Császár Tamás
A miféle karikatúra
A miféle karikatúra
Sajdik Ferenc: Kísérlet (terrakotta)
Hátoldal Császár Tamás: Perspektívatorzulások kiküszöbölése korszerû apparátussal (tollrajz)
000.indd 1
Császár Tamás
Címoldal
„A francba az E s z t é t i k á v a l ! Legyen csak egy laza esszé...”
2015.01.21., 22:42:06
A miféle karikatúra Sajdik Ferenc: Kísérlet (terrakotta)
Hátoldal Császár Tamás: Perspektívatorzulások kiküszöbölése korszerû apparátussal (tollrajz)
000.indd 1
Császár Tamás
Címoldal
„A francba az E s z t é t i k á v a l ! Legyen csak egy laza esszé...”
2015.01.21., 22:42:06
„A francba az E s z t é t i k á v a l ! Legyen csak egy laza esszé...”
001.indd 1
2015.01.21., 22:46:38
„Mi arra a kérdésre, hogy mi a karikatúra, értelemszerûen csak azt válaszolhatjuk, hogy m i f é l e k a r i k a t ú r a ? – és különben is: honnan tudod, hogy karikatúra az, ami micsoda? Arra a kérdésre pedig, hogy hol a karikatúra helye az esztétikai jelenségek rendszerében (vertikumában?), csak azt, hogy ilyen rendszer szerencsére már nincs, egyébként szinte mindenhol, és azon kívül is...”
(Császár Tamás: Egy kis mûfaj, 2013.)
002.indd 1
2015.01.21., 22:48:03
Császár Tamás
A miféle karikatúra 2014
003.indd 1
2015.01.21., 22:49:11
© Császár Tamás A miféle karikatúra Kiadó kArton Karikatúra és Képregény Múzeum Alapítvány 1054 Bp., Alkotmány u. 18. Tel.: 36 1 472 0000 Fax: 31 1 472 0001 E - levél: info@karton.hu Weblap: www.karton.hu Felelõs kiadó Kozma Péter Szerkesztés, kiadványtervezés, nyomdai elõkészítés Császár Tamás Nyomda 3DFlame-X ISBN: 978 615 80029 0 5 Köszönjük a Nemzeti Kulturális Alap támogatását
004.indd 1
2015.01.21., 22:50:22
005.indd 1
2015.01.21., 22:52:37
Császár Tamás: Perspektíva-torzulások kiküszöbölése korszerû apparátussal
006.indd 1
Elõzõ oldal MAKINA: Bosch idézet (magasnyomású véset, 2009)
2015.01.21., 22:53:43
Épp negyven éve, hetvennégy õszén kezdtem írni a „Nagy Szakesztétikát” a karikatúra alkotói módszerérõl, vagy inkább csak valami egységes, áttekinthetõ rendszerbe szerkeszteni az évek során kazalnyivá gyûlt jegyzetek, fordítástöredékek, folyamatosan átírt és egymásbaírt tanulmányok, félbehagyott esszék és cikkek, vagy csak cetlikre, vécépapírokra és mindenféle könyvek meg újságok lapszéleire firkantott „meglátások” zûrzavaros halmazait – lehetõleg úgy, hogy a produktum végül megtévesztésig hasonlítson egy véresen komoly szaktudományos munkához, ugyanakkor választ adjon a kor legfontosabb kérdésére is, tudniillik arra, hogy mi a helyzet a karikatúrával? Nyilvánvaló volt, hogy eme roppant horderejû kérdésre csak egy kivételesen nagy tudású, az esztétikában is járatos karikaturista adhat érvényes választ; egy olyan alkotó, aki ismeri a karikatúragyártás napi vircsaftját és mindazt ami mögötte van, a szerkesztõségek és kiadók mozgásterét – ilyenformán a
7 007.indd 1
2015.01.21., 22:55:06
karikaturista munkáját is – meghatározó „elvárások” szakadatlanul változó világát, ugyanakkor az alkotási folyamatok titkos, olykor setétebb zugaiba is belelát. Én voltam az. A Nagy Mû hetvenöt nyarára elkészült, és egy pillanattal késõbb már el is „felejtõdött”, noha nem véletlenül, hogy a következõ harmincnegyven év költözései és pakolászásai közben elenyésszen, ahogy közben az Esztétika (mint olyan...) is végképp elrohadt... Mára csak néhánytíz megsárgult lap maradt, épp annyi, amennyi ma is érthetõ, vagy amelyeken még használható szaktörténeti adatok vannak, – amennyi segíthet pár jó kérdésre jó válaszokat adni, vagy megkerülni azokat... Ezeket használtam a két éve gründolt Karikatúra Akadémia heti elõadásaira készülve, mert néhány kérdésnek és válasznak már jó ideje helye keletkezett abban az új világban, ahol az úgynevezett karikaturisták egyre kevésbé találták a helyüket, vagy az úgynevezett karikatúra helyét... És tényleg, mintha mindaz, amit a múlt század végéig karikatúrának neveztünk, eltûnõben vagy átalakulóban lenne, mint ahogy úgy is van, mert az, amit nagyjából négyszáz éve karikatúrának nevezünk, már többezer éve tûnik el, alakul át, és jelenik meg új közegekben, mûvészeti ágakban, mûfajokban, irányzatokban és technikákban olykor szinte felismerhetetlenül, míg bele nem szokunk, vagy bele nem születünk. Mindez természetes, de ez a mostani, ez a mindent keresztül-kasul átható és
Rotterdami Erasmus karikatúrája 1524-bõl
8 008.indd 1
2015.01.21., 22:55:58
felforgató változás (a számítástechnika világforradalma, a Gutenberg galaxis összeomlása, vagy átomlása valami másba, a kultúra eltömegesedése vagy elcsõcselékesedése, a Mûvészet halála, vagy egy új, szinte parttalanul széles és sokszínû, de kisbetûs mûvészet létrejötte – kinek hogy...) mintha túl gyorsan jött volna, vagy mintha váratlanul, holott nem. Túl gyorsan és váratlanul csak azoknak jött, akik beleszülettek, majd beleszoktak, végül beletespedtek a szakmányban termelt álkarikatúra (a kvázi-karikatúra!), ha úgy tetszik: a megélhetési karikatúra kényelmes világába. Évek óta „tétetnek” hörgések és siránkozások, vagy csak értetlenkedések és meddõ tépelõdések a karikatúra honi berkeiben – nemkülönben pusmogások a szakma válságáról, sõt: haláláról –, elsõsorban a rosszul feltett, vagy elmaradt kérdések és rossz válaszok, a kiirthatatlanul rögzült szakmai hiedelmek és tévképzetek miatt. Többek között ezért hoztuk létre a Karikatúra Akadémia néven elhíresült, huszonvalahány héten át tartó elõadássorozatot a kArton galériában, ahol a heti szakelméleti elõadások után egy-egy többé-kevésbé ismert karikaturista is elmondhatta azt, amit fontosnak gondolt elmondani az életérõl, a munkájáról, a szakmáról, vagy általában a karikatúráról, és persze a változásokról. Néha többen voltunk, máskor kevesebben (nem számított, hogy mennyien, mert az elõadások otthon „élõ egyenesben”, vagy archív felvételrõl is megnézhetõk voltak a Ustream-en), néha okosakat mondtunk, néha nem. Ezekbõl
9 009.indd 1
2015.01.21., 22:57:02
villantunk fel párat a következõkben, jóllehet, csak vázlatosan, mert ötven órányi okosság pontos, szöveghû felidézése már elviselhelhetetlen volna... Mindent tudunk a karikatúráról, noha nem mindenki különkülön mindent, hanem ki ezt tudja, ki azt, ki kevesebbet tud róla, ki többet, ki így, ki úgy... Ez a többezer éve halmozódó, zûrzavaros és ellentmondásos tudás szétszórva, rendezetlenül lebeg az emberiség közös emlékezetében anélkül, hogy akárcsak egy pillanatra is összeállna egy tökéletesen bizonyított és dokumentált, érvényes Egésszé, vagy csak a karikatúra teljes jelenségkörének minden aspektusát, szegmensét, és vonatkozását részletesen tárgyaló, grandiózus szaktörténetté. Nézzük, mit tudunk. Tudjuk, hogy a karikatúra görbe tükröt tart a világ elé. Tudjuk azt is hogy a karikatúra a valóság fonákját mutatja. Azt is tudjuk, hogy a karikatúrákat úgynevezett karikaturisták rajzolják. Tudjuk, hogy a karikaturista a humor és a szatíra fegyverével harcol a hibák és a társadalmi visszásságok ellen. Tudjuk, hogy mindezt vitriolba vagy epébe mártott tollal teszi. Tudjuk, hogy a karikatúra eltúlozza, felnagyítja a jellegzetességeket. Tudjuk, hogy a karikatúra a lényeget emeli ki. Tudjuk, hogy az igazi karikatúra eszköze a toll és a papír. Tudjuk, hogy a kari-katúra elemi sajátossága a vicces vagy humoros ötlet, geg, poén. Másrészt tudjuk azt is, hogy a jó karikatúra elgondolkoz-tat, állásfoglalásra késztet. Tudjuk, hogy a karikaturista a napi aktualitások mûvészeként az emberiség Nagy Általános problémáit is megjeleníti, mint például a családon belül erõszak,
10 010.indd 1
2015.01.21., 22:57:47
Kaján Tibor: Karikatúramánia térképe (a 60-as évek közepe)
11 011.indd 1
2015.01.21., 22:58:52
a környezetszennyezés, a drogfogyasztás, a bálnák legyilkolása, az elmaradottság... Tudjuk, hogy a tereken, vásárokon, vagy vállalati rendezvényeken dolgozó portrékarikaturistáink gyorsan, kulturáltan és magas színvonalon csalnak mosolyt (hm...) a megrendelõ arcára. Tudjuk, hogy hazánkban a karikatúra rendkívül népszerû. Tudjuk, hogy a magyar karikatúra nemzetközi hírû, – hogy karikaturistáink sorra nyerik a díjakat a legrangosabb nemzetközi karikatúra pályázatokon, kiállításokon, és fesztiválokon. Mindezt a karikatúráról szóló ismeretterjesztõ munkákból, tanulmányokból, szakcikkekbõl, lexikonok szócikkeibõl vagy újságcikkekbõl, sõt, olykor egyenesen a karikaturisták nyilatkokozataiból tudjuk, így szemernyi okunk sincs kételkedni eme köztudomású igazságokban. Tudjuk, hogy a karikatúra mûfaj, sõt, egy kis mûfaj, ahogy Esterházy Péter író úr mondta úgy tíz éve, Kaján Tibor egyik kiállításának megnyitó beszédében. És tényleg mûfaj, legalábbis abban az értelemben, ahogy a konyhamûvészet grill mûfajáról vagy a sakkmûvészet snell mûfajáról beszélünk, vagy ahogy önérzetesen azt mondjuk, hogy „a hazugság nem az én mûfajom.” Valóban nem nagy mûfaj, mert ha az volna, akkor minden nagyobb városban lenne legalább egy karikatúra múzeum és néhány karikatúra galéria, a köztereken hatalmas karikatúra szobrok és karikatúra emlékmûvek állnának, lennének karikatúra egyetemek és fõiskolák, volna néhányezer jól fizetett karikaturista, nem beszélve a nem jól fizetett, vagy nyomorgó karikaturisták tízezreirõl, lenne többtíz karikatúra lap,
12 012.indd 1
2015.01.21., 23:00:13
Honoré Daumier: Képviselõk (bronz kisplasztikák, 1832)
13 013.indd 1
2015.01.21., 23:01:14
és folyóirat, értelemszerûen külön-külön lapok a gyerekeknek, a nõknek, a motorosoknak, a mozgássérülteknek, a környezetvédõknek, a biciklistáknak, és persze a karikaturistáknak. Tudjuk, hogy a karikatúra publicisztikai mûfaj. Ezt onnan tudjuk, hogy a karikatúrák általában a nyomtatott sajtóban jelennek (jelentek...) meg, valamint onnan, hogy általában a nyomtatott sajtóban megjelenõ karikatúrákat nevezzük karikatúráknak. Tudjuk, hogy a karikatúra nem, vagy nem csak publicisztikai mûfaj, hanem képzõmûvészeti, de azon belül is elsõsorban rajzmûvészeti, vagy grafikai mûfaj. Ha ez valóban így van (így van!), akkor másod-, harmad-, vagy akárhányadsorban persze szobrászati mûfaj, festészeti mûfaj, installációs mûfaj és így tovább, tekintve, hogy ezekben a mûfajokban is elõfordul, hol gyakrabban, hol ritkábban. Tudjuk, hogy a karikatúra jelen van a tánc- és mozgásmûvészetben, a zenében, a fotómûvészetben, a reklámgrafikában, a képregényben, az animációban, a plakátmûvészetben, a népmûvészetben és a paraszti mûvészetben (a kettõ nem ugyanaz), az irodalomban – és itt nem a paródiára, a travesztiára, vagy a persziflázsra gondolunk, bár ezeknek is van némi köze a karikatúrához, hanem számos ismert szatirikus irodalmi mû között Rabelaistól a Gargantua, vagy Aepuliustól az Aranyszamár c. regényre –, az önálló iparággá vált cartoon-kultúrában, és úgy tizenöt éve számtalanféleképpen jelen van az egyre inkább egymásba szervülõ e-hírközlés, e-mûvészet és e-kommunikáció egyelõre áttekinthetetlen világában: a weblapokban és a közösségi oldalakon, de jelen van az esztétikai
William Hogarth: Karikatúra fej (rézkarc, részlet, 1758)
14 014.indd 1
2015.01.21., 23:02:23
MAKINA: Hommage à Albrecht Dürer & Gyulai Líviusz (linómetszet, 2002)
15 015.indd 1
2015.01.21., 23:03:28
jelenségek peremén, vagy azon is túl, például a mindennapi élet okkal-céllal alkalmazott torz-groteszk fintoraiban, gesztusaiban, és performanszaiban... Mindezekben ugyanúgy van jelen, ahogy a publicisztikában, a rajzmûvészetben, vagy a grafikában, következésképp léteznie kell táncmûvészeti karikatúra mûfajnak, plakátkarikatúra mûfajnak, animációs karikatúra mûfajnak és így tovább.
