1
Hutvágner Csaba Expedíció három kilométeren
3
Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszék - Képgrafika szakirány A szakdolgozat címe: Expedíció három kilométeren Készítette: Hutvágner Csaba Témavezető tanár: Lengyel András
4
Tíz egységből álló grafikai sorozat Diplomamunkám egy 10 egységből álló színes, grafikai sorozat. A képek egy általam kijelölt útvonalat illusztrálnak. Pontos iránya a közeli boltig vezető oda és visszaút. A vonalrajzokból álló ábrák a tájleírás mellett, sok személyes szimbólumot és jelképet tartalmaznak. A sorozat eredetileg egy útinaplónak készült. Alapgondolata az volt, hogy az utazók narratív, vizuális látásmódját alkalmazzam egy általam választott, jól ismert tájon. A felfedezők kíváncsiságával és nyitottságával szerettem volna újraértelmezni egy egyébként hétköznapi, mások számára jelentéktelen útszakaszt. A diplomamunkám kísérletet tett arra, hogy az emlékek és közvetlen kapcsolat megfogalmazásán, egyedi látásmódon keresztül, a befogadó számára váljon egy átlagos keresztúri utca különleges kalanddá.
Egyediség az általánosban Az otthonomat körülvevő táj a saját érzéseim kivetítésével, emlékeim lenyomataival egészült ki. Az utazó könyvek naplók, lejegyzik az újszerű látványt, az új tapasztalatokat, megfigyeléseket, az „úton levés” történéseit. Érzelmi behatások leginkább a környezetből, találkozásokból, az ismeretlen nehézségeiből származnak. Ezek jelennek meg rajzok melleti feliratokban. Nekem az ismerősség, az út magánya, az apró részletek felfedezése jutott. Az utazóktól eltérően szinte állóképekben, látszólagos történéstelen terekben kellett gondolkodnom. Ennek megfelelően a felfedezések inkább az emlékképek különböző mélységei felé vezettek. Meg kellett barátkoznom például a tudatalatti felől érkező elemekkel, melyek számomra is csak a munka során váltak érthető szempontokká. A diplomamunkám alatt olyan művészekkel foglalkoztam, akiket hasonlóan a külső környezetük, a körülöttük lévő tájábrázolás inspirált. A grafikák készítése közben tanulmányoztam a tájképfestők, szürrealisták, informel festők látásmódját is. Ez segített felismerni a különböző tudatszintek szimbolikáit, a valóság, mint keret szem előtt tartását.
A művészi tájábrázolás jellemzői A művészek kezdetektől fogva ábrázolták környezetüket. Ezek leggyakrabban tanulmányok, csendéletek, enteriőrképek és tájképek formájában jelentek meg. Mindegyik műfajnak megvoltak a sajátos érdekességei, attól függően, hogy mit keresett az alkotó. Ugyanabban az időben másképp figyelte a tájat Hokusai, Constable, vagy William Turner. A japán művész grafikáin, David Pipper szerint a táj nyugalmát nem zavarta emberi lény. A tiszta tájat látjuk, legvégső lényegére csupaszítva. Hokusai tiszta absztrakciót alakított ki a természeti formákból. Ez jól látszódik egyik leghíresebb grafikáján, a Déli szél és szép idő c. képén (1823-29).1 A leegyszerűsített rajzon a művész kiválóan látja meg a tájban az aszim-
David Pipper: A művészet élvezete, 51-56. o. Helikon kiadó, Budapest, 1984.
1
5
Katsushika Hokusai: Déli szél és szép idő (A Fudzsijama harminchat képe sorozatból, 1823-29 körül)
metria szépségét. A síkok felosztása és a formák ritmikus elhelyezése hangsúlyosabb szerepet kap a reális ábrázolásánál. Constable más perspektívából figyelte a természet szépségét. Az impresszionistákat megelőzve felismerte, hogy a fény változásai folytonosan alakítják a világ képét. Képein festékfoltokkal ábrázolta a levegő vibrálását.(Pl.: A folyó megáradása,1831). A középkori művészetben a tájnak leginkább dekoráló funkciója volt, erősen stilizálva, sokszor szimbolikusan ábrázolták, hogy kiegészítse az előtte álló alakokat. Szintén a társadalmi háttér hatása érződik Brughel képén. A vadászok a hóban c. alkotásán szinte olyan érzést kelt bennünk, mintha az emberek szolgáltatnák a dekoratív mintát, a szeszélyes téli tájképnek. A festmény igazi témája a tél rideg csendje, kemény tisztasága, a formák éles csendje. A táj inspiráló lehet, ha egészen közelről (Dürer: Fűcsomó )vagy bizonyos távolságból szemléljük(Jacob van Ruisdael: Búzamezők.)
