Keresztyén tudományos lap
2009. október
Mókusok
Eltűnő partvonalak
Chauvet
Írta: Shaun Doyle Az egykor Anglia szerte elterjedt vörös mókus (Sciurus vulgaris) populációja jelentős visszaesést szenvedett, és eredeti lakóhelyének szegleteire, Észak-Anglia és Dél-Skócia területére szorult. Mindez az után történt, hogy az 1870-es években behurcolták Amerikából Angliába a keleti szürke mókust (Sciurus carolinensis). Mivel a keleti szürke nagyobb és ellenállóbb, mint a vörös mókus, eredeti elterjedési területéről könnyedén annak széleire szorítva a vörös mókus populációit. A konzervatív nézetekkel rendelkezők ezt komoly problémának látják, mivel a szürke mókus az ő véleményük szerint nem más, mint egy betelepített kártevő. Most azonban úgy tűnik, hogy a keleti szürke „fegyvere önmaga ellen fordult” egy új populációnak köszönhetően, mely saját soraiból növekedett ki. Az utóbbi évtizedekben ugyanis az angliai fekete mókusok száma jelentősen megnövekedett, és kiszorította a szürke mókust annak eredeti elterjedési területéről.1 Dr. Alison Thomas, a cambridge-i Anglia Ruskin Egyetem élettan professzora, aki alaposan tanulmányozta az angliai mókuspopulációk ökológiáját és genetikáját, így fogalmazott a fekete mókussal kapcsolatban: „A közelmúltban egy népességrobbanásnak lehettünk tanúi. Hamarosan teljesen kiszorítják a szürke mókust az ország egyes területein.” „Az első példányokat 1912-ben figyelték meg, de egészen mostanáig nagyon ritkán lehetett látni ezeket az állatokat. Az első állatok a Letchworth Garden City-ben tűntek fel, Roystonhoz közel, Hertfordshireban – a jelenlegi legnagyobb angliai populáció helyszínén.”
„Azóta észak felé terjeszkedtek, a ’90-es években elárasztva Cambridge város vonzáskörzetét. Napjainkban a mókuspopuláció 50%-át teszik ki a Cambridge környéki településeken, folyamatosan terjeszkedve Bedfordshire és Huntingdonshire felé.” Úgy tűnik, a fekete mókusok életképesebbek szürke rokonaiknál, és lekörözik őket az élelemért és társért való küzdelemben. Valamilyen párválasztási szempont is a fekete mókusoknak kedvez, mivel a nőstények láthatóan előnyben részesítik a fekete mókust a párválasztásban.
Ez vajon az „evolúció működés közben” példája? Ahhoz, hogy ez az eset annak minősüljön, először is a jellegzetességeknek egy genetikai információnövekedésből kellene adódnia. A fekete mókusnak megnövekedett melanin és tesztoszteron termelése van, mely magyarázatul szolgál mind színére,
mint pedig nagyobb életképességére. Mindez egy mutáció eredménye –teljesen nyilvánvalóan azonban mindez információ veszteségből adódik, mivel a DNS lánc egy része „hiányzik” a feketékben a szürkékhez képest.
