AZ EU SZOCIÁLIS VÉDELMI ÉS TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓS FOLYAMATA (2008–2010):
Miért hasznos a helyi szakembereknek?
Tartalom
1 Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 2 Mi az a szociális OMC? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 3 Hogyan működik a szociális OMC? . . . . . . . . . . . . . . . . 3 4 Az EUROCITIES részvétele a szociális OMC-ben . . . . . . . . 7 5 A tevékenységek támogatása uniós szinten: a PROGRESS . 9 6 A társadalmi összetartozásról szóló 2008–2010. évi nemzeti cselekvési terv – áttekintés a helyi szakemberek számára: Magyarorszag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 7 Glosszárium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
1 Bevezető
A helyi önkormányzati szakemberek és szociális munkások napi rutinja során az Európai Unió szociális menetrendje gyakran nagyon távolinak tűnik. Esetleg futólag találkozik az ember az Európai Szociális Alappal, de a brüsszeli szakpolitikai tervezési és koordinációs folyamatok nagyon bonyolultnak, elvontnak tűnnek, és talán úgy gondoljuk, nem sok közünk van ezekhez. Ez a jelentés szeretné megingatni ezeket a sztereotípiákat és rámutatni az uniós szociálpolitika gyakorlati értékére, elmagyarázva annak működését és a helyi eljárásokra gyakorolt hatását. Az országhatárokon és közigazgatási kultúrákon átívelő szakpolitikai koordináció összetett feladat, különösen akkor, ha ehhez új, kölcsönös tanulási módszerek kidolgozására és begyökeresedett munkafolyamatok megváltoztatására van szükség. Ez politika, hatáskör és tervezés kérdése – és ez alól az európai uniós szociális menetrend sem kivétel. Minden kezdeményezéshez szükség van egy struktúrára, egy keretre, amelyre felépíthető a szakpolitikai tanulási folyamat. A szociális Európa esetében ez a keret a nyílt koordinációs módszer (OMC), amelyet a brüsszeli szakzsargonban röviden „szociális OMC”-nek neveznek. A szociális OMC kizárólag a nemzeti minisztériumok és az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik: a városoknak nem jut benne hivatalos szerep. Mindamellett az EUROCITIES többféle tevékenységgel is igyekezett elősegíteni a városok részvételét ebben a folyamatban, mégpedig azzal a konkrét céllal, hogy felhívja a figyelmet a városokat érintő kihívásokra. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szociális OMC-nek van két, eddig fel nem ismert jelentőségű vonatkozása, amelyek – ha foglalkoznának velük – fokoznák az uniós szociálpolitika hatékonyságát.
Egyrészt a helyi szintű fellépések eredményesebbek, ha azok az országos és európai szinten bekövetkező fejlemények és megszülető döntések alapos ismeretén alapulnak. Másrészt – és ez talán még fontosabb – a városi tisztviselők munkájának gyakorlati értékeit csak akkor lehet felhasználni a szociálpolitika fejlesztéséhez, ha a városokat legitim partnernek tekintik a döntéshozatali eljárás során. Ez a jelentés tájékoztatást nyújt a helyi szakembereknek a szociális koordináció nyílt módszeréről: bemutatja annak alapvető elemeit és ötleteket ad arra nézve, hogyan válhatunk mi is részévé a folyamatnak – akár európai szinten, az EUROCITIES-en keresztül, akár országos szinten. Reméljük, hogy miután elolvassa ezt a jelentést, a szociális OMC hátterében húzódó folyamat nemcsak érthetővé válik, de azt munkája során is hasznosnak fogja találni. Ezen túl szeretnénk elérni azt is, hogy Ön, munkatársai és az e területen dolgozó más szakemberek is vegyenek aktívan részt ebben a folyamatban: minél több olyan résztvevő vállal benne szerepet, aki a gyakorlatban foglalkozik szociális munkával, annál jobb politikák születnek majd. A szociális OMC átfogó célja az, hogy Európában láthatóvá tegye a társadalmi kohéziót. Ahhoz, hogy ezt valóban meg lehessen valósítani, létfontosságú a helyi szakemberek támogatása és elkötelezettsége. Ennek során a legfontosabb dolog az, hogy minden közigazgatási szinten tapasztalatcsere útján gyarapítsuk szakpolitikai tudásunkat; ám a területen dolgozóknak még számos különféle lehetőségük nyílik arra, hogy többet tudjanak meg a jelenlegi tendenciákról és a helyes gyakorlatról, és hogy tevékenyen részt vegyenek a szakpolitikai vitában.
Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010) / 1
2 Mi az a szociális OMC?
Az EU szociális védelmi és társadalmi integrációs folyamata az úgynevezett „nyílt koordinációs módszeren” alapul. Ez a módszer nem kötelező jelleggel közelíti meg a nemzetközi szakpolitikai koordinációt: keretében a szakpolitikai döntések nemzeti hatáskörben maradnak, és az együttműködés önkéntes.1 Az Európai Bizottság szerepe ezáltal az őrkutya szerepkörére korlátozódik, az Európai Parlament pedig gyakorlatilag nem vesz részt a folyamatban. Elsősorban azért kell uniós szinten koordinálni a szociálpolitikai intézkedéseket, mert – bár Európa-szerte igen különbözők a szociális jóléti rendszerek – a tagállamoknak közös kihívásokkal (például a demográfiai változásokkal, a migrációval, vagy az utóbbi időben a gazdasági recesszióval) kell szembenézniük, amelyekre összehangolt választ kell adniuk. A szociális OMC keretében a tagállamok kormányai közös célkitűzésekben állapodnak meg, és közös mutatókat határoznak meg az előrehaladás nyomon követésére. Ez alapján elkészítik a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló nemzeti stratégiai jelentéseiket, amelyeket az Európai Bizottság és a Miniszterek Tanácsa2 együttes jelentésben értékel. A tagállamok kormányai a kölcsönös értékelő ülések alkalmával is találkoznak, ahol a nemzeti szociális miniszterek kritikusan értékelik egymás egyes szociális problémák kezelésére kidolgozott programjait és stratégiáit (ez az úgynevezett „peer review”, azaz kölcsönös értékelés).
Míg a jogalkotási hatáskör kizárólag a nemzeti kormányoké marad, a folyamatnak van egy egyértelmű európai vetülete is: a nemzeti minisztériumok közös menetrend mellett kötelezik el magukat, és közös teljesítménymutatók alapján, önkéntesen értékelik egymás szakpolitikai eredményeit. Ezért a szociális OMC-t gyakran a kölcsönös tanulás eszközeként emlegetik. Azáltal, hogy összehasonlítják a hasonló társadalmi problémák kezelése terén tett előrehaladásukat, a nemzeti kormányok versenyhelyzetbe kerülnek: részletesen megvizsgálhatják egymás szociálpolitikájának sikerét vagy kudarcát. Noha ez a rendszer kedvező körülményeket biztosít a „nyomon követés általi tanulásnak”, nem állnak rendelkezésre hivatalos szankciók a gyenge teljesítmény büntetésére. A módszer egy másik bizonytalan jellemzője, hogy a folyamat a feltételezett nyitottsága ellenére kizárólag a tagállamok képviselőire, az Európai Bizottságra és a kiválasztott szakértőkre korlátozódik. A társadalmi részvétel elhanyagolható, és a nem kormányzati szereplők csak korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek a folyamathoz, például a szegénységről és a társadalmi kirekesztésről szóló éves európai kerekasztalhoz hasonló eseményeken vagy a PROGRESS programon belüli tevékenységeken keresztül.
