2016, Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Kery Ervin:

A TUDATOSSÁG KÉZIKÖNYVE (Szabad terjesztésű e-könyv - a teljes könyv kivonata)

Útikalauz önmagadhoz és világodhoz..

Szabadon letölthető és terjeszthető kiadvány, a teljes 390 oldalas könyv kivonata.

Az eredeti, teljes könyv a http://ketk.kery.org oldalon rendelhető meg.

A teljes könyv adatai: Copyright © Kery Ervin, 2016 www.kery.org ISBN (HU): 978-963-12-5953-7 ISBN-13 (US): 978-1539198994 ISBN-10 (US): 1539198995 Kiadó: Kery.org Borítókép: http://bit.ly/1suebA6 Grafikák: http://bit.ly/1ZraR30 goo.gl/B7Vhi Nyomda: MNA Group, Budapest V.EP-RC6-F-FREE

TARTALOM ELŐSZÓ........................................................... 11 Ki vagyok “én”? ............................................................ 15 Zuhanás a semmi-ségbe ............................................... 17 Hogyan használd jól ezt a könyvet? ........................... 19 BEVEZETŐ..................................................... 21 Tudatállapotaink hullámvasútján ................................ 21 Elképzeléseink kábulatában......................................... 27 A Létezés Alapja ........................................................... 30 Az elme világában ......................................................... 34 Hogyan írják felül elképzeléseink a valóságot? ......... 39 EGO ................................................................ 43 Nem tudsz nem gondolkodni (A gondolatok folyamatosan pörögnek benned!) ............................... 45 Az oroszlán fogsága ..................................................... 52 Alapvetően tudattalanul működünk ........................... 54

A tudattalanság forrása (avagy Hogyan fejlődik ki a személyiség?) ................................................................. 57 Hitrendszerek hipnózisa .............................................. 77 Nem az élettörténeted vagy......................................... 81 Az egó nem „valaki”, hanem csak egy irányító funkció ........................................................................... 88 Nem kell harcolni az egóval (Inkább érdemes elfogadni létezőnek!) .................................................... 91 ISMERD MEG ÖNMAGAD! .......................... 95 Egymondatos kulcsok .................................................. 97 A megfoghatatlan tér és a rejtélyes figyelem (avagy A "Semmi"-ség nagy titka..)........................................... 100 A csend és a tér tudomása ......................................... 105 A címkézésektől mentesség csodája......................... 109 A jelen pillanat örökkévalósága ................................ 116 Költözz vissza a testedbe!.......................................... 124 Tanulj meg ellazulni.................................................... 126

Oszd meg a figyelmedet a belső és külső világod között............................................................................ 128 A figyelem Te vagy.. ................................................... 129 Amire figyelsz, az van számodra! (Amire figyelsz, az erősödik, amire nem, az elsorvad) ............................ 132 AZ ÉLŐ TUDATOSSÁG ............................... 135 Három alapvető tudati állapot (A hétköznapi, az önmagáról tudó, s a „Minden”-ség) ......................... 137 Az emberi szellem felismerése és tudása ................. 143 Megbocsátás (Ne cipeld magadon a múlt terheit!). 146 A hála (Kitörés az egó börtönéből).......................... 152 Szeretet: az egyetlen valódi érzelem. ........................ 155 Létezem. Élek.............................................................. 165 A létezés öröme .......................................................... 170 Hogyan világosodj meg és élj boldogan?................. 174 Trükkök a testi-lelki ellazuláshoz ............................. 175 Meditáció: az éber figyelem gyakorlata .................... 181

Ugorj fejest a tudatosságba!....................................... 184 A kreativitás receptje (Hogyan ápolgasd és gondozgasd a tudatosságod palántáit?).................... 194 A létezés kalandja........................................................ 200 ÉLET. ITT ÉS MOST. ................................... 205 Bátorság..(Merj létezni!) ............................................. 207 A nemtudás bölcsessége. (A közvetlen tapasztalat és az intuíció) ................................................................... 214 Szabad akarat (Netán tudattalan bábuként rángatnak?) ................................................................... 218 Szabadság.. ................................................................... 229 Radikálisan őszintén ................................................... 232 Nem társadalmi termék vagy, hanem a világ gyümölcse .................................................................... 235 A földi életről, a Földről, környezetünkről ............. 238 Az életről s a halálról .................................................. 247 A világ a szellem szemein át. ..................................... 253 AZ ÉLET JÁTÉKA .................................................. 283

Én és mi (Társadalmi kapcsolataink) ....................... 318 Az életed hajójának kormányosa .............................. 323 A misztikus tapasztalat............................................... 339 KÉRDÉSEK? VÁLASZOK.. .................................. 341 Hála .........................................375 Kapcsolat ................................375 Megjelent könyveink .................................... 376

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

ELŐSZÓ

Vajon

miért gondolkodunk úgy, ahogy gondolkodunk? Vajon miért érezzük azokat az érzelmeket, amelyeket érzünk? S vajon miért cselekszünk a legtöbbször gépiesen, tudattalanul?

A legbölcsebb belátnunk, hogy elveszünk a gondolatainkban, teljesen belemerülünk a kényszeres gondolkodásba. Fejünkben egy hang, egy morcos tábornok duruzsol vagy kiabál, kritizál, moralizál, diktál: belső párbeszédet folytatunk önmagunkkal. Összerogyunk az elménkben kavargó gondolatok súlya alatt: „Vajon mi lesz holnap? Mi lesz majd velem? Mi lett volna, ha a múltban másképp teszem ezt, vagy azt?”

Amikor a múltunk koncain rágódunk vagy a jövőről álmodozunk, nem élünk a testünkben. Nem tudunk önmagunkról, nem vagyunk itt és most, ahol vagyunk.

Nem élünk az életben, abban ami éppen most bontakozik ki, most van, hanem a múltban vagy a jövőben csatangolunk..

~ 11 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

S ahogy ezek az elmébe veszett, ködös pillanatok egyre gyakoribbá válnak, fokozatosan "elborul a tudatosságunk", "lassan megbolondulunk".

Gondoltál valaha is arra, hogy mit jelent "megőrülni", "megbolondulni"? Semmi mást, mint azt, hogy: a valóban létező valóságot elutasítani, helyette az elme elképzeléseit hinni valódinak.

Megőrülsz, ha a fejedben élsz, s nem a valóságban.

Fejünkben folyamatosan csacsog a kis én, a hangjától szabadulni nem tudunk.

Csak

úgy záporoznak ránk az elvárások: kultúránk hangja diktálja, hogy mit gondolhatunk, hogyan kell éreznünk és mit cselekedhetünk. Álarcokat, maszkokat készítünk, s eljátszuk mindennapi szerepeinket: a menőt, az okosat, az apát, az anyát, a szeretőt, a keményen dolgozó kisembert vagy a mindent kontrollálni vágyó vezért.

Van, amiket kívánatosnak tartasz magadban.

~ 12 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Ezekből a tulajdonságokból maszkot faragsz önmagadnak, s ezt mutatod fel álarcként: „Nézd, ez vagyok én. Ilyennek mutatom magam.

Ilyennek láss engem!”

Amit gyűlöletesnek találsz önmagadban, azt elfojtod, letuszkolod a tudattalanba. A mélyben pedig fortyognak az elfojtott tudattalan tartalmak: ösztöneid, az árnyék-személyiséged s a mély társadalmi programozásaid. Fortyognak nagy erőkkel s csak arra várnak, hogy te összeroppanj, hogy ekkor vulkánként felszínre törnek.

Felülről a társadalmi elvárások nyilai záporoznak, alulról pedig az ösztöneink, elfojtott késztetéseink és társadalmi programjaink támadnak.

Mindeközben mi jól kell érezzük magunkat.

Persze, hogy stresszesek vagyunk, szorongók és boldogtalanok. Összezsugorodott „kis én”-ként, bőrbe zárt egóként fogjuk föl önmagunkat, s így szünet nélkül gondolkodunk, mert kell, mert fontos. ( Vajon tényleg szükségszerű?)

Minden gondolatunk magának követeli a figyelmünket, mindegyik ezt mondja: „Én nagyon fontos gondolat vagyok!”.

~ 13 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Annyira hisztérikusan követeli, hogy nekünk nincs mit tenni: öntudatlanul is gondolkodnunk kell.

Forgatókönyveket írunk, stratégiázunk, akarunk, harcolunk, védekezünk és támadunk – ez az egó, könnyen megtapasztalható.

Van benned egy rejtélyes valami. Egy önmagadról való tudomás.

Az a tudomás, amely tudja magáról, hogy van, aki tudja benned azt, hogy „vagyok”. Életed során tested sejtjei már számos alkalommal lecserélődtek, tested többször is teljesen megújult, gondolataid és érzelmeid is megváltoztak, de mégis.. mégis.. van benned valami örök, ami soha, de soha sem változott: a tudatosság, aki tudja önmagáról, hogy itt és most létezik, van.

Nehéz körbeírni fogalmakkal, megtapasztalható.

de

könnyen

Ha megtanulunk testileg és lelkileg ellazulni, a gondolataink áramlatát megfékezni, a figyelmünket befelé irányítani -önmagunkra, tudatos „Én”-ünkreakkor könnyedén

~ 14 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

megtapasztalhatjuk. A kulcs ez: könnyedén, spontánul, természetesen megtapasztalható.

Ez a mi lelkünk, emberi szellemünk, ez a tudatosság – bármilyen néven is nevezzük.

Erről a tudatosságról szól ez a gyakorlatias, „segíts-magadon” típusú könyv. Útikalauz önmagadhoz és a világodhoz.

KI VAGYOK “ÉN”?

Vagyok.

Ha címkéket kellene ragasztanom magamra, amik arról árulkodnak, hogy mivel is foglalkozom szívesen, akkor talán ezekkel lehetne engem megcímkézni: Kery Ervin, tudatkutató, író, mindfulness oktató. Mind ugyanazt jelenti: a tudattal foglalkozom.

Tudatkutatóóó???

Nos, ne gondolj kormányzati pénzeken működő nagy laboratóriumokra, s benne fehér köpenyben rohangáló szakállas tudósokra, akik szigorú, átható tekintettel rád néznek, s azt gondolják

~ 15 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

magukban: „ismerem őt, ilyen..”, mert a tudat kutatása nem így történik. Egyszerűen nem így vizsgálandó.

A tudat benned van, de nem megfogható, mércékkel nem mérhető másokon, külső kísérleti alanyokon, hanem önmagadban kell megtapasztalnod. Mivel benned lakozik, ezért közvetlenül, minden segédeszköz nélkül megtapasztalhatod, ha a figyelmedet ráirányítod.

Erről szól a tudat kutatása: hogy megfigyeljük önmagunkat, mindazt, ami a tudat terében fölbukkan és tudomásunk van róla.

Már

kisgyerekkorom óta lenyűgöznek az emberi létezés nagy titkai: kik vagyunk, mik vagyunk, miért vagyunk, mi dolgunk ebben a világban? S főként: mi az a rejtélyes emberi szellem, ami bennünk él, gondolkodik, tud és érez?

Szenvedélyesen kerestem, kutattam énemet, szerepeken túli önmagamat.

valódi

Aztán föladtam a fölöslegesnek tűnő keresést és teljesen az anyagi világ felé fordultam.

Belemerültem egy világváros zavaros mindennapjaiba..

~ 16 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

ZUHANÁS A SEMMI-SÉGBE

Egy

átlagos nagyvárosi élet mindennapjait éltem, rengeteg stresszel, fülzúgással, teljesítési vággyal, egóval, akarom-mal.

Aztán amikor már elég sok őrültséget elműveltem, akkor egy gyönyörű szép napon teljesen összeomlott a gondosan összefércelt életem. Minden, ami számomra fontos volt, semmivé vált: összeomlott..

Hatalmas tragédiaként éltem ezt meg. Összetörtem, harcoltam, ellenálltam, s végül amikor már az ellenállásom teljesen értelmetlenné vált, s semmi mást nem veszíthettem, csak az életemetakkor összeomlott minden azonosulásom, identitásom: „Ez voltam, s most senki vagyok!”

Minden, ami fontos volt számomra, hatalmas robajjal összedőlt: „Senki és semmi vagyok.”

Ebben a pillanatban villámcsapásként ért, s letaglózott a mély felismerés: én mégis vagyok.. .. s belezuhantam a Semmi-ségbe.

~ 17 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Abba az ürességbe, ami vagyok – egy élő, megfoghatatlan, térszerű tudatosságba, ami bennem tudja és érzi, hogy „én vagyok”.

Nyugodtan

pihentem a testemben. Élő szellemként fürkésztem a világomat – s ez csodálatos érzéssel töltötte be lényemet..

Egy ideig élveztem ezt a mennyei tudatállapotot, majd nemsokára visszatért az egó, a sok gondolat s elképzelés, s vele együtt a sok gond.

A tudatosság nektárját megkóstolhattam, majd kiűzettem a Paradicsomból.

Visszapottyantam a megszokott, hétköznapi rossz érzéseimbe – a saját poklomba.

Aztán lehetőségem nyílt arra, hogy egy időre elvonuljak a világtól, hogy a tudatot kutassam.

Lazítottam, koncentráltam, rózsákat bámultam fogalmak nélkül, légzésre figyeltem, éberséget gyakoroltam.. számos technikát kipróbáltam – a sóvárgás hajtott, űzött, hogy mihamarább megtaláljam az utat oda, vissza.. Kísérleteztem, s amelyik módszert működőnek találtam, azt megtartottam, a későbbiekben ezekből állt össze az a mindfulness-módszer, aminek elemeit ebben a könyvben bemutatom.

~ 18 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A tudat birodalmában való kalandozásokból születtek meg az első cikkek a honlapomon (www.kery.org), később pedig könyvek formájában is napvilágot láttak – így osztottam meg a tapasztalataimat.

Most ismét itt vagyok és átnyújtom neked egy új könyv formájában mindazt a sok felismerést, amit az utóbbi időben a tudat kutatásával nyertem.

HOGYAN HASZNÁLD JÓL EZT A KÖNYVET?

Talán

segít, ha az alaposabb olvasás előtt spontánul átlapozod ezt a könyvet. Beleolvasol itt-ott, amott, ahol kedved tartja, így fogalmat alkothatsz arról, hogy miről is szól. Talán érdekes lehet számodra, hogy beleolvass a „Kérdések-válaszok” fejezetbe, hogy mélyebb vizekben is csobbanj egyet. A lényeg az, hogy alapos olvasás előtt mártózz meg a könyv szellemiségében..

Ez a könyv nem feltétlenül "logikusan", "bal agyféltekésen" íródott, hanem spontánul, intuitíven. Ami annyit tesz, hogy figyelmem fókuszában csak egy "valami" áll, a tudatosság, ezt körbejárom, megnézem különböző

~ 19 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

szemszögekből, s a látottakat, megtapasztalt nézőpontokat formába öntöm, megfogalmazom és leírom.. spontánul, képszerűen, intuítiven.

Mint ahogy a festő fest: itt, ott, amott egy ecsetvonás, egy folt, egy körbeírása a tapasztalatnak – majd valami kikerekedik belőle. Így lesz belőle festmény – egy egységes egész mű.

Ilyen „festmény” ez a könyv is. Körbejárom a tudatosságot, s amit látok, azt lefestem egységes képként, egy kerek egészként.

Talán gyakran ismételek egyes állításokat. Ezek lényegesek a teljesség szempontjából, ezért érdemes őket mélyen felfogni, megérteni.

Hogy a legnagyobb hatékonysággal használhasd ezt a könyvet, kérlek, hogy olvasd lassan. Egyszerre csak egy-egy mondatot, bekezdést olvass el, majd hagyj egy kis időt arra, hogy a sorokat megértsd. Hagyd, hogy mélyen megértsd azt, amiről beszélek, s nézz oda, ahová mutatok.

Ekkor nemcsak intellektuálisan érted meg azt, amiről beszélek, hanem élőként meg is tapasztalod: „Heuréka! Igen, ez így van! Tudom és érzem, hogy mindez igaz!”.

Olvasd tehát lassan a könyvet s hagyd, hogy a sorok értelmét megtapasztald!

~ 20 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

BEVEZETŐ TUDATÁLLAPOTAINK HULLÁMVASÚTJÁN

A

hétköznapokban a sűrűn váltakozó gondolataink és érzelmeink hullámvasútján száguldunk.

Olykor a harag és félelem zsugorít össze minket, máskor pedig határtalanul boldogak vagyunk.

A folyamatos gondolkodás, s a gondolatokból fakadó érzelmek, a sok gondolat-gond pedig őrülten rángat minket, föl- és alá: egyszer boldogak vagyunk, imádunk élni, máskor meg elesettek, depressziósak, stresszesek vagyunk s gyűlöljük az életet. Így száguldunk életünk hullámvasútján mindaddig, amíg a vasútnak vége nem szakad – s a mélybe, a nemlétezésbe zuhanunk.

(Kész. Ennyi volt.) Életünk végeztével nem marad más utánunk ezen a Földön, mint egy kő; egy rideg, merev sírkő, amelyen szerepel a ránk forrasztott

~ 21 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

nevünk, két időpont, s a dátumokat összekötő jel.

Ez a születési és elhalálozási dátum közötti kötőjel az életünk: gondolataink és érzelmeink kavargó kavalkádja.

S ha visszatekintünk az életünkre, akkor ezt a zavaros mocsarat világosan meglátjuk: „Óh, milyen boldog voltam gyermek-koromban.

Még nem volt ez a rengeteg nehézség, csalódás és a sok kiábrándulás. Még nem voltam ebben a reménytelen, kilátástalan helyzetben, amiben most vagyok.

Tele vagyok gondokkal, félek a jövőtől.

Marcangol a lelkifurdalás a múltam miatt: jobb is lehettem volna, többet is tehettem volna.

Bezzeg más..”

Mindenféle

változatos és tudatállapotokat tapasztalunk meg.

színes

Némelykor rettegünk, mert félelmetes gondolataink támadnak; vagy szenvedünk, ha úgy érezzük, hogy igazságtalanul jártak el velünk.

Máskor pedig felhőtlenül boldogak vagyunk, és az élet császárainak véljük magunkat.

Olykor semminek sem látjuk az értelmét. Az élet számunkra egy siralomház, miközben várakozunk a minden szenvedést feloldozó

~ 22 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

halálra.

Máskor pedig a magasban szárnyalunk, felhőtlen süt az égen a Nap, a madarak trilláznak.. s minden oly gyönyörű. Boldogak vagyunk, s miénk az egész világ. Szeretjük kedvesünket, gyerekünk mosolyától és csilingelő hangjától majd' elolvadunk.

Ilyenkor nem is értjük, hogy a csudába tudunk máskor olyannyira letörtek, depressziósak, szorongók, megkeseredettek és reménytelenül szerencsétlenek lenni – valami gond lehet velünk!

Hiszen minden oly gyönyörű! Egy naplemente vagy egy szivárvány látványa lenyűgöző, s az életünk tele van izgalmakkal, kalandokkal, kihívásokkal, számtalan apró örömmel és lehetőséggel. Remek dolog élni – ezt tapasztalod.. ~

Láthatjuk,

hogy alapvetően kétféleképpen viszonyulhatunk az élethez.

Van, amikor lesüt rólunk a boldogtalanság, s úgy járunk-kelünk meggörbült háttal, ernyedt vállakkal, mint egy megtört, két lábon járó szerencsétlenség. A fejünkben sok-sok súlyos gondolat kavarog; krónikusan aggódunk, bosszankodunk, zsörtölődünk, valamit meg

~ 23 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

akarunk változtatni, mert semmi sem elég jó.

Harcot üzenünk mindennek s mindenkinek, s nagyra nyílt bociszemekkel csodálkozunk, hogy a harcainkban fájó sebeket szerzünk, s félholtan kerülünk ki belőlük. Ezernyi sebből vérzünk, testünk és lelkünk meggyötört.