Az egyik magyarázat a genetikai információvesztés okozta megnövekedett hormontermelésre az lehet, hogy a fekete „mutánsok” elvesztették képességüket (vagy legalábbis alacsonyabb szinten rendelkeznek azzal a képességgel), hogy kontrollálják a melanin és tesztoszteron termelését. Ez nyilvánvalóan egy pozitív mutáció, mivel a fekete mókusoknak megnöveli esélyeit az életbenmaradásra, és arra, hogy génjeiket továbbadják. A hormontermelés kontrollálásának ez a fajta hiánya azonban mégiscsak hiány; így ez semmiképpen sem bizonyíték azoknak a tényeknek az alátámasztására, melyek az evolúciót hivatottak igazolni – ha a szó alatt egy olyan folyamatot értünk, melynek köszönhetően a mikrobák mikrobiológusokká és más komplex szervezetekké alakulhatnak át. Ennek véghezviteléhez hatalmas mennyiségű információnövekedésre lett volna szükség. A Biblia válasza A mutáció és a természetes kiválasztódás a Biblia keretei között nyer értelmet. A mutációk olyan másolási hibák a DNS-ben, melyek a Bukásnak köszönhetően keletkeznek. Ez a genomnak a fokozatos, de elkerülhetetlen összeomlását eredményezi, mivel – bár természetes szelekcióval nem lehet kiküszöbölni – a mutációk legtöbbjének hatása negatív. Számos példa van információveszteségből2,3 adódó hasznos mutációra, ezeknek azonban egyike sem támasztja alá az evolúciót, mivel épp az ellenkezőjét szemléltetik annak, amit a „molekulákból-ember” evolúció megkövetelne: vagyis hasz-
nos mutációk tömkelegét, melyek nem pusztán hasznosak, de emellett megnövelik az organizmus információtartalmát. A természetes szelekció akkor következik be, amikor egy organizmus olyan jellegzetességgel rendelkezik, mely lehetővé teszi számára, hogy sikeresebben éljen túl és szaporodjon, mint a populáció jelentős része. Ez pedig nagyobb esélyt biztosít ennek a jellegnek a megmaradására és elterjedésére a populációban, akár egészen addig a szintig, hogy a teljes populációban elterjed, kiszorítva ezzel más olyan tulajdonságokat, melyek kevésbé voltak hasznosak az egyedekre nézve.4
Összefoglalás és következtetés Az angliai szürke és fekete mókusok esete nagyon adódott. A természetes szelekció önmagában nem jó példa a sikeres alkalmazkodásra természetes (és eredményez genetikai információnövekedést; a vélhetően párválasztásból adódó) kiválasztódás populáció specializációját eredményezi, mely által által. Az újabb példányok több tekintetben is leleszűkül a variációk lehetősége. Ezek a mókuspogyőzték a régebbi egyedeket, ami azt mutatja, pulációban megfigyelhető változások teljesen hogy a szelekció nekik kedvezett, s számuk megösszhangban vannak a Bibliával; helyet kap benhatározóvá vált a populációban. A mutáció azonnük a kiválasztódás és az eredeti fajhoz viszonyíban, mely előnyt biztosított a fekete mókusoknak tott információ veszteség. a szelekció területén, információ veszteségből Hivatkozások: 1. Derbyshire, D., The pack of mutant black squirrels that are giving Britain’s grey population a taste of their own medicine, Dailymail.co.uk, 26 April, 2008. 2. Wieland, C., Beetle bloopers, Creation 19(3):30, 1997<creation.com/beetle>. 3. Lamb, A., CCR5 delta 32: a very beneficial mutation, Journal of Creation 20(1):15, 2006; <creation.com/CCR5> 4. Wieland, C., Muddy waters, Creation 23(3):26-29, 2001; <creation.com/muddy>
2
Eltűnő partvonalak A gyors erózió bizonyítja, hogy a Föld fiatal
Mark és Louise Roberts 1996-ban vásárolták meg a történelmi Belle Tout világítótornyot, mely Angliában, Beachy Head-nél található. Az épület 100 m magas, látványos, a 90 km-re fekvő doveri Fehér Sziklához hasonló mészkőszirteken feküdt, melyet a házaspár barátságos motellá alakított át. A kivételes helyzetben levő vendégek a kőtorony tetején tölthették az éjszakát, és onnan nézhették meg a naplementét 1,2.
Marknak és Louisenak fogalma sem volt arról, milyen gyorsan erodálódik a szikla. A Belle Tout 1832-ben épült 30 méterre a peremtől. Fekvését úgy választották meg, hogy a világítótorony fényét eltakarják a sziklák, ha a tengerészek túl közel jöttek a parthoz. A tenger hat évente átlagosan egy méter sziklát mos el. Valójában az erózió őrzi meg a sziklákat fehérnek azáltal, hogy megakadályozza, hogy fű, cserjék vagy fák meggyökerezzenek rajtuk. A Robert házaspár nincs egyedül. A legtöbb ember nem foglalkozik az erózió jelentőségével, s azzal, hogy milyen gyorsan tűnik el a föld a sós mélységben. Az angol partvonalon egész falvak tűntek el, s a helyi lakosok gyakran látták a házakat a szirt szélén imbolyogni. A geológusok nagy része azt állítja, az apró kagylók és csigahéjak összepréselődése, melyek a doveri Fehér Szirteket alkotják, a Kréta korszakban történt, melyet 65 évmillióval ezelőttre tesznek. Ajánlatos ezzel kapcsolatosan egy egyszerű számítást végezni. Ha a part hat évente egy métert erodálódik, a Kréta kor vége óta több, mint 10.000 km partvonalnak kellett volna erodálnia. Ez körülbelül London és Cape Town, vagy Los Angeles és Sydney távolsága.