1. Az először az európai foglalkoztatáspolitika céljaira kifejlesztett nyílt koordinációs módszert ma számos szakpolitikai területen, így többek között az ifjúságpolitika és az oktatás terén is alkalmazzák. 2. A Miniszterek Tanácsa az Európai Unió legfőbb döntéshozatali szerve. A testület 27 (tagállamonként egy) miniszterből áll, összetétele a tanácsi ülés témájának függvényében változik. A szociálpolitika terén az illetékes tanács a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztásügyi Tanács (EPSCO), amely foglalkoztatásügyi, szociális védelmi, fogyasztóvédelmi, egészségügyi és esélyegyenlőségi miniszterekből áll.
2 / Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010)
3 Hogyan működik a szociális OMC?
A szociális OMC a 2000. évi lisszaboni Európai Tanács óta van hatályban, ahol tizenöt tagállam állam- és kormányfői tízéves stratégia létrehozásáról állapodtak meg Európa gazdasági versenyképességének növelése és a szegénység felszámolása terén teendő jelentős előrelépés érdekében. A módszert 2002-ben, majd 2005ben is felülvizsgálták, és fontos változtatást vezettek be annak szerkezetében: az előzőleg egymástól független három területet (a társadalmi integrációt, a nyugdíjakat, valamint az egészségügyet és a tartós ápolást-gondozást) egyetlen keretrendszerbe foglalták, és azok számára közös célkitűzéseket és egyszerűsített jelentési eljárásokat írtak elő. Jelenleg az OMC-t ciklusokba szervezték a tagállamok közötti együttműködés és az Európai Bizottságnak történő rendszeres jelentéstétel elősegítésére. Kulcselemei a következők: közös célkitűzések, a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló nemzeti stratégiai jelentések, a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló együttes jelentések, valamint a közös mutatók.
a) Közös célkitűzések A nemzeti kormányok két célkitűzés-készlet követésében állapodtak meg: ezek egyrészt a szociális OMC átfogó céljai, másrészt az egyes cselekvési területek – nevezetesen a társadalmi integráció, a nyugdíjak, valamint az egészségügy és a tartós ápolás-gondozás – sajátos célkitűzései.3 A szociális OMC minden területén átívelő átfogó célkitűzések a következők: 1. a társadalmi kohézió, a férfiak és nők közötti egyenlőség, valamint a mindenki számára elérhető esélyegyenlőség előmozdítása megfelelő, hozzáférhető, pénzügyileg fenntartható, átültethető és hatékony szociális védelmi rendszerek és társadalmi integrációs politikák segítségével; 2. hatékony és kölcsönös együttműködés a nagyobb gazdasági növekedést, több és jobb munkahelyet és nagyobb társadalmi kohéziót célzó lisszaboni
célkitűzésekkel és az EU fenntartható fejlődési stratégiájával; 3. felelősségteljes kormányzás, átláthatóság, és az érdekelt felek jobb bevonása a szakpolitika megtervezésébe, végrehajtásába és ellenőrzésébe. A különös célkitűzések a szociális OMC három tematikus területéhez kapcsolódnak. A társadalmi integrációval összefüggő sajátos célkitűzések a következők: 1. mindenkinek biztosítani kell a társadalmi részvételhez szükséges erőforrásokhoz, jogokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, miközben foglalkozni kell a kirekesztés problémájával és meg kell előzni azt, és küzdeni kell a kirekesztéshez vezető megkülönböztetés minden formája ellen; 2. biztosítani kell mindenki aktív társadalmi integrációját mind a munkaerőpiacon való részvétel elősegítésével, mind a szegénység és kirekesztettség elleni küzdelem útján; 3. biztosítani kell, hogy a társadalmi integrációs politikák jól össze legyenek hangolva, és a kormányzati, illetve az érintett szereplők – beleértve a szegénységtől sújtott embereket – minden szintjét érintsék. Biztosítani kell továbbá, hogy azok hatékonyak és hatásosak legyenek, beépüljenek minden vonatkozó közpolitikába, beleértve a gazdaság- és költségvetési, az oktatás- és képzési politikát, valamint a strukturális alapok – különösen az ESZA – programjait. E célkitűzések alapján a nemzeti minisztériumok elkészítik a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló nemzeti stratégiai jelentéseiket.
b) A főbb szereplők A szociális OMC kormányközi folyamat. Ez azt jelenti, hogy az összes döntést a nemzeti kormányok hozzák, akik időnként összegyűlnek a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztásügyi Tanács (EPSCO) keretében.
3. COM(2005) 706 végleges – Közös munka, jobb munka – Új keretprogram az Európai Unió szociális védelmi és integrációs politikájának nyílt koordinációjához. Brüsszel, 2005.12.22.
Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010) / 3
A folyamat koordinálására létrehozták az EU Szociális Védelmi Bizottságát.4 Ez a csoport minden egyes nemzeti kormány két-két tisztviselőjéből, valamint az Európai Bizottság5 két képviselőjéből áll. Feladata a társadalmi tendenciák és a szociális védelmi politikában bekövetkező fejlemények nyomon követése, a tudás, a tapasztalatok és a helyes gyakorlatok cseréjének előmozdítása a nemzeti kormányok között, valamint jelentések készítése, véleménynyilvánítás és a hatáskörébe tartozó egyéb munkák ellátása. A bizottság részeként létrehozták a mutatókkal foglalkozó alcsoportot, amely feladata az országok közös célok felé tett előrehaladásának ellenőrzését szolgáló mutatók megalkotása és meghatározása. A Szociális Védelmi Bizottság rendszeresen együttműködik az EU szociálpolitikájáért és gazdaságpolitikájáért felelős más bizottságokkal, elsősorban a Foglalkoztatási Bizottsággal (EMCO) és a Gazdaságpolitikai Bizottsággal (EPC).
c) A szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló nemzeti stratégiai jelentések (NSJ-k) A szociális ügyekért felelős nemzeti minisztériumok háromévenként nemzeti stratégiai jelentést (NSJ) készítenek. Ezekben a jelentésekben felvázolják a szociális OMC közös célkitűzéseinek megvalósítása érdekében tett szakpolitikai intézkedéseiket. Amint az alábbi táblázat mutatja, a nemzeti stratégiai jelentés négy szakaszból épül fel: ezek egyike a társadalmi integrációról szóló nemzeti cselekvési terv (NAP) (lásd a táblázat első szakaszát).
