Corteva a Bábolnai Gazdanapokon bemutatta a tavaszi hibridkukorica-kínálatát
Hódkertész Kft. nyerte Magyarország Legszebb Birtoka
szervesanyag-pótlás elsődleges forrásai
Talajművelés: mikor mi van, azzal kell gazdálkodni!
A KAP-reform feje tetejére állítja a támogatási rendszert,
Gazdaszemmel
Aki szereti az állattartást, nem panaszkodik, megoldja.
Állattenyésztés – Takarmányozás
sertéspestis:
Eseménynaptár
További információ: www.agraragazat.hu/esemenyek
XX. Tiszántúli Agrártudományi napok Debrecen, Debreceni Egyetem – 2024. október 3.
X. Kiskunhalasi Burgonya Napok Kiskunhalas, 2024. október 4–5.
29. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum Debrecen, Debreceni Egyetem – 2024. október 15–17.
DYNTELL Next 24 Digitális Transzformáló Konferencia
Tatárszentgyörgy – 2024. október 17.
SIAL, nemzetközi Élelmiszeripari Szakkiállítás
Párizs, Franciaország, 2024. október 19–23.
Megjelenik az Agrárágazat 2024. novemberi lapszáma
Országosan, 2024. október 29.
EIMA INTERNATIONAL, nemzetközi mezőgazdasági gépkiállítás
Bologna, Olaszország, 2024. november 6–10.
EUROTIER HANNOVER, nemzetközi állattenyésztési és baromfitenyésztési és -gazdálkodási kiállítás
Hannover, Németország, 2024. november 12–15.
SIMEI, nemzetközi borászati és palackozóberendezések kiállítása
Milánó, Olaszország, 2024. november 12–15.
PEST-PROTECT, nemzetközi kártevőirtó szakvásár és szimpózium Frankfurt, Németország, 2024. november 13–14.
Kedves Olvasóink!
Nyomdába adásunk előtti napon gumicsizmában vehettünk részt többek között egy öntözési bemutatón, de természetesen senki sem panaszkodott, hisz az esőt vártuk hónapok óta. A repcetermesztők nagyon reménykedtek legalább az őszi csapadék megérkezésében, a kukoricatermesztők pedig egyfolytában „sakkoznak” azóta is: tényleg át kell-e írni a vetéstervüket. Arról nem is beszélve, hogy eközben sokan a gáton küzdenek, épp a vízzel.
Az idei év tehát újabb tanulságok levonására kényszeríti a termelőket, különösen a dél-alföldi, egyébként is térdre kényszerített gazdálkodókat. Tudomásul kell vennünk, hogy a környezeti erőforrásaink nem állnak folyamatosan rendelkezésünkre, a csapadék mennyisége, eloszlása és kiszámíthatósága megváltozott. Ezzel párhuzamosan új gyomnövények és károsítók jelentek meg, ráadásul az őshonos károsítók is alkalmazkodtak a megváltozott környezeti viszonyokhoz.
Az alkalmazkodásban nekünk is fel kell venni a kesztyűt, ami most technológiai váltást is jelenthet (pl. őszi növények arányait növelni), de bevonhatunk új növényeket is a termesztésbe (egyre több szó esik az őszi borsóról, a cirokról, de ha így megy tovább, lassan a kaktuszról is). Sosem látott szerephez jutottak a döntéstámogató rendszerek is az életünkben, és nem rögtön a vállalatirányítási rendszerekre kell itt gondolni, hanem sokkal egyszerűbb, hétköznapibb megoldásokra, hisz lassan otthonról sem indulunk el egy „időkép-kattintás” nélkül. Így a munkánkban az agrometeorológiai vagy növényvédelmi előrejelzések figyelése mindennapossá válik, de egyre több hibridhez kapunk telefonos applikációt is manapság.
Agtech SUMMIT 2024 Konferencia a jövő agráriumáról Budapest, 2024. november 21.
Megváltozott tehát a világ, de Hérakleitosz óta tudjuk: csak a változás az állandó. A döntés persze egyáltalán nem egyszerű, és nem is lehet az íróasztal mögül meghozni, ha csak olyan hirtelen „felbuggyanó” tapasztalatokra kérdezünk vissza, mint a forgatás nélküli területek pocokinváziója, a magára maradt ciroktáblák güzüegér-támadása, a ki nem kelt zöldítés vagy – ellenkező esetben – a fellépő árvakelés gyomtengere. A kísérleteknek, próbáknak és az információnak talán sosem volt ekkora értéke, mint manapság – ehhez hoztunk most is muníciót!
Hasznos olvasást kívánok!
Sándor Ildikó főszerkesztő
Agrárgazdasági elemzések
Kukorica
Mind a globális, mind az európai gabonapiaci szereplők kiemelt várakozással tekintettek a szeptember második hetében megjelenő makrogazdasági adatokra, aktuális elemzésekre. Az Európai Központi Bank (ECB) kamatot vágott, a 25 bázispontos csökkentés hátterében egyrészt a kedvező in ációs, másrészt a romló növekedési kilátások húzódtak. Az euró továbbra is erősnek tekinthető a dollárral szemben, a kőolajárak pedig június óta lefelé mozognak.
Számos európai országban megkezdődött a tavaszi vetésű szántóföldi kultúrák betakarítása. Míg a globális termésvárakozások továbbra is optimizmusra adnak okot, a Közép- és Délkelet-Európát sújtó hőség és aszály következményeként a régióban jelentős terméskieséssel kell kalkulálnunk.
betöltő FED kamatdöntése lehet még kérdéses, bár az elemzői konszenzus az ECB-hez hasonló, 25 bázispontos monetáris lazítást vetít előre. Miután kamatcsökkentésre 2023 szeptembere óta nem került sor, a szokásosnál is nagyobb várakozás előzi meg a szeptember 17–18-i kamatdöntő ülést.
E sorok írásakor egyedül az Egyesült Államok jegybankjának szerepét
A fenti tényezők mellett szeptember 12-én publikálta az USA Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) a szokásos havi globális gabonakereslet-kínálatot monitorozó riportját (WASDE). A jelentés kulcsadatait összehasonlítva az augusztusi előrejelzéssel csupán kisebb korrekciókat láthatunk a
CBOT, kukorica, 2024. december
kukorica várható termése, felhasználása és fordulókészlete alakulásában. Ezek alapján továbbra is megállja a helyét az a kijelentés, mely szerint a kukorica globális pozíciója kiegyensúlyozott, a főbb adatokban érdemi elmozdulás nem körvonalazódik.
Összegezve, az említett makroadatok és a globális kereslet-kínálatot értékelő prognózisok egy irányba mutatnak: a nemzetközi piacokon vélhetően rövid távon intenzív áremelkedéssel nem kalkulálhatunk. A kialakult status quót nyilvánvalóan felülírhatja bármilyen, akár jelenleg is fennálló vagy a jövőben bekövetkező geopolitikai kon iktus felmerülése, esetleges eszkalációja.
MATIF, kukorica, 2024. november
A kukorica betakarítása a déli féltekén befejeződött, vegyes argentin és jó brazil eredmények mellett. Az USAban és Nyugat-Európában azonban kivételesen jó terméssel számolhatunk. A felsoroltakkal ellentétben egészen más képet mutatnak a kukoricahozam-várakozások Közép- és Délkelet-Európában, Ukrajnában és Oroszországban. A csapadékhiánnyal társuló, szokatlan, több hullámban, akár heteken keresztül tartó hőség az érintett régiókban és országokban jelentős terméskiesést okozott. Ennek ellenére az elmúlt időszakban megjelent előrejelzések minimális mennyiségi korrekciókkal éltek: az Európai Bizottság augusztus 29-i beszámolója (EU Commission – Cereals Market Situation) csupán 1,3 millió tonnával csökkentette az EU várható kukoricatermését az előző hónap adataihoz képest, a Nemzetközi Gabonatanácsnál (International Grains Council) ugyanebben a relációban összesen 1,7 millió tonna kiesését prognosztizálják. Szeptember első dekádjában az árak mind a chicagói (CME), mind a párizsi (MATIF) tőzsdéken felfelé mozogtak. Az amerikai árszintek emelkedését fűtötte a gyengélkedő dollár árfolyama, továbbá az erős exportkereslet (Mexikó, EU), míg
a MATIF-on kereskedő befektetők elkezdték árazni a vélhetően alacsonyabb EU és ukrán termésvárakozásokat.
Magyarországon a betakarítás megkezdődött, néhol akár hetekkel korábban a megszokottnál. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szeptember elején frissített végleges termésbecslése alapján 5,15 millió tonnányi kukorica betakarítása várható hazánkban, mely az elmúlt 15 év harmadik legrosszabb eredménye lehet (2012: 4,76 millió tonna; 2022: 2,78 millió tonna). Sajnos az eddig látottak visszaigazolják a kamara előrejelzését: a hosszan tartó extrém hőség és csapadékhiány a várható hozamokat jelentősen erodálta.
A terméskiesés mellett az időjárás kifejezetten kedvezett a különböző penészgombák által termelt méreganyag, az a atoxin megjelenéséhez. Az első mérések alapján úgy tűnik, több termőhelyen is magas szintű fertőzöttség alakult ki, mely tételek esetében kérdéses lehet, hogy milyen értékesítési lehetőségek állnak majd rendelkezésre, miután a feldolgozó- és élelmiszeripar toxinokra vonatkozó szabályozása – értelemszerűen – kifejezetten szigorú.
CBOT, búza, 2024. december
Szeptember elején a belföldi árak változatlanul az exportlehetőségek felett mozogtak. Az európai piactól elszakadó árazások további emelkedésének gátja a mindenkori import árszintje lehet. Az ukrán eredetű áru behozatala változatlanul tiltott (bár nem is lenne olcsó), jelenleg a legkedvezőbb importdesztináció Lengyelország és Szlovákia lehet. Valószínűleg a tőlünk északabbra fekvő országok esetében az a atoxin megjelenése kevésbé valószínű, így könnyen elképzelhető, hogy ismét érkezhetnek más országokból származó tételek Magyarországra, tekintettel az alacsony termésre és a körvonalazódó minőségi problémákra.
Búza
MATIF, búza, 2024. szeptember
A kukoricához hasonlóan a búza főbb globális kereslet-kínálati adatsoraiban sem történt különösebb gyelemre okot adó változás. A várhatóan kiváló kanadai és ausztrál termés eredményeként magasabb fordulókészletekkel számolhatunk, melyek ellensúlyozzák a gyengébb európai eredményeket.
Befejeződött a betakarítás az EU-ban: a 2023-as eredményekkel öszszevetve a közel 10 millió tonnával alacsonyabb termés a különböző mérlegekben vélhetően szűkösebb exportpotenciálként jelenhet meg. Mindezek tükrében az Európai Unió búzakiviteli aktivitása jelentősen elmaradt a korábbi években tapasztaltaktól, melyben az alacsonyabb termésmennyiség mellett az erős euró és a kevesebb rendelkezésre álló jó minőségű árualap egyaránt szerepet játszik.
legalacsonyabb szintjein kereskedtek a hónap utolsó napjaiban. Szeptember hozott némi fordulatot, a búzaárak korrekciója re ektált az alacsonyabb kínálatra és a gyengébb minőségi paraméterekre.
Augusztus hónapban a CME búzajegyzéseinek alakulását jelentősen befolyásolták az Egyesült Államokban tapasztalható, kifejezetten kedvező szezonvégi időjárási körülmények. Mindeközben Európában a magas zárókészletek és a betakarítás korai kezdete gyakorolt nyomást a MATIF határidős áraira, melyekkel az elmúlt fél év
A belföldi búzapiacot az exportkereslet vezeti, alacsony forgalom mellett. A fókusz a tavaszi vetésű növények betakarítására helyeződött át, így összességében a kínálati oldalon hangsúlyosabb a napraforgó és a kukorica megjelenése. Érdemi vevői aktivitás csupán a jó minőségű áru kapcsán érzékelhető, jelentős prémiumok mellett. Az árdifferenciák jól tükrözik a szűkösebben rendelkezésre álló, a takarmánynál egyértelműen jobb paraméterekkel rendelkező tételek iránti vásárlási szándékot.
Reng Zoltán Hungrana-vezérigazgató
Tárolni vagy eladni: ez itt a kérdés…
Shakespeare után nagyon szabadon, de alapvetően a legérzékenyebb pontokra tapintva kell beszélnünk az aratás utáni műveletekben meglévő fejlesztési lehetőségekről. Pusztán azért, mert támogatottan, jó sok pénzért építettünk tárolót, még nem kell mindenáron teletölteni. Magyarul, rég megbukott már az az elmélet, hogy aratáskor a legalacsonyabb a terményár, utána pedig – ahogy fogynak a készletek – szépen emelkedni fog.
Hol keletkezik a jövedelem?
A problémák egész tárházát lehetne most felsorolni, ami a növénytermesztést örökre megváltoztatja Magyarországon is. Ezek közül kiragadni csak olyat szabad, aminek kiemelt jelentősége van, és jól csinálva kirángathatja a szekeret a kátyúból. Ilyennek tartom a tárolás és értékesítés egymástól el nem választható tevékenységét.
Sommásan hangzik, de úgy vélem, hogy a gazdálkodás minden elemére létezik és elérhető a megoldásokat tartalmazó legkorszerűbb információ, módszer, lehetőség. Probléma inkább a befogadóképességgel van. Aki ezen változtatni tud – méghozzá azonnal –, az előre-, a többiek hátramenetbe kapcsolnak.
lási tevékenységünket a piac elvárásainak megfelelően kell kialakítani. Ehhez nem árt a piacon is rajta tartani szemünket, és megérteni annak mozgatóit.
E cikk most nem erről szól, hanem a tárolás színvonalának felértékelődéséről. Ennek belátása érdekében fel kell rajzolni az árgörbéket. Egészen 2020-ig valóban volt olyan tendencia, hogy az aratáskor beesett a búza ára. Azóta azonban ez a trend egyre kevésbé mutatható ki.
egyben megfelelő mennyiségi kínálat kialakítása.
Furcsa ezt 2024-ben leírni, amikor évszázadok óta exportorientált a szektor, és még mindig nem jutottunk el idáig. Talán még most sem késő. Szervezettségre, együttműködésre van szükség. Hogy ez nálunk elképzelhetetlen?! Én úgy látom, hogy napról napra, ahogy a likviditási gondok növekszenek, nő a gazdák nyitottsága a kérdésben.
A változtatást a helyzet értékelésével kell kezdeni. Saját adottságaink számbavétele során elengedhetetlen annak feltérképezése, hogy mely tevékenységünkre energiáink mekkora részét fordítjuk. Ki fog derülni, hogy a tárolás és értékesítés az, amivel a legkevesebb időt töltjük, miközben jövedelmünkre ezek vannak a legnagyobb befolyással. A többi tevékenység legfeljebb az optimalizálás, költségcsökkentés, hatékonyságjavulás révén tud ahhoz hozzájárulni.
Bár az időjárás, a klíma megváltozása sok kérdést vet fel, azon talán nem kell gondolkodnunk, hogy gabonaexportőrök maradunk-e. Ha pedig ez így marad, akkor az exportpiacok igényeihez való alkalmazkodás a feladatunk. Ez pedig a búza esetében a minőségi, élelmezési célú felhasználást szolgáló,
A nagy dilemma, hogy ki legyen a szervező, szakmai irányító. A kereskedő az atomizált termelésben érdekelt, hiszen árérdek-érvényesítő képessége így a legnagyobb. Alulról vagy felülről? Kívülről vagy belülről? Súlyos stratégiai kérdések, amelyeken sajnos nincs idő vacillálni. Már így súlyos lemaradásban vagyunk. Egyetlen életké-
Tételenként, minőségenként tároljunk!
A megfelelően frakcionált, a minőséget megőrizni képes tárolás egy olyan szakma, amit nem sajátítunk el azzal, hogy építünk egy raktárt. Táro-
A búza évközi árváltozása: 2020 óta nincs ciklusa (Ft/t)
pes lehetőséget látok, ez pedig az integrációban már gyakorlattal bíró nagytermelők köre. Nekik kell körbeülniük az asztalt, és mindannyiunk érdekében szervezőerővé válniuk. Ebben a tárolókapacitások működtetésének összehangolása egy nagyon fontos fejezet
Találós kérdés
Bár ígértem, hogy e cikk nem a terménypiacok elemzéséről fog szólni, ezt azonban – éppen a gyorsuló változások okán – muszáj érintenünk. Nyilván extrém piaci időszakok vannak mögöttünk, de az előttünk lévők sem lesznek egyszerűen lekövethetők. Ennek az az oka, hogy az időjárás és a piaci viszonyok egy időben és hosszú távon változtak meg. Emiatt, ha a jövőnket akarjuk előre látni, akkor az EU déli tagállamainak termelési viszonyait kell megnéznünk. Ők a kalászosok esetében a miénknél 2–4 tonnával kisebb, a kukoricánál viszont stabilan 10 tonna feletti átlagos hektáronkénti hozamokat tudnak hozni. Ez utóbbi megfejtése mindössze annyi, hogy csak ott termelnek kukoricát, ahol erre megfelelőek a lehetőségek, így a miénknél akár nagyságrenddel kisebb területekről beszélünk. Ránk is ez vár. Immár kétéves előrejelzésemet továbbra is fenntartom: a hazai kukoricaterület 600-650 ezer hektár között fog stabilizálódni.
Egy találós kérdés közelebb vihet a megértéshez: Mit tesz a gazda – legyen a világ bármely pontján –, ha magas a terményár? Növeli a termelését és készletez. S mit tesz, ha alacsonyak az árak? Hát, ugyanezt. Elég a világ gabonatermelését mutató grafikonra tekinteni, hogy ez alá-
támasztást nyerjen. Ebbe tenyerel bele a globális felmelegedés: leginkább az emelkedő átlaghőmérséklet, a hőségnapok számának emelkedése, az egyenetlen csapadékeloszlás és az UV-sokk.
Ezek hatása a romló hozamokban és minőségben máris tetten érhető. Az alábbi termelési görbe emiatt lefordul majd. Lassan ugyan, de tartósan. A régóta stabil globális mérleg elkezd majd romlani. Középtávon pedig egyenesen az ellátás biztonsága kerül veszélybe – minőségi oldalon mindenképp. Ez áremelkedést jelent még akkor is, ha a pénzpiaci befektetők –ahogy történik az most is – másfelé keresik a pénzüket.
dálkodók számára számos előnyt hoz ez a korszak, miközben mi szerkezetváltásra kényszerülünk, és csökkenő hozamokkal kell számolnunk.
Hatalmas problémát látok az időjárás változása és a rá adott reakciók sebességének különbségében. A magyar gazdatársadalom inkább Pató Pál-módra reagál. Megadja a módját. Nos, erre nincs idő. Vannak, persze hogy vannak jogos kifogások: az engedélyek megszerzése, a szomszéd együttműködésre képtelensége, minden drága, de kifogyunk az időből.
DE MIKOR? Nem holnap. A felmelegedés északi irányban még a területbővülés potenciáljával kecsegtet, például a világ legnagyobb búzaexportőre, Oroszország számára. Az őszi vetésűek felé való elmozdulás a vetésszerkezetben is tartogat még mozgásteret a termelési színvonal fenntartására. Ugyanakkor a keresleti oldal töretlenül bővül. A termelési görbe ellaposodik, majd néhány éven belül elkezd csökkenni. Hol vannak a képletben a technológiai, genetikai fejlesztések? A lassító tényezők sorában.
Pató Pál-módra
A felmelegedés időszaka ugyanis még csak most kezdődik. Immár több mint egy éve minden hónapban megdőlnek a melegrekordok. Ráadásul a Kárpát-medencében a leggyorsabb a folyamat. A tőlünk északabbra gaz-
S mivel a beavatkozás nem csak egy-két lépést, hanem egy teljes módszertanváltást igényel, a késésünk csak halmozódik. Már felsorolni sem érdemes a beavatkozási pontokat, hiszen gyakorlatilag tevékenységünk minden eleme beletartozik. Nemcsak a termés megvédése a feladat, hanem olyan termékek előállítása, amelyek gazdaságosan termelhetők, legalább középtávon.
A terméskiesések ellehetetlenítik a termelői kör egy részét. Ez a koncentrációs folyamat gyorsulását idézi elő. A nagyobb gazdasági egységek kialakulása is egyfajta együttműködés, de mennyivel egészségesebb lenne, ha belátnánk (vagy már rég beláttuk volna!), hogy a stratégiai együttműködések nélkül ilyen léptékű változások nem képzelhetők el. Olyan méretű és minőségű árualapokat kell létrehozni, amelyek piaci, értékesítési lánccal bírnak. A meglévő ilyen láncaink mindkét végükön szakadoznak (mind a klímaváltozás okozta termelési bizonyta-
lanságok, mind a piaci átrendeződés okán).
Egyik oldalról a vetésszerkezetben már érzékelhetőek a változások, de – véleményem szerint – lassúak. Nagyon rugalmatlanok vagyunk, és ez sok gazdaság végét hozza el hamarosan. A búza, a kukorica, a repce és – egy rövid kiugrás után – az árpa területe trendszerűen csökken, míg növekedést az örök szerelem, a napraforgó és az új szerelem, a szója területe mutat.
Sokan sokféle dologgal, agrotechnikai eszközzel próbálkoznak. Gyűlnek a tapasztalatok. Ezeket meg kell osztani. Át kell lépni az árnyékunkat. Többször hangoztattam már e lap hasábjain is: a magyar agrárium jövőképe pozitív, de néhány nehéz év vár ránk, amikor levetkezzük a megszokásokat és beidegződéseket, újratanuljuk a szakmát és az együttműködést
Ha már idézettel nyitottam, azzal is zárom soraimat: Rejtő Jenő szavaival élve a tárolás tekintetétben „a valóság a látszat ellen szól”. A címben feltett kérdésre pedig nincs általános válasz. Nálunk még a térségünk méreténél is kisebb és rosszabb minőségű a kukorica és a napraforgó termése. Mivel a gazdák láthatóan inkább ráülnek a készletekre, kialakult egy feszült várakozás. Ez el fogja a világpiaci trendektől szakítani a hazai árakat, de nem jelentős mértékben és nem tartósan. Ha emelkedést látunk, akkor számoljunk, és szálljunk ki! Ne a csúcsra, hanem a költségeinkhez mért haszonra tekintsünk!
Fórián Zoltán vezető agrárszakértő
Erste Agrár Központ, -Elemzés
Így áll a szója a „jövő növénye” versenyben
Jelentős az igény a tanulásra – mondja a Karintia Kft. vezetője, miután duplájára nőtt a vetésterület
Számos tényező kényszeríti a hazai mezőgazdaságot a gyökeres megújulásra. A kockázatok csökkentésének egyik lehetséges eszköze a szója, amely máris rekordnagyságú területen terem itthon – de vajon mi a jövője? Erre adott választ a Karintia Kft. országjáró szakmai előadássorozata, amelynek bicsérdi állomásán stábunk is ott volt.
Az idei rekordon túl is hinni, bízni lehet a szójában – Több mint egy évtizede küzdünk a szója-termőterület növekedéséért, mert kezdettől látjuk az előnyeit, hiszünk ebben a növényben. Az utóbbi évek kihívásai: a forró és aszályos nyarak, a hagyományos gabonák értékesítési gondjai, a növekvő input- és logisztikai költségek tovább erősítették az előnyét, mind többen fordulnak a szója felé – hangsúlyozta a Karintia Kft. cégvezetője. Bene Zoltán emlékeztetett: a tavalyi 58 ezres termőterülethez képest idén közel a dupláján, 112 ezer hektáron terem a fehérjenövény. – Vetőmag-előállító, -forgalmazó és terményfelvásárló integrátor lévén a Karintia
Bő termést ígérő ANGELICA a korai (00) éréscsoportból
feladatának érzi, és felelősségként tekint a feladatra, miszerint át kell adni a felhalmozott tudást, ezzel segítve a sikeres szójatermesztést. A tudás hatékony megszerzése lehet az esélyünk a vetésterület fejlődésének fenntarthatóságára. A szenvedély, a határozott irány és a kőkemény munka adja a létjogosultságát a Karintia több mint 10 éve aktív szójaszakmai sorozatainak. A szója 2022-ben bizonyította, hogy a nagy területen vetett kapásnövényekhez képest jobban bírja a klímaváltozás szeszélyes időjárását, és még a rosszabb gazdasági évjáratokban – lásd 2023 – is jövedelmező tud lenni. Emellett óriási igény, hatalmas piac van rá – mondta az előadó.
Bene Zoltán bízik abban, hogy az idei különösen forró és száraz nyári idő ellenére 2,5 tonnához közeli országos átlaggal aratnak majd a gazdák. Ez azt jelentené, hogy – a jövedelmezőség mellett az eddigi 160–170 ezer tonnás országos terméshez képest – országos rekord és ezzel jelentős előrelépés születne a hazai mintegy 600 ezer tonnás fehérjenövény-igény belső kielégítése, importfüggőségünk mérséklése felé.
Bene Zoltán azt javasolta a hazai szójatermesztőknek: higgyenek a növény kiváló termeszthetőségében, költséghatékony voltában és piaci kilátásaiban. Különösen az új szójásoknak üzent, látva a termesztéstechnológiai hibákat; ne egyetlen év alapján ítéljék meg annak eredményességét. – A szójának helye kell hogy legyen a jövő magyar mezőgazdaságában. Minden korábbinál nagyobb kihívások várnak az agráriumra: változó időjárási, piaci és gazdasági verseny: ebben a szója az egyik legígéretesebb haszonnövény – fogalmazott Bene Zoltán.
Alkalmazkodás, stratégiai gondolkodás a kulcs
A Karintia Szójanapok rendezvényén globális gazdasági pillanatké-
pet és a hazai lehetőségek-kihívások vázlatát mutatta be Fórián Zoltán, az Erste Bank vezető agrárszakértője. –Mennyiségi áruval, rugalmatlan vetésforgóval nem fogjuk bírni a versenyt. Minőségi áruval viszont igen, ehhez azonban az kell, hogy megtaláljuk azt a néhány növényfajt és -fajtát, amelyekből eleget tudunk termelni, amelynek a termeléstől a jövedelmező értékesítésig biztosítani tudjuk a láncolatát. Ehhez előre kell tervezni, integrációkban kell gondolkodni: új agrárstruktúrára van szükség, nem pedig megelégedni a támogatásoktól való függőséggel – foglalta össze Fórián Zoltán. Az elemző szerint a következő 10 évben tovább csökken a repce- és valamennyire a kukorica-termőterület, tovább nőhet viszont a szójáé, ugyanakkor szomorú, hogy idehaza az alternatív növényekre irányuló kutatások szinte elhaltak. Fórián Zoltán szerint emellett mind fontosabbá válik a jobb értékesítést elősegítő tárolási kapacitások növelése, átfogó lánc- és értékesítési stratégiák kidolgozása, és megint csak: a rugalmas alkalmazkodás. Áremelésre idén nem számít az elemző a gabonák terén.
A Karintia Szójanapok előadásainak szünetében a nagyszámú érdeklődő élőben is megismerhette a technológiát, megtekinthette a botykapeterdi fajtasort. Az előadások sorát Németh Lajos , a Karintia klímatanácsadója zárta. A szakember megerősítette: a mezőgazdaság szempontjából a klímaváltozás elsőrendű kihívás, a „két évszakos időjárás” – a felmelegedés következményeként – immár valóság; a jövőben kétségkívül forró és száraz nyarakra, enyhe telekre, tavaszi fagyokra kell felkészülni. Rámutatott: miközben az érkező csapadék összmennyiségében nincs számottevő változás, a szélsőséges eloszlás miatt vízutánpótlásra van szükség. Kohout Zoltán
Tanulságok a kukoricatoxinról – és a termelői válaszlépések
Mire ez a cikk megjelenik, már minden kukoricaszem a tárolókban lesz, és eldőlt az idei termés minősége. A tanulságokon azonban érdemes elgondolkodni, mert talán már jövőre szükség lesz azokra az intézkedésekre, amelyeket idén elszalasztottunk. Lássuk, ki milyen következtetést vont le az újabb toxinos évből.
Ismétlődés a tudás anyja
E cikk írásakor, szeptember elején néhány gazdaságban már be is fejeződött a kukorica betakarítása. Sőt, arra is akadnak példák, hogy a tengeri a napraforgót megelőzve kényszerült le a táblákról – ilyesmire emberemlékezet óta nem volt példa. Az ok egyértelmű: az idei nyár a 2022. évinél is csapadékszegényebb és forróbb volt, amit a kukorica a napraforgónál is rosszabbul bírt. Emellett erős volt a gombafertőzés a csöveken. Valamit sürgősen tenni kellett. Ki hogyan kezeli a problémát? Van-e a tanulsága a visszatérő toxingondnak? Egy biztos: a feldolgozók már levonták a következtetéseiket, és sokkal óvatosabbak a terményvásárláskor. Ideje változtatni a termelés oldalán is.
Az emlősök számára a gombatoxinok közül a legmérgezőbb hatással
az aflatoxinok, különösen ezek B1 változata rendelkezik. Jelentős élelmiszer-biztonsági kockázatot jelent még az ochratoxin, a zearalenon (F2 toxin), a fumonizinek (B1, B2, B3), a trichotecéncsoport (pl. NIV, DON, T2, HT2), a patulin is. Az aflatoxin B1-gyel szenynyezett takarmányból az etetését követően fél óra múlva már a tejbe is bejut a méreganyag. A megengedettnél nagyobb mennyiségben fogyasztott aflatoxin májbetegségeket, autoimmun-betegséget, a szívet érintő gyulladásos betegséget okozhat az emberben. Idén a korai, erős gyapottokbagolylepke-kártétel miatt sok a megrágott cső, amiken megjelent az Aspergillus flavus gomba is, ami az aflatoxint termeli. Emellett a DON, a ZON és egyéb fuzáriumtoxinok is jelen lehetnek a szemekben. A kényszerérés, a szemek
gyors vízleadása beindíthatta az aflatoxin-termelést az Aspergillusban, a nyár végi zuhék pedig tovább emelhették az általános toxinszintet.
Mennyi az annyi?
Az uniós rendeleti határérték az aflatoxin B1 megengedett mennyiségére a gabonában maximum 20 ppb (µg/kg). Az ilyen tételek azonban csak „házon belül” fogynak el, mivel a takarmánygyártók és az etanolipar visszautasít minden olyan tételt, amelyikben 5 ppb felett mérik az aflatoxint, mivel a feldolgozás során koncentráltabbá válik a méreganyag a termékben. A Mertcontrol 2022-ben a kukoricaminták 40 százalékában mutatott ki 5 ppb-nél magasabb méregszintet, minden tizedikben pedig a 20 ppb-t is átlépte ez az érték.