1998 második felében azonban a házaspár beteljesült álma rémálommá változott, amikor egy hatalmas szikladarab az Angol Csatornába zuhant. A pár még aznap éjjel elmenekült, miközben otthonukat mindössze alig 3 méter választotta el a szikla peremétől. Négy hónappal később mérnökök szerencsésen megmentették a házat, és 17 méterrel a szárazföld felé helyezték át a világítótornyot, de figyelmeztették őket, hogy talán alig néhány évtized múlva megint szükség lesz egy hasonló műveletre3. Az erózió mértéke az angliai Yorkshire partjainál A Római Birodalom napjai óta a tenger mintegy 3 km-t emésztett el a közép-keleti partokból, egész falvakat tüntetve el az angliai Humberside-ban1.
Az emberek évmilliókról beszélnek. Olyan könynyen kiszalad ez a szájakon! Amikor azonban belegondolunk abba, hogy ezek a hihetetlen mennyiségű időkintervallumok mit is jelentenek, azt látjuk, hogy a gyakorlat nem esik egybe az elmélettel. Az erózió, amelyet a világ partvonalain megfigyelhetünk, nem egyeztethető össze az évmilliókkal; ehelyett azzal a folyamattal egyeztethető össze, amely pusztán több ezer éve munkálkodik, a Biblia által leírt Özönvíz óta – amely folyamat körülbelül 4500 évvel ezelőtt kezdődött.
Itt átlagban másfél méternyi part tűnik el minden évben. Ez azt jelenti, hogy egy millió év alatt 1500 km-nek kellett volna eltűnnie – mely több, 3
mint Anglia és Írország teljes szélessége. Nyilvánvaló tehát, hogy efféle erózió nem lehet jelen ilyen régóta. A tengerparti erózió tényei nem támasztják alá az évmilliárdok elméletét, de nyil-
vánvalóan egybeesnek a Biblia által leírt özönvíz eseményeivel, mely mindössze mintegy 4500 éve történt.
1. The Earth in our hands—how geoscientists serve and protect the public, The Geological Society, London, UK, 2001, www.geolsoc.org.uk/pdfs/coastal%20erosion%20aw.pdf, 24 October 2005 A világítótornyot biztonságba helyezik Amikor 1872-ben az észak-karolinai Outer Banksnál fekvő Cape Hatteras Világítótorony megépült, körülbelül 550 méterre feküdt a partoktól1. A 63 méter magas lenyűgöző téglaépületet jellegzetes fekete-fehér csíkosra festették, s csíkok spirál alakban kúsztak az épület teteje felé. Mintegy 130 év alatt az erózió a Hatteras-szigeten a tengert a világítótoronytól 35 méter távolságra hozta be.
1999-ben a Nemzeti Park munkatársai megbízásából az építményt 900 méterrel a szárazföld belseje felé helyezték át. Az óceánnak 100 évre lesz szüksége, mielőtt megint szembeötlően közel kerül majd a toronyhoz. Egy emberöltő alatt az erózió talán lassúnak látszik, de a Föld kora szempontjából szemlélve látható, hogy a történet igen fiatal2.
1. Phillips, A., Tall Order: Cape Hatteras Lighthouse makes tracks, National Geographic197(5):98–105, 2000. 2. Pierce, L., Niagara Falls and the Bible, Creation 22(4):8–13, 2000; also <www.creationontheweb.com/niagara>.
A Hatteras fok-i világítótorony mielőtt áthelyezték volna 1999-ben
4
A parti erózió az Egyesült Államokban A tengerparti erózió egy világszerte ismert probléma. Az Egyesült Államok partvonalának mentén emberek százai figyelik aggódva az alámosott szirteket, az eltűnő partokat és a tengerbe hulló házakat1.
1. The national atlas, shoreline erosion and accretion map, US Geological Survey, US Government Printing Office, Washington, DC, 1985.
Ezek a NASA honlapjáról átvett fotók Pacifica helység Esplanade Drive részén készültek. Jól megfigyelhetőek az egy hónap alatt keletkezett omlások.
Az Egyesült Államok lakosságának 85 százaléka a part menti 30 államban él, és ezek 50 százaléka a parttól 50 mérföldre élnek.
