Bower-epilogus

Epilógus

„Életem legrosszabb éve”

Gerhard Gribkowsky 2011. január 5-i letartóztatása sokkolta Bernie Ecclestone-t. „Jézusom, ha Gerhardot lecsukták, biztosan valami szörnyűséggel vádolják – spekulált Ecclestone teljesen tanácstalanul a körülményeket illetően. – Ez aztán kellemetlen lesz.”

Feltételezte, hogy a német bankár szabályosan kezelte a – Mauritiuson és a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett két ismeretlen cégtől – 2006 után Ecclestone és a Bambino alapítvány megbízásából átutalt 44 millió dollárt. Meglepetésére az ellenkezőjét kellett hallania. Nem elég, hogy a német rendőrség felfedezte a tranzakciókat, de Gribkowskyt vesztegetéssel és korrupcióval is vádolták annak kapcsán, hogy a bajor bank eladta a Forma–1-es tulajdonrészét a CVC-nek.

Az ügyet súlyosbította a müncheni ügyésznő népszerűséghajhászó fellépése is, aki úgy prezentálta Gribkowsky letartóztatását a német médiának, mintha az lett volna az ország legnagyobb pénzügyi korrupciós botránya a II. világháború óta. Gribkowskyt – aki minden vádat tagadott – Bajorország legnépszerűbb bankjának félrevezetésével vádolták, azt állítva, hogy szándékosan alulértékelte a Forma–1-es részvényeket, egy titkos, 44 millió dolláros fizetség fejében. „Ez volt a kenőpénz a legnagyobb korrupciós botrányban” – fogalmazott bombasztikusan az ügyésznő, és utalt azokra a dokumentumokra, amelyek szerinte azt mutatták, hogy Gribkowsky ügyvédei tiltakoztak amiatt, mert Ecclestone késett a befizetésekkel. A gyanúsított azt mondta a rendőröknek, 417

hogy a 44 milliót jogi szolgáltatásokért kapta. A közelgő tárgyalás előtt Ecclestone-t sokan „koronatanúnak” minősítették, míg mások arra számítottak, hogy a bankár oldalán a vádlottak padjára kerül, de a német hatóságok semmilyen vádat nem hoztak fel ellene.

Mivel nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a pénzügyeit nyilvánosan átvizsgálják, Ecclestone első reakciója az volt, hogy tagadta, hogy tudott volna bármit is a befizetésekről. Később pontosított magyarázatán: „Nem fizettem le, hogy olcsón adja el a részvényeket.” Ellenfelei ízekre szedték Ecclestone szavait.

Elsősorban azért, mert Gribkowskyt azzal vádolták meg, hogy megpróbálta kijátszani Németország magasabb adóit, nem jelentette a 44 milliós jövedelmet, és az ügyletet egy rosszul álcázott osztrák tanácsadócégen keresztül bonyolította. Másodsorban azért, mert a német ügyészek felfedezték, hogy a Gribkowskynak kifizetett pénzből 18 millió dollár Flavio Briatorétól érkezett. Harmadszor pedig azért, mert a németet letartóztatták, és Ecclestone érhető módon ideges volt. „A jó ég tudja, mit fognak mondatni vele” – latolgatta a lehetőségeket. Miután újra átgondolta, ismét finomított a cáfolaton: „Nem fizettem semmit illegálisan.” Ecclestone fogadkozott, hogy „harcba száll az ügyésszel”.

Miután eleinte Donald Mackenzie-re is a gyanú árnyéka vetült, de tagadott mindent, és nem is vádolták meg semmivel, idegesen magyarázatot követelt Ecclestone-tól és a német ügyésztől.

Ecclestone ködösített, az ügyész pedig makacs maradt.

Mint azt Mackenzie egy müncheni látogatása során bizonygatta, megcáfolhatatlan bizonyítéka volt, hogy a CVC túllicitálta az összes ellenfelét. Azt kérte az ügyésztől, hogy mutasson bizonyítékot arra, hogy a CVC által a bank tulajdonrészéért kifizetett 839 millió dollár alacsonyabb volt a piaci árnál. Februárra Mackenzie meg volt győződve, hogy a magyarázata és egy független vizsgálat tisztázták a vádak alól a CVC-t. De a média figyelme miatt továbbra is zavarták az Ecclestone-féle befizetések, és hibáztatta magát amiatt, hogy az adásvétel után is meghagyta Gribkowskyt a Forma–1 igazgatói között.

418

A német beszélt a csapatokhoz fűződő szoros kapcsolatáról, amit akkor alakított ki, amikor megpróbált szakadár bajnokságot szervezni, hogy akadályozza Ecclestone-t. Hozzáértésével Gribkowsky meggyőzte Mackenzie-t, hogy kulcsfontosságú szerepet játszhat az új Concorde-egyezmény véglegesítésében. „Elég nagy befolyással bírok – bizonygatta Gribkowsky. – Ez hasznos vagy káros is lehet számodra.” Mackenzie nem vonta kétségbe Gribkowsky jelentőségét, ezért alkalmazta igazgatóként annál az offshore cégnél, amely a Forma–1-et birtokolta.

Kinevezése óta Gribkowsky a multimilliomosok életstílusát élte, magángépen repült, és néha még arról is beszélt, hogy vesz egy Forma–1-es csapatot. Ecclestone cinikusan jegyezte meg: „Feltette a fejhallgatót, ült a paddock falánál, és megrészegült a Forma–1 izgalmaitól.” Gribkowsky néha még arról is beszélt, hogy ő lesz „Mr. Forma–1”. Ehelyett a börtönben kötött ki.

