Baratainknak 2017/2 by Friendraiser Jezsuita

Barátainknak MENEKÜLÉS HELYETT ÖKUMENÉ TANULHASSANAK

2017. ŐSZ

TARTALOM Köszöntő 3 Jezsuiták a keresztények egységéért 4 Teológiai meggondolások a kálvini és az ignáci lelkiségről 6 Isten küldetésében járni 8 Közép-európai rendtartomány 10 „Azt hiszem, egy kicsit szép volt” 12 P. Hevenesi János SJ (1919–2017) 13 Az elmúlt öt év 14 Találkozó Libanonban 16 Az úton mindenkinek van helye 17 Tegyetek jót, mert tudtok! 18 Úti Boldogasszony oltalmában 20 Öregdiák Közösségeink hírei 22 Crowdfunding 23

Jelen kiadványunkat a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya által tárolt, korábban ön által postai úton vagy digitálisan megadott információk alapján juttattuk el önhöz. Adatait kizárólag a rend által kezdeményezett kommunikációra használjuk, harmadik félnek nem adjuk át. Amennyiben nem kíván a jezsuita rendtől további hírlevelet kapni, kérjük jelezze a friendraiser@jezsuita.hu címen vagy a +36 1 327 4054-es telefonszámon. Ha a jezsuiták Barátainknak című értesítőjét következő számától kezdve szeretné digitálisan fogadni, kérjük, küldje el kérését a

friendraiser@jezsuita.hu címre. A digitális formátum igénylésével segít csökkenteni postai költségeinket. Köszönjük!

ADOMÁNYAIKAT A MINDENKORI JEZSUITA MUNKÁKRA BÁRMIKOR KÖSZÖNETTEL FOGADJUK A „JTA BARÁTAINK” ELNEVEZÉSŰ ALAPÍTVÁNYI BANKSZÁMLÁRA:

11100104-18064333-12000007 (CIB BANK ZRT.) VEGYEN RÉSZT A MAGYARORSZÁGI JEZSUITA MISSZIÓBAN!

BARÁTAINKNAK A MAGYAR JEZSUITÁK HÍRLEVELE Felelős kiadó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, P. Vízi Elemér SJ Szerkesztő: Jacsó Annamária Olvasószerkesztés, korrektúra: Szigeti László Tördelés: Köllőd Márton Fotók: Bakos Stúdió (3., 13. oldal), Czope Anna (4. oldal), uj.katolikus.hu (6. oldal), Majó Márk (8. oldal), Ménesi Ágoston (9. oldal, fent) Facebook: Deutsche Provinz der Jesuiten (9. oldal, lent), bilder.jesuiten.org (10. oldal), Facebook: Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium (14. oldal), Facebook: Gyökerek Tábor (18–19. oldal), Facebook: Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium Alumni (22. oldal), Tar Éva (23. oldal) Kapcsolat: www.jezsuita.hu E-mail: friendraiser@jezsuita.hu Facebook: Jezsuiták barátai www.mixcloud.com/jezsuitak www.youtube.com/c/jezsuitak

Több lehetőség áll rendelkezésére, hogy támogatásával részese legyen a jezsuita missziónak Magyarországon. A választás az öné, annak alapján, hogyan kíván segíteni, illetve milyen lehetőség áll rendelkezésére. Az állandó források meghatározók anyagi stabilitásunk szempontjából. Évenként tervezhető alapot tudnak biztosítani tehetséges diákjaink ösztöndíjazásához, szociális támogatásokhoz, valamint tanárok tudományos tevékenységeihez. ESETI ÁTUTALÁS (WIRE TRANSFER) EURÓPÁBÓL A magyar jezsuita munkák támogatására – elektronikus banki utalással, az alábbi adatok felhasználásával, magyarországi bankszámlánkra indított átutalással – köszönettel fogadunk adományokat: • Bank neve: CIB Bank Zrt. • BIC (Swift Code): CIBHHUHB • Bank címe: 1027 BUDAPEST, MEDVE U. 4–14. • Bankszámla neve: JTA Barátaink (Society of Jesus Foundation) • IBAN (nemzetközi bankszámlaszám): HU25 11100104-1806433312000007 ESETI ADOMÁNYOZÁS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBÓL ÉS KANADÁBÓL A magyar rendtartomány számára csekken vagy utalvánnyal (donation by check/money order) küldhetnek adományt az alábbiak szerint, a „Saint Jutta Foundation” részére címezve: • Kanada: Saint Jutta Foundation, 432 Sheppard Ave. East, Toronto, Ont, M2N 3B7 Canada. • USA: Saint Jutta Foundation, Jesuit International Missions, 2050 N. Clark St. Chicago IL 60614 USA.

KÖSZÖNTO

KEDVES BARÁTAINK!

arátainknak című kiadványunk jelen számát részben az ökumenizmus, magyarosan a keresztény egységtörekvés témájának szenteljük. A reformáció ötszázadik évfordulója adja ehhez az alkalmat, akárcsak a 36. Általános Rendgyűlésünk meghívása a kiengesztelődésre. E témán túl olvashatnak provinciánk életéről, az oktatásról, a nevelésről, a más kultúrákkal, a közel-keleti helyzettel való találkozásról. Mindezek az ismerkedés és a párbeszéd mentén arra hivatottak, hogy jobban megértsük egymást, és dolgozni tudjunk a béke és egység megteremtésén Isten és az emberek között.

Jó alkalom ez arra is, hogy megemlítsem a lelkiségi közegben tapasztalható együttműködést a protestáns testvérekkel, akikkel már ökumenikus, személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat is tartunk a Manrézában. Ökumenikusak ezek olyan szempontból, hogy a lelkivezetők a katolikus és protestáns/református hagyományból jönnek, és a lelkigyakorlat során a saját felekezeti hitgyakorlat mellett lehetőség van az ökumené szeretetteljes gyakorlására. Az imádság közös terepe az Istennel való és az egymás között születő barátságnak is, ez a párbeszéd alapja. Egységünk a keresztségben már jelen van, kérjük az Urat, hogy tegye teljessé az életünkben és az egyházban. Köszönetet mondok minden hozzájárulónak, támogatónak, akiknek köszönhetően munkánkat végezhetjük. Kedves Barátaink, legyenek részesei továbbra is közös küldetésünknek: az őszi támogatásokat hirtelen jelentkező, jezsuita kötődésű munkák támogatására fordítjuk. P. Vízi Elemér SJ provinciális

