Benny hinn jó reggelt, szent lélek

* BENNY HINN * Jó reggelt, Szent Lélek * A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Benny Hinn Good morning, Hoty Spirit Copyright © 1990 by Benny Hinn Published in Nashville, Tennessee, USA

by Thomas Nelson, Inc. All rights reserved ISBN 963 7453 07 5 Hungárián edition copyright © 1991 HIT Gyülekezete Felelős kiadó: Takács Ferenc Fordította: Vékey Ádám Minden jog fenntartva © Vékey Ádám,1991 Hungárián translation Készült a KönyvtárellátóTÉKA Nyomdaüzemében Felelős vezető: Kobl Antal 91/243 * Tartalom * 1. fejezet „Valóságosan megismerhető?” … 7 2. fejezet Jaffától a föld végső határáig … 27 3. fejezet „Hagyomány, hagyomány” … 48 4. fejezet Személyes kapcsolat … 67 5. fejezet Kinek a hangját hallod? … 87 6. fejezet Szellem, lélek és test … 108 7. fejezet Szélnek feszítsd a vitorlád … 125 8. fejezet Szélesre tárt ajtó … 145 9. fejezet Van hely a számára? … 165 10. fejezet Egy karnyújtásnyira … 182 11. fejezet „Miért sírsz?” … 195 12. fejezet Földi mennyország … 213

* A bibliai idézeteket a „Károli Biblia” szövegének figyelembevételével fordítottam, esetenként azonban ragaszkodnom kellett a szerző által idézett „New King James Version” szóhasználatához.

A Biblia eredeti szövege más-más szót használ a lélek és a szellem fogalmakra. Ezt követi a legtöbb angol fordítás és a szerző is. Az egyértelműség kedvéért a spirit szó mindenütt szellemként, a sóul szó lélekként, a Holy Spirit szó pedig Szent Szellemként szerepel. * A fordító * 1. fejezet * ”Valóságosan megismerhető?” * Három nappal 1973 karácsonya előtt történt. Hűvös, ködös torontói reggel volt, nemrég kelt fel a nap.

Egyszer csak ott volt. Bejött a szobámba a Szent Szellem.

Olyan valóságos volt a számomra, mint a te számodra ez a könyv, amit most a kezedben tartasz.

Az elkövetkező nyolc óra folyamán olyan megdöbbentő élményem volt a Szent Szellemmel, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Az ámulat és az öröm könnyei folytak végig az arcomon, ahogy kinyitottam a Szentírást, és Ő választ adott a kérdéseimre. Úgy tűnt, a szobám fölemelkedett a menny birodalmába. És én örökre ott akartam maradni. Éppen akkor lettem huszonegy éves: ez a találkozás volt életem legnagyszerűbb születésnapi és karácsonyi ajándéka.

Anyám és apám odalent voltak a hallban. Talán sosem értenék meg, mi is történt az ő Bennyjükkel - gondoltam. Lehet, hogy teljesen szétzilálná a már így is zűrös családi viszonyokat, ha megtudnák. Két év óta - attól a naptól fogva, amikor átadtam az életemet Jézusnak - gyakorlatilag nem tudtam beszélgetni a szüleimmel. Szörnyű volt. Szégyent hoztam a fejükre azzal, hogy megtörtem a család vallási tradícióit. Kétségbeejtő helyzet volt.

Viszont a szobámban színtiszta öröm volt jelen.

Kimondhatatlan öröm. Tele volt dicsőséggel! Ha negyvennyolc órával korábban elmondták volna nekem, mi fog történni, nem hittem volna el. De attól a pillanattól fogva a Szent Szellem megelevenedett az életemben. Többé nem a Szentháromság távoli „harmadik személye” volt, hanem a valóság, igazi személyiség. És most szeretném megosztani Őt veled is.

Kedves barátom, ha kész vagy arra, hogy olyan személyes kapcsolatba kerülj a Szent Szellemmel, ami minden elképzelésedet felülmúlja, akkor olvasd tovább ezt a könyvet. Ha nem, akkor azt tanácsolom, inkább tedd félre. Igen, akkor csukd be ezt a könyvet! Mert amit megosztok veled, az át fogja alakítani a szellemi életedet.

Hirtelen megtörténik veled. Talán olvasás közben. Vagy amikor imádkozol. Vagy munkába menet. A Szent Szellem

válaszolni fog a hívásodra. A legbensőbb barátod lesz, vezérel, vigasztal téged, életed végéig a segítőtársad lesz. * Egy rövid éjszaka Pittsburgh-ben * Egy barátom - Jim Poynter - elhívott egy kirándulásra a Pennsylvania állambeli Pittsburgh-be. Jim a szabad metodistáknál szolgált, abban a gyülekezetben, ahová én is jártam. Bérelt busszal, közösen mentünk Kathryn Kuhlman, egy gyógyító evangélista összejövetelére. Őszintén szólva nagyon keveset tudtam Kathryn Kuhlmanról.

Egyszer láttam a televízióban, de nem váltott ki belőlem különösebb érdeklődést. Kissé furcsának találtam a stílusát is, a kinézetét is. Úgyhogy nem volt bennem különösebb várakozás.

De Jim jó barátom volt, és nem akartam visszautasítani.

- Jim, nem is hiszed, milyen nehezen engedett el apám erre az útra - mondtam neki a buszon. Megtérésem után a szüleim mindent megtettek annak érdekében, hogy visszatartsanak a gyülekezetbe járástól. Most meg Pittsburgh? Először hallani sem akartak róla, de azért végül nagy nehezen mégis beleegyeztek.

Csütörtök reggel indultunk Torontóból. Az eredetileg hétórásra tervezett út egy váratlan hóvihar miatt jóval hosszabbra sikeredett. Hajnali egyre értünk a szállodánkba.

- Benny, ötkor föl kell kelnünk - mondta Jim. - Ötkor? - csodálkoztam. - Minek?

Azt mondta, ha hat óráig nem indulunk el a hotelből, nem fogunk helyet kapni.

Nem akartam hinni a fülemnek. Ki hallott már olyat, hogy valaki napkelte előtt a dermesztő hidegben indul az összejövetelre? De Jim azt mondta, hogy ezt kell tennünk.

Nagyon hideg volt. Ötkor fölkeltem és minden ruhadarabot magamra vettem, ami csak volt nálam: csizmát, kesztyűt, mindent. Úgy festettem, mint egy eszkimó.

Még sötét volt, mikor odaértünk az Első Presbiteriánus Gyülekezet Pittsburgh belvárosában lévő épületéhez.

Meglepődve láttam, hogy már százak várakoznak a bejárat előtt.

Ráadásul az ajtót csak két órával később nyitották ki.

Van előnye, ha valaki kis termetű. Szép lassan előre furakodtam - és Jimet is magam után húztam. Voltak, akik a lépcsőkön aludtak. - Már tegnap este idejöttek. És minden héten ugyanez megy - mondta egy asszony.

Ahogy ott álltam, egyszer csak remegni kezdtem - mintha valaki megragadta volna a testemet és rázni kezdett volna.

Egy pillanatra azt gondoltam, hogy a fagyos szél okozza. De melegen voltam öltözve, annyira semmiképpen nem fázhattam.

Egyszerűen csak ellenállhatatlanul remegtem.

Azelőtt soha nem történt velem ilyen. És nem akart vége szakadni. Zavarban voltam, nem mertem elmondani Jimnek, de minden porcikám remegett, a térdeim, a fogaim. - Mi van velem?

- csodálkoztam. Isten ereje lenne ez? Nem értettem. * Futóverseny a gyülekezetben *

Lassan elérkezett az ideje, hogy kinyissák az ajtókat. A tömeg annyira nyomott, hogy alig bírtam mozogni. A remegés viszont még mindig nem szűnt meg.

- Ha kinyitják az ajtót, rohanj előre, ahogy csak bírsz - mondta Jim. - Miért?

- Mert ha nem, legázolnak hátulról. - Jim járt már itt, és tudta, mire lehet számítani.

A magam részéről sohasem gondoltam volna, hogy egyszer futóversenyen fogok részt venni egy gyülekezetben, de most ez történt. Amikor az ajtó kinyílt, megindultam, mint egy olimpiai sprinter.

Mindenkit lehagytam: öregasszonyokat, fiatalembereket, mindenkit. Egyenesen az első sorhoz vágtáztam és le akartam ülni, de egy rendező azt mondta, az első sor foglalt.

Később megtudtam, hogy Kuhlman stábja válogatta ki azokat, akik az első sorba ülhettek. Kathryn azt akarta, hogy csak hitben erős imatámogatást nyújtó emberek üljenek előtte, annyira érzékeny volt a Szellemre.

Mivel egyébként is eléggé dadogós voltam, tudtam, hogy nincs értelme vitába szállni a rendezővel. A második sor már tele volt, de a harmadik sorban Jimmel találtunk két üres széket.

Volt még egy óra az istentisztelet kezdetéig, így hát levettem a kabátomat, a kesztyűmet és a csizmámat is. Visszaültem a helyemre és azon vettem észre magamat, hogy jobban remegek, mint azelőtt. Egyszerűen nem maradt abba. A remegés végigvonult a karomon, a lábamon, mintha valamilyen géphez lettem volna csatlakoztatva. Egészen idegen volt nekem ez a jelenség. Az igazat megvallva: féltem.

Megszólalt az orgona, de nekem csak a testemben lévő remegés járt az eszemben. Nem volt „betegség” érzésem. Nem olyan volt, mintha megfáztam volna vagy influenzás lettem volna. És ahogy egyre hosszabb ideje tartott, kezdtem élvezni.

Szokatlan érzés volt, úgy tűnt, nem magyarázható természetes okkal.

Abban a pillanatban föltűnt Kathryn Kuhlman, mintha a semmiből lépett volna elő. Azonnal feszültséggel telt meg a levegő. Nem tudtam, mire számítsak. Nem éreztem semmit. Nem hallottam hangokat, nem énekeltek mennyei angyalok körülöttem, semmi. Csak azt tudtam, hogy már három órája egyfolytában remegek.

Aztán, amikor megkezdődött az ének, meglepő dolog történt velem. Csak azt vettem észre, hogy kezeimet magasra emelve állok és könnyek csorognak végig az arcomon, ahogy együtt énekeltük: „Milyen hatalmas vagy”. Úgy éreztem, fölszakadt bennem valami. Addig soha nem könnyeztem ilyen könnyedén. Szó sem volt extázisról! Csak valami mérhetetlen dicsőséget éreztem.

Nem úgy énekeltem, ahogy általában a gyülekezetben szoktam: egész lényemmel énekeltem. És amikor ahhoz a sorhoz értünk, hogy „Megváltó Istenem, néked énekel a lelkem”, akkor szó szerint teljes lelkemből énekeltem.

Annyira elmerültem ennek a dalnak a szellemében, hogy eltartott néhány pillanatig, míg észrevettem, hogy megszűnt a remegés.

És az istentisztelet ugyanebben a légkörben folytatódott. Örömmámorban úsztam. Imádtam Istent, mint még soha. Olyan volt, mintha szemtől szembe kerültem volna a színtiszta, szellemi igazsággal. Hogy a többiek is érezték-e ezt, nem tudom: én éreztem.

Fiatal keresztényként Isten már korábban is megérintette az életemet, de nem olyan erővel, mint azon a napon. * Mint egy hullám * Ahogy ott álltam és imádtam az Urat, egyszer csak huzatot éreztem. Kinyitottam a szemem, körbenéztem, de nem tudtam megállapítani, honnan jön. Olyan volt, mint egy enyhe szellő.

A színes üvegablakokra pillantottam, de zárva voltak.

A szokatlan fuvallat végighömpölygött rajtam, mint egy hullám. Levonult az egyik kezemen és föl a másikon. Éreztem, ahogy mozog bennem.

Mi történik velem? Vajon lesz-e valaha is bátorságom, hogy elmondjam valakinek, mit érzek? Azt hihetik, elment az eszem.

Talán tíz percig is eltarthatott, míg a szellő hullámai teljesen átmostak. Aztán úgy éreztem, mintha valaki egy takaróba csavarta volna a testem - melegség vett körül.

Kathryn elkezdett szolgálni az emberek felé, de annyira el voltam foglalva a Szellemmel, hogy semmi mással nem törődtem. Az Úr közelebb volt hozzám, mint valaha. Éreztem, hogy mondanom kell valamit Neki, de csak ennyit tudtam suttogni: „Drága Jézus, könyörülj rajtam, kérlek”. Aztán megismételtem: „Kérlek Jézus, könyörülj rajtam”.

Méltatlannak éreztem magam.

Azt éreztem, amit Ézsaiás, amikor bekerült az Úr jelenlétébe. * Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látták a szemeim. (Ézs 6,5) * Ez történik, amikor az emberek Krisztussal találkoznak.

Azonnal meglátják a saját züllöttségüket és annak szükségességét, hogy meg kell tisztulniuk.

Velem is ez történt. Mintha egy fényszóró reflektorozott volna rám. Csak a gyarlóságaimat, hibáimat, bűneimet láttam. Újra és újra csak azt ismételtem: „Drága Jézus, kérlek, könyörülj rajtam”.

Akkor egy hangot hallottam és tudtam, hogy ez az Úré. Szelíd hang volt, mégis félreismerhetetlen: „Nagy az én kegyelmem terajtad”.

Azelőtt az imaéletem olyan volt, mint bármelyik normális, átlagos keresztényé. De most nem én szóltam az Úrhoz, ő volt az, aki szólt hozzám. És micsoda közösségem volt Vele!

Akkor még nem tudtam, hogy mindaz ami itt Pittsburgh-ben, az Első Presbiteriánus Gyülekezetben, a harmadik sorban megtörtént velem, csak ízelítő volt abból, amit Isten eltervezett számomra a jövőben.

Azok a szavak csengtek a fülemben, hogy „Nagy az én kegyelmem terajtad”.

Sírva, zokogva ültem le a helyemre. Soha életemben nem éreztem még ehhez hasonlót. Annyira betöltött és átalakított a Szellem, hogy minden más megszűnt körülöttem. Azzal sem törődtem volna, ha atombombát dobnak le Pittsburgh-re és az egész világ elpusztul. Abban a pillanatban azt éreztem, amit az Ige így ír le: „békesség... mely minden értelmet fölülhalad”. (Fil 4,7) Korábban Jim mesélt már arról, hogy Kuhlman összejövetelein csodák történnek. De fogalmam sem volt róla, miknek leszek a tanúja az elkövetkezendő három órában.

Süketeknek egyik pillanatról a másikra megjött a hallásuk. Egy asszony fölkelt a tolószékéből. Sokan tettek bizonyságot, hogy meggyógyultak daganatos betegségükből, artritiszből, fejfájásból. Még a legkritikusabb jelenlévőknek is el kellett ismerniük, hogy valóságos gyógyulások történtek.

Az összejövetel hosszúra nyúlt, mégis egy röpke pillanatnak tűnt az egész. Soha életemben nem érintett, nem indított meg ennyire Isten ereje. * Miért sír? * Ahogy csöndesen imádkoztam magamban, egyszer csak minden elcsöndesedett körülöttem. „Ó Uram, bárcsak soha ne érne véget ez az összejövetel” - gondoltam.

Fölpillantottam. Kathryn a kezébe temette az arcát és zokogni kezdett. Zokogott, zokogott olyan hangosan, hogy a zene abbamaradt, a rendezők mozdulatlanná dermedtek.

Mindenki Kathrynt nézte. El nem tudtam képzelni, miért sír.

Soha nem láttam még ilyet, hogy egy evangélista sírt volna.

Vajon miért sír? (Kathryn segítői később elmondták, hogy soha azelőtt nem fordult még elő ilyen vele.)

Két perc elteltével fölvetette a fejét. Alig néhány méterre volt tőlem, lángolt a szeme. Tele volt élettel.

Olyan bátorságot öltött magára, amihez foghatót soha senkinél nem tapasztaltam. Hallatlan mértékű erő, érzelem - sőt fájdalom - áradt ki a személyiségéből. Ha maga az ördög állt volna elé, őt is félretaszította volna egyetlen mozdulattal.

Feszült pillanat volt. Még mindig zokogva a hallgatóságra nézett és gyötrődve mondta: - Kérlek... kérlek benneteket, ne szomorítsátok meg a Szent Szellemet.

Könyörgött. Mint ahogy egy anya könyörög egy gyilkosnak, hogy ne lője le a kisbabáját. Könyörgött és esedezett.

- Kérlek benneteket - mondta zokogva - ne szomorítsátok meg a Szent Szellemet.

Még most is magam előtt látom a szemét. Úgy tűnt, egyenesen rám néz. És ahogy kimondta, olyan csönd lett, hogy a légyzümmögést is hallani lehetett volna. Alig mertem levegőt venni.

Mozdulatlanul ültem, a székbe kapaszkodtam és vártam, mi fog történni.

- Hát nem értitek? Nincs semmim Rajta kívül! - mondta.

Nem értettem, miről beszél.

Kathryn szenvedélyesen folytatta: - Kérlek, ne bántsátok Őt!

Nincs senkim Rajta kívül. Ne bántsátok az Egyetlent, akit szeretek!

Sosem felejtem el ezeket a mondatokat. Még ma is emlékszem, milyen intenzitással ejtett ki minden szót.

A mi gyülekezetünk pásztora is beszélt a Szent Szellemről. De nem így. Beszélt ajándékokról, nyelvekről, próféciákról - de azt nem mondta, hogy „Ő a legközelibb, legszemélyesebb, legbensőségesebb, legjobban szeretett barátom”. Kathryn Kuhlman egy olyan személyről beszélt, aki valóságosabb, mint te vagy én.

Hosszú ujjával rám mutatott és egészen tisztán ezt mondta: Ő valóságosabb, mint bármi más ezen a világon! * Őrá van szükségem * Amikor rám nézett és kimondta ezeket a szavakat, valami történt a bensőmben. A szívemhez szólt. Sírva mondtam: „Nekem is Őrá van szükségem”. Őszintén szólva azt hittem, mindenkiben ugyanaz játszódik le, mint bennem. De Isten egyéni módon foglalkozik velünk, és én hiszem, hogy ez az istentisztelet pontosan értem volt.

Szeretném, ha megértenétek, hogy fiatal keresztényként nem tudtam még teljesen felfogni, mi is történik azon az összejövetelen. De tagadhatatlanul éreztem, hogy az erő valóságosan jelen van.

Ahogy az istentisztelet a végéhez közeledett, fölnéztem az evangélistanőre és valami ködfélét láttam körülötte és fölötte.

Először azt hittem, káprázik a szemem. De nem. És az arca fényesen sugárzott a ködből.

Egy pillanatra sem hittem, hogy Isten Kathryn Kuhlmant akarta volna megdicsőíteni. De azt igenis hiszem, hogy Ő ezt az összejövetelt arra használta föl, hogy kijelentse nekem természetfölötti erejét.

Véget ért az összejövetel, a tömeg megindult kifelé, de én mozdulni sem akartam. Futva érkeztem ide, most meg csak ültem volna tovább, össze akartam szedni a gondolataimat, hogy mi is történt.

Amit ott éreztem, az valami olyan volt, ami hiányzott a személyes életemből. Tudtam, hogy ha hazatérek, a konfliktusok folytatódni fognak. Önértékelésemet gyakorlatilag teljesen szétzúzta a beszédhibám. Még amikor katolikus iskolába jártam is, dadogásom miatt elszigetelődtem a társaimtól, és szinte senki nem volt, akivel el tudtam volna beszélgetni.

Később keresztényként is nagyon kevés barátom volt. Hogyan is lett volna, mikor olyan nehezen tudtam kapcsolatot teremteni? Így aztán nem akartam, hogy elveszítsem azt, amit Pittsburghben megtaláltam. Az egész életben semmim nem volt Jézuson kívül. És nem is nagyon számított más. Nem volt különösebb kilátásom semmire. A családom gyakorlatilag elfordult tőlem.

Tudtam, hogy szeretnek, mégis egyre mélyült a köztünk lévő szakadék, mióta döntöttem, hogy Krisztust fogom szolgálni.

Csak ültem tovább a helyemen. Végül is a mennyország után senki nem akar a pokolba menni.

De hát nem volt választási lehetőség. A busz várt rám és indulnom kellett. Egy utolsó pillanatra még megálltam hátul és elgondolkoztam: „Mit akart mondani a Szent Szellemről?”

Egész úton Toronto felé ezen gondolkoztam. Másokat is megkérdeztem a buszon, de a többiek sem értették.

Talán mondanom sem kell, hogy teljesen kimerülve érkeztem haza. A néhány órás alvással, hosszú utazással a hátam mögött, nem is beszélve arról a szellemi megtapasztalásról, mely teljesen fölkavarta az érzelmeimet, alig vártam, hogy ágyba kerülhessek.

Mégsem tudtam elaludni. Testem el volt csigázva, de a szellemem mozgásban volt, kavargott, mint egy kitörni készülő tűzhányó. * Isten jelenlétében

* Ahogy ott feküdtem az ágyon, úgy éreztem, mintha valaki lehúzna az ágyról és térdre kényszerítene. Különös érzés volt, de olyan erős, hogy nem tudtam ellenállni.

Ott térdeltem tehát a sötét szobában. Isten kezdeményezett valamit, én pedig reagáltam.

Tudtam, mit akarok kérni, de nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. Azt akartam megszerezni, ami a Pittsburghi evangélistanőnek megvolt. „Én is akarom, ami Kathryn Kuhlmané” - gondoltam. Vágytam arra, amiről Kathryn beszélt, bár nem egészen értettem, mi is az.

Igen, tudtam, mit akarok, de nem tudtam, hogy fogalmazzam meg. Így aztán elhatároztam, hogy az egyetlen lehetséges módon, a saját, egyszerű szavaimmal fogom kérni.

Szólni akartam a Szent Szellemhez, de ezt még soha nem tettem. - „Jól teszem?” - kérdeztem magamtól. Sosem gondoltam még arra, hogy Ő egy személy, akit meg lehet szólítani. Nem tudtam, hogy kezdjem el az imát. De azt tudtam, hogy ugyanolyan kapcsolatba akarok kerülni vele, mint Kathryn. Így imádkoztam: „Szent Szellem, Kathryn Kuhlman azt mondja, a barátja vagy.” Lassan folytattam: „Azt hiszem, nem ismerlek még. Tegnap még azt hittem, ismerlek. De ezután az összejövetel után be kell látnom, hogy nem így van. Azt hiszem, nem ismerlek.”

Fölemeltem a kezem, mint egy kisgyerek, úgy kérdeztem: „Találkozhatom Veled? Valóban találkozhatom Veled?”

Elgondolkoztam magamban: „Helyes dolog, amit csinálok?

Beszélhetek így a Szent Szellemmel?” Aztán azt gondoltam: Ha őszintén mondtam amiket mondtam, Isten meg fogja mutatni, hogy helyes vagy nem. Tudni akartam, hogy igaza van-e Kathrynnak.

Miután szóltam a Szent Szellemhez, úgy tűnt, semmi sem történik. Megkérdeztem magamtól: „Létezik egyáltalán ilyen, hogy valaki találkozik a Szent Szellemmel? Megtörténhet ez?”

Szemem csukva volt. Azután mintha áramütés ért volna, remegni kezdtem - pontosan úgy, mint amikor a gyülekezeti ház előtt várakoztam két órán keresztül. Ugyanaz a remegés volt, mint amit egy órán át éreztem, akkor is, amikor már bejutottam a terembe. Ó. Visszatért a remegés - gondoltam. De ezúttal nem volt tömeg, nem volt télikabát. A fűtött szobámban voltam, pizsamában - és remegtem a fejem búbjától a talpamig.

Féltem kinyitni a szemem. Olyan volt, mintha az egész istentisztelet egyetlen pillanatba sűrűsödött volna bele.

Remegtem, de ugyanakkor ismét éreztem, hogy Isten erejének meleg takarója vesz körül. Úgy éreztem, hogy a mennybe kerültem. Természetesen nem ott voltam, de őszintén szólva nem hiszem, hogy a mennyben lenni jobb érzés lehet. Azt gondoltam: „Ha kinyitom a szemem vagy Pittsburgh-ben találom magam, vagy a menny kapujában”.

Egy idő után aztán csak kinyitottam a szemem, és meglepetésemre ugyanott voltam, ahol addig, a szobámban.

Ugyanazon az emeleten, ugyanabban a pizsamában. De még mindig éreztem Isten Szellemének az erejét.

Mikor végül álomba merültem, még nem tudtam, hogy mi az, ami elkezdődött az életemben. * Az első szavak * Másnap reggel korán ébredtem. Alig vártam, hogy szólhassak újdonsült barátomhoz.

- Jó reggelt, Szent Szellem! - ezek voltak az első szavaim.

Ahogy kimondtam ezeket a szavakat, a dicsőség atmoszférája visszatért a szobámba. Bár ezúttal a remegés elmaradt. Csak azt éreztem, hogy körülvesz a jelenléte.

Másodszor is köszöntöttem: - Jó reggelt, Szent Szellem. Tudtam, hogy itt van velem a szobában. És nemcsak reggel töltött be a Szellem, újra és újra betöltött minden alkalommal, amikor imádkoztam.

Most nem a nyelveken szólásról, nyelveken imádkozásról beszélek, hanem valami többről. Igen, beszéltem mennyei nyelven, mégis sokkal többről volt szó. A Szent Szellem valóságossá vált. A barátom, a társam, a tanácsadóm lett.

Azon a reggelen az első dolgom az volt, hogy elővettem a Bibliámat. Biztos akartam lenni a dolgomban. És ahogy kinyitottam, tudtam, hogy Ő ott van velem, mintha ott ülne mellettem. Nem láttam az arcát, de tudtam, hogy ott van. És kezdtem megismerni a személyiségét.

Attól a pillanattól fogva a Biblia egy új dimenziója nyílt meg előttem. Azt mondtam: - Szent Szellem, mutasd meg nekem az Igében. - Azt akartam megtudni, miért jött el, Ő pedig ezekhez a szavakhoz vezetett: „Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk” (1Kor 2,12).

Amikor megkérdeztem, miért akar a barátom lenni, Pál szavaihoz vezetett: „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Szellemnek közössége legyen mindnyájatokkal” (2Kor 13,13).

A Biblia megelevenedett. Sosem értettem igazából, mit jelentenek ezek a szavak: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel! azt mondja a Seregeknek Ura.” (Zak 4,6). Újra és újra megerősítette az Igében mindazt, amit az életemben cselekedett. Több, mint nyolc órán át tanított azon az első napon. Aztán napról napra egyre jobban megismertem Őt.

Megváltozott az imaéletem. - Szent Szellem - szóltam - te olyan jól ismered az Atyát, segítenél imádkozni? - És amikor elkezdtem imádkozni, elérkeztem oda, hogy az Atya valóságosabbá vált a számomra, mint valaha. Mintha megnyitott volna valaki előttem egy ajtót és azt mondta volna: - Íme itt van.

* Tanítóm, Vezetőm * Világosabbá vált előttem Isten atyaságának valósága is. Nem egy könyv elolvasása által, vagy valamilyen recept segítségével.

Egyszerűen csak kérnem kellett a Szent Szellemet, hogy nyissa meg előttem az Igét. És ő megtette, „....akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám!” (Róm 8,14-15).

Kezdtem megérteni mindazt, amit Jézus mondott a Szent Szellemről. Ő volt az én vigasztalóm, tanítóm, vezetőm.

Most értettem csak meg, mire gondolt Jézus, amikor azt mondta a tanítványainak: „Kövessetek engem”. Aztán egy napon azt mondta nekik: - Ne kövessetek engem, mert ahová én megyek, oda nem jöhettek. Hanem kövessétek a Szent Szellemet és ő majd vezetni fog titeket.

Mi történt tehát? Krisztus egy másik vezetőt adott nekik, hogy azt kövessék.

Heteken át tanulmányoztam a Szentírást, amíg minden kérdésemre választ nem kaptam. Közben egyre jobban megismertem a Szent Szellemet. És ez a közösség máig sem szűnt meg soha. Rájöttem, hogy Ő mindig velem van. És az egész életem megváltozott. Hiszem, hogy a tiéd is meg fog.

Ma reggel ismét azzal kezdtem a napot: - Jó reggelt, Szent Szellem. * 2. fejezet * Jaffától a föld végső határáig * Jaffa,1952 decembere.

A második gyermekét váró Clemence Hinn kinézett a szülőszoba ablakán. Csodálatos látványt nyújtott a Földközitenger végtelenbe nyúló mély kékje. De az aprótermetű, örmény származású asszonyka nyugtalan volt. Szívét keserűség, félelem és szégyen mardosta.

A távolban fekete foltként emelkedett ki a tengerből az Androméda Sziklák csoportja. Az ókori legenda szerint Androméda hercegnő oda volt láncolva az egyik sziklához, mígnem szárnyas lován megérkezett Perzeusz, megölte a tengeri szörnyet és megszabadította a hercegnőt.

Clemence is azt szerette volna, hogy valaki megszabadítsa őt még egy év megaláztatástól, gyalázattól. Görögkeleti vallású volt, de nem sokat tudott az Úrról.

Mindamellett megpróbált egy alkut kötni Vele, ott abban a szerény kis kórházi szobában.

Miközben szemei az eget kutatták, szívében így szólt az Úrhoz: - Istenem, csak egyetlen kérésem van, hogy fiam szülessen. Ha megadod, visszaadom Neked.

Aztán megismételte: „Kérlek, Uram. Ha fiam lesz, vissza fogom adni Neked.” * JAFFA *

Hat gyönyörű rózsa * Costandi és Clemence Hinn első gyermeke egy aranyos kislány volt, Rose. De a Közel-Kelet merev kultúrájában, különösen pedig a Hinn család hagyományai szerint, az elsőszülöttnek fiúnak, örökösnek kellett volna lennie.

Costandi családja rossz néven vette, hogy Clemence nem volt képes fiút szülni. - Minden sógornőd tudott, csak te nem korholták. Gúnyt űztek belőle, csúfolták, mígnem a szüleik által oly nagy gonddal összehozott házasságba bejött a szégyenkezés, a feszültség.

Azon az estén is könnyes szemmel aludt el. És az éjszaka álmot látott, melyre még ma is emlékszik. - Hat rózsát láttam, hat gyönyörű rózsa volt a kezemben - mesélte évekkel később. Akkor megjelent a szobában Jézus, odajött hozzám és elkérte az egyiket. Odaadtam neki.

Az álom során egy sötét hajú, alacsony fiatalember jött oda hozzá és jól beburkolta egy meleg takaróba.

Amikor fölébredt, megkérdezte magától: - Mit jelent ez az álom? Mi lehet az értelme?

Másnap,1952 december 3-án megszülettem.

A családban végül hat fiú és két lány született, de anyám sosem feledkezett el Istennek tett ígéretéről. Később elmesélte nekem az álmát - és azt, hogy én vagyok a rózsa, amit Jézusnak adott.

Benedictus, a jeruzsálemi pátriárka keresztelt meg a görögkeleti egyház szertartása szerint, tőle kaptam a nevemet is.

A Szentföldön születni azt is jelenti, hogy egy olyan atmoszférába születik bele az ember, melynek egyik meghatározó, kikerülhetetlen eleme a vallás. Kétéves koromban beírattak egy katolikus intézetbe, ahol apácák, majd később szerzetesek neveltek tizennégy éven át.

Számomra Jaffa gyönyörű város volt. Maga a szó is azt jelenti: gyönyörű. Arabul Jaffa, ógörögül, héberül Yafo. A szó jelentése mindhárom nyelven ugyanaz.

Kisfiúként nagyon szerettem, ha a város régmúlt történetéről meséltek nekem. Jaffát jóval az írott történelem kialakulása előtt alapították. Már III. Tutmoszesz egyiptomi fáraó adólistáján is szerepel mint kánaánita város az i. e. 15. században, jóval az előtt, hogy Józsué megostromolta volna Jerikót. Itt rakodta ki hajóiból Hirám, Tirus királya a Salamon templomának építésére szánt cédrusfákat.

A történelem - bármennyire magával ragadó is volt - mégsem kedvezett szülővárosomnak. Jaffát újra és újra megtámadták, elfoglalták, lerombolták - majd mindig újjáépítették. Mindenki magáénak akarta: a makabeusok, Veszpaziánusz, a mamelukok, Napóleon, Allenby.

Alig hat évvel születésem előtt Jaffa a prófétai Izrael állam része lett. Bár a város lakosai nem zsidók voltak. * Hinn polgármester * Gyermekkoromban apám volt Jaffa polgármestere. Erős alkatú ember volt, 190 cm magas, vagy százhúsz kiló súlyú - és

született vezéregyéniség. Erős volt minden tekintetben: lelkileg, intellektuálisan és akaratát illetően is.

Családja Görögországból előbb Egyiptomba ment, majd ezután telepedett le Palesztinában. De nem ők voltak az egyetlen betelepedők. Gyermekkorom Jaffája igazi nemzetközi város volt.

Ahogy a Raziel utcán végigsétáltam a Toronytérig, ahol az Abdul Hamid óratorony szomszédságában ott állt a börtönépület és az 1850-ben épült Nagymecset, hallhattam, hogy a helybeliek franciául, bolgárul, arabul, jiddisül és még más nyelveken is beszéltek. Az árusok baklavát, zlabiját, falaiéit, sum-sumot és még számtalan különleges csemegét kínáltak.

Hát így történt: Izraelben születtem, de nem zsidóként. Arab kultúrában nőttem fel, de nem voltam arab. Katolikus iskolába jártam, de görögkeletinek neveltek.

Ezen a vidéken mindenkire könnyen ráragadnak az idegen nyelvek. Szinte mindenki beszélt három-négy nyelven. Otthon arabul beszéltünk, az iskolában a katolikus nővérek mindent franciául tanítottak nekünk, kivéve az Ószövetséget, amit óhéberül.

Jaffa százezres lakosságát aztán fokozatosan kezdte elnyelni az észak felől rohamosan terjeszkedő zsidó többségű Tel Aviv. A jelenleg négyszázezres metropolisz hivatalos neve ma már Tel Aviv Jaffa.

Tel Aviv tulajdonképpen úgy keletkezett, hogy 1909-ben hatvan zsidó család megvásárolt egy hatvan hektáros, homokdűnés területet Jaffától északra. Elegük volt a zsúfolt viszonyokból, a zajos arab negyedekből, ahol addig laktak. A település aztán olyan robbanásszerűen növekedett, hogy Tel Aviv ma Izrael legnagyobb városa.

Bár apám nem volt zsidó, az izraeli vezetők megbíztak benne. Örültek, hogy olyan valakit találtak, aki jó kapcsolatokat tud tartani e soknemzetiségű város lakosaival. Büszkék voltunk a baráti körére, melybe beletartozott sok országos vezető is.

Fölajánlották neki, hogy legyen Izrael nagykövete különböző országokban, de nem vállalta: Jaffában akart maradni.

A családjára nagyon kevés idő jutott. Nem mondhatnám, hogy igazán ismertem őt. Ahogy visszaemlékszem, mindig hivatalos találkozókra, fontos összejövetelekre járt.

Nem volt egy nyíltszívű egyéniség, mindig szigorú volt nagyon ritkán mutatta ki a gyöngédségét. (Bár anyám mindenért kárpótolt minket.) Hát igen, ez is része volt ennek a kultúrának.

A férfi legyen férfi!

Kényelmes életünk volt. Apa pozíciója lehetővé tette, hogy a villanegyedben lakjunk. Gyönyörű házunk volt, biztonsági okból magas kerítés vette körül. Anyám volt a ház asszonya, a szó minden értelmében: a Hinn csemeték fölnevelése nem kis dolog volt. * Katolikus üvegbura * Taníttatásom eredményeképpen katolikusnak vallottam magam. A folyamat már nagyon korán elkezdődött. Az iskolaelőkészítő, ahová jártam, olyasmi volt, mint egy zárda.

Rendszeresen jártunk misére. Szüleim nem ellenezték, mert a katolikus magániskola volt a legjobb hírű oktatási intézmény.

Hét közben az apácákkal tanultam, vasárnap meg elmentem anyával és apával a görögkeleti templomba. De a soknemzetiségű Jaffában ez nem okozott különösebb problémát.

Egy bizonyos egyházhoz való hűség nem tűnt olyan fontosnak.

Katolikus voltam? Teljes mértékben. Katolikus volt az imaéletem, a katolicizmus heti öt napon át lekötötte minden időmet, minden figyelmemet. Véremmé vált. Gyakorlatilag a zárdában nőttem fel és ez az üvegbura teljesen elkülönített a világtól.

Szerencsétlen módon volt egy másik dolog is, ami elválasztott a világtól. Kicsi gyerekkoromtól fogva erősen dadogtam. Már a legkisebb mértékű feszültség vagy idegesség kiváltotta a dadogásomat, és ez szörnyű érzés volt. Nagyon nehezen tudtam barátkozni. A gyerekek egy része kicsúfolt, a másik része egyszerűen csak távol tartotta magát tőlem.

A világ eseményeiről nagyon keveset tudtam, csak annyit, amennyit a tanáraim jónak láttak tudatni velem. A katolikus világ híreit azonban betéve tudtam. Tanulmányaim előrehaladtával beiratkoztam a College de Frére-be, a Barátok Iskolájába, ahol szerzetesek tanítottak.

