E-journal - Implantologia 2024/4

IMPLANTOLÓGIA

A FOGÁSZAT

„Ars poeticám: szakmai alázat!”

Klinikai előrelépések a transzmukozális kontúrozásban a szóló implantációs területeken: protetikai és biológiai megfontolások

Nano-szuperhidrofil és bioaktív implantátum felszín kedvezőtlen csontkörnyezetben

Teljes fogív helyreállítása egy súlyosan sorvadt mandibulán a Straumann® TLX implantátumok segítségével

AZ ALPHA IMPLANT KFT. MÁR 15 ÉVE AZ ÖN MEGBÍZHATÓ PARTNERE

A minőség a siker garanciája

alphaimplant.hu

Tisztelt Olvasó!

2024-re a fogászati szektor – reményeink szerint – fel tudta dolgozni a Covid-19 okozta nehézségeket, az elszabaduló inflációt, és már tervezi az idei év fejlődési lehetőségeit. Mindannyian abban bízunk, hogy megérkeznek az európai uniós források, újra indulnak a pályázatok, és stabilan tudjuk vezetni a vállalkozásinkat!

A tavalyi év sokunk életében hozott különböző nehézségeket, mégis elmondhatjuk, hogy mindenképp jobb volt, mind a 2020-2022 közötti időszak, amikor a létbizonytalanság, a járványtól való félelem uralta a napjainkat. Az idegenforgalom tavaly szépen megindult, 2024-ben a vendégéjszakák száma várhatólag el éri a 2019-es év adatait. A nagy rendelők már teljes kapacitással üzemelnek, a fogtechnikai laborokban is visszatért a folyamatosság, a fogászati kereskedők jelentős része pedig jobb évet zárt 2023-ban, mint a korábbi években.

A fogászati rendelők és fogtechnikai laborok az elmúlt években főleg a fejlesztéseket állították előtérbe, amelyhez számos pályázat és egyéb forrás is kedvező konstrukciókat kínált. 2024-ban – tudomásunk szerint – is lesznek új pályázati források, melyekről a kereskedelmi vállalatok részletesebb információkat tudnak majd adni. Az új források bevezetése idén már bizonyosan ismét növekedési spirálba helyezi majd ezt a szektort!

Az infláció elérte a fogászati ágazatot is, a vállalkozások az euro változásától, gyengülésétől függően azzal találkoznak, hogy az árak – a mindennapi élet mellett – itt is jelentősen és folyamatos változnak, emelkednek. A fogászati rendelők is kénytelenek az áraikat emelni, egyre több rendelő, ún. „piaci alapú” árképzést vezet be. A folyamat kimenetelét még nem lehet pontosan látni, a munkaerő fluktuációja, az Európai Unió áraihoz képest alacsony magyar fogászati beavatkozások értéke - jelenleg még nem érte el a drágulás csúcspontját. Az elmúlt időszakban számos újság, cikk foglalkozott a fogászati szektorban található extra drágulási folyamattal. Ez egyelőre - a hazai rendelőkben - még nem mutatott jelentős problémát, új hívószavakkal, sok marketing munkával, reklámmal most a magyar lakosságot kell határozottabban a rendelőkbe invitálni!

A kiadó bizakodva tekint a jövőbe, a megújult tartalmaink kapcsán sok pozitív visszajelzést kapunk,

melyeket nagyon köszönünk! Az elmúlt években - a nehézségek ellenére is - növelni tudtuk a kiadványaink, a magazinjaink számát, nem csökkentve azok tartalmi minőségét. 2020 óta a tematikus e-Journalok is folyamatosan megjelennek, melyek egyfajta online könyvtárként is szolgálnak az olvasóinknak. A dental.hu oldalon díjmentesen elérhetőek a korábbi tematikus online lapszámaink is.

A mostani kiadványunkban az általános fogorvosi eljárások mellett az implantológia témakörével foglalkozunk.

Tartalmas olvasást kívánok!

Laczkó Tamás, felelős kiadó

Teljes

helyreállítása egy súlyosan sorvadt mandibulán

előrelépések a transzmukozális kontúrozásban a szóló implantációs területeken:

E-Journal VII. évfolyam, 2024. 12. szám

Kiadja: DP Hungary Kft. 1012 Budapest, Kuny Domokos u. 9.

Felelős kiadó: Laczkó Tamás

Főszerkesztő: Dr. Sidó Levente

Előkészítés:

DP Hungary Kft., Sárközi András e-mail: grafika@dental.hu

Információ, hirdetésfelvétel: Bárdos Veronika, telefon: 06-30-472-0030, 06-1-793-1874

Az újság e-mail címe: info@dental.hu

Az újság internetcíme: www.dental.hu

Terjesztés: E-mail hírlevél formájában.

A tudományos közleményeket a szerkesztőség lektoroknak adja át véleményezésre. Közlés csak egyetértő lektori vélemény, illetve a javasolt módosítások elvégzését követően lehetséges.

A cikkek szerzői vállalják, hogy az általuk elküldött írás saját forrásból származik, illetve a felhasznált anyagokat (publikációkat, illusztrációkat, képeket stb.) mindenkor pontosan feltüntetik. Írásaiknak jogi és egyéb adatvédelmi kérdéseiben felelősséget vállalnak.

A német nyelvű szakmai cikkeink magyar fordítását az Oemus Media AG Kiadó engedélyével szerkesztettük lapunkba. A fel nem használt kéziratokat, fotókat nem őrizzük meg, és nem küldjük vissza.

A hirdetések tartalmáért nem vállalunk felelősséget. A gyártó, illetve forgalmazó cégek kérésére közzétett cikkeket keretbe foglalva közöljük és (x)-szel jelöljük, azok szakmai tartalmáért a szerkesztőbizottság nem vállal felelősséget.

DR. MACIEJ ZAROW

DR. ALBERTO SALGADO

DR. BARTHA FERENC

DR. FÓRIS ANDRÁS

DR. GERLÓCZY PÁL

PROF. BULENT KURTIS

DR. BAJUSZ ÖRS

DR. MANDEL IVÁN

DR. GÖTZ GERGELY

DR. MOLNÁR BÁLINT

DR. NAGY ÁRPÁD

DR. VÉGH DÁNIEL

DR. MUSTAFA AL-QASSAB

DR. KISS VIVIEN

DR. BENYŐCS GERGELY

DR. YOSEF MARKOSZ

Dr. Riba Magdolna

„ARS POETICÁM: SZAKMAI ALÁZAT!”

Dr. dr. Czinkóczky Béla a fog- és szájbetegségek, a konzerváló fogászat és fogpótlástan, dentoalveoláris sebészet, valamint a fogászati implantológia szakorvosa, az elrontott és speciális implantációs esetek szakértője, igazságügyi orvos szakértő, fővárosi szakfelügyelő főorvos. Hosszú évekig a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társasága elnökségének tagja, ezen kívül a Semmelweis Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet Implantológiai Osztályának vezetője, a Magyar Fogorvos című szakmai folyóirat Implantológia rovatának rovatvezetője. Publikációs tevékenysége igen jelentős, hazai és külföldi előadások, továbbképzések rendszeres előadója, és mind a négy hazai orvosegyetem fogorvosi képzésében részt vesz felkért előadóként, gyakorlatvezetőként.

Lapjaink hasábjain Olvasóink már több alkalommal kaptak hírt az Ön életéről, szakmai munkásságáról, de legutóbbi hosszabb beszélgetésünk óta már eltelt tíz esztendő. Először szeretném, ha visszatekintenénk életének fontosabb eseményeire, majd a jelen feladatairól és következő évek terveiről kérdezem.

Nem kerülöm ki beszélgetésünk elején az igen gyakori kérdésünket, honnan jött, ki, esetleg kik, milyen tényezők, körülmények inspirálták a fogorvosi pályára? Békés megyében, Mezőberényben születtem, szüleimmel, öcsémmel ott éltem, ott nőttem fel, általános iskolába, középiskolába is ott jártam, a Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségiztem le. Családomban szerető közegben, de egyszerű körülmények között éltem, nem volt sem fogorvos, sem orvos a családban. Édesapám műszaki ember volt, 10 éve vesztettem el, édesanyám könyvelőként dolgozott. Apám egy rendkívül precíz, aprólékos, maximalista ember volt, nagyon sokat köszönhetek neki. Ő már 40 évvel ezelőtt mondogatta nekem, amit Joda mester modott Luke-nak a Star Warsban: „Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld...!” Ez elkísért egész eddigi életemben, és mai napig nagyon sokszor eszembe jutnak a szavai.

Van egy vidám emlékem szeretett nagymamámmal kapcsolatban, ő volt az, aki mindig azt mondogatta nekem, hogy „szegény fogorvost én még nem láttam kisfiam...” Ha valami, hát ez kellő inspirációt jelenthetett volna a pályaválasztásom során. De persze nem ez vitt erre a pályára.

A gimnázium első két évében nem nagyon foglalkoztatott semmi, a pályaválasztás pedig végképp nem. Nagyjából a 3. évben kezdtem el gondolkodni azon, hogy vajon merre tovább... Természetesen nem nagymamám életbölcsessége volt a legfontosabb motiváció.

Imádtam a zenét, imádtam a hangzás élményét, akkoriban kezdett elterjedni a hifi, ami teljesen lenyűgözött. Inkább ez orientált, hogy milyen irányban induljak el. Emiatt döntöttem el, hogy a fizika–matematika fakultációt választottam, és műszaki egyetemre, villamosmérnöknek készültem. Száz százalékban biztos voltam benne, hogy egyszer majd Phil Collins, vagy Michael Jackson vezető hangmérnöke leszek...

A kényszerű váltást egy hétköznapi esemény eredményezte, kitűnő matematikatanárom elment a gimnáziumból, és utódja, egy nyugdíjas matektanár sajnos már nem ugyanazt a színvonalat képviselte... Az erre való szomorú ráeszmélés eredményezte, hogy másik irányt kellett választanom, így fordultam a biológia irányába, ami végül is már korábban is érdekelt. Innentől kezdve elkezdtem tanulni, és az eredményeim látványosan javulni kezdtek. Kitűnő bizonyítványom lett, és végül kitűnő eredménnyel érettségiztem le.

Nem vettek fel sajnos elsőre a Fogorvos Karra, egy évig dolgoztam az egyetem Orthopédiai Klinikáján műtősfiúként. Ez igazán meghatározó volt az egészségüggyel való első találkozás élménye szempontjából.

Első, igazán inspiráló személyes élményem az Orthopédia Klinika akkori tanársegédjéhez kapcsolódik, aki roppant nagy empátiával és hihetetlen lelkesedéssel kezelte a gerincbetegeket. Emberi hozzáállása, szakmai alázata már akkor lenyűgözött, és ez a mentalitás már attól kezdve meghatározó, követendő példát jelentett számomra. Ezt a fiatal gerincsebészt dr. Varga Péter Pálnak hívták. Mára ő az egyik legismertebb, legnagyobb, nemzetközi szinten is elismert gerincsebész, a Budai Egészség-

központ és az Országos Gerincgyógyászati Központ megálmodója, megalapítója. Érdekes koreográfiája az életnek, hogy az „együtt töltött” egy évet követően bő 30 évig nem is találkoztunk, majd e három évtized után újra egymás mellé, pontosabban egymás alá sodort minket az élet. A Czinkóczky Implant Központ a Budai Egészség Központ Váci úti egészségközpontja alá, egy emelettel lejjebb költözött be 2019-ben. Hogy ez így történt, ebben nem kis szerepe van Varga Péter főorvos úrnak, aki ennyi év elteltével is képes volt inspirálni, motiválni, amikor a rendelőnek új, nagyobb helyet kerestem.

Az egyetemi évek alatt a fogorvoslás széles „palettájából” mely szakterület keltette fel elsősorban az érdeklődését?

Ha már hangmérnök nem lehettem, eldöntöttem, hogy sebész leszek, de kishitűségem miatt nem mertem az ÁOK-ra jelentkezni, úgy voltam vele, hogy a FOK-ra nagyobb eséllyel tudok bejutni, és majd meglátom, lehet-e esetleg onnan átjelentkezni, módosítani. Így kerültem igazából a fogorvosképzésbe egy év előkészítő után.

Végül a fogászat teljesen beszippantott, nagyon megszerettem, de ezen belül már a kezdetektől a sebészet vonzott leginkább. Ettől függetlenül a fogászat minden ágát érdeklődve tanultam, de abban soha nem volt kérdés, hogy én szájsebész leszek.

A fogorvosi diploma megszerzése után (1993) nem fejezte be az egyetemi tanulmányait. Mikor döntött arról, illetve milyen tényezők motiválták, hogy megszerezze az általános orvosi képesítését is?

A FOK alatt már mindvégig nagyon lelkesen tanultam, borzasztóan élveztem magát a tanulás élményét, és végül évfolyamelsőként diplomáztam.

Amikor én még egyetemre jártam, illetve diplomáztam, egy ún. nagy szájsebészet szakvizsga létezett, és az elérhető volt a FOK-os diplomával is. Azonban már az egyetem alatt felröppentek olyan folyosói pletykák, hogy – egyébként későbbi főnököm – Szabó György professzor úr azért kezdett kampányolni, hogy a szakvizsga megszerzésének legyen feltétele a FOK-os és ÁOK-ás diploma egyaránt. Így aztán az egyetlen menekülő út az volt, hogy mielőbb ÁOK diplomát is szereznem kell. Nem sokat haboztam hát, és két barátommal együtt kijártuk, hogy addig precedens nélküli módon átvegyenek minket az ÁOK-ra, így már az ötödévben párhuzamosan jártunk a két karra, majd utána még további 3 évig az ÁOK-ra. Így végül az Általános Orvosi diplomát is megszereztem 1996-ban.

Két diplomával a zsebében, hogyan folytatódott, illetve alakult a szakmai életútja? Ismereteit folyamatosan bővítve megszerezte a különböző szakvizsgáit, de közben több alkalommal volt külföldön, hosszabb tanulmányutakon. Járt többek között Kanadában, az Egyesült Államokban és Svédországban. Ezeknek az utaknak a tapasztalatait be tudta építeni az itthoni munkájába?

Gyakorlatilag nem sokkal korábban, 1995-ben ismertem meg az első feleségemet, akkor házasodtunk össze, és az első közös gyermekünk érkezésekor már túl voltam a 2. diplomámon. Amikor elkezdtem dolgozni, az életem már rendes kerékvágásban folyt, sokat dolgoztam, de természetesen jutott idő a családra is.

Azok az évek igazi forradalmi hevületben teltek. Akkor bontogatta szárnyait a hazai implantológia, és nagyon akartuk, hogy a világ ne menjen el mellettünk!

A rendszerváltás után gyakorlatilag kinyíltak a határok, elérhetővé vált az egész nagyvilág, erre az időszakra már elmondható, hogy szakmailag is elkezdtünk felzárkózni a nemzetközi trendekhez.

Nekem szerencsém volt, már az egyetemi képzésem alatt lehetőségem nyílt hosszabb tanulmányútra eljutnom Kanadába és az Egyesült Államokba. Ezek meghatározók voltak a későbbi szakmai fejlődésem szempontjából. Olyan dolgokat láttam és tapasztaltam, amelyek elkísértek, elkísérnek egész életemben. Az egyetem befejezése után a Szájsebészeti Klinikára kerültem, ahol Divinyi professzor úr szárnyai alatt lényegében a legjobb helyen voltam a legjobb időben. Ez volt az igazi alma matere a hazai implantológiának.

Ekkor jelent meg az első magyar nyelvű implantológiakönyv Divinyi Tamás tollából, és mi gyakorlatilag tűzközelben kezdhettük elsajátítani az implantátumok beültetését. Ez egy nagyon izgalmas időszak volt, ma is beleborzongok, amikor erre visszaemlékszem. Hálával tartozom Kemper Róbertnek, akit a mai napig mentoromnak tekintek.

Napról napra, gyakorlatilag lényegében autodidakta módon –de persze főnökünk mentorálásával – sajátítottuk el az implantológia alapjait. 1996-ban volt szerencsém először kijutni Svédországba, és ott már a legautentikusabb helyen tudtam tökéletesíteni a tudásomat. Olyan tapasztalás volt ez, mint amikor egy vak ember visszanyeri a látását... Megelevenedtek a fények, a színek, minden addigi tapasztalás, tudás és élmény elnyerte az igazi értelmét. Talán az volt a legmeghatározóbb szakmai élményem az addigi életemben. És a katartikus csúcspontja ennek a hosszabb tanulmányútnak az volt, amikor állásajánlatot kaptam a világ akkori – és talán ma is – egyik legrangosabb svéd implantológiai centrumától. Mivel ez akkor történt, amikor itthon már épp a saját rendelőnk építésében voltunk, az ajánlatot nem fogadtam el, inkább hazajöttem.

Ma is sokszor eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha akkor másként döntök...

Mikor alapította meg, és elsődlegesen milyen céllal a Czinkóczky Implant Központot? A szakmájának mely területén/területein végez gyógyító tevékenységet?

1995-ben az akkor megnyíló, első legnagyobb magánfogorvosi centrum, a Profident tulajdonosa meghívott szájsebész vezetőnek, és ott éveken keresztül tényleg azt csinálhattam,

Az implantológia „atyjával”, professzor Brånemarkkal.

amit a legjobban szerettem. Az imádott ambuláns szájsebészet mellett hihetetlen lendülettel kezdtünk neki az implantológia bevezetésének, gyakorlatilag piacvezető centrumként már akkor hihetetlen volumenben tudtunk implantációs betegeket ellátni.

Pár évvel később sajnos a tulajdonosi viszonyok megváltoztak, és a szakmai szempontok elkezdtek háttérbe szorulni, ami időnként olyan kompromisszumokra kényszerített engem és kollégáimat is, amelyeket egyre nehezebben toleráltunk. Így állt elő az a kényszerhelyzet, hogy vagy ezt csináljuk tovább, „meghunyászkodunk”, vagy hajthatatlanul kitartva a szakmai hitvallásunk mellett továbbállunk, és olyan helyet keresünk, ahol nem kényszerülünk megalkudni, a szakmai szempontokból engedni.

Így született meg a döntés egy barátommal közösen, hogy egy saját rendelőt építünk, ahol tényleg azt csinálhatunk, amit akarunk, és olyan szakmaisággal dolgozhatunk, ahogyan mi szeretnénk.

Ebből nőtt ki a későbbi Czinkóczky Implant Központ elődje, az első implantológiai profilú magánrendelőm.

Az évek során a folyamatos bővülés mára odáig vezetett, hogy ez a rendelő már közel 500 négyzetméteren, 30 kollégával 6 kezelőegységgel, egy ultramodern műtővel, egy konferenciateremmel, és saját digitális fogtechnikai laborral egy igazi világszínvonalú gyógyító- és oktatóközponttá nőtte ki magát, ahol a fő profil, az implantológia mellett minden szakterület megtalálható, és tökéletesen sikerült megvalósítani a fogorvosi szakmák közötti tökéletes interdiszciplinális együttműködést. A Czinkóczky Implant Központ egy igazi megvalósult álom! Az elmúlt bő 30 év minden hazai és nemzetközi tapasztalatával, szakmai és emberi kihívásainak leküzdésével, vérrel, verítékkel, sírással és örömkönnyekkel megélt és túlélt három évtizedének valódi eredménye.

Ez az életem, ez az életművem.

És arra mindig büszke voltam, hogy minden nehézség ellenére mindig ugyanaz az alapelv vezérelt – és ettől soha semmi nem tudott eltántorítani –, hogy azt a tudást, amelyet én magam

és kollégáim megszereztünk, teljes alázattal a betegek legmagasabb színvonalú ellátására fordítsuk. Ebben nem ismerek kompromisszumot!

Szakmai körökben milyen gyakran kérik segítségét egyik fő szakterületével, a „speciális és elrontott implantációs esetek” megoldásával, helyreállításával összefüggésben?

Sajnos elég gyakran. És ennek elsősorban nem az az oka, hogy én ennyire okos lennék, hanem inkább az, hogy a beültetett implantátumok számának exponenciális növekedésével egyre több olyan eset fordul elő, amely már speciális tudást, illetve tapasztalatot igényel. És hát lássuk be, én már több mint 30 éve ezzel foglalkozom, és talán szerénytelenül mondhatom, hogy én már tényleg mindent is láttam...

Viccet félretéve, a speciális esetek tényleg olyan nagy kihívást jelentő, ritka esetek, amelyek nagyobb felkészültséget, rutint tesznek szükségessé, és én ebben tudok a betegek és a kollégák segítségére lenni.

Egy kicsit más szegmens az elrontott esetek csoportja, és igazság szerint mára már ez az egyik legnagyobb hányada a hozzánk forduló pácienseknek.

Ezek a betegek a szó valódi értelmében is betegek! Túl vannak már számos beavatkozáson, sikertelen implantációs műtéten, fizikai, mentális és emocionális sebekkel terheltek, és ráadásul egy elrontott eset nem kis anyagi megterheléssel is jár. Szóval az ilyen páciensekkel nem könnyű! Ennek ellenére az ilyen esetek tényleg egyediek, valódi szakmai kihívást jelentenek, és ez számomra rendkívül inspiráló. Ezekkel nagyon szívesen foglalkozom.

Különböző klinikai és fejlesztési programok aktív résztvevője, szakmai konferenciák, továbbképzések rendszeres előadója, egyetemi oktatóként is tevékenykedik. A gyógyítás mellett fontos Ön számára, hogy a felhalmozott tudását, tapasztalatait átadja másoknak?

Számomra az oktatás lényegében egy szerelem, világ életemben szívesen megosztottam a tudásomat a kollégáimmal. Ahogy egy apa akkor a legbüszkébb, ha a gyermeke túlszárnyalja őt, egy tanár is akkor boldog, ha a tanítványai sokra viszik. Valahogy így vagyok ezzel én is. Mindazt a szakmai tudást, tapasztalatot, amelyet 30 év munkájával megszereztem, elsajátítottam, szívesen bocsátom a következő generáció rendelkezésére. Az, hogy ezzel ki hogyan tud élni, már nem rajtam múlik.

Miután részt veszek a fogorvosképzésben, mind a graduális, mind a posztgraduális oktatásban, elég jó a rálátásom a mostani fiatal generációra. Néha meghatódva nézem a szárnybontogatásaikat, és olykor-olykor saját fiatal önmagamat látom bennük.

Tényleg azt lehet mondani, hogy a most végző fogorvos kollégáknak bizonyos szempontokból lényegesen könnyebb helyzetük van, legalábbis ami a tudás megszerzésének lehetőségét illeti. Aki ma éhes a tudásra, és ezért hajlandó áldozatot is hozni, az hozzáfér bármilyen tudásbázishoz, és Magyarországon is karnyújtásnyira vannak a legkiválóbb szakemberek, akik a világ bármely pontján megállnák a helyüket. A hazai kollégák tényleg a világ élvonalába tartoznak.

A praktizálás és az oktatás mellett a közéleti tevékenysége is sokirányú, több köztestület aktív tagja. A Szakmai Kollégium Fog- és Szájbetegségek Tagozata és Tanácsa által elfogadha-

tatlannak minősített bazális implantátumokról is nyilatkozott. Úgy gondolom, ez a téma még napjainkban is aktuális lehet. Röviden ismertetné a szakmai vélemény kvintesszenciáját?

Ebben a témában a véleményem elég koherens. És a szakmai szervezetek állásfoglalása is egyértelmű: „Az ilyen implantátumok alkalmazása szakmai hibának minősül.”

Ezen nincs is értelme vitatkozni, és annak sincs semmi értelme, hogy relativizáljuk ezek használatát.

Még akkor sincs, ha mindenféle adminisztratív trükkel, átnevezve próbálják legitimálni ezeket az implantátumokat. Mindegy, hogy bazálisnak, vagy bikortikálisnak, kompressziósnak, vagy éppen stratégiainak nevezik el a rendszert, annak filozófiájával, biológiájával, biomechanikájával, protokolljával van a valódi probléma, és ezt nem lehet jogászkodással, névváltoztatással felülírni.

Szóval nem tudok megengedő lenni ebben a témában! És ez nem rólam, hanem a szerencsétlen betegekről szól!

Az implantológia – és az ehhez kapcsolódó legkülönbözőbb fejlesztések – a fogászat egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata. Ön szerint a közeljövőben várható-e jelentős előrelépés vagy fordulópont az implantológiában?