5
Az apostolok üzenete Az ausztrál partok szintén folyamatosan változnak. 1990 januárjában a Viktória partoknál fekvő egyik turistalátványosság minden jel nélkül a tengerbe omlott1. Egy dupla ívű sziklahíd, melyet London-hídnak neveztek, másodpercekkel azután omlott össze, hogy két turista átsétált rajta, s ezzel egy most már magányosan álló sziklán rekedtek, 50 mérettel az óceán felett. Végül egy helikopterrel mentették meg őket, s nehéz elképzelni, anélkül hogyan menekülhettek volna meg.
2005 júliusában egy másik sziklaomlás hívta fel magára a nemzet figyelmét ugyanebben a régióban. Egy híres sziklacsoport több tagja, melyet a Tizenkét Apostol néven emlegettek, a habokba omlott, mindössze nyolc magányos sziklát hagyva maga után2. Mivel folyamatosan azt hangoztatták, hogy a partvonalak kialakulása 20 millió évvel ezelőtt kezdődött, a sziklák összeomlása meglepte az embereket. Egy vadőr úgy nyilatkozott, hogy nem számított arra, hogy mindez még az ő életében bekövetkezik. Nyilvánvaló, hogy az erózió nem évmilliókkal ezelőtt kezdődött.
A London Bridge az összeomlás előtt és után.
A tizenkét apostol jelenleg
1. Mickelburough, P., Apostle falls to make it eight, <www.heraldsun.news. com.au/common/story page/0,5478,15811701%255E661,00.html>, 26 October 2005. 2. Walker, T., ‘Twelve Apostles’ shock! Creation 28(1):33, 2005.
6
A partok évmilliókon keresztül erodálnak? Aligha! Vessünk csak egy pillantást Angliára és Walesre, mi játszódott le ott négy hónap alatt (csak a nagyobb eseményeket említjük meg, a kisebbeket nem) 1. 1) 2000. december 27. Egy 45 méter magas szirt majdnem 2,5 kilométeres szakasza omlott a tengerbe Charmouthnál, Dorsetben. 2) 2001. január 2. Egy ember meghalt, amikor az Észak-Walesi Nefynben földcsuszamlás egy autót a tengerbe sodort. 3) 2001. január 26. A Kent megyei Dover 100 méter magas Fehér Sziklája mindegy 200 méter széles szakaszon a tengerbe zuhant, beleértve egy gyalogosok számára kialakított utat is. 4) 2001. március 21. Isle of Wight-on egy hotel mögötti lejtő és sík terület omlott a tengerbe. 5) 2001. április 3. Az Ördög Kéménye, egy 70 méter magas mészkő oszlop összeomlott Kelet- Sussexben. 6) 2001. április 9. Több ezer tonna törmelék zuhant a tengerbe egy sziklafalról, nem messze egy bevásárlóközponttól Brightonban. 1. The Earth in our hands—how geoscientists serve and protect the public, The Geological Society, London, UK, 2001, <www.geolsoc.org.uk/pdfs/coastal%20erosion%20aw.pdf>, 24 October 2005. Hivatkozások 1. Moving the Belle Tout Lighthouse, BBC online, 17 March 1999, <216.122.217.223/b/megalab/movingbelle.htm> 2. Race to save lighthouse from sea, BBC online, news.bbc.co.uk/1/hi/uk/215026.stm, 24 October 2005. 3. Back from the brink, www.shu.ac.uk/alumni/hallmark/12/profile.html, 24 October 2005.
