John Man
DZSINGISZ KÁN V
vezetõi módszerének titkai
A fordítás alapja: John Man: The Leadership Secrets of Genghis Khan, Bantam Press, 2009
Fordította © Kácsor Lóránt, 2010
Szerkesztette: Falcsik Mari
Borítóterv: Tabák Miklós
HVG Könyvek Kiadóvezetõ: Budaházy Árpád Felelõs szerkesztõ: Falcsik Mari ISBN: 978-963-9686-99-1 Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2010 Felelõs kiadó: Szauer Péter www.hvgkonyvek.hu Nyomdai elõkészítés: Sörfõzõ Zsuzsa Nyomás: AduPrint Kft. Felelõs vezetõ: Tóth Béláné
TARTALOM V
Elõszó Bevezetés – A vezetõi szereprõl és arról, mit is jelent valójában
7 11
1. Személyiség – A vezetõi egyéniség gyökerei 2. A hadúr – Hogyan alapítsunk nemzetet? 3. A reformer – Az alapító atya szerepköre 4. A parancsnok – A birodalomépítés elsõ lépései 5. A stratéga – Nyugati terjeszkedés 6. A bölcs – Végsõ igazságok kutatása 7. Az összeesküvõ – Dzsingisz utolsó hadjárata és halála 8. A hagyaték – Kudarc és összeomlás; a dicsõség emléke
27 61 85 101 123 155
Függelék – Dzsingisz vezetõi zsenije
201
Felhasznált irodalom Név- és tárgymutató
215 219
172 186
ELÕSZÓ V
A jelen könyvbõl megismerhetõ vezetõi „titkok” felfedik, mi tette naggyá Dzsingisz kánt. Természetesen nem azt állítom, hogy az üzleti élet, a hivatalos vezetés, vagy bármilyen más csoport vezetõi elé Dzsingisz kánt kellene példaképül állítanunk. Korának, körülményeinek és személyiségének egyedülálló természetébõl fakadóan nevetséges is lenne, ha így tennék. Azonban vezetõi módszerének egyes aspektusai még ma, számunkra is tanulságosak lehetnek. Vegyük például azokat az egyszerû irányelveket, amelyeket egy barátom vall, aki magas beosztást tölt be egy minisztériumban! A jó tanácsok, a figyelmes tanulás és a tapasztalat segítségével hat pontra korlátozta vezetõi alapelveit: 1. Jövõkép: döntsük el, hova akarunk eljutni, és a célunkat konkrétan fogalmazzuk is meg! 2. Szerezzük meg a megfelelõ embereket, és minél gyorsabban szabaduljunk meg a nem megfelelõktõl! Azután pedig… 3. …minél több feladatot adunk át másoknak, annál jobb. 4. Legyünk következetesek! 5. Jutalmazzuk a sikert! 6. Bánjunk könyörtelenül a kudarccal, legyünk túl rajta, méghozzá gyorsan, és tanuljunk a leckébõl!
8 ELÕSZÓ
Ennyi. Könnyû mondani, de annál nehezebb megvalósítani. Minden egyéb, állítja vezetõ pozíciójú barátom, már csak finomhangolás kérdése. Dzsingisz vezetõi stílusában e hat ismérvet mind tetten érhetjük. Azonban amit véghezvitt, az ennél sokkal több volt, hiszen manapság már senkinek sem kell úgy egyensúlyoznia élet és halál, egymással ellentétben álló elvek és újdonságok között, mint neki kellett. Veszélyes és bizonytalan világban élt, ahol a szövetségek gyorsan változtak és a bizalom maga az életben maradás kulcsa – s ugyanígy az árulás is az. Annak érdekében, hogy elnyerje mások bizalmát és igazolja árulásait, Dzsingisz kánnak varázslatos szociális készségekre volt szüksége. És persze erõs, de rugalmas erkölcsi érzékre. Ha saját életünk és egy nemzet sorsa forog kockán, vajon minden tettünket az az állhatatosság fogja irányítani, amit amúgy a legfontosabb erényünknek tartunk? Mi történik például, ha úgy alakul, hogy kénytelenek vagyunk kivégeztetni a legjobb barátunkat? Ezzel a problémával a mai vezetõk többségének sosem kell szembesülnie. S vajon mi történik az elveinkkel, ha egyre feljebb lépünk a ranglétrán, a klán fõnökébõl uralkodóvá, királlyá, majd császárrá avanzsálunk, miközben felváltva játsszuk a társadalmi reformer, a hadvezér, a stratéga és a bíró szerepét? Személy szerint én úgy vélem, Dzsingisz kán legfigyelemreméltóbb tulajdonsága az volt, hogy õ azon kevés vezetõk közé tartozott, akik kivételt képeznek a Peter-elv alól.1 1
Az elv így szól: egy hierarchikus rendszerben minden alkalmazott addig lép elõre, amíg el nem éri saját inkompetencia-szintjét. A Peter-elv egyenes következménye, hogy idõvel minden pozíciót olyan ember tölt be, aki nem képes kompetens módon ellátni feladatait. L. Peter – R. Hull: A Peter-elv, avagy Miért fordulnak mindig rosszra a dolgok? Ford.: Nagy Imre. Bp., Kossuth, 1989
