National geographic 2015 10 by jeszenakjanos

NG.HU

2015. O K TÓ B E R

ÁRA: 895 FT

Tudományos csempészsztori

ÁRULÓ

AGYAR

beépített jeladó · titkos szállítmány banditák és orvvadászok SK: 4,87 € I 17,8 LEI I 440 DIN 15010

9 771589 366009

KÉTÉLTŰ FARKASOK ABSZTRAKT CSÚSZÓMÁSZÓK KONGÓ FOLYÓ ÜGYEI MESZ AJNAK ERŐDKOLOSTORA

MEGJELENT A NATIONAL GEOGRAPHIC

TRAVELER ÚJDONSÁG

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

13. ÉV FOLYA M • 10. SZ Á M

56 2015. OKTÓBER

32 Az elefántcsont nyomában

72 Mesz Ajnak megmentése

Agyarutánzatba rejtett GPS-szel követjük az elefántokat gyilkoló afrikai orvvadászokat.

Nagyszabású ásatás folyik Afganisztán szívében, a tálibok fenyegető árnyékában.

Írta Bryan Christy Fényképezte Brent Stirton

Írta Hannah Bloch Fényképezte Simon Norfolk

56 Tengerhódító farkas Kanadában, Brit Columbia tartomány nyugati partszegélyén a farkasok föl-alá úszkálnak a szigetek között, és minden különösebb gond nélkül megélnek azon, amit az óceán kínál. Írta Susan McGrath Fényképezte Paul Nicklen

90 Buddhizmus és iszlám Írta Paluch Tibor

92 Szépség a Szörnyetegben „Célom: az absztrakt kép révén érdekessé, rokonszenvessé tenni az eredetit, a fotón látható állatot.” Írta és fényképezte Michael D. Kern

102 Fekete-Afrika folyama:

a Kongó Főútvonal Afrika szívében – persze csak annak, akinek van mersze útra kelni rajta. Írta Robert Draper Fényképezte Pascal Maitre

A borítón Egy hasonló műagyarba rejtett különleges, erre a célra kialakított GPS és műholdas jeladó segítségével lehetett követni az orvvadászokat. Fotó: Rebecca Hale, NG

Plusz Fizessen elő ő a magazinra, és legyen Ön is a National Geographic Társaság tagja! gja!

Lapindító

TABLÓ Egyiptom, Mexikó, Egyesült Államok

VILÁGKÉP Az előrejelzés űrbéli művészete Exportcikk a rétről Viharos nevek | Átkaroló hadművelet | Ferdén bár, de biztosan Átrajzoljuk az óceánokat?

Vegyérték Elválik a szál a száltól

Párhuzam Ütésálló természet

Ökotudat 131 éves ifjoncok

Vakmerő Meskó Bertalan orvosi jövőkutató

Szakértőnk válaszol Ipar és tudomány

124

Agytorna Egy kis arcászat

126

Mozaik Vasból lett réz

128

Keresőben

130

Apró részletek Barlangi (bal)eset 134 Elemi ösztön Magányos, kivéve, 136 ha szerelmes

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK MEGJELENÉSE: 2015. NOVEMBER 5. E L Ő F I Z ET É S : Fizessen elő a National Geographic Magyarország magazinra! Kérdéseivel hívja a (06) 1 510-0888-as telefonszámot! E-MAIL: ngeloﬁzetes@centralmediacsoport.hu INTERNET: ng.hu ngmagyarorszag

NATIONAL GEOGRAPHIC MAGYARORSZÁG FŐSZERKESZTŐ-ÜZLETÁG-IGAZGATÓ

PRESIDENT AND CEO

ifj. Vitray Tamás MŰVÉSZETI VEZETŐ Heltai Csaba Bordás Veronika TERVEZŐSZERKESZTŐ Botyánszki Zsolt NEMZETKÖZI KOORDINÁTOR Erdélyi Ilona SZERKESZTŐSÉG VEZETŐSZERKESZTŐ

SZERKESZTŐ

KÖZREMŰKÖDŐK

EXECUTIVE MANAGEMENT LEGAL AND INTERNATIONAL PUBLISHING:

Kelenföldi Rita

1037 Budapest, Montevideo u. 9. telefon: (06) 1 437-3600 e-mail: ng@centralmediacsoport.hu internet: www.ng.hu

SZERKESZTŐSÉG

Selmeczi Andrea, telefon: (06) 1 437-3639, e-mail: andrea.selmeczi@cmsales.hu

HIRDETÉSI INFORMÁCIÓ LAPREFERENS

Minden jog fenntartva © 2015 National Geographic Society A National Geographic® név és a sárga címlapkeret nemzetközileg bejegyzett védjegyek. Meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációkért a National Geographic Magyarország nem vállal felelősséget. Olvasóink leveleit a Fórum rovatban rövidítve és szerkesztett formában közöljük, a közzétett vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Képfeldolgozás: Central Médiacsoport Repro Nyomtatás: RR. Donnelley Sp. Zo.o. HU ISSN 1589-3669 Árusításos úton terjeszti a Lapker Zrt. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Előfizethető a www.mc.hu internetes oldalon, valamint a kiadóban a (+36) 1 510-0888-as telefonszámon, valamint személyesen a 1037 Budapest, Montevideo u. 9. szám alatt, hétfőtől péntekig 10-től 16 óráig. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Kereskedelmi Igazgatóság, Hírlap Üzlet Postacím: 1900 Budapest. Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél valamint megrendelhető emailen: hirlapelofizetes@posta.hu és telefonon 0680-444-444-es számon. Kézbesítéssel kapcsolatos reklamációk fogadása: Tel: 0680-444-444, Fax: 061-303-3440, email: hirlap@posta.hu. A lap kézbesítése a megjelenéstől számított második munkanapig történik. További előfizetéssel kapcsolatos információk, elektronikus ügyfélszolgálatunkon: http://ugyfelkapu.mc.hu

Terry Adamson Tara Bunch Betty Hudson CONTENT: Chris Johns NG STUDIOS: Brooke Runnette TALENT AND DIVERSITY: Thomas A. Sabló OPERATIONS: Tracie A. Winbigler CHIEF OF STAFF:

Boros Anna, Merkl Ottó, Sellei Iván, Straky Zoltán, Szabó Márta, Szabó Róbert

BRANDMENEDZSER

Gary E. Knell

Inspire SCIENCE AND EXPLORATION: Terry D. Garcia Illuminate MEDIA: Declan Moore Teach EDUCATION: Melina Gerosa Bellows

Lipták Tímea

A National Geographic Társaság világszerte sok helyütt működő közhasznú szervezet. Célkitűzése, hogy bolygónk felfedezésére ösztönözzön, riportjaival megvilágítsa a tényeket, fejleményeket, és mindezek révén tanítson, tudást adjon.

COMMUNICATIONS:

INTERNATIONAL PUBLISHING SENIOR VICE PRESIDENT:

Yulia Petrossian Boyle Ross

VICE PRESIDENT OF STRATEGIC DEVELOPMENT:

Goldberg VICE PRESIDENT OF INTERNATIONAL PUBLISHING AND BUSINESS DEVELOPMENT:

Rachel Love

Cynthia Combs, Ariel Deiaco-Lohr, Kelly Hoover, Diana Jaksic, Jennifer Jones, Jennifer Liu, Rachelle Perez BOARD OF TRUSTEES CHAIRMAN:

John Fahey

Dawn L. Arnall, Wanda M. Austin, Brendan P. Bechtel, Michael R. Bonsignore, Jean N. Case, Alexandra Grosvenor Eller, Roger A. Enrico, William R. Harvey, Gary E. Knell, Maria E. Lagomasino, Jane Lubchenco, Nigel Morris, George Muñoz, Patrick F. Noonan, Peter H. Raven, Edward P. Roski, Jr., Frederick J. Ryan, Jr., B. Francis Saul II, Ted Waitt, Tracy R. Wolstencroft RESEARCH AND EXPLORATION COMMITTEE CHAIRMAN:

Peter H. Raven

VICE CHAIRMAN:

John M. Francis

Paul A. Baker, Kamaljit S. Bawa, Colin A. Chapman, Keith Clarke, J. Emmett Duffy, Carol P. Harden, Kirk Johnson, Jonathan B. Losos, John O’Loughlin, Naomi E. Pierce, Jeremy A. Sabloff, Monica L. Smith, Thomas B. Smith, Wirt H. Wills

Előfizethető külföldre és külföldről a HELIR-nél, 1089 Budapest, Orczy tér 1., telefon: (06-80) 444-444, (+36) 1 477-6384, fax: (+36) 1 303-3440, e-mail: hirlapelofizetes@posta.hu, továbbá előfizethető külföldről a Hungaropress Kft.-nél, 1097 Budapest, Táblás u. 39., telefon: (+36) 1 348-4060, fax: (+36) 1 348-4065, e-mail: elofizetes@hungaropress.hu, ügyintézés a honlapon keresztül: www.hungaropress.hu

EXPLORERS - IN - RESIDENCE

Egyéves előﬁzetés (12 lapszámra) 7140 Ft, féléves előﬁzetés (6 lapszámra) 3570 Ft, a díjak csak belföldi kézbesítés esetén érvényesek. A lap ára: 895 Ft | SK 4,87 € | 17,8 LEI | 440 DIN

Robert Ballard, Lee R. Berger, James Cameron, Sylvia Earle, J. Michael Fay, Beverly Joubert, Dereck Joubert, Louise Leakey, Meave Leakey, Enric Sala, Spencer Wells

Kiadónk mindenkor érvényes Előﬁzetési Általános Szerződési Feltételei, valamint az adatvédelmi nyilatkozatunk megtekinthetők a www.mc.hu weboldalon. Külföldre árusításos úton terjeszti: Color Interpress Kft., 1039 Budapest, Hatvany L. u. 14., telefon: (+36) 1 243-9232.

FELLOWS

Dan Buettner, Sean Gerrity, Fredrik Hiebert, Zeb Hogan, Corey Jaskolski, Mattias Klum, Thomas Lovejoy, Greg Marshall, Sarah Parcak, Sandra Postel, Paul Salopek, Joel Sartore, Barton Seaver

Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiaﬁgyelője, az Observer.

TREASURER : Barbara J. Constantz

A National Geographic Magyarország eladási adatait a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség auditálja.

DEVELOPMENT : Bill Warren

FINANCE : Michael Ulica

TECHNOLOGY : Jonathan Young

NATIONAL GEOGRAPHIC MAGAZINE EDITOR IN CHIEF

Susan Goldberg Keith Jenkins

DIGITAL GENERAL MANAGER MANAGING EDITOR:

David Brindley. EXECUTIVE EDITOR ENVIRONMENT: Dennis R. Dimick. DIRECTOR OF PHOTOGRAPHY: Sarah Leen. EXECUTIVE EDITOR NEWS AND FEATURES: David Lindsey. CREATIVE DIRECTOR: Emmet Smith EXECUTIVE EDITOR SCIENCE: Jamie Shreeve. EXECUTIVE EDITOR CARTOGRAPHY, ART AND GRAPHICS: Kaitlin M. Yarnall

CENTRAL MÉDIACSOPORT ZRT.

1037 Budapest, Montevideo u. 9. telefon: (06) 1 437-1100, telefon/fax: (06) 1 437-3737 www.centralmediacsoport.hu FELELŐS KIADÓ:

INTERNATIONAL EDITIONS EDITORIAL DIRECTOR:

Darren Smith. MULTIMEDIA EDITORS ARABIC:

Amy Kolczak. DEPUTY EDITORIAL DIRECTOR: EDITOR: Laura L. Ford. PRODUCTION: Beata Kovacs Nas

Alsaad Omar Almenhaly. AZERBAIJAN: Seymur Teymurov. BRAZIL: Angélica Santa Cruz. BULGARIA: Krassimir Drumev. CHINA: Bin Wang. CROATIA: Hrvoje Prǅiǅ. CZECHIA: Tomáš Ture̷ek. ESTONIA: Erkki Peetsalu. FARSI: Babak Nikkhah Bahrami. FRANCE: Jean-Pierre Vrignaud. GEORGIA: Levan Butkhuzi. GERMANY: Florian Gless. HUNGARY: Tamás Vitray. INDIA: Niloufer Venkatraman. INDONESIA: Didi Kaspi Kasim. ISRAEL: Daphne Raz. ITALY: Marco Cattaneo. JAPAN: Shigeo Otsuka. KOREA: Junemo Kim. LATIN AMERICA: Fernanda González Vilchis. LATVIA: Linda Liepiͷa. LITHUANIA: Frederikas Jansonas. NETHERLANDS/BELGIUM: Aart Aarsbergen. NORDIC COUNTRIES: Karen Gunn. POLAND: Martyna Wojciechowska. PORTUGAL: Gonçalo Pereira. ROMANIA: Catalin Gruia. RUSSIA: Alexander Grek. SERBIA: Igor Rill. SLOVENIA: Marija Javornik. SPAIN: Josep Cabello. TAIWAN: Yungshih Lee. THAILAND: Kowit Phadungruangkij. TURKEY: Nesibe Bat.

Varga Zoltán VEZÉRIGAZGATÓ

GAZDASÁGI IGAZGATÓ: Postásy Csaba EMBERIERŐFORRÁS-IGAZGATÓ: Gáspár Andrea TERJESZTÉSI IGAZGATÓ: Somlainé Szlávik Éva NYOMDAI ELŐKÉSZÍTÉS OSZTÁLYVEZETŐ: Gellért

Katalin

ÉRTÉKESÍTÉS: CM SALES KFT. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Gerő Viktor KERESKEDELMI IGAZGATÓ: Steff József

A Central Médiacsoport Zrt. csatlakozott a társszabályozási rendszerhez és magára nézve kötelezőnek ismeri a Magyar Lapkiadók Egyesülete honlapján megjelent Magatartási Kódex rendelkezéseit. További információért keresse a www.mle.org.hu honlapot. LICENCTULAJDONOS:

National Geographic Society

ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK Az előfizetés 12 lapszámot tartalmaz. Amennyiben kérdése, észrevétele van az előfizetéssel kapcsolatban kérjük, hívja ügyfélszolgálati munkatársainkat a 06-1-510-0888-as telefonszámon (H-CS: 8-17 óráig, P: 8-16 óráig) vagy jelezze azt a http://ugyfelkapu.mc.hu oldalon. Ajánlatunk kizárólag belföldi kézbesítési cím esetén érvényes. Jelen akció nem vonható össze a National Geographic és kiadónk egyéb meghirdetett akcióival. Az előfizetői ár az előfizetés időtartama alatt nem minden esetben tartalmazza a laphoz csomagolt termékeket. Az előfizetéssel Ön hozzájárul ahhoz, hogy a Central Médiacsoport Zrt. megadott személyes adatait marketing akciókhoz és promóciókhoz felhasználja. Kiadónk mindenkor érvényes Előfizetési Általános Szerződési Feltételeit megtekintheti a www.mc.hu weboldalon. *A kedvezmény mértéke a lap 895-Ft-os árához képest értendő.

Lapindító

Érthetetlen.

Ugyanaz a helyszín, ugyanaz az idő, a szereplők is szakasztott ugyanolyanok. Afrikai mind, ugyanaz a Nap süt le rájuk, ugyanaz a sivár szavanna, nyers vadon neveli őket. Ugyanolyan a bőrük, ugyanolyan a lelkük, ugyanolyan nyomorult földönfutók. Érthetetlen. Min múlhat? Min múlik, hogy az egyik kalasnyikovot lóbál, asszonyt csonkít, kislányt erőszakol, a másik egy csupa ránc, ormótlan behemótért adja az életét? Hogy az egyik ölni akar, a másik halni kész? Hogy az egyik bestiává aljasul, a másik eszmékig fölér? Nem értem. Hány ember van bennünk? És hol a billenőkapcsoló?

Ifj. Vitray Tamás, vezetőszerkesztő

Az elefántcsont nyomában

TABLÃ&#x201C;

Egyiptom Hatalmasat ásít Alex, a teve a világ hét csodája közül a legrégebbi, a gízai piramisegyüttes előtt. A négy és fél ezer éves fáraósírok máig az építészeti lelemény mintapéldái. A legnagyobb közülük 147 méter magas, 1,2 millió kőtömbből áll. FOTÓ: CLAIRE THOMAS

Mexikó Zöld törzsű óriásfa barna ágrengeteggel: a Colorado folyó sivatagos deltája így fest 300 méter magasból. A gátépítés, az öntözés miatt a víz lassan elapad, eltűnnek a vizes élőhelyek meg az ott honos állatok, visszaszorul a mezőgazdaság és a halászat. FOTÓ: EDWARD BURTYNSKY, NICHOLAS METIVIER GALLERY

Egyesült Államok Irdatlan hullámot lovagol meg a szörfös a Hawaii-szigeteknél, Oahu északi partjánál. Tőle balra búvárfotósok próbálják lencsevégre kapni a taraj alá bújó hullámlovast. A sziget északi pereme a turisták kedvenc célpontja, hullámos vize a szörfös világ édene. FOTÓ: SASH FITZSIMMONS

VILÁGKÉP Haladó tudomány

Az előrejelzés űrbéli művészete Az időjárás-előrejelzésben érintett kutatók számára alighanem az űridőjárás lesz a következő meghódítandó terület. Azért is fontos az űridőjárást előre kiszámítani és jelezni, mert egyes űrbéli jelenségek, például a geomágneses viharok fennakadást okozhatnak a villamosenergia-hálózatok és a műholdas GPS-rendszerek működésében. A NASA márciusban indította két évre tervezett, a magnetoszféra többskálájú kutatását célzó projektjét (Magnetospheric Multiscale Mission, MMS). „Az űridőjárás alapja a Napból kiáramló töltött részecskék alkotta napszél” – magyarázza az MMS projekt vezetője, Bill Paterson. Az MMS Földünk körül keringő négy műholdja a napszelet, pontosabban az úgynevezett rekonnekció, mágneses átkötődés jelenségét vizsgálja, amely kulcsszerepet játszik az űridőjárás alakulásában. Űrléptékben esők meg forgószelek helyett a mágneses átkötődés hajtotta plazmakilövellésekre kell gondolnunk. Az űridőjárás folyamatait ugyanis a mágneses tér erővonalainak megszakadása, majd újrakapcsolódása mozgatja. A folyamatot kísérő robbanásszerű energiafelszabadulás gondot is okozhat, például megzavarhatja a műholdak számítógépeit. „Űrviszonyok között nehéz az előrejelzés. Remélhetőleg a mágneses átkötődés tanulmányozásával most előbbre jutunk” – bizakodik Paterson. – Eve Conant

ERŐK, HA KAPCSOLÓDNAK Az MMS szondái kételemű pályát követnek a Föld magnetoszférájában: az egyik ott vezet, ahol a mégneses tér erővonalai szétszakadnak, a másik ott, ahol az erővonalak összekapcsolódnak.

Mágneses tér A Föld nappali oldalánál, ahol a napszéllel találkozik, megszakad. Föld

mágneses erővonalak A Föld éjszakai oldalánál az erővonalak ismét összekapcsolódnak.

napszél a pálya egyik része

a napszél erővonalai

a pálya másik része

kilo

mé

ter

ÉRZÉKELŐK TÖMEGÉVEL Az MMS négy, teljesen egyforma szondája változó élhosszúságú, háromszög alapú gúlaalakzatban repül. Érzékelőikkel a gúlaforma belsejében kialakuló űridőjárási folyamatokat, mágneses robbanásokat követik.

A szonda fedélzetén 25 érzékelő működik. A rudazatokon további szenzorok találhatók.

napelem

A szonda 20 másodpercenként körbefordul saját tengelye körül.

A kiengedett antennaszálakat a szonda forgása tartja feszesen.

A szonda forgástengelyébe helyezett, két irányban kinyúló rudazat.

MEGFEJTHETŐ ŰRIDŐJÁRÁS Az érzékelők a Föld mágneses terét, a Napból kiáramló plazma mennyiségét és a kettő ütközésekor keletkező energia nagyságát is vizsgálják. Elektromágneses mezők Az antennák elektromos és mágneses energiát hordozó hullámokat érzékelnek. A kutatók próbálják kideríteni, hogy a hullámok okai, avagy melléktermékei-e a mágneses átkötődésnek.

Forró plazma A műszerek azt is vizsgálják, mi történik a plazmával a mágneses átkötődés idején. A hidegebb plazmát a mágneses tér felfűti.

A szonda teste 3,5 méter széles, az alsó-fölső hosszrudazattal 30 méter magas, antennái 120 méterre nyúlnak ki.

Nagy energiájú részecskék A mágneses rekonnekció a töltött részecskék kis részét hihetetlenül nagy sebességre gyorsítja fel, így azók roppant energiára tesznek szert. Az MMS szondái akár a fénysebesség 80 százalékával száguldó elektronokat is képesek érzékelni.

GRAFIKA: MATTHEW TWOMBLY, NG. ILLUSZTRÁCIÓ: NICK KALOTERAKIS. FORRÁS: NASA

VILÁGKÉP

Saját ügyeink

Exportcikk a rétről

A krizantémnemzetség némelyik tagja hatékony rovarölő anyagot, piretrint termel. Fent: virágföldön serénykedő asszonyok Ruanda északi régiójában.

Asszonyok, körülöttük fehérbe öltözött, virágba borult táj. A fenntartható növénytermesztés mind többeknek ad munkát. A helyszín a közép-afrikai Ruanda, ahol a polgárháború 1994-ben egymillió áldozatot követelő népirtássá fajult. Örvendetes módon az ország új életre kelt, rohamos fejlődésnek indult. Ezt egyebek között festői, és ami ugyancsak lényeges szempont, komoly proﬁtot hozó virágültetvényeinek köszönheti. Az amúgy meglehetősen igényes Chrysanthemum cinerariifolium, vagyis a dalmátvirág (más néven: dalmát rovarporvirág, morzsika) Ruanda hegyeinek vulkáni talaján, csapadékos klímáján kitűnően érzi magát. Még hasznot is hajt: a krizantémnemzetség tagjaként pompás rovarölő szert, piretrint termel. Az 1970-es években Ruanda jelentős bevételre tett szert a piretrummal, a dalmátvirág külföldre exportált kivonatával. A polgárháborús időkben ugyan visszaesett ez az iparág, de mára ismét erőre kapott. Jelenleg a kávé és a tea után a piretrum Ruanda harmadik legfontosabb exportcikke, a dalmátvirág termesztése pedig több mint 30 ezer embernek ad munkát. Noha rengeteg piretrumot exportál, saját mezőgazdaságában Ruanda sokáig olcsóbb, mesterséges növényvédő szereket alkalmazott – olyan, környezetkárosító anyagokat, amelyeket a fejlettebb országokban már betiltottak. Az új idők e téren is változást ígérnek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) támogatásával a ruandai földművesek már a fenntartható gazdálkodást és a piretrumtartalmú növényvédő szerek használatának mikéntjét tanulják. Az Agropharma Africa vállalat több olyan, piretrumalapú termék előállításán dolgozik, amelyeket a jövőben fölhasználhat majd az ország mezőgazdasága, még exportálhat is belőlük. „Az új szerek a fenntartható növénytermesztés, az egészséges természet és lakosság zálogai lehetnek” – jelenti ki bizakodóan Therese Karitanyi, az Agropharma Africa vezérigazgatónője. – Catherine Zuckerman FOTÓ: PAUL ELLEDGE

VILÁGKÉP

Bolygónk

Viharos nevek

Sandy – annyi biztos, hogy ezzel a kedves női névvel többé már nem illetünk hurrikánt. 2012-ben a Sandy másfél ezer kilométer széles sávban tombolt, legalább 50 milliárd dolláros kárt okozott, és 147 ember életét oltotta ki. 1953 óta az atlanti térségben összesen 78 hurrikánnév került „feketelistára”. Van, hogy egyszerre több régióban is dúl ugyanaz a forgószél, és probléma lehet úgy elnevezni, hogy mindenki számára egyértelmű legyen a helyzet. A nevek amúgy újrahasznosíthatók – kivéve, ha első tulajdonosa kirívóan súlyos károkat okozott (ilyen volt az ominózus Sandy is), illetve ha a név visszás érzéseket kelthet. A vihar elnevezése számos nyelvből, kultúrkörből származhat. Férfinevek csak az 1970-es évek óta használatosak. Lélektani értelemben meghökkentően sokat számít, hogy női vagy férfinevet kap-e a vihar. Az Illinois Egyetem kutatóinak tavaly végzett felmérése szerint a nőnevű hurrikánokat az emberek kevésbé veszik komolyan – és ebbe akár bele is halhatnak. Egyes szakértők kétségbe vonják az illinois-iak eredményeit, ám a szerzők biztosak igazukban – ráadásul, ahogy egyikük, Sharon Shavitt fogalmaz, az élet nap mint nap őket igazolja. Liz Skilton, a hurrikánok történetének avatott ismerője teljesen elhibázottnak tartja a mai gyakorlatot. „Női vagy férfinevet adni egy természeti jelenségnek?! Hagyjuk már végre abba!” Nos, van egy olyan térség, ahol mintha hallgatnának a szavára. A Csendes-óceán nyugati részén kialakuló tájfunokat mostanában növényekről, állatokról nevezik el. – Brad Scriber FOTÓ: NASA

Megújult az ng.hu A National Geographic magazin online is elérhető!

blog föld utazás nap képe

tudomány önök küldték természet Izgalmas hírek, újdonságok a tudomány világából. Küldje be legjobb fotóit, legyen Öné a Nap Képe! Böngésszen magazinunk archívumában! Kövessen minket közösségi oldalainkon is: ngmagyarorszag

VILÁGKÉP

Vad dolgok

Átkaroló hadművelet

Egyes gerinctelen állatok, például a medúzák és a tengericsillagok újra tudják növeszteni leszakadt, megcsonkult részeiket. Michael Abrams amerikai biológus, a pasadenai Caltech egyetem munkatársa arra számított, hogy kísérleti alanya, egy fiatal fülesmedúza (Aurelia aurita) is így tesz majd, miután a kutató eltávolította két karját. Ám kollégái egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy Abrams lelkesen kiabál: „Ezt nem hiszem el! Gyertek, nézzétek meg ti is!” A fülesmedúza ugyanis nem újranövesztette hiányzó karjait, hanem a maradék hatot rendezte át nagy ügyesen úgy, hogy azok egymástól azonos távolságban sorakozzanak. A fülesmedúza (lent) mozgás- és táplálkozásmódja okán is rá van utalva arra, hogy teste szimmetrikus legyen. Abrams állata izmaival addig tolta-vonta megmaradt karjait, amíg azok egymástól egyenletes távolságba rendeződtek. A most első alkalommal megfigyelt jelenséget a kutatók szimmetrizációnak nevezték el. Abrams témavezetője, Lea Goentoro szerint az öngyógyító módszer a csalánozók regenerációs mechanizmusairól is sok újdonságot árulhat el majd. – Carrie Arnold

FOTÓ: ALEXANDER SEMENOV

KÜLÖNLEGES HIRDETÉSI ÖSSZEÁLLÍTÁS

Régészet – ásónyom nélkül A talajradarral, más néven georadarral (Ground Penetrating Radar, röviden: GPR) folyamatos elektromágneses mérést végezhet a szakember. Az eszköz működése a felszín alatti anyagok összetevőinek eltérő dielektromos tulajdonságán alapul: a felszínen mozgatott adóegysége rövid időtartamú elektromágneses impulzusokat sugároz a talajba, a vevőegység pedig regisztrálja a különféle dielektromos állandójú anyagokról más-más módon visszaverődő jeleket. A vevőegységbe érkező impulzusokat a számítógépes rendszer azonnal feldolgozza, az eredményeket (például a föllelt rom kő- vagy téglafalazatának helyzetét) pedig valós időben, kétdimenziós képként jeleníti meg az eszköz képernyőjén. Megfelelő méréssorozattal, speciális grafikai utófeldolgozó program alkalmazásával a kapott felvételekből 3D kép is előállítható; ezen a képen már nem csupán a lelet síkbeli kiterjedését, de pontos elhelyezkedését, felszín alatti mélységét is megvizsgálhatja a kutató. A felhasználás módja, a keresett objektumok jellege szerint többféle antennával is működtethető a talajradar. Az elv: a kibocsátott impulzus behatolási mélysége fordítottan arányos az antenna frekvenciájával. A lelőhelyek felkutatásában általában az 500 MHz-es antenna válik be, mivel a kutatási mélység ilyenkor átlagosan 4 méter. A régészeti kutatásokban egyre fontosabbak a helyszínt nem károsító, mechanikai behatással nem járó, roncsolásmentes geofizikai felmérések. E vizsgálatok kitűnő eszköze, a speciális technológiával működő, hazánkban még csak néhány helyen elérhető talajradar sokat segíthet a föld alatt rejtőző objektumok felkutatásában. Talajradarral nem csak már ismert lelőhelyeket térképezhet fel a szakember költséghatékonyan; kiterjedésükben vagy összetételükben az eddig nem ismert lelőhelyek felkutatásában is nagyon jó szolgálatot tehet ez a különleges eszköz. További információk a talajradarról: www.vizmuvek.hu/vizplusz

VILÁGKÉP

Múlt időben

Egy fotó kedvéért tréfás kedvű turisták „támasztják” a pisai ferde tornyot. A híres-nevezetes harangtorony már jó nyolcszáz éve áll így, elbillenve.

