MU 4 by Gabriella Baka

MI ÚJSÁG?

II. évfolyam 4. szám Ára:50Ft

A Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium Újsága

Intermúúúú Illés Fannival Úgy tudom, hogy a közelmúltban rendezték meg a paraúszók országos bajnokságát, amelyen Te is részt vettél. Igen, szeptember 5.-én, egy szombati napon tartották a bajnokságot Debrecenben. És milyen számokban indultál? Az 50 méteres pillangó, az 50 gyors, a 100 gyors, a 100 mell, a 100 hát, a 200 vegye, és a 400 gyors mezőnyében is rajthoz álltam. Úgy hallottam, hogy nagyon jó eredményeket értél el a versenyen. Igen, amelyik számban indultam, azokban mind aranyat szereztem. Bár nem az én stílusom, hogy dicsekedjek vele. Ehhez tiszta szívből gratulálok! És hogy zajlott a felkészülés? A bajnokság előtt a klubom jóvoltából két hétig Hajdúszoboszlón edzőtáboroztam, ahol az edzőm irányításával, követve az edzéstervem és a diétám, készültem a versenyre. Egyébként, mikor kezdtél el úszni? Öt éve ejtett rabul az úszás, és négy éve úszok versenyszerűen.

Milyen gyakran vannak most edzéseid? Naponta kétszer, reggel és este is. Akkor elég sűrűek a napjaid. Hogy jut időd a tanulásra? Megpróbálom minél jobban beosztani az időmet, hogy az iskolában is helyt álljak. A rendszerezett élethez, akaraterővel, és némi segítséggel és noszogatással hozzá lehet szokni. Melyek a kedvenc tantárgyaid? Nagyon szeretem a földrajzot, és a magyart. Ezekkel a tantárgyakkal faktjaim során is sokat foglalkozom. A szabadidődben mit szoktál csinálni? Hát, igazából szabadidőm nem sok van. De nagyon szeretek olvasni, és szívesen nézek jó filmeket is, de legjobban a barátaimmal szeretek lenni. Van esetleg kedvenc filmed? Az Alkonyat a favoritom, de szerintem nem vagyok egyedül. Mik a céljaid? Október közepén rendezik meg Izlandon a paraúszók kontinensviadalát, majd ezt követi 2010-ben a Hollandi világbajnokság. A nagy cél pedig a 2012-es londoni paraolimpia.

Múúúzsa Matekóra -

Kedvencem a matekóra Nem térek még nyugovóra Megírom a matekházit Kiszámolok minden kvázit

Igazából hazudtam Marha sokat aludtam Így telt el a délután Meghalok majd jó bután Tilhof Tóbiás -

Éld az életed és táncolj a cérnákon (1.) -

Liza, Liza! Ébredj már fel! Mi van már megint? – fordulok barátnőm felé, aki idegesen rázza a vállaimat. Elaludtál már megint! Jól van, na! De most komolyan, szerinted ki nem aludna el ezen az unalmas anyagon? Liza! Csendet! – mordul ránk a tanár úr. Hát ezt megkaptam, de mit is várok én a kémia tanártól. Fejemet újra a padra rakom és pilláimat lehunyom. Olyan szépet álmodtam, hogy az már fáj. Ott volt Ő és a parton sétáltunk és… Alex… - suttogom és egy csintalan mosoly bujkál ajkaimon. Már megint a leveles fiúról ábrándozol? – kérdezi gúnyosan Vera. Vera, már ezerszer elmondtam, hogy nem leveles fiú csak leveleket küld! – háborodok fel. Tudni illik, a barátnőm meg van győződve arról, hogy én egy kitalált fiúval levelezek, és a válaszleveleket pedig én írom

