Szentendrei Teátrum Magazin 2017. by iranyszentendre.hu

KOVÁCS PATRÍCIA, SZABÓ KIMMEL TAMÁS Szép Ernő: Vőlegény a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda közös bemutatója

ÚJRA OPERA A FŐ TÉREN! Gioachino Rossini: A sevillai borbély Interjú Kerényi Miklós Gáborral Székely Lászlóval Molnár Leventével

„VAN FATÁLIS SZERELEM, AMI ELLEN NEM LEHET VÉDEKEZNI” ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU... monodráma-sorozat Interjú Egri Mártával Egri Katival 1

Tisztelt Olvasó! Szentendre a művészek, művészetek városaként ismert. Mindig igyekszem hangsúlyozni, hogy a művészetek között előkelő helyet foglal el a zene és a színház. Városunk életében a Szentendrei Teátrum és Nyár olyan érték, olyan fogalom, melyet hagyományaiban megőrizve, de folyamatosan megújítva évről évre megerősítünk. Az idei év szenzációja, hogy ismét lesz előadás a Fő téren, mégpedig Rossini-opera, A sevillai borbély. Szentendre mediterrán jellegű Fő tere ideális környezet az olasz vígopera számára: az itteni színek, fények, a város hangulata, a korábbi előadások iránti nosztalgia, és az izgalom, amivel a nézők ezt az előadást várják, mind azt éreztetik, hogy valami csodálatos dolog történik majd. Mint minden évben, amikor a színház különleges világa és a zene csodája egy-egy nyári estére elvarázsolja a nézőket. Kívánom, hogy idén nyáron minél többször részesüljenek ebben a csodában, látogassanak el minél több programra, érezzék jól magukat nálunk! Jó szórakozást, szép nyarat kívánok! Verseghi-Nagy Miklós polgármester

Szentendre! Ó! Vágyódások, töltődések, nosztalgiák tárgya, színtere, táplálója. Eszmélésem kora óta zarándokhelyem sétálni, bámészkodni, csodavárni. Szentendrén ugyanis bármi megtörténhet, a falakban ott a mese. És mindenki, aki itt él, tovább írja a városka meséjét, legyen az boltos, cukrász, lángossütő vagy galériatulajdonos. Szentendrén élni kiváltság. De akinek ez nem adatik meg, akik csak megfordulnak itt képzőművészként, turistaként, színjátszóként vagy nézőként, azok is mind gazdagítják, tovább írják a varázslatos kisváros nagy történetét. Minden út Rómába vezet? Dehogy! Július elejétől augusztus végéig folytassuk együtt a mesét a Szentendrei Teátrum előadásain! Für Anikó

2017. JÚLIUS 7. – AUGUSZTUS 20.

www.szentendreiteatrum.hu 3

ut ca

dun a-k orz ó

bogdányi

utca pátriárka

út

ma rt ino vic s

duna

tca ög u gör

1 12

fő tér

4 ó -korz duna

t ar -p

ös kk bü

dum tsa jenő utca

kossuth lajos utca

bükkö s pata k

hévmegálló

AZ ELŐADÁSOK ÉS KONCERTEK HELYSZÍNE ❶ Városháza udvara Városház tér 3. Szabadtér, helyre szóló jegyek. ❷ Ferenczy Múzeum udvara Kossuth u. 5. Szabadtér, helyfoglalás érkezési sorrendben. Eső esetén a Városháza dísztermében tartjuk az előadást. (Városház tér 3.) ❸ MűvészetMalom udvara Bogdányi u. 32. Szabadtér, helyfoglalás érkezési sorrendben. ❹ Dunaparti Művelődési Ház udvara Dunakorzó 11/a. Szabadtér, helyfoglalás érkezési sorrendben. Eső esetén ugyanott, a Barlangban tartjuk meg az előadást. ❺ Barcsay Múzeum udvara Dumtsa Jenő u. 10. Szabadtér, helyfoglalás érkezési sorrendben. Eső esetén a Dunaparti Művelődési Ház Barlangjában tartjuk a koncertet. (Duna-Korzó 11/a.). ❻ Fő tér Szabadtér, helyre szóló jegyek. ❼ Pest Megyei Könyvtár Pátriárka u. 7. Esőhelyszín

JEGYVÁSÁRLÁS Tourinform Szentendre 2000 Szentendre, Dumtsa Jenő u. 22. Telefon: +36 26 317 965, +36 26 317 966 E-mail: tdm@szentendre.hu Nyitva: hétfőtől csütörtökig: 10-18 óráig, péntek-vasárnap: 10-20 óráig OTP SZÉP kártyát, illetve a Szentendrei Kulturális Központ utalványát elfogadjuk. Budapesten és vidéken: Az Interticket országos hálózatában: www.jegy.hu Online: www.szentendreiteatrum.hu és a szentendre.jegy.hu oldalon A helyszíneken, a programok kezdése előtt 1 órával. A programváltozás jogát fenntartjuk!

Szentendrei Kulturális Központ Nonprofit Kft. 2000 Szentendre, Duna-korzó 11/a. Tel.: +36 26 312 657, e-mail: dmh@szentendre.hu web: www.szentendreiteatrum.hu, www.szentendreprogram.hu szentendrei teátrum és nyár

JEGYFOGLALÁS ÉS VISSZAVÁLTÁS Rendszerünk a foglalásokat maximum egy hetes jegyátvételi határidővel rögzíti és az előadás előtt 48 órával törli azokat. A megvásárolt jegyeket – megtartott előadás esetén – nem áll módunkban visszaváltani. A jegyek visszaváltására kizárólag az esetleges program lemondás, elmaradt előadás esetén van lehetőség, a lemondott programot követő 14 napon belül, a vásárlás helyszínén. Az online vásárolt jegyek árát ezekben az esetekben a bank külön kérés nélkül visszautalja.

ESŐNAPOK – INFORMÁCIÓK Az előadás elmaradása esetén a jegyek a kijelölt esőnapra érvényesek. Az időpontokat a szentendreiteatrum.hu oldalon közöljük. Amennyiben az előadásnak kijelölt esőnapja is van, a megvásárolt jegyeket nem áll módunkban visszaváltani. Ha az elmaradt előadást az esőnapon sem tudjuk megtartani, a jegyeket vis�szaváltjuk az elmaradt előadást követő 14 napon belül, a vásárlás helyén. A jegyek visszaváltására az elmaradt előadás napján nincs lehetőség. Amennyiben az előadást a játékidő feléig el tudjuk játszani, az előadás megtartottnak tekintendő.

TOVÁBBI HELYSZÍNEK: 8 MANK Galéria Bogdányi út 51. 9 Vajda Lajos Stúdió Péter-Pál u. 6. 10 Kacsakő Dunapart 11 P’Art Mozi Duna korzó 18. 12 Parti Medve Városház tér 4.

KÖZLEKEDÉS: Utolsó HÉV Budapest felé: 23:03 Utolsó busz Budapest felé: 00:15 (péntek, szombat, vasárnap)

JÚLIUS 7. PÉNTEK, 19:30 TOVÁBBI ELŐADÁSOK: JÚLIUS 8., 13., 14., 15. 19:30 esőnap: július 9., 10., 16., 17. városháza udvara Dramaturg: Kárpáti Péter Zene: Lázár Zsigmond Jelmez: Zeke Edit Díszlet: Valcz Gábor Grafika: Csáfordi László Rendező munkatársa: Skrabán Judit rendező: NOVÁK ESZTER Producer: Orlai Tibor 6

Szép Ernő a legnagyobb zsonglőr, kötéltáncos, illuzionista a magyar irodalomban. A Vőlegény pedig az egyik fő attrakció. Az első felvonás szédítően kavargó burleszk, a második krimiszerűen izgalmas szerelmi párbaj, mely egyszerre gyöngéd és tébolyultan erotikus, és mindennek tetejében egy fogorvosi székben játszódik. Vigyázat, az érzéstelenítés elmarad! Szép Ernő örökösének engedélyét a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.

Az előadás hossza: 3 óra, három részben Belépőjegy: 3800 Ft

Szabó Kimmel Tamás & Kovács Patrícia:

„HA EGYMÁSRA LICITÁLUNK, EGYMÁSBÓL DOLGOZUNK, ABBÓL SÜLHET KI VALAMI NAGYON JÓ.” Szép Ernő a legnagyobb zsonglőr, kötéltáncos, illuzionista a magyar irodalomban. A Vőlegény pedig az egyik fő attrakció – hirdeti Vőlegény című nyári előadását a Szentendrei Teátrum. Kovács Patrícia és Szabó Kimmel Tamás beszéltek a készülő előadásról, közös szerepekről, függetlenségről, s arról, amit Szép Ernő drámája is megfogalmaz, hogy képesek vagyunk-e a boldogságra. Az olvasópróba után néhány perccel még nagyon nehéz lehet beszélni a darabról, a majdani előadásról. Mit gondoltok most a műről, a szerepetekről? Szabó Kimmel Tamás: Patrícia korábban már játszotta ezt a szerepet. Én valamikor láttam Szép Ernőnek ezt a darabját, emlékeim vannak róla. De csak most olvastam, most lett érthetőbb, mi mindenről szól. Az első próba után vagyunk, nehéz még róla beszélni, de azt már most is érzem, életem legnehezebb, legszebb szerepe lesz. Kovács Patrícia: Miskolcon már játszottam Kornél szerepét, de akkor csomó mindennel adós maradtam. Tavaly a Várj, míg sötét lesz című előadást próbáltuk Novák Eszter rendezővel. Eszter az egyik próbán ránk nézett, s azt mondta, mennyire való lenne nekünk a Vőlegény eljátszása. Először – még csak ötletként – akkor merült fel. Aztán vettem egy nagy levegőt, és megkérdeztem Orlai Tibort, mi lenne, ha megcsinálnánk. És most itt ülünk az olvasópróba után. Örök hála neki! Az anyag hatalmas és gyönyörű. Igazán nemes feladat ezt megcsinálni. Ezekért, az ilyen szerepekért érdemes színésznek lenni. Sz.K.T: Novák Eszterről köztudott, hogy imádja Szép Ernőt. Határtalanul boldog volt, hogy létezik