ELÕSZÓ
9
Ez a törvény mondja ki azt, hogy az embereket a képességeik alapján léptetik elõ, és amikor elérik képességeik határát, megállnak a ranglétrán. Tehát idõvel minden szervezet az inkompetencia felé közelít. Ezzel szemben Dzsingisz, felemelkedésének minden egyes szintjén új képességekre tett szert. Ez az a legfontosabb képesség, amely számtalan más képesség – például a fogékonyság, az új kérdések felismerése, a megoldások kutatása és az egyre magasabbra való törekvés – egyesítésével korának géniuszává tette. E fentiekbõl adódóan Dzsingisz kán élettörténete egy az egyben semmiképp nem szolgál kész recepttel a sikeres vezetõi módszer kialakításához. Azokból a kihívásokból, amelyekkel õ szembesült, a legjobb esetben is csak néhány vezetõ tanulhat egy-két olyan dolgot, amely talán a mai világban is alkalmazható készségeket feltételez. Az üzleti életben vagy a politikában, egy csapat vezetõjeként, vezérigazgatóként, parancsnokként, stratégaként, iskolaigazgatóként vagy a modern világ valamilyen más vezetõi beosztásában mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy tanulhat-e Dzsingisz kántól valamit, s ha igen, végül is a vezér mely képességei tartogatnak a kései utód számára gyakorlatilag is hasznosítható tanulságokat. Én magam csak ezeket a vezetõi tulajdonságokat és képességeket tárhatom fel, legfeljebb még megoszthatom a Kedves Olvasóval az ezekrõl alkotott véleményemet. A valódi munkát ki-ki maga végzi azután, hiszen az utat, amelynek megtételével jobb vezetõvé válhat – akárcsak az egykori nagyságnak, Dzsingisz kánnak –, ma is mindenkinek magának kell bejárnia.
BEVEZETÉS V
A vezetõi szereprõl és arról, mit is jelent valójában
Ha valaha filmet forgatnék errõl a témáról, az elsõ képkockákon a kamera nyílt, füves területet pásztázna végig egy széles folyó mentén, majd a hegyvonulatot követve felszaladna egy völgy meredek oldalán, s végül megállapodna a sziklák és fák sorjázó sziluettjén. Ekkor a következõ szavak jelennének meg a vásznon: ÉSZAK-MONGÓLIA, 1181… Megvan? Most közelítsünk rá az erdõre, ahol egy kabátba burkolózott férfi, lovát kötõféken vezetve felfelé kaptat a szél és a tengerszint feletti magasság miatt megritkult fenyvesben. Amikor hátrapillant, húszévesnél alig idõsebb fiatalember arcát látjuk. Verejtékezik, liheg, fél, és hamarosan azt is megtudjuk, miért: a völgybõl hangok érkeznek, s a szinkronfelirat a következõket írja ki: Erre kellett jönnie! Nem, arra! Nézzétek a patanyomokat! A fiatalember természetesen a majdani Dzsingisz kán. De most még nem kánja senkinek és semminek. Még híres nevére sem tett szert: Temüdzsinnek hívják, számkivetettként menekül ezen a mindentõl távol esõ hegyen, elvesztvén apját, míg édesanyját kiközösítették – a hatalmas ambíciókat dédelgetõ fiatalember e pillanatokban éppen az életét menti. Azonban alig húsz éven belül egyesíti Mongóliát, újabb húsz esztendõ elteltével a történelem legnagyobb kiterjedésû szárazföldi birodalmának kánjaként szinte egész
12 BEVEZETÉS
Ázsia ura lesz. És ez még csak a kezdet. Dzsingisz utódai a kétszeresére növelték azt a birodalmat, amit a kán rájuk hagyott, és a világ szárazföldjeinek egy ötödét unokájának, Kubilájnak, Kína császárának kezébe helyezték. Meglehetõsen nagy ugrás három generáció alatt. Hogy képet alkothassunk arról, milyen hatással volt Dzsingisz kán a világra, gondoljuk végig a következõket: az 1870-es években Geronimo, az apacs indián fõnök egyesíti az észak-amerikai indián törzseket, lõfegyvereket szerez, új taktikákat dolgoz ki, megtámadja és elpusztítja a szekérkaravánokat, hogy legyõzze az épp lezárult polgárháborúban kifulladt Egyesült Államok csapatait. Geronimo fehér katonákkal megerõsített seregét nyugaton Kalifornia, keleten New York és Washington ellen vezényli; Kanada elesik; majd az északi területek gazdagságával a háta mögött Geronimo serege lerohanja Mexikót, s egy újabb briliáns hadjárat során észak felé kezd nyomulni, ahol Alaszkát és a Bering-szorost elfoglalván