A hernyó rágása nyomán többféle gomba is megtelepedhet a kukoricacsövön (forrás: luv2garden.com)
Ekkoriban sok támadás érte az ukrán importot, és a szakpolitika azt híresztelte, hogy az toxinnal és GMO-kkal szennyezett. Ezzel szemben a mérések azt igazolták, hogy az ukrán tételek gyakorlatilag mentesek az aflatoxintól, ellenben a fuzáriumgomba DON-toxinja miatt a szállítmányok 15–20 százalékát vissza kellett utasítania a hazai feldolgozóiparnak. (A DON általánosan elfogadott határértéke 2000 ppb az ipar számára.) A GMO-szennyezettség pedig elhanyagolható volt.
E cikk írásakor az SGS laborjába még csak néhány minta került be az idei termésből, amelynek a feldolgozása még el sem kezdődött. A Mertcontrolnál már van értékelhető mennyiségű minta, noha a vizsgálatok eredményei nem reprezentálják az országos átlagot. Ennek egyik oka, hogy a betakarítás még nem fejeződött be, a másik az, hogy vizsgálatra gyakrabban érkezik fertőzött tétel. Ezzel együtt a mostani statisztika közelítheti az aratás végére kirajzolódó képet – mondja Párkányi Gábor, a cég ügyvezető igazgatója.
„Csak egy hajszállal jobbak az arányok most, mint 2022-ben voltak. A minták 30%-ában mérünk 5 ppb feletti értéket, 15%-ában pedig a 20 ppb-t is meghaladja az aflatoxinos szemek aránya.” A szakember első körben a fertőzött termény átrostálását javasolja a termelőknek, továbbá azt, hogy ha nagy az árkü-
lönbség a mentes és a toxinos kukorica között, akkor fontolják meg az ózonos fertőtlenítést. Erre lentebb részletesebben is kitérünk.
„Hallani arról is, hogy eladható az aflás kukorica, elsősorban exportvonalon. A kevergetést nem ajánlom az egészséges szemekkel, végső esetben egy biogázüzemnek lehet átadni a menthetetlen árut” – tanácsolja a szakember.
Az UBM Zrt.-nél Kosztya Norbert kukoricakereskedő azt a hírt osztja meg velünk, hogy a próbavágásokhoz mérten az első táblák a korábban reméltnél mind mennyiségre, mind minőségre jobb termést adtak, az országos termés ideális esetben elérheti az 5,5 millió tonnát. „Már került a laborunkba minta a szántóföldről és betakarított száraz kukoricából is. Az aflatoxin az utóbbi három évben folyamatosan jelen van az alföldi, különösen a békési és a csongrádi kukoricákban. Most az első mérések alapján jobbnak látszik a helyzet a 2022. évinél” –összegez a szakember.
Mint mondja, az eddigi minták zömében alacsony, 1–3 ppb közötti az aflatoxin mennyisége, de találtak már 34 ppb-s tételt is. „A raktári átlag mindig alacsonyabb, mint egy-egy kocsi mérési eredménye. A kocsinkénti gyorsmérés, sajnos, gyakran mutat 7–14 ppb közötti értéket, ami a legtöbb feldolgozónak már nem megfelelő” – árulja el Kosztya Norbert. Úgy látja, hogy a betakarítás még he-
tekig eltarthat, de az időjárás már nem tartogat nagy meglepetést. A minőség terén nagyjából ezekkel az értékekkel lehet számolni. Hozzáteszi: a feldolgozók egy 5 millió tonnás termés mellett is könnyen importra kényszerülhetnek, nemcsak a saját exportkötelezettségeink, de a piacra kerülő kevés hazai kukorica miatt is.
„Semmi nem sürgeti a hazai termelőket eladásra, hacsak nem a pénzszűke. Utóbbin viszont sokat enyhíthet a napraforgó idei magas ára. Arra számítunk, hogy az abrakfogyasztó állatok takarmányába jóval több búzát és árpát kell kevernünk – ez nyár végén egyébként is jellemző az árak alakulása miatt –, a belső piacról hiányzó kukoricát pedig szerb áruval kell majd helyettesítenünk. Az ukrán kukorica nem minket céloz, de lényeges, hogy az olasz piacon konkurenciát teremt nekünk. A magyar termelők vélhetően tavasszal akarják majd eladni a terményüket, ekkor azonban már nagyon figyelniük kell rá, hogy piacképes árut és ajánlatot tegyenek az asztalra” –jegyzi meg az UBM kereskedője.
Megvédeni a kukoricát
A kukoricacsövekre leginkább a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke hernyója jelent veszélyt. Míg korábban augusztusig ráért védekezni a gazdálkodó a molyok és a csuhéleveleken kívül tevékenykedő kártevők ellen, addig idén kivételesen korán,
Néhány tétel idén is nagyon fertőzött (forrás: Bayer)
Egyes években inkább a fuzárium, máskor inkább az Aspergillus gomba talál kedvező létfeltételeket a sérült szemeken
már júniusban felbukkantak a bibéken izgő-mozgó bagolylepkelárvák. Ez csak úgy lehetséges, ha már ez a déli kártevő is képes áttelelni nálunk. A kár mértéke még mindig a déli vármegyékben a nagyobb, ott, ahol az aszály is korlátozza a kukoricatermelést.
A kontakt szerek csak rövid ideig működnek a kártevők ellen, a berágó hernyók ellen nem hatásosak. Utóbbiakkal szemben megoldást kínálnak a felszívódó, vedlést beindító vegyületek (tebufenozid – Mimic SC; metoxifenozid – Runner 2F), az ingerületátvitel gátló vegyületek (flupiradifuron – Sivanto Energy; klórantraniliprol – Coragen 20 SC, Shenzi 200 SC, Suvisio 200 SC, Voliam) és a biológiai megoldások. Utóbbiak közé tartozik a gyapottok-bagolylepkét fertőző vírus (Helicoverpa nucleopolyhedrovirus – Helicovex), a Bacillus thüringiensis kurstaki baktérium egyik törzsének toxinkristályai és spórái (Dipel DF, Bactospeine WG) és a Trichogramma peteparazita fürkészdarazsak.
A legismertebb módszerek hektárköltsége 23–33 ezer forint között szór (gázolaj nélkül). Júliusban a 70 ezer forintosnak ígérkező kukoricaár és a hőség miatti vélhetően gyenge termékenyülés alapján nem minden gazdaság vállalta be a védekezés költségét, mivel az a déli vármegyékben nulla
közeli szintre hozta volna a gazdálkodás eredményét.
A biztos semminél sokak számára jobb választásnak tűnt a bizonytalan szerencse is. Hátha nem lesz penészes a cső, vagy ha igen, akkor csak kicsit, és talán alig toxinos... A drágább készítményeket leginkább az északi vármegyékben alkalmazták, ahol egy kontakt és egy felszívódó szerrel tökéletesen rágásmentesen tudták tartani a 7-8 tonnás terméssel kecsegtető állományokat.
A súlyos helyzettel szembesülő gazdaságok azonban már augusztus közepén válaszút elé kerültek: mikor takarítsák be, és hogyan kezeljék a kukoricát? Ehhez első lépésben azt kell tudni, hogy mennyi víz és mennyi toxin van a szemekben.
Ellenőrzés házilag
Az UV-fénnyel dolgozó gyorsmérőket viszonylag sokan ismerik. Ezek kezelése nem igényel semmilyen biokémiai ismeretet vagy labortudást. Ilyen például a Monitox 1000, amelybe egy kilogramm kukoricaszemet egészben (darálás nélkül) kell beletölteni, és ha az UV-fény alatt több mint 4 fluoreszkáló magot észlelünk, akkor valószínűleg magas a minta aflatoxin-szennyezettsége. A mérés ideje 1-2 perc. A gyorsaság ára a pontatlanság: csak a szemünkkel becsülünk, és nem kapunk ppb-en mért
eredményt. Ennek ellenére a módszer jó kiindulási alap a lábon álló kukorica minőségének megbecsüléséhez.
A darálásmentes vizsgálat másik előnye, hogy az is kiderül, hol van a gomba. Ha ugyanis a fluoreszkáló szennyeződés kizárólag a poron és a minta tört szemein látható, akkor egy alapos terménytisztítással határérték alá szoríthatjuk a betárolandó gabona toxintartalmát. Ha viszont maguk a szemek a fertőzöttek, másképp kell kezelni a terményt.
Mit csináljak vele?
A hazai termelés bőséges raktárkapacitással rendelkezik, de a hatalmas síktárolók hátránya, hogy nehéz bennük minőség szerint szeparálni a kisebb tételeket. Ez jellemzően nem is cél. Bevett gyakorlat a termés homogenizálása, azaz a jó tételekkel eladhatóvá tenni a rosszabbakat, vagy feletetik a kukoricát házon belül. A Hajdúságban, ahol sok a tehén, éppen ezt halljuk. A 4-5 tonnásnak látszó táblákat erősen aflatoxinosnak mondja a gazdaságvezető, és nem lát más megoldást, mint toxinkötő adagolását a takarmányhoz. A hírek szerint létezik egy olyan francia termék, amelyik képes a ma ismert öszszes mikotoxint a méretétől függetlenül megkötni. Drágul és kockázatosabbá válik vele a tejtermelés, de még mindig jobb megoldás, mint egy biogázüzembe elszállítani és „bagóért” átadni a megsemmisítendő gabonát.
Szinte mindenkitől azt halljuk, hogy „látom a penészt a csövön”, „nem tudom, mennyire toxinos” és „betárolom a kukoricát”. A legtöbb üzemben nem tudják, hogy min ülnek február–májusig, könnyen lehet, hogy időzített bombán. „2022 legnagyobb tanulsága számomra az, hogy a raktározás során csak romlik a helyzet. A toxinos tételekkel most kell kezdeni valamit” – mondja egy dél-alföldi nagygazdaság vezetője, aki a ritka kivételhez tartozik. Ő a szántón is vizsgálja a terményt, és laborban is nézeti a toxinszintet. Mint mondja, az általuk bevizsgáltatott minták 20–30%-ában volt jelen az aflatoxin, és ezek mindegyike 5 ppb feletti értéket mutatott. Ezért ő idén a kukorica lehető leggyorsabb értékesítését választotta megoldásként. A legrosszabb tételeket a kukorica többszöri átrostálásával hozza eladható formába. Hozzáteszi: toxinveszély esetén egy korán levágott, kis fertőzöttségű, nagy víztartalmú terménnyel több
cselekvési lehetőségünk van , mint egy szárazzal. Állattartóként tejsavasan erjeszthetjük, vagy etanolgyárnak értékesíthetjük, vagy vállaljuk a szárítás költségét, ami megöli a gombát is, és leállítja a további toxintermelést. Idén gyorsan leszáradt a kukorica, a pár százalékos vízelvonás hőbevitele pedig nem sterilizálja, inkább „fertőzi” az egymással összekutyulódó tételeket. Ezért most szerinte kockázatosabb szárítani, mint lábon hagyni az állományt. A gombák élettevékenységét nemcsak a magas hőmérsékletű szárítás, egy fermentációs eljárás savas közege, vagy egy szorosra töltött silótömlőben fellépő oxigénhiány állítja le, hanem a száraz levegős hűtés is. (A silótömlős tárolásról honalapunkon olvasható részletes cikk: Szemes termény tömlőben: növénytermesztők is elkezdhetik.) Sajnos hűtve tárolásra alkalmas silótoronyból is kevés van az országban, pedig ezekben hónapokra stabilizálni lehet a gabona minőségét.
„No-no, láttam én már karón varjút” – jegyzi meg egy nagygazdaság ve-
zetője. A cég biogabonákban utazik, náluk nulla tolerancia vonatkozik a szennyezőanyagokra. Szerinte gombája válogatja, hogy mennyire képes megfékezni az élettevékenységét a hűtés egy hosszú tárolás során. A fuzáriumnak a 10 fokos hideg is elviselhető lehet. Ők a kukoricaszemekből szín szerint is képesek kiszedni a fuzáriumosakat, silótornyaikban pedig több tízezer tonna gabona fér el hűtve. Öntözni viszont nem tudnak, ezért idén teljesen lemondtak a kukorica termeléséről. Felvásárlóként azonban jelen vannak a piacon, így aztán most ők is gondban vannak.
„Az olasz vevő először azt mondta, elfogadja a 2 ppb-s aflás tételeket, mostanra azonban visszakozott, és nullásakat akar. Ez irreális elvárásnak tűnik. A magyar gazdálkodók zöme ugyanarra a következtetésre jutott, mint mi: nem akar több kukoricát termelni, csak nincsen jobb ötlete.”
„Létezik technológia a silóban tárolt termény ózonnal való csírátlanítására is, de ez esetben is vannak méretezési gondok: a hazai, jellemzően 6–8 ezer tonnás tornyok
és azok szellőzőrendszere nem kompatibilis az elérhető ózongenerátorokkal. Kiforrott technológiai előírás sincs rá, hogy pontosan milyen körülmények között mennyi ózon bejuttatása milyen eredményre kell hogy vezessen” – tájékoztat Balla Zoltán, a G3D Kft. ügyvezetője. „Akik hozzánk fordulnak, azok nem pusztán a gomba élettevékenységének leállítását, hanem a toxinok bontását várják a kezeléstől. Szerencsére a kukoricamag felületén megtapadó aflatoxint elég könnyű elérni az ózonnal.” Véleménye szerint eleve úgy kellene kialítani a toronysilókat, hogy alkalmasak legyenek erre a kezelésre, de ehhez megfelelő piaci környezet szükséges. Tapasztalataik szerint csak szeptemberben panaszkodnak a vevők és eladók a toxintartalomra, később azonban a kifogásolt tételek is eltűnnek a piacról. Márpedig ha a probléma megoldható, akkor semmi nem motiválja a gazdaságokat technológiafejlesztésre. Így nehéz olyan beruházást ajánlani a számukra, amit rentábilisnak ítélnek.
Gönczi Krisztina
Terménytárolási trendek és technológiák
A közelmúltban bekövetkezett változások hazánk éghajlatában, illetve a világ gazdaságában nagyon nehéz helyzetbe hozzák a mezőgazdasági termelőket, amely az elmúlt fél évszázadban kialakult termelési rendszerek újraértékelését vonja maga után. Több fórumon hallható, hogy a területi strukturálódás mellett a szerteágazóbb szántóföldi növénykultúrák termesztése nyújthat biztonságot a termelők számára.
A növénytermesztési struktúrák átgondolása nem ér véget a szántóföldi növénytermesztéssel! Ezek a tényezők szintén befolyásolják a betakarított termények állagmegóvását, illetve tárolástechnológiáját. A szántóföldi növénytermesztéssel együtt ez is átalakulóban van.
Tárolásra alkalmasan
Az egyre többféle növénykultúra azt eredményezi, hogy egyre több különböző igényt kell kielégíteniük a technológiáknak, de mindegyiknél nagyon fontos megjegyezni, hogy a tárolás minden esetben csak az ideális biológiai, kémiai és fizikai tulajdonságú termény esetén lehetséges.
Az első két tulajdonság (biológiai és kémiai jellemzők) tetemes része már a szántóföldi növénytermesztés és a betakarítás folyamán eldől. Aratás után a betakarított termény fizikai tulajdonságai azok, amelyeken nagymértékben tudunk javítani. Ezek a tulajdonságok a következők: tisztaság, nedvességtartalom, tárolási hőmérséklet. Ezért a megfelelő tárolástechnológia mellett legalább olyan fontos a korszerű és univerzális terménytisztító és terményszárító berendezés alkalmazása.
Miután a termény tárolásra alkalmas állapotba került, mindenképpen beszélni kell a terménytároló telepen belül a megfelelő higiénia és tisztaság fenntartásáról, nem csupán a tárolóhelyen, hanem annak környezetében, valamint a kiszolgáló, anyagtovábbító gépeknél is.
Az alkalmazott technológiáknál jelentős különbséget jelent a kívánt tárolási idő megválasztása. Tekintsük át néhány jelentős területen termesztett növény tárolási nedvességtartalmát.
A táblázatban megadott adatokat a betárolt termény tárolási magassága is befolyásolja, valamint ha értékesíteni akarjuk a terményt, akkor a hosszú távú tárolási időtartamhoz tartozó nedvességtartalmat kell teljesíteni.
A táblázat nem is tartalmaz a mai termelési viszonyok mellett jelentős teret
Termény nedvességtartalom
14% alatt hosszú távon
14–15% között középtávon 15–18% között rövid távon/átmenetileg kukorica
14% alatt hosszú távon
14–15% között középtávon
15–16% között rövid távon/átmenetileg
6–8% között hosszú távon
napraforgó
repce
szója
árpa
sörárpa
takarmányborsó
tritikále
rozs
cirok
8–9% között középtávon
9–11% között rövid távon/átmenetileg
7–8% között hosszú távon
8–10% között középtávon 10–12% között rövid távon/átmenetileg
14% alatt hosszú távon
14–15% között hözéptávon
15–16% között rövid távon/átmenetileg
14% alatt hosszú távon
14–15% között középtávon 15–18% között rövid távon/átmenetileg
14,5% alatt hosszú távon 14,5%–15,5% között középtávon 15,5–17% között rövid távon/átmenetileg
14% alatt hosszú távon 14–15% között középtávon 15–17% között rövid távon/átmenetileg
14% alatt hosszú távon 14–15% között középtávon 15–17% között rövid távon/átmenetileg
14% alatt hosszú távon 14–15% között középtávon 15–17% között rövidtávon/átmenetileg
14% alatt hosszútávon 14–15% között középtávon 15–16% között rövid távon/átmenetileg
1. táblázat. Szemes termények tárolhatósága
nyerő kultúrákat, mint például a zab, az édeskömény, bíborhere stb. Ezek tudatában vegyük sorra a lehetséges tárolástechnológiákat és az azon belüli lehetőségeket.
A szemestermény-tárolási technológiákat többféle módon lehet csoportosítani. Most nézzünk meg egy nagyon egyszerű megközelítést, az építéssel
járó és építéssel nem járó tárolási eljárásokat.
Építéssel nem járó tárolástechnológiák
Az ömlesztett termény szabadtéri tárolása Európában nagyon ritkán használt tárolás, amikor megemelt padozaton, vízzáró réteget (általában fóliát) alkalmazva, majd azon a terményt elhelyezve azt takarófóliával védik meg az időjárástól. Azokban az országokban alkalmazzák, ahol az óriási készletek tárolására nincs kiépült infrastruktúra. Ez rövid és középtávú megoldás, tranzittárolás. Zsákos tárolás, amely szintén nem túl elterjedt módszer a modern mezőgazdaságban, mivel nagyon időés munkaerő-igényes tárolási eljárás. Amiről viszont több szót kell ejteni, az a fóliatömlős tárolás. Ez már több termény és takarmány területén használt és ismert eljárás Nyugat-Európában és hazánkban is. Ez a technológia gyors, nagy teljesítményű, költséghatékony, és a gabonafélék hosszú távú tárolását is lehetővé teszi az mellett, hogy a minőségi paraméterek is ellenőrizhetőek. A légmentes tárolásnak köszönhetően nedvesebb áru tárolására is alkalmas. A technológiához szükséges egy töltőgép és egy ürítőgép. A tárolásra szánt területet elő kell készíteni, vízszintesnek, simának és egyenletesnek kell lennie. Amennyiben nem telephelyen belül oldjuk meg a tárolást, az őrzés nehezen megoldható. A fólia természetesen jóval sérülékenyebb, mint az acél és a beton, és jobban ki van téve a rágcsálók által okozott kártételnek (nem a terményben, hanem a fóliában). Emellett nem elhanyagolható, hogy ez a rendszer olajosmag közép- és hosszú távú tárolására nem alkalmas.
Építéssel járó tárolástechnológiák
Magyarországon és Nyugat-Európában a legszélesebb körben elterjedt tárolási módszerek. Ezekkel a megoldásokkal alkalmazhatóak az állagmegóvás módszerei a legszélesebb körben.
A legegyszerűbb épített tárolási megoldás a gabonatároló sátor, akár mobil jelleggel. A betonaljzatra mobil betonelemek köré vagy fölé épített sátor gyorsan kivitelezhető, a termény időjárás elleni védelmét közép- és hoszszú távon megoldja. A termény tárolási magassága behatárolt a támasztófalak terhelhetőségének arányában, ezáltal
Az ömlesztett termény szabadtéri tárolása
Terménytároló siló diagnosztikai rendszer
Síktároló mobilhőmérő-rendszer
befogadóképességük alacsonyabb az alapterületükhöz képest.
A szélsőséges időjárási viszonyoknak való kitettséget, élettartamot, a szellőztetés, szigetelés és a párazárás kérdéseit figyelembe véve ez a megoldás nem terjedt el széles körben hazánkban, de a felhasznált anyagok további fejlődésével ez a módszer a kisebb gazdasági méreteknél előtérbe kerülhet. Előnye lehet továbbá még a többcélú felhasználás.
Magyarországon a legszélesebb körben elterjedt tárolás a síktárolóban történő terménytárolás. A kis-közepes gazdaságok előszeretettel építenek első lépésben
maguknak ilyen jellegű tárolót, s mivel többcélú létesítmény, nem csak a szemes termény, hanem akár a műtrágya, gépek, egyéb eszközök tárolására, megóvására is alkalmas. Betárolása jól gépesíthető, a termény minőségi paraméterei könnyen ellenőrizhetőek, viszont a létesítmény állagmegóvása nehézkesebb. Szellőzése jól megoldható, párafólia és szigetelt elemek használatával a páralecsapódás minimálisra csökkenthető. Mobil válaszfalak alkalmazásával a tárolón belül többféle termény is tárolható egy időben. Alapterületükhöz viszonyítva ezekben már több termény elhelyez-
Silószellőző
szellőzőpadozattal
hető, mint a sátortárolókban. A kitárolásuk szinte minden esetben rakodógépet is igényel. A termény forgatása és szellőztetése körülményesen és nehezen megoldható. Ennek a tárolási módszernek az élőmunkaigénye viszonylag magas, és időigényes minden művelet.
A telepen belüli helytakarékosság és automatizálhatóság leghatékonyabb tárolási módja a terménytároló siló (toronysiló). Négyzetméterre vetítve a legtöbb termény tárolható bennük. A terménytároló siló alépítményében kialakított szellőzőcsatornákon keresztül könnyen szellőztethetőek, de akár a teljes alapterület nagyságában szellőzőpadozat is kialakítható. A keletkezett pára elszívására a silókéményekbe beépíthető páraelszívók tovább javíthatják a tárolási körülményeket.
A termény hőmérséklete jól monitorozható, akár a termény nedvességtartalmával együtt. A be- és kitárolása rendkívül jól gépesíthető, automatizálható, élőmunkaigénye minimális. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően
Síktároló,
egyre szélesebb körben alkalmazzák, gazdasági mérettől függetlenül.
A toronysilóknál jelentkeznek a leginkább a bevezetésben említett tárolási trendek változásai, de itt is különbséget kell tenni a kis-közepes gazdaságok, illetve nagygazdaságok között. Míg a kisebb gazdasági mérettel rendelkező gazdálkodók a kisebb, de több, akár 500–600 m3/db befogadó képességet, addig a nagygazdaságok inkább a kevesebb, de nagyobb, 3000–4000 m3/db vagy még nagyobb befogadóképességű silókat részesítik előnyben.
A termény megfigyelése a tárolókban
A különböző tárolástechnológiákon belül különböző minőség-ellenőrzési és állagmegóvási módszereket alkalmazunk. Az nem titok, hogy ezek javarészt csak az építéssel járó technológiáknál lehetségesek. Néhol ezeknek a lehetőségét már az építés során meg kell valósítani, néhány megoldás pedig utólag is végrehajtható. A termény minőségi állapota és az abban bekövetkezett változás legegyszerűbben a termény fizikai paraméterein keresztül vizsgálható. Ennek legelterjedtebb módja a hőmérsékletének mérése.
A mérőműszerek lehetnek fixen beépített és mobil jellegűek.
A terménytároló silókban fix beépítésű mérőkábeleket használnak, mert ezek a kábelek nem akadályozzák a ki- és betárolás folyamatát. Ezek a kábelek különböző mérési pozíciókban vizsgálják a körülöttük elhelyezkedő termény hőmérsékletét, és azt vagy kézi eszközön, számítógépen vagy akár egy felhőalapú rendszeren keresztül visszajelzik. Az esetlegesen bekövetkezett változásoknál riasztást küldenek. A hőmérők darabszáma, pozíciója és egymáshoz való helyezte is rendkí -
Gabonahűtő
Siló teljes
Alulról szellőztethető síktároló
vül fontos. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy a telepített hőmérők a siló töltésekor ne mozduljanak el.
A síktárolóban és a tömlőfóliás tárolásnál mobil mérőműszerek alkalmazhatóak. A legelterjedtebb megoldás a mérőlándzsa, melyet a betárolás után bizonyos pozíciókban a terménybe elhelyezve, beleszúrva, több mérési ponton figyeli a termény hőmérsékletét, és azt kézi eszközön, számítógépen vagy GSM-alapú adattovábbító rendszeren keresztül szemlélteti.
Az itt említett eszközök nedvességtartalom mérésére alkalmas ellenőrző pontokkal is kiegészíthetőek.
A hőmérséklet-érzékelő elégséges a termény károsodásának megelőzéséhez, de amint a hőmérséklet emelkedik, és azt az érzékelő észleli, a legrosszabb esetben már túl késő lesz a kár megelőzéséhez. Viszont van egy módszer, amelyik a melegedés előtt tudja jelezni a mikroorganizmusok, rovarok jelenlétét. Ez a tárolóban mért CO 2 -szintfigyelő berendezés. Amikor a mikroorganizmusok (penészgombák) elfogyasztják a gabonában lévő cukrot/keményítőt, nagy mennyiségű CO 2-t termelnek, valamint a rovarok és a penészgombák légzésükkel szintén nagyban felelősek a tárolt terménybe jutó CO 2-kibocsátásáért. A CO2-fejlődés már jóval azelőtt megtörténik, hogy a hőmérséklet emelkedése megkezdődne. Így a megfelelő állagmegóvási eljárásokat időben megtehetjük.
Állagmegóvás a tárolókban
A legelterjedtebb megoldás a forgatás, átszellőztetés, hűtés és a gázosítás, melyek az építéssel járó terménytárolási technológiáknál alkalmazhatóak.
Termény forgatása
Síktárolóban rakodógéppel, gabonainassal megoldható folyamat, valamint a termény felső rétegének átgereblyézése/megjárása is bevett gyakorlat.
A terménytároló silóknál a termény magában történő megforgatása könynyen megoldható, de itt nagy részben a terményoszlop közepe mozog, ezért ha megfelelő hellyel rendelkezünk, jobb megoldás a termény egyik silóból egy másikba való áttárolása, mivel így a termény egésze megmozdul. A terményoszlop tetejének megjárása, gereblyézése is jótékony hatással van a felső rétegekre.
Termény átszellőztetése, hűtése
A termény átszellőztetése, hűtése során a padozatban vagy a padozaton elhelyezkedő légcsatornák segítségével juttatjuk a tárolóba a levegőt. Magyarországon ezeket főként a toronysilóknál alkalmazzák, amelyeket már az építés folyamán kialakítanak. Ritka esetben a síktárolók alapozásánál szintén kialakításra kerülhetnek szellőzőcsatornák, de ez nagyon költséges megoldás.
Síktárolóknál léteznek mobil megoldások is, az egyik ilyen a szellőzőalagutak elhelyezése, de ezek sérülékenysége nagyon nehézkessé teszi a betárolást és a kitárolást. Egy másik megoldás a teljesen mobil gabonaszellőztető, amely szinte mindenhol alkalmazható, de hűtési kapacitása alacsony.
Amennyiben a terményt vissza tudjuk hűteni 10–13 °C közé, ezen a hőmérsékleten a kártevők és mikroorganizmusok inaktív állapotba kerülnek, így nem veszélyesek a tárolandó terményre. A túlságosan lehűtött termény
is veszélyeket rejt magában, mivel a kitároláskor keletkezett hőkülönbség hatására a pára lecsapódhat a termény felületén, és akár visszanedvesedés is jelentkezhet.
A terményt a kis-közepes és még a nagy gazdaságoknál is szinte minden esetben környezeti levegővel hűtik. Itt nagyon figyelni kell a bejuttatott levegő hőmérsékletére és páratartalmára. Amennyiben a termény az ideális tárolási hőmérséklethez képest jóval magasabb hőfokon lett betárolva, a hűtést lépcsőzetesen kell elvégezni (64%-os relatív páratartalom alatt, illetve a terménynél 5 °C-kal alacsonyabb környezeti levegő), mert a termény és a környezeti levegő különbségéből adódóan a párakicsapódásnak nagyon magas a veszélye, így a felső réteget „eláztathatjuk”.
Annak érdekében, hogy a termény lehűtésénél ne legyünk kitéve a környezeti levegő paramétereinek, gabonahűtő berendezést használhatunk. A gabonahűtő által a tárolóba bejuttatott levegő hőmérséklete és páratartalma beállítható.
Az utolsó megoldás a terménygázosítás, ami rövid időn belül, kiszámíthatóan fejti ki hatását, de az ugyanilyen rövid időn belül meg is szűnik. Amíg a terménytárolóban a gáz jelen van, addig gyakorolja hatását, de az átszellőztetés után nyoma sem marad a vegyszernek, ezért a visszafertőződés veszélye rendkívül magas.
Minden gazdálkodó keresi a költséghatékony és biztonságos megoldásokat, de szükség van a kísérletezni tudó és hajlandó szakemberek innovatív megoldásaira is.
Sebeszta Gábor József Terményszárító és Tároló Technika Kft.
Nincs hűtve a siló
Hűtött siló
Gabona post-harvest műveletek fontossága
HEVESGÉP megoldásai tisztításra, szárításra és tárolásra
A gazdálkodók számára köztudott, hogy a betakarítást követő feldolgozási (post-harvest) műveletek alapvető szerepet játszanak a gabona minőségének megőrzésében és a tárolással járó veszteségek minimalizálásában. Ezeknek a műveleteknek a fő fázisa a tisztítás, a szárítás és a tárolás, amelyek közvetlenül befolyásolják a termény piaci értékét és annak hosszú távú eltarthatóságát. A HEVESGÉP gabonatechnológiai rendszerei évtizedek óta bizonyítják azt, hogy a legmagasabb színvonalat képviselik ezen a területen, a gazdálkodók számára a legjobb minőséget és megoldásokat biztosítva.
Az első lépés a minőség felé: a tisztítás
A tisztítás elengedhetetlen a betakarított gabona minőségének javításához. A HEVESGÉP saját gyártású tisztítói megbízható, gazdaságosan üzemeltethető berendezések, amelyek hatékonyan távolítják el a szennyeződéseket. Alapvetően két megoldásról van szó, ami a rostafelületek mozgatását illeti: alternáló és lengő mozgást végző tisztítók. Teljesítményben 30 t/h és 60–80 t/h tisztítók érhetők el portfóliónkban, és jelenleg folyamatban van egy háromtagú tisztító-termékcsalád fejlesztése is.