egy olyan színész, mint Patrícia, aki kibrusztolja, hogy létrejöjjön az előadás. Egy Andrei Serban-rendezés olvasópróbája kapcsán nyilatkozta Tamás, hogy Serban nem kész tervvel érkezett az olvasópróbára, kíváncsi volt, mik az első benyomásai a színészeknek. Tág teret hagyott a színészek ötleteinek. Melyik munkamódszert szeretitek inkább: amikor határozott elképzelések vannak, vagy amikor ti is alakíthatjátok az előadást? Sz.K.T: Serban nagy mágus. Nem szereti, ha a rendező kész koncepcióval érkezik a próbára. Arra kíváncsi, mi mit gondolunk, s abból mit hozunk ki közösen. Pontosan tudta, mit akar megrendezni, de kíváncsi is volt ránk, s ezt a kettőt hozta össze a rendezésében. Novák Eszter az egyik osztályfőnököm volt az egyetemen, sokat dolgoztunk együtt, jól ismerem. Nagyon kíváncsi vagyok rá, minden alkalommal tud valami újat tanítani. Minden pillanatban biztonságban érzem magam vele, s mindent, amit tudok, többek között tőle tanultam. Szerintem meg kell hagyni, mit gondol a rendező, ő adja meg az első lépést, s utána lehet licitálni. Ha egymásra licitálunk, egymásból dolgozunk, abból sülhet ki valami nagyon jó. A nyitottság valóban kulcskérdés, de közben nagyon alázatosak is vagyunk. Ha bízom a rendezőben, rábízom magam. Izgatottan várom, milyen lesz. Mindketten több társulatban játszottatok, vidéken és Budapesten is. Az Orlai Produkció talán más egy kicsit, mint a hagyományos színházi társulatok. Sz.K.T: Minden társulat más, de a lényeg ugyanaz: jó embereket hoz össze, jó anyagokat ad, s elvárja, hogy jó előadások szülessenek. Orlai színházát nagyon szeretem, jobban, mint a kőszínházi formát, többek között azért, mert itt nincs hierarchia. Tibor színháza, mint egy nagy család, demokratikusan működik, szeretetben dolgozunk. Nagyon odafigyelünk, hogy mindenkinek jó legyen, talán ez az egyik oka, hogy itt jó lenni. K.P: Orlai a színészekből dolgozik, bennük gondolkodik. Előbb van meg a színész, arra keres előadást. A társulatok többségénél ez fordítva működik.

A színházon kívül mindketten nagyon sokféle műfajban kipróbáltátok magatokat. A filmes szerepek, a tévé mellett vezettetek műsort is. Sz.K.T: Fontos, hogy sok mindent kipróbálhassak a szakma keretein belül. Persze, fontos az is, hogy tudom, a magam ura vagyok, dönthetek igenekről és nemekről. Hogy mit vállalok el. A kőszínházban az évad végén már azt nézi a színész, a következő évadban milyen szerepei lesznek. Nem biztos, hogy mindig olyan szerepet kapsz, amiről álmodsz. A szabadúszás egyik előnye, hogy te dönthetsz, s ha ügyesen csinálod, ha izgalmas tudsz maradni a szakma számára, sok mindenből tudsz válogatni. Mindketten sokfélét kipróbáltunk már, ami valószínűleg a kíváncsiságunkból is fakad. A miskolci előadás óta több év eltelt. Mások lettek a mű hangsúlyai? Hogyan változott meg benned, Kornél, a mostani előadásra? Sz.K.T: A hangsúlyok valóban máshol vannak, de ugyanaz a Szép Ernő mű a maga túlburjánzó stílusával. A 21. században más már az életünk ritmusa, amit a darabnak is követnie kell, ezért mindkét előadás húzott az eredeti szövegből. Eszter nagyon érti a századfordulós kort, annak irodalmát. Ugyanakkor nagy bohóc, igazi burleszk-figura rendkívüli ritmusérzékkel. Nekem ez az előadás a burleszk és egy szívszorító szerelmi történet. Ami egyszerre irgalmatlanul vicces és közben szívszorítóan szomorú. A mostani Kornélra rárakódtak az örömök, bánatok, a gyereked születése? K.P: Ebben a szerepben az évek, biztos vagyok benne, ott lesznek, hiszen az életemben rengeteg változás történt ebben a hat évben. Az, hogy minden pillanatot meg kell ragadni, hogy minden kimondott mondatom számít, az ebben a darabban nagyon fontos. Ez a két ember, Kornél és Rudi az utolsó utáni lehetőség előtt állnak, hogy tudnak-e boldogok lenni. A miskolci előadásban még nem voltam ennyire tudatos, nem tudtam ennyire küzdeni dolgokért. Most már benne lesz. A hat évvel ezelőtti Kornélban még nem volt benne a mostani türelmetlenségem. S hogy ez az egy életem van, minden perc számít. 8

Sz.K.T: Nagyon ismerős figura Rudi! Sok ilyen típusú alakot láttam már életemben. Igazi zsivány, de mérhetetlenül szerethető ember. Egy kétségbeesett alak, akinek annyi tartozása gyűlt össze, hogy nincs más kiút, nősülnie kell, méghozzá jó helyre, sok hozományért cserébe. Végtelenül izgalmas színészileg egy ennyire masterclass módon megírt szerepet megfejteni. Tele van fordulatokkal, hihetetlen skáláját mutatja be a szerelemnek, nagy kihívás. Alig várom, hogy darabokra szedjük, majd újra felépítsük a figuráinkat. Máté Gábornak abba az osztályába jártál, Patrícia, akik a végzés óta minden évben egyikőtök életét színpadra viszitek, szétboncoljátok az AlkalMáté Trupp előadásaiban. Te az első előadások egyike voltál. Ma miről szólna a te darabod? K.P.: Nyilván benne lenne, hogy van már gyerekem, ami megváltozatta az egész lényemet. Most az lenne a fókusz, kevésbé a gyerekkorom. A ti osztályotokból a többség a végzés óta egy színházban van. Te más pályát futsz be, kicsit fehér holló vagy abban az osztályban. K.P: Talán igen. Ilyen értelemben Tomi is, én is magunk csináljuk az életünket. Az, hogy sok helyen vagyok, szerencse is, mert sokféle stílusban kipróbálhatom magam. Szerencsés alkat vagyok, olyan szürke egér, akiben sokfélét lehet meglátni. Nincs karakteres arcom, bármilyen lehetek, gusztustalan öregasszony és hercegnő is. Van egy kaméleonságom, amit megpróbálok maximálisan kihasználni. Játszottatok már együtt más előadásban is Tamással. Milyen a ti párosotok a színpadon, s a színpadon túl? Sz.K.T: Ritka, mikor két színész egyszerűen zsigerileg passzol egymáshoz. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, együtt gondolkodni és segíteni egymást. Tényleg kivételes lehetőség ezt a darabot együtt játszani Patríciával. K.P: Az egyetemen elkerültük egymást, Tomi pár évvel alattam végzett. Sokszor játsszuk a Várj, míg sötét lesz előadást, amivel sokat utazunk vidékre is. Rendkívül jó kollegiális, baráti viszony van közöttünk. Ami nagyon fontos, hogy a színészek közt ne legyenek gátlások, szemérmesség.

Máté Gábor mindig ezt tanította, hogy nem szabad szégyellni magunkat, mert az akadályozza a szívet is, meg az alakítást is. Úgy tudjuk elkezdeni próbálni Szép Ernő szerelmes párját, hogy az, hogy jól ismerjük egymást, segíteni fogja a próbafolyamatot. Patrícia arról beszélt, hogy vannak olyan szerepek, amelyek megtanítanak befele figyelni, megállítják az embert egy pillanatra. Fordulópontok a pályán. Melyek voltak ezek a pályáitokon? SzK.T: Nekem mindenképp a Hamlet, a Három nővérben Szoljonij, vagy legutóbb Jézus a Passió XXI-ben. Most pedig Fox Rudit tartom meghatározó szerepnek, biztos, hogy rengeteget fogok tanulni ebből a munkából. K.P: Nálam ezek a saját élethelyzetem változás aival függnek össze. Ilyen fordulópont volt nekem a Félvilág című film, amit nem sokkal a szülés után, megváltozott testtel, egészen más nőiséggel

kaptam meg. Olyan életszakaszban voltam akkor, hogy jó időben jött a szerep, hálás voltam, hogy akkor talált meg. Azok a darabok tudnak fontosak lenni, amelyek tartalmas próbafolyamatokhoz kötődnek, mint a pályakezdésem egri évei Czizmadia Tibor időszakában. Vagy a Nemzeti Színház Györgyike, drága gyermek előadása, ami bár annyira nem sikerült, nekem fontos. Először szembesültem azzal, milyen akkora nagy idolokkal együtt dolgozni, mint Törőcsik Mari, Molnár Piroska, Kulka János, Hollósi Frici. És elhinni, hogy én is ott lehetek köztük. Ott tanultam meg, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy még kicsi vagyok. Rá kell ülni arra az áramlatra, amit ők teremtenek. Ott értettem meg, hogy fel kell nőnöm a feladathoz. Marton Éva

Für Anikó

„HA NEM LENNE ILYEN JÓ DOLGOM, NEM LENNÉK ENNYIRE HŰSÉGES” JÚLIUS 9. VASÁRNAP, 20:00 ferenczy múzeum udvara esőhelyszín: városháza díszterme (Városház tér 3.)

KITALÁLT VILÁG Für Anikó estje Ének: Für Anikó A dalok szerzője, gitár, vokál: Hrutka Róbert Dalszövegek: Bereményi Géza Cselló: Kalmus Felicián Für Anikót, a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt új oldaláról ismerhettük meg 2006-ban, amikor megjelent Nőstény álom című lemeze, melynek zenéjét Hrutka Róbert szerezte, a dalszövegeket Bereményi Géza írta. A lemez és az azt követő koncertek zajos sikere után 2010-ben következett a folytatás, a Kitalált világ. A személyes hangvételű anekdotákkal fűszerezett est különleges zenei utazás a két sikeres lemez legszebb dalaival. Az előadás az irodalom, zene és színház esszenciája. Bereményi Géza szövegeinek gondolatiságát, Hrutka Róbert egyedi zenéjét Für Anikó tehetsége, érzékenysége, kisugárzása teszi igazán varázslatossá. „Ezek a dalok három percbe sűrített szerepek. Amit a színpadon három órán át játszik el az ember, az a lemezen három perc. Az ember minden szerepében zsigerileg benne van, és ez a daloknál sincs másképp.” Az est hossza: 80 perc, szünet nélkül Belépőjegy: 3000 Ft

„Szívesen állok minden jó ügy mellé”, mondja Für Anikó, az idei Szentendrei Teátrum és Nyár programsorozat háziasszonya. Szentendréhez ezer szállal kötődik, sokszor lépett fel a város különböző rendezvényein. Kötődéseiről, szerepekről és zenekaráról beszélgettünk Für Anikó színművésszel. Szentendre nagy szerelem, varázslatos hely, mindig szerettem volna ott élni. Álom maradt. De a közelében, Pomázon éltem tizenhat éven keresztül, egészen mostanáig. Időutazás és kikapcsolódás Szentendre. Számtalanszor mentünk oda biciklizni a gyerekemmel, vagy csak sétálni a Duna-parton, kavicsokat dobálni a vízbe. Halak jegyű vagyok, víz nélkül számomra elképzelhetetlen az élet. A Duna közelsége varázslatossá teszi a helyet. Több alkalommal léptél fel Szentendre különböző kulturális eseményein, legutóbb Shiota japán képzőművész kiállításán olvastál fel. A Ferenczy Múzeum kért fel, hogy a kiállításban olvassak fel az általuk összeállított irodalmi anyagból. Lenyűgöző látvány volt a Siota által megrendezett tér, különleges helyszín a felolvasásra. Elképesztő atmoszférát teremtett az általa kiállított anyag, Shiota különleges világa. Igazi élmény volt. Általában azokat a felkéréseket vállalom el, amelyek számomra is örömöt, élményt jelentenek. A közelmúltban az egyik kedvenc helyemen, a Szentendrei Skanzenben forgattuk Szász Attila a Gulágra hurcolt női foglyokról szóló filmjét, melyben a főhős édesanyját játszom. Nagyon sokféle művészeti ághoz vonzódsz, táncoltál, mindig érdekelt a képzőművészet. Mi döntött a Színművészeti mellett?

fotó: Nagy Gergő

Bár kilencévesen felvettek a Balettintézetbe, az olyan fegyelmet, számtalan lemondást jelentett volna, hogy a családom végül úgy döntött, nem íratnak be oda. De a tánc iránti vonzalom megmaradt, egy jó zenére bármikor táncra perdülök. Valóban szerettem volna bekerülni az Iparművészetire, a gimnázium végén oda felvételiztem, de az utolsó rostán kiszórtak. A Dekoratőr Iskolába felvettek, ott tanultam tovább. Dolgoztam is egy évig a szakmában. A következő évben, hirtelen jött döntéssel, felvételiztem a Színművészetire. Annyira nem voltam benne, nem ismertem senkit, hogy amikor a harmadik rosta után is bennmaradtam, megkérdeztem: a fehér vagy a sötét hajú osztályába kerültem. A fehér, Békés András osztályában végeztem, a párhuzamos osztályt az akkor még sötét hajú Szirtes Tamás vezette, akivel a Madách Színházban töltött tíz évem alatt sok jót dolgoztunk. Hogy szenvedélyes vagy, sok szerepeden, koncertjeiden keresztül is lejön. Ez a nagyon sokféle érdeklődés a nyughatatlanságodat is jelenti? Azt hiszem, igen. Kell a mi pályánkhoz valamiféle defektesség, lelki mazochizmus. Olyan, mint a gyöngykagyló, amelyben ott van a homokszem, a tüske, de olykor, jó esetben sikerül kis gyöngyszemet létrehoznunk, kikínszenvedni abból, amit csinálunk. Az a kis tüske mindenkiben ott van, ritka, akinek harmonikus volt a gyerekkora, rendben az élete, és színésznek áll… Biztos van ilyen, de nem nagyon tudok rá példát, hogy legalább egy kis tüskét ne hordozna. Nagyon széles az általad játszott szerepek, karakterek palettája, Rosalinda, Cecil, A makrancos hölgy Katája, Gertrudis királyné. Mely szerepek állnak hozzád nagyon közel, melyek jelentenek teljes harmóniát, otthonosságot? Másért jó biciklizni, másért kézilabdázni. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, öröme. Engem mindig az érdekel, meddig lehet feszíteni a húrt. Hogy mekkora a szerep adta intervallum, amiben még húzhatom az expandert. Meddig nyújthatom, milyen amplitúdón mozoghatok vele. Hogyan lehet a szélsőségek között bejárni

a figurát. A rövid próbaidőszak alatt ez nem mindig jön össze, de az előadások során a figura elkezdi élni a maga életét, s akkor lehet tovább feszegetni. Mindig van valami új, amit hozzá lehet tenni, újat nyújtani minden előadásban. Nyughatatlanságról beszélsz. Az Örkény Színház, melynek egyik alapító tagja vagy, állandóság. Kellenek számodra a biztos pontok? Játszol más produkciókban, gyakran fellépsz a zenekaroddal. Azért működik az állandóság, mert vannak más lehetőségeid is? Nekem nagyon fontos valahova tartozni. Ha tudom, hogy van egy bója, ami biztonságot ad, attól jó olykor ide-oda elmenni, szabadon kalandozni a mélyvíz felé. Az, hogy az Örkény Színház alapítótagja lehetek, külön ajándék. Mácsai Pál vezetésével olyan nagyszerű dolgot hoztunk létre, ami ebben a zaklatott világban oázis, hovatovább valóságos rezervátum. Ha nem lenne ilyen jó dolgom, nem lennék ennyire hűséges! Az ember ahhoz hűséges – minden szempontból – ami jó. Jelenleg játszom a Trafóban és a Rózsavölgyiben is, kalandos kirándulások. Az éneklést mesteremnek, Bagó Gizellának köszönhetem, nélküle nem menne, sokunknak ő a „kályha”. Ajándék, hogy összetalálkoztam Bereményi Gézával, dalaim szövegírójával, és Hrutka Róbert zeneszerzővel. Velük készítettem el első CD-imet, a Nőstényálom, majd a Kitalált világ című albumot. Sokadik éve turnézunk a dalokkal, szívesen megyünk, bárhová hívnak bennünket.

Különlegessége a Bereményi-szövegeknek, hogy neked, rólad íródtak. Ezek a dalok a te történeteid. Milyen ez a kitalált világ? Annyi minden van ezekben a szövegekben, ahogy az összes Bereményi irodalmi anyagban: a játékosság, a garabonciásság, a látnokság. Ha semmit sem tudnánk arról a korról, amiben a Cseh Tamás énekelte dalok születtek, akkor is érezzük az ízét, a szagát, minden pillanatát. Hát ilyenek a nekem írt versek is, melyek alapanyagát rengeteg beszélgetésünkből Lőkös Ildikó barátnőm dokumentálta, aki dramaturg. Kis élet-mozaikokból születtek a dalok? Neki meséltem el az életemet, s ezekből a kis darabkákból rakta össze Géza a szövegeket. Pont annyira fény-törve, mint amennyire ehhez egy férfinak az agya kell. Nem érzelgős, de nagyon érzelmes, tele van humorral és iróniával. Igazán jó érzés, hogy a Bereményi Géza–Hrutka Róbert szerzőpárosnak én voltam a „kerítője”. Azóta is lelkesen dolgoznak együtt, inspirálják egymást. Arca, háziasszonya leszel a Szentendrei Nyár és Teátrum programsorozatnak. Ez milyen feladatokkal jár? Szívesen állok minden jó ügy mellé. Ha ezzel az én személyem, az arcom összekapcsolódik, nagyon megtisztelő. A Szentendrei Teátrumban többször játszottunk az Örkény Színházzal, mindig nagyon jó élmény volt. Szép emlékek kötnek oda. Ha ezt képviselhetem, ha valami kis pluszt hozzá tudok tenni, hírt adni róla, azt nagyon boldogan teszem. Marton Éva

Ideje felfrissíteni fáradt szemeit ZEISS EnergizeMe szemüveglencse KAISER OPTIKDARE

SZENTEN

! ÚJDONSÁG

cse Kontaktlen k e n k viselő zető Most beve l!* ajándékka

Innovatív megoldás kontaktlencseviselők igényeire kifejlesztve � Segít pihentetni fáradt szemeit � Megelőzheti, hogy további terhelés nehezedjen szemeire � Tiszta és éles látást biztosít *Bevezetési akciónkban most minden pár ZEISS EnergizeMe szemüveglencse mellé ajándékot adunk: � egy darab 360 ml-es ZEISS lágy kontaktlencse ápolófolyadékot � egy darab ZEISS EnergizeME pólót � egy darab szempihentető maszkot

Szentendre, Dunakanyar krt. 12. Tel.: 26/303-325, 06/30/9666-156 www.kaiseroptika.hu facebook.com/KaiserOptikaSzentendre/

Az ajánlat pontos részleteiről érdeklődjön internet oldalunkon vagy optikánkban! Az akció 2017. május 1-től 2017. augusztus 15-ig, vagy a készlet erejéig tart.

