Louise l hay az ero benned van

AZ ERŐ BENNED VAN FELTÁRUL ELŐTTÜNK A BENNÜNK REJLŐ SZÉPSÉG, SZERETET ÉS ERŐ

LOUISE L. HAY

ÉDESVÍZ KIADÓ BUDAPEST, 2 0 0 6

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Louise L. Hay / The Power Is Within You Hay House Inc., 1991

Fordította Bors Katalin Szerkesztette Pavlov Anna

Copyright © Louise L. Hay, 1991 Hungarian translation © Bors Katalin, 1992 Hungarian edition © SPE with Neemtree Corporation AG., 19912,1996,1998,1999, 2000, 2002, 2003, 2005, 2006 Cover design © SPE with Neemtree Corporation AG., 1992, 1996, 1998,1999, 2000, 2002, 2003, 2005, 2006

Minden jog fenntartva.

A könyv - a kiadó írásos jóváhagyása nélkül - sem egészében, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját.

ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST Felelős kiadó Novák András igazgató Főszerkesztő Molnár Eszter Műszaki vezető Erdélyi Anna Számítógépes tördelés Tony Cook - Alapítvány Kiadó Kft. Borítót készítette El Greco Kft. Nyomta Alföldi Nyomda Rt., Debrecen Felelős vezető György Géza vezérigazgató ISBN 963 528 904 9

Ajánlás

Szeretettel ajánlom könyvemet mindazoknak, akik látogatták műhelyeimet és kurzusaimat, műhelyeim tanárainak, a Hay House munkatársainak, gyógyító programjaink kitartásukban fölülmúlhatallan betegeinek, valamennyi rendkívüli embernek, akik az évek során levélben fordultak hozzám, s nem utolsó sorban Linda Carwin Tomchinnak, akinek segítsége és közreműködése nélkül nem jöhetett volna létre ez a könyv.

Létetek által gazdagodott a lelkem. Köszönöm.

ELŐSZÓ

Ismeretek valóságos tárháza ez a könyv. Ne hidd, ked­ ves olvasóm, hogy valamennyit egy csapásra el kell sajátítanod. Egyes elgondolások megnyerik majd a tet­ szésedet. Kezdd ezekkel a munkát. Ha valamely állítá­ sommal nem értesz egyet, egyszerűen lépj tovább. Ha csak egyetlen jó gondolatot találsz könyvemben, s azt életed megjobbítására fordítod, munkám már nem volt hiábavaló.

Olvasás közben számtalan olyan kifejezéssel fogsz ta­ lálkozni, mint erő, intelligencia, határtalan elme, maga­ sabbrendű erő, Isten, egyetemes erő, belső bölcsesség és hasonlók. Azért használok ennyiféle terminust, hogy rá­ mutassak, szabadon illethetjük bármilyen névvel azt az Erőt, amely a Világegyetemet irányítja, s bennünk is je­ lenvaló. Ha bármely elnevezés zavar téged, helyettesítsd olyannal, amely közel áll hozzád. Régebben még át is húztam azokat a szavakat vagy neveket, amelyek nem tetszettek egy könyvben, és föléjük írtam azt a szót, amelyet vonzóbbnak találtam. Bátran kövesd a példá­ mat.

Azt is észre fogod venni, hogy két szót a megszokottól eltérően használok. A rendellenességet rend-ellenességnek írom, utalva mindarra, ami nincs összhangban az egyénnel vagy környezetével. Az AIDS-et pedig kisbe­ tűkkel, aids-nek szedettem, hogy ne legyen a szó fenye­ gető, végzetes; ez volt célom a rend-ellenesség esetében

is. Az elgondolás eredetileg Stephan Pieters tiszteletes úrtól származik. Mi a Hay House-ban lelkesen támogat­ juk ezt a nézetet, és örülnénk, ha olvasóink is így tenné­ nek.

Ez a könyv az Éld az életed című munkám bővített változata. A fenti könyv megírása óta eltelt évek során számos új ismerettel, elképzeléssel gyarapodtam. Most szeretném megosztani ezeket mindazokkal, akik az elmúlt években további információkért fordultak hoz­ zám levélben. Úgy vélem, fontos tisztában lennünk az­ zal, hogy az Erő, amelyet „magunkon kívül" keresünk, bennünk is adott, és bármikor pozitív célok szolgálatá­ ba állíthatjuk. Tárja hát fel e könyv előtted, milyen erős vagy valójában!

BEVEZETÉS

Nem vagyok gyógyító. Nem gyógyítok meg senkit. Ma­ gamat egyetlen lépésnek tekintem az önmegismerés kanyargó ösvényén. Megtanítom az embereket arra, hogy szeressék önmagukat, ezáltal teret nyitok számuk­ ra, melynek mélységében feltárul előttük lényük mér­ hetetlen csodája. Ez minden, amit teszek. Olyan ember vagyok, aki támogat másokat. Hozzásegítem őket, hogy átvegyék az irányítást az életük felett. Segítek nekik fel­ fedezni saját hatalmukat, belső bölcsességüket és erejü­ ket. Segítek nekik elgörgetni az útból az akadályokat, le­ dönteni a korlátokat, hogy képessé váljanak szeretni magukat, az adott körülményeiktől függetlenül. Ez nem jelenti azt, hogy már soha többé nem lesznek problé­ máik, viszont egyáltalán nem mindegy, miként reagál­ ják le őket.

Az egyéni tanácsadással, szerte az országban és a vi­ lágon szervezett terápiás foglalkozások és intenzív tan­ folyamok százainak vezetésével töltött évek tapasztala­ taiból arra a következtetésre jutottam, hogy csupán egyetlen dolog létezik, amely orvosolja valamennyi prob­ lémát, ez pedig nem más, mint önmagunk szeretete.

Amikor az emberek nap mint nap e szeretet erősítésén munkálkodnak, hihetetlen fordulatot vesz az életük.

Jobban érzik magukat. Elnyerik az állást, amely után áhítoznak. Hozzájutnak a pénzhez, amelyre szükségük van. Meglévő kapcsolataik tökéletesednek, vagy meg­ szűnnek a nyomasztó kapcsolatok, és a helyüket újak

foglalják el. A képlet nagyon egyszerű: szeressük önma­ gunkat. Sokan bíráltak azért, hogy a végletekig leegy­ szerűsítem a dolgokat, s én mégis úgy látom, hogy min­ dig az egyszerű dolgok a legmélyebbek.

A minap ezzel fordult hozzám valaki: "A legcsodála­ tosabb ajándékot adta nekem - megajándékozott saját magammal." Oly sokan rejtőzünk el önmagunk elől, s tán még azt sem tudjuk, kik vagyunk. Nem vagyunk tisztában érzelmeinkkel, nem tudjuk, mit akarunk. Az élet önmagunk felfedezésére irányuló utazás. Számom­ ra a tisztánlátás annyit tesz, mint befelé fordulni, és tudni, kik és mik vagyunk valójában, tudni, hogy képe­ sek vagyunk a kiteljesedésre, csak szeretettel gondját kell viselnünk önmagunknak. Nem önzés szeretni ön­ magunkat! Ez hozza el a megtisztulást, amely által eléggé szerethetjük önmagunkat ahhoz, hogy ember­ társainkat is szerethessük. Ténylegesen orvosolhatjuk Földünk problémáit, ha tetteinket bensőnkből táplál­ kozó szeretet és öröm vezérli.

Az Erőt, amely e hihetetlen Univerzumot létrehozta, gyakran szeretetnek nevezik. Isten maga a szeretet. Nem egyszer hallhattuk e kijelentést: A szeretet viszi előre a világot. így igaz. A szeretet az a kötőerő, amely az egész Univerzumot összetartja.

Számomra a szeretet mélységes megbecsülés. Amikor önmagunk szeretetéről beszélek, azt értem ez alatt, hogy mélységesen becsüljük azt, akik vagyunk. Hiány­ talanul fogadjuk el lényünk eltérő összetevőit - sajátos vonásainkat, zavarodottságunkat, a dolgokat, amelye­ ket talán nem a legtökéletesebben hajtottuk végre, és persze a legnagyszerűbb tulajdonságainkat is. Szeretet­ tel fogadjuk el lényünk egészét. Feltétel nélkül.

Sajnos közülünk sokan mindaddig nem szeretjük magunkat, amíg le nem fogytunk, el nem nyertük az ál­ lást, a magasabb fizetést, egy férfi kegyeit vagy bármi mást. Gyakran feltételekhez kötjük a szeretetünket. De

megváltozhatunk. Szerethetjük önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, itt és most!

Bolygónk egészét szintén a szeretet hiánya emészti.

Földünkön kialakult egy aids-nek nevezett rend-ellenesség, s naponta mind több ember haldoklik. Ez a testi kihívás lehetőséget biztosít arra, hogy legyőzzük az aka­ dályokat, fölülemelkedjünk erkölcsi normáinkon, a val­ lási és a politikai nézetkülönbségeken, és megnyíljunk egymás előtt. Minél többen vagyunk képesek erre, an­ nál gyorsabban találjuk meg a választ kérdéseinkre.

Jelentős egyéni és világméretű átalakulás zajlik nap­ jainkban. Hiszem, hogy mi valamennyien, akik ma élünk, magunk akartunk itt lenni, részesévé válni e válto­ zásoknak, véghez vinni a változást, és szeretettelibbé, békésebbé formálni a földi létet. A Halak korában „ön­ magunkon kívül" kerestük a megváltónkat: „Ments meg engem. Ments meg engem. Kérlek, viseld gondomat."

Most átlépünk a Vízöntő korába, s ezzel együtt megta­ nuljuk önmagunkban megtalálni a megváltónkat. Mi magunk vagyunk az Erő, amelyet oly régóta keresünk.

Sorsunk egyedüli irányítói mi vagyunk.

Ha nem vagy kész szeretni önmagadat ma, nem fo­ god szeretni önmagadat holnap sem, mert bármilyen kifogást találsz is ma, holnap ugyanerre fogsz hivatkoz­ ni. Tán még húsz év múltán is ezzel fogod mentegetni magad, s előfordul, hogy egész életed e kifogás jegyé­ ben telik majd el. Ez az a nap, amikor teljes odaadással szeretheted magadat, elvárásaidat félretéve.

Szeretnék segédkezni olyan világ megteremtésében, ahol biztonsággal szerethetjük egymást, ahol nyíltan vállalhatjuk önmagunkat, ahol szeretnek és elfogadnak bennünket embertársaink, anélkül, hogy ítélkeznének felettünk, bírálnának, vagy ránk kényszerítenék előíté­ leteiket. Ki-ki söpörjön a maga portáján. A szeretet ott­ hon kezdődik. így szól a Biblia: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. "Túlságosan gyakran feledkezünk el

az utolsó két szóról - mint tenmagadat. Mindaddig képtelenek vagyunk bárkit is szeretni ott kint, amíg a szeretet nem belülről fakad. Az önszeretet a legfőbb ajándék, amelyet önmagunknak adhatunk, hiszen ha szeretjük azt, aki vagyunk, nem fogjuk bántani magun­ kat, s nem fogunk bántani másokat. Ha mindenki meg­ békélne önmagával, nem lenne háború, gengszteriz­ mus, nem lennének terroristák és hajléktalanok. Nem lenne rend-ellenesség, aids, rák, nyomor, nem lenne éhezés. Szóval én ezt tekintem a világbéke feltételének: teremtsük meg belső békénket. Vezéreljen a béke, a megértés, a részvét, a megbocsátás, de mindenekelőtt a szeretet. Módunkban áll létrehívni e változásokat.

A szeretet olyan valami, amit választhatunk, miként a haragot, a gyűlöletet vagy a szomorúságot választjuk.

Választhatjuk a szeretetet. Ez minden esetben belső vá­ lasztás. Határozzuk hát el most, hogy a szeretetet vá­ lasztjuk. Ez a leghatékonyabb gyógyír, amelyet csak vá­ laszthatunk.

E könyv eszméi, amelyek részét képezték előadása­ imnak az elmúlt öt év során, újabb lépést jelentenek az önmegismerés útján - alkalmat arra, hogy ki-ki valami­ vel többet tudjon meg önmagáról, és megértse a lehető­ séget, amely születés adta joga. Megadatott számodra a lehetőség, hogy jobban szeresd önmagadat, s ezáltal ré­ szévé válj a szeretet végtelen univerzumának. A szeretet a szívünkben kezdődik, s először mindig önmagunk fe­ lé kell irányulnia. Járulj hát hozzá szereteteddel boly­ gónk gyógyulásához!

Louise L. Hay 1991. január

I. RÉSZ

TUDATOSSÁ VÁLÁS

Amikor gondolkodásunk és világképünk nyitott, szeretetünk szabadon áramlik. Amikor ezek beszűkülnek, elzárjuk magunkat a világtól.

ELSŐ FEJEZET

A BENNÜNK REJLŐ ERŐ

Minél szorosabban kapcsolódunk a bennünk rejlő hatalomhoz, annál szabadabbá válunk életünk vala­ mennyi területén.

Ki vagy? Mi célod e világon? Mit hiszel az életről? Az év­ ezredek gyakorlatában, aki választ keres e kérdésekre, befelé kell fordulnia. De mit is jelent ez?

Hiszem, hogy mindnyájunkban van egy belső erő, amely szeretettel eljuttathat bennünket a tökéletes egészséghez, ideális kapcsolatokhoz, a virágzó karrier­ hez, s amely a jólét valamennyi formájával megajándé­ kozhat. Ahhoz, hogy elnyerjük ezeket a dolgokat, elő­ ször hinnünk kell a lehetőségükben. Majd készségesen le kell mondanunk azokról a beidegződésekről, ame­ lyek általunk nem kívánt helyzetekbe sodornak minket.

Ezt úgy tesszük, hogy befelé fordulunk, és a belső erő­ nél tudakozódunk, amely már tudja, mi számunkra a legkedvezőbb. Ha készek vagyunk erre a magasabb, bennünk rejlő erőre hagyatkozni, az erőre, amely szeret és támogat, életünket szeretetteljesebbé és boldogabbá tehetjük.

Hiszem, hogy elménket elszakíthatatlan szálak fűzik az Egyetlen Határtalan Elméhez, s ezáltal korlátlan tu­ dás és bölcsesség áll a rendelkezésünkre. A világosság belső szikrája, Magasabbrendű Énünk vagy belső erőnk köt össze bennünket e Határtalan Elmével, ezzel az Egyetemes Hatalommal, amely létrehozott minket. Az

Egyetemes Erő valamennyi teremtményét egyformán szereti. Ez az erő a jóért munkálkodik, s életünkben mindent irányít. Nem ismeri a gyűlöletet, a hazugságot vagy a büntetést. Tiszta szeretet ez, szabadság, megér­ tés és részvét. Feltétlenül Magasabbrendű Énünkre kell hagyatkoznunk, mert általa részesülünk saját javunk­ ban.

Fel kell ismernünk, hogy bármire használhatjuk ezt a erőt, amire csak akarjuk. Ha úgy döntünk, hogy a múlt­ ban élünk, és folyton az egykori kellemetlen emlékeken és helyzeteken rágódunk, akkor nem lépünk előbbre.

Ellenben ha komolyan elhatározzuk, hogy nem mara­ dunk a múlt tehetetlen áldozatai, hogy megreformáljuk életkörülményeinket, belső erőnk támogat majd elhatá­ rozásunkban, és új, boldogabb élményekben lesz ré­ szünk. Nem hiszek két hatalomban. Hiszem, hogy az Egyetlen Határtalan Szellem létezik. Túlságosan könynyű azt mondani, „a sátán műve", vagy ők tették. Való­ jában a mi kezünk van a dologban, használjuk bár erőnket bölcsen vagy balgán. Vajon szívünkben a gonosz lakozik? Elítéljük-e a többieket, amiért mások, mint mi vagyunk? Mit választunk?

Felelősségvállalás

vagy szemrehányás

Azt is vallom, hogy életünk valamennyi, kellemes és kel­ lemetlen helyzetének kialakulását befolyásolja gondol­ kodásmódunk és érzelemvilágunk. Gondolataink te­ remtik az érzéseinket, majd az így létrejött érzések és benyomások alapján kezdünk élni. Ez nem ok arra, hogy hibáztassuk magunkat azokért a dolgokért, ame­ lyek rosszul alakulnak az életünkben. Felelősséget vál­ lalni és szemrehányást tenni magunknak vagy mások­ nak nem egy és ugyanaz.

Amikor a felelősségről beszélek, az erő birtoklását ér-

tem ez alatt. A hibáztatás egyben lemondás erőnkről. A felelősség erőt ad ahhoz, hogy változásokat eszközöl­ jünk az életünkben. Ha az áldozat szerepét játsszuk, ak­ kor erőnket gyámoltalanságunk igazolására tékozoljuk.

Ha tudatosan vállaljuk a felelősséget, már nem pazarol­ juk időnket holmi rajtunk kívül álló személy vagy dolog hibáztatására. Néhányan bűntudatot éreznek, amiért betegséget, nyomorúságot vagy gondokat kreálnak ma­ guknak. Ők a felelősség tudatát bűntudatként értelme­ zik. (A média egyes képviselői ezt az új kor bűntudatá­ nak nevezik.) Ezek az emberek bűnösnek érzik magu­ kat, mivel úgy vélik, valamit elhibáztak. így vagy úgy, rendszerint valamennyi lépésüket botlásnak tekintik, mert ez jó okot ad arra, hogy rossz színben tüntessék föl magukat. Én nem erről beszélek.

Amennyiben problémáinkat és betegségeinket annak lehetőségeként fogjuk fel, hogy életünk jobbításának mikéntjén gondolkozzunk, a hatalom a kezünkben ma­ rad. Számos, súlyos betegségen átesett ember állítja, hogy ez volt a legcsodálatosabb dolog, amelyen valaha is keresztülmentek, mert így kaptak lehetőséget életük gyökeres átalakítására. Sok ember, ugyanakkor, egé­ szen másként viszonyul a dolgokhoz, s így panaszkodik: „Én, szegény, áldozat vagyok. Doktor úr, könyörgöm, gyógyítson meg." Úgy vélem, nekik ugyancsak össze kell szedniük magukat, ha jobban szeretnének lenni, vagy meg akarnak birkózni a problémáikkal.

A felelősség abbéli képességünk, hogy megfeleljünk az adott helyzetnek. Mindig van választási lehetőségünk.

Ez nem önmagunk vagy az életünkben adódó helyzetek megtagadását jelenti. Egyszerűen annyit tesz, hogy va­ laki kész elismerni: tetteivel maga is hozzájárult sorsa alakulásához. A felelősség vállalása által kezünkben marad a változtatás joga. Feltehetjük magunkban: „Mit tehetnék, hogy változtassak a helyzeten?" Muszáj tudo­ másul vennünk, hogy mindnyájan személyes erővel bí-

runk, minden esetben. A többi már attól függ, ezt mi­ ként használjuk.

Sokan csak most döbbenünk rá, hogy neveltetésünk számos kívánnivalót hagy maga után. Önmagunkhoz s az élethez való viszonyunkra régről átmentett torz érzé­ seink nyomják rá bélyegüket. Gyermekkoromban sokat bántottak, még meg is erőszakoltak. Ki voltam éhezve szeretetre és gyöngédségre, s egy csöppnyi önbecsülé­ sem sem maradt. A megpróbáltatások azután sem értek véget, hogy tizenöt évesen függetlenítettem magam a családomtól. Akkor még nem tudtam, hogy az életem korai szakaszában elsajátított gondolkodásmódom és értékrendem vonzza hozzám az erőszakot.

A gyerekekre gyakran erős hatással bír a körülöttük élő felnőttek teremtette szellemi légkör. Így én is korán megtapasztaltam a félelmet és az erőszakot, és újrate­ remtettem magamnak ezeket az élményeket, amint fel­ nőttem. Nem voltam tisztában azzal, hogy módomban áll változtatni mindezen. Kérlelhetetlen szigorral bán­ tam magammal, mert a szeretet és a gyöngédség hiá­ nyából arra következtettem, hogy rossz vagyok.

Valamennyi eseményt, amelyeket ez idáig átéltünk, a múltból hozott gondolataink és meggyőződéseink hív­ ták létre. Ne gondoljunk vissza életünkre szégyenkezve.

Tekintsük a múltat életünk gazdagságának és teljessé­ gének részeként. E gazdagság és teljesség nélkül most nem lennénk itt. Értelmetlen fölróni magunknak egy­ kori hibáinkat. Akkori tudásunk birtokában minden tő­ lünk telhetőt megtettünk. Bocsássuk el a múltat szere­ tettel, és legyünk hálásak, amiért általa tudatosabbá le­ hettünk.

A múlt csupán elménkben él tovább, olyan minőség­ ben, amilyet tulajdonítunk neki. Ez az a pillanat, a-

melyben élünk. Ez az a pillanat, amelyben érzünk. Eb­ ben a pillanatban éljük át új élményeinket. Amit itt és most cselekszünk, teremti meg az alapját a jövőnknek.

Tehát ez az a pillanat, amelyben döntenünk kell. Nem tehetünk meg valamit holnap, nem tehetjük meg azt tegnap sem. Egyedül ma cselekedhetünk. Ami fontos, az, hogy mit akarunk gondolni, hinni és érezni itt és most.

Amennyiben tudatosan irányítjuk gondolatainkat és szavainkat, a szolgálatunkba állíthatjuk a szükséges esz­ közöket. Tudom, ez első hallásra túlságosan egyszerű, de ne feledjük, erőnk a jelenben teljes.

Fontos megértenünk, hogy nem elménk viszi a prímet.

Mi irányítjuk az elménket. A Magasabbrendű Én irá­ nyít. Felhagyhatunk az idejétmúlt gondolatokkal. Ami­ kor régi gondolkodásmódunk megpróbál visszaülni a nyeregbe, és így alkudozik: „Olyan nehéz változtatni", regulázzuk meg elménket. Mondjuk neki: „Azt akarom hinni, hogy egyre könnyebb számomra változtatni." Ta­ lán többször is lezajlik e párbeszéd köztünk s elménk között, amíg tudomásul veszi, hogy nálunk a gyeplő, és komolyan gondoljuk, amit mondunk.

Képzeld azt, hogy gondolataink vízcseppekhez ha­ sonlatosak. Egyetlen gondolat vagy egyetlen csepp víz még nem sokat számít. De amint kitartóan ismételget­ jük a gondolatokat, először folt jelenik meg a szőnye­ gen, majd tócsává növekedik, aztán kisebb tóvá, s ha a gondolatok továbbra is visszatérnek, akkor tengerré, végül óceánná duzzadhatnak. Te milyen óceánt terem­ tesz magadnak? Szennyezettet és mérgezettet, amely alkalmatlan az úszásra, vagy kristálytiszta és kék vizű óceánt, amely frissítő habjai közé csalogat?

Az emberek gyakran panaszkodnak nekem: „Nem tu-

dom kiverni a fejemből azt a gondolatot." Én rendsze­ rint ezt felelem: „De, tudja." Hányszor fordítottunk há­ tat egy-egy jótékony gondolatnak? Egyszerűen be kell jelentenünk elménknek, hogy ez az, amit tenni szándé­ kozunk. El kell határozzuk, hogy felhagyunk a negatív gondolkodással. Nem állítom, hogy harcba kell szállnod a gondolataiddal, ha változtatni akarsz a dolgokon. Amikor a kártékony gondolatok felbukkannak, egyszerű­ en mondd ezt: „Köszönöm a bizalmat." így nem mene­ külsz el a puszta tény elől, ugyanakkor nem adod át az erődet a pusztító gondolatnak. Mondd magadnak, hogy többé nem veszed készpénznek a negatív sugallatot.

Meg akarod újítani gondolkodásodat. Nem kell küzdened a gondolataiddal. Vedd őket tudomásul, és emel­ kedj fölül rajtuk. Ne fuldokolj eltévelyedésed tengeré­ ben, amikor az élet óceánjának lágy hullámaira is rábíz­ hatnád magad!

Rendeltetésünk, hogy lényünk és szeretetünk által hir­ dessük az élet nagyszerűségét. Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt - hogy érdemesnek érez­ zük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tar­ togat. A Világegyetem bölcsességét és tudását minden­ kor a javunkra fordíthatjuk. Az élet gondunkat viseli.

Bízzuk rá magunkat bátran a belső erőre, amely soha­ sem hagy cserben minket.

Ha elbátortalanodsz, érdemes a légzésedre összpon­ tosítanod, figyelni, amint a levegő megtölti, majd el­ hagyja a testedet. A légzés képessége életünk legdrá­ gább kincse, mindnyájunkat szabadon megillet. Van belőle, amíg csak itt vagyunk. Gondolkodás nélkül elfo­ gadtuk ezt a becses ajándékot, ugyanakkor nem hiszszük, hogy az élet a többi szükséges javakkal is ellát bennünket. Ideje hát megismernünk saját erőnket, s

azt, mire vagyunk képesek. Forduljunk befelé, és ismer­ jük meg önmagunkat.

Nem egyformán látjuk a dolgokat. Jogod van a saját nézeteidhez, s nekem is jogom van az enyémekhez.

Bármi történjék is a világban, az ember nem tehet mást, mint hogy saját felemelkedésén munkálkodik. Kapcso­ latba kell kerülnünk belső vezetőnkkel, mert csak nála találhatjuk meg a feleletet kérdéseinkre. Nem könnyű figyelni önmagunkra, miközben barátaink és családunk megmondják, mit tegyünk. Mégis, a válaszok a kérdé sekre, amelyeket valaha is föl fogunk tenni, már most hiánytalanul bennünk vannak.

Valahányszor így szól az ember: „Nem tudom", be­ csukja az ajtót belső bölcsessége előtt. Az üzenetek, amelyeket Magasabbrendű Énünk küld nekünk, egytől egyig a javunkat és fejlődésünket szolgálják. Ha valaki egyszerre csak negatív üzeneteket vesz, akkor nem a szívében, hanem az egójában, az elméje szintjén, eset­ leg a képzeletében keresi a válaszokat, bár a jótékony üzenetek nemegyszer képzeletünkön vagy álmainkon keresztül jutnak el hozzánk.

Támogassuk magunkat helyes döntések által. Ha el­ bizonytalanodunk, kérdezzük meg magunktól: „ Vajon ez a döntés a javamat szolgálja? Ez a legmegfelelőbb számomra e pillanatban?" Talán majd valamikor, egy nappal, egy héttel vagy egy hónappal később megvál­ toztatjuk az elhatározásunkat. De sose mulasszuk el megfontolni magunkban e kérdéseket.

Amint megtanuljuk szeretni önmagunkat, megtanu­ lunk bízni Magasabbrendű Énünkben, egy szerető világ Határtalan Szellemének a társteremtőivé válunk. Szere­ tetünk önmagunk iránt áldozatból győztessé avat ben­ nünket. Önmagunk szeretete által csodálatos élmények

részesévé válunk. Megfigyelted, hogy azok az emberek, akik jól érzik magukat a bőrükben, természettől fogva vonzóak? Lényüket valamiféle varázs lengi körül. Ezek az emberek elégedettek az életükkel. Könnyen és erőfe­ szítés nélkül jutnak hozzá mindenhez.

Sok évvel ezelőtt világosodott meg előttem, hogy egy vagyok az Isten jelenlevőségével és hatalmával. Tudom, hogy a Lélek bölcsessége és megértése bennem lakozik, és ezáltal földi létem valamennyi lépését az isteni gond­ viselés óvja és vezérli. Amint a csillagok és a bolygók szabályos pályájukon mozognak, én szintúgy az isteni rendet követem. Ha nem értek is meg mindent korlá­ tolt emberi elmémmel, kozmikus szinten tudom, hogy a megfelelő helyen vagyok, a megfelelő időben, s a megfelelő dolgot teszem. Jelen tapasztalatom egy lépés az új tudáshoz és az új lehetőségekhez vezető úton.

Ki vagy? Mi végre jöttél e földre? Mit akarsz tanulni, s mi az, amit meg akarsz tanítani? Mindnyájan más céllal érkeztünk. Többek vagyunk az egyéniségünknél, a prob­ lémáinknál, a félelmeinknél és a betegségeinknél. Meszsze többek vagyunk a testünknél. E föld valamennyi lényéhez s az élet egészéhez tartozunk. Szellem va­ gyunk, fény, energia, rezgés, szeretet, és mindnyájunk­ nak módunkban áll beteljesíteni küldetésünket, értel­ met adni a létnek.

MÁSODIK FEJEZET

A BELSŐ HANG KÖVETÉSE

Az általunk választott gondolatok azon szerszámok, amelyekkel létünk vásznát telefestjük.

Jól emlékszem a pillanatra, amikor először hallottam arról, hogy megújíthatom az életem, ha kész vagyok változtatni a gondolkodásomon. Úgy éreztem, meglel­ tem a kiutat. New Yorkban éltem, az idő tájt találtam rá a Hittudomány Egyházára. (Az emberek gyakran té­ vesztik össze az Ernest Holmes alapította Hittudomány Egyházát, azaz a Szellem Tudományát, a Christian Science-szel, amelyet Mary Baker Eddy hívott létre.

Mindkét irányzat az új eszméből nőtt ki, bár filozófiájuk nem azonos.)

A Szellem Tudományának lelkészei és hitoktatói van­ nak, akik a Hittudomány Egyházának, (röviden az Egy­ háznak) a tanait terjesztik. Ők mondták nekem először, hogy a gondolataim formálják jövőmet. Még ha nem volt is számomra teljesen világos, mit értenek ez alatt, az elgondolás fölébresztette bennem az általam belső sugallatnak nevezett valamit, az ösztönös felismerés azon képességét, amelyet sokan belső hangként emle­ getnek. Az évek során megtanultam követni ezt a han­ got, mert amikor azt súgja, „igen", még ha őrültségnek látszik is, tudom, hogy számomra az a helyes választás.

Tehát ezek az elgondolások elindítottak bennem egy folyamatot. Valami ezt súgta: „Igen, igazuk van." Ka-

landos vállalkozásba fogtam gondolkodásom megrefor­ málására. Miután az eszmét sikerült magamévá ten­ nem, és kételyeim eloszlottak, áttértem a módszerek ki­ választására. Rengeteg könyvet elolvastam, és ottho­ nom sok kedves olvasóméhoz vált hasonlatossá, a pol­ cok spirituális és önsegélyező írásokkal teltek meg. Éve­ kig jártam tanfolyamokra, behatóan tanulmányoztam mindent a témával kapcsolatban. A szó szoros értelmé­ ben belevetettem magam az új eszme bölcseletébe. Éle­ temben először tanultam komolyan. Azelőtt semmiben sem hittem. Anyám hitehagyott katolikus, nevelőapám pedig ateista volt. A keresztényeket olyan embereknek képzeltem, akik szőrcsuhában járnak, s időnként fölfal­ ják őket az oroszlánok, s ennél jobb sorsot szántam ma­ gamnak.

Valósággal megmerítkeztem a Szellem Tudományá­ ban, mert akkor ez az út állt nyitva előttem, és csodála­ tos élményben volt részem. Kezdetben szinte magától ment minden. Néhány elméletet rögtön megértettem, így gondolkodásom és beszédem változni kezdett. Ak­ koriban folyton elégedetlenkedtem és minden erőmet lekötötte az önsajnálat. Kéjjel vergődtem a magam állí­ totta csapdában. Nem ismertem fel, hogy következete­ sen bonyolódom olyan helyzetekbe, amelyekben saj­ nálhatom magam. Viszont mentségemre szolgál akkori tudatlanságom. Aztán fokozatosan fölhagytam a panaszkodással.

Kezdtem figyelni saját szavaimra. Észrevettem, milyen kritikus szemmel tekintem magamat, s próbáltam vál­ toztatni. Megerősítéseket mondogattam, anélkül hogy felfogtam volna értelmüket. Persze az egyszerűbbekkel indítottam, s máris bekövetkezett néhány kisebb válto­ zás. Zöldre váltottak előttem a lámpák, mindig kaptam

parkolóhelyet, s elragadtatásomban szépen átestem a ló másik oldalára. Azt gondoltam, már mindent tudok, elbizakodottá, gőgössé, s nézeteimben ellentmondást nem tűrővé váltam. Úgy éreztem, az élet valamennyi titkáról lerántottam a leplet. Mostani fejemmel úgy lá­ tom, akkor csak így tudtam megvetni a lábam a még is­ meretlen terepen.

Amikor elavult, merev értékrendünk meginog, hát még, ha addig teljes irányítása alatt álltunk, könnyen megijedünk. Engem is megrettentett az új helyzet, ezért mindenbe belekapaszkodtam, ami a biztonság érzetét keltette. A megújulás kezdete volt ez számomra, még hosszú út állt előttem. Még most sem értem a végére.

Mint többségünk, én sem mindig találtam az utat könnyűnek és zökkenőmentesnek, hiszen a megerősí­ tések ismételgetése olykor kevésnek bizonyult, és nem értettem ennek okát. Elgondolkodtam: „Vajon mit csi­ nálok rosszul?" Rögtön magamban kerestem a hibát.

Ebből is kitűnik, mennyire kishitű voltam. Alkalmatlan­ ságom tudata már régóta kísértett.

Ekkor tanítóm, Eric Pace rám nézett, és azt mondta, mindezt neheztelésemnek köszönhetem. El sem tudtam képzelni, miről beszél. Hogy én neheztelnék? Ez egy­ szerűen képtelenség. Elvégre ráleltem a helyes útra, lel­ kileg már tökéletes vagyok. Milyen felületesen ismer­ tem akkor magamat!

Elszántan küzdöttem, hogy továbbjussak. Tanulmá­ nyoztam a metafizikát és a szellemtudományt, és pró­ báltam mind többet megtudni magamról. Minden al­ kalmat megragadtam a tanulásra. Az elméletek egy ré­ szét a gyakorlatban is kipróbáltam. Az ember sok min­ denről hall, nemegyszer meg is érti lényegüket, de nem mindig ülteti át azokat a gyakorlatba. Az idő szinte re­ pült, immár három éve foglalkoztam a Szellem Tudo­ mányával, s az Egyház tanítója lettem. Lelkiismeretesen átadtam a tanításokat, s nem értettem, tanítványaim

miért nem haladnak. El sem tudtam képzelni, miért nem emelkednek végre fölül problémáikon. Hisz oly sok jó tanáccsal láttam már el őket. Miért nem fogadják meg azokat, és szabadulnak föl végre? Fel sem tűnt ne­ kem, hogy vizet prédikálok, miközben jómagam to­ vábbra is bort iszom. Olyan voltam mint az a szülő, aki megmondja gyermekének mit csináljon, miközben ő az ellenkezőjét teszi.

Aztán egy szép napon, látszólag teljesen váratlanul, az orvosok megállapították, hogy rákos vagyok. Először pánikba estem. Aztán kétségbe vontam mindazt, amit addig tanultam. Ez természetes és normális reakció volt. így okoskodtam: „Ha tisztán látnék és tudatos len­ nék, nem lett volna szükségem arra, hogy betegséget tá­ masszak magamban." Visszagondolva, úgy vélem, ami­ kor kiderült a betegségem, már kellőképp biztonságban tudtam magam ahhoz, hogy a felszínre engedjem, s így leküzdhessem, mintsem hogy ez is egy rejtett titok ma­ radt volna, amibe szép lassan belehalok.

Túl sokat tudtam már ahhoz, hogy továbbra is rejtőz­ ködjem önmagam elől. Tudtam, hogy a rák olyan rend­ ellenesség, amely hosszasan dédelgetett, a testet fokoza­ tosan elemésztő neheztelésből fakad. Amikor magunk­ ba fojtjuk érzéseinket, azok valahol testünkben hal­ mozódnak. Ha egy életen át halogatjuk a problémák or­ voslását, azok végül testünk egy pontján jelentkeznek.

Rádöbbentem, hogy a neheztelés, amelyre tanárom oly sokszor utalt, a gyermekkoromat megkeserítő testi, lelki és szexuális bántalmakra vezethető vissza. Nem csoda, hogy nehezteltem. Keserű és engesztelhetetlen voltam a múlttal szemben. Sosem próbáltam ezen vál­ toztatni, föloldani a keserűséget, és megkönnyebbülni.

Amikor eljöttem otthonról, egyetlen lehetőségem volt, mihamarabb elfeledni, ami történt velem; azt gondol­ tam, a múltat is magam mögött hagytam, pedig valójá­ ban csak jó mélyre temettem.

Mikor aztán ráléptem a metafizika ösvényére, jó adag szellemiséggel fedtem le érzéseimet, s a fájdalom jó­ részt bennem maradt. Falat emeltem magam körül, amely a szó szoros értelmében elzárt saját érzéseimtől.

Nem tudtam, ki vagyok, vagy hol vagyok. Miután kide­ rült betegségem, kezdődött meg a tényleges belső mun­ ka önmagam megismerésére. Istennek hála, megvoltak ehhez az eszközeim. Tudtam, magamba kell szállnom, ha végleg meg akarok gyógyulni. Igen, az orvos mego­ perálhat, átmenetileg orvosolhatja bajomat, de ha nem változtatok gondolkodásomon és beszédemen, hama­ rosan újra megbetegszem.

Tanulságos megfigyelni, hol növesztünk daganatot a testünkben - testünk bal vagy jobb felében rákosod­ nak-e el a sejtek. A jobb oldal jelképezi a férfiasságot, ez aktív, cselekvő részünk. A bal oldal a női jelleg hordozó­ ja, az intuitív, befogadó rész. Csaknem egész életemben testem jobb felével adódtak gondjaim. Itt raktároztam el mostohaapám ellen táplált haragomat.

Már nem elégítettek ki a hétköznapi sikerek. Tudtam, hogy sokkal de sokkal mélyebbre kell hatolnom. Belát­ tam, életem azért alakult másképp, mint ahogy szeret­ tem volna, mert még nem adtam föl régi gyermekkori sérelmeimet, s nem elveim szerint éltem. El kellett fo­ gadnom a bennem lakozó gyermeket, s vele folytatni a munkát. Ez a gyermek segítségre szorult, mert még mindig nagyon szenvedett.

Komoly öngyógyító munkába kezdtem. Teljes odaa­ dással magam felé fordultam, s még ennél is többet tet­ tem. Minden erőmmel azon voltam, hogy javuljon az állapotom. Néhány dolgot ugyan idegennek éreztem, mégsem hagytam ki semmit. Elvégre az életem forgott kockán. Csaknem napjaim egészét kitöltötte ez a fogla­ latosság az elkövetkező hat hónapban. Amihez csak hozzájutottam, elolvastam és tanulmányoztam min­ dent a rák alternatív gyógymódjairól, mert hittem ab-

ban, hogy meggyógyulok. Végigcsináltam egy tisztító kúrát, amely megtisztította testemet az évek során fel­ halmozódott méreganyagoktól. Hónapokig szinte csak csírán és spárgakrémen éltem. Persze ettem mást is, de főként ezekre emlékszem.

Szellemi gyógyítóm és tanárom, Eric Pace irányításá­ val próbáltam megszabadulni a negatív gondolati bei­ degződésektől, hogy elejét vegyem a betegség kiújulásának. Megerősítéseket ismételgettem, vizualizációs és meditációs technikákhoz folyamodtam. Naponta vé­ geztem gyakorlatokat a tükör előtt. Főként a következő szavakat volt nehéz kimondanom: „Szeretlek, tiszta szí­ vemből szeretlek." Folyton elsírtam magam, elnehezült a légzésem, de végül megtettem. Ettől aztán szárnyakat kaptam. Fölkerestem egy kiváló terapeutát, aki a düh kiadására és levezetésére specializálta magát. Napokon át párnákat csapkodtam és kiabáltam. Csodálatos volt.

Rettenetesen élveztem, mert azelőtt sohasem engedték, hogy ezt csináljam.

Nem tudom, végül melyik módszer segített; talán egy kicsit valamennyi hozzájárult közérzetem javulásához.

Kitartásomnak feltétlenül szerepe volt ebben. Amíg tal­ pon voltam, gyakoroltam. Lefekvés előtt aztán mindig köszönetet mondtam magamnak azért, amit napköz­ ben végeztem. Azzal hunytam le a szemem, hogy amíg alszom, testemben gyógyító erők munkálnak, reggel pedig kipihenten, frissen és vidáman fogok fölébredni.

Reggel aztán megköszöntem magamnak és testemnek amit éjjel véghezvittek. Kijelentettem, hogy kész vagyok naponta fejlődni és tanulni, anélkül változtatni, hogy rossznak látnám magam.

Igyekeztem megértőbbé válni, félretenni kicsinyes sé­ relmeimet. Próbáltam mind többet feltárni szüleim gyermekkorából. Miután megtudtam, hogyan bántak velük kiskorukban, beláttam, hogy neveltetésükből adódóan nem viselkedhettek másként, mint ahogy tet-

ték. A nevelőapámat folyton bántották a szülei, és ő ugyanígy bánt a gyermekeivel. Anyámat arra nevelték, hogy mindig a férfinak van igaza, az asszony pedig kö­ teles fejet hajtani az ő akarata előtt. Senki sem mutatta meg nekik, hogy másként is lehet élni. Ez lett a létfor­ májuk. Növekvő belátásom képessé tett arra, hogy las­ sanként megbocsássak nekik.

Minél elnézőbbé váltam szüleim hibáival szemben, annál készségesebben bocsátottam meg magamnak.

Elengedhetetlen, hogy megbocsássunk önmagunknak.

Sokan ugyanolyan rosszul bánunk a bennünk lakozó gyermekkel, miként szüleink bántak velünk. Folyton becsméreljük önmagunkat és képességeinket, és ez iga­ zán szomorú. Amikor kicsik voltunk, és mások gonosz­ kodtak velünk, nemigen védekezhettünk, de ha felnőtt fejjel még mindig bántjuk a bennünk lakozó gyermeket, ez már tragikus.

Amint megbocsátottam magamnak, kezdtem bízni magamban. Rájöttem, amikor nem bízunk az életben vagy embertársainkban, valójában az önbizalom hiány­ zik belőlünk. Nem hisszük, hogy Magasabbrendű Énünk gondunkat viseli valamennyi helyzetben, ezért ki­ jelentjük: „Soha többé nem leszek szerelmes, mert nem akarok csalódni." Valójában ezt mondjuk magunknak: „Nem bízom abban, hogy igazán gondomat viseled, ezért inkább kivonom magam mindenből."

Végül már eléggé bíztam magamban ahhoz, hogy megálljak a saját lábamon, és önmagamat is egyre könynyebben szerettem. Testem gyógyulni kezdett, miként a lelkem is.

Lelki fejlődésem váratlanul következett be.

Ráadásul megfiatalodtam. Most már szinte csak olyan emberek fordultak hozzám problémájukkal, akik készek voltak önerőből cselekedni.' Ők tanácsaim nélkül is elboldogultak; elég volt látniuk és érezniük, hogy el­ veimmel összhangban élek, s máris nehézség nélkül

magukévá tették az új nézeteket. Fáradozásuk meg is hozta eredményét. Életük sokkal tartalmasabbá vált. Ha egyszer kezdünk megbékélni saját magunkkal, életünk is sokkal kellemesebb lesz.

Mit tanultam tehát ebből az esetből személy szerint?

Fölismertem, hogy módomban áll változtatni életemen, amennyiben kész vagyok átalakítani gondolkodásomat és föladni azokat a beidegződéseket, amelyek fogva tar­ tottak a múltban. Az új élmény hatására tudatosult bennem, ha komolyan elhatározza az ember, kitartó munkával megújíthatja gondolkodását, testét, és egész életét.

Mindegy, hol tartasz az életben, milyen eseményeket hívtál létre eddig, bármi történjék is most, te minden tő­ led telhetőt megteszel, adott tapasztalataid, tudásod és értelmed birtokában. S ha majd többet tudsz, másként fogod csinálni, ahogy én is tettem. Ne korhold magad, amiért itt tartasz. Ne hibáztasd magad, amiért nem vol­ tál gyorsabb vagy ügyesebb. Mondd magadnak: „Min­ den tőlem telhetőt megteszek, s még ha alaposan ben­ ne vagyok is a pácban, valahogy biztos kijutok belőle.

Találjuk hát meg a legjobb megoldást." Ha elhiteted magaddal, hogy ostoba és semmirekellő vagy, ezzel csak állandósítod a problémádat. Saját szerető támoga­ tásodra van szükséged, ha komolyan változtatni akarsz.

Az általam alkalmazott módszereket nem én találtam ki. Javarészt a Szellem Tudományából vettem át őket, amit jómagam is tanítok. Mindazonáltal ezek a tanítások egyidősek az emberrel. Valamennyi ősi vallás hasonló elveket hirdet. Bár a Hittudomány Egyháza lelkésze va-

gyok, nem tartozom egyik felekezethez sem. Szabad lé­ leknek vallom magam. A tanokat a lehető legegysze­ rűbb nyelven adom közre, hogy minél több emberhez eljussanak. Nagyszerű lehetőség ez arra, hogy az ember rendezze gondolatait, megértse az élet mélyebb össze­ függéseit, s azt, miként használhatja elméjét sorsa tuda­ tos irányítására. Amikor mindebbe belefogtam, úgy húsz évvel ezelőtt, még nem sejtettem, hogy egyszer ké­ pes leszek segédkezet nyújtani az embereknek, és viszszaadni hitüket, miként azt most teszem.

HARMADIK FEJEZET

A KIMONDOTT SZÓ EREJE

Naponta tisztázd magadban, mit akarsz kapni az élettől Gondolj rá úgy, mintha máris a tiéd lenne!

Az elme törvénye Bolygónkon érvényesül a gravitáció törvénye, és az anyag számos egyéb, a fizikából és elektromosságból is­ mert törvénye, melyek zömét nem értem. Az anyagta­ lan világban is különféle törvények hatnak, mint az ok és okozat: amit adunk, azt kapjuk vissza. Elménk műkö­ dése szintén törvényeken alapul. Nem tudom, milyen erők mozgatják elménket, miként azt sem, mi az elekt­ romosság elve. Csupán azt tudom, ha felkapcsolom a villanyt, világos lesz a szoba. Úgy vélem, amikor gondolunk valamit, kimondunk egy szót vagy mondatot, az üzenet végigfut a hálózaton, és élményként jut vissza hozzánk.

Most kezdjük látni az összefüggést szellemi és anyagi között. Kezdjük megérteni, miként működik az elme, s azt, hogy gondolatainknak alkotóereje van. Gondolata­ ink sebesen száguldanak keresztül elménken, így elein­ te nem könnyű tetten érni azokat. A szánk ellenben, sokkal lassúbb. Ezért, ha előbb átgondoljuk, amit mon­ dani készülünk, és nem hagyjuk, hogy negatív szavak hagyják el az ajkunkat, máris megregulázhatjuk gondo­ latainkat.

Mérhetetlen erő rejlik kimondott szavainkban, sokan nem is vagyunk tisztában a jelentőségükkel. Tekintsük úgy a szavakat, mint alapját mindannak, amit életünk­ ben létrehívunk. Megállás nélkül beszélünk, vagy in­ kább fecsegünk, ritkán figyelve arra, mit is mondunk valójában, vagy hogyan mondjuk azt. Nemigen fordí­ tunk gondot szavaink megválogatására.Többnyire ne­ gatív fogalmakban gondolkodunk és beszélünk.

Gyermekkorunkban mindnyájan tanultunk nyelv­ tant. Arra oktattak, hogy a nyelvtani szabályokhoz iga­ zodva fejezzük ki magunkat. Én viszont megfigyeltem, hogy ezek a szabályok folyton változnak: ami helytelen volt valaha, egyszerre elfogadottá válik, és fordítva. Amit a múltban zsargonnak tekintettek, mára bekerült a közhasználatba. Jóllehet a nyelvtan nem veszi tekintet­ be a szavak jelentését és életünkre gyakorolt hatását.

Ugyanakkor az iskolában nem tanultam arról, hogy választott szavaimnak bármilyen köze lenne sorsom alakulásához. Senki sem tanított meg arra, hogy gondo­ lataim alkotóerővel bírnak, hogy azok a szó szoros ér­ telmében irányt szabhatnak életemnek. Arról sem esett szó, hogy amit szavak formájában kiadok magamból, élményként tér majd hozzám vissza. Az aranyszabály célja az volt, hogy felnyissa szemünket az élet egy alap­ vető törvényére: „Tégy úgy másokkal, miként magaddal cselekednél. "Amit adunk, azt kapjuk vissza. Aki először szavakba öntötte ezt az ősi igazságot, nem bűntudatot akart támasztani az emberekben. Egyetlen tanárom szájából sem hallottam, hogy szeretetre méltó vagyok, vagy megérdemlem a jót. Ahogy azt sem mondta senki, hogy az élet mindig mellettem áll.

Ahogy az gyermekek körében lenni szokott, társaim­ mal gyakran durva és sértő nevekkel illettük egymást, és próbáltuk lekicsinyelni a másikat. Vajon miért tet­ tünk így? Kitől láttuk ezt a viselkedést? Lássuk csak, mi­ re tanítottak bennünket! Sokunkat folyton azzal korhol-

ták a szülei, hogy ostobák, ügyetlenek és lusták va­ gyunk. Púp voltunk a hátukon, nem váltottuk be hoz­ zánk fűzött reményeiket. Elkeseredésükben a fejünkhöz vágták, bárcsak meg se születtünk volna. Ekkor talán összerezzentünk, de igazán nem fogtuk fel, milyen mé­ lyen elménkbe égnek ezek a bántó és fájó szavak.

Belső beszédünk átalakítása Túl gyakran vettük készpénznek szüleink korai üzene­ teit. „Edd meg a spenótodat!" „Rakj rendet a szobád­ ban!" „Ágyazz be!" - mondták, máskülönben nem sze­ retnek. Mindebből arra a következtetésre jutottunk, hogy csak akkor fogadnak el bennünket, ha elvégzünk bizonyos dolgokat - hogy a másik elfogadása és szerete­ te feltételhez kötött. Pedig ezek az elvárások egy másik ember értékrendjén alapultak, és semmi közük nem volt saját belső önértékünkhöz. Azt gondoltuk, csak úgy létezhetünk, ha a többiek kedvére cselekszünk, egyéb­ ként talán még az élethez való jogunktól is elesünk.

