` DETVAY jeno eugene
TÖRPENAPLÓ JOURNAL DE LUTIN
Óbudai Pincegaléria • Galerie Sous-sol Óbuda BUDAPEST 1996. 11. 12.
` DETVAY jeno eugene TÖRPENAPLÓ JOURNAL DE LUTIN
Editeur-Galerie bolt Galéria-Kiadó Óbudai Pincegaléria • Galerie Sous-sol Óbuda BUDAPEST 1996. 11. 12.
T Ö R P E S A P K A ,
T Ö R P E N A P L Ó
„Olyan világban ahol nincsenek mesék, megszületni sem érdemes.” (Wim Wenders) Törpesapkát ha a fejünkbe húzunk, valami egészen más történik velünk mint amire egyébként számíthatunk. Ez a kis csúcsos fejfedô a személyes talányok megélésének, elôvarázslásának mágikus kupolája. Valami ôsrégi képernyô vagy távlátókészülék, annak a gyermeki globalitásnak az aspektusa, amely a pszükhé mélyében, és nem az események fenyegetô történetiségében ragadja meg önmagát. A törpe a föld sötét, kat'exochen hatalmainak küldötte, amely az álmokat és a meséket is a mágia részeként mûködtetô személyes ôsidôként kelti életre. A törpesapka, ez a fejre meséket borító szövetaura, így befelé örvénylô képútra vezeti viselôjét. Jó értelemben vett napi tévelygés ez: motívumkeresés és egyben bizonyos jelek, formák megadása illetve spontán rátalálás a lélek kezdeteibe ágyazott tárgyakra, gesztusokra, gyengédségigényre vagy agresszivitásra. A törpe a test, az érintkezés – és annak legsúlyosabb állapotai a szexus és a játék, amelynek metaforái folyton visszatérnek Detvay mûveiben –, a spontaneitás, a vágyak és szenvedélyek mágikus hálózatát, bolyhos test- és kontaktustérképét hozza létre. Ezen égalatti fedett helyen még nem a formák elôre megszabott illeszkedése vagy ellentéte dominál, ellenben a szilárd állapotig még el nem jutott közegek – erôk és indulatok kölcsönös érintkezése hagy képi vésetet. Ebben a helyzetben minden eszköz minden motívum phüsziként, a kitáruló és befogadó természet részeként azonos velünk miként a naplólapok és a szimbólumok egyaránt), és egyben idegen, furcsa alakjai létünk kavargó álmokkal átszôtt, kiismerhetetlen hinterlandjának. A naplólapok mint egy jólesô séta lépései nem történetet rajzolnak ki, hanem a valamibe beletalálás és bennelét fizikálisan nagyszerû taktilis élményének, az érintésnek és érintkezésnek, a külsô és a belsô erôknek egymásba hatolását jelzik. A törpe, akinek így kibányászott firkajeleit látjuk feltûnni a kis oldalakon, közismerten az egyik legtipikusabb jelhozó, a közegebe aktívan beavatkozó médium. Azonos is velünk és kiismerhetetlenül, befolyásolhatatlanul idegen is tôlünk. Ez a kis herceg most a lélek fabuláit, íráspróbáit, és rajzgesztusait alkottatja Detvayval, aki azért teheti ezt, mert a törpe egy olyan „ôsmûvész", a kreáció elôtti elemi affinitások olyan megszemélyesítôje, aki a képcsiholó, képfeltáró eljárást mint egyszeri, de folyton megismételt élesztô mágiát gyakorolja. Hasonlóan alkotott Detvay egyik fô inspirátora Gulácsy Lajos is. Itáliai tájai, titkos találkák helyszínéül szolgaló kertjei mindig a belsô tájak és szenvedélyek finoman rajzolt, másolhatatlan ikonját hozták létre. Detvay Jenô naplószerûtlenül vezetett kalendáriumának lapjain a belsô örvénylés mítosz elôtti képeseményei, tárgyalakzatai, lélekszínpadi kellékei jelennek meg mai phüsziologoszként, bestariumként, a törpevilág orbis pictusaként. Ezen tabulákon nem a látás és nem a forma alakzataival találkozunk, hanem a narrációs, történeti világnál elemibb és egyben komplexebb meseörvény nem „nyitott szemmel fogható" jelzéseivel. Ezek a naplólapok a mindennapos és folyamatosan zajló narrációs káosz és a sokszor hiábavaló artifikáló próbálkozások helyett a nedvek és szenvedélyek szimpátiát, összhangot keresô magányos ösvényét kisértik. A törpe univerzumban sem tegnap nem történt igazán megôrizendô és feljegyzendô, valószínûleg holnap sem fog, mégis gyakran arra ébredünk, hogy mesék és folytonos álmok között bolyongva néha törpével, a törpe világának tárgyaival találkozunk. SZÛCS Károly
