––––
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
Tina Markus
PIRCSI ÉS A ZOMBIZŰR Kalandok Meseországban I.
.HU/KONYVEK TALENTUM MOBILE Minden jog fenntartva! 1
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
1. Hívás - Nem megyek. - mondta Piros mama, és egy konok mozdulattal előre bökte az állát. - Kérlek. Most tényleg baj van, és csak te segíthetsz. Piros mama úgy tett, mint aki az újságot bújja, mint mindig. Ez volt a napi rutin nyáron: lejött a lassan átforrósodó lakásból, és a parkban olvasta el a napi híreket. És ezen a váratlan látogató kedvéért se szeretett volna változtatni. Igyekezett tudomást se venni a jövevényről. A bozontos szemöldök alól kérlelő szemekről. A szőrős pofán megjelenő esdeklő kifejezésről. A mancsról, ami tiszteletteljes távolságból nyúlt felé. Az illendően behúzott farokról. A farkas vad és szabad erdei illatáról, amely alattomosan kúszott az orrába. - Mit képzelsz! Nem vagyok már kislány! - morogta a fogai közül Piros mama, és igyekezett koncentrálni az újságra. - Tudod, hogy ott frissebb leszel. - csöndesen és behízelgően jött a válasz. - Éppen ez az! A múltkor is majdnem ott ragadtam. Abból pedig semmi jó nem származik. - Vigyázunk rád. - Megmondtam. Nem megyek. A farkas lehajtotta a fejét. Ő is büszke volt, nem volt könnyű kérnie. - Jól van. Nem tudom, tudok-e jönni többé. Ha mégis meggondolnád magad, üzenj álmodban. - Jó. Pfff. - fújtatott Piros mama. Neki soha nem ment ez az álomban üzenős módszer. Onnan mindig kapott üzeneteket, de visszafele már nehezebb volt a kommunikáció. Napok óta rémes álmai voltak, tulajdonképpen már várta is, hogy jöjjön Farkas, mégis meglepődött, hogy pont itt, pont most találkoztak. - Akkor… Ég veled. - szólt a halk morranás, és Farkas hátat fordított. - Viszlát! - mondta könnyedén Piros mama, és az újságra tévedt tekintete. Alig hallotta a könnyű farkas tappancsok neszét, ahogy a másik megfordult, és elindult. Elolvasta az egyik főcímet: „Nem kell a világ 2
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
összes pénzét a bolygó megmentésére költeni”. Aztán odább siklott a szeme: „Ezért nem lesz nyugdíjunk”. Piros mama lecsapta az újságot. - Várj. A farkas hallása jó volt, azonnal megállt, és kérdően pillantott vissza. - Elmegyek. Mutasd, ezúttal hol az átjáró. - Tudtam, hogy nem fogok benned csalódni. - Bah! Fogsz még te csalódni! Mit akarsz egy magamkorú banyától! azzal tőle telhető fürgeséggel indult Farkas után. Az átjáró nem volt messze, és különösebben el se rejtették. Két fa törzse között figyelt fel Piros mama a furcsán remegő levegőre, az egészet csak egy poros bokor takarta. „Tényleg sürgős lehetett, ha ennyire gondatlanul választották ki a helyet.”- gondolta magában. Némán lépdelt Farkas után, ahogy már annyiszor a sok-sok év alatt. De hiába a megszokás, hiába annyi alkalom, lábujjától a haja tövéig elfogta a bizsergés most is, ahogy egyre közelebb érkezett a másik világ kapujához. Aztán átléptek, és egy csapásra eltűnt az ízületek sajgása, az izmok lassúsága, a szem fáradt homálya. Piros mamát eltöltötte az izgalom és a boldogság, hogy megint itt lehet. Nem ő volt, aki először észrevette. Farkas torpant meg, és szimatolt a levegőbe, ínyét rosszallóan felhúzva. Akkor Piros mama is megállt, és körülnézett. A Kerek erdő szélén érkeztek meg, és innen jól lehetett látni a falut. Csöndesen bújt meg a völgyben, körülötte smaragdszínben pompáztak a legelők és olajos mélységben zöldelltek a túlsó hegyoldal erdői. A házfalak ragyogóan fehérlettek, a cserepek csillogóan piroslottak. Már amelyiket nem borította be a füst. A tűz a falu végén indult, néhány háztól, és az alattomos, szürke köd folyamatosan kebelezett be egyre több és több házat. - Az őr! - Farkas felvakkantott, és kutatni kezdett a bokrok között. Piros mama összevonta a szemöldökét, és fürgén követte barátját a bokrok közé. Egyszerre látták meg a kismalacot. A malac ikreket mindig mindenki összekeverte, mert egyformán rózsaszínűek és gömbölyűek voltak. Egyedül Piros mama tudta megkülönböztetni őket. Már akkor is képes volt rá, amikor még kislány volt, és mindenki csak Piroskának 3
