Homo Trineuralis

János Széll István

Homo Trineuralis Esszé – és karcolatcsokor

Azoknak, akik nem útasitják el azt a felelősséget, hogy Istenek.

A három idegsejt Bár hihetetlen: a legtöbb emberben csak három idegsejt működik egyszerre. Az egyik az életélvezetért felel, a másik technikákat talál ki az élvezetek megszerzésére, s a harmadik a lelkiismeret megnyugtatására hoz létre leplező elméleteket és vallásokat. Őket nevezem én három – idegsejtes egyedeknek: Homo Trineuralis. A tudomány az elsőt vegetativ idegrendszernek, a másodikat központi idegrendszernek, a harmadikat intelligenciának nevezi.

Mert ma már bőven elegendő, ha egy ember a saját haját meg tudja festeni. Ez minden elvárást az ember iránt, mint Homo Trineuralis, kielégit.

Igényesség A mérce az igényesség.

Az embert igényeiről lehet lemérni, mi az, amit el akar érni, mi az, amit fel akar épiteni, milyen célokat tűzött ki, s egyáltalán, mi az, amije van.

Sokan új autóban, új lakásban, vagy új és jobb mobiltelefonban gondolkodnak, mások egyszerüen csak pénzt szeretnének, mások megelégednek a vájogházzal és puliszkával. Soknak igénye a disznópörkölt, másoknak az osztriga, egyeseknek az előző élet kútatása, másoknak a mennyország igérete.

Ami fent, az lent, ami kint, az bent, mondja a Tabula Smaragdina: a külső és belső igényesség egymást mutatja, egymásért felel.

A normális embernek igénye van a szellemi fejlődésre, igénye van a stabil párkapcsolatra, de igénye van a rendre és a tisztaságra, a lakhelyre, a ruhára és az anyagiakra is. Aki kivül igénytelen, az belül is igénytelen, s ez alól kivétel nincs.

A legnagyobb igény a szabadság, vagyis a morál, mert morál és szabadság egy. Az igényes ember nem hazudik, nem csal, nem lop, mert igényes. Az igényes ember nem szórja el a pénzét, de nem is hajt egész nap utána. Az igényes embernek megjelenése kellemes, de korrumpálhatatlan. Az igényes embernek igényes a felelőssége, mert felvállalja az igazi felelősséget. Felelősség nélkül nincs szabadság, tehát nincs morál sem.

Az embert az állattól a morál külömbözteti meg. Az állatnak igényei vannak, morálja nincs. Ezért az igényes ember nem az állatokból indul ki, hanem a szellemből, az egyetemesből. Az igényes ember felülről jött, nem alulról. És felfele tart.

Az az ember, aki kivül és belül igénytelen, eltölti a napjait, leéli az életét, de nem épit életművet. Nem szabad. Rabja az állandó pénzhajszának, rabja a sorsának és karmájának, a szülői determinációnak, rabja a külső elvárásoknak, rabja mindennek. Rabja az élettársának, a gyermekeinek, a munkahelyének, a városának, a lakásának, a vallásának.

Az igénytelen ember csokival korrumpálja gyermekeit, és takaritani lusta, mindent megvesz ha pénze engedi, de semmire sem vigyáz, még a legdrágább dolgát is szétzúzza napok alatt.

Semmit sem ápol, semmire sem vigyáz. Nincs kúltusza.

A misztika ott téved, hogy a fizikai világot leértékteleniti. Azt mondja, csak a lélekkel és szellemmel kell foglalkozni, a fizikai világ csak illúzió, el lehet hanyagolni. Lehet sárban és szemétben élni, ha megvilágosodtunk. A tudomány ott téved, hogy csak a fizikai világnak tulajdonit jelentőséget, a szellemi igényeket feladja. Lehet butának és műveletlennek lenni, ha elég gyógyszert és mobiltelefont megvásárolunk.

Az igénytelen ember a tudományban bizik, vagy a vallásban, vagy a misztikában, vagy a főnökében.

Nem lehet igénytelenül élni, mert aki kivül igénytelen, az belül is igénytelen: igénytelen a morálra és a szabadságra, igénytelen a szellemre.

Mert a mérce: az igényesség.

Ezért nézd meg, mestered hogyan él: ha házadba belépve, nem húzza le cipőjét az ajtóban, az nem a Te mestered.

Van-e Isten?

Hűlye kérdés. De azért fel kell tenni, mert a kérdések azért vannak, hogy kérdezzünk, s rá a válaszokat megtaláljuk.

A termódinamika második főtétele szerint a dolgok a legkisebb energiaállapotba törekednek mindig, ezért gurul el a kő a lejtőn, s ezért bomlik szét a testünk. Amig az élettelen tárgyak széthúllást, elporladást, megromlást és megsemmisülést mutatnak, az élő dolgok fejlődnek és növekednek. Az entrópikus erő ellenére felfele törnek. Mi az az erő, amely felfele hajt?

Nevezzük bárminek, abszolutumnak vagy Istennek vagy egyetemesnek: az erő, amely felfele hajt, és az erő, amely letaszit. Az állandó harc, az egységesülés és szétvállás, a világosság és a sötét, az entrópia és az élet, az elbukás és felemelkedés, a lüktetés, a törvény, a morál és szabadság, a felelősség hogy itt vagyunk és a felelősség hogy meghalunk és tovább megyünk, a felelősség az életműben, a bűn, a betegség és a gyógyulás, egyszóval: a létezés, más szóval: az Isten.

Tudományból és vallásból meg lehet élni, de üdvözülni nem.

De nem is az üdvért, nem is a dicséretért, nem is a mennyek országáért, nem is a célért megyünk felfele, hanem a szabadságért.

Azt mondják, egy bolygó addig szabad, amig saját pályáján kering a csillaga körül. Ha letér az útjáról, állandó rabságba kerül, és belevész a sötétségbe.

Isten a törvény és a szabadság: és mi Istenek vagyunk: addig vagyunk szabadok, ameddig törvényesek. Gnoti Seauton. Ismerd fel, hogy Isten vagy.

Van-e Isten? Ha mi vagyunk, akkor biztos hogy van.

A többi, a tudomány, a vallás, a filozófia, a pszichológia, a misztika csak élvezetpótlék.

Mert ha az ember elhiszi, hogy csak por és hamú, akkor élveznie kell. Nincs Istentudat: nincs morál és nincs szabadság, csak hatalmas életéhség. Csak megalkuvás és gyávaság és korrupció.

Csak hazugság és kibaszás. Fekszünk a disznókkal együtt a sárban, és moslékot zabálunk, mert omnivorák vagyunk. Egy kis moslék, egy kis gyógyszer. Két kis moslék, két kis gyógyszer. A kövér, eltepsedt, igénytelen ember. Aki Isten kegyeiből kiesett: a Gemütlich. A törvénytelen, a rab.

Bár nem kell, de van bizonyiték Isten létére: a rabság feloldása, a szabadság fénye, a törvény tudása, az életmű igénye.

Az igazságkeresés első lépései

A kérdésekre logikus választ találni. Ezt találom égetően fontosnak: nem elégedni meg. A metafizikai szomjúság.

Hogy mi az a mű, amit az ember önmagából meg kell alkoztnia, s hogy az a mű morális, szellemi, testi avagy lelki alapú. Vagy a szabadság. Ha ez a mű a szabadság, akkor a legnagyobb felelősség terhel. Mert a szabadság túl van a moralitáson, a szellemen, a lelken, a testen. A szabadság a legnagyobb felelősség, s a felelősség a legnagyobb szabadság. Az ehhez vezető út a mű, szerintem. Az út, amelyen végig kell menni. Nem csak ez az élet. Az egész. Most nem tudom, honnan és meddig, a lényeg az út – vagy Út – vagy a hallhatatlanság. A halhatatlanság ténye, mert a szellem örök, valódi. Bárhogy szeretnénk, halhatatlanok vagyunk! Nem csak a tettben – abban is, nem csak a szóban – de abban is. Mit jelent maradandót alkotni? Sajátmagam felemelni? A többieket felemelni? A szabadságot realizálni? Vagy az Út örök, s az útazás a maradandó.

Mert előre vala az IGE: a szó, melynek teremtő ereje van. Ez a szó, ami nem csak beszéd, nem is csak gondolat, hanem cselekvés, mozdulás, értelem és szeretet is egyben. Az IGÉ-hez képest minden irás, szó, könyv, elmélet, tudományos tétel gyenge és erőtlen. Öntsünk erőt a szavakba: a megvalósitáson, a realizáción, a beváltáson keresztül.

Mert csak az igaz, ami müködik, s mindenkinek ugyanúgy müködik.

Az otthon tisztelete

Azt mondja Hamvas, hogy most már nincs otthon, csak lakhely, nincs ágy, csak fekhely. Mert az ember nem tiszteli ma már az otthonát és az ágyát. És nem tiszteli az élettársát sem.

Aki tiszteli az otthont, az nem használja lakásodat átjáróháznak, nem megy végig cipőben a szőnyegen, s nem szotyogtassa a sárt és a kekszmorzsát a szobádba, nem eszik az ágyban, és nem engedi gyermekének meg azt, hogy könyveidet széttépje.

Nem csodálkozom azon, hogy a nyugati civilizációkban az emberek egymáshoz már igen ritkán, vagy sohasem járnak. Hiába nem értek egyet ezzel az elhidegüléssel, de szerintem mindenki megúnta, hogy igénytelen szomszédai és barátai után szedegesse a morzsát. Inkább találkoznak vendéglőben vagy a zöldben, mert az emberek nem tisztelik egymás otthonát. Keleten, tiszteletből, a cipőt még az ajtó előtt lehúzzák, s a templomba se mennek be cipősön. Nálunk gumicsizmával fekszenek fel az ágyra. Egyes helyeken az ételt megválogassák, csak tiszta és friss zöldséget esznek meg, nálunk a mócsingot is bezabálják.

A félig nyugati, de annálinkább balkáni ember, aki bár nyugatot majmolja és keletet és északot és délt, ruháson alszik fekhelyén és ágyneműt sem használ. Nem ülhetsz le nála anélkül, hogy ne legyen lekváros a hátsód.

Az ágy, ami a meghittség és szerelem otthona, ma már csak fekhely, mely pillanatnyi pihenésnek nyújt helyet, s az otthon, ami a család és egység helye, ma már csak egy olyan hely, amire közköltséget fizetünk, hogy ne verjen meg az eső.

A kétféle asztrológia

Laikus érdeklődő a legtöbbször nem tudja megkülönböztetni az asztrológiák közötti irányzatokat. Interneten keresgélve legtöbbször azokra az oldalakra megy, iratkozik be, ahol a legnagyobb a forgalom, legtöbb a beiratkozott, abból kiindulva, hogy amit oly sokan látogatnak, az biztosan jó.

Azonban tudni kell már indulásból, hogy kétféle asztrológia létezik, s sok dologban e két irányzat homlokegyenest szemben áll. Ebben a tanulmányban meg fogjuk vizsgálni az alapvető különbségeket, hogy mindenki tudja kellő biztonsággal eldönteni, melyiket válassza.

Az egyik asztrológia változatot nevezzük A-asztrológiának, a másikat B-asztrológiának a továbbiakban.

Az A asztrológia a klasszikus (főleg Baktay által is leirt) asztrológia kissé modernizált és adaptált formája. Jellemzője hogy könnyed, érthető köznyelven íródott. Nagy hangsúlyt kapnak benne a klasszikus bolygók értelmezései, néha a Kiron vagy a szerencsepontok is. Az A-irányzat hangsúlyt fektet az előrejelzésre, jóslásra, különböző klasszikus módszerek alapján mint szolárhoroszkóp vagy tranzitok. Ezzel az irányzattal foglalkozó internetes fórumok könnyedék, lazák, inkább szórakozás és szórakoztatás jellegűek. Vigyáznak arra az ott szófoglaló asztrológusok, hogy a beiratkozott kérdezőt ne sokkolják vagy bántsák, s így próbálnak neki jó tanácsokat adni.

A B típusú asztrológia főleg a metafizikai hagyományokon alapul, a klasszikus európai asztrológia eredeti, mély változata. Nem bocsátkozik jóslásokba, hanem inkább feltáró jellegű, az ember negatívumaira mutat rá, félelmeire és vágyaira, amelyek a problémákat okozhatják.

Aki mélyebben és komolyabban érdeklődik iránta, sok esetben számára sokkoló vagy esetleg sértő válaszokat kaphat, s ezt érezheti mindaddig, amíg meg nem érti igazából a dolgokat.

Laikusok számára nehezen érthető – sokak szerint érthetetlen – mert az igazi megértéséhez metafizikai tájékozottság kell.

A két irányzat legfőbb különbsége az, hogy a B típusú asztrológia kötelez, az A típusú nem.

Kötelez azt jelenti, hogy az ember olyan információkat tud meg, ha komolyabban belenéz, hogy megváltozik, szemlélete kitágul, és belátja, hogy neki kell vállalni a felelősséget mindenért, nem foghatja többé problémáit sem az időjárásra, sem a baktériumokra, sem a politikára. Az A típusú irányzat ezzel ellentétben inkább jósol, megmondja mikor kell cselekedni illetve otthon ülni, hogy a bajt elkerüljük. Az ember vagy elhiszi, vagy sem, ha elhiszi azonban, képzelete teremtőerejének köszönhetően megvalósíthatja ezeket a jóslatokat. Az A típusú asztrológia

inkább placebo. Olyan információ – mondjuk inkább hírnek – amelynek hosszutávon semmilyen jelentősége nincs.

A legtöbb ember az A típusú irányzathoz közelit inkább, mert nem kel szembenéznie saját magával. Inkább elszórakozik. Ha a fórumokat vesszük górcső alá, az A típusú asztrológiával foglalkozó fórumon olyan jó itt lenni típusú hozzászólások olvashatóak, a B típusnál pedig inkább hallgatnak és emésztenek. Az emberek, vagy azt írják kemény itt leni.

A két irányzat között örökös vita folyik. Az érdeklődőnek azonban nem ezekbe a vitákba kell belemerülnie, hanem az alapvető dolgokat kell eldöntse, hogy szembenéz önmagával és ördögeivel, félelmeivel és rejtett vágyaival, vagy inkább szórakozni akar. Önmagunkkal szembenézni érettség és bátorság kell, ha ez nincs meg benne, válassza inkább a szórakoztató és könnyed A típusú asztrológiát.

A két irányzat alapvető különbsége a komolyság. Az A típusú placebo asztrológia komolytalan, ahol az asztrológusra az asztrológiája semmiféle kötelezettséggel nincs, az lehet beteg vagy használhat trágár szavakat, mindegy. Sem az asztrológus, sem a hívei, követői, érdeklődői nem kell semmilyen megszorítást hozzanak az életükbe, élhetnek úgy, ahogy eddig, a problémát úgyis a csillagok okozzák.

A B típusú asztrológia azonban megköveteli az embertől, hogy azt komolyan vegye, életét megváltoztassa, mert a problémáit ő maga idézi elő, a csillagok csak szimbolizálják a benne levő negatívumokat. Így mindenki eldöntheti tehát, mi az ami kell neki: végre fel akar ébredni és meg akar változni, vagy laza és felelőtlen asztrológiai irányzatot akar.

Az informatika és a szellem analógiájáról I.

A fontos elem, az információ. Információ, azaz forma nélküli, vagyis tartalom. A formátlan, mely formába ömlik, a megnemnyilvánult forma. Minden megnyilvánult belső tartalomból, azaz információból, és formából tevődik össze. A mai fizika már bizonyitotta, és elismerte hogy az anyag is végső sorban információ. A teremtés törvénye az információ törvénye.

Ha analógiát állitunk fel az informatika és az információ áramlása és törvényessége között, pár dolog evidensé válik. A számitástechnikában az információ alapértékét bittben állapitották meg, ami két értéket vehet fel, az IGEN-t és a NEM-et, azaz 1-et és 0-át. Ez a világ poláris felépitésén alapul, valami vagy van, vagy nincs, vagy igen, vagy nem. Az igenek és nemek halmaza alkotja a komplexebb információ halmazt, sőt nemcsak az információt mint olyan, hanem a müködését is szabályozza. Meghatározza egy kalkulus eredményét – egy SZÁMITÁSét, hogy tudjuk, mire SZÁMITSUNK. Természetesen egyik a másik nélkül nem létezhet. Ha mind 1-esek vagy 0-sok alkotnák egy adott információ összetételét, a dologból semmi sem nyilvánulna meg. Hogy az információ formába ömölhessen, azaz értelmet és létjogodultságot kapjon, a nem – nek és az igen – nek is helyet kell adnia, azaz kell 0 és 1 is, mert csak ezek törvényes kombinációja, egysége ad létjogosult létet. Egy házasság sem alakulhat ki két egyforma ember között, vagy más szóval, két egyforma ember nem alkothat egységet, a yin és yang, a fekete és fehér, a fény és a szeretet, mind egyazon megnyilvánulásnak formái.

A létezés felső szintje, az elsődleges utáni, a SZÁM. A számitástechnikában a szám – elsődlegesen a bitt – csak két értéket vehet fel, nem ismeretes a végtelen fogalma. A 0 – át sem lehet semminek értelmezni, mint a klasszikus matematikában, ugyanis egy olyan állapotot jelöl az elektrónikában, ahol nincs áram – nem ég az égő, ez pedig nem azonos azzal, hogy nincs égő.