Nemzeti Stratégiai jelentés a Szociális Védel emről és a Társadalmi Összetartozásról Bevezetés
Első szakasz
Második szakasz
Harmadik szakasz
Közös áttekintés és összefoglaló jellegű üzenetek
Nemzeti Cselekvési Terv a Társadalmi Összetartozásért
Nemzeti stratégia a nyugdíjakról
Az egészségügy és a tartós ápolás/ gondozás nemzeti stratégiája
A nemzeti stratégiai jelentések áttekintést nyújtanak az egyes országok társadalmi-gazdasági helyzetéről, felvázolják a társadalmi fejlődés előtt álló kihívásokat, meghatározzák a nemzeti kormány szakpolitikai prioritásait és az azok végrehajtását támogató jövőbeni intézkedéseket. Bemutatják a szakpolitikai koordináció fejlesztése céljából tervezett igazgatási intézkedéseket is, különös tekintettel azokra a mechanizmusokra, amelyek a különböző kormányzati szintek közötti együttműködést és a civil társadalom bevonását szolgálják. A nemzeti stratégiai jelentések értékes információforrást jelentenek a szakemberek számára minden közigazgatási szinten: felvázolják az egyes tagállamok összes aktuális és tervezett szakpolitikai intézkedését, és azon ritka dokumentumok közé tartoznak, amelyek naprakészen és pontosan számolnak be a szakpolitikai fejleményekről. A nemzeti stratégiai jelentéseket gyakran éri az a kritika, hogy inkább leíró, mint stratégiai jellegűek, azaz egyszerűen egyetlen dokumentumban foglalják össze a szakpolitikai intézkedéseket, ám nemigen nyújtanak alapot azok alkalmazásához. Ezekről a hiányosságokról a jelentések társadalmi integrációról szóló szakaszai is említést tesznek. Noha ezeket a szakaszokat „nemzeti cselekvési tervnek” hívják, sok esetben nem tartalmazzák sem a célkitűzésekhez rendelt költségvetéseket, sem a megvalósítás ütemtervét.
4. Az EU szociális védelmi bizottságáról az alábbi honlapon található további információ: www.ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=758&langId=en 5. Az Európai Bizottság feladata elemzési és szervezési támogatás nyújtása a bizottság számára.
4 / Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010)
d) A szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló együttes jelentések Az Európai Bizottság és a Miniszterek Tanácsa minden évben közzéteszi a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló együttes jelentését. Ez a jelentés az összes nemzeti stratégiai jelentés értékeléséből kiindulva leírja a nemzeti szakpolitikák fejlődési folyamatát és meghatározza az összes tagállam tekintetében közös kulcsüzeneteket. Tekintve, hogy a Bizottság és a Tanács közös álláspontját fogalmazzák meg, ezek az együttes jelentések fontos tájékozódási pontot képviselnek a szociális védelem és társadalmi integráció területén megvalósítandó európai modernizációs és reformfolyamatok során. A jelentésekhez átfogó kísérődokumentumot és országprofilokat csatolnak, amelyek részletesen bemutatják az egyes tagállamok társadalmi-gazdasági helyzetét és szakpolitikai intézkedéseit.6 Minden egyes OMC-ciklus három évig tart. Az első évben az együttes jelentések teljes körűen értékelik a nemzeti stratégiai jelentéseket. A következő években mindig egy-egy sajátos témára összpontosítanak. Az első ilyen tematikus év 2007 volt, amikor a gyermekszegénység volt a középpontban (ennek eredményeit a 2008. évi együttes jelentésben tették közzé); 2009-ben a fő téma a lakhatási kirekesztés és a hajléktalanság. 2010-ben a migráció társadalmi-szociális hatásai kerülnek a középpontba. 2006
Teljes év: A 2006–2008. évi nemzeti stratégiai jelentések elkészítése
2007
Tematikus év: Gyermekszegénység
2008
Teljes év: A 2008–2010. évi nemzeti stratégiai jelentések
2009
Tematikus év: Lakhatási kirekesztés és hajléktalanság
2010
Tematikus év: A migráció társadalmi-szociális hatásai (folyamatban)
2011
Teljes év: A 2011–2013. évi nemzeti stratégiai jelentések (folyamatban)
A közelmúltban bevezetett tematikus évek lehetőséget biztosítanak a Bizottságnak és a tagállamoknak arra, hogy alaposan és részletesen elemezzenek egy-egy konkrét szociális területet. Nem szabad alábecsülni ennek a kezdeményezésnek a hatását: a gyermekszegénységről szóló, 2007-ben közzétett átfogó tanulmány sikeresen felhívta a figyelmet erre a gyakran mellőzött témára. Ennek nyomán az összes tagállamban nyilvános vitára került sor, ami végül oda vezetett, hogy a jelenlegi nemzeti stratégiai jelentésekben nem kevesebb mint 13 ország emelte be a gyermekszegénységet szakpolitikai prioritásai közé. 2009-ben a hajléktalansággal és a lakhatási kirekesztéssel kapcsolatos munka keretében több kutatást is végeztek, így elkészítettek egy független tanulmányt is „Lakhatási kirekesztés: a jóléti politika, a lakhatás biztosítása és a munkaerőpiacok” (Housing exclusion: welfare policies, housing provision and labour markets) címmel, valamint minden tagállam önértékelést végzett a Szociális Védelmi Bizottság kérdőíve alapján. Ezen túlmenően az EU szociális helyzetről szóló 2009. évi jelentésében tematikus fejezet foglalkozik majd ezzel a témával, és közös mutatókat hoznak létre a lakhatási költségek és a hajléktalanság nyomon követésére. A tagállamok önértékelését nemzeti szociális minisztériumaik koordinálják, mindamellett néhány országban más érdekelt felekkel együtt a helyi és regionális hatóságokat is bevonják a folyamatba.
e) Közös statisztikai mutatók Ahhoz, hogy előrehaladásukat a közös célkitűzések fényében ellenőrizni és értékelni tudják, a tagállamok 2001. évi laekeni (Belgium) ülésükön megállapodtak egy sor közös mutatóról (ezeket gyakran „laekeni mutatóknak” nevezik).7 Ezeket a mutatókat többször módosították, hogy tükrözzék a társadalmi tendenciákban bekövetkező változásokat. A mutatókat az EU Szociális Védelmi Bizottságának egy alcsoportja8 dolgozta ki. A jelenlegi
6. Mivel ezeket az országprofilokat ugyanazok készítik, akik nemzeti szinten megfogalmazzák a szakpolitikai intézkedéseket, ezért rendszerint kedvező fényben igyekeznek feltüntetni e politikák hatásait. Az Európai Bizottság által készített, a profilok valószínűleg kiegyensúlyozottabb értékelését tartalmazó elemzés a következő címen érhető el: www.ec.europa.eu/employment_social/spsi/docs/social_inclusion/2008/joint_report_en.pdf 7. EUROCITIES (2001): Strengthening the Role of Local Authorities in the EU Strategy for Social Inclusion (A helyi hatóságok szerepének megerősítése az európai társadalmi integrációs stratégiában); European Public Social Platform (2003): Report on the National Action Plans for social inclusion (Jelentés a társadalmi integrációról szóló nemzeti cselekvési tervekről); EUROCITIES (2005): EUROCITIES Proposals for strengthening the OMC (A EUROCITIES javaslatai az OMC meger_sítésére) 8. Az alcsoporttal kapcsolatban további információ: www.ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=751&langId=en Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010) / 5
mutatókészlet magában foglalja többek között az elszegényedés kockázatát, illetve a munkanélküliek és a korai iskolaelhagyók arányát. A közös mutatók jelentős hatást gyakorolnak a tagállamok adatgyűjtési módszereire, különösen arra, hogyan mérik a társadalmi jelenségeket. Az új mutatók kifejlesztése és azok folyamatos felülvizsgálata segít felhívni a nemzeti minisztériumok figyelmét egyes új keletű vagy eddig mellőzött szociális problémákra, mint például a gyermekszegénységre vagy a lakhatási kirekesztésre.
