ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENETEK
TARTALOM JEGYZÉK 5
1. Zarándoknapi szösszenet.
11
2. Zarándoknapi szösszenet.
17
3. Zarándoknapi szösszenet.
25
4. Zarándoknapi szösszenet.
31
5. Zarándoknapi szösszenet.
37
6. Zarándoknapi szösszenet.
43
7. Zarándoknapi szösszenet.
49
8. Zarándoknapi szösszenet.
55
9. Zarándoknapi szösszenet.
61
10. Zarándoknapi szösszenet.
67
11. Zarándoknapi szösszenet.
73
12. Zarándoknapi szösszenet.
81
13. Zarándoknapi szösszenet.
1.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
Sziasztok! Ma az úton elhatároztam, hogy minden nap írok apró szösszeneteket az adott napunkról. Ez az elhatározásom jelentősen visszább esett amikor az erre a napra betervezett 19 km kis híján 29-re sikerült. Azt nem tudom hogy a holnapi 28 km-re tervezett etapunk megáll-e 35-nél. Az estét Esztergomban töltöttük a Szent Adalbert zarándok szálláson páratlan panoráma mellett amit az ablakból láttunk. Reggel 6 órakor indultunk és már az első km után eltévedtünk így már az elején rátettünk plusz 1 km-t. Később ezt még több követte, de mentségünkre legyen, hogy elég gyéren van kitáblázva a Mária út. Sokszor elég “romantikus” helyeken jártunk, hol én pókhálóztam a botommal, hol István. Voltak olyan részek ahol 12-15 fokos emelkedők követték egymást, rövid pihenőkkel tűzdelve. A végén már nagyon számoltuk a métereket is nem csak a km-ket.
5
(Kilátás a zarándok szállásból)
6
Most Dobogókőn egy jurta zarándok szállásom vagyunk ahova 4 órakor érkeztünk röpke 10 óra elteltével a reggeli indulásunk után. Most vacsoráztunk (sokat) és szerintem hamarosan alszunk. (volt ez már így egy másik zarándoklatunk alkalmával is)
(Zarándok szállásunk)
7
(Még el sem indultunk, de már látjuk az alagút végét)
8
Csatolok pár képezt az útról időrendi sorrendben, így legalább ezek a képek biztos megmaradnak! Puszilunk mindenkit! Ha lehet ne válaszoljatok, inkább írjátok le egy doksiba az érzéseiteket, véleményeteket és az utunk végén (várhatóan június 3.-án) az út utolsó napon egybe küldjétek el miután az utolsó szösszenetet is megkaptátok! Remélem nem fogy el a kedvem és az erőm és holnap tudom folytatni!
(Kilátás Esztergomra)
9
(Dobogรณkล i zarรกndok szรกllรกs)
10
2.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
Remélem mindenkinek olyan pihentető volt az éjszakája mint a mienk! Nem igazán kellett minket ringatni. A tegnapi út után nekem a vállaim fáradtak el, Istvánkám kompletten. Nekem a zsákom 6 kg Istváné pedig 7 kg alapjáraton. (Ez az otthoni pakoláskor még fordítva volt, de sikeresen átcsoportosítottam.) Erre jön még rá a kaja és a napi víz adag, ami fejenként minimum 2 liter. Persze a nap végére ez a mennyiség fogy, de a zsák annál nehezebbnek érződik minél többet megyünk. Ma már sapkába gyalogoltam aminek két oka van: az egyik, hogy tegnap egy kicsit felpirult az arcom is és a nyakam is, és ez egy kicsit védett, a másik, hogy a hajam két map után nem igazán szalon képes. Na igen, egy nő a pokol kapujában is nő, mondaná erre Márti barátnőm! Az utunk könnyűnek indult, a Pilis sok mindent tartogatott a számunkra. Voltak egy sávos csapások, voltak murvás “sztrádák”, volt hogy búza táblán vág-
11
tunk át mert a gazda beszántotta a dűlőt, volt, hogy lefele haladtunk nagyon meredek lejtőkön ami nem mondható térd kímélőnek, de legalább haladtunk. Meneteltünk megint felfele, de mes�sze nem annyit mint a tegnapi “ bemelegítő” napunkon. A Pilis tele van szépen gondozott szebbnél szebb Mária kegyhelyekkel, amiket folyamatosan gondoznak. Teljesen eldugott helyeken bukkant fel egy-egy szobor, vagy akár egy kis templom. Arra jöttünk rá, hogy a Mária út honlapján fent lévő km adatok légvonalban vannak megadva mert a mai napunk is 30km felettire sikerült. Fél 5-re értünk a szállásra, fürödtünk és indultunk vacsorázni. Egész nap gyönyörű időben gyalogoltunk, és mikor indultunk a szállástól 1 km -re lévő étterembe, addig szó szerint leszakadt az ég. Esőköpeny ide vagy oda itt már az sem segített, de kárpótolt minket a finom vacsora Náncsi Néni vendéglőjében.
