Vinnai Zsuzsa (szerk.): Mád

TANULMÁNYOK, ADATOK ÉS ADALÉKOK MÁD TÖRTÉNETÉHEZ

Készült a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával

Szerkesztette: Vinnai Zsuzsanna

Mád, 2001 1

LEKTORÁLTA:

Dr. Takács Péter

kandidátus, egyetemi docens Debreceni Egyetem

Dr. Mátyás Ernõ

kandidátus, c. egyetemi docens

ISBN: 963 440 2658 ©Minden jog fenntarva

A borítón Mád Fõ utcájának képe 1914-ben (Zempléni Múzeum, Szerencs) 2

ELÕSZÓ Ma ád Isten szerencsét e tájon Ond és Tarczal vitézeknek.

Ha a kutatók véleménye nem is látszik alátámasztani azt, hogy a hegyaljai települések neve e mondából vezethetõ le, a mi szívünknek mégis kedves ez a mondat. A mádiak pedig büszkék rá, hogy falujuk neve az elsõ helyen szerepel. Az viszont biztos, hogy az egyik legismertebb és mindenképp meghatározó községe e borvidéknek Mád.

Mindnyájan ismerünk más történeteket és szólásokat, melyek az itt élõ emberek munkájához, szorgos hétköznapjaihoz, ünnepeihez kötõdnek.

A rendszerváltozás óta a környezõ települések sorra jelentették meg saját történetüket, történelmüket bemutató kiadványaikat. Ezek körébe illeszkedik szervesen ez a könyv is.

A kötet a hajdani mezõváros múltjából jól érzékelteti azokat a periódusokat, amikor a hegyaljai bor külkereskedelmi forgalmából származó jövedelmek megteremtették Mád felemelkedésének gazdasági alapjait, sõt a szellemi élet egyik csomópontjává is vált ez a szép történelmi település. A mezõváros hanyatlásának hiteles történetét is megismerhetjük e munkából.

A mû mindenképpen hiánypótló. Jól használhatják tanulmányaikhoz, az általános és középiskolások, hagyományõrzõ és honismereti szakkörök, és mindenki aki érdeklõdik Mád történelmi múltja iránt.

A hegyaljai falvak és városok nagy lehetõség elõtt állnak. A borturizmus, az idegenforgalom újra reményt adhat arra, hogy a borvidék régi fényében ragyoghasson. Idegenforgalmi igényeket is kielégíthet ez a kötet, hiszen érdekes képekkel és térkép illusztrációkkal ellátva, az idelátogatók bizonyára érdeklõdéssel lapozgatják majd.

Erre biztatok minden kedves vendégünket!

Koncz Ferenc országgyûlési képviselõ

3

BEVEZETÉS Mád már az õskorban is lakott hely volt. Ezt a felszínre került kõkorszaki leletek igazolják. A település az elmúlt évszázadok alatt rengeteget változott, folyamatosan megújult. Sok belföldi és külföldi látogató érdeklõdéssel figyelte és figyeli Mád történelmét. Sajnos településünkrõl monográfia ez idáig nem készült, ezt igyekszik ellensúlyozni ez a kötet.

A szerkesztõ mádi születésû, aki a település történetével is foglalkozva tanulmányokat, adalékokat és adatokat közöl e mûben.

Az olvasó a szerzõk szemszögén keresztül megismerheti az alábbiakat: a település földrajzi fekvését, geológiai felépítését, természeti értékeit, a település szerkezetét, betekintést nyerhet a XVIII., XIX., XX. század eseményeibe.

Bemutatásra kerül a jellemzõ két gazdasági ágazat, szõlészet-borászat és ásványbányászat.

Képeket villant fel a római katolikus, a református és a zsidó egyház életébõl, múltjából.

Foglalkozik az iskola és óvoda történetével napjainkig.

Bemutatja a szüreti szokásokat és a hozzá kapcsolódó országszerte híres bálokat.

Megismerhetjük a nevezetes határrészeket és a földterületek osztályozását, mely segítséget nyújthat a befektetõk számára.

Kérem a tisztelt Olvasót, hogyha a könyv végére ért gondoljon arra, hogy mennyi küzdelem, mennyi öröm és mennyi szenvedés érte az elmúlt évszázadok alatt a mádi népet, mégis az élni akarása és a jövõbe vetett hite töretlen maradt és ez mindig átsegítette a nehézségeken.

Ha a könyv felkeltette érdeklõdését településünk iránt, jöjjön, látogasson el hozzánk személyesen is.

Kubus János polgármester

4

Vinnai Zsuzsanna:

MONDD MEG A NEVED! Mád nevének megfejtésére több változat is kínálkozik a földrajzi etimológiában. A legismertebb ezek közül Kiss Lajos etimológus munkája, amely hitelesnek tekinthetõ: Puszta személynévbõl keletkezett magyar névadással, Modu személynév talán a Madaras ~ R. Modaras (<: madár) személynévnek rövidüléses becézõ alakja.1. A település minden bizonynyal már az Árpád-korban lakott hely volt, erre bizonyíték a neve, mely személynév eredetû, Árpád-kori keletkezést képzõ nélküli formája bizonyítja.2.

Más forrás, a görög Priszkosz, jelentése alapján médosz-mádosz változatban véli felfedezni a helységnév eredetét. A császárhoz írt jelentésében az áll, hogy a magyarok étel helyett kölest, bor helyett médosznak vagy mádosznak nevezett italt kapták, s szerinte ez a borhoz hasonló színû méhsör volt.3.

Ez a változat éppúgy nem helytálló, mint ahogyan a környéken elterjedt azon névmagyarázat sem, amikor Árpád vezér csatába indult seregével... így szólt: ...Ma ád Isten szerencsét e tájon! 4. A szellemes megfogalmazás megoldást kínál Mád nevén kívül Szerencs, Tállya és az Isten hegy elnevezésére is, de valóság alapja nincs.

Az idõk folyamán a település neve több formában elõfordult: Maad, Mad az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben, nemes Maád város - 1627 után, Mezõ Maad Városa - a bodnár céh pecsétjén. Máád az 1700-as években. A hajdani mezõváros az 1886-os községi törvénytõl kezdve jogilag is község. Az 1904-es magyarosítási, névváltoztatási egységes pecsét körfelirata: Mád község X 1904 X Zemplén Vármegye. A pajzs alakú címerben a feltámadt Krisztus találkozik Tamás apostollal.5.

1538.

1691.

1716.

5

1716.

1761.

1904.

Mád pecsétjeinek képe

6

Jegyzetek: 1. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai Szótára, Akadémiai Kiadó: 1980.

2. Dr. Orosz István megfogalmazásában 3. Bíborban született Konstantin bizánci császár követe volt 4. Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez Szerkesztette: Dongó Gyárfás Géza 1900. 3738. old.

5. Erre utal, hogy a középkorban a templom védõszentje Szent Tamás volt, ma is Szettamásnak nevezik egyik szõlõhegyünket 6. Az 1538-ból való Dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században Debrecen 1968. 91 oldal.

Az 1691., 1716., 1716., 1761. évekbõl: Magyar Országos Levéltár Budapest.

Az 1904-bõl való: Kapitalizmus kori pecsétnyomók a B.-A.-Z. Megyei Levéltárban, szerkesztette: Román János, összeállította: Tihanyi Endre Borsodi Levéltári Füzetek 11.

Miskolc 1978.

6

Vinnai Zsuzsanna:

AZ ELSÕ ÍROTT EMLÉKEK István király államszervezõ munkájában kiemelkedõ fontossággal bírt az írásbeliség megteremtése. Az általa alapított püspökségek, káptalanok mellett a királyi kancellária intézménye gondoskodott az adományozott birtokok, kitüntetések, címek stb. adományleveleinek elkészítésérõl. A birtok adományleveléhez kapcsolódtak a bizonyságlevelek a birtok bejárásáról. Ezeket a bizonyságleveleket annyi példányban kellett átmásolni, amennyire szükség volt a birtokos, illetve a szomszéd birtokosok jogbiztonságához. Ezek közé tartozik az egri káptalan bizonyságlevele, amely 1255-bõl való és IV. Béla király adományozza Meszes birtokát a Hermann nemzetségbeli Antoleus comesnek: ...Ennek a birtoknak pedig határpontjait és megkülönböztetéseit ebben a rendben jelölték meg: hogy elsõ határpontja ennek a földnek vagyis Meszes birtoknak kezdõdik északi részrõl a Margita-hegy mellett, déli részrõl egy bizonyos út mellett, keleti részrõl, amelyik út fog jönni Benye-rõl és Meszesre tart, ahol három fõhatárpont van kõbõl egyformán elhelyezve, amelyek megjelölik és elválasztják Meszes földjét Benye földjétõl... elér az úthoz amely Patakról jön és tart Keresztur felé, ... két körtefa mellett vagy egy kõbõl való fõhatárpont, amely elválasztja Meszes földjét Tolchwa földjétõl és Lyzka olazy földjétõl és ... eljut a Budrug-folyóig ...a hegy magaslata felé el fog érni ahhoz az úthoz, amely Mad felöl jön és Meszes felé tart, és mellette dél felöl van egy földbõl való határpont...

Itt találkozunk elõször - eddigi ismereteink szerint - településünk említésével.1.

A XIII. században sorra feltûnnek Hegyalja települései az általunk eddig ismert sorrendben: Sárospatak 1201, Kisfalud 1220, Bodrogkeresztúr 1239, Ond 1247, Bekecs (1067?) 1267, Olaszliszka 1201, Bodrogolaszi 1224, Tállya 1255, Mád 1255, Sára 1275, Abaújszántó 1275, Zsadány 1275, Monok 1227, Rátka 1255, Tokaj 1270, Mezõzombor 1298, Sátoraljaújhely 1284, Toronya 1276, Szõllõske 1273, Erdõbénye 1332, Legyesbénye 1332, Szegi-Long 1350, Végardó 1353, Erdõhorváti 1396, Vámosújfalu 1332.2.

A hegyaljai települések között Mád megjelenése sem korainak, sem késõinek nem tekinthetõ, Tállyával és Rátkával egyezõ idõpontra tehetõ.

A fellelt források közül az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékek közöl7

nek adatokat községünkrõl, miszerint Maad, Mad néven szerepel és a felsorolt tizedek között bort is találunk. Szent Tamás tiszteletére szentelt egyháza a gazdagabbak közül való.3.

A következõ idevonatkozó adatot 1413. július 14-rõl találjuk. Ebben az okmányban Miklós jászói prépost és a konvent bizonyítja, hogy Garai Miklós nádornak Fyged-i Pál feleség e Lúcia felperes javára Zombori Pál fiai: Imre és László ...több birtok tulajdonjogának tárgyában hozott ítéletet. Terjedelmes birtok települései között Mád mellett ott találjuk Szerencset, Tarcalt és Keresztúrt is.4.

1452-ben az országbíró Pálóczy László meghagyja a leleszi konventnek, hogy vizsgálatot indítson György rác despota panasza alapján Dobi László és rokonai ellen, kik Szent Pál ünnepe elõtt vasárnap a tállyai várat és Mád helységet fegyveres kézzel megtámadták.5.

1459-ben a történeti források Mádot sok más településsel együtt Tokaj várához tartozónak sorolják6. Hosszú ideig királyi birtok volt, s Tállya várának tartozékaként szerepelt. 1541. január 13-án kelt Ferdinánd által aláírott levél értelmében a tállyai várral együtt Mádot is (és sok más birtokot) hadvezérének, Serédy Gáspárnak hagyományozta. Emellett az Alaghyaknak is jelentõs birtokrészeik voltak a település határában.7.

Jegyzetek: 1. Csánki Dezsõ dr. Magyarország Történelmi Földrajza a Hunyadiak korában I. kötet Budapest, 1890. MTA 2. Dr. Frisnyák Sándor: Tállya, 1994. Dr. Takács Péter: Tállya története 3. Magyar Városok Monográfiája Szerencs és vidéke Szerkesztette: Dr. Barna János Bp. 1931.

4. Zsigmondkori Oklevéltár IV. kötet (1413-1414) 208. old.

5. Századok 1871.

6. Csánki Dezsõ dr.: Magyarország Történelmi Földrajza a Hunyadiak korában I. kötet 7. Dr. Barna János: Magyar Városok Monográfiája Szerencs és vidéke Bp. 1931.

Szerkesztette: Ladányi Miksa V.ö. AKK. 1908. 266-267. oldal

8

Vinnai Zsuzsanna:

MÁD FÖLDRAJZI FEKVÉSE, GEOLÓGIAI FELÉPÍTÉSE Mád a történelmi Zemplén Vármegye déli részén, az Eperjes-Tokaji hegylánc déli lejtõjén zárt völgykatlanban fekszik. Délrõl nyitott, még a többi oldalakon szõlõhegyek övezik (1. kép). A völgyet a Máj- és Fürdõspatakok összefolyása után a Fürdõs-patak szeli keresztül, mely a Bécs(Bócs) ere nevû mocsárba torkollik.1. Északon a Várhegy (tengerszint feletti magassága: 415 m) határolja, ettõl keletre a Diós hegy (363 m), majd a Kõvágó (356 m) - Királyhegyi vonulat (381 m). Nyugatról a Kuklya tetõ, (263 m) az Úrágya és a Birsalmás dombok, (221 m) keletdélkelet felõl a Bomboly (375 m) - Szenttamás-Szemere tetõ veszik körül.

Dombjaiból öt forrás fakadt: a Dióskút, az Áldókút, a Királykút, a Kiskút és a Szilvás. Ez utóbbi a Kõvágó-domb alatt buzog fel és jótékony hatású kénes-vasas tartalma miatt keresett fürdõhely volt a régebbi idõkben, ma kedvelt kirándulóhely. Az általános megfogalmazás szerint Hegyalja Incipit in Sátor, desinit in Sátor vagyis a sátoraljaújhelyi Sátor hegynél kezdõdik és az abaújszántói Sátor hegynél ér véget. Mád minden korban Tokaj-hegyalja része, a szõlõ- és bortermelés egyik fellegvára. A község szõlõhegyei közül elsõ osztályúak: a Perce-hegy, a Nyulászó, a Makovicza, a Szenttamás, a Kõvágó, a Királyhegy és a Becsek.

Másodosztályúak a Birsalmás, az Urágya (Orogia), a Holdvölgy, a Hintós, a Juharos, az Uszhegy és a Kis-Vilmány.

Harmadosztályúak a Veres és a Sarkad.2.

1. kép Mád távlati képe 9

1. ábra Steiner Ádám MÁD térképe 1816-ból Zemplén Megyei Levéltár

A község és határrészeinek területe 3185 ha., ebbõl 317 ha a belterület.

10

A terület geológiai felépítése: Mád, Rátka, Tállya környéke geológiailag meglehetõsen jól feltárt terület, amely elsõsorban a nemesagyag (kaolin, bentonit) bányászatnak köszönhetõ. Elõször Szabó J. (1865), majd Hoffer A. (1925, 1926, 1937) Mayer I. (1928), Rozlozsnyik P (1932), Liffa A. (1935, 1938), Frits J. (1951), Lengyel E. (1959) végzett a térségben feltáró munkát. A legújabb geológiai kutatások Varjú Gy. (1964), Zelenka T. (1964), Pantó G. (1966), Ilkeiné Perlaki E. (1966) és legfõképpen Mátyás Ernõ (1966, 1973.1974.

1977, 1979) nevéhez fûzõdik.3.

A Zempléni (Tokaji)-hegység, s ezen belül Mád környéke is túlnyomórészt harmadkori vulkáni tevékenység eredményeként alakult ki.

Mintegy 16-14 (mások szerint 14-12) millió évvel ezelõtt az ún. tortonai idõszakban lejátszódott vulkáni mûködés kezdetben riolittufát és riolitlávát hozott a felszínre, majd ezt andezitláva-és tufaszórás váltotta fel. A riolit vulkánosság a felszín közeli magmakamrákból, az andezit- és dacitlávák mélyebb magmakamrákból törtek a felszínre. A kezdeti kitörések óriási robbanások közepette mentek végbe. Ilyenkor a magmakamra teljes anyaga (több km3-nyi) szétporlasztva tufalepelként nagy területeket borított be (Dr. Frisnyák Sándor 1983.). Dr. Mátyás Ernõ véleménye szerint nagy a valószínûsége, hogy a vulkánosság komplex módon elsõdleges és másodlagos magmakamrák, valamint az azokat feltáró diletációs (hasadék) mély és sekélytörések mechanizmusa szerint zajlott le.

A vulkánosság megszûnése után erõteljes utóvulkáni tevékenység során különbözõ gázok, kovasavakban gazdag, vas-oxidot tartalmazó oldatok törtek felszínre Rátka és Mád térségben. (Varjú Gy., Mátyás E. 1966.)4.

A mád-rátkai limnikus medence és környékének földtani nevezetességei közé tartoznak a föld mélyén megbúvó, de az útbevágások mentén, ill. a bányászkodás hatására felszínre kerülõ fosszíliák, egykori (szarmata) növények lenyomatai.

2. kép Ulmus latissima, MÁD, harmadidõszak, szarmata, Andreánszky nyomán 11

Zelenka Tibor (1964) a Tokaji (Zemplén)-hegység DNy-i részében, Mád-Rátka-Tállya térségében öt nagyobb tufaszórást mutatott ki.5. Az elsõ nagy mennyiségû, változatos anyagot (pl. durva horzsaköves üvegtufát, zárványos márgatufát stb.) tartalmaz. A negyedik (fõ) tufaszórás termékei között találjuk a legösszetettebb facieseket perlit- és obszidián - törmelékes horzsakõ, üvegtufák, finomszerû portufák, valamint ezek összesült változatai ezek mellett mikrorétegezett, réteges horzsakõ-tufitok, breccsás változatok, kovafölddel együtt sekély vízben leülepedett vulkáni törmelékek egyaránt fellelhetõk. Az utolsó nagyobb riolittufaszórás anyag tektonikailag felszabdalt és részbe lepusztult, igen változatos térszínen halmozódott fel. A tufaanyag jórészt sekély vízben rakódott le átmozgással, így agyagosodott. Ehhez az utolsó szakaszhoz kapcsolódnak a nagyon savanyú riolitömlések és az intenzív hidrotermális mûködések, amelyek a még ép tufakõzeteket másodlagosan elagyagosították, elkovásították. Ez idõszakra tehetõ a bentonit-kaolintelepek, a limnokvarcitok és más tavi képzõdmények megjelenése is. (Dr. Boros László 1994.)6.

2. ábra. Exploziós vulkáni lejtõk üledékképzõdési folyamatának elvi vázlata7

12

3. ábra. A vulkáni utómûködési centrumok a Bomboly - Király-hegyi kaolinos vonulat (ÉÉK - DDNY) csapását követik8

Jegyzetek: 1. - Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez Szerkesztette: Dongó Gyárfás Géza 1900. 38. old. Az elnevezésben Bulcsú vezér nevét vélik felfedezni. Eredeztethetõ még a bocsér szóból is, ami egy foglalkozást jelent. A bocsérok készítették a középkorban a fakupákat, fatányérokat, stb. Az ehhez szükséges fát (elsõsorban hazai fûzbõl, nyárból) az erek, patakok mentén talált fákból nyerték. Mercsák László közlése alapján.

2. - Szirmay Antal: Notitia historica, politica oeconomica montium, et locorum viniferorum Zempléniensis 1798., Szabó József-Török István: Tokaj-hegyaljai Album 1867.

3. - Dr. Boros László: Rátka és környéke természetföldrajzi képe In Rátka szerkesztette Dr. Frisnyák Sándor 1991.

4. - Mátyás Ernõ: A rátkai felsõszarmata édesvízi medence földtani éstereptani viszonyai In: Földtani Közlemények 1. 27-42. old.

5. - Zelenka Tibor: A szerencsi öböl szarmata tufaszintjei és fáciensei In: Földtani Közlemények 1964. 33-51. old.

6. - Dr. Boros László: Tállya természetföldrajza In: Tállya 1994. Szerkesztette: Dr. Frisnyák Sándor 7. - Dr. Mátyás Ernõ: A Mád környéki felsõszarmata vulkáni utómûködés. In: Földtani kutatás IX. évf. 2. szám 1966.

8. - Dr. Mátyás Ernõ: Kibontakozó kaolinbányászat a mádi Király-hegyen. In: Bányászati és kohászati lapok. Bányászat 1984. július.

13

KÉPEK A TELEPÜLÉSRÕL

14

Mercsák József, László:

MÁD KÖZSÉG TERMÉSZETI ÉRTÉKEI Mád, Hegyalja déli szélén, a Szerencs-patak völgyében, a Molyváshegycsoportra épült. Bora a többi hegyaljai településekkel együttesen, világhírû.

A település legjelentõsebb természeti értékei a déli száraz, meleg oldalakon találhatóak, bokorerdõvel váltakozó sztyeplejtõkkel, kisebb löszgyepekkel. Virágos növényfajokban gazdag gyepjeiben megtalálhatók a törpemandulás és csepleszmeggyes cserjések, a filoxéra által kipusztított, vagy azóta felhagyott szõlõk helyén ma már, ritka növényfajok is élnek.

A község északi részében (a község határának 45 %- a) kocsánytalan tölgyes, gyertyános-tölgyes erdõk találhatók, mára már csaknem teljesen beerdõsült hegyi kaszálórétekkel váltakozva, közötte felhagyott szõlõkkel, öreg gyümölcsösökkel.

A községet közúton, vagy vasúton megközelítve a Hegyalján legnagyobb területtel bíró szõlõs-kertek uralják a táj képét. Állat és növényvilága rendkívül gazdag. A száraz-meleg déli oldal és az északi erdõs területek egyaránt kedvezõ életfeltételeket biztosítanak sok gerinctelen és gerinces fajnak. Rendkívül értékes gerinces fajok élnek a felhagyott kõfejtõkben, löszfalakon.

A településre a legjellemzõbb a szõlõmûvelés, ásványbányászat, erdõmûvelés, szántóföldi és rétmûvelés, gyümölcstermesztés, és csak igen kis számú az állattartás.

Klíma Mád klímája mérsékelten meleg, száraz éghajlati körzet északi határán fekszik. A település domborzata miatt mikroklímatikus eltérések figyelhetõk meg, õsszel-tavasszal hõmérsékleti inverzió alakul ki, a hegy körüli sík terület jobban lehûl, mint a hegycsúcs közeli részek.

Mád és környékének klímája jellemzõen kontinentális, a szõlõ jelenléte és a flóra vizsgálata a szubmediterrán hatást is bizonyítja.

15

Mercsák József, László táblázata

Leskó István észlelõ táblázata

Vizei, talajtípusai A község határában három patak található: Fürdõs, Máj, és a Szilvás.

Igazi vízbõség azonban csak a tavaszi hóolvadáskor, vagy csapadékos nyarakon jellemzõ. A patakok felsõ szakasza hegyi jellegû, leérve már megcsendesednek, folyásuk lelassul. A völgyzáró gáttal elrekesztett víztározó környezete száraz, ezért sok vízhez kötõdõ növény és állatfajnak biztosít élõhelyet. Itt és a patakok alsó szakaszán tudott létrejönni kísérõ ligeterdõ, puhafaliget.

Mád településhatárának hegyes részét a genetikai talajtérkép szerint Raman-féle barna erdõtalaj a jellemzõ. A nagyfokú erózió miatt ez részben vagy teljesen lepusztult, sok helyen a felszínre került az alapkõzet az andezit, hidro és limnokvarcit, riolittufa, bentonit, kaolinit.

A szõlõmûvelés a Hegyalján három alapvetõ talajtípust különböztet 16

meg, ez a nyirok a sár-ga föld (lösz) és a kõpor . Mádon a nyiroktalaj a domináns, lösz csak nyomokban fordul e-lõ. A patakvölgyekben és a település délnyugati, alföldi részén jelenkori üledék (alluvium), fekete agyag a jellemzõ.

Mád község határában fellelhetõ növénytársulások társulástípusonként: Szilikát sztyeprét (Potentillo arenariae-Festucetum pseudodalmaticae) Általában xeroterm tölgyesekkel együtt, mozaikos formában található.

A hegy déli kitettségû lejtõin nagy területet borít.

A szilikát sztyeprétek a fajokban, ritka és védett növényekben leggazdagabb állományai, rendkívüli értéket képviselnek.

Ez a növénytársulás érzékeny a degradálódásra, szerencsére ma még csak kissé sérültek!

A sztyeplejtõkkel közvetlenül érintkeznek a felhagyott gyümölcsösök, szõlõk. Ezekbe mára már vissza települtek a sztyepnövények.

Francia perjerét (Arrhenatheretum elatioris) A területen keveredve a hegyi kaszálórétek növényfajaival található.

Tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico - Quercetum) A hegyek lábain lerakódott, mára csaknem teljesen lekopott lösztakarón valamikor nagy, egybefüggõ területet borított, mára a szõlõkultúra betelepítésével kis területre, mezsgyékre húzódott vissza.

Mészkerülõ tölgyesek (Genisto tintoriae - Quercetum) A hegyek magasabb, de déli kitettségû oldalait nagy területen borítja.

Sajmeggyes molyhos-tölgyes bokorerdõ (Ceraso - Quercetum) A területen kisebb foltokban fordul elõ, az akác és fenyõ betelepítésével eléggé degradált.

Melegkedvelõ tölgyes (Corno - Quercetum pubescentis-petraeae) Szerepe a hegyek déli területén a legjelentõsebb. A déli oldalon a szilikát sztyepréttel váltakozva ez a társulás a meghatározó.

Gyöngyvesszõs cserjés (Spiraetum madiae) A hegyek csúcsa alatti sziklákon alkot kis foltokat.

Pusztai cserjések (Prunion spinosae) A területen két társulása található, a törpemandulás (Amygdaletum nanae) és a csep-leszmeggyes (Crataego - Cerasetum fruticosae) törpecserjések Rekettyefûzes (Salicetum cinereae) A patakok és a víztározó mentén jellegzetes társulás.

Fûz ligeterdõ (Salicetum albae - fragilis) A patakok és a víztározó mentén jellegzetes társulás.

17

Hínártársulás: Békatutaj - kolokán hínár (Hydrochari - Stratiotetum) Állománya csak a mesterségesen épített víztározón fordul elõ.

Nádasok: Nádas (Scirpo - phragmitetum medioeuropaeum) A víztározó szélén jellegzetes, azonban nagykiterjedésû nádasosok nincsenek.

Rétek: Magassásos (Caricetum gracilis) Kis területen elõforduló, de jellemzõ társulás a víztározó szegélyzónájában Ecsetpázsitos mocsárrét (Alopecuretum pratensis) Csak kisebb foltokban lelhetõ fel a vizes élõhelyek mentén.

Flóra

Védett növényfajok.

Agárkosbor (Orchis morio) - ritka Apró nõszirom (Iris pumila) - gyakori Árlevelû len (Linum tenuifolium) - gyakori Bíboros kosbor (Orchis purpurea) - ritka Borzas len (Linum hirsutum) - ritka Bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla) - ritka Budai imola (Centaurea sadleriana) - ritka Bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon) - ritka Csillagos õszirózsa (Aster amellus) - gyakori Csínos árvalányhaj (Stipa pulcherrima) - gyakori Dunai szegfû (Dianthus collinus) - gyakori Erdei szellõrózsa (Anemone sylvestris) - gyakori Fehér madársisak (Cephalanthera alba) - ritka Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp.nigricans) - gyakori Hangyabogáncs (Jurinea mollis) - gyakori Hegyi árvalányhaj (Stipa pennata) - gyakori Kétlevelû sarkvirág (Platanthera bifolia) - ritka Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) - gyakori Madárfészek (Neottia nidus-avis) - ritka Magyar bogáncs (Carduus collinus) - gyakori Magyar lednek (Lathyrus pannonicus) - gyakori Magyar nõszirom (Iris aphylla. ssp. hungarica) - Fokozottan védett, ritka faj!!

18

Magyar repcsény (Erysimum odoratum) - ritka Mezei szegfû (Dianthus deltoides) - gyakori Méregölõ sisakvirág (Aconitum anthora) - gyakori Molyhos körte (Pyrus nivalis) - ritka Nagy pacsirtafû (Polygala major) - gyakori Nagyezerjófû (Dictamnus albus) - ritka Nagyvirágú gyíkfû (Prunella grandiflora) - ritka Pusztai meténg (Vinca herbacea) - ritka Réti õszirózsa (Aster sedifolius) - ritka Sárga len (Linum flavum) - ritka Selymes boglárka (Ranunculus illyricus) - ritka Szent László tárnics (Gentiana cruciata ) - ritka Széles pajzsika (Dryopteris dilitata) - ritka Széleslevelû nõszõfû (Epipactis helleborine) - ritka Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopea) - ritka Tarka búzavirág (Centaurea triumfetti ssp.axillaris) - gyakori Tarka kosbor (Orchis tridentata) - ritka Tavaszi hérics (Adonis vernalis) - gyakori Törpe mandula (Amygdalus nana) - gyakori Turbánliliom (Lilium martagon) - ritka A község határában élõ növényfajok közvetlen veszélynek nincsenek kitéve. Veszélyt reájuk csak az engedély nélküli gyepfeltörés, szõlõtelepítést megelõzõ tereprendezés jelenthet.

Fauna

Fokozottan védett emlõs Vidra (Lutra lutra) - igen ritka Védett emlõsök Sün (Erinaceus concolor) - gyakori Vakondok (Talpa europaea) - gyakori Kis patkósorru denevér (Rhinolophus hipposideros) - van Nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus ferrumequinum) - van Hosszúszárnyú denevér (Miniopterus scheibersi) - van Korai denevér (Nyctalus noctula) - van Kései denevér (Eptesicus serotinus) - van Közönséges denevér (Myotis myotis) - van Hegyesorrú denevér (Myotis blythi) - van Csonkafülû denevér (Myotis emarginatus) - van Horgasszõrû denevér (Myotis nattereri) - van 19

Tavi denevér (Myotis dasycneme) - van Pisze denevér (Barbastella (barbastellus) - van Szürke hosszúfülû denevér (Plecotus austriacus) - van Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) -gyakori Ürge (Citellus citellus) - igen kis számban Borz (Meles meles) - gyakori Hermelin (Mustella erminea) - ritka Menyét (Mustella nivalis) - gyakori Nyuszt (Martes martes) - ritka Vadmacska (Felis sylvestris) - ritka Fokozottan védett madárfajok Császármadár (Bonasa bonasia) - költ Fekete gólya (Ciconia nigra) - költ Gyöngybagoly (Tyto alba) - költ Gyurgyalag (Merops apiaster) - költ Halászsas (Pandion haliaetus) - táplálkozik Kerecsensólyom (Falco cherrug) - átvonul Kis kócsag (Egretta garzetta) - táplálkozik Kígyászölyv (Circaetus gallicus) - táplálkozik Kövirigó (Monticola saxatilis) - költ Kuvik (Athene noctua) - költ Nagy kócsag (Egretta alba) - táplálkozik Parlagi sas (Aquila heliaca) - táplálkozik Törpesas (Hieraaetus pennatus) - táplálkozik Uhu (Bubo bubo) - költ Uráli bagoly (Strix uralensis) - táplálkozik Védett madárfajok Bakcsó (Nycticorax nycticorax) - táplálkozik Balkáni fakopács (Dendrocopos syriacus) - költ Barkóscinege(Panurus biarmicus) - költ Barna rétihéja (Circus aeruginosus) - költ Barátcinege (Parus palustris) - költ Barátposzáta (Sylvia atricapilla ) - költ Barázdabillegetõ (Motacilla alba) - költ Berki tücsökmadár (Lucustella fluviatilis) - költ Bíbic (Vanellus vanellus) - költ Bölömbika (Botaurus stellaris) - költ Búbos pacsirta (Galerida cristata) - költ Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) 20

Búbosbanka (Upupa epops) - költ Cigánycsuk (Saxicola torquata) - költ Citromsármány (Emberiza citrinella ) - költ Cserregõ nádiposzáta (Acpocephalus scirpaceus) - költ Csicsörke (Serinus serinus) - költ Csilp-csalp füzike (Phylloscopus collybita) - költ Csíz (Carduelis spinus) - átvonul Csonttollú (Bombycilla garrulus)- ritka téli vendég Csóka (Corvus monedula) - költ Csuszka (Sitta europea) - költ Dankasirály (Larus ridibundus) - táplálkozik Daru (Grus grus)- átvonul Darázsölyv (Pernis apivorus) Egerészölyv (Buteo buteo) - költ Erdei fülesbagoly (Asio otus) - költ Erdei pacsirta (Lululla arborea) - költ Erdei pinty (Fringilla coelebs) - költ Erdei pityer (Anthus trivialis) - költ Erdei szürkebegy (Prunella modularis) - költ Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) - költ Énekes rigó (Turdus philomelos) - költ Fekete harkály (Dryocopus martius) - költ Fekete rigó (Turdus merula) - költ Fenyves cinege (Parus ater) - költ Fenyõpinty (Fringilla montifringilla) - téli vendég Fenyõrigó (Turdus pilaris) - téli vendég Fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus) - költ Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) - költ Függõcinege (Remíz pendulinus) - költ Fülemüle (Luscinia megarhynchos) - költ Füleskuvik (Otus scops) - költ Fürj (Coturnix coturnix) - költ Füsti fecske (Hirundo rustica) - költ Gatyás ölyv (Buteo lagopus) - téli vendég Guvat (Rallus aquaticus) - költ Hantmadár (Oenanthe oenanthe) - költ Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) - költ Hegyi billegetõ (Motacilla cinerea) - költ Hegyi fakusz (Certhia familiaris) - költ Héja (Accipiter gentilis) - költ Holló (Corvus corax) - költ 21

Jégmadár (Alcedo atthis) - alkalmi vendég Kabasólyom (Falco subbuteo) - költ Kakukk (Cucullus canorus) - költ Karvaly (Accipiter nisus) - költ Karvalyposzáta (Sylvia nisoria) - költ Kenderike (Carduelis cannabina) - költ Kendermagos réce (Anas strepera) - átvonul Kerti geze (Hippolais icterina) - költ Kerti poszáta (Sylvia borin) - költ Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) - költ Kékcinege (Parus caeruelus) - költ Kékes rétihéja (Circus cyaneus) - téli vendég Kék galamb (Columba oenas) - költése feltételezett Kék vércse (Falco vespertinus) - költ Kis fakopács (Dendrocopos minor) - költ Kis légykapó (Ficedula parva) - költ Kis õrgébics (Lanius minor) - költ Kis poszáta (Sylvia curruca) - költ Kis sólyom (Falco columbarius) - téli vendég Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) - költ Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) Kormosfejû cinege (Parus montanus) - kóborlóként Közép fakopács (Dendrocopos medius) - költ Lappantyú (Caprimurgulus europaeus) - költ Léprigó (Turdus viscivorus) - költ Macskabagoly (Strix aluco) - költ Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) - költ Mezei pacsirta (Alauda arvensis) - költ Mezei poszáta (Sylvia communis) - költ Molnárfecske (Delichon urbica) - költ Nagy fakopács (Dendrocopos major) - költ Nagy õrgébics (Lanius excubitor) - téli vendég Nádi sármány (Emberiza schoeniclus) - költ Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) - vonuláson Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) - költ Nyaktekercs (Jinx torquilla) - költ Nyári lúd (Anser anser) - átvonul Ökörszem (Troglodytes troglodites) - költ Örvös légykapó (Ficedula albicollis) - vonuláson Örvös rigó (Turdus torquatus) - átvonul Õszapó (Aegithalos caudatus) - költ 22

Rozsdáscsuk (Saxicola rubetra) - költ Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) - költ Sarlósfecske (Apus apus) - átvonul Sárga billegetõ (Motacilla flava) - költ Sárgafejû királyka (Regulus regulus) Sárgarigó (Oriolus oriolus) - költ Sárszalonka (Gallinagó gallinago) - átvonul Sisegõ füzike (Phylloscopus sibilatrix) - költ Sordély (Miliaria calandra) - költ Süvöltõ (Pyrrhula pyrrhula) - téli vendég Széncinege (Parus major) - költ Szürke küllõ (Picus canus) - költ Szürke légykapó (Muscicapa striata) - költ Szürkegém (Ardea cinerea) - táplálkozik Tengelic (Carduelis carduelis) - költ Téli kenderike (Carduelis flavirostris) - téli vendég Tövisszúró gébics (Lanius collurio) - költ Tüzesfejû királyka (Regulus ignicapillus) - téli vendég Vadgerle (Streptopelisa turtur) - költ Vízityúk (Gallinula chloropus) - költ Vörös vércse (Falco tinunnculus) - költ Vörösbegy (Erithacus rubecula) - költ Vörös gém (Ardea purpurea) - táplálkozik Zöld küllõ (Picus viridis) - költ Zöldike (Carduelis chloris) - költ Kétéltûek Barna varangy (Bufo bufo) - gyakori Barna ásóbéka (Pelobates fuscus) - ritka Erdei béka (Rana dalmatina) - gyakori Kacagó béka (Rana ridibunda) - gyakori Kecskebéka (Rana esculenta) - gyakori Leveli béka (Hyla arborea) - gyakori Mocsári béka (Rana arvalis) - gyakori Vöröshasú unka (Bombina bombina) - gyakori Zöld varangy (Bufo viridis) - gyakori Pettyes gõte (Triturus vulgaris) - gyakori Tarajos gõte (Triturus cristatus) - gyakori Hüllõk Fali gyík (Podarcis muralis) - gyakori 23

Fürge gyík (Lacerta agilis) - gyakori Zöld gyík (Lacerta viridis) - gyakori Erdei sikló (Elaphe longissima) - gyakori Keresztes vipera (Vipera berus) - ritka Rézsikló (Coronella austriaca) - ritka Vízisikló (Natrix natrix) - gyakori Puhatestûek Éti csiga (Helix pomatina) - gyakori Rovarok Kisasszony szitakötõ (Calopteryx virgo) - gyakori Imádkozó sáska (Mantis religiosa) - gyakori Hangyalesõ (Myrmeleon formicarius) - gyakori Bõrfutrinka (Carabus coriaceus) - gyakori Kis szarvasbogár (Dorcus parallelopipedus) - gyakori Szarvasbogár (Lucanus cervus) - gyakori Nagy hõscincér (Cerambix cerdo) - gyakori Ácscincér (Ergates faber) - gyakori Vércincér (Purpuricenus kaehleri) - gyakori Lepkék Farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) - gyakori Fecskefarkú lepke (Papilio machaon) - gyakori Kardoslepke (Iphiclides podalirius) - gyakori Kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) - gyakori Atalanta lepke (Vanessa atalanta) - gyakori Gyászlepke (Nymphalis antiopa) - gyakori Nappali pávaszem (Inachis io) - gyakori Értékelés A fenti adatokból egyértelmûen kitûnik, hogy természeti értékekben Mád nagyon gazdag. Egyes részei mindenképpen megérdemelnék a természetvédelmi oltalmat. Mint tájkép is kiemelkedõ értéket képvisel. Az öt hegyaljai településsel együtt méltán lehet majd része a világörökségnek.

24

Leskó Istvánné:

MOLYHOS TÖLGYES BOKORERDÕ FRAGMENTUMA (eredeti vizsgálatok) Mád könyvéhez az élõ környezet növénytani vonatkozásai is érdekesek mivel a község a kiváló minõségû Tokaji bort szolgáltató szõlõövbe tartozik A világhírû szõlõkultúra túlnyomórészt a molyhos tölgyesek elterjedésének övében, annak mélyebb talajú állományai helyén létesült.

Ebben az erõsen kanyargó szélû övben helyenként még fellelhetõk a társulások természetes, vagy inkább azok természet közeli állományai. A molyhos tölgyes bokorerdõ fragmentuma, mely szõlõ ültetvénnyel és úttal határos mezsgye jellegû termõhely maradvány, a Becsek dûlõben található.

Dr. Terpó András professzor vezetésével, Leskó Istvánné Cs. Kovács Ilona, Leskó István, dr. Elisabeth Steinbuch (Ausztria), és Gabriele Scharfetter (Ausztria) 1993. június 28-án cönológiai vizsgálatokat végzett itt. A felvétel méretei: 10x3 m, aljzata köves andezittufa. A fajok neve alfabetikus sorrendben a következõ: Corno-Quercetum pubescentis (fragmentum) Az asszociációra jellemzõ fajok A-D (borítás) Acer tataricum + Inula hirta + Iris aphylla subsp. hungarica 2 Phlomis tuberosa 2 Pulmonaria mollissima + Fás növényfajok Crataegus monogyna Ligustrum vulgare Prunus spinosa subsp. dasyphylla

Tatár juhar Borzas peremizs Magyar nõszirom Macskahere Bársonyos tüdõfû

1 1

Egybibés galagonya Közönséges fagyal

2

Molyhos kökény 25

Quercus pubescens Rosa canina Rosa gallica Rosa spinosissima Viburnum lantana

1 + 1 2 +

Lágyszárú növényfajok-gyepszint Agropyron intermedium 1 Artemisia pontica 1 Asparagus officinalis + Aster linosyris + Betonica officinalis + Brachypodium pinnatum 2 Bromus erectus + Campanula ranunculoides + Carex cf. spicata + Centaurea pannonica + Centaurea triumfettii subsp.aligera r Dactylis glomerata + Dianthus collinus + Dictamnus albus 1 Dorycnium germanicum subsp.subpilosum 1 Eryngium campestre 1 Euphorbia cyparissias + Euphorbia salicifolia + Euphorbia virgata r Falcaria vulgaris + Festuca rupicola 1 Festuca valesiaca + Filipendula vulgaris 2 Fragaria viridis + Galium verum + Geranium robertianum r Inula germanica + Inula salicina + Koeleria cristata + Lathyrus pannonicus + 26

Molyhos tölgy Gyepü rózsa Parlagi rózsa Jajrózsa Ostorménfa Deres tarackbúza Bárányüröm Nyúlárnyék Aranygerebcsin Orvosi tisztesfû Tollas szálkaperje Sudár rozsnok Kányaharangvirág Tavaszi sás Magyar imola Tarka imola Csomós ebír Dunai szekfû Nagyezerjófû Selymes dárdahere Mezei iringó Farkaskutyatej Fûzlevelû kutyatej Vesszõs kutyatej Sarlófû Barázdált csenkesz Vékony csenkesz Koloncos legyezõfû Csattogó eper Tejoltó galaj Nehézszagú gólyaorr Hengeres peremizs Fûzlevelû peremizs Karcsú fényperje Koloncos lednek

Melampyrum cristatum Melica transsylvanica Peucedanum alsaticum Phleum phleoides Pimpinella saxifraga Plantago stepposa Poa angustifolia Polygonatum odoratum Potentilla recta Sedum maximum Seseli osseum Teucrium chamaedrys Thlaspi perfoliatum Thymus pannonicus Trifolium alpestre Verbascum phoeniceum Veronica austriaca subsp.dentata Veronica spicata Viola hirta

+ + + + + + 1 1 r r + 2 + + + +

Taréjos csormolya Erdélyi gyöngyperje Buglyos kocsord Sima komócsin Hasznos földitömjén Sztyeppei útifû Keskenylevelû perje Orvosi salamonpecsét Egyenes pimpó Nagy varjúháj Szürke gurgolya Sarlós gamandor Mezei tarsóka Magas kakukkfû Bérci here Lila ökörfarkkóró

r + +

Fogaslevelû veronika Macskafarkú veronika Borzas ibolya

A gyepszint kultúrhatásokat is jól tûrõ fajai Apofitonok Achillea collina Agropyron repens Alliaria petiolata

1 + +

Arrhenatherum elatius Ballota nigra subsp.nigra Bilderdykia convolvulus Glechoma hederacea Hypericum perforatum Muscari comosum Potentilla argentea subsp.argentea Viola arvensis

+

Közönséges cickafark Tarackos búzafû Hagymaszagú kányazsombor Francia perje

+

Fekete peszterce

+ + + +

Szulák keserûfû Borzas repkény Közönséges orbáncfû Üstökös gyöngyike

+ +

Ezüstös pimpó Mezei árvácska 27

Felvételen kívül Agrimonia eupatoria + Apróbojtorján Hieracium bauhinii1 Magas hölgymál Hieracium sabaudum + Olasz hölgymál Peucedanum cervaria + Szarvaskocsord Stipa tirsa + Hosszúlevelû árvalányhaj Vincetoxicum hirundinaria + Közönséges méreggyilok A töredék társulásban adventív fajok nem fordultak elõ.1.

Magyar nõszirom - Iris aphylla subsp. hungarica (Csapody Vera, 1982. nyomán.)

Jelmagyarázat: A = abundancia- a faj relatív gyakorisága, az asszociációban. Becslési skálája 1-5.

D = dominancia- a faj által a társulásban igénybevett tér nagysága.

Becslési skálája 1-5. szálankénti elõfordulás jele: +, kisebb növénybõl 1-2 példány elõfordulása: r.

A-D: e két érték összevontan, a borítás.

Jegyzet: 1. - Dr. Terpó András: Molyhos tölgyes vizsgálata In: Nemzetközi konferencia: Antropizáció és a vidéki települések élõkörnyezeti viszonyai. Flóra és vegetáció Sátoraljaújhely, 1994.

28

Vinnai Zsuzsanna:

MÁD BIRTOKOSAI Mád múltja az egész középkoron keresztül összefonódik földesúrai történetével. A település a korábbi idõkben a tokaji várhoz tartozott, késõbb a regéczi uradalomhoz kapcsolódott. A XIV. század végén Mádmint a tokaji vár tartozéka a Debreyek jószága volt, Tállyával együtt.

1398-ban Zsigmond király adományozta Tokajt a Debreyeknek, akik itt várat emeltek. Debrey összeesküvésbe keveredett, s a király a birtokot Brankovics György szerb despotának juttatta. 1452-ben Mád még a despota tulajdonában van: Pálóczy László meghagyja a leleszi konventnek, hogy indítson vizsgálatot György rác despota panasza alapján Dobi László és rokonai ellen, kik Szent Pál ünnepe elõtti vasárnap a tállyai várat és Mád helységet fegyveres kézzel megtámadták1. György despota késõbben Tokaj várát Hunyadi Jánosnak adta. 1459-ben, s még 1574-ben is Mád Tokaj várához tartozott.2.

Az 1541. évi január hó 13-án Bécsújhelyben kelt, a királyi felség (I. Ferdinánd király) kezével aláírott levélbõl megtudhatjuk, hogy Tokaj, Regécz és Tállya várak nagyságos Serédy Gáspárnak adományoztatnak.

Az indoklásból kitûnik, hogy mily hûséget és szolgálatbeli állhatatosságot tanusított a pártokra szakadt Magyarországnak az akkor már szinte tizenkét éven át tartott dolgaiban, fõképp pedig Magyarország bírásáért a néhai János király õfelsége részérõl támasztott civakodásokban. Serédy Gáspár az országnak északi részeit õfelsége szolgálatában fegyverrel megtartotta. E harci cselekedeteiért a fenti várakat a hozzájuk tartozó községekkel - A tállyai várhoz tartozó MÁD-dal együtt - Serédy Gáspárnak és az õ révén fivéreinek, Györgynek és a néhai Serédy Miklós fiainak, az õ örököseinek és valamennyi utódjaiknak, örök joggal, visszavonhatatlanul és valósággal adta és adományozta 95 ezer forintnyi értékben.3. A Serédyeket a fenti uradalom birtoklásában Alaghy János váltja. A két család között rokonsági kapcsolat volt. Serédy Veronikát (Gáspár nõvérét) feleségül vette Alaghy János atyja. Alaghy Jánost Serédy Gáspár neveltette haláláig, majd György vette gondjaiba, s számos javát ráhagyta - köztük Mádot is. A beiktatás I. Ferdinánd rendelése szerint 1560. júliusában Regéczen, Tállyán és Mádon is megtörtént. Elõtte 1 hónappal a király a pallosjogot is megadta a fent említett uradalomnak.4. Alaghy János 1567-ben meghalt. Alaghy János leánya, Judith, elsõ férje 29

Mágóchy András - halála után másodszor Rákóczi Zsigmondhoz (15441608) ment férjhez. Alaghy Ferenc 1590-ben Mádot Rákóczi Zsigmondra ruházza és szerzõdésben ígéri, hogy az Alaghy család kihalása után Mádot Rákóczi és utódai öröklik.

Birtokháborúság kezdõdik a családtagok között, amelyben Rákóczi Pál is bejelenti igényét. Alaghy Judith második házasságából, Rákóczi Zsigmondtól született leánya, aki Homonnai Drugeth Bálint Zemplén vármegye fõispánjának felesége lett, szintén érintett fél. Úgyszintén Alaghy Judith elsõ házasságából született Mágóchy Ferenc, valamint Alaghy Ferenc és Menyhért. Megegyezések jönnek létre a családtagok között. Végül 1606. május 11-én Alaghy Ferenc és Menyhért Bányácskát átadták Mágóchy Ferencnek, Mád az Alaghyak birtokába került. Alaghy Ferenc és nõvére között a megállapodás az egri káptalan elõtt köttetett, Rudolf király jóváhagyásával. Alaghy Judith a tállyai várhoz tartozó Mád városát míg férje, Rákóczi Zsigmond él, megkapja, de annak halála után földesurai Alaghy Ferenc és Menyhért lesznek. Ez az állapot 1608-ban következik be.5.

Természetesen Mád településen több részbirtok is létezik, már az ezt megelõzõ idõben is.

1616-ban meghalt Alaghy Ferenc, a mádi földesúr Alaghy Menyhért.

Alaghy Menyhért 1631-ben végrendelet nélkül ment el, birtoka a Kamarára szállott vissza. Mád jobbágyai 1632-ben özvegyéhez Erdõdy Annához fordultak, védelmezné meg õket az erdélyi fejedelemtõl és annak testvérétõl. Rákóczi Zsigmond fiai, György és Pál, az Alaghyakkal korábban kötött azon egyezség alapján tartottak igényt Mádra, ugyanis Menyhérttel az Alaghyak fiú ága kihalt, az egész regéczi uradalom visszaszállt a koronára. 1633-ban a király 102 695 Ft értékben Esterházy Miklós nádornak adományozta, hadi kiadásai megtérítése fejében.

Azonban a leányági örökösöket és a végrendeletileg megjelölt hûséges szolgákat ki kell elégítenie. A birtokbavétel nem történt meg. 1635-ben Rákóczi György és Pál szerezte meg erre a királyi jóváhagyást. Ennek az az elõzménye, hogy Rákóczi György 1633-ban az eperjesi béke kötésekor kérte Munkács, Mád, Tokaj és Tarcal átengedését.6. Az egri káptalan jelenti hát II. Ferdinánd királynak, hogy I. Rákóczi György erdélyi fejedelmet és testvérét Rákóczi Pált Torna és Sáros megye fõispánját, országbírót beiktatja Alaghy Menyhért mádi birtokrészébe. Ez 1635. március 31-én ellenvetés nélkül megtörtént. 15 nappal késõbb a szepesi Kamara mondott ellent a beiktatásnak, de a birtokbavétel mégis végbement.

Rákóczi Pál mádi földesúr 1636-ban meghalt. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem nehéz anyagi helyzetbe kerül. Errõl tanúskodik az az 30

okmány, melyben Bethlen Gábor özvegye, Brandenburgi Katalin 1636ban 6000 arany és 30 970 Ft-ért zálogba veszi a fejedelem mádi városrészét és birtokát.

1660-ban a mádi földesasszony II. Rákóczi György özvegye, Báthori Zsófia.

1668-ban Lipót király országbírája, Nádasdy Ferenc utasítja a leleszi Konventet, hogy Erdõdy Ádám özvegyét, Rákóczi Erzsébetet, Rákóczi László leányát II. Rudolf Prágában kelt adománylevele értelmében iktassa be a makoviczai, ónodi, szerencsi... uradalmakba és Mád város birtokába.7. (Rákóczi Erzsébet az egykori mádi földesúr unokája, apja: László, Nagyvárad ostrománál esett el 1664-ben.) A Zrínyi-Frangepán féle összeesküvésben való részvétel miatt I. Rákóczi Ferenc érdekében nagyméltóságú személyek járnak közbe I. Lipótnál, de özvegy édesanyja óriási váltságdíj fizetése nyitja meg számára a szabadsághoz vezetõ utat.

Ennek kifizetése miatt Báthory Zsófia zálogba teszi Szelepcsényi György esztergomi érseknél a mádi birtokán levõ udvarházát és szõleit, mádi birtokainak felét, 20 000 rénes forintért. 1674. január 2-án.8.

Az érsek egy évvel késõbbi végrendeletében a fenti birtok felét Maholányi Jánosra, másik felét a lõcsei jezsuitákra hagyja.

A Rákóczi birtokrész 1700. nov. 1-ig volt a jezsuitáké, ekkor II. Rákóczi Ferenc és nõvére, Julianna 3000 rénes forintért visszaváltották.

A Rákóczi szabadságharc után Mád a Kincstár kezére került. A Szelepcsényi örökségbõl való részt a labanc Orczy István szerzi meg.

Rákóczi Erzsébet leánynegyed része 1708-ban II. Rákóczi Ferencre szállt.

A birtok az Erdõdyek zálogbirtokában volt, Ádám és György voltak a földesurak. A Kamara, a Rákóczi birtokok elkobzása után, Orczynak és Szirmaynak adta el ezt a Rákóczi Erzsébet-féle negyedet. Erdõdy Ádám a saját mádi szõlõinek jogát Orczynak hagyta, majd 1723-ban Szirmay is szerzett egy részt ebbõl a birtokból. A település felének földesura Rákóczi Julianna férje, Aspremont Gobert.

Részt kapott még Klobusitzky Antal is, aki 1756-ban grófi rangot is szerez. Édesapja, Klobusitzky Ferenc a Rákóczi javak prefektusa (apja András is az volt már Lorántffy Zsuzsanna idejében) volt és inscriptiós jogon kapta zálogba Mád egy részét 1690 körül. 1682-86-ig Zemplén vármegye alispáni székét is betöltötte, 1695-ben bárói rangot kapott.

Feltûnik a birtokosok sorában gróf Nigrelli Octavián, császári tábornagy, kassai generális.

Elszegényedési folyamat indult el a kedvezõtlen idõjárás, a tavaszi fagyok a nyári szárazság és az üszög betegség miatt. Nemcsak a szegény rétegeket érintették az elemi csapások, elszegényedtek a birtokosok is. Elhagyták vagy eladták tönkrement szõlõiket, s így csökkent 31

a munkaalkalom is az egyszerû lakosság számára. Újabb és újabb külsõ szõlõtulajdonos (extraneus birtoklás) neve tûnt fel, s mind több a nincstelenek száma. Folytatódott a birtokosok terjeszkedése a kisebb gazdák terhére. Ez a folyamat a XVIII. sz. végére teljesedett ki. Orczy István egyre terjeszkedett egyre vásárolt. 1727-ben felségfolyamodványt küldött az uralkodóhoz, hogy a Rákóczi-idõkben Eger visszafoglalására, nemesi hadsereget szervezett és vezetett. E tettét tanúsították gr. Pálffy János, Croix József, Wallis Ferenc hadvezérek és Zinzendorf Ferdinánd. Az egri káptalan pedig bizonyságlevelet adott ki.

Jutalmául (több birtok között) kérte Mád város és Ond birtokok qvartális jövedelmét, amely a Kincstárat illete.

A XVIII. sz. közepén Orczy és Aspremont között hosszú ideig tartó pereskedés folyt. Ennek tárgya a Szelepcsényi György által a lõcsei jezsuitáknak juttatott Mád negyed birtoka volt, melyet Orczy megvásárolt, s mely vásárlásnak ellenzõje volt Aspremont. Bekapcsolódik a birtokvitába 1753-ban Dessewffy Sámuel is - Orczy tiszttartója szerint - Dessewffy a Szirmay részre is igényt formál, ami most tulajdonképpen Orczy birtoka.

Idõközben az összes Rákóczi-birtokra az örökösödés jogát Trautsohn herceg kapta meg, de az érte járó 42. 000 Ft kincstári illetéket nem tudta megfizetni. Így kénytelen volt részbirtokokat másoknak átengedni belõle.

Trautsohn nevével már találkoztunk 1717-ben Mád Falukönyvé -ben is, itt találunk elõször említést Illésházy Miklósról is, mint részbirtokosról.

Mád fele része Ferencet, másik fele Júliannát illette volna. A Rákócziszabadságharc után Ferenc mádi negyed részét konfiskálták. Ennek jogutódja egyrészt Illésházy Miklós gróf, a másik negyed rész az Aspremontoké. Mivel kétnegyed rész el volt zálogosítva, a Kamara 1722ben Szluha Györgynek adta el azt.

1754. novemberében báró Orczy Lõrincnek adományozza Mária Terézia Mád város negyed részét, a volt Rákóczi-féle mádi és ondi birtokokat, 12.502 Ft Kincstárnak való befizetés ellenében.

A Szirmay család mádi földbirtokossága Thököly Imre szabadságharcával kapcsolatos, Szirmay Tamást küldte a fejedelem Bécsbe béketárgyalásokra, Caprara viszont elfogatta. A Cseh- és Morvaországi börtönökben Szirmay majd megõrült, de egy Vogell nevû jezsuita katolikus hitre térítette és megnyitotta számára a szabadsághoz vezetõ utat, melyért 1000 forintot is felajánlott. 1687-ben bekövetkezett szabadulása után, 1693-ban kapott bárói rangot, majd 1696-ban I. József mennyegzõjén Zemplén Vármegye követe lesz. 1701-ben II. Rákóczi Ferenccel együtt elfogták, de mint ártatlant szabadon bocsátották. I. József uralkodása idején országbíró, majd nádori ítélõmester. Nagy bir32

tokadományokat, majd 1707-ben grófi rangot kapott.

Szirmay örököse lett a Rákóczi birtokból a makoviczai uradalomnak és Mád negyedrészét kapta meg. Szirmay István (1675-1711) unokáját, Dessewffy Tamást fiává és örökösévé fogadta. Mád negyedrésze 1723ban a Szirmayaké, a mészárszék, és bormérés joga a mádi présházzal együtt az Erdõdy részhez tartozik.

Szirmay József nyolcezer forintért Aspremontné Rákóczi Júlianna részét megváltotta a Kincstártól. Ez a rész 1761-ben két részre lett szakítva: Szirmay Tamás özvegyének, Barkóczy Klárának, nyolcezer forintot biztosítottak évente gyermekei, míg a két leány, Franciska és Kata, 20.000 forintért Mád és Ond negyedrészéhez jutott.

1761-ben a mádi uradalomnak négy birtokosa van: báró Splényi generális, Szirmay Tamás és Tamásné, Orczy Lõrincz és az Aspremontok.

1782-ben egy úriszéki per kapcsán ez utóbbi birtokrészt AspremontLynden-Reckheimnak nevezik. Aspremont János, Gobert húga született Aspremont Mária, Wolkenstein grófnõ is megjelenik a birtokosok sorában.

A század végén rossz évjáratok jönnek, az aszús évek ritkábbá válnak, a kevésbé tehetõsek igyekeznek túladni szõlõbirtokaikon, kicserélõdik Mád birtokos osztálya: Splényi József báró eladásra kínálja birtokát Orczynak, úgyszintén gróf Van Dernath is.

1796-ban Klobusitzky Ferenc halála után dobra került családi hagyatéka is, Makovicza nevû földjét már elõzõleg eladta Orczynak.9.

1822-ben gróf Wolkenstein Ferenc, gr. Aspremont Mária, gr. Erdõdy György negyed részt, a Semsey família szintén negyed részt birtokolt, herceg Eszterházy Filep néhány taxással bírt. Szabad udvarral, nemesi lakóhellyel rendelkezõk: R. Cath. Ns Eclesia Parochiája, méltóságos Klobusitzky és gróf Andrássy famíliák curiái, a Splényi, Szent-Imrei és Toltsvai Nagy Uraknak curiái.10.

A XIX. század második felében nagyobb birtokosai voltak: a gróf Andrássy, gróf Szirmay, Gréffy, Semsey és Zimmermann családok.11.

A XX. század fordulóján gróf Andrássy Gyulának, Zimmermann Adolfnénak, Zimmermann Lajosnak és gróf Szirmay Sándornak és Ottónak feküdtek jelentõs birtoktestei Mád határában.

Jegyzetek: 1. - Századok 1871. 616. oldal: A Leleszi Bizottság jelentése 2. - Magyarország Történelmi Földrajza A Hunyadiak korában: Csánki Dezsõ I. kötet Bp. 1890.

3. - Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a XVI. század közepén Bp. 1990. II. kötet 050. old. Mád(Maad) A község ura Serédi Gáspár öszeírva 20 porta, 10 zsellér, 2 egyéb Adalékok Zemplén vármegye Történetéhez (a továbbiakban: AZT) Szerk.: Dongó Gyárfás Géza 1908. 264. old.

33

4. - Dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI.-XVIII. században 1968. 12. old.

5. - Dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI.-XVIII. században 1968. 15. old.

6. - Századok 1871. 195. oldal Frank Vilmos: Az Eperjesi béke 1633-ban 7. - Dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI.-XVIII. században 1968. 34. old.

8. - AZT 1911. 162-165, 299-302.

9. - Dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI.-XVIII. században 1968. 84.old.

10. - Dr. Barna János: Szerencs és vidéke Szerkesztette: Ladányi Miksa Bp. 1931.

11. - Baross Károly: Magyarország földbirtokosai Bp.1893.

Pándy Sámuel nyughelye,

...a kripta belseje 34

Debrecen, Debrecen, Debrecen, Debrecen,

Vinnai Zsuzsanna:

A TELEPÜLÉS SZERKEZETE Az ország utjáról Mádot ki szemléli, Két hegy közt egy völgyben szemével felleli Csergedezõ vizét hosszára szemléli Oldalt két utcával õ magát viseli Ember András: Nem jól álló Mád A Tokaj-hegyaljai mezõvárosok az Alföld és az Északi Középhegység részét képezõ Eperjes-Tokaji hegylánc találkozásánál jöttek létre.

Közülük Tállya, Tarcal, Olaszliszka, Sárospatak, Sátoraljaújhely erõteljesebben nyitottak a síkvidék felé. Mád Tolcsva, Erdõbénye, s részben Abaújszántó inkább a hegyek közötti völgyekbe ékelõdtek be, és mivel a XIV-XV. században a Szerencs-patak völgynyílásában kiterjedt lápok, mocsarak voltak, a kaputáj városfejlesztõ elõnyeit az ármentes szinten épült települések ( Szerencs, Tállya, Mád ) egyaránt kihasználták. A 6-7 km. széles völgykapu közlekedési gátat jelentett, ezért a szekérforgalom Mád érintésével haladt Lengyelországba.1.

Ettõl a középkori úttól jobbra fekszik településünk. Mádot északról hegyek övezik, míg kelet-nyugat irányból a Perce és a Birsalmás dombok zárják közre, dél felöl nyitott. A két szemközti dombtetõk (Perce Birsalmás) távolsága 600-800 méter Így viszonylag tágas teret engedett a megtelepedéshez. A településen keresztül folyik a Fürdõs-patak, ennek hossza mentén mérve a történelmi városmag szintén 600-800 méter hosszú. Mád hossztengelye és a fõutak iránya is a patakmederrel párhuzamos. A szemközti domboldalakon a beépítettség magassága 300 méter. A település mérete ideálisnak tekinthetõ, úgynevezett gyalogos bejárású. Ez 10-15 perces gyalogútnak, vagy 5-6 perces szekerezésnek felel meg.

A mai napig létezõ, elsõ letelepedési hely László Tamás szerint, a római katolikus templom és környéke lehetett. Orosz István a XVI. században levõ 15-20 porta lakosságát 790-850 fõre becsülte. A templom szentélye keletelt, tornya uralja csaknem a teljes völgyet. Nyomaiban ma is fellelhetõ az erõdített templom ténye. A török idõszakban a kõfallal körülvett templomokat erõdszerûen is megerõsítették. A többi mezõvárosban is így védték a lakosságot a betörõ tatár, török majd kuruc, 35

labanc csapatoktól. Mádon 1635 és 1653 között bástyaszerû tornyot építettek a templom mellé a fenti okból, s földesuraiktól, Rákóczi Györgytõl és Rákóczi Páltól, adózási kedvezményt is kaptak ezért.2. A templom és az azt övezõ pincerendszertõl és a XVIII. században a Batthyány utca végén felállított Nepomuki Szent János szoborig (1778ban állítatta Berzeviczy Zsófia) László Tamás megfogalmazása szerint katolikus tengely jött létre Ezt északon az 1736-ban Czakó Sándor esperes által építtetett temetõkápolna zárja le. Ezzel a völgy keleti oldala teljesen katolikussá vált. A fent közölt vers két utcájából ez az egyik.

A völgy nyugati partján, a mai Táncsics utca nyomvonalán húzódó 1695-ben Derék utcá -nak nevezett területen kerített szõlõskertekkel, szüret idején lakásként szolgáló présházakkal szórványosan beépített településrésszel találkozunk. Beépítettsége talán napjainkban éri el a keleti oldalét. Ez a versbeli másik utca. E területen létesült Mád másik két kultikus épülete: az 1798-ban épült copfstílusú zsinagóga, majd az 1828ban épített református templom. A Rákóczi szabadságharc utáni idõszakban a fellendülõ borkereskedelem idevonzotta a Lengyelországból menekült zsidó népességet. Az egyik legerõteljesebb közösség itt, Mádon, alakult ki. Hitközséget alapítottak, s a fent említett zsinagógájuk a hitközségi épületek felett kapott helyet. A katolikus templommal megegyezõ magasságban helyezkedik el, de a völgyben kissé hátravonva. Így alkalmazkodik az uralkodó felekezethez (vagy így engedélyezték építését). Kevésbé jelentõs, mivel nincs tornya, de így is uralja a nyugati oldalt. Keleti oldalról szemlélve a hitközségi épület árkádos épületét és a felette lévõ, oromzatával a völgyre tekintõ zsinagógát különleges térélményben lehet részünk, ezért a környék beépítése megfontolandó az összhatás csorbulása miatt.

A reformáció idején az egész közösség a református hitre tért át, ezért új templom építésére nem volt szükség, a meglévõ régit használták. A katolikus templomból Széchenyi György, kalocsai érsek, 1670-ben tétette ki a református prédikátort. A Fürdõs és Máj patakok összefolyásánál állt deszka- majd kõtemplomuk, a XIX. század elején erõs közösségre utaló, impozáns méretben épült meg a mai. A település beépítettsége miatt már csak egy megfelelõ hely kínálkozott: a Fürdõs- és Máj-patakok összefolyása körül kialakult tér rendszer felett. László Tamás szerint: a szinte görög kultuszhelyek hangulatát idézõ két patak összefolyásánál [...] különleges domborzati és vízjárási találkozóhely fölé guggol , mintegy megszentelve azt. A két templom és az imaház elhelyezkedése a kassai központos elhelyezkedésû templomok összhatását adja. Mádon járva mindenütt zárt településképet látunk, mely a fallal való kerítettség - a védettség és bezártság együttes érzését erõsíti. Kassa a több párhuzamos 36

fõutcás városszerkezet példája és mivel Kassa esik legközelebb Tokaj Hegyaljához, legerõsebb az összefonódása a térséggel, így kassai típusú városszerkezet kialakítását követhetjük nyomon településünkön. Ide sorolandók Abaújszántó, Erdõbénye és Tolcsva is.3.

A mai fõutca, a Rákóczi út, kialakítása és beépítése a legfiatalabb.

Ehhez a keresztülfolyó patak egyenletes vízjárását kellett megoldani. A felsõ malom, az Õszhegyi malom, az alsó (egy vagy esetleg több) pedig a Malomsoron, a mai Somogyi Béla úton volt. Visszatérve a Rákóczi utca képére: kialakulása a malmok a vízjárásra gyakorolt jótékony szerepével összefüggõ és egy idõpontra tehetõ a mezõvárosi jogok kiszélesedésével: piac, kocsmatartás, bormérési stb. jogok. Ezek épületei a Rákóczi út mentén helyezkedtek el: 1795-bõl ismerjük a Madi Romana Catolica Oskola kocsmáját, egy 1828-as adat szerint a város angarialis kocsmáját, ezt Szent Mihály napjától Szent György napjáig adták ki árendába.

Az1832/36. évi országgyûlési törvények értelmében Máád városa négy Kortsma felnyitását és kocsmáltatási just szerzett. 4.

A késõbbi idõkbõl név szerint is ismerjük: a Rákóczi kocsmát, (a mai Rákóczi utca 70. szám alatti ház, átjárással a patak másik partjára ), a Huszár kocsmát, ( a mai Vécsey utca sarkán, ma már lebontott épület), a Parti kocsmát, a fekete Sason lévõ kocsmát, ( egyes források szerint itt mérték a legjobb pálinkát) és a határban lévõ Makovicát (itt rovásfát használtak az elvitt, vagy fogyasztott ital felírására ).5.

Piaci nap csütörtökön volt Mádon, ahová a környékbeli településekrõl is jöttek, fõként terményeiket eladni. Országos vásárt 1875-tõl a február 15-ét, május 30-át, október 1-jét, és december15-ét magában foglaló hetek napjain, vásári díjszedési jog mellett tarthatott. Mivel a piac a régi helyét kinõtte a város kútjához tétetett át.6.

Népességi adatok 37

Mád népessége a már említett XVI. századi 790-850 fõ. A XIX. század közepére eléri a 4600 fõt, ami országos viszonylatban is páratlan, de a hegyaljai városokra mind jellemzõ a szõlõtermelés és borkereskedelem fellendülése, kiugrása miatt.

Ezt a népességszám emelkedést stagnálás, majd enyhe csökkenés követi a fenti okok megszûnésével.

A történeti városszerkezet - a fõ egységeket tekintve - a XVIII-XIX. sz. fordulójára kialakult. A lakosság számának és igényének megfelelõen történtek átépítések, telekosztódások, beillesztések, épületbõvítések, új épületek építése, de a történelmi városszerkezet gyakorlatilag nem változott. A településen van Felvég és Alvég, melyeket összeköt a Nagyutca (Rákóczi, más néven Fõ utca). A mádi nép sorokon jár: Perce sor, Malom sor, Új sor, Kis kút sor ( mádiasan ejtve kiskucsor), stb.

Ismét László Tamástól idézve Mád hagyományos városszerkezete örökség, amelyre a késõbbi fejlõdésben biztonsággal alapozni lehet. Ez a gazdag növényzetbe ágyazott se nem város, se nem falu európai viszonylatban is érdekes. Ez lehet az idegenforgalmi érdeklõdés egyik alapja. Az általa készített vizsgálat védendõ épületeket, épületegyütteseket ajánl, ennek jegyzéke a függelékben található.

Visszatérve a település elhelyezkedésére: A Tokaj-hegyaljai mezõvárosok egy része - Orosz István - szerint már a középkor óta meglevõ via stratak mellé települt utcás település volt.7. Ezek közé tartozik Tarcal, Tállya, Abaújszántó és Sátoraljaújhely. Míg a patak mellé települt Mád, Erdõbénye és Tolcsva, útszéli falvakként jöttek létre. A Mádon 1695-ben említett Derék utca, ahol Rákóczi Erzsébet házat ajándékoz Malonyai Ferencnek, nem azonos a település szélén áthaladó országúttal, hanem merõleges arra (a mai Táncsics utca). Egy 1615-ös szerzõdés alapján az országút elhelyezkedésérõl is leírást kapunk: Ozlás földje, kitt hozzu keötelnek hiunak felsõ végében pedig az Ország utca. 8.

Ez megfelel a mai állapotnak a Hosszú kötelek északi részén, vezet a fenti út, a hajdani via stratak.

A települések külsõ képét vizsgálva feltûnik, hogy az épületek egy része kõbõl készült és zsindellyel fedett, amint az összeírásokból is kitûnik. Bennük erõdített helyet találunk, így Mádon is a már említett 1635 és 1653 között épült bástyaszerû tornyot. A mezõvárosok belsõ telkeihez külsõ határrészek kapcsolódtak. Mád esetében a szántóföldek távolabbi táblákban feküdtek, s ezeket kétnyomásos rendszerben dolgozták.9. A mádi parasztságnak 1654-ben aratáskor 2470 kereszt gabonája termett. Minden kereszt 16 kévébõl állott. A dézsma 247 kereszt volt, ebbõl a földesúr egy nyolcadot (oktáva) a prédikátornak adott. Településünk határában nagy kiterjedésû erdõk voltak, az urbáriumok a lakosoknak 38

megengedik ezekben a faizást (épület és tûzifa adását). A belsõ telek és a külsõségek közötti összefüggést a mezõvárosok lakosai nem ismerték el.

A földek felosztása a mezõvárosi autonómiának megfelelõen az elöljáróság feladata volt. A rétekre ugyanez vonatkozott. A legelõk közföldnek számítottak, a legeltetés rendjét külön szabályozták.10. Nem terjedt ki az osztás az irtásrétekre sem. Ezeken ugyanis hosszú fáradságos munkával irtották ki a bozótot, vagy törték fel és fogták mezõgazdasági mûvelésre. Az irtásföldek után nem járt feudális szolgáltatás, bár ezt a földbirtokosok idõnként megkísérelték. A szõlõhegy (promontórium) sajátos helyzetet élvezett, ez nem tartozott a telekállományhoz, a település határában is elkülönült. Szabadon örökölhetõ adható-vehetõ volt. A feudális járadék (földesúri kilenced, egyházi tized, az extraneusoknak, az ún. ferton) nem a birtokos személyét, hanem a szõlõbirtokot terhelte, s akkor is megmaradt, ha az nemesi vagy polgári kézre került. A szõlõt tartók külön közösséget alkottak, a hegyközséget, melyben a helyben lakó jobbágyoknak, polgároknak, nemeseknek és az extraneusoknak (külsõ birtokosoknak, vidékieknek) azonos jogaik és kötelezettségeik voltak.

Választott tisztségviselõk irányításával gondozták a szõlõhegyet körülvevõ gyepût, sövénykerítést. Rendben tartották a kapukat, a vízlevezetõ árkokat, építették az eróziót megakadályozó gátakat, amelyek teraszos képet adnak a hegyaljai szõlõknek.11. A mezõvárosi szokásjogban szabályozták a szõlõvel kapcsolatos jogi eljárást: 1613-ból ismerjük a Tállyai törvényeket. 1641-ben Mádon dolgozták ki 10 város és 3 község a valamennyiükre érvényes szõlõrendtartást.12.

Dr. Orosz István kutatásai alapján a kertek három nagyobb típusát különítjük el: a veteményes és gyümölcsöskerteket, a szõlõskerteket (vagy kerti szõlõket) és az ún. majorkerteket, illetve szérûs- és szálláskerteket. A gyümölcs- és zöldségtermelés elterjedtségére több adatot találunk Mádon: 1600-ban Szekér Fruzsina tiltotta azt az embert, akinél van a malom, a szilváskert és a szántóföld . 1601-ben Szikszai János kovács megegyezett Molnár Andrással egy szilváskert ügyében. A vételár 11 forint.13 Az 1772-es úrbérrendezés során településünkön gyümölcsös kertek találhatók.14 Ember András a XVIII. sz. közepérõl, Nem jól álló Mád címû verses krónikájában így ír: Sok méltóságoknak miveli a kertjét...

Gyümölcsös kertjiben néha terem alma Terem mezején ennek sok buzája, Mind õszi, mind tavasz életje árpája Mint hegyen, ugy réten elég a szénája, Elég nagy cseréje, vagyon tûzifája15.

39

A gyümölcsös kertek mellett találunk adatot 1615-bõl a kertek harmadik típusára is Pap András és felesége örök áron eladják nemzetes Szikszay deák uramnak két mádi irtvány földjüket ... A másik föld pedig Mádon, a Szilas szerben, ..... 16. található. 1787. évbõl ismerjük a Szilákszer elnevezést is.17. Településünkön a gyümölcsöskertek részint a városban, részint a szõlõhegyen (promontoriumon) a szõlõk alatt voltak. A majorkertek, szérûskertek, illetve kaszálókertek a belterületen kívül, de a település közvetlen közelében találhatók. Így az imént említett Szilas-szer is, az Ország út és a Hosszú kötelek már említett részén feküdt (ma már beépített terület).

Mivel a mezõvárosokban - köztük Mádon is - igen sok nemesi lakóház és kúria volt, akik szõlõket és szántóföldeket vásároltak fel, s gazdálkodásukhoz ki kellett alakítaniuk majorjaikat, gazdasági udvarukat. Ezekre lehetõség inkább a település szélein nyíllott, különös tekintettel ha jelentõsebb állattartást is folytattak.

A XX. század elsõ felében a majorságok, uradalmak fekvését még nyomon követhetjük Mádon, Andrássy grófé a major, majd az 1930-as években a piaristáké (Kegyesrendi Tanítórend) lesz. Fekvése: a Jesztrebényi háztól (a Hegyközség iroda épülete volt) lefelé a most is majornak nevezett terület felé. Itt volt a központja, földjei lehúzódtak egészen Zomborig. Hozzátartozott a mai Somogyi utca környéke és a Dancka alja. Épületei közül áll még a futura (átépítve a Bodwin palackozója) és a béresek részére késõbben épült épületszárny romos állapotban.

Ide tartozott a Cicvár és a mellette lévõ épület, és az ún. Papok udvara (Batthyány u.). Utolsó jószágigazgatója Vas József volt.

Zimmermann uradalma: A Csáky háztól (a mai pékség) a Ságvári utcán a Bányász presszó (Alsó) felé. Ez utóbbi volt a központja is.

Hozzátartozott: a volt orosz telep környéke (ma MÁD-OIL), a Dancka északi része. Ebben az idõben még beépítetlen területek voltak a Bányász, a Móricz Zsigmond és Tállyai utcák is (nem beszélve a Bartók Béla utcáig húzódó családi házas övezetrõl) és ezek területe Hosszú kötelek néven szintén a Zimmermann uradalomhoz tartozott. E terület egy részét említettük az elõzõekben Szilas szer néven. Részben itt is csépeltek.

Magtáruk a mai Bányász étterem környékén volt. Utolsó intézõjük: Walfisch Lajos.

Az Eszterháziak megmaradt birtokrésze inkább szõlõkbõl állt. A Szirmaiakra az erdõgazdálkodás volt jellemzõbb. Az egyéni gazdák is kialakítottak a cséplés idõszakára szérûs szereket, leegyszerûsítve cséplõhelyeket, hisz az állatállomány jelentõs mennyiségû aljazó szalmáját is helyenként itt tárolták, illetve innen szállították be a házakhoz. A kijelölt helyen kapával elegyengették a talajt, lelocsolták, felmosták; így a szem 40

seperhetõ lett. Nyílt szájú hordókban vizet helyeztek el a tûzveszély miatt.