f) A 2008–2010. évi szociális OMC-ciklus mérföldkövei Az alábbi ábra a 2008–2010. évi, hároméves szociális OMCciklust szemlélteti. A ciklust úgy tervezték meg, hogy az az előző három év előrehaladására épüljön, ezért a 2008. évi együttes jelentés (az ábra 1. pontja) konkrét ajánlásokat fogalmaz meg, amelyeket a 2008–2010. évi OMC-ciklus
9 > Tematikus év: középpontban a migráció társadalmi-szociális hatásai (2010)
során szem előtt kell tartani.9 Miután az EPSCO-Tanács elfogadta az együttes jelentést (2. pont), a Bizottság részletes tájékoztatót küldött a tagállamoknak arról, hogyan kell elkészíteni a nemzeti stratégiai jelentéseket (3. pont). Ezután a tagállamoknak körülbelül hat–hét hónap állt rendelkezésükre nemzeti stratégiai jelentésük kidolgozására (4. pont): azok számos belső (tárcaközi) és külső (például nem kormányzati szervezetekkel folytatott) konzultáció után állították össze jelentésüket. A dokumentumot ezután véglegesítették, és miután az illetékes nemzeti hatóság vagy minisztérium elfogadta, benyújtották a Bizottságnak elemzésre és értékelésre. A három–négy hónapig is eltartó folyamat eredményeit ezután belefoglalták a 2009. évi együttes jelentés ajánlásaiba (5. és 6. pont). 2009 folyamán számos különböző kutatást végeztek a hajléktalanságról és a lakhatási kirekesztésről: ezek eredményeit a 2010. évi együttes jelentés kidolgozása során fogják felhasználni (7. és 8. pont). 2010-ben az EU Szociális Védelmi Bizottsága a migráció társadalmi-szociális hatásaira fog összpontosítani (9. pont). 1 > 2008. évi együttes jelentés
2010 2 > Az EPSCO-Tanács elfogadja az együttes jelentést
8 > 2010. évi együttes jelentés
OMC Cycle 7 > Tematikus év: középpontban a lakhatási kirekesztés és a hajléktalanság. Az Európai Bizottság jelentést készít a tagállamoknak kiküldött kérd_ívek alapján
2009 6 > 2009. évi együttes jelentés
2008
4 > A tagállamok elkészítik a jelentéseiket (6–7 hónap)
5 > Az Európai Bizottság elemzi és értékeli a nemzeti jelentéseket és belefoglalja észrevételeit és ajánlásait a 2009. évi együttes jelentésbe
9. A szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló 2008. évi együttes jelentés, 118–119. o.
6 / Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010)
3 > Az Európai Bizottság (az együttes jelentés ajánlásain alapuló) eljárási iránymutatásai a tagállamok nemzeti stratégiai jelentéseihez
4 Az EUROCITIES részvétele a szociális OMC-ben Az EUROCITIES 2000 óta szorosan nyomon követi a városok részvételét a nyílt koordinációs módszerben, különösen a társadalmi integrációról szóló nemzeti cselekvési tervek előkészítésében és végrehajtásában. 2001-ben létrehoztuk a társadalmi integrációval foglalkozó munkacsoportot, amely célja a városok támogatása az OMC előmozdításában; ezenkívül más európai hálózatokkal együttműködve megalkottuk a helyi és regionális hatóságok közötti együttműködés fejlesztését célzó Európai Nyilvános Társadalmi Platformot. Állásfoglalásainkban és értékelő jelentéseinkben rámutattunk arra, hogy a helyi hatóságokat nem vonják be megfelelő módon a nemzeti cselekvési tervek előkészítésébe és tartalmának meghatározásába, hogy városi szinten nem ismerik kellőképpen az EU szociális menetrendjét, és hogy a nemzeti cselekvési tervekből hiányoznak a helyi integrációs politikák.10 Mivel a városok központi szerepet játszanak a társadalmi jólét megteremtésében, hangsúlyoztuk annak fontosságát, hogy azokat valóban bevonják a nemzeti cselekvési tervek előkészítésébe és végrehajtásába. A szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló együttes jelentések közül több is hangot adott hasonló aggályoknak, amikor rámutatott, hogy a városi önkormányzatok nem vesznek részt kellő mértékben az OMC-ben. A 2008. együttes jelentés például úgy véli, hogy szükséges a „további kormányzási előrehaladás az érdekelt felek – ideértve a helyi hatóságokat – folyamatos bevonásának biztosításával, a nyílt koordinációs módszer teljes politikai ciklusán keresztül.”11
Ennek a problémának a megoldása érdekében az EUROCITIES és az Európai Bizottság létrehozta az Inclusive Cities for Europe (Városok az európai integrációért) programot. Ez a kezdeményezés két irányba építkezik: lentről felfelé irányuló tevékenysége keretében úgy ösztönzi a városok részvételét a szociális OMC-ben, hogy jobban megismerteti azokat az európai szociális menetrenddel; fentről lefelé munkálkodva pedig felhívja a nemzeti kormányok figyelmét a városoknak a társadalmi integráció megerősítésében játszott szerepére. A 2008–2010. évi szociális OMC-ciklussal kapcsolatos
tevékenységünket azzal kezdtük, hogy igyekeztünk elmélyíteni a városok részvételét az integrációról szóló 2008–2010. évi nemzeti cselekvési tervek előkészítésében. Ennek érdekében rendeztünk egy sor nemzeti szemináriumot, amelyek keretében összehoztuk a városi önkormányzatoknál dolgozó szakembereket nemzeti szinten tevékenykedő kollégáikkal, köztük a nemzeti cselekvési tervek kidolgozásáért felelős tisztviselőkkel is. Ezek az Egyesült Királyságban, Lengyelországban és Hollandiában megrendezett szemináriumok értékes lehetőséget biztosítottak a városok képviselőinek arra, hogy megvitassák a társadalmi integrációs politikák tervezésével és végrehajtásával kapcsolatos legfontosabb aggályaikat és prioritásaikat. Ezek a szemináriumok mindkét fél számára hasznosak voltak: a nemzeti minisztériumok képviselőinek lehetőségük nyílt arra, hogy meghallgassák a program megvalósításával és a szolgáltatások gyakorlati biztosításával kapcsolatos helyi aggályokat, míg a városi tisztviselők első kézből kaptak információkat a nemzeti cselekvési tervről és az EU társadalmi integrációs folyamatáról. A szemináriumokon terítékre került a szociális lakhatás és a tartós munkanélkülieknek nyújtott szolgáltatások kérdése, valamint a szociális szolgáltatások elérhetőségének és igénybevételének problémája. A résztvevők számos egyedi gondról tettek említést: elmondták például, hogy Hollandiában a közérthető tájékoztatás hiánya miatt gyenge a szociális juttatások kihasználtsága, az Egyesült Királyságban egyre több városnegyed szenved a halmozódó szociális problémáktól, és Lengyelországban tartósan megmaradnak a nehezen elérhető csoportok. A problémák sokfélesége ellenére minden résztvevő hangsúlyozta, hogy nagy szükség van helyi szinten az integrált megközelítésre, mert csak így lehet küzdeni az egyre nehezebben megfogható és változékony társadalmi problémák ellen. A városok ezeknek a szemináriumoknak a következtetéseire alapozták a nemzeti cselekvési tervek kidolgozásáért felelős minisztériumokhoz intézett
10. EUROCITIES (2001): Strengthening the Role of Local Authorities in the EU Strategy for Social Inclusion (A helyi hatóságok szerepének megerősítése az európai társadalmi integrációs stratégiában); European Public Social Platform (2003): Report on the National Action Plans for social inclusion (Jelentés a társadalmi integrációról szóló nemzeti cselekvési tervekről); EUROCITIES (2005): EUROCITIES Proposals for strengthening the OMC (A EUROCITIES javaslatai az OMC megerősítésére) 11. Lásd: Az Európai Unió Tanácsának 7274/08. sz. dokumentuma – A szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló 2008. évi együttes jelentés.
Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010) / 7
ajánlásaikat.12 A holland és a lengyel nemzeti cselekvési terv kifejezetten hivatkozik ezekre az EUROCITIES szemináriumokra. E tevékenységek hatásának fokozása érdekében levelet írtunk a Szociális Védelmi Bizottságnak (SPC), amelyben hangsúlyoztuk a nemzeti cselekvési tervek fontosságát a városok számára, különösen a kizárólag a városi térségekre jellemző problémák (így például a halmozottan hátrányos szociális helyzet) esetében. Ezenkívül a párbeszéd megkönnyítése érdekében megadtuk az SPC-nek több nagyváros vezető tisztviselőinek és szakértőinek elérhetőségét. Üzenetünkben a nemzeti szemináriumok következtetéseit adtuk tovább, és hangsúlyoztuk a helyi hatóságok szerepét a közszolgáltatások nyújtásában, valamint a szociálpolitikai intézkedések gyakorlati megvalósítása során tapasztalt nehézségeiket. 2008 második felében, miután a tagállamok kidolgozták nemzeti cselekvési terveiket, munkánkat azok értékelésére összpontosítottuk. Szerettük volna megtudni, milyen mértékben vették figyelembe a helyi problémákat. Ezért megalkottunk egy kérdőívet, amely segítségével a városokban tevékenykedő szakemberek értékelhették a nemzeti cselekvési terveket, majd ennek eredményeit még inkább elmélyítettük egy nemzetközi felülvizsgálati szemináriumon,
6 > Az EUROCITIES közzéteszi a migráció társadalmi-szociális hatásairól szóló nyilatkozatát
5 > Az EUROCITIES közzéteszi a megfizethet_ lakhatásról szóló állásfoglalását 4 > Az EUROCITIES kiadja „Az EU szociális védelmi és társadalmi integrációs folyamata (2008– 2010): Miért hasznos a helyi szakembereknek?” cím_ brosúráját
amely keretében a nemzeti kormányok, a városok és több nem kormányzati szervezet képviselői, szakértők és az Európai Bizottság képviselői találkozhattak egymással. Az értékelés eredményeit – az együttes jelentéshez való hozzájárulásként – benyújtottuk a Bizottságnak. Az értékelésből kiderült, hogy a városokat többféle módon, többek között a nemzeti szövetségeken keresztül, vagy egyedi konzultációk útján is bevonták ezeknek a terveknek a kidolgozásába. Minden jelentés elismerte, hogy milyen fontos szerepet játszanak a helyi hatóságok a társadalmi integrációs politika végrehajtásában; a legtöbb jelentés azonban még nem vett tudomást a városokat sújtó sajátos problémákról és a helyi egyenlőtlenségekről, és csak néhány tett említést a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem integrált megközelítéséről. Ezért következtetéseinkben arra szólítottunk fel, hogy mélyebben, korábban és módszeresebben vonják be a városokat a nemzeti cselekvési tervek kidolgozásába, és javítsanak a helyi és nemzeti hatóságok közötti együttműködési mechanizmusokon. Ezenkívül – a következő OMC-ciklust illetően – felajánlottuk támogatásunkat az Európai Bizottságnak a konzultációs folyamatokra vonatkozó önkéntes iránymutatások kidolgozásában.13
2010
OMC Cycle 2009
1 > Az EUROCITIES egy nemzetközi és három országos szemináriumot rendez a társadalmi integrációról
2008
2 > Az EUROCITIES levele a Szociális Védelmi Bizottsághoz (SPC): „A társadalmi kirekesztés számos módjával egyetlen, átfogó megközelítésben kell foglalkozni, ténylegesen együttm_ködve az összes érintett féllel.” 3 > Az EUROCITIES elemzi a társadalmi integrációról szóló 2008–2010. évi nemzeti cselekvési terveket
12. Három nemzeti szemináriumra került sor a lengyelországi Bydgoszczban, a hollandiai Eindhovenben és az egyesült királyságbeli Leedsben. 13. Ezekről a konzultációs iránymutatásokról az Európai Bizottság „A szociális Európa érdekében tett kötelezettségvállalás megújítása: A szociális védelemre és a társadalmi integrációra irányuló nyitott koordinációs módszer megerősítése” (COM(2008) 418 végleges. Brüsszel, 2008.7.2.) című dokumentumban említést tesz. 8 / Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010)
5 A tevékenységek támogatása uniós szinten: a PROGRESS Az előző részekben bemutattuk az OMC legfőbb elemeit, nevezetesen a közös célkitűzéseket és mutatókat, valamint a nemzeti stratégiai jelentéseket és az együttes jelentéseket. Ezek alkalmazásának megerősítése érdekében egy sor támogató tevékenység részesül finanszírozásban a PROGRESS program, az EU foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási programja (2007–2013) keretében. A PROGRESS az általa támogatott kutatásokon, csereprogramokon és hálózatokon keresztül, a megfelelő tájékozottságon alapuló szakpolitikai elemzéssel és politikafejlesztéssel kulcsfontosságú gyakorlati alapot biztosít a szociális OMC-nek.14 Viszonylag nyitott
jellegüknél fogva ezek a tevékenységek lehetőséget biztosítanak a városokban tevékenykedő szakembereknek az OMC-folyamatban való részvételre.
Kölcsönös értékelés a szociális védelmi és társadalmi integrációs alprogram keretében A kölcsönös értékelési programnak az a célja, hogy egy különféle témákat felölelő szemináriumsorozat segítségével megkönnyítse a nemzeti minisztériumok közötti kölcsönös tanulást. A minisztériumok megválaszthatják, hogy melyik témák érintik őket a legközvetlenebbül. 2009-ben nyolc országban tíz kölcsönös értékelési szemináriumra kerül sor olyan témákban, mint például a szociális gondozás (Dánia), az Egyesült Királyság városstratégiája (Egyesült Királyság), a romák kirekesztése elleni küzdelem integrált megközelítései (Görögország), vagy a hajléktalanok segítésének megtervezése (Ausztria).15 A szemináriumokon egy-egy tagállam képviselője bemutat egy programot vagy szakpolitikai intézkedést a bizottsági szakértőknek, a többi országnak, valamint kiválasztott szakértőknek és szervezeteknek. Ezeket azután a résztvevők megvitatják: megvizsgálják, azok hogyan működnek az adott ország viszonyai között, hogyan járulnak hozzá az uniós célkitűzések megvalósításához, és hogy a vizsgált intézkedés bizonyos elemei más országokban is
alkalmazhatók lennének-e. Ezeknek a szemináriumoknak a következtetései értékes információforrást jelentenek a szakemberek számára. A következő címről le lehet tölteni őket: www.peer-review-social-inclusion.eu/peer-reviews.