2017. ŐSZ

LELKISÉG

JEZSUITÁK A KERESZTÉNYEK EGYSÉGÉÉRT

„jezsuita ökumenikusok” csoportja egy informális jezsuita közösség. Több mint ötven éve, a II. vatikáni zsinat alatt indult, azokból toborzódva, akik aktívak voltak a keresztény egység területén végzett munkában. Az első konferencián, 1964-ben fogalmazódott meg a cél: előmozdítani a keresztények látható egységét az ökumenikus teológia és az ökumenikus kapcsolatok segítésével. A jezsuita szolgálat különféle szektoraiban dolgoznak a kétévente egy hétre összegyűlő csoporttagok. Megosztják ismereteiket és tapasztalataikat, amelyeket a keresztény egység újjáépítéséért végzett munkájuk, a baráti kapcsolatok és a különféle felekezetek közötti gyakorlati együttműködés során szereztek. A kilencvenes években kapcsolódtam be munkájukba, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Kar Ökumenikus Bizottságának lettem a tagja. Érdemes emlékezni: 2001-ben az egyiptomi, Alexandria melletti Mariútban a mára magyar állampolgárrá lett Henri Boulad atya volt a konferencia szervezője és házigazdája, 2003-ban pedig, a 17. konferenciának a dobogókői Manrézában én. Idén angol, ír, máltai, magyar, cseh, szlovák, osztrák, holland, svéd, lengyel, belga, német, libanoni, indiai és észak-amerikai jezsuiták jöttek össze a Róma melletti dombok egyikén, a Nemi tó mellett az Ad Gentes központban. Ez volt az Ökumenikus Jezsuiták Nemzetközi Társaságának 24. konferenciája. A protestáns reformáció idei, ötszázadik évfordulóján nemcsak a nyugati kereszténység szakadására fókuszáltunk, hanem az ortodox és a katolikus egyház kapcsolatára is a tavalyi, nem túl sikeres krétai pánortodox zsinat nyomán, illetve foglalkoztunk a közel-keleti keresztények jelen helyzetével is.

BAR ÁTAINKNAK

LELKISÉG

A teológiai megfontolások mellett szó volt azoknak a katolikusoknak a pasztorális helyzetéről is, akik Svédországtól Japánig, Oroszországtól Dél-Indiáig különféle keresztény felekezetek tagjaival élnek együtt. Miközben a kereszténység Európa sok részén meggyengült, addig Afrikában, Indiában, Kínában folyamatosan erősödik, és a hitélet új formáit szüli. Ezekre a jelenségekre is részletesebben rátekintettünk, amint arról is sok szó esett, hogy a hagyományosan katolikus országok Dél-Amerikában a pünkösdi és evangéliumi keresztény közösségek gyors növekedését élték meg, s Ferenc pápa nagyon bátorítja az ottani helyi pasztorális és társadalmi együttműködést. Mindezen tényezők is jelzik, mennyire fontos a keresztény egység keresése a gyorsan változó világban. Szükséges, hogy a jezsuiták továbbra is aktívak legyenek ezen a területen. Álljon itt egy idézet a konferencia legfiatalabb résztvevője, Mikael Schink jezsuita előadásából, amely a svéd helyzetről szólt. „A múlt évszázad közepén még általános volt a svéd szkepticizmus mindennel és bármivel szemben, ami katolikus. Még az 1980-as években az Európai Uniót is katolikus projektnek tekintették, ami végül lerombolhatja a svéd kultúrát. Az ilyen érzelmek nagyon ritkák manapság. A katolikus egyházat inkább érdekesnek és egzotikusnak tartják. Különösen a kármelita és ignáci spiritualitás vált általánosan népszerűvé, és szélesebb közönséget talált a katolikus egyház számos könyv publikálása révén. A katolikus teológusok és filozófusok tudása és elismertsége egyre nő, különösen a Signum elnevezésű katolikus kiadvány és az újonnan létrehozott teológiai és filozófiai tanszék, a Newmaninstitutet (Newman Intézet) révén, amely az egyetlen katolikus felsőoktatási intézmény a skandináv országokban. Egy konkrét jelenség az, ahogyan Ferenc pápát bemutatták a svéd tömegtájékoztatási eszközök. Pápákat általában negatív fényben szokott feltüntetni a svéd média, de Ferenc pápát következetesen melegszívű emberként ábrázolják, aki empatikus a kiszolgáltatottakkal szemben. 2015-ben Svédország legnagyobb napilapja, a Dagens Nyheter a Laudato si’ enciklikát az év egyik legjelentősebb könyvének nyilvánította. Hasonlóképpen a második legnagyobb napilap, a Svenska Dagbladet az emberiség reménye jeleként említette a pápát.” P. Sajgó Szabolcs SJ

2017. ŐSZ

ÖKUMENÉ

TEOLÓGIAI MEGGONDOLÁSOK A KÁLVINI ÉS AZ IGNÁCI LELKISÉGRŐL Római katolikus pap, a filozófia és a teológia doktora, egyetemi tanár, jeles Kálvin-szakértő. Gánóczy Sándor, Párizsban élő neves teológus Ignác és Kálvin közös Krisztus-keresése címmel tartott előadást a Párbeszéd Házában a Kálvin és Ignác címet viselő konferencián. Alább olvasható egy részlet az előadásból, amely alkalmas a személyes reflexióra.

„M

i indokolja mai reformátusok érdeklődését jezsuita lelkigyakorlatok iránt? Ebből a kérdésből szeretnék kiindulni, mielőtt megkísérelném a kálvini és az ignáci lelkiséget összehasonlítani és teológiai szempontból értelmezni. Így remélem, hogy alá tudom támasztani ebből az értelmezésből és a szóban forgó lelkigyakorlatok megfigyeléséből nyert véleményemet, hogy ez a két lelkiség kiegészíti egymást, és napjainkban erősítheti az ökumenikus egymásra találást. Mindenekelőtt azonban legyen szabad három tanúságtételt idéznem: kettő protestáns lelkipásztoroktól származik, a harmadik pedig egy nem egyházi szolgálatban álló hölgytől. A svájci református Ursula Tissot így nyilatkozik: »Több évvel hittudományi tanulmányaim elvégzése után fedeztem fel a lelkigyakorlatokat, amikor szükségét éreztem, hogy kikerüljek a főiskola teológiai szárazságából. Úgy véltem, hogy vagy elmélyítem lelkiségemet, vagy felhagyok a lelkipásztori tevékenységemmel. Francia jezsuitáknál részt vettem egy egy hónapos lelkigyakorlaton, ami fordulatot hozott az életembe. Újra megta-

