Az Eötvös József Gimnázium, a Kórházpedagógusok Egyesülete és a Heim Pál Onkológia osztálya bemutatja a
FÉNY
című kiállítást 2015. május
Kedves Gyerekek! Ezzel a füzettel szeretnénk Nektek megköszönni, hogy ilyen szép dolgokat küldtetek! Örülünk, hogy ennyi időt szántatok közös kiállításunkra. Mivel sajnos ma nem tudtok mind itt lenni velünk, elkészítettük nektek ezt a katalógust, hogy lássátok a mi alkotásainkat is, na meg persze hogy Nektek is legyen egy saját példányotok, ami erre a különleges eseményre emlékeztet Titeket. Legyen ez egy emlék az első közös kiállításunkról! Gyibák Emese, Tóth Bori
Köszönto ˝ „A kiállított alkotások az Eötvös József Gimnázium tanulóinak és a Heim Pál Gyermekkórházban kezelt gyerekeknek a munkái. A fény témáját különböző életkorú és élethelyzetben levő gyerekek ragadják meg és mutatják be. A közös munka lehetőséget teremtett arra, hogy híd épüljön a „kint” és „bent” között, üzenet jusson el a kórházi mindennapokból a hétköznapok világába és vissza. Legyen ez egy nagyszerű kezdeményezés első állomása! Fogadják szeretettel és nyitottsággal, engedjék, hogy Önökhöz is beszűrődjön ez a FÉNY!” Tóthné Almássy Mónika Kórházpedagógus
„A fény projekt nagyon közel került hozzám, mert olyan dolgokat hozott ki belőlem, amelyekre nem is gondoltam volna, hogy képes lennék. A bent töltött időt kicsit érdekesebbé tette, és általa a kicsiny kis szobácskámba kintről beszűrődött a Fény.” Máté Eszter 17 éves
„Miért örülök ennek a kiállításnak? A fény az egyik legcsodálatosabb dolog a világon. Lételemem, de nem csak azért, mert szükséges a növekedésemhez, hanem, mert maga a remény. Ülhetek iskolapadban vagy éppen egy kórházi ágy szélén, de ha az arcomat éri, azt érzem van folytatás. Van fény, van remény!” Balogh Anna 14 éves
Horváth Pál 7 éves, Schwáb Dorka 7 éves és az anyukák
Horváth Pál 7 éves, Schwáb Dorka 7 éves és az anyukák
Gyökeres Csilla, 11F
5
Sükösd-Kósa Rozi, 9F
Kovács Anna,9A
Kovács Anna, 9A
6
Kovács Anna, 9A
Kovács Anna, 9A
Erdős Viola, 17 éves
7
Erdős Viola, 17 éves
Balassa Eszter, 7A
Bohl Katalin és Kalmár Sára, 9F
8
Feith krisztiĂĄn, 17 ĂŠves
9
Budinszky Móric, 10C
.
Papik Réka, 11F
Mócsán Alex Gábor, 4 éves és az anyukája
10
Szalatnyai Dóra, 10F
Dulganov Natasa, 9B
Erdős Viola, 17 éves
11
12 Máté Eszter, 17 éves
Meichl Frida, 9B
Czvetk贸 Fruzsi, 10F
Czvetk贸 Fruzsi, 10F
13
A fény Gyönyörűszép hegyek, tengernyi virágok, rengeteg új esélyt látok. Halomban tornyosulnak elém a gondok, mégis tudom, új igent mondok. Újult erővel, no meg akarattal én tűnök ki magasabban. Eltávolodok egyre jobban, s gondolataim kattognak, akadoznak. Egyszercsak beszürkült előttem az ég, ekkor homály borult felém. Jöttek a könnyek és a süketség nem láttam kiutat még. Belém hatolt a sötétség, magával ragadott a könnyűség. Hagytam, hogy felülkerekedjen rajtam s tudtam, majd kikerülök onnan! Vártam a napra, arra a pillanatra hogy történjék valami szokatlan; valami, amit magam sem tudtam mit jelent, mivel jár, mit fogalmaz… Lassan akart felém közeledni a világosság amely sok újdonsággal járt. Aztán hirtelen történt egy robbanás, s egy pillanat alatt felfordult az egész világ! Lankás dombok, egylaki virágok: örülök, hogy hozzátok járok. Folytatom utam a kanyargós járdákon, s ha érdekességet látok, megállok. 2015.április 19. Szentmártonkáta
Somogyi Eszti, 19 éves
14
Bakucz J煤lia, 10D
Rettiger Zs贸fia, 7A
Pasker Ingrid 9F
15
Hajdu Viktória, 12 éves
Elek Jászna, 10F
Szebenyi Ráchel, 9B
16
Kratz Vera, 10. osztályos
Sári Mihály 10 éves, Schwáb Dorka 7 éves
Borza Gréta, 10F
17
Kurta Kamilla, 9E
Lénárd Enikő, 10F
Kurta Kamilla, 9E
18
39.