Egri Kati & Egri Márta

„EGYSZERŰEN LEÉLT, ÉLT KALANDOS ÉLETEK. CIVILEK, NÉVTELENEK, ISMERETLENEK. JÚLIUS 15. SZOMBAT, 20:00 TOVÁBBI ELŐADÁS: JÚLIUS 16. 20:00 ferenczy múzeum udvara esőhelyszín: városháza díszterme (Városház tér 3.)

ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU... Igaz történetek sorozata a közelmúltból a nővérek | levél apámhoz! Az előadás a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre Lengyel Nagy Anna igaz történetei színpadra alkalmazva, Egri Márta és Egri Kati előadásában Látvány: Kálmán Eszter Dramaturg: Zöldi Gergely Plakát: Csáfordi László Az előadás rendezője: Cseh Judit Vezető rendező: Pelsőczy Réka Producer: Orlai Tibor Lengyel Nagy Anna egész életében mániákusan gyűjtötte kis emberek nagy történeteit. „Negyven éve beszélgetek velük. Civilek, névtelenek, ismeretlenek. Közülünk valók. Negyven éve nem tudok hozzászokni ahhoz a sok csodához, groteszk fintorhoz, tragikumhoz és bölcsességhez, ami egy emberi sorsba belefér.” Pelsőczy Réka vezetésével színész-rendező párosok állítják most elénk ezeket a különféle sorsokat, hétköznapi emberek egyéni, mégis különleges, mindannyiunkhoz szóló igaz történeteit. Belépőjegy: 3000 Ft

KÖZÜLÜNK VALÓK.” – mondja Lengyel Nagy Anna újságíró, aki hosszú évek óta beszélget hétköznapi hőseivel. A színpadra állított történetekből indít el sorozatot a Szentendrei Teátrum és Orlai Tibor producer. Az első két monodrámát a Szentendrei Teátrum és Nyár programsorozaton Egri Kati és Egri Márta színművészek mutatják be. Velük beszélgettünk a készülő előadásról, régi szentendrei nyarakról, színházról, szerepekről. Egri Kati: Jól ismerem Lengyel Nagy Anna nevét, de a történeteit csak most, az előadásra készülve olvastam. Még a próbák előtt vagyunk, de már sokat beszélgettünk a sorozat vezető rendezőjével, Pelsőczy Rékával és Cseh Judit rendezővel az általunk megidézett asszonyokról, drámai sorsukról. A teáltalad megidézett elbeszélő, a már idős asszony, Éva, egy képzelt levélben a már rég halott apjának meséli el életét. Amikor először olvastad a szöveget, mi minden szakadt fel benned is? Nagyon megfogott és megrendített az asszony sorsa. A háború alatt, valamikor a negyvenes években született, az ötvenes években volt fiatal, átélte ’56-ot. Nehéz, embert próbáló, drámai korok voltak ezek. Én az ötvenes évek elején születtem, a rettenetes Rákosi-korban már éltem, de nem tudtam, miről van szó. Az 1956-os forradalom idején a Gresham-házban laktunk, a Belügyminisztérium közvetlen szomszédságában. Még csak három éves voltam, de nagyon erős képek ragadtak meg bennem azokról a napokról. Emlékszem, le kellett mennünk a pincébe. De leginkább az maradt meg, hogy a többi gyerekkel ott játszottunk.

A szerepeidbe sokszor beépülnek a saját élményeid is? Nagyon élesen bejönnek az emlékeim. Mint általában a színészeknek, nekem is jó a memóriám, erősebben fotózza a fontos pillanatokat. Egy-egy szerepnél sokszor bekattan, milyen ismerős a szituáció, a figurák, a kor. Fontos eszköz ez a figurák felépítéséhez. Ahogy ez az asszony, gondolatban te is levelezel halott szüleiddel? Szoktam beszélgetni édesanyámmal, édesapámmal. Premierek előtt mindig kérem a segítségüket. Annyi mindenről jutnak eszembe, olyankor elmélázok azon, mi lenne, ha még élnének. Ha szemtől szembe meg tudnám beszélni velük, amit így csak gondolataimban. Hogy mit szólnának, hogy állnának hozzá. Szentendre fontos bázisa életednek. Tahitótfalu a jelen, meg a gyerekkor is. Több alkalommal játszottál a szentendrei nyári előadásokon. Ezek a személyes kötődések. Szentendre a mai napig a szívem csücske. Gyerekkoromat Tahitótfaluban töltöttük, gyakran jártunk kirándulni Szentendrére, ami akkor csöndesebb volt még, nem volt turista-város. Főleg a Teátrum idején szerettem nagyon. Főiskolásként sokat statisztáltunk ezekben az előadásokban. Játszottam Goldoni, Kávéház című darabjában, amelyet Zsámbéki Gábor rendezett. Imádtuk! A Pap-szigeten egy kempingben laktunk, onnan jártunk be Szentendrére. Akkor még a Fő téren volt a színpad, sötétedéskor kezdtünk, varázslatos atmoszféra volt. Az ott lakók az ablakokból nézték a mediterrán hangulatú előadásokat. Nézőként szinte mindent láttam akkoriban. Még állt a Nosztalgia kávéház, a Béke étterem, ahol késő éjszakákig beszélgettünk a kollégákkal. Tahi most újra a bázisod? Budapesten, a Gresham-házban laktam, míg el nem adták, hogy szálloda legyen belőle. A férjem Tahiban lakik, így visszakerültem oda. A gyerekkorom óta rengeteget változott, fejlődött, a kollégáim közül is sokan költöztek ide. A helyhez köt a gyerekkor nosztalgiája, és a falu egykori hangulatából is megmaradt valamennyi.

Több társulat tagja voltál, játszottál Szolnokon, Veszprémben, a Radnóti Színházban. Jelenleg nincs állandó helyed, de Tatabányán és a Karinthy Színház több előadásában játszol. A Karinthyt anyaszínházadnak tekinted? Nagyon jó állandó társulathoz tartozni. De mindig csak addig maradtam, ameddig jól éreztem magam. Ha ennek vége volt, eljöttem, nem akartam pusztán a biztosért megkeseredetté válni. Fájdalmas, hogy a rendszerváltás óta sok társulat felbomlott, sok színház megszűnt. Szabadúszónak azért jó lenni, mert az ember csak azt vállalja, ami tetszik, de nehéz, mert nincs biztonságod. A Karinthy Színházat valóban az anyaszínházamnak tartom, de nincsen állandó társulata, sokszor nehéz a színészeket, a produkciót összeegyeztetni. Kevésszer megy egy-egy előadás, pont az tűnik el, hogy a játszások során tovább építs egy karaktert, lubickolj benne. Tatabányára is sokszor hívnak, kicsit azt is otthonomnak érzem. Nincs hiányérzetem. Volt néhány szerep, amire vágytam volna, de helyette jöttek olyanok, amelyekre nem számítottam. A mostani előadásban együtt fogtok szerepelni testvéreddel, Mártával. Nehezítette a pályátok elejét, hogy mindketten színészek lettetek? Eleinte nehéz volt, hogy sokszor a szüleinkhez hasonlítottak minket. De amikor az ember már kivívja a saját útját, akkor már jólesett, jó anekdotákat meséltek róluk. Jólesett hallani ezeket. Talán ezért is a pályánk elején Mártival nagyon kerültük a közös szerepléseket. Hosszú idő után néhány éve Stephen King, Dolores című darabjában ismét együtt szerepeltünk. Ráadásul akkor mindketten Tahiban laktunk, együtt jártunk a próbákra, egész nap együtt voltunk. Az már kicsit sok is volt. Nézitek egymás előadásait? Ha lehet, mindig megnézzük egymást. Sokkal kritikusabban nézzük egymást, ismerjük egymás gyengeségeit, erejét. Édesanyánk mondta mindig, ha nézett minket, hogy sokkal jobban izgult, mint a saját premierjein. Hát én is így érzek, amikor Mártit nézem.

