092.indd 1
2008.04.28., 12:50:56
H alász G éz a Retusált mű vészet tör ténet
001.indd 1
2008.04.28., 8:58:14
Mundus – K arikatúrák
Megjelent Kaján Tibor – Martin József: Karikatúra a betûtengerben (2005, 142 oldal, 71 illusztráció) Halász Géza: Retusált mûvészettörténet (2008, 104 oldal, 72 illusztráció)
Előkészületben Hauswirth Magda: Portrékarikatúrák (Buzinkay Géza bevezetõjével, 2008, kb. 280 oldal, 129 grafika)
002.indd 1
2008.04.28., 9:03:40
Halász Géza
RETUSÁLT
MÛVÉSZETTÖRTÉNET
Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest – 2008
003.indd 1
2008.04.28., 9:05:49
H alász G éz a Retusált mű vészet tör ténet
Szöveg: Szerényi Gábor (Ajánló) Halász Géza (Bevezetõ) Frank Iván (Interjú)
Köszönet mindazoknak, akik a könyv megjelenését anyagiakkal, munkával, vagy szakmai tanácsokkal segítették. Halász Géza mûvei a www.tiaramagazin.hu weblapon is megtekinthetõk.
Felelõs kiadó: a Mundus Kiadó igazgatója Kiadja: a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Cím: 1089 Budapest, Vajda Péter u. 12. Telefon: 303 5091, 477 2445; fax: 333 5378 E-levél: info@munduspress.hu Honlap: www.munduspress.hu Felelõs szerkesztõ: Biernaczky Szilárd Nyomta és kötötte: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt. Felelõs vezetõ: Berki István vezérigazgató ISBN 978 963 9713 17 8 ISSN 1789 6762
004.indd 1
2008.05.07., 22:35:36
Tar t alomjegy zék
Ajánló Halász Géza megadja! Avagy a karikaturista ül hosszú, méla lesben (Szerényi Gábor)
7
Bevezetõ Az álról, a valóról és a Retusált mûvészettörténetrõl (Halász Géza)
11
Interjú Gondolatokban versenyképes (Frank Iván)
15
Képek Retusált mûvészettörténet (Halász Géza)
27
Képjegyzék
98
Életrajzi adatok
100
A borítón szereplõ, Halász Gézát ábrázoló digitális montázs Hans Holbein VIII. Henrik c. festményének felhasználásával készült. Grafika: Halász Géza & Császár Tamás.
005.indd 1
2008.04.28., 9:08:30
Ars poetica Sûrû setét az éj, Dühöng a déli szél, Dimitrij Lénáról mesél. Halász Géza verse
006.indd 1
2008.04.28., 9:09:43
A jánló
Szerényi Gábor
Halász Géza megadja! Avagy a karikaturista ül hosszú, méla lesben
Haragszom Halász Gézára. Hát szabad ezt, kérdem én, kollégákkal tenni? Virtuóz gegeket duplafedelû intellektussal földkörüli pályára bocsátani, olyan magától értetõdõ aggálytalansággal, hogy még a mûvészettörténetben alulinformált plebsz is álmélkodik? Csak gyártani, ontani a pompás ötleteket, és ráadásként nem állni meg az illékony poénoknál, de sõt: intellektuális gondolati magvakat is kihüvelyezni?! És ezért nem engedhetünk meg – mi többiek – semmi félkész, pongyola elnagyoltságot magunknak, mert itt a Géza, s akkor bizony igen rosszul jönnénk ki bármilyen összehasonlításból. (Holott hasonlíthatatlanok vagyunk mind, mi, példának okáért a KOKSZ Mûhely tagjai, hogy csak szûkebb szakmai pátriánk amúgy tágas konnotációjú asszociációs holdudvarára szorítkozzam.)* Patinás zsurnaliszta élettapasztalat: kollégákról rosszat, vagy semmit. Hát ezt most kénytelen vagyok megtörni, ezt a hetykeségében oly bájos igazságot. Példás önmegtagadással, kalaplevéve, vagy épp fordítva! Ismerjük jól, milyen kvalitásokat vár a Nagybecsû Közönség és a Megrendelõ Szerkesztõ(ség) – áldassék a nevük ezúttal is, hiszen belõlük élünk. Legyen a karikatúra kacagtató, vicces. Méltányolandó igény. Kioldani a létezés szorongató görcsös csomóit, átvágni a humor pengeéles, villanó tõrével, s egy poén által elvégezni mind a szív keserveit, hogy némi hamleti frazeológiával máris érzékeltessük a tét irtóztató nagyságát, mert itten nem babra megy a játék, efelõl szemernyi kétségünk sem lehet. 7
007.indd 1
2008.04.28., 9:10:50
Megadja! (A póker-közvetítõ szpíker felajzott hangján kéretik hallani.) Halász Géza megadja! Fölteszi egy-egy lapra minden ismeretét, emlékét, élményét, és ráhalmozza még valamennyi bánatát, örömét, kínjait és kéjeit, az élet eredendõ tragikumát és persze komikumát, szenvedélyeit. (S a tetejébe: kétségeit, kérdéseit, tapasztalatait, prófétikus intelmeit.) Ne tessék megijedni! Mindezt oly tapintatos eleganciával abszolválja, hogy a Kedves Képolvasó semmiképp sem érezheti magát megszállva a látvány alkotójának amúgy briliáns tudáshalmazával, latin pilléreken ívelõ mûveltségével, mûvészettörténeti felkészültségével, megszenvedett bölcsességével, elképesztõ sugarú látókörével. De akkor hogyan? Kérdezhetjük gyermeki tisztaságú szemekkel, kíváncsian, kicsit haverkodó ugratással: mit leshetünk el szakmailag Halász mestertõl (merthogy igencsak jár néki ez a titulus). Figyelem: fantomrajz következik itten verbálisan! Halász Géza ül, hosszú, méla lesben. Igen, olyan "vadászosan". Figyeli a tombolva hömpölygõ képáramlást, staccato lüktetõ vizuális örvényeket, a szirénként hívogató csábos látványokat, virtuális kéjeket, éjeket, a szüntelenül áradó fények himnikusan tomboló polifóniáját. Meg a suta hétköznapi balfékség milliónyi bájosan ostoba tünetét. Hogyan lesz a hõsi elszánás zengve tornyosuló operájából a "pechfógel" mindennapi praxisa. Szinte mindent lát a világot magáévá tevõ internet hálón. Ottlikosan leegyszerûsítve: minden megvan. Tokkal, vonóval az egész élet. Meg a halál. Meg ami azon túl van. (Mégha nincs, akkor is. "Attól, hogy valami nem létezik, még megjelenhet" – súgja egy hang, éppen onnan.) És akkor most mi lesz? Átszáll szárnysuhogással az angyal a szobán, s megszületik a mû? Aha. Ilyen egyszerû, tetszik látni. Minden megvan – csak másként. Halász Géza egyszercsak megállítja az egyik képet az áradatból. Hohó! Mint a rulettben a golyó. Motívum mezõk masíroznak. Látványok szereplõi hirtelen vendégjátékossá válnak egy másik színen. Halász Géza rendez. Vezérmotívumot kellékké degradál, mellékes mozzanatot felmagasztal. Pokoli mulatság! Azt hittük, hogy minden komponenst jól ismerünk már, s lám, hirtelen kiderül, mennyi egyébre képesek. Egy kicsit itt belerajzol, ott széttologatja a képet, s illeszt meglepõen, cserél játékost félidõben. 8
008.indd 1
2008.04.28., 9:12:31
Úgy tesz, mintha mindez igaz volna, valóságos, pedig nem. (Vagy mégis?) Turisták érkeznek autóbuszos kiránduláson a Hyeronimus Bosch megfestette pokol víziójába. Nevethetünk a nyilvánvaló képtelenségen, holott a lelkünk mélyén éppenhogy pontosan tisztában vagyunk vele: ez a reális "tényálladék, ami fennforog", legalábbis pszichikai énünk alsóbb, sötétebb bugyraiban. Halász Géza mindazonáltal nem a csipkézõ mûgond, a minuciózus bíbelõdés elhivatottja. A technikát, amit használ, talán néhány tanórában elsajátíthatnánk tõle. Ezt sem titkolja, ahogy azt sem, hogy a frappáns formai leleményeken túl, igazán mégiscsak inkább a gondolatiság megszállottja. A nézõ nem jár rosszul. Sõt. Többet nyer, mint amennyit figyelmének zsetonjaival Halász Géza játékaira elhelyez. A mester elõzékenyen elszórakoztatja a munkáit rácsodálkozásával megtisztelõt. Vicceset tetszenek parancsolni? Hogyne, máris. Ó, pardon, megint egy kicsit rejtélyes lett, többrétegû, talányos. Nem baj, van idõnk. S ha nem tudjuk szavakkal megfejteni, nem kell aggodalmaskodni. Az értelem közvetíthet, ám érzékletes megismerést a mûvészet adhat. Például Halász Géza látványnál többet láttató képei.