Ezután következett a behordás: a kalászt úgy rakták, hogy az lefelé nézett.

A lerakás után tetõt igazítottak rá, ami megvédte a beázástól. A Kis hegyek alján és azzal szemben, a Bakugróban, a Nyúlászok alján (a Makovicával szemben, délebbre) és a Danckán is csépeltek. A helyek idõnként változtak is, a széleken behúzódtak a faluba.18.

Fáradságos nehéz kézi munka volt az aratás és cséplés. Késõbb megjelentek e területeken is az arató- és cséplõgépek. A cséplõgépnél a gépes gazda nagy tapasztalattal rendelkezett, õ irányította az egy csapatba tartozó kb. 16 embert. Kívüle általában 2 etetõ, 3 szalmázó (ebbõl 1 kazalmester) 3 kévés, 3 zsákos, 2 kévevágó és 2 törekes volt. Utóbbi két munkát nagyobb fiúgyerek, vagy asszony is el tudta végezni. Õk kevesebbek kaptak, harmadosok voltak. A munkát terményben, életben fizették a csépeltetõk.19.

Jegyzetek: 1. - Dr. Frisnyák Sándor: Tájak és tevékenységi formák Nyíregyháza 1995.

2. - László Tamás: Mád történeti városszerkezete In: A hegyaljai mezõvárosok történeti néprajza Miskolc 1988. HOM Néprajzi Kiadványai XXII. Vesd össze: Dr. Kalmár János: Mád, Tokajhegyaljai község élete a XVI_XVIII. században Debrecen, 1968. 30. old.

3. - Lászió Tamás fenti munkájából 4. - Mád város Protokollumai Zemplén Megyei Levéltár V/4. doboz 5. - Mád város Protokollumai Zemplén Megyei Levéltár V/5. doboz 1828-1844.

6. - Mád város Protokollumai Zemplén Megyei Levéltár V/ 4. doboz 7. - Dr. Orosz István: Hagyományok és megújulás Debrecen, 1995. Településrend és a kertek típusai...

8. - Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században, Mád Falukönyve 156. old.

9. - Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században 68. old.

10. - Mád város Protokollumai Zemplén Megyei Levéltár 1828-1844. 6-9. old.

11. - Dr. Orosz István: Hagyományok és megújulás Debrecen, 1995. Településrend és a kertek típusai...

12. - Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez,: Tokaj-Hegyalja szõlõrendtartása 1641. közli: Dongó Gyárfás Géza 1915.

13. - Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII: században. Mád Falukönyve 116,117. old.

14. - Mád Investigatioja, 1773. ZMLt. Gyümölcsös kertjei is némely gazdáknak rész szerint bent vannak a városban, részt szerint pedig kívül, a szõlõk alatt vagyon 15. - Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez, 1915, 364-65. old.

16. - Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században, Mád Falukönyve 155. old.

17. - Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII: században 79. oldalán az Aspremont földek között szerepel, elhelyezkedését nem ismerjük.

18. - Vaszil József 78. éves, Árpád u.74 szám alatti lakos, pedagógus, elmondása alapján.

19. - Keresztény János 79. éves, Mád, Bajcsy-Zsilinszky u. 6. szám alatti lakos, volt gépes gazda, elmondása alapján.

41

Boltíves kõkapuk, kõrámás ablakok...

42

Vinnai Zsuzsanna:

A TÖRÖK IDÕSZAK, OPPIDUMMÁ, AZAZ MEZÕVÁROSSÁ VÁLIK A TELEPÜLÉS, A RÁKÓCZI SZABADSÁGHARC Serédy Gáspár földes urasága egybeesett az ország három részre szakadásával, 1541-gyel. Mád a Királyi Magyarország részéhez tartozott, de a török hadjáratok folytán a Hódoltság területe egyre növekedett és idõnként felért településünkig, melynek létszáma ez idõben: 1541-ben: 15 porta, melyen 3 szabados és 15 szegény jobbágy élt két bíróval, 1546ban: 22 porta, 1548-ban: 10 porta, 1549-ben: ismét 20 porta volt nyilvántartva.

1566-ban sok ezer tatár és török portyázott a vidéken. 1. A következõ évi rováson Mád is úgy szerepelt, mint a török-tatártól porrá égetett lakatlan hely. 1568-ban azonban már 120 háza volt, sõt a század vége felé Zemplén vármegye legnagyobb és legnépesebb községei sorában a hetedik helyen állott.2.

A török udvar a meghódított területeket katonai alapon szervezte meg.

Az elfoglalt területeket kormányzóságokra (vilajetekre), illetve azon belül szandzsákokra osztotta. A szandzsákok élén a bej (bég) állt, a vilajeteket a bejler bej, (a bégek bége) a pasa kormányozta. Mindegyik mellett az adószedõ, a defterdár töltötte be a legfontosabb méltóságot. A budai vilajetet szervezték meg elõször, majd késõbb a temesvárit, egrit, a kanizsait és a váradit.

A földbirtokokkal, városokkal és a falvakkal a szultán rendelkezett, azok egy részét magának, illetve a fõméltóságoknak tartotta fenn (ezek a hász-birtokok). A birtokviszonyok alapvetõen különböztek a magyarországitól: a törököknél a birtok nem vált örökölhetõvé. A szultán gyakran cserélgette a birtokosokat, ezért keletkezett az a török mondás: Törökországban nincs senki, aki a nagyapja házát meg tudná mutatni.

A legnagyobb jövedelmet biztosító hász-birtokon kívül (ennek évi jövedelme 100.000 akcsén felül volt) ismerjük a másik birtok típust a ziamet-et, ezt azok kapták, akik fizetése 20 és 100 ezer akcse között volt, míg a tímár-birtokot a 20 ezer akcse alatti évi jövedelmet bírók kapták.3.

Ez volt tulajdonképpen a fizetésük. Így a lehetõ legrövidebb idõ alatt igyekeztek a pénzüket kivenni a birtokból.

43

1583-ban a török kincstári defterekben Hüsszein Bin Dur Ali nevére írják a mádi ziametet. A március 25-én kelt beírás azonban csak rövid idõre nevezte meg a tulajdonost, mert még az év szept.11-én Gazanfer Bin Hüsszein tímárja lett, a tokaji csatáért kapta.4. A két birtoktípusba sorolás mutathatja a birtoktest anyagi romlását.

1585-ben, mikor a Zemplén megyei portákat összeírták kitûnt, hogy a jobbágyporták száma hárommal, a zselléreké kettõvel gyarapodott. Az elõbb említett összeírásból kitûnik, hogy a vármegye 21 mezõvárosa közül csak négy: Homonna, Lelesz, Mád és Sárospatak mutatott a népesség tekintetében emelkedést.5.

A Szerémség török kézre kerülésével vidékünk bora felértékelõdött.

Hegyalja, latinul Submontanum, a XVI. században még nem alkotott olyan zárt egységet, mint késõbb. Jelentõsége ekkor kezdett növekedni.

Mád határában ekkor még jelentõs maradt a szántómûvelés is, bár a gabonatermelõ parasztok szinte kivétel nélkül rendelkeztek szõlõvel is.

1576-ban a tizedlistán 49 szántómûvelõ szerepelt, közülük csak kilencnek nincs szõleje, s a következõ években el is tûnnek Mádról. A szõlõmûvelés átlagos hozama 1881 tina, de 1583-ban a 4300 tinát is meghaladja (egy tina 42.4 liternek felel meg). Ebben az idõszakban, (1576-1581), a helybeliek részesedése 48.4% az átlagtermésben. A nem helybeliek, extraneus , külsõ birtokosok száma ugyan nem növekedett, de szõlõterületeik nagysága 1583-ra elérte az 51,2%-ot. A külsõ tulajdonosok szõlõi általában nagyobbak és gazdagabbak is, mint a helybeli parasztok parcellái.6.

1591-ben is folytatódott Serédy Gáspár és Alaghy Menyhért és Ferenc birtokossága. 1596-ban Rákóczi Zsigmond felesége, Alaghy Judit, révén királyi adománylevelet kapott a város egy részére, a többi része az Alaghyak tulajdonában maradt. 1620-ban azonban ez a rész is gróf Alaghy Menyhérté volt már. 1631-ben a gróf meghalt, s ezzel a család férfiágon kihalt, hatalmas birtokai között Mádot is 1633-ban királyi adományozás alapján a Rákócziak kapták meg. Rákóczi Pál, Mád földesura, 1635. július 29-én szerzõdést kötött jobbágyaival. A magyar nyelvû szerzõdés meghatározza a szolgáltatásokat és az elvégzendõ munkákat: I. Mi az tekéntetes és nagyságos Gróf Felsõwadászi Rákóczi Pál urunknak Õ nagyságának Mádon, Zemplén megyében lakozó jobbágyai, végeztünk urunkkal és alkudtunk meg ilyen móddal.

Rákóczi Pálnak a mádi határban öt darab pénzen vett szõlõje volt: 1.

A Koros-Veresi szõlõ, 2. A Király kútjánál levõ Nagy Király szõlõ, 3. A Kis Király szõlõ, 4. A Nagy Becsek szõlõ, 5. A Suba szõlõ, ezen szõlõk mindennemû munkálatait tartoznak a jobbágyok minden fogyatkozás nélkül 44

esztendõnkint elvégezni. A szüretet beszolgáltatják, a borokat behordják a pincébe. Ha pedig a jobbágyok miatt gondviseletbõl valami kár esne, a szõlõkben, a rossz munkálkodás, vagy mûvelés következtében, mindennemû kárát, fogyatkozását, mi megnevezett mádi jobbágy, tartozunk Õ nagyságának s maradékinak refundálni.

II. A nyolc darab szántóföldet a mádi határban, a Görbét, a Sutát, az István földjét, a rátkai határban levõt, a Sarkad tetõt, a Nemegyben levõket, a Suba szõlõ alattit, tartoznak háromszor megszántani, bevetni az uraság búzájával, a termést a mezõkrõl behordani és feltakarni.

Ezeken a munkálatokon kívül a földeken semmi egyéb szántással, aratással, kaszálással, vagy hordással nem tartoznak, mindössze egy darab rét van még a mádi határban, azt kell csupán megkaszálni, feltakarítani és be is hordani.

III. Szent Márton adójába, az szerint, az mint az erdélyi fejedelemnek, az tekéntetes és nagyságos Rákóczi György urunknak õnagyságának, úgy mint 15 forintot fizet az õ nagysága részére, Õ nagyságának is esztendõnkint, az mi kegyelmes urunknak az vidéki házak adója kivül azon pénzt megfizetjük és megadjuk.

IV. Az mádi mészárszéket Õnagysága nekünk engedte azzal, hogy mi az mennyi vett barmai volnának, Õ magaságának mészárszékre valók, ezeknek az árát épen és egyszersmind Õ nagyságának az jövendõ Szent Jakab napjára Zboróra beszolgáltatjuk, a bõrökkel együtt.

V. Más szolgáltatással ne terheltessünk, csak a felül megirtakkal, a megirt mód s rend szerint véghezvitelését tartozzunk, ezeken kívül semmiben meg ne bántassunk..

Ezekért meg a mi urunknak annuatim s esztendõnkint külsõ szolgálatunktól tartozunk adni 500 magyar forintot.

Szent Pál fordulása napján, a taxás házakon kivül és Zboróra, avagy ahová Õ nagysága parancsolja, szolgáltatni és beadni.

Csaknem azonos szövegû szerzõdést kötött Rákóczi György is a mádi jobbágyokkal, Debreczeni Tamás prefektusa révén: 1. A Koros-Veresi, a Nagy Király, a Kis Király, a Nagy Becsek, a Suba szõlõk minden munkáját ami csak kívántatik, el kell végezniök. A szüreti munkákat el kell végezni, betakarítani és a szerencsi házához tartoznak elszállítani.

2. A szántás alá való földeket, amelyek búzának valók, háromszor kell megszántani, az egyéb gabonáknak valókat pedig valahányszor csak kívántatik, a termést betakarítani tartoznak kár nélkül és idejében.

3. Szent Márton adójában adjanak esztendönkint 20 magyar forintot.

45

4. Mivel a templom tornyát kezdték építeni, Rákóczi erre a célra a mészárszék jövedelmét teljesen átengedte.

Ezeken kívül semminemû szolgálatokkal nem tartoznak, a szõlõk megszedésén, borainak, lõréjének eltakarításán és elszállításán kívül.

Egyéb szolgáltatásokra a prefektus nem kötelezheti õket, tehát ne is erõltesse.

Az esztendõ folyamán többheti szolgálatok megváltásáért, (robotválság) tartoznak 500 magyar forint készpénzt Szent Pál fordulása napján beszolgáltatni.

A település italmérési joga a földesúré. A jobbágy a saját termésû borát Szent Mihály napjától Karácsonyig, vagy Újévig, hétköznapokon mérhette. Ezen idõn túl, csak a földesúr árusíthatott bort a kocsmájában.

A kocsmát a földesúr látta el borral.

A mészárszéket ugyancsak a földesúr tartotta a birtokában. A székeket a földesúr látta el hússal.

A kocsma és mészárszék ellátására vonatkozó földesúri rendelkezéseket is találunk Rákóczi Pál utasításában. 1635. április 21-én, Rákóczi utasítást ad Vacsy Pálnak: Mád város fõbírájának, mint a hogy procedáljon .

1. Az Õnagysága korcsmáját borból, az mészárszéket húsból meg ne fogyatkoztassa kegyelmed. Amely pénzt Bedecs Istvántól az borok árát kezéhez veszi Kegyelmed, azon mindjárást borokat vegyen kegyelmed, most idején és rakassa a pincéjébe azt a 14 hordó bort is, amelyet most vesz át Bedecs Istvántól. A borok sepreit a jövõben az égett borosoknak adja el, 5 vagy 6 pénzen icéjét.

2. A hites fõbíró mindig jelen legyen a borok méretésén, hogy mennyi szín bort találnak és külön felírassék a borseprõ.

A korcsmárosoknak külön cédulát adjon minden hordótól. Az üres hordókra gondot viseljenek.

3. Az Úr Õnagysága comissioja nélkül a kegyelmed kezéhez került pénzjövedelmekbõl senkinek se adjon ki, úgyhogy a jövendõ Szent Jakab napjára a borkorcsmákból és mészárszékbõl befolyt pénzt Õnagysága számára készen tartva Szent Jakab napjára kezébe adja.

4. Szerencsrõl 12 vágó barmot adnak a kezéhez, ha a mészáros leüti õket, mázsáltassa meg, a hús árát vegye magához, a faggyúját, bõrét, aprólékjukat adassa el.

5. Márkus Pált vegye magához, járja be vele a boros helyeket, és ahol jobban és olcsóbban vásárolhat, kap erre 300 forint kész pénzt, ugyanannyi hitelt is talál, vásároljon borokat. A vételárakról nyugtát kérjen, hogy mint vette a borokat.

46

6. Mivel Mádnak kicsi és szûk a határa, rendeljen a mészáros mellé egy hites embert és vétessen vele a zombori földön mészárszékre való barmokat.

Tekintse meg az Õnagyságának jutott szõlõket, hogyan müvelik azokat lát e valamiben fogyatkozást, beszéljen a vincellérekkel is. 7.

Mád a fenti szerzõdéssel vált már a korai idõszakban taxás hellyé: 500 magyar forintokért, nyolc darab szántóföld megmûveléséért, öt szõlõ munkálataiért és egyéb kisebb szolgálatokért Rákóczi Páltól, szintén 500 forintért, 5 szõlõ bedolgozásáért, szántásokért és egyéb kikötések teljesítéséért Rákóczi Györgytõl váltották meg évente magukat a feudális szolgáltatásoktól.

Ezt megelõzõen is volt Urbárium Mádon: 1628. július 9. Pederi András és Gribonszky András, gróf Alaghy Menyhért Magyarország bírájától... és Zemplén vármegye fõispánjától való megbízásból a regéci jószágában Mád város részére új Urbáriumot írtak. Mád város évenkint, Szent Mihály napján adójában negyven forintot fizet. Az ispánoknak adnak évenként tizenöt forintot, tizenkét köböl zabot, egy rétet, azon kívül orrbíróság, parázna- és vérbíróság is az ispánt illeti. vadnak item olly feöldek az mellyekett erõs Erdõbõl ortatnak és kövekbõl tisztogathattyák. Mivel ez ollyan földekbõl az szomszéd helyekben élõ teörvények szerint, nem adnak a Király számára Dezmátt, hanem csak az Földes urnak, hellyesnek találtuk mys, hogy in perpetuum az egy Dezmában tartassanak az ollyan ortoványok.

Végül pedig, hogy senki a mádi határban az újonnan ültetett szõlõt a város bírája és Tanácsa hír és neve beírása nélkül ne merészeljen új szõlõt felfogni.

Ha valaki ezen deliberátum ellen cselekszik, tehát ura õnagysága ellen, maradjon tizenkét forintokon, a Város pedig vonja el az épületet .8.

Irtották az erdõségeket, a nehéz agyagos, köves talajt tisztogatták és szõlõt ültettek, ugyanis az irtvány ortvány földeket nem terhelte dézsma fizetése, nem számított a jobbágytelek tartozékának. A jobbágy szabadon rendelkezett vele, az uraságok azonban megpróbálták idõrõlidõre bevonni hatáskörükbe . Ennek esetét láttuk a fenti urbáriumban.

Rákóczi Zsigmondnak három fia maradt, a fent említett Pál és György mádi birtokosok is voltak. György 1611-ben már Ónod kapitánya, 1615ben Borsod vármegye fõispánja. Bocskai István ekkorra már letelepítette a hajdúkat a Tiszántúlon, meghálálva azt, hogy harcában támogatták. Ezt 47

a politikát Báthory Gábor erdélyi fejedelem is folytatta. Rákóczi Zsigmond özvegye és fiai 1609-ben a Mikola István vezetésével az eléjük járuló szerencsi és tarcali vitézeket telepítették le. Ez után a Rákóczi birtokokat körülölelõ hajdútelepülések láncolatát hozták létre. Ez az 163040-es években vált teljessé: Ónod, Palkonya, Monok, Megyaszó, Szerencs, Bekecs, Gesztely, Hernádnémeti, Bõcs, Lúc, Hídvég, Kesznyéten, Emõd, Szederkény, Tarcal, Szikszó, Sajószentpéter, Tállya, MÁD, Szada, Sárospatak, Girincs, Harkány, Köröm, Alsódobsza és Zombor tartoztak ide, mint hajdúk által is lakott települések. A hajdúvárosokat palánk övezte, vagy legalább a templom erõdített, lakói kiváltságokat kaptak, fegyverrel szolgálták urukat háborúskodás esetén.

A települések szoros kapcsolatot tartottak egymással, kiépített hírszolgálatuk volt váratlan támadás kivédésére9. A fentiekbõl megtaláljuk Mádon az erõdített templom tényét. Rákóczi György urbáriumának negyedik pontjában át is engedte ennek építésére a mészárszék teljes jövedelmét. A hírszolgálatról is számtalan monda maradt fenn, olyan alagútrendszer emlékét õrizve, amin keresztül a Vár-hegy érintésével lóháton is el lehetett érni a szomszédos településeket.

Idõközben a település egyre erõsödött, gyarapodott. A mádiak 1598ban magukat falunak nevezik, de oklevelüket in oppido Maad , judex et jurati cives Oppidi Mád állították ki. Protokollumukban 1607-ben vallották magukat városnak, addig pagus possesio volt az elnevezése.

Az OPPIDUM azaz mezõváros elnevezés az 1620-as évektõl állandósult. Nem ismert, hogy minémû privilégiumokkal nyerte az oppidum nevezetet , mert az adományozó leveleket, egyéb irományokat, a város pecsétjét a földesurak tisztjei az akkori bíróktól tömlöcözésselvasaltatással elszedték.10.

Visszatérve a törökök pusztításaihoz idõközben 1637-ben is megtámadták a portyázó törökök Ondot és Szerencset, a környékét köztük Mádot is felégették. Hasonló török betörések voltak elõzõleg 1630-ban, és késõbb 1649-ben is. E kor emlékét õrzik a köztudat szerint a szüreti felvonulás török ruhás alakjai.11.

A török mellett a német betörések is sanyargatták településüket. I. Rákóczi György így ír ifj. Rákóczi Györgynek 1644. május 29-én: Az Bihar vármegyei hajdúknak az elmúlt csütörtökön Mádon (kit az ellenség mind elégete templomostól) jó csatájuk volt, mert volt 300 német ott, mind dissipalták (elûzték) s vágtak 70 valót le... 12.

Lorántffy Zsuzsanna 1645. október 1-én keltezett levelében azt írja, hogy a döghalál (pestis) 60 embert is elpusztított egy nap. 1646. január 10-én Susanna Lorántfy maga kezével ajánl egy lelkipásztort a reformátusoknak. Ez idõpontban a település az új hitre tért át és a meglévõ 48

templomban tartották istentiszteleteiket.

Mád és Ond neve 1674-ben is együtt szerepelt: a Wesselényi összeesküvésbe belekeveredett I. Rákóczi Ferenc csak magas váltságdíj megfizetésével tudott csak megmenekülni a nagyobb veszedelemtõl. A hatalmas összeg elõteremtésére a két települést édesanyja, Báthory Zsófia, 1674-ben uzsorakamatra zálogba adta Szelepcsényi György esztergomi érseknek 20 ezer német forintért. A meglehetõsen terjedelmes szerzõdés, amely a pozsonyi káptalan elõtt köttetett többek között kimondja, hogy a két települést az érsek három éven belül a felvett kölcsön megfizetése esetén sem köteles visszaadni.13.

1682-bõl származik az az értesülés, hogy a Füleken táborozó Thököly Imre fejedelem a szüret idejére hazaküldte mádi katonáit, hogy megóvják a termést a kóborló-portyázó martalócoktól.14.

A török zaklatások folytatódtak különösen a szentgotthárdi békekötés (1664) után.

1683. február 24-én Homonnán tartotta közgyûlését a vármegye, itt tárgyalták a Thököly Imre fejedelemtõl vett levélrõl, melyben felszólítja a vármegyét: adjon jelentést azon helységekrõl melyeket a békekötés óta igázott le a török. A válaszlevélben a hegyaljai mezõvárosok közül Tarcal és Bodrogkeresztúr után harmadikként Mád neve szerepel.15.

Az önkéntes adózás legalább megszabadította a lakosságot az 1630. és 1649. évi török csalások, betörések szenvedéseitõl.

1685-ben a város alatt táboroztak Schulz császári tábornok hadai, akik Thököly Imre kurucait üldözve Tokaj ostromára készültek.

1696-ban a Tállyára elszállásolt császári seregek, akiknek Soláry ezredes volt a parancsnokuk, gyakran lecsaptak Mádra. A lakosokat fosztogatták, de a templom sem volt szent a rablásra hajlamos labancok számára; onnan is ellopták az értékesebb egyházi tárgyakat...

Emellett a háborús veszteségek mellett más csapást is el kellett szenvedniük a mádiaknak. 1694-ben nagy sáskajárás volt Mád határában, mely elpusztította a tavaszi vetéseket.16.

1697-ben kitört Thököly hívei által vezetett Tokaj-hegyaljai felkelés, amelyben mádiak is harcoltak. Nevében mádi helyszínen történt a felkelés egyik vezetõjének, (Tokaji Ferenc, Szalontay György és Terebesy István után a negyedik helyen álló hadnagynak illetve tanácsosnak Batta Jánosnak), a halála, akit egy Szamárossy nevû labanc fõhadnagy levágott a mádi hídnál.17. A felkelés elbukott, okai, amiért kitört nem szûntek meg.

Továbbra is sanyargatták a települések egyszerû lakóit a beszállásolt császári katonák. A Rákóczi család, amely az ország északi részében három nagy kiterjedésû uradalom tulajdonosa volt ez idõben: a tokajié, regécié, sárospatakié 1685-ig megszakítás nélkül bírta jól jövedelmezõ 49

javait. Ekkor Thökölynek az országból való kiûzése során Caprara császári tábornok foglalta el a három uradalmat, átadta a kamarának és a regéci és pataki várban található Rákóczi javakat, lefoglalta. Így öt éven keresztül a királyi fiskus jövedelmeit szaporították azok. Idõközben 1693-ban Júlia nõvérével és gróf Aspremont sógorával való osztozkodás után II. Rákóczi Ferenc lett a birtokos.

Hegyalja fõ mûvelési ága a szõlõtermelés volt. Messzi földön híresek voltak a nagyszerû aromájú, kiváló minõségû hegyaljai borok. A Tokajvidéki boroknak külföldön is nagy keresletük volt. Rákóczi uradalmait gyakran látogatják lengyel, sõt olykor orosz kereskedõk. Élénk kereskedést folytattak a hegyaljai borokkal a lengyel határ menti iparos- és kereskedõvárosok: Bártfa, Késmárk, Lõcse, Eperjes és mindenekelõtt Kassa. Különösen a sátoraljaújhelyi vásárok voltak nagy forgalmúak, ahová nemcsak a környezõ falvak jobbágysága vitte el terményfeleslegét, hanem messze tájékról érkezõ kereskedõk is felkeresték. Hegyalja vidékén sok ember megfordult; jelentõs területe volt az országnak. Az újhelyi vásárokon sok mindenrõl értesülhetett az ember, ami más vidékeken, vagy éppen külföldi országokban történt.

A hegyaljai szõlõk tulajdonviszonyai híven tükrözték a 17. századvégi Magyarország társadalmi és politikai helyzetét. A leggazdagabb, legjövedelmezõbb szõlõk birtokosai a királyi fiskus, a Habsburgokat kiszolgáló arisztokrácia tagjai és az állam-, valamint katonai apparátus helyi képviselõi voltak. A bécsi udvar a sorozatos hazaárulásokat gazdag szõlõadományokkal jutalmazta. Másrészt, akinek korábban jó hírû szõlõje volt, azt koholt vádakkal perbe fogták, és birtokát elkobozták. Így a leggazdagabb szõlõk a kincstár kezelésébe kerültek.18.

Példaként felhozhatjuk báró Klobusiczky Ferenc királyi személynök, Arad megyei fõispán mádi-és tarcali birtokát, amelyek értéke 20.500 Ft volt.

Hasonló a gróf Barkóczy birtok története is, ugyancsak Mád és Tarcal határaiban 11.200 Ft értékû birtoktesttel rendelkezett. Valamivel kevesebb, de még jelentõs Gundelfinger János császári élelmezéstiszt 8.000, Octavius Nigrelli olasz származású fõkapitánynak 2.700, és Holló Zsigmond Szepesi kamarai tanácsosnak 3.000 Ft értékû birtoka volt Mádon.19.

A fentiek együttesen érlelték meg a Rákóczi szabadságharc kitörésének feltételeit. A nagyságos fejedelem táborában 11 mádi tisztet is találunk: Pataki Pál, Szabó Zsigmond fõhadnagyokat, Breznay Mihály, Földváry János, Kántor Peti, Kovács Mihály hadnagyokat, Borbély János, Kun István, Pócs Ádám zászlótartókat, Lévai János strázsamestert és 50

Belényesi Gábor számvivõt.20.

1705. szeptember 5-én a kurucok Esze Tamás vezetésével a várost is, a templomot is elfoglalták, és a környékbeli katolikus templomokat is birtokukba vették. A tarcali és tállyai plébánosok vezetésével a Miskolcon tartózkodó II: Rákóczi Ferenc elé küldöttség járult. A fejedelem parancsot adott a templomok visszaadására, melyet részben 1714-ben foganatosítottak, Mádon 1711-ben.21.

1706-ban Rabutin császári tábornok hadai dúlták Mádot, és fosztogatták szõlõit.22.

A Rákóczi-korban több ízben tartott Zemplén vármegye Mádon megyegyûlést. Ezek közül kiemelkedik Sáros és Zemplén confoederátiója.

1706. január 16-án ezen ünnepélyes alkalommal a városmegyei közgyûlés színe elõtt írták alá a tekintetes Karok és Rendek azt a chartát , amelynek eredetije hosszában kettéhajtott kis diósgyõri ívre írva Zemplén vármegye Levéltárában található, s amely kimondja, hogy a két vármegye esküvel köt szövetséget a fejedelemmel, ezt 72 nemes úr írta alá, s gyûrûpecsétjével ellátta.23. Fennmaradt 1707-bõl Mád adózása Rákóczi seregének: ez május 14-én búzából nyolc és háromnegyed kassai köböl, kenyérbõl 360 font volt. Október 22-én kilenc és fél köböl búza, október 28-án 242 db kenyér. A mádi nemesség október hónapban, annak 29. napján 394 db kenyeret és 13 köböl lisztet juttatott el táborába. Mád városa november elsején hat köböl és egy véka abrakkal, 130 db kenyérrel és fél köböl liszttel támogatta a szabadságharc ügyét.24. 1707. november 2-án szintén tartottak megyegyûlést Mádon a vármegyei rendek. Itt többek között a megye közgyûlése küldte el egy vak kurucnak, azt az utalványt, amelyben a fejedelem két köböl gabonát utal ki számára.25. II. Rákóczi Ferenc neve a fentieken túlmenõen szorosan összefonódik Máddal, s nemcsak azért mert földbirtokosa, hanem személyes jelenléte miatt is: 1694. áprilisában járt a városban, s a birtok ügyeivel foglalkozott.

Valószínûleg többször is járt itt szüret idején, azon kívül 1708. január 26-án erre utazott át, mikor Tokajba ment, majd március elsején onnan jövet Gönc-Kassa felé.26.

A szabadságharc bukása után a bujdosásba induló fejedelmet Malonyai Ferenc, a holtáig hû kuruc, mádi jószágkormányzója is elkísérte Munkácsig. Kuruc hitét sohasem tagadta meg. Mádon 1717 körül halt meg, feltehetõleg itt is van eltemetve. Fennmaradt egy régebbi irat a hûséges Malonyairól: még 1695-ben gróf Rákóczi Erzsébet sokesztendei hiv szolgálatjáért... Mád nevû Városunkban Derék utzaban lévõ, fél Session (telken) való puszta kõházunkat adományozta és adta Malonyai Ferencnek és feleségének Horánszky Juditnak 200 tallérért. Szomszédai: dél felõl Klobusiczky Ferenc, észak felõl Szunyoghy István voltak, 51

azelõtt a ház Máriássy Ferencé volt. Rákóczi Erzsébet felhatalmazza az új tulajdonosokat arra is, hogy a háborús viszonyok következtében elszakított, a házhoz tartozó földeket és réteket, a mádi puszta határból és a zombori határ szomszédságában annyi részt, mely 8 boglya szénát terem és 25 kassai köblöt termelõ földet hasítassanak ki. Az okirat toldalékából az is kitûnik, hogy a szóban forgó ház gróf Rákóczi Lászlóé volt, illetve már az õ birtokbavétele elõtt is szabad, nemesi ház volt. Erre Bedécs Márton, Tyukody Bálint, Berethy András tanúságot tett.27.

A Rákócziak emlékét ma is õrzi több régi épületünk és Makovicza nevû határrészünk.28.

Jegyzetek: 1. - Budai Polgári Lexikon III. kötet 202. oldal 2. - Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez, továbbiakban: AZT, szerkesztette: Dongó Gyárfás Géza 1898. 196. oldal 3. - Unger Mátyás - Szabó Ottó: Magyarország története Bp., 1973.

4. - Magyarországi török kincstári defterek Országos Széchenyi Könyvtár 224413. jelzett számú II. kötet 561. old.

5. - AZT Rectificátió Portárum 209-214. old.

6. - Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában Bp. 1966. Akadémiai Kiadó szerk.: Makkai László, N. Kiss István: A mezõgazdasági termelõ népesség fluktuációja és extraneus birtoklás Hegyalján a XVI. század második felében 7. - Dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI:-XVIII. században 30-31. old.

8. - Dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI:-XVIII. században, Mád Falukönyve 16. old.

9. - B.A.Z. Megyekönv107. oldal Szerkesztette: Viga Gyula Miskolc, 1994.

10. - Készler -Kozma-féle 1822. évi közirat Zemplén Levéltár v. ö. AZT 1899. 124-125. old.

11. - dr. Hegyaljai Kiss Géza: Budapesti Hírlap 1933. február 12. - Csorba Csaba: A nagy fejedelem Szerencs, 1993. 26.old. szerkesztette: B. Balsai Jolán 13. - AZT 1911. 162-165, 299-302. oldalakon 14. - AZT 1915. 243. old.

15. - AZT 1911. 316. old.

16. - AZT 1905. 135. oldal 17. - AZT 1910. 357-358. oldalakon 18. - Bencédi László: A hegyaljai kuruc felkelés 1697-ben Mûvelt Nép 1957 19. - Bencédi László: A hegyaljai kuruc felkelés 1697-ben Mûvelt Nép 1957 20. - AZT 1927. 70. oldal 21. - dr. Somorjai Istvánné Isvánffy Pályázatra írt munkájából Herman Ottó Múzeum Történeti Osztály Hegyaljai esperesi terület jegyzõkönyve 22. - AZT 1908. 190. oldal 23. - AZT 1912 304. oldal 24. - AZT. XXIII. évfolyam Zemplén vármegyének palétás helységei 1707-ben, adózása Rákóczi seregének 132. oldal 25. - AZT 1912. 266. oldal 26. - História folyóirat 1930. 4-6.

27. - AZT 1913. 74-76. oldalakon, a ház ma is áll a Táncsics utcában, Ibrányi ház néven is ismeretes.

28. - Ez északabbra fekvõ Rákóczi birtok neve eredetileg.

52

Vinnai Zsuzsanna:

A MÁDI EMBERNEK MINDEN ÁLMA, GONDOLATA, REMÉNYSÉGE, A KÉTSÉGBEESÉSE A SZÕLÕ...

Ha Zemplén vármegyét az utas vizsgálja, Itt vagyon a jó bor s azt termõ hegyalja: Liszka, Tokaj, Ujhely, Mád, Keresztúr, Tállya, Lelesz, Tarcal, Patak musák oskolája.

Losontzi István: Hármas kis - tükör A Hegyalja elnevezés már a 14 - 15. században is elõfordult, de nem tudni, hogy a mi vidékünkre vonatkozott-e, vagy a magyar nyelvterületen használatos öt-hat más hegyaljára.

Tokaj neve a 13. században tûnt fel elõször. A jelképnek számító hegy elõször a Tarcal névhez kapcsolódott, mely már Anonymusnál szerepelt: ad montem Turzol . Szirmay Antal a 18. század végén kifejtette, hogy nem is Tokajinak, inkább Tarcali hegy -nek kellene nevezni. A Tokaj elnevezés azonban a 17. századtól egyre jellemzõbb lett, és a 18. századtól Tokaj-Hegyaljának kezdték nevezni területünket, latinul Submontanum. A történelmi Magyarországon a 15. század második feléig nem ez volt az elsõrendû bortermõ vidék.

Jelentõsége akkor nõtt meg, amikor a török elfoglalta a Szerémséget.

Ez idõben egybeesett új mûvelési szokások meghonosodásával is: a kopasz fejre való metszéssel, az elsõ talajmunkát kétágú kapával végezték, majd a mecenzéfiek által a Hegyaljára behozott lapos kapával háromszor kapáltak. A birtokosok vincelléreket alkalmaztak a szakértelem biztosítása végett. Megjelent az aszú, amely az igazi világhírnevet hozta, s a szüret október végére tolódott ki. Így a 16. századtól kezdve már az ország vezetõ borvidékévé vált.

A zárt borvidékhez a Tokaji hegy három oldalán található Tokaj, Tarcal, Bodrogkeresztúr, valamint Abaújszántó, Tállya, Mád, Olaszliszka, Szerencs, Tolcsva, Erdõbénye, Sárospatak és Sátoraljaújhely tartoztak szorosan véve, illetve koronként változó volt a területe. Általános megfogalmazás szerint: Incipit in Sátor, desinit in Sátor , vagyis az abaújszántói Sátor-hegytõl a sátoraljaújhelyi Sátor-hegyig tart.

Mád minden idõszakban Tokaj-Hegyalja része, a szõlõ- és bortermelés 53

egyik központja. Jelentõségét az is mutatja, hogy azt tartották szüretkor innen indultak ki az árak.

Mád szõlõtermésének legrégebbi bizonyítékai a szõlõ-öröklevelek Ezek közül az egyik legkorábbi 1563. év április 1-én kelt Mádon, amelyben Kalmár Imre mádi fõbíró, bíró kollegája Jakab Lõrinc, valamint az esküdtek közhírré adják a község pecsétje alatt, hogy Vas Antal kassai polgár szõlõt vett a Kõvágón, keletre a mádi pap szõleje mellett, Jakab deák özvegyétõl, 450 forint örök áron.

A szõlõhegy (promontórium) sajátos helyzetet élvezett, ez nem tartozott a telekállományhoz, a település határában is elkülönült. Szabadon örökölhetõ adható-vehetõ volt. A feudális járadék (földesúri kilenced, egyházi tized, az extraneusoknak, az ún. ferton) nem a birtokos személyét, hanem a szõlõbirtokot terhelte, s akkor is megmaradt, ha a szõlõ nemesi vagy polgári kézre került. A szõlõt tartók külön közösséget alkottak, a hegyközséget, melyben a helyben lakó jobbágyoknak, polgároknak, nemeseknek és az extraneusoknak (külsõ birtokosoknak, vidékieknek) azonos jogaik és kötelezettségeik voltak. Választott tisztségviselõk irányításával gondozták a szõlõhegyet körülvevõ gyepût, sövénykerítést.

Rendben tartották a kapukat, a vízlevezetõ árkokat, építették az eróziót megakadályozó gátakat, amelyek teraszos képet adnak a hegyaljai szõlõknek.

Hegyalja borának felértékelõdésével megjelentek a szõlõterületet vásárolni kívánók, õket a szakirodalom extraneus, azaz külsõ birtokosoknak nevezi. Nekik külön adót, a ferto-t is fizetniük kellett. Ehhez járult még a munera, ami a jobbágyok karácsonyi ajándékához hasonlatos természetbeli szolgáltatás volt, melyet szüretkor kellett a hegyvámmal és a dézsmával együtt megfizetni. Általában szõlõnként egy köböl zab vagy árpa, egy kappan, 1-2 kenyér, gyakran 6 - 12 dénáros váltság és 12 tojás, esetleg paprika (vagy bors) járt. Ez utóbbi azért érdekes, mert jó példa arra, hogy miként igyekezett az uradalom a módos kassai vagy eperjesi polgárokat eredeti foglalkozásukban, mint kereskedõ polgárokat, olyan szolgáltatásra, adóra kényszeríteni, amit a helybelieken nem tudott volna behajtani. Annak a gazdának (polgár, nemes), aki szõlõt szerzett valamelyik hegyaljai oppidum (mezõváros) promontóriumán (szõlõhegyén), s ezzel extraneus (külsõ) birtokossá vált, csak anyagi kérdés volt, hogy polgára kíván-e lenni a településnek. Ha ugyanis városi háza s belsõ telke van, akkor a helybeli polgársághoz számít - írja Orosz István - s ennek fõ ismérveként a közterhek viselésében való részvételt jelöli meg.

Mádon Lucskai János, aki 1580-tól az extraneusok jegyzékében szerepelt, 1583-tól a helybeli bortermelõk közt jelenik meg, tehát városi házat vásárolt. Közös külsõ birtokot is találunk az idõszakban: 1596. Aszalós 54

Tamás és Miklós deák özvegyének közös birtoka Mádon több mint 30 hordó bort termelt.

A dézsmát mindig következetesen behajtották: Pernawer Mihály hadi fizetõmester is, aki 1583-ban extraneus szõlõbirtokos Mád határában, szabályszerûen fizeti a tizedet a decimátoroknak.

Ugyanakkor ez évben Szabó György, Kalmár János és Pernawer Mihály a dézsmaszedõktõl 8 hordó és 1 átalag bort vettek készpénzen: a saját dézsmaborukat vásárolták vissza. Ez a kb. 22 hl. bor így 88 forintjukba került, ami a piaci árnak valamivel több, mint a fele volt, tehát igen kedvezõ. N Kiss István adatai alapján Szabó György termése 112,2 hl, Kalmár Jánosé 118,2 hl, míg Pernawer Mihály 18 hl. bort bírt. A településen található Cicvár néven ismert emeletes épület a XVII. századból maradt ránk, bordézsma beszedésére használták. A fenti három birtokos adatai árubor - termelésre engednek következtetni. Ennek nagyságrendjét az alábbi táblázat alapján tekinthetjük meg.

Helybeli és extraneus gazdaságok átlagtermése: (1 tina =42.4 liter) N. Kiss István táblázata

A külsõ birtokosok a legjobb szõlõtermõ területekkel rendelkeztek, a táblázatból az is kiderül, hogy Tállya, Mád és Zombor határában az extraneus parcellák hozama majd a duplája volt a helybeliek termésátlagának.

A helybeliek kiszorultak saját szõlõhegyükrõl. A 16. század elején a vegyes gazdálkodású (még jelentõs a gabonatermelés) Erdõbénye, Mád és Zombor is 1580 körül már az extraenus szõlõ monokultúra jellegzetes központjaivá váltak.

A külsõ birtokosok elleni leghatásosabb védekezés az lett volna - írja Orosz István, - ha a mezõvárosok kimondják, hogy szõlõt csak helybeliek adhatnak-vehetnek. Mivel ez több okból keresztülvihetetlen volt, ezért a helyi szokásjogban a helybeliek elõvásárlási jogát és a vérségi jogot ismerik el. Erre is találunk több példát Mád Falukönyvében: 1600. február 27. Igli Kristóf mádi szõlõöröksége ellen tilalmat tesznek a vérek. 1601.

Gönczi András deák, tiltotta gönczi Aszalós Tamás deákot, a Király János szomszédságában való szõlõ örökségtõl.

55

A szõlõbirtok viszonyokról: a szakirodalom megkülönböztet dézsmás szõlõket, szabad szõlõket és kerti szõlõket vagy kertszõlõket . A dézsmás szõlõkért - függetlenül birtokosoktól, aki lehetett akár polgár vagy nemes is - feudális szolgáltatás járt. A szabad szõlõk mentesek minden szolgáltatástól: ezek száma Dongó Gyárfás Géza kutatásai nyomán az összterület 20 százalékára tehetõ. A kerti szõlõk valószínûleg nem vettek részt az árú-bor termelésben, csak a család számára szolgáltak. Az új szõlõk telepítését a földbirtokosok szorgalmazták: Báthori Zsófia például 11 évi adómentességet adott érte. Ugyanakkor az irtvány földekért, melyeket nehéz munkával foglaltak vissza a természettõl nem járt adó.

Ezt is idõrõl - idõre megkísérelték szolgáltatás alá vonni:1628. július 9. gróf Alaghy Menyhért Mád városának írt Úrbáriumának szövegébõl: Vadnak item olly feöldek, az mellyekett erõs Erdõbõl ortatnak és kövekbõl tisztoghattyák. Mivel ez ollyan földekbõl az szomszéd helyekben élõ teörvények szerint, nem adnak az Király számára Dezmátt, hanem csak az Földes urnak, hellyesnek találtuk mys, hogy in perpetuum az egy Dezmában tartassanak az ollyan ortoványok.

1717. február 3.

Persányi István fõbíróságában.

Mád város a kassai Adminisztrácio által kimondott tizedszedõnek nemes Padrányi Istvánnak kivánságára, hogy a mádi és zombori irtás földekrõl fizessenek tizedet, jelentik, hogy a vizsgálatot megtartották, ebben az ügyben, de ilyen sohasem járt.

Errõl értesittetik a Kamarai adminisztráció, hogy sem a Rákóczi javakból, sem a Trautzen, vagy Illésházy Miklós, vagy özvegy Aspremon grófnõ eddig sem szedték, tehát ezután sem szedik.

A mádi nótárius Gönczi István A dézsmás szõlõk felszabadítása (szabad szõlõvé tétele) nagy pénzbevételi forrása volt a földesuraknak. Ez I. Rákóczi György utódaira volt legjellemzõbb.

A szõlõ munkaigényes növény, míg 1 hold gabona 9 - 10, a kukorica 20, a dohány 120, addig a szõlõtermelés 180 nap munkaerõt igényel évente. Az 1772-es Urbáriumban is úgy vallják a mádiak, hogy munkát a szõlõhegyen találnak illetve 50 - 80 kilométeres körzetbõl a promontóriumok ide vonzották a külsõ munkaerõt is. Az elõállított bort szekeresek, furmányosok szállították a Bor úton Tokaj - Kassa - Bártfa illetve Lengyelország felé. Ez az út, a hajdani Via Stratak, merõlegesen haladt (halad) át Mád elsõként említett Derék utcájára, illetve a késõbb kialakult Fõ utcára. A faktorok a bor közvetítésével foglalkoztak, 56

közvetítettek a felvásárló kereskedõk és a termelõk között.

Még az úgynevezett ordinárium (átlag bort) tekintve is 6 - 7-szeres a ráfordításhoz képest a jövedelem. Ez a virágzó gazdaság került válságba a XVIII-XIX. század fordulóján.

Visszatérve Mád szõlõgazdálkodásához: Tokaj - Hegyalja szõlõrendtartása 1641-tõl a hegyaljai szõlõmûvelés egyik legkorábbi írott dokumentuma, amelyet 1641. március 26-án Mádon írtak alá: Bénye, Keresztúr, Liszka, Mád, Ond, Rátka, Szántó, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva és Zombor küldöttei és a Felsõ - Magyarországi öt szabad királyi város követei.

Az ..... Egyezõ akarattal .... és helyeiknek élõ pecsétjével hitelesített okmány a Puncta Regulamenti Culturae Vinearum latin címet viseli. 48 paragrafusa magában foglalja az az eleott 80 esztendoevel való szep rend tartást , vagyis az 1561-ben kötött Culturae Vinearum Regulamentum - ot és Eleinknek az 1613. évi végzéseket is. 48 pontja egész Hegyaljára kötelezõen elõírt. Ez képezi az alapját az 1719-es együttes Hegyaljai Statutumnak is.

1648-ban arról panaszkodnak a mádi jobbágyok, hogy az ott lakó nemesek, akik személiekben nemesek, de parazt fundus (telek) után való örökséget bírnak , a földesúri taksát megadták ugyan, de fundusuk utáin való fizetésbõl ki vonták magókat az város közül s mind ez ideigis házak adaját nem praetálták . Vagyis a városi adót nem fizették meg. Ez idõben 104 család 37 egész és egynegyed telken gazdálkodott Mádon.

1652-ben Kemény János erdélyi fejedelem is szõlõbirtokos volt Mádon. 1682. szeptember 29-én Thököly Imre erdélyi fejedelem szabadságolta Mádra való katonáit, hogy azok haza térhessenek, és nyugodtan szüretelhessenek.

Szõlõk összeírása 1694-bõl: Vinearum in processu Tokayensi Concsiptio szerint Mád szõlõhegyei: Bisalmás, Középhegy, Középhótvölgy, Felsõhótvölgy, Sarkad ( a jezsuiták 36 kapás szõlejével), Kõvágó (a káptalan 37 kapás szõlejével) és Kézsmárk városnak két szõlejével, Nagykirálly (ezen meg az egri püspöknek van 8 kapás szõleje), Nagy Becsek, Város felé Köveshegy, Percse, Szent Tamás, Bomboly (az újhelyi vikáriusnak 40 kapás szõlejével ), Nyúlászó ugyanott a kassai jezsuitáknak 16 kapás szõleje), Vilmány, Kishegy, Kakas, Felsõ Veres, Alsõ Veres, Korposd . Egy kapa alá 92-94 négyszögölt vettek ez idõben, enynyit tudott egy ember bekapálni.

1703. október 22. II. Rákóczi Ferenc fejedelem szõlõbirtokokat adományoz a mádi hegyen Budai István ezeres kapitánynak.

Híres bortermõ vidéknek számított településünk: VI. Károly császár57

nak 1737. október 11-én kiadott végzése szerint a mádi hegyeken szüretelt borokat egyenlõ értékûnek mondja a Tokajon szüreteltekkel.

Orosz István megfogalmazásában a XVIII. században már mindenki szõlõbirtokos, legkevésbé az itt lakók . Vásároltak itt a pénzüket befektetni kívánók, de azok is, akik ragaszkodtak a saját termésû tokajihoz.

Birtokosok az Eszterháziak, Rákócziak, Csákyak...

A Hármas Kis - Tükör 1849. és 1850. évi kiadásában: Mád mezõváros, legédesebb tokaji bor terem, szüretkor itt pompás szüreti mulatságok tartatnak. Legerõsebb borának a Királyhegyen termesztettet tartották.

A jezsuita rend feloszlatása után, 1776-ban, a kincstár eladta a rend mádi szõlõit is: a Szenttamásit: 2000, a Veres szabad szõlõt 730, a Nyúlászót 7120 forintért, a Sarkadon lévõt, mint parlagot említik.

Tokaj - Hegyalja borai az 1807. évi országgyûlésen: ennek tárgyalására a szõlõ és bortermelés válsága kényszeríttette az akkoriakat. Az okokat az alábbiak szerint állapították meg: 1./ Lengyelország felosztása miatti kereskedelmi pangás, illetve a túl magas porosz vámdíj lehetetlenné teszi a Visztulán át Danczkába (Gdansk) és a Balti tengerre való kijutást 2./ A zsidók, görögök a borokat hamisítják.

3./ A szõlõkapások megfogyatkozott száma fennakadást jelent a napi mûvelési munkákban: - A lengyelek már csak ritkán jönnek Hegyaljára dolgozni. Mádon is jelen voltak, Dancka nevû határrészünk õrzi emléküket.

- A szomszéd vármegyékben elszaporodtak a szõlõk: a szántók, legelõk területein nagymennyiségû szõlõt építettek.

- A megélhetés módja más helyeken könnyebb. Az alföldi talaj megmunkálása egyszerûbb.

4./ A hitel megrendült : a tiltás ellenére az északra nézõ hegyeken és síkságokon, ahol azelõtt szántóföldek voltak most szõlõt ültettek.

5./ Sok helyen a minõségi termelésrõl áttértek a mennyiségi termelésre, s ez rontja a borpiacot 6./ A lengyelek érdeklõdése az alacsonyabb áru vörös borok felé fordult. (Megjegyzendõ megjelent ezen a piacon a francia bor) 7./ A borokat és aszúszemeket elõre felvásárolják, külföldi borokkal keverik. Az erdõk fogyatkozásával idõnként hordóhiány van - hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Mád város jegyzõkönyveiben is fennmaradt egy határozat 1812-bõl, miszerint el kell adatni a zsidók szõlõjét, mert így gondolták megakadályozni a hegyaljai borok hamisítását.

58

Településünkön kissé megkésve 1811-ben alakult meg a bodnár (kádár) céh, mely a bortermeléshez oly szükséges hordókat állította elõ.

Selbstherr Károly boroszlói bor nagykereskedõ 1839-ben a megye kérésére foglalkozott a hegyaljai bor helyzetével. Ekkor már negyven éve tartott kapcsolatot Hegyaljával, mádi pincéit és nagy lerakatát (a volt palackozó épülete) német és magyar szakemberek vezették, de maga is értett a borokhoz. Így vall: Nincs olly bor esmérettel biró ember, ki a Tokaji bornak elsõségét minden európai borok között kétségbe merné hozni, s még is a termesztõnek ezt aránylag másokhoz, a leg rosszabb árban fizetik, midõn a Franczia, és a Rhénusi, sõtt Magyarhonba is a Ruszti, Soprony Szõllõbirtokosok igen tehetõsök a Tokajinak alig térittetik meg a Szõllõre tett költsége, nagyobb részt szegény, vagy szükölködö állapotu . A borkereskedelem hanyatlását a faktorok (eszközlõk) mûködésében látja: ...Ezek az emberek valóságos Istenostorai mind az eladóra, mind a vevõre nézve, mind kettõtõl forma szerint adót húznak, ... Mint kereskedõ ember tudja, hogy szükséges a közvetítéssel foglalkozó személy, de javaslata szerint a városok vezetéséhez kell kötni a borkereskedelmet.

1834-ben létrejött mádi központtal a Hegyaljai Borkereskedési Társaság, melynek célja az elhanyatlott bor kereskedésének talpraállítása s virágzásba hozása illetve, a hegy allyai bor eránt meg csökkent bizalomnak hellyre állitása . A nagytermelõk érdekeit védõ Hegyaljai Bormûvelõ Egyesület, mely a szabadságharc leverése után alakult 1859. március 17-én Mádon tartotta értekezletét Vay Miklós elnökletével és ugyancsak a faktorok kérdésével foglalkoztak.

A fentiekbõl is látjuk Mád minden korban a hegyaljai bortermelés egyik központjának számított. Híresek voltak borpincéi is. Nevezetes az úgynevezett Rákóczi pince, mely késõbb az Eszterházy család birtokában volt. Az egykori Batthyányi pincében fedezték fel - a hagyomány szerint - a Martinovics-féle összeesküvést.

1841-ben Mád város jegyzõkönyvében is foglalkoztak a hegyaljai bor kezelésében a zsidók tapasztalt fortélyos visszaélései -nek meggátlásával. Nem szabad csak a saját szõlõikben szedett aszút borrá csinálniuk, mindezt az elõljáróság felügyelete alatt.

A megyebeli zsidóság a legfelsõ helyre folyamodott, hogy megszorítás nélkül engedjék meg az aszúbor készítést. Ez megtörtént, de bort behozniuk máshonnan továbbra is tilos maradt.

59

1848. március 28-án a mádiak kérik a nemes vármegye közbenjárását, hogy az 1848-as törvényekben a szõlõdézsma az úrbéli terhekkel együtt eltöröltessen. Kérésük nem teljesült.

1853-ból fennmarad Koczok János mádi szõlõsgazda leírása affzú (aszú) - borkészítésrõl

A Pesti Napló 1853-ban Mád városában megrendezendõ szõlõ kiállításról adott hírt. A hegyaljai különbözõ szõlõfajoknak a megismertetése, összehasonlítása, s ez által a szõlõmûvelés elõmozdítása volt a cél. A szõlõt Mád város bírójához kellett küldeni a kiállítás elõtt pár nappal, mely október 27. napján nyílt meg és négy napig tartott.

1875-ben, az ekkor elõször községnek nevezett Mádon, felállították a Hordóhitelesítési Hivatalt. Ez még az 1950-es kisiparosok összeírása szerint mûködött, az utolsó hordójelzõ Kaliczki Zsigmond volt, az országos lajstromban jegyzett 215-ös számú koronás bélyegzõ tulajdonosa.

Az 1870-es években fagyás és jégkár érte a mádi szõlõket, de a legnagyobb csapás ezután következett.

A filoxéra (szõlõgyökértetû) 1875-ben az ország déli részén Pancsován jelent meg. Lassan húzódott az északabbra fekvõ Hegyalja felé. Mádon 1879-ben tartottak elõször értekezletet pusztításáról, majd eztán minden évben megjelent a jegyzõkönyvekben. A legnagyobb pusztítás 1885-90 közé tehetõ. 1891-2-3-4. években alig akadt a községben pár hordó bor, 1898-ban 240 hordó a termés, ebbõl alig 8 % esett a kistermelõkre. Természetesen a Hegyalján szokásos gönci hordó az egység.

1880-1881-ben Mathias János szõlõnemesítõ az Andrássy - birtokon Mádon tevékenykedett.

60

1886-ban a Földmûvelésügyi Minisztérium már körlevelet bocsátott ki Amerikai szõlõvesszõk eladása tárgyában. Az igények többségét magyarországi, kisebb részét Fiumén át francia telepekrõl elégítették ki. A rendeléseket Hegyalján Palumby Gábor borászati vándortanítónak is le lehetett adni Mádon.

1891. május 3-án Szegi Longról özv. Mudrány Jánosné szõlõtelepérõl 3000 darab sima szõlõvesszõ szállíttatott a filoxéra zárlat alatt lévõ Mád községbe.

1893. októberében Bernáth Béla országgyûlési képviselõ szõlészeti értekezletet hívott össze Mádon, melyrõl a Tokaj - Hegyalja címû hetilap Mozdul Hegyalja címû cikkében számolt be.

Bernáth Béla a mádi (majd a választókerület áthelyezése után szerencsi) kerület országgyûlési képviselõje 1894. december 1-i beszédében javaslatot tett a megoldásra: 1./ Utasítassék a kormány, hogy a filoxéra pusztításai által károsult szõlõbirtokosoknak adandó állami kedvezményekrõl, s ezek segélyezésérõl törvényjavaslatot nyújtson be 2./ Nyújtson a kormány kamat nélküli elõleget egyéni vállalkozóknak és társulásoknak, szövetkezeteknek is 1901. évben Teleki László és társai 14 darab viharágyút adományoztak Mádnak, használati szabályzattal együtt. Ebben az idõszakban eredményesnek, gondolták ezek használatát a jégverés megakadályozására.

Az elõzõ évben az Olaszországból hazatért Baum Oszkár miniszteri kiküldött Tállyán tartott elõadást errõl, majd Mádra utazott. Ekkor Csuka Ödön ügyvéd, újhelyi földbirtokos már használta birtokán a viharágyút.

1904-ben a belügyminiszter mádi birtokos lett. A szõlõmûvelés még mindig a filoxéra vész által okozott sebeket viselte. A kipusztult és újjáépített szõlõk tíz évig adómentességet kaptak. Ha más mûvelési ágba került a terület, vagy parlag maradt hat év a mentessége. A szénkénegezéssel fönntartott szõlõ adójának kétharmad részét elengedték.

Az állam által ingyenesen adott szõlõoltványok egy része érdemteleneknek adatott-hangzott el egy ülésen Mádon. A kiosztást végzõ elnök válasza: az oltványokat névsorral kapta.

19o7-ben Budapesten országos Bortermelõi értekezletet tartottak: Kalmár János és Borsai Miklós képviselték Mádat.

A mádi határ pusztulására jellemzõ adat: 1885-1891-ig 373 kateszteri hold szõlõ lett a filoxéra áldozata. A község lakossága 299 fõvel csökkent. Sokan az óceán másik partján reméltek jobb megélhetést. Az 1896-os V. Felújítási törvény megjelenése után megindult a rekonstrukció, az elpusztult területek újraültetése, amely 1904 és 1906 között a legjelentõsebb. 1907-ig a község korábbi szõlõterületének (885 kateszteri 61

hold.) 64%-a, majd az elsõ világháborúig 653 kh-ra emelkedik vissza. Az új táblák az elsõ világháború elõtti évekre lettek termõképesek. Ezek már az amerikai vad alanyra oltott furmint és hárslevelû fajták voltak, és ismét meg kellett újulni: oltás, szõlõiskolázás, viaszolás.

Az újratelepítések után azonban a szõlõ egyre lejjebb került a szoknyára s a szõlõmûvelést és borgazdálkodást gyengítõ okok is megmaradtak. A Tokaj - hegyaljai bor régi fényét nem sikerült visszaállítani.

Az elsõ világháború idõszakában is több híradást találunk a szõlõtermeléssel kapcsolatban: 1915. július 6-án összeírták a hordószükségletet, ebbõl a gazdaságok nagyságára is következtethetünk: Zimmermann Andrásné Gróf Andrássy Lõwy Jeromos Órás Károly Órás Kálmán Tischler Mária Vasskó József Neumann Dezsõ Bálint

350 db 200 db 60 db 25 db 5 db 200 db 60 db 20 db 10 db

A szõlõsgazdák részére rendelt rafia minõsége nem volt megfelelõ az 1917-19-es években.

Mád Képviselõtestülete 1918-ban lemondott hordóhitelesítés jövedelmérõl a hitelesítõ javára, aki viszont köteles az ezzel járó összes kiadásokat viselni. A lemondás a viszonyok javulásáig volt érvényes.

Megalakult a Tokaj és vidéke Bortermelõi Részvénytársaság.

Igazgatója Rosenthál Adolf kérte a község címerének nyomtatványaikon való használatát, tekintettel arra, hogy Mádon nagy telephelyet létesítettek. A címer használatáért, a háborúban elesett hõsök özvegyeinek és árváinak segélyezésére 2000 korona adományt küldött.

1926-ban peranoszpóra járvány, 1928-29. évben fagykárok sújtották településünket. Szourál János hegyközségi elnök felírt Õ Fõméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úrnak 1930. március 18-án: a szõlõ földadójának elengedése, leszállítása, a fogyasztási adó mérséklése tárgyában. Nem sikerült kedvezményt kapnia.

Elmondhatjuk, a két világháború között, különösen a nagy gazdasági világválság éveiben (1929-1933) válságos idõszakot élt át a szõlõtermesztés. A rekonstrukcióban telepített táblák elöregedtek, pótlásukra nincs pénz, a bornak nincs piaca. A napszámok oly alacsonyak voltak, 62

A háborús gondok közepette külön oldalt szenteltek az 1917. év kiemelkedõ termésének

hogy a napi megélhetési gondok miatt ismét sokan elhagyták Mádot.

A harmincas években felelevenítették a szõlészettel kapcsolatos régi hagyományokat. Ezzel is a presztízsét vesztett tokaji bor régi fényének visszaállítását kívánták elérni. Ez térségi rendezvény volt

63

A Szüreti Hét Mádi programját 1932. október 16-án tartották: 10 óra 30 perc: A Filléres gyors érkezése, rövid egymásutánban érkeznek a külön szerelvények a vasútállomásra.

11 óra: Hivatalos ünnepélyes fogadtatás. A résztvevõket Berkessy János fõjegyzõ üdvözli.

11 óra 20 perc: Bevonulás mozsárágyúk durrogása, lovas bandérium, levente díszszázad, a református leánykör szõlõtõkés lányai és magyarruhás lányok kíséretében.

12 óra: Ebéd a gróf Csáky udvarban 14 óra: Török szüret 15 óra 30 perc: Szüreti felvonulás, majd Szourál szüret 17 óra: Szüreti bál 19 óra 46 perc: A Filléres gyors indul vissza.

A vonatból a tokaji Kopasz hegyen gyönyörû tûzijáték látható.

A községben borkiállítás, boros sátrak. Pincelátogatás.

(A szüretek a szõlõterület gazdájának nevérõl kapták elnevezésüket.)

Másnap október 17-én, délután fél négykor sor került József fõherceg ünnepélyes fogadtatására.

Ez a rendezvény sem hozta meg a várt fellendülést.

Mád legnevezetesebb dûlõjének, a KIRÁLYNAK, néveredetérõl: 1664. március 7-én az egri káptalan átírja nemes Szegedy András kérésére azon oklevelet, melyet Báthory Zsófia II. Rákóczi György felesége adott ki: az okmány egy értékes szõlõbirtok történetét írja le: az Eöreg király nevõ Szõllõ , vagy más néven Nagy király nevö Szõllõ -ét.

A Kassán lakó Kalmár György halálával, annak özvegye és Kalmár János vitába keveredtek egymással a szõlõ birtoklásán, Kalmár János halála után Alaghy Menyhért foglalta el erõszakkal a birtokot, majd a Rákócziaké lett. Boldog és nagy emlékezetû Fejedelmünk Elsõ Rákóczy György Ipánk, és eöregh Atyánk, annak utána második György Szerelmes Uram és édes atyám birodalmokban jutván, Kiknek halálok után Mád Várassának az megh irt Nagy Király Szõllõnek Urasságában és Birodalomban mi succedáltunk. -írja Báthory Zsófia oklevele. A szõlõbirtok tulajdonlása késõbb vitássá vált, de Wesselényi Ferenc nádor ítélete alapján Báthory Zsófiáé maradt. Õ majorsági szõlejét az Szent Tamás nevü hegyen... minden hozzá tartozó Szedõ helyével, gyepüjével és egyéb pertinenciájával 3 ezer forintban örökössen és irrevocabiliter Csernel Györgynek és feleségének, Asztalos Katának és mind két ágon 64

lévõ maradékjának adta át. A Nagy Király mellett még a háromezer forintba átengedte gróf Rákóczi Erzsébet rész-szõlejét is. A birtok dézsmáját az 1665. 1666. és 1667. évekre elengedte, mivel míg bírták a szõlõket azok nekik szép hasznot tettek . Ezen kívül Csernel Györgyék mádi háza után járó cenzust és taxát is három évre elengedte. A kedvezmény lejárta után életekig minden Mádi határban... lévõ Dézma(dézsma) adó Szölejekbõl, Dézma helyett esztendõnként Szüretkor két hordó Mádi Borokat adgyanak és administrállyanak, a két részrül való Dézmások kezében.

A bor fele Báthory Zsófiáé, a másik fele pedig Rákóczi Erzsébeté lesz.

Szegedi András, felesége, Bancsy Anna, és Szegedi Zsigmond árvája, Zsuzsanna is kedvezményezettek, de haláluk után a szõlõk ismét dézsmakötelesek lesznek.

Az oklevél szerint I. Rákóczi György fejedelem után, akit öreg királynak is neveztek - kapta a híres szõlõ a nevét.

Végezetül álljon itt Várhelyi Ilona hangulatos leírása a század eleji szõlõmunkákról: Közeledik a tavasz, megkezdõdik a munka. A csíz énekel Nyitni kék - nyitni kék . Bizony nyitni kellene bólintgatnak az öregek, márc. 2-ik hetében meg is kezdjük a nyitást.

Számba veszik a ripáriákat, mert míg nedves a föld a pótlást kell legelõször elvégezni, s csak azután nyitnak. Majd következik a metszés, vinyigeszedés és karózás. Hej mikor már itt tartanak jobban érzi magát öreg és fiatal egyaránt.

Hát a jövõ héten mit fognak dolgozni? - kérdezi a tanító úr.

Kétágúzunk Isten segítségével!

S ahogy halad az idõ úgy kerül sor a csirkézésre, s ha kedvezõ az idõjárás megkezdõdik a kötés, mely inkább szórakozása, mint munkája az asszonynépnek. - Most már a termésre is lehet következtetni, s vígan jelentik a fiatalok: - Tõkefejhez közel jelentkezik a fürt, bõ termés lesz.

Van, aki úgy találja, hogy magasan van a fürt. Az meg azzal vigasztalódik, hogy magas lesz a bor ára is. Hát vajon a fagyos szentek: Pongrác, Szervác, Bonifác hogy viselik majd magukat? Az akkor szokásos fagy, vagy a Pongrác napi esõ, mind elviheti a szõlõt. De hátra van Orbán is. Az is sok nyugtalanságot okoz a szõlõs gazdának, s ha fagy nélkül tisztán múlik el, megkönnyebbülten sóhajtják: Édes lesz a bor .

Ezt a cseresznyébõl is következtetik, mert ha édes a cseresznye a szõlõ is jó. Szökõévben szokott megszaladni a ribizli fürt. Ez pedig hasonlót jelent a szõlõfürtnek is. Tartós szárazságban pedig elrúgja a fürtöt a tõke.

65

Évszázados megfigyelések eredménye, s a szõlõ miatti aggodalom csendül ki ezekbõl a szólásokból. Mert a mádi embernek minden álma, gondolata, reménysége, a kétségbeesése a szõlõ, a kényes sok munkát, nehéz megélhetést biztosító, de Mád fénykorának is alapját adó szõlõ.

Hihetetlen szeretettel ápolja, mert azt tartja, hogy ez egyetlen jóbarátja.

De akár hogy van a szõlõt gondozni kell. Idejében kell forgatni, permetezni, és néha szénkénegezni. Augusztusban van az igazgatás és a harmadlás, mely munkával egyúttal a tányérozást is el kell végezni. Ezzel befejezõdött egyelõre a szõlõ munka.

Imádságos lélekkel kérik Isten segítségét az éréshez, mert az Õ gondjával a szeptemberi nap érleli, az októberi pedig mézesíti a szõlõt, tartják a mádiak. Október közepe fele megindul mindenütt a pincemunka.

Hordók égetése, forrázása, szüreti edények súrolása, borházmeszelés, javítás most van soron. Okt. 18-20, de az általános szüretelés ideje vagyis jobban mondva a kezdés október 28. (Simon Juda) ideje a Hegyalján. S ha a nap piros fénnyel, derülten kél a Perce tetõn, víg nótaszóval fogják a sort a szedõk s mind gyakrabban felhallatszik hívó szavuk: Puttonos!

A gazda nótára szólítja a szedõket, azt tartva, amíg énekelnek, nem esznek. Ha az idõ kedvezett, akkor asszúszedés is van. Asszústáblánál állnak az öreg asszonyok, s gyakorlott kézzel és szemmel szedik külön az asszús-szemeket, s visszaemlékeznek a régi szüretekre, amikor ruhaderékban, vagy pedig hó alól szedték elõ a szemeket.

Telik a terhes, bõtermés idején a fenálló is, s hozzák haza a borházba, hogy meginduljon a taposás. Évszázadok alatt alig változott módszerrel végzik ezt. A csömöszölõfával összetört szõlõ jobb helyen kerül a darálóba. A gyüjtõkádból puttonosok viszik a taposókádba, a zsákokba. A kicsorduló mustot félmetszésben fogják fel, a gazda pedig cserpákkal szedi a tõtikébe, (livó) mely felett még szûrõ is van, s így jut a hordóba a világhírû must, de csak akkor, ha nem csinálnak fordítást. Jókedv, nótaszó és figurázás közben gyorsan halad a munka, s ha a gazda gyakran kínálja borral a munkásokat nincs is semmire panasz.

A hegyen is, házban is, folyik a munka, de nincs az a sok aminek egyszer vége ne lenne. Elfogytak az aranyló gerezdek, kopaszan állnak a venyigék, mint a szedett tõke. Egy pár szemfüles szedõ kérdezi is: - Vajon lesz-e koszorú? Nem is végzés, ha az nincs.

S mire hazamenésre kerül a sor, eljönnek a cigányok is, karótetejére kerül a gyönyörûséges koszorú s zeneszóval, víg dalolással kísérik a gazda házához. Abroncsvázból kb. félhordó alakja van a koszorúnak, mely színesen be van fonva szõlõlevéllel, virággal és szõlõfürttel. A tetejérõl nemzetiszínû szalag omlik le. Benézve az udvarra felköszöntik a gazdát, tisztelve a régi szokást, s kívánva még sok és bõ szüretet. Isten 66

áldását, s pénzes zsidót a tulajdonosnak. Éljenzés, puskadörrenés, tus fejezi be gyakran érzékeny jelenetet, majd megszólal a csárdás, s aki nem hótt, az mind táncra perdül.

A gazda is tudja a kötelességét, tálalják a gulyást, néha még csuszát is, forognak a demijonok, oldódnak a nyelvek, majd feledve gondot, válságot táncol a banda víg kedvvel.

Asszúkészítés itt is volt és van, ma már inkább azért, hogy igazolják egymás és az onokák elõtt, hogy mindig Mád termelte a Hegyalján a legerõsebb bort.

A szüret befejeztével itt is tartanak általános szüreti felvonulást, gazdával, zsidóval, tóttal, bohóccal, ökrösfogaton táncoló magyar párral.

De a szürettel még nem fejezõdött be a szõlõmunka. Kezdõdik a torkolás, homlítás, és fedés sok helyen a rigolirozás. Lassan december felé hajlik az idõ, s ilyenkor már jól esik a munka a meleg pincében, amikor a Királ pipál köd és sártenger borítja Mádot, jobb fejteni a bort, fonnyasztani és sajtolni a seprõt, szûrni és deríteni az óborokat.

Felhasznált irodalom: - Pesti Napló 1853 Meghívás Mád városában rendezendõ szõlõ kiállításra - AZT Mád szõlõhegyei 1694-bõl 1909. 344-345. old.

- Tokaj-Hegyalja szõlõrendtartása 1641-bõl. AZT 1915. év 155-161. , 266-269. ,336-339.

1916. év 52-55. oldalakon - Tokaj-Hegyalja borai az 1807. évi ország gyülésén 1911. 83-84. 173-175. old.

- Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád Jegyzõkönyvei - N Kiss István: A mezõgazdasági termelõ népesség fluktuációja és extraneus birtoklás Hegyalján a XVI. század második felében In: Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában Bp.1966. Szerkesztette: Makkai László - Dr. Orosz István: Hagyományok és megújulás Debrecen 1995.

A hegyaljai mezõvárosok társadalma a XVII. században Földesúri támadások a hegyaljai mezõvárosok ellen Tokajhegyalja hanyatlásának okai a múlt században Tokaj, június 13-i konferencia anyaga - dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században Mád Falukönyve Debrecen 1967.

- Balassa Iván: Tokaj Hegyalja szöleje és bora A szõlõmûvelés és borkezelés változása a XVI.-XVII. században Tokaj Hegyalján agrártörténeti Szemle 1973. 1-2. számok - A filoxéra Tokaj-Hegyalján Különlenyomat a Hermann Ottó Múzeum Évkönyve (HOME) XIII.-XIV. kötetébõl - Különlenyomat a Magyar Mezõgazdasági Múzeum Közleményei 1973.-74. évi kötetébõl - Tokaj-Hegyalja hetilap 1895. január 10.

- Magyar Városok Monográfiája Szerkesztette: Ladányi Miksa Dr. Barna János: Szerencs és vidéke 1931. Budapest - Falussy József: Adalékok Szerencs és környéke gazdasági, társadalmi, kulturális életéhez 1914-ben Miskolc, 1988. HOME XXV.-XXVI. - Hegyalja Újság 1932. okt. 13. A szüreti hét programja - Felsõvidék Abaúj - Sáros - Zemplén Lapja Kassa, 1900. 12. szám 6. oldal: a filoxéra által sújtott szõlõk kedvezményeirõl, 13. szám 6 oldal: a viharágyúkról Állami Tudományos Könyvtár Kassa 67

- Leskó István: A szõlõkultúra fejlõdésének áttekintése Tokajhegyalján In: Nemzetközi konferencia: Antropizáció és a vidéki települések élõkörnyezeti viszonyai. Flóra és vegetáció Sátoraljaújhely, 1994 - Szabó József - Török István: Tokajhegyaljai Album 1867.

- Herman Ottó Múzeum HTD 721.63 - Mád Tantestülete a 40-es években 23 oldalon feldolgozta a község történetét Mád népe és szokásai címmel, kéziratos formában maradt fenn. Vásárhelyi Ilona leírása ebbõl való.

Szüreti felvonulás - 1998.

Mád bélyegzõje 1898-ból (érdekessége, hogy ezt a pecsétet ekkor már nem használhatták volna)

68

Vinnai Zsuzsanna:

ÉLET a XVIII. SZÁZADBAN, AZ URBÁRIUM A Rákóczi szabadságharc bukása után Mád a Kincstár kezére jutott.

Egy darabig zálogjogi alapon gróf Klobusiczki Emília volt negyedrészének tulajdonosa, majd azután a terület a következõképp oszlott meg: Rákóczi Julianna után Mád fele gróf Aspremontoké, a másik fele pedig gróf Szirmay és báró Orczy családoké. Báró Orczy István és gróf Szirmay József nevén kívül újabb kisebb tulajdonosok tûnnek fel: Szluha György, gr. Illésházy Miklós, gr. Balassa Pál és egyre több más részbirtokos. A birtokosok közül éppen Szirmay József volt az, aki 1771. évben eö.

Nagysága részén való lakossoknak taxáját jelesül megszaporította. 1. És azonkívül mind a négy földesúr részérõl ... egy (szüreti) szedõnek váltságáért a 24 esztendeje szokásos 12 dénár helyett 18-cat kérnek.2.

A fenti panaszok ellenére virágzott a szõlõmûvelés: volt mit és volt kinek eladni 3. Hegyalja, s így Mád lakosai, sem érzékelik még azt a hanyatlást, amit Lengyelország elsõ felosztása jelentett, illetve azt, hogy a lengyel nemesség elveszítette azt a jövedelmét, amelybõl oly jelentõs mennyiségû hegyaljai bort tudott a XVII-XVIII. században vásárolni.

Nem beszélve azokról a borhamisítási botrányokról, amelyek 1770-es évektõl lejáratják a tokaji bor hírnevét, presztízsét.

Ebben a helyzetben került sor Mádon az úrbérrendezésre. Az úrbérrendezés a földesúr és a jobbágy viszonyát meghatározó intézkedés.

Szûkebb értelemben csak az 1767-es Mária Terézia által kiadott rendelet nyomán végrehajtott rendelkezést értjük alatta, amikor államilag szabályozott módon megállapították a jobbágyok telki haszonvételét, és ezekhez igazították a földesúrnak járó szolgáltatásokat. Az uralkodó és a magyar nemesség álláspontja különbözött ebben a kérdésben, ezért is kellett királyi rendeletben szabályozni. Az uralkodó az országgyûlésen nem tudta a rendekkel megszavaztatni.

A jobbágy-földesúri viszony a XVII. század elejére szinte teljesen a magánjog körébe került. Ennek hatására a nemesség elkezdte emelni a jobbágyi terheket. Ennek két mádi példáját láttuk az elõzõekben.

A rendelkezés fõ szempontja a terhek egységesítése, ehhez meg kellett határozni a jobbágytelek nagyságát. Ez 16-40 hold szántó és ehhez 6-22 hold rét tartozhatott. Közös használatú maradt továbbra is a legelõ, az erdõbõl fát kaphatott a jobbágy, bortermését Szent Mihály napjától újévig 69

szabadon árulhatta. Egy egész telek után 52 nap igás, vagy 104 napi gyalog robottal tartozott a jobbágy földesurának. Szabályozta a rendeletet a természetbeni (in natura) járadékot, és a földesúri pénzadót is. A szántóföldi termények után és a bortermés után kilenced járt, de bizonyos ajándékok is (egész telek után 2 tyúk, 2 kappan, 12 tojás, 1 itce vaj és közösen 3 telek után 1 borjú). Pénzjáradék évi 1 forint (ez a belsõ telekrész, a házhely és ház után járt.)

Mária Terézia 1767-es úrbéri rendeletének végrehajtására 1772. június 24-én úrbérrendezõ bizottság szállt ki Mádra. A kérdezõ biztosok Kossuth András és Potoczky Imre voltak. Vallomástevõk: Mihályi Jakab Mád város fõbírája. Gõz András, Bodnár János, Baletzky György, Babajri Gábor, Herditzky István, Szabó József, Szabó András, Herditzky György, Nagy István és Vágosy János tanácsbeli hites személyek. Közülük ötnek aláírása helyett csak keze vonását találjuk, írástudatlanok voltak. A következõ szövegû esküt kellett letenniük: Én, N. N., esküszöm az élõ Istenre, tellyes Szent Háromságra, Atya, Fiú és Szent Lélek Istenre, szeplõtelen szûz Máriára és Istennek minden szenteire, hogy én félretétén mindennémû félelmet, haragot, szeretetet, magam saját hasznát avagy kárát, és akarmi kigondolható emberi tekintetet, mint más itt lakosoknak birtokát és akárminémû javait, kárait avagy fogyatkozásait ezen helységnek igazán megvallom, és legkisebben is, amennyire tudom, el nem tagadok. Isten engem úgy segéllyen etc... 4.

