Folk György
India – a végletek birodalma
india_001-027_3.indd 3
11/21/07 3:28:25 PM
Folk György: India – a végletek birodalma Szöveg © Folk György, 2007 Szaklektor: Veres Péter
Szerkesztette: Garai Attila Felelôs szerkesztô: Falcsik Mari
Könyvterv: Batki Anita
Borítóterv: Juhász Gábor
ISBN 978-963-9686-34-2
Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.
Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2007 Felelôs kiadó: Szauer Péter www.hvgkonyvek.hu Nyomdai elôkészítés: HVG Press Kft. Felelôs vezetô: Erényi Ágnes Nyomás: Gyomai Kner Nyomda Zrt. Felelôs vezetô: Papp Lajos
india_001-027_3.indd 4
11/21/07 3:28:25 PM
Tartalomjegyzék Beköszöntô …………………………………………………………………… 8 Nem India – Indiák ………………………………………………………… Közeledés …………………………………………………………………… Szembenálló civilizációk …………………………………………………… Külön világok Indiában …………………………………………………… A föld …………………………………………………………………………
13 13 15 20 24
Történetek ………………………………………………………………… Elôtörténet …………………………………………………………………… Biszmillah …………………………………………………………………… Mughal zenit ………………………………………………………………… Társaságok …………………………………………………………………… A raj ………………………………………………………………………… Gurukorszak ………………………………………………………………… Hatalmasságból nagyhatalom ………………………………………………
31 31 48 56 75 77 85 88
Maga az ország …………………………………………………………… Millió mandir ………………………………………………………………… Umma Hindusztánban ……………………………………………………… Népek, nyelvek, széttartások ……………………………………………… Család és élet hétköznap …………………………………………………… Commonwealth – ami a brit örökségbôl megmarad ……………………… Désí …………………………………………………………………………… Még 600 millió ……………………………………………………………… Megaindusztrialisták ………………………………………………………… Hová lett az intelligencia? ………………………………………………… Lók Szabhá és lokális hatalmak …………………………………………… Mindig más marad …………………………………………………………
101 101 121 129 138 147 151 161 166 174 177 182
A világ számára …………………………………………………………… Nyílik a bazár………………………………………………………………… A világ új mûhelye …………………………………………………………… Végtelennek tûnô szolgahad ……………………………………………… Travel Channel World ………………………………………………………
195 195 197 203 205
india_001-027_3.indd 6
11/21/07 3:28:25 PM
Mi felülrôl lefelé bólintunk, ôk balról jobbra. Mi a tavaszi napsütésben leszünk szerelmesek, ôk az ôszi esôk idején. Ôk a kezükkel eszik az ételt, nekünk ezért a kezünkre ütnek. Ha mi barnulni szeretnénk, ôk fehérednének. Gasztronómiánk a hús és a szesz köré épül, ôk mindkettôtôl iszonyodnak. Ôk nem engednek be az otthonukba kutyát, viszont kívánatosnak tartják a teheneket az utcán. A félhold itt áll, ott fekszik, ha mi elôreengedjük a nôket, ôk a férfiakat engedik elôre. India más.
india_001-027_3.indd 9
11/21/07 3:28:25 PM
1.
india_001-027_3.indd 11
11/21/07 3:28:31 PM
Nem India – Indiák
Közeledés India belátható idôn belül a világ legnagyobb lélekszámú országa lesz. Csak idô kérdése, hogy népessége megelôzze Kínáét.1 India a legjobb úton van a nagyhatalmi státus felé is, hiszen ipari termelése gyorsan bôvül, és katonai ereje sem becsülhetô le többé, amit elsôsorban nukleáris technológiájának és ûrtechnikájának fejlesztésével demonstrál. Ez a mérhetetlen lélekszámú, kontinensnyi ország a befektetési lehetôségekre és kikanyarítható piacokra folyton éhes globális szereplôk számára szinte érintetlen, beláthatatlan fogyasztói piac. Tegnap még zárt, szocialista jellegû hiánygazdasága egyre több tekintetben van kitéve a nemzetközi versenynek, miközben a gigantikus nagyvárosok új középosztálya részét követeli az egyetemes konzumörömökbôl. A nagyvilág ugrásra készen áll, hogy pénzt fektessen a belsô fogyasztás kiaknázásába, kihasználja India kivételes termelôi és szolgáltatói lehetôségeit. A szubkontinensen a transznacionális ipar számára minden más gazdaság alá kínáló, kimeríthetetlen munkaerôforrás buzog, máris hatalmas létszámú információtechnológiai szolgáltató-, sôt fejlesztôközpontok alakultak ki, és egész iparágak idehelyezésének lehetünk tanúi.
1
Kína lakossága 2006-ban 1300, Indiáé 1070 millió fô. India lélekszáma továbbra is meredeken emelkedik, miközben Kínáé az egyke családmodell sikeres elterjesztése miatt lassan stabilizálódik.