este álmomban. De most komolyan erre én képes is lennék?! Hát… khm… talán, bár én sok mindenre képes vagyok. Jól van tök mindegy. Tegnap mit írt neked? – kérdezi unottan. Olyan jó barátnő, hogy mindig meghallgat és ezért is szeretem. Hát azt, hogy hamarosan idejön ebbe a városba, mivel ide fog járni valamelyik suliba – mondtam és már azt éreztem, hogy szívecskék repdestek a fejem felett és ahhoz vegyül egy kis rózsaszín köd is. Melyikbe? Nincs olyan sok választása – világosít fel barátnőm és ekkor kicsengetnek. Az állam leesik, persze csak képletesen. Gyorsan bepakolom a cuccaimat és az ajtó felé veszem az irányt. Hova sietsz Liza? – kiált utánam, de én már az ajtó kilincset markolom, hogy becsukjam magam után, de valami keménynek ütközöm. A fejemet felemelem, és a szemeim elkerekednek, még a számat is résnyire kinyitom a meglepődöttségtől. Te… hogy… kerülsz… ide…? Korcsmár Flóra (A történet folytatását a következőszámunkban olvashatd.)

Tehetted volna:

forrásbarlangról van szó – a mészkőterületen lehulló csapadék a kőzet repedésein keresztül a hegy belsejébe áramlik, majd összegyűlve patakká duzzad és a barlang bejáratánál lép a felszínre – a patak régen malmot hajtott. Innen utunk a Nyugat- Mecsek legmagasabb pontjára, az 592 m magas Jakabhegyre vezetett, ahol megtekintettük a Babás- szerköveket és a Zsongor- kőt, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az előttünk elterülő déli lejtők felé. Itt olyan hatalmas felhőszakadás ért bennünket, hogy a közelben lévő pálos kolostor romjaihoz kellett menekülnünk. A kolostor a Szent Pálról elnevezett, magyar alapítású pálos szerzetesrend tulajdonában volt. Burgundiai Bertalan pécsi püspök létesítette 1225-ben. A török időkben elmenekültek innen a szerzetesek, és a hódoltság megszűnte után sem telepedtek vissza, ezért az épületromlásnak indult. Új kolostort Pécs városában építettek maguknak. Utunk során szembetűnő dolog volt a rendezett, tisztán tartott erdei környezet, ugyanígy a kulcsos házak takarossága, tisztasága és a túrafüzetünkbe ragasztandó matricák mindig kellő mennyiségben álltak rendelkezésünkre. Pécs környéki kirándulásunk a KeletMecsekben található Óbányai- völgyben végződött, amely fokozottan védett terület. Itt található a völgy leglátványosabb zúgója, a Ferde- vízesés. Kialakulása az eltérő nagyságú, oldalirányú nyomás hatására vezethető vissza. Ennek következtében a pados mészkőrétegek félrebillentek, és ezeken hull alá a víz. A völgy lentebb annyira összeszűkült, hogy kiszorította az ösvényt, és csak a patakmederben lehetett haladni.

Vándortábor a Mecsekben és a Szekszárdi – dombságban A 2008/2009-es tanév végén a Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium Természetjáró Köre ötödik alkalommal szervezte meg gimnazista diákjai számára a vándortábort, amely a természetet járó gyerekek körében az év legnagyobb eseményének számít. Ebben az évben a célkitűzés a Mecsek– hegység és a Szekszárdi–dombság területének a bejárása volt. A terület kiválasztásának apropóját az adta, hogy még 2007-ben elkezdtük a Rockenbauer Pálról elnevezett Déldunántúli Kéktúra útvonalát lejárni, amely a Kőszeg felett található Írottkőről indul, és 561 km-en keresztül kanyarogva éri el Szekszárd városát. Ezzel az ország második leghosszabb gyalogos turista útvonalának számít. Mivel ez a terület esik Zalaegerszegtől a legmesszebb, ezért ide szerveztük táborunkat. A vándortábor képei A tábor első szállása Pécsett volt a Ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumának dísztermében. Itt négy éjszakát töltöttünk el, mivel a Pécs környéki területek bejárása három napot vett igénybe, és a negyedik napon egy kitérőt tettünk a Villányi- hegységbe is. Abaliget volt utunk kiindulási pontja, ahol megtekintettük a barlangot, amelyet - a Nyugat- Mecsek legnagyobb ismert barlangja - az áramló felszín alatti vízoldó, koptató munkája alakított ki. Nem igazi cseppkőbarlang – bár van néhány cseppkőalakzat is – érdekessé a sziklafalakon található változatos oldás formák teszik. Egy