12
(Napfelkelte Dobogรณkล n)
13
Az első este Esztergomban a szállás zarándok könyvében olvastam egy versikét, amit ma és az elkövetkező napokban két soronként osztok meg veletek:
“Aki rohan azt az idő szorítja Aki zarándokol azt az idő tágítja”
(Eltévedéseink egyik oka)
14
(Pihenő)
15
(Az előző este felhőszakadásának eredménye a Pilisben)
16
3.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
Miután két nap elteltével magunk mögött hagytuk a Pilist, ami nem mellékesen szerintem a legszebb hegyünk ahol fantasztikus a levegő, éppen nyílnak a virágok és mesés illatokat árasztanak. Az első két éjszakai zarándok szállás után egy hotelben aludtunk (Villa Rosa butiqe hotel szerintem már a neve mindent elárul a benne lévő luxusról). Ezt a luxust 2 perc alatt belaktuk a hátizsákjainkkal és pillanatok alatt mindenhol ruhák, botok voltak szanaszét dobálva. Istvánkám az első két esti lelkesedését követően, mikor is kimosta a saját ruháit, ezt a feladatot már rám bízta. Szívesen csinálom, hiszen mégiscsak jó feleség vagyok (vagy mi!?) Otti barátnőm írta az első napunkon az sms-t, amiben elmetisztító és lélekmelengető utat kívánt. Nos az elménk folyamatosan tisztul, mert csak azon kell gondolkodnunk, hogy hol néztük el a jeleket és merre tudnánk vissza térni a helyes útra. Ilyesmi a mai nap is többször elő-
17
fordult, mert hol a jelek hiányosak, hol pedig az interaktív térkép visz minket rossz irányba. Ilyenkor az jár a fejemben, hogy talán ez a zarándokok sorsa és ezáltal Otti másik jókívánsága is teljesül: ezzel a gondolattal melengetem a lelkem!
(Szent Anna kápolna az Anna réten)
Ma a Normafánál ettünk olyan rétest amire már másfél éve éhezem. Történt ugyanis, hogy amikor a Szent Jakab Zarándokúton voltunk, (és ez a két út itt , illetve a mellette lévő Szent Anna kápolnánál keresztezi egymást) be volt zárva a rétes bolt mert akkor túl korán értünk oda. Most viszont ezt bepótoltuk becsülettel egy mákos és egy meggyes rétessel!
(Pihenés és rétes evés a Normafánál)
Délután 4 órakor értünk a Szent István templomhoz. Mondtam is Istvánnak, hogy ez a mai zarándoklatunk érte volt, ha már ilyen szép nevet kapott Ő is és a templom is. Innen a szállás, ami Benkóczy Zoliéknál van, még több mint 6 km. Úgy döntöttünk hogy felhívjuk Őket és mindamellett, hogy finom vacsorát kaptunk és kimoshattuk a ruháinkat mosógépbe, még Máté el is jött értünk kocsival. Be kell vallanom, hogy a mai nap elég nagy próbatételnek voltak kitéve a lábaink, mert kb 15 km- t gyalogoltunk betonon és az a 6 km már nem igazán hiányzott, ezért boldogan vártuk a megmentőinket a templom előtt.
20
“Aki menekül, önmaga elől fut Aki zarándokol önmaga felé tart”
(Rálátás a Budai hegyekre)
21
(Kåpolna az erdőben)
22
(Istvรกn a Szent Istvรกn templom elล tt Budรกn)
23
(Kilátás az M0-ás autópályáa Dunai szakaszárol)
4.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
A tegnapi 26 km- el egyenlőre véget ért a hegymenet, mivel kiértünk a Budai hegyekből és Ercsi felé vettük az irányt a számunkra, Alföldi “gyerekek” számára ismerősebb sík vidékre. Az elmúlt 3 napban sokat emlegettük Fodor Zsuzsa Adjunktus asszony szálló igévé vált mondatát amit előszeretettel mondogat a túráink során (főleg a Biharban), hogy “állítsuk vissza a pulzusunkat”. Ezeket a szavakat akkor hoztuk elő, amikor hegymenetben már alig kaptunk levegőt, a pulzusunk pedig hamarabb felért a hegyre mint mi. Ezeken a szakaszokon sűrűn megálltunk de a Duna menti sík vidéken visz minket a “lendület”. Amikor elindultunk reggel a Szent István templomtól ismét elő kellett venni a telefonos térképet, mert jelet sehol nem találtunk. Miután 5 km-t ismét betonon tettünk meg, többek közt végig kellett menni a Dunán az M0-s autópálya szélén lévő kerékpáros sávon, végre elértünk a Duna töltéséig ahol már kényelmesebben