Legszívesebben az elmúlást választanánk, ha nem lenne olyan félelmetes számunkra a halál, annak a felfoghatatlansága, hogy „többé már nem létezünk”. Végtelenül rémisztő és félelmetes az, hogy egyszer csak végleg megszűnünk..

Nos, érezheted így is magad.

Lehet ez az uralkodó, domináns tudatállapotod..

Máskor pedig ellazult és könnyed vagy, természetes, derűs és humoros. Nyitott, befogadó, kedves és úgy egyáltalán: szeretni való. Nem törsz össze az élet tragédiáitól, nem hullsz szét menthetetlenül, hanem erőt gyűjtesz és elölről kezdel mindet. Semmi sem nehéz, minden magától értetődő, mert minden kihívás magában rejti és megmutatja a megoldását.

Akinek könnyű az élete, megtalálja azt, amivel szívesen foglalkozik, örömmel tesz-vesz, s szívből-lélekből örül mindennek. Szívbőllélekből örül az életnek.

Társaságban pillanatok alatt felvillanyozza a

~ 24 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

légkört, mindenkinek jó hangulatot kölcsönöz, s amint továbbáll, sokan megérzik a hiányát. ~

Sokszor

zavaros gondolatainkban élünk, a múlton rágódunk s a jövőért aggódunk, miközben nem vagyunk ott, ahol valójában vagyunk. Úgy tűnik, hogy nem a testünkben élünk, hanem csak a fejünkben, ahol egy kis én -irányító hang formájában- diktál nekünk.

Nem tartózkodunk a jelenben, nem vagyunk itt és most önmagunk tudatában, hanem a múltban vagy a jövőben kalandozunk. Ilyenkor nem merünk semmit sem tenni, mert a múlt kudarcai kísértenek vagy félünk a jövőtől, annak az elképzelt következményeitől.

A fejünkben élünk, s az éppen most kibontakozó valóságot megtagadjuk.

Ezért zavarosak, ellentmondásosak a tetteink: egyszer cselekszünk valamit egy ügy érdekében, máskor pedig földig leromboljuk mindazt, amit előzőleg tettünk. Úgy járunk el, mint az a kertész, aki ma elültet egy palántát, s holnap pedig kirángatja a földből, hogy megvizsgálja: vajon meggyökeresedett-e már a palántája?

~ 25 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Természetesen, hogy így soha sem gyökeresedik meg a palánta, s a kertész bármennyit is lót-fut, tesz-vesz, szorgoskodik elmélkedve.. csak nem terem gyümölcs.

A derűs ember nem a múlt kudarcaiba merül bele, hogy ezzel a jelen pillanatot s a lehetséges jövőt is megmérgezze, hanem figyelme csakis a jelenre fókuszál. Tudja, hogy az egyetlen „idő”, ami valójában létezik, az a most pillanata.

Minden, ami van, az most van.

Nyitottan szemlélődik, nyugodtan és tisztán látja mindazt, ami körülötte van, tudomásul veszi, s él a kínálkozó lehetőségekkel. Nem problémákat lát, hanem kihívásokként értékeli az előtte tornyosuló nehézségeket: „Itt van ez a váratlan esemény, ami előttem akadályként tornyosul.

Lehetséges, hogy tudattalanul ismétlek egy-egy megrögzött viselkedési mintát, s ezért mindig újra létrehozom ugyanazt a problémát, ugyanazt a kihívást?

Lehet, hogy kell találnom egy új megoldást, ami mindenki számára megfelelő.

De lehet, hogy ki kell kerülnöm az akadályt, s folytatnom kell az utamat arra, amerre visz.

Akárcsak egy könnyedén, magától áramló hegyi patak.”

~ 26 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Megkérdőjelezi mindazt, ami dogmaként kering körülötte, s nem hajlandó vakon elhinni semmit.

Nyitott az életre, s kíváncsian veti magát bele az élet játékaiba. Értékeli a jelen pillanat szépségeit: egy mosolyt, egy baráti társalgást, s erőt gyűjt a naplementéből.

Ha éppen tennie kell valamit, akkor azt teljes odafigyeléssel, szívéből teszi, s élvezi mindazt, amit tesz.

Nem az úticélhoz érkezés a lényeg számára, hanem maga az utazás. Szívből él, tudatosan.

ELKÉPZELÉSEINK KÁBULATÁBAN Régi idők adomái jelzik, hogy szellemünk nyughatatlan, mert folyamatosan özönlenek bennünk a gondolatok.

”A

tanítvány feldúlt állapotban rohan a

mesteréhez és így kiabál: –Mester, mester, a szellemem oly nyughatatlan!

Segíts nekem!

–Hol a szellemed? Keresd meg! S amint megtalálod, meg is nyugszik!

~ 27 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Túl sok információ kering a fejünkben, túl sok elképzelést, hiedelmet teszünk magunkévá megrágatlanul, megemésztetlenül.

S amit vakon elhiszünk, az tudattalan programmá válik bennünk: meghatározza gondolatainkat, érzelmeinket, s tetteinket.

Csodálkozunk, hogy miért vagyunk szerencsétlenek, boldogtalanok és kiégettek, s hogy miért nem szeretünk élni igazából.

Megrögzött hiedelmeink átszínezik a világunkat. Nem azt látjuk, ami van, hanem azt, amit látni vélünk.

Van,

aki egy színes, lehetőségekben és kalandokban gazdag világot lát maga körül, más pedig börtönben érzi magát itt, ezen a Földön.

Ha valaki krónikusan retteg a nélkülözéstől, akkor öntudatlanul is olyan helyzeteket generál, amelyek még súlyosabb anyagi nehézségekbe sodorják őt. Fél, hogy pénz nélkül marad, ezért nem fizeti be a számláit, aminek következménye még nagyobb pénzügyi kudarc: nemcsak a számlaösszeget, hanem a ráterhelt késedelmi kamatokat is ki kell fizetnie.

~ 28 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

mikor elmerülünk a fejünkben kavargó mentális képekben, akkor nem vagyunk jelen abban a valóságban, ahol valójában vagyunk. A fejünkben élünk, egyfajta álomszerű állapotban, ahol az elképzeléseink felül írják a valóságot.

Krónikusan

kábának, álmosnak érezzük magunkat, s belefeledkezünk az elménk gyártotta ítélkezésekbe s feltételezésekbe – olyan, mintha álmainkban szundikálnánk.

Az elme képei álomszerűen felülírják a valóságot: az elme álmaiban szundikálunk.

Ezek a kába pillanatok egyre gyakoribbá válnak, ahogy egyre több hiedelmet és elképzelést ültetünk el a fejünkben, míg végül több lesz a fejünkben kábán töltött időszak, mint a világos, éber és józan pillanat. Befeledkezünk a (rém)álmainkba s megtagadjuk az életet.

Ahogy így beleveszünk az életünk filmjébe, egyre kevésbé leszünk tudatosak önmagunkról és környezetünkről. A belső filmünk főszereplőivé válunk, ahol ösztöneink és hiedelmeink programjai döntenek helyettünk.

A saját magunk alkotta álomvilágba süllyedünk..

~ 29 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A LÉTEZÉS ALAPJA

Van benned valami, ami mindenek alapja.

Ez a valami tudományok, vallások és spirituális áramlatok rejtélyes főszereplője: Ez a benned rejtőző tudatosság.

Nevezhetjük emberi értelemnek, léleknek, szellemnek vagy akár isteni lélekszikrának is – nem a megnevezése a fontos.

Ez az, ami soha nem változik az életed során, hanem mindig állandó marad. Ez a létezésed tudomása, a „vagyok” kristálytiszta érzete.

A tested sejtjei már többszörösen lecserélődtek eddigi életed során, a gondolataid és érzelmeid is változtak ez idő alatt, de egyvalami ugyanúgy változatlan maradt: az a tudatosság, amely tudja és érzi önmagáról, hogy létezik és tud.

Az a tudomás, amely a gondolataidról és érzelmeidről tud, s ahová az önmagadról és a világról alkotott mentális kép kivetítődik.

Születésedtől kezdve halálodig egyetlen állandó, változatlan „valami” van benned: ez a tudatosság. Az a tudatosság, amely most a

~ 30 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

szemeiden keresztül nézi és látja ezeket a sorokat, amely a leírt betűkből értelmes szavakat és gondolatokat képez, s megérti a sorok értelmét.

Ez a tudatosság nézi most szemeiden át ezeket a sorokat. S ez a tudatosság Te vagy.

Ez a benned levő tudatos tér.

Olyan, mint a kék ég tere, amelynek belsejében felhőkként tűnnek fel és úsznak tovább a gondolatok, s a gondolatokhoz kapcsolódó érzelmek. Ebben a tudatos térben jelenik meg az önmagadról kialakított kép és a világ képe, úgy ahogy az elméd láttatja azt veled.

Az érzékszerveinken keresztül letapogatjuk a világot (ami nem más, mint energiaminták kavargása), a különböző hullámhosszú energiahullámok egy kis részét, töredékét színként, formaként, illatként, hangként, tapintási érzetként érzékeljük. Majd az elménk jól összegyúrja ezeket az érzeteket egyetlen színes, hangos, illatos mentális képpé, s a tudatunk terébe kivetíti. A tudatunk terében jelennek a gondolatok arról, hogy kik vagyunk, és itt jelenik meg a világ képe is, amiről tudunk.

~ 31 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Ami a tudat terében megjelenik, arról tudunk, minden más nem létező számunkra.

A rólunk és a világunkról szóló filmet -amelynek középpontjában az „én” van, ő a főszereplő- az elménk alkotja érzékeléseinkből, érzeteinkből; gondolatainkkal és hiedelmeinkkel pedig átszínezzük az észlelt valóságot, félelmeink és elvárásaink szerint. S amilyenek a bennünk futó programok, olyanná válik az életünk filmjének forgatókönyve is.

Hiedelmeink programozzák az életünket.

Mi pedig úgy belemerülünk a saját magunk kreálta tragikomédiába, hogy elfeledkezünk arról, hogy valójában nem a film vagyunk, hanem a mozivászon, amire a film kivetítődik.

Nem a tragikomédiáink vagyunk, hanem az a tudomás, ami tud ezekről.

Aki látott már erős érzelmektől fűtött szappanoperákat, az tudja, hogy mennyire könnyű beleveszni ezekbe a filmekbe, elképzelésekbe. Juan és Juanita, ármányok és összeesküvések, drámai fordulatok.. amelyekhez élénk érzelmek kapcsolódnak.. ezekkel teljesen azonosulunk. Így röpülünk ki a valóságból (abból, hogy a film nézői vagyunk) s

~ 32 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

belezuhanunk egy kitalált, elképzelt elme-alkotta világba.. ..aminek jól a csapdájába esünk.

Kényelmesen ülünk egy fotelban, egy dobozt figyelünk, a televíziót, amelyben képek áramlanak, és rengeteg erős érzelmet fűzünk ezekhez a képekhez. Mi pedig ezt a virtuális valóságot, ezt az elme-alkotta filmet totális valóságként fogjuk fel. Teljesen azonosulunk a szereplők örömével és bánatával. Együtt sírunk a drámáikkal, együtt szenvedünk a szenvedéseikkel, miközben valójában csak egy nem-létező, elme által létrehozott filmet szemlélünk: egy káprázatot..

Ezt az elme-alkotta világ-képünket fogjuk fel valóságként. Az illúzióink pedig felülírják a valóságot. Így történhet meg az is, hogy az Izaura rabszolgalány életét bemutató szappanopera nézői adománygyűjtést szerveznek a filmben szereplő rabszolgalány felszabadítására.

Elképzeléseink felülírják a valóságot..

~ 33 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

AZ ELME VILÁGÁBAN

Gondolataidba merülve sétálsz az úton, majd egyszer csak megbotlasz egy kőben, elesel és csúnyán megütöd magad.

Máskor meg az ismerőseid pirítanak rád, hogy az úton sétálsz el mellettük s nem ismered fel őket.

Napsütéses tavaszi napon kertészkedsz, s úgy el vagy foglalva a gondolataiddal, hogy észre sem veszed, amint az előtted fekvő gereblyére lépsz. A gereblye fölemelkedik, s jól arcul csap: – Jujjj!

Hirtelen egy erős fájdalom hasít a fejedbe, s máris hagyod a múltat s jövendőt, és azonnal jelenlevővé válsz.

A valóság, úgy ahogy van, a szemeid előtt játszódott le. Szemeid ugyan látták azt, de az észlelés nem jutott el a tudatodig.

Sétáltál az úton, szemeiddel követted az utat, s megláttad az előtted felbukkanó akadályt.

Azonban a gondolataiddal való foglalkozás a teljes tudatos figyelmedet betöltötte, s így nem maradt hely a létező valóság befogadására.

Ha a párod melletted haladt és látta a

~ 34 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

történteket, akkor ezt mondhatná: – Hiszen előtted volt az a nagy kő. Ott volt a szemeid előtt a hanyagul ledobott gereblye.

Láthattad azt! De te, mintha nem is lett volna ott, vakon nekimentél!

Te pedig csodálkozva megállapítod, hogy ez így van: ugyan nem aludtál, de mégis.. mégis mintha álomba merülve kóboroltál..

Szemeid ugyan nézték a követ, a gereblyét, mint „kőkemény” valóságot, létezőt, de nem látták.

Figyelmed középpontjában a gondolataid álltak, a fejedben éltél. A fejedben vetített mentális filmre figyeltél, miközben teljesen figyelmen kívül hagytad azt a valóságot, ami éppen a szemeid előtt volt. ~ Ha szürkületben elhagyatott, bozótos helyen igyekszel hazafelé, nem csoda, hogy ilyen-olyan félelmek kísértenek meg.

Meglibben egy könnyű szellő, s az előtted levő bokor megremeg. Megzörren a csöndben, s ekkor rád tör a félelem. Hirtelen egy hideg véráramlatot érzel végigrobogni a testeden, s belemarkol a szívedbe a jeges félelem: „Segítség! Ez egy bűnöző! Megerőszakol, kirabol s talán meg is öl engem!”

Ez így rendben is van.. egy bizonyos határig..

A bennünk levő túlélési ösztön hangos, erőteljes

~ 35 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

hangja ez, ami az emberré válás kezdeti véres szakaszában segített nekünk túlélni, életben maradni. Egy zizegő, gyanúsan mozgó bokor lehetett akár egy tigris, vagy egy zsákmányunkra áhítozó embertársunk egy jókora szekercével.

Ez a villámcsapásként jelentkező „harcolj vagy szaladj el!” késztetés a túlélési ösztön, egy belénk „kódolt” alapvető, elementáris program. Ez egy villámgyorsan jelentkező érzés, ami arra késztet, hogy vagy küzdj meg a veszéllyel vagy pedig tüstént szaladj el – tégy bármit, belátásod szerint.. csak éppen tégy valamit, mert az életedről van szó. Ha nem teszel semmit, akkor könnyen lehet, hogy ennyi volt neked - evolúciós zsákutcává váltál.

A kényszeresen gondolkodó ember ugyan érzi ezt az erős veszélyérzetet, de elnyomja, hiszen nem rohanhat el (nagyon ciki lenne, hogy beijedős) és nem is vehet fel harci pózokat, miközben markolássza a fegyverét.

Helyette öntudatlanul elmerül a félelmetes gondolatokban, elmerül a gondolathoz kapcsolódó rettegésben, és egy mentális filmet készít magának: „Most megtámadnak, megerőszakolnak, kirabolnak és megölnek engem”.

~ 36 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A legvérmesebb forgatóköny-veket írja meg az elméjében, s annyira belemerül a rémisztő képekbe, hogy akkor és ott nem látja a környezetét, úgy ahogy van, hanem saját elképzeléseit vetíti ki rá.

Már lelki szemeivel látja is azt, ahogy a bokorban kirajzolódnak egy félelmetes őrült körvonalai.

Már látni véli, ahogy támadásra készülnek ellene. Ám ekkor történik valami.. A sötétben feltűnik egy autó, s a fénycsóvája megvilágítja a zizegő bokrot. Egy szempillantás alatt eltűnik a bokorra kivetített „gonosztevő” mentális képe, s vele együtt a fenyegetettség, a félelem érzete is. Az elmeképek szertefoszlanak, nem marad más, mint a közvetlen valóság: szürkületben sétálok, s egy széltől zizegő bokor közelében vagyok. Nincs gonosztevő és nincs erőszakos bűncselekmény – valójában nem történt semmi különös. Minden csak elmejáték, rémálom volt.

Nem volt gonosztevő s nem történt semmi rossz – mindez csak az elménkben játszódott le: az elménk alkotott számunkra egy félelmetes belső mozifilmet. Mi pedig teljesen belemerültünk ebbe az elme alkotta filmbe, s elfeledkeztünk arról, hogy mi a valóság.

Amint elhaladt az autó, újra félhomályba borult a környék. Ekkor már több figyelmet fordítasz a

~ 37 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

környezetedre, a félelem sokkja fölébreszt a belső mozizásból, s így éberen, tudatosan folytathatod az utad. Így, hogy a figyelmedet már nem a belső filmedre összpontosítod, hanem jelen vagy, s kíváncsi érdeklődéssel szemléled a környezetedet, észreveszed, hogy valójában jobban, tisztábban, élesebben látsz mindent. A félhomályban is elégségesen tisztán látod a körülményeket - ha éber és tudatos vagy.

Ott vagy, jelen vagy, nem merülsz bele a félelmeid és gondolataid világába, hanem a közvetlen valóságban élsz, s látod azt, ami van.

Látod önmagad, mint egy sétáló embert, a szürkületben, bokrokkal, elhaladó autóval.

Tudatos vagy. Éber vagy. Jelen vagy.

S ha netán mégis jelentkezne valamilyen valódi vészhelyzet, azt éberen észrevennéd, tudatosan felfognád a helyzet teljességét, s meglátnád azt is, amit lehetőségeid szerint tenned kell. De ha a fejedben forgatott mozifilmeddel vagy elfoglalva, akkor akár az életedet is kockára teszed.

Az európai migránsválság idején a menekültekkel együtt terroristák is érkeztek Európába, hogy robbantgatásaikkal zsigeri félelmeket gerjesszenek: hódolj be nekünk vagy rettegj!

~ 38 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Egy kis faluban történt meg, hogy a falu határában levő kukoricásnál dolgozó két munkáscsoport kölcsönösen terroristának nézte egymást. Olyannyira belelovalták magukat a félelem keltette mentális képeikbe, olyannyira elhitték azt, hogy a valóság az, amit ők valóságnak hittek, hogy képesek lettek volna kapát-kaszát ragadva elpusztítani falutársaikat.

Ezt teszik velünk a félelmeink: pszichózisban tartanak.

HOGYAN ÍRJÁK FELÜL ELKÉPZELÉSEINK A VALÓSÁGOT? Ha alaposan megfigyeled a gondolataidat, a gondolatok természetét, akkor kristálytisztán megláthatod, hogy miként ámítjuk tudattalanul önmagunkat. Megfigyelheted, hogy miként írjuk felül gondolatainkkal, elképzeléseinkkel, illúzióinkkal a „kőkemény” valóságot. Felülírjuk azt a valóságot, ami van, azáltal, hogy elképzeléseinkkel azonosulunk.

Amikor így megfigyeled a gondolataidat, tudatos vagy.

~ 39 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A tudatosságod olyan, mint az ég láthatatlan tere, amelyben létrejönnek felhőkként a gondolatok.

Tudod, hogy te nem a jövő-menő felhők összessége vagy, hanem az a tudatos tér, amelyben megjelennek a gondolatfelhők.