BAR ÁTAINKNAK

ÖKUMENÉ

nultam egy egyszerű, de az evangélium szövegeiben megalapozott lelki életet. Emellett felfedeztem a csendes szemlélődés értékét is.« A második tanú, Jacqueline Rutgers lelkésznő és pszichológus az ignáci gyakorlatok helyes, nagymértékben modern pedagógiáját emeli ki, amennyiben fejleszti az ítélőképesség és az elhatározás képességét. A lelkigyakorlatok vezetője a maga útján kíséri el a gyakorlatozót, sőt csereviszonyba kerül vele. Így tanul úgyszólván a tanító magától a tanulótól is. Emellett nem csoportoknak ad általános irányítást, hanem személyes párbeszédre törekszik minden résztvevővel. A harmadik nyilatkozó, Donna J. Bean amerikai presbiteriánus azzal a várakozással vett részt lelkigyakorlatokon, hogy elmélyült, személyes kapcsolatba kerül Jézussal. De Jézus életének átelmélkedését az a tudat is kísérte, hogy ezt a Szentlélek konkrét formában jelentkező sugalmazása teszi lehetővé. Sok más hasonló nyilatkozatot – természetesen világi hívek és férfiak szájából is – lehetne még idézni. Jómagam intéztem már Párizsban is körkérdést azokhoz, akik az ottani Manrézában lelkigyakorlatokat vezetnek, illetve azokon részt vesznek. De most a hallgatóimtól is elvárok ilyen tanúságtételeket, amelyek az általam mondottak tartalmát megerősítik vagy helyesbítik. De az én feladatom más: először is egy szellemtörténeti megállapítás, aztán pedig teológiai állásfoglalás, amely kritikát is magában foglal. Kálvin és Loyolai Ignác térben és időben közel kerültek egymáshoz. A XVI. század első felében mindketten a Montaigu Kollégium tagjai voltak, amely a Párizsi Egyetemhez tartozott. Itt tanultak „szabad művészeteket”, amelyek abban az időben a teológiai tanulmányok előkészítésének is számítottak. Mindketten a kollégiumban éltek, és az ott gyakorolt „devotio moderna”, azaz a modern kegyesség szellemében éltek. Nevezetesen annak aszketikus formája szerint, amely a Montaigu Kollégium egykori igazgatója, a németalföldi Johannes Standonk nevéhez fűződött. Minden arra utal, hogy Ignác és Kálvin ennek a lelkiségnek egy mérsékeltebb irányzatát követték, amelyet a szintén flamand Gerhard de Groote képviselt. Célja határozottan az egyház reformja volt, de azt az egyéni megtérés és a szemlélődő imádság eszközeivel kívánta elérni. Egy olyan szemlélődés révén, amelynek központi tárgya Jézus élete...” Gánóczy Sándor

2017. ŐSZ

H I V ATÁ S

ISTEN KÜLDETÉSÉBEN JÁRNI – AZ EMBEREK SZOLGÁLATÁVAL „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk” (1Jn 4,16). Április 29-én a budapesti Jézus Szíve jezsuita templomban Székely János esztergom– budapesti segédpüspök diakónussá szentelte Bellovics Gábor és Petrovics László jezsuita skolasztikusokat. Szeptember 3-án Ternyák Csaba egri érsek Miskolcon, Avas-Délen, az Isteni Ige templomában pappá szentelte Petrovics Lászlót.

zeket a sorokat már Miskolcról írom, ahol új feladat, új küldetés vár rám, de még mindig kicsit az elmúlt év tapasztalatáról szeretnék néhány gondolatot megosztani a kedves olvasókkal. Hálával tekintek vissza, mert egészen különleges időszakot élhettem át. A pesti Jézus Szíve templomunk közösségéhez tartoztam, amely tele van élettel, hiszen ott, a belváros szívében is sokan keresik a kapcsolatot velünk, jezsuitákkal. Mondhatni népszerűek vagyunk. Jönnek hozzánk egyetemisták, fiatal családosok, idősebbek; keresők vagy olyanok, akik már valamilyen lelkiségi mozgalomhoz tartoznak. Köszönhetően ennek az igénynek szinte akaratlanul is megérintett a felelősségtudat és a megajándékozottság érzése. A felelősségtudat, hogy jó és irgalmas munkatársa legyek az Istennek. S a megajándékozottság, mert tudom, hogy mindenfajta érdem nélkül kaptam bizalmat az emberektől. Sokat tanultam arról, mitől válik működőképessé egy templomi közösség, hogyan lehet jól hordozni egymás terheit. Az a fenti szentírási rész, amely végül a papi jelmondatom lett, azt hiszem, jól kifejezi, hogy mindig Isten az, aki kezdeményez. Hivatásomnak tekintem, hogy mindenki életében segítsem ezt a felismerést, legyen szó akár egy prédikációról vagy egyéni lelkivezetésről. Ugyanis ebből a felismerésből születhet az a válasz, amely személyes, éltető kapcsolathoz vezethet az Istennel. A magam számára ezért ez az ideál: úgy élni és hirdetni az evangélium örömhírét, hogy mindenki számára vonzó lehessen, ahogy számomra is azzá vált. Új, miskolci szolgálatomról pedig örömmel írok a legközelebbi lapszámban. P. Petrovics László SJ

BAR ÁTAINKNAK

H I V ATÁ S

A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya szeretettel hívja Önt és szeretteit Bellovics Gábor SJ áldozópappá szentelésére, melyet Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke végez október 21-én, szombaton, a 15 órakor kezdődő szentmisében. Cím: Jézus Szíve templom, 1085 Budapest, Mária u. 25. Bellovics Gábor október 22én, vasárnap 15 órakor ünnepli első szentmiséjét a mosoni Nepomuki Szent János-templomban. Cím: 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 110. Szeptember 10-én, vasárnap Nürnbergben hat jezsuita, köztük Kiss Ferenc (az első sorban balról a negyedik) a noviciátust záró egyszerű fogadalmat tett.

Imádkozzunk fiatal jezsuitáinkért, hogy az Úr tartsa meg őket hivatásukban!