Ezek a korai üzenetek nagyban hozzájárultak belső beszédünk alakulásához - a módhoz, miként magunk­ hoz beszélünk. Hogy milyen szavakat intézünk ma­ gunkhoz gondolatban, nagyonis meghatározó, mert ez képezi alapját kimondott szavainknak. A belső beszéd teremti meg azt a szellemi légkört, amelyben műkö­ dünk, amelynek élményeinket köszönhetjük. Ha alábe­ csüljük magunkat, az élet sem fog sokat jelenteni szá­ munkra. Ellenben, ha szeretjük és becsüljük magunkat, az élet csodálatos, örömteli ajándékká válhat.

Ha boldogtalanul élünk, ha kielégületlennek érezzük magunkat, a legegyszerűbb szüleinket vagy a többieket hibáztatni, és elkönyvelni, hogy mindenről ők tehetnek.

Mindazonáltal, ha ezt tesszük, attól helyzetünk még nem változik, problémánk, kudarcélményünk megma-

rad. A hiba áthárítása nem szabadít föl bennünket. Ne feledjük, szavainknak ereje van. Nem győzöm hangsú­ lyozni, azáltal válunk erőssé, ha vállaljuk a felelősséget sorsunk alakulásáért. Tudom, ez első hallásra minden­ kiben félelmet kelt, de ha tetszik, ha nem, ez a helyzet.

Ha felelősséget akarunk vállalni életünkért, meg kell vá­ logatnunk szavainkat. Szavaink keltik életre gondolata­ inkat.

Ügyeljünk arra, amit mondunk. Ha olyan szavak hasz­ nálatán kapjuk magunkat, amelyek visszahúznak vagy gátolnak, azonnal változtassunk. Ha hallok egy lehan­ goló történetet, nem mondom el fűnek-fának. Úgy gon­ dolom, elég volt egyszer meghallgatni, és igyekszem mihamarabb elfelejteni. Ellenben ha kellemes élményét osztja meg velem valaki, mindenképp továbbadom.

Amikor társaságban vagyunk, hallgassuk figyelme­ sen, miről és hogyan beszélnek a többiek. Figyeljük meg, van-e összefüggés szavaik és élményeik között.

Nagyon sok ember él és gondolkodik feltételes mód­ ban. A kellene szó hallatlanul bántja a fülemet. Vala­ hányszor kimondják, mintha harangot kongatnának a fejemben. Egyesek akár egy tucatot is belefűznek e szó­ ból egyetlen bekezdésnyi szövegbe. Ugyanezek az em­ berek el sem tudják képzelni, miért olyan behatárolt az életük, miért nem képesek kilábalni egy kellemetlen helyzetből. Olyan dolgokat akarnak ellenőrzésük alá vonni, melyek fölött nincs hatalmuk. Vagy önmagukat vagy valaki mást hibáztatnak. Valakin folyton számon kérik elherdált szabadságukat.

A kell szót szintén elhagyhatjuk szótárunkból, akár­ csak gondolkodásunkból. Ha ezt tesszük, felszabadu­ lunk a magunkra mért feszültség alól. Roppant nyo­ másnak tesszük ki magunkat, amikor efféléket mon-

dunk: „Munkába kell mennem. Ezt kell tennem, azt kell tennem." Mondjuk inkább, hogy valamit választunk, akarunk. „Dolgozni akarok, így késedelem nélkül kifizet­ hetem a lakbért." Ez a kijelentés egész más megvilágí­ tásba helyezi életünket. Mindent szabad akaratunkból teszünk, még akkor is, ha ez másként látszik.

Jó páran használjuk lépten-nyomon a de szót is. Kije­ lentünk valamit, majd hozzátesszük, de, amely két elté­ rő dolog megtételére sürget. Ellentmondásos utasításo­ kat adunk magunknak. Legközelebb figyeld meg, te mi­ ként használod a de szót.

Egy másik kifejezés, amellyel nem árt csínján bán­ nunk, a ne felejtsd el/nehogy elfelejtsem. Túlságosan hozzászoktunk, hogy így figyelmeztessük magunkat egy fontos dolog megtételére: „Jaj, csak nehogy elfelejt­ sem..." Aztán mi történik? Hát persze hogy elfeledke­ zünk róla. Minden jó szándékunk és igyekezetünk elle­ nére kimegy a fejünkből. Ezért érdemes a ne felejtsd el/nehogy elfelejtsem helyett a jusson eszedbe/jusson eszembe fordulatot használnunk.

Amikor felébredsz reggel, dühösen állapítod meg, hogy megint munkába kell menned? Panaszkodsz az időjá­ rásra? Nyögsz, amiért fáj a hátad vagy a fejed? Mi a má­ sodik és harmadik dolog, amit gondolsz vagy mondasz?

Ráordítasz a gyerekekre, hogy keljenek fel végre? A leg­ több ember többé-kevésbé ugyanazt mondja minden reggel. „Beköszöntő szavaid" miként hatnak ki egész napodra? Pozitív kijelentéssel indítod a napot, ami fel­ dob, jókedvre derít, vagy már kora reggel nyafogsz és duzzogsz? Ha zsémbelsz, panaszkodsz és sóhajtozol, ráhangolod magad egy újabb szerencsétlen napra.

Melyek utolsó gondolataid elalvás előtt? Jótékony, gyógyító gondolatok ezek, vagy a jólét elvesztésének

gondolata aggaszt? A jólét elvesztésén nemcsak a pénzhiányt értem. Életünk bármely területére vonat­ kozhat, amely nem úgy működik, ahogy szeretnénk.

Aggódsz a holnap miatt? Én rendszerint egy szép olvas­ mánnyal térek nyugovóra. Tudom, hogy amíg testem pihen, agyam tisztulással készül a következő napra.

Szívesen fordulok álmaimhoz, ha problémám adódik, vagy egy kérdés foglalkoztat. Tudom, álmaimra bizton számíthatok, bármi történjék is velem.

Elmém egyedüli irányítója én vagyok, miként elméd egyedüli irányítója te vagy. Senki sem vehet rá bennün­ ket arra, hogy mást gondoljunk, mint amit akarunk.

Magunk választjuk gondolatainkat, ezek alkotják alap­ ját belsőbeszédünknek. Amint saját magamon is megta­ pasztaltam ezt, tanításaimmal összhangban kezdtem élni. Figyelemmel kísértem szavaimat és gondolatai­ mat, s következetesen megbocsátottam magamnak, amiért nem vagyok tökéletes. Magamat adtam, semmint arra törekedtem volna, hogy szuperlény legyek, aki ta­ lán csak mások szemében olyan kivételes.

Amikor bízni kezdtem az életben, s egyszerre barát­ ságos helynek láttam a világot, földerültem. Cinizmu­ som valódi humorra váltott. Igyekeztem kevesebbet kri­ tizálni és bírálni magamat és másokat, s fölhagytam a katasztrófatörténetek mesélésével. A rossz hírek mindig gyorsan terjednek. Az emberek szeretnek csámcsogni rajtuk. Lemondtam az újságot, és többé nem néztem meg a tizenegy órás hírösszefoglalót, mert valamennyi riport a nap válogatott borzalmait ecsetelte, s csak el­ vétve akadt bennük egy-egy kellemes újság. Megfigyel­ tem, hogy az emberek nem akarnak jó híreket hallani.

Annál inkább szeretik a rossz híreket. így van min ször­ nyülködniük. Hajlamosak vagyunk belefeledkezni a tra-

gédiákba, míg végül elhisszük, hogy a világban csak rossz létezik. Rövid ideig működött egy rádióállomás, amely csak jó híreket sugárzott. Ki is szorult a piacról.

Amikor megbetegedtem, elhatároztam, abbahagyom a pletykálkodást, s csodálkozva tapasztaltam, hogy nincs mit mondanom. Azelőtt valahányszor összefutot­ tam egy ismerőssel, rögtön vájkálni kezdtünk mások szennyesében. Ugyan idővel fölismertem, hogy a gon­ dolatcserének más formái is léteznek, komoly erőfeszí­ tésembe került, míg fölhagytam rossz szokásommal.

Mindazonáltal, ha én kitárgyaltam másokat, bizonyára ők is beszéltek rólam a hátam mögött, hiszen amit adunk, azt kapjuk vissza.

Amint egyre több ember fordult meg a rendelőmben, kezdtem odaadóan figyelni rájuk. Szavaik tudatom mé­ lyére hatoltak, nem csupán felszínesen hallgattam őket.

Tízperces szóváltás után rendszerint pontosan tudtam, mi okozza problémájukat, mivel a szóhasználatukra össz­ pontosítottam. Megértettem őket abból, ahogy beszél­ tek. Tudtam, hogy a baj szavaikban gyökerezik. Ha már a beszédük is negatív, még elgondolni is rémes, mi le­ het a fejükben. Ugyanaz a negatív programozás - a ka­ tasztrófák örökös előrevetítése - amiről pár bekezdéssel ezelőtt írtam.

Ajánlom, végezd el a következő egyszerű gyakorlatot: helyezz egy magnetofont telefonkészüléked közelébe, s valahányszor felhívsz valakit, vagy téged hívnak, nyomd le a felvétel gombot. Ha a szalag mindkét oldala meg­ telt, hallgasd vissza, mit mondtál és hogyan modtad.

Kétségkívül meglepődsz majd. Szembesülsz leggyak­ rabban használt szavaiddal és hanglejtéseddel. így kez­ desz majd tudatosabbá válni. Amit háromszor vagy an­ nál többször mondtál, írd le, mert ez egy beidegződés.

A beidegződések egy része lehet pozitív és jótékony, s bizonyára találsz köztük szélsőségesen negatívakat is, melyeket betegesen ismételgetsz.

A tudatalatti ereje Előző témánkhoz kapcsolódva, hadd ejtsek néhány szót a tudatalattinkban rejlő erőről. Tudatalattink sohasem bírál. A tudatalatti elfogad mindent, amit mondunk, és elképzelésünk szerint alakítja az eseményeket. Szeret annyira bennünket, hogy teljesítse valamennyi kívánsá­ gunkat. De azért van választásunk. Ha a veszteségre irá­ nyulnak gondolataink, nyilván veszteni akarunk. A megpróbáltatások végtelen sora vár ránk, hacsak nem állunk készen gondolataink, szavaink és nézeteink po­ zitív irányba fordítására. Az ember sohasem akad el, mert döntésein mindig változtathat. Milliónyi gondolat közül választhatunk.

Tudatalattink nem tesz különbséget jó és rossz, he­ lyes és helytelen között. Nem szabad ócsárolnunk ma­ gunkat. Eszünkbe ne jusson efféléket hangoztatni: „Ó, én ostoba!", mert tudatalattink azonnal veszi az üzene­ tet, s egy idő múlva így is fogunk érezni. Ha kitartóan mondogatjuk a válogatott sértéseket, énképünk szerves részévé válnak.

A tudatalatti nem ismer tréfát, ezzel tisztában kell lennünk, és el kell fogadjuk. Nem tehetjük nevetség tár­ gyává magunkat minden következmény nélkül. Amikor gúnyt űzünk magunkból, még ha szellemesek próbá­ lunk is lenni, tudatalattink ezt is komolynak tekinti.

Nem tűröm, hogy betegeim a foglalkozásokon élcelőd­ jenek. Nemzeteket gyalázó, a másik embert önérzeté­ ben vagy nemiségében sértő ostoba viccek nélkül is mindig emelkedett a hangulat.

Tehát, ne tégy magadra gúnyos és lekicsinylő meg­ jegyzéseket, mert könnyen kellemetlen helyzetbe kerül­ hetsz. Ne becsmérelj másokat sem. A tudatalatti nem tesz különbséget közted és a másik személy között. Hall­ ja a szavakat, és azt gondolja, hogy magadról beszélsz.

Ha legközelebb bírálni akarsz valakit, tűnődj el azon,

vajon miért vagy elégedetlen önmagaddal. Ahelyett, hogy kritizálnád, inkább dicsérd a többieket, s nem te­ lik bele egy hónap, máris jelentős változásokat fogsz észlelni magadban.

Beszédünk világképünkről és hozzáállásunkról árulko­ dik. Figyeld meg, hogyan beszélnek a magányos, bol­ dogtalan, szegény, beteg emberek. Milyen szavakat használnak? Milyen sorsot szánnak maguknak? Miként vélekednek önmagukról? Hogyan nyilatkoznak munká­ jukról, életükről, kapcsolataikról? Mit várnak az élettől?

Gondolkozz el a hallottakon, azonban ne támadj le ide­ geneket, mondván, tönkreteszik életüket azzal, ahogy beszélnek. Ne tedd ezt családoddal és barátaiddal sem, mert nem biztos, hogy díjazni fogják buzgóságodat. Vo­ natkoztasd inkább a tapasztaltakat saját magadra, és ültesd át azokat a gyakorlatba, ha azt akarod, hogy éle­ ted jobbra forduljon, hiszen, még ha apránként is, de kész vagy változtatni mondandódon, mindjárt kelleme­ sebb élményekben lesz részed.

Ha súlyos betegségben szenvedsz, rég föladtad gyó­ gyulásod reményét, már csak a halált várod, s úgy ér­ zed, hiába küzdöttél, az élet kegyetlen volt hozzád, kér­ lek, figyelj most rám egy kicsit.

Mindig van remény. Ha akarod, visszanyerheted az életbe vetett hitedet. Kezdd tudatosítani magadban, hogy szeretetre méltó vagy, érdemes a gyógyulásra, és rendelkezésedre áll mindaz, amivel tested gyógyulását elősegítheted. Lényed legmélyén jobban akarsz lenni, és egészséged biztonságot ad.

Sok ember csak akkor érzi magát biztonságban, ami­ kor beteg. Rendszerint ők azok, akiknek nehezükre esik nemet mondani. Csak betegségükre hivatkozva képe­ sek ezt megtenni. Ennél jobb kifogást nem találhatná-

nak. Egyik terápiás csoportomból emlékszem egy aszszonyra, akit már háromszor operáltak rákkal. Senkinek sem tudott nemet mondani. Apja orvos volt, ő volt ,Apuci jó kislánya", így engedelmesen követte apja paran­ csait. Föl sem merült benne, hogy ellenkezzen. Bármi­ lyen szívességet kértek tőle, készségesen megtette.

Négy napba tellett, míg sikerült rábírnom, hogy kiáltsa torka szakadtából: „Nem!" Közben ráznia kellett az ök­ lét. „Nem! Nem! Nem!" Amint megszokta, nagyon meg­ szerette ezt a gyakorlatot.

A mellrákban szenvedő nők többsége ugyancsak kép­ telen nemet mondani. Mindenkit pártfogásukba vesz­ nek, kivéve saját magukat. Ezeknek a nőknek feltétlenül meg kell tanulniuk kimondani: „Nem, nem akarom ezt tenni. Nem!". Ha két-három hónapig mindenre követ­ kezetesen nemet mondanak, a dolgok lassan megvál­ toznak. Saját érdekükben ki kell tudniuk mondani: ,Azt teszem, amit én jónak látok, nem azt, amit ti elvártok tőlem!"

Amikor még egyéni tanácsadással foglalkoztam, páci­ enseim előszeretettel hivatkoztak gyengéikre, és tőlük független okokra vezették vissza kudarcaikat. Ha úgy látjuk, megrekedtünk, és beletörődünk a helyzetbe, ak­ kor ne is várjunk javulást. Azért „toporgunk egy hely­ ben", hogy kielégíthessük negatív elvárásainkat. Pedig jobban tennénk, ha erősségeinkre összpontosítanánk.

Sokan hálálkodnak nekem, amiért kazettáim meg­ mentették az életüket. Szeretném kihangsúlyozni, hogy egy könyv vagy magnószalag önmagában nem menthet meg senkit. Egy műanyag dobozba csomagolt kis szalag nem ment meg életeket. Csupán az számít, mit kezd a befogadó az általa hordozott üzenettel. Megoszthatom én bárkivel a tapasztalataimat, de ezen túl már minden

azon a személyen múlik. Javaslom, válassz ki egy kazet­ tát, és hallgasd rendszeresen egy hónapig, esetleg még tovább is, hogy üzenete jól bevésődjön az agyadba.

Nem én vagyok gyógyítód, sem megmentőd. Az egyet­ len személy, aki helyzeteden változtathat, te magad vagy.

Nos, mit szeretnél tőlem hallani? Nem győzöm elégszer mondani - önmagad szeretetével teheted a legtöbbet, hi­ szen amikor szereted önmagadat, nem okozol bánatot sem magadnak, sem másoknak. Ez a világbéke feltétele.

Ha nem bántom magamat, s nem bántalak téged, mi okunk lenne a háborúskodásra? Minél több ember tartja magát ehhez, annál jobbra fordul a világ sora. Elejét ve­ hetjük a problémáknak, ha gondosan ügyelünk a sza­ vakra, melyeket magunknak és másoknak mondunk.

Ezután már könnyedén hívhatjuk létre azokat a válto­ zásokat, amelyek meghozzák önmagunk s planétánk gyógyulását.

NEGYEDIK FEJEZET

A RÉGI BEIDEGZŐDÉSEK ÁTPROGRAMOZÁSA Bátran tedd meg az első lépést, bár­ milyen jelentéktelen legyen is az. Tu­ datosítsd magadban, hogy tanulni akarsz. Meglátod, csodák történnek.

A megerősítések igenis használnak Most, hogy már valamivel többet tudunk a gondolata­ inkban és szavainkban munkáló eröről, ideje pozitív irányba terelnünk gondolkodásunkat és beszédünket, ha jó eredményeket szeretnénk fölmutatni. Hajlandó vagy belső monológodat pozitív megerősítésekké alakí­ tani? Ne feledd, valahányszor felötlik benned egy gon­ dolat, s valahányszor kimondasz egy szót, mindig meg­ erősítesz valamit.

A megerősítés a kiindulópont. Ez nyit utat a változás­ nak. Legelőször szándékunkról tájékoztatjuk tudatalat­ tinkat: „Vállalom a felelősséget. Tudom, valamit mindig tehetek a változás érdekében." Amikor megerősítésről beszélek, a mondatok és szavak tudatos megválasztását értem ezalatt, melynek eredményeképpen vagy kikü­ szöbölünk egy hibát életünkből, vagy egy új dolog meg­ születésénél bábáskodunk. Ha kijelentjük: „Soha többé nem akarok beteg lenni", a tudatalatti ezt így értelmezi, akarok beteg lenni. Világosan kell megfogalmaznunk amit akarunk. Tehát az előző mondatnak így kell han­ goznia: „Remekül érzem magam. Sugárzik belőlem az egészség."

A tudatalatti nagyon lényegre törő. Nem ismer straté­ giákat és terelőutakat. Amit hall, aszerint cselekszik. Ha így nyilatkozunk az autónkról: „Utálom ezt a kocsit", tu­ datalattink nem juttat szép új autóhoz, mert nem érti, mit akarunk. Még ha új autóra teszünk is szert, hamaro­ san meg fogjuk gyűlölni, mivel ezt mondtuk róla azelőtt.

Tudatalattink elejtett megjegyzésünket parancsként értelmezi. Ne arról beszéljünk, mit nem akarunk, azt fogalmazzuk meg pontosan, amire törekszünk : „Gyö­ nyörű új autóm van, amely minden igényemet kielégíti."

Ha van valami az életünkben, amit teljes szívünkből utálunk, a leggyorsabban úgy szabadulhatunk meg tőle, ha szeretettel tekintünk rá. „Szeretettel áldalak, fölolda­ lak és elbocsátalak. "Ezt a módszert emberekre, helyze­ tekre, tárgyakra és lakóhelyünkre egyaránt alkalmaz­ hatjuk. Kipróbálhatjuk olyan szokáson is, amelyről sze­ retnénk lemondani, talán beválik. Egy férfi betegem va­ lamennyi elszívott cigarettájához így szólt: „Szeretettel áldalak, és elbocsátalak életemből". Néhány nap eltel­ tével lényegesen kevesebbet szívott, s pár hét alatt telje­ sen leszokott a dohányzásról.

Megérdemled a jót Gondolkozz el egy percre. Mi az, amit most teljes szí­ vedből akarsz? Mit vársz életed e napjától? Gondold át alaposan, majd mondd ki hangosan is: „örömmel elfo­ gadom (ide helyettesítsd be, amit akarsz)." úgy vélem, ez az a terület, ahol leginkább elakadunk.

Fixa ideánk, hogy nem érdemeljük meg, amit szeret­ nénk. Tetteink hatékonysága attól függ, mire tartjuk magunkat érdemesnek. Érdemtelenségünk tudata kora gyermekkori üzenetekből táplálkozik. Ismétlem, ne higygyük azt, hogy nem változtathatunk, bedőlve a régi üze­ neteknek. Az emberek nemegyszer csalódottan fordul-

nak hozzám: „Louise, a megerősítések nem használ­ nak." Pedig a hiba nem a megerősítésekben van. Azért nem szabadulunk gondjainktól, mert nem hisszük, hogy megérdemeljük a jót.

Ha meg akarod figyelni, tényleg elhiszed-e, hogy meg­ érdemelsz valamit, mondj egy megerősítést, s vizsgáld meg a gondolatokat, amelyek fölmerülnek benned eközben. Majd írd le azokat, mert ha papíron is látod őket, könnyebben megragadod lényegüket. Az egyetlen dolog, amely visszatarthat méltóságod gyakorlásától, ön­ magad szeretetétől, vagy bármi mástól, egy másik em­ ber nézete vagy véleménye, amelyet maradéktalanul el­ fogadsz.

Ha kételkedünk abban, hogy megérdemeljük a jót, mindig megtaláljuk a módját, hogy ezt be is bizonyít­ suk. Fölfordulást teremtünk magunk körül, elvesztjük dolgainkat, fájdalmat okozunk magunknak, vagy tes­ tünkkel adódnak bajok: elesünk, esetleg balesetet szen­ vedünk. Ideje elhinnünk, hogy megérdemeljük mindazt a jót, amit az élet számunkra tartogat.

Ahhoz, hogy átprogramozhasd hibás vagy destruktív nézeteidet, és életedben létrehozhasd az újat, mire ké­ ne először is gondolnod? Mi lenne az az építőkő, az a szilárd alap, amelyre támaszkodhatnál? Mi az, amit fel­ tétlenül tudnod kéne? Hinni? Elfogadni? íme néhány jó gondolat, amellyel indíthatsz: • „Értékes vagyok."

• „Érdemes vagyok."

• „Szeretem önmagamat."

• „Mindent megteszek, hogy elégedett legyek."

Ezek a kijelentések adják hitrendszerünk kikezdhetet­ len magját, amely köré mindig építhetünk. Legyenek ezek az eszmék további megerősítéseink irányadói, hogy maradéktalanul elérhessük, amit akarunk.

Bárhol tartok előadást, valaki mindig odajön hozzám a program végeztével, vagy ír egy levelet, hogy elújságol­ ja, meggyógyult, amíg a teremben tartózkodott. Ez oly­ kor csekély apróság, máskor egész komoly. A minap az­ zal állt elém egy asszony, hogy a mellében lévő daganat a szó szoros értelmében fölszívódott az előadás alatt. Az ott elhangzottak hatására úgy döntött, hogy elengedi.

Ez érzékletes példája annak, mekkora erővel bírunk valójában. Amikor nem állunk készen valami föladá­ sára, amikor makacsul ragaszkodunk valamihez, mert így kényelmesebb, bármit teszünk is, nem fog hasz­ nálni. Ugyanakkor, amennyiben hajlandók vagyunk azt föladni, miként ez az asszony tette, bámulatos, hogy még egy jelentéktelen eseményből is erőt meríthetünk.

Ha van egy rossz szokásod, amelyről ez idáig nem tudtál lemondani, kérdezd meg magadtól, mennyiben szolgál az téged. Mit nyersz vele? Ha nem kapsz választ, kérdezz másként: „Ha megszabadulnék ettől a szoká­ somtól, mi történne?" A válasz gyakran ez: „Az életem elviselhetőbbé válna." Ez a dolog is arra vezethető viszsza, hogy hitünk szerint nem érdemlünk jobb sorsot, mint a mostani.

Rendelés a kozmikus konyhából Amikor első ízben mondunk ki egy megerősítést, talán még nem érezzük igaznak. Dehát megerősítéseket mondogatni olyan, mint magot ültetni. Ha magot helye­ zünk a földbe, az nem szökken szárba másnapra. Türel­ mesen meg kell várnunk, amíg kihajt, majd növénnyé cseperedik. Ha kitartóan ismételjük a megerősítést, vagy képessé válunk föladni bármit, ami nem előnyös

számunkra - s ekkor már a megerősítés is igaz lesz -, vagy új út nyílik meg előttünk. Az is lehet, hogy hirtelen ötlettől vezérelve cselekszünk, esetleg egy barátunk hív föl telefonon, és megkérdi: „Ezt már próbáltad?" Valami biztos elvezet a következő lépéshez.

A megerősítéseket következetesen jelen időben fogal­ mazd. El is énekelheted őket vagy versbe szedheted, hogy folyton ott csengjenek a füledben. De vigyázz, megerősítésekkel nem befolyásolhatod egy másik em­ ber tetteit. Az ilyen megerősítés: „János fülig szerelmes belém" - a manipuláció egy formája. Általa próbálsz beavatkozni egy másik személy életébe. Az efféle akció rendszerint visszafelé sül el. Nagyot fogsz csalódni, ha nem kapod meg, amit akarsz. Mondd inkább ezt: „Egy nagyszerű fickó szerelmét élvezem, aki -", és sorold föl azokat a tulajdonságokat, amelyeket leendő partnered­ től vársz. Ezáltal erőd a megfelelő társ vonzására össz­ pontosulhat, aki talán éppen az a bizonyos János lesz.

Nem tudhatod, mely leckét kell a másiknak megtanul­ nia, ezért nincs jogod beavatkozni az életébe. Bizonyára te sem örülnél, ha egy másik ember tenné ezt veled. Ha beteg valaki, áldd meg, küldj neki gondolatban békét és szeretetet, de bízd rá, mikor akar meggyógyulni.

Szívesen gondolok úgy a megerősítésekre, mint a kozmikus konyhába leadott rendelésekre. Ha beülünk egy étterembe, s a pincér fölveszi rendelésünket, nyil­ ván nem szaladunk utána a konyhába, hogy megnéz­ zük, tudja-e a séf, mit rendeltünk, és hogyan akarja azt elkészíteni. Elüldögélünk ásványvizünket kortyolgatva, iszunk egy kávét vagy teát, beszélgetünk a barátunkkal, esetleg megeszünk egy zsemlyét. Biztosra vesszük, hogy kint fő az étel, s amint elkészül, kihozzák. Ugyanez tör­ ténik, amikor megerősítésekkel kezdünk dolgozni.

Amikor leadjuk rendelésünket a kozmikus konyhá­ nak, a séf, ezúttal Magasabbrendű Énünk, azonnal munkába kezd. Mi végezzük szokásos teendőinket, és

tudjuk, hogy minden a kívánságunk szerint alakul. A rendelés a konyhába jutott, már dolgoznak rajta. Ami­ kor az étteremben felszolgálják az ételt, s valaki nem azt kapja, amit rendel, ha önérzetes, visszaküldi. Ha nem tartja magát annyira, fanyalogva bár, de megeszi. Jo­ gunkban áll ezt tenni a kozmikus konyhával is. Amenynyiben nem az történik, amit akarunk, nyugodtan kije­ lenthetjük: „Nem, ez nem az, én nem ezt akarom." Ta­ lán félreérthetően adtuk le a rendelésünket.

A hangsúly itt is a föladáson van. Gyakorlataimat és meditációimat mindig e szavakkal zárom: úgy legyen.

Ez azt jelenti: „Magasabb Erő, most már tőled függ minden, a többit rád bízom." A Szellem Tudománya ál­ tal tanított lelki gyógymód nagyon hatékony. Ha töb­ bet szeretnél tudni erről a módszerről, fordulj a lakóhe­ lyeden működő Hittudomány Egyházához, vagy olvass Ernest Holmes-könyveket.

A

tudatalatti átprogramozása

Gondolataink elraktározódnak, s ha nem vagyunk elég tudatosak, az idejétmúlt gondolatok újra a felszínre tör­ nek. Amikor elménk átprogramozásán dolgozunk, telje­ sen normális és természetes, hogy egyszer meglódu­ lunk, aztán visszaesünk, majd ismét haladunk egy keve­ set. Nem hinném, hogy létezik olyan készség, amit húsz perc alatt tökéletesen elsajátíthatunk.

Ha számítógéppel dolgozol, bizonyára emlékszel még arra az időre, amikor ismerkedni kezdtél a géppel. Az embernek eleinte nem sok sikerélményben van része.

Kitartóan kell gyakorolnia. Meg kell ismernie a gép mű­ ködési elvét, el kell sajátítania a kezelés szabályait. Első számítógépemet Bűvös Lady-nek neveztem el, mert amikor a megfelelő utasításokat adtam neki, szinte cso­ dát művelt. Viszont a tanulás időszakában azzal jelezte

tévelygéseimet és hibáimat, hogy munkámból egész ol­ dalakat törölt ki, amit aztán újra kellett írnom. A hibá­ imból tanultam meg együttműködni a rendszerrel.

Ahhoz, hogy az élet egészével együttműködhessünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy tudatalattink olyan, akár egy komputer - befogadja és kidobja az informáci­ ókat. Ha negatív gondolatokat táplálunk bele, negatív élményeket ad ki. No persze, sok időbe és gyakorlásba telik, míg gondolkodásunk átalakul. Nem szabad türel­ metlenkednünk. Amikor újat tanulsz, és felmerülnek benned a régi aggályok, te rögtön megállapítod: „Jaj, nem tanultam semmit!", vagy inkább ezzel lelkesíted magad: „Jól van, minden rendben, gyerünk, csináljuk még egyszer az új módszerrel!"

Vagy mondjuk, tisztáztál egy kérdést magadban, s úgy véled, ezzel az ügy le is zárult. Honnan tudod, hogy tényleg így van-e, ha nem teszed próbára magad? Tehát még egyszer utoljára felidézed a történteket, s megfi­ gyeled reakcióidat. Ha úgy reagálsz, mint azelőtt, ez an­ nak jele, hogy nem tanultad meg azt a bizonyos leckét, s még erőfeszítéseket kell tenned. De ne vonj le további következtetéseket. Ez csupán egy próba, melyből meg­ tudhatod, hol állsz most. Ha kitartóan ismétled a mege­ rősítéseket, a rád vonatkozó új igazságokat, lehetőséget adsz magadnak, hogy más szemmel tekintsd a dolgo­ kat. Akár beteg vagy, akár anyagi gondok gyötörnek, vagy magánéleted került válságba, ha változtatsz hoz­ záállásodon, gyökerében kezelve a bajt, hamarosan át­ térhetsz egy másik területre.

Munkánk során tudatunk mind mélyebb rétegeibe hatolunk. Elérve egy szintet, mindjárt arra gondolunk: ..Na, ez megvan." Aztán fölmerül egy lezártnak vélt do­ log, mi pedig lesérülünk, megbetegszünk, s egy darabig nem is javul az állapotunk. Próbáljuk meg kideríteni, milyen titkos elvárásunk okozza a rövidzárlatot. A je­ lenség utalhat arra is, hogy jobban kell munkánkra

összpontosítanunk, mert a következő réteg határához értünk.

Ne érezd magad tökéletlennek, amiért nem sikerült maradéktalanul megszabadulnod egy régi beidegző­ déstől. Én akkor döbbentem rá, hogy nem is vagyok rossz, amikor még egyszer át kellett gondolnom egy régi ügyet, és ezután már sokkal könnyebb lett minden.

Megtanultam ezt mondani magamnak: „Louise, reme­ kül haladsz. Nézd meg, máris milyen sokat fejlődtél.

Gyakorolj csak kitartóan. Szeretlek."

Mi döntünk úgy, hogy emberi testet öltve földre szál­ lunk az idő és tér meghatározott pontján. Elhatároztuk, hogy ide jövünk és megtanulunk egy bizonyos leckét, amely előrevisz minket lelki fejlődésünk pályáján.

Hogy együtt változhass és fejlődhess az örökké megú­ juló élettel, választott utadat kell követned. Függetle­ nítsd magad a merev elképzelésektől, amelyek sokáig megfosztanak mindattól a jótól, amelyre régóta vágysz.

Szabadulj meg félelmeidtől és gátlásaidtól. Már jó ideje vallom a következő nézeteket, s nem is csalódtam: • „Mindaz, amit tudnom kell, feltárul előttem."

• „Mindazt, amire szükségem van, megkapom, a megfelelő helyen és időben."

• „Az élet öröm és tiszta szeretet."

• „Szeretek, szeretetre méltó vagyok és szeretnek."

• „Egészséges és energikus vagyok."

• „Bármibe kezdek, sikerül."

• „Kész vagyok változni és fejlődni."

• „ Világomban minden rendben van."

Tudom, az ember olykor megáll a fejlődésben, és ez alól én sem vagyok kivétel. Amennyire tőlem telik, az é-

letet csodás, örömteli élménynek tekintem. Hiszem, hogy biztonságban vagyok. Ennek tudatában élek és cselekszem.

Hiszem, hogy mindaz, amit tudnom kell, feltárul előttem, ezért nyitott szemmel és füllel járok-kelek a vi­ lágban. Amikor rákos lettem, arra gondoltam, egy lábreflexológus biztos segíthetne bajomon. Valamelyik es­ te elmentem egy előadásra. Rendszerint az első sorban szoktam ülni, mert szeretek közel lenni az előadóhoz.

Akkor este azonban már csak hátul volt hely. Épp hogy elhelyezkedtem, amikor egy lábreflexológus ült le mel­ lém. Beszédbe elegyedtünk, s kiderült, hogy hívásra házhoz megy. Nem kellett keresnem, ő jött oda hoz­ zám.

Arról is meg vagyok győződve, hogy bármire van szükségem, megkapom, a megfelelő helyen és időben.

Ha bármilyen problémám támad, azonnal erre gondo­ lok: „Minden rendben. Ami most történik, nem vélet­ len, ennek így kell lennie. Ez egy lecke, egy élmény, amiből tanulok. Van itt valami, ami a javamat szolgálja.

Minden rendben. Nagyokat lélegzem. Megnyugszom.

Jól van." Igyekszem lehiggadni, hogy józanul átgondol­ hassak mindent, és helyesen cselekedjem. Ez beletelhet egy kis időbe, de olykor azok a dolgok, amelyek sorscsa­ pásnak tűnnek, végül jóra fordulnak, vagy legalábbis ki­ derül, hogy nem olyan vészes a helyzet, mint gondol­ tuk. Minden eseményből tanul az ember valami hasz­ nosat.

Reggel, délben és este rendszeresen pozitív beszélge­ tést folytatok magammal. A szív egy szerető zugából jöttem, ezért igyekszem odaadóan szeretni önmagamat és másokat. Szeretetem napról napra erősebb. Amit ma teszek, lényegesen több annál, mint amit hat hónappal vagy egy évvel ezelőtt tettem. S egy év múlva még tuda­ tosabb és nagylelkűbb leszek, s még többet fogok tenni.

Tudom, hogy amilyennek tartom magam, olyanná is

fogok válni, ezért igyekszem nagyszerű dolgokat hinni magamról. Volt idő, amikor nem így gondolkodtam, de azóta sokat fejlődtem, és a munkát még tovább folyta­ tom.

Bízom a meditáció hatékonyságában is. Szerintem a meditáció lényege abban áll, hogy az ember megpihen, és belső párbeszédét egy időre kikapcsolja, hogy hall­ hassa saját bölcsességét. Amikor meditálok, rendszerint lehunyom a szemem, mély lélegzetet veszek, és meg­ kérdezem: „Mi az, amit tudnom kell?", vagy: „Mi ebből a tanulság?" Olykor azt hisszük, mindenre megoldást kell találnunk életünkben, pedig valójában talán csak az lenne a dolgunk, hogy okuljunk a történtekből.

Amikor meditálni kezdtem, az első három hétben szörnyű fejfájás gyötört. A meditáció idegen volt tőlem, ellenkezett beállítottságommal. Én mégis kitartottam, és lassanként megszűnt a fejfájásom.

Ha meditálás közben negatív érzések támadnak fel benned, ez bizonyára azért van, mert meg kell nyilvá­ nulniuk, és amint a megfelelő állapotba jutsz, azok mind­ járt a felszínre törnek. Ne tégy mást, csak figyeld a tá­ vozó indulatokat. Ne akard megfékezni őket. Hagyd, hogy kiutat találjanak, amíg teljesen fel nem oldódnak.

Ha elalszol meditáció közben, ne izgasd magad.

Hadd tegye tested, amire szüksége van. Idővel vissza­ nyeri egyensúlyát.

A hibás nézetek átprogramozása a fejlődés szempontjá­ ból elengedhetetlen. Ezt úgy teheted hatékonyabbá, ha magnóra mondod a megerősítéseket, és minden este meghallgatod lefekvés előtt. De talán még ennél is jóté­ konyabb az a kazetta, amelyen édesanyád mondja ne­ ked, milyen nagyszerű vagy, s mennyire szeret. Mielőtt betennéd a kazettát, s megkezdenéd az átprogramo-

zást, érdemes ellazítanod a tested. Néhányan a lábuj­ jaktól a fejtetőig haladva teszik ezt, sorra megfeszítve majd ellazítva izmaikat, mások fordítva. Bármelyik irányt választod, az a lényeg, hogy föloldd a feszültséget.

Juttasd magad a nyitottság és befogadókészség állapo­ tába. Minél lazább vagy, annál könnyebben fogadod be az új információt. Ne feledd, a főnök te vagy, és semmi sem fenyegeti biztonságodat.

Nagyszerű dolog személyiségfejlesztő kazettákat hall­ gatni, vagy könyveket olvasni, és emellett végezni a meg­ erősítéseket. De hogy mit csinál az ember a nap fenn­ maradó huszonhárom és fél órájában, ez az, ami igazán számít. Ha el is meditálgatunk egy kicsit, de aztán föl­ pattanunk, elsietünk a munkába, és idegesen rákiabá­ lunk valakire, ez is meghatározó. Persze a meditáció és a megerősítések nagyon hasznosak, de a köztes idő legalább olyan fontos.

Tekintsük a kételkedést baráti figyelmeztetésnek Szeretném, ha kicsit másként tekintenél a kétségre, mint eddig. A tudatalatti a test hasi idegközpontjában székel, ez testünk egyik legérzékenyebb pontja. Ha váratian dolog ér, hirtelen összeszorul a gyomrunk. Itt halmozunk föl, és raktározunk el mindent.

Mióta csak megszülettünk, az összes üzenet, amit kaptunk, minden, amit tettünk, valahány élmény, amelyben részünk volt, mindaz, amit mondtunk, hiány­ talanul a hasi idegközpont könyvtárába került. Szívesen játszom el a gondolattal, hogy apró küldöncök sürgö­ lődnek ott, s ha eszünkbe jut valami, vagy belecsöppe­ nünk egy helyzetbe, az üzenetek befutnak, a küldöncök Pedig betáplálják őket a megfelelő fájlokba. Ilyen felira­ tú fájlokat nyitottunk: Nem érek annyit, mint mások. Úgysem sikerül. Rosszul csinálom. Teljesen megtöltik a

könyvtárat ezek a fájlok. Aztán, egyik nap ezt a mege­ rősítést kezdjük mondogatni: Csodálatos vagyok, szere­ tem magamat. A kis emberkék veszik az üzenetet, és csóválják a fejüket: „Hát ez meg mi a csuda??? Hová szól ez az üzenet? Ilyennel még nem találkoztunk!" így hát emberkéink feltárcsázzák a kétséget: „Kétség!

Gyere gyorsan, és nézd meg, mi folyik itt." Kétség pedig odamegy, elolvassa az üzenetet, és kérdőre vonja a tu­ datot: „Megtudhatnám, mi ez? Mintha kicseréltek vol­ na. Mi ütött beléd?" A tudat szintjén kétféleképp reagál­ hatunk. Felelhetjük ezt: „Nos, igazad van, rémes va­ gyok. Förtelmes alak. Őszintén sajnálom. Az üzenet té­ ves.", és visszatérhetünk a megszokott kerékvágásba.

Vagy bejelenthetjük a kétségnek: „A régi üzenet már nem aktuális. Többé nincs rá szükségem. Helyette itt van az új üzenet." Mondjuk meg a kétségnek, hogy nyisson új fájlt, mert mostantól tömérdek érkezik még ezekből az igenlő üzenetekből. Tanuljuk meg úgy kezel­ ni kétségünket, mint jó barátot, s nem mint ellenséget, és köszönjük meg, hogy megkérdezett.

Alapjában véve nem számít, mivel foglalkozik az em­ ber: bankigazgató vagy mosogató, háztartásbeli, avagy tengerész. Belső bölcsességünk által mindnyájan az Egyetemes Igazsághoz kapcsolódunk. Ha készek va­ gyunk magunkba szállni, és föltenni ezt a szimpla kér­ dést: „Vajon ebből az esetből mit kell megtanulnom?", s ha hajlandók vagyunk figyelni, megkapjuk a választ.

Többségünk úgy belefeledkezik melodrámája főszere­ pének alakításába, hogy füle érzéketlen e finom hangra.

Ne hagyd magad irányítani a többiektől. Nekik csak akkor van hatalmuk fölötted, ha javukra lemondasz erődről. Emberek egész csoportjai ajándékozzák el erejű-

ket másoknak. Számtalan példa akad erre. Nem is kell messzire mennünk: a nyugati társadalmakban a nők alá­ rendelik magukat a férfiaknak. Ilyeneket hangoztatnak: „A férjem ellenezné..." Nos, ez egyértelműen az erő át­ ruházása. Így beskatulyázza magát az ember egy szerep­ be, ahol már nem tehet semmit, ha csak engedélyt nem kap rá a másiktól. Minél nyitottabb valaki, annál többet tanul, annál gyorsabban fejlődik és változik.

Egy asszony mesélte, hogy amikor férjhez ment, na­ gyon zárkózott volt, mert ezt szokta meg otthon. Csak évek múltán eszmélt rá, hogy merev neveltetésének kö­ szönhetően húzódott folyton a sarokba. Problémáiért a többieket, férjét és annak családját hibáztatta. Végül el­ vált a férjétől, de még ezután is őt tartotta felelősnek az életében fölmerülő kellemetlenségekért és gondokért.

Tíz év kellett ahhoz, hogy módosítsa a rossz beidegződé­ seket, és visszavegye saját hatalmát. Egyúttal rádöbbent arra is, hogy egyedül őt terheli a felelősség, amiért nem emelt szót, nem állt ki a saját jogaiért - férjének és csa­ ládjának nem sok szerepe volt ebben. Ők azért voltak ott, hogy szembesítsék azzal, amit legbelül érzett - a tehetetienség bénító érzetével.

Ne fogadd el fenntartások nélkül olvasmányaidat sem. Emlékszem, évekkel ezelőtt olvastam egy cikkso­ rozatot egy jól ismert magazinban, s véletlenül ottho­ nos voltam a témában. Szerintem a leírtaknak semmi alapja nem volt. A magazin minden hitelét elvesztette nálam, s évekig nem vettem meg egyetlen példányát sem. Sorsod egyedüli irányítója te vagy, ne hidd tehát, hogy csak azért, mert valami nyomtatásban jelenik meg, mindjárt igaz.

A lebilincselő szónok, Terry Cole-Whittaker írt egy csodálatos könyvet What You Think Of Me Is None Of My Business (Hogy mit gondolsz rólam, nem rám tarto­ zik) címmel. Nagyonis igaz. Amit felőlem gondolsz,

nem az én ügyem - egyes egyedül a tiéd. Végtére is, amit tartasz rólam, rezgések formájában távozik belőled, majd visszakerül hozzád.

Ha fölnyílik a szemünk, ha tisztába kerülünk azzal, amit csinálunk, belefoghatunk életünk megújításába. Az élet érted van. Elég kérdezned. Mondd meg az életnek, mit akarsz, majd hagyd, hogy a jó bekövetkezzen.

II. RÉSZ

A KORLÁTOK LEDÖNTÉSE

Tudnunk kell, mi megy v é g b e bennünk, hogy rájöhessünk, mit kell föladnunk.

Ahelyett, hogy eltitkolnánk fájdalmunkat, maradéktalanul föloldhatjuk azt.

ÖTÖDIK FEJEZET

A BELSŐ GÁTAK FELTÉRKÉPEZÉSE Önmagunk kényszeres utálata és pocskondiázása, s az ebből fakadó bűntudat, mind nagyobb feszültség­ nek teszi ki a szervezetet, és gyöngíti az ellenállóképességet.

Most, hogy már jobban, többet tudunk saját erőnkről, nézzük meg, mi tart vissza attól, hogy éljünk is vele. Úgy vélem, csaknem mindnyájunknak megvannak a magunk korlátai. Még akkor is újabb és újabb akadá­ lyokra bukkanunk, amikor kitartóan foglalkozunk ma­ gunkkal, és egy csomó gátlást már föloldottunk.

Sokunknak oly kevés az önbizalma, hogy azt képzeli, nem elég tehetséges, és soha nem is lesz az. Emellett, ha hibát találunk magunkban, nyilván a másik ember­ ben is a hibát fogjuk keresni. Ha még most is itt tartunk: „Nem tehetem, mert anyám azt mondta..., vagy apám azt mondta...", akkor még nem nőttünk fel.

Tehát, meg akarsz szabadulni korlátaidtól, s szívesen tanulnál is valami újat, amit eddig nem tudtál. Talán könyvem egy mondata megerősíti benned az elhatáro­ zást.

El tudod képzelni, milyen nagyszerű lenne, ha na­ ponta elsajátítanál egy új eszmét, amelynek birtokában könnyebben adnád föl a múltat, s teremtenél harmóni­ át életedben? Ha öntudatra ébredsz, és fölismered az egyéni utadban rejlő célt, azt is tudni fogod, milyen irányt kövess. Ha energiádat önmagad megismerésére

fordítod, idővel észre fogod venni azokat a problémákat és dolgokat, amelyek csak károdra vannak.

Az élet újabb és újabb kihívásokat tartogat számunk­ ra. Mindenkinek helyt kell állnia. Ez alól senki sem kivé­ tel; egyébként minek járnánk ebbe a Föld nevű iskolá­ ba? Egyesek egészségügyi problémákkal kerülnek szem­ be, míg másoknak magánéleti vagy munkahelyi konf­ liktusokkal, anyagi gondokkal kell megbirkózniuk. S akadnak olyanok is, akiknek mindegyikből jut egy kevés, vagy tán sok is. Úgy vélem, a legtöbb gondot az okozza, hogy többsé­ günknek fogalma sincs arról, mi az, amit föl akar adni.

Tudjuk jól, minek nincs foganatja, s azt is, mit akarunk elérni az életben, azt azonban nem tudjuk, mi akadá­ lyoz meg ebben. Most vizsgáljuk meg ezeket a gátló té­ nyezőket.

Ha fölidézed beidegződéseidet, problémáidat és a dol­ gokat, amelyek visszahúznak, melyik kategóriába sorol­ nád őket - kritika, félelem, bűntudat, vagy neheztelés? Én a fentieket A Nagy Négyesneknevezem. Közülük me­ lyik a kedvenced? Az enyém a kritika és a neheztelés egyfajta kombinációja volt. Talán hasonlítasz hozzám, és egyszerre kettő vagy három vesszőparipád is van. A félelem ragad el gyakran, vagy inkább a bűntudat? Kriti­ kus természet vagy, vagy inkább haragtartó? Szeretnék rámutatni, hogy a neheztelés elfojtott harag. így ha azt hiszed, hogy nem nyilváníthatod ki szabadon harago­ dat, akkor ugyancsak tele vagy nehezteléssel.

Nem tagadhatjuk meg saját érzéseinket. Nem fojthat­ juk el őket minden következmény nélkül. Amikor kide­ rült, hogy rákos vagyok, muszáj volt őszintén magamba néznem. El kellett ismernem azokat a vonásaimat, amelyeket addig szégyelltem. Például, nagyon haragtar-

tó voltam, és sok keserűséget cipeltem magammal a múltból. Ezt mondtam: „Louise, most nincs idő arra, hogy továbbra is a történteken rágódj. Az életed függ at­ tól, hogy képes vagy-e változtatni." Vagy miként azt Pe­ ter Mc Williams mondja: „Az ember többé nem enged­ heti meg magának azt a luxust, hogy rémképeket dédel­ gessen." Élményeink kivétel nélkül világképünk kivetülései. Ami történik velünk, mindig arról árulkodik, mi megy végbe bennünk. Talán kínos belegondolni, de ha a kör­ nyezetünkben élő embereket vesszük, ők kivétel nélkül egy magunkról alkotott képet tükröznek. Ha a munka­ helyeden folyton bírálnak, ez bizonyára azért van, mert te is mindig kritizálod magadat, átvéve azon szülő sze­ repét, aki egykor bírálta a gyermeket. Életünk vala­ mennyi történése tükröt tart elénk. Amikor valami kel­ lemetlenség ér odakint, mindig magunkba nézhetünk, és megkérdezhetjük: „Mivel járultam hozzá a történtek­ hez? Miért gondolom, hogy ezt érdemlem?"

Mindnyájunkat elkísérnek a családi hiedelmek, s könynyű mindenért a szüleinket, gyermekkorunkat vagy környezetünket hibáztatni, bár ettől még minden ma­ rad a régiben. így nem válunk szabaddá. Áldozatok ma­ radunk, és ugyanazokat a problémákat hívjuk elő, újra meg újra.

Ezért valójában mindegy, mit tett veled valaki, vagy mire oktattak annak idején. Új nap ez a mai. Sorsod a kezedben van. Ez az a pillanat, amelyben megformál­ hatod jövődet. így az sem számít, hogy én mit mondok, hiszen egyedül te végezheted el a munkát. Egyedül te változtathatsz gondolkodásodon, érzéseiden és viselke­ déseden. Én csupán leírom, hogy minderre képes vagy.

