ZUBLOG

Page 1

ZU BL OG 2 0 0 6 – 2 0 0 8

E z a b l o g a a z e M A SA p o r t á l o n s a j á t b l o g o m k é n t j e l e n t m e g . A M Ú O S Z K a r i k a t u r i s t a Sz a k o s z t á l y é s a m a g y a r k a r i k a t u r i s t a ­é l e t d o l g a i r ó l s z ó l t . 2 0 0 8 ­b a n ú g y d ö n t ö t t ü n k , h o g y k ö z ö s e n í r j u k t o v á b b a s z a k o s z t á l y t ö b b i t a g j á v a l e g y ü t t . E z a w e b f ü z e t e d d i g a z i d ő p o n t i g t a r t a l m a z z a b e jeg yzés ei me t.

2 0 0 6 . a u g u s z t u s 2 9 .

Hányféleképpen nem volt holokauszt? Aki gyakran nézegeti a világ karikatúra termését, annak föltűnhet, hogy sok és jó iráni karikaturista van, jól rajzolnak, van humoruk, ráadásul nem igyekeznek mindenáron megfelelni a hatalomnak. Most egy olyan eseményre próbálnak holokauszt­ tagadó pályázatukkal reagálni, amit eleve az ő politikusaik szítottak fel. A dán karikatúrabotrányról van szó, melyet pár hónappal a Mohamed­ karikatúrák megjelenése után kapott fel az iráni politikai vezetés. Az irániak által meghirdetett pályázat végül is nem a dánoknak akar visszavágni, hanem a közel­kelet legnagyobb „ellenségének”, Izraelnek, azokat az embereket akarják felheccelni, akik ténylegesen a holokauszt áldozatai voltak. Ezért is írja a Hírszerző ezzel foglalkozó (a bejegyzés alatt található linken elérhető) cikkének alcímében, hogy „Hamis párhuzam a Mohamed­üggyel”. Egyúttal a sajtószabadság határait próbálják megkeresni. Ha Európában szabad kigúnyolni Mohamedet, akkor nyilván szabadon gúnyolhatók azok is, akik az „állítólagos holokausztban” hisznek. Mivel pedig nálunk valóban bűn a holokauszt tagadása, ezt teszik a mérleg másik serpenyőjébe saját

sérelmük ellensúlyozására. Legalább olyan aljas dolog, mint magyar focipályán skandálni a tudjukmit, amiért, bár nem járt büntetés senkinek, mégis forgott a gyomrunk. (Fenti

illusztrációnk forrása is a Hírszerző, a képaláírás szerint a karikatúra „Mike Fluggenock értékes pályaműve”.) A dán karikatúrák sem voltak jók, többnyire azonosították a mohamedán vallást a terrorizmussal, az állítólag 61 országból érkező iráni kiállítás (fellelhető) képei sem jók, hiszen egy népet tesznek meg saját bajaik bűnbakjául. Tulajdonképpen az ember nem a karikatúrákon, hanem azok színvonalán nevet – kínjában. A 61 ország karikaturistái közt a www.irancartoon.com címen két magyart sorolnak föl: az egyik valójában horvát, tehát semmi közünk hozzá (mármint MÚOSZ­szakosztálynak), a másik a Karikaturista Szakosztály tagja, aki Kanóc néven publikál, aki tagadja részvételét a pályázaton, és aki provokációnak tartja, hogy összefüggésbe hozzák nevével az iráni kiállítást. Úgy hallottam, más országok karikaturistái is kerültek föl ártatlanul a névsorba. Stanislaw Lem a Kiberiádában, (egyik legszellemesebb könyvében) azt írja a sárkányokról, hogy „sárkányok többféleképpen nem léteznek”. Nos, ebből a pályázatból az derül ki, hogy a holokauszt is többféleképpen nem létezik. A holokauszt­sztori­autónak például nincsenek kerekei (a háttérben kicsi „iran­boy”­ok gurigáznak vele), s a vezető hiába szól ki az ablakon, hogy „hej Bush, úgy tűnik, igen nagy problémánk van”. Hehe. Ugyanez a rajzoló ugyanannak a képének hátteréül szolgáló „népet” egy másik képén horizontálisan tükrözi, s egy felfújt, kipukkadáshoz közelítő lufiszerű embert helyez előtérbe, akitől azt kérdi egy hős arab, hogy „holokausztot mondtál, mi?” Haha. Egy másik rajzon egy „World Holocaust Press” feliratú olló, amelynek oldalára Dávid­csillagot rajzolt alkotója, élére pedig egy töltőtollával egyensúlyozó újságírót, nehéz fejtőrés után arra enged következtetni, hogy Izraelben kemény cenzúra működik azokkal szemben,

akik … kik is? … miért is? … nem értem…! Azt sem értem, hogy milyen érvekkel tagadja a holokausztot az a karikaturista, aki egy kigúvadt szemű ember nyakába szorosra zárt bilincset rajzolt, s a lánc másik végén lévő béklyó­golyó (holokauszt felirattal) be van tömve emberünk szájába. A Hírszerző cikkének címe az, hogy „Itt vannak az iráni holokauszt­karikatúrák – nézegessen felháborító rajzokat!” Őszintén szólva ezek a rajzok engem nem tudtak kihozni a sodromból. Az ember akkor rajzoljon karikatúrát, ha valamire tényleg haragszik (érted és nem ellened!), ha van benne egy kis bölcsesség és egy kis humor. A rossz politikai karikatúrákból, mint ezekből is, csak a harag süt, hiányzik belőlük a bölcsesség és a humor. Talán annak az izraeli újságírónak volt igaza, aki ugyanezzel a címmel hirdetett ellen­pályázatot izraeli karikaturisták számára. Talán ők pontosabban el tudják mondani, hogy hogyan nem létezett a holokauszt. Most veszem észre, a Word helyesírás ellenőrzője sem ismeri a holokausztot, mindenütt pirossal húzza alá. Felmerült a kérdés, hogy milyen antiszemita rajzok számítanak még törvényesnek? Úgy sejtem, az izraeli karikaturistáké bizonyára törvényesek lennének, bár még egyet sem láttam belőlük. Nem tudom, érdemes­e egyáltalán viccelni a holokauszttal, nem tudom, hogy a törvény mennyire ismeri, érti a humort. Amennyire a politikát ismerem, ott nem ismernek tréfát. (Annak idején Torgyán tiltott jelképek használatáért perbe fogta, mert komolyan vette, a gúnyból kitett vörös csillag miatt a „Marxim” éttermet. Pert nyert, ha jól emlékszem.) A válaszom tehát, hogy nem tudom, nem vagyok jogász, jobb lenne, ha nem próbálnánk meg kitapogatni ezeket a határokat.

Indul a blog!

Fentebbi írásom az irániak kapcsán nem blogindítónak készült, aztán mégis úgy alakult. Ha már belefogok a naplóba, melyet a sajtóról, karikatúráról, karikaturistákról fogok írogatni, először is bemutatkozásképpen ajánlom saját honlapomat, és csatolom az idei @rc plakátpályázaton díjazott képemet. Csak bemutatkozás, a továbbiakban ­ szubjektivitásomat megőrizve ­ nem magamról szól majd ez a blog. A blogindítást rögtön egy hét szünet követi, egy kis montenegrói nyaralás, hogy szeptemberben kipihenve folytathassam... Saját honlapom http://zu.hu

a u g u s z t u s 3 0 .

Tudományos karikatúra Ismerjük a sajtókarikatúrát, Karinthy óta az irodalmi karikatúrát, és hallottunk már zenei karikatúrákat is. Hallott már valaki tudományos karikatúráról? Az ÉS 2006/26. számában Huszár Ágnes és Batár Levente készített részletes tudományos elemzést Verebes NapTV­műsoráról

„Hogyan fojtsuk bele partnerünkbe a szót?” címmel. A karikatúra ­ a szó eredeti értelme szerint is ­ nagyítás, vagyis a karikaturista kinagyítja, és így teszi méginkább észrevehetővé, a kritizált személy, vagy jelenség nevetséges voltát. Az az aprólékos elemzés, amelyet a két nyelvész végzett, a szó eredeti értelmében is egy igazi karikatúra, akkor is, ha szerzőik nem annak szánták. Én legalábbis jót szórakoztam rajta. Hogyan fojtsuk bele…? http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0626&article=2006­ 0703­1455­58HOWV

Karikatúrákkal a magyar egészségügyért

Kaptam egy levelet Kanadából:

„XXXXXX a nevem, es ellatogattam a web lapodra. Tetszenek a rajzaid es mivel a web lapodon irod, ha szeretne vki karikaturat, akkor irjon neked. Nos en szeretnek ha lehet tobbet is. Felkertek hogy irjak egy analizist a magyar egesz­ segugyrol es barmi ami jo karikatura es nem kerul penzbe szivessen hasznalnem. Ezt az analizist magam is onkentes alapon csinalom. Ez a tanulmany tobbszaz helyre fog otthon elkuldve es ugy latom hogy jo es kifejezo karikaturak segi­ tenenek. Remelem nem zavartalak, ha netan te nem tudnal segiteni annak is orulnek ha olyan helyre tudnal iranyitani ahol ilyen jellegu segitsegre talalnek. Koszonom megegyszer idod es kivanok minden jotl” Nem küldök. Ez sem kerül pénzbe, egyik pártnak sem. Pedig talán még egészségügyi miniszter is lehetnék egyszer!

s z e p t e m b e r 1 2 .

Nyertünk!

A Karikaturista Szakosztály 200 000 Ft­ot nyert a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságának pályázatán. A pályázatot Kaján Tibor, a szakma doyenjének 85. születésnapja alkalmából rendezendő kiállítás költségeire kapjuk. A kiállítás október 6­án nyílik a Várban, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Az alapítvány a helyiséggel járul hozzá a kiállítás megrendezéséhez.

Mrožek és Tettamanti A véletlen hozta össze egy napra Mrožek sorait Tettamanti kiállításának a hírével. Az viszont nem véletlen, hogy a humor lengyel nagymesterének véleményéből Tettamantira ismerhetünk.

„Humor. Bizony, ő. De ez magyarázatot igényel. Amiről itt szó van, korántsem a falrengető röhögés, a viccek, groteszkek, paródiák és hasonlók. Förtelem! Micsoda penészes ócskaság, ezek a tegnapi számok! Tehát „humor” helyett, ami félreértést okozhat, azt kellene mondani, „elegancia”, az pedig elválaszthatatlan a mesteri tudástól, anyag és eszközök tökéletes uralásától. Az ilyen tudás engedi meg azt a kis distanciát, kicsit kívülről látást, szabadít fel a bevett szabályok alól, ez azonban nem anarchikus vagy lompos szabadság, hanem tudatos és szabályerősítő. Annyira ura vagyok a dolgomnak, hogy egy percig eljátszhatok vele, mint macska az egérrel.” A kiállítás sikerrel zárult Pécsett.

s z e p t e m b e r 1 4 .

Négy madár Nem az SZDSZ madarai szaporodtak, és nem is mindig négy, mert hol egy, hol kettő, hol meg sok madár mondja el aktuális véleményét aktuális ­ helyi vagy országos ­ eseményekről Németh György szegedi karikaturista (és fotóriporter) blogján. Ám akár egy, akár sok, mindig NÉGY , NÉmeth GY uri nevének rövidítéséből. Érdemes Gyuri blogját naponta megnézni, hiszen madártávlatból (kicsit föntről, de még földközelből) látja, láttatja mindennapjainkat. A madarak, ­ mint Sajdik madarai is ­ mindig kedvesek, ha morognak is, ha igazuk is van, meg akkor is, ha nincs. Németh György karikatúráit eddig leginkább a „délmagyarok” ismerhették, talán e blog segítségével sokan meg fogják szeretni megyehatáron túl is. Németh Gyuri blogja http://www.negymadar.blog.hu/

s z e p t e m b e r 2 0 .

MEGHÍVÓ

s z e p t e m b e r 2 1 .

Így megy ez... Nehéz lenne elképzelni egy Janikovszky Éva (vagy Lázár Ervin, vagy Örkény István) könyv új kiadását Réber László rajzai nélkül. Nem is hiszem, hogy erre valaha is sor kerülne. Ezt gondoltam a Vonnegut­könyvekről is. Ronggyá olvasott Macskabölcsőm lecserélésén gondolkodtam, ám az újabb kiadás Réber nélkül jelent meg, mint ahogyan a Börleszk is. Egy könyv sikere nem csak a szerzőn, hanem a fordítón, a tipográfuson, a nyomdán és persze az illusztrátoron is múlik. Vonnegut természetesen világsiker Réber zseniális rajzai nélkül is, rajtunk, magyarokon kívül másutt talán nem is tudják, hogy létezik (létezett) a világon sok nyelven megjelent kiadásoknál egy kicsit jobb is... Kár érte. Vonnegut a Wikipediában http://hu.wikipedia.org/wiki/Kurt_Vonnegut

Állati dolgok

„Ebben a kötetben csupa állatokról szóló karikatúrát láthat

az olvasó. Amióta rajzolok, egyik kedvencem az »állati« téma. Érdekes dolog az állatokat felruházni emberi tulajdonsággal, viselkedéssel (sokszor fordírva is igaz...) Miért ne lehetne az állatoknak is farsang, karácsony, iskola, szex, sport, szilveszter, vagy politika? Ha ezekkel a rajzokkal csupán egyetlen vidám percet okoztam, már megérte” Nekem nem egy percet, hanem egy vidám órát szerzett Mező István karikaturista új, Állati dolgok c. kötete. A homrogdi (Abaúj) iskola igazgatóját, a volt országgyűlési képviselőt legtöbben karikaturistaként ismerjük és ismeri mintegy ötven újság olvasója.

Vicky forradalma

Victor Weisz (1913­66) magyar származású karikaturista, Berlinben született. Ismert Hitler­ellenes karikaturistaként költözik át 1935­ben Londonba. Naponta jelennek meg karikatúrái a Daily Mirrorban. 1956­ban számos rajza jelenik meg a magyar forradalom mellett. Ezekből a képeiből nyílik kiállítás a MÚOSZ­székházban október 16­ án. A kiállítást 18.30­kor dr. Mark Bryant, a London Press Club titkára és Hardy Mihály, a MÚOSZ alelnöke nyitja meg. Victor Weisz karikatúrái http://opal.ukc.ac.uk/cartoonx­ cgi/ccc.py?mode=single&start=1143&search=Victor%20Weisz

o k t ó b e r 1 .