2017. ŐSZ

TÁ R S A S Á G

KÖZÉP-EURÓPAI RENDTARTOMÁNY

húsvét utáni héten került sor a németországi provincia szimpóziumára, majd a magyar rendtartomány találkozójára Budapesten. A német, osztrák, svájci, litván és magyar rendtartományokból kétszázhatvan jezsuita találkozott Schwäbisch Gmündben. Ez az öt provincia a jövőben sokkal szorosabban fog együttműködni, mint eddig, ugyanis a következő években a közös közép-európai rendtartomány megalkotása a cél. A németországi találkozón mi, magyarok három kisbusznyian vettünk részt, egy jelentős csoportot alkotván. A szimpózium sok személyes találkozás mellett mélyebb lelki és apostoli jellegű megosztásokra is lehetőséget adott. A találkozóra P. Generális is eljött, és útmutatást adott az előttünk lévő úthoz. Kiemelte, hogy a jezsuitáknak a remény küldetése is a feladatukhoz tartozik: „A kiengesztelődés szolgáiként meghívást kaptunk arra, hogy a remény hírvivői legyünk, meggyógyítsuk a személyes sebeket, elősegítsük a javak előállításának új módjait és a fogyasztás olyan új modelljeinek kialakítását, amelyek tiszteletben tartják az ökológiai egyensúlyt, és előmozdítják a társadalmi változásokat. Küldetésünk elősegíteni, hogy minden ember jobb életfeltételek között és így méltóságban és szabadságban élhessen.” P. Koronkai Zoltán SJ

BAR ÁTAINKNAK

TÁ R S A S Á G

AZ ELMÚLT HÓNAPOK SORÁN SZÁMOS SZEMÉLYI VÁLTOZÁS IS TÖRTÉNT RENDTARTOMÁNYUNKBAN. Befejezte kétéves miskolci magisztériumát S. András Csaba SJ, aki ősztől Rómában, a Gergely Egyetemen folytatja teológiai tanulmányait, a Gesù formációs közösség tagjaként. Háromévi miskolci szolgálat után F. Nagy Ernő SJ a budapesti, Sodrás utcai Xavéri Szent Ferenc közösség tagja lett, ahol miniszteri feladatokat végez, és a helyi lelkigyakorlatos programok koordinálását látja el. Kétévi miskolci iskolalelkészi szolgálat után P. Koronkai Zoltán SJ szintén a Xavéri Szent Ferenc közösségbe költözött. A tartományfőnök mellett látja el a sociusi teendőket, továbbá a lelkigyakorlatokat adó Inigo-csoport vezetésének feladatát. Miskolcra került a szeptember 3-án pappá szentelt P. Petrovics László SJ, aki S. Elek Lászlóval és Rivasz-Tóth Kinga koordinálásával végzi az iskolalelkészségi szolgálatot. László a plébániai szolgálatba is bekapcsolódik. S. Naguyen Quoc Tuan Joseph SJ két év után, közös megfontolás alapján, június 18-án véglegesen visszatért Vietnamba. Sok áldást kívánunk további tanulmányaira és jezsuita életére. S. Joseph Tran Van Ngu SJ visszakerült Miskolcra, a Pongrácz Szent István-rendház közösségébe. Folytatja a magyar nyelvtanulást és a magiszteri szolgálatot. S. Szász András SJ augusztus végétől Torontóban végzi nyelvtanulással egybekötött magisztériumát egy angol nyelvű skolasztikus közösség tagjaként. D. Bellovics Gábor SJ kétéves németországi posztgraduális tanulmányait befejezve a budapesti Fáber Szent Péter-rendház közösség tagja lett. Mária utcai templomunkban és a hivatáspasztorációban teljesít kisegítő szolgálatot. A templomhoz kapcsolódóan feladata lesz az egyházzenei kultúra művelése és segítése. P. Bartók Tibor SJ május végén befejezte terciáját, s ősztől a római Gergely Egyetem Spirituális Intézetében tanít. P. Forrai Tamás SJ szeptembertől átvette a torontói Szent Erzsébet-plébánia vezetését. Elődje, P. Rigó Jenő SJ visszatért Magyarországra, és a miskolci Pongrácz Szent István-rendház közösségének lett a tagja. Jenő atya október 1-jétől átvette P. András Attilától a plébánia vezetését. P. Tamás Barna SJ Marosvásárhelyre került, a P. Endes István-rendház közösségébe. Feladata a kollégiumi lelkészség vezetése és a templomi szolgálat lesz.

2017. ŐSZ

ARCÉL

„AZT HISZEM, EGY KICSIT SZÉP VOLT”

„M

ájus utolsó hétvégéjén esketni és keresztelni jártam ismét otthon. Jövet-menet beugrottam János bácsihoz, föl az otthon negyedik emeletére. Rendtársaim jelezték, hogy nem nagyon ismeri meg a látogatókat, ös�szekeveri a neveket és a személyeket. Sűrű kakaós, fekete csokit vittem neki, azt mindig szerette (ugye, mint egy gyermek!). Nagy meleg járta akkor is, csak feküdt az ágyban, kön�nyű lepedő alatt. Fogatlan arca időtlenné tette, s arra gondoltam, éppen olyan, mint a Biblia említette Idők Öregje. Arcán ráncok: egy élet teleírt lapja. Csak az Isten tudja jól olvasni. Ezért is kell majd előtte fölemelni a fejünket. Várok a csendben, várok az ünnepélyes csendben, mert megérzem, megsejtem, hogy nem közönséges szunyókálásról van itt szó, hanem másról. Angyalok járnak itt, föl s le, billen az álom a másvilágba és ismét vissza. Mindig is szerette ezt az átmeneti szunyókálást a Mária utcában, délelőtt és ebéd után is művelte, ahogy mondta széles mosolyával: »Isten mind nagyobb dicsőségére!« Egyszer, amikor visszatért a szendergésből, kérdem tőle: »Milyen volt, János bácsi?« Mármint az álomban? Ebben a titokzatos megmerülésben. Gondolkodik, és alig hallhatóan motyogja: »Azt hiszem, egy kicsit szép volt.« Megül a csend köztünk, én pedig ízlelgetem a közlését, mire föl huncut mosolyt látok átsuhanni az arcán. Megérti, mit is mondott valójában, és azon mosolyodott el. »Egy kicsit odaát voltál, ugye?« – kérdem, mire boldogan bólint. »Egy kicsit odaát voltam, és persze, nagyon szép!« Ezt akarta mondani, de hát az lett belőle, hogy »egy kicsit szép!«. Tetszik neki így is, és látom, hogy a gyermek kópéságával derülget. Ez is János bácsi. Isten kópéja! Valami egyszerű, derűs, utánozhatatlan gyermeki tisztaság, mely kicsit fordít a valóságon, és azt trükkösen, a fonákján látja, de láttatja is. A humor fölszökellése ez, ahogy a gyerekek ugrabugrálnak. Sokszor egyedül ez a játékos olvasata tette számára elviselhetővé az életet.” P. Vértesaljai László SJ