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
hívta. Most is felismerte a kábán fekvő testet. Péter volt, a legfiatalabb, aki kőből építette a házát. - Peti! - rohant oda hozzá, és feltámasztotta a fejét. A malac résnyire nyitotta a szemét. Öröm csillant meg benne, ahogy meglátta az idős asszonyt. - Hát eljöttél… Próbáltam őrizni az átjárót. De sokan voltak. Bocsáss meg… Piros mama agyában veszettül kavarogtak a gondolatok. Az átjáró titkát csak néhányan ismerték. Félelmetes veszélyt jelentett volna, ha akárki szabadon járhatna-kelhetne a két világ között. - Ki volt az? Ki tette ezt veled, Peti? - hangja elfúlt. A barátai odaát lassan mind elhagyták. Az itteniek mindig kitartottak, a maguk bolondosvarázsos módszereivel mindig visszavárták őt. És mégis, most az egyikük a karjában feküdt, és alig lélegzett. Péter malac még egyszer összeszedte erejét, és mély levegőt vett. - Hófeh… Pillái megremegtek, és egy pillanatra megmerevedtek. Aztán egy lassút sóhajtott, és nem tudott ellenállni a varázslatnak, ami minden mesehőst elér egyszer. Mély, álomtalan álomba ájult. Piros mama kétségbeesett dühvel nézett össze Farkassal. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, míg a világ világ, és még hét nap se! Hogy történhetett ez? Vajon valóban meglelte valaki az átjárót? És jól értette volna a malac utolsó szavát? Vagy csak a képzelet játszott vele? Orrába ekkor ért el az égett házak szúrós szaga. Piros mama így értette meg, hogy Farkas nem hiába hívta. Meseországban valami nagyon nem volt rendjén.
2. Zuhanás Pircsinek elege volt az egészből. A hetediknek éppen két napja lett vége, a többiek a suliból már szétszéledtek, Réka, a legjobb barátnője persze már a Balatonon. Csak neki kell megvárnia a bizonyítványosztást. Ez milyen 4
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
kitolás már, minek itthon maradni, úgyis tudja már mindenki, mi lesz azon a papíroson. Harmincöt fok van, már most, júniusban, pont nem kéne még a jövő héten fehér blúzt meg sötét szoknyát húzni! És ráadásul a nagyi vigyáz rá. A nagyi, aki totál elfelejt mindent, össze-vissza mászkál. Most is magára hagyta a lakásban, valamiért lement a parkba. Biztos pletykál a többi mamikával. Csak egy dolog éltette, a köldökzsinór, ami összekötötte a normális élettel, a többiekkel, a haverokkal. A net. Egész nap a mobilt leste, hogy merre jár Réka, mit csinált Márti. Nyomták a chaten, a közösségi oldalakon. Persze a többiek nem lógtak annyit a gépen, a Balatonon jobb dolga is akad az embernek, de Pircsi szinte elepedt már az emberi társaságért. Most is elővette hát a telefonját, de csak az üres képernyő fogadta. - Afffene! Ledobta a wifi. Kétségbeesetten próbált visszaemlékezni a jelszóra, de nem ment. Piros mama mindig olyan hülye jelszavakat talált ki. Két napja ugyan megmondta, de nem írta fel sehová. Valami mesés dolog volt, de pontosan mi is…? Róka koma 55? Vagy Hófehérke 58? Az ötvenvalahány biztos, tiszta kiakasztó, minek rakja bele valaki a korát a wifi jelszóba is, mint Piros mama? De Pircsi hiába próbálgatta, sehogy se találta el a megfelelő karaktersort. - Nnna, ebből elég volt, lemegyek! Pircsi belebújt a szandáljába, és lecsattogott a harmadik emeletről, hogy megkeresse a nagymamáját. Ő biztos tudja a jelszót. Kezét kellemesen hűtötte a vaskorlát, a lépcsők és a falak hideget leheltek felé. Kezdte magát egész jól érezni, amikor kinyitotta az üvegajtót, és megcsapta a fény és a meleg. Egy pillanatig elvakult, de aztán továbbment, le három lépcsőt, aztán jobbra, a park felé. Már fejből is tudta az utat, anya gyakran küldte át Piros mamához, hiszen egyedül nevelte őt. Becsukott szemmel is végig tudott volna menni a négyemeletes házak között, amik persze anyukája gyerekkorában még marha modernek voltak, de most az egyetlen szépséget a kis lakótelep körül megnőtt fák és bokrok adták. Meg a park, a házak végében. Ahol Piros mama szokta az újságot olvasni, vagy pletykálni, vagy ki tudja, mit csinálni. 5