25
tudtunk a puhább talajon menni. Ezután egész nap nem láttuk a jelet, de a térképet sem kellett használni, hiszen a gáton nehéz lett volna eltévedni. A Duna menti gát azért tartogatott meglepetéseket, mert voltak olyan elhanyagolt szakaszok, hogy egy méter magas füvön verekedtük magunkat keresztül. A Tesóm erre mondaná, hogy miért mentek Ti olyan messzire, hiszen töltés itt (Csongrádon) is van. Ebben igazat is adok, sőt a Tiszánál sincs szebb, de egyenlőre nem halad rajta zarándok út. Elhaladtunk Halásztelek szép házai mellett, majd a Tököli fegyház előtt
(A tököli fegyházzal a háttérben)
26
(Átkelés Szigetújfaluról Ercsibe a kompon)
27
pózoltunk a fényképező gépbe. 5 km-ként megálltunk enni (végre kolbászt és sajtot). Az egyik ilyen megállónk pont a Szent Anna kápolna mellett volt Tököl utolsó házait követően. Nagyon kedves kis épület előtte egy tavaly, adományból elkészült feszülettel. Szigetújfalunál megkerestük a kompot és azzal jöttünk át ismét a Dunán és érkeztünk meg Ercsibe. A mai napi észrevételünk: Ha nem lenne nálunk ennyi kütyü, akkor lehet, hogy csak bolyonganánk a nagy Magyar valóságban. Mára ennyi! Gyűjtögessétek a saját észrevételeiteket, “szösszeneteiteket” mert már alig várjuk, hogy miután haza érünk, végre mi is olvassunk rólatok.
“Aki menetel, másokhoz igazodik Aki zarándokol saját ritmusra jár”
28
(Ercsi felhők alatt)
29
(Beloianniszi templom)
30
5.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
Ma reggel elhagytuk Báró Eötvös József szülővárosát Ercsit, ami egy nagyon kellemes, élhető kis város. Ismét megjelentek a Mária jelek előttünk. Egészen Beloiannis határáráig, de ott elveszítettük a fonalat (vagy a jel veszített el minket) A lényeg, hogy beértünk a faluba, csak éppen a másik végén, de pont azon ahol egy szép Görög Katolikus templom áll. Innen tovább indultunk Iváncsa felé. Itt teljesen otthon éreztük magunkat, mert a fő utcája olyan hosszú mint a földvári Rákóczi utca , azt hittük soha nem lesz vége. Ezután Adony felé vettük az utunkat, ahol át kellett kelnünk egy csatornán. Találtunk rajta egy rozsdás hidat amin egy távvezeték futott végig és az mellett óvatoskodva átjutottunk rajta. Innen kukorica vetésben haladtunk majdnem Adonyig. A városba érve megkerestük a Damjanich utcát ahol a szállásunk lett volna, de ott közölték velünk, hogy ez a cég telephelye és a Bárka vendégház lent van a Duna parton, innen még 1,5 km-re. Hát nem volt őszinte a mosolyunk. Így ma több mint 31 km- t mentünk.
31
A hátizsákom, aminek magamban már az első nap a Nokedli nevet adtam, már teljesen hozzám nőtt. Nevét azért kapta, mert úgy nyomta a hátamat, mint a nokedli a gyomromat egy kiadós vacsora után. Szóval Nokedlivel már-már szimbiózisban élünk. Nagyon szeretem, elvégre viszi a cuccimat helyettem. Amikor leteszem már orra akarok bukni. Egyébként viccen kívül, ahogy telnek napok, úgy csökkennek a lelki terheink, ezáltal a fizikai terheket is könnyebbnek érezni.
A torkomból
eltűnt a hetek óta kínzó gombóc, csak magunkra figyelünk és az útra. Ennyi szösszenet mára elég. Lassan ágynak dőlünk mert fél 6 -kor csörög az óra.