végül bevonul Szibériába. A századfordulóra az amerikai kontinens és Oroszország jó részét egy ismeretlen, írástudatlan és igencsak békétlen indián törzs kivételes szülötte irányítja. Kína háborúra készülõdik. Az európai hatalmak alázatosan békeszerzõdést ajánlanak. Amikor a mongolok Dzsingisz vezetésével elõrontottak a semmibõl, vezérük az európaiak és az Eurázsia túlsó végén élõ kínaiak szemében akkoriban ugyanolyan lehetetlen-hihetetlen jelenségnek tûnt, mint 1900-ban egy apacs a Fehér Házban. A lovasíjászokból álló mongol csapatok sikere nagyrészt szívósságuknak, kegyetlenségüknek és önellátásra berendezkedett életmódjuknak volt köszönhetõ. De elõdeik már évszázadok óta ugyanilyen szívósak, kegyetlenek és önellátók voltak. Az, hogy képesek voltak kitörni a hazájukként szolgáló sztyeppérõl, teljes
A vezetõi szereprõl és arról, mit is jelent valójában
13
mértékben és kizárólag vezérük képességeinek volt köszönhetõ, aki a maga nemében a történelem egyedülálló s egyik legbámulatosabb szereplõje volt. A történészek sokat vitatkoztak és vitatkoznak máig azon, hogy a jelentõs történelmi átalakulásokat elkerülhetetlen erõk – mint a társadalmi nyomás, a klímaváltozás stb. – vagy pedig a nagy személyiségek idézték-e elõ. Akik a XIX. századi brit történészhez, Thomas Carlyle-hoz hasonlóan úgy vélik, hogy a történelem „végsõsoron nem más, mint Nagy Emberek Története”, azoknak Dzsingisz kán személyisége és pályája a legfényesebb bizonyítékkal szolgál ennek a tételnek az igazolására. Dzsingisz birodalma a halála után még 140 évig állt fenn. Végül persze elpusztult ez is, mint minden birodalom – ám nem hatalmas robbanással, hanem lassú haldoklással, elnyújtott szûkölések közepette, miközben a nyomai még évszázadokig felismerhetõek maradtak. Sõt ma is könnyen tetten érhetõek. Dzsingisz unokája, Kubiláj kán meghódította Kínát és megalapította a Jüan-dinasztiát. Hódításaival a régi kínai hátországhoz csatolta Jünnant és Tibetet, és megerõsítette a nyugati tartomány, Hszincsiang tulajdonjogát. Ezért tehát Kubiláj volt az, aki megrajzolta a modern Kína határait. A mongol birodalom egyik legkülönösebb következménye az, hogy Kína egy olyan, szegénysorba jutott mongol fiatalember ambícióinak köszönheti mai földrajzi képét, aki valaha egy mongol hegyvonulat oldalában futott az életéért. Fel kell tennünk a kérdést: Hogy vitte véghez mindezt? És miért?
14 BEVEZETÉS
Dzsingisz mint vezetõ: itt az ideje az újraértékelésnek Ez a könyv Dzsingisz kán vezetõi stílusának rövid, ironikus elemzésébõl nõtte ki magát, amely korábbi, Dzsingisz kán címû könyvemben jelent meg. Azonban ha – ahogy én Mi hajtotta elõre? Egészen gondolom – Dzsingisz a törpontosan milyen jellemténelem legnagyobb vezetõi vonásokkal rendelkezett? És közé tartozott, képességei ezek hogyan fejlõdtek az idõk komolyabb elemzést érdesorán? Hagyatékából fõként melnek. Mi hajtotta elõre? a csak õrá jellemzõ egyedi Egészen pontosan milyen jeljellemvonásait ismerhetjük meg, lemvonásokkal rendelkezett? vagy megláthatjuk általános És ezek hogyan fejlõdtek az emberi tulajdonságait is? idõk során? Hagyatékából fõként a csak õrá jellemzõ egyedi jellemvonásait ismerhetjük meg, vagy megláthatjuk általános emberi tulajdonságait is? Ezek a kérdések egészen a közelmúltig szinte megválaszolhatatlannak tûntek. A Dzsingisz kán észak-kínai hódításaival foglalkozó klasszikus tanulmány 1950-bõl a következõ szavakkal kezdõdik: „A múltban és a jelenben egyetlen történelmi személyiség sem keltett nagyobb csodálatot, félelmet és gyûlöletet, mint Csingisz kán, és kevés hozzá hasonló emberrõl rendelkezünk ilyen bosszantóan kevés adattal és hiteles információval.”2 Ám ezek a sorok
2
A név a magyarban elsõsorban „Dzsingisz” alakban ismert, de találkozhatunk a „Csingisz” változattal is. Ugyanez a kettõsség az angolban is él, az elterjedt és helyesnek tekintett „Genghis”, valamint a régebben használatos „Chingis” alakban. Az idézet Martin: The Rise of Chingis Khan (Csingisz kán felemelkedése) címû könyvébõl való. – A Ford.