Tudjuk, hogy a karikatúra története az ókorig vezethetõ vissza. Tudjuk, hogy az elsõ ismert karikatúrát, egy falfirkát, amin a sovány macskaszolga hízott libát ajándékoz a jóltáplált macskaúrnõnek, egy ókori egyiptomi sír építéséhez használt, betemetett raktárépület feltárásakor találták. Tudjuk, hogy az ókori görögök és rómaiak is kedvelték a karikatúra kisplasztikákat, falfirkákat (graffitiket) és festményeket. Mindezt Eduard Fuchs (német mûvészettörténész, 1870-1940) két vaskos kötetbõl álló, Die Karikatur der europäischen Völker vom Altertum bis zur Neuzeit címû poroszosan pedáns szaktörténetébõl tudjuk – ha ugyan...
Illusztráció: ókori egyiptomi graffiti
16 016.indd 1
2015.01.21., 23:05:02
Tudjuk, hogy a karikatúra rövid története a reneszánszig vezethetõ vissza, legalábbis Werner Hofmann (mûvészettörténész, 1928-2013) szerint, aki a Die Karikatur von Leonardo bis Picasso címû tanulmányában a karikatúrát a reneszánsz kor szépségeszményét tudatosan tagadó „ellenmûvészetként” határozta meg, amibõl fokozatosan differenciálódtak az egyéb kifejezésmódjai. Tény, hogy a olasz caricare (eltúlozni, felfokozni, eltorzítani) szóból képzett karikatúra szó az 1500-as évek végén terjedt el, nagyjából akkor, amikor Lodovico, Agostino és Annibale Carracci Bolognában létrehozta az Accademia degli Incamminatit (a jó útra tértek akadémiáját), ahol a rajzoktatás egyik alapvetõ módszertani eleme az utcákon és tereken skiccelt járókelõk karakterének felfokozott, eltúlzott – ha úgy tetszik: torzított – megjelenítése volt...
Római graffiti részlete, I-II. sz.
Tudjuk, hogy amit Mo.-on több, mint száz éve karikatúrának nevezünk, azt a nagyvilágban egy önállósult, több mûfajt, irányzatot, kifejezésmódot és technikát felölelõ mûvészeti iparág gyûjtõneveként cartoon nak nevezik. Nagyrészt olyan mûvek cimkéjérõl van szó, amelyekre már rég nem érvényes Baudelaire híres esszéjének az a pár sora, amelyek a karikatúra jelenség mögött valami ijesztõ, „démonikus erõt”, rontást sejtetnek. Éppígy nem tudunk mit kezdeni az ortodox hegeliánus Karl Rosenkranz (esztéta, 1805-1879) Ästhetik des Hässlichen címû mûvével, melyben Rosenkranz a karikatúrát a Rút és Torz társadalmi jelenségek adekvát tartalmi és formai tükrözõdéseként
17 017.indd 1
2015.01.21., 23:06:02
határozza meg, ilyenformán kirekesztve azt a lényegében eufemizáló, humoros bájt és kellemességet (vagy cukros-genynyes giccset), ami a mai karikatúrát általában jellemzi. Mindazt, amit ma a karikatúráról tudunk, lényegében csak Jules Champfleury (író, kultúrtörténész, 1821-1889) Histoire de la caricature címû ötkötetes mûve öleli fel. Champfleury különösebb esztétikai-módszertani hókuszpókuszok nélkül, csak a szemére és az ösztöneire hagyatkozva, szélesen és szabadon jelölte ki a karikatúra jelenségkör határait – nagyjából ott, ahol ma sejtjük. Ott, ahol a karikatúra nem „egy kis mûfaj”, nem publicisztikai mûfaj, de még csak nem is mûfaj. Az eddig leírtak ellentételeként egy tíz évvel korábban írt és publikált munkámból idézek néhány sort. „... ha beleássuk magunkat a karikatúra nagyjából 2500 éves történetébe, egy szakadatlanul változó, különbözõ közegekben, szinte minden mûvészeti ágban, és ezek számtalan mûfajában tárgyiasuló, a mûfajok és mûvészeti ágak, sõt, néha az esztétikai szféra határait is átlépõ módszert látnánk. Olyan módszert, amelynek nincs egyetlen, állandó, saját közege, – amely egyéb mûfajokkal és közegekkel (grafika, festészet, rajzfilm, sajtó stb.), valamint rokon esztétikai minõségekkel (rút, groteszk, abszurd stb.) alkot kölcsönhatásszerû integrációkat. Ezekben az integrációkban a karikatúra módszere vagy dominál (az adott közeg sajátosságait és az esztétikai minõségek jellemzõit az eszközévé téve), vagy többé-kevésbé feloldódik, gyakran így is karikaturisztikussá formálva a mû világát.”
Palatinusi gúnyfeszület Római falfirka (I-II. sz.)
18 018.indd 1
2015.01.21., 23:07:24
Jules Champfleury (Nadar fotója, kb. 1861)
André Gill karikatúrája Champfleuryrõl (tollrajz és akvarell, 1868)
19 019.indd 1
2015.01.21., 23:08:09
Az elgondolás nem új. Lukács György A szatíra kérdéséhez c. tanulmányában már a múlt század 30-as éveiben vitatta, hogy az addig irodalmi mûfajnak tekintett szatíra valóban mûfaj lenne (L. Gy. a szatírát mûvészeti ágak fölötti ún. alkotói módszerként határozta meg, ami mutatis mutandis a szatírával rokon karikatúrára is vonatkoztatható); de hasonlóképp vélekedett Arnold Gehlen (német kultúrantropológus és filozófus, 1904-1976) is, aki a múlt század ötvenes éveiben jelezte, hogy a karikatúra inkább tûnhet valamiféle módszernek, vagy kifejezésmódnak (expressziónak), mint mûfajnak.
Császár Tamás: A mûves (metszetterv, 1995)
20 020.indd 1
2015.01.21., 23:30:03
Mára mindez nyilvánvalóvá vált. Az esztétikai jelenségek mai, élõ világában nincs értelme mûfajokról beszélni. A mûvek jelentõs része – az alkotási folyamat komplexitása miatt is – különbözõ közegek, mûvészeti ágak, mûfajok, kifejezésmódok és technikák kölcsönhatásait mutató kompozit jelenség, magyarán: korcs. (Nincs értelme pl. annak a kérdésnek, hogy egy weblapon, vagy egy internetes közösségi oldalon látott animált, hangeffektekkel kiegészített, ugyanakkor fotókat és a képregény eszközeit is használó karikatúra hír-klipet a karikatúrához, a publicisztikához, az animációs filmhez, vagy a képregényhez soroljunk?)
* -K- mester: Kaján Tibor
Valójában szinte semmit sem tudok a karikatúráról. Akkor se, ha közel ötven évet eltöltöttem a karikatúra mindenféle berkeiben, zugaiban és környülállásaiban; ha ilyen-olyan szakmai stúdiókban és mûhelyekben nyomulhattam; ha koszlott belvárosi presszókban és kávéházakban, vagy csak peripatetikusan évekig hallgathattam -K- mester* „szakelméleti elõadásait”; ha az akkor egyetlen, így óhatatlanul a legjobb szatirikus lapnál dolgozva azt is megtanulhattam, hogy miért jó közérthetõnek lenni, és miért nem, hogy mit szabad és mit nem, míg végül megszabadulva eme tudástól azt is, hogy még mi mindent... Akkor se, ha beleástam magam a karikatúra számtalanféle történetébe és esztétikájába; ha mindezek eredményeképp legalább tizenvalahány tényleg jó, vagy legalább vállalható karikatúrával, pár értelmes mondattal, és néhány rendezvény
21 021.indd 1
2015.01.21., 23:31:54
gründolásával bizonyíthattam, hogy éppen így léteztem, – ha mindeme gründolások örvén kénytelen-kelletlen belefetrenghettem abba is, amit jobb híján szakmai közéletnek nevezünk; végül: ha minden, ami velem történt, már gyerekkoromtól a karikatúráról szólt (a sorsszerûség fantasztikus látszata!), szóval, ha mindez megvolt, és még mi minden..., akkor egy Király utcai romkocsma pultjánál lebegve, úgy az ötödik korsó sör után akár azt is gondolhatom, hogy szinte semmit se tudok a karikatúráról... Akkor már azt is megengedhetném magamnak, hogy ezt a szinte semmit tudást fondorlatosan becsomagolva, cimkézve és adagolva, fél éven át másokkal is megosszam egy eldugott (na jó, exkluzív...) belvárosi galéria termeiben, értelemszerûen eme ügyködésemet valami jól hangzó intézménynek, teszemazt Akadémiának álcázva. (De nem is az, hogy megengedhetem, merthogy ebben a megengedhetésben van némi legényes hübrisz, hanem kutya kötelességem megosztani, a barátaimra, az ellenségeimre és a széles tömegekre zúdítva akkor is, ha azok épp mással vannak elfoglalva.) És akkor már nemcsak élõszóban, hanem ebben a pár kínlódva leírt sorban, afféle emlékeztetõben... is.