7
A Chauvet-i barlang A franciaországi Chauvet-i barlangban található barlangrajzok, melyeket a szakértők „különösen kidolgozottként” jellemeztek, felborították az evolucionista teóriákat, amikor 1994-ben felfedezték őket.1 Mindennek az a magyarázata, hogy a szénizotópos kormeghatározás alapján a rajzokat kb. 30 000 évesnek becsülték, míg az archeológusok úgy tartották, hogy „ilyen kifinomult művészet nem jelent meg, csak 15 000 évvel később” 2. Sok archeológus ekkor ennek fényében módosította is nézeteit – például Gilles Tosello is, a franciaországi Toulousi Egyetem munkatársa is. „A Chaivet-i felfedezés alapvető jelentősége abban rejlik, hogy nyilvánvalóvá teszi azt a tényt, hogy a Homo sapiens művészeti kifejezőképessége nem ment át egy több ezer éves fokozatos fejlődésen; hanem a kezdetektől fogva ott volt.” 2 Más szakemberek azonban nyomatékosan tagadják ezeket az állításokat. Paul Pettit, az angliai Sheffield Egyetemről a Humán Evolúció Lapjának3 nemrég megjelent számában úgy nyilatkozott, hogy a Chauvet-i rajzok egyszerűen túlságosan kitűnőek korukhoz képest; Pettit azt állítja, hogy a rajzok korának megállapítása nem megbízható. Azt kell mondanunk, mind Tosellonak, mind Pettitnek igaza van; és ugyanakkor mindketten tévednek is. Tosellonak igaza van abban, hogy az ember művészi képessége „kezdettől fogva jelen volt”; Pettitnek pedig igaza van abban, hogy a kormeghatározás eredményei valóban tévesek. A barlangrajzok nem lehetnek régebbiek a világméretű özönvíznél, ami csak körülbelül mintegy 4500 évvel ezelőtt történt, de valójában a rajzok valószínűleg ennél is sokkal fiatalabbak.4 Hivatkozások: 1. Art finds rock evolucionists, Creation 18(1):7, 1995; <creation.com/artfinds>. 2. Balter, M., Going deeper into the Grotte Chauvet, Science 321(5891):904-905, 15 August 2008 3. Pettit. P., Art and the Middle-to-Upper Paleolithic transition in Europe: Comments on the archaeological arguments for an early Upper Paleolithic antiquity of the Grotte Chauvet art, Journal of Human Evolution 55(5):908-917, November 2008 4. Silvestru E., Caves for all seasons, Creation 25(3):44-49, 2003; <creation.com/all-seasons> Fent: A híres „lovak panelje” a Grotte Chauvetben, Dél-Franciaország Ardéche régiójában. A fa-szén vonások egymáson való elhelyeződésének részletes analízisével, és a vonások elejénél és végénél megfigyelhető enyhe megvastagodás elemzésének segítségével művészeti kutatóknak sikerült rekonstruálniuk az egyes vonalak felkerülési sorrendjét és irányát. Először az orrszarvúkat rajzolták meg (a szarvaknál és pofarésznél kezdve, majd az első lábak és a has következett, s ezt követően a test többi része), ezt követték a marhák bal oldalon (lentről felfelé haladva), és végül a lovak (fentről haladva). A szakértők úgy vélik, bárki rajzolta is, tudatosan helyet hagyott középen a négy lónak, melyek feje és nyaka enyhén a marhák háta felett helyezkedik el, egy pontos átlós vonal mentén. Gilles Tosello (Toulousei Egyetem) úgy véli, nagy a valószínűsége, hogy egyetlen ember alkotta az egészet. „Az egész kompozíció nagyon homogén és erős összhangot figyelhetünk meg benne” – állítja. A lovak feje azáltal lett még életszerűbb, hogy a művész a pofarésznél megkarcolgatta a barlang falát.
8
A dinoszaurusz toll mendemondája A Sinosauropteryx, ez a kistestű dinoszaurusz 1996-ban címlapra került. Miért? Mert úgy találták, hogy fosszíliáját valamiféle rostos struktúra takarta1, melyet „dinó tollként” feliratoztak. Sokak számára ez maga volt a „dinoszauruszból madár” evolúció megdönthetetlen bizonyítéka. Egy közelmúltban megjelent tanulmány szerint, melyet a hírneves ornitológus, Alan Feduccia és munkatársai tettek közzé úgy találja, hogy ezek a
dinókról” teljesen értelmetlenek.3 Meg kell említenünk azt a fontos tényt, hogy Feduccia evolucionista, nem pedig kreacionista. Elmondása szerint „abban egyetértünk, hogy a madaraknak és a dinoszauruszoknak valamilyen hüllőszerű ősük volt, de azt mondani, hogy a dinoszauruszok voltak az ősei napjaink repülő madarainak, csak azért, mert ezt szeretnénk, nos, ez hatalmas hiba”. 3
A fosszíliák tömeges felfedezésével a történet még kitekertebbé válik. A nemrégiben5 Németországban kitűnő állapotban megőrzött Juravenator fosszíliájának felfedezése hatalmas meglepetés volt6. Miért? Mert pikkelyei vannak, holott egy olyan családba tartozik, amiről az evolucionisták azt feltételezték, hogy tollakkal rendelkezik. Különböző elképzelések születtek a tollak hiányára7 vonatkozóan, de az evolucionisták irtóznak megkérdőjelezni saját előfeltételezéseiket – t.i. hogy miért is nem rendelkezett az állat tollakkal.