Inspirációk A környezet számtalan módon és módszerrel ábrázolható. Számomra is inspirációt nyújtott a körülöttem lévő táj szépsége, a rétek, utcák, házak és fennsíkok sajátos ritmusa. A formák, síkok és struktúrák leképzése sokszor izgalmasabb szempont volt, mint az érthetőség. A modern ember számára a tájkép fogalma erősen átíródott. David Pipper szerint a technika „berobbant” a vidéki életbe. Ennek hatására összezsugorodtak a távolságok, és ellentétes formák kerültek egymás mellé. Ez tükröződik Mondrian tengerparti tájból elvonatkoztatott, geometriai alakzatokra kristályosodott képein (Pl: A Tenger, 1914).
6
A kortárs művészek számára ez a változás már nem jelentett újdonságot. Kialakult a természet és a sűrűn lakott területek sajátos harmóniája. Számomra ez a sokszínű formavilág, (pl.: a kerítések ritmikus ismétlődése, a nagyobb házak és rétek vertikális és horizontális elhelyezkedése) nyújtotta az igazi inspirációt. Grafikusként, hasonlóan Hokusaihoz lenyűgözött a térben megjelenő aszimmetria és a geometriai struktúrák változatossága. Ellentétben a japán művésszel, a számomra érdekes motívumokat ott találtam meg, ahol mások érdektelenül elhaladtak (Pl: A telepített facsemeték mintaszerűen elhelyezkedő kompozíciója). Tudatosan választottam a valósághű ábrázolás grafikai átiratát, mely speciális gondolati szabadságot adott a felismerhetőség biztonságos korlátai mellett. Erre példa a leegyszerűsített vonalrajzzal történt megjelenítés, és bizonyos kompozíciós elemek, mint a teret mindig jelző horizontvonal, melynek helyzete állandóan változik.
Műelemzés Diplomamunkám 10 egységből álló sorozat, mely leporellószerűen, összefüggő képként lett kinyomtatva. A képek stílusban, színben és formavilágban egymáshoz igazodnak. Alapvető tematikája egy rövid útszakasz bemutatása.
Jan Van Eyck: Arnolfini házaspár (1434)
7
Brusasorci: Antiochiai Szent Margit
Willem Kalf: Csendélet homárral és poharakkal (1653 körül)
Antiochiai Szent Margit (Franciaország,1490-1500)
Willem Kalf: Csendélet porcelánkannával (1653)
8
Képről képre A képek készítésekor hatottak rám a reneszánsz és barokk festmények szimbólumai. Vallásos, keresztény elemek és szimbólumok jelennek meg az egységeken. A negyedik képen például az autó csomagtartójában látható egy Jézus születését megjelenítő faragott szoborcsoport. A gránátalma, a reneszánsz csendéleteken ismert termékenységi szimbólum. Közvetlen hatásként jelent meg Jan Van Eyck Arnolfini házaspár című képe. Az első kép a festmény szabad parafrázisa. Egy előszobát látunk szétdobált cipőkkel, babakocsival, kutyával. Jan Van Eyck képe házassági szerződésként is értelmezhető. Ennek a frigynek a két fő szimbóluma a cipő, ami a szent helyet szimbolizálja, ahol a házasság megköttetett, a másik a kutya, ami a hűséget szimbolizálja. A festményen megjelenő várandós vagy annak tűnő nő mögött megjelenik egy faragott Szent Margit és a sárkány szobor, ő az áldott állapotban lévő és szülő nők védőszentje. Az én képemen a gyermekáldásra az összecsukott, falnak támasztott babakocsi és a mellette lévő szörnyszerű állat utal. Szent Margitot lenyelte egy sárkány, de kiszabadult a gyomrából, így lett az ő attribútuma a sárkány. A nyolcadik képen megjelenő hüllők is erre a sárkányra utalnak. A reneszánsz képekről főleg olyan motívumokat, szimbólumokat használtam fel, melyek a termékenységre és a gyermekáldásra utalnak. Ezeket a jeleket kollektív jelentéstartalmuk miatt alkalmaztam, ellentétben a szintén jelen lévő szubjektív szimbólumokkal. A bevezetőben belső enteriőrből indultam. Ezt követően réteken, utcákon keresztül jutottam el a közeli bolthoz, annak belső terét is bemutatva. A visszaút ugyanaz, mégis más elemekkel. Az utolsó képen vis�szatértem a bevezetőben ábrázolt lakásbelsőhöz, keretes szerkezetet teremtve ezzel a sorozatnak.