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
Pircsi szeme még nem szokta meg a kora délelőtti verőfényt, amikor kilépett a házak közül, de meg mert volna esküdni rá, hogy Piros mama hátát látja, ahogy egy nagy kutya után sétál. „Kié ez a hatalmas kutya?” - gondolta. – „És egyáltalán, mit akar Piros mama egy kutyával? Soha nem engedte, hogy háziállatot tartsunk, még a húsvéti csirkéket is el kellett ajándékozni vidékre, pedig Rékáék megtarthatták, még vagy nyolc évig élt a Pipi, és tök jó fej tyúkként, szívinfarktusban halt meg végül.” Pircsi a nagymamája után akart igyekezni, de ekkor valami villanást látott a két fa között, és ott, ahol az előbb még Piros mama volt, most egyszerűen senki se állt. Az egész park üres volt. Pircsi megdöbbent, még a szemét is megdörzsölte. „Na jó. Biztos elvakított a fény, és valaki mást láttam. Vagy senkit. Viszont akkor hol a Mama?” Pircsi rosszkedvűen fordult volna hátra, hogy a bolt felé keresse nagymamáját, amikor a szeme sarkából megint azt a furcsa villanást vélte látni. Visszafordult, és leesett az álla. A két fa között ugyanis ott állt két személy. Nem nagyon tudta, hogyan nevezze őket, mert ilyet még sose látott élőben. „Atyám, filmet forgatnak itt, vagy mi?” - villant be az agyába, és ösztönösen behúzódott a bokrok árnyékába. Belőle nem lesz valóságshow szereplő, az már tuti! Tátott szájjal nézte az árnyékból a két alakot. Az egyik egy magas nő volt, vakítóan fehér bőrrel, ami teljesen valószerűtlenül hatott itt és most, a harmincöt fokban. A haja fekete volt, de annyira, hogy Pircsinek az jutott eszébe róla, amikor a Márti anyukájának elszúrta a fodrász a festést, és tiszta szurokszerű lett az egész haja. Csak ezé a nőé nem volt sprőd, és törött, mint a Márti mamájának. De a legfurcsább mégis a ruhája volt, mert a nő valami középkori hacukát hordott: hosszú abroncsszoknyát, és buggyos ujjú blúzt, amit egy lehetetlen, zsinóros fűzővel fogott össze. „Hát ilyen szerkóval se nyerné meg a suliban a futóversenyt.” - gondolta Pircsi. A másik alak viszont egy férfi volt, jó izmos, szóval vele nem kötözködött volna még a nyolc béből a Bendegúz se. Sőt, ha nem fényes nappal lett volna, Pircsi biztos visszaszalad inkább a házukba. Szorosan összehúzott 6
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
sűrű szemöldöke alól szúrós, mindenen áthatoló tekintettel vizsgálgatta a környezetét, mint a préda után kutató vad. Csak a ruhája tette kissé komikussá: konkrétan testhez tapadó cicanadrágot viselt, hozzá meg egy buggyos, zöld színű felsőt, ami alig takarta el a combját. De az övéről a lábszárára lógó tok látványától megint lefagyott Pircsi arcáról a vigyor. Ekkora tőrt eddig csak a Hadtörténeti Múzeumban látott, de élő emberen, így kipakolva még tuti nem. Szerencsére a két alak nem vette észre őt, hanem némi habozás után elindultak a tér másik vége felé, amerre a helyi kocsma - pardon! eszpresszó volt. Pircsi döbbenten állt egy percig, aztán hirtelen belévillant, amit az előbb látott. Azaz Piros mama hátának a látványa, aki ugyanott tűnt el, ahonnan ez a két alak előjött. „És ha a Mama bajban van?” Pircsi egy pillanatig se gondolkozott tovább. Sietős léptekkel vágott át a parkon, és határozottan lépett oda, ahol legutóbb még a nagymamáját vélte látni. A két fa között aztán furcsán megremegett a levegő, majd a következő lépés után Pircsi megbotlott, és gurult, gurult lefelé egy dombon. A föld kemény volt, de a fa, ami megállította végül, még annál is keményebb. Pircsi nem értette. Hiszen akár becsukott szemmel is végig tudott volna sétálni a környéken. És nem emlékezett arra, hogy bárhol volna lejtő, vagy domb. Legfőképp a két fa között nem volt semmi. Neki most a parkban kéne sétálnia, a kopárrá aszott fűszálak között. Fölnézett. Feje felett sűrű tölgyfák vontak árnyékot, azon túl pedig azúran kéklett az ég. Lába alatt a fű élénk smaragd színben zöldellt. Pircsi kétségbeesetten nézett körül. Egyetlen gondolat forgott a fejében: „Hová kerültem???”