Erőltetésektől mentesen, könnyedén figyeled azt, ami a tudatosságod terében felbukkan. Nincs benned gondolat, nem használsz gondolatokat, mert nincs szükséged rájuk a megfigyelés során: egyszerűen csak hagyod, hogy a figyelmed terében megjelenjenek s tovatűnjenek.

Tudatos vagy, jelen vagy, éberen, spontánul, megerőltetés nélkül, természetesen. És figyelsz: befelé is és kifelé is. Nem agyalsz, egyszerűen csak megosztod a teljes figyelmedet a külvilág érzékelése és a belvilág történései közt. Nyitott vagy, befogadod a hozzád érkező érzeteket: látod a környezeted színeit, formáit, hangjait, s teljes élményként magadba fogadod. Megfigyelője vagy annak, ami benned és körülötted történik.

Amint így a gondolatmentes megfigyelő tudatosságban tartózkodsz, pontosan azt látod, ami van. Nem beszélgetsz róla a fejedben, nem indítasz egy belső monológot arról, hogy mi az, mi a neve, milyen tulajdonságai vannak, hogy jóe vagy rossz, egyszerűen csak tudomásul veszed.

~ 40 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Elfogadod olyannak, amilyen.

S ekkor valami csoda történik: elillan a dolgok szürke, unalmas volta, helyette minden élénkké, élővé, csodává válik: egy létező csoda-formává, amely kiemelkedik a tudatosság terében.

Aztán egyszer csak valamire rápillantasz. A figyelmed egy tárgyhoz kapcsolódik. Egy tárgyat pillantasz meg, amelyhez személyes történet kötődik: egy emlék, erős érzelmi töltettel. Talán egy ifjúkori könyvet pillantasz meg, amelyet édesanyádtól kaptál, vagy egy nyakláncot, amit kedvesed ajándékozott neked – s ezek megindítják spontán asszociációval az emlékek sorozatát, te pedig elveszel bennük: „Óh, ez a könyv.. nagyon kedves emlék fűz hozzá. Édesanyámtól kaptam, aki mindig tündér volt hozzám. Emlékszem arra, hogy a kórházba kerültem, mert megbotlottam s eltörtem a kezem..”

S ahogy így a könyvre tekintesz, kezdetben látod olyannak, amilyen: egy kissé kopott, talán szamárfüles kötetnek, vastag borítóval és kiemelkedő címmel. És tudod, hogy -minden kétséget kizáróan- itt és most szemléled a könyvet. Tudatában vagy annak, hogy itt és most te létezel és egy könyvespolcodon levő könyvet szemlélsz. Nem kell kijelentened, hogy

~ 41 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

„igen, látom a könyvet”, a könyv megtapasztalásának folyamata spontánul megtörténik, gondolatok nélkül, s te tudsz a könyv megtapasztalásáról.

Aztán hirtelen megjelenik az első gondolat: „Óh.. édesanyám adta azt nekem”, s amint a gondolatfüzérhez kapcsolódsz, úgy már nem is látod többé a könyvet. Most még a könyv képe, érzése és tudomása van a figyelmed középpontjában, majd megjelenik az emlék. Önkéntelenül is felidézed édesanyád mentális képét, s ez a halvány, áttetsző gondolati kép rátevődik a könyv észlelt képére.

Ekkor már a szemeiden is látszik, hogy elbambultál, az emlékeidbe feledkeztél. Szemeid látóterében még ugyan ott van a könyv, de tudatos figyelmedig nem jut el: az, amit te valóságként érzékelsz nem a könyv jelenléte, hanem édesanyád mentális képe.

Egy gondolat, ami spontán asszociációval újabb gondolatokat hoz létre, a gondolatok pedig egymáshoz kapcsolódnak, s így jön létre egy hosszú történet, egy sztori, egy belső film arról, hogy milyen voltál te, milyen volt az édesanyád és mi történt veletek akkor. Szemeid látóterében a könyvespolc van, de nem veszed többé észre azt, hanem gondolatban a kórházban fekszel s fájlalod az eltört csuklódat.

~ 42 ~

EGO

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

NEM TUDSZ NEM GONDOLKODNI (A GONDOLATOK FOLYAMATOSAN PÖRÖGNEK BENNED!) Ismered a nyuszika és a kölcsönkért fűnyíró történetét?

”

Nyuszikának

nagyon

megnőtt

a

fű

az

udvarában, ezért összeszedte a bátorságát és elkullogott a farkashoz, hogy kölcsön kérje a fűnyíróját. S ahogy bandukolt az úton, így dohogott magában: -A farkas biztos ma nagyon rossz kedvében van.

Elkérem tőle a fűnyíróját, de ő nem adja kölcsön nekem. Ez nagyon csúnya tőle..”

Megérkezett a farkashoz, becsöngetett, s amikor a farkas álmos szemekkel ajtót nyitott, a nyuszika feldúltan így kiabált rá: „Tudod mit, farkas? Nem is kell a fűnyíród!!!”.. Így teszünk mi is, tudattalanul.

Elképzeléseket alkotunk arról, hogy mit gondolnak rólunk, s az elképzeléseinket összetévesztjük a valósággal.

~ 45 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A fejünkben zajló belső párbeszéd, az egó kényszeres gondolkodása okozza a legtöbb gondot társadalmi kapcsolatainkban.

Szakadatlanul agyalunk és stratégiázunk arról, hogy mit kellene tennünk és hogy számunkra mi lenne jó. S ebben a folyamatos, kényszeres gondolkodásban kiégünk, szerepeinket ripacs színészként játsszuk.. majd eltelik valahogy ez a fárasztó színházi élet..

Alapvetően

büszkék vagyunk arra, hogy akaratlagosan gondolkodunk. Descartes, a nagy filozófus nem kevesebbet állított, mint azt, hogy „gondolkodom, tehát vagyok.” (A híres: „cogito ergo sum”). Ő úgy tapasztalta, hogy a gondolkodás az emberi létezés alapja: gondolkodás nélkül nem létezhetnénk.

Descartes tévedett. Nem a gondolkodás vagyunk, hanem a gondolkodás megtörténik velünk, s mi arról tudunk.

Valójában a kényszeres gondolkodás nem más, mint az elme hibás, diszfunkcionális működése.

Mondhatjuk úgy is, hogy ami bennünk, a fejünkben folyamatosan zajlik, az nem normális, hanem „beteges” elmeműködés. Ezt te is láthatod olyanoknál, akik önmagukban beszélgetnek, vitatkoznak, mintha több

~ 46 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

személyiség élne a testükben: „Ez arcátlanság volt tőle! Nem tudom mivel érdemeltem meg, hogy..” Úgy gondoljuk, hogy mi nem vagyunk ilyen őrültek. Hiszen nem beszélünk hangosan magunkban, mint azok. Mi csak egy csendes belső párbeszédet folytatunk önmagunkkal.

Ami ugyancsak őrület.

Az elmének egyszerűen nem természetes állapota a kényszeres gondolkodás, hanem kulturális programjaink tesznek minket örökös gondterheltté..

Végezz

csak el egy egyszerű, de annál döbbenetesebb kísérletet: Végy magad mellé egy órát, egy időmérőt, és határozd el, hogy nem gondolkodsz. Egyszerűen ne akard a gondolkodást, s ezért nem gondolkozz.

Indítsd el az órát.. .. és ne gondolkozz!

Figyeld meg, hogy gondolkodás nélkül?

mennyi

~ 47 ~

idő

telik

el

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

3-4 másodperc? Esetleg 10? Vagy talán valamivel több?

Bár úgy véled, hogy nem nehéz feladat megtenni ezt, mégis az elméd kifog rajtad. Egy pár másodpercig erőlködsz, hogy belső csöndben maradj, figyelsz arra, hogy még véletlenül se gondolkozzál. Aztán egy pillanat alatt ellankad a figyelmed, s -hoppá!- máris megjelenik egy kósza gondolat, ami azzal debütál, hogy roppant fontosnak nevezi magát: „Ez fontos! Holnapra, a munkahelyemre elő kell készítenem ezt meg azt!”

A legtöbbször észre sem veszed, hogy magával ragad a gondolat, teljesen belecsavarodsz, és jól elfeledkezel a gondolatmentesség kísérletéről.

Merthogy éppen egy fontos gondolaton kell gondolkodnod..

A gondolat megjelent a semmiből.. Nem te akartad a gondolatot, egyszerűen csak akaratlanul lecsapott rád. Mint egy baktérium, ami valahol, láthatatlanul setteng, aztán lecsap rád.. s te pedig ettől beteg leszel.

Egyszerűen csak akaratlanul megjelenik a kósza gondolat a tudatod terében, s azonnal így mutatkozik be: „Hahó! Én egy létfontosságú gondolat vagyok! Foglalkozz velem!”

~ 48 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Felfogtad annak a jelentőségét, képtelen vagy nem gondolkodni?

hogy

Érzed a súlyát annak, hogy nem vagy képes gondolatok nélkül lenni?

Ezek a gondolatok a semmiből érkeznek, fontosnak nevezik magukat, s észre sem veszed, ahogy elsüllyedsz a gondolatok, s a belőlük fakadó gondok mocsarában.

Fáradsz, életenergiáid csökkennek, gondterhelt, stresszes és kiégett vagy..

Lásd be, hogy képtelen vagy nem gondolkodni. A gondolkodásod nem akaratlagos, hanem akaratodon kívül, tudattalanul megtörténik veled.

Amíg ez így van, addig rendszerint megtörténik veled, hogy könnyen elmerülsz a gondokban, ítélkezel, elégedetlenkedsz, békétlenkedsz, harcolsz valamiért és valami ellen – s így az életed teljesen nyomorúságossá válik.

A fejedben élsz, ahol egy morcos tábornok, egy zsarnoki hang folyamatosan zsörtölődik, parancsolgat, diktál és pöffeszkedik. Egy belső hang hápog arról, hogy mit hogyan értékelj; hogyan gondolkozz, miként érezz, miként élj, s ő mondja meg, hogy milyennek kellene lenned.

~ 49 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A gondolatok áramlanak, minden gondolat létrehozza a maga mentális képeit, s ezek a gondolati képek pedig felülírják a valóságot.

Azaz: azt látjuk, amit tudattalanul látni akarunk, s nem azt, ami valójában van. (Emlékezz a félhomályban megbúvó bűnözőre, amit ha megvilágítasz, kiderül róla, hogy nem más, mint egy széltől zizegő bokor!)

Ez a nettó őrület receptje. Kényszeresen gondolkodsz, nem tudsz nem gondolkodni, s minden gondolatod átszínezi, felülírja azt a valóságot, ami van.

Az elménk folyamatosan filmjeivel traktál minket.

a

kitalált

Ezért van e Földön több mint 7 milliárd egymástól elszigetelődő emberi univerzum, s ezért okozunk önmagunknak és másoknak is irdatlan szenvedéseket.

A fejünkben levő egó folyamatosan zajong, aggódik, fél, békétlenkedik, mindig akar valamit, s egy belső hang formájában egy véget-nem-érő gondolatfolyamot produkál.

~ 50 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Fölébredsz

éjszakai álmodból.

Néhány másodpercig ellazult, nyugodt, kipihent és boldog vagy.. aztán bekapcsol az elméd.

Zakatolni kezd s összeállítja a napi programodat.

Stratégiázik, aggódik, fél és követelődzik. Ezzel véget is ér az a rövid „szabadság”, amelyet az alvás során megtapasztalsz.

Az elme csak mondja a magáét, magának követeli a teljes figyelmedet és fölemészti az életenergiáidat.

Egy-egy intenzív aggódás után érezheted, hogy teljesen „leengedtél”, mint egy kihasadt labda. Az életenergiáid a mélyben landoltak, te pedig erőtlen és álmos vagy.

A mentális képek folyamatos pörgése, az elméd által létrehozott belső akciómozi teljesen felőröl.

Kiéget, stresszessé és boldogtalanná tesz.

Lásd be: Az egód csapdájába estél.

Mint, ahogy mindannyian ebben a kultúrában.

~ 51 ~

ISMERD MEG ÖNMAGAD!

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

EGYMONDATOS KULCSOK

Hogyha

egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom egyetlen módszert, amely elvezet a benned rejtőző szellemhez, tudatossághoz, akkor ez lenne a mondat és ez lenne a módszer lényege is: Keresd meg a figyelmed forrását!

Vagy: Figyelj a tudatosságodra!

Vagy: Keresd meg, hogy ki az, aki a szemeiden át szemléli a világát.

Megkérlek arra, hogy figyelj meg valamit.

Legyen az például egy égő gyertya lángja, de ha gondot jelent számodra a beszerzése, akkor használd a mindig jelenlevő ujjadat, egy ceruzát.. bármit, amire figyelmedet kitartóan fókuszálhatod.

Vedd tudomásul, hogy látod a lángot. Fókuszáld figyelmedet a gyertya lángjára.

~ 97 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Ezután keresd meg a figyelmed forrását. Még látod a gyertya lángját, de már közelítesz a figyelmeddel vissza, önmagad felé.

Most már annyira közel került a figyelmed a testedhez, hogy látod az orrod hegyét. Tudod, hogy éppen most az orrod hegyét fürkészed.

Már egészen közel kerültél valódi önmagadhoz!

Most, ahogy látod az orrod hegyét, észreveszed az arcod körvonalait is, ahogy a szemeiden át kitekintesz a fejedből.

Most tudd és érezd, lásd, ahogy kitekintesz a fejedből a szemeiden át, miközben látod az orrod hegyét, s arcod halvány körvonalát.

Pihenj meg a testedben és lazán szemlélődj!

Vajon ki az, aki a szemeiden át fürkészi a világot?

No még egyszer, alaposan kutakodjunk: Vajon ki az, aki a szemeiden át fürkészi a világot?

Nem győzöm hangsúlyozni, ezért még egyszer, de nem utoljára: Vajon ki az, aki a szemeiden át fürkészi a világot? Szánj időt a megtapasztalására!

~ 98 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Ha ezt megteszed, akkor megtörténik veled a "megvilágosodás"..

Ne töprengj, ne keress rá ilyen-olyan elmés magyarázatokat. Inkább add át magad a megtapasztalásának.

Gondolkodás nélkül tudd és érezd, tapasztald meg, hogy egy csendes, megfigyelő intelligencia lakozik a testedben.

A tudatosság szemlélődik a szemeiden keresztül, és ő tapasztalja meg a testeden keresztül ezt a "testi” világot.

Tudod-e, érzed-e ezt a tudatosságot? Érzed? Érzed testedben élni a tudatosságot?

~ 99 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A MEGFOGHATATLAN TÉR ÉS A REJTÉLYES FIGYELEM (AVAGY A "SEMMI"-SÉG NAGY TITKA..)

A tudatosság az a tér, ahová a figyelmed kiterjed.

Az a tudatos tér, amit a figyelmed lámpásként bevilágít.

Talán most a tudatosságod terében egy okostelefon, egy tablet vagy egy notebook áll, vagy egy hagyományosabb könyv, amelyből olvasod ezeket a sorokat.

A tudatosság olyan, mint egy fáklya a sötétben: amit megvilágít, arról tudhatsz, az létezik számodra. De ahová nem esik a fénye, az ismeretlen, nem létező marad számodra.

Ami a figyelmed sugarán kívül esik, sötétségben marad. Nem látod és nem tudsz róla – számodra nem létezik. Csak az létezik számodra, amit a tudatossággal tudsz.

Tudatosságod terében foglal helyet mindaz, amiről most tudsz; mindaz, amire most figyelsz.

Minden

másodpercben

több

~ 100 ~

millió

kis

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

információegység érkezik az elmédhez, te pedig teljesen tudattalanul megszűröd őket, s csak pár ezret engedsz át a szűrőiden.

A sok millió információból csak keveset, pár ezret hagysz eljutni a tudatosságig. Ennyi, amiről tudsz. Több millió kis ingerből csak pár ezret tartasz fontosnak, s csak ezekről leszel tudatos.

A teljességnek csak egy töredékét észleljük tudatosan.

Az, ami a figyelmed fókuszában van, az „világos”, tudsz róla, ez válik tudatossá számodra. A többi a figyelmeden kívül esik, nem tudsz róla, s ezért nem is létezik számodra..

A tudatos térben jelennek meg a gondolatok, az érzelmek, az önmagadról és a világról alkotott kép. Ebben zajlanak az események, amelyekről tudsz.

Tudtad, hogy a Nap csak „számunkra” fényes és meleg? És hogy a falevél „nekünk” zöld?

Az avantgárdé tudományok azt vallják, hogy világunk közelről sem az, mint aminek látszik.

Nincs fényes, sárga és meleg nap, nincsen zöld fű, nincsenek bégető marhák, kék ég, röpülő madarak, hanem csak különböző hullámhosszú

~ 101 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

energiaminták vannak, egymásba alakulnak.

amelyek

változnak,

Ez a lét és nemlét között pulzáló valószínűségfelhő a világ, és ebben az energia-világban létezel "én"-tudomású energia-mintaként. Mindeközben hús-vér embernek tapasztalod meg önmagadat egy „kőkemény” anyagi világban.

Mindaz, amit tudunk a világról, azt az öt érzékszervünkön keresztül tudjuk: látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk és tapintunk.

Az érzékszerveinkkel letapogatjuk, beszkenneljük a világot, s a különböző hullámhosszú energiák egy piciny kis részét színekké, formákká, hangokká, ízekké és tapintási érzetekké konvertáljuk. Ám nem érzékeljük például az ibolyán túli hullámokat s nem halljuk a hallható tartományon kívüli hangokat. A létező spektrum töredékét fogjuk fel csak s ezt a világ-töredéket nevezzük a „világunk”-nak.

Ezt a sok színt, formát, hangot, ízt és tapintási érzetet az elménk összegyúrja egyetlen összefüggő mentális képbe, s ezt a színes, formás, hangos elmeképet a tudomásunk terébe kivetíti.

~ 102 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A tudatunk terében jelenik meg mindaz, amiről tudunk: itt suhannak végig a gondolatok, az érzelmek, és itt találjuk meg a világ képét.

Minden, amit tudatosan felfogunk, a tudat terébe vetítődik ki.

Mint egy hatalmas háromdimenziós, térszerű mozitáblára, úgy vetül ki színeshangos életünk filmje a tudatosság(unk) vásznára.

Nekünk pedig tudomásunk van a tárgyakról, miközben képtelenek vagyunk érzékelni a teret, a csendet, s a tudatosságot..

Képtelenek vagyunk érzékelni a megnyilvánulatlant.

”

Két fiatal hal úszik az óceánban, tempósan,

ambiciózusan. Szembetalálkoznak egy békésen úszkáló öreg hallal: -Merre, merre, fiatalok? – érdeklődik az idős hal.

-Az óceánt keressük! – mondják az ifjú halak. Ne keressétek tovább, hiszen benne úsztok! – válaszolja halkan az öreg hal, s tovaúszik.

~ 103 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A tudatosságban élünk, s nincs más egyéb, csak a tudatosság: minden, amiről tudunk, létezik, s amiről nem, az nem létező számunkra.

Mint már említettem: Az emberré válás hajnalán a túlélésünk szempontjából rendkívül fontos volt, hogy szelektíven tudjuk irányítani a figyelmünket arra, ami esetlegesen veszélyt jelenthetett a biztonságunkra, illetve a túlélésünk szempontjából fontos volt. Életfontosságú volt, hogy figyeljünk minden mozgásra, minden felbukkanó valamire, hogy megláthassuk azt a vadállatot, amelyik éhesen kóborolva éppen minket szemelt ki jóízű vacsorának.

Ennek a több-millió éves kondicionálásnak, a túlélési ösztönnek köszönhetően a figyelmünket csak a tárgyakra fordítjuk, s nem veszünk tudomást arról a térről, amiben a tárgyak megmutatkoznak.

~ 104 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A CSEND ÉS A TÉR TUDOMÁSA Mit látsz magad körül most?

Nos?..