22 022.indd 1
2015.01.21., 23:32:35
ÉS MÉG NÉHÁNY KARIKATÚRA
23 023.indd 1
2015.01.21., 23:33:48
Andrzej Czeczot rajza a Szpilki c. lengyel szatirikus hetilapb贸l (1968)
24 024.indd 1
2015.01.22., 04:38:56
Rudolf Wilke: Alfred Kerr (SzĂŠn, tus, 1903)
25 025.indd 1
2015.01.21., 23:34:49
Jacques Callot: Vándorzenész (rézmetszet, 1622)
26 026.indd 1
2015.01.21., 23:35:53
Louis Leopold Boilly: Grimaszok (litogrรกfia, 1823)
27 027.indd 1
2015.01.21., 23:36:40
Mayer Gyula: A karikaturista (tollrajz, 1972)
28 028.indd 1
2015.01.21., 23:37:39
Mayer Gyula: Egyed端l (tollrajz, 1972)
29 029.indd 1
2015.01.21., 23:38:52
Honoré Daumier: Mûértõk (litográfia, 1862)
30 030.indd 1
2015.01.21., 23:40:53
Hieronymus Bosch: Keresztvitel (rĂŠszlet, 1515-16)
31 031.indd 1
2015.01.21., 23:41:47
Jelenszky L谩szl贸: Blogfirka
32 032.indd 1
2015.01.21., 23:42:39
Jean Michael Folon reklámgrafikája (a 80-as évek közepe)
33 033.indd 1
2015.01.21., 23:44:05
Gerry Gersten: Leopárdék (tus, vízfesték, 1973)
34 034.indd 1
2015.01.21., 23:44:57
Vรกrnai Gyรถrgy: Prรณba
35 035.indd 1
2015.01.21., 23:46:25
Hegedûs István (Hihi): A mecénás (tollrajz a 70-es évek elejérõl)
36 036.indd 1
2015.01.21., 23:47:12
GyulaiLíviusz: Emlék (linómetszet, 1966)
37 037.indd 1
2015.01.21., 23:48:26
Tojásszétválasztó... (ismeretlen alkotó mûve a facebookról)
38 038.indd 1
2015.01.21., 23:49:15
KARIKATÚRA PÓDIUM
39 039.indd 1
2015.01.21., 23:50:18
Néhány mû és pár mondat a Karikatúra Akadémia Pódiumán fellépõ, elõadó karikaturisták világáról...
40 040.indd 1
2015.01.21., 23:51:27
BÉK ÉSI JOE
41 041.indd 1
2015.01.21., 23:52:24
„2005. decemberben én kaptam az utolsó Brenner-díjat... A napokban a világhálón ráleltem egy másik Brenner-díjra, amit Szombathely város adományoz annak, aki a gazdaság és városüzemeltetés területén kiemelkedõ szakmai munkát végez. Tavaly ezt a Brenner-díjat a Vas megyei szennyvíz-szolgáltatás fõmérnöke kapta...”
42 042.indd 1
2015.01.21., 23:53:17
Békési Joe: Cenzúra
43 043.indd 1
2015.01.21., 23:54:06
Békési Joe: Falfirka
44 044.indd 1
2015.01.21., 23:54:57
Békési Joe: Kék korszak
45 045.indd 1
2015.01.21., 23:55:35
46 046.indd 1
2015.01.21., 23:56:25
BO JCSUK I VÁ N
47 047.indd 1
2015.01.21., 23:57:04
„Voltam egyetemista, segédmunkás, kiállításrendezõ, dekoratõr, grafikus, napilapnál reklámgrafikus. Rajzoltam hirdetéseket, könyvborítókat, emblémákat és sajtógrafikákat, csináltam kirakatokat, cégtáblákat és kiállítási standokat. Szabadidõmben rajzolok, vagy festek. Ilyenkor kínlódok, bizonytalan vagyok, de amit csinálok, azt igényesen csinálom. Remélem, hogy mások is így látják...”
48 048.indd 1
2015.01.21., 23:57:40
Bojcsuk Ivรกn: Kulcsember
49 049.indd 1
2015.01.21., 23:58:45
Bojcsuk Ivรกn: Magyar tรกj magyar kapรกval
50 050.indd 1
2015.01.21., 23:59:43
Bojcsuk Ivรกn: Az รณbudai bakter hajnali รกlma
51 051.indd 1
2015.01.22., 00:00:39
52 052.indd 1
2015.01.22., 00:01:41
DE Á K K Á ZMÉR
53 053.indd 1
2015.01.22., 00:55:07
„Borsodi, határ menti kis zsákfalu, távol a városoktól, a munkahelyektõl, a jóléttõl és a ’térerõtõl’. A napi közös cél: túlélni a mát, megélni a holnapot. Többször jártam ott beszélgetni, arcokat, sorsokat gyûjteni. Történeteket, amik megmosolyogtatnak, bár ez a mosoly sohase volt felhõtlen, ahogy az õ mosolyuk se. A grafikáimon valós személyek láthatók...”
54 054.indd 1
2015.01.22., 00:55:56
Deák Kázmér: Sajtostejfölös
55 055.indd 1
2015.01.22., 00:57:05
Deák Kázmér: Kannástablettás...
56 056.indd 1
2015.01.22., 00:58:34
Deák Kázmér: Falusi tüzijáték
57 057.indd 1
2015.01.22., 00:59:27
58 058.indd 1
2015.01.22., 04:40:34
DUN A I IMRE
59 059.indd 1
2015.01.22., 01:01:43
„A 70-es évek elején a Fiatal Karikaturisták Stúdiójában a minõséget kerestük, (...) Steinberg, Born, Folon, Bosc, Siné, Sempé, Ungerer és Searle mûveit elemeztük. Ezeken csiszolódtunk, ezeken nevelõdtünk, míg végül kialakultak az összetéveszthetetlen, egyedi stílusjegyek, kiszabadult az addig elfojtott dühödt életöröm, a fonák látásmód, az energia, a szabadságvágy – és karikatúra lett belõle.”
60 060.indd 1
2015.01.22., 01:02:42
Dunai Imre: Homo ludens
61 061.indd 1
2015.01.22., 01:03:45
Dunai Imre: Túl a nehezén
62 062.indd 1
2015.01.22., 01:04:47
Dunai Imre: Mutatvรกny
63 063.indd 1
2015.01.22., 01:05:54
64 064.indd 1
2015.01.22., 01:07:03
FA ZEK AS L E V EN TE
65 065.indd 1
2015.01.22., 01:08:30
„Ugyanazok az erõs, torz lények jönnek elõ a kezem alól, mint iskolás koromban, de már jobban ismerem õket. Már tudom, mirõl szólnak, mit mondanak, és hogyan lehet felhangosítani vagy lecsendesíteni õket. A barátaimmá lettek. Szórakoztatnak és meghökkentenek egyszerre, de mindig a valóságot tárják elém, azt a valóságot, amit alkotóként érzékelek ugyan, de nem mindig tudatosodik bennem.”
66 066.indd 1
2015.01.22., 01:09:18
Fazekas Levente: Riszálkodó és Köldöknézõ
67 067.indd 1
2015.01.22., 01:10:04
Fazekas Levente: Tรถmeg I. (vรกzlat)
68 068.indd 1
2015.01.22., 01:11:08
Fazekas Levente: Tรถmeg II. (vรกzlat)
69 069.indd 1
2015.01.22., 01:11:59
70 070.indd 1
2015.01.22., 01:12:54
FENEKOVÁC S L ÁSZLÓ
71 071.indd 1
2015.01.22., 01:13:35
„Eszköztáram egyszerû, legfõbb és legegyszerûbb darabjai a különféle keménységû ceruzák, ha kell, színes ceruzák. A szürke grafitceruzával érem el a leginkább fotószerû hatást. Végtelen sok árnyalatra képes, a leheletszürkétõl a vastag, zsíros feketéig. Idõnként vegyes technikát használok, festéket, tollat, ecsetet.”
72 072.indd 1
2015.01.22., 01:15:11
Fenekovรกcs Lรกszlรณ: Magyaros reggeli
73 073.indd 1
2015.01.22., 01:14:23
Fenekovács László: Jelzések
74 074.indd 1
2015.01.22., 01:17:02
GYÖNGY K ÁLMÁN
75 075.indd 1
2015.01.22., 01:33:00
„Gyöngy Kálmán nemcsak jó karikaturista, nemcsak avatott szaktörténész és két lábon járó szakmai adattár, hanem a szakmai közélet és a szakmaszervezés – egy valamirevaló szakmában ez is kell legyen – spiritus rectora is...” (Cs. T.)
76 076.indd 1
2015.01.22., 01:34:22
Gyöngy Kálmán: Az elrepült madárijesztõ
77 077.indd 1
2015.01.22., 01:35:19
– Egy Lakáskultúrát és egy Elite magazint kérek! Gyöngy Kálmán rajza
78 078.indd 1
2015.01.22., 01:36:31
H A L ÁSZ GÉ Z A
79 079.indd 1
2015.01.22., 01:37:27
„Halász Géza (...) a világot hol finom gúnnyal, hol derûs – olykor azért kétségbeesett – iróniával, hol pedig maró humorral tépi apró cafatokra, majd rakja össze úgy, hogy a létrejött produktum minden abszurditása ellenére is igazabb legyen, mint a közvetlenül megélt (ál)valóság. Mindezek létrejöttében holmi titokzatos képalkotó szoftvereknek is van némi szerepe, de csak annyi, hogy a forma és a technika ne fedje el a gondolatot.” (IPM)
80 080.indd 1
2015.01.22., 01:38:28
Halász Géza: Törvényhozó a kettes villamoson
81 081.indd 1
2015.01.22., 01:39:10
HalĂĄsz GĂŠza: Magyar pegazus
82 082.indd 1
2015.01.22., 01:40:01
Halász Géza: Utolsó vacsora
83 083.indd 1
2015.01.22., 01:41:09
84 084.indd 1
2015.01.22., 01:42:21
J EL ENSZ K Y L ÁSZLÓ
85 085.indd 1
2015.01.22., 01:44:06
„A sajtókarikatúra napi vircsaftjában ritkán jön létre ’érvényes’ mû, Jelenszky László negyven évi munkássága mégis tele van ilyenekkel. A világa érvényes: a fondorlatosan álnaív stílben, vagy szokatlanul õszintén megformált bornírt és trottyos köznapiság, a közép-európai kisrealizmus groteszk valósága. Éveken át kaszálta is a díjakat befele – nagyrészt külföldön... 1976-ban nem engedték ki, (...) hogy átvegye az Európa Tanács Nagydíját. Minisztériumi hátramozdítók utaztak helyette közpénzen, ahogy az akkoriban szokás volt. Nem volt túlságosan letörve. – Nem volt pénzem egy rendes ruhára, a sötétkék érettségi öltönyömet meg már kihíztam. Csak az volt szar, hogy errõl a díjról egy sor se jelent meg az itthoni lapokban... – mesélte huszonöt évvel késõbb egy budai sörözõben. Néhány órával azelõtt vette át a Szakma Díját, amirõl egy kiállítás megnyitójára egybegyûlt karikaturisták szavaztak. Utólag átnéztük a hátrahagyott cetliket. A negyvenvalahány szavazóból csak ketten nem szavaztak rá...” (IPM)
86 086.indd 1
2015.01.22., 01:44:52
Jelenszky László: Dzsípíesz
87 087.indd 1
2015.01.22., 01:45:32
Jelenszky László: Külváros
88 088.indd 1
2015.01.22., 01:46:35
Jelenszky L谩szl贸: Rend a lelke mindennek!