A HEVESGÉP-es tisztítók előnyei:
• Megfelelő porkibocsátás: a tisztító részét képező légtechnikai rendszer és porleválasztó ciklon megfelel a szigorú környezetvédelmi előírásoknak.
• Tökéletes tisztaság : a berendezés rostalemezeinek kiképzése, a hatékony légtechnika és terményáram garantálja a tökéletes tisztaságot.
• Felhasználóbarát kezelés: a tisztítókkal lehetőség van elő- és utótisztításra, továbbá a rosták könnyen és gyorsan cserélhetők.
A tartós minőség záloga a szárítás
A gabona nedvességtartalmának beállítása kulcsfontosságú a hosszú távú tároláshoz és a minőség megőrzéséhez.
A HEVESGÉP elsősorban a MECMAR olasz gyártó szárítóit forgalmazza, melyek a legmodernebb, folyamatosan fejlődő technológiával biztosítják a szemes termények hatékony és kíméletes szárítását. Az egyszerűen kezelhető automata vezérlés garantálja, hogy a gabona optimális nedvességtartalommal kerüljön tárolásra. Működési elvét tekintve két típus elérhető: folyamatos, illetve szakaszos üzemű szárítóberendezések.
A HEVESGÉP-es szárítók előnyei:
• Hatékony energiafelhasználás: toronyszárítók esetében az égőfejhez robusztus ventilátor szállítja a levegőt, ami a visszahűtési zónán keresztül áramlik. Ezáltal egyrészt megvalósul a termény hűtése, másrészt az égőfejhez előmelegített levegő kerül, ami által csökkenthetők az energiaköltségek.
• Egyenletes szárítás: a hőmérsékletés nedvességmérő szenzorok öszszehangolt működésével a vezérlés biztosítja, hogy a gabona nem károsodik a szárítás során.
• Rugalmasság: a rendszer a bemeneti paraméterek beállításával alkalmazkodik a különböző gabonafajták és különböző nedvességtartalmak szárításához.
Biztonság és minőség hosszú távon: a tárolás jelentősége
A megfelelő tárolási körülmények elengedhetetlenek a gabona minőségének megőrzéséhez. A HEVESGÉP az olasz AGI-FRAME silóit forgalmazza, melyek optimális feltételeket biztosítanak a hosszú távú tároláshoz. A szellőzőpadozatos silókkal átszellőztethető a tárolt termény, a hőmérsékletmérő rendszer időben jelzi a mikrobiális romlást és a kártevők megjelenését. A gabona épületben is tárolható, és a betárolása felső függesztett pályás anyagmozgatóinkkal automatizálható. Az átmeneti tároláshoz megfelelő méretű, saját gyártású tranzittartályainkat ajánljuk.
A HEVESGÉP tárolórendszereinek előnyei:
• Optimális körülmények: fémsiló esetében szellőztetőrendszerrel biztosíthatók a megfelelő tárolási feltételek, a hőmérőrendszerrel monitorozható a tárolt termény minősége.
• Nagy kapacitás: a különböző méretű silók és raktárak lehetővé teszik nagy mennyiségű gabona biztonságos tárolását.
A főegységek közötti anyagáramlást az anyagmozgató berendezések biztosítják
A HEVESGÉP saját gyártású, horganyzott kivitelű anyagmozgatói tartós, megbízható berendezések, éppen ezért igen közkedveltek a gazdálkodók körében. A függőleges anyagmozgatás gépei a serleges felhordók, a vízszintes anyagmozgatáshoz a hagyományos láncos szállítót, illetve vályús aljú szállítóinkat javasoljuk. A pótkocsiról beérkező termény először a betárológarattal találkozik, mely közvetlenül az első serleges felhordóra továbbítja a beérkező terményt. Minden gép esetében nagy figyelmet fordítunk a biztonságos kezelőpódiumok kialakítására, melyek könnyen hozzáférhetővé teszik a karbantartási pontokat.
Komplett telepi technológia
A HEVESGÉP első kézből kínál egyedi igényekhez igazított technológiát, mely minden esetben a vevő speciális igényeihez igazodik. Tapasztalt szakembereink készséggel állnak rendelkezésre konzultációra, számos referenciát tudunk ajánlani az ország minden területén. A HEVESGÉP megoldásai nemcsak a termelők számára jelentenek megbízható és hatékony eszközöket, hanem hozzájárulnak a globális élelmiszer-biztonság fenntartásához is. Válassza a HEVESGÉP rendszereit, és biztosítsa a gabonatermés jó minőségét és hosszú távú tárolását!
Termékeinkről bővebb információt cégünk weboldalán talál, illetve készséggel állunk rendelkezésre elérhetőségeinken keresztül is!
Szakmai nap
Ha beruházást tervez, jöjjön el hozzánk szakmai napunkra 2024. november 22-én! A gyárbejárás során betekintést kaphat arról, hogyan készülnek a HEVESGÉP-es termékek, illetve első kézből kaphat információt az év végén megjelenő pályázati lehetőségről. A rendezvény előzetes regisztrációhoz kötött! Részletekért figyelje Facebook oldalunkat!
Vincze Bálint
A terményraktározás sarokkövei
Raktári kártevők és védekezési lehetőségek
Az idei nyár is extrém szárazsággal zárult. A növények szenvedtek, de a kártevőknek sem volt ez optimális időszak. Ilyen esetben a rovarok minden megtesznek, hogy az utódaik optimálisan vagy ahhoz közel tudjanak fejlődni. A kártevők egy része már a szántóföldön lerakja tojásait, így mire a tárolóba kerül a termény, már fertőzöttek a magok.
A kártevők másik csoportja csak a terménytárolókban tud megélni. Ezek a fajok általában nem őshonosak a mérsékelt övi klímán. Így a téli időszakot a magtárakon kívül nem tudják átvészelni.
A betárolás utáni feladatok
Az aratás és a betakarítás után a termény minőségének megőrzése a tárolás alatt is kiemelt feladat. A gazdálkodóknak még ekkor is oda kell figyelniük a terményre, amikor azt eltárolják. Ezek a betárolt növények általában: a búza, a kukorica, a napraforgó, a repce, a szója. Ezek tárolásakor sok és veszélyes kártevő megtelepedésére és kártételére kell számítani. A tárolás alatt arra is oda kell figyelni, hogy egyes gombakártevők (pl. fuzáriumgombák) tovább tudnak fertőzni, mikotoxint termelni. A termény szárazon tartása is fontos feladat (1. kép), jól szellőző, de a nedvességet visszatartó falazatra van szükség.
A learatott magvak, gumók, föld alatti növényi részek hosszabb tárolás esetén rendszeres ellenőrzést igényelnek (2. kép). A tárolás ideje alatt, amely hosszú és rövid időszak is lehet, számos kártevő, kórokozó károsíthatja az elraktározott terményeket. Felléphetnek gombafertőzések is (3. kép), megjelenhetnek rágcsálók (4. kép), az azokra vadászó madarak (5. kép), melyet a bagolyköpet jelez. Itt lehetnek a rovarok és a magevő madarak is.
A betárolt terményben a kártevők és kórokozók akár 20–30%-os veszteséget is tudnak okozni. Előfordul, hogy a betárolt termény eladhatatlanná válik. Fontos a raktár szakszerű tisztítása és karbantartása még a betárolás előtt (6. kép).
A betárolt termények kártevői
Az elhanyagolt tetőszerkezet, a roszszul záródó nyílászárók is problémát
1. kép. A termény szárazon tartása is fontos feladat (fotó: Molnár Szilárd)
2. kép. A gabonafélék hosszabb tárolás esetén rendszeres ellenőrzést igényelnek (fotó: Takács Attila)
okozhatnak: beázást, amely penészedést, dohosságot okoz, és a rágcsálók, rovarok bejutását is megkönnyíti. A rovarok rágása, a penészedés, az ürülékkel való szennyeződés minőségi kárt okoz. A rovarok közül ilyenek a zsizsikfajok (7. kép) és számos molylepkefaj lárvája és a hangyák is. Az ízeltlábúak közül az atkák kártétele nehezen vehető észre, de amikor felfedezzük, olyan mértékű a kár, hogy az nem orvosolható. A védekezés már nem lehetséges, a növényi terméket meg kell semmisíteni.
A rágcsálók okozta problémát nem szabad elhanyagolni. Ezek a kártevők mennyiségi és minőségi kárt okoznak. Az ürülékkel szennyezett termény eladhatatlan lesz. A rágcsálók odavonzzák a ragadozó madarakat, melyek odapiszkítanak a tárolóhelyiségbe, a falakra a tetőre, ami a fertőzés forrása.
Számos tényező segíti a zárt épületen belül a kártevők felszaporodását: az időjárás viszontagságaitól védve, fagymentes, száraz, egyenlő hőmérsékletet biztosító helyen olyan fajok is kártevőként lépnek fel, amelyek a szabadban a téli hideg időjárást nem élnék túl.
A kártevők felszaporodásához azonban szükség van egyéb tényezőkre is, a védett környezeten belül: ilyen a megfelelő páratartalom, a megfelelő hőmérséklet, egyes fajoknál a fény és a táplálék fajtája (pl. kukorica a zsizsiknek) is.
A levegő hőmérséklete az egyik fő limitáló tényező, amely szinte minden raktári kártevőnél meghatározza, hogy mennyi idő alatt válik imágóvá: a gabonaálszú fejlődési ciklusa 17–26 oCon több mint 32 nap, míg 28 oC felett 22–25 nap. Az ázsiai babzsizsik egy generációjának 17 oC-on a kifejlődése 38–46 napig tart, 22 oC-on 30 nap, míg télen 3-4 hónapig tart. Amennyiben a napi átlaghőmérséklet 10 oC alatt van, akkor az imágó diapauzál.
A hőmérsékleten kívül fontos limitáló tényező a páratartalom. Számos fajnál számít a magas páratartalom, amely felgyorsítja a rovarok fejlődését: ilyen a kaprabogár. A faj számára legalább 35 oC és 75%-os páratartalom kell az optimális fejlődéshez. A kukoricazsizsik normális fejlődéséhez minimum 30 oC és 70–80% relatív páratartalom szükséges.
A raktári károsítókra jellemző a rejtett életmód. Egyes kártevők a raktározott magvak belsejében rágnak
4. kép. Megjelenhetnek rágcsálók, melyek egészségügyi problémát is okozhatnak (fotó: Takács Attila)
5. kép. A bagolyköpet is fertőzőforrás a magtárakban (fotó: Molnár Szilárd)
6. kép. Fontos a raktár szakszerű tisztítása és karbantartása még a betárolás előtt (fotó: Molnár Szilárd)
7. kép. A zsizsikfajok súlyos kártevők (fotó: Takács Attila)
9. kép. A fogasnyakú gabonabogár csak a törött szemeket tudja megrágni (fotó: Kovács Attila forrás: izeltlabuak.hu/talalat/243120CC BY-NC 4.0)
(8. kép), ezek a fajok általában kerülik a fényt. A kaprabogárra jellemző a fénykerülés.
A polifág kártevők nevükből adódóan olyan fajok, amelyek nem válogató-
10. kép. A gabonazsizsik (Sitophilus granarius) eredeti hazája ismeretlen, kijelenthetjük, hogy ma már kozmopolita fajjá vált (fotó: Molnár Szilárd)
sak, szinte minden betárolt terményen ki tudnak az utódaik fejlődni. Ilyenek egyes molylepkefajok hernyói: az aszalványmoly, a raktári gabonamoly, mezei gabonamoly, egyes ruhamolyok
is. A kaprabogár, a gabonaálszú szintén szélsőségesen polifág kártevő.
A polifág ellentéte a monofág, amely azt jelenti, hogy csak egy növényfajon tud kifejlődni a kártevő. Ezek a kártevőfajok csak egy növényhez vagy egy fajcsoportba tartozó tápnövényhez kötődnek, ilyen például a kínai babzsizsik
A hőmérsékleten múlik
Egyes raktári kártevők fejlődési ideje a tápnövény fajtájától is függhet. A kukoricazsizsik, amikor kukoricát eszik, akkor 27–29 nap alatt fejlődik ki egy teljes generáció. Amennyiben búzát eszik, akkor 24–26 nap alatt. A magok fizikai állapota is limitáló tényező lehet. A fogasnyakú gabonabogár (9. kép) csak a törött szemeket tudja megrágni, tehát az ép szemek betárolásakor ezzel a kártevővel nem kell számolni.
A melegkedvelő raktári kártevők közül a közönséges babzsizsik ( Acanthoscelides obtectus ) tavasztól őszig a szabadföldön, ősz végétől a tavasz kezdetéig pedig a gabonatárolókban okoz kárt. Több száz évvel ezelőtt Dél-Amerika szubtrópusi területeiről került át Európába és Ázsia mérsékelt övi területeire. A kártevő megjelenésének és szaporodásnak a limitáló tényezője a hőmérséklet. A hazánktól északabbra fekvő, hűvösebb klímájú országokban csak raktári kártevőként lép fel. Magyarországon a nyári időszak tökéletesen megfelel a kártevőnek a szabadban
11. kép. A rizszsizsik
8. kép. Egyes kártevők a raktározott magvak belsejében rágnak (fotó: Takács Attila)
a 19. században került Indiából Európába (fotó: Molnár Szilárd)
történő kifejlődéshez. A Kárpát-medencébe a múlt század végén hurcolták be, azóta általánosan elterjedt. Az aktuális léghőmérséklettől függően szabadföldön évente akár 3-4 nemzedéke is kifejlődik. A nőstény bogár a petéit a szántóföldön, berágva a hüvelybe, a babszemekre helyezi. A tárolókban a babzsákokra rakja, a zsákon átrágva jut el a lárva a babokig. A faj jellemző kárképe a babszemeken levő kb. 2 mm átmérőjű lyuk.
A bogár jól tud repülni. Az áttelelő bogarak a kifejlődés helyétől jóval meszszebb levő babtáblákon is fertőzhetnek. Összegezve: a babzsizsik a szabadföldön és raktárakban is jól szaporodó kártevő. A magyar nevéből adódóan a babzsizsik fő tápnövénye a bab, de sikeresen ki tud fejlődni a lóbabban, a szójában, a borsóban, a lencsében, a lednekben, a csicseriborsóban és a csillagfürtben is.
A gabonazsizsik
A gabonazsizsik (Sitophilus granarius) (10. kép) eredeti hazája ismeretlen, kijelenthetjük, hogy ma már kozmopolita fajjá vált. A bogár kis termetű, 3,5–5 mm hosszú. Alapszíne fekete vagy sötétbarna, jellemzően hosszúkás testű, kitinpáncélja pontozott.
A Kárpát-medencei gabonatárolókban általában 3-4 nemzedéke fejlődik ki egy év alatt. Az áttelelő forma a bogár, amely főleg a raktárak repedéseiben telel át. Tavasszal, amikor az átlaghőmérséklet eléri a 10-12 oC-ot, az imágók érési táplálkozásba kezdenek, mely szükséges a peterakáshoz. A nőstények a mag csírarészén apró lyukat rágnak, és oda helyezik el a petét. A lárva csak egy magban fejlődik végig, a magot nem hagyja el, csak imágó formában. A nőstény széles hőmérsékleti tartományban, 16–35 oC között rakja a petéket.
A lárva fejlődését erősen befolyásolja a mag nedvességtartalma. Amennyiben a mag nedvességtartalma 14% alatti, akkor az gátlólag hat a fejlődésére, a 10% alatti nedvesség pedig tömeges pusztulást okoz. Tápnövénye az őszi búza, az árpa, a rozs és a tritikálé.
Egyéb kártevők
A rizszsizsik ( Sitophilus oryzae) (11. kép) a 19. században került Indiából Európába és a világ többi országába. Elmondható, hogy az Északi- és a Déli-sark kivételével ma már minden földrészen általánosan elterjedt kártevő. Itthon évente 3 nemzedéke fejlődik,
a faj melegigényes, és a szárazságot is jól bírja. Az imágó telel át, zárt helyen, a gabonatárolókban. Kártétele összetéveszthető a gabonazsizsikével. Tápnövénye a rizs, a búza, árpa, kukorica, köles, zab és a napraforgómag.
A gabonamolyok közül a raktári gabonamoly (Nemapogon granella) őshonos hazánkban. Alapvetően évente két nemzedéke fejlődik. A lepke lárvája (hernyó) a kártevő alak, amely szinte minden gabonán fel tud nőni. A hernyó a szövedékével és az ürülékével minőségi és mennyiségi kárt is okoz. A lepkék és a hernyók is fénykerülők, így főként a falak, a gerendák a padló repedéseiben bújnak el a lepkék, és a hernyók is ott bábozódnak.
A másik őshonos gabonamoly a mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella). Gyakorlatilag mindenütt megtalálható, a lepkék és a lárvák szintén fénykerülők, általában 3-4 nemzedéke fejlődik ki évente, de optimális körülmények között akár 5-10 generációja is lehet. A hernyók a gabonák lisztes részeit fogyasztják. Fő tápnövénye a kukorica, a búza, a rozs, az árpa és a rizs.
A gerincesek közül kerülnek ki a legproblémásabb kártevők: a házi egér és a vándorpatkány (12. kép). Azonkívül, hogy megrágják a betárolt terményt, kártételük fokozódik, hogy ürülékükkel, vizeletükkel szennyezik a terményt, ami súlyos közegészségügyi kockázatot jelent. Ezek a rágcsálók odavonzzák a ragadozómadarakat, melyek ürülékükkel, a bagolyfajok esetében a köpetükkel is fertőzést okozhatnak.
A magevő madarak közül a balkáni gerle, az örvös galamb, a szirti galamb okozhat kárt a raktározott növények elfogyasztásával és az azok ürülékkel való szennyezésével.
A raktári károsítók elleni védekezés sarokpontjai: a védekezés alapja a raktár kritikus, gyenge pontjainak a felkutatása, kijavítása. Meg kell szüntetni a repedéseket a falon, a padozaton. A tető épségére minden évszakban ügyelni kell, az ősz környékén a beázás, a falak nedvesedésének a megszüntetése fontos feladat. A nyílászárók jó záródása mellett fontos a szellőztetésre használt nyílások rovarhálóval való ellátása.
Nemcsak termelőüzemekre érvényesek ezek a megállapítások, a kereskedelmi raktáraknál is fokozottan kell ügyelni, főleg a behurcolás a nagyon veszélyes.
12. kép. A vándorpatkány az ürülékével, vizeletével szennyezi a terményt (fotó: Takács Attila)
Megelőző védekezések
A védekezési kötelezettség jogszabályi háttere
A raktári károsítók elleni védelmet a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM-rendelet 4. § is előírja.
Az üres raktárakat fertőtleníteni kell.
A raktár fertőtlenítésének a célja a raktárban lévő károsítók aktuális fejlődési alakjainak a gyérítése.
Az előrejelzésre szín- és feromoncsapdák állnak rendelkezésre, melyek még a betelepülés kezdetén jelzik a kártevők jelenétét.
A fertőzött termény kezelése
Amennyiben a betárolt terményben felszaporodtak a kártevők, akkor nagyon fontos a kártevő faj vagy fajok meghatározása, mert ez szabja meg a felhasznált technológiát a kártevő(k) ellen. Ebben az esetben védekezést kivétel nélkül gázosodó növényvédő szerekkel tudjuk elvégezni. A gázosítószerekkel csak gázmester hajthatja végre a védekezést.
Takács Attila növényvédelmi entomológus
Az ősgabonák visszatérhetnek a növénytermesztésbe?
A globális felmelegedés olyan körülményeket teremt a gabonaágazat számára, amelyek gyors cselekvést és példátlan tudományos megközelítést igényelnek.
A visszatérés lehetséges okai
Számos oka van annak, hogy az ősi búza jelenleg visszatérőben van. Az egyik a biodiverzitás globális csökkenése az egyszerűsített és egységes mezőgazdaság miatt, amely kevés fajra támaszkodik, és így az ökoszisztémákat sebezhetővé teszi a kártevőkkel és az éghajlatváltozással szemben. Ennek a fejleménynek az ellensúlyozására az ősi búza fontos genetikai erőforrás a genetikai heterogenitás visszaállításában, és olyan különleges tulajdonságok biztosítására, mint a betegségtűrő képesség, a melegedő éghajlathoz való alkalmazkodóképesség és a nitrogénfelhasználás hatékonysága. Az ősi búza különösen alkalmas az alacsony agronómiai ráfordítással és gyakran kedvezőtlen termesztési feltételekkel rendelkező biogazdálkodásra.
Az ősi búza visszatérésének másik oka az, hogy a fogyasztói trendek elmozdulnak az iparilag előállított élelmiszerekről a fenntartható, regionális és kézműves termékek felé, amelyeket az erőforrásokat kímélő módon gyártottak. Az ősi búzából gyártott termé-
kek kielégítik az egyéni fogyasztás, a differenciált kínálat és a termékválaszték növekvő igényét. Különösen a regionális termékekhez kapcsolódnak olyan tulajdonságok, mint a friss, ízletes, táplálkozási szempontból értékes, egészséges és biztonságos. E tendenciák egyéb aspektusai közé tartozik a fogyasztók hajlandósága, hogy magasabb árat fizetnek a regionális termékekért a helyi élelmiszer-termelők támogatása, a méltányos árképzés, az ökológiai lábnyom csökkentése és a biológiai sokféleség előmozdítása érdekében.
A globális felmelegedés olyan körülményeket teremt a mezőgazdasági ágazat számára, amelyek gyors cselekvést és példátlan tudományos megközelítést igényelnek. Az emberiség egyik legnagyobb kihívása a növekvő globális népesség élelmezés- és táplálkozásbiztonságának fenntartható elérése a valószínű klímaváltozási forgatókönyvek mellett. Erre a problémára nem lesz egyetlen megoldás. A stratégiai megközelítés a jelenlegi forgatókönyv értékelésével kezdődik: erősségeink, gyengeségeink, lehetősé-
geink és veszélyeink, hogy mindenki számára fenntartható táplálkozásbiztonságot érjünk el.
A világnak több búzára lesz szüksége a népesség növekedésével, egyes becslések szerint 2050-re 60%-kal nagyobb mennyiségre lesz igény. Tehát a tudósoknak olyan búzafajtákat kell találniuk, amelyek olyan helyeken is növekedhetnek, ahol jelenleg ezek nem termeszthetők, továbbá olyan növényeket kell nemesíteni, amelyek képesek ellenállni a változó környezetnek.
Egy százéves projekt felértékelődése
A norwichi John Innes Center munkatársai sok más tudóshoz hasonlóan szintén régi búzaminták vizsgálatába kezdtek. Archívumuk, a Watkins Landrace-gyűjtemény egy évszázados múltra tekint vissza, és a világ minden tájáról származó fajták megtalálhatóak benne. A mintákat 4 oC-on tárolják, így a magok még életképesek, ami azt jelenti, hogy elvethetőek és termeszthetők. Száz évvel ezelőtt Arthur Watkins növénykutató egy figyelemre méltó
projektet indított. Búzamintákat kezdett gyűjteni a világ minden tájáról. Kitartása kivételes volt, és talán még önmaga sem gondolta, hogy a tevékenysége száz évvel később mennyire felértékelődik majd.
A közelmúltban egy brit-kínai együttműködés során elvégezték a szekvenálást a Watkins által összegyűjtött mind a 827 búzafajta DNS-e vonatkozásában. Az így nyert információk hozzájárulhatnak olyan szívós, jobb hozamú fajták létrehozásához, amelyek segíthetnek táplálni a Föld növekvő lakosságát. A tudósok szerint azért olyan fontos a Watkins-kollekció, mert olyan fajtákat tartalmaz, amelyek a termelésből az idők során elvesztek, de felbecsülhetetlen értékűek lehetnek egy olyan búza létrehozásában, amely egészséges termést tud biztosítani a mostani mezőgazdaságot fenyegető zord körülmények között.
A kutatók megállapították, hogy a Watkins-kollekció tele van olyan hasznos variációkkal, amelyek egyszerűen hiányoznak a modern búzából. Ezeket az elveszett tulajdonságokat most a növénynemesítők tesztelik azzal a céllal, hogy egy sor új fajtát hozzanak létre. Ez a folyamat nehezen indulhatott volna meg Watkins hajdani erőfeszítései nélkül.
Alakor (Triticum_monococcum) (forrás: wikipedia)
Az ökológiai gazdálkodás és a régi gabonafajták kombinációja ígéretes klímaváltozás-mérséklési stratégiát jelenthet ezekben a rendszerekben
Fókuszban az alakor és a tönke
Az ősi gabonák olyan gabonák, amelyeket először a mezőgazdaság hajnalán háziasítottak. Az „egyszemű” búza, az alakor (einkorn), illetve a „kétszemű” búza, a tönke (ősdurum) is az ősi búzafélék közé tartozik. Az ősgabona kifejezés minden olyan fajtára utal, amely a 20. század közepén, a zöldforradalom idején a magas hozamú, hibridizált szemek megjelenése előtt létezett. Egyes szakértők azonban szívesebben fogalmaznak úgy, hogy a kifejezés csak az 1880-as évek előtt létező fajtákat foglalja magában.
Tisztasága és a manipuláció hiánya miatt az alakor olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek hihetetlenül kívánatossá teszik a fenntarthatóság szempontjából. A Marylandi Egyetem kutatói tanulmányt készítettek a modern búza és az alakor közötti genetikai különbségekről, mivel (a modern fajtával ellentétben) az alakor hihetetlenül ellenálló, ha olyan betegségekről és időjárásról van szó, amelyek tönkretehetik a kevésbé szívós termést.
A tönkebúza szintén a világ egyik ősi faja. A 20. század elejére szinte mindenhol nagyobb hozamú búzafajták váltották fel. A tönke iránt a termelők és a fogyasztók körében is megújult az érdeklődés. A termelők körében a biotermesztésre való alkalmassága, a fogyasztók körében pedig a reformtáplálkozásban betöltött szerepe teheti vonzóvá.
Spanyol kutatók három éven keresztül hasonlították össze az ősi és modern gabonák hagyományos és bió változatát a mediterrán térség tipikus talaj- és éghajlati viszonyai között. Az eredmények azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló stratégiáknak a mediterrán, esővel táplált gabonatermesztési rendszerekben a gép- és műtrágyahasználatból származó üvegházhatású gázok csökkentésére, valamint a szén-dioxid megkötésének előmozdítására kell összpontosítaniuk. Az ökológiai gazdálkodás és a régi gabonafajták kombinációja ígéretes klímaváltozás-mérséklési stratégiát jelenthet ezekben a rendszerekben.
Mit mondanak a növénynemesítők?
A búza nélkülözhetetlen gabonaféle, amely iránt a népesség növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb az igény. Ezért szükség van a búza hozamának és genetikai haszonszerzésének növelésére a modern nemesítési technológiák mellett, hogy elérhetővé váljon a szükséges termelékenységnövekedés. Ezek a modern technológiák lehetővé teszik a nemesítők számára, hogy gyorsabban és hatékonyabban fejlesszenek ki újabb búzafajtákat.
A közelmúltban a hibrid búza iránti érdeklődés a kutatóintézetekben és a vetőmagcégeknél is megújult, tekintettel az abiotikus és biotikus stressztűrő képesség javítására és a termésnövelésre. Globálisan a búza iránti növekvő kereslet megköveteli a nemesítőktől,
hogy mérlegeljenek minden lehetséges módot a búzában rejlő lehetőségek felszabadítására a terméshozam és a kereslet közötti különbség mérséklése érdekében.
Jelenleg a tiszta vonalú búzatermesztés stagnáló termésnövekedés előtt áll, ami azt jelenti, hogy a hibrid búzában rejlő potenciálra szükség van az élelmezésbiztonsághoz és a termésnöveléshez. A hibrid búza iránti megújult érdeklődés második oka a búzanemesítők rendelkezésére álló új eszközök megjelenése. Az új módszerek és eszközök forradalmasíthatják a növénynemesítést olyan új fajták létrehozásával, amelyek hatással lesznek a búzatermesztőkre és a fogyasztókra. A növénynemesítés rendkívül rugalmas tudomány, ahol a technológiát a célnak megfelelően alkalmazzák. A géntechnológia és a génszerkesztés olyan hatékony eszköz, amelyek új variációkat generálhatnak, vagyis továbbra is alkalmazni kell őket a búza genetikai erőforrásainak bővítésére, hasonlóan ahhoz, ahogyan más haszonnövényeknél is használják őket.
Bár a növénynemesítők és agronómusok büszke múltra tekinthetnek vissza az új fajták és testre szabott termesztési gyakorlatok kifejlesztése vonatkozásában, a búza iránti előre jelzett kereslet példátlan. Ezért a jövőben minden rendelkezésre álló új tenyésztési módszerre és eszközre szükség lesz ennek a kihívásnak a teljesítéséhez.
Hogyan jöhetnek újra képbe az ősi gabonák? A növénytermesztés egyik meghatározó mutatója a termelékenység. A statisztikai adatok alapján a jelenleg termesztésben lévő nemesített búzafajták mindegyike jobb termésátlagot képes produkálni az ősi fajtákhoz képest. Ezért nincs realitása annak, hogy az újra felfedezett ősi búzafajták kiszorítanák a nagyüzemi fajtákat a termelésből.
Ennek ellenére mégis nagy haszna lehet annak, hogy az ősi fajták újra a reflektorfénybe kerültek. Az ősi fajtákban meglévő géneket át lehet vinni a kenyérbúza genomjába, ami hatékonyabbá teheti például a szárazságtűrő fajták előállítását.
Hazai projekt az ősgabonák újrafelfedezéséért
Itthon az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) gazdálkodópartnerek bevonásával folytat
A búza iránti növekvő igény megköveteli a nemesítőktől, hogy mérlegeljenek minden lehetséges módot a búzában rejlő lehetőségek felszabadítására a terméshozam és a kereslet közötti különbség mérséklése érdekében
kisparcellás és on-farm kísérleteket (évente mintegy 10 on-farm és 7 kisparcellás helyszínnel). Többek között az ősbúzatájfajták és egyéb heterogén szaporítóanyagok (döntően durum-, tönke- és alakorpopulációk) vonatkozásában.
A fő cél az ősgabonák agronómiai tulajdonságainak, a termésstabilitásnak és a termésminőségnek a vizsgálata. Az előbbieken túl olyan tulajdonságok is értékelésre kerülnek, mint a betegségekkel szembeni ellenálló képesség és a gyomfojtó képesség. Számba veszik azt is, hogy búzaparcellákban milyen kártevők és milyen mennyiségben jelennek meg.
A fentieken túl az ÖMKi folytatja a részvételi és evolúciós, ökológiai nemesítést, a létrehozott populációk és szelekciós vonalak tesztelését az együttműködésben résztvevő gazdákkal.
Az ÖMKi tevékenységének a fókuszában a köztes/együtt vetéseket tesztelése (multiple-cropping modellek) fontos helyen szerepel. A cél a magasabb területhozam és a jobb stressztűrés elérése. Ennek érdekében kísérleteznek pillangósokkal, valamint más kertészeti kultúrákkal történő együtt-termesztéssel.