Gribkowsky letartóztatása arra indította Ecclestone-t, hogy részletesen elmesélje Mackenzie-nek az egykori bankárhoz fűződő kapcsolatát. „Megzsarolt – magyarázta Ecclestone egy olyan ritka pillanatban, amikor bevallotta vagy eljátszotta gyengeségét. – Féltem tőle.” 2005-ben, a perük kellős közepén Ecclestone állítása szerint Gribkowsky a következőt mondta: „Sokat tettem azért, hogy a bankom ügyvédei ne fedjék fel, hogy te irányítod a Bambinót. Hálásnak kellene lenned nekem ezért.”

Ecclestone tanúvallomásában azt mondta: fokozatosan jött rá, hogy Gribkowsky jutalmat vár. A bankár eleinte közös üzletről beszélt. „Majd gondolkodom rajta” – válaszolta Ecclestone, ami nála annyit jelentett, hogy a javaslatot véglegesen parkolópályára állítja.

Gribkowsky ezzel szemben azt hitte, hogy Ecclestone válasza megállapodást jelent.

A német rendszerint a versenyeken, illetve a bizottsági ülések után emlékeztette Ecclestone-t arra, hogy pénzre van szüksége egy üzlet elindítására, és jutalmat is érdemel, amiért megőrzi a Bambino titkát. Arra az alternatívára is célzott, hogy felfedi a brit adóhatóságnak, mi módon irányítja Ecclestone a svájci trösztöt. „Gerhard nyomást gyakorolt rám” – vallotta Ecclestone a bíróságon áldozatként 419

festve le magát, ugyanakkor azt is mondta, hogy Gribkowsky soha nem fenyegetőzött. „Gerhard csak spekulált azon, vajon mi az, amit meg fog tenni, és mi az, amit nem.”

Gribkowsky érzékeny pillanatban lépett. 2005-ben Ecclestone a brit adóhivatallal (Her Majesty’s Revenue & Customs, HMRC) folytatott tárgyalása kellős közepén járt, és attól tartott, hogy Gribkowsky állításai nyomán vizsgálat indulhat arra vonatkozóan, vajon a Bambino valóban tőle függetlenül működik-e. Ha a HMRC arra a következtetésre jutott volna, hogy Ecclestone irányítja a trösztöt, ugrott volna a Slavicára és a lányokra átruházott 2,9 milliárd font utáni adómentesség: „2 milliárd fontot veszíthettem volna” – mondta vallomásában.

Azért, hogy „nyomatékosítsa ajánlatát”, Gribkowsky gyakran beszélgetett Andrew Mullensszel, a Bambino londoni ügyvédjével, és órákig iszogatott Slavicával Ecclestone lakóbuszában a versenyek alatt. Ecclestone gyanította, hogy bajt csinálhat, az ügyvédje pedig azt javasolta, hogy fizessen: „Felajánlottam neki 11 millió fontot.

Több mint 2 milliárd adót takarítottam meg ezzel, így kevesellte.

Gerhard 50 millió dollárt kért. Végül 44 millió dollárban állapodtunk meg” – magyarázta Ecclestone. Az összeg egyik felét a Bambino, a másik felét Ecclestone fizette. Gribkowsky azt akarta, hogy a fizetségét Briatore offshore cégétől kapja meg, hogy a pénz útját még nehezebb legyen visszavezetni Ecclestone-hoz. A dollármilliókat részletekben fizették ki 2006 folyamán.

A következő 4 évben a „zsarolás”, valamint a svájci tröszt 2008-as végső adóhatósági tisztázása ellenére Ecclestone jó kapcsolatban maradt Gribkowskyval. „A probléma az, hogy ha fizetsz valakinek, az mindig ott lesz. Soha életemben előtte nem voltam olyan helyzetben, hogy valaki ekkora kárt tudott volna nekem okozni. A közelemben kellett tartanom, hogy csendben maradjon. Vagy kivágni a nyelvét.”

2010-ben bizarr módon Gribkowsky a müncheni rendőrséghez fordult. Arra panaszkodott, hogy helyi újságírók zaklatják, ezért védelmet kért. „Szabadítsanak meg tőlük!” – hangzott a kérése. Érthetetlen módon a korábbi bankár nem számított arra, hogy 420

a rendőrség figyelme a kis osztrák tanácsadócégre és az állítólagos adócsalására irányul majd. Ettől kezdve a bajor politikai játszmáktól befolyásolt nyomozás a korrupció gyanújáig fújódott fel.

Gribkowsky letartóztatása után Mackenzie nemcsak a nyomozás középpontjában találta magát Ecclestone-nal, de még a CVC részvényesei is bírálták, amiért engedte, hogy a Forma–1 eladását megtorpedózzák.

2011 februárjában Mackenzie tudomást szerzett arról, hogy James Murdoch ajánlatot készül tenni a Forma–1-re. Megfelelő áron a CVC hajlandó lett volna eladni. Murdoch tanácsadói úgy értesültek, hogy a többségi tulajdonos már visszautasított egy 7,5 milliárd dolláros ajánlatot, de talán 10 milliárd dollár körüli ár már érdekelné. Annak érdekében, hogy lejjebb tornássza az árakat, James Murdoch kihasználta az eseményeket Mackenzie lejáratására.