A vezetõi szereprõl és arról, mit is jelent valójában
15
még A mongolok titkos története3 címû írásos emlék elsõ megbízható modern kiadása és a vezetéselmélet megszületése elõtt íródtak. E két eszközzel felfegyverkezve ma már megpróbálhatunk válaszokat adni a fenti kérdésekre. Idõszerû vállalkozás. A mongolok szemében Dzsingisz természetesen a legfontosabb, páratlan történelmi személyiség, hiszen õk a nemzetük megalapítójának tekintik. Bár ezt a kommunizmus évtizedei alatt a vezetés rossz szemmel nézte, a nemzetalapító vezér nevét mindig is közcsodálat övezte Mongóliában. Ma pedig nagyobb tiszteletnek örvend, mint valaha, és az országban több helyen állítottak fel szentélyt az emlékére. Egy mongol családnál tett látogatásom alkalmával láttam, hogy a ger (jurta) oldalán Dzsingisz portréja – amelyet a kamasz gyermekük rajzolt – a családtagok fényképei közé volt feltûzve. Az úgynevezett „valódi” Dzsingisz megismerésére tett erõfeszítéseket általában tiszteletlenségnek tekintik. Erõs gyanakvással szemlélik azokat – az elsõsorban külföldi – kutatókat, akik a vezér sírhelyét keresik: hiszen Dzsingisz titokban akarta tartani végsõ nyughelyét, tehát kívánságát tiszteletben kell tartani! A Dzsingisz kánról szóló legújabb filmben, Szergej Bodrov Mongol címû alkotásában, amelyet 2007ben Oscar-díjra jelöltek, a fõszerepet – a mongolok kezdeti rémületére – egy japán színész, Tadanobu Aszano alakítja. A nagyközönség véleményét azután szerencsére megváltoztatta Aszano zseniális játéka, kellõen ijesztõ megjelenése és nyelvi képességei (a szerep kedvéért megtanult mongolul), valamint Bodrov nyilvánvaló tisztelete a téma iránt. 3
A mongolok titkos története. Ford., az elõszót és az utószót írta: Ligeti Lajos, a verseket ford.: Képes Géza. Bp., Osiris, 2004. Elektronikus kiadás Terebess Ázsia E-Tár: http://terebess.hu/keletkultinfo/titkos.html
16 BEVEZETÉS
Minden jel arra utal tehát, hogy most tényleg idõszerû Dzsingisz mélyebb elemzése. Miért vágott bele hódításokról és hatalomszerzésrõl szóló pályafutásába? És hogyan? És mi tette oly vonzóvá népe elõtt, és mitõl lett ilyen sikeres? Elõször a miérttel foglalkozunk, mivel minden egyéb szemponthoz ez adja az alapot. Mi indít arra egy írástudatlan nomádot, hogy közvetlen szomszédait szövetA nagy mongolista, Owen ségbe kényszerítse, majd táLattimore szavait idézve: „Minden egyes lépését politikai volabbi szomszédai ellen fordítsa õket? megfontolások irányították, Két lehetséges válasz léteés ezek a megfontolások pályazik: az érzelmek és a polifutása kezdetétõl fogva olyan tika. A körülmények és szehatalmi rendszer kiépítését mélyiségének különös összcélozták, amely mind idõben, játéka arra késztette, hogy mind térben tovább fejlesztbiztonságra törekedjék. Enhetõ és bõvíthetõ.” nek egyetlen módja az volt, ha kilép a Mongólia nomád klánjait és törzseit õsidõk óta gúzsba kötõ vérbosszúk pusztító bûvkörébõl, amelyeket a Góbi sivatagtól délre fekvõ kultúrák arra használtak, hogy meggyengítsék „az északi barbárokat”, és ahogyan az elvárosiasodott déliek fogalmaztak, „a barbárok segítségével tartsák féken a barbárokat”. Néhány vezetõnek korábban már sikerült részleges egységet elérnie, s ez ahhoz elegendõ is volt, hogy kifosszák a letelepedett kultúrákat. De mindig akadtak olyan törzsek, amelyeket kihagytak a jóból, és a rövid és önös érdekeken alapuló szövetségekbõl adódó viszályok megakadályozták a valódi egység kialakulását. Dzsingisz – és csakis õ – látta, hogy a jobb élethez egyetlen út vezet: a megkövesedett törzsi hagyományok manipulálása,
A vezetõi szereprõl és arról, mit is jelent valójában
17