Ha azt kérem Tőled, hogy nézz körül és írd le, hogy mit látsz, akkor te beszámolhatsz arról, hogy egy szobában vagy, amiben bútorok, székek, asztalok vannak, illetve virágvázák, meg ilyen-olyan dekorációs célt szolgáló tárgyak. De egyetlen nagyon fontosat nem említesz meg: a teret, amelyben a tárgyak elhelyezkednek.

Egyesek erre ezt mondhatják: „Milyen térre gondolsz? A fizikában ismert térre? Hol van ez a bizonyos tér? Hiszen nincs semmi sem a tárgyak között!”

(Még pontosabban fogalmazok: a misztikus "Semmi" van a tárgyakban s a tárgyak között) Ignoráljuk, semmibe vesszük a teret, amely lehetővé teszi a tárgyak megjelenését, mert tudattalanul semmi-nek nevezzük. A semmi az semmi, azaz nem-létező. Így a tér sem létező.

Ami nem létezik, azzal pedig nem érdemes foglalkozni – sziklaszilárdan így véljük. Így szorul ki a tudatos megfigyelésből s válik tudattalanná a tér, a csend, a tudatosság, mindazok, amelyek a formák világával szemben

~ 105 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

nem megnyilvánulók.

A térnek igen nagy jelentősége van.

Hiszen nem létezik egyetlen forma, tárgy vagy jelenség sem tér nélkül - a tér s a forma egymásba fonódik..

Ha nem lenne tér, akkor minden egymás hegyénhátán lenne, nem tudnánk megkülönböztetni őket.

A formák a térben helyezkednek el, s a tér teszi lehetővé a a formák létezését.

Nincsen forma tér nélkül, és nincsen tér forma nélkül.

Ha nem lenne forma, akkor nem tudnánk a tér létezéséről. Ahogy valamiről csak akkor tudjuk, hogy „meleg”, ha tudjuk, hogy mi a "hideg". A fekete ismeretéhez szükséges a fehér ismerete, a negatív implikálja a pozitívat, nincsen jó rossz nélkül, s ugyanígy nincs forma sem tér nélkül.

Mint ahogy nincs zene csend nélkül, mert a hangok a csend felszínén táncolnak, s az egyes hangokat csak azért halljuk, mert van közöttük egy kis szünet, egy intervallum: csend van a hangok között.

A hétköznapi figyelem szempontjából a formák összetartoznak, csak ezek lényegesek a túlélés

~ 106 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

szempontjából, ezért csak a formák világára, a megnyilvánultra fókuszál. Mindaz, ami „nemlátható”, megnyilvánulatlan, formáktól mentes, mint például a tér és a csend, kevésbé felfogható.

Ezért nem is fordít rá figyelmet. A tér, csend és a tudatosság – a megnyilvánulatlan dimenzió – számunkra felfoghatatlan.

A túlélésünk érdekében mindenre figyelünk, ami forma. Érdekesek számunkra a gondolatok, érzelmek, önmagunk teste, a világ tárgyai és jelenségei, miközben egyáltalán nem veszünk tudomást a formamentes dimenzióról: a térről, a csendről s a hasonló tárgy-talan „semmi”ségekről, mivel úgy tekintjük őket, hogy nincsenek. Úgy ahogy nem figyelünk rá, s így nem tudunk a térről, csendről, ugyanúgy nem figyelünk rá és nem tudunk a bennünk levő tudatosságról, arról a térről, amelyben minden forma megjelenik – legyen az gondolatforma vagy a világ formái közül bármelyik.

Ha megtanulod észrevenni a tárgyak közt levő teret, akkor összekapcsolódsz a benned levő térszerű tudatossággal. Amint a tudatosság felismeri a tér létezését, ugyanakkor önmaga tudomására is ébred.

~ 107 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Mert a tér ugyanakkor a tudatosság tere is, a kettő nem két különböző, hanem ugyanaz.

Ajánlok neked egy gyakorlatot a tértudatosság eléréséhez: Nézz kissé bambán a szemeiddel, fogd be a látóteredet! Figyeld meg a szobádban levő tárgyakat, majd fordítsd figyelmedet a tárgyak közt levő térre. S ha egy ideig így szemlélődsz, akkor észreveszed, felfogod a teret.

Felismered a tér létezését, jelenlétét.

Ahogy a tér létezését felismered, úgy azonosulsz a benned levő tudatosság terével. A két tér egyesül, s egyetlen tudatos térként jelenik meg a tapasztalataidban, mert valójában a kettő közt csak az „én” (bőr, test, személyiség) érzete a határ.

Ez az a (tudatos) tér, amelyről tudsz, s amelyben megjelennek mindazok a formák, amelyek itt és most vannak, léteznek.

Hasonlóan hatásos módszer, ha a csöndet figyeled meg. Vonulj el egy csendes helyre s figyelj a belső-külső csendre. Ha egy hangot hallasz, vedd észre, hogy a hang a csend felszínén táncol, s térj vissza a csend megfigyeléséhez.

Amint tudod és érzed, hogy mi a csend, úgy a benned levő tudatosság s a csend összeolvad

~ 108 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

egyetlen tudatos, csendes térré: a megfigyelő tudatosságod csendes terévé.

Amint a figyelmedet megosztod a belső és külső világod közt, amikor egyszerre vagy tudatában a térnek s a térben megjelenő világnak, akkor egy idő után eltűnik a megfigyelő és a megfigyelt. Az egyetlen ami marad, az a személytelen „figyelem” folyamata.

Nincs más, mint a figyelem, egy aktívan passzív folyamat (éberen, de spontánul, megerőltetés nélkül figyel), s a figyelmed terében zajlanak a világ jelenségei, amelyekre figyelsz, amelyekről tudsz.

A megfigyelő és a megfigyelt eltűnik. Csak a figyelem marad. Ez a figyelem te vagy.

A CÍMKÉZÉSEKTŐL MENTESSÉG CSODÁJA A kettősségek világában élünk, ahol van jó és van rossz, van fehér és fekete, vágyott és félt, vidámság és szomorúság.

A kettősségek világában él az irányító személyiség-részünk, az egó. S ez az egó (az a kis „én és senki más”) úgy gondolja, hogy neki kell biztosítania azt, hogy minden rendben menjen, s

~ 109 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

hogy te jól érezd magad a bőrödben. Ezért sokat stratégiázik, forgatókönyveken dolgozik, akar és csörtet-törtet.. mégis a legtöbbször kudarcot vall.

Az egó tönkreteszi az életedet – ha átadod neki a kormányrudat.

A legtöbbször határozottan nem érzed jól magad a bőrödben: levert vagy, kiégett és depressziós.

Szorongsz, istenverte rosszul érzed magad.

Szenvedsz, s a pokolba kívánod már ezt az életet, amely nem más, mint megpróbáltatások sorozata, egy siralomház, ahol csak a végítéletet várod: „Na, mikor lesz már valami jó is az életemben?” Talán soha..

Ott

toporog magányosan és félénken a szorongó egó, s körülötte záporoznak az elvárások: „Most ilyen kellene légy, de te nem vagy ilyen. Nem akarom, hogy ilyen légy, hiszen amolyannak kellene lenned” – zúgja, súgja a társadalom hangja, miközben a tudattalanból is mindenféle elemi erejű ösztönök és mély programozások törnek felszínre. Ebben a belső polgárháborúban teljesen elgyengülünk és felőrlődünk. „Vajon most mi a helyes? Mit kellene tennem? S ha nem jól döntök, akkor mi lesz a következménye?” – kínoznak minket a

~ 110 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

gondolatok. Olykor aludni sem hagynak.

Energiáink java része arra pocsékolódik el, hogy fölöslegesen meg akarjuk fejteni, hogy mi a jó számunkra, mi a kívánatos, miként kellene élnünk – miközben elfelejtünk valóban élni a jelen pillanatában.

Címkézünk, osztályozunk, ádázan elválasztjuk a rossztól azt, amit jónak nevezünk, a követendőt az elutasítandótól. S ebben az ádáz címkézésben leegyszerűsítjük az egyedi dolgokat valami könnyen felfogható, általános mentális képpé: „Ez egy gonosztevő” – gondolod valakiről, s többé már nem látod meg benne az élő, érző és gondolkodó, hozzád hasonló embert, hanem csak egy fogalmat, egy mentális képet látsz: „Ő rossz dolgokat művel, amiket nem szabadna tennie. Ez egy bűnöző.” Ellenérzéseid akár arra is késztethetnek, hogy minden teketóriázás nélkül elpusztítsd őt.

Ismerős ugye neked is, hogy egy vadidegen embert milyen könnyedén minősítünk ennek vagy annak? Amikor valakit így megcímkézünk, betuszkolunk valamilyen fogalmi skatulyába, akkor eltűnik a hús-vér, élő ember, helyette csak egy halott fogalom marad: „Ez bűnöző!” Érezted-e, tudtad-e valaha, hogy mennyire

~ 111 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

páratlanul szép egy virágzó rózsa? Szemlélted-e a szirmok kecses ívét, láttad-e a színek pompáját, s szívtad-e magadba teljes odaadással az illatát?

Ilyen egy „rózsa” fogalom mögött rejlő élő lény.

Egy titokzatos élet.

Hajlamosak vagyunk csak futólag rátekinteni egy ilyen csodaszép valamire s elintézni egy rövid meghatározással: „Ez csak egy rózsa! Semmi több.” Mintha a megnevezés, címkézés által pontosan tudnánk róla, hogy mi az.

Elvont fogalmakat, megnevezéseket aggatunk rá, miközben úgy érezzük: tudjuk, hogy mi az. Egy rózsa. Egy növény. Semmi több. Pedig valójában megdöbbentő látni-tudni, hogy ő is él.

Megdöbbentő tudni, hogy ő is egy élőlény, egy működő életforma. Egy egyedi kifejezési formája az életnek.

Amikor ítélkezünk, akkor határvonalakat húzunk: "Ez jó, ez meg rossz. Ezt akarom, azt pedig nem akarom. Ez létezik számomra, az pedig nem.”

Minden alkalommal, amikor egy újabb határvonalat húzunk, mindig, amikor egyes dolgokat kívánatosnak minősítünk, miközben másokat elítélünk, akkor a valóság egy kis szeletkéjét magunkévá tesszük, s egy másik

~ 112 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

szeletét pedig teljesen kizárjuk az életünkből.

Lehetőségeink, amelyek kezdetben szinte korlátlanok, a későbbiekben ítélkezéseinkkel egyre inkább feleződnek, szűkülnek, végül nem marad más számodra, mint a folyamatos, szünetmentes panaszkodás, ítélkezés, bíráskodás: „Ez nem jó, ezt nem szabad, ez nem létezhet.. S íme, semmi lehetőségem sem maradt..”

Volt egy egyszeri, de bölcs vénember, akinek az volt a szokása, hogy mindig, amikor valamilyen lényeges, sorsfordító esemény történt, ő csak megvonta a vállát s így szólt: „Csakugyan?”

”

Az egyszeri idős bácsi fia kapott egy lovat,

amire a szomszédja ezt mondta: – Milyen nagyszerű, hogy a fiad kapott egy lovat!

Az idős bácsi így válaszolt: – Csakugyan?

Nem sokkal később a fiú leesett a lóról, és eltört a lába. A szomszéd így sajnálkozott: – Milyen szörnyű, hogy eltört a fiad lába!

Mire az idős megint így szólt: – Csakugyan?

Aztán háború tört ki, s a fiút a sérülése miatt nem sorozták be. A szomszéd így lelkendezett: – Minő szerencse, hogy nem kellett harcba vonulnia a sérülése miatt!

~ 113 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A válasz ekkor is így szólt: – Csakugyan?

Nem érdemes automatikusan, könnyelműen ítélkezned.

Amit ma jónak gondolsz, megtörténhet, hogy holnap rossznak véled. S ami jó neked, az nem biztos, hogy mindenki másnak is jó. Valójában nincs jó vagy rossz, minden mindennel kapcsolatban van, minden egyszerre történik, egy időben. Egy „rossz” folyamat egy „jó” folyamathoz kapcsolódik, s a „jó” pedig a „rossz”-hoz.

Az ítélkezéseink tesznek valamit jónak, s mást rossznak – de ezek csak ítéletek.

A valóság teljessége nem rossz és nem jó, egyszerűen csak van.

A kertünkben levő salátának rossz a csiga, mert megeszi őt, de éppen ezért jó a csigának, aki jóllakik. A csiga rossz nekünk, mert megeszi azt a salátát, amelyre mi pályáztunk. De jó nekünk is, s a kacsának is, hogy fölbukkan hápogva s mohón lenyeli a csigát. Mi pedig megesszük a kacsát – ez jó nekünk, de rossz a kacsának.

Ami jó valaminek, az rossz másnak. S ami rossz valaminek, az jó másnak. A határ elmosódik jó és rossz között – a címkézés fölösleges.

~ 114 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Az ítélkezés-mentes szemlélődés gyakorlata az éber tudatosság, a mindfulness egyik hatékony módszere.

Egy kiváló gyakorlat, hogy elhatározod magad: lehetőségeid szerint minél gyakrabban gyakorlod azt, hogy szemlélődsz, miközben nem ítélkezel.

Ebben segít az, ha testileg ellazultan legelteted a szemeidet: hagyod, hogy a szemeid elkalandozzanak a környezeted tárgyain, miközben vigyázol arra, hogy ne nevezd meg őket, ne hívd semmilyennek sem őket. Csak rátekintesz, tudomásul veszed, s tovább szemlélődsz.

Gyakorold szemlélődést!

az

ítélkezésektől

mentes

Ahogy ezt a gyakorlatot végzed, tudatossá válsz: meglátod a fogalmakon túl levő dolgokat olyanoknak, amilyenek azok valójában, s nem olyanoknak, amilyennek címkézed őket.

A rózsa egy egyedi, megnevezhetetlen, csodaszép élőlénnyé változik, a fűszál egy másik kecsesen ívelő életformává - s a világod így mágiával és csodákkal töltődik föl.

Megnyílsz az élet szépségeire, örömmel magadba

~ 115 ~

AZ ÉLŐ TUDATOSSÁG

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

HÁROM ALAPVETŐ TUDATI ÁLLAPOT (A HÉTKÖZNAPI, AZ ÖNMAGÁRÓL TUDÓ, S A „MINDEN”-SÉG) A mindennapokban, a hétköznapi életben a figyelmünk fókuszában csak és kizárólagosan azok a dolgok és események vannak, amelyeket túlélésünk és gyarapodásunk érdekében fontosnak ítélünk.

Ez a teljesen megszokott, „normális” tudatállapot, amelyet közös megegyezéssel elfogadtunk követendőnek, normá(l)nak.

Ebben a közös megegyezéssel elfogadott tudatállapotban teljesen elfeledkezünk önmagunkról, s belemerülünk a tragikomédiáinkba.

A tudatunk vásznára kivetítődő mentális filmben veszünk el, s úgy belefeledkezünk az álmainkba és félelmeinkbe, hogy teljesen elfeledjük azt, hogy mi nemcsak szereplői, hanem tudatos megfigyelői is vagyunk mindennek.

~ 137 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A

figyelmünk, formákra irányul.

a „tudatunk”

kizárólag

a

Meglátsz egy újabb, okosabb telefont vagy egy nemrég megjelent autótípust; megkívánod és feltétlenül magadénak akarod. Olyannyira nagyon megkívánod, hogy gyakran álmodozol róla: képzeletben okos-telefonodat nyomkodod vagy autóddal száguldozol.

Mentális színdarabokat hozol létre, olyan belső sci-fi filmeket, amelyek a jövőben játszódnak le, s te vagy benne a főszereplő. Filmedben már a tiéd a vágyott tárgy, s te felhőtlenül boldognak érzed magad.

Tárgyakhoz tapad a figyelmünk, megkívánjuk vagy elutasítjuk őket, minden figyelmünket lekötik a dolgok és események elemzése és megcímkézése. (Ádámnak akkora sikerélmény volt a dolgok megnevezése és felcímkézése, hogy azóta is ezt az ádámi játékot játsszuk: csak címkézünk, és címkézünk.. és címkézünk töretlenül.)

Amikor a figyelmünket csak a formák világa köti le, akkor teljes mértékben csak a formákkal azonosulunk: mi vagyunk a gondolataink, érzelmeink s érzéseink összessége. Ekkor azt érezzük, hogy egy

~ 138 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

bőrbe zárt, szenvedő és mulandó egó vagyunk.

Minél többed van, annál többnek érzed magad. S hogy minél sikeresebb lehess a formák gyűjtögetésében forgatókönyveket írsz, stratégiázol, tervezel, kényszeresen gondolkodsz – az elméd folyamatosan pörög.

Vágyakozol elérni valamit, de félsz a kudarctól; letörsz, kiégsz, stresszes vagy, szorongsz – nem érzed jól magad a bőrödben.

Ez a legfőbb jellemzője a megszokott, hétköznapi tudatosságnak.

Ez a dualitás, a kettősségek világa: van fehér és fekete, jó és rossz, vágy és félelem. Az ellentétek világában jól elszórakoztatjuk magunkat: erre vágyunk, attól meg félünk, s ebből fakad minden nyomorúságunk és örömünk.

Elég különös, hogy ebbe a tudati állapotba lettünk mindannyian szerelmesek. Élhetnénk nyugodtan, fölösleges töprengések nélkül, saját mennyországunkban, de nem, mi nem emellett döntünk, hanem a kényszeres gondolkodás poklát választjuk.

Hát nem fura, nem különös ez?

~ 139 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

~ A megszokott, hétköznapi szorongó tudatállapoton kívül még létezik két másik alapvető tudatállapot is, amely gyökeresen különbözik ettől.

Létezik még két olyan alapvető, velünk született, eredendő tudati állapot, amelyikben csúcsélményeket élünk meg.

Mindkét tudatállapot jellemzője, hogy nem (csak) az anyagi formákra figyel, hanem az anyagi formák hátterében megbúvó formamentes, megfigyelő tudatosságra (is).

Nemcsak az égen úszó felhőkben merül el, hanem ő maga az ég tiszta tere, amiben a felhők megjelennek. Ő a tiszta tudatosság tere, amelyben a gondolatok miriádja fátyolfelhőket képez.

Az egyik ilyen tudatállapot -ami valójában nem is a tudatnak egy állapota, hanem maga az alap, a létezés alapja- az, amivel megszületsz. Ez az a tudatosság, ami mindig is létezik benned és általad, születésedtől halálodig, s amelyben a változó tudati állapotok megjelennek és végigvonulnak.

Ez a tiszta, gondolatoktól mentes tudatosság állapota.

~ 140 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Ilyenkor belemélyedsz a szellemedbe, teljesen azonosulsz vele. Bár jelen lehet bármilyen forma, a figyelmedet mégis kizárólagosan csak a tudatosságra, a tudatosság terére fókuszálod, s azzal azonosulsz.

Ez a meditatív tudatállapot a formamentes tiszta tudatosság állapota.

Egy mély nyugalom, mindenre kiterjedő öröm és szeretet jellemzi ezt az állapotot – ez az, amikor üdvöt érzel.

(Nevezhetnénk akár a „szellem tudatának” is, hiszen a szellem tekint ki a szemeiden át és szemléli világát.)

Ez

a tudatállapot áll különböző nyugati misztikus vallások, számos keleti vallás és spirituális áramlat figyelmének középpontjában is: ezt nevezik az elragadtatottság, Istennel való misztikus Egy-ség állapotának.

Ez egy megtapasztalható tudatállapot, s igen mélyre szántó felismerések születnek belőle.

A harmadik -s egyben talán a legizgalmasabb alapvető tudatállapot- az, amikor a figyelmed nem csak a formákkal azonosul (mint a hétköznapi tudatállapotban), és nem is csak

~ 141 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

kizárólagosan a benned levő tudatosságra fókuszál (mint a spirituális és vallásos csúcsélményekben), hanem egyenletesen megoszlik a teljesség két része közt, azaz egyszerre vagy tudatában annak, hogy mi zajlik a "világ"-ban s mi zajlik benned.

