HALÁSZ GÉZA
KÉPTELEN ÁLLÍTÁSOK INNEN-ONNAN ÉS TUDÓSOKRÓL IS
HALÁSZ GÉZA
Karikatúrák, avagy grafikus publicisztikák
© Halász Géza 2013.
http://zu.hu http://koksz.hu
Készült a Budapesti Corvinus Egyetem Digitális nyomdájában Nyomdavezető: Dobozi Erika
Előszó Ezt a kis könyvecskét, az utóbbi négy-öt év terméséből szedtem össze, de egy-két régi kedvencemet is beválogattam. Egyetemista koromban kezdtem el rajzolni a Közgazdászba, akkor még papírra, filctollal. Hiába próbálkoztam az Informatika Tanszék tanársegédjeként más eszközökkel, a zsebszámológép makacsul ellenállt. A ZX-Spectrummal első dolgom volt kipróbálni a rajzolást, akkor még egér nélkül, a billentyűzeten pötyögtetve. Az első „igazi” PC-n már szinte profi módon kezeltem a rajzprogramokat. Szerveztem karikatúra pályázatot, nemzetközit, részt vettem – és nyertem – a szakma egyik fontos kiállításán, a Magyar Karikatúra Művészeti Fesztiválon, és öreg fejjel azt vettem észre, hogy benne vagyok a karikaturista társadalom közepében. Hamarosan elnöke is lettem a MÚOSZ Karikaturista szakosztályának, és alapító tagja a KOKSZ-műhelynek,
velük már sok sört megittunk, és elvittük kiállításainkat Pesten kívül Szófiába, Rómába, Bécsbe, idén pedig Stuttgartba. 10 éve jelennek meg rajzaim, számítógépes montázs-karikatúráim a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Nem akarom álszerénységből elhallgatni, hogy nyertem mostanában pár díjat, legutóbb épp egy hete írtak a baszkföldi Barakaldóból, hogy nyertem egy ötödik díjat. Jó ötödiknek is lenni! Egy hónapja a hazai Mázli-pályázaton egy kArton-TOP-oklevelet kaptam, és Déváról is jött egy Excellence-oklevél, ezeknek is örültem. Nem homályosulnak el a régebbi díjak emlékei sem, a szakma által megszavazott Kétfilléres-díj 2011ből, és a tavalyi szegedi Tudomány és Humor kiállítás fődija, vagy korábban a tolentinói kis trófea, az @RC óriásplakát pályázat első díja, és persze World Press Cartoon második díja sem, amit a portugáliai Sintrában vehettem át. Arra is szívesen emlékszem, amikor még a nyugdíjba vonulás (vonulás – olyan jó szó!) előtt a Közgázon csupa tudóssal körülvéve osztottuk a pofonokat a magas tudománynak és az észt a diákjainknak. Ennek az időszaknak az emlékére írtam nem túl vaskos (9 oldalas) Tudóskönyvemet, melyről már a címlapon is titokzatoskodtam. Valahol közép tájt rejtettem el. Olvass bele nyugodtan! És jó szórakozást kívánok a képekhez is!
Írta: dr. Halász Géza © ny. egyetemi főfőfőtudós
Az élet értelme
Inga
Egy tudós megtalálta az élet értelmét. Nem találta a jegyzetfüzetét, fölírta hát a hátizsákjára. Elindult az Akadémiára, hogy megossza a többiekkel. Útközben rablókkal találkozott, akik elrabolták tőle. Sajnos a nagy képletet úgy elfelejtette, hogy azóta sem jutott eszébe.
Tarzan egyszer kirándulni hívta a tudósokat az erdőbe. Egy tisztáson megpihenve liánokból hintát kötött nekik. A tudósok nagyon élvezték a játékot. Rájöttek, hogy akármilyen magasba lökik is a hintát, mindig ugyanabban az ütemben énekelhetik a hinta-palintát.
A rablók pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Így fedezték fel az ingamozgás törvényét.
Tudományos vita
– De! – Nem!
A tudósok házának harmadik emeletén három tudós vitatkozott. Azaz csak kettő, mert a harmadik a székében ülve csendben aludt.
– De! – Nem!
– Nem!
– De!
– De!
– Nem!
– Nem!
– De!
– De!
– Nem!
– Nem!
Fölébredt a harmadik tudós:
– De!
– Szerintem – kezdte, de aztán újra lecsukódott a szeme.
– Nem! – De! – Nem!
A halászlé relativitása
Do-re-mi
Einstein és Archimédesz halászlét főznek.
Két zenetudós vitatkozik.
– A hal igazán könnyű étel – mondja Einstein.
– Fityfiritty! – fütyüli az egyik
– Főleg a nagy halak! – teszi hozzá Archimédesz.
– Badubadu! – dúdolja a választ a másik.
Einstein a fejéhez kap: – Mert azok több vizet szorítanak ki! Heuréka! – Relatíve… – gondolkodik el Archimédesz.
– Subidubi! – fújja kicsit hangosabban az egyik – Pamparam-pam-pam! – feleli kicsit dühösebben a másik. A vita lassan elfajul: kemény, férfias operaáriák hallatszanak, „majd alszom én”, majd néhány induló és csatadal. Aztán pár pillanat néma csönd. Végül fölhangzik egy rekviem, s a vita elhal.