A Villányi-hegységben tett kirándulásunk alkalmával többek között meglátogattuk a harkányi gyógyfürdőt. A Harkányi Gyógy-és Strandfürdő közel 200 éves múltra tekinthet vissza. 1823 óta vannak írásos emlékeink a Harkányi gyógyvíz jótéteményeiről. Az alkáli hidrogén karbonátos kénes gyógyvíz összetételét tekintve Európában egyedülálló. Harkány fürdőt kitűnő természeti adottságainak, a víz gyógyhatásának és pompás környezetének köszönhetően, hosszú ideje csak a "Reumások Mekkája"-ként emlegetik. 1824ben a Batthyánycsalád kezdte meg a fürdő kiépítését, amely ma már közel egymillió vendéget fogad évente. Harkányból a szomszédos Siklósra vezetett utunk, ahol a várat tekintettük meg. Az első dokumentum egy 1294-ből származó oklevél már Castrum Soklos-ról (Siklós vára) tesz említést. Siklós vára a XIV. században a Garai- család uralkodása alatt lesz először az ország egyik központja, mint a nádor városa. 1401-ben Zsigmond magyar király és német-római császár is raboskodik egy rövid ideig a várban. A Garai- család birtokvesztése után a vár és a város 1515től az ország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családjának, a Perényiek birtokába kerül. Siklós várát 1543-ban három napos ostrommal elfoglalta Szulejmán szultán, és ezzel csaknem 150 éven keresztül birtokolták a törökök. A várat Buda felszabadítása után foglalták vissza, és ekkor alakították át

kastéllyá, ami a Batthyány család nevéhez fűződik. A napot Villányban fejeztük be Kecskés József borásznál, aki előadást tartott a borvidékről, az itt található jellegzetes szőlőfajtákról és borokról. Megtekintettük a pincéjét, és az ott található bortrezort, majd következett a vacsora és néhány bor kóstolása. Ez is hozzátartozik a kulturált borfogyasztás szokásának széles körű elterjesztéséhez. Utunk további részén már minden nap vittük a hátizsákjainkat, amely a kilométerek hosszának növekedésével egyre nehezebb lett hátunkon. Naponta átlagosan 15-20 km-t gyalogoltunk. Szállásaink kis falvak iskoláiban voltak, – Bátaapáti, Szálka ahol a zuhanyzó ismeretlen fogalmomnak számított, de leleményesen úrrá lettünk ezen a nehézségen is, mert feltaláltuk a locsolókannával való fürdést! Vasárnap reggel Szálka községben hallgattunk szentmisét, ami attól volt különleges, hogy az ottani sváb lakosság a mise végén németül énekelt. A mise után Grábócra vezetett utunk, ahol a műemlék szerb ortodox templom és kolostor együttest tekintettük meg. Az első kolostort és templomot 1587-re készítették el, ahol az épületben közel 60 szerzetes élt. A török korban elnéptelenedett, majd a Rákócziszabadságharc után ismét visszatelepedtek a szerzetesek. Hazánk egyetlen kupolával rendelkező ortodox temploma. Az utolsó szerzetes Babics 4

Medjugorje

Alexej 1977-ig szolgált a kolostorban, ma néhány szerb apáca él itt. Július 6-án, vasárnap a kora esti órákban érkeztünk meg Szekszárd városába, ahonnan másnap délelőtt indultunk vissza Zalaegerszegre. Összesen 115 km-t gyalogoltunk az eltelt idő alatt, és a Déldunántúli „kék álomnak” a végére értünk. Nagyon hangulatosak voltak utunk során az erdőben megtartott közös étkezések, a közös vásárlások, amelyek során a napi élelmet szereztük be. Az esős időjárásnak köszönhetően az erdőben való túrázás – főleg a hátizsákokkal – sokszor nehéz feladat elé állított bennünket. Sokszor csúszkáltunk, dagonyáztunk a sárban és nem egyszer el is estünk. Gyakran kidőlt fákon, vízmosásokban, megáradt patakon kellett átkelnünk, amit mindenki élvezett és ettől vándortábor a vándortábor! Utunk során sokszor érezhettük, hogy Isten mindvégig velünk van, hiszen a rossz idő ellenére nagyon kevés alkalommal áztunk el, és így nem betegedett meg senki, az apró horzsolásokon kívül komolyabb baja senkinek sem lett. Gratulálok mindazoknak, akik teljesítették ezt a komoly kihívást, és részesei voltak egy igazi közösségépítő programnak. helyek bárki számára könnyen elérhetők, felkeresésük, felfedezésük – kinek-kinek a maga számára – jószerivel csak elhatározás kérdése.” Reméljük, jövőre hazánk más tájait is ilyen alaposan megismerhetjük.

A medjugorje-i forgatagból kicsit kiszakadva megyek át a közeli kisfaluba. A forró homok égeti a talpam, az apró szemcsék minden egyikét érzem a lábujjaim közt. A mellettem elsuhanó levendulaillat, az aszalt gyümölcsök mámora, a szikrázó napsütés, a gyümölcsfák, a mosoly… Igen, ez valami különleges, elmondhatatlan. Itt vagyok.

S én vagyok a mindenségben? Vagy a mindenség van bennem? És egyáltalán mi történik most velem? Mi ez a különleges érzés, amit még soha nem éreztem? Nem tudom, de jó és valahol érzem,hogy jó lesz. Sétálok tovább, már nem érdekel, hogy hol milyen fizikai fájdalmakkal küzdök,már nem fontos, hogy hány órát aludtam az éjjel, s mennyi az idő. Nem foglalkozom azzal, hogy hol van a mobiltelefonom, ki hívott, ki írt, kinek ígértem, hogy írok. Most csak ÉN vagyok. Teljesen ÉN! Önteltség talán-nem hiszem, de itt minden nekem van, s minden értem van. Az otthonról hozott súlyok lassan széttörnek, s a darabokat útközben elhagyom. Hirtelen sok minden világossá válik, s már sok minden nem is kérdés. S amiért esetleg aggódtam, az most már csak egy mosolyként tűnik vissza az arcomon.

Barna Máté

Most biztos azt gondolod, hogy már semmi gondom, de van, s nem is egy, hanem egyezer, mégsem ez érdekel. Hagyom, hogy minden magával ragadjon, vigyen, kapjon fel, irányítson, formáljon, zúzzon szét, égessen el … !!! S, igen aztán majd építsen újra. Építsen újra, tisztítsa meg az alapot, s kemény küzdelmek árán rakja össze azt a leomlott várat, mely biztos lábakon állhat. Azt hiszem megérkeztem, ide érkeztem. Pont ide. És nem könnyű, mert nem én vagyok ott, hanem az ott van itt bennem. Már a levendulaillat nélkül kell építkeznem. De talán még szükséges nekem az az illat?! Még kell belőle az érzés! Nem! Értsd meg most egy darabig nem lehet! Inkább bízz, mert az emlékek majd biztosan segítenek.

okoz adott napon elégedettséget, lehet, hogy csak hetekkel később fog, de tudjuk, hogy ott van az a bizonyos eredmény. És emiatt le merem írni: könnyebb zarándokolni, mint a hétköznapokat élni. Nem, nem akarom kisebbíteni egyiket sem, nem is szándékozom mérlegre tenni e két nagyon másmilyen típusú létezést, de azt igenis állítom, hogy az, amit Spanyolországban találtam, az azért könnyebb ennél a hazainál. Kívülről nézve persze jaj de nehéznek látszik: esőben vagy épp tűző napon menetelni a plusz tíz kilóval a hátamon (és ugyanennyi plusszal a lelkemben…), nem egy, nem kettő, nem öt, hanem huszonvalahány napon át korán kelni, napi ezerszer megküzdeni magammal, magamért, aztán másokkal, helyekért, ételért, zuhanyért és a többi… Aztán ott van a lelkem is, amiben óriási elvárásokat, itthoni gondokat, kérdéseket, érzelemmaradékokat cipelek… Közben ott a kagyló a táskámon, kalap a fejemen, bot a kezemben, bakancs a lábamon, keresem az utat, a választ, és azon kapom magam, hogy több ezren teszik ugyanezt a közvetlen közelemben… Mit is csinálok én éppen itt? – kapok néha a fejemhez… Van tehát rengeteg dolog, ami miatt meghátrálhatunk, visszahőkölünk, elmegy a kedvünk, jó magyar módjára morgolódunk, elégedetlenkedünk, mocorgunk, mindig másokat hibáztatunk, odamondogalódunk, de aztán mégis: jó.

Camino…. Röviden: a lényeg (mert a camino-ról nem lehet eleget mesélni) A zarándoklat az olyasmi, mint az élet, csak egy nagyon kicsit másmilyen. Tényleg csak egy kicsit. Ugyanúgy meg kell dolgoznunk mindennap a betevőért vagy nevezzük, aminek akarjuk, ugyanúgy teljesíteni kell mindennap mindazon területen, ami éppen nekünk jutott osztályrészül. Amiben viszont más, az az, hogy az eredmény mindennap látszik. Ez az eredmény nem feltétlenül

Jó, mert elmentem A-ból B-be, amik között volt vagy 430 km, és e több száz kilométer során végignéztem, ahogy minden, amihez ragaszkodtam az itthoni életvitelemből, szépen-lassan kihullik a kezeimből, nem én irányítok, hanem valami-valaki más, nem tudok mindent megszervezni, nem lesz minden, ún. fontos kérdésemre válasz, mégis, jó ez így. Rá kellett döbbenjek, hogy vagy azt mondom, lesz ami lesz, vagy folytatom a jól bejáratott és megszokott aggódást. És ez előbbi melletti döntés felszabadító erejű. A mindent alaposan megszervezés helyett elég, ha csak a következő lépésre koncentrálok, és ez is nagyon jó. Mennyi az idő? Most. Hol vagyunk? Itt. És a többi csak részletkérdés, amivel tényleg nem foglalkozunk. Kicsit olyan, mintha le kellene mondanom magamról, és a legérdekesebb az, hogy mindennek következtében, egyre inkább közelebb kerülök magamhoz. Gyermekkori emlékek törnek rám a legváratlanabb pillanatokban, mint egyenletek, amik sok fejtörést okoztak eddig, a s most mégis, megoldásuk hirtelen tisztán látszik. Nekem csak annyit kell tennem, hogy megyek, minden áldott nap. Azok a problémák pedig, amelyek az út közben jelentek meg, ugye mondanom sem kell, maga az út oldja meg őket. És itt nem csak fizikai fájdalmakról beszélek. Nagyon sok gondot okozott nekem az első napokban a felelősség kérdése. Nagyon nem voltam benne biztos, hogy jól döntöttem egy adott dologban. És aztán, pár nap elteltével, az úton lét mutatott rá e döntésem helyességére,

arra, hogy a felelősség nem egyenlő azzal, hogy rövidre zárok egy kényes kérdést egy félmegoldással csak azért, hogy ott és akkor jobb legyen mindenkinek, hanem éppen hogy az ahhoz való következetes ragaszkodás teszi mindezt értékessé. Most a kedves olvasó bizonyára felszólal: de hisz’ az útról még nem is írtam. Pedig dehogynem. Ennek az útnak az a sajátossága, hogy az úton levő szinte egy tapodtat sem halad, az út halad őbenne. Számmal kifejezhető: 430 kilométer. Mégis, csupán egy lépésben is összefoglalható. Mert ami valóban történik, az bennünk zajlik. Aztán, mikor ott állok az óceánnál, a világ legvégén, ahol Európa is véget ér, az utam is véget ér, felismerem, hogy most egy másik út kezdődik. Hosszabb lesz, jól sejtem, nehezebb is. Elköszönök mindazoktól, akiknek mostantól helyük van szívemben (pedig lehet, hogy szavukat alig értem), majd a ’háza’ felé veszem az irányt. De akár tervezem a visszatérést, akár nem, egy olyan élmény nyugszik most már bennem, amit – és ezt komolyan mondom – minden nap előveszek, újra és újra. Andrásbá és Bálint Sokan megkérdezték tőlem mielőtt elindultam … Sokan megkérdezték tőlem mielőtt elindultam: mire jó, hogy több száz kilométert sétálgatok egyedül egy idegen országban? Egyáltalán mit várok ettől az egésztől? Min fog változtatni? Nem tudtam válaszolni, ami azt illeti semmit sem vártam tőle. 7

Nem is készültem rá nagyon, gondoltam, jó alkalom rá hogy végre kicsit spontán legyek, úgyhogy kimegyek, aztán lesz ami lesz. Lett is. Minden reggel úgy indultam el, hogy fogalmam sincs hova megyek, mégis minden nap megérkeztem. Ha este hétkor, jégesőben, egy iskola lebetonozott tornatermébe, mert már az összes szállás tele volt, akkor oda, de őszintén, a három hét alatt egyszer nem aludtam olyan jól mint aznap éjjel. Szép lassan rájöttem, hogy teljesen felesleges tervezgetni, aggódni meg főleg, úgyis lesz valahogy és úgysem úgy lenne ahogy elterveztük. Hagytam, hogy vigyen a lábam, születésem óta velem van, tudta hova akarok eljutni és el is vitt oda. Ennyi volt? Kérdeztem magamtól tehetetlenül nézve a végtelen óceánt. Innen már csak visszafelé lehet menni... Sok emberrel találkoztam, sok helyen megfordultam, sok folyón átkeltem, csak mentem és mentem, de akkor, ott megérkeztem. Véget ért egy út és jön a következő. Megcsináltam azt amiért eljöttem, haza kell mennem. Visszagondoltam az itt töltött időre, hogy mivel jöttem ki és mivel megyek haza. Minden nap harc volt. Harc az úttal és önmagammal. De végül is mindkettőt legyőztem: az út véget ért és békét kötöttem magammal is egyenlőre. Természetesen felmerül a kérdés: "Miért kell elmenni ehhez a világ végére?" Nem kell, otthon is minden nap harc, csak annyiról van szó, hogy az ember szereti feladni, mielőtt egyről a kettőre jutna. Itt kénytelen vagy megtenni, kénytelen vagy szembenézni a saját tulajdonságaiddal, amik könnyen lehet, hogy egyáltalán nem fognak tetszeni. Ha arra van szükséged megállsz, sírsz, kiabálsz, tombolsz, de nem adod fel és végül tovább mész minden nap. Aztán egyszer csak megállsz és tehetetlenül, de mosolyogva hallgatod a hullámok

zúgását és Megérkeztél.

nézed

végtelent.

Múúúlináris élvezetek Hozzávalók a tésztához: 40 dkg kristálycukor 1 csomag vanillincukor 2 db tojás 1 citrom leve (vagy citromlé) 40 dkg liszt 1 csomag sütőpor 1 kávéskanál szódabikarbóna 1 csapott kávéskanál fahéj 60 dkg nagylyukú reszelőn reszelt alma 10 dkg dió A lereszelt almához - nem kell kicsavarni - hozzáadjuk a cukrokat, a tojásokat, a diót, a fahéjat, és a citromlevet és jól összedolgozzuk. A lisztbe beleszitáljuk a sütőport és a szódabikarbónát és alaposan elkeverjük, ezután fokozatosan az almás masszához adagoljuk. A tésztát zsírozott, lisztezett tepsibe egyengetjük és 200 °C-ra (gázsütőnél 3-as fokozat) előmelegített sütőben 3540 percig sütjük. Miután kihűlt, a következő mázzal vonjuk be: 12 dkg porcukrot összekeverünk 3 ek. kakaóval, 2 ek. forró vízzel, majd hozzáadunk 5 dkg Rama margarint (fontos, hogy Rama legyen) és kikeverjük, hogy sűrű mázat kapjunk. Ha túl sűrű lenne, éppen csak addig melegítjük, míg egy kicsit folyóssá válik. Ez egy igazán egyszerű, de annál finomabb sütemény. Az elkészítéséhez sok sikert kívánok, remélem ízleni fog!

Marhaságok

Nyereményjáték! Melyik tanárunk látható a képen?

Elferdített mondások:     

A szó elszáll, az írás olvashatatlan. Részemről a kockahas el van vetve! Ki korán kel, egész nap álmos. Kétféle vélemény van: az enyém és a helytelen. Ki a hideget nem szereti, hóember nem lehet.

Utolsó mondatok:     

Ilyen közelről sokkal szebb a tűzijáték... A jóllakott oroszlán emberre sohasem támad... Ennek a kialudt tűzhányónak a kráterénél... Anyu! Hogyhogy te vezetsz?! Hülye kutya, mit vicsorogsz!

Ha megvan a megfejtés, egy cetlire leírva tüntesd fel és add oda az osztályodat képviselő DÖK-ösnek. Az előző szám megfejtése: Dömötörfi Nóra tanárnő gyermekkori képe

9.a.

Sodomúúú

Aki még nem szerezte be az idei iskolaévre szóló diáknaptárt, megteheti a DÖK-ösöknél! Ára: 600Ft Ha iskolapólót vagy pulóvert szeretnél, a jövő héten megrendelheted az osztályfőnöki óra keretében.

Fiúk részére választható termékek

termék galléros női ingpóló kód: 201 méret: S-XL póló (200g/m2) kód: 110 méret: XS-XXL kapucnis, húzózáras pulóver kód: 62-924 méret: S-XXL kapucnis, belebújós pulóver kód: 404 méret: M-XXL

szín fehér, fekete sötétkék égszínkék királykék fehér, fekete sötétkék égszínkék királykék fehér fekete sötétkék

ár (Ft/db) 2.030,-

fehér fekete azúrkék

4.380,-

Lányok részére választható termékek

termék galléros ingpóló kód: 203 méret: S-XXL

1.420,2.

póló (200g/m2) kód: 110 méret: XS-XXL

kapucnis, húzózáras pulóver kód: 62-034 méret: S-XXL kapucnis, belebújós pulóver kód: 405 méret: M-XXL

5.030,-

szín fehér, fekete sötétkék égszínkék királykék fehér, fekete sötétkék égszínkék királykék fekete sötétkék

ár (Ft/db) 2.280,-

fekete sötétkék

5.250,-

1.420,-

5.450,-

2009. október havi program

GÓLYABÁL 2009 PROGRAM

Október 2. Első péntek Szentmisék: Általános Iskola 7,40 Gimnázium 8,30 Október 3. Nagymarosi ifjúsági találkozó. Programfelelős: Sziráki Péter Október 4. 8. , 7.c évfolyam szentmiséje Október 6. Megemlékezés az aradi vértanúkról osztályfőnöki óra keretében Osztályozó vizsgák német, angol és francia nyelvből 14,00 órától - írásbeli Október 8. Magyarok Nagyasszonya Osztályozó vizsgák német, angol és francia nyelvből 14,30 órától – szóbeli Október 10. Schneebergi túra. Október 16. Gólyabál Október 20. 8. évfolyam számára angol/német fordítóverseny Október 22. Október 23-i megemlékezés, megjelenés egyenruhában! Ideje: 12,45 Helye: Tornaterem Tanítás csúsztatott órarend szerint, 1.óra 7,40-kor kezdődik! A 6. óra után az órát tartó tanárral vonuljanak az osztályok a tornaterembe! 1-5. évfolyam az ünnepség előtt ebédel. Az ünnepély után az órák elmaradnak. Október 23. Nemzeti ünnep, az őszi szünet kezdete November 2. Szünet utáni első tanítási nap

15.30-tól 16.00 kb.18.00-18.30 19.00 20.00-tól 23.00

szőnyeg, díszítés vetélkedő gólyaavatás a bál kezdete tombolaárusítás a bál vége

Belépők: - külsősök: 500 Ft - 8-11-12. évfolyam és volt mindszentysek: 300 Ft - 9-10. évfolyam: INGYENES Külsősök számára belépők az osztályfőnököknél kaphatók. A meghívottaknak elővételben megvásárolgatók jegyek, illetve a bálkezdetén a kezességet vállaló mindszentys diák jelenlétében a személyazonosság igazolásával léphetnek be. Tombolatárgyak felajánlását szívesen fogadjuk! A felajánlott tárgyakat a 10-es ofőknek adhatjátok!

A DÖK botfai megbeszélése