A figyelmed egy részét befelé, önmagadra fordítod, tudatában vagy hogy létezel s élvezed a létet. A többit teljesség másik oldala oldala köti le: birodalmában létrejövő formák világa.

Nevezhetnénk ezt akár a tudatosság állapotának is.

tudatos annak, pedig a a tudat

testet-öltött

élő

Újjászületve, élő intelligenciaként tapasztalod meg önmagadat, emberi testbe öltözve, mindenféle színes gondolatokkal és érzelmekkel megáldva. Most te, ez a testet öltött szellem éppen részt veszel egy nagyon izgalmas világban.

A szellem szemein át szemléled a világot és testet öltött szellemként élsz benne.

~ 142 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

AZ EMBERI SZELLEM FELISMERÉSE ÉS TUDÁSA

Az „emberi szellem”, a tudatosság nem valami elszállt, ezoterikus vagy vallásos fogalom, amely megtapasztalhatatlan „normálisan”. És nem is az agyunkban zajló biokémiai folyamatok szüleménye, hanem ennél messze több.

S a legszebb benne pedig az, hogy a tudatosság közvetlenül megtapasztalható.

Azt a módot, amivel a tudatosságot elérjük, meditációnak nevezik. Minden egyes meditatív technikának a lényege -bármilyen színes misztikus vagy ezoterikus mázzal van bekenve- a tudatosság elérése és együvé válás vele.

Lényegében nem más, mint a figyelemnek a tudatosság terére való irányítása.

Az idők során az emberiség sokféle spirituális úttal és módszerrel kísérletezett, csúcsélményeket tapasztalt meg, amelyekben tudatára ébredhetett önmaga valódi természetének, s fontos felfedezéseket tehetett a világ dolgaira vonatkozóan. Ebből születtek minden kultúra szent iratai, az ősi bölcsességek.

A jóga összetett, hierarchikusan felépülő rendszere alaposan körbejárja a tudatosodás

~ 143 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

útját, sok figyelmet szentel annak, hogy megtanítson ellazulni testileg és lelkileg, s hogy a teljes ellazulás után megkeresd önmagad esszenciáját. Hosszú és időigényes a jóga útja, sok gyakorlást igényel. Ez a yoga útja, a test-elme leigázásának útja.

A másik oldalon az instant megvilágosodás hívei állnak (a nyugati ember szereti a gyors, instant dolgokat), akik szerint fölöslegesek az előkészületek. Azt mondják, hogy az egyetlen dolog, amit tenned kell az, hogy figyelj a tudatosságra, s folyamatosan benne tartózkodj.

Mindkét iskolának egy adott nézőpontból igaza van. Vannak, akik már hosszabb ideje keresik önmagukat, s végeztek meditatív gyakorlatokat. Ők valamelyest gyakorlottabbak: könnyebben ellazulnak testileg és lelkileg, figyelmüket jobban tudják irányítani, úgymond elvégezték a házi feladatukat.

Könnyűszerrel el lehet vezetni őket a tudat tudomásáig, ami egy gyors és hatékony bepillantás önmagad „mennyországába”.

Jóval többen vannak azonban azok, akik ugyan megértik a tudatosságról szóló népszerű tanításokat, viszont képtelenek eljutni oda, megtapasztalni közvetlenül. Nehezen tudnak ellazulni, görcsösek, mindenfélét akarnak, testi és lelki problémáik, gátjaik, „nyavalyáik” vannak,

~ 144 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

amelyek teljesen szétforgácsolják a figyelmüket, s ezért kiégettek, feszültek és boldogtalanok.

Nem megy nekik az instant „megvilágosodás”, bármennyire is sóvárognak utána. Rengeteget olvasnak, előadásokra járnak, ismerik számos guru és modern tanító tanításait, de valahogy még sem sikerül elérni a hőn vágyott tiszta tudatosságot.

S ezzel semmi baj sincs.

Talán arra van szükségük, hogy megtanulják a fokozatos ellazulást, s azt, hogy miként kell fönntartani és irányítani a figyelmet. Ezek mind alapvető feltételek, követelmények ahhoz, hogy a tudatosságba bepillanthassunk, és huzamosabb ideig benne tartózkodjunk.

Ha nem tartozol azon ritkák közé, akik már egy könyv elolvasásakor azonnal, instant módon „megvilágosodtak”, akkor ne aggódj. Egyszerűen csak szükséged lehet rá, hogy megtanulj olyan dolgokat, amelyeket mások már tudnak.

~ 145 ~

ÉLET. ITT ÉS MOST.

MÁSKÉP(P)..

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

BÁTORSÁG..(MERJ LÉTEZNI!) Az élethez bátorság kell.

Ez a bátorság nem harcos ellenállást jelent, amikor te hódítani akarsz minden áron, hanem kíváncsi befogadást, a világ magadhoz ölelését.

A bátorság nem a vetélkedő egó erőfitogtatása („Vakmerő vagyok, szembeszállok bárkivel, szembeszállok a világgal!”). Bátorság az, amikor ártatlan kíváncsisággal bele vetem magam a világba: „Óh, ez egy remek buli! Itt és most megtapasztalom! Hagyom, hogy az élet spontánul élje általam az életet!” Nincs kétely, nincs félelem. Csak bátorság.

Tedd meg most: Csukd be egy rövid időre a szemedet, majd tudatosan nyisd ki. Nézz ki a szemüregedből a szemeiden át, látod azt, ami van, s tudod, hogy te most szemlélődsz.

Megállapítod, hogy élni jó. S hogy szereted mindazt, ami itt és most létezik. Szereted a létezés minden formáját, bármilyen formában is jelentkezik ebben a pillanatban a tudatosságod terében.

~ 207 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Szeretsz mindent, ami csak létezik. Egyszerűen szeretettel magadhoz öleled mindazt, ami itt és most van. Mert a létezés így mindenestül egy hatalmas csoda.

Nem állsz ellen a jelen pillanatnak. Elfogadod, hogy bármi beáramolhasson a tudatosságod terébe, szabadon jöhet és mehet, nem zavar téged. Látod a formákat megjelenni, egymásba átalakulni, tudomásul veszed őket. S ezzel máris megtetted, amit tenned kellett.

Tedd föl gyakran magadnak a kérdést, hogy : „Van-e bennem bármilyen ellenállás, bármilyen feszültség, amely nem engedi meg nekem, hogy elfogadjam azt a pillanatot, amelyik éppen most van?”.

Amikor észreveszed, hogy van benned ellenállás, akkor a felismerés által az ellenállásod elolvad, s nem marad más helyette, mint a megfigyelő tudatosság: „Itt és most vagyok, tanúja vagyok a most zajló életnek”.

Mosolyogj, ha teheted, légy kedves, hagyd, hogy megtörténjenek a dolgok és befogadó figyelemmel szemléld azokat.

Hagyd, hogy megfigyelésed alatt a dolgok és az események spontánul, maguktól kibontakozzanak.

~ 208 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Észreveheted,

hogy soha sem pontosan az történt meg, amitől a legjobban féltél. Soha sem az történt, amit kiagyaltál, ami miatt nem tudtál aludni –a valóság fittyet hányt az elméd forgatókönyveinek. Mentális forgatókönyveid nem váltak be, s stresszessé váltál, mert nem látod a kiutat: a sok gondolkodás nem segít rajtad.

A dolgok a természetben spontánul működnek. A természet nem elmélkedik kényszeresen, hanem egyszerűen csak spontánul kibontakozik.

A felhő úszik az égen, arra, amerre a szellő fújja.

A Nap süt, a testedben pedig sejtek milliárdjai végeznek ugyancsak milliárd egyedi biokémiai folyamatot, anélkül hogy ezt alaposan, körültekintően megszervezték volna, vagy hogy lenne közöttük bármiféle bonyolult együttműködési megállapodás vagy szerződés.

A bolygók keringenek a csillagok körül, a galaxisok is forognak, minden mindennel kölcsönhatásban és együtt-működésben létezik, együtt él – a Kozmosz spontánul működik.

A fű zöld és magától nő, a madár nem gondolkodik azon, hogy miként trillázzon, egyszerűen csak kitárja a csőrét, és mindenféle

~ 209 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

gyönyörködtető hang hagyja el a torkát. A rózsa sem tervezte meg mindazt a szépségét, amit mutat: egyszerűen csak kibúvik a földből, kecses szárat növeszt, majd virágbimbót hoz, s egy gyönyörű szép, napsütéses napon kinyitja a szirmait. És ekkor a rózsavirág rámosolyog káprázatos színeivel és illatával a világra: „Helló, itt vagyok. Nem tudom, hogy miként váltam ilyenné, egyszerűen mindez csak megtörtént velem. Hagytam, hogy a bennem levő életprogram megnyilvánuljon. Hagytam, hogy megtörténjen az, aminek történnie kellett velem.

A magból kicsíráztam, aggodalmak nélkül felfelé törtem. Föl, a fekete föld fölé, a felszínre törtem, ki a fénybe, a melegbe, a világosságba.

Kinyitottam a szirmaimat és azzá váltam, amivé kellett válnom: egy káprázatos formájú, színű és illatú élő csodává. Ezeket nem én terveztem meg, nem én agyaltam ki. Egyszerűen csak megtörténtek velem – spontánul, akaratlanul.”

Bátor vagy, ha őszintén, ártatlanul, gondolatok és ítélkezések nélkül nézel a világra, s befogadod mindazt, amit tapasztalsz.

~ 210 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Nem címkézel és nem ítélkezel fölöslegesen, hanem egyszerűen csak megtapasztalod, hogy vagy.

Itt és most vagy és részt veszel az élet játékában.

Nincsenek terveid és stratégiáid. Ha valamit tenned kell, akkor meglátod, hogy mit kell tenned.

Kiemelkedik a teljességből, megoldásként, s te megteszed, amit tenned kell.

Egyszerűen csak hagyod, hogy megtedd, amit az adott pillanat kíván tőled, miközben tudatos vagy: tudod, hogy létezel, s tudod, hogy itt és most mit cselekszel.

Ha éhes vagy, eszel, s lassan rágva figyeled az ízeket: figyelsz arra, hogy miként csorog át rajtad egy-egy íz érzése. Lassan rágsz, figyelsz az ízekre s hagyod, hogy egy-egy íz betöltse a testedet. Ha éhes vagy, eszel s nem azon gondolkodsz, hogy miként kell enned. Amikor eszel, akkor az evésnek, az ízeknek adod át magad. S hasonlóan, ha álmos vagy, aludj, nem gondolkozz alvás helyett.

Egyszerűen csak figyelj arra, amit teszel. Áldozz figyelmet tetteidre. Élvezd a kézmosást, élvezd, ahogy megjelennek a bőrérzetek, érezd, ahogy a langyos víz simogatja a bőrödet. Bármit is teszel – tudod, hogy mit teszel.

~ 211 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Amikor így megfigyeled önmagad, amint teszelveszel, megtapasztalsz, átalakítasz, interakcióban vagy más formákkal, akkor azt is meglátod, hogy valójában nincs kis „én”, aki ezeket cselekszi.

Helyette van egy megfoghatatlan tudatosság, amelyik rajtad keresztül nyilvánul meg: spontánul, magától értetődően. Te csak hozzáadod az egyéniségedet ahhoz, ami rajtad keresztül megtörténik.

Nincs megfigyelő és nincs megfigyelt, hanem csak a megfigyelés folyamata van: ami éppen most zajlik, s amiben benne van minden, ami létezik, van.

A formák és események a tudatosság terében gomolyognak. Ha nem lenne tudatosság tere, nem lenne forma. Minden, ami létezik, ami most van, ebben a tudatos térben foglal helyet, e térben ropja táncát – a tudat egében táncolnak a formák. „A forma üresség s az üresség forma” – vallja a Szív Szútra.

A kettő így együtt teljes, egymástól elválaszthatatlan egész: van a formák világa és van a formamentes tudatosság tere, amiben a formák világa megjelenik.

Ugyanannak az egységes Egész-nek a két oldala – a megnyilvánult és megnyilvá-nulatlan kiegészítik egymást.

~ 212 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Amikor

megtanulod, hogy miként kell pillanatok alatt elengedni magadtól minden nyomasztó gondolatod és gondot, amikor könnyedén el tudod lazítani a testedet, és meg tudsz pihenni benne, amikor ráébredsz arra, hogy te vagy, te létezel s megérted, hogy létezésed abszolút szabadság és felelősség is: bármit megtehetsz, de minden, amit teszel, hatással van önmagadra és a világra, akkor teljesen újjászületve nézel önmagadra s a világra.

Újjászületett tudomásként, ártatlan kíváncsisággal és érdeklődéssel nyílsz meg a világnak.

Bátor vagy.

Félelem nélkül, tudatosan belehajítod magad a létezésbe, s hagyod, hogy az élet általad kibontakozzon. Ekkor nincs gondod, minden rendben van.

Jól érzed magad a bőrödben.

Nyugodt vagy, testi és szellemi képességeid teljes birtokában jelen vagy, itt és most abban a valóságban, ami létezik, van. Együtt áramlasz a formákkal, együtt úszol az élet hullámaival. Jól érzed magad.

~ 213 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Döntsd el, hogy valójában mit akarsz!

Tudod, hogy mit akarsz magadtól s a világodtól?

Bátor vagy? Bele veted magad önmagad rejtélyébe s a világba?

Nos, akkor vesd bele magad! Vesd bele magad bátran a gondolatokon túli tudatosságba, a létezésbe, s örülj annak, hogy létezel. Élvezd azt, hogy élsz, s hogy itt vagy, jelen vagy.

Mire vársz önmagadba!

még?

Bátran

ugorj

fejest

A NEMTUDÁS BÖLCSESSÉGE. (A KÖZVETLEN TAPASZTALAT ÉS AZ INTUÍCIÓ)

Érezted valaha is annak a kellemetlen érzését, hogy nem tudsz? Hogy nem tudsz valamiről semmit sem, hogy fogalmad sincs róla.

Borzasztóan rossz érzés: idegenkedés, félelem az ismeretlentől.

Az elme úgy működik, hogy mindenről tudnia kell, hogy mi az. Amikor letapogatja érzékszerveivel a világot, ismerős mintákat keres benne: így ismeri fel, így címkézi meg, hogy a látott dolog egy asztal, egy virág vagy egy fa.

~ 214 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Az egyedi mintákat előzetes tapasztalatokkal hasonlítja össze: „Ez olyan, mint amilyet láttam már. Ez (ehhez hasonló) már megtörtént velem.”

Amikor így összeköti a környezet egyedi mintáit az emlékezetében levő mentális képekkel, akkor azonosít: „Ez csak egy rózsa. Tudom mi az: ez a rózsa”.

Egy

ősi, belénk táplált program, a túlélés ösztöne az, ami retteg az ismeretlentől, félelmetesnek tartja mindazt, amiről nincs tudása, amiről nincsenek elképzelései. Nem ismerem, nem tudom, hogy mire képes és mit tesz, hogy jó-e vagy rossz, kívánatos vagy nemkívánatos, ezért félek tőle.

Zsigerből rettegek az idegentől..

Ha van előttem az asztalon egy alma, s nekem fogalmam sincs róla, hogy mi az, akkor kétféle módon szerezhetek róla tudást: Elővehetek egy lexikont, rákereshetek a googleön és olvashatok róla cikkeket. Így megtudhatom, hogy az almát milyennek tapasztalták meg mások, s miként öntötték szavakba vagy szakszavakba ezt a tapasztalatot.

~ 215 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A tudás megszerzésének van egy másik módja is: az, hogy kíváncsian kézbe veszem, megtapogatom az almát. Megsimogatom, megszimatolom, beleharapok és élvezem a lédússágát, az ízét. Megtapasztalom közvetlenül, minden lexikális tudás, gondolkodás nélkül, hogy mi az alma valójában, hogy az alma milyen tapasztalatokat nyújt számomra.

Ez az intuitív tudás – ami a közvetlen megtapasztalásból fakad.

Ekkor érzed, tudod és megtapasztalod, hogy az alma milyen: fürkészed, szimatolod, megtapintod, beleharapsz, s magadba szívod az ízét, s az illatát. Közvetlenül megtapasztalod, hogy mi az.

Ha

ismeretlen dologgal találkozol, a legbölcsebb dolog tiszta tudatossággal megtapasztalni azt. Jelen van az ismeretlen valami, te is jelen vagy, megtapasztalod és közvetlen tudást nyersz róla. Megtapintod, megízleled, játékosan kísérletezel vele. S ha további tudást akarsz gyűjteni róla, akkor leírásokat is olvashatsz róla – így megtudsz róla olyant is, amik például érzékszerveiddel nem, csak tudományos „nagyítókkal” láthatók.

Azonban nem mindenről kell tudnod feltétlenül,

~ 216 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

hogy mi az. Amikor fogalmainkkal felszabdaljuk, darabokra szaggatjuk a világunkat, hogy apránként, darabokként magunkévá tegyünk, akkor valami igen fontos esszencia eltűnik: az élet belőlük tovaillan.

Amikor úgy isten-igazából mélyen megérted azt, hogy a létezés, a mindenség léte egy csoda, akkor ez hatalmasra nyit téged, s csodálkozva, kíváncsian befogadod mindazt, ami van.

Ha mélyen rácsodálkozol arra, hogy mennyire finoman összehangoltak a fizikai és kozmikus állandók, hogy mennyire precízen egységes egészként működik az univerzum, hogy spontánul kialakulhatott a semmiből az élet a változatos formáival, akkor megnyílsz erre a csodára, s bölcsességre teszel szert. Életed mágiával telik meg, s élvezed az élet apró csodáit: egy szivárványt, a madarak röptét, vagy egy lenyűgöző természeti környezetet. Nem csak gondolatként tudod, hogy a velünk szimbiózisban élő fákban klorofill van és fotoszintetizálnak, hanem meg is tapasztalod őket életként – élő csodaként. Hiszen a fű nekünk zöld, s a Nap számunkra világító – a mi érzékszerveinkkel fogjuk fel ilyennek, színesnek, hangosnak, illatosnak és tapinthatónak a világot.

Ne elmélkedj róla, hanem tapasztald meg.. önmagadat s a világodat!

~ 217 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

SZABAD AKARAT (NETÁN TUDATTALAN BÁBUKÉNT RÁNGATNAK?) Nagyon sokan úgy vélik, hogy szabadon döntenek, s azt választják az életükben, amit akarnak.

De vajon tényleg van szabad akaratunk? Vagy pedig tudattalan késztetéseink rángatnak minket?

Vajon van-e valóban szabad akaratunk, amikor vágyaink bűvöletében vagy félelmeink kényszerítésében döntünk?

Vajon tényleg szabadok-e, sajátjaink-e a döntéseink, választásaink vagy pedig tudattalan programok futnak bennünk, mint programok a számítógépben, s kész tényként tálalják elénk: „Ezt kell tenned. Ezt várják el tőled. Neked csak ezt szabad tenned, mást nem tehetsz!”- Vajon van-e ilyenkor szabad akaratunk?

Gondolhatod úgy, hogy a számodra igazán fontos döntéseket teljesen tudatosan, megfontoltan hozod.

Ugyebár te döntötted el, hogy milyen tanulmányokat folytatsz, hogy milyen életpályát

~ 218 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

választasz magadnak, hogy mi lesz a foglalkozásod, kihez mész férjhez, hány gyermeket szülsz – szóval teljesen szabadon választottál, minden befolyás nélkül.