Ferdén bár, de biztosan

A jelek szerint a pisai ferde torony egy ideig már nem dől tovább. Az alapzatát tizenöt éve megerősítették, és azóta nem is romlott az 1173 és 1370 között épített, statikailag elpuskázott márvány harangtorony állapota. Sőt: egy nemzetközi szakértőcsapat még vissza is tudta kissé dönteni az épületet. Vezetőjük, John Burland mérnök, a londoni Imperial College tanára beszámolt róla, hogy 48 centiméterrel a függőleges irány felé mozdították a tornyot, azaz dőlésszögét 10 fokkal csökkentették. Nagy fegyvertény ez: mostanáig nem sikerült stabilizálni a nyolcszintes, 55 és fél méter magas épület helyzetét. Burlandék az üledékes alapban a talaj egy részét szilárdabbra cserélték, és kutakat fúrtak, hogy csökkentsék a talajvíz mennyiségét. Ha nem jön erősebb földrengés, ha nem mozdul meg alatta a föld, a torony aligha dől tovább, bizakodik Burland. – Jeremy Berlin

ISTENMASZK DUHAJKODÁSHOZ

Izrael északi részén, az ókori városba, Hippos-Sussitába vezető út mentén nemrégiben különleges – és igen súlyos – fémmaszkot tártak fel a régészek. A 30 centiméteres bronzlelet Faunust, a római mitológia erdei istenségét ábrázolja. Az álarcot vélhetően az 1-2. században, áldozatok bemutatásánál, ivászatokon, orgiákon használták. Az ásatások vezetője, Michael Eisenberg szerint nem meglepő, hogy a romvároson kívül találtak rá: a duhajok nyilván a polgároktól rejtve, a falon kívül tartották tivornyáikat. – A. R. Williams 18

FOTÓK: MARTIN PARR, MAGNUM PHOTOS (FENT); M. EISENBERG, HAIFAI EGYETEM, IZRAEL

KÜLÖNLEGES HIRDETÉSI ÖSSZEÁLLÍTÁS

Engedjen a csábításnak! A Nespresso a kezdetek óta vezető az innováció és a dizájn terén, folyamatosan tökéletesíti kávégépeit, hogy Club-tagjai nap mint nap élvezhessék a kifogástalan minőségű Grand Cru kávékat. A Lattissima Touch a Nespresso egyik legsokoldalúbb kávégépe. Funkciói révén a kávérajongó otthonában is a legmagasabb szinten élvezheti kávéja aromáját. Egyetlen gombnyomással hatféle recept közül választhat – a Lattissima Touch kínálatban már a ristretto és a tetszőleges mennyiségben adagolható tejhab is szerepel. Ha művészi szinten szeretné elkészíteni kedvencét, engedjen a Lattissima Touch csábításának, adja át magát a lágy, tejes ízvilágnak, az érzékeket kényeztető intenzív aromáknak. Készítsen tökéletes lattét vagy cappuccinót – egyetlen mozdulattal! A Ragyogó Fehér, Ragyogó Vörös, és Ragyogó Fekete színben megvásárolható Lattissima Touch kávégép tökéletes otthoni társa mindazoknak, akik a pompás kávé mellett a mesteri dizájnt is értékelik. Kényelmesen használható, érintőgombos kezelőfelülete révén most minden eddiginél könnyebben elkészíthetjük a kínálatában szereplő kivételesen finom kávékülönlegességeket.

EZ NEM A VÉG

EZ EGY ÚJ KEZDET Rendíthetetlenül kitartunk amellett, hogy kávéőrleményeink tökéletes minőségben jussanak el Önhöz, ezért is döntöttünk az alumínium használata mellett. A Nespresso jellegzetességeként, az alumínium kapszulák nemcsak egyedülálló módon őrzik meg a kávé minőségét és aromáját, de részei is egy környezettudatos választásnak, mivel az alumínium vég nélkül újrahasznosítható. Ez is csak egy újabb példája annak, hogy mi mindent megteszünk azért, hogy minden csésze Nespresso kávé részese legyen a Positive Cup jövőképnek.

www.nespresso.com/positive

VILÁGKÉP

Bolygónk

Átrajzoljuk az óceánokat? Az átlagember három óceánról tud, a szakértő szerint igazából egyetlenegy világóceán létezik. Tulajdonképpen nagy kérdés, miért van az, hogy a réges-rég, még 1928-ban meghúzott óceánhatárok többnyire ma is érvényesek. „Pedig ezek a határvonalak inkább a geopolitikai megfontolásokat, mintsem a vizek valódi mozgásirányát tükrözik – szögezi le Gary Froyland, az ausztráliai új-dél-walesi egyetem (UNSW) matematikusa. Erik van Sebille-lel, a londoni Imperial College óceanográfusával készített új térképükön aszerint rajzolták át az óceánok határát, amit a tengeráramlatok mozgásáról, mederformáló hatásáról, és egy viszonylag új, ám máris súlyos környezeti problémában, az óceáni szemétszigetek formálódásában játszott szerepükről jelenleg tudunk. A világtengerekben már évtizedek óta tömérdek műanyag és egyéb hulladék sodródik. Az erős köráramlatok a szemetet idővel „szigetekké” gyűjtik össze – a legnagyobb ilyen Hawaii és Kalifornia között éktelenkedik. Az áramlásokkal is számoló új óceántérkép azt is segíthet kideríteni, honnan ered a tengeri szemét, kinek kellene végre nekiállnia takarítani… – Catherine Zuckerman

A tengerbe jutó tömérdek nejlonzacskó, PET palack és más szemét itt-ott „szigetekké” áll össze. A tengeráramlásokat és a hulladék mozgását is ﬁgyelembe vevő alábbi térképen különféle színek jelzik az átrajzolásra javasolt óceánrészeket.

JEGES-TENGER

75°É

ÉSZAKICSENDES-ÓCEÁN HAWAII

KALIF.

(Egy. Áll.)

É sz es óceáankii-kcösreánradm lat

Egy. Áll.

ÉSZAKIATLANTIÓCEÁN

És

zak

i - a t l an tióceáni köráramlat

0° D-atlantiDÉLIATLANTIÓCEÁN N

i ó c e á n lat m r k örá a

75°D

-óce Indiai ániINDIAIÓCEÁN

körára m

DÉLICSENDESÓCEÁN

l at óce eánh n atá a árr

áni Déli-csendes-óacte köráraml

kevert víz nincs adat

TÉRKÉP: JEROME N. COOKSON, NG. FORRÁSOK: GARY FROYLAND ÉS ROBYN M. STUART, UNSW AUSZTRÁLIA; ERIK VAN SEBILLE, IMPERIAL COLLEGE, LONDON. FOTÓ: MIKE NELSON, EPA/ALAMY

KÜLÖNLEGES HIRDETÉSI ÖSSZEÁLLÍTÁS

Indítsuk újra a kört!

Globális fölmelegedés, rohamosan fogyó energiaforrások, súlyosbodó hulladékkezelési problémák, fenntartható jövő. Csupa komoly, tudományos szakkifejezés – elsőre nem gondolnánk, hogy bármi közük lehetne a divathoz. Pedig a H&M már évek óta a környezetvédelem egyik élenjárója, és most a divatipar fenntartható fejlődésében is új utat mutatott Indítsuk újra a kört! (Close the loop) kezdeményezésével. „Célunk, hogy minél több termékünket állítsuk elő

különféle anyagok újrafelhasználásával, újrahasznosításával, így csökkentsük az új nyersanyagok iránti szükségletet. Ezáltal víz- és energiafogyasztásunkat, sőt vegyszerfelhasználásunkat is jelentősen visszafoghatjuk a termelésben” – magyarázza Karl-Johan Persson, a H&M vezérigazgatója. A vállalat 2013-ban hirdette meg úttörő kezdeményezését: aki megunta valamelyik ruhadarabját, márkától függetlenül leadhatja a H&M akármelyik üzletében. Jelenleg a vállalat 20 százaléknyi újrahasznosított pamutot állít elő használt alapanyagokból, ám folyamatosan keresi a módját, hogy növelhesse ezt az arányt – természetesen anélkül, hogy a „kör újraindítása” a minőség rovására menne. Az alapanyagok megválasztásán túl a H&M a gyártás és

az értékesítés során is ügyel a környezetvédelemre, a fenntarthatóságra, és vásárlóinak is segít környezettudatosan dönteni. Conscious kollekciójának darabjai e ﬁlozóﬁa jegyében már kifejezetten környezetbarát alapanyagokból: vegyszermentesen termesztett növényekből nyert organikus anyagokból, hulladékból újrahasznosított anyagokból, így PET palackokból nyert poliészterből, valamint fenntartható eljárással előállított rostokból, például faanyagból nyert, vasalást nem igénylő lyocellből készülnek.

Vegyérték RUHAIPARI VÁLASZTÓVÍZ

Elválik a szál a száltól

A papír, az üveg, a műanyag mellett a textil is újrahasznosítható, mégis sokszor a kukában végzi. Az Európai Unióban évente 5,8 millió tonna ruhát selejteznek le a háztartások, ám ennek csupán negyede hasznosul újra. (Magyarországon a kommunális hulladék 3,5 százalékát adja a textil.) Ráadásul hiába környezettudatos az európai polgár, hiába szabadul meg tönkrement, nem használt, megunt ruháitól a lehető legzöldebb módon, a halmozódó hulladéknak csupán kis hányada születik újjá ruhaneműként, illetve ipari textilként (például bútorﬁlcként) – egyelőre túlnyomórészt csak területrendezéseknél, talajfeltöltéseknél hasznosul. A ruhanemű szövete általában kevert: zömmel pamut- és poliészterszálakból áll. Külön-külön viszonylag egyszerű újrahasznosítani a kétféle anyagot, egybedolgozva annál nehezebb – a kevert szálakat ugyanis mechanikai úton lehetetlen szétválasztani. Az ausztráliai Deakin Egyetem két kutatója, Nolene Byrne és Rasike De Silva most új, kémiai módszerrel állt elő. Nem a poliészterszálakat oldják valamilyen agresszív vegyülettel; környezetbarát szerük a pamutot oldja, amelyet aztán szállá alakítva, illetve vékony cellulózﬁlmként is kinyerhet a textilipar. A fönnmaradó, immár elkülönített poliészterből pedig újfent szövetszál, és végül ruha, vagy akár műanyag palack is készülhet. A pamutot oldó ionos folyadék további nagy előnye, hogy maga is újra felhasználható. Byrne és De Silva hangsúlyozza: új eljárásuk a kevert szálú ruhaanyagokon túl egyéb összetett, biológiai eredetű komponenst is tartalmazó anyagok visszaforgatásában haszonnal alkalmazható. – Bordás Veronika FOTÓ: ADOBE STOCK / FOTOLIA

Párhuzam KARAMBOLBIZTOS POMELO

Ütésálló természet Kétkilónyi, és sértetlenül vészeli át a tízméteres zuhanást – mi az? A válasz: a citrusfélék családjába tartozó pomelo gyümölcse. A citrusgyümölcsök legnagyobbikát ujjnyi vastag, viaszos héj védi a környezeti viszontagságoktól; ám vastagságán túl egyebet is tud ez a héj – ezért vészeli át épségben a termés, és benne a szaporodást biztosító sok-sok mag a becsapódást. A magyarázat a pomelogyümölcs erős, egyúttal rugalmas héjának különleges szerkezetében rejlik. A felszínén nyíló apró pórusok egyre szélesedő erekbe torkollanak, a szorosan egymáshoz simuló sejteket befelé egyre nagyobbak váltják. A kemény falú, folyadékkal telt sejtekből épült, erős rostokkal tagolt héjréteg így végeredményben valódi hidropneumatikus lengéscsillapítóként védi a pomelo gyümölcsét. A németországi Freiburg és Aachen egyetemének kutatói a pomelo héjszerkezetéből kiindulva mesterséges csillapítóanyagot fejlesztettek ki, amelynek külső rétegét alumínium-szilícium ötvözet, belsejét alumínium adja. A külső réteg emiatt nagy szakítószilárdságú, a belső viszont hajlékony, rugalmas. A kísérletek azt mutatják, hogy a pomelótól ellesett trükk jól működik: az ütésálló anyag rugalmas belső rétege akkor is hatékonyan csillapít, ha a merev külső burkot beszakítják a föllépő erők. Az új, könnyű alumíniumkompozit nem csupán csomagolóanyagként ígéretes; mindenütt hasznos lehet, ahol nagy erőket kell elnyelni – például autók karosszériájában, valamint biztonsági berendezésekben. – BV

A pomelo héjáról készült elektronmikroszkópos képen jól látszik a különleges habszerkezet. A német kutatók ezt másolva fejlesztették ki ütésálló kompozitanyagukat. FOTÓ: PROFIMEDIA

Ökotudat MAGRÓL ÉLESZTETT NÖVÉNYMATUZSÁLEMEK

131 éves ifjoncok A herbáriumok gyakran fölbecsülhetetlen értéket rejtenek: ritka, veszélyeztetett növényfajok magvait. Bár a préselt, szárított növények gyűjteményeit messze nem a csírázás ideális körülményei között tárolják, sokszor kiderült, hogy a magok (főként a trópusi elterjedésű, fás szárú növények magvai) így is megőrizhetik csíraképességüket. A Debreceni Egyetem kutatócsoportja Molnár V. Attila vezetésével egy ritka folyóparti növény, a tekert csüdfű 18 herbáriumi példányának 793 magjával tett kísérletet. A vizsgált példányok több mint felénél életképes magvakat találtak. A korelnök, egy Szerbia területén 1883-ban gyűjtött, tehát immár 131 éves csüdfűpéldány 120 magjából nem kevesebb mint 29 kicsírázott! Azért is fontos ez a megﬁgyelés, mondják a kutatók, mert a herbáriumokban őrzött, jórészt ritka növények magjai eszerint esélyt adhatnak egyes, veszélyeztetett növényfajok visszatelepítésére, amellett termesztett növényeink nemesítéséhez is értékes alapanyaggal szolgálhatnak. – BV A magbankok főleg kultúrnövények magjait, a herbáriumok viszont inkább vadon termő fajok préselt példányait őrzik. A képen: tekert csüdfű (Astragalus contortuplicatus). FOTÓ: MOLNÁR V. ATTILA

KÜLÖNLEGES HIRDETÉSI ÖSSZEÁLLÍTÁS

A legenda tovább él…

Öröm, szabadság, ellenállhatatlan vonzerő: 25 évvel ezelőtt ezekkel az értékekkel lépett színre a Mazda MX–5, és ezeket képviseli napjainkban is. Az elmúlt évtizedek három generációja és a tavaly debütált legújabb széria megőrizte azokat az elemeket, amelyek feledhetetlenné tették ezt az autóipari ikont. Ilyen a Jinba Ittai, azaz a „ló és lovas egysége” inspirálta filozófia, amely az autó és vezetője közötti kommunikációra fektet különösen nagy hangsúlyt. De ilyen alapvetés a – SKYACTIV technológiának köszönhető – könnyű, alig egytonnás kompakt kialakítás, a hátratolt orrmotoros, hátsókerék-hajtású konfiguráció – tökéletesnek mondható első-hátsó tömegelosztással –, mely rendkívül közvetlen, a könnyű kétüléses sportautók mezőnyében kiemelkedő menetdinamikát kölcsönöz az MX–5-nek, a Mazda esetében mindig is kiemelten fontosnak tartott elérhető áron. A legenda tökéletesítése során a tervezőket három alapvető cél vezérelte: a lelkesítő formaterv, a minden korábbinál magával ragadóbb vezethetőség, valamint a hamisítatlan roadster-érzést nyújtó, nyitott tetős élmény. Természetesen mindezek mellett maradéktalanul meg kellett felelnie a modern autókkal szemben támasztott valamennyi kényelmi és praktikus elvárásnak anélkül, hogy akár a legkisebb mértékben is csorbult volna az MX–5 által nyújtott legendás vezethetőség. A kifinomult, végletekig kidolgozott formanyelv, a dinamizmust sugárzó KODO vonalai a mozgás érzését keltik, a fényszórótól kiindulva a karosszéria elemei egybefolynak az ajtókárpittal, szinte teljesen megszüntetve ezzel a külső és belső tér közti határvonalat. Így teljesedhet ki az az új MX–5-re is jellemző intenzív vezetési élmény is (Sensation Kan), ami a típust a világ legnépszerűbb és egyben a legnagyobb darabszámban értékesített roadsterévé tette.

Vakmerő Meskó Bertalan orvosi jövőkutató

ÍRTA STÖCKERT GÁBOR FÉNYKÉPEZTE SÁROSI ZOLTÁN

Jövőből jött orvos Meskó Bertalan orvosi jövőkutatót harmincéves korára már kormányok és szilícium-völgyi cégek hívják, beszéljen nekik arról, hogyan képzeli a gyógyítás jövőjét. Azt vallja, technológia nélkül nincs emberséges jövő.

HOGYAN LETT ORVOSI JÖVŐKUTATÓ?

Orvosként, genetikusként diplomáztam, de úgy éreztem, a technológia iránti vonzalmamnak nincs helye az orvosi világban. Részt vehettem a szilícium-völgyi Singularity University egyik kurzusán, ahol adódott lehetőség a két terület találkozására – ám ott az üzleti szemlélet zavart. Engem tudományos szemszögből érdekel a kérdés. Ezért kitaláltam magamnak egy szakmát: medical futurist, azaz orvosi jövőkutató lettem. Csak így férhetett össze orvosi énem a kutatóval és „geek” énemmel. Emellett önkénteskedem a Semmelweis Egyetem genetikai központjában, de nem ez adja a napi munkámat. HOGYAN TELIK EGY NAPJA?

Szinte mindegyik napom más. A könyvemen dolgozom, tárgyalok, előadásokat tartok tanácsadó, gyógyszeripari, informatikai cégeknek, néha kormányoknak is, sokszor külföldön. Egy átlagos hetemen kéthárom napot utazok. A blogjaimon, a YouTube-on, a Twitteren pedig egyfajta térítő munkát végzek. Az előadásaim elsősorban cégeknek szólnak, az online projektekkel orvosoknak, betegeknek akarok segíteni, ám a célom mindig ugyanaz. Azon igyekszem, hogy az emberek megértsék: a technológia javíthatja az orvoslásban az emberi viszonyokat. Szerintem az orvosnak digitálisan képeznie kell magát, hogy még jobb munkát végezhessen; a páciensnek pedig menedzselnie kell tudnia saját egészségét. Az elérhető technológiák alkalmazásával emberségesebb lehet az orvos-beteg kapcsolat és az orvoslás. Ha rajtam múlik, öt-tíz év múlva külön tudományág lesz az orvosi jövőkutatás. LÉTRE TUDJA ITTHONRÓL HOZNI?

Digitálisan élek, reptér közelében lakom – lehet így folytatni néhány évig, amíg nincs gyerekem. Költözhetnék külföldre, de szeretek itt élni. GYAKORLATI PÉLDÁVAL TUDNÁ AZ ELMÉLETET ILLUSZTRÁLNI?

Dubajban nemrég láttam, hogyan gipszelnek 3d nyomtatóval: szkennerrel letapogatták a páciens karját, és alig tízezer forintnyi összegből egyedi, lecsatolható gipszet nyomtattak rá. Pofonegyszerű volt lepattintani és visszatenni, a beteg fürödhetett, és a kontrollvizsgálaton sem kellett levágni róla a gipszet, aztán újra rögzíteni a karját. 28

Vakmerő Meskó Bertalan orvosi jövőkutató

Vagy ott az ibm szuperszámítógépe, a Watson, amely már több amerikai klinikán is dolgozik. Egy-egy beteg leletei alapján a gép sok millió tanulmányt átnéz, és kiválasztja azokat, amelyek az adott esetre vonatkozhatnak. Jelenleg 23 millió orvosi szakcikk szerepel a PubMed gyűjtőportálon, és az adatbázis évi egymillióval bővül. Ezzel a tempóval csak kognitív számítógéppel lehet lépést tartani. BÍZHATJUK MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁRA AZ ÉLETÜNKET?

Először a társadalom igényét kell felébreszteni a technológia iránt. Ezt kormányszinten is támogatni kellene, tudatosítani az emberekben, hogy jó, ha egészségesen élnek. Obama FitBit okosórát visel; ez fontos üzenet – az Egyesült Államok elnöke mindennap sportol, és aktivitásmérő eszköze ﬁgyeli, megvolt-e a megfelelő lépésszám. Jó lenne a magyar vezetőkön is ilyesmit látni. MI AKADÁLYOZZA LEGINKÁBB, HOGY ELTERJEDJENEK EZEK A TECHNOLÓGIÁK?

Az első az orvoshiány. A táskámban lévő tíz, nem túl drága eszközzel egy védőnő bárhol megmérhetné a beteg tíz fontos paraméterét, az eredményeket mobilneten vagy wifin keresztül elküldhetné az orvosnak, az pedig eldönthetné, bemenjen-e a beteg vizsgálatra, vagy otthon kezelheti magát, esetleg dolgozhat is. A másik gond a pénzhiány. Az egészségügy minősége nem anyagi kérdés; a szükséges rendszerek kiépítése, a megfelelő hardverek, netkapcsolatok, 3d printerek, életjeleket figyelő okosórák és hasonló eszközök beszerzése, a szakemberek megfizetése viszont az. Ám a legnagyobb probléma az elveszett bizalom. A betegek nem bíznak a modern orvoslásban, az orvosok pedig szinte semmiben nem hisznek – ez egyenes út a kiégéshez. Egy háziorvos ismerősömnek nyolcvan betege van naponta. Ha ezek fele receptért megy, tulajdonképpen feleslegesen fárad – az elektronikus receptírás már sok országban működik. A másik negyven betegből húsz olyan, akinek a kérdéseit online beszélgetésben, pár perc alatt megbeszélhették volna. Ha az orvosnak csupán a fennmaradó húsz, valóban személyes ellátást igénylő beteggel kellene foglalkoznia, sokkal gördülékenyebben működne a rendszer. Ezek természetesen globális, nem kifejezetten magyar problémák. MI LESZ A KÖVETKEZŐ LÉPÉS AZ ORVOSLÁSBAN?

A megfelelő eszközök jelenleg még csúnyák, ormótlanok és kicsit buták is – tehát tökéletesítésre szorulnak. Japánban már létezik két mikron vastagságú szenzor, amely a bőrre helyezve pár hétig ott marad, és riaszt, ha a mért életjelekben rendellenességet észlel. Ez a jövő. Amit most látunk, az még csak a kezdet kezdete. NEMRÉG JELENT MEG ÚJ, ANGOL NYELVŰ KÖNYVE.