A hupikék óriás zsidó emberevő és mások Már fönn vannak az interneten az iráni

Holokauszt­karikatúra pályázat képei. Először is megnyugodhatunk abban, hogy magyar karikaturista nem volt a pályázók közt. Volt viszont a sok iráni, közel­ és távolkeleti, délamerikai (sok brazil) karikaturista mellett néhány európai is. A grafikailag változatos, gondolatilag azonban meglehetősen egysíkú kiállítás képeit azért is ajánlom a magyar sajtó újságíróinak megtekinteni, mert jól illusztrálja, mennyire nevetséges dolog primitív eszmék mellett kiállni ­ nem csak a rajzolt, de az írott, vagy elektronikus sajtóban is. Utólag jut eszembe: a legelső bejegyzésemben, augusztus 29­én a Hírszerző­linken talált holokauszt­karikatúrákat nem találtam az irancartoon oldalain. Nem értem. Holokauszt karikatúrák http://www.irancartoon.ir/gallery/album48?page=1

o k t ó b e r 7 .

Rajzolok, tehát vagyok Október 6­án kiállítás nyílt a Várban, a MKA székházában Kaján Tibor portrékarikatú ráiból, a művész 85. születésnapja alkalmából. A kiállítást Tettamanti Béla nyitotta meg, s a közönség (a szakma és a meghívottak) egyhangú szavazatával Kaján Tibort és Sajdik Ferencet „A nemzet karikaturistája” címmel tüntette ki. Az est hangulatát Örkény két egypercesének felolvasásával Bíró Kriszta, az Örkény Színház kitűnő színésznője emelte, majd a köszöntők elhangzása után a 85 éves művész mondott köszönetet. Kifejtette hitét a jókedv ­ himnuszunkban is megénekelt ­ nélkülözhetetlenségéről, a humoristák helytállásáról, tisztességéről. A kiállításon a pályatársak is egy­egy karikatúrával köszöntötték Mesterüket.

Isten éltessen Tibi bácsi! (A képen Sajdik Ferenccel)

n o v e m b e r 1 4 .

PRÁGA Prága, Born városa, az antikváriumban találtam egy régi kötetét, az utcán pedig egy mai humort (a kommunizmus múzeumának plakátja). Szép idő volt, jó társaság és nagyon jó sör.

Adolf Born képei http://www.gallery.cz/gallery/en/Vystava/2000_06/

Best of 2006.

Ismét, immár harmadszor rendezi meg a Karikaturista szakosztály a Best of... kiállítását a MÚOSZ­székházban. Tegnapi szakosztály­értekezletünkre több, mint 100 rajzot hoztak vagy küldtek be a kollégák, így várhatóan az idei kiállítás és a vele együtt megjelenő katalógus jóval gazdagabb lesz az előzőeknél. A kiállítás december elején nyílik meg, és a katalógus nagyon kedvező áron lesz megrendelhető. (Nem titok, de még én sem tudom, mennyi lesz, várhatóan az eMasa is megírja és én is ugyanitt megírom majd.) Egy kép a beérkezettek közül: Rák Béla (szerintem is best of) karikatúrája. Best of 2005. Válogatás a tavalyi kiállítás anyagából http://muosz.hu/karikaturista/bestof2005.htm

n o v e m b e r 1 6 .

Hic Rhodos, hic salta!

Magyarul: itt van Rhodos, itt ugorj, vagyis: most mutasd meg! Nos, itt volt a 3. rhodoszi nemzetközi karikatúra kiállítás katalógusa, amelyben nem nagyon láthatunk nagy mutatványokat. A kiállítás témája egy másik latin mondat, egy kérdés: Quo vadis, Terra? ­ Hová tartasz, Föld? Erre bizony nagyon könnyű olcsó okoskodásokkal válaszolni, s a karikaturisták meg is tették: növekszik a szegénység, szennyeződik a környezet, kihal a növényzet, elpusztulnak az állatok... A humor­kísérletekben az a legszánalmasabb, amikor humorosnak szánunk valamit, és csak egy bölcsességnek látszó közhely sikeredik ki belőle. Nehéz pontosan körvonalazni, miben különbözik a közhely a humortól. Az is lehet, hogy csak egyetlen írásjelen múlik: a mondat végére nem egy (vagy három) pont kell, hanem kérdőjel, vagy felkiáltójel. Mint a különdíjas Dalcio S. de Oliveira Machado, brazil karikaturista képén.

n o v e m b e r 1 8 .

Elment Puskás

Karikatúrával a címlapján jelent meg az évszázad mérkőzése előtt a Daily Worker. (A kép a Londoni diadal c. diafilm egyik kockája.) A londoni 6:3 teljes diafilmes története megtalálható a Diafilmmúzeumban. Mivel nincs közvetlen link a filmhez, leírom az elérést: 1. Kattints lent a diafilm a linkre. Bejön a Vetítőterem. 2. Kattints ott az első menüpontban található „DIAFILMEK 1926 ÉS 1956 KÖZÖTT” feliratra. Bejön az első 10 film címe. 3. a 20. sorszámú filmet „LONDONI DIADAL” címmel a „KÖVETKEZŐ 10 FILM” feliratra kattintva érheted el. A pesti visszavágó 7:1 a Vetítőteremből a „SPORT” menüpont alatt, a „148. LABDARÚGÓ VÁLOGATOTTUNK VILÁGRASZÓLÓ GYÖZELME” címszó alatt tekinthető meg. Diafilm http://www.diafilmmuzeum.hu/vetitoterem.html

n o v e m b e r 2 2 .

A díszpolgár A történelemben először karikaturista lett Budapest díszpolgára. Sajdik Ferenc talán a legismertebb magyar karikaturista: nem csak a legkisebbek ismerik, hanem már a szüleik is Pompomon, Festéktüsszentő Hapci Benőn és a Nagy Hohohón nőttek fel. A Ludas Matyi egykori rajzolója manapság is alkot, rajzol, fest, formáz, és a sajtóban, kiállításokon, könyvekben találkozhatunk munkáival. Utóbbi időkben sok kedves, szatirikus utcaképet készített Budapestről, s ha valaki ennyire szereti városát, a város is visszaszereti őt. Gondolta volna valaki, hogy nem ő az első híres ember a családban? Dunakeszin, az alagi lóversenypálya mellett utcát neveztek el édesapjáról, az egykori kitűnő zsokéról.

n o v e m b e r 2 3 .

A dán karikatúrabotrány haszna?

Egy mai, külgazdasági stratégiáról tartott előadásban hallottam, hogy a dán Mohammed­karikatúrák ­ közvetve bár, de ­ hasznot hoztak a magyar gazdaságnak. Mivel az arab országok lemondták a dán sajtimportot , magyar sajttal egészítették ki a választékot.

d e c e m b e r 3 .

Ön­antiszemiták

Említettem, hogy az iráni antiszemita karikatúra­pályázatra az izraeliek antiszemita karikatúra­pályázattal válaszoltak: igazán a zsidók ismerik önmagukat. A szellemes húzás eredményeképpen látható a weben is ez a kiállítás.

Kétfarkú kutya valóságteremtő központ

Talán már ismerős ez a kép, az Inreneten is terjed, de talán többet megtudhatunk az egyszemélyes „párt” tevékenységéről, ha megnézzük honlapját. Az utcai művészet és humor új fejezetét nyitja meg a kétfarkú. Szellemes és pofátlan, és ­ azt hiszem ­ nagyon rendben van. A Kétfarkú Kutya Párt honlapja http://www.mkkp.hu

d e c e m b e r 1 0 .

Elegáns

Egy szeptemberi bejegyzésemben Mrožek gondolatát idéztem a humorról, mely szerinte egyet jelent az elaganciával. Sokat gondolkodtam ezen, s valóban, ránézésre felismerhetők a karikatúrákban is az elegáns megoldások és az izzadságszagú, viccelődő cartoon­ok. De mi is az elegancia? Találtam egy nagyon jó példát Raymond Smullyan amerikai logikaprofesszor könyvében (Emlékek, történetek, paradoxonok, Tipotex Kiadó, 2004.):

„Egy kislánynak egyszer a következő feladatot adtam. Ötvenhat süteményt kell elosztanunk tíz állat között, amelyek mindegyike kutya, vagy macska. A kutyák hat, a macskák öt süteményt kapnak. Hány kutya van? Ez persze egyszerű algebrapélda: ha a kutyák száma x, akkor 10 ­ x

macska ven, és a 6x + 5(10 ­ x) = 56 egyenletet kell megoldanunk. A kislány azonban még nem tanult algebrát, így sokkal elegánsabb megoldást mondott: ­ Előbb adjunk mind a tíz állatnak öt süteményt. Ez pontosan ötven darab sütemény. A macskák ezzel meg is kapták, ami jár nekik, s mivel mindegyik kutya eggyel többet kap, és hat sütemény maradt, ez azt jelenti, hogy hat kutya van.” Elegancia (www.kislexikon.hu) Választékosság: művészeti minőség; jellemzője a biztos mesterségbeli tudásból fakadó technikai tökély és lendületes, könnyed formakezelés, valamint a kifejezni szándékolt eszmei mondanivaló közvetítését leghatásosabban szolgáló formaválasztás... Mivel tanár is vagyok, következzen a házi feladat: Nézzen meg száz karikatúrát, válassza ki az elegánsakat, jegyezze meg, a többit pedig felejtse el! Elegancia, például Steinberg http://www.saulsteinbergfoundation.org/

d e c e m b e r 1 1 .

Best of 2006

A Karikaturista Szakosztály 2006. december 18­án 17.30­ kor nyitja meg szokásos Best of... kiállítását. Szívesen várjuk a MÚOSZ­székházba! Vagy ... Nézze meg honlapunkon! Ez alkalomból Léphaft Pál, az idei Európa­érmes újságíró­ karikaturista rajzát mellékelem. Honlapunk Műhely rovatában Léphaft Pali Magyar Szóban megjelent interjúja található Kaján Tiborral, melyet a Mester 85. születésnapján rendezett kiállítás alkalmával készített. A Best of 2006 kiállítás http://muosz.hu/karikaturista/bestof2006.htm

d e c e m b e r 1 2 .

Poén, vicc, humor Sokan azt gondolják, hogy ezek azonos fogalmak, pedig dehogy. A poén a vicc végén a csattanó, míg a vicc eleje felkészít erre a poénra: a mesélő addig húzza, igazítja a történetet, amíg a poénban elhangzó esemény bekövetkezés ének a legcsekélyebb esélye sem marad. Miután természetesen az következik be, amit legkevésbé vártunk, a vicc poénja még nagyobbat csattan. Tehát nem csak a poén fontos, hanem a felvezetés is. Mi a helyzet a humorral? Természetesen a vicc is humor, annak egy alfaja, melyet humoristák, írók, művészek, vagy a a nép szája szül. A humor azonban szélesebb kört ölel fel, a hétköznapi szellemes csevegéstől az irodalmon, színházon, zenén át a képzőművészetig. A viccek jó része kétértelmű, rosszabb része egyértelmű, és csak egy poénra épülnek. Egy jó

humoros alkotásban, mint egy tüzijátékban, sorozatban jönnek a poénok időben, és mélységben. És nem csak egyenként csillognak­csattannak az egyes petárdák, de az összképük ad igazi látványt. Egy jó poén „többfenekű”, létezik egy felszíni csattanója, de a felszín alatt, akár több rétegben is, különböző absztrakciós szinteken, más­más üzenetet hordoz. A humor különböző eszközei a gúny, az irónia, szatíra, szarkazmus, groteszk és a többi kitűnő lehetőséget adnak arra, hogy a legjobb hatást érjük el. (A képen Kaján Humorországa) A humor „legrövidebb” műfaja a karikatúra. Itt nincs idő elmesélni, végigülni, átnézni, itt a néző egy pillantást vet a rajzra, itt kell őt megfogni. Különösen izgalmas, ha nem „csak” egy viccet akarunk elsütni, hanem többrétegű poén­ tartalmakkal üzenni, gondolkodtatni is akarunk ­ persze nem okoskodva, unalmas kioktató modorban, hanem szellemesen, könnyeden ­ humorral. Egy jó karikatúra többet mondhat egy vezércikknél. Jó, hogy ezt már néhány hazai újság szerkesztői is tudják: egyre több karikatúra jelenik meg napilapok első oldalán, vezető helyen. Meg kell becsülni a jó vicceket (ezekből manapság egyre kevesebb születik), de ki kellene szűrni a sajtóban az ostoba, tolakodó, humortalan jópofáskodókat, és több helyet adni az igazi humornak. Ez mindannyiunk érdeke, de különösen a szakmáé. (Tudom, a közönség nem igényli.) Ez nem vicc...

d e c e m b e r 1 5 .

A politikai karikatúráról Egyszer, egy vitához összeállítottam néhány szempontomat a politikai karikatúrákról. Tény, hogy Magyarországon kihaltnak vehető műfaj. Miért? 1. A politikai karikatúra olyan karikatúra, amelynek a témája, tárgya a napi bel­ és külpolitika, annak eseményeit, illetve szereplőit, a hozzájuk való viszonyunkat gúnyolja, ironizálja, karikírozza stb. Tágabban is értelmezhető: közéleti karikatúra már nem csak a hivatásos politikacsinálókkal foglalkozik, hanem a társadalmat érintő fontos, vagy éppen apró­cseprő gondokról. (madárinfluenzától a társasházi közös képviselőig) 2. A politikai karikatúrának napra, sőt órára késznek kell lennie, nem késlekedhet a szerző, mert hamar elmúlik a poén hatása. Minden politikai botrány – minden csoda – három napig tart. 3. A politikai karikatúra nem sokat gondolkodtat, csak igen­ nem, fekete­fehér, jó­rossz párban tesz föl kérdést. Szó nincs két­ vagy többfenekű poénról, vagy másképp fogalmazva magasabb absztrakciós szintekről. 4. A politikai karikatúra egyik önálló műfaja a személyiségekről készített karikatúra, mely általában nem csak portrékarikatúra, de tartalmazza az adott politikus éppen aktuális vagy rá jellemző cselekedeteit, tulajdonságait. Úgy gondolom, hogy ebben a műfajban születnek az igazán jó karikatúrák, itt sikerül leginkább elkerülni (ha a karikaturista felül tud emelkedni a pártérdekeken) mindazokat a csapdákat, amelyekbe egy politikai karikaturista beleeshet és az alábbiakban fejtek ki. 5. A politika (piszkos, nevetséges, demagóg, korrupt stb.) eszközeit az írott és elektronikus sajtó, sőt: maguk a politikusok is egymásról feltárták, történelmi és politikatudományi könyvek százai elemezték. Ez után, a