Lénárd Enikő, 10F
Pasker Ingrid, 9F
Istenes Dóra, 10D
19
Sรกndli Orsi, 11. osztรกlyos
Szรกsz Evelin, 10E
Susรกnszky Vera, 10C
20
Varga Anett 10. osztรกlyos
Szepessy Dรกvid, 7B
Pasker Ingrid. 9F
21
Fényes Én vagyok az! Jelzőkkel illetsz: infravörös meg ultraibolya. Talán látsz, de igazán nem ismersz. Igen létezem, több világban is. Színes egyéniség vagyok, de lényegemet kevéssé érted! Járom az utamat, üres térben fénysebességgel mozgok, körülötted lassítok, hogy megismerjelek! 2011. január 18. Ének óra, zenehallgatás van. A lány ölében könyv, a pad alatt olvas, majd elégedetten becsukja. Magában visszamondja mit tudott megjegyezni belőle. Ilyesmiket motyog: – Tehát a kutatók állítják, hogy az agyban valamely vegyi anyagok elegye lobbantja lángra a romantikus szerelmet. Megtanultam, szuper! - kihúzza magát. – Nem tudsz semmit! - súgom a fülébe. Ő ráncolja a homlokát. Nem lát, de legalább meghall engem. Kopog néhányat a körmével a padon, majd újra kinyitja a könyvét. Olvas tovább. No, nekem indulnom kell. 1962. május 12. Már hat hónapja, hogy minden este sír a Zöldszemű. Próbálom vigasztalni, simogatni, beborítani az arcát a fényemmel, de kövér könnyekkel lemossa. Hét éves. Mivel lehet felvidítani egy kislányt aki nagyon szomorú? Eddig egy faluban élt, boldogan a nagymamájával. Most ide hozták, „haza”, a városba. Anyukája van vele és még számára idegen emberek, apuka, dédi. Az új családja. Ahogy elnézem ő nem akart új életet, új családot. Csak Nanám kell neki, de ő egyre távolabb van tőle. A tornácos ház, a barátai. Itt csak csúfolják, tájszólassal beszél. Minden és mindenki idegen, pedig úgy szeretik! De hét évig nem hiányzott senkinek? Ne szeressék! - ezt kívánja. Ma korán keltek, kerítés építés van. Kézzel keverik a betont, hozzák az oszlopokat. Felállítják, kimérik, szép sorba, egyenesen. Erre fűzik majd fel a drótot. Késő délután van, végeztek a munkával. Ebédelnek. A felnőttek a pohár bortól elálmosodnak, jól esik egy kis délutáni pihenő a hűs árnyékban. Mindenki szunyókál, megsimítom a lányka arcát, langyos meleggel, hátha ő is elalszik. Nem. Az oszlopoknál van. Erejét összeszedve, minden haragját és elkeseredését beleölve balra és jobbra ferdíti a beton oszlopokat, hadd kössenek szépen tovább! Ébredés után kiabálástól zajos a ház. Mindenki a Zöldszeműt keresi. 1969. augusztus 7. – Marika! Szaladj el gyorsan, hozzál csomagoló papírt. De igyekezz, visszarámoljuk a polcokat a szekrénybe. – Igen anyu! Már kifelé jön a kisboltból, amikor meglátja Imit. Ő az utca végén lakik a nagymamájával. Szívük most másképpen ver. És itt a kérdés: – Haza vihetlek? A motoron ül, szorosan átöleli a Kékszeműt. A fülébe súgom: – Bízhatsz benne! Hátára hajtja a fejét. Ezután minden nap látják egymást, és két év múlva újra kérdez egyet a fiú: – Marika tudod, hogy örökké szeretlek, leszel a feleségem? – Igen drágám! Újra kiabálastól hangos a kicsi ház, éppen annyira, mikor ferdére kötöttek az oszlopok.