89 089.indd 1
2015.01.22., 01:47:31
90 090.indd 1
2015.01.22., 01:49:28
M A R A BU
91 091.indd 1
2015.01.22., 01:50:22
„A nyolcvanas évek végén kezdtem újságoknak rajzolni, kilencventől vagyok állandóan foglalkoztatott karikaturista. A magyar sajtó sok lapjának dolgoztam, a legfőbb megjelenési helyeim: Ludas Matyi(k), Veszett Veréb, Hócipő, Kretén Magazin, Népszava, Népszabadság, HVG. A Marabu nevet 1992-től használom. Elsősorban újságrajzolónak tekintem magam, a rajzaim formavilágát, üzenetét és humorát ez határozza meg. A humor az én világomban nem támad, hanem felold, rámutat, megkérdőjelez, megkönnyebbít. Politikai karikatúráimban igyekszem az eseményeket, ellentéteket, szekértáborokat kívülálló távolságtartással szemlélni; a rajzok fő üzenetének nem a voksolásra, hanem a gondolkodásra buzdítást tartom.”
92 092.indd 1
2015.01.22., 01:51:11
MARABU: Extraart
93 093.indd 1
2015.01.22., 01:52:09
NEM FÖLDRENGÉS. NEM CUNAMI. ESÉLYTELENSÉG.
MARABU: Katasztrófaállapot
94 094.indd 1
2015.01.22., 01:53:01
MARABU: Sz枚gesdr贸t
95 095.indd 1
2015.01.22., 01:54:17
96 096.indd 1
2015.01.22., 01:55:10
NÉME TH GYÖRGY
97 097.indd 1
2015.01.22., 01:56:59
Egy nagykedvû, vadul politizáló ember a déli végeken: Németh György kiváló sajtó- és szociofotós, aki volt asztalos, autószeszerelõ, lakodalmi fényképész és pedagógus, míg végül az MTI fotósaként „járta a Dél-Alföldet, a Vajdaságot és Romániát, szaladt a hírek után a nap 24 órájában.” (Google) Mindemellett a legjobb karikaturisták egyike, harcos szatirikus blogger és agitátor. (Cs. T.)
98 098.indd 1
2015.01.22., 01:57:41
Németh György: A szerelem halála
99 099.indd 1
2015.01.22., 01:58:27
Németh György: Reménytelen
100 100.indd 1
2015.01.22., 01:59:53
Németh György: A játszma vége
101 101.indd 1
2015.01.22., 02:00:39
102 102.indd 1
2015.01.22., 02:19:46
PÁ PA I G Á BOR
103 103.indd 1
2015.01.22., 02:02:16
„A rajzolás legalja, amit mûvelek: napilapos politikai karikatúra. (...) Részt veszek a politika nevû pankrációban, ugyanúgy ovációznak nekem a rajongók, és fújolnak az ellendrukkerek, mint a politikus nehézfiúknak: a figuráimnak. Született már rajz miatt büntetõfeljelentés, törvényjavaslat (...), kommentekben és országos lapokban fenyegettek, uszítottak ellenem, másoknak meg egyfajta vigaszt jelentenek a rajzaim, ’disszonancia-redukciót’ az elszenvedett frusztrációkra.”
104 104.indd 1
2015.01.22., 02:03:04
Pápai Gábor: Tohuvabohu (folytatás a túloldalon)
105 105.indd 1
2015.01.22., 02:03:54
Pรกpai Gรกbor: Tohuvabohu (folytatรกs)
106 106.indd 1
2015.01.22., 02:04:46
PATROV ITS TA M ÁS
107 107.indd 1
2015.01.22., 02:05:37
„Animáció és videó szakirányú vizuális kommunikáció-tervezõ vagyok... Így írták le. A diplomámra nem írták rá, hogy szatirikus világnézetû, mert azt nem írják rá egy diplomára, pedig így van. Tanítok is. Azt meg úgy írják mostanában, hogy ’animációs szakképzés vezetõ’. Ez jól hangzik, pedig nem jár bársonyszékkel, csak fölösleges adminisztrációval. Ha van rá idõm, akkor Picasso szeretek lenni, mert annak jobb lenni, mint bányásznak, banktisztviselõnek, vagy kisnyugdíjasnak. Picassóként egy mediterrán, cannes-i villában lakhatsz, ahol süt a nap, és mindig jó az idõ. A feleséged új, a vásznaid hatalmasak, olajfestéked van több tonna. Játszhatod az életed, formazsonglõrködhetsz, semmi se számít, mindent szabad. (...) És egyáltalán. Csak olyat csinálsz, amihez kedved van. Picassónak a legjobb.”
108 108.indd 1
2015.01.22., 02:06:31
Patrovits Tamรกs: Valaki I.
109 109.indd 1
2015.01.22., 02:07:27
Patrovits Tamรกs: Valaki II.
110 110.indd 1
2015.01.22., 02:08:17
SA J DIK FER ENC
111 111.indd 1
2015.01.22., 02:18:07
„Nem egy családi ebédet felforgatott a viharos jókedv. A mamám, a papám, a Sajdik nagypapám, és a bátyám rendkívül víg kedélyûek voltak. Még én voltam a legkomolyabb köztük. De végül a sok humor és szeretet, amivel elláttak egy életre, valahol kitört belõlem. Talán így lettem karikaturista.” (Részlet a könyv végén található Sajdik visszaemlékezésbõl.)
112
112.indd 1
2015.01.22., 02:09:35
Sajdik Ferenc: A nagyiv贸 (sz铆nezett terrakotta, kb. 2006)
113 113.indd 1
2015.01.22., 02:10:24
Sajdik Ferenc: G眉l Baba utca (a Budapesti anziksz ciklusb贸l, vegyes technika)
114 114.indd 1
2015.01.22., 02:11:21
Sajdik Ferenc: Régi és új Óbuda (a Budapesti anziksz ciklusból, vegyes technika)
115 115.indd 1
2015.01.22., 02:12:26
116 116.indd 1
2015.01.22., 02:13:17
SOMHEGY I B ÉL A
117 117.indd 1
2015.01.22., 02:15:51
„Szívesen rajzolgattam, de semmit sem publikáltam. Gyerekújságot terveztem és képregényeket rajzoltam – a gyerekeimnek. A nyilvánosság elé lépéshez az I. Magyar Karikatúra Mûvészeti Fesztivál kellett 97-ben, és néhány nagylelkû és jószemû szervezõ, akik befogadták a munkáimat. Nekik, és Székely András méltatásának köszönhetem, hogy folytattam a rajzolást. Azt írta a Népszabadságban: ’Az igazán jó ötletek messze túlmutatnak a képi viccen, (...) látni kell Somhegyi Béla fantáziadús és bájosan morbid blõdlijét hétköznapi világunk szeretõ undorral megrajzolt részleteirõl.’ Úgy éreztem, Székely András pontosan jellemezte a munkáimat, mondhatni, a vesémbe látott...”
118 118.indd 1
2015.01.22., 02:16:35
Somhegyi Béla: Az elsõ óvatos lépések egy Pierre Cardin ingben
119 119.indd 1
2015.01.22., 02:20:51
Somhegyi BĂŠla: Iskolaudvar
120 120.indd 1
2015.01.22., 02:21:38
SZ A L AY PĂ L
121 121.indd 1
2015.01.22., 02:22:31
„Voltak boldog évek, amiket rajztanítással töltöttem, közben festettem, és szatirikus faszobrokat fúrtam-faragam. Próbálkozott az ember, ahogy tudott...”
122 122.indd 1
2015.01.22., 02:23:20
Szalay Pál: Bürokrata emlékmû Bronz kisplasztika
123 123.indd 1
2015.01.22., 02:24:09
Szalay Pál: Ügyeit intézõ nyugdíjas (festett fa)
124 124.indd 1
2015.01.22., 02:25:18
Szalay Pál: Berber asszony iskolába vinné a fiát (festett fa)
125 125.indd 1
2015.01.22., 02:26:28
126 126.indd 1
2015.01.22., 02:28:11
SZER ÉN Y I G Á BOR
127 127.indd 1
2015.01.22., 03:03:41
„Éveken, de sõt: évtizedeken át rajzoltam metrón, buszon, héven, villamoson skicceket az utasokról. Ha leszállt egy modell, vagy eltakarta egy másik utas, vagy felfigyelt az ügyködésemre, akkor másik modellel folytattam a rajzot, mint egy Frankenstein, aki több testbõl kreál új alakot. A körülmények persze kényelmetlenek, kínosak voltak, de épp ez a stimulált. Ha otthon, nyugodt élethelyzetben újrarajzoltam, sose lett olyan epikusan hiteles, mint a megfeszítõ körülmények között, kint a ’fronton’ született tudósítás. Ellenõrnek is véltek már, láttam a megvillanó ijedelmet a szemekben, és igazuk volt. Csak én nem a jegyet kontrolláltam, hanem az elszalonnásodott kabátok gyûrõdésébe kódolt reménytelenséget, a ráncokba és a fáradt arcvonásokba fagyott tompa iszonyt az univerzum sötét, hideg ürességével szemben, miközben megint elõ kell készíteni elfojtott hisztériánkat, mert a kijáratnál rosszkedvû emberek várnak...”
128 128.indd 1
2015.01.22., 03:04:33
Szerényi Gábor: Eszköz
129 129.indd 1
2015.01.22., 03:05:18
Szerényi Gábor: Szöveg nélkül
130 130.indd 1
2015.01.22., 03:06:20
Szerényi Gábor: Félálomban
131 131.indd 1
2015.01.22., 03:07:25
132 132.indd 1
2015.01.22., 03:08:25
TÓNIÓ
133 133.indd 1
2015.01.22., 03:09:31
Akik ismerik Tóniót, azok tudják, hogy nem szeret fecsegni, írkálni még kevésbé, önmagáról pedig végképp nem. Nem is kell, mert a következõ pár munkája mindent elmond a honi portrékarikatúra nagymesterének emberismeretérõl, minuciozitásáról, formaérzékérõl és technikai tudásáról... (Cs. T.)
134 134.indd 1
2015.01.22., 03:10:29
Tóth Antal TÓNIÓ: Gyurkovits Tibor
135 135.indd 1
2015.01.22., 03:11:09
Tóth Antal TÓNIÓ: Nat King Cole
136 136.indd 1
2015.01.22., 03:12:02
Tóth Antal TÓNIÓ: Alkalmi triptichon – Honecker, Kádár, Brezsnyev (terrakotta)
137 137.indd 1
2015.01.22., 03:13:21
138 138.indd 1
2015.01.22., 03:14:10
A N AGY ÖREGEK
139 139.indd 1
2015.01.22., 03:15:31
140 140.indd 1
2015.01.22., 03:19:48
A SA J DIK ...