* KOKSZ (KOrtárs Karikatúra és SZatíra) Mûhely: a Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Szövet-
ségének Szatirikus Képzõmûvészeti Szakosztálya, aminek Halász Géza és Szerényi Gábor is alapító tagja.
9
009.indd 1
2008.04.28., 9:13:46
1. Halász Géza (2008)
10
010.indd 1
2008.04.28., 9:15:01
B evezet ő
Halász Géza
Az álról, a valóról és a Retusált művészettörténetről
"Ha abból indulunk ki, hogy a bécsi Albertina múzeumban Dürer nyúlmetszete nyomán tapsifüles plüsstáskát árulnak, vagy hogy Van Gogh »olaj« mezejére két macskát csempésztek a múzeumi mütyüripar játékos kedvû munkásai, megnyugodhatunk." – írja a hazai múzeumi szuvenírpiacról Szablyár Eszter a Mindenki szuvenír joga címû cikkében (Népszabadság, 2007. március 9.). Önök is megnyugodhatnak, én sem "jópofizni" akarok, sem a számítógépes grafikai tehetségemet csillogtatni, mert egyrészt ki nem állhatom a jópofáskodókat, másrészt a beavatatlanok számára számítógépes bravúrnak tûnõ grafikai trükkjemet ma már akár kisiskolások is el tudják követni. Persze az elsõ elektronikus montázsaimat még a játék kedvéért készítettem, csak úgy, l'art pour l'art. Azután, ahogy eddig is, azt karikíroztam, ami boszszantott, ami zavart. Amit nehéz szavakba önteni. Csak most más formában: nem ceruzával papírra, hanem elektronikus trükkökkel mások munkáinak montírozgatása révén. De ekkor már nem csak úgy, l'art pour l'art. Mi bosszantott, mi bosszant, amire a Retusált mûvészettörténettel próbálom felhívni az emberek figyelmét? Az értékváltás esetlensége a kultúrában, a napi életben, a gazdaságban. Az álkultúra, az álmûvészet, az álszakértelem. Esetlent írok, holott több jelzõt is felsorolhattam volna, amelyekhez további jelzõket és magyarázatokat lehetne fûzni, míg végül nem maradna értelme ugyanezt képekben megfogalmazni. Mondjunk esetlent, mert nem tudjuk, mi az a kulturális alapérték, amivel elvegyülhetünk a barátaink és ellenségeink között, amivel elismertethetjük magunkat embertársaink elõtt. 11
011.indd 1
2008.04.28., 9:19:35
Fél évszázaddal ezelõtt könnyû volt: ami egy gimnáziumi tankönyvben benne állt, amit a lapokban olvashattunk, amit a mozikban vagy színházakban éppen játszottak, az elég volt annak bizonyítására, hogy nem vagyunk bunkók. Esetleg egy-két hangverseny, vagy kiállítás, kinek-kinek az érdeklõdése szerint. Ma sokkal több a médium, a DVD kölcsönzõktõl az Internetig egyszerre elõttünk hever, mindenki számára nyitva áll szinte az egész eddigi emberi kultúra: az irodalom, a képzõmûvészet, a zene, a tánc; az érték és a giccs egy halomban, csak ki kell választani. A plázákban jól csengõ szlogenekkel hülyítve a vásárlót, elõre keretezett képeket árulnak, ömlik a giccs a könyvespolcokról és az 599 forintos dévédé akciók kosaraiból. A nõi és férfi magazinokból, mindenbõl, amit a kiadók és az adók nyomnak, ömlik a reklámból és a politikusaink szájából, A vásárló (régebben úgy nevezték, hogy dolgozó népünk) csak kapkodja a fejét, és nem kap segítséget. Megkérdezi: mégis, hogyan lehet megkülönböztetni egy jó képet egy rossztól? "Annyi az egész, drágám – adja meg a választ egyik regényében Kurt Vonnegut amerikai író –, hogy meg kell nézni tízmillió festményt, aztán már soha nem téved az ember." (Ez jó.) De az átlag dolgozó nem tud megnézni tízmillió képet vagy filmet, nem tud elolvasni ennyi könyvet, nem nézhet meg ilyen sok kiállítást – tehát mûveletlen marad? Nem marad senki mûveletlen! Itt vannak a mûveltségi vetélkedõk! " Hogyan született Szép Heléna?" – ez a vetélkedõ egyik ötvenezer forintos kérdése. A versenyzõ vacillál a tojás és a kagyló között. Nagyot sóhajtunk, mikor a tojással megnyeri a fordulót, és mehet tovább. De álljuk meg egy pillanatra: ha annakidején, latin órán Mikó tanár úr (Dönci bácsi) csak egy kicsi bizonytalanságot tapasztalt bennünk erre a kérdésre, koppant fejünkön a kókusz. Azt ugyanis hajnalban, álmunkból felébredve is tudnunk kellett, hogy Zeusz hattyú képében "megszállta" Lédát, akinek ezután két tojásból két pár ikre született: az egyikbõl Heléna és Klütaimnésztra (Agamemnon felesége, Elektra és Oresztész anyja), a másikból Castor és Pollux, a két jó testvér, akiket az istenek jutalmul fölvittek az égbe, és ma is õk alkotják az ikrek csillagképet. Ha valaki el akarja mesélni az Iliász és az Odüsszeia nagyon szövevényes történetét, itt kezdi, Léda tojásainál, latinul: ab ovo. Ezt ugyanúgy tudom negyven év múltán is, és valószínû, hogy az osztálytársaim többsége is tudná. Sok mindenre tudnánk mindannyian a választ, amirõl például Rédl Laci bácsi, a matektanárunk mesélt. Vagy Veress Jóskával, a neves közgazdászprofesszorral, volt egyetemi csoporttársammal is sok mindenrõl egy srófra jár az agyunk. Minden mondatát be tudnám fejezni, néha talán õt is meglepném. Gábor András barátom és tanszékvezetõm humora pedig, állítom, sokat segített az én humorom alakulásában. Ugyanakkor lehet, hogy õk sem tudnának választ adni olyan kérdésekre, amelyeket például a zenemûvészet 12
012.indd 1
2008.05.07., 22:38:14