9
A második képtől, kilépve a közösségi térből, a utcán egyedül haladva, a főszerepet gondolataim kapták. A bevezető kép érthetősége a következő egységben felborult, helyettük a látványból szabadon asszociált motívumok válltak képalkotó elemekké. Az előszobában szétszórt cipők egyike “átlépte” a következő kép határát jelezvén, hogy ez még csak az út eleje. Feliratok, felnagyított állatmotívumok, reklámplakátok részletei és szimbólumok emelkednek ki a zöldes háttérből. A GO felirat az elindulást tette fogalommá. A képet hirtelen váltással eluralta a média világa. Mintha az otthoni valós párbeszédek kicserélődtek volna a szinte észrevétlenül támadó reklámvilág beszűrődő szuggesztiójára. Szótöredékeket több képen is használtam. A kollázstechnika segítségével Picasso és Braque is szívesen alkalmazott szövegrészleteket, újságkivágásokat képein. A szürrealisták abból a célból alkalmazták a szavakat, hogy csuszamlást idézzenek elő a megszokott jelentésekben, megsokszorozva ezzel magának a képnek lehetséges olvasatait.
10
A harmadik kép témája, mintegy tiltakozásul az előzőekben megjelenített manipulációra mélyen visszahúzódik a tudatosság határára. A figyelem szelektív, éber, a külvilágból csak a potenciális veszélyt okozó pontok tűnnek fel (méhek, bogáncsok). A szociális logika ellenben szinte megszűnt létezni. (Rákoskert - rák-vörös szóképek ábrázolása). A kép sarkában egyszerű firkaszerű háztető jelzi a biztonságos világ messzeségét. Az egységre jellemző a kirívó sötétvörös síkok megjelenítése. A szürreális motívumokat és oda nem illő lebegő növényeket grafikai formaként absztraháltam. Amikor a képalkotás módszerét en�nyire szabadon engedtem, a rendet a kompozíció harmóniájával teremtettem meg.
11
A negyedik kép fő motívumai visszarántanak a valóságba. Ház, ember, autó. Váratlan, szinte önálló életet élő történet. A sorrend megfordul, a valóság dominál. Erre épül a bevetített, projektív történet. Niki Lauda, utcai árusként jelenik meg. Jellemzően egy autó csomagtartójából betlehemes figurákat árul. A kép alsó sarkában elszáradt karácsonyfa. Az alak feje fölött egy imádkozó sáska, aki szinte eggyé válik a zöld háttérrel. A kép rejtett érzelmeket idéz. Ünnep- üzlet, nyugalom-kockázat, gazdagság-szegénység, hit- természettudomány filozófiai párhuzamai egyszerre vannak jelen.
12
VIVA
Az ötödik képen maga az úti cél, az Aldi szerepel. Belső tér, mégis inkább illeszkedik a kint, mint a bent fogalmába. Az otthon belsőséges szimbolikáitól eltérően a közösségi tudat, a másokkal való azonosság élményét rejtik a mintaszerű formák. A bal felső sarokban feltűnő három Pepsi embléma visszaidézi a második képen szereplő kólareklám szuggesztióját, és előrevetíti a záró képen szereplő üdítős dobozokat. A többitől eltérően ezen a képen határozott perspektíva jelenik meg. A ritmikusan sorakozó gyümölcsök mellett egy szobanövény és rendezett sorokban kaktuszok találhatóak. A képen látható feliratok egész szavakat, márkaneveket fednek fel. A látszólagos arctalanságban mégis a sorozat egyik legmélyebb érzelmi pontja rejlik. A narancssárga téglalapon a VIVA felirat, és a háttérbe szinte láthatatlanul beillesztett KÖNIG lett kiemelve, megemlékezésként 2014 januárjában elhunyt mesteremre, König Róbertre.