BAR ÁTAINKNAK

1919–2017 „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).

evenesi János 1919. szeptember 5-én született Érden. 1937 és 1940 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius, ezt követően ugyanott retorikát, majd 1940–43-ban Kassán filozófiát tanult. 1944-ben Kalocsán lett magiszter. Szegeden végezte a teológiát 1944 és 1948 között, és 1947ben szentelték pappá. Papi jelmondata Szent Ignác nyomán: „Akarj sokat szolgálni, tiszta szeretetből.” Saját hivatásáról így számolt be: „Hogy (Isten irgalmából!) jezsuita lehetek és vagyok, nagy ajándék: Jézus társaságában, Jézus társaként élvezem soksok rendtársam Jézus Szívéből sugárzó szeretetét.” A következő éveket újból a Manrézában töltötte, ahol először a terciát végezte el, majd ugyanott lelkészként és lelkigyakorlat-vezetőként szolgált. A szétszóratás után, 1950-ben a Pécsi Egyházmegyébe került. Először Medinán volt kihelyezett lelkész, majd az állami eltávolítás után, 1952-től Szekszárdon, 1955től pedig Iváncsán lett harangozó és pénzbeszedő. 1957 januárjától 1958 júniusáig, azaz az állami engedély visszavonásáig Szekszárdon volt káplán. 1958-tól Ráckeresztúrra került mint sekrestyés és pénzbeszedő. 1960-ban a csákvári tüdőszanatóriumban gyógyult, majd 1961-től a pannonhalmi szociális otthonban élt a betegek és öregek lelkigondozójaként. Közben rövid ideig a Szolgálat című folyóirat klagenfurti szerkesztőségében dolgozott. 1973-ban tett ünnepélyes fogadalmat. 1983-tól a leányfalusi Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban tartott lelkigyakorlatokat rendszeresen. 1986-tól Makkosmárián volt lelkész, 1992-től Leányfalun pedig a lelkigyakorlatos ház igazgatója. 1997-től a pesti Jézus Szíve templomban volt kisegítő lelkész. Fő szolgálata a gyóntatás lett. Nagyon kedvelt gyóntató volt, még vidékről is jöttek hozzá gyónók. Szelídsége, bölcsessége mély hatást gyakorolt az emberekre, akik általa tapasztalhatták meg Isten végtelen irgalmát. 2016-tól a Farkas Edith Szeretetotthonban lakott. János atya hosszú éveken át az imaapostolság felelőse is volt rendtartományunkban. A Jézus Szíve-tisztelet meggyőződéses apostola volt. Számos írást és könyvet jelentetett meg ebben a témában. Életének 98., szerzetesi hivatásának 80., papságának 71. évében, 2017. július 25-én fejezte be földi életét. Temetése a pesti Jézus Szíve templomban volt.

IN MEMORIAM

P. HEVENESI JÁNOS SJ

O K TATÁ S

AZ ELMÚLT ÖT ÉV A SZENT IGNÁC JEZSUITA SZAKKOLLÉGIUMBAN

z idei volt az ötödik a rektorságban eltöltött boldog esztendőim sorában. 2012-ben a Horánszky utca 22.-be költözve, egy évig a szakkollégium közvetlen szomszédságában lakva ismertem meg azt a missziót, amelyet a jezsuiták rám bíztak. Az egyházi felsőoktatási tehetséggondozás egyik legértékesebb fellegvárának, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumnak (SZIK) a szolgálatát. Öt évfolyamot végignézni, emberek tucatjainak felvételéről dönteni, tanárokkal és hallgatókkal tanulmányi rendszert fejleszteni, új – és tényleg hagyományteremtő – programokat indítani mind olyan dolog, amelynél jobb megbízást az ember aligha kaphat. A felelősség is óriási. Mert a tucatnyi felvett emberre volt, hogy több mint száz elutasított jutott. Más programjaink nem tudtak megkapaszkodni, a környékbeli egyházi kollégiumokat nem tudtuk magunkkal vinni a szakkollégiumi mozgalomba, miközben Mariborban és Pozsonyban is sikeresen készítettük elő egy-egy szakkollégium indulását. A modellünk egyértelműen érvényes: az egyetemi hallgatók tudásra, spiritualitásra és közösségre vágynak, ahogy Erasmus korában, úgy most is, és majd a MOOC [Massive Open Online Course, Tömeges nyílt online kurzusok – a szerk.] idején is így lesz. Ezen belül viszont az öt év alatt is mindig megvívtuk szócsatáinkat, hogy vajon a három pillérünk egyensúlyban van-e, a jezsuita karakterünk halványul vagy erősödik, a proaktivitás a hallgatók részéről nő vagy csökken, a klikkek eltűntek vagy csak újjáalakultak. Az alapításkori, 1990es évkönyveket végiglapozgatva – amire bőven volt alkalom 2015-ös huszonötödik születésnapunk alkalmával – hamar kiderül, hogy ezek a kérdések nem

BAR ÁTAINKNAK

O K TATÁ S anomáliákat jeleznek, hanem a szakkollégium működésének a sajátjai, alkatrészei, a nevelés és tanulás eszközei. A kollégiumot bekötöttük a nemzetközi vérkeringésbe. Saint Louis jezsuita egyetemének hallgatóitól a Konfucius Intézet tanáraiig, matematikustól a társadalomtudósig sok mindenki érkezett hozzánk. Kapcsolatainkat elmélyítettük, és bízom benne, hogy újabb évekre van bennünk lendület. Mégis, csak most kezdjük nyitogatni a szemünket, hogy a jezsuiták máshol is mennyi mindent létrehoztak, mennyi megoldást, választ tanulhatunk még el a világ többi pontján működő rendi misszióktól. De ez az a szubsztancia, amely a SZIK alapvető motorját, ha úgy tetszik, előnyét adja a magyar szakkollégiumi mozgalomban. Az elmúlt öt évért rendkívül hálás vagyok minden hallgatónak, kollégának a házon belül és a jezsuita szigeten, a Társaságnak, és köszönöm a provinciálisok támogatását. Olyan konstrukciót hoztunk létre közösen, amely a következő, várhatólag viharos években is keményen állja majd a külvilág nyomását, és kitartóan, értékeihez hűen szolgálja az igazságosabb társadalom építésére kiképzendő fiatalokat. Feledy Botond

MEGJELENT MUSTÓ PÉTER LEGÚJABB KÖNYVE!