Szentendre Egri Márta színművész számára is meghatározó hely, hiszen tizennyolc évig élt a szomszédos Tahitótfaluban. „Szentendrét átlengi a művészet, van bukéja, aminek a kultúrához van köze, ez különös ízt ad a városnak” – mondja. Kisebbik lánya Szentendrén járt iskolába. Jó ott lenni, vallja. A Nővérek című nyári előadás kapcsán beszélgettünk vele. Egri Márta: Talán a felelősség is más. Ha csapatban játszom is van, de talán kisebb, mint amikor egyedül állok a színpadon. Sokkal jobban kell a szöveghez és a közönséghez igazodnom. A Kalauz Jutka című előadásban a zenekar a partnerem. A monodráma nehéz műfaj, de nagyon szeretem csinálni. Éppen friss bemutatónk a Nyolc nő című előadás, ahol úgy éreztem, a két monodráma után kiengedhetek egy kicsit, ott vannak a partnerek, ráfeküdtem egy hullámra, ami visz. Sokkal nagyobb koncentrációt, összpontosítást igényel egy önálló est létrehozása. Hogy kihez beszélsz, mit akarsz elmondani. Kérdések fogalmazódnak meg benned, amelyekre te magad válaszolsz a közönségnek. A Szentendrei Teátrum és Orlai Tibor közös produkciójában fogtok bemutatni két sorsdrámát. Beszélgetésünkkor még a próbák előtt vagytok. Ismerkedsz a szöveggel, barátkozol a karaktereddel? Már megkezdődik a karakter felépítése? Még a tanulásnál tartunk, de Cseh Judit rendezővel már beszélgettünk a történetről, kitalálta például, hogy a hatvanas-hetvenes évek egy, a családról szóló zenéjével induljon az előadás. Mintha abból jutna majd eszébe történetem elbeszélőjének a saját családja, az életük, amit elmesél. Kati és a te szövegedben is a főszereplő asszonyok felidézett emlékeiből sejlik fel a múlt. Monodrámád, a Nővérek sztorija látszólag egyszerű, a két testvér és egy férfi szerelmi háromszöge. Számomra arról szól, hogy van fatális szerelem, ami ellen nem lehet védekezni. És arról is szól, lehet-e ilyen helyzetben tisztességesnek maradni. A húg, akinek az életét mesélem, nem szereti el a férfit. Őt szeretik el. De azért nehéz erről beszélni, mert nagyon összetett, rendkívül 16

bonyolult az a kapcsolati rendszer, amelyben ők hárman élnek. Mint ahogy a szerelem is nagyon bonyolult dolog. Nem tudsz ellene mit tenni, erről szól a történet. Szól a testvérek nagyon mély szeretetéről, a kétségekről. A hűtlenségben mégis a hűségről szól? Hogy van az, hogy az ember testvérének a férje lesz később az ő ura, akinek szül két gyereket. És eközben hatalmas szeretetben vannak, a nővér nem gyűlöli, nem haragszik rá. Ettől megrendítő az anyag, mert mindenki elfogadja a másik személyiségét, érzelmeit. Hogy ők így egy család. Talán nem véletlen, hogy a sorozatnak ezt a két szövegét kaptátok Katival. A készülés közben eszedbe jutott, mi lett volna, ha…?

Nagyon örülök, hogy most úgy vagyunk együtt a színpadon, hogy külön-külön, mégis együtt. Persze, eszembe jut, hogy bármelyikünkkel megtörténhetett volna. Ennek tudatában elemzem és tanulom a szöveget. Nem tudom, mit tennék hasonló szituációban. Hogyan lehet lekötni a nézőket egyszemélyes drámákkal? Úgy látom, ma ismét divatja van a monodrámának, nem véletlen, hogy engem is most talált meg három ilyen előadás. A műfajnak vannak hullámai: emlékszem, milyen sikere volt Mezei Mária, Ruttkai Éva estjeinek. Kiment a divatból, s most mintha visszatérőben lenne. Az emberek kíváncsiak ezekre a történetekre.

Említetted, jó, hogy saját önállóságotokat megőrizve, de együtt játszotok. Keveset vagytok közösen darabokban. A ti döntésetek, hogy a családot és a színházat ne keverjétek? Erre valóban nagyon figyeltünk, hosszú ideg nem szerepeltünk együtt. Nem akartunk, bár olykor megtaláltak közös színdarabok. Nagyon örültünk, amikor a Kripli című előadásban együtt játszottunk, de azért, mert egy különös, nagyon elrajzolt karakterű, nem szokványos testvérpárt alakítottunk benne. Úgy érzem, valahogy mostanra egymáshoz öregedtünk. Ellenállni is hülyeség volna egy ilyen jó felkérésnek. Azt látom, a mi korosztályunk egyre esendőbb, jó így összekapaszkodnunk. Jó érzés, jólesik. A pályádnak voltak nagyon gazdag, jó periódusai, de voltak benne hullámvölgyek is. Orlai nagyon jó pillanatban talált meg. Évek óta visszatérő szereplője vagy a produkcióinak. Társulatodnak érzed? Orlai Tibor már önmagában nagyon jó dolog, remekül csinálja a színházat. Budapesten van, ami nekem azért fontos, mert rengeteget játszottam, játszom vidéken. Most Tatabányán. De nem szeretnék többet eltűnni. A szolnoki időszakodban leírt a pesti közönség? Habár fővárosi színházban vagy, de nem szerepelsz a tévében, elfelejtenek. Szolnokon szép feladatokat kaptam, az ottani közönség ismert, szeretett, de Budapestről kikoptam. Ezt többet nem akarom. Itt élek a fővárosban, ide köt a családom is, és ez nekem fontos. Amikor Szolnokról feljöttem, kemény három évembe telt, hogy vissza tudjak kapaszkodni. Bele kellett mennem olyanokba is, amelyeket amúgy szívem szerint nem vállaltam volna. De gagyit még a legvacakabb helyzetemben sem vállaltam. S remélem, a továbbiakban sem kényszerülök rá. A tatabányai színházat, ahol most vagy, ti hoztátok létre, sok függ tőletek. Jó építkezni? Ez a harmadik évadunk. Nagyon izgalmas színház egy rendkívül izgalmas társulattal. Nagyon jó közösen építeni, szeretek színházat csinálni. Színészcsaládban nőttem föl, nagyszerű tanáraim és mestereim voltak, talán ragadt rám annyi tapasztalat és tudás, amit át is tudok adni. Marton Éva 17

JÚLIUS 23. VASÁRNAP, 20:00 ferenczy múzeum udvara esőhelyszín: városháza díszterme (Városház tér 3.)

JÚLIUS 30. VASÁRNAP, 20:00 ferenczy múzeum udvara esőhelyszín: városháza díszterme (Városház tér 3.)

Parti Nagy Lajos: AZ ÉTKEZÉS ÁRTALMASSÁGÁRÓL

Edouard Louis: LESZÁMOLÁS VELEM

Az előadás a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre

Játssza: Mészáros Máté Rendező-asszisztens: Kovács Henrietta Plakát: Csáfordi László Rendező, látvány: ZNAMENÁK ISTVÁN Producer: Orlai Tibor

Edouard Louis: Leszámolás Eddyvel című regénye alapján, dr. Pataki Pál fordításának felhasználásával Színpadra alkalmazta Rába Roland és Zöldi Gergely Játssza: Nagy Dániel Viktor Díszlet-jelmez: Bánki Róza Dramaturg: Zöldi Gergely Rendezőasszisztens: Kis Kádi Judit Plakát: Csáfordi László Rendező: RÁBA ROLAND Producer: Orlai Tibor

Az évekkel ezelőtt megjelent, azonos című hosszúpróza, az Előadás alcímet viselte. Nem véletlenül. Az étkezés ártalmasságáról valóban termékbemutató előadás, a főhős, bizonyos Fibinger tragikomikus nagymonológja, élet-áriája haknikörútja egyik állomásán, egy vidéki művelődési ház sokat látott színpadán. Jóllehet a főhős az étkezésről beszél csillapíthatatlanul, de életről, halálról, szerelemről, szenvedélyről, olthatatlan, kéjes dühről szól, amivel az ember be akarja kebelezni a másikat, magát, a világot, míg el nem dől vele önnön börtöne és temploma, a kalodányi test. Előadás hossza: 1 óra 40 perc Belépőjegy: 3000 Ft

Apám kétségbeesett. „Fiú ez egyáltalán, vagy mi? Folyton bőg, fél a sötétben. Miért ilyen? Én nem neveltem lánynak, pont úgy bántam vele, mint a többi fiúval!” Fogalma sem volt, hogy engem ugyanezek a kérdések gyötörnek. Ha fiú vagyok, miért nem vagyok olyan, mint a többiek? Miért viselkedem így, miért affektálok, miért gesztikulálok széles mozdulatokkal, miért olyan nőies a beszédem? Nem tudtam, miért lettem ennyire más, és ez borzalmasan fájt. Csak 14 éven felüli nézőinknek ajánlott! Az előadás hossza: 1 óra 30 perc, szünet nélkül Belépőjegy: 3000 Ft

Július 28., 29. 20:30 Szentendre, Fő tér Szövegét Beaumarchais nyomán Cesare Sterbini írta. Fordította: Galambos Attila Almaviva gróf: Balczó Péter / Vadász Zsolt Figaro: Molnár Levente / Kendi Lajos Rosina: Mester Viktória / Kálnay Zsófia Bartolo: Kiss András / Bátki Fazekas Zoltán Basilio: Kovács István / Busa Tamás Berta: Frankó Tünde / Lázin Beatrix Fiorello: Erdős Attila Őrtiszt: Langer Soma Kisfiú: Visnyei Máté

Közreműködik: a Budapesti Operettszínház férfikara és a Budapesti Operettszínház zenekara Vezényel: Dinyés Dániel Jelmeztervező: Rákay Tamás Díszlettervező: Székely László A rendező munkatársa: Menczel Mária Rendező: KERO® Az előadás hossza: 3 óra, két felvonásban Belépőjegy: 3800 – 10000 Ft esőnap: július 30., 31.