“Aki túrázik teljesít Aki zarándokol teljessé lesz”
32
(Úton)
33
(Bรกrรกnyfelhล k alatt)
34
(Útban Adony felé a rozsdás hídon)
35
(A Duna árterében)
36
6.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
Ma már negyed 6-kor elindultunk, mert István felébredt és elkezdett molyolni, így mit volt mit tenni nekem is kelnem kellett. Most megmértük és kiderült, hogy nem 1,5 km -re volt a szállásunk hanem 2-re. Lehet, hogy ez otthonról nevetségesnek tűnik, de 30 km felett már 10 lépés is sok. Adonyt elhagyva ütemesen tartottunk Kulcs felé. Szebb és kevésbé szebb présházak mellett haladtunk el, amikor az egyikből egy „állj meg vándor” kiáltást hallottunk és már futott is felénk a hang gazdája és azonnal invitált minket bort inni. Ezt
köszönettel
vissza
utasítottuk,
mégis
csak még reggel 9 óra körül járt az idő. Kulcs után Rácalmás üdülő övezete következett. Itt megállított minket az egyik ház tulajdonosa és tőlünk érdeklődött, hogy mik azok az M betűk a fákon, oszlopokon. Közöltük vele, hogy azok a Mária út jelei, amit mi is követünk Esztergom óta. Erre magába szállt és mondta, hogy ezután nem fog nyafogni annak a 7m kerítés-
37
nek a lefestése miatt ami rá vár. A Rácalmás vége felé találtunk egy kis boltot, ahol megálltunk egyet pihenni. Mint kiderült zug kimérés is folyik, ezért István gyorsan bedobott egy hideg fröccsöt. (elvégre már javában délután volt). Ahogy ott üldögéltünk szóba elegyedtek velünk idősebb bácsikák és egy fiatalabb. Kifaggattak minket, mi pedig elmondtuk, hogy honnan és hova tartunk. Erre az egyik közölte velünk , hogy „gyalogoljon ám akinek két anyja volt”. Mi ezzel szemben azt a következtetést vontuk le, hogy csodák csodája, de erre is vannak alkeszek. 4 óra után értünk Dunaújvárosba, ahol azonnal a Decatlonban kezdtünk mert István cipője feladta és ma már a szandáljába gyalogolt. Innen a szállásra mentünk ami nem éppen a tisztaságáról híres. Telefonjaink csak ritkán csörögnek (az enyém
biztos!). A legmélyebb
diskurzust
Bíborkával folytatom, Noémi és Gábor tolmácsolásával. (Bár ma ez is elmaradt) István is csak egy-két instrukciót ad a betegei gazdáinak, illetve a gazdaság után érdeklődik a mi Sanyinknál és Gabriellánál. Már tegnap voltak
38
fájdalmaink, Istvánkám cipője adta meg magát és ezzel jelentősen növelve a vízhólyagjainak a számát, nekem pedig a bal csípőm fáj, úgyhogy innentől (hogy Noémi lányom szavait kicsit kifordítsam) nem a Google, hanem a Voltaren a barátunk.
“Aki kirándul kikapcsolódik Aki zarándokol bekapcsolódik”
(Az M6-os felett)
39
(A rรกcalmรกsi erdล ben)
40
(Megérkeztünk Dunaújvárosba)
41
42
7.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
Dunaföldvár szép mint mindig! Ám az idáig vezető út rögös volt a szó szoros értelmében. Eleve a kiinduló pontunkhoz a szállástól 3 km- t gyalogoltunk. Az út első 5 km-e a városon belül volt , majd letértünk a Duna partra. Az elejét még élveztük is, a parton reggeliztünk roppant romantikus körülmények közt, de ahogy szaporodtak a km-ek úgy fogyott a türelmünk ugyanis 7 km- tettünk meg az ártéri erdőben küszködve a szúnyogok hadával, a méteres csalánnal és a borzasztó útviszonyokkal. Ezután elértük Kisapostagot és innen viszonylag szúnyog és csalán mentes utunk volt. Igyekeztünk árnyékos helyeken menni, de ez nem mindig jött össze. Mivel ma 5 órakor indultunk, már 3 óra előtt a Hídfő panzióban voltunk. Fürdés után átmentünk a Halászcsárdába és ismét halat ettünk hallal mint ahogy tegnap is. És ha már Dunaföldvár, akkor még átsétáltunk a cukrászdába egy kis mákosguba torta és mákosguba fagyi kedvéért.
43
Az elmúlt napokban sok szebbnél szebb veteményes kert mellett haladtunk el és folyamatosan az járt a fejemben, hogy ugyan marad-e paradicsom és paprika palánta az orosházi piacon, mire haza érünk?! Ha nem lesz akkor nem tud főzni Kriszti sógornőm lecsót a férjemnek. (Ez tragikus!) Két éve egy magasabb szintre lépett a kapcsolatunk Istvánkámmal, mert már hajlandó voltam neki paradicsom levet készíteni, de a lecsót még átadom Krisztinek. Minden mást megfőzök (mint ahogy az látszik is rajtunk) de a lecsó azt hiszem kimarad az életünkből. Noémi a minap egy sms- t küldött amit egy kicsit átfogalmaztam. A lényeg, hogy Gabriella és Gábor (fiam) arra kérünk titeket, hogy ne magatokért imádkozzatok, hanem azért, hogy adjon az Isten nekünk egy helyes vejet és egy menyet!! Mi is ezért imádkozunk!
