Juhos Izabella: Kérdeztem az ördögöt, Tündér

Ősszel, -mint falevelek-, Lágyan a széllel lengek, Ha a kék tenger nyel el, Tudom az szívedig cipel.

Juhos Izabella

Kérdeztem az ördögöt

Kérdeztem tőle: ,,Milyen embernek lenni?” Ő így szólt: ,,Szenvedés!” Kérdeztem: ,,Milyen boldoggá válni?” Annyit mondott: ,,Gyötrődés!” Kérdeztem tőle: ,,Milyen édes a méz?” Fejét rázta: ,,Keserű!” Kérdeztem: ,,Vajon enged-e a szerető kéz?” Kacagott: ,,Egyértelmű!” Kérdeztem: ,,Lehet-e szaladni a vizen?” Annyit mondott: ,,Süllyedés!” Kérdeztem: ,,Mit hagyok magam után?” Fintorral mondta: ,,Feledés!” Kérdeztem: ,,( Ő) Szeretett-e már valaha?” Kacaja rengette hitem... Kérdeztem: ,,Vajon mindezt így akarta?” Elfordult tőlem... Kérdeztem: ,,Hogyan kell hát igazán élni?” Ő némán hallgatott... Kérdeztem: ,,Akkor milyen meghalni?” Szó nélkül távozott!

Tündértánc

Jól vigyázz hát halandó, Ha szívben esni kezd a hó, Ha minden gyökér szakad, S nem más, csak fagy marad! Jól vigyázz mit álmodsz, S hogyan mondod szeretsz! Nagy tanítás a fájdalom, Édes, kínos, mint csókom.

Nagy szenvedély a szerelem! Bármily maró én kérem, Mert ha ketten ér a halál, Csak örök életre talál!

Tündértánc hát a csók, Ezer illanó vad vágyak, S ha nem vigyázol éget, Úgy szórja rád a telet!

Jól vigyázz hát halandó, Ha szívben esni kezd a hó! Nagy tanítás a fájdalom, Édes, bús, mint az álom!

A képeken a szerző rajzai