Értékelés alprogram Ennek a programnak az a célja, hogy segítse a Bizottságot a társadalmi integrációról szóló nemzeti cselekvési tervek végrehajtásának nyomon követésében és értékelésében. A Bizottság létrehozta a Független Társadalmi Integrációs Szakértők Hálózatát (Network of Independent Social Inclusion Experts), amely jelentésekben értékeli a nemzeti cselekvési tervek megvalósítását és azok hatásait az uniós szociálpolitika jövőjére nézve.16 A szakértőknek évente háromszor kell jelentést készíteniük: két alkalommal egy-egy olyan egyedi kérdésről, amelyet a társadalmi integrációs stratégia prioritásként nevez meg, és egy független értékelést a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló nemzeti stratégiai jelentések társadalmi integrációval foglalkozó részéről. Ezek a jelentések azért is hasznosak, mert független módon értékelik a nemzeti szakpolitikákat, és elemzik a minisztériumok jelentéseiben bemutatott szakpolitikai intézkedések hátterét. Az ilyen jelentések két figyelemreméltó példája az uniós társadalmi integrációs folyamat fejlesztéséről (2008), valamint az uniós társadalmi integrációs folyamat és a lisszaboni stratégia közötti kölcsönhatásokról (növekedés és foglalkoztatás, 2007) szóló művek. Az összes jelentés elérhető a következő címen: www.peer-review-socialinclusion.eu/network-of-independent-experts
zeteken átívelő csereprojektek17 E projektek célja a kölcsönös tanulás előmozdítása és a helyes gyakorlatok cseréjének ösztönzése a szakemberek (például nem kormányzati szervezetek vagy helyi önkormányzatok munkatársai) között az uniós
14. Ebben a tekintetben a PROGRESS célja eltér az Európai Szociális Alap céljától, amely a „közvetlen fellépéseket”, azaz a foglalkoztatási és társadalmi integrációs politikák végrehajtását támogatja a tagállamokban. 15. A 2009. évi kölcsönös értékelési szemináriumok programja az alábbi címen érhető el: www.peer-review-social-inclusion.eu/peer-reviews 16. Az összes jelentés elérhető a következő címen: www.peer-review-social-inclusion.eu/network-of-independent-experts 17. A nemzeteken átívelő csereprojektekkel kapcsolatban további információ: www.ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=751&langId=en Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010) / 9
tagállamokban, valamint a tagjelölt országokban és az EFTA/EGT tagországaiban. 2008-ban és 2009-ben többek között az alábbi projektek voltak folyamatban: Európai Városok a Gyermekszegénység Ellen (European Cities Against Child Poverty),18 London és vonzáskörzete önkormányzatának vezetésével, amely célja a gyermekszegénység legmélyebb okainak kezelése számos városban, és a sikeres megközelítésekkel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok megosztása. A projekt középpontjában az oktatás és az egészségpolitika áll, pontosabban azok szerepe a hátrányos helyzetet továbbgerjesztő ciklusok megszakításában, a szülők foglalkoztatáshoz való hozzáférésének javításában, valamint a rossz lakhatási viszonyok hatása a gyermekekre. A partnervárosok kérdőívek és esettanulmányok útján osztják meg egymással tapasztalataikat, majd ezek alapján kézikönyvet szerkesztenek a gyermekszegénységről és a városok lehetőségeiről a probléma kezelését illetően. ■■ A Rotterdam város által vezetett Kapcsolatok (CONNECTIONS) projekt19 arra törekszik, hogy feltárja és megértse a szociálpolitikát, a szolgáltatásokat és az érintett partnereket összekötő kormányzási struktúrákat, valamint összehangolt és hatékony megközelítések kidolgozásához járuljon hozzá a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén. Ez a projekt a kölcsönös értékelés módszerén alapul, azaz a résztvevő városok észrevételeket tesznek egymás politikáit illetően. Minden egyes város meghatározott egy olyan témát, amellyel az összefogott, integrált problémakezelést kívánja szemléltetni. Ilyen témák például az alábbiak: ■■ hozzáférés biztosítása a minőségi szolgáltatásokhoz (többek között az egészségügy, a szociális szolgáltatások, a lakhatás, a lakóhelyhez közeli létesítmények terén) a kirekesztett csoportok számára; ■■ a pénzügyi kirekesztés megelőzése és kezelése;
■■ hosszú távú bentlakást biztosító intézmények a hajléktalanok számára; ■■ a sérülékeny csoportok (így az egyedülálló szülők és a problémás fiatalok integrációja; ■■ integrált szakpolitikai tervezés és stratégiafejlesztés. A városok kölcsönös értékelő csoportja egy helyi önkormányzati szakpolitikai tisztviselőből vagy szolgáltatásbiztosítási szakemberből, egy – a választott területen való szolgáltatásnyújtásban tapasztalattal rendelkező – önkéntes vagy közösségi ágazati szereplőből vagy nem kormányzati szervezet képviselőjéből, valamint egy tudományos vagy kutatási területen tevékenykedő partnerből áll.
Események Az Európai Bizottság által a PROGRESS programon keresztül finanszírozott főbb nemzetközi események a szegénységről és a társadalmi kirekesztésről szóló kerekasztal és a szegénységtől sújtott emberek éves találkozója. Az évenként megrendezett, szegénységről és a társadalmi kirekesztésről szóló kerekasztal alkalmával a nemzeti minisztériumok és a jelentősebb uniós hálózatok mintegy 300 képviselője gyűlik össze. A rendezvényt mindig az EU soros elnöki tisztét betöltő ország (2009 második felében tehát Svédország) szervezi minden év októberében. Idén a középpontban az aktív integráció új problémái állnak majd a gazdasági válság fényében. A rendezvény programját mindig a civil társadalommal szoros együttműködésben, a PROGRESS által támogatott uniós hálózatok segítségével dolgozzák ki. Brüsszelben minden év májusában sor kerül a szegénységtől sújtott emberek európai találkozójára.
18. Az Európai Városok a Gyermekszegénység Ellen projektről további felvilágosítás: www.againstchildpoverty.com/ 19. A Kapcsolatok projekttel kapcsolatban további információ: www.connectionsprogress.eu
10 / Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010)
Az Európai Bizottság, az EU soros elnöki tisztét betöltő tagállam és A Szegénység és a Társadalmi Kirekesztés Elleni Küzdelem Szervezeteinek Európai Hálózata (EAPN) által szervezett rendezvény keretében a szegénység és kirekesztés által sújtott emberek párbeszédet folytathatnak a nemzeti és európai szakpolitikai tervezőkkel.
Tanulmányok A PROGRESS olyan nemzetközi összehasonlító tanulmányok elkészítését is finanszírozza, amelyek a nemzeti cselekvési tervekben meghatározott területekre összpontosítanak és javaslatokat dolgoznak ki a jövőbeni fellépésekre.20 Ezeket a jelentéseket rendszerint országspecifikus tanulmányok kísérik, és átfogó áttekintést nyújtanak az adott terület problémáiról és szakpolitikai intézkedéseiről.
nagyobb európai hálózatok támogatása A A kapacitásnövelés és a civil társadalom képviselőivel folytatandó párbeszéd érdekében a PROGRESS hozzájárul a nagyobb európai uniós hálózatok – például A Szegénység és a Társadalmi Kirekesztés Elleni Küzdelem Szervezeteinek Európai Hálózata, az Eurochild, a COFACE, a Caritas Europa, az Eurodiaconia, a FEANTSA és az Európai Szociális Hálózat – működési költségeihez. 2008 óta az EUROCITIES is támogatásban részesül a “Inclusive Citiies for Europe” programhoz. 21 Az uniós hálózatok támogatása valószínűleg a PROGRESS alap legfontosabb területe, hiszen ezáltal konkrét munkakapcsolat alakítható ki az Európai Bizottság és az SPC, illetve a civil társadalom között. Segítségével jelentős mértékben megerősödött a hálózat elemzési és kommunikációs kapacitása, ami többek között számos jelentés és állásfoglalás kiadását, rendezvények szervezését tette lehetővé.