CHAPEAU DE LUTIN, JOURNAL DE LUTIN "Dans un monde sans conte, it ne vaut méme pas la peine de naitre." (Wins Wenders) Quand on enfonce sur notre tête un chapeau de lutin, it se passe tout á fait autre chose, que l'on prevoyait. Ce petit couvre-chef pointu est la coupole magique de la vie et de la sorcellerie des énigmes personnelles. Un écran ancestral quelconque ou un télescope, l'aspect de la globalité enfantine, qui ne se saisit pas lui-méme dans l'historique menacant des événements, mais dans le profond de la psyche. Le lutin est l'envoyé des puissances kat'exochen de la terre, en animant les réves et aussi les contes en tant que temps primitifs personnels en les activant comme partie de la magie. Le chapeau de lutin, c'est l'aura de tissu couvrant la tête de contes, il conduit ainsi le porteur sur un chemin visuel tourbillonnant vers I'intérieur. Ce sont les égarements quotidiens dans le bon sense: une recherche des motifs et en même temps l'indication des signes et des formes, c'est-a-dire une découverte spontanée de besoin de douceur ou d'agressivité, des objets et des gestes lovés dans le commencement de l'âme. Le lutin crée un plan de corps laineux et un plan de contact de la spontaneité, du désir et du réseau magique des passions – et les états les plus pro fonds du contact: le sexe et le jeu, dont les métaphores reviennent sans arrêt dans les oeuvres de Detvay. Dans cet endroit convert sous le ciel ce n'est pas encore l'ajustement ou le contre-pied prédéterminés des formes qui dominent, mais le contact mutuel des forces, des passions, des médias qui n'ont pas encore atteint un étai solide, laisse une gravure visuelle. Dans cette situation chaque moyen et motif est identique a nousmêmes, comme la psyché, et une partie de la nature qui s'ouvre et accueille (et les pages de journal et les symboles) ils sont en même temps des figures etranges et bizarres de l'arriére pays impenetrable tissés des rêves tumultueux de notre existence. Les pages de journal, comme une promenade agréable, ne contournent pas une histoire, mais signalent la pénétration des forces extérieures' et intérieures, l'attouchement et le contact,l'expérience tactile physiquement parfaite de la pénétration et de l'existence intérieure. Le lutin, dont on voit paraître les griffonnages ainsi minés sur les petites pages est généralement connu comme un des porteurs de signe le plus typique, un médium intervenant activement dans son milieu. Il est identique á nous, mais il nous est également étrange, impénétrable, inaccessible. Présentement ce petit prince aide Detvay a créer des contes de l'âme, les essais de l'écriture et les gestes du dessin, qui peut se permertre de faire ainsi, parte que le lutin est un tel "artiste primitif", une telte incarnation des afaffinités élementaires de la précréation, qui pratique la procédure de fabrication et de révélation de l'image comme une magie animatrice esimple, mais continuellement répétée. Lajos Gulácsy, un des principaux inspirateurs de Detvay, créait d'une maniére analogue. Ses paysages de l'Italie, ses jardins qui donnaient lieu aux rendez-vous secrets; créaient toujours les icons incopiables et subtilement déssinées des paysages et des passions intérieurs. Sur les pages du calendrier de Jenô Detvay ecrit comme un "non-journal", ce sont les événements de l'image, les formes de l'objet, les accessoires de la scêne de l'âme du tourbillonement intérieur qui paressent comme un "phüsziologosz" d'aujourdhui, comme un "bestarium" ou un "orbis pictus" du monde des lutins. Ce ne sont pas des configurations de la forme et de la vue
que l'on envisage sur ces surfaces, mais des signaux "non-apercevable avec des yeux ouverts" d'un tourbillon de conte, plus élémentaire qu'un monde narratif et historique et en même temps plus complex. Ces pages de journal hântent le chemin solitaire des sacs et des passions cherchant l'harmonie et la sympathie, á la place d'un chaos narratif quotidien qui se déroule continuellement et des essais qui souvent cherchent l'art en vain. Dans l'univers du lutin il n'y a rien de tellement important á garden ou à noter de ce qui s'est passé bier et il n'y aura probablement rien demain non plus, tout de méme quand on se réveille souvent on se trouve entre les contes et les rêves continuels, en flânant parfois avec le lutin, en rencontrant les objets de son monde. Károly SZÛCS (traduction Judit SZIKRA)
KÖSZÖNET - REMERCIEMENT HALÁSZ Iván HTSART kiadó és nyomda édition et imprimerie, http://www.htsart.hu/ Óbudai Társaskör Galéria HERENDI Péter SZÛCS Károly
A BOLT GALÉRIA KIADVÁNYAI- PUBLICATIONS GALERIE BOLT ISBN 963-90090 040 ISSN 1218-456 X készûlt 500 példányban-imprimés en 500 exemplaires
Jeno Eugène DETVAY