141 141.indd 1
2015.01.22., 03:17:16
Fotó: Lantos P István
„Rendszeresen álmodok a volt Ludasosokról, a Balázs Pirirõl, a Hegedüs Pistáról, pedig most már több mint tíz éve nem vagyok velük. Peterdi Palival tegnapelõtt álmodtam, és örültem, hogy olyan jól néz ki. Álmomban nem tudtam, hogy meghalt. Viszont álmodtam az Árkussal (Árkus József), és olyan tapintatosan kerültem beszélgetés közben a halál szót, mert tudtam hogy meghalt, és ilyet, ugye, nem hoz szóba az ember...” (Részlet)
142 142.indd 1
2015.01.22., 03:18:38
A nyolcvanas évek közepén lehetett: moziban ültünk a feleségemmel. A film elõtt volt két kisfilm. Az egyik a Mária Terézia idejében Békéscsabára telepített szlovákokról szólt. A feleségem ott született, édesapja az elsõ világháború után jött Dunakeszire dolgozni, aztán itt építettek házat, és Dunakesziek lettek. A másik kisfilm pedig az én rokonaimról szólt, a Fekete-erdõ tájékáról a Dunán lehajózó németek nagy utazását idézték fel. Itt telepedtek le, falut építettek, amit róluk neveztek el Hajósnak. A nagymamám Huber Veronika, õt vette feleségül a közeli faluból, Kecelrõl a nagypapám, Sajdik József. (Felnõtt koromban tudtam meg, hogy török eredetû név.) Ilyentájt szólt bele a történelem a mi jövendõ életünkbe. A nagypapám ugyanis berukkolt katonának a budapesti Károlykaszárnyába, ami ma a Városháza épülete. Öt év katonáskodás után itt ragadt a fõvárosban. Jött utána a családja, akkor már gyerekek is voltak. A Lázár utcában laktak, a Bazilika „faránál”,
143 143.indd 1
2015.01.22., 03:22:21
ahogy a nagypapám emlegette. Érdekesség még, hogy pár utcával arrébb járt dolgozni, a Hajós utcába. Anyai rokonaim Kiskunlacháza környékérõl jöttek a fõvárosba. Anyai nagymamám, aki három évvel idõsebb, és „mûveltebb” volt, az alföldi Bugyi községben született. Késõbb az élet úgy hozta, hogy Sajdik nagypapám egyik fia (öt fiú volt és egy lány) nagyon ügyes, fürge, talpraesett, de kis termetû volt (õ lett a papám). „Miért nem adjátok zsokénak?” – mondta egy ismerõs. Akkor Rákospalotán laktak, DunakesziAlag, ahol a versenyistállók voltak, csak egy ugrásra volt onnan. Odaadták. Szerencséjére, mert nagyon sikeres versenylovas lett belõle. És hogy ne legyen egyszerû a családfa, feleségül vette az Operaház balerináját, a mamámat, akinek ugyan csak a válláig ért. Hatvankét évet éltek együtt. Volt még a családban: idegenlégiós, apáca, textilgyáros, kávéház-tulajdonos, színész, miniszterhelyettes – és a család „fekete báránya”, aki elvette feleségül egy börtönigazgató lányát. Mi a bátyámmal Berlinben születtünk, pontosabban egy Berlin melletti, XIII. századi kertvárosban: Neuenhagenben, amely akkor még önálló volt. Sokat jártunk külföldre apám szerzõdései miatt. Többek között Athénban töltöttünk négy évet, ott is jártunk iskolába. A magyarságunkra nagyon büszkék voltunk, pláne mikor a Ferencváros egy turnén Athénban megverte a görög bajnokcsapatot. Úgy emlékszem, doktor Sárosi három
144 144.indd 1
2015.01.22., 03:23:57
gólt is rúgott. Na, ebbõl a dicsõségbõl ránk is jutott némi kis dicsfény. Másik kebeldagasztók a magyar lovak voltak, akiknek csak az angol telivérek voltak ellenfelei. A kis termetû arabs lovakat nem is futtatták velük egy versenyben. A honvágy nagyon érdekes módon tört aztán rám. Minden vágyam az volt, hogy csak még egyszer végigmehessek a dunakeszi vasúti „kishídon”. Érdekes ez a gyerekkori helyszín. Most már harminc éve budán lakunk, de az álmaim helyszíne még ma is Dunakeszi. A régi utcákon szerepelnek a barátaim, kollégáim, azok is, akik életükben nem jártak ott. Közben Athénban az történt, hogy a papám megviccelt minket: egyszercsak átszerzõdött egy régi tréneréhez Dániába. Persze mi nem hagyhattuk ott az iskolát, így hát maradtunk. Így éldegéltünk külön, amíg ki nem robbant a második világháború. Ezek után a találkánk nem váratott sokat magára. Édesapámat, mint idegent, hazamenesztették Dániából. Minket Athénból – mint ellenséges állampolgárokat – bevagoníroztak, és útnak indítottak Budapestre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a görögök felajánlották nekünk a menedékjogot, de a mamám nem fogadta el. Rekkenõ melegben indultunk, október közepe volt, és öt nap múlva kiszálltunk, úgy emlékszem, a Nyugatiban. Nyári ingben és rövidnadrágban vacogtunk az esõben, hidegben, és nem volt hol laknunk, mert a házunk tele volt lakókkal, de itthon voltunk.
145 145.indd 1
2015.01.22., 03:24:53
Mindigis szerettem hazajárni. Már gyerekkoromban is hálás voltam a szüleimnek azért a kedélyes légkörért, ami nálunk uralkodott. Nem is kedélyes, több volt annál. Nem egy családi ebédet felforgatott a viharos jókedv. A mamám, a papám, a Sajdik nagypapám és a bátyám rendkívül vígkedélyûek voltak. Még én voltam a legkomolyabb köztük. De végül a sok humor és szeretet, amivel elláttak egy életre, valahol kitört belõlem. Talán így lettem karikaturista... A történet elején egy ló áll. Tizenhárom éves lehettem, amikor a papám olyan lóra ültetett, szerintem szándékosan, amely egymás után tizenötször dobott le magáról. Tizenhatodszorra már nem ültem vissza. Azóta is jó szívvel gondolok vissza arra a lóra, miatta nem lettem zsoké. A mamám a fotóalbumában karikatúrákat gyûjtött: a legelsõ, amire emlékszem, egy Várnairajz volt, 1944 táján jelent meg. Várnai Györgynek késõbb el is meséltem, hogy õ is tehet arról, hogy karikaturista lettem. Nem jól rajzoltam, csak szívósan, és mindig. Ezt látta a nagynénikém, õ mondta, hogy adjanak be az Iparrajziskolába, a Török Pál utcába. Ott litográfiát is tanultunk, és a klisék egyikén egy képregény-sorozat volt, karikatúra. Pintérnek hívták a karikaturistát. És akkor úgy éreztem, mintha mellbe vágtak volna: ez az igazi! Attól kezdve az osztályban mindig karikatúrát rajzoltam… Másfél évig jártam oda, aztán átalakították Képzõmûvészeti Gimnáziummá, akkor sokan elmentünk onnan, én is.
146 146.indd 1
2015.01.22., 03:25:53
Sajdik Ferenc: Bécsi Kapu tér (a Budapesti anziksz ciklusból, vegyes technika)
147 147.indd 1
2015.01.22., 03:26:48
Cinkográfus lettem egy gyárban, közben elkezdtem újságoknak rajzolni, mígnem egy véletlen folytán a Rádióújsághoz kerültem. Byssz Róbert – festõ és karikaturista – ugyanis eltörte a kezét, és amúgy is nyugdíjba akart menni, így hát a fõszerkesztõ megkérdezte, van-e kedvem odamenni a helyére? Volt. Tíz évig dolgoztam a Rádióújságnál, mint tördelõ. A Rádióújság mellett én már küldözgettem be a Ludas Matyihoz rajzokat. Le is közölték általában, de egyszer csak elkezdtek nem megjelenni a rajzok, máig sem tudom, hogy miért. Egy ideig még küldözgettem, aztán abbahagytam. 1965-ben viszont fölhívott Tabi László, a Ludas Matyi Fõszerkesztõje, hogy ássuk el a csatabárdot, menjek hozzájuk. Hogy mi a csoda volt a „csatabárd”, az sohasem derült ki. Én viszont nagy örömmel mentem, mert ott végre csak rajzzal kellett foglalkozni. Örültem, hogy bekerültem abba a véráramba, amit a Ludas Matyi jelentett akkor, mint egyetlen „fõhivatású” szatirikus lap. Én Várnai Györggyel, Balázs Piri Balázzsal, Pusztai Pállal – késõbb Brenner Györggyel – kerültem egy szobába, négyen voltunk együtt. A szerkesztõség a Gyulai Pál utcában volt, a Józsefvárosban. Valaha – így mondták – nyilvánosház volt, nyolc pici szoba volt benne, két íróasztal fért beléjük, és ha az egyik ember ki akart jönni, a másiknak föl kellett állnia. Mi négyen voltunk a „nagyszobában”. Volt egy nagy középsõ terem, az lehetett a „szalon”, abból nyílt a két fõszerkesztõ szobája. Hihetõ ez a
148 148.indd 1
2015.01.22., 03:28:01
nyilvánosház múlt, vagy legalábbis gyanús: a nagy terem, kétoldalt a pici szobákkal..., ezekben ült Hegedüs István „Hihi”, Lehoczki István „Leho”, Dallos Jenõ, Fülöp Gyuri és a többiek. Hetenként három rajzot kellett készíteni. Beadtunk ötöthatot, abból választottak. Brenner Gyuri mindig tizenkettõt adott be. Õ aktuális rajzokat csinált, úgyhogy mindig fölírta a témát, hogy miket adott be, hiszen a következõ héten már nem volt aktuális egyik sem. Sokszor hallottam, hogy mérgelõdik magában: mindig azt nem fogadják el, amit én szeretnék, aztán a jövõ hétre már elavul... Mi meg taktikáztunk. Ismertük Tabinak azt a szokását, hogy elõveszi a rajzokat, az elsõkre azt mondja: „Lesz ennél jobb is...” A másodikra-harmadikra mond valami jobbat, majd a közepe táján: „Na, ennyi elég is!” Az utolsókat jóformán már meg sem nézi. Úgyhogy mi az általunk legjobbnak tartott rajzokat tettük elõre... Aztán a lap csendben kimúlt. Az elsõ privatizációs lázban azt gondoltuk, hogy ha mi önállóak leszünk, akkor nem szól bele végre a rajzainkba se politika, se üzlet, se reklámok. Persze tévedtünk. Nem tudtunk mi harcolni, meg jó üzleteket kötni. Mi csak rajzolni tudtunk. Úgyhogy egy darabig két Ludas volt, a név joga a Hírlapkiadónál maradt, így mi Új Ludas lettünk. Próbálkoztunk még olyan címek alatt, hogy: Úritök, Pesti Vicc stb. – aztán vége. Rendszeresen álmodom a volt Ludasosokról, Balázs Pirirõl, Hegedüs Pistáról, pedig most már több,
149 149.indd 1
2015.01.22., 03:28:52
Sajdik Ferenc: Csalรกd
150 150.indd 1
2015.01.22., 03:29:40
mint tíz éve nem vagyok velük. Peterdi Palival tegnapelõtt álmodtam, és örültem, hogy olyan jól néz ki. Álmomban nem tudtam, hogy meghalt. Viszont álmodtam Árkussal (Árkus József), és olyan tapintatosan kerültem a beszélgetés közben a halál szót, mert tudtam hogy meghalt, és ilyet, ugye, nem hoz szóba az ember. Mindig nagyon színeseket álmodok, és mindig derûsek az álmaim. Mint a papámnak, aki nagy bohém volt, és aki nem olvasta ugyan Voltaire-t de mindig azt mondta, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Közben persze a mamámnak köszönhettük, hogy nem haltunk éhen, de a papa..., annak nem volt se tegnap, se holnap, csak a mának élt. Én még ilyen embert nem láttam... Emlékszem, a háború után, amikor jegyre adták a cukrot, lopkodta azt a kevés kockacukrot, amit kaptunk, és elvitte a lovaknak, pedig mi is szörnyen vágytunk rá. Nagyon szerette a lovakat... Egyébként az én lovaim nem tetszettek neki, azt mondta, hogy kövérek! Ma már utca van róla elnevezve Alagon: Sajdik Sándor utca. Érdekes a rajzban, hogy mindenki saját magát rajzolja öntudatlanul. Hegedüs Pista olyat, amilyen õ, a Kaján is, pedig hát nem nézegetik magukat a tükörben. Egyszer bementem a Kossuth könyvkiadóhoz, és a liftben azt mondja valaki, ugye maga a Sajdik? Onnan jött rá, mondta, hogy úgy nézek ki, mint Gombóc Artúr...