Nincs nyoma, de feltehetõleg ott volt a négy birtokos megbízottja is.

A kérdezõ biztosok minden településen - így Mádon is - ugyanarra a 9 kérdésre kértek választ: I. Vagyon-é monstanság urbarioma ezen helységnek? Ha vagyon, minémû az? Mennyi idõtül fogva hozattatott bé?

II. Ha urbarioma nincsen, a jobbágyi kötelességet teszik-é contractus szerint mind a jobbágyok, mind a zsellérek? Mennyi ideje már annak, hogy ezen bévett szokás kezdõdött avagy contractusra lépett ezen helység az földesurasággal? Nem de nem ezen mostani urbariom avagy contractusnak tétele elõtt is voltak mások, és ha voltak, minémûek, és mikor kezdõdött ezen mostani szokásban lévõ kötelességnek praestatioja, III. Ahol urbariomok vagy contractusok nincsenek, mibûl álló a jobbágyságnak és zselléreknek adózása és kötelessége, aki mostanság szokásban vagyon. Mikor és mi módon hozattatott bé azon kötelesség és adózás?

IV. Minémû haszonvételei vannak ezen helységnek és határjának?

70

Avagy ellenben minémû károk szokták közönségesen érni õtet és határját, V. Hány és minémû hold szántóföldje és rétje vagyon egy egész házhelyes gazdának? És hány pozsonyi mérõt vethet egyik-egyik hold szántóföldjében? Nem de nem a rétjein sarjút is kaszálhat-é?

VI. Minémû és hány napi munkát vitt egy-egy gazda eddig végben, és hány vonó marhával? És amidõn a robotra mentek és visszajöttek, beszámláltatott-é azon járás-kelésnek ideje is a napi számhoz?

VII. Adnak-é az itt való lakosoknak az földesuraságnak kilencedet? Ha adnak, minémû termésbûl és javakbúl adgyák azt? S mennyi idõtûl fogva? És vagyon-é a kilencedbéli adózás ezen nemes vármegyében más földeuraságnál is bévett szokásban? Ezenkívül más adózás fejében mit szokott ekkortáig egy-egy jobbágy adni esztendõnként az uraságnak? Jelesül pedig olyatin akár készpnézbûl, akár más egyébbûl adatott adozás és ajándék mibûl álló vólt?

VIII. Hány puszta hely vagyon ezen helységben? Mennyi idõtûl fogva?

Mi okbúl pusztultak el? És azon helyeket appertinetiajával együtt kik bírják?

IX. Ezen helységnek lakosai örökös jobbágyok-é, vagy nem?

A IV. ponthoz kiegészítõ kérdések is tartoztak: 1. Hány nyomásban mûvelik szántóföldjeiket az adott település lakói? Milyen õszi- és tavaszi veteményeket vetnek? Hány ökörrel szántanak? Trágyázzák-é földjeiket, és milyen idõközönként?

2. Rétjeik milyen minõségûek? Sarjút kaszálnak-é? A szénájuk alkalmas-e szarvasmarha tartásra?

3. Hová járnak vásárra? Milyen távolságra vannak a vásártartó mezõvárosok a településtõl? Ott könnyen eladhatják-é termékeiket, és beszerezhetik-é a maguknak szükséges dolgokat?

Kell-e vámot, hídpénzt fizetniük a vásárba menet és jövet?

4. Szénakaszálás elõtt kell-e más községek határán legelõt bérelniük? Elegendõ-e legelõjük az igás-és heverõ marhák legeltetésére, juhok tartására?

5. Van-e állataik itatásához jó és közelben levõ itatóvizük?

6. Határukban van-e olyan erdõ, amelyikbõl kielégítik saját tûziés épületfa szükségletüket? Szabadon vagy a földesúr engedélyével hordhatnak-e fát? Van-e saját erdeje a község úrbéreseinek?

7. Van-e szõlõhegy a faluban? Azt csak a község lakói birtokoljáké, avagy extraneusok, külsõ lakosok is, akik pénzért mûveltetik 71

szõlõiket?

8. Makk terem-e az erdejükben? Van-e a község erdejében makkoltatási lehetõségük? A földesúri erdõben makkoltathatnak-é? És ha igen, milyen feltételek mellett?

9. Adnak-é egyházi tizedet? Mit tudnak a tiedrõl, püspöki- vagy királyi dézsmáról?

10. Vannak-e gyümölcsöseik, zöldséges-, káposztás- vagy egyéb kertjeik? Komlót gyûjthetnek-e a falu határában? A kertek a falu határában, vagy bent a faluban találhatók-e?

11. Nádvágási lehetõségük van-e? (Erre a kérdésre különös hangsúlyt kellett fektetni azokban a községekben, ahol nem volt erdõ, vagy bent a faluban találhatók-e?

12. Sószállítással vagy egyéb fuvarozással kereshetnek-e pénzt a lakosok?

13. Szomszédságukban manufaktúra, fábrika található-e? S ezekben van-e munkaalkalom, kereseti lehetõség?

14. Közelükben van-e hajózható folyó? Kereskednek-e a folyókon áruszállítással, avagy uszályokon, hajókon vállalnak-e pénzért munkát?

15. A település közelében vannak-e olyan szõlõhegyek, ahová eljárhatnak pénzért dolgozni?

16. A mész- és szénégetés lehetõségével élhetnek-, élnek-é?

17. A közösségnek vannak-é sájátságos haszonvételei: vásártartási jogból származó bevételek; italmérésbõl származó haszon; közösségi szántó vagy rét; közösségi szõlõ? És ha ez utóbbiak vannak, milyen nagyságúak?

18. Van-e kender- és lenáztatásra lehetõségük saját határukban vagy a közeli szomszédságban?

19. Van-e malom a helységben vagy annak közelében?

Ezeket a válaszokat kapták: I. Ezen városnak négy földesura lévén, egynek részérül sincsen urbáriuma, nem is volt, mostani lakosok emlékezetére.

II. Contractusok sincsen, mely szerint valami jobbágyi kötelességet tettek volna a lakosok, minnyájan eleitõl fogva szabad emberek lévén.

III. Ezen helyiségbeli lakosoknak mindenik földesúr részérûl való adózása és kötelessége nem egyébbül álló, hanem eleitül fogva földesuraságnak házaktul obvenialó taxát a porportione fundorum egyenlõképpen eddig fizették. Hanem múlt 1771-ik esztendõben m/é/lt/ósá/gos gróf Szirmay Joseph úr eö n/agy/s/á/ga részén való 72

lakossoknak taxáját jelesül megszaporította. És azonkívül mind a négy földesúr részérõl való lakosok szüreti alkalmatossággal egy szedõnek váltságáért circiter 24 esztendõtül fogva elsõben csak de/naros/ 12 szoktak fizetni, annakutána azt megszaporítván, már mostanság 18 pénzt mindenik gazda fizet.

IV. Haszonvételek: Mi illeti a benefíciumokat 1. Ezen városnak piaca vagyon, mellyen a lakosok, amit a vidéki helyekrül hoznak eladni, avagy magok a lakossok másutt szerezhetnek annak distractiójában és eladásában módgyok és alkalmatosságok vagyon, mivel itten sem héti, sem pedig országosvásárok nem tartatnak.

2. Aminémû cserje forma erdõcske vagyon a határban, abbul az uraság tisztei comissioja mellett tûzrevaló fát lehet hozni.

3. Emellett város lakossinak vagyon angarialis szabad korcsomájok is, úgymint Szent Mihálytul fogva, új esztendõ napig tartó.

4. Ezen városnak nagy és jó, finum bortermõ szõlõhegyei lévén, melylyeken rész szerint földesuraság, rész szerint pedig külsõ urak nagyobb részében szõlõknek a javát bírják, azért a lakosoknak és szegénységnek annak idejében minden nap kézimunkával pénz keresésében jó alkalmatossága vagyon.

5. Ezenkívül, midõn az úr Isten az hegyeket megáldgya az jó esztendõben nemcsak a szin borbul, hanem az asszu szõlõbül is a lakossok készpénzt szoktak bévenni.

6. Gyümölcsös kertyei is némely gazdáknak rész szerint bent a városban, rész szerint pedig kívül, szõlõk alatt vagyon.

7. Emellett szomszédságban jó, nagy és finom bortermõ szõlõhegyek vannak, nevezetessen zombori, tállyai és bodrogkeresztúri s tarcali promontoriumok, azhol is kézimunkával lehet pénzt keresni.

8. A communitásnak vagyon 10 köblös szántóföldgye, de csak egy nyomásban, város kocsissának és béressének kitartására az uraság engedelmébül.

9. Emellett vagyon circiter 6 emberkaszálló réttye, aki is az hegyen lévén, leginkább vizes esztendõben hasznát veszi.

10. Ezenkívül város bírájának is vagy circiter 6 ember különös kaszállója, nemkülönben város notariussának is circiter 3 emberkaszálló réttye. Nemkülömben kisbíróknak is volt circiter 4 emberkaszállójuk, melyet báró Orczy eö na/gysá/ga Makai Josepf nevû tiszttartója ennek elõtte 2 esztendõvel elvette.

Károk: Mi illeti malefíciumokat 73

1. Ezen városnak semminemû szántóföldje nem lévén, lakossai élelemre való kenyerét, rész szerint pediglen. Sõt többnyire készpénzen kénteleníttetnek venni, és 2. Azinkívõl maga szükségére és kvártélyos katonák lovai alá kívántató szalmát is pénzen szoktat venni.

3. Ezenkívül kaszállórétje sem lévén, külsõ, vidéki helyeken szénát magok szükségégre és katonák számára drága pénzen veszik 4. Sõtt, marhalegeléstül is zombori földesuraságnak terragiumot tartoznak fizetni.

5. Ezen városnak semmi különös eredeje sincsen, szegény lakossak jobbára magok szükségére és kvártélyozó tiszt és katonaságok számára, nemkülömben épületre való fát mindenkor más vidéki helyekrül pénzen kitelenittetnek venni.

6. A piaci jövedelem is azelõtt város birájáé vólt, már most bíró részérül ad h/ungáris/ f/lorénos/20, uraság tisztei által restingálatván, az több jövedelmet az uraság szedi.

7. Malmok nem lévén, Hernád vizén lévõ malmokban /mellyek is két s három mérföldnyire vannak/kinteleníttetnek járni. Minden zsák életnek vitelétül egy-egy máriást fizetvén, azhol is rossz õrlés és nagy vám mát nagy kárt szoktak vallani.

8. Ezen város ennekelõtte a földeuraságtúl egy korcsmát szokott árendálni, de már mostanság nagyon megszaporodván a városban a zsidóság, amiatt semmi hasznát arendának nem vehetvén, a város kénteleníttetett abbahagyni.

9. Emellett megírt sok zsidóság többnyire arendások és korcsmárosok lévén, külsõ és vidéki helyekrül sert és pályinkát magok szükségére is a lakossoknak béhozni nem engedik, hanem tettszések szerint, akar olcsu légyen az árpa és gabona, akár drágább, az italoknak árát egymás közt meghatározzák, s úgy aszerint kinteleníttetnek a szegény lakosok, szakmányos vincellérek és munkások magok enervaitojával tõllök az italt drágán venni.

10. És ezeken kívül a piacbúl élõ sok zsidóság miatt a szegénység/ne/k piacon is mindent drágábban kell venni.

11. És ezeken kívül a város azon is panaszkodik, hogy az kvártélyház fundussátul is kintelenittetik az uraságnak taxát fizetni h/ungaris/ f/lorenos 8, d/enár/ 62.

V. Ezen város lakossainak ház után semmi számú földje és kaszállóréttye nem lévén, ezért sem nem szánthat, sem nem vethet sem pediglen sarjút nem kaszálhat.

VI. Valamint az fellyebb írt 3-dik punctumban declarálták, úgy itten is vallyák. Hogy taxával és egynapi szedõnek felváltásán kívül sem74

minémû munkát földesuraságnak nem praestalnak.

VII. Ezen város szõlõhegyekbûl, úgymint mustbúl földesuraságnak eleitül fogva kilencedet, nemes Egri Káptalannak pedig tizedet szoktad adni, és azonkívül külsõnek, akiknek itten zõlejek vagyon és házok nincsen, titulo inris terragii (!9 ferton - pénzt, úgy mint r/enes/ f/orint 1, k/rajcá/r 15 adnak.

Ezen nemes vármegyében más földesuraságnál kilencedbéli adózás, nevezetesen pedig Bodrogkeresztúr városában ususban vagyon, mindazonáltal in natura királyi dézmát nem adnak, más adózás fejében pedig ezen város lakossai felül írt taxán és szüretkor egynapi szedõn kívül egyebet nem adnak.

Mi illeti pedig a királydézmát, noha felülírt nemes Egri káptalannak borbul in natura adnak, mindazonáltal azon megírt királyi dézmát ezen tekent/e/tes nemes vár/me/gye készpénzül redimálván, és mélt/ósá/gos egri püspök úrnak eö excellentiajának bizonyos pactált summát fizetvén, annak kifizetésére ezen város is a több helységekkel együtt a proportione concurral, és nemes vármegye domestica cassájába késszpénzül fizet, és így duplásan terheltetik.

VIII. Ezen városban semminémû puszta házhely nincsen.

IX. Ezen város lakossai mind libertinusok lévén, egy örökös jobbágy nincsen. 5.

Az Urbárium kérdéseire adott válaszok alapján a következõ képet kapjuk az 1770-es évekbeli Mádról: A mezõváros belsõ telkeit négy földesúri család birtokolta, és a Szirmay, Aspremont, Klobusiczky grófok és Orczy bárók által közösen bírt 51 belsõ telken vagy funduson 50 házas zsellércsalád és egy házatlan zsellér élt. Ez 22 egész és 3/4 pozsonyi mérõt kiadó belsõ területet tesz ki, tehát 11 holdnyi föld. Az Aspremont és Klobusiczky grófok külön is birtokoltak közösen 29-30 holdnyi belsõ területet, melyen 76 zsellércsalád és 2 házatlan zsellér élt. Az Orczy bárók által bírt 7 és fél-8 magyar holdnyi földterületen 40 házas zsellér élt. A 166 zsellérháztartás és a 3 házatlan zsellér nem használt a határból semmi szántót és rétet. Eddig csak telekbért fizettek beltelkük nagysága szerint. 1748-tól a census mellé minden szüretkor egy-egy szõlõszedõ egy napi napszámbérét is, ez kezdetben 12 dénár, majd 1772-ben már 18 dénár volt. A telekbérrõl annyit árultak el a lakosok, hogy a Szirmay grófok részén lakó zsellérek telekbérét 1771-ben az uraság székin kívül , tehát úriszéki döntés nélkül, a gróf prefektusa önkényesen s jelesül megszaporította (felemelte).

Urbáriumot vagy contractust, tehát a földesúri szolgáltatást szabályozó és írásban rögzítõ dokumentumot nem ismertek az úrbéres lakók Mádon.

75

Arra viszont határozottan büszkék voltak, hogy a Város Lakossai mind Libertinusok (szabadok) lévén, egy õrõkõss jobbágy sintsen közöttök 6.

Sem heti, sem országos vásárokat nem tartottak, de a csütörtöki piaci napokon a környékbeli települések által felhozott árut (Zombor, Rátka, Ond Urbáriumai utalnak erre) jól felvásárolhatják, s maguk is haszonnal kereskedhetnek.7.

Szent Mihály napjától újévig kocsmát tartott fenn a mezõváros. Lakói a tüzifát földesúri engedéllyel (faizás, fajzás) a határban lévõ cserje forma erdõttské -bõl szerzik be. Munkaalkalmat a finum bor termõ Szõlõ Hegyei adnak. A promontoriumok (szõlõhegyek) javát a földes uraságok és az extraneusok (külsõ birtokosok) tartják kezükben, de itt a mádi lakosok minden nap kézi munkával pénz keresésében jó alkalmatosságot nyernek. Pénzt kereshetnek még a környékbeli szõlõhegyeken is. A szõlõn kívül gyümölcsös kertjei is vannak az itt élõknek: Egy 10 köblös szántóföldje van a közösségnek, ebbõl a város kocsisát és béresét tartották el. 6 kaszáló rétet is birtokolnak, de ennek csak esõs éveken veszik hasznát. A város bírója 6 a város nótáriusa (jegyzõje) 3 embervágásnyi rétet használhatott minden évben. Azelõtt a kisbírók közösen 4 embervágónyit kaptak, de ennek elõtte 2 évvel (1770-ben) Orczy báró tiszttartója, Makay József, elvette azt. Ezeket mint bevételeket, benefíciumokat tárták fel a vallomástevõk.

Kárjaikként, malifíciumokként az alábbiakat közlik.

Semminemû szántóföldjük nem lévén, ezért a lakosok élelemre való kenyerét kepével8. és sarlóval a Tiszántúl és a Tiszán innen szokták keresni, vagy készpénzen vásárolják.

Nem csak maguk, hanem a beszállásolt katonák szalmáját is biztosítaniuk kell és lovaiknak a szénát.

A zombori földesuraktól legelõt kell bérelniük, emiatt a zombori szegénység is panaszkodik a mádiakra.

Kevés a tüzifa, az építkezéshez való fáért is fizetniük kell.

A fõbíróé volt régebben a piaci jövedelem, ezt az uraság elvette és csak 20 magyar forintot ad belõle Mihályi Jakabnak.

Malmuk nincsen, õrölni a Hernád környéki malmokba kell járni.

Ez költséges és a minõsége sem jó.

Panaszkodnak a zsidó lakosság megnövekedett száma miatt is, mert kezükben tartják a kocsmáltatást és a piacon mindent felvásárolnak, így magasabbak az árak.

A Quártély-Ház fundusátul is telekbért kell fizetniük 8 magyar forintot és 62 dénárt, pedig hasznát nem veszik, inkább kárukra 76

van.9.

1785-ben II. József népesség összeírói 493 lakásban 3475 lakost írtak össze. Ez az idõpont nagyon közel van az úrbérrendezéshez, feltételezhetõ, hogy az úrbéres házas zsellérek száma addig változatlan maradt. Ez esetben 327 háztartás népességét (ez a zsellérek számának kétszerese) más társadalmi osztályba kell sorolnunk. Mád népességének kétharmadára nem vonatkoztak tehát az úrbéres kötöttségek. Összességében. Mária Terézia Úrbér rendelete a jobbágyság nehéz helyzetét nem oldotta meg, de könnyítette. Legnagyobb érdeme, hogy 1848-ban a felszabaduló jobbágyság annak a földnek szerezte meg tulajdonjogát, amelyik az úrbérrendezés során a telekállományába tartozott.

Mád város 1782. évi jegyzõkönyvében megtalálható a május 10-én sorra kerülõ Úriszéki Per anyaga. A perre azért került sor, mert a város lakói vitatták a rájuk rótt adók mértékét: - A város minden lakója zsellérnek tekintendõ, mert így van megírva az Urbáriumban, tehát csak 1 R Ft. 18. krajcárral és évi 18 nap után 4 R Ft. robotmegváltással tartoznak. Ezzel szemben az uraságok: Aspremont - Lynden - Reckheim, Szirmay József és Orczy József ennek több mint kétszeresét kérik. A pert a birtokosok indították, igazuk védelmében: - A város vagy ismerje el, hogy valamennyi taxát fizetõ lakosa zsellér, s akkor marad az Urbáriumban megszabott zsellér taxa, vagy ha polgárnak vallja magát, akkor fizessék meg az Õ általuk kívánt összeget!

Az alperes város ügyvédje Pálóczy Horváth László szolgabíró volt. A mádi lakosok azért könyörögnek, hogy a vármegye tegye magáévá ügyüket.

Kérésük igazának bizonyítására elsorolják panaszaikat: Az Urbárium szerint õk nem zsellérek, mert a telkek után ki 8, ki 9, ki pedig 10 R Ft-t fizet adóba. Nem is ez a panaszuk, hanem az, hogy tényleges robotra kényszerítettnek robotváltság helyett, a legnagyobb dologidõben, nyáron!

S még ezen felül is súlyos kézimunkára kényszerítik õket napi 10 krajcárért, szüretkor pedig csak 5-6, legfeljebb 10 krajcárt fizet az uraság a kényszer napszámért.

Telkeikbõl az uraság elszánt, sõt házat is építtet rá.

El vannak tiltva a gallyszedéstõl olyannyira, hogy a városba bekvártélyozott katonáknak a gazda fûteni nem tud, a háton hazahordott gallyakért is megzálogosítják õket. A piacokon is 1 R Ft. helypénzt kell fizetniük, holott az Urbárium szerint a helybélieknek a kereskedés minden taxálás 77

nélkül megengedtetik. Az Urbárium szerint minden házas gazda Szent Mihály naptól Újesztendeig itczénként mérheti borát, ezt is megakadályozzák és tiltják a gazdatisztek: A hordókat borostul elvitetik, némelyeknek pedig beütik a fenekét. Pedig ha nem engedik szabad borukat kimérniük kénytelenek a zsidóknak eladni, akik csak féláron hajlandók vásárolni tõlük, akik a külföldi borvásárlókat is a kezükben tartják és csak attól engedik vásárolni õket, aki aranyakat ad nekik.

A városon kívül levõ pincék után, terméketlen, semmi hasznot hozó szilvások után dézsmát vagy taxat vesznek rajtuk.

Mád városának tanácsa: Keresztényi József fõbíró, Képes János elsõ szenátor, Botka György, Herditzky István, Révész István, Papp János, Liptay János szenátorok, Kalitzky István albíró, Kovács János, Márkus István szenátorok, Bártfay István jegyzõ.10.

A vármegye vizsgálatot tartott a panaszok felett, s azokat jogosnak találta, fõleg az abnormis robotra vonatkozólag. Az az ügyvéd-szolgabíró véleménye szerint, ha az uraság megszüntetné a mádiak panaszait mindjárt betelepülne Mád és építkezne, nem volna annyi parlag, mint most van. A per eredménye: A mádiak vállalják az uraság panaszának jóvátételét, hajlandók telkeik nagyságának arányában adózni.

Rendezõdött a fajzás kérdése: - Szekerenként 1 koronáért, saját használatukra vihetnek fát. A falopást 24 pálcaütéssel büntetik.

A vármegyei vizsgálat tisztázta a mádiak azon panaszát, miszerint az Urbárium enyhítését kérték. A mádi küldöttség Bécsben kereste fel Aspremontot, aki a 18 robotnapot 3 R. Ft-ban engedte megváltani, de ezt a gazdatisztek nem vették tudomásul: Medriczky András, az Aspremont inspektora megbotoztatta Burkus János 60 éves mádi lakost, mert nem volt hajlandó robotba menni.

A vármegye ismételt vizsgálata több ilyen intézõi túlkapásra derített fényt. Kihallgatták Papp Jánost, akire Szõke Mátyás az Orczyak új provizora 32 botot veretett, mert este ment vissza az erdõbe a második fuvar fáért, s vitába keveredve az erdõcsõsszel, arra fejszét emelt.

Az uraság és Mád lakóinak vitája még hosszú évekig tartott. 1784.

Június 8-án ismét összeült az Úriszék Mádon. A lakosság panaszait ezúttal is az urbáriumban elõírt, de az uraságok és tiszttartóik által be nem tartott jogok képezték. Horváth Antal elõadja, hogy a robotokat természetben kívánják a földesurak, az 1782-es megegyezés ellenére. Az urbáriumban biztosított fajzásra cserés erdõt az uraság elvette. A tizedet és kilencedet is természetben követelték. A bormérést is korlátozta az 78

uraság. A telkeket az uraság feldarabolta, hogy több bért kapjon érte. Újabb megegyezés jött létre. Ennek alapján 3 évre megengedték próbaképpen a robotváltságot, de a házatlan zselléreknek ekkor sem.

A földesurak új telekfelmérést, s a vármegye vizsgálata szerint új adó megállapítást kértek. Beleegyeztek, hogy a hegyi pásztorokat a város nevezze ki. Ezután tovább egyezkedtek a vitás pontokról. Az úriszék tárgyalása befejezõdött, felterjesztették a vármegyéhez 1785. július 14-én.

Ennek értelmében, teleknagyság szerint fizetnek a mádiak adót. A házas zsellérek 18 napi robottal és 4 Rénus forint adóval tartoznak. A pincék után 1 R. forint, a külsõ nagyobb kertek után 20 korona, a legkisebbek után 5 kr. Fizetnek. A kocsma bormérése Szent Mihály napjától Szent György napig a lakosoké. A fajzást (faizást) csekély bér ellenében: 1 szekér vagy szán teher után 4 garas helyett 1 garasért engedik.

A kilencedet akár természetben, akár pénzben fizethetik. A földesurak további engedménye: a házas zsellérek a náluk lakó házatlan zsellérek robotját egy évre 2 R. forinttal megválthatják.11.

Idõközben a város lakosainak természeti csapással, betegséggel is szembe kellett nézniük. 1739-ben pestis szedte áldozatait, 1795. május 14-én Orczy gazdatisztje jelentette, hogy az elmúlt vasárnapon (10-én) nagy fagy volt, amely fõleg a szõlõk alját csípte meg, de a többi részét is nagyon megviselte 1795. nov. 9-én a település panasszal fordul Orczyhoz az árendák ügyében. Az ínség és drágaság miatt a kilencedet is alig tudták megfizetni, a vármegyétõl volt kénytelen Mád kölcsönkérni. A következõ év decemberében a Klobusiczkyak kuriája és Brudern báróné laka is végrehajtásra került.12.

Feljegyezték az 1786-os szüretrõl, hogy a szõllõ mûvelõnek több bánatot hoza Kit már régtõl fogva Isten keze ront, s tép Értedé közelébb Te hideg hegyallya, Ujhely, Tolcsva, Bénye, Tokaj, Mád és Tállya Kinek hegyed völgyed sok kintset keresett Felejtsd el a pompát s a tzifra ruhákat...13.

Mád még a XVIII. sz. végén is eléggé központi hely volt, amennyiben a megyei közgyûléseket itt tartották: 1638. és 1777. között 6 alkalommal adott helyet a város ennek az eseménynek.14.

A hagyomány szerint 1795-ben a Martinovics-féle összeesküvést állítólag a mádi Batthyány pincében fedezték fel. Valószínûleg itt akadtak 79

rá némely nyomra vagy összeesküvõre, mert a pince egyik ágában faragott padokat és öblös búvóhelyeket találtak. Egyéb konkrét esemény nem bizonyított Mád és a felkelés között.15.

A késõbbiekben is voltak panaszok az Urbariumban elõírt, de uraságok által be nem tartott pontok miatt.

Ez alábbi levél az Õsz hegy nevû legeltetési hely elvétele miatt kéri a közbenjárást: Tekintetes Úr Minden Nemü Ügyes bajos dolgainkba Kegyes Patronus Urunk!

Alább irt Mad Várossa adó fizetõ lakossai alázatossan esedezünk jelentvény állapotunknak mi voltát. Ámbátor még in anno 1772 Maria Theresia Felséges Koronás Királyné Asszonyunk Dicsõsségessen Országunknak volt Vezetésével az ki adott kegyes Urbarium béli Conscriptionak alkalmatosságával az Urbariomban lévõ 4-dik punctumnak értelmi szerint Városunk territoriumán elegendõ legetésre /legeltetésre/ való helyünk/: ki vévén az erdõkbe meg hagyott Pascuatiót:/. Nem találtatott amint is némely ágfü /ágat, füvet/ legelõ marháinknak az Zombori határban in arendálni/bérelni/ kintelenitetünk. Mind azon által azon csekély, ugy mint Õsz hegy nevü legelõ helynek, mint edig az Urbarium Conscriptio elõtt is sok meg élemedett lakosinkh bizonyítások szerint volt iusatuk /jussuk, részesedésük/ mostanába az Ttetes / Igen-tekintets Uri officionátus által reménytelenül ugy annyira meg tiltattunk hogy Városunk kétrendbeli czug lovait is ennek utána, ha tsak más határra ereszük nem subingálhatunk holott az mi nékünk veszedelmes, amidõn sok izbe az Militáris státusnak való forspont kivántatik, /Katonai célokra történõ szállitás/ annak elol álitásában az távol levõ legelõ hely miatt ha hogy ha késedelmeskedünk nem kevés terheltetésünk esik. Mind ezekre való nézve az Ttetes. Úr Fiskális Urunk elött/: hogy felyebb valo helyre folyamodni ne kintelenittessünk, alázatosan esedezünk Méltóztasson hathatos közbe vetésseni /közbenjárni/ az Ttetes Oficiotatus által azon Pascuationak Ususát az Communitas részire meg engetettni, Mely esedezésünk iránt leendõ kegyes válasszát amidõn ohajtozva vennénk vagyunk Az Tekintetes Urnak Mad 19-dik Maji 1786 Alázatos Szegény Szolgái Madi Contribuus Commuitas 17.

80

Jegyzetek: 1. - Mád város Urbáriuma Zempléni Levéltár Sátoraljaújhely, Takács Péter - Udvari István: Zemplén megyei jobbágy - vallomások az úrbérrendezés korából Periférián Könyvek III. Nyíregyháza, 1998. 232.-235. oldalakon 2. - Mád város Urbáriuma Zempléni Levéltár Sátoraljaújhely, Takács Péter - Udvari István: Zemplén megyei jobbágy - vallomások az úrbérrendezés korából Periférián Könyvek III. Nyíregyháza, 1998. 232.-235. oldalakon 3. - Takács Péter: Az úrbérrendezés Mádon In. A hegyaljai mezõvárosok történeti néprajza Miskolc, 1988.

4. - Takács Péter - Udvari István: Zemplén megyei jobbágy - vallomások az úrbérrendezés korából Periférián Könyvek II Nyíregyháza, 1996. 3. oldal 5. - Takács Péter - Udvari István: Zemplén megyei jobbágy - vallomások az úrbérrendezés korából Periférián Könyvek III. Nyíregyháza, 1998.

6. - Takács Péter: Az úrbérrendezés Mádon In. A hegyaljai mezõvárosok történeti néprajza Miskolc, 1988.

7. - Takács Péter - Udvari István: Zemplén megyei jobbágy - vallomások az úrbérrendezés korából Periférián Könyvek III. Nyíregyháza, 1998.

8. - A gabona kévéibõl rakott kereszt a kepe, minden 9.-10. kereszt volt a kepés bére.

9. - Ez az épület a mai református templom helyén állt a katonaság beszállásolására.

10. - Dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században Debrecen, 1968. 71.-72. oldal 11. - Dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században Debrecen, 1968. 76.-77. oldal 12. - Dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században Debrecen, 1968. 83. oldal 13. - AZT 1912. 88-89-90. oldalak Dely László: Mihályi praedicator verse 14. - Dr. Barna János: Magyar Városok Monográfiája Szerencs és vidéke Budapest, 1931.

Szerkesztette: Ladányi Miksa 15. - Orczy László, mádi földesúr titoknokának, Szentmarjai Ferencnek személye lehet a hagyomány alapja. Õt foghatták el Mádon és fejezték le a Vérmezõn.

16. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád iratai: V/6, 17. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád iratai: V/6,

81

MÁD KÖZÉPÜLETEI

Hegyaljai Mádi Takarékpénztár Posta

Polgármesteri Hivatal

Könyvtár

Mûvelõdési Ház

Öregek Napközi Otthona

II. sz. Orvosi Rendelõ

I. sz. Orvosi Rendelõ 82

Vinnai Zsuzsanna:

A XIX. SZÁZAD ELEJÉN, a KOLERA JÁRVÁNY, 1848-49-es SZABADSÁGHARC, a XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELE A XIX. század eleje is mozgalmasan indult városunkban. 1809-ben Mád volt a nemesei hadak egyik gyülekezési helye az utolsó nemesi felkelésnél a Napóleoni háborúk idõszakában. A III. csoportban, ahová azok tartoztak, akik 1000 és 2000 Ft tiszta évi jövedelemmel rendelkeztek, mádiakat is találunk: Derekasy István, Pándy Mihály, Barnovics Mihály, Derekasy János, Fejérváry György.1.

Az 1811-es évrõl ismét a szõlõmûveléssel kapcsolatos nagyjelentõségû híradást találunk: Februárius 17-én A Ns Királyi Bodnár Czéh városunkba bé hozatott, melynek jeles voltárul következendõ Prothocolátio létezik: Minek utána a szomszéd városokba mindenütt a Bodnár mesterség Czéhek, mint a Hegyalján fõ és elsõ helyet érdemlõ Czéh virágzik, egyedül Máád városa mind ez ideig ezen Czéh nélkül szükölködött, de hogy ezen népes Hegyaljai Máád városa is azon Bodnár Czéhel fényeskedjen, azon Czéhnek bé hozásán városunk ékesítésére, javára, hasznára és az igen szükséges bodnárságnak nagyobb nagyobb elõ menetelére az Bodnár mesterurak elõkelõi Jakab György, Höszögi Péter és Kumási János uraimék mind addig fáradozván iparkodtanak, míg lett szinlegiálo: Patak városától ki nem nyerték, ki nyervén pedig az articulusokat mely Maximilián Rudolf boldog emlékezetû koronás fejedelmünk királyi engedelmek mellett költ, februáriusnak 24. Napján az Méltóságos Földes Uraság Tisztjeinek és az Ns. Magisztrátusnak egyben létében a Város Nótáriusa által felolvastatott:- Annak utána a Királyi Bodnár Czéhnek igazgatói voksok szerint tétetvén Czéh mesternek Öreg Jakab György Úr, Atyamesternek Kumási János Úr, Kis Céh mesternek Stekmiller György Úr, Czéh Nótáriusnak Höszögi Péter Úr rendeltettek... 2.

Pecsétjük is fennmaradt: két oroszlán koronás pajzsot emel, benne hordó, felette szétnyitott körzõ és szerszámok. Körirata: Mezõ-Maád Városa N.S. Bodnár Ceehinek petsetje.3.

83

Két évvel késõbb megalakult a kovács és kerékgyártó céh is.

Ugyancsak ez év történéseihez tartozik az április 28-i fõbírói rendelet, melyet Szabó András írt alá; A napszám harmad-fél, sõt 3 Ft az olyatén vincellérek miatt kik más erszényére hívják a munkásokat, mivel a munkásoknak legnagyobb szûki és a munkáknak sokasága sem hozván azt magával, hogy ilyen drága napszámokkal fizessünk, közönségessé tétetik, hogy senki férfi munkásnak 2,-Ft-nál felljebb fizetni ne merészeljen .4.

1811. május 15-i bejegyzésbõl ismerjük a forspont (katonai szállítás) árát: 1 stáció (állomás) 5 R forint.

Az Urbáriumban említett Kvártélyház ekkor már nem állt, a mai református templom épült a helyén, de a katonai szállítások terhelték a közösséget.

A napóleoni háborúknak a mezõgazdasági termékek jó értékesítési lehetõségein kívül nagy hatása volt Ausztria- és Magyarország pénzügyi helyzetére. Az államadóság hatalmas méretûvé vált, egyre több papírpénzt bocsátottak ki. 1809-ben a háború kiadásai úgy kimerítették a kincstárat, hogy a Napóleonnak fizetett hadisarc elsõ részletét sem tudták elõteremteni. 1810-ben egy császári pátens elrendelte, hogy 300 forint régi papírpénzért 100 Ft. új váltócédulát adjanak. E rendelet még nem hozta meg a kellõ eredményt, ezért 1811. februárban az újabb uralkodói pátens a forgalomban levõ papírpénz és rézpénz értéket egyötödére devalválta. Ennek nyomát megtaláljuk a mádi jegyzõkönyvekben: 1811. július 20-án a régi bankócédulák átváltása az elértéktelenedés miatt.

Ismert az átváltók listája is, közöttük több zsidó vallású vált be jelentõsebb összeget. Ez évben taxát fizetõ zsidók listáján 33 személy nevét találjuk.5.

A környezõ településeknek minden korban össze kellett fogniuk a közös munkákat illetõen: utak, hidak javításában. 1810-bõl származik ez az irat, mely városunkat is érinti: A zombori utak csinálása november 15.-ével folyamatba vétetik, és a Kettõs Csárdától a bodrogkeresztúri hágóig tartó darab utat ez õszön tökéletesen el kell készíteni, az rajtalevõ hidakkal együtt. Mely szerint az alább írt városok és helységek a reájok naponként vetett mennyiségû négy marhás szekereket és gyalog embereket három egymás után következõ napokra a hátralékokkal együtt tökéletesen úgy kiállítsák, hogy abban legkisebb hátramaradás ne legyen. Minden egész telkes gazda /csupán a Bíró vétetõdvén ki/ 12 négy marhás szekeres napokat, a gyalogszeres pedig 6 gyalog napokat tökéletesen leszolgáljon.

A szekereket és gyalogokat harmadnap múlva újak váltják, fel, mert különben addig haza nem eresztetnek. Az szekeresek ganéjhordó 84

oldalakkal jöjjenek, nem pedig az avégre készített kicsiny oldalakkal, és 4 marhán, különben, mint a két esetre napjaiknak elvesztések mellett testi büntetés alá fognak vonattatni. A gyalogok pedig csákánnyal, kosárral.

Jöttökben a szekeresek Szerencsrõl apró köveket fognak hozni, annak utána pedig Kisfaludról kavicsos homokot. Ezekre a bíró úgy vigyázzon, hogyha valamely hiba történik, azonnal Újhelybe felkísértetvén kemény testbéli büntetés alá fog vonattatni.

Városok és helységek nevei Tarcal Tokaj Mád Tállya Rátka Ond Zombor Szerencs Bekecs Szada Harkány Lúc Kesznyéten

4 marhás szekér száma 7 1 6 3 5 5 6 10 7

Gyalog emberek

10 12 10 10 4 4 4 3 10 -

Kelt Zombori Borházam, 1810. november 7. Szemere István másodalispán. 6.

1831-ben rettenetes csapás érte az ország észak-keleti részét, s benne Mádot is, annak összes következményével együtt. Történelmünkbe a Felvidéki parasztfelkelés vagy másképpen Kolera-lázadás néven vonult be.

A Cholera, vagy Epe Rosságról emlékezésül az Jövendõ Maradéknak Ezen veszedelmes, még az mostani élõ emberi Nemzet elõtt, sõtt több el múlt századok elõtt is semmi nyoma nem találtatván, ösméretlen a föld népét kimiletlenül pusztító mirigy és rémitõ nyavalya. Mondatik napkeleti judikából származottnak lenni, melly minek utána a szomszéd Lengyel Országban és Galliciában huzamos üdeig lappangott volna, végre ugyan tsak szerencsétlen Kedves Magyar Hazánkba is be harapodzott, s a midõn pedig ezen Zempléni Vár megyénkbe be tsúszott tsak hamar a Hegyallyai Városokban is ki ütött, nevezetessen pedig Máád Várossában Junius 29ik napján rémitõ berohanásával a föld népét vesztegetni (kezdte).

Ezen pusztító mirigynek fõ tulajdonságai és megjelenésének jelei voltak a has menés és a gyakori hányásra való ki szerités és az ember lábainak, kezeinek görts huzás által való kinos öszve törése, az illyen veszedelemben esett szerentsétleneknek többnyire halál lesz a vége, mert 85

ezen nyavalyának az õ tulajdonságait, s az e végre szolgálható gyógyitó és meg gátolható orvosi szereket magok az orvosok sem tapogathatták ki.

Ez esmét világos, hogy az ezen mirigyben esett szerentsétleneknek egyedül fodor menta, gersli, vagy árpával fõtt meleg vizeket rendeltek, a beteg személy meg hütését és hideg víz ivását meg tiltották, melly magában ugyan nem volt veszedelmes de ellenben sok számtalan szegények, kik ha kivánták volna is, orvosi szerekhez nem juthatván, minthogy ezen mirigyes betegségnek természeti tulajdonsága volt a betegnek belsõ részeiben tüzes forrósággal azt emészteni, rotskával a vizet sinlõdõ személlyeihez vitetvén, belsõ forróságaiknak enyhitések végett a hideg vizet egyre itták, ámbár amint azt a beteg megitta azonnal ki is hányta, s ismét azt itta, és sokak illy környülállások mellett azon veszedelmes nyavalyát át is gázolták s fel is gyógyultak. Ezen nyavalya amelly személyt nagyobb mértékben fogott, azt nyolc óra megkékitvén tetemeit e világból ki is végezte. Némellyeknek 24 és 48 órákig volt sinlõdések, utána (váltak) szomorú áldozattjává.

Szerzett Julius hp (hónap) 26-dik Napjától Aug 6-dik napjáig leg nagyobb dühösséggel pusztitotta a föld népét, ugy hogy napjában 20, 25, 30, a midõn peig leg erõsebben fojtogatott 112 személynek huszonnégy óra alatt vitettek el gyászos sir halmaikba. Ez tartott aug 10-dik napjáig.

Ugyanezen nap volt reánk nézve azon szerencsés nap, mellyben egy halott sem volt az egész Városban, mellyért áldassék az Egek jól tévõ Urának Szentséges Szent Neve és ugyan az napon tökélletesen megszünik a pusztitó Cholera dühösködni; Ezen mirigyben sok Máádi betsületes lakosok az kepe aratáson léteken a külföldön meghaltak, amennyiben hitelesen meg lehetett számitani itt a Városban meghaltak.

A Jól tevõ Teremtõnek ezen méltán büntetõ osztrát nagy hálaadással vennünk kelletik, de a föld poráig megalázva kérjük Isten Eõ Szt (szent) Felségét, hogy ezen, de más több rendbeli tsapásai is tõlünk kegyelmessen eltávoztatni méltóztasson. - Ezen veszedelmes üdõ szakaszban minden némü Törvénykezések meg szüntek. - Még azon szerencsétlen esett is ha következett hogy ezen nyavalyában bizonyos orvosló por szereket, orvosságokat fent vett mirigy meg gátlássa tekintetébõl, mellyet némely része a föld népének méreg gyanánt adatni véltek.

Ugyan ez okon a Nép nagyon fel Zendült Zemplin vármegyének a felsõ részén Varanno, Zamutó, Terebes és Izsép vidékeken, a hol számtalan száz oroszok egybe tsoportozván, fejszékkel, kaszákkal, puskákkal, furkós botokkal fel fegyverkezve esett a földes Uraknak, azoknak tisztviselõire meg dühödten rohantak, sokakat megöltek, másokat a halálig megkinzottak, javaikat ki rablották. Ugyan ekkor boldog emlékezetü Reviczky János fõsz biró (fõszolgabiró) Urnak kezeit, lábait el vagdalván, ezen kinok 86

között még lelkét sem adván ki a gödörbe fojtották. Ekkor megölték Sulyovszky, Veres és Szegy Eskütt Urakat is, ennek elébb a szemeit kiforgatták azontúl végezték ki a világból, de ezeken kivel (kívûl) számtalanokat ki végeztek és meg gyilkoltak, hanem az isteni gondviselés és a felsõbbek bölts kormányozója tsak hamar véget vetett ezen fel zendült gyilkosok dühösségének, mert a szomszéd megyékben szállásoló Hadi Népet (katonák) ezen gonosz tévõk le tsillapitására fel szólitotta, kik azonnal a Felséghez és az Ország Népéhez tartozó kötelességbõl a megyében megjelenvén, a gonosztévõségben foglalatoskodó/k/kat/ öszve tsoportozott. Oroszokat megszoritván közzülök igen sokakat agyon lövöldöztek, és számtalanokat elfogván fogságra vetettek. Hasonló Zendülés több szomszéd, ugy mint Sepes, Sáros és Gömör vármegyékben is kiütött, a holott szinte számtalan ártatlanok a gonosztévõk gyilkainak lettek szomorú áldozattyai.

- Ezen hallattlan, de rémitõ gyilkos munkálódáson megrettenvén a Felsõb kormány Szék s a még következhetõ veszedelemnek de a kétség kívûl meg történhetõ tsendnek figyelmét is szivére vévén, a felzendülést, ebben elkövetett irtóztató öldökkléseket, rablásokat Eõ Felségének a Nádor Ispány Urunknak, továbbá Magának a Felségesen Uralkodó Koronás Urunknak feljelentette, s hogy az illy méltatlan Lázzadást kezdõk, szerzõk méltán és példássan meg fenyitetthessene megkérte melly méltó kérésünk szükséges következésül Eõ Felségek a STATARIUM azaz nyomban büntetõ hatalmat kegyelmesen megengedni méltóztattak. Mellynél fogva a fõ Kormány Szék semmit el nem múlasztott, hogy a Felséges engedelem mellett a nevezett bünösök érdemek szerint ne büntettesenek és ugyanazon Felséges parantsolat mellett a Lazzadás meg ne szüntessen a tsend és a Lakosok a polgári régi nyugalmokba vissza ne helyheztessenek; Mellynek sikerezetése tekintetébõl a Ns. (nagyságos) Vármegyére Méltóságos Ifjabb Eötvös Ignácz Úr Eõ Excellentiája mint Királyi Biztos ki küldetvén kinek egyet értésével a nyomban büntetõ Törvény Székek ki neveztetvén a megbizott munkában pontosssan és figyelmessen foglalatoshattak. Melly által a gonosz tévõk gonosz tetteiknek érdemlett jutalmaikat is vették; Ugyan ekkor Tasnády Péter Ráskán, Szenczi nevezetü feleségével együtt Kétecsenyben, Budaházy nevezetü, Bauk nevezetü orosz gazember Izsépben mint tán ez veszedelem ingerlõk és több ámitótt oroszok Zemplim Vmegyáben körül belöl hatvan személlyek oszlopokra fel akasztatván gyalázatos halállal fojtottak mega kisebb bünösök pedig verésekkel, és tömlötzözésekkel fenyittettek megde még most sem lett vége a Statarialis Executiónak - a Zendülésnek pedig már vége szakadt. 7.

87

Az iratból megismerhetõ a város akkori vezetõinek névsora: Fõbíró Márkus Sámuel, szenátorok: id. Szabó András, Pál János, Nagy Mihály, Banykó György, Kalitzky Sámuel, Galovits András, Páll István, Kotsis János, Kis Ábrahám, nótárius (jegyzõ): Képes Ferenc.

Ismert az akkori orvos; Winterstern Alajos és a patikárius Boro Ferenc neve is. A korabeli iratokból az is kitûnik, hogy megyei javaslatra a patikus a szegényebb sorsú betegeknek az orvosszerek egyharmadát, az Ispotályban lakóknak a felét kész volt elengedni.8.

A végeredmény ezer halott. Az idegenben elhunytak száma, aratáson voltak kepében, nem ismert. A temetõ akkor használt részét kolerás temetõnek nevezzük, mely napjainkban ismét mezõgazdasági mûvelés alatt áll, a közepén kereszt õrzi a múltat.

1832. okt. 5-én méltoságos gróf Wolkenstein õ Veresházi kastélyában két nap egymás után tartatott Uri szék....Helybeli Tiszt Urak jelenlétében - melynek alkalmával a város lakosai a földes uraságok között taxa fizetésekre való nézve megkivántató egyezés jött létre. 9.

1834. okt. 15. hírt kapunk a rémítõ föld megrázódásról .

Folyó hó 15. napja reggeli 7 és 8 óra közötti idõben oly rettenetesen megrázkódott a föld (mely ugyan kevés minuták alatt Isten kegyelmébõl megszünt), hogyha mégegyszer annyi idõig tartott volna, a föld népe a kétségbe esésig való rémülése mellett véghetetlen károkat szenvedett volna. Onnan lehet gyanítani, mivel azon kevés ideig tartott földrázkódás alatt is itt városunkban számtalan kéményekben boltozott fedelei lerogyottak, az úgynevezett Pulszky háznak a párkánya, melyben most a patika vagyon, alsó részében a patika ajtaja felett volt sindely fedõlékre mintegy másfél ölnyi hosszúságban lezuhanván, azt végképpen összetörte. Ekkor a város háza oldal szobájában lévõ olasz kandallónak legújabb kémény a boltozatja lerogyott. Én magam a város majorja mint jegyzõi lakhelyem udvarán állván, rémülve bámultam a református templom tornyának ingadozását, és azon közben a torony falairól a vakolás lemálását. Ekkor a tarcali katolikus templom tornyáról a kereszt leszakadott, a földre esett.

A keresztúri római katolikus templom annyira összerepedett, hogy megigazításig bézárattatott, és Isteni tisztelet benne nem tarttatott.

Mondatik, hogy némely helyeken a torony ingadozása miatt a harangok is megkondultak, errõl itt feljegyzést nem tehetek, míg arról bizonyos tudósítást nem nyerendek. Az Felséges Isten mentsen az efféléktõl.

Ugyanitt - a szomorú hír mellett - találunk jót is. az ezen esztendõben reménység felett sok és jó borainak termettek noha eleintén a szüretnek asszú szõlõ nem volt, de késõbben bõven adott a Felséges Isten. 10.

88

Érdekességként megemlítjük az árakat: 1 hordó bor 1 puttony aszúval szüret idején 35-50 R.Ft volt.

A következõ év decemberében a magisztrátus határozatot hozott a heti vásárok ügyében: a szekerekkel érkezõket a piactól nem messze lévõ város kútja mellé rendelték, a házasok azonban aprólékos áruikkal a régi helyeiken hagyattatnak.

A város a régebbi idõktõl kezdve kocsmát tartott fenn. Az angarialis kocsma Szent Mihály napjától Szent György napjáig árverés útján haszonbérbe adatott ki. 1833-ban is a legtöbbet ígérõnek, ez évben jelesen Pándi János uramnak 26 Ft 25 krajcárért. Az 1832-36-os országgyûlési törvények értelmében Máád városa négy kocsma felállítására szerzett jusst. Árverés útján Prinzc Antal, Nemes Nagy Károly, Nemes Szepesy György, és Molnár András uraimék kapták meg a haszonbérletet 1 évre.

A települések közös munkálkodását mutatja be az alábbi levél a közrend védelmében. Nyelvezetében is értékes dokumentuma a kornak.

Nevében talán azt a kort õrzi, mikor még futárok vitték a sürgõs híreket.

Futó-levél 1838-ból Csapongó, rossz emberek csavarognak e tájban, a szõlõk alatti borházakat látogatják, s az ott lakóknak alkalmatlanságot okoznak, s az utasok biztonságát háborgatják. Ennek elhárítására s a csapongók lehetõ kézrekerítésére nézve a zombori kettõs csárdához éjjelenként fegyveres emberek fognak kirendeltetni az alább jegyzett helyekrõl és idõben.

Ezeknek kötelességek lesz este az érintett csárdában megjelenni, s ott, ha gyanus ember megjelen, elfogni, sõt, ha ezen csapongók merészelnék magukat mutogatni, elfogatásuk esetében ellent állnának, ha másképpen nem, agyonlövéssel vagy butítással is akadályoztassanak meg az ellenszegülésben. A strázsák az országutat járják meg a X úri hágóig, Mád felé a Szemere féle borházig, ugy Zombor felé is. - Az út mellett lévõ borházakat is látogassák, vajon a csapongók nem fordulnak-e ott meg. A strázsa kirendelésben kötelességek, ez által adasson tudtokra, nehogy maguk se tudják, mi a kötelességek.

A strázsálás kezdõdik júl. 30. napja éjjelén.

30-31 július éjszakára 6 fegyveres embert ád Mád 1-2-3-4 aug. éjszakára 6 fegyveres embert ád Tállya 5-6 aug. éjszakára 6 fegyveres embert ád Rátka 7-8 aug. 4 fegyveres embert ád Ond, kettõt Golop, kik együtt lesznek szolgák 89

9-10 aug. ismét Mád ád 6 embert 11-12-13-14 aug. Tállya ád 6 embert 15-16 aug. Rátka ád 6 embert 17-18 aug. Ond, Golop kettõt 19-20 aug. Mád 6 ember 20-22-23-24 aug Tállya 6 ember 24-25 aug Rátka 6 ember 26-27 aug. Ond négyet, Golop 2 embert 28-29 aug. Mád ád 6 embert 30-31 aug. Tállya ád 6 embert Ha ezen idõben további rendelésemet veendik a Bírák, s arra utasítást nem kapnának, a strázsálás magában meg fog szüntettetni. A szõlõhegyekben lévõ pásztoroknak a legkeményebb büntetés terhe alatt tétessen kötelességekké, hogy ha ily csapongó embert észre vesznek, ha el nem foghatják, azonnal tegyenek jelentést. Ha az országút mentében a strázsa, vagy akárki által segedelemre kiáltanának, azonnal jelenjenek meg.

Kelt Mádon, júl. 28. 1838.

Dráveczky Alajos A levelemet pecsét alatt közölje egyik bíró a másikkal. Sietve. 11.

1841. június 24-én a következõ beírást olvashatjuk az elõdeink által vezetett jegyzõkönyvekben: emberi emlékezetet felülmúló és borzasztó jéggel omló záporesõ termékeinket tönkre tette és pusztította. Keserû csapás szegény adózó lakosinkat oly mértékben sújtotta, hogy az adójuk teljesítésére elégtelenek lévén, csaknem éhen halással küszködnek...

1842. nov. 10-én: A Tekintetes Nemes Megye azon régibb határozata után mi szerint minden városok és Helységek Petsétjei mellyek ez elõtt ennek utána magyar nyelven született honi divattal ujíttatni rendeltetvén - ezen rendelet következtében Maád városa pecsétje és a régi deák írás helyett magyarosítva ezen körülírással MÁD VÁROSA PECSÉTJE új formába sárga réz anyagból készítetett. A régi pecséten volt figurák és czímerek az újon is meghagyatván vala, a régin levõ 1691. év is rajta maradván. A régi pecsét a Nemes Város Archivumába tétettvén örök emlékül.

Az 1842. évet így zárja le a jegyzõkönyvet vezetõ Bodollay János jegyzõ: Istennek légyen örök hála és ditsõség ezen lefolyt évnek kegyelmesen megengedett szerentsés be végeztéböl.

90

Óhajtjuk Isten áld meg a Magyart Hozz reá víg esztendõt Meg bûnhõdte már e nép A múltat és jövendõt.

Hiába a Reformkorban vagyunk, s a magyar nyelv 1844-tõl ismét hivatalos nyelv lesz, de már az 1811-12. évi országgyûléstõl kezdõdtek e területen is a változások. Az utóbbi két híradás ehhez kapcsolódott.

Az 1848. márc. 15-i forradalomról és az azt követõ idõszakról érdemleges adatokat nem találunk Mád város jegyzõ könyveiben, illetve lapok hiányoznak. Mégis fennmaradt egy irat, melyet 1848, március 28-án Mád város közössége nyújtott be a Tekintetes Nemes Vármegyének, mint kegyes jóltevõ atyánknak . Könyörögnek a vármegye atyáskodásáért, miszerint a megye tudtával és beleegyezésével 1838. október 8-án Mád városa úrbéri szerzõdés alá vétetett. Ezen szerzõdés 9. pontjában magok a Mélt. Fõldes uraságok fogalmazták, és tették szõllõ Hegyeink kilentcedét urbért pótló szerzõdésük tárgyává ... Így most kérik a szõlõhegyek bordézsmájának megszüntetését az úrbéri viszonyokkal egybe kapcsolva Petitis (kérelem) útján az országgyûlés elé terjeszteni, vagyis eltöröltetni.12.

Ez a kérés nem teljesült: az 1848. évi áprilisi törvényekbõl az úrbéri viszonyok eltörlésekor kimaradt a szõlõdézsma. 1848. szeptemberében megvalósulna, de a gyõztes Habsburg hatalom nem ismeri el. Eltörlését 1871-ben gróf Andrássy Gyula kormánya egyik elsõ intézkedésében, váltság útján mondotta ki. A váltságtõkét az évi tartozás hússzorosában megállapítva, illetve megengedve , hogy magát a szõlõt adja vissza földesurának az, aki nem tudja ezt megfizetni. Nem így gondolták ezt a könyörgõ levél írói! 1876-ban még találkozunk a jegyzõkönyvekben: szõlõdézsma beszedésére 2 nap dobszó útján .

1848. decemberében a kormány Debrecenbe költözött.

Az 1849. jan. 2-án megtartott haditanács a Tisza vonala mögötti haderõ-összevonás tervét fogadta el. Ennek feltétele Schlik elõrenyomulásának megállítása volt.

Mészáros Lázár a kassai vereség hatására kérte felmentését. Az Országos Honvédelmi Bizottmány Klapka Györgyöt nevezte ki helyébe.

Klapka kiüríttette Miskolcot és csapatait a Szerencs-Tokaj térségébe vonta össze. Schlik nem sok idõt adott a szervezésre, jan. 19-én fõserege megtámadta a magyar elõõrsöt Szántónál. Õk a lengyel Thorszniczki vezetésével Tállyára vonultak vissza. Másnap Klapka személyesen járt 91

Tállyán és elrendelte a hadtest Tarcalra és Bodrogkeresztúrba való visszavonulását. Január 22-én következett be Schlik támadása egyidejûleg két irányból: a Schlik által vezetett fõerõ Tarcalnál, a Sárospatak felöl érkezõ jobb szárny Herzmanovsky õrnagy vezetésével Bodrogkeresztúrnál tört elõre. Tarcalnál a magyarok elõretörése sikeres volt a császáriak kénytelenek voltak Mádig visszavonulni. Másnap Bodrogkeresztúrról szorították ki a császáriakat, jelentõs veszteségeket okozva nekik. A megmaradt csapattestek Mádig húzódtak vissza.13 Több mádi vonatkozását találjuk az eseményeknek a földrajzi helyen kívül is. A bodrogkeresztúri csata fõutcai rohamát a mádi származású Hegymeghy Sámuel vezette. Négy golyóval a testében az osztrákok Mádra vitték, de mivel menthetetlennek találták és kihallgatni sem tudták, kiadták könyörgõ szüleinek. Másnap Klapka serege felszabadította Mádot, Lengyel Endre ezredorvos kioperálta belõle a golyókat és felgyógyult. A szabadságharc bukása után ügyvédsegéd, részt vett a fegyveres ellenállásban, egy illegális gerillacsapatot vezetett elfogták, 1852. dec.

31-én Pesten kivégezték.14.

Mád felszabadításában Koroknay Dániel, a szabadságharc egyik gyermekhõse is részt vett. 1834. január 2-án született Mádon. A honvédseregbe 1848. õszén, valószínûleg Göncön jelentkezett. A kisdobosból futár lett, s hõsiességéért a vörös sipkások közé került. Még ott küzdött az ácsi csatában, de 1849. május 2-án meghalt kolerában. Bejegyzés az ácsi református egyház anyakönyvében: Korotnoki Dániel, ágostai evangélikus hitvallású, Harsay százados alatt az ötödik gyalogütegnél hat fontosoknál fõágyús. Gyõrbeni felmenetbõl Komáromba visszahozatni parancsolva, de közben kimúla. Kolera. 1849. május 2. És kõbe vésett sírfelirata: Szüleitõl távol elhunyt egy 15 éves ifjú, kit a szabadságharc elragadott áldozatul a hazának.

Korotnoki Dániel Született Mádon, elhunyt Ácson1849. májusában. 15.

Sírját az ácsiak kegyelettel ápolják. Iskolánk falán tábla õrzi emlékét, az épületbe belépve kiállítás emlékezik meg róla. 1999. augusztusában hajdani iskolája felvette a nevét.

Schlik tábornok hadi parancsát 1849. febr. 1-én Mádon adta ki Sárospatak magisztrátusához: Ezen parancs vétele után hat óra lefolyásában hódolati bizonyság levélben nyilvánítsák Önök készségöket a felöl, hogy változatlan hûséggel kivánnak tartani legkegyelmesebb Császárunkkal, Királyunkkal 1-sõ Ferentz Jóseffel... vagy úgy büntetnek, mint rebellisek. 16.

1849. július 12-én Mád város magisztrátusa közgyûlést tartott, melyen 92

a fõbíró felterjesztette, hogy az apró pénz szûke miatt a nép között naponta több felakadások állnak elõ és e miatt a nép még azon kedvetlenséget is kénytelen tapasztalni, hogy minden pénz mellett is nem tudván tápszereket (élelmiszert) bévásárolni éhséggel küzd - hogy tehát e bajon, a város kebelén belül segítenék Indítványozza Mi szerint több városok példájára apró nyugták jelesen 2, 6 krajcárosok nyomatnak Szövegezése Két krajcáros ezüstben, aprópénz szûke miatt Mádon forgalomba tétetik július 17-én 1849. s bankóval mindenkor beváltatik. 17.

A szabadságharcban több jeles Mádhoz kötõdõ személy harcolt: Pándy Soma (Sámuel) 1795-ben Mádon született. Nemesi származású.

1813 - 1836-ig a 9. huszárezrednél szolgált. 1848. VII. 10-tõl nemzetõr õrnagy. 1848. augusztus 26-án írott levele fennmaradt, melyben megköszöni Zemplén vármegyének, hogy õt javasolták a Hegyaljai járás nemzetõr parancsnokának.

93

1848. IX. 23-tól honvéd alezredes, az elsõ 10 honvéd zászlóalj ideiglenes fõparancsnoka. X. 20-tól a Pesti hadkerület, majd hadmegye parancsnoka. XII. 21-tõl ezredes, a szabadságharc végéig a mezõhegyesi méntelep parancsnoka.

A császári hadbíróság felmentette Pesten 1850-ben. Hazatért Mádra a református felekezet fõgondnoka volt. az 1852-es tûzvész után 100 Ft-ot adott a templom helyrehozatalához. Összesen 297,55 Ft gyûlt össze ekkor.

1864. X. 21-én halt meg Mádon, itt van eltemetve.18.

Cornidesz Lajos honvéd õrnagy 1812-ben a Szepes vármegyei Iglón született. Nemesi származású. A selmecbányai Mûszaki Akadémián végzett, erdõmérnök. 1848. tavaszától Gölnic város polgármestere. 1849. márciusától a szepesi vadász gerillacsapat szervezõje és õrnagy parancsnoka, ezért V. 17-én 3. osztályú érdemjellel tüntették ki. A zsibói fegyverletétel után külföldre menekült, távollétében 1852-ben Pesten halálra ítélték. Késõbb kegyelmet kapott. Mádon telepedett le, szõlõsgazda, 1867/68-ban a megyei honvédegylet tagja. 1883-ban Mádon halt meg, itt is van eltemetve.19.

Cornidesz Lajos obeliszkje 94

Szép hagyományként a helytörténeti szakkörös tanulók gondozzák sírjukat, ápolják emléküket.

1949. július 18-án félszázad orosz katona szállta meg rövid idõre Mádot, leírásuk alapján fogadtatásuk a következõképpen történt: A fõtéren összegyûlt lakosság kelletlen engedelmességgel fogadott bennünket, a város vezetõsége pedig, üdvözölve bevonulásunkat, kijelentette, hogy hajlandó teljesíteni követeléseinket. A templomtornyokon a forradalmi zászlók helyén már az osztrákoké lengedezett. Az oszlop mellé kirendelt osztrák biztosnak, aki itt volt velünk, valaki már besúgta, hogy a városházán fegyvereket raktak el. Az odaküldött járõr valóban talált valamit: forradalmi zászlókat, dobokat, százöt darab irományt, több mint száz kiegyenesített, hosszú botokra szerelt kaszát, néhány tucat ócska, zömében kétcsövû vadászpuskát, néhány pár pisztolyt és vagy félszáz különbözõ formájú és fajtájú magyar kardot. E kacatokat elkobzottnak nyilvánítottuk, majd elõfogatot rendelve, katonai kísérettel elszállítottuk raktárunkba. A jómódú városka lakói egyébként remek reggelivel kínáltak bennünket, mindenféle ennivalót, kitûnõ szilvapálinkát, elsõrendû magyar bort hoztak ki a térre, s mindezt, úgy látszott, szívesen adták, sõt maguktól felajánlották, hogy városon kívül hagyott katonáinknak is visznek elemózsiát. Készségüket, hogy vendégül lássanak bennünket, egyrészt az attól való félelem váltotta ki, hogy bosszút állunk a felkelõknek nyújtott, általunk is jól ismert segítségért, másrészrõl hálájukat igyekeztek kifejezni amiatt, hogy szigorú rendet tartottunk parányi osztagunkban, melyet egyetlen kozák sem hagyhatott el, nemhogy a házakhoz engedtük volna õket: a magyarokat, akik rablást és erõszakoskodást vártak tõlünk, felettébb meglepte ez a rend.

1849. augusztus 18-án Pjotr Vlagyimirovics Ababin orosz cári tiszt alakulata vonult be településünkre. Az õ leírása alapján képet kaphatunk a XIX. század közepének Mádjáról : Meg kell jegyeznem, hogy Mád a kitûnõ magyar bor egyik fõ termõhelye. Lakosait a jómód, több helyen szembetûnõ gazdagság jellemzi. E hegyvidéken számos, Mádhoz hasonlóan tiszta és kitûnõ rendben tartott városkát találunk, s ezekben nem látni egyetlen szegény embert sem. Itt, úgy tûnik mindenki vagyonos és gazdag. Jólétüket a bortermelés biztosítja. Házaikat kõbõl építik.

Többségükben földszintesek, ritkábban emeletesek, tetõfedésre zsindelyt és bádoglemezt használnak, a tetõ csúcsát rövid póznára szegelt s fából faragott csillaggal díszítik. A házakat kívülrõl szép fehérre meszelik, s ezzel külön kiemelik az ablakokat védõ zsaluk élénkzöld színét. A szõlõvel befuttatott házacskák szinte elvesznek a gyümölcsfák, pazar szépségû dió-, gesztenye- vagy akácfák sûrû lombjai között. Az utcakertekben versengve pompáznak a szebbnél szebb virágok.

95

A lakóházak belsejét csodálatos tisztaság jellemzi: az ágyakon valóságos dunna- és párnahegyek, melyeket csipkés szélû, kötött és csipkézett, de az ágynál valami furcsa oknál fogva mindig rövidebb terítõvel takarnak le. Csipke díszíti a párnahuzatok széleit is. A szobák kellõen bútorozva, a falakon díszes keretekben foglalt metszetek, faliórák. A gazdagoknál teljesen európai jellegû, mondhatnánk fényûzõ berendezést láttunk: szõnyegeket, tükröket, bronzedényeket. A gazdák sok lábasjószágot és szárnyast tartanak, háziállatjaikat - kezdve a jól táplált, formás, erõs és rendkívül kitartó lovakkal, a nagy szarvú ökrökkel, az egészen furcsa külsejû, a mieinknél nagyobb, göndör szõrû disznókig és az itt honos nagy testû libákig, melyek pelyhes tolla olyan, mintha megtépázták volna - nagyszerûen gondozzák...

A magyarok lakóháza, gyakran még a szegényebbeké is, általában két részbõl áll. Az elsõ és hátsó részt egy nagyobb helyiség választja el, s ebben van a tûzhely. Használati tárgyaik is mások, mint a mieink, a vizet például nem vödörben, mint nálunk, hanem változatos formájú korsókban tartják, s azok száját pedig, hogy ne érhesse szemét a vizet, átlyuggatott cserépfedõvel zárják le. Általában nagyon sok a kút, azok a törökök kútjaira hasonlítanak: kör alakúak, s a belsõ részüket a mi fagerendáink helyett téglával építik ki. Majdnem valamennyi házhoz tartozik egy-egy külön lejáratú, kövezett pince is. A pincékhez (a tulajdonos vagyoni helyzetétõl függõen) több oldaljárat tartozhat, ezeket boltíves tartóoszlopokkal, falakkal és bemélyedésekkel képezik ki. Némelyik pince - az oldaljáratokat is beszámítva - egy versztánál is hosszabban nyúlik a föld alá. Az ilyenekben, évek szerint beosztva, sok-sok esztendõkön, akár száz éven át érlelik a bor. Van egy olyan pince - a állították, úgy emlékszem, hogy Szántón, azaz egyik legjobb minõségû tokaji borfaja termõhelyén-, amelyben a kis híján száz esztendõvel ezelõtt a különbözõ európai uralkodóházak résére megvásárol s megbízottjaik által lepecsételt hordókat õrzik. Az udvari szállító minden esztendõben eljuttatja gazdáihoz az esedékes legöregebb hordót, s helyére mindig egy-egy újabbat visznek érlelõdni a pincébe. Lehetséges ám, hogy az egész csak legenda, ami el akartak hitetni velünk, arra a kérdésünkre ugyanis, hogy hol tekinthetnénk meg e ritka nevezetességet, kitérõ válaszokat adtak, az ilyen pincét titokban tartják, mondogatták, a jelenlegi zavaros helyzetben pedig, úgy mondták, még a kijárataikat is befalazták, s a gazdáikon kívül nem találhat rájuk senki sem.

Ebédet az egyik ilyen pincében a leggazdagabb mádi borkereskedõ, a zsidó Tapfelbatl rendezte számunkra. Gazdánk lengyelül beszélt. Fontos kereskedelmi kapcsolatot tart fenn a Lengyel Királysággal, Varsóban is gyakran megfordul. Úri módon él, európai módon komfortos lakásban, 96

európai ruhában jár, s legfeljebb a kiejtése alapján lehetne megállapítani nemzetiségi hovatartozását. 20.

A szabadságharc bukása utáni idõszak egyéb megpróbáltatásnak is kitette településünket: 1852. május 1. egy délnyugati irányból dühöngõ szélben du. negyed 3-kor kigyulladt egy ház a város közepén. A szörnyû viharban villámsebességgel terjedt tova a tûz és 17 órára 184 ház porig égett. Az egész városból 28 házat kímélt meg a tûz. A lakosság a szõlõkben dolgozott, így még arra sem volt lehetõsége, hogy a házakban lévõ személyes holmiját kimentse.

A szörnyû tûzvészben az egykori református gyülekezeti jegyzõkönyv szerint a ref. gyülekezet végínségre jutott . Elpusztult az egyház iskolája, lelkészlakása, a 26 évvel elõtte elkészült templomból csak a falak maradtak meg, minden belsõ berendezés elégett, megolvadt és lezuhant a három harang is. Nagy áldozatok árán kezdõdött meg az újjáépítés.

1858-ban a Vasárnapi Újság címû lap április 13-i híradásában A hamvaiból feltámadt városról beszél.21.

A szabadságharc bukása utáni idõszak gazdasági helyzetérõl számos tényt közöl Mád városának jegyzõkönyve: 1863-ban 12.000 pozsonyi mérõ kölcsönvetõmagot lehetett igényelni. Ezt 88 fõ vette igénybe az alábbi feltételekkel: 1; A vetõmag fele rozs, fele búza.

2; Ezen vetõmag nem ajándék, nem is azon jótétemény, melyre vagyontalanok, vagy dologkerülõk számíthatnának, hanem kölcsönképpeni segély kegyelmes uralkodónktól, õ felségességétõl 3; A vetõmag ára és kifizetésének ideje késõbb fogván meghatároztatni - s arról annak idejébe, amikor kívántatni fog ki-ki kötvénye közelg lész tudatik - 1864-ben kamat melletti kölcsön kiutalása: 2000 forint állami summa összegben.

Ezt 145 fõ vette igénybe, 10 - 15 forintot kaptak személyenként.

Szintén 1864-ben Mád városa lakosai által a magyar kormánytól 181 fõ igényelt tavaszi vetõmagot. Ennek kiosztására helyben Ínségi Bizottmányt neveztek ki.

1866-ban jött el ezen ínségi szükségletre kölcsönkészpénz és vetõmagok mértékletes visszafizetése.

97

1866-ban Mád városa a jelen harci helyzetben (porosz - osztrák háború lehetett) nyolc sebesült kezelését vállalta.

Ausztria fenti veresége, kiszorulása a német egységbõl és a magyarok gazdasági nehézségei is (lásd a fenti ínségi adatokat Mádról) hozzájárultak az 1867-es osztrák - magyar kiegyezéshez.

1867. március 6-án az alkotmány visszaállítása feletti öröm abban is megnyilvánult, hogy az est folyamán a reformátusok harangjával adott és a katholikusok tarackjaival viszonzott jelre a város kivilágíttatott. Majd a két felekezet templomaiban istentisztelet, ez alkalommal nemzeti énekeket zengtek, s végül társas estélyt tartottak. Ez idõtájt Schmicz Sándor úr érdemeit emelték ki a helybeli kaszinó és dalárda létrehozásáért. A tél folyamán színészek is tartózkodtak Mádon, és játékukkal vidították a közönséget. A farsang idején elõbb a római katholikusok Fáklyás társasága rendezett három napos népmulatságot, majd a református egyház elöljárói iskolaépítésre polgárbált. Ennek bevétele 185 Ft lett. A református hívekbõl álló Szõlõmíves Társaság rendezvénye zárta a bálok sorát, s ennek jövedelmét a kétvallású iskola (katolikus és a református) közt osztották meg. 22.

A koronázási ünnepély napján, június 10-én: de. 9 órakor a római katolikus, 10 órakor a református templomban hálaadást tartottak. Azon nap este általános kivilágítás volt a Nagy (Fõ) utca minden épületének ablakjaiban két szál gyertya, a város egyéb részeiben minden ablakban egy szál égett.

Este 10 órától kezdve 100 mozsár lövés fog tétetni e nagy ünnepély emelésére . E célra negyed mázsa vastag lõport rendeltek.23.

A kiegyezés hatására a pénzügyi és hitelélet is fellendült. Míg 1866ban mindössze négy bank, egy földhitelintézet, 58 takarékpénztár és 22 hitelszövetkezet mûködött és összes tõkeerejük mintegy 100 millió forint volt, addig 1867 után a fejlõdés óriási: öt külföldi érdekeltségû nagybank mellett külföldi és belföldi tõkével számos kisebb bank jött létre. A belföldi tõkével mûködõ takarékpénztárak hálózata is kibõvült és megerõsödött. 1872 végén 117 bank, négy földhitelintézet, 260 takarékpénztár és 178 hitelszövetkezet mûködött.

Ennek a folyamatnak részeként Mádon 1872-ben alapíttatott a Hegyaljai Mádi Takarékpénztár, mely késõbb a Magyar Nemzeti Bank Mellékhelye és fiókja is volt Szerencsen.

Ugyanilyen nagy jelentõségû a vasútépítés ugrásszerû növekedése is a kiegyezés után.

98

Gróf Andrássy Gyula Mád - Zombor állomás kiépítéséhez (ami Zomboron volt) földterületet adott az ott fekvõ birtokából. Hálás köszönettel fogadták, örök emlékezettel jegyzõkönyvben megörökítették.

A fejlõdés minden területen nyomon követhetõ. A postát telegrammal látták el 1875-ben.

1894. május 20-án átadták a távbeszélõ állomást is. Világítás van az utcákon, melyért minden ház tulajdonosa egy forintot fizet. A településen óra is állhatott, mert annak felhúzásáért díjat adtak egy községbeli lakatosnak.

Gondot fordítottak az oktatásra: 1870. március 28-án a kerületi tanfelügyelõ felhívó levelének közlése, melyben a hivatkozás a helybeli izraelita hitközség kérésére községi iskola felállítását kéri. Mivel a többi hitközség álláspontját nem ismerik, elutasítják. Április 25-én visszatérnek rá - nincs pénze a városnak sem rá.

Késõbb megvalósul.

1894-ben épületet vásároltak a Kisded óvoda részére.

A szegények, árvák, károsultak segítése, az Ispotály támogatása nyomon követhetõ településünk történetében. Ezek közül is kimagaslik egy: 1895-ben LÁNGH NÁNDOR végrendeletileg kulturális célokra 5000 forintot hagyományozott. Ez a legnagyobb jelentõségû eddig ismert felajánlás. A 12 éven aluli, a keresztény árva gyermekek kaphatták 10 Ft értékben, minden év szeptemberében pályázatot hirdettek rá. Hosszú idõszakon át jól szolgálta ezt a nemes ügyet. Az alaptõkét elõször Sátoraljaújhelyben, majd a helyi takarékpénztárban helyezték el, az elsõ világháború idején háborús kötvényekbe fektették, ezek elértéktelenõdése után megszûnt.24 Hosszabb ideje új helyet kerestek a városháza számára, több megoldás kínálkozott. Végül 1878-ban a CZELBAUERN házat vásárolták meg. Ez a ma is erre a célra használt épület korábban a Palugyay család birtokában volt. Az elõzõ városháza a Derék , majd Veresház , ma Táncsics utcában feküdt, a református templom fölött, késõbbi funkciója után a csordás háznak is nevezték.

A kutak ásatására szintén sok gondot fordítottak. A Czigány soron közös erõvel és közköltségen (20 Ft) ástak. A római katolikus plébánia elõtt közös kút ásatására a kért húsz forint helyett tizet adtak. A református iskola elõtti kút is (Huszárkút) elhanyagolt állapotban volt, elhatározták rendbetételét. Itt említik meg a patakmeder elhanyagoltságát szemetek és egyéb randaságok a patak árkába hányása, s az árnyék99

székeknek patakba való vezetése . A Parti kocsma melletti kutat is ekkor ásták, és 20 Ft közpénztámogatást kaptak erre.

Számos alkalommal foglalkozott a város a vágóhíd áthelyezésével, a városból kiesebb helyre költöztetésével. Így került a mai Somogyi utca környékére.

Az egymást követõ tûzesetek miatt a tûzoltó szerek illetõleg fecskendõk használatáról tanácskoztak.

A közmunkák rendjérõl kapunk képet az 1892. évi tanácsülési jegyzõkönyvbõl: Minden igavonó állat után 1 igásnap évenként, minden háztulajdonos - tekintettel, hogy Mádon csakis kõházak vannak - évente 3 kézi napot, minden emelet után 1 kézi napot köteles dolgozni. Zsellérrel 1 kézi napot, családtagok szintén 1 kézi napot szolgáltatnak. Egy igás nap 2 Ft, 1 kézi nap 50 krajcárral kiváltható. Az 1892 évi községi munka a Zomborra vezetõ út kiépítésére lesz fordítva.

Ugyanebben az évben meghatározták a munkaidõt, a régi törvényeket alapul véve napfelkeltétõl naplementéig hozasson gyakorlatba. A munkabérek meghatározása a fõbíró elnöklete alatt a tanácsgyûlésben a viszonyokhoz mérve dobszó útján köröztessék .

A határrészeket és a belterületeket is gondosan vigyázták, 1866-ban két baktert fogadott fel a város, egynek - egynek 94 forintot, egyenruhát: egy dolmány, egy nadrág, egy sapka, egy mellény, s lakások a Város házánál járt.

A századfordulón már négyre emelkedett a számuk.