Sinosauropteryx
rostos struktúrák nem tollak voltak, és nem is „prototollak”. 2 Ehelyett valószinű, hogy egy kollagén rostos „háló” maradéka, melynek funkciója a bőr megerősítése. Ennek fényében Dr. Feduccia úgy gondolja, hogy az egymásnak ellentmondó tények a „tollas
tudomány” nonszenszét az evolúcióelmélet elleni bizonyítékként használták fel” – mondta. 3 Az egyik ilyen fehér folt például, hogy az evolucionista idősík ellentmondásos abban a tekintetben, hogy a „madárszerű dinókat” (melyeket a madarak előfutárainak mondja) évmilliókkal később helyezi el a tökéletesen repülni tudó kifejlett madár, a híres Archeopteryx vagy a csőrrel is rendelkező Confuciusornis után. 4
Feduccia annak is tudatában van, hogy a kreacionisták örömmámorban úsznak a dinómadár elmélet leomlása láttán. „Az a teória, hogy a madarak és a dinoszauruszok közé egyenlőségjelet tehetnénk, olyan sok fehér folttal van tele, hogy a kreacionisták egyből ráugrottak, és a „dinoszaurusz
Feduccia arra panaszkodik, hogy a tollas dinoszauruszokkal kapcsolatos hírverés és publikációk a közkedvelt újságokban, és tekintélyes folyóiratokban, mint a Science, Nature, és a National Geographic elveszik a teret az ellentétes vélemények megfontolásának lehetőségétől. A „tollas dinoszauruszok” megjelenésével valójában a 9
paleontológia területe összeomlásának a kezdetét figyelhetjük meg. – mondta. Éppen úgy, ahogy dinoszauruszok négyüregű szívének felfedezése, mely a Science magazinban jelent meg 2000-ben, éppúgy kitalációnak8 bizonyultak, mint ahogy a tollas dinoszaurusz is csak a fantázia szüleménye. Mindennek a nagy része csak a dinoszauruszok világának fan-
táziája, reménykedés, hogy a dinoszauruszokat a kerti madáretetőnél3 tanulmányozhatjuk. Ami az általa előnyt élvező evolúcióelméletet illeti, Feduccia óvatos. „Teljesen világos, hogy a madarak eredete sokkal bonyolultabb kérdés annál, mint ahogy azt korábban gondolták.” 3
Milyen kár, hogy Dr. Feduccia még mindig nem tudja elfogadni, hogy a madarak szármázásának megoldása nem az evolúció, hanem az a tény, hogy a madarak arra lettek teremtve, hogy utódokat zanak az „ő nemük szerint”, épp úgy, ahogy napjainkban is teszik ezt.
Hivatkozások 1. Gibbons, A., New feathered fossil brings dinosaurs and birds closer, Science 274(5288):720–721, 1996. 2. Feduccia, A., Lingham-Soliar, T. és Hinchliffe, J.R., Do feathered dinosaurs exist? Testing the hypothesis on neontological and paleontological evidence, Journal of Morphology 266(2):125–166, 2005. 3. Williamson, D., Latest study: scientists say no evidence exists that therapod dinosaurs evolved into birds, University of North Carolina at Chapel Hill News Release, 8 March 2006. 4. See: Sarfati, J., New four-winged feathered dinosaur?, <creationontheweb.com/4wings>. 5. Göhlich, U., and Chiappe, L., A new carnivorous dinosaur from the Late Jurassic Solnhofen archipelago, Nature440(7082):329–332, 2006. 6. Xu, X., Scales, feathers and dinosaurs, Nature 440(7082):287–288, 2006. 7. German dino find clouds picture of feather evolution, CBC News, <www.cbc.ca/story/science/national/2006/03/15/dino-featherless060315.html?ref=rss>, 28 March 2006. 8. See: Catchpoole, D., Dinosaur heart update: just a lump of mud?, <creationontheweb.com/dinoheart>.