Ezt bátran állíthatom, hiszen rendelkezel egy maga-

sabbrendű erővel, amely segíthet kitörnöd belső korlátaidból, ha hagyod.

Emlékezz csak, amikor még csecsemő voltál, önma­ gadért szeretted magadat. Ki hallott már olyan csecse­ mőről, aki megszólja a saját testét, és így elégedetlenke­ dik: „Jaj, olyan széles a csípőm!" A kisbabákat örömmel hatja át saját testük tudata. Ők bátran kinyilvánítják ér­ zéseiket. Amikor egy csecsemő boldog, az egész szom­ szédság tudja, ahogy azt is, ha haragszik. Ezek a csöppségek nem félnek kimutatni, hogyan éreznek. A jelen­ ben élnek. Te is ilyen voltál. Aztán amint felnőttél, hall­ gattál a körülötted élőkre, és átvetted tőlük a félelmet, a bűntudatot és a kritikát.

Ha olyan családban nőttél fel, ahol a bírálat megszo­ kott dolog volt, akkor később sem tudsz majd meglenni enélkül. Ha szüleid nem hagyták, hogy kinyilvánítsd haragodat, akkor bizonyára most is gátat szabsz indula­ taidnak, igyekszel azokat magadba fojtani, s hagyod, hogy belülről emésszenek.

Ha családod tagjai a bűntudat fölébresztésével mani­ pulálták egymást, akkor felnőttként is ehhez az eszköz­ höz folyamodsz. Bizonyára olyan ember vagy, aki foly­ ton elnézést kér, és képtelen nyíltan hangot adni akara­ tának. Úgy érzed, csak ezzel a megjátszott alázattal ér­ heted el, amit akarsz.

Amikor felnövünk, egyre inkább ezek a hamis elgon­ dolások uralkodnak el rajtunk, s lassan elveszítjük ben­ sőséges kapcsolatunkat saját bölcsességünkkel. Ezért feltétlenül föl kell adnunk ezeket a hibás elveket, és viszszaállítanunk lelkünk tisztaságát, hogy újra őszintén szerethessük magunkat. Vissza kell térnünk az ártatlan­ ság önfeledt állapotába, hogy megélhessük a lét pilla­ natnyi örömét, ugyanazt az örömöt, amit az élet csodá­ ján ámuló csecsemő érez.

Gondold át, mit akarsz valóra váltani. Vágyaidat igenlő állításokkal fogalmazd meg, sosem tagadva. Most menj a tükörhöz, és ismételgesd a megerősítéseket. Figyeld meg, milyen ellenérzések állják utadat. Ha például a követ­ kező megerősítést kezded mondogatni: „Szeretem ma­ gamat, bízom a képességeimben.", alaposan vizsgáld meg a fölmerülő kételyeket, mert amint kiismerted őket, és tudsz bánni velük, általuk kinyithatod a szabadsághoz vezető kaput. A negatív üzenetek rendszerint az előbb említett négy kategóriából kerülnek ki - önbírálat, fé­ lelem, bűntudat és neheztelés. S szinte bizonyos, hogy az emberek „ott hátul" hagyományozták rád őket.

Néhányan ugyancsak nehéz sorsot választottak ma­ guknak, bár hitem szerint azért vagyunk itt, hogy sze­ ressük magunkat, annak ellenére, hogy mások mit mon­ danak vagy tesznek. Mindig fölülkerekedhetünk szü­ leink vagy barátaink korlátain. Ha jó kislány vagy kisfiú voltál, engedelmesen magadévá tetted szüleid korlátolt életfelfogását. Nem rossz vagy, csupán egy igazi minta­ gyerek. Szorgalmasan megtanultad, amire a szüleid oktattak. S most, bár már felnőttél, eszerint cselekszel.

Gyakran mondod magadnak, amit a szüleid mondogat­ tak neked? Gratulálok! Jó tanáraid voltak, s te kitűnő diák voltál, de most már éppen ideje a magad fejével gondolkodnod.

Amikor a tükör előtt állva megerősítéseket mondoga­ tunk, nemegyszer belső ellenállásba ütközünk. Ez a til­ takozás a változás kezdetének jele. A többség szeretne jobbítani életén, de ha azt hallják, hogy ezért tenniünk is kell valamit, azonnal kikelnek magukból: „Még mit nem! Semmi kedvem bohócot csinálni magamból!"

Akadnak, akik elkeserednek. Ha tükörbéli másunk szemébe nézünk, és kijelentjük: „Szeretlek.", a ben­ nünk lakozó gyermek ezt feleli: „Hol voltál mostanáig?

Már régóta várlak, de te észre sem vettél." Erre határta­ lan szomorúság fogja el az embert, mivel rá kell döb-

bennie, hogy hosszú éveken át elhanyagolta gyermek­ önmagát.

Amikor ezt a gyakorlatot végeztettem egyik terápiás csoportomban, egy nő arról számolt be, hogy rettenete­ sen fél. Megkérdeztem, mi ijesztette úgy meg, mire el­ mesélte, hogy kiskorában megerőszakolták. Sokan átes­ tünk ezen a szörnyű élményen, s próbáljuk magunkat túltenni rajta. Különös, hogy olyan gyakori ez az embe­ rek körében. Mostanában sokat cikkeznek az újságok a nemi erőszakról és a kiskorúak megrontásáról, bár sze­ rintem a. jelenség most már egyre ritkább lesz. A fej­ lettség olyan fokára jutottunk, amikor elismerjük a gyermekek jogait, és sérelmeik orvoslása mindannyi­ unk ügyévé vált. Ahhoz, hogy megszüntessük a problé­ mát, először tudomást kell vennünk róla, hogy aztán te­ hessünk ellene valamit.

A terápia nagyon fontos azok számára, akik valaha is átélték a szexuális kiszolgáltatottságot. Az embernek biztonságos helyre van szüksége, ahol kidolgozhatja magából a keserű érzéseket. Amint kiengedte a haragot, dühöt és szégyent, abba a megtisztult állapotba jut, ahol képessé válik önmaga szeretetére. Bármi legyen is erőfeszítéseink tárgya, mindig észben kell tartanunk, hogy a feltörő érzések csak érzések, nem történések. Az őket létre hívó esemény már a múlté. Azon kell fáradoz­ zunk, hogy a bennünk megbújó gyermek biztonságban érezze magát. Elismeréssel tartozunk magunknak, amiért ki tudtuk heverni ezt a rettenetes élményt. Néha, amikor olyan problémával kerülünk szembe, mint a ne­ mi erőszak, nehéz elfogadnunk, hogy a másik ember legjobb belátása szerint cselekedett. Mindig azok az emberek a legagresszívabbak, akikkel szemben annak idején erőszakot alkalmaztak. Mindnyájunknak szüksé­ ge van a gyógyulásra. Ha megtanuljuk szeretni és be­ csülni azt, aki vagyunk, többé nem bántunk senkit.

Elég a becsmérlésből Mikor ismerjük föl, s tanuljuk meg végre, hogy pocskondiázással nem megyünk semmire? Próbálkozzunk egy másik módszerrel. Fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Azok az emberek, akik folyton ócsárolják magukat, gyakran kapnak kritikát, mert ez belső elvárásuk. Amit adnak, azt kapják vissza. Rend­ szerint soraikból kerülnek ki a megrögzött maximalis­ ták. De hát, ki tökéletes? Találkoztál már ilyen csodabo­ gárral? Mert én még nem. Ha egy másik személyre pa­ naszkodunk, mindig egy belső tulajdonságunkkal va­ gyunk elégedetlenek.

Minden ember a képmásunk, s amit a másikban lá­ tunk, azt találjuk magunkban is. Sokszor nem akarjuk elfogadni egy-egy tulajdonságunkat. Alkohollal, dro­ gokkal, cigarettával vagy helytelen táplálkozással ár­ tunk magunknak. így büntetjük magunkat, amiért nem vagyunk tökéletesek - de hát kinek akarunk ezzel impo­ nálni? Kinek az egykori igényeit és elvárásait próbáljuk ezzel még mindig kielégíteni? Ne erőlködjünk feleslege­ sen. Egyszerűen legyünk / önmagunk/. Meg fogjuk látni, hogy nagyszerűek vagyunk így, ahogy vagyunk, ebben a percben.

Ha eddig folyton elégedetlenkedtél, és sötét szemü­ vegen át nézted a világot, időbe fog telni, amíg megvál­ tozol, szeretetteljesebbé és megértőbbé válsz. Mindjárt türelmesebb leszel magaddal, csak hagyj föl az örökös pocskondiázással, ami csupán egy fölvett rossz szokás, s nem igaz lényedből fakad.

El tudod képzelni, milyen nagyszerű lenne úgy leélni az életünket, hogy közben senki sem ócsárolna? Lel­ künk megnyugodna, végre jól éreznénk magunkat.

Minden reggel újabb csodás napra virradnánk, mert mindenki szeretne és elfogadna minket, és senki sem

kritizálna vagy sértegetne. Könnyen részünk lehetne ebben az örömben, ha elfogadnánk mindazt, ami egye­ divé és megismételhetetlenné tesz bennünket.

Leélni egy életet önmagunk társaságában, ennél cso­ dásabb élményt elképzelni sem lehet. Az ember felébred reggel, s boldog, amiért még egy napot tölthet saját ma­ gával.

Amikor szereted azt, aki vagy, automatikusan a leg­ többet hozod ki magadból. Nem mondom, hogy megja­ vulsz, mert ez azt sejtetné, hogy most még tökéletlen vagy. A szeretet erőt ad ahhoz, hogy kielégítsd igényei­ det, s mind többet mutass meg magadból a világnak.

A bűntudat kisebbségi érzést táplál belénk Az emberektől sokszor kapunk negatív üzeneteket, mert így befolyásolhatnak a legkönnyebben. Ha valaki bűntudatot próbál oltani beléd, kérdezd meg magadtól: „Vajon mit akar tőlem ez az ember? Miért csinálja ezt?"

Inkább vondd kétségbe a másik igazát, semmint nyug­ tázd magadban: „Igen, bűnös vagyok. Azt kell tennem, amit mások mondanak."

Sok szülő manipulálja gyermekét azzal, hogy bűntu­ datot próbál beléoltani, mert annak idején vele is ezt tették. Hazudnak a gyermeküknek, hogy alázatossá te­ gyék. Néhányan még felnőtt korukban is hagyják magu­ kat irányítani rokonaik és barátaik által, egyrészt, mert nem tisztelik eléggé saját magukat - másként nem tűr­ nék ezt -, másrészt, mert ők maguk is manipulálni akar­ nak másokat.

Nagyon sok ember él a bűntudat árnyékában. Örökké hibáztatják magukat, úgy érzik, helytelenül cseleksze­ nek, és rendszeresen mentegetődznek valaki előtt vala­ miért. Sosem bocsátják meg maguknak egy régi ballé­ pésüket. Örökké szapulják magukat, amiért rosszul ala-

kul az életük. Pedig nem nehéz a sötét felhőket szétosz­ latni. Már e percben változtathatnának.

Ha te is bűnösnek érzed magad, most megtanulhatsz nemet mondani, rámutatni a többiek tévelygéseire.

Nem mondom, hogy haragudj rájuk, viszont már nem vagy köteles részt venni kicsinyes játékaikban. Ha még sosem mondtál nemet, tedd azt a lehető legegyszerűb­ ben: „Nem. Nem, nem tudom megtenni." Ne szabad­ kozz, mert így alkalmat adsz manipulálódnak, hogy el­ állítson szándékodtól. Amikor észreveszik az emberek, hogy befolyásolhatatlan vagy, békén hagynak. Csak ad­ dig próbálnak irányítani, amíg hagyod. Talán lelkifur­ dalásod támad, amint először mondasz nemet, de ké­ sőbb ez elmúlik, és egyre könnyebb lesz.

Előadásaim egyikét lelkesen látogatta egy fiatalasszony, akinek a kisbabája szívbetegen született. Az anyát mar­ dosta a bűntudat, mert úgy érezte, mindez az ő hibája nem vigyázott eléggé a terhesség alatt. Sajnos a bűntu­ dat nem old meg semmit. Ennek a nőnek az esetében senki sem tett rosszat. Azt mondtam neki, választhatta a gyermek is ezt az utat, s lehet ez egy lecke mind anya, mind gyermeke számára.

Tehát az volt a válaszom, hogy szeresse a bébit csak­ úgy mint önmagát, és oszlassa föl magában a bűntuda­ tot, hiszen ettől még nem gyógyul meg a gyermek, s ma­ gának is árt vele.

Ha elhamarkodottan cselekszel, amit később meg­ bánsz, mihamarabb tedd túl rajta magad. Ha a múltban elkövettél valamit, amiért ma is lelkifurdalást érzel, bo­ csáss meg magadnak. Ha lehetőséged nyílik hibádat jó­ vátenni, élj vele, és ne keveredj többé ilyen helyzetbe.

Ahányszor csak elfog a bűntudat, kérdezd meg magad­ tól: „Mit hiszek még mindig magamról? Kinek a bizal-

mát próbálom megnyerni ezzel?" Figyeld meg a fölme­ rülő gyermekkori téveszméket.

Többször megfigyeltem, hogy azokat az embereket, akik már szenvedtek autóbalesetet, rendszerint titkos bűntudat gyötri, és belső igényük van a büntetésre.

Nemegyszer rosszindulat is munkál bennük, mert úgy érzik, nincs joguk szót emelni saját magukért. A bűntu­ dat büntetés után kiált, s így az ember a szó szoros ér­ telmében önmaga bírája, ítélőszéke és hóhéra lesz - ön­ ként vállalt börtönbüntetésre ítélve saját magát. így büntetjük magunkat, és nem akad senki, aki védel­ münkben szót emelne. Ideje megbocsátanunk ma­ gunknak és szabadlábra helyeznünk magunkat.

Egy idősebb asszony valamelyik szemináriumomon, határtalan lelkifurdalást érzett középkorú fia miatt. Ő volt egyetlen gyermeke, s nagyon visszahúzódóvá ne­ velte. Az asszony abban tartotta magát bűnösnek, hogy annak idején túl ridegen bánt a fiával. Én azzal nyug­ tattam, hogy ő akkor bizonyára a legjobb belátása sze­ rint cselekedett. A fiú őt választotta ki anyjának, mielőtt idejött volna, úgyhogy lelke mélyén tudta, mit cselek­ szik. Mondtam az asszonynak, hogy csak az erejét for­ gácsolja szét azzal, hogy bűntudatot érez egy olyan do­ log miatt, amin már úgysem változtathat. Az asszony felsóhajtott: „Úgy szégyellem magam, amiért ilyen lett a fiam! Sajnálom, hogy rossz anya voltam."

Az asszony tényleg csak az energiáját pazarolta, hi­ szen a fián ezzel nem segített, sőt mi több, saját magán sem. A bűntudat súlyos teher, kisebbségi érzést támaszt az emberekben.

Azt tanácsoltam az asszonynak, hogy valahányszor megszólal a lelkiismerete, próbálja ezzel elcsitítani: „Nem, nem szeretnék többé így érezni. Kész vagyok szeretni saját magamat. Elfogadom a fiamat olyannak, amilyen." Ha ezt rendszeresen elmondja, idővel meg­ szabadul nyomasztó terhétől.

Még ha nem is tudjuk, miként szeressük magunkat, már az a tény, hogy készek vagyunk erre, óriási lépésnek számít. Nem érdemes ragaszkodnunk a régi beidegződé­ sekhez. A lecke lényege mindig ez: szeresd önmagadat.

Az asszonynak nem az volt a feladata, hogy meggyó­ gyítsa a fiát, hanem az, hogy szeresse önmagát. A fiú is azért jött e világra, hogy önmagát szeresse. Az anyja nem tehette meg ezt helyette, ahogy ő sem az anyja helyett.

A hivatalosan működő egyházak kifinomult eszközök­ kel oltják az emberekbe gyarlóságuk és bűnösségük tu­ datát. Merev előírásokkal tartják kordában híveiket, fő­ ként, amikor azok még fiatalok. Viszont már nem va­ gyunk kisgyerekek, s nem muszáj engedelmesen beállnunk a sorba. Felnőtt emberek vagyunk, akik képesek eldönteni, miben akarnak hinni. A bennünk lakozó gyermek ugyan bűnösnek érzi magát, de van bennünk egy felnőtt is, aki másra oktathatja a kisebbet.

Ha elfojtod érzéseidet, régi sérelmeket dédelgetsz, rombolást végzel magadban. Szeresd magadat annyira, hogy szabad utat engedj érzéseidnek. Hagyd, hogy ér­ zéseid a felszínre törjenek. Lehet, hogy napokig fogsz sírni, vagy pokoli dühös leszel. Elképzelhető, hogy sok régi dolgon kell átrágnod magad. Javaslom, folyamodj megerősítésekhez, amelyek megkönnyítik, egyenlete­ sebbé és kellemesebbé teszik a munkát. íme néhány példa: • „Könnyedén föladom a régi negatív beidegződéseket."

• „Jólesik változtatnom."

• „ Utam sima és zökkenésmentes."

• ,A múltnak nincs hatalma fölöttem. "

Ne ítéld el érzéseidet. Ettől azok még mélyebbre szo­ rulnak. Ha nehéz helyzetbe kerülsz, súlyos válságon mész át, jelentsd ki, hogy biztonságban vagy, hogy kész vagy érezni. A pozitív érzések jóváhagyása kedvező vál­ tozásokhoz vezet.

HATODIK FEJEZET

ÉRZÉSEINK KINYILVÁNÍTÁSA

Egy tragikus esemény életünk legje­ lentősebb élményévé válhat, amenynyiben lelki gyarapodásunk eszközét látjuk benne.

A harag alkotóenergiává fordítása Egyszer-másszor mindenkit elragad az indulat. A harag őszinte érzelmi megnyilvánulás. Ha nem juttatjuk kife­ jezésre, nem dolgozzuk ki magunkból haragunkat, be­ lül munkál tovább, a testünkben, s rendszerint valami­ lyen betegséggé vagy rend-ellenességgé fajul.

A haraggal úgy vagyunk, akár a becsmérléssel: rend­ szerint ugyanazokon a dolgokon kapjuk föl a vizet, újra és újra. Amikor haragszunk, és úgy érezzük, nincs jo­ gunk azt kimutatni, dühünket magunkba fojtjuk, amitől sértődötté, keserűvé, vagy lehangolttá válunk. Ezért jó, ha azonnal megéljük haragunkat, amint az felmerül.

Számos veszélytelen módja van a harag levezetésé­ nek. Az egyik leghatékonyabb módszer, ha őszintén el­ beszélgetünk azzal, akire dühösek vagyunk, és mintegy kibeszéljük magunkból a felgyülemlett indulatokat.

Mondjuk meg az illetőnek: „Haragszom rád, mert ."

Amikor legszívesebben rákiáltanánk valakire, ez annak jele, hogy a harag már régóta gyülemlik ben­ nünk. Ez gyakran azért van, mert nem merünk nyíltan beszélni a másik emberrel. Ezért a második legjobb

módszer haragunk föloldására, ha tükörképünkhöz in­ tézzük a szavakat.

Keress egy nyugodt helyet, ahol biztonságban tudod magad, és senki sem háborgathat. A tükör előtt állva, nézz saját szemedbe. Ha ezt képtelen vagy megtenni, összpontosíts a szádra vagy az orrodra. Figyeld maga­ dat és/vagy azt a személyt, aki szerinted méltatlanul bánt veled. Idézd föl azt a pillanatot, amikor mérges let­ tél, és hagyd, hogy elöntsön a harag. Magyarázd el az il­ letőnek, mi váltotta ki haragod. Add ki magadból az in­ dulatokat. Mondj valami hasonlót: • „Haragszom rád, m e r t .

• „Megbántottál azzal, hogy .

• „Nagyon félek, mert te.

" " "

Engedj szabad utat az érzéseidnek. Ha testedet szét­ veti a düh, fogj néhány párnát, és kezdd csapkodni őket. Ne fogd vissza magad, már így is túl sokáig uralkod­ tál érzéseiden. Szükségtelen bűntudatot vagy szégyent érezned. Hiszen érzéseink cselekvésben megnyilvánuló gondolatok. Meghatározott céllal jöttek létre, s ha ha­ gyod őket távozni elmédből és testedből, ezzel helyet csinálsz más, sokkal pozitívabb élményeknek.

Miután kellőképp kidühöngted magad, minden erőd­ del azon légy, hogy megbocsáss haragosodnak vagy ha­ ragosaidnak. A megbocsátás szabadságod záloga, első­ sorban önmagadért teszed. Ha nem tudsz megbocsáta­ ni valakinek, akkor az egész gyakorlat negatív megerő­ sítésként működik, és nem segíti elő gyógyulásodat. A régi indulatok feloldása és öncélú felidézése két külön­ böző dolog. Mondhatsz valami hasonlót: „Nos, ezen már túl vagyunk. Mindez már a múlté.

Nem helyeslem, amit tettél, azonban megértem,

hogy akkor legjobb tudásod és belátásod szerint cse­ lekedtél. Ezért megbocsátok. Föloldozlak és elbocsá­ talak. Szabad vagy és szabad vagyok. " Talán többször meg kell ismételned a fenti gyakorlatot, mire maradéktalanul megszabadulsz haragodtól. Lehet hogy egy, az is, hogy több konfliktust kell tisztáznod magadban. Tedd azt, ami számodra a legmegfelelőbb.

A harag levezetésére léteznek más módszerek is. Beleüvölthetünk egy vánkosba, rugdoshatunk párnákat, ököllel verhetjük az ágyat vagy egy homokzsákot. írha­ tunk gyűlölködő levelet, amit aztán elégetünk. Sikoltha­ tunk az autónkban fölhúzott ablakok mögött. Teniszez­ hetünk, vagy a golfpályán üthetjük el sorra a labdákat.

Tornázhatunk, úszhatunk, vagy többször körbefuthat­ juk a háztömböt. Érzéseinket ki is írhatjuk vagy rajzol­ hatjuk magunkból, ügyetlenebb kezünket használva az alkotás az érzelmek fölszabadításának természetes folyamata.

Szemináriumomon egy férfi elmesélte, hogy beállí­ totta a konyhai órát, amikor először sikoltozott a párná­ ba. Tíz percet adott magának apja miatt érzett frusztrá­ ciói és haragja kitombolására. Már öt perc elteltével ki­ merült, és fél percenként nézett rá az órára, de még mindig nem telt le az ideje. Én annak idején az ágyat csapkodtam ököllel, és na­ gyokat kiabáltam. Ezt most már nem tehetem, mert ku­ tyáim megijednek, azt hiszik, rájuk haragszom. Inkább az autómban sikítok, vagy ások egy nagy lyukat a kert­ ben.

Amint látod, indulatainkat alkotóenergiává fordíthat­ juk. A benned rekedt indulatok kiadásához használd

tested erejét is - ennek azonban mindig veszélytelen formáját válaszd. Ne légy durva, ne tégy kárt sem ma­ gadban, sem másokban. Ne felejtsd el kikérni Maga­ sabbrendű Éned tanácsát sem. Haragodnak mindig van egy mélyebb oka, s ha magadba mersz nézni, ezt meg is találod. Gyógyulásod lényegesen felgyorsul, ha elmél­ kedsz, és elképzeled, amint haragod szabadon elhagyja testedet. Irányítsd a másik ember felé szereteted gyó­ gyító sugarát, és képzeld el, amint az föloldja a köztetek bármilyen okból támadt diszharmóniát. Akarj jó vi­ szonyban lenni másokkal. A harag amit érzel, talán an­ nak figyelmeztető jele, hogy rosszul alakítod kapcsola­ taidat. A hibát fölismerve, rögtön korrigálhatod.

Nagyon sokan számolnak be nekem arról, mennyivel boldogabbak, amióta sikerült föladniuk egy másik sze­ mély ellen irányuló haragjukat. Mintha súlyos tehertől szabadultak volna. Egyik növendékemnek csak kemény küzdelem árán sikerült ezt megtennie. Bár tisztában volt saját érzéseivel, mégsem tudta kinyilvánítani azokat.

Miután leküzdötte gátlásait, rúgott, sikoltozott, anyját és alkoholista lányát mindennek elmondta. Végre letehette a vállára nehezedő terhet. Aztán, amikor meglátogatta a lánya, nem győzte őt ölelgetni. Szeretet foglalta el benne azt a helyet, ahol addig keserű harag fészkelt.

Talán te is azok közé tartozol, akik idejük jó részében bosszankodnak. Más szóval az indulatok szenvedély rabja vagy. Valami történik, ami kihoz a sodrodból. Va­ lami más történik, és megint mérges leszel. Aztán az esemény megismétlődik, te pedig tovább hergeled ma­ gad. Meg sem próbálsz lehiggadni. A lázadás e különös formája nagyon gyerekes - képtelen vagy elviselni, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzelted. Nem ár­ tana megkérdezned magadtól:

• „Miért jó nekem, ha folyton haragszom?"

• „Miért bonyolódom mindig olyan helyzetekbe, me­ lyeken mérgelődhetek?"

• „Ez az egyetlen módja a lét elviselésének?"

• „Tényleg ezt akarom?"

• „Kit büntetek ezzel, vagy kinek próbálok kedvezni?"

• „Miért ragadok meg ebben az állapotban?"

• „Milyen téveszme okozza ezeketa frusztrációkat?"

• „Mely megnyilvánulásaim késztetik arra a többieket, hogy bosszantsanak?"

Egyszóval: miért gondolod, hogy csak erőszakkal jut­ tathatod érvényre akaratodat? Nem állítom, hogy so­ sem érik az embert igazságtalanságok, hogy sosincs jo­ ga haragot érezni. Azonban a tartós harag, ha befészke­ li magát a testbe, kikezdi az egészséget.

Figyeld meg, mi foglalkoztat a legtöbbet. Ülj a tükör elé tíz percre, és nézd magad. Kérdezd meg: „Ki vagy te?

Mi az, amit akarsz? Mi okoz örömöt neked? Hogyan tehetnélek boldoggá?" Ideje, hogy másként cselekedj. Tárj föl magadban új térségeket, ahová szeretet, hit és öröm költözhet.

Az emberek gyakran húzzák fel magukat autózás köz­ ben. Szerintük mindig a másik vezet hanyagul. Én már jó pár éve leszoktam arról, hogy izgassam magam, amiért valaki képtelen betartani a közlekedési szabályokat.

Azóta így állok hozzá a vezetéshez: először is, amikor be­ szállok, az autót szeretettel töltöm meg. Majd tudato­ sítom magamban, hogy kivétel nélkül nagyszerű, rutinos és vidám sofőrökkel akadok össze az úton. Amerre én megyek, ott mindenki jól vezet. Meggyőződésemnek és pozitív elvárásaimnak köszönhetően bárhová autózom, csak elvétve találkozom tehetségtelen sofőrrel. Ők azt boldogítják, aki magából kikelve ordít, és az öklét rázza.

Autód önmagad meghosszabbítása, ahogy e világban minden és mindenki az, ezért viseld gondját szeretettel, és sugározz szeretetet mindazok felé, akik veled együtt az utcákat és országutakat járják. Én autónk részeit tes­ tünk részeihez hasonlítanám.

Például egyik női munkatársam helyzetét „kilátásta­ lannak" érezte, ha a jövőre gondolt, csak ürességet lá­ tott, s nem tudta, mit várjon az élettől. Egyik reggel arra ébredt, hogy a szélvédőjét valaki bezúzta. Egy férfi is­ merősöm pedig azt állította, hogy „megfeneklett" az élete. Egyáltalán nem haladt semerre. Aztán defektet ka­ pott, és most már tényleg egy helyben kellett maradnia.

Tudom, így első hallásra talán butaságnak tűnik amit mondok, de azért elgondolkodtató, hogy mindketten az autójukkal kapcsolatos fogalmakkal jellemezték lelkiál­ lapotukat. A „kilátástalanság" arra utal, hogy valaki nem látja maga előtt az utat. A szélvédő találó metafora, ahogy a „megfeneklés" is jó példa a defektre. Ha legkö­ zelebb történik valami az autóddal, próbáld meg kita­ lálni, vajon mit jelképez az elromlott alkatrész, majd nézd meg, mennyiben van köze ennek akkori hangula­ todhoz. Nem tartom kizártnak, hogy meg fogsz lepődni.

Már készülök írni egy könyvecskét Gyógyítsd meg az autódat címmel.

Volt idő, amikor az emberek nem látták be test és el­ me kapcsolatát. Most elérkezett az ideje annak, hogy továbbszélesítve látókörünket, immár fölfogjuk a gépel­ me párhuzamot is. Életünk minden helyzetéből valami újat tanulunk, valamennyi eseményét a javunkra fordít­ hatjuk.

Nincs semmi különös vagy egyedi a haragban. Senki sem ússza meg anélkül, hogy néha ne bosszankodna. A lényeg az, hogy ismerjük föl annak mélyebb értelmét,

és a belőle fakadó energiát fordítsuk egészséges irány­ ba. Ha megbetegszel, ne légy dühös emiatt. Ne nehez­ telj testedre, inkább bánj vele gyöngéden, és bocsáss meg magadnak. Aki betegeket gondoz, annak magára is több gondot kell fordítania. Ha ezt elmulasztja, azzal sokat árt önmagának, barátainak és családjának, mert könnyen elfásulhat. Tégy valamit azért is, hogy érzéseid szabadon megnyilvánulhassanak. Ha egyszer meg­ tanulod kiaknázni a haragban rejlő erőket, és fejlődésed szolgálatába állítani azokat, hihetelen fordulatot vesz az életed.

A neheztelés sokféle betegséget támaszt A neheztelés hosszú idő óta dédelgetett harag. Az a leg­ nagyobb baj a nehezteléssel, hogy befészkeli magát a testbe, rendszerint annak egy adott pontjára, ott idővel erjedni kezd, fokról fokra elemészti a testet, és gyakran daganatokat és rákos sejtelváltozásokat produkál. Ép­ pen ezért, ha elfojtjuk a haragot, és hagyjuk, hogy be­ egye magát a testünkbe, azzal aláássuk egészségünket.

Tehát, ideje megszabadulnunk a bennünk rekedt indu­ latoktól.

Sokan olyan családban nőttünk fel, ahol az érzelmek kimutatása nem volt szokás. Szüleink nem tűrték, hogy dühöngjünk. Különösen a nőket nevelték arra, hogy a harag elítélendő dolog. Haragudni főbenjáró bűnnek számított, ez egyedül szüleink kiváltsága volt. így hát kénytelen-kelletlen megtanultuk haragunkat lenyelni, ahelyett, hogy kiadtuk volna. Azonban most már senki sem kényszerít erre. Csupán megszokásból tesszük.

A kagylóba bekerül egy homokszem, és az állat kalcit­ ból von köré rétegeket, mígnem szépséges gyöngy válik belőle. Hasonlóan, előszedjük sérelmeinket, és kitartó­ an dédelgetjük azokat, folyton föltesszük a régi lemezt.

Ha azt akarjuk, hogy lelki sebeink begyógyuljanak, ha nem akarjuk, hogy tovább fájjanak, ne tépjük föl min­ dig őket.

A méhciszták és -daganatok kialakulásának egyik oka az általam „Méltatlanul bánt velem" szindrómának ne­ vezett jelenség. A nemi szervek az emberi test legférfia­ sabb vagy legnőiesebb részét, magát a férfiasságot vagy nőiséget jelképezik. Amikor az embereket lelki megráz­ kódtatás éri, rendszerint partnerkapcsolataikban, azt mindig e területek egyikén raktározzák el. A nők ezt leg­ nőiesebb testrészükre, női nemi szervük tájékára vo­ natkoztatják, és addig dédelgetik a sérelmet, amíg az cisztává vagy daganattá alakul.

Mivel a neheztelés már mélyen gyökerezik bennünk, le­ hetséges, hogy csak kemény munkával sikerül eloszlat­ nunk. Egy asszonytól kaptam levelet, aki már harmadik rákos daganatával küszködött. Még mindig nem tette magát túl a régi sérelmeken, így folyton újabb dagana­ tot hívott létre a testében. Kényelmesen érezte magát a sértett áldozat szerepében. Egyszerűbb volt alávetnie magát egy újabb műtétnek, mint a megbocsátáson dol­ goznia. Jobb lett volna, ha a kettőt egyszerre csinálja. Az orvosok ügyesen kimetszik a beteg sejteket, de a daga­ nat kiújulásának egyedül a beteg veheti elejét.

Néha inkább meghalnánk, semmint beidegződésein­ ken változtassunk. Meg is halunk. Sok ember inkább a halált választaná, minthogy megszokott ételeiről le­ mondjon. Meg is halnak. Elszomorító, ha ez olyasvala­ kivel esik meg, aki közel áll hozzánk, és mi tudjuk, mi­ lyen lehetőségei lettek volna.

Határozzunk bárhogy, döntéseink a javunkra válnak, nem tehetünk szemrehányást magunknak, még akkor sem, ha elhagyjuk a földet. Idővel mindnyájan távo-

zunk, s meg fogjuk találni a módját, ha elérkezik, ha itt az ideje. Értelmetlenül ostorozzuk magunkat a kudarcokért vagy ballépésekért. Fölöslegesen érzünk bűntudatot.

Nincs kit hibáztatni. Senki sem hibázott. Azért jöttünk ide, hogy bizonyos leckéket megtanuljunk, és belső erőnkre mindig támaszkodhatunk. Magasabbrendű Énünk ismeri földi küldetésünk célját, és tudja, mit kell tanulnunk ahhoz, hogy lelki fejlődésünk útján előbbre juthassunk. Nincsen helytelen út, csak az út van. A vi­ lágmindenség örök utazói vagyunk, életeink végtelen sorban követik egymást. Amit nem sikerül megtanul­ nunk jelen életünkben, majd elsajátítjuk egy következő­ ben.

Az érzelmek elfojtása depresszióhoz vezet A depresszió magunkba fojtott harag. A harag attól még nem szűnik meg, hogy jogtalannak tartjuk. Talán úgy ér­ zed, nem szabadna dühösnek lenned szüleidre, életed társára, munkaadódra vagy legjobb barátodra. Mégis haragszol. Az érzés elhatalmasodik rajtad, s idővel bús­ komorrá tesz. Manapság túl sok ember szenved depreszsziótól, nemegyszer huzamos ideig. Mikor a lehangolt­ ság krónikus lelkiállapottá fajul, már nagyon nehéz visszafordulni. A helyzet ilyenkor annyira kilátástalan­ nak tűnik, hogy a legmechanikusabb cselekvés is erőfe­ szítésbe kerül.

Lehetsz bármilyen széplélek, az edényt, amelyből et­ tél, azért el kell mosogatnod. Nem hagyhatod, hogy a mosogató piszkos edénytől roskadozzon, mondván: „Én lelki beállítottságú vagyok." Így van ez érzéseinkkel is: ha tiszta fejjel akarsz gondolkodni, akkor szabadítsd meg tudatodat a tisztátalan gondolatoktól.

Ennek egyik leghatékonyabb módja, ha haragod egy

részét szabadon kiéled, hogy felszabadulhass a belső nyomás alól. Ma már vannak terapeuták, akik a harag föloldására specializálódtak. Egy vagy két foglalkozás egy ilyen szakemberrel, nagyon gyümölcsöző lehet.

Szerintem hetente egyszer mindenkinek jól meg kéne csapkodnia az ágyat, akár dühösnek érzi magát, akár nem. Létezik néhány terápia, amely arra ösztönzi az embert, hogy teljesen adja át magát haragjának. Úgy vélem, az érzelmi folyamat ezáltal egészségtelenül el­ húzódhat. A harag, akár a többi hirtelen kitörő indulat, mindössze néhány percig tart. A csecsemők nagyon gyorsan váltják hangulataikat. Csupán a racionális érté­ kelés késztethet bennünket arra, hogy rögzítsük és el­ fojtsuk az érzelmekét.

Elisabeth Kübler-Ross rendhagyó gyakorlatot vezetett be foglalkozásain, amelyet externalizációnak nevez.

Megkéri a résztvevőket, hogy vegyenek kezükbe egy da­ rab gumitömlőt és néhány lejárt telefonkönyvet, és ver­ jék őket teljes erőből, így hozva felszínre valamennyi in­ dulatukat.

Amikor kiadod dühödet, nem kell leplezned zavaro­ dat, ez természetes, pláne ha a harag nyílt kifejezése el­ lenkezik családod szokásaival. Első alkalommal még kí­ nos lehet, de ha belejössz, élvezni fogod, és teljesen megkönnyebbülsz. Az ég nem fog lesujtani rád, mert mérges vagy. Ha már egy keveset fölszabadítottál a régi indulatokból, képes leszel helyzetedet új fényben látni, s új megoldásokat találni.

Ha valaki nem tud megbirkózni a lehangoltsággal, egy jó táplálkozástudományi szakértő irányítása mellett érdemes étrendje megtisztításával is próbálkoznia. Ez­ által sokat javulhat lelki és elmebeli állapota. A lelki ke­ délybetegek gyakran igen szegényesen táplálkoznak, ami tovább súlyosbítja a problémát. A magunkhoz vett tápláléknak feltétlenül testünk javát kell szolgálnia.

Testünk kémiai háztartásában gyakran lép föl egyen-

súlyzavar is, és a szervezetbe juttatott egyes gyógysze­ rek ezt csak fokozzák.

A rebirthing egy másik nagyszerű eljárás az érzések fölszabadítására, mivel az ész számára megfoghatatlan.

Ha még sosem volt részed a rebirthing-élményben, azt ajánlom, próbáld ki. Sokak esetében bizonyult már ha­ tékonynak. Különleges légzéstechnika révén kerülnek felszínre a régi dolgok, hogy pozitív úton tudd föladni azokat. A módszer egyes képviselői megerősítéseidet is­ mételtetik veled, miközben megéled újjászületésedet.

Aztán itt vannak a testet célzó technikák, mint az Ida Rolf által kifejlesztett mély kötőszöveti masszázs: a rolfing/vagy a Heller-féle módszer és a trager. Mindhá­ rom kiváló eszköze a test energiaáramlását akadályozó gátak föloldásának. A különböző eljárások minden egyén esetében eltérően működnek. Egy módszer bevál­ hat az egyiknél, ugyanakkor kudarcot vallhat a másik­ nál. Csak úgy találhatunk rá a számunkra leghatéko­ nyabb módszerre, ha közülük mind többet kipróbá­ lunk. Érdemes benézni egy-két könyvesboltba is, s kivá­ lasztani néhány munkát a különböző alternatív terápi­ ákról. A natúra-boltokban kifüggesztett faliújságok az épp esedékes programokról és tanfolyamokról tájékoz­ tatnak. Ha a diák tanulásra kész, mindjárt felbukkan a tanár is.

A félelem a bizalom hiányának jele Bolygónkon eluralkodott a félelem. Naponta számolnak be a hírek a háborúk, gyilkosságok, kapzsiság alakját öl­ tő félelemről. Azért félünk, mert hibádzik az önbizal­ munk, s így nem bízunk az életben sem. Nem bízunk a Magasabb Gondviselésben, ezért úgy érezzük, mindent az anyagi világ szintjéről kell irányítanunk. Mivel pedig

életünkben mindent nem vonhatunk ellenőrzésünk alá, félni kezdünk.

Akkor tanulunk meg bízni, amikor készek vagyunk le­ küzdeni félelmeinket, és vakon bízni. Bízni belső erőnk­ ben, amely az Egyetemes Intelligenciával áll összekötte­ tésben. Bízni abban, ami láthatatlan, ahelyett hogy csu­ pán az érzékszerveinkkel fölfogható anyagi világban bíz­ nánk. Nem állítom, hogy nem teszünk semmit, de hittel sokkal könnyebben élhetjük le életünket. Ha visszaemlékszel arra, amit korábban mondtam, hiszem, hogy mindaz, amit tudnom kell, feltárul előttem. Bízom a Magasabb Gondviselésben, még ha elmémmel nem is befolyásolhatok mindent, ami körülöttem történik.

Amikor félelemmel teli gondolat merül fel benned, az mindig védelmedet szolgálja. Javaslom, szólj így a féle­ lemhez: „Tudom, hogy meg akarsz védeni. Nagyra be­ csüllek, amiért segíteni akarsz nekem. Köszönöm." Légy hálás neki; azért jött létre, hogy vigyázzon rád. Amikor testedet veszély fenyegeti, adrenalinszinted ugrás­ szerűen megemelkedik, hogy cselekvésre serkentsen.

Hasonló szerep hárul a félelem képzetére elmédben.

Vizsgáld meg félelmeidet, és vedd észre, hogy nem vagy velük azonos. Tekintsd úgy a félelmet, mintha ké­ peket szemlélnél a mozivásznon. Amit a vásznon látsz, valójában nincsen ott. A mozgó képek csupán egy film tünékeny, sebesen változó kockái. Félelmeink éppen olyan gyorsan jönnek és mennek, mint azok a képek, ha­ csak nem ragaszkodunk görcsösen hozzájuk.

A félelem behatárolja elménket. Az emberek félnek a betegségtől, otthonuk elvesztésétől, és még számos do­ logtól. A harag védőmechanizmussá alakult félelem.

Bár megóv, mégis sokkal nagyobb biztonságot adna, ha

megerősítések segítségével fölhagynánk a destruktív fantáziálással, és a félelmet önmagunk szeretetének szolgálatába állítanánk. Ismétlem, semmi sem jön kí­ vülről. Mindannak középpontjában, ami életünkben végbemegy, mi állunk. Minden belül van - valamennyi élményünk, valamennyi kapcsolatunk a magunkban őrzött mintát tükrözi.

A félelem a szeretet ellenlábasa. Minél inkább készek vagyunk szeretni és bízni abban, aki vagyunk, annál erősebben vonzzuk magunkhoz ezeket a pozitív értéke­ ket. Amikor kicsúszik a talaj a lábunk alól, és rettegünk, szomorkodunk, aggódunk vagy gyűlöljük magunkat, minden rosszra fordul az életünkben. Sorra romlanak el a dolgok. Mintha sosem lenne vége.

Nos, ugyanez történik, amikor igazán szeretjük ön­ magunkat. A szerencse pártfogásába vesz, „zöld utat" kapunk, a sikerek szinte az ölünkbe hullnak. Az élet bő­ kezűen osztja ajándékait - az apró csodáktól a legnagyobbakig. Fölkelünk reggel, és egész nap simán megy minden.

Szeresd önmagadat, hogy gondját viselhesd magad­ nak. Tégy meg mindent annak érdekében, hogy lelked, tested és elméd erősödhessen. Fordulj belső erődhöz.

Alakíts ki mély lelki kapcsolatot önmagaddal, és odaa­ dóan ápold azt.

Ha félsz vagy elbátortalanodsz, összpontosíts a légzé­ sedre. Amikor megijedünk, gyakran visszatartjuk léleg­ zetünket. A légzés fölszabadítja belső erődet. Kiegyene­ síti gerincedet. Kitágítja mellkasod, és teret ad szíved­ nek a növekedéshez. Ha szabadon lélegzel, fokozatosan szétfeszíted belső korlátaidat, és megnyílsz a világnak.

Kitárulsz, ahelyett hogy összehúzódnál. Szereteted sza­ badon áramlik. Mondd: „Egy vagyok azzal az Erővel, amely létrehozott. Biztonságban vagyok. Világomban minden rendben van."

Káros szenvedélyeink elhagyása Félelmeinket elsősorban rossz szokások álarca mögé bújtatjuk. Az ajzószerek eltompítják érzelmeinket, így megkímélnek a fájdalomtól. Azonban a kémiai izgató­ szereken kívül számos egyéb függőség létezik. Itt van például, amit én séma-függőségnek nevezek - bizonyos szokásokat veszünk fel, hogy ne kelljen saját életünk­ ben jelen lennünk. Ha nem akarunk szembenézni az előttünk álló problémával, vagy nem akarunk ott lenni ahol vagyunk, egy beidegződéssel határoljuk el magun­ kat saját valóságunktól. Így válnak egyesek az evés vagy valamilyen káros szenvedély rabjává. Az alkoholisták­ nak lehet veleszületett hajlamuk az ivásra, de mindig az egyén határoz úgy, hogy megmarad állapotában. Gyak­ ran, amikor örökölt hajlamról beszélünk, valójában ar­ ról van szó, hogy a gyermek átvette szülei módszereit a félelem álcázására.

Mások érzelmi függőségekbe menekülnek. Nem ne­ héz rászokni arra, hogy hibát keressünk másokban.

Bármi történik, mindig van kit hibáztatni. „Az egész mi­ attuk van, ők tették ezt velem."

Aztán itt van a fizetetlen számlák rabjainak népes tá­ bora. Ők betegesen vonzódnak az anyagi gondokhoz; mindent elkövetnek, hogy folyton nyakig ússzanak az adósságban. Ez egyáltalán nincs összefüggésben azzal, mennyi pénzük van.

Az ember függhet mások ellenszenvétől is. Bárhová megy, mindig olyanokkal akad össze, akik elutasítják.

Csukott szemmel is megtalálja őket. Bár a kívülről jött elutasítás mindig önmagunk elutasításának eredmé­ nye. Ha nem utasítod el saját magad, mások sem fogjak ezt tenni, de ha mégis megtörténne, téged nem fog za­ varni. Kérdezd meg magadtól: „Vajon mit nem fogadok el magamban?"

Sokaknak a betegség köti le minden figyelmét. Ők

mindig elkapnak valamit, vagy azon aggódnak, hogy megbetegszenek. Mintha a ,A Soros Hónap Betegsége Klubjának" tagjai lennének.

Ha mindenáron függeni akarunk, miért nem válunk önmagunk szeretetének rabjaivá? Rászokhatunk a pozi­ tív megerősítések gyakorlására, vagy valamire, ami elő­ nyös számunkra.

Kényszeres evés Rengeteg levelet kapok olyanoktól, akik fölös kilóikkal folytatnak küzdelmet. Belefognak egy diétába, két-há­ rom hétig kitartanak, de aztán mindig leállnak. Bűnös­ nek érzik magukat, amiért egyetlen fogyókúrát sem ké­ pesek végigcsinálni, s ahelyett, hogy fölismernék, azt tették, ami tellett tőlük adott helyzetben, haragszanak magukra, és bűntudatot éreznek. Aztán, hogy büntes­ sék magukat, hiszen a bűn mindig büntetés után kiált, elmennek egy étterembe, és bekebeleznek egy halom olyan ételt, amely árt a testüknek. Ha fölismernék, hogy az alatt a két hét alatt, amíg a speciális étrendet követ­ ték, nagyszerűen bántak a testükkel, és fölhagynának az önmarcangolással, végre kitörhetnének rossz szokásuk csapdájából. Ezt is elkezdhetnék mondogatni: „Gon­ dom volt a súlyommal, most...", és a beidegződés idővel ellenkezőjére fordulna. Egyébként fölösleges túlzottan az étkezés kérdésére koncentrálni, mert a probléma ko­ rántsem ebből ered.

A mértéktelen evés a fokozott biztonságvágy jele. Amikor bizonytalannak vagy veszélyesnek érezzük hely­ zetünket, a biztonság egy rétegével párnázzuk körbe magunkat. A túlsúlynak az ételhez semmi köze. A leg­ több ember egész életében haragszik magára kövérsége miatt. Micsoda energiapocsékolás! Ehelyett észre kelle­ ne venniük, hogy életükben zajlik valami, ami bizony-

talanná és nyugtalanná teszi őket. Ez lehet munkájuk, házastársuk, nemiségük, de az életük is általában. Ha kövér vagy, tedd félre egy időre a táplálkozás/túlsúly kérdését, és dolgozz azon a beidegződésen, amely ezt súgja: „Védelemre van szükségem, mert veszélyben va­ gyok."

Bámulatra méltó, ahogy sejtjeink gondolati beidegző­ déseinkre reagálnak. Amikor már nincs szükség véde­ lemre, vagy amint kezdjük biztonságban érezni magun­ kat, a zsírpárnák szinte maguktól eltűnnek. Már maga­ mon is megfigyeltem, hogy amikor gyengének és kiszol­ gáltatottnak érzem magam, egy kicsit mindig meg­ hízom. Amikor életem eseményei fölgyorsulnak, nekem pedig lépést kell tartanom velük, százfelé aprózva erő­ met, úgy érzem, oltalomra van szükségem, egyfajta biz­ tonságra. Ilyenkor ezt mondom magamnak: „Nos, Louise, ideje, hogy a biztonságon dolgozzunk. Szeret­ ném, ha biztonságban tudnád magad, minden a legna­ gyobb rendben, képes vagy mindezt elvégezni, minde­ nütt ott tudsz lenni, könnyedén teljesíted az előtted álló feladatokat, hiszen biztonságban vagy, és én szeretlek."

A túlsúly csupán belső félelmeink kivetülése. Amikor a tükörbe pillantasz, és egy kövér alak bámul rád vissza, gondolj arra, hogy régi gondolkodásmódod eredmé­ nyét látod. Amikor változtatni kezdesz gondolkodáso­ don, egyben elülteted a magot, amellyel egész jövődet megalapozod. Amilyennek ma képzeled magad, olyan lesz jövőbeli új alakod. A súlyfölösleg föladásáról írott legjobb könyvek egyike Sondra Ray The OnlyDiet There Is /Az egyetlen megbízható diéta/ című munkája. A szerző részletesen beszámol arról, miként nyerhetjük vissza eredeti testsúlyunkat, ha tartózkodunk a káros gondolatoktól.

Önsegélyező csoportok Az önsegélyező csoportok a társadalmi érintkezés legú­ jabb alakulatai. Én ezt egy nagyon pozitív kezdeménye­ zésnek látom. Ezek a programok óriási jelentőséggel bírnak. Emberek hasonló gondokkal összejönnek, nem azért, hogy jól kipanaszkodják magukat, hanem hogy együttes erővel tegyék túl magukat a nehézségeken, és emeljék életük minőségét. Ma már nehezen találunk olyan problémát, melynek orvoslására ne létezne lega­ lább egy ilyen közösség. Többségük szerepel a telefon­ könyv borítóján Közösségi Szolgáltatások címszó alatt.