De láthatod, hogy ezek mind-mind mély társadalmi kondicionálások, szokások, amiben ez a sorozat a „normális”: tanulj jól, szerezz jó érdemjegyeket, tanulj még tovább, légy egy terület szakértője, dolgozz, gyarapítsd a vagyonodat, alapíts családot, hozz világra gyerekeket, nézz tévét, igyál sört, dolgozz, csináld sokszor ugyanazt, hogy még több dolgot vehess magadnak.. valahogy csak eltelik a nyugdíjig. S hogy mi lesz, amikor a halál árnyéka megkörnyékez téged – nos, erre a legjobb nem is gondolni.

Ezek olyan normák, olyan kollektív szokások sorozata, amelyeknek gondolkodás nélkül, öntudatlanul is átadod magad: teszed azt, amit a „kollektív én” (kollektív egó) elvár. S ezek mellett teszed azt is, amik félelmeidből és vágyaidból fakadnak. Mindezeket jobbára tudattalanul, automatikusan.

Adj kenyeret s cirkuszt a népnek! – mondja egy régi mondás.

Ha jóllakott vagy, ha elégedett vagy, s nincsenek egzisztenciális félelmeid, ha jól elszórakoztatod

~ 219 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

magad sok-sok információval, sok újdonsággal, folyamatosan valamire sóvárogsz, elégedetlenkedsz, feszültségben tartod magad, akkor akár az egész életed is eltelhet úgy, hogy a végén, a halálos ágyadon csak bámulsz nagy bociszemekkel, s kételyek fogalmazódnak meg benned: „Tényleg éltem? Tényleg ennyi volt az értelme az életemnek?”

Az idők során egyre több hitrendszert teszünk magunkévá: „Óh, igen, igen, én ebben meggyőződésben (vakon) hiszek, én ezt igaznak gondolom”. S ahogy így gyarapodnak a hiteink, meggyőződéseink, úgy programokká válnak bennünk, s teljesen megszabják, hogy mikor mit tegyünk – tudattalanul.

(Felkelti az érdeklődésedet egy vallási áramlat, s hatalmas bölcsességeket fedezel fel benne: „Ó, igen, már őseink is tudták ezt. Ez az ősi bölcsesség!” Annyira szerelmes leszel az illető áramlatba, vallásos elképzelések csokrába, hogy teljesen azonosulsz velük. Nemsokára már ajtókon kopogtatsz be, kezedben folyóiratokkal, s mindenkitől azt kérdezed: „Hisz Ön abban, hogy..?” Azaz: vakon hinni kell. Nincs személyes tapasztalatod, nincsenek közvetlen tapasztalataid a szellemiről, csak egy csokor bölcs gondolat, mások tapasztalatainak a leírása, jól bebugyolálva ceremóniákkal, szokásokkal, formákkal, látszatokkal, úgy hogy te végül hinni kezdesz benne. Aztán később már habzó szájjal

~ 220 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

és őrjöngő fejjel pokolgépet robbantasz föl a tömegben..)

Gondolod,

hogy szabadon döntesz akkor, amikor mélyre gyökeresedett hitrendszereid szabják meg, hogy mit illik s mit szabad tenned?

Gondolod, hogy szabad vagy akkor, amikor minden oldalról támadások érnek: a sok társadalmi elvárás, s az elfojtott késztetések és ösztönök?

Gondolod, hogy van szabad akaratod akkor, amikor a tudattalanod félelmei és vágyai rángatnak?

Amikor bármilyen elképzelést, hiedelmet, hitet, komplett meggyőződés-csomagot elfogadunk és teljesen magunkévá teszünk, akkor lemondunk a szabadságunkról is, és elfogadjuk azt, hogy az illető hitrendszer programjai működjenek bennünk, s döntéseket hozzanak helyettünk: „Egy jó hívő csak ezt teheti, ezért ezt teszem.”

Később ugyan kiderül, hogy a pokolba vezető út jóindulattal van kikövezve – azt hitted, hogy jót cselekszel, miközben valójában egy elméd gyártotta világban éltél s szenvedést okoztál önmagadnak s másoknak..

Bármilyen

hit,

bármilyen

~ 221 ~

meggyőződés

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

programként működik, ha magunkévá tesszük.

Pontosan meghatározza azt, hogy miként gondolkozzunk és érezzünk, s hogy miként cselekedjünk. Programozottá, kiszámíthatóvá válunk, könnyen irányíthatóvá, ha a vágyainkra és a félelmeinkre hatnak.

Ezt a programozottságot használták ki minden idők uralkodói és zsarnokai, hogy hatékonyan manipuláljanak széles tömegeket.

Egész életed arról szól, hogy programoznak téged és programozod önmagadat: neveléssel, tanulással, vallásos, politikai és társadalmi meggyőződésekkel. Az elméd folyamatosan gondolkodik, mérlegel: Vajon mit kell elhinnem?

Minden magadévá tett hiedelem végső igazságként ragyog előtted, s képes vagy vitázni és háborúzni egy gondolatért – hogy neked legyen igazad. Vajon szabad akaratból gyilkolnak-e a katonák, vagy pedig egy kollektív program működik tudattalanul bennük?

Ha körbenézel, sok ilyen robotként működő embert láthatsz. Olyanokat, akik elvesztik az egyéniségüket, s egy ideológia szócsövévé, egy eszme testet-öltésévé degradálják magukat. „Én nem létezem, hanem rajtam keresztül egy eszme él. Fölösleges az ellentmondás, mi jobban tudjuk!” Nincs én, csak mi.

Az ideológiák szerelmesei gépiesen szónokolnak, moralizálnak, azokat a kommunikációs

~ 222 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

sablonokat használják, amelyek az -izmusukra jellemzőek.

Elvesztik az önállóságukat, egyéniségeket, s egy ideológiát öltenek személyiségként magukra. Eltűnik az ember, helyette az ideológia robotja sürgölődik.

Ha egy meggyőződést magadévá teszel, s az identitásoddá válik, programozottá válsz és programozott robotként működsz: meggyőződéseid megszabják a gondolkodásmódod, érzelmeid minőségét és tetteidet.

Meggyőződéseid bábuként rángatnak – nincs szabad akaratod.

Minél több hiedelmet és meggyőződést teszünk magunkévá, annál inkább gépiessé, programozottá válunk s annál kevésbé van szabad akaratunk. A tudattalan meggyőződései, s az ezekből fakadó vágyak és félelmek magukhoz ragadják a döntés jogát és helyetted döntenek: tudattalanul azt teszed, amit a félelmeid és vágyaid diktálnak neked.

Minél több hiedelemmel azonosulsz, annál programo-zottabbá, kiszámíthatóbbá és irányíthatóbbá válsz – s annál kevésbé gyakorlod a szabad akaratot.

~ 223 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Ez egy mély hipnózis.

Fogékonnyá válsz egy elképzelésre, ideológiára, megnyílsz előtte s megkérdőjelezés nélkül magadévá teszed. Így „egyetlen igazsággá” válik számodra.

Meggyőződéseink olyanok, mint a hipnotikus programok: egy elképzelést hiszünk valóságnak, s ez megszabja, hogy miként működjünk.

Az egyetlen mód, hogy felébredj a hipnózisból az, hogy felfedezed a benned rejlő hipnotikus parancsokat, a téged befolyásoló tudattalan programokat. Ezt úgy tudod megtenni, hogy megfigyeled minden gondolatodat és tetteidet.

Ha megfigyeled a benned felbukkanó gondolatokat s a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket, akkor folyamatosan tudod, hogy mi történik benned. Ha egy kiváltó körülmény (trigger) hatására egy hipnotikus program működésbe lép benned, akkor észreveszed, tudomásul veszed, s figyeled tovább, hogy miként reagálsz rá – hagyod, hogy a program kibontakozzon és megfigyeled őt. S ahogy megfigyeled, ahogy felismered program jellegűket, úgy megszűnik az azonosulásod velük – megszabadulsz a hatásuktól végleg.

Tudomásul veszed, hogy megjelent benned egy

~ 224 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

tudattalan program, s megszűnik az azonosulásod vele: „Én nem ez a tudattalan szokás vagyok, hanem a szokás tudója és átalakítója.” S ahogy megszűnik az azonosulás, úgy hatástalanná válik a program, s lassan a semmibe vész. Ugyan még néha egy-egy erősebb kiváltó körülmény aktiválhatja még őket, de többé már nem lesznek rád elementáris hatással.

Ahogy felfedezed és felismered a benned megbúvó tudattalan programokat, úgy azok egyenként elégnek, egyre kevésbé leszel egy meggyőződés végrehajtó robotja. Ébredezel a kultúrád hipnózisából..

Időnként nagyokat ébredsz, s ilyenkor mindig egy szélesebb, tágasabb világnézetben találod magad. Az új világképed nem dobja el a régit, hanem magába integrálja, befogadja azt, része lesz a nagyobb, befogadó egésznek.

A világod „növekedésével”, tágulásával a lehetőségeid is gyarapodnak.

Ami hamarább belső meggyőződéseidből kifolyóan lehetetlen volt számodra, most lehetőségként kínálkozik fel előtted: világod tágult, s vele együtt tágultak a lehetőségeid is.

Egyre

nagyobb

szabadságot

~ 225 ~

élvezel

a

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

döntéseidben.

A tudattalan programok működése megszűnik, a tudatod megtisztul tőlük. Ebben a tiszta, megfigyelő tudatosságban nincs elfojtás, nincs kondicionálás. Nincs kondicionáltság, szabad vagy és szabadon választhatsz. A szokásaidat levedled, s így egyre színesebbé, változatosabbá válik a világod.

Egy idő után határozottan érezni fogod, hogy valójában nem te döntesz: nincs a cselekedeteidben az „én” vagy „nekem” gondolat.

Nem a személyiséged dönt, hanem a döntéseid maguktól megtörténnek, spontánul, természetesen. Áramolsz az élet óceánjának hullámain, s élvezettel szörfözöl.

Amikor a benned levő programok hatástalanítódnak, s beleengeded magad a kitisztuló tudatosság megtapasztalásába, akkor észreveszed, hogy már nincs „én”. Nincs személyiség, aki akar, csörtet-törtet, átgázol mindenen – nincs egó, aki azt mondaná: „Ez én vagyok! Csak én, egyedül!”. Van helyette egy békés, nyugodt jelenlét, aki boldog, s élvezi a létezést, amelyik átadja önmagát a létezésnek. Itt és most tud arról, hogy van, mindenféle társadalmi programozottság nélkül.

Valójában az élet éli az életet rajtad keresztül, neked csak annyi a dolgod, hogy hagyd kibontakozni.

Hagyd, hogy

~ 226 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

kibontakozzon spontánul, természetesen – mint a rózsamagból a rózsavirág, hogy formájával, színeivel és illatával elkápráztasson téged.

Amikor magadhoz öleled a valóságot, ítélkezések és címkézések nélkül, akkor kitágulsz, s befogadod mindazt, ami van. Nincs benned ellenállás a jelen pillanat teljességével szemben.

Kitágulsz hatalmasra, s befogadod a világot teljes egészében, úgy ahogy van. Megtapasztalod teljességében, s a lehetőségek teljességéből választasz. Illetve választ maga az élet, mivel átadod önmagad teljesen neki.

Ebben

a címkézés nélküli világmegtapasztalásban szabad akaratod van. Ha átengeded magad teljes egészében annak a megtapasztalásának, ami van, a végtelen lehetőségek kapuja megnyílik előtted. Szabad akaratod van, csak éppen nincs személyiség, aki bármit is akarna. Hagyod, hogy az élet kibontakozzon rajtad keresztül és általad.

Hagyod, hogy az események inspiráljanak, ötleteket fogalmazzanak meg benned, s ha lelkesedést érzel valami iránt, akkor szívvellélekkel megteszed. Odaadóan részt veszel az életben – az élet vagy.

Létezik egy igen értékes bölcsesség, egy „ima”,

~ 227 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

ami így szól: „Legyen meg a te akaratod!”.

Amikor szívvel-lélekkel ezt fohászkódjuk, akkor nem arra gondolunk, hogy bármilyen autoritásnak, hatalomnak, bárki irányításának átadjuk magunkat. Hanem őszintén átadjuk magunkat az élet teljességének: legyen, aminek lennie kell, nyitott szemmel és nyitott szívvel elfogadom, befogadom.

Nem érdekesek már az egó vágyai és ambíciói, hanem átengedem magam az életnek: egyszerűen csak hagyom, hogy a bennem levő életprogram kibontakozzon. Hagyom, hogy a tudatosság életként éljen általam. Ekkor tudom és érzem, élénken megtapasztalom: „Szabad vagyok! szabadon!”

Élek,

itt

és

most,

Tárd szét tágasra a karjaidat, szívd magadba a világot úgy, ahogy van. Légy hálás a létezésért, s add át magad az életnek, hogy általad kibontakozzon: „Legyen meg az akaratod!”

~ 228 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

SZABADSÁG..

Micsoda ellentmondásos kifejezés a „szabadság”! Sóvárgunk rá, s ha megkapjuk, akkor nem tudunk mit kezdeni vele.

A történelem során sok véres csatát vívtak a szabadságért. Egyesek életüket adták érte, meghaltak, mások, amikor elnyerik az áhított szabadságot, akkor megriadnak: „Mihez kezdjek vele? Mi lesz velem? Ki mondja meg, hogy mit kell tennem, s miként boldogulhatok?”

Képtelenek vagyunk felnőni oda, hogy mélyen megértsük: saját létezésünk van, végtelen szabadságunk és szabad akaratunk. S ez utóbbi óhatatlanul is azt jelenti, hogy a döntéseink következményeit is vállalnunk kell.

Szabadok vagyunk, választha-tunk a lehetőségeinkből, ezért döntenünk is kell, s vállalnunk döntéseink következményeit.

Bármennyire is áhítozunk belsőnkben, hogy szabadok legyünk, a fejünkben levő hang így aggodalmaskodik: „Mit is kezdenél a szabadsággal? Akkor neked kell mérlegelned, döntened, s ha nem jól döntesz, nem ismételhetsz. Kész, döntöttél, elmúlt, vissza nem csinálhatod, vállalnod kell a jövőbeli következményeit”.

~ 229 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Sokan úgy gondolják, hogyha nem döntenek, hanem átadják a döntés szabadságát másoknak, akkor a felelősségtől is megszabadulnak. Ha döntésképtelen vagy s átadod a választás jogát másnak, akkor is vállalnod kell azt, amit a te nevedben döntöttek.

A szabad akarat azt jelenti, hogy átadom magam az életnek, hadd bontakozzon ki általam. Amikor átadom magam az élet áramlatának, szabad vagyok. Nem állok ellen annak, ami van, hanem békésen tudomásul veszem. Nem tartanak gúzsba kötve a száguldó gondolatok és érzelmek. Szabad vagyok.

Elengedem magamtól a múltat, történeteimet – nem cipelem többé magamon súlyos terheit.

Szabad vagyok.

Felfedezem a belém rögzült társadalmi programokat, felismerem őket közönséges kondicionáltságként, s így többé már nem vagyok tudattalan végrehajtójuk. Szabad vagyok.

Ez az emberbőrbe bújt szellem szabadsága.

Itt és most vagyok, kíváncsian megtapasztalom önmagam s a világot, szabadon részt veszek benne.

~ 230 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

megtapasztalhatók közvetlenül, és igen értékes felismeréseket, intuitív tudást hoznak számodra: bölcsességet.

Felismered azokat a törvényszerűségeket, amelyek alapján működsz és működik a világod.

KÉRDÉSEK? VÁLASZOK..

Kérdés

(K): Amiről megvilágosodás?

te

beszélsz,

az

a

Válasz (V): Igen, valójában igen.

Bár nem igazán kedvelem a „megvilágosodás” kifejezést, mert sok képzet, elképzelés tapad hozzá. Ezoterikusan, misztikusan hangzik, s azt sejteti, hogy csak nehezen érhető el. „Megvilágosodásnak” nevezik, mert olyan érzetet kelt benned, mintha „megvilágosodna” mindenek értelme: világossá válik számodra az, hogy ki vagy s mi valójában a világ. Olyan, mintha a félhomályban fölkapcsolnának egy lámpást, s te tisztán, élesen látnád azt, amit eddig nem láthattál a gondolatok sötét felhői mögött.

~ 341 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Nem kell semmit sem elsajátítanod, hiszen már most is, születésedtől fogva megvilágosodott vagy. A tudatosságra elképzeléseid festékrétegei tevődtek rá, s a vastag mázrétegek elfedték előled azt, ami vagy. Elképzeléseiddel, a sok benned kavargó gondolattal eltakartad a tudatosságodat – azt, aki tudja a gondolatokat.

Amikor ezt felismered, akkor az elképzeléseid felhői mögül fölragyog a tudatosság, mint a Nap.

K: Milyen élmény a megvilágosodás?

V: Valójában nem élmény, nem valami új, amit megszerzel magadnak, hanem közvetlen megtapasztalása annak, ami már most is benned van. Most is figyel a szemeiden át az az intelligencia, amely megérti ezeknek a soroknak az értelmét – de te nem tudsz róla, mert a figyelmedet csak a gondolatokra irányítod. Kifelé figyelsz, a világra; s nem figyelsz befelé, arra, aki tud a világról.

A megvilágosodás során ugyan lejátszódhatnak misztikus élmények a tudatod belsejében, de azok csak tartalmak – csak tudati tartalmak.

Egy-egy minta a tudat terében: élmények, amelyek fölbukkannak, majd tovatűnnek.

Időlegesek, s ezért nem valódiak.

~ 342 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A tudat tere a vászon, amire az élmények filmjei vetítődnek. Te pedig nem tudsz a vászonról, mert a filmmel vagy elfoglalva.

Amíg nem vagy megvilágosodott, addig teljesen belemerülsz az életed filmjébe, gondolataidba és érzelmeidbe, olyannyira, hogy nem látod meg azt a vásznat, amire a film vetítődik. A megvilágosodásnál észreveszed a vetítővásznat, amelyre a film vetül. Észreveszed azt a tudatosságot, amelyik tud önmagáról és tud életed filmjéről.

Az elme nem szereti az „ürességet”. Ha egy kis ideig gondolatok nélkül kívánsz lenni, az elme bekapcsol, s gondolatokkal, csacsogással, mentális képekkel, belső filmekkel tölti be a tudat terét – irtózik a semmitől, neki tartalom kell.

Amikor először fedezed fel a tudatosságot, akkor az így támadt belső csöndben, űrben az elme aktiválódhat és magasztos, eksztatikus vallásosspirituális élményeket produkálhat, hogy betöltse az űrt.

Az elme a vallásos-spirituális meggyőződéseid alapján gyártja számodra a misztikus élményeidet: amit elvársz, azt vetíti ki a tudatod terébe.

~ 343 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Ha keresztény meggyőződésű vagy, akkor talán Jézus hangja szólal meg benned, ha pedig buddhista vagy, akkor Buddhát látod meg, ha meg hindu, akkor Visnu, Síva vagy Krisna jelenik meg a tudatod terében – a kondicionálásod szerint.

Bármilyen csodálatos vallásos-misztikus csúcsélményeket tapasztalsz meg, tudnod kell, hogy azok csak tudati tartalmak, nem maga a tudat. Csak mentális képek, az elme alkotásai, amelyek kivetítődnek, projektálódnak a tudat terébe. A képek mulandók, a tudat örök.

Elme-alkotta képekként az egó bepillantást nyer az önmagán túli világba: „Nekem volt ez a mély vallásos / spirituális / misztikus élményem, nekem adatott meg ez. Kivételes vagyok, rendkívüli!” – s piedesztálra, majd’ a szentek soraiba emeli önmagát. S ez nem feltétlenül baj.

Egyszerűen csak része lehet a tudatosság fejlődésének: így lép túl az elme önmagán, így transzcendál.