vagy az operairodalom témakörébõl tennének föl. De õk is úgy válogatnak a könyvek, színházi elõadások, vagy képek között, mint én, s ha olykor összefutok valamelyikükkel, úgy folytatjuk a mondatot, mintha tegnap hagytuk volna abba. Sok jó barátommal vagyunk ugyanígy. Soha nem kérjük számon egymástól a mûveltségünket. Az se baj, ha valaki otthonosan mozog valamelyik szappanopera eseményeiben, mert nem csak ez érdekli, – nem csak a hajviselete vagy csak a ruhája. Vagy csak a foci, vagy csak a pénz. Így hát egyfelõl tájékozottak vagyunk, másfelõl tudatlanok. Melyik is volt? Monet vagy Manet? – hirtelen nem tudjuk, és bunkónak érezzük magunkat. Vagy a másikat, mert így könnyebb. Más dolog a kedvesnek virágot szedni a réten, virágot venni a boltban, vagy mûvirággal, esetleg egy virágnak "látszó tárggyal" meglepni. Ha nem ismerjük fel, melyik az igazi mûvészet, hamar behálóz a mû-vészet. Ez olcsó, ez minden sarkon és minden kirakatban, minden pulton és minden csatornán téged vár, felkínálkozik, elkábít. Festõmûvész ismerõsöm sorozatban ordas giccset gyárt – ezt veszik, hidd el, valamibõl meg kell élni! Egy könyvvizsgáló barátom kedvtelésbõl fest. Szakkörbe jár, otthon is alkot, kiállítást rendezünk a képeibõl. Nem rossz. Van benne spiritusz. Ahogy Vonnegut írja: "A mûvészet (...) sosem szól a pénzkeresetrõl, sem pedig arról, hogy az ember híres legyen. Hanem hogy a lelkét építse. Úgyhogy mindenképpen csinálni kell..." Most olvasom: Magyarországon minden harmadik ember csak az általános iskolát végezte el. Minden negyedik érettségizett. Minden ötvenedik analfabéta. Van, kire építsenek a bulváron. Én nem ezeket az embereket akarom kigúnyolni, hanem a minimál-gondolkodást, és azokat, akik ennek a minimál-bulvárgondolkodásnak és életmódnak a fenntartói és hirdetõi, – az álomgyárosokat, mások álmainak a vámszedõit. A hazug médiát, a hazug reklámot, a hazug politikusokat, a Valentin-napon szeretõket és az ünnepi beszédek íróit. Azokat, akik a valódi helyett az ál-, a mûvilág polgárai. Akik beletörõdnek, akik kihasználják. A Retusált mûvészettörténetben a mûvészetek közül kiemeltem a képzõmûvészetet, és ebbõl is inkább csak azokat az alkotásokat, amelyeket szinte mindenki ismer – sõt, többnyire csak ezeket. Összeházasítgattam õket egymással, (néha a saját fotómmal) úgy, mintha Van Gogh valóban Manet Olympiájának ágyazott volna meg szegényes szobájában, mintha Munkácsi valóban festett volna egy Ásító Liza címû képet is, vagy mintha Mózes valóban a kettes villamoson utazva vitte volna a tízparancsolat törvénytábláit az Országházba. Mindeközben persze sohasem gondoltam arra, amit föntebb írtam, de tudat alatt talán mindig ez vezette a ceruzám, vagy inkább az egerem. 13
013.indd 1
2008.05.07., 22:40:24
2. Ceruza és egér (M. C. Escher: Kezek; Halász Géza: kézfénykép)
14
014.indd 1
2008.04.28., 9:22:24
Interjú
Frank Iván
Gondolatokban versenyképes
Nagyon régóta ismerem Halász Gézát. Barátok vagyunk. Márpedig baráttal veszélyes interjút készíteni, hiszen nehéz olyan kérdéseket feltenni, amikre ne tudnám esetleg elõre a választ. Olyant kérdezni, amit még soha nem kérdeztem tõle. De a képeit nézve eszembe jutott valami: miért van az, hogy a Géza mindent szétszed, ami a keze ügyébe kerül, vagy eszébe jut, aztán újra összerakja? Csak másképpen, esetleg hozzátéve még látszólag oda nem illõ dolgokat. Gondoltam, ezt mindenképpen megkérdezem tõle… – Volt valamikor egy produkciód. Trombitáltál, de nem elégedtél meg azzal, hogy eljátszottál egy számot, hanem zenélés közben szétszedted a hangszeredet, és a megmaradt alkatrészeken játszottál tovább. Ha jól tudom, ez egy zenebohóc mutatvány volt, amin a közönség nevetett. Ezt te humorosnak találtad? – Igen. Hogy pontosan miért, azt ne kérdezd, mert nem tudom. – Amikor elkezdtél számítógépes grafikákat készíteni, a kiindulópont többnyire egy fénykép, vagy valamilyen mûvészeti alkotás volt. Tehát a valóság, vagy annak valamilyen ábrázolása. Ezeket szedted szét, majd raktad össze újból. Akárcsak korábban a trombitát. Ezt azért csináltad, mert bajod van a valósággal, nem tetszik neked a világ úgy, ahogy van, vagy ahogy mások ábrázolják, esetleg pusztán az esztétikum vezérelt? 15
015.indd 1
2008.04.28., 9:24:29
– Mindkettõ. Talán azért is nyúlok a klasszikus festményekhez, mert nem tudok elég jól festeni. Valamennyire persze tudok… Egyébként ne gondold, hogy amikor leülök a számítógéphez, az jár a fejemben, hogy mit akarok ezzel vagy azzal a képzõmûvészeti montázzsal üzenni az embereknek. Inkább élvezetbõl dolgozom. Ha állandóan az üzeneten törném a fejem, nem születnének meg a képek. Más kérdés, hogy önkéntelenül is megfogalmazódik az üzenet... A kész montázsok már új tartalmat hordoznak. Például, ahogy a Mona Lisa elásítja magát Munkácsi-módra, abban benne van, hogy nemcsak a Mona Lisa mosolya létezik, és nemcsak az Ásító inas ásíthat… – Még nem válaszoltál a kérdésre: tulajdonképpen mi a bajod a létezõ vagy a mások által ábrázolt világgal?
3. Halász Géza a csapattrombitás (50-es évek)
– Erre vagy azt válaszolhatom nagyon röviden, ami persze nem válasz, hogy: sok minden, vagy hosszan kellene fejtegetnem, amire nincs idõ és hely. Szóval, van bajom a világgal, de azt mégsem mondhatom, hogy a világ mondjon le... Engem alapvetõen az emberek gondolkodásmódja zavar. Ebbõl fakad minden... A gondolkodásmódjuk pedig, mondom jó marxista módjára, a gazdasági helyzetüktõl függ. Leegyszerûsítve: aki szegény, az nagyon baloldali, vagy nagyon jobboldali, aki pedig megteheti, az liberális. Én nem vagyok gazdag ember, de az én gondolkodásom, azt hiszem, a liberálishoz áll közelebb. Liberális vagyok például, mint egyetemi oktató: nem az a célom, hogy valamilyen kényszerrel, akár az osztályzatokkal érjem el, hogy a hallgatók megtanulják az anyagot. Nálam az is átmegy, aki egyébként nem érdemelné meg. Inkább az érdeklõdést szeretném felkelteni. 16
016.indd 1
2008.05.07., 22:42:26