Az előadásaimon néha zseniális kérdéseket kapok. Ezekből negyven kiválasztott kérdésre válaszolok a könyvben, a kiborgok világától az alvásjavításon át az etikai aggályokig. Mindegyik kérdés az orvoslás jövőjéhez kötődik, a válaszok pedig reményeim szerint azt a mantrámat bizonyítják, hogy a technológia által lehet emberséges az orvoslás.

Megjelent az Autó Magazin legújabb száma!

A tartalomból:

Milyen a Porsche, ha fapados? Extrákkal teletömött csúcsmodell helyett kivételesen egy alapfelszereltségű Porsche 911 Carrerát próbáltunk ki

100 000 km-es teszt: Ford Focus kombi 1.0 EcoBoost Semmilyen probléma nem adódott a háromhengeres benzinessel a hosszú távú teszten, a hibaindexe 0,0!

Menetbiztonság teljes terhelésnél Mire számíthatunk, ha vészfékeznünk vagy nagy tempónál kikerülnünk kell valamit? Kisautótól a nagy egyterűig nyolc modellt vizsgáltunk

Összehasonlító teszt Az új Volvo XC90 a kategória nagyágyúi, a BMW X5 és a VW Touareg ellenében bizonyítja képességeit

Keresse az újságárusoknál!

Agyarutánzatba rejtett GPS-szel követjük az elefántokat gyilkoló afrikai orvvadászokat. RENDHAGYÓ DETEKTÍVTÖRTÉNET

Néhány a közel száz elkobzott agyar közül; mellettük a kongói Garamba Nemzeti Park vadőre, Jean Claude Mambo Marindo. A tülkéért gyilkolt orrszarvú már kipusztult a parkból. A portyázó orvvadászoknak – főként katonáknak és az Úr Ellenállási Hadserege, az LRA gerilláinak – most elefántcsontra fáj a foguk.

gy i l ko s e l e fá n t c s o n t 33

Lovaglótudományukat bemutató vadőrök a csádi Zakouma Nemzeti Parkban. A parkban négy lovas osztag is alakult, mert az esős évszakban, amikor az elefántok a hegyek közé húzódnak, igazából csak lóháton lehet járőrözni.

34 national geographic •

2 0 1 5. október

gy i l ko s e l e fรก n t c s o n t 35

Írta Bryan Christy • Fényképezte Brent Stirton

eorge Dante a világ egyik legjobb, leghíresebb állatpreparátora. Nagy múzeumi kiállításokhoz kérik fel, híres állatokat, kihalófélben levő fajok egyedeit, helyesebben a testüket menti meg az enyészettől. De még George sem tett próbát azzal, amire ezúttal kértem – ami azt illeti, senki nem próbált még ilyesmit. Arra kértem ugyanis, hogy csináljon nekem egy minden szempontból valósághű elefántagyarat, aztán szereljen be a műagyarba különleges,

A National Geographic magazin detektívtörténete Ezzel a cikkel kezdi működését a National Geographic Társaság által alapított nyomozócsoport. A különítmény időről időre beszámol majd arról, miféle bűntetteket követnek el a világban a veszélyeztetett vadállatok ellen. A csapat munkáját a Woodtiger Fund ﬁnanszírozza.

36 national geographic •

2 0 1 5. október

erre a célra kialakított gps-t és műholdas jeladót. Ha a próbadarab sikerül, ígértem George-nak, további műagyarakat is rendelek tőle. Minthogy a világ egyes részein, pontosabban fogalmazva, egyes köreiben az elefántcsont illegális ﬁzetőeszközként működik, tulajdonképpen pénzhamisításra kértem föl George-ot, éspedig azzal a szándékkal, hogy mindenüvé bulldogként követem majd hamisított pénzünk, a preparátor által megformált csaliagyarak nyomát. Végső célom: fölkutatni és leleplezni az elefántokat gyilkoló orvvadászokat. A műagyarak remélhetőleg elárulják majd, milyen úton-módon, és honnan hova kerül a leölt állatok agyara. Az volt a terv, hogy utánzataimat Afrika szívében dobjuk majd piacra. Vajon a keleti partra jutnak? Vagy a nyugati partvidékről indulnak el Kínába? J. MICHAEL FAY, WILDLIFE CONSERVATION SOCIETY

2013 májusában vadorzók és a Séléka lázadói huszonhat elefántot mészároltak le a Középafrikai Köztársaságban, a Dzanga Bai itatónál.

Vagy a legveszélyesebb csempészúton, észak felé jutnak el a kikötőkig? Esetleg egy tisztességes ember kezébe kerülnek, aki rájön mindenre, és a műagyarakat beszolgáltatja a hatóságoknak? Dante nagyon lelkes, izgatja a nehéz feladat. Mindketten tudjuk: a kereskedő úgy győződik meg az elefántcsont valódiságáról, hogy késsel megkapargatja, vagy öngyújtólánggal tesz rajta próbát. Az agyar ugyanis valóban csont, azaz fog, anyaga tehát hőre sem lágyulhat. „Az elefántcsont jellegzetes fényét is meg kell adnom valahogy” – töpreng Dante. „A Schreger-vonalakról se feledkezzünk meg” – teszem hozzá, az agyar tövén észrevehető jellegzetességre, a csontanyag évgyűrűszerű barázdáira utalva. Afrikát fojtogatja a nyomor, a bűnüldöző szervek tehetetlenek, korruptak, a gazdagodó kínai középosztály pedig egyre mohóbban vásárolja az elefántcsontot – ez mind közrejátszik abban, hogy az orvvadászok egyre vadabbul öldökölnek, hogy már 30 ezer elefántot mészárolnak le évről

évre, hogy 2009 és 2012 között százezernél is több állatot gyilkoltak le. A zsákmányolt agyarak nagyrészt Kínába kerülnek, ahol már az elefántcsont evőpálcika is dollárezrekbe kerül, a dísztárgynak kifaragott, finoman megmunkált elefántcsont pedig dollárszázezreket kóstál. Az orvvadászat fő góca Kelet-Afrika. A tanzániai kormány júniusban bejelentette: az elmúlt öt évben az országban 60 százalékkal, 110 ezerről 44 ezer alá csökkent az elefántok száma. Úgy hírlik, Mozambikban 50 százalékos a csökkenés. Nyomorgó falusiak és rosszul fizetett vadőrök ölik az elefántokat, hogy némi pénzhez jussanak. Csak ritkán érik tetten, fogják el őket, és általában akkor is filléres bírságot kell fizetniük. Közép-Afrikában, amint láttam, egészen más a helyzet: ott milíciák, terrorbandák mészárolják az elefántokat. Gyakran határokat átlépve, nemzeti parkokba betörve portyáznak, a zsákmányolt agyarakért kapott pénzből aztán sötét üzelmeiket finanszírozzák – falvakat fosztogatnak, elhurcolják a lakosságot, az útjukba kerülő vadőröket pedig hidegvérrel megölik. Dél-szudáni Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság (kak), Kongói Demokratikus Köztársaság (kdk), Szudán és Csád – az amerikai Fund for Peace (Alapítvány a Békéért) szervezet szerint a világ legforrongóbb, legingatagabb államai közé tartozik ez az öt afrikai ország – és mindben rengeteg a vadorzó. A legborzalmasabb vérengzések nyomai általában Szudánba vezetnek. Ott már nem maradt elefánt, ennélfogva az országban lappangó orvvadászok átjárnak a határon, immár Afrika-szerte gyilkolnak.

Vérfürdő a nemzeti parkban A Garamba Nemzeti Park a világörökség része. A kdk északkeleti sarkában, a Dél-szudáni Köztársaság határánál fekvő védett terület egyebek közt elefántjainak és pompás, zöldellő tájainak köszönheti nemzetközi hírét. Alig félszáz kilométerre nyugatra, Kpaika faluban megkérdezem a helyiektől: járt már valamelyikük a Garamba parkban? Nincs jelentkező. Hogy miért nincs, rögtön világos lesz számomra, amikor fölteszem a következő kérdést: van közöttük, akit annak idején elhurcolt az lra? gy i l ko s e l e fá n t c s o n t 37

AGYARÜZLET AFRIKÁBAN Az elmúlt tíz évben az elefántcsont-csempészek egyre szakszerűbben, szinte már katonai precizitással szervezték akcióikat. A harcok sújtotta, ingatag rezsimű térségekben kitűnően szervezett bűnbandák ölik az elefántokat. Mire az elefántcsont az afrikai csomópontokon át eljut a kínai és délkelet-ázsiai piacra, tízszeresére nőhet az ára.

Kairó EGYIPTOM

S Z A H A R A

AFRIKA MALI

NIGER

TOGO GHÁNA

KAFIA A K KINGI

KÖZÉP-AFR. KÖZT.

KAMERUN

Lomé Lom

Á ELEFÁNTCSONTPART

Szongo Szo zong zon

Tikem T Tik Tike Ti kem ke

BENIN Lago Lagos Lag La goos

Accra Ac A c

LIBÉRIA

felé Ázsia

NIGÉRIA

GUINEA

ERRA SIERRA LEONE EONE

ERITREA ERI TREA RE

Om-Hadzser m-

Csád-tó Csád-t d tó

BURKINA FASO

Kartúm K

NAGYÍTOTT TERÜLET

SZENEGÁL GAMBIA BISSAUGUINEA

SZUDÁN

CSÁD

SZOMÁLIA

Addisz-Abeba A sz-Abbeba Addis

DÉLSZUDÁN

ETIÓPIA

JJuba uba baa

Doualaa

l fe let e l-K ze Kö

MAURITÁNIA

Gulu KENYA

az E Euró gyes pa és ült Á llamok felé

Kisangani sa ga

UGANDA

GABON Közel-Kelet,

elefántállomány ismert elterjedési terület

elefántcsont-kereskedelem nagyobb helyi feketepiac nagyobb csomópont

sK Ázsia é Délkelet-

feltételezett elterjedési terület

Nairobi Naaiirrobi N o

KONGÓ

KONGÓI Kinshasa DEM. KÖZTÁRSASÁG

város vagy falu

Dodoma D odom oodo dom doma ma

Dar D ar es-Salaam es--Salaam

Luandaa Délkelet-Ázsia és Kína felé

ANGOLA

P Pemba a

MALAWI ZAMBIA

MOZAMBIK

é ína fel

főváros

Momb Mombasa M Mom omba mbasa basaa ba Zanzibár Za anzibár

TANZÁNIA

ZIMBABWE

fő szárazföldi vagy légi útvonal

BOTSWANA

NAMÍBIA

kisebb fontosságú útvonal

Beira B

Pretoria P Pre ret reto tor to oriaa

Ma Maputo

tengeri vagy légi útvonal

Johaanneesburrg Johannesburg Csempészútvonalak (elfogott szállítmányok vizsgálata alapján) 0

500 km

Cape Town (Fo (Fokváros)

Bloemfontein Bloemf Bl Blo loooemfont emfo foonte nte ntte tein DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG

Durban s sia é et-Áz Délkel

Kína

felé

Gyilkos elefántcsont AFRIKA

ÁZSIA

35–120 dollár orvvadászok járta térség csempészútvonal

225–400 dollár fő hazai feketepiac

csomópont csempészútvonal

Az elefántcsont ára kilogrammonként, amerikai dollárban (2014. július).

csempészútvonal (hajón)

430–2100 dollár kiskereskedelmi ár (megmunkálás előtt) csempészútvonal

Afrikai csempészutak Számos terroristacsoport, köztük a közép-afrikai falvak ellen véres támadásokat indító LRA (az Úr Ellenállási Hadserege) számára is busás hasznot hoz az orvvadászat, a legyilkolt elefántok agyara. A National Geographic Társaság nyomozócsapatának sikerült GPS-szel fölszerelt agyarutánzatokat csempésznie az egyik nagy agyarszállítmányba.

Polgári célpontok ellen indított, halálos áldozatokkal járó támadások (2008. december–2015. június) az Úr Ellenállási Hadserege (LRA)

100 áldozat 10 1

más (vélhetően vadorzó) csoportok

Joseph Kony LRA-vezér ismert tartózkodási helyei 2006 márciusa és 2015 májusa között ZAKOUMA NEMZETI PARK 2002 és 2012 között az itteni elefántok közel 90 százalékát legyilkolták a vadorzók. Azóta javult a park védelme, sikerült elrettenteni az orvvadászokat.

orv rv vvad dász ászok ok Szu Szudán dán á ba án ban b an dzzs dz san and ndzs zsa sa avvvíd ídek e szu udán dánii hads ad ere ereg g (SAFF) Abu u Tirrra a azo ono on nosít ítatla íta tl n ffegy tlan eg verres csso egy sopor portok po o to tok

elefántok

agyarutánzatok útja

ismert élőhely GPS

jelezte pontok

53. nap

DÁRFÚR a Heban-hegyi mészárlás helyszíne, 2012

CSÁD

ZAKOUMA NEMZETI PARK

a műagyarak utolsó ismert helye (2015. június)

Ed-Duein KAFIA KINGI A szudáni kézen lévő, vitatott hovatartozású térség a jelek szerint az LRA vezérének búvóhelye.

SZUDÁN fa

DÉL-SZUDÁN ÁLTAL KÖVETELT HATÁR

a műagyarak tárolóhelye (sátor vagy sátor teherautó)

Szongo

21–44. nap KAFIA KINGI

Dafaq MANOVOGOUNDASAINT FLORIS NEMZETI PARK BAMINGUIBANGORAN NEMZETI PARK

RADOM NEMZETI PARK

ÁRULKODÓ MŰHOLDFELVÉTEL A csempészek három hétig Kaﬁa Kingi területén, ebben a táborban tárolták, majd északra szállították a GPS-szel felszerelt műagyarakat.

50 m

Kafia Kingi g SZUDÁN ÁLTAL KÖVETELT HATÁR orvvad orv vad adász ászok ász ok a DélDél-szu szudán szu dán án n i Kö özt ztárs ársasá aságba asá gban gba n katoná onáii oná a Szud Szud zu áni n Né Népi p Fel pi e sza zabad ba ító bad í Ha adse sereg se reg (SPLA) kat katon ato toná ton o ái a szud zudáni áni ha hadse dsereg dse reg eg (SAF) ka azonos azo nosíta nos íttatla íta ítatla an fegy yver v es es cso sopor porttok por tok k

16. nap az agyarszállítmány átkerül a Dél-szudáni Köztársaságba

10. nap

DÉL-SZUDÁN

orvvadászok a Közép-afrikai Köztársaságban Séléka

DÉLI NEMZETI PARK

5. nap

KÖZÉPAFRIKAI KÖZTÁRSASÁG

GARAMBA NEMZETI PARK Kony, a bandavezér, parancsba adja itt garázdálkodó embereinek, hogy adott határidőre hány elefántot kell leölniük, mesélik az LRA-tól megszököttek.

Obo Mboki

1. nap

GARAMBA NEMZETI PARK

a műagyarak nyomkövetésének kezdete

Kpaika

KONGÓI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG 0

Nagero

100 km

Dungu

VIRGINIA W. MASON, HEIDI SCHULTZ ÉS BRAD SCRIBER, NG FORRÁSOK: ARMED CONFLICT LOCATION & EVENT DATA PROJECT; C4ADS; BRYAN CHRISTY; CITES ETIS TRAFFIC; DIGITALGLOBE (MŰHOLDFELVÉTEL); IUCN/SSC AFRIKAI ELEFÁNTSZAKÉRTŐ CSOPORT (2012-ES EGYEDSZÁMADATOK); THE RESOLVE LRA CRISIS AND INVISIBLE CHILDREN; UNEP/GRIDARENDAL; TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK GLOBÁLIS ADATBÁZISA (WDPA)

gy i l ko s

Kony és hetvenfős bandája először 2006. március 8-án lépett a Kongói Demokratie l e fá n t kus c s oKöztársaság n t 39 területére.

Lucienne Lanziwa (fent) férje vadőr volt, szolgálatteljesítés közben, az LRA egyik garambai öldöklésében vesztette életét. Dieudonné Kumboyo Kobango és ﬁa, Genekpio. A ﬁú az LRA foglya volt, de sikerült megszöknie. „Járőrözéskor lélekben mindig az LRA-ra vadászom” – mondja vadőrként szolgáló apja.

Sok gyereknek kellett végignéznie családtagjai lemészárlását, mondja Ernest Sugule atya, a falu lelkipásztora. „Vagy ezer gyermeket ismerek, akit kiskorában elhurcoltak, aztán rettenetes dolgokra kényszerítettek az Úr Ellenállási Hadseregének gerillái. A legtöbben szörnyű állapotban, lélektelen roncsként jönnek vissza.” A poklot megjárt ﬁatalok rémálmoktól szenvednek, sokáig kísérti őket, amin keresztülmentek. Családjuk pedig retteg, hogy megszállta őket az ördög, hogy mindörökre katonák maradnak, és egy éjjel majd szeretteiket is legyilkolják. Akit kislányként vitt el az lra, arról mindenki feltételezi, hogy megerőszakolták – így családja már nem egykönnyen találhat számára férjet. Joseph Kony, az lra parancsnoka, az egykori ministránsﬁú bevallott céljaként, sőt küldetéseként hirdeti: az acsoli törzs nevében meg akarja buktatni a kormányt, és azután a Tízparancsolat szerint (persze az abban foglaltakat kénye-kedve szerint értelmezve) vezeti majd Ugandát. 40 national geographic •

2 0 1 5. október

Kony az 1980-as években lépett színre Ugandában. Emberei állítólag már abban az időben is tízezreket mészároltak le, nőket és gyerekeket erőszakoltak meg; az áldozatok ajkát, fülét, mellbimbóját borotvával, késsel levágták, az elhurcolt kisﬁúkból gyerekkatonát, gyilkost faragtak. Kony bandájával 1994-ben elhagyta Ugandát. Először Szudánba tette át székhelyét, de már ott szokása lett, hogy át-átcsapott a szomszédos országokba – ezért olyan nehéz ma is követni a nyomát. A szudáni polgárháború kirobbanása után fölajánlotta szolgálatait a kartúmi vezetésnek: megígérte, hogy megfélemlíti, terrorizálja a déli vidékeket. Tíz éven át élelmiszert, gyógyszert, fegyvert kapott cserébe az északiaktól. Az Egyesült Államok 2008-ban fölvette Konyt a terroristák világlistájára, az Afrikai Unió pedig terrorszervezetnek nyilvánította az lra-t. Már George W. Bush, azután Barack Obama amerikai elnök is határozottan támogatta az lra vezérének kézre kerítésére irányuló törekvéseket.

Miután a 2005-ös békeszerződéssel lezárult a szudáni polgárháború, Kony és gerillái Kongóban, a Garamba Nemzeti Parkban ütöttek tanyát. A tűzszünet adta biztonságban nagyszerűen elvoltak a park környékén, időről időre betörtek a Közép-afrikai Köztársaságba, százával hurcoltak el gyerekeket és nőket. A templomban három ﬁatal leánynak mutat be Sugule atya. A tizenhat esztendős Geli Oh két és fél borzalmas éven át volt az lra foglya – jóval tovább, mint két társnője. Amazok vidáman pusmognak, lelkesen majszolják az ajándékba kapott sütit, Geli azonban csak bámul maga elé. A szóra, elefánt, hirtelen fölkapja a fejét, megered a nyelve – a Garamba parkban, meséli, ahol foglyul ejtették, tanúja volt, hogy néha naponta két elefántot is agyonlőttek Kony gerillái. „Ha sok az agyar, sok pénz lesz belőle, mondogatták.” Útban a Dél-szudáni Köztársaság felé, az lra rengeteg áldozatával beszélgettem. A banditák gyakran adtak nekik ennivalóként elefánthúst,

mondták, a lemészárolt állatok agyarát pedig elszállították valahova. De vajon hova?

Műszer az agyar mélyén Ahhoz, hogy tudjam, hol-merre vannak éppen agyarhamisítványaim, nyomjelző eszköz is kell, éspedig olyan, amely kellően kicsi hozzá, hogy beférjen a műagyarban kialakított pici üregbe, ugyanakkor bírni is fogja majd a strapát. Végül olyasvalaki fabrikált nekem megfelelő kütyüt, aki már három és fél évtizede ilyen ketyerékkel foglalkozik, tömérdek rádiós nyomkövető eszközt készített ritka állatok megﬁgyeléséhez. Quintin Kermeen hónapokig dolgozott, aztán megmutatta a nekem kiagyalt mütyürt, benne a jó évig működő akkumulátorral, a gps-vevővel, a műholdas jeladóval és a hőérzékelővel. John Flaig, műszaki csapatom harmadik tagja, a tervek alapján beállította Kermeen szerkentyűin, hogy naponta hány alkalommal jelentkezzenek be, lépjenek kapcsolatba a műholddal. gy i l ko s e l e fá n t c s o n t 41

agyarért – fegyver 2014. szeptember 11-én Kony egyik őrmestere fogta magát, kisétált a Garamba parkból. Kalasnyikovját hozta csak magával, hozzá öt tárat – és rengeteg értékes információt. Michael Onen alacsony, vézna férﬁ; műanyag széken gubbaszt velem szemben a Közép-afrikai Köztársaság délkeleti csücskében, közelebbről az Afrikai Unió obói támaszpontján. Fogoly.

Kony szemében az elefántcsont amolyan bankbetétféle, magyarázza az amerikai külügyminisztérium sokat tapasztalt munkatársa Viselt dolgai közül elmeséli egyebek között, hogy az lra negyven másik katonája – közöttük Kony ﬁa, Salim – mellett ő is részt vett abban a „hadműveletben”, amelyet Kony a nyár folyamán leterített huszonöt elefánt agyarának begyűjtésére és a táborba szállítására rendelt el. Onen 22 éves volt, amikor 1998-ban egy éjjel az lra martalócai Ugandában lerohanták a faluját, és sokakkal együtt őt is elvitték. Eleinte folyton jajgatott, mert nem bírta cipelni a mázsás bálákat, amelyeket a portyázó banda táborról táborra hurcolt. Óbégatása dühítette a többieket, örökké ütötték-verték, de aztán végre könnyebb munkát kapott, rádiós lett. Így nyílt lehetősége kihallgatni Kony legtitkosabb beszélgetéseit. Amíg 2006-tól 2008-ig a Garamba parkban lapult, a bandavezér folyamatosan béketárgyalásokat folytatott az ugandai kormánnyal. Az lra részéről Vincent Otti volt a főmegbízott, Onent pedig közvetlenül Otti mellé osztotta be Kony. Otti óvni igyekezett az elefántokat, meséli Onen, nem engedte embereinek, hogy öldököljenek. Ám miután elutazott tárgyalni, Konyék megint gyilkolni kezdték a park ormányosait. Visszaérkezése után, látva a fejleményeket, Otti dühösen kérdőre vonta Konyt: hogy lehet, 42 national geographic •

2 0 1 5. október

Kötélbe kapaszkodva kelnek át a rohanó folyón az Afrikai Unió katonái; Joseph Konyra, az LRA vezérére vadásznak a Középafrikai Köztársaságban. Az LRA gerillái nem zavartatják magukat holmi országhatárok miatt – mindig ott húzzák meg magukat, ahol gyengekezű, tehetetlen, megvesztegethető a kormányzat.

hogy elefántokra vadászik, agyarat gyűjt? Nem a béketárgyalásokkal kellene inkább törődnie?! Onen kihallgatta kettejük rádióbeszélgetését, ezért tudja, mit válaszolt az lra parancsnoka. Azért kell a sok agyar, mert kell a lőszer. Ez volt a válasza. Kony szemében az elefántcsont amolyan bankbetétféle, magyarázza az amerikai külügyminisztérium sokat tapasztalt munkatársa, Marty Regan. Amikor 2006-ban Szudánból átvonultak a nemzeti parkba, már nagyon kevés lőszerük volt, nem tudták volna folytatni a háborút, meséli Onen. „Az lra-t csak az elefántcsont teheti újra erőssé” – idézi Kony szavait. A hadúr végül is nem írt alá békeszerződést Ugandával. Kivégeztette Ottit, aztán néhány emberét elküldte Dárfúrba, hogy próbálják meg fölvenni a kapcsolatot a katonai vezetőkkel, akik annak idején támogatták. Remélte, a fölhalmozott elefántcsontért majd fegyvereket kap tőlük. A mészárlással szerzett agyarakat addig elásták, vagy a folyó aljára süllyesztették, mesélte Onen.