A baj akkor keletkezik, amikor beleragadsz ezekbe a magasztos élményekbe, identitásoddá teszed őket, s isteni küldöttként egyetlen igazságként kürtölöd szét a misztikus tapasztalatokat.

~ 344 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Ekkor már nagyon belefeledkezel egy újabb elme-alkotta álomba, s eltávolodsz attól, ami valódi: az álom tudójáról. A lényeg -ugyebár- az, hogy felismerjük a minden forma és élmény hátterében megbúvó, jelen levő tudatosságot..

A megvilágosodás tehát nem egy új élmény, hanem annak felismerése, hogy te már most is az élmények tudója vagy. Erről viszont nem gondolkodnod kell, hanem közvetlenül megtapasztalnod.

Lássuk csak, hogy ki az, aki tud arról, amit megtapasztalsz?

A figyelmedet át kell irányítanod a formákról a formák tudójára. Tapasztald meg, hogy mi az benned, ami tudja azt, amit megtapasztalsz!

K: Mi az ébredés folyamata?

V: Bármi, ami megszakítja a gondolatok folyamát, s háttérbe küldi az egót, képes arra, hogy spirituálisan fölébresszen.

Talán életed derekán összeomlik minden, amit önmagadról és a világról gondoltál, s hatalmas robajjal összedől a „kis én” képzeted. Összedől az a magadnak mondott mese, amit te „az én

~ 345 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

életem”-nek nevezel. Elbuksz, s vele együtt buknak az egód elképzelései is.

Az egó álmai köddé válnak, s ekkor fölragyog egy „fényes” tudomás: „Én vagyok, az emberi szellem! Létezem, a többi csak magamévá tett gondolat!” Megtapasztalod önmagadat ragyogó, élő tudatosságként, megízleled a tudatosság nektárját..

Egy ideig élvezheted mindazt, ami a tiszta tudatosság kellemes hozadéka: a sugárzó létélményt, a derűt, a nyitottságot, ellazultságot, odaadó szenvedélyt. Aztán visszatér a duruzsoló elme, s te visszapottyansz az egó nehézkes világába. Az egó birodalmából pedig újra fel kell kapaszkodnod, vissza a csúcsra, ahonnan fejest ugorhatsz az Ürességbe.

Az a sugárzó tudatosság, értelem, amelyik olvassa ezt a sort, ez az „én vagyok az értelem, aki olvasom ezeket a sorokat”-felismerés Te vagy.

Valódi önmagad ez a „létezem” tudatosság, amelyik életként sugárzik belőled. És igen.. látszik rólad, hogy élsz, hogy tudatos vagy. Ott csillog az értelem a szemeid mögött..

~ 346 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Egy időre megtapasztalod a tudatosságot, aztán visszatér az elme, s zaklat téged. Időt kell szánnod arra, hogy megtanuld átadni magad teljesen az ellazulásnak, meg kell tanulnod, hogy miként szedd össze darabokra forgácsolódott figyelmedet.

Meg kell tanulnod, hogy miként lazíts s légy önmagad ☺ Bizarr, ugye?

Idő kell neked ahhoz, hogy azzá válj, aki vagy.

Csak kevésnek adatik meg, hogy azonnal megtapasztalják a tudat tudatosságát, a legtöbben "fejlődésre" kényszerülnek: meg kell tanulják elengedni az elmét, s a tudatosságra irányítani a figyelmet.

A fejlődésed nem feltétlenül lineáris folyamat, nem egyenletes. Gyakorlod az ellazulást s figyelsz befelé, aztán egyszer csak „ugorsz egyet”, a benned levő információk és tapasztalatok újrarendeződnek, lesz egy „heuréka” élményed: „Óh!

Már látom!

Tisztán látom, megtapasztalom!”

Egy csúcsélmény során betekintést nyerhetsz egy felsőbb tudati állapotba, de mivel nem vált még

~ 347 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

szokásoddá, hogy könnyen elérd azt, ezért további gyakorlások szükségesek.

Minél többször gyakorolod az éberséget, annál gyakoribbá válnak az éber tudatosságban eltöltött pillanatok, s egyre könnyebben el is éred azt. Egyre kevésbé kell görcsösen akarnod az ellazulást, a figyelmedet önmagadra fordítanod, hanem spontánul, természetesen megtörténik ez.

Szóval, attól kezdve, hogy bepillantasz egy kis időre önmagadba, egészen addig amíg könnyedén, természetesen bele nem tudod engedni magad ebbe a tudatállapotba, nos, lehet, hogy időre van szükséged. Ami alatt tanulsz, felismersz, asszimilálod a tapasztalatokat, fejlődsz, hogy végül megtapasztald azt, ami már most is benned van.

Valójában a tudatosság tanítói is tanulják egy ideig azt, hogy miként térhessenek vissza minél könnyebben, minél természetesebben ehhez a tudatossághoz.

S ha rákérdeznek, akkor bevallják, hogy igen, egy időbe beletelt, amíg sikerült.

A köztudatban mégis ez él: megvilágosodás instant és végleges.

Ez tévedés.

~ 348 ~

hogy

a

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Minden pillanatban meg kell hoznod újra és újra a döntést: tudatos maradsz vagy az elméd gondolatainak polipcsápjaiba csavarodsz..

A legtöbbször ugyan villámgyorsan megtörténik a tudat felismerése, majd visszatér az egó. Aztán ahogy gyakorlod a visszatérést a tudatossághoz, a gyakorlás által megtörik az egó lendülete: egyre megszokottabbá válik a tiszta tudatosságban való tartózkodás.

Minden spirituális tanító átmegy azon a folyamaton, ami során megtanulja önmagát átadni a meditációnak, az éber figyelemnek, megtanulja, hogy egyre huzamosabb ideig, egyre könnyebben tartózkodjon benne. Újra és újra meg kell hoznod a döntést: a tudatosságot választod vagy a gondolataidba feledkezel.

Az egó már több ezer éves múlttal rendelkezik, mára az egózás teljesen megszokottá vált, így egy adott időre lehet szükséged, amíg a benned felfeltörő egó lángja fölemészti saját energiáit, amíg kihuny végelegese. Igen gyakori ez a folyamatlánc: csúcsélmény → visszaesés egy megelőző, megszokott tudati szintre → a tiszta

~ 349 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

tudatosság gyakorlása -> felismerések, fejlődés → ugrás egy következő tudati szintre, csúcsélmény → majd újra (a magasabb szintről) kis visszaesés.., így kígyózik a szellemi fejlődés..

Ez a fejlődés útja, így fejlődsz, evolválsz a spirituális létrán felfelé, mígnem bele nem zuhansz önmagadba: szellemi mivoltodba.

K: Ez advaita vedanta vagy buddhista nonduális tanítás? Mi ez?

V: Ha spirituális szemüvegen keresztül méricskélünk, akkor: igen is, és nem is. Amit állítok nem spirituális ideológiából fakad, hanem az ideológiákon, elképzeléseken túl van: közvetlen tapasztalat.

Te is megtapasztalhatod, bárki számára elérhető.

Egyszerűen csak légy, figyelj és fölismered.

Kissé tartózkodom azoktól, akik őrülten szerelmessé válnak bármilyen tanításba, kondicionálásba, amiben hinni kell s ezáltal programozó erejű.

~ 350 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A tanítás csak akkor élő számodra, ha közvetlen, élő tapasztalat benned: „Óh.., igen, így van, érzem, tudom, megtapasztalom!”.

Hasonlókat állítok, mint a neo-advaita tanítások (az ősi advaita vedanta tanításainak egyszerűsített nyugati változata), s hasonlókat, mint a neoplatonisták, bármilyen monista idealista filozófiai rendszer.. de szó sincs itt elmélkedésről, hanem csak a végső valóság, s a bölcsesség iránt érzett olthatatlan szerelemről..

Mondandóm lényege az, hogy Ismerd meg önmagad, s az újonnan felismert tudatossággal térj vissza a világodba – hiszen ez a teljesség, a megnyilvánulatlan és a megnyilvánult összetartozik, mint az érem két oldala.

Hasonlókról beszélek, mint az ősi tapasztalati megközelítésű spirituális utak: pl. a nyugati misztikus kereszténység, s a keleti vallások zöme: a zen, a dzogcsen buddhizmus, a hinduizmus, s benne az advaita vedanta („a Védák vége”), a taoizmus, stb. Amiket állítok, azok az „örök bölcsesség”-et tartalmazzák (philosophia perennis) – ez közös minden vallásos, spirituális tanításban.

~ 351 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Ugyanazt a szellemet tapasztaljuk meg, ugyanarról beszélünk..

Azt hangsúlyozom, hogy a teljes folyamatban csak egy állomás az, hogy felismerjük a tudatosságot. Itt nem állunk meg, nem szakítjuk meg az utazásunkat, nem merülünk el végképp (csak) önmagunk szemlélésében. Hanem továbblépünk. Meditálunk, s meditatívan veszünk részt a világban. Az utazásunk folytatódik, a meditatív szemlélődésből nyert bölcsességünkkel tudatosan visszatérünk a világba.

A világ van, formákként való létezése valós, s bár elménk kivetítései a tudatosság vásznára, mégis ugyanannyira része a teljességnek, mint a tudatosság, s annak aspektusai: az üresség, a tér, a csend.

Ugyanannak az egyetlen Egész-nek két orcája a megnyilvánulatlan s a megnyilvánult, a tér s a benne létrejövő formák világa.

Nem csak a tudatosság vászna létezik, nem csak az a vászon a lényeg, amire a film kivetítődik, hanem egy élő film van, játék van a tudatban - s ez az igazság, a teljesség.

Képek vetítődnek a tudatosság vásznára, így lesz játék, tánc, jelenés.. a tudat részt vesz a maga

~ 352 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

kreálta játékokban, itt és most kibontakozó tudatos világként egész.

Az emberi szellem visszatér tudatosan, s részt vesz a saját maga (társ)teremtette világban.

A neoadvaita azt mondja, hogy egyetlen dolgod van: érd el a tudatosságot, maradj benne s vond vissza a figyelmedet a világról.

De lehet, hogy ez csak egy állomás.

Egy állomás, amelyet be kell járnod, meg kell tapasztalnod.

Ebben fedezed fel önmagad szellemi jellegét. Önmagad megtapasztalása után azomban nem hajítod el magadtól a teljesség másik oldalát, megnyilvánultat, a világot, hanem tudatosan, odaadással beleveted magad az élet sűrűjébe.

Légy tudatos s élj tudatosan! – ennyi, amit tenned kell..

K:

Milyen jóga-irányzatokat, meditációs utakat, önismereti tréningeket vagy gurukat ajánlasz?

V: Egyiket sem kifejezetten, hanem azt, hogy te magad, közvetlenül megtapasztald önmagadat.

~ 353 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

A közvetlen megtapasztalás tesz élővé bármilyen tudatosságról szóló tanítást.

Lehet, hogy egyeseknek módszerek, utak szükségesek, mert annyira stresszesek, feszültek, annyira felpörgött elmével rohangálnak egész nap, hogy képtelenek hirtelen ellazulni. S a figyelmük is szétszórt, nem tudják irányítani: képtelenek fókuszálni a figyelmük egy részét befelé, a tudatosságukra.

Ha ilyen gondjaid támadnak, akkor hiába érted meg intellektuálisan az amúgy egyszerű „nonduális-tanításokat”.

Tapasztalattá nem válnak benned.

Gururól gurura szállsz, akárcsak egy pillangó, előadásokat hallgatsz, egyetértesz, a szívedbőllelkedből szólnak ezek, de -fájdalom!- te képtelen vagy megtapasztalni.

Miközben sóvárogsz rá. „A megvilágosodással minden megoldódik, minden flottul fog működni!” – álmodod. Persze, hogy az egó szeretné, ha minden egyes gondjai instant módra megoldódna, ő pedig szebb és jobb, még nagyobb és még több lenne: „Íme, nekem sikerült, ami sokaknak nem: én több vagyok! Megvilágosodott vagyok! ” ☺

~ 354 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Viszont a sóvárgásod ugyanakkor az ébredező tudatosságod óhaja is: ébredezik benned, föl akar ébredni.

Mindegy, hogy milyen spirituális utat választasz addig, amíg az a megtapasztalásról szól. A lényeg ez: juss el személyesen a személytelen tapasztalatig.

Mert ha egyszer is megtapasztalod, a kocka el van vetve: a tudatosságod önmaga tudomására ébred, s ettől kezdve csak az motiválja és hajtja, hogy végképp fölébredjen s -végre!- éljen általad.

K: Kiknek ajánlod a tanításaidat?

V: Bárkinek és mindenkinek.

Elsősorban azokat érintheti meg, akik intenzíven kutatják azt, hogy valójában kik ők, kik ők valójában a személyiségük mögött.

De jól fog tanároknak, pedagógusoknak, pszichológusoknak, a lélek mindenféle pásztorainak – általa megismerik az emberi szellemet, megtapasztalják a személyiségen túli tudatot.

Lényegében mindenkihez szól, aki mélyebben érdeklődik önmaga és a valóság iránt.

~ 355 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

K:

Miről szólnak a könyveid? Mesélj a könyveidről, melyiket miért ajánlod..

V: Az első könyvem 2012-ben született, „Új tudatosság hajnalán” címmel. Akkoriban nyílt meg az emberiség a környezettudatosság irányába, s ez a könyv is zöld-integrál nyelvezeten íródott. Lényegében azt fejtegetem benne, hogy evolúciós fordulóponthoz érkeztünk: tudatossá kell válnunk önmagunkról, arról, hogy miért teszünk sok mindent tudattalanul, s miként fenyegetjük ezzel a környezetünket, életterünket. Tudatossá kell válnunk a világunkról, amelyben mindannyian élünk. A mi világunk ez, közös világunk, s tudatosan részt kell vennünk benne úgy, hogy az élet sokszínűségét segítjük kibontakozni.

Ez a könyv már nem kapható, de talán egyszer – egy más formában újra kiadom.

A második könyvem, „A tudat rejtelmei” 2014ben látott napvilágot, kategorikusan ezoterikus beütésű.

A tudatosságot közelítem meg az új tudományok (kvantumfizika, integrál és transzperszonális pszichológia) szemszögéből s összeegyeztetem az ezoterikus és misztikus áramlatokkal. Cikkek

~ 356 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

formájában íródott, az idők során a blogomba írt cikkeim gyűjteménye.

Ezután következett „A tudat ébredése” című könyv, amit közösen írtam barátommal, dr.

Margitics Ferivel (aki a „civil életben” pszichológus, főiskolai tanár, tudatkutató).

Ebben Ferié a főszerep: ő mutatja be alaposan, részletesen, összefüggéseiben az egó természetét, s a tudat ébredésének lehetőségeit.

Következett a 2015-ben kiadott „Éber tudatosság” (alcím: Ugorj fejest önmagadba!) c. könyv, ami számomra egy meglepő sikertörténet.

Szép érdeklődésnek örvendett. Az „Éber tudatosság” a mostani „Élő tudatosság” c. könyvem elődje: mindazokat a keleti, nyugati származású, működő gyakorlatokat ismerteti, amelyekkel elérhetjük az éber, megfigyelő tudatosságot.

A jelenleg, 2016-ban megjelent új könyvem (ez a könyv) továbbviszi a tanítást és új köntösben jelenik meg.

Ezen kívül vannak még az Amazon nemzetközi könyvterjesztő hálózatában az általam kiadott könyvek, amelyek magyar és angol nyelven jelentek meg: dr. Frank M. Wanderer Ph.D. könyvei, a Frank-kel közösen írt „The Miracle of the Consciousness”, illetve az Éber tudatosság c.

~ 357 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

könyvem angol nyelvű kiadása, a „The Art of Mindfulness”. Aztán vannak Frank M. Wanderer ekönyvei, amelyben tapasztalt pszichológusként világít rá a tudat ébredésének folyamatára.

Az általam írt könyvek időrendi sorrendben hűen tükrözik az „átalakulásomat”, azt ahogy a tanítás „fejlődött” az idők során, a megtapasztalások által. Évente-másfél évente éreztem úgy, hogy lényegében bővült a tanítás, az a tapasztalat-halmaz, amelyről írnom kell, s ilyen időközönként született meg egy új könyv is.

A köztes időszakban pedig sok új tapasztalat gyűjtöttem, amelyek inspiráltak.

K: S mik a terveid? Mikor lesznek előadások, táborok, hasonlók?

V: Mivel van egy "hétköznapi" családi életem (feleségem, s gyerekem), s egy ennél még „személyesebb” is, amely a tudat kutatásáról szól - ezek mellett foglalkozom cikkek írásával, könyvek szerkesztésével és kiadásával..

Azt elárulhatom, hogy kollégámmal együtt dolgozunk egy intenzív tudatossági (mindfulness) módszer kialakításán, dolgozunk a módszer alkalmazásán, a hozzá kapcsolódó tréningeken.

Rövidesen napvilágot lát a

~ 358 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

módszerről, illetve a tréningről egy bemutató könyv, majd szívesen fogadjuk az érdeklődőket az ország több nagyobb településén is. Úgy tűnik, hogy összeáll egy működő, hatékony mindfulness módszer, és segíthetünk gyakorlati tréningekkel, amelyek során számos fogást, trükköt, technikát megtanul az érdeklődő (pl. hogy miként lazíthatja el magát testileg-lelkileg és szellemileg, miként pihenhet meg a testében és miként irányíthatja úgy a figyelmét, hogy fölismerje a tudatot – amikor a tudat tudomására ébred. Szó szerint intenzíven megtapasztalhatja azt, amit „megvilágosodásnak” neveznek, illetve gondolatmentes tudatosságnak.

Természetesen, már most lehet érdeklődni, jelentkezni tréningjeinkre ezen az e-mail címen: trening@kery.org

K:

Milyen érzés gurunak, spirituális vezetőnek vagy valamiféle mindent-tudó pszicho-dokinak lenni?

V: Nem tudom ☺ Kérdezz meg egy gurut vagy egy spirituális vezetőt, netán pszichodokit . Én nem vagyok egyik sem. Ahhoz kellene valamiféle azonosulás ezekkel a szerepekkel, s én nem igazán vágyok semmivel sem azonosulni. Az élet

~ 359 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

teljessége érdekel, ezért nem tudok csak egy résszel azonosulni, csak egy szerepet magamra ölteni, s csak annak élni.

Ha már feltétlenül szükséges valamilyen címke, amely utal arra, hogy mivel foglalkozom, akkor talán ilyen identitásaim vannak: Kery Ervinként írok, tehát „író vagyok”, a tudatot kutatom, tehát „tudatkutató vagyok”. S végül van a módszer és tanfolyam, amelyet oktatunk, segítünk a módszer alkalmazásában, így akár a „mindfulness oktató, coach” címkét is magamra ragaszthatom.

Tehát: vagyok én, címkék nélkül, meztelen tudatosságként, aztán vannak címkék, amikkel lehet engem jellemezni (ezek közt azok is, hogy Kery Ervin, író, tudatkutató, tudatosság vagy mindfulness oktató), de nem vallom a „guru”, „spirituális vezető”, „nonduális tanácsadó” s más hasonló „nagyon spirituális” címkéket magaménak. Itt vagyok, jelen vagyok, van valami üzenetem, ami a tudat kutatása során nyert felismeréseimről szól, s ezeket megosztom embertársaimmal, mert ez nekem így jó – ettől jól érzem magam a bőrömben ☺.

Nem igazán vannak guru-, spirituális-, stb. azonosulásaim, mert ezek valami sejtelmes ízt hordoznak, s távolságot kreálnak: van a „Mester” (Az Atyaúristen), aki tévedhetetlen; s van a

~ 360 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

tanítvány, akinek „kuss!”, mert „én jobban tudom”.

A tudat most is benned van, nem kell semmi extrát magadhoz tenned. Inkább el kell távolítanod a kavargó gondolatokat s elképzeléseket.