Közgazdászként is a liberális gazdaságpolitikát tartom hatékonynak, de nem vegytisztán. Szerintem vannak idõszakok és bizonyos feladatok, amikor a liberális gazdaságpolitika a megoldás, és van, amikor a konzervatív… Egyszóval célszerûbb az emberek gondolkodását alakítani, mintsem ellenük szóló törvényekkel, szankciókkal kordában tartani õket. – A képeid tükrözik ezt a gondolkodásmódot. Hogy próbáljuk meg a világot egy kicsit lazábban felfogni, ne ragaszkodjunk görcsösen a megszokotthoz, a régi formákhoz, amelyek esetleg gúzsba köthetik a gondolatainkat. Szóval ezek a mûvek azt sugallják, hogy élj lazábban, nyúlj bátran a világhoz, próbáld a magad képére formálni… – Ez teljesen így van, számomra is ezt sugallják. Kicsit én is görcsös vagyok, igaz, csak ritkán, köszönhetõen a barátaimnak, a színházszeretetemnek, az egész életfelfogásomnak. Ilyenkor igazi ünnep, ha a képeim segítenek ezen az állapoton átlendíteni. Ha eszembe jut egy ötlet, amit megvalósítok. – Hogyan jutottál eddig, mi az eredõje a gondolkodásmódodnak? Hogyan lettél az, aki lettél? Közgazdász egyetemi oktató vagy, aki multimédiát, informatikát tanít, egy kiadó irodalmi vezetõje és képzõmûvész. – Így van. Több lábon állok. Érdemes visszatekinteni a gyerekkoromra. Szolnokon nõttem fel. Úsztunk… szó szerint, és a boldogságban is. Versenyeztem, és már akkor megtanultam, hogy a kemény edzések mellett szükség van a lazításra is. Egyik szilveszterkor bemásztunk éjjel az uszodába, és az öltözõben szilvesztereztünk... – Ha jól tudom, a szolnoki általános iskolában kezdtél rajzolgatni is. – Igen, bár elsõtõl negyedikig nem voltam kitûnõ tanuló, mert rajzból négyest kaptam, és azt is csak azért, mert rosszabbat már nem akartak adni. Az akkori követelmény szerint le kellett rajzolnunk minél pontosabban egy korsót, amit aztán egyszínûre befesthettünk. Ötödikben egy nagyon idõs mûvész 17
017.indd 1
2008.04.28., 9:27:40
tanárnõ megtanított arra, hogy a körvonalak nem olyan fontosak, inkább rögtön hordjam fel a színeket, ahogy én látom... Nyolcadikra odáig jutottam, hogy felvételiztem a képzõmûvészeti gimnáziumba, ahová persze nem vettek fel. Anyám örült, mert azt szerette volna, hogy valami komolyabb szakmát tanuljak. Õ orvosnak vagy mérnöknek szánt. Én azonban nem úgy gondoltam… A közgáz is csak úgy jött… – Ne ugorjunk ekkorát. Közben középiskolába is jártál. Elõbb azonban azt meséld el, hogy volt-e valaki a családban, akitõl a hajlamaidat örökölhetted? – A családom nagy részét, beleértve a nagyszüleimet is, nem ismertem, mert a második világháborúban elpusztultak. Állítólag a nagyapámnak nagyon jó humora volt, de velem ellentétben imádta a focit, ha jól tudom, a szolnoki MTE-nek volt a szakosztályvezetõje. Apám a munkaszolgálat után könyvelõ lett, anyám könyvtárosként dolgozott. Neki köszönhettem, hogy annyit olvastam, de a színház iránti vonzalmamat is, mert a szolnoki színház könyvbizományosa is volt. Nála vásároltak a színészek: Keres Emil, Gellei Kornél, Gyõri Ilona. Rengeteget jártam színházba. Szóval csak egy távolabbi rokonom lett mûvész: a zenész és szövegíró Heiligh Gábor. – Hol végezted a középiskolát? – Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban. Nagyon jó osztálytársakkal jártam egy osztályba, a mai napig tartom velük a kapcsolatot. Osztálytársam, sõt padtársam volt például Kolláth György alkotmányjogász, akit nemcsak a szakmai oldaláról ismerhetnek, hanem a humora révén is. Az elsõ padban ültünk, és innen könnyen lehetett súgni a táblánál álló felelõnek. Mi ezt is tettük egészen addig, míg végül egy KISZ-gyûlésen az egyik osztálytársunk, talán tanári sugallatra szóvá tette, hogy a súgás nem KISZ-taghoz méltó magatartás. Hátra akartak ültetni bennünket, de mi megfogadtuk: ha ott maradhatunk az elsõ padban, nem fogunk súgni. Be is tartottuk, ami elég sok humoros jelenetet idézett elõ. Legszívesebben a matematika tanáromra emlékszem vissza, 18
018.indd 1
2008.04.28., 9:29:20
aki amellett, hogy ragyogóan tanította a tárgyát, otthonosan mozgott például az antik kultúrában, és sok minden másról is lehetett vele beszélgetni. – Mi lett a rajzolással? Feladtad, mert nem vettek fel a képzõmûvészeti gimnáziumba? – Nem. Egy ideig jártam rajzszakkörbe, ami nem az iskolában mûködött: Baranyó Sándorhoz és Chiovini Ferenchez. Akkoriban kezdtem el karikatúrákat rajzolni. Volt egy faliújújság, amit én szerkesztettem, arra tettem ki a rajzaimat. Az elsõt egy pocokölésrõl készítettem. Társadalmi munkában kellett irtani õket, rálépni a lukakra, és akkor a pocok megfulladt. Szóval rajzoltam egy karikatúrát, amit ezzel a képaláírással láttam el: Két pocok beszélget a mennyországban. De a mennyország szót egy ny-nyel írtam, amiért magyarból kaptam egy egyest, hiába számítottam jó helyesírónak. Akkor megfogadtam, hogy a továbbiakban csak szöveg nélküli karikatúrákat rajzolok. Persze nemcsak ezért, hanem azért is, mert szerettem volna, hogy egyedül a rajzból derüljön ki, mit akar mondani. Magas rangú diákvezetõ voltam: az iskola KISZ-titkára. Nagyon komolyan gondoltam. Ebben közrejátszott persze az is, ami a szüleimmel és a nagyszüleimmel történt a háború alatt, és persze a hit, hogy a rendszer alapjában véve jó, csak valahol középtájon romlanak el a dolgok. Elképesztõ, hogy milyen városi KISZ-vezetõkkel hozott össze a sors, de azt hittem, hogy "fent" azért minden rendben van. Próbáltam a magam útját járni. Többször keresztbetettem a városi KISZ-vezetõknek, egyszer például nem mentünk el az általuk szervezett március 15-i ünnepségre, hanem magunknak szerveztünk megemlékezést. – Mi volt az oka, hogy a középiskola után nem próbáltál mûvészi pályára lépni? Miért jelentkeztél az akkor még Marx Károly nevét viselõ közgazdasági egyetemre? – Mert matematikus szerettem volna lenni. Jelentkeztem is Szegedre, matematika-fizika szakra, de nem vettek fel, mert a fizika felvételim nem sikerült. Olyan helyet kerestem, ahol nem 19
019.indd 1
2008.04.28., 9:31:09
kell fizikából felvételiznem, de tanulhatok matematikát. Így esett a választás a közgazdasági egyetemre, amirõl akkor szinte semmit nem tudtam. – És amikor kiderült, hogy mivé képeznek, belenyugodtál abba, hogy például fõkönyvelõ leszel? – Fõkönyvelõ semmiképp. Nemcsak azért, mert nem volt különösebb fõkönyvelõi elhivatottságom, hanem azért is, mert úgy engedtek át számvitelbõl, hogy megígértették velem: soha nem megyek a könyvelésnek még a közelébe se. Amit aztán sikerült máig betartanom. – Merõben új közegbe kerültél. Hamarosan az egyetemi lapnál, a Közgazdásznál kezdtél dolgozni.