a rendszer irányításának átvétele, majd lerombolása, és olyan újfajta egység létrehozása, amelynek segítségével hosszabb távon addig soha nem tapasztalt biztonságot és gazdagságot lehet létrehozni. Ez volt a jól megtervezett menetrend, amit Dzsingisz könyörtelen pontossággal véghez is vitt. A nagy mongolista, Owen Lattimore szavait idézve: „Minden egyes lépését politikai megfontolások irányították, és ezek a megfontolások pályafutása kezdetétõl fogva olyan hatalmi rendszer kiépítését célozták, amely mind idõben, mind térben tovább fejleszthetõ és bõvíthetõ.”4 Ami a „hogyant” illeti, nos, könyvem java része pontosan errõl szól. Ha megújult népszerûsége miatt idõszerû válaszokat keresnünk a Dzsingisszel kapcsolatos kérdésekre, a vezetéselmélet iránti újkeletû érdeklõdés miatt ez még inkább igaz. Tucatjával jelennek meg a vezetõk jó és rossz szokásait, titkait, szintjeit, dimenzióit, tulajdonságait és képességeit taglaló, megdöbbentõ ismereteket ígérõ könyvek. Megpróbáltam összegyûjteni a leghasznosabbnak tûnõ szemléletmódokat, hogy segítségükkel rávilágítsak Dzsingisz eredményeire. Dzsingisz megszállott birodalomépítõ volt, a tömeggyilkosságot mint stratégiai fegyvert alkalmazó kán – egyrészt tehát páratlan és utánozhatatlan történelmi fenomén. Másrészt viszont vannak olyan oldalai – személyiség, jellemvonások, döntések, viselkedésminták, stratégiai döntések –, amelyek beleillenek a modern vezetéselméletekbe, legyenek azok üzleti, politikai vagy katonai jellegûek. Lássuk tehát Dzsingisz vezetõi portréját! Ez a kép történelmi forrásokon, fõként a népe eredetmítoszát feldolgozó mûvön, A mongolok titkos története címûn, illetve más 4
Scientific American, 1963. augusztus
18 BEVEZETÉS
kortárs feljegyzéseken, valamint az antropológia és a pszichológia eredményein alapul. Az ezek nyomán kialakuló arcképbe magam beleszõttem mindazt, ami a modern vezetéselméletekbõl a legmegfelelõbbnek tûnt Dzsingisz hiteles portréjához. Az a cél vezérelt, hogy megnyissam az utat ennek a rendkívül ambiciózus, kegyetlen, zseniális és egyedülállóan sikeres vezetõnek a mélyreható elemzése elõtt.
A vezetés természetérõl Mielõtt elkezdjük feltárni Dzsingisz vezetõi tulajdonságainak gyökerét, meg kell határoznunk, mit értünk vezetés alatt. Ebben a hatalmas és nehezen behatárolható témában a sokak által elfogadott kevés dolgok egyike az, hogy a „vezetés” szó valódi értelmében nagyban különbözik mind a hatalom gyakorlásától, mind az igazgatás mûvészetétõl. „A hatalom a fegyverek csövébõl ered” – ahogy Mao Ce-tung mondta. De más elõnyökbõl is származhat – a fizikai erõbõl, a társadalmi helyzetbõl, az öröklött vagyonból, a választási gyõzelembõl: akármi is legyen az alapja, nem feltétlenül egyezik meg a vezetéssel. James MacGregor Burns írja Leadership (Vezetés) címû monumentális munkájában – a könyvben, amely iparággá változtatta a vezetéselmélet tanulmányozását –, hogy a zsarnokok nem „valódi” vezetõk, mivel erõszakot alkalmaznak. Ugyanígy, nem szabad összetévesztenünk a vezetéssel az ügyviteli igazgatást sem, mert az igazgatás lényegében a korábbi vezetõi döntések csekélyebb fontosságú következményeinek kezelését jelenti. A „valódi” vezetés szükségszerûen magába foglalja a vezetõ meggyõzõképességét és követõi szabad választását: a reménybeli vezetõ kudarcot vall, ha potenciális követõi végül mégis az ellen-
A vezetõi szereprõl és arról, mit is jelent valójában
19