3. Segítség - Nos, hová is kerültünk? - amikor kérdezett, akkor se lassított le a királynő. Mint ahogy egy pillantást se pazarolt a körülötte lévőkre. Csak előre, a célra szegezte a tekintetét. Vagyis a helyi ivóra. 7
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
- Úrnőm, ez tehát az a világ, ahonnan a szakadár farkasok segítséget szoktak hívni. - válaszolt a Vadász. - Ezt én is tudom. Többet tudsz mondani? A férfi egy lépés távolságból, tiszteletteljesen meghajolva követte a nőt. Szemével azonban a környezetét vizslatta, és szokás szerint többet látott, mint bárki más. - Itt nincs varázslat, és nincsenek fegyveresek. Az átjárót ezen az oldalon senki nem őrizte. Az út szabad Ön előtt, Fennség. - Akkor tehát tegyük azt, amit a farkasok szoktak. - Hívjunk segítséget? Innen? - a Vadász meghökkenve nézett Úrnőjére. - Természetesen. - a királynő arcán pengeéles mosoly terült szét, ahogy kezét az itteni kocsma kilincsére helyezte. Margitka a poharakat tisztogatta éppen. Hétköznap volt, délelőtt, és a nagy meleg ellenére se volt vendég az eszpresszóban. Kivéve Lajoskát, a lakópark mindenesét, aki minden reggelét itt kezdte. Nem volt Lajoska iszákos, kikérte az egy korsó sörét, aztán elüldögélt mellette, figyelte az utcát, beszélgetett. Mindenki tudta, hogy itt megtalálják, így szerzett munkát: ha leszakadt a polc, össze kellett rakni a szekrényt, vagy le kellett mázolni az ablakkeretet, mindenki őt hívta. De most a kutya se járt erre, és Lajoska jobb híján egy játékba kezdett a telefonján. - Lajoskám, főzzek egy kávét? - Ne, ne, ne, hagyd csak, Margitka! Ne, ne, ne fáradj, jó lesz így, jó így. Csak… Lajoska azonban soha többé nem fejezte be ezt a mondatot, mert a kocsma ajtaja hirtelen szélesre tárult. A napfény beömlött, majd megakadt egy hosszú szoknyás női sziluetten. - Adjon Isten jó napot! - a hideg és nyugodt hang csöndesen szólalt meg, mégis betöltötte az egész helyiséget. Lajoska tágra nyitotta a száját, úgy bámulta ezt a gyönyörű nőt. Margitka viszont az évek során megszerzett vendéglátós rutinnal fel se vette a fura köszönést. - Jó napot! Mit adhatok? - morogta a foga között. - Híreket. 8
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
- Na, ha beszélgetni akar, akkor menjen a parkba pletykálni. Itt viszont előbb rendelni kell, aztán beszélgetünk. - Margitkának valahogy a hideg futkosott a hátán ettől a nőtől. Talán, ha elég morcos lesz hozzá, elmegy innen. Talán nem rendel semmit, és akkor ki se kell szolgálni. - Egy kupa sert kérek. - hallatszott most egy mély hang az ajtó felől. Az ajtón belépő második idegen szemét Margitka arcába fúrta, és ezzel elvágott minden vitát. Margitka nem tudta levenni a tekintetét a magas, szőke férfiról, aki olyan áthatóan nézett most rá. Automatikusan nyúlt a korsó felé, és további szó nélkül csapolta is a sárga folyadékot. - Messziről jönnek? Messziről? - Lajoska bátortalanul szólalt meg. - Csak mert… csak úgy kérdezem ám. - Meglehetősen hosszú útról jöttünk. - a lenyűgöző szépségű nő most fordult először Lajoska felé. - És nagyon érdekel minket ez a vidék. - Hehehhhe! Ez a vidék? Ez? Mármint, hogy ez itt? - Lajoska még sose látott turistát a lakóparkban. - Pontosan. Mesélj el mindent, amit az itt lakókról tudsz. - Hát, hát izé. Nincs sok mesélni való. Itt olyan normális emberek vannak csak. Vagyis hétköznapiak, na. Nem ilyen csinosak, mint maga. - Lajoska belepirult az utolsó mondatba. - Szépnek látsz? - Maga a legszebb, akit valaha is láttam! Izé… még annál is szebb! Szépnek tetszik lenni, na! A csodálatos nő elmosolyodott, és közelebb lépett Lajoskához. Kihúzta a másik széket, és az asztalra támaszkodva hajolt egyre közelebb Lajoska felé. Száját már szóra nyitotta, amikor Lajoska telefonja hirtelen pittyegni kezdett. A pillanat elszállt, a mosoly tovatűnt a gyönyörű arcról, helyette gyanakvóan nézett a férfira. - Ez mi? - Semmi, semmi, semmi. Csak a telefonom. A játék, a királylányos, ez az új, tudja. Tudja, amit most mindenki játszik. Igen, izé, amikor a sárkány elrabolja. Csak letettem, és pittyeg. - Ki kell szabadítani a királylányt?