Mielőtt bármiféle komoly tárgyalás elkezdődhetett volna, erőszakos demonstrációk törtek ki Bahreinben. A televíziók képein azt lehetett látni, hogy kormányellenes tüntetőket gyilkolnak meg nem messze a Forma–1-es pályától. Mivel a szezonnak március 13-án épp az Öböl-térségbeli államban kellett volna elkezdődnie, február 21-én Ecclestone vonakodva bejelentette, hogy a versenyt októberig elhalasztják. Éppen úgy, ahogyan hasztalannak bizonyult tagadnia, hogy fizetett Gribkowskynak, Ecclestone döntése, hogy a bahreini versenyt csak elhalasztják, nem pedig törlik, felbosszantott néhány csapatot és szponzort. Úgy tűnt, hogy Ecclestone figyelmen kívül hagyja a csapatok biztonsággal kapcsolatos panaszait, és azt, amit a kívülállók úgy neveznek: erkölcs.

Ecclestone felfogta, hogy a csapatok felháborodása egybeesik az új Concorde-egyezmény aláírásáról vagy a teljes elszakadásról szóló vitával. A múltban Ecclestone megakadályozta a veszélyt némi plusz pénzt fizetve a Ferrarinak, de a csapatok ellenállása a bahreini versennyel kapcsolatban most külön is bonyolította szokásos manővereit. Szokatlan botlására a The Times is felfigyelt. Az újság bizonytalannak és sebezhetőnek írta le Ecclestone-t. Meg nem nevezett bírálói azzal vádolták őt, hogy visszafogja a Forma–1-et.

421

Az Ecclestone elleni vádaskodást Martin Sorrell vezette, aki azzal érvelt, hogy a CVC nem tudja jó áron eladni a Forma–1-et, ha egy 81 éves, ellentmondásos személyiség irányítja. Ecclestone pozíciójára az egyik jelölt Stuart Rose, a Marks and Spencer korábbi elnöke volt, annak ellenére, hogy nem rendelkezett Forma–1-es tapasztalatokkal. De hiába tűnt gyengének Ecclestone, Sorrell nem talált az igazgatók között olyanokat, akik szövetségre léptek volna vele a diktátor hatalmának megdöntése érdekében. A „célpont” gonoszkodva csak annyit jegyzett meg, hogy Rose túlságosan érdeklődik a csillogás és a lányok iránt. De Ecclestone-t sem kímélték a társai.

A milliárdos újarisztokrácia körében Ecclestone tisztelethez volt szokva. Rupert Murdoch, Lakshmi Mittal, Roman Abramovics és az elitklub más tagjai a gyengeségek feltérképezésével és leszámolásokkal uralták a dzsungelt. Gondosan ügyeltek arra, hogy udvariasak legyenek Ecclestone-nal, de annak tudata, hogy Ecclestone sebesült, arra indította őket, hogy szórakozzanak vele.

Először Mittal, a Queens Park Rangers kisebbségi részvényese ajánlotta fel, hogy a futballklub Ecclestone által birtokolt 66%-os tulajdonrészéből megvásárol annyit, amellyel azonos mértékben lennének résztulajdonosok, és akkor az indiai üzletember vejére bíznák a csapat irányítását. Ecclestone visszautasította Mittal javaslatát. „Vásárolj ki teljesen! – ajánlotta. – Ez a pénz nem sok érte, és legalább teljes felügyeleted lesz.” Mittal nemleges választ adott, Ecclestone pedig vejével folytatta tovább a huzakodást.

Később arról jelentek meg beszámolók, hogy a News Corporation médiavállalat az olasz Agnelli családdal, a Ferrari tulajdonosával és a mexikói milliárdossal, Carlos Slimmel társulva próbálja meg felvásárolni a Forma–1-et. A The Times tudósításai azt sugallták, hogy a CVC hajlandó megszabadulni Ecclestone-tól, hogy elháruljon az akadály az üzlet útjából.

Ecclestone és Mackenzie között a kapcsolat kissé feszültté vált.

Ecclestone szokásos magabiztosságát aláaknázták. Felhívta Carlos Slimet és érdeklődött: „Felkérések százait kapom ajánlattételre minden héten – magyarázta a mexikói. – Ez csak egy volt a sok közül.

Az egyik fiam fogadott egy hívást és ennyi.” Ecclestone mondta 422

is Mackenzie-nek: „Nincs ajánlat. Ha komoly lenne, Rupert hívott volna. – Majd később hozzátette: – De hogyan is lehetne ajánlat a megvásárlásra, ha meg sem kérdezték, hogy el akarod-e adni?

Mondd meg Jamesnek, hogy az ára 22 milliárd dollár.” Úgy tűnt, hogy az ajánlathoz az ösztönzés James Elkintől, a J. P. Morgan bankárjától, James Murdoch tanácsadójától érkezett. „Kispályás játékos – szólt Ecclestone lenézően. – Nem tudja, mennyibe fog kerülni a Forma–1. Fogalmuk sincs arról, hogy mi az, amit nem tudnak. James pedig az apjának akar imponálni.”