Persze! Az implantológia napjainkban is éppolyan tempóban fejlődik, mint 30-40 évvel ezelőtt. Jelenleg éppen a digitalizáció, a sebészi navigáció és a mesterséges intelligencia alkalmazása forradalmasítja a szakmánkat. Azt nem tudom, hogy fordulópontról beszélhetünk-e majd, de biztos vagyok benne, hogy mind az implantátumok anyagát, mind a sebészeti protokollokat, mind a protetikai lépéseket, megoldásokat tekintve számtalan újítás várható az elkövetkező években is. Csak azt remélem titkon, hogy képesek leszünk lépést tartani ezzel a tempóval...

A napi praxis során – az újabb és újabb, esetleg váratlan szakmai feladatok megoldása közben – talán az egyik legösszetettebb feladat a páciensek bizalmának és szeretetének a megszerzése. Most is megkérdezem Öntől, miként vélekedik erről?

Az ebben a szakmában eltöltött sok-sok év igazán sokat segített abban is, hogy megtanuljam, hogyan lehet elnyerni az olyan páciensek bizalmát is, akik esetleg sok-sok sérelemmel, negatív tapasztalattal, fizikai és lelki sebekkel, elégedetlenséggel, félelemmel, vagy éppen túlzott elvárásokkal, szkepticizmussal, csalódottsággal érkeznek.

Néha ez nem könnyű, de azért azt mondhatom, hogy nagy rutinra tettem szert, és ezt a megszerzett tudást is igyekszem megosztani fiatalabb kollégáimmal. Ez valódi pszichológia, ami talán néha nagyobb jelentőséggel bír egy-egy beteg kezelése során, mint a sebészi, vagy fogászati tudás, tapasztalat. De megtanultam, és megfogadtam egy általános alapelvet, hogy „nem kell minden idős hölgyet átkísérni a zebrán! Lehet, hogy nem is akar átmenni...!” Ezt lényegében a mi szakmánkra is le lehet fordítani: nem kell minden beteget meggyógyítani!

Valójában egy jó orvos-beteg kapcsolat teljesen úgy működik, mint egy jó házasság. Vagy van kémia, vagy nincs. Vagy van kölcsönös bizalom, vagy nincs. Vagy van kölcsönös tisztelet, vagy nincs. Ezek nélkül nem működik egy nyugodt légkörű, hosszú távú kapcsolat. Különösen olyan esetekben, amikor hosszú ideig tartó, fáradságos, fájdalmas, kellemetlen, drága kezelésekről van szó. Tehát ha a páciens már a kezelés elején támadó, türelmetlen, agresszív, az biztosan nem kecsegtet sok sikerrel. Az ilyen ese-

tekben igyekszem már az elején lezárni a konfliktusokat, és bizony időnként előfordul, hogy az ilyen betegeket a kezelések megkezdése előtt, vagy akár utána is, elküldöm. Egyre jobb érzékkel ismerem fel az ilyen helyzeteket, és egyre könnyebben tanácsolok el beteget. Nem csak szabad orvos-, de szabad betegválasztás is van!

Létrehozott egy szakmai csoportot a Facebook-on, Tanulságos implantológia névvel. Ezt mi motiválta, mi a volt cél? Régóta dédelgetett gondolatom, tervem volt, hogy a szakmai továbbképzésnek, oktatásnak egy olyan formáját hozzuk létre, amely a kor szelleméhez igazodva bárki számára elérhető lehet. Erre a Facebook tűnt jó választásnak, és ez mára egyre inkább beigazolódni látszik. A zárt csoportnak mára több mint 400 tagja van, és az aktivitás is jóval meghaladja a várt mértéket. Időnként igen magas színvonalú szakmai eszmecserének, tapasztalatcserének a színtere lett.

A Tanulságos implantológia elnevezést Kivovics professzor úrnak köszönöm – én egy kicsit kritikusabb, szarkasztikusabb címet szántam neki – és ezzel címében is deklaráltuk, hogy a tanulságos implantációs esetek objektív bemutatását és megbeszélését tűztük a zászlónkra.

Nagyon élvezem ennek a csoportnak a moderálását, tartalommal való megtöltését, s bár napi szinten feladatot jelent, ez is arról szól, amiről már korábban beszéltem, megosztani másokkal mindazt, amit én már megtanultam, megtapasztaltam, igazi örömöt jelent.

És ha csak egyetlen beteg is sikeresebb kezelést kap a kezelő orvosától egy a csoportban bemutatott eset tanulságát felismerve, figyelembe véve, már nem dolgozunk hiába!

Vélhetően nem túl „bőséges” szabadidejében mi jelenti Önnek a kikapcsolódást és a „feltöltődést”?

Társam, a feleségem szintén szájsebész, szóval a szakmai témák otthon, a konyhaasztalnál is gyakran előkerülnek. Mindenesetre abban, hogy kizökkenjünk a szakmából, nagy segítségünkre van a hároméves kislányunk, és az egyéves kisfiunk. Ők gondoskodnak arról, hogy ne „dolgozzunk” otthon, ők kérlelhetetlenül megkövetelik maguknak a figyelmünket, és valójában ez nagyon jó így, mert ez tényleg kikapcsolja az embert. Egyébként én imádok utazni, síelni, repülni, olvasni, de azért az igazi napi kikapcsolódást a kutyánk, Prímás jelenti. Ő egy 4 éves vizsla fiú, akivel a napi 1-2 óra intenzív séta nélkül nem telhet el egyetlen nap sem. Ez engem is fitten tart. Szabad időm nem nagyon van, de a fizikai aktivitásom így legalább biztosítva van.

Miként foglalná össze eddigi életútja és tapasztalatai alapján hivatásának az „ars poeticáját”?

Amikor erről kérdeznek, mindig azt szoktam mondani, hogy ez nagyon egyszerű, két szóban össze tudom foglalni: SZAKMAI ALÁZAT!

Ezt persze könnyű mondani, de az igazi kihívás, hogy az ember ehhez konzekvensen tartani is tudja magát. Én ezen dolgozom nap mint nap, és amíg ez inspirál, boldoggá, elégedetté tesz, addig nincs baj, addig csinálom ezt tovább.

Köszönöm a beszélgetést, melyből megismerhettük rendkívül változatos, értékes és eredményes szakmai életútját. Kívánjuk, hogy a továbbiakban is sok öröme legyen a tudásának és a tapasztalatainak az átadásában!

fogpótlásig

Az innováció a kreativitásból ered és a kreativitás nem más, mint kapcsolatok teremtése. A 60 perces* digitális workflow egyedülálló módon egyesíti a különböző gyártók kiemelkedő hardver- és szoftverkomponenseit, hogy egy minden eddiginél hatékonyabb és eredményesebb munkafolyamatot hozzon létre.

GMT 91198 HU 2407 © Nobel Biocare Services AG, 2024. Minden jog fenntartva. A Nobel Biocare, a Nobel Biocare logó és minden más védjegy a Nobel Biocare védjegye, kivéve, ha másképp nem rendelkezik. vagy a szövegkörnyezetből nem derül ki. További információk a http://www.nobelbiocare.com/trademarks oldalon találhatók. A termékképek nem feltétlenül méretarányosak. A DEXIS™ IS terméket a Dental Imaging Technologies Corporation (450 Commercial Drive, Quakertown, PA USA 18951) gyártja és a Nobel Biocare forgalmazza. A SprintRay 3D nyomtatókat a SprintRay gyártja SprintRay Inc. (2705 Media Center Drive, Suite 100A, Los Angeles, CA) és a Nobel Biocare forgalmazza. Az X-Guide®-t az X-Nav Technologies, LLC 1555 Bustard Road Suite 1555 Bustard Road Suite 75, Lansdale PA 19446, USA, gyártja és a Nobel Biocare forgalmazza. * A munkafolyamatra megadott idő egy optimalizált forgatókönyvön alapul, amely nem tartalmaz további lépéseket, mint például röntgenfelvételek készítése, a páciens érzésteleítése,

DR. JASON SMITHSON

PROF. LOUIS HARDAN

DR. KIA KARIMI DR. SERHAT KÖKEN

DR. PAYMAN FATEMI LANGROUDI DR. IVAN CATOVIC

DR. GHASSAN YARED

DR. JUAN CARLOS ORTIZ HUGUES

DR. AMINA BEN SALEM DR. ADRIAN LUSSI DR. ROBERT ‘TITO’ NORRIS DR. DANIELA GARBO

DR. ALBERTO SALGADO

HAMZEH AL-BATTIKHI

Dr. Canullo Luigi, dr. Menini Maria, dr. Pesce Paolo, dr. Iacono Roberta, dr. Sculean Anton, dr. Del Fabbro Massimo (Olaszország)

NANO-SZUPERHIDROFIL

ÉS BIOAKTÍV IMPLANTÁTUM FELSZÍN

KEDVEZŐTLEN CSONTKÖRNYEZETBEN

1. rész: átmenet az elsődleges és a másodlagos stabilitás

között –

kontrollált klinikai vizsgálat

Bioaktív implantátum felületek alacsony csontsűrűség esetén

Absztrakt

Célkitűzések: A bioaktív felületek kifejlesztésének célja az implantátum felülete és a sejtek közötti kölcsönhatás fokozása volt. Ezáltal a továbbiakban a biológiai stabilitás kialakulása felgyorsulhat és a terhelési protokollok is módosulhatnak. Anyagok és módszerek: A kutatásban 36 páciens vett részt, akik D3-as vagy D4-es csontsűrűséggel rendelkeztek. Két csoportba soroltuk őket a behelyezett implantátum felszíne alapján: 30 bioaktív felületű implantátum (tesztcsoport) és 30 hagyományos felszínű implantátum (kontrollcsoport) volt a vizsgálat tárgya. Három alkalommal (kiindulási érték (T0), 30 nappal (T30) és 45 nappal (T45) a műtét után) vizsgáltuk a következő paramétereket: behelyezési nyomaték értéke (Ncm), a behelyezési nyomaték görbe integrálja (kumulatív nyomaték, Ncm), nyomatéksűrűség (Ncm/sec), és az implantátum stabilitási hányados (ISQ). Ezenfelül mértük a marginális csontveszteséget (MBL) a terhelést követő 6. hónapban.

Eredmények: Az átlag ISQ és a standard deviáció a T0, T30, T45 időpontokban sorrendben: 74,57 ± 7,85; 74,78 ± 7,31; 74,97 ± 6,34 a tesztcsoportban, és 77,12 ± 5,83; 73,33 ± 6,13; 73,44 ± 7,89 a kontrollcsoportban. Az adatelemzés szignifikáns különbséget mutatott a csoportok között az ISQ változását tekintve a T0-T30 (p = 0,005) és T30-T45 (p = 0,012) időtartamokban. A kontrollcsoportban az ISQ szignifikáns csökkenést mutatott T30 időpontban (p = 0,01) és T45 időpontban (p = 0,03) a kiindulási értékhez képest; míg a tesztcsoportban nem volt szignifikáns változás. Az ISQ ≥ 70 érték stabilitása miatt 45 nap után 26 tesztcsoportbeli és 23 kontrollcsoportbeli implantátum volt funkcionálisan terhelhető. Ezzel szemben a T45 kontrollvizsgálaton mért ISQ < 70 érték miatt négy implantátum a tesztcsoportból és egy implantátum a kontrollcsoportból 90 nap után, 6 implantátum a kontrollcsoportból pedig 180 nap után volt terhelhető. Sem a behelyezési nyomaték, sem a kiindulási ISQ nem korrelált a Hounsfield-egységben mért csontsűrűséggel. Nem volt szignifikáns korreláció a kumulatív nyomaték és az ISQ között a kiindulási időpontban. A nyomaték sűrűsége és az ISQ közötti korrelációban szignifikáns pozitív meredekség volt tapasztalható kiinduláskor, amely D3 csontsűrűség esetén hangsúlyosabb volt, mint a D4 csontdenzitás esetén. Ez a korreláció a 30. és a 45. napon is szignifikáns maradt a teszt csoportban D3 csontminőség esetén (p < 0,01 mindkét időtartamban). Azonban sem D4 csontsűrűség esetén, sem pedig a CG csoportban nem volt szignifikáns eltérés.

Következtetések: A bioaktív felület jobb eredményt mutatott az implantátum stabilitása szempontjából D3, D4 csontminőség esetén, a csontgyógyulás korai szakaszában.

Klinikai relevancia: jelen vizsgálat bizonyította, hogy a bioaktív felület használatával javul az átmenet az elsődleges stabilitás és a másodlagos stabilitás között, különösen kedvezőtlen csontkörnyezet (D3 vagy D4 csont) esetén.

Kulcsszavak: Implantátum stabilitás, implantátum felület, bioaktív felület, behelyezési nyomatékérték, klinikai vizsgálat, oszszeointegráció

Bevezetés

Az implantátumokkal történő protetikai rehabilitáció az elsőszámú választás foghiány esetén, hiszen ezzel a módszerrel nemcsak hosszú távú stabilitás érhető el rövid idő alatt, hanem általa teljes mértékben kielégíthetők a páciensek igényei a jó esztétikai és funkcionális eredmények tekintetében [1]. A betegek magas, illetve egyre növekvő elvárásai az implantátumokon rögzített fogpótlásokkal szemben folyamatosan arra ösztönzik a kutatókat, hogy olyan nagy teljesítményű anyagokat fejlesszenek ki, amelyek képesek optimalizálni az osszeoin-

tegráció folyamatát és felgyorsítani az átmenetet az elsődleges stabilitásból (más néven mechanikai stabilitás) a másodlagos stabilitásba (azaz biológiai stabilitás). Ez a folyamat az implantátum-csont határfelületen bekövetkező csontanyagcsere eredménye, amely csontfelszívódást, illetve új csontképződést (fonott csont) jelent [2, 3]. Egyes tanulmányok szerint, amelyekben az implantátum stabilitását rezonancia frekvencia-analízissel (RFA) vizsgálták, a mechanikai stabilitásból a biológiai stabilitásba való átmenet körülbelül 3-4 héttel az implantátum behelyezése után következik be, amikor is az implantátum stabilitási kvótájának (ISQ) értékében csökkenés tapasztalható [4-6].

Brånemark szerint az osszeointegráció közvetlen strukturális és funkcionális kapcsolatot jelent az implantátum felszíne és a befogadó csont között. Az enosszeális implantátumok osszeointegrációja az implantátum korai rögzítésével és a csont gyógyulásával érhető el [7, 8]. A megfelelően osszeointegrált implantátumra, amely tulajdonképpen a fogászati kezelési terv végső célja, úgy gondolhatunk, mint egy összetett matematikai reakció eredményére, amelyben minden változónak megvan a maga jelentősége. Ebben a klinikai kontextusban a változó többek között a befogadó csontkörnyezet, a páciens jellemzői (beleértve az életkort, a nemet és a lehetséges szisztémás betegségeket), a sebészeti eljárás, a terhelési protokoll, az implantátum anyaga, kialakítása és felülete [9–14].

Különösképpen kedvezőtlen csontminőség - azaz D3, D4 csontűrűség - esetén a kisebb méretű oszteotómia jobb BIC-értékeket („Bone Implant Contact”, csont-implantátum érintkezés) eredményezett [15]. Valójában további humán, randomizált, kontrollált vizsgálatok ismertették, hogy az oszteotómia technikája oszteotóm használatával és kúpos implantátum mikrogeometriával nagyobb eredményességhez vezetett [16, 17].

Másrészt a klinikai kutatások már régóta az implantátum felszíni jellemzőire koncentrálnak, és jelentős mennyiségű tanulmány született a témában, amelyek az implantátum topográfiájának módosításából eredő klinikai következményeket vizsgálják. A fogászati titán implantátumok felszínének makro-, mikro- és nanoszkopikus jellemzői a csont-implantátum felület módosításával és a csont-implantátum kontaktus (BIC) növelésével képesek befolyásolni a szervezetben az implantátum behelyezésének pillanatában kezdődő biológiai választ [18].

Az implantátum felszíni jellemzőinek fontossága leginkább annak köszönhető, hogy az implantátum felszíne közvetlenül az implantátum beültetése után érintkezésbe kerül a szövetekkel. A makroszkopikus érdesség nagyobb BIC értéket és nagyobb ellenállást eredményez az eltávolítási nyomatékkal szemben [19]. A mikroérdességgel rendelkező implantátumok jobbnak bizonyultak a sima felületű implantátumoknál, és a felületük befolyásolhatja és fokozhatja a fehérje abszorpciót, a sejt-felület kölcsönhatást, a sejtek viselkedését és a sejtek rögzülését [20]. Számos fajta implantátum felületi kezelés lett kifejlesztve a felület érdességének módosítására azzal a céllal, hogy a titán implantátum felülete oszteofil tulajdonsággal rendelkezzen: titán plazmaspray, kemény kerámia részecskékkel történő szemcseszórás, anodizálás, kálcium-foszfát bevonat és savas maratás. Ezek közül a homokfúvott, nagy szemcseméretű, savval maratott implantátumfelületeket (SLA) és annak kémiailag módosított, sóoldatban tárolt változatát vizsgálták a legtöbbet. Ferguson kimutatta, hogy a modSLA-felületű implantátumok eltávolítási nyomatékértékei 821%-kal magasabbak voltak az SLA implantátumokhoz képest (p = 0,003) [21].

Az SLActive tárolási modellje kémiailag aktívvá teszi a felületet szabad felületi energiával, és a nem aktív felületű SLA-hoz képest erős hidrofilitást biztosít.

Bár a kezdeti eredmények bíztatóak voltak, a további vizsgálatok nem találtak lényeges különbséget az SLA és az SLActive implantátumok között [22]. Az implantátumok túlélését vizsgálva Sivaswamy kimutatta, hogy az SLA és az SLActive összehasonlításában az előbbi eredményezett magasabb túlélési arányt [23]. Új módszereket vizsgáltak a felület hidrofil tulajdonságának növelésére az érintkezési szög 138-ról történő fokozatos csökkentésével (amely a nem nedvesíthető és hidrofób felületekre jellemző) a szuperhidrofil felület 0 fokos értékéig.

Jelen kontrollált klinikai kutatás célja egy új, bioaktív felületű implantátumfelület vizsgálata, amely homokfúvott és savas maratott felületet jelent száraz bioaktív technológiával. A cél a rövidebb idő alatt bekövetkező csontgyógyulás, az osszeointegráció fokozása még kedvezőtlen minőségű csontban is, valamint a terhelési protokollok módosítása.

Anyagok és módszerek

Vizsgálati módszer

6 hónapig tartó, egy központban folytatott, kontrollált klinikai vizsgálatot végeztünk a stabilitási görbe értékelésére roszsz csontminőségű (D3 és D4), extrakció utáni műtéti területek implantációs kezelésében. Két különböző felületű implantátumtípussal történő rehabilitáció összehasonlítását végeztük. Két csoportot vizsgáltunk: tesztcsoport (TG) vagy NINA csoport, amely esetében bioaktív felületű implantátumokat alkalmaztunk (MultiNeO NH CS, Alpha-Bio Tec, Izrael) és kontrollcsoport (CG) vagy NEO csoport, amely esetében hagyományos, mérsékelten érdes felületű implantátumokat helyeztünk be (MultiNeO CS, Alpha-Bio Tec, Izrael). Mindkét implantátumtípust ugyanaz a gyártó (Alpha-Bio Tec) gyártotta.

Mindkét csoportban ugyanazokat a műtéti eljárásokat végezte ugyanaz a klinikai orvos (L.C.).

A vizsgálati protokollt a Lazio 1 etikai bizottság hagyta jóvá (Prot.430/CE Lazio), és a klinikai vizsgálatok adatbázisában (www.clinicaltrials.gov) NCT 05495867 regisztrációs számmal regisztrálták.

A műtét előtt a vizsgálatba bevont valamennyi résztvevő beleegyező nyilatkozatot írt alá. A vizsgálatot a 2013-ban felülvizsgált, 1975-ös Helsinki Nyilatkozatban megfogalmazott elvek szerint végeztük.

Páciensek

2022 szeptembere és 2022 decembere között magánrendelőnkben (Róma, Olaszország) végeztük a páciensek felvételét a klinikai vizsgálatba konszekutív módon. A páciensek jó általános egészségi állapotban lévő felnőttek, akiknek implantátumon rögzülő protetikai rehabilitáció volt indikált és D3 vagy D4 csontsűrűséggel rendelkeztek.

A toborzást meghatározott beválasztási/kizárási kritériumok szerint végeztük.

A beválasztási kritériumok a következők voltak: D3 vagy D4 csontsűrűség; 1-2. típusú, extrakció utáni, gyógyult terület; 3080 év közötti felnőtt páciens; ASA 1-es vagy ASA 2-es páciens; egészséges parodontális állapot (kezelt parodontitis, PI < 25%, BoP < 25%). A páciensek aláírásukkal igazolták beleegyezésüket a beavatkozásba és szándékukat a klinikai vizsgálatban való részvételhez.

Kizáró kritériumok voltak a következők: 1-2. típustól eltérő csontterületek, azonnali foghúzás utáni csontterületek, ASA 3-as vagy 4-es páciens; kezeletlen parodontitis; olyan csontterületek, ahol már történt sikertelen implantáció; a kezelés során alkalmazandó egy vagy több gyógyszerre bejelentett allergia; várandósság (szóban kérdésre megerősítve); erős dohányzás (napi 10 cigarettánál kevesebb elszívott cigaretta nem számított kizáró kritériumnak).

1. ábra: Az eset digitális terve. A piros/zöld négyzetek mutatják az implantátum teljes hossza mentén mért denzitás értéket HU-egységben.

Mintaszám

A mintanagyság kiszámítása az SLA RN (76,5 ± 6,5) és az SLActive (78,8 ± 3,2) csoportok 12 hetes implantációs stabilitási hányadosának (ISQ) átlagán és standard deviációján (SD) alapult, amelyet egy korábbi tanulmányban rögzítettünk [6]. A következő paramétereket vizsgáltuk: az átlagok közötti legkisebb várható különbség; az átlagok közötti különbség szórása; 20%-os béta hiba, 5%-os alfa hiba és 0,91-es hatásnagyság az érzékenységvizsgálat alapján. Ezen számítások alapján minden csoport legalább 20 implantátumos rehabilitációs esetet tartalmaz csoportonként [24].

Preoperatív fázis

Minden páciens esetében fogászati elemzés történt intraorális fényképek, intraorális szkennelés és a fogatlan terület periapikális röntgenfelvételeinek segítségével. CBCT felvételeket készítettünk a műtéti terület anatómiai adottságainak háromdimenziós elemzése és az implantációs kezelés meg-

tervezése céljából. Intraorális szkennelést és a CBCT felvételek elemzését végeztük az implantátumok behelyezésének digitális tervezéséhez. A speciális szoftver (RealGUIDE 5.0, 3Diemme, Cantù, Olaszország) lehetővé tette a csontsűrűség mérését (HU egységben kifejezve) az implantátum hossza mentén.

Ezzel egyidejűleg a vizsgálatban résztvevő minden egyes páciens esetében műtéti sablon készült (1. ábra).

Minden páciens legalább két héttel a műtét előtt professzionális teljes szájhigiénés kezelésben és egyéni otthoni fogápolási oktatásban részesült.

A vizsgálatba való beválasztást követően a betegeket a felvételi sorrend alapján a TG csoportba (szuperhidrofil felületű implantátumok, Multi- NeO NH, Alpha-Bio Tec, Izrael) vagy a CG csoportba (mérsékelten érdes felületű implantátumok, MultiNeO CS, Alpha-Bio Tec, Izrael) soroltuk. A csoportok homogenitásának érdekében figyelembe vettük az életkort, a nemet, a műtéti helyet (anterior vagy posterior régió, felső vagy alsó állcsont) és a klinikai jellemzőket.