Ha túllépsz a kényszeres gondolkodáson, akkor Te is megtapasztalhatod közvetlenül.

Mondhatni: nincs benne semmi fenn-séges, el nem érhető, hanem pusztán csak banális felismerése annak, ami már létezik, van benned.

Végső soron semmi olyan nincs a tudatosságban, ami vallásos, spirituális, ezoterikus vagy misztikus lenne.

A tudatosság nem elvont elmefogalom, hanem létezik és megtapasztalható.

Talán azért kapcsolódik össze egy-egy vallásos vagy spirituális áramlattal, mert főként azok foglalkoztak vele. Napjainkban már a haladó tudományok is élénk érdeklődést mutatnak iránta.

A tudat van, s megtapasztalható mindenki által – erről beszélek a cikkeimben, könyveimben, s

~ 361 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

ehhez mutatok útat a könyvben is ismertetett módszerrel.

K: A tudományt is érdekli a megvilágosodás?

V: Természetesen.. meglehetősen intenzíven.

Míg korábban főleg a progresszív tudományágak fókuszában állt csak, manapság már majd’ mindennap olvashatók cikkek mindfulnessről, megvilágosodásról akár a Psychology Today online számában is.

Egy sor olyan avantgárdé tudományág van, amely a tudatot helyezi kutatásának középpontjába. Az orvostudomány pedig stresszoldó mindfulness néven tanítja, mint kiváló pszichoterápiás eszközt.

K: S te most már soha sem vagy dühös, mérges valakire vagy haragos?

V: Dehogynem! Én is érzem a haragot, neheztelést, ellenszenvet – miriád sok érzelmet megtapasztalok, meglehetősen intenzíven.

Fölbukkan az érzés, tudomásul veszem a felbukkanását, időnként hagyom, hogy kitörjön belőlem spontánul, miközben figyelek rá.

Megjelenik a harag, a düh, végigcsorog rajtam, s

~ 362 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

a végigvonulását megtapasztalom, majd hagyom eltűnni a semmibe, ahonnan érkezett.

Rengeteg érzelmet tapasztalunk meg az életünk során. Megijedünk, félünk vagy békések vagyunk és boldogak.. az érzelmek miriád arcukat mutatják be - s egy érzelmi test érzetét létrehozzák. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy megtapasztaljuk őket. Nekünk annyi a teendőnk, hogy tudjunk róla s megtapasztaljunk.

Jön a harag, felbukkan benned, kirobban, majd eltűnik a semmibe. Te vagy, tudsz róla, s hagyod kihunyni. S megy az élet tovább, nem gabalyodsz belé a gond-os gondolatokba.

K: Ez a spirituális ébredés, a megvilágosodás, vagy legújabban a pszichoterápiaként felkapott mindfulness?

is

V: Spirituális ébredésnek is nevezhetjük, mert fölébredsz az elképzeléseid álomvilágából.

Megvilágosodásnak is hívhatjuk, mert a kavargó gondolatfelhők mögül fölragyog a tudatosság Napja, s megvilágítja azt, hogy mi vagy, mi ez a világ s mi dolgod a világban.

A mindfulness kifejezés is ezt takarja: itt és most jelen lenni, testet öltött tudatosságként, és

~ 363 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

figyelmesen (mindful), figyelemmel, odaadással részt venni az életben.

K: Nehezen érhető el?

Valójában könnyű elérni a tiszta tudatosságot, s könnyű is fenntartani, ha tényleg akarod. Ha szívedből és lelkedből kívánod.

Mint ahogy ez a történet is mondja:

”A tanítvány zaklatja a mestert.

– Mester, kérlek, nekem a megvilágosodás kell!

– s már majdnem toporzékol.

A mester nem szól semmit, hanem csak megragadja a tanítvány üstökét, s egy hordó vízbe nyomja. S amikor már a tanítvány légszomjában kapálódzik, kihúzza a fejét a vízből s így szól: – Amikor annyira sóvárogsz utána, mint amennyire sóvárogtál a levegő után, akkor megvilágosodsz!

~ 364 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

K: Mi kell a tiszta tudatosság eléréséhez?

V: Vágy, elszántság („márpedig meg akarom ismerni valódi önmagamat!”), egy adag fanatizmus (kitartás formájában), hogy megtanuld ellazítani önmagadat, s a tudatos figyelmeddel megkeresni a figyelem forrását.

K: Ha egyetlen mondatban kellene kulcsot kínálnod, mi lenne az?

V: Lazulj el s keresd meg figyelmeddel a tudatosságodat! Vagy: Tapasztald meg, hogy ki szemlélődik a szemeid mögül! Vagy: Tudd és érezd, hogy vagy. Tapasztald meg a „vagyok” tudomását!

K: Mégis miért csak kevesen világosodnak meg?

V: Talán mert nem jutnak túl az ilyen tanítások intellektuális megértésén.

Mert nem tapasztalják meg közvetlenül.

Az elme érdekesnek találhat egy-egy nonduálisról szóló könyvet, elgondolkodik a mély igazságokról, filozófiázik rajta egy kicsit,

~ 365 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

magáévá teszi, már szinte betéve fújja a „logikáját”, majd azt kérdezi: „Mi lesz a következő érdekes információ?” vagy „Mikor világosodok már meg?”

A könyvben szereplő állítások a tudatosságból származnak, s ezért ha nemcsak megérted az értelmüket, hanem hagyod, hogy csöndben, közvetlenül meg is tapasztald, akkor tapasztalattá válik számodra: „Igen, ez így van. Érzem, tudom, megtapasztalom”. Tehát: elengedhetetlen a közvetlen megtapasztalás.

K: Milyen egy megvilágosodott?

V: Nem tudom, hogy más hogyan viselkedik, csak magamról beszélhetek.

Egyszerűen csak nyitottan megtapasztalom a valóságot, úgy ahogy van. Kevésbé veszek el a gondolataim s érzelmeim kuszaságában, hanem inkább itt és most vagyok, tudok magamról, megtapasztalok. Egyszerre vagyok tudatában annak, hogy én tudok (tudom, hogy vagyok s tudom, hogy mit zajlik le bennem) s tudomásom van a világról teljes érzékszervi érzékeléssel. Ha kell tennem valamit, akkor teljes odaadással megteszem.

Mindeközben megtapasztalom

~ 366 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

emberi szellemként önmagam, s élvezem az életet, úgy ahogy van ☺

K: Mivel vagy több, mint más?

V: Semmivel. Sőt kevesebb vagyok.

A megvilágosodással nem leszel több, nem adsz semmi extrát magadhoz, hanem egyszerűen csak felismered a benned rejtőző tudatosságot. Ami van, mindenkiben van, s nem egy kialakítandó, megtanulandó készség. Most is az vagy, csak nem tudsz róla. Szó sincs arról, hogy több lennél, mint más, inkább kevesebb vagy: a hitrendszereid összeomlanak, hogy fölragyogjon benned a mindezeket tudó tudatosság.

K:

S nem lehet egyszerűen csak minden előkészület nélkül, instant megvilágosodni?

V: De. Lehet.

Lehet, hogy tönkremegy az életed, minden identitásod összeomlik, s te instant módon, villámcsapásként felismered az egó mögötti tudomást.

~ 367 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Vagy pedig lehet, hogy egy ideje önismerettel, meditatív technikákkal foglalkozol, s így számodra nem nehéz ellazulni, s befelé irányítani a figyelmed. Ekkor egy jól irányzott neo-advaita típusú figyelem-átirányítással odanézel, ahová kell, önmagadba, s fölsejlik előtted a valódi Éned.

A legtöbbször ezek csak egy röpke bepillantások a paradicsomi állapotba, majd visszatér az elme a sok „fontos” gondolattal.

Ekkor te visszapottyansz a jól megszokott hétköznapi poklodba. A sóvárgás pedig benned marad, s visszakívánkozol az elvesztett paradicsomodba.

Ezért gyakorlod a meditációt, azaz megtanulsz ellazulni testileg és lelkileg, s figyelmeddel magadhoz öleled mindazt, ami van. Tudomásul veszed a benned áramló gondolatokat és érzelmeket, s tudsz a világban zajló eseményekről.

Megtanulod figyelmedet fókuszálni arra a tudomásra, amely tudja, hogy „vagy”. Ez egyeseknek nem működik egy csapásra, azonnal, hanem időre van szükségük.

Ne feledjük el, hogy a kollektív egó már pár ezer éves múlttal rendelkezik, általánosan érvényes kulturális program, mindannyiunkba beépül

~ 368 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

kondicionálásként, magunkba kisgyerek korunktól fogva.

szívjuk

már

Van múltja, begyökeresedett a társadalmunkba, megszokássá vált, folyamatosan működésben van egyéni és kollektív egóként, s ezért lendülete van. Nem könnyű megtörni a már szokássá vált, kényszeres gondolkodás folyamát. Gyakorlásra szükség lehet.

A legtöbbször azért nem tudod megízlelni könnyedén a tudatosságot, mert kellemetlen testi érzetek honolnak benned, a lelked nyughatatlan s azt sem tudod, hogy hol a figyelmed. Ezeket meg kell tanulnod kezelni, el kell juss oda, hogy ellazultan irányítani tudd a figyelmedet önmagadra: élő, sugárzó tudatosságodra.

K: Kell-e dacolni, harcolni az egóval?

V: Dehogy kell. Semmivel sem kell harcolni.

Beszélhetünk róla; az egó természetét leírhatjuk, hogy mások könnyebben felismerjék önmagunkban, személyiségük részeként.

Ha felismerjük, hogy az egó van, hogy bennünk is működik, fejünkben irányít belső hangként, akkor teszünk egy nagyon fontos lépést az ébredés útján: felismerjük, azonosítjuk, szembe

~ 369 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

nézünk vele, s tudjuk, hogy nem vagyunk azonosak vele.

Hiszen létezünk mi, a megfigyelők s van az egó, az egós gondolatok, mint megfigyelt.

Elkülönülünk tőle.

Nem mi vagyunk az egó, mi azok vagyunk, aki tud róla.

Az egó időnként föllángol bennünk. „Az én érdekem! Az én igazságom! Az enyém!”-kiabálja.

Mi pedig békés nyugalommal tudomásul vesszük a felbukkanását, tudunk róla, s szabadon engedjük.

Nem merülünk bele az egó játékaiba, hanem madártávlatból tudomásul vesszük.

Elkülönülünk tőle.

Ennyi, amit tennünk kell az egóval kapcsolatban.. Nem kell harcolnunk vele, nem kell legyőzzük a bennünk időnként feltörő kis ént.

Emlékezz: amitől megvonod a figyelmedet, az elsorvad. Idővel az egó is veszít erejéből, s egyre ritkásabbá válik. Végül pedig lehet, hogy teljesen kihuny, eltűnik.

~ 370 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

K: Miért jó tudatosnak lenni?

V: Amikor tudatos vagy, nagyon jól érzed magad a bőrödben. Ellazult vagy, természetes, nyitott és kíváncsi. Alapvetően boldog vagy és boldogság az életed.

Isteni érzés önmagadat szellemiként, megfoghatatlan tudatosságként megtapasztalni.

A testet öltött sugárzó értelem messze jobban érzi magát, mint a gondoktól súlyos, bőrbe zárt egó.

Megtanulsz az élettel együtt élni, életként áramlani, s ez az áramlás a létezés örömét és szeretetét nyújtja neked.

K: Ez nehéz feladatnak tűnik..

V: Dehogy az! ☺ Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy az éberség, a figyelem nem erőltetett, nem lehet megerőltetés.

Nem akarom teljes erőbedobással fenntartani a figyelem folyamatát, hanem

~ 371 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

egyszerűen csak tudok a létezésemről, s hagyom magamba áramlani a világ tapasztalatát, miközben a figyelem megtörténik.

A figyelem spontánul megtör-ténik.

Vagyok, pihenek, befogadóan figyelmes vagyok.

Ellazultan, könnyedén tudomásul veszem a bennem zajló gondolatokat, érzelmeket s a világom jelenségeit. Nincs benne semmi erőltetés, akarás.

A tudatosság olyan, mint a szerelem, nem lehet akarni, csak spontánul érezni, megtapasztalni.

Az éberség könnyed, nyugodt, befogadó és magától értetődő, spontán. Egyszerűen csak vagy, s tudsz arról, hogy mit tapasztalsz. Nincs megerőltetés, csak spontán tapasztalat.

K: Ez egy tudomány? Vagy vallás? Valami, amiben hinni kell?

V: Dehogy kell hinned bármiben is. A hiteink, elképzeléseink és elvárásaink a legnagyobb gátak abban, hogy megtapasztaljuk.

~ 372 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

S ez nagyon nagyon lényeges – ha mélyen megérted, akkor egy fontos kulcs van a kezedben.

Hinned nem kell, viszont meg kell tapasztalnod - ez az egyetlen lényeges.

A tiszta tudatosság tanítása mindaddig nem élő számodra, amíg meg nem tapasztalod.

A tudomány a XXI.sz. legnagyobb rejtélyének tartja a tudatot. Az avantgárdé tudományoknak, mint a transzperszonális és integrál pszichológia (a személyiségen túli lélektan) kulcsszereplője a tudat. Mindfulness néven pedig kiváló gyógymód és életmód. A nyugati misztikus irányzatokban s a keleti vallásokban a tudat az emberi lélek, az isteni szikra.

Minden út hozzá vezet: a tudat tudatosságához.

Különböző jógatípusok, egészen a rádzsa jógáig, az önismereti és meditációs tréningek sora mind-mind erről szól: a tiszta tudatosságról.

Valójában szó sincs semmi ezoterikusról, rejtett spirituális tudásról, kiválasztottságról, hanem egy olyan valamiről szól, ami bennünk van, életünk során folyamatosan velünk van, s mégsem veszünk róla tudomást. Úgy, ahogy nem tudunk a csendről, a térről, ugyanúgy képtelenek vagyunk érzékelni, tudni a tudatosságunkat.

~ 373 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Pedig van, itt és most van benned, mert tudsz: tudomásod van arról, hogy létezel s tudomásod van a világról.

Ez a tanítás nem valamilyen -izmus, hanem éppen annak ellentéte: nem kell gondolkodni róla és nem kell elhinni, hanem közvetlenül megtapasztalandó.

Mindenféle hitet nélkülözve megtapasz-talhatod te magad is. Sőt! Valójában csak akkor tapasztalhatod meg, ha a hiteidet sutba vágod.

Tedd meg te is: tapasztald meg! Nos, ki az a tudomás, aki most a szemeiden át, rajtad keresztül nézi, olvassa és megérti ezeket a sorokat?

K: Hűha.. ez hatalmas! S tényleg működik?

V: Tapasztald meg önmagad! ☺

~ 374 ~

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve

Hála Köszönöm, hogy amiket leírtam, tudom és megtapasztalom, és köszönöm, hogy leírhattam őket.

Hálás vagyok Frank M. Wanderer barátomnak, akivel mindig nagy örömmel tapasztalom meg nemcsak az együttműködés örömét, hanem a valódi "együtt működés" páratlan élményét is.

Hálás vagyok kis családomnak, hogy segítették e könyv zavartalan kibontakozását.

Hálás vagyok azért, hogy élek, hálás vagyok, hogy létezésem van. Mint ahogy hálás vagyok azért is, hogy létezik a világ, amelyben vagyok.

Köszönöm. Mindent hálásan köszönök!

Kery Ervin

Kapcsolat Az intenzív tudatossági (mindfulness) tréningről, a módszer alkalmazásáról a trening@kery.org email címen érdeklődhetsz, s a www.kery.org honlapon tájékozódhatsz. Ha pedig kapcsolatba szeretnél lépni velem, akkor ezen az e-mail címen megteheted: info@kery.org . Facebook oldal: Tudat-Meditáció, twitter fiók: @keryervin

~ 375 ~

MEGJELENT KÖNYVEINK

TÁMOGASD A SZERZŐT AZZAL, HOGY MEGVÁSÁROLOD A KÖNYVEIT!

Kery Ervin: Éber tudatosság (Ugorj fejest valódi önmagadba!)

160 oldal. 5 inch x 8 inch (127 mm x 203 mm) méret. Színes borítók. Kiadva: 2015-ben Szenvedéseink jelentős része abból származik, hogy teljesen elveszünk gondolataink és érzelmeink áradatában. Félünk, stresszesek és boldogtalanok vagyunk.

Az éber tudatosság állapotában békés és nyugodt fürkészői vagyunk annak, ami bennünk és a világban történik. Ekkor nem szenvedünk: boldogok, kreatívak vagyunk.

Az élet áramlatában élünk.

Ez a könyv egy gyakorlati útmutató: megmutatja, hogy miként érhetjük el az éber tudatosság állapotát és miként tartózkodhatunk benne tartósan, illetve hogyan fedezhetjük fel valódi önmagunkat.

Könyvbemutató: http://keet.kery.org

Dr. Margitics Ferenc - Kery Ervin: A tudat ébredése (Spirituális útmutató önmagadhoz) 230 oldal. A5 (148 x 210 mm) méret. Színes borítók. Kiadva 2014-ben.

Mindannyian vándorúton vagyunk. A születéssel kezdődik és a halállal, a Semmibe való tovatűnéssel ér véget. Életünk tragikomédia, dráma: egy személyes történet. S a személyes történeten túl, azt megelőzően van egy rejtelmes tudatosság- ami a valódi Én-ünk. Ez a könyv erről a Vándorútról szól. Útmutató önmagadhoz, a szerepeken, álarcokon túli valódi Én-edhez: a tudathoz.

Dr. Margitics Ferenc tapasztalt pszichológusként világít az elme, az ego titkaira és pszichológiai fortélyaira, amelyekkel életünk szenvedéssé válik, s rámutat az elmén túli sugárzó tudatosságra. Kery Ervin pedig a meditáció mélységeibe vezet el minket: a tudat tudatosságához.

A TARTALOMBÓL * Vándorúton * Az azonosulások mocsarában * Az ego * Az elme legmélyebben gyökerező játékai * Gondolatok és érzelmek börtönében * Az élet iskolája * Az ébrenlét kapujában * A tudat terében * A meditáció művészete * Az éberség gyakorlatai * Könyvbemutató: http://fmte.kery.org

Kery Ervin: A tudat rejtelmei (Egy tudatkutató útmutatója a megvilágosodáshoz) 211 oldal. A5 (148 x 210 mm) méret. Színes borítók. Kiadva 2013-ban.

Vajon ki vagy a társadalmi szerepeiden, maszkjaidon túl? Töprengtél-e azon, hogy ki az, aki a szemeiden át a világot szemléli, s a testeden keresztül pedig megtapasztalja azt? Ki vagy Te valójában?

Létezik egy rejtélyes emberi dimenzió, melynek felismerése megrengeti minden elképzelésünket arról, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, és mi a dolgunk ebben a világban. Ez a tudat birodalma – a végső tudományos és spirituális rejtélyé. A tudat kutatásából nyert különös felfedezésekről szól ez a könyv.

A TARTALOMBÓL: *A végső rejtély: a tudat * Életünk története * Kik vagyunk valójában? * Hogyan fedezheted fel igazi önmagad? * Ego: a bennünk élő fantom * Ébredés a gondolatok kábulatából * Egy megvilágosító rejtvény * A tudatosság rejtélyei * Különös tudatállapotok * Meditáció: kalauz az úttalan úton * Légy olyan, mint a víz: áramolj! * Kreativitás: a teremtő erő * A boldogság bennünk fakad * Légy hálás! * Könyvbemutató: http://ketr.kery.org

Ha támogatni kívánod a szerzőt, akkor vásárold meg a könyveit! ~ További könyveinkért látogass el ide: Magyarországi könyvesboltunk: http://konyveink.kery.org Külföldön elérhető könyveink (EU, USA, stb)- az Amazon hálózatában: http://amazonbooks.kery.org