Mindazonáltal Ecclestone tudta, hogy a veszély valódi. 2011 májusának elején, hogy fitogtassa hatalmát és felsrófolja az árakat, kijelentette, hogy a Forma–1 a Sky tévécsatornán való kizárólagos közvetítése öngyilkosság lenne. Azt mondta, az alacsony nézettség elriasztaná a szponzorokat és a szurkolókat: hirtelen az előfizetéses tévéközvetítés ellenzőjévé vált.

Nyilvános megvádolása egybeesett azzal a találkozóval, amelyen James Murdoch és James Elkin vett részt Mackenzie-vel. Lehetségesnek tűnt, hogy Ferrari és Murdoch együtt akar ajánlatot tenni, és ez kétségeket vetett fel a Concorde-egyezmény 2012-es megújításával és az FOTA esetleges szakadásával kapcsolatban. Murdoch eléggé bátornak érezte magát ahhoz, hogy játszadozzon Mackenzie-vel.

– Ez a sok rossz publicitás kellemetlen lehet – óvatoskodott Murdoch.

– Meg tudok birkózni vele – válaszolta Mackenzie. – Szeretek végigsétálni a rajtrácson a szingapúri miniszterelnökkel vagy a brazil elnökkel.

A Mackenzie által kellemetlennek ítélt megjegyzésekkel tarkított beszélgetés döntés nélkül ért véget.

Május végén Mackenzie a Monacói Nagydíjra tartott, és tudta, Rupert Murdoch arra számít, találkoznak a legközelebbi londoni látogatásakor június közepén. Mackenzie jachtja a paddock közelében horgonyzott, Briatore jachtjának a szomszédságában. Mintegy baráti szívességként Ecclestone kibérelte a Force Blue-t, jótékonyan emlékeztetve az olasz adóhatóságot, hogy Briatore legálisan szerez jövedelmet a jachtjával. Ecclestone a kívülállók által vártnál jóval 423

nyugodtabban érkezett a sport legfényűzőbb helyszínére. Miután volt egy újabb vitája Mittal vejével, Briatore megszervezte, hogy Ecclestone eladhassa a Queens Park Rangersben birtokolt részesedését Tony Fernandesnek, a maláj vállalkozónak, így Ecclestone veszteség nélkül szállhatott ki a futballból, ami komoly eredménynek számított a pénznyelő sportágban.

Ecclestone jól érezte magát 23 éves lánya, Petra eljegyzési buliján is a Battersea Power Stationben. A 250 vendéget olyan fellépők szórakoztatták, mint a popénekes Rihanna, így az esemény kb. 400 ezer fontba került. Ecclestone és Slavica egymás mellett ültek, és leányaik nagy örömére minden olyan volt, mint a régi szép időkben. Petra csalódottságára az apa 22 óra15 perckor elhagyta a partit. Másnap arra próbálta rávenni, hogy hozzák rendbe a házasságukat: „Anyád hagyott el engem” – jelentette ki Ecclestone kategorikusan.

Monacóban, a paddockban sétálgatva Ecclestone azt a benyomást keltette, hogy minden a normális kerékvágásban halad. A felszínen valóban erős és egészséges volt a Forma–1. Az előző 5, Sebastian Vettel által dominált verseny lenyűgöző volt. Ecclestone kezdeményezésére a versenyzés még izgalmasabbá vált. A Pirelli új gumijait úgy tervezték, hogy gyorsan kopjanak, így akár 4 kerékcsere is lehetett egy verseny alatt. Feltűnt néhány érdekesség az autókon is, például a teljesítményét gombnyomásra növelő, a fékezés közben keletkező energiát újrahasznosító KERS (Kinetic Energy Recovery Systems) vagy az állítható szárny. Mindezek eredményeként az előzések száma örvendetesen megnövekedett.

Mackenzie jachtján egy partin néhány vendég mégsem volt meggyőződve arról, hogy Ecclestone valóban nyugodt. A sportág tulajdonlásáért zajló harc még nem dőlt el, és az, hogy beszélt a müncheni ügyésznővel, nem volt köztudomású. „Mr. Ecclestone csak tanúként vesz részt az eljárásban és nem gyanúsítottként” – szögezte le korábban az ügyvédje az ügyésznőnek. Miután biztosították arról, hogy nem lesz letartóztatva, április elején, úton Malajziába megállt Münchenben. „Nem én irányítom a trösztöt – vallotta Ecclestone az udvarias ügyésznőnek –, és ha a brit adóhatóság indított volna vizsgálatot, a bizonyítás terhe rajtam lett volna, hogy 424

igazoljam, nem így van.” Rámutatott, hogy időt és pénzt takarítson meg, egyszerűbb volt fizetni Gribkowskynak. „Azt gondoltam, hogy így majd tartja a száját, békés, barátságos marad, és nem csinál butaságokat.”

Ecclestone vallomása több kérdést vetett fel, mint amennyi választ adott, de világossá tette, mekkora szerepe volt annak, amit Gribkowsky 2005-ben tett, nevezetesen, amikor otthagyta a levelet Ecclestone asztalán, hogy kierőszakolja a kapitulációját a második jogi eljárás során, és érvényre juttassa a bankok Forma–1 feletti kontrollját.

A kihallgatás végén a német ügyésznő felállt, és elhagyta a tárgyalót, hogy elszívjon egy cigarettát. Szemlátomást ingerülten tért vissza, és előadta a gyanúját, hogy álláspontja szerint kapcsolat van a bank által Ecclestone-nak és a Bambinónak fizetett, a CVC bevezetéséért járó 66 millió dolláros jutalék, valamint a 44 millió dolláros kifizetés között. „Márpedig nincs” – válaszolta Ecclestone, akinek egyik legfőbb problémája Andrew Mullens volt.