kezõ irányba indulnak el, vagy, mint a középkori Mongólia esetében, átvágtatnak egy másik vezér táborába. A vezetést manapság általában pozitív szemszögbõl vizsgálják, ami azt sugallja, mintha csak jócselekedetekrõl szólna. A vezetõk meggyõznek bennünket, hogy a béke, a demokrácia és az erõszakmentes versengés útját választják – hogy õk a „valódi” vezetõk. S végtére is õk rendelkeznek a legnagyobb befolyással a demokráciák és nagyvállalatok világában. A világnak az õ képességeikre van szüksége, az õ képességeiket kell tanulmányoznunk, az õ kvalitásaikat kell figyelembe vennünk, amikor egy Dzsingiszhez hasonló vezetõt kívánunk értékelni. De álljunk csak meg egy pillanatra! Ez a modern, nyugati stílusú vállalatvezetés. Ha átfogóbb áttekintésre törekszünk, a vezetést nem különíthetjük el teljes mértékben a hatalomtól. Korábban létezett a vezetéselméletnek olyan ága, amely szerint a könyörtelenül felépített és ugyanilyen könyörtelenül gyakorolt hatalom a vezetõi magatartás legfontosabb aspektusa, mivel nélküle nem létezhet valódi vezetés. A Kína egységét leghatékonyabban megerõsítõ két vezetõ, a Kr. e. 221-ben trónra lépõ elsõ császár, Csin Si Huang-ti és az 1949-ben uralomra kerülõ Mao Ce-tung mögött szintén ez a filozófiai nézet állt. Mindketten egyetértettek volna Machiavellivel, aki, miután végignézte a reneszánsz Itália miniállamainak állandó háborúskodását, úgy érvelt, hogy a hatalom könyörtelen – mi több, cinikus, sõt kétszínû – gyakorlása nélkül nincs állam, nem garantálható a béke, és nem lehetséges a haladás. Ebbõl a szemszögbõl szemlélve a vezetés – hatalom. Ez gyakran rettenetes következményekkel jár. A történelem során számtalan visszataszító vezetõ élt és mûködött, akik elképesztõ szenvedést és pusztítást okoztak. Azonban a vezetéselméletnek nagy gonddal kell elemez-
20 BEVEZETÉS
nie a véres diktatúrák példáját is: ahogy a Harvard munkatársa, Barbara Kellerman emlékeztet bennünket, a rossz vezetés ugyanolyan figyelmet érdemlõ téma, mint a jó, mivel segítik egymás értelmezését. Dzsingisz egyszerre tartozik a jó és a rossz vezetõk közé: zseniális birodalomszervezõ, aki több tucatnyi várost pusztított el és több millió ember halála írható a számlájára (a feltételezéseken alapuló durva becslések szerint több mint 3 millióé), és ezt a tényt a vezetõi képességeivel foglalkozó értékelések egyike sem hagyhatja figyelmen kívül. Könnyû lenne egyszerûen elítélni, és ennyiben hagyni a dolgot. Azonban, elõször is, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy viselkedése saját korához igazodott. Sikerült véghezvinnie azt, amivel az elõtte próbálkozó számtalan kisebb zsarnok minden igyekezet ellenére kudarcot vallott. Másodszor pedig, ezek nem a fajgyûlölet megmagyarázhatatlan és véletlenszerû megnyilvánulásai voltak, hanem, ha elhisszük, ha nem, egy alaposan átgondolt terv következményei. Léteznek lehetséges magyarázatok, és én is megpróbáltam elõállni eggyel. Vannak zsarnokok, akik zsarnoknak születtek, mások akkor fordulnak ehhez az eszközhöz, amikor hatalmuk vagy meggyõzõerejük gyengének bizonyul. Ezek a rosszfiúk valaha jófiúk voltak, akiket hazájuk és más nemzetek egyaránt csodáltak, amíg az események, a visszatekintés, a korrupció, a személyi kultusz és személyiségük hibái démonokká nem változtatták õket. Vajon ez kisebbíti-e korai uralkodásuk vezetõi érdemeit? Barbara Kellerman kérdése így szól: ki állítja, hogy kisebb tehetség szükséges ahhoz, hogy milliókat vigyünk háborúba, mint ahhoz, hogy békébe vezessük õket? Hogy a gonosz elszabadulása kevésbé érdemes a tanulmányozásra, mint a jó terjedése? Ha ezt elfogadjuk, akkor az etikai szempont – jó és rossz,
A vezetõi szereprõl és arról, mit is jelent valójában
21
erény és bûn – nem lehetnének alapvetõ elemei a vezetésnek, hanem csak másodrangú tényezõk, amelyek csupán akkor kerülnek a felszínre, amikor az adott vezetõ hatalomra kerül. De hogyan tesz valaki szert hatalomra, ha feltételezzük, hogy nem egyszerûen csak megörökli? Nyilvánvalóan nem valamiféle vezetõi gén segítségével, ami eleve elrendeli a fölényt. Mint az alfahímeknek is, a vezetõknek is, mindegyiküknek a maguk külön útján, ki kell érdemelniük a pozíciójukat. Valami sokkal alapvetõbb dologból kell kiindulnunk: a hatalom elnyerésének képességébõl, a meggyõzés képességébõl. Ám mivel a céltalan meggyõzésnek nem sok