4. Halász Géza a zenebohóc (60-as évek)
– Elsõéves voltam, és nem tudtam jegyzetelni. A középiskolában erre nem tanítottak meg. Ültem az elõadáson, elõttem kitéve az üres papír, próbáltam figyelni, de nem tudtam eldönteni, hogy az elhangzottakból mi fontos, úgyhogy elkezdtem firkálni. (Érdekes módon ezekrõl a firkákról sokminden eszembe jutott az elõadásból.) Ezekre a firkákra figyelt fel valaki, aki mellettem ült, és megkérdezte, miért nem rajzolok a Közgazdászba, hiszen nincs karikaturistájuk. Bementem a szerkesztõségbe, ahol nagyon megörültek nekem, így aztán elkezdtem a lapnak dolgozni. Ez a korszak azért is fontos, mert a mai gondolkodásom igazi alapjai akkor alakultak ki bennem. A szerkesztõség egy helyiségben mûködött az egyetemi KISZ-bizottsággal, és lehet, hogy sokaknak furcsa, amit most mondok, de azok az ottani, olykor estig tartó beszélgetések és viták, melyek a szabadságról, a demokráciáról, az érdekvédelemrõl, vagy a rendszer humanizálásáról szóltak, az adott körülmények között nagyon is progresszívek voltak. Azt talán mondanom sem kell, hogy az egyetemen kívül ezekrõl a dolgokról olyan nyíltsággal, ahogyan ott szóba kerültek, nem lehetett, vagy legalábbis nem volt ajánlatos beszélni... 20
020.indd 1
2008.04.28., 9:32:22
– Kikre emlékszel azok közül, akik akkoriban körülötted voltak? – Csak az ismertebbeket sorolom: például Németh Miklós, Nagy Sándor, vagy az SZDSZ-es Bauer Tamás... Sokan lettek közülük újságírók. Például Forró Evelin, Egerszegi Csaba és Kocsis Györgyi... – És a szerkesztõségben? – Akkoriban Kincses György volt a fõszerkesztõ, aztán ott volt Kékesi Kati és Kozma Judit, akik késõbb a Népszabadsághoz kerültek – õk sajnos már nem élnek. Néhány évig ott dolgozott Farkasházy Tivadar, akivel a hetvenes években közösen készítettünk egy egyetemi humorkötetet, aztán Föld S. Péter, akivel a mai napig nagyon jó barátok vagyunk, és Tormai Laci, aki késõbb Föld S. Péterrel a Ludas Matyinál helyezkedett el. Õk hárman abból a szempontból is fontosak, hogy az õ hatásukra kezdtem komolyabban foglalkozni a humorral. – Ebben az idõben döntöttél úgy, hogy inkább a média felé fordulsz? – A Közgazdászban nemcsak rajzoltam, hanem cikkeket is írtam, sõt, egy idõ után már rovatot is vezettem: szerkesztettem a humor rovatot, ugyanakkor a szakmait is. Egy alkalommal egy pályázaton valamilyen díjat nyertem, aminek következtében három helyre hívtak beszélgetni: a Népszabadsághoz, a Magyar Rádió ifjúsági mûsorok szerkesztõségébe és a Magyar Televízió ifjúsági osztályára. A diploma után az utóbbi helyen kezdtem dolgozni. Wisinger István mellett voltam gyakornok, aki abban az idõben a Radar címû érdekvédelmi mûsort vezette. Sokat tanultam tõle. – Igen, ebbõl az idõbõl ismerjük egymást. Akkoriban, tehát 1972ben a KISZ KB megbízásából diákújságíró táborokat szerveztem, és egy tábor révén találkoztunk. Te csoportot vezettél. Ezek a táborok tíz évig mûködtek, sokan az akkori résztvevõk közül ma vezetõ újságírók. 21
021.indd 1
2008.04.28., 9:33:39
– Igen, és a résztvevõk közül sokunknak a tábor tíz napja egy életre meghatározó élményt jelentett. Bennem például a srácokkal való beszélgetések során mélyült el mindaz, amit addig szabadságról, demokráciáról tanultam és gondoltam. Amikor szembesültem az iskolai (meglehetõsen rossz) tapasztalataikkal, amikor õk vártak tõlem választ számtalan, a szûkebb környezetükbõl hozott problémáikra, akkor döbbentem rá igazán, hogy milyen mélységû, milyen megoldhatatlannak tûnõ konfliktusok között élnek. Hogy mekkora ellentmondás van a rendszer kommunikált, propagált világa és a valóság között. Mindezt úgy kellett végiggondolnom, és beszélnem róla, hogy ne fordítsam õket szembe meggondolatlanul a tanáraikkal, a szüleikkel, hogy ne ugrasszam õket fejjel a falnak, de mégis felnyissam a szemüket. Szóval akkor is létezett egy világ, amit darabokra kellett szedni, majd összerakni olyanná, amilyenné szerettük volna. A táborban létrehoztuk azt a mini-társadalmat, amelyet a szabadság és a demokrácia jellemzett. Ahol nem szabtunk határt a szólásnak, a véleménynek. Ahol leírhatták azt, amit igaznak és helyesnek gondoltak. Ennek persze például az lett a következménye, hogy a vidéki nyomda párttitkára, ahol a tábori lapot nyomták, be akarta tiltani a tábori újságot. Szerencsére nem sikerült neki. – Sokat számított a tábor általános légköre is. Mert bár komoly munka folyt, nem a görcsös "megfelelés" jellemezte, hanem – talán lehet így fogalmazni – valami derûs, humoros packázás a hatalommal. Volt egy emlékezetes akciótok az egyik tábor búcsúestjén. – Moszkvából hoztam egy életnagyságú Lenin képet, és a búcsúra berendeztünk egy Lenin-mauzóleumot úgy, hogy a plakátot az ágyra terítettük, letakartuk takaróval, hogy csak a fej és az ágy végén egy pár fekete cipõ látszott ki a takaró alól. Gyertyákat gyújtottunk, és a húsztagú csoportom volt az õrség. A táborlakók sorban álltak a bejáratnál, és az õrség meglehetõsen keményen viselkedett: nem lehetett beszélgetni, nevetgélni, de még pisszenni sem, csak akkor, amikor a látogatók már elhagyták a "mauzóleumot". Aki másként tett, azt fegyelmezték... 22
022.indd 1
2008.04.28., 9:35:59
Mint Moszkvában. Amikor a gyerekek kijöttek, harsányan nevettek az egészen. Egyszer csak megjelent egy fekete Volga, a központból jöttek az elvtársak. A gyerekek õket is beterelték a sorba, és szerencsénkre jó fejeknek akartak látszani, nem ellenkeztek, de a mosolyuk valahogy savanyúra sikeredett. Vagy egy alkalommal Szabó Ervin, aki a tábor kultúr- és sportfelelõse volt, megkoszorúztatta a közelben lévõ szovjet emlékmûvet. Közben stopperrel mérte az idõt, hogy melyik csoport a leggyorsabb. Nem volt ez ellenállás, csak humor, egy kis packázás. – A táborokban évente csak tízegynéhány napot töltöttél. És fõleg nem ebbõl éltél. De ha jól emlékeszem, a Magyar Televíziónál nem sok ideig dolgoztál. – Egy évig. Nem vonzott az az élet. Azt tapasztaltam, hogy ott nem szeretik egymást az emberek. Aki egy kicsit többet keresett, azt még kevésbé szerették. Én azt a fajta munkát csak jó közösségben tudtam volna jól végezni. Akkor lett osztályvezetõ a Peták, aki közölte velem, hogy valószínûleg nincs rám szüksége ennek a médiumnak. Lehet, hogy igaza volt, mert nem éreztem a munkát testhezállónak. Ezután visszakerültem az egyetemre, ahol az Informatika Tanszéken kezdtem tanítani, elõször a FORTRAN programozási nyelvet, utána pedig vállalati információrendszerek tervezésérõl és szervezésérõl tartottam szemináriumokat. – Így aztán jó messze kerültél mind a médiától, mind a képzõmûvészettõl. – Tévedés. Folyamatosan rajzoltam, és mikor a birtokomba került egy ZX Spektrum nevû személyi számítógép, már csak számítógépen rajzoltam. Kezdetben nagyon vissza kellett fogni magamat, mert ezeknek a gépeknek még nagyon kicsi volt a képernyõjük, de már ezt is élveztem. 1988-ban rendezték az elsõ DigitArt képzõmûvészeti kiállítást a Mûcsarnokban, amire jelentkeztem, és ki is állították két rajzomat. Nagyon büszke voltam rá. Aztán a SZÁMALK-nál lettem irodalmi vezetõ. Számítástechnikai szakkönyveket adtunk ki, 23