Már kicsi koromban is rendkívül vallásos voltam. Nagyon sokat imádkoztam, de csak az Üdvözlégy Máriát, a Hiszekegyet, a Miatyánkot, meg más előre megírt imákat ismertem.

Nagyon ritkán beszéltem igazából az Úrral. Ha volt valamilyen különleges kérésem, elmondtam. Egyébként túlságosan is szervezett volt az imaéletem. Rutinszerűen ment minden.

Az irányelv az volt: „Érezz fájdalmat, amikor imádkozol”. Ezt nem volt nehéz megvalósítani. Gyakorlatilag nem is nagyon lehetett máshová térdelni, mint a fehér, jeruzsálemi kőre, amiből a legtöbb házat építették. És az iskolában nem volt szőnyeg, csak a fehér kőpadló.

Hittem abban, hogy ha nem szenvedjük meg a könyörgésünket, akkor nem hallgat meg minket az Úr, hittem abban, hogy a szenvedés a legjobb módszer arra, hogy Isten tetszését elnyerjük.

Bár jóformán semmi szellemi tartalom nem volt a tanításokban, mégis hálás szívvel gondolok vissza arra, hogy ott alapozták meg a bibliai ismereteimet. Ma is gyakran eszembe jut: vajon hány gyereknek tanították héberül az Ószövetséget? És a kirándulások során szó szerint megelevenedett számunkra Isten Igéje.

Mikor Ábrahámról tanultunk, elutaztunk a Negev sivatagba és megnéztük azokat a kutakat, amelyeket még ő ásott.

Felejthetetlen élmény marad számomra. * Ruhája vakítóan fehér volt * Életem során Isten több alkalommal látomásban szólt hozzám.

Jaffában eltöltött éveim alatt egyszer történt ez meg, tizenegy éves koromban. Őszintén hiszem, hogy ez volt az a pillanat, amikor Isten munkálkodni kezdett az életemben. Úgy emlékszem a látomásra, mintha tegnap történt volna. Jézus belépett a hálószobámba.

Vakító fehér ruha volt rajta, azon pedig egy vörös palást.

Láttam a haját. Belenéztem a szemébe. Láttam a kezén a bevert szegek helyét. Mindent láttam.

Meg kell értened, hogy akkor még nem ismertem Jézust. Még soha nem kértem, hogy jöjjön a szívembe. Mégis, amint megpillantottam, felismertem Őt. Tudtam, hogy az Úr az.

Aludtam, amikor ez történt, de hirtelen átjárta a testemet egy olyan érzés, amit csak azzal a szóval tudok jellemezni, hogy „elektromos”. Olyan volt, mintha valaki beledugott volna egy villanykapcsolóba. Elzsibbadtam és mintha tűk millióival szurkáltak volna.

Akkor az Úr odaállt elém, miközben én mélységes mély álomban voltam. Egyenesen rám nézett a gyönyörű szemeivel.

Mosolygott és kitárta a karját. Éreztem a jelenlétét. Csodálatos volt, sohasem felejtem el.

Semmit nem szólt. Csak nézett rám, aztán eltűnt.

Abban a pillanatban fölébredtem. Nem nagyon értettem, mi volt ez, de abban biztos voltam, hogy nem álom. Az álom nem hoz létre ilyen érzéseket. Isten látomást adott nekem, amely mély benyomást gyakorolt rám mint kisgyerekre.

Ahogy fölébredtem, a csodálatos érzés nem múlt el.

Kinyitottam a szemem, körülnéztem, de az átható, erőteljes érzés még mindig bennem volt. Csak feküdtem dermedten, mozdulni sem tudtam. De azért teljesen ura voltam önmagámnak. A szokatlan érzés erőt vett rajtam, de nem uralt le.

Ha azt mondtam volna magamban, „Nem, ez nem kell nekem”, azonnal véget ért volna az egész. De nem szóltam semmit. Az érzés egy darabig ott volt, aztán lassan megszűnt.

Reggel elmeséltem anyámnak az élményemet. Még ma is fülembe cseng a válasza: - Akkor te bizonyára szent vagy.

Ilyen dolgok nem szoktak megtörténni a jaffaiakkal, se a katolikusokkal, se a görögkeletiekkel. Természetesen nem voltam „szent”, de anyám hitte, hogy ha Jézus meglátogatott engem, akkor bizonyára egy nagy elhívásra választott ki.

Miközben Isten az én életemben munkálkodott, történtek egyéb dolgok is, melyek véglegesen meghatározták családom jövőjét. * A Föld végső határai * Gázától a Golán-fennsíkig * Izraelben a hatvanas években érezni lehetett a fokozódó politikai feszültséget. Szinte naponta történtek arab támadások az egyiptomi, a Jordán és a szíriai határ mentén. Az izraeli hadsereg rendszeresen megtorló akciókat hajtott végre.

1967 májusában a kialakult háborús helyzet miatt Izrael és a három arab ország készültségbe helyezte haderejét. Egyiptom kérésére az ENSZ-csapatok elhagyták a Gázai övezetet és a Sínai-félszigetet.

1967. június 5-én izraeli repülőgépek egyiptomi, Jordán és szíriai repülőtereket támadtak meg. Megkezdődött az úgynevezett hatnapos háború. Izrael egy héten belül gyakorlatilag teljesen megsemmisítette az arab légierőt. Izraeli csapatok foglalták el a Gázai övezetet, a Sínai-félszigetet, a Jordán folyó nyugati partját és a szíriai Golán-fennsíkot. Egyik

pillanatról a másikra izraeli fennhatóság alá került az ország háromszorosának megfelelő arab terület.

Sosem felejtem el azt a napot, amikor az 1968-as év elején apám maga köré gyűjtötte a családot és közölte velünk, hogy emigrálni szándékozik. - Kérlek benneteket, senkinek ne mondjátok el, nehogy probléma legyen a kiutazó vízummal.

Az eredeti terv szerint Belgiumba mentünk volna. Apámnak éltek ott rokonai, és izgalmas lett volna egy francia nyelvű országba költözni. Végül is tanulmányaimat franciául végeztem.

Egyik este a kanadai nagykövetség nálunk vendégeskedő attaséja levetített nekünk egy amatőr filmet Kanadáról. Toronto virágzó városnak tűnt. Apámnak két fivére élt ott, bár nem úgy álltak anyagilag, hogy a támogatásukra számíthattunk volna.

De aztán egyre több kérdőjel jelent meg az elutazásunkkal kapcsolatosan. Végül apám azt mondta, lehet, hogy mégiscsak maradni fogunk még öt évig. * Fogadalom * Addigra viszont már olyan mehetnékem volt, hogy egy alkalommal térdre borultam - a jeruzsálemi kőpadlón - és fogadalmat tettem Istennek. - Uram - imádkoztam ha megszabadítasz minket innen, neked adok egy nagy üveg olívaolajat. Amikor Torontóba érünk, elviszem a templomba és átadom neked hálaadással.

Abban a közegben, ahol fölnőttem, nem volt szokatlan az ilyenfajta fölajánlás. És az olívaolaj értékes árucikk volt. Szóval megtettem a fogadalmam.

Néhány héttel később egy fiatalember fölhívta apámat a kanadai követségről: - Hinn úr, mindent megszerveztünk, ne kérdezze meg, hogyan. Minden papírjuk rendben van, akkor indulnak, amikor a kedvük tartja.

Nem vesztegettük az időt. Szinte mindenünket eladtuk és készültünk az új életre.

A Szentföldön eltöltött utolsó napokban volt bennem egy olyan érzés, hogy valami nagyon nagy dolog fog velem történni.

Tisztában voltam vele, hogy egy különleges várost hagyok magam mögött, de éreztem, hogy még nagyszerűbb dolgok állnak előttem.

Joppa - az én Jaffám - ősi kikötőjéből indult útnak Jónás is. És az eredmény Ninive megtérése volt.

Hányszor, de hányszor másztam fel a kikötő fölé magasodó hegyre, a Citadellára. A világítótorony mellett egy 1654-ben épített ferences templom található. Emellett állt valamikor annak a Simon tímárnak háza, akinél Péter apostol megszállt egy ideig és itt kapta azt a látomást, amely megváltoztatta a világot. Mikor Isten hangja azt mondta neki, hogy mind a pogányokat, mind a zsidókat fogadja be az egyházba, Péter így válaszolt: „Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nemzetben kedves őelőtte aki őt féli és igazságot cselekszik” (Csel 10,34-35).

Ettől a pillanattól fogva kezdett Krisztus üzenete terjedni: Joppából előbb Cezáreába, majd a föld végső határáig megérintve az egész emberiséget.

Ahogy végighajtottunk a Lod repülőtér felé vezető Haganah úton, elgondolkoztam magamban: - Vajon látom-e még valaha Jaffát? - Eszembe jutottak a katolikus apácák, akik olyan nagy szeretettel tanítgattak. Lehet, hogy soha többé nem látom őket?

A repülőgép ablakából még egy utolsó pillantást vetettem Tel Aviv szürkés fehér kockaépületeire. A hatalmas kiterjedésű város határában narancsültetvények zöldelltek, a távolban Júdea hegyei voltak láthatók.

Már a Földközi-tenger fölött jártunk, mikor végső búcsút vettem Jaffától. Torkom összeszorult: tizennégy éves voltam, és hát ebben a városban születtem, itt nőttem fel. * A fagylaltárusnál * 1968 júliusában a Hinn család minden előzetes hírverés nélkül érkezett meg Torontóba. Apám ezt pontosan így tervezte el. Nem volt vörös szőnyeg, nem várt minket fogadóbizottság. És apám nem tudta, lesz-e majd állása vagy sem.

Amikor megérkeztünk, nem volt másunk, mint a rajtunk lévő ruha, néhány személyes holmi a bőröndökben és egy kevés pénz, annak ellenértéke, amit eladtunk Jaffában. Arra mindenesetre elegendő volt, hogy egy darabig megéljünk belőle.

Egy bérelt lakásban kezdtük meg új életünket.

Micsoda változás volt egy „idegen” kultúrába átcsöppenni!

Több nyelven is dadogtam valamit, de az angol nem tartozott ezek közé. „One, two, three” - ennyiből állt a szókincsem. De Apa tudott annyira, hogy jelentkezzen egy állásra. És meg is kapta. Vállalta a kihívást és fölcsapott biztosítási ügynöknek.

Nem tudom, hogy a nagy család eltartásának ránehezedő súlya vagy az ő emberekkel való bánni tudása eredményezhettee, de nagyon sikeres üzletembernek bizonyult. Néhány hónap múlva beköltözhettünk a saját házunkba. Mindannyian nagyon büszkék voltunk.

Az életem nagyon megváltozott. A katolikus magániskolából egy állami középiskolába kerültem át, a Georges Vanier Gimnáziumba. És mivel szinte minden osztálytársam dolgozott valamit a tanulás mellett, én is követni akartam a példájukat.

Toronto North York kerületében laktunk és nem messze tőlünk nyílt egy új bevásárló központ, a Fairview Mail.

Jelentkeztem az egyik bódénál, ahol fagylaltot és hamburgert árultak, és bár nem volt semmi gyakorlatom, fölvettek. Iskola után mindennap ott dolgoztam néhány órát.

Aztán egy szombaton elmentem a szupermarketbe és megkérdeztem az eladót: - Hol találok olívaolajat? A legnagyobb üveget kérem. - Találtunk is egy jó nagy üveget.

Másnap büszkén vonultam be a görögkeleti templomba és teljesítettem Istennek tett fogadalmamat. Odahelyeztem az oltár elé és csöndesen így szóltam: - Köszönöm, Uram. Köszönöm, hogy új otthont adtál nekünk.

Szívem csordultig volt, akárcsak az olajos üveg.

A fagylaltosnál szépen elvégeztem a munkámat. Dadogásom miatt nem nagyon elegyedtem beszélgetésbe másokkal, viszont villámgyorsan tudtam kiadagolni a fagylaltot. A társamat, akivel együtt dolgoztam, Bobnak hívták. *

Elment az esze? * Sosem felejtem el azt a napot - 1970-ben történt -, amikor a bódéba belépve valami egészen furcsa dolgot vettem észre. Bob a kis bódé falára körbe cédulákat rajzszögezett ki, melyekre a Szentírásból vett idézetek voltak felírva. Azt hittem, elment az esze.

Azt tudtam, hogy keresztény, ezt megmondta nekem. De azért ez mégiscsak túlzás. - Vajon miért csinálja ezt? - kérdeztem magamban. - Énmiattam? Valószínűleg jobban ismerem a Bibliát, mint ő.

Végül megkérdeztem tőle: - Miért raktad ki ezeket a cédulákat? - Erre nekikezdett, hogy bizonyságot tegyen nekem.

Azt hittem, soha nem hagyja abba. Mire befejezte, eltökéltem magamban, hogy amennyire csak tudom, távol fogom tartani magamat ettől az őrült fickótól.

Attól fogva igyekeztem kerülni a társaságát, bár ez szinte lehetetlen volt, tekintve, hogy együtt dolgoztunk. Újra és újra vallási témákat hozott elő. Állandóan az „újjászületésről” akart beszélni - márpedig ez a kifejezés valahogy távol állt attól a képtől, amit magamban a Szentírásról alkottam.

Bob végül is otthagyta az állást, de a barátaival nap mint nap találkoztam az iskolában. Az elkövetkező két évben mindent megtettem, hogy elkerüljem őket. „Különcök” - gondoltam magamban. Fura volt a kinézetük, furán beszéltek. Egészen mások voltak, mint az apácák, akik annak idején tanítottak.

Utolsó éves voltam a Georges Vanierben, amikor életemben második alkalommal meglátogatott az Úr - ezúttal egy felejthetetlen álom formájában.

Jaffában, tizenegy éves koromban rendkívül mély benyomást gyakorolt rám, amikor Jézus látomásban megjelent előttem. Most Torontóban mégsem tanulmányoztam olyan lelkesen a Bibliát mint akkor, bár a templomba természetesen eljártam. A dolog teljesen váratlanul ért.

De hadd mondjam el pontosan, mi is történt a hálószobámban azon a hideg téli éjszakán,1972 februárjában. Álmomban egy hosszú, sötét lépcsőn haladtam lefelé. Annyira meredek volt, hogy már attól féltem, leesek róla. A lépcső egy tátongó szakadékba vezetett.

Rabruha volt rajtam és oda voltam láncolva az előttem haladó fogolyhoz és a mögöttem haladóhoz is. Láncok voltak a csuklómon és a bokámon is. Ameddig elláttam, előttem is, mögöttem is véget nem érő sorban haladtak a rabok.

A kísérteties, baljós félhomályban észrevettem, hogy apró, manószerű lények sürgölődnek körülöttünk. Arcukat nem láttam, az alakjuk is alig volt látható. Az viszont egyértelmű volt, hogy ők vezetnek le bennünket a lépcsőn, mint valami marhacsordát a vágóhídra - vagy még annál is rosszabb helyre.

Hirtelen megjelent az Úr angyala. Csodálatos látvány volt. A mennyei lény pontosan előttem szállt le.

Soha életemben nem láttam még hasonlót, még álmomban sem. Egy fényesen ragyogó, gyönyörű angyal a sötét, fekete lyukban.

Ahogy fölnéztem rá, az angyal intett nekem a kezével. A szemembe nézett és szólított, hogy menjek oda hozzá.

Tekintetemet rászegeztem és megindultam felé. A láncok abban a pillanatban lehullottak rólam.

Az angyal egy ajtónyíláshoz vezetett, és ahogy kiléptem a fényre, a mennyei lény kézen fogott, majd letett a Don Mills Roadra, közvetlenül a Georges Vanier iskola elé.

A következő pillanatban az angyal eltűnt a szemem elől: fölébredtem. Fölkeltem és siettem az iskolába, az órák megkezdése előtt még be kellett mennem a könyvtárba. * Tágra nyílt szemmel * A könyvtárban ültem, eszembe sem jutott az álom, amikor diákok egy csoportja jött oda az asztalomhoz. Azonnal fölismertem őket, ők voltak, akik állandóan zaklattak ezzel a „Jézus” dologgal.

Kérték, hogy vegyek részt a reggeli ima összejövetelükön, amit a szomszéd teremben tartanak. - Egy kis ima-összejövetel nem fog ártani nekem, egyébként talán sosem szállnak le rólam gondoltam magamban.

- Rendben van - mondtam nekik. Átvonultunk a szomszédba.

Tizennégyen-tizenöten lehettünk.

Mindenki fölemelte a kezét és valami furcsa idegen nyelven kezdtek imádkozni. Tágra nyílt szemmel figyeltem őket. Itt voltak ezek a tizenhét, tizennyolc, tizenkilenc éves fiúk, látásból mindegyiküket ismertem, és érthetetlen nyelven dicsérték Istent.

Sosem hallottam még a nyelveken szólásról, el voltam képedve. Ez már több volt, mint amit ép ésszel fel tudtam volna fogni. Hogy kerültem ide, ezek közé a fanatikusok közé?

Nem imádkoztam, csak figyeltem őket.

Hanem ami ezután történt, az már tényleg fölülmúlta minden képzeletemet. Késztetést éreztem magamban, hogy én is imádkozzam, de fogalmam sem volt, mit mondjak. Az Üdvözlégy Mária alkalmatlannak tűnt az érzéseim kifejezésére.

A „megtérés imájára” vallási tanulmányaim során soha nem tanítottak meg. Csak az a mondat járt a fejemben, amit a „Jézusosoktól” hallottam: - Találkoznod kell Jézussal. - De ezt sem találtam helyénvalónak, mert úgy gondoltam, hogy már ismerem Őt.

Kínos pillanat volt. Senki nem imádkozott velem, és senki nem imádkozott értem. Mégis oly erőteljes szellemi atmoszféra vett körül, mint még soha. Bűnös lennék? Nem gondoltam volna.

Jó katolikus voltam, minden este imádkoztam és rendszeresen megvallottam a bűneimet, akár éreztem a szükségét, akár nem.

De akkor mégis becsuktam a szemem és hangosan kimondtam négy szót, ami véglegesen megváltoztatta az életemet: - Úr Jézus jöjj vissza.

Nem tudom, miért mondtam ezt, egyszerűen ez jött ki a számon. Aztán megismételtem: - Úr Jézus jöjj vissza.

Azt gondoltam, hogy elhagyott engem? Nem is tudom. De abban a pillanatban, hogy kimondtam ezeket a szavakat, egy érzés vett erőt rajtam - ugyanaz a zsibbadás, mint tizenegy éves koromban. Nem volt annyira intenzív, de ugyanazt az erőt éreztem. Minden tagomat átjárta.

Éreztem, hogy ez az erő belülről kifelé haladva megtisztít engem. Tökéletesen tisztának, szeplőtlennek, bűntelennek éreztem magam. És akkor megláttam magam előtt Jézust. Egy szempillantás alatt történt. Ott állt előttem Jézus. * Nyolc előtt néhány perccel * A többiek nem tudhatták, mi játszódik le bennem.

Mindannyian imádkoztak. Aztán befejeztük az összejövetelt és mindenki indult az órájára.

Néhány perc volt még nyolcig. Ott ültem egyedül és sírtam.

Nem tudtam, mitévő legyek.

Akkor még nem értettem, de Jézus olyan valóságos lett az életemben, mint a padló a talpam alatt. Nem is igen imádkoztam, azt a néhány szót leszámítva. Mégis kétség nélkül tudtam, hogy valami egészen rendkívüli történt azon a februári reggelen.

Kis híján elkéstem a történelemóráról, az egyik kedvenc tantárgyamról. A kínai forradalomról volt szó, de nem is hallottam a tanár magyarázatát. Egyáltalán semmire nem emlékszem, ami azon az órán elhangzott. Az az érzés, ami azon a reggelen elkezdődött, nem akart megszűnni. Minden alkalommal, ahogy becsuktam a szemem - megjelent előttem Jézus. És akkor sem tűnt el, amikor kinyitottam a szemem. Egész nap az Úr arca lebegett előttem.

Nem győztem törölgetni a könnyeket a szememből. Szeretlek Jézus... szeretlek Jézus... - mondogattam magamban.

Kiléptem az iskola kapuján, indultam hazafelé, de a sarokról még visszanéztem a könyvtár ablakára. És hirtelen összeállt bennem a kép.

Az angyal. Az álom. Minden újra valóságos lett.

Mit akar mondani nekem Isten?

Mi történik velem? * 3. fejezet * „Hagyomány, hagyomány” * Bementem a szobámba és elővettem a nagy, fekete Bibliámat.

Ez volt az egyetlen Biblia a házban, apának és anyának nem volt.

Nem tudom, honnan kaphattam, mindig is az enyém volt, amióta csak az eszemet tudom.

Mióta Kanadába jöttünk, nemigen forgattam, de most így imádkoztam: - Uram, mutasd meg nekem, mi is történt velem a mai napon. - Kinyitottam a Szentírást és olyan mohón estem neki, mint egy éhhalál küszöbén álló ember egy cipónak.

A Szent Szellem lett a tanítóm. Akkor még nem tudtam, pedig pontosan ez történt. Az ima összejövetelen a fiúk nem mondták nekem, hogy „Nézd, ezt mondja a Biblia”. Nem mondtak semmit. Valójában fogalmuk sem volt, mi is történt velem. A szüleimnek természetesen egy szót sem szóltam az egészről.

Az evangéliumokkal kezdtem. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy hangosan mondom: - Jézus, jöjj a szívembe. Úr Jézus, kérlek, jöjj a szívembe.

Ahogy olvastam az Igét, lassan kibontakozott előttem az üdvösség terve. Mintha soha azelőtt nem olvastam volna még a Bibliát, megelevenedett számomra az Ige. Úgy ittam magamba minden szót, mint a forrásvizet.

Végül hajnali három, négy felé, azelőtt soha nem tapasztalt békességgel a szívemben, elaludtam. * Közéjük tartozom

* Másnap az iskolában megkerestem a „fanatikusokat”. Szeretnék elmenni a gyülekezetetekbe - mondtam nekik. Azt válaszolták, hogy szívesen elvisznek néhány nap múlva az összejövetelükre.

Csütörtök este együtt mentünk a „Katakombába” - így nevezték a gyülekezetüket. Az istentisztelet ugyanolyan volt, mint a reggeli ima összejövetel, mindenki fölemelt kézzel imádta az Urat - ezúttal én is.

Jahve Jire, gondoskodó Istenem, elég nekem a Te kegyelmed énekelték újra és újra. Már első hallásra is tetszett nekem ez a dal, de akkor szerettem igazán, amikor megtudtam, hogy a lelkész felesége, Merla Watson írta. A különös nyáj pásztora Merv Watson volt.

A Katakomba nem számított tipikus gyülekezetnek, egyszerűen csak lelkes keresztények voltak, akik minden csütörtök este összejöttek egy Toronto belvárosában lévő anglikán templomban, a St. Paul’s Cathedralban.

Akkoriban, a „Jézus Mozgalom” elterjedésének idejében, könnyebb volt rávenni egy hippit arra, hogy megtérjen, minthogy a haját levágassa. Az az igazság, hogy bizony én is jó ideje nem jártam már borbélynál.

Körülnéztem. Csupa hozzám hasonló srác volt ott. Látni kellett volna: ugráltak, táncoltak, hangos kiáltozással, énekléssel örvendeztek az Úr előtt. Alig akartam elhinni, hogy ilyen egyáltalán létezik. Mégis már az első pillanattól fogva azt éreztem, hogy közéjük tartozom. * „Menj előre” * Az összejövetel végén Merv Watson így szólt: - Szeretném, ha előrejönnének azok, akik nyilvánosan meg akarják vallani, hogy bűnösök. Imádkozni fogunk veletek együtt, hogy Krisztus beköltözzön a szívetekbe.

Remegni kezdtem. Azt gondoltam, nem kell előremennem, hiszen már megtértem. Tudtam, hogy az Úr megváltotta az életemet hétfő reggel nyolc előtt öt perccel. És már csütörtök volt.

De nem telt bele néhány másodperc, azon vettem észre magam, hogy sietek előre. Nem is tudom, miért tettem. Valami azt mondta a bensőmben: - Menj előre.

Ez volt az a pillanat, amikor egy anglikán templom karizmatikus istentiszteletén egy görögkeleti háttérből jött katolikus fiú nyilvánosan megvallotta Jézust. - Jézus - szóltam kérlek, Te légy az életem Ura. A Szentföldön soha nem éreztem ilyet. Mennyivel jobb ott lenni, ahol Jézus jelen van, mint ott, ahol valamikor élt.

Aznap este, mikor hazaértem, annyira betöltött az Úr jelenléte, hogy elhatároztam, elmondom anyámnak, mi történt velem. (Ahhoz már nem volt bátorságom, hogy apámnak is elmondjam.)

- El kell mondanom valamit - súgtam neki. - Megtértem!

Megvillant a szeme, rám nézett és csípős hangon kérdezte: Miből?

- Bízzál bennem - mondtam -, meg kell, hogy érts.

Pénteken egész nap egy képet láttam magam előtt, bárhová mentem, az iskolában, a fagylaltozóban, mindenütt. Magamat láttam, ahogy prédikálok. Elképzelhetetlennek tűnt, de a kép makacsul ott lebegett előttem. Hatalmas tömeg előtt álltam, öltönyben, rendes, lenyírt hajjal és nagy erővel prédikáltam.

Aznap összefutottam Bobbal, azzal a „fura” sráccal, aki annak idején Igékkel tűzdelte tele a fagyizó falát. Röviden elmeséltem neki, mi történt velem a héten. Azt is elmondtam, hogy látom magam, ahogy prédikálok.

- Bob - mondtam neki egész nap ez van előttem. Nem tudok szabadulni ettől a képtől, hogy stadionokban, templomokban, koncerttermekben hirdetem az Igét. - Dadogva folytattam: Ameddig csak a szem ellát, mindenütt emberek... Úgy látszik, kezdek becsavarodni! Mi a véleményed, mi lehet ez?

- Csak egy magyarázata lehet a dolognak - válaszolta. - Isten hatalmas szolgálatra akar felkészíteni. És ez csodálatos dolog. * Kivetettség * Otthon nem részesültem ilyen bátorításban. El se mondhattam, mit cselekszik az Úr az életemben.

Szörnyű volt. * Megaláztatás és megszégyenítés * Az egész család gúnyt űzött belőlem. Borzalmas volt.

Apámon nem csodálkoztam, de anyámtól nem ezt vártam.

Kisebb koromban olyan nagy szeretettel volt irántam. Akárcsak a testvéreim. Most pedig olyan megvetéssel kezeltek, mint egy betolakodó idegent. „Hagyomány! Hagyomány!” - éneklik a Hegedűs a háztetőnben. Ha egy keleti ember megtöri a tradíciót, megbocsáthatatlan bűnt követ el. Nem hiszem, hogy a Nyugat valaha is megérthetné ennek a dolognak a súlyát. Az ilyen ember szégyent hoz a családjára. És ez megbocsáthatatlan.

- Benny, tönkreteszed a család hírnevét - mondták nekem.

Megpróbáltak rávenni, hogy ne tapossam sárba a család becsületét. Emlékeztettek, hogy apám valamikor polgármester volt. A család „neve” forgott kockán.

Nehéz ezt megérteni, de talán a görögkeleti vallású embereket a legnehezebb közel hozni a „személyes” kereszténységhez.

Amikor újjászületett kereszténnyé lettem, szégyent hoztam rájuk. Miért? Mert ők azt hiszik, ők az igazi keresztények. És ezt történelmi dokumentumokkal tudják igazolni. Régebb óta keresztények mindenki másnál.

De van egy probléma. Hitük már régóta formális, rituális, híján van Isten kenetének. Hiányzik életükből az erő. És ennek

eredményeképpen egyszerűen nem képesek megérteni, mit jelent az Úr hangját hallani, mit jelent a Szent Szellem vezetése.

Nyilvánvalóvá lett, hogy ha meg akarok maradni a saját otthonomban, akkor véget kell vetnem a Jézusról való beszélgetéseknek.

Mindamellett a bensőmben lángra lobbant hitet semmi nem tudta elfojtani. Tele voltam tűzzel.

Már kora reggel elővettem a nagy Bibliámat. A Szent Szellem újabb és újabb kijelentéseket adott az Igéből. De ez sem volt elég. Minden este, amikor csak el tudtam „szabadulni” otthonról, istentiszteletekre, ifjúsági alkalmakra, ima összejövetelekre jártam. Csütörtökönként pedig a „Katakombába”.

Sosem felejtem el azt a napot, amikor Jézusról próbáltam beszélni otthon. Apám odajött hozzám és megpofozott. Fájdalom hasított belém. Nem, ezúttal nem a jeruzsálemi kő volt, egészen másfajta fájdalom. Az fájt, hogy nem akarnak megtérni. Nagyon szerettem őket és nagyon szerettem volna, hogy elnyerjék az üdvösséget.

Tulajdonképpen az én hibám volt. Apám előre figyelmeztetett: - Ha csak még egyszer ki mered ejteni Jézus nevét, nagyon megkeserülöd. - Gyűlölettől remegő hangon megfenyegetett, hogy kiteszi a szűrömet a házból.

Mikor legközelebb a kishúgomnak, Marynek beszéltem az Úrról, apámnak valahogy a fülébe jutott a dolog. Ismételten elöntötte a méreg és megtiltotta, hogy szellemi dolgokról beszélgessünk. * A pszichiáter * A fivéreim is ellenem fordultak. Csúfoltak, minden rossznak elmondtak. És ez így ment hosszú időn át. Gyakran félrevonultam a szobámba imádkozni. - Uram, meddig tart ez még? Hát sosem fognak megismerni Téged?

Végül már a család egyetlen egy tagjával sem voltam beszélő viszonyban. Saját bőrömön tapasztalhattam meg, mit jelent az, kiközösítettnek lenni.

Képesek voltak a nagymamámat Izraelből csak azért odarángatni, hogy elmondják neki: megőrültem. - Szégyent hozol a család nevére - mondta a nagymama. - Hát nem látod be, micsoda rombolást viszel véghez?

Apám elvitt egy pszichiáterhez. Meg volt győződve róla, hogy elment az eszem. Az orvos végül is azt mondta neki: Lehetséges, hogy az Ön fia keresztülment bizonyos dolgokon, de kezelésre nincs szüksége.

Ezek után apám elhatározta, hogy szerez nekem egy állást, amely olyan mértékben lefoglal, hogy egyszerűen nem jut majd időm erre a „Jézus dologra”. Elment egy barátjához és megkérdezte, nem tudná-e alkalmazni az ő Benny fiát.

Apa másnap autóba ültetett és elvitt az illetőhöz. Azt mondta, megvár odakint. A barátjánál ellenszenvesebb, durvább embert elképzelni sem lehetett volna. Nyilvánvaló volt, hogy nem tudnék együtt dolgozni vele.

Visszaültem az autóba és azt mondtam: - Apa, nem tudnám elviselni, hogy ilyen főnököm legyen.

Tulajdonképpen megsajnáltam apámat. Kezdett belefáradni az egészbe. - Nézd, Benny, kérj tőlem bármit. Mondd meg, mi az, és én megteszem neked, csak egyet kérek tőled: hagyj fel ezzel a Jézus dologgal.

- Apa - válaszoltam neki - kérhetsz tőlem bármit, de inkább meghalok, mintsem elforduljak attól, amit megtaláltam.

Csúnya jelenet következett. Megértő apából egyszeriben gúnyos idegenné változott át. Csak úgy áradt belőle a gyűlölet és a szidalom.

Az elkövetkező egy - majdnem két - év során szinte minden kapcsolat megszűnt közöttünk. Ebédnél nem nézett rám.

Egyszerűen nem vett rólam tudomást. Végül már elviselhetetlen volt számomra az is, hogy a híradót együtt nézzem velük.

Mit tehettem? Elvonultam a szobámba. Bár ha visszagondolok rá, utólag be kell látnom, hogy az Úr pontosan tudta, mit tesz. Órák százait, ezreit töltöttem el Istennel. Mindig nyitva volt a Bibliám, imádkoztam, tanulmányoztam az Igét, imádtam Istent. Mennyei eledellel táplálkoztam, melyre nagy szükségem is volt az elkövetkezendő években. * „Az Úrnak kell engedelmeskednem” * A gyülekezetbe járás komoly problémát jelentett. Nagyon szerettem volna, de apám időről időre megtiltotta: - Szó sem lehet róla! - mondta minden egyes alkalommal. Gyakorlatilag ez volt az egyetlen beszélgetési téma közöttünk.

Keleten szinte ismeretlen a szülőknek való engedetlenség. De én már lassanként betöltöttem a huszonegyedik életévemet. Élénken emlékszem arra az estére, amikor összeszedtem a bátorságomat és megmondtam apámnak: - Mindenben engedelmeskedem neked, kivéve a gyülekezetbe járást. Az Úrnak kell engedelmeskednem!

Olyan döbbenten nézett rám, mintha pisztolyt szegeztem volna a mellének. És látszólag annál inkább megmakacsolta magát.

Iránta való tiszteletből mindent megtettem, hogy engedelmeskedjem neki. - Elmehetek a ma esti összejövetelre? kérdeztem tőle. - Nem - volt a válasz. Visszavonultam hát a szobámba és imádkozni kezdtem: - Uram, kérlek, változtasd meg a véleményét.

Lementem és ismét megkérdeztem: - Nem mehetnék mégiscsak el?

- Nem - morogta.

Aztán szép fokozatosan kezdte beadni a derekát. Tudta, hogy úgyis veszíteni fog.

A Katakomba új épületet bérelt a vasárnapi istentiszteletek számára, és most már rendszeresen eljártam. Kedden és pénteken bibliaiskola volt, szombat este pedig ifjúsági összejövetel. Ezek nélkül már nem tudtam volna elképzelni az életemet.

Megtérésem óta két év telt el, és ez alatt az idő alatt óriási szellemi fejlődésen mentem keresztül. Mery és Merla Watson 1973 végén felkértek, hogy vezessem a gyülekezeti dicséretet.

Beszélni azonban továbbra sem tudtam nyilvános helyen. Így ismerkedtem meg Jim Poynterrel, a Szent Szellemmel betöltekezett szabad metodista pásztorral. Egy nap betoppant a

fagylaltozóba és jót beszélgettünk az Úrról. Ekkor történt, hogy elhívott Pittsburgh-be, a Kuhlman-féle összejövetelre.

Csodálatos volt, amikor az után az összejövetel után személyesen találkoztam a Szent Szellemmel. De néhány napba is beletelt, amíg teljességgel megértettem, mi is történt velem.

Abban az időben változtattam állást. Egy torontói katolikus iskolában vállaltam irattárosi munkát. Bizonyára furcsállták néha a viselkedésemet. Mindig mosolyogtam, amikor csak eszembe jutott, hogy miket cselekszik Isten az életemben.

Munka után alig vártam, hogy hazaérjek, siettem föl a szobámba és így szóltam Hozzá: - Szent Szellem, annyira örülök, hogy ismét kettesben lehetünk. - Bár mindig velem volt, a szobám mégis különleges, megszentelt helynek számított.

Amikor nem kellett dolgozni mennem, sokszor egész nap ott ültem, csakhogy személyes közösségben legyek Vele.

Igen, személyes közösségben voltam a Szent Szellemmel.

Amikor pedig éppen se nem dolgoztam, se otthon nem voltam, akkor a gyülekezetbe mentem. De senkinek nem beszéltem arról, mik történnek velem.

Amikor reggel elindultam otthonról, jött velem. Éreztem, hogy mellettem van. A buszon indíttatást éreztem, hogy szóljak Hozzá, de nem akartam, hogy bolondnak nézzenek az emberek.

Még munka közben is néha oda- odasúgtam Neki valamit.

Ebédnél Ő volt a társam. De minden nap, ahogy hazaértem, rohantam fel a lépcsőkön, magamra zártam az ajtót és felsóhajtottam: - Végre magunkban lehetünk. - És folytatódott a szellemi utazás. * Kenet az autóban * Azt is el kell mondanom, hogy sokszor nem voltam tudatában a jelenlétének. Tudtam, hogy velem van, de annyira megszoktam már, hogy nem éreztem mindig a különleges alkalmakkor megtapasztalt bizsergést.

Mások annál inkább érezték. Többször előfordult, mikor a barátaim fölkerestek otthon, hogy sírva fakadtak a Szent Szellem jelenléte miatt.

Egyszer Jim Poynter fölhívott telefonon: - Ha nincs ellenedre, elvinnélek egy metodista gyülekezetbe, ahol énekelni fogok ma este. Énekelhetnél velem együtt, ha kedved van. - Nem voltam kimondottan énekes, de egyszer-egyszer már segítettem neki ilyen módon.

Aznap délután ismét rám szállt Isten szellemének kenete. Jim megállt a házunk előtt és dudált nekem. Lerohantam a lépcsőkön, de közben éreztem, hogy az Úr jelenléte jön velem.

Beszálltam mellé az első ülésre, és ahogy becsaptam az ajtót, Jim sírva fakadt. - Halleluja! Halleluja! - énekelte, majd odafordult hozzám: - Benny, érzem a Szent Szellem jelenlétét itt a kocsiban.

- Persze, hogy érzed, hiszen itt van - válaszoltam neki. - Hol másutt lenne? - Számomra ez volt a természetes. De Jim alig tudott vezetni. Egész úton a szemét törölgette.

Egyszer anyám éppen az előszobában takarított, míg én a szobámban a Szent Szellemmel társalogtam. Ahogy kiléptem az

ajtón, megtántorodott. Valamilyen erő a falhoz szorította. - Mi történt Anya? - kérdeztem tőle.

- Nem is tudom... - válaszolta. Majdnem földre esett az Úr jelenlététől.

Testvéreim a megmondhatói, hogy mikor a közelembe értek, ők sem értették, de valami egészen szokatlan érzés vett erőt rajtuk.

Ahogy telt-múlt az idő, egyre kevésbé volt kedvem a gyülekezeti fiatalokkal tölteni a szabadidőmet. Szívesebben voltam az Úrral. Gyakran mondtam neki: - Uram, inkább ezt akarom, mint amit a világ tud nyújtani. - A többiek mentek játszani, szórakozni, futballozni - nekem nem volt hozzá kedvem.

- Jó nekem így, ahogy van - mondtam az Úrnak.

- Csak ne érjen véget. - Kezdtem egyre jobban megérteni, miért kívánta annyira Pál a Szent Szellemmel való közösséget. * Mary, Sammy és Willie * Egy idő után aztán a testvéreim is érdeklődni kezdtek. Az Úr Szelleme annyira áthatotta az otthonunkat, hogy kialakult bennük egy szellemi éhség.

Jöttek hozzám, egyik a másik után és kérdezgettek: - Benny, régóta figyelünk. Tényleg ilyen valóságos ez a Jézus?

Először Mary, a nővérem fogadta be a szívébe az Urat.

Néhány hónap elteltével Sammy, az öcsém. Azután Willy. Örömömben felkiáltottam: - Halleluja! - Elkezdődött, pedig még csak el se kezdtem prédikálni.

Apám tehetetlen volt. Végül az egész családját elveszíti Jézus miatt? Nem tudta, hogy viszonyuljon a problémához.

Nyilvánvalóan látta a pozitív változásokat, amik bennem és három testvéremben lejátszódtak.

Amikor átadtam életemet az Úrnak, csodálatos találkozásaim voltak Vele. De a Szent Szellemmel való mindennapos együttlétek során az Úr valóságosan ellátogatott a szobámba, a dicsőség betöltötte az egész helyiséget. Volt, hogy egyfolytában nyolc, kilenc, tíz órán át térden állva imádtam az Urat.

Az 1974-es év során Isten ereje hatalmas módon kiáradt az életemre. Csak annyit mondtam: - Jó reggelt, Szent Szellem! - és már be is kerültem Isten jelenlétébe. Velem volt az Úr dicsősége.

Egy áprilisi napon arra gondoltam, kell hogy legyen valamilyen célja ennek az egésznek. Megkérdeztem az Urat, miért működik ilyen különleges módon az életemben. Tudtam, hogy nem tarthat örökké ez a szellemi mámor.

Aztán, ahogy imádkozni mentem, Isten kijelentést adott nekem. Egy alakot láttam magam előtt. Lángnyelvek vették körül, talpa nem is érintette a földet. Szája mozgott, mintha beszélne.

Ekkor az Úr hallható hangon szólt hozzám: - Hirdesd az evangéliumot.

- De hiszen nem tudok beszélni, Uram - válaszoltam.

Két nappal később éjszaka egy álmot kaptam az Úrtól. Egy angyalt láttam. Lánc volt a kezében, melynek másik vége egy hatalmas ajtóhoz volt erősítve. Megrántotta a láncot, mire az ajtó

kinyílt. Hatalmas embertömeget láttam, egy mély völgy felé vonultak - a völgyben pedig a pokol tüzei égtek.

Ijesztő volt. Az emberek ezrével estek be a tűzbe. Akik elöl álltak, hiába próbáltak ellenállni: a tömeg irtózatos erővel nyomta, szorította őket be a lángokba.

Ismét szólt hozzám az Úr. Egészen világosan azt mondta: - Ha nem prédikálsz, te vagy a felelős azokért, akik a tűzbe esnek.

Azonnal megértettem, mi volt Isten célja mindazzal, ami velem történt eddig: hogy az evangéliumot hirdessem. * Oshawában történt * Továbbra is közösségben voltam Istennel, továbbra is jelen volt életemben az ő dicsősége, sőt - ha lehet - még intenzívebb formát öltött, mint azelőtt. Az Ige még valóságosabb lett a számomra, imaéletem még erőteljesebbé vált.

Végül 1974 novemberében azt mondtam az Úrnak: - Hirdetni fogom az evangéliumot egy feltétellel: hogy minden alkalommal velem leszel. - Aztán emlékeztettem rá: - Uram, tudod, hogy nem tudok beszélni. - Nagyon aggódtam a beszédhibám miatt, amiatt, hogy kínos helyzetbe kerülök.

Ugyanakkor képtelen voltam kitörölni az emlékezetemből a pokol tüzében égő embereket és az Úr szavát: „Ha nem prédikálsz, te vagy a felelős azokért, akik a tűzbe esnek.”

El kell kezdenem hirdetni az evangéliumot, gondoltam. De talán elegendő lenne az is, ha kis brosúrákat osztogatnék szét...

December első hetében meglátogattam Stan Phillipset és feleségét, Shirley-t. A Torontótól 40 kilométerre fekvő Oshawában laktak.

- Elmondhatok nektek valamit? - kérdeztem tőlük. Azelőtt sosem éreztem vezetést arra, hogy bárkinek is mindent elmeséljek magamról, a megtapasztalásaimat, álmaimat, látomásaimat. Majdnem három órába telt, míg kiöntöttem nekik a szívemet.

De még be sem fejezhettem, Stanley félbeszakított. - Benny, el kell jönnöd ma este a gyülekezetünkbe, és meg kell osztanod velünk a történetedet. - Egy Silo nevű, mintegy száz fős oshawai gyülekezetbe jártak.

Látnotok kellett volna. Hajam a vállamig ért és nem is az alkalomhoz illően voltam felöltözve, hiszen teljesen váratlanul ért a meghívás.

1974. december 7-én történt. Stan bemutatott a jelenlévőknek, én pedig életemben először a mikrofonhoz léptem.

Amint kinyitottam a számat, valami megérintette a nyelvemet és feloldotta. Kis zsibbadást éreztem, és elkezdtem hirdetni Isten Igéjét - teljesen folyékonyan.

Ez volt a csodálatos a dologban. Isten nem akkor gyógyított meg, amikor a helyemen ültem. Nem akkor, amikor a színpad felé mentem. Még akkor sem, amikor a mikrofon elé álltam.

Akkor tett csodát, amikor kinyitottam a számat.

Amikor a nyelvem felszabadult, azt mondtam: - Ez az! - A dadogás elmúlt. Tökéletesen. És soha többé nem tért vissza.

A szüleimmel olyan keveset érintkeztünk, hogy észre sem vették a gyógyulásomat. Igaz, régebben is előfordult, hogy

időszakonként hiba nélkül tudtam beszélni, amíg valami ismételten elő nem idézte a dadogásomat.

De most tudtam, hogy véglegesen meggyógyultam.

Megkezdődött a szolgálatom. Nemsokára már szinte minden nap hívtak valahová. Éreztem, hogy Isten tökéletes akaratában járok. * ”Ez a vég” * Öt hónapon át működtem így prédikátorként, de anyám és apám még csak gyanút sem fogtak. Már az is csodának számított, hogy ilyen hosszú időn át nem tudódott ki a dolog. Testvéreim tudták, de nem merték elmondani Apának. Tisztában voltak vele, hogyha kiderül: vége mindennek.

1975 áprilisában a Toronto Star című újságban hirdetés jelent meg a fényképemmel. A város nyugati részében működő kis pünkösdi gyülekezetbe hívtak meg prédikálni, és a pásztor szerette volna, ha minél többen eljönnek.

Hát úgy is lett.

Fönt a színpadon ültem azon a vasárnap estén. Ahogy a dicséret közben körbenéztem, nem akartam hinni a szememnek.

Apámat és anyámat éppen akkor ültették le az első sorok egyikében.

Ez a vég, gondoltam magamban.

Jim Poynter mellettem ült a színpadon. Odasúgtam neki, hogy imádkozzon. Ő is megdöbbent, mikor megmondtam neki, hogy Apa és Anya itt vannak.

Csak úgy cikáztak a gondolatok az agyamban. Uram, mondtam magamban, ha most nem jön rám a dadogás, akkor tényleg minden kétséget kizárólag meggyógyítottál. Soha nem voltam még ilyen ideges istentisztelet alatt, és az izgalom azelőtt mindig kiváltotta bennem a dadogást.

Aztán, ahogy elkezdtem prédikálni, Isten jelenléte átjárt.

Mégsem néztem a szüleim irányába, még csak egy futó pillantást sem mertem rájuk vetni. De azt be kellett látnom, hogy a dadogás miatt fölösleges volt aggodalmaskodnom. Isten tökéletesen és véglegesen meggyógyított.

Az összejövetel vége felé imádkoztam azokért, akiknek gyógyulásra volt szükségük. Isten ereje teljesen betöltötte a termet.

Az istentisztelet végén szüleim fölálltak és a hátsó kijáraton át távoztak.

Jimhez fordultam. - Imádkoznod kell értem. A következő órákban fog eldőlni a sorsom. Az is lehet, hogy ott alszom nálatok.

Azon az éjszakán céltalanul csatangoltam Torontóban. Úgy gondoltam, hajnali kettő előtt nem megyek haza. Tudtam, hogy addigra már biztosan elalszanak a szüleim.

Nem szívesen találkoztam volna velük.

De erről később még bővebben lesz szó. * 4. fejezet * Személyes kapcsolat *

Készen állsz a Szent Szellemmel való közvetlen, személyes találkozásra? Akarod hallani a hangját? Kész vagy arra, hogy személyesen megismerkedj vele?

Mert pontosan ez történt meg velem, és az életem gyökeresen megváltozott. Isten Igéjére alapozott, bensőséges, személyes találkozás volt ez.

Most megkérdezheted tőlem, hogy vajon egy szisztematikus Biblia-tanulmányozás eredménye volt ez? A válaszom: nem. Úgy történt, hogy megkértem a Szent Szellemet, legyen a személyes jó barátom. Legyen a vezetőm minden utamon. Fogja meg a kezem és vezessen el „minden igazságra”. A Tőle származó kijelentések tudják megeleveníteni a Bibliát.

Az élmény, amit meg szeretnék osztani veled,1973 decemberében kezdődött - amikor a Szent Szellem bejött a szobámba - és azóta is tart. Csak annyi változott, hogy ma már sokkal jobban ismerem Őt, mint amikor először találkoztunk.

De hát kezdjük az elején. A Szent Szellem teljesen megváltoztatta az életemet. Velem volt attól a pillanattól fogva, hogy Krisztust befogadtam a szívembe és újjászülettem.

Aztán eljött a Szent Szellemben való keresztség ideje, leszállott rám a Szellem. Nyelveken szóltam, Ő pedig betöltött a jelenlétével és az ajándékaival. Nagyon sok keresztény megreked az első élménynél. Nem értik, hogy ami pünkösdkor történt, az a Szellemnek csak az egyik ajándéka.

De szeretném, ha tudnád: a megtérés után, a vízkeresztség után, a Szent Szellemmel való betöltekezés után a „Szentháromság harmadik személye” személyes találkozást szeretne veled. Egy élethosszig való kapcsolatra vágyik. * A kezdet * Tegyük fel, hogy két évvel ezelőtt fölhívtál telefonon, kicsit elbeszélgettünk, megismerkedtünk, de igazából nem találkoztunk egymással. Mit tudnál akkor rólam?

Nagyjából annyit, hogy milyen a hangom a telefonban. Az utcán biztosan nem ismernél föl.

De tegyük fel, később személyesen is megismerkednénk.

Kezet ráznánk, látnád milyen vagyok, milyen a hajam, a szemem, a ruhám. Aztán elmennénk ebédelni, kiderülne rólam, hogy kávézom-e, teázom-e.

Az embereket személyes találkozás alapján lehet megismerni. * Az erőlködés vége * Akkor kezdődött, amikor találkoztam a Szent Szellemmel.

Ahogy kezdtem megismerni a személyiségét, megváltozott a keresztény életem. A megtérés átalakította a személyemet, a Szellem viszont keresztényi mivoltomra volt óriási hatással.

Ahogy kezdtem megismerni Őt, kialakult bennem egyfajta érzékenység: megtanultam mi az, ami megszomorítja, mi az, ami kedves előtte. Mit szeret, mit nem szeret. Mitől lesz haragos, mitől lesz boldog.

Végre megértettem, hogy a Bibliát a Szent Szellem írta.

Különböző embereket használt fel, de mindannyian az ő vezetése alatt álltak.

Mennyit erőlködtem, hogy megértsem a Bibliát! Aztán eljött a nap, amikor fölnéztem és így szóltam: - Drága Szent Szellem!

Kérlek, mondd meg, hogy mit jelent ez a rész! - És ő válaszolt.

Föltárta előttem az Igét.

Az Úr Kathryn Kuhlman összejövetelét használta fel arra, hogy előkészítsen az elkövetkezőkre. De Miss Kuhlman egyetlen egyszer sem ült le velem, hogy tanítson engem. Amit tudok, mindent Tőle tanultam. Ezért olyan friss, olyan élő bennem az Ige és ezért az enyém.

Amikor hazaértem arról a Pittsburgh-i összejövetelről, térdre estem. Nagyon őszintén mondtam Neki: - Drága Szent Szellem, meg akarlak ismerni Téged. - Sosem felejtem el, milyen izgatott voltam. De azon a napon indult el az a folyamat, melynek eredményeképpen ma már úgy ismerem Őt, mint a testvéremet. * Kicsoda Ő? * Azt kérdezed, kicsoda a Szent Szellem? Szeretném elmondani neked, hogy Ő a legcsodálatosabb, legértékesebb, legszeretetreméltóbb személy a földön. A Fiúisten nincs a földön.

Az Atyaisten sincs a földön. Ők mindketten a mennyben vannak jelenleg.

Ki van a földön? A Szent Szellem Isten. Mert az Atyaisten a Fiú által munkálkodott a földön, és amikor a Fiúisten feltámadt és felment a mennybe, eljött a Szent Szellem Isten és jelenleg is Ő munkálkodik a földön.

Amikor a Fiúisten elment, még Jánost és Pétert sem vitte magával. Azt mondta: - Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amiként a zsidóknak mondám, hogy ahová én megyek, ti nem jöhettek... (Jn 13,33).

De amikor a Szent Szellem Isten elmegy - sokan úgy hiszik, hogy ez az idő nagyon közel van - magával viszi az Úr megváltottait. Ez lesz az elragadtatás. Magával ragad minket, hogy találkozzunk az Úrral a levegőben.

Ki a Szent Szellem? Valamikor azt gondoltam, hogy valamiféle pára, ami körülöttünk lebeg, amit sohasem lehet megismerni. De megtanultam, hogy ő nem csak valóságos, de van egy határozott személyisége is. * Mi van belül? * Mi tesz engem személlyé? A fizikai testem? Nem hinném.

Bizonyára voltál már olyan temetésen, ahol látni lehet a koporsóban fekvő halottat. Egy személyt láttál? Nem! Csak egy holttestet.

Nem a test a személyiség meghatározója. Ellenkezőleg: az érzelmek, az akarat, az intellektus, az érzések azok, amik személlyé tesznek téged és kialakítják a személyiségedet.

Akik prédikálás közben rám néznek, nem Benny Hinnt látják.

Csak a testemet. Én a fizikai testemen belül vagyok. A belső személyiség a fontos.

A Szent Szellem személy. Akárcsak neked, Neki is vannak érzései, ő is érzékel dolgokat és reagál rájuk. Meg lehet bántani.

Képes szeretni és gyűlölni. Tud beszélni és saját akarata van.

De egészen pontosan kicsoda Ő? A Szent Szellem az Atyaisten Szelleme és a Fiúisten Szelleme. Ő az Istenség ereje a Szentháromság ereje.

Mi a feladata? A Szent Szellem munkálkodásának megértése érdekében előbb nézzük meg az Atya és a Fiú szerepét. Az Atyaisten az, aki kiadja a parancsot. Mindig ő mondja ki: Legyen. - Kezdettől fogva ő adja ki az utasításokat.

Másrészről a Fiúisten az, aki végrehajtja az Atya parancsait.

Amikor az Atyaisten azt mondta: - Legyen világosság - a Fiúisten volt az, aki végrehajtotta. És aztán a Szent Szellem Isten hozta el a fényt.

Hadd világítsam meg ezt más oldalról. Ha megkérnélek rá, hogy kapcsold fel a lámpát, akkor először is én vagyok az, aki a parancsot kiadja. Másodszor te vagy az, aki odamész a kapcsolóhoz és fölkapcsolod. Más szavakkal te vagy a parancs végrehajtója. De végül is ki hozza el a fényt? Nem én és nem is te. Az erő, az elektromos áram adja a világosságot.

A Szent Szellem Isten ereje. Az Atyának és a Fiúnak az ereje, Ő az, aki működteti azt, amit a Fiú végrehajt. És mégis - Ő egy személy. Vannak érzelmei, melyek különleges módon nyilvánulnak meg.

Egyszer megkérdezték tőlem: - Benny, nem felejtkezel el Krisztus személyének fontosságáról? - Hát hogyan felejtkezhetnék el arról, aki szeretett és meghalt értem? De vannak, akik annyira a Fiúra koncentrálnak, hogy elfeledkeznek az Atyáról aki szerette őket és elküldte értük a Fiát. Sem az Atyáról, sem a Fiúról nem feledkezhetek meg. De a Szent Szellem nélkül nem lehet kapcsolatunk az Atyával és a Fiúval (Ef 2,18). * Közösség * A Szent Szellemmel való egyik első találkozásomkor volt egy olyan élményem, ami annyira megindított, hogy elsírtam magam.

Egyszerű szavakkal megkérdeztem Tőle: - Mondd meg, kérlek, milyen legyen a kapcsolatunk, mondd el, milyen vagy. - Olyan voltam, mint egy tanulni vágyó kisgyerek. Éreztem, hogy nem fog megharagudni az őszinte kérdéseimért. * A Szent Szellem közössége * A Szent Szellem azt válaszolta: - Én vagyok az, aki közösségben vagyok veled. - Abban a pillanatban megelevenedett bennem egy igevers: „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete és a Szent Szellem közössége legyen mindnyájatokkal” (2Kor 13,13).

Hát persze, villant át az agyamon, a Szent Szellem az, aki bensőséges közösségben van velem. Tovább kérdeztem: Hogyhogy Veled vagyok közösségben és nem a Fiúval? - A következő választ kaptam: - Ennek pontosan így kell lennie.

Azért vagyok itt, hogy segítsek neked imádkozni az Atyához és a Fiúhoz.

Teljesen megváltozott az imához való hozzáállásom. Olyan érzésem volt, mintha megkaptam volna a menny kapuját nyitó aranykulcsot. Attól a pillanattól fogva volt egy személyes jó

barátom, akinek a segítségével beszélni tudtam az Atyával Jézus nevében. Vezette az imámat, letérdeltetett és megkönnyítette az Atyával való kommunikációt.

Közösségben voltunk! És a Szent Szellem arra vágyik, hogy veled is közösségben legyen!

Hadd magyarázzam el. A közösségben nincsenek kérések, mint az imában. Ha azt mondom: „Hozzál kérlek egy kis ennivalót” - ez kérés. A közösség sokkal személyesebb kapcsolat: „Hogy vagy? Gyere, reggelizzünk együtt!”. Ez a közösség.

A közösségben nincsenek önös kérések - csak barátság és szeretet. Imádkozás előtt megvártam, hogy a Szent Szellem betöltsön. Azt mondtam: - Drága Szent Szellem, kérlek, jöjj és segíts imádkozni!

A Biblia azt mondja: „Hasonlóképpen a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt amit kérnünk kell, amint kellene nem tudjuk: de maga a Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja mi a Szellem gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért” (Róm 8,26-27).

Amikor nem tudjuk, mit kell mondanunk, akkor Ő a segítségünkre siet. És ez a következő igazság, amit megtanultam. A Szent Szellem a Biblia egyedüli tanítója. „Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít, szellemiekhez szellemieket szabván” (1Kor 2,12-13). * A Szellem társaságában * A Szent Szellemmel való első találkozásomtól fogva fokozatosan megtanultam, hogy Ő a nagy tanító, aki elvezet „minden igazságra”. Ezért is kérdeztem Tőle: „Megmondanád kérlek, mit jelent ez a rész itt a Bibliában?”

De szerettem volna többet tudni Őróla is. - Ki vagy Te? kérdeztem. - És miért vagy olyan különleges? Szeretnélek megismerni, hogy milyen vagy. * Szelíd, mégis erőteljes * Megmutatta magát nekem. Személyisége hatalmas, erős, ugyanakkor mégis olyan, mint egy kisgyermek. Azt mondta: - Ha megbántasz egy gyereket, akkor az eltávolodik tőled, ha szereted őt, akkor a közeledben akar lenni.

Hát így kezdtem közeledni Hozzá. Éreztem, milyen kedves, szelíd és mégis milyen hatalmas, erős. Mint egy kisgyerek: azoknak a közelében akar lenni, akik szeretik Őt.

Láttál már valaha olyan kisfiút vagy kislányt, aki a mama szoknyájába vagy az apuka nadrágjába kapaszkodik? Ahova a szülei mennek, oda megy ő is. Az ilyen gyerekről biztosan lehet tudni, hogy szeretik, gondját viselik. Így van a Szent Szellem is.

Azoknak a közelében szeret lenni, akik szeretik Őt.

Hogyan volt lehetséges, hogy mikor Charles Finney, a híres evangélista hirdette az Igét, az emberek megrendültek, megvallották a bűneiket és megtértek? Mi volt az az erő, ami hatalmas módon kiáradt, amikor John Wesley prédikálni kezdett?

A Szent Szellem kísérte a szolgálatukat.

New Yorkban Kathryn Kuhlman éppen csak befejezte a prédikációját a Teljes Evangéliumi Üzletemberek konferenciáján.

A konyhán keresztül akarták kimenekíteni a lifthez, hogy a tömeget elkerüljék. A fehér fejfedős, fehér kötényes szakácsoknak fogalmuk sem volt, ki lehet ő, a konferenciáról sem tudtak semmit. Mégis a földre estek, ahogy Kathryn elhaladt mellettük. Miért? Hiszen nem is imádkozott értük, csak elment mellettük. Akkor hát mi történt? A Szent Szellem ereje vette őt körül.

Kicsoda a Szent Szellem? Ő az Úr ereje.

Ez az erő akkor lett nyilvánvaló a számomra, amikor elkezdtem rendszeresen imádkozni a szobámban. Napról napra, óráról órára fölemeltem a kezem és így szóltam: - Drága Szent Szellem, kérlek jöjj és szólj hozzám. - Kihez is fordulhattam volna! A családom ellenem fordult. Barátom nem sok volt. Csak Ő volt nekem. Csak a Szent Szellem.

Volt, hogy úgy jött el, mint a szél. Mint nyáresti friss fuvallat.

Az Úr öröme teljesen betöltött. Csordultig voltam. Azt mondtam neki: - Szent Szellem, szeretlek téged és vágyom a veled való közösségre. - És aztán rájöttem, hogy ez az érzés kölcsönös. Ő is vágyott arra, hogy közösségben legyen velem. * A vacsora várhat! * Egyszer Angliában jártam és egy keresztény családnál laktam.

A manzárd-szobában voltam elszállásolva. Egyik este csodálatos együttlétem, beszélgetésem volt a Szent Szellemmel. A háziasszony fölszólt: - Benny, kész a vacsora.

De annyira be voltam töltekezve a Szent Szellemmel, hogy sehova nem volt kedvem menni. Még egyszer szólt: - Kész a vacsora! - Ahogy indulni készültem, úgy éreztem, valaki megfogja a kezem és azt mondja: - Csak öt percet még. Csak öt percet. - A Szent Szellem vágyott a velem való közösségre.

Most azt kérdezed, miről beszélgettünk. Kérdezgettem tőle.

Például egyszer megkérdeztem: - Hogyan lehet, hogy különbözöl az Atyától és a Fiútól? - Ő azonnal megmutatta nekem a Bibliában azt a részt, amikor Istvánt megkövezik. István látta az Atyát és a Fiút én pedig őbenne voltam - mondta.

Három különálló személy.

A Szent Szellem volt az, aki erőt adott Istvánnak a szenvedések elviselésére. Jézus volt az, aki odafönt várt rá. És az Atya volt az, aki a trónon ült. Elolvashatod az Apostolok Cselekedetei 7,54-56-ban. És a Szent Szellem még mást is mutatott nekem. Ő volt az, aki erőt adott Mózesnek, hogy Izrael fiait megszabadítsa.

Az Ő ereje működött Józsué életében. Ő volt a Vörös-tengert szétválasztó szél ereje. Ő volt az a hatalmas erő, aki lerombolta Jerikó falait.

Az Ő ereje repítette Dávid kövét Góliát homlokának közepébe.

A Szent Szellem ereje munkálkodott Sámuel életében, Illés életében - és Krisztus életében.

Jézus emberré lett, mégis az Írás világosan mondja róla, hogy semmit nem tett a Szent Szellem nélkül. Nem tanított a Szent Szellem nélkül. Nem gyógyított kézrátétellel a Szent Szellem nélkül. - Az Úr Szelleme van rajtam - mondta, amikor elkezdte a szolgálatát -, mert felkent engem, hogy az evangéliumot hirdessem... - (Lk 4,18).

Mi történt azután, hogy Jézus visszatért az Atyához? A tanítványok olyan szoros közösségbe kerültek a Szent Szellemmel, hogy a beszédmódjuk is teljesen megváltozott. Azt mondták, Jézus föltámadását „ők és a Szent Szellem” tanúsítják. Életük szerves részévé vált a Szent Szellem. Tökéletes közösségben voltak vele - együtt munkálkodtak a Fiúért.

Mi adott erőt Pál apostolnak a kitartáshoz? Mi tette lehetővé Péter életében, hogy még az árnyéka is meggyógyította a betegeket? A Szellem érintése.

Dávid Wilkerson meséli, hogy egyszer meglátogatott egy idős hölgyet, Basilea Schlinket. Ahogy belépett a szobába, rögtön megérezte az Úr jelenlétét. Miért? Mert a hölgy szerette a Szent Szellemet. És akik szeretik Őt, azok közösségben vannak Vele. * Felismered a hangját? * Amikor Jézus itt járt a földön, kihez fordultak a tanítványok problémáikkal? Odamentek a Fiúhoz és megkérdezték: - Mit tegyünk? - Jézus pedig megmondta nekik. De amikor visszatért az Atyához, nem hagyta őket magukra. Azt mondta nekik: - A Szent Szellem fog vezetni titeket. Ő fog megvigasztalni benneteket, ő fog ellátni tanácsokkal, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.

Péter és János „csodálatos Szent Szellemnek” nevezi Őt. Pál a Vele való „közösségről” beszél.

Miután Péter Joppában, Simon tímár házában látomást látott, azt „mondta neki a Szellem: három férfi keres téged. Nosza, kelj fel, eredj alá és minden kételkedés nélkül menj el velük: mert én küldtem őket” (Csel 10,19-20).

Péter felismerte a Szent Szellem hangját. És ezután kezdődött el az evangélium hirdetése a pogányoknak.

Hogyan tért meg az etióp főkomornyik? „Mondta pedig a Szellem Filepnek: járulj oda és csatlakozz ehhez a szekérhez” (Csel 8,29). Filep felismerte a Szent Szellem hangját. Nem az Atyaisten szólt neki és nem is a Fiúisten. A Szent Szellem Isten szólt hozzá.

Hiszem, hogy a Szent Szellem elleni legnagyobb bűn az, ha valaki megszomorítja Őt, megtagadja az erejét és jelenlétét. A Szentírásban sehol nem olvasható olyan, hogy „ne szomorítsátok meg az Atyát” vagy „ne szomorítsátok meg a Fiút”. Viszont sokszor szerepel végig a Bibliában, hogy „ne szomorítsátok meg a Szent Szellemet”.

A Fiúisten a farizeusokra nézett és azt mondta nekik: „ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik

annak, de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik” (Lk 12,10).

Az Istenségen belül a Szent Szellemnek megvan a maga személyisége. A Szent Szellem gyöngéd. Érzékeny És mert Jézus odaadta Őt neked és nekem, soha nem fog elhagyni minket.

A Szent Szellem úriember. Nem lép be a szobádba, amíg nem hívod be. Nem ül le, amíg nem kéred meg rá. És nem szól hozzád, amíg te meg nem szólítod Őt.

Meddig fog várni? Ameddig nem szólsz hozzá. Hónapokig, akár évekig. Csak vár és vár. Kedves barátom, soha nem ismered meg az Ő erejét, az Ő kedves jelenlétét, amíg nem ülsz le mellé és nem mondod neki: - Drága Szent Szellem, kérlek, mondj el mindent Jézusról. * Alig tudtam tartani a kagylót * Floridában egy rádiós talk showban szerepeltem. A műsor után a riporternő odajött hozzám: - Benny - mondta tudod, már régóta keresztény vagyok, mégis úgy érzem, hogy valami hiányzik az életemből.

- Mire vagy éhes? - kérdeztem tőle.

- Arra, hogy Isten valóságosan jelen legyen az életemben.

Megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e a Szent Szellem Istent.

- Ismerem Jézust - válaszolta.

- A Szent Szellem személy. Nekem se tetszene, ha itt ülnél mellettem és abszolút nem törődnél velem. Ha együtt vagyunk, azt várom, hogy szólj hozzám. Ugyanígy van ez a Szent Szellemmel is.

- Sosem gondoltam még erre.

- Ma este, ha egyedül maradsz, szólj Hozzá - ajánlottam neki.

- Ennyire egyszerű az egész. - Tudtam, hogy meg fogja találni azt a valóságot, amit keres.

- És Jézus? - kérdezte.

- Csak ülj le szépen és várj Rá! Ez nem jelenti azt, hogy elfeledkezel Jézusról, Ő az, aki megdicsőíti Jézust. Végül is maga Krisztus küldte el neked a Szent Szellemet. Csak tedd meg, amit Jézus mondott!

Másnap telefonhívást kaptam a világ legizgatottabb riporternőjétől. - Képzeld, mi történt velem tegnap éjjel, Benny hadarta olyan gyorsan, hogy alig lehetett érteni.

- A Szent Szellem szólt hozzám.

Nagyon izgatott lettem én is. Alig tudtam tartani a kagylót.

Elmondta, mit mondott neki a Szent Szellem.

- Az egész világon senki nincs olyan, mint Jézus. - Elmondta, hogy a következő szavakat hallotta: - Jöjj Úr Jézus! Jöjj Úr Jézus!

Azonnal eszembe jutott egy Ige: „A Szellem és a menyasszony ezt mondják: jöjj!” (Jel 22,17).

Számomra nagyon nagy tanulság volt ez. Aki ismeri a Szent Szellem jelenlétét, mindig Jézust dicsőíti és magasztalja.

Ha igazán megismered a Szellemet, Jézus Krisztust, az Isten Fiát fogod felmagasztalni, mert a benned lévő Szent Szellem az Istenfiút dicsőíti. Ez teljesen automatikusan így megy. Egy Szellemmel betöltött ember csakis Jézust magasztalja.

Minden cselekedeted azt tükrözi, amivel tele van az életed. Ha az életedet az állandó újságolvasás tölti be, akkor állandóan arról fogsz beszélni. Ha a tévéfilmek töltik be az életedet, akkor mindig azokról fogsz beszélni. De ha a Szellemmel vagy betöltve és elmerülsz az Ő jelenlétébe, akkor Jézust fogod keresni és Őt fogod magasztalni.

Hogyha az Atyaisten és a Fiúisten kimutatta a Szent Szellem iránti szeretetét, akkor nekünk is azt kell tennünk.

Isten annyira szerette a Szent Szellemet, hogy megbüntette Izrael gyermekeit engedetlenségük miatt: „Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították Szent Szellemét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük” (Ézs 63,10). A Szent Szellem elleni bűnöket sem áldozatok, sem Mózes imái nem tudták eltörölni Isten előtt. * A hazugság ára * Ananiás és Szafira példája világosan megmutatja, mi fog történni azokkal, akik semmibe veszik a Szellemet. Ez a házaspár eladott egy ingatlant, de az Istennek járó rész egy kicsiny hányadát adták csak oda. „Péter pedig mondta: Ananiás, miért foglalta el a Sátán a szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet?” (Csel 5,3). Ananiás ott helyben szörnyethalt.

Néhány órával később megérkezett a felesége. Péter megkérdezte: „Mondd meg, ennyiért adtátok el a földet?”. „Igen, ennyiért” - válaszolta az asszony. Péter pedig mondta neki:„Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úr Szellemét megkísértsétek? Íme a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet és kivisznek téged. És azonnal összerogyott lábainál és meghalt” (Csel 5,7-10).

Veszélyes dolog a Szellem ellen bűnt elkövetni. Ha nem érted a Szellem munkálkodását: ne beszélj róla, jobb, ha csöndben maradsz. A szolgálataim során mindig imádkozom, hogy mindenben az Ő tökéletes akaratában járjak. A Szent Szellem az, aki elhívott, és ő az, aki vezeti az összejöveteleimet. Más szóval: Ő a főnök.

Neked is kérned kell, hogy Ő vegye át az életed irányítását.

Miért? Mert ő az, akit azért küldtek, hogy veled - és benned legyen mindörökké. Megismerheted Őt és közösségben lehetsz Vele. És minél inkább közösségben vagy Vele, annál nagyobb, annál szeretetre méltóbb lesz az életedben Jézus. Mert Ő mindig Jézusról beszél. Krisztus mondta: „Mikor eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazság Szelleme aki az Atyától származik, az tesz majd rólam bizonyságot” (Jn 15,26).

Tehát, ha meg akarom ismerni Jézust, akkor a Szent Szellemhez kell fordulnom. Jézus mondta. És Ő tudta, mit beszél.

Az Ószövetségben Mózes fordulhatott az Atyához. Az Újszövetségben a tanítványok szólhattak a Fiúhoz.

De ha a te életedben vagy az enyémben fölmerül valamilyen szükség, kihez forduljunk? A Szent Szellemhez. Ő személy, és ebben a pillanatban is arra vár, hogy fogadd be Őt az életedbe.

Ahogy keresed a jelenlétét, feltárulnak előtted Isten nagy embereinek a titkai. Dávid azt mondta: „Ne vess el engem a Te

orcád elől és a Te Szent Szellemedet ne vedd el tőlem” (Zsolt 51,13). Dávid nagyon is jól tudta, mi történt Saullal, amikor a Szellem elhagyta.

Pál azt mondta: járjunk a Szellemben, éljünk a Szellemben és imádkozzunk a Szellemben. Péter és Filep beszélgettek Vele.

Ugyanezt tette Jézus is. * Ideje elkezdeni * Azt kérdezed, hogyan kezdjed el? Nagyon egyszerű.

Elkezdheted úgy, hogy azt mondod: - Szent Szellem, segíts most imádkozni! - Pontosan ezt akarja. A Biblia azt mondja, hogy Ő „kimondhatatlan fohászkodásokkal” imádkozik érted. És mikor elkezded az imát, érezni fogod, hogy lemegy rólad a nyomás.

Olyan imapartnered lesz, aki egyenesen Isten trónjához fog vezetni.

A Szent Szellem nagyon kedves személy. A legjobb barátod akar lenni és közelebb akar vinni Jézushoz. Krisztus mondta: „Ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok” (Jn 16,7). Kicsit később azt mondta: a Szent Szellem „elvezérel majd titeket minden igazságra” és „engem dicsőít majd mert az enyémből vesz és megjelenti nektek” (Jn 16,13-14). Mindezeken kívül fölkészít bennünket az Úr eljövetelére is, hogy amikor bekövetkezik az elragadtatás, készen legyünk.

A Szent Szellem vár. Egy újszerű, személyes kapcsolatot akar kialakítani veled. * 5. fejezet * Kinek a hangját hallod? * - Benny, meg ne halljam, hogy még egyszer Jézusról beszélsz ebben a házban. Megértetted? - sosem felejtem el, milyen mérges hangon beszélt velem apám, akit feldühített a megtérésem. A Szent Szellemmel való találkozásom után haragja csak még tovább nőtt.

De egy másik hangot is hallottam, a Szellem hangját. Olyan szeretetet adott a szívembe apám iránt, ami minden eddigi tapasztalatomat fölülmúlta. Mondhatott apám bármit - tökéletes békesség volt bennem iránta. És valahogy úgy tűnt, hogy minél mérgesebb, annál nagyobb szeretetet ad belém a Szellem.

Amikor a Szent Szellem bejött az életembe, három dolog történt.

Először is az Élő Isten Igéje megelevenedett bennem. Nem lapozgattam többet ide-oda, hogy olvassak egy kicsit a Mátéból, egy kicsit a Zsoltárokból. Kinyitottam a Bibliát, és az élő, eleven módon feltárult előttem. A Szent Szellem hangja vezetett a Szentírásban való kalandozás során.

Másodszor: teljesen megváltozott az imaéletem. Elmúlt az az idő, amikor órák hosszat imádkoztam ásítozva, magamat ismételve. Párbeszéd alakult ki köztem és a Szent Szellem közt.