Csak egy állapot. Ha a klasszikus nemlét, a zéró értelmét kutatnánk, arra a következtetésre juthatnánk, hogy a zéró vagy csak egyesekből, vagy csak nullásokból áll. Ez bár előfordulhat kicsiben – egy karakter esetében – például, de a végső forma kialakulásában már nem.

Egy karaktert – számot – 7 plusz 1 bittből állithatunk elő minimum, ami egy byte, és ami megfelel a hét egyetemes törvénynek plusz a nyolcadik törvényvek, az információ törvényének.

A hét klaszikus bolygónak az asztrológiában. A pont a föld, a nézőpont. A központ. A metafizikai gondolkodás ugyanis az embert – a személyt – teszi középre, ez a pont ami körül a világegyetem

elhelyezkedik, nem pedig a Nap, vagy más csillagkép. A hét egyetemes törvény is a személyen keresztül érvényesül, a 7 bittet is a nyolcadik bitt teszi egésszé, egész karakterré, azaz számmá vagy betüvé vagy bármilyen szimbólummá.

Innen a világ teremtésének lépései lekövetkeztethetők. A bitt, az alapszám, ami a két teremtési megnyilvánulást képviseli, a szeretetet és a fényt, a következő lépésben a számot, párhuzamosan az ideát adja (a szimbólum ősét). Az idea, vagyis a szám minden teremtett ősképe. A bitt minden szimbólum, karakter alapja, a karakter pedig az informatikai megnyilvánulás alapja.

II.

Nem szabad elfelejteni, hogy a számitástechnikában is a bittek szigoru szabályok (elvek) szerint rendeződhetnek, azaz törvényesen. A programozás egyik szabálya, hogy a törvények minél jobb ismerete a programozás egyre nagyobb szabadságát eredményezi, a Vizöntő motivum tehát érvényesül. A törvény nem ismerete pedig nem ment fel a felelőség, azaz a hiba alól.

Lekövethető, hogy egyetlen kis hiba az egészet hibásitja, a stabilitás (Mérleg) megbomlik.

Ilyenkor nehezen követhető és érthető sorsesemények következnek be, melyek végül az egész rendszert kiborithatják.

Ismeretes hiba a konfliktus. A konfliktus akkor keletkezik, ha az adott törvényt egy procedura – információ – semmibe veszi. A konfliktus kijavitása az adott hiba felismerésén és kijavitásán keresztül oldódik fel. Azomban ha a törvényt nem ismerjük, a hibát sem kapjuk meg (bug …bogár).

III.

A hindu metafizikából ismert végetelen körforgás a számitástechnikában is ismeretes (LOOP), ami tipikus, „sehovasemvezető” hiba (bug) miatt jön létre. Azomban a megfelelő információ segitségével ebből a végtelen körforgásból még aránylag hosszú ideig ki lehet szállni, és tovább lehet lépni. A loop olyan ontológiai tévedések miatt jön létre, mint például „addig addj hozzá egy pozitiv számhoz egyet, mig abból minuszegy lesz”. Más szóval, a gyakorlat az uton teljesen visszafele, vagy rá merőlegesen halad, igy a „cél” – ami lényegében csak egy pont a további ut

előtt – soha nem érhető el. A végtelen ciklust megszakitani csak az adott, egyetlen információval lehet – a számitástechnika „kontrollcé” – jével.

IV.

A programozásban ismert az öröklés fogalma, itt azomban nyilvánvalóan kitünik, hogy semmiféle fizikai öröklésről nincs szó. Az osztályoknak nevezett programrészek egymástól tulajdonságokat örökölnek, azaz mintát, vagyis információt. Egy osztály az előzőtől örökölt információt tovább fejlesztheti, azomban hibát is átörökölhet. Fontos legtöbbször egy hibát nem a megnyilvánulás helyén, hanem az „ősosztályokban” keresni, a szülőknél (parent), ahol az elemi információs hiba (bug) meglelhető. Ez mindig egy tévedés, ami a törvény nem teljes ismeretéből adódó tévút.

V.

A válaszút – a krizis – tulajdonképpen az informatika alapeleme, hiszen un. IF ciklus nélkül program el sem képzelhető. A folyamatos lehetőségek közötti helyes választás az ut a teljesség fele, minden rossz választás további kriziseket szül, további választási helyzeteket. A stabilitás – a mérték – a helyesen választott utak során megértett és feldolgozott információk alapján jön létre.

VI.

Két tipusu hibáról tárgyalhatunk. A bug egyszerü információs – azaz programozási – tévedés, olyan félismeret, ami a kódot a törvényességen kivülre helyezi, igy müködését megrontja. A bug félreértés tehát, amely azomban nagyobb hibához, az ERROR-hoz vezethet. Az error nehezebben kezelhető és követhető, mert folyamatos törvénysértés – vagy súlyos törvénysértés – folyamán jön létre. Az olyan dologra való hivatkozás például, ami az adott hivatkozási időben nem létezik, már ERROR. Ugyanis elméletileg a kód hibátlan, „bugtalan”, azomban az adott információ, amihez kötődik, nem létezik. Ez az ugynevezett világnézeti konfliktus, ami abból ered, hogy valami, aminek létezését elhisszük, nem létezik a valóságban.

Ezért a programozásban mindig egy hivatkozási dolog létezését még a hivatkozás előtt le kell ellenőrizni, amire ha nincs más lehetőség, kontrollált kipróbálás (gyakorlat) utján lehet megtenni. A tapasztalat azomban azt bizonyitja, hogy a hivatkozási dolog nem létezik, igy más, létező információt kell igénybe venni. Jelzem, ez a próba ellenőrzött, tehát amikor kiderül a hivatkozási információ hamissága, nem keletkezik ERROR, csak tudomásulvétel és továbblépés.

Ez a kiegyensúlyozott programmenet, út, amely a stabilitáshoz vezet.

A valós életben azomban a kis ontológiai deffectusok (bugok) és nagyobb hitbeli tévedések (téveszmék) összetetten és együtt jelentkeznek. Nem elég, hogy az előző osztálytól (class) hibát örökölt át a program, azonfelül újabb hibákat generál bizonyos törvények megsértése miatt. Ez kiterjed és megbontja az egész program, sőt a rendszer épségét és stabilitását is.

VII.

Vita tárgyát képezheti az informatika és sorselemek közötti összefüggésrendszerben a „Cancel”, azaz a mégsem jelenléte. Elméletileg egy visszalépés, amely mindig adatott, s ami a valóságban nem egyértelmü. Igazság szerint a visszalépés nem mindig müködik, például egy file letörlése esetén. Azt mondhatnánk azomban, hogy a cancel jelenléte a valós világban nem jogos, mert bármit teszünk visszavonhatatlan és következményekkel jár. A számitástechnikában sem mindig müködik vagy érvényes a „mégsem”. Habár az előbb emlitett file letörlésre nincs cancel, még felülirása előtt vissza lehet varázsolni a merevlemezről. Ezt csupán azért, mert fizikailag az információ nem törlődik, csak a tartalomjegyzékből vevődik ki, nincs értelme fölösleges „demágnesezéseket” folytatni, majd ha szükség van az adott helyre, felüliródik. Ez a fizikai agymüködésünknek nagyjából megfelelő séma, azaz soha nem bajlódunk a felejtéssel, s az elfelejtettnek tünt dolgok is megvannak bennünk. Természetesen az emberi információ kapacitás olyan mértékben nagyobb mint egy gépé, hogy nem ismeretes a „betelés” fogalma, igy a „felüliródásé” sem.

VIII.

A számitástechnika vonalán mért analógia a valóságra arra enged következtetni, hogy a véletlen fogalmát egyszer és mindenkorra ki kell zárni az értelmezésből. Ha a véletlennek vélt hibát megvizsgáljuk, mindig találunk a háta mögött programozási elirást (bugot), mely a hibát kiváltotta. A véletlen fogalmát a randomize informatikai eljárással tudjuk megfogni, hisz ez az

egyetlen olyan számitási eljárás, amely „váletlenszerü” számokat generál, tehát eredménye véletlenként felfogható. Azomban ha a véletlen a természet része lenne, a véletlenszámok generálásához nem kellene külön eljárás, funkció. A programozás során egy adott, üress változó, tiszta véletlenszerü értékeket vehetne fel magától, semmilyen beavatkozás hatás nélkül. Azomban a randomize eljárás matematikai müveletek eredménye, ugyanis ha nem létezne a randomize függvény s mi magunk kellene azt elkészitsük, hogy véletlenszerü számokat generáljunk, igencsak fennakadnánk. Ugyanis az informatikában a véletlen generálása artificiális, soha nincs magától. A véletlenszerü szám háta mögött pedig matematikai egyenletek húzodnak, melyeknek egyáltalán nem véletlen eredménye ez a véletlenszerü szám.

IX.

Az információcsere az IO (be és kimenő) rendszeren keresztül történik. A bevitt információt a gép feldolgozza, és eredményt küld vissza, ami lehet szám, szöveg vagy ujabb müvelet. A bemenetnek, vagy a számitógép szemszögéből nézve, a befogadásnak szigurú értékrendje van.

Nem törvényes, azaz nem értelmezhető parancsokat és információt nem fogad el. Ez a belső hierarchia óvja meg a gépet attól, hogy szempillantás alatt összedőljön a rendszer. Ha nem létezne ez a hierarchia, konfliktus lépne fel már az első másodpercben.

X.

Az információcsere az internet kapcsán vizsgálható, a számitógépek egymás közötti kapcsolatát szigorú törvények, ugynevezett protokollok szabályozzák. A gépek közötti kapcsolatban fellelhető a legtöbb emberi kapcsolatban meglevő tulajdonság. Ahhoz, hogy az egyik gép a másiknak információt adhasson át, annak ezt fogadnia kell, de van eset, amikor ez ellen „védekezhet” is. Belső törvényessége biztositja ezt az információszelekciót. Ebből látszik, hogy bár elméletileg minden információt ki lehet engedni, minden gép azt látja belőle amit látnia kell. Amugy az internet keretében az információ „lekérése” a szabály, nem pedig az erőszakos „adás”.

XI.

A virus elemzése közben figyelnünk kell arra, hogy bár a számitógépvirus és biológiai virus között a hasonlóságot sokan leirták, azomban mint információ, azaz a mentális virus fogalmát, még nem emlitették. A számitógépvirus müködési elve arra enged következtetni, hogy mentálisan félrevezetö és romboló programokkal van dolgunk. Itt máris eljött az ideje, hogy két rendszer, az unix és a windows küklömbségeit górcső alá vegyük, ugyanis az unix rendszerek nem ismerik a „virusfertőzést”. Próbáljunk felállitani egy olyan analógiát, mi szerint az unix az archaikus kor, a windows pedig a történelmi kor rendszere. Ezen keresztül figyeljük meg a szellemiség alakulását. Az informatikában a pénz és anyagi kérdések, a védekezés a windows megjelenésével együtt jött létre, meg megnyitotta az „információvédelem” elméletét és korszakát. Az unix, később a linux korában szokásos eljárás volt a program forráskódjának továbbadása, hogy azt mások is fejleszteni tudják. Itt még az információ szabadságáról beszéltek, mindenkinek megvolt a lehetősége azt továbbfejleszteni s továbbadni, aki egy cseppet is értett hozzá. Természetesen itt látható, hogy az az elmélet nem müködik, miszerint egyes információkat nem szabad világba kürtölni, mert egyesek azt „rosszra” használhatják tudatlanságuk következtében. Mivel nem volt az információ elzárva senki elől, tehát nem volt védekezés és dugdosás, a virus fogalma sem volt ismeretes. Ugyanis a virus az, amely megpróbálja a történelmi kor rendszerét megbontani, s az információt visszaadni annak, akié: az emberiségnek. Mentális szinten minden olyan világnézet, amely információt zár le, azaz program, ami titkosit, virus – programot von maga után, a virus azomban előbb boszúálló mint épitő, bosszú arra, hogy valakik önkényesen az információt lezárták, s annak továbbadásáért pénzt kértek, s abból berendezkettek és meggazdagodtak. Ez a mai gyógyászkodó és más misztikus iskolák müködésében fellelhető és követhető. Egyrészt a windows az informatikai információt közelebb hozza az emberhez, de nem azáltal, hogy megérteti, hanem mert leegyszerüsiti a megnyilvánulási formákat. Mindez magával hozta azt, hogy állandóan a külső támadások ellen be kell rendezkedni, de fogadjuk el mint tükröződési lehetőség az egész virus – ügyet. A virus tehát az egység megbontására, de ugyanakkor az egység helyreállitására tett kisérlet.

XII.

A gondolat, a szó és a tett egysége az informatikában evidens, ugy látszik, ezt az alapszabályt az emberek elfelejtették, félreértelmezett szabad akaratuk kövekeztében. Körülbelül elképzelhető az a történelmi kor, amikor a számitógép olymódon hazudik, hogy a képernyőre vagy a nyomtatóra egészen más információt küld, mind amit létrehozott számitásai következtében. Ez a jelenség természetesen teljesen használhatatlanná teszi a gépet. Ez lenne a számitástechinak rákfenéje, a végzet. Azomban, mert a számitógép csak gép, föleg olyan szempontból hogy nincs

szabad akarata, sem elképzelése sem hite, kénytelen engedelmeskedni a törvényeknek, és igy ez a létdeficit nem is jöhet létre. Az egyértelmü valóságot közli mindig, ugy, ahogy van. Ha egy müvelet eredménye az „alma”, abból nem lessz nyomtatásnál „körte”, ha erre külön utasitást nem adunk, de ha ennek mégis igy kell lennie, mert ez a törvény, akkor a müvelet törvényes, és nem önkényes.

A hazugság elméletei és az igazság Megközeliteném elsősorban a Hamvas Béla által is emlegetett transparentia szemszögéből. A transparentia gyakorlati ténye ugyanis teljes mértékben kizárja a hazugságnak még a lehetőségét is. A transparentia, vagyis áttetszőség, átlátszóság, azt jelenti, hogy elsősorban nyilt vagyok, de teljesen őszinte is – ugyanakkor a szó, gondolat és tett egységére is utal. Itt kéd dolog jut eszembe: elsősorban a megengedett kegyes hazugság kérdése, ami kimondja, hogy ha valakinek az az igazság -nem tesz jót-, akkor lehet neki hazudni (enyhébben szólva, el lehet hallgatni előlük az igazságot) (Milyen érdekes! Az a vallás, amely Jézus Az igazságot ne rejtsétek véka alá tézisét elfogadja, ugyanakkor a kegyes hazugságot is…), de ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy az embernek meg lehet-e mondani az igazságot.

Én hiszek az igazság gyógyitó erejében, ellentétben a legtöbb emberrel körülöttem. A korházakban bevett szokás, hogy a rákos beteg elől a betegségét elhazudják, azzal az indokkal, hogy ez a tudat őt még betegebbé tenné. Természetesen ez onnan ered, hogy az orvostudománynak talán halvány segédfogalmai sincsenek a betegség mélyebb, igazi okairól.

Persze most azt is mondhatnánk, hogy hát ez az illető karmája, de én mégis ezeket a téziseket felháboritónak tartom.

Miközben az emberek a hazugságot elfogadják és gyakorolják, az olyan mélyen szövi be magát a lelkekbe, hogy nehéz feladat tiszta vizet önteni a pohárba. Kedvenc témám megemliteni az egyik példámat a női festett hajjal, mert azt például senkinek eszébe sem jut a hazugság szférájába beiktatni. Nem tudják ezt a példát? A barna nő, aki a haját szőkére festi, azt a látszatot kelti, hogy ő egy szőke nő. A férfi, aki szőke nőre van hangolodva (tudjuk, a két tipusú nő között lelki – érzéki stb külömbségek vannak, ne hogy azt mondja valaki, hogy teljesen mindegy!), megismerkedik ezzel a szőke lánnyal. Járnak is együtt, szeretik is egymást, de hamar kezd érződni, hogy valami nem stimmel. Hát persze! A férfi szőke nőre vágyott, de amit kapott,

az barna! Micsoda kib…., nem? Igen, legyint az olvasó, persze ez tulzás…. Lehet túlzás, de hogy a hazugság kategóriájában benne van, az biztos. Ahogy benne van a magasitott sarok, a szilikonozott mell, a kigyurt izomzat (általában gyengelelkű férfiaknál), s még sorolhatnám.

De majd legközelebb…

De mielőtt befejezném: ma a munkából hazafele azon gondolkodtam, hogy a kegyes gyilkosságot lehetne-e bevezetni és engedélyeztetni? Aztán eszembe jutott az aktiv eutanázia, s rájöttem….

A hazugságot osztályozni lehetne, de most a hazugság céljáról tegyünk egy kis megjegyzést. Mi lehet a hazugság célja, ha nem a könnyités? Mindegyik esetben csakis a könnyitéshez érkezünk vizsgálódásunk során. Az ember hazudik a másik embernek, mert – feltételezi – az igazság csak komplikációkat és problémákat szülne. Vegyünk egy konkrét esetet: ha egy ember az élettársát megcsalja, akkor legtöbbször azt az élettársa előtt lehazudja, hogy a kényelmetlen otthoni balhét kikerülje. De még a gyermek is, ha az iskolában rossz jegyet kap, otthon nem mondja el, mert kényelmetlen ha megszidják. Mindenképpen a nehézség kikerülése a cél. Van ember, akinek a hazugság életfilozófia, azt tartja, hogy hazugság nélkül – a mai világban, ahogy szokták mondani – az ember nem érvényesül. Hazudni kell a karrier miatt, a család miatt, a körülmények miatt. Az, hogy az emberek egyre többet hazudnak, biztos. De miért? Mert egyre nehezebben viselik el a világ, az élet nehézségeit? Vagy egyre nehezebb az élet? Vagy mindkettő?