151 151.indd 1
2015.01.22., 03:30:43
Sajdik Ferenc: Egy kĂŠp hĂĄtoldala
152 152.indd 1
2015.01.22., 03:31:31
A K A JĂ N...
153 153.indd 1
2015.01.22., 03:33:18
Fotó: Halász Géza
A következõ interjú a 90-es évek közepén, a Képzõ- és Iparmûvészeti Szakközépiskola féléves néprajz feladataként készült. A hangfelvétel anyagához képest kisebb változtatásokat (sûrítéseket, húzásokat) alkalmaztam úgy, hogy a szöveg lényegileg változatlan, de olvasva is élvezhetõ legyen. Kaján Tibor nevét K-val, a magamét M-mel jelöltem. (MAKINA, 1996.)
154 154.indd 1
2015.01.22., 03:34:32
M: Hogyan kezdtél rajzolni? K: Nagyon sokat firkálgattam gyerekkoromban, még mielõtt iskolába kerültem volna. Mindenféle könyvekbe is, meg újságokba, ugye, és ahogy rajzolgattam ezekbe, fölfigyeltem, hogy ott más rajzok is vannak, szóval nemcsak én firkálom össze az újságokat, hanem mások is. Úgy emlékszem – errõl már múltkor is beszéltem –, hogy olyan hét-nyolcéves lehettem, ültem a gangon, sütött a nap, elõttem egy hokedli, én pedig egy sámlin ülök és egy újságot nézegetek, amiben Gáspár Antalnak van valami rajza; egy Petõfi-szobrot ábrázoló rajz, amin Petõfi a lábát a talapzaton elõretartja, szóval hatalmas, fölnagyított talpa van, körülötte pedig mindenféle politikusok özönlenek, és nyalogatják ezt a talpat, de ennek a Petõfi-szobornak a feje Bethlen Istváné volt... Ez akkor nekem borzasztóan tetszett, mert ismertem a Petõfi-szobrot, és fényképekrõl Bethlent is, és hát én akkor úgy gondoltam, hogy ez egy nagyszerû dolog,
155 155.indd 1
2015.01.22., 03:35:57
hogy ilyeneket lehet rajzolni az újságba, – hogy bele lehet szólni a nagypolitikába ugyebár... Szóval ezt a rajzot én elég sokszor másolgattam. Tulajdonképpen akkor kezdett el foglalkoztatni, hogy én valami ilyesmit szeretnék majd csinálni, és hát nem lehet valami túl ördöngõs dolog, hisz én is minden rajzot le tudtam másolni... Aztán késõbb persze kiderült, hogy ez azért mégiscsak egy ördöngõs dolog, mert ha én magam akartam egy ilyen rajzot csinálni – tehát nem másolni –, akkor bizony már az volt, hogy az arányok elcsúsztak, és nem tudtam magam igazán kifejezni..., egyszerûen nem ment. Akkor már éreztem, hogy itt valamit csinálni kell, ha én ezt tovább akarom folytatni, úgyhogy akkor intenzívebben kezdtem foglalkozni a dologgal: más újságok rajzolóinak a munkáit is nézegettem, meg hát a Dürer albumot is lapozgattam, szóval próbáltam valahogy eligazodni. Azt hiszem, tulajdonképpen így indult el a pályám. Mikor már iskolába jártam, és ott a táblára firkálgattam a szünetekben, vagy lyukasórákon, szóval, amikor már nem voltam ilyen szigorú önmagamhoz, akkor egy nagyon érdekes dolgot figyeltem meg, szóval, mikor körülálltak a srácok – akkor még nem voltak lányok az iskolában –, akkor azt vettem észre, hogy ez nagyon nagy hatással van mindenkire. Annyira, hogy általában rendeltek tõlem ilyen rajzokat, hogy ezt, vagy azt a tanárt rajzoljam le, én meg persze engedelmeskedtem nekik, közben csodálkoztam, hogy ezek a rajzok hogy hatnak rájuk...
156 156.indd 1
2015.01.22., 03:36:51
Kaján Tibor: Abszurd (a 60-as évek vége)
157 157.indd 1
2015.01.22., 03:37:46
Namost én a publikálás élményét is megkaptam, mert amikor átmentem más osztályokba, akkor ezeknek a rajzaimnak a másolatait – na, mondjuk: reprodukcióit... – láttam a padokba belevésve. Én ezeket a tanárokat eléggé emblémaszerûen, de azért jellegzetesen rajzoltam meg, tehát másolhatóan, úgyhogy könnyen fel tudták firkálni a falra, vagy a padba vésni, szóval egy csomó srác könnyen utánozhatta. Úgyhogy tulajdonképpen így lettem már akkor, a Vörösmarty Reáliskolában karikaturista. M: Ez a ráliskola, ez hány éves kortól volt? K:
Ez nyolc évig tartott, ez középiskola volt.
M: Akkor volt négy elemi is, vagy hogy is hívták? K: Hát igen, ezt eleminek hívták, négy elemi ugye, aztán nyolc év gimnázium. Nekem kilenc, mert egyszer megbuktam. M: És milyen volt otthon, a családban, milyen ünnepek voltak? Milyen volt akkor például a karácsony? K: Nézd, az én szüleim kereskedõk voltak. Az apámnak volt a Ráday utcában egy kis rõfösboltja. Miután mi zsidók voltunk, nekünk a karácsony egy kicsit nemzeti ünnep is volt, úgyhogy ha nem is keresztény módon, de valamiképp az ajándékozás
158 158.indd 1
2015.01.22., 03:38:39
és a karácsonyfa megvolt. Nekem inkább a karácsonyi szünet volt a nagy ajándék, mert akkor nem kellett iskolába járni, tanulni, és akkor rengeteget rajzolhattam... Naszóval apám nem szerette ezt a rajzolási mániámat. Jobban szerette volna, ha én az üzletben segítek – tudod, az egy ilyen kis rövidáruüzlet volt... Persze én segítettem azért, mert hát szerettem az apámat, de õ azt akarta, hogy még többet segítsek, különösen a nagy szombati forgalomban, mert akkor volt a legnagyobb, szombatonként... Apámnak az volt a rajzolásmániámról a véleménye, hogy ilyesmivel nem érdemes foglalkozni, hogy ebbõl kevés embernek sikerül megélni. Hogy ez nem vezet semmire, ez csak egy mánia. Szóval nem nagyon örült ennek a dolognak, inkább megpróbált valami reális pályára... Azt azért figyelembe vették, hogy valami olyan pályára, amiben ez a rajzmánia valahogy mégiscsak benne van... Végül aztán kisütöttték, hogy legyek mondjuk mûbútorasztalos. M: Mûbútorasztalos? K: Hát igen, mûbútorasztalos. Abba még én is belementem volna, dehát erre nem került sor, mert ezt a mûbútorasztalosságot elfújta a háború elõszele, szóval akkor már voltak ezek a zsidótörvények, meg különbözõ ilyen dolgok... A legrosszabb
159 159.indd 1
2015.01.22., 03:39:40
ebben a helyzetben az volt, hogy közben bennem megvolt a késztetés, hogy valami mûvészetfélével foglalkozzak, dehát nem mehettem se fõiskolára, se más ilyen helyre. Akkor ez így ment. Szóval akkoriban, 39 táján már nagyon nehéz volt a pályaválasztás, nagyon sokan voltunk, akik csak jóval késõbb, a háború után tudtuk ezt bepótolni, akik fõorvosok, ügyvédek és mûvészek lettek, ugye... De mi akkor elmentünk gyárba dolgozni – akkor ez volt a szokás –, én például harisnyagyárba mentem síkhurkolónak. Namost ez egy hatalmas, tizenöt méter hosszú gépen zajlott, ezen rengeteg selyemharisnyát lehetett csinálni egyszerre, csak úgy ontotta a selyemharisnyákat. Volt neked ilyen harisnyád? M: Most valami nejlonharisnya van, azt hiszem, de nekem nincs... K: Na persze, hát ezekrõl is könnyen leszalad a szem, de a selyemharisnya az rettentõ kényes volt. Állandóan ott kellett ugyebár a gép elõtt rohangálni és figyelni, és ha valahol egy kis hiba keletkezett, akkor rögtön le kellett állítani a gépet, különben hibás harisnyákat csinált. Szóval eléggé kellett figyelni, dehát azért ott is rajzolhattam persze..., tudniillik voltak közben szünetek, mert nem lehetett – különösen éjszaka – nyolc órát megállás nélkül dolgozni, úgyhogy néha abba kellett hagyni egy kicsit, pedig ez az ember zsebére ment, mert ott teljesítmény szerint fizettek. Szóval ezekben a szünetekben volt
160 160.indd 1
2015.01.22., 03:40:31
rajzolnivaló bõven. Tudod, ebben a gyárban sváb mesterek dolgoztak, akik alig tudtak magyarul, nagyon szigorúak, és hát fölényeskedõk voltak. Volt ugye akkoriban egy nagyon erõs antiszemitizmus, amit én ott a gyárban is megsínylettem. Szóval, ha néha nem figyeltem oda, akkor valamelyik munkás a gépemben elpiszkált valamit, vagy beledugott, vagy mittudomén, úgyhogy ezek a finom tûk, amikkel a harisnyákat csinálták, sorra letörtek. Ez azt jelentette, hogy néha két hétig is állt a gép, mert többezer tût kellett kicserélni. Ezeket a kitolásokat a sváb munkások csinálták, a mesterek meg egyfolytában rajtam röhögtek. Nahát ezekrõl csináltam rajzokat. Akkoriban nem volt faliújság, csak úgy a falra kiraktam néhány ilyen mesternek a portréját. Na szóval ez volt az én munkás-korszakom... – de most jut eszembe, volt egy levente korszakom is, aztán már egy idõ után nem lehettem levente, de az oktatásokra el kellett járni, – akkor rengeteget rajzolhattam. M: Ez a leventeség a gimnáziumban volt?