A globális ősi gabonapiac számokban
Legfrissebb kutatásunk szerint a globális ősi gabonák piaca ígéretesnek tűnik a következő 5 évben. 2022-ben a globális ősi gabonák piacát 4534,13 millió USD-ra becsülték, és 2028-ban várhatóan eléri az 16 732,0 millió USD-t, ez pedig 24,31%-os átlagos éves növekedést jelent (forrás: industryresearch.co).
A statisztika kapcsán mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az ősi gabona elnevezés egy gyűjtőfogalom, amelybe a mai búza ősei mellett bele szokták még érteni az olyan növényeket is, mint például a köles, quinoa és a fekete rizs. Ennek fényében kell a piaci várakozásokra tekinteni.
A piac várható növekedésének több mozgatórugója is van. Az egyik az egészséges táplálkozás népszerűségének növekedése. A másik a mezőgazdaság fenntarthatóbbá alakítása iránti fokozódó igény. Ahogyan azt már korábban megemlítettük, az ősi gabonák újrafelfedezése több szempontból is fontos lehet. Ugyanakkor nem életszerű, hogy ősi búzafajták kiszorítanák a nagyüzemi társaikat a termőföldekről.
Czékus Mihály
Tarlókezelések búzavetés előtt
Kukorica vagy kalászos után vetett kalászosokban a fuzáriumfajok szaporítóképletei felszaporodhatnak a talajban.
A mikotoxint termelő Fusarium fajok elsősorban a talajban található növényi maradványokon telelnek át, innen támadják meg a növényeket. Az ellenük való védekezés alapeleme, hogy csökkentsük az áttelelő képletek számát és így a jövő évi fuzáriumfertőzés erősségét is.
Az Amalgerol® tápanyagot és életteret biztosít a talajbaktériumok számára, amelyek az Amalgerol®-kezelés következtében erőteljes szaporodásnak indulnak. Amenynyiben egy új baktériumfajt juttatunk a talajba, hogy ott elszaporodva különböző kedvező hatásokat érjünk el, az Amalgerol®-kezelés segítségével növeljük a bejuttatott baktériumkészítmény túlélési esélyeit, és segítjük a felszaporodását.
A Biofil® Talajőr hatóanyaga a Bacillus subtilis baktériumfaj. A Bacillus baktériumtörzsek elsősorban a talajból fertőző növényi kórokozókat gátolják, szaporodásukat visszaszorítják (fuzáriumok, szklerotínia, Aspergillus, Botrytis, Alternaria, Macrophomina, Rhizoctonia). Különösen a fuzáriumfajok ellen hatékonyak. Emellett növényi növekedést serkentő hatásúak.
A Bacillus baktériumok élettérfoglaló stratégiájuk révén is gyorsan és nagy számban képesek a gyökérfelületen megtelepedni, így gyakorlatilag kiszorítják onnan a kórokozó gombákat.
A Bacillus subtilis több mint hetvenféle antibiotikumot képes előállítani, így e nemzetség fajai közül a legtermelékenyebb. Az antibiotikumok a talajban csökkentik a növényeket fertőző gombák felszaporodását és fertőzését.
A legtöbb baktériumkészítmény hatóanyaga élő baktériumokból áll, ezért
A Talajőr és a Talajőr + Amalgerol hatása Fuzárium ellen
ezek a termékek korlátozott eltarthatóságúak. A Talajőr nem élő baktériumokat, hanem baktériumspórákat tartalmaz. A gömbölyű, vastag sejtfallal rendelkező baktériumspórák nagyon ellenállóak, így a termék eltarthatósága hűtés nélkül is 2 év. A vastag sejtfal megvédi a baktériumokat a külső hatásoktól, így ez a baktériumtermék keverhető folyékony műtrágyával és növényvédő szerekkel is. A spórák csíraképességüket hosszú ideig képesek megtartani kedvezőtlen körülmények között, ugyanakkor a talajra permetezve és beforgatva, kedvező körülmények közé kerülve rohamosan csírázásnak indulnak és fölszaporodnak. Laborkísérletek során a fuzáriummal oltott Petri-csészében jól látszanak a jellegzetesen lila színű fuzáriumtelepek, amelyek teljesen befedik a Petri-csészét. Ha a Petri-csésze felső
és alsó pontjára Bacillus subtilis hatóanyagú „B” komponenst cseppentünk, az jól látható módon visszaszorítja a fuzáriumtelepeket. Az Amalgerol®-lal megerősített Talajőr pedig erőteljes baktériumtelepeket hoz létre, teljesen visszaszorítva a fuzáriumfertőzést. Az Amalgerol® Protect Pack és a Biofil® Talajőr kijuttatható a kalászosok vetése előtti talaj-előkészítéskor a talajra permetezve, ebben az esetben keverhető folyékony műtrágyákkal, vagy kelés után az őszi gyomirtásokkal egy menetben. Ekkor a kijuttatás után nem dolgozzuk be a készítményt a talajba, de előnyös a kijuttatást egy csapadékos időszakot megelőzően elvégezni, hogy az eső a készítményeket bemossa a talaj felső rétegébe. Az Agrárökológiai programban a Biofil® Talajőr használata 2 pontot jelent.
hechta.hu
Fuzáriumfertőzés kalászon
Posztemergens gyomirtás a kalászosainkban
A szántóföldi és kertészeti növénytermesztés során kardinális kérdés a gyomnövények szabályozása. A gyomok elveszik az életteret, illetve a tápanyagokat a kultúrnövénytől, továbbá helyet és táplálékot biztosítanak olyan kártevőknek és kórokozóknak, amelyek a kultúrnövényre is veszélyt jelenthetnek.
Védekezés a gyomok ellen
A gazdasági kártétel mellett bizonyos gyomnövények humánegészségügyi kockázatot is jelentenek. A gyomok jelentőségét az is igazolja, hogy a világ növényvédőszer-eladásainak jelentős részét a gyomirtók teszik ki. Tehát a gyomok elleni védekezés a legtöbb kultúra esetén nagyon fontos és elengedhetetlen. Nincs ez másképp a kalászos növények esetében sem. A cikkben a kalászoskultúrák posztemergens gyomirtásáról lesz bővebben szó. Fontosnak tartom feleleveníteni a gyomnövények besorolását. Magyarországon a dr. Ujvárosi Miklós által készített besorolás vált elterjedtté, amely a négy fő csoportot, az egyéves (Therophyta), a kétévesek (Hemitherophyta), a talajszint környékén áttelelő (Hemikryptophyta) és a talajban áttelelő (Geophyta) csoportokat további egységekre bontja. A kalászoskultúrákban elsősorban az egyéves gyomnövények, azon belül a T1, T2, T3 csoportba tartozók, esetenként a T4-es csoportba tartozók károsíthatnak.
Gyomnövények:
T1-es csoport
A T1-es csoportba tartozó gyomnövények ősszel csíráznak, tőlevélrózsás vagy csíraállapotban telelnek, és tavasszal hoznak magot. A nyári időszakot mag formájában vészelik át. A kalászosokban fontos T1-es gyomnövények a veronikafajok (Veronica spp.), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), a tyúkhúr (Senecio vulgaris), az árvacsalánfajok (Lamium spp.). A T2-es csoport tagjai ősszel, illetve tavasszal csíráznak, nyár elején hoznak magot. Ide tartozó fontos kalászos gyomnövény a kék búzavirág (Centaurea cyanus), az ebszékfű (Matricaria inodora), a ragadós galaj (Galium aperine), a vetési boglárka (Ranunculus arvensis), a szarkalábfajok (Consolida spp.), az orvosi székfű (Matricaria chamomilla) és a sebforrasztó zsombor (Descurainia sophia).
A gyomok elleni védekezés a legtöbb kultúra esetén fontos és elengedhetetlen
A T3-as csoportba sorolható gyomnövények tavasszal csíráznak, és nyáron hoznak magokat
Gyomnövények:
T2-es csoport
A T2-es gyomnövények között egyszikűeket is találunk, amelyek gondot okozhatnak a kalászosokban. Ilyen a nagy széltippan (Apera spica-venti) és a parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides).
Gyomnövények:
T3-as csoport
A T3-as csoportba sorolható gyomnövények tavasszal csíráznak, és nyáron hoznak magokat. Ezek közül a fontosabb a repcsényretek (Raphanus raphanistrum ), a vadrepce ( Sinapsis arvensis), a mezei árvácska (Viola arvensis). Az egyszikű gyomnövények közül a vadzab (Avena fatua) tartozik a T3-as csoportba.
Az évelő gyomok is komoly problémát jelenthetnek a területen, legfőképp, hogy bizonyos évelők esetén a mechanikai műveléssel segíthetjük a terjedésüket – akár a táblán belül, akár táblák között – a művelőeszközzel.
G1-es csoport
A G1-es csoportba a szártarackos gyomok tartoznak, ezek közül a tarackbúzát (Elymus repens), a csillagpázsitot (Cynodon dactylon) és a nádat (Phragmetis communis) érdemes kiemelni.
G3-as csoport
A G3-as csoportba a gyökértarackos vagy tarackgumós fajok tartoznak. A jelentősebb a mezei acat (Cirsium arvense) és az apró szulák (Convolvulus arvensis).
Gyomfertőzés elleni védekezési lehetőségek és módok
A kémiai védekezés mellett a gyomok elleni védekezésben fontos szerepe van a vetésváltásnak, ugyanúgy, mint a kór- és kártevők elleni védekezésben. Lehetőség van a mechanikai úton való védekezésre is, ezt kalászosokban gyomfésűvel oldhatjuk meg, így csökkentve a gyomnövények számát.
A kémiai gyomszabályozás idejét tekintve is több lehetőség áll a rendelkezésünkre. Végezhetünk preemergens kezelést, amikor vetés után, de még a kultúrnövény kelése előtt juttatjuk ki a gyomirtó szert. Előnye, hogy már nagyon korán kikapcsoljuk a gyomok okozta konkurenciát, ugyanakkor szükség van a bemosó csapadékra, amely a kiszámíthatatlan időjárás miatt nem biztos, hogy időben megérkezik.
A posztemergens kezelés elvégzésére őszi, illetve tavaszi időpontban is van lehetőségünk
Bemosó csapadék hiányában a kijuttatott készítmény hatástalan lesz.
A posztemergens kezelés elvégzésére őszi, illetve tavaszi időpontban is van lehetőségünk. Hagyományosan a kalászos posztemergens kezelést tavasszal szokták elvégezni, de egyre jobban tolódik át az őszi időszakra. Előnye, hogy hamar kikapcsoljuk a gyomnövények okozta konkurenciát, így lerövidül az az idő, ameddig a gyo-
mok tápanyagot vonnak el a kultúrnövénytől, ezáltal már a korai szakaszban jobban tudnak fejlődni. Hátránya, hogy csapadékos ősz esetén a készítmény kijuttatása nem biztos, hogy lehetséges.
A hatóanyag-választás első és legfontosabb lépése a gyomok feltérképezése a területünkön. A táblán lévő gyomflóra ismerete nélkül nem biztos, hogy a megfelelő hatóanyagokat juttatjuk ki az állományba. A készítményvá-
A G1-es csoportba a szártarackos gyomok tartoznak
A kétszikű gyomok esetén a kalászoskultúrákban könnyebb dolgunk van, jó szelektivitással rendelkező hatóanyag-kombináció közül tudjuk kiválasztani a megfelelő készítményt
A fagyos napok előtt és után ne végezzünk gyomirtó szeres kezelést
lasztás másik fontos eleme a fenológiai korlátok figyelembevétele. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk az engedélyokiratban foglalt korlátokat, kárt tehetünk a kultúrnövényeinkben.
A kijuttatás időpontját nemcsak a termesztett növény fenológiája befolyásolja, hanem a gyomoké is. A kétszikű gyomok szikleveles állapotukban, az egyszikű növények a gyökérváltás ide-
jén a legérzékenyebb a gyomirtó szerekre. A fenológiai megkötések között a legjellemzőbb a bokrosodás végéig, szárba indulás kezdetéig, zászlós levél megjelenéséig szóló előírás.
A gyomhelyzetből kiindulva Fontos megjegyezni, hogy a hormonhatású hatóanyagokat szárba indulás után nem szabad használni. Hormonha-
tású hatóanyagok közé tartozik a 2,4-D, MCPA, dikamba, aminopiralid, diklórprop-p. Figyelni kell a hatóanyagok keverhetőségére, mert bizonyos szerek esetén korlátozásokkal szembesülünk, például a karfentrazon-etilt (protoxgátló) nem lehet keverni adjunvánssal, fungicidekkel, inszekticidekkel, csak bizonyos herbicidekkel, viszont erős veronikafertőzés esetén egy nagyon jó hatóanyagról beszélhetünk.
A kétszikű gyomok esetén a kalászoskultúrákban könnyebb dolgunk van, hiszen a gyomok és a kultúrnövény között nagy rendszertani különbség van, ezáltal sok jó szelektivitással rendelkező hatóanyag-kombináció közül tudjuk kiválasztani a gyomflóránknak megfelelő készítményt.
Az egyszikű gyomokkal nehezebb dolgunk van, hiszen nincsen rendszertanilag olyan nagy különbség a kultúrnövény és a gyomok között. A teljesség igénye nélkül hozunk néhány hatóanyagot-hatóanyag-kombinációt, amelyet alkalmazhatunk bizonyos kalászoskultúrákban: szulfoszulforon, fenoxaprop-p-etil + mefenpir-dietil, mezoszulfuron + jodoszulfuron-metil-na + mefenpir-dietil, pinoxaden + piroxszulam + kloquintocet-mexil. Az egyszikű gyomok elleni kezeléskor különösképpen oda kell figyelni az engedélyokiratban foglalt korlátozásokra.
Összefoglalásképpen, mindenképp vizsgáljuk a területünkön lévő gyomok összetételét, a kezelés időpontjának meghatározásakor vegyük figyelembe a kultúrnövény és a gyomok fenológiai állapotát, illetve a környezeti tényezőket. Fagyos napok előtt és után ne végezzünk gyomirtó szeres kezelést, továbbá a stresszes állapotban lévő állomány is nehezebben viseli a gyomirtó szeres kezelést.
Mindenkinek sikeres gazdálkodást kívánok!
Bozi József növényorvos Agro Apotéka Kft.
Mi lesz a beporzással? – mézelő méhek kontra robotméhek
Szorgalmas munkájuk globálisan létfontosságú szerepet játszik az élelmiszer-növényeink beporzásában. Az elmúlt évtizedben azonban a méhpopulációk drámai csökkenése világszerte veszélyeztette mezőgazdasági rendszereinket.
A méhek és más beporzó rovarok bajban vannak
Néhány évvel ezelőtt egy tanulmány arról számolt be, hogy a világ rovarfajainak 40 százaléka veszélyben van, és a rovarok nyolcszor nagyobb arányban halnak ki, mint a gerincesek.
Talán sokan emlékeznek a hírre, ami végigfutott a világmédián: 2006–2007 telén az Egyesült Államok keleti partvidékén működő méhészek mézelő méhcsaládjaik 90 százalékát elvesztették. Azóta sem tudták megmagyarázni a katasztrófa okát.
Későbbi híradások szerint megmagyarázhatatlanul magas arányban pusztultak el méhcsaládok Kanadában, Ausztráliában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Görögországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Svájcban, Németországban, Finnországban és Lengyelországban is. A miértre sokféle lehetséges magyarázat létezik az invazív fajoktól (ragadozók, paraziták és betegségeket okozó baktériumok) a peszticideknek való kitettségig, a glo-
bális felmelegedéstől a természetes élőhelyek pusztulásáig.
A méhészek körében nagy aggodalomra adott okot, hogy a mézelő méhek ilyen ütemben tűntek el a termelésből. A méhek sokféle növény elsődleges beporzói. Ez azt jelenti, hogy eltűnésük komoly kockázatot jelent a mezőgazdaságra és az élelmiszer-termelésre nézve. Az az adat önmagáért beszél, hogy a világ növénytermesztésének harmincöt százaléka beporzásfüggő.
A helyzet komolyságát mutatja, hogy az elmúlt években számos nagy ívű kutatás zajlott a beporzó rovarok jövőjére és a magára a beporzási tevékenységre vonatkozóan. Ezeket tekintjük át röviden jelen cikk keretei között.
Szerteágazó kutatások
Habár napjainkban is számos kutatás zajlik a méhek vonatkozásában, a meghatározó részüket két nagy csoportba lehet sorolni. Az egyik a kaptáron belüli, a másik pedig a kaptáron kívüli kutatások köre.
A legjelentősebb kaptáron belüli kutatást a Durhami Egyetem munkatársai folytatják, az EU által nanszírozott RoboRoyale projekt keretében.
A RoboRoyale egyedülálló aspektusa, hogy kizárólag a királynőre összpontosít, nem pedig az egész kolóniára.
A miniatűr robotikát, a mesterséges intelligenciát (AI) és a gépi tanulást ötvözve a terv az, hogy egy olyan rendszer jöjjön létre, amely képes támogatni a méhkirálynő jólétét, ami azért fontos, mivel ő a felelős a kolónia szaporodási sikeréért és hatékonyságáért.
Konkrétan a mikrorobotikus rendszer a királynő körül fog működni. Ez a több robotból álló rendszer például leváltja azokat a méheket, amelyek a királynő etetéséért, ápolásáért és tisztításáért, valamint a feromonok átvitelének megkönnyítéséért felelősek. Az egyik cél az, hogy a robotméhek potenciálisan serkentsék a tojásrakást azáltal, hogy a királynőt speci kus fehérjedús táplálékkal látják el a megfelelő időben.
A kaptáron kívüli kutatások arra fókuszálnak, hogy kiváltható-e, amenynyiben igen, akkor milyen módon a méhek beporzómunkája. Ahogyan azt a későbbiekben látni fogjuk, a megoldáskeresés során számos műszaki, környezetvédelmi és etikai problémába is ütköztek/ütköznek a szakemberek.
A Sheffieldi Egyetem tudósai úgy vélekednek, hogy a mézelő méhek kiválóak a gyors döntéshozatalban, pedig az agyuk akkora sincs, mint egy szezámmag. A szakértők azt vizsgálták, hogy a méhek hogyan döntik el, hogy mely virágokat kutassák nektárért. A szakemberek célja olyan gépek kifejlesztése, amelyek úgy tudnak gondolkodni, mint a méhek.
A Bristoli Egyetem kutatásai szerint a növények képesek adóvevőként fogni a méhek által kibocsátott elektromos jeleket. A kutatók régóta azt gondolják, hogy a növények elektromosságot használhatnak a kommunikációhoz. Ez lehetővé teszi számukra, hogy gyorsabban osszák meg az információkat, mintha vegyi anyagokat használnának.
A kutatók vizsgálatai alapján a méhek pozitív elektromos töltést hordoznak, és úgy találták, hogy a növényi szár negatív töltésű. Sőt, egyes virágfajták szárai egyre jobban feltöltődnek, ahogy a méh közeledik hozzájuk. Virágzásuk erősebb illatokat is kelt, ha méhek vannak a közelükben. Ez arra utal, hogy a növények anélkül is képesek észlelni a beporzót, hogy egyszerűen megérintenék őket. Csak érzékelik a rovarok elektromos jeleit.
A kutatók olyan antennákat terveztek, amelyek meghatározott elektromos jeleket bocsátanak ki. Ezek a jelek azokat a jeleket szimulálták, amelyeket a méhszárnyak elektromos térben előidéznek.
Az antennákat a laboratóriumban növekvő virágok fölé helyezték el, majd fémelektródákat is helyeztek a virágok szárára. Ezek az elektródák a feszültségváltozást mérték a szár felületén. Ebből kiderül, hogy a növények reagálnak-e az antennák méhszerű jeleire.
Innovatív megoldások
Még nem tartunk ott, hogy robotméhek százezrei „zümmögjenek” az ültetvényeken, de már vannak működőképes gyakorlati megoldások, habár ezek még kisebb léptékűek.
Elsőként megemlíthető a RoboBee, amely egy harvardi kutatók által kifej-
lesztett mini robot, a világ legkisebb repülni képes robotrovara. A RoboBee ötletgazdáit az az ötlet motiválta, hogy olyan autonóm mikro légi járműveket fejlesszenek ki, amelyek képesek önálló, önirányított repülésre és összehangolt viselkedésre nagy csoportokban.
Ebből a célból a RoboBee-fejlesztés nagyjából három fő területre fókuszál: a testre, az agyra és a kolóniára.
A testfejlesztés egy kompakt és integrált áramforrás segítségével önállóan repülni képes robotrovarok megalkotásából áll. Az agyfejlődés „intelligens” érzékelőkkel és vezérlőelektronikával foglalkozik, amelyek utánozzák a méhek szemét és antennáit, képesek érzékelni és dinamikusan reagálni a környezetre. A kolónia középpontjában számos független robot viselkedésének összehangolása áll, hogy képesek legyenek méhrajként működni.
Egy izraeli cég, az Arugga nem a mikrorobotokban, hanem a hagyo-
mányos méretű társaikban látja az üvegházakban termesztett növények beporzásának megoldását. A cég által kifejlesztett, Polly névre hallgató beporzórendszer 97% körüli hatékonyságot mutat az üvegházi munkák során. Ezeket a robotokat Észak-Amerikában, Ausztráliában és Finnországban már használják.
Egy másik izraeli cég, a Beewise feltalált egy mesterségesintelligencia-rendszerrel működtetett óriási kaptárt, a BeeHome-ot. Az innováció lényege, hogy a hagyományos kaptárhoz hasonlóan a BeeHome számos méhcsaládnak ad otthont.
A kaptár központi folyosójában van egy robot, amely a nap 24 órájában monitoringozza a kolóniák kaptáron belüli életét. A monitoring során összegyűjtött adatok mesterséges intelligencia segítségével kerülnek kiértékelésre. Amennyiben beavatkozásra van szükség, akkor az automatikusan megindul.
A RoboBee a világ legkisebb repülni képes robotrovara
A RoboBee-fejlesztés három fő területre fókuszál: a testre, az agyra és a kolóniára
Például ha a rendszer azt érzékeli, hogy betegség ütötte fel a fejét a kolóniában, akkor a robot néhány csepp gyógyszert juttat a kaptárba, vagy ha a méheknek nincs vizük vagy táplálékuk, a robot feltölti a kolónia készleteit. Ez egy nagyon egyszerű mechanizmus, és lehetővé teszi a méhek valós időben történő kezelését. A fejlesztők a hagyományos méhészeten semmit nem változtattak, csak egyszerűen robottal, valós időben végzik a beavatkozásokat.
Mi a baj a robotméhekkel?
Jelentős akadályok állnak azonban a robotméhek széles körű elterjedése előtt. Tekintsük most át a velük kapcsolatos műszaki, környezetvédelmi és etikai kérdéseket.
Műszaki szempontból a rajzástechnika és a kapcsolódó kommunikáció még nem elég fejlett. A megbízható tápellátás továbbra is probléma. Továbbá még nincs meg az a nomság, amelyre a robotméheknek szükségük van ahhoz, hogy az egyik virágról le tudják gyűjteni a pollent, és eljuttassák a másikhoz.
Műszaki jellegű kihívásnak számít a robotméhek elvileg kalkulált szükséges mennyisége is. Ugyanis világszinten sok milliárdra lenne szükség belőlük.
A környezetvédelemmel kapcsolatos aggályok több szinten is megjelennek. Az első az, hogy nyílt területeken és a gyümölcsösökben dolgozó robotméhek közül többen eltévedhetnek vagy megsérülhetnek, és a „bázishelyre” vissza nem térő eszközök hulladékot képeznek, és szennyezik a környezetet. A másik környezetvédelmi kérdés,
hogy mi lesz azokkal a madarakkal, hüllőkkel és kétéltűekkel, amelyek repülő rovarokat fogyasztanak. Valószínűleg táplálékként tekintenek majd a robotméhekre, de azok elfogyasztása a pusztulásukat okozhatja. Mivel a környezet az állati beporzóktól függ, valószínűsíthető a technológiai beavatkozás ebben a folyamatban, amivel tovább zavarják a már amúgy is ingadozó ökoszisztémákat világszerte. Aggodalomra ad okot az is, hogy ezek a technológiák ronthatják a természetes méhpopulációk és élőhelyeik védelmére és megőrzésére irányuló erőfeszítéseket. A környezetvédők gyakran azzal érvelnek, hogy bár ezek a technológiák ideiglenes sebtapaszként szolgálhatnak, nem oldják meg a méhpopulációk csökkenését kiváltó okokat.
A természetes méhekkel való verseny, a vadon élő rovarpopulációkra gyakorolt hatás és a technológia által felvetett etikai kérdések olyan szempontok, amelyek alapos mérlegelést igényelnek.
Kiegyensúlyozott jövő
Ahogy egy olyan jövő felé tekintünk, ahol a technológia életünk és környezetünk minden területét áthatja, az innováció és a környezet egyensúlya kritikussá válik. A robotméhek ígéretes megoldást kínálnak a beporzási válság kezelésében. A konszenzusos elvárás szerint a mikrorobotoknak kiegészíteniük, nem pedig helyettesíteniük kell a természetes méhpopulációk és élőhelyeik védelmére és helyreállítására irányuló folyamatos erőfeszítéseket.
A biológia és a technológia egyedülálló metszéspontjában állunk. A most megalkotott megoldások alakítják ökoszisztémáink egészségét, élelmezésbiztonságunkat és bolygónk jövőjét. Csak az idő fogja eldönteni, hogy a robotméhek egy kiegyensúlyozott megoldás részét képezik-e.
Az élelmezésbiztonság és az őshonos ökoszisztémák fenntarthatósága számtalan módon függ a növény-rovar kölcsönhatásoktól. A közelmúltban bejelentett gyors és óriási rovarszámcsökkenés az éghajlatváltozás, a peszticidek és gyomirtó szerek használata, a mezőgazdasági monokultúrák bevezetése és a rovarok őshonos élőhelyeinek elpusztítása miatt következhetett be, és ezek potenciálisan mind hozzájárulhatnak ehhez a súlyos helyzethez.
Egyes kutatók egy olyan jövő felé törekszenek, ahol a természetes rovarbeporzókat felválthatják a szabadon repülő robotméhek, ami ökológiailag problematikus javaslat. Ezzel szemben a méhek számára barátságos környezet kialakítása és más fajok beporzásra és biológiai védekezésre való felhasználásának vizsgálata ökológiailag megalapozottabb megközelítés. A szakemberek többsége jelen állás szerint azon a véleményen van, hogy folytatni kell az erőfeszítéseket a rovarok egészségét gyelembe vevő környezetek támogatására, és csak ahol szükséges, ott javasolt a beporzásra földi vagy az indítási helyre garantáltan visszatérő légi robotrendszereket alkalmazni.
Czékus Mihály
A Hódkertész Kft. nyerte a MagyarországLegszebbBirtoka2024
Az Agrotrend Csoport szervezésében már nyolcadik alkalommal rendezték meg a Magyarország Legszebb Birtoka díjátadó gálát. A rendezvény különleges eseményként zárta le az országos birtokbejárást, amelynek során a zsűri számos szempont szerint értékelte a döntős birtokokat, kiemelve azok szakmai teljesítményét és innovációját.
Az idei „csodajárást” lezáró gála a Hajdúnánási Kendereskert különleges helyszínén került megrendezésre, amely már ismerős volt a zsűrinek és olvasóinknak is, hiszen a tavalyi kiírás győztese volt. Az ünnepélyes eseményt Mátrai Zoltán, az Agrotrend Csoport tulajdonosa, a díj főszervezője nyitotta meg, és olyan neves agrárszakemberek köszöntötték a résztvevőket, mint Jakab István, a Magosz elnöke, az Országgyűlés alelnöke és egyben a díj fővédnöke, Zászlós Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke, Kossa György, a Debreceni Egyetem kuratóriumi elnöke, Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere, Juhász Anikó, az Agrárminisztérium helyettes államtitkára. A gála résztvevői nagy izgalommal várták a nyertesek kihirdetését, ahol az este folyamán a magyar mezőgazdaság legjobbjai kaptak elismerést munkájukért.
Az idei díjazottak:
– Magyarország Legszebb Állattenyésztő Birtoka: Szépalma Ménesbirtok,
Magyarország Legszebb Borbirtoka: Miklós Csabi Pincészet,
– Magyarország Legszebb Családi Gazdasága: Apis Farm,
– Magyarország Legszebb Fiatal Gazda Birtoka: Nánás Struccfarm,
– Magyarország Legszebb Gyümölcstermesztő és Kertészeti Birtoka: Hódkertész Kft.,
– Magyarország Legszebb Szántóföldi Növénytermesztő Birtoka: Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrző Központ,
– Magyarország Legszebb Határon Túli Magyar Birtok: Rúzsa Sándor Gazdasága,
– Magyarország Legszebb Birtoka közönségdíjasa 2024-ben: Nánás Struccfarm.
A gálán a zsűri döntése alapján a fődíjat Magyarország Legszebb Birtoka 2024 címmel a Hódkertész Kft. nyerte, amely a kertészeti ágazatban nyújtott kimagasló szakmai teljesítménye révén emelkedett ki a mezőnyből. A verseny során a zsűri különböző agrárterületek
A Magyarország Legszebb Birtoka 2024 díjat Feczák János, a Hódkertész Kft. alapítója vette át Hajdúnánáson (fotó: agrotrend.hu)
legszebb és legkiemelkedőbb birtokait díjazta, ezzel elismerve az agrárvilág sokszínűségét és szakmai színvonalát.
A gálán több különdíjat is átadtak: – Az Erste Bank különdíjasa a Miklós Csabi Pincészet,
– a Limagrain különdíjasa a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrző Központ,
– az UBM Csoport különdíjasa a Nánás Struccfarm,
– az Agromasters különdíjasa a Jancsek Gazdaság,
– a zsűri különdíjasa pedig a Szender Kert lett.
Már harmadik éve a határon túli birtokok is részt vettek a megmérettetésen. A felvidéki és vajdasági birtokbejárások után a Fop Kft. támogatásával idén a zsűri Horvátországba utazott, ott is a magyar gazdálkodók munkáját értékelve. A határon túli magyar birtokok közül ezúttal Rózsa Sándor Gazdasága nyerte el a legszebb birtok címet.
A kategóriatámogató Fop Kft. képviseletében Bata Botond gratulált az idei kiírás jelöltjeinek. Az elsősorban gépgyártással és gépkereskedelemmel foglalkozó cég másodszorra segítette a szervezőket a határon túli kapcsolataival, hisz többek között a Fliegl, a Steyr, a He-Va, a Sky, a Rabe, a Berthoud, az Idrofoglia, az egykori Vogel & Noot termékek forgalmazásával, világmárkák képviseletével, alkatrészellátásával és szervizelésével, valamint saját gépgyártásukkal idehaza, Romániában, Szerbiában, illetve Balkán-szerte több telephelyen szolgálják ki a termelőket.