Az tény, hogy az élet tényleg nehezebb. Nem másért, az ember nehezitette meg azáltal, hogy könnyiteni akarta. A kényelemcentrikus felfogás sok nehézséget idézett be. Az embernek hazudnia kell, hogy a kényelmét megtartsa.

Vagyis: a hazugság a kényelmet szolgálja, s egy olyan világban, ahol minden harc a kényelemért van, a hazugság létjogosult, mint kényelem fele vezető eszköz. A kérdés csak az, hogy le kell-e mondanunk a kényelemről. A mai világ úgy van berendezve, hogy a kényelmet csak hazugsággal lehet fenttartani. A hazugság az élet legkissebb mozdulataiban is jelen van. Még az ágyunk sem az igazi ágy, ahogy Hamvas mondja, csak fekhely.

Ezért, bármennyire nem követhető és nem észrevehető, az ember a hazugsággal az értékeket elveszti, és giccseket halmoz fel. Az ember a hazugsággal a valódit elveszti, s áldolgokkal veszi magát körül. Kényelmes, ugyanakkor értéktelen, szellemtelen áldolgokkal.

Sok gyakorlat után az ember már nem veszi észre, hogy hazudott. A valóság elferditése ugyanis már az elméjében megtörtént. A hazugság egyik fokozata az összezavarodottság, amikor az ember a hazugságot és az igazságot ténylegesen nem tudja megkülömböztetni, még ha akarja sem. Igy alakul ki a többség igazsága, pedig egy hazugságot mondhatnak ezren, százezren vagy milliárdan, az mindig hazugság marad. Ez a statisztika: a többség – dönt – igazság.

Azt hiszi az olvasó, hogy a margarin, amit megeszik, nem hazugság? Vagy, ahogy az előzőkben irtam, a szőkére festett barna haj, nem hazugság? A politikai kampány nem hazugság?

Bizony, hazugság.

Az igazsághoz hű lenni nehéz. Nehéz, mert az embernek le kell mondania a kényelemről, s a problémákat fel kell vállalnia. Ezért még az amúgy igazság-párti emberek is összerándulnak és védekező állást vesznek fel e szavak hallatán. Megpróbálnak alkudni az igazsággal. Hátha még ez a kis, parányi, ártalmatlan hazugság elcsúszna igazság néven…

Hátha nem is lehet tudni, mi az igazság, s akkor nem terhel felelősség. Hisz nem tudtam….

Szomorú hirem van. Az igazságról tudni lehet. Előttünk van.

A hazugság – szövevénybe az ember beleszületik. Van aki több, van aki kevesebb hazugságszálat hoz magával, a nevelés és az iskola azomban ezeket a szálakat megvastagitja, megsürüsiti. Ez az élet folyamán kialakuló igazság – mentesités. Egy adott fokig minden ember egyetért azzal, hogy ne hazudni. Egy adott fokig. Ez az adott fok nem más, mint az ember azon határa, ahol a kényelmét és biztonságát megbomlani látja. Amikor megérzi ezt a határt, előveszi a jól bevállt hazugság – praktikát. Más szóval ez azt is jelenti, hogy az ember röktön hazudik,

ahogy nehézségbe ütközik. Lehet a legnagyobb metafizikus, a Mester – elkezd hazudni. A hazugság létbontás.

A mai ember azt hiszi, hogy a becsületes élet az igazságok és hazugságok helyes egyensúlyában rejlik, vagy a “hazudhatsz csak ki ne derüljön” alapelvben. A ki nem derült hazugság nem hazugság, mondják. Igen ám, de ezek csak a felszin dolgai. Mi van az önmagunkkal való viszonyunkal? Magunknak mit és mennyit hazudunk?

Hogy mennyire benne vagyunk a hazugság – csávában, mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy MA KÜLÖN ERŐFESZITÉS ÉS IGAZSÁGKÚTATÁS KELL ahhoz, hogy az ember NE HAZUDJON. Egyébbként autómatikusan hazudik. A világnézet is hazugságrendszer. Mert ha igazság lenne, nem világnézet lenne, hanem világtudat, Istentudat, Istenazonosság. A világnézetet sokat gyakorolt kis és nagy hazugságok épitik ki, amelyek megvédnek a kényelem elvesztésétől és más kellemetlenségektől. Elsősorban az ember hivatkozik. Mi lenne nagyobb hazugság, mint a hivatkozás? Egyszerű példa erre egy kis meghűlés is, ahol az ember a baktériumokra, a kollégákra, a hidegre, a húzatra, a korházra, az orvosokra – vagy akár Istenre hivatkozik. Ők a hibásak, az okozók. Az ember ezt elhiszi, s azután védekezni kezd mindezek ellen. Nem szabad húzatban ülni, mert meghülsz, nem szabad olyan társaságba keveredni, ahol betegek az emberek mert elkapod, és igy tovább. Ez lassan a világnézet. “Isten megver”.

Nem, az igazságért nem ütnek fejbe. Csak a hazugságért ütjük fejbe magunkat az idők folyamán, de azt folyamatosan tesszük, s nem tudjuk, hol a baj. Az igazság a legerősebb, és mindig az igazmondó oldalán áll. A hazugság gyenge és erőtlen. Ha valamiért fejbevertek, az nem az igazság volt, hanem hogy vegyük észre magunkat, miket hazudunk magunknak még mindig.

Egy kis fejtörő az autómatizált hazugságról…

Egy férfi megy az utcán, és meglát egy szép, csinos nőt, akinek öltözete a mai divat szerint való: minden látszik rajta, amit egy férfi megnéz, s a lényeg is ki van emelve hogy elképzelni könyebben lehessen. A ruházat, a festék, a sejtetős kivillanó formák azt mondják a szemnek: IGEN, szeretkezni akarok. Bárkivel, hisz itt vagyok az úton, mindenki láthat és bámulhat! A férfi nem ebből a világból való, igy odamegy a nőhöz, s ajánlja magát. Persze kap egy pofot, hogyan

is merte. A nem-ebből-a-világból jött férfi nem érti, mit látott rosszúl. Nem, nem látott rosszúl, csak nem tudta, hogy a nő hazudik. Nem azt akarja, amit mutat: csak magának akar tetszeni. De a nem-ebből-a-világból jött férfinek úgymond szerencséje is volt. Mert ha a szeretkezés összejött volna, nagyon kiábrándult volna. Megtudta volna, hogy miért nevezik errefele a szeretkezést “dugásnak”. (Nem is beszélve a már emlitett csalódásról, hogy a szőke, nagymellű, 185 centi magas nőről az ágyban derül ki, hogy barna, 155 centi magas, és kicsikék a mellei….)

Egy nő, aki szintén nem-ebből-a-világból való, sétál az utcán, s meglát egy izmos, férfias, határozott férfit. Meg is tetszik neki, s ajánlatokat tesz. A férfi ugyan nem ad pofot (magában a nőt kúrvának nevezi), hanem kihasználja a lehetőséget és elmegy a nővel. A nő, aki nem-ebbőla-világból jött, csalódottan fogja tapasztalni, hogy ez a “férfi” nem is férfi. Gondolkodása éretlen és gyerekes, tele van félelmekkel, az izmait a vitaminok s a rendszeres súlyemelgetés adta, az anyukáját emlegeti, a szeme is ki van festve, s a szeretkezés közben rá kell jönnie a nőnek, hogy a férfi nem szeretkezik, hanem sportot űz. A nem-ebből-a-világból jött nő idejében észbe kap és elmegy, úgymond szerencséjére, mert ha feleségül ment volna ehhez a férfihoz, a fiához ment volna.

Hanem, ha a nő NŐ volna, s a férfi FÉRFI volna, egy hazugsággal kevesebb lenne a világban.

Igen, ezzel elérkeztünk egy másik kényes kérdéshez is, hogy a tudomány és a vallás hol és hogyan vesz részt a hazugság – szövevény épitésében. A lényeg-elvesztés folyamata a tudomány és a vallás történelmében kézzel fogható, hol csipőből lőtt tevékenység, hol tudatos mestermunka eredményeképpen. Az anyagi javak megszerzésének centrizmusában mindenféle elmélet, “tudományos tény”, vagy vallásos etikett az embereknek KÉNYELMET, maguknak JÖVEDELMET igér. Az ember bármennyit képes fizetni a kényelemért. Ha a kényelmet be is lehet biztositani, mégtöbbet fizet. A tudomány keretében igy olyan szakterületeket lehet kialakitani, amelyek az ember kényelmét, egészségét, biztonságát jó jövedelemért biztositani igérik.

Természetesen ezt azzal az alaphazugsággal kell kezdeni, hogy az ember sorsának nehézségeit külső tényezők okozzák, egyrészt, s másrészt hogy az ember önerőből nem képes magát ellátni.

Először a vallás “tanitotta” meg az embert arra, hogy ő egy kiszolgáltatott porszem, aki esetleg a túlvilági élet reményében csak fohászkodhat és adakozhat az egyház papjainak, de a sorsát igy is felsőbb erők döntik el, amelyeknek a papok a törvényes közvetitői, úgymond mobiltelefonjai.

A tudomány ezt az alappoziciót kihasználhatta, mert az embereknek szabadságot, tudást,

jólétet és kényelmet igért. Mindenki ráharapott. A valóságban a tudomány sem adott mást, mind szerencsétlenséget és szenvedést. Az oly kevés metafizikai éberséggel rendelkező embereknek – s csakis ezeknek! – lehet eladni a gyógyszert, a mű – vitaminokat, a margarint, a biztositást, a desztillált vizet. Az éberség lefokozott állapotában az ember nem látja, mit vesz. A reklámok ügyesen célozzák meg az emberek elméjét, s elhitetik vele, hogy amit lát, arra szüksége van. Érdekes módon még azt is tudják, hogy a csokoládé és a szeretet valahol principiumok szintjén összefügg, hisz a csoki reklámok szexuális beállitottságuak.

A tudomány képviselői adott időben az szerint döntik el, hogy mi egészséges és fontos, és mi nem, hogy éppen mi az ami pénzt hoz, s mi nem. Az emberek többsége nem lát át ezen a kelepcén, és olyan dolgokat is megvesz, megesz vagy magára ken, ami semmit sem ér.

Természetesen “bizonyitékok egész sora” áll a vevő rendelkezésére, amelyeket már régen, és sokszor megcáfoltak, legyen az a napi fehérje – szükséglet vagy a tej hatása az egészségre.

A probléma abban rejlik, hogy ma nincsenek gondolkodók. Csak formulák, szlógenek, “bejárt útak” vannak. És reklámok, és statisztika. És mi más a statisztika, mind a többségben az igazság hamis formulája?

Az igazságszenvedély nem más szerintem, mint a morál igénye. Vagy az igényesség morálja.

A morált úgy tudnám megfogalmazni, hogy az ember azon igénye, akarata és hite, hogy Ő tiszta, transparens és orientált, ugyanakkor szabad legyen. A legfelsőbb morál a szabadság. A morál szintje az életmű szintje. A hazugság, a dezinformáció a világ műve. A hazugság fényében a morál minden, ami nem hazugság. Azt is mondhatnám, hogy a morál a hűség a tökéletes igazsághoz, tény – hűség, valósághűség.

A legtöbb embernek csak morális aggájai vannak, de nincs morális igénye. Az igény s az aggáj külömböznek.

A hazugságról le kell szokni. Ez egy következetes életgyakorlat. Figyelni kell önmagunkat minden helyzetben. De még igy is előre csak a külső hazugságokat tudjuk korlátozni. Bizonyos helyzetekben a hazugság megint kijön belőlünk, reflex-szerűen. Van, amikor egy hazugsággal találkozunk, de arra nem reagálunk, inkább hallgatunk. Ez is hazugság. A hallgatás – beleeggyezés alapján a hazugságnak teret adunk. De teret adunk a hazugságnak sok más módon is, például azzal, hogy egyszerüen nem mondunk el dolgokat embereknek, mert nem tartjuk őket erre megfelelőnek. Itt ugye bejön a kinek – mit – lehet – elmondani problématikája is.

Először a hivatkozás reflexeit kell legyőzni. Le kell szokni arról, hogy hazugságainkra igazolást keressünk. El kell vetnünk azt a tézist, hogy a cél szentesiti az eszközt. El kell vetnünk azt a hiedelmet, hogy van kegyes hazugság. El kell dobnunk az olyan kialakult eszméket, miszerint a hazugság bizonyos esetekben életmentő lehet, vagy jót teszünk vele. Ez a nehéz. Hű lenni az igazsághoz, még akkor is, ha valakinek ez fáj, valaki ettől tönkremegy vagy belehal. Ha az nem tudja elviselni az igazságot, attól még az igazság igazság marad. Egyszerü és megcáfolhatatlan.

A tévedések egész sorozata ott történik, hogy a metafizikai alapokat leráztuk magunkról, mint kacatot. Ezért nem tudjuk, hogy egy rákos betegnek is ELSŐSORBAN meg kell mondani, hogy rákos, azt is, hogy ennek milyen szellemi hátterei vannak. Főleg, ha ezt a beteg megkérdezi! De mivel ma szinte senki semmivel sincs tisztában, hazug sötétben él, az igazságszenvedély eszementségnek imponál. Az igazság erőss, mindent átható fénye a sötétben tapogatozók szemét tulságosan sérti, s védekezésre kényszeriti: még jobban elbújni, elrejtőzni.

Természetesen fenntartom, hogy vannak nagyon hazug és kevésbé hazug emberek. Ez csak attól függ, hogy a hazugság, a megtévesztés hitéhez ki mennyire áll közelebb, vagy mondhatnám, ki mennyire van elmerülve a szürkészöld mocsárban. Vannak emberek, akik igyekeznek a többinél is sokkal többet hazudni, akik aktivan duzzasztják a hazugság – lápot, és effelől semmilyen lelkiismeretfurdalásuk vagy aggájuk nincs. Ezeket az embereket nevezhetjük aktiv hazugoknak. Még akkor is, ha semmi indokuk nincs rá, nincsenek semmiféle hazugságreflexkiváltó helyzetben, még akkor is hazudnak, csak úgy csipőből lövik a megszokott hazugságokat. Még az sem érdekli őket, ha felsülnek, hisz nekik oly természetes ez a hitviág.

Hisznek a mindenhatónak – látszó hazugságszenvedélyben.

De jobb az aktiv hazug, mind a gyáva hazug, az utóbbi ugyanis nem sportból, érdekből hazudik, hanem mert fél az igazságtól. A gyáva hazug sunyi, megbújik, tetszeleg. Jobb az aktiv hazug, “mert nem tudja, mit csinál”. A gyáva hazug, az alattomos hazug igenis tudja. Ezért elég rosszúl, esetlenül hazudik, szemével hunyorgat, szája széle megremeg. Ha lebukik, katasztrófa.

A hazugsággal az ember önmagát mérgezi. Ez a méreg elzárja a fénytől, az idilltől, s lassan megemészti, a megsemmisülés határáig. A hazugság a létezésnek ellentmond. A teremtés azon célját, hogy az ember a fizikai világ információit felfele közvetitse, megbuktatja. Imigy a teremtés, vagyis a Teremtő és teremtett, maga az Ember, értelmetlenné vállik, s létjogosultsága elvész.

Csak az igazságnak van létjogosultsága, értelme, örökléte és idillje, ami nem igazság, az törvényenkivüli. Ami törvényenkivüli, az történelmi. Ami történelmi, az múlandó. Ami múlandó, az nem létezik. Ami nem létezik, az hazugság.

A hazugság létállapotát fenttartani annyi, mint zuhanni. Az entrópikus erők karjai között, lefele, a legkisebb energiaállapotba kerülni. Semmi akarat. Semmi tett. Semmi hit. Csak zuhanás.

Elveszteni az idillt, betegnek lenni, meghalni. Az egész civilizált történelem az entrópikus erőknek hódol, a kényelem, a margarin, a virsli, a TV, az akció és a horror. A tudomány – technika eszközeivel elérni a legkisebb energiaállapotot. Meg sem mozdulni, még a szemet sem kinyitani. Nem látni. Nem lépni. Csak haragudni, csak neheztelni, hogy az Úr nem adott mégnagyobb kényelmet. Csak szitkolózni és káromkodni, csak böfögni és horkolni.

Szövetkezni hogy a hazugság ki ne derüljön. Aztán ugyanezért hivatkozni. Aztán addig hivatkozni, mig világnézetet kialakitani. Aztán a világnézetet megvédeni. Háborúzni. Aztán egyes világnézeteknek törvényes keretet adni, vallást alapitani. A fényeket kioltani, az igazságot elföldelni, s erre tudományos érveket hozni, s elnevezni reformációnak, vagy felvilágosodásnak.