Mindenki talál köztük egyet, amelyhez szívesen csatla­ kozna. Emellett az egyházak is szerveznek csoportos összejöveteleket.

Szívem szerint azt ajánlanám, hogy menj be lakóhe­ lyed biocentrumába, és nézd meg a faliújságon kifüg­ gesztett programajánlatot. Ha komolyan változtatni akarsz életeden, biztos megtalálod a módját.

Az érzések belső irányadóink Ha bizonytalan családi háttér áll mögöttünk, megtanul­ juk kerülni a konfliktusokat, amikor csak lehetséges, s ennek eredményeképpen megtagadjuk saját érzésein­ ket. Gyakran nem bízunk abban, hogy mások kielégít­ hetik igényeinket, ezért még csak nem is kérünk segít­ séget. Szentül hisszük, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy egyedül is eligazodjunk. Csakhogy nem tudunk össz­ hangban maradni saját érzéseinkkel. Érzéseink biztosít­ ják a kapcsolatot önmagunkkal, másokkal és a körülöt­ tünk levő világgal, mindig ezek jelzik számunkra, mi az, ami jól működik életünkben, s mi az, ami nem. Ha el­ nyomjuk őket, problémáink csak összetettebbé válnak, És könnyen megbetegszünk. Amit érzel, azt meg is tu-

dod gyógyítani. Ha nem veszel tudomást arról, mi megy végbe benned, nem fogod tudni, hol kezdd a gyógyító­ munkát.

Másrészt, úgy látszik, közülünk sokan bűntudatban, féltékenységben, rettegésben vagy bánatban élik le éle­ tüket. Olyan rossz szokásokat veszünk fel, amelyek ál­ landósítják problémáinkat, bár azt állítjuk, ezektől meg akarunk szabadulni. Ha örökké mérges, szomorú, ijedt vagy irigy vagy, és nem próbálod kideríteni, mi húzódik érzéseid hátterében, csak még dühösebb, rosszkedvűbb, rémültebb stb. leszel. Ha lemondunk az áldozat szerepéről, képessé válunk visszavenni erőnket. Kész­ nek kell lennünk megtanulni a leckét, hogy a probléma megszűnhessen.

Ha bízunk az életben és a Mindenséghez fűző lelki kapocsban, föl tudjuk oldani indulatainkat és félelme­ inket, amint azok felmerülnek. Bízhatunk az életben, tudva, hogy minden az isteni rend szerint történik a megfelelő helyen és időben.

HETEDIK FEJEZET

FÖLÜLEMELKEDÉS A FÁJDALMON Messze többek vagyunk testünknél és személyiségünknél. Lelkünk mindig gyönyörű és szeretetre méltó, külsőnk bárhogy változzék is.

A halálfájdalom Csodálatos dolog bizakodónak lenni. Ugyanígy csodá­ latos kifejezni, amit érzünk. A természet érzésekkel ajándékozott meg, hogy átsegítsen bizonyos helyzete­ ken, s ha megtagadod ezeket, csak még több fájdalmat okozol magadnak. Emlékezz, a halál nem kudarc. Min­ denki meghal, ez is hozzátartozik az élethez.

Amikor meghal egy szeretted, legalább egy évig gyá­ szolod. Szánd magadra ezt az időt. Nehéz ilyenkor látni, amint az évszakok váltakoznak, magányban tölteni az ünnepnapokat - a szerelmesek napját, születésnapodat, évfordulótokat, a karácsonyt..., ezért légy nagyon gyön­ géd magadhoz, és add át magad a bánatnak. Nincsenek előírások, ne állíts föl magadnak szabályokat te sem.

Nem baj, ha dühös vagy és elveszted önuralmadat, amikor meghal valakid. Nem színlelhetsz jókedvet. Ki kell adnod magadból az érzéseket. Zokogj csak. Nézz a tükörbe, és sikíts: „Ez nem igazság!" Ismétlem, adj ki magadból mindent, mert ha valami bennreked, könnyen kikezdi egészségedet. Vigyáznod kell magadra, amennyire csak lehet, s tudom, ez ilyenkor nem könynyű.

Azok számára, akik aids-es betegekkel foglalkoznak, a gyász időszaka sosem zárul le. Ez éppen olyan, mint há­ ború idején. A lélekre és idegrendszerre akkora nyomás nehezedik, amellyel képtelen megbirkózni. Sokszor for­ dulok én is legkedvesebb barátaimhoz, és nekik öntöm ki a szívem, amikor az egész már kibírhatatlan. Anyám halálát sokkal könnyebben viseltem. Kilencvenegy éve­ sen, békében távozott. Bár szomorkodtam, nem érez­ tem tehetetlen haragot a sors igazságtalansága vagy az idő végessége miatt. A háborúk és járványok értelmet­ lensége mindig keserű lázadást vált ki az emberből.

Bár a szomorúság nem múlik el egyik napról a másikra, az ember olykor túlságosan elhagyja magát. Ha még évek múltán is bánkódsz, ez már nem természetes. Meg kell bocsátanod, föl kell oldoznod a másikat és önma­ gadat. Ne feledd, halottainkat nem veszítjük el, mivel sohasem birtokoltuk őket.

Ha nehezedre esik elengedni, számtalan dolgot te­ hetsz. Mindenekelőtt javaslom, végezz meditációs gya­ korlatokat az elhunyttal. Bármit is gondolt vagy tett, amíg élt, amint távozott a földről, a fátyol föllebbent, s neki belátása nyílott az életre. Már híján van azon félel­ meknek és hiedelmeknek, amelyek itt még korlátozták.

Ha sokat szomorkodsz, ő bizonyára azt mondja neked, ne aggódj, mert minden rendben. Meditációidban kérd meg őt arra, hogy segítsen túljutnod ezen az időszakon, és mondd meg neki, hogy szereted.

Ne ítéld el magad, amiért elhanyagoltad ezt a sze­ mélyt, vagy nem tettél meg érte mindent, amíg itt volt.

Ez csak bűntudattal tetézi fájdalmadat. Egyesek a gyászban keresnek menedéket teendőik elől. Mások legszívesebben azonnal követnék a megboldogultat.

Néhányunkat pedig egy olyan személy halála, akit is­ mertünk és szerettünk, saját elmúlásunk fenyegető tu­ datára ébreszt.

Most fokozottan figyelj magadra, hogy végbemehes­ sen belső tisztulásod. Egy szeretett személy halála min­ dig keserűséggel tölti el az embert. Add át magad a fáj­ dalomnak. El kell jutnod arra a pontra, amikor már elég elég erőt érzel magadban ahhoz, hogy megéld a fájdal­ mat. Ha két-három napig sírsz, a bánat és lelkifurdalás jó része eloszlik. Ha támaszra van szükséged, keress egy terapeutát vagy csoportot, akik visszaadják biztonságo­ dat, és segítenek föloldani az indulatokat. De mondo­ gathatsz ilyen megerősítéseket is: „Szeretlek és elbocsá­ talak. Szabad vagy és szabad vagyok."

Egy asszonynak valamelyik csoportomban nagy nehézsé­ get okozott föladnia súlyos beteg nagynénje felé táplált haragját. Rettegett attól, hogy nénje itthagyja őt, mielőtt tisztázhatták volna kapcsolatukat Páciensem túl zavaro­ dottnak érezte magát ahhoz, hogy elbeszélgessen idős ro­ konával. Én azt tanácsoltam neki, forduljon szakem­ berhez, mert az ő irányításával apránként a probléma mélyére hatolhat. Amikor egyedül már nem boldogulunk, tartozunk magunknak annyival, hogy segítséget kérjünk.

Számos terapeuta járatos az ilyen és hasonló problé­ mák orvoslásában. Nem kell évekig kezeltetned magad, csak amíg túljutsz a holtponton. Léteznek gyászolók tá­ mogatására alakult csoportok is. Hasznos lehet csatla­ koznod egy ilyen közösséghez, mert átsegít a nehéz idő­ szakon.

A fájdalom természetrajza Sokunk éveken át él együtt enyhítetlen fájdalmával. Ez lehet életünk egy kis sötét pontja, viszont el is hatalma­ sodhat rajtunk. De mi is a fájdalom? Többségünk egyet­ ért abban, hogy ez egy olyan valami, amitől szívesen megszabadulnánk. Nézzük hát, mit tudhatunk meg a fájdalomból. Honnan ered? Mire hivatott felhívni a fi­ gyelmünket?

Az értelmező szótár definíciója alapján a fájdalom „a test sérülése vagy működésében beállt zavar következ­ tében fellépő kellemetlen vagy lesújtó érzet." Valamint: „lelki illetve érzelmi szenvedés vagy gyötrelem". Mivel a fájdalom mind lelki, mind szervi rend-ellenességből fa­ kadhat, nyilvánvaló, hogy elme és test egyaránt fogé­ kony a fájdalomra.

A minap két kislányt láttam játszani a parkban, és olyan esetnek lehettem tanúja, amely kiválóan illusztrál­ ja fenti állításomat. Az egyik csöppség fölemelte kezét, hogy játékosan rácsapjon barátnője karjára, de még mi­ előtt hozzáért volna, az fájdalmasan felkiáltott: „Jaj!" Miért jajgattál - kérdezte emez csodálkozva -, hiszen még csak meg sem legyintettelek. Mire a másik menten rávágta: „Hát, mert tudtam, hogy fájni fog." Ebben az esetben a lelki fájdalom megelőzte a várható testi fájdal­ mat.

A fájdalom számtalan formában jut el hozzánk. Balese­ tet szenvedünk. Megvágjuk az ujjunkat. Elesünk, és lehorzsolódik a bőrünk. Megütjük magunkat. Megbeteg­ szünk. Nyugtalanul alszunk. Megfenyegetnek. Össze­ szorul a gyomrunk. Elzsibbad a karunk vagy lábunk.

Egyszer éktelenül fáj, máskor csak egy kicsit, minden­ esetre érzékeljük a fájdalom jelenlétét. Az esetek több-

ségében ez jelzés számunkra. Az üzenet olykor félreért­ hetetlen. Ha egész héten ég a gyomrunk, de a hétvégén már kutya bajunk, ez utalhat arra, hogy állást kéne vál­ toztatnunk. No és, ki ne lenne tisztában azzal, miért ér­ zi magát olyan pocsékul egy átdorbézolt éjszaka után?

Bármi legyen is az üzenet, jusson eszünkbe, hogy az emberi test csodálatosan megszerkesztett gépezet.

Mindig figyelmeztet a bajra, feltéve, ha készek vagyunk meghallgatni. Sajnos sokan nem veszik a fáradságot, nem szakítanak időt arra, hogy testükre figyeljenek.

Testünk tulajdonképpen csak „végső esetben" folya­ modik a fájdalomhoz, hogy jelezze, valami nincs rend­ jén az életünkben. A helyzet most már tarthatatlan. A test törekszik az optimális egészségre, függetlenül attól, mi milyen életmódot folytatunk. Bár, amennyiben szél­ sőségesen elhanyagoljuk testünk érdekeit, nagy mér­ tékben hozzájárulunk a rend-ellenességek kialakulásá­ hoz.

Amikor első ízben jelentkezik a fájdalom, mit is szok­ tunk tenni? Rendszerint a gyógyszeres szekrényhez vagy a patikába rohanunk, és beveszünk egy tablettát.

Gyakorlatilag így szólunk a testünkhöz: „Hallgass, nem vagyok kíváncsi a fecsegésedre!" A fájdalom ekkor alábbhagy, de nemsokára ismét fellép, ezúttal erélyeseb­ ben. Így hát elvánszorgunk az orvoshoz injekcióra, vagy föliratni egy receptet, esetleg valami mással próbálko­ zunk. De van egy pont, amikor már muszáj magunkra figyelnünk, mert lehet, hogy valamilyen rend-ellenesség fejlődött ki bennünk. Egyesek még ekkor is tehetet­ len áldozatként hagyják folyni az eseményeket, mások viszont megijednek, és végre hajlandók lépni. Ez így van rendjén. Különböző módszerekkel tanulunk.

Talán az is elég, ha egyszer jól kialussza magát az em­ ber, esetleg nem megy el szórakozni minden áldott es­ te, vagy nem hajszolja magát agyon a munkájával. Fi­ gyeljünk oda végre a testünkre, mert az jól akar lenni.

Testünk egészségre vágyik, és ezért mi is sokat tehe­ tünk.

Amikor rossz a közérzetem, vagy fáj valamim, először is próbálom megnyugtatni magam. Bízom abban, hogy magasabbrendű erőm tudatja velem, mit kell másként csinálnom, hogy visszaálljon egész-ségem. Ezekben a csendes percekben egy gyönyörű, kedvenc virágaimtól pompázó rétet szoktam magam köré képzelni. Érzem a szellő édes illatát és melegét, amint lágyan simogatja arcomat. Igyekszem ellazítani testem valamennyi iz­ mát.

Amikor már teljesen lazának érzem magam, egysze­ rűen megkérdezem belső bölcsességemet: „Mivel járu­ lok hozzá ehhez a problémához? Mi az, amit tudnom kell? Életem mely területei szorulnak változásra?"Aztán nyugodtan várok a válaszokra. Ha nem is kapok mind­ járt feleletet, biztos vagyok abban, hogy hamarosan rá­ jövök a megoldásra. Tudom, hogy bármin kell is változ­ tatnom, az javamat szolgálja, és biztonságomat semmi sem fenyegeti, bármivel kell is szembenéznem.

Olykor kételyek támadnak az emberben a váltást ille­ tően. „Hogyan fogok ezután élni? Mi lesz a gyerekekkel?

Hogyan fogom kifizetni a számláimat?" Bízzál abban, hogy magasabbrendű erőd hűségesen mutatja az utat egy gazdag és fájdalommentes lét felé.

Ezenkívül azt tanácsolom, egyszerre csak egy dolgot tűzz magad elé. Lao-Ce ezt mondta: „Az ezer mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik. "Lépésről lépésre ha­ ladva jelentős eredményeket érhet el az ember. Ha már elszántad magad, ne feledd, hogy a fájdalom nem fel­ tétlen múlik el egyik pillanatról a másikra, bár ez is elő­ fordulhat. Időbe tellett, míg felszínre tört, ezért eltart­ hat egy darabig, mire tényleg nem lesz már rá szüksé-

ged. Légy türelmes magadhoz. Ne hasonlítgasd fejlődé­ sedet valaki máséhoz. A magad nemében páratlan vagy, így módszereid is egyediek. Bízzál Magasabbrendű Énedben, hogy fölszabadulhass a testi és lelki szenvedés alól.

A megbocsátás kulcs a szabadsághoz Gyakran kérdem meg a betegeimet: „Azt szeretné, hogy igaza legyen, vagy inkább boldog lenne?" Felfogásunk alapján mindnyájan véleményt formálunk arról, kinek volt igaza és ki tévedett, s módot találunk arra is, hogy megvédjük saját álláspontunkat. Meg akarunk büntetni másokat, amiért méltatlanul bántak velünk, bár már csak mi tartjuk számon a sérelmeket, tesszük föl mindig ugyanazt a lemezt. Ostobaság büntetni magunkat a je­ lenben, csak azért, mert valaki egykor megbántott.

Ahhoz, hogy elengedhessük a multat, késznek kell lennünk megbocsátani, még ha nem is tudjuk, miként tegyük azt. A megbocsátás annyit tesz, mint föladni régi sérelmeinket, és egyszerűen annyiban hagyni a dolgot.

Az engesztelhetetlenség állapota egyedül bennünket kisebbít.

Függetlenül attól, a lelkiség mely útját választottad, rendszerint azt fogod tapasztalni, hogy megbocsátani mindig felemelő érzés, de főként betegség idején az. Amikor betegek vagyunk, feltétlenül el kell tűnődnünk, vajon ki az, aki megbocsátásunkra vár. És akire a legin­ kább neheztelünk, mindenekelőtt annak kell megbocsátanunk. Ha nem bocsátunk meg valakinek, ezzel ko­ rántsem az illetőt bántjuk, hanem saját magunkat. Ez már nem az ő gondja, hanem a miénk.

Ha föl akarod oldani fájdalmad és haragod, önma­ gadnak kell megbocsátanod, nem valaki másnak. Erő­ sítsd meg magadban, hogy teljes szívedből kész vagy mindenkinek megbocsátani: „Kész vagyok fölszabadul­ ni a múlt súlyos terhe alól. Kész vagyok megbocsátani mindazoknak, akik valaha megbántottak, s megbocsá­ tani saját magamnak, amiért kegyetlen voltam mások­ hoz. " Ha bárki eszedbe jut, aki valaha is igazságtalan volt hozzád, áldd meg szeretettel, és bocsásd őt szaba­ don. Aztán felejtsd el, ami történt. Én sem tartanék itt, ha nem bocsátottam volna meg azoknak, akik egykor megbántottak. Nem akarom ma­ gamat büntetni azért, amit ők tettek velem annak ide­ jén. Nem állítom, hogy ez könnyű. Mindenesetre elju­ tottam odáig, hogy tárgyilagosan tekintsek vissza a múltra, és kijelentsem: „Na igen, ez is megesett velem."

Azóta minden megváltozott. Az embereknek megbo­ csátottam, de viselkedésüket most is elítélem.

Ha úgy érzed, kifosztottak, jegyezd meg jól: senki sem veheti el tőled, ami jog szerint megillet. Ha a tiéd, vissza is fog kerülni hozzád, amikor elérkezik az ideje. Ha va­ lamit sosem kapsz vissza, azt nem neked szánták. Ezt el kell fogadnod, és élned tovább.

Ha meg akarsz szabadulni, nem áltathatod tovább magad, fölül kell emelkedned kicsinyes önzéseden. Amikor a sarokban duzzogsz sértetten, az a magateheteüen személy vagy, akit minden ereje elhagyott. Hogy visszanyerhesd erődet, a magad lábára kell állnod és vállalnod a felelősséget.

Állj meg egy percre, hunyd le a szemed, és képzelj ma­ gad elé egy tiszta vizű patakot. Most fogd a régi fájó em­ léket, a sérelmet és az engesztelhetetlenséggel együtt hajítsd a patakba. Nézd, amint elnyeli és magával so-

dorja a víz, amíg teljesen feloldódik és semmivé lesz.

Folyamodj sűrűn ehhez a gyakorlathoz.

A részvét és gyógyulás ideje ez. Szállj magadba, és vedd fel a kapcsolatot azon részeddel, amely ismeri gyógyulásod titkát. Hihetetlen adottságaid vannak. Tárj föl magadban új mélységeket, hogy rejtett képességeid­ re találhass. S nem csupán azért, hogy kúráld a rend-ellenességet, inkább azért, hogy lényed valamennyi szint­ jén meggyógyítsd magad. Hogy egésszé tedd magad a szó legmélyebb értelmében. Hogy hiánytalanul elfo­ gadd önmagadat, s azokat az élményeket, amelyekben ez idáig részed volt, és fölismerd, hogy ezek nélkül éle­ ted nem lenne teljes.

Szeretem Emánuel Könyvét. Találtam benne egy be­ kezdést, amely igen mély üzenetet hordoz.

A következő kérdést teszik fel Emánuelnek: „Hogyan élhetjük át a fájdalmas pillanatokat anél­ kül, hogy elkeserednénk?"

Mire Emánuel ezt feleli: „Azáltal, hogy leckeként s nem büntetésként fogjuk fel őket. Bízzatok az életben, testvéreim. Bármilyen messzire sodorjon is az élet, ezt az utat meg kell ten­ netek. Azért jöttetek, hogy a megismerés hatalmas térségeit bejárva rátaláljatok az igazságra, s észreve­ gyétek, miként ferdítettétek el azt. Ekkor már nyu­ godt szívvel térhettek vissza otthonotokba, lelketek tűzhelyéhez, megújhodva és bölcsebbé válva. " Bárcsak megértenénk, hogy úgynevezett problémá­ ink a fejlődés és megújulás lehetőségét hozzák el szá­ munkra, s szinte kivétel nélkül mi hívtuk létre azokat! A mi dolgunk abban áll, hogy változtassunk gondolkodá­ sunkon, készek legyünk a neheztelés föladására, készek legyünk megbocsátani.

III. RÉSZ

ÖNMAGUNK SZERETETE

Emlékszel arra az időre, amikor utoljára s z e r e l m e s voltál? A szíved csordultig telt.

C s o d á l a t o s é r z é s volt. Ugyanezt é l e d át, amikor saját magadat s z e r e t e d , csakhogy t e sosem távozol.

Ha e g y s z e r m e g s z e r e t t e d magadat, e z a z é r z é s é l e t e d végéig kísér, e z é r t önmagaddal kell k i é p í t e n e d a l e g b e n s ő s é g e s e b b kapcsolatot.

NYOLCADIK FEJEZET

MIKÉNT SZERESSÜK ÖNMAGUNKAT? Amikor megbocsátasz és elengedsz, nemcsak a válladra nehezedő teher­ től szabadulsz, de megnyílik előtted az önszeretet útja.

Mindazoknak, akik már régóta önmaguk szeretetének kiteljesítésén fáradoznak, s azoknak, akik ezt csak most kezdik, szeretnék feltárni néhány módszert, hogy ráve­ zessem őket, miként tanulhatják meg szeretni önmagu­ kat. Módszereimet az én Tíz Lépésemnek neveztem el, s az évek során már több ezer embernek küldtem róluk listát.

Aki szereti önmagát, olyan kalandban részesül, mint­ ha csak repülni tanulna. Hát nem lenne remek, ha mindnyájan rendelkeznénk ezzel a csodálatos képes­ séggel? Szerintem fölemelő élmény lenne! Kezdjük hát szeretni önmagunkat most!

Sokunk életét nemegyszer az önbecsülés hiánya ke­ seríti meg. Nagyon nehéz szeretni önmagunkat, mivel jellemünk nem mentes az úgynevezett hibáktól, ezek ismeretében pedig már nem tudjuk hiánytalanul elfo­ gadni magunkat. Önmagunk szeretetét rendszerint fel­ tételekhez kötjük, így amikor kapcsolatba kerülünk má­ sokkal, őket sem tudjuk feltétel nélkül szeretni. Mind­ nyájan hallottunk már arról, hogy mindaddig senkit sem szerethetünk, amíg nem szeretjük önmagunkat.

Most már látjuk az akadályokat, amelyeket magunk elé gördítettünk. De hogyan lépjünk tovább?

Tíz út önmagad szeretetéhez 1. Az első és egyben legfontosabb dolog, hogy ne becs­ méreld magad. Az ötödik fejezetben már szóltam az önkritika veszélyeiről. Ha elhitetjük magunkkal, hogy jók vagyunk, bármi történjék is, könnyen tudunk vál­ toztatni az életünkön. Akkor ütközünk a legtöbb nehéz­ ségbe, amikor hibát keresünk magunkban. Mindnyájan változunk - kivétel nélkül valamennyien. Minden nap egy új nap, s mi kicsit mindig másként csináljuk a dol­ gokat, mint előző nap tettük. Erőnk azon képességünk­ ben rejlik, hogy tudunk alkalmazkodni: együtt alaku­ lunk és változunk a folyton megújuló élettel.

Akik kiskorukban nem kapnak elég szeretetet, gyakran túlérzékennyé válnak, s hajlamosak arra, hogy könyör­ telenül bírálják magukat. Ők feszültségben és szorongás­ ban nőttek fel. Szüleik ellentmondásos viselkedéséből erre következtettek: „Valami nem stimmel velem." Idézd fel egy pillanatra azokat a szavakat, amelyekkel korholni szoktad magad. Íme néhány a leggyakoribb terminusok közül: hülye, rossz fiú, rossz kislány, semmirekellő, for­ rófejű, buta, csúnya, hitvány, hanyag, aljas, és így tovább.

Te is hasonló szavakkal szoktad jellemezni magad? Óriási szükség van arra, hogy fölépítsük és megerősít­ sük magunkban értékességünk tudatát, mert ha alábe­ csüljük képességeinket, egy életre szerencsétlenné teszszük magunkat. Betegségeket és fájdalmat támasztunk testünkben; mindig azt a dolgot halogatjuk, ami elő­ nyünkre válna; helytelenül táplálkozunk, iszunk, és túl sok gyógyszert szedünk.

Mindnyájunknak vannak sebezhető pontjai, hiszen emberi lények vagyunk. Ne próbáljunk úgy tenni, mint­ ha tökéletesek lennénk. A mindenben megfelelés kény­ szere roppant terhet ró ránk, és meggátol abban, hogy észrevegyük életünk gyógyulásra szoruló területeit. Ehelyett fedezzük föl egyéniségünket, sajátos vonásain-

kat, és becsüljük magunkat azon tulajdonságainkért, amelyek megkülönböztetnek másoktól. Mindnyájunkra egyedi szerep hárul e földön, s ha kritikus szemmel te­ kintjük magunkat, kiesünk a nekünk szánt szerepből.

2. Föl kell hagynunk önmagunk riogatásával is. So­ kunkat ijesztő gondolatok tartanak rettegésben, és sö­ tétebbnek látjuk a dolgokat, mint amilyenek. A jelen­ téktelen apróságokból is hatalmas gondot csinálunk.

Pedig szörnyű úgy élni, hogy valaki mindig a legroszszabbra számít.

Sokan már lefekvéskor azon morfondíroznak, milyen rémségek fognak velük történni másnap. Ők pontosan azt teszik, amit az a kisgyerek, aki szörnyeket képzel az ágya alá, aztán rettegni kezd. Ezek után nem csoda, hogy álmatlanul forgolódnak. Fölriadva rémálmaink­ ból, anyánkat vagy apánkat szólítottuk, hogy nyugtas­ son meg. Most, felnőttként, képesek vagyunk arra, hogy megnyugtassuk magunkat.

A beteg emberek gyakran fantáziálnak. Rögtön a leg­ rosszabbat képzelik, vagy máris saját temetésüket tervez­ getik. Teljesen elhagyják magukat, és föladják a reményt.

Kapcsolatainkban is könnyen a destruktív képzelődés hibájába esünk. Valaki elmarad mellőlünk, s mi azon­ nal arra gondolunk, hogy nem vagyunk szeretetre mél­ tók, és már soha többé nem lesz senkink. Elhagyatott­ nak és mellőzöttnek érezzük magunkat.

Az állásunkkal szintén ez a helyzet. Egy kolléga elej­ tett megjegyzéséből arra következtetünk, hogy ki fog­ nak rúgni. Bénító gondolatokkal tömjük tele az agyun­ kat. Pedig ezek a szorongást kiváltó gondolatok negatív megerősítésként működnek.

Ha azt tapasztalod, hogy folyton egy negatív képzet vagy szorongató helyzet jár a fejedben, helyettesítsd azt egy számodra kellemes képpel. Lehet ez egy szép táj, a naplemente, virágok, egy sportág, bármi, amit szeretsz.

Valahányszor félelmet kezdesz táplálni magadban, e kép segítségével tereld el azt. Mondd magadnak: „Nem, nem kínzom magam ezzel többet. A naplementére, ró­ zsákra, Párizsra, jachtokra, vízesésekre gondolok." Ha ezt rendszeresen megteszed, rossz szokásod végül el­ marad. De ebben is kitartónak kell lenned.

3. A következő feltétel: légy gyöngéd, kedves és türel­ mes magadhoz. Oren Arnold szellemesen így fogalma­ zott: „Édes Istenem - adj nekem türelmet. De most azon­ nal!" A türelem igen hatékony eszköz. Többségünk azért szenved, mert elvárná, hogy kívánságai késedelem nélkül teljesüljenek. Mindent azonnal akarunk. Nincs türelmünk kivárni a dolgokat. Ingerültté válunk, ha sor­ ba kell állnunk, vagy forgalmi dugóba kerülünk. Vala­ mennyi választ, az összes „nyalánkságot" most rögtön akarjuk. Sajnos túl gyakran tesszük mások életét szerencsétienné saját türelmetlenségünkkel. A türelmet­ lenség ellenszegülés a tanulásnak. Anélkül akarjuk megkapni a válaszokat, hogy megtanulnánk a leckét, vagy megtennénk a szükséges lépéseket.

Gondolj elmédre, mint egy kertre. A kertet először mindig fölveti a gaz, a szemét. Talán a te kertedet is az öngyűlölet tüskebokrai, a kétségbeesés, harag és aggó­ dás kavicsai borítják. A félelem nevű öreg fát épp ideje lenne megmetszeni. Ha mindezt elrendezted, és a talaj is jó állapotban van, most már kiültetheted az öröm és jólét magvait vagy apró palántáit. A nap melegével érle­ li, te pedig gondosan locsolod, trágyázod és szeretettel figyeled növényeidet.

Kezdetben látszólag nemigen történik semmi. Te mégsem hagyod abba, kitartóan gondozod kertedet. Ha türelmes vagy, a növények kihajtanak, majd virágba borulnak. Elméddel ugyanez a helyzet: kiválasztod a gondolatokat, amelyeket ápolni akarsz, s ha van elég türel­ med, azok kiteljesednek, és megteremtik beteljesedett vágyaid virágzó kertjét.

Mindnyájan hibázunk Rendjén való hibázni, amíg tanul az ember. Mint már mondtam, sokakat vert meg a sors maximaiizmussal.

Nem adnak esélyt maguknak arra, hogy bármit is meg­ tanuljanak, mert ha nem megy tökéletesen az első né­ hány percben, rögtön alkalmatlannak ítélik magukat.

Bármit akarsz is megtanulni, az időbe telik. Amikor belekezdesz valamibe, rendszerint kellemetlenül érzed magad. Hogy lásd, mire akarok kilyukadni, hagyd abba az olvasást, és csapd össze a tenyeredet. Ezt nem lehet jól vagy rosszul csinálni. Csapd össze a kezed, és nézd meg, melyik hüvelykujjad van fölül. Most pedig nyisd szét a kezed, majd csapd össze újra, de ezúttal a másik ujjad legyen fölül. Ez bizonyára furcsának, szokatlan­ nak, sőt talán hibásnak tűnik. Csapd össze a tenyeredet az első, a második, majd megint az első módon, és tartsd így. Milyen érzés? Már nem olyan furcsa, nem olyan esetlen. Kezded megszokni. Talán mindkétféle­ képp meg tudod most már tanulni.

Ugyanez a helyzet, amikor új módszerrel próbálko­ zunk. Mivel idegen tőlünk, rögtön megszóljuk. Pedig egy kis gyakorlással megszokottá és természetessé vál­ hat. Nem fogjuk megszeretni magunkat egyik napról a másikra, de mindennap egy kicsit jobban szerethetjük magunkat. Naponta egy kicsit több szeretettel fordu­ lunk magunkhoz, s két vagy három hónap elteltével szeretetünk kiteljesedik.

Tehát hibák nélkül nem léphetünk előre. Ők meste­ reink, tőlük tanulunk. Ne büntesd magad, amiért hi­ báztál. Ha kész vagy leszűrni a tanulságot és okulni a hibádból, akkor maradéktalanul fejlődésed szolgálatá­ ba állíthatod.

Néhányan már ugyancsak régóta fáradoznak szemé­ lyiségük megújításán, és el sem tudják képzelni, miért vannak még mindig visszatérő problémáik. Tudásunkat kitartó munkával kell megszilárdítanunk, nem adhatjuk

föl, legyintve: „Á, ennek így semmi értelme." Amikor új módszerekkel ismerkedünk, türelmesnek és megértő­ nek kell lennünk magunkhoz. Gondolj csak vissza a kert-hasonlatra. Ha fölüti fejét a gaz, tépd ki, amilyen gyorsan csak tudod.

4. Muszáj megtanulnunk gyöngéden bánni elménkkel.

Ne gyűlöljük magunkat, amiért negatív gondolataink vannak. Fölfoghatjuk úgy is, hogy azok inkább fölemel­ nek, semmint visszadobnának. Nem kell hibáztatnunk magunkat negatív élményeinkért sem. Ezekből az él­ ményekből gyűjthetjük a legtöbb tapasztalatot. Akkor bánunk jól magunkkal, ha nem hibáztatjuk, kárhoztat­ juk, büntetjük és gyötörjük magunkat.

A relaxáció szintén segíthet. Ez belső erőnk kiaknázásának elengedhetetlen feltétele, mert ha feszültek és ré­ mültek vagyunk, meggátoljuk energiánk szabad áramlását. Elég naponta néhány percet szánnunk testünk és elménk elernyesztésére és fölfrissítésére. Bármelyik pillanatban vehetsz néhány mély lélegzetet, lehunyhatod szemed, és föloldhatod a fölgyülemlett feszültséget. Amint kilélegzel, összpontosíts, és halkan mondd magad­ nak: „Szeretlek. Minden rendben. "Meglátod, máris sokkal nyugodtabb leszel. Így tudatosítod magadban, hogy nem kell örökös feszültségben és rettegésben élned.

Meditálj naponta Azt is javaslom, hogy csöndesítsd le elmédet, és figyel belső bölcsességedre. Bár a nyugati világ a meditáció valami misztikus és nehezen elsajátítható dolognak te kinti, ez egyike a legősibb és legegyszerűbb eljárásoknak. Nem kell mást tennünk, mint ellazulni, és olya szavakat ismételgetnünk halkan, mint szeretet, béke vagy bármely, számunkra jelentéssel bíró fogalom.

ősi OM hangot rendszeresen alkalmazom foglalkozá­ saimon, igen jó eredménnyel. Még ezeket is mondogat­ hatjuk: Szeretem önmagamat, vagy: Megbocsátok ma­ gamnak, vagy: Bocsánatot nyerek. Aztán füleljünk egy ideig.

Néhányan azt hiszik, hogy meditáció közben ki kell kapcsolniuk gondolataikat. Valójában nem tudjuk meg­ állítani elménket, viszont gondolatainkat lelassíthatjuk, és hagyhatjuk, hogy elússzanak. Egyesek papírral és tol­ lal kezükben ülnek le meditálni, és sorra lejegyzik nega­ tív gondolataikat, mert így könnyebben eloszlathatják azokat. Ha el tudjuk érni, hogy tárgyilagosan szemléljük gondolatainkat - „Nos, ebbe a gondolatba félelem és kevés harag vegyül, most a szeretetre gondolok, ez pe­ dig egy baljós gondolat, most az elhagyatottság jutott eszembe, ezt itt öröm szülte" -, és nem tulajdonítunk nekik különösebb jelentőséget, akkor bölcsen kezdünk élni határtalan erőnkkel.

A meditációhoz nem kell speciális hely, és könnyen szokásoddá teheted. Általa juthatsz el a lényed legmé­ lyén szunnyadó erőhöz. Így léphetsz kapcsolatba önmagaddal és belső bölcsességeddel. Sokféleképp medi­ tálhatsz. Ismerek olyanokat, akik kocogás vagy séta közben érik el ezt az elmélyült állapotot. Tehát ne szé­ gyelld, bárhogy is csinálod. Én legszívesebben térdre vágom magam a kertben, és a földben turkálok. Szá­ momra ez az elmélyedés legtökéletesebb módja.

Optimista vizualizáció A vizualizáció szintén nagyon fontos, és számos techni­ kája létezik. Dr. Carl Simonton Getting Well Again (Is­ mét jól lenni) című könyvében egy sereg vizualizációs technikát ajánl rákos betegeknek, és ezek sokaknál igen jól beválnak.

Vizualizáció során tiszta, pozitív képet festünk elvárá­ sainkról, így fokozva megerősítéseink hatékonyságát. So­ kan írtak már nekem a képi megjelenítés azon formáiról, amelyeket megerősítéseikkel együtt alkalmaznak. Amikor vizualizációhoz folyamodunk, ügyelnünk kell arra, hogy a megjelenített képek összhangban legyenek egyéniségünkkel. Ellenkező esetben hatástalanok.

Például egy rákos asszony elképzelte, amint sejtjeinek mentőserege rátámad a daganatra, és elpusztítja azt. vizualizáció végeztével elbizonytalanodott a gyakorlat helyességét illetően, úgy érezte, az nem használt. Ezért megkérdeztem: „Vannak gyilkos hajlamai?" Személy szerint nem szívesen rendezek képzeletbeli csatákat testemben. Azt tanácsoltam az asszonynak, hogy cserélje föl a jelenetet egy kevésbé erőszakosra. Nekem szimpatikusabbak az olyan képsorok, melyeken a nap melege elolvasztja a beteg sejteket, vagy egy mágus el tünteti őket a varázspálcájával. Amikor beteg voltam sokszor elképzeltem, amint hűs, tiszta víz járja át testemet, és kimossa a rend-ellenes sejteket. Olyan képeket kell alkalmaznunk, amelyek nem sértenek bennünket tudatalattink szintjén.

Ha beteg van a családodban vagy szűk környezeted ben, nagyon helytelenül cselekszel, amikor érezteted ezzel a személlyel, hogy beteg. Lásd őt egészségesnek Küldj felé pozitív rezgéseket. Ám arra is gondolj, hogy gyógyulása egyedül tőle függ. Ma már sok nagyszerű magnókazetta kapható irányított vizualizációs és meditációs gyakorlatokkal, melyekkel megajándékozhatod őt, hogy átsegítsd a folyamaton, ha ő is elég nyitott. Ha pe­ dig elzárkózik segítséged elől, erősítsd őt szereteteddel.

Mindenki képes a megjelenítésre. Amikor otthonunkról beszélünk, egy meghitt estéről álmodozunk, vagy el képzeljük, szívünk szerint mit tennénk azzal, aki meg bántott, ezek mind vizualizációk. Bámulatra méltó, mi re képes az elme.

5. A következő lépés: dicsérd magad. A kritika letöri az önbizalmat, míg a dicséret szárnyakat ad neki. Becsüld saját erődet, lényed isteni részét. Mindnyájan a Határ­ talan Intelligencia megnyilvánulásai vagyunk. Kezdd apró dolgokkal. Mondd magadnak, hogy csodálatos vagy. Ha egyszer megteszed, aztán soha többet, akkor nem lesz hatása. Még ha csak egy-egy percet is szánsz erre, de ne hagyd abba. Hidd el, egyre könnyebb lesz.

Ha legközelebb valami újba, szokatlanba kezdesz, vagy olyasmit tanulsz, amiben még nem vagy járatos, légy megértő magaddal szemben.

Rettenetesen izgultam, amikor első ízben kellett elő­ adnom a New York-i Hittudományi Egyházban. Tisztán emlékszem mindenre. Egy péntek délutáni összejövete­ len történt. A résztvevők cédulára írták kérdéseiket, és kosárba gyűjtve adták át nekem, az előadónak. Én föl­ vittem a kosarat a pódiumra, és sorra megválaszoltam a kérdéseket, valamennyi után bevezetve egy kis gyakor­ latot. Miután befejeztem, lesétáltam az emelvényről, és így szóltam magamhoz: „Louise, fantasztikus voltál így első nekifutásra. Még hat ilyen alkalom, és profi leszel."

Nem korholtam magam e szavakkal: „Jaj, ezt is ki­ felejtetted, azt sem mondtad." Ha ezt tettem volna, olyan félelmeket oltok magamba, amelyek egy életre el­ veszik a kedvemet az egésztől.

Ha már első alkalommal jól lehordom magam, ezt tettem volna másodszor is, míg végül alig mertem volna kiállni. Néhány óra múlva aztán, átgondoltam, min kel­ lene változtatnom, hogy még jobb lehessek. Sosem szóltam le a teljesítményemet. Gondosan ügyeltem ar­ ra, hogy dicsérjem magam, gratuláljak az elért eredmé­ nyekhez. Mire sor került a hatodik előadásra, teljesen belejöttem. Úgy vélem, életünk valamennyi területén

alkalmazhatjuk ezt az eljárást. Még egész sokáig közre­ működtem a gyűléseken. Remek lehetőség volt ez szá­ momra ahhoz, hogy megtanuljak a magam fejével gon-; dolkodni.

Fogadd akkor is kegyesen a jót, ha úgy érzed, nem illet meg. Beszéltem már arról, mennyiben kapcsolódik ér­ demtelenségünk tudata életünk nagyszerű lehetőségei­ nek elhárításához. Ez gátol meg bennünket céljaink elé­ résében. Hogyan is állíthatnánk magunkról bármi jót, ha azt gondoljuk, nem érdemeljük meg, hogy jók le­ gyünk.

Emlékezz vissza, családodban mi számított érdem­ nek. Elég tehetségesnek, rátermettnek, magasnak, csinosnak érezted magad? Miben látod életed értelmét?

Meghatározott céllal jöttél ide, s ez nem az, hogy pár évenként új autót vásárolj magadnak. Mire vagy hajlan­ dó önmagad kielégítése érdekében? Kész vagy megerő­ sítéseket mondogatni, vizualizációs és egyéb gyakorla­ tokat végezni? Hajlandó vagy megbocsátani? Kész vagy elmélyedni? Mekkora szellemi erőfeszítést vagy hajlan­ dó tenni azért, hogy életed megváltozzon és elképze­ léseid szerint alakuljon?

6. Ha szereted önmagad, jót akarsz magadnak. Fordulj barátaidhoz, és engedd, hogy segítsenek. Akkor vagy I gazán erős, ha mersz segítséget kérni, amikor szük­ séged van arra. A magának való, önelégült ember kép­ telen segítséget kérni, mert önfejűsége meggátolja eb­ ben. Ha legközelebb erődet meghaladó problémával kerülsz szembe, ahelyett, hogy mérges lennél magadra, amiért egyedül nem boldogulsz vele, inkább kérj segít­ séget.

Minden városban szerveződnek önsegélyező csopor-

tok, bizonyos esetekben pedig különböző gyógyító és egyházi szervezetekhez is fordulhatsz. Ha nem tudsz választani, alakíts saját csoportot. Nem olyan ördöngös dolog, mint amilyennek vélnéd. Ülj össze két vagy há­ rom barátoddal, akiknek a tiédhez hasonló gondjaik vannak, és állítsatok össze egy rövid programot. Ha sze­ retet tartja össze, kis csoportod növekedni fog. Mágnes­ ként vonzza majd az embereket. Ne aggódj, ha lassan kinövitek megszokott helyeteket. A Világegyetemnek gondja lesz rátok. Ha megakadsz, fordulj bátran iro­ dánkhoz, s mi küldünk neked egy füzetecskét a cso­ portszervezésről. Egymásban igazi támaszra lelhettek.

Én 1985-ben Los Angeles-i lakásom nappalijában alakí­ tottam meg a Hayride-ot hat aids-es férfival. Még nem tudtuk, miként tehetnénk elviselhetőbbé a helyzetet.

Már első nap közöltem a csoporttal, nem fogunk ott ül­ ni magunkba roskadva, a „hát nem borzasztó" játékba merülve, hiszen ezt amúgy is tudjuk. Ahogy csak tudtuk, segítettük egymást. A kapcsolat megmaradt, s szerda esténként a West Hollywood Parkban találkozik az immár kétszáz tagot számláló csoport.

Különleges csoport ez aids-es betegek számára, és mindenkit szeretettel fogadunk. A világ minden tájáról érkeznek hozzánk látogatók, hogy tanulmányozzák a csoport munkáját, s persze azért is, mert köztünk ott­ hon érzik magukat. Ez nemcsak az én érdemem, de va­ lamennyiünké. Mindenki kiveszi részét a munkából.

Meditálunk, és vizualizációs gyakorlatokat végzünk. Ál­ landó összeköttetésben állunk, megosztjuk egymással az alternatív gyógymódokról s az orvostudomány leg­ frissebb kutatási eredményeiről szerzett információkat.

A helyiség egyik végében energiaasztalokat helyeztünk el, ahová lefekhetnek az emberek, a többiek pedig kéz-

rátétellel és imádsággal adják át nekik gyógyító energiá­ jukat. Hittudományi oktatóink rendszeres tanácsadást tartanak. A foglalkozások végén énekelünk és megölel­ jük egymást. Szeretnénk, ha az emberek jobb közérzet­ tel távoznának mint ahogy beléptek, és sokan valóban erőt merítenek e találkozókból, ami napokra visszaadja életkedvüket.

Az önsegélyező csoportok új távlatokat nyitottak az em­ berek közti érintkezésben, és megoldással szolgálnak bonyolult világunk mind összetettebb problémáira. Az „új eszme" számos vallási hitközössége, mint az Egység és a Hittudományi Egyház, rendszeresen szervez heti csoportfoglalkozásokat. A csoportok tevékenységéről a New Age magazinok és újságok tájékoztatnak. A kap­ csolattartás mára már elengedhetetlen. Fölrázza az em­ bert szellemi tespedtségéből, s cselekvésre készteti. Úgy vélem, mindazoknak, akiket hasonló kérdések foglal­ koztatnak, rendszeresen időt kellene szakítaniuk gon­ dolataik kicserélésére.

Amikor embereket közös cél vezérel, feltárják egymás előtt fájdalmukat, zavarodottságukat, haragjukat, vala­ mennyi indulatukat, nem panaszkodni jönnek össze, hanem azért, hogy tudásukat összeadva hatoljanak mé­ lyére problémáiknak, emelkedjenek fölül azokon, és lépjenek tovább.

Ha elég elszánt, fegyelmezett és érzékeny lelkületű vagy, magadban is hatékonyan munkálkodhatsz sze­ mélyiséged formálásán. Amikor egy közösségben te­ szed ugyanezt, sokkal gyorsabban fejlődhetsz, hiszen tanulsz a többiektől. A csoport tagjai egymást tanítják.

Ezért ha megoldatlan problémáid vannak, lehetőleg csatlakozz valamilyen csoporthoz, ahol orvosolhatod őket.

7. Szeresd rossz tulajdonságaidat. Ezek is a te teremt­ ményeid, ahogy mindnyájan Isten teremtményei va­ gyunk. Az Intelligencia, amely létrehozott, nem gyűlöl bennünket, amiért hibázunk, vagy olykor megharag­ szunk gyermekeinkre. Jól tudja, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, és valamennyi teremtményét sze­ reti, ahogy mi is szerethetjük a sajátjainkat. Te is, én is döntöttünk már rosszul, s ha kitartóan büntetjük ezért magunkat, idővel úgy hozzászokunk, hogy nagyon ne­ héz lesz megválnunk tőle, és jobb döntéseket hoznunk.

Ha kitartóan mondogatod : „Gyűlölöm a munkámat.

Gyűlölöm az otthonomat. Gyűlölöm a betegségemet.

Gyűlölöm ezt a kapcsolatot. Gyűlölöm ezt, gyűlölöm azt", életedben nem sok jóban lesz részed.

Bármilyen kellemetlen helyzetben találod is magad, ennek oka van; különben nem sodródtál volna bele. Dr. John Harrison, a Love Your Disease (Szeresd a betegsé­ gedet) című könyv szerzője azt írja, hogy a betegeket nem szabad elítélni, amiért sorozatosan esnek át a mű­ téteken vagy betegségeken. Ezek az emberek csak gra­ tulálhatnak maguknak, amiért belső szükségleteik kie­ légítésének biztos módjára akadtak. Meg kell értsük, hogy bármilyen nehézségünk vagy gondunk támad, mi magunk hívtuk létre azt, hogy bizonyos helyzetekben eligazodjunk. Ezt fölismerve, rálelhetünk igényeink kie­ légítésének jótékony eszközére.

A rákos vagy más súlyos betegeknek olykor annyira nehéz „nemet" mondaniuk egy életükben fontos szere­ pet játszó személynek, hogy tudatalattijuk betegséget támaszt, mert így már joguk van ellenkezni. Ismertem egy asszonyt, aki, miután fölismerte a maga teremtette betegséget, végre szembeszegült apja elvárásaival, és elhatározta, most már csak a saját érdekeit fogja nézni.

Sorra megtagadta apja kéréseit. Míg kezdetben ez ugyancsak nehezére esett, ahogy következetesen kihar­ colta a maga igazát, állapota javulni kezdett.

Bármilyen titkos vágy mozgatja is cselekedeteinket, megtanulhatjuk mesterkedések nélkül kielégíteni azt.

Ezért kell mindig megkérdeznünk magunktól: „Mit nyerek ebből az élményből? Mennyiben gazdagodom általa?" Ezek a kérdések zavarba ejtenek. Mégis, ha mé­ lyen magunkba nézünk, és őszinték vagyunk ma­ gunkhoz, meg fogjuk tudni a választ.

Ami talán a következő lesz: „Ez az egyetlen eset, ami­ kor társam gyöngéd és figyelmes hozzám." Ennek isme­ retében már képesek leszünk pozitívabb módszerekkel is elérni ezt.

A humor egy másik hathatós eszköz - föloldja a fe­ szültséget, és jókedvre derít a nehéz pillanatokban. A Hayride-ban mindig szánunk időt a tréfálkozásra. Néha a „kacagó hölgy" ad műsort. A stílusa magával ragadó, nincs az az ember, akit legalább egyszer ne nevettetne meg. Nem vehetjük folyton komolyan magunkat, a ne­ vetésnek pedig gyógyhatása van. Ha valaki rosszkedvű vagy bánatos, érdemes olyan ismert komikusokat néz­ nie, mint Stan és Pan. Amikor egyéni tanácsadással foglalkoztam, mindig azon voltam, hogy betegeim derűvel tekintsenek problé­ májukra. Ha életünket színpadi előadásként fogjuk fel, amelyben könnyed, drámai és vidám jelenetek válta­ koznak, jobb rálátásunk nyílik a dolgokra, és a gyógyu­ lás útjára lépünk. A humor képessé tesz arra, hogy elvonatkoztassuk magunkat problémáinktól, és a bölcsek higgadtságával szemléljük a történéseket.

8. Viseld gondját a testednek. Tekintsd szép háznak, amely egy darabig otthont ad neked. Az otthonát mindenki szereti, és igyekszik rendben tartani, nemde? Ügyelj hát arra, mit juttatsz a testedbe. Akik a kábító­ szer és alkohol bűvöletében élnek, a menekülés két leg­ népszerűbb útja közül választanak. Ha drogokat szedsz,

attól még nem vagy rossz ember, ez annak jele, hogy még nem találtál jobb megoldást igényeid kielégítésére.