9
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
- Igen, igen, igen. De ezen a vacakon elég nehéz ám, otthon, a nagy gépen már eljutottam a nyolcas szintig. Mondjuk, közben egyszer majdnem megöltem a királylányt, mert véletlenül az ötösön beomlasztottam a csővezetéket, de aztán lett még egy életem. A sárkány elleni kard is megvan ám. Ismeri? Ismeri a játékot? - Mutasd meg, hogy működik ez. - Jó, jó, jó. Itt kell megnyomni, és aztán elindul, látja? A nő összeráncolta a szemöldökét, ahogy a kis képernyő fölé hajolt. Lajoska szinte beleszédült, hogy egy ilyen szép asszony ül mellette. Nem is tudta figyelni a telefonját, és még el se kezdődött a játék, de már megjelent a felirat: GAME OVER! - Most hová tűnt? - számonkérőn csattant fel a nő. - Nem, nem, nem tűnt el, csak izé. Most ezen nem tudom megmutatni. - Folytasd tovább! - Nem szeretne inkább valami mást játszani? Van itt madaras, vikinges, zombis, azokat könnyebb ám a telefonon! - A kardot akarom látni. A sárkány ellenit. Meg a királylányt. - Jó, jó, jó. De az itt nem megy. Kicsi a memória, na, na. - Akkor vigyél az otthonodba. Lajoska eltátotta a száját. Hogy őhozzá egy ilyen szép hölgy ellátogatna? De aztán meglátta a nő ellentmondást nem tűrő tekintetét, és gyorsan válaszolt. - Igen, igen, igen. Most? Mármint azonnal? - Nem óhajtok várakozni. - Akkor tessék! Tessék jönni, erre tetsszen! Lajoska majdnem elbotlott, ahogy megbabonázva felállt, és elindult a kijárat felé. A varázslatos szépségű nő szó nélkül követte. A pultnál álló férfi letette a korsóját, tekintetét még egyszer Margitkáéba fúrta, majd némán távozott. Margitka tátott szájjal, szótlanul bámult utánuk. - Micsoda pasi! Még cicanadrágban is! - sóhajtotta. 10
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
4. Indulás - Farkas! Azonnal indulnunk kell! A Jótündér varázslata talán magához téríti Petit. - Piros mama szemébe tűz költözött, ahogy társára nézett. - Nehéz lesz. - Hát persze, hogy nehéz lesz. Ne cicázz, tudod, hogy mindig vannak akadályok, de mi ketten mindig leküzdjük. Úgyhogy ne vacakoljunk, induljunk. - Félreértesz. A malac lesz nehéz. - Hívd a többieket. - Éppen ez az. Szétszóródtunk. Nézd, néhány dolog megváltozott, mióta utoljára jártál itt. Csuklyás vadászok járnak az erdőkben, és üldöznek mindenkit, aki a szabadságot választja. Az arcukat nem mutatják meg, nem tudjuk, ki küldte őket. Végül a farkasok népe szétszóródott. Így van esélyünk a túlélésre. Ismerjük ezt jól, még a régi, sötét időkből. - Farkas lehajtotta fejét, csak rosszallóan felhúzott ínye mutatta haragját. Piros mama egy pillanatra elhallgatott, majd egészen furcsa dolgot művelt: elkezdett tornázni. Fejkörzés, lábkörzés, csuklókörzés, majd a derék következett. Mindezt olyan hajlékonyan, mint egy tízéves lány. Aztán sóhajtott egy nagyot. - Huhhh. Rendben. Működik a varázslat. Még mindig friss vagyok! Gyere, keressünk néhány botot. Az itteni ruhám a közelben van? - Egy fa odvába rejtettem. Kövess! Farkas odavezette Piros mamát egy közeli fához, s a gyökerek között rejlő odúban egy takaros csomag várta az idős hölgyet. Ráncos keze végigsimított a piros csomagoláson, majd kioldotta a kötelet. Hatalmas, piros köpeny bukkant elő elsőként, nagy piros kapucnival. Aztán piros szoknya, hosszú, földig érő, de mégis kantárban végződő. Végül egy puha fehér blúz rejlett a csomagban. Piros mama kigombolta az otthonkája felső gombját, aztán kérdően Farkasra nézett. - Ugye, nem nézed végig? 11
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
- Forduljak el? - Légy szíves! Farkas vigyorogva fordított hátat, és Piros mama pillanatok múlva nagyot fújtatva szólt. - Pffff. Kész vagyok. - A köpenyedet elfelejtetted. - Nem véletlenül. No, eredj, keress te is valami nagy husángot, meg néhány erős botot. A Kerek erdő sűrű, erős fái bőven adtak rőzsét a gyűjtögetőknek, így hamarosan erős, hosszú faágakkal tértek vissza Peti malachoz. Piros mama határozott mozdulatokkal kötözte őket össze, majd rájuk erősítette a piros köpenyét is, elől pedig a piros övből formázott hámot. Így készítettek hordágyat a barátja számára. Amikor azonban Farkashoz akarta erősíteni, az egy lépéssel hátrébb húzódott. - Nekem kell cipelnem a malacot? - Jajj, elfeledkezhetnél néha a múltról, te vén szamár! - csattant fel Piros mama. Farkas felhúzta az ínyét. - Szamár, az végképp nem vagyok. - Jól van na. Majd néha cserélünk. De igazán kezdhetnéd te. - Hát legyen. Már csak egy kérdés maradt. Merre induljunk? - Mondtam már: a Jótündérhez! - Láttad a falut? - Igen. - A füstöt is? - Igen. - Mondtam: néhány dolog megváltozott, mióta itt jártál. Rég nem merészkedtem a falu közelébe. Az emberek megint barátságtalanok lettek a magamfajtával szemben. De eddig bíztam benne, hogy ott azért rendben mennek a dolgok. Egészen a mai napig. A fehér csuklyások egy csapata reggel betört oda, és egyszerűen feldúlták a házakat. A füst 12
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
mindent belepett, és a malac sírva jött el hozzám. Hiába az elbizakodottság, azért van erő, amitől a kőfalak is leomlanak. - Hagyd már ezt a régi nótát, Farkas! - Igen, te vagy az, aki képes békét teremteni. Ezért úgy döntöttünk, elhívunk. A malac leszúrta a varázsbot egyik felét, én a másikat. Ő itt maradt őrizni az átjárót. A többit tudod. - Igen, de mit változtat ez azon, hogy Petit el kell vinnünk a Jótündérhez? - Piros mama türelmetlenül szegezte előre az állát, karját a mellén keresztbe fonva vizslatta az erdőt. - Piroska, figyelj rám! Nem mehetünk a falu felé! Piros mama elhallgatott. Tündérhonba a falun át vezetett az út. Ha elkerülik az utat, csak egy választásuk maradt. - Át kell kelnünk az Üveghegyen. Farkas lehajtotta a fejét. Tudta, hogy társa megértette, milyen nagy bajban vannak. Lassan mert csak újra ránézni Piros mamára, de amit látott, megdöbbentette. Piros mama ugyanis szélesen mosolygott. - Nos, Farkas, készen állsz? Ahogy elnézem, újabb kaland előtt állunk. Te, meg én - mint már annyiszor! Farkas szemében is láng gyúlt. - Akkor hát…? - Akkor hát nincs más hátra: mentsük meg a világot!