Felvilágosodásnak, ahol beteg orvos “gyógyit” betegeket, bünös lelkipásztor “térit útjára” bűnösöket, lelkibeteg pszihológus “vezet jó útra” depressziósokat vagy neurózisosokat, s ahol bármit el lehet adni bárkinek szép dobozban és jólhangzó névvel.

A gondolatok felülvizsgálata elsősorban, majd a szó és a tett “ellenőrzése” az, amelyen keresztül lépésről lépésre az igazsághoz hűnek lehet lenni. Azonban kell valamiféle referencia, sugallat vagy bölcsesség, ami segit a gondolatainkban rendet teremteni, s a hamisat az igaztól elválasztani. Kell egy egzakt tudomány, amelynek segitségével a dolgokat meg lehet külömböztetni, s az egyetemes, egyedi igazságokra rá lehet eszmélni.

A hagyományok hagytak ránk ilyen eszközöket, tudományokat és gyakorlatokat, amelyeket a mai tudományoskodás eldob. Főleg azért, mert ezek a ránkhagyott, ősi tudományok nem kivül, az anyaggal dolgoznak, hanem belül, a szellemmel. Csak ezek segitségével lehet morálisan élni.

Miért?

Vezessük le a hazugság summáját: egy ember olyant mond, ami nem felel meg az igazságnak.

Hogy reflexből, nagyzolásból, nagyotmondásból (konfabulálásból), félelemből teszi-e, az, mindjárt meglátjuk, eléggé a kezdeti lépés. Az ember nem csak olyant mond, hanem olyant is tesz, ami a valóságtól, igy az életútjától eltér. De mindennek a gyökerét a gondolkodás képezi, mert az ember olyan dolgokban gondolkodik, amelyek nincsenek összhangban a valósággal. De még a hibás gondolatoknak is van gyökere, s ez a megfelelő tudás hiánya, amire azt mondta annak idején Jézus, hogy “nem tudja mit csinál”… Rá kell jönnünk tehát, hogy a hazugság megszüntetéséhez olyan tudásra van az embernek szüksége, amit sem a modern tudomány, sem a vallás, sem ezeknek az ágazatai nem tudnak nyujtani. Ugyanis az embernek meg kell győződnie arról, hogy ő miért nem hazudhat, azonkivül, hogy tudomása kell legyen arról, mi az igazság, hogy gondolataiban tudjon rendet teremteni, s el tudja választani “a csecsemőt a fürdőviztől”. A megfelelő tudás megszerzése az életmű része, mert bölcsességet, morált, és nem utolsósorban szabadságot eredményez.

A hazugság megszüntetéséhez tehát olyan információra van szükségünk, ami igaz.

De hogyan ellenőrizzük le az információ igazság – tartalmát? Úgy, hogy beültessük a gyakorlatba, s ott annak müködnie kell. Ha valami nem müködik, az nem igaz.

Az életmű elkészitéséhez igazságra, igazságtudatra és transzparenciára van szükségünk.

Egyenesség és átláthatóság. Igazat mondunk, mert igazak vagyunk. A morál az igazság tartása.

Elvetni mindent, ami hamis, ami csak elmélet, ami szédület, kábitószer.

Az igazságkeresésnek eszközei és szabályai vannak. Szabálya, hogy belül kell keresni, önmagunkban. Eszközei az archaikus korból ránkhagyott eszközök, asztrológia, tarot, kabala, harcművészetek, zen, tao, védák, és még sorolhatnám. Az igazságkeresésnek azonban tüze is van, az a soha ki nem alvó tűz, ami a teremtést fenttartja. E tűz nélkül a világ perceken belül megomolna.

A teremtés szenvedélye az igazság tüze. Az igazság szenvedélye a teremtés tüze.

Elmélkedések

Most az jut az eszembe, hogy a problémák és az igényesség hol is van összekapcsolva. Mert igy van, mindenkinek van problémája, s álproblémája, de hol a lehetőség a felismeréshez, hogy a kettőt elkülönithessük?

A probléma adott, s mint a motor, hajtja az embert. Hogy merre fele? Nos ehhez kell az ismeret.

Probléma nélkül még túlvilág sincsen, s meg sem születnénk. A probléma tehát szükségszerü, mert a probléma az egyetlen ami felfele hajt. Bár látszólag lefele, de mégis felfele, az álprobléma lefele, a valódi probléma pedig felfele. Probléma nélkül leállnánk, mint a kidobott vekker. Belehalnánk az élvezetbe, de már ez is egy probléma. Problémamentes axiómát fel sem lehet állitani.

A problémákat az igényesség szabályozza. Nem csak úgy, hogy mindenkinek a saját (fejlődési) igényei szerint vannak problémái, hanem azok valódiságát is az igényesség szabja meg, sőt, a problémából kivezető és hovavezető útirányt is az igényesség vezérli. Egy problémából sokféleképpen ki lehet jönni, de hogy igazán melyik mód a helyes, azt meg kell találnunk.

Tehát ehhez az általad elinditott nagyszerü témához máris irnék egy pontot: Egyik lehetősége a személynek az igényesség.

Az igényesség szerint alakul az ember logikája, ismerete, hite, élete. Amit tehet a személy: hogy igényessé vállik. Nem elégedik meg hazugsággal és politikával és valással és pénzel és szegénységgel és féltudással. Nem elégedik meg a reklámmal és a focival és a sörrel. De még Jókai Mórral s Tolstoj-al sem elégedik meg.

Egy problémát lehet kezelni igényesen vagy igénytelenül. A kérdés mindig csak az, hogy mit akarunk és meddig akarjuk és miért akarjuk. Az ember önmagával szemben támasztott igényessége teszi emberré, mert ha nem igy van, ma is disznópajtában zabálja a moslékot, még akkor is ha mindezt szépen vájogháznak és omnivora táplálkozásnak nevezi.

Az élet megkönnyitési – kisérletének egyik legelokvensebb példája a gyermeknevelésben van.

A mai modern, humanista gyermeknevelés sok “érdekes” gyakorlatot tartalmaz, amivel a gyermek úgy szellemi, mint fizikai fejlődését gátolják, a szülők kényelmét elősegitik. Már régóta gyakorlat például a járóka, ahol az anyuka kényelmét tartva szem előtt, a gyermek normális fejlődésre róvására, a gyermeket időnapelőtt “két lábra” kényszeritik egy köralakú kinzóeszköz segitségével. A gyermeknek kimarad a mászás időszaka, de egyes okos pedagógus szerint ezzel semmi baj nincsen. Majd megtanul vénkorában! A két lábra állás sem lessz természetes folyamat, hisz addig lóg a gyerek hónaljától fogva a szerkezetben, mig addig meg nem nő, hogy már lábai rendesen leérjenek a földre, s felemelhesse a járókát, mind egy szoknyát. Sokan erre az eszközre esküsznek, hisz az anyukának micsoda kényelmet nyújt! Hisz nem kell lesni, hova mászik a gyermek, nem kell hordozni ha bőg, mindig ott lehet az annya szoknyáját fogva s jópofán gügyöghet. Nem sérül meg, hisz a járóka olyan, mind a biztonsági öv.

Még irhatnék a sok krémről, olajról és popsitörlőről is, de most inkább az alig pár éve divatba jött orszivó – porszivóról irnék. Ez egy olyan kütyürü, amit a porszivó szivó csövének végére csatolnak, és segitségével leszivhatják a gyermek orrából a váladékot. Mostanában azt hallom, hogy ha egy gyermek meg van hülve, s nem szivjuk napi rendszerességgel az orrát ezzel a motorikus eljárással, akkor a “fülére fog terjedni” a hülés. A legtöbb szülő azonnal előkapja a

porszivót, ha a gyerek orra megcseppen, s aztán óránként szivja. Milyen jó, hisz éjjel a gyerek nyugodtan alszik vagy két órát, mert az orra tiszta, aztán ismét le lehet szivni, s bocsánatokért esdekelni a szomszédokhoz, nézzék el hogy az éjjel folyamán többször is porszivóztunk. A probléma csak az, hogy a gyermek, mint minden mást, ezt is meg kell tanulja kezelni: mármint az orrváladékát. A szülői kényelem megszerzése megint a gyermek fejlődésének róvására megy.

Bár idejekorán hadakoznak a pedagógusok és hasonló szellemiségű szülők az orszivózás mellett, következményei még nem ismeretesek ugyebár, mert nemrég jött be divatba. Talán nem véletlen, hogy egyre több gyerek fekszik a korházakban külömböző hűléses tünetekkel, s talán az sem véletlen, hogy ismerőseink közül is az orszivózás attyának vannak legtöbbet korházba a gyermekei.

Nem kell metafizikai tudás, sem asztrológusi diploma ahhoz, hogy ne lássuk ezekben a, többnyire egyesek meggazdagodását célzó találmányokban, az emberi stupiditást.

A baj az, hogy miközben a szülők minden kényelmi eszköznek bedőlnek, még ezek mellett azt is elhiszik, hogy ezek az eszközök a gyermekük fejlődését és egészségét is szolgálják! Micsoda félreértése az egész-ségnek!

A létezés egyik örökös mozzanata a visszacsatolás, az egységbe való visszatérés, az egységesülés, amelyet az asztrológiában a Neptunuszi principium hordoz. E lételv célja és értelme, hogy az egységbe az embert mindig visszatéritse, illetve megtanitsa arra, mit jelent az egységtudatban való gondolkodás, megértse a “minden és mindenki egy” axiómáját. A principium, az “ami fent, az lent” törvénye alapján, a létezés minden szintjén megnyilvánul. Igy a hazugság is e lételv alá tartozik. De ide tartozik a szeretet, ugyanakkor a szédület, a kábitószer, a cukor, a gyógyszer is. Ezért minden olyan mozzanat, ami nem az egység fele visz, hamis egységet teremt. A hamis egység maga a hazugság, tehát olyan dologgal lenni egy, ami hamis.

Ugyanakkor a hazugság az egység kompenzációja is. A hazugság olyan mentális zürzavar, ami az embert önmagát is megtéveszti. A hazugság utáni akár sikerélmény, akár fusztráció, mind a hamis egység elemei. A hamis egység a hamis boldogság. Az ember becsapja magát, hogy boldog legyen, de ez a boldogság csak illúzió. Önmaga körül egy olyan világot hoz létre, amely bármikor összeomolhat, s ez összeomlás következtében, ha egy pillanatra is, esélye van megpillantani igazi önvalóját. Ez a tragédia. Az álarcok lehullása, a torony összeomlása.

Nem is tudja az ember, hogy azzal a hazugsággal, amellyel életét megkönnyiteni szeretné, mennyire nehezebbé teszi. Az ember azt hiszi, hogy a hazugságokkal az élete egyszerübb és könyebb lessz, valójában sokkal nehezebb, komplikáltabb, kúszább és tragikusabb.

Ezért nyitok most egy új témát, ahol arról fogunk beszélgetni, hogy mit jelent az életet könyebbé tenni – vagyis nehezebbé, tragikusabbá.

Engem a halottak napja arra emlékeztet, hogy aki meg akarja nyerni az életét, az fél a haláltól.

Mintha a halottaknapján a veszteseknek gyújtanának gyertyát. A veszteseknek, akiknek mégsem sikerült megnyerniük az életüket.

A hibába mind beleesünk. Akármilyen parányi dolog legyen is, mindig eltévesztjük. Még ha abszolút tudatosan élünk is, ott van a sötét kúrva bennünk. Mert még az élet-meg-nemnyeréssel is az életünket akarjuk megnyerni. Ez egy csapda.

Aki le tud mondani a lemondásról is, mondják. Másképpen becsapjuk magunkat. Az emberek egészségesen táplálkoznak, meditálnak, jógáznak, olvasnak, sportolnak, elmélkednek, vegetáriánusok, de mind csak azért, hogy megnyerjék az életet. Akkor pedig teljesen mindegy.

Az a tudatosság kell, ahol mindezt átlátjuk. Minden kis mozzanatunkban látjuk, hol akarjuk megnyerni az életet. Az emberi lelkiismeret az a mechanizmus, ami segit elméleteket állitani az életmegnyerést célzó tevékenységekre. Igy születnek a filozófiák, vallások, tudomány, misztika.

De az életet nem lehet megnyerni. Amikor azt hisszük, hogy már győztünk, mindig bejön valami.

Még meg kell tenni valamit. Még egy kis pénz vagy egy kis bőjt. Mégtöbb fogyókúra, mégtöbb vitamin. Az életmegnyerési kisérlet soha nem érhet véget. A margarinban is egyre több a vitamin, egyre több az egészség, egyre több a vegyszer. Harcolunk azért, ami nincs.

A halál a biztos jel, hogy az életet nem lehet megnyerni. De nem lehet megnyerni még az üdvöt, a mennyek országát sem. Egyetlen igényünk lehet: az útazás. “Az élet egy hid, menjetek át rajta, de rá ne telepedjetek…”

Szaturnuszi ciklusok Egy emberi élet felosztható tizenkét részre, úgy, hogy azt a Rudolf Stainer által leírtszaturnuszi ciklusokra, azaz 7 éves periódusokra osztjuk. Bár az élet hossza mostanság igencsak változó, az ideális léthossz 84 év e ciklusosság szerint. Azt is mondhatnánk, hogy a 84 éves kor az ideális, de legtöbben korábban meghalnak, mások meg többet élnek. Ott, ahol a világ fel van gyorsulva, mint nyugaton, a 70 éves kort már alig érik meg, Indiában vagy más, szellemileg stagnáló országban pedig száz éveket élnek. A 7 éves szaturnuszi ciklusokat sem lehet szigorúan 7 évesnek venni, s közöttük az átmenet sem éles vonal. Az arhaikus kort véve alapul, számolnunk kell az azóta történelmi kornak nevezett elcsúszásokkal, azonban a hét év most is körülbelül hét év. Mindegyik hétéves, ún. szaturnuszi ciklus egy szellemi fejlődési szférát, szintet határoz meg, kezdve egy kisgyermek fejlődési feladatától egészen az öregkor szellemi tanulnivalójáig.

Ezek a ciklusok arra is figyelmeztetnek, hogy melyik életkor „ mire való”, azaz mit kell megtanulnunk. Ennek az önnevelésben, és később, a gyermeknevelésben is hasznát vehetjük.

A hétéves szaturnuszi ciklusokat elsősorban az állatövi jegyekkel párosítjuk, ezen keresztül a bolygókkal. Ezek szimbólikája segítségével értjük meg, mi is a szellemi fejlődésünkhöz elengedhetetlen tennivalónk és fejlődésünk irányvonala.

1. Az első szaturnuszi ciklus, 0-7 év

A kos csillagjegy uralkodója a Mars, a harc és bátorság, ugyanakkor a nyers fizikai erők bolygója.

Már a születés is kos jellegű (a normális gyermek fejjel előre jön a világra, a fej a koshoz tartozik), hirtelen és erőteljes folyamat. A Mars mottója: hogyha nem vívtuk meg a harcot, háborúba keveredünk, ezért ilyen problémákkal (mint bátorság, kiállás, egyenesség, harckészség hiánya) küzdő nők nehezen, vagy fájdalommal szülnek. A gyerek szempontjából mindenképpen fontos a születés természetes folyamata, az elsődleges marsi beavatásé, mely a további normális szellemi fejlődés fontos lépése. Ma sok nő kényelemből császármetszéshez folyamodik szülés helyett, még az egészségesek is,ez nem csak a szülő, hanem a születendő szempontjából is helytelen. Sok nő azért, hogy elkerülje a fájdalmat, vagy egyéb spekulatív eszmefuttatás révén, de asztrológiai szempontból mindenképpen tudatlanul, a gyereket fosztja meg a marsi beavatás első, domináns lépésétől. Sokan azzal is érvelnek, hogy a gyereknek is jobb és „kellemesebb” a császármetszés, ez azonban medicinailag is téveszme. A későbbi gyereknevelés „modern tanok” és, akik e „fájdalommentes”, humánusi vonalon haladnak, a

román nyelvben igencsak jól megmaradt „cei sapte ani de acasa”, az otthoni hét év korszakától a gyereket megfosztják. Mert látni fogjuk, hogy az első szaturnuszi ciklus, amely a koshoz tartozik, pontosan nem a kényelemről és a fájdalommentességről szól. A gyerek, a későbbi szellemi egészsége érdekében, élete első hét évében pontosan ezekkel a nyers energiákkal kell találkozzon, pontosan azért, hogy magát fizikailag és lelkileg is be tudja határolni. A fizikai világgal való találkozás, és a harc meg a határok megtanulása nem fájdalommentes, ezért a gyermeket megóvni a “kényelmetlen helyzetektől” és a fájdalomtól szamárság.

Csecsemőkorban a sirás, mely szintén mars – jellegű, az egyetlen kapcsolatteremtő eszközük, amellyel ugyanakkor a környezetüket is provokálják a határok megismerése végett, azt is mondhatnánk, hogy ez az első harcállásuk. Ezért a siró gyermeket nem felvenni és vigasztalni, vagy agyondédelgetni kell, amely amúgy eléggé sunyi és lekenyerező harcfelvállalás, hanem határt kell nekik mutatni. Ha helyesen és következetesen járunk el, a gyermek meg fogja tanulni, mikor és mennyit érdemes sirnia. Az erőszakos vagy “hisztis” sirást mindig le kell szerelni. Ha ezt nem tesszük meg, a gyermek már csecsemőkorban hatalmat gyakorolhat felettünk, s ez már csak az ő érdekéből sem jó, később több problémája lessz belőle, mint “haszna”.