44
(Hajnal a Duna parton)
45
“Aki sétál nézelődik, Aki zarándokol befelé figyel” Puszi mindenkinek, főleg a gyerekeknek és a gyermek lelkű felnőtteknek gyereknap alkalmából
46
(A dunaújvárosi erőmű hűtő folyadéka)
47
48
8.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
Miután a tegnap túljutottunk a zarándoklatunk felén és átléptük a 200 km-t, a szállásról elindulva felkapaszkodtunk a Kálváriához, ahol már 110 m-t emelkedtünk 1 km alatt. Innen lefele indulva gyorsan el is tévedtünk. Ezen István úgy felszívta magát, hogy alig győztem utol érni. Néha egy -egy kanyart ha kisebb ívben sikerült bevennem akkor megközelítettem, de az is lehet, hogy az új cipőjének köszönhető ez a tempó. Volt olyan km, amit röpke 14 perc alatt megtettünk az addigi 17-20 perchez képest. Elhaladtunk Dunaföldvár gyönyörű Dunára néző szőlőültetvényei, barack, meggy és cseresznye kertjei mellett. Innen is köszönjük azoknak az ismeretlen gazdáknak, akik gyümölcsei segítségével reggel beállítottuk a cukor szintünket és „hozzájárultak” egy kis hagymával a kolbász, sajt és császárszalonna alkotta reggelinkhez. (Itt jegyzem meg, hogy a szalonna messze elmaradt a jól megszokott Magdi féle szalonnától). Jó terepeken haladtunk, szép Dunára néző
49
panorámával. Bölcskére érve végre találtunk egy gyógyszertárat ahol Fenistilt és porcerősítőt vettünk. Az én lábamon a hólyagok száma 0, a bokámon a kiütések már össze nőttek, István esetében ez az arány fordított. Neki a talpán össze értek a hólyagok, de az új cipőben jobban tud menni. Szóval a Fenisztil jól jött! Innen tovább indultunk Dunakömlődre, ahol a mai napi etapunk véget ért volna, de mivel itt nem volt szállás lehetőség, ezért tovább kellett indulnunk Paksra. Dunakömlődön viszont megálltunk egy elitnek nem mondható kocsmában. Pakson ismét egy Halászcsárdában ettünk és mivel útba esett, ezért az eddigiektől eltérően először ettünk és csak után foglaltuk el a pazar szállást a Paksi Vendégházban. Végre ismét tiszta, élére vasalt ágynemű, mint ahogy azt Tecáéknál Galbenán megszoktuk.
“Aki bóklászik céltalan Aki zarándokol célra talál”
50
(Dunaföldvár gyümölcsösei mentén)
51
(A bรถlcskei templom)
52
(A mai napi edĂŠdĂźnk)
53
(A paksi templom)
54
9.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
A 72 éves Anyukám fáradhatatlanságát szem előtt tartva indulok el reggelente, de mire célba érünk általában mégis sikerül elfáradnunk. Nem is csoda, hiszen ma is összejött a 30 km és a nap sem kímélt minket. Paksról elindulva az első megállónk a 10. Km-nél volt az atomerőmű szomszédságában a vastag kábelek alatt. Félelmetesek azok a hangok, ahogy a „dróton oson a petró”. Reggeli után elindultunk és a legnagyobb melegben vonultunk a Duna gátján egészen Gerjen kompkikötőjéig, ahol találtunk egy kis kocsmát. Itt megebédeltük a maradék kolbászt, szalonnát, (végre asztalnál, padon ülve) ittunk vizet és fröccsöt, majd a kocsmáros hölgy közölte velünk, hogy most bezár, mert mennie kell a gyerekért. Mi tovább maradtunk és ha már egyszer ülünk akkor fekhetünk is, ha már egyszer fekszünk akkor alhatunk is. Ennek a komoly filozofikus gondolatnak eleget téve, aludtunk egy fél órát a kellemes szellős árnyékos helyen. 1 óra körül tovább indultunk, mert ma ugyan Gerjen volt a cél, de itt sincs szállás
55
lehetőség, ezért megtettünk Faddig még 10 km-t. A Duna holtágának töltésén megszorult a meleg és éreztem, hogy nagyon égeti a nyakamat. Az utóbbi napokban az „iroda fehér” színemet felváltotta a „zarándok vörös”. (lehet, hogy ezeket az elnevezéseket ajánlanom kellene valamelyik festék gyártónak?? Minden esetre színmintát tudok nekik mutatni) Ide érve egy kellemes kis panzió tulajdonosa fogadott minket a maga készítette finom vacsorával.