A Bambino ügyvédje koronatanú volt Ecclestone, a családi tröszt és Gribkowsky kapcsolatának feltárásánál. Mullens Ecclestone-hoz és Slavicához fűződő személyes kapcsolata megromlott. Ecclestone amiatt aggódott, hogy Mullens – ha az ügyész vagy a brit adóhatóság kihallgatja – milyen módon fog emlékezni bizonyos eseményekre.

Ecclestone a monacói paddockban tett sétája közben sem tudta biztosan, hogyan befolyásolják a jövőre vonatkozó terveit Gribkowsky pénzügyi követelései.

Szokásos módon a Monacóból Londonba tartó repülőút során értesült Vettel győzelméről. A paddockban szokatlanul nagy volt az elégedetlenség. A Mercedes és a Pirelli vezették az ellenállást az októberi bahreini futam ellen, a csapatok zöme pedig támogatta a két istállót. „Mit szólnátok decemberhez? – kérdezte Ecclestone, aki nem volt hajlandó lemondani a helyi kormánytól várt 40 millió dollárról, és egyéb, a futamhoz köthető bevételekről. – Én menni akarok. Nem lesz semmi gond” – erősködött. „Mi a legnagyobb problémánk jelenleg a világon? – tette fel a szónoki kérdést Ecclestone a CNN hírtelevízióban. – Túlságosan sok a tanult ember.”

425

Ecclestone mindenképpen meg akarta tartani a futamot, és kezdeményezését Jackie Stewart és Jean Todt is támogatta. Utóbbi elküldte személyes megfigyelőjeként Carlos Graciát, a spanyol autó-motor sport szövetség elnökét, hogy nézzen körbe Bahreinben és jelentse, vajon a verseny biztonságos körülmények között megrendezhető-e.

A tüntetőket akkorra visszaszorították, az ország vezetői mindenképpen meg akarták tartani a futamot, hogy bizonyítsák, minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Gracia, aki sem angolul, sem arabul nem beszélt, azt jelentette, hogy a verseny az év későbbi szakaszában biztonságosan megrendezhető lesz.

Június 3-án, pénteken a csapatok fellázadtak. Attól tartottak, hogy a felkelők nem fogják majd kímélni az eseményt. Sebesülteket és vérfürdőt vizionáltak. Murdoch egyik lapja ismét rávilágított Ecclestone elszigeteltségére, és úgy festette le, mint egy milliárdost, aki nem vesz tudomást a zavargásokról.

A következő 48 órában Max Mosley is színre lépett. A televízióban és a Sunday Telegraph hasábjain is hangoztatta véleményét, miszerint a csapatoknak igazuk van, hogy megtagadják az ilyen versenyen való indulást. Vasárnap reggel, amikor a rendőrség Bahreinben ismételten gumilövedékeket és könnygázt vetett be, Ecclestone behódolt a csapatoknak. Előbb Mosleyval beszélt, és csak aztán hívta Todt-ot. „Törölnünk kell Bahreint” – közölte. Az FIA-elnök nem volt hajlandó meggondolni magát. Ecclestone elhatárolódott tőle.

A kapcsolat már ekkor is rossz volt közöttük. Mosleyval ellentétben Todt befolyása a Forma–1-re minimális volt. „Nem nagyon jár a versenyekre – elégedetlenkedett vele Ecclestone. – Ő is megmarad a saját területén és én is az enyémen.”

Az FIA-en belüli harcokra koncentráló Todt az örökös „zöld” technológiai törekvéseivel idegesítette a csapatokat, és pénzügyei is rosszul álltak. Elődje megtagadta tőle, hogy hozzáférjen a Mosley barátai által irányított alapítványok sok millió fontjához, arra hivatkozva, hogy „Anglia jótékonysági társulásokra vonatkozó törvényei ezt nem teszik lehetővé”, így ezekkel a summákkal a francia nem számolhatott. „Kivont kardok” – Ecclestone így írta le a helyzetet.

426

Azért, hogy demonstrálja hatalmát Ecclestone felett, Todt összehívott néhány újságírót hétfő reggelre Párizsba, ahol elmondta: Carlos Gracia jelentette, hogy „a helyzet nagyon békés Bahreinben”.

A The Timesszal az élen a lapok másnap Todt-on és Ecclestone-on köszörülték a nyelvüket. A nyomás elviselhetetlenné vált. Június 10-én a versenyt formálisan is törölték.

A visszavonulást Murdoch újságjaiban Ecclestone sebezhetőségének bizonyítékaként tálalták. A kritikák felerősödtek. Június 19-én, vasárnap a Sunday Times címlapon számolt be arról, hogy a BBC 2013-ban nem hosszabbítja meg az évi 40 millió fontos Forma–1-es szerződését. A lap azt állította: a versenyek mindössze 2–4 millió közötti nézőszámot hoztak, de a Kanadai Nagydíjat csak 2 millióan nézték, így nézőnként 1 fonttal az ország legdrágább tévés show-ja lett. A tény ehhez képest az, hogy a montreali futam 8 millió brit nézőt vonzott.