Szerkesztőségünk nevében is gratulálunk a nyerteseknek, ahogy mondani szokás „Jövőre veled ugyanitt”, azaz országszerte majd ismét birtokbejárás következik, melynek keretében a tervek szerint a zsűri Székelyföldre is ellátogat.
Sándor Ildikó
A repce őszi kártevői
A 2024-es év időjárása a repcére talán kevésbé volt olyan kedvezőtlen hatással, mint a kapás kultúrákra. Ennek ellenére ez az év is bővelkedett negatív meglepetésekben.
Tavasszal-nyár elején optimális volt az időjárás. A csapadék is az évszaknak megfelelő mennyiségben hullott. Júliusban és az augusztusban azonban hosszan tartó aszályos időszak következett, amit minden élőlény megszenvedett. A szántóföldi növények, illetve egyes ültetvények is, ha nem öntözik, kevesebb termést hoztak.
Ebben az évben az őszi káposztarepce szerencsére csak a vegetációja végén érezte ezt meg. Az őszi vetéskor azonban a repcének is nedves vetőágyra van szüksége, a porba vetés nem szerencsés (1. kép) mert ennek hatására
foghíjas és egyenetlen lehet a kelés. A növények kondíciója sem lesz megfelelő a tél átvészeléséhez.
Szerencsés piaci helyzet
A piaci helyzet a repce szempontjából szerencsés, mert a napraforgó mellett évek óta biztos piaca van a, mivel a tüzelő- és az alternatív hajtóanyagok iránt töretlen a kereslet. A bevezetett új hibridekkel és fajtákkal megújult a termesztéstechnológia.
A nagy repcetermés eléréséhez, amely biztos bevételt hoz, figyelembe kell venni a változó klímát. A kártevő
1. kép. A porba vetés nem szerencsés (fotók: Takács Attila)
2. kép. Hézagos kelést és fejlődésbeli különbségeket okozhat a porba vetés
rovarok alkalmazkodása a klímaváltozáshoz már elkezdődött, így felértékelődik az előrejelzés szerepe a hatékony növényvédelemben. A repceszárormányos már nemcsak tavasszal, hanem az ősz végén, enyhe teleken is károsíthat.
A vetésforgó, a táblaválasztás, a fajtaválasztás továbbra is nagyon fontos, és nem szabad elhanyagolni a tápanyag-utánpótlást sem. A műtrágya ára az egekben van, így ökonómiai hatások is gátolhatják a sikeres munkát. A felsorolt tényezők elengedhetetlenek az erős és egészséges káposztarepce termesztéséhez. Az egészségesen, fitten áttelelt repce sokkal ellenállóbb a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben. Fontos, hogy az aratás után minél előbb szüntessük meg a kipergett magok kelését. Az árvakelések gyűjtőhelyei a kórokozóknak és a kártevőknek!
Augusztus végén-szeptember elején szerencsés esetben van elég nedvesség a földekben, így a repce nem „porba” lett vetve, ezért egyenletesen kel ki. Előfordul száraz időszak is a vetéskor, ez hézagos és fejlődésbeli különbségeket okoz (2. kép).
Az éppen elvetett magokra és a kis gyököcskére a drótférgek és a pajorok lárvái jelentik a legnagyobb veszélyt. Ezek a kártevők kifejezetten a nedves talajt szeretik.
A foltszerűen kialakuló kártételül könnyen észrevehető. Általában mindig ugyanazon a helyen jelentkezik a kártételük, ezért is fontos a tábla ismerete. A területi quadrát módszer a legegyszerűbb, leggyorsabb előrejelzési módszer a talajlakó kártevőkre. Ezzel mindkét fajt előre jelezhetjük, ugyanis quadrátonkén 1-2 pajor vagy 2-3 drótféreg már mennyiségi kárt tud okozni, ezért védekezni kell.
A csíraleveles növényekre már várnak a repcebolhák (3. kép). Kártételük nagysága esetenként végzetes lehet a növényekre, mert száraz időszakban szinte letarolják a táblát. Ha már ki nőtt a repcebolhák „foga” alól a kis növény, és megjelennek az első lomblevelek, akkor jelenik meg és rakja le a petéit a repcedarázs
Honnan kerülnek a kártevők a repcetáblára?
A repceárvakelésen kívül a természetes növénytakaró kétszikű növényfajairól kerülnek a repcetáblákra a kártevők. Az elsődleges fertőzési forrás a repceárvakelésben és a zöldítésben élő kártevők. Ezekből a táblákból nemcsak kártevők, hanem kórokozók is átkerülhetnek a táblákba. Az egymás melletti repcetábla és a keresztes virágúakkal vetett zöldítés is egy ilyen veszélyforrás.
Az őszi kártevők közül, ha nincs más, jó lesz a repce is alapon a gyapottok-bagolylepke és a gamma bagolylepke is, nagy kárt tud okozni ilyenkor ősszel. A keresztesvirágúakon élő aknázólegyek lárvái kártételükkel csökkentik az aszszimilációs felületet.
A klímaváltozáshoz a kártevők is alkalmazkodnak, a hosszú meleg ősz is alkalmas lehet a repceszárormányos-bogaraknak. Ezért fontos, hogy ne csak tavasszal kísérjük fokozott figyelemmel a repcetáblákat, hanem ősszel és enyhe téli időszakokban is. A repceszárormányos egynemzedékes kártevő, a petéit a felső levelek nyelébe és a főerébe helyezi el.
A kikelő kis lárvák (igazi kukacok) a repce szárában és levélnyelében járatokat alakítanak ki. Ennek hatására a meggyengült növények az erős szélben megdőlhetnek. A legyengült és szilárdságukat vesztett növények virágzó hajtásai rosszabbul fejlődnek, ezért kevesebb magot érlelnek. A lárvák a hőmérséklet függvényében 25–54 nap elteltével lefúrnak a talajba, és ott bábozódnak, az imágók már június közepétől jelennek meg, és ősszel érési táplálkozást folytatnak. Ekkor érzékeny lombkártételt tudnak okozni. Az enyhe őszi időszakban akár párosodhatnak és petét is rakhatnak. A szűz nőstények és hímek telelnek át.
Az imágók előrejelzéséhez segítséget nyújtanak a sárgatálak és a fűhálók. Fontos a folyamatos ellenőrzés, így a védekezés időben elvégezhető A repce mellett a repceszárormányos más keresztesvirágúakon is károsít, így a káposztán, a karalábén és karfiolon is.
A hideg, ködös ősz végi, tél eleji idők megérkeztével a pockok is behúzódnak a táblákba, és megrágják, elpusztítják a növényeket. A mezei pocok elsősorban akkor tud betelepülni a repcetáblába, ha a közelben lucernatábla van. Ilyen-
kor súlyos károkat, akár az egész repcetábla pusztulását tudja okozni. Mielőtt védekezünk, győződjünk meg arról, hogy a fertőzöttség mértéke indokolja a védekezést. A repcetáblán a járatok betaposásával és 1-2 nappal későbbi visszaellenőrzésével tudhatjuk meg, hogy mennyi lakott pocokjárat van. Amikor az egyedszámuk eléri a 1-2 lakott járat/100 m2 értéket, abban az esetben szükség van a védekezésre. A mezei pocok ellen a növényvédő szeres védekezés egyes esetekben szükséghelyzeti engedélyhez kötött.
Klímaváltozás és rezisztencia
A következőkben olyan ízeltlábú kártevőkről lesz szó, amelyek jelenleg nem okoznak a repcében számottevő gazdasági kárt, és jellemzően a fentebb felsorolt kártevők elleni védekezés hatékony ellenük. A klíma változása azonban előrevetíti, hogy a Kárpát-medencében arra az eshetőségre is fel kell készülni, hegy ezek a fajok gazdasági kárt okozhatnak. A repce gyökérnyaki, a felszínhez közeli részén a tavaszi káposztalégy károsíthat, a levelekben aknázólegyek nyűi élnek és károsítanak.
A leveleket különböző bagolylepkefajok hernyói rághatják meg: a tarka kerti bagolylepke, a gamma bagolylepke, a gyapottok-bagolylepke . A nappali kártevő lepkefajok közül a kis káposztalepke, a nagy káposztalepke, a repcelepke és a káposztamoly hernyói károsítanak.
Fontos megemlíteni az inszekticidrezisztenicia kialakulásának okait.
Az inszekticidrezisztencia elsősorban az egyoldalú és gyakori piretroid típusú növényvédőszer-használat miatt alakul ki. Hazánkban már vannak a repcefénybogárnak piretroidrezisztens populációi.
A további rezisztens populáció kialakulásának megakadályozása érdekében szükséges a növényvédőszer-hatóanyagok okszerű, az engedélyokiratban leírtak szerinti használata. Fontos a hatóanyagok egy vegetációs időszakon belüli rotációja is. Tehát, például piretroid kijuttatása után más hatóanyagot válasszunk a rezisztencia elkerülése érdekében.
Lehetőleg csak akkor védekezzünk, ha arra feltétlenül szükség van, ez a növényvédő szerek okszerű használata. Mindenképp ajánlatos az engedélyokiratban leírtak feltétel nélküli betartására.
A repcetermesztésben a következő hatóanyagok állnak a repcetermesztők rendelkezésére a 2024. 09. 15-ei adatok szerint:
Méhekre kifejezetten kockázatos: ciántraniliprol, etofenprox, gamma-cihalotrin, cipermetrin, lambda-cihalotrin, eszfenvalerát, deltametrin.
Méhekre nem jelölésköteles: tau-fluvalinát, acetamiprid.
Csávázószer: flupiradifuron. Ha az acetamipridet tebukonazollal együttesen használjuk, méhkímélő technológia alkalmazása szükséges.
Takács Attila növényvédelmi entomológus
3. kép. A csíraleveles növényekre már várnak a repcebolhák
A szervesanyag-pótlás elsődleges forrásai
Szármaradványok
A növényi szár- és gyökérmaradványok azon fő inputanyagok közé tartoznak, amelyek lehetővé teszik a szerves szén és a tápanyagok (makro- és mikroelemek) megtartását a mezőgazdasági művelés alatt álló talajokban. A maradványok táblán történő meghagyása, visszadolgozása, lehetőség szerinti kezelése annak a szükséges gazdálkodási stratégiának a része, amelynek célja a talaj termékenységének javítása, a termelékenység fokozása.
A Szövetséget támogató tag:
2,2% a talajaink humusztartalma…
A talaj szervesanyag-tartalma alapvetően meghatározza a talaj termékenységét, hiszen a növények számára elérhető víz és a tápanyagok megtartásával, a talajszerkezet kialakításával, megőrzésével teremti meg a talajtermékenység legfontosabb feltételeit.
A szerves anyagban gazdag, szerkezetét megőrző talaj a terméshozamok szempontjából alapvető fontosságú, ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalata az, hogy a talajaink szervesanyag-tartalma alacsony, a felső, művelhető, magasabb humusztartalmú talajréteg vészesen fogy.
Ha az ország talajainak humusztartalmát nézzük, a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) – melynek célja a talajok minőségi változásainak, környezeti állapotának folyamatos gyelemmel kísérése 1236 mintavételi ponton – 2022-es adatait elemezve átlagosan 2,2% humusztartalmat kapunk.
Ez az érték magában sem mondható jónak, az átlag mögött azonban olyan értékek bújnak meg, mint például Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye 1,5%-os átlagos humuszértékei. Az, hogy a talajban mennyi szerves anyagot találunk, függ a szerves anyag bevitelének mennyiségétől, bomlási sebességétől, mineralizálódásának (lebomlásának, feltáródásának) sebességétől, a talaj szerkezetétől is.
Az egészséges talaj aktív talajélettel rendelkezik, van megfelelő mértékben szervesanyag-tartalma, és van szerkezete. E három tényezőt érintő degradáció esetében a „legkönnyebb” és leggyorsabb beavatkozás a szerves anyag pótlása.
Talán nem túlzás kijelentenünk, hogy talajaink szervesanyag-utánpótlásának egyik legfontosabb forrásává napjainkban a szár- és gyökérmaradványok váltak.
Kukoricatábla betakarítás után. A kukorica szántóföldi mellékterméke jelentős tápanyagtartalommal rendelkezik
A szármaradványok tápanyagtartalma nélkülözhetetlen a talajainknak Tudjuk, hogy a szántóföldi növények jelentős szár- és gyökértömeget hagynak a talajainkon a betakarítást követően. A szármaradványok szervesanyag-tartalma mellett azok tápanyagtartalma is óriási jelentőséggel bír. A hamarosan betakarításra kerülő kukorica szántóföldi mellékterméke – 10 tonna szemtermés esetén – több mint 90 kg nitrogén-, 45 kg foszfor(P₂O₅) és akár 160 kg káliumtartalommal (K₂O) bír. Ez a tápanyagmenynyiség természetesen nem táródik fel teljes mértékben egy év alatt, sőt, kedvezőtlen talajviszonyok esetén még 3 év alatt sem.
Nem kérdés tehát, hogy a szármaradványoknak a talajban a helye, a kérdés az, hogy mikrobiológiai tarlóbontó készítményekkel hatékonyabbá tudjuk-e tenni a bontást és a
tápanyagok feltárását, illetve segítjük-e a fentebb részletezett, talajtermékenység növelését célzó folyamatokat?
Mikrobiológiai készítmények használata
A speciális baktériumtörzsek segítségével a könnyen bontható fehérjék, cukrok, zsírok nagyon hamar bontásra kerülnek, a cellulóz, hemicellulóz bontása is felpörög, a komplexebb szerkezetű anyagok lebontása is elindul nagyon lassan, azonban érésükkel, kémiai átalakulásukkal majd a tartós szervesanyag-készletet fogják növelni (nem fognak tehát mindent lebontani, teljesen eltüntetni, amit gyakran felrónak ezeknek a készítményeknek).
Bár a humuszkémia egy folyamatosan fejlődő tudomány, a humuszosodási folyamatokról még mindig igen keveset tudunk. Úgy tűnik, a humusz felépítéséhez szükség van gyűrűs szerkezetű aminosavakra (tirozin), a bizonyos mértékig lebomlott ligninkomponensekre és a baktériumok által kiválasztott anyagcseretermékekre (heterociklikus gyűrűk, amelyek egy része az elpusztult baktériumokból jön).
Látnunk kell azonban, hogy az elmúlt évtizedekben vitathatatlanul beszűkült a biodiverzitás talajainkban. 1 gramm jó minőségű talajban akár 100 millió baktériumsejtet is ki tudunk mutatni (és mennyi lehet még ezen kívül, amit nem!). Ez 108 telepképző egység 1 gramm talajban! A hazai talajok összcsíraszáma – hazai laborokban végzett méréseink alapján – (baktériumok, némi gombával) általánosan 106, nem ritka azonban a 105 sejtszám sem. Minden, hasznos baktériumot és/vagy gombát tartalmazó, megfelelő minőségű mikrobiológiai készítmény használatával ezt a de citet csökkentjük!
Fontos említést tennünk a szármaradványok bontása során visszaszoruló kórokozó gombákról is. A szaporítóképleteiknek is helyt adó növényi maradványok mennyiségét csökkentve az amúgy kiváló szervesanyag-bontási képességgel rendelkező fuzárium- és egyéb gombák már nem tudnak nagy számban becsatlakozni a lebontófolyamatba, így jelentős lépést tehetünk a kórokozó ágensek visszaszorításában. Egy több éven át végzett tarlóbontási kísérletünkben a kezelt tábla talajának penészgombaszáma harmadára csökkent a nem kezelt területéhez képest. Összefoglalás
A mikrobiológiai készítményekkel kezelt növényi maradványok lebontásával támogatjuk talajaink szervesanyag-tartalmának növekedését. A növényi részek talajba történő bedolgozásával, a tápanyag-visszapótlás miatt, a kiadandó műtrágya mennyisége is csökkenthető. A kezelt beforgatott szármaradványok által javul a talaj szerkezete, vízmegtartó képessége, így az aszály okozta károk is jelentősen csökkenthetők. A tarlóbontó baktériumkészítmények szakszerű használatával visszaszorítjuk a patogén gombák életterét, így egészségesebbé válik a termőtalaj.
A Magyar Talajvédelmi Baktérium –gyártók és –forgalmazók Szakmai Szövetségének Tagjai megbízható, minőségi tarlóbontó készítményeket állítanak elő és forgalmaznak. Most az AÖP-támogatási rendszerben a szárbontó mikrobiológiai készítmények használata 2 pontot ér.
Magyar
Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége
Lassulás és átrendeződés a mezőgazdasági gépek piacán
Nagyot csökkent a kombájnok, permetező- és vetőgépek eladása
Hétéves mélypontjára tért vissza a mezőgazdasági gépek forgalmazásának nagyságrendje az idei első félévben. Ezzel nemcsak a vásárolt gépek típusa változik meg – amiben az időjárás-változás is döntő szerepet játszik –, hanem érdekes módon lassul a korábbi években tapasztalt tőkekoncentráció.
A 2022-es szuperrekord után minden megváltozott…
Míg 2018 óta dinamikusan nőtt a mezőgazdasági gépek eladásának mennyisége és értéke, addig a 2022-es aszály, az európai és más gépberuházási támogatások elmaradása/kifutása, illetve az oroszok Ukrajna elleni háborúja miatti piaci káosz alaposan lelassította a gépvásárlásokat. Mindezek a hatások 2023 2. félévében kezdtek begyűrűzni (lásd az Agrárközgazdasági Intézet ábráján!), de akkor még az EU-pénzek és néhány hazai konstrukció megtámasztotta a billenő piacot. Mai szemmel már csillagászatinak tűnik a két rekord időszak – a 2022-es és a 2023-as év első felének – összesített eredménye. Két éve elképesztő menynyiségű pénzt, 385 milliárdot költöttek a gazdák új gépekre (ebben a növekedésben is benne volt a Covid-időszakra jellemző áremelkedés) és 80 milliárdot alkatrészekre/eszközökre – vagyis összesen mintegy 465 milliárd forint áramlott a gépforgalmazókhoz.
Jól indult a 2023-as év is, de az már látszott, hogy újabb rekord már csak az első negyedévben születik, év végére az összesített (gép + alkatrész) eredmény már nem érte el a 374 milliárdot sem.
Idén is erőteljesen érvényesül a trend
Az idei év első felében ez a meredeken lefelé tartó spirál érvényesül. Az okok ugyanazok: döntően az uniós támogatások, az állami és banki hitelprogramok hiánya, kifutása, alacsony termény- és magas inputanyagárak, időjárás okozta bevételkiesések.
Míg korábban láthatóan tervezetten korszerűsítették gépparkjukat a gazda-
A forgalmazó szervezetek mezőgazdasági gépértékesítése mezőgazdasági végfelhasználóknak 2015–2024 között
ságok, addig az utóbbi egy-másfél évben úgy tűnik, a legszükségesebbeket vásárolják csak. Vagy felújítanak – erre utal például, hogy tavaly az eszköz- és alkatrészvásárlás dinamikája 2023-ban nem csökkent, sőt, még a magas 2022-eshez (80 milliárd) képest is nőtt 5 milliárddal. Az idei év 2. félévében azonban már ez sem igaz (lásd a grafikont!): ilyen keveset legutóbb 2021-ben költöttünk e szegmensben…
73 százalékkal kevesebb kombájn
Ami a mezőgéptípusokat illeti, az első látványos változás a kombájnok visszaesése az összes eladásokban. A legnagyobb mértékű visszaesés ezt a szegmenst érintette: 73 százalékkal csökkent az eladások száma, csupán 68 új arató-cséplő gép kelt el szűk 10 milliárdért (a tavalyi első félévben ez 256 darab volt, bő 34 milliárdért). A kombájnokhoz 26 százalékkal kevesebb kukorica- és napraforgó-betakarító adap-
tert vettek júniusig, mint tavaly nyárig, ezek harmada volt magyar gyártású. Nagy, bár korántsem ekkora a viszszaesés a traktorok piacán. Az idei első félévben az egy évvel korábbihoz képest majdnem 500-zal kevesebb, azaz 864 új kerekes traktor frissítette a gépparkot 29 milliárd forintért. Itt a legnagyobb részarányt az 50 LE alatti és az 50–100 LE-s kategória képviselte 33, illetve 21 százalékkal.
Ezzel a 100 LE alatti traktorok a teljes traktorértékesítés több mint felét adták 2024 első hat hónapjában, míg egy évvel korábban ugyanez az érték mindössze 35 százalék volt. Az 50 LE feletti traktorok kivételével valamennyi teljesítménykategóriában jelentősen visszaesett a kereslet.
Szárzúzóból több kelt el
A mezőgazdasági munkagéppiacon is jelentősen visszaesett a kereslet a vizsgált időszakban. Kiemelkedően sokat adtak el szárzúzóból és rézsű-
kaszából (+35% a tavalyi első félévhez képest). A másik erős szegmens a kultivátoroké: csak 10 százalékkal csökkent az eladásuk. Ez akár jól jel is lehet: a klímaváltozáshoz alkalmazkodó, a forgatásos helyett a csökkentett bolygatásos talajművelés segít a nedvességmegőrzésben, a jobb talajszerkezet kialakításában.
A talajművelő gépek terén általában így is 17 százalékkal csökkent a kereslet. A talajművelő gépeken belül a tárcsás talajművelőkből, a magágykészítőkből és a szárzúzókból vásárolták a legtöbbet a gazdálkodók. A szárzúzókból 35 százalékkal nőtt az értékesítés, a magágykészítőkből és a tárcsás talajművelőkből viszont 28, illetve 27 százalékkal csökkent a kereslet.
A felmérés szerint az értékesített talajművelő gépek 29 százaléka volt hazai gyártású termék a vizsgált időszakban.
Kevesebb rakodót adtak el
Az önjáró rakodók értékesítése 29 százalékkal maradt el 2024 első hat hónapjában a bázisidőszak eladásaitól, ami 174 rakodógép eladását jelentette.
Ezen belül továbbra is a teleszkópgémes rakodók iránt mutatkozott jelentősebb igény: az értékesített 126-ból 84-et a 7–9 méteres rakodási magasságú változatokból adtak el a kereskedők.
A törzscsuklós homlokrakodókból 5, a csúszókormányos kisrakodókból 57 százalékkal csökkent az értékesítés. A traktorra szerelhető homlokrakodók-
A forgalmazó szervezetek mezőgazdasági gépértékesítése mezőgazdasági végfelhasználóknak 2008–2024 között
ból a bázisidőszakban eladott 251-gyel szemben 174 talált gazdára az első félévben, s ezek mintegy fele hazai gyártású. A traktoros homlokrakodóknak pedig több mint a fele származott hazai gyártóüzemből.
Jelentősen csökkent a vetőgépek, permetezők, bálázók eladása
A gyümölcs- és szőlőápolás gépeiből 3 százalékkal mérséklődött a kereslet. Ebben a gépcsoportban az ültetvényes szár- és venyigezúzók, valamint a kertészeti soralj- és tőközművelők voltak a legkeresettebbek.
lékkal maradt el az értékesítés az egy évvel korábbitól. Előbbiből a legnagyobb részt a szilárdműtrágya-szórók (242 db) képviselték. A vetőgépek közül a szemenkénti vetőgépekből értékesítették a legtöbbet (114 db), ami 66 százalékkal maradt el a bázisidőszaki forgalomtól.
A növényvédő gépek iránti kereslet 38 százalékkal csökkent. A piacra került 439 növényvédő gép is jóval kevesebb, mint tavaly (712). A permetezők zöme (268) függesztett, illetve vontatott, míg 26 önjáró szántóföldi permetezőgép, 69 pedig ültetvénypermetező volt.
A szálastakarmány-betakarítók értékesítése 41 százalékkal csökkent, ezen belül a rendkezelők és a fűkaszák
A forgalmazó szervezetek alkatrész-értékesítése mezőgazdasági végfelhasználóknak 2008–2024 között
forgalmazószervezet bonyolította le. A gépeladások fele 3 nagy cég kezében van. Ezek a számok mégis a piac decentralizációjára utalnak, ugyanis az első 10 cég és a 3 legnagyobb vállalkozás részesedése 11, illetve 9 százalékponttal csökkent a 2023. I. félévihez képest.
Három éve, azaz 2021-ben az AKI akkori adatai szerint a gépeladások 71 százalékát 10 cég bonyolította le, míg a 3 legnagyobb vállalkozás az öszszes magyarországi mezőgépeladás 55 százalékát adta akkor októberig. 2022-ben is ez a trend érvényesült, igaz, kis mértékben: az eladások 70 százalékát 10 cég bonyolította, a 3 legnagyobb gépkereskedő hozta az eladások 54 százalékát.
forgalma 45, illetve 44 százalékkal maradt alatta az egy évvel korábbinak. A bálázógépekből 71 százalékkal értékesítettek kevesebbet, összesen 78-ra volt vevő. Mellettük 29 új bálacsomagoló gépet adtak el, 51 százalékkal kevesebbet, mint 2023 első félévében.
Öntözni persze kell
Az öntözőgépek forgalma – érthető okokból – 65 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi eladásokat. Az idei év első hat hónapjában 5,4 milliárd forintért értékesítettek lineáris, körforgó rendszerű, csévélődobos és csepegtető öntözőberendezéseket, míg 2023 azonos időszakában 3,3 milliárd forint értékben. A gazdaságokba került per-
metezőgépekből 36 százalék érkezett hazai gyártásból.
A mezőgazdasági célú szállítójárművek eladása 37 százalékkal csökkent, pótkocsikból 258 db-ot adtak el az egy évvel korábbi 407-tel szemben, ezek 38 százaléka hazai gyártmány.
Csökken a legnagyobb cégek részesedése
Évek óta közöljük az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) összesítése alapján a mezőgép-forgalmazók piaci részesedésének alakulását jelző számokat.
Az utóbbi időben ebben is lassan módosuló, de egyértelmű trend rajzolódik ki. A mezőgazdasági gép- és eszközértékesítések 68 százalékát tíz
A tőkekoncentráció persze nem csak ebben a szektorban létezik. A műtrágya-forgalmazás hasonlóan koncentrált: az összes műtrágya-értékesítés majdnem 90 százaléka mindössze 10 nagyvállalat kezében összpontosul.
Kérdés, mikor és milyen erővel adnak majd lendületet a mezőgazdasági gépforgalmazásnak a nemrég és az év végén megjelenő pályázati támogatási kiírások. Ezek között olyanok is szerepelnek, mint például állattartó telepi, állatjóléti fejlesztések, a mezőgazdasági kisüzemek beruházásainak támogatása, digitális átállás, kertészeti üzemek technológiafejlesztése, szárítók, tárolók, vetőmagüzemek fejlesztése. Kohout Zoltán
Talajművelés: mikor mi van, azzal kell gazdálkodni!
Az elmúlt nyár, nyár vége megviselt mindenkit. A rekordhosszan tartó óriási hőség embert, állatot és növényt próbára tett! Erre kell berendezkednünk? A klíma változik, mindegy, hogy mit csinálunk. Alkalmazkodni kell. Azt, hogy miként lehetne ezen a változáson enyhíteni, vannak szakemberek, akik sejtik, tudják a választ. Csak a megoldása óriási társadalmi összefogással tudna megvalósulni, emellett nagyon sok ellenállásba is ütközne, így hát valljuk be, nem fog működni! A tájba vizet kellene, sok vizet kiengedni, de hova?
Van mód enyhíteni az időjárás hatásait!
Az elmúlt néhány évben már látszik az, hogy a természeti extremitások felerősödtek. Ezt bizonyítja az is, hogy egyre több a biztosítók által kifizetett kár összege is. A nagy és hosszantartó hőség, csapadékmentes időszakok után jön az özönvíz! Ennek megvan a meteorológiai magyarázata is.
Mit tehet a termelő, hogy e szélsőségek a hatását minél jobban le tudja csökkenteni?
Többváltozós a képlet. Valószínű, hogy a vetésforgót kell nagyon átgondolni. A másik a talajművelés. A talajműveléssel kapcsolatban az is igaz, hogy ha egy egész régió kiszárad, és a talajvíz sehol sincs, akkor nehéz lesz a helyzet. Ám alkalmazkodva és a nedvességet minél jobban helyben tartva valamennyivel nagyobb lesz az esély. A talajszerkezetet kell még jobbá tenni, és a talajművelés intenzitását csökkenteni.
Első ránézésre a no-till nagyon sok termelőnek elfogadhatatlan. Mindenféle okot ki lehet rá találni. Túl kötött a talaj, betömörödik, és még nagyon sok más. Ha csak az egyik oldalról nézem, akkor mind igaz, de ha a másik oldalon vagyok, és onnan nézem, akkor ami jelenleg történik, arra is mind rá lehet húzni, hogy helytelen. Észszerűen kell a talajt művelni vagy nem művelni. Ez lehet a „rotációs no-till”. Mit értünk ez alatt?
Rotációs no-till a holnap válasza Nagyon egyszerűen megfogalmazva: egyik évben van talajbolygatás, a másik évben nincs. Miként képzeljük el ezt? A vetésforgó és a talaj állapota adja, hogy milyen mélyen végezzük a talajművelést.
Kemény talajon, ahol a talajélet még „beindulóban” van (az előző években minimális volt a takarónövények használata és intenzív talajbolygatás jellemezte), az előveteménynek nagy szártömege van, ott érdemes mulcskultivátorral bedolgozni. Ugyanezen a talajon pl. napraforgó után, ha egyenletes a talajfelszín, akár egy darabolóhenger után egy menetben kvázi no-tillben vethetjük a búzát.
Ahogy átalakul a talaj szerkezete, úgy egyre kevesebb intenzív talajművelést igényel, így egyre kevesebb lóerőt is, vagyis
kisebb traktorok is elegek lesznek – ez pedig fontos költség/ha kérdés!
Az elmúlt 3-5 év tapasztalata az, hogy a talaj szerkezetét relatíve gyorsan helyre lehet hozni, ezzel szemben nagyon oda kell figyelni a növényvédelemre! Minden téren! Olyan kártevők jelennek meg, amik eddig még nem voltak, legegyszerűbb pl. a meztelen csiga, aminek majd megjön a saját kártevője is, de azt ki kell várni.
Vetéstechnika
Az átállással párhuzamosan, némi időeltolódással, de a vetéstechnikán is változtatni kell! Erre egy ideig működnek a mulcsvetők, azonban amikor elértük, hogy akár no-tillben is tudnánk dolgozni, akkor a mulcsvető gépeket vagy átépítjük, vagy egyből no-till vetőgépbe ruházunk be.
A no-till vetőgépek két csoportra oszthatók: kapás vagy tárcsás vetőgépek. A kapás gépet ott használjuk, ahol nincs hosszú szárú szármaradvány. Az igen hosszú növényi maradványok a felszínen a kapákra fel tudnak akadni, és a vetőgép innentől olyan, mint egy gereblye. Ezt úgy lehet eldönteni, hogy ha van mulcskultivátorral tapasztalat, akkor az eldugulna-e a felületen.