023.indd 1
2008.04.28., 9:38:11
de a kezdeményezésemre kiadtuk az Egy új képkorszak határán címû kötetet is, ami inkább a számítógépes mûvészetrõl szólt. Peternák Miklós írta és szerkesztette, és bekerült néhány rajzom. – Melyik volt az elsõ jelentõsebb rajzod, ami számítógépen készült? – Az elsõ ilyen rajzok a korábban kézzel készítettek számítógépes másolatai voltak. Magam elé vettem õket, és a gépen megpróbáltam mindet pontosan lemásolni. Nem volt könnyû, mert akkoriban még nem egérrel rajzoltam, hanem a billentyûzeten kellett egy pixellel jobbra, egy pixellel balra lépni, ami elég babra munka volt, de egy idõ után már úgy dolgoztam, mint egy zongoravirtuóz. – Közben abbahagytad a munkádat a SZÁMALK-nál. Megint valami újba kezdtél. – Három évet töltöttem ott, mikor az egyetem új rektora Csáki Csaba lett, aki azzal kezdte, hogy egy összoktatói értekezleten közölte velünk: a nyugati egyetemek mintájára szeretne egy önálló egyetemi könyvkiadót létrehozni. Bejelentkeztem hozzá, és mert voltak nyomdai és könyvkiadói tapasztalataim, vállaltam, hogy beindítom a kiadót. Ez lett az Aula Kiadó. Tizennyolc évig voltam az irodalmi vezetõje. Szerettem ezt a munkát. – Térjünk vissza a rajzoláshoz: a kezdeti számítógépes rajzaid inkább ujjgyakorlatnak tetszenek. – Így igaz, még akkor is, ha ezek a rajzok több kiállításon is megjelenhettek. Aztán egy ideig leálltam. Talán kevesebb idõm jutott rá, talán akkoriban nagyobb szükségük volt rám a gyerekeimnek. Igazán csak akkor kezdtem újra a rajzolást, amikor már komolyabb gépem volt; nevezzük PC-nek. Végigjártam az utat az XT-tõl az XP-ig. Mivel kiadóban dolgoztam, megvettük azokat a szoftvereket, amikkel rajzolhattam, például a CorelDraw-t már az egyes verziótól, vagy a Photoshopot. Ezekkel készültek az elsõ, technikailag már legalábbis komolyabb digitális grafikáim. 24
024.indd 1
2008.05.07., 22:47:17
A kilencvenes évek elejétõl járok a mártélyi festõtáborba, ahol olyan fiatal gyerekek, akik éppen a Képzõmûvészeti Egyetemre készülnek, és olyan nosztalgiából alkotó öregek, mint én, eltöltenek néhány napot nyáron, és festegetnek. Itt találkoztam Szalay Palival és Tamás Marival, akikkel hárman alapítottuk a Hullámtér csoportot, és akikkel szinte minden évben együtt állítunk ki Szentendrén. Az elsõ kiállításon, 95-ben még csak Palival szerepeltünk a Pitypang utcai iskolában, ahol tanított, és ahol õ a festményeit és a szobrait, én pedig a számítógépes karikatúráimat állítottam ki. A közönségnek tetszett. Aztán, ha jól emlékszem 1998-ban olvastam a Magyar Karikatúra Mûvészeti Fesztivál felhívását, és oda is adtam be képet. Nem hagyományos karikatúrát, hanem montázst. Egy vasúti étkezõkocsi ablakában lehet látni Jézust és az apostolokat, az Utolsó vacsora arcait. Ekkor kezdtem abban a szatirikus mûfajban dolgozni, amivel ma is foglalkozom. Ez akkoriban teljesen újnak hatott, úgy tudom, hogy senki más nem csinálta. – Tehát te voltál az elsõ. Vannak követõid? – Túlzás lenne azt állítani, hogy vannak követõim, de ma már mások is alkotnak ebben a szellemben. Az interneten, külföldi kiállításokon és albumokban már gyakrabban lehet látni ilyen munkákat. Minden évben meghirdették a Montreáli Karikatúra Fesztivált. Készült egy katalógus, amibe minden kiállított kép bekerült. Ebben annak idején az én számítógépes karikatúrám volt az egyetlen a mûfajban. Azt nem mondom, hogy én készítettem a világ elsõ számítógépes karikatúráját, de lehet, hogy így van... – Neked egyáltalán nem fontos, hogy a rólad szóló publikációk így kezdõdjenek: Halász Géza, aki a világon az elsõ számítógépes karikatúrát, szatirikus montázst készítette... – Nem tudom, hogy fontos-e. Annak idején számított, hogy hátúszásban elsõ legyek. Ma már nem biztos, hogy számítana. Az fontos volt, hogy Magyarországon az elsõ multimédiás CD-t én adtam ki, bár ez nem az én érdemem volt, hanem elsõsorban az alkotóké: Nyírõ Andrásé és Szakadát Istváné. 25
025.indd 1
2008.05.07., 22:49:42
– Olyan világban élünk, amiben ádáz verseny folyik. Lehet, hogy valamiben, valamikben elsõ voltál a világon, de mindenképpen az elsõk között szerepeltél. Nem érdekel az a dicsõség, esetleg haszon, ami ezzel jár?
5. Halász Géza az örömzenész (70-es évek)
– Verseny? Akkor beszélhetnénk errõl, ha beszálltam volna a versenybe, ha számomra üzlet lenne, amit a képzõmûvészetben mûvelek. Lehet, hogy digitális panorámafotókat is én készítettem elõször Magyarországon. Sokan mások, akik késõbb kezdtek ezzel foglalkozni, nagyon jól megélnek belõle. Én ehhez nem értek. Szerintem a mûvészetben az a fontos, hogy az ember ki tudja magát fejezni. Élvezek megrajzolni és kinyomtatni valamit. Nagyon örülök, amikor megjelennek a képeim, de csak enynyi. Nem érdekel a verseny. Tudok olyan karikaturistáról, aki azt számolja, hogy õ ma hányadik Magyarországon. Talán, ha úgy érezném, hogy én vagyok a legjobb... – Mi a bizonyíték arra, hogy léteznek jobbak nálad? – Rajztehetségben természetesen csak jobbak vannak. A gondolatokban? Ott akár versenyképes is lehetnék...
26
026.indd 1
2008.04.28., 9:44:19
Képek
Retusált művészettörténet
27
027.indd 1
2008.04.28., 9:46:02
6. Ne gyere be sรกros lรกbbal! (Halasi csipke)
28
028.indd 1
2008.04.28., 9:47:13
7. Vízhiány az ötödiken (Jean-Auguste Dominique Ingres: A forrás) 29
029.indd 1
2008.04.28., 9:48:45
8. VVVillendorfi Vénusz (VVillendorfi Vénusz) 30
030.indd 1
2008.04.28., 9:49:55
9. Irányjelzõ (Kmetty János: Nagybánya) 31
031.indd 1
2008.04.28., 9:51:31
10. Gyorsulás (Pablo Picasso: Don Quijote és Sancho Panza) 32
032.indd 1
2008.04.28., 9:52:43
11. Mikulásék (Csokoládé mikulás; egyiptomi szarkofág) 33
033.indd 1
2008.04.28., 9:54:57
12. Különleges tehetség (Arthur Sasse: Albert Einstein fényképe) 34
034.indd 1
2008.04.28., 10:45:44
13. A menedzser arรกnyai (Leonardo da Vinci: Az emberi test arรกnyai) 35
035.indd 1
2008.04.28., 10:47:01
14. Folkl贸r 36
036.indd 1
2008.04.28., 10:48:14
15. Játékszerek (Fényes Adolf: Gyermekjátékok) 37
037.indd 1
2008.04.28., 10:49:26
16. Windows-nรกl (Tornyai Jรณzsef: Ablaknรกl) 38
038.indd 1
2008.04.28., 10:50:28
17. Kislรกny dzsojsztikkal (Koszta Jรณzsef: Muskรกtlis kislรกny) 39
039.indd 1
2008.04.28., 10:52:01
18. Notebook-os nõ (Rippl-Rónai József: Kalitkás nõ) 40
040.indd 1
2008.04.28., 10:53:27