„Isten nem kímél meg minden rossztól. De nem kételkedem abban, hogy ő jobban tudja, mint én, hogy mi történik velem. Hogy mi mire jó. Nem félek tőle. Rá tudom bízni magam. Otthon vagyok.” A könyv kedvezményesen megrendelhető a Jezsuita Kiadónál. www.jezsuitakiado.hu konyvek@jezsuita.hu +36 1 445 1429

2017. ŐSZ

J E Z S U I TA K I T E K I N T É S

TALÁLKOZÓ LIBANONBAN

z augusztust huszonhat fiatal európai jezsuita társammal együtt töltöttem Libanonban. A találkozó, amelyen részt vettünk, már hagyománynak számít, a helyszín kevésbé. Minden évben összejön valamennyi európai rendtartományból egy-egy fiatal, hogy egy hónapot egy témának szenteljenek, közben megismerjék társaikat, és így gazdagodjanak a nemzetközi jezsuita életben. Az idei találkozó témája a menekültkérdés volt, mely Libanonban egészen más jelentőségű, mint amit mi itt, Magyarországon elképzelünk. Ez az aprócska ország, melynek területe a Dunántúl felével hasonlítható össze, alig ötmilliós lakosságával a szíriai helyzet megromlása óta kétmillió menekült befogadására kényszerült. Megdöbbentő volt meglátogatni a szír határ vidékén elterülő hatalmas menekülttáborokat, melyekben családok, idősek, fiatalok élnek, arra várva, hogy visszatérhessenek hazájukba. Délelőttjeinket terepen töltöttük, délutánonként pedig próbáltunk mélyebbre menni a problémák elemzésében. Meghívott előadóink segítettek bennünket jobban megérteni a helyi geopolitikai, vallási, történelmi helyzetet, a közel-keleti kereszténység sajátos jellegét. Nem a rádióból, tévéből vagy kék plakátokról értesültünk, hanem a saját szemünkkel láthattuk a helyi valóságot, és ezért a tapasztalatért nagyon hálás vagyok. A szükség, a nyomor vagy a kilátástalanság ilyen formáit korábban még csak elképzelni sem tudtam. A menekült emberek meséltek életükről, reményeikről, félelmeikről. Tanultunk tőlük. És tanuljuk, hogy ne zárjuk be a szívünket az emberi szenvedés előtt, ami ott nemcsak kézzelfogható, de a levegőben érezhető. Imádkoztunk a békéért. Első lépésként a saját szívünk békéjéért is. Bejrútban az esti szentmisék alatt, általában az áldozás utáni csendben kezdett el énekelni a város sok-sok mecsetének müezzinje, imára hívva a muszlim többségű fővárost. Szépen megfért egymás mellett a keresztény ének és a müezzin hangja. Bár így lenne a valóságban is! Egyre inkább. D. Bellovics Gábor SJ

BAR ÁTAINKNAK

J E Z S U I TA K I T E K I N T É S

AZ ÚTON MINDENKINEK VAN HELYE

zen a nyáron alkalmunk nyílt egy bő hónapos experimentumra Indiában: betekinteni az ottani kultúrába, ismerkedni a jezsuita művekkel, a teológiai képzéssel. Gondviselésszerűen éppen akkor volt Delhiben tanulmányi látogatáson a dublini Trinity College ökumenikus egyetem dékánja, Andrew Pierce, John O’Grady professzor emeritus, hat mesterképzős hallgató és két vendég Srí Lankáról. P. Victor Edwin SJ, a Vidyajyoti College of Theology iszlámkutató professzora Delhiben több programot szervezett Dublinból érkezett látogatóknak (vallási szentélyek, dzsámik, síremlékek, egyetemek, kulturális központok meglátogatása, előadások, beszélgetések például szúfi mesterrel, professzorokkal). Ehhez a csoporthoz csatlakozhattunk mi is, így a turistákhoz képest jóval közelebbről ismerhettük meg India arcait, tereit. Indiában a puszta létezés is sokat enged tapasztalni, látni, hallani. P. John Pudota SJ az egyik előadásában beszélt az új irányvonalakról, hogy milyen kihívások és lehetőségek rejlenek egy vallásilag is széles kultúrájú országban. Megemlítette, hogy Indiában a forgalom nagy összevisszaság, mindenki dudál, előz, érvényesülni akar, az egész átláthatatlan. Azonban működik egy fontos elv: mindenkinek van helye az úton. Lehetsz gyalog, talicskával, riksával, autóval, teherautóval, motorral, taxival, busszal, még fagylaltospulttal is – van helyed az úton. Persze a méreted, a sebességed és a kürtöd hangereje sok mindent meghatároz: mehetsz elöl, a szélen, középen, hátul, de van helyed. Mindez igaz a vallásokra is. Inspiráló volt ezt hallani, és összekötni a tapasztalattal. A spirituális igény nem kérdés. Mindenki elismeri, hogy van valami nálunk több és más, hogy szükségünk van Istenre. Mindannyian felé haladunk a saját járművünkön, csak véssük az eszünkbe, hogy az úton mindenkinek van helye. Ahogyan mindenki a Jót célozza meg, mondja P. Anil D’Almeida SJ, nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy segítsünk másoknak (és magunknak!), hogy jók legyenek a saját helyükön. Hogy egy hindu jó hindu legyen, hogy egy muzulmán jó muzulmán legyen. S. Jancsó Árpád SJ – P. Horváth Ferenc SJ

2017. ŐSZ

KÖZÖSSÉGEINK ÉLETÉBOL

TEGYETEK JÓT, MERT TUDTOK!

