MARX JÓZSEF (1914 – 1992)
1
2
MARX JÓZSEF (1914 – 1992)
Haáz Rezső Múzeum Székelyudvarhely 2014
3
Jelen katalógus Marx József születésének 100. évfordulója alkalmából digitális változatban jelent meg
A Haáz Rezső Múzeum tulajdonában levő Marx József fotóhagyatékból a fényképeket Zepeczaner Zsolt válogatta
Az előszót Zepeczaner Jenő nyugalmazott múzeumigazgató írta
A katalógust Veres Péter szerkesztette
4
© Haáz Rezső Múzeum 2014
MARX JÓZSEF (1914 – 1992)
A „békebeli időkben” született, annak is a legvégén, a béke utolsó napjaiban, röviddel a Nagy Háború kitörése előtt, a császári és királyi időkben. Amikor Ferenc József kijelentette, hogy „mindent megfontoltam, mindent meggondoltam” de rövidesen kiderült, hogy nem fontolt meg semmit, nem gondolt meg semmit és erre rámentek birodalmai, országai és tartományai. Ezzel megkezdődött a XX. század, amelynek szülöttei két világháborút, több impérium- és rendszerváltást, éhínséget és diktatúrát kellett átéljenek. Marx József 1914. április 23-án született Marosvásárhelyen, de mire iskolaköteles lett családja Nagyenyedre költözött. Itt az erdélyi magyar iskolák élenjáró hírességében, a Bethlen Gábor Kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait, abban a városban, melyről Erdélyi Lajos – a marosvásárhelyi Új Élet fotóriportere – írta: „Erdély fotókultúrájának igazi bölcsője Nagyenyed. Ott a tudós professzorokkal megáldott kisváros alkotó légkörében él Zeyk Miklós; szerény kúriájába visszahúzódva valóságos fotóiskolát teremt maga körül. (…) Zeyk környezetében tanul fényképezni Budai Károly 1
enyedi kisiparos aranyműves.” Budai Károly viszont első mestere a híres kolozsvári Veress Ferenc fényképésznek. Érettségijére apja egy fényképezőgéppel ajándékozta meg. Soha jobb ajándék! Egy életre eljegyezte hobbijával, mesterségével és művészetével, amely élete végéig elkísérte, kenyéradó mesterséget és művészi hírnevet biztosított. Egy biciklivel bejárta a környező hegyeket, de Ada-Kaleh szigeté1
Orbán Balázs: Székelyföld képekben. A bevezető tanulmányt írta, a fényképeket másolta Erdélyi Lajos. Sütő András előszavával. Kriterion. Bukarest, 1971. 12.
5
re is eljutott, amelyet később elnyeltek a Duna hullámai. Itt már olyan képeket készített az ott lakó törökökről, melyeket később is kiállított. Közben a bécsi döntés után Kolozsváron jogot hallgatott. Tanulmányainak a háborús viszonyok vetettek véget. A háború végén orosz fogságba esett, majd egy örményországi bányában dolgozott. „A legszebb, amivel itt találkoztam az a látvány volt, mikor reggel feljöttünk a bányából az Ararát mögül felkelő nap fogadott.” Itt is fényképezett, na nem géppel filmre. Szerzett füzetbe ceruzával rajzolta le képzeletben alkotott képeit. Milyen érdekes lenne ez a rajzolt „fotóalbum.” Nem tudta magával hozni mikor hazatért, gyanakvó fogvatartói 1948-ban elkobozták. Hazatérhetett Marosvásárhelyre. Szülővárosában az Alimentara tartományi vállalat kereskedelmi osztályvezetője volt. Az akkori idők ismerői tudják csak felmérni, hogy milyen fontos lehetett számára a fényképezés, mert 1958-ban otthagyta ezt az állást, hogy fotóriporter lehessen egy induló kulturális képes lapnál. Sütő András főszerkesztő hívására a Művészet, majd az Új Élet munkatársa volt. A közéleti és kulturális riportokkal megjelenő lap a Magyar Autonóm Tartomány, majd a Maros-Magyar Autonóm Tartomány, később Maros megye képes lapja volt, az egyetlen magyar nyelvű képeslap Romániában. Kezdetben csak fekete-fehér, később színes fényképekkel jelent meg. A riportok, hírek illusztrálására számtalan fényképet készített, de sohasem egysíkú, unalmas rutinból lekapott képeket. Riportképeinek is mindig vonzereje volt. Sokan csak a