(Az atomerőmű mellett)
56
(Melegben a gĂĄt tetejĂŠn)
57
“Aki zarándokol úton van Aki zarándokol jó úton van”
58
(A gerjeni szieszta)
59
(A tolnai stรกciรณ)
60
10.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
A faddi vendéglátónk hasonlóan otthonos körülményeket teremtett nekünk, mint ahogy Csabi sógoromék szoktak a vendégeik számára Kiszomboron. 6 óra előtt egy kicsivel indultunk, nem siettünk, mert tudtuk, hogy ma „rövid” napunk lesz. Faddon a boltba bevásároltunk és most került a kosárba uborka, kaukázusi kefir és camping sajt is a változatosság kedvéért. Hamar elértük Tolnát, aminek a létezéséről eddig nem is tudtuk. Nagyon sokan Csongrádról sem tudnak (milyen kár!), sokan azt hiszik, hogy csak a megyét hívják így, és egyébként Szegeddel azonosítják. Nos ezzel most mi is így voltunk, aztán kiderült, hogy egy Csongrád nagyságú városban vagyunk, és kb. annyit mentünk rajta keresztül, mintha otthon elindultunk volna a Kőrös -Torokból és a Félegyházi úton hagytuk volna el a várost. Van Tolnám egy nagyon szép kis templom, ami mellett egy nagyon régi stáció van amit kerámia képekkel díszítettek.
61
Tovább mentünk és már 12 órára elértük Szekszárd szélét. Jó tempóba haladva 1 órakor elértünk egy kis kocsmát , ahol eltöltöttünk egy órácskát és közben kerestünk magunknak szállást, mert amit én előre kinéztem az az ellenkező irányban volt.:) Ezután az újonnan szerzett szállásunk felé menet a város központjában a templommal szemben, a barokk, rokokó, copf és még ki tudja milyen jegyeket magán hordó épületek övezte fő téren találtunk egy éttermet, ahol „kivételesen” halat ettünk, előtte egy kis vargánya levessel. Miután innen is elindultunk, ismét más utat mutattak a jelek a fákon és mást a térkép. Mi a térkép alapján mentünk tovább, mert a szállás ennek az útnak a mentén van. Egész nap azon gondolkodtam, hogy milyen verset írjak nektek, mivel az előző befejeződött és gondoltam, hogy majd a neten nézek valamit. Amikor a szobánkat elfoglaltuk, a falon bekeretezve egy gyönyörű Reményik Sándor verset vettem észre és innentől nem volt kérdés , hogy mivel kedveskedjek nektek az elkövetkező
62
(Pihenő a szekszárdi főtéren)
63
napokban. Bízom benne, hogy holnap hajnalban ( mert 4-kor indulni akarunk) is ugyan így megtaláljuk a kitáblázott utat, mint ahogy a vers szembe jött velünk. Most abba hagyom, mert sietünk aludni. Íme a Reményik Sándor vers első részlete:
“Valaki értem imádkozott Mikor a bűntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott Egyszer csak könnyebb lett a lelkem Valaki értem imádkozott”
64
(A szálláson talált idézet)
65
(Hajnal Szekszรกrdi dombokon)
66
11.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
Amikor kb. 3 éve Zsuzsa barátnőm testvére, Edit elindult az El Caminon, azt gondoltam, hogy én ezt nem tudnám végig csinálni. Aztán később azt gondoltam, hogy oké, de akkor hátizsák nélkül. Most (a mai napi közel 35 km után) azt gondolom „ide nekem az oroszlánt is”. Edit azóta már végig ment az északi úton is az óceán mentén, és ezután én is azt gondoltam, hogy ha már egyszer Camino, akkor az északi út. Bár még ennek az útnak sincs vége, azért jó álmodozni egy kicsit a hosszúnak sikerült napok alatt. Nokedlimmel is jól kijövünk egymással, azt gondolom, hogy Spanyolországba is elvinném magammal, hogy ő is lásson világot. Mivel tudtuk, hogy ez a mai napunk lesz a leghosszabb, ezért már 4 órakor útra keltünk. Még sötét volt amikor elhagytuk a várost és elkezdtünk felkapaszkodni a szekszárdi dombokra. Aztán egy viszonylag sík vidék következett és rátértünk egy időre a Rockenbauer Pál féle Dél Dunántúli kék túra útvonalra. A szemünk előtt
67
láttuk ahogy Pali bácsi a 70-es években GPS nem lévén tolta maga előtt az egy kerekű járgányát ami számolta mind a lépéseit, mind pedig a megtett km-ket. Gyorsan haladtunk, az idő kellemes volt, ezért pihenés nélkül mentünk 13 km-t, amikor Grábócra értünk. Itt bevásároltunk és a folyamatosan emlegetett asztalnál és padnál megreggeliztünk. Innen tovább mentünk Cikóra, ahol egy kocsmában pihentünk egy fél órát, ahonnan egy igen kellemetlen HVCS (helyi vagány csávó) miatt távoztunk. (állítólag Juhász Priusznak hívják!?)