india_001-027_3.indd 13
11/21/07 3:28:36 PM
14
1. Nem India – Indiák
Ez a nyugati médiafogyasztó számára ismert kép azonban egyoldalúan mutatja be Indiát, az indiai valóságot. A globális szemellenzô alól nézve oly gyorsan fejlôdô szubkontinens ugyanakkor egy nagyon hosszú múltú, erôs, számunkra idegen civilizáció stabil, sôt erôsödô bástyája. Az óriási országot belsô ellentmondások, széthúzó vagy a régmúltra hivatkozó erôk feszítik. Könyvemben ennek a sokfelé húzó, modernizálódó és nem modern, fejlôdô és egy helyben álló, egységes és sokféle Indiának szeretnék igazságot szolgáltatni. A tegnapi, mai és holnapi valóságot kívánom felvázolni, szemben mindazzal, ami Indiából a nemzetközi köztudatban, jórészt a nyugati világ számára hangszerelve, megjelenik. Bhárat Mata – a minden indiait öröktôl fogva ölén hordó Anya: India Anya. Bhárat a primordiális törzs, amelynek a Kuruk mezején, India földrajzi szívében folytatott nagy háborúságához vezetik vissza minden indiai ügy történetét, hivatkozással a Mahábháratára, amelyet ma is megannyi nyelven olvasnak Indiában. Egy fél kontinens, amely egymás után jött népeket, egymásra rakódott civilizációkat igyekszik közös nevezôre hozni. Ez a legfontosabb tudnivaló Indiáról. A százarcúság, a számtalannyelvûség, a sokfelé szabdaltság, a csoportokra, kasztokra, civilizációkra osztottság, a múlt, a vagyon, az ipar, a hit megosztottsága. Az emberi emlékezet kezdetétôl így volt ez, a történelemben a szétválás és elszigetelôdés új és új hullámai követték egymást. Nincs elgondolható változás, amely egyszer csak egybefoghatná mindazt, amit ez az óriási edény befogad, legalább az írott történelem kezdete óta. India gazdasági fejlôdésérôl tehát önmagában beszélni egyoldalúság, európai-nyugati rövidlátás. Sokkal többet értünk meg, ha abból indulunk ki, hogy India mindent megenged, befogad, tolerál a régivel együtt, amit nem áldoz fel semmiért. Az angolok távozása óta liberalizálhatták, majd iparosíthatták, modernizálhatták, legújabban komputerizálhatták. Az új alatt, mellett vagy az újjal szemben azonban mindenütt ott van az ôsibb India. India, mint mindig, most is megnyílik a változások elôtt és elzárkózik elôlük. További vizsgálódásunk ezért az „Indiákról” szól. Bárhonnan, bármilyen céllal jössz is, Indiák. Egyre mélyül a szakadék India valósága – az egész fejlôdô világ, de meglehet, minden létezô világ valósága – és e valóságnak a globalizálódó világ fôszereplôi számára látható leképezôdése között. Ezek a fôszereplôk a globalizálódó liberális világgazdaság megszokott fôszereplôi: kormányok és politikusok, befektetôk, pénzemberek, üzleti körök, média és sajtó, fogyasztók, turisták, értelmiségiek, médiabefolyásolt tömegek. Mivel szerepüktôl függetlenül ugyanazokat a híreket, elbeszéléseket fogyasztják, világképük konvergál. Így aztán annak, amit a tudomány számon
india_001-027_3.indd 14
11/21/07 3:28:36 PM
Szembenálló civilizációk
15
tart, és a józan hétköznapi ember bármikor megtudhat, a nyilvánosságba került elbeszélések fogyasztóinak világképében szûkülô hely marad. Közelítsünk most Indiához azzal a szándékkal, hogy ebbôl a szakadékból, amennyit lehet, betöltsünk.
Szembenálló civilizációk India egyszerre egy ma hatalmas állam és egy majd’ kontinensnyi területen a világ népességének jelentôs részét magába ölelô, illetve jelentôs részére kisugárzó civilizáció, amelynek hatása Iránig, Tibetig és az indonéz szigetvilág nyugati részéig is elér. Számos szomszédos ország és terület, így Banglades, Pakisztán, Srí Lanka, Tibet és Nepál Indiának a politikai térkép szerint a legújabb idôkben leszakadt darabja; további térségek pedig, így Afganisztán egy része, Délkelet-Ázsia vagy Szumátra és Madagaszkár szigete átmeneti zónák a szubkontinens és a többi nagy civilizáció között. Az ilyen hatalmas erejû civilizációk évezredeken át meghatározzák a történelem menetét. Váltakozó sikerrel harcolnak egymással a dominanciáért, és hosszú önálló, önhatalmú fennállásuk során egészen eltérô értékekre alapuló társadalmakat építenek.2 Saját civilizációs értékeink és az ezekre épülô berendezkedésünk saját civilizációnk termékei. Hogy mennyire így van ez, azt megérteni valójában csak akkor fogjuk, ha észrevesszük saját civilizációs értékrendünk egyoldalúságait, végsô balgaságait. Ahhoz, hogy ez lehetséges maradhasson, egymásnak ellentmondó civilizációk fennmaradására van szükség. Innen induljunk el. Idegenként egy másik nagy civilizációhoz tartozunk, és a különbségek nem tûnnek el. A civilizációk nem egyszerûen közelednek egymáshoz, a többiek nem a mi értékrendünk és berendezkedésünk vagy valamilyen színes globális egység felé konvergálnak. Mondandónkat, az indiai hagyománynak megfelelôen, meseformába öltöztetjük. A mi nyugatiaknak szóló, közkeletû mesénk Indiáról a jó fiú meséje. Él valahol, nagyon távol egy nagydarab, lusta, szellemi fejlôdésében elmaradt, üzletelni és versenyezni rest fiú. A melegben heverészik a pálmafák alatt, naphosszat a köldökét bámulja. Nem is csoda, hiszen hosszú-hosszú ideje lemaradt 2
Samuel Huntington a civilizációk harcáról szóló mûvében a történelmi idôket egymásnak feszülô, ám hosszú ideig egymás mellett létezô civilizációk rendszerének írta le. A civilizációknak ezt a rendíthetetlenségét kiemelve Huntington – Spengler és Toynbee után – legalábbis számos további évszázadra új optimizmusnak nyitott utat. Kedvelt címkéinket európai-nyugati civilizációnkon belülrôl nem valami végsôre ragasztjuk. A „globális falu”, a „történelem vége”, a „lapos világ” rendre egyoldalúságnak bizonyulnak.