konkrét esetekre alkalmazott humoros feldolgozások – még újabb és újabb helyszínekkel és szereplőkkel is – egyre inkább csak közhelyek maradnak. 6. Ki kell emelnem a közhely szerepét: a közhely nagyon hasznos, ha el akarjuk terelni a figyelmet valamiről. Erről szólt nagyobb részt a régi Ludas. Ezt kellett tenni. Ahhoz, hogy a nép ne gondolkodjon, el kell hitetni vele, hogy gondolkodnak helyettük. A vezetőik, a sajtó, a karikaturista is… 7. A politikai karikatúra népszerűsít is. A „kedvesen élcelődő” műfajra nagy volt a kereslet a politikusok közt is, és szerette a közönség is. Ez a műfaj nagyon népszerűvé vált, ma már azonban – több párt lévén – nem lehet ugyanazzal a nyelvvel több feneket nyalni. (Lehet!) Ez a benyalásos műfaj a rendszerváltással mindenesetre alábbhagyott, helyette viszont itt a: 8. Lejáratás, kinevettetés. A politika társadalmi szintű játék. Az ellenfelek azonban könnyen ellenségekké válnak, s ebben a demokratikusnak nevezett harcban nem a nyílt sisak, hanem az alattomos lejáratás is sikeres eszköz lehet. Karinthy szerint a humor: megtalálni a nevetségest. Nevetségessé tenni – álhumor. Politikai pártok sokszor ezzel az alantas eszközzel próbálnak újabb híveket szerezni. Megérdemlik őket. 9. Mindig tetszett, amikor a hidegháború idején bátran meg mertük rajzolni az akkor még ellenségnek tekintett amerikai, francia, brit, német vagy jugoszláv csirkefogó politikai vezetőket. Cserébe nekik is „kedves” rajzaik jelentek meg a mieinkről. Voltak ugyan érdekes rajzi ötletek, sose tudtam – ma sem – humorosnak találni. Egyáltalán: a külpolitikai karikatúra sosem arról szól, hogy „nézzük meg magunkat”, vagyis hogy görbe tükröt tartana elénk, sokkal inkább a fentebb említett lejáratás, kinevettetés, nagy bátorsággal, külföldre vetítve. 10. Bájosak azok a politikai karikatúrák, melyeket a XIX. század végén és a XX. század elején rajzoltak. A polgári forradalmak után a polgárok talán még komolyan hittek a demokráciában. Ezt a hitet kezdik ki a különféle alsó­ és

felső házi „ügyek”, viták, botrányok. A karikaturista még naiv, „még őszinte ember”. Az első világháború után már nincsenek illúziói. Sok rajz foglalkozik az emberek közti nagy anyagi különbségekkel, társadalmi igazságtalanságokkal, ugyanakkor számos karikaturista megy el a szimpla poén, viccelődés irányába. 11. A XX. század közepéig a politikusok (miként az arisztokraták, felső tízezer stb.) kellő távolságot tartottak a polgárság, kispolgárság, plebsz stb. rétegektől. A politikai karikatúra ezt a falat próbálta ledönteni. A XX. sz. közepétől (pontosabban Kennedytől) tömeges lesz a televíziózás, eluralkodik a bulvár, jönnek a paparazzók, ezáltal a fal ledől, a király ott áll meztelenül. A politikusok egymást – és ezáltal önmagukat is – teszik nevetségessé. A mai humoristának már nem kell nagyítani, torzítani, kiemelni: a politika világa úgy nevetséges, egy az egyben, ahogy van. Ezért van – gondolom – sok politikai fotó és ke­ vés politikai karikatúra a Hócipőben. (Elég ma annyit mondani, hogy pl. Deutsch feljelenti Gyurcsányt, és máris röhögünk.)

12. Kaján Irónia­térképén (melyet előző bejegyzésemben már mellékeltem) nincs politikai hegyvonulat, sőt állóvíz sem. Szerintem nem véletlenül. Ugyanakkor – megfelelő

iróniával – szerepel rajta az aktuális szél. 13. Számos karikatúrát átlapozva megállapítható, hogy mennyire más, mennyire jobb (legalábbis nekünk, benne lévőknek) a kelet­európai humor. Itt ugyanis nagy múltja van (jelene kevésbé) a sorok közötti politizálásnak. Arról van szó, hogy egyszerű gagnek látszó karikatúra megfelelő környezetben politikai is lehet – ezek a többfenekű poénok. Ha tehát politikai karikatúráról beszélünk, akkor itthon, a volt szocialista országok körében a „politikamentes” gaget is meg kell említeni. De ez már történelem. Ezzel szemben, ha Léphaft Pál politikai karikatúráit látom, rájövök, hogy nincs igazam. Mégis van politikai karikatúra?

Karikatúra a címlapon Egy karikaturistának mindig öröm, ha karikatúrát közölnek egy lap címlapján. A HVG­nél ez már kezdettől hagyomány. Most a megújult figyelő címlapján üdvözölhetjük a szatirikus művészet megjelenését (ezúttal Zsubori Ervin, Dániel András és Szigeti Tamás művét). Ezúttal említem meg, hogy karikatúrának tartom a szatirikus tartalmú számítógépes montázsokat, kollázsokat is, ha azok a sajtóban jelennek meg (mint pl. a sajátjaim is...). Figyelő címlapok http://www.fn.hu/index.php?id=248

d e c e m b e r 2 6 .

No comment...

„Jankó János munkásságának nagy tisztelője vagyok. Szavaimat tettekkel is bizonyítom. 1996­ban kimentem a Fiumei úti sírjához. Akkoriban munkanélküliként tengődtem. Megszűnt szeretett lapom a Ludas Matyi, melynek főszerkesztője voltam. A magyar karikatúra színe java került utcára. Akkor ott a temetőben Jankó János erőt és reményt adott. Pár hónapon belül olyan munkát kaptam,melIyel egy karrier tudott újraindulni. Ezért neki egész életemben hálás vagyok. 1999­ben a nevével fémjelzett karikatúra versenyt szerveztem a Magyarok Házában. 2007. március 29­én halálának 111­dik évfordulóján emléktáblát fogok avatni a szentendrei Jankó János utcácskában. Habár kurta ez az utca, de Jankó János életműve hatalmas. Kiszámítottam, hogy rövid 30 éves

alkotói időszaka alatt, napi 6 rajzot készíthetett, könnyedén megerőltetés nélkül. Ő olyan zseni volt, aki hősi példa az utána merészkedő utókor számára. 2007 nyarán Szentendre segítségével nemzetközi karikatúra fesztivált szervezek. Címe: Janó János karikatúra szimpozion. Itt élt az élclapok fáradhatatlan rajzolója, innen utazott be naponta a fővárosba. Hetvenezer rajza tekintélyt parancsol. Ha minden sikerül, akkor addigra már a Ludas Matyi is tudja köszönteni az alkotót.” Dluhopolszky László

d e c e m b e r 2 9 .

Ezüstérem

Ezzel a karikatúrájával nyert Bacsa Gergõ, fiatal karikaturista, szakosztályunk tagja, második díjat Pawel Kuczynski mögött és Vladimir Kazanevski elõtt Szerbiában, a „Golden Helmet” pályázaton. A téma Game of Chance ­ szerencsejáték. Idén ez már a második nemzetközi sikere volt: Törökországban különdíjat nyert a „Vásárlás az élet” c. pályázaton. Gratula! A kiállítás honlapja http://www.kck.org.yu/srpski/zlatna%20kaciga/konkurs.htm

BÚÉK

Blogom minden olvasójának boldog új évet kívánok!

2007. j a n u á r 2 .

És mit mondjanak a karikaturisták?

„KURT: ... És persze az irodalom az egyetlen olyan művészet, amely a hallgatóságtól is megköveteli, hogy alkotó legyen. Hogy tudjon olvasni, ráadásul borzasztó jól olvasni. Olyan jól kell olvasnia, hogy átmenjen még az irónia is! Leírok valamit, ami egész mást jelent, és te mégis megérted. Elvárni, hogy sok írástudó legyen, az olyan, mintha mindenkinek tudnia kellene vadászkürtön játszani. Rettenetesen nehéz. És ahogy az Időomlásban megírtam, ha belegondolunk, mit is jelent olvasni... hát lehetetlen. Az irodalom huszonhat fonetikai jel, tíz arab szám és nagyjából nyolc írásjel alkalmi elrendezése vízszintes sorokban. Mégis vannak, például önök is, akik ránéznek egy nyomtatott lapra, és képesek a fejükben megrendezni jeleneteket – akár a waterlooi csatát is, az ég szerelmére! A New York Times szerint negyvenmillió ember él az Egyesült

Államokban, aki nem tud olyan jól írni­olvasni, hogy egy jogosítvány­kérőlapot kitöltsön. Úgyhogy nekünk nem is lehet túl nagy közönségünk, mert magasan képzett, hihetetlenül felkészült közönségre van szükségünk... Köszönjük, hogy elsajátították ezt a jóformán képtelen képességet.”

(Lee Stringer és Kurt Vonnegut> Beszélgetések az irodalomról. (Nyitott könyvműhely, 2006) És mit mondjanak a karikaturisták? Vajon az írástudók hány százaléka érti a humort?

j a n u á r 1 2 .

A KOKSZ Bécsben

A KOKSZ ­ a KOrtárs (Zeitgenosse), a Karikatúra (Karikatur) és a SZatíra (Satire) szavak kezdőbetűiből létrehozott szóösszevonás ­ egy budapesti szatirikus képzőművészeti csoport, ha úgy tetszik: Műhely neve. Másrészt a KOKSZ szó önmagában is értelmes; ugyanazt jelenti, mint a német Koks: magas kalóriatartalmú szenet (ami csak néhány „elhanyagolható” részletét tekintve különbözik a gyémánttól)... A 2002 tavaszán létrejött KOKSZ Műhely „hivatalosan” a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Szatirikus

Képzőművészeti Szakosztálya. Nem hivatalosan (és miért lennének épp egy szatirikus képzőművészeti csoport tagjai hivatalosak?) inkább valamiféle szellemi műhely, méginkább baráti társaság, sőt, minthogy a „hivatalos üléseiket” általában belvárosi kocsmákban, vendéglőkben és sörözőkben tartják: asztaltársaság... Tagjai közt van sajtókarikaturista, illusztrátor, festő, szobrász, alkalmazott grafikus és webgrafikus, s minthogy a legtöbbjük „több hangszeren is játszik”, jóval több műfajt, kifejezésmódot, technikát és irányzatot képviselnek, mint ahányan vannak. A Műhely legidősebb tagja, a magyar sajtókarikatúra ma is aktív, rendszeresen publikáló doyenje 86 éves, ­ a legfiatalabb 26. A csoport megalakulásában több tényező is közrejátszott. Mindenekelőtt az a felismerés, hogy a képi szatíra jelenségköre lényegesen gazdagabb, összetettebb és szabadabb, mint az a publicisztikába integrált töredéke, amit a köznyelv általában karikatúrának nevez. Nyilvánvalóvá vált, hogy a karikatúra nem (csak) publicisztikai műfaj, hanem különböző művészeti ágak számtalan műfajában megjelenő kifejezésmód; ­ ennyiben szerves része a kortárs képzőművészetnek. Ebből következően fogalmazódott meg az a közös érdek, hogy a magyar karikatúra, illetve képi szatíra tényleges értékei megjelenjenek a hazai és külföldi képzőművészeti kiállításokon. A KOKSZ Műhely az elmúlt években számos kisebb­nagyobb magyarországi és egy római kiállításon reprezentálta a kortárs magyar karikatúrát, illetve képi szatírát. A bécsi Collegium Hungaricum kiállítótermében (1020 Wien, Hollandstraße 4) február 2­től március 3­ig látható a kiállítása hétköznap 10 és 18 óra között. A kiállítás szakmai megnyítója február 1­én, 19 órakor kezdődik ugyanott.

Stalker A KOKSZ Műhely http://koksz.hu

f e b r u á r 7 .

A KOKSZ Bécsben

A megnyitó igazán jól sikerült, szép létszámmal, jó hangulatban zajlott az esemény. A kiállításra jó anyag gyűlt össze (nem szerénytelenség) és Tettamanti rendezése is igazán impozáns volt. A képen Gyulai Líviusz és Tettamanti Béla Kaján Tibor karikatúrája előtt Képek a megnyitórtól http://koksz.hu/becs/

f e b r u á r 1 4 .

Valentin napra

f e b r u á r 2 1 .

100+1...BARÁT Kazo Kanala szlovák karikaturista, a Szlovák Karikaturista Szövetség elnöke, régi jó barátunk. Ezúttal 100+1 barátjának karikatúráit gyűjtötte kötetbe, Szlovákiából, Csehországból, Lengyelországból és Magyarországból, vagyis a visegrádi országokból. A kötetet holnap, 22­én 17 órakor mutatja be a Szlovák Intézetben (1088 Budapest, Rákóczi út 15.) Egyúttal szlovák­magyar karikatúrakiállítás is nyílik, melyre Önt is szeretettel meghívjuk.

f e b r u á r 2 8 .

MEGHÍVÓ

m á r c i u s 1 1 .

Fesztivál

Magyar Kultúra Alapítvány http://www.mka.hu

m á r c i u s 1 2 .

Marabu Pulitzer emlékdíjas

Szabó Róbert, alias Marabu az egyik legnépszerűbb magyar karikaturista. Szeretem Marabu rajzait, és szeretm Marabut a maga csöndes, közvetlen, kedves stílusával. Érti, használja a fiatalok nyelvét ­ hiszen ő is fiatal, de a felnőtt­ társadalom számára is sok örömet szerez eredeti, bölcs humora, és kitűnő grafikai készsége. Nem sokan mernek manapság politikai karikatúrákat rajzolni. Marabu mer. Politikai karikatúrái sohasem ellenséget, hanem érveket keresnek. Rajzaival nem kinevettetni akar másokat, hanem a nevetséges jelenségeket karikírozza (nagyítja) ki. A Népszabadság és Hócipő mellett szamos lap közli rajzait, a mini­képregény kedvelői számára pedig a Kretén magazinban láthatók Dodó­történetei. Apropó: Dodó ­ a rendszeresen jelentkező képsorok és rövid képregények „kép­sor” kategóriájában a Magyar Képregénykiadók Szövetségének díját nyerte el idén februárban. Most ismét gratulálok! Marabu­lap http://www.marabulap.hu/

m á r c i u s 1 4 .

Nagy románok és nagy karikaturisták A Garagiale Román Karikatúra Múzeum legutóbbi pályázatán Gáspár Imre szerepelt eredményesen a magyarok közül. A nagy románok portréival (itt Ionesco képét mellékelem) bekerült a világ nagy portrékarikaturistái közé, akiket műveikkel együtt a múzeum honlapján lehet megtekinteni. A magyarokat itt eddig csak Békési József (Joe) képviselte. A Garagiale Román Karikatúra Múzeum honlapja http://www.caricatura.ro/

m á r c i u s 2 1 .

