Walter Isaacson
STEVE JOBS
Walter Isaacson
STEVE JOBS
A fordítás alapja: Walter Isaacson: Steve Jobs First published in the USA in 2011 by Simon & Schuster First published in Great Britain in 2011 by Little, Brown © Walter Isaacson, 2011 Fordította: © Garamvölgyi Andrea, Igaz Katalin (1–6. fejezet), 2011 © Somogyi Ágnes (12–18. fejezet), 2011 © Stern Gábor (7–11., 26–33. fejezet), 2011 © Szalai Virág (34–35., 37–39. fejezet), 2011 © Takács Zoltán (19–25., 36., 40., 41. fejezet), 2011 Szerkesztette: Koncz Gábor Szaklektor: Kékesi Zsuzsanna Borítófotó © Albert Watson Hátsó borító fotó © Norman Seeff Belső borító fotó © Diana Walker/Getty Images Fotó a szerzőről © Patrice Gilbert
Borító adaptáció: Tabák Miklós
HVG Könyvek Kiadóvezető: Budaházy Árpád Felelős szerkesztő: Török Hilda Kiadói szerkesztő: Szűcs Adrienn ISBN 978-963-304-065-2 Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2011 Felelős kiadó: Szauer Péter www.hvgkonyvek.hu Nyomdai előkészítés: Sörfőző Zsuzsanna Nyomás: Dürer Nyomda Kft. Felelős vezető: Kovács János
„Akik elég őrültek ahhoz, hogy elhiggyék, meg tudják változtatni a világot – azok tényleg meg is teszik.” Az Apple „Think Different” 1997-es reklámkampányából
TA RTA LOM
SZEREPLŐK ELŐSZÓ • Hogyan keletkezett a könyv?
9 13
1. GYEREKKOR • Az elhagyott és kiválasztott
19
2. FURCSA PÁR • A két Steve
38
3. KISZAKADÁS • Egyetem és ellenkultúra
48
4. AZ ATARI ÉS INDIA • A zen meg a játéktervezés művészete
59
5. AZ APPLE I • A számítás technikája
72
6. AZ APPLE II • Egy új kor hajnala
88
7. CHRISANN ÉS LISA • Akit egykor elhagytak…
102
8. A XEROX ÉS A LISA • Grafikus felhasználói felület
108
9. IRÁNY A TŐZSDE! • A gazdag és híres ember
118
10. A MAC SZÜLETÉSE • Forradalom a javából
125
11. A VALÓSÁGTORZÍTÓ MEZŐ • Akire nem vonatkoznak a szabályok 134 12. A GÉP ESZTÉTIKÁJA • Az igazi művész egyszerűsít
142
13. A MAC MEGÉPÍTÉSE • Az út maga a jutalom
153
14. SCULLEY BELÉP A KÉPBE • A Pepsi-érzés
166
15. ÍME, ITT VAN! • Ami nyomot hagy a világegyetemben
177
16. GATES ÉS JOBS • Amikor két bolygó pályája keresztezi egymást
190
17. IKAROSZ • Ami fölszáll, az előbb-utóbb…
201
18. A NeXT • A megszabadított Prométheusz
234
19. A PIXAR • Technológia és művészet találkozása
262
20. EGY ÁTLAGOS FICKÓ • Szerelem és család
273
21. TOY STORY – JÁTÉKHÁBORÚ • Buzz és Woody akcióba lép
303
22. A MÁSODIK ELJÖVETEL • „S hogy – ideje jővén – miféle vad…”
312
23. A NAGY VISSZATÉRÉS • Újra az Apple trónusán
324
24. „THINK DIFFERENT” • Jobs mint iVezérigazgató
346
25. DIZÁJNALAPELVEK • Jobs és Ive, a tervezőpáros
358
26. AZ iMAC • Helló (újra)!
365
27. A VEZÉRIGAZGATÓ • Még mindig őrült
374
28. APPLEBOLTOK • Genius Bar és sienai homokkő
386
29. A DIGITÁLIS KÖZPONT • Az iTunestól az iPodig
396
30. AZ iTUNESBOLT • A legális letöltések lehetősége
413
31. A MUZSIKA HANGJA • Élete filmzenéje
431
32. A PIXAR BARÁTAI • …és ellenségei
446
33. XXI. SZÁZADI MAC • Mások, mint mások
464
34. ELSŐ MENET • Memento mori!
472
35. AZ iPHONE • Három forradalmi termék egyben
485
36. MÁSODIK MENET • A rák visszatér
496
37. AZ iPAD • Mi jön a PC után?
509
38. ÚJ CSATÁK • …és a régiek visszhangja
530
39. A VÉGTELENBE • A felhő, az űrhajó és azon túl
544
40. HARMADIK MENET • Küzdelem a végsőkig
557
41. ÖRÖKSÉG • A képzelet legtündöklőbb ege
576
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
587
FORRÁSOK
589
FELHASZNÁLT IRODALOM
591
JEGYZETEK
593
NÉV ÉS TÁRGYMUTATÓ
617
SZER EPLÔK
AL ALCORN: Az Atari főmérnöke, aki megalkotja a Pong, azaz a „tévéfoci” videojátékot és alkalmazza a vállalatnál Jobsot. GIL AMELIO: 1996 és 1997 között az Apple vezérigazgatója. Az irányítása alatt vásárolja fel a cég a NeXT-et, ezzel hozza vissza Jobsot. BILL ATKINSON: Az Apple egyik első alkalmazottja. A cégnél töltött tizenkét év alatt többek között grafikai programokat tervez a Macintoshra. CHRISANN BRENNAN: Jobs barátnője, akivel a Homestead középiskolában ismerkedik össze. Jobs lányának, Lisának az édesanyja. LISA BRENNAN-JOBS: Jobs és Chrisann Brennan lánya, 1978-ban születik. New Yorkban élő újságíró. NOLAN BUSHNELL: Az Atari alapítója, Jobs egyik példaképe az üzleti életben. BILL CAMPBELL: Az Apple marketingvezetője Jobs első Apple-beli korszaka alatt, majd az igazgatóság tagja és Jobs bizalmasa az 1997-es visszatérését követően. EDWIN CATMULL: A Pixar társalapítója, később a Disney egyik felső vezetője. KOBUN CSINÓ: Kaliforniai sōtō zen mester, Jobs spirituális tanítója. LEE CLOW: Reklámguru, az Apple „1984” reklámjának kitalálója. Három évtizeden át dolgozik Jobsszal. DEBORAH „DEBI” COLEMAN: A Mac-csapat egyik legelső tagja, később ő vezeti az Apple gyártási részlegét. TIM COOK: Az Apple nyugodt és megbízható operatív igazgatója, akit Jobs 1998-ban alkalmaz. 2011 augusztusától ő veszi át Jobstól a vezérigazgatói posztot. EDDY CUE: Az internetes szolgáltatásokért felelős vezető az Apple-nél, Jobs szárnysegédje a tartalomszolgáltatókkal való tárgyalások során.
10
Steve Jobs
ANDREA „ANDY” CUNNINGHAM: Sajtós a Regis McKenna marketingügynökségnél, hozzá tartozik az Apple a Macintosh beindításakor. MICHAEL EISNER: A Disney energikus vezérigazgatója. Nevéhez fűződik a Pixar-szerződés. Később összetűzésbe kerül Jobsszal. LARRY ELLISON: Az Oracle vezérigazgatója, Jobs személyes jó barátja. TONY FADELL: Vagány mérnök, 2001-ben kerül az Apple-höz, hogy segítsen az iPod kifejlesztésében. SCOTT FORSTALL: Az Apple-mobilkészülékek szoftvereiért felelős vezető. ROBERT FRIEDLAND: A Reed hallgatója, majd egy almafarmon létesített kommunát igazgat. A keleti spiritualitás iránti érdeklődése nagy hatással van Jobsra a korai években. Később bányatársaságot alapít. JEAN-LOUIS GASSÉE: Az Apple franciaországi igazgatója. Ő veszi át a Macintosh-részleget, amikor 1985-ben Jobsot menesztik. BILL GATES: A másik 1955-ös születésű számítógépes csodagyerek. ANDY HERTZFELD: Vidám és közvetlen szoftvermérnök, Jobs barátja az eredeti Mac-csapatban. JOANNA HOFFMAN: Eredeti Mac-csapattag, aki elég bátor, hogy szembeszegüljön Jobs akaratával. ELIZABETH HOLMES: Daniel Kottke barátnője a Reeden. A korai években munkatársként csatlakozik az Apple-höz. ROD HOLT: Láncdohányos marxista, Jobs 1976-ban veszi fel az Apple IIhöz villamosmérnöknek. ROBERT IGER: 2005-ben Eisnert követi a Disney vezérigazgatói székében. JONATHAN „JONY” IVE: A formatervezési részleg vezetője, Jobs közeli barátja és bizalmasa. ABDULFATTAH „JOHN” JANDALI: Jobs és Mona Simpson vér szerinti apja. Szíriai születésű, Wisconsinban tanul, majd a Reno melletti Boomtown kaszinó étkeztetési vezetőjeként dolgozik. CLARA HAGOPIAN JOBS: Örmény bevándorlók lánya. 1946-ban férjhez megy Paul Jobshoz, akivel örökbe fogadják Steve Jobsot röviddel születése után. ERIN JOBS: Steve Jobs és Laurene Powell középső gyermeke. EVE JOBS: Steve Jobs és Laurene Powell legfiatalabb gyermeke. PATTY JOBS: Két évvel Steve örökbefogadását követően adoptálja Paul és Clara Jobs. PAUL REINHOLD JOBS: Wisconsini születésű tengerész a Parti Őrségnél. Feleségével, Clarával 1955-ben örökbe fogadja Steve-et.
Szereplk
11
REED JOBS: Steve Jobs és Laurene Powell legidősebb gyermeke. RON JOHNSON: 2000-ben veszi fel Jobs, hogy kiépítse az Apple-bolthálózatot. JEFFREY KATZENBERG: A Disneynél a filmstúdió vezetője, míg összetűzésbe nem kerül Eisnerrel és fel nem mond. 1994-ben társalapítója a DreamWorks SKG-nek. DANIEL KOTTKE: Jobs legközelebbi barátja a Reeden. Együtt zarándokolnak Indiába. Az Apple egyik első alkalmazottja. JOHN LASSETER: A Pixar társalapítója és kreatív motorja. DAN’L LEWIN: Jobs marketingvezetője az Apple-nél, később a NeXT-nél. MIKE MARKKULA: Az Apple első nagybefektetője és elnöke. Jobs számára apafigura. REGIS MCKENNA: PR-guru, az első időkben sokat segít Jobsnak, és később is bizalmas tanácsadója marad. MIKE MURRAY: A Macintosh-részleg marketingigazgatója a korai években. PAUL OTELLINI: Az Intel vezérigazgatója. Segít abban, hogy a Macintosh processzorát Intelre cseréljék. Az iPhone-ba már nem az ő cége szállítja a processzort. LAURENE POWELL: A Pennsylvania Egyetem elvégzése után a Goldman Sachsnál helyezkedik el, majd visszamegy tanulni a Stanfordra. Az intelligens és jó humorú lány 1991-ben megy hozzá Jobshoz. GEORGE RILEY: Jobs memphisi születésű barátja és ügyvédje. ARTHUR ROCK: Legendás technológiai befektető, az Apple egyik első igazgatósági tagja. Jobs számára szintén apafigura. JONATHAN „RUBY” RUBINSTEIN: A NeXT-nél együtt dolgozik Jobsszal, aki 1997-ben rábízza az Apple hardverrészlegét. MIKE SCOTT: Markkula 1977-ben hozza az Apple-höz elnöknek, hogy megpróbálja irányítani Jobsot. JOHN SCULLEY: A Pepsi egyik vezetője, akit 1983-ban Jobs felvesz az Apple-höz vezérigazgatónak. 1985-ben összetűzésbe kerülnek és meneszti Jobsot a cégtől. JOANNE SCHIEBLE JANDALI SIMPSON: Steve Jobs és Mona Simpson wisconsini születésű, vér szerinti anyja. Fiát örökbe adja, lányát viszont felneveli. MONA SIMPSON: Steve Jobs édestestvére. Regényíró. 1986-ban fedezik fel rokoni kapcsolatukat, ezt követően kerülnek közel egymáshoz. ALVY RAY SMITH: A Pixar társalapítója, összetűzésbe kerül Jobsszal.
12
Steve Jobs
BURRELL SMITH: Az eredeti Mac-csapat briliáns programozója. A ’90-es években skizofréniát állapítanak meg nála. AVADIS „AVIE” TEVANIAN: A NeXT-nél együtt dolgozik Jobsszal, aki 1997-ben rábízza az Apple szoftverrészlegét. JAMES VINCENT: Zenerajongó brit. Az Apple reklámügynökségének fiatal munkatársa Lee Clow és Duncan Milner mellett. RON WAYNE: Jobsszal az Atarinál ismerkedik össze. Jobs és Wozniak első üzlettársa lesz az épp induló Apple-ben. Nem túl bölcsen, pár nappal a cégalapítás után kilép a cégből. STEPHEN WOZNIAK: A Homestead középiskola eminens zsenije. Jobs találja ki, hogyan csomagolja és értékesítse fantasztikus áramköreit. Közösen alapítják az Apple-t.
ELÔSZÓ Hogyan keletkezett a könyv?
2004 nyarán Steve Jobs felhívott. Ismertük egymást már korábbról, ugyanis alkalmanként szükségesnek érezte felvenni velem a kapcsolatot. Különösen olyankor, ha új termékkel rukkolt elő, és szerette volna, ha az a Time címlapjára kerül, vagy beszámol róla a CNN. De azt követően – hogy már egyik cégnél sem dolgoztam – nem sokat hallottam felőle. Amikor 2004 nyarán felhívott, beszélgettünk egy kicsit az Aspen Intézetről, ahova akkortájt kerültem, és meghívtam, hogy tartson egy előadást a nyári kurzusaink idején, Coloradóban. Azt mondta, szívesen eljönne, de szerepelni nem szeretne. Helyette egy közös sétát javasolt, hogy közben beszélgethessünk. Ez egy kicsit furcsának tűnt. Akkor még nem tudtam, hogy hosszú séták során szokta a komoly témákat megvitatni. Azt szerette volna, hogy írjam meg az életrajzát. Nem sokkal azelőtt jelent meg Benjamin Franklinról szóló könyvem, és éppen Albert Einstein biográfiáján dolgoztam. Az első, félig vicces gondolatom az volt, nyilván úgy véli, hogy most természetszerűleg ő következne a sorban. Mindemellett azt hittem, izgalmas életének még csak a derekánál járhat, sok hullámhegy és hullámvölgy előtt, ezért kikosaraztam. Ezért azt válaszoltam, térjünk vissza erre egy-két évtized múlva, amikor majd visszavonul. 1984 óta ismerem, azóta, hogy a manhattani Time-Life Buildingben együtt ebédelt a szerkesztőkkel, hogy az új Macintoshát dicsőíttethesse. Még ebben a helyzetben is tudott veszekedni. Rátámadt a Time egyik újságírójára, mert szerinte megsértette őt egy túlságosan leleplező cikkében. Amikor aztán alkalmam nyílt vele elbeszélgetni, megnyerő lelkesedésével engem is levett a lábamról, ahogy oly sokakat az évek során. Kapcsolatban maradtunk azután is, hogy eljött az Apple-től. Amikor szerette volna, hogy beszámoljunk valamiről – legyen az a NeXT legújabb számítógépe vagy a Pixar soron következő mozifilmje –, ismét figyelmének középpontjába
14
Steve Jobs
kerültem. Ilyenkor elvitt egy manhattani szusibárba, hogy megossza velem: éppen most készült el a legjobb dolog, amit valaha is készített. Mindig is kedveltem őt. Amikor visszakerült az Apple trónusára, a Time címlapjára tettük. Röviddel ezután elkezdett javaslataival ostromolni, hogy kik kerüljenek bele az évszázad legbefolyásosabb embereiről szóló sorozatunkba. Előtte indult útjára a „Think Different” reklámkampány, amelyben sok olyan híresség emblematikus képe szerepelt, akikre mi is gondoltunk. Jobs lenyűgözőnek találta azt az ötletet, hogy ezen kivételes személyiségek történelmi hatását elemeztük. Egyszer-másszor hallottam azért felőle azt követően is, hogy kitértem életrajzának megírása elől. Egy alkalommal emailben megkérdeztem tőle, igaz-e az, amit a lányomtól hallottam, hogy az Apple-logó egyfajta tisztelgés Alan Turing előtt. A brit matematikus a számítástechnika egyik atyja volt, segített a németek háborús kódjainak feltörésében, majd úgy követett el öngyilkosságot, hogy ciánnal átitatott almába harapott. „Bárcsak gondoltam volna erre – válaszolta –, de nem.” A kérdés nyomán levelezésbe kezdtünk az Apple kezdeti éveiről, és azon kaptam magam, hogy anyagot gyűjtök a témához arra az esetre, ha egyszer talán mégis megírom az életrajzát. Amikor megjelent az Einsteinről szóló kötetem, eljött a Palo Altó-i könyvbemutatóra. Félrevont, és bizonygatta, hogy az ő élete is igazán jó anyag lenne. Kitartását különösnek tartottam. Köztudott volt, hogy a magánéletét megtartja magának, és semmi okom nem volt feltételezni, hogy bármelyik könyvemet olvasta volna. „Majd egyszer, talán” – mondtam neki akkor is. 2009-ben azonban a felesége, Laurene Powell keresett meg: „Ha valaha is könyvet akarsz írni Steve-ről, ne halogasd tovább!” Jobs akkor volt második betegszabadságán. Megvallottam Laurene-nak, hogy amikor Steve először felvetette az ötletet, fogalmam sem volt arról, hogy beteg. „Szinte senki sem tudta – magyarázta Laurene. – Pont az előtt hívott fel téged, mielőtt rákkal megoperálták, de abban az időben még titkolta.” Akkor határoztam el, hogy megírom ezt a könyvet. Meglepett, hogy Jobs készséggel elfogadta feltételeimet: nem ellenőrizheti, sőt még csak bele sem nézhet a kéziratba, mielőtt nyomdába menne. „Ez a te könyved – mondta –, még csak el sem fogom olvasni.” Később, az ősz folyamán úgy tűnt, meggondolta magát. Nem tudtam, hogy komplikációk léptek fel a betegségében. De mivel nem fogadta a hívásaimat, és ő sem hívott fel, egy időre én is félretettem a könyvet.
Elszó
15
Majd váratlanul, 2009 szilveszterének késő délutánján felhívott. Otthon volt Palo Altó-i házában húgával, Mona Simpsonnal. Felesége és három gyerekük rövid időre síelni mentek, de ő nem volt elég jól ahhoz, hogy velük tartson. Beszédes kedvében volt. Több mint egy órán át mesélt. Visszaemlékezett, amikor tizenkét évesen frekvenciaszámlálót akart készíteni, ezért kinézte a telefonkönyvből Bill Hewlett, a HP alapítójának telefonszámát, majd felhívta, hogy alkatrészeket kérjen tőle. Elmondta, hogy élete elmúlt tizenkét éve – amióta visszatért az Apple-höz –, a legtermékenyebb korszaka volt, legalábbis új termékek tekintetében. Azt is megosztotta velem, hogy legfontosabb célja az, hogy elérje azt, amit Hewlett és barátja, David Packard, azaz sikerüljön egy olyan vállalatot létrehoznia, amelyet annyira átitat az innovatív kreativitás, hogy az képes túlélni alapítóit. „Kiskoromban inkább humán beállítottságúnak gondoltam magam, de szerettem az elektronikát is – mondta. – Aztán olvastam valahol, hogy egyik példaképem, Edwin Land, a Polaroid fényképezőgép feltalálója szerint milyen fontosak azok az emberek, akik a bölcsészettudományok és a természettudományok találkozásánál állnak. Elhatároztam, hogy én is ilyen szeretnék lenni.” Mintha az életrajzához akart volna vezérfonalakat ajánlani (és ez utóbbi valóban telitalálat volt). Amikor ugyanis Franklin és Einstein életrajzán dolgoztam, leginkább az a téma foglalkoztatott, milyen hatalmas kreativitást eredményezhet az, ha egy erős személyiségben párosul a bölcsészettudományok és a természettudományok iránti érzék. Meggyőződésem, hogy ez lesz a XXI. század innovatív gazdaságainak kulcseleme. Megkérdeztem Jobsot, miért pont velem akarja megíratni az életrajzát. „Azt hiszem, te képes vagy megszólaltatni az embereket” – felelte. Erre a válaszra nem számítottam. Tudtam, hogy olyan emberekkel kell majd beszélnem, akiket kirúgott, kihasznált, cserbenhagyott, vagy egyéb módon haragított magára, és pont attól tartottam, hogy nem örül majd, ha szóra bírom őket. Eleinte tényleg felhúzta magát, amikor a fülébe jutott, hogy éppen kikkel készítek interjút. Néhány hónappal később azonban bátorítani kezdte az embereket – még haragosait és volt barátnőit is –, hogy beszélgessenek velem. Nem volt olyan téma, amelyet került volna. „Sok dolgot követtem el, amire nem vagyok büszke. Mint például, hogy huszonhárom éves koromban teherbe ejtettem a barátnőmet, amit nem kezeltem a legszebben – mondta. – De nincs semmi olyan sötét titkom, amely ne kerülhetne a nyilvánosság elé.” Végül majdnem negyven alkalommal beszélgettem vele. Készültek formális interjúk a Palo Altó-i házának nappalijában, de voltak olyanok is,
16
Steve Jobs
amelyekre hosszú séták vagy autózások közben került sor, vagy telefonon folytattunk. Látogatásaim másfél éve alatt egyre intimebb és kitárulkozóbb lett, de néhány esetben annak a jelenségnek lettem áldozata, amelyet régi Apple-beli kollégái valóságtorzító mezőnek neveztek. Volt, hogy csak a memóriája csalta meg, ami bármelyikünkkel megeshet, de előfordult, hogy a valóság egy általa alkotott verzióját próbálta velem és magával is elhitetni. Élettörténetének ellenőrzésére és kiegészítésére több mint száz baráttal, rokonnal, versenytárssal, ellenféllel és munkatárssal készítettem interjút. Felesége, Laurene, aki segített a projekt megszervezésében, szintén teljesen szabad kezet adott. Ahhoz sem ragaszkodott, hogy megjelenés előtt láthassa a könyvet. Sőt biztatott, hogy őszintén írjak Jobs hibáiról éppúgy, mint az erősségeiről. Laurene az egyik legokosabb és legtalpraesettebb ember, akivel valaha találkoztam. „Az az igazság, hogy vannak Steve életében és személyiségében rendkívül csúnya dolgok – mondta rögtön az elején. – Ezeket nem szabad eltussolni. Nagy mesemondó, de tényleg figyelemre méltó az élettörténete. Szeretném, ha ez a valóságnak megfelelően kerülne leírásra!” Az olvasó ítéletére bízom, sikerült-e teljesítenem ezt a küldetést. Biztos vagyok abban, hogy e történet szereplői egyes eseményekre másképp emlékeznek, és néha biztosan engem is beszippantott Steve valóságtorzító mezője. Jó felkészülés volt erre a munkára a Henry Kissingerről írt könyvem, ugyanis interjúalanyaimnak olyan szélsőségesen pozitív vagy negatív érzelmei voltak vele kapcsolatban, hogy nyilvánvalóan működött az ún. Rasómon-effektus. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy az egymásnak ellentmondó beszámolókat elfogulatlanul kezeljem, és a felhasznált források is világosak legyenek. Ez a könyv egy olyan ember eseményekben gazdag életéről szól, akinek páratlan kreativitása, tökéletesség iránti szenvedélye és fékezhetetlen lelkesedése hat ágazatot forradalmasított: személyi számítógép, animációs film, zene, telefon, táblaszámítógép és a digitális könyvkiadás. Ehhez még hozzáadhatunk egy hetediket, a kiskereskedelmet, amit ugyan Jobs nem forradalmasított, de új dimenziókba emelt. Ezen felül új piacot nyitott a digitális tartalmak számára, amelyek inkább az alkalmazásokra, mint a honlapokra épülnek. Mindeközben nem csupán nagy hatású termékeket alkotott,
Elszó
17
hanem második nekifutásra olyan fenntartható, az egész lényével átitatott céget hozott létre, amely tele van kreatív dizájnerekkel és zseniális mérnökökkel, akik képesek tovább vinni elképzeléseit. Reményeim szerint ez a könyv az innovációról is szól. Egy olyan világban, amelyben a társadalmak a digitális kor gazdaságát építik, Jobs a találékonyság, a képzelőerő és a fenntartható innováció legnagyobb ikonja. Felismerte, hogy a XXI. században az értékteremtés igazán hatékony módja a kreativitás és a technológia összekapcsolása, s ezért olyan vállalatot hozott létre, amelyben a határtalan képzelet egyedülálló mérnöki teljesítménnyel párosul. Az Apple-nél ő és a munkatársai képesek voltak másképp gondolkodni: nem fókuszcsoportos kutatásokra alapozva fejlesztettek apró lépésekben, hanem olyan termékekkel és szolgáltatásokkal voltak képesek előrukkolni, amelyekről a fogyasztók még nem is tudták, hogy szükségük lesz rájuk. Nem volt mintafőnök, élete nem volt hibák nélkül való. Jobs a vele kapcsolatba kerülőket könnyen az őrületbe kergette. De szenvedélyes személyisége annyira elválaszthatatlan a nevéhez fűződő újításoktól, ahogy az Apple számítógépe az operációs rendszerétől. Így Steve Jobs élettörténete egyszerre példaértékű és tanulságos. Tele leckékkel innovációról, jellemről, vezetésről és értékekről. Shakespeare V. Henrikje – amely arról szól, hogy a makacs és éretlen hercegből szenvedélyes, de érzékeny, kemény, de érzelgős, nagy hatású, de korántsem tökéletes jellemű király válik – egy figyelmeztetéssel kezdődik: „Láng-múzsát, oh! nekem, ki felszökell / A képzelet legtündöklőbb egébe.”* V. Henrik egyszerű helyzetben volt, mert neki csak egy apa örökségével kellett megküzdenie. Steve Jobs számára ez „a felszökellés a képzelet legtündöklőbb egébe” két pár szülővel kezdődik egy olyan völgyben, ahol még csak tanulták, miként kell szilíciumból aranyat csinálni.
* Shakespeare: V. Henrik király. Bevezetés. Lévay József fordítása.
A Los Altos-i ház a legendás garázzsal, ahol az Apple megszületett
Paul Jobs a kis Steve-vel, 1956
Az iskolai csíny „SWAB JOB” feliratú zászlója A Homestead középiskola évkönyvében, 1972
Fotók: Steve Jobs hozzájárulásával
1. fejezet
GY ER EK KOR Az elhagyott és kiválasztott
Az örökbefogadás Amikor a II. világháborút követően Paul Reinhold Jobs leszerelt San Franciscóban az Egyesült Államok Parti Őrségétől (United States Coast Guard, USCG), fogadást kötött matróztársaival, hogy két héten belül talál magának feleséget. Jó kiállású, több mint 180 cm magas gépész volt, tele tetoválásokkal, és egy kicsit hasonlított James Deanre, mégsem jó megjelenésének köszönhette, hogy randizhatott Clara Hagopiannal, örmény emigránsok aranyos lányával. Paul és a társai szereztek autót aznap estére, azok viszont nem, akikkel a lány eredetileg szórakozni indult volna. Tíz nappal később, 1946 márciusában Paul eljegyezte Clarát, és megnyerte a fogadást. Boldog házasságban éltek több mint negyven évig, míg a halál el nem választotta őket. Paul egy tejgazdaságban nőtt fel a Wisconsin állambeli Germantownban. Annak ellenére, hogy apja alkoholista volt, és néha erőszakoskodott is, cserzett bőrű, ám szelíd, nyugodt természetű férfivá érett. A középiskolát otthagyta, és a Közép-Nyugaton vándorolva gépészként, alkalmi munkákból élt, mígnem tizenkilenc évesen belépett a Parti Őrséghez, noha úszni sem tudott. A USS M.C. Meigs nevű hajón állt katonai szolgálatba, és a háború nagy részét azzal töltötte, hogy csapatokat szállított Olaszországba Patton tábornoknak. Gépészként és tűzoltóként mutatott teljesítményéért többször is dicséretben részesült, de alkalmanként kisebb-nagyobb balhékba keveredett, és nem tudott kiemelkedni a közlegényi sorból. Clara New Yerseyben született, ahova a szülei Örményországból, a törökök elől menekülve érkeztek, majd kislány korában San Francisco Mission negyedébe költöztek. Clarának volt egy titka, amiről szinte senki sem tudott: egyszer már megházasodott, de férje elesett a háborúban. Így azon az első randiján Paul Jobsszal eltökélte, új életet kezd.