22
2011. április 22. Látnom kell a Zöldszeműt, Megtaláltam, besiklok az ablakrésen, megvilágítom a szobát. Ott van, reggelit készít. – Imre gyere, kész a tojás. Ne felejtsd bevenni a gyógyszereket! Ugye milyen szépek ma a reggeli fények? – Igen drágám! - válaszol Kékszemű. 2011. február 18. Újra körbe nézek a Zöld iskolában. Szeretem ezt a színt. Nagy a zaj, a gyerekek a korlátnál állnak, körbe az emeleteken is. A többszintes iskola zsúfolásig van. Kémia bemutató óra volt, egy utolsó kisérlet van hátra. Egy magas fiú nagyon igyekszik, de nem indul be a kémiai reakció. A jód és alumínium elegye hidegen pihen a dörzsmozsárban. Hűvös van az aulában. Újra és újra próbálkozik. Csengetnek. A tanárok beküldik a diákokat a termekbe. Csalódottak. Néhány fiú gúnyosan mondja: – Ez a tanárnő kedvence, ez a kémia zseni? Lúzer! Egy barna szem zöld szikrát vet: – Nektek se sikerült volna! Muszáj segítenem, felmelegítem a levegőt. Lila füst kezd el szivárogni az edényből, egyre több, a reakciót fényjelenségem kíséri. A gyerekek újra a folyosón tolonganak, tapsolnak, sikerült, hurrá! A fiú egyenesen áll, int és mosolyog. A rózsaszín-lila köd pedig felfelé száll, körbe veszi, öleli, azt akié. Vége a tanításnak, a lány nyitja a szekrényét. Rámol, holnapra mi kell, mi nem. Az ajtó mögé bújok, a résen figyelem. Megtréfálom: – Nem tudsz semmit! - súgom neki. Mosolyog, újját végigsimítja az ajtó résen. Észre vett. – Tudom! Segíts Fényes! - suttogja nekem. A szeme villanása... Nahát, az ő mamája a Zöldszemű! A fiú közelít, minkettőjük szíve másképpen ver, a szekrénybe pakoló tudja, kérdezni fogja és válaszolnia kell. – Haza kisérhetlek? Én vagyok a legszínesebb lény ebben a világban. Sok a dolgom, nap mint nap járom a világot. Látom, ahogy zajlik a sok kis játszma, szeretsz vagy nem szeretsz. Tudsz élni vagy sem. Én pedig: Segítek vagy nem, de ha nem látsz meg, akkor is létezem! Most itthon vagyok, itt is születtem egy csodás ködbe bújó hajnalon, öreg fák közötti puha réten. Ha keresel reggelente itt találsz, segíthetek, hogy emlékezz arra, akit szeretsz, aki hiányzik neked azt újra érezheted. Múlt, jövő és jelen az egy. Én az emberekről álmodom! Elszakíthatatlanul összetarozunk. Egy nap ismét útra kelek és megkereslek téged. Súgok majd valamit, ugye megismersz? Fényes
Balogh Anna 8. osztályos
23
Mรกrton Anna, 9E Varga Anett 10. osztรกlyos
Vincze Katalin 9. osztรกlyos
Barcsi Marcell, 10C
24
Kurta Kamilla, 9E
Szonda Zsuzsanna, 9B
Czvetk贸 Fruzsi, 10F
25
Czvetkó Fruzsi, 10F
Ambruszter Zsófi, 7A
Dezső Luca, 7A
26
Sorosi Eszter, 7B
Ambrusz Vivien, 10C
Acsรกdy Hanna, 10F
27
Orosz Natรกlia, 11C
Jeneses Diรกna, 9F
Becsei Kinga, 7A
28
Marosi Kamilla, 9B
Szabó Anna 16 éves
Horváth Gergő, 10B
29
Drótos Kinga, 7A
Horváth Gergő, 10B
Tropotei Alexandra, 11C
30
5
7
10
5
5
6
6
6
7
7
8
8
8
9
9
9
9
10
10
11
11
12
13
16
16
18
19
21
21
21
25
25
25
27
28
28
30
30
11
A fény... 13
13
14
15
15
18
18
15
16
19
17
17
17
19
20
20
20
24
24
24
24
26
26
27
27
29
29
Fényes... 22
26
28
29
30
Köszönet: az alkotóknak, Berczelédi Réka tanárnőnek, Boldizsár Gergely tanár úrnak, Gyibák Emesének (12.E) és Tóth Borinak (12.E) Fotókat készítette: Zhang Yu Ting Nyomdai munkák: