spanyolnatha by gyimpity ficsur

sanyolnthanmxlmz ....................................................

spanyolnátha

Kiadónk » Projektleírás » Veszprém » Eger » Kokava-Línia » Szekszárd » Szabadka » Zenta » Sárospatak » Pácin » Körtvélyes

............................................................................................ a CPG - emlékezet margójára

Underground A Millenniumi Kávéházról

Amikor a gyerek kezd elszakadni szüleitől, keres magának

Vagyis inkább: nekem ez nem fog menni. Ennek immár kilenc

egy helyet, ahol társaival rendszeresen találkozhat. Gimnazista ko-

éve… Amikor üresen látom a kávéházat, néha eszembe jut ez az első

runkban mi is találtunk ilyen búvóhelyet: a (Galéria) Kávéházat.

érzés. Még mindig ijesztő, pedig ma már teljesen másról van szó. Miről

Meggyőződésünk szerint ez volt Szeged egyetlen normális kávéháza

is? Nehéz erről írni. Mit mondjak arról a helyről, ami életem része lett,

abban az időben. Kedvenc helyünk volt még a Tokaji Borozó, ahol végre

amiben annyi munkám fekszik? Hogyan mondjak arról ítéletet vagy

rendes bort lehetett kapni. Már akkor elhatároztuk, hogy felnőttként

összegzést, amihez barátok, szerelmek, sok-sok év köt?

majd megcsináljuk mi magunk az igazi jó

helyet, a mi

Próbáljuk tényszerűen: a Tisza-parti Szeged az ország egyik egyetemi

kávéhzunkat. Azóta a régi helyeket bezárták, a

mi álmaink

városa, püspöki székhely, a hármas határ közvetlen közelében fekszik.

is, ahogyan ezek az ifjúkori remények

Egy évtizeddel ezelőtt a szegedi székhelyű Katolikus Ifjúsági Alapítvány-

szoktak, az idő múlásával elkoptak,

nak lehetősége nyílott arra, hogy egy visszakapott egyházi ingatlan-

elfelejtődtek.

ban, bajor segítséggel (Renovabis) és komoly összefogással kialakítson

A sors mégis úgy hozta, hogy

egy kávéházat, azzal a nem titkolt célzattal, hogy egy kul turális

a tanulóéveim vége felé bekapcsolódhattam egy akkor

központot hozzon létre. Az alapötlet úgy hangzott: van az egyháznak egy

induló kávéház életébe.

nem hivatalos arca is, egy

Éppen nagyban munkát kerestem,

teljesen hétköznapi, emberi

hiszen egy diáknak sosincs munkája és

arc, s mivel ez sokak számára

elég pénze. Egy kedves ismerősöm

elképzelhetetlen,vagy

ajánlotta a lehetőséget, és sosem

mondjuk

így:

ismeretlen,

felejtem el azt a pillanatot, amikor

hát próbáljuk megmutatni. Ennek a

először mutatták meg ezt az új Kávéhá-

munkának vonzó terepéül kínálkozott

zat belülről. Akkor még hatalmasnak

a kulturális közélet, hiszen Szegeden

tűnő terem, tele tonettszékkel, asztal-

ez általában kényes terület. Az alapítók

lal, műemlék-sárga falakkal – és tele

annak idején tettek néhány kikötést, ami

kongó ürességgel. „Na, ezt kellene megtölteni!” – mondta

lényegesen befolyásolta a kávéház működését.

későbbi kolleganőm. Addig nemigen tudtam, miből állhat a programsz-

Ezek közül kettőt fontos kiemelni. Az egyik alapelve az volt a kávéház

ervezés, csak sejtéseim voltak. Más lehetőségem nem nagyon kínálko-

létrehozásának, hogy a kultúra nem pénz kérdése, vagyis minden pro-

zott, abban a pillanatban mégis úgy éreztem, én ezt nem akarom.

gram, amit megvalósítunk, az ingyenes legyen.

. . ... ... ... .

...

. ... ...

Hét haiku

ideg ez a föld...

Egyetlen sárga levél csüng a fügefán. Csillagos alkony kerti ösvényen csigák ezüst írása. A szederindán kipukkadt léggömb rongya ének messziről. Lévai Ádámnak Rücskös fatörzsből visszanéz rám a lelkem tűnődő démon. A régi udvar kövéből fa nőtt, ő is idegenek közt. Ismerős illat ez a kert, akár…akár itt sincs otthonom.

a testi titkok helye nem a szív.

Nem érted? Hagyj már békén!” Kis fejében

Igen, így lesz nagylány a gyermek, így lesz

színészvér, szűzvér együtt kavarog;

részlet

a benne fejlő vaddal azonos.

pirul, de állja; arca ég — hadd égjen,

A lányszív méla titkát ne kutassuk,

Jó és szelíd volt, de vajon szelíd lesz,

hisz nézik, közönsége van! Ahogy

a gyors csodát, ha fölpattan a báb,

ha megérzi, hogy sorsa bizonyos...?

ehull a függöny, föllobban a szégyen:

hanem az őskori szörnyet, a lassút,

A neki rendelt sors, mely nyomban itt lesz,

zokogva tombol, sír egészen estig;

mely kikel, nő, nyomaszt és nő tovább.

mivé teszi, ha művelt és okos...?

gyomra remeg; nyög, szipog és lefekszik.

Míg lelkünk lepkeporral behavazzuk,

Hát megőrjíti! Fúj, karmot mereszt

Szeme fáj, homloka mögött az éber

torkunkon fog kapar, mellünkre láb

és párás szemmel visítani kezd:

fejgörcs lüktet s az éjszakába nyúl.

nehezül... hisz tudja, ki nem naiv,

„Nesze, itt a leveled! Takarodj!

„Disznó! Minek néz engem, minek képzel...?

gésa útja

Szabó Szilárd Iró,irodalomtörténész,

műfordító 1966.

március 25-én született Komáromban. A gimnáziumot Tatán

...

végezte, 1993-ban

...

diplomázott az ELTE

...

bölcsészkarán, majd

...

ugyanitt 2001-ben dok-

...

tori fokozatot szerzett

1992 óta rendszeresen publikál.

...

magyar irodalomból.

Most mint Glóbusz

Lassú átkát szövi a pók. elnyújtva a

ízelt lába ínyencfalat. vergődés csupán. aztán az se. serény, fényesre mart kezek. száraz teknők reped-

szenvedés. takaros mozdulatok. mestermunka. egy

nek szét a tenyérben. felvérzik lábad. de toppan-

derékszög, vagy bármi más közé. két szőrös deszka.

tasz a földnek. és megfogod a nyelet. húzod, vágod.

elmaradt gyalulat. kamrasarok. művészetre nincs

tovább. rátámaszkodsz. áll a kézfejen. csíp a vere-

idő. passzolnak. fognak. úgy,

jték. az enyém, az övék. nincs büszkeség. dicsőség

ahogy. beengedik a szelet. lebbenti a hálót. benne

óne. az itt nem divat.bűzüket rejtik. az ingek. bele-

ring a tetem. fennakadt délután. a repülés hite

lapoz. a szél. összesúgnak. mocorognak. a falak. ki

ing. mégse káosz. elnézve ezt, mégis a rend talán.

fogta. ezeket össze.

igaznak tűnik. mert amit látsz. szorgalmas gúzs.

gúny nélkül. zizzen. a szárny.

minden hibából. gyorsan. tanulsz. Kútkáván sikkant

Ily rogyaszthatatlanul. milyen akarat ez.

a fém. víz mossa az alvadt sarat. hajnaltól. délidő

kalamajkaland

A vagányok mentén csak óvatosan ám! Tessenek vigyázni!