Hét éves korig a nevelésnél mindenképp szem előtt kell tartani a kos által jelképezett szellemi erőket: ez nem az a kor, ahol magyarázkodással és zsarolással (”anyuka nem fog szeretni ha…”) kell nevelni. Hét éves korig a gyermeket, ha szükség a fegyelmezés szempontjából, fel is lehet pofozni (sokan, akik a humánus nevelési elvek irányait vallják és ezek hallatán felháborodnak, sokszor gyermekeiket késve, de annál nagyobb hévvel pofozgatják akkor, amikor a gyermek már 14, sőt 18 éves vagy annál nagyobb), pofozni azomban nem haragból kell, hanem szeretetből, a gyermek érdekében. Aki nem kapja meg a szükséges pofokat a szülőktől, az megkapja az élettől felnőtt korában, de a marsot mindenképp meg kell tanulni. Mivel a fej és az arc a koshoz tartozik, fejre vagy arcra kell csapni a gyermeknek, nem a fenekére, amely esetleg csak szexuálisan ingerli. Mint minden más marsi harctechnika esetében, a pofot nem kell “ha kell ha nem” osztogatni, ugyanis a gyermek azt megszokja, s akkor csak magunkat fárasztjuk. Akkor kell pofozni, amikor a gyermeknek határt kell mutatni, és csakis hét éves koráig. A szülő éberségétől függ, hogyan kezeli ezt az életszakaszt a gyermeknél. Ne felejtsük el, hogy azok a szülők, akiknek a marsuk a horoszkópjukban negativan áll, vagy más kos principiumhoz tartozó problémájuk van, igen rosszúl bánnak a gyermekükkel ebben az életszakaszban. Két véglet létezik: vagy elkényeztetik, mindentől megóvják, nehogy megüsse magát a szerencsétlen (és ne feledjük, a járni tanulás során az esés szintén marsi megismerés), vagy agyba – főbe verik agresziven. Az alkoholista férfiak, akik azért isznak, mert belül gyengék és a harcokat képtelenek felvállalni, ütik egyfolytába a gyerekeiket, hogy boszút álljanak szerencsétlenségüken.

Ha a gyermeket megóvjuk az esésektől és az ütközésektől, nagyobb kárt teszünk bennük, mint hisszük, felnőtt korukra szerencsétlenné és harcképtelenné tesszük őket. A fogbújás, első

hűlések, mind – mind marsi tanitóleckék. Sokan fájdalomcsillapitó géllel kenik be a gyermek foghúsát fogbújáskor, mások az éles tárgyakat, mint az asztal sarka vagy fűtőtest barikádolják el puha párnákkal, mások pedig ölbe viszik le a gyermeket a lépcsőn, hogy nehogy leessen, hogy megóvják attól, ami igazán hasznos lenne: a marstól. A gyermeknek meg kell tapasztalnia a szelet, az esőt és a napot, esnie és ütköznie kell, hogy megismerje a határait. Másznia és majd mennie kell. Ez nem az a kor, ahol a gyermeket intellektuálisan kell fejleszteni, vagy érzelmileg, ezek a korok, mint látni fogjuk, később következnek.

Csupán abból a meggondolásból, hogy a gyereknek hét éves koráig a marssal kell megismerkednie, nem jó ebben a korban nyelveket tanitani neki, zenét vagy más szülői ambicióból fakadó logikai dolgot. Az óvodában is a gyermek egyetlen tanulnivalója az, hogy megismerjen alapvető szabályokat és rendet (határt), és hogy más gyermekekkel konfrontálódjon szintén a határok megismerése végett.

Az első hét év tehát az az életszakasz, amikor a nevelés legfontosabb része történik. Ha a gyermek megismeri a határokat, később nem kell veszekednünk vele, és ha kellőképpen találkozik a hideggel, széllel vagy eséssel, nagyobb korában szivós és talpraesett lesz.

A mai világ tendenciái a steril tendenciák: ki tudja milyen gyógyszergyár – fellenditési – okokból akarják eltolni a gyermek találkozását a baktériumokkal, a virusokkal vagy a húzattal. Azonban ezek az óvintészkedések később megboszulják magukat, mert az élet első szakasza éppoly fontos, mint a többi. Van, amikor irni és olvasni kell megtanulni, van amikor elesni és imunisnak lenni a virusokra és a húzatra.

Egy másik téveszme az, hogy a gyermek utánzással tanul, és igy elég, ha adekváltan viselkedünk.

Bár a gyermek tényleg utánoz, de ő a kos életszakaszában van, mi pedig nem, igy nem lehet “adekváltan” viselkedni. A szülőnek is tennie kell a dolgát a saját szellemi fejlődése érdekében is, nem mehet vissza a kos korszakába jópéldának. A szülő egyetlen és fontos feladata az, hogy elsősorban hagyja a gyermeket tapasztalni, ne óvja meg az amúgy banális dolgoktól, mint ütközés, elesés, húzat vagy szél, másodsorban pedig következetesen mutasson határt a dolgokban a gyermeknek, hogy “idáig lehet elmenni”, ha a gyermek nem fogja fel, akkor akát poffal is.

Itt tisztáznunk kell azt, hogy a gyerek nem kell megtapasztalja például a gázrobbanást, igy a gázcsappal, tűzzel vagy elektromossággal való játszás nem a tapasztalás hatáskörébe esik, hanem a határszabás körébe. Pontosan akkor történnek stupid balesetek, ha a határokat nem szabjuk meg. Inkább mi pofozzuk fel a gyermeket, mint a 220 Volt.

Azonban a kevésbé veszélyes dolgokat a gyermek meg kell ismerje: nyugodtan beleütheti a fejét az ajtó vagy az asztal sarkába, eleshet szaladás közben, megfújhatja a szél, gyermektársai megtaslizhatják, a húzat lobogtathatja a haját, a testét sütheti a nap és hidegviz is érheti, sőt a

homokot vagy földet is megkóstolhatja. Ezek a dolgok mind szükségesek azért, hogy az első szaturnuszi ciklus, az első fejlődési szakasz teljes és értelmes legyen. Nem abban kell sportolni, hogy a gyermek idegen nyelvre és zongoraórára járjon. Számitógép – zseni – kiképzés is korai.

Legyenek egyszerűek és normálisak. Legyenek életrevalóak, szivósak, jóindulatúak. Ezek az első szaturnuszi ciklus céljai.

2. A második szaturnuszi ciklus, 8-14 év – BIKA

A Bika állatövi jegy a megalapozással, stabilitással függ össze. Uralkodója a vénusz, amely többek között – és ebben a viszonyitásban – a szépérzet és esztétika bolygója. Mig a Kos a betörést, kezdetet, elindulást jelképezi, a bika a dolgok stabilizálását jelöli. A gyermek ebben az időszakban kezd iskolába járni, igy társadalmi kapcsolatai is – a többi gyermekkel való viszonya – stabilizálódik.Az ebben az időszakban kialakult viszony – problémák és viszony – sémák a későbbi időszakra is kihatnak. A gyermekeknél e korszak végére a nemiség is “stabilizálódik”, de itt alakul ki az esztétikai érzéke és rendszeretete. A hét eves korig lefektetett nevelési elveket itt cask stabilizálni kell a következetességgel, már késő, és nem is tanácsos pofozkodni vagy műbalhét rendezni. Ebben a korban már meg lehet dolgokat magyarázni a gyereknek. A legfontosabb ebben a korban az egészséges rendszeretet kialakitása, az általa kitervelt és elgondolt programok betartása, a játék – munka – pihenés közötti egyensúly megtalálása. A gyermeknek ugyanakkor ebben a korban a másik nemhez való vonzódása (vénusz – szerelem) és a szexualitás is alakul. Az úgynevezett szexuális nevelést ebben a korban kell megtenni, de nem olyan módon azomban, hogy védekezésre szoktatjuk és a nemi betegségekkel vagy a teherbeeséssel riogatjuk. Metafizikailag a védekezés negative aktus, és rossz életmintát eredményez. A legjobb megértetni a gyermekkel, hogy akkor lessz jó a szexualitása és kapcsolata, ha majd azt éretten, felelősséggel felvállalva kezdi el. A nemi betegségek ott jönnek számitásba, hogy a rendezetlen, csapongó szexuális élet következménye lehet, ahogy a “szexuális forradalom” – a félreértelmezett szabadság – az AIDS megjelenését hozta. Az ellenkező véglet, a rejtegetés és prűdség, épp ennyire káros. A gyermek azt kell megértse, hogy a szexualitás körül nincs semmiféle különös, relytelmes dolog, az emberi kapcsolatok egyik legfontosabb része, azonban az ő dolga most a játék és a tanulás, semi több. Természetesen nem kell eltiltani az ellenkező nemtől, inkább segiteni kell az egészséges viszonyok kialakitásában.

A rendtanulás keretében is a szélsőségeket kerülni kell. Rendet kell ugyan teremtsen maga körül, de nem túlzottan, és nem kell egész nap ezzel foglalkoznia. A lényeg a belső rend kialakitása, amelyen keresztül a külső rendszeretet is normális és egészséges lesz.

Nem emlitettem, de nagyon fontos aspektus a gyermek horoszkópjának ismerete, amelyből megtudjuk, hogy bizonyos problémákat és aspektusokat hogyan közelitsünk meg. Az eddig leirt dolgok is átszineződnek a horoszkóp ismeretében, mert minden gyermek másképp tanulja meg ugyanazt. Egy – például – ikrek szülött gyermek könyebben kezelhető az első hét évben, mint egy kos vagy skorpió, ez azomban később változik.

A lényeges azomban a helyes sorrend betartása. Az első hét évben ne az esztétikai érzékét csiszolgassuk, vagy a szexuális neveléssel foglalkozzunk, s a határok megismerését célzó fenyités ne 18 éves korban történjen. Itt emlitést érdemel a renddel kapcsolatban az a dolog, hogy azzal – mint határ tanulás – hét éves kora előtt is találkozik a gyerek, de mint irtam, határismeret és fegyelmi szempontból, és nem az esztétikai érzék fejlesztése érdekében.

Egy másik aspektus, ami a bikához tartozik, az eszközökkel és anyagiakkal való egészséges viszony kialakitása. Itt kell kifejleszteni azt a tulajdonságot, hogy csak arra tartson igényt, ami igazán szükséges a fejlődése érdekében. Zsebbpénzel ellátni azért sem helyes ilyenkor, mert ebből csak azt tanulja meg a későbbiekre, hogy szórja a pénzt ha kell, ha nem, s minden csecsebecsét megkivánjon és megvegyen, amire szüksége nincs. Ezen a területen a tudatosság nagyon fontos. Ha a szülők anyagi gondokkal küzködnek, valószinű, hogy ezt a gyermekeknek is átadják, igy az anyagiakhoz való viszony különösebb figyelmet igényel. Ugyanez a helyzet a másik véglet, a dúsgazdagok esetében is. Az anyagiakhoz való viszony két szélsőségbe mehet el: a sporlós sajnálkozó – panaszkodó, a garast a fogához verő alapállás fele, vagy a tékozló, szoró és szórakozó másik véglet fele. A gyermek ebben a korban fel kell fedezze, hogy vannak képességei és tudása, amelyet ha egészségesen fejleszt – nem meglovagol! – akkor azt pénzbe válthatja felnőtt korában. Helytelen a gyerek képességét a végtelenségik erőltetni, kihasználni.

Ebben a korban, ha mondjuk tehetségesen rajzol, ebben biztatni kell, de az az egészséges, ha az összes idejét nem erre forditja. Ugyanis a játék, a mozgás is épp oly fontosak.

Főleg fiú gyermek esetében, a fizikai test harmónikus fejlődése érdekében és a rendszeresség megtanulásáért sportolni lehet adni a gyermeket, de ezt sem szabad túlzásba vinni. A verseny, a nyerés vagy az olimpia nem az ő feladatuk. Heti kétszeres alkalommal elég, ha sportolnak.

Természetesen egy gyermek esetében az olyan sportok jók, amik a teljes testet harmónikusan fejlesztik: torna, úszás, harcművészetek, nem pedig a verseny – orientált sportok. A sportolás szempontjából is az esztétikai érzék fejlesztésére és a rend meg rendszeresség megtanulására kell figyelni.

Nem helyes lányok esetében például megengedni, hogy esztétikai érzék megtanulása helyett kezdjék magukat festeni már tiz évesen, parfümöt vagy ékszert igényeljenek, mint ahogy számos esetben ma megtörténik. A szépség is elsősorban belülről fakad, s az egyensúly – harmónai – az alapja. Nem hiába csúfulnak el és öregednek meg korán azok a lányok, nők, akik korán elkezdik a cicomázást.

A lányoknál maradva, az öltözködésre is figyelni kell. Egy lány, aki nem érett szexuálisan, vagy nem vállalhat felelősséget ilyen téren, ne öltözzön kihivóan és csábitóan ebben a korban.

Sokan a gyerekükre ékszert aggatnak már csecsemő korában, a tiz éves lányaik már festik magukat és hasuk – kilátszik – módon öltözködnek, ami teljesen abberált hozzáállás. A természetes szépséget kell megőrizni úgy, hogy természetesen táplálkozzanak, és bőrüket ne érje fölösleges vegyi anyag, mint krémek és dezodorok.

Az úgynevezett helyes viselkedést ebben a korban kell megtanulni: hogyan szólitson meg másokat, hogyan álljon szóba másokkal, hogyan legyen nyitott és befogadó az új ismeretekkel szemben és egyáltalán, hogyan alakitsa ki a stabil, belső és külső egyensúlyát.

3. A harmadik szaturnuszi ciklus, 14 – 21 év, IKREK

Az ikrek jegyéhez tartozó, ezen keresztül a merkurhoz ez az életszakasz. Az ikrek állatövi jegy kettőssége hiven mutatja a serdülőkor jellegét, ezenfelül a merkúrhoz tartozó önálló logikai gondolkodás is most alakul ki. Az ikrek levegő jegy, igy a szülöttet is igencsak foglalkoztatja ebben a korban a szabadság, önállóság kérdése.

Ebben a korban a tanulnivaló, akárcsak az ikrek, kettős: a logikus gondolkodás megtanulása és a krizis (válaszút) megértése. Bár ilyenkor az ember nagyobb függetlenségre és szabadságra vágyik, az igazi szabadságot még korántsem tudja gyakorolni, főleg amig igazi felelősség – érzete nincs. A serdülőkor összes problémája a merkúr – problémákból ered: az önálló logika kialakulásának problémái – amit korai és téves világnézetnek nevezni – és a válaszút, a krizis megismerésének problémái.

A logikai gondolkodás helyes kialakulásához tudni kell, hogy kétféle logika létezik. Az elsőt mindenképpen könyebben és hamarabb elsajátitja a fiatal, ez a lineáris vagy un. Vizszintes logika. Ezt fejleszteni lehet úgy, hogy a gyereknek fizikával, matematikával kell többet foglalkozzon, logikai társasjátékokat játszon vagy megtanuljom sakkozni. Fontos a reális, fizikai logika elsajátitása, mert ebben a korban a fiatalok könnyen veszik fel az irreális, un. Szellemi irányzatok csábitó és kábitó útjait. Ebben a korban jelenik meg az alkohol, cigaretta és kábitószer problémája is, valamint a kommunikáció – ami szintén a merkurhoz tartozik – tárgyköre is. Ezért a logika elsajátitásán kivül fejlesztenie kell a kommunikációt, és az irást is (sokan ebben a korban kezdenek naplót irni). A naplóirás nagyon jó, s ezt a gyermeknél tiszteletben kell tartani, nem szabad naplójába beleolvasni, mert fontos, hogy a fiatal a magával való őszinteséget ki tudja alakitani és gyakorolni tudja, legalább napló formájában.

Horoszkópjuktól függően sok embernél itt jelenik meg a valóságtól való félelem problematikája – bármennyire furcsa is, ez még az első hét év rossz neveléséből adódhat. Ugyanis az első hét évben meg nem tanult határok most fájdalmasabban és meredekebben húzódnak a fiatal előtt, amelytől inkább kábitószerbe – a határtalanságba – menekül. Módszeresen kell a gyermeket reálissá nevelni itt. Ez a korszak az ún. Technika, tudomány kora, legjobb, ha felébresztünk benne valamely tudományág vagy technika iránti érdeklődést.

A logika egy másik aspektusa az analóg vagy függőleges logika megtanulása, amit szintén ebben a korban kell megtanulnia. Természetesen ebben az asztrológia megtanulása nagy segitséget nyújt, ezáltal tapasztalja meg, hogy vannak „nem tudományos” összefüggések is a világban.

A fiatal „misztikusságra hajlamositó” korszakában azomban semmi sem fontosabb annál, mint hogy a szellemi útakat a fizikai realitásból, a fizikából kell kiinditani, itt kell megalapozni, erre lehet épiteni, és ezt a fiatal meg kell értse.

A krizis problematikája a folytonos válaszútak közötti helyes választásokban rejlik. A legfontosabb az, hogy a fiatal megértse, hogy igenis neki is vannak problémái, s ezzel nincs semmi baj, majd szép fokozatosan feloldja őket. Párkapcsolati krizisben is segitséget nyújthatunk a horoszkópját ismerve, de a legfontosabb az, hogy a fiatal elfogadja problémáit és ezeket természetes velejárójaként kezelje az életben.

