Budapesti cigányzenészek mozgalma A FŐVAJDA (részlet) József főherczeg – neve százszor áldott –, E siralomba sas gyanánt tekint S tekintetére dúsan felvirágzott, Ahol előbb ugarnak rögje int; Hogy szét ne zülljenek nomád úton: Czigénytelepet alkot Alcsúton, Czigányszótárba menti nyelvünk kincsét, Keze nyoma áldást áldásra hint szét. (Szepessy László)
Neves cigányprímások, Radics Vilmos és Rácz Pali vezényletételével az 1880-as évek folyamán a fővárosi cigányzenészek mozgolódni kezdtek, elhatározták, hogy létrehozzák saját önsegélyező egyesületüket. A lelkes kezdeményezés a belső ellentétek miatt végül elsorvadt, de egy cigánymuzsikus egylet alapításának a vágya korántsem porladt el a szívekben. Közel két évtizeddel később, az aggastyánkorba lépő Rácz Pali és Radics Vilmos fia, Radics Béla újfent nekirugaszkodott, hogy megalapítsa a cigányzenészek első érdekvédelmi szervezetét. Ezúttal elszántságukat siker koronázta. 1908-ban a Belügyminisztérium jóváhagyását élvezve megszületett a budapesti cigánymuzsikusokat tömörítő Magyar Czigányzenészek Egyesülete. A szervezet rövidesen útjára indította a Magyar Czigányzenészek Lapját, melynek indítása után az egyesület rövidesen megszervezte az „Ötszáz cigányzenész hangversenyét” a Népszínházban, hogy a befolyt pénzből megalapozza a szervezet tőkéjét. A kezdeti lépéseket követően az elnök, Radics Béla a cigányzenészek országos nyugdíjegyesületének a tervezetével állt elő, mely a cigánymuzsikus társadalom egyik legégetőbb kérdésére kívánt megoldással szolgálni. A kiöregedett cigányzenészekre sem Magyarországon, sem külföldön nem jelentkezett számottevő igény. Ugyanakkor többségük félretett pénzzel sem rendelkezett, így a teljes kiszolgáltatottság leselkedett rájuk idős éveikben. A nincstelenség azonban nem csak a korosodó cigánymuzsikusokat fenyegette, hanem – kellő felkérés hiányában – a cigányzenészek nagy része már fiatalon szembesült a nélkülözéssel. A vidékiek tömegesen szerettek volna szerencsét próbálni a budapesti kávéházakban, éttermekben és lokálokban, de itt is zárt ajtókkal, vagy már foglalt pódiumokkal, így elutasítással kellett szembesülniük. Az imént említettekkel magyarázta az egyesület vezetősége, hogy nem nyitja meg kapuit a vidéki cigányzenészek előtt, mert az anyagi csődbe rántotta volna a szervezetet. A Magyar Czigányzenészek Egyesületének támogatását élvezve az újonnan alapított Magyar Czigányzenekarok Ügynöksége a budapesti cigányzenészek sanyarú anyagi helyzetét kívánta orvosolni. Az ügynökség tagjai az egyesület lapjának a szerkesztőbizottságába is
felvételt nyertek, azonban rövidesen kiderült, hogy korántsem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. „Felesleges, mert amíg ez az intézmény nem volt, addig teljesen jól érezték magukat a czigányzenészek. Amint felütötte azonban az ügynök a tanyáját, rögtön panaszok és súrlódások támadtak. [...] A budapesti közvetítés nemcsak hogy felesleges, hanem egyszerűen káros. Az ügynök nem tud nagyobb fizetést elérni, tehát a provisió a prímás bőréről megy le.” Az egylet a cigányzenészek szociális helyzetében érdemi előrelépést nem tudott elérni, a hangsúly inkább a Magyar Czigányzenészek Lapjának közéleti kezdeményezéseire helyeződött. A szerkesztőség több ízben nótapályázatot hirdetett. A botrányoktól sem mentes versenyre szép számban érkeztek a beküldött dalok. Még nagyobb hírverést értek el a budapesti és vidéki cigányprímások közönségversenyével. Százával, ezrével érkeztek be hónapokon keresztül a szavazatok, a végeredmény pedig a táblázatban láthatóan alakult. A szerkesztőség utolsó lépéseként jótékonysági hangversenyt hirdetett, hogy a befolyt összegből és adományokból az elhunyt József főhercegnek szobrot állítsanak. A főherceg pályafutása során jelentős érdeklődést mutatott a cigányság iránt, ez irányú tudományos folyóiratok kiadását, szótárak összeállítását támogatta, valamint birtokán vándor cigányok letelepítését is megkísérelte. Az eseményre a lap egyik állandó szerzője „A fővajda” címmel verset írt, valamint az elhalálozott főherceg fia, aki szintén főhercegi címet viselt, tiszteletét tette a rendezvényen. A jótékonysági hangversenyt követően nem sokkal, 1910-ben a Magyar Czigányzenészek Egyesülete és vele együtt a Magyar Czigányzenészek Lapja is megszűnt. Hajnáczky Tamás
Helyezés
Budapesti cigányprímások
Nagy aranyérem
Rácz Laci
6843
Dick György
Brassó
4684
Kis aranyérem
Csóka Józsi
3986
Kozák Dávid
Brassó
4684
Ezüstérem
Sáray Elemér
3864
Csikay György
Kolozsvár
2380
III.
V. Kiss Jancsi
3002
Hamza Gyuszi
Nagyvárad
2200
IV.
Babári Józsi
3002
Káló Géza
Nagyenyed
2100
V.
Sovánka Nándor
2890
Pongrácz Lajos
Kolozsvár
2086
VI.
Vörös Elek
2864
Barcza József
Kaposvár
2083
VII.
Farkas Pali
2820
Bebe Károly
Nagyvárad
1496
VIII.
n.a.
Magyari Imre
Debrecen
1490
Összesen
26
Cigányzenészek a Disznófőnél (Budapest, 1896. – mandadb.hu)
Szavazatok 1909. Vidéki I. 15. – IV. 1. között cigányprímások
n.a. 29271
Település
Szavazatok 1909. I. 15. – IV. 1. között
23203
