Mihályi Péter
Miért beteg a magyar gazdaság? Diagnózis és terápia
Szöveg © Mihályi Péter, 2008 Szerkesztette: Tárnok Irén Felelős szerkesztő: Falcsik Mari Borítóterv: Horváth Zoltán
A kutatást támogatta: EUROPE Kft.
ISBN 978-963-9686-56-4
Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.
Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2008 Felelős kiadó: Szauer Péter www.hvgkonyvek.hu Nyomdai előkészítés: INIC Bt.
Tartalom
1. Bevezetés
9
2. Reform – pont most?
17
3. A változatlan modell: jóléti állam bölcsőtől a sírig
23
4. Változó valóság 4.1. Munkaadók és munkavállalók érdekszövetsége az állam ellen 4.2. Nem muszáj dolgozni – és nem is érdemes! 4.3. Az alulképzett munkavállalók reménytelen helyzete 4.4. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon 4.5. Se munkahely, se munkaidő… 4.6. A megfoghatatlan család 4.7. Minden a lakáson múlik 4.8. Támogatás a támogatásért?
31 31 42 47 50 52 59 62 65
5. Mivé lett az egészségügyi reform? 5.1. A szerző szerepe(i) 5.2. Amíg szét nem esik az egész… 5.3. Magyar reformátok: a középosztályi önzés 5.4. A reform lényege és az átmenet kérdése 5.5. A reform szakaszolása és a vizitdíj bevezetése 5.6. A tb-reformok és a konvergenciapálya kapcsolata 5.7. Tartós és átmeneti eredmények
73 73 76 83 87 98 106 111
6. Mi a teendő? 6.1. Alapelvek, a megközelítés fő iránya 6.2. Kétszeres felbruttósítás 6.3. Szolidaritás és arányosság a tb-járulékok újraparaméterezésénél 6.4. A tb-alapok függetlenítése a munkahelytől és az államtól 6.5. Áttérés a szektorsemleges adózásra 6.6. Fokozatosság és arányosság a közteherviselés reformjában 6.7. Helyi adók és támogatások 6.8. Kell-e külön támogatni a kisvállalatokat?
126 127 129 138 143 147
7. Utószó, avagy hol rontotta el Gyurcsány Ferenc?
151
Jegyzetek
159
Hivatkozások, irodalom
173
Táblázatok jegyzéke
179
Ábrák jegyzéke
181
115 115 119
5. Mivé lett az egészségügyi reform? (Szubjektív beszámoló) „A szuronyokra lehet ugyan támaszkodni, de reájok ülni nem.” Ch.-M. Talleyrand, francia diplomata, államférfi
5.1. A szerző szerepe(i) 1997-től foglalkozom a magyar egészségügy problémáival, tágabb értelemben az egészségügy gazdaságtanával. Az első szociálliberális koalíció kormányzásának utolsó évében Medgyessy Péter pénzügyminiszter rám bízta a már akkor is nagyon esedékesnek gondolt egészségügyi reform kidolgozását.
H O G YA N L E S Z VA L A K I Á L L A M T I T K Á R E G Y M S Z P S Z D S Z KO R M Á N Y B A N ? 1997 tavaszán érlelődött meg bennem az a gondolat, hogy ötévnyi privatizációs tapasztalattal a hátam mögött feladatot és témát váltsak. Bár jómagam nem voltam és ma sem vagyok tagja az SZDSZ-nek, a messzi időkből eredő baráti és szellemi kapcsolat okán Pető Iván pártelnököt kértem meg arra, hogy járjon közben az érdekemben. „Ha akarod, én beszélhetek Horn Gyulával – mondta –, de akkor biztos, hogy a dologból nem lesz semmi. Próbálj meg közvetlenül Medgyessy Péterhez fordulni!” Így is történt. Pontosabban szólva, én csak az után kerestem meg Medgyessyt, hogy előbb egy másik SZDSZ-es politikus, az egészségügyi reform ügyében elkötelezett Ungár Klára előzetesen puhatolózott a pénzügyminiszternél. Végül persze nem lehetett a miniszterelnököt megkerülni. „Ha neked jó a Mihályi, nekem nincs kifogásom ellene” – tolmácsolta nekem hetekkel később Medgyessy Péter Horn Gyula szavait.
74
M I É RT BE TEG A MAGYAR GAZDASÁG?