Fizetést, köpenyt, lándzsát, sípot és lámpát kaptak. Ez utóbbit tisztogatniuk kellett naponta, nem munkaidõ alatt, s minden nap két órakor a községházán bemutatni. Kötelességük volt éjjelenként bejárni a községet a következõ rend szerint. Vasár- és ünnepnapon este hattól reggel hatig.

Jan. febr. nov. dec. 6-tól 6-ig. Márc. ápr. okt. hónapokban 7-tõl 5-ig. Máj. jún. júl. aug. szept. 9-tõl reggel 4-ig. Meg volt szabva az útirányuk.

1. õr. Cicvár, Cigánysor, Veresház utca, Vízvölgy sor, az Egri-féle vízvölgy sorsi házig.

2. õr: Az országúton lévõ hídtól indul, a Szirmay - féle háznál bekanyarodik a Fõ utcára, egészen a malomig. Együtt kellett haladjanak. A Szirmay ill. a Démuth sarkon, és fönt a Bohenszki - féle háznál kellett egymást bevárniuk.

3. õr: a kórháztól ( Ispotály ) indul, a Szemán - féle ház elõtt bekanyarodik a patak fele. A Kubus Józsefné házánál fölmegy a 100

gr. Andrássy - féle borházhoz, a templom és a Magyar utcán végig, a Neupauer pincéig. Betekint a Malomsorba és az Iskola utcába.

4. õr: Szentimrey-féle ház, a Nyúlászó, Nyakvágó utca, Kiskútsor, Percze alja.

Nagyjelentõségû az 1875. szeptember ötödikei bejegyzés: A földmûvelés ipar és kereskedelmi ügyi m.k. miniszter 19779 sz. alatt Zemplén megyei Mád mezõvárosának meg engedi, hogy minden febr. 15. május 30. október 1. és december 15. napjait magában foglaló hetek országos vásárt tarthasson vásári vám díjszedési jog mellett - mi ezennel közhírré tétetik.

Már említettük, hogy a városi kiváltságok - így a vásártartás joga is elvesztek. Erre utal a városi tanács azon megjegyzése is: a mai korbeli nemzedék könnyelmû elõdei által elvesztett jogaiban újra szerezzen . Az engedélyt a római katolikus és református egyházak levéltáraiban fõbírói indítvány szerint elhelyezték. Az év október elsejére kitûzött vásárt azonban a közbejött izraelita ünnepségek miatt október 6-án, helypénz szedése nélkül tartották meg. A késõbbiekben a piac és vásártartási jogot bérletbe adták ki.25.

1875-ben a Magyar Királyi Földmûvelés és Kereskedelmi Minisztérium körleve hordó hitelesítési hivatal felállítását megengedi törvényhatósági felügyelete alatt egyes községeknél is - elhatározták, hogy a községünk a hivatalt felállítja, a szükséges gépezetet beszerzi, alkalmas helyiségrõl is gondoskodik és 300 Ft. évi fizetést biztosít.

Pályázatot írtak ki az arra képesítettek részére. A három pályázó közül Gotlieb Májer lett az elsõ hordóhitelesítõ. A fizetendõ díj 15 koronában állapíttatott meg.

Ebben a hírben találjuk Mád neve mellett elõször a község elnevezést.

A közigazgatási átszervezés megszüntette a mezõváros kategóriát.

1869. augusztus 28. A fõbíró elõadván, hogy a mindinkább süllyedezõ erkölcsi érzés a népnél akadályoztathassák ünnep és vásárnapokoni bíráskodási gyakorlat felsõbb törvényszékek gyakorlatához képest helyen is szüntessenek be .

A polgári reformtörekvések jegyében 1836-tól (10. tc.) a földesúr már nem bíráskodhatott az úriszéken saját perében. Az úriszéket teljesen az 1848. évi áprilisi törvénykönyv (1848. 11. törvénycikk) törölte el a törvény elõtti egyenlõség szellemében. Ennek egy késõi végrehajtását olvashattuk az elõzõekben.

101

Választásokról: 1861. január 5-én Tisztújító Polgári Közgyûlésben elnökké választották Tekintetes Nemeskéri Kiss Józsefet. A 10 személybõl álló bizottmány: Kalitzki István, Nagy István, Nagy M. Károly, Duboczki Mihály, Szilágyi István, Réthy András, Barna József, Palumbi Károly, V. Nagy József, Bodolay János.

A zsidók még nem választók és választhatók, ezért kérik békesség tûrésüket. Az 1870. évi választmányi gyûlésben már Führer Adolf, Rosenfeld Ábraham, Teitelbaum Nathán és Zimmerman Zsigmond neve is szerepel.

Az 1874. évi választásokon 711 szavazó közül 549 személyesen, 142 meghatalmazással szavazott.

Fõbíró: Jakab György, jegyzõ: Hubay Miklós, 10 tanácsnokot választottak. Az 1870-ben megjelenõ Köztörvényhatóság rendelkezésérõl szóló rendelet értelmében a megyei ill. városi törvényhatóságokat csak fele részben választják, fele részben a legtöbb egyenes adót fizetõ polgárokból állítják össze. Ez az un. virilista rendszer. Ezt terjesztették ki 1871. XVIII. 34. § a községekre is.

Erre a rendeletre hivatkozik az a tanácsgyûlési jegyzõkönyv, amely közli a választás alá nem esõ virilista képviselõket, a 4. helyen Cornidesz Lajos neve áll.

Az 1880. évi választások után a tanácsnokok az alábbi osztályokban ténykedtek a közösségért: I. Számvevõ Széki Osztály, ennek hatásköre: a község vagyona fölött õrködjön, az évi költségvetés megállapítása. Tagjai között találjuk Cornidesz Lajost.

II. Közgazdasági Szakosztály: a község erdeje és egyéb ingatlan vagyona rendes kezelése a feladata.

III. Közrendõrségi Osztály.

IV. Közegészségügyi, Szegénységügyi, Szépészeti és Közrendezési Szakosztály.

Valamennyi szakosztály 10 tagú volt.

1896. április 20-án a Millennium mikénti megünneplésérõl tanácskoznak. Elhatározzák a Fõ utca és az Óvoda (régi) elõtt elterülõ tér befásítását.

Május 9-én volt a nagy ünnepély: úgy az állami, mint a római katolikus 102

iskola növendékeinek közösen tartandó ünnepsége. Elõzõleg négy fiú nemzeti színû szalaggal elkerítve teljesítette a meghívást, mint a Fel, mint az Alvégen sorra járva a házakat, teljesítve a hívogató võfélyek tisztét. 8 órakor 370 fõre menõ gyermeksereg hálaadó istentiszteleten vett részt elõbb a római katolikus, majd onnan a ref. templomban, kísérve a szülék és nagy számú érdeklõdõk által.

Az államosított református iskola udvarán a templom déli oldalán zöld gallyakkal és zászlókkal ékesített téren vette kezdetét az ünnepély.

A Himnusz eléneklése után az ünnep beszédet Kaliczki István iskola gondnoksági elnök mondta. Csengeri József V. oszt. tanuló Inczédi László: Ezer év címû versét szavalta, majd Kiss Károly állami igazgató, tanító, a magyar nemzet ezer éves életét és történetét ismertette.

Teitelbaum Mari IV. oszt. tanuló Magyarország koszorúval övezett térképén felsorolja Magyarország természeti viszonyait. Lévai József: Hazám címû költeményét Horváth Endre IV. o. tanuló szavalta, ezután Árpád apánk ne féltsd õsi nemzeted címû dalt énekelték el. Árpád vezér tettérõl, Szent István törvényeirõl, Hunyadi Jánosról és Mátyás királyról hangzottak el rövid ismertetõk. A megemlékezést 12 órára a Szózattal fejezték be. 14 órakor zeneszó mellett, zászlók alatt a Pap földjére vonultak ki táncbemutatóra.

A XIX. század második felében az eddigiekhez képest is több és nagyobb csapást kellett elszenvedni Mád lakosságának: 1869-ben ismét tûzvész pusztított: június 15-én a Kis kút sor utcán és a Magyar utca Kis kút sor felöli oldalán. Alamizsnagyûjtéssel még az év folyamán a kárvallottak képesek a teljes elpusztulástól magokat megmenteni. Soká éljenek ezen szerencsétlenek sorsában résztvevõleg eljáró közremûködött nemes szívû emberbarátok. .

1872. november 6-i tanácsgyûlésen ismét megjelenik a Cholera meggátlására tett intézkedések sora. Maga a járvány 1873-ban következett be.

A helybeli gyógyszerész a községbeli szegények részére 43 forint és 12 koronaértékben szolgáltatott ki szereket, ennek kéri, megtérítését 10 % engedménnyel - teljesítik kérését. Ez a járvány szerencsére méreteiben nem hasonlít az 1831-esre és felkészültebbek a fogadására. Dr. Geiger Mór és Dr. Lõwinger ez idõtájt az orvosok.

1876. május 21. és 22-én több évre kiható fagyás érte Mád határát.

Tállya, Szántó és Ond is erre a sorsra jutott.

A baj nem járt egyedül Szomorú emlékezetes 1876-ik év július hó 29érõl Virány Jánosnak háza kigyulladt a Szentháromság utcában 432 sorszám alatt a legszárazabb szeles idõben. Összesen 35 ház mel103

léképületeivel, a római katolikus. plébánia és iskola is leégett. Ez idõtõl megtiltják szalmás tetõzetû házak felállítását.

Mivel a múlt évi fagyást jelentékeny jégkár követte, különösen a Zombori határrészen, gondok voltak az adók beszedésével.

1877. augusztus 31-én oly erõs zivatar volt, hogy 10 házat kõ és fahidakat elsodort. Magával vitt 7 embert, szarvasmarhákat és sertéseket. 38 ezer forintra volt tehetõ a kár. A károsultak összeírása után a hírlapok útján kértek adományt, Õfelségéhez is felírtak.

Ugyanezen idõben híre jön az Oroszországban kitörõ keleti mirigyvésznek (pestis).

A testületi tagok között felosztották a község területét a baj kitörésének esetére.

A filoxéra (szõlõgyökértetû Dactyllosphaera vitifolii) 1875-ben a történelmi Magyarország déli részén, Pancsován, jelent meg. Elõször 1879. õszén a Torrix pilleriána kártékony rovar (így nevezték a jegyzõkönyvben) pusztításáról tartottak községünkben értekezletet, ennek költsége 38 korona volt. 1880-ban ismét megemlítik a jegyzõkönyvek a Phylocxera veszélyt, amely a múlt év májusától pusztít. Ezt a betegséget a Tortricyx pilleriana hernyó okozza-szögezik le.

1887-tõl valamennyi községi képviseleti gyûlésen szó esik a filoxéra szõlõ pusztításáról. A legnagyobb kár 1885 és 1890 közé tehetõ. 1898. novemberében egész Mád termése 240 hordó bor, ebbõl alig 8 % esik a kistermelõkre. A mádiak elvesztették megélhetésüket.26.

1897. május 25-26-án pusztító árvíz sodort végig településünkön. A közvagyonban is nagy kár keletkezett: utak, hidak, közkutak, épületek rongálódtak meg.

A kár 14 tételben lett felsorolva. 1898-ban a patakmeder rendezés mûszaki leírását közlik.

A baj most sem jár egyedül a határban elpusztult szõlõtáblák, a községben évek óta pusztító sertésvész.

Fejezzük be a XIX. századot emelkedettebb híradással. Erzsébet királynõ emlékére, (1898-ban merénylõ kezétõl halt meg) Kiss Károly és Szourál János tanítók irányítása alatt a tûzoltó szertártól a Fõ utca két oldalán fákat ültettek, melyeket Erzsébet királynõ fái -nak nevezték el.

Az 1848. évi nagy törvények szentesítésének 50 éves évfordulóján, április 11-én, a házakat fellobogózták. A képviselõ testület 4 órakor díszgyûlést tartott, melyen Illésházy Endre jegyzõ mondott ünnepi beszédet.

Ezután testületileg részt vettek a római katolikus és református templomokban tartott istentiszteleteken.27 104

Jegyzetek: 1. - AZT 1909. old.

2. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/9. A bodnár, azaz kádár céh készítette a hordókat a bor tárolására, szállítására.

3. - AZT 1903. 242. old.

4. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/24.

5. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/24.

6. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Körlevelek jegyzõkönyve V/6.

7. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/24.

8. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/24.

9. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/24.

10. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/24. 1829-ben is volt földrengés, de kevésbé jelentõs.

11. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Körlevelek jegyzõkönyve V/6.

12. - Acta Archivistica 4. Miskolc, 1998. Árva Ferenc-Rózsa György Gyula: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc dokumentumai a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban 11. dokumentum 13. - Tokaj várostörténeti tanulmányok I. Szerkesztette: Bencsik János - Orosz István Falussy József: Tokaj szerepe 1848-49-ben 21.-22. old.

14. - Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai Bp. 1988 15. - Rakó József: A szabadságharc gyermekhõsei 1992. 33-34. old. A néveltérésre az a magyarázat, hogy a család magyarosította a nevét. Dániel már Koroknay néven anyakönyveztetett, de az õt ismerõk még a nagyszülõk nevén diktálták be Harsay századosnak, illetve lehet, hogy a sírkövet a nagyszülõk állítatták.

16. - AZT 1907. 95. old.

17. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/24 Nem itt a helyén találtam meg, mint írtam itt laphiányok vannak. Az említett Iskolai Múzeumban találtam az iratot oly kifakult állapotban, hogy megállapíthatatlan eredeti-e vagy fénymásolat.

18. - Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai Bp. 1988. és Zergi Gábor: Gyülekezetünk múltjából 19. - Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai Bp. 1988 20. - A magyarországi hadjárat 1849. Európa Kiadó Bp. 1988. Orosz szemtanúk a magyar szabadságharcról 176. old. Szerkesztette: Katona Tamás, Válogatta: Rosonczy Ildikó 21. - Vasárnapi Újság Pest, 1858. 20. old. Rácz Lajos cikke (visszaemlékezés) 22. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/24, valamint Politikai Újdonságok 1867. március 13-i száma 23. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/24. és a helyi Római katolikus Irattár Fáklyás Társulat Jegyzõkönyve alapján 24. - Hasonló gondoskodást felvállaló napjainkban is mûködik Mádon: Mádi Keresztény Családsegítõ Alapítvány néven a MÁD-OIL cégnél.

25. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/25. 676. old.

Megjegyzendõ, hogy az 1794-ik évi kalendáriumban a sokadalmak lajstroma közli mádi vásárokat: március10, június 26. szeptember 13. november 4.

26. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/26. és a helyi Református Irattár adatai alapján 27. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád város Protocollumai V/26.

105

Hegyaljai Kiss Géza szülõháza,

...és emléktáblája

106

Vinnai Zsuzsanna:

A XX. század elején, az elsõ világháború, a harmincas évek Mádon, újra háború...

1901-ben a községi villanyvilágításához báró Harkányi Jánosnak 60 darab pózna felállítását és arra vezeték elhelyezését engedélyezték.

1904-tõl a Gibárti Elektromos Mûvek Társasága szolgáltatta a villamos áramot. Sajnos a késõbbiekben ennek a fejlõdésnek 28 akácfa áldozatul esett a fõtéren, 1912-ben megcsonkázták azokat.1.

1904-ben ismét felvetõdött a vasútépítés. Mád hozzájárulása 118.000 korona lenne, de kikötötték legyen rendes vasúti állomás, kitérõkkel, nyílt és zárt raktárakkal, kocsimérleggel és feladásra alkalmas helyiséggel, várótermekkel. A szerencsihez hasonló, csak kisebb. Helyéül gr. Csáky Vidor épületeinek kertje mögöttit, vagy gr. Andrássy v. Zimmermann Adolfné majorjától néhány méter távolságnyi területet gondolták.

1905-ben ismét visszatértek rá (a régi állomás valóban erre a területre épült). A Boldvavölgyi útvonal helyett a Szerencs-Hidasnémeti tervet támogatták, mert egyrészt a boldvavölgyi a vállalt kötelességeit eddig nem teljesítette, másrészt Kassa, illetve Abaúj - Torna vármegyék is e mellett foglaltak állást. Tíztagú küldöttség utazott Pestre a Pénzügyminisztériumba, hogy a vasútépítés ügye az országgyûlés elé terjeszthetõ legyen még az adott idõszakban és az építés, mielõbb megkezdõdhessen. 1907-ben ismét hangsúlyozták, hogy Mád felé csak akkor tud jönni a vasút, ha a megszavazott 118.000 korona kormányhatósági jóváhagyást kapna. Ellenkezõ esetben Tállya felé tart Mád kikerülésével.

1909-ben átadták a vasutat. 1911. szeptember 25-én a vasúti állomáshoz vezetõ beforduló úton 16 gyertyafényû villanylámpát állítottak fel.2.

A hazafias ünnepeket, mindig méltóan ünnepelték meg Mádon: 1902. szeptember 20. Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján a város fellobogóztatott , az üzletek zárva maradtak, a református templomban 9 órakor istentiszteletet tartottak, majd díszközgyûlésen emlékeztek meg kegyelettel róla.

1906. október 29-én 1215-kor Miskolc felöl különvonat érkezett, amely II. Rákóczi Ferenc hamvait szállította Kassára. Ahol a vonat elhaladt 100-100 méterenként fáklyás õrt állítottak, örömtüzek égtek, harangok 107

szóltak s az állomásokat feldíszítették.3.

Idõrõl-idõre megörökítettek a jegyzõkönyvekben egy-egy kimagasló teljesítményt vagy felajánlást. 1895-ben 80 Ft-ot fizettek Lángh Nándor arcképének megfestéséért. 1905-ben Dókus Gyula alispánt Mád díszpolgárává választották 1909-ben a díszközgyûlés egyetlen tárgya, hogy Kéhler Margit aranyérmet kapott Auguszta, királyi hercegnõtõl. 1913-ban báró Harkányi János õnagyméltóságát üdvözölték abból az alkalomból, hogy kereskedelmi miniszterré nevezte ki Õfelsége.

Az elsõ világháború kitörésekor még lelkes a község lakossága: Az 1914. szeptember 27-én tartott presbiteri gyûlésen: lelkész elõterjeszteti, hogy a felsõbb hatóság rendelésébõl is kifolyólag, de mint a gyülekezet lelkipásztora is, a háborús idõk folyamán kell hogy szívére kösse az egyházi elõljáróságnak, hogy jó példával elõlmenve, minden presbiter igyekezzék hatáskörében ismerõseit bátorítani, vigasztalni, s e világháború elmúltával remélt jobb jövõ bíztató hitét ápolni, terjeszteni s ez által erõt adni arra, hogy kétségbeesés nélkül, Istenbe vetett hittel nézzenek a jövõbe s ne csüggedjenek el. - Bízzál Istenben, - nem hágy el - mondja egyik egyházi énekünk. Él még a Magyarok Istene - bíztat jó Petõfink. - Elcsüggedést nem ismerõ, arra az erõs hitre buzdítja lelkész a presbitereket és azon hit vigasztaló terjesztésére, kéri õket, hogy gyõznünk kell, mert ügyünk igazságos és az orgyilkosság bûnét megbüntetõ Isten diadalra segíti vitéz fiainkat, - úgy északon, mint délen! - Szíves tudomásul vétetik azzal, hogy minden presbiter törekedni fog hatáskörében a háborús, zivataros idõkben vigasztalólag, bátorítólag fellépni és az Istenbe, s egy jobb jövõ reményében vetett hit élesztésével eloszlatni a csüggedést, melyet esetleg támaszt a háború félelme egyes emberekben. 4.

A református egyház irataiból kitûnik, hogy a felekezet tagjai közül 1914. augusztusában már 44 családból volt katona a fronton. Közülük 19nek semmi földje, nyolcnak sem, vetõmagja, sem igavonó állatja nem volt. Nehéz helyzetben maradtak itt családjaik.

1914. aug. 12-én tartalék kórházak felállítására került sor. Az iskolát kiürítették, kimeszelték, átrendezték e célra.

1915. májusában 300 korona II. Hadi kölcsönt, 1915. novemberében a III. Hadi kölcsönre 500 koronát, 1916. decemberében az V. Hadi kölcsönre 3.000 koronát egyházfenntartási alap címén, 2.000 koronát Szegényalap címén jegyzett a református egyház. 1918-ban már összesen 6.300 koronaértékû hadi kölcsönt bírtak.

Ekkor helyezték el Lángh Nándor alapítványát is (10.000 koronát) hadi kölcsönbe.

Mád község jegyzõkönyveibõl is nyomon követhetjük a háborús 108

viszonyokat: 1914. szeptember 20-án az alakulóban lévõ mádi fogyasztási szövetkezet a községháza alsó helyiségeit kibérelte lakás és raktár céljára 1915. június 6-án ezt a szövetkezetet bízták meg a liszt árusításával. A kenyérliszt 52, a fõzõliszt 93, a nullás 90 fillérért árusítható.

Ez idõ tájt (két hónap óta) húsmizériák voltak, hetente 1-2 alkalommal kívánatos lett volna az árusítása.

1915. július 5-én a legelõ tüskebokrainak kiirtására 2oo hadifoglyot rendeltek ki. 1916. február 2-án a mádi szõlõsgazdák részére is összeírták a hadifoglyokat, munkavégzésre igényelhették õket, ellátásért cserébe.

Cserhántoláshoz (bõrök cserzéséhez) 200 hadifoglyot és õrzésükre 1o katonai munkás osztag kiadatását kérték.

1915. október 25-i dátumozással fennmaradt egy irat, melyben gróf Andrássy Gyula felmenteti Sándor Györgyöt a katonai szolgálatok alól, mivel gazdaságában fejõs tehenészként szükség volt rá. 1916. október 14-i keltezéssel Zimmermann Lajos földbirtokos szintén felmentette Lucskai Tamást, számadó juhászát, mivel 6oo darabból álló juhnyája gondozás nélkül maradna.

Valószínûleg a fent leírt két eseten kívül többször is sor került a mentesítésre.

Ez év novemberében összeírták a hadbavonultak családtagjait segélyezés céljából.

A közterületen levõ kivénült fákat kivágatták és a község kezelésében lévõ közbirtokossági erdõbõl is fát osztottak a családfõ nélkül maradottaknak.

Az 1917. év márciusi jelentésébõl képet kapunk a község akkori állapotáról: Katonai ügykör: A 24-25 évesek negyedik pótszemléjét megtartották Közlekedés: A háborús viszonyok következtében mind a vasúti, mind a postaközlekedés késedelmeskedett.

Vallás és közoktatás: A tanítás zavartalanul folyt. A március 15-i ünnepség fényesen sikerült. Az újonnan kinevezett igazgató-tanító eddig kiváló ambícióval dolgozott. (Vázsony József) Mezõgazdaság: Szántás-vetés boronálás munkálatok, a szõlõk nyitása és metszése teljes erõvel folyt.

Javaslatok, észrevételek, kívánalmak: Vetõmagnak, 5o mázsa burgonya, az állatok élelmezésére pedig legalább 6o mázsa korpa kellett volna. (Nem sikerült megkapniuk) Egyre több áldozatot kellett hoznia az egyháznak is: 1917.április 23-án a toronyból két harang és az iskolai csengettyû 109

levétetett, a világháború alkalmából rekviráltatott. A nagy történelmi eseményrõl értesült hívek egybe sereglettek s meghatottan szemlélték a harangok levételét, a megválás óráiban pedig virágokkal díszítve bocsátották világtörténelmi nevezetességû útjára a harangokat. A tállyai állomásnál történt felmérésnél 413 kg súlyt nyomott a harang s róla elismervény adatott az egyháznak.

- olvashatjuk a református egyház jegyzõkönyvében. Az alábbi értesülés is tõlük származik: 1917. dec. 16-án: lelkész jelenti, hogy az orgona sípok rekvirálása elrendeltett. A küldött szakértõ azonban az orgona sípokat hadi czélokra alkalmasnak nem találta, s így azok a régi állapotban meghagyattak. 5. Ebben bizonyára nagy szerepe volt vagy a mádi bornak, vagy a szakértõ református voltának.

Nem lehetett könnyû dolog a község életének irányítása ezekben az években: Pándy Ferenc fõbíró 1917. februárjában lemondott, Kalmár János vette át hivatalát. 1917. júliusában õ is lemondott tisztségérõl. Majd Barna János fõbíró lemondása után, Kocsis István albírót kérték fel a hivatal ellátására.

Ez idõszakban eladták a község tulajdonát képezõ 10 holdas földet a Jánkõ területén, s helyette a Keresztény-féle Bogárrét -et vásárolták meg. Községi jégverem létesült a községháza portáján a második kapu melletti üres telken, ahol régebben a sertésól állt. A régi verem leégett.

Jankovszky építõmester nyerte el a munkát.

1918. május 28-án országosan megszervezték az Anya- és csecsemõ védõnõi intézményt. Mádon is üdvözölték az elhatározást, és támogatták.

Az elsõ világháború 1918. õszén ért véget. A frontok összeomlottak, a keleti országrészt megszállták a románok: 1918. július 26-án az oláh (román) betörés által szenvedett károk megtérítése céljából, adomány megszavazásáról tanácskoztak. Két személynek utaltak ki 200, illetve 150 koronát, mert hivatalos kötelességük teljesítése közben szenvedtek kárt.

1918. november 2-án felmentik az addigi fõjegyzõt, mivel erõszakosan és tapintatlanul bánt a néppel, és mert az oláh betöréskor elmenekült.

Nem óhajtották további mûködését.

1918. október 30-31. kitört az Õszirózsás forradalom Pesten. A Károlyi Mihály vezette Magyar Nemzeti Tanács alakította tovább az ország életét. Földreformot dolgoztak ki. Ennek végrehajtását követhetjük nyomon a községi jegyzõkönyvekben: 1919. január 31-én a Kormánybiztos Úr 91/1919. számú leirata alapján a mezõzombori gróf Andrássy Gyula-féle birtok tárgyában üléseztek. Csak azon részére kérték a parcellázás elrendelését, amely fekvésénél fogva a mádi határhoz 110

közelebb van, s amely 600-800 holdat tehetett ki. A képviselõtestület kimondta, hogy a Zimmermann féle, Mád határában lévõ birtok felosztását is kívánatosnak tartja. A Mezõzombor határában felajánlott és Mád község határában fekvõ (szintén Andrássy birtok), - mely felosztásra nem felajánlott volt - birtokok között elterült egy mintegy 300 holdnyi terület. Ez Szentimrey Pál tulajdona volt, a község e területre is bejelentette földosztási igényét.

A földbirtokreform tervezete szerint a Szentimrey és Zimmermann birtokok nem voltak igénybevehetõk (nem érték el az 500 holdat), a lakosságnak viszont szüksége lett volna rá. Bizottságot választottak, hogy illetékes helyen e tárgyban eljárjon. A néphangulatra való tekintettel mindkét Andrássy birtok felosztásához hozzákezdtek.

Mád község képviselõtestületéhez megkeresés érkezett: Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligájától. Õk gróf Apponyi Albert, vagy gróf Andrássy Gyula képviseletét támogatták az elsõ világháborút lezáró béketárgyalásokon. Az ekkor 4078 fõt számláló község csatlakozott a ligához.

1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ennek nyomát is megtaláljuk a református egyház iratai között: 1919. ápr. 6-án: Elnök olvassa a püspöki körlevelet, mely a változott politikai viszonyokat ismerteti. A Presbitérium a körlevelet a gyülekezet elõtt egész terjedelmében felolvasni határozza a jövõ vasárnapi délelõttjén.

1919. augusztus 13-i leírtakban a közellátásról nyerünk tájékoztatást: Megengedték a lakosság azon részének, akiknek biztos beszerzési helyük volt a szabad vásárlást. A lakosság többi részének az elöljáróság szerezte be a szükséges gabona mennyiséget, és közraktárakba helyezte el, és innen szolgáltatta ki megfelelõ idõközönként a lakosságnak. A szükséges összeget a Hegyalja - Mádi Takarékpénztár és a helybeli Hitelszövetkezet kölcsönözte. A fejadag országosan megállapítva nem volt, így foglalkozásra való tekintet nélkül 20 kg havonként és fejenként szólt a helyi meghatározás. Utasították a kereskedõket és mészárosokat, hogy a fehér pénzt kötelesek elfogadni. A búza árát mázsánként 200 koronában állapították meg.

A Jodu ezredes parancsnoksága alatt álló román különítmény 1919. május 1-én elfoglalta a tokaji hidat. A román csapatok Mád-SzerencsÚjcsanálos térségig megszállták a délzempléni tájakat.6.

A mádiak a román térparancsnokságtól 10 fõbõl álló karhatalmat kértek, mivel a borvásárlás körül annyi visszaélés történt településünkön.

A Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-én lemondott. A községi iratokból kitûnik, hogy a mezõbírót a proletárdiktatúra alatt politikai okok111

ból mozdították el, ezért a képviselõtestület egyhangúlag visszahelyezte hivatalába.

Az egyik rendõrbiztos a forradalom kitörésekor helyét elhagyni kényszerült, felkérték térjen vissza. Lemondott. A vezetõ jegyzõ, az adóügyi jegyzõ és a másik rendõrbiztos a Tanácsköztársaság idején direktóriumi tagságot vállaltak, de csakis a község közrendje érdekében. Pálóczy József református tiszteletes méltatta Vasskó József római katolikus plébános ez idõbeli helytállását.

Indítványozták, rendezzenek ünnepet a románok kivonulása és a Nemzeti Hadsereg bevonulása alkalmából.

1919. november 23-án díszközgyûlést tartottak: ismertették a románok által okozott károkat, és táviratilag köszöntötték a Nemzeti Hadsereg fõvezérét, Horthy Miklóst és a Nemzeti Kormányt. Huszár Károly miniszter és Horthy Miklós fõvezér választáviratot küldött.

Az Andrássy uradalom ez idõtájt dolgozta ki a mezei vasút tervét. Az a Diós hegyre vezetõ úton elérte az erdõt. A benyújtott vázlat alapján engedélyezték.

Az 1920. július 30-án tartott ülésben az ifjúsági sporttelep létesítésérõl tárgyaltak.

Ugyanitt intézkedtek az Oroszországban sínylõdõ hadifoglyok hazaszállításával kapcsolatban.

1926-ban 38 hadirokkant, 36 hadiárva és hadiözvegy íratott össze településünkön.

A megélhetési viszonyok nem javultak ez idõben sem.

1931-ben a Magyar Országos Tûzoltó Szövetség Segélyezõ Pénztárának tagjai közé 24 fõ lépett be a községbõl.

1932-ben sor került a Hõsök ligetének létrehozására, emlékük ápolását eltervezték.

Mád községben Somogyi Gyula községi fõjegyzõ kezdeményezésére Polgári Kaszinó néven kaszinó alakult. Megalakulása pillanatában (1935. ápr. 4.) már 50 tagból állt, a mádi intelligenciát teljes számban tagjaiul számlálta.

Díszelnökei: Brabécz Gyula altábornagy és Máriássy Ödön császárikirályi kamarás. Elnöke: Kéhler Ödön tábornok, ügyvezetõ elnöke: Somogyi Gyula községi fõjegyzõ voltak. Alelnök: vitéz Kerekes József fõintézõ és Kósa Szabó Pál református lelkész. Az év június 1-én a mádi Polgári Kaszinó megnyitásával a Mádon felállítandó Hõsök Emlékszobra javára táncmulatságot rendeztek. A mulatság a régi békebeli forró hangulatú bálokat idézte. A bál anyagi sikere lehetõvé tette, hogy a Hõsi 112

Emlékmû Mád községben a jövõ évben elkészülhessen. A belépti díjat felülfizették: Mádi Úrbéres Közbirtokosság 20 pengõ, Gróf Széchényi György 10 pengõ, Brabécz Gyula, Várhelyi Györgyné, dr. Deréky Pálné, Hajts Géza, Lábass József, kisújfalusi Wildner Károly, 12 honv. gy. E. tisztikara Nyíregyháza, Hegyaljai Mádi Takarékpénztár, Kohn Mór, László Izsák 55 pengõ. Gibárti Elektromos mûvek, Kocsiss György, Puskás Jenõ, Szerednyey Andor, Tolvéth Rezsõ, Weinfeld Arnold 3-3 pengõ. Erdõssy József, Gáspár Péter, Gosztonyi István, Rácz Lajos, M. E. Kubus István, Csanádi Anna, Kalmár Gábor 2-2 pengõ, Darvas János, Gyöngyössy Gáspár, Groszmann Zoltán, Dr. Kitreiber János, Kéler Ödön, Máriássy Ödön, Resmann Károly, Szûcs János, Salczer Jenõ, Villányi Béla 1-1 pengõt.7.

1936. február 29-én a Hõsi Emlékmû Szoborbizottság Izbégi Villám Rózsa szobrászmûvésznek tervét fogadta el nyilvános pályázat kiírása nélkül. A pályázat nélkülözésével pénzösszeget kíméltek meg. A felállítását 1936. V. 31-re, a Hõsök Emlékünnepére tûzték ki. Az Országos Irodalmi Tanács Hõsi Emlékmûveket Bíráló Bizottsága 2606/1935. szám alatt bírálta és elfogadta a szobrot. Kivitelezésre a fenti bizottság 2619/1935 sz. alatt engedélyt adott.

Még az avatás elõtt 1936. június 8-án egy másik ünnepélyes esemény színhelye volt a községháza. Mád örökös díszpolgárává választották: Brabécz Gyula m. királyi nyugdíjas altábornagy, Kéler Ödön m. kir. ny. tábornok és vitéz Illésházy Gábor m. királyi alezredes urakat.

1936. június 10-én jött el a várva várt nap. A világháborúban hazájukért életüket áldozó 119 hõsének emlékszobrot emelt Mád lakossága. Az ünnepségre autón megérkezõ József fõherceget Mád határában lovas bandérium kíséretében fogadták.

A kegyelet és hálaérzésnek gyönyörû bizonyítéka ez az emlékszobor és egy régi tartozásnak a kiegyenlítése azokkal szemben, kik a becsület mezején a legnagyobb, a legdrágább áldozatot hozták, a hazáért érettünk az életüket vesztették a Hon védelmében - hangzott el az ünnepi beszédben.

Az ünnepély sorrendje a következõ volt: 1. A helyi dalárda elõadásában a Magyar Hiszekegy hangzott el.

2. Bernátfalvi Bernáth Aladár alispán megnyitó beszédet mondott.

3. József Fõherceg tábornagy úr Õ Királyi Fensége emlékmû leleplezési beszédjét tartotta meg.

4. A római katolikus egyház hivatalos közremûködése: Vasskó József pápai kamarás mádi plébános rövid beszéd után megszentelte az emlékmûvet.

113

5. Névsorolvasás - Elõadta a mádi levente egyesület szavalókara.

Egy levente felolvasta a 119 elesett nevét, mire a leventék minden név elhangzása után ráharsogták a jelen -t.

6. A református egyház hivatalos közremûködése: Kósa Szabó Pál szónoki beszéde után megáldotta a szobrot.

7. Móra Ferenc: Hõsök ünnepén címû versét Kohári Ferenc hadiárva szavalta.

8. Az izraelita egyház hivatalos közremûködése: Pollák Emánuel szerencsi fõrabbi beszéde és áldása.

9. A község nevében Somogyi Gyula fõjegyzõ átvette az emlékmûvet.

10. Tegyétek le a koszorút - Elõadta a helyi dalárda.

11. Koszorúk elhelyezése: A honvédelmi miniszter, a vármegye, a Vitézi Szék, a csendõrség, a járás, a frontharcosok szerencsi és tállyai csoportjai és Mád község nevében helyezték el a koszorúkat. Az árvák, az özvegyek, és az iskolások is koszorúztak.

12. Himnusz . Együtt énekelte a dalárda és a közönség.

József fõherceg ez alkalomra emelt díszsátorban nézte végig az ünnepséget. A Himnusz eléneklése után a frontharcosok és a leventék díszmenetben vonultak el az emlékmû elõtt, majd a fõherceg maga elé kérette a frontharcosokat és megköszönte harctéri szolgálataikat. Ezután odafordult a díszsátor mellett ülõ rokkantakhoz s vigasztaló, buzdító szavakat intézett hozzájuk. Fogadta még a szobor alkotóját Izbégi Villám Rózsát, majd aztán elhagyta a községet. Az ünnepség után az iskolában tartottak közebédet, ahol Bernáth Aladár alispán a kormányzóra, Kéhler Ödön tábornok József fõhercegre, Vasskó kamarás pedig a szobor jelenlevõ alkotójára felköszöntõt mondott. Így ért véget a felemelõ ünnepség.8.

Mádon is mûködött frontharcos csoport Gyöngyössy Gáspár vezetésével.

Aki az Est, Népszava, Pesti Napló, Kis Újság, Friss Újság, Világ, Magyarország, Volksbund lapokat olvasta ez idõszakban, kiközösítették.

A jelek elõrevetítették az újabb háború képét. Ekkor ez még nem volt nyilvánvaló, térjünk mi is vissza a település egyéb dolgaira.

A község fõjegyzõje és a mádi Ínség Bizottság kérelmére a Fõispán és gr. Széchenyi György képviselõ anyagi támogatásával ínségmunka keretében a Fõ utca teljesen tönkrement járdáját építették újjá. A fõispán 1100 pengõt utalt ki, gr. Széchenyi György 200 pengõt adományozott 1935-ben, a többit a háztulajdonosok állnák. A munka megkezdõdött, de még 1936-ban is a Fõ utca elhanyagolt képével találkoztunk. 1938-ban Borsai Elek 301, Stern Ottó 150, Groszmann Zoltán 50, Hegyaljai Mádi Takarékpénztár 101, Sichermann testvérek 201 pengõt adományoztak e 114

célra.9.

1938. december 15. Kormányzói köszönetnyilvánítás, azért a hódoló táviratért, amelyet Mád község képviseletének a Felvidék magyarlakta területének visszacsatolása alkalmából tartott közgyûlés alkalmából a Kormányzó Úr Õ Fõméltóságához felterjesztett.

Ugyanitt található gróf Teleky Pál kultuszminiszter Úr Õnagyméltósága köszönõ levele a hozzá intézett táviratért.

A Ruszinföld felszabadítása során 1939. március 27-én már halottja van a községnek, Lovas Lajos szlovák repülõtámadás áldozata lett Tiba községben. Ungváron temették el.

1939. szeptember 20-a táján megjelentek a lengyel menekültek községünkben. Zemplén megye területén Mádon kívül Bekecsen, Tállyán, Legyesbényén, Pácinban, és Ricsén állítottak fel gyûjtõtáborokat. Ezekben több, mint ezer katonai és polgári személy volt.

Településünkön 1941. június 1. és június 7-e közötti idõszakban 205ten voltak közülük: 145 férfi, 40 nõ és 20 gyerek. Volt közöttük bank- és gyárigazgató, tisztviselõ, mesterember és földmûves is. Rendkívül vallásosak voltak, velük volt a papjuk is. Az õ testvére, Málcsik mester, - aki mûvész volt - Mádon és a környékbeli templomokban is festett.

Létszámuk folyamatosan csökkent, részint nyugatra, illetve a háború végén haza mentek. Jó kapcsolat alakult ki a menekültek és a helybeliek között. Itt tartózkodásuk alatt bekapcsolódtak a mezõgazdasági munkákba csekély ellátásért, ami a szûkös központi ellátást egészítette ki az amúgy a helybeliek számára is nagyon nehéz idõkben.10.

A mádi levente egyesület létszáma 1941-ben 326 fõ. Ugyanebben az évben a zsidók piaci vásárlási idejét korlátozták: télen 9 óra elõtt, nyáron 8 óra elõtt még megbízott útján sem vásárolhattak. Kevés lehetett az áru, így annak felvásárlásából kiszorultak.

1943. június 18-án díszközgyûlést tartottak Horthy Miklós 75. születésnapja alkalmából.

1943. november 27-én található az utolsó bejegyzés a község jegyzõkönyvében. Laphiány nincs. Ezután már 1945. március 18. következik.11. Más forrásból tudjuk a szovjet csapatok 1944. december 14-én érték el településünket, de ez már egy másik fejezetet nyitott községünk életében.

1990. szeptember 8-án a Hõsök Szobra 119 nevéhez felkerült a II. világháború áldozatainak névsora, 126 fõ. Az avatási beszédet dr. Orosz István egyetemi tanár, Mád szülötte tartotta.

115

A Hõsök szobra

Jegyzetek: 1. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád Iratai V/26.

2. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád Iratai V/26.

3. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád Iratai V/26.

4. - Zergi Gábor: Gyülekezetünk múltjából: I. II. III. IV. V. VI. A helyi református irattár anyagából készített kézirat 5. - Zergi Gábor: Gyülekezetünk múltjából: I. II. III. IV. V. VI. A helyi református irattár anyagából készített kézirat 6. - Zelenák István: Tokaj az elsõ világháború és a forradalmak korában 140. old. In: Tokaj várostörténeti tanulmányok II szerkesztette: Bencsik János - Orosz István Tokaj 1995.

7. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád iratai V/28.

8. - Hegyalja címû lap VI. évf. 21. szám Szerencs, 1936. június 1.-2. oldal és Mád jegyzõkönyvei V/ 28. Zempléni Levéltár Sátoraljaújhely 9. - Hegyalja címû lap 1935. ápr. 4. oldal, valamint Zemplén Megyei Levéltár V/28. 164. oldal 10. - Zempléni Históriák II. 226. oldal Zemplén Megye Közállapota 1939. szeptember végén, valamint Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád iratai V/29. 45/1941. számú irat és Balázsik Anna tanárnõ részemre átengedett iratai alapján.

11. - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád iratai V/29.

116

Vinnai Zsuzsanna:

Amit a föld mélye rejtett Településünk kedvezõ fekvését bizonyítja, hogy ezen a vidéken már a prehistorikus korban is éltek emberek. Nyomaikra a föld mélyébõl elõkerült (és talán a jövõben felbukkanó) leletek - ember által készített fegyverek, használati eszközök, ékszerek vezetik a régmúlt iránt érdeklõdõt. Az õsi kultúrák tanúi legtöbbször a véletlen folytán látnak napvilágot: nagyobb földmunkáknál, házalapok, kutak ásásánál. Az elsõ ilyen leletanyagról a XIX. század derekán adott hírt a korabeli szaksajtó: Mádon egy, a temetõhöz közellakó gazda ásván, mintegy 13 darab urnát talált, az ásást folytatván egy ülõ félben lévõ emberi csontvázra akadt, melynek nyakán és mellén [...] át egy szalag nyúlt és csokorban végzõdött. Az alsó elefántagyar alakú gyöngyök elporladtak, a többi Szemere Miklós költõnk birtokába jutott és lasztóci múzeumának díszét teszi. 1. Sajnos a leletek kora nem ismert.

Többet tudunk az 1929-ben, az emeletes iskola építésekor elõkerült anyagról, melyek a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában vannak nyilvántartva. A 6 darabból álló kollekciót Dr. Visegrádi Károly felsõkereskedelmi iskolai tanár vette leltárba és Berkessi fõjegyzõ juttatta el a múzeumba.2. Ezek az anyagok több korszakból valók, jegyzõkönyvi leírásuk a következõ: egy durva anyagú nagyobb edény töredékei, amely La Téne korabelinek tekinthetõ a tipikus hullámvonalas díszítése alapján, egy díszítetlen majdnem teljesen ép öblös edény, egy erõsen kihajló peremû edény töredékei, egy tûzikutya, 3 darab összetartozó edény töredékei, melyet másutt találtak, mint a föntieket, s melyek a bodrogkeresztúri bekarcolt díszítésû edénytöredékekkel hozhatók kapcsolatba bekarcolt díszítésük alapján és emberi csontokat. E leletek a talaj 1-2 méteres mélységébõl kerültek elõ, ahol a vörös agyagba kultúr rétegek ékelõdtek be. Ebbõl az anyagból Kemenczei Tibor pár cseréptöredéket a kora vaskor Gáva kultúrájába sorolt.

Az Kr.e. V. századtól idõszámításunk kezdetéig tartó idõszak a Mediterráneumon kívüli Európa történetében önálló szakaszt jelent, a késõ vaskort, amelyet egy svájci kelta lelõhelyrõl nevezünk, La Téne kornak. Magyarországon Kr. e. IV.-III. századokban számolunk ezzel a leletanyaggal.3.

Tizenkét évvel késõbb már tudatos kutatóásatások voltak Mádon: 117

Petróczi József magángyûjteményét képezte az a 21 db Tiszai-kultúra idejébõl származó edénytöredék, amely vidékünk régmúltját idézi. Az adattári leltárjegyzékben sajnos pontos lelõhelyünk nincs feltüntetve.4. Tiszai kultúrának az újkõkor (neolitikum) Kr. e. 5200-2500. tartó szakaszát nevezzük.

A harmadik ásatás 1951. június 30-án történt. Risztics Emília muzeológus, a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársa arról számolt be, hogy a mádi vasútállomástól (a régi értendõ) nyugatra lévõ építkezésnél a Vízépítõ Vállalat által ásott 90 cm széles 140 cm mély árokban, délkelet-északnyugati irányban egy csontvázat találtak (a munkások elmondása alapján). A csontváz lábánál egy füles csupor volt, amit összetörtek a csákányok. A jelentés arról is beszámol, hogy pár gyöngyöt, fém- és edénytörmeléket találtak, amelyek egy részét a munkások széthordták. ...Az egyik munkás hazavitt egy marék gyöngyöt, megígérte, hogy postán el fogja küldeni... Az itt talált leletek - egy idevonatkozó másik irat szerint - az Országos Történeti Múzeumba kerültek .5. Ezek népvándorlás koriak.

Feldolgozottságában az a lelet a legjelentõsebb, amely 1974-ben a szerencsi Zempléni Múzeum régészeti anyagának felülvizsgálatakor 82es számon került elõ. A 45 darabból álló lelet Mád Padi hegyen bukkant fel 1970-ben, s Asztalos István fényképész ajándékozta dr. Petrikovics László fõorvosnak, aki azt a múzeumba juttatta. Hellebrandt Magdolna régész leírása alapján a bronzlelet a következõ darabokat tartalmazza.6.

1.kép Mád-Padihegy helyszínrajza

118

I. tábla. 1-4. Szemüveg alakú kettõs sprirálkorongok - Mád-Padihegy (A táblák alatti léptéken 1 osztás = 1 cm)

Szemüveg alakú kettõs spirálkorong (76.23.1)1 A huzal rombusz átmetszetû. A csavarás közepénél lemezszerûen elvékonyodik, s a közepe kiáll. A két tekercs közti résznél a huzal kerek átmetszetû, hármas csavarású. Átm. 2,5 cm, H: 11,6 cm. I. t. 2.

Szemüveg alakú kettõs spirálkorong (76. 23. 2). Mint a 1tsz. 76. 23.1., de deformált, széthúzott. H: 12 cm. I. t. 3.

Szemüveg alakú kettõs spirálkorong (76.23.3). Mint a 1tsz. 7.23.1., de kissé deformált. H: 10,1 cm.

Szemüveg alakú kettõs spirálkorong (76.23.4). Mint a 1tsz. 76.23.1., de széthúzott a közepe. H: 13,3 cm. I. t. 1.

Szemüveg alakú kettõs spirálkorong (76.23.5). Mint a 1tsz. 76.23. 4., de töredék. Csak az egyik tekercs és a középsõ rész van meg. H: 7,8 cm.

III. t. 10.

Szemüveg alakú kettõs spirálkorong (76.23.6). A 1tsz. 5-nek a másik fele, a másik tekercs. H: 6,6 cm. II. t. 4.

Szemüveg alakú kettõs spirálkorong (76.23.7). Mint a 1tsz. 76.23.6., de kis spirális. Középsõ része, az összes többitõl eltérõen 2 cm átmérõjû.

Kissé deformált. H: 8,9 cm.

Szemüveg alakú kettõs spirálkorong (76.23.8). Mint a 1tsz. 76.23.1., 119

de a középsõ rész és az egyik tekercs teljesen széthúzott. H: 13,5 cm. II. t. 1.

Szemüveg alakú kettõs spirálkorong (76.23.9). A tekercs tíz menetes.

Széthúzott. Az egyik tekercs hiányzik. H: 8,1 dm. I. t. 4.

Kartekercs (76.23.10). Háromszög átmetszetû huzalból készült.

Tizenhét tekercsbõl áll. Átmérõje a felsõ, szakaszosan vonalkázott résznél 5,6 X 7 cm, a másik végénél 7X 7,6 cm. H: 24 cm. IV. t. 1.

II. tábla 1. 4. Szemüveg alakú kettõs sprirálkorongok, 2.3.5. Lánc - Mád-Padihegy 120

Kartekercs (76.23.11). Háromszög átmetszetû huzalból készült.

Tizenkét tekercselésû. A felsõ részén nyomokban látható a szakaszos vonalkázás. Átmérõje 5,3 X 5,6 cm, illetve 5,7 X 6 cm. H: 9 cm. IV. t. 2.

Tekercs (76.23.12). A kartekercs egyikének végén lehetett. Lapos rombusz átmetszetû huzalból készült, tizenkét tekercseléssel. Közepénél lemezszerûen elkeskenyedik és kifelé áll. Átmérõje 6,4 cm. IV. t. 3.

Tekercs (76.23.13). Mint a 1tsz. 76.23.12. Átmérõje 7 cm. IV. t. 4.

Huzalgyûrûk (76.23.14). Kerek átmetszetû huzalból tekercselt bronz gyûrûk. Végeik elkeskenyednek. Tekercselések száma különbözõ, egy 7, négy 8, kettõ 10 menetes. Egyik széthúzott. Átm. 1,6-2 cm. Hét darab. III. t. 2-8.

III. tábla 1. Karperec, 2-8. Huzalgyûrûk, 9. Gyûrû, 10. Szemüveg alakú kettõs spirálkorong töredéke - Mád-Padihegy 121

Gyûrû (76.23.15). Hárommenetes, vastag, tömör bronz. Végei elkeskenyednek. Szakaszonként rovátkolt, a köztük levõ részt x vonal díszíti. Átm 2,5 cm. III. t. 9.

Lánc (76.23.16). Nyolcas és kerek öntött bronz tagokból áll. Egyik végén két tölcsér, vagy csónak alakú csüngõ díszíti. A karikák kivételével a lánc és a csüngõk szára, karikája bordázott díszítésû. Öt darab. H: 12,4 cm (II. t. 3,5), a kis láncdarab H: 7,5 cm (II. t. 2.).

Karperec (76.23.17). Tömör bronz. Végei elkeskenyednek és majdnem összeérnek. Ferdén rovátkolt díszû. Átmérõje 6,9 X 7 cm. III. t. 1.

IV. tábla. 1-2. Kartekercs, 3-4. Kerek tekercsek - Mád-Padi hegy

Pitykék (76.23.18). Domborúak, szélükön két lyuk látható. Bronz. Átlagos átmérõ: 2,2 cm. 18 darab. V. t. 1-18.

A szemüveg alakú kettõs spirálkorong a rimaszombati bronzipar tipikus darabja.2 Hasonlót találunk a tiszaszederkényi3, abaújszántói4, tornyosnémeti5 leletekben.

A kartekercsek, melyek valószínûleg spirálkorongokban végzõdtek, a pilinyi kultúrában ismertek, Kemenczei Tibor szerint a koszideri ipartól 122

V. tábla. 1-18. Pitykék - Mád-Padi hegy

és a halomsíros kultúrától vették át.6 Párhuzamait megtaláljuk például a következõ leletekben: Rimaszombat7, Pácin-Képhomok8, Sárospatak környéke9, Tiszaszederkény10, Kisgyõr11.

A huzalgyûrûk nem korhatározóak12, felsõdobszai13 és a tiszaszederkényi14 lelet darabjai között szerepelnek.

A mád-padihegyi lelet érdekességei az öntött csüngõk. Pontos analógiájuk felismerhetõ a tibolddaróci kincsleletben 15, valamint a 123

Hampel által közölt gödöllõi példányban, a détéri kincsleletben, és a Kubinyi- és a Ráth György gyûjteményben16. Ismertek Losoncról17 a rimaszombati leletbõl18 és Blatnicáról19 Václav Furmanek említi a niznai20 leletet. Fordított csónak alakú függõzáródás a felsõdobszai leletben is van21. Hampel lószerszám díszítésének tartja a csüngõket. Sírban még nem kerültek elõ. Mechtildis, a tárgyak törékenységére hivatkozva inkább ruhadísznek gondolja. Feltehetõ, hogy díszöltözethez alkalmazták.

Viseletüket talán úgy képzelhetjük el, ahogy az oroszvári 4. nõi sír melldíszét rekonstruálta Bóna István22.

A mádi lelet karperecének párhuzamát a tibolddaróci leletben is megtaláljuk23.

Domború pitykéket a koszideri típusú bronzmûvesség is készített.

Késõbb is alkalmazták. A felsõdobszai leletben is elõfordul24.

A lelet feltehetõen hiányos. Friss törés látszik a ltsz. 76. 23. 5. és 6. számú darabon. A meglevõ leletegyüttest az analógiák alapján a pilinyi kultúra második szakaszába, a rimaszombati raktárleletek közé sorolhatjuk. Mozsolics Amália a hasonló bronzleleteket az ópályi bronzlelethorizontba sorolja.

Jegyzetek: 1. Herman Ottó Múzeum régészeti leltári száma 2. Kemenczei Tibor: Északkelet-Magyarország története az i. e. XIII-IX. évszázadban.

Kandidátusi disszertáció. II. fejezet. A pilinyi kultúra. Kézirat. 70. o. és 44. t. 6.

3. Mozsolics Amália: Bronze- und Goldfunde. Budapest, 1973. 50. t. 22.; Kemenczei Tibor: Die Chronologie der Hortfunde vom Typ Rimaszombat Hermann Ottó Múzeum Évkönyve (továbbiakban HOMÉ/V/ 1964-65). XI. t. 2.

4. Mozsolics i. m. 1973. 51. t. 12. töredék.; Kemenczei T., HOMÉ., V. (1964-65). XX. t. 12.

5. Mozsolics i. m. 1973. 76. t. 17, 6. L. 3. Jegyzet. 69. o, 43. t. 2-4.

7. Mozsolics i. m. 1973. 275. o. 23. t. 14.

8. Kemenczei i. m. HOMÉ, V. (1964-65). XXV. t.

9. Uo. XXI. t. 1-2.

10. Uo. XI. t. 1. 3., Mozsolics i. m. 1973. 50. t. 1-2.

11. Kemenczei i. m. HOMÉ, V. (1964-659. VI. t. 1-2.

12. L.3. jegyzet. 56. o. 12. t. 6.

13. Mozsolics i. m. 1973. 47. t. 26. 27.

14. Uo. 50. t. 8-11.

15. Mechthildis Nees: A tibolddaróci kincslelet. Archaeologiai Értesítõ, XLVI. 1932-33., 164174 16. Hampel József: Trouvailles de l age de bronce en Hongrie. Budapest, 1886. Edition du Musée National Hongrois, LXIII. 1-4.

17. Hampel József: A bronzkor emlékei Magyarhonban. Budapest, 1892. 79.

18. Uo. 1886, CXII. 4.; J. Hampel: Trouvailles LIV. t. 1.

19. Gallus Sándor-Horváth Tibor: A legrégibb lovasnép Magyarországon Diss. Pann. II/9.

Budapest, 1939. XXX.11.

20. Václav Furmanek: Pilinyer Kultur. Slovenska Archeologia, XXV-2. (1977). 291. o.

21. Mozsolics i. m. 1973. 47. t. 13.

22. Bóna István: Az oroszvári 4. nõi sír melldísze. Adatok a középdunamedencei bronzkori 124

viselethez. II. Archaeologiai Értesítõ, 1960 (87). 198-203.

23. Mechthildis i. m. 93/o.

24. Kemenczei i. m. HOMÉ., V. (1964-65). XV. t. 13-14. XVI. t. 2.

Egy meghiúsult ásatásról.

Rácz Dezsõ (Mád, Vécsei u. 531.) bejelentette a Herman Ottó Múzeumba, hogy a Szilvás-dûlõben szõlõtelepítés közben leleteket találtak. 1964. 04. 16-án Kemenczei Tibor a helyszínre ment. A lelõhely a Szilvás völgyben lévõ hegyközségi birtokon volt. Ez a Szerencstõl Mádra vezetõ mûút 2. sz. kilométerkövétõl a kõbánya felé haladó bekötõút mentén feküdt, mintegy másfél km-re a bekötõút kezdetétõl, a bekötõút és egy kis patak keresztezõdésénél lévõ lankás domboldalon. A talált kövek egy szkíta hamvasztásos urnatemetõt borító kövek voltak. A mélyszántás következtében, a felszínen talált nagy mennyiségû összetört edénydarab arra utalt, hogy a temetõ nagy része elpusztult. Mivel a területet nagyrészt már beültették szõlõvel leletmentést nem lehetett végezni. Ugyanekkor ugyanezen a lelõhelyen kora vaskori és újkõkori leletanyagot is gyûjtött a régész a helyszínen.7.

Az 1970-nes években a Tállya felé vezetõ úton, a Birsalmások oldalán épült be a Kossuth utca felsõ vége, ahol 1977-ben a 62/a szám alatti ház alapásásakor egy csontvázat találtak, amely mellett egy vascsákány volt.

Ez szkíta kori, a Kr. e. VI-V századból származó. 1979-ben a Kossuth utca 62/b szám alatti ház pince ásásakor ismét tárgyak kerültek elõ a föld mélyébõl: egy középsõ bronzkori tõr és lándzsahegy. Ezek kora Kr. e.

1700-1300 idõszakra tehetõ.8.

A Kossuth utcai leletek

125

S hogy visszatérjünk a fejezet elején írottakra, hogy a régi korok embere is szívesen telepedett meg területünkön: 1986. októberében Simán Katalin a Mád fölötti Kakas hegyen terepbejárást végzett.

Korábban innen egy bifaciálisan kidolgozott limnokvarcit hegy töredéke került elõ és helyi obszidián és kova elõfordulásokon talált, õskori nyersanyagbeszerzésre utaló jeleket figyeltek meg. A bejáráson vöröses kovából készült levélkaparót találtak, jellege alapján, a korábban talált töredékekkel, középsõ paleolitikusnak tûnik.9.

A kõzetek a késõbbiekben is jelentõs szerephez jutottak Mád történetében.

Jegyzetek: 1. - Archeológiai értesítõ 1869. 95. old., Közli az Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez 1911.

2. - Magyar Nemzeti Múzeum, Adattár: Sz: 78. M II. Ltsz. 2462 3. - Kemenczei Tibor: Késõ bronzkor Észak-Magyarországon Die Spatbronzezeit Nordungarns Budapest, 1984. Akadémiai Kiadó 4. - Magyar Nemzeti Múzeum, Adattár: Sz: 115. T. II. Ltsz. 4250 5. - Magyar Nemzeti Múzeum, Adattár: Sz: 142 M III. Ltsz. 2524 6. - HOMÉ 19. Kötet 1980. 79-86. oldal Hellebrandt Magdolna : A Mád-Padihegyi bronzlelet 7. - Kemenczei Tibor: A Herman Ottó Múzeum leletmentései és ásatásai az 1959-1963. évben 8. - Molnár József és Bacsúr István és családjuk szívességébõl közreadva 9. - HOM Régészeti Adattára sz.: 85.21.1.-85.21.19.

Úr asztal terítõ a XVII. századból - református egyház 126

Dr. Mátyás Ernõ:

ÁSVÁNYBÁNYÁSZAT MÁDON A Tokaji-hegység DK-i lejtõit és beöblösödõ morfológiai félmedencéit kísérõ, az abaújszántói Sátorhegytõl a sátoraljaújhelyi Sátor-hegyig tartó szõlõtermelési zónában Sárospatakon és Mádon találkozunk a Királyhegy elnevezéssel. A sárospataki Király-hegy legendája Mátyás király nevéhez, a mádi Király-hegyé a bortermeléshez fûzõdik. A borok királya, a királyok bora a mádi Király-hegy lejtõjén termett a középkor századaiban és napjainkban is. A sárospataki Király-hegy, a szomszédos Megyer-heggyel együtt a XV. századtól az 1970-es évekig folyamatosan a malomkõ-bányászattal növelte - a lejtõket kísérõ szõlõ-, ill. bortermelés mellett - Sárospatak hírnevét.

A két Király-hegy földtani-genetikai hasonlóságát mi sem mutatja jobban, minthogy a mádi Király-hegy szomszédságában, a Kõvágó-hegyen is történtek kísérletek malomkõbányászatra (innen az elnevezés is), a mádi Király-hegy pedig az 1970-es években, az önálló kovasavas kaolinelõfordulás, illetve bánya rangjára emelkedett. A bányászat és a szõlõ-, illetõleg bortermelés, mint a hegység történetében eddig, úgy ezután is jelentõs gazdasági termelõ ágazatként osztozik a hegységszegély sûrûn lakott, földtanilag a kora középkor óta kutatott övezetén. A két ágazat, mint azt a mádi Király-hegy földtani kutatásainak története is tükrözi, a történelmi idõk során nemhogy zavarta, de ösztönzõ hatásaiban mintegy kiegészítette egymást.

A hegységszegély kellemes klímája, közlekedésföldrajzi adottságai és a bortermelés már a történeti középkorban sûrû népességet vonzott a területre. A helyi építõkõ iránti lakossági igények a települések környezetében közel száz apró helyi kõfejtõ kialakulásához és velük nem egy akkori ipari nyersanyag megismeréséhez vezettek (malomkõ-kvarcit, fazekas-agyag). Nem véletlen, hogy a XIX. század elején a kapitalista ipari fejlõdés lassú térhódításával az elsõ geológiai írott jelentéseket nyújtó, felderítõ, utazó geológusok (F.S. Beaudant, F. Richthofen, Szabó J.) a hegységszegély sûrûn lakott és apró kõfejtõkkel feltárt zónájából szerzik és az egész hegységre általánosítják ismereteiket. A mádi Királyhegy sajátos kúpszerû formájával már ebben az idõszakban magára vonja a figyelmet. ....der Berg Giral... ganz un gar riolitlaven bestellt ... die Form ist ein ausgezeichneter Kegel mit zwei Gipfeln. ... - írja Richthofen 127

Mád környéki geológiai utazásaival kapcsolatosan 1860-ban.

Szabó József Tokaji-hegységi tanulmányaiban is kitüntetett helyet kap a mádi Király-hegy és környéke. Az 1867-ben megjelent TokajHegyaljai Album -ban a hidrotermális metaszomatózis folyamatát, megelõzve korát, a mádi és sárospataki Király-hegyek sajátos, ún. darázsköves , teljesen átkovásodott riolittufájának kõzetjegyei alapján ismeri fel és ismerteti: ...útjában a kitóduló gõz hol bontólag, hol alkotólag hatott . Õ választja elõször külön, éppen a Király-hegyi és sárospataki példák alapján - ma is helytállóan - a vulkáni utómûködés két jellemzõ termékét, a hidro- és limnokvarcitot: Hidrokvarcit alatt értem részint a riolittörmeléket, melyhez kovasav jött, részint az ûrökben tisztán meggyûlt kovasav tömeget . A limnokvarcit azon neme ... melyre jól ráillik a limnokvarcit név, tekintve, hogy oly mocsarakban gyûlt meg a kovasav anyag, melyekbe apró mocsárnövények, de ezeken kívül farészek is jutottak, s melyeket most megkövesülve találunk. - ... a limnokvarcit szívós, tömött ... használtait carreaux-nak a franczia modorban készült malomkövekhez (Fónay, Rátka, Mád) .

A kezdeti felismerések és a helyi ipar ösztönzõ hatása kevésnek bizonyultak a Habsburg monarchia magyarországi iparkorlátozási politikájával szemben. A bányászati ipar Tokaji-hegységi fejlõdésére csak az elsõ világháború után került sor, mikor a Monarchia csehországi, ausztriai iparának nyomasztó fölénye a hazai iparra, és kapcsolatosan a nyersanyag-termelésre is, megszûnt. A nyersanyag-termelõ területek, a kárpáti hegységkeret, a Monarchia utód-államaihoz kerültek, így a hazai érdeklõdés fokozottan az ország területén lévõ Közép-hegységek irányába fordult. Az 1920-as években valóságos kaolinláz bontakozott ki a Tokaji-hegység területén. A hegység elsõ kovasavas kaolintermelõ bányáját a Király-hegyi kaolinbánya elõdjét is ez a Hoffel A. által 1922-ben kaolinláz -nak nevezett kutatási, bányanyitási fellendülés hozta létre.

1936. tavaszán Mádon, a Diós közelében, az ún. Bomboly-hegyen Barna József talált szép kaolinelõfordulást, melyet részben külszíni, részben felszín alatti munkálatokkal tártak fel tudósít 1936-ban a hegység kaolinelõfordulásait áttekintõ munkájában a bombolyi kaolinbánya telepítésérõl Liffa Aurél.

A mádi Bomboly-hegyi kaolinbánya volt a hegység elsõ, kifejezetten kovasavas kaolinbányája. A mádi Bomboly-hegy lejtõjétõl mintegy 3 km távolságra, Barna József vállalkozói kutatásai a negyvenes években kiterjedtek a Király-hegy lejtõjére is. Az itteni nagy múltú és nagy értékû szõlõterületek azonban, bár a felszínrõl fehér kaolindarabokat jelez Barna József, sem az aknák telepítésének, sem a bányászat esetleges 128

kialakulásának nem kedveztek, így a kutatások ebben a térségben a második világháború idõszakában abba is maradtak. A hegység egyetlen kovasavas kaolinbányájaként az egyre bõvülõ Mád-bombolyi kaolinbánya szerepelt.

A kezdeti kitermelést, a nyert anyag feldolgozását és a piac kiépítését az egyik bányatulajdonos, Barna József, 1965-ben így írta le: Az elsõ világháború után a trianoni békeszerzõdés hazánkat megfosztotta legértékesebb bányaterületeinktõl. A megmaradt területen jelentõsebb bányászat a szénbányászaton kívül nem volt. Sõt komolyabb kutatásról sem lehet beszélni. Így vetõdött fel a Barna és Bodnár testvérek között, akik egyébként unokatestvérek, az a gondolat, hogy lakóhelyüknek megfelelõen községük és szomszédos községek területein kutatásokat kezdjenek.

Az Eperjes-Tokajhegység D-i részén csupán épületkõ és útépítéshez szükséges kõbányák voltak üzemben. Tállyán volt egy kovaföldbánya nyitás, a múltszázad végefelé. Egy Kuchta nevezetû egyénnek volt a bányászati próbálkozása. Sárospatakon a Zsolnai féle kaolin és Zsigmondi féle malomkõbányák szintén megvoltak. Termelésük azonban jelentéktelen volt. Említésre méltó még a mádi Kalmár János kvarcit szállítása rátkai legelõrõl és környékérõl bányanyitás nélkül. Az Ózdi Vasolvasztónak 1920-1950-ig 150-200 tonna volt a szállítása. Végül a telkibányai aranybányászat kb. 200 éves emléke mutatott némi irányt az elkövetkezõ kutatásokhoz.

A Barna és Bodnár testvérek szóbeli megállapodása az volt, hogy a talált mintákat felküldik megvizsgálás céljából Barna János vegyészmérnöknek, aki akkor került az ország legjobban felszerelt laboratóriumába a posta vegykísérleti állomásra, mint fiatal vegyészmérnök.

A társaság tagjai lázasan kezdtek kutatni. A kutatás eredményei a következõ: l. A Bodnár testvérek Tállyán 1920-ban kinyitották a Kukta - féle kovaföld bányát és megkezdték egy pár emberrel a termelést.

2. Ugyancsak ebben az évben felfedezték a rátkai legelõi kaolinbányát.

Egy mélyebb árokban lévõ ürgelyukak körül találtak kaolin nyomokat. Mindkét bányából az elsõ vagonok még ebben az évben elindultak a fogyasztó vállalatokhoz.

3. A Barna testvérek szintén eredményesen kutattak a mádi határban felkutatták az 1920-as év vége felé a Diós határban lévõ vas-okker bányát. Ezt is azonnal üzembe helyezték.

Ez utóbbi bányának a termékét elhelyezni könnyû volt. A kitûnõ minõségû 50-55%-ot tartalmazó vasoxidot a festékgyárak szívesen átvették. A kovaföldbánya és a rátkai kaolinbánya anyagának elhe129

lyezése szinte lehetetlenné vált. Bár a kovaföld minõségileg a legjobbak közé tartozott, de csak vékony körülbelül 50 cm vastagságú volt a fõ réteg. Így a kitermelés is nagyon költséges volt.

A szóbajöhetõ vevõk csak õrölve akarták átvenni.

A rátkai kaolinbánya termékének elhelyezése is nehézségbe ütközött. A kerámiai gyárak nem ismerték az anyagot. Nem merték masszájukhoz keverni. Fõként iszapolt cseh kaolint használtak. A kívánalom az volt, hogy le kell iszapolni.

A családias társulásnak a kovaföld örléséhez és a kaolin iszapolásához nem volt pénze. Így 1924-ben megalakították az elsõ RT-t, a Hegyaljai Bányaipari RT-t Barna és Bodnár testvérek cím alatt. A megalakított R.T. komolyabb mûködést nem fejtett ki. Mire az alaptõke befizetése megtörtént az infláció miatt a pénz értéke semmivé vált. A pengõ bevezetése sem hozott javulást. A gazdasági válság világszerte megindult. 1926-tól kezdve az egész vállalkozás Bodnár Jánosra maradt. Mindenki elkedvetlenedett, az õ próbálkozásai is sikertelenek lettek. Ilyen körülmények között a vasbányát Bodnár János zárt kutatási körökkel együtt 1928-ban átadta a Diósgyõri gyárnak. A Diósgyõri Gyár 1928-29 közötti években kb.

1100 vagyon vasércet termelt ki és szállított el, valamint 100-150 vagon vasokkert. A Diósgyõri Gyár minthogy kimerültnek találta a bányát a további munkákat beszüntette.

A tállyai kovaföldbányából hõszigetelés céljára el tudtak adni néha egy-egy vagont a Bodnár testvérek, de a rátkaiból éveken át semmit.

4. Az 1927-28-as években a Bodnár testvérek Tállyán üzembe helyezték a jelenlegi kõbányát. Tõkehiány miatt átadták a bányát Dr. Maillott Nándornak pedig az Urikány és Zsilvölgyi kõszénbánya kezébe került, akik aztán korszerûen kiépítették és üzembe helyezték Nagyobb változást az 1930-as év hozta meg. A Barna testvérek ez év nyarán adták fel az elsõ vagon kaolint a Budapesti Zsolnai Gyárnak.

Ezt az anyagot a gyár masszájába bevezette és 1-2 év múlva havi 80120 tonnára emelte fogyasztását.

Ugyanezen évben a Barna és Bodnár testvérek is rendezték az egymás között megszünõben lévõ kapcsolatokat. Barna testvéreké lett a rátkai kaolinbánya bérlete és a hozzátartozó területek, a Bodnár testvéreké pedig a tállyai kovaföldbánya és annak területei.

A tállyai kovaföldbánya vékony települése és kedvezõtlen fekvése miatt fejlõdésre nem volt alkalmas. A fejlõdést az gátolta, hogy csak vasoxidmentesen válogatott I. osztályú anyagot lehetett értékesíteni, éveken át, míg a II. osztályú papírkaolint csak 1936-ban sikerült a 130

Naményi féle csepel papírgyárban bevezetni. Az alábbiakban most már csak a Barna testvérek tevékenységérõl lesz szó. Munka megosztásuk a következõ volt: Dr. Barna János mint a posta kísérleti állomás fõmérnöke végezte a minták kísérletezését. Irányította a termelést, hogy egyes bányában hány féle minõségre osztályozzák az anyagot. Tárgyalt a gyárakkal az újabban felkutatott bányák anyagának bevezetésérõl. Barna József mádi lakos végezte a további kutatásokat, termelést, szállítást stb.

5. 1933-évben a Barna testvérek megnyitották az Istenhegyi kvarcbányát és válogatott anyagát a Magyar Kerámia használta fel szilika tégla gyártásra kisebb mennyiségben, kisebb-nagyobb zökkenõkkel.

Ugyanis Dr. Barna János éveken át házalt a rátkai kvarcittal míg végre a Magyar Kerámia hajlandó volt vele foglalkozni. Az elsõ kísérleteket Tittel Oszkár végezte és a külföldrõl behozott kvarcitnak szilika tégla gyártásához a végleges megoldás a második világháború után a Diósgyõri vasgyár fõmérnökének - Széll József kísérletei döntötték el. Õ állapította meg 1946-ban, hogy az említett kvarcit önállóan is alkalmas szilika tégla gyártásra és világviszonylatban is versenyképes minõségû. A következõ években a többi gyár is bevezette és ezzel a külföldi behozatal megszünt.

6. 1934-ben a Barna testvérek megnyitották az Istenhegyi kvarcbánya melletti kaolinbányát. Ennek anyagát körülbelül 20-30 vagonnyit fõleg a Zsolnai gyár használta fel, de az egyenlõtlen minõség miatt további termelése és küldése abbamaradt.

7. Ugyancsak 1934-ben kutatták fel és nyitották meg az ondi liparit bányát Nagyon válogatott minõségben egy pár évig csak a Zsolnai gyár használta fel, évi 50-60 vagonnyi majd pedig a háború végéig az Adler Henrik ásványörlõ Részvény Társaság használt fel válogatlanul hasonló mennyiségben. A háború után nagyobb termelés és szállítás nem történt.

8. 1935-ben kutatta fel és helyezte üzembe Barna József a Bomboly bányát. Dr. Barna Jánosnak a gyárakkal való tárgyalásai arra vezettek, hogy a gyáraknak szükségük van egy vasmentes kvarcos kaolinra. Egy ilyen kutató bejárás alkalmából a bombolyi úton vett fel dr. Barna János egy kisebb fehér törésû darabot, hogy hasonló anyagra lenne szükség. Ennek a területnek az alapos átkutatása eredményezte a bombolyi bánya megnyitását. A bombolyi bánya nyitása a hegy felsõ részén történt, mert az alatta lemélyített három akna meddõrétegbe lett lehajtva. A 4. akna lemélyítése igen szép anyag feltárását eredményezte és ennek alapján nyílt meg az alsó bánya. A 131

bánya anyagát aránylag könnyebben lehetett elhelyezni mint a rátkai bányáét. A II. oszt. kvarcosabb szennyezettebb anyagának is nagyrészét értékesíteni lehetett a vasgyárak samott gyártásánál.

9. Minthogy a rátkai kaolinbányánál csak az I. oszt. lehetettt értékesíteni, így a kerámiai kaolin kitermelési költsége erõsen emelkedett A II. oszt. papírkaolin készlete több száz vagonra rúgott. Úgy látszott, hogy a bányákat saját erõbõl továbbfejleszteni nem tudják, annál is inkább, mert a konkurencia igen megerõsödött, azáltal, hogy a szegi kaolinbánya kutatói a tõkeerõs osztrák Kamig céggel társultak, üzembehelyezték a szegi kaolinörlõ mûvet papírkaolin örlésre. Így tehát a Barna testvérek hosszú tárgyalás után alapították meg a második Részvény Társaságot, melynek tagjai a Budapesti Zsolnai Gyár, Magyar Kerámiai Gyár a Drache porcelán és Kõedény gyár. A Magyar Téglagyárosok Egyesületének elnöke Ujlaki Müller Pál lett. A Részvénytársaság címe Kaolin Iszapoló és Bányaipari RT. lett. Mint ahogy a címe is mutatja, fõleg azért alakult az RT., hogy az általa behozott tõkével egy modern kaolin iszapoló mû létesüljön. Az RT. a fenti összetételben 8 hónapig mûködött és semmi komolyabb tevékenység nem történt az iszapoló felállítása és az alaptõke teljes befizetése terén. Így aztán hosszú tárgyalások után a fenti gyárak a kaolin iszapoló rt-bõl kiléptek és az R.T. családi RT-ként tovább mûködött. Ez idõben lépett be társként a már elõzõleg is könyvelõként mûködõ Cimborai Lajos a Barna testvérek sógora és mint kitûnõ szakember lett az RT. kereskedelmi illetve ügyvezetõ igazgatója.

10. Ugyancsak 1936-ban Dr. Barna János hosszú tárgyalás után meg tudta gyõzni a Naményi gyár tulajdonosát, hogy a rátkai papírkaolin bentonitos tulajdonsága miatt sokkal jobb mint az osztrák õrölt kaolin, így belement, hogy a gyárában saját költségükön egy kaolin iszapolót építsünk fel. Ez kb. 6000 pengõbe került, ami kb. 50 vagon papírkaolin árának felelt meg. Ez azért is fontos lépés volt, mert a leiszapolt kaolin egy medencébõl minden ülepítés, préselés és szárítás mellõzésével egyenest a papír masszába folyt. Ilyen iszapolót késõbb a Fûszfõi Papírgyár is felállított, így a rátkai II. oszt. kaolin végleges elhelyezése biztosítva lett.

11. Az 1936-37-es években fedezte fel Dr. Barna János, hogy a rátkai kaolinbányában egyes rétegek bentonitos tulajdonságúak. Az öntödébe való bevezetése a melasz helyett csak õrölt állapotban volt lehetséges. Úgy a bentonit örlése, mint a többi papírgyárak õrölt papír kaolinnal való ellátása, szükségessé tette egy õrlõ felál132

lítását. Tittel Oszkár tervezése alapján a mádi állomáson épült fel az örlõ telepe 1938-40-es években. Minthogy a bánya és örlõ további fejlõdése újabb és újabb problémákat vetett fel a vállalat mûszaki és kereskedelmi igazgatója Tittel Oszkár lett, mert Dr. Barna János mint állami alkalmazott már nem intézhette el a napirenden lévõ ügyeket.

Háborús károk bár nem voltak súlyosak, de a termelés és a szállítás az infláció miatt igen nehezen indult meg. A munkabér és fuvarbér borral, olajjal, szappannal, stb. lett kielégítve. Persze a fizetõ eszközök elõteremtése igen nagy nehézségbe ütközött.

12. 1947-ben kutatta fel és helyezte üzembe Barna József a koldui bentonit és kvarcitbányát. Már az elsõ akna a legkedvezõbb helyre lett telepítve. A kvarcbánya telepítése is a legkedvezõbb helyen történt. Fedõréteg alig volt és a kitermelt kvarcit kb. 95%-os I. osztályúnak felelt meg.

Kedvezõbb termelési viszonyok miatt az istenhegyi kvarcitbánya termelése megszünõben volt. Államosításig a feltárt anyagok kiváló minõségük miatt a gyárakba való bevezetése nagyobb nehézségbe nem ütközött. Ezen a területen 10 db akna lett mélyítve. Ebbõl 2 meddõben.