Ebben a korszakban kezd müködni a szülött aszcendense – azaz a felnőttkori személyisége – is, mely a létező krizisproblémákat tetőzi személyiség – és párkapcsolati problémákkal.

De mint irtam, az ikrek jegy legfontosabb tanulnivalója az, hogy az embernek vannak problémái, s ezzel nincs semmi baj.

A kriziseken az ember végig kell menjen, és meg kell tanulja a helyes választásokat mindenképpen. A krizist nem lehet kikerülni. A krizist csak feloldani lehet a helyes út választásán keresztül.

Ebben a korszakban a tényleges logikus magyarázat és megértés hoz pozitiv következményt.

A fiatalnak meg kell értenie a kettősség, a polaritás, a ciklus és ritmus törvényét, azt, hogy változik úgy az ember kedve, mint az affinitása bizonyos dolgokhoz, vannak dolgok amik jól mennek, mások csak később és igy tovább.

Sok fiatal hajlamos ebben a korban az öngyilkosságra, egyrészt mert a realitástól menekül, másrészt mert nem ismeri a ciklus és ritmus törvényét.

Azomban ha az ember a logikákkal, főleg az analóg logikával tisztába jön, megérti, hogy az öngyilkosság nem kiút, hanem pontosan az ellenkezője.

Aki ebben a korban megtanulja a krízist elviselni és megoldani, annak később nem lesz ezzel problémája.

Láthattuk, hogy mennyire egymásra épülnek a szaturnuszi ciklusok. Ha az első hét évben a gyermek nem kapott megfelelő nevelést, a második hét évben nincs amit megalapozni, nincs amire az alapokat fektetni, s ebben a harmadik szakaszban pedig a fiatal képtelen lesz az élet nehéz vagy fájdalmas részeit elviselni, a krizist megoldani. A helyes egyensúlyérzet a Bika (második) korában ki kell alakuljon, enélkül a harmadik életszakaszban ismét problémák születnek.

Ebben a korban kell az ember megtanulja – a helyes választással párhúzamosan – a „nem” mondást is (és nem hét éves kora előtt). Meg kell tanulja, hogy bizonyos dolgokra józanul és éberen, logikus megértés következtében, nem-et kell mondania.

Meg fogja érteni hogy a kábitószer által negativan és károsan elérhető egységélményre is sor kerül majd, egyrészt a helyesen megélt szexualitásban, másrészt a halak állatövi jegyhez tartozó tizenkettedik szaturnuszi ciklusában akkor, ha odáig minden életszakaszt helyesen és teljesen megélt, s a tanulnivalót megtanulta.

Mert ez a harmadik korszak nem a misztikus élményszerzésé, nem a filozófiáké és a hité, mely jóval később aktuális, és amely nem is fejlődhet ki alap nélkül – hanem a realitásé, a közvetlen tapasztalatoké, helyes megértésé és feldolgozásé. Ugyanakkor a későbbi szellemi úthoz szükséges alapot ebben a korszakban kell lerakni.

A párkapcsolati problémák sem igazi és mély problémák még ebben a korban. Itt a megismerésen és a tapasztalatszerzésen van a lényeg, s a sok változó párkapcsolatot meg csalódást, elvállást mint megismerési és kommunikációs gyakorlat kell felfogni. Ebben a korban nem kell egy kapcsolat tartós legyen, nem is kell az ember elkötelezze magát a kapcsolatokban.

Inkább a változatosságot kell vidáman elfogadni, és a logika, irás, kommunikáció és olvasás leckéit kell a dolgokba bevinni és gyakorolni.

Az ebben a korszakban lefektetett logikai megértések és realitásérzet lesz majd az alapja a későbbi szellemi fejlődésnek, másként az ember könyen elmegy misztikus tévútak és tanok, vagy a másik véglet, a pragmatikus tudományoskodás végletébe.

4. A negyedik szaturnuszi ciklus, 21 – 28 év, RÁK

Ez a negyedik szaturnuszi ciklus a rák állatövi jeggyel, ezen keresztül a holddal van kapcsolatban.

A hold az érzelmi (asztrális) fejlődés, a termékenység és a nőiesség bolygója, a tükröződésé és a vibrációé. Mindenképpen összefügg a párkapcsolatokkal is, a családdal (lévén a rák a IV

asztrológiai földházzal analóg), igazából ez az a periódus, amikor az ember teljes mértékben, lelkileg is, elválik a szüleitől és otthagyja régi családját. Az aszcendens által jelzett felnőttkori személyiség erősödik, és a párkapcsolatok fontos szerepet kapnak. Ebben az életszakaszban a szülött már felelősséget tud vállalni a kapcsolatokban és szexualitásban, ezért ez a periódus a harmónikus szexualitás kialakitásának periódusa is.

A nők esetében nagyon fontos életszakasz ez, mert igazi nővé ekkor vállhatnak. Fontos az anyaság és a szeretői szerep, ugymond, tisztázása és különválasztása, mindenképpen az anyáról való teljes levállásnak itt be kell következnie.

Ebben a periódusban a legtöbben családot alapitanak, és esetleg gyermeket szülnek. Ha nem is szülnek gyermeket még, de ez a folyamat ebben az életszakaszban nagy intenzitással indul be.

A szülőktől való érzelmi levállás fontosságát több rendben hangsúlyoznom kell. Ugyanis szabály az, hogy aki a szülőktől nem szakadt el még teljes mértékben, az új kapcsolatot, családot képtelen alakitani, olyant, ami harmónikusan és hosszútávon müködőképes.

A harmadik életszakaszban, ahol a merkúr kapott főszerepet, elindul ilyen szinten a logikus szeparáció művelete, mely során az ember élesen különválasztja magát a szüleitől. A harmadik életszakaszban a szülőkről való levállási aktus logikai, a negyedikben pedig érzelmi.

Gyakori probléma, hogy azok az emberek, akiknek nem sikerült teljes mértékben levállniuk a szüleikről, most érzelmileg jobban kezdenek kötődni, igy a szülőknek befolyásuk marad a szülött párkapcsolataira és családjára is. Sokan összetévesztik tudattalanul az anyjukat a párjukkal, az apjukat a férjükkel, és ez fölösleges vitákat szül. Gyakori eset egy alkoholista apa mellett felnőtt lánynál, hogy mindig attól retteg, a férje (vagy barátja) szintén alkoholista, s rendesen megijed ha az megiszik egy pohár bort.

Ha azonban a szülött le tud vállni érzelmileg a szülőkről, ez a probléma már nem állhat fenn. Érzelmileg elvállni azonban sok mindent magába foglal: fel kell hagyni a segitség elvárásával, a sajnálattal és a haraggal is. Aki haragszik a szüleire, az pont abba a csabdába esik, mint aki imádja őket, és ettől a hatástól szabadulni képtelen.

Nagyon fontos tehát ez az elszakadás. A haragot megszüntetni megbocsájtással lehet, és megismeréssel, fontos hogy az elszakadás után a szülött szemében mindkét szülő egyenlő súlyt kap, a külömbségtétel csak azt bizonyitja, hogy sem a haragtól, sem egyébb érzelmektől nem szabadultunk meg.

Azok az emberek, akik az anyjukat tartották többre, nők esetében mérsékelten vagy fokozottan feminista és férfigyülölő magatartást eredményez, lévén az apjuk nem volt jó példa a férfi

nemre, férfiak esetében túl nagy elvárást eredményez a nővel szemben, párjukat folyton az anyjukhoz fogják hasonlitani és ebből csak zűrzavar származik.

Akik az apjukat szerették jobban, nők esetében férfias magatartáshoz vezethet, s haragszanak magukra amiért nőnek születtek, sőt a sorsra és a szülőkre – főleg az anyjukra – a férfiakban nő a nőgyülölet esélye.

Mindezen problémák megléte zavarokat okoz a párkapcsolatban, ezért nagyon fontos ezeket az érzelmi hozzáállásokat tisztázni és lerendezni. A gyermek hajlamos azt a szülőt szeretni jobban, aki lekenyerezi, vágyait kiszolgálja vagy érte hazudik, azonban éles szemmel vizsgálva a dolgot pont az a szülő az aki életét szerencsétlenné és nyomorrá tette.

Más asztrológiai összefüggéseket is meg kell vizsgálni a szülők esetében, hogy végül mindkét szülőt egyformán lássuk, egyiket se szeressük jobban és egyiket se gyűlöljük.

Ahogy az érzelmi levállás megtörténik, a szülött képes lesz párját annak látni, aki, és gyermekeit is helyesen nevelni – nem pedig olyan alapállással, hogy „szüleim nem jól neveltek engem, de én mindent másképp fogok csinálni”. Általában az ilyen hozzáállás csak nevelési csődhöz vezet, ráadásul csak azt bizonyitja, hogy a szülött még mindig kötődik érzelmileg a szüleihez.

A hold által képviselt termékenység az élet több területére érvényes. Az ember ebben a korszakban kell megtanuljon termékeny lenni, úgy kapcsolataiban mint munkájában, és pénzkeresésben is. Ez az az életszakasz, ahol a szülött társadalmilag is megkapja helyét, eldönti miből akar pénzt keresni és az termékeny is lesz számára.

A nő pedig ebben az életszakaszban tisztázza az anyaságát, a férfi az anyához való viszonyát.

Ebben az életszakaszban lehet foglalkozni az álmokkal, az érzelmekkel, a tudatalatti megismerésével. Aki nem tud úszni vagy fél a viztől, ebben az életszakaszban feloldhatja.

A rák állatövi jegy egy másik fontos aspektusa a félelem – agresszivitás, illetve a félelem során létrehozott védekezési páncélnövesztés, amely máris elinditja a szülöttben a daganatos selytek kifejlődését. Amikor érzelmekkel foglalkozunk, akkor félelmekkel is foglalkozunk. Legtöbb félelmünk a szülőktől, nagyszülőktől ered, ezeket tehát kell tisztázni. Sokszor ebben a korban erősödnek meg egyes emberek fóbiái, pontosan a letisztázatlan helyzetük miatt, mert tudattalanjukban a szülők, nagyszülők, őseik bűnei dolgoznak. Nagyon figyelni kell ebben az életszakaszban arra, hogy ne zárkozzunk el semmi elől, hanem nézzünk szembe nyiltan és bátran félelmeinkkel. A védekezés, mint már irtam, negativ és káros lelki folyamat. Védekezésre berendezkedni annyi, mint a létezés és Isten ellen berendezkedni, ez pedig elzárt létet, „rákos létet” eredményez.

Bár a mai világ minden oldalról a védekezésre biztat, ezeket a dolgokat józanul és éberen szem előtt kell tartani.

Más dolog az, hogy az ember ebben a korban megalapozza a földi ittlétét azáltal, hogy stabil otthonra és anyagiakra tesz szert, és más dolog ha bebiztositja magát az élet, a karmája ellen, amit végül úgy sem tud kikerülni, csak fejlődését késlelteti. Az archaikus korban nem léteztek biztositótársaságok, és ma sem lennének, ha az emberek nem a védekezésre rendezkednének be.

A bebiztositási kényszer már a bika korszakában, a második szaturnuszi ciklusban működni kezd, tehát már itt úgy kell gyermekeinket neveljük, hogy azok egészséges bátorsággal nőjenek fel.

Ebben a korban a szülött meg kell tanulja a rezonancia törvényét értelmezni, vagyis azt, hogy a külvilág csak őt tükrözik. Imaginációján keresztül jön létre mindaz az eseményhalmaz, amit ő el kell viseljen. Ha felismeri a környezete tükör szerepét, akkor feloldhat mindenféle haragot, neheztelést, félelmet és érzelmi kötődést, és bátran tud tovább lépni az életben.

5. Az ötödik szaturnuszi ciklus, 28 – 35 év, OROSZLÁN

Az oroszlán a kreativitás és a személyiség jegye, uralkodója a nap. Ez az a korszak, amikor a szülött a személyiségét tisztázza, helyrehozza és megerősiti, önmagán ugyanakkor megtanul uralkodni, figyelmét pedig a külvilág megismerése felé forditja mindezzel párhúzamosan.

Az önuralom megtanulásának hiányában ebben a korban lépnek fel különböző hatalmi ambiciók, hatalmi és uralkodási mániák, az önzőség és a szórakozásvágy.

Ez az a kor, amikor meg kell tanulni öszpontositani. Az “ami érdekes az nem lényeges” és a “szórakozás figyelemszétszórás” mottók tükrében vizsgáljuk meg ezt az életszakaszt tüzetesebben.

Tudnivaló és logikus, hogy ebben a korban sok férfi rászokik a szerencsejátékokra vagy kezdi csalni a feleségét, párját, és kalandokra kezd vágyakozni. Mig a nő az előző életszakaszban, a rák jegye alatt válik érett nővé, a férfi ebben a nap által képviselt életszakaszban válik érett férfivá.

Kellő tudatosság hiányában azonban kalandor, vagy hatalomhajhász, esetleg tékozló lehet.

Mert ebben a korban a kreativitást ki kell fejleszteni, az előző korszakban inkább befogadtuk az információt, most el kell kezdeni adni, áramoltatni, el kell kezdeni teremteni – a naphoz a mágus kártyája tartozik a tarotban – és ehhez kell a kreativitás. Tulajdonképpen ez az életszakasz amikor ténylegesen elindulunk szellemi útunkon.

Sok ember a kreativitást is eltékozolja, mint a pénzét, ha szórakozásra rendelkezik be. A szórakozás, vagy szétszortság vagy a figyelem szétszórása az élet élvezetéhez, az élet kiélvezéséhez haladni akarást definiálja és előlegezi. “Az élet a soha nem elég kövér disznó” irja Hamvas. Ez tehát az egyik tévút, amelyben az ember elmehet ebben az Oroszlán korszakában: az élet gátlástalan élvezetére való törekvés, szórakozás és tékozlás.

Ugyanigy az önuralom kifejlesztése hiányában, amit ebben a korszakban kell megtanulni, fellépnek a különböző hatalmi ambiciók, a férfiaknál ez az a korszak amikor először jelentkezhet a szivinfarktus.

Ne felejtsük el, hogy az Oroszlán a szeretettel, a szeretet erejével is kapcsolatos, a tarotban ezt az oroszlán hátán ülő nő jelképezi. Mindezek a dolgok arra is rávilágitanak, hogy meg kell tanulni ebben a korszakban az önmagunk odaadását (nem feladását) is, az önuralommal párhúzamosan.

Megfigyelhető, milyen problémák jelentkeznek ebben a korszakban. A férfiak (és a nők is) el kezdik csalni a párjukat, egyrészt szórakozásból, másrészt hatalmi ambicióból és személyiség – deffektusból (hogy bebizonyitsák maguknak, mennyit is érnek), harmadrészt pedig mert az előző két életszakaszt úgymond végigaludták, amikor ezzel kellett volna foglalkozniuk. Főleg azok a szülöttek, akiknek az ötös háza problémás, ebben az életszakaszban kezdik bepótolgatni a megnemélt szerelmi kapcsolataikat.

Sokan a kreativitást a szexualitásra vetitik ki, s azt hiszik, annál inkább kreativabbak, minél inkább több szeretőjük van.

Ebben a korban kezdődnek a hatalmi harcok a párok között is. A felnőttkori személyiség megoldására, feloldására és megerősitésére eljött az idő. Személyiség problémákkal nem lehet elindulni a szellemi úton. A személyiséget az aszcendens által jelzett úton és módon lehet feloldani és stabilizálni.

Akinek a személyisége defektes, párkapcsolatban sem tud mint egész ember résztvenni.

Ugyanakkor azt is láthattuk, hogy a személyiségfejlesztés szempontjából fontos az előző életszakaszban a szülőktől való teljes érzelmi – fizikai – anyagi levállás is.

Ebben a korban már paradoxon szülőktől anyagi vagy érzelmi segitséget várni. Eljött a teremtés, a személyiség kibontakozásának ideje.

A stabil, társadalmilag is felvállalt párkapcsolatokban tudjuk egyrészt személyiségünket fejleszteni, másrészt a gyermekeink tükrében, harmadrészt a társadalomban.

Normális esetben ebben a korban már a fizikai világgal való ismerkedési fázis lejárt. Ha az előző életszakaszokat az ember rendesen és teljesen megélte, akkor ebben a korban már anyagi problémája sem lehet.

A nők ebben a korban már a gyermeküken keresztül erősitik a személyiségüket és anyaságukat, a férfiak pedig a családfői szerepükben, feltéve persze, ha ténylegesen ők a családfők, ők a szellemi vezetők.

Ebben a korban az odaadást, szeretetet, önuralmat kell tehát megtanulni, ugyanakkor a személyiségünket kell letisztázni és “ragyogóvá” tenni, valamit a kreativitást és az információ áramoltatást kell stabilizálni. Az eddig megtanultakat itt kell “aranyá” változtatni.

6. A hatodik szaturnuszi ciklus, 35 – 42 év, SZŰZ

Ha a harmadik szaturnuszi ciklusban, amely az ikrekhez, ezen keresztül a merkurhoz tartozik, főleg a lineáris logika, fizikai összefüggések és technikai látás megtanulásán volt a hangsúly, itt a hatodikban az analógiás világlátás kerül előtérbe, lévén a szűzhöz és ezen keresztül a merkurhoz tartozik ez az életszakasz.