19. Emlékirat (Rippl-Rónai József: Amikor az ember a visszaemlékezéseibõl él) 41
041.indd 1
2008.04.28., 10:54:32
20. Majรกlis I. (Szinyei-Merse Pรกl: Majรกlis) 42
042.indd 1
2008.04.28., 10:55:46
21. Majรกlis II. (Szinyei-Merse Pรกl: Majรกlis) 43
043.indd 1
2008.04.28., 10:56:56
22. Majรกlis 2007 (Szinyei-Merse Pรกl: Majรกlis) 44
044.indd 1
2008.04.28., 10:58:06
23. Bulvár (Derkovits Gyula: Végzés) 45
045.indd 1
2008.04.28., 10:59:11
46
046.indd 1
2008.04.28., 11:00:43
24. Árpád és a vámos... (Munkácsy Mihály: A magyarok bejövetele; Henry Rousseau: Az álom) 47
047.indd 1
2008.04.28., 11:01:53
25. Sale Csíkszeredán (Aba-Novák Vilmos: Csíkszeredai vásár) 48
048.indd 1
2008.04.28., 11:03:13
26. Panelvilág Magyarországon (Székely Bertalan: Egri nõk) 49
049.indd 1
2008.04.28., 11:04:58
27. Passz (Sandro Boticelli: Angyali ĂźdvĂśzlet) 50
050.indd 1
2008.04.28., 11:07:06
28. A szomszéd balkonján (Edouard Manet: A balkon; Pablo Picasso: Ülõ nõ) 51
051.indd 1
2008.04.28., 11:09:20
29. Apolló és a szûz (Gustav Klimt: A szûz; fotó az Apollo 11 ûrhajósának holdsétájáról) 52
052.indd 1
2008.04.28., 11:10:48
30. Un a Liza (Leonardo da Vinci: Mona Lisa; Munkácsy Mihály: Ásító inas) 53
053.indd 1
2008.04.28., 11:15:15
31. V茅nusz kil贸i (Tiziano Vecellio: Urbin贸i V茅nusz) 54
054.indd 1
2008.04.28., 11:16:55
32. Pokoli játék (Hieronymus Bosch: Pokol) 55
055.indd 1
2008.04.28., 11:18:12
33. Tour... (Hieronymus Bosch: Szent Antal megkísértése; Menny; Pokol) 56
056.indd 1
2008.04.28., 11:20:33
57
057.indd 1
2008.04.28., 11:23:47
34. Heged没s a Holdon (Marc Chagall: Heged没s) 58
058.indd 1
2008.04.28., 11:25:05
35. Külföldi utas (Willem de Kooning: Nõ I.) 59
059.indd 1
2008.04.28., 11:26:28
36. Játszótér (Pieter Brueghel: Gyermekjátékok) 60
060.indd 1
2008.04.28., 11:27:39
37. T枚rv茅nyhoz贸 a 2-es villamoson (Michelangelo Buonarotti: M贸zes) 61
061.indd 1
2008.04.28., 11:28:49
38. Kár ezért a finom sörért! (Raffaello Santi: Angyalok) 62
062.indd 1
2008.04.28., 11:31:00
39. Tejre várva (Romulus és Remus) 63
063.indd 1
2008.04.28., 11:32:22
40. Vacsora I. (Leonardo da Vinci: Utols贸 vacsora) 64
064.indd 1
2008.04.28., 11:33:36
41. Vacsora II. (Leonardo da Vinci: Utols贸 vacsora) 65
065.indd 1
2008.04.28., 11:34:42
42. Invaders (Edvard Munch: Sikoly) 66
066.indd 1
2008.04.28., 11:36:19
43. Fényes szelek (Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet; Edvard Munch: Sikoly) 67
067.indd 1
2008.04.28., 11:37:43
44. Nipp (Marc Chagall: A heged没s; porcel谩n nipp) 68
068.indd 1
2008.04.28., 11:39:48
45. Sztálin Tahitin (Paul Gauguin: Szeplõtelen fogantatás; Borisz Jermejevics Vladimirszki: Rózsák Sztálinnak) 69
069.indd 1
2008.04.28., 11:41:13
46. Újrateremtés (Michelangelo Buonarotti: Teremtés) 70
070.indd 1
2008.04.28., 11:42:39
47. Dávid és a lányok (Henri de Toulouse-Lautrec: Ezek a hölgyek az ebédlõben; Michelangelo Buonarotti: Dávid) 71
071.indd 1
2008.04.28., 11:44:08
48. Tél tábornok (Vaszilij Verescsagin: Napoleon Borogyinónál; makk ász) 72
072.indd 1
2008.04.28., 11:46:01
49. Zápor Jóska levele (Ilja Efimovics Repin: A zaporozseci kozákok levelet írnak a török szultánnak) 73
073.indd 1
2008.04.28., 11:47:30
50. Disznรณpรกsztorlรกnyka (Paul Gaugin: Disznรณpรกsztor) 74
074.indd 1
2008.04.28., 12:17:35
51. Városiasodás ^ (Vincent van Gogh: Csillagos ég a Rhone-on)
75
075.indd 1
2008.04.28., 12:19:33
52. Van Gogh vendĂŠge (Vincent van Gogh: Szoba Arles-ben; Edouard Manet: Olympia) 76
076.indd 1
2008.04.28., 12:20:54
53. Éjszakai élet Arles-ban (Vincent van Gogh: Éjszakai kávézó a Lamartin téren Arles-ban; Henri Matisse: A tánc) 77
077.indd 1
2008.04.28., 12:22:45
54. Szomszédolás (Salvador Dalí: Ablak az ablakban; Edouard Manet: A balkon) 78
078.indd 1
2008.04.28., 12:24:04
55. Vénusz születése (Sandro Boticelli: Vénusz születése; Willendorfi Vénusz) 79
079.indd 1
2008.04.28., 12:25:43
56. Madonnák (Salvador Dalí: Port Lligat-i Madonna; óegyiptomi falikép) 80
080.indd 1
2008.04.28., 12:27:09
57. Totรกlkรกr 81
081.indd 1
2008.04.28., 12:29:25
58. Megint berúgtam... (Alexandre Cabanel: Vénusz születése; Bortnyik Sándor: Unicum-plakát) 82
082.indd 1
2008.04.28., 12:31:22
59. Tulp doktor teremt (Rembrandt van Rijn: Nicolae Tulp doktor anatómiai leckéje; Michelangelo Buonarotti: Teremtés) 83
083.indd 1
2008.04.28., 12:32:50
60. Körkép (Feszty Árpád: A magyarok bejövetele; és még sokan mások) 84
084.indd 1
2008.04.28., 12:40:51
Folyt. kรถv. 85
085.indd 1
2008.04.28., 12:38:01
86
086.indd 1
2008.04.28., 12:39:36
Folyt. kรถv. 87
087.indd 1
2008.04.28., 12:42:57
88
088.indd 1
2008.04.28., 12:44:58
Folyt. kรถv. 89
089.indd 1
2008.04.28., 12:46:08
90
090.indd 1
2008.04.28., 12:47:37
Folyt. kรถv. 91
091.indd 1
2008.04.28., 12:49:03
92
092.indd 1
2008.04.28., 12:50:56
Folyt. kรถv. 93
093.indd 1
2008.04.28., 12:51:56
94
094.indd 1
2008.04.28., 12:53:18
Folyt. kรถv. 95
095.indd 1
2008.04.28., 12:54:45
VĂŠge 96
096.indd 1
2008.04.28., 12:56:07
61. GyĂźmĂślcsmosoly (Leonardo da Vinci: Mona Lisa)
97
097.indd 1
2008.04.28., 12:57:30
Képjegy zék 1. Halász Géza (2008) 10 2. Ceruza és egér (M. C. Escher: Kezek; Halász Géza: kézfénykép) 14 3. Halász Géza a csapattrombitás (50-es évek) 16 4. Halász Géza a zenebohóc (60-as évek) 20 5. Halász Géza az örömzenész (70-es évek) 26 6. Ne gyere be sáros lábbal! (Halasi csipke) 28 7. Vízhiány az ötödiken (Jean-Auguste Dominique Ingres: A forrás) 29 8. VVVillendorfi Vénusz (VVillendorfi Vénusz) 30 9. Irányjelzõ (Kmetty János: Nagybánya) 31 10. Gyorsulás (Pablo Picasso: Don Quijote és Sancho Panza) 32 11. Mikulásék (Csokoládé mikulás; egyiptomi szarkofág) 33 12. Különleges tehetség (Arthur Sasse: Albert Einstein fényképe) 34 13. A menedzser arányai (Leonardo da Vinci: Az emberi test arányai) 35 14. Folklór 36 15. Játékszerek (Fényes Adolf: Gyermekjátékok) 37 16. Windows-nál (Tornyai József: Ablaknál) 38 17. Kislány dzsojsztikkal (Koszta József: Muskátlis kislány) 39 18. Notebook-os nõ (Rippl-Rónai József: Kalitkás nõ) 40 19. Emlékirat (Rippl-Rónai József: Amikor az ember a visszaemlékezéseibõl él) 41 42 20. Majális I. (Szinyei-Merse Pál: Majális) 21. Majális II. (Szinyei-Merse Pál: Majális) 43 22. Majális 2007 44 23. Bulvár (Derkovits Gyula: Végzés) 45 24. Árpád és a vámos... (Munkácsy Mihály: A magyarok bejövetele; Henry Rousseau: Az álom) 46-47 25. Sale Csíkszeredán (Aba-Novák Vilmos: Csíkszeredai vásár) 48 26. Panelvilág Magyarországon (Székely Bertalan: Egri nõk) 49 27. Passz (Sandro Boticelli: Angyali üdvözlet) 50 28. A szomszéd balkonján (Edouard Manet: A balkon; Pablo Picasso: Ülõ nõ) 51 29. Apolló és a szûz (Gustav Klimt: A szûz; fotó az Apollo 11 ûrhajósának holdsétájáról) 52 30. Un a Liza (Leonardo da Vinci: Mona Lisa; Munkácsy Mihály: Ásító inas) 53 31. Vénusz kilói (Tiziano Vecellio: Urbinói Vénusz) 54 98