5. Találkozás Pircsi moccanni se mert. Gondolkozni próbált, de nem járt sok sikerrel, ami nem is csoda. Mert hát milyen magyarázat lehet arra, hogy egyik pillanatról a másikra egy vadidegen helyen találja magát? Erre nincsen magyarázat. Talán az Interneten, a keresőben lenne valami, de itt tuti nincs wifi. Pircsi a telefonja után nyúlt, hogy ellenőrizze, legalább térerő van-e ebben a furcsa erdőben. Csakhogy a telefonja nem volt a farzsebében. 13
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
- Afffene! Anyu mindig mondta, hogy ne tegye a farzsebébe a telót. Először is, ez nem egy Gorilla Glass-es példány, és nem ütésálló. Elég erősen ráülni, és annyi neki. Aztán meg könnyen kicsúszik, és így hagyta már ott egyszer a nagyinál, egyszer meg a kémia előadóban a suliban. De eddig mindig meglett, szóval úgy gondolta, elég csak jobban figyelni, és nem lesz baj. Erre tessék, most megint eltűnt a telefon! Piros mama biztos csak hümmögni fog, anyu meg levonja a zsebpénzéből az új árát. A zsebpénzből, amiből a nagy nyárvégi koncertre akart jegyet venni. “Na, az nem történhet meg!” Pircsi úgy ült fel, mint egy keljfeljancsi, és szélsebesen kezdte el turkálni az avart. De hiába kotorászott négykézláb, a sűrű levelek között egyszerűen nem volt semmi. - Üdvözöllek! - szólalt meg egy hang hirtelen, valahol a háta mögött. Pircsi megfordult, és a bokrok és a fák között próbált szétnézni, amúgy négykézláb. - Ki az? - kérdezte. - Itt vagyok! - hallatszott ismét a hang. - Hol? - Nem, nem ott a bokor tetején. Inkább itt, az alján. Pircsi tekintete követte az utasítást, és a zöld mogyoróbokor aljára nézett, de ott nem volt senki. Csak a sűrű avar, egy nagy kerek levél, és azon egy zöldes-barnás béka. “Biztos elbújt a bokor mögött ez a fickó.” - gondolta. - Nem látlak, légyszi bújj elő, akárki is vagy! - Pedig éppen rám nézel. Pircsi szája tátva maradt. Nem volt senki a bokor mögött. Fölötte sem. A hang a békából jött. - Na neeee, ugye nem? - nyögte ki végül. - De igen, én szóltam hozzád. Keresel valamit? Pircsinél még mindig tartott a totális agyfagy. Az addig oké, hogy Piros mama egy óriási kutyával gyalogol a parkban. A filmforgatós-tőrös alakoktól már kicsit borsódzott a háta, de ettől a helytől még inkább. Ahol 14
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
smaragzöld levélen ücsörgő békák beszélnek hozzá, és az egyetlen kapcsolata a normális világtól elveszett! - Hol a telefonom??! - szinte kiáltott kétségbeesésében. - Az milyen szerzet, ha nem sértelek meg, kegyes hercegnő? Pircsi megint alig jutott levegőhöz. Ez a zöldes-barnás mütyür itt előtte úgy beszélt, mint ahogy a színházban szoktak. Igen, amikor az osztállyal a Rómeó és Júliát nézték meg, na kábé ott mondtak ilyeneket a színpadon. - Nem tudod milyen egy telefon? Ja, persze, hát te egy béka vagy. Egy béka nem tudja, milyen egy telefon. Világos, még akkor se tudja, ha beszélni azért tud. Egy beszélő béka. - Fennséges hercegnő, milyen a kinézete a telefonnak nevezett szerzeménynek? - Jaj, hát fekete, lapos, és üveg a teteje. Ha nyomkodod, tapizod, akkor világít. De inkább ne nyomkodd és ne tapizd, mert az enyém. Valahol itt esett ki a zsebemből, ahogy legurultam a dombról. Tényleg, megnézem fentebb! - Kérlek, várj, csodás hercegnő! - Mire? - Látom, hogy rendkívül szomorú vagy. Nyilván nagyon fontos neked ez a telefon. - Még jó, hogy fontos! Tudod, milyen drága egy ilyen kütyü? - Sok aranyat fizettél érte? - Aranyaaat? - Pircsi szeme elkerekedett. Ez a béka tényleg nem tudja, mire jó a telefon. - Nem, kemény forintokba került. De nem is ez a baj. Ez a legkevesebb. De anyutól kaptam, és ő biztos nagyon fog haragudni, hogy elhagytam. És még ez is semmi. Mert most már végképp nem tudom, hogy hol vagyok. Az volt az egyetlen dolog, ami haza vezethet, érted? Ami összekötött a normális világgal. Hogy fogok így innen visszatalálni? - Pircsi szája megremegett, és hiába akarta visszatartani, néhány könnycsepp bizony végiggurult az arcán. - Csöppet se sírj, hercegnőm! Ha valóban oly’ fontos számodra ez a telefon, én visszaszerzem!