india_001-027_3.indd 15
11/21/07 3:28:36 PM
16
1. Nem India – Indiák
az eseményektôl. Bezárkózott saját fülledt környezetébe. Nem takarítanak, nem újítanak fel nála, mindene düledezik, használhatatlan, ósdi. Azt eszi, ami a háza mellett megterem, azzal látja el magát, amit maga körül talál. Mivel a nagyvilág csodás, izgalmas eseményeirôl és javairól nem hall eleget, nincs semmi, ami igyekezetre bírná. Elhízott, eltunyult, a maga szemétdombján okosnak képzeli magát. Egyszer azonban mégis ledôlnek múltban rekedt világának kulisszái. A fiú meglátja mindazt, amiben mindeddig nem részesülhetett, és csodás változáson megy át. Elméjét, amelyben eddig fantazmagóriák, színes legendák kavarogtak, mostantól arra használja, hogy pénzhez jusson, s a nagyvilág örömeit megvehesse magának. Még sohasem keresett pénzt – most a nyomorúságos éhbér is boldoggá teszi; sosem dolgozott – most örül, hogy éjt nappallá téve robotolhat. A szerény igények és a nagy igyekezet szerencsés kombinációja a munkaerôpiaci versenyben verhetetlenné teszi, és boldogan él, amíg meg nem hal. Ha olvasóim szerint ez egy hollywoodi típusú, ostoba mese, örömmel mesélek másikat. Ebben az érdekesebb mesében a majmok az emberi társadalomba való beépülésre aspirálnak. Az emberek annyi banánt ehetnek, amennyit csak akarnak, és botot a majmoktól soha nem kapnak, a majmok annál többet az emberektôl; az embereknek nem viszket a bundájuk, a szél elôl, hideg elôl bemehetnek a házukba. Nem csoda, ha a majmok igencsak szeretnék emberként elismertetni magukat. Másfelôl a majmok egész történelmük során egymással harcoló hordákban éltek. A majomvirtusnak része az idegen majmok gyötrése, a távolság fenntartása. Az elkülönülést a különféle majomtörzsek eltérô színû és hosszúságú szôrzete mindenki számára szembetûnôvé teszi. Ezen túl a majomélet számtalan további eleme is teljesen idegen még a szomszédos majomtörzsek számára is. Minden majomhorda egyetlen lehetséges életformát ismer: a magáét. A javakban dúskáló emberek közül némelyek, leginkább az állatvédôk és a következetesen gondolkodó liberálisok kis csoportjai, érzelmileg azonosulnak a majmok ügyével. A majmok emberszabású, társadalmasodásra képes, intelligens lények, még ha egyelôre nélkülözik is a beszéd adományát. Leginkább tehát fogyatékos emberféléknek írhatók le, akiknek az emancipálását hamarosan az emberiség egyik jövôbeli kötelezettségeként kell számon tartanunk. A majmok a majom-egyenjogúsítási aktivisták, majomtérítôk és hasonlók segítségével megtanulnak borotválkozni. A majmok között gyorsan elterjed, általánossá válik a szôrtelenség. Igaz ugyan, hogy továbbra is fákon élnek, hulladékot és nyers növényi táplálékot esznek, a domináns hímek válogatás nélkül hágják az ivarérett nôstényeket, és átlagos élettartamuk nem haladja meg a húsz évet, de a világsajtót, különösen a bulvármagazinokat és a szívhez szóló egzotikus hírmûsorokat bejárják a majmok gyors fejlôdésérôl szóló képes és szöveges beszámolók.
india_001-027_3.indd 16
11/21/07 3:28:36 PM
Szembenálló civilizációk
17
Mivel az északi félgömb nyugati felén és a régió által kulturálisan annektált más területeken minden iskolás gyerek azt tanulja, hogy az emberiség és vele a világ fejlôdik, ez a változás a fejlôdés nyilvánvaló bizonyítéka lesz. A majmok azonban társadalmi berendezkedésükben, belsô késztetéseikben, értékrendjükben nagyban különböznek az emberektôl. Borotválkozni nem azért kezdenek, hogy egyszer majd emberré fejlôdjenek, hanem azért, hogy megszerezhessék az emberi státussal járó elônyöket, és közben megôrizhessék majomi mivoltukat, vagy még inkább zavartalanul élhessék a maguk majomi életét. Borotvált bôrük az a határfelület, ahol a két, egymástól idegen létmód találkozik. Az itt lejátszódó változások a valóság gyökeres megváltozásaként szerepelnek. Az ilyen határfelületek akkor válnak igazán értékessé, ha a valóság változása lassú, nehéz, gyötrelmes az emberi társadalom számára. Jelentôségük tovább fokozódik, ha az elônyök elnyerésének elôfeltétele a „fejlôdés” bizonyítékainak elôteremtése. Ha a majmok csak akkor számíthatnak a banánkészletekhez való hozzáférésre és a bot elmaradására, ha fejlôdésük az emberi közvélemény számára visszafordíthatatlannak tûnik fel, úgy a rózsaszín szôrtelen bôr vállalását jó kompromisszumnak érzik. Mindaddig, amíg a skandináv, észak-amerikai és ausztrál átlagember csak a tévében, a moziban és a könnyû olvasmányok lapjain találkozik majmokkal, a délre látogató turistáknak pedig a helyi idegenvezetôk adnak számot a majmok furcsa viselkedésérôl, a majmok feltartóztathatatlan fejlôdésének gondolata kikezdhetetlen marad. Úgy lehet tehát, hogy amit mi közeledésnek érzékelünk, az a valóságban olyan funkciók, álcák, ütközôzónák kialakítása, amelyek lehetôséget adnak az önazonosság megôrzésére, a politikailag mindkét oldal számára elfogadható, feltételezett valóság „megjátszására”. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy az elmúlt évszázadok során a Nyugat kezében összpontosultak a fegyverek, koncentrálódott a hatalom gyakorlásának számos technológiai formája. A többi civilizáció számára csak a kihalás és az alkalmazkodás lehetôsége maradt. Alkalmazkodni a szolgasorba kényszerülôk klasszikus módján lehet: kifelé hajlongással, befelé a fogak összeszorításával. India a civilizációs szembenállásokhoz való alkalmazkodás szinte felmérhetetlenül hosszú és erôs hagyományával rendelkezik. A második mese gondolatmenetébôl az következik, hogy a mélyben továbbélô, erôs, sok tekintetben növekvô Indiákra külsô kényszerek és csábítások hatására tapad rá a védekezés sajátosan indiai formáját kikényszerítô, idegen civilizáció. A függetlenség elnyerése óta az ország a nyugati mintáktól való lemaradás komplexusát nyögi. A Gandhi és Nehru körüli nagy nemzedék még India saját,
india_001-027_3.indd 17
11/21/07 3:28:36 PM
18
1. Nem India – Indiák
indiai útját vizionálta egy jobb jövôbe. A „fejlôdés”, minden bezárkózás mellett is, segélyeket és kölcsönöket igényelt, India sem katonailag, sem gazdaságilag nem tudta fenntartani „el nem kötelezettségét”. Indiának tehát olyan civilizációs ütközôzónát kellett létrehoznia, amely lehetôséget ad saját belsô értékrendjébôl adódó preferenciáinak megôrzésére, akár leplezés, rejtôzködés árán. A nyugati befolyásolású iskola már zsenge gyermekkorunktól az egyetlen emberséges értékrend normáját neveli belénk. Ennek az értékrendnek az érvényesülését szükségképpen fejlôdésnek érezzük, a világról pedig mindenképpen olyan képet alkotunk, amelybôl ez az értékrend levezethetô. Más nagy, élô civilizációkhoz közeledve ugyanakkor nem nehéz észrevennünk, hogy a mi nyugati önközpontúságunknak, saját értékeinkre fokuszált rövidlátásunknak a megfelelôje minden civilizációban föllelhetô. A nagy (elterjedt és hosszú múltra visszatekintô) civilizációk nagy erôvel teszik uralkodóvá értékrendjüket. A civilizációk térképe és történelme bonyolult, a nagyok árnyékában és szorításában, határaik közé ékelôdve számos további, átmeneti civilizáció mûködhet. A nagy civilizációk elválasztása, határaik azonosítása öszszetett módszertani kérdés.3 Jóllehet a határok nem egyértelmûek, a szembenállások gyökerei mégis mélyre nyúlnak. A könnyen megvonható határok, az egyszerû definíciók hiánya nem befolyásolja létezésüket. Hadd emeljek ki néhány jellegzetes vonást az egyes (máig) nagy civilizációk világértelmezésébôl és értékrendjébôl. A hindu civilizáció számára nem egy világ létezik, hanem egymás melletti és egymásra következô világok sokasága. Állandó körforgásban követik egymást a lények, a lelkek, minden a kezdôpontokhoz tér vissza, az idô csak évmilliók alatt mozdul valamicskét elôre, ám a világkorszakok menthetetlenül váltják egymást. A végeláthatatlan ciklusokban nincs hová sietni, az új világról úgysem lehet lemaradni. A lassan araszoló idôben az embereknek a világban elfoglalt helye is állandó. A megváltás kivételes, egy életen belül nem érhetô el. Mindaz, amivel a hétköznapi ember gyötri magát, látszat. Mindazt, amiben az ember megkapaszkodhat, mélyen a múltba és önmagába tekintve kell keresnie. A muszlim civilizáció – az iszlám – központi értéke a lezártság. A próféták sora lezárult, a történelem lepecsételtetett. Ezzel megadatott a közösségnek a békességben és jólétben, az egyetlen Isten, Allah parancsai szerint való élet. Közösség, Allah, az igazság és a legjobb élet szétválaszthatatlan egységet alkotnak. Egy a „Könyv”, a Hit, a Jó. Nincs fejlôdés, nem lehet továbblépni. Vi3
Huntingtonnal folytatott polémiájában Amartya Sen óv attól, hogy egyetlen változó, a vallás különbözôsége alapján jelöljük ki a civilizációs határokat.