A szűz azonban a kultusznak, a termésnek is a jegye. Itt tehát a merkúrt egy kicsitt másképp kell értelmezni, mint az ikrek esetében, mélyebb és szélesebb értelmet kap, ugyanakkor a válaszút, krizis és szeparáció kérdése már szellemi nivókra tevődik.

A kultikus életrend hivását érezvén, de ezt merőben félreértve lesznek ebben a korban az emberek pénzhajhászok, munkamániások, egészség – vagy tisztaságmániások. A legtöbben ebben a korban a táplálkozásaukat akarják megreformálni, mások éjjelt nappallá téve dolgoznak és betegeskednek. A kultusz mibenlétét megvizsgálva azt a lényegi jelentést kapjuk, hogy a szellemet az ember, mindennapi tevékenységén keresztül, az anyagba vezeti, azt átszellemiti, mondhatni megáldja. Ez az a kor, amikor a lényegi (függőleges) analóg összefüggések megértését el kell mélyiteni, és ehhez főleg az asztrológia behatóbb tanulmányozása nyújt segitséget. Úgymond a szellemet függőlegesen mozgatni, azaz az anyagba bevinni csak ezzel a megértéssel és látással lehet. Ezért a legtöbb ember viselkedési formájával ellentétben, ebben a korszakban a kultikus életmódot kell kialakitani.

A szűz ellentétben áll a sterillel. A sterilitás a halállal analóg, a semmivel, a nemléttel. A tisztaságmánia a belső tisztátalanságot kompenzálja, a steril – mánia az életről hallani sem akar.

Aberáltan ez a steril – tiszta – technika korszaka, a technikai megváltás és az UFO – lógusok

kora. Az élet a változatosság, amely magába rejti az elmúlást, a pusztulást, ezért a sterilitás – és tisztaságmániások halálfélelemből ölik az életet maguk körül.

Ugyanakkor ez a belső tisztogatás, lelki – szellemi rendrakás korszaka is, amikor az ember felülvizsgálja eddig elért szellemi nivóját és rendet rak önmagában. A kultikus életrend azt jelenti, hogy minden tevékenység a szellemi éberség alapján, nemhiába és nem megszokásból történik. Ugyanis ebben a korban erősödik meg az emberekben a megszokás mint olyan, mindent a szokás alapján kezdenek csinálni és erre hivatkozni. A megszokás azonban ellentétben áll az éber, tudatos tevékenységgel. A tudatos tevékenység során tudjuk, hogy mit, mikor és miért tesszük, a megszokás során nem. Ezért ideje ebben a korban a kialakuló megszokásokat felülvizsgálni, tudatositani és elhagyni.

Ebben a korban nem árt egy kis zöldségeskertet gondozni, nem öncélúan vagy a termés miatt, tehát nem gazdasági okokból, hanem a kultusz miatt.

A gazdasági világlátást, a nyerészkedési vágyat itt az ideje önmagunkban felszámolni. Ahogy az agresszivitás korszakát hét évesen, vagy a technikai gondolkodás korszakát huszonegy évesen le kell zárni, ugyanigy a gazdasági szempontok szerinti spekulativ gondolkodásnak is ebben a korszakban véget kell érnie, legkésőbb negyvenkét éves korunkig.

A kultikus életvitel során tapasztaljuk meg az idillt, ellenkező esetben a korházat. Aki a kultuszt nem integrálja magában, és az analógiás gondolkodást nem éri meg, az ezen korszak vége fele rendszeres korházlátogatóvá válik. Az ebben a korban kialakuló gép – világnézet végterméke a klinika, a klinika pedig az idill ellentéte.

Az jó, ha az ember megreformálja a táplálkozását, de legtöbbször a miért – el van baj. Ha egészségügyi vagy gazdasági szempontokból teszi, rosszul startol. Ha azért teszi, mert igénye van a kultikus étkezésre, akkor jó. Ezen keresztül láthatjuk, hogy a szellemi útat igazán járó ember nem azért lesz vegetáriánus, mert hosszantartó egészséget akar, vagy mert újabban ez a divat, hanem mert morális igények alapján nem eszik állati hullát. A tevékenység ugyanaz, de szellemi alapja csak az utóbbinak van – ez tehát a kultikus életrend és hozzáállás. Aki nem ezért kerüli a húst, az inkább egye, és legyen beteg, igy legalább kis időre leáll a piacgazdaságközpontú futkosásban, minthogy mű – egészséget tartson fenn tiszta hiába. Az egész – ség amúgy is testi, lelki, szellemi egész – állapotot jelent, nem sikeres vakbélműtétet vagy hatékony gyógyszert.

Ha az ember az életét kultikus alapokra helyezi, az élete önmagától megreformálódik, mert sok fölösleges futástól, tevékenységtől és élelemről lemond. Ezen keresztül egy olyan látásra tesz szert, amellyel látja a vertikális, szellemi összefüggéseket, ismeri és betartja az egyetemes törvényeket – távolról sem az auralátással van összefüggésben, amely nem értékesebb egy UFO észlelésénél. Tisztán látni annyi, mint a szellemi összefüggéseket látni. Tehát ismerni az

egyetemes törvényeket. Ebben a korszakban azt kell megtanulni, hogy ahhoz hogy az egyetemes törvények bennünk harmónikusan és akadálymentesen müködjenek, kultikusan kell élnünk.

A rend fogalma a külső rendrakás szintjéről – amit a harmadik életszakaszban kell megtanulni – átmegy a rendeltetés szintjére. Ez az a korszak, amikor életrendet alakitunk ki. Önmagunkban és gondolatainkban teszünk rendet. Összefoglalva tehát, az ember élete és életvezetése igazi értelmet kezd nyerni a kultuszon keresztül ebben a korszakban, ahol az anyagi bőség és családi bőség is kialakul, és “a termés be van takaritva”. Itt az ideje tehát a szellemi útak lépcsőfokaira lépni, és az anyagnak igazi, kultikus jelentőséget adni. Ellenkező esetben csak az lesz, amit folyton láthatunk magunk körül: hajsza az anyagiakért, egésznapos munka, szokások és mániák, piacgazdasági világnézet, siker és hatalomvágy, végsősoron korház és klinika.

7. A hetedik szaturnuszi ciklus, 42 – 49 év, MÉRLEG

Ez a szaturnuszi ciklus a mérleg állatövi jeggyel, ezen keresztül a mérleggel van kapcsolatban. A vénusz bolygóval és szimbolikájával már találkoztunk a bika korszak (második szaturnuszi ciklus) esetében, de ahogy már tapasztaltuk, itt a vénusz értelmezését mélyebb (vagy magasabb) szinten kell látnunk.

A mérleg ugyanakkor a mérték, egyensúly és igazság jegye, ezenkivül a párkapcsolaté is. Ebben a korszakban lépnek fel leginkább különböző párkapcsolati és házassági krizisek és vállások (és nem véletlenül a derékfájdalmak, krónikus lumbágók és vesekövek).

Itt az igazi egyensúly és mérték megtalálásán van a lényeg, amely ugyanakkor egy lecsendesedési fázis is, és az esztétikai érzék ujraértelmezése, valamint a párkapcsolatok “újjászületése”. A legtöbb család esetében ebben a korszakban “repülnek ki” a gyerekeik a családi fészekből, igy a párkapcsolat új szintre emelkedhet. Ha sikerül ezt a mértéket és odaadást realizálnunk, új szellemi távlatok fele nyithatunk, és elkerülhetjük az ezzel kapcsolatos problémákat.

A mérleg mindenképpen az elengedéssel is kapcsolatos: el kell engednünk gyermekeinket, önzőségeinket a harmónia érdekében.

Itt vigyázni kell, hogy nehogy az igazi egyensúly helyett hamis alázatossággal, taknyosbéke – kötéssel oldjuk meg a helyzeteket. A mérleghez igenis hozzátartozik a harc felvállalása is, mert hanem (családi) háború lesz belőle.

Aki nem teszi mértékre (mérlegre) önmagát, az megmérettetik, mondja a Tarot. Nós, ez az időszak a megmérettetésé is: hogyan álljuk meg a helyünket a szellemi törvényesség, párkapcsolat és szexualitás szempontjából.

Azok a nők, akik az eddigi életfeladataikat nem élték meg, most a klimax fele tartanak vagy már el is érték, lemondva a párkapcsolat és a szexualitás minden öröméről. Innen már csak a porckorongsérv a derékban (a derék tartozik a mérleghez mint az ember egyensúly – része), vagy a művese. Holott a szaturnuszi ciklusok szerint innen kezdődik az élet második, szellemibb fele.

Férfiaknál fokozottabb agresszivitás, sértődékenység figyelhető meg, mindkét fél esetében pedig a csökönyös nagyfejüség vagy a döntésképtelenség.

Az igazságot megismerni: ez az igazi feladatunk. – és a mértéket helyreállitani. A végletekbe elmenni hajlamos emberek most külön erőfeszitést kell tegyenek a középút helyreállitására, fenttartására, az egyensúlyra.

A mérleghez tartozó párkapcsolat is ebben a korszakban újraértelmeződik, most ideje a teljes odaadást megtanulni. Az egészség egyensúlya is könyebben felborul, ha a mértékkel nem vagyunk tisztában. És ezt a mértéket csak párkapcsolaton keresztül és az igazság megismerésével lehet megvalósitani. Fontos ebben a korszakban, hogy mind a párkapvcsolat, mind a tevékenységünk, életmódunk, stabil alapokra helyeződjék. Itt az embernek már egészséges rend – és esztétikai érzéke, finomsága kell kialakuljon, és érződnie kell benne az a stabil egyensúly, amely az odaadás, stabil párkapcsolat, és a mérték szellemiségén alapul. A mérleg negativ esetben nagyon inogó, könyen felborul, pozitiv esetben (helyesen értelmezve, megértve és megélve) pedig nagyon stabil. A stabilitásnak itt minden életterületet érintenie kell. Stabillá válik a házasság (vagy megbomlik), stabillá válik az egészség. Ha nem sikerül a mértéket és az egyensúlyt megtalálnunk, ez az a korszak amikor öregedésnek indulunk. Itt kell az embernek eldöntenie: az élete második felét kezdi – e élni annak minden szellemi kihivásával, vagy elkezd kiöregedni.

Japánban a régiek azt mondják, ötvenéves ember fiatalember. Tényleg fiatalember az, aki a mértéket és az egyensúlyt megtalálja: ebben az időszakban érezheti magát ereje és egészsége teljében, s ez igy is van.

A 8. szaturnuszi ciklus – 49 – 56 év, Skorpió

Ez a szaturnuszi ciklus a skorpióhoz, ezen keresztül a marshoz és a szaturnuszhoz tartozik.

Meredek és kritikus életszakasz ez, mert mélyebb összefüggések megélése és megértése a cél.

A halál és az újjászületés, a bátorság és az igazság korszaka. A megfordulás kora.

A marsról már volt szó a legelső szaturnuszi ciklus, a Kos ciklus esetében. Most azonban nem a közvetlen fizikai megtapasztalás a cél, mint akkor, hanem az igazi bátorság kialakitása, azé a bátorságé, amivel az ember a mélyebb “kisértésekbe” is le mer merülni a megismerés szempontjából.

A Plutó az egyetemes – isteni – igazság bolygója.

Ez az a korszak, amikor az embernek meg kell fordulnia, függetlenül hogy milyen élete, milyen hite vagy vallása volt addig. Ez a megfordulás mindenkire egyaránt érvényes. Természetesen ez a megfordulás magával hozza azt, hogy bizonyos dolgoknak bennünk meg kell halniuk, hogy újjászülessünk, s ezt a haláltól, veszteségtől való félelmünket kell legyőznünk.

A materialista – tudományos hittel rendelkezőknek és a vallásosoknak is ez kivételesen fontos időszak. Megfordulni, vagy elpusztulni, ez itt a probléma. Elpusztulni szellemileg, a létben törvénytelenül lenni, mint parazita.

Az újjászületés problémáját, igy vagy úgy, mindenki átéli. Van aki a betegségek sorát, van aki valamelyik szerettjének elvesztését éli át, van aki a korházat, más a szanatóriumot. Minden tragikus esemény a megfordulásért, az újjászületésért van, ha feloszlatunk minden neheztelést, haragot, elégedetlenséget, és új szellemi útra térünk, megismerve az egyetemes igazságot, akkor a tragédia elkerülhető, illetve megérthető.

Sokan ebben a korban kezdenek szellemi munkával foglalkozni, táplálkozásukban vagy hitükben változásokat hoznak. Azonban az újjászületés mélyebb és nagyobb fordulat, mint egyszerűen bőjtölésre adni a fejünket, vagy reinkarnációval, esetleg vallásokkal kezdeni foglalkozni.

Először is a halállal kell kezdeni. Lemondani eddigi hiedelmünkről, szokásainkról, téveszméinkről, gyermekeinkről, párunkról mint lelki támaszról, anyagiról, mindenről. Ez a halál. Fájdalmas ugyan, de szükségszerű.

Ugyanakkor az ember a saját fizikai halálát is át kell gondolja és értelmezze. Mi az, amit magával visz?

Eddig szó volt, főleg a rákhoz tartozó szaturnuszi ciklusnál, a szülőkről való érzelmi levállásról. Ez a téma most megint szóba jön, egy mélyebb és tágasabb értelmezésben. Eljött az az idő, amikor az összes őstől és rokontól meg kell szabadulni lelkileg, szellemileg. A gyermekek már eddig

saját lábukra álltak, el kell engedni őket. A nehezebb azonban nem ez, hanem megérteni, megbocsájtani és elengedni az ősök karmáját.

Az ősbűneink megértéséhez először át kell vizsgálnunk a nagyszüleink, déd és üknagyszüleink sorsát, majd el kell engednünk őket, sorsukkal együtt, hogy a tőlük örökölt karmánkat is megérthessük és feloldhassuk.

A skorpió korszakában a megforduláson van a hangsúly, amelyhez a megismerés, megbocsájtás és elengedés hármassága vezet.

A skorpió, a plutó egy másik igen fontos aspektusa a mély szexualitás – mint teremtés, egységesülés – megértése. Itt már az egység, mint nemek egysége, androgünosz jön számitásba. A jin és a yang egysége, a yen, a Tao, a nemek egysége.

Az androgünosz – kétneműség – megértése ebben az életszakaszban kezdődik. Kétneműségről, és nem nemtelenségről (hermafrodita) van szó. Ez csakis a két nem közötti teljes és mély kapcsolat során tapasztalható meg, tehát a szexualitás még mélyebb értelmet nyer (ellentétben a mai emberekkel, akik ebben az életszakaszban hagyják abba a szexuális életüket, és vállnak nemtelenekké).

A skorpió az az életszakasz, ahol végképp le kell mondani mindennemű védekezési és bebiztositási formáról.

A 9. szaturnuszi ciklus – 56 – 63 év, nyilas

A nyilashoz, ezen keresztül a jupierhez kötődik ez az életszakasz. “Itt az ideje külföldre útazgatni” – mondanák egyes asztrológusok, teljesen félreértve a dolgokat. A nyilas a hit kérdéskörét öleli fel, amely a helyes értékitéleten, értékrenden nyugszik (jupiter). Ez az az életszakasz, amelyben hitünk és értékrendszerünk véglegesen kialakul és stabilizálódik.

De mi az a hit? Elsősorban nem vallásosság vagy hiszékenység. A hit bizalom, bizalom a teremtőben és a teremtésben, hogy az jó. Mielőtt azonban a hit kérdését kifejtenénk, nézzük meg mit jelent az értékitélet és a hierarchia.

Az ember az élete folyamán kialakit egy bizonyos értékrendet, belső hierarchiát, fontossági sorrendet. Azonban ez az értékrend nem biztos hogy helyes. Sőt, a mai embereknél, akik nem foglalkoznak eleget szellemtudománnyal, több mint bizonyos hogy nem helyes.

Ez a belső fontossági sorrend életünk meghatározója, ezért itt át kell alakitanunk az értékrendünket. Mi értékes számunkra? És utána mi az ami még értékes? A helyes értékrend hiányát a naivság vagy túlzott kritika mutatja. Van, aki az összes ismerősét kritizálja, abban a hiszemben, hogy ő csinálja a legjobban a dolgokat, mások pedig mindent értéktelennek, vagy értékesnek tartanak.

Elsősorban a szellemi fejlődést kell szem előtt tartani, tehát a hierarchiánkban első helyen az Isten, az isteni öntudat és az ezzel járó felelősség van. Ezután következik a pár, a párkapcsolat és a szexualitás. Helyes hierarchiát csak kútatással és megismeréssel lehet kialakitani, nem hiába előzi meg ezt a szaturnuszi ciklust a skorpió ciklusa.

Az értékrend, értéktudat kialakulásának következtében, az egyetemes törvények ismeretében jön létre a hit. Ebben a korban az embernek hite kell legyen. Stabil, megrendithetetlen, hegyeket megmozgató hite. Azaz hűsége. Hűség a szellemiekhez, önmagához és Istenhez.

A vallás csak fikció. Nem kell senkinek semmit megvallani. Ebben a korban, bár sok ember, főleg halálfélelmében, vallásos lesz, azonban a vallás nem elég. Több ennél a religio – hagyományokhoz való visszacsatolás, és még több ennél a hit, azaz a hűség és a bizalom.