Sebészi fázis

Helyi érzéstelenítést (4% articain, 1:100.000 adrenalin) követően a pácienseket arra kértük, hogy 5 percig 0,2%-os klórhexidin oldattal öblögessenek. Minimálinvazív lebenyt képeztünk 15c pengével és elemeltük az alveoláris csont bukkális felszínéről. Miután az alveoláris gerincet feltártuk, felhelyeztük a sebészeti sablont. Ezután az implantátum helyét maximum 350 fordulat/ perc fordulatszámú fúróval előkészítettük, és steril fiziológiás sóoldattal átmostuk. Az implantátum helyének előkészítése után eltávolítottuk a sebészeti sablont és behelyeztük az implantátumot az implantátum stabilitási görbéjének és csúcsának helyes mérése érdekében. Az implantátum behelyezése során rögzítettük a behelyezési nyomatékgörbét (insertion torque curve, ITC) és e görbe csúcsát, amelyet behelyezési nyomatékértéknek (insertion torque value, ITV) is nevezünk. Az implantátum behelyezéséhez, valamint az ITC és ITV rögzítéséhez W&H készüléket (SA-310 W&H Elcomed implantációs egységek, W&H, Burmoos, Ausztria) használtunk. Egy steril, SmartPeg nevű felépítményt csatlakoztattunk az implantátumhoz, és az implantátum stabilitását az Osstell® Mentor készülékkel (W&H, Burmoos, Ausztria) ellenőriztük. Végül gyógyulási csavart helyeztünk be, és 6,0-ás varratokat használtunk a lebeny rögzítéséhez. Posztoperatívan, a behelyezett implan-

tátum kiértékelésére periapikális röntgenfelvételt készítettünk Rinn röntgentartó készülék és párhuzamos long cone technika segítségével (2a-e. ábra).

Posztoperatív fázis

Szisztémás antibiotikum terápia megkezdését (amoxicillin/klavulánsav 875 mg/125 mg) javasoltuk a műtét előtti éjszaka és ennek folytatását a műtétet követő 4 napon keresztül naponta 3-szor [22]. Fájdalomcsillapító (Ibuprofen 600 mg) szedését javasoltuk szükség szerint.

A páciensek a műtétet követő naptól kezdve 15 napon át naponta kétszer 0,12%-os klórhexidinnel és 0,05%-os cetilpiridinium-kloriddal öblögettek [25]. Instruáltuk őket, hogy a mechanikai trauma elkerülése érdekében kerüljék a fogmosást és a rágást a műtéti területen, illetve, hogy a műtéti területre hideg borogatást alkalmazzanak a gyulladásos reakció minimalizálása és a műtét utáni duzzanat csökkentése érdekében.

A műtétet követő 15. napon, a klinikai vizsgálat után a varratot eltávolítottuk (2. f ábra).

Minden páciens egyéni szájhigiéniai prevenciós programban vett részt, amely során az esettől függően 3 vagy 4 havonta professzionális mechanikai fogtisztítást végeztünk.

2. ábra: A klinikai vizsgálatban részt vevő 36 beteg egyikének esete, aki két különböző felületű implantátumot kapott. A 26-os pozícióban lévő implantátum MultiNeO CS (kontrollcsoport), míg a 27-es pozícióban lévő implantátum MultiNeO NH CS volt (tesztcsoport). (a): 15c szikével crestálisan bemetszést végeztünk. (b): Az implantátumágy előkészítéséhez 3D nyomtatott implantációs sebészi sablont használtunk a gyártói protokoll szerint. (c): Az implantátum beültetése után megmértük az implantátum stabilitási hányadost. (d): A mucoperiosteális lebenyeket a felépítményekhez igazítottuk és a sebet varratokkal zártuk. (e): Periapikális röntgenfelvételt készítettünk az implantátumok behelyezése után (kiindulási állapot). (f): 15 nap múlva a varratokat eltávolítottuk a posztoperatív klinikai vizsgálatot követően. (g): Az ISQ-érték miatt a végleges restaurációt T45 időpontban helyeztük be. (h) T45 időpontban periapikális röntgenfelvételt készítettünk. (i) A virtuális implantátumtervezés fotója.

1. táblázat: Demográfiai adatok. *Pearson-féle khi négyzet próba

Klinikai és radiológiai mérések

érték

D3 vs. D4‡

2. táblázat: Klinikai és radiológiai mérések. ***Mann Whitney teszt, ‡=páros mintás Wilcoxon próba

Protetikai fázis

30 nappal az implantátum beültetése után eltávolítottuk a gyógyulási csavarokat, és az implantátum stabilitását a SmartPeg fej és az Osstell® Mentor készülék (W&H, Burmoos, Ausztria) segítségével újra megvizsgáltuk. Digitális lenyomatot vettünk és elküldtük a fogtechnikai laboratóriumba a protetikai restauráció elkészítésének céljából. Az implantátum stabilitásának mérését 45 nappal az implantátum beültetése után megismételtük. A stabil ISQ-görbe miatt a NINA implantátumokat és a NEO implantátumokat 45, 90 vagy 180 nap után funkcionálisan megterheltük, és periapikális röntgenfelvételeket készítettünk (2. g-h ábra).

A hagyományos osszeointegrációs időtartam (90-180 nap) előtt csak akkor engedélyeztük a terhelési fázist, ha a műtét után 45 nappal az ISQ-görbe alapvetően lapos volt. Abban az esetben, ha a görbe meredek volt, betartottuk a hagyományos osszeointegrációs várakozási időt.

Klinikai és radiológiai vizsgálatok

Csak D3 és D4 csontsűrűségű műtéti területek kerültek beválasztásra. Ezek a csontsűrűségi mutatók a Hounsfield-skála alapján határozhatók meg, ahol D4 < 350 HU; D3 = 350850 HU. A csontsűrűséget tehát a preoperatív CBCT alapján Hounsfieldegységben (HU) határoztuk meg a RealGUIDE 5.0 szoftver (3Diemme, Cantù, Olaszország) segítségével. Az implantátum stabilitását, amely a vizsgálat fő tárgya volt, három különböző időpontban ellenőriztük: a kiindulási állapotában (közvetlenül

az implantátum beültetése után, „T0”), valamint 30 („T1”) és 45 („T2”) nappal a műtét után. A SmartPeg felépítmény implantátumhoz való csatlakoztatását követően az Osstell® Mentor (W&H, Burmoos, Ausztria) készüléket használtuk a rezonancia frekvencia-analízishez, az ISQ meghatározásának céljából. Két mérést végeztünk minden egyes időpontban, egyet buccopalatinálisan az implantátum buccális oldala felől, egyet pedig mesiodistálisan a mesiális oldalról. Az ISQ értéket a két mérés átlagából számoltuk.

A behelyezési nyomatékgörbe integrálját (kumulatív nyomaték, Ncm) a behelyezés kezdetétől a behelyezési csúcsnyomaték eléréséig az egyes nyomatékértékek összegéből számoltuk. A nyomaték sűrűséget (Ncm/sec) úgy becsültük meg, hogy a kumulatív nyomatékot elosztottuk a behelyezési csúcsnyomaték eléréséhez szükséges teljes idővel (másodpercben kifejezve).

A periapikális röntgenfelvételeket Rinn röntgentartó segítségével készítettük el a kiindulási időpontban és 6 hónappal az implantátum behelyezése után. A röntgenfelvételeket a korai marginális csontveszteség (MBL) kiszámításához használtuk, összehasonlítva a mesiális és distális implantátumszéli, csontszintbeli változásokat.

Statisztikai módszerek

A leíró statisztikákat a mennyiségi változók esetében a normál eloszlású adatok átlaga és szórásai, a nem normál eloszlású mennyiségi változók esetében a medián és a 95%-os

konfidenciaintervallum, a minőségi változók esetében pedig a gyakoriságok alkalmazásával végeztük el. A kevert hatású lineáris regressziós modellt használtuk a prediktív tényezők kimeneti változóra gyakorolt hatásainak értékelésére. Ezen utóbbiak a kiindulási, 30. napi és 45. napi ISQ, valamint az MBL voltak. Prediktív tényező az életkor, a csontsűrűség, a behelyezési nyomaték, a kumulatív nyomaték és a nyomatéksűrűség volt (az MBL esetében a kiindulási ISQ-t is figyelembe vettük). Egyszerű regressziót is végeztünk a nyomatéksűrűség/kumulatív nyomaték és az ISQ, a nyomatéksűrűség/kumulatív nyomaték és a behelyezési nyomaték (Ncm), valamint a 30 és 45 napos ISQ-változások és az MBL közötti korreláció meghatározására. Mind az általános adatokat, mind a két alkalmazott implantátumrendszerrel (MultiNeo CS és MultiNeo NH CS) kapott adatokat figyelembe vettük. A két implantátumcsoport közötti összehasonlításokat a kvantitatív változók esetében párosítatlan Student-féle t-próbával, a kvalitatív értékek esetében pedig a Pearson-féle khinégyzet vagy a Fisher-féle egzakt próba segítségével végeztük el. Implantátum alapú elemzéseket végeztünk. Az ISQ trendjének becslésére korrigált prediktív elemzést végeztünk a kiindulási, a 30 és a 45 napos vizsgálat során a kumulatív nyomaték és a nyomatéksűrűség szerint. Az adatokat a Microsoft Excel 2019 segítségével rendszereztük, a statisztikai elemzést pedig a GraphPad Prism 5.03 (GraphPad Software, Inc., La Jolla, CA, USA) és a STATA 17es verziójával (StataCorp, College Station, TX, USA) végeztük. Szignifikanciaszintnek a P = 0,05 értéket fogadtuk el.

Eredmények

A vizsgálatban részt vevő 36 páciens összesen 30 MultiNeO CS (kontrollcsoport, „CG”) és 30 MultiNeO NH CS (tesztcsoport, „TG”) implantátumot kapott. Az 1. táblázat összefoglalja a páciensek főbb jellemzőit mindkét kezelési csoport esetében. A 2. és 3. táblázat a két implantátumcsoport főbb klinikai és radiológiai eredményeit prezentálja.

Az igen hasonló behelyezési csúcsnyomaték ellenére a CG csoport a beültetéskor enyhén (de nem szignifikánsan) magasabb átlagos ISQ-t mutatott, mint a TG csoport. Idővel az ISQ a CG csoportban jelentősen csökkent, míg a TG csoportban stabil maradt, a változások („Δ” a kiindulási értékhez képest) szignifikánsan eltérőek voltak a 30. napon (p = 0,01) és a 45. napon (p = 0,03). Az eltérés hasonló volt a D3 és D4 csontban; a CG csoportban a csökkenés szignifikáns volt a D3 csontsűrűség esetén, de nem volt szignifikáns D4 csontsűrűség esetén; míg a TG csoportban az ISQ változása nem volt szignifikáns sem D3, sem D4 csontsűrűség esetén. Az MBL tekintetében nem volt szignifikáns különbség a csoportok között.

Sem a behelyezési nyomaték (Ncm), sem a kiindulási ISQ nem korrelált a csontsűrűséggel (HU). Nem volt szignifikáns korreláció a kumulatív nyomaték (a nyomatékgörbe integrálja) és a kiindulási ISQ között, ami arra utal, hogy az implantátum-csont határfelület stabilitása a behelyezéskor viszonylag független a végleges behelyezési nyomaték eléréséhez szükséges mintától. A nyomatéksűrűség (Ncm/sec) és a kiindulási ISQ közötti korrelá-

3. ábra: A kiindulási nyomatéksűrűség és az ISQ összefüggései. Mindkét csoportban szignifikáns korreláció volt tapasztalható, amelyből következtetésként levonható, hogy a nyomatéksűrűség befolyásolhatja az implantátum stabilitást.

cióban szignifikánsan pozitív meredekség volt megfigyelhető (3. ábra), amely a D3 csontsűrűség esetén hangsúlyosabb volt, mint D4 csontminőség esetében. Ez az eredmény arra utal, hogy az implantátum stabilitása a behelyezéskor függhet a végső behelyezési nyomaték eléréséhez szükséges mintától. Ez a korreláció a 30. és 45. napon is szignifikáns maradt a teszt csoport esetében D3 csont esetén (p<0,01 mindkét időpontban), de nem volt szignifikáns D4 minőség esetén (0,05 < p < 0,10 mindkét időpontban), és nem volt szignifikáns a CG csoportban sem (4. ábra)

Az 5. ábra az ISQ érték változását mutatja T30 és T45 időpontban, D3 csontsűrűség (felső rész) és D4 csontsűrűség esetén (alsó rész). A D3 minőségű csontban a szuperhidrofil felülettel ellátott implantátumok nagyon kis változást mutattak az ISQ értékében, míg a kontroll implantátumok esetében 30 napon belül jelentős csökkenés volt tapasztalható. A D4 csontba helyezett implantátumok esetében az ISQ változás nem volt szignifikáns (alsó rész). Az MBL szignifikánsan korrelált a ΔISQ T30 és T45 értékekkel a CG csoportban, negatív meredekséggel (minél nagyobb az ISQ csökkenés, annál magasabb az MBL), és ellentétes tendenciát mutatott a TG csoportban, habár ez nem volt szignifikáns (6. ábra). Az implantátum stabilitását idővel befolyásolhatja az MBL változása, ami az implantátumok körüli remodelláció következményével magyarázható. Úgy tűnik, hogy ez a folyamat kisebb mértékű a TG implantátumok esetén, amelyek minimális ISQ-változást mutattak. Az ISQváltozás és az MBL közötti összefüggés tekintetében a teszt és a kontrollcsoport meredekségei közötti különbség T45 időpontban vált szignifikánssá (6. ábra alsó rész). Megfigyelhető, hogy mind az ISQ-változás, mind az MBL szórása nagyobb volt a kontrollcsoport implantátumai esetében, mint a teszt csoport implantátumai esetében. A D3 és D4 csontsűrűséget külön-külön vizsgálva ugyanez a tendencia volt megfigyelhető, de szignifikancia nem mindenhol jelentkezett, valószínűleg a D3 és D4 alcsoportok alacsony mintaszáma miatt. Intraoperatív és posztoperatív szövődményeket nem észleltünk. Nem történt sikertelen implantátum beültetés. A stabil ISQ-görbét az implantátum terhelésének előfeltételének tekintettük, és

4. ábra: A nyomatéksűrűség és az ISQ közötti kapcsolat a műtétet követő 30. (felső grafikonok) és a 45. napon (alsó grafikonok). Szignifikáns korreláció volt a teszt csoportban D3 csontminőség esetén (bal oldali grafikonok), de nem volt szignifikáns eltérés D4 csontminőség esetén (jobb oldali grafikonok). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a nyomatéksűrűség befolyásolhatja a szuperhidrofil felületeket, különösképpen, ha ezek az implantátumok D3 minőségű csontba lettek behelyezve, ellentétben a kontrollcsoport implantátumainak felületeivel.

5. ábra: Az ISQ érték változásai T30 és T45 időpontokban, D3 csontminőség esetén (felső grafikon) és D4 csontminőség esetén (alsó grafikon). D3 csontminőség estén a szuperhidrofil implantátumok kis változást mutattak az ISQ érték tekintetében, míg a kontroll implantátumok esetében az érték jelentős esését tapasztaltuk a 30. napon. Nem volt szignifikáns különbség az ISQ értékekben azoknak az implantátumoknak az esetében, amelyeket D4 csontba helyeztünk be.

ezalapján 26 TG implantátum és 23 CG implantátum volt funkcionálisan terhelhető 45 nappal a beültetés után. Ezzel szemben négy TG és egy CG implantátum, két ISQ érték T45 < 70 mellett, 90 nap után volt funkcionálisan terhelhető. Hat CG implantátumot 180 nap után terheltünk meg.

A kevert hatású lineáris regressziós modell azt igazolta, hogy csak a nyomatéksűrűség volt szignifikáns hatással az ISQ értékre a 30. és 45. napon, míg más változók nem voltak hatással az MBL értékre (4. a-d táblázat)

Megbeszélés

Jelen klinikai vizsgálat célja volt megvizsgálni a stabilitási görbe és az ISQ-értékek segítségével, hogy a szuperhidrofil és bioaktív implantátumfelület betölthet-e kulcsfontosságú szerepet az osszeointegrációs folyamat javításában és felgyorsításában, valamint a korai terheléses protokollok előnyben részesítésében még kedvezőtlen körülmények esetén is (D3 vagy különösképpen D4 csontminőség).

Jelen vizsgálat felépítése hasonló az elmúlt 15 év során végzett korábbi vizsgálatokéhoz, amelyek különböző bioaktív felületeket hasonlítottak össze a hagyományos implantátum felületekkel. Valójában a közelmúltban végzett szisztematikus áttekintések nem igazoltak szignifikáns különbséget a szuperhidrofil felületű és a hagyományos felületű implantátumok stabilitása között [26, 27].

6. ábra: Az MBL és az ISQ változása közötti korreláció T30 (felső panel) és T45 (alsó panel) időpontokban. A szuperhidrofil felülettel ellátott implantátumok az ISQ kis mértékű változását mutatták, míg a kontroll implantátumok szignifikáns negatív meredekséget mutattak, ami azt jelzi, hogy minél nagyobb az elsődleges stabilitásvesztés, annál magasabb az MBL, szemben a kontrollcsoporttal, ahol a meredekség nem volt szignifikáns. A csoportok közötti különbség T45 időpontban volt szignifikáns.

Az eltérőség hiányának egyik lehetséges oka a minta méretek heterogenitása lehet, amely elsősorban a mandibula posterior régiójába beültetett implantátumokat foglalja magában. Ez a régió anatómiailag valóban jelentős kortikális csontterülettel rendelkezhet, amely érzékeny a változásokra, és az implantátum stabilitási görbéjének ellaposodását okozhatja, illetve az elsődleges és másodlagos stabilitás kombinált méréséhez vezethet. E torzítás elkerülése érdekében jelen tanulmányt a csontkörnyezet és a befogadó csont különböző reakcióinak figyelembevételével folytattuk. Ez az oka annak, hogy csak az alacsony csontsűrűségű (<850 HU) esetek vehettek részt a vizsgálatban. Chrcanovic és munkatársai (2017) ugyanis kiemelték, hogy a kedvezőtlen csontminőségű és csonttérfogatú műtéti területek jelentős hatással lehetnek az implantátum sikertelenségi rátájára [9].

Ugyanakkor in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a bioaktív felületek jelentős mennyiségi és minőségi előnyt jelentenek a sejtadhézió és a rétegződés szempontjából [28]. Ez a jelenség azonban úgy tűnik, hogy az úgynevezett „telítődési hatás” miatt rövid ideig tart. A statisztikailag szignifikáns különbségek ugyanis erős inverz korrelációt mutatnak a sejtkoncentrációval: minél magasabb a sejtkoncentráció, annál rövidebb a szignifikáns különbség időtartama. Ezzel párhuzamosan közvetlen összefüggés figyelhető meg a felület és a telítődési hatáshoz szükséges idő között.

Jelen vizsgálatban szuperhidrofil és bioaktív felülettel rendelkező implantátumokat helyeztünk be a teszt csoportban lévő

4. táblázat: Kevert hatású lineáris regresszióelemzés az ISQ T0 (A), ISQ T30 (B), ISQ T45 (C) és az MBL 6 hónapos utánkövetésekor (D).

pácienseknek. Míg a NINA csoportban az ISQértékek T30 és T45 időpontokban (75,15 ± 7,39, 75,31 ± 6,49) folyamatosan emelkedtek a kiindulási értékhez (74,72 ± 7,70) képest, addig a NEO csoportban a stabilitás csökkenése volt megfigyelhető T30 (73,26 ± 6,04) és T45 (73,23 ± 7,85) időpontokban a kiindulási értékhez (77,11 ± 5,73) képest. Az implantátum stabilitása statisztikailag szignifikánsan magasabb volt T30 (p = 0,005) és T45 (p = 0,012) időpontokban a bioaktív felületek esetében. A NEO csoportban a D3 csontba helyezett implantátumoknál (n = 22) az ISQ szignifikáns csökkenése volt megfigyelhető, szemben a NINA csoportban a D3 csontba helyezett implantátumokkal (n = 18). A csoportok közötti különbség az ISQ viselkedésében nemcsak a két csoportban a D3 és D4 csontba helyezett implantátumok arányának csekély különbségével indokolható, hanem összefüggést mutat az implantátum felülettel is. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a TG csoportban gyorsabb átmenet történt a mechanikai stabilitásról a biológiai stabilitásra, és ezért volt gyorsabb a szövettani csontképződés. A TG csoport adatai ellentétben állnak a szakirodalomban megjelent vizsgálatok eredményeivel. Khandelwal az SLA-t és a kémiailag módosított SLA-t összehasonlító vizsgálatában kimutatta, hogy az ISQ-szintek csökkentek az implantátum behelyezését követően, és az implantátum stabilitásának minimuma a be-

helyezést követő 3-4. hétre következett be mindkét kezelési csoportban [25].

Barewal kimutatta, hogy az implantátum stabilitása szempontjából a legkritikusabb időszak az implantátum beültetése utáni 3. hét mindegyik csonttípus esetén, de különösen a D4-es csontsűrűség esetében [29]. Bornstein Khhandewallal ellentétben kimutatta, hogy a modSLA stabilitása 4 hónap után 77,91 ± 6,00 volt, ami a kiindulási értékhez (74,33 ± 7,06) képest a stabilitás növekedését mutatja [30]. Azonban mindkét tanulmányból hiányzik az implantátum helyének csontminőségére vonatkozó elemzés, ami befolyásolhatta a kapott stabilitási értékeket. Az ISQ trend szerint, a kritikus csontminőség ellenére 26 TG és 23 CG implantátumot terheltünk meg funkcionálisan a 45. napon a vizsgálati protokoll szerint; 180 nap elteltével pedig 6 CG és 0 TG implantátum lett funkcionálisan terhelve. Ezek az eredmények összhangban vannak Bornstein és munkatársainak eredményeivel, akik a mandibula posterior régiójának implantációjában magas sikerességi arányt (96%) mutattak ki, 21 nap után bioaktív felületű implantátumokat terhelve. A hasonló eredmények ellenére a terhelési időbeli különbségek a fent említett és a jelen vizsgálat között a csont minőségével magyarázhatók.

Ezek az eredmények a csoportok között a nedvesedési képesség jelentős különbségével magyarázhatók. A szuperhidrofil felületek 0 fokos érintkezési szöggel (contact angle, CA), teljesen átitatódnak a vérrel, és ahogy azt már korábbi in vitro állatkísérletek és klinikai vizsgálatok is bizonyították, elősegítik a fehérjekötődést, a sejtadhéziót, valamint a humán mesenchymális őssejtek proliferációját és differenciálódását osteoblastokká, így már az implantátum behelyezését követő korai stádiumban elősegítik a csontgyógyulást [31–34].

A mindössze 6 hónapos utánkövetés ellenére mind a 60 implantátum funkcionálisan terhelve volt és megfelelően osszeointegrálódott. A túlélési és sikerességi arány 100% volt, ami megerősíti az implantációs terápia kiszámíthatóságát. Jelen vizsgálatban a számítógép-vezérelt műtéti technika alkalmazása egyszerűsítette a sebészi beavatkozást és segítségével elkerülhetővé váltak a műtéti komplikációk [35, 36]. Valójában egyik implantátumágy-előkészítés sem tért el lényegesen az előzetesen, szoftverrel megtervezett kialakításoktól. Ugyanezzel a szoftverrel számítottuk ki a csontsűrűséget a Hounsfield-skála segítségével, és kaptunk információt a műtéti terület csontminőségéről.

A 6 hónapos MBL 0,20 (0,18; 0,44) mm és 0,00 (0,12; 0,48) mm volt a TG és a CG csoportok esetében, és nem volt statisztikailag szignifikáns különbség (p = 0,21). A statisztikailag szignifikáns különbségek hiánya és az alacsony MBL-érték a két alkalmazott implantátum koronális makromorfológiájának (vágócsatornák jelenléte a koronális részen) tulajdonítható. Ezeket a vágóhornyokat kifejezetten a crestális stressz drasztikus csökkentésének céljából tervezték. Az implantátum felszínének az MBL-re gyakorolt hatásáról azonban még kevés bizonyíték áll rendelkezésre [37]. Ezek az eredmények összehasonlítandók 0,488 mm-rel (95% CI 0,289-0,687), a Sommer szisztematikus áttekintésében talált MBL értékkel korai terhelés esetén, amikor is a protetikai restauráció behelyezése több mint 2 nappal, de kevesebb mint 90 nappal az implantátum beültetése után történt. A szerzők becslése szerint a maximális MBL a restauráció behelyezését követő első hat hónapban következik be, és a szöveti stabilizáció ezt követően történik.

Nem várható statisztikailag szignifikáns különbség a 6 és 12 hónapos utánkövetéskor számított MBL között [38].