Erőt, bátorságot kaptam, és Isten valóságossá vált számomra.

Harmadszor: a Szent Szellem átalakította a mindennapi keresztény életemet. Elkezdtem énekelni, és magam sem tudtam miért, amíg nem bukkantam rá az Igében: „Töltekezzetek be Szent Szellemmel, beszélgetvén egymás közt zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak” (Ef 5,18-19).

Ami elkezdődött bennem, az természetfölötti volt. A Szellem munkálkodott bennem. Szeretetet adott a szívembe az emberek különösen pedig apám - iránt. Pontosan az történt, ami meg van írva az Igében: „Az Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által, aki adatott nekünk” (Róm 5,5).

Teljesen megváltoztam, természetes hajlamaim és kívánságaim helyére bejött a Szellem vezetése. Megtanultam, mit jelent a „test megfeszítése”. És rájöttem, hogy én magam nem tudom megtenni. „Mert ha test szerint éltek meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai” (Róma 8,1314). * A Szent Szellem hangja * Hogyan vezérel a Szent Szellem? Ismerőssé válik a hangja.

Felismered. És válaszolsz rá. Minél többet vagy közösségben Vele, annál jobban elmélyül a kapcsolatotok. * A kezdet * Isten az idők kezdetétől fogva világossá tette a Szent Szellem személyét és erejét. Valójában a Szent Szellem az Istenség azon személye, akiről a Szentírás először említést tesz. „Az Isten Szelleme lebegett a vizek felett” (1Móz 1,2).

Amikor Isten megteremtette Ádámot a föld porából, a megformált sár teljesen élettelen volt az élet lehelete nélkül. „És lehelt az ő orrába életnek leheletét, így lett az ember élő lénnyé” (1Móz 2,7).

Isten lehelete a Szent Szellem. Jób ezt mondja Róla: „Az Isten Szelleme teremtett engem és a Mindenható lehelete ad nekem életet” (Jób 33,4).

Abban a pillanatban, ahogy Isten Ádámba lehelt, Ádám életre kelt. Élete úgy kezdődött, hogy kapcsolatba került a Szent Szellemmel. Mert a Szellem volt az a lehelet, ami átjárta Ádám testét és továbbra is ott lebegett felette. Ádám úgy állt föl, hogy tökéletesen be volt töltve Isten jelenlétével.

Az Írás szerint a Szent Szellem Isten volt a teremtés ereje. „Leheletével (Szellemével) megékesíti az eget” (Jób 26,13).

Még ennél is izgalmasabb, hogy Isten ugyanezt a Szellemet neked akarja adni. Valójában „ki akarja önteni” rád a Szent Szellemet: * Míglen kiöntetik ránk a Szellem a magasból És lészen a puszta termőfölddé És a termőföld erdőnek tartatik. És lakik a pusztában a jogosság És igazság fog ülni a termőföldön. (Ézs 32,15-16)

* Milyen csodálatos ígéret. Isten ki akarja önteni rád a Szellemét. Beléd akarja lehelni a Szellemét. Életet akar adni neked, mint Ádámnak!

Amikor megértettem, hogy Isten lehelete Isten Szellemét jelenti, olyan volt ez számomra, mintha elrejtett kincsre bukkantam volna. Hallottad már a Mindenható hangját szólni hozzád? Sokan hallották már. De pontosan ki volt az, aki beszélt?

Kinek a hangját hallod?

Hiszem, hogy a Szent Szellemet hallod, ő az, aki Isten hangját közli. Az Atyaisten hangjának leírása Jób könyvében található: * Halljátok meg figyelmesen az ő hangjának dörgését És a zúgást mely az ő szájából kijön!

Isten az Ő szavával csudálatosán mennydörög És nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük. (Jób 37,2-4). * Isten hangja erősebb volt, hogysem Izrael népe megérthette volna. * Mennyei hang * Hogyan beszélt Isten Mózessel? Egy angyal által.

Az Újszövetségben Isten három esetben szólt ténylegesen.

Először Jézus megkeresztelkedésekor: „íme egy égi hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 3,17).

Azután maga Jézus kérte az Atyát, hogy dicsőítse meg a nevét. És a következő történt: „Szózat jött az égből: Meg is dicsőítettem és újra megdicsőítem” (Jn 12,28). A sokaság amely hallotta, azt mondta, hogy „mennydörgött” (Jn 12,29).

Ezenkívül Isten még egyetlen esetben szólt közvetlenül, amikor az átváltozás hegyén a tanítványokat felhő borította be: „Íme szózat hallatszott a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: Őt hallgassátok” (Mt 17,5).

Isten hangja most is rendkívüli hatást váltott ki. „A tanítványok amint ezt hallották, arcra estek és igen megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket és azt mondta: Keljetek fel és ne féljetek! Mikor pedig szemeiket fölemelték, senkit nem láttak csak Jézust” (Mt 17,6-8).

Most azt mondhatnád nekem: - Benny, hiszen én úgy tudtam, hogy Isten az Igén keresztül szól. Így igaz. De aki szól, az a Szent Szellem.

Hadd mondjak egy példát. Az a hang, amit a próféták hallottak, a Szellem hangja volt - és nem a Fiúé vagy az Atyáé. Ézsaiás azt mondja, az Úr szavát hallotta: * Menj és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, S látván lássatok és ne ismerjetek.

Kövérítsd meg e nép szívét, És füleit dugd be, És szemeit kend be, Ne lásson szemeivel,

Ne halljon füleivel, Ne értsen szívével, Hogy meg ne térjen és meg ne gyógyuljon. (Ézs 6,9-10) * De igazából ki szólt itt? Valóban az Úr hangja volt? Vagy pedig a földön lévő Jehova - a Szent Szellem - hangja volt?

Ennek kiderítésére nézzük meg, hogy ugyanez az Ige hogyan ismétlődik meg az Apostolok Cselekedeteiben.

Pál Rómában, őrizet alatt a következőket prédikálta: * Jól szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: Eredj el e néphez és mondd: Hallván halljatok és ne értsetek És nézvén nézzetek és ne lássatok!

Mert megkövéredett e nép szíve, És füleikkel nehezen hallanak, És szemeiket behunyják, Hogy szemeikkel ne lássanak, Füleikkel ne halljanak, Szívükkel ne értsenek, És meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket. (Csel 28,2527) * Ki mondta igazából ezeket a szavakat? Ézsaiás az Úrnak tulajdonította, Pál tisztázza, hogy a Szent Szellem szólt.

Az Újszövetség magyarázza az Ószövetséget Itt van egy másik példa. Jeremiásnál azt olvassuk: „Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő elméjükbe helyezem és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (Jer 31,33). „Azt mondja az Úr” - írja a próféta, de ennek az Igének az igazi forrását akkor érthetjük meg, ha a Zsidókhoz írt levélben olvassuk el ugyanezt az Igét: „Bizonyságot tesz pedig erről minékünk a Szent Szellem is, mert minekutána (már annak idején) előre mondotta: Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe és az ő elméjükbe írom be azokat” (Zsidó 10,15-16).

Ki mondta mindezt? A Szent Szellem. Nemcsak bizonyságot tett az Igéről, az Írás kijelenti, hogy „már annak idején előre mondta”. * Kicsoda „Jehova”? * Szellemi életemben mélyreható változást hozott annak felismerése, hogy a Szent Szellem Isten. Milliók nőnek úgy fel én is közéjük tartoztam -, hogy azt hiszik: Ő kevésbé egyenlő.

Valahogy belénk van nevelve, hogy ha ő a harmadik, akkor Ő nem igazán Isten.

El kell jutnod arra az igazságra, hogy a Szent Szellem: Isten.

Nem kevésbé Isten, mint Jézus. Nem kevésbé Isten, mint az Atya. Éppen annyira Isten, mint az Atya és a Fiú.

Jehova a Háromságnak a neve, nem egyikkőjüknek a három közül. Az Atya neve Jehova. A Fiú neve Jehova. A Szent Szellem neve Jehova.

Amikor az Atyaisten beszél, a Szent Szellem hangja által teszi. Amikor Jézus kiküldte a tizenkettőt, azt mondta nekik: „Ne aggodalmaskodjatok mi módon vagy mit szóljatok, mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól tibennetek” (Mt 10,19-20).

A Jelenések könyvében újra és újra azt a tanácsot kapjuk: „Akinek van füle, hallja mit mond a Szellem...” (Jel 2,7-11-17).

Kinek a hangját kell hallanunk? A Szellem hangját.

Még maga Krisztus sem beszélt a Szent Szellem nélkül. Az Apostolok Cselekedeteiben azt olvassuk, hogy fölvitetett a mennybe miután parancsolatokat adott a Szent Szellem által az apostoloknak, akiket választott magának” (Csel 1,2). A Zsidókhoz írt levélben pedig azt olvassuk, hogy Krisztus föláldozta magát Istennek „az örökkévaló Szellem által” (Zsidó 9,14).

Kezd világossá válni? A Szent Szellem az, aki elhozza a mennyet a szívedbe, ő Isten hangja tehozzád. Azt mondod: Tudom, hogy Isten szólt hozzám. - Persze, hogy Isten volt az. A Szent Szellem Isten. Másképp fogalmazva az Atya a Fiún keresztül, a Szent Szellem által szól.

Az eddigiekből könnyű kitalálni, mi történne, ha az Atyaisten hallható hangon szólna hozzád. Azt nem bírnád elviselni. Még Jézus hangjának - mely olyan mint „sok vizek zúgása” (Jel 1,15) - meghallására sem hiszem, hogy fel lennél készülve. Amikor János hallotta, „leesett az Ő lábaihoz, mint egy holt” (Jel 1,17).

De a Szent Szellem csöndesen, szeretettel tudja közvetíteni az Atyának és a Fiúnak a hangját.

Amikor rájöttem, hogy a Szent Szellem: Isten - és elkezdtem Őt Istenként imádni - megváltozott az életem. Már nem úgy tekintettem a Szent Szellemre, mint egy háttérben álló, kisebb, gyöngébb lényre. Már nem csak az Atyát és a Fiút imádtam.

Hadd hangsúlyozzam még egyszer. A Szent Szellem: Isten méltóság, erő, dicsőség, örökkévalóság tekintetében egyaránt. Ő: Isten.

Mit mondott Jézus a Szellemről? Azt mondta, hogy amikor Ő eljön „nem magától szól, hanem azokat szólja amiket hall” (Jn 16,13). Mit hall a Szent Szellem? Az Atyát hallja és közvetlenül hozzád beszél. De nem azt mondja, hogy „Az Atya mondja”. Azt mondja: „Én mondom”. Miért? Mert az Atya, a Fiú és a Szent Szellem mindig összhangban cselekednek.

Olyan könnyű elszakadni az Istenséggel kapcsolatos igei látástól. A fiatal keresztények gyakran megkérdezik: - Hogyan lehetséges, hogy Isten egy és mégis három? - Isten egy. De Isten mégis három: Atya, Fiú, Szent Szellem. És bár ez a könyv a Szent Szellemmel foglalkozik, megpróbálom megmagyarázni, mit jelent ez a hármasság.

Isten olyan, mint a Nap az égen. Ha fölnézel az égre, egy Napot látsz. A valóságban mégis egy hármasságról van szó, három különálló dologról: a Napról, a fényről és a hőről. Így van a Szentháromsággal is. Az Atya a Nap, Jézus a fény és a Szent Szellem a melegség, amit érzel. Amikor az Atya

jelenlétébe kerülsz, mit érzel? A Szent Szellem melegségét, erejét, energiáját. Ha az Atya arcába nézel, kit látsz? „Aki engem látott látta az Atyát” - mondta Jézus Filepnek (Jn 14,9).

Mindig izgalomba jövök, mikor arra gondolok, hogy a mennybe fogok jutni. Ott az Istenség lesz jelen. Amikor az Atya elé állok, mindhármukat látni fogom: a Szellemet, a Fiút és magát Istent.

Hogy néz ki Isten? Isten Igéje sehol nem írja le részletesen hogy néz ki az Atya. István „mivel teljes volt Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit látta Isten dicsőségét és Jézust állni az Isten jobbja felől” (Csel 7,55).

István világosan látta Jézust, de amikor az Atyára nézett, csak az Őt körülvevő „dicsőséget” látta. Igen, az Atyaistennek van alakja, formája, de senki nem tudja, hogy az milyen (Fil 2,6). Az Ige azt mondja: „Az Istent soha senki nem látta” (Jn 1,18), de a Fiú azért jött, hogy kijelentse Őt.

Ha gondosan tanulmányozod, mit mondott Krisztus, megértheted a Szellem és az Istenség kapcsolatát. Jézus azt mondta: „Senki nem mehet az Atyához, hanemha énáltalam” (Jn 14,6). Az Írás azt tanítja, hogy a Szellem által kötődünk Krisztushoz. Más szavakkal: a Szellem által tudsz eljutni az Istenséghez. Amikor kapcsolatba kerülsz a Szent Szellemmel, kapcsolatba kerülsz egyúttal az Atyával és a Fiúval is.

Sosem felejtem el azt a napot, amikor a Szent Szellem felfedte előttem, hogy ő ugyanolyan Úr, mint Jézus. Megmutatta nekem az Írásban, hogy Ő Úr.

Pál a Korintusi levélben azt írja: „Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2Kor 3,17). Így van.

Mindannyian valljuk, hogy Jézus Krisztus Úr - de Úr a Szent Szellem is. Ő Jézus Szelleme!

A Szent Szellem mindenütt jelen van, de sajnos nincs mindenütt szabadság. Van gyülekezet, amely inkább nevezhető börtönnek, mint a dicséret házának. Miért? Mert ott a Szellem nem Úr.

Soha ne felejtsd el: az Úr a Szellem! A következő igeversben Pál azt írja: „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltoztunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől” (2Kor 3,18). * Honnan tudod? * A következő lépés az, hogy meg kell értened: a Háromság Isten dicsősége. Az Atyaisten - Isten dicsősége, a Fiúisten - Isten dicsősége, a Szent Szellem Isten - Isten dicsősége. De ki által nyilvánul meg ez a dicsőség? A Szent Szellem által. Ez az Ő egyik feladata.

Hadd kérdezzek valamit. Tudod, hogy a bűneid megbocsáttattak? Honnan tudod? Egy égi hang közölte veled a mennyből? Megjelent előtted Jézus fizikai testben és azt mondta: „Üdvözülni fogsz”?

Honnan tudod, hogy átmentéi a szellemi halálból az életre?

Onnan, hogy a Szellem megmondta neked. Olyan biztosan tudod, hogy a haláltól sem félsz. Miért? Mert amikor a Szent Szellem szól, Ő a lényed legbennsejéhez szól, a véredhez, a velődhöz.

Pontosan ilyen módon tudjuk, hogy Jézus él. Nem mintha láttuk volna az arcát, hanem azért, mert a Szent Szellem kijelentette nekünk, hogy Ő él. És ez a Szellem a Háromság harmadik személye.

Valaki nemrég megkérdezte tőlem: - Benny, honnan tudod, hogy üdvösséged van? - Csak annyit tudtam válaszolni: - Tudom, mert tudom, mert tudom, mert tudom. - Ez az az erő, az a bizonyosság, amit a Szent Szellem adott nekem.

A Szellem nem csak a hang, amit hallasz, Ő az a hatalmas erő is, amit érzel. Mikeás próféta mondta: „Én ellenben megteljesedek az Úr Szellemének erejével és ítélettel és hatalommal” (Mik 3,8). A Szem Szellemben van az Istenség hatalma. Az angyal így szólt Máriához Jézus fogantatásakor: „A Szent Szellem száll tereád és a Magasságos ereje árnyékoz meg” (Lk 1,35). ő ez az erő.

A Szent Szellem a védelmeződ is. Például mit gondolsz, ki oltalmaz meg téged a Sátán támadásaitól? A Szent Szellem. „Mikor eljön az ellenség mint sebes folyóvíz, az Úr Szelleme zászlót bont ellene” (Ézs 59,19). Ha elolvassuk ezt az igeverset, arra a következtetésre jutunk, hogy az ellenség sebes folyóvízként támad. De ha megnézzük az eredeti héber szöveget, kiderül, hogy a sebes folyóvíz nem az ördög, hanem a Szent Szellem: „Mikor eljő az ellenség, a szellem sebes folyóvízként megy ellene”. * „Kövess engem!” * Ki tud biztonságot adni neked? A Szent Szellem. Ezt a feladatot adta neki Jézus. Gyakran Jézusnak tulajdonítjuk, holott valójában Jézus Szelleméről van szó.

Persze most is csak a magyarázat kedvéért választjuk szét őket, hiszen valójában Ők egyek. Mert ahol a Szent Szellem, ott van Jézus, és ott van az Atya is. Amikor a Szent Szellem szól hozzád, mindhárman szólnak ugyan, de a Szent Szellem az, akit hallasz. A Szent Szellem az, akit érzékelsz. A Szent Szellem az, aki vezet téged az Atya akaratában.

Amikor először olvastam Jézus szavait: „Kövess engem”, elgondolkoztam rajta, hogyan lenne ez lehetséges. Vajon fölemelkednek Hozzá az Ő követői? Persze, hogy nem. Amikor Krisztus visszatért Atyjához, elküldte a Szent Szellemet. Azt mondta: „Ő fog vezérelni titeket” (Jn 16,13). Jézus ezzel tulajdonképpen azt mondta: - Ne engem kövessetek. Én elmegyek, de elküldöm nektek a Szent Szellemet. Mostantól Őt kövessétek.

Akkor hát miért mondjuk azt, hogy: Jézust követem, amikor egyedül a Szent Szellem vezet minket? * A Szent Szellem követése * A Szellemmel való találkozásom pillanatától fogva tudtam, hogy az Ő hangját kell követnem. Két választásom volt. Vagy a testi, érzéki világ hangját követem, vagy Őt: „A test szerint valók a test dolgaira gondolnak, a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira” (Róma 8,5).

Ez az alapja mindennek. Ha a test kívánságai szerint élsz, a testet követed, de ha a szíved a Szellem után vágyódik, akkor ő mágnesként von magához. A vágyódással kezdődik. Bennem egy nagy kérdés volt: - Hogyan ismerhetnélek meg igazán? Szívemből szomjaztam arra, hogy a Szent Szellemet személyesen megismerhessem. És nem csalódtam.

Pál arra int, hogy „Szellem szerint járjatok és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a test ellen. Ezek pedig egymással ellentétben állnak, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket kívántok. De ha a Szellem vezet benneteket, nem vagytok a törvény alatt” (Gal 5,16-18).

Pál apostollal megdöbbentő dolog történt egyik missziós útján. Társaival bejárták Frígiát és Galáciát, mert „eltiltattak a Szent Szellemtől, hogy az igét Ázsiában hirdessék. Misia felé menvén igyekeztek Bithiniába jutni, de nem engedte őket a Szellem” (Csel 16,6-7). Annyira rá voltak hangolódva a Szellem hangjára, hogy azt mondták: - Ha Ő nem megy, akkor mi sem megyünk.

A beszámolóban az a legérdekesebb, hogy a Szent Szellem tiltotta el őket. Amikor Krisztus visszatért az Atyához, földi szolgálatát a Szent Szellem vette át.

Felismered a hangját? Pál felismerte. Még ugyanazon az út során a Szellem látomásban egy macedón férfit mutatott neki, aki arra kérte, menjen át Macedóniába. Pál azonnal el is indult. * A lelkiismereted tesz bizonyságot * Hogyan beszél a Szent Szellem? Bizonyságot tesz a lelkiismeretednek. Pál Rómaiakhoz írt levelében az áll, hogy: „Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Szellem által” (Róm 9,1).

Sose kételkedj a Szent Szellem vezetésében. Sose próbálkozz azzal, hogy saját magadat vezesd, mert teljesen összezavarodsz.

Az Ő hangjára figyelj.

A gyülekezeti ház építkezésekor megkérdezték tőlem: Honnan tudod, hogy helyes döntést hoztál? - Ugyanúgy válaszoltam, mint amikor az üdvösségem felől érdeklődtek. Tudom, mert tudom, mert tudom, mert tudom. - A Szent Szellem által az Úr mondta, hogy fogjak bele az építkezésbe. Életem minden döntését erre a belső hangra alapozom.

A világi embereknek halvány fogalmuk sincs a Szellem dolgairól, mert szellemileg vakok. De te érted, hogyan működik a Szellem, és megtanulhatod, hogyan ismerhető fel a hangja.

Ugyanilyen módon tudjuk, hogy a menny egy valóságos hely, bár még nem léptünk be a gyöngykapukon. A Szellem kijelentette nekünk. Csodálatos dolog, amikor az Igében a mennyről olvashatunk, de nem ez teszi számunkra valóságossá.

Milliók és milliók vannak, akik olvasták a Bibliát, mégis örök kárhozat alatt vannak. Miért? Mert az Ige nem hatolt be a szívükbe.

De van megoldás. Isten lehetővé tette számunkra, hogy megértsük az új szövetséget: nem annak betűjét, hanem annak Szellemét, „mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2Kor 3,6).

Mindig megdöbbenek, mikor valaki olvassa a Bibliát és azt mondja: - Nem, ezt ő sem gondolhatta komolyan.

- Vagy: - Ilyen csoda egyszerűen nem létezik. - Vagy: - Nem is Szűz Máriától született. - Az ilyen embereknek az a problémájuk, hogy testi módon gondolkoznak.

Ezekről a dolgokról teljes bizonyosságot lehet szerezni. A Szent Szellem kijelenti neked, és akkor az életedet is feltennéd rá!

Ha igazából meg akarod érteni, hogyan beszél a Szent Szellem, olvasd el újra és újra a következő igeverset: „Maga a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm 9,16). Honnan tudjuk, hogy igaz? Az Ő szelleme bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt. Vagyis tudod, mert tudod.

A Szent Szellem tanúskodik. Mit mondott Péter, amikor az apostolokat a tanács elé állították? „Mi vagyunk Néki bizonyságai e beszédek felől és a Szent Szellem is, akit Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek Neki” (Csel 5,32). Ez az a folyamatos megerősítés, ami segít, hogy Isten akaratában járj.

A Szent Szellemtől számos kijelentést kaptam, de legnagyobb hatással a következő Ige volt rám: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme és az Isten szeretete és a Szent Szellem közössége legyen mindnyájatokkal. Ámen.” (2Kor 13,13).

A Szellem újra és újra fölhozta bennem ezt az Igét. És minél többet gondolkoztam rajta, annál izgatottabb lettem.

Megértettem, hogy a Szent Szellem közösségre akar velem lépni - még ma.

A Szent Szellem a következőket mutatta meg nekem. Mikor ismertük meg az „Úr Jézus Krisztus kegyelmét”? Amikor meghalt értünk. Mikor ismertük meg „Isten szeretetét”? Amikor megláttuk a keresztet. Mindkét dolog a múltban történt. De aztán azt olvashatjuk: „a Szent Szellem közössége legyen mindnyájatokkal”. A Szent Szellem itt van, hogy közösségben legyen velem, most! * Micsoda nagyszerű közösség! * Mit ért a Biblia közösségen? A szónak hétféle jelentése van.

Első jelentése a jelenlét. Az Atyának az a vágya, hogy veled legyen a Szent Szellem jelenléte.

A szó második jelentése: társ. Nem kell imádkoznod a Szent Szellemhez, egyszerűen csak együtt vagy vele. És annyira kívánod a Vele való együttlétet, mint pusztai vándor a vizet.

A harmadik jelentés: megosztani valakivel valamit. Te kiöntöd a szívedet Neki és Ő is kiönti a szívét neked. Te megosztod az örömödet Vele, ő megosztja az örömét veled. „Mert tetszett a Szent Szellemnek és nekünk...” - írták az apostolok az antiókhiai tanítványoknak (Csel 15,28). Még a levelet is közösen írták.

Negyedszer: a közösség partneri kapcsolatot jelent. Az Írás tele van olyan kifejezésekkel, hogy „a Szellem és mi”, „együtt munkálkodott”. Világos, hogy te is részese vagy a Szellem munkájának. Ötödször: bizalmat, bensőséges viszonyt jelent. Krisztus szeretetét is akkor tudjuk igazán megtapasztalni, ha azt a Szent Szellem személyes közelségbe hozza. Nincs alternatíva. Isten

„kitöltötte” szívünkbe az Ő szeretetét „a Szent Szellem által, Aki adatott nekünk” (Róm 5,5). A Szent Szellem nélkül nem lehet Istent szeretni.

Hatodszor: a közösség barátságot jelent. A Szellem a legbensőbb barátod szeretne lenni, akivel szíved legrejtettebb titkait is meg tudod osztani.

Végül hetedszer: a görög szó parancsnokot is jelent. A Szent Szellem olyan mint egy szeretetteljes, barátságos kapitány, uralkodó, vagy főnök. Ő mondta meg az apostoloknak, hova menjenek, hova ne menjenek. Ugyanígy neked is engedned kell, hogy Ő irányítsa a személyes dolgaidat. Mindig gondolj rá, hogy mióta Krisztus felment az Atyához, a Szent Szellemre „van bízva” a föld.

Hallgatsz a hangjára? Akarod a Vele való közösséget?

Mióta közösségbe kerültem a Szent Szellemmel, éjjel-nappal Vele beszélgetek. Nem múlik el nap, hogy ne szólítanám meg: Szent Szellem, drága Szent Szellem! - és elkezdünk imádkozni, beszélgetni!

Milyen csodálatos is az Ő hangja! * 6. fejezet * Szellem, lélek és test * A Sátán a csalások nagy mestere, aki „az egész föld kerekségét elhiteti”.

Képes volt elhitetni a világgal - még a Bibliát jól ismerő emberekkel is - hogy a Szent Szellem nem több, mint valamilyen különleges erő vagy behatás. Sátán azért tesz olyan nagy hangsúlyt erre, mert tudja, hogy amint felfedezed a Szellem személyes valóságát, életed alapvetően megváltozik.

Gondolj csak a történelemre. Minden nagy ébredés a Szent Szellem munkájához kapcsolódik. Még Luther Márton is a Szellemnek tulajdonította a reformációt. A Galatákhoz írt levél volt a kedvenc olvasmánya a Bibliából, a következő igevers miatt: „Szellemben járjatok és a test kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal 5,16).

Kevesen tudják, mit is jelent igazából Szellemben „járni”. A szó gyökere azt jelenti: egységben lenni, összekapcsolódni, közösségben lenni valakivel. Eléggé meghökkentő, de „Szellemmel betöltött” gyülekezetben felnevelkedett emberek kérdezték tőlem: - Szabad beszélnem a Szellemhez?

Nemrég meghívtak egy nagy hagyományokkal rendelkező pünkösdi gyülekezetbe prédikálni. Megrökönyödéssel fogadták, mikor azt mondtam nekik: - Valóban ti fedeztétek fel újra a Szent Szellemet, de rácsok mögé akartátok zárni. - Elmagyaráztam nekik, mire is gondolok. - Azt gondoltátok, hogy a katolikusok nem kaphatják meg a Szent Szellemet. Azt gondoltátok, hogy a baptisták sem kaphatják meg. De nagy újságot mondok nektek. A Szent Szellemet nem lehet bezárni. Egyszerűen kisétált a rácsokon keresztül, és ott munkálkodik az összes többi felekezetben is.

Világszerte milliókat érint meg a Szent Szellem, bár szellemi fejlődésüket hátráltatja a klérus. Valamilyen okból kisebbíteni akarják a Szentháromság harmadik személyének szerepét.

Sajnálatos, hogy Jézus Krisztus Egyháza még mindig figyelmen kívül hagyja ezeket a dolgokat. Az a tény viszont, hogy te most mégis ezt a könyvet olvasod, arra mutat, hogy van benned egy éhség a Szent Szellem megismerésére. Lehet, hogy már betöltekeztél a Szellemmel és egyértelműen kapcsolatban állsz Vele, de ahhoz, hogy igazán megismerd Őt, hosszabb időre van szükség. Nekem évekbe telt; rengeteg kijelentést kaptam Tőle az Igéből, és ma is mindennap tanulok Tőle.

Amit most meg szeretnék osztani veled az Istenségről, az teljesen új látást adott nekem az Atyáról, a Fiúról és a Szent Szellemről. Isten örökkévaló szellem. Van alakja, formája, de az nem anyagi természetű. Mégis gyakran emberi formában jelenti ki magát. * Az Atyaisten * Milyennek látják gyakran az emberek Istent? Ezékiel Kr. e.

593-ban látomást kapott Istenről. Az Úr dicsőségét más lényektől elválasztó mennyezet fölött ült egy trónszéken. „Látszott mint valami zafírkő, trónszéknek formája és ... mint egy ember formája azon felül” (Ez 1,26). Mihez volt hasonló az Atyaisten formája? Ember formájához.

Azt mondhatod erre: - Engem arra tanítottak, hogy Isten szellem. - Igen, de Ő nem valamiféle űrben lebegő felhő, van egy titokzatos szellemi formája. János apostol a Jelenések könyvében drágakövek ragyogásaként írja le Őt. „Azonnal elragadtattam a Szellemben és íme egy trónszék volt letéve a mennyben és Valaki ült a trónszékben. És aki ült hasonló a jáspis és sardius kőhöz” (Jel 4,2-3).

A próféták részletesen leírják Istent. Ézsaiás a következőképpen: „ Ajkán lángoló harag szavai, nyelvén megemésztő tűz igéi, lehelete, mint az áradó folyó, mely torkig ér.” (Ézs 30,27-28).

Isten azt is kijelentette, hogy ő lát: „gonoszt cselekedtek szemeim előtt” (Ézs 66,4).

Csodálkozva vettem tudomásul azt is, hogy Istennek vannak ujjai, keze és arca is. Az Úr a Sinai hegyen átadta Mózesnek „az Isten ujjával írt kőtáblákat” (2Móz 31,18). Aztán így szólt Mózeshez: „Arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember, élvén” (2Móz 33,20).

Még a „hátáról” is beszélt Mózesnek: „Mikor átmegy előtted az Én dicsőségem... kezemmel betakarlak, míg átvonulok.

Azután kezemet elveszem rólad és hátulról meglátsz engem, de arcomat nem láthatod” (2Móz 33,22-23).

Ha Isten csak láthatatlan szellemként jelentené ki magát, hogyan volt lehetséges, hogy Ádám és Éva hallották a lépéseit? „És hallották, hogy az Úr Isten hűvös alkonyatkor a kertben járt” (1Móz 3,8).

Istennek szíve is van. „Megbánta az Úr, hogy teremtette az embert a földön és bánkódott a szívében” (1Móz 6,6). * „Mint a tűzláng” * Most pedig nézzük meg a Fiút.

Mielőtt az Úr Jézus eljött volna a földre, az Atyánál volt, és csak anyagtalan formája volt. Húsból, vérből, csontból való földi testet akkor kapott, amikor Betlehemben kisbabaként megszületett. Azután, hozzád hasonlóan, férfivá serdült.

Ha megkérdezném: - Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem közül melyik valóságos személy? - a legtöbben azt válaszolnák, hogy a Fiú. Krisztussal azonosulni tudunk, mert emberi lény formáját vette fel. Ha nem hiszed, hogy Krisztus élt, meghalt és feltámadt a halálból, akkor nem is vagy keresztény. Ezek a tények képezik az üdvösséged alapját.

A Biblia világosan mondja, hogy Jézusnak - aki az Istenség egy része - van lelke. A Gecsemáné-kertben, a keresztre feszítés előtt azt mondta tanítványainak: „Szomorú a lelkem, mindhalálig” (Mk 14,34).

Van leírás Krisztusról, aminek alapján el tudjuk képzelni, milyen lehetett. Például tudjuk róla, hogy hosszú haja és szakálla volt. A Messiás szenvedéseiről szóló ószövetségi próféciákban azt mondja az Úr: „Hátamat odaadtam a verőknek és arcomat a szakállamat szaggatóknak” (Ézs 50,6). Krisztus nazireus volt, olyan városban élt, ahol a férfiak szokás szerint hosszú hajat hordtak.

Ma Krisztus feltámadott testében ül az Atyaisten jobbján.

Hogy hogy néz ki? János a Jelenésekben látomásban meglátta Őt: „bokáig érő ruhába öltözve, mellénél aranyövvel körülövezve. Feje és haja fehér volt, mint a gyapjú, mint a hó és szemei olyanok mint a tűzláng... és arca mint a nap, mikor fénylik erejében” (Jel 1,13-16).

A fején „arany korona” volt (Jel 14,14). Ruhájára pedig ezek a szavak voltak felírva: „Királyoknak Királya, és Uraknak Ura” (Jel 19,16).

János itt nem az Atyaistenről beszél, hanem az „ember Fiáról”. És az Ő megdicsőült emberi teste különbözik az Atya isteni formájától. * A Szellem gondolata * És mi a helyzet a Szent Szellemmel? Neki is vannak gondolatai, érzelmei? Van akarata? Van teste? Persze hogy van. A legtöbb prédikátor kerüli ezt a témát, de én ismerem a Szellem személyét.

Abban mindenki egyetért, hogy ő „Szellem”. A nevében is benne van. De vajon milyen belső tulajdonságai vannak?

Valóban „személy” a Szent Szellem?

Először is a Szent Szellemnek saját gondolatai vannak. „Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja mi a Szellem gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért” (Róm 8,27). A Szellem gondolata különbözik az Atya és a Fiú gondolatától.

Ezenkívül érzelmei is vannak. Meg lehet szomorítani: „És meg ne szomorítsátok Isten Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságra” (Ef 4,30). Lágy szíve van és ki tudja fejezni a szeretetét. Pál a Rómában élő keresztényeknek ezt írta: „Kérlek titeket atyámfiai az Úr Jézus Krisztusra és a Szellem szeretetére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban érettem Isten előtt” (Róm 15,30). Hát lehet szeretni érzelmek nélkül?

* A Szellem személye * És mi a helyzet a Szellem akaratával? Talán sohasem gondoltál bele, hogy a Szellem saját döntéseket tud hozni.

Természetesen ezek a döntések mindig összhangban vannak az Atya és a Fiú akaratával. Pál azt írta a szellemi ajándékokról: „Mindezeket egy és ugyanaz a szellem cselekszi osztogatván mindenkinek külön, amint akarja” (1Kor 12,11). Más szavakkal a Szent Szellem hozza a döntéseket. * Galambok és bárányok * Sok zavart okoz a Szent Szellem „testének” kérdése. Valaki nemrég így szólt hozzám: - Benny, a Szent Szellem teste valójában egy galambhoz hasonlít. Ilyen alakban jött le a Mennyből. - Azt feleltem erre: - Ha ez igaz, akkor az is igaz, hogy Jézus tulajdonképpen egy bárány volt. Így jelenti ki Őt ugyanis a Jelenések könyve.

A Jelenések könyvében az egyik Vén azt mondta János apostolnak: „Ne sírj: íme győzött a Júda nemzetségből való oroszlán” (Jel 5,5). János megfordult, de oroszlán helyett egy megölt bárányt látott. Jézus fizikai testében ment fel a mennybe, még a szögek nyomai is benne voltak a tenyerében. János mégis bárányt látott. Miért? Ez a bárány szimbolizálta Isten Bárányát Jézus Krisztust.

Jézus közvetlenül alámerítkezése után látta meg a Szent Szellemet: „az egek megnyíltak Neki és Ő látta az Isten Szellemét alájönni, mint egy galambot és Őrá szállani” (Mt 3,16). Ahogy az Atya és a Fiú láthatóak, ugyanúgy a Szent Szellem is látható. De az Ő galambként való leszállása nem azt jelenti, hogy ő a mennyben galambként röpköd. Jézus sem bárány testében sétálgat fönt a mennyben.

A Jelenések könyvében a Szent Szellem hét égő tűzlámpásként jelenik meg (Jel 4,5). Ha a Szellem galambként jött el a Máté evangéliumban, akkor hogyan lehet hét tűzlángból álló teste? Nem, a Szent Szellem nem galamb és nem is lámpa. A bárány, a galamb, a lámpa: szimbólum - és nem a test fizikai formájára utal. * Hall, beszél, lát * Az Írás azt mondja, hogy a Szent Szellem - bár nincs füle, nincs szája - képes kommunikálni velünk. Meghallgat minket, beszél hozzánk: „Azokat szólja amiket hall” (Jn 16,13). És nekünk is hallgatnunk kell Rá: „Akinek van füle, hallja mit mond a Szellem” (Jel 2,7). És bár emberi értelemben vett szeme nincs, „a Szellem mindeneket vizsgál, még az Isten mélységeit is” (1Kor 2,10).

Neked van füled, szájad, szemed: gondolod, hogy a Teremtőd az Atya, a Fiú és a Szent Szellem - nem képes szólni hozzád, nem érti amit mondasz neki?

Hiszem, hogy a Szent Szellem testi formákon keresztül is tudathatja velünk jelenlétét, anélkül, hogy ez a legkisebb mértékben is korlátozná Őt mindenütt jelenvalóságában. A Biblia

világosan kijelenti ezt, amikor azt írja: „az Isten Szelleme lebegett a vizek felett” (1Móz 1,2).