Onen beszámolója egybecseng azzal, amit az ugandai kormány börtönében raboskodó Caesar Achellamtől, Kony egyik hajdani főemberétől hallottam. Achellam azt mesélte, Kony és az lra a jövőre készül – az aszályos területeken húzódó csempészútvonalak mellé lezárt víztartályokat temetnek, az agyarakat meg alkalmas helyen elássák. „Akár öt évig a föld alatt lehet az elefántcsont. Ha szükségük van rá, majd előszedik.” 2008 decemberében az ugandai hadsereg lerohanta az lra garambai táborát. A hadművelet légi csapásait Kongó, Dél-Szudán és az Egyesült Államok is támogatta, ám Konyval és alvezéreivel nem sikerült leszámolni. A bosszú szörnyű volt: karácsony éjjel és a következő három hétben több mint nyolcszáz polgári lakost gyilkoltak meg, és százhatvan-százhetven gyermeket hurcoltak el az lra gerillái. Az ensz kimutatása szerint a mészárlás elől százharmincezer kongói és tízezer szudáni menekült el otthonából, lett földönfutóvá. 2009. január 2-án a Garamba park

nagerói központja következett: Konyék fölperzselték a vadfelügyelet főépületét, a felszerelést szétverték, és legalább nyolc embert megöltek. Jó hat év telt el azóta. Onen úgy tudja, a Garamba parkban elefántokat gyilkoló gerillák új szállítmányukkal 2014. október 25-én készültek elindulni Kony szudáni rejtekhelye felé. A vezér rádión ﬁgyelmeztette őket: „Egyetlen agyar sem hiányozhat!” Először egy közép-afrikai találkozási pontra, majd onnan Dárfúr egyik városába, Szongóba viszik a szállítmányt. Oda már közel a dafaki helyőrség, ahol majd sóra, cukorra, fegyverre cserélhetik az elefántcsontot. A szudáni hadsereggel eleve jó az lra viszonya: „Ha szorul a hurok, a szudániak jeleznek Konynak.” Abból kiindulva, hogy hol hagyta őket faképnél, az orvvadász lra-sok még a Közép-afrikai Köztársaságban járnak valahol, számol Onen. Igaza lehet: rádiósuk szökése óta nyilván lassabban is haladnak. Jó lenne, ha a szállítmányukkal az én hamis agyaraimat is be lehetne csempészni Konyhoz… gy i l ko s e l e fá n t c s o n t 43

Erősítenek az ugandai hadsereg kutyás nyomkövető alakulatának katonái az Afrikai Unió obói támaszpontján, a Közép-afrikai Köztársaságban. A belga juhászkutyák kitűnően helytállnak a vadon mélyén, mostoha körülmények között végrehajtott akciókban.

44 national geographic •

2 0 1 5. október

gy i l ko s e l e fรก n t c s o n t 45

„Hazudik, bwana!” Hogyan juttassam műagyaraimat a feketepiacra? Több országban is megpróbálkoztam már, sikertelenül. Most éppen a tanzániai Dar es-Salaam repülőterén álldogálok; a biztonsági ember szemét meregetve, hunyorogva ﬁgyeli poggyászom tartalmát az átvilágító berendezés képernyőjén. „Ezt nyissa ki!” – bök az egyik bőröndre. Kinyitom a cipzárt, megmutatom a két hamis agyarat, átadom a hivatalos papírokat, amelyek tanúsítják, hogy nem valódi elefántcsontról van szó. Kisebb tömeg gyűlik körénk. A biztonságiak vitatkoznak, rám mutogatnak – nyilván csempésznek néznek, a képernyőn kirajzolódó nyomkövetők láttán meg pokolgépre gyanakszanak. Odahívják a repülőtér vadvédelmi szakértőjét. A pasas fölemeli egyik műagyaramat, megtapogatja a tövét. „Ezek itt Schreger-vonalak” – dörmögi. „Igen, merthogy…” – kezdenék a válaszba, de a pasas rámüvölt: „Hazudik, bwana!” (Bwana szuahéliül annyit tesz: „uram”.) 46 national geographic •

2 0 1 5. október

Fogdában, deszkapriccsen töltöm az éjszakát. A National Geographic tévéproducere, J. J. Kelley a váróhelyiség padlóján üldögél. Szól, hogy adjanak nekem vizet, erre kitessékelik az épületből. Órák múlva megjön három adag csirkesülttel. A számlát a rendőrfőnök állja. Hármasban falatozunk. Reggel aztán megérkeznek a tanzániai vadvédelmi hatóság és az amerikai nagykövetség emberei. Szabad vagyok! A műagyarak miatt később is meg-meggyűlt a bajom a hatóságokkal. Ezzel együtt megnyugtató volt látni a tanzániai illetékesek éberségét; a számítások szerint ugyanis ebben az országban esik áldozatul a legtöbb elefánt, nem kis részben a mindent behálózó korrupció miatt.

a Garamba harcosai A nemzeti parkban vagyok; azért repültem ide, mert legalább egy őrjárat erejéig mindenképpen látni akartam, hogyan dolgoznak, mit tehetnek a vadőrök az agyarháború északi frontvonalán.

2014 januárjában egy Vietnamba tartó, állítólag kesudiót tartalmazó konténert átvilágítva gyanút fogtak a togói hatóságok. Mint kiderült, a szállítmány több mint négytonnányi elefántagyart tartalmaz. Azóta, hogy 1990-ben betiltották az elefántcsont világkereskedelmét, ez a legnagyobb fogás Afrikában. A DNSvizsgálatok szerint az agyarak a Közép-afrikai Köztársaságban 2013-ban legyilkolt állatoktól valók.

Mivel ezen a vidéken bukkannak fel a leggyakrabban Kony gerillái és a szudáni orvvadászok, állandóan itt állomásozik egy vadőrosztag: védik a park egyik legfőbb létesítményét, az épülő adótornyot. A Garamba parkot a kongói vadvédelmi minisztérium és a johannesburgi African Parks civil szervezet közösen üzemelteti. Az lra támadása óta rendbe hozták a főépületet, a vadőrök pedig kaptak két kisrepülőgépet és egy helikoptert. Ám lőszerkészletük vészesen gyér, a kiképzésre sem elég. Fő fegyverük, az ósdi hevederes géppuska tüzelés közben mindig elakad; ócska, általában vadorzóktól zsákmányolt kalasnyikovjukba meg csak pár sorozatnyi lőszer jut. Nyolc órán át baktatunk a szavannán. Szurdokokban, domboldalakon, zavaros vizű tavakon, derékig érő vízen át vezet az út. Ha megreccsen egy ág vagy gyanús szagot hoz a szél, az előttem lépkedő vadőr, Agoyo Mbikoyo intésére leguggolunk, és némán várunk. Belegondolok: Kony katonái és a Szudánból érkező fegyveresek több

száz kilométert kutyagolnak, hogy elefántokat öljenek. Vajon most is erre ólálkodnak? A Garambában még helyi mércével mérve is iszonyatosan sok elefántot lőttek le a közelmúltban. Tavaly százharminckettőt; ebben az évben júniusig negyvenkét agyonlőtt állat tetemét találták meg a vadőrök. A becslések szerint jó esetben másfél ezer elefánt él még a park területén. 2014 és 2015 márciusa között a Garamba park vadőrei harmincegyszer csaptak össze az orvvadászokkal – többnyire a Dél-szudáni Köztársaságból és Szudánból délre tartó csoportokkal: katonákkal, katonaszökevényekkel, lázadókkal. A park déli peremén a kdk katonái és a környékbeli falvak lakói is elejtenek egy-egy elefántot. Volt olyan orvvadászcsapat, amelyik helikopterről öldökölt – a legyilkolt elefántok közül sokat koponyája legtetején ért a lövés. Jean Marc Froment, a Garaba park egykori igazgatója azt mondja, ugandai katonák voltak. Igaz, teszi hozzá, szudáni katonák is lehettek: olyan helikoptereket láttak a park fölött elhúzni, amilyeneket a szudáni hadsereg is használ. Az ugandai hadsereg illetékese mindenesetre tiltakozik a vádak ellen: a kegyelemlövést is leadhatták úgy, hogy a már fekvő állat koponyatetejét érte a golyó. Froment sok helyütt dolgozott Közép-Afrikában. A Garambába 2014 elején érkezett, éppen akkor, amikor több tucat elefánt tetemére bukkantak a park területén. Eredetileg rövid időre jött, de a tragédia láttán hosszabb ideig maradt. Ezen a vidéken nőtt föl; gyerekkorában ötezres elefántcsordákat láthattak – ma a kétszázötvenes csorda is ritkaságnak számít. A park százötven vadőre szabályos háborút vív a vadorzókkal, mondja Froment. Futná új fegyverekre, ám a beszerzéshez a kongói hadsereg jóváhagyására volna szükség, azt pedig a parkigazgatónak eddig sohasem sikerült megkapnia. Félúton füves tisztásra érünk; itt, a Kassi folyó mellett szudáni vadorzó katonákkal csaptak öszsze nemrég a garambai vadőrök; kettővel végeztek. Találok egy emberi koponyatöredéket, aztán kis híján fölkapok a földről egy apró teknőst, de szerencsére még időben kiderül, hogy tojásgránát – a szudániak hajíthatták el, bólogatnak a vadőrök, ám csütörtököt mondott – egyelőre. gy i l ko s e l e fá n t c s o n t 47

Közép-Afrika olyan, mint egy föl nem robbant kézigránát. Diktatúra, nyomor, külföldi kézre jutott természeti erőforrások – megannyi indok, hogy a gránát egyszer csak robbanjon. „Az orvvadászok elleni harc kormányszinten dől el. Ez a park felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincs, ám ha nem sikerül megmenteni az elefántokat, abba a park is belepusztul” – szögezi le Froment. Mert jól tudja: ha nem marad itt elefánt, anyagi támogatásban sem reménykedhetnek többé, és akkor a Garamba park – ahogy Froment nevezi, Afrika szíve – örökre odavész. A járőrök, akik mellé egy rövid időre elszegődtem megﬁgyelőnek, aznap végül is nem találkoztak orvvadászokkal, lázadókkal. Sajnos néhány hónappal később utolérte őket a végzet. Garambai vezetőm, Agoyo Mbikoyo 2015. április 25-én, járőrszolgálata közben vadorzók áldozata lett, júniusban három társát lőtték agyon. Az African Parks szerint a tettesek a Dél-szudáni Köztársaság felől hatoltak be a park területére. 48 national geographic •

2 0 1 5. október

a hamis agyarak megkezdik útjukat Garambai utam után végül is sikerül kieszközölnöm, hogy műagyaraim a feketepiacra kerüljenek a Közép-afrikai Köztársaságban, egy kis falu mellett. A Garamba park és Szudán között félúton fekvő Mbokiban többen is oltalmat találtak, miután megszöktek az lra-tól, ezért Kony sokszor támadt a falura. Az lra egyik parancsnoka, Vincent Okumu 2013-ban éppen egy garambai orvvadászakció után tartott főhadiszállásuk felé, amikor az Afrikai Unió erői rábukkantak; a kirobbant tűzharcban életét vesztette. A nála talált gps adatai elárulták: Mboki falu épp útba esik Kony embereinek, amikor elefántcsont-rakományukkal a dárfúri támaszpont felé tartanak.

Gyanútlan célpontok Néhány perccel múlt hajnali 4 óra. A csádi Heban-hegyen, 130 kilométerre a szudáni határtól, 100 kilométerre a Zakouma Nemzeti Parktól, hat vadőr és egy szakács készülődik a hajnali imára.

Issa Adoum (barna pólóban) a zakoumai Mamba-1 vadőrosztag sofőrje. Apját szudáni vadorzók gyilkolták meg. Issa nem fogadta el a diját, az áldozat családjának járó hagyományos bánatpénzt. „A dija csak balesetnél jár” – mondja. Bár a vadorzókat sikerült megfékezni, a parkban mára mindössze négyszázötven elefánt maradt.

A Zakoumában él Csád legnagyobb, mintegy négyszázötven egyedet számláló elefántcsapata. A csorda a száraz évszakban érkezik, és az esős évszakban tovább is áll, mert az esőzések idején lényegében egybefüggő víztükör fedi a vidéket. Az árvíz elől menekülő csapat két csoportra oszlik – az egyik északra, a Heban-hegy irányába, a másik nyugatra, Csád belseje felé tart. A hat járőr nyugodt – nem fél támadástól. Három hete az előző váltás lerohant egy szudáni vadorzótábort. Rengeteg lőszert zsákmányoltak, meg mobiltelefonokat puffadt elefánttetemekről készült fotókkal, azonkívül egy napelemes töltővel működő műholdas telefont, ráadásul két agyarat is találtak. A holmik között mindemellett ráleltek a szudáni hadsereg pecsétes papírjára – egy három főre szóló, Dárfúrban kiadott eltávozási engedélyre. A Zakouma park 2002 óta elefántállománya csaknem kilencven százalékát elvesztette. A legtöbb – körülbelül háromezer – állatot 2005 és

2008 között gyilkolták le. Akkoriban tíz-húsz fős, jól felfegyverzett szudáni vadorzócsapatok táboroztak hónapokig a parkban. Volt, hogy egy portyájukon 64 elefántot is elejtettek. Azok után, hogy a Wildlife Conservation Society természetvédelmi szervezet 2008-ban már felderítő repülőgépet is bevetett ellenük, az orvvadászok egy időre meglapultak, de aztán alkalmazkodtak az új helyzethez: csak négy-öt fős csapatokban jöttek, és egy-egy napra hatoltak be a parkba. Így alkalmanként kevesebb elefántot ejtettek, viszont ha kellett, könnyebben el tudtak menekülni. A hat zakoumai járőr azért volt nyugodt, mert úgy tudta, három héttel azelőtt bajtársaik megugrasztották, elkergették a szudáni vadorzókat. Ám azok csak elbújtak, és azon a bizonyos hajnalon tüzet nyitottak a hat vadőrre a fák rejtekéből. Öt vadőr életét vesztette; a hatodik, egy ﬁatal őrszem, eltűnt – feltehetően ő sem él már. A csapat szakácsa majd 20 kilométeren át vonszolta magát sebesülten, amíg végre segítségre talált. gy i l ko s e l e fá n t c s o n t 49

50 national geographic โ ข

2 0 1 5. oktรณber

Örömteli látvány Zakoumában: nemrég született kiselefántok. Hála a szigorú vadászati tilalomnak, a parkban egyetlen elefánt sem pusztult el 2012 óta. Amióta nyugalma van, az állomány újra gyarapodik, negyvennél több borjú jött a világra. gy i l ko s e l e fá n t c s o n t 51

A Heban-hegyen megtámadott zakoumai vadőrosztag hat tagjából ötöt megöltek a vadorzók, a hatodik eltűnt – feltehetően ő sincs már életben. Idris Adoum (balról a második) rokonai követték az egyik gyanúsítottat Szudánba. Djimet Said (a szemközti oldalon) sebesülten majd 20 kilométert vonszolta magát az első faluig.

Rian Labuschagne, a Zakouma park igazgatója később a golyók röppályáját vizsgálva megállapította, hogy a támadók kiképzett katonák voltak, minden bizonnyal Omar el-Besír szudáni elnök hadseregéhez tartoztak. A történet, mint már oly sokszor, azzal végződött tehát, hogy az elefántok védelmében újabb vadőröknek kellett életüket áldozniuk. Ám az egyik áldozat, Idris Adoum testvéröccse, Saleh megfogadta, hogy ezúttal más lesz a végkifejlet: a száraz évszakban unokatestvérével útra kel, és addig nem nyugszik, amíg Szudánban, megannyi elefántcsont-szállítmány végállomásán, rá nem talál a gyilkosokra.

Szudán, a bűnrészes Szudán ugyanaz az orvvadászok számára, mint Szomália a kalózoknak. 2012-ben száznál is több szudáni vadorzó hatolt be lóháton a kameruni Boubandijidah Nemzeti Parkba. Négy hónapig dúltak, hatszázötven elefántot mészároltak le. 52 national geographic •

2 0 1 5. október

A nyomozást vezető Céline Sissler-Bienvenu, a Nemzetközi Állatvédő Alapítvány (ifaw) afrikai tagozatának vezetője szerint a dárfúri rizeigat törzs tagjai lehettek. Egy év múlva szudáni és csádi vadorzók nyolcvannál is több elefántot, közöttük harminchárom borjat és vemhes tehenet öltek le nem messze Boubandijidahtól. A tény, hogy szudáni katonák fegyvert cserélnek elefántcsontra, az államvezetéssel kapcsolatban is súlyos kérdéseket vet fel. Besír elnök ellen a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (icc) 2009-ben vádat emelt háborús és emberiesség elleni bűnök gyanújával. Luis Moreno-Ocampo, az ügyet ismertető ügyész hangsúlyozta: vélhetően a szudáni elefántcsont-csempészet mögött álló erőket is a kartúmi diktátor irányítja. Az biztos, hogy Szudán menedéke az agyarüzéreknek, köztük az lra gerilláinak meg a lovas martalóc dzsandzsavídeknek. Az orvvadászatban betöltött szerepét azonban nehéz bizonyítani. Nem szerepel a listán, amelyet a veszélyeztetett

gy i l ko s e l e fรก n t c s o n t 53

vadállatok és növények nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (cites) foganatosítására létrehozott világszervezet vezet a gyanús, illetve megﬁgyelés alatt tartott országokról. Ezt a lajstromot ugyanis elsősorban az elkobzott agyarak száma alapján állítják össze – és Szudánban az elmúlt években alig fogtak el szállítmányt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy nagyon sok orvvadász húzza meg magát Szudánban, és

Az első hetekben a két kék pont meg sem moccant a számítógép képernyőjén. Azután – mint a horgász úszója – megrezdültek hogy az országból sok elefántcsont kerül Egyiptomba. Az is tény, hogy az országban rengeteg kínai munkás dolgozik Kína nagyberuházásain. Az is köztudott, hogy a kínai vendégmunkások Afrikában sok helyütt közreműködnek az elefántcsont-csempészetben. De ha így van, hova tűnik Szudánból az a rengeteg agyar?

Kony rejtekhelye Piacra dobott műagyaraim útját digitális térképen követem. Az első hetekben a két kék pont meg sem moccant a számítógép képernyőjén. Azután – mint a horgász úszója – megrezdültek: a szállítmány úttalan utakon napi 20 kilométert haladt észak felé. A tizenötödik napon átjutott a Dél-szudáni Köztársaság területére, majd Dárfúrba, elkerült a vitatott hovatartozású, jelenleg szudáni kézen lévő Kaﬁa Kingi enklávéba. Többekkel beszéltem, akiknek sikerült elszökniük az lra-tól; egybehangzóan állították, hogy a Kaﬁa Kingi Kony igazi rejtekhelye. Az Afrikai Unió haderejének Kony után nyomozó különítménye is talált erre utaló bizonyítékokat. Pár nap múlva műagyaraim a szudáni Szongóhoz értek –Onen szerint Konyék itt szokták elintézni a cserét. Három napig a város mellett 54 national geographic •

2 0 1 5. október

Az ugandai Margaret Acino 23 éves volt és várandós; Gulu falu mellett, a földeken dolgozott éppen, amikor rátámadtak az LRA emberei. Vezetőjük parancsára a gyermekkatonák borotvapengével lemetszették Margaret ajkát, orrcimpáját és fülkagylóját. Az asszonyt hétszer műtötték azóta. Azt mondja, megbocsátott egykori támadóinak. „Nekem is könnyebb így...”

vesztegelt a szállítmány, aztán visszakerült Kaﬁa Kingibe. Három hét elteltével ismét észak felé indult; egyre gyorsabban haladt, majd hirtelen keletnek, Kartúm felé vette az irányt. A Zakouma parkban meggyilkolt Idris Adoum rokonai Szudánban elfogták az egyik gyanúsítottat. Soumaine Abdoulaye Issa elmondta: Dárfúrban hallotta, hogy egy szudáni katona csapatot szervez egy csádi orvvadászakcióhoz. Gondolta, ő is csatlakozik. Járták a vadont a Heban-hegy környékén, kilenc elefántot lőttek. Azok után, hogy a vadőrök fölszámolták a táborukat és elvitték a felszerelésüket, nem tudtak visszatérni Szudánba. Így tovább portyáztak, és három hét múlva lecsaptak a vadőrökre. Soumaine Abdoulaye Issa váltig állította: csak őrszem volt, nem vadorzó. „Tudom, ki árult el! Meg fogok szökni, és kinyírom!” – ordította a tárgyalás előtt. Végül sikerült kereket oldania; úgy tudni a Közép-afrikai Köztársaságba menekült. Ha valóban ott van, akkor nyilván kapcsolatba lép a Sélékával.

A Séléka szintén hasznot húz az orvvadászatból; azoknak a szudáni vadorzóknak is a segítségére volt, akik 2013 májusában a Dzanga-Ndoki parkba hatolva huszonhat elefántot öltek le. Ez év elején az lra egyik első embere, Dominic Ongwen is föladta magát. Konyt leginkább a Séléka példája ösztönzi, mondta a kihallgatáson: „Az, hogy háromszáz agyarért cserélt fegyverrel buktatták meg a közép-afrikai elnököt.” Ongwen beszámolt arról is, hogy a bandavezér kapcsolatot keres a Boko Harammal. A tömeggyilkos, nő- és lányrabló nigériai terroristacsoport szintén a vadon mélyén, a Sambisa vadrezervátumban tanyázik.

Merre tovább? Cikkem leadása előtt a műagyarak a Kartúmtól 800 kilométerre délnyugatra fekvő Ed-Dueinből küldték utolsó jeleiket, méghozzá a környezetnél 1,2 Celsius-fokkal hűvösebb helyről – talán a föld alól. Két hónap alatt 950 kilométert tettek meg,

föltehetően ugyanazon az úton, amelyet Konyék Kaﬁa Kingibe küldött szállítmánya is követett. Meglehet, már Kartúmban, vagy az illegális elefántcsont legnagyobb piacán, Kínában vannak. Miközben a világhatalmak vezetői a rohamosan terjeszkedő nemzetközi terrorista hálózatok fölszámolására dolgoznak ki stratégiákat, valahol Afrikában vadőr strázsál a szikla peremén. Vállán kalasnyikov, kezében egy marék lőszer. Egyelőre ő az első védvonal ebben a harcban.

PLUSZ ng.hu/magazin VIDEOMELLÉKLET

Így készült a műagyar…

gy i l ko s e l e fá n t c s o n t 55

TENGERHÓDÍTÓ

FARKAS

Kanadában, Brit Columbia tartomány nyugati partszegélyén a farkasok föl-alá úszkálnak a szigetek között, és minden különösebb gond nélkül megélnek azon, amit az óceán kínál. 56

Heringikrából falatozott ez a farkas, de félbehagyta a lakomát, hogy alaposabban is szemügyre vegye a félig vízbe süllyedt furcsa valamit – a fényképezőgépet. IAN MCALLISTER, PACIFIC WILD

k ét é lt ű fa r k a s 57

A tengerhódító farkasok táplálkozási stratégiáit a vízjárás szabja meg Brit Columbia tartomány szigetein. A dagály után visszamaradt tavacskákban rákokat, kagylókat és más ínyencfalatokat keresgél, egy bálnatetemből pedig akár egy hétig is megélhet a farkascsalád.

58 national geographic •

2 0 1 5. október

k ét é lt ű fa r k a s 59

Írta Susan McGrath Fényképezte Paul Nicklen

öttöm szigetecskén állunk a kanadai Brit Columbia tartomány partjaitól tíz-egynéhány kilométerre nyugatra. Ezer ilyen apró, széljárta, erdők borította, heverésző fókák pötytyözte sziklaszirt szegélyezi Japánig a viharok tépázta tengermelléket. Kalauzom, a természetvédő, fotós, farkasokkal suttogó McAllister letelepszik a dagály idején parton rekedt tömérdek fatörzs egyikére. Követem példáját. Előttünk pár száz méternyi kavicspad vezet át a szomszédos szigetre. Tekintetünkkel egyfolytában pásztázzuk az odaát növő aranyzöld szitkaluc és fehér cédrus sűrűjét, a moszat és a hínár rengetegét. És lám – hirtelen ránk mosolyog a szerencse. Fakó bundájú, girhes farkas lép ki odaát a fák közül, a hínár közt szaglászva a vízhez poroszkál. Mancsát ráteszi valamire – talán egy lazac tetemére –, majd falatozni kezd. Újabb farkas tűnik föl a színen: odaballag a másikhoz, összeérintik az orrukat, azután könnyed ügetéssel elindulnak felénk a két szigetecskét összekötő kavicspadon. Az ember úgy képzeli, hogy a farkasok örökké a tundrán meg az erdőben kószálnak, szarvasra, hegyi kecskére és egyéb erdei patásokra vadásznak, esetleg csellengő házi jószágra lesnek. Odaát, a kontinensen, valóban így élnek az ordasok. 60 national geographic •

2 0 1 5. október

Noha kisebbek, mint a kontinens belsejében élő fajtársaik, valaha az egész nyugati partvidéket meghódították. Ma már csak Alaszka délkeleti részén és Brit Columbiában látni parti farkasokat.

Ám az itteniek, a tengerhódítók korántsem: ezek a farkasok sokszor egész életükben nem látnak jávorszarvast, hegyi kecskét, gímszarvast. Az Egyesült Államokban, kivált a nyugati vidékeken, immár évtizedes kérdés, miként kezeljük a farkasproblémát. Hol az a gond, hogy elszaporodtak, hol az, hogy aggasztóan megfogyatkoztak a farkasok. Annyi megﬁgyelés, kutatás után azt hinnénk, már mindent tudunk róluk; ám az alkalmazkodóképességében csak az emberhez fogható Canis lupus még rengeteg meglepetést tartogat – különösen Brit Columbia szigetein.

A Raincoast Conservation Foundation természetvédő szervezet munkatársa, Chris Darimont már jó tíz éve tanulmányozza a brit columbiai parti farkasokat, illetve, ahogy ő nevezi őket félig tréfásan: „Kanada legújabb tengeri emlőseit”. Az itt honos farkas persze nem tengeri állat, még csak nem is látszik annak. Léte, legalábbis a természetben, rég nem újdonság; a tudomány számára azonban seregnyi újdonsággal szolgál. A mi két farkasunk már a kavicsos földszoros felénél trappol. Amelyik a jobb oldalon baktat, idősecske lehet, mert jóformán fehér a bundája.

