Őseinktől kapott örökség

Őseinktől kapott örökség Hagyományőrzés a jászsági családokban

ATiszától nyugatra, a Mátra hegység lábánál, a Zagyva és a Tarna folyók ölelésében fekvő ligetes alföldi táj a Jászság. Ide telepedtek le a XIII. század második felében az alán eredetű jászok, akik a királyoktól kapott kiváltságaiknak köszönhetően évszázadokon át szabadon élhettek.

Autonómiájuk 1702-ben veszélybe került, amikor I. Lipót király a Jászság földjét és népét a Kunsággal együtt eladta a Német Lovagrendnek ötszázezer rajnai aranyforintért. A jászok és kunok nem hagyták veszni ősi kiváltságaikat. 1745ben saját pénzükön visszaváltották szabadságukat.

A redempciót (az önmegváltást) követően a Jászságban is fejlődésnek indult a céhes ipar, az önálló paraszti gazdálkodás, s kialakult egy öntudatában megerősödött parasztpolgári társadalom. A kiváltságos Jászkun Hármas Kerület 1876ban szűnt meg. A Jászság az újonnan kialakított Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez került, amelynek azóta is meghatározó tájegysége.

A jászok ma is közismertek sajátosan erős öntudatukról, amely nemcsak érzéseikben van jelen, de életük számos területén a legkülönbözőbb módon megnyilvánul.

A jász identitás legszebb példái a jelképek (Jászkürt, Jász-emlékmű, Kapitánykert, Jászok köve), a hagyományőrző közösségek (hagyományőrző és néptánccsoportok, népdalkörök, bandériumok, díszítőművészeti szakkörök, honismereti szakkörök, baráti körök, Jászok Egyesülete) és rendezvények, melyek sorában első az 1995-től évente megrendezésre kerülő Jász Világtalálkozó, a jászok legnagyobb seregszemléje, amelyet minden évben más és más településen tartanak. 1998 óta ezen az ünnepségen választják meg az újkor jászkapitányát is, kinek legfőbb feladata a hagyományőrzés istápolása és a jász öntudat erősítése.

A XX. század második felében az egyre erősödő jász öntudat hívta életre a jászok már rég elfeledett hagyományos parasztpolgári viseletét is. 1994-ben, amikor a jászok a kunokkal együtt a jászkun redempció 250 éves évfordulójának egész éven át tartó megünneplésére készültek nagyon sok jász emberben felmerült a gondolat, hogy a jubileumi ünnepségen jász viseletben szeretne megjelenni. De milyen is volt az? A kérdés megoldásához elsőként a Jász Múzeum nyújtott segítséget, amikor az ügy mellé álló Rokolya varróműhely tagjai (Tajti Erzsébet, Borbásné Budai Valéria, Donkóné Birkás Tünde, Besenyei Ildikó) rendelkezésére bocsátotta tanulmányozás céljából a gyűjteményében lévő viseleti darabokat és gyűjtési adatokat. De partnerek voltak a rekonstrukciós munkában Jászberény méter- és rövidáru üzletei is, akik ma is biztosítják a jász viselethez szükséges megfelelő alapanyagokat és díszítő matériákat. Ennek köszönhetően 1995-ben a jászkun redempció jubileumi rendezvényein a jászok közül már nagyon sokan (korra, nemre való tekintet nélkül) jász viseletben vettek részt.

Csodálatos és példa nélküli volt a jász viseletnek ez a váratlan újjászületése, hiszen a Jászságban ekkorra már halvány emléke is alig élt az egykori színpompás öltözetnek. S hogy nem egyszeri fellángolásról volt szó, azt nagyon jól bizonyítja a tény, hogy a jász viselet napjainkra az életünk részévé vált.

Természetesen a viseletrekonstrukció sok nehézséggel járt. Tanulmányozni kellett a régi viseleti darabok rafinált szabásGorácz József Márk

formáit. Meg kellett találni a XIX. századi matériákhoz (tabit, csemelet, kamuka, mazolány, dikta, bulyavászon stb.) hasonló mai gyári textíliákat (selyem, brokát, damaszt, taft, bársony, karton stb.), és díszítőanyagokat (csipkéket, szalagokat, zsinórokat stb.). Figyelni kellett a viselet sajátos formájára és színharmóniájára.

A hagyományos öltözet első viselői között nagyobb számban voltak olyan személyek, akik valamilyen hagyományőrző vagy művészeti közösséghez tartoztak, ezért számukra kezdettől fogva természetesebb és könnyebb volt az új öltözethez való alkalmazkodás. Mellettük azonban számos olyan magánszemély is élt a lehetőséggel, akik csak ekkor ismerkedtek meg a hagyománnyal.

Az újjászületett jász viselet hamarosan népszerűvé vált a fiatalok körében is. Jász viseletet öltenek magukra az elsőáldozók, de sok fiatal viseletben esküszik egymásnak örök hűséget, vagy pedig a lakodalom során az újasszonyi és újemberi ruhájuk őrzi a hagyományos öltözetet. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szülők különböző jeles alkalmakra (születésnap, névnap, karácsony, diplomaosztó, világtalálkozó stb.) egy-egy viseleti darabot (főkötő, nyárika, férfi mellény stb.) ajándékoznak gyermekeik részére. Napjainkra nagyon sok jászsági családban fontossá vált a jász viselet továbbéltetése. A karon ülő kisgyermekre ugyanúgy ráadják a szülők a zubonyt, mint az iskoláskorúakra a bőgatyát, a borjúszájú inget, az ujjatlan dolmányt, vagy a kétfodros dósai viganót, a dinnyeujjú ingvállat, a fodros kecelét és a pruszlikot. De természetesen a család felnőtt tagjai maguk is példát mutatnak gyermekeiknek, és rendkívül szép látványt nyújt egy-egy jász viseletbe öltözött család.

A jászok gazdag viselettárházából a legszebb, a XIX. századi parasztpolgári viselet került felelevenítésre, amely a kivetkőzéskor úgy maradt el, hogy nem volt módjában megváltozni. Ennek következtében a régi szépségében pompázó viselet