Valójában ennél tágabb volt a feladatom, mert – szándékom és kérésem ellenére – a csomaghoz megkaptam még az akkor már sínre rakott nyugdíjreform ügyeinek vitelét, továbbá a nyugdíjrendszer és az önkormányzati gazdálkodás teljes problémahalmazát is. Megvallom, kezdetben ezt a megoldást rossznak gondoltam. Csak pár hónap után jöttem rá, hogy Medgyessy Péternek igaza volt. Az 1990-es évek végére olyan jogi és finanszírozási konstrukciós rendszerek alakultak ki Magyarországon, hogy ezek a területek ezernyi szállal kötődtek egymáshoz. Csak annak lehet esélye ezeknek az összekuszált, kívülről nézve átláthatatlan rendszereknek a szétválasztására, aki érti mind a három alrendszer logikáját, ismeri mind a három rendszer főszereplőit. Tíz hónap alatt el is készült az egészségügyi reform koncepciója90 (sőt, a USAID jóvoltából annak angol nyelvű fordítása is), annak ellenére, hogy a társfelelősként kijelölt népjóléti tárca kezdettől fogva passzív rezisztenciával igyekezett az egészet meghalasztani. Az önkormányzati reform dolgában is csak a kormány-előterjesztés szintjéig lehetett eljutni, jóllehet a másik társfelelős, a Belügyminisztérium vezetése – legalábbis elvben – szimpatizált a célokkal is meg a javasolt megoldásokkal is. „Ha én ezt a koncepciót beviszem a Parlamentbe – mondta baráti vállveregetések közepette az akkori belügyminiszter, Kuncze Gábor –, akkor azt először saját, SZDSZ-es képviselőink fogják ízekre szedni.” Az 1998 és 2002 közötti évek során is hűséges maradtam az egészségügy témaköréhez. Először is könyv formájában megjelentettem azt a reformkoncepciót, ami még a Pénzügyminisztérium műhelyében készült, aztán pedig egy tankönyvet írtam Bevezetés az egészségügy közgazdaságtanába címmel.91 És persze nem hagytam fel azzal a tevékenységgel sem, amit még helyettes államtitkár koromban lőcsölt rám kötelező feladatként a hivatal. Heti rendszerességgel, sőt néha még ennél is nagyobb gyakorisággal jártam egészségügyi rendezvényekre, szakmai konferenciákra, előadásokat tartottam kórházakban, betegszervezetek rendezvényein, rádió- és tv-interjúkat vállaltam, ismeretterjesztő, népszerűsítő cikkek tucatjait írtam.
MIV É LE T T AZ EGÉS ZS ÉGÜ GYI REFORM?
75
Eközben sokat tanultam, sok barátot és nem kevés ellenfelet sikerült begyűjtenem. De ezt mindig is rendjén valónak gondoltam. A 2002-es országgyűlési választások idején szövődött igazán szorosra barátságunk dr. Molnár Lajossal, aki korábban, mint a Springer Orvosi Könyvkiadó igazgatója, a reformról szóló, fentebb említett könyvemet kiadta. Közös erővel azon küzdöttünk, hogy a formálódó koalíciós kormányban az egészségügyi tárca az SZDSZhez kerüljön. Nem jártunk sikerrel, az egészségügyi tárca vezetésére Csehák Judit kapott megbízást. Tény, ami tény, a kezdet kezdetén volt lehetőségünk arra, hogy véleményünket – az SZDSZ véleményét – eljuttassuk a miniszter asszonyhoz. Nagyjából ez volt az az időszak, amikor a mobiltelefon-használat általánossá vált, azaz mobilon viszonylag könnyű volt elérni egy minisztert is, és már akkor is durva illetlenségnek számított „elnyomni” egy ismerőstől jövő hívást. Ma már nincs tétje, meg nem is érdekes, hogy melyek voltak azok a részkérdések, ahol megpróbálkoztunk befolyásolni Csehák Juditot, a végeredmény a lényeg. Szinte mindenben „lepattantunk” róla. A későbbi szocialista miniszterekkel – Kökény Mihállyal és Rácz Jenővel – már csak kivételes esetekben próbálkoztunk. Az SZDSZ 2006-os választási kampányában az egészségügy másodszor is kulcsszerepet kapott, sőt, az ismétlés okán még nagyobbat is, mint 2002-ben. Világos volt, hogy ez alkalommal már nem köthető koalíció úgy, hogy a tárca élére ne az SZDSZ állítson minisztert. Ezt hallgatólagosan az MSZP vezetése és a párt szakpolitikusai is előre elfogadták. Részben azért, mert Molnár Lajost rendelőintézeti igazgatóként, kórházvezetőként régóta jól ismerték, de még inkább azért, mert alkalmasnak látszó jelölt és saját koncepció hiányában nem is igen volt más lehetőségük. Az SZDSZ úgy készült a választásokra, hogy a párt honlapján olvasható volt az egészségbiztosítókról szóló törvényjavaslat komplett normaszövege.92 Az MSZP Egészségügyi Munkacsoportjának honlapjára egyetlen sor sem volt kirakva. Így lett tehát egészségügyi miniszter dr. Molnár Lajos, és helyettese dr. Horváth Ágnes. Én az akkor újonnan kitalált „kváziminisztérium”-ba, az Államreform Bizottság (ÁRB) titkárságára
76
M I É RT BE TEG A MAGYAR GAZDASÁG?