Pofáján csomósodott a szőr, gombszemével egykedvűen bámul a világba. „Alfa-nőstény” – szól oda nekem McAllister. Párja, az alfa-hím viszont valódi farkas-Adonisz: pazar, rőtbarna bundájában a szőrszálak vége egészen fekete. A farkasok lassan átérnek a mi szigetünkre. Egyre nagyobbnak tűnnek. Végül a nőstény megtorpan, fölnéz. Mordul egyet, futásnak ered, eltűnik a parton. Adonisz fölemeli a fejét, izmai megfeszülnek, sárgás szemével rám mered – és egyre közelít. Lassan, megfontoltan és bátran. Ügyet sem vet McAllisterre, egyenest felém tart. k ét é lt ű fa r k a s 61

Rozmártetemet marcangol a falka Brit Columbia egyik kis szigetén. A nyílt vízen sem a rozmárt, sem a fókát nem tudják elejteni, ennélfogva azt a taktikát követik, hogy kiúsznak a zátonyokhoz, ott csapnak le az ejtőző, sütkérező prédára. IAN MCALLISTER, PACIFIC WILD

62 national geographic •

2 0 1 5. október

k ét é lt ű fa r k a s 63

ezt az eldugott, mindentől távoli óceánparti tájat tősgyökeres kanadai is csak kevés ismeri. A Csendes-óceán vad viharainak kitett partokat dél felől a Vancouver-sziget, nyugatról a Haida Gwaii-szigetcsoport, északról Alaszka délkeleti régiója határolja. A partvonal légvonalban mindössze 400 kilométernyi, ám ha valódi lefutását vesszük, sokkal hosszabb, mert a legutóbbi eljegesedés idején a gleccserek mély, szűk fjordokat martak a magasra törő hegyek közé. Ez a sok-sok fjord, mint megannyi hosszú, kapaszkodó ujj, mélyen belemar a szárazföldbe.

Kagylót, moszatba rakott halikrát esznek, partra sodródott bálnatetemekből lakmároznak, sőt a nyílt óceánra is kiúsznak, kikapaszkodnak a zátonyokra, lecsapnak a sütkérező fókákra A zegzugos partszegélyt nyaldosó planktondús, hideg tengeráramlás magyarázza, hogy oly gazdag itt az óceáni élővilág. Rengeteg a bálna, rozmár, fóka, lazac, mindenféle tengeri madár, és a szárazulaton is igen sok a vad, a grizzly meg a feketemedve – sőt ez utóbbi gyönyörű fehér változata, a Kermode-baribál, a „szellemmedve” is honos ezen a tájon. Az óceánszegély és a Coast Mountains, vagyis a Parti-hegység között mintegy 65 ezer négyzetkilométernyi területet kitevő párás, mérsékelt égövi tűlevelű erdőség, a Great Bears Rainforest, a Nagy-Medve-esőerdő a maga nemében az egyik legutolsó, és ebből a vegetációtípusból a földkerekség legnagyobbja. még a 2000-es évek elején történt, hogy Ian McAllister és Paul Paquet kanadai biológus lazacokat faló farkasokra ﬁgyelt föl a partszegélyen. A helyi indiánok segítségével megﬁgyelésekbe kezdtek, az egyetemen éppen akkoriban végzett Chris Darimontot is bevonták a munkába. Maga Darimont a partvidék középső, heilcsuk, illetve belabela indiánok lakta részén végzett 64 national geographic •

2 0 1 5. október

vizsgálatokat. A terület harmadát víz, a többit jószerével áthatolhatatlan szitkaluc- és cédrusrengeteg borítja, így Darimontnak gyakran úttalan utakon, nyaktörően meredek terepen kellett nyomoznia a farkasok után. Akárcsak Paquet, ő is szakított a hagyományos módszerrel: nem vér- és szőrmintákat igyekezett beszerezni. „Hát, igazából kakát gyűjtöttünk” – meséli. A farkasok ürülékét, és persze az elhullatott szőrt is összeszedték, hiszen mindkettő sokat elárult az állat neméről, étrendjéről, génjeiről, vadászterülete jellegéről és kiterjedéséről. Mármost a farkas nem összevissza potyogtat, mint a szarvasok, magyarázza Darimont: ugyanazokat a vadászösvényeket járja, és módszeresen kiválasztott, jól látható helyen ürít – rendszerint ösvények kereszteződésénél helyezi el a székletét, hogy jelenlétét minél inkább közhírré tegye a fajtársak előtt. Végbéltáji mirigyei zsírban gazdag váladékot adnak a bélsárhoz, afféle személyazonossági jelként, üzenetképpen a többieknek. „Kiszálltam a csónakból, hegyibringával nekivágtam a kavicsos útnak vagy a vadcsapásnak, és vagy tíz órán át vizslattam a földet” – meséli Darimont. Tíz év alatt száz meg száz poént sütött el a farkasokról, ötezer kilométert kutyagolt, hétezer mintát gyűjtött. Az ürüléket légmentesen zárt edényben megmosta, tasakba tette, fölcímkézte, majd édesanyjáéknál, a pincében polcra tette. A minták pedig lassanként mesélni kezdtek – például igazolták, amit sok helyi indián már régóta tudott: a parti farkas a lazacot is megeszi, olyannyira meg, hogy ívásidőben halak adhatják tápláléka nem kevesebb mint negyedét. Az igazi meglepetés azonban csak ezután következett. Darimont és Paquet kezdetben meg volt győződve róla, a parti farkasok nem különböznek kontinenslakó társaiktól – csupán azért ruccannak át időről időre a szigetekre zsákmányért, mert a szárazföldön a vadászok már megtizedelték a szarvasokat. A minták elemzéséből viszont kiderült, hogy az itteni farkasok egy része egész életét a szigeteken éli le. Tengermelléki fajtársaikkal aligha találkozhatnak, így nyilván csak egymás között párosodnak, és – lazacrajoktól, szarvascsapatoktól távol – a szigetek partszegélyén vadásznak, keresnek maguknak táplálékot.

EG Y KA . Á NA L L . DA

Mt. St. Elias 5489 m

YU Yakutat

C S E N DESÓ CEÁ N

Skagway

KANA

ÁBRÁZOLT TERÜLET

EGY. Á

LL.

farkas nem lakja

Juneau

Sitka

T I

PARTI ORDASOK: HONNAN VALÓK?

A szürkefarkas a legutolsó jégkorszak óta pompásan alkalmazkodott a Brit Columbia tartománybeli Parti-hegység változatos környezeti viszonyaihoz. A mérsékelt égövi esőerdő peremén kétféle parti farkas él. A szakemberek szerint mindkettő a szürkefarkastól származik, és mint „evolúciós szempontból fontos egység” (röviden: ESU), feltétlenül érdemes a védelemre.

Ketchikan

D i tenxon ge E n r s z tr or a n c os e,

Kitsault

Dundasszigetek

Prince Rupert

G NAGYKitimat cimsián törzs

heilcsuk (belabela) törzs harlotte Bella Bella Charlotte

MEDVE-

parti farkas (ESU)

Hecate-szor

HAIDA DA GWAII II farkas N nem lakja (QUEEN CHARLOTTETTESZIGETEK) EK)

Queen en

tengermelléki

ESŐERDŐ

Sound

szigetlakó

közös ős

CO BR LU IT M BI

szárazföld belsejében élő

Az „ökotípus”-t egyebek mellett a genetikai megkülönböztető jegyek, a táplálék összetétele és az élőhely jellege határozza meg. A csekély genetikai eltéréseket mutató, ám környezetükhöz kiválóan alkalmazkodó parti farkasok a szárazföld belsejében élő fajtársaktól elhatárolódó falkákban élnek.

tervezett kőolaj- és földgázipari létesítmények

VANCOUVERCampbell River

kikötői terminál

SZIGET

ﬁnomító 0

50 km

Squamish

MATTHEW TWOMBLY, NG; EVAN APPLEGATE FORRÁSOK: CHRIS DARIMONT, RAINCOAST CONSERVATION FOUNDATION, KANADA; VIOLETA MUNOZ-FUENTES ˜ ÉS JENNIFER A. LEONARD, DONANA ˜ BIOLÓGIAI ÁLLOMÁS, SPANYOLORSZÁG; ALASKA GAP ANALYSIS PROJECT; BRIT COLUMBIA ERDÉSZETI, FÖLDÜGYI ÉS TERMÉSZETIERŐFORRÁS-HASZNOSÍTÁSI MINISZTÉRIUMA, KANADA; EGYESÜLT ÁLLAMOK ERDÉSZETI HATÓSÁGA

Vancouver Victoria

ké ét é lt ltű ű fa f a r ka kas 6 65 5EGY.

DA ÁL L.

66 national geographic โ ข

2 0 1 5. oktรณber

Amíg a szülők préda után járnak, a kölykökre a rokonság felügyel. Amint fölcseperednek, a ﬁatalok már maguk mennek a partra vadászni, ennivalót keresni. A tengerhódító farkasok táplálékának 90 százalékát a víz adja.

k ét é lt ű fa r k a s 67

Kagylót meg moszatba rakott halikrát esznek, partra sodródott bálnatetemből lakmároznak, sőt a nyílt óceánra is kiúsznak: kikapaszkodnak a zátonyokra, és lecsapnak a sütkérező fókákra. „Van, hogy táplálékuk kilencven százalékát közvetlenül a vízből szerzik” – mondja Darimont. Elképesztően bátrak ezek a farkasok, nekivágnak a víznek, hosszú kilométereket úsznak egyik szigettől a másikig. A cimsián indiánok mesélték, hogy 1996-ban – emberemlékezet óta először – a Dundas-szigeteken (a kontinens peremétől jó 10 kilométerre) is láttak farkasokat.

A térségben lakókat máig kísérti a borzalmas emlék, az Exxon Valdez 1989-es katasztrófája – a Prince William-öbölben megfeneklett hajóról 50 millió liter nyersolaj zúdult a tengerbe Paquet véleménye szerint nem fura kivételt, hanem egy régi populáció maradékát képviselik a parti, szigeti farkasok. Hajdanában Washington állam partvidékén is előfordultak, csak ott már az utolsó szálig kiirtották őket. Alaszka délkeleti partjainál még látni belőlük, de a vadászok ott sem kímélik őket. A farkasvadászatot ugyan Brit Columbia törvényei sem korlátozzák, de itt kevesen, és jórészt indiánok élnek, így a helyi farkasok esélyei némileg jobbak, mint alaszkai fajtársaiké. Ám az ő sorsuk is rosszabbra fordulhat. Egy sokat vitatott terv, a Northern Gateway Pipelines projekt értelmében ugyanis két csővezeték épülne az albertai olajmezőkről a Partihegységen keresztül Brit Columbia egyik északi fjordjába, egy új olajterminálhoz. Ha a vezetékek teljes kapacitással üzemelnek majd, naponta kell tartályhajónak manővereznie ezen a rendkívül veszélyes vízi úton. És mivel a hidraulikus rétegrepesztéssel kitermelt kanadai földgáz elszállításához is terveznek itt terminálokat, még több tanker merészkedik majd a fjordba. A térségben lakókat máig kísérti az emlék, az Exxon Valdez 68 national geographic •

2 0 1 5. október

Ha rettentő éhes már, a farkas pikkelyestülbőröstül fölfalja a lazacot; de általában elég neki a tápláló agyvelő. Chris Darimont számításai szerint a lazachúsban fajlagosan több a fehérje és a zsír, mint a szarvaséban – és az is nagy előnye a halnak, hogy nem rúg…

1989-es katasztrófája – a Prince William-öbölben megfeneklett hajóról akkor nem kevesebb mint 50 millió liter nyersolaj zúdult a tengerbe. Tavaly, ritka egyetértésben, több tucat indián közösség fordult hivatalosan az illetékesekhez, nyújtott be tiltakozást a Northern Gateway projekt ellen. „Mi, indiánok időtlen idők óta féltjük a természetet. A Northern Gateway nem rombolhatja le, amit mi tízezer éve óvunk” – szögezi le Jessie Housty, a heilcsuk törzsi tanács tagja. Sajnos egyetlen ilyen létesítmény is elég ahhoz, hogy felbillenjen az ősi táj ökológiai egyensúlya.

A hím farkas csak jön, egyre közelít. Uramatyám, milyen hatalmas jószág! McAllisterre pillantok. Egykedvűen néz vissza. Vajon van-e nála paprikaspray? Kétlem. Próbálom gyorsan végiggondolni, mit tanítottak a farkasról. A szemébe kell nézni? Vagy épp hogy kerülni kell a tekintetét? Alig hat méterre van tőlem. Mereven bámul. Hirtelen, mintha csak a habok közül kelne ki, egy harmadik farkas, Adonisz ifjabb, még vörösebb kiadása lép ki a fák mögül, éppen az orrom előtt. Odaballag a hímhez, az apjához, szeretetük jeléül összedörgölik a pofájukat, az ifjonc közben

szinte eksztázisban nyüszít. Adonisz egy hosszú pillanatig még rám néz meredten, átható tekintettel, aztán megfordul. A ﬁatal farkas közben leporoszkál a vízhez, a nedves fövenyre heveredik. Az alfa-hím eltűnik szem elől; de váratlanul fölbukkan újra, bal felől, szélirányban. Egy uszadékfa törzsén áll mozdulatlanul. Visszafojtom a lélegzetem. A farkas beleszimatol a levegőbe. Szinte átfúr a tekintetével. Végül megunja, lesétál a partra, odafekszik a kölyke mellé, és merőn ﬁgyelni kezdi a Csendes-óceánt, hátha a hullámokból fölbukkan valami ínycsiklandó falat. k ét é lt ű fa r k a s 69

A tengermelléki farkasok zömmel háborítatlanul élhetnek Brit Columbia vadonában – legalábbis egyelőre. A Nagy-Medve-esőerdő máig érintetlen részének háromötödében ugyanis engedélyezték a fakitermelést, és ha megvalósul az olajprojekt, irdatlan olaj- és földgázszállító tartályhajók érkeznek majd a partvidék szűk fjordjaiba.

70 national geographic •

2 0 1 5. október

k ét é lt ű fa r k a s 71

Mesz Ajnak megmentése Nagyszabású ásatás folyik Afganisztán szívében, a tálibok fenyegető árnyékában. Kérdés, sikerül-e feltárni a buddhista kolostorerőd romjait és tárgyi emlékeit, mielőtt rézbánya nyílik a helyszínen.

A perspektíva teszi, hogy a Mesz Ajnakban feltárt, nem egészen két és fél méter magas kőszentély valós méreténél jóval nagyobbnak tűnik. A hatalmas, i. sz. 3–8. századi buddhista kolostorerődnek eddig csupán kis hányadát tárták fel a szakemberek.

mesz ajnak 73

BÓDHISZATTVA (AGYAGPALA, 40 CM, I. SZ. 3–5. SZÁZAD)

2 MÉTER MAGAS BUDDHA-SZOBOR TÖREDÉKE (AGYAG, 30 CM, 5–6. SZÁZAD*)

DIPANKARA, KORAI BUDDHA-ÁBRÁZOLÁS (AGYAGPALA, 3–5. SZÁZAD)

HARCOS (EREDETILEG LOVON; AGYAG, 4–5. SZÁZAD*)

VÉDŐSZENT, NŐALAK (FESTETT AGYAG, 80 CM, 5–7. SZÁZAD)

LÓSZOBROCSKA (AGYAG, 8 CM, 3–7. SZÁZAD*)

74 national geographic • KHINGILA 2 0 1 5. HUN október KIRÁLY ÉRMÉJE (EZÜST, 5. SZÁZAD*)

BUDDHÁK KÉT SZINTEN (AGYAGPALA, 25 CM, 3–4. SZÁZAD)

ÜLŐ GAUTAMA SZIDDHÁRTHA (AGYAGPALA, 30 CM, 3–5. SZÁZAD)

Több ezer felszínre hozott lelet, műremek bizonyítja: a réz mesés gazdagságot hozott Mesz Ajnaknak, a kor vallási és ipari központjának. A szemközti oldalon, jobbra lent látható szoboralak azért is ritka darab, mert még megvilágosodása előtt, Gautama Sziddhárthaként ábrázolja a majdani Buddhát. Jobbra: a legrégebbi ismert Buddhaszobor; a 20 centis faﬁgura az i. sz. 5., esetleg a 6. századból való.

mesz ajnak 75

A TÁRGYAK TÖBBSÉGÉT A KABULI AFGÁN NEMZETI MÚZEUM ŐRZI. A CSILLAGGAL JELÖLT FOTÓK MESZ AJNAKBAN KÉSZÜLTEK. AZ AFGÁN RÉGÉSZETI INTÉZET ENGEDÉLYÉVEL

Írta Hannah Bloch Fényképezte Simon Norfolk

abulból egy órát autózunk dél felé. Ahogy közeledik Gardez, a tartományi főváros, elmaradnak a bazársorok, a kipufogógázt okádó teherautók, zörgő szamárkordék. Éles balkanyar következik, utána már hepehupás földúton zötyögünk tovább. Logar tartomány tálibbarát vidék, így nem ritka erre a rakétatámadás, az emberrablás, a gyilkosság, a bombamerénylet. Utunk szikkadt folyómederben, falucskák mellett vezet. Itt-ott katonai úttorlaszok, őrtornyok tűnnek föl, majd lakatlan, szögesdróttal körbefogott, kék tetős épület mellett haladunk el. Végül egy kopár völgybe érkezünk. Földkupacok, árkok, ősi faldarabok mindenütt. Az elmúlt hét évben az afgán régészek és külföldről érkezett kollégáik 650 főnyi munkáscsapattal több kolostorerődöt tártak föl ezen a területen. Buddhista szentélyek, szobrok ezrei, kéziratok, pénzérmék – Afganisztánban egyedülálló az ásatás, és elképesztően gazdag a leletanyag. A száznál több őrhellyel körbevett területen összesen ezerhétszáz rendőr teljesít szolgálatot éjjel-nappal. A védelmi intézkedések azonban nem csupán a régészek és a kétkezi munkások biztonságát szolgálják. A romok alatt négy kilométer hosszan, a Baba Vali-hegység alatt pedig további jó másfél kilométeren át a Föld egyik legnagyobb kiaknázatlan vörösrézlelőhelye húzódik: csaknem 11 és fél millió tonna rezet rejt itt a mély. Mesz Ajnak buddhista közösségét is ez az érc tette gazdaggá annak idején. Amint a Baba Vali lejtőit fedő vastag salakréteg is bizonyítja, az i. sz. 3. században mondhatni ipari méretekben olvasztották a környéken a rezet. Az afgán kormány reményei szerint a rézkincs megint jólétet hoz majd az országnak, vagy legalább segít véget vetni gazdasági kiszolgáltatottságának.

76 national geographic •

2 0 1 5. október

mesz ajnak: a hely neve pastu nyelven szerényen csak annyit ígér: „kis rézkút”. Pedig korántsem olyan szerények az itteni nagyságrendek. Egy fémipari konzorcium, a China Metallurgical Group Corporation (mcc) 2007-ben harmincéves koncessziót kapott a Mesz Ajnak-i réz kitermelésére. (Kínában óriási a kereslet, ott használják föl a világon kitermelt réz felét.) A cég több mint hárommilliárd dolláros ajánlatot tett, valamint utak, vasút és villamos erőmű építését is vállalta. A bánya így mintegy 1,2 milliárd dollárt hozhat a 2002 óta külföldi segélyekre szoruló, évről évre 7 milliárd dollár adósságot fölhalmozó országnak, állítják a kabuli illetékesek.

A régészek évtizedek óta tudják, hogy Mesz Ajnak földje roppant jelentőségű leletanyagot rejt. Amikor híre ment a koncessziós szerződés aláírásának, rögtön szót emeltek az afgán kulturális örökség védelmében: követelték, hogy csak a terület régészeti feltárása után nyílhasson meg a bánya. Sajnos a lelőhely már rég nincs biztonságban. Ha ﬁzikai valójában nem pusztult is el, a tudomány számára tömérdek Mesz Ajnak-i műremek elveszett – nyomtalanul eltűnt, tolvajok kezére jutott. „Ha nem a bánya, akkor a fosztogatók hada tesz itt tönkre mindent” – állapítja meg keserűen Philippe Marquis francia régész, aki 2009 és 2014 között vezette az ásatásokat.

Rézvegyületek színezte csontváz Mesz Ajnak egyik sztúpája mellett. Egyelőre nem tudni, a kolostorok idejéből vagy későbbről való-e.

Hiába a szigorú biztonsági intézkedések, sorozatos incidensek is késleltetik a bánya megnyitását. 2012-ben és 2013-ban több rakétatámadás érte azt a bizonyos kék tetős házat; azóta üresen áll a kínai bányamérnökök számára emelt épület. Aztán ott az ezer és ezer alattomos taposóakna: a szovjet katonák, majd később a tálibok és az al-Kaida emberei rengeteg robbanószerkezetet ástak be a földbe az 1980-as években. mesz ajnak 77

78 national geographic โ ข

2 0 1 5. oktรณber

Pár éve még körülbelül félezer munkással dolgozhattak Mesz Ajnaknál a régészek (ez a kép 2012-ben készült). Sietniük kellett, hogy még az érckitermelés megindulása előtt végezhessenek a feltárással, a leletanyag mentésével. A bánya beindítása azonban csúszik, a nyomor és a munkanélküliség pedig egyre erősíti a tálib befolyást.

mesz ajnak 79

A vidék megtisztítása több szempontból sem veszélytelen feladat. A tálibok 2014-ben nyolc tűzszerész szakértőt gyilkoltak meg. Annak idején az al-Kaida egyik legfőbb kiképzőközpontja itt, Mesz Ajnakban működött. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások hátterét elemző bizottság megállapította: a repülőgép-eltérítők közül négyet ebben a központban képeztek ki.

„Mesz Ajnak volt annak idején az itteni világ közepe” – szögezi le Abdul Kádir Temory afgán régész, az ásatások egyik vezetője. A mai KeletAfganisztántól Pakisztán északnyugati részéig terjedő Gandara térség gazdasági központja három nagy vallás – hinduizmus, zoroasztrizmus, buddhizmus –, és négy nagy kultúra – az ógörög, a közép-ázsiai, a perzsa és az indiai – keresztút-

Vajmi kevés az esélye, hogy a bányaművelés 2018 előtt elkezdődhet. Ám előnye is van a késedelemnek, a régészeknek így jóval több idejük marad a romterület feltárására A biztonsággal kapcsolatos problémák mellett logisztikai gondok is bőven adódnak. Az egyik legsúlyosabb a vízhiány, a másik, hogy máig nem épült vasút az érc elszállítására. A tervekkel ellentétben 2012-ben nem indult el a rézkitermelés, sőt 2013-ban az mcc bejelentette: képtelen teljesíteni a szerződés bizonyos feltételeit – így a felek újratárgyalják a megállapodást. Mindent egybevetve, vajmi kevés az esélye, hogy a bányaművelés 2018 előtt elkezdődhet. Ám előnye is van a késedelemnek: a régészeknek így jóval több idejük marad a romterület feltárására. döbbenetes a kontraszt a leletanyagban megelevenedő régmúlt és Afganisztán zűrzavaros, erőszak uralta jelene között. Az i. sz. 3–8. században a vidék lakossága többé-kevésbé békés időket élt, Mesz Ajnak a kultúra messze földön híres központja lett. A régészek mostanáig hét buddhista kolostor romjait lelték meg; a nagy, többemeletes épületek mellett kápolnák, szerzetesi lakrészek és sok egyéb építmény maradványait is feltárták. A lelőhely peremén épült kolostorokat őrtornyok és magas falak védték. A kolostorerődökben és a lakóterületen közel száz sztúpát találtak a kutatók. Az agyagból vagy agyagpalából készült ereklyetartók mérete igen sokféle – toronymagasak és egészen kicsiny, hordozható méretűek egyaránt előfordulnak közöttük. 80 national geographic •

2 0 1 5. október

jánál épült. A gandarai buddhizmus az első századokban forradalmasította a térség művészetét, új stílussá fogta össze a hódítók hagyományait. A gandarai művészek az elsők között ábrázolták Buddhát emberalakban – bizonyára hellenisztikus hatásra (hisz Alexandrosz, azaz Nagy Sándor i. e. 330-ban, majd később újra átvonult hadaival a mai Afganisztán területén). A Mesz Ajnakban feltárt szentélyek hatalmas Buddhaszobrain ma is látni a palást festésének maradékát, a vörös, a kék, a sárga és a narancsszín nyomait. A feltárások során a szakemberek arany ékszerrel teli ládikákat, falfestéseket és kézirattöredékeket is találtak. Az egyik falfülkében egészen ritka ábrázolásformára bukkantak: olyan szoboralakra, amely még megvilágosodása előtt, Gautama Sziddhárthaként jeleníti meg Buddhát. Az épületromok padlóján garmadával találtak pénzt a régészek; az i. sz. 3–7. századból való érméket egykor nagy gonddal százas kupacokba halmozták. Sok pénzdarabon látni Nagy Kaniska arcmását. Azt nem tudjuk, gyakorló buddhista volt-e a belső-ázsiai Kusán Birodalom 2. századi uralkodója, de az bizonyos, hogy több más vallás mellett a buddhizmust és a tüzet tisztelő, perzsa eredetű zoroasztrizmust is pártolta. Sok Mesz Ajnak-i érme egyik oldalán Kaniska, a másikon az ülő Buddha vagy valamelyik perzsa istenség, például a szerencse istennője, Ardokhsa látható.