A kábítószer így csalogat: „Gyere, játssz velem, jól fogjuk érezni magunkat." És nem hazudik. Csodála­ tosan föl tud dobni. Viszont eltorzítja világképedet, s ha kezdetben ezt még nem is veszed észre, a végén szörnyű árat kell fizetned. Ha egy darabig drogokon élsz, egészséged rohamosan hanyatlani kezd, s több­ nyire rémesen érzed magad. A drogok kikezdik ellenál­ lóképességedet, minek következtében sokat beteges­ kedsz. Ha rendszeresen használsz kábítószereket, foko­ zatosan a rabjukká válsz, s ekkor már képtelen leszel ki­ deríteni, mi vezetett hozzájuk. A cimboráid rávehettek, hogy kipróbáld őket, de az, hogy narkós lettél, nem az ő hibájuk.

Még nem találkoztam olyan emberrel, aki igazán sze­ rette magát, ugyanakkor kábítószert szedett. Azért for­ dulunk a kábítószerekhez és az alkoholhoz, hogy szaba­ duljunk gyermekkori szorongásainktól, s amikor azok hatása elmúlik, pocsékabbul vagyunk, mint azelőtt. Ek­ korra már bűntudat is gyötör bennünket. Pedig tudhat­ nánk, hogy nem jelent veszélyt elfogadni és megélni érzéseinket. Ha kifejezzük őket, többé nem nyomasz­ tanak.

A mértéktelen evés szeretetünk elrejtésének másik útja.

Táplálék nélkül elpusztulnánk, általa erősödik testünk, újulnak meg sejtjeink. Még ha ismerjük is a helyes táp­ lálkozás alapelveit, egészségtelen étrenddel büntetjük magunkat, és elhízunk.

Az egészségtelenül táplálkozók nemzete lettünk. Évti­ zedeken keresztül a Nagy Amerikai Étrendet követtük, készételek garmadájával tömve tele magunkat. Hagy-

tuk, hogy az élelmiszergyártók reklámfogásaikkal befo­ lyásolják étkezési szokásainkat. Még az orvosi egye­ temek tanmenetében sem szerepel a táplálkozástudo­ mány, csupán azok az orvosok jártasak benne, akik fa­ kultatív tárgyként vették fel. Amit ma jórészt hagyo­ mányos gyógyászatnak tekintünk, gyógyszerek és mű­ téti beavatkozások alkalmazásán alapul, ezért ha többet akarunk tudni a helyes táplálkozásról, nekünk kell utána járnunk a dolgoknak. Ha szeretjük magunkat, odafigyelünk arra, mit nyelünk le, s az milyen hatást gyakorol közérzetünkre.

Ha megebédelsz, s egy óra múlva elálmosodsz, tedd fel magadban: „Mit is ettem?". Talán olyasmit vettél magadhoz, ami akkor éppen ártott a testednek. Figyeld meg, milyen ételek tesznek élénkké, s melyek emész­ tése merít ki, gyengít le. Ezt magad is kikísérletezheted, de fölkereshetsz egy élelmezési szakértőt is, aki kész­ ségesen eligazít.

Ne feledd, ami használ az egyik embernek, nem szükségszerűen tesz jót a másiknak is - minden test más. A makrobiotikus diéta sokaknál nagyszerűen be­ válik. Akárcsak Harvey és Marilyn Diamond Testkontroli programja. Ezek homlokegyenest eltérő fel­ fogások, mégis eredményesek. Nincs két egyforma test, ezért nem esküdhetünk egyetlen módszerre. Minden­ kinek magának kell megtalálnia a számára legkedve­ zőbbet.

Keress magadnak olyan mozgásformát, amelyet élvezel, amely szórakoztat. Bízzál annak hatékonyságában.

Sokan elsősorban azáltal szabnak gátat fejlődésüknek, hogy átveszik a többiek módszereit. Ismétlem, meg kell bocsátanod magadnak, nem szabad többé haraggal és nehezteléssel terhelned testedet, amennyiben váltani

akarsz. Ha gyakorlataidat megerősítésekkel kötöd egy­ be, a testedről és alakodról formált negatív elképzelé­ seket még könnyebben átprogramozhatod.

Olyan időket élünk, amikor a gyógyító eljárások száma egyre sokasodik, s mi a hanghullámokkal történő gyó­ gyítást olyan ősi gyógymódokkal tanuljuk meg össze­ hangolni, mint az Ájurvéda. Régóta tanulmányozom, miként stimulálja a hang agyhullámainkat, gyorsítja a tanulás és gyógyulás folyamatát. Kísérletekkel igazolták, az ember képes orvosolni betegségét azáltal, hogy men­ tális úton átalakítja DNS-ének molekuláris szerkezetét. Úgy vélem, századunk hátralevő éveiben a tudomány még sok olyan felismerésre jut, amely üdvös az egész emberiség számára.

9. Nem győzöm hangsúlyozni a tükör előtt végzett gya­ korlatok fontosságát egy olyan probléma gyökerének feltárásában, ami meggátol abban, hogy szeressük ön­ magunkat. A tükör előtti munkát sokféleképp végez­ hetjük. Nekem például reggel első dolgom a tükörbe nézni, és kijelenteni: „Szeretlek. Mit tehetek ma érted?

Hogyan tehetnélek holdoggá?"Figyel] a belső hangodra, és kövesd utasításait. Kezdetben talán még nem kapsz üzeneteket, mert túlságosan hozzászoktál önmagad dorgálásához, és képtelen vagy szeretettel fordulni ma­ gadhoz.

Ha kellemetlenség ér a nap folyamán, menj oda a tü­ körhöz, és mondd: „Én azért szeretlek. "Az események folyton változnak, de önmagad szeretete változatlan. Ez életed maradandó értéke. Ha valami kellemes dolog történik veled, állj a tükör elé, és mondd: „Köszönöm."

Légy hálás, amiért ilyen csodálatos élményben részesí­ tetted magad.

A tükör előtt meg is bocsáthatsz. Bocsáss meg magad-nak, és bocsáss meg hetsz a tükörben, főleg akkor, ha félsz vele személyesen találkozni. Lezáratlan ügyeket tisztázhatsz így az emberekkel - szüleiddel, főnökeiddel, orvosaiddal, gyermekeiddel, szerelmeiddel. Bármit elmondhatsz nekik amihez más körülmények közt nem lenne bátorságod végezetül pedig kérd meg őket, hogy szeressenek és becsüljenek, mert ez az, amire leginkább vágyódsz.

Akik képtelenek szeremi önmagukat, szinte kivétel nélkül olyan emberek, akik nem hajlandók megbocsátani, ez áll szeretetük útjában. Amikor megbocsátunk és elengedünk, nemcsak súlyos teher esik le a vállunkról de megnyílik előttünk önmagunk szeretetének ajtaja Az emberek így lelkesednek: „Ó, micsoda megkönynyebbülés!" Igen, természetesen az, hiszen már így i túl sokáig cipeltük terhünket. Dr. John Harrison állítása szerint, azzal, hogy az egyén önmagának és szüleinek egyaránt megbocsát, s régi sérelmeit föladja, több baj orvosol, mintha a legerősebb antibiotikumot szedné.

A gyermekek nem egykönnyen gyűlölik meg szüleiket, de ha ez egyszer bekövetkezik, annál nehezebb el­ nyerni bocsánatukat. Amikor nem bocsátunk meg, ra­ gaszkodunk sérelmeinkhez, a múlthoz láncoljuk ma­ gunkat. Pedig ha megragadunk a múltban, már nem élhetünk a jelenben, s ha nem a jelenben élünk, hogyan is formálhatnánk boldoggá jövőnket?

Azért hasznos tükör előtt végezni a megerősítéseket, mert így szembesülünk létünk legmélyebb igazságával.

Amikor egy épp elhangzott megerősítésre ezt az

elutasító választ kapod: „Mondd, viccelsz? Ne kívánj le­ hetetlent. Ez nem illet meg.", máris értékes ajándékot kaptál. Ugyanis mindaddig nem érheted el, amit akarsz, amíg nem vagy hajlandó fölismerni, mi hátráltat. A letorkoló felelet, amelyet épp most vágtak a fejedhez, olyan, akár egy ajándék, benne rejlik szabadságod kul­ csa. Alakítsd ezt a negatív választ pozitív megerősítéssé: „Most megérdemlek minden jót. Hagyom, hogy szép élmények gazdagítsák napjaimat. " Ismételgesd az új megerősítést mindaddig, amíg teljesen életed részévé válik.

Tapasztalatból tudom, hogy egy egész család meg­ változhat, ha csak egy tagja megerősítéseket mondogat.

A Hayride tagjai közül sokan rideg családi környezetben élnek. A szüleik nem hajlandók szóba állni velük. Si­ került rávennem ezeket a fiatalokat, hogy a következő megerősítést ismételjék: „Csodálatos, szeretetteljes, mély, őszinte kapcsolat fűz családom valamennyi tagjá­ hoz, beleértve anyámat is", vagy bárkihez, aki a legin­ kább elzárkózik a párbeszédtől. Azt tanácsoltam nekik, amint eszükbe jut ez a személy vagy családjuk, lépjenek a tükörhöz, és mondogassák ezt. Szívet melengető érzés látni, hogy ezeknek a fiataloknak a szülei három, négy vagy hat hónap elteltével maguk is eljönnek a foglal­ kozásra.

10. Végül, szeresd önmagadat most - ne várd, hogy az érzés magától jöjjön. Már csak megszokásból vagy elégedetien magaddal. Ha elégedett tudsz lenni magaddal, ha szeretni és becsülni tudod önmagadat most, akkor, amint valami jó történik veled, képes leszel élvezni azt.

Ha egyszer megtanulod szeretni önmagadat, a többi embert is szereted és elfogadod.

Nem változtathatunk meg másokat, ezért hagyjuk bé­ kén őket. Rengeteg energiát pocsékolunk el arra, hogy másokon próbálunk változtatni. Ha ennek az ener-

giának csak a felét magunkra fordítanánk, máris sokat fejlődnénk, s ha már mások Vagyunk, a többiek is más­ ként viszonyulnak hozzánk.

Nem szerezhetsz mások helyett élettapasztalatokat.

Mindenkinek magának kell megtanulnia a számára ki­ jelölt leckéket. Egyedül önmagadnak tanulhatsz, s min­ denekelőtt szeretned kell önmagadat, hogy ne törjenek le a többiek destruktív megnyilvánulásai. Ha egy önfejű emberrel hoz össze a sors, aki nem hajlandó fejlődni, kell annyira szeretned magadat, hogy felszámold ezt a kapcsolatot.

Valamelyik előadásomon elpanaszolta nekem egy aszszony, hogy férje egy jellemtelen alak, s ő nem szeretné, ha rossz hatással lenne két apró gyermekükre. Azt ta­ nácsoltam az asszonynak, kezdje magában megerő­ síteni, hogy férje egy nagyszerű és segítőkész ember, aki személyisége kiteljesítésén dolgozik, és mindig a leg­ többet hozza ki magából. Azt mondtam neki, fogal­ mazza meg magában, milyennek szeretné látni a férjét, s az valahányszor durván viselkedik, gondoljon erre a megerősítésre. Viszont, amennyiben a helyzet ettől sem javulna, ez csak egyet jelenthet: a kapcsolat meghalt.

Mivel országunkban egyre emelkedik a válások ará­ nya, mielőtt gyermeket szül, szerintem minden nőnek fel kell tennie magában: „Tényleg kész vagyok egyedül felnevelni a gyermekeimet?" Magányos szülőnek lenni ma már nem ritkaság, s csaknem mindig az asszony vállalja magára a gyermeknevelés nem kis felelősségei járó terhét. Volt idő, amikor a házasságok egy életre szóltak, de mára ez megváltozott, ezért számolnunk kell az új helyzettel.

Túl sokszor tartunk ki egy erőszakos partner oldalán, és hagyjuk magunkat elnyomni. Így gondolkodunk:

„Nem érdemlek szeretetet, ezért vele maradok, és vise­ lem a megpróbáltatásokat, elvégre ezt érdemlem, és biztos vagyok benne, hogy másnak nem kellenék."

Tudom, naivul hangzik, amit mondok, s folyton ugyanazt ismételgetem, de mélyen hiszem, hogy leg­ gyorsabban úgy küzdhetjük le problémáinkat, ha sze­ retjük azt, aki vagyunk. Csodálatos, ahogy a szeretet ál­ talunk kibocsátott rezgései vonzzák hozzánk a meleg­ szívű embereket.

Szerintem azért jöttünk e földre, hogy kibontakoztassuk magunkban a feltétel nélküli szeretetet. Ez pedig önma­ gunk elfogadásával és szeretetével kezdődik.

Nem azért vagy itt, hogy mások kedvére tégy, vagy az ő szájuk íze szerint cselekedj. Csak saját belső utadat követheted, a magad útját járhatod. Azért jöttél, hogy kiteljesítsd magad, elmélyítsd magadban a szeretetet.

Azért vagy itt, hogy tanulj és fejlődj, hogy kifejleszd és erősítsd magadban az együttérzés és megértés képes­ ségét. Amikor távozol innen, nem viszed magaddal a barátaidat, az autódat, a bankszámládat vagy az ál­ lásodat. Az egyetlen dolog, amit magaddal viszel, ké­ pességed a szeretetre!

KILENCEDIK FEJEZET

A BENNÜNK LAKOZÓ GYERMEK SZERETETE Ha nem tudsz közel kerülni mások­ hoz, ez azért van, mert nem tudod, miként közeledj a benned lakozó gyermekhez. Ez a gyermek rémült és szenved. Fordulj felé, és nyugtasd őt meg.

Az egyik leglényegesebb dolog, amelybe sürgősen bele kell fognunk, a bennünk lakozó elfelejtett gyermek meggyógyítása. Többségünk túl sokáig hanyagolta ezt a gyermeket. Éveid számától függetlenül, él benned egy kisgyerek, aki szeretetre és megértésre vágyik. Ha nő vagy, lehetsz bármilyen önálló, van benned egy kislány, aki gyönge és segítségre szorul; ha pedig férfi vagy, legyél bár erős, még mindig van benned egy kisfiú, aki melegségre és megértésre áhítozik. Életed valamennyi szakasza benned van - ezeket tu­ datod és elméd őrzi. Gyermekkorodban, amikor valami elromlott, hajlamos voltál azt hinni, hogy veled nincs rendjén valami. A gyerekekben hamar kialakul az a tév­ hit, hogy ha jók lennének, a szüleik, vagy más felnőttek szeretnék, és nem vernék vagy büntetnék őket. Így, valahányszor akar valamit a gyermek, és nem kapja meg, ezt gondolja: „Nem vagyok elég jó. Tökélet­ len vagyok." Aztán, ahogy öregszik, jellemének egyes részeit megtagadja. Életünk ezen pontján - itt és most -, ideje elkezde­ nünk teljessé tenni és hiánytalanul elfogadni önmagun­ kat: azt, aki rossz fát tett a tűzre, aki nevetségesen né-

zett ki, azt, aki rémült volt, azt, aki meggondolatlanul és ostobán viselkedett, azt, akit megbántottak. Egyszóval lényünk egészét. Úgy vélem, ötéves korunk tájékán nemegyszer meg­ szakítjuk magunkkal a kapcsolatot, és megáll a fejlődé­ sünk. Azért döntünk így, mert azt gondoljuk, valami nincs rendjén velünk, és többé hallani sem akarunk az ostoba gyermekről.

Van bennünk egy szülő is. Egy gyermek és egy szülő tartozik hozzánk, és a szülő rendszerint dorgálja a gyer­ meket, csaknem megállás nélkül. Ha odafigyelsz a fe­ jedben játszódó párbeszédre, hallhatod a korholó sza­ vakat. A szülő a fejedhez vágja, hogy már megint el-' rontottál valamit, és semmihez sincs érzéked.

Ennélfogva, hadat üzenünk magunknak, s úgy kezdjük ócsárolni magunkat, ahogy annak idején szüleink tették: „Te ostoba. Te kétbalkezes! Látod, mit csináltál?

Ezt is tönkretetted!" Ez aztán megrögzött szokásunkká válik. Amikor felnövünk, többségünk teljesen elfordul gyermek-önmagától, vagy folyton szapulja magát, ahogy őt szapulták annak idején. Lelkiismeretesen át­ vesszük a szülői örökséget.

Egyszer hallottam, amint John Bradshaw - a gyermeki énünk belső gyógyításáról írott számos nagyszerű könyv szerzője -, azt mondta, mindnyájunkban huszonötezer órányi szülői hangszalag halmozódik föl felnőtt korunk­ ra. Mit gondolsz, ebből mennyi idő jut a dicséretre? Mi­ lyen gyakran mondja a hang, hogy szeretnek, talpraesett és intelligens vagy? Vagy azt, hogy tedd, amihez kedved van, és ha felnősz, nagy ember lesz belőled. Ugyanakkor, hány órát tesz ki a különböző tiltások száma?

Nem csoda, hogy folyton nemet mondunk, vagy pa­ rancsokat osztogatunk magunknak. Elővesszük a régi szü-

lői monológokat. Pedig azok már nem hozzánk tartoznak Csupán magunkkal hozott hangszalagok, amelyeket bár­ mikor letörölhetünk vagy rájuk vehetünk valamit.

Valahányszor azt mondod, félsz, mindig a régi gyer­ mek fél benned. A felnőttet nem gyötrik félelmek, még­ sem nyugtatja meg a gyermeket. Felnőttnek és gyer­ meknek kapcsolatba kell lépnie. Meséljetek egymásnak a dolgaitokról. Tudom, ez talán ostobán hangzik, mégis beválik. Tudasd a gyermekkel, hogy bármi történjék, te mellette leszel, sosem hagyod őt cserben. Rád mindig számíthat, és szeretni fogod.

Például, ha kiskorodban kellemetlen élményed volt egy kutyával - az a kutya rád ijesztett, sőt megharapott -, a gyermek benned még mindig retteghet a kutyáktól, pedig most már nagy és erős felnőtt vagy. Kutyát látsz közeledni az utcán, s lehet az akármilyen kicsi, a gyer­ mek mégis pánikba esik, és felkiált: „KUTYA!!! Bántani fog!" Nagyszerű alkalom ez a szülőnek arra, hogy ezzel nyugtassa a gyermeket: „Ne félj, hisz itt vagyok. Én megvédelek. Nem hagyom, hogy bántson az a kutya.

Többé már nincs mitől tartanod." Kezdd ekként istá­ polni gyermekedet.

A múlt sebeinek begyógyítása Úgy találom, hogy a gyermeki énünkkel folytatott munka elsősorban a múlt sebeinek begyógyításában segíthet sokat. Nem mindig érzünk együtt a bennünk élő megrettent gyermekkel. Ha gyermekkorod félelmek és veszekedések közepette telt, s most lelkileg kínzod magad, a gyermeket bántod tovább. Viszont neki nincs hová mennie. Muszáj fölülemelkedned szüleid korlá­ tain. Nem veszítheted el kapcsolatod a benned elve­ szett gyermekkel. Tudnia kell, hogy törődsz vele. Állj meg most egy percre, és fordulj a gyermekhez:

„Fontos vagy nekem. Szeretlek. Nagyon szeretlek." Ezt talán már mondtad a nagynak, lényed felnőtt részének.

Kezdj beszélni a kicsihez is. Képzeld el, hogy kézen fo­ god, néhány napig mindenhová magaddal viszed, és jól mulattok egymás társaságában.

Muszáj érintkezned ezzel a részeddel is. Mit hallanál tőle szívesen? Ülj nyugodtan, hunyd le a szemed, és be­ szélgess a gyermekeddel. Ha már hatvankét éve nem szóltál hozzá, kell egy kevés idő, míg a gyermek elhiszi, hogy tényleg beszélgetni akarsz vele. Győzd meg őt ki­ tartásoddal, erősködj: „Beszélni akarok veled. Meg akarlak ismerni. Szeretni akarlak." A gyermek végül jelt ad magáról. Látod lelki szemeiddel, érzed a jelenlétét magadban, vagy a hangját hallod.

Először is kérj tőle bocsánatot. Mondd, hogy sajná­ lod, amiért hosszú éveken át nem beszéltél hozzá, vagy megbántad, hogy mindig csak dorgáltad. Mondd neki, hogy szeretnéd bepótolni azt a sok, egymástól külön töltött időt. Kérdezd meg, hogyan tehetnéd boldoggá.

Kérdezd meg tőle, mitől fél annyira. Kérdezd meg, ho­ gyan segíthetnél, mit szeretne tőled.

Először egyszerű kérdéseket tegyél fel, ne hozd őt za­ varba. „Mit tehetnék, hogy boldog légy? Hogyan vidít­ hatnálak fel ma?" Például, fordulhatsz ezzel a gyermek­ hez: „Futnék egyet, hát neked mihez volna kedved?"

Mire ő talán ezt feleli: „Menjünk le a tengerpartra!" Las­ san megindul a párbeszéd köztetek. Légy állhatatos. Ha napjában csak néhány percet szánsz kapcsolatotok mé­ lyítésére, életed sokkal boldogabb lesz.

Érintkezés a benned lakozó gyermekkel Néhányan már bizonyára foglalkozni kezdtek a bennük lakozó gyermekkel. Számos könyv íródott a témáról, foglalkozásokat és előadásokat tartanak róla.

III. John Pollard Self-parenting (Legyünk önmagunk szülője) címmel megjelent kiváló munkája rengeteg csodálatos gyakorlatot és tevékenységet tartalmaz, me­ lyeket belső gyermekünkkel közösen folytathatunk. Ha feltett szándékod, hogy együtt dolgozz a gyermekkel, ajánlom, olvasd el ezt a könyvet. Mint már említettem, számos eszköz áll rendelkezésedre e területen. Nem vagy magadra hagyatva, minden támasz nélkül, viszont a segítséget kérned kell, hogy meg is kaphasd.

Másik javaslatom, keress magadról egy gyermekkori fotót. Tanulmányozd figyelmesen a fényképet. Egy ele­ sett kiskölyköt látsz rajta? Egy boldog gyermek moso­ lyog a képen? Bármilyen embert látsz is, ne fordulj el tőle. Ha egy rémült gyermek tekint rád a képről, kér­ dezd meg, mi ijesztette úgy meg, s tégy valamit, hogy jobban érezze magát. Sok fényképet vegyél elő fiatal­ kori önmagadról, és beszélj a rajtuk található gyermekkel.

Könnyebb a tükör előtt beszélgetned a gyermekkel.

Ha kiskorodban volt beceneved, használd azt. Legyen kéznél egy csomag papírzsebkendő. Azt tanácsolom, mindezt ülve csináld, mert ha állsz, amint kínossá válik a helyzet, ki fogsz rohanni az ajtón. Tehát, fogd a zseb­ kendőket, helyezkedj el kényelmesen, és kezdj beszélni.

Egy másik gyakorlat kapcsán írásban értekeztek. Így is sok minden ki fog derülni. A gyakorlathoz két eltérő színű tollra vagy filcre lesz szükséged. Az egyik tollal jobb kezedben - ha balkezes vagy, a balban -, írj egy kérdést. Aztán hagyd, hogy a gyermek ügyetlenebb kezedet vezetve a másik színnel választ adjon. Le-

nyűgöző gyakorlat. Amikor a kérdést írod, a felnőtt azt hiszi, tudja a feleletet, de az rendszerint egész más lesz.

Rajzolhattok is együtt. Biztos te is nagyon szerettél rajzolni és színezgetni kiskorodban, mígnem egyszer rád szóltak, hogy ne húzz olyan görbe vonalakat. Ezért kezdj el rajzolni megint. Sutább kezeddel rajzolj le egy megtörtént esetet. Figyeld meg, hogyan érzel. Kérdezz valamit a gyermektől, add át neki a ceruzát, és néz meg, mit rajzolt.

Ha össze tudsz szervezni egy kis baráti közösséget vagy önsegélyező csoportot, együtt is végezhetitek a fenti gyakorlatot. Először mindenki rajzoltasson a gyer­ mekkel, majd üljetek körbe, és próbáljátok meg értel­ mezni a képeket. Így tudhatjátok meg a legtöbbet ma­ gatokról és egymásról.

Játssz apró gyermekeddel. Csinálj olyan dolgokat, amit ő is szeret. Kiskorodban mi volt a legkedvesebb szóra­ kozásod? Mikor csináltad utoljára? Szülői énünk rend­ szerint eltilt a játéktól, mert az nem felnőtthöz illő do­ log. Te azért szánj időt a játékra, és érezd jól magad.

Bolondozz úgy, mint a régi szép időkben. Vesd magad egy száraz levélkupacba, szaladj át a locsolócső vízsu­ gara alatt. Figyeld a gyermekek játékát. Ez eszedbe fogja juttatni régi kedves játékaidat.

Ha életedben jól akarsz mulatni, ápold a kapcsolatot gyermek-önmagaddal, térj vissza a boldog önfeledtség ál­ lapotába. Meglátod, sokkal felszabadultabban fogsz élni.

Szívélyesen fogadtak mint gyermeket? Szüleid boldo­ gok voltak, hogy a világra jöttél? Örültek annak, hogy fiú/lány lettél, vagy csalódtak? Érezted, hogy igazán

akartak? Ünnepeltek, amikor megérkeztél? Bárhogyan volt is akkor, most fogadd szeretettel újjászülető gyer­ meked. Rendezz számára ünnepséget. Mondd el neki mindazt, amit egy csecsemőnek mondanál, akit boldo­ gan fogadnak új életében.

Mi az, amit mindig is szerettél volna hallani a szü­ leidtől gyermekkorodban? Mi az, amit sosem mondtak, pedig jó lett volna? Rendben. Mondd gyermekednek azt a bizonyos dolgot. Mondd neki naponta, egy hónapon át, tükörbe nézve. Figyeld meg, mi történik.

Ha alkoholista vagy narkós szüleid voltak, mélyedj el, és jelenítsd meg őket józan életű, gyöngéd embereknek.

Add meg gyermekednek, amire vágyik. Hisz már így is túl sokáig nélkülözött. Vetítsd előre azt a létformát, amit szívesen követnél gyermekeddel. Amikor a gyer­ mek békében és biztonságban érzi magát, már képes bízni benned. Kérdezd meg: „Mit kell tennem, hogy el­ nyerhessem bizalmadat?" Azt hiszem, meg fogsz lepődni néhány válaszon.

Ha szüleid csöppet sem szerettek, ezért nem szívesen gondolsz rájuk, keress két olyan emberről képeket, akik szerinted szerető apád vagy anyád lehetnének. Rakd körbe gyermekkori fényképedet a szerető szülők képei­ vel. Teremts magadban új szülői eszményképet. Ha másként nem megy, írd át gyermekkorodat.

A hiedelmek, melyeket kiskorodban magadévá tettél, még most is a gyermekben vannak. Ha a szüleidnek merev elképzelései voltak, s te szigorúan bánsz magad­ dal, esetleg hajlamos vagy visszahúzódni, gyermeki éned nyilván még mindig szüleid normáit követi. Ha még most is kritizálod magad, ahányszor csak hibázol, gyermeked bizonyára szorongva kezdi napjait. „Vajon ma miért fog veszekedni velem?"

Amit szüleink tettek velünk a múltban, az ő lelkiisme­ retüket terheli. Most mi vagyunk a szülők. A ma fejével gondolkodunk. Ha még most sem vagy hajlandó gondját viselni a kisgyermeknek, akkor makacsul ra­ gaszkodsz a régi sérelmekhez. Más szóval, még mindig van kinek megbocsátanod. Tehát, mit nem bocsátottál meg még magadnak? Mitől kell még szabadulnod? Nos, bármi legyen is ez, engedd végre el.

Ha nem részesítjük dicséretben és szeretetben gyer­ mekünket most, ezért már nem szüleink a hibásak. Ők azt tették, amit helyesnek láttak akkor és ott. De most, a jelen pillanatban, tudjuk, mit tehetünk gyermek-önma­ gunk boldogsága érdekében.

Ha volt vagy van egy kedves háziállatod, tudod, milyen úgy hazaérni, hogy az már az ajtóban boldogan üdvö­ zöl. Nem érdekli, milyen ruha van rajtad. Nem érdekli, hány éves vagy, ráncos-e az arcod, vagy mennyi pénzt kerestél aznap. Neki csak az a fontos, hogy ott vagy.

Feltétel nélkül szeret. Tégy te is így önmagaddal. Tölt­ sön el örömmel, hogy élsz, hogy itt lehetsz. Te vagy az egyetlen, akivel örökké együtt kell élned. Amíg nem vagy kész szeretni a benned lakozó gyermeket, mások sem egykönnyen tudnak majd szeretni. Fogadd el ma­ gad feltételek nélkül, tiszta szívedből.

A képzelet erejével megteremthetjük „gyermekünk" biztonságát. Mivel egész gyermekkoromban kiszolgál­ tatott voltam, egy csodálatos fantáziát találtam ki a bennem lakozó kislánynak.

Először is, van egy tündér keresztanyja, aki megszóla-

lásig hasonlít Billie Burkére az Óz a csodák csodájából, egyszerűen azért, mert ez tetszik neki. Amikor nem va­ gyok vele, a keresztanyja vigyáz rá, ezért mindig bizton­ ságban van. Egy felhőkarcoló tetején áll a házikója, aj­ taját hűséges inasa és két erős kutya vigyázza, így tudja, hogy többé már senki sem bánthatja. Csak úgy segít­ hetek megszabadulnia a fájdalmas emlékektől, ha én, a felnőtt, maradéktalanul megteremtem biztonságát.

Egyik nap rettenetesen elkenődtem, és két órán ke­ resztül sírtam. Észrevettem, hogy gyermeki énem hirte­ len védtelennek és kiszolgáltatottnak érzi magát. Meg kellett neki magyaráznom, hogy nem tett semmi roszszat, nem követett el hibát. Hanem egy régi emlék vál­ totta ki belőle ezeket az érzéseket. Ezért azonnal el­ mondtam néhány megerősítést, és meditáltam, annak tudatában, hogy egy nálam magasabbrendű Erő szeret és támogat. Ezután a kislány már nem volt olyan rémült és magányos.

Nagy híve vagyok a játékmackóknak is. Amikor az ember még egész kicsi, gyakran a játékmackója a leg­ jobb barátja. Ő a bizalmasa, mert vele megoszthatja gondjait és titkait, és az sohasem árulja el. Sohasem hagyja cserben. Vedd elő a szekrényed mélyéről játék­ mackódat, és hagyd, hogy a gyermek ismét játsszon vele.

Csodálatos lenne az is, ha a kórházakban valamennyi ágyba tennének egy játékmackót, hogy amikor a bete­ gekben lakozó gyermek az éjszaka közepén fél és egye­ dül érzi magát, legyen kit átölelnie.

Lényünk összetettsége Csodálatosak a kapcsolatok, csodálatosak a házassá­ gok, de akárhogy is szépítgetjük, ezek mind átmenetiek.

Viszont kapcsolatod önmagaddal - örökkévaló. Soha­ sem szűnik meg. Szeresd a családot magadban - a gyer­ meket, a szülőt és köztük az ifjúságot.

Ne feledd, hogy van benned egy kamasz is. Fogadd őt szeretettel. Foglalkozz vele, akár a kisgyermekkel. Mi­ lyen megpróbáltatásokon mentél keresztül kamaszko­ rodban? Tedd föl a tinédzsernek a kérdéseket, amelye­ ket a gyermeknek is feltettél. Segíts túljutnia és felüle­ melkednie a serdülőkori szorongató élményeken, fáj­ dalmas pillanatokon. Tanuld meg szeretni kamaszodat, ahogy megtanulod szeretni gyermekedet.

Mindaddig nem tudjuk szeretni és elfogadni egymást, amíg meg nem szeretjük és el nem fogadjuk elveszett gyermeki énünket. Hány éves a benned elveszett kis­ gyermek? Három, négy, esetleg öt? A gyermek rendsze­ rint öt évesnél fiatalabb, mert általában ebben az élet­ korban adjuk föl egyéniségünket.

Fogd kézen a gyermeket, és szeresd. Tedd mindket­ tőtök életét boldoggá. Mondd magadnak: „Kész vagyok megtanulni szeretni gyermekemet. Készen állok..." Az Univerzum majd segít. Módot fogsz találni arra, hogy meggyógyítsd felnőtt és gyermek énedet. Ha meg aka­ runk gyógyulni, készen kell lennünk megélni érzése­ inket, és elszakadnunk tőlük egész-ségünk érdekében.

Magasabbrendű erőnkre mindig számíthatunk.

Függetlenül attól, milyen volt korai gyermekkorod, felhőtlen avagy keserű, most már egyes-egyedül te irá­ nyítod az életedet. Töltheted az időt szüleid vagy kör­ nyezeted hibáztatásával, de ezzel csak erősíted magad­ ban a hajlamot az áldozat szerepére. Így sohasem részesülsz a jóban, amelyre állításod szerint áhítozol.

A szeretet a legcsodálatosabb gyógyír, amit csak ismerek. A szeretet még a legmélyebb és legfájóbb em-

lékeket is eltörli, mert a szeretet mindennél mélyebbre hatol. Ha még élénken él a múlt elmédben, és folyton erősítgeted magadban: „Mindenről ők tehernek!", ak­ kor elakadsz. Fájdalomban vagy örömben szeretnél él­ ni? A döntés és cselekvés joga a tiéd. Nézz a saját sze­ medbe, szeresd önmagadat és a benned lakozó gyer­ meket.

TIZEDIK FEJEZET

FELNŐTTÉ VÁLÁS ÉS ÖREGEDÉS Légy olyan megértő szüleiddel, amennyire szeretnéd, hogy ők meg­ értsenek téged.

Párbeszéd szüleinkkel Amint felcseperedtem, kamaszéveim bizonyultak mind közt a legnehezebbnek. Rengeteg kérdés foglalkozta­ tott, viszont nem akartam hallgatni azokra, akik úgy gondolták, ismerik a válaszokat, különösen a felnőttek­ re nem. Mindent magam akartam kitapasztalni, mivel nem bíztam a nagyok tudásában.

Különösen szüleimmel szemben éreztem ellenszen­ vet, mert megkeserítették gyermekkoromat. Nem értet­ tem, hogy bánhat velem ilyen kegyetlenül nevelőapám, s azt sem, hogyan képes anyám eltűrni, amit ez az em­ ber csinál velem. Becsapva és félreértve éreztem ma­ gam, és biztos voltam abban, hogy nemcsak a csalá­ dom, de az egész világ összeesküdött ellenem.

Az elsősorban fiatalkorúak útbaigazításával töltött hosszú évek során azt tapasztaltam, hogy sok ember érez hasonlóan szüleivel kapcsolatban, mint ahogy én éreztem. A kamaszok úgy érzik, szüleik visszahúzzák, bírálják, gyanakodva figyelik és félreértik őket.

Persze, remek volna, ha olyan szüleink lennének, akik bármi adódjék, mellénk állnának; de hát, az esetek többségében más a helyzet. Bár ők is épp olyan embe-

rek, mint mi vagyunk, mégis gyakran igazságtalanul és szigorúan bánnak velünk, s nem érzik át a prob­ lémáinkat.

Egy fiatal férfi betegemnek teljesen elmérgesedett a vi­ szonya apjával. Úgy érezte, már nincs mit mondaniuk egymásnak, s apja csak azért szól hozzá, hogy rosszin­ dulatú vagy becsmérlő megjegyzést tegyen. Kérdé­ semre, tudja-e, hogyan bánt annak idején nagyapja az apjával, a fiatalember nemmel válaszolt. Az öreg meg­ halt, mielőtt ő megszületett.

Azt tanácsoltam, kérdezze meg apját, hogyan emlék­ szik vissza gyermekkorára. A fiatalember először még húzódozott, attól félt, apja majd kineveti, vagy durván elutasítja. Végül mégis erőt vett magán, és megígérte, hogy beszél vele.

Amikor legközelebb találkoztunk, páciensem sokkal nyugodtabbnak látszott. Nahát - magyarázta -, nem hittem, hogy az öregemnek ilyen sanyarú gyermekkora volt! Nagyapja ragaszkodott hozzá, hogy gyermekei Uramnak szólítsák, míg nekik a háznál „hallgass!" volt a nevük. Ha feleselni merészeltek, csúnyán elverték őket.

Nem csoda, hogy páciensem apja olyan rideg volt.

Amikor felnövünk, többségünk elhatározza, ő majd jobban fog bánni gyermekeivel, mint szülei bántak vele.

De a körülmények előbb vagy utóbb ráviszik arra, hogy ugyanazt mondja és tegye, amit a szülei.

A fenti fiatalember esetében, az apa azokkal a szavak­ kal ostorozta fiát, amelyeket egykor apjától hallott. Va­ lószínűleg nem szándékosan csinálta; viselkedése egye­ nes következménye volt neveltetésének.

A fiatalember azonban megértéssel közeledett apjá­ hoz, így a feszültség oldódni kezdett köztük. Bár még kitartásra és türelemre lesz szükség mindkét oldalon,

mire kapcsolatuk ideálissá válik, az első lépéseket már mindketten megtették.

Erősen hiszem, hogy rettentően fontos alkalmat talál­ nunk arra, hogy többet megtudjunk szüleink gyermek­ koráról. Ha élnek még a szüleid, megkérdezheted tőlük: „Mondd csak, hogyan telt a gyermekkorod? Szerettek a szüleid? Gyakran büntettek? Könnyen befogadtak a ve­ led egykorúak? Szüleid szerették a barátaidat? Dolgoztál a tanulás mellett?"

Ha jobban megismerjük szüleinket, felfedezzük azo­ kat a beidegződéseket, amelyek irányítják viselkedésü­ ket, s így megtudjuk azt is, miért bánnak velünk úgy, ahogy teszik. Amint bele tudjuk képzelni magunkat szü­ leink helyzetébe, sokkal nagyobb szeretettel és megér­ téssel viszonyulunk majd hozzájuk. Alkalmunk adódhat arra, hogy nyitott és szeretetteljes kapcsolatot alakít­ sunk ki velük, amelyet kölcsönös tisztelet és bizalom erősít.

Amennyiben nehezedre esik beszélni szüleiddel, elő­ ször gondolatban vagy tükör előtt próbálkozz. Képzeld el, amint a következőt mondod nekik: „Van itt valami, amiről szeretnék veletek elbeszélgetni." Játszd le ezt a fejedben több egymást követő napon. Ez segít eldöntened, mit mondj, és hogyan fogj bele.

Vagy meditálj egyet, és képzeletben beszélgess el mindkét szülőddel, tisztázd velük régi dolgaitokat. Bo­ csáss meg nekik, és bocsáss meg magadnak. Mondd ne­ kik, hogy szereted őket. Aztán, készülj föl arra, hogy ugyanezt személyesen is elmondd.

Egyik csoportom fiatal férfi tagja elpanaszolta, hogy

erős haragot érez, és nem bízik senkiben. Minden kap­ csolata rámegy a beteges bizalmatlanságra. Amikor le­ hatoltunk a probléma gyökeréig, bevallotta, nagyon ha­ ragszik az apjára, amiért az nem olyan, amilyennek lát­ ni akarja.

Ismétlem, amikor a szellem ösvényét járjuk, nem a mi feladatunk megváltoztatni másokat. Először is, meg kell szabadulnunk a felgyülemlett indulatoktól, ame­ lyeket szüleinkkel szemben táplálunk, majd meg kell nekik bocsátanunk, mert nem olyanok, mint azt szeret­ nénk. Elvárnánk, hogy mindenki olyan legyen, úgy gon­ dolkodjon, öltözködjön és viselkedjen, mint mi. Pedig tudhatnánk, hogy nem vagyunk egyformák.

Csak úgy őrizhetjük meg egyéniségünket, ha hagyjuk, hogy mások is önmaguk legyenek. Egy tőlük idegen sze­ repre kényszerítve szüleinket, szeretetünket vonjuk meg tőlük. Elítéljük őket, miként ők is bírálnak bennün­ ket. Ha osztozni akarunk érzéseikben, gyökerestől ki kell irtsuk velük szemben támasztott merev előítéle­ teinket.

Sokan még azután is hatalmi játszmákba bonyolódnak szüleikkel, hogy felnőttek. A szülők ebben jó partnerek, ezért ha a játék már nincs ínyedre, ne menj bele. Ideje felnőnöd és eldöntened, mit akarsz. Például kezdd el szüleidet keresztnevükön szólítani. Ha negyvenes éve­ idben jársz, s még mindig Anyunak és Apunak hívod őket, megragadsz a gyermekkori szerepben. Álljon végre két felnőtt egymás előtt, nem szülő és gyermek.

Másik javaslatom, írj megerősítésekből álló listát, amely pontokba foglalja, milyen kapcsolatot szeretnél kialakítani anyáddal és/vagy apáddal. Kezdd magadban erősíteni ezeket a pozitív elvárásokat. Egy idő után sze­ mélyesen is előállhatsz velük. Ha anyád vagy apád még

mindig próbál irányítgatni, akkor nem osztod meg ve­ lük őszintén érzéseidet. Jogod van a magad életéhez.

Jogodban áll felnőni. Tudom, ez nem is olyan könnyű.

Először gondold át, mire van szükséged, majd tudasd anyáddal vagy apáddal. Ne hibáztasd őket. Kérdezd meg: „Hogyan érhetnénk el ezt közösen?"

Ne feledd, a megértéssel jön a megbocsátás, a meg­ bocsátásból pedig egyenesen következik a szeretet. Ha eljutunk odáig, hogy szeretni tudjuk szüleinket és meg tudunk nekik bocsátani, képessé válunk arra, hogy éle­ tünk valamennyi szereplőjével gyümölcsöző kapcsola­ tot alakítsunk ki.

A kamaszoknak önbecsülésre van szükségük Aggasztó, hogy kamaszaink körében mind nagyobb méreteket ölt az öngyilkosságok száma. Úgy látszik, egyre több fiatal érzi azt, hogy erejét meghaladó kötele­ zettségeket rótt rá az élet, és inkább megfutamodik, semmint helytállna, és belevágna abba a sok izgalmas kalandba, amit a jövő számára tartogat. A probléma jó­ részt abból adódik, ahogy mi, felnőttek elvárjuk tőlük, hogy egyes élethelyzetekre reagáljanak. Azt akarjuk, hogy a mi fejünkkel gondolkodjanak? Hogy tagadják meg önmagukat?

A tíz és tizenöt év közötti életkor nagyon kritikus idő­ szak. A gyermekek ebben az életkorban hajlamosak a megalkuvásra. Bármit megtesznek, hogy a közösség be­ fogadja őket. Gyakran érzéseiket is elrejtik, mert attól félnek, társaik nem fogadják majd el és szeretik őket, ha rájönnek, hogy valójában milyenek.

Gyermekkoromban messze nem kellett annyi elvá­ rásnak megfelelnem társaim és a társadalom részéről, mint a mai fiataloknak, s mégis, tizenöt éves koromban, megelégelve a testi és lelki ütlegeket, otthagytam az is-

kolát és családomat, hogy végre önállósítsam magam.

Gondoljunk csak bele, mekkora kihívást jelent korunk gyermekének szembenéznie a kábítószer-függőség, testi erőszak, nemi úton terjedő betegségek, családi prob­ lémák, nukleáris háború, környezetrombolás és bűnö­ zés fenyegető veszélyével.

Mint szülőnek, módodban áll elbeszélgetni serdülő­ korú gyermekeddel a jól és rosszul értelmezett barát­ ságról. Születésünk percétől halálunk napjáig ki va­ gyunk téve környezetünk befolyásának. Meg kell tanul­ nunk együtt élni ezzel, mindig megőrizve függetlenségünket.

Hasonlóképpen fontos megtudnunk és megértenünk, miért félénkek, gonoszak, szomorúak, tanulnak nehezen, rosszalkodnak stb. gyermekeink. A gyermekre erősen hat az otthonában uralkodó szellemi és érzelmi légkör, en­ nek alapján hoz nap mint nap döntéseket, viselkedik bi­ zonyos helyzetekben. Ha nem számíthat szülei bizal­ mára és szeretetére, másutt fog bizalom, szeretet és meg­ értés után nézni. Egy-egy utcán összeverődött bandában a gyermek biztonságban érzi magát. Ez helyettesíti szá­ mára a családot, még ha rendellenes formában is. Őszintén hiszem, sok nehézséget elkerülhetnénk, ha rábírnánk a fiatalokat, hogy mindig tegyék föl maguk­ ban ezt a kérdést, mielőtt cselekednének: „ Vajon ettől jobban fogom érezni magam?" Segíthetünk kamasza­ inknak mérlegelni döntéseiket minden helyzetben. A szabad választás és a felelősségtudat visszaadja erejü­ ket. Így képesek anélkül megtenni valamit, hogy a kö­ rülmények áldozatának éreznék magukat.

Ha meg tudjuk tanítani a gyermekeknek, hogy nem áldozatok, és megváltoztathatják élményeiket, ha vál­ lalják a felelősséget saját életükért, óriási eredményeket fogunk elérni.

Elengedhetetlen, hogy szabadon hagyjuk a kommuni­ káció csatornáit gyermekeinkkel, különösen serdülő­ korukban. Amikor a gyermek arról kezd beszélni, mi az, amit szeret, s mi az, amit nem, rögtön letorkollják: „Ne mondj ilyet. Ezt ne tedd. Ne gondolkodj így. Ne légy ilyen. Erről ne beszélj. Ne, ne, ne..." Végül a gyermek nem beszél velünk, olykor el is költözik otthonról. Ha azt szeretnéd, hogy gyermekeid melletted legyenek öreg­ korodra, kezdj figyelni rájuk, amikor még egész fiatalok. örülj gyermeked egyediségének. Hagyd, hogy kama­ szodó gyermekeid a maguk módján fejezzék ki ma­ gukat, még ha múló szeszélynek véled is megnyil­ vánulásaikat. Ne hibáztasd vagy törd le őket. Isten látja lelkem, életemben rengeteg ostobaságot elkövettem, ahogy te is, akárcsak kamaszaid.

A gyermekek a felnőttek viselkedéséből tanulnak A gyermek sosem azt teszi, amit mondunk neki; hanem azt, amit lát tőlünk. Nem tilthatjuk meg, hogy dohá­ nyozzon, igyon vagy kábítószert szedjen, ha mi ezeket csináljuk. Jó példával kell elöljárnunk, és olyan életmó­ dot kell folytassunk, amilyet gyermekeinktől elvárunk.

Amikor a szülők hajlandók önmaguk szeretetén mun­ kálkodni, csodálatos összhang alakul ki a családban. A gyermekek önérzetesen viselkednek, kezdik értékelni és becsülni önmagukat. Íme egy önbecsülést fejlesztő gyakorlat, amelyet gyer­ mekeddel közösen végezhetsz. Írjatok össze néhányat azokból a dolgokból, amelyeket szeretnétek elérni. Kérd meg gyermekedet, írja le, milyennek látja magát mához tíz évre, egy évre, három hónapra. Hogyan szeretne élni?

Milyen emberekkel lenne üdvös barátkoznia? Minden válasz mellé írjon rövid magyarázatot, és írja le azt is, hogyan válthatná valóra álmait. A te feladatod ugyanez.

Legyen a lista mindig kéznél, hogy emlékeztessen cél­ jaitokra. Három hónap elteltével olvassátok végig a jegyzékeket közösen. Változtak céljaitok? Ne engedd, hogy gyermeked kárhoztassa magát, amiért nem érte el, amit akart. Mindig átfogalmazhatja a listáját. Ami a leg­ fontosabb, pozitív elvárásokat támasztani a fiatalokban önmagukkal és az élettel szemben.

Különélés és válás Ha a szülők külön élnek vagy elváltak, fontos, hogy mind­ ketten figyeljenek a gyermekre. Rettenetes a gyermek szá­ mára, ha azt kell hallania, hogy másik szülője rossz.

Mint szülőnek, félelmeiddel és dühöddel együtt i szeretned kell önmagadat, hogy minél hamarabb föl­ oldhasd azokat. A gyermekek át fogják venni érzéseidet.

Ha sok izgalomban és szenvedésben van részed, ők is zaklatottá válnak. Nyugtasd meg őket, hogy „ügyed" nincs összefüggésben velük és belső értékeikkel.

Ne hagyd, hogy a fejükbe vegyék, bármi történt, erről ők tehetnek, mert a legtöbb gyermek így gondolkodik.

Tudasd velük, hogy nagyon szereted őket, és rád min­ dig számíthatnak.

Javaslom, végezzetek közösen gyakorlatokat a tükör előtt reggelente. Mondogass megerősítéseket, amelyek gyorsan és könnyedén átjuttatnak a nehéz időszakon, hogy mindenki megkönnyebbülhessen. Add föl szere­ tettel fájó emlékeidet, és kívánj boldogságot valamenynyi érintettnek.

Van egy nagyszerű csoport. A neve: The California State Task Force to Promote Self-Esteem and Personal and Social Responsibility (Kalifornia Állam önbecsülést, személyes és társadalmi felelősséget fejlesztő csoportja).

John Vasconcellos parlamenti képviselő alapította 1987-ben. Az alapító tagok közt szerepel Jack Canfield

és Dr. Emmett Miller. Egyetértek kutatási céljaikkal, s azzal, hogy javaslatokat tesznek a kormánynak ön­ becsülést fejlesztő programok bevezetésére az is­ kolákban. Már több államban követik módszerüket, ön­ becsülést fejlesztő tárgyakkal bővítve a tanmenetet.

Hiszem, hogy társadalmunk nagy változások küszö­ bén áll, különösen, ami saját önbecsülésünk meg­ értését illeti. Ha mindenekelőtt a tanárok képesek saját önbecsülésüket megszilárdítani, sokat tehetnek gyer­ mekeinkért. A gyermekeket érzékenyen érintik az előt­ tünk álló szociális és gazdasági nehézségek. Minden önbecsülést fejlesztő programra szükség lesz, hogy diákok, szülők és tanárok, akárcsak vállalatok és szer­ vezetek, közösen küzdjék le ezeket a nehézségeket.

