Tetovรกlรกsok
Van egy olyan mondás, hogy a tested az üres vászon; hát dekoráld! A tetoválás nem csupán a lerészegedésekből hozott ostoba döntések következménye, vagy a hirtelen fellángolásoké. Minden tetoválásnak története van, és emlékeztet minket valamire. Valamire, ami lehet, hogy egy tévedés volt, vagy egy fontos eseményre, személyre és nem hagyja, hogy megfeledkezzünk róla. A tetoválások magukban hordozzák szimbolikus jelentésüket, és a hordozójuk számára fontos jelentést is.
A tetoválás fontos annak, aki elkészítteti és a tetováló művésznek is. Mert azok, amiket kéznyomukként a bőrben hagynak, az művészet. Azzal, hogy megkéred, készítsék el neked, egy darabot neked adnak magukból.
Az alapján, amit magadra varratsz, amit magadon hordasz, elárulsz valamit magadról és az emberek véleményt alkotnak rólad. Van, akinek szimpatikus lesz, van akinek kevésbé. És lesznek (vannak!) olyanok, akik még mindig elítélik a tetoválásokat, és esélyt se adnak arra, hogy megismerhessenek, csak elkönyvelnek a sztereotípiák alapján.
Azzal, hogy tetoválást készíttetsz, elfogadod azt a tényt, hogy bármikor véleményt alkothatnak rólad, azok alapján, hogy nem ismernek. Hogy rád húzhatnak egy skatulyát, mondván: Ő is biztosan olyan, mint a többi. Mert ebben a világban ez így megy. Véleményt alkotnak az emberek arról is, amit nem ismernek. És nem ismernek be egy apró tényt: kivétel erősíti a szabályt!