A jelenlegi eredmények értelmezésekor fontos figyelembe venni, hogy a viszonylag rövid követési időszak a vizsgálat jelentős limitációját jelenti. Mindazonáltal e limitáció ellenére a vizsgálat egyensúlyban lévő mintanagyságai értékes betekintést engednek a szuperhidrofil implantátumok klinikai jelentőségébe. Ezen ígéretes rövid távú eredmények alapján úgy tűnik, hogy a bioaktív szuperhidrofil felülettel rendelkező titán implantátumok potenciális kezelési lehetőségként szolgálhatnak a kihívást jelentő, kedvezőtlenebb minőségű csont esetében is, és potenciálisan lehetővé tehetik a terhelési protokollok redukálását. További kihívást jelent majd ezen új bioaktív felület teljesítményének szélesebb körű értékelése alacsony csontsűrűség és korlátozott csontmennyiség mellett.

Következtetések

A vizsgálat korlátain belül az adatok azt mutatják, hogy a bioaktív, szuperhidrofil felületű implantátumok a csontgyógyulás

korai szakaszában, D3 és D4 csontminőség esetén jelentősen jobb stabilitást mutatnak a hagyományos, mérsékelten érdes felületű implantátumokhoz képest. Ez a különbség potenciálisan gyorsabb átmenetre utal a mechanikai stabilitásból a biológiai stabilitásba. A klinikai gyakorlatban ezek az eredmények azt jelentik, hogy a bioaktív, szuperhidrofil felület alkalmazása már 45 nap múlva lehetővé teheti a funkcionális terhelést, még D3 és D4 csontminőség esetén is. Úgy tűnik, hogy a korai terhelés nem befolyásolja negatívan a marginális csontvesztést (MBL). Mindazonáltal hosszabb távú utánkövetés ajánlott e klinikai következmények alátámasztására.

Szerzői hozzájárulás LC: Koncepció, tervezés, vizsgálat, adatgyűjtés, a cikk szerkesztése és kritikai átdolgozása; RI: adatgyűjtés, adatfeldolgozás, módszertan és a cikk szerkesztése; MM: a cikk kritikai átdolgozása; PP: írás-ellenőrzés és szerkesztés; AS: írás-ellenőrzés és szerkesztés; MDF: felügyelet és statisztika. Minden szerző elolvasta és elfogadta a kézirat közzétett változatát.

Támogatás: A Berni Egyetem által biztosított nyílt hozzáférésű támogatás

Az adatok elérhetősége: Az adatok a kapcsolattartó szerzőtől kérésre rendelkezésre állnak.

Nyilatkozatok

Etikai engedély: A vizsgálati protokollt a Lazio 1 etikai bizottság hagyta jóvá (Prot.430/CE Lazio), és a klinikai vizsgálatok adatbázisában (www.clinicaltrials.gov) NCT 05495867 regisztrációs számmal regisztrálták.

Beleegyezés a vizsgálatba: A műtét előtt a vizsgálatba bevont valamennyi résztvevő tájékozott beleegyezését adta írásban.

Összeférhetetlenség: A szerzők kijelentik, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség a tanulmány tartalmával kapcsolatban.

Nyílt hozzáférés: Ez a cikk a Creative Commons Attribution 4.0 International License licenc alatt áll, amely engedélyezi a felhasználást, megosztást, adaptációt, terjesztést és sokszorosítást bármilyen médiumban vagy formátumban, feltéve, hogy az eredeti szerző(k)nek és a forrásnak megfelelő hivatkozást ad, hivatkozást ad a Creative Commons licencre, és jelzi, ha változtatásokat végeztek. A cikkben szereplő képek vagy más, harmadik féltől származó anyagok a cikk Creative Commons licencének hatálya alá tartoznak, kivéve, ha az anyaghoz tartozó hivatkozási sorban másként nem jelzik. Ha az anyag nem szerepel a cikk Creative Commons licencében, és az Ön által tervezett felhasználást a törvényi szabályozás nem engedélyezi, vagy az meghaladja a megengedett felhasználást, akkor közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérnie. A licenc egy példányát a http:// creativecommons. org/licenses/by/4.0/ oldalon tekintheti meg.

A hivatkozott irodalomjegyzék listája szerkesztőségünkben elérhető

Forrás: Clinical Oral Investigations (2024) 28:372

KIZÁRÓLAGOS MAGYARORSZÁGI FORGALMAZÓ

Kónuszos felépítmény kapcsolat

Kisebb mikromozgás

Erősebb és egyenletesebb csatlakozás

Platform switching

Dr. Giulio Schiroli (Olaszország), dr. Luc Vrielinck (Belgium)

ESETBEMUTATÁS

AZ ÚJ MINIMÁLINVAZÍV

SP4 IMPLANTÁTUMMAL

Az atrófiás állcsont implantátumokon nyugvó, fix fogpótlással történő rehabilitációja azonnali terheléssel továbbra is nagy kihívást jelent. Esetbemutatásunk célja az előrehaladott állcsontatrófiás esetek kezelésének szemléltetése egy innovatív protokollon keresztül, amely modern digitális technológia felhasználásával készülő, új generációs subpreiosteális implantátumokat használ.

A bemutatott kezelés a korábban sikertelenül osseointegrálódott implantátumok miatt kialakult, extrém mértékű maxillaris atrófia miatt volt indokolt. Jelen cikk témája az új, minimálinvazív subperiostealis implantátum dizájn (3Dfast) alkalmazása. Minden fázis részletes ismertetésre kerül, a CBCT-től az azonnali terhelésig. Jelen eset támogatja a teljesen individuális subperiostealis implantátumok alkalmazását mint minimálinvazív és megbízható alternatíva az atrófiás, teljesen fogatlan állcsont rehabilitációjára. Annak ellenére, hogy ez az eset bizonyítja a protokoll hatékonyságát, több hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatra lesz szükség, hogy az eddigi eredményeket meg tudjuk erősíteni.

Bemutatás

1. ábra: A CT-felvétel panoráma metszetén Misch 5 / 6 osztályú atrófia látszik.

Az atrófiás állcsont fogászati implantátumokon rögzülő, fix fogpótlással történő rehabilitációja a mai napig nagy kihívás a klinikumban. Az irodalomban számos technikát leírtak ennek a problémának a megoldására. Gyakran autogén csontátültetésre vagy irányított csontregenerációra [1] is szükség van. Az autogén csontátültetés azonban egy második műtéti beavatkozással [2], emiatt nagyobb morbiditással [3] jár, illetve az azonnali terhelés nem mindig javasolt [4]. Ráadásul a betegnek ilyenkor hosszabb ideig, akár egy éven túl is kivehető fogsort kell viselnie.

2. ábra: A CBCT-felvételen látható két meglévő implantátum, amelyek előrehaladott periimplantitis miatt tarthatatlanná váltak.

nak. Az atrófiás állcsontok anatómiája idővel változik, amely növelheti a fontos anatómiai képletek sérülésének a kockázatát, ezért a műtét során speciális sebészi ismeretekre van szükség.

Mindazonáltal azt is mérlegelni kell, hogy az ilyen műtéti beavatkozások általános érzéstelenítést és kórházi bennfekvést tehetnek szükségessé. Az irányított csontregenerációs eljárások, főként a vertikális augmentáció csak bizonyos volumenig képes pótolni a csonthiányt és potenciálisan kockázatos atrófiás állcsont esetében [5]. Mindkét technika gyógyulási ideje hosszú hónapokig tart [6]. Az atrófiás állcsont ellátásának alternatívái a ferde [7] és a zygoma implantátumok [8], látszólag stabil hosszú távú eredményt biztosíta-

A zygoma implantátumokat a sebész tapasztaltságától és a páciens állapotától függően gyakran csak általános érzéstelenítésben lehet beültetni. A járomcsont megfelelő állapota elengedhetetlen az implantátum beültetéséhez [8]. Ráadásul a gyógyulás fázisában fellépő szövődményeket, mint a kései laterál-expozíció és a periimplantitis, nehéz kezelni; az implantátum esetlegesen elkerülhetetlen eltávolítása pedig egy aggasztó megoldás. A súlyosan atrófiás állcsontok esetén a rövid implantátumok használata még mindig vitatott kérdés [9].

Az irodalom változó eredményekről számol be olyan alternatív technikák használatánál, mint a sinus lift [10], a nervus alveolaris inferior lateralizációja [11], vagy az oszteogén disztrakció [12]. A maxillaris és a mandibularis atrófiára [13-

15] egyaránt alkalmas, individuális subperiostealis implantátumok alkalmazása ismét megfontolandó lehetőség az állcsont-rehabilitáció terén, és számos protokoll került kidolgozásra ennek kapcsán.

Esetismertetés

2021 márciusában egy 67 éves pácienst utaltak osztályunkra előrehaladott maxillaris csontvesztéssel. A beteg implantátumokon elhorgonyzott fix végleges fogpótlást szeretett volna. A kiindulási CT-felvételen (3D accuitomo 170, Morita) előrehaladott felső állcsont atrófia látszott a premaxilla és az arcüregek területén. Ezen felül a páciensnek volt két hagyományos, már osszeointegrálódott implantátuma, amelyeket a beavatkozás megkezdésekor terveztünk eltávolítani (1–2. ábra). [18]

A képalkotás igazolta az osszeointegrálódott implantátumok körüli előrehaladott csontresorptiót és a mély csontdefektusokat (3. ábra). A kizáró okok (erős dohányzás, bruxizmus, közelmúltban végzett daganatterápia) mérlegelésre kerültek mielőtt a beteg kezelését megkezdtük.

A hagyományos sebészi kezelések, mint a csontátültetés és a zygoma implantátumok lehetséges szövődményeiről és a kudarc kockázatáról a pácienst tájékoztattuk. Felvilágosítottuk a beteget a graft felszívódásának lehetőségéről, az oszszeointegráció és a stabilitás hiányáról, a morbiditásról és a kezelés időtartamáról, beleértve azt is, hogy már a beültetés megkezdése előtt hagyományos, ideiglenes kivehető fogpótlást kell hordania.

A zygoma implantátum vonatkozásában szintén tájékoztattuk a beteget valamennyi műtéti szempontról, beleértve a kockázatok elkerüléséhez szükséges sebészi képességeket és a kései szövődményeket (arcüreggyulladás, implantátumlazulás, periimplantitis [17, 18]). Végezetül külön kitértünk az individuális subperiostealis implantátumok nyújtotta lehetőségekre. [20] A 3D szemléltetés és az implantátum prototípusának bemutatása igen hasznosnak bizonyultak a műtét pontos leírásához, amely mindig szükséges a végső döntés előtt.

Összehasonlítottuk a hagyományos lehetőségek, valamint az individuális, digitálisan gyártott implantátum részletes utánkövetését. [21] Mivel ennek az innovatív módszernek nagy előnye a minimálinvazivitás és az azonnali terhelhetőség kombinálása, a páciens a subperiostealis implantátumokat részesítette előnyben és írásos beleegyezését adta a beavatkozásba.

Eszközök és módszerek

Készült egy digitális wax-up, majd ez alapján egy radiológiai sablon a tanulmányi CBCT elvégzéséhez. A CT-felvétel során a páciens egy egyedi, okklúzióban rögzített, alábélelt

3. ábra: A „3D modellen” látszik az implantátumok körüli mély intraosszer defektus.

készüléket viselt, amely a „3D harapás” elnevezést kapta. A készüléken a radiológiai felvételek digitális összerendezését segítő jelölések találhatók (4. ábra). A referenciapontok segítik az anatómikus képletek 3D volumenének, a felső és alsó szájképletek szkennelt felvételeinek (intraorális vagy laborban a mintáról készült felvételek), valamint a 3D harapásnak az egymásra vetítését. A klinikus a Real Guide szoftver (3DIEMME Bioimaging Technologies) segítségével egy könyvtárból kiválaszthatja és interaktívan elhelyezheti a modellben a kívánt elemeket. A protokoll és dr. Linkow korábbi ajánlásai és publikációi alapján a protetikailag helyes implantátumpozíciók az első molárisok és a szemfogak helyére esnek, ezért kapta az implantátum az „SP4” elnevezést (5–6. ábra). A tervet ezt követően elküldtük a 3Dfast cégnek, akik egy speciális szoftver (Freeform, Artec 3D) segítségével megtervezték magát az implantátumot.

Mivel mindent egy haptikus eszköz vezérel, a protokoll egy teljesen digitális környezetben működik. Az implantátum design fő referenciái a fejek, amelyek elhelyezkedése igazodik a maxilla anatómiai képleteihez. A fixáló csavarok pozíciójának megtervezése az első lépés, ezt követi az elsődleges és másodlagos vázrészek kiterjedésének meghatározása (7. ábra).

Minden csavar hossza és tengelye pontosan követi az anatómiát, mint például az arcüregek, az orrüreg, a n. mentalis vagy a szomszédos fogak (8. ábra). A megterhelt implantátum hosszú távú stabilitásának előrejelzésében kulcsszerepet tölt be a csavarok elhelyezése a spina nasalishoz képest. Dr. Linkow ezt a fontos szempontot már évekkel ezelőtt leírta és publikálta. A végleges fájlt ezt követően minden részlettel egy lézerszinter készülékbe továbbítják (Sint & Mill, Spring Engineering).

A subperiostealis implantátum ezután a gyártási utófázisba és készrevitelre kerül (TRUMPF). A platformokat mikroszkópos gépi megmunkálásnak vetik alá, a felszínek kémiai és mechanikai megmunkáláson esnek át, hogy az implantátum külső oldala sima, a csont felé néző felszíne pedig megfelelően érdes legyen.

A gyártás és szállítás tíz-tizenöt napot vesz igénybe. A csomag tartalma:

4. ábra: Az ún. „3D harapás” a radioopák markerekkel, amelyek segítik a CT-felvétel és a szkennelt STL-fájlok egymáshoz igazítását. A „3D harapás” a CBCT készítése közben végig szájban van.

5. ábra: A szoftver könyvtárából kiválasztva a megfelelő platformokat, elhelyezzük a tervben a protetikai kapcsolódásokat. – 6. ábra: A négy csatlakozót kétoldalt a maxilla pilléreinek megfelelően kell elhelyezni a szemfogak és az első molárisok területére.

• egy ún. „3D lebeny” a pontos lebenyképzéshez

• az állcsont anatómiailag pontos modellje

• az implantátum prototípusa

• a subperiostealis implantátum

• egy ún. „3D stabilizáló híd” (stég), amely segíti az implantátum pontos pozicionálását és a megfelelő azonnali terhelést

• egy digitálisan készült ideiglenes PMMA híd (9. ábra).

Minden sebészi eszköz 3D nyomtatott poliamidból készül (HD Printer), ezért autoklávozható. A gyártó a stéget lézerszinter eljárással készíti króm-kobalt ötvözetből, amely biztosítja az implantátumfejek és az ideiglenes híd közti pontos és passzív illeszkedést. Ha az orvos úgy dönt, az STL-fájl birtokában az általa választott fogtechnikussal is elkészíttetheti az ideiglenest laboratóriumi digitális protetikai eszközökkel.

Fertőzés vagy mobilitás esetén, hat hónapos gyógyulási időt követően, az orvos elkészítheti a végleges fogpótlást a hagyományos protetikai eszközökkel. Végezetül szeretnénk megjegyezni, hogy az implantátum-protetika kapcsolata lehet egyaránt cementtel és csavarral rögzülő, bár előbbi használatát (amennyiben szükséges) inkább csak részleges fogatlanság ellátására ajánljuk.

Sebészi protokoll

A műtéthez nem szükséges kórházi bennfekvés, hagyományos helyi érzéstelenítés mindig elegendő a beavatkozás elvégzéséhez. Az intravénás szedá-

7. ábra: Az implantátumok formatervezésében az első lépés a rögzítőcsavarok helyének a meghatározása.

ció ajánlott azon páciensek esetén, akik nagyon félnek. A műtét mellé antibiotikum (amoxicillin, naponta háromszor, tíz napig), kortizon (Bentalen, naponta kétszer, három napig) szedését és klórhexidines szájöblítést javaslunk. A műtéttel egy időben javasoljuk a kortizon helyi és intravénás alkalmazását, hogy megelőzzük a posztoperatív ödémát és annak varratokra gyakorolt feszítő hatását. A helyi érzéstelenítést (artikain, 4% adrenalin tartalommal, Pierrel) követően a teljes lebenyt az ún. „3D lebeny” segítségével pontosan ki tudjuk alakítani (10. ábra). A metszésvonal követi az előre megtervezett implantátumfejek helyeit, amely sebzáráskor lehetővé teszi a lágyrészek pontos viszszaillesztését. Ez a szemlélet elengedhetetlen ahhoz, hogy mellőzni tudjuk az amúgy rizikós vertikális segédmetszéseket. A lebenyt csak annyira tárjuk fel, hogy az implantátumok felhelyezéséhez szükséges csontfelszínek szabaddá váljanak. Az implantátum sterilizált prototípusa segít minimalizálni a feltárást, megőrizve a természetes vérellátást (11. ábra). Az implantátum felhelyezése (a „3D stabilizáló híddal” egyberögzítve a könnyebb felhelyezésért) eddigi tapasztalataink alapján azonnali önstabilizációval jár (12. ábra).

A „3D hidat” helyben tartva a fixáló csavarok is behelyezésre kerülnek.

8. ábra: A környező struktúrák károsodásának megelőzésére minden csavar az anatómiának megfelelően és digitálisan kerül elhelyezésre.

9. ábra: A csomag hat különböző eszközt tartalmaz: „3D lebeny” a metszés vezetéséhez, az implantátum prototípusát a konzervatív csontexpozícióhoz, a „3D hidat” az implantátum behelyezéséhez és az azonnali terheléshez, valamint az ideiglenes fogpótlást az azonnali terhelés gyors és egyszerű kivitelezéséhez.

A sorrend mindig a következő: a spina nasalis, kétoldalt disto-buccalisan, majd kétoldalt mesio-palatinalisan. Ezt követően eltávolítjuk a „3D hidat” és becsavarjuk a többi fixáló csavart is. Végezetül a csavarokat egy speciális csavarkulccsal végállapotban rögzítjük. Csavarlazulás esetén található a szettben egy önmetsző, ún. „emergencia csavar” is, amelynek más a formája, a csavarmenetei és 0,4 mm-rel nagyobb az átmérője. A meglazult csavarnál 2 mm-rel hosszabbat használjunk. Ilyenkor az implantátum mentén meghosszabbítjuk a félvastag metszést, hogy a lebenyeket feszülésmentesen tudjuk zárni. Az implantátum korai expozícióját elsődlegesen így lehet elkerülni. Ezt követően a sebet egyszerű csomós öltésekkel zárjuk a következő sorrendben: először egyesével körbehurkoljuk a protetikai platformokat, majd a teljes metszés mentén hagyományos öltésekkel zárjuk a széleket. Végül, amennyiben szükséges, egy tovafutó öltéssel megerősíthetjük a csomós öltéseket és csökkenthetjük vele a beavatkozást követő első tíz nap során jelentkező mikroödéma feszítő hatását. Ezenkívül a lebeny alá, mind a négy protetikai platform körül egy-egy L-PRF membránt helyeztünk, amelyet centrifuga segítségével állítottunk elő (Duo Quattro, Intra-Lock System Europa) (13. ábra). Ezt főleg azoknál a betegeknél ajánljuk elővigyázatosságból, akik erős dohányosok és ennek ellenére részesülnek a kezelésben. A műtétet követően ellenőrizzük a harapást, a technikus elvégzi a finírozást, majd átad-

juk az ideiglenes fogpótlást (14. ábra). A műtét után minden esetben készül egy panorámaröntgen (15. ábra) vagy egy CBCT (16. ábra), hogy megbizonyosodjunk az implantátum és a csont szoros illeszkedéséről. Az azonnali terhelés a siker egyik kulcsa. A subperiostealis implantátum és a fixáló csavarok együttes terhelése szükséges ahhoz, hogy a gyógyulás megfelelő legyen. A pácienst tájékoztattuk az azonnali terheléssel kapcsolatos általános tudnivalókról. Intraorális felvételek készültek huszonhét hónappal a beültetést követően a fogpótlással in situ, illetve anélkül is (17–18. ábra).

Megbeszélés

Jelen eset a digitálisan gyártott subperiostealis implantátum alkalmazását dokumentálja előrehaladott maxillaris atrófia esetén. Az implantátumtípus alkalmas az azonnali terhelésre, behelyezéséhez nem szükséges olyan invazív kiegészítő beavatkozás, mint a csontpótlás, sem bonyolult implantációs technika, mint a zygoma implantátum. Misch 5 vagy 6 osztálynál, kiváltképp fogatlan állcsont esetén nincs egyéb műtéti lehetőség. A subperiostealis implantátumot először Dahl (Svédország) írta le 1943-ban. [19] Azonban ezeknél az implantátumoknál magas arányban fordult elő lágyrész dehiszcencia, felülfertőződés, mobilitás és végső soron az

10. ábra: A „3D lebeny” segítségével könnyebb elhelyezni a metszésvonalat, hogy az a majdani csatlakozásoknak megfelelő helyre essen. – 11. ábra: Az implantátum prototípusa lehetővé teszi, hogy a periosteumot csak minimálisan preparáljuk fel és a lehető legjobban megőrizzük a terület vérellátását. – 12. ábra: A subperiostealis implantátumot a helyére illesztve minden pánt szorosan hozzásimul az alatta fekvő csonthoz és minden csavar a helyén van.

13. ábra: A PRF-membrán használata segíti a lágyrészek gyógyulását, maximalizálja az angiogenezist és a terület vaszkularizációját.

implantátum elvesztése. Az azonnali terhelés a subperiostealis implantátumok protokolljának egyik kulcsa. Valamennyi csavart és a teljes struktúrát azonnal és együtt kell terhelni. Ezt az implantátumot tulajdonképpen nem „csont tartja”, akkor sem osseointegrálódik [22], ha 5. osztályú titán ötvözetből készül. Az osseointegráció egy természetes gyógyulási mechanizmus egy idegentest körül, amelynek alapelveit már évek óta jól ismerjük. A subperiostealis implantátum teljesen más elveken alapszik, amelyeket már a ’70-es években leírtak, és a sikerhez ezeket a szempontokat kell figyelembe venni. Az új diagnosztikai technikák, a továbbfejlesztett hardver és szoftver, a számítógéppel támogatott tervezés és a lézerszin-

14. ábra: Azonnali terhelés csavarral rögzülő, fém-erősített fogpótlással.

15. ábra: Közvetlenül az implantációt követően készült panorámaröntgen.

terezés lehetővé teszik az implantációs terápia személyre szabását. Számos további ponton is fejlődést hoztak: egy műtéti beavatkozásra van szükség, pontosabb protetika (váz, csavarok) és a sebészi munka; jobbak az alapanyagok (titánötvözet), a felületkezelés, a protetikai csatlakozás. A modern alternatívákkal ellentétben az itt tárgyalt SP4 subperiostealis implantátum primer stabilitása nagy fokú pontosságának köszönhetően, nem a csont alámenős részein múlik. A terhelés elosztásának kedvez, hogy a teljesen digitalizált munkafolyamat figyelembe veszi a maxilla természetes pilléreit az implantátum tervezésekor. A végső kiterjesztés ezért igen minimális, az implantátum felépítménye nem invazív, nem zavarja a csontos képleteket, a környező izmokat vagy a lágy szöveteket. Minél kisebb az implantátum kiterjedése, annál kiszámíthatóbb a behelyezés, gyorsabb a műtét, kevesebb a felülfertőződés esélye, és könnyebb az eltávolítás is abban az esetben, ha az implantátum sikertelen lenne. Még hatékonyabban össze lehet foglalni az előnyöket, ha felidézzük az SP4 protokoll által bevezetett új eszközöket és azok előnyeit. A metszésvo-

QUO VADIS FOGÁSZAT?

Miközben a fogászatban felgyorsult a technológiai fejlődés, a rágószerv funkcionális zavarára (craniomandibuláris diszfunkció), gyógyítására és megelőzésére nem születtek érdemi válaszok.

Ezt a hiányt igyekszem pótolni A FIATALÍTÁS FOGÁSZATI KEZELÉSSEL című digitális könyvemmel.

Ötven éves kutatómunkám és gyakorlati tapasztalatom azt mutatja, hogy a sikertelen fogászati kezelések leggyakoribb oka a hibás harapás okozta ízületi fej kényszerhelyzet.