Műgyűjtők éjszakája

Haas János galériatulajdonos új sorozatba kezdett. Az őszi Műgyűjtők éjszakáján Kaján Tibor képeiből rendezett kiállítás sikerén felbuzdulva most, tavasszal Lehoczki Karcsi (­czki) karikatúráit állította ki. Hosszúhétvégi kirándulásom miatt nem lehettem jelen, de úgy hallottam ismét sikeres volt az akció, s a Galériának már a következő kiállításra vannak tervei... Lehoczki Károly kiállítása http://www.haasgaleria.hu/cgi­ bin/index.cgi?parancs=kiallitas&parameter=&lang=hun

Ismétlődés

„Míg az ismétlődés a hétköznapokban időnként végtelenül unalmassá válhat, addig a fényképeken a jól eltalált ismétlődés megdöbbentő látványt nyújthat.” tanítja a fotósokat a Prim Online portálon írásában Széles Csongor. ­ „Egy másik igen gyakori technika a mintázat ismétlődésének a megszakítása. Próbáljunk meg száz egyszínű cukorka közé egy pirosat becsempészni.” írja később. Mi karikaturisták is ismerjük és szeretettel alkalmazzuk ezt a technikát, s a humor más műfajaiban is (legabszurdabb formájában a burleszben) gyakran találkozunk vele. Ha már itt van a közelben (egy bejegyzéssel előbb) Lehoczki Karcsi, szemléltessük ezt a módszert az ő kitűnő karikatúrájával. Ismétlődés és mintázat a fényképezésben ­ a teljes cikk http://hirek.prim.hu/cikk/60077/

ÖNREKLÁMOM

Új magazin indult útjára az Interneten, a Tiara Magazin (a szubjektív hírportál), s hála a szubjektív jelzőnek, előre, egyenesen a címlapra került a karikatúra. Márpedig, ha egy lap humorral indít, azt érdemes komolyan venni! Mivel pedig ezt a rovatot az én elektronikus csibészkedéseimmel fogják kitölteni, ez a kis bejegyzés reklámcélt is szolgál önmagam számára. Jut eszembe: van másfajta reklám is, mint önreklám? ­ hiszen senki sem reklámozza más termékét! Tiara Magazin http://tiaramagazin.hu

m á r c i u s 2 2 .

MERRE VAN ELŐRE? Kissé megkésve írok, hiszen már hétfőn megnyílt a XI. Magyar

Karikatúraművé szeti Fesztivál, mégis lehet, hogy elsőként jelenik meg ez a tudósítás a magyar sajtóban, annak is e félreeső zugában. Látni ugyan ma már valamivel élénkebb érdeklődést a karikatúra iránt, sajnos, egyelőre a karikatúra szinte kizárólag a karikaturistákat érdekli. Bár az is lehet, hogy őket (minket) se...? Utóbbi időben kezembe került pár külföldi pályázaton kiadott album, s azokban elvétve találkozhatni magyar karikaturista nevével (és művével). Nem csak a kisebb pályázatok iránt vagyunk passzívak, de az egykori montreáli világkiállítás helyébe lépő portugál Word Press Cartoon (ahol 2005­ben Tettamanti Béla második díjat nyert) résztvevői közt sincs kettőnél több magyar versenyző. Erről is folyt a diskurzus a megnyitó

után, amikor nagy (de igazolt) késéssel befutottam. A Magyar Kultúra Alapítvány székházában, a Várban, sikerült műveinkből betölteni az aulát, s szép számmal összejöttek a művészek is. Köszönet Koncz Gábornak, az alapítvány igazgatójának, hogy tizenegyedszer is volt kedve megrendezni a szakma hazai fesztiválját, Bába Szilvinek és Bácsfai Lindának pedig a szervezést. Az idei téma „merre van előre?”, nem csak politikai aktualitással bír: a kulturális értékek változásának, válságának dzsungelében sem ártana néha egy­egy jó iránytű. Például, amilyeneket Földes Vilmos az első díj kitüntetettje tervezett nekünk.

m á r c i u s 2 8 .

Meghalt Leho Egy pályatárs halála mindíg jobban megdöbbent. Tudtuk, hogy beteg, rajza is régen jelent meg. Népszerű karikaturista volt, leggyakrabban a Népszabadságban láthattuk rajzait. Leginkább a kisemberek gondjai ihlették. Karikatúráin jellegzetesen két ember beszélget (háziasszony, szaki, gazda, nyugdíjas, pincér, vendég, rendőr: héköznapi emberek) a szinte közhelyesen visszás hétköznapi jelenségekről. Lehoczki István 56 éves koráig tudott dohogni értünk, nekünk, kedvünkre. Föld S. Péter írása http://www.emasa.hu/cikk.php?id=2407

á p r i l is 2 .

Halter András nagy románjai Halter András a legfiatalabb karikaturista­ nemzedéket képviseli a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályban, idén lesz 33. A Caragiale Múzeumban ezúttal az ő portrékarikatúrái is láthatók.

A képen Mihail Eminescu portréja Halter András rajzai http://www.caricatura.ro/

á p r i l is 1 2 .

Sátán­műfajok Most, nagyhéten jelent meg példának okáért a pápa legújabb könyve, az elődjéről írta, s ebben sallangmentesen az áll, hogy a popzene maga a Sátán. ­ olvasom Megyesitől az ÉS­ben. Pedig a műfaj szövegíróinak leggyakoribb témája a hit, a remény és a szeretet. Mit mondhat a pápa a mi műfajunkról, a karikatúráról, amely nem ismer sem Istent, sem embert, amely szemtelen, tiszteletlen, gúnyol, leleplez, kifiguráz, fölheccel, ­ és

mindig igazat mond?!

Tükörben a görbe tükör

„A magyar politikus férfi, tehetetlen, hozzá nem értő alak, közéleti zaklató, demagóg szónok, megélhetési politikus. Számára saját anyagi boldogulása az elsődleges, a köz gondjai csak másodlagosak. A politikai életben a nők csupán mellékszereplők, akik feleségként, anyaként hallgatják a közügyekben eljáró férjüket, gyermeküket. Ha nagyritkán bekerülnek is a törvényhozásba, női mivoltukat akkor sem tudják levetkőzni. Legalábbis ezt gondolhatja az, aki a rendszerváltás után (1990 és 2002 között) keletkezett politikai karikatúrákból szerzi minden ismeretét.” Igazi társadalom­képet fest a politikai karikatúra Argejó Éva tanulmánya szerint, ­ melyet négy év késéssel, most olvastam, de talán ebből a távlatból még érdekesebb volt. A

szociológusnő szociológiai elemzésnek veti alá a rendszerváltás után megjelent magyar politikai gúnyrajzokat. Nem maga a karikatúra érdekelte, hanem az a kép, amelyet a karikaturista rajzol Magyarországról. „Tanulmányomban választ kerestem arra a kérdésre, hogy a különböző műveltségű és politikai beállítottságú olvasórétegeket megcélzó médiumokban a rendszerváltás utáni politikai­társadalmi események közül mely történések, milyen módon szolgáltak a humor forrásául. Kutatásomban a politikai­társadalmi intézmények, a pártok, a mindenkori kormány­ellenzék és néhány fontosabb államigazgatási szerv megjelenését követtem nyomon e karikatúrákban. Megkíséreltem elemezni azokat a nyilvános és/vagy privát szociális terekben mozgó társadalmi típusokat, amelyek megjelenítették ezen intézmények működését. Vizsgáltam az ismert politikusok „karikatúraarculatát” s e szereplők egymás közötti interakcióinak jellegét. Tanulmányomban megkíséreltem felépíteni azt a politikai karikatúrákból kibontakozó társadalomképet, mely a különböző sajtóorgánumokban mintegy görbetükörként, torzítva, sűrítve, néhol már­már abszurditásba hajlóan mutatta fel a rendszerváltás óta eltelt 12 év politikai mentalitását és a napi politikai események mindennapi észjárásba fordulását.” ­ írja tanulmánya bevezetőjében.

Érdemes elolvasni!

á p r i l is 1 5 .

Agresszív grafikus blog Könyvfesztiválon egy Roham című, magát

agresszív fantasztikus magazinnak meghatározó, s valóban meglepő folyóiratot nyomtak a kezembe, kijövet pedig a szabadtéri standoknál megpillantottam Stark Attila Kulocity c. könyvét, mely ugyancsak meglepett, s mind kiderült ez a könyv is a Roham kiadványa. Meglepett szokatlansága, brutális szókimondása, kitűnő grafikája, s könyvkiadóként külön nagyra értékeltem: igényes kivitele. Persze Stark Attila neve nem volt ismeretlen, láttam már képeit, s éppen pár napja nyílt meg kiállítása a Karton Galériában (Tratatart). Ez a könyv egységes munka: Stark Attila diplomamunkája a Magyar Iparművészeti Egyetemen, egy grafikai blog egy olyan fiatalembertől, aki nagyon érzékeny, aki nagyon tud szeretni (pl. várost) vagy nagyon tud útálni (pl. emberi embertelenségeket), s aki művével kitűnő szatirát rajzolt saját magáról, s környezetéről. ROHAM ­ Petrányi Zsolt írása http://roham.freeblog.hu/

Útravaló Első önálló kiállításom kb. 35 éve, valamikor a hetvenes évek elején volt a közgáz egyik kollégiumában. Nemrég találtam meg Sándor György humoralista megnyitó beszédét. Akko r még nem gondoltam, hogy ezek a szavak legalább harmincöt (és ki tudja, még hány) évig szolgálnak útravalóul. Hadd idézzem: „A humor egyik

fogása: a kimozdítás. Egy mindenki által ismert, megszokott tárgyat például, egy ajtót, valamikor régen az első karikaturista egy kicsit kimozdította, nem kinyitotta: megdöntötte; még nem annyira, mint a Pisa­i ferde tornyot, csak egy kicsit. És felharsant a váratlanságon az első nevetés. Aztán megszokták és már egy kicsit ferdén: nem volt váratlan, tehát tovább kellett az ajtót keretével dönteni, hogy komikusan hasson. Aztán még direktebbé kellett tenni az ajtó poentírozását, még szájbarágóbbá a valamikori nüansszal elért finom humort, hogy hatásos legyen. Az ajtót feje tetejére kellett állítani. Aztán a háborúk önmaguktól is a feje tetejére állították. Aztán – most már békében – még tovább kellett szegény alkotónak csavarni az idegeken, hogy észrevétesse az ajtó humoros voltát. Aztán még tovább. Az ajtó, ahogy döntögettük, visszatért eredeti állapotába. Géza! – folytatta Sándor

György – Csak egy kicsi hiányzik, és vissza tudod állítani az ajtót teljesen. Egy az egybe ábrázold, úgy ahogy van, mert önmagában a leghumorosabb. Tehát ma már elég felskiccelni valamit, és mindnyájan nagyon sokat, az elképzelhető és képzelhetetlen összes variációt tudjuk a dolgokról, dolgainkról, annyi minden történt a történelmünk folyamán magunk által velünk.”

m á j u s 1 7 .

Tehénparádé

Ismét elengedték fantáziájukat a pályázók. Mától láthatók a zsűri által kiválasztott tehenek a szervezők honlapján. Hogy mely alkotások kerülnek ki Budapest utcáira, tereire, azt a szponzorok döntik el, mindenesetre is sokukkal találkozhatunk majd „élőben” is a nyáron. A pályázatra ­ mint a mellékelt linken látható ­ neves művészek és névtelen amatőrök egyaránt neveztek. Az itt mellékelt csordát én indítottam útjára, meglátjuk, befut­e? Portfolio http://www.tehenparade.net/

Új honlap Régi kívánságunk teljesült azzal, hogy freeweb­es weblapunk átkerült a MÚOSZ honlapjára. Ezzel ­ reméljük ­ nagyobb nyilvánosságot kapnak alkotóink, munkáink, kiállításaink. A szakosztály életéről szóló hírek ugyan még nem frissültek, a tagok meglévő fotói mellett azonban már számos karikatúrát, egyéni honlapot és mail­címet rejtenek a linkek. Az oldalt továbbra is én szerkesztem, tehát minden hírt, meghívót, pályázatot, képet stb. közérdekűt továbbra is várok. A Szakosztály új honlapja http://muosz.hu/main.php?page=szakosztalyok&fo=6&id=62

j ú n i u s 1 3 .

Menő Manó atyja

A maestro, Osvaldo Cavandoli alig pár hete meghalt, 87 évet élt. Figurája, a La linea sorozat Menő Manója várhatóan sokkal túl fogja élni. Az „europa records” Kft. kiadásában immár a 3. DVD is a boltokba került az állandóan elégedetlen, zsémbes, csodálkozó és mindig halandzsázó kis rajzfigura kaladjaival. A DVD­k borítójáról csak egyetlen információ hiányzik: a maestro, Osvaldo Cavandoli neve.

j ú l i u s 1 6 .

Street­art

a u g u s z t u s 1 .

@RC és POFA Nem véletlen, hogy a REARC pályázati felhívását átvette a Kurucinfo is. Inkább úgy mondanám: jellemző. De miről is van szó? Az idén már 8. alkalommal futó @RC óriásplakát pályázat színvonalának töretlen esését diagnosztizálta Szabó Balázs, komoly esztétikai alapokkal felruházott szakember:

„Én (Szabó Balázs, alapító) történész és pr ­ szakértő vagyok, de textilipari végzettségem is van. Nevemhez fűződik a 90es évek eleji Búvárok reménykednek fanzine (amihez az egyetlen magyarországi fanzine per) majd 96ban jött az I.B.M. füzet. Illetve immáron két éve húzódik a Rockandroll666 Internetrádió és életmód magazin tisztességes beindítása. Talán ősszel jut rá idő és anyag: www.rnr666.hu Ezenkívül koncerteket szerveztem, még néha szervezek is.)” – írja magáról a http://www.plazareal.hu címen közzétett pályázati felhívásában. A diagnózis egy néhol alany, néhol állítmány nélküli fortyogás, melynek lényege, hogy Gesztiék nem tudják, mi

a jó, ezért majd mi (kik?) megmutatjuk, „hogy jöjjön

napfényre az igazság és győzzön végre tényleg a jobb, szellemesebb!”. Ezért meghirdeti a REARC­ot, amiben minden ugyanaz, csak a zsűri lesz más, igazi. Minden formaságot nélkülöző pályázati felhívásában a versenyszabályokról, szerzői jogokról, kiállításról stb. az alábbi sorok állnak:

„Esküszöm Neked az élő Istenre, nem építek adatbázist, nem fogok veled kereskedni és REARC infón kívül semmit nem kapsz tőlem. A pártatlanság így is garantált, hiszen mi nem azok vagyunk, hanem Ti. Kik fognak dönteni? Az Alapítvány és felkért, egyszerű, hétköznapi lények, szak­ emberek is. A névsor úgysem mondana semmit, mikor aktuális lesz, kiírjuk. Miután semmink nincs ­ mégis mindenünk megvan ­ egyelőre hírnév, dicsőség és virtuális arany betűk a győzteseknek. Szívesen fogadunk felajánlásokat cégektől, szervezetektől, magánszemélyektől! Sajnos nem tudjuk nyomtatásban kiállítani a győztes plakátműveket (kivéve ha) de lehetőségeinkhez mérten igyekszünk a lehető legtöbb beküldött munkát a REARC weboldalon közzétenni. Kizárólag a szabad gondolat, akarat és cselekvés jogát tartjuk fent. Mi tudjuk. Ők alulról szagolják. Szóval nehogy mán Réz András mongya meg mi a frankó! A REARCon indulók és győztesek névsorát az ARC pályázat eredményének közzététele után hozzuk nyilvánosságra weboldalunkon, illetve szeptember 1én a REARC gálán. Ha valaki ARC díjazott is lenne, és úgy hozná a sors nyereménye visszavételével fenyegetnék miattunk, kérésre kihúzzuk. Attól függ kinek mennyire izgató bruttó 100ból 2személyes 2napos 2csillagos európai hétvége Le Monde Diplomatique előfizetéssel körítve. A legeredetibb ötlet díját

pedig ide! Majd mi kiosztjuk.” A Kurucinfo is közli fentieket, REARC: egy pályázat a Geszti­banda és az SZDSZ nélkül címmel. A történész­pr­ szakértő­textiles­fanzine­webrádiós és barátai kiáltványa így szól:

„Plaza Real Kulturális Alapítvány ­ Mit akarunk! Új és eredeti audiovizuális, irodalmi, képző és iparművészeti alkotásokat. ­ Professzionális művész és műalkotás menedzsmentet. Magyar és nemzetközi alkotókat és műveiket közvetíteni a hazai illetve nemzetközi közönségnek. ­ Nyilvánosságot és fórumot az alkotóknak, a műalkotásoknak. ­ Minőségi kulturális tartalmat szolgáltatni: rendezvényeket és műsorokat, kiadványokat és felületeket. ­ A mindennapi média, az újságírás színvonalának emelését. ­ Elméleti és gyakorlati művészetoktatást. Az általános műveltség szintjének emelését. ­ A legújabb technológiák használatának elősegítését.” És közben a padlóra köpni…

a u g u s z t u s 1 6 .