13. 1948-ban felépült az elsõ dobszárító és új örlõ üzemrész. A dobszárítót az államosításig üzembe helyezték, az örlõt azonban nem.

Említésre méltó még, hogy a bombolyi bánya feltárásával meg volt a lehetõség arra, hogy egy kõedénygyár létesüljön. A bombolyi bánya biztosította a kvarcot kaolint, a rátkai pedig a plasztikus nagy kötõ képességû kaolint. E két anyag kiegészítéséhez pótanyagként feltárták az Istenhegyi kaolint, s az ondi liparitot. A fentiek alapján 1944 tavaszán a Hangyaipari Vállalattal egy kõedény gyár felállítása céljából megállapodás jött létre. A megkezdõdött bombázások miatt aláírására nem került sor. A háború elvesztése és a hangya ipar megszûnése maga után vonta az említett kõedénygyár felállításának elmaradását.

A kõedénygyár felállításának igen nagy lehetõségei voltak, hiszen a Hangya az ország legnagyobb kereskedelmi vállalata volt. A leírt kutatási, bányanyitási és örlõépítési dolgokig felsorolva csak azok szemében jelent valamit, akik hasonló körülmények között létre hoztak már valamit.

Ilyen leírásban nincs benne, nem érezhetõ a sok küzdelem a sok álmatlan éjszaka, amíg egyes kutatás, egyes kísérlet sikerrel járt. Nincs benne a sok izgalmas tárgyalás, amivel a felkutatott területeket magántulajdonosoktól, legeltetési társulattól meg lehetett szerezni, vagy bérletbe 133

venni. Nincs benne a feltárt nyersanyagok elhelyezésének küzdelme abban az idõben, amikor a hazai nyersanyagot gyáraink még nem ismerték. Nincs benne a mind jobban megerõsödõ konkurenciával való harc sem. A konkurencia minden bánya mellett kutatott és nyitott egy másik bányát. Az örlõtelep felállítása külön kálváriás utat jelentett. Sem a rátkai sem a mádi állomás mellett telephelyet kapni nem lehetett.

1939-ben bõvítették ki a nagyobbodó forgalom miatt a mádi állomást.

A állomás területére épült fel az örlõ telep. Csak a háború vége felé sikerült venni a Zimmerman területbõl az üzem bõvítésére 5 kh-t. Végül nincs benne fõleg az elsõ évek anyagi küzdelme, hiszen az alapítóknak nem volt nagyobb tõkéjük. Köztudomású, hogy az elsõ világháború után következõ gazdasági válságot csak a tõkeerõs nagy vállalatok bírták ki. A kezdés tehát a legnehezebb idõben történt. Ebben a leírásban csak a sikerek vannak felsorolva a kudarcok nem.

Az államosítás tehát ezen anyagok kutatását, felhasználását illetõen verejtékkel kitaposott utat talált. Már csak az út kiszélesítése maradt feladatul.

A bányászat államosítása utáni években a kovasavas kaolintermelés továbbra is a Mád-bombolyi területre koncentrálódott. A felszínközeli készletek kitermelésével és a hazai kerámiaipar igényeinek növekedésével azonban a bánya egyre nehezebben fedezte a szükségleteket.

Közrejátszott ebben a kézi mûvelési mód és a kaolin szeszélyes, tömzsös települése és a felszínközeli zónák szennyezettsége is.

1958-ban a Tokaji-hegység ásványbányászati nyersanyag-kutatásainak indításával kezdõdött meg a mádi Bomboly-bánya környezetében valószínûsített kovasavas kaolintelepek kutatása. A bányától a kutatások, a kaolin felszíni elõfordulását követve, elõször a Kõvágó-hegy, majd a Király-hegy területére terjedtek át. Varjú Gyulával közösen végzett irányítással a kutató tárók sorozata nyílt a meredek lejtõrészen, követve a bombolyi bányától a Király-hegy D-i lejtõjéig a kaolinos zónát. Összesen 22 db, 819,5 fm összhosszúságú kutató tárót - 2,4 M Ft-os kutatási keret ráfordításával - hajtottak ki 1960 és 1965 között. A tárók azt a feltételezést igazolták, hogy a Mád-bombolyi kaolinbányától a Királyhegy D-i lejtõjéig összefüggõ, bár tektonikusan feldarabolt kaolinos övezet húzódik. Itt jegyezzük meg, hogy a kutatások telepítésére ez idõszakban a szõlõtermelés pangása és a meredek lejtõk szõlõkultúrájának kipusztulása biztosított lehetõséget. A Tokaj-hegyaljai szõlõkultúra rekonstrukciója a gépesíthetõ mûvelésû hegylábi, ún. szoknyaterületekre csúsztatta le a szõlõtermelés fõ zónáját. A meredek, géppel nem mûvelhetõ lejtõk szõlõkultúrái lassan kipusztultak. Így csökkent le 134

idõlegesen a királyok bora, a borok királya termelése a Király-hegy lejtõjén is a hatvanas évek derekán. A kutató tárók sok esetben a felhagyott szõlõparcellák területén, az évszázadokon át felhalmozott szõlõgarádok mellett, ill. között mélyültek.

A kutatásoknak különös lendületet adott, hogy a hegység területén 1959-ben megkezdett, megszervezett fúrásos földtani nyersanyagkutatás a rátkai bentonitos nemesagyag-területeken a fedõ kvarcit átfurásával tapasztalatokat szerzett a kemény kõzetek fúrásának lehetõségivel kapcsolatosan. Így 1962-ben a tárókkal végzett kutatás után megindult a fúrások telepítése is. Ez merõben új vertikális információkat szolgáltatott a Király-hegy összletének településmódjáról és lehetõséget nyújtott a földtani képzõdmények és egyben a kaolinosodás vertikális helyzetének besorolására is.

Már az elsõ kutatófúrás-szelvények alapján valószínûsíthetõ volt, hogy a Király-hegy tengelyét adó kovásodás és az azt kísérõ kaolinosodás között szerves genetikai összefüggés van. Nemecz E. és Varjú Gy. be is számoltak az 1966. évi Földtani Közlöny Agyagásvány füzetében a területen valószínûsített elbontási övezetekrõl. Idõközben a fúrásos kutatások tovább haladva, részleteikben is tisztázható eredményeket hoztak a kaolintelepek helyzetével és az egész terület képzõdménysorába való illeszkedésével kapcsolatosan. Igazolódott, hogy a kaolinosodás nem összefüggõ zónát, hanem az egykori hidrotermális feláramlási centrumokat kísérõen körkörös, illetve centrolabiális övezeteket alkot, mely övezetek azonban rendkívül erõsen tektonizáltak, a vulkáni mûködést szükségszerûen követõ, szerkezeti mozgások és a hegységszegélyi bezökkenéses szerkezetalakulás következtében is.

A felhasználó-ipari szempontokat figyelembe véve, a Király-hegy Török-tanyai területén allevardit és kaolinit tartalmú ún. plasztikus kaolinra, a Ny-i Dobozi-oldalon pedig kaolinit és magas kvarctartalmú, hófehér ún. kovasavas kaolinra irányultak a kutatások.

A hálózatos fúrásos kutatások, majd az azt követõ aknamélyítések 1966-ban fejezõdtek be.

A Török-tanyai területen megelõzõen, 1964-ben, 5,7 Mt allervardit tartalmú, ún. plasztikus kaolin került készletként meghatározásra. A Királyhegy kaolinkészleteinek mennyisége így az 1966. január 1. szerinti készletmérlegben elérte a 9,0 Mt-t. Ez a készlet alapul szolgálhatott volna egy, a Mád-bombolyinál lényegesen nagyobb termelésû kaolinbánya telepítéséhez is.

A fúrásokból kikerült képzõdmények analízise azonban arra utalt, hogy a meghatározott készletekben a hasznos agyagásvány tartalom alig éri el a 30%-ot. A kerámiaipar akkori szintjén azonban ennél lényegesen 135

magasabb kaolinit tartalmú és ugyanakkor alacsony Fe2O3 tartalmú nyersanyagokra lett volna szükség. A felhasználóipar elvárásait nyers állapotban sem a Török-tanyai, sem a mádi Király-hegyi terület nyersanyagai nem elégítették ki. Így bontakozott ki többévig tartó laboratóriumi, majd félüzemi kutatómunka Kiss Lajos, a SZIKKTI (Szilikátipari Központi Kutató és Tervezõ Intézet) munkatársa és dr. Juhász Zoltán, az OÉÁ (Országos Érc- és Ásványbányák) központi laboratóriumának vezetõje, valamint Barna János, a BKI (Bányászati Kutató Intézet) munkatársa vezetésével, a mádi Király-hegyi kaolinos kõzetek agyagásvány tartalmának dúsítását célozva.

A dúsítási kísérletek a Dobozi-oldal képzõdményeinek esetében vezettek eredményre. 20-23% Al2O3 tartalmú és 0,8% Fe2O3 tartalmú, mintegy 50-60% kaolinit tartalmú dúsítmányt sikerült elõállítani. Az iszapolási kihozatal azonban alig haladta meg a 25%-ot. A hazai épület- és durvakerámia-ipar pedig még nem tartott azon a szinten, hogy az iszapolás során felszabaduló, az össztömegre vetített, mintegy 80%-nyi meddõ tömeget fel tudta volna használni. Így a mádi Király-hegyi elõfordulásokra alapozott mádi iszapolómû terve mindmáig a tervezõi fiókban maradt. A rentabilitással kapcsolatos viták éveken át tartottak, a SZIKKTI és a finomkerámia-ipar, valamint az OÉÁ között, mindaddig, míg a beruházási nehézségek a hetvenes évek végén általánossá nem váltak az országban. Az iszapolómû telepítési kérdése így lekerült a napirendrõl.

Maradt a hagyományos nyersanyagként való felhasználás, azaz a kimerülõ Mád-bombolyi bánya nyersanyagának pótlása. A bánya 1978ban véglegesen ki is merült és a kovasavas kaolinbányászat teljes súllyal áttevõdött a mádi Király-hegyi területre. Ekkor értelemszerûen várható volt a bányászati termelés fokozódása. Ez be is következett, de nem várt mértékben. Az 1975-77. évek 1000 t, bányanyitással kapcsolatos termelése után a termelés 1978-ban, átvéve a Mád-bombolyi bánya feladatát is, kovasavas kaolinból 9000 t-ra ugrott. A termelt nyersanyag nagyobb része cementipari (fehércement gyártás) felhasználásra került, és csak kisebb részét vette át a kerámiaipar. A dúsítás, nemesítés folyamata kimaradt.

A kerámiaiparban a Király-hegy nyersanyagát továbbra is fajansz és épületkerámiai fehéráru gyártására használták fel. Bányászati termelés szempontjából kedvezõtlenül hatott, hogy a hazai kerámiaipar az1970-es években épületkerámiai vonatkozásban (padló és falburkoló csempe stb.) a fehér masszakomponensekrõl áttért a színesre, így a Király-hegyi terület elveszítette jelentõségét a kõedénygyártás nyersanyag-szükségletének kielégítése terén, és a bányászat évi néhányezer tonnás termelési szinten maradt. A Király-hegy Dobozi-oldali lejtõjén megtelepített, gépesített 136

kaolinkülfejtés könnyedén kielégítette a kerámiaipar éves kovasavas kaolin szükségletét.

1984-ben a hazai építõiparban folyamatban levõ strukturális változások kedvezõ fejlesztõ hatással voltak és vannak az épületkerámiaipar fejlõdésére, a fehér fajansz és cserépáru gyártására is. A mádi Király-hegy kaolinja újra szerepet és helyet találhat ezeken a területeken. Emellett a nyersanyag magas fehérségének és jó diszpergálhatóságának következtében új felhasználási területek is mutatkoznak, mint a töltõanyagipar és a papíripar. Ezek az új felhasználási területek jelenthetnek kibontakozást a mádi Király-hegy ominózus kovasavas kaolinbányászata számára, s egyben lehetõséget a megkutatott nyersanyagban foglalt, rejtett népgazdasági értékek aktivizálására is.

A mádi Király-hegyi két kaolinelõfordulás földtani-teleptani kutatására ez ideig, beleértve a laboratóriumi és félüzemi vizsgálatokat is, összesen 12,0 MFt-ot fordítottunk. A feltárt összásványvagyon eléri a 9 millió tonnát. 1984. évi népgazdasági értékszinten ez az ásványvagyon összesen legalább 4,5 Mrd Ft potenciális értéket képvisel. A bányával megnyitott Dobozi terület kovasavas kaolinjának potenciális in situ értéke 1,4 Mrd Ft-ra becsülhetõ. A kutatásokba és bányanyitásba befektetett pénzügyi és szellemi értékek visszatérülésére legkézenfekvõbben a Dobozi terület kovasavas kaolinjának értékesítésével, felhasználási területének bõvítésével van lehetõség. A visszatérülés és a gazdasági nyereség további lehetõségeit a Török-tanyai megkutatott összlet termelésbe való bekapcsolása hordozza. Ennek feltétele a felkutatott nyersanyagok, hidrotermális kõzetfáciesek újabb hasznosítási területeinek felismerése vagy a jelenlegi felhasználás fokozása.

Hajdú Gyulának, az Országos Érc és Ásványbányák Hegyaljai Mûvének akkori igazgatójának adatai szerint: 1978-ban 999 fõ dolgozóval, 430 millió Ft értékû állóeszközzel és gépi berendezéssel rendelkezett a Mûvek. 1978-ban 380 millió Ft, majd 1988-ra 130 millió USA dollár értékû tõkés árbevételt is produkáló Mád központtal mûködõ Hegyaljai Mûvek nemcsak a környék ipari tevékenységének, de az ország gazdasági mozgásának is jelentõs színfoltja volt.

A bekövetkezett gazdasági-politikai rendszerváltás ezt a viszonylag jól mûködõ, de állami kézben lévõ nagyvállalatot elõször széttagolódásra, majd egységenként privatizációra kényszeríttette. Így Mádon maradt egysége a Zeotrade, illetve az ipari bázisán megszervezõdött Ferroprofil Kft. 1984-ben a Tokaj - hegyaljai, elsõsorban Mád környéki ásvány nyersanyagok kutatására, feldolgozására megszervezõdött a Geoproduct 137

GMK, majd a bányászati jog elnyerésével a Gyógyító Ásványok Geoproduct Kft. Ez az ásványi anyagoknak nem az ipari, hanem a biológiai tulajdonságait vette vizsgálat alá. A kidolgozott program reálisnak bizonyult, napjainkban a Kft. több mint 100 féle ásványi bázisú készítményt állít elõ: Házi patika, Háztartás, Haszonállattartás, Díszállattartás, Házi-kert, Környezetvédelem és natúr vulkáni építõanyagok termékcsoportokban. A Kft. új bányaterületeket kutatott meg és nyitott s folytatta a korábbi állami bányászat által felhagyott bányaterületek mûködtetését is. Így vált Mád község a rendszerváltás utáni elsõ évtized végére ismét a bányászat és ásványfeldolgozás egyik központjává. Különös jelentõsége van a község fejlõdése szempontjából annak is, hogy az elmúlt szocialista idõszakban elsorvadt helyi építõkõ hasznosítás a Geoproduct Kft. mádi kõtelepének munkája révén ismét korábbi rangjára emelkedett. Az az építõkõ anyag amelybõl a mádi középkori pincék, köz-és lakóépületek épültek, immáron országszerte keresett, de formált fûrészelt építõkõ rangjára emelkedett.

Jogos a hirdetõ-tábla szövege Mád község bekötõ útjánál: köveinkkel, borainkkal, porainkkal várjuk Önt.

A Geoproduct Kft. épülete

138

Vinnai Zsuzsanna:

ADALÉKOK MÁD IPARÁHOZ Településünkön a természeti adottságokat figyelembe véve, azt, hogy a gazdasági élet legjövedelmezõbb természeti ága a szõlõmûvelés volt és az is maradt, az iparnak csak másodlagos szerep jutott.

Hegyalján az iparûzõ réteg száma a XVII. század közepén alig emelkedett az összlakossághoz viszonyított 2-3% fölé. Mád e rétege adatok hiányában nem kimutatható. Az 1690 és az 1710 közötti idõszakban 11-19% lesz. Ez az alábbi táblázat adataival összehasonlítva alacsonynak mondható.

A hegyaljai mezõvárosok adózó mester ember-háztartásainak hozzávetõleges százalék aránya az összlakosságéhoz, a XVI-XVII. században:

Román János táblázata

A XVIII. század végén a hegyaljai mezõvárosokban a nemesek társadalmát vizsgálva és csak a neveket figyelembe véve, közel negyedrészük iparosnak tûnik. Mádon 1699-ben 90 háztartásból 10 látszik iparosnak, kik közül 6 bizonyosan nemes ember. (Román János 1966.)

Az 1707-ben létezõ 26 iparos közül öt viseli nevében a helységnevet (Mád, Mádi). A hegyaljai mezõvárosok mesterember-háztartásainak 139

vagyoni helyzete 1699-1701 között:

Román János táblázata

A mesterember-háztartások vizsgálatánál 1699 és 1707 között Mádon a fellelhetõ 26 háztartás mindegyikében tartottak ökröt, 12-ben tehenet, 3 sertést, 28 kecskét, 26 köböl szemes terményt és 53 hordó bort. Összevetve más települések adataival kitûnik, hogy a mádi mesteremberháztartásokra erõteljesebb mezõgazdasági termelés a jellemzõ.

A mesterségek számának alakulása 1691 és 99 között hat mesterség, 1700 és 1707 között: kilenc mesterség található. A többi mezõvároshoz viszonyítva ez igen kevés még a falvakra is 10-12 mesterség jellemzõ.

Szerencsen szintén 9, Sárospatakon 45, Sátoraljaújhelyben 37, Tokajban 36, Liszkán 28, Keresztúrban 25, Tarcalon 24, Tállyán, Tolcsván 19-19, Bényén 20 található.

A mádi mesterségek idõben is késõn jelennek meg.

Román János táblázata

A kovácsok, lakatgyártók, mészárosok, borbélyok és csizmadiák 1699ben, a szabók, kõmûvesek és szûcsök 1707-ben tûnnek fel Mádon. A leggyakoribb mesterségek a legnépesebbek. Legmagasabb létszámmal 140

általában a szabók voltak, nem sokkal lemaradva a vargák, kovácsok, mészárosok. Mádon a szabók 1707-ben tizen voltak. Ez a legnépesebb helyi mesterség. A mesterségek egy része sohasem lett iparos kézmûvességgé, megmaradt a háziipar, népipar szintjén. Más részüket a fejlõdés tette feleslegessé, voltak, amelyek rokon mesterségekbe olvadtak bele. A legjelentõsebbek kialakították céhes szervezeteiket. Az értékesítési lehetõségek kedvezõ alakulásával, a szõlõmûvelés fellendülésével, a népesség felduzzadásával Hegyalja ipara, ezen belül Mádé is, állandó fejlõdést mutatott. 1670 után a török hódoltság kiterjesztése, a német katonaság beszállásolása, a kuruc-labanc háborúk hatására ez az ipar tönkrement, s a békés korszak beköszöntésével szinte újra kellett kezdeni. Mádról érdemleges adatok ebbõl az idõszakból találhatók1699, 1707.

A XVIII. század végérõl a következõ leírást találjuk Mádról: Lakosai részben kézi mesterségekbõl, részben gazdálkodásból, de leginkább szõlõmûvelésbõl élnek.

Nagy jelentõségû híradás Mád város történetében 1811. február 17-én a királyi Bodnár Czéh behozatala, Minek utána a szomszéd városokba mindenütt a Bodnár mesterség Czéhek, mint a Hegyalján fõ és elsõ helyet érdemlõ czéh virágzik mind ez ideig ezen Czéh nélkül szûkölködött elhatározták felállítását. A legutolsó céh könyv szerint 18 önálló iparos tartozott a céhbe. Egy-egy mester 1-6-7 segéddel dolgozott. A legutolsó céhmester Soltész Mihály volt. A filoxéra vész utáni idõkben a kádárok száma ötre csökkent. A II. világháború elõtti idõkben Barna József kádármûhelye vitte tovább a mesterséget. A céh védõszentje Orbán Napján (május 24./ misét tartottak. A római katolikus egyháznak ajándékozott templomi céhzászlót a bodnár családok temetésén, de más körmeneteken is használták. A bodnárok (kádárok) 1813-ból származó pecsétnyomóján: Két ágaskodó oroszlán hordót tart, mely felett nyitott körzõ és azon korona díszlik. Körirata: Mezõ-Maad városa ns. Bodnár Kir. Céhnek Petsétje.

141

Céhgyûlés behívó táblájuk 1833-ból származik. Felirata: Maádi Privilegált Nemes Bodnár Czéh Gyûlését jelentõ Tábla.

Fotó: Leskó Istvánné

1814-ben megalakult a mádi kovács kerékgyártó céh is. Ennek elsõ jegyzõkönyve 1814-tõl 1833-ig volt használatos, amelyben a céh felállítását így írták le: A mesterek sokasága miatt a Mád városában lévõ kovácsok a kassai és sárospataki céhektõl elszakadtak 1814-ben az alábbi mesterek Mádon céhet formáltak: Szepessi János kerékgyártó, Priborszki János, Szilágyi István, Petrovics András, Szokoli János kovácsmesterek. Priborszki Jánost fõcéhmesternek, Szepessi Jánost al céhmesternek választották.

1826-ban Kasala Ignáci mesterlegényt vették fel céh-tagnak 25 forint céhtaksa díj megfizetése és a remek elkészítése után. Fennmaradt a fenti kovácsmester adókönyve.

142

Az 1872-ig mûködõ céh viaszpecsétjén stilizált keretben szöghúzó fogó, patkó, patkolókalapács és pata faragókés látható:

Örök emlékezetre 1829: Mád városában az országos összeírás tartatott április hónap 9 és 10 napjaiban Tettes (tekintetes) Fáy Ferenc (Zemplén) és Piatsek Iréneusz Vármegyei deputátus urak által, amelyben tekintetes fõbíró, Szemere Péter úr, országos esküdt, Szabó Sámuel és a Méltóságos uraságok..., nemkülönben a Nagys. Magisztrátus a veres háznál jelen voltak : 1. beíratott mindkét nemû kontr. személy 458 2. contribuens (külön szerzõdés szerint szolgáló) gazdák személy 189 3. lakók 48 4. testvér 2 5. fiúi 18 esztendõs 24 6. lány, 18 esztendõs 17 7. szolga 5 8. szolgáló 12 9. mesterség 23 10. kereskedelem 3 11. Contribuens ház 189 A XIX. század elejérõl az 1822. évi Kaszner-Kozma-féle kézirat alapján az alábbiakról értesülünk: Mûhelyei: kivevén a szabók, lakatosok, kovácsok, kerékgyártók, csizmadiák, bodnárok, asztalosok mûhelyeit nintsen.

Fényes Elek 1851-ben 96 mesteremberrõl tesz említést.

Az 1869-es összeírásból a következõ iparra vonatkozó adatokat tudhatjuk meg: Lakosság száma: 3779 fõ Papok: 4, közhivatalnok 12, ebbõl: ügyvéd: 1, orvos: 2, bába: 2, gyógyszerész: 1, tanító: 12, tanuló: 10 földmûves: 1148, vadászat: 12, halászat: 143

ipar: 12, fém, kõ, fa: 74 élelmezés: 16 szövõipar: 40, egyéb iparág: 50 (bõr) nem termelõ foglalkozás: 21 kereskedelem: 50 szállítási vállalkozók: 4 pénz és hitelintézetnél: 5 személyi szolgálatot teljesítõ: 933 járadék tulajdonos: 7 foglalkozás nélküli: férfi: 14 éven felül 14, 14 éven alul: 666 nõ: 14 éven felül 30, 14 éven alul: 677 A céheket Magyarországon az 1872. 8. tc. szüntette meg, helyükbe ipartestületeket szerveztek az önálló kisiparosok számára.

A kisipar helyzete a századfordulón és a XX. század elején Mádon:

Kisiparosság megoszlása szakmák szerint Bencsik János adatai alapján 144

Egy 1925. évi leírásból újabb adalékokat találunk Mád iparára vonatkozólag: Mád lakossága: 3864 fõ népe . szõlõmíves állatok . 235 ló, 554 szarvasmarha 928 sertés, 988 juh a községben van: 4 országos, 2 hetivásár, hordóhitelesítõ, 13 bolt, 2 fûszeres, 2 bõrkereskedés.

Egy takarékpénztár 60 millió alaptõkével. Hangya.

Mesterek: 4 asztalos 2 ács 1 bádogos 2 borbély 18 cipész 5 csizmadia 3 kádár 5 kerékgyártó 7 kovács 7 kõmûves 1 könyvkötõ 5 mészáros 1 pék 1 órás 1 szabó 1 villanyszerelõ 1945. szeptember 11-i kimutatás a községben lévõ gyárakról, kocsmákról stb.: 1. KAOLIN Iszapoló Bányaipari RT. ipari üzem: 1 õrlõ, 1 gépház és 1 szárító. Gépei a hadmûveletek során megrongálódtak, épülete kisebb javításra szorul.

2. Malom Osvay József tulajdona: 1 gépház, 1 raktár, 1 szoba. Állapota jó.

3. Barna József kádár üzeme: 1 üzlethelyiség.

4. Hangya Szövetkezet fûszerboltja 1 db.

5. szatócsbolt: 9 6. kocsma: 3 7. szatócsbolt és kocsma: 1 8. Hangya Szövetkezet kocsmája: 1 145

1950-ben összeírták a településen található érvényes iparral rendelkezõket: kerékgyártó: 2 fõ kádár: 3 fõ csizmadia: 3 fõ asztalos: 3 fõ szatócs, dohányárus: 2 fõ (nevük már kihúzva a listáról,(engedélyüket visszaadták) hentes, mészáros: 3 fõ ács: 4 fõ cipész: 7 fõ kõmûves: 4 fõ hordójelzõ: 1 fõ bércséplõ: 4 fõ kovács: 2 fõ pék: 2 fõ szabó: 2 fõ kártoló és fonó: 1 fõ szikvíz készítõ: 1 fõ Az ezt követõ idõszakban a kedvezõtlen helyzet hatására sorra adják vissza iparengedélyüket, a kisipar teljesen háttérbe szorult.

Felhasznált irodalom: - Román János: Zemplén megye falusi és mezõvárosi iparának termelési viszonyai a XVI.XVII. században In: Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában Bp.1966. Szerkesztette: Makkai László - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád Jegyzõkönyvei - Sárospatak Református Könyvtár Mádi kovács céh jegyzõkönyve - Bogdál Ferenc: Kovácsmesterség, céhesélet Herman Ottó Múzeum Történeti Adattára - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Kaszner-Kozma-féle közirat - Bencsik János: Mád társadalma In: A hegyaljai mezõvárosok történeti néprajza Miskolc 1988.

146

Vinnai Zsuzsanna:

KÉPEK A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ ÉLETÉBÕL A plébánia keletkezésének ideje ismeretlen, de már a XIV. század elsõ felében állott, amit a pápai tizedjegyzékek is igazolnak. 1332-37-ben temploma Szent Tamás apostol tiszteletére volt felszentelve, papjának neve Domonkos. Mai temploma 1525-26-ban épült, ennek gótikus tornya, támpilléres hajója van. A reformáció elterjedése idején az új hitre áttért lakosok továbbra is e templomot használták istentiszteleteikre. Õk építtették át a tornyot a lõcsei Czirner Jánossal, aki 1653-ban fejezte be azt.

Széchenyi György kalocsai érsek 1670-ben visszafoglalta a templomot a katolikusok számára. Ennek elõzménye az volt, hogy II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye, Báthory Zsófia, áttért a katolikus hitre és a Habsburg uralkodó mellé állt. Így a hegyaljai Rákóczi birtokokon, köztük Mádon is, eltávolították a református prédikátorokat. 1687-ben Magyari Mihály volt a katolikus plébános, aki egyúttal az egri mesterkanonoki méltóságot is viselte. 1704-ben ismételten protestáns kézre került a templom, de 1711-ben Maixner Ferenc szepességi kincstári biztos Õfelsége parancsára visszafoglalta az egyházat, az iskolát, a plébániai szõlõket, s más egyházi javakat. Az egyháznak kegyura nem volt, de az 1772. augusztus 3-án felvett Canonica Visitatió szerint az egyház erdõségét kegyúri szolgáltatások terhelték. Az erdõ ugyanis Rákóczi Julianna mise alapítványa volt (Mád földbirtokosa 1668-ban), mely szerint a Rákóczi család lelki üdvösségéért évente hat szent mise végzendõ, párbér és egyházi terhek megváltásaként. Évente szokványok szerint négy szekér gally járt a római katolikus szegényháznak. Karácsonykor, Szentháromság vasárnapján, Pünkösdkor és Úrnapján zöld gally a templom díszítésére is. A temetõben 1736-ban Czakó Sándor apát, alesperes plébános saját költségén építtetett nyilvános kápolnát a Szent kereszt tiszteletére; 1866. és 1895. esztendõkben új tetõvel látták el azon összegbõl, melyet néhai Kõváry János egri megyei pap, a mádi templomban tartott ötvenéves miséje alkalmából a kápolna alapjára adományozott. A temetõ kápolna fa huszártornyocskával, félköríves szentéllyel épült.

Boltozott hajója alatt kripta található.

Külsõ felújítása 1998. évben megtörtént. A templom jelenleg a Szentháromság tiszteletére van felszentelve. Az egyházi anyakönyvek 1724-tõl maradtak fenn. A nepomuki Szent János szobrot 1778-ban állít147

tatta Berzeviczy Zsófia. A plébániai lakot 1828-ban Haczell György építette szilárd kõanyagból. 1770-ben Szirmay József Tamás, Mád egyik földesura, azt javasolta, hogy szüntessék be azt a szokás miszerint az Oltári szentséget az Oltáregylet szabályai szerint az egyleti tagok kíséretében, mintegy körmenetben viszik a haldoklóhoz. Ezt azzal indokolta, hogy Mádon nagy számmal vannak jelen a más valláshoz tartozók. Eszterházy püspök azonban továbbra is engedélyezte ezt a gyakorlatot, 1772-ben így írt báró Meskó Jakabnak: Mivel Méltóságos Úr mádi házánál tisztességes szobát rendelt Házi Cápolnának, megengedem, hogy abban szüretnek idején minden nap egy misét szolgálni szabad légyen. A templomot több alkalommal tûz pusztította: 1847-ben, de károkat szenvedhetett az 1852-es nagy tûzvészben is. 1855-ben újjáépítették. Az 1890-ben ismét bekövetkezõ tûzeset a tornyot is elhamvasztotta, a harangok elolvadtak. A következõ évben helyreállították. A templom homlokzata elõtt gótikus torony áll, a fõbejárata feletti kõtábla szövege a következõ: Johannes Czirner De Leöcze Aedificabit 1653. A torony falának közepe táján ismét egy beépített kõtábla található: 1651 az évszám rajta. A fõbejárata felett lõrés kerete van beépítve. Az 1662. évben a Falukönyvé -ben a harangoztatásra utaló adatot találunk: Két harangja volt, az öreg (nagyobb) harangot ekkor renoválták. A harang vonását meg kellett fizetni, melynek fele a harangozóé, fele az órás mesteré volt. Tehát a toronyban óra lehetett beépítve. Udvarán, 1902-ben, a vincellér társulat keresztet állított a filoxéra vész leküzdése alkalmából.

A II. világháború idején a Mádra menekült lengyelek itt imádkoztak, a közülük való Málcsik mester belsõ festése a szentélyben a mai napig látható. A déli bejárati részen emléktábla örökíti meg ittlétüket az alábbi felirattal: Itt imádkoztak hazájuk szabadságáért a menekült lengyelek 1939-1942

O wolno s c ojczyzny modlili sie polscy uchodz cy 1939-1942

A templomba fûtés lett beszerelve1998-ban, megtörtént a régi kõaljzat cseréje márványra és az ajtók cseréje is. 2000-ben a Magyar Millennium, a kereszténység ezeréves évfordulója alkalmából a plébánia és a templom tetõzete kicseréltetett.

A plébánia ad helyet a Borászati eszközök és ásványtani állandó kiállításnak.

148

Mádi lelkészek a következõk voltak: Magyari Mihály 1689-1692.

Gyürky Péter 1692-1698.

Kozma Péter 1698-1701.

Papp György 1701-1711.

Lõrinczffy György 1711-1716.

Czakó Sándor 1716-1740.

Hancsók Miklós 1740-1751.

Kelemen Lõrincz 1751-1759.

Kerekes József 1759-1780.

Kristoffy Tamás 1780.

Komjáthy Sámuel 1780-1818.

Haczel György 1818-1837.

Jeszenszky András 1837-1856.

Veszprémi Somogyi József 1856-1894.

Osváth Mátyás 1895-1910.

Hankó Gyula 1910-1919.

Payer Ferenc 1914-1915.

Vasskó József 1915-1939. Ölvetzky János 1940-1949.

Vass József piarista jószágigazgató 1943-1946.

Várfalvi Mihály fõesperes, érseki tanácsos 1949-1971.

1971-tõl nyugdíjasként Rácz Bertalan 1984-1993.

Darvas László 1993Felhasznált irodalom: - Kassai Százéves Egyházmegye Történeti Névtára és Emlékkönyve 1904. II. kötet - Soós Gyula: Az egri egyházmegye templomai 1986.

- Dr. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században, Mád Falukönyve - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád Jegyzõkönyvei

149

A rĂłmai katolikus templom

A temetĂľkĂĄpolna

150

Vinnai Zsuzsanna:

KÉPEK A REFORMÁTUS EGYHÁZ MÚLTJÁBÓL A reformáció elterjedésével a település lakóinak zöme az új hitre tért át és a már meglévõ templomot használták istentiszteleteikre. A lõcsei Czierner Jánossal 1651-53 között átépíttették a tornyot. 1670-ben a templom a katolikusokhoz került vissza. 1704-tõl 1711-ig ismét a katolikus templomot használták a reformátusok. Ezután egy 70 négyszögöl nagyságú fatemplomot építettek maguknak, az emellett lévõ fa haranglábon két harangjuk is volt. Ez a fatemplom 1725-ben leégett. Az 1772-es Canonica Visitátió-ban Eszterházy Károly, egri püspök, utal rá, hogy a református egyház a leégett fatemploma helyett kõtemplomot épített. 1772-ben tehát már állt a kõtemplom. Az Õsz és Máj patakok összefolyásánál, egy 135 négyszögöles telek közepén az iskolaház, lejjebb közvetlenül mellette a régi kõtemplom, ennek telke 268 négyszögöl, s azon alul egy 215 négyszögöles telken három szoba, kamrás, kõistállós parochia. Ez mind végig a patak mellett, amely az alsó oldalról határolta, míg a mostani Batthyány utca felöl kõkerítés vette körül mindhárom épületet. A templom pontosan mikor szenteltetett fel, nem tudatik , de 1790-ben már omladozott, miképpen a kõkerítés is. Elavult a régi harangláb is, mely tornyából egy három és egy másfél mázsás harang hívogatta a híveket, kik ekkor ezren-ezerkétszázan lehettek. Nem volt jó helyen az iskola, a parochia és a templom sem, nagy esõzéseknél a patak elviszi a kerítést, telehordja minden szennyel az épületeket. II. József türelmi rendeletének értelmében az 1790. évi 26. törvénycikk lehetõséget nyújt a protestánsoknak arra is, hogy ahol szükséges új templomot építsenek. 1796-ban ezen Nemes Mádi Reformata Szent Eclésia a nemes várostól megfelelõ telket kér új templom építésére. Ki is küldetett a város akkori fõ- és albírája az esküdtekkel egyetemben és kijelölték a mai templom helyét. A földes uraságok valószínûleg nem értettek ezzel egyet, mert húzódott az ügy. 1800-ban dölt el véglegesen, megvették a területet a rajta álló hajdani kvártély ház -zal együtt. Ez volt a császári katonák tartózkodási helye, akik a rendet és az adókat voltak hivatva biztosítani.

A rosszemlékû, az elnyomó hatalmat képviselõ zsoldos-tanya, ahol a katonák nem kolostori életet folytattak, szenteltessék meg az által, hogy oda templom épül. 1801. március 30-án letétetett a fundamentumkõ.

Nagy áldozatokat kívánt a gyülekezettõl a templomépítés, sok felajánlást 151

tettek, évente 2000 Ft-ot fizettek ki az építésre, fõképpen anyagra és mesterre, mert a kétkezi munkát a hívek végezték. 1817. november 2-án a templom épülete elkészült, s felszentelése megtörtént. A torony még csak a templom magasságáig volt felhúzva, de az istentiszteleteket ezután már itt tartották. 1818. március 12-én a régi templomot lebontották: A régi templom pedig, melly feküdt a Máj és Õsz-hegy patakjainak együvé szakadásokon alól, véggel észak és dél felé egész a sikátorig, nagy hosszu Bor Ház formában, széllyel hanyattatott. 1826. aug. 6 napján a felépült toronyra ünnepélyesen felhúzták a gombot és a csillagot. A toronyban már a mostani nagyharang két kisebb társával, 1782 és 1763-as évszámok állottak az utóbbiakon. 1829. szept. 20-án új lelkészlakást kapott a gyülekezet: Néhai Kótzy Ferenc úr nagy kegyességû hitvese, nemes Szabó Susanna asszonyság érezvén földi pályája végének közel-léttét, nem lévén semmi gyermeke... templomunk éjszaki oldala szomszédságában épült díszes hajlékot az egész fundussal és minden azon találtatott épületekkel a nemes Ecclesiának testamentum szerént ajándékozta, hogy az paróchia legyen...

1852. május 1-én délután negyed háromkor egy délnyugatról dühöngõ szélben kigyulladt egy ház, öt órára 184 ház porig égett, csak 28-at kímélt meg a tûz. Az egykori jegyzõkönyv szerint a gyülekezet végínségre jutott : elpusztult az iskola, a lelkészlakás, a templomból csak a falak maradtak, lezuhant a három harang is. A tanítás és az istentiszteletek számára a bálházat bérelik ki, mely palatetõs volt és épen maradt.

Gyûjtést hirdettek a gyülekezet 57 családja 297,55Ft-ot adott, ebbõl az összegbõl az akkori fõgondnok, Pándy Sámuel királyi õrnagy, maga 100 forintot.

Augusztus 23-ra felépítve állt az iskola, mindenki kivette részét az építésbõl, leginkább azok, akik pénzt adni nem tudtak, mert a rajtuk levõ ruhájukon kívül semmijük sem maradt a tûzvész után.

Engedélyt kértek a magyarországi református gyülekezetekben folyó gyûjtésre, engedélyezték az evangélikus egyházkerületekben is. Kölcsönt is kértek az egyházkerület pénztárából kamatra: 2500 forintot. Külföldön is gyûjtöttek: a németországi Gusztáv Adolf Egyesület 189 forintot küldött, majd öt év alatt négyezret. Harangalapot hoztak létre, Selbsherr Károly breslaui lakos pedig órát ajándékozott 1857-ben. Kiss Ábrahám fõgondnok orgonát ígért, ami 1859-re készült el és ma is használatos. Így 1859-re befejezõdött az újjáépítés. A tûzvész után újraöntetett nagyharang két évtized után újra megrepedt és csak 1879. július 17-én szólalt meg. Ennek felirata: Ujraöntött László Lajos, Ung megye Kis Gejõczben. Kõszegi Pétertõl ajánlott de a 852. tûz által elolvadt harang anyagából a mád ev. ref. egyház önköltségen 3ad izben ujraöntetett 152

engem. Az elõket hívom az Isten házába (A holtat kisérem gyászhanggal sírjába) Imádjad hát ember míg élsz Istenedet (Hogy megnyerd az égbenvárt idvességedet. Az addigi 6 mázsás harang több mint 8 mázsás lett. 1878. aug. 31-én újabb csapás érte Mádot és a reformátusokat: felhõszakadás után iszonyú zúgással vízáradat jött mind a két patak felöl, a vízáradat féktelenül tört utat magának, rombolt kíméletlenül. A századot a filoxéra pusztítás zárta: a gyülekezet szõlõi is tönkre mentek, a gyülekezet jó kétharmada földönfutóvá lett, mert a területek legnagyobb része nem való más mûvelésre. A gyülekezetre annál súlyosabban nehezedett rá az újabb csapás, a középsõ harang megrepedt. Újra csak gyûjteni kellett. S a gyülekezet újra csak épít s közben épül... Mert élni és épülni csak építve és mások gondját felvéve lehet a keresztyén embernek, aki tudja, hogy maga és kegyelembõl él, Urának áldozatából, aki életét adta érette... írja Zergi Gábor nagytiszteletû úr.

A templom klasszicizáló stílusban épült, kelet-nyugati fekvésû, belsõ tere 13X34 méteres. A torony 1828-ra készült el barokk sisakos tetejével.

1913-ban nagy javításokat végeztek a templomon, az eredetileg készített famennyezetét bevakolták, a torony sisakját a mai formájára építették át, így az most 12 m magas. Ezért a torony összesen 42 méteres.

Az egyház legrégebbi kegyszere egy XIII. századi nürnbergi, ezüst, ötvös munkával készült kehely. Három Rubinttal megrakott ezüst füsttel meg borított pohár 1751-es leltár leírása szerint. 1910-ben egy bécsi régiségkereskedõ 4.500 forintért megvette.

A másik I. Rákóczi György erdélyi fejedelem által ajándékozott, az 1640-es évekbõl származó mûvészien díszített ezüst kanna. Több hegyaljai református egyház kapott tõle hasonlót, mivel több helyen is birtokos volt. 1910-ben a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg. Eladásakor hasonmását megcsináltatták, mely ma is használatos. E két legrégebbi árából tudtak renoválást végezni.

Minden bizonnyal a XVII. századból származik az az úrvacsorai alkalmakon használt nagyon szép díszítésû arannyal futtatott ezüst kehely, melynek felirata: A MÁDI R.SZ. EK. pohara. A XVII. századból való két kis ónkanna és szintén ez idõbõl származtatható két ón perselytányér.

Eredetük ismeretlen.

Egy dróttal összekötözött cserépkorsó, 1674-bõl származó a felirata szerint. Ma a pataki Nagykönyvtár Múzeumában van.

Két nagy ónkanna, a kisebbik 1698-bõl s Vatay Susanna neve van rávésve, valószínûleg az õ adománya. A másik 1718-ból való, s Bellényessi Sámuel ajándéka. Ezt a kettõt 1986-ban ellopták.

A pataki gyûjteményben négy ezüstös úri hímzéssel készített kis terítõ az 1700-as évekbõl. 1764-bõl ma is használatban lévõ gyönyörû kehely, 153

felirata szerint Lovas Estván készítette feleségével együtt. Több Lovas család volt már abban az idõben Mádon.

1762-bõl való úrvacsora osztásnál ma is használt ezüst, arannyal futtatott kenyérosztó tányér Tolnay Imre adománya, két sírasztali terítõ is ez idõbõl származik, valószínûleg Tolnay Imréné jóvoltából. 1810-tõl az egyház egyik gondnoka Szabó András, felesége Márki Mária adományozta a betegeknél használatos ezüst, arannyal futtatott kis kelyhet, hogy csak a legrégibb, legjelentõsebb kegyszereket említsük Zergi Gábor munkájából.

Református lelkészek a következõk voltak: 1. Vizsolyi Mihály 1605-1606.

2. Miskey Lukács 1607.

3. Pál pap, tállyai káplán 1609.

4. Morvai prédikátor 1609.

5. Váci Péter 1609-1612.

6. Szepsi Koroc András 1612-13.

7. Kovács András 1614.

8. Koros András 1616.

9. Lövei György 1617-31.

10. Ismeretlenek 1631-62.

11. Salánki György 1635-41.

12. Bényei János 1641-45.

13. Kálmáncsehi János 1662.

14. Köpeczi Bálint 1668.

15. Debrétei Márton 1669.

16. Gyöngyösi András 1676-84.

17. Somosi Pethõ János l684-16...

18. Szécsi István 1689-1706.

19. Budai Miklós 1689-1712.

20. Füleke Gergely 1712...

21. Kecskeméti János id.

22. ifj. Kecskeméti János 23. Zilahi Sámuel 1723-32.

24. Nógrádi János 1732-39.

25. Nádudvari Mihály 1727. és 1744.

26. Ráczkevi György 1739.

27. Simon István 1739-52.

28. Radó János 1752-64.

29. Almási Péter 1765-69.

30. Jósvai Mihály 1769-75.

154

31. Kóczi Dávid 32. Nádaskai Sámuel 33. Kónya Pál 34. Kóris János 35. Szeremlei Gáspár Ábrahám 36. Danavár József 37. Kristóf Pál 38. Kessõ Sámuel 39. Marikovszki Menyhért 40. Rácz Lajos 41: Csontos Gábor 42. Paál Bertalan 43. Pálóczy József 44. Horváth István 45. Hegyaljai Kiss Géza 46. Kósa Szabó Pál 47. Zergi Gábor 48. Csomós János

1775-1803.

1803-1813.

1813-17.

1817-26.

1826-29.

1829-35.

1835-47.

1848-55.

1855-57.

1858-82 1883.

1883-86.

1886-1922.

1922-23.

1923-24.

1924-1953.

1953-94.

1994-

A református templom 155

Felhasznált irodalom: 1. Hegyaljai Kiss Géza: Mádi református papok Debrecen, 1950 2. Váradi József: Tiszáninnen református templomai Debrecen, 1989 3. Zergi Gábor: A mádi református egyház élete 1867-1919 között.

Az egyházközség levéltárában levõ források alapján Mád, 1970.

4. Zergi Gábor: Gyülekezetünk múltjából I. II. III. IV. V. VI.

Úr asztali terítõ a XVII. századból - református egyház

156

Vinnai Zsuzsanna:

A ZSIDÓK MÁDON A zsidók a XVII. század elején jelentek meg elõször Mád történetében, Galiciából jöttek és kapcsolódtak be a szõlõ- és borkereskedelembe.

Megjelenésük összefüggött azzal a ténnyel, hogy a török elfoglalta a Szerémséget, s ezzel Hegyalja bora felértékelõdött.

Egy kassai levél 1609-bõl arról panaszkodik, hogy Mádon a zsidók felvásárolják a bort és a szõlõ venyigét, de nincs mit tenni ellenük, mert egy Alaghy nevû mádi magyar nemes védelmét élvezik.

A XVIII. század elejérõl kevés adatot találunk zsidók vonatkozásában.

1726-ban egy, 1736-ban 8, 1746-ban 13 zsidó családról tudunk, egyikük Simon Markovics tanító.

A XVIII. sz. közepén Szirmay, Alaghy, Aspremont birtokain éltek bérlõként és borkereskedelemmel foglalkoztak. A század második felében már hitközséget alapítottak.

A közösség elsõ rabbija, rav Mose Wolf Litman, aki Lengyelországban született, de az 1771-ben a mádi összeírásban már szerepelt a neve, 1779ig szolgált itt, Mádon van eltemetve.

Már 1774-ben, 1778-ban is, Mád úriszéke ítéleteket hozott zsidók és keresztények ügyeiben és több esetben a zsidók javára döntöttek. A század végén a Lengyelország felé folyó borkereskedelmet a kezükben tartották. Egy 1791-ból származó rendelet megtiltja a lengyeleknek, görögöknek, zsidóknak a borvásárlást.

A XVIII. század végén virágzik fel hitéletük: 1771-ben már volt zsidó paróchia Mádon. Már 1774-ben megalakult a Ner- Tamid egyesület, majd 1769-ben a Chevra Kadisa . A zsidóknak egyes adatok szerint már 1771-ben is volt templomuk, de amelyet mi is ismerünk az 1798-ban épült fel. Feljegyzik a krónikások, hogy a régi zsidótörvények szerint a nõk és a gyerekek is hordták a köveket az építkezéshez, hogy idegen kéz ne érintse õket. A zsinagóga barokk és copf építészeti stílusjegyeket visel, egyike a legszebb magyarországi zsinagógáknak. Olasz mesterek keze munkáját dicséri, akik Lengyelországban is építettek.

Valószínûleg a tarcali zsinagóga is az õ remekük. Homlokzatán lizénákkal, füzérdíszes félkörûen zárt oromfallal. Az alatta elhelyezkedõ rabbiház és iskola jellegzetes barokk tornácos épülete is ekkor épült. A templom bejárata feletti kövébe vésett (kronosztikon) évszám 1795, a 157

munkálatok ez idõ tájt tarthattak itt. Ez a férfiak számára használatos ajtó volt, innen belépve az elõtérbe jobbról díszesen faragott falikút és kézmosó medence, szemközt pénzgyûjtõ persely maradványa található. A nõk és a gyerekek külön külsõ bejáraton és lépcsõn közelíthették meg helyüket. Ez a karzat volt, melyet korlát illetve farácsozat választhatott el a zsinagóga terétõl Annak belsõ harmóniáját a négy tartóoszlop biztosította. Középen kupola borul a tóra-olvasó asztal fölé. A középsõ négyszög körül (bima) két oszlopban padok voltak 130 ember számára. A tóraszekrény a keleti falon helyezkedik el, néhány lépcsõszinttel feljebb a terem szintjénél. A zsidó lakosság gazdagszik, vagyonra tesz szert.

Alapfokú iskolája a héder (széder) már régóta létezett. Virágzó hitéletük túlnõtt a helyi kereteken. Talmud-tudósai ápolják a tant, jesivája távoli városok fiataljait vonzotta.

1811-12-ben 76 zsidó család nevét találjuk, köztük Weinhandler Jakab, Lövi Mojzes, Tejtelbaum Ábraham, de már magyaros hangzású héber neveket is: Pipatsináló, Botos Lörinc, Szemes Zsidó, Nota Iszik. Nem volt problémamentes a zsidók és keresztények együttélése. Egy 1812-es törvényre hivatkozva követelték az 1790 után érkezett zsidók kitiltását.

Borhamisítással, csalással vádolják õket. A zsidók a hatóságokhoz fordulnak jogorvoslásért. Iskolájukról 1788-tól tudunk, melyet 1812-ben bezártak, de hatósági rendeletre 1813-ban ismét megnyitották. 1826-ból van tudomásunk Szentföldre kivándorlókról.

1848-ban a zsidók Kossuthot támogatták, Mádon 300 Ft-tal járultak hozzá a szabadságharc ügyéhez 1858-ban megalakult a Hegyaljai Bortermelõk Egyesülete , melynek 252 tagja volt. Grófok, bárók és arisztokraták nevei közt szerepel Adolf Lichtman és Tajtelbaum Natané is.

Az 1861-es választásoknál a mádi jegyzõkönyvek megjegyzik a zsidók még nem választók és választhatók. Kérik békességüket. 1870-ben már olvashatjuk Führer Adolf, Rosenfeld Ábrahám, Teitelbaum Nathan és Zimmerman Zsigmond nevét a választmányi gyûlésben.

A kiegyezés utáni helyzet, a fejlõdés kihatott a zsidó kultúrára is annak széles rétegei fordultak a világi kultúra felé, õk a neológok. A szélsõséges ortodoxok támadásra lendültek a neológok ellen. Egyetlen nyelv létezett a számukra a jiddis ezen keresztül tanulmányozták a Tórát a Talmudot és Germarat. Még a jiddis - deutsch is tilos.

A mádi zsidók többsége a szélsõséges ortodoxiához tartozott. A hitélet virágzását igazolta, hogy a század közepén dájánt hoztak a faluba, mert a rabbi már nem volt képes egyedül ellátni a megszaporodott feladatát.

A XX. század elején nyugodt és virágzó a zsidók élete Mádon. Több mint 100 bocher tanult a jesivában. Weinhandler neve már világmárka a borpiacon, ekkor magyarosította Borsaira. Az I. világháború 119 halottja 158

között 12 zsidó nevet találunk. A két világháború között csökkent a település lélekszáma, így a zsidóké is.

A harmincas évek is csöndben teltek el, elõfordul, hogy március 15-én zsidó gyerek szavalta el a Nemzeti dalt . Az 1935-ben megnyílt Polgári kaszinó megbecsült tagjai között zsidókat is találunk. Nagy esemény volt a Hõsi emlékmû felállítása, melyre a zsidók is adakoztak.

1939-ban felerõsödött a zsidóellenes uszítás. 1940-ben Mádról is kiûztek három családot, késõbb betelepült lengyel zsidók voltak. Egy év múlva 15 családot akartak, mert nem volt állampolgársági bizonyítványuk - de egyelõre maradhattak. 1941-ben országszerte munkaszolgálatra vitték a katonaköteles zsidó férfiakat. Az útirány Ukrajna, többen áldozatul estek a keretlegények kegyetlenkedéseinek.

1942-43-ban viszonylagos nyugalom volt, reménykedtek. 1944. március 19. német megszállás. 1944. Pészach ünnepe után (Húsvét) a csendõrök a mádi zsinagógába terelték õket, 3 nap után fegyveres kíséret mellett vonultak a vasútállomásra, Sátoraljaújhelyben volt a központi gettó: 4-5 család élt egyetlen szobában három hétig. Sávout (Pünkösd) ünnepe elõtt néhány nappal megindultak a transzportok Auswitz felé. A mádi zsidók három csoportban mentek 230-an, köztük 110 gyerek, öreg, kiknek sorsa gáz és tûz volt. 120-an még éltek közülük. 1945. januárjában hét fiatalember tért vissza, majd vagy még harmincan. 1947-ben létrehozták a hitközséget, rabbit választottak. Kinyitották a zsinagógát, takarítottak, eskettek és temettek is. 1950-ben leleplezték az elpusztultak emléktábláját. 1950 és 1956 között sokan elhagyták Mádot. Elindultak ErecJiszrael-be, illetve a nagyvárosokba. A hetvenes években még két család és két özvegyasszony élt itt. Az ezredfordulón nincs zsidó lakosa településünknek. Egy 300 éves zsidó hitközség sorsa bevégeztetett. - írja Arieh Lewy a Jeruzsálemben 1974-ben kiadott The Maad Memorial Committee címû könyvében.

A zsinagóga épülete 159

Felhasznált irodalom: - Arieh Lewy: A mádi zsidó hitközség Jeruzsálem, 1974 - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely Mád Jegyzõkönyvei - AZT 1911. 124-125. old.

A zsidó temetõ

Mád népessége és felekezeti megoszlása 1772-tõl 1948-ig.

160

Vaszil József:

AZ ISKOLÁM TÖRTÉNETE

Egy mádi származású, idõs pedagógus tollából

Az iskola története az 1500-as évekig a protestantizmus elterjedésének idejéig vezethetõ vissza.

A mádi schola-mesterrel (tanító) 1599-ben találkoztunk NOLÁNUM MIMÁLY személyében, aki a ref. vallásnak volt a híve.

A FALUKÖNYV-ében több scholamester neve fennmaradt: 1603-ban: GYÖRGY deák 1604-ben: ALSÓLINDVAI ÁDÁM 1605-ben: SZIXAY GYÖRGY 1606-ban: TÓTH JÁNOS 1614-ben: SZAKMÁRI JAKAB Azokban az idõkben kevesen tanultak, de a tanultakból sckola-mester, pap, jegyzõ stb. írástudó ember lett. A foglalkozások mûködtek, de a vallás villongások, a háborúk, a helybeli fõurak csatározásai, ellenségeskedései bizony sokszor beszüntették.

A másik oldalról: talán nem is látták nagy értelmét a tanulásnak az egyszerû munkában elfáradt, betûket (maguk) sem ismerõ emberek.

Késõbb sem foglalkoztak ezzel a vezetõszervek (helyben sem), hiába jelent meg Mária Terézia tankötelezettségi rendelete.

Aki tanulni akart megtalálta útját, nehéz úton, keserves viszonyok között.

Kialakultak a felekezeti iskolák: A községben régóta, ahogy találjuk három felekezeti iskolában tanulhattak azok, akik érdeklõdtek a magasabb ismeretek iránt.

A református iskolának 1665-ben már rendes tanítója volt. 1768-ban fõbb elemi iskolaként mûködött. 1860-ban állandó egytanerõs iskolája van ( 55 fiú + 35 leány), 90 tanuló jár a négy osztályba.

1867-ben 23 gyermek jelentkezik, majd jár is az elsõ osztályba. (Az iskola helye nem ismeret). Az épület rossz állapotban van és szûk.

Próbálják rendbe hozatni, de nem sikerült.

1869-ben ( okt. 3-án ) a lelkész bejelenti, hogy a presbitérium úgy nyilatkozik ... kívánják és óhajtják, hogy Mádon felekezet nélküli közös iskola hozattasék életbe ... . Azonban az egyházközség nem látta ezt 161

jónak, továbbra is a felekezeti mellett döntenek. Felépítik az új iskolát, amely 3.400.- ft-ba került. 1871. jan. 15-én átadják rendeltetésének, amelyben 130 tanuló tanulhat. (Ez az épület a ref. templom elõtt áll, ma bolt van benne.).

1890-ben több kellemetlenség, filoxéra, az épület romlása miatt olyan lépéseket tesz az egyházvezetõsége, hogy iskolájukat egyesítsék a községben már régóta mûködõ állami iskolával, aminek ref. igazgatója van, s a szülõk inkább oda íratják gyermekeiket.

Az egyház 1890-ben kelt jkv.-ben ez áll: amelyet elküldtek a VKMhez: . az iskola állapota .... sok kellemetlenségek miatt kérjük, hogy egyesítsék a községben már régóta jól mûködõ állami iskolával, hisz a ref. szülõk is inkább odaíratják gyermekeiket .

A VKM különbözõ kikötésekkel 1893 végén elfogadja kérésüket.

Az 1892-ben benyújtott írás: VKM-nek jó karban lévõ épületet bocsát a minisztérium rendelkezésére a tulajdonjog fenntartása mellett, 25 évre átadja az állami elemi népiskola használatára . Az új tanerõ ref. vallású legyen, aki a kántori teendõket is ellássa iskolán kívüli idõben, amelyért az egyház fizet.

Nincs jelentkezõ. Pálóczy József lelkész tanítja a gyerekeket. Majd 1893-ban bejelenti tovább nem vállalja ezt a nehéz munkát.

1893. végén ÓRÁS KÁROLY végzi a kántori teendõket, s a presbitérium határozata alapján elvégzik az épület javításait. Az állami iskolában tanít.

Az egyházi iskola kora a mádi gyülekezetben ezzel bezárult.

1887-88. évben beindult az ismétlõiskola 36 tanulóval. nov. 1-tõl szerdán és szombaton délután kötelesek részt venni 14 éves korig.

A ref. elemi iskolában tanítók: 1868-ban: 1869-ben: 1870-73-ban: 1874-ben: 1875-78-ban: 1879-83-ban: 1883-ban: 1883-85-ben: 1885-86-ban: 1886-89-ben: 1889-92-ben: 162

Péter József Beregszászy Mihály Pósa Mihály Szendrey József Nagy Károly Kiss Károly Csonka József Tõrös Sándor Kovács István Kastély Miklós Bajusz Imre (oklevelét nem tudta bemutatni).

A református elemi iskola minõsítése így alakult: 1868-69: gyenge, 1869-70: kielégítõ 1870-71 és tovább 1875-76-ig: dicséretes, 1876-77-tõl 1885-86-ig: kitûnõ, 1886-87-ben: kielégítõ 1888-89-ben: dicséretes 1889-91-ig: kitûnõ Zsidó iskola: A zsidó hitélet egyik központja a jesiva volt. Hogy mikor alakult nem tudni. Az ország minden részérõl, Kassa, Csobád stb. érkeztek fiatalok a hírneves mádi jesivába tanulni a végzõsök közül sokan híres rabbikká váltak.

Az 1900-es évek elejétõl 1932-ig WINKLER LIPÓT volt a fõrabbi, aki folytatta elõdei munkáját.

Már 1736-ban találunk zsidó tanítót községünkben, de zsidó iskoláról csak 1788-ban tudunk. Ekkor telepedett át Bodrogkeresztúrból a RABBI KÉPZÕ A 18. sz. második felében a község zsidósága nagy. Kellett az iskola 1771-ben LITTMANN MÓZES volt a rabbi és tanító is. 1795-ben zugiskolák is mûködtek, héber nyelv volt a fõtárgy.

1812-ben a mádi zsidóság bezáratta, de hatósági rendeletre felséges CONSILIUM parancsára 1813-ban ismét megnyitnak. Ebben az idõben ugyanis megnövekedett a hegyalján a zsidóság száma, fõleg Mádon, Tokajban, Bodrogkeresztúrban stb, akik Lengyelországból telepedtek át.

Borvétel és annak szállítása volt a tevékenységük.

A 20. században már együtt tanulnak a zsidó gyerekek a keresztény gyerekekkel. Az állami iskolában zsidó tanítók is tanítanak. A lányok iskoláztatására nem fordítanak nagy gondot. Tudjanak héberül olvasni, s a többi a család gondja.

Az 1890-es években az állami iskolához állnak, s megszüntetik sajátjukat.

Meg kell említenünk, hogy az itt élõk és letelepedett régiek gyermekei nagyon jó barátságban éltek: jóban, rosszban velük. Nem volt kivétel, nincs megkülönböztetés.

Március 15-én (1930-ban) pajászos zsidó gyerek szavalta el a Talpra magyar -t.

A 30-as évek végén az I. világháborús emlékmû leleplezésekor a szerencsi rabbi megrázó, hazafias magyar nyelvû szónoklatot mondott.

163

Zsidó iskola

Római kat. iskola: abban az idõben csak felekezeti iskoláról lehet szó.

A Falukönyve említést tesz a plebánia mellett lévõ iskoláról. (a volt Kubus Albert-féle ház 1999-ben ledózerolták), de nevét nem említi.

Nyilván pap tanított benne.

A róm. kat. iskolát 1711-ben szervezték újjá, amikor a szepesi kamara közbelépésével visszakapták a plebániát, a templomot, az iskolát stb.

1766-tól gimnáziumnak is nevezték, mert latint is tanítottak benne.

Adományozás történik 1617-ben a róm. kat. templom és a schola-parocholia építésére. A tanítás természetesen a lelkész vezetése alatt állt.

Majd 1828-ban felépül a mai parókia s az iskola is leköltözik a BOTTYÁN, késõbb a RENAUTH házba. A telken lévõ másik ház lett a tanítóé, aki a kántori teendõket is ellátta.

A mádi iskolakultusz magas fokon állott, jele annak, hogy 1610-ben a város a MESTERNEK németországi útján 4 forintot utalt ki. Az iskolában tanuló szegény diákok számára 1622-ben a VILMÁNY hegyi szõlõt ajándékozza a város bírája.

1630-ban 1 tallért adományoznak az idõsebb diákok számára.

Az 1617-es adományozásból a templomra jutott, az iskola maradt.

Fel is épült a torony. Rom maradványokra emlékszem. Lent az utca felül hosszúkás épület ez lehetett (paplak, iskola ) A másik egy kedves házikó volt, e században harangozók lakták.

1800-as évektõl kialakult az iskolai oktatás, de nem hajtották végre a rendeletet. Azok jártak akik igényelték. Szépen kialakított 3 tanteremben 2-3 tanító segítségével szerezték meg a tudásukat. Nehéz volt a tanulás, dolgozni is kellett menni, a gyerekeket korán befogták a fizikai munkába (szõlõ).

Majd az állami iskola beindulása után egyre többen jelentkeznek, jár164

nak oda. Jött a filoxéra. Az iskola rossz anyagi helyzetbe került. Nem bírják fenntartani sem az épületet, fizetni a tanítót.

1900. évi június 8-án kelt rk. hitközség gyûlésének jegyzõkönyvébõl kényszerítõ körülmények folytán a czéljának, s a mai kor igényeinek meg nem felelõ iskolát államosítani kénytelenek vagyunk ... .

A VKM 1901-ben elfogadja kérésüket.

Megszûnt a róm. kat. iskola.

1909-ben augusztus 15-én leég a volt róm. kat iskola két tanterme. Az óvodában lesz a tanítás. Összefoglalva: A róm. kat. iskola 1901-ig mûködött (1900. június 4-én kelt hitközségi jkv.-bõl): kényszerítõ körülmények folytán ... az iskolát az államnak kénytelenek vagyunk átadni... .

A ref. egyház is, mint említettem 1893-ban lemondott iskolájáról.

A zsidó iskola is ekkor szûnt meg.

Mint látjuk voltak iskolák, felekezetiek is, s nem akármilyenek. Sok tanult embert adott a városnak, de jutott belõle hazánknak is.

A volt iskolai épületeket, amelyek már csak egyházi célokat szolgáltak az állam magához vette 1948-ban (államosításkor).

A római katolikus iskola

Az iskola életérõl: Mint említettem volt tanulási lehetõség itt is és más helyeken is, de az alacsonyabb sorsban élõk nem tudták azt, hogy mi a tudásszerzés. Pedig voltak: falusi, mezõvárosi, nagyvárosi és normális iskolák, s ezen a téren próbált a 18. századi iskola reformja összhangot teremteni. A négyféle elemi iskolát összehozza.

165

Rekordnak számított LOSONTZI ISTVÁN 1846-ban MEGJELENT HÁRMAS KISTÜKÖR c. tankönyve, melyben kiemelkedõ szerepet kapott: - a magyar nyelv, - a történelem, - a földrajzi ismeretek, - az utcán az életben adódó viselkedésrõl stb. írás.

Generációk tanultak belõle.

Ma is megtarthatóknak kellene lenni ezen 151 évvel ezelõtti nevelési iránymutatókat a magaviseletre is.

A HÁRMAS KISTÜKÖR sok tudást adott nyomtatott szöveggel.

Akik jártak iskolába, ebbõl meg is tanulták olvasással, a gyengébbek hallásból.

Az írás nehezen alakult ki. Botokkal stb. rajzolgatták az akkor kialakult betûformákat: földre, padlóra stb. Majd megjelent a palatábla irónnal, késõbb vaslemez tábla bevonva és erre már ceruzával lehetett írni Én magam is így tanultam írni.

Az 1894-es jkv. alapján: ... a nevelõk, megkapják az évi írószer általányt, még váltáskor is. Ugyanezen a jkv-ben: olvasható IFJÚSÁGI EGYESÜLET létrehozása.

Célja: a tanköteles korból kikerült ifjúság részére: a magyar beszéd, a magyar dal, a magyar szavalat fenntartása és fejlesztése érdekében.

1901-es tanítói ülésen üdvözlik KORCSEK ANNÁ-t az óvónõt.

1902. november 26-án tanítói ülésen SZOURÁL JÁNOS egy népkönyvtár alapítását szükségesnek tartja városunkban... s kéri a városi képviselõtestületet, hogy ilyen irányú határozatot hozzanak...

Meg is kapták. Sokan olvastak, használták fõleg otthon a petróleumos lámpák fényénél.

Ennek maradványai még az 1970-es években is megvoltak az iskolánkban, de nem az eredeti helyén KISS ERZSÉBET tanító néni gondozásában.

Utána gondos kartársak vezették a könyvtárat (az iskolait), közben az 1960-as években lett egy önálló községi könyvtár.

1907. március 15-én elõször tartanak hazafias ünnepélyt . Ez az ünnepély, a megemlékezés megmaradt sok évtizedeken át. Tanítás nem volt, de felekezetek szerint a templomban voltak hálaadáson a tanulók tanítóikkal együtt. Utána iskolai ünnepély, melyet közös énekléssel, vigyázzállásban a HIMNUSSZAL zárult.

Ezen ünnepély a mai napig él.

1902-ben (március 19-én Párizsban az Európai államok egyezményt 166

kötöttek a mezõgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében.

Az egyezmény aláírói között volt Magyarország is, majd 1902-ben CHERNEL ISTVÁN ornitológus szervezte meg elõször az országban a Madarak és Fák napját, amelynek megünneplését az 1906. évi I. törvénycikkben írta elõ.

Eszerint az iskolákban minden év májusában egy napot arra szentelnek, hogy a tanulókkal megismertessék a hasznos madarak és védelmük jelentõségét.

1907. május 1-én kirándulással egybekötve megtartják az elsõ MADARAK ÉS FÁK NAPJÁT. Tantestületi elhatározás: parittyák, gumipuskák a gyermekek kezében meg ne forduljanak Erõs ellenõrzés volt e téren mindenki részérõl.

A fák ültetését is megszabták: Mindenki ültessen (gyermek is) a kapu elé, a kertben stb, s ápolja, segítse növekedését . A csemetékhez a község vezetõsége is hozzájárult, mert a mádi Rákóczi-utca, Batthyány utca nemesített lomakácfákkal lett beültetve. Talán 1-2 még akad ma is azokból.

Korábban minden évben volt errõl megemlékezés, de tett is.

Utoljára az 1970-es években volt kirándulás Sajnos sem a madarak, sem a fák védelmérõl nem volt szó!

1901-ben erõteljesen beindult az ismétlõ iskola ( a korábbi évtizedekben errõl már volt említés), azok részére, akik elvégezték a 6 elemit, de tovább nem tanultak. Az elemi iskola tanítói tanítottak benne. Kapott ezen iskola iskolakertet a község déli részén, a Szerencs felöli országút mellett, a BOGÁRRÉT dûlõ felsõ részén.

A foglalkozások szombaton voltak. Télen elméleti, õsszel és tavasszal gyakorlati dolgokkal bõvítették tudásukat. Csak néhányat belõle: - magról gyümölcsfák szaporítása ( dió, mandula) - csemeték ültetése, metszése, szemzés - szõlõvel kapcsolatos (oltás, homlítás) - konyhakerti növények szaporítása, plántálás, ápolása, télre eltevése stb.

Ez az iskola típus az 1930-as évek végén megszûnt.

1910-tõl minden évben BÉKENAP tartásáról is van feljegyzés.

A tantestület elhatározta, hogy a június 8-i ünnepélyt saját osztályával ünnepli meg ... most június 6-án szentel egy órát e célnak, minden tanító .

Zavaros idõk jöttek: kitört az elsõ világháború. Családokból hiányoznak a katonakötelesek. A fronton is, itthon is szenvedés. Sok megpróbáltatás.

167

Az állami népiskoláról Magyarország vármegyéi és városai c. könyv 225. oldalán ez áll: Zemplén vármegyében az elsõ állami iskolát 1872-ben szervezték KAZSU községben. Ezt követte még, ugyanabban az évben a MÁD-on épület állami iskola. Ezt azonban a már meglévõ felekezeti iskolák mellett állították fel, hogy az azokból kiszorult tanköteleseket befogadhassa.

Fel is épület az új állami iskola (kinek a telkén, nem tudom), a mai József Attila utcán három tanteremmel.

A tanítás 1875-ben indult be MÁRKUS SÁNDOR tanító vezetésével: 56 beírt 2. és 3. osztályos tanulókkal. A kezdeti évek nagyon nehezek lehettek, mert növekedett a létszám (más helyen szóltam róla), 150, 180 tanulót tanított egy, majd késõbb két tanító.

A telken kialakult két ház is: az egyik az igazgató tanítóé, a másik a pedellus (iskolaszolga, hivatalsegéd) lakása lett.

A század végén (az 1800-as) sok természeti csapás éri a községünket is.

Nehéz helyzetük miatt az egyházak is leadták iskolájukat, de épületük övék maradt. Erõsödik az iskolába járás ellenõrzése a Község Vezetõsége részérõl.

1908-ban az elõbb említett telken felépül egy iskola épülete: 2 tanteremmel és egy kisebb helyiséggel (iroda, könyvtár stb.).

A tanítás folyt: a volt reform. Iskola 2, a róm. kat. iskola 3, az államiban 5, összesen 10 tanteremben. Az akkori tanulók száma: 450 fõ volt.

A felvégesi tanulók a ref. épületbe, az alvégesiek meg a róm. kat.-ba, a középsõ részen lakók osztályuknak megfelelõen az újakba jártak és szerezték tudásukat.

I. világháború sok bánat, keserûség, és árva.

Tanulni kell. Iskolának is kell mûködni. Az egyházaknak is kell az épület, hiszen ott is folyamatosan mûködik Istenben hívõ emberek segítése, tanítás.

Figyelembe kell vennünk azt, hogy 1927-ben 112 elsõ osztályos volt.

S jött az Elöljáróság jó gondolata ez évben: ÚJ ISKOLÁT KELL ÉPITENI! Sok gondolkodás és hosszas vita után meg is találták a helyét a Rákóczi utcában. Az a telek, terület Zimmermanoké volt.

Majorszerû telek: istállókkal, karámokkal és jószágokra vigyázó, ellátásukkal foglalkozó pásztor emberek egyszerû lakásával. A terület alsó középsõ részén gémeskút volt, amelyet az iskola építésekor kerekes kútnak alakítottak át. Vize fogyasztható volt, az iskola idején is (orvosi 168

vizsgálat alapján).

Welis Andor az iskola tervét 1928-ban elkészítette (mádi szõlõbirtokos võje), távlati képe látható.

A felépítést vezette és befejezte: Jankovszky Mihály építésmester, mádi lakos. Sokat segített az építkezésben.

1932-re fel is épült, 8 tanteremmel, két irodával és szertárral, az udvaron pedig egy kisebb fáskamrával, WC-vel. S ez után szeptember 1-én beindult a tanítás.

Szépen, nyugodtan folyt a tanítás a szülõk részérõl is.

Az 1939-40-es években bevezetik folyamatosan az elemi iskola 7. és 8. osztályát.

Fokozódik a világban a feszültség. FEGYVERES HADAK állnak az országok határain, Európában. Lengyelország megszállása német és orosz részrõl. Sok menekült volt nálunk is. Itt éltek szegények sok segítéssel, majd lassan tovább mentek nyugat felé.

Magyarországon, nálunk is megjelent a ZSIDÓTÖRVÉNY s annak végrehajtásáról utasítás. Nyoma lett iskolánkban is.

1941-ben ELKÜLÖNÍTETT OSZTÁLY cím alatt bejegyzést találtam az anyakönyvben. Ide zsidó és cigány tanulók jártak 1-8 osztályba összevontan.

- 1941-42-ben: 57 tanuló - 1942-43-ban: 50 tanuló - 1943-44-ben: 45 tanuló.

1944-ben, április hónapban befejezõdik a tanítás. A front erõsen közeledik. Kelet felõl sok menekült érkezik a községbe Kárpátaljáról, Kelet Szabolcsból stb. Az iskolát német katonai szálláshelynek, majd késõbb kórháznak rendezik be. (1. sz. épület).

A 2. sz. épületet (régi iskolát) istállónak használják. (A padlózata teljesen tönkrement.)

A férfi tanerõket katonai szolgálatra behívták, csak az idõsebb tanítónõk (a minket tanítók) maradtak a rejtekhelyeken, akik nem menekültek el. Bátrak voltak. Megmentették az iskola irattárát, az anyakönyveket, valamint a szertárból a fontosabb személtetõ eszközöket.

A németek elmenekülése után az iskola feldúlva, vértõl és trágyától bûzlik.

1944. december 14-én ilyen állapot fogadta a szovjet csapatokat. Õk is az 1. sz. épületet használták 2-3 hétig kórháznak.

1945. januárjában kiadták a parancsot, hogy kezdõdjék meg a tanítás.

Az itthon maradt tanítónõk szülõk segítségével több napon át takarították az iskolát. Alig volt valamivel elhordani a sok piszkot. A hónap végére rendbe is tették (sok a szellõztetés).

169

Jesztrebényi Kálmán nyugdíjas tanító vezetésével, a maradt kedves tanítónénikkel lassan beindult a tanítás. Tüzelõt a tanulók magukkal hoztak.

Az 1945-46-os tanév már szinte normálisan indult. Hazakerültek az elmenekült és fogságba nem esett nevelõk.

1949-ben már 14 tanulócsoport volt a 8 osztályos általános iskolában 531 tanulóval és 14 tanítóval.

A tanév beindulása elõtti nyári szünetben a szerencsi Cukorgyár aktivistái a 2. sz. épületet kívülrõl, belülrõl rendbe tették. Belül a falak javítása, meszelése, padlózat megerõsítése, kívülrõl is javítás és színezés. ÉPÜLETEKRÕL Nálunk nem volt államosítás az iskolában.

Ezekben az években három épületben folyt a tanítás, ezért számokat kaptak az épületek: I. számú lett a volt új iskola (Rákóczi utcán) II. számú lett a volt József Attila utcai és III. számú lett ugyanazon a telken lévõ felsõ épület.

Az 1960-as évek elején a régi világítást korszerû villanyvilágítási eszközökre cserélik át. Ebben nagy, vezetõ szerepe volt a tantestület 1 - 2 tagjának, fizikusának. Társadalmi munkával.

1970-76 között mindhárom épület tetõfedõ cserepét cserélték át palára.

1978-ban a Községi Tanács megvette az I.sz. iskola tõszomszédságában lévõ Balogh-féle portát 100.000.-ft-ért, hogy ezáltal is megnagyobbítsa a gyerekek mozgásterét. Igy a gyakorlati foglalkozás is helyben történt õsszel és tavasszal. Több idõ jutott a munkára, mert nem kellett gyalogolni távolabb.

Az 1970-es években vezették be a községbe az ivóvíz rendszert. Elsõk között ide ebbe az épületbe is. Megszûnt a telken lévõ kút vizének fogyasztása. A központi fûtés is ezekben az években valósult meg.

1990-ben befejezték az egész épület olajos padló kicserélését parkettára.

1981-ben egymûszakos tanításra térnek át a csökkenõ létszám miatt.

Ekkor épült meg az udvar felsõ részén a bitumenes sportpálya.

II.sz. épület: Mint említettem 1872-ben épült L alakban három nagy tanteremmel.

Nemcsak a nagyobb létszám és a kevesebb tanítók miatt, hanem téli délutánonként, vasárnap istentiszteletek után is összejövetelek helye volt.

Ezek petróleumos lámpák fénye, megvilágítása mellett volt, mert a villanyt a 20-as években vezették be.

170

A 30-as évek elején (elõször itt községünkben) filmvetítés MOZI volt. Sok szép néma filmet látott a lakosság és a tanulók is, amely pozitív hatással volt rájuk.

A tantermekben folyt a tanítás. 1944-45 hadicélokat szolgált.

A 70-es évek elején a tetõszerkezetét kicserélték.

Az elsõ nagy helyiséget 1962-tõl tornateremnek használták, melyet kiegészítettek öltözõvel. A másik terem politechnikai oktatásra lett kialakítva. Jól felszerelt helyiség.

A harmadik terembõl raktár: részben a gyak. foglalkozáshoz, másrészt tüzelõanyag eltevésére szolgált.