fényképeiért nézték meg a kéthetente megjelenő lapot. Üde színfoltot hoztak a színházi felvételei. Erdély mindenik magyar színházának szinte mindenik bemutatott előadásáról készített fényképeket. Szakított azzal a korábbi kényelmes gyakorlattal, hogy beállított felvételeket készítsenek „lefagyott”, mozdulatlan szereplőkkel, a fotótechnika fejlődése lehetővé tette a pillanatfelvételek készítését. Sőt, a bemozdulásos életlenség hibából képalkotó eszközzé vált. Rendszerint a főpróbán kapta el azt a feszültséggel teli pillanatot, amely sokszor az előadás mondanivalóját sűrítette magába. Így a bemutató napján már kiállították az előadás reklámképeit. A képek fontos színháztörténeti források, mert a színház is olyan tünemény, ami után csak a poros kosztümök, jelmeztervek, kellékek, plakátok, kritikák maradnak fenn. Ezek is csak jobb esetben, ha a (nem mindig hálás) utókor megőrzi őket. Első sikerét 1931-ben érte el, amikor díjat nyert egy kiállításon. Az elkövetkező hat évtizedes fotográfusi pálya még számtalan sikert hozott számára. Személyében sikeresen ötvöződött a lelkes 6
autodidakta amatőr a hivatásos fotóriporterrel. Riportfotói mellett készített tájképeket, portrékat,
aktokat, műemlék- és dokumentumképeket. Fekete-fehér képei mellett érdekelte a színes fényképezés is. Pályája alatt évente 20–30 nemzeti- és nemzetközi kiállításon fogadták el képeit. Egyre több zsűribe hívták meg és ő ugyanolyan hivatástudattal vett részt nagy nemzetközi, mint regionális kiállítások zsűrijében. Neki köszönhetően jött létre 1953-ban a vásárhelyi példátlanul sikeres fotóklub, és ennek példájára sok más országszerte. Nagyon sok amatőr fényképész indulását támogatta. Képeinek közös jellemzője, hogy a szépet, a humánus jelenségeket kereste, mutatta be. Tevékenységének nemzetközi elismerését jelzi, hogy a megkapta a nemzetközi szövetség kitüntető címeinek minden fokozatát: AFIAP, EFIAP és a HonEFIAP. 2013-ban a marosvásárhelyi fotóklub felvette alapító elnökének nevét, fotóhagyatékát pedig a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum őrzi. Zepeczaner Jenő nyugalmazott múzeumigazgató
7
8
Idős férfi portréja – Ada Kaleh, 1931
9
10
Borvízpalackozó üzem – Borszék, 1963
Medve-tó – Szováta, 1978
11
12
Diáktábor – Homoródfürdő, 1965
Városháza – Székelyudvarhely, 1963
13
14
Főtér – Székelyudvarhely, 1963
Tamási Áron Gimnázium – Székelyudvarhely, 1963
15
16
Habenstumpf villa – SzÊkelyudvarhely, 1963
„Virágozó” lány szobra (Székely József alkotása)– Székelyudvarhely, 1963
17
18
Távoli városkép – Székelyudvarhely, 1963
Kitekintés a Művelődési ház ablakából – Székelyudvarhely, 1963
19
20
Ugron kúria – Székelyudvarhely, 1963
Hajdú bástya – Székelyudvarhely, 1974
21
22
Orbán Balázs sírhelye – Szejkefürdő, 1965
Kávézó – Székelyudvarhely, 1967
23
24
Küküllő-part – Székelyudvarhely, 1965
Szejkefßrdői strand, 1968
25
26
Parajdi strand, 1962
Mátyás Király szobra és a Szent Mihály templom – Kolozsvár 1942
27
28
Szent Anna-t贸, 1963
Molter Kรกroly, 1962
29
30
Gyilkos-t贸, 1952
A borvíztöltő épülete – Szejkefürdő, 1967
31
32
Bรกnyai Jรกnos, 1967
Szent Anna-t贸, 1963
33
34
Borvíztöltés – Korond, 1967
Szalonnasütés – Szent Anna-tó 1963
35
36
Hangszergyár – Szászrégen, 1972
Tamási Áron Gimnázium – Székelyudvarhely, 1977
37
38
Piac – Enyed, 1960
Székelyátmadt-vár fala – Székelyudvarhely, 1965
39
40
Hajdú bástya – Székelyudvarhely, 1974
Habenstumpf villa kertje – SzÊkelyudvarhely, 1967
41
42
Telegdy bástya – Székelyudvarhely, 1963
Szent Miklós-hegyi római katolikus plébániatemplom – Székelyudvarhely, 1967
43
44
Művelődési ház – Székelyudvarhely, 1965
Jézus-kápolna – Székelyudvarhely, 1968
45
46
Marx József családja – Marosvásárhely, 1962
47
48