Gyökerek Tábor idén ünnepelte tizenötödik születésnapját. Nem lehetek, nem lehetünk elég hálásak, hogy Isten már ennyi éve élteti szakadatlanul a tábort, és évről évre több tucat gyermek arcára varázsolhatunk hálás mosolyt, és ajándékozhatunk felejthetetlen emlékeket. A tábor mottója: „Tegyetek jót, mert tudtok!” Ennek szellemében fogadtuk egy párás pénteki hajnalon az Erdélyből és moldvai területekről érkező gyerekeket, valamint még aznap dél előtt és délután a délvidéki és kárpátaljai fiúkat és lányokat. A felhőtlen boldogság és a felejthetetlen élmények idén is jelentős részét képezték a tábornak: minden este közös ima és napközi beszélgetések során vettük számba, hogy mennyi ajándékot kaptunk, mennyi öröm ért minket. Az együtt töltött tíz napban számtalan izgalmas helyre ellátogattunk: jártunk az Állatkertben, a Fővárosi Nagycirkuszban, sárkányhajóztunk a Dunán, megmártóztunk a Balatonban, métáztunk a Normafán, és a Sziklatemplomban vettünk részt a vasárnapi szentmisén. A számos kötött program között maradt időnk csapatosan játszani, párokban, csoportokban beszélgetni, békésen hallgatni és csendesen vagy épp vidáman falatozni. A Gyökerek Táborban tehát az öröm és az élmények idén is zajosan voltak jelen; amikor azonban azon töröm a fejem, hogy megállapítsam, mégis mitől volt más ez a tizenötödik tábor, mint az előzők, nehezen jutok dűlőre. Talán éreznem kellett volna végig valamiféle ünnepélyességet, évfordulós hangulatot? Némi töprengés után rájöttem, hogy ezt az érzést nehezen lehet

BAR ÁTAINKNAK

KÖZÖSSÉGEINK ÉLETÉBOL

megélni harmincnégy nyüzsgő gyermekkel a városban metrózás, mozgólépcsőzés közben, a budai Vár körbekalandozása során, vagy az elmélyült imák idején a hálaadásokat hallva és némán mosolyogva. Mégis ott volt az asztalon a sok szív alakú ünnepi torta, amelyeket a születésnapunkra sütöttek nekünk, s amelyeknek a gyertyáit az összes gyerek és stábtag együtt, egyszerre fújta el, és amelyek felett minimum harminc szülinapi kívánság röppent el – ekkor sikerült átélnem a jubileumi pillanatot, az egyszeri érzést, de egy pislogással az ünnepi hangulat után már szalvétákat osztogattunk, és néztük a tortaszeleteket majszoló gyerekeket. A másik pont, ahol meg tudtam ragadni ezt az évfordulót, akkor volt, amikor a tábor vezetője a gyerekeknek egy igen ritkán felbukkanó csendes pillanatban azt mondta, hogy ezt a jubileumi tábort ők teszik születésnapossá: nélkülük nem is lenne Gyökerek Tábor. Ekkor én is átéltem, hogy ez a sokadik születésnap tényleg a gyerekek miatt van, és ahogy minden évben, most is ők adják nekünk az ajándékot azzal, hogy itt vannak velünk, nekünk. Még több töprengés után felvillant a fejemben a gondolat: a Gyökerek Tábor saját csodája az, hogy évről évre ugyanolyan figyelő és óvó tekintettel fordulunk a gyerekek felé, ugyanazon elv alapján tartjuk a stábgyűléseket, ugyanúgy összhang van a stábtagok között azért, hogy minden gyerek minden évben ugyanolyan tökéletes tíz napot élhessen át. Nekem ez a második táborom volt (még sokat látok magam előtt), de mindkétszer ugyanúgy repesett a szívem, amikor megérkeztek a gyerekek, és ugyanúgy mosolyogtunk össze a többi stábtaggal, a barátainkkal, ahogyan tavaly, sőt ahogy évek múlva fogunk. Így hát lehetne ez a hatodik vagy akár a harminchatodik tábor, mi mindig azért lennénk, hogy az érkező gyerekekért tegyünk jót. Mert tudunk. Saufert Eszter

2017. ŐSZ

KÖZÖSSÉGEINK ÉLETÉBOL

ÚTI BOLDOGASSZONY OLTALMÁBAN A JÉZUS SZÍVE JEZSUITA TEMPLOM URNATEMETŐJE Május óta minden hónap utolsó péntekén halottainkra emlékező szentmisét mondunk a szakrális térnek sem utolsó altemplomban. Az első alkalommal „Madonna della Strada” ünnepe alkalmából mutatott be misét P. Horváth Árpád SJ templomigazgató a kolumbáriumban. Mint szentbeszédében rámutatott, különösen méltó összekapcsolnunk Úti Boldogasszony nevével az urnatemetőt, melynek a lejárata a Feszty Masa által megfestett magyar Mária-ikon mellett nyílik. A Szűzanya nemcsak az úton lévőket, hanem a földi útjuk végére érőket is oltalmazza. A hagyományteremtő szándékkal megtartott szentmise az eucharisztiát a föld alatti katakombákban, elhunyt szeretteik maradványai mellett ünneplő őskeresztények lelkiségét idézte, s bensőséges hangulatával minden jelenlevőt magával ragadott. Bár az urnatemető már 2009-ben megnyílt, talán nem minden barátunk tudja, hogy e tágas, mégis emberi léptékű és igényes belsőépítészeti megoldásainak köszönhetően egy román kori altemplommal vetekedő szépségű helyen nyugszanak a magyarországi rendtartomány utolsó évtizedének nagy halottai is. A jezsuita urnatemetőben ugyanakkor bárki – felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül – válthat akár három urna befogadására alkalmas fülkét a szokottnál hosszabb, 25+25 éves időtartamra. S a Jézus Szíve Jezsuita Templom november folyamán kedvezményt biztosít azoknak, akik – a Hittani Kongregáció tavaly kiadott, Hogy feltámadjunk Krisztussal kezdetű útmutatásában kerülendőnek minősített módon – otthonukban őrzik elhunyt szeretteik hamvait, és úgy döntenek, hogy azokat a továbbiakban megszentelt helyen kívánják elhelyezni. Az Úti Boldogasszony Urnatemetőben minden hónap utolsó péntekén este mondott csendes megemlékező szentmisére várjuk azokat is, akiknek távoli temetőkben nyugszanak szeretett halottaik. S hogy a pesti belvárosban ügyes-bajos útjukat járók számára mindennap megteremtsük az emlékezés méltó körülményeit, késő ősztől délutánonként, illetve vasárnap délelőtt folyamatosan nyitva tartjuk az urnatemetőt. Végh Dániel 20

BAR ÁTAINKNAK

SZIK/ÖREGDIÁKSÁG

ÖREGDIÁKKÖZÖSSÉGEINK HÍREI SZIK ALUMNI

A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium öregdiákságának életében központi szerepe van a találkozásnak. A találkozásnak egymással, a jelenlegi kollégistákkal. Hálásak vagyunk, hogy 2017 – nyitottan az európai és nemzetközi jezsuita intézmények öregdiák szervezetei felé – újfajta találkozásokra is lehetőséget adott. Márciusban részt vettünk az Európai Jezsuita Öregdiák-szervezetek máltai találkozóján. A háromnapos program keretében betekinthettünk e szervezetek működésébe, illetve mi is bemutattuk a magyarországi jezsuita oktatási intézményeket és programokat. 2017 júniusában egy Amerikában tartózkodó öregdiákunk részvételével a World Union of Jesuit Alumni clevelandi találkozójába csatlakozhattunk be. A találkozók gazdag programja új kapcsolatokat, inspiráló gondolatokat és jó példát adott mindannyiunknak.