A nyolcvanas évek végén már leáldozóban volt a szentendrei Fő téren oly sok éven át megrendezett nyári színház. 1992-ben egy utolsó kísérletet tettek arra a szervezők, hogy a rendezvény újra életre keljen. Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Székely László díszleteiben – többek között Gregor Józseffel a színpadon – ekkor mutatták be Rossini Sevillai borbélyát. Ez volt itt az utolsó nyári előadás. Huszonöt évvel később a város most vissza szeretné állítani a régi hagyományt. Az idei nyár egyik nagy szenzációjának ígérkezik ez a régi-új előadás. A rendező KERO-val, Molnár Levente operaénekessel és Székely László díszlettervezővel beszélgettünk az egykori és az abból felújított Sevillai borbély előadásról. Kerényi Miklós Gábor rendező

„A SZAVAKNAK MÁGIÁJA, ÉRTÉKE VAN” Remake-nek indult a huszonöt évvel ezelőtti legendás előadás újbóli színpadra állítása. Akkor Gregor József volt Basilio, a három borbélysegédet Aczél András, Lőrinczy György és Kovalik Balázs alakította. Az nagyon fiatalos előadás volt, sok fiatal szerepelt benne. Olasz nyelven játszottuk. Ma nyilván csak olyan előadást tudok csinálni, ami most a lelkemből fakad. Fiatalos, erőteljes, nagyon mait képzelek. Galambos Attila újrafordítása rendkívül szellemes, modern szöveg, amiben számomra a legfontosabb a szerelemnek, a játékos kedvnek és a kiszolgáltatottságnak a megjelenítése. A Sevillai borbély alaptörténete jól ismert, de számtalan játszási lehetőség van benne. Valószínűleg az egykor negyvenes férfi ma egészen mást gondol a szerelemről. Ma miről szól a rendezése? A világgal együtt valamennyien változunk, fejlődünk. Most sok kérdésben talán nyitottabb vagyok, mint huszonévvel ezelőtt. A világ rendkívüli módon arrafelé halad, hogy nekünk, művészeknek minél inkább rá kell mutatnunk az egyéni 20

gondolkodásnak és az egyéni döntések szabadságának fontosságára. A szerelemben, az üzletben, az életünkben egyaránt. Erről a szabadságról kell, hogy meséljen a Sevillai borbély, zenében, játékban – s főleg gondolatban… Előadásában ki a szabadabb, az úr vagy a szolga? Ebben az előadásban Rosina lesz a győztes, aki szabadon dönt majd arról, kit akar szeretni, s ki mellett fog kitartani. Az is rendezői döntés, ki a főszereplője az előadásnak. Itt a nőké a főszerep? Nekem ebben a pillanatban a legfontosabb szereplő Rosina, de amikor elkészül egy előadás, utána az ember nagy boldogsággal látja, hogy az egyensúlyi helyzet, a különböző libikóka-játékok milyen különlegesen sok szín felé tudják elbillenteni a remekműveket. Rossini Sevillai borbélya remekmű, mindenkinek van benne igazsága, mindenki kicsit a saját malmára hajtja a vizet, s ezt rettenetesen jól lehet illusztrálni. A történetet Mozart is feldolgozta. Melyik feldolgozás áll önhöz közelebb? Ez nagyon alkati kérdés, hogy ki miben talál nagyobb örömöt. Én azon mindenevők közé tartozom, akik ugyanúgy imádják Rossinit, mint Mozartot. Megtalálom az egyes zeneszerzők lelkében azt a különlegességet, ami miatt egyénileg formálják a történetet. Rossini művét talán könnyedebbnek szokták gondolni. Az ő műve játékosabb, szabadabb? Rossini buborékosabb. Fantasztikus elegancia és különleges hanghatások vannak a zenéjében. Ám téved, aki csak a habot, az eleganciát, a csillogást látja. Ennek a mélyén komoly emberismeret, életismeret és nagyon sokszor keserűség van. Én azért vagyok az átlagnál elfogultabb vele, mert életem egyik fontos eseménye volt Rossini Mózes című operája, amit Lamberto Gardelli karmesterrel közösen csináltunk. Ott, akkor jöttem arra rá, hogy Rossini rendkívül mélyen és komolyan mesél a világról. Fecseg a felszín…? Valóban, fecseg a felszín, és közben zúg a mély, ha valaki észreveszi. Ha nem, akkor is siker, mert Rossini mindig az, mert annyira csillogó, de akkor

zseniális előadásokat lehet csinálni, ha valaki hajlandó megfejteni, igazából mit is gondolt a mester. Anno olaszul adták elő, most az újonnan fordított magyar szöveget éneklik. A magyar közönség miatt? A Sevillai tele van recitativóval. Ha én azt gondolom, hogy ez izgalmas, érdekes, gazdag mű, akkor érteni kell, mikor ki és mit beszél. A szavaknak mágiája, értéke van. Ugyanúgy belénk hatolnak, mint egy dallam. Egy ennyire recitativós művet nagyon érdemes azon a nyelven játszani, amelyen mindenki érti. Pályája kezdetén a független szcéna, a prózai színház felől indult. Később egyre több zenés műfajt rendezett. A zenében is a szavak ereje izgatja? A zenés daraboknál is a színház a lényeg? Totális színházban, totális művészetben hiszek. Alternatív rendezőként, ahonnan indultam is, rengeteg zenét használtam. Számomra a zene a léleknek és az érzelmeknek a fantasztikus kifejezője, de azt gondolom, hogy a szavaknak is van zenéje, ugyanakkor a gondolat a legfontosabb. Nekem – úgy érzem – az a feladatom, hogy a zene bűvöletében öntsem formába ezeket a gondolatokat. Nagyon sok opera szövegkönyve tulajdonképpen csak jelzés arról, hogy mit gondol a zeneszerző – de ez mégis igen lényeges! A Rossini-műnek nagyon komoly librettója van. Vígoperaként az egyik legpontosabb librettók egyike. Általában a vígoperák jobban megírt szövegkönyvekkel rendelkeznek, mint egy átlagos Verdi. Mások a célok, mások az irányok. Rossini állandóan a drámához való eljutás útjait keresi. A mostani előadásban is Székely László egykori díszletét használja. Sok ponton frissítette az előadást, de a díszlet maradt a régi. Milyen viszonyban van az akkori díszlet a mai rendezésével? A feladat akkor is, most is az volt, hogy Szentendrén érezze jól magát a mű. Ehhez akkor egy nagyon izgalmas díszletet találtunk ki, egy rácsos elemekből álló teret, amit gondolhatunk falnak, de térelválasztónak is. Teljesen áttetsző, amiben Szentendre házai jól látszanak. Ez akkor forradalmi gondolat volt, de semmit sem veszített akkori erejéből, nem avult el. Ma ugyanúgy

izgalmas, hogy áttetszik a díszlet mögött a városka, ugyanúgy jók a terek, semmi nem indokolta, hogy új díszletet találjunk ki. Nem tartom régi díszletnek, abszolút adekvát, remek játéktér a szentendrei Sevillai borbély előadásához, ezért ragaszkodtunk hozzá. A Szentendrei Teátrum hőskorára, a hetvenes -nyolcvanas évekre hogyan emlékszik vissza? Sok előadást láttam abban az időben, a Fő tér jó és érdekes helyszín volt. A mi akkori Sevillai előadásunk volt az utolsó, huszonöt év után most újra használjuk a helyet. Imádom Szentendrét, bár nem élek ott, de gyakran járok oda. Az egész városkának olyan izgalmas középkori hangulata van. A képzőművészetnek, a zenének, a színháznak, a játéknak a városa, ugyanakkor van valami ökumenikus egyházi sugallata is ennek a helynek. Együtt sugároz valamit sok-sok nép együttéléséből, sok vallás szabad együtt gyakorlásából, a művészetek boldog ölelkezéséből. Jó hely. Marton Éva 21

Székely László díszlettervező

„SZENVEDÉLYES, ŐRÜLT, NEM NORMÁLIS EMBEREK SZAKMÁJA„

fotó: MMA 22

Több Sevillai borbély rendezéséhez is készített látványtervet pályája során. Most az egykori szentendrei előadás felújított változatát mutatják be az ön akkori díszletével. Ugyanazt fogja ez a tér most jelenteni, mint akkor? Először Békés András Erkel Színházban bemutatott előadásához készítettem el a Sevillai díszletét. Néhány évvel később rendezte meg KERO a szentendrei előadást. Nagyon korszerű látásmóddal állította színpadra. Nem realista víziót valósítottunk meg, hanem annak égi mását, a barokk világát. Ahhoz, az akkori előadás szellemiségéhez igazodott a díszlet is. Egy huszonöt évvel ezelőtti előadáshoz készült a díszlet, még nem látom, most hogyan tud a mai ember látásmódjának megfelelni. A Sevillai borbély remekmű, a tér kialakításában Rossini zenéjét próbáltam megvalósítani. Hogy lehet a matériával visszaadni a zenét? Rossini muzsikája nagyon könnyed és játékos. Az Erkelben függönyök képezték a díszletet, azok könnyedsége, játékossága, mozgása állandóan változtatta a teret, jól simult az előadáshoz. Igaz volt. A kritikák is kiemelték, hogy a Békés-féle előadás díszlete milyen tökéletesen szolgálta Rossini játékosságát, dallamosságát. A szentendrei előadásnál Kerényi volt a rendező, máshogyan értelmezte a darabot. Ez hogyan jelent meg az ön díszletében? Az 1992-es szentendrei előadásban egy szinte mozdulatlan vasszerkezetet építettem, ami áttört volt, visszatükröződtek benne a házak a tetők, az utcarészletek. Igazodni próbáltam a Fő tér hangulatához, nem kívántam a díszletekkel letagadni, hogy az a játéktér. Megpróbáltam egy olyan játékteret létrehozni, amely funkcionálisan szolgálta a mű történetét.