Falra kerülök Ezúttal a leendő magyar MTV animált logójával jutottam el a zsűri kiválasztottjai közé. Van még pár animációm, ezek szinte kivétel nélkül néhány képkockából állnak. Majdnem állóképek, éppen hogy megmozdulnak. Ezen a linken megtekinthetők.

Mozgó képek http://zu.hu/Karikaturak/Mozgokepek/index.html

a u g u s z t u s 2 9 .

SATYRYKON 1st prize, golden medal and money award of PLN 5.000 to Péter Salamon MOLNÁR (Hungary) for his work ”Homo ludens”. Európa legrangosabb karikatúra­pályázatán ezúttal a sajtókarikatúrától ugyancsak távoli műfajban ­ a keramikus­ szobrász Molnár Péter Salamon munkája nyerte el a legmagasabb elismerést. Munkái nem ismeretlenek még az egyszerű pesti járókelők előtt sem, hiszen kerámiaszobrai több galéria kirakatából mosolyognak ránk, én például a Nyugati téren csodálom meg leggyakrabban, de nézelődők és vásárlók számára ajánlhatom az interneten a VirtuArtnet galériát is (http://virtuartnet.hu) Tudjuk, a rossz hír szárnyal, a jó viszont lassan terjed: a zsűri több mint fél éve döntött, a budapesti Satyrykon kiállításról is lemaradtam, végül a mai TV2 Kultúrház műsorából értesültem MPS sikeréről. Azért így utólag is igazán örültem. MSP weboldala http://www.m­p­s.hu/

a u g u s z t u s 3 0 .

Varga Zsófi kiállítása A képzőművészet fiatal alkotói közt egyre jobban terjed a szatirikus látásmód. Ez nagyon jó, hisz sok komolykodó, semmitmondóan közhelyes tárlatot látunk, s igazán üdítő, hogy gyermekeink, a ma fiataljai egyre több humorral, friss gondolatokkal töltik meg a kiállítótermeket.

Varga Zsófi humora nem a kacagtató, vicces irányzat, inkább sötét humor ­ gondolatai azonban, melyeket megfest igazi társadalmi szatírák. Tegnapi kiállításmegnyitójáról (a rossz idő miatt) lemaradtam, de ha arra jársz, ne hagyd ki! (Duna Galéria, XIII. Pannónia u. 95., bejárat a Dráva u. felől) Varga Zsófi honlapja http://www.vargazsofi.hu/

s z ep t e m b e r 8 .

Meghalt Hegedűs István (HIHI) Évtizedek óta tartó súlyos betegség után 75 éves korában, szeptember 6­án meghalt Hegedűs István (Hihi) Munkácsy­díjas és Érdemes művész grafikus, illusztrátor és karikaturista, a hajdani Ludas Matyi c. szatirikus hetilap egyik vezető rajzoló munkatársa.

Ezt a fényképet két éve készítettem róla. HIHI rajzai a KOKSZ­ban http://koksz.hu/muveszek/hegedus/

s z ep t e m b e r 9 .

Fülöp György könyve ­ karikatúrák nélkül Rég hallottam Fülöp Györgyről, az egykori Ludas karikaturistájáról. Most könyvet írt, s ennek kapcsán a 168 órának adott inerjút..

Cikk a 168 órában http://www.168ora.hu/cikk.php?id=8385

s z ep t e m b e r 1 5

In memoriam Hegedűs Pista

Császár Tamás búcsúbeszéde: Drága barátaim, a KOrtárs Karikatúra és SZatíra Műhely nevében búcsúzom Hegedűs Pistától, egyúttal közvetve a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének nevében is, mert a KOKSZ Műhely, aminek egyik alapítója és a tiszteletbeli tagja volt – és amelynek a tagjai közt egykori főiskolai évfolyamtársai, hajdani kollégái, és közeli barátai is vannak – formálisan a Szövetség egyik szakosztálya is; – végül búcsúzom tőle az úgynevezett Szakma, vagy inkább Szakmák: a magyar sajtókarikaturisták, a rajzoló­ és grafikusművészek, illetve a könyvillusztrátorok nevében. Mondhatnám, hogy hiányozni fog, ha a betegsége miatt sokaknak nem hiányzott volna eddig is. Ami mégis fájdalmasan hiányozni fog, az csupa olyasmi, ami ma általában hiányzik, és ahogy elnézem, a jövőben méginkább hiányozni fog. Hiányozni fog a munkássága egészét átható szakmai­etikai

mértékessége. Hiányozni fog a fanyar, hűvösen elegáns távolságtartása mindattól, ami az értelmet a rikácsoló köznapiság, a napi politika, vagy a primitív agitáció eszközének tekinti. Hiányozni fog az értelem csöndes, folyamatos lázadása, ami nemcsak a rajzainak a tartalmában, hanem válami megmagyarázhatatlan módon a legapróbb vonalaiban is jelen volt. Hiányozni fog mindaz, ami ebben a közel ötven évnyi munkásságában követhető példa lehetne sokaknak – ahogy néhányunknak az is volt. Amit a Műhely, és talán az egész Szakma nevében ígérhetek, hogy megpróbáljuk mindezt felmutatni és a lehetőségeinkhez mérten továbbadni – mindazt, ami nem halt meg, mert nem halandó.

s z ep t e m b e r 2 8 .

Puncsra várva Évek óta vártuk, próbáltunk magunk is mozgolódni (a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályában), hogy elindulhasson egy lap, ami újra megbecsülést, munkát ad a szakmának. Most a jövő héten megjelenik a Puncs. A hír szerint a lap 12­14 karikaturistának ad munkát, s a Ludas Matyi utódja szeretne lenni. A zalatnays, paprikáskrumplis beharangozó remélhetően a reklám része, s nem a leendő mérce. Kíváncsian várom az első számot. Jó munkát, színvonalas lapot, sok olvasót kívánok! A HÍR http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajto&id=3080

Gárda, Benes, Kazo ­ Még el akarom vinni pár helyre a kiállítást. Komáromba, meg máshová... Mutassuk meg, hogy barátok vagyunk, hogy barátságosan is lehet egymás mellett élni. Most minek kellett nektek a Gárda, nekünk meg ez a Benes dolog... Kazo Kanalával beszéltem telefonon tegnap. Ő szervezte a 101 barát c. kiállítást és albumot, amely azóta Békéscsabán is járt, és pár szlovák városban is. (lásd február 21­i bejegyzés). Az albumban Békési Joe ezt írta: „Sokszor elmerengek azon, milyen szép is volna azt keresni egymásban, ami összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt Ez sokszor még családokon belül sem megy, tisztelet a kivételnek ahogyan mondani szoktuk. Hát ezek közé a kivételek közé tartozik a mi kapcsolatunk szlovák barátainkkal.” Kazo Kanala rajzai http://www.kazo.tv/main.htm

o k t ó b e r 3 .

Karikatúra lexikon Elkészült a nagy mű! A Karikaturista Szakosztály legutróbbi ülésén Gyöngy Kálmán bejelentette a karikatúra lexikon elkészültét. Ötévi munka eredményeképpen, 940 címszóval, több mint 150 év sajtótermékeinek szisztematikus feldolgozásával, mintegy 12000 rajzot áttekintve elkészült a

Magyar Karikaturisták 1848­2007 c. lexikon kézirata. A kutatómunkát, a rendszerezést Gyöngy Kálmán végezte, s a lexikon kiadását is ő vállalta magára. A manuális adatbázis (talán egyszer számítógépre is fölkerül) azt is nyilvántartja, hogy ki mikor melyik újságba rajzolt. A portrék, szignók, életrajzok mellett a könyv színes mellékletében karikatúrákat is láthatunk. A lexikon még idén megjelenik, fogy ár: 8000 Ft lesz. Gyöngy Kálmán portréja (Tónió rajza)

o k t ó b e r 4 .

Kádár Ludasa Ha a Kádár­rendszerről van szó, mindig a Ludas Matyi jut eszembe ­ mondta egyik ismerősöm, nem is olyan régen. Most a Figyelő VELÜNK ÉL című, a Kádár­korszak máig élő beidegződéseiről szóló írását illusztrálták Ludas­ címlapokkal. Vajon miért éppen a Ludas jellemzi legjobban ezt a korszakot? Talán azért, mert olyan látványosan szolgálta ki a hatalmat? ­ nem hinném. Inkább azt gondolom, hogy a kisemberek (kispolgárok) langyos állóvizét tudta görbetükrözni ­ éppen azt, amelyet a rendszer filozófiája elítélt, de amelynek fenntartása (talán ez benne a dialektika) a rendszer érdekében állott. A Ludas ezt az állóvizet nagy hitelességgel tükrözte, de nem fodrozta meg, és nem kavarta föl. És ez így volt jó és vidám ­ mindannyiunknak. ­ Vagy nem?

o k t ó b e r 7 .

Leértékelve

Átlapozva az első számot dönthetett talán a főszerkesztő az 52 forintos leértékelésről. Színvonalát tekintve ugyanis messze alulmarad a Puncs első lapszáma az egykori Ludas Matyi (ilyen­olyan) színvonalától, de még várakozásainktól is. A bulvársajtó rosszabb napjait idéző cikkek és a gyenge illusztrált viccek (karikatúrának nem nevezném ezeket a „szövegelő” rajzokat) között talán a márciusi karikatúrafesztiválról készült megkésett egyoldalas tudósítás emelkedik ki valamelyest. Még nem döntöttem el, hogy megvegyem­e a második számot is... A Puncs honlapja sem gazdagabb a lapnál http://www.puncs.eu/

o k t ó b e r 1 3 .

Érdekvédő lettem Örömmel, és a Karikaturista Szakosztály üdvözleteként vette a MÚOSZ Küldöttértekezlete kiállításunkat a Hotel Agro 5. emeletén, melyet az eMasa állandó pályázati anyagából rendeztünk. A kellemes hangulatú és jó tempóban tárgyaló értekezlet tisztújító részére valaki(k) engem is jelölt(ek) az érdekvédelmi bizottságba, a szavazáson be is jöttem, most aztán reszkessetek... (kik is?) Hozzászólásomban arról beszéltem, hogy a minőség védelme szakmánk és érdekeink védelme is lenne. Elmondtam, hogy a honortábla nem működik igazán, de nem is működhet így darab­darab alapon (ahogy ezt mi is megállapítottuk a szakosztályértekezleten), hanem valamilyen módon a minőséget is mérni kellene. Régi vágyunk nem vált valóra a múlt héten, amikor megjelent a Puncs, melyben a szakosztály tagjai nem vesznek részt, de valószínűleg nem is akarnának az első két megjelent szám színvonalát látva. A minőség nem csak nálunk probléma, ezért, ha közösen elfogadott, elismert szakemberekkel, közösen elfogadott algoritmusok segítségével rendszeresen mérjük, minősítjük a sajtó különböző területeit, és ezeket az eredményeket

közzé is tesszük, akkor ez saját érdekeinket is szolgálja majd. Egyébként bonyolult üzleti összefüggések mérésével, vizualizációjával foglalkozunk is kenyéradó tanszékemen, s ami az üzleti életben működik, talán a sajtóban is megvalósítható. Az érdekvédelmi bizottságban (ahol rengeteg egyéni érdeksérelmi ügyről is kell tárgyalni) én inkább erre, vagyis a szakma érdekeinek védelmére helyezném a hangsúlyt. Majd meglátjuk... MÚOSZ Küldöttgyűlés http://muosz.hu/cikk.php?page=mozaik&id=1305&fo=2&iid=0

o k t ó b e r 1 6 .

Pornó, népszavazás, karikatúra ­ Ha valaki tőlünk akarja megtanulni a szexet, akkor csalódik, hiszen a pornó inkább egy karikatúra ­ mondta a TV2 Favorit mai műsorában a pornószínésznő. Reggel viszont Medgyessy Péter, volt miniszterelnök úgy gondolta ­ szakmánk leértékeléseként ­ , hogy a pártok népszavazási versenye egy karikatúra. Kedves pornósok és politikusok! Mint a karikaturisták kis közösségének egyik képviselője, újdonsült érdekvédelmise kérlek benneteket: HAGYJÁTOK MEG NEKÜNK EZT A MŰFAJT!

n o v e m b e r 8 .

Major Henrik Panoptikuma HÍRLAPÍRÓK KARRIKATÚRÁI KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ELŐSZAVÁVAL TEVAN­ KÖNYVTÁR A kötet facsimile kiadás, a Tevan Alapítvány kutúrmisszióján ak első terméke, mellyel a Tevan Nyomda szellemiségét kívánják feltámasztani. Az eredeti kötet, egy évvel az Így írtok ti után, 1913­ban jelent meg. A képaláírásokat Major maguktól az áldozatoktól gyűjtötte be, melyekből a fenti kettőt a blog számára ki is betűztem:

Önök ebben a könyvben félretaposott, kificamodott, összevissza nyaggatott arcokat látnak, amelyeknek boldogtalan tulajdonosai az írás nehéz mesterségét űzik. Karrikatúrák ezek, de nem a hétköznapi értelemben. Nem kedvesek. Nem mulatságosak. Nem is humorosak. A rajzoló kissé ellensége minden arcnak, igazi szatirikus, aki a bütyköt, a szeplőt, a májfoltot veszi észre először. Neki semmi se elég csúnya. Idealizál: azaz csúnyit. ­írja előszavában Kosztolányi.