A Biblia nem beszél arról, „hogy néz ki” a Szent Szellem. Az Atya bizonyos mértékben kijelenti magát az Igében. Krisztusról is vannak leírások. De a Szent Szellem nagyon ritkán fedi fel magát. Néha látjuk Őt, de nem halljuk. Máskor halljuk a szavát, de nem látjuk. Mégis bármikor ki tudja jelenteni számunkra magát, és üzenetét az ő általa választott formában. * Hasonlóság * Hogyan néz ki az Atyaisten? Bár még soha nem láttam Őt látható, fizikai formában, hiszem, hogy Ő képes Jézushoz hasonló formát fölvenni. Az emberi természeten keresztül sok isteni tulajdonságot, jellemvonást jelentett ki Isten, hiszen az embert saját képére, hasonlatosságára teremtette (1Móz 1,26-27 ~ Jak 3,9).

A Zsidókhoz írt levél úgy beszél Krisztusról, mint aki Isten „dicsőségének visszatükröződése és az Ő valóságának képmása” (Zsidó 1,3). Ennek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy amikor Jézust látjuk, akkor az Atyát is látjuk. És hiszem, hogy Jézus az Atyához hasonlóan a Szent Szellemet is kijelenti a számunkra. Nézz Jézusra és a Szellemet is látni fogod.

Egyszer majd színről színre meglátom Őt, és megbizonyosodhatom minderről. Hiszem, hogy te is ott akarsz lenni akkor velem együtt.

Tehát a Szent Szellem nem mennyei fuvallat, nem valamiféle fölötted lebegő felhő, Ő Isten, aki bennünk lakozik, egyenlő a Szent Háromságban az Atyával és a Fiúval. Pál azt írta a Korintusi gyülekezetnek: „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Szelleme lakik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert Isten temploma szent, ez a templom vagytok ti” (1Kor 3,16-17). Pál azt mondja, hogy a Szellem Isten templomában lakik. És ez a templom mi vagyunk. * Egyenrangú az Atyával és a Fiúval * A Szent Szellem nem egyszerűen egy olyan személy, aki különbözik az Atyától és különbözik a Fiútól. Sokkal több ennél. Ő: Isten, egyenrangú az Atyával és Krisztussal.

Először is tudnunk kell, hogy a Szent Szellem mindenütt jelen van. Más szavakkal ugyanabban az időpontban mindenütt jelen van. A „szellemek” nem rendelkeznek ilyen tulajdonsággal, csak a Szent Szellem. Ő ugyanannyira valóságos Los Angelesben, mint Leningrádban. Ugyanannyira élő, ugyanannyira tele van dicsőséggel.

Vannak, akik fölöslegesen izgatják magukat a Sátán miatt. Úgy gondolják, hogy az ördög mindenütt jelen van. Nos, biztosítalak róla, hogy ez nem igaz. Sátán nem képes egy időpontban mindenütt jelen lenni. Miért? Mert az angyalok nem tudnak ugyanabban az időpontban mindenütt jelen lenni és az ördög is angyal volt, egyike a főangyaloknak. Mihály és Gábriel nem képesek mindenütt jelen lenni, és a Sátán sem képes erre.

A Szent Szellem mindenütt jelenvalóságát a zsoltárok írják le:

Hova menjek a Te Szellemed elől És a Te orcád elől hova fussak?

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy, Ha a Seolba vetek ágyat akkor is jelen vagy.

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, És a tenger túlsó szélére szállnék: Ott is a Te kezed vezérelne engem, És a Te jobb kezed fogna engem.

(Zsolt 139,7-10) * A Szent Szellem nem csak mindenütt jelenlévő, a Szent Szellem mindenható. Az angyal így szólt Máriához: „A Szent Szellem száll rád és a Magasságos ereje árnyékoz meg téged” (Lk 1,35). A „Magasságos” ereje Isten Szellemét jelenti. A Magasságos ereje a Szent Szellem, és ő mindenható.

Dicsőséggel, erővel teljes. Mindenható Isten!

Továbbá a Szent Szellem mindentudó. Mindent tud. Mindig fellelkesít, amikor olvasom: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, És embernek szíve meg se gondolt, Amiket Isten készített az Őt szeretőknek.

Nekünk azonban Isten kijelentette az Ő Szelleme által. Mert a Szellem mindeneket vizsgál, még Isten mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az ember szelleme, amely benne van? Azonképpen Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha Isten Szelleme. (1Kor 2,9-11) Gondolkozz csak el rajta! A Szent Szellem Isten gondolatait kutatja és kijelenti azokat a számodra. Hogyan tudja „Isten mélységeit” kutatni? Úgy, hogy mindentudó.

Van még valami, amit tudnod kell a Sátánról. Nem tud olvasni a gondolataidban. Az angyalok sem tudnak és az ördög is egy angyal. Ha tudna olvasni a gondolataidban, akkor mindentudó szellem lenne. De a Sátán nem képes erre, csak az Atya és a Szent Szellem. * Szabad Őt imádni? * Egy fontos kérdéshez jutottunk. Ha a Szent Szellem mindenütt jelen van, mindenható, mindentudó, akkor imádhatjuk Őt Istenként? Méltó a dicséretünkre, imádatunkra?

A keresztényeknek problémát okoz a Szellem imádásának kérdése. Legszívesebben elkerülnék ezt a témát. És ha megkérdezem őket: - Miért nem imádjátok a Szent Szellemet? nem nagyon tudnak mit mondani. Őszintén szólva én is küzdöttem ezzel a problémával. Miért?

Mert engem is becsapott az ördög, sok más emberhez hasonlóan.

Azt gondoltam magamban: - Hogyan is imádhatnám Őt? Nem erre tanítottak...

De hát a Szent Szellem sokkal több, mint egy magasban röpülő madár, aki pünkösdi élményekben részesít. Ha igaz az, amit elmondtunk Róla - hogy egyenlő az Atyával és a Fiúval akkor imádnunk kell Őt. Ugyanúgy, ahogy imádjuk az Atyát és imádjuk a Fiút is.

Talán most azt kérdezed magadban: - Hogyan kell a Szent Szellemet imádni? - Hát hogyan imádod az Atyaistent? És

hogyan a Fiút? Nincs semmi különbség. Ki kell fejezned Felé a hódolatodat és szeretetedet.

A Biblia szerint az Istenség - az Atya, Fiú, Szent Szellem önmagában hordja létének alapját: „Mennyivel inkább Krisztus vére, aki örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek” (Zsid 9,14).

Az angyalokkal kapcsolatban a Biblia azt jelenti ki, hogy Jézus léte miatt vannak jelen az életünkben. De hadd mondjam el neked: a „VAGYOK” éppúgy vonatkozik a Szent Szellem Istenre, mint az Atyaistenre és a Fiúistenre. * Olaj, víz, felhő, fény * A Szent Szellemmel való első találkozásomtól fogva egyre valóságosabb számomra az Ő jelenléte. Minden Ige, minden találkozás, minden kijelentés teljesebbé teszi a Szellemben való járásomat.

Nemrég történt, hogy az Ige tanulmányozása során így szóltam a feleségemhez: - Isten jelenléte teljesen betöltött. Szeretném megosztani veled is, mi volt az, ami annyira megérintett akkor.

Azon gondolkoztam, mit is jelent igazából a Szellem „megszomorítása”. És akkor megértettem, hogy a Szent Szellem nem egyszerűen egy olyan szellem, akinek alakja is lehet. Annyira valóságos, hogy lehetséges szembeszállni Vele. Sokan azt gondolják, hogy a Szent Szellem szél. De ez így nem igaz. Nagyon sok más szimbólumot is használnak a Szellem leírására - nevezik olajnak, víznek, galambnak, felhőnek, fénynek és még sok minden másnak. De ez nem jelenti azt, hogy ő úgy néz ki, mint ezek a szimbólumok.

A szél szemmel láthatatlan, de nem lehet szembeszállni vele.

A szembeszállás szembehelyezkedést, ellenszegülést, ellenállást jelent. A széllel nem lehet szembeszállni. Próbáld csak meg megállítani a szelet, akkor is fújni fog. A Szent Szellemmel azonban szembe lehet szállni. Sőt teljesen le lehet állítani a működését is. István a tanácshoz intézett beszédében Mózest idézte: „Keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek!

Mindenkor a Szent Szellem ellen igyekeztek, mint atyáitok, ti is azonképpen” (Csel 7,51).

Ellenszegültek a Szent Szellemnek, és sajnos eredményesen.

Jól jegyezd meg: a széllel, olajjal nem lehet szembeszállni, a galamb is legfeljebb elrepül. De egy személlyel szembe lehet szállni - és a Szent Szellem személy.

Utánakerestem a megszomorítani szónak az eredeti görög szövegben. A szó gyökere: loopa. Jelentése: fájdalmat érezni a testben és az elmében. Lelki és fizikai szenvedést jelent.

A Szent Szellem személy, különben Pál nem írta volna: „Meg ne szomorítsátok az Isten Szent Szellemét” (Ef 4,30). A Szent Szellem nem csak egyszerűen megbántódik. A megbántódás az érzelmek szintjén mozog. Ő megszomorodik, és ez sokkal több a megbántódásnál.

Amellett a Szent Szellemet meg lehet oltani. Ez a szó elfojtást, eloltást, hirtelen lehűtést jelent. Pál figyelmeztette a

thesszalonikai gyülekezetét: „A Szellemet meg ne oltsátok” (1Tesz 5,19). A szelet és a többi szimbólumot nem lehet megoltani. De egy személyt le lehet állítani. És a Szent Szellem személy. * Oly könnyen sebezhető * Tudnod kell azt is, hogy a Szent Szellemet lehet gyötörni, kínozni. Meg lehet szomorítani. Ézsaiás az Úr Izrael iránt tanúsított szeretetéről és kegyelméről beszél, majd így folytatja: „Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Szellemét, ezért ellenségükké lett és hadakozott ellenük” (Ézs 63,10). Nehéz megérteni, de igaz. A Szent Szellemet gyötörhetik, kínozhatják az emberek.

Az eredeti görög szövegben a „megszomorítani” szó jelent még zaklatást, háborgatást, sőt gyötrést, kínzást is. Csak egy személy lehet a célpontja az ilyesminek.

Egy erős szelet nem tudsz lecsendesíteni, de a Szent Szellemet igen: „Majd hívott engem, beszélt velem, mondván: Lásd! Az észak földjére menők lecsendesítették Szellememet” (Zak 6,8). A Szent Szellem olyan személy, aki elcsöndesedik, ha mondod Neki. De akkor esetleg megszomorítod Őt.

Számtalan olyan összejövetelen vettem részt, ahol a Szent Szellem már éppen szólni akart, amikor valamilyen testi megnyilvánulás lecsöndesítette. Éreztem, hogy visszahúzódik ilyenkor.

A Szent Szellem szeretetteljes, nem pedig harcos alkat. Ha ellene állsz, visszahúzódik. Nem olyan, mint a Sátán, aki „elfut” tőled, ha ellene állsz, ahogy a Biblia mondja. A Szent Szellem nem szalad el félve, inkább sebzett szívvel távozik. Ha megszomorítod, szép csendesen magadra hagy. Ha megoltod, csöndesen odébbáll. Még belegondolni is szörnyű, hogy vannak, akik bántják, akik le akarják csendesíteni ezt a kedves személyt.

Pedig vannak ilyenek. Ezt tették Izrael fiai. És ma is, míg Ő a szeretetünkre és a velünk való közösségre vágyik, megszomorítjuk Őt tudatlanságunkkal és lázadásunkkal.

Még most is a fülemben cseng, hogyan sírt Kathryn Kuhlman Pittsburgh-ben: - Kérlek, ne bántsátok Őt! Nincs senkim rajta kívül. * 7. fejezet * Szélnek feszítsd a vitorlád * - Ha részeg ember jön szembe, menjetek át az utca túlsó oldalára. - Ezt a tanácsot adta apám nekünk, Hinn gyerekeknek még annak idején a Szentföldön.

Minden reggel gyalog mentem testvéreimmel a katolikus iskolába. És bizony nemegyszer előfordult, hogy részegekkel találkoztunk. Eszünkbe jutott apám tanácsa és szó nélkül átmentünk a túloldalra.

Honnan tudtuk, hogy az illető részeg? Természetesen nem mentünk oda hozzá, nem tettünk fel neki kérdéseket, hogy: Uram, leheljen, ellenőrizni akarjuk, nincs- e ittas állapotban! -

Gyerekfejjel is meg tudtuk állapítani, ki részeg. Láttuk a mozgásáról, a tekintetéről, zilált ruházatáról, hogy „el van ázva”.

A viselkedéséből következtettünk arra, hogy egy gonosz erő hatása, befolyása alatt van az illető.

Pál apostol nem fogalmazhatott volna nyersebben, amikor azt mondta: „Meg ne részegedjetek bortól, amiben kicsapongás van, hanem töltekezzetek be Szent Szellemmel” (Ef 5,18). Micsoda különbség van a kicsapongó élet és a megigazult élet között. Pál figyelmeztet, hogy a részegség erkölcstelenséghez vezet. De ha lehetséges az alkohol hatása alá kerülni, mennyivel inkább lehetséges a Szent Szellem hatása, vezetése alá kerülni!

Nehéz megállapítani valakiről, hogy milyen befolyás alatt áll?

Egyáltalán nem. Mindennap találkozol emberekkel, akiknek a szíve, az elméje fényévnyi távolságra van Istentől. Azonnal meglátod rajtuk. Hallod a beszédjükről, kiderül a cselekedeteikről. Mintha maga a Sátán irányítaná minden lépésüket. * Élek a Szellemben * És mi a helyzet azokkal, akik már megismerték a Szent Szellemet? Mik a külső jelei a Szellemben járásnak? Sok ilyen van, a változás elképesztő. Nincs rá magyarázat. Egyik pillanatról a másikra megsokasodnak a pozitív megnyilvánulások.

Pál négy eredményt említ, miután azt mondja: „Töltekezzetek be Szent Szellemmel”. Olyan ez, mintha valaki magokat vetne a Szellem talajába, hogy aztán mennyei termést arasson. * Megváltozol * A Szellemmel betöltött élet első várható megnyilvánulása, hogy megváltozik a beszéded. Az apostol azt mondja, zsoltárokban beszélgessünk egymás között (Ef 1,19). Képzeld csak el, micsoda változást jelentene a világban, ha a beszédünk összhangba kerülne a zsoltárokéval!

Nemrég olvastam, hogy egy felmérés szerint az angol nyelvben a leggyakrabban használt szó az „én”. De a Szellem vezetése alatt álló keresztény szóhasználata nem ilyen. Nem énközpontú, hanem Isten-központú. Azon veszed észre magad, hogy ilyesmiket mondasz: „Dicsőség az Úrnak” vagy „Minden lélek dicsérje az Urat” (Zsolt 150).

A második jel, amit Pál említ az, hogy új éneket fogsz énekelni. Azt mondja, énekelsz és dicséretet mondasz szívedben az Úrnak (Ef 5,19). Több is ez új énekek éneklésénél - azt jelenti, hogy változás áll be a szívedben. Ahogy megváltozik a bennsőd, akaratlanul is dallam tör föl a szívedből. Nem állítom magamról, hogy valami nagy énekes lennék, de dalol a szívem, attól a pillanattól fogva, hogy megismertem a Szent Szellemet.

A harmadik megnyilvánulás, hogy elkezdesz hálát adni: „Hálákat adván mindenkor, mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek” (Ef 5,20).

Elkezdesz mindenért hálát adni. Hálát adsz a jókért és a kevésbé jókért is. Rájössz, hogy az, akitől minden ajándék

származik, pontosan tudja, mire van szükséged. Megváltozik a hozzáállásod. Akármi történik, meg tudod köszönni.

A nyilvánvaló jelek közül a negyedik az engedelmesség. Pál azt mondja: „Engedelmesek legyetek Isten félelmében” (Ef 5,21). Az egymás iránt való szeretetről van szó. Vágyni fogsz arra, hogy segíthess másokon. Eljutsz oda, hogy azt mondod a Szent Szellemnek: - Csak szólj - és megteszem!”

Mit jelent „szellemmel betöltekezni”? Vannak, akik azt gondolják, olyan ez, mint a benzinkútnál való tankolás. De egészen másról van szó.

A gyülekezetemben a pulpituson tartok egy üveg olajat. Arra használom, hogy az Írás szerint megkenjem olajjal azokat, akik gyógyulásért jönnek. Egy kicsi üveg, meg van töltve olívaolajjal.

De amikor kifogy, fel kell tölteni. Az üveg nem tölti fel saját magát.

Az Efezusi levélben található „betöltekezni” szó nem egy üveg megtöltését jelenti. A görög szövegben az itt használt jelen idő arra utal, hogy a betöltekezés nem egyszer s mindenkorra szóló, hanem folyamatos megtapasztalás.

Vitorláztál már valaha? Csodálatos élmény. Mi történik, mikor a szél belekapaszkodik a vitorlákba, betölti azokat? Megindul a hajó. Ez az, amiről Pál beszél. Azt akarja, hogy megtelj, nem úgy mint egy mozdulatlan palack, hanem úgy mint egy vitorla, amit folyamatosan „megtölt” a szél. Újra és újra. És akkor úgy haladsz előre, hogy szellemi vitorládat a Szellem soha meg nem szűnő szele fogja dagasztani. * „Kinek képzeled magad”? * A Szent Szellemmel való betöltekezés aktívvá tesz. Változás áll be a beszédedben, a szívedben, a magatartásodban, a cselekedeteidben. És micsoda változás! Emelkedetten beszélsz, harmónia költözik a szívedbe, hálát adsz az Úrnak, és őszintén, alázattal tudsz szolgálni mások felé.

Hogyan is beszélhetne világi módon az, aki be van töltekezve Szellemmel? Hogyan is lehetne szívében keserűség, féltékenység, okoskodás? Aki be van töltve Szellemmel, az nem mondja: - Kinek képzeled magad, hogy megmondd nekem, mit csináljak? - vagy: - Hogy bánhat velem Isten ilyen módon? - Az ilyen beszédek az én-központú emberre jellemzőek, aki „üres”, aki nincs tele Szellemmel.

Amikor Krisztus visszament az Atyához, nem hagyott egyedül. Segítséget küldött neked! Végül is úgysem a te erőd az, ami számít: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellemem által, azt mondja a „Seregek Ura” (Zak 4,6).

A Szellem által vagy képes dicsőíteni Jézust. A Szellem által dalol a szíved. A Szellem által tudod mondani: - Jézus, mindent köszönök. - És a Szellem által tudsz megbocsátani másoknak.

Hogyan töltetett ki a szívünkbe Isten szeretete? A Szent Szellem által.

A szelet nem lehet látni, de működésének eredményeit igen.

Hajladoznak a fák, lobog a zászló. És megindul a hajó.

A Szent Szellem valóságát akkor is tudod, ha nem látod Őt. Érzed a bizonyosságot abból az erőből, amit Ő ad neked. Ha

betölt a jelenlétével, akkor már teljesen fölösleges bizonyítékokat keresni.

Egyszer valaki megkérdezte tőlem: - Mondd Benny, be vagyok töltekezve a Szellemmel? - Nézd testvérem - válaszoltam -, ha nem tudsz róla, akkor nem vagy! - Ha látod az eredményeit, akkor nem kell megkérdezni. Akik nem bizonyosak a betöltekezésükben, azok soha nem töltekeztek be Szent Szellemmel. * A megtéréssel kezdődik * Most megkérdezheted: - Hogyan lehet betöltekezni a Szent Szellemmel? A nyelveken szólás a jele?

A Szent Szellem abban a pillanatban költözik be az életedbe, amikor bűneid bocsánatát kéred az Úr Jézus Krisztustól és megtisztítod a szívedet. Ha nem hiszel ebben, akkor nem érted a Szent Háromságot. Pál azt írta Titusnak: „Irgalmasságból tartott meg minket az újjászületés fürdője és a Szent Szellem megújítása által, melyet kitöltött ránk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által, hogy az Ő kegyelméből megigazulván örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Titus 3,5-7).

De most a Szent Szellemmel való betöltekezésről beszélünk, arról a bizonyosságról, amelyet világszerte szó szerint százmilliók tapasztaltak már meg. Tudom, hogy vannak, akik ennek ellenére vitatkoznak, de hát a saját megtapasztalást soha nem lehet érvekkel semmissé tenni.

Sosem felejtem el a megtérésem utáni első napokat. Olyan voltam, mint egy kisgyerek - gyakran elestem, sírtam, mások segítségét kértem. Ilyen voltam. A gyülekezetben elmondtam valakinek a kétségemet, ugyanazt, amit azóta annyian mondtak el nekem is.

Azt mondtam: - Nem tudok zöld ágra vergődni.

- Miért, mi a baj? - kérdezte az illető.

- Nem vagyok biztos abban, hogy be vagyok-e töltekezve a Szellemmel. - Nem voltam.

- Kérted, Benny?

- Nem. - Ez minden, amit tenned kell.

Látod, újszülött keresztény voltam. Nem tudtam még, amit ma már tudok. Nem tudtam, mi is az, amit keresek. Valaki azt mondta nekem: - Ha nyelveken szólsz, akkor már nincs is másra szükséged.

Később aztán rájöttem, hogy a nyelveken szólás csak egyike az ajándékoknak. És nem is annyira az ajándékokra van szükséged, mint inkább az ajándékozóra. Pál azt írta a Római gyülekezetnek: „Mert visszavonhatatlanok az Isten ajándékai és az Ő elhívása” (Róm 11,29). Az ajándékok soha nem hagynak el, de az ajándékozó ereje elhagyhat és el is fog hagyni, ha elhagyod és megszomorítod az ajándékozót.

Soha ne felejtsd el Saul király történetét. Így szólt az Úr: „Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert eltávozott tőlem és beszédeimet nem tartotta meg” (1Sám 15,11). És amikor Sámuel királlyá kente fel Dávidot, „az Úr Szelleme eltávozott Saultól” (1Sám 16,14). *

Önátadás * Felvontad a vitorlád? * Most talán azt kérdezed: - Hogyan kerülhetek kapcsolatba a Szellemmel? Mit tegyek, hogy befogadhassam Öt? Én is kérdezek valamit. Útra készen áll a hajód? Felvontad a vitorlát? Készen állsz arra a pillanatra, mikor a Szent Szellem rád lehel?

Olyan ez, mint amikor valaki a házasságra készül. Az jár a fejedben, hogy egyszer majd odaállsz az oltár elé és örök hűséget esküszöl. Önzetlenül, szeretetből átadod az életed a házastársadnak. És attól fogva olyan szoros lesz a kapcsolat köztetek, amilyen csak férj és feleség között létezik.

De mi történik akkor, ha visszakozol? Ha vissza akarod venni egy részét annak, amit a házasságkor odaígértél? Ha azt mondod: - Na nem, mindent nem adok oda! - És mi van, ha a házastársad mondja ugyanezt? Ez beárnyékolja a házasságot, megtöri az egységet. Csak a teljes önátadás eredményez teljes közösséget, szeretetet, megértést.

Egy megromlott kapcsolatot csak egyféleképpen lehet helyreállítani. Simulékonynak, alkalmazkodónak kell lenned, hogy újra betöltekezhess szeretettel.

Abban a pillanatban, ahogy átadod magad az Úrnak, Ő betölt téged a Szellemével. Nem kell könyörögnöd érte. Nem kell, hogy patakokban folyjanak a könnyeid. Elég, ha teljesen átadod magad Krisztusnak és kész vagy arra, hogy befogadd az Ő drága Szent Szellemét.

A teljes önátadás eredménye a teljes betöltekezés. Ha teljesen aláveted magad, teljes közösségre jutsz Vele. De akárcsak a házasságban, minden nap építeni kell a kapcsolatot.

- Jézus, szeretlek. Atyám dicsőítelek téged. Drága Szent Szellem, vágyom a veled való közösségre.

Ha csak egy napot is kihagysz, legközelebb már picivel nehezebb. * Akár egy tűvel * Mi történik a házasságban, ha az egyik partner semmibe veszi a másikat? Egy idő után keserűség költözik a szívbe. Rájössz, hogy a szavakkal is lehet szurkálni, akár egy tűvel. Az ellenérzésből harag, féltékenység vagy még annál is rosszabb fejlődik ki. Jön a szétköltözés, válás, a gyűlölet. Pedig olyan könnyű lenne rendbehozni a dolgokat! Szívből át kellene adnod magad újra a másiknak. Csak meg kellene újítanod a hűségesküdet.

Ugyanez történik akkor is, ha elfeledkezel az Úrról.

Keserűséget, fájdalmat okozol Neki, aztán egyszer csak azon veszed észre magad, hogy kikerültél a Vele való közösségből. Ez történt Izrael gyermekeivel is a pusztában. Panaszkodni kezdtek: „Vajha meghaltunk volna Egyiptom földjén! Vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! Mért is visz be minket az Úr arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el?” (4Móz 14,2-3). Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik ellenem? (4Móz 14,27).

Izrael gyermekei először megvallották, hogy „az Úr az Isten”, de aztán odáig jutottak, hogy panaszt emeltek az Úr ellen. Mi okozta a változást? Az, hogy megszűntek keresni Öt, megkeményítették a szívüket. És aztán, mielőtt tudatosult volna bennük, mit is tesznek, elhagyták Őt.

Minden nap, újra és újra add át az életed az Úrnak, egyetlen nap se mulaszd el. „Ha a mi külső emberünk megromlik is, a belső mindazáltal napról napra újul” - írta Pál (2Kor 4,16). Az önátadás folyamatos kell, hogy legyen, önmagad soha meg nem szűnő kiürítése az Úr előtt. És ha ez egyszer a szokásoddá válik, megtapasztalod az Istennel való tökéletes közösséget, az Ő tökéletes szeretetét.

Hiszem, hogy Isten akarata az, hogy folyamatosan be légy töltve a Szent Szellemmel. Amikor Pál azt mondja: „Töltekezzetek be Szent Szellemmel”, közvetlen előtte arra figyelmeztet: „Ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek mi az Úr akarata” (Ef 5,17). Pál semmi kétséget nem hagy afelől, hogy az Atya akarata az, hogy a Szent Szellem minden hívő bensejében ott lakozzék. Ez Isten akarata minden apa, minden anya, minden ifjú számára - és a te számodra is. * Engedd el magad * Emlékszem, egyszer egy torontói gyülekezetben egy fiatalember azért imádkozott, hogy betöltse a Szellem. Sosem felejtem el, milyen feszült, görcsös volt az arckifejezése. A szó szoros értelmében könyörgött a Szent Szellemmel való találkozásért.

Odamentem hozzá és így szóltam: - Barátom, könyörgéssel nem fog menni. Engedd el magad. Sokkal könnyebb, ha egyszerűen átadod magad. - Megfogadta a tanácsomat és a Szellem szinte azonnal leszállt rá. Csodálatos volt. Mosoly költözött az arcára és mennyei nyelven kezdett imádkozni.

Hogyan kell átadnod magad? Nem fog menni, ameddig „próbálod”. Olyan ez, mint az úszás. Ha erőlködsz, kapkodsz, akkor lesüllyedsz és elkezdesz fulladozni. Ezért tanítja az úszásoktató a gyerekeket először lazítani, lebegni, siklani a vízen. Ha már nem küzdesz a vízzel, az úszás szinte magától megy.

Ugyanígy van az önátadással is. Amikor találkozol életed párjával, nem „próbálsz” beleszeretni. Vagy megtörténik, vagy nem. Nem kell erőlködnöd, megy az magától.

Ha Jézus Úr az életedben, ha teljes szívedből szereted Őt, akkor nem nehéz átadnod magad Neki. Ugyanígy van a Szent Szellemmel. Minden nap, amint átadod magad Neki, újra és újra betölt a jelenlétével, elevenen tartja a szellemedet.

Nem tudok általánosan receptet adni, hogyan közelíts hozzá, de elmondom, hogy csinálom én. Bemegyek a szobámba, bezárkózom és égnek emelem a karom. Tudja, hogy szeretem én is tudom, hogy szeret. És csak állok tárt karokkal, hogy befogadjam Őt.

Egyszer, évekkel ezelőtt, kétségbevontam a szeretetét. Sosem felejtem el. Akkoriban komoly zűrök voltak a családunkban, anyám és apám nem voltak megtérve és nagyon megromlott a kapcsolatunk. Egy este fölültem az ágyamban és azt mondtam:

„Jézus, tudom, hogy azt mondod a Te Igédben, hogy szeretsz... de kérlek tegyél meg egy szívességet. Mondd, hogy szeretsz. Azzal elaludtam.

Az éjszaka közepén vizek zúgására ébredtem föl. Aztán egy hang szólt - mintha a semmiből, mégis egyszerre mindenünnen jött volna. Egészen tisztán, érthetően mondta: - Szeretlek!

Szeretlek! - Jézus hangja volt. Remegni kezdtek a falak.

Megijedtem, olyan szokatlan erővel volt jelen az Úr.

De attól fogva soha nem kérdőjeleztem meg a szeretetét.

Hiszem, hogy ilyen élményekben nem akkor részesülünk, amikor mi akarjuk, hanem amikor szükségünk van rá.

Sokszor csak állok a szobámban és egyetlen szót sem szólok.

Teljesen elcsöndesedek. Biztos vagyok benne, hogy te is voltál már úgy, hogy szavak nélkül fejezted ki a szeretetedet valaki felé. Vannak olyan különleges pillanatok, amikor a legapróbb hang is fölösleges. A csönd beszél helyettünk.

Előfordult velem, ahogy ott álltam a szobámban, hogy egyszer csak könnyek szöktek a szemembe. Leírhatatlan melegség és szépség tölti be a levegőt, ahogy leszáll a Szellem.

Hogyan történik? Mit csinálok? Tulajdonképpen semmit, csak ott állok az Ő jelenlétében és átadom magam Neki. És a tökéletes csöndesség véget nem érő imádással, dicsőítéssel folytatódik.

Ha folyamatosan betöltekezel Isten Szellemével, imaéleted olyan változásokon megy át, amit régen elképzelni sem tudtál volna. Ahhoz, hogy a Szellem betöltse szívedet dicsérettel, tudnod kell, hogyan járulhatsz imában Isten trónja elé. * Fokról fokra * Az imának hét elkülönülő fokozata van.

Az első a megváltás. Ismerd el, erősítsd meg, hogy kicsoda Isten. Ábrám úgy nevezte Őt, hogy „az Úr, a Magasságos Isten, ég és föld Teremtője” (1Móz 14,22). Tégy megvallást a Mindenható erejéről. Illés így kezdte imáját a Kármel hegyen: „Ó Uram, Ábrahám, Izsák és Izrael Istene” (1Kir 18,36). Ha azt akarod, hogy lejöjjön a tűz, tégy megvallást arról, hogy kicsoda Isten.

Az ima következő szintje a könyörgés. Egyszerűen tudasd az Úrral a kérdéseidet. Sajnos ez az a szint, ahol sokan a legtovább elidőznek. Az egész imaéletük középpontjában a szükségeik, kívánságaik vannak. Természetes, hogy Isten a személyes problémáidat is meghallgatja, de nem akkor kell Áment mondani, amikor ezek végére jutottál. A java csak ezután jön.

A harmadik fokozat - nagyon közel áll szívemhez - az imádás.

Kifejezed a szeretetedet Iránta. Elkezdheted úgy, hogy azt mondod: - Jézus, szeretlek. - Egyszer- csak érzed a Szent Szellem jelenlétét és két óra elteltével, amikor az órádra pillantasz, nem akarod elhinni, hogy így elment az idő.

A negyedik fokozat egy meghitt, bensőséges együttlét.

Annyira szent, olyan szeretetteljesen gyönyörű, hogy alig lehet leírni. Volt, hogy az ima során úgy éreztem, valaki odaáll mellém és megsimogatja a homlokom. Mintha azt mondta volna az Úr: Köszönöm. Olyan jó veled.

Tudod, hogy a Szent Szellem soha nem erőlteti rád magát.

Nem akarja szabályozni, irányítani az imaéleted. De ha azt mondod neki: - Segíts imádkozni! - akkor segíteni fog.

Volt idő, mikor órákat töltöttem el az Úrral az imának ezen a szintjén. De nem lehet a bensőséges együttléttel kezdeni az imát, sem pedig gyors léptekkel ideérkezni.

Az ima ötödik fokozata a közbenjárás. Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem kijelent számunkra dolgokat és ez történt velem is. Amikor arra kéred a Szellemet, hogy segítsen imádkozni, akkor Ő nem az önző kívánságaidra fog koncentrálni, nem. Az én esetemben is olyan neveket és arcokat hozott elém, akikre évek óta nem gondoltam. És imádkoztam, közbenjártam ezekért az emberekért.

De ne gondold, hogy a közbenjárás az öröm, az imádás ideje.

Pont ellenkezőleg. Amikor először kezdtem el közbenjárni, nem is voltam benne biztos, hogy akarom. Isten közelsége, a Vele való közösség eltávozott. Olyan fájdalmat, szenvedést éreztem, hogy nehéz szavakba foglalni. A szó szoros értelmében a padlóra kerültem, ahogy a családomért, barátaimért, az egész országért imádkoztam.

Hadd figyelmeztesselek.

Közbenjárni csak teljes erőbedobással lehet. Nem lehet egyik pillanatról a másikra megtanulni, mert egy nagyon mély, megalapozott személyes kapcsolaton alapuló partneri viszonyt tételez fel Istennel. A Szent Szellem fokról fokra vezeti az imaéletedet. Én sem az első nap kezdtem el a közbenjárást, és nem is a másodikon. Hat hónap is eltelt, amíg az imának ilyen mélységeibe jutottam. Az Írás azt mondja, hogy ha a kis dolgokban hűségesek vagyunk, Isten többet bíz ránk. Igen, ő pontosan így vezet minket, mert Ő a tökéletes Atya, a tökéletes tanító.

De ami ezután jön, az megéri a fáradságot. Az ima hatodik fokozata a hálaadás. Ahogy Pál írta: „De hála az Istennek aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által” (1Kor 15,57). Mindig szakítok időt arra, hogy hálát adjak az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek.

Végül az ima hetedik fokozata a dicséret. Van úgy, hogy énekelek. Van, hogy a Szellem nyelvén beszélek. De egész lényem legbensejéből dicsérem az Urat. Ez az ima legtisztább formája.

Most azt kérdezed: - Benny, minden alkalommal végigmész ezeken a fokozatokon? - A válaszom: igen! És az a csodálatos a Szent Szellemben, hogy ha engeded, hogy Ő munkálkodjon az imádban, akkor rájössz, hogy jórészt nem is te imádkozol.

Mintha Ő imádkozna helyetted. Még a közbenjárásnál is, legyen akármilyen fájdalmas, a Szellem felemel és felfrissít.

Nem véletlenül írja Pál: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által” (Ef 6,18). Pál jól tudta, hogy többféle ima létezik. * „Itt van a Szent Szellem!” * Semmi nem hasonlítható ahhoz az élményhez, amikor az imaéleted közvetlen eredményeként betölt a Szent Szellem.

Olyan erő ez, amely életed minden területére kihat.

Nem olyan régen meghívtak Dél-Amerikába, Kolumbiába.

Egy háromnapos evangelizációs összejövetelen kellett prédikálnom. A második napon a Szent Szellemről beszéltem. A prédikáció közepén éreztem, hogy a Szent Szellem ereje leszáll az összejövetelre. Éreztem a jelenlétét. Félbeszakítottam a mondanivalómat és azt mondtam: - Itt van a Szent Szellem! Körülöttem a szolgálótestvérek és az egész hallgatóság ugyanezt érezték - mintha forgószél kavargott volna a teremben.

Az emberek fölálltak és teljesen spontán dicsérték az Urat. De nem sokáig maradtak talpon. Egymás után dőltek el a Szent Szellem erejétől. És következett az, amit oly sokszor láttam már a világ legkülönbözőbb részein: az emberek elfogadták Krisztust személyes megváltójuknak és sokan meggyógyultak.

Amikor a Szent Szellemről beszélek, csodálatos kenet követi a tanítást. Mindig. Isten jelenléte sokkal nagyobb erővel nyilvánul meg, mint más alkalmakkor. Nagyobb csodák történnek. Többen térnek meg.

Az ilyen összejöveteleken olyan simán megy minden. Nem kell sokat magyarázni a bűnösöknek, hogy jöjjenek előre megtérni, jönnek csapatostól. Ahogy az Úr megígérte: a Szellem vonzza az embereket Krisztushoz.

Az ilyen összejövetelek után az emberek odajönnek hozzám és azt mondják: - Még soha nem tapasztaltuk az erő ilyen megnyilvánulását! - A Szent Szellem megáldja azt az istentiszteletet, ahol Ő szívesen látott vendég.

Ugyancsak a kolumbiai utunk során történt, hogy egy délelőtt a Szent Szellemről tanítottam mintegy kétezer helyi keresztény vezetőnek. Az előadás végén a tolmácsom, Colin pásztor, zokogva jött oda hozzám. Könnyek között mondta: - Drága testvérem, rájöttem, milyen keveset tudok a Szent Szellemről. Úgy érzem magam, mint egy kisóvodás. - Nagyon megérintette az üzenet.