india_001-027_3.indd 18
11/21/07 3:28:36 PM
19
Szembenálló civilizációk
ták csak az értelmezésrôl folyhatnak. Ezekre a vitákra pedig, mivel az egyedül helyesrôl szólnak, nem lehet elég sok idôt és tudást fordítani. A zsidó-keresztény felfogás szerint a világnak a szerencsétlenségtôl és bûntôl való megváltása az idôk kezdete óta „benne van a levegôben”. Minden eltévelyedést próféták tesznek jóvá, elhozva az üdvösséget a kiválasztott nép számára. A tudás felhalmozható és megôrzendô. Az Írás az embernek jogokat és kötelezettségeket ad, a közélet pedig az üdvösségre vivô élet megtalálásának fóruma. Az üdv elôttünk áll, és hiszünk eljövetelében. A történelem elôre halad, a fejlôdés útján jár. Fejlôdés és megváltás egyaránt ezen a világértelmezésen alapul. A civilizációk tehát végsô soron olyan alapvetô értékeik mentén önazonosak és állnak szemben egymással, amelyek a nagyon távoli múltba, sokszor az írott történelem kezdetéig nyúlnak vissza, és amelyek megítélése más civilizációkban egészen más, nemegyszer ellenkezô elôjelû. Az 1. táblázatban a mi nyugati világunk és az indiai „Kelet” szembenálló értékeit foglalom össze. 1. táblázat. Az indiai és a nyugati értékrend néhány jellegzetes különbsége Indiai (keleti)
Nyugati
Család
Egyén
Közösségi hit
Egyéni hit
Csoportbiztonság
Jogegyenlôség
Istenszeretet, bhakti
Teológia
Is
Vagy-vagy
Hierarchia
Egyenlôség
Elzárkózás
Megnyílás
Születés (karma)
Választott és befolyásolt sors
Újjászületések
Üdvtörténet
Visszatérô ciklusok
Fejlôdés
Rituálisan tiszta
Materiálisan tiszta
Beleszületés
Érvényesülés és verseny
Ajtók mögötti nôiség
Nyilvános nôiség
Indiának a világgazdaságba, a nemzetek közösségébe és a globális „információáramlásba” való integrációja a majom borotvált bôre. A bôr alatt azonban ott a hús és a vér, ahol a külsô mimikrinek már nyoma sincs. Indiára tehát jelentôs hatást gyakorolnak a külsô tényezôk, de csak a felszínen. Ez a kettôsség a kontinensnyi országot sok tekintetben széttartó részekre szabdalja,
india_001-027_3.indd 19
11/21/07 3:28:36 PM
20
1. Nem India – Indiák
miközben a központi kormányzat – erôs nemzetközi támogatás mellett – egyelôre sikerrel tart egyensúlyt a szegregációs, szeparatista és múltôrzô erôkkel. Mindemellett gazdasági és kulturális szempontból India egymástól független világokra oszlik, és az erôk, amelyek e belsô világokat egymáshoz közelítik, lassan, hullámzóan munkálnak. A külön világok szembenálló értékrendjei sok tekintetben összebékíthetetlenek.
Külön világok Indiában Az elsô világ az angolszász vezetésû nagyvilágot szolgaian követô India. Ennek a világnak megvan a maga gazdasági alapja, a saját korábbi hovatartozását gyorsan felszámoló életrutinja, értelmisége, nyelve és pragmatikus hitrendszere. Hitének szentháromsága a fogyasztás, az iskolázottság és az (angolszász) külföld. A második világ az állami India. Pozíciói valamelyest gyengültek az utóbbi idôben, de a mélyreható változások kilátástalanul messze vannak. Idetartozik a világ legnagyobb létszámú, legdifferenciáltabb és változó hatékonyságú hivatalnoki kara, a hadsereg, az értelmiség döntô többsége, az egyes szövetségi államok (state) helyi adminisztrációja s mindezek összetett családi és területi klientúrája. Ebben a világban a nagy folyóvölgyi civilizációk bürokráciájára általában jellemzô reflexek vannak érvényben. A harmadik világ a valódi üzleti világ. Ez a világ a kisparaszti gazdaságok és a bazárok köré rendezôdik. Jellemzô rá a majdnem embertelenül kemény verseny, az örökléses és családhoz kötött boldogulás, a szûk területre bezárt életmód. Alapértékei a családi kötelék, a pragmatizmus és a folyamatos nyomulás a bolthelyért, az árukért, a hatóságok jóindulatáért. A negyedik világ a nyomor Indiája. Határait politikai szándékaink szerint meghúzhatjuk itt vagy ott, de bizonyos, hogy az elmúlt évtizedekben is tovább terjeszkedett. Háromfajta nyomor van: az eldugott nyomor, a nincstelen falusiak nyomora és a halmozott városi nyomor. Ennek a világnak alig vannak civilizációsnak tekintett értékei. Nem igényli az iskolát, a csatornát, az internetet és a tévét, nem tud mihez kezdeni Indiával mint atomhatalommal vagy mint újdonsült tôkeexportôrrel. Biztosra vehetjük, hogy mindabból, amit a nyugati közgazdász India gyors gazdasági elôrelépésének sémájába foglal, ebbe a negyedik világba nem jut semmi. A nyomorban élô százmillióknak a gazdasági fejlôdés – térvesztés. Fogy a hely, elapadnak a gyûjtögetés, a tiszta víz, a nyugalom forrásai, fogytán vannak a meghúzódásra alkalmas színterek. Ez a világ kívül esik a jelenleg domináns gazdasági doktrínák látóterén.