Balázs Béla:

Mindenesetre sokkal őszintébb képe volna a világnak, ha mindenki saját karrikatúrájával a nyakán járkálna. Ha ennek megvalósítására kerülne sor, kisülne, kiben mennyi az önérzet. Én vállalnám ezt az arcot, melyet Major mindenkit szerető jóhiszeműsége látott ki belőlem. Kaffka Margit:

Pásztor Árpád mondta e percben: Olyan a karrikatúra, mint a szerelem; aki csinálja, azt hiszi, jó, ­ de aki nézi, utálja! Ezt az igazi könyvcsemegét Tevan Ildikó mutatja majd be a Kar(r)ikaturista Szakosztály „BEST OF 2007” c. kiállítás megnyitóján, december 3­án du. 5­kor, ­ sőt csemegézni is lehet, hiszen olcsón, 800 forintos áron (vagy tán ennyiért se) a helyszínen meg is vehetjük.

n o v e m b e r 9 .

Sztrájk!

Az amerikai forgatókönyvírók sztrájkolnak, mert úgy gondolják, nem kapják meg az őket megillető részt a tévéstársaságok profitjából. Mert úgy gondolják, hogy nekik aprópénzzel (igaz, még amerikai viszonylatban is meglehetősen sok aprópénzzel!) szúrják ki a szemüket. (Népszabadság, nov 9.) Sorra állnak le a sorozatok, a talkshow­k, a bevételkiesés milliárdokra rúg... A megmozdulás élére humoristák álltak... Eljátszhatnánk a gondolattal... mi lenne ha ... ha mondjuk nálunk is sztrákba lépnének a humoristák, de legalábbis a karikaturisták?

Szóval, mi lenne? ­ Nem lenne semmi. Senki észre se venné. 1. Nem vennék észre, hiszen azt sem veszik észre, ha van karikatúra, miért pont azt vennék észre, ha nincs. 2. Nem vennék észre, mert nálunk biztosan több lenne a sztrájktörő, mint a sztrájkoló, így mégis csak kerülne humoros rajz az újságokba. 3. Nem vennék észre, mert nincs is szükség ránk, hiszen nem kell görbe tükröt mutatni ahhoz, hogy nevessünk, a mi világunk úgy torz, úgy nevetséges, ahogy van. De hát miért is sztrájkolnánk? Nem vagyunk elégedettek? ­ Hát, nem. Nemigen van Magyarországon olyan rajzoló, aki annyit (esetleg többet) kapna karikatúrájáért, mint amennyit a MÚOSZ honortáblája minimálisan, egyszeri használatra megállapított. Ha azonban egy­egy szerkesztőségnek ez is sok lenne, akkor ott vannak az ötszáz forintos rajzolók, vagy az amerikai szindikátusok dömping­Garfieldje vagy dömping­Kázmérja és Hubája (még akkor is, ha a Huba ősi, magyar név). Vagy még nem gyűjtöttünk elég „aprópénzt” ahhoz, hogy sztrájkolhassunk? Honortábla http://muosz.hu/honortabla.php?sub=honortabla7

n o v e m b e r 1 0 .

Best of 2007 előzetes

Összegyűlt az idei kiállítás anyaga is, szerintem jobb, mint a korábbiak. Készül a katalógus is, a megnyitó december 3­ án, du. 5­kor lesz a MÚOSZ székházában, és persze a neten is ott lesz minden kép. Előzetesként (kedvcsinálóként) bemutatom egyik kedvencemet, Fenekovács László rajzát.

n o v e m b e r 1 1 .

Holland szemmel

Név: Landman Jaring Szül.: BORCULO – Hollandia 35 év voltam rajz és művész tanár egy Tanítóképző Főiskolán Hollandiában. 1972­73 Egy kulturális csere programon belül a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán diák voltam, mint grafikus. Feleségem magyar, és azóta lelkesen töröm a magyart. Magyarország a második otthonom lett. Hollandiában van egy műterem, ahol kerámia – bronzszobrász – festészet – és rajzzal foglalkozom. A tanári munkában sok öröm és sajnos frusztráció volt. Főleg frusztrációból kesztem gúnyrajzokat csinálni. Sikeres lett, és sok oktatási publikációkban és szakirodalom mellett csináltam illusztrációkat és gúnyrajzokat. Az ötlet, a hirtelen gondolat, vagy egy divatos szó sokszor

egy indulópont egy rajznak. A mostani rajzhoz: Egy év ezelőtt október 23­án itt voltam Pesten és láttam a rendőrség kapkodva igyekezni mindenki (engem is) a fejét lapos verni, főleg egy zászlós magyar embert. Most láttam kormányfőnél a félelem: óriási rendőri fölénnyel és a polgárság kizárva mint védőbástya próbált valamit mondani.

A szerző

n o v e m b e r 1 6 .

ÖT­KARIKA­TURISTA

Öt ismert karikaturista állított ki három nagyteremnyi képet a Dunakeszi József Attila Művelődési Központban, s mind az öten itt vannak vagy voltak otthon. Itt született Alagon Jelenszky László, itt volt gyermek a híres zsoké, Sajdik Sándor fia: Sajdik Ferenc, itt lakik Tóth Antal, akit Tónióként ismerünk, Gáspár Imre, portrékarikaturista és jómagam is ideköltöztem, immár hat éve. A jó hangulatú megnyitót Farkasházy Tivadar tartotta, akit a lóverseny gyakran csalt ki ide, az alagi pályára. A jókedvhez Éles István paródiái is hozzájárultak, és még egy karikaturista, Rák Béla is föllépett, ezúttal nem rajzaival, hanem a Rák Béla Combóval emelték a kiállítás hangulatát. Palásti Béla, a művház vezetője büszkén mondhatta: Dunakeszi karikatúra­nagyhatalom. ­ Melyik magyar város tudott ennyi karikaturistát kiállítani? ­ talán még Pest se... És még a Nagy HO­HO­HO is ott volt!

Jelenszky

Csak ideteszek egy Jelenszky­rajzot a tegnapi kiállítás kapcsán. Szeretem a Jelenszkyt. Ezek a Pistike­figurák! Nagyon jó! Talán tudja is, hogy jó, de nem mutatja. Ezért is jó.

MEGHÍVÓ

Petőfi Irodalmi Múzeum tisztelettel meghívja Önt 2007. November 23­án délután 4 órára SAJDIK FERENC IRODALMI KARIKTÚRÁI című kiállítására Megnyitó beszédet mond CSUKÁS ISTVÁN író Közreműködik HUZELLA PÉTER előadóművész

n o v e m b e r 2 3 .

Négyszeműek... Nagy szellemek, néha így találkoznak. Az Einstein­operációt én végeztem három éve, a plakát pedig a Trafó mostani rendezvényét hirdeti. Ha már az ötlet közös, a kiállítás sem lehet rossz. Megnézzük.

Temps http://trafo.hu/programs/1156

Lányok, asszonyok...

Mindenki lehet művész, ha van cérnája! Egy budapesti kirakatban fotóztam

n o v e m b e r 2 7 .

MÉTA

Humorral a világvége­hangulatig...

A Médiatanárok Klubja hívott meg Földes Péterrel együtt a Pallas Páholyba, hogy a humoros sajtó helyzetéről beszélgessünk a jelen lévőkkel. A közönség soraiban médiában dolgozók, nyugdíjasok és még aktívak, politológusok, diákok és tanárok mellett ott volt Kaposi Miklós és Kalmár Tibor, a szórakoztató műfaj nagy öregjei, valamint Szűcs Édua, Jeney Klára és Fábry János karikaturisták. A beszélgetést Zöldi László vezette. Földes Péter a maga kedves közvetlen módján vázolta a humor helyzetét, múltját, mesélt a régi Ludasról, az Elefántról és az emberek humor iránti igényéről. A mondandómban én is igyekeztem a sajtóhumornál maradni, ez alább olvasható is. A vitában a témáról áttértünk a Nagy Magyar Humor­Életkérdésekre, és miután abban is

megegyeztünk, hogy a Kárpát­medencén túl, a volt keleti szektorban, a többi országban él és virágzik a humor, rájöttünk, hogy nálunk nincs kiút, nincs jövő, nincs mit tenni. Ezt Kaposi és Kalmár is megerősítette és bizony már majdnem sírtunk. Nincs humor, a mai fiatalok nem értenek hozzá (néhányan név szerint is nem értenek hozzá), elvitte a rendszerváltás a megjelenési, fellépési lehetőségekkel együtt az utánpótlást is. És persze, az igények! És főszerkesztők, és a multik és még a nép is! A kormánynak is kijutott, mert megtudtuk, hogy pár éve kulturális miniszterünk megígérte a humor nagy öregjei küldöttségének, hogy a Terror háza közelében létrehozzuk a Humor házát, s mindez ígéret maradt. A vitát vezető Zöldi szíve repesett e nagy egyetértés láttán. Mindezt pár kedvesen szomorú viccel toldotta meg. Ezt a szép, borongós hangulatot nem akartam elrontani azzal, hogy ez a helyzet (ami szerintem azért nem ilyen sötét), bizony vastagon rajtunk is múlt. Alább olvashatók válaszaim, a kérdéseket előzetesen küldték meg.

– Miért nincsenek ludasmatyik a döbrögi sajtóban? Igaz­e, hogy a humor a nép bosszúja a hatalmasokon? Fazekas Döbrögijének nem volt a kezében olyan eszköz, amit a mai döbrögi lényegében ural és tulajdonol – ez az eszköz: a nyilvánosság. És még egy fontos dolog: Ludas Matyi a mai ludasokkal szemben biztosan számíthatott a nép szolidaritásra. A sajtó tényleges – és nem a tulajdonosok által ellenőrzött – szabadsága még egy ideig adhat munkát az újságíró szövetségeknek, érdekvédelmi szervezeteknek. Sajnos ma az új­ságírók közt szinte semmi szolidaritást nem érezhetünk. Nép bosszúja? – nem hiszem. Pedig lehetne! Milyen szép lenne kollektíven kinevetni, a „hatalmasokat”, akik azt sem tudnák, hova bújjanak szégyenükben. Ez lenne az igazi népi humor, és egyúttal a legközvet­lenebb demokrácia. Hol van még ez! Vagy azt is mondhatnám, hogy hol van az

már! – hiszen az első magyar, aki a nyomtatást használta ellenzéki nézeteinek, kifejtésére, gúnyiratainak nyilvánosságára, Bornemisza Péter, 1574­ben azt írja szatírájának a hatásáról: „Az mostani Heródesek is, midőn

látják, hogy megcsúfoltatnak mindenfelől, fölötte igen elbúsulnak, hogy még szakállukat is marják bele. És mint az dühös ebek, haragukban futnak mindenfelé, oltalmat és segítséget kérvén császáruktól és nemesektől.” Bornemisza egyébként háromszor ült ezért börtönben, bár nem sokáig, mert mindháromszor hamar megszökött.

– Szelep­e a humor? Miért, mikor volt valaha is szelep? A Ludas ugyan szelep volt, de biztos, hogy az a szelep humor is volt? A Ludasnál dolgozó karikaturisták kiharcoltak maguknak a 80­as évekre egyetlen (politikától) független oldalt, amit nem cenzúráznak, de a lap többi része bizony nagyrészt bólogató közhelygyűjtemény volt vicces körítéssel. Most mi a szelep? – Majka, BB Évi, Győzike, Kiszel Tünde? – ez sem humor, de vicces, és milliók nézik.

– Mindig ellenzéki­e a humor? A humor mindig valami nevetséges dolgot tálal elénk. Nem a torzítással lesz humoros, a torzítás csak kiemeli azt, ami egyébként is humoros. Sőt torzítás nélkül is lehet humoros dolgokat találni, pl. a Hócipő fényképei nem torzítanak, mégis nevetünk rajtuk, függetlenül attól, hogy melyik oldalon csattan. Az, hogy a mindenkori kormány több nevetséges dolgot tesz, mint a mindenkori, tétlenségre kárhoztatott, csak a hibákat kereső ellenzék, statisztikusan ellenzékivé teszi a humort.

– Lehet­e a kormánypárti humort művelni? Lehet, de nem találni rá vevőt. Tisztességes időkben megbízót sem. (Persze van kormánypárti humor, de lényegéből adódóan nem népszerű.)

– Jót tesz­e a demokrácia a szatírának?

A szatíra tesz jót a demokráciának! A diktatúra fél a humortól. Sem a szatíra, sem a humor bármely ága ellen nem védi meg őt még a gondolatrendőrség sem.

– Meg lehet­e élni a humorból? És meg is lehet halni. Van példám mindkét esetre.

– Van­e kávéházi (polgári) humor Magyarországon? Polgári Párt van, Kávéházi Párt nincs. Kávéházi humor még csak volna, de polgári… Szerintem ma Magyarországon van humor, és van humortalanság is. Sajnos az utóbbi egyre több. A humortalanság nem a komolyságot jelenti, mint ahogyan a humor sem jelent komolytalanságot. A mai magyar humor ott van (az itt következő felsorolásaimban nem törekszem a teljességre) Esterházy, Parti Nagy, Fehér Béla, Eörsi, Zalán Tibor könyveiben, Megyesi Gusztáv, Váncsa István, Fáy Miklós cikkeiben, Bacsó, Tímár, Koltai filmjeiben, Varnus Xavér koncertjein, Gross Arnold, Fehér László, Für Emil tárlatain, Kemény György plakátjain, a fiatal képregény készítők oldalain (ROHAM), a Hócipő fotóin, és az utcai falfirkákon. Még politikusnak is lehet humora, kár, hogy már nem ő a pártelnök. Van jó karikaturista is, hogy hazabeszéljek. És az összes felsoroltaknak ott az ellentéte is: humortalan író, komolykodó költő, jópofizó politikus, rasszista showman stb. Igaz az is, hogy hiányzik egy igazi humor­folyóirat, ami igényes papíron, igényes tördeléssel, igazi humort nyújtana igazi ínyenceknek, nevezzük őket polgároknak. Nekem lett volna erre egy tervezetem, Földes Péternek lapja is volt, sajnos ma nincs egyikre sem vállalkozó tőke. Most van egy új humor­lap, Puncsnak nevezik. Nem azért, mert savanyú a szőlő (vagy a Puncs), de én erre nem mondanám, hogy humoros, sőt még azt sem, hogy vicces. Egyébként (visszatérve az eredeti kérdésre) én kávéházi humornak azt a fajta humort gondolom, amikor a humorista és a hallgatósága összekacsint, és nem kell külön elmagyarázni, hogy a viccben a medve nem medve, hanem

a Szovjetúnió, és partnerünk is tudja a szereposztást a rókán át a nyusziig. Sőt, azt is tudjuk mindketten, hogy ott hallgatózik mellettünk tégla elvtárs, és jegyzetel, és egy­ egy kiszólást direkt neki eresztünk meg. Ilyen mindig volt, akkor is, amikor ideiglenesen nem voltak hazánkban kávéházak, és ma is.

