A pokol bármikor létrejöhet Ülünk a súlyos történettől, a pokol képeitől egyre fülledtebb teremben. Lassan szertefoszlik a színház, s marad a történet, nehéz szavak a pokolról, bűnökről, háborúkról. A színházi világnapon ültünk le beszélgetni, kikerülhetetlen volt, hogy megkérdezzem, mit jelent most számára a színház. A Pokol című monodráma előadása kapcsán beszélgettünk Gyabronka Józseffel. MARTON ÉVA A háború annyira közel van, annyira valóságos attól, hogy képekkel, videókkal közvetítik, hogy teljesen zavarban vagyok, van-e ilyenkor létjogosultsága a színháznak – veti fel Gyabronka József. – Talán ilyenkor van a legtöbb, de olyan relatív lesz minden. Mit akarunk most mondani Shakespeare-rel, Csehovval, Dantéval, bárkivel? Nincs értelme, sok a tehetetlenség. Rossz, furcsa érzésem van.
konkrétabb részt, ami még inkább felhívja a nézők figyelmét arra, hogy bármelyik pillanatban létrejöhet a pokol. Akár úgy, hogy egyik reggel erre ébredünk.
Ez nem a teljes Pokol, részleteket mondok el belőle. Igen, Tamarával gondolkodtunk azon, hogy ne vegyünk-e bele valami más, kicsit
A Pokol-előadás azért is lehet fontos, mert számodra meghatározó alkotókkal közösen jött létre. A függetlenség szabadsága?
Nádasdy Ádám Dante-fordítását használtátok Török Tamara dramaturggal a Pokol című monodráma színpadra alkalmazásánál. Az orosz–ukrán háború befolyásolta-e bármiben az akkor már többször elmondott előadást, kapott-e újabb rétegeket?
10 fidelio.hu
Nádasdy a beégett, „mivel az igaz utat nem lelém” sort így fordítja: „Elvétettem a helyes utat”. Ez egész máshonnan indít, máshova helyezi az embert, az emberi felelősséget.
Mert feltételez – ahogy valószínűleg Dante is az eredetiben – egy múltat. Hogy valamit elvétettem, Babits sorai mintha felmentést adnának. Nádasdy állandóan a pontosságot keresi, ezért dobta el a hármas rímeket is, feltehetőleg pontosabban is fordít.
színházinterjú
Gyabronka József Szabadúszóként abban a színművész helyzetben vagyok, hogy néha megválogathatom, hogy kikkel Jászai Mari-díjas színművész. akarok dolgozni, hogy akarok-e 1975-ben végzett a Színház- és egy bizonyos anyaggal dolgozni, Filmművészeti Főiskolán. vagy nem. Ebből a bár bizonytalan, Dolgozott a Madách Színházban, de rendkívül kellemes helyzetből a győri Nemzeti Színházban, a Bárkában, 2002–2008 között kifolyólag az én, a mi döntéseink a Krétakör tagja volt, azóta határoznak meg. Kocsis Gergőt szabadúszó. (az előadás rendezője – a szerk.) mi kerestük meg, hogy segítsen. Nem tudnám most úgy elképzelni az életemet, hogy hosszú hetekig próbáljak olyan emberekkel, akiket nem szeretek, nem tisztelek. Türelmetlenebb lettél? Vagy egyszerűen már megengedheted magadnak?
Talán nagyképűbb is lettem, hogy most már a hátralévő időt nem akarom kínlódással meg kompromisszumokkal tölteni. Lehet, hogy bátorság is. Talán már nem akarok mindenképp megfelelni. Akivel művészileg, politikailag, gondolatilag nem értek egyet, azzal nem szívesen dolgoznék. Nemcsak végszót adunk egymásnak, de beszélgetünk is, együtt gondolkodunk. Például a Pokol-előadásnál be kell magamnak vallanom, én melyik bűn részese vagyok, melyiket követtem el. És persze az is eszembe jut, hogy a mai világban kik azok a gazemberek, akiknek a karakterét Dante leírta. Ha ilyen példák alapján láttatunk, akkor ilyen beszélgetésekben én nem tudok nem egyetértő emberekkel együtt dolgozni. Ez hibám is.
A Dante kapcsán eszembe jut a Krétakör egykori Hamlet-előadása, a hamlet.ws, amely nagyon hasonló módon építkezett a vendégszövegekkel, a nagyon intim előadásmóddal. Ezek az élmények beépülnek a mostani előadásaidba is?
Azt nem lehet semmissé tenni, hogy a Hamletben benne voltunk. Olyan tízéves tapasztalat, amit részben a Sirályból, másrészt rengeteg más előadásból nyertünk. Sok tanulsága volt: a közön séggel, a szöveggel, a magunkkal való bánásmóddal kapcsolatban. Lépten-nyomon ott van a pályánkban. A Krétakörben mindent megbeszéltünk, az előadás alatt történteket, ahogy utána beszélgettünk a nézővel. Sokszor ez legalább akkora élmény volt, mint maga az előadás!
Tizenéve, bár sok társulattal dolgoztál, nem adtad fel a szabadúszóléted. A szabadság, a megfelelési vágy, a biztonságra való törekvés küzdenek benned egymással?
színházinterjú
fotók: Fábián Évi
„Talán nagyképűbb is lettem, hogy most már a hátralévő időt nem akarom kínlódással meg kompromisszumokkal tölteni.” Voltam elkötelezettebb az Örkénnyel, dolgoztam picit a Katonával, néhány évet a Radnótival. Voltak, akik szerződést ajánlottak, de nem fogadtam el, s voltak, akiknek ez eszükbe se jutott. Sokat vívódom, hogy miért pont engem, vagy miért nem engem. Ez is a hiúságunkhoz tartozik. Néha segít, sokszor meg rombol. Nem én találtam ki ezt a világot, ahogy van. Így működik.
@
Az interjú bővebb változata a fidelio. hu oldalon olvasható.
fidelio.hu 11