Ezt a díszletet építjük fel újra a mostani bemutatóhoz. Kutyanehéz feladat, hiszen Szentendrén kívül több vidéki színházba is visszük a produkciót, s mindenhol jól kell a térnek hatnia. A két előadáshoz nagyon más anyagokat használt, a fém és a könnyed függönyök szinte ellentétben vannak egymással. Nem okozott nehézséget ilyen mértékben eltérni a Békés-előadás díszletétől? Az ember minden évben másképp látja a világot, minden alkalommal úgy próbál alkotni, hogy az szóljon az emberekhez. Minden előadásban a belső tartalmat próbálom megvalósítani. Az egri Hamlet-előadást egy lepusztult ipari csarnokban hoztam létre, ebben a közegben készült egy olyan előadás, ami a mai ember számára is hiteles volt. A díszletek mennyire korjelzőek? Ha csak az ön díszleteit nézem, meg tudom mondani, melyik évtizedben született az előadás? Ma a rendezők egészen máshogy gondolkoznak a látványról, a térről, mint akárcsak néhány évvel ezelőtt. Fejlődik, esetleg lényegretörőbb lesz, amit a tervezőnek is figyelembe kell venni. Akkor vagyok jó tervező, ha a nézők nem emlékeznek a díszletekre, csak a produkcióra. Vitatkoznék ezzel. Nekem nagyon sok olyan előadás van a fejemben, ahol éppen a tér, a vizualitás vésődött be. Ez felveti annak a kérdését is, hogy milyen viszonyban áll a díszlet az előadással, mennyire van szabad keze a tervezőnek. A próbák előtt már határozott képek vannak a fejében? Hogyan közelít ez a rendező elképzeléséhez? Először mindig elolvasom az adott művet, felépítem a saját „színházamat”, megpróbálom értelmezni a művet, megrendezni az előadást. Ez után szeretek leülni a rendezővel, hogy együtt gondolkodjunk tovább. Ha az ő elképzelése erősebb, karakteresebb, hajlandó vagyok azt szolgálni. Szeretem, ha az elején hagynak, hadd menjek a magam útján. Izgalmas, meghatározó rendezőkkel dolgozott pályája során. Talán a legtöbb közös munka Székely Gáborhoz köti. Fontosak az állandó párosok?

Nagyon szerettem Székellyel dolgozni. Rengeteg időt hagyott a tervezésre, elég idő volt, hogy megérjen bennem egy-egy ötlet. Szinte minden előadás, amiben vele dolgoztam, erősen él bennem, szinte mindenre emlékszem. És voltak az életemben olyan előadások is, amelyekre nem emlékszem. Elmentek, elfelejtettem. Több kiállítása volt a díszletterveiből. Gyönyörű rajzok, makettek mutatják, hogyan készül az előadás. Hogyan készül az egyes munkákra? Olvasás közben már skiccelek, az első benyomásaimat rögzítem. Tulajdonképpen naplót készítek. Rengeteg ötlet, rajz születik, sokat eldobok. Olyan is volt már, hogy végül az első rajzomat valósítottam meg, visszatértem az eredeti ötlethez. Maketteket is készítek, mert térben úgy jobban látszik, segítség a rendezőnek. Sok a kétség, míg megvalósul az igazi. De előfordult az is, hogy a bemutatón felment a függöny, és dühöngtem, hogy a másik tervet kellett volna megcsinálni. Míg el nem készül az előadás, nem alszom nyugodtan. Az ötszázhetvenötödik bemutatómnál tartok, de talán tíz-tizenöt, amire úgy gondolok vissza, tökéletesen sikerült visszaadnom a darabot, a rendezési koncepciót. Melyek azok, amelyekre így gondol vissza? Melyek a szakmája csúcsai? Füst Milán Boldogtalanok című előadása, amit Székely Gábor Szolnokon rendezett. Később tévében is megcsináltuk, ahol a TV-stúdió eredeti falát, a gázcsöveket is beépítettem a díszletbe. Tökéletesen beleillett. A zenés darabok más teret kívánnak, mint a prózaiak? Dolgoztam musical-ekben is, például a West Side Storyban. Ezeknél nagyon fontos a zene, ott kell, hogy legyen a díszletben is. Oda kell figyelni a jelenetek váltására. A ritmusra. Nehéz ezekről beszélni. Szenvedélyes, őrült, nem normális emberek szakmája. A díszletei is hordozzák ezt a szenvedélyt? Nem tudom, azt mondják rólam, nagyon precíz vagyok, hihetetlen munkabírással. De valóban, sokszor forrongok, megmondom, amit gondolok. Van, hogy megbánom, de olykor nem bírok uralkodni magamon. 23

Említette, lehet, hogy ma már más díszletet készítene a Sevillaihoz. Milyen lenne? Valami olyan világot teremtenék, ahol a kimondott szónak nagy ereje van. Végtelen egyszerű lenne. Talán egy fehér dobozt találnék ki, s zseniális ruhákban játszatnám a színészeket. Milyen volt az akkori előadásuk? Milyen volt a szentendrei hőskor? Nagyon fontosnak tartottam és tartom ezeket az előadásokat. Egy időben vágyam volt, hogy a mostani MűvészetMalom legyen az előadások helyszíne. Csodálatos lehetett volna, de nem tudtuk megvalósítani. A Fő tér még csendesebb volt abban az időben, mára nagyon megváltozott a hely. Amikor elindult, szerelmes voltam a helybe, az előadásokba. Kultikus ereje van, csomópontja a városnak, a művészek, a turisták találkozási pontja. Nagyon sok emlékezetes előadás született. Íze, hangulata volt az estéknek. Ma már nehezebb ott színházat csinálni. A Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékének tanára, tanszékvezetője volt. Mit tanított a hallgatóknak arról, milyen a jó díszlet? A látványtervező nevet én találtam ki. Akkor sokat harcoltam azért, hogy a végzősök ne csak látványtervezők legyenek, szoros kapcsolatuk legyen az építészettel. A várostervezésnél vonják be őket egy tér látványának megtervezéséhez. Fontos, hogy tudjanak rajzolni. Hogy lássák a teret, annak funkcióját, változásait. Melyek azok a pici pluszok, amelyek tökéletessé teszik a látványt, a díszletet. Mindig úgy kell rajzolni, tervezni, hogy megvalósítható legyen. Hálát adok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Ha nem lesz meg a lehetőség, már nincs miért élnem. Annyira ebben élek. Szenvedélyem. Rettegek attól, hogy megbetegszem, és nem tudom tovább csinálni. Muszáj, hogy az agyamban állandóan ott legyen a stressz, hogy meg kell oldanom. Marton Éva

Molnár Levente operaénekes

„A ZENE ISTEN NYELVE" Számos ország több színpadán játszotta már a Sevillai borbély Figaróját és a grófot. Mennyiben függ, nem csak a rendezőktől, de az adott ország karakterétől is egy-egy előadás? Nagyon számít. Sok rendezésben énekeltem már a szerepet, Budapesten, a Covent Gardenben, júniusban Zürichben lépek fel. A spanyolok például igen kritikusak, nem szeretik a bravúros, játszani is tudó énekeseket, félnek a ripacskodástól. De egy izgalmas rendezésükben játszottam, ahol a főszereplő inkább Berta, nem Figaró volt. KERO szentendrei rendezését nagyon várom, ötletdús ember, igaz show-man, abszolút érzi a színpadot. Az első közös munkánk a Carmen volt, azóta állandó ötletelésben, tervezésben vagyunk. Sokat várok a Sevillai előadástól, melyben a szakma legjobbjai szerepelnek. Külön ízt ad az előadásnak, hogy a párom játssza Rosinát. Nagyok az elvárásaim, több színházba visszük majd az operát. Régi álmom, hogy az opera vidéken is elsőrangú legyen. Bár nagyon kevés időm van a szerep megtanulására, szeretném a legjobban megformálni azt. Újra kell tanulnia azt a szerepet, amelyet már annyiszor alakított? Magyarul még sosem énekeltem. Elég érdekes az újrafordított szöveg, az ehhez készülő új dramaturgia. Bár új a szöveg, a dramaturgia, a huszonöt évvel ezelőtti előadást hozzák vissza, Székely László egykori díszletei között. Párizsban a régi, Giorgio Strehler-rendezte, akkor Solti György által vezényelt előadás későbbi felújított változatában játszott. Számítanak a kiváló elődök? Hogyan él egy régi rendezés évtizedekkel később? Párizsban, Mozart Figarójában a gróf voltam. Az előadást Solti György emlékére mutatták be újra. Én ezzel ünnepeltem a Solti-évfordulót. Olyan karmestereket hívnak vezényelni, akik ápolják Solti hagyományát. Szuper rendezés, ma is friss, sokáig műsoron szeretnék tartani.