értelme van, arra a meggyõzõerõre kell koncentrálnunk, ami valóban mûködik, azaz a hatékonyságra. Elõször is fel kell tennünk a kérdést: milyen módszereket használhat a reménybeli vezetõ, ebben az esetben Dzsingisz kán, hogy egységbe kovácsoljon egy csoportot vagy csoportok sokaságát, és motiválja õket? Ha azt felté- Milyen módszereket használhat telezzük, hogy kizárólag az egy reménybeli vezetõ, ebben önös érdekekre, a kapzsi- az esetben Dzsingisz kán, hogy ságra vagy a biztonság utáni egységbe kovácsoljon egy vágyra épített, nem kapunk csoportot vagy csoportok kielégítõ választ, mivel ezek sokaságát, és motiválja õket? már korábban is jelen voltak. Valami sokkal alapvetõbbrõl van szó. „Az igazi vezéregyéniségek érzelmeinket ragadják meg” – írja Daniel Goleman.5 Elõször is ezt az alapvetõ 5
Daniel Goleman – Richard Boyatzis – Annie McKee: A természetes vezetõ – Az érzelmi intelligencia hatalma. Ford.: Ballér Piroska. Bp., Vince Kiadó, 2003, p 25. A Golemantól származó további idézetek kivétel nélkül ebbõl a mûbõl származnak.
22 BEVEZETÉS
érzelmi töltést kell megmagyaráznunk, és csak ezután tehetjük fel a kérdést: mennyire volt hatékony? És milyen szempontból volt hatékony? Az alapvetõ vonzerõ a vezetõ személyiségének valamely sajátosságában vagy sajátosságaiban kell gyökerezzen. A vezetéselmélet egyik – mára már közhellyé vált – megállapítása, hogy az a tulajdonság, amit keresünk, a karizma. A görög „kharisma” szó eredetileg mindenféle, fõleg az istenektõl származó ajándékot és kegyet jelentett, illetve kegyelmet és tehetséget, például a próféciák meghallásának képességét. Ugyanarról a tõrõl fakad, mint az isteni ajándék vagy jótétemény jelentésû karitász (más nyelvekben is hasonló alakban meglevõ, pl. az angol „charity”) szó. A karizma szót elsõként a német politikai gondolkodó, Max Weber (1864–1920) népszerûsítette, mint „a személyiség nem mindennapinak számító képességeit”. Kezdetben e képességeket a próféták, a gyógyító erõvel rendelkezõk, a bölcs bírák, az ügyes vadászok – a vezérek –, a háborús hõsök esetében egyaránt mágikus eredetûnek tartották. Olyan képességek ezek, mondja Weber, „amelyek miatt ezeket a személyeket természetfölötti vagy emberfölötti vagy legalábbis sajátos, nem mindennapi, nem mindenki számára hozzáférhetõ erõkkel vagy tulajdonságokkal [megáldott] embereknek vagy isten küldöttének vagy példaképnek, s ezért »vezérnek« tekintették”. Weber ezzel egészíti ki a definíciót: „Fogalmi szempontból ilyenkor természetesen mindegy, hogy a szóban forgó képességet hogyan ítélnõk meg etikai, esztétikai vagy bármilyen más szempontból »objektíve« helyesen”.6 6
Max Weber: Gazdaság és társadalom – A megértõ szociológia alapvonalai. 1. Szociológiai kategóriatan. Ford.: Erdélyi Ágnes. Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1987, p 248
A vezetõi szereprõl és arról, mit is jelent valójában
23
Tehát két problémával kell szembenéznünk: a karizma olyan ajándék, amelyben csak mágikus és megmagyarázhatatlan módon részesülhetünk, és ami jó és rossz célra egyaránt használható. Maga a szó nem ad alapot az értékítéletre. Továbbá, ha mágikus eredetû, ha az isteni közbeavatkozás eredménye, semmit sem magyaráz meg. Tautológia: „Valaki azért vezetõ, mert vezetõ.” Mi pedig azt szeretnénk megérteni, hogy miként válik egy vezetõ vezetõvé, és tesz szert karizmára. Ez a Dzsingisz felemelkedésének megértéséhez vezetõ alapkõ, a kiindulópont. Csak ennek ismeretében elemezhetjük azt, hogy hogyan használta Dzsingisz a hatalmát, és – Joseph Nye fogalmaival élve – hogyan kombinálta a puha hatalmat (a meggyõzést) a kemény hatalommal (az erõszakkal) annak érdekében, hogy okos hatalomra tegyen szert, amely lehetõvé tette, hogy átalakítsa népe társadalmát, és valami újat alkosson az emberiség történelmében.