Kaján Tibor: Firkák
K: Gimnáziumban nem, hanem már a gyárban, a gimnázium után. Nézd, az iskolában cserkészet volt, namost ez a cserkészdolog, ez akkoriban nagyon divatos volt, nagyon jó programok voltak, nemcsak kirándulások, hanem rengeteg hasznos dolgot lehetett tanulni, meg hát persze lánycserkész csapatok is
161 161.indd 1
2015.01.22., 03:41:21
voltak..., szóval lehetett házimunkát is tanulni, meg persze a faragást, nyomolvasást, térképrajzolást... Én például a térképeket akkor szerettem meg. Voltak mindenféle összejövetelek, ahol én inkább rajzolási munkákat vállaltam ugye: plakátokat, hirdetményeket, ismeretterjesztõ ábrákat meg eféléket. Én szerettem ezt a dolgot, mert ha az ember különbözõ próbákat, vagy miket teljesített, akkor lehetett a cserkészingre mindenféle plecsniket kapni. Aztán persze voltak különbözõ elõadások, egy idõ után inkább már csak politikaiak – ezek, ahogy viszszaemlékszem, iszonyatos irredenta baromságok voltak, dehát a programok között is voltak például tüntetések... Emlékszem, a Román Követség elõtt kellett egyszer felvonulnunk, és kórusban ordítozzuk, hogy: Erdélyt vissza! – és más efféléket... M: Mennyire láttad át, hogy mi folyik? K: Nem érdekelt, nem nagyon szívtam mellre, csak azt, ami a zsidótörvénnyel volt kapcsolatos, szóval, ami kirekesztõ volt, ami befolyásolta a lehetõségeimet. És hát a többiek se vették komolyan, szóval az iskolában nem nagyon foglalkoztunk ezekkel a dolgokkal, de a Román Követség elé azért elmentünk. Nem volt túl messze, a Vörösmarty iskolától csak egy kerítés választotta el. Mikor az iskola udvarán fociztunk, sokszor átesett a labda, és akkor sajnos hetekig ottmaradt, mert nem volt szabad bemenni, de nem is mertünk... Úgyhogy emiatt se nagyon szerettük a románokat.
162 162.indd 1
2015.01.22., 03:42:20
De ahogy így most visszaemlékszem, a cserkészet azért jó volt. Ezek a dolgok ugye, hogy kirándulás, meg mesterségek elsajátítása, meg persze számháborúk – mert ezt is csináltuk, ezeket a számháborúkat –, ezek nagyon jólestek a gyerekeknek. Hát szóval ez volt a cserkészet. Igen... Valami tagdíjat is kellett fizetni, amit aztán az egyik tanár elsikkasztott. De nem is ezért szüntették meg ezt a csapatot, hanem, mert a végére már olyan diákokkal lett tele, hogy nem lehetett tovább csinálni... Itt valami politikai dolog lehetett, vagy már nem is tudom... M: Elmondanád, miket játszottál, meg olvastál, és hogyan gondolkoztál? Egyáltalán, csináltál valami mást a rajzoláson kívül, amit a fiúk szoktak úgy általában? K: Hát igen, gombozni. Azt persze csináltuk, ez akkor nagy divat volt ugyebár, ez a futballszerû gombozás, szóval idõnként kitört rajtunk ez a mánia. De nem is ez az érdekes, hanem, hogy elég sokat olvastam. Namost inkább azok az olvasmányok ragadtak meg bennem, amikben valami irónia is szerepelt. Szóval tizennégy éves koromban, mikor Az ember tragédiáját olvastam Madáchtól, akkor a Lucifer rendkívül nagy hatással volt rám... Hogy egy ilyen komoly mû, ugye, hogy a nemzet nagy klasszikusa, Madách, egy ilyen szarkasztikus figurát állít elénk, mint ez a Lucifer, – hát én ezt nagyon szellemesnek találtam, ezeket a dialógusokat Lucifer és Ádám között... És ez megintcsak adott egy irányulást, hogy is mondjam..., szóval
163 163.indd 1
2015.01.22., 03:43:12
Kajรกn Tibor: Piacon
164 164.indd 1
2015.01.22., 03:43:59
Például Swift irányába. Rájöttem, hogy a Gulliver nem csak gyerekeknek való, szóval nem csak ez a rövidített kiadás van, hanem van egy komplett is, amiben persze ott van a Nyihahák országa, meg valahogy az egész más volt, szóval ennek a filozófiája nagyon érdekelt. De a kötelezõ olvasmányok között is, például Csokonainál – és nemcsak a Dorottyában, hanem más verseiben is – rengeteg humor van. Ilyen olvasmányaim voltak, de persze sokkal több, mert hát például a Karinthyt itt meg sem említettem, mert az egy közhely, azt hiszem, azt mindannyian olvastuk, például a Tanár úr kéremet, azon rengeteget nevettünk, mert hát az nagyon megcélzott dolog volt, és hát egyenesen nekünk szólt... M: És abból, hogy ilyen ironikus személyiség vagy, származott valami hátrányod, vagy ez könnyen ment, ilyennek lenni? K: Hát nem... Nem, elég szelíd gyerek voltam. Nem nagyon szálltam szembe a tanárokkal, nem is lógtam ki úgy a sorból. Nem, inkább belül történt, szóval magamban gyûjtögettem én ezeket a számomra érdekes és fontos élményeket és olvasmányokat. Szóval ez így ment úgy tizennyolc éves koromig, mikor végleg elhatároztam, hogy karikaturista leszek. Azt ugye már mondtam, hogy itt borzasztó nagy rajzi hiányosságok voltak, – hogy nem tudtam azokat a dolgokat kifejezni, amiket szerettem volna, a kézmozdulatok nem sikerültek, a fejeknek olykor eltûnt a koponyája, meg hát a mozgásokkal is baj volt, mondjuk a
165 165.indd 1
2015.01.22., 03:45:04
a futással. Szóval nem. Rájöttem, hogy ez egy szakma, és ezt nekem valahogy meg kell tanulnom. Namost akkor beiratkoztam az Iparmûvészeti Fõiskola esti tanfolyamára, hogy legyen valami komoly dolog is, dehát ez nagy csalódás volt, mert hát ott tényleg nagyon komoly dolgokat kellett rajzolni: mindenféle kockákat és hasábokat, és ezeknek a dolgoknak semmi köze nem volt a karikatúrához... M: Ez hányban volt? K:
Ez, kérlek szépen, harmincegy-harminckettõben.
M: Akkor még nagyon kemény lehetett az akadémikus... K: Hát igen, eléggé, úgyhogy én itt nem is kaptam választ arra, ami érdekelt, azt viszont észrevettem, hogy a karikatúrát nem sorolják a mûvészetekhez, az inkább valami hulladék; például a fõiskolán, de még ezen az esti tanfolyamon is valami mellékes dolog volt, ami nem számított teljesítménynek. M: De gondolom, magadban nem érezted silányabbnak? K: Nem, nem. Egy kicsit bántott, de végül is nem nagyon... Nekem annyi élvezetet okozott, hogy ez mindegy volt, szóval hogy egy ilyen silányabb mûfajnak vagyok a mániákusa. Nem, mert ahogy fejlõdött a rajzkészségem, úgy egyre több dolgot
166 166.indd 1
2015.01.22., 03:46:07
Kaján Tibor: Autogram (az 50-es évek vége)
167 167.indd 1
2015.01.22., 03:47:29
tudtam kifejezni. Például észrevettem, hogy egy-egy embernek vannak sajátos mozdulatai – mondjuk gesztusai –, amiket állandóan használ és amik csak rá jellemzõk, pont úgy, mint az orra alakja, vagy a fejformája, szóval ahogy valaki egy cigarettát tart a kezében, vagy ahogy lép, vagy ül, az csak hozzá tartozik... Namost ezek valahogy megragadtak bennem... M: A családodban milyen emberek voltak? – vagy mondjuk a szülõk, rokonok, barátok? K: Hát, voltak mindenfélék. Én Miskolcon születtem, de egyéves koromban a szüleim fölhoztak magukkal Pestre. Namost elõször a Baross utcában laktunk egy ideig, késõbb aztán a Ráday utcában, annak a kis rõfösboltnak a raktárhelységében, de a nyarakat a vidéki rokonoknál töltöttem Diósgyõrben, ahol volt egy nagy vasgyár, de ez nem az a rész volt, hanem egy negyon rendes kis falucska volt Diósgyõr, szóval ott voltak nekem barátaim, fiúk, lányok, azokkal jártam a Bükkbe kirándulni. Ezek nagyon jó nyarak voltak, tudod, nekünk rengeteg rokonunk volt... Anyámnak tizenkét testvére volt, és ez nagyon sok nagynénit és nagybácsit jelentett... Ez egy nagyon melegérzelmû család volt, úgyhogy mindig hívogattak, hogy töltsem náluk a nyarakat, úgyhogy ezek a nyarak rengeteg barátot jelentettek – egész csapat gyûlt össze, amikor megérkeztem –, szóval, hát jó volt... De aztán õsszel folytatódott a pesti élet. Nem szerettem az iskolát, mert egy idõben nem voltam túl jó
168 168.indd 1
2015.01.22., 03:48:28
tanuló. Egyszer meg is buktattak valami rajzolás miatt, egy Tokaji Nagy Béla nevû tanár... Ez egy igazságtalan dolog volt, inkább egy kis bosszú volt ebben, tudniillik ez a Tokaji Nagy természetrajzot és földrajzot tanított, tehát nem is olyan fontos tárgyakat, na szóval neki elsõ órája volt, és abban az idõben az elsõ óra elõtt imádkozni kellett: fölállt az egész osztály és ima. És hát azon a bizonyos napon, mikor felállt az egész osztály és elkezdte mondani az imát, akkor mögöttem mindenki elkezdett röhögni, mert az asztalomon volt ennek a tanárnak a karikatúrája, amit ima közben az egész sor látott. Namost ez a Tokaji Nagy rettentõen dühös lett, és kizavart az osztályból, föl az igazgatóhoz, és még utánam is ordított, hogy: „ilyen kaján emberekre itt nincs szükség!” Ettõl kezdve én lettem a Kaján ugye, ez így rajtam ragadt egészen az érettségiig, egy ilyen iskolai gúnynévként, úgyhogy nekem végül is ez a Tokaji Nagy Béla a keresztapám lett ugye... M: Akkor végül is hálás lehettél neki... K: Hát, nem nagyon, mert ez a név alapjában véve tévedés. Mikor elkezdtem a profi pályámat, még kézenfekvõnek látszott, de egyáltalán nem jellemzõ rám a kajánság... Egyáltalán, én a karikatúrának azt az elnevezését, hogy torzkép, hibásnak tartom. A karikatúrában valami több szellem van. Azt még megérteném, ha egy gonosztevõrõl lenne szó, mondjuk
169 169.indd 1
2015.01.22., 03:49:26
egy gyilkosról, vagy egy borzasztó, elvetemült pasasról, aki akár egy állathoz is hasonlítható. De csak úgy ok nélkül, valakit ugye majommá tenni, vagy farkassá, hát ennek nincs sok értelme. A karikatúra inkább valami gondolati mûfaj, ahogy én látom... Ha nem lenne olyan nagyon tudálékos, ideográfiának lehetne nevezni, dehát ki a fene használ ilyen szavakat ugye? Szóval marad a karikatúra szó, amit a tizenhatodik században, Bolognában találtak ki a Carracci testvérek. Namost ezeknek volt egy rajziskolája, és itt bevezették azt is, hogy az utcán járkálva mindenféle jeleneteket és arcokat rajzoltak, szóval akkor ezeket a gyorsan lefirkált portrékat és utcai jeleneteket nevezték karikatúráknak. M: De maga a karikatúra, gondolom, benne van az ember természetében... K:
Hát persze, önkéntelenül... Akár nevezhetjük így is...
M: Mint ahogy te is elõbb csináltál karikatúrákat, minthogy tudtad volna, hogy mi az, és hogyan nevezik... K: Úgy van. Namost, ha a mûvészettörténetet nézzük, voltak ugye korai karikatúrák is, például az ókori Egyiptomban, de persze Leonardo is rajzolt karikatúrákat anélkül, hogy ezeket így nevezték volna.