Szórakozott professzorok
Történettudomány
Állítólag D. professzor más babáját vitte haza a bölcsődéből, és nem vette észre. E. professzor meg megkérdezte a feleségétől, hogy mi újság, azután megdicsérte az asszonyt, hogy sokat javult, és egy közepessel a helyére küldte. A szervilis V. tanár úr – miután megkérdezte a tanszékvezetője, hogy hány óra van – azt felelte: amennyit csak a professzor úr parancsol. S. a Nobel díj átvételére indult, de útközben el kellett fordulnia, mert az ellenszélben nem tudott cigarettára gyújtani, így visszafele indult tovább. Mikor hazaért, levetkőzött és lefeküdt aludni.
– Uraim! Megint írhatjuk át a történelmet! A parlament mai ülésén leszavazták Dózsát, és visszahozták a Tripartitiumot.
És ez mind igaz történet. Kérdezzétek csak meg!
– Semmi gond kérem, én már megírtam – szólt közbe T. D. politológus, akit egyébként meg sem hívtak.
Létszámcsökkentés
Művészet
Elfogyott a kormány pénze, ezért csökkenteni kellett a tudósok számát. Z. Tamás professzort is kirúgták, annak ellenére, hogy tavaly felfedezte az F-gáz ellenszerét. Q. Ferencnek – a pótlámpa atyjának – is mennie kellett (annak ellenére, hogy a keresztneve megegyezik a pápáéval). C. Károlyt, az ismert gerontológust meg korkedvezménnyel nyugdíjazták.
Albert Einstein meglátogatta Pablo Picassót.
L. Bélának nem voltak ilyen gondjai. Igaz ugyan, hogy semmit nem fedezett fel, de magasan a legjobb volt a publikációs jegyzéke, és a citációs indexe. Sajnos még így is túl sok tudós maradt.
– Az a baj, hogy a népek nem értik sem a te festészetedet, sem az én relativitáselméletemet – mondta Einstein. – Dolgozzunk együtt – mondta Picasso – hátha úgy jobban megértenek! Hét nap, hét éjszaka dolgoztak, Albert számolt, Pablo vázlatokat rajzolt, mikor végre a nyolcadik nap reggelére megszületett a nagy mű:
Az atombomba föltalálása P. sokat kísérletezett az atomhasadással, naphosszat számolt, mért, pakolta ide-oda az urániumot. Végül megtalálta a megoldást, de hiába írta le felfedezését, senki sem értette meg, persze, mert pocsék volt a helyesírása, a bombát például bummbának írta le, az atom helyett atyom-ot írt, és olyan ákombákomokkal, hogy még a patikusok sem tudták elolvasni. Így aztán ki is rúgták Los Alamosból. Aztán jöttek Szilárd Leó meg Oppenheimer, és helyreállt a történelem.
Mióta vörös a tenger?
Végtelen
Nagy tudós volt Q. professzor, de sajnos kicsit ügyetlen. A kísérleteit is sorra elrontotta, hol a dugót felejtette bedugni a konnektorba („Folyton csak ez a dugdosás!” – mondta indignálódva), hol a pozitív végét fogta meg a vezetéknek („Hoppá, de megrázott!” – mondta meglepődve). Otthon mindent a felesége csinált meg, még a villanykörtét is ő csavarta be, mert nem merte a férjére bízni.
CS. T. matematikus minden nap korán kelt, átvette az egyszeregyet, és még reggeli előtt egy jó félórát osztott, szorzott, hogy formában tartsa magát. Egyszer azonban ennek ellenére is véletlenül nullával osztott.
Egyszer, ki tudja már, milyen vegyszerrel kísérletezett, amikor a kémcsövet a tengerbe ejtette. Hát azóta vörös a tenger.
Egy végtelen nagy réten találta magát, ahol végtelen számú fűszál nőtt a végtelen égbolt alatt, melyen végtelen sok varjú szállt végtelen irányba. Közben egy mp3-lejátszón végtelen ismétlésre állítva szólt immár ezredszer az „Isten véled édes Piroskám” Cs. T. professzor soha többé nem osztott nullával.
A legnagyobb tudós
Grillezett libamáj
Egy reggel a miniszterelnök (mert nálunk már nincsenek királyok) arra ébredt, hogy megoldotta a kör négyszögesítésének problémáját. Rögtön hívatta az udvari tudósait és mind elbocsájtotta, de még a támogatást is megvonta tőlük.
Amerikai tudósok megállapították, hogy a grillezett libamáj vargányás raviolival és szarvasgombaszósszal rákkeltő.
Azóta a nép fölnéz rá, és áhítattal hallgatja, amikor a rádióban, vagy a Rákos mezején beszél hozzájuk, mert tudják, hogy szeretett vezetőjük ritka nagy tudós.
Német tudósok szerint a szex előtti kézmosás partnerünket is rendre szoktatja.
Angol tudósok szerint a humor egy primitív elmeállapot, és sokkal kevesebbet kellene nevetni.
Ausztrál tudósok kísérletekkel bizonyították, hogy a kenguruk fél lábon is tudnak ugrálni. Orosz tudósok fölfedezték a grillezett libamájat vargányás raviolival és szarvasgombaszósszal.