Kegyesen megöregedni Oly sokan félünk megöregedni, öregnek látszani. Az öregedést szörnyű és visszataszító dolognak tekintjük.

Pedig ez egy normális és természetes életfolyamat. Ha nem tudjuk elfogadni gyermeki énünket, s békében élni azzal, aki voltunk és vagyunk, hogy fogadjuk majd el a következő stádiumot?

Ha nem öregszel meg, mi más lehetőséged marad?

Távozol a földről. A nyugati világ embere kialakított magában egy eszményt, amelyet én „az ifjúság bálvá­ nyozásának" nevezek. Szép és jó dolog szeretni ma­ gunkat, amíg életünk teljében vagyunk, de vajon miért nem vagyunk képesek erre, amint öregedni kezdünk?

Végül az élet valamennyi szakaszán túljutunk.

Sok nőt szorongással és rettegéssel tölti el az öre­ gedés gondolata. A homoszexuálisok táborában ugyan­ csak központi kérdés a fiatalság, a külső és a szépség hanyatlása. Ahogy öregszünk, arcunk ráncosodik, ha­ junk megőszül, bőrünk veszít selymességéből, s én

mégis meg akarok öregedni. Ez is földi tartózkodásunk része. Azért vagyunk itt, hogy végigjárjuk az élet vala­ mennyi állomását.

Megértem, hogy nem akarunk megöregedni és meg­ betegedni, ezért válasszuk most külön ezt a két dolgot.

Ne képzeljük vagy vetítsük előre a betegséget mint a halálunkhoz vezető egyeden utat. Személy szerint nem hiszem, hogy feltétlenül betegségben kell meghalnunk.

Hanem, amikor elérkezik az idő a távozásra, miután teljesítettük azt, amiért idejöttünk, elszundítunk dél­ után, vagy lefekszünk este, és békében távozunk. Nem kell halálos betegnek lennünk. Nem kell kínok közt feküdnünk egy kórházi ágyon, hogy elhagyhassuk a földet. Rengeteget megtudhatunk arról, miként marad­ hatunk egészségesek. Ne halogasd a dolgot, kezdd el most. Amikor megöregszünk, jól szeretnénk magunkat érezni, hogy újabb élményekkel gazdagodhassunk.

Nemrég olvastam egy újságcikket, amely ugyancsak fel­ csigázta érdeklődésemet. Egy San Franciscó-i orvosi egyetem kutatóintézetében felfedezték, hogy öregedé­ sünk menetét nem a gének jelölik ki, hanem egy olyan valami, amit az öregedést beindító mechanizmusnak neveznek - egy tudatunkban fellelhető biológiai idő­ jelző. Ez a szerkezet mutatja, mikor és hogyan kezdünk öregedni. Öregedésünk folyamatát jórészt egyeden té­ nyező szabályozza: hozzáállásunk az öregedéshez.

Például, ha valaki úgy véli, hogy egy harmincöt éves ember középkorú, akkor meggyőződése olyan biológiai változásokat támaszt a szervezetében, amelyek harminc­ öt éves korára időzítik öregedése kezdetét. Hát nem lenyűgöző? Az ember maga dönti el, mikor javakorabeli és mikor öreg. Te mikorra teszed öregedésed kezdetét?

Ami engem illet, úgy érzem, meg fogom érni a kilenc-

venhatodik évemet, és még mindig tevékeny leszek, ezért fontos megőriznem egészségemet.

Emlékezz csak, amit adunk, azt kapjuk vissza. Figyelj arra, hogyan bánsz az idősekkel, mert ha megöregszel, így fognak bánni veled is. Ha bizonyos elképzeléseid vannak az öregekről, olyan elméleteket gyártasz, ame­ lyeket tudatalattid beigazol. Elképzeléseink, gondola­ taink, nézeteink az életről és önmagunkról mindig va­ lóra válnak.

Mint mondtam, te választottad szüleidet, mielőtt ide­ jöttél, hogy egy újabb hasznos leckét megtanulj. Maga­ sabbrendű Éned tudta, milyen tapasztalatokra van szükséged, hogy lelki fejlődésed útján előbbre juthass.

Ezért bármin kell is dolgoznod szüleiddel, végezd a munkát lelkiismeretesen. Nem számít, mit mondanak vagy csinálnak, mondtak vagy csináltak, te azért vagy itt, hogy szeresd önmagadat.

Mint szülő, úgy segíthetsz gyermekeidnek szeretni önmagukat, hogy megteremted azt a biztonságos kö­ zeget, amelyben pozitívan és ártalmatlanul fejezhetik ki magukat. Azt se feledd, ahogy mi magunk választottuk szüleinket, gyermekeink bennünket választottak. Mind­ nyájunk előtt fontos feladatok állnak.

Azok a szülők, akik szeretik önmagukat, könnyebben megtanítják gyermekeiket önmaguk szeretetére. Ami­ kor jó véleménnyel vagyunk magunkról, a magunk pél­ dáján taníthatjuk meg gyermekeinket az önbecsülésre.

Minél kitartóbban munkálkodunk önmagunk szere­ tetén, annál nyilvánvalóbb lesz gyermekeink előtt, hogy ez egy nagyszerű tevékenység.

IV. RÉSZ

BELSŐ BÖLCSESSÉGÜNK ALKALMAZÁSA

A világ ö s s z e s e l m é l e t e haszontalan, ha nem v e z e t c s e l e k v é s h e z , pozitív változáshoz, s végül gyógyuláshoz.

TIZENEGYEDIK FEJEZET

A JÓLÉT ELFOGADÁSA

Amikor megrettenünk, mindent el­ lenőrzésünk alá próbálunk vonni, és ezáltal megfosztjuk magunkat a ne­ künk szánt javaktól. Bízzunk az életben! Mindaz, amire szükségünk van, rendelkezésünkre áll.

A bennünk rejlő erő kész azonnal valóra váltani legdédelgetettebb álmainkat és hatalmas gazdagságban ré­ szesíteni. A gond csak az, hogy mi nem vagyunk nyitot­ tak ezek befogadására. Ha akarunk valamit, magasabb­ rendű erőnk nem szól így: „Meglátom, mit tehetek."

Készségesen megadja, amire vágyunk, csakhogy kész­ nek kell lennünk annak fogadására. Ellenkező esetben az visszakerül a betöltetlen vágyak raktárába.

Sokan eljönnek egy-egy előadásomra, és összefont karral ülik végig azt. Nekem ilyenkor ez jut eszembe: „Hogy fognak bármit is befogadni?" Csodálatos jelké­ pes gesztus szélesre tárni karjainkat, amit az Univer­ zum észrevesz és viszonoz. Sokakban ez félelmet kelt, mert úgy érzik, ha megnyílnak, szörnyű dolgok történ­ hetnek velük; és így is lesz, míg le nem tesznek arról a rögeszméről, hogy nekik mindig mindenből csak a rossz jut.

Ha azt mondom, jólét, sokan mindjárt a pénzre gon­ dolnak. Pedig sok egyéb dolog tartozik e fogalom köré­ be, mint: idő, szeretet, siker, kényelem, szépség, tudás, kapcsolatok, egészség, és persze a pénz is.

Ha hajszoltnak érzed magad, mert nincs elég időd megtenni, amit akarsz, akkor időhiánnyal küszködsz.

Ha úgy érzed, a sikert nem neked találták ki, nem is fo­ god elérni. Ha az életet terhesnek és fárasztónak érzed, akkor mindig rossz lesz a közérzeted. Ha úgy gondolod, kevés a tudásod, és túl ostoba vagy ahhoz, hogy mérle­ geld a dolgokat, sosem kerülsz összeköttetésbe az Uni­ verzum bölcsességével. Ha nem érzel magadban elég szeretetet, és kapcsolataid sekélyesek, akkor nemigen fognak szeretettel fordulni feléd.

No és hogy állsz a szépséggel? Szépség vesz körül bennünket. Észreveszed planétánk kifogyhatatlan szép­ ségét, vagy mindent csúnyának, hiábavalónak és tisztá­ talannak látsz? Milyen az egészségi állapotod? Mindig beteg vagy? Könnyen elkapod a náthát? Folyton fáj va­ lamid? Végül, itt van a pénz. Sokan arra panaszkodnak, hogy sosincs elég pénzük. Milyen forrásokból szárma­ zik a pénzed? Netán megelégedsz egy fix fizetéssel? Ki határozta meg ezt az összeget?

A fenti dolgok közül egyiket sem lehet megszerezni.

Az emberek így gondolkodnak: „Meg akarom kapni ezt, azt és amazt." Pedig a bőség és gazdagság magától jön, ha hagyod. Amikor nem kapod meg amit akarsz, tuda­ tod mélyén visszautasítod azt. Ha fukarok vagyunk az élettel, az élet is fukar velünk. Ha meglopjuk az életet, az élet is meglop minket.

Becsületesnek lenni magunkhoz A becsület olyan szó, amelyet sokszor használunk, bár nem mindig tudjuk, mit is jelent valójában becsületes­ nek lenni. Ennek semmi köze az erkölcshöz vagy a ke­ gyes magatartáshoz. Nem azért kell becsületesnek len­ nünk, nehogy leleplezzenek és börtönbe csukjanak. Ez önmagunk felé táplált szeretetünk tanúságtétele.

A becsület lényege: bármit adunk, azt kapjuk vissza.

Az ok és okozat törvénye mindig minden szinten műkő-

dik. Ha lekicsinylünk, vagy elítélünk másokat, akkor bennünket is megbírálnak. Ha folyton haragszunk, mindenütt haragosokra találunk. Önmagunk szeretete hangol rá bennünket az életből felénk áradó szeretet hullámhosszára.

Például, tegyük föl, arra érsz haza, hogy kiraboltak.

Rögtön áldozatnak érzed magad? „Betörtek a lakásom­ ba! Ki tette ezt velem?" Lesújtó érzés, amikor ilyesmi történik az emberrel; viszont, eszedbe jut-e elgondol­ kodni, hogyan és miért vonzottad magadhoz ezt az él­ ményt?

Többségünk rendszerint nem szívesen ismeri el, hogy felelős azért, ami történik vele, bár olykor mégis belátja.

Sokkal könnyebb egy rajtunk kívül álló tényezőt okolni, viszont lelki fejlődésünk mindaddig nem következhet be, amíg föl nem ismerjük, hogy a körülmények szerepe itt elhanyagolható - minden belülről indul el.

Amikor arról hallok, hogy valakit kiraboltak, vagy el­ vesztett valamit, rögtön megkérdezem: „Kitől lopott legutóbb?" Ha az illető tágra nyílt szemmel néz rám, mindjárt tudom, hogy rátapintottam a lényegre. Ha visszagondolunk egy esetre, amikor eltulajdonítottunk valamit, majd felidézzük, mit veszítettünk el nem sok­ kal azután, mindjárt kinyílik a szemünk.

Ha elveszünk valamit, ami nem illet meg, csaknem mindig egy ennél értékesebb dolgot veszítünk el. Talán pénzt vagy valamilyen tárgyat emelünk el, aztán elve­ szítünk egy barátot. Ha kapcsolatunkat raboljuk meg, elveszthetjük állásunkat. Ha írószereket emelünk el a hivatalból, lekéshetünk egy vonatot, vagy lemaradha­ tunk egy vacsoráról. A veszteségek szinte kivétel nélkül érzékenyen érintenek bennünket.

Sajnálatos dolog, hogy annyian lopnak nagyvállala­ toktól, áruházakból, éttermekből vagy szállodákból, azt gondolva, hogy ott még úgyis elég marad. Ez a logika sántít; az ok és okozat törvénye mindenkire vonatkozik.

Ha elveszünk, elveszítünk. Ha adunk, kapunk. A sza­ bály az szabály.

Ha sok veszteség ér, vagy sok minden alakul rosszul életedben, ideje megvizsgálnod, hogyan szerzed meg a dolgokat. Néhányan, akik álmodni sem mernének arról, hogy lopjanak, nyugodt lelkiismerettel rabolják a másik idejét, vagy fosztják meg őt önbizalmától. Valahányszor fölébresztjük valakiben a bűntudatot, önértékét kiseb­ bítjük. Hogy maradéktalanul megőrizzük becsületün­ ket, állandó önvizsgálatra és nagyfokú tudatosságra van szükség.

Amikor elveszünk valamit, ami nem hozzánk tartozik, gyakorlatilag arról tájékoztatjuk a Mindenséget, hogy nem érezzük magunkat méltónak arra, hogy kapjunk; hitványak vagyunk; meg akarjuk magunkat lopatni; vagy nem jut elég mindenkinek. Azt gondoljuk, csak csalás­ sal és erőszakkal szerezhetjük meg a jussunkat. Ezek a téveszmék falként magasodnak körénk, elzárva ben­ nünket az élet gazdagságától és örömeitől.

Ezek a képzelgések távol állnak igaz valónktól. Nagy­ szerűek vagyunk, és a legjobbat érdemeljük. Földünk mérhetetlenül gazdag. Boldogságunk a tudatosság jo­ gán illet meg bennünket. Tudatunkon is azért dolgo­ zunk, hogy nemesítsük szavainkat, gondolatainkat, tet­ teinket. Amikor belátjuk, hogy gondolataink alakítják valóságunkat, akkor a történtekből következtethetünk arra, min kell legközelebb változtatnunk. A becsületes­ ségtől a legutolsó gémkapocsig mindent mi választunk önmagunk szeretetétől vezérelve. A becsület segít ab­ ban, hogy életünket simává és zökkenésmentessé te­ gyük.

Ha egy üzletben vásárolsz, és észreveszed, hogy va­ lamit nem fizettettek ki veled, lelkiismereti kötelessé-

ged szólni. Ha tudsz a dologról, felhívod rá az eladó fi­ gyelmét. Ha nem tudsz, vagy csak hazaérve, esetleg na­ pok múltán veszed észre, akkor már más a helyzet.

Ha a becstelenség diszharmóniát hoz életünkbe, kép­ zeljük el, mire képes a szeretet és becsület. A jót, a kel­ lemes meglepetéseket szintén magunknak köszönhet­ jük. Ha őszintén és feltétlen szeretettel nézünk magunk­ ba, sok mindent fedezünk fel saját erőnkről. Amit meg­ tanulhatunk létrehívni saját tudatunkkal, messze töb­ bet ér, mint bármekkora pénzösszeg, amelyet valaha is ellophatunk.

Otthonod szentélyed Mindig azt kapod, amit hited szerint érdemelsz. Gon­ dolj otthonodra. Olyan hely ez, ahol igazán szeretsz él­ ni? Kényelmes és vidám, vagy szűkös, piszkos és mindig rendeden? Most lássuk az autódat. Szereted? Tükrözi azt a szeretetet, amelyet magad iránt érzel?

Hát a ruháid? Rájuk se bírsz nézni, csak gondot és bosszúságot okoznak? A ruháid megmutatják, hogyan vélekedsz saját magadról. Megismétlem, magunkról al­ kotott képünkön változtathatunk.

Ha új otthont akarsz találni, először is képzeld el ma­ gadnak a megfelelő helyet, és tudatosítsd magadban, hogy ez rád vár. Amikor Los Angeles-ben lakás után jár­ tam, nem hangoltam le magam azzal, hogy csupa le­ robbant helyet fogok találni. Folyton arra gondoltam, ez itt Los Angeles, a város tele van gyönyörű lakásokkal, csak körül kell néznem.

Hat hónap alatt találtam meg a legalkalmasabbat, igazán pompás lakás volt. Az épületet az alatt az idő alatt húzták fel, míg én keresgéltem, s amikor elkészült, rögtön rátaláltam. Ha keresel valamit, s nem leled, bi­ zonyára oka van.

Ha el akarsz költözni, mert nem szeretsz ott lakni, kö­ szönd meg jelenlegi otthonodnak, hogy szállást ad ne­ ked. Légy hálás, amiért megvéd az időjárás viszontag­ ságától. Ha nehezedre esik megkedvelni, kezdd a lakás egy olyan részével, amelyet szeretsz - ez lehet hálószo­ bád valamelyik zuga. Ne mondogasd: „Gyűlölöm az ott­ honom!", mert így sosem találsz rá arra a helyre, amelyet szeretsz.

Szeresd a helyet, ahol élsz, mert így elég nyitott le­ hetsz ahhoz, hogy csodálatos új otthont kapj. Ha ottho­ nod rendetlen és zsúfolt, láss neki, és takarítsd ki. Ott­ honod személyiséged tükre.

Szerető kapcsolatok Lelkes csodálója vagyok Dr. Bernie Siegelnek, a connecticuti onkológusnak, a Love, Medicine and Miracles (Szeretet, orvoslás és csodák) című könyv szerzőjének.

Siegel doktor nagyon sokat tanult rákos betegeitől Hadd idézzem szavait a feltétel nélküli szeretetről: „Sok ember, különösen rákos betegek nőnek fel ab­ ban a hiszemben, hogy valami rettentő hézag van létük középpontjában. Egy hiányosság, amelyet el kell titkolniuk, hogy esélyük lehessen a szeretetre. Úgy érzik, elesnének a többiek szeretetétől, s örök magányra ítéltetnének, ha fény derülne tökéletlen­ ségükre. Ezek az emberek védőállásba helyezkednek, hogy ne kelljen senkivel megosztaniuk legmélyebb érzéseiket. Mivel határtalan ürességet éreznek ma­ gukban, eljutnak odáig, hogy kapcsolataikkal és vi­ szonyaikkal próbálják kitölteni ezt a számukra is megmagyarázhatatlan űrt. Csak azzal a feltétellel hajlandók szeretni, ha ezért cserébe kapnak vala-

mit. Ettől aztán még üresebbnek érzik magukat, és az ördögi kör ezzel be is zárult."

Valahányszor előadást tartok, és alkalmat adok kö­ zönségemnek, hogy kérdezzenek, már előre biztos le­ hetek abban, hogy az alábbi kérdést valaki fölteszi: „Hogyan alakíthatok ki egészséges és tartós kapcsolato­ kat?"

Minden kapcsolat fontos, mert megmutatják, mit gondolunk saját magunkról. Ha szüntelenül ostorozod magad, mert úgy véled, hogy minden rosszul alakult dologért te vagy a hibás, hogy az élet örök vesztese vagy, akkor olyan kapcsolatokba fogsz bonyolódni, amelyek alátámasztják elképzeléseidet.

Egy asszony mesélte nekem, hogy egy figyelmes és kedves férfival van viszonya, mégis szükségét érzi, hogy próbára tegye kedvese szerelmét. Ezért megkérdeztem tőle: „Mi szükség van erre?" Azt válaszolta, nem érzi magát méltónak a férfi szerelmére, mert nem szereti eléggé saját magát. Azt tanácsoltam, napjában három­ szor tárja szét a karját, és mondja a következőt: „Kész vagyok befogadni a szerelmet. Nem kockáztatok, ha befogadom a szerelmet." Aztán nézzen a saját szemébe, és mondja: „Méltó vagyok. Kész vagyok kapni, még ha nem is érdemlem meg. " Túl gyakran utasítjuk vissza a jót, mert nem hisszük, hogy részünk lehet benne. Például, meg akarsz háza­ sodni, vagy tartós kapcsolatot szeretnél kialakítani vala­ kivel. A személynek, akivel együttjársz, négy olyan tulaj­ donsága van, amit elvársz egy partnertől. Tudod, hogy jó úton haladsz. Szeretnéd, ha ezek a tulajdonságok erősebbek lennének, vagy továbbiakkal egészítenéd ki őket. Ha nem vagy benne biztos, hogy megérdemled a szerelmet, talán egy tucat kapcsolatot is végig fogsz próbálni, mire megállapodsz valaki mellett.

Ugyanakkor, ha hiszed, hogy egy magasabbrendű erő igaz szívű emberekkel vett körül téged, hogy akivel csak találkozol, akit csak ismersz, boldoggá tesz, akkor csak ilyen kapcsolataid lesznek.

Függőségen alapuló kapcsolatok Úgy látszik, többségünk a személyes kapcsolatokat mindennél fontosabbnak tekinti. Talán folyton a szerelme kergeted. A szerelem hajszolása nem hozza el a megfelelő partnert, mert az indítékok nem világosak. Így gondolkodunk: „Ha lenne valakim, aki szeret, az élete mindjárt rendbe jönne." Pedig a dolog nem így működik' Hadd ajánljak egy gyakorlatot. Írd össze azokat az értékeket, amelyeket egy kapcsolattól vársz, úgy mint szórakozás, meghittség, nyíltság és őszinteség, satöbbi Nézd végig a listádat. Lehetetlen eleget tenni ezeknek kívánalmaknak? Melyeknek felelsz meg te magad?

Nagy különbség van a szerelem iránti szükséglet és szerelem sóvárgása között. Amikor sóvárogsz a szerelemre, ez annak jele, hogy nem kapsz szeretetet és meg becsülést a számodra legfontosabb személytől - saját magadtól. Ilyenkor mindkét fél függetlenségét veszélyeztető, meddő kapcsolatokba bonyolódsz.

Amikor másik emberre van szükségünk ahhoz, hogy kielégüljünk, már nem vagyunk függetlenek. Amikor valaki mástól várjuk, hogy gondunkat viselje, s így magunknak ezt már nem kell megtennünk, függővé válünk. Sokunkat, akik rendezetlen családi körülmények közt nőttünk fel, önállótlanságra neveltek. Évekig éltei abban a tudatban, hogy hitvány vagyok, és minduntalan szeretetre és elismerésre áhítoztam.

Ha folyton megmondod a másiknak, mit tegyen, alig hanem a magad hasznára próbálod befolyásolni a kapcsolatot. Másrészről, ha saját beidegződéseid változta

tásán munkálkodsz, a dolgok egészséges menetének adsz utat. Állj egy percre a tükör elé, és idézz fel néhányat gyer­ mekkori téveszméid közül, amelyek ma is kihatnak kapcsolataidra. Világos előtted, milyen helyzetekben nyúlsz vissza ezekhez a hiedelmekhez? Most gondolj gyermekkorod néhány pozitív elképzelésére. Ezek is olyan meghatározó szerepet töltenek be életedben, mint az előbbiek?

Mondd magadnak, hogy ezek a téveszmék többé már nem szolgálnak, és helyettesítsd őket új, pozitív mege­ rősítésekkel. Le is írhatod új nézeteidet, és a papírt fel­ tűnő helyre teheted, ahol nap mint nap szem előtt van.

Most is légy türelmes magaddal. Ragaszkodj olyan ki­ tartóan új elképzeléseidhez, mint a régiekhez ragasz­ kodtál. Számtalanszor előfordult, hogy régi beidegző­ déseimhez fordultam, mielőtt új nézeteim megszilár­ dultak.

Ne feledd, ha képes vagy a magad erejéből kielégíteni belső szükségleteidet, akkor nem fogsz nélkülözni, nem válsz szélsőségesen alárendeltté. Mindez attól függ, mennyire tudod szeretni önmagadat. Ha igazán szere­ ted önmagadat, akkor tudatos, higgadt és magabiztos maradsz, családi, akárcsak munkahelyi kapcsolataid pedig megújulnak. Különböző helyzetekben tanúsított magatartásod, emberekhez való viszonyod gyökeresen megváltozik. Az egykor életbevágóan fontos ügyeknek már nem tulajdonítasz akkora jelentőséget. Új embe­ rekkel hoz össze a sors, s talán néhány régi barát eltávo­ lodik tőled, ami először ijesztő, egyben csodálatos, új­ szerű és izgalmas lehet.

Ha egyszer tudod, mit vársz egy kapcsolattól, emberek közé kell menned. Menj elébe a dolgoknak. Egy önse-

gélyező csoportban vagy esti tanfolyamon jó eséllyel is­ merkedhetsz. Itt hasonlóan gondolkozó vagy azonos érdeklődésű emberekkel találkozhatsz. Bámulatra mél­ tó, milyen gyorsan tehetsz szert új barátokra. Számos csoport és tanfolyam működik a világ minden nagyobb városában. Neked kell felkutatnod ezeket a közössége­ ket. Érdemes veled egyívású emberek társaságát keres­ ned. Egy javasolt megerősítés ehhez: „Nyitott és fogé­ kony vagyok az életemben felmerülő csodálatos élmé­ nyekre. " Jobb mint ezt hangoztatni: „Új szerető után kell néznem." Légy nyitott és fogékony, az Univerzum pedig boldoggá tesz.

Azt fogod tapasztalni, hogy önszereteted erősödésé­ vel egyenes arányban növekszik önbecsülésed, és bár­ min kell is változtatnod, ezt könnyebben véghezviszed majd, ha tudod, hogy helyesen ítéled meg a helyzeted.

A szeretet sosem kívülről érkezik - ez eleve adott ben­ ned. Minél mélyebb a szereteted, annál jobban fognak szeretni.

Pénzről alkotott hiedelmek A pénzzel kapcsolatban táplált félelmek kora gyermek­ kori programozásunkból fakadnak. Egy asszony mondta valamelyik foglalkozásomon, hogy jómódú apja mindig is rettegett az elszegényedéstől, és gyermekeibe is beléoltotta azt a félelmet, hogy vagyonuk könnyen elúsz­ hat. Az asszony egész gyermekkorában félt attól, hogy szülei nem viselik majd gondját. Nem tudott örülni a pénznek, mert apja a bűntudat felébresztésével mani­ pulálta családját. Az asszony egész életében gazdag volt, s leckéje abban állt, hogy föladja az anyagi támasz elvesztése fölött érzett aggódását. Sokunk szülei nőttek fel a gazdasági válság idején, így sokan mentettük át gyermekkorunkból az ő kétségeiket: „Talán éhezni

fogunk." „Lehet, hogy sosem lesz munkánk." „Elveszít­ hetjük az otthonunkat, az autónkat.", és hasonlókat.

Nagyon kevés gyermek veti ellen: „Nem, ez nem for­ dulhat elő." A gyermekek elfogadják ezeket a baljós fel­ tételezéseket, és helyeselnek: „Bizony, ez meglehet."

Készíts listát szüleid pénzzel kapcsolatos hiedelmeiről.

Kérdezd meg magadtól, még mindig érvényt adsz-e ezeknek. Fölül kell emelkedned szüleid szűklátókörűsé­ gén és félelmein, mert az élet azóta sokat változott.

Verd ki a fejedből a korlátolt nézeteket. Ha fölmerül egy lehetőség, ne tántorítson el az ínséges idők emléke.

Mindig a jelenből indulj ki. Most megerősítheted ma­ gadban, hogy igenis jó dolog gazdagnak lenni, és oko­ san fogsz bánni a pénzeddel.

Az is teljesen természetes, hogy egyszer több pén­ zünk van, máskor kevesebb. Ha bízni tudunk abban, hogy belső erőnk, bármi történjék is, gondunkat viseli, könnyen túljutunk az anyagi mélypontokon, mert tud­ juk, hogy a jövőben megint több pénzünk lesz.

A pénz nem orvosolja problémáinkat, bár sokan úgy véljük, ha gazdagok leszünk, minden rendbejön majd, többé nem lesznek gondjaink és nehézségeink. A pénz azonban önmagában kevés. Néhány ember egész életé­ re elegendő vagyont gyűjtött már össze, mégis boldog­ talan.

Légy hálás azért, amid van Ismertem egy úriembert, aki elpanaszolta, bűntudatot érez, mert nem tudja viszonozni azt az erkölcsi és anya­ gi támogatást, amelyet szorult helyzetében barátaitól kapott. Én azzal nyugtattam, vannak idők, amikor a

Mindenség megadja nekünk, bármire legyen is szüksé­ günk, mi pedig nem tudjuk azt visszafizetni.

Bármilyen formában elégíti is ki az Univerzum a szükségleteidet, légy hálás. Lesz majd idő, amikor te fogsz kisegíteni másokat. Ha nem is pénzzel, de idővel, vagy együttérzéseddel. Olykor nem vesszük észre, hogy ezek a dolgok sokkal értékesebbek, mint az anyagiak.

Sok emberre emlékszem életem korai éveiből, akik mellém álltak egy olyan időszakban, amikor nem állt módomban viszonozni jóságukat. Évekkel később meg­ ragadtam az alkalmat, és én segítettem másokon. A jó cselekedeteket csere tárgyának tekintjük. Mindent azon­ nal viszonozni akarunk. Ha valaki elvisz ebédelni, ne­ künk is mindjárt meg kell őt hívnunk ebédre; vagy, valaki megajándékoz, és mi rögtön veszünk neki valamit.

Tanuljunk meg köszönettel elvenni. Tanuljunk meg el­ fogadni, hiszen a Világegyetem nem csupán csereeszköz­ nek tekinti készségünket az elfogadásra. Legtöbb problé­ mánk abból származik, hogy képtelenek vagyunk elfogad­ ni. Adni nehézség nélkül tudunk, kapni annál kevésbé.

Amikor valaki megajándékoz, mosolyogj, köszönd meg. Ha ezt mondod a személynek: „Jaj, rossz méretet vettél!", vagy: „Ezt a színt nem szeretem.", mérget ve­ hetsz rá, hogy ez az ember soha többé nem ad neked semmit. Fogadd hálásan az ajándékot, s ha nem tetszik, add oda egy olyannak, aki hasznát veszi.

Hálásnak kell lennünk azért, amink van, hogy még több jóban részesülhessünk. Megint csak, ha a hiányra összpontosítunk, nem is lesz semmink. Ha adósságunk van, meg kell bocsátanunk magunknak, s nem korholni magunkat. Megerősítésekkel és vizualizációs gyakorla­ tokkal az adósság megfizetésére kell ráhangolnunk el­ ménket.

Azzal használunk a legtöbbet egy anyagi gondokkal küszködő embernek, ha megtanítjuk, miként teremthet magának pénzt a tudat szintjén, mivel ez a megoldás

végleges. Sokkal hatékonyabb, mint kisegíteni őt egy kevés pénzzel. Nem mondom, hogy ne adj pénzt senki­ nek. De ne a bűntudat vigyen rá a jótékonykodásra. Ta­ lán te is így gondolkodsz: „Segítenem kell az embe­ reknek." De hát, te is egy emberi lény vagy, aki megér­ demli a jólétet. Tudatosságod a lehető legmegbízha­ tóbb bankszámla. Amikor bizakodó gondolatokat teszel be, azok bőségesen kamatoznak.

Az adakozás egyetemes alapelve Az egyik módszer, amellyel pénzhez juthatunk, ha ma­ gunk is adunk. Jövedelmünk tíz százalékának jótékony célokra fordítása igen régi keletű dolog. Úgy vélem, ennyivel tartozunk az életnek. Az egyházak mindig is adakozásra szólították fel híveiket. Ez egyik leg­ biztosabb bevételi forrásuk. Az utóbbi években az ada­ kozás valamennyi szellemi táplálékunkat biztosító for­ rásra kiterjed. Mely személy vagy szervezet egyengette legodaadóbban lelki gyarapodásod útját? Feltétlenül nekik kellene pénzt adnod. Ha nem szívesen juttatsz pénzt egy vallási közösségnek vagy egy személynek, számos altruista szervezethez fordulhatsz, akik szegé­ nyek támogatására fordítják adományaidat. Nézz körül, és keresd meg a számodra legszimpatikusabbat.

Az emberek gyakran hangoztatnak efféléket: „Majd adok, ha több pénzem lesz." Természetesen erre sosem kerül sor. Ha adakozni kívánsz, tedd meg most. Azon­ ban, ha csak abbéli reményedben adsz, hogy többet kapj, akkor el vagy tájolódva. Minden hátsó szándék nélkül kell adnod, egyébként a dolog hatástalan. Úgy érzem, az élet jó hozzám, ezért örömmel viszonzom jó­ ságát, amikor csak tehetem.

Oly sok gazdagság van ebben a világban, amely csakis rád vár. Ha tudatosulna benned, hogy sokkal több itt a pénz, mint amit valaha is elkölthetnél, vagy messze több ember él a földön, mint akivel valaha is találkoz­ hatsz, és több az öröm, mint amit elképzelhetsz magad­ nak, minden óhajod és vágyad teljesülne.

Ha boldogságot kívánsz magadnak, bízzál is abban, hogy belső erőd meghozza számodra azt. Légy őszinte saját magaddal és másokkal. Ne csalj, még kis dolgok­ ban sem, ezzel csak magadat csapod be.

A mindent átható Határtalan Intelligencia „igen!"-t mond neked. Ha valamiben részesülsz, ne utasítsd azt vissza, mondj rá „igen!"-t. Légy nyitott a jó befogadásá­ ra. Mondj „igen!"-t az életnek. Lehetőségeid és bevéte­ leid százszorosára duzzadnak.

TIZENKETTEDIK FEJEZET

AZ ALKOTÓKÉSZSÉG KIFEJEZÉSE Amikor belső látásunk kitisztul, ho­ rizontjaink kitágulnak.

Munkánk az isteni lényeg megnyilvánulása Amikor az emberek életem célja felől faggatnak, mindig azt felelem, életem értelmét a munkámban látom. El­ szomorító, hogy a legtöbb ember gyűlöli a munkáját, és ami tán még ennél is rosszabb, nem tudják, mit akar­ nak. Megtalálnod életed célját, olyan munkát végezned, amelyben örömöd leled, ebben áll önmagad feltétel nélküli szeretete.

Munkádban alkotókészséged jut kifejezésre. Fölébe kell kerekedned kisebbrendűségi érzésednek és kishitűségednek. Hagyd, hogy a Világegyetem alkotóenergiája szétáradva benned, olyan tevékenységekre késztessen, amelyek mélységesen kielégítenek. Mindegy, mit csi­ nálsz, amíg az boldoggá és elégedetté tesz.

Ha gyűlölöd a munkahelyedet vagy gyűlölöd, amit csi­ nálsz, a munkáddal kapcsolatban mindaddig így fogsz érezni, amíg hozzáállásodon nem változtatsz. Ha fenn­ tartásokkal állsz be új munkahelyre, idővel itt is ugyan­ olyan rosszul fogod érezni magad.

A probléma részben abból származik, hogy sok em­ ber tagadva ad hangot akaratának. Egy asszonynak ne-

hezére esett pozitív módon kijelentenie, amit akart. Folyton ezt ismételgette: „A feladatnak ezt a részét nem akarom elvégezni." Vagy: „Nem akarom, hogy ez történjen." Meg: „Nem akarok ellentmondásba keveredni." Tehát, nem azt jelentette ki, mit akart. Pedig világosan kell megfogalmaznunk akaratunkat.

Olykor ugyancsak nehéz azt kérni, amit akarunk. Sokkal könnyebb megmondani, mit nem akarunk. Kezdj el arról beszélni, milyennek akarod látni a munkádat: „A munkám mélysége­ sen kielégít. Segítek az embereknek. Képes va­ gyokfelmérni, mire van szükségük. A munkatár­ saim szeretnek. Itt mindig biztonságban érzem magam." Vagy egy másik változat: „Munkám­ ban szabadon kifejezhetem magam. Szeretem, amit csinálok, és elégedett vagyok a fizetésem­ mel. " Vagy: „A munkahelyemen mindig vidám vagyok. Itt mindenki jókedvű, sokat nevetünk, és kellemes dolgok történnek velünk. " Mindig jelen időben fogalmazd meg akarato­ dat. Amit kijelentesz, úgy is lesz. Ha mégsem, akkor tudat alatt visszautasítod javadat. Készíts egy jegyzéket Amit a munkáról gondolok cím­ mel. Bizonyára meg fognak lepni negatív kép­ zelgéseid. Addig nem fejlődhetsz, amíg föl nem adod ezeket a hiedelmeket.

Amikor munkád ellenedre van, erőd nem tud alkotó módon megnyilvánulni. Gondold át, mi­ lyen értékeket vársz egy állástól - milyen érzés lenne, ha tökéletes álláshoz jutnál. Elengedhetet­ len, hogy világosan mondd el, mit akarsz. Maga­ sabbrendű Éned találni fog egy számodra megfe­ lelő állást. Ha nem tudod, mit akarsz, légy azon, hogy kitaláld. Nyílj meg belső bölcsességed előtt.

Én korán megtanultam az elme tudományából, fela­ datom az, hogy lényemmel és cselekedeteimmel az Élet csodáját hirdessem. Valahányszor szembekerültem egy nehézséggel, tudtam, ez újabb lehetőség a fejlődésre, és azt is, hogy az Erő, amely létrehozott, mindent megad nekem, amire a nehézség leküzdéséhez szükségem van.

A kezdeti pánik után hamar lecsillapodtam, és magam­ ba szálltam. Megköszöntem az Isteni Intelligenciának, hogy ereje által cselekedhettem.

Valamelyik csoportomba járt egy lány, aki színésznő akart lenni. Szülei és barátai azonban rábeszélték, hogy jogi egyetemre menjen. Egy hónap múlva aztán tanul­ mányait abbahagyta. Úgy döntött, beiratkozik a szín­ művészeti főiskolára, mert mindig is ehhez volt kedve.

Nem sokkal ezután arról kezdett álmodni, hogy sem­ mire sem viszi az életben, amitől boldogtalanná és de­ presszióssá vált. Képtelen volt szabadulni kétségeitől, és egyre inkább úgy érezte, élete legnagyobb hibáját kö­ vette el, amelyet már sohasem tud jóvá tenni.

Megkérdeztem: „Kinek a hangja az odabent?" Azt fe­ lelte, ezek azok a szavak, amelyekkel apja már számta­ lanszor intette.

Bizonyára sokaknak juttatja eszébe saját konfliktu­ sukat ennek a fiatal lánynak az esete. Ő játszani akart, a szülei pedig ügyvédet akartak faragni belőle. Teljesen összezavarodott, mivel nem tudta, mit tegyen. Rá kellett jönnie, apja így hozta tudtára: „Szeretlek." Ha ügyvéd lesz, békében és biztonságban tudhatja a lá­ nyát. Ezt akarta az apa. Viszont a lány nem ezt akarta.

Azt kellett tennie, amit helyesnek látott, még ha ez ellenkezett is apja akaratával. Arra kértem, üljön le a tükör elé, nézzen saját szemébe, és jelentse ki: „Sze-

retlek, és mindent megteszek, hogy teljesüljön akaratod.

Bárhogy határozz is, teljes erőmből támogatlak."

Mondtam betegemnek, szánjon időt önmaga megfi­ gyelésére. Kapcsolatba kell lépjen belső bölcsességével, és fel kell ismerje, hogy senkinek sem kell kedvébe jár­ jon, kivéve saját magát. Attól még szeretheti apját, hogy saját boldogságát tartja szem előtt. Joga van méltónak és képesnek éreznie magát arra, hogy ezt tegye. Nyu­ godtan apja elé állhat: „Szeretlek, de nem akarok ügy­ véd lenni - színésznő akarok lenni." Erőpróbánk része azt tenni, ami számunkra a leghelyesebb, még ha a kö­ rülöttünk élők mást is várnak. Nem azért vagyunk itt, hogy mások elvárásainak megfeleljünk.

Ha elhitetjük magunkkal, hogy nincs hozzá jogunk, már nem tudjuk azt tenni, amit akarunk. Ha a többiek azt állítják, ezt nem teheted, mire te megtagadod ön­ magad, gyermeki éned semmire sem tartja magát mél­ tónak. Ez ellen csak egyféleképp védekezhetsz, ha meg­ tanulod napról napra jobban szeretni önmagadat.

Kezdd ezt azzal, hogy lejegyzel mindent, amit a mun­ káról, kudarcról és sikerről vallasz. Vizsgáld meg vala­ mennyi negatív képzetet, és vedd észre, hogy ezek tar­ tanak vissza céljaid elérésében. Talán számos hiedelem erősíti benned, hogy megérdemled a bukást. Vedd sor­ ra negatív elképzeléseidet, és fordítsd őket bizakodó gondolatokká. Először fogalmazd meg magadban, mi az a tevékenység, amely kielégíthet.

Bevételeidnek számos forrása lehet Hányan hisszük, hogy keményen kell dolgoznunk, ha meg akarunk élni. Különösen itt, az Államokban vált uralkodóvá az a nézet, hogy csak az lehet valamirevaló ember, aki erejét megfeszítve dolgozik, és a munka ke­ serves kötelesség.

Tapasztalatom szerint, ha azzal foglalkozol, amit sze­ retsz, rendszerint nagyon jól kereshetsz. Ha szüntelen ezt mondogatod: „Gyűlölöm ezt a munkát", nem jutsz előbbre. Bármi legyen is a feladatod, szeretettel és oda­ adással végezd azt. Ha kényelmetlenül érzed magad egy helyzetben, próbáld meg kitalálni, milyen új tapaszta­ latokkal gazdagodhatsz általa.

Egy fiatalasszony mesélte, hogy a legváratlanabb for­ rásokból is képes volt vagyonát gyarapítani. Barátai megszólták a pénzszerzés e szokatlan módját, és foly­ ton azt hangoztatták, hogy kemény munkával kellene pénzt keresnie. Tudták, hogy nemigen erőlteti meg ma­ gát. Az asszony kezdett hát attól félni, ha nem dolgozik keményen, nem érdemli meg a pénzét sem.

Pedig eredetileg látta helyesen a dolgokat. Köszönetet kellett volna mondania magának, ahelyett, hogy meg­ retten. Megértette, miként részesülhet jólétben, így küzdelem nélkül is boldogult. Azonban barátai le akar­ ták törni, mert ők egytől egyig keményen dolgoztak, s mégsem volt annyi pénzük, mint neki.

Sokszor nyújtok segítő kezet embertársaim felé, s ha elfogadják, hajlandók új ismereteket és tapasztalatokat szerezni, mindig boldog vagyok. Ellenben, ha valaki megpróbál magával rántani, búcsút intek neki, és olyan személyt keresek, aki tényleg ki akar mászni a gödörből.

Ha boldog vagy és elégedett, ne hallgass arra a szeren­ csétlen, magányos emberre, aki bele akar szólni az éle­ tedbe. Ha jólétben és gazdagságban telnek napjaid, ne hagyd, hogy egy szegény és eladósodott ember bele­ szóljon az életedbe. Gyakran szüleink mondják meg, mit hogyan csináljunk. Gondok és nehézségek közepet­ te, boldogtalanságban nőttek fel, most pedig ők akarják megmondani, hogyan éljünk!

Sokan aggódnak napjaink gazdasági helyzete miatt, és úgy vélik, annak függvényében jutnak pénzhez vagy ve­ szítik el tartalékaikat. Viszont a gazdaság folyton inga­ dozik. Így nem számít, mi történik odakint, vagy mások hogyan próbálják befolyásolni a gazdasági élet alaku­ lását. Nem a gazdaság miatt akadunk el. Nem számít, mi történik „odakint" a világban, csupán az a fontos, hogyan vélekedünk magunkról.

Ha otthonod elvesztésétől rettegsz, kérdezd meg ma­ gadtól: „Mi az, amit nem fogadok el magamban? Mikor érzem magam elhagyatottnak? Hogyan teremthetném meg belső biztonságomat?" Élményeink belső elvárá­ sainkat tükrözik.

Mindig is ehhez a megerősítéshez folyamodtam: „Be­ vételeim szüntelen gyarapodnak. " Egy másik megerő­ sítés, amit kedvelek: „Többre viszem, mint a szüleim."

Jogod van többet keresni, mint a szüleid. Ez szükség­ szerű, mivel azóta már minden drágább lett. Főleg a nők számára jelent ez konfliktust. Kínosan érzik ma­ gukat, ha többet keresnek, mint az apjuk. Muszáj leküz­ deniük érdemtelenségük tudatát, és elfogadniuk az anyagi jólét teremtette biztonságot, amely születésük adta joguk.

Munkád a pénz kifogyhatatlan forrásának egyeden csatornája. Számtalan úton és formában juthatsz pénz­ hez. Bárhogy jött is, fogadd el örömmel, mint az Uni­ verzum ajándékát.

Egy fiatalasszony elpanaszolta, férje családja pazar ajándékokkal halmozza el nemrég született gyermekü­ ket, ő pedig nem engedheti meg magának, hogy bármit is vegyen. Emlékeztettem őt arra, hogy a Világegyetem azt akarja, ne kelljen a gyermeknek szükséget látnia semmiben, és ezt a rokonokon keresztül biztosítja. Az asszonyka ezután kegyesen és megbecsüléssel fogadta a Mindenség gyermeke irányában tanúsított nagylelkű­ ségét.

Munkahelyi kapcsolatok Munkatársainkkal kialakított kapcsolataink hasonlíta­ nak családi kapcsolatainkra. Ezek is lehetnek egészsé­ gesek vagy torzak.

Egyszer a következőt kérdezte tőlem egy asszony: „Én, aki rendszerint pozitívan viszonyulok másokhoz, hogyan viselkedjem kollégáimmal, akik ellenszenvvel viseltetnek irányomban?"

Először is, érdekesnek találtam, hogy munkahelyén senki sem szereti, miközben ő, állítása szerint, kedves másokhoz. Bizonyára negatív elvárásaival váltotta ki a többiek ellenszenvét, amelyeket ő maga észre sem vett.

Azt tanácsoltam, kezdjen hinni abban, hogy nyugodt és vidám közegben dolgozik, ahol az emberek őszintén becsülik egymást s magát az életet. Ahol mindenki tisz­ teli a másikat. Ahelyett, hogy főnöke rigolyáira panasz­ kodna, erősítse meg magában, hogy munkája kielégíti.

Ha ezt a filozófiát vallja, vagy a legjobb tulajdon­ ságokat hozza ki kollégáiból, hiszen belső változását nem fogják válasz nélkül hagyni, vagy talál egy másik munkaterületet, ahol tényleg jól érezheti magát.

Egy férfi mesélte egyszer, hogy amikor új munkahelyre került, hihetetlen kedvet érzett magában, munkáját él­ vezte, és könnyen beilleszkedett. Pontosan végezte a dolgát, mindenkivel közvetlenül viselkedett, és elége­ dett volt. Aztán, egyszerre csak, naponta hibázni kez­ dett. Megkérdeztem, mi ijesztette meg. Talán egy régi gyermekkori félelem merült föl benne? Haragszik vala­ kire a munkahelyén, vagy nem tud kijönni egyik mun­ katársával? Emlékezteti ez a személy valamelyik szü­ lőjére? Előfordult ez már más munkahelyén is? Úgy tűnt nekem, egy régi hiedelem hatására teremtett egyszerre

káoszt a munkájában. Rájött, hogy a probléma egy régi családi hiedelemből ered: valahányszor rosszul csinált valamit, szülei kigúnyolták. Azt javasoltam, bocsásson meg családjának, és erősítse meg magában, hogy most csodálatos, harmonikus kapcsolata van kollégáival, akik tisztelik őt, és megbecsülik munkáját.

Ne gondolkozz így munkatársaidról: „Lehetetlen ala­ kok." Mindenkiben megvan valamennyi tulajdonság, ezért vedd észre jó tulajdonságaikat, és tiszteld őket po­ zitív vonásaikért. Ha ezekre az értékekre összpontosí­ tasz, azok a felszínre kerülnek. Ha mások folyton nega­ tív dolgokat hangoztatnak, ne figyelj oda rájuk. Te saját tudatodon akarsz változtatni. Mivel a többiek viselke­ dése egy elferdült vonásodat tükrözi, amikor változtatsz hozzáállásodon, ellenségeid békén hagynak. Még ha frusztrálva érzed is magad, kezdj arra gondolni, mit akarsz elérni munkádban. Majd fogadd azt örömmel és hálával.

Egy asszonynak alkalma nyílt olyan feladatot ellátnia munkahelyén, amelyet szeretett, és amelyből sokat ta­ nulhatott. Viszont ő sorozatosan megbetegedett, és nem élt a lehetőséggel. Eszébe jutott, hogy amikor kis­ lány volt, csak úgy tudta elnyerni szülei szeretetét és együttérzését, ha megbetegedett. Így felnőttkorában is ehhez a módszerhez folyamodott.

Meg kellett tehát tanulnia pozitívabb úton elnyerni mások szeretetét és együttérzését. Ha nehézségei tá­ madtak a munkájában, azonnal visszaesett az ötéves kislány szintjére. Amikor gondját kezdte viselni a benne lakozó gyermeknek, egyben megtanulta biztonságban érezni magát, és elfogadni saját erejét.

A versengés és összehasonlítgatás kreativitásod két fő ellenlábasa. Egyediséged különböztet meg a többiektől.

Még sosem élt hozzád hasonló ember, mi értelme van hát másokhoz mérned magad? Ha ezt teszed, vagy fel­ sőbbrendűséged vagy alsóbbrendűséged tudatosul ben­ ned, amelyek egód, korlátolt gondolkodásod megnyil­ vánulásai. Ha összehasonlításra van szükséged ahhoz, hogy többnek érezd magad, ezzel azt mondod, hogy valaki kevesebb nálad. Ha másokat magad alá helyezel, azt gondolhatod, így értékesebb leszel. Valójában csak azt éred el, hogy mások megszólnak. Mindnyájan ezt tesszük egy bizonyos mértékig, s jó, ha fel tudunk hagy­ ni vele. A megvilágosodás akkor következik be, amikor az ember elmélyed, és magára irányítja a fényt, hogy eloszlassa magában a sötétséget.

Ismét elmondanám, hogy minden változik, és ami egyszer megfelelt számodra, többé talán már nem elé­ gít ki. Ahhoz, hogy szüntelen változhass és fejlődhess, rendszeresen befelé kell fordulnod, és felismerned, mi az, ami itt és most leginkább a javadat szolgálja.

Az üzleti szellem megújítása Már jó pár esztendeje saját kiadóvállalatot működtetek.

Mottóm: átnézzük a postát, felvesszük a telefont, az előttünk álló feladattal foglalkozunk, így mindig renge­ teg a teendőnk. Ezt a módszert követtük nap mint nap, és munkatársaink száma pár emberről több mint húsz főre gyarapodott. Üzletünket szellemi alapokra helyeztük, affirmatív lelki gyakorlatokkal nyitva és zárva az értekezleteket.

Megfigyeltük, hogy a legtöbb vállalkozás a konkuren­ cián, a versenytársak kiszorításán alapul, és mi nem akartuk energiánkat mások ellen fordítani, tudva, hogy ez nekünk is csak kárunkra lesz.

Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy amennyi­ ben ragaszkodunk elveinkhez, működésünket nem

rendelhetjük alá az üzleti élet bevett szokásainak. Ha problémáink adódnak, megerősítésekkel fogjuk kiesz­ közölni a szükséges változásokat.

Az irodában berendeztünk egy hangszigetelt „dühöngőt" is, ahol dolgozóink anélkül tombolhatták ki magu­ kat, hogy a többiek hallották vagy megszólták volna őket. Itt meditálhattak vagy lazíthattak is, és a felüdü­ lést szolgáló magnószalagokkal szereltük fel a helyisé­ get. Biztonságot adó menedékké vált ez a hely nehéz időkben.

Emlékszem, egyszer nagyon sok gondunk volt a szá­ mítógépes rendszerünkkel, és naponta elromlott vala­ mi. Mivel meggyőződésem, hogy a gépek kezelőik lelki­ állapotát tükrözik, mindjárt felismertem, sokunk nega­ tív energiát sugároz a komputerek felé, és előre számít a folyamatos üzemzavarra. Ezért a következő megerősí­ tést programoztam a központi számítógépbe: „Jó reg­ gelt! Hogy érzed magad? Jól dolgozom, ha szeretnek.

Szeretlek." Reggelente, amikor mindenki bekapcsolta gépét, ez az üzenet jelent meg a képernyőn. Ettől fogva nem adódott több problémánk a komputerekkel.

Az eseményeket olykor, különösen munkánkban „sorscsapásként" értékeljük. Pedig annak kéne látnunk őket, amik - puszta élethelyzeteknek, amelyek mindig megtanítanak valamire. Még sosem történt velem olyan „szerencsétlenség", amelyből végül ne okultam, s jutot­ tam volna előbbre az életben.

Például, nemrégiben vállalatom, a Hay House hanyatiásnak indult. A gazdasági helyzetet követve az üz­ let ingadozni kezdett, bevételeink egyre csökkentek, s úgy tűnt, egy darabig ez így is marad. Mi viszont nem igazodtunk a megváltozott körülményekhez, és kiadá­ saink hónapról hónapra meghaladták bevételeinket.

Aki maga is részese egy vállalkozásnak, nagyon jól tud­ ja, hogy ezt így nem lehet csinálni. Végül felismertem, a

vállalkozás csődbe jut, ha nem teszek „drasztikus lépéseket".

Ez magában foglalta a munkatársak több mint felé­ nek elbocsátását. Gondolom nem szükséges magyaráz­ nom, milyen nehezemre esett ezt megtenni. Emlék­ szem a pillanatra, amikor beléptem a ülésterembe, ahová összehívtam a dolgozókat, hogy közöljem velük döntésemet. Sírtam, de tudtam, ennek meg kell lennie.

Bár akkor mindnyájan nehéz órákat éltünk át, bíztam abban, hogy legkedvesebb dolgozóim hamarosan új, a mostaninál jobb állást találnak. Ez is történt többsé­ gükkel. Sőt, akadtak olyanok is, akik saját vállalkozásba fogtak, és mára már sikeresek. A legsötétebb időszak­ ban is tudtam és mindig arra gondoltam, hogy ez az eset előnyösen fog hatni valamennyi érintett sorsára.

Persze, rajtam kívül mindenki a legrosszabbra számí­ tott. Kósza hírek terjengtek arról, hogy a Hay House tönkrement. Nemcsak ismerőseim körében, de az egész országban. Üzletkötőinket meglepte, hogy annyi üzlet­ ember szerzett egyszerre tudomást vállaltunk létezésé­ ről, pénzügyi helyzetéről nem is beszélve. Be kell vall­ jam, örömünkre szolgált, hogy bebizonyíthattuk a hí­ resztelések ellenkezőjét. Jó szorosra húzva a nadrág­ szíjat, talpra álltunk. Megcsappant személyzetünkkel és ebben mindenki egyforma részt vállalt -, sikeresen leküzdöttük a nehézséget, de ami a legfontosabb, ren­ geteget tanultunk belőle.

Az üzlet most jobban megy, mint valaha. A munka­ társak szeretik munkájukat, én pedig szeretem munka­ társaimat. Bár most keményebben dolgozunk, mégsem érzi senki, hogy túl sok a feladata. Több könyvet adunk ki mint azelőtt, és életünk minden területén jobban boldogulunk.

Hiszem, hogy az események végül jóra fordulnak, bár ezt nehéz elhinni, mialatt az ember megéli őket. Gon-

dolj egy kellemetlen élményre, amelyben munkahelye­ den vagy valamikor a múltban részed volt. Talán ki­ rúgtak vagy elhagyott a házastársad. Most emelkedj fölül ezen a részleten, és tekintsd a dolgokat összefüg­ géseikben. Nem történt számos jó dolog ennek az ese­ ménynek a hatására? Oly sokszor hallottam már: „Igen, rettenetes dolog esett meg velem, de ha ez nem lett volna, sosem találkozom ezzel és ezzel, alapítok saját vállalatot, szokom le az ivásról, vagy tanulom meg sze­ retni önmagamat."

Ha bízunk abban, hogy az Isteni Intelligencia mindig olyan helyzetek elé állít, amelyek lelki fejlődésünket szolgálják, képessé tesszük magunkat arra, hogy min­ dent élvezzünk, amit csak hoz az élet; a jót éppúgy, mint az úgynevezett rosszat. Próbálj meg kiindulni eb­ ből munkádban is, és figyeld meg a változásokat.

Akiknek saját vállalatuk van, vagy céget vezetnek, az Isteni Intelligenciát kezdhetik érvényre juttatni tevé­ kenységükben. Fontos nyitva tartani a kommunikáció csatornáit az alkalmazottakkal, és hagyni, hogy szaba­ don kinyilvánítsák munkájukkal kapcsolatos érzéseiket.

A helyiség, ahol dolgoznak, legyen rendes és tiszta. Egy rendeden iroda az ott dolgozók zavarodottságát tük­ rözi. Ilyen felfordulásban hogy is lehetne jól és határ­ időre elvégezni a szellemi vagy intellektuális felada­ tokat? Érdemes írásba foglalni az üzlet irányelveit. A Hay House-ban mi ezt érezzük célunknak: „Olyan vi­ lágot teremteni, amelyben biztonsággal szerethetjük egymást." Ha hagyod, hogy az üzlet valamennyi terü­ letét áthassa az Isteni Intelligencia, akkor minden ren­ deltetésének megfelelően, az isteni terv szerint mű­ ködik. Szinte öledbe fognak hullni a jobbnál jobb lehetőségek.

Úgy látom, számos üzletág van átalakulóban. Eljön az idő, amikor egy vállakozás már nem lesz életképes, ha működését a versenyszellemre alapozza. Egy napon már mindnyájan tudni fogjuk, hogy jut bőven minden­ kinek, hogy munkánkkal egymást segítjük és gyarapít­ juk. A nagyvállalatok lemondhatnak kiváltságaikról, és olyan nagyszerű helyekké alakulhatnak, ahol a munka az önkifejezés eszköze, a termékek és szolgáltatások pe­ dig az egész emberiség javára válnak.

Az emberek nemcsak azért dolgoznak, hogy fölvegyék a fizetésüket. Szeretnének maradandót létrehozni, és kiteljesíteni önmagukat. A jövőben képességünk a jóra ki fogja szorítani a világból az anyagiasságot.

felnőttek és pajtásaim csak azért tesznek rám megjegy­ zéseket, mert bal lábbal keltek fel, vagy kisebb csalódás érte őket, és maguk sem gondolják komolyan, amit mondtak. Készséggel elfogadtam, amit gondoltak és hittek rólam, s egy idő után ilyenné is váltam. Talán nem látszottam félszegnek, ostobának vagy kelekó­ tyának, mégis annak éreztem magam.

Többségünk ötéves korára kialakítja a világról alko­ tott képét. Ehhez még hozzáteszünk egy keveset ka­ maszkorunkban, s talán egy egész kicsit később is, de ez már elenyésző. Ha megkérdeznék embereket, miért vé­ lekednek így és így egy bizonyos kérdésről, és ők elgon­ dolkodnának, rájönnének, hogy már egész kiskorukban megformálták véleményüket erről a dologról.

Tehát, az ötéves gyermek szintjén maradtunk. Át­ vettük szüleink elképzeléseit, és még mindig az ő szűk­ látókörűségük hat ránk. Még a világ legnagyszerűbb szülei sem tudhattak mindent, nekik is megvoltak a maguk gyengéi. Azt mondjuk, amit ők mondtak, és az ő normáik szerint cselekszünk: „Ezt nem teheted!", vagy: „Ennek semmi értelme." Pedig ezek a megkötések ko­ rántsem elválaszthatatlanok tőlünk.

Hitrendszerünk egyes elemei védelmünket és gyara­ podásunkat szolgálják. Ezek egész életünkben hasz­ nunkra válnak, mint: „Nézz körül, mielőtt átmész az út­ testen!" Vagy: „A friss gyümölcsök és zöldségek tested javára válnak." Más gondolatok hasznosak lehetnek egész kiskorban, de amint nagyobbak leszünk, már nem helytállóak. A „Ne bízz az idegenekben" jó tanács lehet egy kisgyermeknek, de ha felnőttként is ehhez tartjuk magunkat, elszigetelődünk és magányossá vá­ lunk. De ne keseredjünk el, hiszen mindig változtatha­ tunk.

Amint kimondjuk: „Nem tudom...", „Semmi értel­ me", „Nincs elég pénz", vagy: „Mit gondolnak majd a szomszédok?" máris korlátoltak vagyunk. Az utóbbi

különösen visszahúz bennünket. „Mit gondolnak majd a szomszédok, a barátaim, a kollégáim, az emberek ál­ talában?" Jó kifogás ez - felment a cselekvés alól, hiszen ők nem tennék, és nem helyeselnék, ha mi tennénk.

Mivel a társadalmi konvenciók folyton változnak, és ez­ zel együtt a szomszédok is mindig mást gondolnak, bu­ taság lenne ebből a feltevésből kiindulnunk.

Ha valaki ezzel fordul hozzád: „Ezt így még senki sem csinálta", mondd neki: „Na és?" Egy dolgot többszáz­ féleképp lehet csinálni, ezért kövesd a neked tetsző módszert. Más képtelenségeket is elhiszünk magunk­ ról, mint: „Nem vagyok elég erős", „Ehhez már öreg va­ gyok", vagy: „Még túl fiatal vagyok", „Nem vagyok elég magas." és: „Ehhez férfinak/nőnek kellett volna szü­ letnem."

Hányszor folyamodtál az utóbbi kijelentéshez? „Nő létemre ezt csak nem tehetem.", vagy: „Férfi vagyok, ez nem való nekem." Pedig a lélek nemtelen. Biztosra ve­ szem, hogy közvetlenül azelőtt választottál nemet ma­ gadnak, mielőtt idejöttél megtanulni következő lecké­ det. Silányabbnak érezni magad a nemed miatt nem­ csak olcsó kifogás, hanem az erőd föladásának egy újabb módja.

Belső korlátaink gyakran meggátolnak abban, hogy észrevegyük a lehetőségek sokaságát, és éljünk azokkal. „Nincs meg hozzá a képesítésem." Hányunkat tartott ez már vissza? Észre kell vennünk, hogy az iskola olyan követelmények rendszere, amelyet egy bizonyos em­ bercsoport állít fel, mondván: „Ezt mindaddig nem te­ heted, amíg nem a mi módszereinket követed." Elfo­ gadhatjuk ezt a megkötést, de el is utasíthatjuk. Én sok sok éven át elfogadtam, mert annak idején kimaradtam a középiskolából. Ezt mondogattam: „Nincsenek meg az iskoláim. Buta maradtam. Nem kaphatok jó állást.

Semmihez se értek."

Aztán egy szép napon fölismertem, hogy mindez

elmém szüleménye, és semmi köze a valósághoz. Amint szétfeszítettem korlátaimat, és mérlegelni kezd­ tem lehetőségeimet, észrevettem, hogy képes vagyok gondolkodni. Észrevettem, hogy ragyogóan vág az eszem, és könnyen teremtek kapcsolatot az emberek­ kel. Elém tárultak a lehetőségek, amelyeket múltból ho­ zott korlátaim addig eltakartak előlem.

A bennünk rejlő adottságok visszaszorítása Aztán akadnak olyan emberek is, akik azt gondolják mindent tudnak. Ezzel csak az a gond, hogy aki már mindent tud, az nem fejlődik, és nem lehet része új tapasztalatokban. Elfogadod a tényt, hogy létezik egy ná­ ladnál magasabbrendű erő és intelligencia, vagy úgy véled, „ez" te magad vagy - te, fizikai valódban. Ha az utóbbit hiszed, akkor elméd korlátoltsága meg fog rémíteni. Ha felismered, hogy létezik egy náladnál sokkal hatalmasabb és bölcsebb Erő a Világegyetemben, és ennek te is része vagy, ezzel a lehetőségek végtelen tartományába helyezed magad.

Valahányszor így szólsz: „Nem tudom...", stoptáblát állítasz magad elé. Becsapod az ajtót saját belső böl­ csességed előtt, és megakasztod az energia szabad áramlását, amely egy magasabb létállapotba emelhet.

Kész vagy meghaladni jelen tudásodat? Bizonyos néze­ tek és elképzelések birtokában ébredtél föl ma reggel.

Van rá képességed, hogy néhányukon fölülemelkedj, és immár mélységeiben tekintsd a valóságot. Ezt tanulás­ nak hívják - mivel valami újat fogadsz be. Ez lehet összhangban értékrendeddel, de túl is haladhatja azt.

Amikor kezded átrendezni szekrényedet, kirakod azokat a ruhákat és kacatokat, amelyekre többé nincs szükséged. Egyik oldalra teszed azokat a holmikat, amelyeket elajándékozol, a használhatatlan darabokat

pedig kihajítod. Aztán visszarakod, ami megmaradt, de nem a megszokott rendben. Így könnyebb megtalálni, ha valamit keresel, ugyanakkor helyet csinálsz az új ru­ háknak. Ha vennél egy új kosztümöt, és a régi szekrény­ be akasztanád, a használt cókmókok közé kellene be­ gyömöszölnöd. Ha rendet raksz a szekrényben, és át­ rendezed, akkor már jut bőven hely az új kosztümnek.

Elménkkel ugyanezt kell tennünk. Ki kell belőle ürítenünk az elavult nézeteket, hogy legyen hely az új lehetőségek számára. Ahol ott az Isten, semmi sem lehetetlen, Isten pedig mindnyájunkban jelen van. Ha kitartunk merev előítéleteink mellett, akkor elakadunk.

Ha valaki beteg, ezt mondod: „Jaj, szegény pára, biztos nagyon szenved!", vagy az illetőre tekintve, látod a lét örökérvényű igazságát, és a mindnyájunkban jelen levő Isteni Erő egészségét? Észreveszed a korlátlan lehetősé­ geket, és tudod, hogy történhetnek csodák?

Beszéltem egyszer egy férfival, aki határozottan állí­ totta, teljességgel lehetetlen egy felnőttnek megváltoz­ nia. A sivatagban lakott, ahol mindenféle nyavalyát összeszedett, ezért el akarta adni a házát. Nem akart változtatni gondolkodásán, így nagyon mereven visel­ kedett, amikor tárgyalásra került sor egy vevővel. Min­ dennek az ő akarata szerint kellett történnie. Nyilván­ való volt, hogy nem egykönnyen fog túladni a házon, mivel hitt abban, hogy ő már nem változhat. Pedig csak tudatát kellett volna megnyitnia az új gondolkodásra.

Látókörünk szélesítése Mi gátol meg bennünket abban, hogy észrevegyük le­ hetőségeinket és éljünk azokkal? Mi korlátoz még ben­ nünket? Félelmeink utunkat állják. Ha félsz, és kije­ lented: „Nem tudom; úgysem sikerülne", akkor mi tör­ ténik? Eszedbe jutnak régi kudarcaid. Az önbírálat szin­ tén visszatart. Nem szeretjük, ha bírálnak, mégis

gyakran bíráljuk meg magunkat és a többieket. Előí­ téleteinkkel erősítjük gyengéinket. Valahányszor azon kapod magad, hogy bírálsz vagy kritizálsz, bármilyen csekélység legyen is az, jusson eszedbe, hogy amit adunk, azt kapjuk vissza. Bizonyára föl akarsz hagyni le­ hetőségeid behatárolásával, és meg akarod újítani gon­ dolkodásodat.

Bírálni és véleményt formálni korántsem ugyanaz. A vélemény kifejezi, hogyan érzel valamiről. Például: „Ezt nem szívesen csinálom. Inkább piros ruhákat hordok mint kékeket." Megszólni valakit, amiért kék ruhát vi­ sel, ez már bírálat. Nem keverhetjük össze a két dolgot.

Vedd észre, a kritika mindig önmagad vagy mások hibáztatása. Ha véleményedet kérik, ne valami mást kezdj bírálni vagy kritizálni.

Hasonlóan, valahányszor bűntudat mardos, korlátot állítasz. Ha megsértesz valakit, kérj bocsánatot, és ne bántsd többé az illetőt. A lelkifurdalás elzár javadtól, és meggátol léted céljának elérésében.

Ha nem vagy hajlandó megbocsátani, megakasztod fejlődésedet. A megbocsátás révén helyreáll lelki békéd, a neheztelést megértés, a gyűlöletet részvét váltja fel benned.

Tekintsd problémáidat jó alkalomnak a fejlődésre.

Amikor gondjaid vannak, szűklátókörűséged nem en­ ged mögéjük hatolni? Ezt gondolod: „Szegény fejem, miért pont velem kellett ennek megesnie?" Nem kell mindig előre tudnod, hogyan alakul az adott helyzet.

Bíznod kell a benned rejlő erőben, egy náladnál sokkal magasabb szellem jelenlétében. Hinned kell, hogy min­ den rendben, és végül minden jóra fordul. Ha nyitott vagy a lehetőségek felé, amikor gondjaid vannak, tudsz változtatni; a változások hihetetlen módon következ­ hetnek be, amiről álmodni sem mertél volna.

Mindnyájan voltunk már olyan helyzetben, amikor azt mondtuk: „Fogalmam sincs, hogy fogok ebből

kimászni." Úgy gondoltuk, fejjel megyünk a falnak, s most mégis itt vagyunk, sikerült átvészelnünk, bármi volt is az. Talán fel sem fogtuk, hogyan történt, mégis megesett. Minél odaadóbban igazodunk a kozmikus energiához, az Egyeden Intelligenciához, a bennünk rejlő igazsághoz és erőhöz, annál gyorsabban ismerjük fel a rendkívüli lehetőségeket.

Közösségi tudat Elengedhetetlen, hogy magunk mögött hagyjuk merev gondolkodásunkat és nézeteinket, és rávezessük tuda­ tunkat az élet egyetemesebb szemléletére. Az emberiség magasabb tudatra ébredése ma sokkal gyorsabban zajlik, mint valaha. A minap láttam egy szemléletes grafikont. Történelmünk különböző szakaszainak fejlő­ dését és változását mutatta. A mezőgazdaság fejlődését az ipar kibontakozása szorította háttérbe, majd 1950 tá­ jékán a tömegkommunikációs eszközök és számítógé­ pek tökéletesedésével az információ kora köszöntött be.

Ezzel párhuzamosan egy felfelé ívelő görbe az embe­ riség tudatosságának növekedését ábrázolta, amely vitathataüanul messze fölülmúlja az informatika fejlődé­ sének mértékét. El tudod képzelni, mit jelent ez?

Rengeteget utazom, s bárhová megyek, azt látom, az emberek tanulnak és képzik magukat. Jártam már Ausztráliában, Jeruzsálemben, Londonban, Párizsban és Amszterdamban, s mindenütt találkoztam közössé­ gekkel, akik önmaguk fejlesztésének és kiteljesítésének lehetőségeit kutatták. Elbűvöli őket elméjük összetett­ sége, és bölcsességüket életük és élményeik irányításá­ ra használják.

A szellemiség új szintjei tárulnak fel előttünk. Bár még most is dúlnak vallási háborúk, már egyre kevésbé meghatározóak. A tudatosság mind magasabb fokán

kezdünk érintkezni egymással. A berlini fal leomlása és Európa népeinek felszabadulása táguló tudatunk pél­ dái, hiszen a szabadság az ember születés adta joga. Az egyes individuumok öntudatra ébredése a közösségi tudat alakulására is kihat.

Valahányszor pozitív célok szolgálatába állítod tuda­ todat, olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba, akik hoz­ zád hasonlóan cselekednek. Valahányszor negatív indí­ tékok vezérelnek, ugyanez történik. Ahányszor medi­ tálsz, olyan emberekkel kerülsz összeköttetésbe a Föl­ dön, akik meditálnak. Ahányszor jót képzelsz el magad­ nak, ezt másokért is teszed. Valahányszor tested gyó­ gyulását vizualizálod, kapcsolódsz azokhoz, akik ugyan­ ezt teszik.

Célunk, hogy kiterjesszük gondolkodásunkat, és fölül­ emelkedve azon, ami volt, arra figyeljünk, ami lehet.

Tudatunk csodákat tehet a világban.

A lehetőségek korlátlanok, mindent egybekapcsol­ nak, beleértve Univerzumunkat és ami azon túl van. Te mihez kapcsolódsz? Az előítélet a félelem egy formája.

Ha előítéleteid vannak, a többi elfogult emberhez kö­ tődsz. Ha kitárod elmédet/tudatodat, és minden tőled telhetőt megteszel, hogy a feltétel nélküli szeretet szint­ jén működj, akkor a grafikon felfelé ívelő görbéjét erő­ síted. Inkább lemaradnál, vagy a görbével együtt akarsz mozogni?

Válságos időket élünk. Hány ember küld pozitív energiát a bajba jutott terület felé, és erősíti meg, hogy minden rendeződik, amilyen gyorsan csak lehet, és lé­ tezik olyan megoldás, amely valamennyi érintett szá­ mára kedvező. Úgy kell használnod tudatodat, hogy va­ lamennyi ember békében és bőségben élhessen. Milyen energiát bocsátasz ki magadból? Az örökös elégedetlenség és panaszkodás helyett az elme szintjén kapcsolatot teremthetsz az Erővel, és megerősítésekkel a lehető legkedvezőbb irányba terelheted az eseményeket.

Milyen mértékben vagy hajlandó kiszélesíteni gondol­ kodásodat? Kész vagy meghaladni szomszédaid kicsi­ nyességét? Ha a szomszédaid korlátoltak, keress új ba­ rátokat. Milyen messzire mersz elmenni? Kész vagy le­ vetkőzni kishitűségedet, és bízni képességeidben?

Valahányszor azt hallod, egy betegség gyógyíthatat­ lan, lélekben tudd, hogy ez nem igaz. Tudd, hogy lé­ tezik egy Magasabbrendű Erő. A „gyógyíthatatlan" számomra annyit tesz, hogy az orvostudomány még nem talált gyógymódot egy adott bajra. De ez még nem zárja ki a gyógyulást. Magunkba mélyedve rálelhetünk a gyógymódra. Fölülemelkedhetünk a statisztikákon.

Nem vagyunk számok egy táblázatban. Azok valaki más elképzelései, egy tőlünk független személy szűklátókö­ rűsége. Ha nem adunk esélyt magunknak, megfosztjuk magunkat a reménytől. Dr. Donald M. Pachuta a Washingtonban megrendezett Nemzetközi Aids-Konferencián a következőt mondta: „Még sosem kerültünk szembe olyan ragállyal - hangsúlyozom soha -, amely­ ről biztonsággal elmondhattuk, hogy végzetes."

Valamennyi betegségből, amit létre tudtunk hívni, ki lehet gyógyulni, s erre nem egy példát ismerünk. Ha be­ letörődünk a végzetbe, el vagyunk veszve. Pozitívan kell viszonyulnunk a dolgokhoz, hogy választ kaphassunk.

Belső erőnkre támaszkodva kell meggyógyítanunk ma­ gunkat.

További erősségeink Állítólag agyunk kapacitásának csupán tíz százalékát aknázzuk ki - az egytizedét! Mi végre van a fennmaradó kilencven százalék? Úgy vélem, mindnyájan rendelke-

zünk a beleérzés, telepátia, távolbalátás és - hallás ké­ pességével. Csakhogy nem élünk ezekkel az adottsá­ gokkal. Számos magyarázatot találunk arra, miért szo­ rítjuk háttérbe őket, illetve miért nem hiszünk létezé­ sükben. A kisgyermekek gyakran tesznek tanúságot a bennük rejlő parafenomén képességekről. Sajnos a szü­ lők azonnal rájuk szólnak: „Ne mondd!", „Csak kép­ zelődsz!", vagy: „Ne higgy ebben az ostobaságban!" A gyermek elkerülhetetlenül elnyomja magában különle­ ges képességeit. Úgy gondolom, az elme nagy tettekre képes, és biztos vagyok afelől, hogy eljuthatnék New Yorkból Los Ange­ lesbe repülőgép nélkül is, ha tudnám, miként válhatok anyagtalanná, és ölthetek testet odaérve. A módszert még nem ismerem, de tudom, hogy a dolog nem lehe­ tetlen. Úgy vélem, hihetetlen teljesítményekre vagyunk ké­ pesek, de még nincs meg hozzá a kellő tudásunk, mert nem a javunkra fordítanánk azt. Bizonyára kárt ten­ nénk másokban ezzel a tudással. El kell jutnunk arra a pontra, amikor a feltétel nélküli szeretet mozgatja tet­ teinket, hogy agyunk fennmaradó kilencven százalékát is elkezdhessük használni.

Tűzön járás Hányan hallottak már a tűzön járásról? Valahányszor felteszem ezt a kérdést szemináriumaimon, sokan tart­ ják fel a kezüket. Mindnyájan tudjuk, hogy teljességgel lehetetlen a forró parázson járni, nemde? Senki sem képes erre anélkül, hogy ne égetné meg a talpát. Mégis akadnak, akik megteszik, és nem is különleges em­ berek; ugyanolyan emberek, mint te vagy én. Bizonyára egy este sajátították el a technikát egy tűzjáró tanfolya­ mon.

Van egy barátnőm, Darby Long, aki együtt dolgozik Dr. Carl Simontonnal, a rákspecialistával. Egyhetes tan­ folyamokat szerveznek rákos betegeknek, és a prog­ ramban szerepel a tűzön járás bemutatása is. Darby ezt már nemegyszer csinálta, sőt, többeket végigvezetett a forró parázson. Biztos nagy élmény a rákos betegek szá­ mára látni és átélni egy ilyen eseményt. Bizonyára so­ kakban ébreszt reményt. Lehetségesről és lehetetlenről alkotott fogalmaik az esetet követően megváltoznak.

Meggyőződésem, hogy Anthony Robbins, az a fiatal­ ember, aki országunkban először kezdett tűzön járni, azért van itt, hogy valami igazán különleges dolgot vigyen végbe planétánkon. Ő elsajátította az NLP-t, a Neurolingvisztikus Programozást, egy olyan technikát, amelynek birtokában képes megfigyelni egy másik em­ ber viselkedésmintáit, majd átvéve azokat, hasonló magatartást tanúsítani bizonyos helyzetekben, mint az adott személy. Az NLP Milton Erickson orvosdoktor hipnotikus technikáin alapul, amelyeket John Grinder és Richard Bandler tanulmányozott és rendszerezett.

Amikor Tony hallott a tűzön járásról, azonnal meg akarta tanulni, és megtanítani másoknak is. Egy jógi azt mondta neki, ehhez sok évi tanulásra és elmélyedésre lesz szüksége. Azonban, az NLP segítségével, Tony né­ hány órán belül megtanulta. Tudta, ha ő meg tudja csi­ nálni, bárki képes lehet rá. Most tanítja az embereket tűzön járni, s nem a hecc kedvéért, hanem azért, mert így megtudhatják, hogyan küzdjek le gátlásaikat és fé­ lelmeiket.

Semmi sem lehetetlen Ismételd velem: ,A korlátlan lehetőségek birodalmában élek. Ahol vagyok, minden jó. "Gondolkozz el egy kicsit ezeken a szavakon. Minden jó. Nem néhány dolog, nem

egy kicsit, hanem minden jó. Amikor hiszed, minden lehetséges, életed valamennyi területén könnyebben eligazodhatsz.

Itt vagyunk tehát a korlátlan lehetőségek birodalmá­ ban. Minden egyéni és együttes hozzáállásunk függvé­ nye. Vagy falakat emelünk magunk köré, vagy ledöntjük azokat, és eléggé biztonságban tudjuk magunkat ah­ hoz, hogy teljesen nyitottakká váljunk a jó befogadá­ sára. Kezdd magad tárgyilagosan figyelni. Figyeld meg, mi játszódik le benned - hogyan érzel, milyenek a reakcióid, mit hiszel -, vedd tudomásul ezeket, anélkül, hogy megjegyzést vagy bírálatot fűznél hozzájuk. Ha képes vagy erre, a lehetőségek korlátlan birodalmából irányíthatod az életed.

V. RÉSZ

A MÚLT ELBOCSÁTÁSA

A Föld e g y s é g e s tudatra é b r e d . Ö n t u d a t o s s á válik.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET VÁLTOZÁS ÉS ÁTMENET

Egyesek inkább meghalnának, sem­ mint változzanak.

Elvárnánk, hogy a másik változzon meg, nemde? Ami­ kor a másikról beszélek, ebbe beleértem a kormányt, a nagyvállalatokat, a főnököt vagy munkatársat, az adó­ hivatalt, a külföldieket; az iskolát, férjet, feleséget, anyát, apát, gyermekeket - rajtunk kívül mindenkit.

Nem akarunk változni, de szeretnénk, ha mindenki más megváltozna, hogy életünk más legyen. Pedig, bármi­ lyen változást akarunk is kieszközölni, annak belülről kell elindulnia.

Változtatni annyit tesz, mint felszabadítani magunkat az elszigeteltség, kirekesztettség, magány, harag, féle­ lem és fájdalom érzése alól. Nyugalomtól áthatott létet teremtünk magunknak, amelyben lazíthatunk és élvez­ hetjük az élet történéseit -, ahol tudjuk, hogy minden rendben lesz. Szívesen hangoztatom azt a nézetet, hogy: „Az élet csodálatos, világomban minden rendben, és az idő múlásával helyzetem egyre jobb. "Ilyen megkö­ zelítésben nem számít, milyen irányt vesz az életem, hi­ szen tudom, hogy mindig jó lesz nekem. Ezáltal vala­ mennyi helyzetet és körülményt egyformán élvezni tu­ dok.

Egyik hallgatóm rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül, így a beszélgetés a fájdalom szóra terelődött.

A hölgy megkérdezte, használhat-e ehelyett egy másik fogalmat. Eszembe jutott az az eset, amikor eltört az uj­ jam, mert rácsuktam az ablakot. Tudtam, ha átadom magam a fájdalomnak, nehéz napok várnak rám. Így, mikor ez bekövetkezett, azonnal tudatom irányításába fogtam, és azt mondtam, ujjam most különösen érzé­ keny. Azzal, hogy így fogtam fel a dolgokat, úgy vélem, meggyorsítottam ujjam gyógyulását, és elejét vettem a további szenvedésnek. Olykor, ha egy kicsit módosí­ tunk gondolkodásunkon, gyökeresen átalakíthatunk egy helyzetet.

Tudsz úgy gondolni a változásra, mint otthonod ki­ takarítására? Ha mindig csak egy kicsit végzel el, végül az egész lakás ragyog. Nem muszáj mindennel kész len­ ned, hogy látni kezdd az eredményeket. Ha csak egy ki­ csit változtatsz, máris jobban fogod érezni magad. Újév napján O. C. Smith tiszteletes Angyalok Városa elnevezésű Eszmetudományi Egyházában jártam, s a nagytiszteletű mondott valamit, ami szöget ütött a fe­ jemben: „Új esztedő köszöntött ránk, testvéreim, de tudnotok kell, hogy ettől ti még nem fogtok megújulni. Csak azért mert újév van, az életetek még nem alakul át.

Csupán egy módon változtathattok, ha készséggel magatokba szálltok, és megváltoztok. " Milyen igaz. Az emberek újév napján össze-vissza fo­ gadkoznak, mivel azonban belül nem változnak, az el­ határozásokból sem lesz semmi. „Többé nem fogok rá­ gyújtani!", ilyen és hasonló kijelentéseket tesznek. Arról beszélnek, mit nem akarnak vagy fognak tenni, ahe­ lyett, hogy nyíltan utasítanák tudatalattijukat a teen­ dőkre. A fenti kijelentés például így hangozna helyesen: „Cigaretta iránti szükségletem megszűnt, szabad va­ gyok."

Amíg belül nem változunk, amíg nem vagyunk készek tudatunk átformálására, addig rajtunk kívül is minden marad a régiben. Pedig változtatni magunkon hihetet­ lenül egyszerű, csupán gondolatainkat kell hozzá átala­ kítani.

Mit tehetsz magadért idén, amit tavaly elmulasztot­ tál, és javadra válna? Állj meg egy pillanatra, és gondol­ kozz el a kérdésen. Mitől szabadulnál szívesen ebben az évben, amihez a múlt esztendőben túlzottan is ragasz­ kodtál? Min szeretnél változtatni életedben? Hajlandó vagy ezt megtenni?

Számos forrásból meríthetsz ötleteket, ha egyszer el­ határoztad, hogy változtatsz. Amint kész vagy a vál­ tozásra, az Univerzum segítségedre siet. Megadja, ami­ re szükséged van. Lehet ez egy könyv, egy kazetta, egy tanár, esetleg egy barát elejtett megjegyzése, ami hirte­ len kijelöli utadat.

Olykor a körülmények rosszabbra fordulnak, mielőtt jóra fordulnának, és ez így van rendjén, ez jelzi a folya­ mat kezdetét. A kusza szálak lassan kibomlanak, te is engedj. Ne ess kétségbe, ne add föl már a legelején. Te csak ismételgesd kitartóan a megerősítéseket és az új nézeteket, amelyeket szeretnél világképed részévé tenni.

Előmenetel Attól a perctől, hogy elszántuk magunkat a változta­ tásra, egészen addig, amíg ez be nem következik, egy átmeneti szakaszról beszélünk. Ilyenkor ingadozunk a régi és az új között. Tétovázunk aközt ami volt, és aközt, amit el akarunk érni. Ez egy teljesen természetes jelen­ ség. Gyakran hallom az embereket így beszélni: „Igen, ezt már ismerem." Mire én megkérdezem: „És él is vele?" Tudni, mit tegyünk és megtenni két különálló lépés. Időbe telik, amíg biztonsággal mozgunk új hely-

zetünkben, és végbemegy bennünk a teljes átalakulás.

De addig kitartónak kell lennünk a változásért tett erő­ feszítéseinkben.

Például, sokan jó, ha háromszor elismétlik a megerő­ sítéseiket, és máris fölhagynak velük. Aztán megállapít­ ják, hogy a megerősítések hatástalanok, vagy ostobák, vagy ilyesmi. Ha változtatni akarunk, időt kell adnunk magunknak a gyakorlásra; a változás tettekben kristá­ lyosodik ki. Mint már említettem, elsősorban az számít, mit teszünk, miután elmondtuk a megerősítéseket.

Az átmenet időszakában feltétlenül dicsérd meg ma­ gad minden apró lépésért, amely előbbre juttatott. Ha korholod magad egy megtorpanásért, a feladat terhessé válik. Használj fel minden elérhető eszközt, amint a ré­ gitől az új felé haladsz. Nyugtasd meg a benned lakozó gyermeket: biztonságban van.

Gerald Jampolsky író azt mondja, a szeretet föloldja a félelmet, ezért vagy fél az ember, vagy szeret. Ha nem tiszta szeretet vezérli tetteinket, akkor félelmünkben cse­ lekszünk. Az elszigeteltség, kitaszítottság, harag, bűn­ tudat és magány érzése mind a félelem megnyilvánu­ lásai. A félelmet szeretetre kell cserélnünk, és az utóbbit állandósítani magunkban.

Sokféleképp lehet változni. Mit teszel azért nap mint nap, hogy jól érezd magad? Ez nem fog megvalósulni, ha folyton a többieket hibáztatod, vagy belefeledkezel az áldozat szerepébe. Tehát, hadd halljam, mit teszel?

Miként éred el belső és külső békédet? Ha ez idáig nem tettél semmit, kész vagy most belefogni? Kész vagy ezennel elkezdeni belső békéd és biztonságod megte­ remtését?

Egy másik kérdést is fel kell tenned magadnak:

„Tényleg meg akarok változni?" Továbbra is arról akarsz panaszkodni, amiben hiányt szenvedsz? Igazán meg akarod újítani az életed? Ha kész vagy változtatni, meg tudod tenni. Ha kész vagy elvégezni az ezzel járó munkát, akkor jobbá teheted az életed. Nincs hatal­ mam fölötted, és nem cselekedhetek helyetted. Van erőd; s ezt sosem szabad elfelejtened.

Ha megőrizzük belső békénket, állandó kapcsolatban állhatunk a világ valamennyi hasonlóan gondolkodó, békés szándékú emberével. A szellemiség a lélek szint­ jén összeköt valamennyiünket, és az egyetemes szel­ lemiség érzése, amely most kezd bennünk kibontakoz­ ni, az egész világot meg fogja javítani.

Amikor szellemiségről beszélek, nem szükségképpen a vallásra gondolok. A vallások megmondják, kit szeres­ sünk, hogyan szeressünk, és ki méltó a szeretetre. Sze­ rintem kivétel nélkül méltók vagyunk a szeretetre, mindnyájunkat lehet szeretni. Lelkiségünk magasabb forrásunkkal közvetlen összeköttetésben tart, ezért nincs szükségünk közvetítőre. A lelkiség földünk vala­ mennyi lakóját összekötheti a lélek szintjén.

Napjában többször állj meg és tedd fel magadban: „Most milyen emberekkel állok kapcsolatban?" Rend­ szeresen kérdezd meg magadtól: „Mit gondolok valójá­ ban erről az állapotról vagy helyzetről?" Gondolkozz el.

Kérdezd meg: „Mit érzek? Tényleg meg akarom tenni, amit ezek az emberek kérnek tőlem? Miért csinálom ezt?" Vizsgáld meg a gondolataidat és az érzéseidet.

Légy őszinte magadhoz. Találd ki, mit gondolsz és hiszel. Ne hagyatkozz megszokásaidra, ne cselekedj gépiesen. „Én már csak ilyen vagyok, ezt szoktam csinálni." Miért csinálod? Ha nem pozitív, javadat szol-

gáló dolog, próbáld meg kideríteni eredetét. Mikor csináltad először? Most már tudod, mit kell tenned.

Fordulj belső intelligenciádhoz.

A stressz a félelem szinonimája Mostanában sokat beszélünk a stresszről. Úgy tűnik, mindenkit a stressz állapotában tart valami. A stressz csupán egy szimpla fogalom, de mi annyiszor kimond­ juk, hogy varázsigévé válik. „Olyan stresszben vagyok!" „A stressz így, a stressz úgy..."

A stressz szerintem félelem kiváltotta reakció az élet folytonos változásaira. Ezzel mentegetődzünk, amiért nem vállaljuk a felelősséget saját érzéseinkért. Ha egyenlőségjelet tudnánk tenni a „stressz" és „félelem" szavak között, fokozatosan kiiktathatnánk életünkből félelem iránti szükségletünket.

Ha legközelebb stresszes vagy, kérdezd meg magad­ tól, mi rémít meg: „Mivel terhelem túl vagy le magamat?

Miért ajándékozom el az erőmet?"Derítsd ki, mit teszel magaddal, ami félelmet kelt benned, ami meggátol a belső béke és nyugalom elérésében.

Nyugodtak csak úgy lehetünk, ha békében vagyunk saját magunkkal. Nem lehet valaki egyszerre feszült, ugyanakkor nyugodt. Ha nyugodt vagy, szép sorjában végzed a dolgaidat. Nem hagyod, hogy föléd magasod­ janak. Ha feszültnek érzed magad, tégy valamit a féle­ lem feloldására, hogy biztonságban telhessenek nap­ jaid. Ne csinálj a „stressz"-ből mumust. Ne tulajdoníts egy olyan jelentéktelen szónak, mint a stressz, akkora hatalmat. Semminek sincs hatalma fölötted.

Mindig biztonságban vagy Az élet feltáruló és becsukódó ajtók hosszú sora. Szo­ báról szobára járunk, különböző élményeket gyűjtve.

Sokan szeretnénk rácsukni az ajtót régi rossz szokása­ inkra, gátlásainkra, olyan helyzetekre, amelyek többé már nem válnak javunkra vagy hasznunkra. Sokan pe­ dig újabb és újabb ajtókhoz lépünk, és csodálatos élmé­ nyek tárulnak fel előttünk. Úgy gondolom, sok-sok alkalommal jövünk el erre a bolygóra, és mindig más leckét jövünk tanulni. Olyan ez, mintha iskolába járnánk. Mielőtt testet öltenénk a földön az idő bármely adott pontján, kiválasztjuk a lec­ két, amelyet azért fogunk tanulni, hogy lélekben fejlőd­ hessünk. Miután kiválasztottuk a leckét, a megtanulá­ sához szükséges körülményeket és helyzeteket választ­ juk ki, beleértve szüleinket, nemünket, szülőhazánkat és fajunkat. Ha idáig eljutottál az életben, hidd el, már meghoztad a helyes döntéseket.

Amint végighaladsz életed útján, feltétlenül emlékez­ tetned kell magad arra, hogy biztonságban vagy. Csak tudnod kell változni. Bízzál abban, hogy Magasabb­ rendű Éned mindig a lelki fejlődésed szempontjából legkedvezőbb utakra vezérel. Amint Joseph Campbell mondta egyszer: „Kövesd az üdvösségedet."

Lásd magad, amint örömre, békére, gyógyulásra, jó­ létre és szeretetre nyíló ajtókat társz fel; ajtókat a meg­ értésre, részvétre, megbocsátásra és szabadságra; ajtó­ kat az önbizalomra, önbecsülésre és önmagad szere­ tetére. Örökkévaló vagy. Örökké élményről élményre fogsz haladni. Még amikor az utolsó ajtó küszöbét lé­ ped át a földön, sem ér véget utad. Csupán kezdete ez egy újabb nagyszerű kalandnak.

Végezetül, senkit sem kényszeríthetsz a változásra. Po­ zitív hozzáállásoddal támogathatod a másikat, amint lehetősége nyílik a változásra, feltéve, ha akarja. Vi­ szont, nem cselekedhetsz érte vagy helyette. Minden személy azért van itt, hogy megbirkózzon a saját lecké­ jével, s ha megteszed helyette, mindent elölről kell kez­ denie, mivel a leckét nem tanulta meg. Nem látta el a feladatot, amiért idejött.

Szeresd nővéreidet és fivéreidet. Hagyd, hogy önma­ guk legyenek. Tudd, hogy az igazság mindig velük van, és bármikor változtathatnak, ha akarnak.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET

A VILÁG, AMELYBEN BIZTONSÁGGAL SZERETHETJÜK EGYMÁST Vagy elpusztítjuk a Földet, vagy meg­ gyógyítjuk. Küldj szerető, gyógyító energiát a Földnek mindennap/nap mint nap. Amit elménkkel teszünk, hozza meg a változást...

Bolygónk most fokozott változáson és átalakuláson megy keresztül. A régi állapotból az új felé haladunk, s egyesek azt mondják, ez a folyamat a Vízöntő korsza­ kával kezdődött - legalábbis az asztrológusok ezzel magyarázzák a jelenséget. Szerintem az asztrológia, számmisztika, tenyérjóslás és a különleges lelki adott­ sághoz kapcsolódó valamennyi módszer kevés az élet összetettségének leírására. Ezek egymástól kicsit elté­ rően fogalmazzák meg az élet lényegét.

Tehát az asztrológusok azt mondják, hogy a Halak korszakából lassan a Vízöntő korába érünk. A Hal-kor­ szakban másokban kerestük megmentőnket. Azt vár­ tuk, hogy mások oldják meg problémáinkat. A Vízöntő­ korszakban, amelybe most lépünk, az emberek kezde­ nek befelé fordulni, fölismerve, hogy megvan a képes­ ségük önmaguk megmentésére.

Hát nem felszabadító érzés változtatni azon, ami el­ lenünkre van? Valójában, nem vagyok benne biztos, hogy a föld olyan mértékben változik, amennyire mi, emberek fokról fokra tudatosabbá és felvilágosultabbá válunk. Most fény derül az oly soká rejtve maradt álla­ potokra, mint a családon belüli zavarok, a gyermekeken tett erőszak és földünk veszélyeztetettsége.

Először tudatossá kell váljunk, hogy változtathas­ sunk. Ahogy szellemi nagytakarítást végzünk változá­ sunk érdekében, Földanyánkon is rendet kell terem­ tenünk.

Bolygónkat élő és lélegző organizmusnak kezdjük látni, egy sajátos jelleggel bíró, önálló lénynek. Lélegzik.

Lüktet a szíve. Gondját viseli gyermekeinek. Mindennel ellát, amire csak szükségünk lehet. Teljesen kiegyensú­ lyozott. Ha eltöltesz egy napot az erdőben, vagy valahol kinn a szabadban, magad is tapasztalhatod, hogy a ter­ mészetben minden tökéletes összhangban működik. Úgy alkották meg, hogy létét tökéletes egyensúlyban és harmóniában élje.

Nos, itt vagyunk, nagy emberiség, amely oly sokat tud, és a legjobb úton haladunk afelé, hogy bolygónkat elpusztítsuk, megbontva egyensúlyát és harmóniáját.

Ebben nagy szerepet játszik telhetetlenségünk. Azt gon­ doljuk, mindent tudunk, aztán tudatlanságunk és mo­ hóságunk következtében elpusztítjuk azt az élő és lé­ legző szervezetet, amelynek magunk is részei vagyunk.

Ha elpuszítjuk a Földet, vajon hol fogunk élni?

Megfigyeltem, amikor arról beszélek emberekkel, hogy jobban oda kellene figyelnünk bolygónkra, meg­ rendülnek a problémáktól, melyekkel meg kell birkóz­ nunk. Egyetlen ember tettei látszólag mit sem változtat­ nak a dolgok állásán. Pedig nem ez a helyzet. Ha mindenki tenne egy keveset, ez már nagyon sokat számí­ tana. Talán első pillantásra nem látványosak az ered­ mények, de összefogással segíthetünk Földanyánkon.

Aids-eseket támogató csoportomban könyveket is árusítunk. Nemrég kifogytunk a papírzacskókból, ame­ lyekbe a könyveket csomagoljuk, ezért elhatároztam, ezentúl félreteszem a vásárlások során összegyűlt zacs­ kókat. Először arra gondoltam: „Hétvégéig úgysem jöhet össze elég tasak", de hogy mekkorát tévedtem! Ki sem látszottam a zacskókból. Egyik dolgozóm hasonlóan

járt, mint én. Azt mondta, fogalma sem volt arról, mennyi zacskót használt el egy hét alatt, amíg félre nem tette őket. A Földanya szemszögéből, jó pár fát kivágunk egy-két órai használat kedvéért, hiszen a papírzacskókat rendszerint eldobjuk. Ha nem hiszel nekem, győződj meg róla magad: egy héten át tedd félre valamennyi zacskót, amit kapsz, aztán számold össze őket.

Most vászonszatyorral járok vásárolni, s ha netán otthon felejtem, az első üzletben kérek egy nagy papír­ zacskót, és a többi boltban vett árut is abba teszem; nem fogadok el több zacskót. Eddig még senki sem szólt meg érte. Nagyon ésszerű megoldásnak tűnik.

Európában már régóta textilből készült bevásárló­ szatyrot használnak. Egy barátnőm látogatott el hoz­ zám Angliából, és csak azért vásárolt össze mindenfélét, hogy a papírzacskókat hazavihesse. Jellegzetesen ame­ rikainak és stílusosnak találta őket. Bármilyen praktikus is ez a hagyomány, az igazság az, hogy ideje globális szinten gondolkodnunk, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeknek az ártalmatlannak tűnő szokásoknak kör­ nyezetünkre gyakorolt hatását.

Az amerikaiak nagyon is adnak a csomagolásra. Ami­ kor pár éve Mexikóban jártam, elmentem egy piacra, és megigézett az ott kirakott gyümölcsök és zöldségek lát­ ványa. Persze nem voltak olyan mutatósak, mint amiket itt kapni az Államokban, de nekem természetesnek és egészségesnek tűntek. Társaságom néhány tagja viszont ugyancsak silánynak és visszataszítónak tartotta őket.

A piac egy másik felében őrölt fűszerekkel teli nyitott ládák sorakoztak. A rekeszek színpompás kavalkádja szintén nagyon megtetszett. A barátaim kijelentették, ők bizony sosem vásárolnának ilyen körülmények közt tárolt fűszert, s mikor megkérdeztem, miért, azt fe­ lelték, mert nem tiszta. Miből gondolják, hogy nem tiszta, kérdeztem. Hát abból, hogy nincs becsomagolva.

Nevetnem kellett. Mit gondolnak, honnan kerül a fű-

szer a csomagokba? Úgy hozzászoktunk, hogy kozmeti­ kázva tálalják elénk a dolgokat, hogy az elegáns papír és masni nélkül már nem is kellenek.

Ismerjük fel végre, mit tehetünk a környezet érdeké­ ben. Már azzal is nagyban hozzájárulsz a környezetvé­ delemhez, ha veszel egy vászon bevásárlószatyrot, vagy elzárod a csapot, amíg mosod a fogad.

A kiadómban amivel csak lehet, spórolunk. Az épület gondnoka hetente összeszedi és a feldolgozóüzembe szállítja az újra felhasználható papírokat. Amikor csak lehetséges, újrafeldolgozott papírra nyomtatjuk köny­ veinket, bár ez kicsit költségesebb. Olykor lehetetlen hozzájutni, de azért mi mindig kitartóan kérjük, mivel észrevettük, ha van rá kereslet, a nyomdák előbb-utóbb beszerzik. Ez így van a konzerválás valamennyi terüle­ tén. Igényt formálva valamire, elősegíthetjük földünk gyógyulását különböző módszerekkel, erőnket össze adva.