A III.sz. épület, ugyanezen a telken épült fel 1908-ban. A telek erre elég meredek, ezért az épülethez sok lépcsõn érünk fel. Két nagy tanterem, egy tanítói iroda könyvtárral volt együtt benne. A könyvtár könyveit elsõsorban a tanulók használták, de a szülõk is olvashattak a téli estéken az innen kölcsönzött könyvekbõl. Ez csak az 1960-as évekig volt, mert a könyvtár az I.sz. épületbe költözött át. Ekkor tatarozás is történik.

Csökkent a tanulók száma a 70-es években, s lehetõvé vált egy tanterem felszabadítása.

A könyvtárhelyiséget annak áthelyezése után - egyedülálló nevelõi szoba lett.

A Járási Úttörõ Vezetõsége kezdeményezésére egy úttörõszobát hoztak létre benne. A felszerelést is részben õk adták. Megoldódott az õrsi és a rajfoglalkozások helye az esõs és a téli hónapokban.

Közben e teremben kialakult egy jól indult gyûjtemény bemutatására a község múltjával kapcsolatosan. Ezt a honismereti szakkör aktívan segítette. Sajnos széthordtak mindent.

Ezen épületben is megtörténik minden korszerûsítés, mind a többiekben.

1981-tõl ismét tanteremnek használják az egymûszakos tanítás bevezetése miatt.

A IV. sz. épület, a Rákóczi utcán található.

Valamikor BORSAI MIKLÓS bornagykereskedõnek és szõlõtulajdonosnak volt a csínos úrilakja. Építésének ideje ismeretlen, de a feltételezések alapján a múlt század végén.

L - alakú épület. Az utca felöli rész részben emeletes, a hátsórész földszintes. Kastélynak is beillõ.

- az 50-es években az Ásványbánya is használta - 1965-ben a Községi Tanács az iskolának utalja, s az állam 320.000.Ft-ot ad felújítására.

171

- kialakítottak benne 3-4 tantermet, az emeleten, az épület végén szolgálati lakást. A középsõ részén konyha, raktár (kamra) tanulói és tanári ebédlõk lettek kialakítva. A napközis tanulók is itt gyarapították felkészülésüket a tanórára. Összefoglalva: a 60-as évek közepétõl az iskola belsõ felszerelése, bútorzata szinte teljesen kicserélõdött.

Az épületben belsõ átalakítások révén nagyobb lett a szertár, a tanári szoba (I.-sz. épület).

1963-ban mûhelyt alakítottak ki a gyakorlati foglalkozások téli idejére (II. sz. épület).

1964-ben tornaszoba lett a II. sz. épületben.

1972-76-ig mindhárom épület tartószerkezetét megjavították, felújították. A külsõ színezés is megtörtént.

GONDNOKSÁG is volt, amely az iskola életét figyelemmel segítette.

Ezt találtam az 1907. június 12. jkv-ben, nevek: - OSVÁTH MÁTYÁS rk. plebános - PÁLÓCZY JÓZSEF ref.lelkész - KRAUSZ JÁNOS - Dr. BLASZBERGER IGNÁC orvos Ez évi, e hónapi jkv. 2. pont: OSVÁTH MÁTYÁS rk. pleb. a jegyzõkönyvbe felvenni kívánja azt a tényt, hogy a gondnokság nem kielégítõ, aminek következménye az, hogy a szülõk jogos vagy jogtalan panaszai ellen a tanítótestületet senki nem védelmezheti .

Ezen a gyûlésen foglalkoztak a tanítók védelmérõl, melyet a Zemplén Vármegye 412/10084 sz. Szabályrendeletben látott napvilágot.

Ezen rendelet minden osztályban ki lesz téve feltûnõ helyen!

1901. december 18. tantestületi és gondnoksági ülés: Jelen vannak a gondnokság tagjai: - BORSAY MIKLÓS gond. elnök - OSVÁTH MÁTYÁS rk. pleb.

- PÁLÓCZY JÓZSEF ref. lelkész - SCHNEIDER KÁROLY izr. pap Ezen az értekezleten a gondnokság felhívja az ig. tanítót a tantestületet, hogy annak minden tagja a haladási naplót pontosan vezesse, mivel ennek elhanyagolása fegyelmi vétséget képez (jkv. 4. pont).

1904-tõl bõvül a gondnokság száma.

1909. október 20. Az ig. tanító bejelenti, hogy a gondnoksági elnök, a régi szokások szerint 1 heti szüreti szünidõt engedélyezett (jkv. 3. p.).

Tudomásul veszik.

172

1910. június 2. (jkv. 8.p.) az évzáró vizsgák sorrendjét kijelöli a tantestület, a hittan vizsgákkal együtt .

Majd a tanfelügyelõség visszaír: A jövõben a tantestület az utasítás 115.§-ának a., pontja értelmében járjon el, mert a tantestület az év végi záró vizsgálatok idejét és sorrendjét meg nem állapíthatja, hanem csak javaslatot terjeszthet a gondnokság felé. Gróf Lajos kir. s. tanfelügyelõ.

1914. március 26. a tantestület határozza, hogy MODRÁK MIHÁLY gondnoksági elnöknek hosszú éveken át tapasztalt figyelmes és tapintatos eljárásáért írásbeli köszönetet mond. (jkv. 6. p.). A gondnokság sokáig megmaradt, még az I. világháború után is. Errõl adatot csak 2-t találtam: 1932-34-ben: KÓSA SZABÓ PÁL (ref. lelkész) és Dr. SZTRILICH LAJOS orvos volt a gondnokság elnöke.

A gondnokság sokévi szünet után 1973-ban beindult. Nem olyan feladatokat kellett végeznie, mint régen. A gondnokok besorolásban fizetésért intézte az intézmények pénzügyi helyzetét. Egy állási kategória volt. Rendes, és pontos munkát végzett. Az intézmények vezetõi ezen tehertõl mentesültek. Mindig jó megértés volt közöttük. A század végén itt is átalakulás következett be.

VALLÁSOKTATÁSRÓL: Mint korábban szóltam arról is, hogy a tanítást az egyházközségek vezetõi, papok végezték azoknak, akik igényelték, amikor az még nem volt kötelezõ. Templomi istentiszteletek mindig voltak. Ezeken szüleikkel együtt voltak gyermekeik is. Régi feljegyzésekbõl tudom. Az akkori tantárgyi ismeretek tanítása mellett ott volt a vallási nevelés, amely a gyermekek lelki fejlõdését segítette, ami közelebb hozta õket egymáshoz és megértõbbek lettek. Bízva, reménykedve éltek a Felettükvalóval.

Az állami iskolák megalakulásakor is elsõ helyre került a vallásoktatás.

Kötelezõ lett: A tanítás kezdés imával kezdõdött, felállva, kezeket összetéve: Atyánk add ránk áldásodat, hogy jól töltsük itt napunkat, Hogy ne legyünk itt hiába e szent célú iskolába. Áldd meg a mi leckénket, hogy mûveljük lelkünket, nemesítsük szívünket és tiszteljük Teremtõnket! Ámen!

173

A tanítás imával fejezõdött be: Áldunk Téged jó Istenünk, Most és midõn hazamegyünk, Mert munkánkat jól végeztük, Szív és lelkünket mûveltük.

Add, hogy amit jól tanultunk, Otthon is meglássék rajtunk, Szent neved dicsõségére Jó szüleink örömére! Ámen!

(A 30-as években bõvült, a végén egy magyar Hiszekeggyel.)

Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában.

Hiszek Magyarország Feltámadásában! Ámen!

Majd bõvült: Csonka Magyarország nem ország!

Egész Magyarország menyország! Ámen!

Iskolánkban is biztosítva volt a hitoktatás mindhárom vallású gyermekek részére: rk., ref., és az izraeliták. Órarendbe beosztva heti két órában osztályonként.

Minden tanulónak volt hittankönyve. A tanév a 900-as évek elejétõl hittanvizsgával is zárult a többiek mellett, nyilvánosan, de nem e szerint kaptak osztályzatot.

Ez alkalommal kezembe került az ÉRTESITÕ KÖNYVECSKÉM (ami akkor 32 fillérbe került). Lapozgatok benne. Év végén volt csak tantárgyankénti osztályzat.

Sorrend: magaviselete, szorgalma, Hit- és erkölcstan, továbbá a tantárgyak osztályozva.

Minden tanuló szorgalmasan tanulta, a hitoktatók ugyanúgy dolgoztak példát adva nekik.

Jött a második világháború!

Mád községben mindig vallásos, Istenben hívõ emberek éltek, bármely egyház tagjai is voltak. Borzalmas zavar. Tanítás nincs. Majd beindul.

Deportálások. Eldugott helyeken (pincékben tartják az istentiszteleteket).

Pártok alakulása, azok villongásai stb.

1948-ra erõsödik a helyzet. Itt az iskolában államosítás nem volt.

Fokozódik a vallásszabadság korlátozása. Növekedett a tanulók hitoktatásának megtiltása. A beiratkozásokon mind több felügyelõ, vállalati 174

kiküldött volt. Agitációt végeztek a beiratkozás ellen. Õk szabadon ellenõrizték a beiratkozást végzõ tanárokat. Eleinte szülõk, majd a nyomásra nagyszülõk jöttek, írásbeli meghatalmazást hoztak unokáik beíratásához.

A beiratkozottakkal a hitoktatók rendszeresen végezték munkájukat. Órarendben erre idõ nem volt beosztva. Tanterem volt, de késõbb megszûnt, ahogy apadt a létszám. Egyházi termekben folyt a hitoktatás.

A 70-es években csendesedik e zivatar . Akik keresik az Istenhez vezetõ tanok tanítóit - megtalálják. Csendben, lelkiismeretesen végzik ezt, de a világi munkájukat is.

Mindkét egyház részérõl egymást megbecsülõ, segítõ fiatalokból alakult ki az újkor társadalma községünkben.

Meg kell említenem, hogy sok vezetõember nõtt ki e területen is. Pl. az elmúlt században mindkét egyházból papok kerültek Isten hirdetésére.

A róm. kat. kb. 10-en, a ref. egyházból szintén annyian.

Megállták, és a fiatalok is megállják helyüket, nemcsak ezen a téren, hanem minden területen, ahol munkájukat végzik.

DOLGOZÓK (esti) ISKOLÁJA Az elsõ rendelkezés 1949-ben látott napvilágot. Azzal a céllal indult, hogy akiket a háború megzavart tanulásukban, s megkésve jöttek haza, korukra való tekintet nélkül befejezzék a már megkezdett tanulmányaikat.

Másrészrõl pedig, akik a koruknál fogva nappalin nem tanulhattak tovább, de vágyat és erõt éreztek a továbbtanulásra, tanulhassanak.

Nálunk Mádon, 1949-50-es tanévben indult be elõször. Mind olyan jelentkezett, akik a korábban beindult nyolc osztályt nem tudták elvégezni, viszont községi szinten olyan helyen dolgoztak, ahol szükség volt rá. Például: irodákba kerültek, szülésznõ stb. A jelentkezett 12 fõ sikeres vizsgát tett és jól hasznosították munkaterületeiken.

1960-ban ismét megjelent ezzel kapcsolatos rendelkezés.

Kétféle volt: - 10 hónapos: levelezõ, heti egy alkalommal volt órarendi foglalkozás, - 5 hónapos: okt. 15-tõl március 15-ig tartott heti öt este.

A tanfolyamok terve adott volt.

A mi iskolánk, - mivel a község mezõgazdasági jellegû, de üzemek is jól kezdenek mûködni - az öt hónapos oktatást tervezte. A szervezést mindenki szívügyének látta, egyetértés volt az üzem vezetõsége és a dolgozói között. 1960-ban be is indult az iskola nálunk. 84 fõ jelentkezett. A megkezdett osztályt 56-an végezték el.

Nehézsége volt az iskolának, hogy a tanítás este 6-tól-1/210-ig tartott 175

órarend szerint. Munkából jöttek, fáradtak voltak.

Ezután 10 éven keresztül folyt a tanítás. A vége felé kisebb megszakításokkal.

Az 1963-64-es tanévben elérte csúcsát a jelentkezés 116 fõvel. Mind a nyolc osztály beindult. Figyelemreméltó, hogy az alapismereti osztályokba (1- 4. oszt.) 25 fõ jelentkezett. Ezek részben írástudatlanok voltak, másrészt pedig ilyesféle tudással gyengén rendelkeztek.

Szép volt az iskolában, hogy a korosak 50 - 55 évesek is voltak közöttük, s példát mutatva jártak a foglalkozásokra. Sikeresen vizsgáztak 3 kivételével, akik betegség miatt nem tudtak megjelenni. Az is figyelemre méltó, hogy az alsó tagozatban több, de a felsõ tagozatban is jártak cigányok. Rendesen és szorgalmasak voltak, jól vizsgáztak. Ezek közül került ki évek után egy prímás, aki elvégezte a zenei középiskolát is.

Meg kell említenem azt is, hogy házaspárok is jártak, tanultak, egy padban ültek, s együtt végezték el az általános iskolát gyermekeikkel.

Sokat segítettek nekik. Ezen iskola elvégzése segítette a fiatalabbakat abban, hogy szakmát szerezzenek. Jó szakemberek lettek.

A vizsgákról: félévkor a tárgyat tanító tanár elõtt kellett beszámolniuk ismereteikrõl. Év végén pedig vizsgabizottság elõtt. A bizottság elnöke mindig kiküldött (járásról, megyérõl) volt, minden osztályban más és más. Mellettük foglalt helyet a jkv. vezetõ és a kérdezõ tanár. A vizsgázók elõször kettõ, majd egyenként mentek be. Tételt húztak. Beszámoltak róla. Olyakor kérdéseket is kaptak. A vizsga végén az elnökök értékelték tudásukat, amelyet megszereztek. E fáradtságos munkában tudást átadó tanároknak köszönetet mondtak.

A mádi dolgozók általános iskoláját többször példának állították a járás iskoláinak.

A tárgyi feltételek is biztosítottak voltak (fûtés, világítás, szemléltetõ eszközök stb.). ÖSSZEFOGLALVA: szám szerint így volt stb.

176

Fáradtságos, nehéz munka volt mindkét részrõl, de segítettünk.

TORNAVIZSGA: Szólnom kell arról is, hogy az 1930-as évektõl (talán korábban is) 1944-ig minden tanévet tornavizsgával zártak le.

Ezt mindig vasárnap délután tartották a Papföldjén.

Saját iskolánk egyedül ritkán, mert néha a szomszéd települései is eljöttek tanulóikkal szekeren, vagy gyalog. A másik éven mi is elmentünk hozzájuk.

A bemutató zsûri elõtti felvonulással kezdõdött. 3 soros menetoszlopban, díszlépéssel, amihez az ütemet a cigányzenekar adta.

Mûsorszámok: - közös szabadgyakorlatok bemutatása énekelve a zenekarral. Ez 5-6 számból állt.

- Az énekkarok elõadása: Mindkettõt a Tanfelügyelõség küldte meg évközben és még lehetett választani egyet, kettõt.

- atlétika következett: futások, staféta, magas és távolugrás stb.

- Népi táncok: magyaros ruhába öltözve, lányok pártával, fiúk csizmában, fehéring, sötét nadrág és mellény, kalap és mellette árvalányhaj.

A végén a zsûri értékelése következett a kapott pontok alapján.

A legjobban szereplõ énekkar az énekzászlót kapta.

A legtöbb pontot szerzett iskola tornából: tornazászlót kapta.

Egy évig volt a gyõztes iskolánál. Majd folytatódott éveken keresztül.

Ezek vándorzászlók voltak, amely iskola három éven át mindig megszerezte, örökre az övé maradt.

A végén hangos nótaszóval, menetoszlopban fáradtan, de vígan tértünk vissza iskolánkba, majd haza.

Az 1950-es évek elején kezdenek kialakulni ilyesféle összejövetelek, járási szinten is.

1955-ben június 15-én TARCALON vettünk részt a tornabemutatón.

Erre az ünnepélyre a Hegyaljai Ásványbányától kaptunk gépkocsikat, amivel elmentünk. 76 növendék vett részt 6 nevelõ kíséretében. Szép eredményt ért el iskolánk ezen az ünnepélyen.

Dicséretet kapott iskolánk (járás részérõl is) a lányok karikagyakorlatáért.

KALMÁR LÁSZLÓ 8. osztályos tanuló gránátdobásban a 2. helyezést érte el 49.80 méteres dobásával.

A mûsor felvonulással kezdõdött, ritmusos szép menet. Egyforma öltözet minden iskola tanulóinak.

177

A zene adta a lépésekhez az ütemet, s a dalt a vele kíséretével hangosan, lelkesen szólt, a felvonulók ajkáról: Fel, fel vitézek a csatába A szent szabadság oltalmára.

Mennydörög az ágyú, csattan a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart! ... stb.

Majd kezdõdik a szabadgyakorlatok sora: Ez is zenekísérettel, néha közös énekléssel ment.

Csapj fel öcsém jer velünk Állj be katonának!

Idd ki ezt a serleget Jöjj közénk huszárnak! ........ stb.

Majd a tánccsoportok következtek. Végén a karikagyakorlatok.

Szépen zárult. Sikerrel értünk haza. Az iskolánk életében ezen események lezárultak.

Az ismétlõ iskola: Ezen iskola azokra a tanulókra vonatkozott, akik idõben elvégezték az elemi iskola 6 osztályát, de tovább nem tanultak. Azokra is kötelezõ volt, akik ki-kimaradoztak, kevés osztályt végeztek 12 éves korukig.

1887/88. tanévben beindul az ismétlõ iskola a református iskolában 36 tanulóval. November 1-tõl szerdán és szombaton kötelesek a tanításon részt venni 14 éves korig.

Ezen iskoláról említést az állami iskola 1901. november 21-én tartott tantestületi gyûlésen volt szó. Az iskola vezetésére az ig. tanító SZOURÁL JÁNOST, mint gazdasági iskolára képesítettet, jelöli ki. (jkv.

4.p.).

Sok nehézséggel mûködik az iskola. A tanulók is dolgozni járnak, bár télen nem. Törvényes úton iskolába járásra kell kényszeríteni ekkor õket (1903. nov. 4.).

Az iskola vezetése révén, kérése alapján a város faiskolai területet ad az iskola, a tantestület rendelkezésére.

1903. dec. 16. (jkv.8.p.): Ilyen iskola típusra szükség nincs, mert már a gyermekek elegendõ ismeretekkel és gyakorlattal rendelkeznek.

1904. február 1. tantestületi ülés: Mi módon lehetne Mádon a helyi körülmények között az iskolát megerõsíteni ... stb.

Ezen, és az ezt követõ idõkben nagyon nehezen sok-sok nehézséggel mûködött ezen iskola. Amiket most idézek a tantestületi jegyzõkönyvek alapján írom nagyvonalakban, de szó szerint: 1904. szeptember 29-én: bejelentik, hogy az iskolába 92 növendék iratkozott be. Hosszú vita után 178

eldöntik, hogy mind a fiúk, mind a lányok a képzettség szerint 2 - 2 csoportba osztassanak. Meg is történik.

1904. okt. 13-án: az ismétlõ iskolai foglalkozás mikor vegye kezdetét, mert a növendékek mezei munkával vannak elfoglalva s ím itt lesz a szüret. Elhatározták, hogy a rendszeres tanítás szüret után, nov. elsõ hetében (jkv.4.p.).

1905. nov. 30-án: a lányokat és a kevesebb végzettségû fiúkat az alvégi iskolában, a fölvégesi kevesebb végzettségûeket a fölvégesi iskolában, a többit a központban tanítják kedden és pénteken 10-12-ig.

1908. nov. 26. (5. pont). Az ismétlõ iskolába beosztják a nevelõket.

5 osztály indult be: I, II, III, fiú + I + II leány.

1909.jan. 7. (2. pont a tantestületi ülésen): A jegyzõ felolvassa (tanító) az 5321/1908. sz. Tanfelügyelõi leiratot az ismétlõ iskola tárgyában: a.) szombaton, az egyetlen szünnapon tanítás nem tartható. b.) vasárnap nem taníthatnak. c.) Esti órákban nem szabad. d.) Szõllõmunka idején, amikor az ismétlõ iskola növendékeke 1 korona, - 1 korona 60 fillért keresnek napszámban, nálunk hol a nép 4/5 része napszámból él: a növendékeket, a nép ingerültségének felkeltése nélkül, a beiskoláztatásra kényszeríteni lehetetlen. Órarendeket csak a téli hónapokra lehet készíteni. e.) Az iskolai tanításra szánt órákat a délelõtti idõbe kell beilleszteni, s 4 óránál többet nem lehet. f.) Az ismétlõ iskolában a kézi munkára, s a háztartásra kell súlyt helyezni. A jövendõ háziasszonyok széleskörû tudományukkal az egyszerû háztartást sem vezethetik. Ismerkedjenek meg a tûvel és a házi teendõkkel.... g.) A tananyag beosztás könnyen áttekinthetõ. h.) A hittanoktatást a hitoktatók végzik.

Megjött a válasz a Tanfelügy. jan. 20-án: 318/1909.sz. alatt.

Jók az órarendek, de sok utánpótlást, igazítást is igényel egyik - másik.

Teljesen helyes a tantestület azon álláspontja, hogy oktatás vasárnap nem vehetõ igénybe, de egyetlen szünnapon, szombaton tanítás nem tartható.....

Vegye tudomásul a tanító testület, hogy tagjainak fizikai ideje maradjon a tanítást az ismétlõ iskolában is ellátni. E végbõl az utasítás 78.§-a értelmében az állami elemi tanító köteles heti 34 óráig terjedõ idõben tanítást végezni.

A ZEMPLÉN megyei tanfelügyelõség 661/1909. TF. sz. adja: 179

Az izraeli hitközség esetleges érzékenységére nézve utalok a vall. és közoktatási miniszter 42.604/1891.sz. rendeletére, a melynek értelmében a nem izr. hitfelekezeti népiskolába járó izraelita tanulókat szombati napokon az iskolába járástól felmenteni nem lehet s ha elmaradnak, velök szemben az 1868. évi 38. t. ez. 4. §-a, további 2085/1907.sz. VKM. szerint kell eljárni.

Az órarendeket összeállították, a tanítás szerdán és szombaton tartassék meg.

S jött a háború. Mindenre kihatott a nehézség, a fájdalom stb. Ezen iskola is tengõdik.

Az 1920-as évektõl az iskolai élet is kezd rendezõdni, így az ismétlõ iskola is, sok nehézséggel küzdve.

Az elemi iskola jól mûködik, kevesen maradnak le az osztályokból.

Nagy szorgalom jellemzi a tanulókat.

Változás történik az iskolarendszerben.

Különbözõ középiskolák: - 8 oszt. gimnáziumok stb.

- polgári iskolák (Szerencs 1920) - szakközépiskolák, - Szakiskolák stb. adtak lehetõséget a továbbtanulásra.

Akik elvégezték az elemi iskola 4. - 6. osztályát választhattak. Aki nem ment el, az ismétlõben folytathatta tanulmányait.

A községi elõljáróság az iskolás kertet bekerítette. (Területe több mint 3 kat. hold).

2 - 3 tapasztalatokkal rendelkezõ ember, majd szakember segítségével felosztották a területet különbözõ szakágakra: pl.

Szõlõ, konyhakert, faiskola, veteményeskert stb.

Mindezekhez a munkákhoz az ismétlõ iskolában kaptak tanítást. pl: - szõlõoltásra, telepítésre, metszésre: - dió, mandulafa (magról) telepítése.

- paprika, paradicsom, fûszernövények vetése stb. melegágy készítése stb.

Sikeresen dolgoztak s az egyéni életükben, családjukban hasznosították.

Majd a 30-as évektõl csökken erõsen az ismétlõ iskolások száma.

Igyekszik mindenki szakmát tanulni. Elszegõdik inasnak valamelyik mesterhez, így nem idejár ismétlõ iskolába.

1940-es években megszûnt ezen iskola, amely sok viszontagságon keresztül élet és akik elfogadták, azok hasznosították is életükben.

A háború után, amikor bevezetõdik a gyak. fogl. tantárgya, nincs ilyen hely, ahol ezzel foglalkozzanak.

180

A 70-es években megoldódik. A ZICHY-féle portájának kertje iskolánkhoz kerül, majd az iskola kertje -1.sz. isk) is bõvül, lett hely, de nem az ismétlõsöknek, hiszen, - mint említettem, - megszûnt, hanem az élethez, a megélhetéshez mindenkinek szükségére való ismeretek, gyakorlatok megszerzésére.

Gyermek és Ifjúsági Szervezetek Ezek korábban is voltak mindkét egyház, sõt az állam részérõl is.

Nagyszüleimtõl is hallottam ezekrõl. Nevükre nem emlékszem.

A múlt század korábbi éveiben a szervezetek tagjai felnõttekkel együtt minden évben megkoszorúzták a községben lévõ keresztfákat (1800-as években állították azokat). Ez lassan megszûnt. Az igaz, hogy a környékbeliek Halottak napján sok gyertyát gyújtanak mellettük ma is, kedveseik emlékére is.

Az 1930-as években: a róm. kat. egyházban az elemi iskolásoknál SZÍVGÁRDA címmel, az iskolából kikerültek részére a KALOT ifjúsági szervezet mûködött, - a ref. egyháznál: a SOLI DEO GLÓRIA...

- az állam részérõl: levente egyesület alakult.

Ez kötelezõ volt 16 évtõl a katonai behívóig.

Mindegyik nagyon aktívan mûködött, összefogta a fiatalságot. Az egyházi vezetõkön kívül a tantestület is aktívan dolgozott benne.

S jött a háború! Megzavart mindent, mindenkit! A lakosság sora fogy, a maradottak tengõdtek. Sok nehézség után csak beindult az iskola. Az államosítás után itt nem volt probléma, mert állami iskola volt itt.

Az 1940-es évek vége felé megjelenik egy rendelet, amely az úttörõcsapat megalakulását írta elõ.

Nálunk 1948-49-es tanévben alakult 50 - 60 tanulóval. A gyerekek nehezen kapcsolódta be, de a nevelõk is. Erõs politikai hatás színezete volt. A vezetõknek nehéz volt emiatt a munkájuk. Sok volt az elõírás. Az 50-es évek közepétõl nagyobb lehetõség kínálkozott egyéni tervek, elképzelések megvalósítására, pl. a jó közösség megteremtése, egymás megértése, a szülõföld tudatos megismerése, megszeretése stb.

Sikeres volt a hulladékgyûjtés. (papír, vas, stb). Kirándulással egybekötve: makk, szelídgesztenye gyûjtése. Megtanulták: Benedek Elek: CSUDAKARIKA 3 felvonásos népmeséjét. Többször elõadták. A befolyt összegbõl megvették a csapatzászlót, 5 rajz és 11 darab örsi zászlót.

Továbbá egy sípot, 2 dobot és egy kürtöt csapatszalaggal. (ezek késõbb eltûntek). Ünnepélyeken, felvonulásokon, kiránduláson használták.

Selyemhernyót tenyésztettek (7. és 8. osztályos tanulók), 30 kg lett az 181

eredménye, amit Abaújszántón adtak el. Áprilisban fásítás volt az iskola elõtt és az udvaron. A csemetéket a 8. oszt. tanulók ültették, amelyeket évvégén az 5. osztályosoknak adták át gondozásra. (Még egy pár él belõlük.).

Kirándulások: Boldogkõváraljára, a vár megismerésére.

- Kerékpár körút: - Mád - Erdõbénye - Sima - Aranyosvölgy Abaújszántó - Találkozó: az erdõbényei tanulókkal az erdõbényei fürdõben.

Közös játék stb. Ez az út az erdõn keresztül, gyalog ( 12 km) történt. Közben növény és bogárgyûjtés volt a feladat. Nagy élmény volt részükre!

Magyar elképzelések is kialakultak. Az elõzõben érintettem is. Nézzük tovább!

1960-tól növekedett az úttörõk száma. Ünnepélyekre felkészültek mûsorral, úttörõruhában is. Jól szerepeltek. Nyilván a nevelõk is segítették õket. A szülõk is kezdtek megjelenni az ünnepségeken.

A központ által kiadott jelszavakat teljesítették: pl. egypár belõle: - nyomolvasó mozgalom - a TETTEK beszélnek - Nem térkép e táj.... stb.

1970-ben a páncélvonat érkezett. Szép ünnepség.

Sok-sok munka és pénzbeli elõrehaladások útján megindult a táborozás.

Pl: 1962-ben: 10 nap Kékeden, l966-ban: Zamárdiban, 1968-ban: 2 turnus 50 + 20 tanuló: Balatonfenyves + Zamárdi 1970-ben: 72 + 25 tanuló: Badacsony 1971-ben: 72 tanuló 10 nap: Siófok 1973-ban: 67 tanuló Hajdúnánás 1976-ban: Simán megalakult a járási Úttörõ Tábor.

További években rendszeres volt a járás által adott keret betöltése.

Sok komoly dolgok is voltak, leírni hosszú lenne. A tantestület egységes volt, szeretettel segítette, irányította a jövõ felé tanítványait.

Eredménye is van!

Szólnom kell a helybeli ÁSVÁNYBÁNYA VÁLLALAT kedvességérõl is. A távolabbi helyekre történõ kirándulásokra (pl: egy-kettõt: Vaja II. Rákóczi Ferenccel kapcsolatosan, tarcali tornavizsgák) buszt adott részben ingyen, vagy nagyon kevés térítésért.

Segített a RÁKÓCZI SZAKSZÖVETKEZET, a helybeli ÁFÉSZ is: pénzzel, könyvek adásával.

Ezeket az évzáró ünnepélyeken osztották ki a jó magatartású és jó 182

tanulmányi eredményt elért tanulóknak.

Meg kell említenem: KOROKNAY DÁNIEL kisdobost, aki az 1848/49-es szabadságharcban fiatal gyermekként vett részt.

Mádon született. A ref. iskola tanulója volt. A visszavonuláskor elment és beállt a tüzérek közé. ÁCSON halt meg. Ott van eltemetve.

Itthon emlékét õrzi a felállított kopjafa és az elõszobában rendezett állandó kiállítás.

Meg kell említenem a jelenbõl az iskolával kapcsolatosan, 1999. aug.

20-án megtörtént az 1. sz. iskola új épületszárnyának átadása és annak névadása.

Neve: KOROKNAY DÁNIEL ÁLTALÁNOS ISKOLA MÁD Így Mád történetében elõször egy helyen tanulnak a gyerekek.

Községünkben az iskolában folyó oktató, nevelõmunka eredményes volt mindig (a múltban is!) Sokat segítette a lakosság családi élete is.

A tanulók közül, akik nem mentek továbbtanulni, tisztelettudók, egymást segítõk voltak. Ez jellemzõ a mai napra is.

Akik korábban is elkerültek tudásuk, magasabb képzettségük révén, magasabb helyre rangra kerültek, SOHA nem felejtkeztek el szülõfalujukról. A tantestület a szülõkkel jó kapcsolatot tartott ez is elõsegítette.

Ebbõl következik az is, hogy iskolánkból több nemes lelkû ember került ki: író, költõ: Pl. BORÚTH ELEMÉR; aki itt született 1833-ban és itt járt három évig az elemi iskolába. Költõ volt. Költészete Petõfi Sándor hatása alatt állt, stílusát követte.

Különbözõ lapokban számos költeménye jelent meg, de önálló kötettel is fellépett. Verseibõl jó párat meg is zenésítettek.

Tele van a rózsabokor virággal ...

Két gyöngye volt a falunak ...

Sátoraljaújhelyben halt meg. Sírját újságírók látogatják minden évben, még most is.

Verse: Két gyöngye volt a falunak, két virága.

Mind a kettõ úgy vágyott a boldogságra.

Az egyiket elkísérték esküvõre, A másikat szép csendesen, kivitték a temetõbe. stb.

Tele van a csipkebokor virággal, Tele van a szívem szomorúsággal.

Majd, ha az a csipkebokor elszárad Meghalok én édes rózsám utánad stb.

183

Nincs a hétnek olyan napja, hogy a Jó ebédhez c. mûsorban ne adnák, ne játszanák el a rádióban.

DR. HEGYALJAI KISS GÉZA: 1893-ban született MÁDON. Ref. Lelkész volt. Theológiai és szépirodalmi író. Megjelent kb. 40 könyvecskéje (próza és vers) 70.000 példányban. Nemcsak a legolvasottabb napilapoknak munkatársa, hanem egyházinak is.

Versébõl idézet: Iskolatársak Itthon Szeretem akikkel iskolába járok, Hosszú idõ múlva Elsõ naptól vagyunk együtt jó barátok.

Itthon vagyok újra.

Nap nap mellett jövünk kedvvel iskolába, Hazahozott a vágy Szaporázza léptét mindegyikünk lába.

Jegenyés falumba. stb. stb.

Kék hegyek földjét, És ha Isten megtart, együtt lesz a vizsgánk, Patakparti lakba Szálljon az áldása még továbbra is ránk!

Szeretné a szívem, stb.

Ha mindig itt lakna! stb.

Debrecenben halt meg.

Községünkben emléktáblát helyeztek el szülõházán. Édesapja Kiss Károly 32 évig tanított, vezette iskolánkat. Sok népnevelõi munkát végzett községünkben.

Ugyanilyen lendülettel dolgozott lánya KISS ERZSÉBET tanítónõ is.

Az iskola megalakulása óta 125 év telt el. Ezen idõ alatt nagy szervezési, minõségi fejlõdésen ment keresztül. Az igazgatóknak, a nevelõ testülettel együtt, kölcsönösen kellett kimunkálnia, évrõl - évre a sok tennivalót, amelyek a tanulók érdekeit, tudás kielégítését, szellemi és fizikai fejlõdését segíti.

Szólnom kell a felügyeletrõl is: a tanfelügyelõ, késõbb az általános és szakfelügyelõi. A szakmájukhoz tartozó órákat meglátogatták osztályonként. Nagy negatívumokat soha sem találtak. Bírálatuk mindig megfelelt az igazságnak.

Nagyra értékelte a tanfelügyelõség jegyzõkönyvében a községben végzett munkát a tanítók részérõl. Pl elõadások tartása, olvasómozgalom stb.

A század második felébõl is nézzünk valami elismerést.

Az egész tantestület munkája, munkafegyelme kifogástalan volt.

Fegyelmi vétség soha nem fordult elõ. Munkáját mindenki naprakészen végezte. A munkát a nyugodt légkör jellemezte. Egymás iránti bizalom, segítés, megbecsülés erõsödött.

A község társadalmi életébe többet is beválasztottak: 184

- tanácstag 6 fõ, ebbõl 2 VB tag is.

A Mûvelõdési Háznál többen vezettek szakköröket (kézimunka stb.).

Az iskola munkáját odaadóan segítették a hivatalsegéd kartársak.

Mindig tiszta, meleg tantermek fogadták, - munkájuk révén - a tanulókat. Ügyeltek a rendre. Segítettek e téren a nevelésben.

Pedagógus napokon sokszor elismerték a tantestület munkáját helyben is, megyei és országos szinten is: - kiváló tanító: 1 fõ Okt. ügy kiváló dolgozója: 2 fõ - szoc. kult. ért.: 1 fõ Munkaérdemrend: 2 fõ - kiváló uttörõ csop.v.: 4 fõ Kiváló Technikai dolgozó 1 fõ A mai tantestület is eredményesen dolgozik. Sok tanítványunk tanít pedagógusi diplomával az iskolában, szülõföldjén. Talán kevés hely van ilyen az országban.

Kívánom: erõben, egészségben és eredményesen dolgozzanak, tanítsák az õket követõ nemzedéket odaadó meghitt neveléssel.

TANULÓK LÉTSZÁMÁNAK ALAKULÁSA:

185

1955/56-es tanévtõl egészen - 1970/71-es tanévvel bezárólag a kimaradt tanulók létszámáról bejegyzések nincsenek .

1941-tõl - 1944-ig ELKÜLÖNÍTETT OSZTÁLY volt.

- 1941-42: Anyakönyvezve 1-8. osztályig a megfelelõ osztályokban található.

Ebben az osztályban 1 - 8 osztályig izraelita, cigányok tanultak.

- 1942-43: 43 izraelita + 7 cigány tanult = 50 fõ összesen.

- 1943-44: 38 izraelita + 7 cigány tanult = 45 fõ összesen.

1944-45. tanévben alig volt tanév. A 7. és 8. osztály nem indult be, utána tanterem hiány, háborús idõ. Iskolába járás ellenõrizhetetlen. Sok a kimaradt tanuló. Azonban magánvizsgázókról is találtam az anyakönyvben feljegyzést. Ezek tovább is tanultak

Az iskola épületének tervezete

A megvalósult épület 186

A MEGALAKULT ÁLLAMI ELEMI ISKOLÁBAN TANÍTOTTAK:

187

188

189

Az iskola új épületszárnya 1999.

190

Földy Istvánné - Gáthy Sándorné - Takács Miklósné:

AZ ÓVODA TÖRTÉNETE Kisdedóvó alapítása Mádon Óvoda-történet: A gyermekek intézményes nevelését elsõnek az országban Brunszvik Teréz kezdeményezte.

1828. június 1-én nyitotta meg kapuját a gyermekek elõtt az elsõ kisdedóvó.

A gyermekek nevelése e korban még sok-sok problémával küszködött, hisz ebben az idõben kellett lerakni az óvodai nevelés alapjait.

Az új intézmény elterjedése azonban feltartóztathatatlanná vált a reformkor idején.

A kisdedóvók nagyobb számú elterjedését segítette az 1891-ben született XV. törvénycikk a kisdedóvásról, melyet I. Ferenc József adott ki.

E rendelet hatására településünk képviselõ testületének tagjai megalapították a kisdedóvót.

Az óvodánk története 1894-ben a mádi Kisdedóvoda az 1315. sz. tjk-ben a 405. H.r. számmal jelzett házban, a mai József Attila u. 33. szám alatt nyitotta meg kapuit.

Az elsõ óvónõ Bicskey Eleonóra, majd Korstek Anna. Ezen idõszakban az óvodákban a megõrzés, megóvás mellett a céltudatos nevelõmunkán volt a hangsúly. Játékkal, énekkel, beszélgetéssel, versmondással irányítják a gyerekek kedélyvilágát, magatartását. Rendre, tisztaságra, világos, értelmes beszédre szoktatják az iskoláskor elõtt a gyerekeket.

A kisdedóvodának országos egyesülete van, mely kiadványokkal segíti az óvodákban folyó munkát. Elméleti és gyakorlati kérdésekben a szakfolyóiratok vannak a gyakorló óvók segítségére pl. Kisdednevelés, Gyermekkertésznõk lapja. Ezek megjelentetnek folgalkozási anyagot, de vannak már olyan kiadványok is, amelyek részletes feldolgozásban évszakokra, hetekre, napokra, félnapokra lebontva közölnek foglalkozási 191

anyagot. (Sajnos az óvodánkban csak 1925-i kiadású maradt fenn.)

1908-ban Mádra kerül Szabó Erzsébet. Két évtizeden át vezette, nevelte, tanította a mádi apróságokat nagy-nagy szeretettel. Kis óvó néninek hívták apró termete miatt. 1917-tõl szervezik a 2. óvónõ alkalmazását, sajnos csak 1920-tól tudják megvalósítani. A régebben alkalmazott Szabó Erzsébet mellé Bunovszkyné Bényei Juliát nevezik ki.

Az óvoda elsõ része szolgálati lakásként szolgált, itt lakott Szabó Erzsébet. A gyerekek a kaputól - még ma is megtalálható - piros, fehér kockaköves járdán jöhettek be az üveges, faszerkezetû elõszobába.

Itt a kabátjukat falra szerelt, deszkába vert faszögekre akasztották. A felette levõ polcokra rakták a kistáskájukat, kosárkájukat. Innen léphettek a nagyterembe és ebbõl nyílt a kisterem, amely egyben játékraktár is volt.

A terem berendezése a mai viszonyokhoz képest kezdetleges volt.

Kisasztalok mellett kis karosszékekben ülhettek a gyerekek, valamint a fal mellett körbe a teremben lócák voltak. A falakon elhelyezett polcokon álltak a játékok. A fûtést cserépkályhában oldották meg. A kézmosásra lavor szolgált, a kezüket a zsebkendõjükbe törölhették. A WC az épület hátsó részében kívül volt található.

Reggel 8 óra körül gyülekezhettek a gyerekek, délelõtt 11 órakor hazamehettek és délután 2-tõl 4-ig újra visszajöhettek az óvodába. A reggeli órákban fakockával, csutkababával, rongybabával, tehénszõrbõl készült labdával játszhattak, de otthonról is hozhattak játékot. Kukoricából, gesztenyébõl rakosgattak fûztek nyakláncot, palatáblára rajzolgattak. Ha az idõ megengedte kinn gyülekeztek az udvaron, de napközben is sokat idõztek a szabadban. Az óvoda udvara teraszos volt, az alsó részen gesztenyafa állt, alatta homokozó, köztük kis járdák, hajóhinta, szabad terület, kis faépítmények, amelyekben a gyerekek üldögélhettek, papásmamást játszhattak. A homokozóban fafurikokkal, lapáttal, vödrökkel játszhattak. A szabad területen lovacskáztak, bujócskáztak, körjátékoztak.

Az otthonról hozott tízórait az ima után az asztalok mellett, vagy kinn az udvaron fogyasztották el.

Napközben az óvónõ folyamatosan foglalkozott a gyerekekkel, versekre, énekekre, dalos játékokra tanította õket, ezekhez egyszerû mozgásos gyakorlatokat végeztek.

1923-ban került az óvodába Jesztrebényiné Blaskó Rózsa. A ma élõ volt óvodások elbeszélésébõl egy nagyon mûvelt, kedves szavú, szép beszédû óvónõ képe rajzolódik ki. Határtalan gyermekszeretetére egy nagyon szép példa, a nagy hidegben a cserépkályhánál elõmelegítette a messze lakó gyerekek kabátját, hogy ne fázzanak amíg hazaérnek.

A vásár és ünnepnapok rendszerint szünnapok. Az óvónõk az ünnepnapok elõtt nyilvános ünnepséget rendeztek, melyre meghívták az 192

elõljáróságot és a gyerekek szüleit. Ezek legtöbbször Mikulás és karácsonyi ünnepek voltak. Karácsonykor betlehemes játékot adtak elõ.

Törekedtek arra, hogy minden gyerek szerepeljen rövid dalokkal, versekkel. Az óvónõk minden esetben kerülték az iskolás jellegû szerepeltetést.

Az I. óvodai törvényt 1936-ban módosították, ezek a kezdeményezések is az óvodai hálózat fejlesztését szolgálták.

1936-ban Kalmár Józsefné lett az óvoda vezetõje. Az ellenõrzését a felügyeleti bizottság látta el, majd a mindenkori iskolaigazgató.

Nehéz, embert próbára tevõ idõszak ez az óvoda életében. A települést sújtó járvány érezteti hatását az intézményben is. Szûkös anyagi körülmények között küszködve próbálják derûssé tenni az óvónõk a gyerekek életét. Betegség miatt gyakran egy óvónõ és egy dajka látja el a több mint 100 gyerek körül a feladatokat.

A háborús készülõdés egyre inkább meghatározta az óvoda életét.

A II. világháború alatt többször szünetel az óvoda, nagyon nagy a szegénység. Gyakran osztanak tejet, amit piaristáktól hoznak felforralva és azoknak a gyerekeknek adják, akiknek az apja a fronton harcol.

Az édesanyák a tejet hazavihették. Minden gyerek kockacukrot kapott, ezt azonban az óvodában fogyasztották el. A háború alatt gyûjtést rendeztek, ennek fõ szervezõje Barna József, az óvoda segítõi Kalmár Józsefné, Udvardi Jánosné. Cukor, liszt, zsír, stb. adományokból beindíthatták a fõzést.

Ekkor már a gyerekeknek az étkezéséhez eszközt is tudtak biztosítani, pléhtányért, aluminium kanalat, pléhcsuprot. Fõleg egytálételeket fõztek.

Az ebéd kiosztásában a dajka nénik segédkeztek. Az árva, szegény iskolás gyerekek is az óvodában étkeztek.

A háború után az országban végbemenõ gyökeres változások a mádi óvodában is éreztették hatásukat. Az idõközben tönkrement berendezést, padokkal, lócákkal pótolták. A játékeszközök hiányosak lettek, a szûkös anyagi körülmények miatt leleményesen, évszakonként megtalálható termésekkel pótolták (gesztenye, kukorica).

A szegény években az óvónõk nagy lelkesedéssel, sok-sok barkácsolással segítették a gyerekek oktatását. A vallásos szellemet felváltotta a szocialista nevelés. Az ünnepélyeket továbbra is megtartották, csak a Mikulás-Télapó, a karácsony-fenyõünnep lett.

Az államosítással az állam és az egyházak szétválasztásával az új kormány korlátozta, majd megszüntette az egyházak gazdasági, politikai és mûvelõdési privilégiumait. Óvodánknál elmondható, hogy ebben a zûrzavaros idõben is bizonyos fokig szabad szellem volt, megengedték pl. a zsidó gyerekeknek, hogy az 193

anyjuk által otthon fõzött ételeket fogyasszák.

Az 50-es évek elején már 163 gyereket neveltek az óvodában. A háború után az óvodai nevelés fejlõdése dinamikussá vált. 1953. évi III. törvény, valamint a párt és kormányhatározatok szabályozták az óvodai életet. Az óvoda a közoktatási rendszer szoros részévé vált, megjelentek a pedagógiai, tanügyigazgatási és egyéb alapdokumentumai, irányítási, felügyeleti hálózata és szakfolyóiratai.

A magyar óvodák történetében nagyfokú lett az óvodai hálózat kiépítése és az óvodai oktatás, nevelés korszerûsítése. A népességpolitikai intézkedések következtében ugrásszerûen megnövekedett az óvodai felvételt igénylõ gyermekek száma.

1955-ben 3 csoporttal mûködik az óvoda, 4 óvónõvel és 2 dajkával. Az óvoda elsõ részén lévõ szolgálati lakást is csoportnak használják. A csoportszobák berendezése gyerekasztalokból, székekbõl, kislócákból, régi kamrákból összegyûjtött szekrényekbõl állt. A csoportszobákban vaskályhákkal fûtöttek, a takarítás a dajka nénik feladata volt, azonban a nyári nagytakarítási munkába (padlósúrolás, mázolás) a szülõk is besegítettek.

A fektetõ hiány miatt csak a kisebb gyerekek aludtak, a nagyokkal foglalkoztak vagy sétát tettek a Birsalmásra, a Vasút melletti gyümölcsöskertbe. Érdekes bejegyzés egy régi naplóba, hogy annyi a gyerek, hogy fû sem nõ ki az udvaron. Ekkor már a gyerekek háromszori étkezést kaptak.

1956-ban az iskola színpados termében elõadást rendeznek az óvó nénik a gyerekek szerepeltetésével. A tavasztündér címû zenés darabot és kisebb jeleneteket adtak elõ. Szûkös anyagi körülmények miatt a szerepruhákat kreppapírból varrták a szülõkkel együtt. Az elõadás bevételébõl az óvodai játékkészletet gazdagították.

A gyermekek létszáma annyira megnövekedett, hogy szükségessé vált az óvoda további bõvítése. A Községi Tanács a Bercsényi út 3. Szám alatti telket és épületet Kerekes Józsefné született Bodnár Elza (késõbb Kalmár Gáborné) örökösétõl dr. Fülei Szántó Zoltánnétól (sz. Vígh Klára) csereingatlan adásával (Kéller porta) megvásárolta. Ezek után elkezdõdhettek az átalakítási munkálatok (1956). A Községi Tanács felújítási hitel felvételével, saját erõ felhasználásával építette át a régi épületet és alakította ki az óvoda jelenlegi formáját.

Ezzel egy idõben elodázhatatlan feladat lett az óvodai nevelõ, oktató munka korszerûsítése, továbbfejlesztése. Mindezt segítette az 1957-ben megjelent Nevelõmunka az Óvodában címû kézikönyv, mely útmutatást nyújt az óvónõknek a tudatos irányítással, a 3-6 éves kor sajátosságainak és szükségletének megfelelõen szervezze meg a gyermekek életmódját, helyes eszközökkel és eljárásokkal biztosítsa sokoldalú 194

fejlõdésüket, különbözõ tevékenységek szabályosságát.

1959. szeptemberében költöznek be az új óvoda alsó két termébe. A II csoportban 40 gyerek, a III. csoportban 56 gyerek jár. A két óvónõ mellett 1 dajka osztott munkaidõben dolgozik a két csoportban. Ekkor az óvodalétszáma 168 fõ. Az új épületben lévõ két csoport gyermekei a régi óvodába jártak le ebédelni, majd késõbb egy dajka felvételével az ebédet felszállították a gyermekeknek, és a mai elõszobában rendeztek be melegítõ konyhát.

Az 1960-as évek elején 150 fõre fõznek az óvodában, a szakácsnõ a szerencsi piacra járt hetente kétszer hajnalban vásárolni.

1964-ben vezetõ váltás történik, nyugdíjba megy Kalmár Józsefné, az óvoda vezetésével az addig helyettesi munkakört ellátó Udvardi Jánosnét bízzák meg. Ekkor már 25 éve itt dolgozott a Mandi néni. Finom lelkû, engedékeny, mindig a gyerekek érdekét szem elõtt tartó óvónõ.

A szegényes körülmények ellenére az óvónõk lelkesen dolgoznak. A foglalkozásokat minden nap lelkiismeretesen megtartják. Munkájukhoz havi tervet készítenek (ezt a vezetõ óvónõ ellenõrizte), melyben erkölcsi, anyanyelvi, esztétikai és oktatási feladatok szerepelnek. Az ütemtervben szereplõ foglalkozási anyagokat, akár ma is használhatnánk. Általunk ismert népdalok, gyermekdalok, klasszikus - külföldi és magyar népmesék, versek. A környezeti foglalkozás témái is hasonlóak a ma használt anyaghoz. Ehhez a foglalkozáshoz kapcsolták az anyanyelvi nevelést, és a didaktikus játékokat. Matematikai foglalkozáson egyszerû eszközökkel számláltak, gyönggyel, kockával, különbözõ termésekkel, egyszerû rajzolt képekkel. A testi nevelés fontos szerepet kapott nevelõi munkájukban. Fegyelmezett formában ma is alkalmazott gyakorlatokkal segítették a gyerekek harmonikus mozgásának kialakulását.

A 60-as évekre jellemzõ, hogy fontos feladata volt az óvónõknek a társadalmi ünnepre való megfelelõ felkészülés, és annak megtartása. Ezzel akarták a gyerekek világnézeti nevelését befolyásolni, és rajtuk keresztül a szülõkre hatni. Hagyomány volt sok éven keresztül (a 70-es évek elejéig) májusban belépõdíjas gyermekmûsor elõadása a kultúrházban. (A felügyeletnek elõzõleg be kellett küldeni a mûsor anyagát). Ennek szervezése és végrehajtása nagy terhet jelentett az óvónõk és gyermekek számára.

Az óvónõk fáradtságot nem ismerve lelkesen dolgoztak, munkájuk eredményeként a belépõdíjból származó pénzt az óvodai játék és berendezés vásárlására fordították.

1967-68-as tanévet óvodánk a mai épületben kezdte meg 4 csoporttal.

A régi óvoda megszûnik. A konyha helyben üzemel 3 fõvel.

1968. január 1-tõl az óvodát a Járási Hivatal I. fokú tanügyi-igazgatási 195

jogkörrel bízza meg.

Az 1968-69-es tanévet már 5 csoporttal indítják. Az óvoda alsó részében két csoportszoba, elõszoba, a felsõ részében 3 csoportszoba, iroda, nevelõi szoba, a konyha és kiszolgáló helyiségei találhatók.

Az óvoda udvarát építési törmelék fedi. Az udvaron lévõ lakóházban még egy család lakik. A törmelék eltávolítása után kialakítanak egy homokozót és egy hintát. Az óvoda berendezésének hiányosságaira 4.000 Ft-ot költenek, amit a Járási Hivataltól kapott. Fektetõt, edényeket, függönyöket, székeket vásárolnak. A kezdetleges állapotok ellenére, ezzel az oktatási évvel mozgalmasabb, a társadalom felé nyitottabb idõszak indul az óvoda életében. Ügyviteli, intézkedési tervet készítenek, telefont igényelnek. Ebben az évben kísérletképpen egy csoportban kötetlen foglalkozást vezetnek be Szabadi Ilona programja alapján. Elkezdik a beszédhiba felmérését.

1969-ben az óvodát új vezetõ irányítja Endrõdi Zoltánné személyében.

Az óvoda egy örökké tevékenykedõ, a vállalatokkal kapcsolattartó, mindig újító, az óvodát szépíteni akaró vezetõt kap. Az óvónõk létszáma 6 fõ, a dajka 4 fõ.

Az 1970-es évektõl óriási változáson ment keresztül az óvoda épülete és környezete. 1974-ben a tetõt felújítják és szigetelik, ezzel egyidõben pancsoló, babaház, játéktároló készül az udvarra. Az óvónõk szabadidejükben csempéket válogatnak, rakosgatnak, hogy ezzel díszítsék az építményeket. Lelkes segítõk a szülõk és azok munkahelyei (Rákóczi Szakszövetkezet, Borkombinát, Ásványbánya). Különbözõ felajánlásokkal, a szocialista brigádok társadalmi munkával segítik a kevés anyagi javakkal rendelkezõ óvoda szépítését, újítását. (A KISZ-esek pl. az udvari játékokat festették.) A belsõ terek berendezése is gazdagodik és szépül. A csoportszobák padlóval és parkettával burkoltak. A mosdó csempézett. (A két WC az udvaron található.) Minden csoportszobában cserépkályáhával fûtenek. A begyújtást fûtõ végzi, de a tûz táplálása és az esti salakolás igen nehéz munkája a dajka nénik feladata.

Ebben az idõben a nyári nagytakarításban a szülõk még segédkeznek.

Elkezdik az Óvoda kerítésének építését. A termek berendezése folyamatosan gazdagodik, gyermekbútorokat, székeket, fektetõket, szõnyegeket vásárolnak. Az irodát a nevelõi modernebb bútorokkal rendezik be. A játékkészlet fokozatosan bõvül, babákkal, autókkal, kockákkal, konstruáló játékokkal. Megépítik az udvari játék mászókát, lipityókát, homokozót, ehhez lapátokat és vödröket vásárolnak. Az udvar több részén virágágyások vannak, amelyek gondozásában a gyerekek is részt vesznek. Az óvoda hátsó részén konyhakert található, melyet az óvónõk irányításával, a dadus nénik segítségével a gyerekekkel közösen mûvel196

nek.

Az aktív munka mellett folyamatosan folyik az óvodában a gyermekek nevelése, oktatása. Az 1971-es program megjelenése a mádi óvoda nevelõi munkáját kedvezõen befolyásolja. Az óvoda tartalmi munkája nevelésközpontúvá válik. A régi naplók alapján elmondható, hogy az óvónõk a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve állítják fel a követelmény szinteket és a megvalósításban mindig a gyermekek érdekeit érvényesítik. Az oktatásban - nevelésben a fõbb hangsúlyt az iskolára való elõkészítésre fektetik. Az óvónõk önképzése az évek folyamán rendszeressé válik. Továbbképzésekre jártak bemutató foglalkozásokat tartottak helyben, és elmentek a járás különbözõ óvodáiba, így megismerhették az új pedagógiai eljárásokat és képet kaphattak más óvodák oktatási, nevelési elképzeléseirõl, ötleteket szerezhettek a nevelõi munkához.

A nevelõtestület feladata volt az eszközök bõvítése. Az irodalom foglalkozáshoz sík és kesztyûs bábokat készítettek. A matematikához kártyákat, feladatlapokat rajzoltak. A számlálgatás eszközéhez mosóporos, csokoládés és egyéb címkéket ragasztgattak. Újságokból képeket vágtak ki. Munkadélutánokon a szülõk bevonásával babaruhákat varrtak. Nagy segítséget jelentett Minimat készlet megjelenése az oktatásban. Az esztétikus, idõálló eszköz serkentette a gyerekek foglalkozásban való részvételét és logikai gondolkodásuk kialakulását. A nevelõ lelkiismeretes munkájának eredményeként sikeres járási matematika és környezetismereti versenyeken vettek részt. A testi nevelés minõségét segítette a Greifswald tornafelszerelés beszerzése. Az irodalom foglalkozások színesebbé váltak az új diafilmekkel és a könyvtár folyamatos bõvítésével. A környezeti foglalkozások szemléltetésének minõségét javította az aspektomat és a hozzá tartozó diakép készlet.

A 80-as évek elejére végre elkészült a régóta óhajtott vízöblítéses WC. A fûtés az óvoda mögé épített fûtõhelyiségbõl vizes kazánnal került megoldásra. Az óvoda belsõ tereinek lábazatát dekorit lemezzel borították. A dolgozók részére öltözõ szekrényeket készítettek. A gyerekek étkezéséhez esztétikus porcelán étkészletet és rozsdamentes evõeszközöket biztosítottak. A konyhai dolgozók munkáját már modern gépek és villanyboyler segíti, az egész óvoda világítását modern fénycsöves lámpákra cserélik.

Nagyfokú könnyítést jelentett az itt dolgozóknak az 5 napos munkahétre való átállás. A 9 óvónõ heti 36 órában, az 5 dajka heti 42 órában dolgozik.

1992-tõl megfiatalodik a nevelõtestület, az idõsebb dolgozók nyugdíjba mennek. A 23 éves munkaviszonnyal rendelkezõ Földy Istvánné pályázat útján nyeri el az óvodavezetõi munkakört. A mai rohanó vilá197

gunkban az õ feladata már nemcsak az óvoda vezetése, hanem annak menedzselése is. Az 5 csoportban 10 óvónõ és 5 dajka látja el a gyerekek nevelését, gondozását.

1992-94. közötti években ugrásszerû gazdasági változások történnek az óvodában. 1993-ban egy pályázat útján nyert 100.000 Ft-tal az Önkormányzat és magánvállalkozók támogatásával elkészül az óvoda tornaterme, a volt pedagógus lakásból. Az udvari játékok esztétikus, mûvészi faragású hintával, lipityókákkal gyarapodnak. Pályázaton nyert napelemes zuhanyzóval korszerûsítik a pancsolót. Az óvoda mellett lévõ épületben logopédiai és angol foglalkozások céljára helyiséget alakítanak ki. A német testvérváros adományával az Önkormányzat és magánvállalkozók segítségével az óvoda felsõ részében vízöblítõs WC-t építenek.

Az épület tatarozásával, színezésével tetszetõs külsõ formát kapott az óvoda. Támfal építéssel, kerítés felújítással a gyerekek udvaron való tartózkodása biztonságossá vált. Több átalakítási munkát végeznek a belsõ helyiségekben. Mosókonyhát, zuhanyzót, a konyhai dolgozók részére öltözõt alakítanak ki. A termek textiliáit is és berendezési tárgyait is felújítják. A gyermekek nagy örömére a Polgármesteri Hivatal színes televízióval gazdagítja az óvodát.

1994-95-ös tanévre 140 gyermek iratkozott be, az étkezésüket a GAMESZ által fenntartott, helyben üzemelõ konyhával látják el.

Az óvoda nevelési, oktatási formájára a nyitottság a jellemzõ. A gyerekek családjával szorosabbá vált a kapcsolat, az együtt nevelésre került a hangsúly (pl. anyuka-gyerek szülõértekezlet , nyíltnapok, játék délutánok, sportversenyek). Az óvodai nevelést a játékosság hatja át. A foglalkozások kötetlenebbek, a játékos tanulás kerül elõtérbe. Az óvodai nevelés célkitûzését a gyermekekkel való bánásmód irányelvét Kemény Gábor szavaival így jellemezhetnénk: Irányozzuk tekintetünket a gyerekek felé, szeressük õt, mert benne a jövõt szeretjük. Tegyük õt nagygyá, mert benne a jövõt tesszük naggyá.

1994-re minden csoportban felsõfokú végzettséggel rendelkezõ két óvónõ foglalkozik a gyerekekkel közös tervezés alapján. Az óvónõk munkafeltételei is változtak, 30 órás kötelezõ óraszámban, váltott idõbeosztásban dolgoznak. A fiatal technikai dolgozók (4 fõ) érettségizettek, vagy dajkai képzésben vettek részt. 40 órás munkahétben dolgoznak.

Törekszünk arra, hogy az óvoda tárgyi és személyi feltételei az elkövetkezõ években is töretlen fejlõdést mutasson. Az itt dolgozók lelkesedésükbõl, energiájukból nem veszítve, türelemmel, nagy-nagy szeretettel neveljék továbbra is a mádi gyermekeket.

Az óvoda nevelési programja (1991.) több pedagógiai szabadságot ad 198

az óvónõnek az oktatás-nevelés terén. A játék továbbra is a gyermekek elsõdleges, alapvetõ tevékenysége, fejlõdésének fontos területe, és fejlesztésének fontos eszköze. Három éven keresztül ad lehetõséget a gyermekek iskolára való elõkészítésében, a képességek fejlesztésére. A csoportok szervezésénél a homogén csoportok kialakítására törekszünk, de nem zárkózunk el a vegyes életkorú csoportok létrehozásától sem.

A csoportok több funkciót töltenek be - játék, foglalkozás, étkezés, pihenés. Felszereltsége jónak mondható, a bútorokat szükség szerint felújítjuk, illetve újakkal pótoljuk. Játék, eszköz és könyvállományainkat folyamatosan gyarapítjuk. (Pályázatok, egyéni támogatások, önkormányzati támogatás felhasználásával.)

Az épületet tágas zöld övezet, kert, udvar veszi körül, ahol virágok, fák, cserjék találhatók, sajátos hangulatot árasztanak és teret adnak a gyermekek tevékenykedtetésére. Elképzelésünk: alakítani, formálni a ránk bízott gyermeket, és megmutatni számukra a világot olyannak, amilyen. Ezt csak családias, érzelmi tisztaságra épülõ óvodai élet megszervezésével látjuk biztosítottnak, ahol a gyermeki tevékenység szabadon bontakozik ki. A családdal való együttnevelést fontosnak tartjuk, rövidebb és hosszabb távú terveinket a szülõkkel együtt valósítjuk meg.

Programjaink változatosak, nyitottak vagyunk, minden lehetõséget mérlegelünk és munkánkba beépítjük a pozitív eredményeket. Óvodánk környezetének, az udvari játékok felújításában számíthatunk a szülõkre. Évrõl-évre szívesen vesznek részt az udvar rendezésében, parkosításában, babaház felújításban, fák ültetésében. Segítségükkel készültek el a környezetbe illeszkedõ fából faragott hinták, mászókák, lipityókák... Munkánk során egyre több új módszerrel, alternatív programmal ismerkedtünk meg, így jutottunk el a saját program elkészítéséhez, mely több éves munkánk eredménye. (1999. szeptember 1.)

A helyi sajátosságok figyelembe vételével igyekeztünk az óvodai programunkat megírni, ahol számba vettük az életkörülményeket, a családokra jellemzõ gyermek centrikusságot, a szülõk elvárásait az óvodai neveléssel szemben. Komplex hatások érdekében változatos, egymásra épülõ tevékenységeket szervezünk, amely a gyermekek érdeklõdésére, kívánságára, személyére, érzelmeire és megismerési vágyára támaszkodik. Óvodai nevelésünk célja, hogy a gyermekek élménygazdag környezetben, az egyéni fejlõdési ütemük tiszteletben tartásával, önálló gondolkodású autonóm személyiséggé váljanak. Nevelõmunkánkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy hagyományait és környezetét ismerõ és tisztelõ, környezetével kiegyensúlyozott viszonyban élõ embertársait szeretõ felnõtté váljanak. Munkánk során Anatole France örök igazságot hordozó gondolata vezérelt bennünket: 199

Ne veszítsünk el semmit se a múltból.

Csakis a múlttal alkotjuk a jövendõt.

Rövidített jegyzõkönyvi leírások 1982. július 31. Mád város képviselõtestülete egy községi kisdedóvoda felállítását, fenntartását, s egy kisdedóvoda alap létesítését határozatilag kimondja, s ennek keresztül vitelére a felügyelõ bizottságot bízza meg.

A felügyelõ bizottságba beválasztatott: Kaliczky István Somogyi József Pálóczi József Schvarc Náthán Zimmermann Zsiga Urak.

Testületi gyûlés hozzászólasai: 1. Kaliczky István elmondta, hogy közmûvelõdési és emberbaráti szempontból a kisdedóvoda felállítását szükségesnek tartja. Bár megjegyzi, hogy a község anyagi viszonyai rosszak, teljesen fenntartani nem képes, ezért pótadó kivetése nem segíthet. Javasolja, hogy létesítsenek egy alapot, mely keresse a mecénásokat: mádi takarékpénztárt, Mádi földesurakat, gazdag borkereskedõket, továbbá 1.000, -Ft-ot adjanak a költségvetésbõl. Kaliczky István 100,- Fttal járult hozzá a kisdedóvó létrehozásához.

2. Pálóczi József javasolja, hogy az állam segítségét is vegyék igénybe. A képviselõtestület 1.000,- Ft-ot ajánljon fel a község tõkepénztárából.

3. Kaliczky indítványát 1 ellenszavazattal elfogadták.

1893. április 30. Határozata 1. A város az óvoda megszervezéséhez 1.000,-Ft-ot szavaz meg. A magyar királyi vallás és közoktatási minisztérium 1.250,-Ft-tal járul az óvoda berendezéséhez. A megszerzett ingatlan a város tulajdona lesz, ellenben a város kötelezi magát, hogy az ingatlant az államnak átengedi addig, amíg ott óvodát tart fenn.

2. Kötelezi magát a város, hogy a kisdedóvoda céljára már begyült és 200

még begyülendõ, a kisdedóvoda alap címén kezelt összeg 5%-os kamatjaival az állam részére, a kisdedóvoda fenntartásához évente 400,-Ft-tal hozzájárul.

3. Beleegyezik a város abba, hogy a jobb módú, értve alatta a kedvezõ anyagi viszonyok között élõ szülõ gyermekei mérsékelt tandíjat fizessenek.

4. Kötelezi magát a város, hogy ha kevés a kisdedóvoda költségvetésére az állam által adott 400,-Ft és a 2. és 3. pontban említett összeg akkor és csak akkor 3% pótadót fizet.

1894. április 8. A községi bíró bemutatja az Elöljáróság és Neuvóhner Salamon között kötött mádi 1315. Sz. tjk-ben 405. H.r. számú ház megvételére vonatkozó adásvételi szerzõdést. Elõadja, hogy a megveendõ házzal azon kötelességüknek tesznek eleget, melyet az állammal szemben a kisdedóvoda felállítása ügyében 1893. április 30-i határozatukban tettek. Egyhangúlag igennel szavaztak a képviselõk, majd határozatilag kimondják a ház megvételére vonatkozó adásvételi szerzõdés elfogadtatása s kellõ közhírré tétele után jóváhagyás végett felterjesztik a t. k. törvényhatósághoz.

1894. július 9. Rendkívüli képviselõtestületi közgyûlés A közgyûlés határozottan kimondja, hogy a létesítendõ kisdedóvoda fenntartásához a község a következõkre kötelezi magát.

1. 1.000,-Ft-ig telket, épületet vesz az állami iskola helyiségéül, a berendezése az államot terheli. A községé telekkönyvileg, de az államé lesz addig, amíg Mád városában a kisdedóvót fenntartja.

2. Kötelezi magát a város, hogy a begyült és a begyülendõ s a kisdedóvoda alap címén kezelt pénz kamataiból évente 50,-Ft-ot ad az óvodának, az állam pedig 400,-Ft-ot.

3. Beleegyezik a város, hogy a jobb módú gyerekek mérsékelt tandíjat, a szegények (vagyontalansági bizonyítvánnyal rendelkezõk) tandíjmentességet kapjanak.

4. A város kötelezi magát, hogy ha az 50,-Ft + 400,-Ft kevés a fenntartáshoz, akkor 3% pótadót fizet, ha a község pótadója 20% alatt van; ha magasodik, akkor nem tudja ezt vállalni.

Kaliczky István bejelenti, hogy a piacpénzt is a kisdedóvónak ajándékozza.

201

Év Népesség:

Az 1881-1994. évi népszámlálás adatai:

1869

1881

1900

1930

1941

1949

1960

1965

1994

3779

3471

3680

3524

3528

3469

3680

3865

2986

népesség házak

1881. év 3471 580

magyar német tóth ruthén külföldi nyelvû beszélni nem tudó

3046 137 164 2 22 99

-

Felekezet szerint Római kat.

Görög kat.

Református Izraelita

1696 58 835 882

2501 10 465 -

Foglalkoztatás szerint Munkanélküli Foglalkoztatottak

1994. év 2986 1350

-

600 500

Kisdedóvoda gyermek létszáma: 1894-98. Év Gyermekek létszáma Ebbõl díjmentes:

1894-95 147

1895-96 144 9

1896-97 133 6

1897-98 99

Vallása szerint Római katolikus 70 Református Izraelita Luteránus Ágoston Evangélikus

1894-95 63 20 57 -

1895-96 51 29 51 1 -

1896-97 34 34 42 1 4 1

1897-98 14 50 1 -

Óvónõ: Bicskey Eleonóra Az iskola igazgató felügyeleti jogkört gyakorolt az óvodára Iskola igazgatók: Kiss Károly Szourál János Vázsony József Szourál János Cservenyák Andor Bukovics Elek Darvas János Lenár János 202

1883-1915 1915-1916 1916-1917 1917-1922 1924-1928 1928-1932 1932-1944 1945-1960

Forgács Dezsõ Kiss György Koppány László

1960-1980 1980-1997 1997-

Óvoda vezetõk: Bicskey Eleonóra Korstek Anna Horkay Erzsébet Szabó Erzsébet Kalmár Józsefné Udvardi Jánosné Endrõdi Zoltánné Földy Istvánné

1894-1901 1901-1906 1907-1908 1908-1936 1936-1964 1964-1969 1969-1992 1992-

Az óvónõk névsora 1894-tõl: Bicskei Eleonóra Korstek Anna Sáveli Gizella Horkay Erzsébet Potoczky Andorné Szabó Erzsébet Darvas Margit (hely) Bujnovszkiné Bényei Júlia Hoszpodár Aranka Jesztrebényiné Blaskó Rózsa Kalmár Józsefné Udvardi Jánosné Horváth Piroska Gintner Józsefné Endrõdi Zoltánné Agyagos Andrásné Bodnár Lászlóné Bodnár Gizella Osztrovics Józsefné Beõr Józsefné Fazekas Mária (hely) Lovas Márta (hely) Kaliczki Ilona Izsóf Ildikó Novák Lászlóné Hiti Lászlóné

1894-1901.

1901-1906.

190219071907-1908.

1908-1936.

1911192019211923-1936.

1936-1964.

1939-1969.

1954-1956.

1952-1954.

1955-1992.

1955-1988.

1957-1971.

1958 1963-1966.

1960-1992.

1962-1963.

1964.

1964.

1964-1966.

1966-1967.

1966-1992.

203

Földy Istvánné Fodor Erzsébet Somplák Erzsébet Szabó Józsefné (hely) Péntek Mariann (hely) Kupecz Mária Somosi Mária (hely) Horváth Gáborné Takács Miklósné Gáthy Sándorné Vaszil Katalin (hely.)

Révész Lajosné (hely.)

Plávenszkiné Tóth Klára (hely.)

Keresztény Mihályné Dankóné Fehér E. Duhonyi Józsefné Csengeri Károlyné Toplenszki Valéria Vinnai Károlyné (hely.)

Szabóné Tóth Márta Palombi Erika Balogh Imréné Dóka Tiborné Deliné Bodnár A. (hely.)

Tokár Anita (hely.)

Gyermeklétszám: Tanév: Csoportok száma: 1960-61 5 1961-62 5 1962-63 5 1963-64 5 1964-65 5 1965-66 5 1966-67 5 1967-68 4 1968-69 5 1969-70 5 1970-71 5 1971-72 5 1972-73 5 204

19691969-1970.

1970-1971.

1970-1971.

1971-1972.

1971-1973.

1971-1972.

1972197319771976 1977 1981.

1981198219921982-1983.

1980-1982.

19871988-1989.

199319921992.

1992-1994.

Gyermeklétszám: 163 163 171 176 163 149 151 127 146 177 168 179 159

1973-74 1974-75 1975-76 1976-77 1977-78 1978-79 1979-80 1980-81 1981-82 1982-83 1983-84 1984-85 1985-86 1986-87 1987-88 1988-89 1989-90 1990-91 1991-92 1992-93 1993-94 1994-95 1995-96 1996-97 1997-98 1998-99 1999-2000

5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5

162 154 159 162 179 186 192 186 172 163 166 147 146 139 146 150 156 156 146 144 137 140 135 142 135 136 120

Az 贸voda k茅pe 205

A szüreti felvonulás képei - napjainkban

206

Zergi Gáborné: A MÁDI BÁLRÓL, ÉS A HOZZÁ TARTOZÓ NÉPSZOKÁSOKRÓL A bálok a régi idõkben a társasági élet középpontjában álltak. Egy-egy bál, az arra való készülés, eseményszámba ment, a fiatalok életében sorsdöntõvé vált, ha elhozta a nõsülést, a férjhezmenést. Voltak nevezetes bálok, melyeket évekig emlegettek.

A Hegyalján a szórakozás, mulatozás szokásai szorosan kötõdtek a szõlõmunkához. A szüret magában véve is alkalom volt a vígasságra.

Ilyenkor megélénkültek a mezõvárosok, nemcsak a munkás nép jött szüretelni, hanem jöttek a szõlõk urai, nemesek, városiak, s jöttek a borkereskedõk is. Egy történetíró szerint ilyenkor a hegyaljai városok vendégfogadókká váltak. Bor, étel, játék, nóta egyaránt kiemelkedõvé tette a szüretet.

A vígasságok másik klasszikus ideje a farsang volt. Ilyenkor egymást érték a bálok, mindegyiknek megvolt a sora, rendje.

Különösen híresek voltak a mádi bálok. Nemcsak a városon belül, nem is csak a környéken. A sokszor leírt mondás, amely együtt emlegeti a debreceni vásárt, a pócsi búcsút és a mádi bált, mutatja szélesebb ismertségét.

Magának a városnak jelentõs szerepe volt a 18. 19. században. Mád mondják - Hegyalja középpontja volt. Ez volt a nagyurak gyülekezõ és találkozó helye. Arra is volt példa, hogy a vármegye itt tartotta közgyûlését. Mád volt a színhelye azoknak a nevezetes báloknak, amelyeket rendszerint szüret után, késõ õsszel rendeztek mágnásaink. Feljegyezték, hogy ilyen alkalomkor látta itt vendégül Szemere Miklós Arany Jánost, Tompa Mihályt, Lévay Józsefet, és a kor magyar irodalmának még sok jeles képviselõjét.

Egy ilyen bálról szól a következõ híradás: ...szebb szüretre rég emlékezem, s ezt érezték a f. hó 21-és 24-kén tartott mádi tánzvigalmak is: csínos divatkocsik robogtak el, egymást sûrûn váltogatva a Hegyalját végigkígyózó fehér töltésen kecses nõi fõk tekingetve ki a Kölber-batárok csillogó üvegein, és mind Mádra és mind csak a vadregényes völgyben feküvõ Mád felé. Este megyei hangászunk Bunkó Antal bandájának zenéje mellett megnyílt a vigalom: meglehetõs számu gyülekezet, csínos világiíás, a dús házbirtokosnõhez nem igen illõ 207

arasznyi tükrök, igazi fulasztó por, de sok szép nõ, csínos férfiak tevék a terem ékeit. - Érdekes volt a bálvendégek közt egy, nemzete öltözetében megjelent lengyel grófot látni. ...Szerencsénk volt szomszéd Abaujból újonnan nyert fõisp.

Helytatónkhoz is, ki fiatal korához illõ vig kedvvel mulatott végig a bál legszebbjeivel.

Pesti Hírlap, 1841. Mezõsy László oct. 29.

A ránk maradt írásos emlékek elbeszélik, hogy a polgári bálokat, a szüretieket és a farsangiakat is minden alkalommal megelõzte egy várva várt színpompás felvonulás. Ez a menet, hol a kapások, hol a fáklyások társaságának rendezésében körbejárta a várost, hívogattak a bálra, szóval is, kínálgatással is. Mindezt úgy, hogy felvonultak a szõlõmûvelést képviselõ pásztorok munkaeszközeikkel, megelevenedett a török portyázás vígsággá szelídült emléke, a menyecskerablás, igazi mókát jelentett a rosszkocsi , s egy táncoló bábú pár, a kereken forgó. Ez a menet némileg megváltozott formában és tartalommal ma is színesíti a szüretre készülõdés idejét.

A néprajzzal hivatalosan, vagy csak érdeklõdésbõl foglalkozókat régen is, ma is elgondolkoztatta ennek a felvonulásnak az eredete az egyes elemek magyarázata. Szerencsénkre a tudományos elemzés mellett három hangulatos elbeszélés is elénk varázsolja a régi világot, bemutatja az egykori felvonulást, ahogyan azt õk látták és átélték.

Az elsõt Balogh Ferenc írta, visszaemlékezve a filoxera elõtti idõre, az 1870-es évekre Az elsõ, vagyis a vasárnap esti összejövetelt, nagy farsangi menet elõzte meg. Ugyanis vasárnap délután, úgy estefelé, mint Hegyalján mondani szokás: kéttemplom után ,a mikor a katholikusoknál is meg a reformátusok templomában is véget ért a délesti könyörgés: az egyesületi házak környékén már csak úgy zsibongott a kiváncsiak serege. A czigány meg ugyancsak húzta az udvaron a Rákóczi nótá -ját, ha még olyan hideg volt is. Az egyesületi tagok pedig szorgoskodtak, készülgetvén a menetre. A mikor aztán mindennel rendbe voltak, s fölállottak az udvaron sorrendben, kinyitották a nagy kaput s azon szép lassú tempóban indultak kifelé. Igen szép volt e csoport, mikor már az utcán kibontakozott...

A menet elõtt, elõreszaladva ment mindig a szõlõpásztor meg a pásztorinas . Az egyik ostorával csördített egyet-egyet míg a másik, leleemelte válláról a díszes nagykelepet s azzal csattogatott ütemszerüleg, a dobpergéshez hasonló indulót.