Archaeopteryx 10
Békából … béka! Írta Adrian Bates
Feledkezzünk el egy pillanatra a történetről, amikor a békából mesebeli herceg lesz, és nézzük meg közelebbről, talán nem sokkal meglepőbb-e az az átalakulás, ami a békán történik rövid élete folyamán? Halszerű ebihal létből (kopoltyúkkal felszerelkezve) a „békagyerek” hihetetlen gyorsasággal egy egész más életstílusra vált át. Szája szélessé válik, a farka visszahúzódik, dülledt szemei fejének más részére vándorolnak, végül tüdei kifejlődnek és négy lába kinő, melyet a végzős ebihal úgy ünnepel meg, hogy a vízből kiugrálva a szárazföldre költözik. Ez a lélegzetelállító átváltozás (metamorfózis) sokkal több azonban, mint aminek látszik; az állat minden egyes szerve és szervrendszere ugyanis szemmel is láthatóan megváltozik! Vegyük például az idegrendszert, melyet szinte „újra kell kötni”, hogy irányítani és felügyelni tudja az új, vagy megváltoztatott szemeket, füleket, lábakat, nyelvet, stb. Hasonlóképpen „átpofozásra” szorul a béka egész biokémiája. Megváltozik például a
vérben a hemoglobin, hasonlóképpen a szemekben található fotopigment, egy sereg más változást nem is említve. Még a „hulladékfeldolgozás” rendszere is átalakul, hogy a teremtmény megváltozott életkörülményeit ki tudja szolgálni. A biológusok a fejüket rázzák ennek a pocsolyában végbemenő újjászületésnek a komplexitása láttán. A tavirózsa levelén sütkérező béka ugyanis egyetlen ebihalnak, és egy hadseregnyi változásnak az eredménye, melyek hihetetlen precíz mértékben és meghatározott sorrendben „csapnak le” állatunkra. Az igazság az, hogy a megkívánt biokémiai „koreográfia” az Olimpiai Játékok megnyitó ünnepségét csúnyán szégyenben hagyja. Vegyük csak azt, milyen nagy bajba kerülne az ifjú ebihal, ha a farka még a lábai megjelenése előtt eltűnne! De mindez ugyanígy elmondható a belső szerveiről, csontjairól, az idegekről, és az egész biokémiai folyamatról. Egyetlen apró tévedés, és e hatalmas átváltozási folyamat a bátor ebihal szemszögéből igen sajnálatos módon végződhetne.
11
Lépésről lépésre Az évek során folytatott kutatások lépésről lépésre fedték fel ezeket a folyamatokat, melyek egymásra épülve ezt a csodás átváltozást eredményezik. Itt van például a farok eltűnése, mely igen finoman és pontosan irányított mikrobiológiai folyamatok eredménye. Először is az ebihal leállítja a farok izomsejtjeinek előállítását, ezt követően pedig elkezd igen specifikus sejtbontó enzimeket termelni, és a megfelelő pillanatban ezeket a különböző típusú apró munkásokat az ebihal szervezete a megfelelő farokban található sejtekhez párosítja, és be is juttatja azokat. Végül a kóborló makrofágok lecsapnak ezekre a halálra ítélt sejtekre egy mikroszkopikus lakoma erejéig, szétszedik és összegyűjtik azokat a megmaradt struktúrákat és tápanyagokat, melyeket, mint építőanyagot és energiát a test más részeiben újra felhasználhat az állat. (A farok tehát tulajdonképpen „beolvad” a testbe, alkotóelemeit az állat teste nem választja ki, hanem beépíti azokat.)
A béka átalakulása 12
A változás nem „evolúció” Hogy is van ez a jó öreg „az evolúció munka közben” mondással? Az ebihal békává történő metamorfózisa valóban az evolúció bizonyítéka? Az igazságtól ez az állítás nem is állhatna távolabb. Igaz, hogy az ebihal látszatra halszerű, valójában azonban az ebihal élete első napjától kezdve béka. Minden, amire szüksége van ahhoz, hogy átformálódjon (az egész genetikai információ, a tervekkel és „receptekkel” együtt) az ebihal sejtjeinek sejtmagjában található DNS-ében van elrejtve, élete első napjától kezdve. Ezen a mélységesen miniatürizált szinten nem csupán egy tökéletesen kidolgozott béka tervrajzát figyelhetjük meg, hanem egy tökéletesen működő gyárat, amely minden szükséges gépezettel, felszereléssel és alapanyaggal el van látva, hogy a terveket valóságra válthassa.
A fosszilis leletek azt mutatják, hogy a békák soha sem evolváltak; mindig is békák voltak.