Ott, ahol alig tudható, hol a határ. Az állomás igyekszik-e a mélybe,

avagy az aluljáró indulna éppen az esti gyorssal. Mint forgóajtóban az egymásnak feszülő ellentét-indulatok. Nem bírnak egymással. Ingázás van, no meg ingadozás. Váltóknak meg se szeri se számla. Change money meg befagyás. Hol az árfolyam, hol az áramfolyam borzol ideget s idegent. Áram- és vámszedők szedelődzködnek. Van, ki hosszú útra cihelődik, s akad, aki egy gyors menetre esküszik. A fekete vonat már csak emlékként él, maholnap nosztalgia. Jöttek és mentek, mára eltaszítottak lettek, jöttmentek. Senkinek sem kellettek. Fejállomás, mégis bűzlik valami, aztán csak hal. De mielőtt végleg, hát úgy egyszer isten igazából megtapasztalni milyen az, mikor száll a 424-es. És az egyszer nem tolatás közben. Az sem baj, ha nem a Rákóczi úton, a Blaha irányába. Mert abból mindig csak a kalamajka van.

. ... . ... .... ... ....... ... ......... ... ......... ... ......... ... ......... ... ......... ... ......... 4

A Kass Szálló és a gyerekkor

Piros ppucsok flitterrel kivarrva. Hosszú tutajkaravánok; szálfákat úsztattak gyakran elakadva a homokpadokon. Nagykalapos tótok ismeretlen vezényszavakat kiabáltak a kanyarban, forgatták a hosszú evezőket… Látom a Tisza-híd szürkére mázolt, öntöttvas korlátját, vaskos cirádáit, a négyzeteket átlósan átkötő díszeket. Nyár végi me-

leg szélben a vasra szerkesztett vitorlaként feszülő pókhálók megun-

A két történet szorosan összekapcsolódik. A szálloda

virágkora megalapozza a gyermekkor boldogságát és önfeledtségét. Az 1898-ban, a tiszai nagy árvíz után megnyílt idegenforgalmi és vendéglátóipari egység ugyanis — a nagyapa, id. Kass János valósággá vált álma — a régió szellemi és művészi életének meghatározó centruma volt. A szálló vendéglistáján szerepelt Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor neve, huszonnégyszer kon-

hatatlan variációit, geometriáját … Érzem anyám kezének melegét; a csöndes Tisza-töltésen ballagtunk, háncsszatyrának réseiből csepegett a víz. A frissen fogott halak még néha megrándultak… Szeged mediterrán fénye, melege, a víz örökös vonulása, ragyogása. A parti fűzfák hosszú árnyékai s a kikötött ladikok kotyogása. Nagy, különös madarak repülnek súlyos szárnycsapással súrolva a vizet.” (Olvasó Nép, 1984, 1. sz., 140. p.)

certezett itt Bartók Béla. A gyermek Kass János ezért, aki hajlamairól egyelőre a vasalószén „alkalmatlan” helyeken való felhasználásával ad nap mint nap tanúbizonyságot, rendszeresen találkozhat Móra Ferenccel, Móricz Zsigmonddal, Juhász Gyulával, Buday Györggyel,

Vaszary Jánossal s másokkal is, akik élő legendái koruk zenei, művészi és tudományos életének. S ne feledjük el, hogy az édesapa, ifj. Kass János, aki 1928-ban veszi át a szálloda vezetését, maga is Oxfordban végzett, és képzőművészeti talentummal megáldott. De a szellemi késztetések mellett meghatározó élményt jelentett a természet szépsége is, különösen a szálloda szomszédságában hömpölygő Tiszáé. „Az első élmény, a legelső, tisztán és élesen rajzolódik ki a múlt ködéből: befőttes üvegben apró tiszai halak lebegnek … Következő kép, már csak a felfordult halak fehér hasát rögzíti. Zavaros, lepedékes víz-