„Kaniska pénzét a Rómaitól a Kínai Birodalomig mindenütt elfogadták. Nem kevesebb mint huszonhárom isten, illetve istennő képével találkozhatunk a Kusán Birodalom érméin; ez a sokféleség vallási türelemre, kulturális nyitottságra utal; azt bizonyítja, hogy a kor embere érdeklődéssel fordult a nagyvilág felé” – állapítja meg az afganisztáni régészet nagyasszonya, az amerikai születésű, de már régóta Kabulban élő, immár 87 esztendős Nancy Hatch Dupree. Az ókori buddhizmus kereskedelemformáló hatásáról már viszonylag sokat tudunk, iparformáló jelentőségéről egyelőre annál kevesebbet. A Mesz Ajnak-i ásatások e téren is számos kérdésre fényt deríthetnek. Az eddig föltárt anyag mindenesetre azt sugallja, hogy a buddhizmus gazdasági háttere az ókorban sokkal összetettebb volt, mint eddig hittük. A 200 kilométerre északnyugatra fekvő Bámiján jóval híresebb lett az idők során, mert buddhista zarándokhely volt, egyszersmind a Selyemút karavánjainak egyik fontos pihenőhelye. Mesz Ajnak kolostoregyüttese viszont a szó szoros és átvitt értelmében is a kincset érő rézre épült, így inkább rézbányászata és -kohászata okán lett nevezetes. „Nem tudok más helyről az ókori időkből, ahol szerzetesélet és ipari tevékenység ilyen tökéletes összhangban működött, ahol a buddhizmus ilyen szorosan összefonódott az ércbányászattal és a fémművességgel” – mondja Zemarjalai Tarzi afgán régész, aki igen régen, 1973-ban, francia kutatókkal jutott el először Mesz Ajnakba. a régészek új nemzedékére, és újabb évtizedekre lesz szükség a romterület maradéktalan föltárásához. Szultan Maszud Muradi 24 éves, építőmunkás ﬁa, elvégezte a Kabuli Egyetemet, ICONEM-DAFA, 300 KÉPBŐL ÖSSZEÁLLÍTOTT FOTÓMONTÁZS

Shah Tepe: a halomról 2010-ben készült légi felvételen (balra) még csak a fosztogatók ásta gödrök látszanak. 2011-ben a régészek nagy kolostorerődöt tártak fel a helyszínen (jobbra).

diplomáját megszerezve, diáktársaival versengve kapott lehetőséget, hogy az ásatáson dolgozhasson. Nagyon büszke rá, hangoztatja, hogy bár más-más népcsoportokhoz tartoznak, minden kollégájával megtalálja a hangot, együtt tud dolgozni velük. Óriási dolog ez, hisz Afganisztánban az etnikai alapon megosztott mudzsáhid csoportok az 1990-es évek óta gyilkos polgárháborút vívnak egymással. „Fontos, hogy hazám ﬁataljai megismerjék az ország ötezer éves történelmét. Ne csak a terroristáiról meg a mákjáról ismerje a világ Afganisztánt!” – magyarázza Szultan, miközben rövid pihenőt tart. Mesz Ajnak környéke ma már teljesen kopár. Valószínű, hogy hajdan a rézbányászok irtották ki az erdőket, aztán a fák fogytával a rézolvasztásnak is befellegzett. A munka kulcsfontosságú anyaga, a faszén előállításához ugyanis nagyon sok fa kellett – a kor kemencéiben még napokon keresztül, folyamatosan kellett lobognia a tűznek, hogy fennmaradjon az olvasztáshoz szükséges magas, 1100 fokos hőmérséklet. Thomas Eley brit régész, kohászattörténész 2012-ben részletes vizsgálatokat végzett a helyszínen, és arra jutott, hogy viszonylag hatékony olvasztási eljárásukat Mesz Ajnak iparosai idővel lassabb, nehézkesebb módszerre cserélték fel. Fordítva tűnne logikusnak, de megvan a magyarázat: a hatékonyabb, az úgynevezett csapolásos olvasztáshoz jóval több faszén kellett – így amikor gyérülni kezdtek az erdők, váltani kellett. mesz ajnak 81

ISTENI ÉS E VILÁGI – EGYÜTT A KOLOSTORERŐDBEN A Kaﬁriat Tepe kolostorerőd bizonyos részeiben csak szerzetesek tartózkodhattak, az épületegyüttes más területeire a hívek is bejuthattak. A csarnokok, szentélyek festett ábrázolásai nemcsak az égi, a földi hatalmakat is dicsőítik. Ebbel sejthető, hogy helyi előkelőségek anyagi támogatását is élvezte a kolostor. A páratlan leletanyag sok újat mondhat a buddhizmus hajdani társadalmi-politikai szerepéről.

AK OLO ÉLÉSKAMRA Az élelmiszert és a vizet jókora kőedényekben tárolták.

EBÉDLŐ

KÖZPONTI UDVAR

CELLÁK

kőalapzat 2 méter vastag vályogfal

Buddhizmus és bányászat Így festhetett az i. sz. 5–6. században a Mesz Ajnak-i bányavidékre épült buddhista Kaﬁriat Tepe kolostorerőd. A Kabultól mintegy félszáz kilométerre délre fekvő, rézércben igen gazdag térségben nemrégiben még rablók fosztogatták a romokat, és az al-Kaida egyik fő kiképzőközpontja is itt működött. A régészek igyekeznek a lehető legtöbb leletet a felszínre hozni és biztonságba helyezni, mielőtt kínai pénzből külfejtéses bánya nyílik a vidéken. 8 82 2 national natio na iio nal n aRYANge na g geographic eogr ogr rÉSaph aEMILY ic ap 5. o ok október kHEALY. tób ó 3Der FERNANDO G.tio BAPTISTA, MORRIS M.cENG, MODELL: ICONEM-DAFA. • 2NG;0 1PATRICIA

ILLUSZTRÁCIÓ: ROCIO ESPIN, JOSE DANIEL CABRERA. FORRÁSOK: PHILIPPE MARQUIS; NICOLAS ENGEL; CATHERINE HEIM

DÉLI SZENTÉLY A görög–római és indiai művészet jellegzetességeit ötvöző hatalmas Buddhaszobrokat kisebb ﬁgurák: a megvilágosodás útján haladó hívek és bódhiszattvák szoboralakjai övezik. bőrszín: általában rózsaszín vagy aranysárga felület: gipsz test: agyag belső: csomókba kötött ágak, fűszálak

ÁZ Á Z SSIIIA A Kaﬁriat Tepe

AFGANISZTÁN

(a nagy rajzon)

INDIAIÓCEÁN

Baba Vali a városfal maradványa

Kabul

MESZ AJNAK

AFGANISZTÁN

Baba Vali a fal feltételezett vonala

AK OLO STO R

Sziszo

HO ZT ART OZ Ó

Shah Tepe

kolostorerőd

Khvar

bástya szentély

TER

ÜLE

Mesz Ajnak

bánya

város salakos terület

KÖ

ZTE

A LÉPTÉK A PERSPEKTÍVA SZERINT VÁLTOZIK. KAFIRIAT TEPE ÉS SHAH TEPE KÖZÖTT A TÁVOLSÁG 800 MÉTER.

RÜ

LET

ÉSZAKI SZENTÉLY BÁSTYA

FŐKAPU

SZTÚPÁK A becses, szent ereklyéket védő nagy sztúpák a jelek szerint régebbi eredetű, kisebb sztúpákra épültek.

SZTÚPÁK A szent szobrokat őrző sztúpák fölött imazászlók füzére lengedezett, köröskörül szerzetesek, hívek rótták útjukat, a külső falakon katonák álltak őrt.

mesz me m e s z ajnak a jna jn na a k 83 83

Vályogfalú lakóházak, műhelyek és (vélhetően) hivatali célú épületek romegyüttese Mesz Ajnakban. A háttérben magasodó Shah Tepét falak, bástyák védték, noha kevés jele van annak, hogy valaha is harcok dúltak volna ezen a vidéken. HÁROM FOTÓBÓL ÖSSZEÁLLÍTOTT PANORÁMAKÉP

84 national geographic •

2 0 1 5. október

mesz ajnak 85

Ősi és mai arcvonások. Nagyarasznyi, aranyozott gipsz Buddha-fej (fent) és közrendűek négy festett agyagszobra (a szemközti oldalon) Mesz Ajnak virágkorából, amikor a kolostorerőd még Közép-Ázsia egyik központja volt. Mellettük az ásatásokon 86 national geographic • 2 0 1 5. október dolgozó öt munkás portréja.

VÉDŐSZENT (7 CM, 4–7. SZÁZAD)

VÉDŐSZENT (15 CM, 5–7. SZÁZAD)*

VÉDŐSZENT(7 CM, 4–7. SZÁZAD)

VÉDŐSZENT VAGY BÓDHISZATTVA (10 CM, 4–7. SZÁZAD)

mesz ajnak 87

A rézérc átmosásához és a fehéren izzó fém lehűtéséhez állandó, kiapadhatatlan vízforrásra is szükség volt. A Mesz Ajnak-i bányászok, kohászok minden bizonnyal hegyi forrásokból, patakokból vezették el a vizet, éspedig olyan, föld alatti csatornákon, karezeken, amilyeneket ittott még ma is látni Afganisztánban. Az ásatási terület északi felén feltárt 9 méteres karez minden bizonnyal egy nagyobb rendszer része volt. Aztán az erdők fogyatkozásával vízből is nyilván egyre kevesebb és kevesebb lett. A vízhiány ma is nagy gond az országban – a bányászat egyik legfőbb akadálya. A kabuli székhelyű Integrity Watch Afghanistan civil szervezet (Mesz Ajnak környékiek tapasztalatai alapján) 2013-ban arról számolt be, hogy a bánya próbafúrásai után jó két méterrel lejjebb került a talajvíz szintje. „Ha beindul az érckitermelés, hétmillió liter víz fogy majd egy-egy nyolcórás műszakban. Olyan vidéken, ahol eleve súlyos gond az aszály” – magyarázza Dzsaved Nurani, a jelentés szerzője. A régészeknek nem csak a hiány, a bőség is gondot okoz. Az ásatás rohamléptekben halad, de a tengernyi lelet tárolása, védelme megoldatlan. „Nem kiásni, megóvni nehéz!” – mérgelődik Omar Szultan, a Görögországban tanult régész, Afganisztán volt kulturális miniszterhelyettese. Több mint ezer becses darab került Kabulba, az ország nemzeti múzeumába. „Sajnos nem fér el nálunk az összes, kevés a hely” – panaszolja Omara Khan Maszudi, a múzeum munkatársa, egykori igazgatója. További ezer meg ezer leletet az ásatás helyszínén, illetve környékén helyeztek el; többségük még tanulmányozásra, leírásra vár. A legjobb az lenne, ha a romterületen lehetne múzeumot nyitni, szögezi le Maszudi és Szultan, ám erre kicsi az esély; valószínűbb, hogy Mesz Ajnak kincseiből amolyan „online múzeum” áll majd össze, így a bánya beindulása után legalább az interneten biztosan megőrződik a leletanyag. Elsőként azonban Afganisztán belső békéjét kell megteremteni. Ebből a szempontból éppenséggel a bánya megnyitásának elhúzódása járhat súlyos következményekkel. Mesz Ajnak jövője ugyanis nagyban függ attól, hogy a helyiek találnak-e jól ﬁzető munkát, és így nemet tudnak-e 88 national geographic •

2 0 1 5. október

mondani a pénzt is ígérgető táliboknak. Az afgán bányászati és kőolajipari minisztérium mellett a Világbank is anyagi támogatást nyújt a feltárások folytatásához. A becslések szerint a rézbánya négyezer-ötszáz főt foglalkoztatna, és ezen felül is adna munkalehetőséget. Csak hát nem úgy néz ki, hogy a terv a közeljövőben megvalósul – sokak szerint nem lesz belőle semmi. Pedig a munkálatok miatt már rengeteg embert áttelepítettek. Az elmúlt években pár száz kétkezi munkás csákányozott-lapátolt a lelőhelyen, helyi viszonyok közt tisztességes bérért. „Ha nincs pénz, ha nincs mit enni adni a gyereknek, az ember bármire hajlandó. Akár a tálibokhoz is csatlakozik.

Mert hát azok is adnak ﬁzetést” – mondja Habib Rahman, a 42 esztendős, de már deresedő szakállú családapa. Kecskéit terelgetve 2001-ben taposóaknára lépett, fél lábát amputálni kellett. Két órába beletelik, mire hegyi falucskájából Mesz Ajnakba ér, mégis mindennap lejön, a felszínre hozott tárgytöredékeket mossa-tisztogatja. Kicsi az esélye, hogy Rahman és a többi helybeli sorsa egyhamar jobbra fordulhat. Sok afgán dolgozik kétkezi munkásként a múlt feltárásán, de lélekben kevesen érintettek; a többséget nem igazán érdekli, mi történt itt az iszlám előtti időkben. Akiket mégis, azokra a tálibok azt mondják fenyegetően: „A buddhisták szekértolója!”

Fosztogatók csonkították meg ezt az embernél nagyobb Buddha-szobrot. „Mesz Ajnakot csak a régészet mentheti meg” – szögezi le Philippe Marquis, az ásatások korábbi vezetője.

Azért vannak, nem is kevesen, akik csodálattal tekintenek a letűnt korok alkotásaira. Egyikük, Dzsaved (névnek elég lesz ennyi, közölte velem), 36 éves, régen a hadseregben szolgált. „Muszlimok a fölmenőim, de tudom, hogy előttük is soksok nemzedék élt ezen a vidéken. Munka közben gyakran jut eszembe az itteni ősi kultúra, a város az iparával, a királyaival. Arra gondolok olyankor, hogy igen, ez is Afganisztán volt egykor.” mesz ajnak 89

Buddhizmus és iszlám Az afganisztáni Logar tartomány keleti része némi bronzkori előzmény után valamikor az i. e. 2–1. században népesült be. A Szeleukida Birodalomból kivált belső-ázsiai görög királyságok kora után vagyunk; a formálódó Kusán Birodalom ekkor kezdi stabilizálni a térség politikai, társadalmi, gazdasági viszonyait. A település létrejötte gazdasági érdekeket szolgált, a jelentős rézvagyon kitermelése, majd pedig a réz helyben történő feldolgozása megteremtette a város pénzügyi alapjait. A városnak természetes nyugati védvonalat jelentő Ajnak-hegység keleti lejtőin a kusánok idejében nyíltak az első tárnák. A kitermelt réz nagy részét eladták, vagy pénzt vertek, illetve félkész termékeket készítettek belőle – néhány épületben szerényebb mérvű fémmegmunkálás, kézművesség jeleit találták a kutatók. Mesz Ajnak rézkincse révén kapcsolódott be a nemzetközi kereskedelembe: a Római Birodalom, Parthia, a kusánok és a Han-kori Kína által uralt Selyemút kalmárai a félkész réztermékeket vagy magát a nyersanyagot cserélték itt más árucikkekre. A stabil gazdasági alap mellett a város fokozatosan vallási jelentőségre is szert tett. A buddhista tanok szerint fedelet nyújtani erényes cselekedet; ezért a gazdag világi hívők pazar kolostorokat emeltek a települések közelében. A kereskedelmi utak ideális környezetet jelentettek a kolostorok számára – ez magyarázhatja, hogy Mesz Ajnakban kolostor épült. A településen a gazdasági, hivatali és lakóközpontnak tekinthető „Alsóvárost” félkörívben veszik körül a kolostorépületek. Ezek általában egy vagy több sztúpából, szerzetescellákból, gyülekezőcsarnokokból és a becses szobrok elhelyezésére szolgáló fülkékből, szentélyekből állnak. Jellemző díszítéseik a Buddha életének eseményeit megörökítő falfestmények. 90

A legszebb Mesz Ajnak-i leletek közé tartoznak a Buddhát emberi alakban ábrázoló kisebbnagyobb, némely esetben hatalmas méretű álló, gyakran ülő vagy fekvő szobrok. Mivel kiégetetlen agyagból készültek, állapotuk már rendkívül rossz: töredeznek, aprózódnak, mállanak. A legnagyobbak valamikor 8-10 méter magasak lehettek, de az álló szobroknak mostanára csupán a lábuk, még rosszabb esetben csak a lábszáruk és a lábfejük maradt meg – a töredékek azonban még így is elérik a kétméteres magasságot. Hatalmas, valószínűleg fedél nélküli épületben kaptak helyet, és elképesztő méreteik miatt már messziről láthatóak voltak.

Mesz Ajnak a jelek szerint az i. sz. 2. századtól az 5–6. századig virágzott, ám – rézvagyon ide vagy oda – gazdasági jelentősége dacára sem számított a Kusán Birodalom jelentős városai közé. Erre utal, hogy a történeti források nem emlékeznek meg róla; a pénzt, amelyet itt vertek, nem uralkodó bocsátotta ki. Idővel, miután rézbányászata a 6. században hanyatlani kezdett, Mesz Ajnak egyre nagyobb jelentőségre tett szert mint vallási menedék. A Kusán Birodalom bukása utáni zűrzavaros, a buddhizmus szempontjából hányattatásokkal teli időszakban a 2500–2600 méter magasan fekvő, a környék földrajzi viszonyai miatt igenFOTÓ: A SZERZŐ ARCHÍVUMÁBÓL

csak nehezen megközelíthető város jelentősége jócskán megnőtt. Aztán eljött a 7. század, amelynek közepére az iszlám a mai Afganisztán területére is eljutott, és villámgyors térhódításával merőben új helyzetet teremtett. A térség akkori urai, a nyugati türk hódítók leszármazottai sokáig ellenálltak az arab hódításnak, de az erőfölény lassan őket is felőrölte. Ezzel párhuzamosan a 10. század végére, illetve a 11. század elejére a buddhizmus végleg eltűnt a térségből. A Gaznavida-dinasztia hatalomra kerülésével pedig elkezdődtek a mai Afganisztán etnikai és vallási viszonyait meghatározó történelmi folyamatok. – Paluch Tibor 91

Szépség a Szörnyetegben Írta és fényképezte MICHAEL D. KERN

élünk: ősi félelemmel rettegünk a hüllőktől, a kétéltűektől, a pókszabásúaktól. Sok esetben jó okkal. Az evolúció során megtanultuk, hogyan kerüljük el ezeket az olykor veszedelmes állatokat. A legtöbben így nem is vesszük őket szemügyre alaposabban – holott némelyik mindinkább a rokonszenvünkre, sőt már a védelmünkre szorul. Jómagam absztrakt képekkel igyekszem oldani a közös félelmet, az ősidőkből maradt előítéleteket – megmutatom a Szépséget a sok kis Szörnyetegben. Először is lefotózom alanyomat, a képet pedig formai alapelemeire: színfoltokra, kontúrokra, formákra és mintázatokra bontom. Ezekből az elemekből azután a Photoshop program eszközpalettájával új képeket állítok össze: veszek egy kivágott részletet, megtükrözöm, a tükörképből újra kivágok egy darabot, majd azt is megtükrözöm − satöbbi, satöbbi. Így végül az állat eredeti portréja mellett egy magam kreálta, absztrakt portré is megszületik. A sorozatot, mondhatni, véletlenül kezdtem el; eredetileg fotós vállalkozásomnak akartam logót, emblémát tervezni. Mivel mindig is szerettem a hüllőket, az jutott eszembe, hogy képi alapnak egy leguánról készítek fotókat. Aztán, az eredményt nézegetve, felötlött bennem a gondolat: tulajdonképpen a leguán szeme önmagában is nagyon érdekes képi hatást adhat. Photoshopban kivágtam a szemtájékot az egyik leguánfotómból, ám hamar kiderült, hogy a részletkép már nem elég nagy ahhoz, hogy megfeleljen a nyomdai kívánalmaknak. Ezért tengelyesen megtükröztem a szemet tartalmazó képrészletet, és a kettőt egybeépítettem. Az eredmény egyszerre volt szép és szürreális – semmi létezőhöz nem hasonlított, noha eredetije nagyon is létezik, a természet szüleménye. Azóta sok ilyen, absztrakt képet készítettem, mindet más kaptafára. Nincs ugyanis általános receptem. Olykor egyetlen részlet kivágásával és megtükrözésével már elégedett vagyok, máskor több pepecselést kíván a kép. Az is előfordul, hogy nem válik be az ötlet, kudarcot vallok. De nem bánom: maga a munka legalább olyan nagy öröm számomra, mint a kész képben gyönyörködni. Az eredeti és az absztrakt közül mindig az utóbbit mutatom meg először az érdeklődőknek. A szemlélő először általában feszült lesz, mert a kép tetszik neki, ám közben tudja, hogy amit lát, attól félni szokás. Aztán böngészni kezdi a részleteket, és ha sikerül túljutnia előítéletein, ellenérzése elragadtatásba vált át. Ez a célom: az absztrakt kép révén érdekessé, rokonszenvessé tenni az eredetit, a fotón látható állatot. Bízom benne, hogy akinek megtetszenek a képeim, többé nem bántja, sőt védeni fogja az immár szépnek látott „Szörnyetegeket”. Egy évszázada a kubisták új stílust teremtettek azzal, hogy természeti formákat mértani alakzatokra bontottak. Reményeim szerint az én munkáim is több szinten működnek. Szép képként, kirakós játékként, ugyanakkor ﬁgyelmeztetésként is: ne féljünk a csúszómászóktól, inkább óvjuk, kíméljük őket!

92 national geographic •

2 0 1 5. október

A B S ZT R A KT C S Ú S Z Ó M Á S Z Ó K 93

Mindenekelőtt képkészítőnek tartom magam, éspedig a szó több értelmében is. Az a munkám, hogy szép, egyúttal hatásos képeket állítok elő. Véleményem szerint mindkét szempontnak absztrakt munkáim felelnek meg a leginkább. Modelljeimet a maguk eredeti mivoltában lefotózom, majd számítógépben eljátszom a betöltött képekből kivágott részletekkel. Így alakult ki az absztrakt látvány az A-val jelzett Johnston-szarvaskaméleon (Trioceros johnstoni) esetében a fej és a lábak, a B-vel jelzett kéktorkú tragopán (Tragopan temminckii) esetében a fej és a tollruha egyes képrészleteiből (az előző oldalon, illetve a szemközti oldalon.)

94 national geographic •

LENT BALRA: A KÉP A PANDEMONIUM AVIARIES MADÁRMENHELYEN KÉSZÜLT (LOS ALTOS, KALIFORNIA, EGYESÜLT ÁLLAMOK)

2 0 1 5. október

A B S ZT R A KT C S Ú S Z Ó M Á S Z Ó K 95

96 national geographic โ ข

2 0 1 5. oktรณber

A B S ZT R A KT C S Ú S Z Ó M Á S Z Ó K 97

98 national geographic โ ข

2 0 1 5. oktรณber

A B S ZT R A KT C S Ú S Z Ó M Á S Z Ó K 99

100 national geographic โ ข

2 0 1 5. oktรณber

Gyermekkorom óta szeretem a hüllőket meg a kétéltűeket; tulajdonképpen ők ébresztették föl bennem az érdeklődést a fényképezés iránt. Absztraktjaim készítésekor már egyéb ritka vagy rejtőző lényeket – gerincteleneket, főként pókszabásúakat – is fotóztam, és elmondhatom: ők is remek modelleknek bizonyultak. Bemutatok néhányat közülük. C: bozótvipera (Atheris squamigera); D: kéklábú madárpók (Chromatopelma cyaneopubescens); E: párduckaméleon (Furcifer pardalis); F: pirospettyes ezerlábú (Aulacobolus rubropunctatus); G: afrikai virágmanó (Pseudocreobotra ocellata).

A B S ZT R A KT C S Ú S Z Ó M Á S Z Ó K 101

Alkonyi napfény vonja égő vörösbe az égboltot a Kongó vizén araszoló, messze teherbírásán túl megrakott uszály fölött.

102

Fekete-Afrika folyama:

Főútvonal Afrika szívében – persze csak annak, akinek van mersze útra kelni rajta.

kongó folyó 103

104 national geographic โ ข

2 0 1 5. oktรณber

Maluku kikötője: utasok szállnak le egy óriási rönkökkel agyonterhelt hajóról. A fakitermelés jó pénzt hoz, ugyanakkor súlyos talajeróziót okoz.

kongó folyó 105

Írta Robert Draper Fényképezte Pascal Maitre

Csillagporos égbolt

alatt siklik hajónk. A víz néhol végtelen, akár az óceán, néhol csordogáló folyócskává szűkül. A józan ész és a törvény szava is tiltja, hogy sötétben hajózzunk. Persze korántsem mindegy nekünk, mit szabad és mit nem – ám egy íratlan szabály mindent fölülír: itt, a Kongón mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Hajónk vészesen túlterhelt: egyetlen motorjával három, színültig megpúpozott uszályt tol maga előtt. Legfeljebb 675 tonna mozgatására tervezték, a rakomány viszont legalább 800 tonnát nyom. A fedélzet fölé feszített, szélben csapkodó ponyvák, vásznak alatt legalább hatszázan kucorognak. Menetjeggyel talán ha fele részük utazik; a többiek egytől egyig potyautasok. Sokan városban élnek, és azért szálltak most hajóra, mert azt remélik, hogy elszegődhetnek aratómunkásnak a kukorica- és földimogyoróföldekre. Egyik-másik asszony kis faszénkályhát is hozott: ők szakácsnőnek akarnak beállni valahova. Olyan is akad, akiből utcalány lesz, prostituált. Mert hisz mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Énekelnek, trécselnek, imádkoznak. Nehéz faszénfüst üli meg a levegőt. Szűkös a hely, ránk tör a klausztrofóbia. Előkerül a gabonapálinka, több butykos is körbejár. Aki túl sokszor enged a kínálásnak, hamar kiterül a fedélzeten. A felső fedélzeten, az egyiki kabin sarkában sovány, negyvenes férﬁ gubbaszt: elemlámpánál betűzi a Bibliát. Josephnek hívják. Övé a bárka, két éve vásárolta 800 ezer dollárért. Előtte légi 106 national geographic •

2 0 1 5. október

szállítással foglalkozott. Úgy gondolta, a levegő törvényei a folyón is érvényesülnek majd. Azóta be kellett látnia: tévedett. A legénység zöme lop, amikor csak tud – még az unokahúga férje is enyveskezű. Most, ahogy számolja, úgy 180 tonna lehet az uszályra csempészett pluszrakomány. A túlsúly miatt a motor kínlódik, lassabban haladnak, ráadásul nagyobb a kockázat, hogy megfeneklenek, tehát az utasok sincsenek biztonságban. És persze a tulaj haszna is kisebb. Joseph fél, hogy az emberei már tudják: rájött az üzelmeikre, átlát rajtuk. Csak vajas kenyeret majszol, nem eszik a közösből, mert retteg, hogy leﬁzetik a szakácsot, megpróbálják megmérgezni. Undorodik ettől a fertőtől, a Bibliában keres vigasztalást. Bűnösök veszik körül. Igaz, ő sem különb. Családjából többen papnak álltak, csak hát ő szereti a pénzt. Ha év végén mérleget von, és kiderül, hogy újabb százezer dollárral lett gazdagabb, már ő is azt mondja: megérte. „Van még aszpirinje?” – fordul felém. Adok neki egypár pirulát. Megköszöni, egy kis kólával beveszi az összeset. Fotós kollégámmal, Pascal Maitre-rel vigasztaljuk kicsit.