– Mit jelent Kaján Tibor ama mondata, hogy „Jobb ma egy karikatúra, mint holnap egy diktatúra.” ? Kaján Tibor nem egy diktatúrát élt túl. Maga bőrén tapasztalta. Benne arra is volt erő, hogy a Ludas Ma­tyit otthagyja egy szabadabb Új Tükörért. A diktatúra nevetségessége nem lepleződik le magától a nagy nyilvánosság számára. Ehhez kell a humor. Karikaturista ugyan még nem akadályozott meg diktátorokat, de ugye tudjuk, hogy Hitler elsők közt Chaplin filmjeit tiltotta be. Mennyi humor volt Bálint György írásaiban, azokban is, amelyekben a még gyülekező barnainges hordákról írt! Valamennyi normális ember fél a diktatúrától. Kazo Kanala a világszerte ismert szlovák karikaturista azzal jött pár hónapja – és tényleg aggódott, – hogy gyerekek mit hülyéskedünk itt, ti a Magyar Gárdával, mi meg a Benessel, valamit csináljunk, hogy észre térjenek már! Mit tegyünk? – szerveztünk tavasszal egy közös kiállítást Budapesten, ez továbbment Békéscsabára (a szlovák kultúrházba), aztán Pozsonyba, most készül Révkomáromba. Most nekünk fel kell mutatnunk a barátságunkat. És a humorunkat.

– Miért kopik ki a karikatúra a magyar sajtóból? A IX. Magyar Karikatúraművészeti Fesztiválon (idén már a XI. volt) vitadélutánt szerveztek néhány főszerkesztővel arról, hogy miért hanyagolja a magyar sajtó a karikatúrát. Azóta történt annyi előrelépés, hogy néhányszor került karikatúra még napilap első oldalára is. A napilapoknál egyébként sem panaszkodhatunk, hiszen bár lehetne több is a karikatúra, általában megbízható, színvonalas karikaturistákkal dolgoznak, sokszor éveken keresztül ugyanazokkal. Ugyanakkor egy igényes karikatúra

megjelentetése több szerzői honoráriumot jelent, mint egy ugyanakkora terjedelmű írás, és sajnos sajtómágnásaink, multijaink minden lehetséges költséget igyekeznek lefaragni, a humortalan lapigazgatók és főszerkesztők pedig ott kezdik, ahol úgy gondolják, hogy az egy négyzetcentiméterre eső információ nincs arányban az érte kifizetett honoráriummal, elsőként tehát a karikaturistáknál. Aztán ott vannak a nagyon olcsó amerikai szindikátusi dömping­Garfieldek, Kázmérok és Hubák, amelyekkel nem kelhetünk árversenyre. A karikaturista magányos farkas, egyedül alkot, sokszor szerződés sem köti, nem tagja a szerkesztőségeknek. A szakmában sokszor farkastörvények uralkodnak: van olyan karikaturista is, aki akár 500 forintért is odaad egy rajzot, hogy az övét közöljék! (Igaz, nem is ér többet ötszáznál.) Ezáltal a kisfarkas megeszi a nagy­farkast. A karikaturistáknál sem beszélhetünk szolidaritásról. Talán, lassan javul a helyzet a havonta klubszerűen összejáró MÚOSZ karikaturista szakosztály beszélgetései, kiállításai, rendezvényei során.

– Meg lehet­e élni a karikatúrából? Van, aki erre tette föl az életét, és éjjel­nappal rajzol. Rengeteget dolgozik, és nem panaszkodik. Van olyan is, aki ugyanúgy rengeteget dolgozik, viszont panaszkodik. Van, aki a rajzolás mellett gondnok, van kiállításrendező, van régiség árus, van tanár. Van, akinek jövedelemkiegészítő, van, akinek hobbi. Új tendencia, ami nyugaton már természetes, hogy egyre több karikaturista jelenik meg a sajtó helyett vagy mellett a galériákban. Egy­egy jól adjusztált, keretezett, és ráadásul szellemes karikatúráért – ha még nincs is sok vevő – többet fizetnek, mint a főszerkesztők.

d e c e m b e r 1 .

Best of 2007

A kiállítás plakátja Csátth Atilla Barátok közt c. karikatúrájának „átdolgozott” változata. Sokan jöttünk össze a megnyitóra, eljött Eötvös Pál MÚOSZ­elnök is, aki színvonalasnak ítélte meg idei kiállításunkat ­ még a Brenner­pályázat többéves anyagához képest is, melynek akkoriban zsűritagja volt. Itt volt Tevan Ildikó is, aki bemutatta a Tevan Alapítvány kiadásában megjelent reprint Major Henrik kötetet. És már a jövő évi tervekről beszéltünk, köztük az első: közösen küldünk anyagot a legnicai Satyrykonra. Szó volt nemzetközi pályázatról is Debrecenben. Beszéltünk egy újabb közös magyar­szlovák közös kiállításról is ­ ezúttal válaszként a jelenlegi politikai kapcsolatok romlására. A „Best of 2007” kiállítás januárban Egerbe vándorol, onnan márciusban Debrecenbe, majd áprilisban Dunakeszire. On­line kiállítás http://muosz.hu/karikaturista/bestof2007/index.html

d e c e m b e r 2 8 .

Virtuális

Ezt a virtuális képeslapot Kemény Györgytől kaptam. Én egy virtuális kiállítást rendeztem 2008, a reneszánsz éve tiszteletére. A helyszín a tető, ahol a KOKSZ szokott időnként összejönni. A kiállítók a KOKSZ­műhely tagjai. Szeretettel meghívom Önt is egy kattintásra az alábbi linkre. Kiállítás http://koksz.hu/muvek.htm

2 0 0 8 . j a n u á r 8 .

Szerényi Gábor Csepelen

A szokásos sajtókarikatúra mondandója szinte adja magát, különösen, ha képaláírás segíti az olvasót a tantusz lehullásában. Vajon mikor nyernek tartalmat Szerényi Gábor karikatúrái? Rajzolgatás közben születik, vagy csak később, a néző fejében? Míg a szokásos karikatúrák egy csattanóra épülnek, Szerényi világát, képenként, finom, egymásra épűlő csattanókból kell felépíteni a nézőknek. Ezért különlegesek, és ezért szeretem Szerényi képeit. A Rohadások című kiállítás február 3­ig látható a Nagy Imre Általános Művelődési Központban (Budapest XXI., Simon Bolivár sétány 4­8.) Interjú http://www.mtv.hu/magazin/cikk.php?id=254242#

j a n u á r 2 0 .

Árnyalt humor egy ordibáló korban

„A Magyar Újságíró­szövetség Karikaturista Szakosztályának sorrendben ötödik budapesti, évzáró kiállításáról Utasi Árpi stílusában” Léhaft Pál, újvidéki kollégánk tudósított a Magyar Szóban „Best of 2007” kiállításunkról. (január 19­20. szám) Léphaft Pál összeállítása a Közelkép rovatban található http://www.magyar­szo.co.yu/arhiva/2008/01/19/main.php?l=b6.htm

j a n u á r 2 2 .

MÁV­St art Megvannak a tettesek, akik miatt minden olyan, amilyen! Legalábbis itt a leleplező önarckép. Már csak azt kellene tudni, hogy egy önkritikus vasutas, vagy a kockafejűek adták föl magukat? ­ A rajz magán hordozza a karikatúra valódi, ősi elemeit, melyek még a sajtó előtti korban alakultak ki, falba vésve, faragva, vagy csak papírra vetve. A graffiti, vagy a street­art ezek egyenes leszármazottai: nincs cenzúra, nincs főszerkesztő, egyenesen bele a képetekbe a véleményem! Ráadásul pár nap alatt többen látják, mintha egy újság karikatúra rovatában jelenne meg. A falakra, telefonfülkékre, vonatokra festők számára

„mielőtt a street­art arcok nekiesnének az első útba eső kukának vagy vagonnak, tesztelhetik hogyan is fog kinézni az alkotás, begyakorolhatják a színeket és formákat vagy kísérletezhetnek az elhelyezéssel.” ­ olvasom a weben. Valóban: a pdf­formában letölthető graffiti­kifestőkönyv a kukák, utcai padok, italautomaták, rendőrautók, vagonok és egyéb „felületek” körvonalával csábítja kísérletezésre az utca alkotóművészeit. A kifestőből egy felület még hiányzik: nem szerepel benne a kiállítótermek fala. Pedig megfelelő előképzettség után a street­art lassan megszelídül, bekerül a galériákba, s hamarosan megszülethet a bulv­art is. Fakeproject ­ pdf, 30Mb http://fakeproject.com/Graf_Paper/FPCoA_graffiti_coloring_book.pdf

j a n u á r 2 4 .

Sőt!

Ember a Marson (INDEX.HU) http://szemetparasztmajmok.blog.hu/2008/01/22/fotobizonyitek_van_majom_el_ a_marson

j a n u á r 3 1 .

A Magyar Mozgókép Mestere

Gyulai Líviusz, a magyar szatirikus képzőművészet kiemelkedő alakja, animációsfilm­készítő, a KOKSZ tiszteletbeli tagja, aki bár nem karikaturista, sőt, nem is sajtókarikaturista, mégis egy kicsit (most különösen) a miénk is, a 39. Magyar Filmszemlén Kósa Ferenccel együtt megkapta a Magyar Mozgókép Mestere kitüntetést. Gyulai Líviusz a KOKSZ­ban http://koksz.hu/

f e b r u á r 5 .

Joe blogja

Most persze mindenki mondhatja, hogy csak azért van ez a bejegyzés, mert Joe elhelyezte az én linkemet az ő blogján. Igazából meg akartam őt előzni, de hát a versenyben vannak vesztesek is... Nos, üdvözlöm őt abból az alkalomból, hogy elindította karikatúra­blogját, sőt máris irigykedem rá, mert mindezt olyan profizmussal tette, ahogyan rajzait is készíti. Nézzék meg! Joe blogja http://www.kartundoboz.blogspot.com/

Alteregók Zsoldos Péter blogjában felfedezte Békési Joe alteregóját (vagy klónját?) Santorini szigetén. Jelentem, én meg Tettamantira leltem rá Rómában. Lehet, hogy Béla valamelyik őse? Vagy már életében...? Nézzék meg Zsoldos Péter blogját!

Zsoldos Péter blogja http://caricaturaart.blogspot.com/

Megszületett!

Mi jól vagyunk, amit nektek is szívből kívánunk. Itt épp a szebb jövőt fényezzük. haft Vasárnap Szerbiában a választásokon győzött a józanság. Kedves Léphaft Pali, kedves Szalay Attila, fényezzétek! Van mit! (Léphaft Pál karikatúrája)

f e b r u á r 6 .

Aranyceruza

Füles 51. születésnapján a szerkesztőség egyhangú szavazata alapján Bacsa Gergő karikaturista kapta az aranyceruza díjat. Gratula!!! dr. Erős Zoltán főszerkesztő átadja a díjat Bacsa Gergőnek

Meghívót kaptam „Örömmel értesítelek Benneteket, hogy ebben az évben is meg lesz rendezve a „BOHÉM HANGULAT” c. meglepetés­műsorral egybekötött kiállítás.” A kiállító Csátth Atilla és Diós Magda. A Kiállítás megnyitója 2008. február 10­én, 15.00 órakor lesz a Debrecenben, a Konzervatórium Galériájában. Atilla (egy t, két l) harminc évig rajzolt a megyei lapba, de ma már „nincs rá szükség”, magának rajzol, meg kiállításokra, pedig mint a mellékelt 2006­os rajza is mutatja, 2008 február­ márciusára is aktuális tud lenni.

f e b r u á r 7 .

1/2 Jubileum (Megemlékezés) Éppen öt éve, hogy hetente megjelenik egy­egy rajzom a Magyar Nemzet Hétvégi Mellékletében. Bár az első karikatúrám 40 éve, elsőéves koromban került be a Közgazdász c. egyetemi lapba, ahol aztán évekig, még tanárként is sokat publikáltam, valójában ezen az öt évvel ezelőtti szombaton léptem át az amatőr/hivatásos határt. Kaptam egy e­mailt Fehér Bélától, a melléklet főszerkesztőjétől, hogy pont ilyen rajzokat szeretnének, mint amilyeneket a honlapomon talált. Például ez a kép a buszon. Nagy kihívás volt, hiszen pár éve már alig­alig rajzoltam, újságban sem jelentem meg nagyon régen, de belevágtam. A megállapodás az volt, hogy sem napi aktualitása, sem címe, sem képaláírása nem lesz a rajzaimnak. Pont úgy, ahogy elképzeltem. Azt hiszem sokat köszönhetek ennek a „Halász Géza Show” rovatnak. Elsősorban szakmai fejlődést, hiszen az új stílust, új módszert, az elektronikus montázs­technikát ebben a rovatban kezdtem kitalálni magamnak. (Ezzel kellőképpen ellensúlyozom rajzolásbéli visszamaradottságomat.) Bár a szerkesztőséggel általában egyirányú e­mail kapcsolatban vagyok, s csak virtuálisan érzem a hely szellemét, jó dolog ebben az elismert, színvonalas kulturális mellékletben megjelenni. (Taps) Otthonlapom http://zu.hu

Földes Vili a karikatúra emlékművénél

(Vagy az emlékmű karikatúrájánál?) Hát ezt nem gondoltam volna, hogy Földes Vilmos nem csak karika, hanem turista is. Az El Camino 320 kilométeres szakaszán, Leon és Santiago között jártában készült róluk ez a közös fotó. El Camino http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Jakab­ %C3%BAt#A_Camino_t.C3.B6rt.C3.A9nete

f e b r u á r 1 0 .

Merre van előre? Levelet kaptam Katona Gyöngyitől, hogy szomorú, mert a tavalyi fesztiválra készült 3D­s számítógépes grafikájával nyitott kapukat döngetett: a gömbsakkot ugyanis már feltalálták. Valóban, Boholy János rimaszombati honfitársunk pár éve feltalálta. Nem tudtam, Gyöngyi sem tudta, és rajtunk kívül sok ezren nem tudták. Nem jó, hogy a magyar feltalálókról keveset tudunk, azt meg nem tudom fölmérni, mivel a szögletes sakkban sem vagyok járatos, hogy valóban komoly találmány­e, vagy csak agyament ötlet ez a gömbsakk. A karikatúrafesztivál témája egyébként „Merre van előre?” volt. A gömbsakk, amelyben valószínűleg sokkal könnyebben el lehet tévedni, mint a szögletesben és a túlsó part sem látszik, sőt azt sem tudjuk, hogy oda igyekszünk­ e bábuinkkal ­ nagyon jó karikaturista válasz erre a kérdésre. Eszembe jut róla egy mondat Anouilh Becket­ drámájából, melyet a szocializmus utolsó éveiben sokat idézgettek gazdasági stratégiánkról közgazdász körökben:

„De nekünk, Szentatyám, nagy erőt ad, hogy nem tudjuk pontosan, mit akarunk. A szándékok teljes bizonytalanságából bámulatos manőverezési szabadság születik.” A gömbsakk http://www.globechess.sk/boholy.html

f e b r u á r 1 2 .