Ecclestone cáfolta a híradást. Aki erről kérdezte, annak azt válaszolta, hogy a Forma–1 marad a BBC-n. „Azt szeretném, ha 100%-ig ingyenes lenne a nézőknek” – pengetett populista húrokat.

A BBC ügyvezető producere azonban ellentmondott neki, miszerint a BBC a közvetítési jogok egy részét meg akarja osztani a Skyjal, és Ecclestone feladata éppen az lenne, hogy tető alá hozza a megállapodást.

Július 4-én kipattant a botrány: a News of the World titkosszolgálati eszközöket bevető ügynököket bérelt fel, hogy hallgassák le Amanda „Milly” Dowlernek, annak a 13 éves lánynak a telefonját, akit 2002 márciusában elraboltak és megöltek. A közvélemény elutasította az újság fölháborító érzéketlenségét, és ez megrengette a News Corporationt. Murdochék ajánlata a Sky TV teljes tulajdonjogára összeomlott, és a sajtócézár James Murdochnak sem állt már szándékában a Forma–1-et megvásárolni.

Mivel a Sky meggyengült, a BBC pedig évi 20 millió fontot akart spórolni, Ecclestone tető alá hozott egy megállapodást a két csatorna között a közvetítés megosztására 2012 és 2018 között. Ennek értelmében a Skynak évi 40 millió fontjába kerül a teljes közvetítés, míg a 20 milliót fizető BBC is lead néhány futamot élőben, többek között 427

a Brit és a Monacói Nagydíjat, a többi versenyről pedig összefoglalót sugároznak felvételről.

A befolyt 60 millió fontból minden csapat kaphatott további 1 millió fontot. Az Ecclestone kereskedői képességének köszönhető előnyös alku miatt az istállók elfogadták, hogy kisebb tévés nézőközönség előtt szerepelnek majd. „Valószínűleg összességében több nézőtök lesz” – jelentette be nekik ugyanazzal a meggyőződéssel, ahogyan az ellenkező állapot nagyszerűségéről is érvelt azelőtt.

A közvetítésről szóló megállapodást akkor véglegesítette, amikor a Forma–1 mezőnye Nürnbergben gyülekezett a július 24-i versenyre. A paddock berkeiben arról susmusoltak, vajon Ecclestone odamegy-e és vállalja-e a kockázatot, hogy a német rendőrség letartóztassa. A két héttel korábban adott interjúja óta – amelyben leszögezte, hogy még mindig arra vár, vádat emelnek-e ellene – Ecclestone válaszai a gyanúval kapcsolatban mindig sántítottak egy picit. Még mindig ugyanaz a kínos mondata volt: „Nem csináltam semmit, szóval nem tudom, milyen vádat hozhatnak fel ellenem.”

Másnap az ügyész beleegyezésével Ecclestone nyilvánosan is magyarázatot adott arra, miért fizetett Gribkowskynak 44 millió dollárt. A beismerése a szándékolttal ellentétes hatású volt. Spekulálni kezdtek arról, hogy Ecclestone lába alól kicsúszott a talaj, és az FOTA-szakadás valóban megtörténhet.

Mosley távollétében Ecclestone legfőbb szövetségese Christian Horner, a Red Bull szerény csapatfőnöke, az együttes páratlan sikereinek kovácsa volt, aki eloszlatta a versenytársak gyanúját, amely szerint a Red Bull csalt azzal, hogy túl sokat költött a szélcsatornákra és egyéb technológiákra. A Red Bull fejlesztéseit mindig kifogásolták, de nem tiltották be. Mint azt Ecclestone vidáman kijelentette: „Mindenki csal a Forma–1-ben. A trükk az, hogy ne kapjanak el.” Horner egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy csaló, és ő volt Ecclestone egyetlen igazi barátja a rajtrácson. Amikor Ecclestone jachtján hajóztak kora augusztusban Görögországból Horvátország felé, Horner biztosította Ecclestone-t, hogy a szakadás nem fog bekövetkezni.

A pénzügyi érvek a szétválással szemben egyre nyomósabbakká váltak. A CVC kifizetései a csapatoknak a 2007-es 342 millió dollárról 428

544 millió dollárra nőttek 2009-re, ami a bevétel 50%-át jelentette.

Az istállók elszakadási vágyát mérsékelte, hogy elkerülhetetlenül összetűzésbe kell majd keveredniük Ecclestone-nal, és a csata végkimenetele bizonytalannak tűnt. A kis brit meggyőzte Hornert, hogy ellenezze a szakadást, és amikor Luca di Montezemolo az olasz politika aktív részesévé vált, az ötlet végképp dugába dőlt.

A nyaralás fénypontja az volt, amikor Sebastian Vettel – aki szintén a jachton vendégeskedett – megzabolázta Ecclestone legfrissebb játékszerét, egy motorizált szörfdeszkát. Vettel már első próbálkozásra úgy manőverezett, ahogyan az oktató. Ecclestone büszke volt a kedvenc 24 éves „fiára”. A „diktátor” és szerény, intelligens pártfogoltja között valódi kötődés alakult ki.