13
A hatodik kép a helyiek által “varjús rétként” emlegetett természetvédelmi területet ábrázolja, A letisztult mértani formák már kívülről engedik látni az Aldi épületét. Bal szélen egy segédlécekkel megtámogatott facsemete, az “Ültess egy fát gyermekednek” program keretei közt kisgyermekes szülők ültették házuk elé, vagy Rákosmente valamelyik közterületére. Az újjászületés szimbolikája ellentétbe fordul az előtérben látható madaras jelenet agresszív, mégis esztétikus fordulatában. Egy fehér galambot elkapó varjút ábrázol. Ez a jelenet utal a vásárlás utáni kiüresedett, megsemmisítő érzésre is. A közösségi elvárásokban egyre nehezebb kiigazodni. A fiatalok helyzete ugyan könnyűnek látszik, látszólagos lehetőségek sokaságából választhatnak. A helyes döntés talán éppen ezért nehezebb, mint valaha. A ki vagyok én és hol a helyem a világban kérdésre csak az egyén adhat választ. A fákat támasztó lécrendszer alulnézetből is megjelenik. A gyermekek nézőpontjából ábrázolva a lécek háromszöget alkotnak, ami vallási és személyes szimbólumként szinte minden képen megjelenik. Ezen a természetvédelmi területen nagyon sok papír, üveg és egyéb hulladék gyűlt össze az évek alatt. Sokan szemétlerakónak használták a fák közötti árkokat. A papírhulladékot origami állatokként jelenítettem meg. Rákok és vizi élőlények utalnak a Rákospatakra és a Merzse mocsárra, melyek szintén kerületünk tájvédelmi egységei. A fehér lap lehet egyszerű szemét, vagy kreatív művészet. Ahogy az élet is lehet lehetőség, vagy lehetetlen feladatok sora. A képen megjelenő szótöredékek és betűk grafikai motívumai újra nyitottak, töredezettek, és interakcióra, továbbgondolkodásra hívják a nézőt.
14
A hetedik képen újra láthatóak a facsemeték. Továbbléptetve a szimbólumot a három fa az idő és az évszakok múlását jeleníti meg. Az első egy zöldellő lombkoronájú, a következőn ritkábbak a levelek, az utolsó pedig leveleit hullatja . Mellettük három idősebb fatörzs. Hegekként sorakoznak rajtuk az emberi beavatkozás nyomai. Hasonlóan elcsúfított a hazavezető járda melletti fenyő, melynek a könnyebb közlekedés érdekében egyik oldalán embermagasságban levágták az ágait. A lomtalanításkor látott medvebőr szőnyeg a képen alvó (vagy halott) medveként jelenik meg. A lomok közt egy összetört TV. Ezen a képen jelenik meg a három kutya közül a második. A levágott fenyőfa melletti ház őrzője ez a német-juhász, aki a sorozat készítésének kezdetekor még kölyökkutya volt. A jobb felső sarokban lévő felirat a Czimra Gyula utcában kirakott kukáról származik. A felirat a kerület legfontosabb művészére utal, akiről még bővebben szó lesz a dolgozatban. Az elszigetelődés egyre erősebb benyomásai alól ad belső feloldozást a háttérben még távol, de már megjelenő otthon, a biztonságot jelképező háztető.
15
szín és kompozíciós vázlat a 8. képhez
A nyolcadik képen két ház is megjelenik egy a háttérben amit még eltakarnak a fenyők, a másik leegyszerűsített formában, jelként van feltüntetve. Két figura is helyet kap a kompozíción, egy a boltból hazafele sétáló öregasszony és egy buszon hazafele utazó fiatalabb nő. Ezek a motívumok jelzik, hogy nagyon közel vagyunk az otthonhoz. A képen két kaméleon kis ágakon kapaszkodik, az egyik a közeli kisállat kereskedésben készült fotó alapján lett megrajzolva, a másik a boltban vásárolt gyermekeknek szóló ismeretterjesztő könyvből kimásolva. Mindkét hüllő az első képre és Szent Margit legendájára utal vissza. A felső sarokban szerepel egy felirat, MIRAGE, azaz délibáb, ami a következő kép látomásszerű jelenetére utal. Ahogy a kép felső részén átrepülő három veréb is a következő képen megjelenő verebek folytatása.