A PÉCSI PIUS GIMNÁZIUM

A jezsuiták pécsi Pius Gimnáziumának 1912 és 1948 közötti fennállása alatt rendszeresen megjelenő lapja volt az Arany/Ezüst című újság. Az intézmény bezárását követően az öregdiákok továbbra is fontosnak tartották az újság szerkesztését. Így egészen mostanáig – az utóbbi években a SZIK Alumnival karöltve – önálló kiadványként jelent meg. Az újságban a Pius Gimnázium történetéről, az öregdiákközösség életéről, a pécsi Pius-templomról – így például nemrégiben a templom renoválási munkálatait segítő gyűjtésről –, de gyakran a jezsuita rend vagy más jezsuita intézmények aktuális híreiről olvashattunk. 2017-től a jezsuita rend közvetlen pártfogásába veszi az újságot, s a Barátainknak egyik rovataként közli az Arany/Ezüst tartalmát. Így a Pius Gimnázium öregdiákjai mostantól a Barátainknak című újságban olvashatják a gimnáziumhoz, az öregdiák-közösségükhöz kapcsolódó híreiket, azok így a Barátainknak olvasóközönségéhez is eljutnak, melynek tagjai újdonságként találkozhatnak a rovattal. Pogrányi Anna – Pünkösty Mária

BAR ÁTAINKNAK

FRIENDRAISING

CROWDFUNDING – AVAGY A KÖZÖSSÉGI FINANSZÍROZÁS EREJE

startup világában tevékenykedőknek ismerősen cseng a közösségi finanszírozás modellje, tőlünk nyugatabbra, főleg az üzleti világban ez a fajta finanszírozás nem új keletű dolog. Az utóbbi években sorra születtek olyan projektek, amelyek sikerrel valósították meg kreatív ötleteiket, művészi projektjeiket, karitatív programjaikat. A közösségi finanszírozásban egymástól független, hasonló értékrendű és szemléletű személyek, akik hisznek egy-egy ötlet, projekt sikerében, közös erőfeszítéssel járulnak hozzá e kezdeményezések megvalósulásához. Ennek az üzleti modellnek a története 1885-re nyúlik vissza, amikor is Franciaországból már úton volt az Egyesült Államok felé a szabadság római istennőjének a szobra, azonban a felállításához szükséges talapzat még sehol sem volt, az akkori New York-i kormányzó ugyanis nem volt hajlandó hozzájárulni az elkészítéséhez. Látva a kialakult helyzetet Joseph Pulitzer, a The New York World kiadója vitathatatlanul a kor legambiciózusabb projektjét indította útjára. Sikerrel szólította meg újságja olvasóit a szobor talapzatának befejezése érdekében. Kampánya végül több mint százhatvanezer ember mozgósításával valósult meg, az adományozóknak köszönhetően gyűlt össze az utolsó százezer dollár, kevesebb mint kétszáz forintnak megfelelő átlagadománnyal. Tehát maga a modell nem új. A technológiai újításokat követve – papír és tinta helyett – ma már internetes platformok, adománygyűjtő oldalak állnak rendelkezésre a projektek finanszírozásához. Magyarországon a NIOK Alapítvány közösségi adományozáson alapuló oldala, az adjukössze.hu civil szervezetek kezdeményezéseinek támogatását teszi lehetővé. Ebben az évben a Jézus Társasága Alapítvány három gyűjtése is sikerrel zárult. Elsőként a Gyökerek Tábor – Tegyetek jót, mert tudtok! kezdeményezésére hetvennégy nap alatt hatszázhatvanhatezer forint érkezett ötvenegy nagylelkű adományozótól, ezt követte a Lehetőségek Iskolája – Támogassuk sikeres vizsgájukat! elnevezésű, a hallgatók utazási költségének enyhítését célzó projekt, melyre huszonöt nap alatt kétszázegyezer forint gyűlt össze huszonöt adományozótól. A „Menekülés helyett tanulhassanak!” elnevezésű kampányunkhoz kötődve gyors gyűjtést indítottunk a magyar jezsuiták által is támogatott Frans van der Lugt Oktatási Központ nyári kérése alapján. Hűsítő árnyékot a gyerekeknek! kampányunkra ötvenhárom adományból háromszázezer forint gyűlt össze, amelyet egy jó minőségű, tízszer tizenhárom méteres árnyékot adó napellenző ponyva beszerzésére ajánlunk fel a központnak. Köszönjük barátainknak a nagylelkű felajánlásokat! Jacsó Annamária

2017. ŐSZ

II. MANAGEMENT BY JESUS SZIMPÓZIUM VEZETŐK VALLOMÁSA A XXI. SZÁZADI VÁLLALKOZÁSRÓL

IDŐPONT:

2017.10.12., 9:00 – 17:00 HELYSZÍN:

Fővárosi Közgyűlés Díszterme 1056 Budapest, Váci utca 62-64. A szimpózium fővédnöke: P. Vízi Elemér SJ provinciális

FŐELŐADÓK:

Fürjes Balázs kormánybiztos, Feller Antal (Hungaropharma ZRt.), Éry Gábor (Ericsson), Csák János (Design Terminal)

PÁRBESZÉD(EK) A KERESZTÉNY VÁLLALATRÓL: Heves István és Kovács Györgyi, Polló László és Ekler Gergely, Lajos Mihály és Illéssy János

ELŐADÓ MŰVÉSZ: Dóczy Péter

RÉSZVÉTELI DÍJ:

Kiss Ulrich könyvbemutató és dedikálás

7500,- Ft

Jelentkezés és információ: mbj.hu/esemeny/szimpozium