A Horschnál a Sprinter névre hallgat a kapás vetőgép, aminek több típusa van. Először is a mulcsos technológiára, ugyanis itt is kimondottan ajánlatos a kapás vetőgép, mivel a csoroszlyával a vetési síkból eltávolítja a növényi maradványokat, és a vetőmagnak jó
talaj kontaktust biztosít. Ezen felül a vetőgépeknek 2-3-4 tartályuk is lehet, és minimum 2-3 tartállyal jó is, ha rendelkeznek. Miért? Gondoljunk csak a vetőmagra és műtrágyára! A vetőgéppel kis mennyiségben oda tudjuk tenni, ahol a legjobban szükséges. A nagy mennyiséget a föld felszínére juttatjuk ki, és bedolgozzuk, vagy egyben a talajművelő géppel, a művelési mélység aljára helyezzük.
A Sprinter mulcsvetőgépet nagyon gyorsan át lehet alakítani no-till vetőgéppé, a Duett csoroszlyát a keskeny csoroszlyára cserélve. A csoroszlyát tartó rugó 250 kg-ra van előfeszítve, így a keskeny kapát biztonságosan a talajban tartja no-till vetésnél is.
A megművelt talaj esetén a kapák mögött a talajt egy gereblye rendezi, minden esetben minden csoroszlya mögött egy gumikerék halad, ami a mag felett a talajt tömöríti.
A kapás csoroszlya előnye, hogy a magárokból eltávolítja a szármaradványt, így
Sprinter ST ThinEdge – keskeny –no-till csoroszlya
Sprinter ST – kapás csoroszlyás mulcsvetés
a magoknak jó talajkapcsolatot biztosít. Kemény, rögös talajon a nagy rögöket félretolja, és a mag környékén morzsás talajt hagy, aminek következtében megint jobb a mag–talaj-kapcsolat.
A legnagyobb darabszámban értékesített mulcsvetőgép a Pronto DC. Ebből a vetőgépből is nagyon gyorsan direktvetőt tudunk építeni, a rövidtárcsa-mező átcserélésével. Ezt a laza talajokon kísérletezőknél érdemes átgondolni.
Az Avatar a tárcsás-csoroszlyás no-till vetőgép. Nagy, robusztus vetőcsoroszlyákkal rendelkezik, hasonló a felépítése, mint egy szemenkénti vetőgépnél. A vetőcsoroszlya mellett találjuk a mélységtartó kereket, a barázdában, az ejtőcső mögött egy magfogó kerék halad, ami a magokat
Avatar 12.25 SD – takarónövény direktvetése
Avatar csoroszlya – precíz mélységtartás
benyomja a barázda aljára, és a csoroszlya végén a ferdén futó vetőbarázda-lezáró.
Az egyik legprecízebb mélységtartás jellemzi a csoroszlyát, ezenfelül igen nagy (250350 kg) csoroszlyanyomást is el lehet érni. Az Avatarban másik fontos nagy erénye, hogy a mulcsos technológiában is lehet használni.
Az Avatart 3–18 m szélességek között vontatott kivitelben gyártják. Ezenfelül van egy 6 m-es, függesztett változat is, az Avatar 6 SL, amit lehet a traktor háromponton és front tartállyal kombinálva üzemeltetni, valamint a Maestro DV, CV, CX vetőgépeknél a szemenkénti vetőegység helyére téve, így a Maestro tartályt duplán hasznosíthatjuk.
A no-tillnél annak érdekében, hogy a felszínen levő szármaradvány ne kerüljön a vetőbarázdába, az Avatart fel lehet szerelni sortisztítóval. E sortisztító előnyét az idén repce mulcsvetésben is láttuk, ugyanis a talaj felszínét a csoroszlya elől elkotorta, így a magokat sekélyen, de nedves talajba helyezte.
Eredményes kísérletek igazolják az Avatar hatékonyságát
A 2023-as őszi búzavetéseknél nagyon sok kísérletet végeztünk, az Avatart összehasonlítva művelt talajon és no-tillben. A megművelt talajokon a mulcsvetőkkel is összehasonlítottuk. Ugyanannál a műveletnél nem volt termésbéli kiesés. Sokszor azt tapasztaltuk, hogy a nagyobb, 20–25 cm-es sorköz még egészségesebb növényeket eredményez, az állomány jobban átszellőzik, kevésbé vagy egyáltalán nem jelenik meg gombanyomás. Olyan táblán, ahol előre nem készültünk, hogy no-till vetés lesz, de kísérlet kedvéért lett, a novemberben aratott kukorica után a no-till összehasonlítva a tárcsa, mulcskultivátor és vetőgép eredményével, 500 kg-mal termett kevesebb.
Íme, a kulcs a nedvességmegőrzéshez!
A növényvédelemnél a gyomirtásra kell odafigyelni, mert mivel nagyobb a sorköz,
2023 novemberi Avatar no-till búzaállomány
aratás előtt felütheti magát a gyomosodás, de ha ősszel elvégezzük a gyomirtást, és ha kell tavasszal rásegítünk, akkor nem lesz gond. A klímaváltozás előbb-utóbb mindenkiből ki fogja sajtolni a változást. Minél korábban kezdünk el kísérletezni a növényekkel, a technológiával, annál könnyebb lesz később.
Ha megnézzük, hogy az elmúlt napokban mennyi csapadék lejött, és nézzük azon régiókat, ahol 2-4 nap alatt 150-200 mm esett, ott, ha a föld túl van művelve, hamar eliszaposodik a felszín, és a többi csapadék meg lefolyik, nem marad helyben. Gyökerekkel tele földben, növényi maradványokkal borított felszínen mindez jóval később következik be. Nagyon hamar eljön az az idő, amikor a termelők a másodvetést is úgy kell kezeljék, mint a fővetést, ellenkező esetben nem lesz fővetésből termés! Jó hír, hogy a takarónövények termesztésére is tökéletes a min-till – no-till technológia, és a kezdőknek pluszban kísérletezési lehetőséget is nyújt.
A jövő növénytermesztése nagyon sokban múlik a politikán is, de mindegy, hogy milyen színű az, a klímához is kell alkalmazkodni! Továbbra is az a javaslatom, hogy minden termelő ültessen minden évben minden parcellája mellé egy facsemetét! Szász Zoltán 30-7430302
Sprinter – Duett csoroszlyavetés
Avatar 12.25 SD – direktvetés kukoricatarlón
A villamos munkahenger alkalmazása
A mezőgazdasági gépek villamosítása megkezdődött, és az eddig kizárólagosan alkalmazott hidraulikus segédhajtás helyett a villamos munkahengerek veszik át a lineáris működtetés feladatát. A villamos munkahengerek számos előnnyel rendelkeznek a jól ismert egyenes mozgást végző hidraulikus munkahengerekkel szemben, és alkalmazásuk terjedőben van.
A mezőgazdaság villamosítása és az automatizálás elterjedése, valamint az elektromos iparág mezőgazdaság számára gyártott különféle termékei, szerelvényei szemléletváltást hoznak a mezőgazdasági gépek tervezésében, gyártásában, üzemeltetésében. Az új szemlélet során a hidraulikus berendezések használata fokozatosan háttérbe fog szorulni az elektromos rendszerek alkalmazásával szemben.
A mezőgazdasági traktorok és önjáró munkagépek egyes szerkezeti egységeinek lineáris, egyenes vonalú mozgatásához eddig majdnem kizárólagosan hidraulikus munkahengereket alkalmaztak, ezek feladatát a közeljövőben a villamos munkahengerek (lineáris villamos aktuátorok) veszik át.
Lineáris villamos aktuátor
Lineáris villamos aktuátornak nevezik az elektromos árammal működtetett, egyenes vonalú erőt kifejtő
2. kép. Lineáris elektromechanikus aktuátortermékek. a) Moog MG 90 típusjelzésű; b) Helix CEC-23 BL-315 típusjelzésű; c) Bosch Rexroth EMC-HP típusjelzésű aktuátor
beavatkozóelemet, amely a vezérlő villamos jelnek megfelelő elmozdulást képes kifejteni. A lineáris villamos aktuátor (beavatkozó) egyszerűen villamos munkahengernek tekinthető, és a mezőgazdasági technikában az elekt-
romechanikus kivitel alkalmazása lesz a legelterjedtebb.
Az elektromechanikus lineáris aktuátor működése
Az elektromechanikus lineáris aktuátorok leggyakoribb kivitelének vázlatát az 1. kép mutatja. Az elektromechanikus lineáris aktuátor működtetését kefe nélküli, nagy fordulatszámú egyenáramú villanymotor (1) végzi, lassító fogaskerekes, szíjhajtású vagy bolygóműves hajtóműn (2) keresztül. A motort, ha a vezérlőrendszer áramforrásra kapcsolja, akkor jobbra forogva a csavarorsó forgásának hatására a golyóscsavarorsó (vagy bolygókerekes görgőscsavarorsó) (4) segítségével a tolórúd (5) kifelé mozdul el. Ha a vezérlőrendszer útközben nem kapcsolja ki a motort, akkor a biztonsági végálláskapcsoló (3) leállítja a motor áramellátását, forgását.
Az áramirány megváltoztatása esetén a forgásirány is megváltozik, a balra forgó motor (1) most a hajtóműn (2) keresztül a csavarorsó (4) forgásirányának megváltozása miatt befelé fogja a tolórudat (5) elmozdítani, a biztonságos működésre pedig egy második végálláskapcsoló felügyel. A mozgáso-
3. kép. Lineáris elektrohidrosztatikus aktuátor
a) Bosch Rexroth CytroForce-M aktuátor; b) jelképes felépítése (forrás: boschrexroth.de)
kat elektronikus érzékelők (pl. forgásirány-, fordulatszám-, elmozdulás-, sebesség-, erő-, hőmérsékletszenzorok) ellenőrzik. A rendszerhez természetesen az áramellátást és az elektronikus vezérlést ellátó egységek is hozzátartoznak.
Az elektromechanikus lineáris aktuátor előnyei: egyszerűen telepíthető, nincs környezetszennyezése, karbantartásmentes, élettartama magas, pontosan vezérelhető, több együtt dolgozó egység könnyen szinkronizálható, kisméretű, gyors, erős, a hagyományos hidraulikus munkahenger helyett mindenhol alkalmazható, és működtetése kevesebb energiát igényel.
Az elektromechanikus lineáris aktuátor hátránya: a működési hossza korlátozott, általában nem nagyobb a rúd lökete 1000–1500 mm-nél, és az erőkifejtése 50 kN-nál nem nagyobb, a hosszú csavarorsó ostorozó lengő mozgásra való hajlama miatt.
Az igények kielégítése érdekében az ipar számos különféle elektromechanikus lineáris aktuátort gyárt, példaképpen néhányat bemutatunk (2. kép).
A 2. képen látható aktuátorok rövid ismertetése
Az amerikai MOOG vállalat az űrkutatási, a hadiipari eszközök mellett az ipari, mezőgazdasági gépek számára is készít nagy megbízhatóságú, nagy teherbírású elektromechanikus lineáris aktuátorokat, például a Moog MG típusjelzésű, öt tagból álló szériát (2. a kép). Az egyik legerősebb, MG 90-es jelzésű mezőgazdasági változat 24 VDC (vagy 560 VDC) tápfeszültséggel üzemel, maximális tolóereje 83 900 N, maximális lökete 550 mm, maximális sebessége 333 mm/s, az üzemi hőmérséklet +5től +40 oC-ig változhat, de opcionálisan folyadék- vagy léghűtés rendelhető hozzá.
Az amerikai Helix Linear Technologies vállalat kiváló minőségben készít kis helyigényű és nagy nyomaték/ külméret arányú elektromechanikus lineáris aktuátorokat
több kivitelben és számos méretválasztékkal (2. b kép). A felhasználó az igényeinek megfelelő terméket saját maga is online összeállíthatja. A képen látható Helix CEC-23 BL-315 típusjelzésű lineáris aktuátor igen gyorsan működik, a 60 VDC tápfeszültség mellett maximális tolóereje 2 000 N, lökete 610 mm, vezérelhetőség pontossága 0,1 mm/300 mm, holtjátéka 0,03 mm, sebessége 2–50 mm/s, működési hőmérséklete -40 és +85 oC közötti.
A nagy hírű német vállalat Bosch Rexroth EMC-HP típusjelzéssel egy
új, nagy terhelésű elektromechanikus lineáris aktuátorsorozatot hozott forgalomba (2. c kép). A sorozat jelenleg három tagból áll, és ezek lefedik a 44–100 kN tolóerő-, 1200–1500 mm löketelmozdulás- és a 0,42–0,52 mm/s sebességtartományt, -10 és 70 oC üzemi hőmérséklet mellett.
Elektro-hidrosztatikus lineáris aktuátorok
A Bosch Rexroth vállalat nemrég kifejlesztett egy elektro-hidrosztatikus lineáris aktuátor termékcsaládot azzal a céllal, hogy az ipar
5. kép. Bobcat S7X csúszókormányzású, teljesen elektromos rakodógép (forrás: bobcat.com)
igen nagy erőigényű berendezéseinek (pl. sajtológépek) mozgatását rendkívül hatékonyan és gazdaságosan megoldják. Ezeknek a kompakt berendezéseknek a lehetséges alkalmazási területe bárhol lehet, ahol központilag nem használnak hidraulikarendszert.
A Bosch Rexroth CytroForce-M szervohidraulikus tengely zárt folyadékkörrel rendelkező elektromos szervohajtásból, hidraulikus fix vagy változó térfogatú szivattyúból, tartályból, biztonsági szelepekből, érzékelőkből, differenciál- vagy tandemhengerből áll (3. kép).
A termékcsalád kezdő tagja, a „CytroForce-M” akár 1200 kN tolóerőt, 1,0 m-es lökettávolságot és 0,8 m/s sebességet fejt ki, -10 és +70 oC üzemi hőmérsékleten. A pozicionálási pontosság 10 µm, az ismétlési pontosság pedig 5 µm.
Az elektrohidrosztatikus lineáris aktuátor alkalmazásának előnyei: igen nagy erő kifejtésére képes, pontosan vezérelhető, könnyen telepíthető, energiahatékony, kiküszöböli a hagyományos hidraulikus infrastruktúrát, így helyet és költségeket takarít meg. Az elektrohidrosztatikus lineáris aktuátor alkalmazásának hátrányai: bonyolult összetett szerkezet, karbantartást igényel, beszerzése viszonylag költséges.
Villamos munkahengerek mezőgazdasági alkalmazása
A mezőgazdasági technika már most is előszeretettel alkalmaz lineáris elektromechanikus aktuátorokat olyan helyeken, gépeken, ahol a villamos energia rendelkezésre áll, például: permetezőgépen, műtrágyaszórón, vetőgépeken, betakarítókombájnon (4. kép), traktoron, rakodógépeken (5. kép), melegházakban, állattartó telepeken, fejőrobotokhoz, automatizált gépeken stb. az egyenes vonalú mozgatás szolgáltatására, a gépek különböző részeinek vezérléséhez, szabályozására szolgáló szerkezetek működtetésére.
A jövő villamosított mezőgazdaságában kis túlzással minden olyan helyen alkalmazni fogják ezeket a lineáris aktuátorokat, ahol valamit mozgatni kell.
Dr. Varga Vilmos ny. okl. gépész- és villamosmérnök
A mezőgazdasági gépek tervezésével kapcsolatos
fontos mérnöki kihívások
A mezőgazdasági gépipar globális kihívásokkal néz szembe a fejlett technológia és gyakorlatok révén, amelyek növelik a termelékenységet, miközben csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A kihívások megértése
A mezőgazdasági berendezések változatos és gyakran komoly kihívást jelentő környezetben működnek, a kiterjedt területektől a zord terepen végzett munkákig. Ezek a gépek képezik a modern gazdálkodási gyakorlat gerincét, amelyek számos, a növénytermesztéshez és -gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen, fontos feladatot látnak el. Nagy terhelésnek és hosszú üzemóráknak vannak kitéve, ami a kritikus alkatrészek kopásához és elhasználódásához vezet.
A szélsőséges hőmérséklet, a nedvességnek való kitettség és a koptatóelemek, például a por és a törmelék szintén jelentős kihívást jelent a gépalkatrészek tartóssága és élettartama szempontjából. Ezenkívül a pontosság és a hatékonyság szükséglete az olyan feladatoknál, mint az ültetés, a betakarítás és a műtrágyázás, fejlett technológiákat és megbízható berendezéseket igényel. A precíziós mezőgazdasági gyakorlatok, amelyek a valós idejű adatokra és a térbeli változékonyságra épülő bemenetek precíz alkalmazásán alapulnak, tovább hangsúlyozzák a pontos és érzékeny géprendszerek igényét. Az előbbieken túl komoly feladatokat ad a fejlesztőknek az elektromos- vagy dízelalapú működés is.
Mind az intelligens gazdálkodás, mind a precíziós gazdálkodási technológiák az érdeklődés fókuszába kerülnek
A technológia a válasz számos mezőgazdasági problémára
A világnak szüksége van a mezőgazdaságra, a gazdaságoknak azonban fejlődniük kell, hogy megfeleljenek a növekvő igényeknek. Bár minden gazdaságnak különböző kihívásokkal kell szembenéznie, néhány gyakori probléma megoldható az új technológiákkal.
Egy nemzetközileg elfogadott mutató egy 1-től 12-ig terjedő skálán osztályozza az egyes gazdaságok gépesítési szintjét. Az 1-es szinten a kézi munka dominál, a 12-es szinten pedig az auto-
nóm járművek jelenléte a meghatározó. Míg a fejlett országokban a gazdaságok legfejlettebb technológiákat (10 és 12 közötti szint) képviselő mezőgazdasági traktorokat és gépeket igényelnek, addig olyan országokban, mint Kína és Dél-Afrika, 9-es szintű járművekre mutatkozik kereslet. Ugyanakkor például Indiában leginkább az 5. szintű gépekre van igény.
Napjainkban már számos elem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megértsük, hogyan változik a globális kereslet-kínálat egyensúlya, valamint előre kell látni a változást, és kidolgozni egy
olyan stratégiát, amely lehetővé teszi a gépgyártó vállalkozások számára, hogy készen álljanak a globális kihívásokra. A mezőgazdasági gépeket gyártók számára az egyik fő kihívás az, hogy egyre hatékonyabb és pontosabb eszközöket biztosítsanak, amelyek kevesebb input felhasználásával és kisebb környezetterheléssel képesek növelni a termelést. Ennek fényében a precíziós gazdálkodás minden bizonnyal az első válasz ezekre a kihívásokra, mivel egyre fenntarthatóbb megközelítéssel képes növelni a termelékenységet, és pozitív hatással van a gazdálkodók bevételeire és ezáltal a potenciális jövőbeli gépállomány-fejlesztéseikre.
A legtöbbet hozzuk ki a modern technológiából
A mezőgazdasági szektor versenyigényei egyre összetettebbé teszik a mezőgazdasági gépekkel kapcsolatos vásárlói igényeket. Ezért a szisztematikus és strukturált megközelítések elengedhetetlenek az innovatív és hatékony termékek fejlesztésének támogatásához.
Az egyik befolyásoló tényező az érintettek (gazdálkodók, termelővállalatok, befektetők stb.) igényeinek azonosítása, ami meghatározza a tervezés hatókörét. Egy másik tényező a működés fizikai kontextusa, mivel a javasolt tervnek funkcionálisnak kell lennie a földrajzi, éghajlati és dombor-
zati viszonyoknak megfelelően kialakított helyen.
Hasonlóképpen a gyártási folyamatok és gyakorlatok befolyásolják a tervezendő gépek típusát. A természetkímélő mezőgazdasági gyakorlat a talajművelés teljes vagy részleges csökkentésén és a vegetatív talajtakarás fenntartásán alapul. Eközben a precíziós mezőgazdaság a mezőgazdasági erőforrások fenntartható kezelésének koncepciója, a mezőgazdasági gépekbe beépített információs technológiák révén, mint például a globális helymeghatározó rendszerek (GPS), a távérzékelés és a földrajzi információs rendszerek.
A mai gyártóknak fenntarthatóságot és környezettudatosságot követelő környezetben kell eligazodniuk. Ez az elmozdulás arra ösztönzi őket, hogy újításokat hajtsanak végre, integrálva az olyan új technológiákat, mint az automatizálás és a robotika. Bár ezek az előrelépések kulcsfontosságúak a versenyképesség szempontjából, jelentős befektetéseket és új készségekben jártas munkaerőt igényelnek.
A szántóföldi gazdálkodók által elvárt innovációk
Ma már mindkét oldal (a gépgyártók és a gazdálkodók) az energiahatékonyságra összpontosít, mivel a költségek jelentős mértékben befolyásolják az eredményt. Mind az intelligens
gazdálkodás, mind a precíziós gazdálkodási technológiák az érdeklődés fókuszába kerülnek a növekvő üzemi ráfordítási költségek miatt. Olyan innovációkra van szükség, amelyekkel optimalizálható a bemeneti felhasználás. A növényvédelem mechanikai és biológiai megoldásai egyre inkább a mezőgazdasági stratégiák részét képezik a vegyszeres növényvédelem kiegészítésének vagy helyettesítésének módjaként.
A hálózatba kapcsolt mezőgazdasági gépek közötti interoperabilitás és kompatibilitás egyre fontosabbá válik. Tényszerű, hogy sok megoldás még ma is csak részben működik, és továbbra is gondok vannak az adatok összesítésével és feldolgozásával. Ennek ellenére a „Big Data” és a mesterséges intelligencia (AI) a mezőgazdaság jövőbeli innovációja.
A gazdálkodók innovatívabb megoldásokat várnak a mérnököktől a növényvédelem területén, továbbá a növénynemesítéstől a klímaalkalmazkodás és a növénybetegségek (rezisztencia) terén is. Az előbbieken túl nagy a gazdálkodói várakozás az új technológiák fejlesztése iránt a műtrágya-gazdálkodás területén is.
A dízel kontra elektromos dilemma
Az elektromos járművek megtalálhatók a nagyvárosok utcáin és autó-
pályákon, miközben egyes mezőgazdasági berendezések akkumulátorról üzemelnek, de a technológia egyelőre nem a nagy traktorokat vagy kombájnokat hajtja a szántóföldeken. Habár sok mezőgazdaságigép-gyártó teljesen elektromos hajtású berendezésekkel bővítette a kínálatát, ezek a fejlesztések főként kisebb berendezések, például kerti traktorok, fűnyírók stb. A fő probléma az akkumulátorkapacitás; a mai technológia még nem teszi lehetővé, hogy a szabadföldi gépek (nagy traktorok, kombájnok) a hét minden napján folyamatosan hosszú műszakokat dolgozzanak a szezonban.
A fosszilis tüzelőanyagoktól való függés megszüntetésére irányuló törekvések ellenére nem lehet arra számítani, hogy a gazda a traktorát vagy a kombájnját bedugja a konnektorba, majd a feltöltést követően reggeltől estig tud vele dolgozni a földeken.
A mérnököknek az akkumulátor szempontjából olyan megoldást kell találniuk, amely jobb energiasűrűséget tud biztosítani. Ez azt jelenti, hogy megmaradna az elvárt üzemidő, de emellett drámaian csökkenne a térfogat és a súly. Így a gyakran kritikaként megfogalmazott talajtömörödés sem alakulna ki.
Az akkumulátor egy töltésével ledolgozható munkaórák száma és a beruházási költségek is ellene hatnak az elektromos munkagépek elterjedésének. Ezután felmerül a töltés kérdése, ha a gép kint a földön, távol a bázistól dolgozik, ahol esetleg egy töltőpont nem könnyen érhető el. A nagy gépeknél továbbra is egyértelműen a belső égésű motort látják a gyártók az elsődleges energiaforrásnak, amely potenciálisan hibrid elektromos rendszert használ.
A fejlesztőmérnökök szerint az alternatív üzemanyagokkal, például a biometánnal kombinált hibridizáció utat találhat a nagy üzemeltetőkhöz, hogy elősegítse a fenntarthatóságot.
A hibridizáció türelmi időszakot biztosíthat a motor lökettérfogatának csökkentésére generátor segítségével, hogy lefedje az átmeneti időszakot, egészen addig, amíg az akkumulátortechnológia lehetővé teszi a teljesen elektromos, akkumulátoros gépek bevezetését. Fenntarthatósági szempontból ha a belső égésű motorokat villamosítással kombinálják, a végeredmény mindenképpen előremutató technológia lehet.
A nagy gépeknél továbbra is egyértelműen a belső égésű motort látják a gyártók az elsődleges energiaforrásnak
A mai gyártóknak fenntarthatóságot és környezettudatosságot követelő környezetben kell eligazodniuk
Végső következtetés
Összességében azt mondhatjuk, hogy a gazdálkodókat olyan eszközök érdeklik, amelyek segítik őket a hozam és a termelékenység növelésében. A pozitív, reménykeltő megjegyzés az, hogy ezek az eszközök képesek megváltoztatni a mezőgazdasági termelők gazdálkodásának módszereit és módját a hatékonyság növelésével és korlátozott erőforrásaik lehető legokosabb felhasználásával.
Mindeközben a kisebb járművek és berendezések réspiacai a jövőben gyorsabban bővülhetnek. A nagyobb berendezések gyártói pedig finomítják és tesztelik a prototípusokat, hogy megbizonyosodjanak arról: azok olyan jól teljesítenek a terepen, mint a rajzasztalon. A legnagyobb gyártók (a
John Deere-től a Steyrig) mindegyike rendelkezik már hibrid hajtású mezőgazdasági nagygépekkel a kínálati portfóliójában.
A fejlesztések továbbra is mind három irányba (elektromos/hibrid/dízel) folynak. Lényeges súlyponteltolódás akkor várható az elektromos irányba, ha sikerül megoldást találni a jelenleg szűk keresztmetszetnek számító akkumulátorkérdésben.
Az elektromos járművek gazdaságokban történő széles körű elterjedésének konkrét időkerete nincs meghatározva. Az éghajlatvédők általában azt szeretnék, hogy a káros anyagok kibocsátáscsökkentése minél hamarabb bekövetkezzen.
Czékus Mihály
A technológiai nyitottság kulcsfontosságú lehet a mezőgazdasági termelékenység növelésében
A Z generáció játszótere lehet a robotizált mezőgazdaság
Az agrártechnológia jövője, avagy hogyan formálhatja a Z generáció a mezőgazdaságot
Az agrárágazat jelentős átalakulás előtt áll, amelynek motorja a technológiai fejlődés és a generációváltás. Az amerikai Osborn Barr Parmore ügynökség által végzett kutatás betekintést nyújt abba, hogy az 1997 és 2012 között született fiatalok, vagyis a Z generáció képviselői milyen módon alakíthatják át a mezőgazdaság jövőjét.
Az amerikai kutatók „A jövő gazdálkodói: a Z generáció a mezőgazdaságban” (Farmers of Tomorrow: Generation Z’s Future in Agriculture) című tanulmányban összevetik a Z generáció nézeteit és attitűdjét a gazdálkodók korábbi generációiéval: – a Baby Boomer nemzedék: 1946 és 1964 között születettek, – X generáció: 1965 és 1980 között születettek, – Y generáció: 1981 és 1996 között születettek, más néven a millenniálok (Milennials) néven is emlegetett generáció.
Ezeket a generációkat, azaz a ma 28–74 év közöttieket együttesen egyszerűen BoomXY generációnak nevezték el. A fenti tanulmányhoz az irányelveket az O + B’s Ag Advisory Council ag-
rártanácsadó hivatal fogalmazta meg, amely 2017-ben azzal a céllal jött létre, hogy foglalkozzon azokkal a kihívásokkal, amelyekkel az amerikai mezőgazdaság küzd. Az O + B’s Ag Advisory Council elnöke, Richard Fordyce, hangsúlyozta, hogy a fiatal generációk innovatív hozzáállása és technológiai érdeklődése alapvető szerepet játszik majd az agrárágazat átalakulásában.
Örökös dilemma: ki viszi majd tovább a családi gazdaságot?
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása az, hogy megváltoztak a gazdaságöröklésről alkotott nézetek. Amerikában a BoomXY generációt képviselő gazdáknak mintegy 71%-a szerint az egyik gyermekük viszi majd tovább a családi gazdaságot. Érdekes
megállapítást tett a tanulmány. Ugyanis annak ellenére, hogy a Z generációs fiataloknak csak mindössze 54%-a tervezi, hogy folytatja a családi gazdálkodást, akik úgy döntenek, hogy nem a család gazdaságát veszik át, sok esetben agrárdiplomát szereznek, és a mezőgazdasághoz kapcsolódó, de nagyobb pénzügyi stabilitást biztosító karriert építenek.
Ez a trend azt mutatja, hogy az amerikai fiatalokat a mezőgazdasági pályán jobban vonzzák a technológiai újítások, valamint a fenntarthatóságban rejlő lehetőségek.
Lelkes érdeklődés a modern agrártechnológia iránt
A Z generáció egyik legmeghatározóbb jellemzője az agrártechnológia iránti érdeklődés. Az USA-ban vég-
zett kutatás szerint az amerikai fiatalok 85%-a pozitívan értékeli a modern technológiai vívmányokat. A precíziós gazdálkodás, az automatizált folyamatok, a drónok és mesterséges intelligencia alkalmazása a mezőgazdaságban különösen vonzóvá teszi számukra az ágazatot.
Ez a technológiai nyitottság kulcsfontosságú lehet a mezőgazdasági termelékenység növelésében és a környezetvédelem szempontú fenntarthatóság javításában. A Z generáció tisztában van azzal, hogy a technológiai vívmányok és újítások nem csupán a termelékenység hatékonyságára vannak kedvező hatással, hanem a fenntartható gazdálkodásra is.
Mi miatt fogékonyabb a Z generáció a technológiai vívmányokra és a fenntarthatóságra?
A Z generáció egy időben cseperedett fel a világunkban bekövetkezett rohamos technológiai fejlődéssel. Számukra már természetes, hogy az internet révén nem csupán folyamatosan elérhetők vagyunk, hanem bármilyen információhoz pillanatok töredéke alatt, akár terepen is hozzá tudunk jutni.
Mivel együtt nőttek fel a mindennapjainkban használt eszközeink fejlődésével, nem esik nehezükre az újabb és újabb applikációk és persze a videó-
játékok kezelése. Épp olyan otthonosan mozognak és navigálnak a virtuális térben, mint a valóságban.
A videójátékok, amelyekkel gyermekkoruk jelentős részében módjuk volt, akár online egymással is játszani, számtalan olyan készséget fejlesztettek ki bennük, amelyeket kiválóan tudnak alkalmazni akár a dróntechnológiában vagy a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségek felismerésében, megértésében és kiaknázásában is.