kerültem az Egészségügyi Reform Munkacsoport vezetőjének. Két év távlatából visszatekintve is úgy gondolom, hogy ez jó megoldás volt, mert a Draskovics Tibor kormánybiztos által vezetett reformcsapatban sokat tudtam tenni azért, hogy az egészségügyi tárca és a kormány egyéb szereplői közötti, ilyenkor elkerülhetetlen konfliktusokat tompítani lehessen, és mód nyílt arra is, hogy ügyesen taktikázva a reform két fő ereje között megosszuk az aknamezőn való rohamozás kockázatait. Hol a tárca vezetője alatt, hol az ÁRB alatt robbantak a bombák. Volt tehát veszteség, voltak rosszul koordinált támadásaink is, de összességében ez egy sikeres veszteségminimalizáló taktika volt. Miután engem baráti szálak kötöttek Draskovics Tiborhoz is – még a Medgyessy-féle pénzügyminisztérium idejéből – meg Molnár Lajoshoz is, úgy gondolom, erre a hídépítő, konfliktustompító szerepre más nemigen lett volna alkalmas.93
5.2. Amíg szét nem esik az egész… Az már 1995-től – tehát a Bokros-csomagot megelőző válság pillanatától kezdve – világos volt minden hozzáértő gazdaságpolitikus számára, hogy az egészségügyi reform alapkérdése a finanszírozás, vagyis a biztosítás reformja. Bár névlegesen 1992-től fogva „biztosítási alapra” helyeződött a rendszer, az Antall-kormány egészségpolitikusai által megkötött kompromisszumok oda vezettek, hogy nagyon gyorsan minden visszaállt a régi kerékvágásba. Az ellátás három meghatározó szintjén – a háziorvosoknál, a szakrendelőkben és a kórházakban – lényegében intakt módon fennmaradt a szocializmus utolsó évtizedeiből örökölt állami egészségügy. Ha újraolvassuk az 1990-es évek elején született párt- és kormányprogramokat, az akkori tárcavezetők nyilatkozatait, akkor világos, hogy Antall József kormánya német mintájú, több-biztosítós rendszer kiépítését tűzte ki célul. Ezt akkoriban Magyarországon is meg az egészségügyi közgazdaságtan nemzetközi szakirodalmában is úgy nevezték, hogy „visszatérés a bismarcki rendszerhez”.94 Ez nem volt valamiféle
Táblázatok jegyzéke
1. táblázat. A gazdasági stabilitás szempontjából fontos mutatók alakulása (1985–2008) 2. táblázat. A koraszülött jóléti állam kiépülése (1970–1990) 3. táblázat. A koraszülött jóléti állam továbbélése (1992–2005) 4. táblázat. A jóléti redisztribúció szerkezetének alakulása (1991–2004) 5. táblázat. Az atipikus munkavégzés fontosabb formái 6. táblázat. Az atipikus foglalkoztatások aránya az EU-ban (1998, 2004) 7. táblázat. A működő vállalkozások száma létszám-kategóriák szerint (2000–2005) 8. táblázat. A magyar háztartások vagyona nemzetközi összehasonlításban 9. táblázat. Flat tax típusú adóreformok Kelet-Európában (1994–2011) 10. táblázat. Az szja és a járulékteher növekedésének összehasonlítása
18 25 28 29 55 56 59 64 129 136
Ábrák jegyzéke
1. ábra. 2. ábra. 3. ábra. 4. ábra. 5. ábra. 6. ábra. 7. ábra. 8. ábra. 9. ábra. 10. ábra. 11. ábra. 12. ábra. 13. ábra. 14. ábra. 15. ábra. 16. ábra. 17. ábra. 18. ábra. 19. ábra. 20. ábra.
Baj van az egyensúllyal (1985–2008) Baj van a beruházásokkal (1995–2007) A szociális kiadások százalékos aránya a GDP-ben (2003) Ki finanszírozza a tb-alapokat? A tb-járulék mértékének változása (1992–2008) A 15–74 éves népesség munkaerő-piaci státusa 2007. III. negyedévben A gyermekneveléshez nyújtott támogatás az OECD-ben (2003 körül) Foglalkoztatási ráták iskolázottság szerint az OECD-ben (2003 körül) A 8 osztállyal nem rendelkező felnőtt népesség létszámának alakulása (1990–2021) A regisztrált és működő vállalkozások száma Magyarországon (2000–2007) A magyar nyugdíjrendszer ígérvényei nemzetközi összehasonlításban (2004 körül) Illusztráció a foglalkoztatás és az eltitkolt jövedelmek kapcsolatáról A tb-alapok helyzete a nemzetgazdaságban (1992–2011) A két tb-alap és a központi költségvetés viszonya (I.) A két tb-alap és a központi költségvetés viszonya (II.) A nyugdíjak megállíthatatlanul nőnek (1989–2011) Lesz-e elég pénz gyógyításra? Mekkora lesz a gyógyszerkassza? A szektorsemleges adózás ábrája A foglalkoztatottság szerkezeti arányai a feldolgozóiparban (2003 körül)
19 19 27 32 34 43 45 48 49 58 69 70 107 108 109 109 110 111 131 149