Sokáig állami kezelésben volt a ﬂotta, rendes hálóhelyet kínáló hajók járták a folyót, de a kormány hagyta tönkremenni a vállalatot. Ma már csak uszályok és fatörzsből vájt csónakok közlekednek a Kongó vizén.

Mielőtt megismerkedtünk Josephfel, tíz napig alkudoztunk a kinshasai kikötőben egy másik tulajjal. Eleinte nagyon biztatónak tűnt a bárka neve: Kwema Express. A zömök pasast semmi sem zökkenthette ki a nyugalmából. Mindenért pénzt kért, ami csak az eszébe jutott: ﬁzetnünk kellett a kabinért, a hajóhoz kötött, fatörzsből vájt motoros csónakért, a szükséges biztonsági és karbantartási munkálatokért, az új alkatrészekért, mindenféle hivatalos papírért. Ötezer dollárt gombolt le rólunk, jóformán teljesen kizsebelt minket. Ezt még lenyeltük valahogy, de aztán jött a java. Először nem indult be a motor, aztán beindult ugyan, de sehogyan sem tudtunk kivergődni az iszapágyból. Aztán meg fölpuffadt hullát vettünk észre a vízben a hajó oldalánál. Az volt az a pont, amikor eldöntöttük – elég volt. Amikor hírét vettük, hogy nemsokára indul Joseph bárkája, egy kinshasai szállodában randevúztunk, megalkudtunk az árban, és kértünk még pénzt otthonról. Már Joseph társaságában repültünk Mbandakába, a szutykos kikötővárosba, ahol a legénység nappal feketepiaci árut rakodott az agyonterhelt uszályokra, éjjel pedig helyi

macákkal hancúrozott. Két nap múlva végre elindulhattunk a Kongó híres-nevezetes kanyarulatánál fekvő város, Kisangani felé. Azt akartuk megtudni, milyen szerepet tölt be ez a hatalmas folyam, az állandóság jelképe, a Kongói Demokratikus Köztársaság viharoktól terhes történelmében. Zabolázatlan erejével kimenekítheti-e a nyomorból, a korrupció béklyójából a koldus népet? Vagy az ország minden más részétől elszigetelt, külön világot képvisel? Február van, száraz évszak, alacsony a vízállás, iszapos a folyó. Az égen sólymok hasítanak, a folyó tükrén vízimadarak csattogtatják szárnyukat. Pár kilométerenként roskatag, nádfedeles kunyhók szakítják meg az esőerdő vonalát. Integető lurkók szaladnak ki a partra, némelyik csónakba pattan, vadul evezni kezd, hogy meglovagolhassa hajónk farhullámait. Ahogy bealkonyul, a legutolsó ladik is eltűnik a parti sűrűben. A felső fedélzeten, a szúnyogháló oltalmában hálózsákunkba bújunk. Áram nincs, zavartalanul csodálhatjuk a csillagokat. Zaj se nagyon hallik egyéb, mint az odalent küszködő hajómotor dohogása. kongó folyó 107

A Kongói Demokratikus Köztársaságban gyér az úthálózat, közlekedni sok helyen teherhajóval a legcélszerűbb. Az utasok a föltornyozott rakomány réseiben főznek, alszanak, léteznek.

Kora hajnalban kántálásra ébredünk: prédikátor tart imaórát a híveknek. Még nem pirkad, de már égnek a tüzek, fánkot sütnek az asszonyok. Mások is fölkászálódtak már a szivacsmatracról, pakolják kifelé portékájukat: a szappant, az akkumulátort, a gyógyitalt, a cipőt, a gabonapálinkát. Kisvártatva az első vásárlók is feltűnnek: a partról jönnek, csónakon lapátolnak a hajó felé. Megkerülik az uszályokat, felkapaszkodnak a fedélzetre. Ők is áruval érkeznek: banánt kínálnak meg harcsát, pontyot, óriáskígyót, cerkófmajmot, kacsát, krokodilt. Az úszó piac egész nap működik, egyszerre tucatnyi csónak ringatózik hajónk mellett. A kereskedéssel mindenki jól jár: az utasok élelemhez jutnak, a falusiak lázcsillapítóhoz és új edényhez a rozsdaette régi helyett. Simon, a prédikátor, kopott farmert és inget árul. Lisalába, a hajdani diktátor, Mobutu Sese Seko szülőhelyére tart. „Mobutu idejében még volt pénzem külön kabinra.” Nem jó ez az egész, mondja. Talán nem is csak a hajónkra; Joseph Kabila, a jelenlegi államelnök zűrzavaros országlására is. „Csak azt tehetjük, hogy imádkozunk, és az Úr kegyelmébe ajánljuk magunkat.” 108 national geographic •

2 0 1 5. október

Simonnak útitársa is, van, bizonyos Celestin. A vállas, erős férﬁnak kis kaucsuk- és olajpálmaültetvénye van. A Kongó egyik mellékfolyójánál, a Mongala mellett, Bingában lakik. A két fehér idegen látványa egészen fölvillanyozza. „Éjjel azt álmodtam, hogy két külföldi látogat a birtokomra. Talán az Úr küldte magukat” – lelkendezik. Visszamosolygunk, valami köszönetfélét is motyogunk, amikor meghív bennünket, de nem ígérünk semmit. A Kongó mentén hamar megtanulja az ember: itt semmi sem tervezhető, legkevésbé a tempó. A vízállás alacsony, a hajó túlterhelt, a kapitány korsóból issza a gabonapálinkát, a tulaj a Bibliában keres vigasztalást. Mi még a szerencsések közé tartozunk, de tudjuk: a szerencse errefelé igencsak forgandó. Az Atlanti-óceánba tartó, 4700 kilométer hosszú Kongó folyó kilenc országot köt össze, az embernek mégis elsősorban a Kongói Demokratikus Köztársaság jut eszébe róla. „Országunk gerince a Kongó. Gerinc nélkül az ember összecsuklik” – szögezi le Isidore Ndaywel è Nziem, a Kinshasai Egyetem történészprofesszora.

Törvényes rend híján itt mindenki egyenlő. Nincs központi irányítás, emiatt az erőforrások kihasználatlanok maradnak. A folyó 3,9 millió négyzetkilométer területet felölelő medencéje az egész kontinenst elláthatná vízenergiával és élelemmel, de így, hogy kincset érő lehetőségeivel nem tud élni az ország, a hatalmas területen marad, ami volt – a túlnépesedés és a nyomor, a törvénynélküliség és a burjánzó korrupció. A Kongói Demokratikus Köztársaságban jóformán csak vízi út köti össze a falvakat a városokkal, a tengerrel, a nagyvilággal. Ám a Kongó folyó jelentőségét messze nem csupán ez, vagy akár másodpercenként közel 42 500 köbméteres, irdatlan vízhozama adja. Régóta köztudott, hogy a folyó medencéje rengeteg ásványkincset,

Thierry André Mayele, hogy a Kongó folyón liberalizálták a hajózást, szabaddá tették a versenyt: „A politikusok döntését persze főként az indokolta, hogy így nekik is csurrant-cseppent.” Mivel az illetékesek könnyen kijátszható szabályokat és adótörvényeket vezettek be, és mert a kikötői hatóságok dolgozóit gyatrán ﬁzették, mindent eluralt a korrupció, minden zsarolásos alapon kezdett működni. Az onatra, az rvf és a többi folyami hatóság kellő állami ﬁnanszírozás híján elsorvadt, így végül is kialakult a mai helyzet. Valójában tehát a kormány nagyon is tett azért, hogy Kongó legfőbb természeti kincse minden tekintetben szabályozatlan maradjon. Aki végigutazza a folyót, testközelből győződhet meg minderről. Bel- és külföldi cégek irtják

A vízállás alacsony, a hajó túlterhelt, a kapitány korsóból issza a gabonapálinkát, a tulaj a Bibliában keres vigasztalást köztük gyémántot is rejt. A gyarmatosítók persze hamar szagot fogtak; II. Lipót belga király 1885-ben megalapította az országánál csaknem nyolcvanszor nagyobb Kongó Szabadállamot, és költséget-emberéletet nem kímélve szipolyozni kezdte a térséget (a „kaucsukláz”-ban több millió kongóinak kellett meghalnia). Joseph Conrad 1902-ben megjelent regénye, A sötétség mélyén (Heart of Darkness) leírja, hogy a Nyugat kapzsi elefántcsontkufárai miként rabolták ki egykettőre a folyó titokzatos, meghódíthatatlan völgyét. A Kongóról ma is ugyanez a kép él bennünk; a valóság is ugyanaz – legalábbis annyiban, hogy a folyót máig nem sikerült megzabolázni. A folyami közlekedés és szállítás évtizedeken át az onatra, a kongói szállítmányozási hivatal monopóliuma volt. Aztán az 1990-es években, a Mobutu-rendszer hanyatlása idején változott a kép. Sylvestre Many Tra Hamany, az onatra egyik volt vezetője nem tagadja: „Hajóink öregek voltak és elavultak, a motorjuk örökké elromlott, a sok késés miatt odalett a vállalat renoméja.” Az lett a vége, folytatja a kongói vízügyi hatóság, a Régie des Voies Fluviales (rvf ) munkatársa,

rohamtempóban a Kongó-medence erdőit, mit sem törődve a súlyos talajerózióval. A kormány nem gondoskodik a folyam kotrásáról, a korrupt hatóságok mégis továbbengedik a vészesen túlterhelt bárkákat, holott tudják: mentőhajó sincs, vészhelyzetben nincs mivel kimenekíteni a vízből az utasokat. Így persze a Kongón hajózni kész lutri. „Van, hogy öt agyonterhelt hajó is elsüllyed egy évben” – meséli Mayele. Indulásunk előtt két hónappal történt, hogy egy bárka balesetet szenvedett Kinshasa mellett. Mayele szerint részeg volt a kapitány, azért futott zátonyra a hajó. Utaslista híján nem derült ki, hogy hányan vesztek oda. Az illetékesek harminc-negyven áldozatról beszéltek, mondja Mayele, de a hangján hallom: biztos benne, hogy több volt a halott. A föntebb taglalt veszélyek is bizonyítják: az ország kormánya bűnös módon elhanyagolja a Kongó-vidéket. A legfőbb bizonyítékért azonban már mélyebbre kell hatolnunk a folyó medencéjében. Hónapokkal később, novemberben Pascallal erre vállalkozunk, ám ezúttal már egy kisebb vízi alkalmatosságon kelünk útra. kongó folyó 109

NIGÉRIA

KÖZÉPAFRIKAI KÖZTÁRSASÁG

Yaoundé Malabo

KAMERUN

EGYENLÍTŐIGUINEA AFR IKA

Ngoko

EGYENLÍTŐIGUINEA

Robert Draper és Pascal Maitre Mbandakából több mint ezer kilométert hajózott fölfelé Kisanganiig.

Libreville Ogooué

EGYENLÍTŐ

SÃ O T OMÉ ÉS P RÍNCIP E

gh San

Kongómedence

KONGÓ

GABON

a lim

Kon

ÓCEÁN

gó

i s K r

ATLANTI-

Kwa

á l Maluku

tengerszint feletti magasság (méter)

Brazzaville

Malebotó

1676 1067

KINSHASA

(ANGOLA)

Cabinda

Boma Cuan

305 a Kongó-medence határa 0

CA B I N DA

610

Kinshasa

ó ng

M’banza Congo

100 km

h e g

Caxito

A mintegy 4700 kilométer hosszú Kongó és mellékfolyói

Vízi országút

Uíge

Luanda

a világ második legnagyobb trópusi erdőségét szelik át.

N’dalatando Malanje K w anz a

Hosszú útjukon a Kongói Demokratikus Köztársaságot nyolc másik országgal, köztük a Kongói Köztársasággal is összekötik. Kinshasa alatt és Kisangani fölött veszedelmes zúgók képeznek gátat, teherhajók ezért csupán a folyó 1700 kilométeres szakaszán közlekedhetnek. Sumbe

Biéfennsík 110 MARTIN national GAMACHE ÉS LAURENgeographic C. TIERNEY, NG •

2 0 1 5. október

FORRÁSOK: HYDROSHEDS; WORLD RESOURCES INSTITUTE

Benguela

u Bom

Bangui

Mo n

Uba ng i

Később hajóról csónakra váltottak, úgy ereszkedtek le a Kongón. A Mongala folyó mellett, Bingában meglátogatták Celestint.

Bumba

Lisala

Binga

la ga

U ele

imi Aruw

Lopor i

Lindi

longa Lu

A HAJÓÚT VÉGPONTJA

Isangi A HAJÓÚT KIINDULÓPONTJA

Marin g a

MBANDAKA

Yailombo

Tshua pa Ntomba-tó

Salon ga

KISANGANI Boyoma-vízesés

Margherita-csúcs 5110 m

(Stanley-vízesés)

A Lomami folyón kitérőt tettek, megálltak Yailombo faluban. Itt ismerkedtek meg Cesarral, aki éjszaka halászik, nappal tanít.

ÉSZAKKIVU V i r u n g a -

Lo m

a el

h eg y s ég

Kindu

DÉLKIVU

ru nku Sa

Lubef u

MANIEMA

ge Loan

Kongó

ilu Kw

Lulua

Kananga

BURUNDI

g h e g y s é

Kasa i

enie

L uk

Bukavu RUANDA

MaiNdombe-tó

Kivu-tó

KONGÓI D E M O KRATIKU S KÖ Z T Á RSA SÁ G

Mbuji-Mayi

TA N ZÁ N IA

Luvu a

Tanganyika-tó

Lucapa

L u n d a Saurimo

ANGOLA Z

Mweru-tó

f e n n s í k

Luena

Kongóforrás

zi bé am

ZAMBIA

ZAMBIA Luap ula

K a t a n g a -

Lubumbashi

kongó folyó 111

112 national geographic โ ข

2 0 1 5. oktรณber

Úszó falu Kongóban utazni igazi türelemjáték. Megeshet, hogy a hajó óránként csak pár kilométert araszol előre, vagy megfeneklik az iszapban, netán lerobban a motor. Az idő csak vánszorog. A férﬁnép dámajátékkal üti el az időt (a szemközti oldalon fent), a nők főznek, takarítanak, ellátják a gyerekeket – és közben várják, hogy történjen valami. Ha település mellé ér a hajó, a part mellől azonnal elindulnak a csónakok: jönnek a falusiak, hozzák a portékájukat. A fedélzeten aztán megindul a lázas cserebere, közben a hajó megy tovább. A falubeliek dzsungelbéli zsákmányt: majmot, kígyót, disznót kínálnak, az utasok háztartási holmit, ruhát, gyógyszert, rizst adnak cserébe. Aki malacra tesz szert, egyszerűen beszuszakolja maga mellé a sokadalomban.

kongó folyó 113

Ennek a hazafelé, Kisanganiba tartó ﬁatal nőnek a zsúfoltság dacára sikerült némi szabad helyet találnia, kicsit kinyújtoztathatta tagjait a hosszú hajóúton.

Most azonban el kellett feledkeznünk az időről, nem gyárthatunk terveket. Annyi a dolgunk, hogy hagyjuk magunkat sodortatni a folyóval, és közben hallgatjuk, miről folyik a szó útitársaink között. Így derülhet ki leginkább, hova érdemes kitérőt tennünk. Időről időre a parti bozótot is figyeljük, keressük az élet jeleit. Olykor pedig kikötünk. És bízunk a szerencsénkben. A kétszáz családot számláló Yailombo halászfaluba már így jutunk el. Kisanganiban bérelünk egy motoros csónakot, három órán át csorgunk lefelé Isangiig, aztán az egyik nagy mellékfolyón, a Lomamin délre fordulunk, és még egy napig ladikozunk. Amikor partra szállunk, énekszó üti meg a fülem. Elindulok a hang irányába. Iskolásgyerekekre találok: műanyag széken ülnek egy nagy, korhadó, ketrecszerű bambuszépítményben. Tanáruk, Cesar 23 esztendős, vékony bajszú, félénk mosolyú ﬁatalember. Karja csupa izom: látszik, hogy a folyón is dolgozik. „Este hattól reggel hatig halászom, héttől délig tanítok. Keveset ﬁzetnek, de másképp nem tudom eltartani a családot” – magyarázza. Ami halat fog, a felesége megszárítja, megfüstöli, és 114 national geographic •

2 0 1 5. október

viszi Kisanganiba: öt-hat nap evezés oda, ugyanannyi vissza. Az ötvenhárom yailombói harmadik osztályos nebuló tanításáért a falu havonta 18 és fél dollárnyi összeget ﬁzet. Az a bambusztákolmány a közösség egyetlen iskolája – a legközelebbi állami iskola csónakkal jó napos út ide. Járt-e valaha is politikus Yailombóban, kérdezem Cesart, mire bólint. „A választási kampány alatt. Olyankor fűt-fát ígérnek: lesz itt orvosi rendelő, iskola. De végül minden marad a régiben.” Akárcsak a többi faluban, ahol jártunk, Yailombóban sincs rendelő, kövezett út, autó, vezetékes víz, áram, telefon, internet, rendőrség meg újság. Csak a folyó meg a vadon. Az elzártságnak azért van előnye: védi a falut az ország keleti végében gyilkoló-garázdálkodó milicistáktól. Néhány nappal azelőtt, hogy Yailombóig jutottunk, Kisangani környékén eltöltöttünk egy kis időt a híresen vakmerő vagenya halászok között, akik a Kongó tajtékos zúgói fölött, ingatag bambuszállványba kapaszkodva fogják a halat. Megkérdeztem a törzs vezetőjét, a 47 esztendős Beaka Aiﬁlát, érzékelték-e valaha is, hogy külső erők próbálják hatalmukba keríteni a vidéket.

„Igen, a hatnapos háború idején – válaszolt azonnal Aiﬁla, az 1998 és 2003 között zajlott második kongói háborúra, pontosabban a 2000. év júniusára utalva, amikor az ugandai és a ruandai erők véres harca Kisangani környékére is átterjedt. – Akkor reggel a hálóinkban nem halat, hanem hullákat találtunk.” A Lomamiról aztán visszatérünk a Kongó vizére. Az esős évszakban járunk, rajtunk kívül nincs más a folyón. Napok telnek el, amíg északnyugat felé sodródva újabb motoros járművel találkozunk. Pang a kereskedelem, kevés az uszály. A halászoktól is elpártolt a szerencse. Mi pedig mindent megveszünk, amit kínálnak. Ha piacról hallunk, fölkeressük; van, hogy kilométereket

Egy másik mellékfolyóra, a Mongalára is kiruccanunk. Egész nap szeljük az örvénylő vizet, késő este jutunk a bingai kikötőbe. Ahogy partra lépünk, jól megtermett, kopasz ﬁgura kászálódik ki egy furgonból. Átölel mindkettőnket. Celestin az, aki Joseph hajóján két idegenről álmodott. Pár napot töltünk Bingában. Meglepő kényelem fogad: négy hálószobás, boltozatos, fábólbetonból épült házban, a környéket uraló mezőgazdasági vállalat amerikai vezérigazgatójának otthonában térhetünk nyugovóra. Nem derült ki azóta se, hogyan szerezte meg számunkra Celestin ezt a fejedelmi szállást. A ház eredeti tulajdonosa, egy belga vállalkozó 1914-ben alapított itt kaucsuktermelő céget. A házban pingpongasztal, a felhajtón Mercedes állt, a városban zavar-

Az elzártságnak azért van előnye: megvédi a falut az ország keleti végében gyilkoló-garázdálkodó milicistáktól kutyagolunk a vadonban, mire megtaláljuk a bódékat, ahol földimogyorót, banánt, kenyeret, paradicsomot, faszenet vásárolhatunk. A nagy kikötőkben legfeljebb gázolajért vagy más, nélkülözhetetlen dologért állunk meg. A kikötés nyomasztó élmény: a migrációs hatóság egyenruhás tisztviselői mindig nekiállnak böngészni a papírjainkat, mindig fölteszik ugyanazokat a kérdéseket, majd közlik, mennyibe kerül, hogy békén hagyjanak. Velünk van a nemzetbiztonsági hivatal kisangani irodájából egy mézesmázas modorú pasas, akit azért ﬁzetünk, hogy segítsen elhárítani az akadályokat, de ő leginkább sörkészletünk felszámolásában segédkezik. A verőfényes kék ég elsötétül, vad eső kezdi verni a csónakot. Behúzódunk egy kis öbölbe, fölkeressük a cölöplábas viskókban élő halászokat. Sárga plasztikkancsókban hamar előkerül a pálmabor, mindenkit körbekínálnak. Alkonyattájt tisztást keresünk a parton, leterítjük a hálózsákot, nekiállunk vacsorát főzni. Kora reggel kiﬁzetjük a földhasználati díjat, aztán indulunk tovább. Már messze járunk, de a nevenincs falu lakói még mindig integetnek nekünk a partról.

talan volt az áramszolgáltatás. Aztán 1997-ben megbukott Mobutu, két évre rá a belga kaucsukbáró elmenekült Bingából, a házat kifosztották a lázadók. Az amerikai cég vezérigazgatója már csak hébe-hóba fordul meg a vidéken. Binga ültetvényein ma jórészt olajpálma nő, a főállású alkalmazottak száma négyezerről hatszázötvenre apadt. A városban rég nincs áramszolgáltatás; kocsit csak hármat látni a sár lepte utcákon, és az mind az amerikai vállalaté. Az amerikai vállalkozó három okból maradt itt: a gumifának és az olajpálmának is nagyon megfelel ez a klíma, olcsó a munkaerő, a hozamot pedig messze elszállíthatják a Kongó vizén. Binga 67 ezer lakosából kétezernek jut csak az idénymunkából; a többieknek marad a halászat, a vadászat, a földművelés. A város iskoláit és orvosi rendelőit az amerikai vállalat üzemelteti. Amerikaiak ide vagy oda, az itt élő ngombe törzs hű a hagyományaihoz. Mondják, hogy az egyik főnökük egyszer megátkozta a bingai halászokat, mert nem tisztelték a régi módit. Három évig alig volt hal, a bingaiak éheztek. Végül a halászok bocsánatot kértek, a főnök pedig föloldotta az átkot. kongó folyó 115

116 national geographic โ ข

2 0 1 5. oktรณber

Dagály és apály A gyarmatosítók elmenekülnek, a zsarnokok megbuknak. Mindazt, ami marad utánuk, a Kongó partján élők hasznosítják. Lisalában, Mobutu Sese Seko szülőföldjén a diktátor egykori rezidenciájának ütött-kopott termeiben iskolát rendeztek be (a szemközti oldalon fent). Az egyik folyóparti faluban jó hasznát veszik a szomszédos, sorsára hagyott ültetvénynek: olajat sajtolnak az elvadult pálma terméséből (lent). Azért van, ami itt sem változik. A vagenya halászok ma is ugyanúgy, bambuszkereten egyensúlyozva, hatalmas varsákkal fogják a halat Kisangani mellett, a zúgókon, (a szemközti oldalon lent), mint 1877-ben, amikor a híres utazó és felfedező, Henry Morton Stanley rájuk talált.

kongó folyó 117

118 national geographic โ ข

2 0 1 5. oktรณber

Vadonatúj csónakokat gusztálnak az érdeklődők Bumba mellett, a Kongó-part legnagyobb piacán. A hajókészítők messze behatolnak az őserdőbe, hogy megfelelő fát találjanak. Mesterségükből épphogy csak meg tudnak élni. kongó folyó 119

120 national geographic โ ข

2 0 1 5. oktรณber

A gyerekek már kiskorukban megtanulják, hogyan kell hajtani a fatörzsből vájt csónakot. Ez a ﬁúcska családjával a Kongó egyik mellékfolyója, a Mongala mellett él. Apja a folyóágban és a közeli tóban halászik. kongó folyó 121

Sorozatos motorproblémák és egyéb gondok-bajok is hátráltatták a Kongón pöfögő Kwema Expresst. A bárkának végül nyolc hónap alatt sikerült fölvergődnie Kisanganiig.

Amint ebből a történetből is kiderül, a ngombék egykor kevélyek voltak, szívesen kérkedtek az erejükkel – de aztán megjelentek Lipót király gyarmatosítói, hogy megkaparintsák a Kongóvidék kincseit. „A belga uralom megtörte a kongóiak lelkét. Kényszermunkára hajtották őket, és ha nem robotoltak elég keményen, levágták a kezüket. Aki a gyarmati időket vagy Mobutu rezsimjét sírja vissza, egyszerűen csak belefáradt a káoszba, a lelke mélyén csak arra vágyik, hogy végre megint méltósággal élhessen.” Egy reggel Celestin motorra ültet, esőverte földutakon kanyarogva kimegyünk a birtokára. 122 national geographic •

2 0 1 5. október

Nagy az ültetvény, de elég gondozatlannak tűnik. Celestin büszkén közli: „Ezt a földet még apám vette 1980-ban. Nyolcszáz méter hosszú az út mentén, hat és fél kilométer az erdő mélyéig. Akkoriban még dzsungel volt ez az egész vidék. Apámnak jó munkája volt a belga cégnél, félre tudott tenni a ﬁzetéséből. Tíz gyereke született, én a harmadik vagyok a sorban. Otthon légkondicionálónk meg terepjárónk volt, sajt és kolbász is jutott az asztalra. Megvolt mindenünk, ahhoz képest különösen, hogy a folyó mentén jószerével mindenki más nyomorgott. Az én családom úgy próbált élni, ahogy Nyugaton élnek az emberek.