16
A kilencedik, utolsó előtti képnél megérkezünk a házunk kertjéhez. A kertben fenyők, ház elé kirakott szobanövények és kerti szerszámokat tároló kisház szerepel. A kép fő jelenete egy pillanatkép. A kertben nyugodtan eszegető madarak ( boldogok az ég madarai) egy szempillantás alatt reagálnak a ragadozó madár érkezésére. Az otthon élménye, az egyszerűségben, elfogadásban rejlő megnyugvás szimbólumai. Mozgásban vannak, örökös dilemmában, de már biztonságban. A mozgás hatásos ábrázolásához több módszert is alkalmaztam. Az első „az akció közbeni kimerevített ábrázolás”.2A második az úgynevezett stroboszkópidus mozgás, ami a menekülő madaraknál jelenik meg. Az egyes verebeknél, a repülés különböző fázisait figyelhetjük meg. A veréb motívum kiterjesztésével, ismétlésével a leporelló többi képén egy harmadik módszert is alkalmaztam. “A hasonlót mindig hasonlóhoz kapcsoljuk, a szem örökké ugrál, analógiákat keres. Minél erősebb az erre irányuló késztetés, annál elevenebb a tapasztalt mozgásképzet.”3
David Pipper: A művészet élvezete, 98. o. Helikon kiadó, Budapest, 1984.
2
David Pipper: A művészet élvezete, 99. o. Helikon kiadó, Budapest, 1984.
3
17
szín és kompozíciós vázlat a 8. képhez
A tizedik, utolsó képen visszaérünk a ház belső terébe. Ez az első kép párja, melyen újra megjelennek a cipők, de már csak egy pár. A sorozat legutolsó motívuma egy nagy alvó agár. Az első képen szereplő kis izgága öleb helyett egy nagy és nyugodt házőrző jelenik meg. A felnőttséget szimbolizálja, az alakítható jövőkép reményét. A szobában szétszórva a boltban vásárolt déli gyümölcsök, kólák és más élelmiszerek. Hasznos és felesleges dolgok. A képen szerepel egy ajtó felakasztott kabátokkal, ruhákkal. A keretes szerkezetre utal még az első képen is megjelenő veréb motívum. A bezárult idő ajtaja befelé nyílik.
18
Grafikai elemek A sorozat grafikai eszközei a rajzolt textúrák, gesztusszerű firkák. Ezek a táj szépségét anyagszerűségének megjelenítésével idézik fel. Az informel festők kiemelt figyelmet fordítottak a textúrák, felületek formátlan szépségére. Olyan címeket adtak műveiknek, amelyek valamilyen nyers, minden művészi szándékot megelőző anyag jelenlétére utaltak: makadám, aszfalt, föld, szövet, hordalék, lenyomat stb… Umberto Eco meglátása szerint ezek a művészek nem arra szólítottak fel, hogy önmagukban csodáljuk ezeket a jelenségeket,hanem hogy lássuk meg a bennünk rejlő művészi szépséget. Ez a folyamat tudatosabb volt azoknál a festőknél, akik vizuális eszközökkel próbálták imitálni, a természetben megjelenő véletlenszerű struktúrákat, felületeket. Ez látható Dubuffet kövezetein vagy Cy Twombly infantilis firkákkal telezsúfolt vásznain. Itt a művészi tevékenység rejtettebb, a művész tudatosan és rafinált technikák segítségével hozta létre azt, aminek esetlegesnek, szabadon létező anyagnak kellett lenni.4
Cy Twombly: Cím nélkül (1970)
Jean Dubuffet: Texturologies sorozatból
René Berger szerint az „egyenes megkönnyíti a tekintet útját, és ezért látása kényelemérzettel tölt el. De ha hosszan folytatódik unalommal tölt el minket.” Új és új eszköz bevonása szükséges, az érdeklődés fenntartásához.5 A képsorozat megalkotásakor egyik fő szempont volt, hogy a grafikai felületek jól komponált ritmusban, mindig változó felületi struktúrában jelenjenek meg. Ez az egybefüggő, leporellószerű szerkezet miatt vált alapfeltétellé. Ehhez horizontális megtört síkokat (fatörzsek), érdekes ornamentikus rajzolatokat alkalmaztam.
Umberto Eco: A szépség története, 401-407. o. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2010.
4
René Berger: A festészet felfedezése, a látás művészete, 232. o. Gondolat kiadó, 1984.