Ezek ruházata felpántlikázott magyaros ing és gatyából állott. Ezek után egy fehérlovas maskara következett. A ló hosszú kötélen, egy vízszintesen lefektetett nagy kereket húzott maga után, a melyre két 208

maskarababa (fiú s leány) volt erõsítve s a melyek folyton körbe forogtak a továbbhaladásnál. Most jött aztán a legszebb csoportrész: két pejlovon egy-egy török pasának öltözött csinos férfi ült, közrefogva egy fekete lovon ülõ magyar menyecskét. Közvetlen közelben, mintegy körülfogva ezeket, jöttek a tánczmesterek s a sáfárok ... nekik kellett ellátniok a vendégeket, a meneten is folyton kinálgatni a bámuló sokaságot, kit kulacsból, kit kancsóból, kit pohárból....

Közülök kettõ, esetleg négy is a körmeneten, hatalmasan megrakott szõlõtõkét czipelt, az idei termés szine-javából.

Végre jöttek aztán összekeveredve a többiek. Az öregebb egyleti tagok s a nagyközönség elevenebb része, a mely a menettel tartott az utolsó lépésig.

Bezárta pedig a menetet a banda . S ez volt a díszes csoportrész vége, mert jött még valami ezek után is. A toldalék, mely rész tulajdonképen a gyermekek mulatságára vonult rendesen a menet után. Két csacsi húzott maga után egy rozzant szekeret, a melyre a szõlõbõl hazakerült madárijesztõk és szalmafonásból készült maskarák voltak felültetve. Ezekkel tréfás jeleneteket csináltak.

Ez a roszkocsi úgy volt összeállítva, hogy az indulás után a kocsi hátulja rendesen elmaradt. Mire minden alkalommal nagy nevetés és hahotázás támadt. Az elmaradtakat persze lázas sietséggel iparkodtak utána segíteni a többinek minden ilyen alkalommal a mûkedvelõ suhanczcsoportok, kik folytonos pajzánkodással ízetlenkedtek a csacsifogat körül.

Igen természetes, a meneteken nóta is volt mindig....

Egész sötétig tartott a körmenetezés, mivel több helyen állomást is tartottak, hogy a város nevezetesebb alakjait is megtiszteljék. Ezek között volt mindig a plébános, a ref. lelkész, a városbíró s a jegyzõ.

Este aztán fáklyás menetben vonultak a Kék Szõlõ czímû régi híres nagyvendéglõ tágas szálá -jába, a hol a csapongó jókedv s igazi magyar barátság tartott annyiszor és annyiszor lakozást....

Majd fél évszázaddal késõbb Hegyaljai Kiss Géza író, ref. lelkész így emlékszik vissza az 1903-as felvonulásra: Most van Mádon a farsangi bálok ideje - kezdi az élménybemutatást - Eljöttem Mádra, csupa szem és fül vagyok. Elmondom elõször, amit gyermekkoromban láttam és amit megtudtam. ...Vasárnap délután vagyunk, két templom után. Tódulunk a Felvégre, a Lengyel Sámuel bácsi udvarára. Mint tízéves fiú, magam is ott zsibongok a népség közt. Nevezetes ember ez a Lengyel bácsi. Tizennégyéves legényke volt, mikor 1849 telén meneteltek a honvédek Mádról a bodrogkeresztúri csatába. A Kettõs Csárdáig ment utánuk. Most aztán õ beszél 209

nekünk róluk. A református egyháznak Õ Mádon a gondnoka. A Szõlõmíves Társulatnak meg az elnöke. Tele az udvara az alakosok kíséretével.

-Vigyázni gyerekek! Hátrább innét mindenki! - csendül egy érces hang. És jó volt vigyázni, mert dörögni kezd a mozsár. A lovak ágaskodnak.

A cigány reszket. A széttárt kapun szökdelve léptetnek az utcára a lovak.

A menet élén három lovas jelmezben. Két szélén két pej ló. Nyergében telt, vérmesképû, lógó bajuszú török basa. Csizmás lába feszül a kengyelben.

Térdén buggyot vet paprikaszín, lötyögõ nadrágja. Fején piros fez, ami még vörösebb fényt vet kigyúlt ábrázatára. A két basa közt, fekete paripán egy menyecske. Ruhája fehér, homloka díszes, mintha most jött volna az esküvõrõl. Szendearcú legény, akit még fehércselédnek is nézhetnek.

Hanem a lovat vitézül üli meg. A török oldalán hatalmas kulacs, mádi borral. Hol egyik, hol másik kanyarítja le a válláról, s kínálja vele a menyecskét is.

A Vacsora prímás hegedûjén felcsendül az induló: -Fel, fel vitézek a csatára!

Lépésben indul a menet a Kapás Társulat elnökének udvaráról a református pap udvarára. A török után a sáfárok jönnek.... Két sáfár egy-egy szõlõtõkét visz, fürtökkel dúsan megrakva. Ez annak a jele, hogy ilyennek kívánják látni az idei termést. Két sáfár sárgaréztálcán butellát, poharakat visz. Ebbõl fognak majd kínálkozni.

Aztán jön a táncos kerék. Egy ló húzza láncon a kereket. Agya a földnek fordul. Folyton himbálódzik jobbra-balra. És rajta két maskara.

Egyik fiú, másik lány. Valami kitömött rongy, de igen mulatságosak.

Kiabálják a gyerekek.

-Tánci, tánci, hopp, hopp, hopp!

Aztán következnek a Társulat tagjai, tömött sorokban. Utánuk a banda, hol lassítva, hol szaporázva az ütemet. Sereghajtónak pedig a rosszkocsi.

Hát ez mi! Két csacsi húz egy rozzant szekeret. Mikor egy kõnél nagyot döccen, zsupsz, kétfelé szakad. Elmarad a hátulja. Kár volna pedig lemaradni azoknak, akik nem ülnek. A rosszkocsin ágaskodnak a szõlõbõl hazahozott madárijesztõk, pojácák. Vágtatnak is a fiúk az elmaradt két kereket hozzákötni a fogat elejéhez.

-Jaj, Mózsikám, el ne maradj lelkem, hisz te vagy a legszebb az egész közt! - kacagnak a mókában telhetetlen suhancok....

Megy a menet tovább. A jegyzõ urat, bíró urat tisztelik meg. Néhány szõlõbirtokost és nagyasszonyt. Aztán a paphídján befordulnak a plébániára....

A délután belenyúlt az estébe, mire a török kísérete visszakanyarodik az induló helyre. Kisvártatva rázendít Vacsora a báli elsõ csárdásra: 210

Sej a mádi vendégfogadóba szól a muzsika, Gyere velem csárdás kisangyalom, menjünk el oda!

Megforgatlak kedvemre, magyar huszár létemre, Ropogós csókot nyomok az orcádra, nem felejtlek el! ...Így volt ez akkortájt, mikor én tízéves voltam, 1903-ban.

Ha nem a Kapás Társulat rendezte a bált, akkor meg a Fáklyás Társulat. A különbség az volt, hogy akkor a menet az Alvégrõl indult.

Akkor a plebánoshoz mentek elõször tisztelegni és utoljára a református lelkészhez. És még egy árnyalati különbség: a kapásoknál a menyecske oldalán nincs kulacs, mint a fáklyásoknál.

Egy generációval Hegyaljai Kiss Géza után a mádi szokás idõpontja megváltozott - kezdi Ujvári Zoltán professzor beszámolóját.

1933-ban a menyecskés török farsangkor jelent meg. 1967-ben már a szüreti felvonulás látványosságaként lépett színre.

Az ünnepi menetben két török mellett két menyecske szerepelt. A törököket alakító férfiak bõ vörös nadrágot húztak magukra, amellyel a török buggyos nadrágviseletét igyekeztek kellõképpen utánozni. Az egyiken díszen, zsinóros kabát volt, amely a török elõkelõ, fõúri rangját mutatta. Fejükön azonban nem turbán, hanem vörös színû süveg, csákó volt. Az egyik töröknek kenderbõl hosszú szakállt ragasztottak.

Felnyergelt lovon ültek. A ló fejét, kantárját pántlikákkal, virágokkal díszítették. Mindkét török mellett magyar menyecske lovagolt. Két legény nõnek öltözött. Arcukat, szájukat pirosra festették, fejüket kendõvel menyecskésen felkötötték, blúz, sálkendõ, nyaklánc stb. volt rajtuk.

A felvonulás élén a dobos, a kisbíró ment, aki idõnként megállt - vele együtt az egész menet - és rövid dalolás után hírül adta az utcákon összesereglett embereknek, hogy hol lesz és hány órakor kezdõdik a szüreti bál, amelyre meghívta a nézõket, a falu lakosságát.

A dobost követték a törökök. A szakállas török haladt elöl magyar menyecskéjével. Közvetlen mögötte lovagolt kedvesével a zsinóros mentéjû török Idõnként ittak kulacsaikból, majd a nézõk legnagyobb meglepetésére és nagy mulatságára a törökök csókolóztak a párjaikkal. Ilyenkor a lóval közvetlenül egymás mellé léptettek, egymáshoz hajoltak s szerelmüket nyilvános csókolózással kinyilvánították.

A törökök után magyar ruhás legények lovagoltak. Õket követték gyalog a sáfárok, akik szépen hímzett kötényt viseltek. Két sáfár nagy fürtökkel pompásan díszített szõlõvesszõt vitt. Kettõ feladata pedig az volt, hogy kancsóikból a felvonulás során egy-egy pohár borral megkínálja a nézõközönség egy-egy tagját. A menetben ún. magyar ruhába öltözött táncospárok következtek, akik táncaikkal szórakoztatták az utcákra kitódult, kapuban álló, ablakokból figyelõ lakosságot.

211

Utánok következett a szõlõcsõsz hatalmas hordóból készített kunyhójával. Egy szekérre nyitott végével hátrafelé nézõ hordót helyeztek.

Venyigével, szõlõlevelekkel, növényekkel beborították. A szõlõcsõsz a hordó nyílásánál, azaz kunyhójának ajtajánál állt és kereplõjével folyton csattogott.

Ezután limlommal teleaggatott sátoros szekér haladt. A szekér sátora mindenféle rossz ruhából volt készítve. Különbözõ bádogedények, fazekak csüngtek a szekér oldalán, még éjjeliedény, kézifûrész, tök, villanyégõ is volt a sátoros szekérre erõsítve. A szekér oldalán függõ tábláról mindenki elolvashatta a tulajdonos nevét és foglalkozását: Kilopár Aladár üstfödõzõ mester Tapoca Miskolc . A rossz, ócskás szekéren és a mesternét alakító legényen - aki nõi ruhába öltözött, nagy melleket készített magának, s folyton pipázott - igen jól derültek a nézõk.

Hasonlóan jól mulattak a menetet lezáró kereken forgó bábukon és a szakállas zsidón. Egy földre fektetett szekérkerékre egymással szemben nõi és férfi bábut erõsítettek. A kereket összekapcsolták egy eketaligával, amely elé lovat fogtak. Menet közben a szekérkerék forgott. A kerékagyon egyik oldalról a másikra dûlt, és a kerékre erõsített egymás kezét fogó bábuk körbeforgó táncoló párhoz hasonlítottak. Az így táncoló pár rendkívül komikus hatást keltett.

A humoros jelenetekhez nagymértékben hozzájárult a rossz ruhában, rongyokba öltözött vándor házaló embert megjelenítõ szereplõ, a szakállas zsidó, aki a táncoló pár körül ténykedett , ruhájukat igazgatta, a nõi bábu különbözõ részeit fogdosta.

Magának a bálnak a bemutatását kezdjük egy - a 19. sz. elejérõl ránk maradt - magyar, német nyelvû szüreti bálra szóló meghívóval, egy Híradással. Ebben Léderer András árendás értesíti a nagyérdemû közönséget, hogy az említett szálában (tudniillik abban a házban, ahol a bálokat tartották) az egész Szüreten keresztül, viaszgyertyák világa mellett, Vasárnap, Kedden, és Tsütörtökön közönséges bálok fognak tartatni.

Minthogy pedig ez a szála mellék Szobáival egyben tökéletesen el vagyon készítve, és mivel jó Musikáról és világításról helyes készületek, nem külömben rendes kiszolgálás felõl is rendelések tétettek, ennél fogva hízelkedik magának a híradó, hogy Számos Gyülekezetet, és tökéletes megelégedést nyerend. Az Inasságnak a bemenetel megtiltatik. És kéretik mindennek, hogy a Tánczolás akadályoztatása miá, kutyákat magokkal ne hozzanak.

Míg a bálok a szálában voltak, általában három napig tartottak. A felvonulás mindig a vasárnapi, a kezdõ bál elõtt volt.

A farsangnak három nevezetes bálja volt. A Fáklyás Társaságé, mely mindjárt a farsang elején tartatott, farsang közepén volt a Kapás 212

Társaságé, a vígasságot a bodnárbál zárta le. Az elsõ kettõ rendezése és lefolyása majdnem azonos volt. A bodnár céh bálja ezektõl már némileg eltért. Kézzel írott meghívókat küldtek szét, és nem tartottak felvonulást.

A két társulat bálja az azt megelõzõ gyûlésen kezdõdött, ahol megválasztották a rendezõséget.

A táncmesterek, késõbbi nevükön a võfélyek végezték a házaknál az elõzetes meghívásokat. Ünnepélyes fekete ruhában a vállon átvetett széles nemzeti színû szalaggal, gyöngyös csákóban. A táncmesterek, azaz võfélyek tisztét két (vagy több) fiatal házasember viselte, rendszerint a város legjobb táncosai. Késõbb, a bálon, az õ tisztük volt felügyelni arra, hogy senki ülve ne maradjon.

Sáfárokat is választottak. Õk is rendezõk voltak, fontosságban rögtön a táncmesterek után következtek.

Tisztsége szerint volt tõkés és boros sáfár, általában kettõ, de néha három is. A menetben az egyik szépen feldíszített, szõlõfürtökkel gazdagon megrakott szõlõtõkét vitt. A boros sáfárnál tele boros kanna, hozzá való poharak voltak. Az õ feladata volt kínálgatni az úttest két oldalán nézelõdõ közönséget. Késõbb, a bálon õk voltak a boros gazdák.

Jellegzetes ruhadarabjuk a sáfárkötény volt. Fehér vászonból való, térden alul érõ. Magából az anyagból semmi nem látszott ki a rávarrt sok csipke és pántlika miatt.

Fõ tánc volt a csárdás, a palotás és a körmagyar. A kezdõ táncot osztónak nevezték. Egy sajátos dallam mellett a táncmester táncra szedte össze a jelenlévõket, vigyázván, hogy senki ki ne maradjon; az elõkelõ és a köznép együtt mulasson, nehogy valaki petrezselymet áruljon. Az osztó nem is volt igazi tánc, inkább ütemes séta, hasonló a francia négyes egyik figurájához. (Feljegyezték, hogy a kassai polgárbálokon volt ehhez hasonló, ott sub regula néven ismerték.)

Megvolt a szerepük a menetben már látott szõlõfürtöknek is. A bálteremben felaggatva emelték a jókedvet, a mókát. Ugyanis nem volt szabad csipegetni róluk. A szõlõpásztor vigyázta a csintalankodókat, s ha valakit lopáson kapott, azt pénzbírságra ítélte. Ez a pénz is növelte a bál és a pásztor bevételét. A bálterembe állított fõasztalnál pedig szabad boritalt élvezhetett a vendég.

A Rákóczi utca közepén áll egy emeletes épület. Ez volt régen a híres Kék szõlõ vendégfogadó, melynek bejáratánál gondosan megmunkált kovácsoltvas cégér hirdette a ház rendeltetését. Ennek nagyterme, a szála volt a híres bálok színhelye. Ezért is nevezték késõbb bálháznak az épületet. Vele átellenben egy földszintes ház várta szobáival és istállóival a messzirõl jött vendégek fogatait, kocsisait.

1895-ben a bálház leégett, nagy gondot okozva ezzel a mulatni kívánó 213

ifjúságnak. Mint a Szõlõmíves Társaság jegyzõkönyvébõl tudható, ekkor építtetett Lõwy Mór kocsmáros egy nyári mulatót kocsmája kertjében.

Késõbb aztán a kocsma nagyterme vált általános táncteremmé. Néha a református iskola is adott otthont a mulatságoknak.

Változtak az idõk. A bálház újra központja lett a szórakozásnak, de már minden másképpen volt, mint régen.

A 2. világháború után nem sokkal lakásokká alakították a híres szálát.

1961-ben a Lõwy kocsmája helyén felépült a Mûvelõdési Ház, most ott tartatnak bálok a mai idõk mai szokásai szerint.

A szüreti felvonulás képei - napjainkban

214

Zergi Gáborné:

A MÁDI SZÕLÕMÍVES TÁRSASÁG TÖRTÉNETE A 18. század végén, s a 19. században Mád mezõvárosa életének viszonylag nyugalmasabb, kiegyensúlyozottabb idõszaka következett, mint ennek elõtte volt. Leszámítva természetesen a gyakorta fellobbanó tûzvészt, a járványokat, a rossz termést és az egyéb csapásokat. A polgárosodásnak egyre több jele mutatkozik, egyre határozottabban alakítja a közéletet.

1811-ben alakul meg a bodnár céh, ugyancsak a század elején szervezõdik két polgári társaság, a szõlõmíves és a fáklyás társaság.

1895-tõl mûködik az Önkéntes Tûzoltó Egyesület, 1899-tõl van Mádi Polgári Olvasókör, 1909-tõl Református Olvasókör. A kisiparosok társasági életét az Iparoskör szervezi és irányítja. Az egyházak kebelében dalárda mûködik. 1900-ban alakul a Polgári Kör, hogy csak az általam ismerteket említsem.

Tehát ebben az idõben szervezõdik a katolikusoknál a Fáklyás Társaság, a reformátusoknál a Szõlõmíves Társaság. Ez utóbbit kívánom bemutatni, mint a közélet kicsi, de nem jelentéktelen mozgatóját.

Száztizenöt évérõl tudunk, 1834-tõl 1949-ig. Az elsõ évszám nem a megalakulás, csak az elsõ írásos emlék dátuma. Az elsõ ránk maradt jegyzõkönyve 1834-tõl kezdõdik, de biztos jelei vannak, hogy már ennél korábban is élt. Elsõ jegyzõkönyve több, mint tíz kivágott lappal kezdõdik. Az 1834-ben leírt törvények stílusa, kalligráfiája régebbi kort idéz. Például következetesen céhmestert emleget. Bizonyítéknak tekinthetõ az is, hogy az elsõ oldalakon van leltárszerûen felsorolva a Társaság vagyona , azaz ingóságai.

Mostanra kevés emlék maradt róla. A legfontosabb a két jegyzõkönyv, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal rögzíti a Társaság tevékenységét. A református egyháznál megtalálhatók ezek a jegyzõkönyvek, a Társaság ládája, hívogató táblája, melynek másolata a tokaji múzeumban van, kannája s néhány ruhadarab. 1887-ben egy színes kis cikkben hírt ad róla a Zempléni Újság, a sátoraljaújhelyi Levéltár a mádi anyagban õrzi 1903-ból egy kérelmét.

Kezdetben önálló szervezet. Nem tartozik a református egyház fennhatósága alá, noha református jellegû. Tagjai református férfiak, tagok a presbiterek is. Nem érdekvédelmi szervezet. A tagok mind szõlõ215

tulajdonosok, földjük van, azt maguk mûvelik, a középréteghez tartoznak.

Elsõnek érdemes a már említett törvényekbe beletekinteni. ...a Társaság pedig Törvény és Rend nélkül nem lehet, meg kell tudni micsoda kötelességei legyenek... a tagnak...

Minden náluknál feljebbvalónak az illendõ tisztességet megadni. A hozzájuk hasonlókat szeretni. A náluknál alább valókat meg nem utálni...

Tagtársai iránt szeretettel, barátsággal viseltetni, egymásnak szolgálni, (egymást) bosszúsággal nem illetni, ha másoktól bosszúsággal illettetnek, azoknak jó szívvel megengedni, azokról szívesen elfelejtkezni, másoknak semmijüket hírük nélkül el nem venni, õket hazugsággal meg nem vádolni, a jókkal tartani, a rosszak társaságát kerülni.

A Társaság minden tagja köteleztetik mindenkor, és kivált a megtörténni szokott mulatság tartalma alkalmával a tisztességes józan maguk viseletére. Szoros kötelességük a vendégeket tisztességgel (el/fogadni, azokkal illendõen traktálni, irántuk idegenséggel nem viseltetni, el nem idegeníteni, hanem mindvégig illendõ becsületben megtartani.

A becsület regulájához tartozik, hogy a kocsmákon betyárokat illetõ lárma, az utcákon való kurjongatás, verekedés, civakodás és az istenkáromlás kemény büntetéssel büntettetvén... a maga meg nem jobbítása és ezen vétkes cselekedeteiben való megmaradása után, mint a Társaság nem becsületes tagja, a Társaságból végképpen kirekesztetik. Így és ehhez hasonlóan szól a tizenegy törvény. Ápolja és alakítja az erkölcsi normákat, vigyáz az illemre, becsületre, megszabja a társasági összejövetelek szabályait.

A Társaság tagjai aláírásukkal bizonyítják, hogy e törvényeket megtartják, ha vétenek ellene, készek a rájok kirótt büntetést a Társaság kasszájába befizetni.

Mindenkor tagsági díjat fizetnek, ez az elsõ bejegyzéskor 25 krajcár.

Gyûléseikrõl kevés kivétellel beszámolnak a jegyzõkönyvek. A 19. században általában egy-két gyûlést tartanak évente, az elsõ bejegyzés 1899-ben számol be ennél több gyûlésrõl. Hatnál több sosem volt.

Legtöbbször farsangkor és Szent János napkor gyûléseznek. Néha minden évnegyedkor. Ezekre az összejövetelekre vásárolnak kenyeret, húst, visznek - vesznek vagy kapnak - bort. Ha a bor nem fogy el egy alkalommal, a törvényük pontosan meghatározza, mi legyen a maradékkal. A gyûléseken kívül bálokat rendeznek. Amikor csak lehet, az ún. bálházban, évente legkevesebb kétszer.

A jegyzõkönyvekbõl rekonstruálni lehet, milyen volt akkoriban egy bál. Elõször annak kellett eldõlnie, kik tartják a bált. Erre összeállt 20216

25 társulati tag. Ezek a tagok befizettek fejenként bizonyos összeget a Társaság pénztárába, az elõkészületekre, a báli kiadásokra. Aztán soraikból megválasztották a bál vezetõségét. Akire a választás esett, annak kitüntetést jelentett. Általában választottak két táncmestert, két törököt , hat sáfárt, (kannás és tõkés sáfárt), hívogató võfélyeket és egy pásztort.

Természetesen zenészeket is fogadtak.

Maga a mulatság általában három napig tartott. A farsangi bálokról van feljegyezve, hogy január 21., 23, 25. Napján tartották. Azért folytatódott másnaponként, hogy a rendezõk és a vendégek közben kialhassák magukat. Nemcsak farsangkor volt bál, de akkor mindig. Volt szüreti bál is. Egy esetet említ a jegyzõkönyv, amikor nyáron is volt mulatság. Ez 1898-ban történt. Ekkor nem tudtak farsangkor mulatni, mert az édes emlékû régi bálház leégése óta romokban hevervén nem volt erre alkalmas hely. Lõwi Mór kocsmáros ezért nyári táncmulatságra való épületet építtetett, itt tartották meg a bált.

Az 1852. évi bál után a tiszta jövedelembõl majdnem 6 Ft jut egyenként a rendezõk kezébe. Ez az akkori árak szerint 1 hl must, két hordó, vagy 13, 15 napszám értéke. A következõ bál a bejegyzés szerint 1856-ban volt. Ekkor és ettõl kezdve mindig közcélra fordítják a jövedelmet. Eleinte vallásfelekezetre tekintet nélkül csak a szükséget nézik.

Többször is adnak az iskolának, pl. a kisebb tanítói állás betöltésére, majd késõbb új iskola építésére. Az 1852-es tûzvész után adnak az országos ínséggel küszködõknek, úgyszintén a református és a katolikus egyháznak. A század végén és a kilencszázas években, amikor már hivatalosan is az egyházhoz tartoznak, inkább csak a református egyháznak. De már a hatvanas évektõl sokat köszönhet az eklézsia a Társaságnak. Adtak a templom, az iskola, a paplak renoválására, kõfal, temetõkerítés építésére.

1872-ben új kisharangot öntetnek, megjavíttatják az orgonát, keramitlapokat vásárolnak a templom számára, kutat fúratnak a parókia udvarán, pénzt adnak a villanyvilágítás bevezetéséhez. A század végén, a filoxera vész után a Társaság felrigalíroztat 20 négyszögöl területet az egyház szõlõjében, s az 1894-es bál jövedelmét vadalanyok, oltványok és karók beszerzésére fordítja.

A Társulat csak 1882. után tartozik a református egyház felügyelete alá. Mai szemmel nézve érdekes a kiindulópont. Az elnök, s egyben az egyház gondnoka akkor Keresztyén Mihály. Az egyik tagot megbírságolják valamilyen vétség miatt. Az illetõ ebbe nem nyugodván bele, feljelentette az elnököt a bíróságon, akit is hétnapi elzárásra és hetven forint perköltség megfizetésére köteleznek azzal a megokolással, hogy a Társaságnak nincsenek megerõsített törvényei. Ekkor kérik a Társaság alapszabályainak, helyesebben törvényeinek egyházhatósági jóváhagyá217

sát. Ez idõtõl lesz a Társaság hivatalos egyházi szervezet.

Ugyancsak ezekben az években látszik szükségesnek, hogy az egyház énekkara, egy kb. 20-30 fõbõl álló férfikar mint a Társaság énekkara szerepeljen a továbbiakban. Így bõvül a Társaság, elkészül a Társasági Daloskör alapszabálya, melyet a presbitérium jóváhagy, s a kar megkezdi mûködését. November elsõ szombatjától húsvétig járnak hetente kétszer gyakorló órákra. Karácsonykor és újévkor négy szólamban énekelnek a templomban, 1900-ban pedig kimondják, hogy ezentúl minden év március 15. estéjén a Polgári Kör által rendezett ünnepélyen a Daloskör is szerepel. Elsõ éneklésüknek olyan sikere van, hogy egy tiszttartó húsz liter saját termésû borát küldi el az énekkarnak elismerése jeléül.

A Társaság és az énekkar életében három kiemelkedõ ünnepség volt.

1896-ban a millénium évében rendeztek nagy ünnepséget, a másik nagy alkalom 1902-ben Kossuth Lajos születésének századik évfordulója, a harmadik 1928-ban a templom építésének a centenáriuma.

A századfordulón a bejegyzések szerint egyre élénkebb a társasági élet, melynek egyik irányítója a Szõlõmíves Társaság. Még a filoxera járvány idején is tartanak bált, úgy látszik, az adományok inkább jönnek a mulatsággal együtt, mint nélküle.

1914. és 1922. között nagy a csend. A Társaságnak csak gyûlései vannak. Nem csoda. Háború van, szegénység, a férfiak nagy része a fronton.

1922. május 20-án rendez újra mulatságot a Társulat.

Látszólag a régi mederben folyik az élet: új tagokat vesznek fel, a jegyzõkönyven megörökítik az elhaltak neveit, az idõseket kinevezik tiszteletbeli tagtársaknak. Az 1927-es gyûlés új alapszabályok készítésérõl tárgyal. 1931-bõl csak a januári gyûlésrõl van bejegyzés, 1933-ban szintén. 1934-ben újra szerepel a júliusi gyûlés is. Ezekben az években már csökken az összejöveteleken részt vevõk száma, az utóbbiakon csak 12-16 tag van jelen.

Aztán élénkséget hoz a Tokaji Hetek megrendezése. Hegyalja szerte megmozdulnak a régi mezõvárosok. Országosan ismert közéleti férfiak, politikusok jönnek látogatóba, mágnások, akiknek maguknak is szõlõbirtokuk van Hegyalján. Budapestrõl filléres gyorsok indulnak, sõt Miskolcról, Nyíregyházáról is szüret táján. Színpompás és gazdag program várja itt õket. 1936-ban egy ilyen alkalommal keresi meg a Fáklyás Társaság a szõlõmíveseket azzal az ajánlattal, hogy a két társaság együtt induljon a mádi bokrétában a tokaji felvonuláson. A gyûlés alaposan megtárgyalja az ajánlatot. Ez idõben adnak hírt a jegyzõkönyvek arról is, hogy kölcsönösen meghívják egymást a fáklyások és a szõlõmívesek a rendezvényeikre. Leírják, hogy 1937-ben a szõlõmívesek gyûlésén megjelentek a Fáklyás Társaság hívogatói, és meghívták a Társaságot az 218

aznapi esti báljukra. A gyûlés tizennégy tagtársat jelöl ki, akik a Társaságot a bálon hivatalosan képviselik.

Az e bejegyzés után következõ már 1946. jan. 6-ról való, 17 taggal és új elnökkel. Hallomásból tudom, hogy a háborúig voltak bálok, változatlanul élénk volt a társasági élet.

1947-ben még van néhány gyûlés, és ez év november 9-én tartja a Szõlõmíves Társaság fennállásának utolsó táncmulatságát.

A belügyminiszter 1949-egy egyik rendelete /554. 489/1949. IV/3 az egyesületet feloszlatja, valamilyen nem komoly indoklással. De nem csak ezt, hanem hozzá hasonlóan alakult és mûködõ társaságot. A megszüntetésérõl szóló jegyzõkönyvet az utolsó elnök, Márkus Lajos írja alá.

Végezetül: A régi Mádon majd 200 évvel ezelõtt, a többi között alakult egy polgári társaság, mely élt és mûködött több, mint egy évszázadon át.

Kezdetben nem volt egyházi, de vallásfelekezethez kötõdött, ami a maga korában teljesen természetes volt. Tagjai református férfiak voltak, egyházuknak és a községüknek tekintélyes tagjai. Összefoglalva elmondható a Társaságról: 1. Példát mutatott a közösségi élet gyakorlásában. A baráti összejövetelek, a szabadidõ értelmes eltöltése, a mértéktartó poharazgatás és a beszélgetések jó hatással voltak a tágabb közösségre.

2. A törvénye határozottan megfogalmazta, mit jelent a becsületes élet, a tisztesség, ezt a Társaság igyekezett betartani és betartatni.

Komolyan vették a fegyelmi vétségeket, a bírságolástól egészen a Társaságból való kizárásig.

3. Egyik legnagyobb érdeme a mulatságok tartása volt. Tiszteletre méltó az a fáradozás, amit az akkori egyik legfontosabb tömegszórakoztatás, a bálok rendezése terén végzett. Jól átgondolt, gyakorlatilag kipróbált és jól bevált módszer szerint történt minden, a meghívástól kezdve a vendégek mulattatásáig. Ezért ezek a bálok jó hírnévnek örvendtek, sokak által nagyon várt és keresett alkalmakká váltak társadalmi helyzetre, vagyoni viszonyokra és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül.

4. Mindezek tetejébe határozott tekintélyt adott e vigalmaknak, hogy a bevételt jótékony célra fordították. Nem biztos, hogy a bálok nélkül annyi adomány befolyt volna a -különben - mindenki által tiszteletben tartott nemes célokra, amelyek a közösség elõrelépését is jelentették.

Jó példát mutat a mindenkori közösségnek az egymás tiszteletben tartásában, a becsületes életben és az áldozatkészségben.

219

A Szõlõmíves Társaság ládája

...és (gyûlésbe) hívó táblája

220

Vinnai Zsuzsanna:

A MÁDI FÁKLYÁS TÁRSULAT TÖRTÉNETE Fáklyás társulatok Hegyalja minden mezõvárosában léteztek, felvonulásokat azonban csak Tállyán, Tolcsván, Tarcalon, Bodrogolasziban és Mádon rendeztek. Minden településen a római egyház kebelében mûködtek, s jövedelmüket egyházi célokra fordították. A Mádi Fáklyás Társulat jegyzõkönyve az 1867. évtõl maradt fenn. A beírások a társulat alapszabályainak rögzítésével kezdõdnek. Céljuk: Üdvözítõnk azon mondatán alapszik Mindenekben Isten országát keressétek és az õ dicsõségét. Szóval és példával, szellemi és anyagi erõvel elõmozdítani mindazt, ami Isten dicsõségére, egyházának fényére, s az emberi társadalom javára szolgál. Más megfogalmazásban: a nagyobb vallási ünnepek fényét közös megjelenésükkel, fáklyás részvételükkel emelni. A társulat egy elnökbõl, egy társulati jegyzõbõl, egy pénztárosból, három díszünnep rendezõbõl, nyolc választmányi tagból és bármenynyi rendes tagból állt. A társulat tagjai nõs, vagy özvegy emberek (férfiak) lehettek, akik mint a magán, mint a nyilvános életben józanság, becsületesség bélyegét viselték, s kiket csalás, lopás, részegeskedés, nyilvános istentelen káromkodás, esküszegés vagy botrányos házi élet bûnei nem szennyeztek. 12 pontban fogalmazták meg a társulati tagok jogait és kötelességeit, (ezek rövid, értelemszerû közlésben az alábbiak): 1. A társulat közgyûlése választja az elnököt, a jegyzõt, a pénztárost, a díszünnep szervezõket és a nyolc választmányi tagot három évre, titkos szavazati többséggel.

2. Az elnök kötelessége évente legalább egyszer közgyûlést tartani, ahol a pénztáros számadást ad, melyet elõbb a számvevõ választmány megvizsgált.

3. Az elnök bármennyiszer és bármikor hívhat össze választmányi ülést és ott határozatokat hozhatnak, melyeket az év végével a közgyûlés elé kell terjeszteni.

4. Ha idõközben valaki a társulatba óhajt lépni, két társulati tag ajánlásával azt az elnökkel közölhetik, aki ekkor választmányt hív egybe. Általános helyeslés vagy titkos szavazati többség esetén felvétetik. Ha valaki az alapszabályban felsorolt vétségekbe esik, mely a társulatbeli kizárását vonná maga után. Ezt a jogot a köz221

gyûlésen kívül a választmány gyakorolhatja, de ez esetben a közgyûlésnek jelentést kell tennie.

5. A közgyûlés és a választmány érvényes megtartásához szükségeltetik, hogy az egybehívott tagoknak legalább eggyel több mint fele megjelenjen.

6. A díszünnep rendezõk kötelessége a fáklyás menetek és az üdvlövések alkalmából a tagságot idõben értesíteni, hogy azok illõ öltözetrõl gondoskodni tudjanak, illetve az üdv lövések számát idõrõl-idõre meg kell határozni és gondosan vezetni.

7. A társulat fáklyái, a mozsarak, s lõpor beszerzése, az azok feletti õrködés a díszünnep rendezõk feladata. A szükséges költségekre a társulat elnöke utalványozza ki a pénzt, gondosan õrködve azon, hogy, az a kitûzött társulati célokra fordíttassék.

8. Évente 1 forint a társulati tagdíj.

9. A társulat pénztárának gyarapítására évenként hármas táncestélyt tartanak. Ennek idejét az elnök által egybehívott gyûlés határozza meg, ahol a bál rendezõit is megválasztják, és meghatározzák a megtartáshoz elégséges szükségleteket.

10. A társulat jegyzõkönyveit, számadásait és minden írásos dokumentumát a társulat elnöke õrzi, aki azokat bármely tag kérésére elõmutatni, s felolvastatni köteles.

11. Ha valamely társulati tag elhalálozna, végtisztesség megadására minden társulati tag illõen megjelenni köteleztetik, így róva le azon tartozást, mellyel a társulat köteléke fûzte egymáshoz mindannyiukat.

12. Három év után minden tisztviselõ lemondani tartozik és a korelnök elõülése alatt történjen meg az újjáalakulás. Jogában áll a gyûlésnek a volt tisztviselõket egyenként vagy összesen újólag megválasztani.

Ezen tizenkét pontokban elõsorolt alapszabályok értelmében, melyek minden három évben a közgyûlés elõtt felolvastatnak, mi alól írottaknak ezen név alatt: MÁDI FÁKLYÁS TÁRSULAT alakultunk, s annak megtartására magunkat ezennel kötelezzük: Kelt, Mádon Febr. hó 14-én 1867-ik évben tartott alakuló elsõ közgyûlésünkben.

Somogyi József plébános és 41 tag aláírása Ezt a szabályzatot az 1867. évi február 4-én tartott ülésen megtárgyalták és elfogadták. Megválasztották a tisztviselõket (tisztségviselõket) is. Az elnök mindig a plébános volt. Ekkor utaltak a társu222

lat pénztárának 1863. évi állására, tehát Fáklyás társulat régebben is létezett Mádon. Régi templomi zászlajuk felirata 1825-1900. Ez a legelsõ írott nyom, valószínû az 1825. év a megalakulásuk idõpontja.

A társulat évente két bált tartott: februárban, farsangkor és májusban, pünkösdkor. Ezeket gondosan elõkészítették. Sáfárnak 4 fõt, võfélynek, törököknek, borgazdának 2-2 fõt választottak. Négyen a pénztárnál kaptak feladatot, ketten a zenérõl gondoskodtak, cigányokat fogadtak. Volt díszítés felügyelõ, a zöld gallyak hozatalával megbízott személy, az engedély megszerzését is feladatul adták ki. Külön feladat volt a fáklyákról és a mozsarakról való gondoskodás. Báli elõleget is fizetett 1-2 személy, amely összegbõl a szervezést meg lehetett kezdeni. A bálok felvonulással kezdõdtek. A Fáklyás Társulat felvonulása az alábbiakban különbözött a többitõl: a menet élén két török-menyecskés pár lovagolt.

A négy sáfár közül kettõ kínálta a bort, szõlõtõkét nem vittek. A két võfély báránybõr sapkáján mûvirágból volt a bokréta, mellükön két oldalt piros szalagból díszlett a csokor. A jelvényük sem szõlõlevél, hanem nemzetiszínû csokor. A võfélyek elõtt egy ló forgókereket húzott, s azon két bohókás baba forgott, velük egy bohóc mókázott. Ez utóbbi már új szokásnak (a XX. század elején felvett) számított. Más elemeiben a felvonulás megegyezett a (más fejezetekben leírt) Szõlõmíves Társaságéval. A mulatság végeztével szoros elszámolást tartottak, azt a jegyzõkönyvbe bevezették: Bevételek és Kiadások címszókkal. A bevételt az egyház javára használták fel: a templomkerítés és a tetõszerkezet javítására (1897) misekönyvre (1901), az egylet zászlójára (1902), miseruhára, toronyórára, a szegények házának berendezésére, orgonára (1907) a templom kerítésének építésére (1912), a kápolna tornyának felújítására (1913), karzatfeljáró lépcsõjének javítására (1915), kultúrházalapra (1925). Találunk felajánlást a Zemplén megyében felállítandó Kossuth szobor (1902) és Vörösmarty Mihály szobrának javára (1900. jan. 20.) 2 forintot szavaztak meg. Adtak társulati tag gyógykezeltetésére is (1903).

Idõrõl-idõre a településre vonatkozó adatokat is találunk a jegyzõkönyvben: - 1867. május 9. a társulat e rendkívüli nemzeti ünnepélyen mozsarazott: a két hegyrõl: a Birsalmásról és a Percérõl 101 mozsárlövést adtak le.

- 1867. március 6-án napfogyatkozás volt: 11-tõl 13 óráig tartott.

- 1895. okt. 20. Megemlítendõ, hogy 1890. aug. 28-án a katolikus templom leégett s annak építéséhez az összes társulati pénz felhasználtatott. Mivel pedig a phyloxéra pusztítás épen ez évben teljessé vált, annyira, hogy 1891.-2.-3.-4.-ik években alig akadt a 223

községben összesen 5-6 hordónyi szüret, az általános nyomasztó elszegényedett helyzetben a társulat pénztára egyedül a tagsági díjakból nyert bevételt.

- 1906. febr. 25. a mai ostromállapotban midõn egy század katonaság van kiküldve minden gyülekezés megakadályozására fáklyás társulati gyûlést tartani nem lehetett.

- 1914. jan. 18. a rossz anyagi viszonyok miatt bált csak nyáron tartunk.

- 1920. január 6.: nincs bál a válságos idõszak miatt.( a románok jelenléte lehetett) - 1921. jan. 16: a háborúba elvitt harang helyett újat kell készíttetni.

- 1922: a bál elmaradt az általános szegénység miatt bajos lett volna összehozni. Különben az énekkar szándékozik farsang végén mulatságot rendezni. A római katolikus egyház égisze alatt ez idõ tájt énekkar is mûködött, amely még a negyvenes években is magas színvonalon adott elõ egyházi és világi darabokat.

- 1925: A tagdíj 10000 korona lett. Nagy a pénzromlás a pengõ bevezetése elõtt.

1924-ben jelentõsen módosították az alapszabályzatot: 3.§ A társulat áll: a., alapító, b., rendes és c., pártoló tagokból. Alapító tag: a társulat céljaira nagyobb összeget adományoz. Rendes tag: fizeti az éves díjat. Pártoló tag: az alapító vagy rendes tag özvegye, aki a gyûléseken részt vehet, de szavazati joga nincs.

4.§ tisztviselõi (tisztségviselõi) a., egyházi elnök, a mindenkori plébános b., világi elnök, akit a tagok a magok sorából megválasztanak c., pénztáros d., négytagú választmány e., két rendezõ f., jegyzõ, a jegyzõkönyv vezetésére 8.§ A társulat bizonytalan idõre alakul. Megszûnése esetén vagyona és értékei a mádi katolikus egyház tulajdonába mennek át.

Az eddigiekhez képest változás a világi elnök tisztsége, és a nyolctagú választmány felére csökkentése. Az elõzõekben nem volt a társulati tagoknak ilyen fajta felosztása. Ennek alapján a nõk is megjelenhettek a társulat ülésein. A 8. § szerint a társulat bizonytalan idõre alakult: környékünkön ez idõ tájt sorra megszûntek a Fáklyás társulatok. Mádon valószínûleg azért maradt fenn, mert fel tudta vállalni a püspök fogadó küldöttség szerepét.

A társulati jegyzõkönyvet az 1930-as évekig vezették, az 1937. év történéseit a Szõlõmíves Társaság leírásában ismerhetjük meg. A társulat 224

régi mûködésébõl fennmaradt napjainkig a fáklya használata az egyházi szertartásokon és egyházközségi képviselõ testületi tag, vagy Fáklyás társulati tag temetésén.

Kétféle fáklya használatos: Négy darab színes üvegekkel ellátott lámpa, amelyben gyertya ég és hat darab fémtokba helyezett gyertya ellátva faggyú fenntartó kehellyel.

Ezek szentség kitétel alkalmával, körmeneteknél (Úrnapi stb.) és temetéseken használatosak.

Zászlajuk már nincs meg, piros alapon ovális kép volt rajta.

A 19. században megindult polgárosodás sorra polgári társaságokat hívott életre. A reformátusoknál a Szõlõmíves Társaság, a Református Olvasókör és énekkar jöttek létre. A római katolikusoknál a Fáklyás Társulat és énekkar, az izraelitáknál a Chewra Kadischa, Cholin Betegsegélyzõ és Nõegylet mûködtek. Településünkön Iparos Kör, Polgári Kaszinó és Tûzoltó Egyesület tevékenykedett mindhárom felekezetbeliek számára.

Ezek közül a máig fennmaradt Fáklyás Társulat bemutatása volt a cél.

Felhasznált irodalom: - A MÁDI FÁKLYÁS TÁRSULAT jegyzõkönyve - Erdész Sándor: Szüreti népszokások kialakulása a hegyaljai mezõvárosokban In: A hegyaljai mezõvárosok történeti néprajza Miskolc, 1988.

- Barna Gábor: A Fáklyás Társulat Hegyalján Borsodi Mûvelõdés 1985. X. 3.

- Várhelyi Ilona tanítónõ: Mád népe és szokásai Kézirat - Cseh Ferenc Mád, Kossuth út 26. szám alatti, 74 éves mádi lakos elmondása alapján

225

Nepomuki Szent Jรกnos szobra

226

Balajthy Margit:

BEL- ÉS KÜLTERÜLETEK HELYNEVEI A BELTERÜLET HELYNEVEI Ady Endre utca: A község északi részének utolsó utcája, ÉK-DNY irányában. A felszabadulás utáni rendezéskor kapta ezt a nevet, elõtte Darányi utca volt. Általában ma is még régebbi eredetû népies nevén hívják: Kiskútsor (Kiskucsor).

Alkotmány út: A Szabadság tértõl - a tállyai úttal párhuzamosan - leágazó utca.

Arany János utca: A község északi részén a szélsõ utca K-NY irányban kanyarog. Árpád utca: A község keleti szélén halad végig. Az Arany János utcai fele, közhasználatú neve: Percesor, (a Perce hegy alatt húzódván közvetlenül), a másik része Temetõsor, mivel a temetõ alatt megy végig.

Bajzsi-Zsilinszky E. út: A Vasút utcát és a Tállyai utcát köti össze.

Párhuzamosan fut a Móricz Zs. utcával.

Batthyány utca: A község középpontjától, a Huszár-kúttól indulva É-D irányban a fõutcával majdnem párhuzamosan húzódik. Ma is élõ régi neve: Kis-utca.

Bartók Béla utca: A Tállyai útra merõleges, utolsó utcája a falunak.

Bányász utca: A község déli részén a Kossuth és a Vasút utcát összekötõ utca. Az 1950-es években kezdték építeni. Nevét a közeli üzemben dolgozó bányászok tiszteletére kapta.

Bercsényi utca: A község két legnagyobb utcáját köti össze, K-NY irányban. Népi neve: Dercsényi köz.

Bernáth Béla utca: Kis utcácska a Kossuth utcának Szerencs felé menõ, emelkedõ részénél indulva torkollik bele az Árpád utcába. Neve a község egykori képviselõjének a nevét õrzi.

227

Damjanich utca: Rövid kis utca a Dózsa és az Árpád utca találkozásánál indul és húzódik K felé.

Deák Ferenc utca: A Kossuth utcának a híd elõtti szakaszától északi irányba a patakon átvezetõ másik hídig.

Dózsa György utca: Az Arany János utcát az Árpád utcával keletnyugati irányban összekötõ rövid utcácska.

Gárdonyi Géza utca: A községbõl Szerencs felé kivezetõ Vöröshadsereg utcából jobbra az elsõ utca, zsákutca. A község egyik újtelepe ez a terület. Az utcának ez az elsõ neve.

Hegyalja utca: A község keleti szélén végighúzódó Táncsics utcából az Urbán szõlõk felé kivezetõ kis utcácska. Nevét talán a dülõtõl kapta, amerre vezetett. Annak alsó része Ibolyások.

Ibolya utca: Az Árpád utcából, majdnem a katolikus templom mögött leágazó utca, amelynek házai a Perce dülõ déli oldalát határolják.

Jókai utca: A református templom telkének északi oldalán húzódó meredek, félig kikövezett. Két ház van rajta. Templom köznek is nevezik népi nevén.

József Attila utca: A patak bal partján, a fõutcával párhuzamosan húzódó utca, a Deák Ferenc utcától a Batthyány utcáig terjed.

Kazinczy utca: A Batthyány utcánál kezdõdik, átszeli az Árpád utcát és tart ki a Nyulászó dülõ felé.

Koroknay Dániel utca: A Lõwy Sándor utca folytatása a Szabadság tértõl.

Kossuth utca: A községben található Hidasnémeti felé vivõ közútnak az Árpád utca torkolatától Tállya felé a szélsõ házig terjedõ, nagyjából DK-Ny irányú szakasza. Egyenes folytatása a Vöröshadsereg útjának.

Kölcsey utca: A Táncsics utcából az elsõ utca balra, a Kossuth utcába torkollik.

Lõwy Sándor utca: A község délnyugati részén az állomás fölött a vasúttal párhuzamosan kiépített új házakból álló utca. Nevét a község fiatalon elhunyt mártirjáról kapta.

228

Magyar utca: A község régi településének északi szakaszán középen DNY-ÉK irányban fekszik. Régi elnevezése ez az utcának, abból az idõbõl, amikor még élesen elhatárolódtak az õsi magyar lakosság és a betelepedett idegenek között a különbségek.

Mikszáth Kálmán utca: A Vöröshadsereg útját és a Somogyi Béla utcát összekötõ utca. Új település, ez az elsõ neve.

Móra Ferenc utca: Az elõbbi utcával párhuzamosan fekszik, a község utolsó utcája Szerencs felé. Szintén új házak díszítik.

Móricz Zsigmond utca: A község déli részén, a Vasút utcát köti össze ÉK-DNY irányban a Tállyai utcával.

Petõfi utca: A Magyar utca északi végétõl a zsidó temetõ felé.

Rákóczi fõút: A község mai fõutcája, a település déli szélétõl indul fel a falu északi végéig. 1908-ban nevezték el ezzel a névvel, amikor a község akkori összes utcáit új nevekkel látták el. Elõzõleg Fõ-utcának, Nagy-utcának hívták. 1848-ban Rácz-utca volt a neve. A község legmélyebb részén, a völgyben húzódik végig.

Rózsa utca: A község nyugati szélén a hegyoldalban épült, nagyon szép kilátással.

Somogyi Béla utca: A község déli szélén a Kossuth Lajos utcából az alsó kanyarnál kiindulva a Vöröshadsereg útjával majdnem párhuzamosan a pataknak a községbõl kimenõ szakaszán annak közelében húzódik. Régi neve Malomsor. Még a múlt században is állt a pataknak ezen a részén is egy vizimalom.

Szabadság tér: A község déli részén a Tállya felé vivõ út alatt a Lõwy Sándor utca végén kialakított új rész. A községnek ez a része nyúlik el legjobban nyugat felé.

Tállyai utca: A Kossuth Lajos utcának a Tállya felé kivezetõ szakaszával párhuzamosan délebbre húzódó új utca.

Táncsics utca: A helység nyugati szélén D-É irányban a Rákóczi utcával nagyjából párhuzamosan haladó s aztán a határba kivezetõ hosszú utca. Felsõ szakaszának bal oldala, alsó szakaszának jobb oldala csak az utóbbi évtizedben épült be. Ez volt valamikor a község fõutcája, rajta középtájt a városházzal (lakóház, sokáig parasztház volt).

229

Vasút utca: A Rákóczi fõút elején, arra merõlegesen a vasúttal párhuzamosan az állomásig vezetõ utca.

Vécsei utca: A Magyar utca és a Batthyány utca kezdeténél indul, s keleti irányban tart fel a hegy felé ki a határba, köznyelven Csapás. A csorda erre indult ki a határba.

Vöröshadsereg útja: A községbe Szerencs felõl bevezetõ út elsõ egyenes szakasza.

Zrínyi Miklós utca: Az állomás épületével szemben, a Lõwy Sándor utcától a Kossuth Lajos utcáig húzódó utca.

BELTERÜLETI KUTAK Dadóri kút: Közkút a Damjanich és a Dózsa György utca találkozásánál. Egy régi, a közelében lakó család nevét õrzi.

Egyetértés kút: Az Arany János utca és a Vécsei utca találkozásánál fekszik. Állítólag a kút építése alkalmával az érintettek összeverekedtek. Így gúnyneve volna az egyetértés.

Héjási kút: Az Ady Endre köz végén, közvetlenül a patak partján található. Kitünõ ivóvize van. Köznyelvi neve: Hiási kút. A kút neve annak az egykori családnak a nevét õrzi, aki telekébõl adta a területet kút ásása céljára.

Huszár kút: A község közepén a Batthyány és a Vécsei utca találkozásánál. Általánosan állatitatásra használt kút. Míg volt, a község bikáit is ide hajtották itatni. Nevét egykori, a kúttal szemben lakó zsidótól kapta, annak a csúfneve a Huszár. Bika-kútnak is hívják.

Iskola kút: A református templommel szemben, a régi református iskola elõtt áll. Innen kapta nevét.

Rozmaring kút: A Kazinczy és az Árpád utca keresztezõdésénél lévõ közkút. Állítólag az alja olyan széles, hogy egy szekér megfordulhatna benne.

Tajz-kút: A Táncsics utca felsõ, északi vége felé, jobbra egy kis névtelen köz végén a patak partjánál található.

Técsi kút: Az Ady Endre utca közepe táján az utóbbi évtizedben ásott 230

kút. Neve a családról ragadt rá, amelyik telkét közkút céljára átengedte.

Tokár-kút: A Deák köz végén, a patak mellett található. Neve szintén egy család nevét orzi.

Város kútja: A Rákóczi fõút közepe táján a mai Kultúrház elõtti utca kiszélesedésénél levõ bõvizû õsi kút. Egy 1622. évi városi törvénytöredék említi valószínûleg ezzel a kúttal kapcsolatban: ...Annak felette egyéb sok ruthsághoth bele mosvan öblitvén, rendeltük ezt, hogy az fü kuthból senky ne itassék, se ne öblicsen belõle. (Mádi ref. egyház levéltára).

A KÜLTERÜLET HELYNEVEI Apak: Ma ismeretlen helynév. Valószínûleg a községi legelõ régi neve

- 1816. térkép.

Aranka: A Répás dülõ egy részének ma is közhasználatú neve.

- 1734. özv. Varga Andrásné, Szepessy Mária, végrendeletében öccsének és utódainak hagyományozza az Aranka nevû szõlõhegyen fekvõ szõlejét. (Kalmár 57.1) - 1771. Az Aranyka szõllõ becsértéke 250 R.Fr. (Kalmár 79.o.).

Árva völgy: Ma nem használatos név.

- Steiner térképe közli 1816. E szerint a Nagy Diós hegy s a Medve Czederke közötti völgy.

Bacskai hegy: Régen jó szõlõhegy. Ma már parlag. A Fürdõ patak északi oldalán nyugati fekvésû.

- 1789. Barcskai szõlõ Mád hegységben (AZT. 1913.320.1. idézi) .

- 1816. Bacskai-hegy Térkép.

- Bacskai szõlõhegy . Szabó Dávid, Mád gyûjtése. (Mnyr. 1877:285.1.)

Bakugró: A Vilmány dülõnek a község felé esõ részének közhasználatú, népies neve.

Bankacsere: A Répás dülõ mûvelésre alkalmatlan részének használatos neve.

Baszisztrák: A Juharos patakparti cserjés része.

Betsek: A külterület déli részén Mezõzombor területével határos elsõ osztályú szõlõhegy.

- 1600. Böczök. Császár György is tiltja Tóth gergelynét az Böczöktõl, amelyet vett meg, de nem fizetett érte semmit. (Kalmár, 115.1) - 1601. Gönczön lakozó Szabó Mihályné, Böcskön való szõllõjét fiának Szabó Andrásnak adja, hogy vagy megissza, szabad legyen vele . (Kalmár, 116.1.)

- 1615. Mádi Bányai Györgyné Erzsébet asszony, tilalmat tesz szántai Csiszár István Nagy Becsek szõlõje ellen . (Kalmár, 153.1.)

- 1635. I. Rákóczi György tulajdonába megy a Kis Becsek, amelyet Alaghy elbecsültetett 550 231

forinton (Kalmár 24.1.)

- 1694. Nagy Becsek . Szõlõk összeírása a tokaji járásban. (AZT, 1914.15.1.)

- 1800. Becsek. I.o. szõlõhegy Szirmay A. szerint. (AZT. 1900.38.1.)

- 1877. Bekecs szõlõhegy. Szabó Dávid gyûjtése. (Mnyr. 1877. 285.1.). Ez valószínûleg elírás.

- 1899. Betsek. Elsõ osztályú szõlõhegy. (AZT. 1899.125.1.)

Birsalmás: A község nyugati része fölé emelkedõ szõlõhegy déli része.

- 1694. Bisalmás ( vagy Orégya ) Mád határában 1710-bõl (AZT. 1914.246.1.)

- 1736. Bisalmás szõlõ (AZT. 1916.220.1.)

- 1877. Bisalmás szõlõhegy. Szabó Dávid gyûjtése. (Mnyr. 1877.285.1.)

- 1899. Bisalmás. 2-ik classzisú szõlõhegy. (AZT. 1899.125.1.)

- 1900. Birsalmás II. o. szõlõhegy Szirmay A. szerint. (AZT. 1900.38.1.)

Bogárrét: A község déli részétõl a legmesszebbre elnyúló határrész a Majorok alja nevû dûlõben.

Bomboly: A határ keleti felében fekvõ alacsonyabb szõlõhegy.

Lábánál ered a Fürdõ-patak. A déli részén bányát nyitottak. Erõteljes kaolin kitermelés folyik.

- 1608. Évben a Bonbolyon ültetés szõlõföld ára 35. Frt. (Kalmár 104.1.)

- 1694. Bomboly az ujhelyi vikáriusok 40 kapás szõlõjével. Szõlõk összeírása a tokaji járásban. (AZT. 1909.345.1.)

- 1736. Bomboly szõlõ. (AZT. 1916.220.1.)

- 1804. Bomboly. Mád határában a Kácsándy féle iratokban. (AZT. 1914.151.1.)

- 1816. Térkép.

- Bomboj szõlõhegy. Szabó Dávid gyûjtése. (Mnyr. 1877.285.)

Burja: A Becsek szõlõ egy részét hívják így ma is.

- 1615. Debreczeni Szappanos Ambrus tilalmat tesz gönczi Aszakós Tamás ellen, hogy a Nagy Becsek Burja szõlõjét se el ne adhassa, se el ne zálogolhassa. (Kalmár, 154.1.)

- 1771. A mádi Orczy birtok után fizetendõ tizedek jegyzéke. A szõlõhegyek: ... a Burja-szõlõ 120 kapás. (Kalmár 69.1.)

Czókus: Az Urágya dülõ keleti részének népies neve.

- Az 1800-as évek elején leltárba veszik Orczy László és József javait. Czókus-szõlõ 64 kapás, I. rendû . (Kalmár, 85.1.)

- 1877. Czókus szõlõhegy. Szabó Dávid gyûjtése. (Mnyr. 1877.285.1.)

Cseresnyés: A Szárhegy nyugati részének neve. Ma úgy ejtik: Cseresznyés.

- 1614. Mészáros András fõbíró ellenzi testvéreit ugyanazon Szabó Andrásnál való szõlejétõl a Cseresnyésen (Kalmár, 144.1.)

Dancka: A Sarkad teteje, ez a mai hivatalos dûlõ neve. Nép száján élõ hagyomány, hogy az 1800-as években a környezõ falvak itt tartottak képviselõválasztást. - A név ma is közhasználatú.

Dellõ: Mai nyelven: Delelõ. A Diós dûlõnek a Diós kút körüli lapályos 232

része.

- 1750. Drága búza termõ földjével Dellõre... Ember András: Nem jól álló Mád, c. versébõl.

(AZT, 1915.364.1.)

- 1816-os térképen mint Délõ helynév szerepel.

Dobozi: A Kõvágó dûlõ észak-keleti részének népies neve.

Fürdõ: Egykori fürdõ a Szenttamás dûlõ alján. A helyet ma is így hívják, de az egykori fürdõ már nem áll. Az 1970-es években tervezgették felépítését.

- Említi az 1870. évi népszámlálás (AZT, 1926. 80.1.)

- Ebben a völgyben egykor vízimalom is mûködött. (Kalmár, 83.1)

Gyötrik: A Kishegy dûlõ északi része.

- 1837. Külsõ fekvõ Ekklésiai javak: 3. A Gyötrik szõllõ. (MRE Iratt.)

- 1867. Gyötrik szõllõ egészévi munkáltatására 61. -Frt (Gondnoki számadás. MRE Iratt.)

- 1874. Gyötrik szõllõ szedésére felment 13 szedõ és 3 puttony.

- 1885. Vilmány és Gyötrik szõlõk egész évi munkájára 156.- Frt. Homlitás költségekre a Vilmány és Gyötrik szõlõben 24.11 Frt. Egész évi szõlõ munkálatkor felhasználtatott a vetetet pálinka 12.87 Frt. (Gondnoki számadás. MRE Iratt.)

Hangács: A Nagy Szoba hegy délkeleti részét hívják ma is így.

- 1719. Mád városa lefoglaltat Ottlik Pál követelésére egy parlagszõlõt mely szõlõ a kis Hangács hegyen fekszik. (Kalmár, 49.1.)

- 1779. Beck András térképe Hangácska néven jelöli a területet.

- Az 1816-os térkép alsó Hangácska és felsõ Hangácska helyneveken jelöl.

Hintós: A Kishegy és a Vilmány dûlõk közötti része a határnak.

- 1816-os térkép a mostani helyétõl jóval északabbra jelöli ezt a dûlõt.

- 1877. Hintós szõlõhegy. Szabó Dávid gyûjtése. (MNyr. 1877.285.1.)

- 1900. Szinmay A. szerint Hintós II.o. szõlõhegy. (AZT . 1900.38.1.)

Holdvölgy: A Sarkad és a Középhegy dûlõk között a rátkai határral érintkezõ terület. Népies kiejtés szerint: hótvõgy

- 1607. Batzos Pál ellenzi Sipos Andrást Holtvölgyön levõ szõlõjétõl. (Kalmár, 127.1.)

- Középhótvölgy szõlõk összeírása a tokaji járásban. (AZT, 1909.345.1.)

- Felsõhótvölgy. Szõlõk összeírása a tokaji járásban. (AZT, 1909. 345.1.)

- Holtvölgy szõlõhegyen birtokos 1700-ban: Árvay János, 6-9 hordó terem. Ért. 100.- Ft. (Kalmár, 44-46.)

- 1729. Róth Mihály unokái egyezséget kötnek a mádi Holtvölgy nevû szõlõre nézve, melynek értéke 1000.- Frt. (Kalmár, 55.1.)

- 1811. felsõ Holtvölgy ... másfelõl Juhász Mihály szomszédságában fekvõ szöllõjét...

(Egyházi leltár, MRE Iratt.)

- 1811. A felsõ Hóltvölgy másfelõl Juhász Mihály szomszédságában fekvõ szöllõjét (Egyházi leltár, MRE Iratt.)

- 1877. Hótvölgy. Szabó D. gyûjtése (MNyr. 1877. 285.1.)

- Hold-völgy II. o. szõlõhegy Szirmay A. szerint (AZT, 1900. 38.1.)

- Holtt-völgy (AZT. 1914.30.1.)

Hosszukötél: Dûlõ a Birsalmás és a Középhegy alatt, a belterülettõl a rátkai határig.

- 1615 Ozlós földje, kitt hozzu keötelnek hívnak (Kalmár, 155.)

- 1787-ben az Orczy birtokrész kataszterében Alsó holtvölgyön, és a Kövesen, és a Hosszu233

Kötél nevû dûlõben szántó 28 köböl, 2 quart, 6 oktáv. (Kalmár, 19.1.)

Juharos: A Májpatak jobb oldalán, a Kishegy Gyötriknek nevezett részével szemben terül el.

- 1766 ezen Ttes Ns Zemplén Vármegyében a M. Madi Juharas nevezetü Promontoriumon (Végrendeletbõl. MRE Iratt.)

- 1806. 3. Dézsma adó szõllõje a Juharos nevü Promontoriumon 1136 n.öl (Egyházi leltár.

MRE Juharos II. o. szõlõhegy, Szirmay A. szerint ) - (AZT, 1900.38.1.)

Kacsás: Az Urágya, a Holdvölgy és a Sarkad dûlõk találkozásának környéke. Vizes, lápos terület volt egykor, vadkacsák tanyáztak itt.

Kakas: A határnak a dél-keleti részén, bodrogkeresztúri határt érintõ területe.

- 1694 Kakas. Szõlõk összeírása a tokaji járásban. (AZT, 1909.345.1.)

- 1696. A Kakas szõllõben a Királyi Kincstár szõlleje 4 kapás, terem 1 hordó bort. (Kalmár, 12.1.) - 1734., 1755. Kakas szõlõ Mád határában (AZT, 1914.151.1) - 1877. Kakas, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877.285.1.)

Király: A mádi határ dél-keleti részén kiemelkedõ szõlõhegy.

- 1694. Nagykirálly, ezen van az egri püspöknek 8 kapás szõlõje. Szõlõk összeírása a tokaji járásban. (AZT, 1909.345.1.)

- 1731. Lapis Király. Megjegyzésben: Szeretne ex 1731 a Mádi határban (AZT, 1913.229.1.)

- 1732. Kis-Király szõlõ Mád. (AZT, 1916.31.1.)

- 1750. Lajos, Király, Veress jó borokat adhat . (Ember András: Nem jól álló Mád).

- 1816-os térkép jelez Kis Király-hegy, Nagy Király-hegy, Lapos Király neveket.

- 1877. Melnygelkirály. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877.285.)

- Király hegy. Elsõ osztályú szõlõhegy. (AZT, 1899.125.1.)

Kishegy: A község észak-keleti szélétõl indul, a Méjpatak bal partján húzódik a legelõ is.

- 1694. Kishegy. Szõlõk összeírása a tokaji járásban. (AZT, 1909.345.1.)

- 1696. A Kishegy szõlõben adóznak: Gr. Bethõ Ferenc 4 kapás szõlõje, terem 1 hordót.

(Kalmár 42.1.)

- Kis-Hegy (erdõs hegy). A mádi közbirtokosok egyezsége erdeik védelme és használata felõl.

(Tagányi, II.k. 155.1.)

- Kis-Hegy. 1816-os térkép.

- Kishegy, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.1.)

Kiskut: A Juharos dûlõnek a községhez nyúló része népies neve.

- 1710. A mádi uradalmi szõlõk a következõk: 3. A Kiskut nevû szõlõ, egyszeri kapálása 3 frt, terem 1 hordó bort. (Kalmár, 51.1.)

- 1870. éVi népszámlálás szerint, Kiskut. (AZT, 1926. 80.1.)

Konviktus: A Veres dûlõ egy részét hívják így. A határnak a községtõl legtávolabb fekvõ része.

- Kakas,Veres, Konviktus - ott verje meg a Krisztus ismert mádi mondóka.

Korec: A Sarkad hegy tetejének népies neve. A név népi magyarázata: A tótok egy véka krumplit tudtak beleültetni egy nap alatt és azt 234

kiabálták: Jeden kurec .

Korposd: A Korposdnak nevezett rész a Becsek dûlõ déli részének egy darabja.

- 1700-ban a Korposd szõlõhegyen birtokos Gundelfingel János. Birtokának értéke 1500.- Frt. (Kalmár, 44.1.)

- 1694. Szõlõk összeírása a tokaji járásban ( condenscensionibus nimis obnoxium teritorium ). (AZT, 1909. 745.1.)

- 1772. A korposd alatt Bodnár János irtása, 2 köbölnyi. (Kalmár, 69.1.)

- 1827. a Ns Consistorium az említett Korposd nevû szöllõt a maga birtokából a Janka András Uram birtokába örökösen átalereszti (Egyházi Jegyzõkönyv, MRE Iratt.).

Kõporos: A Szilvás dûlõnek a Kõvágó melletti része.

- 1614. A keresztúri Moczoni Mátyás tilalmat tesz Pap András ellen, hogy bárhol is van földje a Kõvágó hegyen vagy a Kõpornál (Kalmár, 144.0.)

- 1772. A mádi Orczy birtok után fizetendõ tizedek jegyzékében olvasható: A Kõporoson Dráveczkynek 9 köbölnyi (Kalmár, 69.1.)

- 1877. Kõporos. Szõlõhegy, Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877.285.1.)

Kõvágó: A határnak a Bacskai és Király felett elterülõ része a Királyerdõig.

- 1567. Az eddig ismert legrégebbi szõlõ-öröklevél 1567. ápr. 1-én kelt Mádon, mely szerint Vas Antal kassai polgár szõlõt vett a Kõvágón. (Kalmár, 96.1.)

- Az 1607. esztendõben a Kõvágón szõlõföld kelt el 2891 forint 60 dénáron (Kalmár, 104.1.)

- 1635. Koros-Kõvágó, Koros Márton jobbágyé volt, ennek halála után I. Rákóczi György tulajdona. (Kalmár, 24.1.)

- 1710. A Nagy Kõvágó-szõlõ egyszeri megkapálása 16 frt, és terem 10 hordó bort. (Kalmár, 51.1) - 1729. Kõvágó (Kávégó) szõlõ (AZT, 1916. 31. és 220.1.)

- Kõvágó (erdõs hegy). A mádi közbirtokosok egyezsége erdeik védelme és használata felõl.

(Tagányi, II.k. 155.1.)

- 1787. Orczy Lõrincz mádi szõleje volt a Kis Kõvágó 25 kapás szõlõ (Kalmár, 80.1.)

- 1877. Kõvágó, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.1.)

- 1899. Kõvágó. Elsõ osztályú szõlõhegy. (AZT, 1899. 125.1.)

- 1900. Szirmay A. szerint: Kõvágó I.o. szõlõhegy. (AZT, 1900.38.)

Köveshegy: Az Urágya és a Birsalmás pontosan meg nem határozható részének népies neve.

- Köveshegy. Szõlõk összeírása a tokaji járásban 1694-bõl. (AZT, 1909. 345.1.)

- 1761. Mád városa felbecsülte a Szirmay birtokhoz tartozó Köves hegyet, vagy Orbánt 500 r.frt-ra (Kalmár, 66.1.)

- 1877. Köves, szõlõhegy. Köveshegy, szõlõhegy, Szabó Dávid gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.1.)

Középhegy: A Birsalmás dûlõnek nyugati részétõl a rátkai határig terjedõ terület.

- 1604. Molnár András ellenzi a Német Mátyás által Dési jánosnak eladott Középhegyi szõlõt.

(Kalmár, 120.1.)

- 1615. cserébe adták a mádi hegyen való szõlõjüket. (Kalmár, 157.1.)

- 1652. A mádi Közép-hegyen levõ szõlõt Perényi Gábor, Kemény Jánosné, Kállay Zsuzsánna, Perényi Zsigmondné és Csáky László gróf között négyfelé osztják. (AZT, 1913, 319.1.)

- 1652. Mád városának bírája . Becsülevelet ad ki, mely szerint Kemény János szõlõjét .

235

Az u.a. Középhegyen . 900 forintra becsülték. (AZT, 1913. 318.1.)

- 1694. Középhegy. Szõlõk összeírása a tokaji járásban (AZT, 1909. 345.1.)

- 1806. 4. Egy köblös föld Tokaji Mihály néh. Varga Mester ajándéka a Prédikátor hasznára a Közép Hegy nevezetû szõlõhegy alatt . (Egyházi leltár. MRE Iratt.)

- 1877. Középhegy, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.)

Községi legelõ: A Határészaki részén a Szoba hegy és a Szárhegy alatti kopár terület.

Kukja: Az Urbán dûlõ északi részénél levõ bozótos parlag.

- 1877. Kukja, szõlõhegy, Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.1.)

Kurja: Az Õzhegy dûlõ déli részének a Fürdõs patak melletti része.

Valamikor nemesi kúria állt rajta.

Kurmai: A Juharos dûlõnek a patak jobb partján a szélsõ házakkal szemben emelkedõ szakasza.

- 1877. Kurmai, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.1.)

Májpatak dûlõ: A Szenttamás, Szilvás és a Nyulászó dûlõk találkozásánál lévõ terület népi neve.

- 1605. A református pap szõleje a Makoviczán volt (Kalmár, 93.1) - 1725. Makovicza kuria Mádon (EM, 474.)

- 1877. Makovicza, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.1.)

- Szirmay A. közli: Van azonban het szabad advatelek (curia) s a Makovicza nevezetü. (AZT, 1900.38.1.)

- 1899. Mako-Vitza elsõ classzisu szõlõhegy. (AZT, 1899. 125.1.)

Malomföld: Volt egy másik vizimalom is a község határában az u.n.

Malomföldön, a Szilvások mellett.

- (Kalmár, 32.1.)

Nõtelen szõlõ: A Szenttamás dûlõ déli szakaszának népies neve.

- 1720. Orczy István birtokaihoz tartozik a Nõtelen szõlõ, termésének értéke 20 frt. (Kalmár, 53.1.)

- 1772. Az Orczy birtok után fizetendõ tizedek jegyzékében. a Nõtelen-szõlõ kapás. (Kalmár, 69.1.)

Nyergestetõ: A Kakas dûlõnek a Veresekhez kapcsolódó nyeregszerû szakasza.

Nyulászó: (Nyúlászó). A község dél-keleti részéhez kapcsolódó, a Szenttamással határos, a zombori határig nyúló terület.

- 1581. Nyulászó, szõlõhegy, Mád határában. (EM, 240.1.)

- 1694. Nyulaizó. Szõlõk összeírása a tokaji járásban. (AZT, 1909. 345.1.)

- 1696-ban a Nyulászó szõlõhegyen adóznak (Kalmár, 41.1.)

- 1700-ban a Kis Nyulászó birtokosai: Olasz Ferenc (Kalmár, 44.1.)

- 1776. Nyulászó a mádi hegyen 730 frt értékû. A kassai jezsuiták szõlei és egyéb ingatlanai.

236

(AZT, 1909. 319.1.)

- 1877. Nyulászó, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.1.)

- Nyulaizó. 1-sõ classzisu szõlõhegy. (AZT, 1899. 125.1.)

Õzhegy: A határ észak-nyugati részén a tállyai határ és a községi legelõ határolta terület.

- 1756. Öszhegy, erdõs hegy. A mádi közbirtokosok egyezsége erdeik védelme és használata felõl. (Tagányi, 155.1.)

- 1779. Beck András térképe Öszhegy néven nevezi; a térkép az Orczy birtokokról készült.

(Kalmár, 71.1) - Az 1816. térkép szerint Öz-hegy.

- 1877. Szabó Dávid gyûjtésében: Öszhegy. (MNyr. 1877. 285.1.)

- 1899. Ösz-hegy. 2-ik classisu szõlõhegy. (AZT, 1899, 125.1.).

- Szirmay A. szerint Úszhegy, II. o. szõlõhegy (AZT, 1900. 38.1.)

- Úszhegy. Másodosztályú szõlõhegy (Szabó-Török, 38. 126.1.).

Papföggye: A Vilmánynak a kishegy és a Perce közötti parlag területének népies neve.

Pertse, Perce: A község mellett kelet felõl magasló hegység.

- 1598-ban a Percén egy szõlõföld ára 85 frt. (Kalmár, 104.1.)

- 1694. Percse. Szõlõk összeírása a tokaji járásban (AZT. 1909. 345.1.)

- 1772. A kis Percze szõlõ 15 kapás. (Kalmár, 69.1.)

- 1787. A nagy Percze, amely valamikor Péchy szõlõ volt (Kalmár, 80.1) - 1870. Évi népszámlálás szerint: Percze, de így is: Pecze. (AZT, 1926. 80.1.)

- 1867. Percze-hegy, elsõ osztályú szõlõhegy. (Szabó-Török, 1867. 38.126.)

- 1877. Percze, szõlõhegy. (Szabó D. gyûjtése. MNyr. 1877. 285.1.)

- 1899. Persze-hegy. Elsõ classzisú szõlõhegy. (AZT. 1899. 125.1.)

- 1900. Szirmay A. szerint: Perczehegy, I.o. szõlõhegy. (AZT, 1900. 38.1.)

Sarkad: A Holdvölgytõl északra a tállyai határral érintkezõ terület.

- 1612. Luczi Körösztös András a Tanács elõtt bejelenti, hogy volt neki Mádon, a Sarkad hegyen egy szõlõje. (Kalmár, 137.1.)

- 1635. A Sarkad tetõn levõ szántõföld keleti része osztás szerint Rákóczi Györgyé lett.

(Kalmár, 25.1.)

- 1670. A Sarkadi föld nyugati fele a lõcsei jezsuitáké lett. (Kalmár, 37.1.)

- 1694. Sarkad a jezsuiták 36 kapás szõlejével. Szõlõk összeírása a tokaji járásban. (AZT, 1909. 345.1.)

- 1776. Sarkad parlag szõlõ a Mádi hegyen. Kassai jezsuiták szõlei és ingatlanai (AZT, 1909. 319.1.)

- 1867. Sarkad. Harmadosztályú szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.1.)

- Sarkad. 3-ik classisu szõlõhegy. (AZT, 1899. 125.1.)

- Sarkad. II.o. szõlõhegy, Szirmay A. szerint. (AZT, 1900. 38.1.).

Sisári: A Nyulászó délnyugati része. Népi hagyomány szerint a név eredete: egy Sisári nevû lányt loptak el a törökök és mikor kiváltották, a falu ott várta a hazahozott lányt.

Suba: A Bacskai hegy délkeleti részének közhasználatú neve.

- 1635. Rákóczi György tulajdonába megy át egy ottani Alaghy szõlõ. (Kalmár, 24.)

- 1670. Suba-szõlõhegy alatti föld egészen a jezyuitáké. (Kalmár, 37.1.)

237

- 1767. Suba szõlõ, Mád. (AZT, 1916. 146.1.)

- 1877. Suba, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.1.)

Suta föld: Ma már nem tudják pontosan a határ melyik részét nevezték így 1635-bõl. 1670-bõl származó adatok emlegetik.

Szajkó: A Szenttemás keleti oldalán fekvõ parlagrész népies neve.

- 1606. Tedei predikátor ellenzi felesége nevében kassai Ötvös Tamásnét a Szajkó szõlõtõl.

(Kalmár, 122.1.).

Szárhegy: A határ északi erdõs területének a keleti fele.

- 1756. Szárhegy, Erdõs hegy. A mádi közbirtokosok egyezsége erdeik védelme és használata felõl. (Tagányi, 11.155.1) - 1772. A mádi hegyben levõ rétek összeírása. A Szárhegy laposa 12 boglyás. (Kalmár, 69.1.)

- Az 1816-os térkép: Szár-hegy.

Szemszúró: A Szenttamás dûlõ észak-nyugati sarka.

- 1789. Szemszúró szõlõ Mád határában. (AZT, 1913.321.1.)

- 1806. Szem-szuró. Van egy más Szem-szuró nevezetû szöllõ 6 Rhenes Forint szakmányú (Egyházi leltár. MRE Iratt.)

- 1837. 5. Az Szemszuró szöllõ, mely vagy a Predikátoré, vagy helyette 2 hordó bor .

(Egyházi leltár, MRE Iratt.)

Szenttamás: A határ dél-keleti részén a Nyulászó dûlõ fölött nyúlik a Vilmány, illetve a Bomboly dûlõig.

- 1600. évben a Szenttamáson egy szõlõföld 425 forintért kelt el. (Kalmár, 104.1.)

- 1621. megkapják a Becseken a Buja szõlõt, a másikat a Szenttamáson, a Kis Szenttamás nevût. (Kalmár, 162.1.)

- 1635. Kis István Szenttamás szõlõjét Alaghy elbecsültette 1500 frt értékben. (Kalmár, 24.1.)

- 1694. Szent Tamás. Szõlõk összeírása a tokaji járásban (AZT, 1909. 345.1.)

- 1776. Sz.Tamás szõlõ a Mádi hegyen 2000 frt értékû. (AZT 1909. 319.1.)