Az állkapocsízület kezelése tipikusan a legkevésbé értett téma, mégis remélem, hogy könyvem elolvasása után összeáll a puzzle-kép és Ön megkapja a kulcsot az eredményesebb gyógyításhoz.

Rendelje meg A FIATALÍTÁS FOGÁSZATI KEZELÉSSEL című digitális könyvet!

Ára: 18 000 Ft

Tartalom:

1. fejezet Bevezetés

2. fejezet A harapás tudományának története

3. fejezet Élettani és anatómiai összefüggések

4. fejezet Rutin fogászati gyakorlat

5. fejezet Az általam végzett gyakorlat

6. fejezet A harapás mérése

7. fejezet Mechanikus axiográfia

8. fejezet Becsiszolás

9. fejezet A megfiatalítás esztétikai feltétele

10. fejezet Még néhány gondolat

11. fejezet Magamról

12. fejezet Utószó

Függelék

A Centrocc-módszer gyakorlata

Dr. Fehér Tibor (Centrocc Professional)

A könyv megvásárolható dental.hu webshopjában +36-30-472-0030, info@dental.hu

16. ábra: Kontroll CBCT, amelyen jól látszik az implantátum és a csont közvetlen kapcsolata.

nal kialakításához használt „3D lebeny” sablonnal pontosan tudjuk, hol kapcsolódik a felépítmény a fejekhez, így nincs szükség segédmetszésre, amely növelné a korai implantátum expozíció kockázatát. Az „implantátum prototípus” a hagyo-

17. ábra: A végleges fogpótlás okkluzális nézetből 27 hónappal a szájba helyezést követően.

18. ábra: Az implantátumok körüli gyógyult nyálkahártya két évvel a beültetést követően.

mányos anatómiai modellel együtt használva segít csak szükséges csontfelszínt és periosteumot feltárni, így a gyógyulás gyorsabb és kiszámíthatóbb lesz. A pontos és teljesen digitális tervezés lehetővé teszi, hogy egy individuális formával akár el is süllyesszük a csavarok fejét. Az önmetsző csavarokat a sebész könnyebben és gyorsabban tudja behelyezni a műtét kritikus szakaszában. 68 egymást követő klinikai esetben alkalmaztuk az SP4 rendszert 2019 óta. Valamennyinél kiváló hosszú távú stabilitást értünk el négyéves utánkövetéssel. A „3D híd” segít a klinikusnak pozicionálni és mozdulatlanul tartani az implantátumot fixálás közben. Szerepe kettős, az ideiglenes híd merevítőjeként is szolgál. Ez jelentősen csökkenti az azonnali terhelési protokoll idejét, miközben biztosítja az optimális illeszkedést az ideiglenes fogpótlás és az implantátum protetikai platformjai között. Összefoglalva az eddigieket: az SP4 implantátumprotokoll jó lehetőség az erősen resorbeálódott állcsontok implantátumokon nyugvó, rögzített fogpótlással történő ellátására.

Következtetés

Az esetleírás, a benne rejlő korlátok ellenére szemlélteti, hogy a 3D digitálisan gyártott subperiostealis implantátum jó megoldást jelenthet az atrófiás felső állcsont rehabilitálására.

Segítségével elkerülhetők a hosszú, invazív, veszélyes műtétek.

Forrás: EDI Journal 2024/1

MI Diagnosztika

Új dimenzió a CBCT, a fogászati röntgenek és a kefalometriai felvételek diagnosztikájában a MESTERSÉGES

INTELLIGENCIA erejével csak a VIP DENTALBAN!

Dentális státusz elemzése mesterséges intelligencia által CBCT felvételen.

Panorámaröntgen elemzése mesterséges intelligencia által.

Kefalometriai elemzés és pontbejelölés mesterséges intelligencia által.

Legyen az Ön rendelője a fogászati ellátás innovatív központja, és velünk együtt biztosítsa a legmagasabb szintű diagnosztikai szolgáltatást az MI által támogatott elemzésünkkel.

4,8-as átlag

PORTRÉ „A páciens panasza az elsődleges, törekedjenek azt lehetőleg gyorsan és humánusan megoldani…”

ÚJ GENERÁCIÓ

„A folyamatos tanulás és kutatás kulcsfontosságú a szakmai fejlődésben”

MED. DENT

Interdiszciplináris fogászati kezelés myofunkcionális készülék, alignerek és protetikai ellátás alkalmazásával

MED. DENT Abradált frontfogakkal rendelkező felnőtt páciens interdiszciplináris kezelése

CÍMLAPSZTORI

Florin Stoboran egy világhírű fogtechnikus mester román és magyar vérrel

FOGTECHNIKUSOK SZAKMAI LAPJA Életet lehelni monolit megoldásokba

Egy labortulaj, aki mert változtatni, és sikeres lett! LABORBEMUTATÓ LABORATÓRIUM

LABORATÓRIUM

A leplezőkompozitok (analóg) világa

Dr. Louwrens Swart, dr. Paul van Zyl (Dél-afrikai Köztársaság)

TELJES FOGÍV HELYREÁLLÍTÁSA EGY SÚLYOSAN SORVADT

MANDIBULÁN A STRAUMANN® TLX

IMPLANTÁTUMOK SEGÍTSÉGÉVEL

Négyéves utánkövetés

A fogászati implantológia fejlődésével a teljes fogatlan állcsont rehabilitációjának teljesen új módszerei váltak elérhetővé, amelyek kiszámítható esztétikai és funkcionális helyreállítást tesznek lehetővé. Az implantátumok dizájnjának és a sebészi módszerek fejlődésének köszönhetően kiemelt figyelmet kapott az azonnali terhelés, amely lehetővé teszi a terápia gyorsabb lefolyását és növeli a páciensek elégedettségét.

A Straumann® TLX SLActive® implantátumcsalád forradalmi újdonság a fogászati implantológiában. Kúpos, tissue-level kialakításának és megújult felületi tulajdonságainak köszönhetően támogatja az optimális osszeointegrációt és a hosszú távú stabilitást.

A szakirodalomban egyre több adat szól az azonnali terhelés mellett, kedvező eredményekről és magas implantátumtúlélési arányról téve tanúbizonyságot. A közelmúltban végzett vizsgálatok hangsúlyozták a teljes fogatlan állcsont rehabilitációjában az azonnali terhelés megvalósíthatóságát és hatékonyságát, kiemelve annak lehetőségét, hogy a rövidebb kezelési idő és a nagyobb pácienselégedettség mellett a hosszú távú sikert sem veszélyezteti. [1, 2]

Az ígéretes bizonyítékok ellenére a szakirodalomban mégis kevéssé feltárt téma a fogatlan alsó állcsont rehabilitációja azonnali terheléssel TLX implantátumokon. Esettanulmányunk célja, hogy dokumentáljuk négy, a mandibulába behelyezett Straumann® TLX implantátum azonnali terhelésének négyéves klinikai eredményét, gyarapítva ezzel a meglévő szakirodalmi bizonyítékokat.

Kiindulási helyzet

A páciens egy 74 éves nő, jó általános egészségi állapotnak örvend (az Amerikai Aneszteziológiai Társaság osztályozása szerint ASA 1), nem dohányzott, gyógyszert nem szedett, és nem volt ismert allergiája. Konultáció céljából érkezett, mert elégedetlen volt meglévő fogpótlásával. A páciens már jó ideje teljes kivehető fogpótlással élt, komoly kihívást jelentett számára az evés és a beszéd, mivel alsó fogsora állandóan elmozdult használat közben, felsértette a szájnyálkahártyát, ez nagyfokú diszkomfortot okozott számára. Ez egészségi állapotára és az életminőségére is negatív hatással volt. Kérése az volt, hogy lehetőség szerint

1–2. ábra: Extraorális vizsgálat. – 3. ábra: Intraorális vizsgálat. – 4. ábra: Panorámaröntgen. – 5. ábra: Sebészi és protetikai besorolás az SAC rendszer alapján.

készítsünk számára egy stabil, rögzített, teljes fogívet pótló megoldást.

Az extraorális vizsgálat során látszott, hogy az alsó arcmagasság csökkent, a fogak enyhén disztalizálódtak (1–2. ábra).

A protézisek eltávolítását követően megvizsgáltuk a szájüreget. A fogatlan mandibula vertikális lefutása egyenetlen, a nyálkahártya izmos és kötőszöveti rostokban gazdag. Számos helyen látszottak fekélyes hámhiányok (3. ábra).

6. ábra: Teljes vastag lebenyképzés gerincéli metszést és distalis segédmetszést követően. A nervus mandibularis megóvása érdekében a segédmetszést nagyjából 10 mm-rel distalisabban vezettük, mint az ideg kilépése. – 7. ábra: Vertikális gerincredukciót végeztünk, hogy kiegyenlítsük az alveolus lefutását. – 8. ábra: Az implantátumok pozícióját a coDiagnostiX® szoftverben terveztük meg. – 9. ábra: A nervus mentalis egyértelmű lokalizálását követően határoztuk meg és jelöltük ki az implantátumok helyeit. – 10. ábra: A diagnosztikus sablon segítségével ellenőriztük a helyes pozíciókat. – 11. ábra: Kézidarab segítségével behelyeztük a Straumann® TLX implantátumokat.

A panorámafelvételen látható volt, hogy a mandibula gerince erősen resorbeálódott (4. ábra).

Sebészi besorolás szempontjából az eset komplexnek minősült, protetikai szemszögből a komplex és a haladó kategóriák közé soroltuk (SAC Assessment Tool – SAC kiértékelési rendszer, S: egyszerű, A: haladó, C: komplex) (5. ábra).

Kezelési terv

A pácienst teljeskörűen tájékoztattuk a különböző kezelési lehetőségekről, majd közösen a teljes fogív Straumann® TLX implantátumokkal történő helyreállítása mellett döntöttünk. A döntést a súlyosan sorvadt mandibula és a páciens stabil fogpótlás iránti igénye indokolta.

A kezelés lépései:

1. Protetikai és esztétikai analízis.

2. Digitális tervezés és sebészi sablon készítése a meglévő alsó fogsor alapján.

3. A kétoldali n. mentalis hurokszerű visszakanyarodásától mesialis területre négy Straumann® TLX implantátum behelyezése.

4. Az ideiglenes fogsor átadása.

5. A végleges fogpótlás elhorgonyzása egy Straumann® Cares frézelt titánstég formájában valósult meg, amely közvetlenül a TLX implantátumok tissue-level platformjához kapcsolódik, köztielemeket nem igényel. A titánstég és az implantátumok közvetlen kapcsolata biztosítja a szabad végek jó tisztíthatóságát és ellenálló képességét.

12. ábra: A műtétet követő 24 órán belül a páciens kapott egy azonnali terhelésű, redukált fogívű fogpótlást. – 13–14. ábra:

Három hónapos gyógyulást követően új lenyomatot vettünk a Straumann® Cares® frézelt titánstég megtervezéséhez.

15. ábra: A végeredmény a kemény és a lágy szövetek terén is kielégítő volt.

A műtét

A műtét előtt az adott területet helyileg érzéstelenítettük 2%-os lidokainnal (1:100 000 adrenalin tartalommal). A teljes vastag lebenyhez a metszést a gerincélen vezettük, disztálisan mindkét oldalon nagyjából 10 mm-rel a foramen mentale mögött, vertikális segédmetszéssel kiegészítve, ügyelve a n. mentalis épségének megőrzésére (6. ábra). Az egyenetlen gerincéleket a feltárást követően vertikálisan redukáltuk, hogy optimális csontkontúrt biztosítsunk. Ez a lépés azért is elengedhetetlen, mert a gerinc szélessége így lesz elegendő az implantátumok befogadására, illetve vertikálisan is helyet biztosít a protetika számára (7. ábra).

A műtét során a gerinc lesimítását és az implantációt is elvégeztük, csökkentve a traumát és a további beavatkozások szükségességét.

Az implantátumok helyeit a coDiagnostiX® szoftverben terveztük meg, amely egy mesterséges intelligencia által támogatott kezeléstervező program. Ez a 3D-diagnosztikát és implantátumtervezést szolgáló szoftver segíti a precíz sebészi tervezést, digitális könyvtárában többek között a TLX implantátum is megtalálható. A tervezés során számításba vettük a nervus mentalisok kilépését és az ideg által leírt hurkot az implantátumok ideális pozíciójának meghatározásakor (8. ábra).

Az implantátumok helyét az idegek lefutásához képest határoztuk, majd jelöltük meg (9. ábra).

A fúrósablon segítségével jelölő fúrásokat ejtettünk, majd CT-felvételen ellenőriztük az előfúrás pontosságát. A további előfúráshoz a Straumann® Modular Cassette-et használtuk, amelynek protokollja lehetővé teszi, hogy minden páciensnél egyénileg határozzuk meg az előfúrás szekvenciáját, követve az adott terület anatómiai adottságait és csontsűrűségét. Elvégeztük a jelölő fúrásokat teljes hosszban a jelölő fúróval (2,2 mm). A továbbiakban az előfúrókat a protokoll szerint alkalmaztuk, szem előtt tartva, hogy speciális hegyük miatt 0,5 mm-rel hosszabban kell dolgozni velük, mint az implantátum behajtási mélysége. A behelyezett implantátumok pozícióját egy diagnosztikai sablon segítségével ellenőriztük (10. ábra). A Straumann® TLX Implantátumokat kézidarab segítségével hajtottuk be, betartva az előírt 15 rpm maximális sebességet. Ellenőriztük a párhuzamosságot, illetve a legalább 35 Ncm-es behajtási nyomatékot, amely minden implantátumnál megfelelő volt. Ezt követően kontrollröntgen készült és felhelyeztük a gyógyulási fejeket (11. ábra).

A protetikai ellátás

A páciens a műtétet követő 24 órán belül kapott egy azonnali terhelésű, redukált fogívű fogpótlást (12. ábra). Ellenőriztük a harapást és elláttuk a pácienst otthoni szájhigiénés instrukciókkal.

Varratszedéskor ellenőriztük a sebet, zavartalan gyógyulást tapasztaltunk.

A gyógyulási idő leteltével (3 hónap) új lenyomatot vettünk, amely alapján megterveztük a Straumann® Cares® frézelt titánstég pontos kialakítását (13–14. ábra).

A végleges fogpótlást szájon belül ellenőriztük, beállítottuk a harapást, illetve otthoni szájhigiénés instrukciókkal láttuk el a pácienst. Átadáskor a fogpótlást röntgenfelvételen is ellenőriztük. A végeredmény szempontjából mind a kemény-, mind a lágyszövetek kiváló gyógyulást mutattak (15. ábra).

Kezelési eredmények

Kétéves utánkövetés után megvizsgáltuk a végleges fogpótlás állapotát és viszonyát az antagonista fogazathoz. A fogpótlás stabilitása kielégítő volt, harapási korrekcióra nem volt szükség (16. ábra). A röntgenvizsgálat is megerősítette az intraorális vizsgálat kielégítő eredményeit (17. ábra). Az extraorális fotókon látható, hogy a mosoly jó, az ajak megtámasztása és a profil lefutása is megfelelő (18–19. ábra). Négyéves utánkövetés után ismét megvizsgáltuk a fogpótlás állapotát, amelyet optimálisnak találtunk, és a páciens is nagyon elégedett volt a tartós kezelési eredménnyel. A kezelés extraorális eredményei stabilnak bizonyultak, amellyel a beteg szintén elégedett volt (20. ábra). Az extraorális fotók és a panorámaröntgen minősége kifogásolható, mivel ezeket a páciens maga készíttette, mert külföldre költözött. Kontrollröntgen készült, amelyen kóros elváltozás, aggasztó jel nem látszott (21. ábra).

A legutóbbi kontrollvizsgálatkor a páciens a következőket nyilatkozta: „Sosem gondoltam volna, hogy ezek az implantátumok ilyen természetesek és kényelmesek lehetnek, semmilyen kellemetlenséget nem érzek velük kapcsolatban. A beültetést dr. Swart 2020-ban végezte, egyszerűen csodálatos volt! A fogaim nem mozognak többé, nem kell őket visszatennem a helyükre, jók és szilárdak. Kimondhatatlanul boldog vagyok az elért eredménnyel. Feltétlenül ajánlanám ezt a forradalmi beavatkozást mindenkinek, aki szeretne javítani az életminőségén.”

Összegzés

Az azonnali terhelésű hibrid fogpótlások jól kiszámítható és stabil megoldást nyújtanak fogatlan mandibula esetén, ha a foramen mentaletől disztálisan nem áll rendelkezésre vertikálisan kellő mennyiségű csont az implantátumok számára. A nervus mentalis elülső hurka a CT-analízissel nehezen volt azonosítható, feltárás közben tudtuk teljes bizonyossággal lokalizálni, majd a fogatlan gerincet redukálni, hogy horizontálisan kellő szélességű csontot biztosítsunk az implantátumok befogadására, illetve elég vertikális teret nyerjünk a végleges protetika számára. Minden esetben sablonnal ellenőrizzük, hogy az implantátumok protetikailag is a megfelelő helyre kerültek.

Forrás: EDI Journal 2024/2

16. ábra: A végeredmény jó stabilitást mutat. – 17. ábra: Kétéves röntgenkontroll. – 18–19. ábra: Az extraorális képeken szép mosoly, jó ajakmegtámasztás és esztétikailag kielégítő profil látszik. – 20. ábra: A panorámaröntgenen mindent rendben találtunk. – 21. ábra: A négyéves utánkövetésnél az extraorális eredmények stabilnak látszanak.

Dr. Michael Rak, dr. Norbert Wichnalek, dr. Arbnor Saracim, dr. Lukas Wichnalek (Németország)

TELJES FOGÍV: A MAXILLA TELJES REHABILITÁCIÓJA

A destruált, részleges fogazat teljes helyreállítása nagy kihívást jelent implantológiai, funkcionális és esztétikai szempontból egyaránt. A rögzített fogpótlásokra kifejezetten nagy az igény, mert ezek adnak esztétikailag és funkcionálisan is kielégítő végeredményt.

Mindemellett a páciensek részéről egyre nagyobb az érdeklődés a biokompatibilis fogpótlások és sebészi megoldások iránt, amelyek a biológiai kritériumokat is igyekeznek figyelembe venni. A biológiai fogászat és a fémmentes, cirkóniumból készülő implantátumok és fogpótlások megfelelnek ennek a magas szintű elvárásnak. A cikk első részében bemutatjuk a páciens állapotfelmérését, előkészítését, a maradék fogak eltávolítását és az azonnali implantációt. A második részben kerül sor a protetikai ellátás bemutatására.

Esetismertetés

A 41 éves férfi páciens azért érkezett rendelőnkbe, hogy alsó és felső foghiányait, illetve parodontálisan érintett, carieses fogazatát teljes mértékben rehabilitáljuk. Nagyon fontos volt számára, hogy egy biológiailag semleges, fémmentes megoldást találjunk.

Klinikai eredmények

A páciens felül részleges kivehető fogpótlást viselt, csupán a 2.5 és 1.7 fogak, valamint a 1.3 és 1.5 radixok voltak megtartottak (1–2. ábra). Mind a négy megmaradt fog gyökérkezelt volt, különböző mértékű periapikális

1–2. ábra: A páciensnél a felső fogíven csupán a 2.5 és 1.7 fogak, valamint a 1.3 és 1.5 radixok voltak megtartottak. Felül egy korábban készült, részleges kivehető fogpótlást viselt, amely már cserére szorult.

3. ábra: Mind a négy megmaradt fog gyökérkezelt volt, különböző mértékű periapikális elváltozással. A 1.3 radix relicta felett 4-5 mm-es túltömés, valamint alacsony csontsűrűség látszott a 2.7 és 2.8-nak megfelelő területeken.

elváltozással. A 1.3 radix relicta felett 4–5 mm-es túltömés volt. Ezenkívül alacsony csontsűrűség látszott a CBCT-felvételen a 1.8, 2.7 és 2.8-nak megfelelő területeken (3. ábra). Összességében elmondható, hogy a felső maradék fogazat menthetetlen volt. Az alsó fogíven szuvas elváltozást találtunk a 3.6, 3.7, 4.5, 4.7 fogakon. A 4.6-ot devitalizálták, a szuvasodás teljesen destruálta a fogat és a röntgenfelvételen kiterjedt gyökércsúcs körüli elváltozás látszott rajta. A többi alsó fog vitális volt. A CBCT-n végzett mérések alapján a 3.8 és 4.8 területén jelentősen csökkent a csontsűrűség. Vizsgálataink során mindkét állcsontban mérsékelt fokú, krónikus parodontitist diagnosztizáltunk.

Biológiai fogászat

A fogak pótlásának funkcionális és esztétikai szempontjain felül a modern kezelés tervezése során tekintettel kell lenni a fiziológiás és patofiziológiás folyamatokra is. Az immunológia, a toxikológia és az autonóm idegrendszer hatásai fontos szerepet töltenek be a fogorvoslásban. A biológiai fogászatban lényegében három fontos tényezőt kell figyelembe venni: fém vs. fémmentes, endodoncia, illetve az állcsontok zsíros degeneratív oszteolízise (FDOJ, fatty degenerative osteolysis of the jaw). A krónikus, üregképződéssel járó zsíros oszteolítikus állcsontelváltozások, mint az FDOJ vagy a neuralgiát indukáló kavitációs oszteolízis (NICO, neuralgia-inducing cavitational osteolysis), amelyet először a patológiában írtak le, a mai napig ellentmondásos témái a száj- és a fej-nyak sebészetnek. A RANTES/CLL5 túlzott expressziójának egy kevéssé ismert forrása az FDOJ, amely az állcsontok medulláris csatornáiban jelentkezik. A RANTES egy kemokin, amely a kóros irányba eltolódó anyagcsere-folyamatok során (pl.: fogeltávolítást követően) megzavarja a csontmetabolizmust és ez oszteolízist indukál az FDOJ által érintett állkapocsterületeken A biológiai fogászat olyan kezelési lehetőségeket kínál egészséges emberek számára, amelyek minimálisan vagy egyáltalán nem befolyásolják a szervezet működését. Az individuális okokra fókuszáló biológiai fogászati megközelítés szerint még krónikus betegeknél is eliminálható a potenciális stresszforrás, és biokompatibilis úton helyreállítható az eredeti állapot. Ez a fogak, a száj és az állkapocs esztétikáját nem veszélyezteti, lokálisan és szisztémásan fenntartható kezelést tesz lehetővé. 2013 óta ötvözzük a biológiai fogászat alapelveit a plazmakezelés előnyeivel. 2013 óta a rendelőben, 2017 óta pedig a laborban is alkalmazzuk az orvosi műszerek plazmával történő felületkezelését. Ez lehetővé teszi számunkra a holisztikus kezelési megközelítést. A titánimplantátumok biológiailag semleges alternatívája a kerámia fogászati implantátum. A titánnal szemben nagy a szervezet toleranciája és nem vált ki (lymphocyta mediált) allergiás reakciót. A kerámiával ellentétben azonban különböző mértékben képes aktiválni a szöveti makrofágokat, elősegítve ezzel bizonyos proinflammatorikus faktorok, mint például a TNF- α és az interleukin-1 (IL–1) felszabadulását. Ezek a kulcsfontosságú citokinek serkentik a szövetek és

4–5. ábra: A felső maradék fogazat és a ciszta eltávolítása és a 1.3 gyökércsúcsa feletti 4–5 mm hosszan túlpréselődött gyökértömő anyagok eltávolítása buccalis megközelítésből.

a csont reszorpcióját, és hosszú távon az implantátum elvesztéséhez vezethetnek. A szöveti makrofágok titánszemcsékre adott gyulladásos reakciójának mértéke az egyéni gyulladásra való hajlamtól is függ, amely genetikailag kódolt és mindenkinél különbözik.

Az endodonciát egyre több kritika éri, mert gyakran a lokális sikertelenségen túl szisztémás hatásai is vannak. Gyökérkezelés során nem csupán a fog fő idege kerül eltávolításra, hanem a teljes nyirok- és vérkeringése is. Ennek következtében az endo-parodontális terek többé nem érhetők el kellő mértékben az immunrendszer sejtes elemei számára. Emiatt fokozódik a bakteriális toxintermelés, amely növeli a merkaptán- és tioéter felszabadulást, és ennek következtében megemelkedik a proinflammatorikus citokinek (INF- γ , IL-10) szintje. Mindez egy ördögi kör, amely krónikus gyulladást eredményez. Modern diagnosztikai módszerekkel, mint például az effektor sejt-teszt, ezen krónikus betegségek triggerei kiszűrhetők. Ezenkívül minden egyes gyökérkezelt fognál közvetlenül fel lehet mérni a toxinok lokális mennyiségét az OroTox segítségével.