5
19
”A plasztikai nyelv minden eleme, ha látszólag csaknem anyagtalan is, mint a vonal- megteremtheti a feltételeket egy olyan tér számára, amelyben szemünk másként viselkedve, mint ahogy általában látja a dolgokat, részt vesz a formák létrehozásában.”(René Berger).6 Grafikáimon, számos szó, vagy formatöredék látható. Olyan szavak, melyek érthetőek ugyan, de szándékosan befejezetlenek. (pl.: 6., 7. képen). Három egységben feltűnő szavak eltérő betűtípussal jelennek meg. A tipográfia egyenrangú művészeti elemként szerepel. A grafikák végső képét egymásfeletti rétegek alkotják, melyek egymástól eltérő idősíkban épülnek fel. Minden egységnek lett letisztult, vertikálisan tagolt alapmotívuma. Ez a sík képenként hasonló színvilágú, homogén grafikai felületet hozott létre. Az egységek alapját a horizontvonal meghatározása adta, mely minden képen kissé elmozdul, a mozgás ritmusát imitálva. Szerepe szerint harmóniát teremt, és egységet ad a sorozatnak, a tágasság és térmélység élményét megalapozva. Az önálló jelentéssel bíró képeknek egymáshoz kellett igazodnia, hogy egybeolvasva létrejöjjön az új mondanivaló. Ehhez ismétlődő motívumokat alkalmaztam. Grafikai formák többször ismétlődnek, vis�szautalva egy-egy korábbi egységre. Ilyen például a verebek, rákok és méhek megjelenítése. A cipő az első képen mintaszerűen folyatódik összekötve két egymás melletti képet. A szomszédos grafikákat tudatosan komponáltam egymáshoz. A második képnél a kép szélén lévő növényzet átnyúlik a hármas képre, meghatározva annak szerkezetét. Különböző grafikai gesztusok, geometriai formák, személyes szimbólumok is hasonló szerepet töltenek be (1., 3., 5. képen elhelyezett vertikálisan ismétlődő háromszögek és négyzetek). Ezekre az „alaptájakra” figuratív, vonalrajzokkal megjelenített alakok, sajátos jelek és szimbólumok kerültek. Az olyan útinaplóhoz hasonlóan, ami folyamatosan kiegészül szavakkal, gyűjtött tárgyakkal, új élményekkel, az én munkám is folyamatosan bővült. Az idő folyamatát a háttér szimbolizálja, az előtte lévő képsíkban megjelenő ábrák, jelek a saját emlékeim, érzeteim kivetülésének színterei lettek. Olyan jelek és ábrák jelennek meg, melyek számomra valamiért érdekességet nyújtottak. A tájban lévő ornamentális formák, textúrák és felületek művészi transzformációja az egyik fő inspirációt jelentette. Ezt kiegészítve alakok, állatok és tárgyak jól felismerhető rajzai is feltűnnek a sorozatban.
Kurt Schwitters: Kék madár (1922)
Henri Matisse: A király bánatos (1952)
René Berger: A festészet felfedezése, a látás művészete, 236. o. Gondolat kiadó, 1984.
6
20
Kurt Schwitters: As It Ought to Be (1923)
Vajda Lajos: Tolsztoj és Gandhi (1930-33)
A képalkotás módszerét a kompozíció határozta meg leginkább. Egy egység elemeit saját emlékekből, szubjektív módon válogattam össze. Képépítést ezután a részek egymáshoz igazításnak játéka, a művészi arányok megteremtése, a képalkotás szabadsága jellemezte. Ezen a ponton sokszor elszakadt a valóságtól az összeállított egység, hangsúlyosabbá vált a kompozíció ritmusának megteremtése. A kollázs és montázstechnikához hasonlóan szerkesztettem a képeket. Ezt a technikát alkalmazták korábban olyan képzőművészek, mint Schwittwers, Matisse vagy Vajda Lajos. Bebizonyították, hogy végtelen azoknak a tárgyaknak a változatossága, amelyek alapanyagai vagy ihlető forrásai lehetnek a művészetnek.7 Egymást követő grafikai technikákkal ugyanazt a gondolatot próbáltam saját munkáimon újraértelmezni. A Photoshop alkalmazásával lehetőségem nyílt a kézi rajz elemeit, mozgatni, sokszorosítani, rendszerezni. Matisse szerint,”a kompozíció,a festő rendelkezésére álló különféle elemek dekoratív elrendezésének művészete,érzelmeinek kifejezésére” . (id.:David Pipper:132.o.) A kollezstechnikához hasonlóan, képeimre jellemző a síkszerű ábrázolásmód, melyet grafikai gesztusokkal, firkákkal és rajzolt textúrákkal próbáltam megteremteni. Az újságpapírok, szövetdarabok és egyéb dadaista képalkotó módszerek elemeiből merít ötletet az a képalkotási módszer, mely átírja a tárgy valódi jelentését. Ilyen az ananász nem gyümölcsként, hanem grafikai formaként történt értelmezése.