- 1867. Szenttamás elsõosztályú szõlõhegy. (Szabó-Török, 38. 126.1.)

- Szenttamás, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.1.)

- 1899. Szent-Tamás. Elsõ classisu szõlõhegy. (AZT, 1899. 125.1.)

- Szirmay szerint: Szent-Tamás. (AZT, 1900. 38.1.)

Szilvás: A Szenttamás dûlõ patak parti része.

- 1772. A szilvásban, a patakra járó részen Szepesi Istvánnak két köbölnyi. (Kalmár, 69.1.)

- A dûlõnek ez a szokásos elnevezése.

- Ezenkívül van egy ma hivatalosan Szilvás-nak nevezett dûlõ, a határ déli részén.

Szilváskert: Ma már nem használatos helynév. Az 1601-es és 1610-es Falukönyv használja, s 1775-bõl van nyoma. A mai használatban Szilvás-nak nevezett határrész régi neve.

Urbán: A községet nyugat felõl határoló hegység északi szakasza.

- 1837. 6. A legközelebb Ekklézsiénkra szállott ugynevezett Bokora Urbán szõllõ. (Egyházi leltár, MRE Iratt.)

- 1877. Urbán, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.).

238

Város rétje: Ma már nem használatos helynév.

- 1772. Közös rét a Hagymás völgyben. Ennek tetején van a Város rétje 4 boglyás. (Kalmár, 69.1.)

je.

Veresek: A mádi határ dél-keleti, a községtõl legtávolabb fekvõ dûlõ- 1599-ben a Veresen szõlõföld 157 frt. (Kalmár, 104.1.)

- 1613. Eperjesen lakozó Szabó Boldizsár tiltja kassai Vedany Ferencnét a Veresen való szõlõtõl. (Kalmár, 140.1.)

- 1635. Rákóczi Györgynek jutott osztás szerint a Koros -Veres szõlõ dél felé esõ része, amelyet a város mûvel. (Kalmár, 24.1.)

- 1691. Két egytestvér örök áron eladták 127 magyar forinton a mádi Felsõ Veres levõ szõlõjüket. (Kalmár, 174.1) - 1694. Alsó Veres. Szõlõk összeírása a tokaji járásban. (AZT, 1909. 345.1.)

- 1694. Felsõ Veres. Szõlõk összeírása a tokaji járásban. (AZT, 1909. 345.1.)

- 1696. Alsó Veres szõlõben adóznak Szentiványi 8 kapás szõlõje, mely 2 hordó bort terem.

(Kalmár, 41.1.)

- 1700. A szõlõbirtokosok összeírása. A lista szerint Malonyai ferencnek van a Nagy Veresen szõlõje, egy szakmány 11 frt, terem 18-12 hordó bort, becsértéke 1000 frt. A Kis Veres, egy szakmány 8 frt, terem 12-7 hordó bort, becsértéke 600 frt. (Kalmár, 44.1.)

- 1750. Lajos, Király Veress jó borokat adhat (Ember András: Nem jól álló Mád.)

- 1776. Veres, szabad szõlõ a Mádi hegyen 2130 frt értékû. Kassai jezsuiták szõlõ és ingatlana összeírása szerint. (AZT, 1909. 319.1.)

- 1789. Vörös szõlõ Mád határában. (AZT, 1913. 321.1.)

- 1899. Veres. 3-ik classisu szõlõhegy. (AZT, 1899. 125.1.)

- 1900. Veres. II. o. szõlõhegy. Szirmay A. szerint. (AZT, 1900. 38.1.)

Vilmány: A község hivatalos térképe szerint: Vilman, de így senki se nevezi. A Fürdõpatak jobb partján a Szenttamás, Hintás, Községi legelõ és a Bomboly dûlõk által határolt terület.

- 1606. Jakab Kovács ellenzi Király Jánosnét a Vilmány völgyön való szõlõtõl. (Kalmár, 122.1.)

- 1607. Évben a Vilmányon 122 forintért kelt el egy szõlõ. (Kalmár, 104.1.)

- 1622. Egy Vilmány hegyi szõlõt ajándékoznak a Község iskolájában tanuló szegény diákok számára. (Kalmár, 93.1.)

- 1694. Vilmány. Szõlõk összeírása a tokaji járásban (AZT, 1909. 345.1.)

- 1696-ban Vilmány szõlõ után adóznak Török Ferenc 16 kapás szõlõje, terem 4 hordó bort.

(Kalmár, 42.1.)

- 1877. 1. A Vilmány szõllõ, alatta levõ keves gyümölcsfákkal és veteményes földdel .

(Egyházi leltár, MRE Iratt. ) - 1857. Kis Vilmány. Másodosztályú szõlõhegy. (Szabó-Török, 38. 126.1.)

- 1877. Vilmány, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 1877. 285.)

- 1899. Kis Vilmány 2-ik classisu szõlõhegy. (AZT, 1899. 125.1.)

- Kis Vilmány II. o. szõlõhegy Szirmay szerint (AZT, 1900. 38.1.)

KÜLTERÜLETI KUTAK Áldókút: A Bomboly hegy lábánál található jó vizû forrás.

- 1816. Térkép.

- 1896. Áldó-kut Isten hegy közelében, hol Árpád hadai a szerencsés csatát vívták a népi monda szerint . (AZT, 1896. 56.1.)

239

- 1900. Áldókút. Forrás Szirmay A. szerint. (AZT, 1900. 38.1.)

Bodzáskút: Az Õsz-hegy területén nem messze a pataktól található.

1816-os térképen is így. Ma is ez a neve. Haldoklók kútjának is nevezik. Állítólag a halálhoz közeljáró õsi mádiaknak innen kell vizet vinni.

Büdöskút: A Nagy Szoba hegy déli részét Rakottyásnak hívja a köznyelv. Ezen a területen fekvõ kút.

- 1756. A mádi közbirtokosok egyezsége erdeik védelme és használata felõl. (Tagányi, II. köt.

158.1.)

- Az 1816-os térkép is így hívja.

Cigánykút: A Középhegy község felé esõ részén található. Jelzi az 1816-os térkép is. Ma is ez a neve.

Csepegõ kút: Az 1816-os Steiner térkép így nevezi a Kõvágó dûlõben levõ forrást. Ma úgy hívják: Csorgó-kút.

Dióskút: A Diós-hegy lábánál eredõ forrást ma is így hívják.

- 1816. Térkép forrást jelöl.

- Dióskút. Forrás, Szirmay A. szerint. (AZT., 1900. 38.1.)

Fürdõskút: Forrás a tállyai határban levõ Várhegy lábánál. A kút, illetve forrás már a mádi határban van. Ma is bõven adja a kitünõ forrásvizet, a legelõ állatállományát is ellátja deleléskor vízzel.

- (Kalmár, 88.1.)

- Az 1816-os térkép is e néven ismeri.

Királykút: A Király szõlõ alatt fakadó forrás.

- 1605. Mádi Nagy János és sógora György deák, miután mindkettõ feleségevér, megosztoznak a Király kútjánál levõ szõlõn. (Kalmár, 121.1.)

- Királykút, forrás, Szirmay A. szerint (AZT, 1900. 38.1.)

Májpatak kút: A Májpatak dûlõben az állatok itatására kb. A század elején ásott kút.

Sarkad kút: A Sarkad dûlõ déli részén egy ásott kút. Ma a kút közelében mesterségesen kialakított tó körüli telken található.

PATAKOK Bogárrét patak: A községben is végig húzódó pataknak a mádi határ utolsó szakaszán ez a neve.

Fekete kút folyása: Steiner térképe szerint az Árva völgy fölött, a 240

Szár-hegybõl eredõ forrás folyásának a neve.

Fürdõs patak: A Fürdõskútból eredõ patak végigfolyik a községen is.

- 1825. A Városunkon végig folyó Fürdõs-patakja annyira megáradt, hogy sok lakos társainkat ki kergetett házaikból (Egyházi jegyzõkönyv, MRE Irattára.)

Májpatak: A Községi legelõ közepe táján eredõ, s a község közepén a Fürdõspatakba torkolló, gyakran kiszáradó erecske.

- 1816-os térkép, Máj patak.

Répás: A Juharos és a Fürdõs patak közötti terület.

Répáspatak: A Fürdõspataknak a Répás dûlõ melletti szakaszát hívják így.

Szilváspatak: A hivatalosan Fürdõpatak népi elnevezése.

- A Mád határában eredõ Szilvás-patak Zombor mellett folyik a Bécserébe, ez pedig innen Tarczal irányába véve utját a Takta felé siet . (AZT, 1900. 38.1.)

ERDÕK Cserepes: Erdõs hegy a Diós dûlõ keleti részén.

- 1756. A mádi közbirtokosok egyezsége erdeik védelme és használata felõl. (Tagányi, II.k.

155.1.)

Csipkés: A Májpatak és a Szárhegy közötti erdõs hegy.

- 1635. A Fövenyes és a Csipkés között levõ rétek észak felé esõ része. I. Rákóczi Györgyé lett. (Kalmár, 25.1.)

- 1756. Csipkés, erdõs hegy. A Mádi közbirtokosok egyezsége erdeik védelme és használata felõl. (Tagányi, II.k. 155.1.)

- 1756. Kis-Csipkés, erdõs hegy. A Mádi közbirtokosok egyezsége erdeik védelme és használata felõl. (Tagányi, II.k. 155.1.)

- 1816. Térkép. Alsó Csipkés; Felsõ Csipkés. Helynév.

Diós-hegy: A mádi határ keleti részén a kereszturi és szegi határral érintkezõ terület dûlõneve.

- 1759. Diós-Király, erdõs hegy. A Mádi közbirtokosok egyezsége erdeik védelme és használata felõl. (Tagányi, II.k. 155.1.)

- Az 1816-os térkép Nagy Diós-hegy néven jelöli. Kis Diós-hegyet is jelöl.

Hagymás-völgy: A Szárhegy keleti alján húzódó erdõs völgy. Egykor rét.

- 1772. Közös rét a Hagymás völgyben, amelyik jó idõben 16 boglya szénát terem. (Kalmár, 69.1.)

- Helynév az 1816-os térképen is.

Király-erdõ: A Király dûlõ feletti erdõség.

- A Király-erdõkhöz a földes uraság a régebbi idõben különös jussát tartotta . (AZT, 1890.

241

125.1.)

Medve-szederke: A Diós dûlõnek a Községi legelõ és a Bomboly közötti nyulványa.

- Az 1816-os térkép szerint Medve Czederke.

Pipiske-domb: A Szobahegy és a Szárhegy között emelkedõ dombocska neve.

Rakottyás: A Szobahegy északi folytatása.

- 1756. Rakottyás hegy v. térség. A Mádi közbirtokosok egyezsége erdeik védelme és használata felõl. (Tagányi, II.k. 158.1.)

- Az 1816-os térkép Rakattyás néven jelöli.

Szobahegy: A határ északi erdõs területének a nyugati része.

- 1619. két irtvány szántóföldet, a Szobahegy melletti kaszáló rétet, a vérek kezeihez adják (Kalmár, 162.1.)

- 1756. Szoba, erdõs hegy. (Tagányi, II.k. 155.1.)

- 1816-os térkép Kis-Szobahegy helyneveket jelez.

- A Szoba hegyi erdõkhöz a földes uraság a régibb idõben különös jussát tartotta (AZT, 1899.

125.1.)

Urágya: A községet nyugat felõl határoló hegység középsõ része.

- 1595-ben kelt öröklevél szerint Szász István Urágyán levõ szõllejét eladja, (Kalmár, 99.1.)

- 1635. Az Oragia szõlõt Alaghy elbecsültette 900 forintos áron. (Kalmár, 24.1.)

- 1700. az Oragis szõlõhegyen, szabad szõllõ, adómentes (Kalmár, 44.1.)

- 1710. Orágya, vagy Bisalmás, Mádi határ. (AZT, 1914. 218.1.)

- 1733. Vinea Oragyam dieta, in territorio oppidi Maad situsta. (EM, 350.1.)

- 1789. Uragy szlõ Mád határában. (AZT, 1913. 321.1.)

- 1867. Urágya, (Oragia). Másodosztályú szõlõhegy. (Szabó-Török, 38. 126.1.)

- 1877. Urágya, szõlõhegy. Szabó D. gyûjtése. (MNyr. 285.1.)

Forrásmunkák: - Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez. Szerkesztette: Dongó Gyárfás Géza. A hivatkozásnál az évfolyamot és a lapszámot jelöltem meg. Rövidítve: AZT, 1900. 38.1.

- Ezen belül is külön hivatkoztam az Adalékokban közölt: Szõlõk összeírása a tokaji járásban 1694-bõl , - A Kassai jezsuiták szõlei és ingatlanai a Tokaj-Hegyalján 1776 évi összeírás szerint , - Elenchus Mandatorum (EM), - 1870. évi népszámlálás , valamint - Szirmay Antal munkájára Matolai Etele fordításában, címû írásokra.

- Ember András: Nem jól álló Mád címû 1750-ben írt verse.

- Dr. Kalmár János: Mád, Tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. Században. Mád Falukönyve . Mád Községi Tanács kiadása. é.n. (Rövidítve: Kalmár, és az idézet lapszáma) - Mádi Református Egyház Irattára. (Rövidítve: MRE Iratt.)

- Szabó József - Török István: Tokajhegyaljai album. Pest, 1867.

- Szabó Dávid gyûjtése. Megjelent a Magyar Nyelvõr 1877. évfolyamában.

- Tagányi - Mappa Sylvam Serreno Oppidid Maad ingremiatam, unicum Montibus, Vallibus praecipuis viis et scatariginibus et representans. Anno 1816 per Adanum Steiner. (Rövidítve az idézésnél: 1816-os térkép, vagy Steiner térképe).

242

Vinnai Zsuzsanna:

NEVEZETES HATÁRRÉSZEK, A FÖLDEK OSZTÁLYOZÁSA ÉS A DÛLÕK JEGYZÉKE Az 18. század végén említett ADA kút (Áldó kút) nevében talán ma is a honfoglaló magyarok õsi vallását õrzi: midõn a pogányok erdõk rejtekében, áldókútjaik mellett mutatták be áldozataikat a Hadúrnak.

A Fördõ , az Ada kút patakja (Szilvás-patak) mentén épült, fürdõházában egy vendégszoba és hat fürdõszoba volt. Chyzer Kornél így írja le: A várostól keletre, félórányira van a szilvási fürdõ, Petrákovics József úr tulajdona, két különnemû forrással. Az egyik a hat kamrából álló fürdõház végében, ebbe befoglalva s fedve, 3 méternyi átmérõjû s ugyanannyi mély kõmedenczében igen bõ. Vize rendkívül tiszta, szín és szagtalan, alig észrevehetõen savanyú, kissé összehúzó ízû. A forrás fenekérõl számos nagy szénsav-buborék száll el. Hõmérséklete 1880. aug.1-én este 21oC levegõnél +18oC volt. Fürdõnek kizárólag e forrás vize használtatik.

A másik az elõbbitõl 50 lépésnyíre északra, a kertben, régi sziklából fakadó 1879-ben rendbeszedett és szivattyúval ellátott kút, melynek vize tiszta, színtelen, de határozottan hydrothion szagú Az egész fürdõ csinos szõlõhegyektõl környezett völgyben fekszik, sétányokkal, vendéglõvel s teremmel van ellátva, de többnyire csak városiak által használtatik.

Vizérõl, vegyész barátja megítélése alapján, azt állítja, hogy alkotórészeire nézve szegényebb, mint az erdõbényei. Más megítélés szerint vasas-timsós , megint más leírásban: kénes-vasas vize köszvényesek által dicsértetik .

A sétáló utat övezõ gesztenyékbõl napjainkra is maradt pár szép fa, melyek között a legutóbbi idõkig fennmaradt az az emlékkõ, melyet a Mádi Vadásztársulat állíttatott I. Ferenc József és Erzsébet királynõ ezüst lakodalma alkalmából. Ma már nem fellelhetõ.

1795-bõl származik az a hír, mely szerint a mádi Fürdõház melletti vízimalomban bérlõként dolgozó Guti Péter elment a malomból és sok éves munkájáért végkielégítést kért a tulajdonos Orczy Lászlótól, aki ezt meg is adta. Ez a Szilvás malom a Szenttamás alatti részen, a patak másik oldalán állott, egykerekes malom volt, melyhez egy feljebb ásott tóból, tölgyfa zsilipen keresztül vezették a vizet, tehát felülcsapó. Létezett ez idõ tájt egy másik malom is az Õszhegyi, a Fürdõskút patakja mellett, amely 243

szintén felülcsapó kerekére egy hosszú, faoszlopokra helyezett zsilipben folyt a víz.

A századfordulón Fekete János bérelte a Fürdõ korcsmát az épületekkel együtt, az 1920-as évek végén Müller Ede tulajdona, aki egy gálszécsi fakereskedõnek adta el. Kis megszakítással 1949-ig maradt a zsidó származású Rottunberg József tulajdonában, majd államosították: a tsz. és az állami gazdaság kezelte. 1986-ban a község kapta meg tulajdonjogát.

Kazinczy Ferencnek, a híres nyelvújítónak, szõlõje volt a Szemerehegyen.

Hegyaljai Kiss Géza szerint, még 1928-ban is fennállt, igaz düledezõ állapotban. Az idõ tájt Patay Simon cecei földbirtokos tulajdonában volt.

A falai szüreti jeleneteket ábrázoló képekkel voltak kifestve. Az egyik képen magyar nemes úr ül az asztalnál és szüreties hangulatban pipázik. Alázatosan besomfordál egy lengyel zsidó és egy zacskó aranyat ad át neki a szüretért. Volt itt egy régi borsajtó is, ilyen több is volt a községben, az egyik felirata a következõ: Ez a szölösgazdának bornyomó sajtja, Mi az Isten áldását nyikorogva nyomja Kerényi Frigyesnek az Úrágya dûlõben volt szõlõje és borháza az 1820-as években.

Petõfi Sándor 1847. július 9-én átutazott a településünkön, errõl a 11. Úti levelekben tesz említést.

Legnevezetesebb dûlõjének, a Királyoknak, leírását a szõlõ résznél adtuk közre.

1851. augusztus 4-én vétetett fel az a jegyzõkönyv, amely Mád határ részeinek osztályokba sorolását tartalmazza az adó megállapításához.

Jelen lévõk:

ügyvezetõ tiszt: Janicsek György Választmányi tagok: Bunyitay Pál Kaliczki István Hegymeghy Ferenc Jakabb György Réthy András Farkas Károly

244

I. Szántóföldek Mád község határában létezõ szántóföldek két osztályba soroltatnak: Elsõ osztály: Az ide tartozó szántóföldek rendszerint két éves vetés forgás mellett elsõ évben õszi alá kis részben búzával, nagyobb részben rozzsal vettettnek, a második évben ugarba hagyatnak és trágyáztatnak, mely ugarnak azonban egy kis része tavasszal kukorica és burgonya vetésre használtatik. Középszerû években a vidékhez képest kielégítõ termést adnak. A föld minõsége mély rétegû fövénnyel mérsékelten kevert nyirkos agyag.

Fekvésük róna - a városhoz közelesõ Sarkad és Hosszúkötel dûlõk egy részben fekszenek. Próba térül Semsey Jóbnõnek Sarkad dûlõben 2916 számú helyrajzi számú földje választatott.

Második osztály: Ezen osztályú szántóföldek szintén két éves vetés forgás szerint õsszel búzával és rozzsal vettettnek - más része csak tavasszal burgonya és kukorica termelésre használtatik. Ezen földek trágya szûke miatt ritkán trágyáztatnak, s azon kívül emelkedettebb fekvésûek lévén az elsõ osztályú földeknél csekélyebb termést adnak több helyen ... és vízmosásoknak kitett fekvéssel bírnak. A föld minõsége erõs fövennyel és itt ott kaviccsal kevert, s kevesebb televényt tartalmazó nyirkos agyag. A Szilvás, Nyúlászó alj-dûlõk, valamint a Középhegy Holtvölgy - Sarkad - Õszhegy - Aranyka - Juharos - Májpatak - Gyötrik Nyúlászó - Szemszúró - Szenttamás - Vilmány - Hintós - Fürdõházi kertek - Õszhegy - Holló - Felsõ Veresek - Alsó Veresek - Korposd - Kis Betsek - Nagy Betsek - Melegoldal Sarkad és Hosszú kötél egy részében.

Próbaföld Lakner Antal Õszhegy dûlõbeli 1466 hrsz földje vétessen.

II. Rétek Ezen adóközség határában létezõ rétek egyetlen egy osztályúak .

Az Õszhegy és Meleg oldal dûlõk egy részében fekszenek édes és részben vegyes füveket teremnek, nedvesebb idõjárás mellett kétszer kaszáltatnak. A föld minõsége mérsékelten kötött mélyrétegû agyag.

Próba vétessen Wolkenstein Albertina grófnõnek Meleg oldal dûlõbeli 2910 hrsz. rétje. Ide soroltatnak a házak mellett fekvõ kertek, gyümölcs és hüvelyes növények termesztésére használtatnak.

245

III. Szõlõk Fekvésük, borminõségük és mennyiségük mûveltetésükre fordított költségük alapján négy osztályba soroltatnak.

Elsõ osztály: többnyire mérsékelt lejtõségü déli - délkeleti és délnyugati hegyoldalakon fekszenek, vastag fövénnyel és kaviccsal kevert éles mélyrétegû sárga és veres nyirok földdel bírnak, helyenként kõgátasak és nehéz mûvelésûek - a határban termésük és minõségre nézve a legjobbak.

Elszórva fekszenek: Birsalmások - Középhegy - Úrágya - Nyúlászó Szenttamás - Bomboly - Holló - Kõvágó - Királyok és Nagy Betsek dûlõkben.

Próba: Korotnai Pálnak 2498 hrsz. szõlõje a Királyok nevû dûlõben.

Második osztály: Az elsõ osztályba sorolt szõlõkkel szemben nem egyforma emelkedettségû hegyoldalon kissé délre, nagyobb részt pedig dél - kelet és dél-nyugatra hajló fekvéssel bírnak, miért is ezeknek termése a nap érlelõ hevének nem levén annyira kitéve, az elsõ osztálybeli szõlõnél minõségre és értékre nézve alacsonyabb szokott lenni. Földjük erõsebb fõvennyel és helyenként vastag ... kevert nehéz mûvelési sárga és veres nyirok helyenként (olvashatatlan)... aljjal. Fekszenek Birsalmások Középhegy - Urágya - Urbánok - Banka - Juharos - Gyötrik - Percze Nyúlászó, Szenttamás - Vilmány - Bombolyok - Holló - Kõvágó Királyok - Kakasok - kis és nagy Betsek nevezetû dûlõkben.

Próbavét: Draskóczy Sámuel Nagy Betsek dûlõbeli 2893 helyrajzi számú szõlõje.

Harmadik osztály: Ez osztályú szõlõk keletnek részint kelet és nyugat északnak lejtõs dombokon és hegyoldalokon fekszenek - mély rétegû sárga és fekete nyirkos s itt - ott kövecses agyag földdel bírnak, melyben a tõvek nem annyira állandók. Termelékenységükre nézve a két elsõ osztálybelieket meghaladják, de boruk minõsége fokkal alább való, helyenként az éjjeli derek és északi szelek rongálásának is ki vannak téve.

Fekszenek elszórva a Birsalmások - Holtvölgy - Urbán - Aranka - Juharos - Gyötrik - Percze - Szemszúró - Szenttamás - Vilmány - Bomboly - Felsõ Veresek - Alsó Veresek és kis Betsek dûlõkben.

Próba: Szepesi György Urágya dûlõbeli 1170 hrsz. szõlõje.

Negyedik osztály: Ezen osztályba sorolt szõlõk vagy igen emelkedett vagy meredek víz mosásoknak és föld omlásoknak kitett, s ugyanazért költséges gátakkal védett hegyoldalakon különbözõ éghajlati irányban 246

fekszenek - csekély rétegû kõvel vegyes ritka anyag földdel bírnak, melynek alja helyenként kõszirtes - jó bort teremnek ugyan, de keveset, tekintve költséges mûvelésüket, az elõbbeni osztályokba sorolt szõlõknél csekélyebb hasznot adnak. Fekszenek a Holtvölgy - Úrágya - Urbán Sarkadok - Aranka Gyötrik - Percze, Nyúlászó - Szenttamás - Vilmány Hintós Bomboly - Bacskajok - Kõvágó - Kakasok - Felsõ Veresek Korposd dûlõkben.

Próbavét: Bartus András Urbán dûlõbeli 1271. hrsz. szõlõjében.

IV. Legelõk Ez adó községben a legelõk egyetlen osztályba soroltatnak.

Soroltatnak közlegelõ név alatt, mely csaknem egész kiterjedésében csere és tövis bokrokkal van benõve, s a hegyekrõl lerohanó vízárok által rongálódik, miért is sovány és igen csekély füve terem, mely nyári hõség idején kisülni szokott. Föld minõsége apró kaviccsal kevert és helyenként vadvízzel borított sárga nyirkos agyag. Ide soroltattak a határban több év óta végképp elhagyott mûvelésen kívüli álló azon parlag szõlõk, melyek legeltetésre legkevésbé alkalmas siska, és más soknemû fûnél egyebet alig teremnek.

Nagy Szoba hegy - Kis Szoba hegy - Medveszederke - Szárhegy Kishegy - Diós és Király nevezetû erdõ dûlõkben itt - ott található azon puszta helyek is, melyek fával benõve nincsenek.

Próbavétel: Nagy Ferenc 29. hrsz. Király nevû dûlõben és Szoba részen Mád adóközség 2356. hrsz legelõje.

V. Erdõk Ez adóközség határában lévõ erdõk földjük termékenységét és fa állományuk minõségét tekintve két osztályba soroltatnak.

Elsõ osztály: Ez osztályú erdõk részint lejtõs, részint magas helyeken meleg éghajlat alatt fekszenek, kis részben nyirfával vegyes sûrû tölgyfa állománnyal birnak a föld minõségük jó termelékenységû sárga nyirok helyenként elég bõ televényes (olvashatatlan)... fedve kezeltetik mint sarj erdõ 40 éves vágás.

Fekszenek az Õsz-hegy - Nagy Szoba hegy - Kis Szoba hegy Medveszederke, Szárhegy -s Kishegy dûlõk egy részében.

Próba vét: Mád adóközség 452. hrsz. alatti birtoka Wolkenstein Antal 247

gróf csõdtömegének 2344. hrsz. Szoba hegy nevezetû erdejének egy része.

Második osztály: Ezen osztályú erdõknek fekvése, éghajlata, fája, kezeltetése az elsõ osztályokéval egyforma azon különbséggel, hogy ritkább faállománnyal és soványabb földdel bírnak. Fekszenek Diós és Király dûlõkben, Õszhegy - Nagy Szoba hegy - Kis Szoba hegy Medveszederke - Szár hegy és Kis hegy nevezetû dûlõk egy részében.

Próbavétel: Szirmay István gróf 2354 hrsz. erdõsége.

Miután a fenn elõadott módon az alól írottak nézése szerint Mád adóközségben létezõ mûveléságaknál a föld természete és termelékenységére nézve elõforduló minden különbségek és legnagyobb lelkiismerettséggel megfontoltattak, és ezekhez képest az elõsorolt osztályok felállíttattak - a jelenlévõk közül pedig senki sem tud még valamit megemlíteni valót, a jegyzõkönyv bezáratott és aláíratott a felsorolt jelenlévõkkel, valamint Schmitz Sándor az összes Mádi Közbirtokosság képviselõjével.

Megvizsgálva helyesnek találta: Lackerer Lajos Császári Királyi erdõbecs biztos Henkik János Cs.K. becslõ biztos.

248

Dûlõjegyzék 249

Utcanévjegyzék Ady Endre u. H3 Arany János u. H4 Árpád köz H5-H6 Árpád u. H4-H7 Bajcsy-Zsilinszky u. E5-E6 Bartók Béla u. C4-C5 Batthyány tér G5-G6 Batthyány u. G4-G6 Bányász u. F6-F7 Bernáth B. u. G6-G7 Berzsenyi u. F4-G5 Deák Ferenc u. G6 Deák köz G6 Dózsa György u. H3 Gárdonyi Géza u. G7-H7 Hegyalja u. G2 Hunyadi János u. G8-H8 Ibolya u. H5 Jókai Mór u. G3 József Attila u. G5 Kazinczy u. G5-H5 Kilián u. G2-G3

250

Koroknay u. C6-D6 Kossuth Lajos u. C4-G7 Kölcsey Ferenc u. E5-F5 Lõwy Sándor u. E6-F7 Magyar u. G3-H2 Mikszáth Kálmán u. G8-H8 Móra Ferenc u. G8-H8 Móricz Zsigmond u. E6-F6 Petõfi u. H2 Rákóczi u. F6-G4 Rózsa u. F3-F4 Ságvári Endre u. F6-F7 Somogyi Béla u. G7-G8 Szabadság tér D5 Tállyai u. E5-F6 Táncsics köz G2 Táncsics Mihály u. F6-H1 Vasút u. E7-G7 Vöröshadsereg u. H7-H8 Vörösmarty u. G6-G7 Zrínyi Miklós u. D6-E5

Közintézmények 1. Polgármesteri Hivatal 2. Posta 3. Orvosi rendelõ 4. Orvosi rendelõ 5. Iskola 6. Mûvelõdési Ház 7. Róm. kat. templom 8. Református templom 9. Zsinagóga 10. Vasútállomás 11. Benzinkút

Rákóczi u.

Rákóczi u.

Rákóczi u.

Táncsics u. 10.

Rákóczi u. 69.

Rákóczi u. 19.

Batthyány u.

Jókai u.

Táncsics u. 38.

Vasút u.

Vasút u. 1.

Zergi Gáborné:

ARCKÉPEK Borúth Elemér Élete, mint a nemes veretû aranypohár színültig telve gyöngyözõ borral, színültig telve eszmével és a kedély hullámaival. Bölcsõje Mád, temetõje Újhely. Itt a Király-hegy, Perce, Urágya és a köztük elterülõ völgy. Amott a háromsátras bérc csipkés csúcsa, és a vadvirágos Ronyvamenti róna . Élete ötvenhárom év. A 19. sz. középsõ évtizedeiben. Mádon született 1833. január 30-án. Édesapja Steiger József, édesanyja Szabó Juliánna. Családi neve Steiger Alajos. Így ír róla egyik kortársa. Élete elsõ tíz évét tölti Mádon. Itt jár elemi iskolába Pokora József kántortanító osztályába. Gimnáziumi éveit négy helyen tölti: Sátoraljaújhely, Sárospatak, Rozsnyó és Kassa. Édesanyja Mádot és férjét elhagyva Nyíregyházán él tovább, ide hívja haza a középiskolát végzett Alajost, aki itt folytatja magánúton tanulmányait. Nem elégíti ki a nyíregyházi társas élet. Irogatni kezd, verseit közlik is a fõvárosi lapok, de mikor arról volna szó, hogy Pestre költözzön, inkább otthon marad. Huszonkét évesen édesanyja kívánságára feleségül veszi egy gazdag iparos lányát, Smidt Zsuzsannát. A felhõtlennek induló házasság hamarosan elromlik, el is válnak.

1864-ben, az édesanyja halála után találjuk újra Mádon. Átveszi örökségét, mely áll egy lakóházból, mádi és ondi szõlõkbõl, s egy borral tele pincébõl. Nagy lelkesedéssel veti bele magát a gazdálkodásba. A szülõi házat lebontatja, helyébe újat, csinosabbat építtet, melynek tervét maga készíti, és az építkezés minden fázisát egyedül vezeti le.

A vidám, kedélyes ifjú nemsokára a társasági élet kedvence lesz. A táj, a víg szüretek, a nemes borok gazdag élményanyagot nyújtanak késõbbi verseihez. Népszerûsége oly nagy, hogy1867-ben egyhangúlag Mád fõbírájává választják. Ez az állása 1869. aug. 29-ig tart. Ekkor egy családi viszály következményeként Sátoraljaújhelybe költözik, s ott is marad élete végéig.

Egy éve újhelyi lakos, amikor nagy költséggel jól felszerelt nyomdát állít fel, amely még 1905-ben is a legtökéletesebb a megyében, s lapot szerkeszt. A lap Hegyalja, Zemplén, Zempléni Lapok címmel évtizedekig élt, formálta a közvéleményt a legszélesebb tájékoztatást nyújtva.

251

Újságjában állást foglal a modern bortermelés mellett, rendszeresen tudósít a borkereskedelem eredményeirõl és hibáiról, a bormérésrõl, a filoxeráról, a megye kulturális és politikai eseményeirõl.

Nagy felelõsséget érez a megye történeti múltja, annak emlékei iránt.

Szabadkõmûves barátaival (õ maga is az) bejárja Zemplén várait, várromjait, s a látottakat versekben, újságcikkekben örökíti meg. Az õ érdeme például, hogy 1882-ben emléktáblát helyeznek el 11. Rákóczi Ferenc borsi szülõházában. (Errõl az eseményrõl Mikszáth is ír egy novellájában.)

Magánélete is rendezõdik, házasságot köt Evva Ottiliával, a város egyik legmûveltebb lányával. A házasságból három gyermek születik: Andor, neves festõmûvész, Gyula, az agrár bank képviselõje, és Jolán, Éder Gyula festõ felesége.

Borúth Elemér maga is fest, több olajfestményét említik név szerint, életrajzírói megemlítik azt is, hogy egyik festményét Somogyi József mádi plebánosnak adományozta.

A festõ, az újságszerkesztõ Borúth mellett emlékezzünk mindenek elõtt az íróról, a költõrõl, hiszen a korabeli legszélesebb nyilvánosság így ismerte. Százhetvenkét költeménye maradt ránk, és huszonnyolc prózai mûve. Ma már nem ismerik, nem tartják számon ezeket. Költészetének legmaradandóbb és legeredetibb darabjai dalai. A legismertebbeket ma is játsszák, éneklik. Ilyenek: Szomorúfûz ága; Tele van a rózsabokor virággal; Be szépen szól a furulya; Két gyöngye volt a falunak, két virága.

A költõ összegyûjtött versei 1959-ben jelennek meg, Pesten. Verseit közlik a korabeli rangos irodalmi lapok, folyóiratok; a Hölgyfutár, a Szépirodalmi Közlöny, a Nefelejts, a Két Garasos Újság, a Vasárnapi Újság.

Tevékeny életébe nemcsak az irodalom az újságszerkesztés, a festés tartozott bele. Szépen fuvolázott, fába faragott vagy rézmetszéssel bíbelõdött.

Nagy tervek, nagy munkák között érte a nyolcvanas években a betegség, melyre 1886. aug. 26-án elkövetkezett a halál.

Az élõk azért vannak, hogy a holtak intését várják... - tanítja Mikszáth Kálmán. Aki ma szûkebb és tágabb szülõföldünk elõmenetelén munkálkodik, a Mádon született Steiger Alajos, más néven Borúth Elemér nyomdokain halad.

Hegyaljai Kiss Géza A Batthyány utcán a régi iskola régi igazgatói lakásának homlokzatán 252

márványtábla adja tudtul az arra járóknak, hogy itt született 1893. március 21-én Hegyaljai Kiss Géza, ref. lelkész, író, költõ, helytörténész.

Kiss Károly és Theisz Mária voltak szülei. Édesapja az iskola igazgatója volt Mádon, s e mellett még sok tisztséget töltött be a közéletben az évtizedek során. Fáradhatatlanul és igényesen végezte munkáját az iskolában, a református egyházban, a különféle egyesületekben 1879-tõl 1916-ig. A ránk maradt írásos emlékeket olvasva megelevenedik elõttünk a 19./20. század fordulójának élénk, színes, gazdag és magas szintû társadalmi és kulturális élete, melynek egyik fõ mozgatója Kiss Károly igazgató úr volt. Édesanyja tanítónõ, testvére szintén. Kiss Erzsike tanító nénire sokan emlékezhetünk még. Nemzedékek kerültek ki a keze alól, köztiszteletben állt, fiatalabb pályatársai példaképüknek tekinthették, s tekinthetik még ma is.

Ebben a családban nevelkedett Kiss Géza. Az elemi iskola elvégzése után a sárospataki református kollégium tanulója lett, s érettségi után itt folytatta tanulmányait a teológián. Már diákévei alatt kitûnt tollforgatói tehetségével. Írt verseket, elbeszéléseket, ezek meg is jelentek a Sárospataki Ifjúsági Közlönyben, melynek egy idõben felelõs szerkesztõje is volt. Utolsó gimnáziumi évében az Erdélyi János Önképzõkör ifjúsági elnöke lett. Nemcsak Sárospatakon ismerték, mint fiatal költõt, a tizenhét éves diák elsõ költeménye a pápai kollégium Szövétnek címû lapjában jelent meg.

A pataki évek, a szülõi házból hozott útravaló nemcsak az irodalom felé fordították az érdeklõdését, egyre inkább fogékonnyá vált a helyi hagyományok iránt. Mind szívesebben fordult a szülõföld és annak múltja felé.

Iskolai tanulmányai befejeztével, már az elsõ lelkészi vizsga letétele után megkezdi a lelkipásztori szolgálatot. Megyaszón majd egy évet, Erdõhorvátiban egy hónapot tölt segédlelkészként, Ungváron másfél évig munkálkodik. E másfél év alatt szerzi meg lelkészi oklevelét. 1918-ban feleségül veszi Kovács Mária tanítónõt. Helyettes lelkészi állást kap Ujcsanáloson, ott születik meg fia, Géza, 1920-ban.

Ez után következik életének rövid, de jelentõs szakasza, az a néhány év, amelyet a fõvárosban hitoktatóként tölt. Beiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára, ahol 1925-ben irodalomtörténetbõl doktorátust szerez.

Közben tíz hónapig Mádon teljesít szolgálatot, és két évig Monokon megválasztott lelkész. 1926-tól tizenkét éven át a bõcsi gyülekezet lelkipásztora, 1938-tól nyugdíjazásáig a debreceni Árpád téri templom papja, tizenhárom éven keresztül. Ebbõl két éven át 1947 és 1949 között a Független Magyar Demokrata Párt országgyûlési képviselõje volt a 253

Hajdú-Bihar megyei választókerületben.

Elsõ verseskötetét még pataki diákként adta ki 1914-ben. (A mi szerelmünk) Elküldte Ady Endrének is, aki kedves hangú levélben válaszolt az ifjú költõnek Mádra, s további írásra biztatta. Nem kellett sok biztatás, Hegyaljai Kiss Géza tevékeny alkotó volt. 1914 és1947 között számos könyve, cikke jelent meg, neve egyre ismertebbé vált.

Verseskönyvei, elbeszélései mellett írt a reformáció nagy alakjairól, Sylvester Jánosról, Geleji Katona Istvánról, e korszak nagyasszonyairól, Árva Bethlen Katáról, Lorántffy Zsuzsánnáról. Megjelent több imakönyve, megjelentek predikációi, beszédei. Tanulmányt írt Arany Jánosról, Gárdonyi Gézáról, regényt Kossuth Lajosról. Kossuth Lajos különösen közel állt szívéhez. A monoki évek is segíthették ebben. Írásaiban vele és családjával foglalkozott legtöbbet. Könyvein kívül több száz cikke jelent meg róluk.

Több, mint ötven napilapban, folyóíratban jelentek meg írásai. Számos rádióadása hangzott el Budapest és Kassa hullámhosszán. Néhány költeményét Vannay János zenésítette meg. A két világháború között fõként az õ irodalmi munkásságának köszönhetõ, hogy a Hegyalját, Zemplént, magát a tájat, a vidék népszokásait, történelmi alakjait az ország népe széles körben megismerhette. Szülõföldje iránti szeretetét mutatja az is, hogy felvette a Hegyaljai megkülönböztetõ nevet, s e néven vált a maga korában ismertté.

Több irodalmi társaság választotta tagjául. Megbecsülték, történeti tárgyú mûvei nyomán tagja lett a Magyar Történelmi Társulatnak is.

Huszonöt éves írói jubileumát 1935-ben a Gárdonyi Géza Társaság Budapesten, a Lévay József Közmûvelõdési Egyesület pedig Miskolcon ünnepelte.

Munkáit olvasva azt mondhatjuk, hogy jobb volt prózaírónak, elbeszélõnek, mint költõnek. Nem tört és nem jutott országos magaslatokra, de kiemelkedett a korabeli tollforgató értelmiségiek közül.

Költeményei jól megírtak, szépek, tiszta hangúak. Móricz Zsigmonddal közvetlen kapcsolatban állt, õ mondta Kossuth könyvérõl, hogy tiszta, nemes, egyszerû, igazságos. Ezek a jelzõk állnak egész munkásságára is.

1952-es nyugdíjazása után visszavonulva, csendesen ált Debrecenben 1966. okt. 26-án bekövetkezett haláláig.

Hegyaljai Kiss Gézát, az embert, jellemezzük mi is egy versének részletével Fehér József irodalomtörténész nyomán: Álmok ereje pezseg lelkünkben Arról, hogy köztünk ne legyen Kain, De a szeretet örök máglyája Lobogjon fel a lelkek ormain.

254

Vinnai Zsuzsanna: Palugyay Imre (kisfaludi és bodafalvi) történetíró és statisztikus, szül. :Mádon.

(Zemplén) 1818. október 6. meghalt 1876. december 7. 1840-ben a helytartó tanács szolgálatába lépett. 1848. A statisztikai hivatal tagja, 1849.

Pest vármegye alispánja. 1859. A pozsonyi helytartó tanács tagja lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1847 választotta tagjává. Fõmûve: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása (Pest 1851-55.)

4 kötet. Más mûvei közül nevezetesebbek: Werbõczy István rövid életrajza (Pest 1842) Megyerendszer hajdan és most (u.o.); 1844-48) 4 kötet.

Turmezõ jogtörténeti ismertetése. (u.o, 1847). Történeti vázlatok Dalmáciának hazánkhozi viszonyáról. (u.o. 1852). A kapcsolt részek (Slavonia- Croatia) történelmi s jogviszonyai Magyarországhoz (Pozsony 1863).

A mai községháza volt a család úri laka Mádon.

Kalmár János (Mád, 1899. aug. 27. - Budapest 1977. febr. 19.) mûvészettörténész, mérnõk. Magyar fegyverekkel foglalkozott, számos tanulmányt írt e tárgykörben. Könyvei: A magyar kard mûvészete, Budapest, 1938. A Báthoryak emléktárgyai, Nyírbátor, 1958; Mád, tokajhegyaljai község élete a XVII-XVIII. században, Debrecen, 1968.

Magángyûjteményét szülõfalujának, Mádnak, adományozta, melynek anyagából helytörténeti kiállítás nyílt. A többszöri átköltöztetés miatt ennek anyaga napjainkra csak nyomaiban található meg.

Fadrusz Jánosné, Deréky Anna (Bp., 1872. ápr.9. -Bp., 1950.): szobrász, festõ és iparmûvész.

Mûvészeti tanulmányait a Mintarajziskolában, majd Bécsben végezte.

1896-tól márványportrékkal, olaj és pasztell arcképekkel szerepelt. Férje halála után vidékre, Mádra, költözött és inkább iparmûvészettel foglalkozott. A Deréky család Mádon lakott, de birtokai csak részben voltak itt, inkább Újcsanálos térségében terültek el. Nõi arckép címû szobra a Nemzeti Galériában van. A Hõsök Szobrának alkotója, Izbégi Villám 255

Rózsa, az õ révén került Mádra (a barátnõjének lánya volt) Mádon van eltemetve. és férje, Fadrusz János (Pozsony, 1858. szept. 2. -Bp. 1903. okt. 26.): a századforduló egyik legjelentõsebb magyar emlékmûszobrásza. Szegény szülõk gyermekeként sok nehézséggel küzdve végezte tanulmányait.

Pályáját mint lakatosinas kezdte. Szabadulási munkájával nyerte el elsõ aranyérmét. 1875-tõl 1879-ig a felvidéki zayugróci mûmetszõ iskolában dolgozott. 1882-ben Pozsonyba ment, ahol fafaragással, késõbb barokk és biedermeier ízlésû mintarajzokkal kereste kenyerét. A városi múzeumban tanulmányozta késõbbi mesterének, a pozsonyi születésû, neves bécsi szobrásznak, Tilgner Viktornak portrészobrait. 1888-tól a bécsi Képzõmûvészeti Akadémia hallgatója, mestere E. Hellmer, az újbarokk szobrászat tipikus képviselõje volt. Elsõ jelentõs alkotásával, a Krisztus a Keresztfán (1891) c. mûvével az Akadémia I. díját, a Mûcsarnok téli kiállításán a Képzõmûvészeti Társulat nagydíjat nyerte el (elpusztult).

1894-ben pályázaton nyerte el a kolozsvári Mátyás királyszobor elkészítésének megbízását a várostól (1902-re készült el teljesen).

1902-ben alkotta még a zilahi (Zalau) Wesselényi-emlékszobrot és a Tuhutum-oltárt, melyet õ ajándékozott a városnak. (Mindkettõ megsemmisült.) Utolsó munkái közé tartozik Wenckheim Béla kisbéri lovas szobra és Tisza Lajos szegedi szobra. 1903-ban az Erzsébet-emlékmû pályázaton is részt vett. - Alkotásaiban igyekezett megszabadulni korának divatos neobarokk stílusától. Szobrainak monumentalitását sohasem áldozta fel a részletek kedvéért, mûveit összefogottság, erõteljes, szuggesztivitás, megragadó realizmus jellemzi. A Nemzeti Galériában Toldi Miklós szobra, Mátyás király lovas szobrának életnagyságnál kisebb példánya, valamint az elpusztult pozsonyi Mária Terézia-szobor mellékalakjai, továbbá egy Krisztus-szobra és Mária Terézia emlékplakettje található.

Feleségével többször Mádon tartózkodott.

Irodalom: - Lázár B.: F.J. élete és mûvészete. Bp., 1924; - Soós Gy.: F.J. Bp. 1960.

- Mûvészeti lexikon -Akadémiai Kiadó Budapest, 1983 - Révai Nagy Lexikon Az ismeretek enciklopédiája XV. kötet 127. oldal.

- Révai testvérek Irodalmi Részvénytársaság 1922 - Hasonmás Kiadás Babits Kiadó 1995.

256

Zergi Gáborné:

Ott vagyok, ahol a mádi zsidó avagy Egy közmondás igaz története Kedves Olvasó! Ha e könyv olvasásában idáig eljutották, és még van kedved tovább olvasni, tudd meg, most egy mondát találsz a cím alatt.

Azért azt, mert a történetben meg vannak a monda jellemzõi: ismertek a szereplõk, a színhely, s nincsenek benne csodás elemek. Ha újabban kevesebben használjuk is ezt a közmondást, amikor mondjuk, mi is, a hallgató is pontosan tudja, mire gondoljon, akkor is, ha az eredet ismeretlen.

Biztos vagyok abban, hogy egy bizonyos életkoron felül minden mádi ember el tudná mesélni a közmondás történetét, ki így, ki úgy. Az évtizedek során magam is több variációt hallottam. Ezek közül egyet írok most le, némileg kibõvítve.

Abban az idõben, amikor történetünk kezdõdik, még nem száguldoztak autók Mád utcáin, kerékpár se igen volt még. Az asszonyok nagy része gyalog vitte eladni való portékáját a szerencsi piacra, s akinek messzebb volt elintéznivalója, a négy környékbeli város valamelyikében netán Kassán, azt Mezõzomborról és Mezõzomborig vitte a vonat. Nagy szerepe volt a lovas szekérnek, s becsülete a komoly, megbízható fuvarosnak. Sok gazdának volt lova is, szekere is, a szõlõ- és földmûvelésben ezek voltak a gépek elõdei.

Ilyen lovas, szekeres ember volt a mi hõsünk is. Izraelita volt. Nem volt akkor ebben semmi különös, hiszen évszázadok óta együtt élt itt több felekezet. Az ország ezen északkeleti vidékén szinte minden településen volt zsinagóga, s legalább három, négy torony mutat az ég felé. Komoly történelmi okai vannak ennek a sokszínûségnek. Voltak hátrányai, elõnyei. Összehozott, elválasztott embereket, családokat, sok megkülönböztetésnek, villongásnak lehetett oka. De az értékes embereket, jó szakmunkásokat nem eszerint osztályozták. Mindenki tudta, a hitbeli ellentéteken túl is, hogy ki a jó szakember, a megbízható munkatárs, kire lehet és érdemes számítani.

257

Így volt ez a fuvarosokkal is. A mádi zsidó fuvarosnak jó híre volt.

Sokszor hívták hosszabb rövidebb utakra. Pontosan és hiba nélkül teljesítette a rábízottakat, lehetett vele komolyan beszélni, de lehetett tréfálkozni is. Ismerte Mádon mindenki, volt munkája bõven, s otthon vagy a fogadókban, ahová betért hosszabb utak során megpihenni, szívesen szót váltottak vele azok is, akik közelebbrõl nem ismerték.

A közmondássá változott történet egy késõ novemberi napon esett meg. A község lakossága túl volt már a szüret nehezén, de még akadtak kisebb elintéznivalók a kádárnál, a különféle ügyfeleknél, egyszóval volt még egy csomó dolog, amit a tél beállta elõtt el kellett intézni.

A mi hõsünk is kapott megbízatást. Talán Zomborra vagy Tarcalra kellett elmennie, nem tudható biztosan. Egy bizonyos csak, hogy nem Tállya felé készült indulni. Hajnalban kélt. Egy kis papramorgó és kevés harapnivaló után, elvégezve a ló és a szekér körüli tennivalókat, hóna alatt az ostorral, zsebében elmaradhatatlan pipájával útnak eredt.

Sötét volt még, alig járt ember az utcákon. Csípõs hideg volt. Legjobb ilyenkor felvenni a jó meleg kabátot és beleburkolózni a kellemes pipafüstbe. Ismerte a lovát, tudta, hogy rábízhatja az utat, a tempót. Nem lesz semmi hiba. A község szélén köszöntötték egymást hasonló koránkelõvel, aztán a Mezõzombor felé tartó egyenes úton elcsendesedett minden, elbóbiskolt a gazda is, s a lovacska csendes békességgel poroszkált. Így értek el a zombori kettõs csárdáig. Nevezetes hely volt ez a maga idejében. Sok minden megtörtént ott. Lehetett csendesen iszogatni, köttettek nagyüzletek, s mikor a vigyázók nem látták, gazdát cseréltek némi lopott holmik is. Néha helyet adott a bujdosóknak, de, mint mondják, pincéjében nemcsak elbújni lehetett, hanem örökre elveszni is. Néhány évtizede még én is láttam romjait, mára már semmi nem utal rá a szépen gondozott tájon, csak a hírét õrzi az öregek emlékezete.

Ezen a mondott hajnalon vidám legények léptek ki éjszakai mulatozás után az ivóból. Azonnal észrevették a rájuk szembe jövõ ismerõs szekeret.

Mikor az is nyilvánvalóvá lett elõttük, hogy alszik a gazda, elcsendesedtek, s némi pusmogás után óvatosan megfordították a kordét. A gondos és precíz munka végeztével ellenõrizték, változatlan-e minden, alszik-e a gazda, nyugodt-e a ló, s miután mindent rendben találtak, elindították a szekeret Mád felé. Vissza. A lovacska továbbra is a megszokott tempóban lépegetett, egészen a neki olyan kedves kapuig, ami mögött várt rá a nyugalmas istálló. Itt aztán megállt, zökkentve egyet ezzel a megállással a szekeren.

Erre aztán felébredt a gazda és csodálkozva szétnézett. Eltûnt a félhomály, reggel lett, megélénkültek az utcák, egyre többen mentek el a 258

fuvaros háza elõtt is. Érdeklõdéssel nézték, honnan jöhet ilyen korán a szomszéd, vajon mi volt a dolga és merre járt, aztán hamarosan kiderült, hogy dolgavégezetlenül került oda vissza, ahonnan hajnalban elindult.

Természetesen gyorsan híre ment az esetnek. Mint az lenni szokott, minden mesélõ a szája íze szerint adta tovább, ezért útjában sokat változott a történet. Volt olyan, aki szerint szó se volt itt csintalan fiatalokról, az öreg tehet az egészrõl, mert nehezen gyulladván meg a pipája, megfordította a szekeret, hogy jobban menjen a mûvelet. A sok küszködés végeztével aztán elfelejtette visszafordítani.

Jöttek a hosszú téli esték, társas összejöveteleken sok megtörtént esemény visszaidézése során ez az eset is újra és újra elmesélésre került, mindig újabb változatokkal kiegészítve.

Telt, múlt az idõ, elhalványodott a történet. Meghaltak a csínytevõk, akivel az eset történt, meg akik szemlélõi voltak. De a mondás megmaradt. Bejárta az országot, s ez a bizonyos mádi ember mindenki ismerõsévé lett.

Aki sok fáradságot szánt, sok idõt fordított egy nagyon fontosnak vélt ügyére, ami végül nem sikerült, az eredményt ma is így összegzi: na, ott vagyok, ahol a mádi zsidó.

Ott vagyok, ahol a Mádi zsidó (képeslap az 1940-es évekbõl) Zempléni Múzeum, Szerencs

259

Polgári kaszinó

Mád vasútállomás (régi)

A Hõsök emlékszobra a felavatás évében Képeslapok a Zempléni Múzeum, Szerencs gyûjteményébõl 260

FÜGGELÉK László Tamás: VÉDENDÕ ÉPÜLETEK JEGYZÉKE: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei mûemléki jegyzékben szereplõ mûemlékek: Táncsics M. u. 38. - zsinagóga, Rákóczi F. u. 73. - hitközség. ház Batthyányi u.401.hrsz. - római katolikus templom Mûemlék jellegû épületek: Rákóczi u. 81. - Rákóczi-Aspremont ház Rákóczi u. 7. - Máriássy ház Rákóczi u. 3. - Copf stílusú épület Jókai u. - református templom Kossuth L. u. - hajdani dézsma ház, un. Cicvár Rákóczi u.77. - copfstílusú épület Helyi védelemre javasolt épületek: Rákóczi u. 11. török ház Rákóczi u.41-43.

Batthyányi u. 6/a, b.

Ságvári u.4. - Csáky ház Rákóczi u. 17.

Rákóczi u. 54.

Rákóczi u. 13.

Kossuth L. u. 26. - Rákóczi, késõbb: Szirmai féle ház Táncsics M. u. 888/2,3,4 hrsz.

József A. u.6.

Rákóczi F. u. 3l.

Rákóczi F. u. 47.

Rákóczi F. u. 35.

Rákóczi F. u. 27.

Rákóczi F. u. 22.

Rákóczi F. u. 40.

261

Rákóczi F. u. 52. - jelenlegi Tanács épülete Táncsics M. u. 29.

Táncsics M. u. 35.

Táncsics M. u. 37.

Táncsics M. u. 43.

Batthyányi u. 17.

Batthyányi u. 29.

Batthyányi u. 57.

Batthyányi u. 59.

Batthyányi u. 63.

Batthyányi u. 375/2 hrsz. Árpád u. 423 hrsz.

Rákóczi u. 625 hrsz.

Rákóczi u. 649 hrsz.

Védendõ épület tömegek: Batthyányi u. 38.

József A. u. 6.

Rákóczi u. 70.

József A. u. 17.

József A. u. 11.

Rákóczi u. 91.

Jókai u.2.

Rákóczi u.882/2 hrsz.

CSORDÁS ÉS KONDÁS FOGADÁS MÁDON, 1828-BAN Megyebeli Mád városában dobszó által a Nemes Város utcáin közönségessé tétetett a kondás és csordás fogadásra és szegõdtetésre való öszvegyûlés, mely alkalmatossággal városunk érdemes Fõ Bírája, Páll János Úr elõl ülése alatt, s a Nemes Urak Fõ Hadnagya, Tanácsbéli Urak, Notarius város lakosai és többek jelenlétekben elõmutatván Frankó János, Tállya városa csordása a maga viseletérõl szóló két rendbeli becsületes igazság- s ajánló leveleit, melyek fennszóval fel is olvastatván, melyek ellen semmi kifogás sem tétethetett, a város csordájához számadónak bészegedtetett, az alább következõ fizetés és kemény felelet terhe alatt: 1-ször: Egy tehéntõl készpénzbeli fizetése lészen 24 krajcár, mely pénz a kétrendbeli bezáráson 12 krajcárral fog bészedetni. Minden tehéntõl egy negyedrész gabonája és egy napi tartása adatik.

262

2-ször: Minden borjútól, akár kisebb, akár nagyobb lészen szinte 24 krajcárja, de azoktól míg meg nem borjasodnak, semmi némû élelembeli nem fog adatni, ha pedig valamely birtokoson azt a csordás álnokul megvenné, a béribõl fog visszafizetetni.

3-szor: Egy telelés engedtetik a rendes mértékben, úgy hogy a város majorjában tarttatson, különben a csordásnak a házhoz való takarmány hordás meg nem engedtetik, ha tehenet nem tartana, azon esetben a telelés fejében sem széna, sem pénz nem adatik.

4-szer: Ezen jó fizetésért híven szolgálni, s mindenkor napfelkölt elõtt a városon végig leendõ kürtöléssel a számadó a csordát kihajtani, azt nemközben a hegyben, vagy akármely mezõben délben rendesen megitatni, s estvénként az elibe kihajtott marhákról számolni köteles lészen.

5-ször: Ha a számadó napközben itt a városban henyélni és korhelykodni tapasztaltatna, s a szerint a csordát bitangba hagyná, s akkor történne valamely marhának a szomjúság vagy a rendetlen legeltetés, vigyázatlanság miatt megdöglése, mind amellett, hogy környülállásokhoz képest az árát megfizetni köteles lészen, testi büntetést is fog szenyvedni.

6-szor: Ha a ragadozó vad oly üdõben találna valamely marhát lerontani, midõn a számadó jelen nem volna a csorda mellett, annak az egész árát fizetni köteleztetik.

7-szer: Ha valamely birtokos által a számadónak hírül adatik, hogy a tehene, tinaja, vagy borja a reggeli kihajtás után estve haza nem jött, azonnal minden haladék nélkül azt keresni mind addig, miglen fel nem találja, köteleztetik, jelesen pedig a híradástól egyfolytában számlálandó 24 órák alatt az elkóborlott marhát életben találván, a gazdájának hazahajtani, vagy ha az vad által lerontatott, némely ösmeretes részeit a kárvallott birtokosnak bemutatni, s azzal a szerencsétlen történetet hitelesen hírül adni köteleztetik. Ekkor ugyanazon kár megtérítésétõl mentté tétetik, de ellenben a 24 órák elmulása után, amelyek alatt talán nem is ügyelt a kóborló marha kikerítésében, a vad által lerontatott marhának egész árát, ha a híradás után a marha keresését halasztaná, akkoron az végképpen elveszett, az egész kárt a szolgálatbeli kötelessége elrestelkedéséért hozzájárulandó testi büntetéssel fogja szenyvedni.

8-szor: Mivel pedig a jószága akármely rendû birtokosnak summás kötelességében áll, a számadó úgy vigyázzon, senki marháját sem maga meg ne verje, sem cselédje által verettetni ne engedje, különben az ilyetén módon elveszett marhának az árát 263

egészen meg fogja fizetni.

9-szer: A gazdákkal, a gazdaasszonyokkal, sõt azoknak cselédjeivel is illendõen szólani, a panaszok esetében õket becsületesen kihallgatni a számadó köteles lészen, különben amennyiszer annyiszor elkövetett gorombáskodásának testi büntetés a díja.

10-szer: A csorda téli ide haza leendõ maradásának, vagy a tavaszi kijárás kezdetének ideje egyenesen a Nemes Magistratus elhatározásától fog függeni.

11-szer: Mivel a város bikái nyárban ugyan a csordán lévén, mind azáltal reggel kimenet, estve hazajövet azokat rendesen megitatni, de annak felette, midõn már azok folytatva téli üdõben ide haza lesznek, valamint nappali, úgy éjjeli gondviselésekkel, jelesen pedig azokat éjjelenként etetgetni, estvénkint alájok ágyazni, a trágyát alólok kihányni, reggel, délben, estve megitatni, egyszóval valamint azoknak jól tartásokkal, úgy azok iránt tisztán való bánással és gondoskodással köteles lészen. Ha a város gazdája vagy más elõljáró által ezeket elmulasztani észrevétetik, mindenkor 12 pálca ütéseket fog szenvedni. Ezen megegyezést kezem kereszt vonásával megerõsítve elfogadom.

Mádon szeptember 28-án 1828. Frankó János keze vonása.

Ezen esztendõbeli számadó kondás Aczél János ismét beszegõdtetett, az alább következõ feltételek alatt: 1-ször: Egy öreg sertéstõl másfél font hús, az alá egy icce akármi néven nevezendõ fõzelék vagy liszt, egy fõzetnyi só, egy házi kenyér, egy negyedrész gabona és 18 krajcár, mely készpénz kétrendbeli bezáráson 9 krajcáronként fog beszedetni. Az ilyen módon beszedett pénznek fele része a számadónak fog beszedetni. Az ilyen módon beszedett pénznek fele része a számadónak fog által adatni, fele része pedig jövendõbeli biztosságul a bíróság kezénél fog maradni.

2-szor: Fél esztendõsökön felül lévõ süldõt kettõt számítván egy esztendõsig, egy öreg számba készpénzben lészen fizetése 18 krajcár, és a fentebb írt kiszolgáltatandó tartás.

3-szor: A fél esztendõsökön alól minden akár nagyobb, akár kisebb malactól 6 krajcár fog fizettetni, de semmi tartás nem adatik.

4-szer: Ezen jó fizetésért tartozik reggeltõl estig híven szolgálni.

A szerzõdés többi pontja hasonló a csordáséhoz.

264

A mádi határ 4 mezõõri járásra volt felosztva 1895-ben: A Nyugati õrzés, melyhez tartozik a Róthmüllerek és a Flegman Salamon tagja, továbbá a fürdõskút pataktól nyugatra esõ összes terület. Északi õrzés, mely magában foglalja a községi erdõt és legelõt, az Õszhegy földeket és szilvásokat, az Aranyka , Banka , Répás , Hangács , Májpatak , Juharos , és Gyötrik dûlõket.

Közép õrzés, magában foglalja a Kishegy , Hintó , Vilmány, Bomboly , Kis - Szent Tamás , Nagy - Szent Tamás , Percze , Nyúlászó , és Nyúlászók - alja , dûlõket, s a róm. kath. lelkész földjét.

Keleti õrzés, magában foglalja a Bacskaj , Kõvágó , Suba , Holló , Király , Kakas , Veres , Becsek és Korposd dûlõket, s a fürdõházi Szilvásokat.

265

266

ÖSSZEGZÉS Mád nagy múltú település. A régészeti leletek bizonysága szerint a régi korok embere is szívesen telepedett meg e tájon.

Elsõ okleveles említése 1255-bõl, az Árpád-korból való. 1332-37-ben már szerepel a pápai tizedjegyzékekben: templomos hely volt, Szent Tamás tiszteletére szentelt egyháza a gazdagabbak közül való.

A középkorban hosszú ideig királyi birtok. I. Ferdinánd 1541-ben Serédy Gáspárnak adományozta, mint a tállyai vár tartozékát. A község életében nagy szerepet játszott a török hódoltság kora: 1566-ban sok ezer tatár és török portyázott a vidéken, a következõ évi rováskor porrá égetett, lakatlan helyként szerepelt. 1568-ban már 120 háza volt, s ezzel Zemplén vármegye legnépesebb települései között a hetedik helyen állott. Az 1500-as évek végén már oppidum-nak, mezõvárosnak nevezik, de kiváltságait nem tudjuk melyik uralkodótól, s mikor szerezte, mert azt földesurai az akkori bíráktól elszedték. Az oppidum elnevezés az 1600-as évek elejére állandósult. A Rákóczi család birtokrészei feküdtek itt. II. Rákóczi Ferenc több ízben tartott gyûlést itt, leveleket keltezett Mádról.

Településünk gazdag múltja a 15-16. században összefonódott a világhírûvé vált tokaji bor termelésével, itt volt értékesítésének egyik központja is.

Virágkorát a 17-18. században élte, jelentõs zsidó lakosság telepedett meg ekkor és kapcsolódott be a borkereskedelembe.

Hajdani gazdagságát számos építészeti emlék õrzi, ma is kisvárosias külsõt adva településünk Fõ utcájának: a 16. századi késõ gótikus katolikus templom, a 17. századi dézsmaház, a 18. századból való copfstílusú zsinagóga, a barokk Rákóczi-Aspremont kastély és több kisnemesi kúria.

Számos emléket õrzünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idejérõl, a Kiegyezés idõszakáról, a polgárosodásról.

A 19. század végi filoxéra pusztítása betetõzi a szõlõtermelés és borászat addigi hanyatlását. Az 1886-os községi törvénytõl jogilag is község lesz.

Az elsõ világháború 119 hõsi halottjának 1936-ban állított a község Hõsi Emlékmûvet, mely 1990-ben kiegészült a második világháború 126 áldozata nevével.

Már az õskor embere a kor ismert 13 ásványi nyersanyagából nyolcat megtalált és felhasznált e tájon. A történelem során sem szûnt meg ennek a vidéknek olyan ásványi anyagokban való gazdagsága, melyeket a gaz267

dasági élet a történelmi korok szintjén igényelt (középkori malomkõ, kvarcit, üveghuták, kerámiagyártás).

A 20. század második fele a tokaji-hegységi ásványi nyersanyagok kutatásának, bányászatának, feldolgozásának reneszánszát hozta. Az ipar központja Mádon alakult ki. Mád határában és szûkebb környezetében ma is 19 ásványi nyersanyag-elõfordulást tartanak nyilván. Az ásványos feldolgozásra alakult ipar központja ma is Mád. Újabb kutatások szerint a méltán világhírû mádi bor ízét, zamatát a magas nyomelem tartalmú és különleges ásványokból, vulkáni kõzetekbõl nyeri. Ezekbe hat méter mélységig lenyúlik a szõlõ gyökér, és ha nem vágnák, elérné a hat métert a venyige is.

Nincs a Földnek még egy olyan borvidéke, amelyiknek kõzeteiben 11 millió éves lenyomatként megjelenne a szõlõ õse, a

"VITIS TOKAYENSIS D STUR".

Mád község és határa így részévé vált nemcsak Tokaj - Hegyalja borvidékének, de immáron történelmi bányavidékének is.

268

SUMMARY Mád is a village of great history. Archaeological discoveries show that people willingly settled down here in the past, too. The village is first mentioned in a charter of 1255 during the reign of the Árpád dynasty.

From 1332 to 1337 it was mentioned in the list of tithe (tax) paid to the Pope, because it had quite a rich church dedicated to St. Thomas.

In the Middle Ages it was a royal estate for a long time. Ferdinand I. granted it to Gáspár Serédy as an estate belonging to the castle of Tállya.

Turkish rule played an important role in village life. In 1566 thousands of Tartars and Turks marauded in the region, then razed it to the ground. The next year it was qualified as an uninhabited place. In 1568 there were 120 houses making it the 7th most populated settlement in Zemplén county.

In the late 16th century it was called oppidum (i.e. agrarian town), but it is uncertain which king gave its rights because they were taken from the judges by the landlords. By the early 17th century the name "oppidum" became constant. The Rákóczi family had estates here so II. Rákóczi Ferenc held assemblies here several times and sent letters from Mád.

In the 15th-16th century the rich past of the settlement was interwoven with the production of the world famous Tokaj wine: one of its market centres was here.

The village had its golden age in the 17th-18th century, when a significant number of Israelites settled down here and started to work in wine marketing.

The richness of the past is preserved by several historic buildings affecting the main street with the atmosphere of a small town. There is a Catholic church in late Gothic style from the 16th century ,a customs house from the 17th, a synagogue in Copf style from the 18th, and a RákócziAspremont castle in Baroque style as well as several smaller ones which used to belong to the lower nobility.

Memories are also preserved from the era of the revolution and war of independence of 1848-49, the compromise (Ausgleich) and the age of growing middle class. At the end of the 19th century the destruction done by filoxera made the decline of vine growing and wine making even worse. From1886, according to the Law of Municipals, Mád became a municipal by law.

In 1936 a monument of 119 heroes of the First World War was erected and in 1990 126 more names were added from the Second World War. 269

Even the very first people found and used 8 minerals out of the 13 which can be found here. In the following ages these were used according to the demand of the age: for example mill stones, quartzite, in glassworks and in ceramics industry. The second half of the 20th century brought a renaissance to the exploration, mining and processing of minerals found in Tokaj mountain region. Mád became the centre of this industry. Even today 19 minerals can be found near Mád. The centre of the processing industry is still in this village.

According to the recent researches the world-famous wine of Mád gets its special taste from the minerals and trace elements in its volcanic soil.

The root of the vine grows into it 6 meters long and the vine itself also would grow this long if it was not pruned. There is no other wine-making region of the world which has the imprint of the ancestor of vine (the vitis tokayensis d stur ) in its stone.

In this way Mád and its surroundings became part of Tokaj-Hegyalja not only as a vine-growing region, but as a mining region as well.

Translated by Derecskeiné Nagy Mária

270

ZUSAMMENFASSUNG Mád ist eine Gemeinde mit einer großen Vergangenheit. Auf Grund historischer Funde haben bereits Bewohner der Frühzeit gerne in diesem Raum gesiedelt.

Erste urkundlich belegte Daten stammen aus dem Jahre 1255, der Zeit der Arpaden. Schon in den Jahren von 1332 bis 1337 stand Mád auf den Zehntlisten des Papstes. Der Ort mit einer Kirche, die Sankt Thomas geweiht war, war einer unter den reicheren der Umgebung.

Im Mittelalter war Mád lange Zeit Königsgut. Ferdinand I. vermachte es 1541 Gaspas Seredy als Zugabe der Burg von Tállya.

Im Leben der Gemeinde spielte die Türkenzeit eine große Rolle: 1556 gingen mehrere tausende Tataren und Türken in dieser Gegend auf einen Streifzug. Im darauffolgenden Jahr wurde es in den Steuerkonskriptionen als ein in Asche gesunkener, unbewohnter Ort erwähnt.

1568 hatte das Dorf bereits schon wieder 120 Häuser und stand damit im Komitat Zemplen auf dem 7. Platz unter den meist bevölkerten Gemeinden.

Ende des 16. Jahrhunderts wurde Mád schon als "Oppidum", d.h.

Marktflecken bezeichnet. Unbekannt ist, von welchem Herrscher und wann das Dorf seine Privilegien erhalten hat. Diese Privilegien haben ja die Herrscher von den damaligen Richtern weggenommen.

Der Name Oppidum hat sich Anfang des 17. Jhdts eingebürgert. Hier lag ein Teil des Familiengutes von Rakoczi. Franz Rakoczi II. hielt in Mád mehrere Ständetage ab und datierte von Mád Briefe.

Die reiche Vergangenheit unserer Gemeinde war im 15. und 16. Jhdt. mit dem Bau von Tokajer Wein verbunden. Hier befand sich ein Handelszentrum.

Seine Blütezeit hatte es im 17. und 18. Jhdt., als sich hier eine bedeutende Bewohnerschaft von Juden gesiedelt und sich dem Weinhandel gewidmet hatte.

Zahlreiche architektorische Baudenkmäler erinnern noch an den vergangenen Reichtum und verleihen der Hauptstraße unserer Gemeinde ein beinahe kleinstädtisches Erscheinungsbild: die spätgotische katholische Kirche aus dem 16. Jhdt., das Zehnthaus aus dem 17. Jhdt., die Synagoge im Zopfstil aus dem 18. Jhdt., sowie das Schloss von Rakoczi-Aspremant im Barockstil und andere Kurien des Kleinadels.

In Mád befinden sich noch zahlreiche Andenken aus der Zeit des 271

Freiheitskampf von 1848, des Ausgleichs oder aus der Zeit der Verbürgerlichung.

Die von der Reblaus (Phylloxera) verursachten Schäden gegen Ende des 19. Jhdts hatten einen vollständigen Verfall des Weinbaus und der Weinkunde zur Folge.

Laut einer Gemeindeurkunde ist Mád seit 1886 auch eine juristisch selbstständige Gemeinde.

1936 errichtete die Gemeinde ein Kriegerdenkmal mit den Namen von 119 Helden des I. Weltkrieges. 1990 kamen noch 126 Namen von gefallenen Bürgern des II. Weltkrieges dazu.

Von den 13 Mineralien, die in der Umgebung gefunden wurden, kannte der Urmensch bereits 8, auch deren Verwendung war bekannt.

Im Laufe der Geschichte verblieb der Reichtum der Minerallager der Gegend. Es war immer wichtig für die Wirtschaft (mittelalterlicher Mühlstein, Quarzit, Glashütten, Keramikherstellung usw.).

In der 2. Hälfte des 20. Jhdts nahm der Bergbau und die Verarbeitung von Mineralien des Tokaj-Berges einen größeren Aufschwung. In Mád entstand ein Industriezentrum.

19 verschiedene Mineralien werden heutzutage registriert, die im Gemeindegebiet und in seiner engeren Umgebung lagern.

Mád ist heute immer noch ein Industriezentrum in der Steinverarbeitung.

Nach neuesten wissenschaftlichen Erkenntnissen erhält der weltberühmte Máder Wein seinen Geschmack und sein Bukett aus den Mineralien mit einem hohen Anteil an Spurenelementen sowie aus dem vulkanischen Gestein.

Das Wurzelwerk der Weinstöcke reicht bis zu 6 m in die Tiefe und wenn man die Reben nicht schneiden würde, würden sie 6 m in die Höhe wachsen.

Es gibt auf der ganzen Erde kein einziges Weinbaugebiet mehr, in dessen Boden 11 Millionen alte Fossilien (VITIS TOKAYENSIS D STUR) gefunden wurden.

Die Gemeinde Mád mit ihrer Flur ist heute ein wichtiger Teil des weltberühmten Tokajer Weinbaugebiets und auch bekannt als historisches Mineralabbaugebiet. Übersetzung von Marta Endrõdi

272

UTÓSZÓ Rendhagyó kötetet nyújt át a lokálpatrióta szerzõgárda az Olvasó kezébe.

Munkánkat ajánljuk a jelen mádiaknak, a Mádról elszármazottaknak és mindazoknak, akik szeretnének Mád történetével, kultúrtörténetével, régészeti emlékeivel, néprajzával, gazdasági életével, geológiájával és természeti adottságaival - a kötet adta lehetõségeken belül - megismerkedni.

Köszönet illeti a szerzõket, a könyv lektorait, Dr. Hellebrandt Magdolna régészt és Dr. Orosz István egyetemi tanárt szakmai segítségükért, Koncz Ferenc országgyülési képviselõt, az adatgyûjtõ- és kibocsájtó helyeket: - Országos Levéltár Budapest - Országos Széchenyi Könyvtár Budapest - Nemzeti Múzeum Régészeti Osztálya Budapest - Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely - Herman Ottó Múzeum Miskolc - Zempléni Múzeum Szerencs - Tudományos Könyvtár Kassa - Református Könyvtár Sárospatak - Polgármesteri Hivatal Mád a megjelenés technikai munkálataiban részt vevõket, s mindazokat, akik bármilyen formában a megjelenést elõsegítették.

Külön köszönetemet fejezem ki Zergi Gábornénak, Klárika néninek, az adatgyûjtésben nyújtott segítségéért.

Vinnai Zsuzsanna szerkesztõ

273

274

TARTALOMJEGYZÉK: Elõszó .................................................................................................................. 3 Bevezetés ............................................................................................................ 4 Vinnai Zsuzsanna: Mondd meg a neved! ........................................................................................ 5 Az elsõ írott emlékek ........................................................................................ 7 Mád földrajzi fekvése, geológiai felépítése ..................................................... 9 Mercsák László József: Mád község természeti értékei ...................................................................... 15 Leskó Istvánné Cs. K. I.: Molyhos tölgyes-eredeti vizsgálat .................................................................. 25 Vinnai Zsuzsanna: Mád birtokosai ................................................................................................ 29 A település szerkezete ..................................................................................... 35 A török idõszak, oppidummá válik a település, a Rákóczi szabadságharc .............................................................................. 43 A mádi embernek minden álma, gondolata, reménysége, a kétségbeesése, a szõlõ ........................................................... 53 Élet a XVIII. században, az urbárium ......................................................... 69 A XIX. század elején, a kolerajárvány, 1848-49-tõl a század végéig ............................................................................ 83 A XX. század elején, az elsõ világháború, a harmincas évek Mádon, újra háború... ................................................... 107 Amit a föld mélye rejtett... ........................................................................... 117 Dr. Mátyás Ernõ: Ásványbányászat Mádon ............................................................................. 127 Vinnai Zsuzsanna: Adalékok Mád iparához ............................................................................... 139 Képek a római katolikus egyház életébõl ................................................... 147 Képek a református egyház múltjából ....................................................... 151 A zsidók Mádon ............................................................................................ 157 Mád népessége és felekezeti megoszlása 1772-tõl 1948-ig ............................................................................................. 160 Vaszil József: Az iskolám története ..................................................................................... 161 Földy Istvánné, Gáthy Sándorné, Takács Miklósné: Az óvoda története ........................................................................................ 191 Zergi Gáborné: A mádi bálról és a hozzátartozó szokásokról ............................................ 207 A mádi Szõlõmíves Társaság története ....................................................... 215 Vinnai Zsuzsanna: A mádi Fáklyás Társulat .............................................................................. 221 Balajthy Margit: Bel- és külterületek helynevei ...................................................................... 227 275

Vinnai Zsuzsanna: Nevezetes határrészek és a földek osztályozása ......................................... 243 Zergi Gáborné: Arcképek ........................................................................................................ 251 Ott vagyok, ahol a mádi zsidó ..................................................................... 257 Vinnai Zsuzsanna: Függelék ......................................................................................................... 261 Összegzés ....................................................................................................... 267 Utószó ............................................................................................................. 273

276

A könyv kiadását támogatták:

FERROPROFIL KFT. Galambosi Imre Holczmann László Koncz Ferenc országgyûlési képviselõ MÁD-OIL KFT. Mád Önkormányzata Dr. Ódor Ferenc országyülési képviselõ, a B.A.Z. Megyei Közgyûlés Elnöke Takács Miklós Tokaj Classic Kft. Zeotrade KFT.

277

Fotó: Endrõdi Zoltán Grafika: Szabóné Galambosi Erika Szedés, tördelés: Németh Pál, Szerencs

Készült: Fusyon Nyomda, Nyíregyháza B5 formátumban 1000 példányban.

Kiadó: Vinnai Zsuzsanna 285