(Út az árokban)
68
(Végre egy közös fotó Grábócon)
69
A következő falu lett volna a mai etapunk utolsó települése, de mivel Ófalunak nincs vendégháza, ezért tovább kellett mennünk, de előtte itt is a helyi kocsmát támadtuk meg ami ugyan zárva volt, de a tulaj éppen ott tartózkodott, és bevallása szerint látszik rajtunk, hogy nem a NAV-tól jöttünk, ezért készséggel kiszolgált minket és közölte, hogy a környező településeken már nagy felhőszakadások voltak, de itt még nem. Gondoltuk, hogy ha már eddig nem esett, akkor talán kibírja Mecseknádasdig, ami innen még 6 km. Ki is bírta, és boldogan és éhesen tértünk be az első utunkba eső étterembe még a szállás elfoglalása előtt. Mint ahogy eddig is, így ma is ettünk levest is, mert folyamatosan Marcsi és Balázs intelme jár a fejünkben, miszerint minden nap kell enni egy kis levest. Innen üzenjük, hogy ezt várjuk minden délután a legjobban! A mai 11óra 35 perc intenzív gyaloglás után a mai házigazdánk volt olyan kedves, hogy elvitte a ruháinkat kimosni és még egy üveg finom borral is meglepett minket.
70
“Valaki értem imádkozott Talán apám, anyám régen? Talán más is, aki szeret Jó barátom, vagy testvérem?”
(Túl meredek emelkedő tetején)
71
(Mecseknรกdasd utรกni reggeli asztalnรกl)
72
12.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
A mai napunk sok mindenben különbözött az eddigiektől. Eleve tovább aludtunk, (fél 6-ig), kicsit ráérősen indultunk el a szállásról , mert tudtuk, hogy ez a mai nap egy „pihenő nap”. Ma csak 14,5 km-t mentünk, már délre a püspökszentlászlói Mackó vendégházban voltunk. Mecseknádasdtól kövesúton kellett mennünk Óbányáig, ahol egy kedves kávézóban megpihentünk egy kicsit. (pedig nem is voltunk fáradtak) Innen tovább indulva végre bevitt minket a jel az erdőbe. Elhaladtunk egy pisztrángos tó mellett , amit éppen lehalásztak. Egy ember ült egy csónakban, a másik a partról húzta. Istvánkám szólt a csónakban ülő embernek, hogy egy kicsit tolja el magát a parttól, mert a „bácsi” nem bírja erővel, ha a csónak egyik fele a parton van. A „ bácsi” furcsán nézett, mire rájöttünk, hogy kb. olyan idős lehet mint mi csak évek óta nem volt „szomjas”.
73
A zarándoklatunk elején sokat áradoztam a Pilis szépségéről, de be kell hogy valljam: a Mecsek túl tesz rajta. Gyönyörűek a széles belátható völgyei, a patakokkal szegélyezett utak az erdőben, az apró vízesései, az eldugott kis források. Gyorsan megtaláltuk a szállásunkat, ahol a vendéglátóink hölgy tagja fogadott minket. Mielőtt lefürödtük volna magunkról a „hosszú” út porát, elkezdtünk beszélgetni vele. Egyszer csak azon kapom magam, hogy önkéntelenül mosolygok, ránéztem Istvánra és Ő is. Olyan kisugárzása van a hölgynek, hogy ezt váltja ki szerintem minden ide betérőből. A beszélgetés és fürdés után a házigazdánk javaslatára vissza sétáltunk a kastélyhoz és a Szent László templomhoz. Kértük a büfében szolgálatot teljesítő úrtól, hogy meg nézhetjük-e az épületeket. Erre közölte, hogy szerencsénk van, mert két órára jön egy csoport és csatlakozhatunk. Így tettünk és egy páratlan élményben volt részünk. A kastélyt és a templomot egy éve nyitották meg a felújítást követően a látogatók előtt és sok olyan érdekesség van a történetében, ami miatt szerintem mindenkinek látni kell!
74
(ร bรกnyรกn)
75
Vissza térve a szállásra a házigazdánk zarándok menüvel várt minket, finom gyümölcs levest, házi grillezett sajtot kaptunk jázmin rizzsel és párolt zöldséggel. Most a teraszon írom a szösszenetet és „hallom” hogy Istvánkám piheni a nap fáradalmait a nappaliban.
(Gyökerek közt)
76
(A sok kĂşt egyike a Mecsekben)
77
“Én nem tudom, de áldom Istent Ki nékem megváltást hozott, És azt, aki értem csak Egyszer is imádkozott”
Holnap érkezünk Pécsre, ahonnan az utolsó szösszenetet küldöm az utunkról, mivel így terveztük el otthon az idei zarándoklatunkat. Igaz, hogy nem megyünk el Máriagyüdig, de azt hiszem, hogy a Pécsi Bazilika méltó befejezése lesz ennek az útnak. Reggel ismét korán kelünk, mert Edit és Gyuri jönnek értünk és nem akarjuk őket megvárakoztatni, így is nagyon hálásak vagyunk nekik, hogy megtesznek értünk ekkora utat.