india_001-027_3.indd 20
11/21/07 3:28:36 PM
Külön világok Indiában
21
Indiát homogén „nemzetállamnak” képzelni szerencsétlen félreértés. Ez az óriási ország modern államként egy olyan történelmi pillanatban jött létre, amikor a függetlenség kivívása, a világháború lezárulása és a gyarmati rendszer szétesése egyaránt ezt az államiságot segítette. India állam adott kereteit nem rögzítette mély gyökerû nemzeti együvé tartozás. A nemzeti India határai minden irányban a mai országhatárokon túl húzódnak. Ez Pakisztán esetében a legnyilvánvalóbb. A mai Pakisztán egyszerûen Hindusztán másik, túlnyomó részben muszlimok által lakott része. A két, egymással a szakadás óta folyamatosan szembenálló ország lakóit csupán az államiság által rájuk kényszerített határok választják el egymástól, minden más összeköti ôket: a hosszú közös múlt, a hindusztáni nyelv, a közös kultúra megannyi eleme. A nagy kivonulás óta az Indiában élô hindusztáni családok igen nagy részének vannak pakisztáni rokonai, és a legújabb idôkben elfogadottá vált a családok kölcsönös kapcsolattartása, a családlátogatások szokása is. Hasonlóan önkényes határ választja el ma Nyugat- és Kelet-Bengált, azaz bengáli nyelven Bangladest. Banglades leszakadása (1971–72) a pakisztánihoz hasonló, fájdalmas történelmi trauma. Végül nem választják el etnikai határok az indiai államot Srí Lankától (Ceylontól) sem. Lanká szigete, amelyet szinte folyamatos szárazföld (az úgynevezett Adams-bridge) köt össze a kontinenssel, mind a Rámájana, mind a buddhizmus késôbbi története révén az indiai világ része. Tamil többségû lakosságának nyelve és etnikai háttere megegyezik India Tamil Nádu államának lakosságáéval. Az Indiai Köztársaságnak már a neve is fogalmi csúsztatás. Az India országnév a perzsa Hindusztán – a hinduk országa – névbôl származik, s a névadók az észak-indiai hódítók voltak. Ez a szubkontinens túlnyomó részét elfoglaló nagy állam azonban sehogyan sem tud egyszerûen a hinduk országa lenni. Megmaradt ugyanis az árják elôtti India, a kaszton kívüli törzsek, csoportok Indiája, akárcsak a több mint ezeréves, perzsa-török-mongol közvetítésû muszlim India, és végül a portugál, angol és francia uralom alatt teret nyert kereszténység. Hasonló problémát okoz az India belsô nyelveiben elterjedt Bhárat országnév: a diadalmas árja törzs neve az észak-indiai többségi hindu társadalmon kívül mások (muszlimok, dzsainák, párszik, keresztények, vagy a más nyelvû, más vérû dravidák) számára nem a nemzeti azonosság legjobb jelölôje. Indiának a nemzeti egység problémájával terhelt lelkiismeretét jól tükrözi a lépten-nyomon ismételt politikai jelmondat: „By nation one – by language many” (egy nemzet sok nyelvvel). A tapasztalat ugyanis mindenütt sokkal inkább a sokféleségre, elzárkózásra, szembenállásra vall. Ha a nemzeti közös nevezôt keressük, azt nem könnyen kapjuk meg.
india_001-027_3.indd 21
11/21/07 3:28:36 PM
22
1. Nem India – Indiák
Az Indiában élôk nagy többsége számára a legfontosabb közös tapasztalat az élet közös kényszerkereteit mûködtetô állam, a függés a számukra befolyásolhatatlan és nehezen mozduló államtól. Egységes hivatalnokállam ez, drágán megvehetô engedélyezô hatóságokkal és elosztó hivatalokkal, a semmitmondó hírekbôl megismert nagypolitikai eseményekkel, az örök gyûjtôpártokkal és koalíciós szövetségekkel. A további össznemzeti értékek köre is problematikus. Mûködik és az évtizedek alatt hoz valami eredményt az állami propaganda. Az állam az indiai állampolgár számára néhány jól tematizálható, egyszerû ügy köré próbál nemzeti egységet építeni. Az elsô ilyen, jól-rosszul közössé vált ügy a katonai hatalom ügye. India katonai hatalmát a híreket követô polgár számára 1965-ig a Kínával szembeni hazafiság, az 1970-es évek eleje óta pedig a Pakisztánt féken tartó katonai erô jelenítette meg. A katonai propaganda két vezetô mítosz folytonosan ismételt elbeszélése köré épül. A régebbi kulcsmítosz a gonosz pakisztáni betörô, a vérengzô kasmíri partizán, akit az indiai tisztek minden jóindulata ellenére üldözni és irtani kell. Indiában eddig nem voltak közforgalomban árnyaltabb elemzések a kasmíri és dodari események hátterében rejlô erôkrôl. A sajtó és a mindenekelôtt a határincidensek sátáni világának szentelt hindi mozifilmek a gonosz Pakisztán mítoszát sulykolják. A legfeszültebb években tömegével kerültek forgalomba az ilyen filmek, a bombayi („bollywoodi”) filmgyártás jelentôs részét téve ki. A most már harmadik éve meglódult enyhüléssel azonban ez a trend meggyengült, és újabban másfajta filmekre tódul a közönség. Ezekben a negyvenévi távollét után Lahórban nevelkedett unokájának esküvôjére utazó nagypapa vagy nagymama a meghatározó szereplô, s míg az autóbusz Pakisztán felé repíti ôt, a földeken táncoló lánykórus énekli a refrént: „hamaré dés hé, unké dés hé”. Az ô országuk is, a mi országunk is. A másik mítosz a megbecsült, mûszakilag felkészült és morálisan feddhetetlen vadászpilótáé. A végeláthatatlan határon a rádzsasztáni sivatag szélén és a Himalája elôterében folyamatosak az indiai repülések. Az 1991 utáni nagy liberalizálási hullám kezdetéig nem volt indiai kisfiú számára magasztosabb ambíció, mint a hadseregbe, a légierôhöz kerülni. Végül közös nevezônek tekinthetjük az indiai férfiaknak a krikett iránt táplált szenvedélyes vonzalmát, ámbár az ország kommunikációs sajátosságaiból adódóan a nagy kriketteseményeknek is csak viszonylag kevés nézôjük, hallgatójuk van. A sajtó és a média mindenesetre mindent megtesz azért, hogy a krikettpályán elért fegyvertényeket homéroszi jelzôkkel lássa el. Ezzel együtt ennek a sportnak a nemzeti egység kikovácsolásában játszott szerepe nem mérhetô ahhoz, amit a labdarúgás a nagy futballnemzeteknél betölt.