A riportok és vallomások a legélesebb fénybe Juhász Gyula,

Móricz Zsigmond és Móra Ferenc alakját állítják. A harmincas években a gyermek Kass persze még nem tudhatta, mit rejteget a sors, hogy illusztrációi jelentős részét annál a kiadónál publikálja majd, melyet gyermekkora csodált tudósáról, a kékszemű régészről, Móra Ferencről fognak elnevezni, és hogy első szakmai sikerei egyikét azokkal a grafikákkal fogja aratni, melyeket a számára a csutak bajuszáról nevezetes Móricz Zsigmond regényeihez készített.

ben apró szálak, moszatok. Szürke, ködös minden, homály. Besötétedik. Híradóként pereg előttem: nagy árvíz forr habosan, sáros víz rohan kicsavart fűzfákat forgatva, szemem a töltés magasságában. Ugyanott később, nyáron: szekér gázol át az alacsony Tiszán, tengelyig sem ér a víz. A túlsó parton horkanva, nagy zörgéssel, robogással trappolnak kifelé a megcsutakolt lovak. Forró sárga homok égeti talpam. S mekkora nagy piacok. Dagadó kenyerek, mázsás disznók.

................................................................ Az élö kapcsolat jelei és helyei

A Szeged centrumát

Ahogy Kass János nevezi, Szeged Bermuda háromszögét —

alkotó Móra Múzeum, Szegedi Nemzeti Színház és Kass Szálló szomszédságában, a Vár utca 7. szám alatt található a Kass

Galéria. Működését 1985 júliusában kezdte meg az egykori gyermekkönyvtár épületében. Megnyitójára, ahol Juhász Ferenc

mondott beszédet, Londonból külön repülővel érkeztek. „ Megálmodója”, Trogmayer Ottó szerint, a Galéria „

................................................................

A dátummal egyszerűen jelezhető események mel-

lett — 1994-ben Szeged város díszpolgárává avatták Kass Jánost; 2007-ben, 80. születésnapján, újra szegedi lakcímet kapott; ugyanekkor Bartók-szobrot adományozott a Zene Házának, bronzfejet a Móra Múzeumnak; stb. — város és szülötte kapcsolatának folyamatosságát néhány kulturális-tudományos rendezvény (például 1997-ben az életművet bemutató előadások a Dugonics Társaságban), egyéni és csoportos kiállítások is mutatják. állította ki műveit.

...

.. ... .... ... ... .... ... .... .... .... ... .... .... .... .... ... ... .... .... .... .... ... ... .... ... .... .... .... ....

...

.....

..... ..... ..... ..... ..... .....

Rekedten gurgulázott,

ahogy markoltam a hatéves tenyeremben, sután beletekerve egy szaggatott újságpapírba. Mozgott kicsit, de én lihegve az izgalommal kevert enyém-érzéstől, még jobban rászorítottam, guvadt a szemünk.

térrács

...............................

....................................................... ......................................

Ajánlás Kocsis Csaba képei

Kocsis Csaba tud valamit a cigányokról. Valami nagyon fonto-

Kocsis Csaba igyekezett megtalálni a hangulatot vagy környezetet,

sat. Tudja, hogy hasonlóak vagyunk, olyanok, mint mindenki más. Vagyis

ami alanyaira jellemző. A hangszeres muzsikusok, a közösségi házban

EMBEREK. Akiknek öröme és bánata, jókedve vagy éppen gondja van.

üldögélő kisebbségi vezető, a nagykendőjében melegedő mámi, a kalapjában

Vagyis ebben is hasonlítunk.

összetéveszthetetlen tekintélyes férfi, a sportoló és az óriáskígyót bámuló

Portrésorozatában gyerekeket és öregeket, fiatalokat és

gyerekek Kocsis kamerája előtt mégis mások. Nem a szokványos szociofotó

idősebbeket látunk. Mindannyian csupán önmagunkhoz akarunk hasonlítani.

az, amit kapunk, hanem a pillanatot a mulandóságból kiragadó vállalható

És éppen ezért hasonlítunk mindenki máshoz. Ez isolyan emberi bennünk.

énkép.

........................................................................................... ...................................

........................................