Más alkalommal a tolmácsot a beszédem kellős közepén ellenállhatatlan sírás fogta el. Ez a Szellem ereje. És ami megtörténhet egy istentiszteleten, ugyanaz megtörténhet veled ott, ahol éppen vagy. Ezért mondom, hogy add át magad teljesen a Szellemnek. Akkor majd megérted, mit értett Pál az alatt, hogy: „Töltekezzetek be Szent Szellemmel, beszélgetvén egymás között zsoltárokban... énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak, hálákat adván mindenkor... az Istennek az Atyának”. És azt is megérted mit jelent „engedelmeskedni egymásnak” (Ef 5,18-21). * Második szél * Készen állsz arra, hogy Isten mennyei szele dagassza, betöltse a vitorládat? A megtéréssel kezdődik, amikor megváltod a bűneidet és odaszánod az életedet az Úr Jézus követésére. Maga Krisztus is szélhez hasonlítja a megváltást. Azt mondta Nikodémusnak, a zsidók egyik főemberének: „Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek. A szél fúj ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született” (Jn 3,7-8).

Ahogy a megtérést az Ige szélhez hasonlítja, a Szent Szellemet második szélnek, az erő szelének nevezi. Pünkösd napján „lön nagy hirtelenséggel az égből, mint sebesen zúgó szél zendülése és betöltötte az egész házat, ahol ültek” (Csel 2,2). A Szent Szellem olyan, mint a sebesen zúgó szél. Olyan erő van benne, amely áthatja az életed.

Ideje, hogy vízre szállj és elindulj. Húzd fel a vitorlád, a Szent Szellem pedig folyamatosan be fogja tölteni azt erős szelével. * 8. fejezet * Szélesre tárt ajtó * Hogy van mindez a gyakorlatban? Alighogy átadtam életemet az Úrnak, megkezdődött a küzdelem, a harc azért, hogy keresztény életet élhessek.

Ha belegondolok a mai helyzetembe, alig akarom elhinni.

Amikor 1972 februárjában újjászülettem, tudtam, hogy az Úr megtisztította a szívemet, mégis legyőzhetetlennek tűnő nehézségekkel kerültem szembe. Állandó konfliktusok között éltem otthon, teljes bizonytalanságban voltam a jövőm felől, az önbecsülésem pedig a nullával volt egyenértékű. Állandó küzdelem volt az életem! Néha még az is problémát okozott, hogy kifejezzem az Úr felé a teljes szeretetemet. Tele voltam megválaszolatlan kérdésekkel. Aztán két hét elteltével betöltekeztem a Szent Szellemmel. Azt vártam, hogy attól fogva földi mennyország lesz az életem. Nem ez történt. A mindennapos küzdelem tovább folytatódott.

Voltak persze nagyszerű, örömteli pillanataim, és SzaudArábia összes olajáért sem cseréltem volna el a szellemi élményeimet. De legbelül egy kérdés hónapokon át nem hagyott nyugodni: - Ez lenne minden? Vajon nem tartogat még számomra valamit az Úr?

Aztán egy fagyos december éjjel, majd két évvel a megtérésem után, megtörtént. Az ágyamban feküdtem, amikor a Szent Szellem hatalmas erővel meglátogatott. Mintha áramütés ért volna, majd melegség áradt szét a testemben.

Beletelt néhány napba, míg megértettem a jelentőségét annak, ami történt. Végei ért a küzdelem! Megtaláltam a boldog keresztény élet titkát, mely nem más, mint személyes kapcsolat a Szent Szellemmel.

Ma is van aggodalom a szívemben, de egészen más okból.

Felelősséget érzek a keresztények azon millióiért, akik még egyetlen gyűszűnyit sem vettek birtokba abból, amit Isten tartogat a számukra. A legjobból maradnak ki. Nem tudják, milyen csodálatos dolog lehet Jézussal járni, amíg nem fedezik fel maguknak a Szent Háromság harmadik személyét. Ő az, aki segít minket a mindennapos küzdelemben. * A küszködés vége * Attól a pillanattól fogva, hogy a Szellem belépett az életembe, nem kellett többet küzdenem az ellenségeimmel. Továbbra is ott voltak, de a küzdelem, az aggodalom eltűnt. Az történt meg velem, amit Ezékiel prófétán keresztül jelentett ki az Úr: „Adok

néktek új szívet és új szellemet adok belétek és elveszem a kőszívet a testetekből és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megtartsátok és betöltsétek” (Ez 36,26-27).

A probléma ma is létezik! Milliók küzdenek azért, hogy megtartsák Isten törvényeit, de újra és újra elbuknak, mert nem értik az Atya haditervét. Pedig annyira egyszerű, hogy egyszerűbb már nem is lehetne: „az én Szellememet adom belétek” - ezt mondja az Úr. És miért választotta ezt a stratégiát?

Az akarja, hogy szíved mélyéből kövesd az ő törvényeit. Meg akarja könnyíteni a számodra törvényei betartását.

Nehéznek tűnik számodra Isten parancsolatainak betartása?

Nem vagy egyedül ezzel. Sőt teljességgel lehetetlen, ha csak magadra hagyatkozol és Isten nem is ezt várja el tőled.

Segítségre van szükséged! De kihez fordulhatnál? Az Atya a mennyben lakozik, a Fiú ugyancsak. Neked itt és most van szükséged egy barátra! A Szent Szellem az, aki a földön lakozik. Ő az, akit mindenképpen meg kell ismerned.

Ha megkérdezel másokat, mi az, amit leginkább akarnak Istentől, a válasz valószínűleg az lesz, hogy jó kapcsolatban akarnak lenni Vele, azt akarják, hogy elégedett legyen velük.

Pontosan ezt ígérte meg az Úr Ezékiel prófétán keresztül: „És többé nem rejtem el arcomat előlük, mert kitöltőm Szellememet az Izrael házára” (Ez 39,29).

Abban a pillanatban, amikor a Szent Szellem belép az életedbe, Isten letekint rád. Az Atyának az a vágya, hogy befogadd a Szent Szellemet, betöltekezz Vele és közösségben légy Vele. Ez teszi elégedetté az Atyát.

Csak kezdd el olvasni az Apostolok Cselekedeteit, meg fogod érteni, mi Isten terve. Az apostoloknak nagyon szoros kapcsolatuk volt a Szent Szellemmel, erre minden oldalon találunk bizonyítékot. De talán még lelkesítőbb az a tény, hogy a „cselekedetek” folytatódnak - ma is. Ha a Szent Szellem minden csodáját följegyezték volna, nincs az a könyvtár, amelyikben az összes kötet elférne.

Ami a „felsőházban” történt pünkösdkor, az nem váratlan esemény. Mennybemenetele előtt Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják meg azt, amit az Atya megígért: „amit hallottatok tőlem: hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban a Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva” (Csel 1,4-5).

Krisztus még azt is elmondta, milyen lesz a Szent Szellemben való keresztség és milyen hatással lesz rájuk: „vesztek erőt mikor a Szent Szellem eljön rátok és lesztek nékem tanúim Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samariában és a földnek mind végső határáig (Csel 1,8). * A Szellem érkezése * Zúgó szél * A Szent Szellem érkezése épp oly valóságos volt, mint Jézusé.

A Szellem érkezését pontosan úgy előre megjelentették a

próféták, mint a Messiásét. Évszázadokkal Krisztus születése előtt Isten azt mondta Jóelnek: Kiöntöm Szellememet minden testre, És prófétáinak a ti fiaitok és lányaitok, Véneitek álmokat álmodnak, Ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is ú. Kitöltőm azokban a napokban a Szellememet. (Jóel 2,28-29) Eljött a Szent Szellem. És milyen csodálatos módon! Csak úgy zúgott a szél! Tüzes nyelvek jelentek meg! Isten ereje látványos formában nyilvánult meg! És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése és betöltötte az egész házat, ahol ültek. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nekik szólniuk. (Csel 2,1-4) Pontosan úgy történt, ahogy Ésaiás előre megmondta: „Dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni...” (Ézs 28,11).

Amikor Jézus megszületett, békesség, nyugalom honolt Betlehemben. Csöndes volt az éjszaka. Ezzel szemben a Szent Szellem eljövetelét erős szélzúgás kísérte. Olyan nagy volt a hangzavar Jeruzsálemben, hogy „miután pedig ez a zúgás lőn, egybegyűlt a sokaság és megzavarodott” (Csel 2,6).

Először úgy képzeltem, hogy valaki kiabálva körberohant a városban: - Gyertek, nézzétek meg mi történt! - De nem így volt.

Olyan nagy volt a lárma, hogy az egész városban hallható volt. „Lakoztak pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül melyek az ég alatt vannak”. És tudjátok mit tettek?

Amikor meghallották a zúgást, izgatottan a helyszínre rohantak, „mert mindegyik a maga nyelvén hallotta őket szólni”. Álmélkodva kérdezték: „Hát nem Galileusok ezek mindnyájan? Mi módon halljuk hát őket kiki közülünk a saját nyelvén?”. És amikor mindenki saját nyelvén hallotta, hogyan dicsérik Isten csodálatos tetteit, egymást kérdezgették: „Vajon mi akar ez lenni?”. * Miért százhúszan? * A Szent Szellem nem kőből épült templomba jött el ilyen viharos erővel, hanem 120 hívőre szállt le.

Emlékszel arra, hogy amikor Salamon befejezte a templom fölépítését, „százhúsz kürtölő papot” állított az oltár mellé?

Ezután írja az Ige, hogy: „az Úr háza megtelt köddel, annyira, hogy meg sem állhatták a papok az ő szolgálatjukban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte be az Isten házát” (2Krón 5,13-14).

Ugyanez történt meg a „felsőházban”. Százhúszan gyűltek össze és Isten Szelleme leszállt rájuk. Miért pont százhúszan voltak? Ez a szám jelenti a test korszakának lezárását és a Szellem korszakának a kezdetét. Amikor Noé megépítette a bárkát, a test korszaka végetért. Isten azt mondta: „Ne maradjon az én Szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő test: legyen életének ideje százhúsz esztendő” (1Móz 6,3).

Pontosan ezért gyűjtött össze az Úr pünkösdkor százhúsz hívőt. Hogy a Szent Szellem Isten kiáradjon a nemzetekre. Ez jelentette a Szellem korszakának kezdetét.

A külső megfigyelők nem értették, mi történik. Voltak, akik csúfolódtak: „bortól részegedtek meg” (Csel 2,13). De Péter „előállván a tizeneggyel felemelte szavát és szólt nékik: zsidó férfiak és mindnyájan kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra és vegyétek füleitekbe a beszédemet! Mert nem részegek ezek, ahogy ti állítjátok, hiszen a napnak harmadik órája van. Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától”.

A százhúszat annyira betöltötte a Szent Szellem, hogy nem tudtak megállni a lábaikon. A Szellem nagy erővel munkálkodott a hívőkben, megváltoztatta a beszédüket, érzelmeiket, viselkedésüket. Jeruzsálem nem részegségnek volt szemtanúja, hanem olyan kiáradó örömnek, amit csak a Szellem adhat.

Micsoda változás ment végbe a félénk Péterben! Ahogy „felemelte a szavát” és prédikálni kezdett az egyre növekvő tömegnek, bátorság költözött a szívébe. És mit gondolsz, ki adta szájába a szavakat? A magával ragadó üzenet a Szent Szellemtől volt. „Mert a mi evangéliumunk tinálatok nem áll csak szóban, hanem erőben és a Szent Szellemben” (1Tesz 1,5). Így van! Az evangéliumot a Szent Szellem prédikálja. Emlékezz csak vissza, hogy az Ige azt mondja, a Szellem „velük együtt munkálkodott”. Ő az, aki elvégzi a munkát. És most figyeld meg, mi történik az Apostolok Cselekedeteiben. A Szent Szellem hatalmas erőt és tekintélyt ad azoknak, akik befogadták Őt. Délután háromkor Péter és János a templomba indultak imádkozni, amikor „hoztak egy embert, aki anyjának méhétől fogva sánta volt, akit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékeskapunak neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba” (Csel 3,2). „Péter pedig, mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mireánk!” (Csel 3,4). Csodálatos dolog azt látni, mikor valaki teljesen a Szent Szellem vezetése alatt áll. Pétert soha nem tapasztalt erő és bátorság töltötte be, ahogy ránézett a szerencsétlen koldusra.

Amikor megszólította: „Nézz mireánk!”, a koldus azonnal engedelmeskedett, „remélvén, hogy valamit kap tőlük”. És akkor Péter azt mondta neki: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” (Csel 3,6). Azzal fölsegítette a jobb kezénél fogva és a férfi lábai és bokái azonnal megerősödtek. „És felszökellvén megállt és járt és bement velük a templomba, járkálva és szökdelve dicsérte Istent”.

Képzelheted, milyen megdöbbenést okozott a templomban a koldus megjelenése. Azonnal fölismerték és „megteltek csodálkozással és azon álmélkodással, ami történt vele” (Csel 3,10). * Jelen idő * Egyre több embert érintett meg az a hatalom és erő, ami az apostolokat betöltötte. Szolgálatukat „jelek és csodák követték a nép között” (Csel 5,12). És mi lett az eredmény? „Hívők pedig

mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiak, mint asszonyoknak sokasága” (Csel 5,14). A Szent Szellem eljövetelét követő jelek az embereket közvetlenül Krisztushoz vezették. Ezt érdemes jól megjegyezni.

Ami a „felsőházban” történt, az nem egyszeri élmény volt. A Szellemmel betöltekezett hívők folyamatos kapcsolatot alakítottak ki a Szent Szellemmel. Folyamatosan betöltekeztek.

Amikor Pétert a főtanács elé állították, megkérdezték tőle: „Micsoda hatalommal vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?”. Péter „a Szent Szellemmel megtelve” válaszolt (Csel 4,78). Az Ige nem múlt időt, hanem jelen időt használ. A „Szent Szellemmel megtelve” kifejezés az adott pillanatra vonatkozik.

Amikor újra és újra azt olvassuk az Írásban, hogy Krisztus követői „megteltek Szent Szellemmel”, ez mindig új betöltekezést jelent, nem pedig valami olyan élményt, ami előző nap, vagy előző héten történt.

Péter annyira megtelt a Szellemmel ott a templomban, hogy tekintéllyel tudott szólni a gáncsoskodókhoz: „Népnek fejedelmei és Izrael vénei! Ha e mai napon mi egy nyavajás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez: Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és Izrael egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott a halottaiból, az által áll ez itt előttetek épségben” (Csel 4,8-10).

A Szellem olyan erővel tud betölteni, hogy senkitől a világon nem fogsz félni. Olyan szoros közösségbe lehet kerülni Vele, hogy az ország legfelső vezetőihez is a legkisebb szorongás nélkül tudsz szólni. A Szellem soha nem tapasztalt önbizalmat épít ki benned.

Amikor a Vatikánba utaztam, hogy a pápával találkozzam, azt hittem, ideges leszek. De nem így történt. És azt tapasztaltam, hogy a Vatikán vezető tisztségviselői éhesek a Szellem dolgai iránt. * A bátor Péter * Péternek nem egyszerűen a templom papjaival kellett szembenéznie, hanem gyakorlatilag Izrael kormányzó testületével. Előző este Pétert és Jánost börtönbe vetették. De amikor arra került a sor, elszántan, kemény szavakkal beszélt. A 118. Zsoltárból idézte a 2. verset, amikor azt mondta nekik, hogy az Úr „ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé” (Csel 4,11). És ez ugyanaz a Péter lett volna, aki néhány héttel azelőtt, ugyanezen a helyen, ugyanezen emberek előtt annyira megrettent egy leány gúnyos megjegyzésétől, hogy képes volt megtagadni Mesterét? Most pedig itt állt megtelve a Szellemmel és teljes bátorsággal szállt szembe Jézus gyilkosaival.

Ez már nem az a Péter volt, hanem egy erős és bátor Péter.

Micsoda hatalmas változást vitt végbe a Szellem!

Péter olyan szoros közösségben volt a Szent Szellemmel, hogy így szólt Anániáshoz: „Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet?” (Csel 5,3). Péter összhangban volt Isten akaratával, ezért szavai olyan erőteljesek

voltak, hogy „mindenkiben nagy félelem támadt, akik ezeket hallották”. * Az Ő közelsége * Tapasztalatból tudom, hogy a Szellemmel való közösség egy bizonyos ponton túl annyira valóságos, annyira mély, hogy szavaid, tetteid tökéletes összhangba kerülnek az ő szavaival és tetteivel. Például ha tudod, hogy megszomorították, bátran beszélhetsz az Ő nevében.

Hiszem, hogy eljön az a nap, amikor Isten emberei olyan közel kerülnek Isten Szelleméhez, hogy nemcsak gyógyulásoknak és csodáknak leszünk szemtanúi. Látni fogjuk, ahogy a Szellem szétszórja azokat, akik Ellene hadakoznak.

Sose felejtsd el Anániás esetét. „Lerogyott és meghalt” (Csel 5,5). És ne feledkezz el Géháziról sem. Géházi hazudott Elizeusnak, letagadta, hogy ajándékot kapott Naámántól.

Naámán meggyógyult, de Géházinak ezt mondta Elizeus a Szellem által: „Rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökké” (2Kir 5,27). És így is lett.

Jézus nagyon határozottan kijelentette: „Amiként engem küldött az Atya, én is aképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és mondta nékik: Vegyetek Szent Szellemet. Akiknek a bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak” (Jn 20,21-23). Az apostoloknak nagyon komolyan kellett venniük ezt a kijelentést. * Mint egy angyal * Péter olyan szoros közösségben volt a Szellemmel, hogy azt mondta vádlóinak: „Mi vagyunk Néki bizonyságai ezen beszédek felől és a Szent Szellem is, kit Isten adott azoknak, akik Néki engedelmeskednek” (Csel 5,32).

István oly mértékben átadta magát a Szent Szellemnek, hogy amikor a tanács elé vitték „szemeiket rávetvén a tanácsban ülők mindnyájan, olyannak látták az arcát, mint egy angyal arcát” (Csel 6,15). De mikor beszélni kezdett …. „Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is.” (Csel 7,51). Miért mondta ezt? Mert tele volt Szent Szellemmel. „Mivel pedig teljes volt Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit látta Isten dicsőségét és Jézust állani az Isten jobbja felől” (Csel 6,15).

A Szellem olyan hatalmas erővel volt jelen István életében, hogy mikor fölnézett, látta Isten dicsőségét. Mikor megkövezték, akkor is a Szellem hatotta át érzelmeit. „Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt!” (Csel 7,60) - imádkozott gyilkosaiért. Nem azt kérte Istentől, hogy ítélje meg és pusztítsa el őket. Csak a Szent Szellem képes erre.

Meggyőződésem, hogy a Szent Szellemmel való kapcsolatod során eljuthatsz egy olyan szintre, amikor a kenet olyan erőssé válik, hogy felnézel és meglátod Istent.

Saul drámai megtérése során közvetlenül tapasztalta meg a Szent Szellem lenyűgöző erejét. Damaszkusz felé menet gyilkos terveket szövögetett Krisztus követői ellen, amikor „nagy

hirtelenséggel fény sugározza őt körül a mennyből. És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondta néki: Saul, Saul miért kergetsz engem?” (Csel 9,3-4).

Saul „remegve és ámulva” kérdezte: „Kicsoda vagy Uram?

Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus akit te kergetsz... Kelj fel és menj be a városba és majd megmondják neked, mit kell cselekedned” (Csel 9,5-6). A Saullal utazó férfiak döbbenten és némán álltak. Saul megvakult, de három nap múlva Isten meggyógyította és betöltötte a Szent Szellemmel (Csel 9,17).

A Szellem Pál életében is hatalmas erővel működött. Saulból Pál apostol lett. Az esemény az egész országra kihatott. „A gyülekezeteknek egész Júdeábán, Galileában és Samariában békességük volt. Épülvén és járván az Úr félelmében és a Szent Szellem vigasztalásában, sokasodtak” (Csel 9,31).

Csodálatos belegondolni, mi történne, ha minden keresztény keresni kezdené a Szent Szellemmel való személyes kapcsolatot!

Mindenki az ébredésről beszélne! Azt hiszem, akkor forradalmi változások történnének az egyházban, soha nem látott tömegek térnének meg.

Hálát adok Istennek azokért a pásztorokért, akik a Szellemben élnek, de őszintén szólva vannak olyanok is, akik inkább hasonlítanak egy temetkezési vállalkozóra. A Szellemmel való állandó, folyamatos közösségre van szükség. Az emberek vágynak az Istennel valóságos kapcsolatba kerülni és ez csak a Szent Szellem által lehetséges. * Állandóan munkálkodik * Pünkösd pillanatától fogva a Szent Szellem állandóan munkálkodik a földön. Soha nem szűnik meg munkálkodni.

Soha! Megdöbbentő, milyen változást hozott Péter életében.

Imádkozás közben Isten látomást adott neki és „míg Péter a látás felől gondolkodott, mondta neki a Szellem: Íme három férfiú keres téged. Nosza kelj fel, eredj alá és minden kételkedés nélkül menj el velük: mert én küldtem őket” (Csel 10,19-20).

A Szent Szellem arról a három emberről beszélt, akiket Kornélius, egy istenfélő itáliai százados küldött. Neki is volt egy látomása: „az Isten angyala bement hozzá és mondta neki... küldj Joppéba embereket és hívasd magadhoz Simont aki neveztetik Péternek” (Csel 10,3-5). De nem az angyal beszélt! A Szent Szellem beszélt az angyalon keresztül. Emlékszel? „Mondta neki a Szellem... én küldtem őket” (Csel 10,19-20).

A Szent Szellem aktív személy. Állandóan munkálkodik. Ha arra van szükség, akkor angyalt küld hozzád, Ő képviseli az Atyát és a Fiút itt a földön.

Kornélius házában Péter Krisztus haláláról, eltemettetéséről és feltámadásáról prédikált. És „mikor még szólta Péter ez igéket, leszállt a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatták e beszédet” (Csel 10,44). Az ott lévő hívők elálmélkodtak, „hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Szellem ajándéka. Mert hallották, hogy nyelveken szólnak és magasztalják Istent” (Csel 10,44-46). Soha ne feledd, hogy mindig az Ige az első. Az evangéliumé az elsőbbség, az evangélium az alapja mindannak, amiért Isten elküldte a Szent Szellemet.

A Szellem törődik veled, aggódik a jövődért. Vezetni akar, védelmezni akar, figyelmeztetni akar az elkövetkezendőkkel kapcsolatban. Azt kérdezed, prófétálhat-e a jövőről a Szent Szellem? Nézd meg mi történt, amikor Barnabás Antiókhiába ment. Antiókhia ókori nagyváros volt, lakosainak száma meghaladta a félmilliót. Barnabás és Saul egy éven keresztül tanítottak a városban és hatalmas gyülekezetét hoztak létre. „Ez idő tájban próféták mentek Jeruzsálemből Antiókhiába.

Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelentette a Szellem által, hogy az egész földkerekségen nagy éhség lesz, amely meg is lett Klaudius császár idejében. A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint amint kinek-kinek módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeábán lakó atyafiaknak. (Csel 11,27-29) Ilyen közvetlenül részt vett a Szent Szellem a mindennapi életükben. Felfedte előttük, hogy egy nagy szárazság fog bekövetkezni, hogy fölkészülhessenek az éhínségre. A Szellem személy és együttérez az emberekkel. Ismeri a nehézségeidet és segíteni akar rajtad. * A Szellem és a varázsló * Ideje, hogy te is átadd életed vezetését a Szellemnek, nem gondolod? Miért akarod mindenáron te irányítani az életedet, mikor ő az, aki mindent előre tud, Ő az, aki ismeri a rád leselkedő veszélyeket. Az antiókhiai keresztények nagyon jól megtanulták ezt. „Mikor azért szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, mondta a Szent Szellem: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre elhívtam őket” (Csel 13,2). Barnabás és Saulus azon nyomban engedelmeskedtek: „Ők annakokáért ki bocsáttattak a Szent Szellemtől, lementek Szeleuciába és onnét eleveztek Ciprusba” (Csel 13,4).

A tanítványok az Atya munkáját végezték, de ki küldte ki őket? Közvetlen utasításokat kaptak a Szent Szellemtől. És útjuk során a Szent Szellem soha nem szűnt meg munkálkodni. Egy hamis próféta fölött is hatalmat adott nekik.

Elimás zsidó varázsló és mágus volt. Megpróbálta megakadályozni, hogy Isten ereje munkálkodjon Cipruson. De „Saulus, ki Pál is, megtelve Szent Szellemmel szemeit (Elimásra) rávetve mondta: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazság ellensége, nem szűnöl-é meg az Úr igaz utait elfordítani?” (Csel 13,9-10).

Micsoda vádbeszéd! A Szellem olyan erővel volt jelen, hogy Pál azt mondta a varázslónak, hogy meg fog vakulni. És így is lett. A dolog eredményeképpen pedig az emberek kezdtek Krisztushoz fordulni: „Terjedt pedig az Úr igéje az egész tartományban” (Csel 13,49). „A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szent Szellemmel” (Csel 13,52).

Most azt kérdezed: - Minden döntést át kell adnom a Szent Szellemnek? Végül is Isten saját értelmet adott nekem? - Ez így van. De ami helyesnek tűnik a számodra, az helyesnek kell tűnjön a Szellem számára is. Az apostolok gyűlése azt írta: „Tetszett a Szent Szellemnek és nékünk” (Csel 15,28). Ha tényleg helyesen döntöttél, a Szent Szellem megerősíti és akkor biztos lehetsz a dolgodban.

* Az üzenet és aki az üzenetet küldi * Ha a Szellem fontos volt Jézusnak, akkor a te számodra is éppen olyan fontosnak kell lennie. Jézus a Szellemtől született, a Szellem kente föl, a Szellem által űzte ki a démonokat és a Szellem által tett csodákat. A Szellem által tanított, a Szellem által halt meg a kereszten és a Szellem által támadt fel. „Mennyivel inkább Krisztusnak vére, aki örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljátok az élő Istennek” (Zsid 9,14). Ugyanaz a Szellem, aki nélkülözhetetlen volt Krisztus földi szolgálatában, a te életedben is nélkülözhetetlen. Üdvösséged alapja Krisztus, a kereszt és a megvallásod. De hogyan valósul meg a megújulásod? Honnan tudod, hogy a szíved megtisztult? Ez kedves barátom a Szent Szellem munkája.

Az Úr Szelleme érinti meg lelkedet az evangélium üzenetével.

Magad sem tudod igazán megmagyarázni, mégis tökéletes bizonyosság van a szívedben.

Ha ez a valóság ennyire erős, ennyire személyes, akkor mennyire valóságos az a személy, akitől az üzenet származik? Ez nagyon fontos kérdés. Ha ennyire valóságos az üzenet, mennyivel inkább valóságos az, aki az üzenetet küldi!

A Szent Szellem állandó személyes kapcsolatot szeretne kialakítani veled. Azt akarja, hogy ajtót nyiss neki - hogy szélesre tárd életed ajtaját Őelőtte. * 9. fejezet * Van hely a számára? * Nemzedékek nőttek fel abban a hiszemben, hogy a Szellem valamilyen személytelen erő. Könyvek, prédikációk százain, ezrein keresztül belénk ivódott, hogy a Szent Szellem valami és nem valaki.

Nemrég hallottam egy dalt, melynek egyik sora így szól: „Adj többet magadból!” Ez így egyáltalán nem igei. A Szent Szellem személy, nem lehet darabokra szedni, nem lehet egy részét birtokolni. Nem helyes azt mondani „Adj többet magadból”, éppen ellenkezőleg: kérni kell a Szellemet, vegyen többet belőled. Nem Ő adja át magát neked, hanem te adod át magad Neki.

Jelenleg az egyházban a legsürgetőbb szükség lenne arra, hogy a Szent Szellem az Őt megillető helyre kerüljön. Tény, hogy a Szent Szellem személyes valósága az egyik legmostohábban kezelt kérdés.

Sajnos, de így van. Ezrével szolgálnak az Úrnak olyanok, akik egyszerűen nem értik a Szent Szellem földi munkálkodását.

Ebben nőttek fel. A vasárnapi iskolától a szemináriumig végig azt tanulták, hogy a Szellem a Szentháromság legkisebb tagja, aki pünkösdkor jött el és azóta is valahol fönn a felhők közt lebeg. Sokan még a nevét se szívesen ejtik ki, nehogy véletlenül „karizmatikusnak” gondolják őket.

Isten azt akarja, hogy az egyház dinamikus életet éljen. Jézus mennybemenetele előtt ezeket a feledhetetlen szavakat mondta: „Azokat pedig aki hisznek, ilyen jelek követik...” (Mk 16,17).

Bennem is felmerült a kérdés: ha a Szent Szellem azért jött, hogy erőt adjon a keresztényeknek egy győzelmes életre, akkor miért van annyi bukott, elkeseredett ember?

Amikor evangélistaként működtem, elmentem egy gyülekezetbe, levezettem az összejövetelt, imádkoztam az emberek szükségeiért, aztán hazamentem. Igazából nem ismertem a hétköznapi problémáikat. Most, hogy pásztor vagyok, jobban belelátok ezekbe a dolgokba. És sokszor aggodalom fog el.

Azt látom, hogy sokkal több ember küzd legyőzhetetlennek tűnő problémákkal, mint azt valaha is gondoltam volna.

Elképzelhetetlenül nagy a száma a szellemi csőd szélén álló, megfáradt, csüggedt hívőknek. Újra és újra azt látom, hogy apró, bolhányi gondok belopakodnak az emberek életébe, hogy aztán egyszer csak elefántként bukkanjanak föl.

- Atyám - kérdezem ilyenkor - hol a győzelem? Hol az öröm?

Múlt vasárnap történt a gyülekezetünkben. A Szellem csodálatosan kiáradt, egészen különleges kenetet éreztem, ahogy az emberek felé szolgáltam. Hazafelé túlcsorduló öröm volt a szívemben. - Halleluja! - kiáltottam a feleségemnek, Suzannak. Micsoda nagyszerű összejövetel volt! Hát nem csodálatosan munkálkodik az Úr? - Ahogy beléptünk a lakásunkba, megszólalt a telefon. Egy férfi volt az, aki részt vett az összejövetelen.

Harminc percig is eltartott, míg előadta valóban szívszorongató történetét. Sírva mondta: - Egyszerűen nem tudom, kihez forduljak. És ez megtörténik újra és újra. * Kié az erő? * Hol a hiba? Miért van az, hogy a korai egyházban volt erő, bennünk pedig olyan kevés van? Egyetlen szavukra kimentek a démonok, bennünk meg sokszor félelem van. Csak kiejted azt a szót, hogy démon és a keresztények már menekülnek. Vannak pásztorok, akik egyáltalán nem beszélnek a démonokról, mintha ez is egy módszer lenne a kiűzésükre.

Nehéz ezt megérteni. Ahelyett, hogy hirdetnék a szabadulást, hallgatásukkal sokakat bilincsekben tartanak. Ahelyett, hogy engedelmeskednének Krisztusnak - „az én nevemben ördögöket űznek” (Mk 16,17) - azt mondják, hogy ilyesmi nem is létezik.

Az emberek meg magukra maradnak a problémájukkal, nem tudnak kikeveredni belőle.

Hát csoda, ha ezek után okkult emberek nagyobb erővel rendelkeznek, mint némely keresztény? Csoda, ha a sátánisták életében nagyobb természetfölötti erő működik, mint sok keresztényében? Hogyan lehetséges ez? Ha Isten mindenható és a Sátánnak csak igen korlátozott a hatalma, akkor hogyan lehetséges az, hogy az ördög szolgája erővel, tekintéllyel léphet fel?

Nagyon egyszerűen. Ha valaki százszázalékosan kihasználja korlátozott lehetőségeit, az több, mintha valaki nem is próbálja meg kihasználni a rendelkezésére álló végtelen erőforrásokat.

Itt az ideje, hogy elkezdd használni a Mindenható Isten erejét.

Tudnod kell, hogy Isten minden démonnál hatalmasabb, hogy Jézus egyetlen szavával legyőzi az ördögöt. Egyetlen angyal is képes arra, hogy megkötözze és a mélységbe vesse a Sátánt (Jel 20,1-3). Nem Isten gyenge, hanem az Ő népe.

Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy az egyház és sok-sok egyháztag azért szenvedett vereséget, mert figyelmen kívül hagyták a világegyetem leghatalmasabb, legerősebb személyét - a Szent Szellemet. Ahogy az Ige mondja: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel! azt mondja a Seregeknek Ura” (Zak 4,6). Az igevers folytatása ugyanilyen izgalmas: „Ki vagy te, te nagy hegy? Lapállyá leszel” (Zak 4,7).

Egy buldózer nem elégséges az előtted álló magaslat lerontására. Ezt a munkát csak a Szent Szellem ereje által tudod elvégezni. * A kenet * Isten Igéje megoldást ad az iga és a bilincsek megtörésére.

Isten jól tudja, hogyan lehet levenni a válladról a súlyos terhet.

Ezt nevezi Ő kenetnek: És lesz ama napon: Eltávozik az ő terhe válladról És igája nyakadról És összetörik az iga a kenet olaja miatt. (Ézs 10,27) Ugyanúgy, ahogy Izrael válláról levette a terhet, Isten a te igádat is összetöri. A Sátán csalt meg, ő helyezte a súlyos igát a nyakadra. De Jézus, miután bejelentette, hogy ő megszabadítja a megkötözötteket, azt mondta: „az én igám gyönyörűséges és az én terhein könnyű” (Mt 11,30).

Az egyre súlyosbodó igát csak a Szellem tudja megtörni. És Ő nemcsak pillanatnyi megoldást tud adni. A Szent Szellem veled marad, átveszi tőled az iga hordozásának terhét és egy egészen új útra vezet téged. János apostol azt írta a Szellemről: „És az a kenet amelyet ti kaptatok Tőle, bennetek marad és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket: hanem az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1Jn 2,27).

Nem kell egyetemi diploma annak megállapításához, hogy ki az, aki kenet alatt van és ki az, aki nem. Ezt még egy megtéretlen bűnös is fölismeri, ha végigkapcsolgatja a televízión a különböző vasárnap délelőtti istentiszteleti műsorokat. Fölismeri, mert ritka az ilyen.

Nincs annál tragikusabb, mint amikor az emberek a maguk erejéből akarják megszerezni a kenetet. De hiába próbálják: az Úr jelenléte egyszerűen távol marad. Hányszor hallgattam meg híres prédikátorokat, Biblia tanítókat úgy, hogy végül arra a következtetésre kellett jutnom, hogy szolgálatuk üres tudáson alapul, nincs benne élet, nincs benne erő!

Sose felejtem el, egyszer részt vettem a nyugati parton egy nagyszabású összejövetelen. Kora délután egy képzett hangú tenorista elénekelte az „Eljön a király” című dalt. Nagy sikert aratott.

Hogy, hogy nem, este ugyanazt a dalt adta elő egy fiatal hölgy. Őszintén szólva eléggé orrhangon énekelt és néha kicsit hamis is volt. Mégis volt benne valami, ami ezerszeresen pótolta a hiányosságait. Mikor másodszor kezdte el a refrént, már mindenki talpon volt és fölemelt kézzel dicsérte az Urat. Isten ereje elektromos feszültséggel töltötte meg a levegőt és ez akkor sem szűnt meg, amikor a dal végetért. Tovább magasztaltuk az Urat és csak aztán tört ki a tapsvihar. De nem az énekest ünnepeltük, hanem Aki a dalt adta.

Mi volt a különbség? A kenet\ Ennek az énekesnőnek az életében a Szellem ereje működött.

Amikor Kanadában szolgáltam, mi is részt vettünk Billy Graham evangélizációs kőrútjának megszervezésében. Mindent remekül előkészítettünk. Maguk az istentiszteletek az általam megszokottaknál kissé színtelenebbek voltak, mégis éreztem, hogy Graham a Szellem által beszél. Krisztusról prédikált, de tudtam, hogy ennek az embernek mély, személyes kapcsolata van a Szellemmel. * Döbbenet a zsinagógában * A kenet mindig is óriási hatással volt az emberekre. Csodálták a kenet megnyilvánulásait, sőt utánozni is próbálták. De az igazi kenet mindig is a Szent Szellem Isten privilégiuma volt - és az is marad.

Mi a kenet célja? Hogy erővel tudd hirdetni az Igét.

Az Úr Isten Szelleme van énrajtam Azért mert fölkent engem az Úr, Hogy a szegényeknek örömöt mondjak, Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, Hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást És a megkötözötteknek megoldást, Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét... (Ézs 61,1-2) Ezek nem csak egy ószövetségi próféta szavai. Jézus idézte Ézsaiást a názáreti zsinagóga döbbent hallgatóságának (Lk 4,1819).

Ahhoz, hogy megismerd a Szent Szellemet, tudnod kell, hogy Ő: Isten. Talán idegen számodra ez a megfogalmazás, mégis alapvető fontosságú, hogy tisztában légy ezzel a ténnyel. A Szellem a teremtő erő. Emlékszel, mit ír a Biblia a Jób könyvében? „Az Isten Szelleme teremtett engem és a Mindenható lehellete ad nekem életet” (Jób 33,4).

Amikor az Atya a mennyei dicsőség trónszékén ülve így szólt: „Teremtsünk embert”, a Szent Szellem a földön munkálkodott. A Biblia második mondata is emellett tesz bizonyságot: „Isten Szelleme lebegett a vizek felett” (1Móz 1,2). A zsoltáros pedig azt írja a földi teremtményekről: „Kibocsátod a Szellemet, megteremted őket és újjá teszed a föld színét” (Zsolt 104,30).