Körző, olló, Szerényi Már bezárt Szerényi csepeli kiállítása, amiről néhány bejegyzéssel ezelőtt már írtam. Pár gondolattal mégis visszatérek rá, mert érdekes, elgondolkodtató az a világ, ami az övé. És ami a képeit látva már a miénk is. A karikatúra az emberekről, vagy inkább így: Az Emberről szól. általában emberek állnak, ülnek, tesznek­ vesznek. De nem minden karikatúrán vannak emberek. Ott vannak például az állatok és a tárgyak, illetve a tárgy­karikatúrák. 95­ben egy kiállítás alkalmából egy régi telefonra rászereltem a fotelem görgőit, madzagot kötöttem rá, így alkottam meg első mobiltelefonomat. Persze rajzban is számtalan tárgykarikatúra készül. Vannak karikaturisták, akik ontják öncélú ötleteiket, eszeveszett találmányaikat, jó vicceseket, hiszen nem kell hozzá más, mint két nagyon különböző tárgyat, mondjuk egy borotvapengét meg egy halat grafikailag összeötvözni, és máris kacaghatunk. A vicces tárgyakon túl (vagyis továbbmenve a humor mélységei felé) olyan tárgyak is keletkeznek, amelyek nem alkotójuk Frankenstein­fantáziáját demonstrálják, hanem gondolkodásmódunk szellemes modelljei. Vagyis ezek nem a tárgyakról, hanem az emberekről szólnak, akkor is, ha nincs a képen ember. Szerényi ollói, körzői például. Fiatal koromban nagyon szerettem a körzőket. Mondjuk

inkább, lenyűgöztek a körzők. Tudom, ez nem korfüggő, de mióta számítógépen is lehet írni és rajzolni, nem nagyon használom a Faber­Castell remekműveit. A körzővel természetesen nem csak kört lehetett rajzolni, hiszen akkor semmi érdekes nem lett volna benne. Lehetett vele rajzolni mindenféle körkörös alakzatokat, szögeket szerkeszteni, távolságot mérni, de a szálkát is vele piszkáltam ki, ha belement az ujjamba. Szép fekete doboza volt, s a körzőt mindig szétszedve, minden részét a megfelelő besüllyesztett helyre visszatéve kellett tárolni. A jobb körzőknek hosszabbítójuk, egyéb tartozékaik is voltak, és a darabokat variálni is lehetett, egymásba rakni és próbálkozni, mire lenne jó így vagy úgy. Végül is, forgathattam így, rakosgathattam úgy, a körző az körző volt, nem játék, hiába szerettem volna. Mivel pedig nem kerültem műszaki pályára, és egyre távolabb kerültem (számos kortársammal együtt) a precíziós technikáktól, a körző egy használati értékét vesztett kincs lett, amit egyik költözésről másikra, egyik fiókból másikba rakosgattam. Szerényi fedezte fel nekem újra. Ahogyan a töltőtollat, ollót, kulcsot, a bicskát, a zollstockot vagy nadrágszíjat is. Ahogyan viszonyulunk tárgyainkhoz, és ahogyan a tárgyaink viszonyulnak hozzánk. Igen, tudom, ezek nem poénra kihegyezett, nem napi aktualitású sajtókarikatúrák, mégis megmosolyogtatnak, elgondolkodtatnak, sokat mondanak erről­arról, világunknak szebbik feléről, amit nehéz, nem lehet szavakba foglalni. Valahogy olyan egy­egy Szerényi­kép, mintha gyerekkori baráttal találkoznánk valahol a Kiskörúton, ő belenyúlna a zsebébe, és előszedné megmutatni évek óta gyűjtött, féltve őrzött kincseit. És egy kicsit mindketten megmosolyognánk magunkat. Hoppá! Most látom (irigykedem) milyen jó sajtója van, a Tiara Magazin is Szerényiről ír. Szerényi a Tiarában http://www.tiaramagazin.hu/page/egy_homo_ludens_aprolekos_es_groteszk_pilla natai

f e b r u á r 1 3 .

Merényletet terveztek a dán Mohamed­ karikatúrák egyik rajzolója ellen

A botrányt kiváltó rajzok egy egyiptomi újságban. Hír az eMasában http://emasa.hu/cikk.php?page=sajto&id=3520

f e b r u á r 1 3 .

Adj ki e­könyvet! A web2 számos olyan megoldást kínál, amivel egymáshoz közelebb kerülhetnek olyanok, akiket akár ezer kilométerek választanak el. Egyik ilyen alkalmazásfajta az e­ publisher, az elektronikus kiadó. Több is van ebben a kategóriában, nekem ez tetszett meg, melyre pdf­ formátumban lehet feltölteni dokumentumainkat. Nem csak saját cikkünket, könyvünket ajánlhatjuk (pl. a Facebook­on) vagy olvashatjuk itt, hanem sok száz más szerző munkája között is válogathatunk. Ezen a linken egy „képeskönyvem” található, és persze maga a webkettes alkalmazás. Lapozgató http://issuu.com/halaszgeza/docs/sorok_kozt

f e b r u á r 1 7 .

Koszovó

A KOSOVA 2006 karikatúra fesztivált már a függetlenség jegyében rendezték. Az akkor, frissen függetlenné vált Montenegró karikaturistájának, Darko Drijevicnek rajza ma Koszovó függetlenné válásával lett újra aktuális.

f e b r u á r 2 0 .

Maratoni

Karikatúra­rajzolási világrekordot akar felállítani egy szegedi fiatalember. Kovács Zsigmond kedden 12 órán keresztül rajzolt egyfolytában, késő estig. ­ adta hírül a Hírszerző. További sok sikert a 24, a 48, a 72 órás és az egész életre szóló rajzoláshoz! Egyébként meg... mit is mondjak? Ne a dolog értelmét keressük, ne is a reklámértékét firtassuk. A képeken láthatóan mindenki jól érzi magát, Zsiga is, a modellek is. Hát hajrá!

f e b r u á r 2 1 .

Portrékarikatúra ajánló lap Eddig a karikatúra.lap.hu címen, mostantól külön oldalon, jobb szerkesztésben és nagyobb választékban található a portrékarikaturisták linkoldala. Az új lap szerkesztője Zsoldos Péter. A poén­kategória továbbra is a korábbi címen marad, ezt én igazgatom. Szívesen várjuk az ötleteket!

Egy most éppen aktuális Zsoldos­karikatúra Portrékarikatúra linkek http://portrekarikatura.lap.hu

f e b r u á r 2 7 .

HUF

Két éve az Arnolfini Galéria olyan „MiniMailArt” webkiállítást szervezett, melyre a felkért alkotóktól adott méretű, adott színű alapra három sárga színű betűt kértek. Erre a kiállításra küldött képemmel búcsúzom a forintos érmétől. MiniMailArt kiállítás az Arnolfini Galéria portálján http://www.arnolfini.hu/AA­Home/Menu/D/ArnolfiniNetGaleriaNo21.htm

m á r c i u s 2 .

Egy bizonyos szint alatt...

Ne hagyd, hogy téged is primitív baromfinak nézzenek! Az ötlet és a grafikai megoldás összhangban van (a mélyponton). Az ilyen színvonalú politikai karikatúrával vagy bennünket néznek nagyon primitíveknek, vagy a propagandisták azok, esetleg mindkettő...

Egyensúly

Az egyensúly kedvéért kerestem a lövészárok másik oldalán is humoros, vagy annak szánt propaganda­anyagokat. Meg kell mondjam, hogy itt több a humor, akkor is, ha némelyik karikaturisztikus (felnagyító) célú elképzelés bántóan buta. Ez a bunkó alak itt a képen pl. friss diplomás, akinek taníttatását valamennyien fedeztük mindez ideig, és fedezzük, ha az igennel szavazók arra kényszeítenék a kormányt. Csakhogy ebben a kocsiban nem csak ez a rosszarcú ül, hanem valamennyien ott vagyunk, akik már túl vagyunk az egyetemen, és valamennyien ilyen rosszarcúnak érezhetjük magunkat, akkor is, ha nem tehetünk róla, sőt, esetleg nekünk is hasonló a véleményünk az Új Generációéhoz. Öngól?! SZDSZ­kampány http://video.szdsz.hu/plakat.htm

m á r c i u s 3 .

Van lexikonunk!

Ma vehette birtokba a szakma, és hamarosan kapható is lesz Gyöngy Kálmán könyve. A magyar sajtótörténetben egyedülálló vállalkozás 160 év karikaturistáinak munkásságát veszi számba. Szócikk emlékezik meg Jókai Mórról, a költő Tóth Árpádról, vagy a színész Darvas Ivánról is, akiket nem erről az oldalukról ismerünk, pedig profi színvonalon űzték a mi mesterségünket is. És szerepelnek (szerepelünk) még sok százan, akik mind a „grafika legvidámabb mostohagyerekeit” segítették világra hétről hétre a Borsszem Jankóban, a Ludas Matyiban, a Kakasban, a Figaróban, a Pesti Izében, a Plajbászban, a Kiskacsában, a Kópéban, a Bolond Istókban, az Üstökösben, a Darázsban, a Dongóban, a Szabad szájban, vagy éppen a Hahotában.

m á r c i u s 1 6 .

Második pálma

A százhalombattai karikatúra pályázatról küldte Gaál Tamás (T­boy) ezt a képet azzal, hogy sikerült vele elvinni a „második pálmát”. Érdekes az a politikai karikatúra, amely az országot minősíti, s amellyel ­ vélhetően ­ mindkét politikai térfél szimpatizánsai egyet értenek. Csak éppen a másik oldalról gondolják azt... Hiszen a mieink mindig kivételek!

Kolozsvár és Könczey Elemér köszönti Budapestet

m á r c i u s 2 5 .

Spam­karikatúrák (a la Réber?)

Egy amerikai művész megelégelte a spameket, és lerajzolta, miről is szólnak szó szerint az ajánlatok. ­ írja Földes András az Indexben. Új internetes népművészet a láthatáron. Ártatlan spamek, vicces rajzokkal. A továbbiak az alábbi címen olvashatók. Az Index cikke http://index.hu/kultur/eletmod/spam0325/

m á r c i u s 2 7 .

Mit firkáltál az értekezleten? Az internetes népművészetnek már itthon is szép hagyományai vannak. Sokan firkálgatnak órán, vagy értekezleten. Van, aki unalomból, van aki szórakoztatási célból, hogy mások se unatkozzanak. Szily blogjába bárki beküldheti kómában készült műveit. Így lesz a firka népművészetté, mielőtt a papírkosárban landolna.

„Mindig is tudtam, hogy a meetingek nem azt a célt szolgálják, ami miatt állítólag összehívják őket, de most már azt is tudom, mi ez a cél: a művészet.” ­ írja a Cerkablogban K.N. , kubista projektmanager. Egyébként sok karikatúrám készült diák koromban órákon, aztán értekezleteken, konferenciákon, vagy csak úgy olvasgatás közben: ide figyeltem, oda firkáltam, egyszer csak kész volt a mű. A lapot csak erős idegzetűeknek ajánlom! Cerka ­ blog az Indexen http://cerka.blog.hu/

á p r i l i s 3 .

Búcsú a székháztól Készítettem pár 360 fokos, forgatható, teljes képernyős panorámaképet, mielőtt végleg elhagynánk az Andrássy út 101­et. Ha jól tudom, 16­án kezdődik a költözés...

Panorámaképek http://zu.hu/Panorama_kepek/muosz

á p r i l i s 1 0 .

Egy szakosztály­ülés jegyzőkönyve

Utoljára jöttünk össze a MÚOSZ Andrássy úti székházában, a legközelebbi találkozónk már új helyen lesz. A hátsó, az étterem mögötti helység nagy asztalánál kétoldalt ültünk le, kint esett az eső, az asztal egy részén a szállításra előkészített iratok, dossziék voltak elhelyezve katonás rendben. A Táncsics Mihályt ábrázoló szépen bekeretezett festmény is lekerült a bejárati ajtó feletti régi, megszokott helyéről és az asztalról vízszintesen feküdve nézett fel ránk. Bene Erzsébet elöl el kellett tolni az egymásra rakott négy hatalmas papírdobozt, mert eltakarta a vele szemben ülő Gyöngy Kálmánt. Jót beszélgettünk, jól éreztük magunkat. A találkozóról Fábry Jancsi összefoglalót írt, hogy kedvet csináljon másoknak is. Folytatás http://muosz.hu/karikaturista/apr7.htm

á p r i l i s 1 1 .

Ejnye, Mehemed!

Gyújtogatás végzett az idei fesztivál teheneivel. ­ olvasom az Indexen. Nem értem. Hülye vagyok. Mi a baj a tehenekkel? A tehén nem buzi, nem szingli, nem zsidó, nem cigány, nem komcsi, ­ csak műanyag. Egy műanyag­állatot nem lehet gyűlölni, különösen, ha az művészek könnyed játékának ötletes, kedves terméke. Lehet fehér, fekete, vagy tarka, nem rúgja fel, még azt sem, aki megfogja a tehén farkát. Bakos Éva tehene

Karikatúrák a hazai grafikai piacon

Érdemes elolvasni a Világgazdaságban március 31­én megjelent írást a kArton Galéria kiállításáról, Gyöngy Kálmán gyűjteményéről, és a karikatúra­piacról. Illusztrációként álljon itt Hatos Sándor (1868­1907) egyik politikai karikatúrája, amelyet három hasonlóan szép „Hatossal” nemrég vásárolt meg a műgyűjtő Gyöngy Kálmán. Sajnos az aktuális sztorit, mely karikatúra rajzolásra késztette a művészt, nem ismerjük, de félő, hogy ma is találhatnánk hozzá aktuális szereplőket. A Világgazdaság cikke http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=215567

á p r i l i s 1 8 .

Karikaturista közös blog A trolit csak azért jutott eszembe idetenni, mert ma sztrájkolt a BKV, én viszont szorgalmas voltam, és megírtam saját blogzárómat. Ez azonban nem jelenti a búcsút, mert eddigi saját blogom átalakul közös karikaturista bloggá. A Karikaturista szakosztály tagjai ezentúl szabadon blogolhatnak ezen a helyen, tájékoztathatják a többieket, vitatkozhatnak, szakmai tanácsokat adhatnak­kérhetnek. Remélem, hogy ebbe a virtuális szakmai közösségbe beszállnak azok a tagjaink is, akik eddig távol maradtak, mert nagyon elfoglaltak voltak, vagy nagyon messze, esetleg annál is messzebb laknak. Hát akkor rajta!

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.