A nagyságról Más, újabb szempont a vezetõi nagyság kérdése. Meg fogjuk vizsgálni a hatékonyság különbözõ megnyilvánulási formáit, jó és rossz oldalait, kihasználva az utólagos bölcsesség minden elõnyét. Számos hatékony vezetõt ismerünk, jó- és rosszakaratút is, akik nem érdemelték ki a nagy, nagyszerû jelzõt. A vezetõi nagyság valamiféle kreativitást feltételez, ami kezdetben belülrõl ered, mint a változásról alkotott látnoki jövõkép. Ezt a jövõképet hajszolni kell, és végül be kell teljesíteni (legalább részben), hogy a követõk valami olyasmit kapjanak, ami korábban nem létezett – mai zsargonnal élve, transzformációt kell végrehajtani. Mindez azt vonja maga után, hogy fel kell mérnünk a változás
24 BEVEZETÉS
jelentését, hogy mi történt a Dzsingisz kán uralkodását megelõzõ és követõ, tehát a mûködésének kontextust adó idõszakban. Milyen volt az a társadalom, amelyben felnõtt? Mennyiben voltak speciálisak azok a körülmények, amelyek között élt? A változás amúgy is elkerülhetetlen lett volna, és õ pusztán csak az a vezetõ volt, aki meglovagolta a kínálkozó lehetõséget? Vagy õ maga volt a változás eszköze? A fenti kérdésekre adott válaszokból látni fogjuk, hogy Dzsingisz kán több szempontból is megfelel a nagyság kritériumainak. Annak boncolgatása, hogy miben áll a vezetõk nagysága, visszavezet bennünket az erkölcs kérdéséhez. Vajon a nagyság szükségszerûen magába foglalja a jóságot is? Nyilvánvalóan nem, mivel gyors változások esetében – egy adott személy által kiváltott, néhány évig tartó változás során – egyesek elkerülhetetlenül szenvedni fognak. Azonban ez még nem ok arra, hogy elnézzük, ha valaki szenvedést okoz másoknak. Saját népe szemében Dzsingisz mindig is hõs és szent volt, és az is marad, ellenségei szemében pedig tömeggyilkos, akinek tetteit semmi sem teheti jóvá. És az egyetemes uralkodásról alkotott képe, ami népe számára oly vonzó volt, végül teljes ostobaságnak bizonyult, ahogy arra unokája, Kubiláj is rájött, amikor képtelen volt leigázni Japánt, Jávát, Burmát és Vietnamot, hogy a távolabbi területeket már ne is említsük. Fantáziaszülemény volt, amelynek hajszolása közben megöröklõje, Kubiláj a bukás útjára terelte dinasztiáját. Az erkölcs koronként és helyenként változik, a jó gonoszsággá válhat, de az etikai kérdéseket legalább fel kell tennünk ahhoz, hogy lássuk, képesek vagyunk-e új tanulságokat levonni belõlük. A tanulság, amit reményeim szerint igazolni tudok majd, az, hogy Dzsingisz nagy vezetõ volt – minden gonosztette
A vezetõi szereprõl és arról, mit is jelent valójában
25
ellenére a legnagyobbak egyike –, mivel számos pozitív vonása volt, amiért ma is hõsként tisztelik Mongóliában és Kínában. Csak egyetlen példa: egyetérthetünk abban, hogy õ húzhatta volna a legnagyobb hasznot a hódításokból. Ám nem tette, legalábbis személyes szinten nem: becsületes, inspiráló, széles látókörû vezetõ volt, kíváncsi, nagylelkû, megnyerõ ember – és még sok minden más. Ezek ritka vonások egy zsarnokban – és ezek miatt érdemes tanulmányoznunk õt. DZSINGISZ MINT VEZETÕ A megvizsgálandó alapkérdések Gyökerei, neveltetése: Mi alakította a személyiségét? Öröksége és tervei: Mit akart megváltoztatni? Jövõkép: Mit akart elérni vezetõként? Meggyõzõerõ: Milyen eszközöket alkalmazott? Karizma: Miben állt lényének kisugárzása, a vonzereje? Egyéniség: Milyen sajátos személyiségjegyei voltak? Hatékonyság: Mi az, amit el is ért? Erkölcs: Mi az, ami mint „jó”, s mi az, ami mint „rossz” értékelhetõ a tetteibõl? Nagyság: Melyek a valóban nagy eredményei?