Tíz nappal később a jacht visszatért a kikötőbe – ahol a következő évig áll –, és Ecclestone visszarepült Londonba dolgozni, mielőtt Rómába tartott volna a lánya, Petra esküvőjére. A kétnapos esemény extravagánsnak lett beharangozva. Ecclestone nem is lepődött meg a spekuláción, hogy a menyegző 5 millió fontba kerülhet. A lánya már megvásárolta Aaron Spelling házát Holmby Hillsen 85 millió dollárért, amely a maga kb. 5300 m2-ével valószínűleg Los Angeles legnagyobb családi otthona volt. „Jó áron kapta meg” – mondta Ecclestone annak tudatában, hogy más potenciális vásárlók 100 millió fölötti összeget készültek fizetni érte. Csalódott is volt ugyanakkor amiatt, hogy fiatalabb lánya nem marad a közelében chelsea-i vagy belgraviai házában.

De legalább mindhárom házat nyereséggel lehet majd eladni.

A Róma mellett levő Bracciano középkori kastélyába 250 vendéget hívtak meg. A partiszervező nem takarékoskodott a költségekkel: vacsora a híres séf, Alain Ducasse jóvoltából, fellépett a Royal Philharmonic Orchestra 18 tagja, a Black Eyed Peas, Alicia Keys és Eric Clapton, akrobaták, kórus és persze volt tűzijáték is. Egy tenor énekével sokakat könnyekre fakasztott, midőn a pár elhagyta a templomot.

– Egyszerűen hihetetlen – mondta Ecclestone, akit lenyűgözött a pompa. – Nagyon drága mulatság – jegyezte meg Slavicának.

– Nekem hitvány esküvőm volt – vágta rá a nő. – A lányom megérdemel egy nagyszerűt. Ilyen csak egyszer van az életben.

429

– Nos, mint az apa, én állom a cechet – nagyvonalúskodott volt párja.

Elsőként az italszámla érkezett meg. Egy palack Petrus bor állítólag 4000 fontba került.

– De hisz én csak egy sört ittam – jegyezte meg Ecclestone elképedve az összeg láttán: – Ennyit nem fizetek.

Aztán utánajárt a részleteknek: – Mennyibe került ez az egész?

– 12 millió font – közölte az irodája.

– Nem fizetek, küldjék Slavnak a számlát.

Ecclestone nehezen szokott hozzá a lányai extravagáns viselkedéséhez. Paris Hilton hatására Tamara részt vett egy ízléstelen valóságshow-ban, és egy ágyon heverve meztelenül, betakarva 1 millió font értékű 50 fontos bankjegyekkel fotózták le. Más alkalmakkor Petra bemutatta cipőkből és ruhákból álló hatalmas kollekcióját. Apjuk nem örült ezeknek. „Most ilyen korszakukban vannak – nyugtatta magát két szeretett lányával kapcsolatban. – Engem másként neveltek.” Ecclestone – hibásan – azt gondolta, hogy a tröszt dönt arról, mennyi pénzt kap a családja: „Ez nem megfelelő idő arra, hogy az ember a pénzével hivalkodjon.”

Lányai éppen akkor villogtak a tröszt vagyonával, amikor a Forma–1-ből származó haszon növekedett. Mivel Ázsiában egyre több lett a versenypálya, és ezek egyenként 40 millió dollárt fizettek, a térség háttérbe szorította Európát. Bár a tribünök a versenynapokon is üresek voltak Kínában, Koreában, Malajziában és Törökországban, az országok kormányai mégis hatalmas összegeket fizettek a presztízsért.

Októberben Ecclestone Indiába utazott, hogy szemtanúja lehessen az új helyszín első versenyének. Egyesek szerint a Greate Noida-i pálya létesítménye rozoga volt, mintha „madzaggal összefogott kartondobozokból” emelték volna. Ecclestone mégis úgy vélte, hogy „jól meg van építve”. Noha 95 ezer néző ellátogatott a pályára, csak kevesen hitték, hogy a pálya Ecclestone után is a versenynaptárban marad majd, nem utolsósorban azért, mert más országok is versenyeznek, hogy ők szervezhessék a hiúsági projektet. Ecclestone kal430

kulációi szerint ezek a helyszínek Európa kárára fognak működni.

Néhány éven belül talán már csak 5 versenyt rendeznek Európában, és az esély, hogy Franciaország meg Portugália visszakerül a naptárba, szinte a nullával egyenlő. Az Ázsiából és a Közel-Keletről származó haszon tovább növelte a Forma–1 értékét.

Ecclestone úgy gondolta, hogy az egyik legfőbb gond Paddy McNally utódja volt. A CVC képviselőjén nem érezte, hogy nagyot lendített volna az üzleten. „Nem megy a szerződések után – panaszkodott Ecclestone. – Csak az irodában ülve nem lehet elérni semmit.”

Hasonló kritikát nem lehetne Ecclestone-ról mondani. A 81 éves férfi úgy tért vissza Delhiből Londonba, hogy gyengeségnek vagy sebezhetőségnek nyoma sem volt rajta, és ez kioltotta a jövőjével kapcsolatos sötét spekulációkat.

Időközben a pályán a kiváló versenyzés meghozta Vettel második világbajnoki címét, és hasonló dicsőséget Hornernek is. A kritikusok bosszúságára Ecclestone a saját maga által a legrosszabb évének minősített esztendő végén is szilárdan tartotta pozícióját, és szkeptikus szemmel nézett végig a mezőnyön.