Tanulmányok szerint az FDOJ egy olyan területként azonosítható, ahol a RANTES citokin expressziója nagyon magas. A krónikus gyulladásos folyamatok a teljes rendszert megterhelik, így a szimpatikus idegrendszer folya -

6–9. ábra: A 1.5, 2.5, 2.7 gyökércsúcs körüli cisztáit felkerestük, majd eltávolítottuk. Az A-PRF membránokat előkezeltük metronidazolos oldattal, majd előkészítettük őket.

matosan aktív, amely segíti a krónikus tünetek kialakulását. Továbbá a zsírszövetben raktározott FDOJ toxinok az axonokon keresztül, retrográd úton eljuthatnak az agyba.

Tervezés és terápia

A műtéti tervezés alapjául a CBCT szolgált. Első lépésben tanulmányi minták készültek az alsó és a felső állcsontról, amelyek alapján megvitattuk a kezelési tervet.

A felső fogív helyreállítására nyolc cirkonimplantátumon (SDS cirkónium-dioxid) elhorgonyzott cirkonhidat, az alsó állcsontnál egy implantátum (SDS cirkónium-dioxid) behelyezését és egy szólókoronát terveztünk készíteni. A felső fogpótlást három szekcióra osztottuk, hogy ne blokkoljuk a sutura palatina medianát és ne gátoljuk a légzést. Az ideiglenes fogpótlást a harapásnak megfelelően becsiszoltuk, majd ezt az állapotot rögzítettük a végleges fogpótlással is.

Kiegészítő kezelések

A páciens számára olyan táplálékkiegészítők célzott szedését írtuk elő, amelyek jótékonyan hatnak a csont regenerációjára és a gyógyulásra. Legfontosabb ezek közül növelni a D3-vitamin és kofaktorai (K2-vitamin, magnézium, kalcium, bór) bevitelét, amelyek nélkülözhetetle -

nek az optimális csontmetabolizmushoz és a zavartalan gyógyuláshoz. A szövetek gyógyulásának és regenerációjának serkentéséhez aminosavak és B-vitaminok szedését javasoltuk. A műtét előtti napon a páciens elkezdett egy négynapos antibiotikus hatású gyógynövény preparátumkúrát, minimalizálva ezzel a műtét közbeni infekció veszélyét. A D3-vitamin szérum szintje a műtét előtt 90 ng/ml volt.

A műtét

Az optimális csontregeneráció érdekében a páciens közvetlenül a beavatkozás előtt intravénás antibiotikus profilaxisban (600 mg clindamycin) és vitamininjekcióban részesült. Ezt követően a pácienstől vért vettünk, hogy elkészítsük a tizenkét A-PRF membránt (advanced platelet-rich fibrin, Choukroun).

Az előnyben részesített implantátumrendszer (SDS 1.1 egyrészes és 2.0 kétrészes kialakítás, Swiss Dental Solutions) Y-TZP-A anyagból készült, amely egy ittriummal stabilizált tetragonális szerkezetű cirkónium-oxid polikristály. Mindkét implantátumtípus rendelkezik egy 3 mm magas, tulipán alakban kiszélesedő transzgingivális résszel. Jelen esetben összesen nyolc implantátumot helyeztünk be, 4,6 és 5,4 mm átmérővel, amely az íny szintjében 6 mm-ig szélesedett. A műtét előtt a digitális tervezés alapján elkészítettük a sebészi sablonokat, illet -

10. ábra: A labor által előre elkészített sebészi sablonokat (fúrósablon és referenciasablonok) ebben a fázisban használtuk. 11. ábra: A fúrósablon segítségével látszanak az implantátumok optimális pozíciói.

ve a felső fogpótlás másolatát. Ezt követően először az FDOJ helyreállítása következett.

FDOJ rehabilitáció és implantáció

Az állcsontok zsíros, degeneratív oszteolízise (röviden FDOJ) egy krónikus gyulladásos folyamat, amelynek során az I–-6 és a TNF- α oszteoimmunológiai expres zsziója folyamatosan alulszabályozott, emiatt a csont gyógyulása nem optimális. Ennek rendezése kulcsfontosságú lenne a megfelelő csontregeneráció eléréséhez. Az állcsontban a folyamatos citokin jelenlét miatt a RANTES túltermelődik, ennek állandó jelenléte pedig stresszfaktorként hat. A csont szerkezete ennek hatására megbomlik, ez zsíros degenerációként manifesztálódik. A NICO (neuralgiát indukáló kavitációs oszteolízis) kezelése nagyon fontos, mert a csont betegségei negatív hatással lehetnek az általános egészségi állapotra. A folyamatosan fennálló gyulladás és a csontban végbemenő abnormális szerkezeti változások olyan citokinek felszabadulásával jár, amelyek testszerte befolyásolják a sejtműködést. Műtéti módszerünk a biológiai fogászat elveivel összhangban álló, szigorú sebészi protokollt követ. Óvatos metszésvezetéssel igyekeztünk követni a vérerek lefutását. Piezosebészeti eszközökkel eltávolítottuk a NICO által érintett területeket, majd ózonkezelést végez -

tünk, végül A-PRF membránokkal és nyálálló öltésekkel biztosítottuk a megfelelő sebzárást. A sikeres kezeléshez szükséges az ún. „csontgyógyító protokoll”, amely vitaminok és mikrotápanyagok bevitelével segíti a szervezet optimális felépülését.

A bemutatott esetnél az első lépés a felső, maradék fogazat és a ciszta eltávolítása volt, majd a 1.3 gyökércsúcsa feletti 4–5 mm hosszan túlpréselődött gyökértömő anyagot buccalis megközelítésből eltávolítottuk (4–9. ábra).

Ezt követte a fent leírt NICO érintett területek piezosebészeti eltávolítása a 1.8, 2.8, 3.8, 4.8 és 2.7-es fogaknak helyének megfelelően. Ehhez piezo eszköz segítségével feltártuk az érintett gerincszakaszokat, a tubert, alul a retromoláris régiót. A 2.7-es területén körkörösen eltávolítottuk a zsíros degenerálódott szövetet a csontfuraton keresztül. A műtéti protokoll szigorú betartása nagyon fontos, hogy ne ingereljük még jobban a n. alveolaris inferiort. Ezután addig tisztítottuk a FDOJ érintett részeket, amíg azokból zsírmentes vérzést és egészséges csontfelszíneket tapasztaltunk, majd 1–3 percen át ózonnal fertőtlenítettük a kavitásokat a csontmetabolizmus serkentésére. A fogászatban használt ózon gáz koncentrációja kompatibilis a szervezettel, ugyanakkor képes baktériumokkal és vírusokkal szemben csírátlanító hatást kifejteni. 2 Takao és mtsai. 2020-ban leírták a plaz -

12–14. ábra: Megjelöltük a csontot a tervezett helyeken, majd az alveolust ózonnal fertőtlenítettük. Ezt követően egyesével behelyezésre került nyolc, előzetesen plazmával felületkezelt SDS implantátum, illetve A-PRF membrán.

15–18. ábra: Az alveolusok üregeit A-PRF-fel töltöttük fel, az implantátumok felületét A-PRF exsudatummal benedvesítve helyeztük be őket.

19. ábra: Végezetül ellenőriztük az implantátumok pozícióját panorámaröntgenen.

ma használatának egy másik pozitív hatását is az implantológiában. A tanulmányban a hideg, atmoszférikus plazma hatását vizsgálták nano-ZR implantátumokon. Habár a plazmakezelés nincs hatással az implantátum felületi érdességére, szuper hidrofil felszín érhető el vele. In vitro és in vivo kísérleteik is azt mutatták, hogy a plazmakezelés jó kiegészítője lehet a fémallergiás páciensek protetikai ellátásának, mivel növeli és javítja a fehérjék, a sejtek és a csont adhézióját is a felületekhez. 3 A felszíni plazmaaktiváció pedig javítja a teljes osszeointegráció körülményeit. 4 Redukáltuk a buccalis lamellákat, hogy a tuber térfogatát csökkentve megelőzzük a kiújulást. Vé -

gül A-PRF membránokat helyeztünk az alsó és a felső állcsontba is. Ezután használtuk a labor által előre elkészített sebészi sablonokat (orientációs fúrósablon és transzparens kontroll sablonok, 10. ábra). Az orientációs sablon jelzi, hogy a terv alapján hova optimális behelyezni az implantátumokat (11. ábra) . A jobb gyógyulás eléréséért az alveolusokat egyenként áttisztítottuk ózonnal (12–13. ábra). Az alveolusokat és a kavitásokat A-PRF-fel töltöttük ki, az implantátumok felszínét benedvesítettük A-PRF exsudatummal, majd behelyeztük őket (15–17. ábra). Az A-PRF legnagyobb előnye a nagy fehérje- és thrombocytakoncentrációja. A vérlemezkék

20–21. ábra: A hosszú távú ideiglenes fogsor a végleges fogpótlás mintájára készült, amellyel a páciens már most nagyon elégedett volt.

kifejezetten nagy növekedésifaktor-tartalma gyorsítja a csont regenerációját. Számos tanulmány bizonyítja az A-PRF jótékony hatását az alveolusokban fogeltávolítást követően. A természetes gyógyulási folyamatokhoz képest az A-PRF membrán jobb volumenstabilitást biztosít GBR (guided bone regeneration – irányított csontregeneráció) és GTR (guided tissue regeneration – irányított szövetregeneráció) esetén. Kimutatták, hogy az extrakció helyének PRF-fel történő feltöltése majdnem tizedére csökkenti az osteomyelitis kockázatát. A PRF membrán használata nem csupán jobb és gyorsabb csontregenerációt és gyógyulást eredményez, hanem segít

megtartani a reziduális gerinc volumenét és minőségét. A fertőzés veszélyét szintén szignifikánsan csökkenti. 5-8 Ezzel az eljárással biztosítottuk a legjobb feltételeket az implantátumok komplikációmentes gyógyulásához. A sebet atraumatikus öltésekkel zártuk, majd megkezdtük a neurálterápiát (procain és Traumel). Végezetül az implantátumokat röntgenfelvételen ellenőriztük és szájba helyeztük az ideiglenes fogpótlást, gondosan ügyelve a megfelelő harapás beállítására. Ezen a ponton már látható volt, milyen végeredményre törekedtünk (18–21. ábra).

Forrás: Implants 2024/1

Dr. Stavros Pelekanos (Görögország), dr. Ioannis Vergoullis (USA)

KLINIKAI ELŐRELÉPÉSEK A TRANSZMUKOZÁLIS

KONTÚROZÁSBAN A SZÓLÓ IMPLANTÁCIÓS

TERÜLETEKEN:

PROTETIKAI ÉS BIOLÓGIAI

MEGFONTOLÁSOK

A jelenlegi bizonyítékok szerint, az implantátum megfelelő transzmukozális kontúrozása jelentősen befolyásolhatja a lágyszövetek szuprakresztális alakulását és a kresztális csont válaszát mind a kezelés korai, mind a késői szakaszában. A transzmukozális kontúrozás során használt anatómiai gyógyulási csavar, vagy ideiglenes fogpótlás kialakítása és összetétele döntő fontosságú a biológiai és protetikai feltételek kialakításában, amelyek minimalizálják a korai csontremodellinget, javítják az esztétikai eredményeket és csökkentik a későbbi periimplantáris gyulladás előfordulását. Ez a cikk a jelenleg rendelkezésre álló tudományos adatok értékelésén túl, klinikai útmutatásokat nyújt az anatómiai gyógyulási csavarok, illetve ideiglenes fogpótlások tervezésével és elkészítésével kapcsolatban, szólóimplantátumok területén.

1. ábra: Egy anterior (bal oldali kép) és egy posterior (jobb oldali kép) AH oldalnézete. A különböző AH-zónák meghatározása látható, valamint azok viszonya az implantátum körüli lágyrész zónákhoz és a végső fogpótlás zenith síkjaihoz.

A jelenlegi, bizonyítékokon alapuló tapasztalatok szerint az implantátum körüli, anatómiai gyógyulási csavarral vagy ideiglenes fogpótlással történő transzmukozális szövetkontúrozás befolyásolhatja az esztétikai eredményt, a nyálkahártya védőgátjának (periimplantáris lezárás) kialakulását a szuprastruktúra szintjén, a plakk-kontroll hatékonyságát és hatással lehet az esetleges jövőbeli periimplantitis kialakulására [1-4]. Az anatómiai gyógyulási csavart és az ideiglenes fogpótlást általában közösen, anatómiai gyógyulási felépítményeknek (AHs, „anatomical healers”) nevezik, és protetikai szempontból olyan egységként jellemezhetők, amelyek két részből épülnek fel, a kritikus és a szubkritikus kontúrból [5]. Ez a leírás azonban csak a protetikai elvekre vonatkozik, és nem veszi figyelembe a transzmukozális zóna biológiai válaszát a lágy szövet és az AH subgingivalis része közötti kölcsönhatás során. A fogászati implantátumok környezetének humán szövettani vizsgálatai azt mutatják, hogy függőlegesen mérve, a kötőszöveti (CT, „connective tissue”) zóna körülbelül 1–1,5 mm-rel növekszik szupra-

kresztálisan, a junkcionális epithelium (JE) zóna 1,5–2,5 mm között, a sulcus epithelium (SE) zóna a sulcusnak megfelelően pedig 0,5 és 1,5 mm között [6]. A CT és a JE zóna együttesen alkotja a periimplantáris zárást. [1,6,7].

A vertikális zóna méreteit közvetlenül befolyásolják a horizontális méretek, amelyek meghatározzák a terület lágy szövetének fenotípusát, és amelyeket szintén érdemes figyelembe venni. [8] Így egy biológiailag megerősített AHnak lehetővé kell tennie, hogy kedvező periimplantáris zárás alakuljon ki a felszínen, és olyan transzmukozális kontúr jöjjön létre, amely biztosítja a higiénikus és esztétikailag megfelelő fogpótlás behelyezését [3-5,9].

Jelen publikáció célja, hogy naprakész útmutatást adjon az AH tervezésének és készítésének folyamatáról a szólóimplantátumok területén, figyelembe véve az AH különböző részeinek méreteit, profilformáját, szögeit, összetételét és felületkezelését a kresztális csonthoz és a szuprakresztális lágyrészekhez viszonyítva.

2. ábra: Az anatómiai gyógyulási felépítmény (AH) kialakításának protokollja (oldalnézet). (1) A 3D implantátum pozíciójának és az AH szuprazenith részének megtervezése. (2) A megfelelő felépítmény vállmagasságának kiválasztása a buccális gerinchez viszonyítva történik a DZ megállapításához. (3) A TZ és a CZ kezdeti tervei a CZ koronális és apikális határainak, a DZ koronális határainak és a zenith síkjainak felhasználásával készülnek. Az ábrákon nincsen számozás, más ábrákon sincs. (4) A fekete vonalak jelzik a TZ és a CZ három tervezési lehetőségét a különböző klinikai helyzetekben.

Anyagok és módszerek

A fenti adatok alapján az említett AH két vizsgált részből áll, a szubzenith és a szuprazenith részből, amelyek elkülönülnek a végső fogpótlás vízszintes zenith síkjától (1. ábra). A szubzenith rész három vizsgált zónát foglal magában: mély zóna (DZ, „deep zone”), amelynek célja a CT-vel és a kresztális csonttal való kedvező kölcsönhatás; átmeneti zóna (TZ, „transitional zone”), amelynek célja a JE-vel való kedvező kölcsönhatás; és cervikális zóna (CZ), amelynek célja (önmagában vagy a TZ-vel együtt) a marginális lágyrészek és a plakk-kontroll hatékonyságának ideális adaptációja (1. ábra).

Az említett AH-t egy ideiglenes vagy köztes felépítményből, mint magból és egy egyénre szabható, ideiglenes anyagból mint anatómiai testből állítják elő. Az olyan anyagok, mint a műgyanták (akrilát, bis-akrilát, kompozit), valamint a polietil és polimetil-metakrilát (PEMA, illetve PMMA) lehetővé teszik az epitélium rögzülését a felületükön, amennyiben mechanikus polírozáson és alapos tisztításon estek át. Nem szabad ezeket semmilyen lakkal, sem pedig klórhexidin-oldattal kezelni, mert gátolhatják az epitélium kötődését [10-12].

Az AH kialakítása és a készítés protokollja

1. lépés: A diagnosztikai minta vagy a klinikai vizsgálat alapján kell meghatározni az AH zenith pontjának függőleges és vízszintes síkját, és úgy kell megtervezni az AH szuprazenith részét, hogy az nagymértékben utánozza a leendő, implantátumon elhorgonyzott fogpótlást.

2. lépés: Az implantátumplatform háromdimenziós helyzetének megtervezése a következő lépés. Ennek mesiodistális irányban (minden oldalról) centralizálva kell lennie. Buccolinguálisan centrális (a posterior régióban) vagy linguális (az anterior régióban és azonnali implantáció esetén) helyzetben kell lennie a fogpótlás tengelyéhez képest. Apiko-koronálisan 3-4 mm-rel mélyebben kell lennie, mint a leendő fogpótlás zenith pontja (bone level implantátum esetében) [1,6,7].

3. lépés: Egy ideiglenes (lehetőleg titán) vagy köztes felépítmény kiválasztása a harmadik lépés, amelynek konkáv vagy egyenes válla keskeny emergenciaszöget (≤ 15 fok) és olyan magasságot foglal magában, amely lehetővé teszi, hogy a vállszegély 1,5 mm-rel szuprakresztálisan helyezkedjen el. Ez a váll biztosítja az AH mély zónáját. [13-19]

4. lépés: A CZ kialakításához meg kell határozni és össze kell kötni a CZ koronális és apikális határait, amelyek a zenith pontban és 1 mm-rel apikálisabban helyezkednek el. Ezután össze kell kötni a DZ koronális határát a CZ apikális határával a TZ kialakításához.

5. lépés: A CZ-t és/vagy a TZ-t módosítani szükséges a következő részben ismertetett tervezési útmutatóknak megfelelően, különböző klinikai körülmények esetén. Redukálni kell a módosításokat az AH függőleges zenith síkjain belül, a túlkontúrozások elkerülése végett.

6. lépés: A CZ és TZ polírozása a következő lépés a magasan polírozott felületek és a zónák közötti lekerekített, éles szélek nélküli átmenetek biztosításának céljából.

7. lépés: A klinikai használat előtt az AH-t argonplazmás készülékben vagy ultrahangos fürdőben, alkoholos oldattal fertőtleníteni kell, majd alapos steril sóoldatos öblítés végzendő [12].

A tervezési és elkészítési folyamatokat a 2. ábra mutatja.

Részletes tervezési instrukciók különböző

klinikai körülmények esetén

Szubzenith AH rész: Gyógyult területek

Mély zóna (DZ)

Az AH mély zóna részét az ideiglenes vagy a köztes felépítmény titán vállrésze, vagy a lágyrészszintű (STL, „soft tissue

3. ábra: A különböző DZ kresztális csontszinteken elhelyezett AH-k oldalnézete. (1) 1,5 mm-es vállmagasság alkalmazása, vagy kresztális implantátumbehelyezés; (2) 2 mm-es vállmagasság alkalmazása 0,5 mm-rel szubkresztálisan pozicionált implantátum esetén; és (3) 1,5 mm-es polírozott nyak biztosítja a DZ-t STL implantátum esetén.

4. ábra: Az emergenciaszögek oldalnézete a mély zónában. (1) Egyenes profil +15 fokos EA-val. (2) Egyenes profil nulla fokos EA-val. (3) Egyenes profil – 8 fokos EA-val. (4) A fogpótlás tengelyéhez és a gerinchez viszonyított szögtört implantátumtengely befolyásolja az EA-t.

level”) implantátum polírozott nyaka biztosítja. A DZ kialakításának célja, hogy biokompatibilis felületet és maximális laterális teret biztosítson a kötőszövet és a kresztális csont kedvező adaptációjához, valamint biztonságos távolságot a kresztális csont és a váll szélén jelenlévő mikrorés között [13-19]. Így három lehetőség van (3. ábra) a váll magasságát illetően:

1. lehetőség: A kresztálisan elhelyezkedő bone level implantátumok esetében a vállmagasságnak 1,5 mmnek kell lennie. [16]

2. lehetőség: A szubkresztálisan behelyezett bone level implantátumok esetében a vállmagasság szükség szerint növekszik, hogy a széle 1,5 mm-rel szuprakresztálisan helyezkedjen el. Például, amennyiben az implantátum 0,5 mm-rel szubkresztálisan helyezkedik el, a vállmagasságnak 2 mm-nek kell lennie [15,16].

3. lehetőség: STL implantátumok esetén a DZ-t csak az implantátum polírozott nyaka (PC, „polished collar”) biztosítja, ha a PC magassága ≥ 1,5 mm. Ha a PC magassága <1,5 mm, a váll magasságát ennek megfelelően kell megválasztani, a pereme 1,5 mm-rel szuprakresztálisan helyezkedjen

el. Például, amennyiben a PC 1 mm, akkor 0,5 mm-es vállmagasságot kell választani.

Ahhoz, hogy a CT-zóna számára maximális teret biztosítsunk laterálisan, a DZ emergenciaprofiljának egyenesnek vagy konkávnak kell lennie, ideális esetben ≤ 15 fokos emergenciaszöggel (EA, „emergence angle”) [17,18] (4. ábra).

A legalább 45 fokos EA-vel rendelkező konvex profil kerülendő, mivel ez a remodelling révén korai kresztális csontvesztést idéz elő. [17] Fontos megérteni, hogy az implantátum tengelye és a fogpótlás tengelye, illetve a gerinc által bezárt szög közvetlen hatással van az EA-ra, és ezt a tényezőt figyelembe kell venni az implantátum tervezése során is. Átmeneti zóna (TZ)

A DZ emergenciaszögével ellentétben a TZ emergenciaszöge különböző esetekben nagymértékben eltérő lehet az implantátum platformjának helyzetétől függően. Az EA-nak azonban mindig nulla és 90 fok között kell maradnia, amely nyerges érintkezés kialakítása nélkül biztosítja a higiénikus kontúrozást.

A TZ buccolingualis irányú emergenciaprofilja a szövet fenotípusa alapján kerül meghatározásra, illetve attól függően,

hogy szükség van-e buccális szöveteltolásra (5. ábra) [20-22].

A profillal kapcsolatban tehát három lehetőség van:

Az 1. lehetőség: A konvex profil olyan vastag lágyrész fenotípusú esetekben választandó, amely esetekben a lágyrészek buccális eltolása szükséges a gerinc elégtelen horizontális dimenziójának helyreállításához.

2. lehetőség: Az egyenes profil olyan vastag lágyrész fenotípusú esetekben alkalmazandó, ahol nincs szükség a lágyrészek buccális áthelyezésére.

3. lehetőség: A homorú profilt vékony szöveti fenotípusú esetekben és olyan esetekben alkalmazzuk, amelyek esetében egyidejűleg kemény- és/vagy lágyszöveti regenerációs beavatkozást végzünk [8, 21-24.].

A TZ proximális emergenciaprofilját elsősorban az AH test és a proximális csont- és gyökérfelszínek között rendelkezésre álló proximális tér alapján határozzuk meg; másodsorban a papilla koronális augmentációjának szükségessége alapján (6–7. ábra). A 1,5–2 mm-es nyitott proximális teret (kritikus proximális tér) mindig tiszteletben kell tartani az interdentális papillák

megfelelő alátámasztásának és a szájhigiénés hozzáférhetőség biztosítása érdekében [19, 25, 26]. A profillal kapcsolatban két lehetőség van:

1. lehetőség: Tekintettel a kritikus proximális térre, egyenes (vagy szükség esetén homorú) proximális profilt kell alkalmazni minden olyan esetben, amikor nincs szükség a koronális papillák augmentálására (6. ábra).

