Egy húron Rosta Katival Gryllus Dániel, Sebő Ferenc, Szomjas György, Jantyik Csaba és Jantyik Zsolt nekrológ helyett egy beszélgetésben idézi meg a nemrég elhunyt Rosta Katival közös munkáikat, barátságukat. Halmos Béla egykori barátjaként és munkatársaként Kati maga hívta fel a figyelmet arra, hogy nem valakinek a haláláról megemlékezünk, hanem az élete, munkássága előtt tisztelgünk. Legyen így most is! keny volt, Béla sem volt konfliktuskereső, nagyon simán mentek a dolgaink, könnyen megtaláltuk a hangot. Gryllus Dániel: Meglévő ízlésvilággal, akarattal rendelkező, alkotó fantáziájú ember volt, nem csak egy végrehajtó.
Szomjas György: Kati nagyon jó barát és nagyon jó munkatárs volt, de nehéz meghatározni a szerepét. Mi elsősorban a népzenei tévéműsorokban és dokumentumfilmekben (Új régi hang sorozat) dolgoztunk együtt, Halmos Bélával hármasban. Béla volt a frontember, a kapcsolatteremtő, a zenész, én voltam a befejező, aki összeráztam az egészet. Kati a szálakat bonyolította és összeszőtte. Meghatározó szerepe volt, de ez nem volt látványos. Gryllus Dániel: Nagyon jó, hogy Bélát említetted, mert bármelyikőnknek Katival való kapcsolatát végül is valahol Bélának köszönhettük. Ő volt az az ember, akivel mind találkoztunk. Mi egymással is Katin és Bélán keresztül vagyunk kapcsolatban. Én egy szervezés kapcsán ismertem meg Katit, a nővére, Mari, Rosta Mária által szervezett Felkelő nap háza Fesztiválon, Szegeden. Mi azon felléptünk 1988-ban. Kati volt, aki bonyolította, adminisztrálta a dolgokat, és mai napig emlékszem a nézésére, amikor hozta a szerződést, hogy írjam alá. Akkoriban minden feloszlott, újrateremtődött és én is a saját kezembe vettem a Kaláka zenekar és a Kaláka Fesztivál, a kiadványok sorsát. Kati volt az első, akire gondoltam mint munkatársra. Ő nem akart elköteleződni, „egy vágányon menni”, de innentől csináltuk együtt a projekteket, a Kaláka Fesztiválokat. Kati abban az időszakban, a kilencvenes évek elején nagyon pezsgő életet élt, aktívan részt vett nem csak a Kaláka Fesztivál szervezésében, de filmekben és a táncháztalálkozók szervezésében is. Szomjas György: Teljesen összefonódnak ezek a dolgok, különösen az első időkben, de talán azóta is. Ez egy nagyszerű történet, aminek ő csendes kulcsszereplője volt. A szegedi programban kapcsolatba került Bélával és aztán Béla hozott össze bennünket, így tudtuk ’90-ben a tévéműsorunkat elindítani, ahol végig ott volt. Gryllus Dániel: Kati karakteréről azt tudom mondani, hogy neki mindig voltak elképzelései, sokszor ellentmondást nem tűrően, sokszor pedig próbálta úgy előhozni őket, mintha nekem jutottak volna eszembe. Ha valami nem találkozott az ízlésével, akkor fúrta-fúrta, amíg én is ráuntam, és nem forszíroztam tovább. Én azt tapasztaltam, hogy ő a kezdetektől fogva mindenben benne volt és mindent átlátott, bár ezt a felgyorsult világban egyre nehezebb volt egy kézben tartani. De a gondolatai mindig szárnyaltak. Szomjas György: Jó ízlése volt. Ez egy alapvető dolog. Én úgy emlékszem rá, hogy a mi együttműködésünk hármasban gördülé-
16
Jantyik Csaba: A Dohány utcai lakás elevenedik meg előttem, ahol fél órákat is telefonált pontosan ezekben az ügyekben, és intézte a dolgokat. Megmondta, hogy: „Drágám, ez marhaság...”, és ha az valóban marhaság volt, úgy érvelt, hogy jó ízléssel megoldási javaslata is volt, hogy a dolgok haladni tudjanak. Nekem nagyon szép emlékem, hogy sokat beszélgettünk. A lakása egy külön világ volt a kutyával, a hangszerekkel a falon, (mindegyiknek története van), a sok munkaanyaggal mindenfelé. És végtelenítve szólt Johnny Cash teljes életműve... Nagy kedvence volt. Ezeket a beszélgetéseket ő is nagyon szerette, hiányolta is, amikor kevesebbet tudtunk találkozni. Sokat tanultam tőle. A te (Szomjas György) születésnapodon találkoztunk Katinál, erre pontosan emlékszem. Ott mutatott be engem és Zsoltot Kati. Muzsikáltunk is a bátyámmal és Bélával közösen. A másik fontos szál nálunk a Kátai Zoli CD-felvétele volt, ami egy szép Hangzó Helikon lemez lett (Kátai Krónika – Jankovics Marcell rajzaival). Az én stúdiómban készült, és Béla volt a zenei rendező. Mi ott ismerkedtünk meg, attól kezdve szoros volt napi szinten a munka, a barátság végig. Béla mondta, hogy meg kell ismerkednem Katival, és így is lett. A diósgyőri várban tartott Kaláka Fesztiválon ezután Halmos Bélával fel is léptünk. Kati vitte ki a Betyárjáték előadást is először a Nemzeti Színházból a Kaláka Fesztiválra. Nagyon jó érzéke volt ezekhez. Gryllus Dániel: Engem pedig Kátai Zoli hozott össze veled, hogy ott szeretné felvenni a munkáját, és ennek a körnek lett még az eredménye a Kobzos Kiss Tamás anyaga, amit te felajánlottál, hogy a Hangzó Helikon sorozatnak felveszel. Jantyik Csaba: Én pedig Kisújszálláson jártam gimnáziumba, ahonnan Kobzos Kiss Tamás és édesapja is származott. Körbeérnek a kapcsolatok, összeköt minket a munka és a barátság, Katin keresztül is. Szomjas György: Az Új régi hang című dokumentumfilm-sorozatot Bélával és Katival együtt csináltuk. Ezt ki tudtuk adni Csabával 2013-ban, és akkor hármasban, Bélával és Katival elhatároztuk, hogy a revival-ről is kéne egy hasonló sorozatot csinálni, a városi táncház történetről. Mindig mondtam Bélának, hogy majd te leszel a tizenharmadik film. Sajnos a sorozat bemutatója idején halt meg Béla, úgyhogy ő lett az első. Azóta szépen haladtunk a sorozattal, amelynek az elindításában még Kati is részt vett. Nagyon bízunk benne Csabával, hogy jövőre be tudjuk fejezni a tizenkét filmet, és méltó módon meg is tudjuk jelentetni. Akiket itt említettünk, mind benne vannak. Jantyik Csaba: E beszélgetés megjelentetése kapcsán kérték, hogy fotót keressünk, adjunk, és érdekes, hogy Katiról kevés fotó van. Ez jellemző volt rá. Nagyon erős háttéremberként volt ott mindenütt. Ha valamit elfelejtettünk, figyelmeztetett.