15
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
- Megtennéd? - Pircsi az arcát törölgetve nézett a békára. Aztán észbe kapott. - Jajj, ne már, hát hogyan találnád meg te, egy béka? Én már végigkutattam itt mindent. Egyszerűen lehetetlenség ebben a sűrű avarban bármit is meglátni, nem érted? - Én jobban ismerem a bokrok alját, mint te. Nem lesz könnyű, de meglelem neked a szerkezetet, hercegnő. - Jó. Légyszi, keresd meg! - Rendben. Előbb azonban meg kell ígérned valamit. - Oké, mondd, rendben lesz. - Ez azt jelenti, hogy igen? - Igen, igen, csak mondd már, mit akarsz! - Pircsi egyre türelmetlenebb lett. - Felséges hercegnő, arra kérlek, hogy a telefonodért cserébe fogadj engem pajtásodul. Pircsi rámeredt a békára. - Ezt most hogy érted? - Vegyél magad mellé, oszd meg velem mindened. Bánj velem úgy, ahogy a többi barátoddal. Mostantól fogva ahová te mégy, oda megyek én is. Amit eszel, azt eszem én is. Ahol hálsz, ott alszom én is. Pircsi azt hitte, rosszul hall. - Na várj, ezt most nem értem. Azt akarod, hogy cipeljelek magammal, meg etesselek? - Igen. És aludhassak az ágyadban. Cserébe visszakapod a telefonodat. Áll az alku? Pircsi csak bámulta a békát, de közben az agya sebesen pörgött. Mert ugye, ha visszaszerzi a telóját, az első az lesz, hogy felhívja anyut, elmondja, hogy a nagyi eltűnt, ő itt és itt van. Anyu érte jön, vagy legrosszabb esetben a rendőrök megkeresik. És ha megtalálják, ha innen kiszabadul, akkor ki van zárva, hogy ez a béka vele tartana. Nem, a lakóparkba biztos nem jönne vele, meglátja és visszaugrál az erdejébe. Végül is, nem volt sok veszíteni valója. - Áll. 16
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
A béka széles szája még szélesebbre húzódott. Pircsi meg mert volna esküdni rá, hogy elvigyorodott. - Nos, hercegnő, ne feledd szavad! És most, tisztelettel kérlek, nyúlj be ez alá a levél alá, amin ülök. Pircsi óvatosan kúszott közelebb a bokor aljához, és még óvatosabban nyúlt be a nagy kerek levél alá. Keze hideg üveg felületet érintett, majd marka gyorsan rázárt a megszerzett kincsre. - Ez az! Köszönöm! Azonnal felemelte, és nyomkodni kezdte a képernyőt. Szerencsére semmi sérülés nem látszódott az érzékeny szerkezeten, még egy karcolás se volt a kijelzőn. Ahogyan nem volt térerő se. Pircsi csalódottan nézte a kütyüt. - Gyerünk, te vacak! Kétségbeesetten próbálta hívni anyukáját, de a vonal olyan süket volt, mintha Piros mama tolldunyhája alá dugta volna a fejét. Pircsi lehajtotta a fejét. - Úgy látszik, itt ragadtam.