78
(Pécs)
79
80
13.
ZARÁNDOKNAPI SZÖSSZENET.
Másfél évvel ezelőtt, amikor Ibolya és Jancsi elvittek minket Budapestre, hogy ott a 0 kiló méter kőtől elinduljunk Lébénybe a Szent Jakab úton, szerintem maguk sem hitték, hogy végig csináljuk, de egész biztos nagyon büszkék voltak ránk, mint ahogy Ica barátnőm is, és még sokan mások akik ismerték a célunkat, amikor 8 nap múlva megérkeztünk. A Mária Út tervezésekor is sok mindenkivel beszélgettünk erről és sokan kívántak nekünk szerencsét hozzá. Voltak akik mondták, hogy egy ilyet szívesen kipróbálna. Nos János (Gajdács) itt az ideje, mi már kitapostuk előttetek az utat. 13 nap. Szerencsés szám, mondhatnánk, de tudjuk, hogy szerencse ide vagy oda, Isten nélkül, a kitartásunk nélkül, és a lábaink nélkül ez nem sikerülhetett volna!! Volt amikor biztattuk egymást, volt, hogy nyugtattuk, hogy erősítettük, hogy segítettük, volt,
81
hogy nevettünk, hogy hallgattunk, hogy beszéltünk, hogy fohászkodtunk, hogy melegünk volt, hogy izzadtunk, hogy botladoztunk, hogy lassan haladtunk, hogy gyorsan haladtunk, hogy a szúnyogokkal küzdöttünk..., de mindezt EGYÜTT. Úgy is fogalmaztuk ezt meg egy alkalommal az út során, hogy ez a 10. házassági évfordulós nász zarándok utunk. Jó volt! Nagyon jó volt! Többek közt azért is mert gondolatban végig velünk voltatok és nem csak Ti, akik kaptátok a néha már litániává duzzadó szösszeneteket, hanem azok is akiknek nem tudtuk a címét fejből. Ez egy olyan „hírlevél” volt amiről nem lehetett leiratkozni ha akartad, ha nem, esténként ment a levél, amiket nagy szeretettel írtam. Ennek köszönhetően nem csak Ti voltatok velünk, hanem legalább az olvasás idejéig mi is veletek. Reméljük, hogy egy kicsit Ti is átéltétek az út szépségét, nehézségeit, hogy velünk együtt elfáradtatok néha.
82
Most, hogy megkaptátok ennek az útnak az utolsó „szösszenetét”, és úgy érzitek, hogy szívesen válaszolnátok, hát ne fogjátok vissza magatokat, nagyon várjuk a 13 nap alatt általatok összegyűjtött észrevételt, hozzászólást, de nevezzük csak stílusosan „válasz szösszeneteknek”. Amennyiben mindezt szóban szeretnétek közölni velünk, akkor keressük az erre alkalmas időpontot. • Néhány közérdekű adat az útról: • Megtett km: 365 km • Megtett lépések száma: 544.405 • Elfogyasztott hal mennyiség: 4 kg • Elégetett kalória: 47.698 • Bevitt kalória: nem számoltuk • Elfogyasztott sport szelet: 30 db • Elfogyasztott folyadék: napi 7-8 liter/2 fő • Elnyűtt cipők száma: 1 pár A mai napról: Püspökszentlászlóról hajnal fél 5-kor indultunk és ismét gyönyörű helyeken vitt az út. Gyorsan haladtunk, a mai 27 km alatt csak kétszer álltunk meg pihenni. Ennek köszönhetően már 1 órakor Pécsett voltunk a bazilikánál.
83
(Kilรกtรกs jelekkel)
84
Felemelő, semmihez nem hasonlítható érzés volt megérkezni. Már a zarándoklatunk elején beszéltük, hogy ha megérkezünk koktélozni fogunk. A bazilika mellett lévő legelső „csehóba” betértünk. Pici volt, nem túl elegáns, kevés vendég, de legnagyobb meglepetésünkre kapható volt finom koktél. Gyorsan ittunk kettőt is, ha már itt vagyunk és még Gyuriék sem érkeztek meg. Ahogy elfogyasztottuk, már jöttek is értünk. Ezzel véget ért a két hetes zarándoklatunk. Ha kérdeznétek, hogy mindezt miért? HÁLÁBÓL
(Megérkezés)
85
Végezetül a Mackó Lakban talált vers:
Prohászka Ottokár: Kő az úton “Gondolod, hogy kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába Hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy vissza tartson téged, S lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ, aztán kezdj el Beszélni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet Küld azzal az akadállyal neked. S ha lelked az Istennel találkozott, Utadba minden kő áldást hozott.”
86
Megérkezés III.
Megérkezés II.
87
Vége
88