Videójátékokkal fejlesztett készségek hasznosíthatósága az agrártechnológiában
A videójátékok terén szerzett jártasság egyáltalán nem tekinthető pusztán haszontalan szórakozásnak. A ma már csúcsminőségű videójátékok számos jól hasznosítható készség fejlesztésére alkalmasak. A modern videójátékok, különösen az akció- és stratégiai játékok, jelentős mértékben javítják a kognitív képességeket.
A Z generáció képviselői, akik sokat játszottak vagy játszanak még ma is videójátékokkal akár online környezetben is, e kikapcsolódási formának köszönhetően gyors döntéshozatalra képesek, rövid a reakcióidejük, mentálisan nagyon rugalmasak, és kiváló térlátásra és térbeli tájékozódásra tettek szert a gyors stratégiai döntéseket is igénylő játékokkal.
Azok a játékok, amelyekben sokrétű feladatokat is végre kell hajtaniuk, kiválóan fejlesztik a multitasking képességet, míg a problémamegoldással kombinált navigálás az összetett környezetben a térbeli tájékozódást és a stratégiai gondolkodást fejleszti.
A csapatjátékokat támogató online videójátékokban közös célok elérése érdekében kell a társakkal együttműködniük. Ez a képesség a munkahelyi környezetben is jól hasznosítható, ahol a kollégákkal való hatékony együttműködés elengedhetetlen. A videójátékok tehát a szórakoztatás és stresszoldás mellett értékes eszközként szolgálnak a kognitív és szociális készségek fejlesztésére.
Ez a generáció, amely a technológiai fejlődés és a változó értékek csúcsidőszakában nőtt fel, komoly gondolatokat és értékeket tesz le a mezőgazdaság asztalára.
Játékkonzolokon edzett kézügyesség kamatoztatása a drónnavigálásban
Azok a Z generációs fiatalok, akik a játékkonzolokkal is jól bánnak, vagy akár a billentyűzet kombinációival játszanak, kiváló szem-kéz koordinációra tesznek szert. Anélkül is képesek kezelni a konzol irányítókarjait vagy a billentyűzetet, hogy a kezükre kellene tekinteniük. Képesek a részletgazdag
virtuális teret gyelni a szemükkel, és közben az ujjaikkal koordinálni e térben az irányított karakter mozgását.
Amint sorra vesszük, milyen készségekkel kell rendelkezniük a számítógép-vezérelt gépek operátorainak vagy éppen a drónkezelő pilótáknak, azonnal világosan láthatjuk, hogy milyen mértékben válnak rátermetté a videójátékokban jártas Z generáció képviselői a legújabb agrotechnológiai eszközök kezelésére.
A drónpilótától elvárt készségek
A drónkezelés nem csupán technikai hozzáértést igényel, hanem komoly gyelmet, szem-kéz koordinációt, precizitást, valamint nélkülözhetetlen a gyors döntéshozatal képessége a mezőgazdaságban is egyre szélesebb körben alkalmazott modern eszközök irányításához.
A drónok irányítása során a pilótának folyamatosan gyelemmel kell kísérnie a környezetét, és azonnal reagálnia kell a változó körülményekre, például időjárási viszonyokra vagy a drón technikai állapotára. Emellett a térbeli orientáció és a vizuális meg gyelőképesség is kulcsfontosságú, hiszen a drónokkal
végzett feladatok, például a feltérképezés vagy a permetezés, pontos navigációt és precíziós mozgásokat követelnek a kezelőtől.
A drónkezelés során a pilóták gyakran találkoznak váratlan helyzetekkel, amelyek elkerülése vagy megoldása gyors döntéshozatalt igényel. Ezért a drónkezelőkkel szemben támasztott alapkövetelmények egyike a fejlett problémamegoldó képesség. A változó körülményekhez való rendkívül gyors alkalmazkodás és az együttműködési készség is elengedhetetlen, különösen a nagyüzemi mezőgazdasági műveletek alkalmával, amikor a drónpilóták rendszerint csapatban dolgoznak.
Az utóbbi években már Magyarországon is egyre szélesebb körben jelentkezik az érdeklődés a drónok révén a mezőgazdaságban is bevethető forradalmi újítások iránt.
A digitális készségekkel rendelkező Z generáció karrierlehetőségei a robotizált agráriumban
A Z generációs gazdák egyedi jellemzőikkel forradalmasítják a mezőgazdaságot. Fiatal koruk ellenére ők már a digitális eszközök, platformok és automatizáció szakértői, melyeket
gazdálkodási módszereik javítására használnak.
A technológiai jártasságuk megkülönbözteti őket az előző generációktól, és lehetővé teszi számukra, hogy könnyedén alkalmazkodjanak a folyamatosan változó mezőgazdasági környezethez. E generációra az alábbiak jellemzők:
1. Technológiai jártasság és innovációra való nyitottság: Ezek a atal gazdák már gyerekkoruktól kezdve találkoznak digitális eszközökkel és rendszerekkel, így magabiztosan képesek ezeket használni is. A modern gazdálkodásban olyan fejlett technológiákat alkalmaznak, mint a drónok, GPS-alapú mezőgazdasági eszközök, valamint adatgyűjtési és -elemzési platformok. Ezekkel a megoldásokkal optimalizálják a növénytermesztést, gyelik a talaj állapotát, és hatékonyan kezelik az erőforrásokat.
2. Automatizáció és okosgazdálkodási technikák használata: A Z generáció képviselői a legmodernebb automatizált rendszereket építik be a mindennapi munkájukba. Az okos öntözőrendszerek, robotizált mezőgazdasági gépek és automa-
tizált üvegházak révén csökkentik a manuális munkaigényt, és növelik a termelés hatékonyságát. Ezek az eszközök nemcsak időt és költségeket takarítanak meg, hanem a fenntarthatóság szempontjából is előnyösek.
3. Adatokkal támogatott döntéshozatal: A Z generációs gazdák nem hagyományos, tapasztalati alapú módszerekre támaszkodnak, hanem adatokon alapuló döntéseket hoznak. Precíz adatgyűjtési módszereket alkalmaznak egyebek mellett a talaj minőségének felmérésére, az időjárási változások előrejelzésére, valamint a növények fejlődési szakaszainak követésére. Ezeknek az információknak a birtokában hatékonyabban tudják tervezni a vetést, öntözést, trágyázást és betakarítást a hozamnövelés érdekében.
4. Gyors alkalmazkodóképesség és kísérletezőszellem: A Z generáció tagjai rugalmasan reagálnak a változásokra. Mivel az agrárszektor folyamatosan fejlődik, és új kihívásokkal szembesül, ezek a atal gazdák könnyedén átlépik a hagyományos módszerek korlátait. Nyitottak az új technológiákra
és megoldásokra, legyen szó a precíziós gazdálkodásról vagy új fenntarthatósági stratégiákról.
5. Vállalkozói szemlélet és közvetlen kapcsolat a fogyasztókkal: Ezek a atal gazdák erős vállalkozói szellemmel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy nem félnek új dolgokat kipróbálni, és kockázatot vállalni. Felismerik, hogy a fogyasztókkal való közvetlen kapcsolat lehetőséget biztosít arra, hogy személyre szabottan reagáljanak a vásárlói igényekre, és a fenntarthatóságot is előtérbe helyezzék.
6. Fenntarthatóság-központú szemlélet: A Z generáció számára rendkívül fontos a környezetvédelem és a fenntartható gazdálkodás. Tisztában vannak az éghajlatváltozás következményeivel és a természetes erőforrások megőrzésének fontosságával. Ezért olyan módszereket keresnek, amelyek csökkentik a káros kibocsátást, és minimalizálják a pazarlást, miközben hosszú távon is fenntarthatóvá teszik a gazdaságaikat.
Nemcsak a dróntechnológia, hanem az egyéb robotizált agrotechnológiák
rohamos fejlődése is átalakítja a mezőgazdaságot, új távlatokat nyitva a precíziós gazdálkodás terén. A videójátékok világában megszerzett készségek különösen jól kamatoztathatók a modern mezőgazdaságban, mivel a drónok és robotizált mezőgazdasági gépek irányítása nemcsak technikai hozzáértést, hanem kiváló térbeli tájékozódást és precizitást is igényel.
A következő években várhatóan Magyarországon is megváltozhat a Z generáció viszonya a mezőgazdasághoz, és ez a nemzedék jó eséllyel át is formálhatja, fenntarthatóbbá és technológiai szempontból is fejlettebbé változtathatja a hazai agrárszektort.
Fesztóry Ottó
A cikkhez felhasznált források: effectiviology.com/cognitive-bene ts-of-playing-video-games dw.com/en/next-generation-farming-how-drones-are-changing-the-face-of-british-agriculture/a-49243454 agdaily.com/insights/generation-zis-the-next-driving-force-in-food-and-ag thefarminginsider.com/gen-z-farmers-agriculture agdaily.com/news/study-gen-z-favors-ag-technology
A szemes termények tárolástechnikai megoldásai mezőgazdasági
A szemes termények termelése a szántóföldi növénytermesztésben jelentős nagyságú szántóterületen történik, a termés mennyisége pedig nagy volumenű. A bevetett termőterület nagyságát elsősorban a piaci helyzet, a piaci kereslet, a felvásárlási árak alakulása, a volument, a betakarított terménymennyiséget pedig a betakarított terület nagysága és a terméshozamok határozzák meg.
A terméshozamok alakulását pedig az alkalmazott agrotechnológia és az időjárási viszonyok nagymértékben befolyásolják. Ezt szemlélteti – a fontosabb szemes termények vonatkozásában – a KSH adatközlése alapján összeállított 1. táblázat és az 1. ábra.
A táblázat adatai alátámasztják a bevezetőben elmondottakat: látható, hogy az aszályos időjárás milyen mértékben befolyásolta a termésátlagot és a volument, a betakarított mennyiséget. A betakarított terület nem azonos az
elvetett területtel, szintén az időjárás esetleges kedvezőtlen hatásai miatt.
A mezőgazdasági üzemekben az 1. táblázatban szereplő szemes terményeket különböző felhasználási céllal termesztik. Legnagyobb volumenben kereskedelmi értékesítés után hazai élelmiszeripari, bioetanol-, étolaj- és egyéb ipari felhasználásra kerül. Emellett az állatállomány egész éves takarmányigényének kielégítését is biztosítják. A fennmaradó mennyiség pedig exportra megy.
A biztonságos tárolást a gondos betakarítással lehet segíteni
A megtermelt szemes terményeket –leszámítva a minimálisan lábon eladott terményt – a termőterületről az üzembe be kell szállítani, a tárolótelepnek át kell vennie, és rövidebb-hosszabb ideig kell a biztonságos tárolásról és az állagmegóvásról gondoskodni.
kalászos gabona összesen
a mezőgazdasági üzemekben
1. táblázat. Az elmúlt évek szemestermény-termelésének adatai (megjegyzés: *= őszi búzára vonatkozik)
1. ábra. A hozamok alakulása az elmúlt évben a két legfontosabb gabonaféleségnél (forrás: KSH.hu)
A táblázatban szereplő szemes termények betakarítása arató-cséplő gépekkel történik. A hazai gyakorlatban használatos valamennyi szalmarázós, forgó szalma-leválasztású és axiáldobos arató-cséplő géppel, megfelelő kiegészítőkkel felszerelt vágóasztalokkal és csőtörő vagy napraforgó-adapterrel felszerelt kombájnnal biztonságosan elvégezhető az aratás.
Mérlegelés, mintavételezés, laborfelszerelések
A szemes termények biztonságos tárolása érdekében azonban az aratócséplő gépek üzemeltetése során a kezelési utasítást – az üzemeltetésre, az aratórészre, a cséplőszerkezetre és tisztítószerkezetre, a szalmaleválasztásra vonatkozó előírásokat – pontosan be kell tartani. Ez esetben a megengedett szemveszteség és az elérhető áteresztőképesség mellett elérhető a 98%-os szemtisztaság, a szemtörés értéke pedig 2% alatt tartható. A betakarított szemes termény „kombájntisztának” nevezhető (1/a-c kép).
A tárolótelepre érkező szemes termények mérlegelés és mintavételezés után kerülnek a telep részéről átvételre. Ez képezi a mennyiségi és minőségi paraméterek meghatározásának alapját. A mérlegelés – a régebbi építésű telepeken – mechanikus beépített, felszín alatti, szintbeli vagy felhajtós hídmérlegekkel történik. Ezeket a hídmérlegeket azonban egyre gyakrabban váltják ki elektrotenzometrikus mérőelemekkel felszerelt mérlegmechanizmussal és a hozzá kapcsolódó digitá-
1/a-c. kép. A szemes termények kifogástalan tárolási feltételeinek biztosítása már a gondos aratással kezdődik (forrás: KSH.hu)
lis szoftverrel és kijelzővel rendelkező mérőrendszerek, az újabb telepeken pedig kizárólag ilyen mérőrendszerek kerülnek beépítésre.
A minőségi átvételre pedig a mérlegházba telepített felműszerezett laboratóriumok vannak kialakítva. A mintavételezés történhet kézi mintavevő eszközökkel. A szállítóeszközök geometriai méreteinek megnövekedése miatt – a kézi mintavételezés megkönnyítésére –különböző lépcső- és rámparendszerek kerültek kialakításra. A legtöbb újabb fejlesztésű telepen, éppen az említett probléma miatt, különböző karos mechanizmussal vagy futómacskával működő robotok üzemelnek (2. kép).
Ezeknél a berendezéseknél a megvett minta zárt pályán, automatikusan jut a mérlegházba, amit – a mostani felszereltségüket tekintve – kis „előminősítő laboratóriumnak” is nevezhetünk. A kis laboratóriumok a vett minták feldolgozására fel vannak szerelve különböző laboratóriumi eszközökkel, magtisztító rostákkal, osztályozó-, mintavevő eszközökkel, szárítószekrénnyel, digitális érintőkijelzős nedvességmérőkkel, ezermagtömeg-, hektolitersúly-mérőkkel. A beltartalmi jellemzők meghatározásához „NIR”-elemzőkkel, esésszámmérőkkel és aflatoxin-vizsgálókkal is fel vannak szerelve (3. kép).
Terményfogadás, előtárolók
A tárolótelepek a szemes termény fogadására nyitott, de fedett betonburkolatú előtárolóval vannak építve. Az előtárolók építészeti kialakítása áthajtós rendszerű, és a geometriai méretüket tekintve biztosítják az előzőekben említett kis- és nagyméretű és teherbírású billenőszekrényes szállítóeszközök ürítési és áthajtási lehetőségét. Az egyszerű tárolócsarnokokba is közvetlenül behajthatnak a szállítóeszközök, és billentéssel leüríthetik a tisztítás és szárítás után lekerülő szemes terményeket.
A kukorica esetében a szárító korlátozott kapacitása és a betakarítás idő-
2. kép. A mintavételezés kézi és robot mintavevőkkel történhet (forrás: Aber Gabonbatechnika)
3. kép. A mérlegházak a mintákat feldolgozó laboreszközökkel is fel vannak szerelve
járási kockázatának csökkentése miatt a nagyobb betakarított mennyiség előtárolására sokszor nem elegendő a kapacitás, ezért szükségből az előtárolás rövid ideig a szabadtéren történik. A szemes termények a fedett és szabad előtárolókban történő deponálására, a garatokba juttatására, a szemestermény-rakodó kanállal felszerelt kü-
lönböző konstrukciójú homlokrakodó gépek használhatók.
Folyamatos üzemű szállítók Az ömlesztett szemes termény előtárolóba vagy fogadógaratba juttatására vagy a tárolócsarnokban való mozgatására számos mobil, telepíthető vagy akár beépített eszköz – szállítószalagok,
4. kép. A szemes termények tárolótelepi anyagmozgatására különböző konstrukciójú szállítószalagok is rendelkezésre állnak (forrás: CHH Műszaki KFT).
5. kép. Csoportos tárolótornyoknál is rédlerek osztják el a szemtermést (forrás: HETECH)
rédlerek, pneumatikus szállítók – állnak rendelkezésre. A tárolótelepi szállítószalagok a funkció ellátásához szükséges méretben, 400-tól 800 mm szélességben, 2000–4000 mm vagy akár ettől nagyobb hosszúságban, sík- és mélyágyazású szalaggal beépített kivitelben vagy áttelepíthető változatban állnak rendelkezésre (4. kép). Az ömlesztett szemes termények tárolótelepen belüli anyagmozgatásának hatékony eszközei a különböző konstrukciójú, elektromos meghajtású ventilátoros – vagy a traktor TLT-jéről üzemeltetett – rotációs légszivattyúval, roots-fúvóval szerelt változatok.
A kisebb kapacitású szárító-tároló telepeket egyszerűbb technológiai vonallal építik ki, ebben az esetben általában nem alkalmaznak előtisztítást. A mai korszerű arató-cséplő gépek – pontos beállítás mellett – 98–99% szemtisztasági értékekkel dolgozhatnak, vagyis az előzőekben említett „kombájntiszta” anyagról beszélünk. Ebben a technológiai vonalban a kisebb teljesítményű mobil szárítókra az anyagot mobil csigás szállítóeszközök viszik fel. A technológiai vonal egyéb anyagmozgató berendezései szintén a csigás szállítóberendezések. A csigás felszedők és
szállítóberendezés szállítócsigája zárt házban csapágyazott tengelyre tűzött csigalevelekből áll. A gabona, illetve a szemes termény szállítására természetesen a technológiai vonalba beilleszthetőek – az előzőekben ismertetett –különböző geometriai méretű és teljesítményű szállítószalagok, rédlerek. A rédlerek konstrukciójukat tekintve szintén zárt szekrényes keretszerkezetbe épített berendezések. A zárt szekrényes keretszerkezetben a tárolótelepi berendezéseknél kopásálló műanyagfenék biztosítja a szemes termény szállítását. A négyszögletes zárt szelvényben halad a vonólánc. A vonólánc két oldalára szegecselt fülek szállítják az anyagot a kiömlő garathoz. A szállítási pályán a vonóláncot láncvezető görgők vezetik meg, és a biztonságos üzemeltetést láncfeszítő szerkezet is biztosítja. A serleges felhordó által szállított szemes terményt a csoportos tárolótornyoknál is rédlerrel osztják el (5. kép). Egyes típusok irányváltó alkalmazásával a ki- és betárolást is elvégezhetik.
Tisztítás sík- és forgódobos tisztítókkal
A tárolótelepek fontos műszaki berendezései a különböző konstrukciójú síkrostás vagy forgódobos tisztítóberendezések. A betárolandó gabonák további tisztítása nemcsak a tárolás biztonsága szempontjából fontos, hanem emellett a szennyezett takarmány etetése állategészségügyi problémákat is okoz.
A síkrostáknál a tisztítást zárt szekrényben elhelyezett, különböző átejtőfelületű rög- és porrosta-szekciójú, alternáló mozgást végző rosta végzi. A rosták szöge általában állítható, attól függően, hogy elő- vagy utótisztítást végzünk a géppel. A különböző konstrukciójú hengerrosták szintén hatékonyan tudják az elő- és utótisztítási feladatokat is ellátni (6. kép).
A hengerrosták főbb konstrukciós változatai a függőleges tengelyű és a fekvődobos gépek. A hengerrosták előnyős tulajdonságai: – az egyszerű szerkezet, – a többféle leválasztórosta, – az univerzális alkalmazhatóság. Szellőztetési megoldások, betárolás
A tisztított szemes termények síkvagy horizontáltárolókba vagy toronytárolókba kerülnek betárolásra. A sík
vagy horizontáltárolók rácspadozattal vagy szellőztetés nélküli zárt padozattal készülnek. A zárt padozatú síktárolókban kézi hőmérővel mérhetjük a termény hőmérsékletét, kézi mintavevő berendezéssel, a halmazból vett mintából, a vizsgálatot a laborberendezéseknél ismertetett műszerekkel lehet elvégezni. A szellőztetésre pedig elektromotoros, ventilátoros kézi eszközöket lehet használni.
A berendezés csővezetékét a gabonahalmazba nyomva, és a ventilátor nyomólevegő áramát bevezetve lehet a szellőztetést elvégezni. A szellőztetés átforgatás kis geometriájú és kis helyigényű kanalas homlokrakodókkal vagy kézi működtetésű, elektromotoros terményátforgatókkal végezhető el. A csigás gabonakeverők konstrukciójukat tekintve kezelőkarból, csigás keverőrúdból, felfekvőtányérból, meghajtó elektromotorból állnak. A keverőcsigát függőlegesen a halmazba nyomva, az elektromotort elindítva ez önjáró üzemmódban végzi el a keverést (7. kép).
A rácspadozattal ellátott berendezések felsőpályás betárolásúak. A betárolás láncos rédlerekkel történik. A szemes termények továbbítását négyszög keresztmetszetű acélcsatornában mozgó, végtelenített pályán működő, láncokra szerelt műanyag lapátok végzik. A hajtás hajtóművel egybeépített elektromotorral történik, lánc- vagy ékszíjhajtáson keresztül.
A tárolás során a szellőztetés mobil csigás vagy pneumatikus, „Y” csöves szellőztetőkkel történik. A kitárolást mobil önfelszedő csigás vagy szalagos vagy – az előzőekben említett – pneumatikus gépekkel végzik. A termény hőmérsékletét és a levegő relatív páratartalmát szenzorok és érzékelők ellenőrzik, és a szellőztetőberendezéseket is ezek vezérlik.
Tárolás toronysilókban
A mezőgazdasági üzemek tárolótelepein épített toronysilók különböző konstrukciós kialakításúak, és családelven különböző geometriai méretekkel, átmérővel és magassággal, ebből adódóan eltérő tárolási kapacitással készülnek (8. kép).
A toronysilók általában korrózióálló festéssel ellátott vagy horganyzott szerkezeti acéllemezből összeszerelt hengerpalást gyűrűkből, tartólemezekből, fedél- és silófenékelemekből, kitároló bolygócsigákból és egyéb kiegészítőkből (pl. létrák, lépcsők, ajtók) állnak.
A toronysilók kialakításánál nagy gondot fordítanak a betárolt anyag szellőztetésére, ennek mechanikai biztosítására, számos szellőzőnyílást helyeznek el a toronysiló fedelén és palástfelületén. A szellőztetés miatt a toronysilók aljába szintén korrózióvédelemmel ellátott rácspadozatot helyeznek el. A padozatot a silók teljes keresztmetszetébe építik be, és nagy mennyiségű szellőztetőlevegő átáramlását biztosítják. A szellőztetésre tetőpaneleket vagy egyes típusoknál ereszszellőző rendszereket alkalmaznak.
A szellőztetőlevegőt a legtöbb toronysilónál automata vezérlésű terménykondicionáló rendszer biztosítja, nagy teljesítményű, alacsony vagy magas fordulatszámon dolgozó, nagy légszállítású ventilátorok nyomóoldali működtetésével (9. kép).
Vetőmagüzemi kiegészítés
A vetőmagüzemekben a gabonavetőmag tárolása – az előzőekben ismertetett technológiai gépsor – kiegészül a beépített stabil csávázógépsorral. Konstrukciójukat tekintve a legszélesebb körben alkalmazott berendezések
6. kép. Előtisztításra beépített síkrosta
7. kép. Csoportosan telepített toronysilók
a dobcsávázó gépek. A magmennyiséget precíziós elektromos mérleggel mérik ki. A kimért mag a keverődobba kerül, ahol a röpítőtárcsa továbbítja a magot. A recept szerinti bemért csávázószer pedig szintén a röpítőtárcsára kerül, és megtörténik a vegyszer bekeverése, a magok bevonása. A mezőgazdasági üzemek azonban saját maguk is állítanak elő vetőmagot. Erre a célra –az előzőekhez hasonlóan működő elektromotor-meghajtású – mobil áttelepíthető csávázógépek használhatók. Ezek a berendezések magajáró alvázra vannak erősítve, függőleges keverőberendezéssel, felszedő-, felhordó- és kihordócsigával, vezérlő kapcsolószekrénnyel vannak felszerelve, a hajtásukat pedig elektromotorról ékszíj- és fogaskerék-hajtóművön keresztül kapják (10. kép).
Digitális alkalmazások
A tárolótereken a toronysilóknál a biztonságos és minőségi terménytárolásra és a beltartalmi veszteségek minimalizálására, a tárolt termény minőségi és mennyiségi kontrollálására, nyomon követésére számos cég digitális technológiára alapozott technológiát dolgozott ki, illetve alkalmaz a gyakorlatban.
A dán iGRAIN rendszer az időjárási állomás adataival támogatja a – silóba telepített, meghatározott számú –hőmérséklet-, nedvességmérő- és CO2-mérő szenzorok által szolgáltatott jelet. Az érzékelők által szolgáltatott jelek kézi kijelzőn is lekérdezhetők, a maximum és a mért értékek léptetésével. A hőmérséklet adatok USB-csatlakozóval továbbíthatók PC-re is.
A vezérlő szoftver integrálja a rendszereket. A nedvességmérő jeladók mérik a silóban a relatív pártartalmat, és az egyensúlyi görbe alapján kalkulálnak. A rendszerben a terményromlást CO2-méréssel ellenőrzik, a szintjelzést pedig pados szintjelző méri. Ezek az adatok vezérlik a szellőztetőrendszert.
A rendszer Crop-Protector terménykezelővel és Crop-Protector ózonos terménykezelővel is rendelkezik. Az ózonos kezelő magas töménységű ózon használatával a teljes biológiai aktivitást megszünteti. Lényeges momentum, hogy a kilépő ózont a rendszer megsemmisíti (11. kép).
A KAP-reform feje tetejére fordítja a támogatási rendszert,
de ez jót
is szülhet
Jövő tavaszra elkészülhet az európai közös agrárpolitikai, támogatási rendszer módosításának vázlata, amelyben – első hallásra – hajmeresztő változások is felmerültek. Hozzászoktunk a kényelmes, hektáralapú, kvázi alanyi jogon járó támogatáshoz, de a szigorú, néha önpusztító előírásokhoz is – most minden a feje tetejére fordulhat, de versenyképesebb, termelékenyebb európai mezőgazdaságot hozhat.
Új korszakot hoznak a változások
A KAP reformja, újraszabása több okból kezdődött el az idei év elején. Egyszerre erősödött az oroszok Ukrajna elleni háborújának hatása, az eurázsiai terménydömping piacokra nehezedő nyomása, a mind extrémebb időjárás okozta romló termésátlagok, a költségek emelkedése – mindezek következtében a gazdálkodás jövedelmezőségének csökkenése.
Az ezek nyomán kibontakozó gazdatüntetések már nyár elejére jelentős könnyítéseket hoztak (10 ha-nál kisebb gazdaságok adminisztrációjának csökkentése, a HMKÁ-követelmények, a vetésváltás-előírások módosítása, a kettős szankciók kivezetése). A jelek szerint ugyanezen az úton megy tovább az Európai Bizottság, amelynek elnöke szeptember elején ismertette a „Stratégiai párbeszéd az EU mezőgazdaságának jövőjéről” című dokumentumot, amely gyökeres szemléletváltást jelez az agrártámogatásban.
Kényelem helyett versenyképesség
A fő vonal, úgy tűnik, elmozdul a területalapú támogatásokról – ennek előnye, hogy kiszámítható, stabil és kényelmes. Viszont a hátránya is ez: nem mozdítja elő a korszerűbb, hatékonyabb gazdálkodást, és sokszor a hektáralapú támogatás nem a termelésbe/termelékenységbe megy, hanem a földbérbeadók zsebébe vagy nagygazdaságok felhizlalásába.
A fő irány eztán vélhetően a kisebb-közepes gazdaságok megerő-
sítése, a mezőgazdasági jövedelmek stabilizációja felé mozdul el, továbbá a versenyképességet, a piaci pozíciók megszerzését, megőrzését, vagyis a versenyképességet fokozó támogatások felé. Ez a tagállami intervenciós infrastruktúra fejlesztését, a központi raktározási kapacitások támogatását jelenti, emellett a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok keretében az EU Közös Agrárpolitikája nem új zöldszabályokat írna elő a gazdálkodók számára, inkább az ösztönzőket erősítené, és a meglévő környezetvédelmi szabályok betartatása lesz a cél.
Európai piacvédelem
Nyár elejétől annak is több jelét látjuk, hogyan működik az importkorlátozás, a piacvédelem. Az EU rokonszenves erkölcsi magatartást tanúsít az orosz agressziót szenvedő Ukrajna felé, de azért mégiscsak saját (mező)gazdasága a fontosabb. Ezért nemcsak a háborút nanszírozó orosz és fehérorosz árut tiltotta ki az EU piacairól, de az ukrán alapanyagokra, mezőgazdasági terményekre is szigorú behozatali kvótát vetett ki.
Ez az irány ugyancsak szerepel a most készülő reformintézkedések között; az európai gazdák versenyképességét rontja, ha előnytelen helyzetből kell indulniuk egy dél-amerikai, észak-afrikai vagy kelet-európai, eurázsiai beszállítóval szemben.
Új szabályok helyett érdekeltséget
Mindezek révén várható a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot
(HMKÁ) komplikált előírásrendszerének módosítása is. Például az iparhoz hasonlóan bevezethetik a környezetvédelmi célok érdekében „a kibocsátózet” elvét, illetve általában a környezetvédelmi célokat nem a közös európai agrárköltségvetésből, a KAP-kasszából nanszíroznák.
Ez ugyanakkor várhatóan a mezőgazdasági közös költségvetés drasztikus forráscsökkentését is jelenti. Ebből eredően az sem kizárt, hogy a atal gazdálkodók indulását sem támogatásokkal segítenék, hanem támogatott hitellel (az Európai Beruházási Bank 3 milliárd eurót szánna erre). Ám ez is elősegítheti a szakmailag, gazdaságilag megalapozottabb projekteket, hiszen a kölcsönökkel sokkal megfontoltabbak a felhasználók, mint a támogatásokkal.
A jelenlegi támogatási rendszer szerint a gazdálkodóknak nyújtott közvetlen ki zetések a helyes mezőgazdasági és környezeti feltételek (GAEC) betartásához kötődnek, amelyek különböző zöldgyakorlatokat foglalnak magukban, például a föld parlagoltatását. Ezzel szemben az új jelentés nem tesz említést a GAEC-ről, hanem arra szólít fel, hogy megfelelően jutalmazzák és ösztönözzék azokat a gazdálkodókat, akik az uniós jogszabályokon túlmenően fenntartható gyakorlatokat alkalmaznak. A cél tehát újabb/további szabályzók helyett ösztönzőkkel közelebb jutni a KAP céljaihoz.
Kohout Zoltán
Aki szereti az állattartást, nem panaszkodik, megoldja
Öregcsertő híres szarvasmarha-tenyésztő gazdaságában arra törekszenek, hogy az extenzív-kisüzemi és az intenzív-nagyüzemi marhatartás legelőnyösebb vonásait ötvözzék. Ebből máris sejthető, hogy nem a pillanatnyi tejkihozatal és nem az állatok gyors kizsigerelése a cél, hanem a fenntarthatóbb, az állat igényeit szem előtt tartó gazdálkodás. Tamás Ferenc tulajdonos-gazdaságvezető ugyanis azt vallja, minél inkább megkapja az állat azt, amire szüksége van, annál többet fog visszaadni. De nem ez az egyetlen ok, amiért érdemes volt meglátogatni a kétszeres OMÉK-díjas telepet.