Ha úgy vesszük elő ezeket a régieket, hogy az jól meg van csinálva, átgondolt a szereposztás, brillírozni lehet velük. Mindig van úr és mindig van szolga is. Úgy érzem, Figaró története nagyon aktuális darab. Milyen magyarként dolgozni a világ legnagyobb színpadain? Mindig nagyon pozitív tapasztalataim vannak, odafigyelnek, meghallgatnak, ha ötletem, kérésem van. Olyan tehetségesek a magyar zenészek, hogy helyük van bárhol a világban. Közel vagyunk a múlt operajátszásához, de a jövőképhez is. Érdekes színházaink, kiváló mestereink vannak, akik tökéletességre törekednek. Nagyon jó a fogadtatásunk külföldön. Missziónak is érzem magyarként külföldön játszani, ahol beszélek a gyökereimről, a történelmünkről. Szerintem az operajátszás aranykorát éljük, a fiatalok is, úgy látom, lelkes látogatói a műfajnak. Úgy érzem, a Sevillai borbély bizonyíték lesz arra, hogy a magyar virtus milyen érdekes. Vágyaim között szerepel, hogy egyszer én is megrendezzem. Nagyon sokféle rendezővel dolgozott már. Elnézve vitalitással teli karakterét, energikus színpadi jelenlétét, talán a hagyományos rendezést túllépő alkotókat szeretheti. Milyen előadások állnak magához közelebb? Rendezőbarát énekes vagyok, szeretem, ha az operában sok a színház. Vannak konzervatívabb rendezők, de ha látom azt, hogy mit miért, elfogadom. Kovalik Balázzsal nagy élmény volt dolgozni, a szakmai munka mellett megtanultam emberként, nem csak énekesként jelen lenni a színpadon. Játszottam a botrányosnak tartott rendező, Calixto Bieito egyik darabjában. Katarzis volt. A zene Isten nyelve. Az opera több mint zene, tanít, nevel, lelket nemesít. A Figaró-művekben játszott szolgát és grófot is. Egy új felkészülésnél rezonál egymásra a két szerep? A maga számára melyik az izgalmasabb figura? Számomra a hang minősége, karaktere határozza meg a figurák milyenségét. Nagy vágyam, hogy az összes Figarót megcsináljuk egymás után, ahol hol az egyik, hol a másik szerepet éneklem. Mozart 25

és Rossini is kiváló emberábrázoló. Hiába a gróf, a címszerep mégis Figaróé. Brillíroztatják a szolgát, ami az ő idejükben polgárpukkasztásnak számíthatott. Mindegy, mi a szerep, az ember nem bújhat a jelmeze mögé. Lehet rá gyűrűt húzni, kalapot tenni, csak maga marad a szomorúságával, a bosszúságával, érzékenységével, örömével. Ilyen vagyok, aki szeret a maga igazságában élni, és a kosztüm adta lehetőségekben ezer karaktert játszhat el. Hangilag, technikailag melyik a nagyobb kihívás? Mozart Figaróját talán nehezebb karakteresen megformálni. Az ő grófja nem kér akkora brillírozást, virtuozitást, míg Rossini Figarója bravúros belcanto. Rossini Figaróját színesebb figurának szokták tartani. Számomra talán az ő borbélya kívánja a legtöbbet, az első megjelenése már egy hatalmas áriával kezdődik, rögtön nagyon oda kell tennie magát az embernek. Mozart figurái a sok recitativóval talán igényesebbek, intelligensebbek. Feleségével, Mester Viktóriával együtt játszanak a Sevillaiban. Nem az első közös fellépésük. Szeretik a közös fellépéseket? Mindig nagyon ösztönöz az ő jelenléte. Annyira színpadi lény, minden mozdulatában érzi a színpadot, ami nagyon inspirál. Fontos, hogy olyan kollégákkal dolgozzak, akik inspirálnak. Nagyon hamar létrejön köztünk a harmónia, tudjuk akárcsak egy jelzéssel is segíteni egymást. Éppen a Kékszakállút próbáltuk, amikor Viki már állapotos volt. Azonnal láttam, hogy valami nem stimmel, s még időben el tudtam kapni, amikor megszédült. Ha két ember ilyen közel áll egymáshoz, ott még nagyobb dolgok jöhetnek létre. Nekem az sem megy, hogy egy-egy szerepre kiugorjak valahova. Kell a ráhangolódás, a többiekkel eltöltött idő, az összeszokás. A legek színpadain is énekelt, például a Metropolitanben. Ilyen háttérrel más hazajönni? Jobban kell vigyázni, hogy az embernek ne legyen nagy arca? Nagyon jó itthon lenni, nagyon jó itthon játszani. Ugyanakkor gyakran megkérdeznek, s akkor én őszintén elmondom, amit gondolok. Sokan nem

szeretik a szókimondásomat. Annyira imádom a hazámat, hogy a kritikáimmal csak jobbá szeretném tenni. Nem vagyok könnyű helyzetben, sokszor érzem úgy, megmondó-ember lettem, olykor megsértek másokat. Mindezt nem akarom, de szeretnék őszinte maradni és segíteni. Számomra a szakma szent, sokat foglalkozom fiatal tehetségekkel, létrehoztam ezért egy egyesületet. Soha nem felejtem, honnan jöttem. Nekem sem volt könnyű az elején. Hálás vagyok Pászti Júliának, aki évekig ingyen tanított. Belém kódolódott, szeretném továbbadni. Harcolok azért, hogy minél több jó operaénekes, jó, minőségi előadások legyenek. Nagyon várom a szentendrei előadást. A Szentendrei-szigeten, Horányban lakom. Mindennap átmegyek a városon. Van egy kis csónakom, amit a szentendrei kikötőben tartok. Varázs-város. Imádom. Szerelmes vagyok a tájba, mindenbe, ami ott van. Barátaim laknak ott, sokszor vagyunk együtt. Nagyon jó programjai vannak a városnak, ha tehetem, elmegyek rájuk. Fontosnak tartom támogatni a hazai kultúrát. Nincs ma könnyű helyzetben az ország, saját misszióból jobban oda kellene figyelni az országra. A kultúráért harcolni, lenni, azt fényesíteni, beleadni szívet-lelket, az nem rossz dolog. Marton Éva

AUGUSZTUS 4. PÉNTEK, 5. SZOMBAT, 20:00 esőnap: augusztus 6., 7. városháza udvara

Gogol: EGY ŐRÜLT NAPLÓJA Az előadás a Katona József Színház, a FÜGE, az Orlai Produkciós Iroda és a szegedi Maszk Egyesület együttműködésében jött létre Popriscsin: Keresztes Tamás Dramaturg: Róbert Juli Asszisztens: Szakács Zsuzsi Díszlet: Keresztes Tamás Rendező: BODÓ VIKTOR Producer: Orlai Tibor Gogol Egy őrült naplója című pétervári elbeszélését Bodó Viktor állította színpadra. A történet főszereplőjét, a realitásérzékét folyamatosan elvesztő, már eleve labilis valóságérzékelésű hivatalnokot Keresztes Tamás játssza, aki nem először kap főszerepet Bodó előadásaiban. Az Egy őrült naplója új változatának szövegkönyve több fordítás és az eredeti orosz példány összevetésével készült. Keresztes Tamás mellett az előadás másik fontos szereplője az akusztikai környezetet és atmoszférát teremtő loop lesz, melynek segítségével élőben születik meg az előadás zenéje. Mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg körülöttünk? – erről is szól Gogol 1834-ben játszódó története. A kérdés most is ugyanolyan aktuális. Az előadás hossza: 1 óra 30 perc Belépőjegy: 3500 Ft

AUGUSZTUS 6. VASÁRNAP, 20:30 ferenczy múzeum udvara esőhelyszín: városháza díszterme (Városház tér 3.)

SWEET CHARITY – Auksz Éva koncertestje Neil Simon - Cy Coleman - Dorothy Fields nyomán írta: Zöldi Gergely Charity: Auksz Éva Dramaturg: Zöldi Gergely Rendező: ŐZE ÁRON Charity alakját először Federico Fellini alkotta meg a Cabiria éjszakái című filmjében. Ennek alapján készült a világhírű musical, Auksz Éva pedig különleges feladatra vállalkozott, amikor egyszemélyes koncertszínházat hozott létre, melyben nemcsak Charity, hanem – a nézőket is segítségül hívva – a többi szerep is életre kel. „Keserédes komédia és szívemhez nagyon közel álló előadás született” – meséli Auksz Éva. „Komoly nehézség, hogy egy pillanatra sem lehet kiengedni, 80 percig kell magas hőfokon égni, ami roppant kimerítő. Az előadás azonban mindenért kárpótol, mert ez a mese nagy tanítás az életről, kapcsolatokról, férfiakról és nőkről. Mégpedig úgy, hogy egy percig sem ítélkezik. Éppen olyan, mint Charity: édes és szerethető.” Az est hossza: 1 óra 20 perc Belépőjegy: 3000 Ft

június július augusztus állandó programok dátum

program

Helyszín

Műfaj

06.24-ig

korniss dezső: tücsöktánc a lét határán

szentendrei képtár

kiállítás

08.06-ig

levitáció

művészetmalom

kiállítás

06.16-08.18. 21.00

mozi a tetőn-filmvetítés minden pénteken

v8 tető

mozi

07.03-07.23.

átláthatatlanság-vls csoportos kiállítás

vajda lajos stúdió

kiállítás

07.16-08.13.

szentandrássy istván festőművész kiállítása

mank galéria

kiállítás

08.07-11.

parti medve irodalmi drámajáték tábor

parti medve

gyerek

08.13-09.17.

ihlet - csoportos kiállítás

vajda lajos stúdió

kiállítás

08.16-09.10.

pannonia-geometria: aknay jános és ézsiás istván munkái

mank galéria

kiállítás

minden péntek és szombat

elevenkert

dmh udvar

zene

minden hétvége 10:00-15:00

kőfestés kyrúval

kacsakő

gyerek

minden 2. vasárnap 12:00-21:30

varázsnap

kacsakő

családi

06.09-től p-szo-v

kacsakő programok

kacsakő

zene

07.10-08.14. 10:00-11:00

dia-délelőtt-diafilmvetítések, kézműves foglalkozással minden hétfőn

parti medve

gyerek

07.29-08.12. 10.00-10.50

angowl-játékos angol óvódásoknak minden szombaton

parti medve

gyerek

programtábla dátum

idő

program

Helyszín

Műfaj

06.23. péntek