Ha azt akarod, hogy a Szellem kenete nyilvánvaló legyen az életedben, ismerd meg kicsoda Ő, hogyan munkálkodik, hogyan tudsz Vele közösségbe kerülni. A Szent Szellem nem azért jött, hogy kellemes érzéseket okozzon neked. Természetesen ezt is megteszi, de ő sokkal több ennél. Ő: Isten, éppen annyira méltó az imádatunkra, mint az Atya és a Fiú. És ez csak a kezdet. A

facsemetét trágyázni, öntözni kell, hogy hatalmas tölgyfává növekedjen. Ugyanígy van ez a szellemi növekedéssel is. * És mit tegyek azután? * Nemrég valaki azt mondta nekem: - Benny, szeretném megköszönni, hogy 1978-ban megismertettél a Szent Szellemmel.

- Nagyszerű - mondtam. - Meséld el, mi történt azóta!

- Hát tulajdonképpen semmi különös. Csak eszembe jutott, mit éreztem akkor.

- Mit gondolsz, miért nem történt semmi különös?

Sosem felejtem el a válaszát: - Talán azért, mert nem tudtam, mit tegyek.

Azt vártam volna, hogy a Szent Szellem keresztség mindenkire olyan hatással van, mint rám volt. Elvonultam és szinte minden időmet az Igével és a Szellemmel töltöttem, úgy ittam magamba minden szavát, mint a szivacs. Száz meg száz órát töltöttem el a drága Szent Szellem társaságában.

Tudom, hogy sokak számára szinte lehetetlennek tűnik időt szakítani a Biblia rendszeres tanulmányozására. Pedig már az Ige olvasása során is sok érdekes dolgot megtanulhatsz a Szent Szellemről. De a kenet az más. A kenet csak a Szellemmel való személyes, bensőséges viszony eredményeképpen jön az életedre. Neked kell megteremtened azt a közösséget Vele, melynek eredményeképpen a kenet rajtad marad, sőt megerősödik.

A Szellemben való növekedésed akkor fog elkezdődni, amikor megérted, hogy Isten Szelleme valóban Isten. Nem tudom ezt eléggé hangsúlyozni, mert gyerekkorunktól fogva belénk nevelték, hogy Ő egy erőtlen személyiség. Egyszer azt olvastam egy könyvben: „A Szent Szellem Krisztus testét szolgálja”. Micsoda félreértés! Szent Szellem nem szolga, hanem Úr! Ő vezeti Krisztus testét.

Hadd mondjak el még valamit. A Szent Szellem nem csak Isten, Ő az Úr Jézus Krisztus Apja. Mielőtt még azt mondanád: „Álljunk csak meg Benny, ne tovább!”, hadd mutassak meg valamit az Igében.

Szinte hallom, ahogy mondod, hogy Jézus Apja az Atyaisten volt. Igazad is van, meg nem is. Hadd mondjam meg, miért. Az evangéliumok első fejezetei szerint a Szent Szellem volt Jézus Apja. „A Jézus Krisztus születése pedig így volt: Mária az Ő anyja eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtatott a Szent Szellemtől” (Mt 1,18).

Még Mária is zavarban volt. „Mi módon lesz ez, hiszen én férfit nem ismerek?” - kérdezte az angyalt, aki így válaszolt: „ A Szent Szellem száll tereád és a Magasságos ereje árnyékoz meg téged: azért, aki születik is, Szentnek hivatik, Isten Fiának” (Lk 1,34-35). Itt áll fehéren feketén. Krisztus Isten Fiának hivatik, de a Szent Szellem szállt rá anyjára. íme a Szentháromság szoros egysége: Jézus az Atyaistennek és egyben a Szent Szellem Istennek is a gyermeke.

Jézus még a tulajdonságait is a Szent Szellemtől kapta. Ézsaiás így ír az eljövendő Messiásról: És származik egy vessző száll Isai törzsökéből,

S gyökereiből egy virágszál növekedik.

Akin az Úr Szelleme megnyugszik: Bölcsességnek és értelemnek Szelleme, Tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme. (Ézs 11,1-2) * Jézus Krisztus a Szellem gyermeke. Ahogy a földi szülők szeretik a kisbabájukat, ugyanúgy a Szent Szellem is szerette az Urat. Láttad már, milyen büszkeséggel, szeretettel tudják dédelgetni az apukák újszülött kisbabájukat? Ne felejtsd el, hogy a Szent Szellemnek érzelmei is vannak. Szereti a teremtményeit: ezért akar téged is magához vonni.

Az Atya azt mondta a Szellemnek a mennyben: vedd a Fiamat és legyen testté. Ez volt a legnagyobb csoda. A Szent Szellem Mária testébe helyezte ezt a magot. De nemcsak Apja volt az Úrnak, Ő volt az, aki fölkente Őt.

Képzeljük el, hogy az Atyaisten mennyei trónján ül és közben Jézus a földön betegeket gyógyít, csodákat tesz. És a Szent Szellem? Ő a csatorna, ő közvetít a két másik isteni személy között. Az Atya fölveszi a telefont (nem mintha szüksége lenne rá, csak a képszerűség kedvéért) és beleszól: - Szent Szellem?

- Igen, Uram - szól a kagylóba a Szellem.

- Azt akarom, hogy vezesd Jézust a pusztába, mert odaküldöm az ördögöt, hogy megkísértse.

- Igen, Uram - mondja a Szellem és már siet is Krisztushoz. Jézus, gyere velem - hívja.

Látod, milyen kapcsolatban van a Szellem az Atyával is, a Fiúval is?

Vagy képzeld el a következőt. Jézus egy nagyon beteg ember mellett halad el. Az Atya megint felveszi a kagylót: - Szent Szellem? Állítsd meg Jézust! Mondd meg neki, hogy álljon meg.

- Rendben - válaszol a Szellem. - Jézus, állj meg. - Majd beleszól a telefonba: - Atyám, mit tegyen?

- Mondd meg neki, gyógyítsa meg azt az embert - szól Isten hangja.

Jézus azonnal ráteszi a kezét a betegre, a Szellem ereje keresztülfolyik rajta és a beteg csodálatos módon meggyógyul.

Nagyon fontos megjegyezni és ha tényleg megérted, akkor világossá válik előtted a Szent Szellem szerepe: Jézus a földön közönséges ember volt. Semmilyen külön „kijelentett tudással” nem rendelkezett, csak amit a Szellemtől kapott. Minden lépését a Szent Szellem vezette.

Gondolkoztál már azon, miért voltak olyanok, akik nem gyógyultak meg, amikor Jézus arra ment? Miért nem imádkozott értük? Miért nem érintette meg őket? Mert az Atya nem szólt Neki a Szent Szellem által. Krisztus mondta: „hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nékem” (Jn 14,31). Jézus a Szellemtől függött, a Szellem által volt kapcsolatban az Atyával. * Elkövethetett volna bűnt? * Krisztus a Szent Szellem által áldozta fel magát az Atyának.

Jézus vérét és áldozati állatok vérét összehasonlítva, azt írja a Zsidó levél: „Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki

örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek” (Zsid 9,14).

Ha nem a Szent Szellem által áldozta volna fel magát, akkor áldozata nem lett volna elfogadható az Atya szemében. És akkor nem is bírta volna ki a kereszt szenvedéseit. Ha nem a Szent Szellem által adta volna oda önmagát, akkor nem maradt volna tiszta és szeplőtelen a vére. És hadd tegyek hozzá még valamit: ha a Szent Szellem nem lett volna Jézussal, akkor valószínűleg bűnben is elesett volna.

Igen. A Szent Szellem volt az az erő, aki tisztán tartotta. Igaz, hogy Ő a mennyből jött, de a másik oldalon ő volt az Emberfia és mint ilyen, képes volt bűn elkövetésére. Az a tény, hogy nem követett el bűnt, nem jelenti, hogy nem lett volna rá képes.

Ha azt hiszed, hogy nem volt képes a bűnre, akkor miért próbálta megkísérteni Őt a Sátán? Az ördög jól tudta, hogy mit csinál. A Szent Szellem nélkül Jézus nem lett volna sikeres.

Jézus a Szent Szellem által szánta oda magát a bűntelenségre.

A halálból való föltámadása is a Szent Szellem által történt.

Emlékszel, mit mondott Pál? Krisztus „megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Szelleme szerint, a halálból való feltámadás által” (Róm 1,4).

Krisztus a Szellem ereje által támadt fel a halálból. Az Ige azt mondja, hogy: „ha Annak Szelleme lakik bennetek, aki föltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki föltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az Ő bennetek lakozó Szelleme által” (Róm 8,11). Nemcsak Krisztust, téged is a Szellem fog föltámasztani! Őbenne van a reménységünk. * Isten tökéletes terve * A feltámadás ténye megváltoztatta a történelem menetét, Krisztus azonban továbbra is a Szellemtől függött. Azt mondta tanítványainak, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják be az Atya ígéretét: „amit hallottatok tőlem: hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva” (Csel 1,4-5).

Krisztus Isten akaratában volt, amikor kimondta ezeket a szavakat. Azt ismételte meg, amit az Atya mondott a Szent Szellemnek.

A Szellemhez fordult, mielőtt parancsokat adott volna tanítványainak. Mennybemenetele előtt „parancsolatokat adott a Szent Szellem által az apostoloknak” (Csel 1,2).

Ne érts félre! Semmiképpen nem azt akarom mondani, hogy Krisztus alárendelt pozícióban van. Egyáltalán nem. Jézus nem kisebb a Szent Szellemnél és a Szent Szellem sem kisebb Jézusnál. A Szentháromságon belül teljes egyenlőség van.

Mindhárom személy egyéni tulajdonságokkal, célokkal rendelkezik.

Egyszerűen csak azt akarom elmondani, hogy a Szellem nem gyenge, hanem tökéletes, erős és dicsőséges.

A Szellem méltó az imádatunkra. Ideje, hogy a gyakorlatban is megtegyük azt, amit a dalban generációk óta énekelünk:

„Dicsőség Istennek, aki az áldást adja, Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szent Szellemnek”..

Hogyan ismerheted fel Őt? Nagyon egyszerű. Ő az, aki halkan szól hozzád elalvás előtt, hogy még nem imádkoztál aznap. Ő az, aki eszedbe juttatja, hogy még nem olvastad az Igét. A Szellem szól a telkedhez. Már ismered Őt, de Ő azt szeretné, ha még jobban megismernéd.

Az Úr megmondta, mi történik azokkal, akik befogadják szívükbe a Szellemet. „Aki hisz énbennem, amint az írás mondta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Jn 7,38). Miféle kenetről beszél itt Jézus? A következő igeversből megtudhatjuk: „Ezt pedig mondta a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők. ” Isten kidolgozott egy tökéletes, részletes tervet a számodra és ebben foglaltatik a kenet és a Szellem is: „Aki pedig minket tiveletek együtt Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az, Aki el is pecsételt minket és a Szellem zálogát adta a mi szíveinkbe” (2Kor 1,21-22).

A te szívedben van hely a Szent Szellem számára? * 10. fejezet * Egy karnyújtásnyira * - Miért nem válaszol Isten az imámra?

- Miért nem tudok meggyógyulni, megszabadulni?

Problémáid megoldása közel van. Sokkal közelebb, mint valaha is gondoltad volna. Egyetlen hittel kimondott szó szét tudja oszlatni az élet legsötétebb felhőit. Ideje, hogy szakítsunk azzal a képpel, mely szerint Isten a megközelíthetetlen távolban lakozik. Az Atya olyan közel van hozzád, hogy szólni tudsz Hozzá bármelyik pillanatban. Az ő Szelleme karnyújtásnyira van csak tőled, kész bármelyik pillanatban megvigasztalni, békességet, útmutatást adni. Csak kérned kell és bíznod abban, hogy ő valóban megteszi.

A Szellem nem misztikus, nem titkozatos, hanem éppoly valóságos, mint az élet maga. Nagyon szeretném megosztani veled, amit megtapasztaltam. * Szánt szándékkal * Kezdjük egy egyszerű ténnyel: Ami igaz a Szentháromság tagjainak egyikére, nem feltétlenül igaz annak egészére, az Istenségre. Néha különböző módon tevékenykednek, különböző módon beszélnek. Azt már megbeszéltük, hogy a Szentháromság tagjai különálló személyiségek, a Szentháromság mégis Egy. De amikor Istennel való személyes kapcsolatunkról van szó, alapvető fontosságú, hogy ismerjük az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet.

Amikor Isten cselekszik, mindig úgy látjuk Őt, mint egy Istent.

Mégis felfedezhetünk némi különbséget gondolkodásukban és cselekvésmódjukban.

Emlékszel például mi történt, amikor az Ószövetségben a zsidó nép szándékosan, tudatosan vétkezett az Atya jelenlétében?

Az írás feljegyzi, hogy megbüntette, elpusztította őket.

Krisztus, a Fiú másként bánt azokkal, akik tudatosan, szándékosan vétkeztek. Nézd meg például a farizeusokat.

Megölte őket Krisztus? Nem! Megdorgálta, rendreutasította őket.

Azt mondod erre: - Benny, mindig azt hittem, hogy Krisztus mindenkinek megbocsátott. - Az Írás nem jegyzi föl, hogy Krisztus megbocsátott volna a farizeusoknak. Viszont megbocsátott a latornak, mikor az a kereszten függve megbánta bűneit.

De nehogy félreérts. Az Atyaisten megbocsátott, bár megölte vagy megbüntette azokat, akik nem voltak hajlandók fölhagyni az ellene való lázadással. A Fiúisten máshogyan reagált. Nem ölte meg, nem ítélte meg a szándékos bűnösöket, hanem egyszerűen megdorgálta őket. És a Szent Szellem? - kérdezed most. - Ő hogyan viszonyul azokhoz, akik szánt szándékkal bűnt követnek el? - Másként, mint az Atya, másként, mint a Fiú. A Szellem nem távolítja el az ilyeneket és nem is dorgálja meg őket - visszavonja tőlük jelenlétének erejét. * Kihez forduljak * Amint látjuk, a Szentháromság három különálló személyt foglal magában, mégis meg kell értenünk, hogy Ők Egyek.

Alapvetően fontos annak megértése, hogy ez a mindent átfogó Egység az Istenség munkájához, lényegéhez kapcsolódik.

Az Ige világosan mutatja, hogy vannak különbségek, eltérések az Istenségen belül, Ők mégis Egyek. Pál így írt erről a korintusi gyülekezetnek: „A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben” (1Kor 12,5-6). Majd a következő versben így folytatja: „Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellem megnyilvánulása”.

Pál az Istenség munkálkodását elemzi. Elmagyarázza, hogy az Úr Jézus az, aki szolgál, az Atya cselekszik és a Szent Szellem az, aki megnyilvánul. Ez egyike azon kevés helyeknek, ahol az Ige előbb említi Jézust és csak azután az Atyát.

De most nézzük meg a „szokásos” sorrendben: mi az Atya elsődleges munkája? Ő cselekszik. És a Fiú? Ő szolgáltatja nekünk az Atya cselekedetét. És mindez a Szent Szellem által nyilvánul meg.

Ha élet kell neked, kihez fordulsz? Az Atyához, mert minden jó és tökéletes ajándék Tőle származik.

Azt mondod: - Benny, azt gondoltam, hogy Jézushoz fordulunk. - Nem, az Atya az élet forrása. De az élet adója Krisztus. És ennek a forrásnak az ereje a Szent Szellem. Úgyhogy ha életre van szükséged, a következő a teendő.

Föltekintesz az Atyaistenre és azt mondod: - Atyám adj életet! Vagy gyógyulást. Vagy szabadulást. Látod, Isten a forrása mindezeknek.

Jézus azt mondta: „Kérjetek az Atyától az én nevemben”. Bár a Fiún keresztül mész az Atyához, az Atya adja az ajándékot. A kérésed az Fiún keresztül megy fel az Atyához.

Hogyan kapod meg az ajándékot? Mondjuk, hogy gyógyulást kértél. Az Atya - tudod, hogy az egy Istenben három személy van - a Fiúra néz és azt mondja: - Légy szíves gyógyítsd meg őt.

Krisztus adja a gyógyulást. Miért? Mert ez az Ő szolgálata.

Az Atyától jön a gyógyulás és a Fiú szolgál vele feléd.

Képzeld el magadat, hogy kinyújtod a kezed a gyógyulásért és valahogy mégis elérhetetlen a számodra. Közel van és mégis messze. Mi történt? Mi hiányzik?

Itt lép be a képbe a Szent Szellem. Azért jön, hogy nyilvánvalóvá tegye, beteljesítse a gyógyulás folyamatát. * Nékünk adatott * Pünkösdkor kezdődött. A Szent Szellem leszállt a mennyből. És most hol van? Mi a jelenlegi pontos tartózkodási helye? A Szellem nem Jézusnál van, mint ahogy sok jószándékú ember hiszi. És nem is az Atyánál. Nékünk adatott, neked és nekem, mint Vigasztaló.

A Szent Szellem a segítőd. Igen, ő az, aki segít neked, hogy megkaphasd az életet, a gyógyulást, a szabadulást, amire oly nagy szükséged van.

Gyakran kérdezik tőlem: - Benny, kihez imádkozzak?

A válaszom ez: - Ne zavard össze a dolgokat. Az Atyához kell imádkozni.

- De hiszen azt modtad, hogy beszélgessünk a Szellemmel mondják ilyenkor nekem.

Dehát nagyon nagy különbség van imádkozás és beszélgetés között. Én például soha nem imádkozom a Szent Szellemhez.

Tudod mi az „imádkozás” szó eredeti jelentése? Könyörgés, esedezés, kérelem, kérés. Vagyis valamilyen szükséged betöltését kéred. De nem a Szellemtől kérsz - Ő az, aki segít neked kérni.

Soha nem mondtam még: Szent Szellem adj nekem ezt meg ezt. - Viszont számtalanszor előfordult, hogy így szólítottam meg: - Drága Szent Szellem kérlek, segíts nekem kérni!

Kezded már érteni, hogy egy karnyújtásnyira van tőled és csak egy szavadba kerül, hogy segítségedre siessen? Lehet, hogy van egy fizikai problémád, ami már hosszú évek óta gyötör. Vagy van egy rossz szokásod, amitől nem tudsz szabadulni. A segítség egy karnyújtásnyira van.

Itt az ideje, hogy Isten Szelleméhez fordulj és azt mond: Szent Szellem, Te vagy a segítőm. Szükségem van Rád. Kérlek, segíts nekem! - Abban a pillanatban, ahogy kimondod ezeket a szavakat a szívedből, a Szent Szellem meg fog érinteni téged és valami csodálatos fog történni. Egyszer csak azon találod magad, hogy a „Szellemben” vagy - az Ő jelenlétében. * Három szócska * Amikor az Atya ad neked valamit, az az Atyától, az Atyából jön. Amikor a Fiú ad neked valamit, akkor azt általában Jézus által kapod. De amit a Szent Szellem ad, az Őbenne a tiéd.

Három kis szócska: ,,-ból”, „által”, „Őbenne”, mégis milyen erő van bennük.

Amikor Isten Igéjében az Atyáról olvasunk, ilyen kifejezésekkel találkozunk: „Isten szeretetéből”, „Isten erejéből”, „Isten kegyelméből”. Isten újra és újra így jelenik meg a Bibliában.

Krisztussal kapcsolatban az Írás gyakran ilyen kifejezéseket használ: „hálát adunk a Fiú által”, „megkapjuk a Fiú által” stb.

A Szent Szellemmel kapcsolatban az Ige más kifejezéseket használ. „Szellemben járjatok és a test kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal 5,16). Vagy: „Ha Szellemben élünk, Szellemben is járjunk” (Gal 5,25).

Ahogy Krisztus mondta a szamaritánus asszonynak a kútnál: „De eljő az óra és az most vagyon, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul” (Jn 4,23). Itt a „szellemben” egyszerűen azt jelenti, egységben lenni. Krisztus azt mondja, hogy az Atya olyanokat keres imádóiul, akik egységben vannak a Szellemmel.

Te egységben jársz a Szellemmel? Egységben élsz a Szellemmel? Nem nehéz elérni ezt az állapotot.

Annyiból áll az egész, hogy segítséget kérsz a Segítőtől! És akkor Isten Szelleme megérint és segít neked elvenni azt, amit Isten a számodra nyújt.

Az egészből az a lényeg, hogy megértsd: a Szent- háromság azon munkálkodik, hogy a szükségeidet kielégítse. De az Atya, Fiú, Szent Szellem: egyek. Három személy, de egy természet és tökéletes, örökkévaló harmóniában együtt munkálkodnak. * Szövetségi kapcsolat * Gyógyulásod, szabadulásod azért lehet tartós, mert a Szent Szellem itt van a földön és segít neked. Ezért van az, hogy bár Jézus visszatért a mennybe, az ajándékait mégis megkaphatod itt a földön. Ha meg akarod tudni, hogyan lehetsz közeli kapcsolatban a Szent Szellemmel, figyeld meg, mit mondott Aggeus próféta: „... és cselekedjétek... Az igét, amellyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Egyiptomból, és az én Szellemem köztetek marad. Ne féljetek!” (Agg 2,5).

Amikor kéred Isten Fiát, hogy költözzön a szívedbe, akkor személyes szövetséget kötsz Istennel. És ez nem valamiféle egyoldalú szerződés. Isten is szövetségre lép veled. Ez mindig is így volt.

Az Atya szövetséget kötött Ádámmal, Noéval, Ábrahámmal, Izsákkal, Dáviddal és még sokakkal. De ahogy Isten kezdeményezett, ugyanúgy emberek is kezdeményeztek. Ezt látjuk Jákobnál, Józsuánál, Illésnél.

Miután az izraeliták megvallották bűneiket Istennek, azt mondták: Most annakokáért, oh mi Istenünk, Nagy, erős és rettenetes Isten, Aki megőrzöd a szövetséget és irgalmasságot... ... nagy nyomorúságban vagyunk! (Neh 9,32,37) * Aztán Nehémiás így szólt az Úrhoz: És mindamellett Mi erős szövetséget kötöttünk és azt aláírtuk, Melyet megpecsételtek a mi fejedelmeink, Lévitáink és papjaink. (Neh 9,38) *

Nem kevesebb, mint nyolcvannégy fejedelem írta alá a szövetséget, akik mindnyájan „átok mellett esküt tettek, hogy az Isten törvényében járjanak, amely Mózes által, az Isten szolgája által adatott ki, s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a mi Urunknak minden parancsolatait...” (Neh 10,29).

Az Istennel való szövetséget különböző cselekedetekkel erősítették meg, így például előállással (Ezsd 10,14), saru lehúzással (Ruth 4,7-11), vendégség szerzésével (1Móz 26,30) és esküvel (Józs 2,12-14).

De a legfontosabb szövetség az, amit Isten veled kötött a Fia által, amikor „kihozta a halálból a mi Urunkat Jézust örök szövetség vére által” (Zsid 13,20). * Figyelmeztetés * De ahogy Isten szövetséget kötött veled az üdvösségeddel kapcsolatban, ugyanúgy te is tehetsz fogadalmat Neki a személyes szükségeiddel kapcsolatban. Én már sok fogadalmat tettem Istennek és hiszem, hogy Isten elfogadja azt, amikor komolyan elkötelezed magad, hogy megteszel valamit az ő áldásáért cserébe.

Egy dolog biztos: a Biblia tele van szövetségekkel, melyek kedvesek Isten előtt. Miért fontos ez neked? Mert Isten ilyen szövetségek által munkálkodik és te is szövetséget köthetsz Vele bármilyen konkrét szükségeddel kapcsolatban. És megbizonyosodhatsz róla, hogy az Atya tartja a szavát.

Hiszem, hogy a Szent Szellem azért lép be az életedbe, mert Isten örök szövetséget kötött veled a megtérésedkor. Attól a pillanattól fogva Ő Isten küldötte az életedben. És ezt a megállapodást komolyan kell venni. Emlékszel mi történt Sámsonnal? Delila elaltatta, levágta a haját, majd rákiáltott: „Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda: Kimegyek most is mint egyébkor és lerázom a kötelékeket; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott tőle” (Bír 16,20).

Ami eltávozott tőle, az az „Úr Szelleme” volt, ami korábban „felindította” (Bír 15,14).

El tudod képzelni ezt a szituációt? Azt hiszed, be vagy töltekezve,pedig nem. Azt hiszed, rajtad van a kenet, pedig már eltávozott. Sámson egyáltalán nem volt tudatában annak, hogy megszegte Istennel kötött szövetségét. Nem tudta, hogy a Szellem, az erő eltávozott az életéből.

Ugyanez történt Saullal is. Az Úr elvette tőle a királyságot, mert „eltávozott tőlem és beszédeimet nem tartotta meg” (1Sám 15,11). A Szellem eltávozott tőle, sőt még ennél is szörnyűbb dolog történt: „Az Úr Szelleme eltávozott Saultól és egy gonosz szellem kezdte gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett” (1Sám 16,14). * Az üresség betöltetik * Tudod, hogy minden hitetlen ember démonok befolyása alatt áll? Megdöbbentő, de ezt mondja az Írás: „Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor, e világ folyása szerint, a

levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, aki most az engedetlenség fiaiban munkálkodik” (Ef 2,1-2).

Azt mondod erre: - Ez soha nem történhetne meg velem! Én betöltekeztem a Szent Szellemmel.

Lehet, hogy úgy van, de ha bármilyen oknál fogva a Szent Szellem jelenléte eltávozik tőled, üresség keletkezik és a Sátán pontosan erre vár. Befolyásából elnyomás lesz.

Senki nem szeret démonokról beszélni. Nem hallunk róluk a prédikációkban, a keresztények nem erről diskurálnak, a hitetlenek pedig úgy tesznek, mintha démonok nem is léteznének. Olyan ez, mint amikor egy politikus kerüli a kábítószerek és a bűnözés témáját, mintha ezzel meg is oldaná a problémát. Krisztus nem így viszonyult a dologhoz. Félelem nélkül beszélt arról, hogyan próbálják a démonok leuralni az életedet.

Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Mikor pedig a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve és nem talál. Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé hét másik szellemet, gonoszabbakat magánál és bemenvén ott lakoznak” (Mt 12,43-45). És most figyelj, mit mond ezután az Úr: „És ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél”.

Sátán terve a következő: minden eltávozott démon visszatér, hogy megnézze, van-e még esélye. Ha igen, akkor másokat is visz magával. Eléggé ijesztő helyzet, de el lehet kerülni, ha teljesen, tökéletesen betöltekezel a Szent Szellemmel és soha nem töröd meg Istennel kötött szövetségedet.

Emlékszel arra a történetre, amikor a tanítványok nem tudtak meggyógyítani egy kisgyereket? Aközben történt, míg Krisztus az Átváltozás Hegyén megdicsőült. Amikor a Mester lejött a hegyről, a fiú apja így szólt Hozzá: „Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved, mivel gyakorta esik a tűzbe és gyakorta a vízbe. És elvittem őt a te tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani” (Mt 17,15-16).

De itt többre volt szükség, mint egyszerűen a test meggyógyítására. Az igében ez áll: „Hozzátok őt ide nékem. És megdorgálta a démont Jézus és az kiment belőle. És meggyógyult a gyermek azon órától fogva” (Mt 17,17-18).

Az Úr nemcsak ki akarja űzni a Sátánt és démonjait egészséged és szabadulásod akadályozóit - az életedből, hanem a keletkezett ürességet is be akarja tölteni. Ezért küldte el a Vigasztalót. Azt akarja, hogy betöltekezz a Szellemmel.

A Szellem jelenleg is a földön van. Türelmesen vár a hívásodra.

Csak néhány szavadba kerül, akár suttogva is mondhatod: Szent Szellem, kérlek segíts!

Karnyújtásnyira van csak tőled. És azonnal segíteni fog. * 11. fejezet * Miért sírsz? *

- Benny, megbocsátható az Atya káromlása? - kérdezte tőlem egy fiatal keresztény nemrégiben.

- Igen - válaszoltam.

- És a Fiú káromlása?

- Az is megbocsátható - feleltem.

- Akkor mondd meg, miért megbocsáthatatlan bűn a Szent Szellem káromlása? * Félelem nélkül * Sokaknak okoz problémát ez a kérdés. De engem a Szellem megszabadított a „megbocsáthatatlan bűn” elkövetésétől való félelemből. Olyan megtapasztaláson mentem keresztül, aminek alapján soha többet nem kell aggódnom emiatt. * „Csöndesen sírt” * Isten hatalmas kijelentést adott nekem 1974 telén a Szent Szellem természetével kapcsolatban. Megértettem, hogy az Atya és a Fiú miért adott „ultimátumot” azoknak, akik káromolnák a Szellemet.

Imádkozás közben egyszer csak azt éreztem, hogy Isten Szelleme jelen van a szobámban és éreztem, hogy sír. Tudom, hogy furán hangzik és bevallom, ma sem értem teljesen. De határozottan emlékszem, hogy ott térdeltem és megéreztem a jelenlétét és azt, hogy csöndesen sír.

Azt kérdezheted, honnan tudtam, hogy a Szellem volt az?

Számomra ez a kérdés olyan, mintha valaki az üdvösségemet kérdőjelezné meg. Nagyon is valóságos megtapasztalás volt.

Nem tudom se megmagyarázni, se felfogni, de tudom, hogy megtörtént.

Annyira valóságos volt, hogy balra fordultam és megkérdeztem: - Úrnak Szelleme, miért sírsz?

Nem kaptam választ. De abban a pillanatban elsírtam magam én is. Könnybelábadt szemmel kérdeztem: - Úrnak Szelleme, miért sírsz? És akkor egész lényem remegni kezdett. Már nem csak a könnyeim hullottak, hangosan tört föl bennsőm mélyéről a zokogás, mint amikor valaki váratlanul meghalt gyermekét siratja. És nem tudtam abbahagyni. Csak sírtam és sírtam. De annyira, hogy napokig eltartott. Magam sem értettem, miért folynak a könnyeim olyan ellenállhatatlanul. És ez így ment három héten át.

Egyre súlyosabban nehezedett rám a teher. Olyan érzésem volt, mintha valaki ezer kilós zsákot szíjazott volna erősen a hátamra és aztán magamra hagyott volna vele. Mintha valamilyen bánat nyomasztó, súlyos terhe alatt kellett volna görnyedeznem. * Föl és alá * Úgy voltam, mint a zsoltáros, amikor azt írja: Elfáradtam sóhajtozásomban, Egész éjjel áztattam ágyamat,

Könnyhullatással öntöztem nyoszolyámat. (Zsolt 6,7) * Bánat költözött a szívembe és nem tudtam miért. Föl alá járkáltam a szobámban és kerestem az okát.

Fölnéztem és így szóltam: - Uram, miért? - Imádkoztam, hogy megszabaduljak e megmagyarázhatatlan tehertől. És akkor a Mindenható Isten egyetlen pillanat alatt átváltoztatta a vállaimra nehezedő bánatot az elveszett lelkek iránt érzett, soha addig nem ismert felelősséggé.

Azzal kezdődött, hogy megkérdeztem a Szent Szellemet, miért sír és az lett belőle, hogy egy életreszóló, soha meg nem szűnő felelősségérzet alakult ki bennem a bűnösök felé.

Ez az élmény (bár ma sem értem teljesen) arról győzött meg, hogy a Szent Szellem bánkódik a világ miatt. Meggyőződésem, hogy könnyek közt keres, kutat olyan szolgálók után, akik hajlandók Isten szeretetét hirdetni. Hiszem, hogy az Atya Szelleme nagyon is szívén viseli az emberek szükségeit. Talán ezzel a néhány héttel bepillantást engedett abba, mennyire bánkódik a sok elveszett ember miatt.

Nem volt kérdés most már, hogy mit tegyek. Tudtam, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem üzenetét kell prédikálnom. És ezt is teszem ma is.

Ha a Szellem talál valakit, akit használni tud, megmutatja az illetőnek a saját érzéseit. Ha érezted már azt a fájdalmat, amit a Szent Szellem érez, akkor az bevésődik a lelkiismeretedbe és soha nem felejted el. Akkor nemcsak látod majd az emberiség szükségeit: érezni is fogod, mint soha azelőtt.

De hiszem, hogy istennek volt még egy másik célja is azzal, hogy ilyen dolgokon mentem át. Megértettem, hogyan lehet az, hogy a Szent Szellem része a Szentháromságnak, mégis különbözik az Atyától és a Fiútól. És lehetővé vált számomra, hogy megértsem a „megbocsáthatatlan bűn” rejtélyét. * Megsérteni és rágalmazni * Mit is mond az Írás?

Jézus ezt mondta a farizeusoknak: „Aki Velem nincs, ellenem van és aki velem nem gyűjt, tékozol. Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek: de a Szellem káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek” (Mt 12,30-31). Aztán, hogy még világosabb legyen, így folytatta: „Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szent Szellem ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik”.

Mit is jelent a „káromlás”? A szónak számos jelentése van: gyalázni valakit, szidalmazni (vagy gúnyolódni), becsmérelni - durván, szentségtörően beszélni, bemocskolni, becsületsértéssel illetni, rágalmazni - alaptalanul vádolni, sértegetni.

Valaki megkérdezheti most: - Hogyan lehet bemocskolni a Szent Szellemet? - Vagy: - Hogyan lehet sértegetni? - Csakis szándékosan.

A Zsidókhoz írt levél pontosan erről beszél:

Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalmatlanul meghal. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb ítéletre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja és a szövetség vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza? (Zsid 10,26-29) A Zsidókhoz írt levél szerzője szigorú figyelmeztetéssel folytatja: „Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az Ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni”. * A Szent Szellem más * Miért megbocsáthatatlan a Szent Szellem káromlása? Ezzel a könyvvel az volt a célom, hogy megmutassam neked az Írás alapján, hogy a Szent Szellem más. Nem nagyobb, nem kisebb, mint az Atya vagy a Fiú, de meg kell ismernünk a tulajdonságait.

A mindenható Isten, az Atya a menny hatalmas Istene, akit imádunk, dicsérünk, dicsőítünk és magasztalunk. Jézus, az Ő Fia a dicsőség Ura, akire még az angyalok is félelemmel néznek. Úgy érzem, a Szent Szellem különleges intenzitással érzi át az emberi érzelmeket - még a fájdalmat, bánatot, szenvedést is.

Azt mondod: - Hát a Szent Szellem máshogy érzi a szomorúságot mint az Atya és a Fiú? - Az Írás sehol nem mondja, hogy ne szomorítsuk meg az Atyát vagy a Fiút.

Mindenütt ezt olvassuk: „Ne szomorítsátok meg a Szellemet”.

Miért? Hiszem, hogy azért, mert Ő valahogy máshogy éli meg ezeket, mint az Atya és a Fiú.

Tény, hogy Jézus azt mondta: „Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szent Szellem ellen szól, annak meg nem bocsáttatik”. Már ez is mutatja, hogy a Szent Szellem sebezhető.

Miért mondta az Atya, hogy „megszomorították az én Szellememet”? Más szavakkal kínozták, bántalmazták Isten Szellemét. És az írás feljegyzi, hogy „ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük” (Ézs 63,10). Miért kell annyira óvni a Szent Szellemet? Talán azért, mert az Atya tudja, milyen érzékeny.

Mintha azt mondaná: - Soha nem bocsátom meg, ha bántjátok a Szellemet.

Jézus azt mondta, az Ő vére minden bűnt lemos, kivéve ezt.

Miért védi annyira a Szent Szellemet Krisztus? Miért mondta, hogy „aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó” (Mk 3,29).

Miért? Mert a Szent Szellem más, az ő szíve nagyon érzékeny a fájdalomra.

De mondjak valami vigasztalót? Jézus tett egy nagyon fontos kijelentést, mielőtt a káromlásról beszélt volna: „Aki velem nincs, ellenem van és aki velem nem gyűjt tékozol” (Mt 12,30).

Ha Krisztusért munkálkodsz, nem esel a tékozlók kategóriájába. Amikor az Úr a káromlásról beszélt, teljesen

világossá tette, hogy olyan embereknek szól a figyelmeztetés, akik nem Vele munkálkodnak.

Kérdezd meg magadat: - Vele vagyok? - Ha a válasz igen, akkor kérdezd tovább: - Gyűjtök-e Neki lelkeket? - Ha erre is igen a válasz, akkor bátran elmondhatod: - Én soha nem fogom káromolni a Szellemet. * „Gyötrődsz?” * Egyszer fölkeresett egy fiatal lány. Azt mondta, meg van győződve arról, hogy káromolta a Szent Szellemet.

- Gyötrődsz? - kérdeztem tőle.

- Igen - mondta és aggódó pillantást vetett rám.

- Az a tény, hogy gyötrődsz, világosan mutatja, hogy nem káromoltad a Szent Szellemet - mondtam neki.

A káromlás olyan szándékos cselekedet, amiben nincs se gyötrődés, se aggodalmaskodás.

A káromlás az, ha valaki Jézust átkozza és ilyeneket mond: Mit bánom én, hogy mit tett! Ki foglalkozik az Ő vérével! - A káromlás Isten cselekedeteinek szándékos becsmérlése.

Azt kérdezed: - De hát Benny, honnan tudhatom, hogy soha nem fogom elkövetni ezt a bűnt? - Nem követed el, amíg nem akarod elkövetni.