20. A tanulmányok elérhetők a következő címen: www.ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=751&langId=en 21. A támogatott hálózatokkal kapcsolatban további információ: www.ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=751&langId=en
Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010) / 11
12 / Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010)
6 A társadalmi összetartozásról szóló 2008–2010. évi nemzeti cselekvési terv – áttekintés a helyi szakemberek számára Amint e tanulmány bevezetŒ részében olvasható, a szociális védelemrŒl szóló 2008–2010. évi nemzeti stratégiai jelentések mindegyikének második fejezete a társadalmi összetartozásról szóló nemzeti cselekvési terv (NCST). Ezek a dokumentumok értékes információkat tartalmaznak a tagállamok szociálpolitikai tendenciáiról és prioritásairól. Minden jelentés elérhetŒ az Európai Bizottság szociális OMC-vel foglalkozó internetes oldalán: www.ec.europa.eu/social/main. jsp?catId=757&langId=hu A következŒ táblázat összefoglalja a magyar nemzeti cselekvési tervet, különösen kitérve a legfŒbb szakpolitikai prioritásokra és az azokat kísérŒ intézkedésekre. Az utolsó oszlop a terv helyi vonatkozásait részletezi, és megemlíti a helyi hatóságok bevonásával megvalósítandó politikákat vagy programokat. Az oldalon megtalálhatók a nemzeti minisztériumok nemzeti cselekvési tervért felelŒs szervezeti egységeinek kapcsolatfelvételi adatai is. A táblázatban szereplŒ összefoglalót az EUROCITIES brüsszeli irodája készítette, lehetŒség szerint tagjaink közremıködésével. A „Szakpolitikai prioritások” oszlopban feltüntetett oldalszámok az eredeti dokumentumra vonatkoznak.
Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010) / 13
MAGYARORSZÁG A nemzeti cselekvési terv előkészítési folyamatába – több minisztérium mellett – a civil szervezeteket képviselő testületeket is bevontak. A jelentés első tervezetét nyilvános konzultáció céljára az interneten általánosan elérhetővé tették. Az Európai Bizottság szerint azonban, bár több állandó konzultációs tanáccsal is együttműködnek (így többek között a romák integrációja, az idősek, a fogyatékossággal élők és a nemek közötti egyenlőség tekintetében), a regionális és helyi önkormányzatokat nem vonták be kellőképpen a folyamatba. A konzultációs folyamatot három területen – a gyermekek oktatása és esélyei, a nyugdíjak és idősek, valamint a gazdasági versenyképesség terén – online elérhető kerekasztalok is támogatják. Nem tervezik az érdekelt felek bevonását a szakpolitikai tervezési ciklusba.
Védelmi Bizottság tagjainak kapcsolatfelvételi adatai Vajda Györgyi Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Társadalmi Befogadás Iroda 1052 Budapest, Kálmán I. u. 2. Tel.: +36 1 472 8432 E-mail: vajda.gyorgyi[at]szmm.gov.hu Rézműves Judit, osztályvezető Egészségügyi Minisztérium 1051 Budapest, Arany János u. 6–8. Tel.: +36 1 301 7964 E-mail: rezmuves.judit[at]eum.hu
Szakpolitikai prioritások
Legfontosabb szakpolitikai intézkedések
Helyi vonatkozások
A munkaerő-piaci befogadás erősítése (kiemelt tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra)
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat célcsoportját kiterjesztik a munkaképes inaktív személyekre is. Bizonyos szociális juttatások esetében a jogosultságot munkaerő-piaci szolgáltatásokhoz kötik.
Helyi szinten többféle formában is szerveznek majd támogatott átmeneti foglalkoztatási programokat: ilyenek például a térségi integrált szakképző központok (TISZK), amelyek célja a képzési lehetőségeknek a piaci szükségletekhez való igazítása. Az állami foglalkoztatási programok továbbra is jelentős szerepet játszanak a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatásában.
(13–14. oldal)
Gyermekszegénység (15–16. oldal)
A területi és lakhatási hátrányok mérséklése (kiemelt tekintettel a romák integrációjára) (16–21. oldal)
Képzési programokat biztosítanak az alacsonyan képzetteknek és tartós munkanélkülieknek, középpontban a különféle ESZAfinanszírozású programokkal (Start Plusz a tartósan álláskeresőknek, Start Extra az 50 év feletti tartósan álláskeresőknek, valamint az „első lépéseket” megkönnyítő programok az alacsony foglalkoztatási eséllyel rendelkezők számára). Ennek megkönnyítésére akkreditációs rendszert dolgoztak ki a munkaközvetítő szervezetekkel együttműködve, hogy az érintetteknek hozzáférést biztosíthassanak a munkaerőpiachoz. Intézkedéseinek célja az alacsony jövedelmű családok juttatásainak növelése, a szülők foglalkoztatási esélyeinek és a gyermekek szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének növelése, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek fokozott bevonása az óvodai nevelésbe többek között az óvodába járáshoz nyújtott támogatáson és a nap közbeni ellátást biztosító intézmények támogatásának növelésén keresztül. Egy kormányrendelet értelmében két közalapítvány önálló lakhatást kínál a hajléktalanoknak.
2007-ben kísérleti modellként integrált kistérségi programot indítottak a gyermekszegénység elleni küzdelem jegyében az észak-magyarországi Szécsényben.
2008 óta mind a 174 kistérségben működik a helyi önkormányzatok közötti kistérségi együttműködési partnerség. Az állam által támogatott együttműködések egyre nagyobb szerepet játszanak az oktatási, egészségügyi, szociális és közigazgatási szolgáltatások ellátásában. E programokon keresztül továbbra is alapvető és specializált szociális szolgáltatásokat nyújtanak a hátrányos helyzetű térségekben, a középpontban az otthoni segítségnyújtással, a közösségi és nappali ellátással, valamint a közösségi gondozási szolgáltatással.
174 kistérségben jött létre önkéntes együttműködési megállapodás a helyi önkormányzatok között.
A „Nem mondunk le senkiről” program keretében 33 mikrorégió cselekvési tervet dolgoz ki a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésnek és azok nyújtásának javítását célzó közösségi programok kidolgozásáról. Az (operatív programokon átívelő, összehangolt fellépések keretében) elsősorban uniós forrásokból finanszírozott Új Magyarország Felzárkóztatási Program (2008–2013) a leginkább rászoruló 33 kistérséget célozza meg. Városi társadalmi rehabilitációs programmal segítik a hátrányos helyzetű városi térségeket (beleértve a roma telepeket is).
14 / Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010)
A szociális és jóléti szolgáltatások fejlesztése a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik, és azokat regionális operatív programokból finanszírozzák.
7 Glosszárium
A szociális koordináció nyílt módszere Ez a röviden „szociális OMC”-nek nevezett módszer nem kötelező jelleggel közelíti meg a nemzetközi szakpolitikai koordinációt: keretében a szakpolitikai döntések nemzeti hatáskörben maradnak, és az együttműködés önkéntes. A hároméves ciklusokba rendezett OMC kulcselemei a közös célkitűzések, a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló nemzeti stratégiai jelentések, a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló együttes jelentések, valamint a közös mutatók.
A szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló együttes jelentések Az Európai Bizottság és a Miniszterek Tanácsa minden évben közzéteszi a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló együttes jelentését. Ez a jelentés az összes nemzeti stratégiai jelentés értékeléséből kiindulva leírja a nemzeti szakpolitikák fejlődési folyamatát, és meghatározza az összes tagállamot egyaránt érintő kulcsüzeneteket.
A szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló nemzeti stratégiai jelentések (NSJ) A szociális ügyekért felelős nemzeti minisztériumok háromévenként nemzeti stratégiai jelentést készítenek. Ezekben a jelentésekben felvázolják a szociális OMC közös célkitűzéseinek megvalósítása érdekében tett szakpolitikai intézkedéseiket. A nemzeti stratégiai jelentések áttekintést nyújtanak az egyes országok társadalmi-gazdasági helyzetéről, felvázolják a társadalmi fejlődés előtt álló kihívásokat, meghatározzák a nemzeti kormány szakpolitikai prioritásait és az azok végrehajtását támogató jövőbeni intézkedéseket. Az NSJ négy részből áll, ezek egyike a társadalmi integrációról szóló nemzeti cselekvési terv (NAP).
A társadalmi integrációról szóló nemzeti cselekvési terv Ezek a tervek leírják a nemzeti szociálpolitikai prioritásokat és felvázolják a társadalmi-gazdasági tendenciák terén bekövetkezett változásokat. Sok esetben azonban nem tartalmazzák sem a célkitűzésekhez rendelt költségvetéseket, sem a megvalósítás ütemtervét.
Az európai szociális menetrend A 2010-ben megújítandó menetrend átfogó célja az európai szociális modell korszerűsítése és annak biztosítása, hogy a gazdasági, foglalkoztatási és szociális szakpolitikák együttműködjenek, sőt kölcsönösen erősítsék egymást. Az Európai Bizottság többféle politikai eszköz kombinációjával törekszik a menetrendben megfogalmazott célkitűzések elérésére: ilyen eszköz többek között a jogalkotás, a társadalmi párbeszéd, egyes eszközök finanszírozása és a tagállamok közötti együttműködés ösztönzése.
Az európai Szociális Védelmi Bizottság (SPC) Az EU szociálpolitikai folyamatát az EU Szociális Védelmi Bizottsága koordinálja. Ez a csoport minden egyes tagállami kormány két-két küldöttjéből, valamint az Európai Bizottság két képviselőjéből áll. Feladata a főbb társadalmi tendenciák és a szociális védelmi politikák terén bekövetkező fejlemények nyomon követése, a tudás, a tapasztalatok és a helyes gyakorlatok cseréjének előmozdítása, valamint jelentések készítése, véleménynyilvánítás és a hatáskörébe tartozó egyéb munkák ellátása.
Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010) / 15
Az EU szociális védelmi és társadalmi integrációs folyamata Az Európai Unió e folyamaton keresztül koordinálja és ösztönzi a tagállamokat a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint szociális védelmi rendszereiknek a szakpolitikai eszmecserék és a kölcsönös tanulás segítségével történő korszerűsítésére. A folyamat a nyílt koordinációs módszeren (OMC) alapul.
Közös célkitűzések A szociális OMC keretében a tagállamok közös célkitűzésekben állapodnak meg, majd ezeket a közös célkitűzéseket a nemzeti cselekvési terveken keresztül nemzeti szakpolitikákká alakítják. Szabadon határozhatják meg, hogyan kívánják elérni ezeket a célokat.
Nyílt koordinációs módszer (OMC) Kölcsönös értékelés („peer review”) A kölcsönös értékelési folyamat során a hasonló területen dolgozó munkatársak és szakértők tudásuk és tapasztalataik alapján kritikusan értékelik egymás munkáját és egyben tanulnak is abból. A tudományos területen elterjedt módszert egyre gyakrabban alkalmazzák a többi munkaterületen is.
Kölcsönös értékelés a szociális védelem és a társadalmi integráció terén A szociális védelem és a társadalmi integráció terén végzett kölcsönös értékelés alapja egy szemináriumsorozat, amely keretében a nemzeti kormányok képviselői meghívják más országokbeli munkatársaikat, hogy együtt értékeljenek egy aktuális szakpolitikát, programot vagy intézményi szabályozást. A kölcsönös értékelés első lépéseként a házigazda kormány rövid jelentést készít egy adott politikáról, ezután egy független szakértő egy másik jelentésben tágabb kontextusban mutatja be ugyanazt a politikát. E dokumentumok alapján a többi kormány képviselői megfogalmazzák észrevételeiket, amelyekben kitérnek a saját országukban fennálló helyzetre is. Ezután a résztvevők találkoznak és terepszemlék, további előadások és viták útján alaposabban megvizsgálják a házigazda ország szakpolitikáit. Harmadik és utolsó lépésként észrevételekkel és ajánlásokkal látják el a házigazdát, aki ezeket a véleményeket felhasználhatja gyakorlatának továbbfejlesztésére.
16 / Az EU Szociális Védelmi És Társadalmi Integrációs Folyamata (2008–2010)
A nyílt koordinációs módszer az államok közötti, önkéntes együttműködésen alapuló szakpolitikai koordináció eszköze. Az OMC jogilag nem kötelező érvényű („puha”) mechanizmusokat alkalmaz: ilyenek az iránymutatások és mutatók, a referenciaértékek kitűzése és a legjobb gyakorlatok megosztása. A „puha” jelző azt jelenti, hogy nincsenek hivatalos szankciók. Az először az európai foglalkoztatáspolitika céljaira kifejlesztett nyílt koordinációs módszert ma számos szakpolitikai területen, így többek között a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és az oktatás terén is alkalmazzák.
PROGRESS (az EU 2007–2013. évi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási programja) E finanszírozási program célja az uniós szociálpolitika alkalmazásának megerősítése és a szakpolitikai tervezők tájékoztatása. Ennek keretében egy sor támogató tevékenység – például kölcsönös értékelés, nemzetközi csereprojektek, összehasonlító tanulmányok és rendezvények – részesül támogatásban. A PROGRESS támogatja a nagyobb uniós hálózatokat, így többek között az EUROCITIES-t is.
Ezt a kiadványt az európai közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program (2007–2013) támogatja. A program pénzügyi támogatást hivatott nyújtani azon európai uniós célkitűzések megvalósításához, amelyek a szociális menetrendben a foglalkoztatás és a szociális ügyek témájában szerepelnek. Ennek érdekében a PROGRESS céljai a következők: ■■ elemzés és szakpolitikai tanácsadás a foglalkoztatáspolitika, a társadalmi szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség területén; ■■ a foglalkoztatás, a társadalmi szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség szakpolitikai területeivel kapcsolatos európai jogszabályok és politikák végrehajtásának ellenőrzése és arról jelentések készítése; ■■ az EU célkitűzéseivel és prioritásaival kapcsolatos szakpolitikák cseréjének előmozdítása, valamint e téren a kölcsönös tanulás és támogatás ösztönzése a tagállamok között; és ■■ az érdekelt felek és a szélesebb társadalmi rétegek nézeteinek közvetítése. További információért látogasson el az alábbi internetes oldalra: www.ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=327&langId=hu Az ebben a kiadványban közölt információk nem feltétlenül az Európai Bizottság álláspontját vagy véleményét tükrözik. A jelentést készítette: Simon Guentner, EUROCITIES szakpolitikai vezető – szociális ügyek, Anna Drozd, EUROCITIES programmenedzser – társadalmi integráció, Rory Moody, EUROCITIES kommunikációs menedzser – Városok az integrációért (Inclusive Cities) EUROCITIES Square de Meeûs 1, B-1000 Brüsszel, Belgium Telefon: +32 2 552 08 88 www.eurocities.eu
PROGRESS © September 2009