6. Kifizetve - Hát tényleg ez a vágyad? Lajoska imádattal nézte a gyönyörű asszonyt. Már több, mint három órája, hogy a lakásába érkezett ez a csodálatos nő, és már több, mint három órája hallgatta őt. Lajoska készségesen megmutatott neki mindent, amit kért. Bekapcsolta a laptopot, végigjátszott neki több szintet a királylányos játékkal. Majd váltottak, és sorra vettek mindent, amivel mostanában játszani szokás: a világépítőset, a zombis-növényeset, a madarasat, sőt, néhány retro játékot is, olyanokat, mint ahol a sárga sajt kapkodja be a pöttyöket. Lajoska alig hitte el, hogy ez a szépség semmit nem tud a gépek világáról, és hogy pont ő lehet az, aki megmutat számára mindent. És a nő itta minden szavát, csak rá figyelt, úgy, ahogy azelőtt még soha senki. A kemény szemű kísérője ugyan vele tartott, de a férfi megállt az ajtóban, mint egy testőr, és többé egy szót se szólt. Lajoska pedig szinte szárnyakat 17
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
kapott, elfelejtett dadogni, és boldogan szívta be a szobában lassan elterjedő friss, női illatot. - Igen, igényt tartok a szerkezetedre! - válaszolta most a nő. - Nincs semmi akadálya, ugye? - Nincs, nem, nem, már hogy lenne? Csak… ugye, visszahozod? - Lajoska nem akarta csak úgy elengedni ezt a tüneményt. És hát, mégiscsak az ő laptopjáról volt szó. - Tudok ám még mutatni trükköket! - vigyorgott nyomatékosításképpen a nőre. - Miért is ne? Legyen, visszahozom, hogy még többre megtaníts. Ám most indulnunk kell. - És, és, és mikor jössz? - Hamarosan. - azzal az ellenállhatatlan nő a hóna alá csapta a laptopot, és elégedett mosollyal elindult az ajtó felé. - Várj, izé… azért ez ám elég drága szerkezet! Ekkor az ajtó mellől előre lépett a félelmetes, izmos alak. - Az úrnő azt mondta, indulnia kell. - szólalt meg jeges hangján. Lajoska ereiben hirtelen megállt a vér. Erről a figuráról teljesen meg is feledkezett! Mit szól ez bele? Már-már szóra nyitotta a száját, amikor észrevette, hogy a fickó keze lassan, de biztosan az övén fityegő tőr fele mozdul. Ekkor fordult hátra az ajtóból a nő. - Hagyd! Hűséges szolga volt, és még hasznunkra lehet. Adj neki egy kavicsot a törpék kincséből. A félelmetes férfi változtatott a mozdulaton, és a tőr helyett egy bőrzacskót emelt le az övéről. Belenyúlt, és valamit Lajoska lába elé dobott. - Nesze. Ne próbálj követni minket. Majd jövünk, ha az úrnő úgy látja jónak. Azzal mindketten kisétáltak az ajtón, a tátott szájú Lajoskát magára hagyva a gondolataival. Csak hosszú percek múlva tért magához, és nézte meg, mit is hagytak ott a látogatók. Egy csillogó, mesterien metszett kő volt. Lajoska már látott 18
Tina Markus Minden jog fenntartva!
Pircsi és a zombizűr – Kalandok Meseországban I. Bővebb infomráció: http://talentummobile.hu/konyvek
ehhez hasonlót az ékszerbolt kirakatában, és azon helyes, apró címke is fityegett: „Gyémánt”. A hófehér bőrű bűbájos asszony és a hideg tekintetű cicanadrágos férfi pedig akadálytalanul vágott át a lakópark házai között, vissza a parkba, ahol Pircsi először látta meg őket. Gond nélkül sétáltak át a két fa között, ahol még mindig enyhén rezgett a levegő. A smaragd színű erdőben a férfi azonban megállította a nőt. - Eltűnt a malac. - némán vizsgálta a talajt, megsimított néhány fűszálat, míg társa várakozott. - Egy ember és egy farkas járt erre. Tudjuk, kik. De aztán… jött még valaki. Talán egy másik ember, de könnyebb, mint egy felnőtt. - A törpék! - vágta rá a nő. - Pedig megtiltottam nekik, hogy elhagyják a bányát! Új szövetség állt volna össze? A férfi villámgyorsan előhúzta tőrét, és a bozótosban arra felé fordult, amerre Pircsi gurult le. Szemében tűz lobbant, és már-már elindult, hogy megkeresse a betolakodót. - Hagyd ezt most! - fogta le a kezét a nő. - Nincs veszíteni való időnk. A férfi fegyelmezett gyorsasággal tette el a fegyvert, mintha soha ott se lett volna. Csak a szemében csillogó apró szikra mutatta csalódottságát. Már indultak volna, amikor a nő még megtorpant. - Rombold le az átjárót! Nem akarom, hogy még több segítséget hozzanak. Időt kell nyernünk, hogy hasznosítsam ezt! - azzal megsimította a hóna alatt tartott laptopot. A férfi odalépett a földbe szúrt két bothoz, és kihúzta azokat. A biztonság kedvéért pedig a hátára erősítette a két megtermett husángot. - Remek. - szólt a nő. - Nem fognak egyhamar újabb varázsbotot találni. Most egy jó ideig mi döntjük el, lesz-e a világok között újra átjáró.
Szeretnéd tovább olvasni? A könyv folytatódik, nézd meg itt: http://talentummobile.hu/konyvek
19