170 170.indd 1
2015.01.22., 03:50:26
Kaján Tibor: Bürokrácia
171 171.indd 1
2015.01.22., 03:51:22
M: És az Iparmûvészeti fõsikola esti stúdiumai után? K: Közben már jött a háború ugye, és engem behívtak munkaszolgálatra, ahol aztán szintén rajzohattam, ha voltak szabad órák. Én Kárpát-Ukrajnában voltam útépítésen. Sátrakban laktunk, és követ kellett törni, hatalmas sziklákat kellett széttörni kisebb kövekké, és azokat kalapáccsal apróra zúzni. Ez elég kemény munka volt. Ennek a munkának a szüneteiben, meg hát volt néha fél nap pihenõ, vagy hétvége – még eltávozás is volt a hegyekben, volt ott egy falu, ahová le lehetett járni –, szóval olyankor rajzolgattam ezeket a keretlegényeket, meg a bajtársakat is, és különbözõ jeleneteket. M: És ott nem haragudtak emiatt? K: Nem, érdekes módon nem. Nem, sõt, nagyon kedveltek ezek a keretlegények, idõnként átjöttek, hogy rajzoljam le õket. Szóval, valahogy hiányzott nekik, hogy egyet-egyet még nem rajzoltam le. Úgyhogy nem volt semmi konfliktus... M: Egyébként milyen volt? K: Hát..., különbözõ idõszakokban és helyeken más és más volt. Volt, ahol kivégzések és halálesetek is voltak. Voltak borzasztó nagy fagyások, kéz- és láblefagyások, mert különösen a hegyekben nagyon kemény telek voltak, és mi általában ott
172 172.indd 1
2015.01.22., 03:52:17
laktunk, szóval ezt sokan nem tudták elviselni. Aztán voltak szerencsésebbek – én például, mint látszik, ezek közé tartoztam. Csak a melegebb idõben laktam sátrakban, telenként a városban voltam. Ez teljesen véletlen volt. Azonkívül a politika is úgy változott, hogy volt egy enyhébb idõszak, tudniillik a nagy nyilas idõk elõtt egy kicsit megpuhult a politika, és akkor a munkatáborokban is érezhetõen egy kis enyhülés következett be. Namost a Horthy-proklamáció idején néhány társammal együtt megszöktem a munkaszolgálatból. Akkor már egy esztergomi táborban voltunk egy páncélos osztag mellé beosztva, és onnan szöktünk meg úgy öten-hatan. Namost, amikor a nyilasok átvették a hatalmat, akkor elfogtak, és visszakerültünk a táborba, egy fogdába, és hát mint katonaszökevények a Margit körúti Katonai Törvényszékre lettünk irányítva, aminek ugye nem lett volna jó vége... Dehát itt megintcsak szerencsém volt, mert a nagy zûrzavarban a Katonai Törvényszék a front mögé, Székesfehérvárra költözött, úgyhogy nem fogadtak minket, így aztán az esztergomi táborban maradtunk öten egy fogdában... Idõközben a századunkat kivitték az országból nyugat felé... Rengetegen meghaltak... Mikor jöttek az oroszok, és már lehetett az ágyúszót hallani, akkor megszöktünk a fogdából egy börtönõr, egy ilyen kiskatona segítségével, vele együtt... Szóval ennek ez volt a története... Közben ugye a szüleimrõl nem
173 173.indd 1
2015.01.22., 03:53:31
tudtam semmit. Õket közben elhurcolták, és hát ezeket a vidéki rokonaimat, akikrõl az elõbb beszéltem, ezeket is elvitték Auschwitzba és Bergen-Belsenbe. Mind elpusztultak. Na szóval, most elérkeztünk a fõiskolához. Én egy év múlva tudtam meg, hogy a szüleim elpusztultak, addig vártam õket, ahogy az egész ország várta valakijét különbözõ helyekrõl. Mindenesetre örültem a szabadságnak és az elsõ dolgom az volt, hogy... De itt még el kell mondanom, hogy mikor ebbõl a fogdából megszöktünk, akkor még nem lehetett Budapestre jönni, mert ostrom alatt állt a város, úgyhogy nyolcan-tízen összeverõdve, nagy kerülõvel, gyalog elindultunk, míg végül Szegeden kötöttünk ki negyvenöt januárjában. Ott nagy élet volt, lehetett élelmet szerezni, szóval minden volt Szegeden, és én ott mindjárt elkezdtem ugye rajzolni – akkor csináltam ezeket a Hitlerellenes, meg németellenes rajzokat... Volt Szegeden egy nagyon forgalmas utca, olyan, mint itt a Váci utca: a Kárász utca. Namost be voltak törve a kirakatok, úgyhogy ott kitettünk ilyen táblákat, és azokra majdnem minden nap új karikatúrákat raktam ki – persze mindig frisseket, ahogy jöttek a hírek ugye... Namost akkor már sorra alakultak ott a pártok és készültek az elsõ szabad május elsejére, és ehhez kellettek mindenféle dekorációk... Úgyhogy kaptunk is valami mûtermet egy Kurucz Dezsõ nevû szegedi festõvel – azt hiszem, Kurucz D. István lett késõbb, és mindenféle alföldi
174 174.indd 1
2015.01.22., 03:54:17
Kajรกn Tibor: Megbocsรกjtรกs
175 175.indd 1
2015.01.22., 03:55:12
tájképeket készített –, szóval együtt csináltuk a dekorációkat május elsejére. Közben olvastam egy rövid hírt, mert akkor már megindultak az újságok, hogy Budapesten újra kinyitja a kapuit a Képzõmûvészeti Fõiskola, és volt egy másik rövid hír is, hogy egy új, rajzos, szatirikus hetilap indul. Hát akkor nekem már nem volt maradásom Szegeden, úgyhogy feljöttem pestre és felvételiztem a fõiskolára. Felvettek. Ott akkor az volt a szokás, hogy az ember egy modell után csinált rajzokat, amit a tanárok megnéztek, és aki fel akart venni, az aláírta a rajzot; így én összegyûjtöttem három tanár aláírását, akikbõl már én magam választhattam mestert ugye... A Berény Róbertet választottam, aki aztán elég hamar meghalt. Akkor a Kmettyhez kerültem, aki nagyon jó tanár volt, talán õ volt az egyetlen, akivel lehetett a karikatúráról is beszélgetni... Namost a Kmetty János jópár évet töltött Párizsban, és így tudta, hogy mi ez, mert ott ennek volt egy kis kultusza. Nemcsak a Daumier-féle örökség miatt, hanem ott mindig volt valami kis sziporkázás a sajtóban is, meg a kávéházakban – szóval errõl elég sokat beszélt... A Szõnyivel és a Bernáthtal persze nem lehetett, náluk ez valami mûvészeten kívüli, alacsonyabbrendû dolog volt, itt nem volt apelláta... Hát így teltek ezek az évek, jártam a fõiskolára, reggel nyolctól déli egyig modellrajzolás volt, aztán majdnem estig elméleti órák: anyagtan, mûvészettörténet, ábrázoló geometria, és persze bonctan a Barcsayval ugye...
176 176.indd 1
2015.01.22., 03:56:06
M: Mi az az anyagtan? K: Anyagtan? Nekünk, akik festõ szakra jártunk, a festékek ismerete, összetétele, keverése, az ecsetek fajtái és használata, szóval minden, ami szükséges a festészethez. M: És akkor már volt külön grafika is? K: Akkor ez még nem alakult ki, de késõbb lejártam más festõkkel különbözõ évfolyamokból a Koffán Károlyhoz, például a Csernussal... A grafikán volt nyomógép, amivel a lemezt – mi akkor fõleg hidegtû technikát használtunk – ki lehetett nyomni; szóval a Koffánhoz bármikor le lehetett menni dolgozni, ha az ember unta az emeleti életet. Nagyon jól éreztem magam ott... Namost azt mondtam már, hogy a karikatúráról nem nagyon lehetett beszélni, de volt egy nap – ez az új növendékek tökavatása volt úgy karácsony felé, amikor a karikatúráé volt a fõiskola, és akkor telerajzolhattuk az egészet... Én akkor öszszeszedtem néhány növendéket, például a Gross Arnoldot... Nagyon jó karneváli hangulat volt éjfélig, az összes termet telerajzoltuk, csináltunk portrékat a tanárokról – a szobrászok valami papírmasé portrékat csináltak –, közben kisebb ivászat volt, aztán tánc is, és hát népdalok ordítása, meg minden, ami kellett... Szóval, mondjuk, ez egy kis jele volt annak, hogy valami élet is volt a fõiskolán, – hogy a karikatúrára terelõdött a
177 177.indd 1
2015.01.22., 03:57:00
figyelem, – hogy néha megtûrték a tanárok. Közben dolgoztam a Ludas Matyinak. Akkor még elég lazák voltak a fõiskolai szabályok, nem volt probléma, hogy valaki kint dolgozik, úgyhogy én nyugodtan dolgoztam a Ludas Matyinak, és abból éltem. Volt valami amerikai lap is, ahol dollárral fizettek, így aztán én már ilyen fiatalon – 23 éves voltam – meg tudtam élni. M: Kollégiumban laktál? K: Nem, társbérletben. Az úgy volt, hogy kiadtak egy szobát, vagy a lakás felét, úgyhogy volt egy szobánk, ami elég olcsó volt. Hát igen... Ez egy érdekes idõszak volt. Minden akkor kezdõdött és alakult, az intézmények akkor szervezõdtek, az ember mindenhová besodródhatott, ha kedve volt, ha nem, akkor otthagyta és máshová sodródott. Én a Ludas Matyiba sodródtam, ahol akkor már a háború elõttrõl ismert, gyakorlott, idõsebb mûvészek dolgoztak: a Toncz, a Kassowitz, meg a Gáspár, az írók közül a Gábor Andor, meg a Tabi, úgyhogy ottragadtam. Hát, sok sikerem nem volt..., ezt meg kell mondanom. Elég rossz rajzokkal kezdtem. Sok mondanivalóm volt, amit nem tudtam áttenni grafikába. Mostanra ez megoldódott: kevés a mondanivalóm, így aztán jobban ki tudom fejezni magam. Így mentek ezek a dolgok...
MAKINA, 1996.
178 178.indd 1
2015.01.22., 03:58:00
Kaján Tibor: Rákosi (részlet, 1951)
179 179.indd 1
2015.01.22., 03:59:01
180 180.indd 1
2015.01.22., 03:59:50
181 181.indd 1
2015.01.22., 04:00:48
Köszönöm a Karikatúra Akadémia Pódiumán elõadó karikaturista kollégák közremûködését és a kArton galéria támogatását, mindenekelõtt Benkõ Zsuzsanna galériavezetõ és Kozma Péter galériatulajdonos segítségét, türelmét...
182.indd 1
2015.01.22., 04:01:53
A miféle karikatúra Sajdik Ferenc: Kísérlet (terrakotta)
Hátoldal Császár Tamás: Perspektívatorzulások kiküszöbölése korszerû apparátussal (tollrajz)
000.indd 1
Császár Tamás
Címoldal
„A francba az E s z t é t i k á v a l ! Legyen csak egy laza esszé...”
2015.01.21., 22:42:06
Császár Tamás
A miféle karikatúra
A miféle karikatúra
Sajdik Ferenc: Kísérlet (terrakotta)
Hátoldal Császár Tamás: Perspektívatorzulások kiküszöbölése korszerû apparátussal (tollrajz)
000.indd 1
Császár Tamás
Címoldal
„A francba az E s z t é t i k á v a l ! Legyen csak egy laza esszé...”
2015.01.21., 22:42:06