Ez az elrejtett információ a kulcsfontosságú különbség az evolucionista tündérmese (halból kétéltű) és a valóság (az ebihalból béka lesz) között. Ikrává válásának napjától az ebihal fel van szerelve a „Hogyan változzunk békává?” projekt összes kidolgozott tervével. Ezzel szemben a halaknak megvan az összes genetikai információjuk arra, hogyan változzanak … hallá! A hal nem hordoz génjeiben semmilyen információt arra nézve, hogyan változtathatná magát kétéltűvé, és nincs is módja rá, hogy megszerezze azt. Az ebihal metamorfózisa tehát nem biztosít semmilyen bizonyítékot az evolúcióra, sokkal inkább a Teremtő Isten munkájának bizonyítéka.
13
Kifinomult kódolás A fantasztikusan komplex DNS információs kód, mely képes arra, hogy egy ebihalat békává változtasson, egyértelműen egy magasabb rendű teremtő intelligenciára mutat. Egy ilyen kódolás nem alakul ki csak úgy magától, hanem a tudatos tervezés eredményét bizonyítja. Hivatkozások és jegyzetek: 1. Shankland, M., Metamorphosis, 26 October 2004. 2. Gilbert, S.F., Metamorphosis: The Hormonal Reactivation of Development, 17 January 2005. 3. Az ebihal hemoglobin érett hemoglobinná válik, mely lassabban veszi fel az oxigént, és gyorsabban szabadítja fel. Ref. 2. 4. A retinában található fő fotopigment porphyropsin to rhodopsin. Ref. 2. 5. Az ebihalak (mint a legtöbb hal is) ammóniát választanak ki, míg a kifejlett békákban az a rendszer a húgysavra épül, mely kevesebb vizet igényel. Ref. 2. 6. Weston, P., Frogs—Jeremiah was not a bullfrog, Creation 22(2):28–32, 2000.
14
Hírek az evolucionista elképzelést népszerűsítő sajtóból Mégsem felesleges szerv a vakbél, mutatnak rá a Duke University Medical School kutatói frissen publikált elméletükben. A vakbél funkciója az emberi emésztőrendszerben található baktériumokhoz kötődik, derül ki a Journal for Theoretical Biology szaklapban közölt tanulmányból. Az emberi szervezetben rengeteg baktérium fordul elő, ezeknek legtöbbje jóindulatú és az emésztést segíti elő. A belekben található baktériumflóra súlyosabb megbetegedésekből és járványokból kifolyólag (például egy kolera- vagy vérhas járvány esetén) ki is pusztulhat - a vakbél ilyen esetekben gyakorlatilag "újraindítja" az emésztőrendszert. A tanulmány egyik szerzője, Bill Parker szerint a szerv "a baktériumok biztos menedéke", elhelyezkedése pedig alá is támasztja az elméletet, árulta el a cnn.com weboldalnak. Parker azt is elmondta, hogy a vakbél baktériumgyártó funkciójára a modern társadalmi környezetben már nincs igazán szükség. Évszázadokkal ezelőtt a kisebb népsűrűségű területeken csak a vakbél volt a szervezet egyetlen mentsvára a baktériumokra kiható betegségek ellen. Manapság azonban a károsodott bélflórát könnyen fel lehet frissíteni más szervezetekből vett baktériumtelepek segítségével. Más tanulmányok ezzel egybevágóan arra is rámutatnak, hogy egyes kevésbé fejlett országokban, ahol a higiéniai okokból kifolyólag a vakbél hasznosnak bizonyulhat, a vakbélgyulladás jóval kisebb számban fordul elő. Az elméletet több, a kutatásban részt nem vett orvos tartja hihetőnek. Míg Douglas Theobald, a Brandeis University biokémikus professzora szerint a Duke iskola elmélete a vakbél létével kapcsolatos legvalószínűbb magyarázat, addig Gary Huffnagle, a University of Michigan mikrobiológus professzora arra a feltételezésre jutott, hogy valószínűleg a mandula is hasonló szerepet láthat el az emberi testben. Bari Máriusz HVG.hu
Keresztyén tudományos előadások Székelyudvarhelyt – Téli időszak 2009-2010: December 18. – A Naprendszer fiatal kora Január 8. – A Föld fiatal kora Január 15. – Az evolúció genetikai akadályai Január 22. – A radioaktív kormeghatározás meglepetései Január 29. – „Majomemberek” sokasága Február 5. – Élő kövületek Február 12. – A Szentírás tudományos volta
A cikkekkel és a témával kapcsolatban érdeklődni, valamint a lapot megrendelni az alábbi címen lehet: Curcubet Gabriel Szentimre utca 55/A Székelyudvarhely Tel: 0726-265566 curcubetg@gmail.com www.creationism.ro 15