Nem használok vegyszereket a kertemben, mindi magam állítom elő a szerves trágyát. Valamennyi növényi hulladék a komposztos ládámba kerül. Egyeden salátalevelet vagy lehullott gallyat sem dobok a szemétbe Hiszem, hogy vissza kell adnunk a földnek, amit elvet tünk tőle. Van néhány barátom, akik még a zöldségszárakat is félrerakják nekem. Egy tasakban tárolják a hű tőjükben, és amikor eljönnek, beleteszik a komposztos ládámba. Ami hulladékként jut oda, tápanyagban gaz­ dag termőföldként kerül ki a konténerből. Így kertem bőkezűen ellátja szükségleteimet, és gyönyörű.

Fogyasszunk tápláló ételeket Földünk megadja nekünk mindazt, amire szükségül van, hogy magunkat fenntarthassuk. Valamennyi éltető

táplálékunk megterem rajta. Ha a föld étkeit fo­ gyasztjuk, egészségesek maradunk, hiszen mi is a ter­ mészet része vagyunk. Azonban mi, mérhetetlen in­ telligenciánkkal élve, olyan ételeket találtunk ki, mint a hamburger, s most azon tűnődünk, vajon miért olyan ramaty az egészségünk. Sokunk nagyon is tisztában van az egészséges étrend szerepével, mégsem követi. Igen, tudom - bólogatunk, és némi lelkifurdalással meg­ eszünk még két szelet tortát. Két generációval ezelőtt, amikor Betty Crocker, Clarence Birdseye, vagy akárki, előállt az első készétellel, így lelkesedtünk: „Hát nem csodálatos!" Aztán újabb és újabb és újabb ételek jöttek, mígnem néhány évtized elmúltával nem egy ember él ebben az országban, aki még sosem kóstolt „valódi" ételt. Mindent konzerválnak, tartósítanak, fa­ gyasztanak, vegykezelnek, nekünk csak elég bevágnunk a mikróba.

Nemrég olvastam, hogy a fiataloknak a seregben ma már nem olyan egészséges az immunrendszerük, mint azoknak, akik húsz éve szolgáltak. Ha nem juttatjuk tes­ tünket természetes, tápanyagban gazdag ételekhez, melyek nélkül nem fejlődhet és regenerálódhat, hogyan is várhatnánk el, hogy egész életünkben kiszolgáljon bennünket? Ehhez jönnek még a drogok, a dohányzás, a mértéktelen ivás, egy jó adag önutálat, és máris tökéletes táptalajra lelhetnek a rend-ellenességek. Érdekes dolog történt velem a minap. Elvégeztem a „Lelkiismeretes autós" címmel meghirdetett tanfolya­ mot. A csoport nagyjából olyan ötvenöt év fölötti embe­ rekből állt, akik vissza akarták kapni gépjárműbiztosí­ tásuk 3-10 százalékát. Nem kis megdöbbenésemre, az egész délelőtt azzal ment el, hogy betegségekről beszél­ gettünk - valamennyi betegség szóba jött, amelyet öreg korunkra jó eséllyel összeszedünk. Beszéltünk a szem rend-ellenességeiről, fülünk és szívünk elképzelhető nyavalyáiról. Amikor elérkezett az ebéd ideje, beszélge-

tőtársaim kilencven százaléka átrohant a szemközti gyorsétterembe.

Azt mondtam magamban, ezek szerint még mindig nem vagyunk tudatosak. Naponta ezer ember hal meg dohányzás okozta betegségben. Ez évente 365 ezer em­ ber. Tudom, hogy minden évben több mint 500 ezren halnak meg rákban. Egymillió embert visz el a szívin­ farktus évente. Egymillió embert! Ha mindezt tudjuk, miért szaladunk el mégis az önkiszolgáló étterembe, s fordítunk oly kevés figyelmet a testünkre?

Önmagunk és planétánk meggyógyítása Az átmeneti időszak alakulásában nagy szerepet játszik az aids krízise. Az aids krízise rávilágít arra, milyen ér­ zéketlenek és elfogultak vagyunk egymás irányában.

Alig érzünk részvétet az aids-esek iránt. Szeretnék egy olyan világ létrehozásában közreműködni, amelyben biztonsággal szerethetjük egymást.

Amikor kicsik voltunk, azt akartuk, hogy önmagun­ kért szeressenek bennünket, még ha véznák vagy kö­ vérek, csúnyák vagy félénkek voltunk is. Azért jöttünk erre a bolygóra, hogy megtanuljunk feltétel nélkül sze­ retni - először önmagunkat, majd ugyanígy embertár­ sainkat is feltétel nélkül szeressük. Le kell szokjunk az ók és mi kategorikus elkülönítéséről. Nincsenek ók és mi, egyedül MI vagyunk. Nem léteznek felesleges vagy alattunk álló csoportok.

Mindenkinek van egy listája azokról az emberekről, amott. Mindaddig nem lehetünk lelki beállítottságúak, amíg csak egyeden személyt is a másik oldalon állónak tekintünk. Sokan nőttünk föl olyan családban, ahol az előítélet elfogadott és megszokott dolog volt. Szüleink különbnek érezték magukat egyik vagy másik ember-

p

nél. Hogy javíthassunk közérzetünkön, félre kell ten­ nünk előítéleteinket. Egyébként, amíg azt állítjuk, hogy valaki más nem elég jó, valójában önmagunkkal va­ gyunk elégedetlenek. Ne feledjük, egymás tükörképei vagyunk.

Sosem felejtem el, amikor meghívtak az Oprah Winfrey Show-ba. A tévé nyilvánossága előtt léptem fel öt aidsessel, akik szépen javultak. Előző este hatan együtt va­ csoráztunk, és ez a kis összejövetel hihetetlen jelentő­ séggel bírt mindnyájunk életében. Amikor asztalhoz ül­ tünk, mérhetetlen erőt éreztünk magunkban. Eleredtek a könnyeim, mert sok éve erre a dologra áhítoztam megmutatni Amerika népének, hogy van remény. Ezek az emberek önmagukat gyógyították, és ez nem volt könnyű. Az orvosok azt mondták nekik, hogy meg fog­ nak halni. Sokféle módszert kipróbáltak, hogy megta­ lálják a számukra leghatékonyabbat, és készek voltak szétfeszíteni és átlépni a korlátaikat.

Másnap szerepeltünk, a műsor nagyszerűen sikerült, Örömmel tapasztaltam, hogy női aids-betegek is voltak a stúdióban. Azt akartam, hogy Közép-Amerika tárja ki a szívét,, és ismerje fel, hogy az aids nemcsak egy mel­ lőzött közösség különbejáratú problémája. Mindenkit érint. Miután kikapcsolták a kamerákat, Oprah csak ennyit mondott: „Louise, Louise, Louise", feljött a színpadra, és szorosan magához ölelt. Úgy hiszem, aznap továbbítottuk a remény üzenetét.

Hallottam, amikor Dr. Bernie Siegel elmondta, a rák valamennyi fajtájának vannak túlélői. Tehát mindig van remény, a remény pedig lehetőségeket ad. Van miért munkálkodni, ahelyett, hogy széttárnánk a karunkat, mondván, semmit sem tehetünk.

Az aids-vírus meg csak terjed - hiszen ez a dolga. Meg­ szakad a szívem, ha arra gondolok, mind több hetero­ szexuális hal meg aids-ben, mert a kormány és az or­ vosok nem működnek elég hatékonyan. Amíg az aids-t „homoszexuális" betegségnek tekintik, nem fognak rá akkora figyelmet szentelni, amekkorát érdemel. Még hány „szexuálisan egészséges" embernek kell meghal­ nia, mire hivatalosan is elismerik, az aids mindenkit egyformán fenyeget. Úgy vélem, minél előbb levetkőzzük előítéleteinket, és próbálunk megoldást találni erre a krízisre, annál ha­ marabb fog meggyógyulni egész planétánk. Hallottál már arról, hogy a delfinek Kalifornia partjai mentén immun-elégtelenség okozta betegségekben szenved­ nek? Nem hinném, hogy ezt nemi üzelmeiknek kö­ szönhetik. Beszennyeztük földjeinket, így egy csomó növény már ehetetlenné vált. Elpusztítjuk vizeink halál­ lományát. A levegő, amit szívunk, már olyan szenynyezett, hogy savas eső hullik, és lyuk tátong az ózonré­ tegen. És persze tovább szennyezzük testünket.

Az aids nagyon szörnyű betegség, bár azoknak az embereknek a száma, akik aids-ben halnak meg, meszsze elmarad azokétól, akik rákban, dohányzás okozta vagy szívbetegségekben halnak meg. Kitartóan kutatjuk az általunk támasztott betegségek hatékony ellensze­ reit, viszont nem akarunk változtatni életmódunkon és táplálkozási szokásainkon. Vagy gyógyszerekkel nyom­ juk el betegségünket, vagy műtéthez folyamodunk, ahelyett, hogy meggyógyítanánk. Minél inkább elnyom­ juk őket, annál összetettebben jelentkeznek a prob­ lémák. Hihetetlen belegondolni, hogy az orvostudo­ mány és a sebészet a betegségeknek csupán tíz száza­ lékával foglalkozik. Abból a pénzből, amelyet kemi-

káliákra, sugárkezelésre és műtétekre költünk, csupán betegségeink tíz százalékának orvoslására futja!

Olvastam egy újságcikket arról, hogy a jövő század betegségeit legyengült immunháztartásunkat megtá­ madó új baktériumfajták fogják előidézni. Ezek már el­ kezdtek mutálódni, így a ma használatos gyógyszerek nem hatnak majd rájuk. Minél több gondot fordítunk immunrendszerünk megerősítésére, annál gyorsabban gyógyíthatjuk meg önmagunkat és a planétát. És én nemcsak szervezetünk ellenállóképességéről beszélek; szellemi és érzelmi immunitásunkat szintén ide so­ rolom.

Szerintem a gyógyítás és kúrálás két különböző ered­ ményt hoz. Úgy vélem, a gyógyuláshoz az orvos és be­ teg együttműködése szükséges. Ha azt várod orvosod­ tól, hogy rendbe hozzon, ő a tüneteket kezelheti; azon­ ban ettől a probléma még megmarad. A gyógyítás az egészség helyreállítása. Hogy meggyógyulj, részt kell venned a magad és orvosod vagy az egészségügyi ta­ nácsadód alkotta csapat munkájában. Számos holiszti­ kus gyógyító működik, aki nemcsak testi bajaid or­ vosolja, hanem lényed egészét szem előtt tartja.

Hibás elképzeléseink vannak, nemcsak az egyénnek, de az egész társadalomnak. Egyesek azt állítják, a fül­ fájás örökletes a családjukban. Mások elhitetik maguk­ kal, ha megáznak, mindjárt meghűlnek, vagy telente háromszor náthásak. Vagy, ha valaki megfázik a hiva­ talban, mindenki elkapja, hiszen ez ragályos. Az, hogy ez „ragályos", csak egy tévhit, ami ragályos.

Sokan örökölhetőnek tartják a betegségeket. Nem hinném, hogy ez szükségszerű. Úgy vélem, minden be­ tegség mögött egy családi hagyomány áll. A gyerekek nagyon tanulékonyak. Utánozzák szüleiket, még beteg-

ségeiket is. Ha egy apának székrekedése van valahány­ szor ideges, a gyerek ezt átveszi. Nem csoda, hogy ami­ kor az apa évekkel később vastagbélgyulladást kap, a gyerek is megkapja. Mindenki tudja, hogy a rák nem fertőző, akkor meg miért jellemző egy családra? Azért, mert a neheztelés szokásának hagyománya van a csalá­ dokban. Addig-addig mélyül a neheztelés, míg rákká fajul.

Muszáj tisztába jönnünk mindennel, hogy tudatos, és megfontolt döntéseket hozhassunk. Bizonyos dolgok talán megrémítenek (ami hozzátartozik a megvilágoso­ dás folyamatához), de aztán tehetünk ellenük valamit.

A Világegyetemben mindenhez, a gyermekeken elköve­ tett erőszaktól az aids-en át a menekültügyig és éhín­ ségig, szeretetünkre van szükség. Az az apró gyermek, akit szeretnek és becsülnek, erős, magabiztos felnőtt lesz. Planétánk, amely az élethez és fennmaradáshoz szükséges feltételeket biztosítja - ha nem tesszük tönkre -, mindig gondunkat fogja viselni. Döntsük le végre régi korlátainkat.

Nyíljunk meg e hihetetlen évtized lehetőségei előtt.

Századunk hátralevő tíz esztendejét a gyógyulás idejévé tehetjük. Van erőnk, hogy rendet teremtsünk - testünk­ ben, lelkünkben, és zavaros világunkban. Elég körül­ néznünk, máris láthatjuk, mire kell ügyelnünk. Amilyen életmódot választ az egyes ember, nagymértékben kihat jövőnkre és világunkra.

Mindenki üdvére Most személyes fejlődésed módszereit az egész plané­ tára alkalmazhatod. Ha csak a Föld javát tekinted, és

magadért nem teszel semmit, akkor elveszted egyensú­ lyodat. Ha csak magadért munkálkodsz, és nem mész tovább, az egyensúly szintén felborul.

Lássuk tehát, miként teremthetünk összhangot ön­ magunk és környezetünk között. Tudjuk, hogy gondo­ lataink formálják és alakítják életünket. Nem mindig élünk teljes mértékben az elvek szerint; mindenesetre magunkévá tettük az alapeszmét. Ha változtatni aka­ runk életünkön, át kell alakítanunk gondolkodásunkat.

Ha meg akarjuk váltani a körülöttünk lévő világot, át kell alakítanunk róla alkotott képünket, s nem az ők és mi kategóriáiban gondolkodnunk.

Ha mindazt az energiát, amelyet a világ ócsárlására pazarolsz, átfordítod pozitív megerősítésekre és vizuali­ zációkra a világról, megjobbíthatod a dolgokat. Ne fe­ ledd, valahányszor elmédet használod, azonos gondol­ kodású emberekhez kapcsolódsz. Ha elfogultan bírálsz vagy kritizálsz másokat, olyan emberekkel teremtesz kapcsolatot, akik ugyanezt teszik. Ellenben, ha elmél­ kedsz, gondolatban békét teremtesz, szereted önma­ gadat és a Földet, hozzád hasonló érzésű emberekkel kerülsz összeköttetésbe. Fekhetsz otthon az ágyadban, s mégis közreműködsz a Föld gyógyításában, elméd be­ állítottsága - a belső béke gyakorlása révén. Hallottam, amint Robert Schuller az Egyesült Nemzetekből egyszer ezt mondta: „Az emberi nemnek tudnia kell, hogy meg­ érdemeljük a békét. " Milyen igaza volt!

Ha tájékoztatjuk fiataljainkat arról, mi történik a világ­ ban, és felsoroljuk a cselekvés előttük álló lehetőségeit, jó eséllyel számíthatunk a tudatosság átalakulására.

Idejében megtanítva gyermekeinket a környezetvéde­ lemre, megnyugtathatjuk őket, hogy fontos munka fo­ lyik. Még ha néhány felnőtt nem is vállal felelősséget

azért, ami körülötte folyik, biztosíthatjuk gyermeke­ inket afelől, hogy világszerte mind több ember jön tisz­ tába a környezetszennyezés hosszú távú következmé­ nyeivel, és igyekszik a helyzeten változtatni. Nagyszerű, ha az egész család csatlakozik egy olyan környezetvédő szervezethez, mint a Greenpeace vagy a Földvédők, mivel nem lehet elég korán tudatosítani gyermekeink­ ben, hogy mindnyájan felelősséggel tartozunk földünk jól-létéért.

Ajánlom, olvasd el John Robbins Diet For A New America (Diéta egy új Amerikáért) című könyvét. Na­ gyon érdekesnek találom, hogy John Robbins, a Baskin-Robbins-féle fagylaltüzem örököse minden tőle telhetőt megtesz, hogy hozzájáruljon Földünk egységé­ nek és békéjének megteremtéséhez. Csodálatos tudni, hogy olyan emberek gyermekei, akik aláásták a nemzet egészségét, letérnek apjuk nyomdokairól, és a Föld javáért cselekszenek. Önkéntesek csoportjai szintén sokat tesznek ott, ahol a kormány kevésnek bizonyul. Ha a kormány nem haj­ landó lépéseket tenni a környezetvédelem érdekében, mi nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Össze kell fognunk, és átvennünk az ügyek irányítását. Mindenki kiveheti részét a munkából. Találd ki, te miben segíthetsz.

Ajánld fel szolgálataidat, ahol csak lehet. Ha mást nem is tehetsz, havonta egy órát áldozz erre.

Kétségtelenül a borotva élén táncolunk. Arra a pontra jutottunk, amikor vagy mindnyájan elpusztulunk, vagy helyreállítjuk Földünk megbomlott egyensúlyát. Ez nem a többiek dolga, hanem mindnyájunké, egyedül és együttesen.

Mind több esélyt látok arra, hogy múlt és jövő tudo­ mányos eljárásai összhangba kerüljenek a tegnap, ma és holnap lelki igazságaival. Ideje, hogy ezek az elemek egyesüljenek. Ha megértjük, hogy az erőszak egy olyan ember jellemvonása, akit lelki megrázkódtatás ért gyer-

mekkorában, tudásunk és technikáink összeadásával segíthetünk ezen az emberen. Nem tartjuk fenn az erő­ szakot háborúk kezdeményezésével, vagy emberek be­ börtönzésével, akiknek aztán kegyesen megbocsátunk.

Ehelyett az öntudat, önbecsülés és önszeretet kibon­ takozását támogatjuk. Az eszközök az átalakulásra adottak; csak élnünk kell velük.

Lazarisnak van egy csodálatos gyakorlata, amelybe sze­ retnélek bevezetni. Válassz ki egy helyet a Földön. Ez bárhol lehet - valahol nagyon messze, vagy itt a közel­ ben. Egy hely a Földön, amelynek gyógyításában sze­ retnél közreműködni. Képzeld ezt a helyet békésnek, jól táplált és jól öltözött emberekkel, akik békében és biz­ tonságban élnek. Naponta szánj egy kevés időt erre.

Járulj hozzá szereteteddel bolygónk gyógyulásához.

Fontos vagy. Szereteted és nagyszerű adottságaid révén pozitívra fordíthatod az energiát ezen a gyönyörű, ké­ keszöld, törékeny bolygón, amelyet otthonunknak hí­ vunk. Úgy legyen!

UTÓSZÓ

Volt idő, amikor egyáltalán nem tudtam énekelni. Most sem énekelek valami szépen, de már sokkal bátrabb va­ gyok. Műhelyeim és csoportfoglalkozásaim végén én vezetem az éneket. Talán egy nap veszek néhány órát, hogy képezzem a hangomat; mindenesetre ez idáig még nem határoztam el magam.

Egy alkalommal énekelni kezdtem, és a technikai be­ rendezések felelőse kikapcsolta mikrofonomat. Jobbke­ zem, Joseph Vattimo ráförmedt: „Mit csinál, jóember?"

Mire a másik közölte: „A hölgy hamisan énekel!" Ször­ nyen zavarba jöttem. Most már egy csöppet sem zavar­ tatom magam. Kiéneklem a lelkem, az pedig egyre na­ gyobb. Életemben sok meghatározó élményben volt részem, közülük a legnagyobb hatást az aids-esekkei folytatott munka tette rám. Most meg tudom ölelni azokat az em­ bereket, akikre három éve még rá sem tudtam nézni.

Személyes korlátaimból sokat ledöntöttem. Cserébe rengeteg szeretetet kapok - bárhová megyek, az embe­ rek odaadó szeretettel fogadnak.

1987 októberében Joseph Vattimo és én Washington­ ba utaztunk, hogy részt vegyünk az aids-esekért rende­ zett tiltakozó menetben. Nem tudom, hányan ismerik az aids quilt fogalmát. Azt hiszem, rengetegen vannak.

Sok-sok ember gyűlt egybe az ország valamennyi ré­ széről, és kendőket készítettek, hogy megemlékezzenek elhunyt aids-es barátaikról. Mérhetetlen szeretettel

készülnek ezek a kendők, és a világ minden tájáról ho­ zott kendőkkel varrják össze őket egyeden hatalmas ta­ karóvá.

Amikor Washingtonban voltunk, a kendőket a Wash­ ington és a Lincoln emlékmű közötti téren terítették le.

Reggel hatkor megkezdtük az elhunytak neveinek felol­ vasását. Amint sorra elhangzottak a nevek, az emberek kibontották kendőiket, és egymás mellé helyezték őket.

Megható jelenet volt. Mindenki sírt.

Ott álltam, várva, hogy felolvashassam a listámat, amikor megérintették a vállamat. Valaki megszólított: „Ne haragudjon, kérdezhetnék valamit?" Megfordul­ tam, így a mögöttem álló fiatalember meglátta nevemet a jelvényen, és felkiáltott: „Louise Hay! Óh, Istenem!", és zokogva a karjaimba borult. Átöleltük egymást, ő meg csak egyre zokogott. Mikor végre összeszedte magát, elmondta, hogy kedvese többször olvasta könyvemet, és mielőtt meghalt, megkérte, hogy olvasson fel belőle egy lelki gyakorlatot. Lassan olvasott, mivel szerelme vele együtt ismételte a sorokat. Utolsó szavai ezek vol­ tak: „Minden rendben", és meghalt.

Tehát ott álltam a fiú előtt. Nagyon meg volt hatva.

Amikor kicsit megnyugodott, megkérdeztem: „Mit akart tőlem kérdezni?" Kiderült, hogy nem tudta időben elkészíteni szerelme kendőjét, és szerette volna, ha fel­ írom nevét a listámra. Véletlenül jött oda hozzám. Tisz­ tán emlékszem erre az esetre, mert megmutatta, hogy az élet nagyon egyszerű, és a dolgok, amelyek igazán fontosak, ugyancsak egyszerűek.

Szeretnék leírni egy idézetet Emmet Foxtól, aki nép­ szerű tanító volt a 40-es, 50-es években és a 60-as évek elején, egyike az általam ismert legletisztultabb elmék­ nek. Írt néhány csodálatos könyvet is. Íme az idézet:

„Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le. Nincs olyan betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana. Nincs ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyit­ na. Nincs az a szakadék, amelyet a szeretet át ne hidalna. Nincs fal, amelyeta szeretet le ne döntene.

Sem bűn, amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvá­ tenni. Nem számít, milyen mélyen gyökeredzik a gond. Milyen reménytelenek a kilátások. Milyen ku­ sza a zűrzavar. Milyen nagy a hiba. A helyesen értelmezett szeretet mindent megold. S ha elég erős benned a szeretet, te leszel a világ legboldogabb és legerősebb embere."

Milyen igaz. Csodálatosan hangzik, és igaz is. Mit kell tenned azért, hogy elérd azt az állapotot, amelyben te lehetsz a világ legboldogabb és legerősebb embere? Úgy vélem, a belső utazás most kezdődik. Most kezdjük megismerni az erőt, amely bennünk van. Nem fogjuk megtalálni, ha bezárulunk. Minél nyitottabbá válunk, annál hamarabb lelünk rá a rendelkezésünkre álló egyetemes energiákra. Hihetetlen dolgokra vagyunk ké­ pesek.

Lélegezz mélyeket! Tágítsd ki a mellkasod, hadd nö­ vekedjen a szíved. Gyakorolj kitartóan, és előbb vagy utóbb, a korlátok leomlanak. Új kezdet ez a nap.

Lélekben veled vagyok Louise L. Hay

FÜGGELÉK

AZ EGYÉN ÉS A FÖLD GYÓGYULÁSÁT CÉLZÓ MEDITÁCIÓK Köszönd meg magadnak, hogy meg­ őrzöd belső nyugalmadat, miközben hihetetlen káosz vesz körül. Becsüld magad bátorságodért, és amiért sok­ kal többet teszel, mint amire képes­ nek hitted magad.

A műhelyeinket és csoportos foglalkozásainkat záró gyógyító munka nagyon hatékony. Rendszerint három­ fős csoportokra oszlunk, és kézrátételt végzünk egymá­ son. Csodálatos módja ez az energia befogadásának, és annak, hogy megosszuk azt olyan emberekkel, akik így vagy úgy vonakodnak segítséget kérni.

Szeretnék ismertetni néhányat a meditációs gya­ korlatok közül, amelyeket gyógyítóköreinkben végzünk.

Csodálatos lenne, ha mindnyájan rendszeresen alkal­ maznánk őket, egyénileg vagy csoportban.

Kapcsolattartás a benned lakozó gyermekkel

Képzeld magad elé gyermeki éned, és figyeld meg, hogy néz ki, mit érez. Vigasztald meg ezt a gyermeket. Kérj tőle bocsánatot. Mondd meg neki, mennyire sajnálod, hogy elhanyagoltad. Nagyon sokáig voltál távol, és most szeretnéd ezt az időt pótolni. Ígérd meg a kisgyermek­ nek, hogy soha többé nem hagyod őt el. Hozzád bizalommal fordulhat, most már mindig mellette leszel.

Ha fél, te majd átöleled. Ha dühös, bátran kinyilvánít­ hatja haragját. Mondd meg neki, hogy nagyon szereted.

Megvan az erőd, hogy közreműködj annak a világnak a létrehozásában, amelyet magadnak és gyermekednek szánsz. Rendelkezésedre áll elméd és gondolataid ha­ talma. Képzeld el, hogy csodálatos világot teremtesz.

Lásd gyermeked békében és biztonságban. Nevet, bol­ dog, barátokkal játszik önfeledten. Szabadon rohan. Le­ tép egy virágot. Karjával átfog egy fát. Almát szakít az ágról, és jóízűen beleharap. Most egy kölyökkutyával vagy kismacskával birkózik. Hintázik a fák magasában.

Boldogan kacag, hozzád szalad, és szorosan átölel.

Mindketten egészségesek vagytok, szép és biztonsá­ gos helyen éltek. Szüleitekkel, barátaitokkal és kollégái­ tokkal felhőtlen a kapcsolatotok. Bárhová mentek, örömmel fogadnak. Különös szeretet övez benneteket.

Képzeld el, hol akartok élni, mit akartok elérni közösen.

Lásd magatokat egészségesnek. Nagyon egészségesnek.

Vidámnak. Szabadnak. És így is lesz.

Egy egészséges világ

Képzeld el, hogy a világban mindenkit egyenlő hely illet meg. A betegek meggyógyulnak, a hontalanok új ott­ honra lelnek. A betegség már a múlté, a kórházakból la­ kóház lett. A börtönök lakói magtanulják szeretni ön­ magukat, és felelősségteljes polgárként helyezik sza­ badlábra őket. Az egyházak eltörlik tanításaikból a bűn és bűnösség fogalmát. A kormányok gondját viselik né­ püknek. Lépj ki az utcára. Tisztító eső hull rád. Amint eláll, tündöklő szivárvány tűnik fel az égen. Ragyog a nap, a levegő áttetsző és friss. Lélegezz egy jó nagyot.

Folyamaink és tavaink vize gyöngyözve csillog. Nézd, milyen buja a növényzet, hogy zöldellnek az erdők! Me­ zők és kertek virágba borultak, a fák gyümölcstől roska­ doznak - gazdag a termés. A természet bőkezű mind-

nyájunkkal. Az emberek visszanyerték egész-ségüket, a betegség már csak emlék.

A Föld valamennyi országában béke és jólét honol. Az emberek közt teljes az egyetértés, mióta letették a fegy­ vert. Az előítélet és rosszindulat elavul és elenyész. El­ mosódnak az országhatárok, megszűnik az elszigetelt­ ség. Mindnyájan eggyé válunk. Földanyánk, a planéta sebei végleg begyógyulnak.

Te teremted meg ezt az új világot most, képzeleted erejével. Képes vagy erre. Fontos vagy, igenis számítasz. Éld meg látomásodat. Váltsd valóra az álmot. Velünk az Úr. Úgy legyen.

Gyógyító fényed

Tekints mélyen szíved középpontjába, és keresd meg ezt a ragyogó, színes fénypontot. Milyen színpompás!

Ez szereteted és gyógyító energiád központja. A kicsiny fénypont most lüktetni kezd, s rezgésével betölti a szí­ vedet. A fény átjárja testedet fejed búbjától lábad és ke­ zed ujjainak hegyéig. Lényedet beragyogja a csodálatos színes fény. Ez szereteted és gyógyító energiád. Hagyd, hogy tested együtt lüktessen a fénnyel. Mondd: „Min­ den lélegzetvétellel egyre egészségesebb vagyok." Érzed, amint a fény megtisztítja tested a betegségtől, és visszaadja egész-segédet. Hagyd, hogy a fény minden irányban szétáradjon belőled, megérintve a körülötted lévőket. Részesítsd gyógyító energiádban mindazokat, akikről tudod, hogy rászorulnak. Mekkora öröm megosz­ tani szereteted, fényed és gyógyító energiád azokkal, akik meg akarnak gyógyulni. Juttasd el gyógyító fényed su­ garait a kórházak, szanatóriumok, árvaházak, börtönök és elmegyógyintézetek kétségbeesett lakóihoz. Add viszsza reményüket, nyugalmukat, és vidítsd fel őket.

Engedd a fényt behatolni a város valamennyi ottho­ nába, ahol valaki boldogtalan és szenved. Hozzon szere­ teted és gyógyító energiád megkönnyebbülést a bajba­ jutottak számára. Hagyd, hogy behatoljon a templo­ mokba, és megindítsa a papok és híveik szívét, hogy ké­ pessé váljanak a feltétel nélküli szeretetre. Juttasd el szíved csodálatos fényét a parlamentbe és minisztéri­ umokba, hogy az állam vezetői tisztán lássanak, és mindig az igazság oldalán álljanak. Válassz ki egy helyet a Földön, amelyet szívesen meggyógyítanál. Összponto­ sítsd fényed erre a helyre. Lehet ez a világ egy távoli pontja, de egy közeli település is. Juttasd el szerető fé­ nyed és gyógyító energiád erre a helyre, és képzeld el, amint helyre áll békéje és rendje. Lásd egységesnek.

Naponta küldj szeretetet és gyógyító energiát erre a meghatározott helyre. Miénk a Föld. Miénk itt minden.

Az eljövendő kor üzenetét hordozzuk magunkban. Amit adunk, azt kapjuk vissza megsokszorozva. Úgy legyen.

A jólét elfogadása

Fedezzük föl pozitív értékeinket! Nyitottak és fogéko­ nyak vagyunk az új eszmékre. Akkora jólétben részesül­ hetünk ebben a létünkben, amelyben azelőtt még so­ sem volt részünk. A legjobbat érdemeljük. Készek va­ gyunk a legjobbat elfogadni. Bevételeink egyre gyara­ podnak. Szorongásainkat fokozatosan derűlátásra cse­ réljük. Szeretjük önmagunkat. Elégedettek vagyunk magunkkal, és tudjuk, hogy az élet az oldalunkon áll, s megadja mindazt, amire szükségünk van. Sikerről si­ kerre haladunk, boldogságra és jólétre törekszünk mind tudatosabban. Egyek vagyunk az Erővel, amely létre­ hozott. Az élet isteni lényege és nagyszerűsége nyilvá-

nul meg bennünk. Nyitottak és fogékonyak vagyunk minden jóra. Úgy legyen.

Fogadd szívélyesen a gyermeket

Tedd a kezed a szívedre. Hunyd be a szemed. Ne csak lásd a benned lakozó gyermeket, hanem azonosulj vele.

Megérkeztél a Földre. Szüleid nevében köszöntsd ma­ gad: Örülünk, hogy végre ideértél. Már izgatottan vár­ tunk. Légy hát üdvözölve családunkban. Fontos vagy számunkra. Úgy örülünk, hogy kisfiú lettél! Úgy örülünk, hogy kislány lettél! Tiszteljük mássá­ godat, egyéniségedet. Családunk nélküled nem len­ ne teljes. Nagyon szeretünk. Boldoggá akarunk ten­ ni. Segíteni akarunk abban, hogy kiteljesedhess.

Nem kell ránk hasonlítanod. Önmagad lehetsz.

Gyönyörű vagy. Okos vagy. Tehetséges vagy. Olyan jó, hogy itt vagy velünk! A világon mindennél job­ ban szeretünk! Köszönjük, hogy bennünket válasz­ tottál. Tudjuk, hogy áldott vagy. Az ég megáldott bennünket veled. Szeretünk. Tiszta szívünkből szeretünk téged.

Erősítsd meg gyermekedben szüleid szavait. Naponta mondd el magadnak ezeket a szavakat. Ezt a tükörbe nézve vagy egy barátod jelenlétében is teheted.

Mondd el magadnak mindazt, amit szüleidtől sze­ rettél volna hallani. A gyermeknek éreznie kell, hogy szükség van rá és szeretik. Éreztesd hát vele. Nem szá­ mít, hány éves, milyen beteg, mennyire rémült vagy, a gyermeknek tudnia kell, hogy szükséged van rá és

szereted. Mondd el neki sokszor: „Szükségem van rád és szeretíek." Ez az igazság. Az Univerzumnak szüksége van rád, ezért vagy itt. Mindig is szeretett és szeretni fog. Örökké boldog lehetsz. Úgy legyen.

A szeretet gyógyít

A szeretet a leghatékonyabb gyógyító. Megnyílok a sze­ retetnek. Kész vagyok szeretni és szeretve lenni. Bol­ dognak látom magam. Egészségesnek látom magam.

Elégedettnek látom magam. Békében és biztonságban élek.

Gondolatban kívánj minden ismerősödnek boldogsá­ got, békét, jólétet és szeretetet. Tudd, hogy amit mások­ nak kívánsz, azt kapod vissza. Övezd szüleidet szeretettel, akár élnek, akár már meghaltak. Tedd ugyanezt barátaiddal, munkatársaid­ dal, mindenkivel a múltadból, és azokkal az emberek­ kel, akiknek meg akarsz bocsátani, de nem tudsz.

Küldd el szereteted valamennyi aids-es és rákos be­ tegnek, barátaiknak és szeretteiknek, a kórházak dolgo­ zóinak, orvosoknak, nővéreknek, gondozóknak és alter­ natív gyógyítóknak. Képzeld el, hogy a rák és aids már gyógyítható. Lelki szemed előtt jelenjen meg a követ­ kező főcím: „Megtalálták a rák gyógymódját. Megtalál­ ták az aids gyógymódját."

Helyezd magad a szeretet gyógyító körébe. Bocsáss meg magadnak. Erősítsd meg, hogy nagyszerű, harmo­ nikus kapcsolatod van szüleiddel, amely kölcsönös tisz­ teleten és figyelmen alapul.

Most terjeszd ki szereteted az egész bolygóra, és tárd ki a szíved, hogy rálelhess magadban a feltétel nélküli szeretet forrására. Képzeld el, hogy mindenki méltóság­ gal, békében és örömben él.

Szeretetre méltó vagy. Gyönyörű vagy. Erős vagy. Ma­ gadba engeded a határtalan jóságot. Úgy legyen.

Jogunk van ahhoz, hogy ö n m a g u n k legyünk

Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, lényünket hiány­ talanul el kell fogadjuk. Tárd ki hát a szíved, és fogadd el valamennyi részedet. Azt, amelyikre büszke vagy, és azt, amelyik zavarba ejt. Amit elutasítasz és amit sze­ retsz magadban. Ez mind te vagy. Gyönyörű vagy.

Mindnyájan azok vagyunk. Amikor szíved megtelik sze­ retettel önmagad irányában, másokkal is több szere­ tetet oszthatsz meg.

Töltsd meg hát szíved ezzel a szeretettel, és részesítsd benne mindazokat, akiket ismersz. Akiket akarsz, he­ lyezd szíved középpontjába, hogy fokozottan részesül­ jenek túláradó szeretetedből. Helyezd oda gyermekedet és szeretteidet. Képzeld el, hogy a gyermekek vala­ mennyi felnőttben gyermek módjára önfeledten táncra perdülnek, szökdécselnek, kiabálnak, bukfencet hány­ nak és cigánykerekeznek.

Engedd gyermeked játszani a többi gyermekkel.

Hadd táncoljon. Hadd érezze magát biztonságban és szabadnak. Hagyd, hogy azt tegye, amire mindig is vá­ gyott. Teljes, egész és tökéletes vagy, gyönyörű világod­ ban minden rendben van. Úgy legyen.

A gyógyító energia megosztása

Rázd meg a kezeid, majd dörzsöld őket össze. Ezután oszd meg gyógyító energiájukat az előtted álló gyönyö­ rű lénnyel. Nagy öröm és megtiszteltetés gyógyító erőt adni egy másik emberi lénynek.

Valahányszor barátokkal vagy, szánhattok egy kevés időt az energiacserére. Adnunk kell egymásnak és kap­ nunk kell egymástól a magunk egyszerű és jelentőség­ teljes eszközével. Az érintéssel, amely kifejezi: törődöm veled. Talán nem hozunk helyre semmit, de legalább törődünk a másikkal. Itt vagyok melletted, és szeretlek.

Együtt könnyebben megtaláljuk a válaszokat.

Minden rend-ellenesség megszűnik. A válságos idők véget érnek. Érezzük hát a gyógyító energiát! Támaszszuk fel magunkban ezt az energiát, azt az intelligen­ ciát, ezt a tudást. Megérdemeljük, hogy meggyógyul­ junk. Megérdemeljük az egész-séget. Érdemesek va­ gyunk arra, hogy ismerjük és szeressük azt, aki va­ gyunk. Az isteni szeretet mindig is kielégítette és ki fog­ ja elégíteni az ember összes szükségletét. Úgy legyen.

A szeretet gyógyító köre

Képzeld el magad, amint egy biztonságos helyen állsz.

Oldd fel gátlásaidat, fájdalmaidat és félelmeidet. Add fel a régi káros szokásokat és beidegződéseket. Lásd, amint távoznak belőled. Aztán képzeld el, hogy ott állsz biz­ tonságos helyeden szélesre tárt karokkal, és azt mon­ dod: „Nyitott és fogékony vagyok a -." Kijelentve ma­ gadnak, amit akarsz. Nem azt, amit nem akarsz, hanem azt, amit akarsz. És tudd, hogy ez elérhető. Lásd magad teljesnek és egészségesnek. Nyugodtnak. Érezd magad­ ban a határtalan szeretetet.

Földi létünk során két ellentétes erő mozgathatja cse­ lekedeteinket: hajthat a gyűlölet, és vezérelhet a sze­ retet és a teljesség vágya. Én a szeretet útját választom. Úgy vélem, mindenki ugyanazt akarja, amit én. Alkotó módon akarjuk magunkat kifejezni, és ezáltal kitelje­ sedni. Nyugalomra és biztonságra vágyunk.

Ezen a biztonságos helyen állva, érezd kapcsolatodat a Föld többi lakójával. Hagyd, hogy szereteted szívről szívre járjon. S amikor kibocsátod azt, tudd, hogy meg­ sokszorozva jut majd hozzád vissza. „Vigasztaló sza­ vakat küldök mindenkinek gondolatban, s tudom, hogy azok visszatérnek hozzám." Képzeld el, hogy a világot sugárzó fény vonja be. Úgy legyen.

Megérdemled a szeretetet

Nem kell mindent elhinned. A megfelelő helyen és idő­ ben mindazt, amire szükséged van, megtudod. Mind­ nyájunkban megvan a képesség, hogy jobban szeressük magunkat. Mindnyájan megérdemeljük, hogy szeres­ senek. Megérdemeljük, hogy jól éljünk, egészségesek legyünk, szeressenek és szeressünk, boldoguljunk, s a kisgyermek bennünk megérdemli, hogy boldog felnőtté váljon.

Lásd magad szeretettől övezve. Lásd magad boldog­ nak, egészségesnek és teljesnek. Lásd magad olyannak, amilyen lenni szeretnél. Menj bele a finom részletekbe.

Tudd, hogy megérdemled. Majd fogd szíved szeretetét, és hagyd, hogy áramolni kezdjen, gyógyító energiákkal töltve fel testedet.

Hagyd, hogy szereteted szétáradjon a szobában és otthonod körül, míg hatalmas gyűrűje nem övez. Érezd a szeretet áramlását, ahogy kibocsátod, úgy vissza is jut hozzád. A leghatékonyabb gyógyerő a szeretet. Hagyd, hogy szabadon áramoljon. Hagyd, hogy áthassa teste­ det. Szeretet vagy. Úgy legyen.

Egy új évtized

Képzeljük el, amint új ajtó tárul a nagy gyógyulás évti­ zedére. Gyógyulása mindannak, amit a múltban még nem értettünk. Most ismerkedünk a bennünk rejlő hihetetien képességekkel. Ezenkívül megtanulunk kap­ csolatba lépni azon részeinkkel, amelyek tudják a vá­ laszokat, és rendeltetésük, hogy rávezessenek a szá­ munkra legüdvösebb útra.

Képzeljük el, amint az ajtó szélesre tárul, mi pedig belépünk, hogy rálelhessünk a gyógyulás sok-sok kü­ lönböző formájára. Hiszen a gyógyulás minden ember­ nek mást jelent. Sokaknak a teste szorul gyógyulásra.

Másoknak a szívét vagy a lelkét kell meggyógyítani.

Tehát, nyitottak és fogékonyak vagyunk a gyógyulásra, melyre mindnyájan rászorulunk. Szélesre tárjuk az ajtót személyes fejlődésünk előtt és átlépünk a küszöbön, tudva, hogy biztonságban vagyunk. Meggyógyulunk. Úgy legyen.

Lélek vagyok

Egyedül mi menthetjük meg a Földet. Amint a közös cé­ lért összefogunk, megtaláljuk a megoldásokat. Mindig emlékeznünk kell, hogy van egy részünk, amely messze több testünknél, messze több személyiségünknél, messze több rend-ellenességeinknél, és több, mint a múltunk. Van bennünk valami, ami meghaladja kap­ csolatainkat. Lényünk központi magja tiszta szellem.

Halhatatlan. Mindig volt és mindig lesz.

Azért vagyunk itt, hogy szeressük önmagunkat, és szeressük egymást. Ha ezt tesszük, megtaláljuk a vála­ szokat, meggyógyíthatjuk magunkat és a Földet. Rend­ kívüli időket élünk. Most minden változik. Talán még nem ismertük fel a problémák eredetét. Viszont min-

den tőlünk telhetőt megteszünk. Egyszer ennek is vége lesz, és rájövünk a megoldásra.

Lélek vagyunk. Szabadok vagyunk. A lelkiség szintjén összetartozunk, hiszen tudjuk, lelkünk örökké megma­ rad. És lélekben mindnyájan egyek vagyunk. Szabadok vagyunk. Úgy legyen.

Egy biztonságos világ

Talán szereted, ha mindkét oldalon fogják a kezed. Sok mindenről szó esett, és valami biztos téged is megraga­ dott. Beszéltünk építő és romboló dolgokról. Beszél­ tünk a félelmekről, gátlásokról, s arról, milyen nehéz odamenni valakihez és megszólítani. Sokunk még most sem bízik abban, hogy meg tud állni a maga lábán. El­ veszettnek és magányosnak érezzük magunkat.

Azonban egy idő óta a magunk formálásán dolgo­ zunk, és láthatjuk, hogy életünk változóban van. Múlt­ ból hozott problémáink egy része már nem okoz gon­ dot többé. Nem következik be a változás egyik napról a másikra, de ha kitartóak és állhatatosak vagyunk, lassan minden jóra fordulhat.

Osszuk hát meg erőnket és szeretetünket azokkal, akik mellettünk haladnak. Ha szívből adunk, elnyerjük mások szeretetét. Tárjuk ki szívünket, hogy jusson ben­ ne hely mindenkinek. Irányítsuk szeretetünket az em­ berekre az utcán, akiknek nincs otthonuk, nincs hová menniük. Osszuk meg szeretetünket azokkal, akik dü­ hösek, félnek vagy szenvednek. Mindenkivel. A hiteha­ gyottakkal. A haldoklókkal, s azokkal, akik már eltávoz­ tak.

Osszuk meg szeretetünket mindenkivel, akár elfogad­ ják, akár nem. Attól még semmi bajunk nem lesz, ha viszszautasítják szeretetünket. Zárjuk az egész földet szí­ vünkbe, az állatokat, halakat, madarakat, a növény-

világot, és valamennyi embert. Mindazokat, akikre dü­ hösek vagyunk vagy neheztelünk. Azokat, akik másként gondolkodnak, s azokat, akik letértek a helyes útról. Fo­ gadjuk őket is a szívünkbe. Hogy biztonságban érezve magukat, fölismerjék, kik is ők valójában.

Képzeld azt, hogy világszerte helyreáll a béke. Tudd, hogy neked is részed van ebben. Légy boldog, amiért te is tehetsz valamit. Remek ember vagy. Nagyszerűsége­ det is magadnak köszönheted. Tudd, hogy ez igaz va­ lóságod. Úgy legyen.

Ö n m a g u n k hiánytalan

szeretete

Szeretném, ha visszagondolnál arra az időre, amikor ötéves voltál, és olyan tisztán látnád magad, amennyire csak tudod. Nézz rá arra a csöpp gyermekre, és kitárt karokkal mondd neki: „A jövőd vagyok, és azért jöttem, hogy szeresselek." Öleld át a gyermeket, és hozd ma­ gaddal a jelenbe. Most mindketten a tükör előtt álltok, hogy szeretettel nézhessetek egymásra. Észreveszed, hogy bizonyos részek hiányoznak be­ lőled. Most menj vissza születésed pillanatához. Csap­ zott voltál, testeden érezted a hideg levegőt. Nehéz uta­ zás állt mögötted. A fények élesek voltak, a köldökzsi­ nór még anyádhoz kapcsolt; és te féltél. Mégis kész voltál a földi létre. Szeresd az újszülöttet!

Most idézd fel azt az időt, amikor járni tanultál.

Fölálltai és elestél, és fölálltál és megint elestél. Aztán megtetted az első lépést, majd léptél még egyet, és még egyet. Nagyon büszke voltál magadra! Szeresd a kis­ gyermeket!

Most emlékezz első napodra az iskolában. Nem akar­ tál elindulni otthonról. Bátor voltál, amikor átlépted életed egy új szakaszának küszöbét. Minden tőled tel-

hetőt elkövettél, hogy megbirkózz az ismeretlennel. Sze­ resd a kisgyermeket!

Tízéves vagy. Emlékszel, mi történt akkor. Lehetett ez csodálatos vagy félelmetes. Amit csak tudtál, megtettél.

Szeresd a tízéves gyermeket!

Most lépj előre az időben, serdülőkorodba. Kama­ szodni kezdtél. Ez lehetett izgalmas, hisz végül felnőt­ tél. És lehetett félelmetes, mert meg kellett felelned tár­ said elvárásainak. Azt tetted, ami tellett tőled. Szeresd a tinédzsert!

Diplomával zsebedben kiléptél az egyetem kapuján.

Többet tudtál, mint a szüleid. Végre teljesen önállósod­ hattál. Bátor, ugyanakkor rémült voltál. Szeresd a fiatal felnőttet!

Emlékezz vissza első munkanapodra. Amikor büsz­ kén hazavitted első fizetésedet. Jól akartad csinálni.

Még sokat kellett tanulnod, s te iparkodtál. Szeresd ezt a személyt!

Gondolj egy másik mérföldkőre életedben. Amikor megházasodtál, megszületett első gyermeked, új lakás­ ba költöztél. Ez lehetett félelmetes élmény, de lehetett csodálatos is. Valahogy eligazodtál. Igyekeztél megállni a helyed. Szeresd azt, aki vagy!

Tartsd észben ezeket az emlékeket, és állj a tükör elé, hogy valamennyi részedre szeretettel tekinthess. Aki most feléd közeledik, már egy újabb éned. Jövőd kitárja karját, és így szól hozzád: „Azért vagyok itt, hogy szeresselek." Úgy legyen.

Érezd

erődet

Érezd erődet. Érezd lélegzeted erejét. Érezd hangod erejét. Érezd bocsánatod erejét. Érezd változni aka­ rásod erejét. Érezd erődet. Gyönyörű vagy. Nagyszerű,

isteni lény vagy. Megérdemelsz minden jót, nemcsak egy keveset, de mindent. Érezd erődet. Békélj meg vele, mert biztonságban vagy. Köszöntsd ezt az új napot szélesre tárt karokkal és szeretettel. Úgy legyen.

Felragyogott a fény

Ülj szembe társaddal, és fogd meg a kezét. Nézzetek egymás szemébe. Vegyél mély lélegzetet, és oldd fel esetleges félelmeidet. Vegyél még egy mély lélegzetet, és tedd félre előítéleteidet, és figyeld társadat. Amit őbenne látsz, az tükörképed, tükröződése annak, ami benned van.

Mindnyájan egyek vagyunk. Ugyanazt a levegőt szív­ juk. Ugyanazt a vizet isszuk. A föld táplálékait esszük.

Azonos vágyak és szükségletek mozgatnak. Mind egész­ ségesek akarunk lenni. Szeretni akarunk, és azt akarjuk, hogy szeressenek. Mindnyájan békében és nyuga­ lomban akarunk élni, és boldogulni szeretnénk. Mind­ nyájan ki akarunk teljesedni a létben.

Tekints társadra szeretettel, és fogadd el a szeretetét.

Tudd, hogy biztonságban vagy. Amint ránézel partne­ redre, kívánd, hogy teljesen egészséges legyen. Kívánj neki virágzó kapcsolatokat, hogy bármerre jár, szerető emberek vegyék körül. Kívánj neki jólétet, hogy kénye­ lemben élhessen. Kívánj neki békét és nyugalmat, és tudd, hogy amit adsz, azt megsokszorozva kapod viszsza. Ezért kívánd neki a legjobbakat, és tudd, hogy meg­ érdemli, és kész mindezt elfogadni. Úgy legyen.