Kételkedett abban, hogy a következő szezonban a McLaren Ron Dennis nélkül képes lesz tartani a lépést a Red Bull legújabb aerodinamikai fejlesztéseivel. „Ron gyorsabban reagált volna a Red Bullra” – vélekedett. A Ferrari visszaesett tradicionális szerepébe, az elegáns vesztesébe. „Michael nyomulna, hogy mindenből a legjobbat kapja.

Ez hiányzik” – mondta az olaszok dicsőséges időszakáról, amelyet Schumacher és Brawn neve fémjelzett. Ami pedig a többieket illeti, a Mercedest silány technológiája hátráltatta, a Williams pedig olyan volt, mint egy katasztrófa lassított felvételen. Látva a rossz irányítást, az elismert technikai főnök elvesztését és azt, hogy egy korlátozott képességű gazdag venezuelai pilótára alapoznak, Ecclestone lekezelően nyilatkozott Frank Williams utódjáról: „Adam Parr biztosan nagyon alkalmas személy, csak nem abban a szakmában, amit művel. Régebben versenyeket nyertek. Sajnos, többé ez már nincs így.” A 2012-es idényre az ígért izgalmakat, hogy vajon a 2011-es igazolásai képesek lesznek-e mégis csak legyőzni a Red Bullt. A kiszámíthatatlanság a Forma–1 egyik legfontosabb összetevője.

431

Azért, hogy Ecclestone teljesen rendbe tegye a dolgait és helyreállítsa uralmát, már csak a müncheni tanúskodás volt hátra.

2011 novemberének elején Ecclestone barátságos, idős úrnak nézett ki, amikor belépett a zöldre festett, ablakok nélküli, az 1970-es években épült bírósági tárgyalóterembe. Németország legjobb ügyvédje volt vele. Gribkowsky tárgyalása ekkor már egy hónapja tartott. Az exbankár sokkal vékonyabban, de jól öltözötten, mosollyal az arcán integetett régi barátjának. Gribkowsky bánatára Ecclestone figyelemre sem méltatta.

– Ki ez? – kérdezte Ecclestone az ügyvédjétől.

– Gribkowsky – hangzott a válasz.

– Megváltozott. Nem ismertem fel – mondta Ecclestone.

Addigra higgadt bankárok bebizonyították, hogy Gribkowsky megállapodása a CVC-vel „Isten ajándéka” volt, és a cég jó árat fizetett érte. „A vártnál többet kapott érte” – bizonygatta korábbi főnöke, és ezzel porrá zúzta a vádirat Ecclestone korrupt kenőpénzére vonatkozó állítását.

– Szigorúan meg fogják büntetni, ha nem mondja el az igazat – figyelmeztette a bíró Ecclestone-t.

A tanú bólintott.

– Volt a 44 millió dolláros kifizetésnek bármi köze a Forma–1 eladásához? – kérdezte az új ügyész.

– Nem – válaszolta Ecclestone, aki felváltva emlegette „Mr. Groboskyt” és „Mr. Grogskyt”, ugyanakkor leszögezte: a kifizetés az adóelkerülési stratégiájához volt köthető.

– Gribkowsky fordult-e Önhöz bármikor konkrét követeléssel? – kérdezte az ügyész.

– Nem. Úgy gondoltam, fizetek neki, és majd később eldöntjük, hogy miért.

Mint a tanú kifejtette, Gribkowsky különböző üzleti lehetőségeket kínált neki, és nem volt hajlandó beletörődni, hogy Ecclestone könyörtelenül visszautasítja a közös üzlet tervét. „Arra gondoltam, hogy »Mr. Grogsky« talán képes lenne bosszút állni. Ezt nem kockáztathattam meg.”

432

Néhány megfigyelő szerint az új ügyész, egy tapasztalatlan fiatalember csak vergődött. Sem ő, sem a bírák nem találták Ecclestone tanúvallomását különösképpen meggyőzőnek, de nem volt alternatív magyarázat a Gribkowskynak történt kifizetésre.

Mivel az eljárás korrupcióról szólt, nem pedig zsarolásról, Ecclestone tanúvallomása nem volt elég bizonyíték az adócsalásra, az egyetlen olyan vádra, amelynek bizonyítására még reális esély maradt.

Az évek során a müncheni ügyészek kétes hírnevet szereztek maguknak azzal, hogy nagy korrupciós pereket jelentettek be, de aztán nem tudták a vádlottak bűnösséget bizonyítani. Gribkowsky remélte, hogy ő is ezek közé fog tartozni.

Ecclestone aznap este a Mandarin Orientalban szállt meg. A hallban autogramokat osztogatott. Következő nap a bíróság délután 4 órakor befejezte a tárgyalást, pont időben ahhoz, hogy Ecclestone el tudjon repülni Abu-Dzabiba. Fabiana Flosival kézen fogva távozott a bíróságról. Mindenki tele volt várakozással és kétséggel, hogy Gribkowsky esetleg vallomást tesz. Ecclestone képessége, hogy el tud tűnni a misztikus ködben, karakterének alapjellemzője volt. „Tűzoltó vagyok – vélekedett, amikor a turbulens évre visszatekintett. – Az emberek folyton tüzeket gyújtanak, és nekem el kell azokat oltanom. Ha unalmassá válik a helyzet, nekem magamnak kell meggyújtanom a tüzeket. Ez az év más volt. Rengeteg volt a tűz…”

Elhallgatott. Aztán felderült az arca, és Fabianára mosolygott, majd az asztalra csapva bejelentette: „Ennyi volt. Gyerünk!”

433