Tamás Ferenc útja a tanulmányi versenyekről a gazdaságba vezetett
Az iskolapadból a gazdaságba
Tamás Ferenc és édesanyja Kalocsa kistérségében, az egykori Duna-ártéren tartja fenn csaknem 500 állattal szarvasmarha-telepét, s hozzá a takarmánynak valót meg a legelőket a bő 500 hektáros birtokon biztosítják. Nemcsak a fragmentált birtokszerkezet, hanem a kötött, nem könnyen művelhető, a túl sok vagy túl kevés esőt nem toleráló földekről van szó. Amelyek azokban – 2022-t és az azóta tapasztalható aszályos időszakot, főleg az idei évet kivéve – mindig ellátták a gazdaságot a szükséges alapanyaggal.
– Itt gazdálkodtak már a nagyszüleim és a szüleim is, persze kisebb léptékekben. Gyümölcs-zöldség ezen a tájon nem él meg, és akkor, a 90-es évek táján még marhánk se volt, csak disznók – fejti fel a családi gazdaság sztorijának szálait Tamás Ferenc. Amikor aztán a rendszerváltással feje tetejére állt minden, és a szülők fő- meg mellékállás nélkül maradtak, elölről kellett kezdeni mindent, és dönteni: miből fog élni a család, miből fizetik majd fiuk agráregyetemi képzését. Mindez olyan gyorsan történt, hogy Feri az iskolapadból és az ígéretes Országos Szakmai Tanulmányi Versenyekről egykettőre marhate-
nyésztőként, a családi gazdaságban találta magát.– Sok választásunk nem volt, és mivel a nagyszüleim kárpótlása révén földet vásárolhattunk, végül így döntöttünk a gazdálkodás mellett. Igaz, a múlt keserű tapasztalatai, a padlássöprés, a téeszesítés miatt eleinte ellenezték a szüleim, hogy ebbe fogjak-fogjunk, de elmenni sem akartunk máshová – vallja meg a gazdaságvezető.
Hátrányból az élre
A kisgazdaság a kezdeti 30–50 hektárra alapította az állattartás beindítását. Lucernát, napraforgót, kukoricát termesztettek – ma már a
silócirok is része a vetéstervnek és a takarmány-alapanyagoknak –, majd addig-addig gyarapították a legelő- és szántóterületeket, mígnem ma már 570 hektár áll rendelkezésükre.
– Kezdettől tejelőállományt akartunk létrehozni, nem húsmarhát, és eleve magyar tarka és holstein-fríz állományokba fektettünk, vettük, ami csak elérhető volt. Igyekeztünk nem követni a genetikánál a „tanyamix” receptjét, és a lehető legtisztább spermával folytatni a tenyésztést. Ugyanakkor be kell látni, a genetika terén a kisgazdaságok leküzdhetetlen hátrányban vannak a nagyokkal szemben, itt legfeljebb hosszú évek során, aprólékos kitenyésztéssel lehetne kis előrelépéseket tenni – mutat rá Tamás Ferenc.
Hogy ez előrelépés, nem csak délibábos reménykedés, arra éppen az ő gazdaságuk is bizonyíték. Nemcsak bika-előállító telep státusszal bírnak, „A” törzskönyves állományukból 2023ban Hódmezővásárhelyen, az OMÉKon a legszebb magyar tarka kettős hasznú tenyészállat az övék volt, idén pedig ugyanott elnyerték a Kettős hasznú magyar tarka vemhes üsző kategória első helyét.
Adni és kapni
Mi kell ezekhez az impozáns szakmai sikerekhez? – Nekünk nem célunk hajszolni a nagyüzemi eredményeket például a tejkihozatal terén. Eleve az állományaink durván harmadát legeltetjük: leg-
feljebb 31 fokos hőmérsékletig, afelett már nem legeltetjük, istállóban tartjuk őket. A legjobb, nagy tejtermelésű állatokat nagyon óvjuk, ők egész évben az istállóban maradnak, és egy kisebb részükkel az időjárástól, a legelők és az állat fizikai állapotától függően „játszunk”, ki- vagy behajtjuk őket. Ezzel elérjük, hogy jó költségaránnyal tudunk tejet előállítani, napi két fejéssel –folytatja Tamás Ferenc.
A minőségről szólva Ferenc rámutat: noha nem biogazdaság az övé, a legelői állatok tömegtakarmánya nem találkozik kemikáliákkal, műtrágyával, az állatok nem kapnak tejfokozót, így tejük megfelel magas élelmiszer-biztonsági, minőségi elvárásoknak is.
A Tamás család középgazdaságára jellemző technológiának azonban az is része, hogy nemcsak a teljesít-
ményt, hanem az állat általános jóllétét is szem előtt tartják. – A mai genetika képes rá, hogy 4-5 laktációs fázist is biztosítson. Itt még nem tartunk, de nem is akarjuk kizsigerelni az állatokat. A mi teheneinknek egy része 2-3 laktáció után kiöregszik, de az állomány egy nagy része megéri az 5-7 laktációt is. Lehetne továbbá arra törekedni, hogy a laktáció első szakaszaiban maximalizáljuk a tejkihozatalt. Ám ennek az az ára, hogy a tehén elfárad, kimerül, és szenved. Másrészt az életciklusa végén, amikor vágóhídra adjuk, kisebb értéket képvisel.
Mi inkább a perzisztenciában, a laktációs görbe kisebb intenzitásában és kinyújtásában gondolkodunk: ne adjon annyit, de adjon hosszabb időn át. Ez a gazdaságnak és az állatnak is jó. Én pedig azt vallom, hogy ezt a két célt egyezerre kell követni: az állat annál többet ad vissza, minél többet adunk neki minőségi takarmányból, kíméletes tartástechnológiából. Ezért építjük szellősre az ólakat, ezért alkalmazunk drágább szendvicspanelt, hogy ne legyen melegük a kánikulában sem – sorolja a tartásmód részleteit a tenyésztő.
Szemléleti kérdések
Tamás Ferenc szavaiból óhatatlanul kiolvasható egyfajta tenyésztői maga-
biztosság, nyugalom és elégedettség. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a hazai szarvasmarha- és tejágazat sok súlyos kihívással küzd. Alacsonyak a tejátvételi árak, évről évre csökken a vágóhídi teljesítmény, egyedül az élőállat-kivitel teljesít relatíve jól.
– Én azt vallom, hogy az panaszkodik, aki nem szereti ezt a szakmát. Aki viszont szereti és érti ezt a hivatást, az nem panaszkodik, hanem megtalálja a megoldást. Én is minden nap kutatom, mit hogyan lehet jobban, hatékonyabban, jobb színvonalon vagy jövedelmezőbben csinálni, utánaolvasok, milyen új technológiai, műszaki megoldások jelennek meg, és ezekből mit, hogyan és mikor, milyen feltételekkel, előkészületekkel lehetne nálunk is bevezetni. Ma már nem lehet haladás, tanulás nélkül megmaradni – mondta a gazdaságvezető.
Tamás Ferenc a tejárak kapcsán nem is annyira az alacsony átvételi árakkal, hanem a társadalmi-fogyasztói szemlélettel van vitában. – Ha emelkedik pár forintot a kenyér, a telefonálás vagy a benzin ára, azt természetesnek vesszük. De még azt is, hogy a cukros, egészségtelen üdítőitalok literje is jóval drágább, mint az ősidőktől fogva alapvető és minőségi élelmiszerként fogyasztott tej. Igen, pár tíz
forintos átvételiár-emelkedés méltányos és indokolt lenne, magasabb vágóárakra van szükség, de leginkább a lakosság fejében kellene rendet tenni – fűzi hozzá.
Abban azonban már ő sem biztos, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyok között a most még működő 50–100 példányos szarvasmarhatartó gazdaságok életben maradnak. – Őszintén nem tudom, hogy bírják még mindig, és azt sem tudom, mi az a minimális szint, ahol még megéri gazdaságilag, megéri a befektetett mindennapos, kemény munkát. Lehet, hogy pár év múlva már csak a 200-300 példányos gazdaságok élnek, természetesen a nagyüzemeken kívül – teszi hozzá. Úgy véli, mint a legtöbb hazai mezőgazdasági ágazatot, jelenleg ezt is csak az európai és állami támogatások tartják életben.
Kinti magyarok és itteni indiaiak
A szarvasmarhatartás és benne Tamásék gazdasága abban is osztozik a mezőgazdaság más szereplőivel, hogy itt is egyre nehezebb a megfelelő munkaerő-utánpótlás biztosítása.
– Amikor belefogtunk, nemhogy emberhiány volt, hanem fájó szívvel kellett válogatnunk a napszámosok közt: ki az, akit
Vajon meddig bírják még a versenyt a kisebb gazdaságok...?
még nem hívtunk, adjunk neki is munkát, ha az segít az anyagi helyzetén… Hát, most pont nem ez a helyzet van. Sokan vannak munka nélkül, kis pénzen, mégsem jönnek dolgozni. Tudom, az állattartás nehéz, mindennapos munka, nem is olyan kényelmes, mint klimatizált irodában a képernyőt bámulni, de hát ki fog akkor Magyarországon, Európában dolgozni, ha senki sem akar…? Nálunk a falubeli kollégák mellett 6 indiai állampolgár dolgozik, és nagyon jellemző, amit az egyikük mond: ő azért van távol 6–8 évet a hazájától, a családjától, hogy a fiainak már ne kelljen, hogy legyenek tanultak. Ezért vállalja azt, hogy 2-3 évente megy haza szabadságra, s addig interneten tartják a kapcsolatot. Kérdésünkre – milyen az indiaiak munkamorálja – Ferenc azt mondja: ugyanolyan, mint a külföldön sikeres magyaroké: elszánt, motivált, megfelelő. – Igaz, ők még értenek az állatokhoz, tudnak és szeretnek bánni velük.
Nekem ez a levegő kell
A Tamás család gazdaságában ma már 575 hektáron gazdálkodnak; 300 holstein-fríz és 150 magyar tarka van az istállókban, valamint a környékbeli legelőkön, amelyből 180 fejős tehén. Ferenc édesapjának halála óta ketten dolgoznak édesanyjával, mintegy tíz alkalmazottal, azonban nem tervezik tovább növelni az állatlétszámot; erre az állományra biztosítottak a tartási körülményeik, az energiájuk és jövőképük – írtuk a gazdaság bemutatásakor, miután ők is nevezettek voltak a Magyarország Legszebb Birtoka versenyben. Viszont sajtkészítéssel szívesen bővítenék vállalkozásukat, a még mindig aktív édesanya ebben tudná fiát és a vállalkozásukat újabb hozzáadott értékben segíteni.
Ferenc önvallomása szerint azért is ragaszkodott és ragaszkodik ma is a gazdasághoz, mert „genetikailag kódoltan” lokálpatrióta. – Hívtak egy nagyüzemhez ágazatvezetőnek; mehetnék távoli térségekbe vagy külföldre kevesebb munkával több pénzért. Csakhogy én itt születtem, ezt a térséget szeretem, nekem ez a levegő kell, és nem másutt, másnak, hanem magunknak és ennek a környéknek szeretnék valami jót megvalósítani Kohout Zoltán
Az állat annál többet ad vissza, minél többet adunk neki
Afrikai sertéspestis: nem lazulhat a fegyelem
Hetedik éve van jelen az afrikai sertéspestis vírusa a hazai vaddisznóállományban. Ilyen elhúzódó küzdelemben óhatatlanul lankad a figyelem, lazul a fegyelem, és hajlamosak vagyunk elhinni, hogy már nincs veszély. Pedig az őszi-téli időszakban jellemző tevékenységek kapcsán fontos, hogy mindenki tudatosan figyeljen a járványügyi előírásokra az afrikai sertéspestis megelőzése érdekében. Mik is azok az események, amikor különösen legyünk résen?
Vadászat
Az őszi-téli időszak hagyományosan a vaddisznó vadászatának, a társas vadászatoknak az időszaka. Bár előírás az állomány egész évben tartó gyérítése, a legtöbb vaddisznó mégis ebben az időszakban kerül terítékre. A fokozott vadászati tevékenység pedig kiemelten magas járványügyi kockázattal jár.
Mielőtt helyi vagy vendégvadászként elfogadunk egy meghívást, mindenképpen tájékozódjunk a vadászterület kockázati besorolásáról. Fertőzött terület erdeiben az aszfaltozott útról gépjárművel letérni csak a helyi hivatásos vadászoknak, kísérőknek szabad, mindenki másnak a területen kívül kell hagynia a gépjárművét.
Dr. Nemes Imre, a Nébih elnöke a következőre hívja fel a figyelmet: „A vadászat, az ahhoz kapcsolódó zsigerelés, a kötelező mintavételek elvégzése főleg esős, sáros időben a gépkocsik, eszközök, ruházat nagyfokú szennyeződésével jár. Legjobb, ha a ruházatot még a terület elhagyása előtt ott helyben kimosatjuk, tisztíttatjuk. Ugyanígy a csizmákat, a fegyvereket is meg kell tisztítani a szennyeződéstől. Ami nagyon fontos: vadászaton részt vett ember – akár
vadász, akár hajtó – 72 óráig semmilyen körülmények között ne menjen házi sertést tartó udvarba, tenyészetbe!”
A ruházat tisztítása az erdőt járó minden embertől elvárás, így a kirándulóktól, túrázóktól és a gombaszedőktől is!
Kukoricaaratás
Az ősz másik fontos feladata a mezőgazdaságban a kukorica aratása. A kukorica a vaddisznók egyik kedvenc csemegéje, a nagyra növő növény pedig biztonságos takarást, búvóhelyet is jelent számukra, ezért az aratás végéig
Az ősz fontos feladata a mezőgazdaságban a kukorica aratása. A kukorica a vaddisznók egyik kedvenc csemegéje
Az őszi-téli időszak a vaddisznó vadászatának, a társas vadászatoknak az időszaka
Dr. Nemes Imre, a Nébih elnöke
nagy számban tartózkodnak a kukoricatáblákban. A fertőzött területen a vírussal találkozó egyedek így jelentős számban hullhatnak el a mezőgazdasági területen, ezzel nagyon magas vírusterhelést okozva a területnek, szenynyezve a növényt, az érett kukoricát, a talajt. Tehát a learatott termék fertőzött lehet az ASP vírusával.
Éppen ezért kötelező háztáji állományaink védelmében a kukorica vagy bármilyen más, sertések takarmányozására szánt gabona minimum 30 napos pihentetése az aratás után, még akkor is, ha szárításon, hőkezelésen esett át.
Ugyanilyen fontos, hogy a földeken munkát végző erőgépeket ne tároljuk a sertéstelepen vagy annak közelében. A munka végeztével minden esetben takarítsuk le a sártól és szennyeződésektől, valamint vírusölő fertőtlenítőszerrel, például háti motoros permetezővel is alaposan fertőtlenítsük le azokat. A munkaruhánkat minden esetben cseréljük le, tisztítsuk és fertőtlenítsük!
Házi disznóvágás
Az őszi-téli időszak nagy hagyományokkal rendelkező eseménye a házi disznóvágás, amely nagyon erős közösségépítő szerepet tölt be a vidéki életben. Őrizzük a hagyományt, de legyünk tisztában azzal, hogy az ASP terjedésében ez is nagy kockázatokat rejthet.
A Nébih elnöke, dr. Nemes Imre a következő iránymutatásokat adja: „Nagyon fontos, hogy a fertőzött területen tervezett házi sertésvágást előzetesen be kell jelentenünk a járási hivatalhoz. Ezt követően hívjuk fel a résztvevők figyelmét arra, hogy az esemény előtti napokban semmi esetre se vegyenek részt vadászatokon, hajtásokon. Ha disznóvágáskor kiegészítésként húst, májat, vért vagy egyéb sertésterméket is vásárolunk, azt csak hivatalos, ellenőrzött helyről tegyük! A feldolgozás során keletkező hulladékok, a húslé és a mosóvíz nem kerülhet a sertések takarmányába vagy a tartási helyük közelébe, azokat biztos módon ártalmatlanítani szükséges. Ha mi megyünk vendégségbe, lehetőleg csak hőkezelt kóstolót fogadjunk el, vagy hazaérkezés után haladéktalanul süssük-főzzük meg a nyers termékeket.”
Az őszi-téli időszak nagy hagyományokkal rendelkező eseménye a házi disznóvágás, amely erős közösségépítő szerepet tölt be a vidéki életben
Nem lehet elég sokszor elmondani, hogy sertéseket csak legális, regisztrált helyről szabad vásárolni, és állatorvosi igazolás birtokában szabad mozgatni, elhozni
Élősertés-szállítás
Az ASP-vel kapcsolatban meg kell említeni az élősertés-szállítást is. Nem lehet elég sokszor elmondani, hogy sertéseket csak legális, regisztrált helyről szabad vásárolni, és állatorvosi igazolás birtokában szabad mozgatni, elhozni. Kérjük, hogy minden vásárlás előtt kérjék ki állatorvosuk tanácsát, és tartsák be az előírásokat! Ez biztosítja továbbra is a házisertés-állományok ASP-mentességét, valamint a sertés-
ágazat rentábilitását és szabad uniós kereskedelmét.
Ne felejtsük: aki a saját állományát védi, az egész hazai sertéságazatot védi!
Tudjon meg többet!
portal.nebih.gov. hu/afrikai-sertespestis/
A magyar parlagi kecske – múlt, jelen és jövő
A korábban tincses vagy gatyás kecskének is nevezett fajta története a honfoglalás koráig vezethető vissza
Pontosan honnan származnak a kecskék, és mikor kezdtek az ember mellett élni?
A fosszilis és molekuláris maradványok arra utalnak, hogy a mai kecskék közös őse Ázsia vagy a Földközi-tenger egy alpesi vidékéről származott, az első megjelenése a késő miocén korszakra tehető. A körülbelül 8,2 millió évvel ezelőtt élt, a „modern” kecske kihalt egyik ősének tekinthető Pachytragus crassicornus fosszilis maradványait a görögországi Pikermiben és az iráni Maraghehben találták meg. 2006-ban pedig a grúziai Dmanisi közelében tárták fel az első igazi kecske (Capra dalii ), egy 1,77 millió évvel ezelőtt élt lény csontjait.
Bár ebben nem lehetünk teljesen biztosak, a legtöbb forrás szerint joggal gondoljuk, hogy a kecskéket nagyjából 10 000 évvel ezelőtt háziasították a Közel-Keleten. A kecskék szociális természete és alkalmazkodóképessége lehetővé tette a korai civilizációknak, hogy megszelídítsék őket. Az ugyanabban az időben és ugyanazon a területen háziasított juhok mellett ezek voltak őseink első haszonállatai. Fokozatosan az emberi szükségletek és preferenciák szerint kezdték tenyészteni őket. Ez volt az alapja a kecskék háziasításának, amely több ezer év alatt megváltoztatta testük működését és formáját. A házi kecskék elsősorban a vadkecskéből, a Capra aegagrusból származnak, amely ma
is él Törökország, a Kaukázus, Irán és Pakisztán hegyvidékein.
Nem minden vadon élő állat alkalmas háziasításra. Az embereknek olyan állatokra van szükségük, amelyek képesek nyájban élni, gyorsan szaporodnak, és képesek alkalmazkodni a fogságban való élethez. A gének irányítják az embertől való félelem elvesztésének képességét annyira, hogy elfogadják a takarmányt, és lehetővé tegyék a tenyésztést. Az ilyen génekkel rendelkező kecskék váltak népszerűvé a pásztorok körében. Az emberrel szembeni tolerancia és a parazitákkal szembeni rezisztencia kedvez a kecskéknek. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező egyedek bizonyára jól fejlődtek, népszerűvé váltak, és elterjedtek a közösségek között. Ma szinte minden kecske hordozza a parazitákkal szembeni rezisztenciát biztosító gént.
Bár a kecskék biodiverzitása az első háziasítás helyszínétől való távolság növekedésével csökken, az egyes kontinenseken jellegzetes megjelenésű tájfajták jelentek meg. Ezek a különbségek a környezetükhöz és a hagyományos irányítási rendszerhez való alkalmazkodás során alakultak ki.
Új adaptációk terjedtek el vagy váltak központivá az emberek kulturális tevékenységei miatt. Egyes területeken, például a kereskedelmi útvonalakon jelentős kereszteződés volt tapasztalható a különböző kecskepopulációk között, míg máshol a csordák földrajzilag és genetikailag elszigetelődtek.
Napjainkban körülbelül 840 millió kecskét tartanak világszerte, a nedves trópusi esőerdőktől a száraz, forró sivatagi régiókig szinte mindenhol megtalálhatóak.
A kecskék háziasítása kritikus fontosságú volt a mezőgazdaság és a civilizáció szempontjából, de a mögöttes genetikai változások és szelekciós rendszerek továbbra sem tisztázottak.
A kutatók a közelmúltban a vadon élő juh- és kecskefajták genetikai pro ljának összehasonlításával a helyi, hagyományos és továbbfejlesztett fajtákkal a genetikai kód olyan területeit tárták fel, amelyek jelentős szerepet játszottak a vadon élő fajok háziasítási folyamatában, amelyek a jól ismert haszonállatokká változtatták őket.
Az első magyar parlagi kecskék a honfoglalás korában jelentek meg nálunk. Az őseink által magukkal hozott és a Kárpát-medencében akkor itt élők által tartott kecskék kereszteződéséből alakult ki.
Az elmúlt bő száz év története
A magyar parlagi kecske nemesítése – igaz, akkor még nem ezen a fajtanéven – a soproni állatorvos, Kovárzik Károly érdeme. 1915-ben ő hozott létre törzstenyészetet Szilágysomlyón, Szentmártonkátán és Nyárasladányon. Sajnos ezek nem bizonyultak hosszú életűeknek. Néhány év után a rossz gazdasági körülményekre történő hivatkozással megszüntették őket.
A folytatásra egészen 1943-ig kellett várni, akkor Fáy András állami uradalmakban, Kőkúton és Óhaton teremtette meg a tenyésztés feltételeit. Ez a projekt sem volt hosszabb távon életképes. A magyar parlagi kecske a mai intenzív fajtákhoz képest kistermetű, kevésbé termelékeny fajta. Igaz viszont, hogy rendkívül igénytelen, és a betegségekkel szemben igen ellenálló.
Az 1960-as évektől kezdve a korszerűbb nyugati fajták szinte teljesen kiszorították a hazai parlagi állományt. Az 1970-es években néhány mezőgazdasági üzem kísérletet tett arra, hogy kecsketenyésztést nagyüzemi szintre emelje. Az elképzelés alapja a magyar parlagi kecskék és import bakok keresztezése lett volna. A tartós siker azonban elmaradt. Az 1980-as évekre ezek az állományok is a felszámolás sorsára jutottak.
Hazánkban 2009 márciusától a Magyar Juhtenyésztők és Kecsketenyésztők Szövetsége (MJKSZ) látja el a kecskék nyilvántartásával (Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer), törzskönyvezésével és teljesítményvizsgálatával kapcsolatos feladatokat.
2010 előtt nem igazán volt hazánkban olyan szervezet, amely felvállalta volna a fajtajelleget viselő kecskék génmegőrzésével kapcsolatos feladatokat. Ráadásul akkor még jelentősebb hazai populációval büszkélkedhettünk.
A 2011-es év számít egy fontos fordulópontnak az őshonos kecskék életében. Ebben az évben kezdődött el a parlagi kecske hivatalos fajtaként való elismertetésének folyamata és a tudatos tenyésztése. Hivatalosan ekkorra datálódik a magyar parlagi kecske elnevezés bevezetése is.
A következő fontos dátum a 2016-os év volt, egy európai uniós program segítségével ekkor indul meg a faj-
A
magyar parlagi kecske rendkívül igénytelen, és a betegségekkel szemben igen ellenálló
ta megmentésére irányuló tevékenység. Kijelenthető, hogy erre a 24. órában került sor.
Napjainkban összesen mintegy féltucatnyi magyarországi tenyésztő foglalkozik a fajta megmentésével. A Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ részeként működő gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Intézet és Magyar Haszonállat Génmegőrző Egyesület közös munkája fontos szerepet játszik a fajta fennmaradásában. Az intézet gödöllői telepén van egy jelentősebb magyar parlagikecske-állomány. Az ott tartott egyedek között minden tájegység-speci kus változat megtalálható. Vagyis az alföldi, magasabb marmagasságú és a hegyvidéki alacsonyabb változat is. Az intézetnek a gödöllői telep mellett az erdélyi Homoródalmáson is van magyar parlagikecske-állománya.
A magyar parlagi kecske bemutatása
A magyar parlagi kecske minden részletre kiterjedő fajtajegyeit az MJKSZ határozta meg. A részletesség nem véletlen, hiszen ez képezi a törzskönyvezés alapját.
Tekintsük át most az MJKSZ által elvárt küllemi normákat: „Szőrképletét tekintve a magyar parlagi kecske hosszú szőrű (tincses, gatyás). Előfordulhat, hogy nyáron levedletten a szőr kisebb, vagy a nyakon, lapockatájékon rövidebb, a hosszú szőrrel való fedettség ritkább, de a tincses jelleg ilyenkor is határozottan felismerhető. A hosszú, sűrű szőrrel fedett egyedeken gyakran a láb is seprűs. Hímivarban a hosszú szőr az állat teljes testét borítja, a tincses jelleg kifejezettebb, nőivarban elfogadott, hogy csak a test hátsó részét borítja hosszabb szőr (gatyás jelleg). A bakok törzskönyvbe kerüléséhez szükséges a tincses jelleg megléte.
Színe a korábbi földrajzi egységekhez köthető változatoknak megfelelően sokféle lehet. Fekete, szürke, fehér, sárga, vörös, barna, izabella és ezek árnyalatai, valamint valamely alapszín fehérrel alkotott kombinációjából álló szabályos (fecskehasú, páva) és szabálytalan tarka változatok. Fehér jegyek változatos formában jelenhetnek meg. A hosszú szőrszálak vége fekete, szürke egyedeknél gyakran kibarnul, sárga, vörös, barna állatoknál kivilágosodik.
Pigmentációval kapcsolatban nincsenek kikötések, a fehér egyedeknél sem cél a pigmentmentesség. Túlnyomórészt szarvaltak, de a szarvatlanság is egyenrangúként elfogadott. A szarv szimmetrikus, szabályos állású, bakoknál előnyben részesítendő a tág állású, horizontálisan szétterülő szarv. Az egyedek szakállasok, a nyakon függelékkel vagy azok nélkül. A fül közepes hosszúságú, puhán tűzött. A tőgy jól függesztett, könnyen fejhető” (forrás: www.mjksz.hu).
A fentieken túl érdemes röviden áttekinteni a fontosabb testméretjellemzőket is. 45–55 kg tekinthető az átlagos testtömegnek az, a bakoknál ez 70–90 kg körül mozog. Az anyák átlagos marmagassága 60–70 cm, a törzshosszúság 65–75 cm, a bakok átlagosan 10–15 cmrel magasabbak és hosszabbak.
Milyen kihívásokat tartogat a magyar parlagi kecske tenyésztése?
A magyar parlagi kecske esetén a tenyésztésbe vételi életkor 7–12 hónap. A tenyésztés során a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy nem lehet extra genetikájú külföldi tenyészállatokkal „felturbózni” a hazai állományt. Így nem lehetséges 1-2 generáció alatt szuperkecskét létrehozni. Előbbi megoldásokkal szemben marad a lassabb „kísérletezős” útvonal, amelyen nagy szerep jut többet között a szelekciónak. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kitartó munka itt is meghozta a gyümölcsét. Az elmúlt hozzávetőlegesen egy évtized alatt látványosan javult az állatok külleme, és nőtt a termelőképességük.
Nézzük meg a tenyésztés jelentőségét egy másik szemszögből. Az őshonos fajták genetikai értéke régóta ismert, az utóbbi időben azonban egyre nagyobb figyelmet fordítanak kulturális értékükre. Mind ökológiai, mind kulturális jelentőségük miatt fontos, hogy az őshonos fajták fennmaradjanak.
Az őshonos fajták megőrzéséhez az anyagi támogatáson túl társadalmi je-
lentőségük széles körben történő megértése és elismerése szükséges. Ez különösen fontos azokban a helyi közösségekben, ahol ilyen fajtákat tartanak. Az őshonos fajtákat nevelő gazdálkodókat erősen motiválni kell, hogy ezeket a fajtákat állattenyésztésben hasznosítsák.
A támogatási rendszerek ritkán fedezik azt a termelési pénzügyi hiányt, ami a kereskedelmi fajtákhoz képest fennáll(hat). Erre megoldás lehet az olyan termékek forgalmazása, mint a tej és a sajt, illetve más vállalkozásokban, például a turizmusban (ökoudvarok stb.) való alkalmazás.
A különböző őshonos állatfajok megőrzése segít fenntartani a genetikai sokféleség tárházát, amely kulcsfontosságú az élet hosszú távlata és evolúciója szempontjából. Az őshonos fajták tartása összefügg a tájgazdálkodással, és az ökoszisztémák megőrzése logikus lehetőségének tekinthető.
Mire készüljön az, aki ezt a fajtát szeretné tartani?
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy gyepkarbantartó szerepre a magyar parlagi kecskék nem igazán jók, ezt a feladatot a juhok jobban képesek ellátni. Nem az jelenti a problémát, hogy a parlagi nagyon válogatós lenne, hanem az, hogy ami nem tetszik, azt otthagyja. Így az utána maradó gyep nem mindig egységes.
A parlagi nagy mozgásigényű fajta, igényli a napi 10–15 kilométeres járást. Ennek hiányában kiegyensúlyozatlanná válhat. Az extenzív tartásra az egyik legjobb alanynak számít, akár az év háromnegyedén is legelőn tud lenni.
A bozótos, nem művelt, másra nem hasznosítható területek hatékony karbantartói lehetnek a parlagi kecskék.
A fajtajelleget adó hosszú, tincses szőrüknek köszönhetően a környezeti hatásokkal szemben ellenállóbbak, mint a rövid szőrű társaik. A téli időszakban a mélyalmos tartástechnológia a legmegfelelőbb a számukra. Takarmányozásuk és szaporításuk sem jelent különösen nagy kihívást.
Azok számára, akik tejtermelés célzattal szándékoznak kecskét tartani, és a mennyiség a prioritás, nem a parlagi a legjobb választás. Habár akadnak (tej)rekorder példányok közöttük, a tejmennyiség érdekében mégis célszerű inkább valamelyik alpesi fajtát választani.
Czékus Mihály
A parlagi nagy mozgásigényű fajta, igényli a napi 10–15 kilométeres járást