Figyeld meg pontosan, mit mondott Jézus. Azt mondta, aki a Szellem ellen „szól”, az nem nyer bocsánatot. Krisztus üzenetében nagy hangsúlyt kap ez a szó. A beszéd akaratlagos dolog. Nemcsak egy üres gondolat. A beszéd folyamatának egész tested részese.

A Szellem káromlását olyanok követik el, akik döntést hoztak, hogy márpedig ők káromolni, becsmérelni fogják. Ez akaratlagos dolog.

Mi a Sátán szerepe mindebben? Sokat szolgálok más emberek felé, ezért tudom hogyan próbálja az ördög a Szent Szellemmel kapcsolatos gonosz gondolatokkal teletömködni az emberek fejét. Mit is várhatnánk mást tőle? Talán már veled is előfordult ilyesmi.

Voltál már úgy, hogy akaratod ellenére valamilyen rossz gondolat bujkált benned? Kitől származott ez a gonosz gondolat?

Természetesen a Sátántól. Na de kimondtad ezt a gondolatot?

Nem! És azért nem mondtad ki, mert nem a te gondolatod volt.

Aki a Szent Szellem ellen szól, az előzőleg döntést hozott, hogy káromolni fogja a Szellemet. Azt mondja magában: Káromolni fogom, és nem érdekel, hogy Isten mit szól hozzá!

Saul király káromolta a Szent Szellemet, amikor visszautasította Isten Igéjét. Démás, Pál egyik útitársa is ezt tette, amikor hátat fordított az evangéliumnak és visszatért a testi élvezetekbe. Pál így ír erről: „Mert Démás engem elhagyott, e jelen világhoz ragaszkodván és elment Tesszalonikába” (2Tim 4,10). * Veled van * - Benny, azt mondtad, soha nem fogjuk káromolni a Szellemet. Akkor Saul és Démás hogyan tudta? - kérdezed most.

Én csak azt mondom, hogy nem tudod káromolni Őt, amíg ragaszkodsz a döntésedhez és Jézusért élsz.

Az örökkévalóságba vezető úton sok olyan ember indult már el, aki Krisztussal kezdte, mégis a Sátánnal fejezte be életét.

Vannak, akik lelkesen elindulnak, megrázogatják a prédikátor kezét, hogy ilyen módon biztosítsanak maguknak egy helyet a mennyben. De szívük mélyéből sosem tértek meg. Aztán bekerülnek az élvezetek, a pénz, a világ csillogásának hálójába. És azt mondják: - Istenem, viszlát.

Azt kérdezed: - Honnan tudhatom, hogy a Szent Szellem velem van? És miből tudhatom meg, hogy ha eltávozott?

A Sátán az, aki ilyen gondolatokkal támad és azt súgja a füledbe: - A Szent Szellem elhagyott. Elment örökre. És soha nem tér vissza hozzád!

Ne fogadd el ezt. Elmondom, hogyan tudhatod meg, hogy a Szent Szellem veled van. Nekem is segített és hiszem, hogy neked is fog. Először is az Írás szerint a Szent Szellem tanácsot és békességet ad. Másodszor: jelen van az életedben Jézus?

Akkor a Szent Szellem nem hagyott el. Szól hozzád Isten Szelleme, hogy imádkozz? Akkor nem hagyott el. Érzel magadban indíttatást, hogy olvasd a Bibliát? Nem hagyott el, ő munkálkodik benned. Találkozol valakivel és vágy ébred a szívedben, hogy bizonyságot tegyél neki Jézusról? Ott van veled.

Nincs ellentmondás abban, hogy Jézus azt mondta: a Szellem örökké velünk marad. Arról a tényről beszélt, hogy a Szellem szerepe folyamatos - sőt örök. Ha káromlod Őt, a Szellem eltávozik. De attól, hogy megszomorítod, még ott marad. Úgy hiszem, a keresztények minden nap megszomorítják a Szellemet. Én legalábbis.

A Szent Szellem megszomorítása az egyház bűne. Ezért mondta Pál az egyháznak: „Ne szomorítsátok meg a Szellemet”.

Ez nem a hitetleneknek szól. * Mi van, ha elbuksz? * Megkérdezheted: - Mivel szomorítjuk meg Őt? Megszomorítod a Szent Szellemet, ha nem bocsátasz meg. Ha valami csúnyát vagy helytelent mondasz.

Mindennap imádkoznod kell azért, hogy a Szent Szellem segítsen neked abban, hogy aznap ne szomorítsd meg. És mi van, ha elbuksz? Alig várja, hogy kimond: - Kérlek, bocsáss meg. - Megbocsát és megtisztít hetvenhétszer.

A Szent Szellem annyira gyöngéd, hogy még a legkisebb sérelem is fájdalmat okoz neki. És mennél régebb óta ismered, annál inkább megismered az érzéseit. Sokszor könnyek között mondom: - Szent Szellem, bocsáss meg, hogy ilyen fájdalmakat okoztam neked. De kérve kérlek, maradj velem.

Volt, hogy azt mondtam Neki: - Dorgálj meg inkább, csak ne menj el! - Mert akit szeret az Úr, megdorgálja. Olyan ez, mintha azt mondaná: - Szeretlek.

Hiszem, hogy ha valaki megmarad a meg nem bocsátásban, az Úr Szelleme megengedi, hogy gyötrődés költözzön a szívébe.

Péter megkérdezte Krisztust: „Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni és néki megbocsátanom? Még hétszer is?” (Mt 18,21). Az Úr pedig így válaszolt: „Nem

mondom neked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is”. És elmondta a tanítványoknak a meg nem bocsátó szolgáról szóló példázatot, mely ezzel a figyelmeztetéssel végződik: „Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a kínzók kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik”.

Végül Krisztus levonja a következtetést a példázatból: „Eképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyafiának, az ő vétkeit” (Mt 18,35).

Azt jelenti ez, hogy a Szent Szellem végleg eltávozott? Nem. Arról van szó, hogy Isten leveszi védelmező kezét azokról, akik nem hajlandók megbocsátani.

Azt a személyt, aki káromolta a Szent Szellemet, megszállják a Sátán démonjai. De ha azt kérdezed, lehetséges-e, hogy egy démon megszálljon egy Szent Szellemmel betöltekezett keresztényt, akkor határozott nem a válaszom.

Mindamellett hiszem, hogy aki hitben megvallotta Jézust Urának, de történetesen nem az Úrnak él jelenleg - vagy meg nem bocsátásban él - démonok befolyása alá kerülhet. Az ilyen embereket zaklathatják, még el is nyomhatják a sötétség erői, de ez nem megszállottság.

Például, mikor Péter azt mondta: „Uram, te nem halhatsz meg!”, Jézus így válaszolt: „Távozz tőlem Sátán”. Pétert nem szállta meg a Sátán, csak a hatása alá került. Nagy különbség.

Jézus azt mondta a Szellem által: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled”. És ez barátom, jó hír. És mivel Ő velünk marad, fontosabb arra figyelnünk, hogy Ő mit tesz értünk, mint arra, hogy a Sátán mit tesz ellenünk. * Egymagad képtelen vagy * Biztos vagyok benne, hogy legfőbb vágyad az, hogy Istent szellemeddel, lelkeddel, testeddel szeressed. De akármilyen erős is benned a vágy, egymagad képtelen vagy elérni a célodat.

Segítséget kell kérned: - Szent Szellem, kérlek, segíts nekem.

Pál így írt a Római gyülekezetnek: „A reménység pedig nem szégyenít meg, mert az Isten szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, Aki adatott nékünk” (Róm 5,5).

Persze, hogy szeretni akarjuk Krisztust, de ez lehetetlenség, ha a Szellem nem ad nekünk természetfölötti szeretetet. És hogyan kaphatod meg ezt? Úgy, hogy egyszerűen azt mondod: Isten Szelleme, átadom magam Teneked. - Ha ezt megteszed, ő elárasztja a lelkedet az Úr iránt való szeretettel.

Minél alaposabban megismered a Szent Szellemet, annál alaposabban megismered Jézust. Automatikusan. Miért? Mert a Szellem Krisztust magasztalja. Jézus mondta: „ő engem dicsőít majd!”. Az Úr nem válik mellékessé, sőt, egyre közelebb kerül hozzád.

Pál így ír: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint” (Róm 8,1). Érted, mit jelent igazából a Szellemet követni? Amikor azt mondja neked: - Imádkozz - akkor tedd meg.

Amikor azt mondja: - Tégy bizonyságot akkor azt kell tenned. És így tudod követni a Szellemet, így tudsz Szellem szerint járni. * A szabadság öröme a szellemben * Ha engedetlen vagy, kárhoztatást, bűntudatot érzel. De ha engedelmeskedsz az elhívásodnak, megismered a szabadság örömét a Szellemben: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8,2). Az Ószövetségben az Atya volt a törvényadó, az Újszövetségben a Szent Szellem. Jézus a Szellemen keresztül adta a parancsolatait (Csel 1,2), ugyanúgy, ahogy annak idején Isten Mózesen keresztül adta a törvényt. * Hét kijelentés * Micsoda öröm azokban a győzelmekben járni, melyeket Pál a Rómaiakhoz írt levél nyolcadik részében ír le. Pál itt hét különleges kijelentést oszt meg velünk, a levél első 16 versében.

Az Írás talán sehol nem ír ennyire világosan a Szellem szerepéről.

1. Hatalom a bűn fölött. Az első kijelentés szerint az élet Szellemének törvénye megszabadít a bűntől és a haláltól (8,1-2).

Uralkodsz a bűn fölött.

2. Beteljesíti a törvényt. „Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtlen volt a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában... hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Szellem szerint” (8,3-4).

Mózes törvényének beteljesítése eredményezte azt a szabadságot, amit most a Szellemben élvezünk.

3. A Szellem gondolata. „Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak, a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a test gondolata halál, a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen, mivel az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt” (8,5-8).

4. Megigazít. „De ti nem vagytok testben, hanem Szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akikben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé. Hogyha pedig Krisztus tibennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a Szellem ellenben élet az igazságért” (8,9-10).

5. Megeleveníti a testedet. „De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által” (8,11).

Ha a Szent Szellem nyomaiban jársz, egészséges leszel. Élettel lesz tele a tested. Ahogy Ésaiás mondja: „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul” (40,31). Barátom, a Szent Szellem nélkül nem fog megújulni az erőd, mert ő az aki megeleveníti a halandó testet.

1. Megöli a test cselekedeteit. „Annakokáért atyámfiai nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test

szerint éltek meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Isten fiai” (8,12-14).

2. Bizonyságot tesz az üdvösségedről. „Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (8,15-16).

Pál itt végig arról beszél, hogy hogyan végzi a Szellem az Atya és a Fiú munkáját. Újra és újra izgalomba hoznak ezek a csodálatos szavak: „akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai”.

Isten tervében nem szerepel, hogy letérj a számodra kijelölt útról. Nem bukást tervezett a számodra. Ezért sem kell, hogy indokolatlan félelem legyen benned a megbocsáthatatlan bűn, a Szent Szellem káromlásának elkövetésétől.

Krisztus iránti szereteted annyival nagyobb a Sátán befolyásánál, hogy a csata már el is dőlt. A Szent Szellem vágyva vágyik arra, hogy bennsőséges, személyes kapcsolatot alakítson ki veled.

Amikor lelkem mélyéről tört fel belőlem a véget nem érő zokogás, a Szellem türelmesen várt. Megismertem, milyen súllyal nehezedik Őrá a még megtéretlen emberek iránt érzett felelősség és ez meghatározó élménnyé vált számomra. Ő adta az életembe az erőt, a beteljesedést, a megigazulást, a vezetést és még annyi sok mást. És neked is meg akarja adni mindezt. * 12. fejezet * Földi mennyország * Első prédikációim, melyeket 1974-ben és 1975 elején tartottam, inkább csak személyes bizonyságtételek voltak - arról, hogy hogyan ismertem meg a Szent Szellemet és hogyan működik az életemben. Akkoriban még nagyon keveset tudtam volt mit tanulnom.. * A Szellem hangjának követése * Az 1975-ös év során a Szent Szellem félreérthetetlenül szólt hozzám, hogy hetente tartsak összejöveteleket Torontóban. Azt mondta: - Kövess engem! Figyelj a hangomra, és sokakat fogsz Krisztushoz vezetni!

Hát így kezdődött. Hétfőnként gyűltünk össze és elkezdtünk egy sorozatot, ami végül öt éven át tartott. Egy gimnázium előadótermében kezdtük, de aztán már nem fértünk el, annyian jöttek. Új helyet kellett keresnünk.

Az összejövetelek teljesen a Szent Szellem vezetése alatt folytak, mindig az ő hangjára figyeltem. Sokan megszabadultak a legkülönfélébb szenvedélyekből, szétszakadt családok álltak helyre, rengeteg gyógyulás történt és csodákról hallottunk bizonyságokat. És minden egyes alkalommal voltak megtérők.

Aztán eljött az az idő, hogy a csodák, szabadulások, gyógyulások sorozatban, spontán módon megtörténtek. Már nem

is álltak sorba az emberek, hogy kézrátétellel imádkozzunk értük.

Isten szabadon munkálkodott az egész teremben, nem is tudtunk meghallgatni minden bizonyságot.

A sajtó is kezdett felfigyelni a dologra. Egyre-másra jelentek meg a cikkek a „Csoda összejövetelekről” az országos napilapokban is: a Toronto Starban, a Toronto Globe and Mailben és a többiben.

A Globe and Mail 1976 decemberében kiküldött egy újságírót az istentiszteletünkre. Az illető részletesen beszámolt a gyógyulásokról, bizonyságokról, majd a cikk végén engem idézett: „Nem magamat akarom fölmagasztalni, hanem Jézust.

Jézusé a dicsőség. Lelkeket halászunk az Úr Jézusnak. Lelkeket akarok megmenteni, minél többet. Ez az amit akarok.”

A Toronto Star „Létezik-e hitből való gyógyulás” címmel négy esettanulmányt közölt, melyben olyan embereket interjúvoltak meg, akik az összejövetel alatt gyógyultak meg.

Egyikük egy torokrákban szenvedő oshawai autógyári munkás volt: „A rákklinikán a héten az orvosi jelentés egyértelműen megállapította, hogy a rosszindulatú daganat eltűnt.”

Egy beavertoni kamionosról így írt az újság: „Hét éve szenvedett szívszélhűdésben és enyhe emfizémában (tüdőbetegségben). Bár nem járt templomba, barátai unszolására mégis elment a gyógyító összejövetelre. ’Három nap múlva elmentem az orvoshoz kontrollra’ - meséli. ’Azt mondta kutya bajom. Hiszem, hogy Isten gyógyított meg’.”

Az újságíró az orvosok véleményét is kikérte. „Nézze, nagyon sok olyan jelenség van a világban, amit nem értünk” nyilatkozta az egyik doktor.

A televíziós állomások dokumentumműsorokat készítettek Isten tetteiről. A CBC, a Global TV és a torontói Channel 9 rendkívüli adásokban számoltak be az összejövetelekről. Hetente jelentkező rendszeres tévéműsort indítottunk be, melyet másfél éven át főműsoridőben közvetítettek. * Egy Pittsburgh-i taxi * Nem volt könnyű döntés otthagyni Torontót. Itt tértem meg, itt gyógyultam meg, itt érintett meg Isten Szelleme. A sajtóban csak jót írtak a szolgálatomról. De hát megfogadtam, hogy engedelmeskedem a Szent Szellem vezetésének.

Tudtam, hogy azt akarja: alapítsak gyülekezetét és bővítsem nemzetközivé a szolgálatomat. Ezt már 1977-ben megmondta nekem a Szent Szellem. Pontosan emlékszem, hogyan történt.

Pittsburgh-ben voltam, éppen egy taxiban ültem, mikor szólt hozzám a Szent Szellem. Azt mondta, az egész világra ki fog terjedni a szolgálatom.

Csodálkoztam. - Na de hol kezdjem el? New Yorkban? Los Angelesben? - A Szellem meghökkentő módokat talál arra, hogy vezessen.

1978 júliusában a floridai Orlandóba utaztam, hogy beszéljek Roy Harthernnel, egy ottani pásztorral. Kiderült, hogy van egy lánya, Suzanne, aki bibliai főiskolára jár Springfieldbe.

Egyedülálló voltam, fölkeltette az érdeklődésemet a dolog.

Meghívattam magam karácsonyra: gondoltam, hogy Suzanne a családdal tölti az ünnepeket. Amikor megpillantottam, az Úr

így szólt hozzám: - Íme a feleséged. - Éreztem, hogy így lesz. És Suzanne is ugyanezt érezte.

De biztosra akartam menni, ezért jeleket kértem Istentől. És rendre meg is kaptam a választ. Mégis azt kérdeztem magamtól: - Nem csak véletlen? Valóban Isten akarata, hogy feleségül vegyem Suzanne-t?

Végül még egy utolsó jelet kértem.

Néhány napra Kaliforniába kellett utaznom, hogy újévi istentiszteletet tartsak. Visszafelé a repülőgépen azt mondtam Istennek: - Ha tényleg ő lesz a feleségem, készítsen nekem túrótortát, mire visszaérek. - Ez volt a legkeményebb próba, amit ki tudtam találni.

Suzanne kijött elém az orlandói repülőtérre és ezekkel a szavakkal fogadott: - Benny, készítettem neked egy túrótortát. De azért ne légy túl nagy várakozással. Ez az első túrótortám.

Két hét múlva eljegyeztük egymást és még abban az évben összeházasodtunk.

Ahogy telt-múlt az idő, egyre több jel mutatott arra, hogy Orlandó legyen világméretű szolgálatunk főhadiszállása. Az Orlando Christian Centert 1983-ban alapítottuk meg. A kis, 250 fős gyülekezet dinamikusan növekedett. Jelenleg már hétezren látogatják rendszeresen az istentiszteleteket, melyeket a televízió is közvetít. * Nem a maga dicsőségét * Őszintén szólva fogalmam sem volt, hová fog vezetni a Szellem, amikor személyes kapcsolatba kerültem Vele. Csak azt tudtam, hogy Ő valóságos és közösségben akar lenni velem. A tanítóm, a vezetőm akart lenni.

De rájöttem valamire. A Szent Szellem soha nem a maga dicsőségét keresi, hanem Jézusét. Ő mindig Jézust dicsőíti.

Azt is megtanultam, hogy Isten ajándékainak nem a Szellem a forrása. Ő az, aki segít neked, hogy megkaphasd azt, amit az Atyaisten ad. És ő az, aki segít neked, hogy elfogadd Isten Fiát Megváltódnak és Uradnak. * A Szellem ígérete * A Szent Szellem erejét még a hitetlenek is megérzik. Több száz emberrel beszéltem a megtérésükről és sokan mondták: Valami megmagyarázhatatlan történt. Képtelen voltam folytatni a régi életemet. - Ez a Szellem ereje.

Az Úr mondta: „Ne maradjon az én Szellemem örökké az emberben” (1Móz 6,3). Irtózatos küzdelem folyik, mikor a Szent Szellem tudatosítani akarja benned, hogy szükséged van az Úrra.

Ezért van az, hogy sokan kellemetlenül érzik magukat megtérésük előtt az Úr jelenlétében.

A Szellem tulajdonképpen Jézus mellett tanúskodik! „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazság Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot” (Jn 15,26). A Szellem legfőbb célja, hogy Krisztushoz vezesse az embereket.

A Szellem bizonyságot tesz és meggyőz. Találkoztam olyan emberekkel, akik szó szerint rosszul lettek, miután otthagyták az

evangelizációs összejövetelt. Gyötrődtek bűneik súlya alatt, mígnem megbékéltek az Atyával a Fiú által.

A Szellem győz meg az Írás igazságáról, az evangélium valóságáról. Ő akkor is ott van veled, miután már átadtad a szívedet Krisztusnak és neked is segít bizonyságot tenni az Úrról. Mikeás próféta írta: Én ellenben megteljesedek az Úr Szellemének erejével, És ítélettel és hatalommal, Hogy hirdessem Jákobnak az ő vétkét És Izraelnek az ő bűnét. (Mik 3,8) * Őáltala tudsz erővel beszélni. Teljesen hiábavaló próbálkozás Isten Igéjét a Szent Szellem kenete nélkül hirdetni. * „Segíts!” * Amikor azt mondod: - Szent Szellem, segíts megismerni Jézust! - nem fogsz csalódni. Figyeld meg, mit mond a zsoltáros: „Ne vess el engem a te orcád elől és a te Szent Szellemedet ne vedd el tőlem” (Zsolt 51,13). A következő versben pedig így folytatja: „Add vissza nékem a te szabadításod örömét és támogass engem a te bőkezű Szellemeddel”. A Szent Szellem adni akar neked.

Amikor azt mondod Neki: - „Segíts!” - segíteni fog.

Amikor azt mondod: - Taníts engem! akkor tanítani fog.

Amikor azt mondod: - Segíts imádkozni! - azt válaszolja: Máris kezdhetjük. Ő helyezi a szívedbe a vágyat, hogy imádkozz, hogy beszélgess az Atyával és a Fiúval. Pál erőteljes szavakkal ír erről: „Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki Isten Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által” (1Kor 12,3). Amikor azt énekeled: - Ő az Úr! - és szívedben hiszed, ez bizonyítja, hogy a Szent Szellem benned van. Használ téged, általad hirdeti, hogy a Jézus Krisztus Úr az egész világ fölött!

Abban a pillanatban, hogy megvallottad Krisztus halálát, eltemettetését és feltámadását, kiálltad a Szellem próbáját.

Ahogy az írás mondja: „Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van. És valamely szellem nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől” (1Jn 4,2-3). A 6. vers pedig így szól: „Erről ismerjük meg az igazság szellemét és a tévelygés szellemét.”

Megtérésed, üdvösséged a Szent Szellem munkájának központi kérdése. Isten Őáltala fogad fiának. „Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét félelemre, hanem a fiúság Szellemét kaptátok” (Róm 8,14-15). És az Ige folytatása megmutatja, hogyan fejezheted ezt ki. „Aki által kiáltjuk: Abba, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai

pedig Krisztusnak, ha ugyan Vele együtt szenvedünk, hogy Vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Róm 8,15-17). * Fiúság * A Szellem rádnézett és egy árva gyermeket látott. Azt mondta: - Örökbe fogadlak. - Ő az Atyád. Miért? Mert Ő az Atya Szelleme, Őnélküle lehetetlen közel kerülni az Atyához. „Mert Őáltala van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Ef 2,18). Ki által? Mind a zsidók, mind a pogányok Jézus által, a Szent Szellemben közeledhetnek az Atyához.

De most jön a legizgalmasabb. A Biblia azt mondja, hogy a Szent Szellem garantálja neked az örök életet. „Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazság beszédét, üdvösségtek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéret ama Szent Szellemével, aki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására (Ef 1,13-14).

Ne legyen semmilyen kétséged, a Szent Szellem felkészít a mennyre. Ha meg vagy győződve arról, hogy Ő benned él, akkor sosem kell megkérdőjelezned, hogy újjászülettél-e. Sosem kell megkérdőjelezned, hogy a menny-e az igazi otthonod. És sosem kell megkérdőjelezned, hogy megvan-e az örök életed, az üdvösséged.

Mondjuk, besétálsz egy üzletbe, kiválasztasz néhány ruhadarabot, egy pár cipőt, de nem tudod az egészet kifizetni, mert nincs nálad elég pénz. Mit csinálsz? Előleget fizetsz és megkéred, hogy tegyék félre a számodra. - Jövő héten érte jövök - mondod. A csomagra ráírják a neved, aztán egy hét múlva elmész érte.

Pontosan ezt tette Jézus, amikor eljött és odaadta neked a Szent Szellemet. A különbség csak annyi, hogy ő a teljes árat kifizette a Golgotán. - Kifizettem a váltságdíjat az életedért, mégis adok egy zálogot, amely garancia arra, hogy az életed az enyém - mondja Krisztus. Elküldte a Szent Szellemet. És ha a Szent Szellem benned van, akkor a legjobb úton haladsz a dicsőség felé.

Amikor Krisztus visszajön, fölkap téged és hazavisz. Hát nem csodálatos? Az Úré vagy, mert megvásárolt téged. Ezért kiálthatod a Sátán ronda pofájába: - Ne merj hozzám érni!

Krisztusé vagyok! - Csak nyugodtan szóld neki az Igét. Állj ellene és el fog menekülni tőled.

Benned van a Szent Szellem. Ő az „örökséged záloga”! Miért kaptad meg Őt előlegként? Pál azt mondja: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk, mert meg van írva: Átkozott minden aki fán függ” (Gal 3,13). És ezután Pál csodálatos igazságot ír le: megváltott minket, „hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által”.

Azért kaptuk meg a Szellemet ígéret szerint, mert Krisztus átokká lett. * Segítségre van szükséged *

Attól a pillanattól fogva, hogy elfogadtad Jézust Megváltódnak, a Szellem adja neked az akarást, az erőt és a vágyat, hogy engedelmeskedj Istennek és keresztény életet élj. Őnélküle lehetetlen.

Péter apostol azt mondja: „Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek” (1Pt 1,22).

Az emberek - sokszor még a keresztények is - azért buknak el, mert a saját erejükben bíznak. Nem Istennek való engedelmesség, ha azt mondod: - Megcsinálom magam. Hányszor mondtad már: - Imádkozni fogok. Olvasni fogom az Igét. - Aztán mégse imádkoztál, mégse olvastad az Igét. Miért?

Mert saját magadban bíztál, test szerint jártál: ezért buktál el mindahányszor. Ő adja neked az erőt, az életet, és még valamit, ami ugyanilyen fontos. Nyugodalmat. Ézsaiásnál olvassuk: Mint a barmot amely völgybe száll alá, Nyugodalomba vitte őket az Úr Szelleme: Így vezérletted népedet, Hogy magadnak dicső nevet szerezz! (Ézs 63,14) * Röviddel azután, hogy elkezdtem hirdetni az evangéliumot, találkoztam Dávid DuPlessisszel. Mindenki csak úgy ismerte, hogy „Mr. Pünkösd”, mert állandóan a Szent Szellemről beszélt.

Már akkor karizmatikus volt, amikor még nem is létezett a karizmatikus mozgalom.

Egy keresztény konferencián vettem részt Ontario államban, Brockville-ben és a szünetben vettem magamnak a bátorságot, odamentem hozzá és megszólítottam. - Dr. DuPlessis, hogyan tudnék Istennek igazából a kedvében járni?

Az idős ember, aki azóta már Jézusnál van, megállt, letette a táskáját, mutatóujját a mellkasomnak szegezte és nekiszorított a falnak. Mit mondjak, nem ezt várta volna az ember egy törékeny kis prédikátortól. Csak annyit kérdeztem tőle, hogyan tudnék Isten kedvében járni, ő meg nekinyom a falnak... Csak három szót szólt, de soha nem fogom elfelejteni: - Meg ne próbáld! Fölkapta a táskáját és indult tovább.

Utánaszaladtam és azt mondtam neki: - Dr. DuPlessis, nem értem.

Megfordult és csöndesen azt mondta: - Fiatalember, maga nem képes erre. Erre csak ő képes. Jó éjszakát! - fejezte be és otthagyott.

Egész úton hazafelé ezen töprengtem. Lefeküdtem az ágyamra és gondolkoztam. „Fiatalember, maga nem képes erre.

Erre csak ő képes.”

Abban a pillanatban még azt sem tudtam mit imádkozzak, de a Szellem már kezdte kibontani előttem a szavak mögött rejlő igazságot. Hogyan tudok Isten kedvében járni? Ha átadom magam! Ha nem a magam feje szerint próbálom. Pontosan úgy, ahogy Mr. Pünkösd mondta. A Szent Szellem végzi el ezt a munkát énbennem. Nem az én erőmmel, hanem az Övével.

Máskülönben kérkedhetnék azzal, amit tettem. * Isten érintése *

Amikor szemtől szembe kerülsz majd Jézussal, nem azt fogod neki mondani: - Uram, nézd miket tettem - hanem azt: - Uram nézd mit tettél velem, nyomorult emberrel. - De elkezdheted már most is. Tárd ki a karod és mondd: - Szent Szellem, a mai nap is Jézusért akarok élni. Átadom Neked az elmémet, az érzelmeimet, az akaratomat, az értelmemet, az ajkamat, szájamat, fülemet, szememet - kérlek használj engem Isten dicsőségére.

Amikor ébredéskor így imádkozom, rám árad a kenet, mint egy hatalmas folyó. Abban a pillanatban, hogy teljesen átadom magam, Isten kenete jön az életemre.

Sokat gondolkoztam azon, hogy az összejöveteleimen miért vezet a Szellem gyakran úgy, hogy imádkozzak a betegekért. És hogy miért van, hogy a szolgálatom során sokan elesnek a Szent Szellem ereje alatt. De mindig azt látom, hogy a Szellem minden megnyilvánulása egyetlen célt szolgál: hogy minél többen megtérjenek Krisztushoz.

Isten él és ma is munkálkodik az emberek szívében. Ezreket láttam szó szerint elesni a Szellem ereje alatt, és hiszem, hogy Istennek ez az érintése csak kis ízelítő az Ő erejéből. Mégis demonstrálja a Mindenható erejét és vonzza az embereket a Megváltóhoz.

De a gyógyulás, a Szellem erejétől való elesés még nem jelent belépőt a mennybe. Oda csak egyetlen út vezet: az Úr Jézus Krisztus. Sose felejtkezz el arról, mi a Szellem célja itt a földön. Ő az Atya Szelleme és a Fiú Szelleme és azt akarja, hogy az emberek megvallják Jézus Krisztust Úrnak.

Mindig is csodáltam a Szent Szellem erejét. A Szellem gyöngéd, mégis hatalmas erejű. * Megszáradt a fű, elhullt a virág, Ha az Úrnak szele fuvallt rá.

Bizony fű a nép. (Ézs 40,7) * A Szent Szellem nem gyenge személyiség.

Fiatal keresztényként, fiatal szolgálóként gyakran félreálltam és figyeltem, hogyan munkálkodik az Úr. Tudtam, hogy ember nem képes ilyen dolgokra, a Szellem ereje működik.

Egy vasárnap este,1975 áprilisában viszont nagyon megrémültem. Egy kis pünkösdi gyülekezetben szolgáltam Toronto külvárosában. Már ott álltam az emelvényen, amikor az ajtóban megjelentek a szüleim.

Szívem hevesen verni kezdett, homlokomon izzadságcsöppek jelentek meg. Úgy éreztem magam, mint egy rémálomban. Kővé dermedten álltam. * Mit gondolhatnak magukban? * Akkor már öt hónapja rendszeresen prédikáltam, a szüleim pedig mit sem tudtak a dologról. Nem mertem elmondani, hiszen enélkül is nyomasztó volt a feszültség otthon az Úr miatt. De meglátták az újságban a hirdetést és eljöttek.

Rájuk pillantani sem mertem. De ahogy kinyitottam a szám, hogy beszélni kezdjek, a Szent Szellem kenete nagy erővel

szétáradt a teremben. A Szellemre figyeltem és úgy folyt belőlem a szó, mint egy folyó.

A prédikáció vége felé indíttatást éreztem arra, hogy a betegek felé szolgáljak. Vajon mit gondolhatnak magukban a szüleim, ez járt közben a fejemben. Aztán egyszer csak fölálltak és a hátsó kijáraton át távoztak.

- Jim, imádkoznod kell értem! - mondtam az isten- tisztelet végén. Jim Poynter ott volt velem a színpadon aznap este és tudta, milyen kutyaszorítóban vagyok. Még az is megfordult a fejemben, hogy nála töltöm az éjszakát: szerettem volna elkerülni a szüleimmel való találkozást.

Végül úgy döntöttem, hogy éjfél után megyek haza, addigra már bizonyára mindenki aludni fog. Hajnali kettőig csatangoltam Torontóban, csak akkor mertem hazamenni. Óvatosan, halkan kinyitottam a bejárati ajtót és - mit láttam: Anya és Apa ott ültek a hallban a kanapén.

Már a gyülekezetben is pánikba estem, de ez még annál is rosszabb volt. Remegni kezdtek a térdeim és lerogytam egy székbe.

Apám szólalt meg, én pedig alig akartam hinni a fülemnek.

- Mondd fiam, hogyan lehetnénk mi is olyanok, mint te? kérdezte csöndesen.

Jól hallottam? Ez ugyanaz az ember lenne, aki annyira felbőszült a megtérésemen? Ugyanaz az apa, aki megtiltotta, hogy Jézus nevét kiejtse valaki az otthonában?

- Tényleg tudni akarjuk - mondta. - Mondd el, hogyan kaphatjuk meg mi is azt, amit te megkaptál?

Anyámra néztem és láttam, hogy könnyek csorognak a gyönyörű arcán. Nem tudtam visszatartani az érzelmeimet, én is elsírtam magam. Aztán elővettem a Bibliámat és az elkövetkező egy óra folyamán elvezettem a szüleimet az Úr Jézus Krisztushoz való megtéréshez. Felejthetetlen éjszaka volt!

- Benny, tudod mi győzött meg? - kérdezte később apám. Amikor prédikálni kezdtél, odaszóltam Anyának és azt mondtam neki: Ez nem a te fiad! A te fiad nem tud folyékonyan beszélni!

Az ő Istene valóságos Isten kell hogy legyen. - Ugyanis apám addig nem tudta, hogy tökéletesen meggyógyultam a dadogásból.

Szüleim csodálatos megtérése után a család maradéka sem tudott sokáig ellenállni. Először Henry tért meg és született újjá, aztán Mike, végül pedig Chris.

A Hinn család otthona „földi mennyországgá” változott át! És nem csak ideig-óráig. A Szellem folyamatosan működött közöttünk. Ma már Chris, Willie, Henry, Sammy és Mike is az Úrnak szolgálnak, Mary és Rose is elkötelezett keresztények. * Csak szépen sorban * A Szent Szellem bejött az életembe és a szüleimet is elvezette Krisztushoz. Ugyanezt akarja a te életedben is elvégezni. De a Szellem célja nem az, hogy már itt a földön valamilyen mennyei extázisba vezessen el. Ez is megtörténhet, de az Ő célja az, hogy az embereket meggyőzze a bűnösségükről és elvezesse őket Jézushoz.

A könyv olvasása közben talán azt mondtad: - Ez az, erre vártam! Én is egy izgalmas, személyes kapcsolatba szeretnék

kerülni a Szent Szellemmel! - De vajon kész vagy-e rá? Amikor azon a bizonyos estén meglátogatott a Szellem, az nem előzmény nélküli dolog volt. Sokkal előbb kezdődött. Mindent az elején kell kezdeni és szépen sorban meg kell tenni a szükséges szellemi lépéseket.

Barátom, ha még soha nem kérted Jézust, hogy jöjjön be az életedbe, itt az ideje, hogy megtedd. Ez az első és legfontosabb lépés, ez életed legfontosabb döntése. Mondd most, azonnal: Jézus, megvallom, hogy bűnös vagyok. Hiszem, hogy Te vagy az Isten Fia és hogy a kereszten értem ontottad ki a drága véredet.

Bocsásd meg a bűneimet. Tisztítsd meg a szívemet minden tisztátalanságtól. Köszönöm, hogy most megváltottál. Ámen.

Ha a szívedből mondtad el ezt az imát, akkor valóban kész vagy arra, hogy új életet kezdj a Szellemben, Ő a mindenem és neked is Ő a mindened. Jézus megígérte Őt és Isten elküldte Őt, hogy tudást, erőt és Istennel való közösséget adjon neked. Fel fog kenni téged, segít neked, megvigasztal, nyugodalmat ad, vezetni fog, segít imádkozni és segít mindenben.

Alig várja, hogy olyan személyes kapcsolatba léphessen veled, ami örökre meg fogja változtatni az életed. De rajtad áll, hogy behívd Őt az életedbe. És amikor holnap felkel a nap, már várja, hogy megszólítsd: Jó reggelt, Szent Szellem! ****** Az Egyesült Államokban bombasikert aratott Benny Hinn JÓ REGGELT SZENT SZELLEM (SZENTLÉLEK) című könyve.

Három hónap alatt 240 000 példányt adtak el belőle és ezzel a (keresztény) sikerlisták élére került.

Benny Hinn 1952 karácsonyán született Izraelben. Arab kultúrában nőtt fel, (de) görögkeletinek nevelték és katolikus iskolába járatták. Családjával 1968-ban Kanadába emigrált. Egy hideg torontói éjszakán valóságos, személyes módon találkozott a Szent Szellemmel és ez gyökeresen megváltoztatta az életét.

Isten elhívta az evangélium hirdetésére és szolgálatát jelekkel, csodákkal erősítette meg.

Ebben a könyvben Benny Hinn nemcsak élete történetét meséli el, megosztja az olvasóval azokat az igazságokat is, melyekre a Szent Szellem az évek hosszú során elvezette. Mégis a könyv legfőbb célja annak bemutatása, hogy a Szent Szellemmel mindenki ugyanolyan bensőséges viszonyt alakíthat ki, mint a szerző. „Kedves barátom, ha kész vagy arra, hogy olyan személyes kapcsolatba kerülj a Szent Szellemi?’?!, ami minden elképzelésedet felülmúlja, akkor olvasd el ezt a könyvet”.

(Benny Hinn)