David Pipper: A művészet élvezete, 132. o. Helikon kiadó, Budapest, 1984.
7
21
Inspiráció Vajda Lajos munkásságából A diplomamunkám során sokat foglalkoztam Vajda Lajos grafikai munkásságával. Alkotásai inspirálóan hatottak rám. Érdekes párhuzamokat fedeztem fel a képalkotás módszereit tekintve. Különös módon, a szentendrei sorozattal csak akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni mikor már számos elemet elkészítettem saját sorozatomban. A művész stílusa és tematikái hatással voltak a munkáimra, gondolatimra. Vajda és Korniss Dezső közösen kezdett népművészeti gyűjtőprogramba. Együtt járták be Szentendrét és Monostor környékét, ahol a jellegzetes népi elemeken kívül, sok izgalmas motívumot is lerajzoltak. Az őszi barangolás után mindketten külön utakon indultak el. Hozzám Vajda világa áll közelebb. A környezetéből kiemelt elemekből új, sajátos világot hozott létre. Képei kísérletek voltak. Egyszerre vizsgálta műveit az alkotó és a néző szemszögéből. Azt tanulmányozta, hogy a különböző környezetből kiemelt motívumok hogyan hatnak egymás mellett vagy egymásra montírozva. Szürreális látásmód jellemezte. A naturálisan külön látott formák és egymástól függetlenül zajló folyamatok egybelátásának elvét követte.8 A művész „született szürrealistaként az első pillanattól kezdve szuverénül operál relációval, álommal, emlékkel, élővel és holttal, az emberekkel és a tárgyakkal”.9 Vajda Lajos munkásságát tanulmányozva engem is elgondolkodtatott ez a nézőpont. Ebben a kontextusban a képalkotás elemei határtalan új lehetőséget adtak számomra. A szürrealitást a képmontázs jelentette. A formák sokszor realisztikusak, de az egységen belül szubjektív, szürreális irányelv alapján áll össze a kompozíció. A sorozat több részén is vannak emlékképek, álomszerű jelenetek a környező tárgyakkal és élőlényekkel szoros egységben. (A negyedik lapon egyszerre jelenik meg egy emlékkép, az autója csomagtartójában Betlehemet áruló idős ember és az ünnepek után kidobott karácsonyfák, melyek még márciusban is megtalálhatóak voltak a házak előtt. A két jelenet egy képen belül két különböző idősíkot is képvisel.) Szerettem volna álom- vagy látomásszerű hatást elérni. A sorozat látszólag fél órás, valójában egy éves időintervallumot ível át. A tér és idő metszéspontjainak problémájával nemcsak Vajda Lajos, hanem a XX. század elején alkotó futuristák is programszerűen foglalkoztak Vajda egyszerű, kevés vonallal megrajzolt, sokszor síkban kiterített motívumait ablaküvegen keresztül másolta készülő kompozícióira. Később ezekből a vázlatokból temperafestményeket készített. Módszere inspirált a technika kiválasztásánál is. Az ablaküveget a szkenner, a szabadkézi alkotást a Photoshoppal való képszerkesztés váltotta fel.