2. lehetőség: Konvex proximális profilt kell alkalmazni, ha a koronális papilla augmentációjára van szükség (6. ábra). Ez a konvex kialakítás azonban csak akkor alkalmazható, ha (1) a konvex proximális profil tekintettel van a kritikus proximális térre, és (2) a fogpótlás emergenciaszöge (PEA „prosthesis emergence angle”) az Academy of Prosthodontics 2017 (Glossary of Prosthodontic Terms Committee of the Academy of Prosthodontics) szerint < 30 fok (7. ábra) [19,21]. Ha e két feltétel egyike sem teljesül, akkor egyenes vagy konkáv proximális profilt kell alkalmazni (7. ábra).

5. ábra: Oldalnézet a TZ és CZ kialakítási lehetőségeiről a gyógyult területekre beültetett implantátumok esetében. (1) A konvex TZ és CZ alkalmas a vastag fenotípusú, horizontális lágyrésztágítást igénylő esetekhez. (2) Egyenes TZ konvex CZ-vel, vastag fenotípussal rendelkező, horizontális lágyrésznövelést nem igénylő esetekhez. (3) Konkáv TZ és CZ, vékony lágyrész fenotípusú, lágyrész augmentációs eljárásokkal kombinált esetekhez alkalmas.

6. ábra: A TZ és a CZ proximális kialakítása gyógyult anterior területeken, a kritikus proximális tér hatását mutatva a végleges kialakításra. (1) Konkáv TZ és CZ, korlátozott proximális térrel rendelkező esetekben. (2) Egyenes TZ és CZ, megfelelő proximális térrel rendelkező esetekben alkalmas, és nincs szükség a papillák augmentációjára. (3) Konvex TZ és CZ, megfelelő proximális térrel és papilla augmentációját igénylő esetekben alkalmas.

CS 9600

K AVOSZ SZÉCHÉNYI MAX lízing, 3,5%%-os fix kamatozással, kevés mellékköltséggel. Ügyintézést biztosítunk.

Érdeklődni telefonszámokon: 06 20 929 0701, 06 20 943 8109, vagy mail@dent-east.com mailen

3D CBCT szkenner

Páratlanul vékony – 75 µm - 150 µm* – szeletvastagságok, kisebb sugárterheléssel

FOV térfogatok: 4x4/5x5/6x6 cm, 5x8 cm,  8x5/10x5/12x5 cm,  8x8/10x10 cm, 12x10 cm, 16x6 cm, 16x10 cm, 16x12 cm, 16x17 cm

• 5 az 1-ben:

• Fogászati, arc-, és szájsebészeti, orthodontiai, fül-orr-gégészeti vizsgálatokhoz

• Ultra éles panoráma felvételek

• CS MAR – mesterséges intelligenciával támogatott fém műtermék szűrés

•120 kV a jobb képminőségért, kisebb sugárterheléssel

•CAD/CAM kompatibilis, teljesen nyitott, stl, Pal formátum

•Dicom kompatibilis

3D CBCT szkenner

• 4 az 1-ben:

•Fogorvosok, szájsebészek, implantológusok részére

•Teljes digitális panoráma program, tűéles képekkel

• FOV térfogatok: 4x4 / 5x5 / 8x5 / 8x9 / 12x5 / 12x10 cm

•A létező legvékonyabb szeletvastagság: 75 µm - 150 µm

• CS MAR

• CAD/CAM kompatibilis

CS 2200

A Carestream 8000-es családja – 8100, 8100SC, 8100SC 3D, a CS 8200 3D valamint a CS 9600 gépek teleröntgen kiegészítéssel szállíthatók.

A leggyorsabb telefelvételek, rövid exponálási idők segítik a hatékony munkát.

Képméretek: 26x24 cm, 18x24 cm, 18x18 cm

Telepprogram: koponya, standard, oldalirányú felvétel, frontális AP és PA, kézfej Autotracing fogszabályozási segédeszközként használható pontfelismerő rendszer Két szenzor jobb, mint egy! Második beépített szenzorral készülnek a telefelvételek. www.dent-east.com

Intraorális falikar, szuperszép képminőséggel a 300 kHz-nak köszönhetően

Automatikus expozíciós timer

CS 3700 orálszkenner

RVG 6200 S-1 RVG 5200 S-1

Direkt digitalizáló szenzor.

Valós felbontása: 24 vp/mm

Direkt digitalizáló szenzor.

Valós felbontása: 16 vp/mm

CS 2100

Intraorális falikar, szuperszép képminőséggel a 300 kHz-nak köszönhetően Félautomata expozíciós timer.

Gyors szkennelési idő Kisméretű fej Nagyfokú precizitás Full HD képek

Azonnali képmegjelenítés. Minden intraorális röntgengéppel kompatibilis.

CS 3800 orálszkenner

Vezetéknélküli kivitel Ultrakönnyű Még precízebb, még gyorsabb. Megnövelt mélységélesség

ScanFlow Prémium kevés lépésből álló gyors munkafolyamatú szoftver. Teljesen nyitott rendszer: .stl, Pal, minden applikációhoz

a b

7. ábra: A TZ és a CZ proximális kialakítása gyógyult posterior területeken, a PEA végső kialakításra gyakorolt hatását szemléltetve. (a) Konkáv TZ és CZ, alkalmas PEA > 30 fok esetén. (b) Konvex TZ és CZ, alkalmas PEA < 30 fok és papillaaugmentáció szükségessége esetén.

Vékony fenotípus

Szövetregeneráció szükséges

Zóna

DZ

Vastag fenotípus

Buccalis szöveteltolás szükséges Igen

B-L Egyenes vagy konkáv

Nem Igen

Egyenes vagy konkáv

Egyenes vagy konkáv

Proximális Egyenes vagy konkáv Egyenes vagy konkáv Egyenes vagy konkáv

TZ

B-L Konkáv

Proximális Konkáv

CZ

Egyenes

Egyenes

B-L Konkáv Konvex

Proximális Konkáv Konvex

Konvex

Konvex (PEA < 30 fok)

Egyenes vagy konkáv (PEA > 30 fok)

Konvex

Konvex

1. táblázat: A különböző AH-zónák kialakításának áttekintése a gyógyult területre behelyezett implantátum esetén, különböző klinikai esetekben. AH = anatómiai gyógyulási egység; B-L = buccolingualis; CZ = cervicalis zóna; DZ = mély zóna; TZ = átmeneti zóna; PEA = fogpótlás emergenciaszög.

A különböző zónákban lévő gyógyult területek különböző klinikai helyzeteinek tervezési elvei az 1. táblázatban láthatók.

Cervikális zóna (CZ)

A CZ buccolingualis emergenciaprofil a lágyrész fenotípusa alapján kerül meghatározásra, így két lehetőség van: 1. lehetőség: Vastag fenotípus esetén a CZ profilnak konvexnek kell lennie, keskeny emergenciaszöggel (≤ 15 fok), hogy megfelelően alátámassza a marginális szövetet (5. ábra) [5,21,27].

2. lehetőség: Vékony fenotípusú, koronális szöveti adaptációt igénylő és/vagy egyidejűleg kemény vagy lágy szöveti re-

generációs eljárásokban részesülő esetekben a CZ profilnak mélyen homorúnak kell lennie [21, 22, 24] (5. ábra). Proximálisan a CZ emergenciaprofil ugyanazokat az elveket követi, mint a TZ [21, 26] (6–7. ábra).

Szubzenith AH rész: Azonnali implantációs területek Ezekben az esetekben a DZ ugyanazokat az irányelveket követi, mint a gyógyult területekre beültetett implantátumok. A TZ és a CZ mélyen homorú, hogy a regeneratív anyagok számára helyet biztosítson ahhoz, hogy kitöltsék és támogassák a lágy és kemény szöveti zónákat a kezdeti gyógyulás során (8. a ábra) [21, 28]. Interproximálisan mind a CZ, mind a TZ egyenes vagy homorú

8. ábra: (a) Oldalsó és (b) elülső nézet az AH kialakításról azonnali implantációs területeken. A megfelelő 3D implantátumplatform pozíciója lehetővé teszi az AH mélyen homorú emergenciaprofiljának kialakítását mind a CZ, mind a TZ esetében, megfelelő helyet biztosítva a regeneratív anyagok alkalmazására a lágyrész támogatásához.

9. ábra: Klinikai példa 1. – eset. (a) Reménytelen prognózisú bal felső középső metszőfog. (b) A CBCT-felvételen látható a tervezett implantátumplatform pozíciója és az AH kialakítása. (c) Occlusális nézet a reménytelen prognózisú fog eltávolítása után. Az implantátumhoz egy köztes felépítményt (Connect, MIS) csatlakoztattunk, hogy az AH DZ-jét biztosítsuk. (d) Csontpótló xenograftot (Cerabone, Botiss) és kötőszöveti graftot helyeztünk be a defektív buccális lemez rekonstrukciójához. (e) Az AH kialakításának oldalnézete; mind a TZ, mind a CZ esetében konkáv formát alakítottunk ki. (f) Az AH-t az intermedier felépítményre helyeztük. (g) Az occlusális nézet 4 hónappal a műtét után a kialakult lágy szöveti topográfiát mutatja. (h) A végleges fogpótlás képe közvetlenül az átadás után.

10. ábra: Klinikai példa – 2. eset (a) Egy reménytelen bal felső középső metszőfog klinikai nézete. (b) A CBCT-felvételen látható a tervezett implantátumpozíció, az intermedier felépítmény kiválasztása, valamint a TZ és CZ kialakítása. (c) Az AH frontális és (d) oldalsó nézete. Mind a TZ, mind a CZ esetében konkáv kialakítást alkalmaztunk. (e) A lágy szöveti adaptáció fotója 3 hónappal az implantátum beültetése után. (f) Az occlusalis nézet 3 hónappal a műtét után az AH eltávolításakor létrehozott lágy szöveti topográfiát mutatja. (g) A végleges fogpótlás képe behelyezést követően. (h) A röntgenvizsgálat 1 évvel a terhelés után a kemény és lágy szöveti dimenziók megfelelő fenntartását mutatja.

profilt tart fenn, tekintettel a kritikus proximális térre (8. b ábra) [21, 26].

A 9–10. ábra a fenti irányok klinikai alkalmazását mutatja be két klinikai esetben. A friss extrakciós helyeken, különböző zónákban lévő AH-k tervezési elvei a 2. táblázatban láthatók.

Megbeszélés

Az AH különböző zónái rövid és hosszú távon jelentős biológiai és esztétikai hatásokkal bírhatnak. Derks és munkatársai [15], illetve Chen és munkatársai [16] kimutatták, hogy a felépítmény szélétől a kresztális csontig terjedő mikrorés távolsága szignifikáns hatással lehet a kresztális csontra. Ezenfelül Souza és munkatársai [17], valamint Vela és Rodríguez [18] leírták, hogy az EA és a felépítmény vállának alakja hatással lehet a kresztális csontra és a szuprakresztális lágy szövetre.

A fenti információkkal összhangban jelen publikáció az első, amely standardizált paramétereket ad a DZ összetételére, méreteire és alakjára vonatkozóan a kresztális csonthoz viszonyítva [13-19]. A CZ buccolingualis emergenciaprofilja (EP) tekintetében az alak kiválasztásának folyamatát leegyszerűsítettük két, keskeny emergenciaszöggel rendelkező

kialakítási lehetőségre: konvex profil a vastag fenotípushoz és konkáv profil a vékony fenotípusú esetekben és az azonnali implantációs területeken [21-24, 27].

A TZ buccolingualis emergenciaprofiljának tekintetében három lehetőség javasolt a lágyrész fenotípus és a horizontális lágyrészvolumen-növelés szükségessége alapján [5, 21, 24, 29]. Habár a javasolt irányok hatékonyan alkalmazhatók megfelelő 3D implantátumplatform-pozíció és megfelelő szuprakresztális lágy szöveti magasság esetén, [30] nem ideális esetekben a klinikusnak arra kell törekednie, hogy a végleges EP alakja ne vezessen túlkontúrozott (a függőleges zenith síkoknál tovább növekedő) kialakításokhoz ezekben a zónákban. Ezek ugyanis lágyrészrecessziót okozhatnak, vagy nyerges érintkezéshez, illetve nem megfelelően tisztítható kialakításokhoz vezethetnek, amelyek periimplantáris gyulladást okozhatnak. Serino és Ström3, valamint Monje és munkatársai4 megállapították, hogy a periimplantitisben érintett implantátumok 74%-a, il-

Az azonnali implantációs területek zónáinak kialakítása

DZ

B-L Egyenes vagy konkáv

Proximális Egyenes vagy konkáv

TZ

B-L Konkáv

Proximális Egyenes vagy konkáv

CZ

B-L Konkáv

Proximális Konkáv

2. táblázat: A különböző AH-zónák kialakítása a friss extrakciós helyekre behelyezett implantátumok esetén. AH = anatómiai gyógyulási egység; B-L = buccolingualis; CZ = cervicalis zóna; DZ = mély zóna; TZ = átmeneti zóna.

letve 77,2%-a olyan rossz protéziskialakítással állt összefüggésben, amely nem tette lehetővé a megfelelő plakk-kontrollt. A nyerges érintkezés könnyen elkerülhető, ha az implantátumplatform elég mélyen helyezkedik el, lehetővé téve e két zóna esetében a ≤ 90 fokos emergenciaszög létrehozását. Proximálisan mind a TZ, mind a CZ emergenciaprofilja lényegében egyenes, néha konkáv; a végleges választás a rendelkezésre álló proximális tér alapján dől el [26]. A koronális papilla augmentációt igénylő esetekben azonban a konvex proximális emergenciaprofil is alkalmazható, amennyiben a kritikus proximális tér továbbra is tartható, és a PEA < 30 fok. Katafuchi és munkatársai [25], illetve Yi és munkatársai [19] kimutatták, hogy a 30 foknál nagyobb PEA-val rendelkező protézisekkel helyreállított bone level implantátumoknál nagyobb a kockázata a proximális csontvesztés és a periimplantitis kialakulásának, amennyiben konvex proximális profillal rendelkeznek. A > 30 fokos PEA azonban már nem jelentett kockázati tényezőt, ha a proximális profil egyenes vagy konkáv volt [19].

Szükséges megérteni, hogy a javasolt irányok a kezdeti transzmukozális kontúrozásra vonatkoznak. A lágyrészek állapotát újra kell értékelni és ennek megfelelően figyelembe kell venni a végleges fogpótlás megfelelő zónáinak kialakításakor.

Jelen cikk egyik fő limitációja, hogy nem klinikai vizsgálat, hanem inkább a jelenleg rendelkezésre álló tudományos adatokat és a szerzők személyes tapasztalatait tükröző irányvonalak. A javasolt klinikai irányok validálásához klinikai vizsgálatokra van szükség.

Zóna Emergenciaszög

DZ ≤ 15 fok

TZ 0-90 fok

CZ ≤ 15 fok

3. táblázat: Emergenciaszögek a különböző zónák esetében. CZ = cervicalis zóna; DZ = mély zóna; TZ = átmeneti zóna.

Következtetések

Jelen publikáció olyan klinikai útmutatásokat ad, amelyeket az implantátumtervezés, valamint az anatómiai gyógyulási csavar (vagy ideiglenes fogpótlás) tervezése, készítése és átadása során lehet alkalmazni, és amelyek célja, hogy kedvező transzmukozális szöveti kontúrt érjünk el a szólóimplantációs esetekben.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak dr. F. Vigouroux-nak a grafikák elkészítésében nyújtott értékes segítségéért. A bemutatott klinikai esetek végleges fogpótlásait N. Vlachopoulos, MDT készítette. A szerzők nyilatkozata szerint érdekellentét nem állt fent.

Forrás: The International Journal of Periodontics & Restorative Dentistry 2023/3

Prodentis® ORÁLBIOTIKUM

Javasolt:

 antibiotikum mellé

 szájsebészeti beavatkozások idején

 professzionális

tisztítást követően

 általános szájvíz helyett

Hatóanyaga: L. reuteri Prodentis© probiotikus, humán eredetű baktériumkombináció. Hatékonyságát és biztonságosságát 63 klinikai vizsgálat igazolja a következő indikációkban:

plakk-képződés

gingivitis

periimplantáris mucositis

parodontitis

halitosis

szájüregi Candidafertőzés

Tájékoztató egészségügyi szakemberek részére. Lezárás dátuma: 2024. augusztus 8. 2024/PD/16

Dr. Yazad

Gandhi (India)

REKONSTRUKTÍV LÁGY SZÖVETI

MÁTRIX KONTRA AUTOLÓG SZÖVET

Esettanulmány

Esettanulmányunk a sertéseredetű, acelluláris dermális mátrixnak a vestibulum mélységét növelő és a lágyrész vastagságát javító hatását vizsgálja, amely elengedhetetlen az egészséges periimplantáris környezethez.

A periimplantáris környezetben a megfelelő dimenziókkal rendelkező kemény, illetve lágy szöveti struktúrák kialakulásához és az implantátumfelépítmény tökéletes integrációjához elengedhetetlen a tökéletes periimplantáris lágy szöveti gallér, amely hosszú távon segít megőrizni a gyulladásmentes állapotot. [1] Habár az évek során számos tanulmány kimutatta, hogy az implantátum körüli keratinizált íny alapvető része a csontot védő szöveti struktúráknak [2], Wennström és Derks szerint további vizsgálatok szükségesek, hogy felderíthessük a periimplantáris keratinizált íny szerepét, és a periimplantitis hosszú távú megelőzéséhez szükséges pontos mennyiségét. [3] Mindazonáltal a közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy a lágy szöveti viszonyok javítása hosszú távon előnyösen befolyásolja a periimplantáris szövetkörnyezetet. [1] Jelen tanulmányban javasoljuk az autológ szöveti graftok helyett sertéseredetű dermális mátrix használatát, amely alkalmas lehet a feltáráskor elvégzett vestibulum mélyítésére, a feszes íny vestibularis és gerincéli vastagítására, ezáltal a periimplantáris lágy részek egészségének megőrzésére.

Esetbemutatás

A középkorú hölgy páciens azzal a kéréssel keresett fel minket, hogy pótoljuk felső, kétoldali sorvégi foghiányát,

1. ábra: A preoperatív CT-felvételeken hiányos felső rágófogazat és horizontális, illetve vertikális csonthiány látszik.

lehetőleg rögzített fogpótlás segítségével. Jó általános egészségi állapotnak örvendett, szájhigiénéje elfogadható volt. Kiindulási Cone Beam CT-felvételt (CBCT; CS 9600, Carestream Dental; nagyítás: 1,4x; voxel méret: 75 μm; expozíciós idő: 5,5-40,0 mp; folyamatos pásztázó üzemmód) készítettünk, amelyen látszott, hogy a felső állcsont őrlő régiójának maradék fogazata nem megtartható, illetve a rendelkezésre álló csont nem elegendő implantátumok befogadására (1–2. ábra).

Mindkét felső kvadránsban külső sinus liftet terveztünk az őrlő régióban. Jelen esetben javasoltuk a teljes körű parodontális előkezelést (profilaxis, gyökérsimítás, szubgingivális kürettázs) a sebészi fázis megkezdése előtt. A páciens teljeskörűen tájékoztatást kapott a tervezett azonnali implantációról, az egyidejű kemény szöveti augmentációról, valamint egy esetleges második lágy szöveti augmentáció szükségességéről, amely kezelésekbe beleegyezését adta.

A műtét

Helyi és vezetéses érzéstelenítést alkalmaztunk 2%-os lidokain (1:200 000 adrenalin tartalommal) és 0,5%-os bupivakain injekció formájában. A külső arcüregemelést követően a 14 (3,8 x 11 mm), 15 (4,3 x 9 mm) és 16 (4,3 x 9 mm) fogak he-

2. ábra: A kezelés megtervezése előtt radiológiai és klinikai módszerekkel is meggyőződtünk a sinus állapotáról.

3. ábra: Egy apikálisan elcsúsztatott félvastag lebennyel a gerinctől távolabbra helyeztük az elmozduló nyálkahártyát, ezzel mélyítve a vestibulumot.

4. ábra: Külső sinus liftet végeztünk, majd három CONELOG PROGRESSIVE-LINE implantátumot helyeztünk be a 16 (4,3x9,0 mm), 15 (4,3x9,0 mm) és 14 (3,8x11 mm) régiókba.

5. ábra: Az augmentációhoz a saját csontot MicrOss (Osteogenics) kaparóval gyűjtöttük, és MinerOss XP (BioHorizons Camlog) csontpótlóval kevertük. A területet Membrane Mem-Lok keresztkötött kollagénmembránnal fedtük. Az augmentációval helyreállítottuk a vertikális és horizontális csonthiányt. – 6 ábra: Hat hónapos gyógyulást követően a csont érettsége optimális volt a folytatáshoz. A gerinc feletti keratinizált íny szélessége és a vestibulum mélysége azonban nem volt kielégítő.

lyére három CONELOG PROGRESSIVE-LINE implantátumot (BioHorizons Camlog) helyeztünk be (3–4. ábra). Az érintett területek vertikális és horizontális csontdefektusait autológ csontforgács (Micross csontkaparó, Osteogenics) és MinerOss XP csontpótló anyag (2 cm3, BioHorizons Camlog); keverékével töltöttük ki, majd egy keresztkötött 20 x 30 mm-es kollagénmembránnal (Mem-Lok, BioHorizons, Camlog) fedtük az augmentált területet (5. ábra). A sebet 4/0 Vicryl varratokkal zártuk. A beavatkozás után két héttel megtörtént a bal felső kvadráns ellátása is. A műtéti eljárás és a felhasznált bioanyagok ugyanazok voltak, a 24 (4,3 x 11 mm), 25 (4,3 x 9 mm) és 26 (4,3 x 9 mm) fogak helyére CONELOG PROGRESSIVE-LINE implantátumok kerültek beültetésre.

A csont éréséhez szükséges hat hónap letelte után megvizsgáltuk a beültetések helyét és azt tapasztaltuk, hogy sem a vestibulum mélysége, sem a feszes íny gerincéli mennyisége nem volt elégséges az adott területen (6. ábra). Apikálisan elcsúsztatott félvastag lebenyes műtét elvégzése mellett döntöttünk, amelyhez NovoMatrix (BioHorizons, Camlog, 7. a–b ábra) sertéseredetű dermális mátrixot használtunk. A „poncsószerűen” elhelyezett graftot az implantátumok körül gyári gyógyulási fejekkel, vestibularisan pedig öltésekkel rögzítettük a félvastag lebeny alatt (8–9. ábra). Ezzel az eljárással biztosítani tudtuk, hogy megfelelő vastag és széles feszes íny alakuljon ki az implantátumok nyaka körül, amely nélkül nem tudnánk megelőzni a periimplantáris csontvesztést (Linkevicius és mtsai.). [2] Az implantátumok végleges ellátása mindkét oldalon individualizált CONELOG fejekkel és cementrögzítésű cirkonkoronákkal történt (10. ábra)

Megfigyelések

Egyértelmű kemény szöveti nyereséget figyeltünk meg: a beültetés előtt 3-4 mm, míg az augmentációt követően 11 mm volt a csont vertikális kiterjedése. A műtétet követően a vestibularis mélység mesialisan 6 mm, míg distalisan 4 mm volt (11. a–b ábra). A gerincéli periimplantáris keratinizált íny vastagsága ≥ 2 mm (12. a–b ábra).

Megbeszélés

Régóta sejtik, hogy a periimplantitis kialakulásában és súlyosbodásában kiemelkedő szerepet játszik a nem megfelelő szélességű, illetve vastagságú keratinizált íny. [1, 4, 5] Emiatt bizonyos pácienseknél a periimplantáris szöveti adottságok javítása érdekében szükség lehet kiegészítő lágyrészműtétre, amely kombinálható augmentációs és nem-augmentációs beavatkozásokkal egyaránt. Számos kutatás bizonyította, hogy a periimplantáris keratinizált íny szélessége, vastagsága, valamint az implantátum nyakát körülölelő íny magassága szignifikánsan növelhető autológ lágyszöveti graftokkal. [1] Mindazonáltal a saját szövet vételéhez szükséges második műtét, a donorterület fájdalmas gyógyulása, valamint a sokszor elégtelen mennyiségű vagy minőségű augmentált szövet veszélyeztetheti a klinikai végeredményt. [6] Ezen korlátok áthidalására javasolják a saját szövetek helyett az allogén dermális, illetve xenogén kollagén mátrixok alkalmazását. [7,8] Az allogén mátrixokból sokféle vastagság áll

7. a–b ábra: A dermális mátrixot (NovoMatrix) egy trepán segítségével az implantátumoknak megfelelő helyen perforáltuk.