india_001-027_3.indd 22
11/21/07 3:28:37 PM
Külön világok Indiában
23
A hányódó lelkiismerettel hozható kapcsolatba a nemzeti szimbólumok használata is. A három kulcsszimbólum az Asóka-oszlopról származó csakra (kerék), amely az ország trikolórján és címerében is megtalálható, a Tádzs Mahal és végül a Lók Szabhá, a parlament épülete Új-Delhiben. Ezek valóban mindenki által ismert szimbólumok, az erôs és jelentôs India bevált jelképei. Közülük egyedül a buddhizmust szenvedélyesen terjesztô Asóka oszlopa tekinthetô a mai nemzeti egység elôfutárának, ám Asóka nem a hinduizmus pártfogója volt, a Tádzs Mahal és a parlament pedig külföldi elnyomók nagyszabású mûvei, amelyekkel nem versenyképes a szövetségi India egyetlen mûalkotása sem. Szimptomatikus, hogy ezt a kontinensnyi országot máig nem kötik össze szárazföldi közlekedési lehetôségek a szomszédjaival. Pakisztánt és Indiát 2003 derekán egyaránt izgalomba hozta a Lahór és Delhi közötti menetrendszerû buszjárat megindítása. Indiának jelenleg csak Nepállal van némi külsô vasúti összeköttetése, amely a Himalájába, Katmanduba vezet, és a határ után pár kilométerrel véget ér. Nincs vasút Dháká, Mianmar felé, és nincs határátkelô hely Srí Lankára sem. India közlekedési rendszere és információs infrastruktúrája nagymértékben tükrözi az ország szegregációs tendenciáit. Az angoloktól örökölt gerincútvonalakon (Grand Trunk Road) összpontosul a közlekedés, egyre inkább a nagy városi agglomerációk4 belsô és egymás közti forgalmát szolgálja ki a vasút, a most liberalizálódó és világviszonylatban tömegesnek számító légi közlekedés. Az országos, angol nyelvû napilapokat csak az angolul olvasni tudó kisebbség kíséri figyelemmel, az internet penetrációja országos viszonylatban elhanyagolható, a tévé és a mozik információközlô értéke a Nyugaton megszokottnak csekély töredéke. India külsô hatásoktól meg nem érintett része pedig makacsul ôrzi különálló, a messzi múltra hivatkozó értékeit. A Nyugat felôl mindig is hosszú út vezetett India megértéséhez. Egymást kölcsönösen átható, egymás számára megkerülhetetlen civilizációkat fenntartó szubkontinensrôl lévén szó, ennek bizonnyal így is kell lennie. Európából Indiába nem egyetlen nyomvonalon, nem egyetlen logika mentén visz az út. Ha tehát India igen összetett történeti, gazdasági és társadalmi valóságához akarunk közelebb kerülni, a szubkontinenst hatalmas befogadóképességû edénynek képzelhetjük el. Ez az edény mindent befogad, ami belezúdul. Az új
4
Az általánosan használt indiai közigazgatási terminológia szerint „Class I cities”.
india_001-027_3.indd 23
11/21/07 3:28:37 PM
24
1. Nem India – Indiák
mellett a réginek is marad hely, ha a korábbinál kevesebb is. A „gyôztes mindent visz” logikája jószerével ismeretlen errefelé.5 Ahhoz, hogy eljuthassunk Indiába, India önközpontúságának földrajzi és történelmi meghatározóin kell újra és újra végigrágnunk magunkat.
A föld A Hindusztáni-félsziget földrajzi szempontból magába záródó szubkontinens, amelyet a Himalája ég felé tornyosuló hegylánca választ el Belsô- vagy KözépÁzsiától. A sztyeppék vagy a nagy karavánútvonal – a török, az arab vagy az európai világ – felôl jóformán csak egyetlen helyen, a Hindukús vonulatai között kanyargó Hajbár- (Khyber-) hágón át közelíthetô meg szárazföldi úton. Nagy Sándor seregétôl a brit gyarmati alakulatokig hódítók hosszú sora hagyta itt véres jelenlétének emlékeit. A hágótól délre a sivatagokba veszne, a Himalája hegyein át pedig aligha próbálkozna utas vagy hódító sereg. Ma is háromfajta útvonal vezet át a hágón: egy a karavánok, egy a gépjármûvek, egy pedig a vasúti szerelvények számára. A félsziget sok ezer kilométer hosszú tengerpartja viszont – a hajózás fejlettségétôl, elterjedésétôl függôen6 – minden oldalról nyitottá teszi Indiát. Part menti hajózással könnyen áthidalható az Arab-tenger, a Bengáli-öböl, és természetesen az Indiát Srí Lankától elválasztó keskeny szoros is, amely jóformán száraz lábbal járható. Lankához kötôdik az indiai kultúrkör egyik meghatározó mítoszának, a Rámájanának jelentôs része. A képben és elbeszélésben legszívesebben szerepeltetett jelenetek közé tartozik, amikor Hanumán, a nagyon emberi majomhôs Ráma megmentése érdekében egyetlen derék majomugrással Lanká fôvárosában terem. A félsziget geológiai szempontból a Gondvána ôskontinens horgonyzóhelye, és a Dekkán, a félsziget ôsi, fennsík jellegû középsô része a Föld legidôsebb szárazulata. A hatalmas, száraz, sziklás és mérsékelten termékeny fennsíkot mindkét oldalán a Ghátok felgyûrôdött, majd lekopott, ma alacsony hegylán-
5
Ez a civilizációs alapreakció az amerikai kontinens hódításainak pontosan az ellenkezôje. Az inka birodalma, a maják, a mohikánok és delavárok független, elszigetelt civilizációk lehettek, amíg meg nem jelentek a konkvisztádorok, a protestáns telepesek. Lôporukra és whiskyjükre nem találták meg a választ. Amerikában, fôként az Egyesült Államokban rögzült a meggyôzôdés: „the winner takes all”. Kétségtelenül ez is egy lehetséges értékrend. A Kelet, Belsô-Ázsia és az indiai szubkontinens, sajátos történelme folytán más értékrendet követ. Amott kiirtották, rezervátumokba és múzeumokba szorították be a múltat, itt a múlt minden rétege fennmaradt. 6 A hajózás elterjedése nem egyszerûen mûszaki kérdés. A szmritik, a Krisztus utáni századok bráhmin iratai egészen a késô középkori Csándrika szmritiig tiltják a tengeri hajózást.