Mándy Stefánia: Vajda Lajos, Corvina kiadó, 1983
8
Mándy Stefánia: Vajda Lajos, 45. o. Corvina kiadó, 1983
9
22
Vajda Lajos: Templom fák, pontozott formák (1934)
Vajda Lajos: Falusi motívumok önarcképpel (1937)
Vajda az egyszerű motívumokat, szimbólumokká avatta, saját jelrendszert alakított ki belőlük. Hasonlóra törekedtem én is. Mindenki számára egyértelmű jeleket, emblémákat és szimbólumokat gyűjtöttem. Ezután a tájból kivett elemekhez társítottam személyes jelentéseket. A jelek közül a legtöbbször egy utcatábláról vett nyíl jelenik meg. Ez az ábra különösen fontos számomra, többek között a lányommal megegyező csillagjegyemet, a nyilast is képviseli. Hasonlóan az egész művön végigvonuló, személyes szimbólum a háromszög. Ez utal Léna születésének dátumára a december 3.-ára és arra, hogy most párommal és gyerekünkkel együtt, hárman alkotunk egy családot
Vajda Lajos: Tányéros csendélet házak felett (1936)
Vajda Lajos: Szentendrei házak feszülettel (1937)
23
Rákoskert színei Czimra Gyula művészetére a képeim készítése közben hívták fel a figyelmem. Legfontosabb műveit élete második felében Rákoshegyen alkotta. Ebben az időben készült táj és enteriőr ábrázolásaira is jellemzőek a homogén felületeken, az árnyékolás mellőzése és a síkban komponálás. Talán nem véletlen, hogy tőle függetlenül hasonló színvilágot választottam képeimnek. Élénk narancssárga, világoszöld és kék. A zöldellő rétek, a kertvárosi tiszta levegő, a Rákospatak, és a közeli mocsárvidék is magyarázat lehet. Czimra Rákosmente legnagyobb becsben tartott festőművésze, akiről nemcsak egy hozzánk közeli utcát, hanem általános iskolát is elneveztek. Itt őrzik a névadó ikonikus festőpalettáját, ami több fő művén is megjelenik. Czimra fiatalon lakatos mesterséget tanult, majd a Ganz gyárban dolgozott. Később műszaki rajzolóból képezte magát képzőművésznek. Szakmai múltja hatással lehetett későbbi kontúrvonalak által keretezett, árnyékok nélküli festésmódjára. Festészetet tanult Párizsban, nyaranta pedig Barbizonban festett. Hatással volt rá Gaugin, Cezanne és Van Gogh is. Hazaérkezése után pár hónapig Nagybányán alkotott, majd hosszabb időre Szentendrén telepedett le. Itt sokáig élt barátjánál, Paizs Goebel Jenőnél, majd miután összevesztek Barcsay Jenőhöz költözött. 1934-ben „önkéntes száműzetésbe” vonult Rákoshegyre. Közel 15 éven keresztül alig festett. Az ekkor készült művei hullámzó minőségűek, ekkor még mindig saját hangját kereste. Az 1956-os forradalom után kezdett ismét rendszeresen festeni. Ebben az időszakban készültek legjobb, legkifejezőbb művei. Ezeket a munkákat klasszicizáló, ugyanakkor naiv kifejezésmód jellemezte. Festményein itt is homogén, tónusok nélküli színfoltokkal dolgozott. Egyfajta metafizikus festészetet hozott létre. Czimra közvetlen mikrokörnyezetét festette. Kevés személyes tárggyal megtöltött, puritán műtermét sokszor háztetőkre, házakra vagy az utcára néző ablakkal vagy ajtóval festette meg. Ábrázolta a kerület központjának számító rákoskeresztúri elágazás két nézetét és a rákosligeti vasúti átjárót.10 Számomra legfontosabb műve az 1961-ben készült Palántázók. Ez a mű hatással volt munkámra. Tudatosabban kezdtem alkalmazni a vízszintes és függőleges vonalakat, és geometrikus formák ritmikus megjelenítését.
Lóska Lajos: Czimra Gyula. 6-12. o. Városi Képtár-Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2010.
10
24
Czimra Gyula: Rákosligeti vasútátjáró (1960)
Czimra Gyula: Palántázók (1962)
Czimra Gyula: Rákoskeresztúri elágazás Pest felé (1961)
25
Konklúzió A képsorozat tervezete egy időben és térben is rövid szakasz megjelenítése volt. A készítés során a leíró ábrázoláshoz szükséges új nézőpont lehetőségei feltöltöttek személyes élményekkel, emlékeket hoztak elő, egyéni szimbólumok fogalmazódtak meg bennem. A kutató munka során sok új művészi hatás ért, melyeket igyekeztem saját képeimen is megjeleníteni. A mű végül nem félórás szakaszt, nem is az egy éves alkotómunkát, hanem annak a több mint hét évnek az élményeit, csalódásait és örömeit dolgozta fel, amit Rákoskerten párommal és 2012 decembere óta lányommal itt töltöttem. Összegezve az egyetemi évek grafikai és művészettörténeti tapasztalatait és élményeit is.
Irodalomjegyzék: David Pipper: A művészet élvezete. Helikon kiadó, Budapest, 1984 Lóska Lajos: Czimra Gyula. Városi Képtár-Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2010 Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Corvina kiadó, Budapest, 1983 René Berger: A festészet felfedezése, a látás művészete. Gondolat kiadó, Budapest, 1984 Umberto Eco: A szépség története. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2010
28