8 9

8. ábra: A mátrix az ínyformázókkal rögzítve, egyfajta poncsóként biztosítja a gerincéli szövetek stabilitását.

9. ábra: A mátrixot (NovoMatrix) a gyári ínyformázók körül szabadon hagytuk a gerinc vonalában. Palatinálisan befűztük a lebenyszél alá, amelyet vestibularisan ismét apikálisan elcsúsztattunk. Valamennyi öltéshez Vicryl 5/0 varróanyagot használtunk.

10. ábra: Mindkét oldalra individualizált CONELOG fejek és cementrögzítésű cirkonkoronák készültek.

rendelkezésre, hiszen a beavatkozás sikerének egyik kulcsa a megfelelő vastagság kiválasztása. Túl vastag, vagy túl vékony grafttal nem érhető el optimális végeredmény. Számos tanulmány bizonyította a sertéseredetű kollagénmátrixok előnyös hatásait periimplantáris lágy szöveti augmentációban. [9] Mivel ezek a mátrixok megőrzik mechanikai szilárdságukat, képesek támogatni a sejtek adhézióját, proliferációját és a vaszkularizációt, amelyek egy működőképes szövethez kellenek. [10-12]

Egy előzetes in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a NovoMatrix szabadalmaztatott szövetfeldolgozási módszere lehetővé teszi az erek gyors növekedését, illetve a fibroblastok adhézióját és proliferációját minimális gyulladásos reakció mellett (az Allergan adatai alapján). [13, 14] A mátrix a kívánt vastagságban szekcionálható és rétegelhető. [9] Az ún. „poncsó technika” és a félvastag lebenyes preparáció kombinációja lehetővé teszi, hogy a periostealis vérkeringés és az izomtapadások megtartása mellett megőrizzük az alattuk fekvő területek vérellátását, ráadásul az így keletkező lebenyek jól varrhatóak. [9] A sertéseredetű dermális mátrix használatánál figyelemre méltó a vestibulum mélységének és a nyálkahártya vastagságának a növekedése. Ezek biztosítják a kedvező, autológ graftokkal összemérhető klinikai végeredményt.

Összefoglalás

A sertéseredetű dermális mátrix jó alternatívája az autológ lágy szöveti graftoknak, mennyiségileg és minőségileg is megfelelő lágy szöveti növekedést biztosít. Elődeihez képest előnye az egységes vastagság és a könnyű kezelhetőség. A sebész számára lehetővé teszi olyan nagyobb

11. a–b ábra: A keratinizált íny szélessége és vastagsága is megfelelő. A posztoperatív vestibularis mélység a jobb oldalon 6 mm volt mindhárom implantátum mellett.

12. a–b ábra: A posztoperatív röntgenfelvételeken jól látszik, hogy a felépítmények megfelelően adaptálódtak, illetve jól illeszkednek az implantátumokon.

területek augmentálását is, amely autológ szövetekkel sokszor nem lenne lehetséges a graft mérete miatt. Ez a mátrixok esetében nem probléma. A periimplantáris szövetek egészsége szempontjából szintén igen jó eredmény érhető el.

Forrás: Implants 2024/1

...és ami mögötte van biztos megoldás a fogászati szakma elérésére

Hajdú József

FOGPÓTLÁS EGY LÉPÉSBEN

EGYFÁZISÚ IMPLANTÁTUMOK SEGÍTSÉGÉVEL

Az egyfázisú fogászati implantátumok az implantológia egy speciális területét képviselik, amelyek gyors és gyakran azonnali megoldást kínálnak a foghiány pótlására. Ez a megközelítés - bár különösen vonzó lehet a páciensek számára a rövid kezelési idő miatt - mégis komoly szakmai megfontolásokat igényel a szakemberek részéről. Ebben a cikkben áttekintjük az egyfázisú implantátumok működési mechanizmusát, előnyeit, hátrányait, valamint a klinikai alkalmazhatóságukat.

Működési mechanizmus

Az egyfázisú implantátumok olyan egyrészes rendszerek, ahol az implantátumtest és a felépítmény egyetlen egységet alkot. A beültetést követően az implantátum azonnal terhelhető, mivel a felépítmény és a fogpótlás csatlakoztatása a beültetéssel egyidejűleg történik. Az ilyen implantátum beültetése gyorsabb gyógyulást és kevesebb sebészeti beavatkozást igényel, mivel elkerülhető a hagyományos kétfázisú implantáció esetén szükséges gyógyulási időszak a második beavatkozás előtt. Az implantátumok kialakítása kulcsfontosságú a siker szempontjából. Az egyfázisú implantátumok általában hosszabbak és vékonyabbak (a kétfázisú implantátumoknál), hogy jobban illeszkedjenek a csontba, és nagyobb stabilitást biztosítsanak a beültetéskor. A spirális mikrobarázdák és a mély menetkialakítás hozzájárulnak ahhoz, hogy a csontszövet maximális felületen érintkezzen az implantátummal, ezáltal növelve a primer stabilitást.

Előnyök a klinikai gyakorlatban

Az egyfázisú implantátumok számos előnnyel bírnak a páciensek és a fogorvosok számára egyaránt:

1. Gyorsabb kezelési idő: Az egyfázisú implantátumok egyik legnagyobb előnye a rövidebb kezelési idő. Mivel az implantátum és a felépítmény egyetlen beavatkozással kerül beültetésre, a páciens már a beavatkozás napján élvezheti a fogpótlás előnyeit.

2. Egyszerűsített sebészeti protokoll: Az egyfázisú implantátumok beültetése egyszerűbb sebészeti protokollt igényel, mivel nincs szükség külön beavatkozásra a felépítmény rögzítéséhez. Az általában minimálinvazív módon történő eljárás során arra törekednek, hogy a lágyszövetek és a csontszövetek a lehető legkisebb mértékben sérüljenek, ezért kisebb bemetszéseket alkalmaznak. Ez a megközelítés csökkenti a műtéti trauma mértékét, így a páciensek kevesebb fájdalmat, duzzanatot és posztoperatív komplikációt tapasztalnak a műtét után.

3. Azonnali terhelhetőség: Az egyfázisú implantátumok azonnal terhelhetők, ami lehetővé teszi a páciensek számára, hogy a beültetést követően szinte azonnal visszanyerjék a fogak funkcionális és esztétikai előnyeit. Ez különösen fontos lehet olyan esetekben, amikor a páciens frontfogainak pótlására van szükség.

4. Kevesebb beavatkozás, csökkentett költségek: Az egyfázisú implantátumok kevesebb sebészeti beavatkozást igényelnek, ami csökkentheti a páciensek számára felmerülő költségeket. A kevesebb orvosi vizit és a rövidebb kezelési idő kevesebb költséget jelenthet mind a páciens, mind a fogorvos számára.

Kihívások és esetleges kockázatok

Míg az egyfázisú implantátumok számos előnnyel járnak, néhány klinikai kihívást is felvethetnek:

1. Korlátozott indikációs terület: Az egyfázisú implantátumok alkalmazása nem minden esetben ajánlott, hiszen a megfelelő primer stabilitás eléréséhez megfelelő csontminőség és -mennyiség szükséges. Ez azonban nem minden páciens esetében adott. Ilyen esetekben a kétfázisú implantátum alkalmazása biztonságosabb és kiszámíthatóbb megoldást jelenthet.

2. Azonnali terhelés kockázata: Bár az azonnali terhelés lehetősége előnyös lehet, növeli a mikromozgások

BIONIKA egyfázisú implantátumrendszerek

kockázatát, amelyek negatívan befolyásolhatják az implantátum integrációját a csonttal. Ez különösen akkor lehet probléma, ha a primer stabilitás nem elég erős a kezdeti beültetés során.

3. Protetikai korlátok: Az egyfázisú implantátumok protetikai lehetőségei korlátozottabbak a kétfázisú rendszerekhez képest, ami kihívást jelenthet bonyolultabb esetekben, különösen akkor, ha a fogak elhelyezkedése vagy a harapás nem ideális.

Klinikai alkalmazás

Az egyfázisú implantátumok alkalmazása alapos tervezést és gondos páciensválasztást igényel. A kezelési terv kialakítása során fontos figyelembe venni a páciens egyéni adottságait, a csontminőséget és a csontmennyiséget, valamint a fogpótlásra vonatkozó esztétikai és funkcionális elvárásokat. A modern képalkotó technikák, mint például a CBCT (Cone Beam Computed Tomography), lehetővé teszik a pontos diagnózist és a beültetés alapos megtervezését, ami növeli az egyfázisú implantátumok sikerességét.

Eddigi tapasztalatok

A szakmai tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyfázisú implantátumok sikeresen alkalmazhatók, ha a beültetést megfelelően előkészíti a szakember, valamint, ha a páciens csontminősége lehetővé teszi a stabil beültetést. Számos fogorvosi praxisban az egyfázisú implantátumok beültetése során használnak kiegészítő technikákat, mint például a PRF (Platelet Rich Fibrin) vagy a csontpótló anyagok alkalmazása a primer stabilitás növelése érdekében. Az ilyen technikák növelhetik az implantátumok stabilitását, csökkenthetik a kilökődés kockázatát, és javíthatják a hosszú távú sikerességet. Egy másik fontos tényező a páciensek megfelelő tájékoztatása és oktatása. A

pácienseknek tisztában kell lenniük az egyfázisú implantátumok előnyeivel és lehetséges kockázataival, valamint a szükséges utókezeléssel és gondozással, ami szintén hozzájárul a sikeres beültetéshez.

Jövőbeli kilátások és fejlesztési irányok Az egyfázisú implantátumok jövőbeli fejlesztései olyan új anyagok és nanotechnológiai felületkezelések irányába mutatnak, amelyek fokozzák a csontosodást és csökkentik a komplikációk kockázatát. A digitális tervezés és navigált sebészet precízebb beültetést tesz majd lehetővé, míg a regeneratív technikák, mint a PRF, javíthatják a gyógyulási folyamatot. A várakozások szerint a 3D nyomtatott felépítmények még több lehetőséget adnak majd az egyedi, testreszabott fogpótlások készítésére.

Egyfázisú implantátumok a BIONIKA kínálatában

A BIONIKA időben felismerte az egyfázisú implantátumokban rejlő lehetőségeket és több olyan implantátumrendszert hozott létre, amelyek képesek kielégíteni az egyfázisú implantátumot preferáló szakemberek igényeit. A SLIM és a SPEEDY fantázianevet viselő implantátumrendszerek kifejezetten arra lettek tervezve, hogy egyedülálló primer stabilitást és gyors gyógyulást biztosítsanak a páciensek számára, miközben egyszerűbbé és hatékonyabbá teszik az egyfázisú implantációs eljárásokat a szakemberek számára. Ezek a rendszerek szűk csontkínálat esetén is lehetővé teszik a gyors beültetést, ezzel is csökkentve a műtéti időt. A BIONIKA implantátumok gyártásához használt Grade 5 minőségű titán kimagaslóan kedvező tulajdonságokat nyújt a fogászati implantológia terén. Kivételes tisztaságának köszönhetően rendkívül jó biokompatibilitást biztosít, emellett pedig kiváló szilárdsági tulajdonságokkal rendelkezik.

SLIM implantátumrendszer

SPEEDY implantátumrendszer

A SPEEDY implantátumrendszer jellegzetes tulajdonságai miatt az egyik legalkalmasabb megoldás nemcsak átlagos keménységű és lágyabb csontszerkezetek esetén, hanem a bikorticalis megtámasztást igénylő megoldásoknál. A flexibilitása kifejezetten alkalmassá teszi az ideiglenes fogmű megtartására. Fejkialakítását tekintve „Classic” (kúpos, 4 lapolással ellátott) és „Wide” (4 hornyos) kialakítással is kérhető. A rendszerhez mintavételi fej és technikai implantátum típusú kiegészítő elemek tartoznak.

A SPEEDY Implantátumrendszer főbb jellemzői: flexibilis aesthetic fejkialakítás (maximum 35°-ig),

• polírozott felület a periimplantitis elkerülése érdekében, platform switcing,

• rádiuszos menetélkiképzés, ciklois menetprofil, nagy menetemelkedés és menetmélység,

• természetes foggyökérhez igazodó kúpos, önkompressziós menet, vékony, hegyes, kúpos végződés,

A több mint 30 éves múltra visszatekintő SLIM termékcsalád kifejlesztése az 1990-es évek elején kezdődött és azóta is folyamatosan tart, hogy megfeleljen az implantológusok változó elvárásainak és igényeinek. Az 1993ban ORKI engedélyt kapott SLIM implantátumrendszer jellegzetes formai és mechanikai tulajdonságainak köszönhetően az évek során a szakemberek megbízható partnerévé vált, biztosítva a magas szintű funkcionalitást és a páciensek elégedettségét. A SLIM rendszer tagjai olyan átfogó megoldásokat kínálnak, amelyek az egyszerűbb esetektől kezdve a bonyolultabb klinikai szituációkig minden igényt kielégítenek. A SLIM család tagjai a Stabile, a Flexible, a Compact, a Parallel és a Micro nevet viselő implantátumrendszerek, melyek egyedi tulajdonságairól többet tudhat meg kiadványainkból.

A SLIM család általános jellemzői: rádiuszos menetélkiképzés, • ívelt, lekerekített ciklois menetprofil a stabil rögzülésért, nagy menetemelkedés és menetmélység, mikromozgás mentes implantátum-felépítmény kapcsolat, a természetes foggyökérhez igazodó kúpos önkompressziós menet, vékony, hegyes végződés a csonttömörítő hatás érdekében

többféle fejkialakítás

Speedy könnyen hajlítható fejkialakítással rendelkezik

Összegzés

Az egyfázisú fogászati implantátumok hatékony és gyors megoldást kínálnak a foghiány pótlására, különösen azok számára, akik azonnali eredményt szeretnének elérni. Ezek az implantátumok különösen előnyösek lehetnek az esztétikai zónában lévő fogak pótlásánál, ahol az azonnali eredmény kritikus. Ugyanakkor fontos, hogy a szakemberek alaposan mérlegeljék a páciens egyéni adottságait, és gondosan megtervezzék az implantációs eljárást. Az egyfázisú implantátumok megfelelő alkalmazásával a páciensek nemcsak gyorsan, hanem tartósan is visszanyerhetik fogazatuk funkcionalitását és esztétikai megjelenését.

Hajdú József alapító tulajdonos, ügyvezető igazgató BIONIKA Medline kft.

SLIM Flexible és Stabile általános jellemzői

A

Meghívó

Tisztelettel meghívjuk Önt

„HALADÓ IMPLANTOLÓGIAI ESETEK ÉS ESETBEMUTATÁSOK”

című – OFTEX, akkreditált -

16 kreditpontos

DE FOK/2025.I./00002 tudományos rendezvényünkre a Vállalkozó Fogorvosok Egyesülete, és a MAB Bionika munkacsoport szervezésében

Időpont: 2025. február 7. (péntek)

Helyszín: MTA Megyei Akadémiai Bizottság

3530. Miskolc, Erzsébet tér 3.

Aki nem tud személyesen jelen lenni, annak lehetősége lesz ONLINE megtekinteni és 1 héten keresztül visszanézni az előadásokat.

BIOLÓGIA

info@bionika.hu +36 20 386-05-88

www.bionika.hu I www.shop.bionika.hu

BIONIKA Klub

EM CHANIKA ELEKTRO N AKI A Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottságának Munkabizottsága

Könyvajánlataink

Ennek a könyvnek a kiadásával célkitűzésünk volt áttekinteni fogászati implantológiában hagyományosan alkalmazott csontmegmunkáló eljárásokat (kézi eszközök, forgóeszközök), összehasonlítva őket az új (piezo, lézer, mágneses kalapács /magnetic mallet = MM) módszerekkel, valamint bemutatni a csontpótló anyagokat és köztük az újnak számító BoneAlbumint.

Mind a mágneses kalapács, mind a BoneAlbumin a nemzetközi irodalomban is rendkívül újnak számít, egyelőre kevés vagy egyáltalán nincs sokéves tapasztalat, így fontos, hogy az eddigi ismereteket, technikákat, az elért eredményeket kellő kritikával, önkritikával kezeljük, és reálisan próbáljuk helyüket és szerepüket meghatározni a fogászati implantológiában.

Dr. Gáspár Lajos

Könyvem megszületését elsősorban dr. Forrai Judit professzor asszonynak köszönhetem. Az ő inspirálására született meg ez a történeti visszatekintés. 2014 februárjában a Semmelweis Egyetem Népegészségügyi Intézetének a tantermében megalakult a Magyar Orvostörténeti Társaság részeként a Fogászattörténeti Kör. Az alakuló ülésen érdekes előadások hangzottak el, majd azok befejeztével Forrai Judit tanárnő felkért, hogy tudnék-e az őszi program keretében a fogászati implantológia történetéről előadást tartani. Természetesen szívesen elvállaltam. Az orvoslás, a fogorvoslás történeti vonatkozásai mindig is érdekeltek, és a fogorvostan-hallgatóknak az érzéstelenítésről, az implantológiáról szóló előadásaimban állandóan próbáltam történeti vonatkozásokat is beépíteni. Engem elsősorban a gyógyító eljárások fejlődése érdekelt. Mi volt a régi gyógymódok – az akkori ismeretek szerinti – élettani, patológiai vagy akár vallási háttere?

Dr. Divinyi Tamás

A fogászat és különösen az implantológia fejlôdése az elmúlt évtizedekben az érdeklődés középpontjába került. Magyarországon napjainkban évi közel 60 000 darab fogászati implantátumot helyeznek be, ami mintegy évi 12 milliárd forint forgalmat generál az orvosi és fogtechnikai költségekkel együtt.

Az Implant Index című kézikönyv nemcsak a tudományos és szakmai ismeretek jelentős lexikális anyagát összegzi, hanem talán elsőként mutatja be az implantológiai piac jellemző vonásait, gazdasági elemzéseket, múltra, jelenre és jövőre vonatkozó adatokat, fejlődési tendenciákat. Ugyancsak új témának számít az implantációs betegek gondozását bemutató fejezet is. A könyv fejezeteiben először az adott témakör rövid, áttekintő bevezetésére kerül sor, majd ezt követi a lexikális ismeretanyag táblázatokban, majd elsősorban a mindennapi gyakorlatot segítő írások, cikkek következnek.

Dr. Gáspár Lajos és dr. Toldi Ferenc

Az implantológia a fogorvostudomány egyik legintenzívebben változó, fejlődő szakterülete. A foghiányok pótlásának szándéka - valamilyen csontba épített eszköz, anyag segítségével - több évezredes múltra tekint vissza. Az implantációs kísérletek azonban hosszú időn át - a nem megfelelő biológiai, anyagtani stb. feltételek hiánya miatt- többnyire nem jártak sikerrel. A nagy „előrelépést" a 20. század, annak is különösen a második fele hozta meg. Ezekben az évtizedekben számtalan próbálkozásról, kísérletről olvashattak az érdeklődők a hazai és a nemzetközi szakirodalomban egyaránt. A dentális implantológia mára már a fogorvoslás nélkülözhetetlen területe lett. A mindennapi gyakorlatban szükség van az ismeretek permanens bővítésére, frissítésére, hiszen egyre újabb és újabb implantációs rendszerek, fejlesztések, eszközök és eljárások megjelenésével szembesülnek - szinte naponta - a szakemberek.

Dr. Urbán István

ERŐS FOGAK ÉS EGÉSZSÉGES SZÁJ – MEGGYŐZŐ MOSOLY

A száj és a fogak nemcsak a táplálkozás és az emberi kommunikáció fontos részei, de esztétikai szempontból is jelentős szerepük van. Az egészséges fogak és fogíny egészségünk meghatározó elemei, a hibátlan, derűs mosoly pedig minden egyén kívánsága.

Nem csak a fogak fájnak

Az íny leggyakoribb gyulladásos megbetegedése a gingvitis vagy fogínygyulladás, mely legtöbbször a rossz szájhigiénia következményeként jön létre. A begyulladt és vérző fogíny a rossz lehelet mellett a betegség első jele. A gingvitist tehát gyógyítani kell, mert különben a gyulladás előrehaladott állapotában a gyulladt íny gócként szerepel, mely gócbetegségeket okozhat.

Az egészséges ember szájában folyamatosan jelen vannak mikroorganizmusok, amelyek szaporodása az íny gyulladásához vezet, és idővel a fogágy többi része is érintett lesz, paradontitis jelentkezhet. A tasakok mélyebbek lesznek, ezért a gyulladás ráterjed a mélyebb paradontális szövetekre is. A fogágygyulladás következtében a fogakat rögzítő szövetek elbomlanak, a betegség pedig átterjedhet az állkapocs csontszövetére is. Ennek együttes következménye, hogy a fog tartószerkezete meggyengül, elbomlik, így a fogak meglazulnak, majd kihullanak.

A hialuronsav a fogágy kötő- szövetének fontos kompo- nense

A hialuronsav a szervezet természetes anyaga és az egészséges fogíny fontos komponense. Alkalmazása a fogászatban: – csökkenti a szájnyálkahártya-irritációt

– megvéd a fertőzésektől

– felgyorsítja a sebgyógyulást és szövetregenerációt

– csökkenti a fogínyvérzést, a foggyulladást és a duzzanatot

A kutatások kimutatják, hogy a hialuronsav fogászati alkalmazása jelentős mértékben hozzájárul az ínybetegségek megakadályozásában és gyógyításában.

Ínybetegségek megelőzése és gyógyítása hialuronsavval

A gyógyszertárakban és speciális üzletekben különböző formákban és kiszerelésben már 3 éve kapható a Gengigel, ami az egyedüli hialuronsav-alapú készítmény.

A termékcsalád használata egyszerű, gyermekek, terhes nők és cukorbetegek egyaránt használhatják. A hialuronsav tartalma miatt hatékony megoldás az alábbiakra:

– ínyvérzés

– gingivitis (fogínygyulladás)

– parodontitis (fogágybetegség)

– megsértett íny (sebészeti beavatkozás, foghúzás, fogpótlás után)

– korona, híd, fogprotézisek miatt irritált szájnyálkahártya

Ezen tulajdonságai alapján bátran állíthatjuk, hogy a Gengigel az egészséges fogíny receptje.

(X)

Forrás: Medis sajtóanyag

Hialuronsav

Az egészséges fogíny receptje Az egészséges fogíny receptje

Az egész csalàd számára

gél/szájöblögető oldat/szájspray/baby gél

nagyi protézis által irritált íny, fogágygyulladás

anyu ínyvérzés és afták

csillapítja a vérzést elősegíti a sebgyógyulást a szájüregben elősegíti a szövetregenerációt csökkenti a duzzanatokat védi a szájnyálkahártyát a fertőzésektől

jani sérült íny

misike a fogzás időszakában

06-20-326-0579 info@dioimplant.hu ethoss.hu

Dent-East Kft. 1112 Budapest, Rétkerülő út 51 www.dent-east.com • mail@dent-east.com a piacvezető oralkamera

A LEGINNOVATÍVABB, PIACVEZETŐ AZONNAL TERHELHETŐ

Kompressziós és bikortikális egyfázisú implantátumok választhatóan multiunit fejjel. Csavarozható stégekhez, overdenture felépítményekhez. Azonnali implantáció és azonnali terhelés meghatározott szakmai protokoll szerint. Folyamatos, többlépcsős kurzusok, praxistréning, felhasználótalálkozók. ISO, CE, nemzetközi klinikai tapasztalat és tudományos háttér. Folyamatos fejlesztés 16 éve.

Kompressziós és bikortikális egyfázisú implantátumok A LEGINNOVATÍVABB, PIACVEZETŐ AZONNAL TERHELHETŐ IMPLANTÁTUM GYÁRTÓ

R R Kompressziós és bikortikális egyfázisú implantátumok választhatóan multiunit fejjel. Csavarozható stégekhez, overdenture felépítményekhez. Azonnali implantáció és azonnali terhelés meghatározott szakmai protokoll szerint. Folyamatos, többlépcsős kurzusok, praxistréning, felhasználótalálkozók. ISO, CE, nemzetközi klinikai tapasztalat és tudományos háttér. Folyamatos fejlesztés 16 éve.