india_001-027_3.indd 24
11/21/07 3:28:37 PM
A föld
25
cai határolják. A kontinens belsejébôl a tengerhez igyekvô folyamoknak meg kell kerülniük a hegyláncokat, ezért a nagyobb folyók – a Krisna, a Narmada és a Gódavarí – a félsziget közepe táján torkollnak a tengerbe. Ezek a folyók választják el a Dekkánt Dél-Indiától. A Nyugati-Ghátok falként magasodnak a tengerpart fölé, így a keskeny parti sáv részben kívül maradt az indiai civilizáció szféráján. A nyugati partvidék, a Malabár-part már a Krisztus utáni elsô századokban az arab kereskedelem és telepesek felvonulási területe, a Koromandelpartként ismert keleti partszakasz pedig félig-meddig a Csendes-óceán felôl ideszármazott népek világához tartozott. A Dekkántól északra a Himalájából leömlô hatalmas folyók töltötték fel azt a messzire terjedô síkságot, amelyen az indiai történelem meghatározó eseményei zajlottak. A legfontosabb folyóóriás, a Gangá (nálunk görögösen Gangesz) a legenda szerint Siva hajáról ömlik alá. Erre azért van szükség, mert a folyó születésekor a borzalmas erôvel leáradó víz teljesen feldúlta a földeket és az emberi településeket. Siva, akit az indiaiak a mindenkori legmagasabb hegy, a Kailásza ormain meditációba merülve képzelnek el, olyankor szakítja meg elmélkedését és a párjával, Párvatíval a világ fenntartása érdekében folytatott elmélyült szerelmi tevékenységét, ha valamely reménytelen vészhelyzet miatt a földi világ megmentésére kényszerül. A Gangá a termékenységet a lakott földre hozó, sokfajta hatalommal felruházott és mindenki által tisztelt nôi istenség. A Brahmaputra (a név annyit tesz: Brahmá isten fia) keleten töri át a Himalája hegyeit, és Bengália rizstermô lapályait öntözi. Ezek a nagy folyók az India nyugati határát adó Szindh (Indus) elárasztott síkságával és a Delhi közelében kanyargó Jamunával együtt nagyban meghatározzák a gazdasági életet és a közlekedést, és hozzájuk kötôdik a klasszikus India máig eleven rituális szokásainak nagy része is. A Himalája nyugati lábainál, India Irán felé nyíló kapujánál öt folyó hoz létre legyezôszerûen egy különösen termékeny síkságot. Ez a Pandzsáb, ami az itt évszázadokon át beszélt urdu nyelven öt folyót jelent. A Pandzsáb egy része ma Pakisztán, a Himalája felé a hegyekre felhúzódó, gyönyörû Kasmír egy csücske pedig a hullámokban ismétlôdô indiai–pakisztáni háborúskodás színtere. Kasmír nélkülözhetetlen a most már világszerte ismert „bollywoodi” filmgyártás számára. Az itt játszódó nagyon hosszú filmeknek a fele-kétharmada operett- vagy musicalszerû, énekes-táncos betét. Ezeket a betéteket, amelyek a szerelmesek egymásra találásáról szólnak, a legutóbbi idôkig a kasmíri lejtôkön forgatták, bár az elmúlt években, a globalizálódás elkerülhetetlen mellékhatásaként, megjelentek az Alpokban, Svájcban forgatott hátterek is. Könnyû elképzelni, hogy az év legnagyobb részében alig elviselhetôen forró, zsúfolt mozikban milyen hatást gyakorol a hóval fedett hegyek látványa az indiai kisember lelkére.
india_001-027_3.indd 25
11/21/07 3:28:37 PM
26
1. Nem India – Indiák
Pandzsáb és az Arab-tenger partja között hatalmas, máig nehezen járható és gyéren lakott sivatag terül el: a Thar-sivatag. Részben máig tevetartó, és Beludzsisztánban, azaz pakisztáni területen is megtalálható nomád népek lakják. A Thar India szíve felé esô végében fekvô Rádzsasztán büszke, harcos, önállóságukat a modern idôkig megôrzô rádzsput mahárádzsák hazája. Rádzsasztán neve azt jelenti: a rádzsák országa, és ez a terület ismert történelmének legnagyobb részében nagyszámú független országocskára, rádzsaságra oszlott. India földrajzi szíve a Doáb, vagyis a „két folyó”, a Jamuná és a Gangá öntözte terület. A folyamok által évmilliók alatt idehordott föld az indiai gazdagság forrása. Legendás termékenysége okán sok-sok millió embert képes eltartani. A folyamok hátán a legutóbbi idôkig jól bejárható, és árui könnyedén elérik a tengert. A folyami lerakódások alatt ércek rejtôznek, a Gangától északra pedig óriási erdôségek adtak fát a korai iparoknak. A föld sokfelé aranyat, különféle drágaköveket rejt. Ez a természeti gazdagság7 tette egykor Indiát az ismert világ leggazdagabb országává és a nagyra törô hódítások sorának célpontjává.
7 Herder földrajzi determinizmusának késôi követôi szerint a természeti források bôsége, a könnyû klíma, a magától termô természet az indiai embert kényelmessé, könnyen élôvé tették. A békéhez, karnyújtásnyira lévô megélhetéshez szokott indus így lett a küzdôképesebb északról jövô hódítók áldozata. Ezt a tetszetôs elméletet mégis számos történelmi adat cáfolja, hiszen Indiának koronként megvoltak a maga katonai erényei, és egyes idôszakokban minden hadászati összehasonlításban megállta a helyét.
india_001-027_3.indd 26
11/21/07 3:28:37 PM