098.indd 1
2008.04.28., 12:58:54
32. Pokoli játék (Hieronymus Bosch: Pokol) 55 33. Tour... (Hieronymus Bosch: Szent Antal megkísértése; Menny; Pokol) 56-57 34. Hegedûs a Holdon (Marc Chagall: Hegedûs) 58 35. Külföldi utas (Willem de Kooning: Nõ I.) 59 36. Játszótér (Pieter Brueghel: Gyermekjátékok) 60 37. Törvényhozó a 2-es villamoson (Michelangelo Buonarotti: Mózes) 61 38. Kár ezért a finom sörért! (Raffaello Santi : Angyalok) 62 39. Tejre várva (Romulus és Remus) 63 40. Vacsora I. (Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora) 64 41. Vacsora II. (Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora) 65 42. Invaders (Edvard Munch: Sikoly) 66 43. Fényes szelek (Delacroix: A Szabadság vezeti a népet; Edvard Munch: Sikoly) 67 44. Nipp (Marc Chagall: A hegedûs; porcelán nipp) 68 45. Sztálin Tahitin (Paul Gauguin: Szeplõtelen fogantatás; Borisz Jermejevics Vladimirszki: Rózsák Sztálinnak) 69 70 46. Újrateremtés (Michelangelo Buonarotti: Teremtés) 47. Dávid és a lányok (Henri de Toulouse-Lautrec: Ezek a hölgyek az ebédlõben; Michelangelo Buonarotti: Dávid) 71 48. Tél tábornok (Vaszilij Verescsagin: Napoleon Borogyinónál; makk ász) 72 49. Zápor Jóska levele (Ilja Efimovics Repin: A zaporozseci kozákok levelet írnak a török szultánnak) 73 50. Disznópásztorlányka (Paul Gaugin: Disznópásztor) 74 ^ 51. Városiasodás (Vincent van Gogh: Csillagos ég a Rhone-on) 75 52. Van Gogh vendége (Vincent van Gogh: Szoba Arles-ben; Edouard Manet: Olympia) 76 53. Éjszakai élet Arles-ban (Vincent van Gogh: Éjszakai kávézó a Lamartin téren Arles-ban; Henri Matisse: A tánc) 77 54. Szomszédolás (Salvador Dalí: Ablak az ablakban; Edouard Manet: A balkon) 78 55. Vénusz születése (Sandro Boticelli: Vénusz születése; Willendorfi Vénusz) 79 56. Madonnák (Salvador Dalí: Port Lligat-i Madonna; óegyiptomi falikép) 80 57. Totálkár 81 58. Megint berúgtam (Alexandre Cabanel: Vénusz születése; Bortnyik Sándor: Unicum-plakát) 82 59. Tulp doktor teremt (Rembrandt van Rijn: Nicolae Tulp doktor anatómiai leckéje; Michelangelo Buonarotti: Teremtés) 83 60. Körkép (Feszty Árpád: A magyarok bejövetele; és még sokan mások) 84-96 61. Gyümölcsmosoly (Leonardo da Vinci: Mona Lisa) 97 99
099.indd 1
2008.04.28., 13:00:13
Életrajzi adatok
Halász Géza szatirikus képzõmûvész, webgrafikus, karikaturista és közgazdász
Születési év
1947. Szolnok
Tanulmányok
1965. Szolnok, Verseghy Ferenc Gimnázium 1967- 1971. Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem 1978. Egyetemi doktori cím
Munka
1971. Újságíró gyakornok a Magyar Televíziónál 1972. Tanársegéd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Informatika tanszékén 1986. Irodalmi vezetõ a Számalk Kiadónál 1989. Kiadóvezetõ és könyvborító-tervezõ az Aula Kiadónál 1994. Média, multimédia c. tantárgy indítása a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 2007. Kreatív igazgató a Corvinno Technológiatranszfer Központban
Mûvészet
1968 -1971. A Közgazdász c. egyetemi lap karikaturistája 1993. Az elsõ magyar multimédia CD kiadása 1994 - 2006. Nyaranta Mártély, Mûvészeti Szabadiskola 2002. Halász Géza Show c. rovat indul a Magyar Nemzet Hétvégi Mellékletében 2003- tól a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának elnöke 2006. Webgrafika rovat a tiaramagazin.hu internetes portálon 100
100.indd 1
2008.04.28., 13:02:01
Fõbb kiállítások
1977. Önálló kiállítás a MKKE kollégiumában 1986, 1988. DigitArt számítógépes mûvészeti kiállítás a Szépmûvészeti múzeumban 1987. Ars Electronica Linzben 1988. Nemzetközi Számítógépes Karikatúra Kiállítás (I. díj) 1998 - tól évente Magyar Karikatúra Mûvészeti Fesztivál (a Külügyminisztérium díja, különdíjak) 2000. Önálló kiállítás a VirtuArtNet Galériában 2002. Önálló kiállítás Kiskunfélegyházán 2003. A KOKSZ Mûhely kiállítása a Budapest Galériában 2003 - tól évente Best of... (a Karikaturista Szakosztály éves kiállításai a MÚOSZ székházában) 2005. A KOKSZ Mûhely kiállítása a Vízivárosi Galériában 2006. A KOKSZ Mûhely kiállítása a Római Magyar Akadémián 2006. Önálló kiállítás az ELTE könyvtárában 2006. @RC óriásplakát kiállítás a Felvonulási téren (I. díj) 2006. Önálló kiállítás az SZDSZ kampánysátorban 2007. A KOKSZ Mûhely kiállítása a bécsi Collegium Hungaricumban
101
101.indd 1
2008.04.28., 13:03:12
Biography
Géza Halász satirical fine artist, web-graphic artist, cartoonist and economist
Date of Birth
1947 Szolnok, Hungary
Education
1961-1965 Verseghy Ferenc High School, Szolnok 1967-1971 Undergraduate degree at University of Economics, Budapest 1978 Postgraduate Doctorate degree at University of Economics, Budapest
Professional Employment
1971 Assistant Journalist, Hungarian Television 1972 Assistant Lecturer, Department of Informatics, University of Economics 1986 Chief Editor, Számalk Publishing House 1989 Editorial Manager and Cover Designer, Aula University Press Since 1994 Lecturer of Media and Multimedia subjects, Budapest University of Economics Since 2007 Creative Director, Corvinno Technology Transfer Center Ltd.
Major Art Works
1968-1971 Cartoonist for Közgazdász, weekly student paper 1993 Publisher of the first Hungarian multimedia CD 1994-2006 Summer Art Camps at Mártély 2002 Halász Géza Show Column, Magyar Nemzet 102
102.indd 1
2008.04.28., 13:04:54
2003 Cartoonist Department of National Union of Hungarian Journalists 2006 Webgraphic-heading, tiaramagazin.hu internet-portal Main Exhibitions
1977 First exhibition, Karl Marx University of Economics, Budapest 1986, 1988 DigitArt computer-art exhibition, Museum of Fine Arts, 1987 Ars Electronica, Linz, Austria 1988 International Cartoon Exhibition, Budapest (First Prize) Each year since 1998 Annual Hungarian Cartoon Art Festival, Budapest (several prizes, including the Prize of the Ministry for Foreign Affairs) 2000 Exhibition, VirtuArtNet Gallery 2002 Exhibition, Kiskunfélegyháza 2003 Exhibition of KOKSZ (Contemporary Cartoon and Satirical Art) Workshop, Budapest Gallery 2003 yearly, Best of the Year, Cartoon Exhibition of Cartoonist Department of National Union of Hungarian Journalists, Budapest 2005 Exhibition of KOKSZ Workshop, Vízivárosi Gallery, Budapest 2006 Exhibition of KOKSZ Workshop, Hungarian Academia, Rome, Italy 2006 Exhibition, University Library of Eötvös Lóránd University, Budapest 2006 @RC Giant-poster exhibition, Budapest (First Prize) 2006 Exhibition, SZDSZ (Liberal Party) campaign-tent, Budapest 2007 Exhibition of KOKSZ Workshop, Collegium Hungaricum, Vienna, Austria
103
103.indd 1
2008.04.28., 13:06:16
azéG zsálaH tenét röt tezsévűm tlásuteR
.8002 ,tsepaduB
104.indd 1
2008.04.28., 17:06:24
092.indd 1
2008.04.28., 12:50:56