Amit termel, a pálmaolajat az amerikai vállalatnak adja el. Monopolhelyzete miatt persze nyomott áron vásárol tőle a cég. Mostanában azon töri a fejét Celestin, inkább a gumifaültetvényt bővíti, és a kakaóval is megpróbálkozik – ehhez tízezer dollárnyi tőke kellene. Vagy ezerötszáz dollárból vesz öt tehenet, és tejgazdaságot létesít. Győzköd, szálljak be én is. Vagy keressek neki befektetőt. Ám aztán elkomorul az arca, és megvallja: tizenkét éves ﬁa, a kis Celestin jövőjét nem itt képzeli el. „Amíg felnő, maradjon Bingában, de aztán próbáljon másfelé szerencsét. Európában vagy Amerikában. Semmiképpen se itt.”

Láttam, hogyan szaporodnak nálunk a fehér emberek ültetvényei, és elhatároztam: ha nem élhetek is úgy, mint ők, azért nekem is lesz egy kis földem, el tudom majd tartani belőle a családot.” Celestin az erdő felé mutat: 1999-ben egy hónapon át ott rejtőzött a családjával. Maniókán, banánon, vadhúson tengődtek, közben a kongói lázadók kifosztották az otthonukat. „A mai életet össze sem lehet hasonlítani a háború előtti időkkel. De dolgoznom kell tovább, már a család miatt is fenn kell tartanom az ültetvényt. Nem nagy, de legalább biztos bevételi forrás. Van mit ennünk, jó iskolába járathatjuk a gyerekeket.”

A Kongón töltött utolsó napunkon kellemes az idő, gyorsan csorgunk lefelé. Egyszer csak a túlpartnál felbőg egy motorcsónak, négy álcaruhás, kalasnyikovos suhanccal elindul felénk. A ﬁckók lingala nyelven ordibálnak nekünk, amikor odaérnek hozzánk, egyikük gyors mozdulatokkal összeköti a két csónakot. Ketten átlépnek, ránk tartják a géppisztolyukat. Ahogy meglátják a két nyugatit, beindul a szokásos történet. Rendőrnek adják ki magukat. Közlik, hogy szántszándékkal kerültük ki a falujukat, nehogy „nyilvántartásba vehessenek”. Közlik, hogy nincs jogunk a folyón hajózni. Persze a mieinket se kell félteni: rögtön kikérik maguknak, visszaszájalnak. Pascallal próbáljuk csitítani őket. Biztonsági emberünknek ezúttal sem vesszük hasznát. Alig 50 kilométerre Mbandakától, ahonnan visszarepülnénk majd Kinshasába, úgy érzem, a kikötőváros már egy másik, elérhetetlen bolygó. A Kongó itt másfél kilométer széles, segítséget aligha kaphatunk. Csónakunkban két laptop, négy fényképezőgép, több ezer dollárnyi pénz. Csak mi húzhatjuk a rövidebbet. Fél óra telik el, elfogy pár cigaretta, pár palack víz. A tárgyalások holtpontra jutnak. És akkor jön a váratlan fordulat. „Szeretik Kongó? Mert én inkább Amerika szeretem!” – kiáltja az egyik suhanc, majd közli az árat: töltsük teli csónakjuk kiürült üzemanyagtartályát, és adjunk tíz dollárt. Ennyi belefér. Parolázunk (végül is üzlet köttetett), majd búcsút intünk a vigyorgó ﬁckóknak. Végre elfordítják rólunk fegyverük csövét, és lassan eltűnnek a Kongó ezüstszürke vizén. kongó folyó 123

Szakértőnk válaszol Ősi Attila paleontológus, az MTA doktora

Ipar és tudomány A bányászat és a tudományos kutatás összhangba hozható – osztotta meg tapasztalait a bakonyi ősmaradványokat csaknem tizenöt éve tanulmányozó Ősi Attila paleontológus. Az iharkúti dinoszaurusz-lelőhely sorsa egy időre éppen a bányászat megszűnte miatt vált kérdésessé. A KUTATÁSOK KEZDETÉN MÉG ZAJLOTT A LELŐHELYEN BAUXITKITERMELÉS. HOGYAN HIDALTÁK ÁT A PROBLÉMÁT?

Jó viszonyba kerültünk a bányát működtető céggel. Beengedtek a területre, és ahol nem folyt kitermelés, dolgozhattunk. Ráadásul, mivel ott volt a géppark, nagyon sok komoly földmunkát elvégeztek helyettünk, sokszor szívességből, évek munkáját spórolták meg nekünk. De ők is jól jártak végül, mert a felfedezések miatt nem kellett a felhagyott terület jó részét hatalmas összegért rekultiválni. A NEHÉZ MUNKAGÉPEK NEM TETTEK KÁRT A FOSSZÍLIÁKBAN?

De, nagyon sokszor történt ilyen eset, a végső mérleg azonban mégis pozitív. A maradványok ugyanis nem a talajfelszínről, hanem sokszor 15–20 méteres mélységből kerültek elő.

124

FOTÓ: ŐSI ATTILA ARCHÍVUMÁBÓL

MI TÖRTÉNT A LELŐHELLYEL A BÁNYA BEZÁRÁSA UTÁN?

A terület cégtulajdonba került, és amikor a céget a tulajdonosok megvételre kínálták, sikerült megvásárolnunk – nem kis részben az adakozásnak köszönhetően. A lelőhely jelenleg a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány és két szomszédos település, Németbánya és Bakonyjákó tulajdona. Azért volt fontos ez a lépés, mert előfordulhatott volna, hogy a területet olyasvalaki veszi meg, akinek egészen más elképzelései vannak, és akkor nem folytathattuk volna a kutatást. A törvény ugyanis jelenleg – a régészeti leletekkel ellentétben – az őslénytani, geológiai leleteket nem védi egyértelműen, sokszor nem biztosít kellő időt a feltárásra, ha például építkezés, útépítés során bukkannak felszínre. Ez a jövőben egyébként várhatóan változni fog. MEGOLDHATTA VOLNA A GONDJAIKAT, HA VÉDETTÉ NYILVÁNÍTTATJÁK A TERÜLETET?

Sokat tanakodtunk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársaival; mostanáig nem léptünk erre az útra, de nem is tettünk le róla. Nekünk elsősorban az amatőr gyűjtőktől kell megóvnunk a lelőhelyet azért, hogy az ősmaradványok ne vesszenek el a tudomány számára. Ez pedig nem feltétlenül állami védelem kérdése. A legfontosabb, hogy a terület kutatható marad. Szeretnénk egy parkot is létrehozni Iharkúton, hogy a nagyközönségnek is bemutathassuk eredményeinket. – BV

0 AJ 0.000 ÁN DÉ FT KK ÁR

TY A

PLUSZ KÉRDÉS ngszakerto@centralmediacsoport.hu Kedves Olvasó, ha lapunk proﬁljába vágó, izgalmas, sokakat érdeklő kérdése van, írjon nekünk a fenti e-mail címre!

Agytorna ARCFELISMERŐ PROGRAM

Két szem, szemöldök, orr, mosolyra húzódó száj – a két rajz minden eleme azonos, ám csak az egyik mondható emberi arc képének. A különbséget már az újszülött is észleli: az arc sematikus ábráját elmélyülten tanulmányozza.

126

FOTÓ: ADOBE STOCK / FOTOLIA

Egy kis arcászat Kedves Olvasó, gratulálunk: Ön – valamennyi embertársával együtt – az arcfelismerés mestere! Vessen egy pillantást az itt látható képekre. A különbségek dacára egy szempillantás alatt megállapítja, hogy a fotón szereplő lény fajtársa-e, vagy sem, azonosítja a nemét, megítéli hozzávetőleges életkorát (gyerek, felnőtt, idős ember), rasszát, és azt is eldönti, rokonszenvesnek találja-e. A komplex információcsomag beszerzéséhez szó szerint elég egy szemvillanás. Társas létezésünk, ennélfogva életben maradásunk szempontjából is kulcsfontosságú ez a képességünk, fejlődése pedig már életünk elején megkezdődik. A 12–36 órás baba már megismeri édesanyja arcát – egyáltalán, állhatatosan tanulmányozza az arcszerű képeket. Az arcot ábrázoló sematikus ábra sokkal inkább le tudja kötni a figyelmét, mint az ugyanazon elemekből felépülő, ám ezeket az elemeket nagyon más, nagyon nem „arcszerű” elrendezésben mutató rajz. A három hónapos csecsemő már meg tudja különböztetni az emberi arcokat, az elkövetkező hónapokban pedig a férfiak és a nők, a rokon- és ellenszenves (például boldogan mosolygó, illetve ijesztően grimaszoló), a gyerekés a felnőttarcok között is megtanul különbséget tenni. A különbségtételhez érzelmek is társulnak: a gyerekarcokat vonzóbbnak találja, mint a felnőttekét; ha elsősorban nők veszik körül, inkább a női arcokra figyel, ha férfiak gondozzák, főként a férfiarcok iránt mutat érdeklődést. „Az arcfelismerés képességéért nem egyetlen agyrész, hanem agyi területek egész hálózata felelős – magyarázza Németh Kornél, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának kutatója. – A halántéklebeny alsó-hátsó részében található tekervény kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban, de nem csupán ebben. Ha azonos csoportba tartozó, ismert objektumokat csekély eltérések alapján kell megkülönböztetnünk (például a kutyaszakértő kutyákat vesz szemügyre), szintén ez az agyi területünk kezd fokozott működésbe. Más agyrészek pedig a különféle arckifejezések értelmezését végzik.” A rokonok, barátok, ismerősök arcának látványához számos többletinformációt is társítunk: eszünkbe jut az illető neve, beugranak a vele kapcsolatos emlékek, érzelmek, és ezeket mind agyunk más-más területeiről hívjuk elő. Bár már kamaszkorunktól képesek vagyunk arra, hogy első pillantásra fölmérjük embertársaink fönt említett ismérveit, a tapasztalatszerzés köre még felnőttkorunkban is számít: a saját rasszunkba tartozók arcát jobban meg tudjuk különböztetni, mint a más rasszúakét, és ugyanez áll a nemi hovatartozásra is. Egyes vizsgálatok szerint a nők kortól és rassztól függetlenül általában több arcot tudnak megkülönböztetni, mint a férfiak, és tovább is emlékeznek rájuk. – BV

Mozaik RÉZMŰVESSÉG A MÉLYBEN

Az úrvölgyi rézedényeket az előkelő háztartásokban is igen nagy becsben tartották.

Vasból lett réz

128

MAGYARORSZÁG

SZLOVÁKIA Besztercebánya

Igen meglepődtek a besztercebányai polgárok, amikor a Bocskai-szabadságharc lezárulta után lementek a bányába biztonságba helyezett értékeikért, szerszámaikért: a vas szerszámok helyett rézdarabokat találtak – adta hírül a 17. századi polihisztor, Bél Mátyás. A besztercebányaiak, bár magyarázatot nem tudtak a jelenségre, később is le-levittek tárgyakat, hogy a bányavíz a vasanyagot rézzé „változtassa”. 1738-ra már húsz kamrában, üstökben fogták fel a bánya faláról csepegő „érces vizet”, amelyet azután rekeszekbe osztott kádakba vezettek. A kádakba helyezték az átalakítandó vastárgyakat. 1717-ben a följegyzések szerint 3200 kilogramm rezet állítottak elő így. Ilyen rézből készültek a Besztercebányához közeli bányavároskáról, Úrvölgyről elnevezett ötvösremekek; ezekből több múzeumunk is őriz. A „vasból lett” réz könnyebben megmunkálható, mint az ércből előállított, ugyanis a két anyag kristályszerkezete eltérő: „A hazai rézbányászat úgynevezett hidrotermiális, másodlagos ércelőfordulásokat ismer, amelyekből bonyolult kohászati eljárásokkal nyerhető réz. Az úrvölgyi edények rézanyaga viszont az elemi rézhez hasonlítható. A vastárgyakra rakódott rézbevonatot annak idején leverték, megolvasztották és hengerelték, tehát kohászati eljárásnak nem vetették alá” – magyarázza Bircher Erzsébet, a soproni Központi Bányászati Múzeum igazgatója. A 17. századi edények, serlegek egy részén német vagy latin nyelvű felirat utal az alapanyag csodás eredetére, például: „Vas voltam, most réz vagyok, rajtam ezüst és arany ragyog.” Megmunkálás után a rézfelületeket ﬁnom aranybevonattal látták el. Az alkimisták – persze tévesen – annak bizonyítékát látták a jelenségben, hogy a fémek egymásba alakíthatók. Bél Mátyás megadta a helyes magyarázatot: „Az oldatba vitt réz kiválik, és lassacskán elfoglalja a vas helyét.” – BV

FOTÓK: GEDAI CSABA

világpiac

CSÚCSTERMÉKEK • VILÁGMÁRKÁK • ÚJDONSÁGOK

HIRDETÉS

KÁVÉZZUNK STÍLUSOSAN!

HIRDETÉS

A Nespresso folyamatosan

LG G4 OKOSTELEFON Új dimenzió a mobiltelefonos fényképezésben

tökéletesíti kávégépeit, hogy

A valódi marhabőr hátlappal is kapható LG G4 okostelefon

még magasabb szintre

eleganciája mellett kategóriájában egyedülállóan új techno-

emelje a kávézás élményét,

lógiai megoldásokat kínál. Az 5,5 colos IPS Quantum Display

egyúttal a legfrissebb dizájn-

kijelző és a nagy teljesítményű, 3000 mAh-s, kivehető akku-

irányzatokat is követi. Ennek

mulátor mellett a készülék – okostelefonban most először

fényében a Nespresso

alkalmazott – nagy fényerejű, f/1.8-as optikát kapott, így

megalkotta Pixie Clips

gyengébb fényviszonyok között is gyönyörű felvételeket

kávégépét, amelynek

készíthetünk vele. Az LG G4 másik fontos újdonsága,

egyik újdonsága, hogy

hogy kamerája manuális módban is hasz-

küllemét – cserélhető

nálható, képei ei pedig a JPEG mellett RAW

oldalpanelei révén –

formátumban n is elmenthetők. Nem túlzás

ízlésünkhöz és a legújabb

tehát azt állítani: tani: az LG G4 okostelefon

trendekhez igazíthatjuk.

kamerájánakk

A stílusváltáshoz csak

egyedi

annyit kell tennünk, hogy a rendelkezésre álló panelek

beállításai-

közül választottat fölpattintjuk a gép oldalára. A Pixie Clips

val minden

kávégépet tehát ugyanolyan gyorsan átöltöztethetjük,

pillanatot

ahogy magunk váltunk ruhát kedvünk-hangulatunk szerint.

műalkotássá á

www.nespresso.com

tehetünk!

HIRDETÉS

HAGYJA A PONTGYŰJTÉST A KATICÁKRA! VízPlusz kártyával azonnali kedvezmények várják! Az ingyenesen igényelhető VízPlusz kártya révén 10–20 százalékkal olcsóbban veheti igénybe a Fővárosi Vízművek egyes VízPlusz szolgáltatásait. Túl ezen, kedvezménnyel ﬁzethet elő egyebek között a National Geographic magazinra, valamint a kártyaprogramban részt vevő szolgáltatók (MART, Uriage,

RICELAND – ROSTOKBAN GAZDAG GYORS- ÉS KONYHAKÉSZ RIZSEK

SodaStream, Scholl, Optic World, Butlers, BL Óraszalon, Nemzeti

Azoknak ajánljuk ezeket a termékeket, akik szeretik a fehér

is élvezheti. Mindehhez nem kell pontokat gyűjtenie vagy meg-

rizsek ízét, zamatát, ugyanakkor egészségük megőrzése is

határozott értékhatár felett vásárolnia – elég, ha az elfogadó-

nagyon fontos szempont számukra. Utóbbiban segítenek

helyen vásárláskor felmutatja VízPlusz kártyáját. A kártya

a jótékony hatású rostok. A Riceland innovatív megoldásai-

díjmentesen igényelhető a www.vizpluszkartya.hu honlapon.

val elérte, hogy az amúgy csekély rosttartalmú fehér rizs

A mindenkori kedvezményekről a www.vizpluszkartya.hu honlap nyújt tájékoztatást. A honlapon fölsorolt kedvezmények a Central Médiacsoport Zrt. lapjainak, magazinjainak előfizetésére csak a vizpluszkartya. hu oldalról indított online rendelés esetén érvényesek.

rostértéke még az alapvetően rostdúsabb barna rizsét

Táncszínház, Marmorin, DreamFloor) számos kedvezményét

is meghaladja. A Riceland fehér rizse így önálló köretként is kitűnő, akár húsokhoz, akár a tenger gyümölcseihez, akár salátákhoz adjuk, sőt curryvel, édes-savanyú szósszal ®

készített egzotikus ételekhez is pompás lehet.

Keresőben

Arctalan portrék A feladat Az arc érzéseket közvetít. Amerikai anyalapunk szerkesztői arra kérték az olvasókat: fotójuk arc nélkül emberekkel meséljen.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE

„Arc nélkül könnyebb magunkat, barátainkat, családunkat elhelyezni a képben, a történetben. A kép így többet mond, és az értelmezésnek is több teret enged” – Marie McGrory, a National Geographic képszerkesztője

Hakan Simsek Brüsszel, Belgium Hakan a nyári vásáron állt éppen sorban a lányával, amikor észrevette, hogy egy arra járó furcsa árnyékot vet a jegyárusító bódé falára. Kétszer volt ideje exponálni, aztán az illető továbbállt. Andrei Stoica Chandler, Egyesült Államok Az informatikus Andrei arizonai túrát tett. Egyik nap, már alkonyatkor, észrevett egy sziklát, és a sziklában meglátta a képi lehetőséget. A fényhez képest beállt a megfelelő helyre, és lefotózta önnön sziluettjét.

130

Weinémer Nóra, Virág Dániel Debrecen A kép az Egyesült Államokban, Texas államban, az Aquariumban készült. Shadow és Kai, a két palackorrú delﬁn már bemutatta minden produkcióját; a műsor után jóllakottan megpihentek a medence alján.

ÖNÖK KÜLDTÉK ng.hu/foto Küldje el nekünk legjobb fotóit! A hónap képe megjelenik a magazin Keresőben rovatában is.

Mango Loke Cheras, Malajzia A kézfogó előtt a menyasszonyt a szülők ősi kínai szokás szerint vörös fátyollal takarják le – ezt a pillanatot örökítette meg az esküvői fotósként dolgozó Loke. A szertartás során aztán a vőlegény veszi le a lányról a fátylat.

131

Keresőben ng.hu/foto; yourshot.ngm.com

Az élet fája A feladat A fák valós és átvitt értelemben is a táj, a történelem és a kultúra szimbólumai. Washingtoni anyalapunk szerkesztői arra kérték az olvasókat, mutassák be életük fáit, ágait.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE

„A fa a magány, a nyugalom, a gyógyulás jelképe is. Ezek a képek az élet fája kifejezést értelmezik újszerűen, izgalmasan” – Erika Larsen, a National Geographic magazin fotósa

Takesi Marumoto Tokió, Japán Az informatikai tanácsadó Takesi egy reggel Japán keleti részén a Hitacsi Tengerparti Parkban sétált. Tavasszal itt mindig ezrével nyílik a kékszem nevezetű virág. „Igazán üdítő volt a látvány” – írja Takesi. Zuzana Krajcˇi Pozsony, Szlovákia Zuzana klasszikus portréra készült unokahúgával és a virágzó cseresznyeágakkal. Komponálás közben, a keresőben vette észre, hogy a kislány arca nélkül a kép meghökkentő, sőt kicsit sejtelmes hangulatú lett.

132

.hu Szeptember 14-tĐl már online is találkozhat kedvenc magazinjaival!

Naponta friss tartalommal l l várjuk, és ha most velünk játszik, az Öné lehet szuper nyereményeink egyike is!

N YEREM É N Y J ÁT É K Ahhoz, hogy részt vehessen a sorsoláson, keresse a szeptember 16. és október 21. között megjelenČ NČk Lapja, Ezotéria, Konyha és Psziché magazinokban és új weboldalunkon elrejtett: #noklapjahu feliratot, és küldje be október 31-éig az alábbi kérdésre adott helyes válasz betĬjelével együtt az alábbi módon. KÉRDÉSÜNK: KI SZÜLETETT EGY ÉVBEN A NďK LAPJÁVAL? A) Vámos Miklós B) Patrick Dempsey C) Meryl Streep D) Julia Roberts Beküldés e-mailben: nljatek@centralmediacsoport.hu • Tárgy: nĐklapja.hu játék Példa a megfejtés formátumára: Helyes válasz: E) Itt találtam meg a feliratot: NČk Lapja magazin 2015/41. lapszám 214. oldal, nČklapja.hu – NČk Lapja Psziché – Szenvedélyem a diétám cikk

NYEREMÉNYEK:

FďDÍJ:

1 db

Játékszabályzat: http://noklapja.nlcafe.hu/noklapja/2015/09/09/noklapja-hu-jatek-palyazati-feltetelek/

Küldje be a helyes választ és azt, hogy hol találta a #noklapjahu-t, HÁRMAT a fenti magazinokból és HÁRMAT a nČklapja.hu-ról.

További nyereményeinkért küldje be a helyes választ és azt, hogy hol találta a #noklapjahu-t, EGYET a fenti magazinokból és EGYET a nČklapja.hu-ról.

50 db

4 fĐre, 6 éjszakára szóló kikapcsolódás a Hotel Corvus Aquába

Max Factor szépségcsomag, melynek tartalma: egy Masterpiece Transform szempillaspirál és egy Colour EƤect szájfény

Éves elĐƩzetés: 3 db NČk Lapja, 12 db 3 db Ezotéria, 3 db Konyha és 3 db Psziché magazin

Apró részletek Nagyító alatt a National Geographic magazin képei

Barlangi (bal)eset „Ez a hasadék… ékesen példázza, mily önfeledten tobzódott cifraságokban a Barlang” – szól a kép mellett Willis T. Lee megjegyzése. Lee vezette a National Geographic Társaság expedícióját, amely az új-mexikói Carlsbad-barlang feltérképezésére vállalkozott. (A nagyítónk alatt kirajzolódó, több ott készült képen is látható hölgy vélhetően a felfedező leánya.) Lee 1925 szeptemberében közreadott beszámolójában leírja, mennyi gondjuk-bajuk akadt; egyes szám harmadik személyben szól például a keservekről, amelyeket a vállán cipelt, szivárgó benzineskanna okozott: „…Észrevette, hogy nedves folt terjeng az inge hátán, de nem sokat törődött vele, amíg a fájdalom a húsába nem mart… Nem gondolta, hogy a benzin okozta fölhólyagosodás elfajulhat, ezért még órákig folytatta a munkát. Az elkövetkező tíz napot pedig azzal töltötte, hogy orvosi segédlettel új bőrt növesztett a sebre.” — Margaret G. Zackowitz

134

FOTÓ: WILLIS T. LEE, NATIONAL GEOGRAPHIC CREATIVE

NEKIK NYOLC, DE NEKED HUSZONNÃ&#x2030;GY.

www.24.hu

Elemi ösztön Állati vágyak és nemi stratégiák

Magányos, kivéve, ha szerelmes

Köztudomású, hogy az oroszlán falkában él. A többi macskaféle azonban magányos állat, egymaga szeret lenni, csak párosodni jár össze fajtársaival. Igaz ez az ocelot rokonára, a hosszúfarkú macskára (Leopardus wiedii) is. Nősténye körül csak akkor bukkannak föl a kandúrok, amikor (32–36 naponta) tüzelni kezd; ilyenkor néhány napon át a közelében ólálkodnak, és többször is igyekeznek párosodni vele. A légyott egy percig tart csupán. Ha a nőstény vemhes lesz, két és fél hónap múlva egy, olykor két kicsit hoz a világra – csak egy pár emlőmirigye van, így nem lenne többre kapacitása. A csekély szaporulat sajnos nem elég ahhoz, hogy a faj minden körülmények között fennmaradjon. A kölykök egy év múltán kezdenek önálló, és úgyszintén magányos életet. A hosszúfarkú macska egyre ritkább, így a legtöbb országban már tartani és vadászni is törvényellenes (főként a prémjéért gyilkolták előszeretettel). Több más állatkert mellett az uruguayi Bioparque M’Bopicuá munkatársai is igyekeznek fogságban szaporítani, hogy egyedszáma ezáltal is növekedjék. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (iucn) megkongatta a vészharangot: a hosszúfarkú macska egyre ritkább, egyedszáma 2025-re rossz esetben kétharmadára csökkenhet. Ráadásul, mert félénk jószág, még holmi etyepetye kedvéért sem mer átvágni az erdőirtott, nyílt területeken. Fogyatkozó élőhelye és fajtársai miatt így még az eddiginél is magányosabb lesz. – Patricia Edmonds

ELTERJEDÉSI TERÜLETE

Mexikó, Közép- és Dél-Amerika erdőiben honos. TERMÉSZETVÉDELMI BESOROLÁSA

Mérsékelten fenyegetett. ÉRDEKESSÉGE

Hátsó lábán a bokaízület 180 fokban elforgatható, ezért akár fejjel lefelé is le tud szaladni a fáról.

Amikor a nőstény tüzelni kezd, a kandúrok néhány napig a közelében ólálkodnak, és többször is igyekeznek párosodni vele

Hosszúfarkú macska portréja az Egyesült Államokból, Cincinatti város állatkertjéből. FOTÓ: JOEL SARTORE, NATIONAL GEOGRAPHIC CREATIVE

MEGJELENT A NŐK LAPJA ÉVSZAKOK ŐSZI SZÁMA! AT TA ART RTA TALOMBÓL: LOM hugh jackman hétközznapi világszztár utazzunk isztambulba! ezer és egy éjsza zaka alapdarabok őszre nőies fo ormák, bőr, csillog gás

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!