A hit nem képzelhető el önismeret, Istenismeret, azaz Ön – Isten – ismeret nélkül.

A hit a metafizikai ősrendben való feltétlen bizalom. Ezt kell megtanulnunk ebben az életszakaszban.

A tizedik szaturnuszi ciklus, 63 – 70 év, bak

A bak a bölcsességnek az állatövi jegye, a sziklákon meditálóé, a szaturnusz az egyetemes felelősség bolygója. Ebben az életszakaszban stabilizálni kell a felelősség felvállalását.

Felelősséget kell vállalnunk azért, mert Istenek vagyunk. A külső Istenkép csak felelősségelháritás.

Ebben a korban már bölcsnek kell lenni. A bölcs az, aki felelős, azaz feleletet tud adni bármilyen kérdésre, ami a személyét, Istent vagy a teremtett világot illeti.

Ezzel ellentétben a mai, modern ember segitségre szorul, ha fiziológiai dolgait el kell végezze.

Ebben a korban már óriási a szakadék a van, és a kellene lennie között.

Az érelmeszesedés, betegeskedés, agyvérzés, spondilózis, csontritkulás, érszükület, mind a tudatlan, alvó (maya) élet következményei.

A régi népeknél volt az öregek tanácsa, amikor az öreg bölcsek döntöttek egy falú, nép sorsa fölött problémák esetén, és ezek az öregek mind ebbe a szaturnuszi ciklusban voltak. Ma nincs bölcsek, öregek tanácsa. Ma öregek otthona, korház és klinika van. Ma az öreg nem bölcs, hanem szenilis. Nem felelős, hanem felelésre képtelen, ha megkérdezed, kiderül, hogy emlékezetzavara van, azt sem tudja, mikor kellt fel a reggel, még olvasni sem tud. Egyedül amit tud, a betegségeit felsorolni, s szidni a “mai fiatalokat”.

A bak szaturnuszi ciklus már következmény. Következménye egy olyan életnek, amit jól, vagy rosszúl átéltünk.

A 11. szaturnuszi ciklus, 70 – 77 év, vizöntő

Ez a szaturnuszi ciklus a vizöntőhöz, ezen keresztül az uránuszhoz és a szaturnuszhoz tartozik.

Az uránusz a szabadság bolygója, de nemhiába van jelen itt a vizöntőnél ismét a szaturnusz, hisz felelősség nélkül nem létezik szabadság.

Az ember ebben a korban érti meg igazán a szabadságot (legtöbben erre már halottak).

Ugyanakkor a vizöntő a mentális kommunikáció jegye is, azé a képességé, hogy az emberek egymással ún. gondolati úton is kommunikálni tudjanak.

“A legfelsőbb morál a szabadság” – irja Hamvas. A szabadság itt kezdődik. Nem gyermekkorban, és nem serdülőkorban, és nem harmincévesen, amikor az embernek még nincs elég felelőssége.

Ebben a korban azonban az ember már megfordult, bölcs, felelős és szabad.

A szabad embert nem érheti baj, mert mentes minden kötődéstől és függőségtől. Az egyetemes szabadakarat jegye ez: aki ezt megérte, s átélte, nyugodt szivvel távozhat e világból.

A 12. szaturnuszi ciklus, 77 – 84 év, halak

Az élet utolsó szakasza a halak jegyéhez kötött, tehát a neptunuszhoz és a jupiterhez. A jupiter megintcsak a hit bolygója, a neptun az egyetemes szeretet és egységtudat principiuma.

Ebben a korban tapasztalja meg a tudatos, bölcs és szabad ember azt, hogy minden és mindenki egy. Egész élete most már kultikus meditáció.

Az idill teljes és feltétlen állapota. Innen az ember tudatosan mehet át a tulvilágra, mert életét beteljesitette. Útját bejárta.

Mindenki érzi mellette a bölcs szeretetet, amit kisugároz. Mindenki tőle akar tanulni. Ő az, aki az élet minden kérdésére a feleletet tudja. Ő a mester, nem más.

“Az élet egy hid, menjetek át rajta, de rá ne telepedjetek”. – mondta Jézus.

“Nésd meg, és menj tovább.”

Amit a szaturnuszi ciklusokról mondani akartam, befejeztem.

(Rugonfalva, 2005 augusztus)

Karácsonyi eszmefuttatás Noha a karácsony valamikor 25-e körül van, a hisztéria már azelőtt két héttel elkezdődik.

Először van a tudat, ugyebár, vagyis a gondolat, s ettől minden ember ingerült lessz. Talán azért, mert gőzük sincs, miért kell ez a sok hisztéria. Másodszor pedig van az ajándékvásárlás, ami növeli az amúgy is feltúrázott idegfeszültséget. Harmadszor a főzés. Negyedszer a takaritás. Ötödször a szar. Csak a szembenézés nehéz. Szembenézés a szarral, mely ragacsos és büdös.. Érdekes modon az emberi idegek a szeretet napján a végtelenségik feszülnek. Ha a szeretet tényleg az igazi lenne, ez nem történhetne meg, de megtörténik. A szarmivoltra nem is kell több bizonyiték. Kenődik és büzös. És ragad. És ajándékot vesz. És kikéri magának. És megsértődik. És szarrá válik, mert a szar, amely ragacsos.

Az ajándék legfőbb tulajdonsága, hogy nagyjából senkinek sem tetszik. A vásárló (és nem ajándékozó, lévén hogy vásárolja az ajándékot, ugye) muszályból vásárol, amolyan felebaráti kötelezettségből, mit is mondjak, kényszerült, mint a székrekedés. Az ajándékozott pedig szégyenli eldobni. De az is kényszerült, főleg megköszönni, de legfőképp örülni. Aki nem veszi a boldogság mézes mimikáját a pofájára ilyenkor, az paraszt. Minden emberben megvan az a rosszindulat, hogy felebarátját az adóssává tegye, igy mindenki egyekszik minél drágábbat, s minél többet vásárolni. Az ajándékozónak pofon járna. Minimum.

Az előkészületek egyik fenevada a főzés. A láncreakció igazolt. Először egy csomó idegeskedés a hozzávalók miatt, utána egy csomo munka, s idegeskedés, valyon jó lesz-e a husleves, valyon a marha megfő-e eléggé, valyon megkel-e a tészta, valyon. Valyon a káposztalevél elég nagy-e a töltöttkáposztához. Valyon a káposztalevél elég kicsi-e a töltöttkáposztához. Persze mindezt megelőzően gyilkosságnak kell alávetni a disznót s a marhát. Újabban el kell altatni azelőtt az

állatot, hogy ne nézzen a szemünkbe halála előtt. Nehogy a retináján maradjunk, s igy belekeveredjünk a húslevesbe.

De a takaritás. Seprü, porszivó, rongy, kékszesz, porok. Meló. Csillogjon a ház, mert érkezik a tisztaságmániás Jézuska. Kontrollba. Mindez pótolja a megtisztulást, hála annak, aki feltalálta.

De ez mind csak a kezdet. A főzés, a takaritás egy jól berodált háziasszonynak pinalé. A család többi tagja, ha ideges, mert a szeretet nevében elhanyagolódnak. Még jó, ha megusszák anélkül, hogy munkára fogják őket. Közben megkostolhatják a készülő kalácsot. Persze csak mértékkel, mert a kelt tészta a hasban feldagad, s ez egy ujabb kellemetlenség.

Aztán jön a nagy nap. 24-e. Varázslatos. Egy halom kiképzett erdész dönt halomba erdőket, hogy minden parasztnak lehetőleg legyen egy fája. Jön az üzlet. Feketemeló. Faeladás. Csalás.

Procisok, rokonok, ismerősök. Piac. Fapiac. Jézus bár szétverte a piacot annakidején, de hiába.

Van már müfa is, de nem jobb, mint a müpina. Agglegények veszik. Az eredeti fafajták között nagy a választék, legjobb a legjobb tolvajé.

S akkor még diszeket s egy halom cukorkát be kell szerelni, s a fára kell biggyeszteni. Egy dologra nagyon oda kell figyelni: a gyerekek nehogy lelegeljék. Ugyanis a cukorka Jézuskának van felrakva. A diszek is leeshetnek s eltörhetnek, s ártatlan embereket vághatnak szerte-széjjel.

A villogó lámpa kúsza drótjaiban futó áram is megrázhat, tessenek vigyázni.

Ez az este, mikor mindenkinek mosolyognia kell. A gyerekek bőgnek, mert nem azt az ajándékot kapták, mit vártak, pedig irtak az angyalnak. A felnőttek köpnének. De jó, hogy van bor, kicsitt el lehet homályositani ezt a napot. Veszekedés is felüthet, akár verekedés is. Vigyázni kell, ha valaki parasztok között karácsonykodik. Könnyen leszurhatják az úr nevében. Persze itt a hazugságot müvészi szintre kell emelni, mert ha nem hitetjük el a gyerekkel, hogy ezért az egész cirkuszért valami földreszállt angyal, vagy bolyongó lélek a felelős, milyen nevelési teknikákat fogunk majd alkalmazni? Osztájozni kell a jót és a rosszat, s a rosszaktól a karácsonyt meg lehet vonni. Jó nekik. S még hátravan a mise. De erről a bélmüködésről legjobb nem beszélni. Oda elmenni már kissebfokú elmezavarra utal.

S amelyik gyereknek ez a legföbb örömforrás, annak felnőtt korában a kábitószer. Igyunk, mert kibasztak velünk. Nincs is angyal. A télapót is lelőtték az orvvadászok. Nem beszélve a gyermekhozó golyáról s a húsvéti nyuszikáról, de ne bonyolodjunk bele.

Aztán meg lehet enni a töltöttkáposztát, s másnap el lehet menni a korházba hasfájással. Ez még a legkevesebb, a parasztnak több járna. Először is, mert kivágta a fát. Másodszor mert megölte az állatot. Harmadszor mert ideges volt. Negyedszer mert túlzabálta magát. Ötödször, mert ivott. Hatodszor, mert hazudott: hogy az ajándékot szivesen vette, s örömmel fogatta.

Hetedszer, mert mindennek a legtetejében, ezt az egészet elhitte, sőt a szeretet villámcsapásának nyilvánitotta.

Ha valakinek köpnie kell, ideges és úgy érzi, szaros, az a karácsonytól van. Ma már jól tudjuk, a karácsony fájdalommal jár. Ezt még egy gyenge maszturbáció sem enyhiti. Nincs annyi csúnya szó és káromkodás a magyar nyelvben, hogy a karácsonyt megfelelően le lehetne irni. Legjobb felébredni. Ébresztő.

A kreativitás, önértékelés, igényesség és a pénz naplója A szocialista időkben nevelkedett szülők gyermeke, a stabil munkahely – kevés fizetés gyermeke, a vallási pragmatizmuson felnőtt jótevő, a szegény. A kreativitásáról és a kompenzáció törvényéről lemondott ember, aki a biztos munkahely – kevés fizetésre szavaz.

Arra jöttem rá eközben, hogy szétszórjuk, elpocsékoljuk, elszórakozzuk a kreativitásunkat, ahelyett, hogy a kompenzáció törvénye értelmében egyensúlyban élnénk. Ilyen értelemben az anyagi problémák asztrológiailag az ötös házhoz is tartoznak: Van – e az embernek kreativitása, amit pénzbe tud váltani, és van – e erős személyisége, bátorsága, hogy kreativitásáért pénzt kérjen. Alulértékeljük magunkat. Munkánkért szégyellünk pénzt kérni, vagy csak szimbolikus összeget kérünk. Úgy érezzük, nem ér sokat az, amit csináltunk, vagy félünk attól, hogy a másiknak nem fogja megérni. Nem értjük meg, hogy a másiknak is csak úgy éri meg, ha kompenzálja a munkánkat, máshogy ő sem veszi komolyan, ahogy senki sem az ingyen vagy olcsón kapott dolgokat. A személyiségzavarok egyik ismerve, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy menyit ér a munkánk. Ezért ingyen odaadjuk. Az egyik probléma tehát a kreativitás, és a személyiség zavara, amikor képességeinket elpalljuk a semmiért, abban reménykedve, hogy ezért megdicsérnek, s valaki megajándékoz. Azonban az, aki ingyen vagy olcsón kapta a szolgáltatásunkat, érzi és tudja valahol, hogy mi nem tartjuk értékesnek igazából, amit tettünk, ezért nem is érzi azt, hogy kompenzálnia kellene. Rossz önértékelés: rossz anyagi helyzet.

(Elgondolkodtam a minap azon, hogy mi a különbség az én szemszögemből egy egy eurós és egy háromszáz eurós horoszkóp között., mondjuk. Ha egy eurót kell fizetnem egy horoszkópért, az is lehet, nem olvasom el, beteszem a fiókba, esetleg a gyermekek széttépik. Úgy is olyan olcsó volt, mint a gyenge torma. Ha ilyen olcsó, valószínű annyit is ér. Kedvem se lenne elolvasni.

Inkább veszek három euróért egy Hamvas kötetet. Esetleg elolvasom, felszínesen, átfutok rajta, tényleg, semmit sem mond… Tényleg egy eurós szöveg… Nem is ér többet… De ha háromszáz

eurót kell fizetnem a horoszkópért, máris változik a helyzet. Valahogy kigyűjtöm összeszedem a pénzt rá, s végre megveszem. Drága volt, így nagyon figyelmesen és többször átolvasom, nehogy valamit átugorjak vagy ne értsek meg. Biztos helyre teszem azután, hogy holnap, sőt jövőben is beleolvashassak. Tényleg, ahogy elolvasom, mennyi fontos dolgot tudok meg magamról, s mennyi mindenre rájövök. Értékes ez a horoszkóp, megérte a pénzt.) A hibásak mi vagyunk, ha azt sugalljuk a másik embernek, hogy amit csináltunk, csak annyit ér… Ez a rossz önértékelés, és ahogy értékeljük magunkat, úgy értékel más is minket. Az igényesség az, amikor nem elégedek meg azzal, hogy értéktelennek, igénytelennek tartsanak és tartsam magam. A szocialista időkben nevelkedett szülők gyermeke, a stabil munkahely – kevés fizetés gyermeke, a vallási pragmatizmuson felnőtt jótevő, a szegény, akinek kreativitása gyenge, önértékelése nulla, igényessége semmi, s aki becsap másokat azzal, hogy amit ő tesz, az értéktelen. Aki ingyen vagy nagyon olcsón kap horoszkópot, azt becsapták. Kidobott az ablakon egy eurót.

Fizetett volna háromszázat, de mit tegyen, ha becsapták, s egy eurót kértek. Summa: Ha az ember önértékelése rossz, igényessége nulla, s munkáját ingyen odaadja, az szegény, s másokat is szegénységbe sodorja – ha nem más hát lelki, szellemi szegénységbe.

Idill „Otthon vagyok.”

Álmainkból tudjuk, hogy létezik a hűség, az igaz szerelem, az egység, a határtalanság, a szabadság. Álmainkból tudjuk, hogy a világ több, mint aminek látjuk. Ahol most vagyunk, az éber tudatunkkal, csak sivár mása annak, ahol igazán otthon vagyunk. Ez egy kiképzőtelep, ahol meg kell tanulnunk legyőzni mindazt a negatívumot, ami bennünk lakozik. Meg kell tanulnunk harcolni, befogadni és elengedni. De amikor felnézünk éjjel a csillagokra, eszünkbe jut az otthon. És tudjuk, hogy van otthonunk. Másképp nem létezne az idill szavunk. Az idill nem a tökéletes, nem steril. Épp ellenkezőleg: az élet. Ahol az érzelmek tiszták, az akarat egyenes, s ahol kapcsolatban vagyunk egymással, láthatatlan fonalakkal, de nem csak egymással, hanem a természettel, a növényekkel és az állatokkal, s tudjuk és érezzük, hogy minden mi vagyunk.

Nincs az idillben unalom, közöny vagy depresszió. Az idill nem gondolat, elmélet és okoskodás.

Hanem az idill folytonos cselekvés, látás, érzés. Az idill szabadság és felelősség. Nincs helye az idillben annak, aki ezt nem tanulta meg. Mert az idillbe belépni csak a tisztaszívűek tudnak.

Ameddig egy kis rejtett spekuláció is van bennünk, az idilltől távol vagyunk. Az idill helyett

marad az átmeneti boldogságérzés, az átmeneti szerelem, az átmeneti kielégülés. De ha kinyítjuk a szívünket, látni kezdünk. Ha feladjuk a berögzött okoskodásunkat, érezni kezdünk.

Lassan, ahogy beengedünk mindent magunkban, átfogunk mindent. Az Út befele vezet.

Az Út befele vezet, mert a befele az kifele és felfele és mindenfele. Mert a világ több, mint aminek hisszük. És mert az idill nem hely és nem idő függvénye, hanem egyszerűen a létünk minőségének függvénye. Amikor értjük, hogy a szeretni csak a harc megtanulásával lehet, és harcolni megtanulni csak szeretve lehet. És végülis, nem is a világok függvénye az idill, mert ez a kiképzőtábor is a miénk. Ahol az idill, ott az otthonod. És ahol a te otthonod, ott az enyém is.

Amíg el nem érjük az otthonunk, a sivár földön bolyongunk, szaladva és verekedve nem létező értékek után. Csak a depresszió és a közöny. Csak a veszekedés és az utálat. Csak az iztelen kaják, érzéstelen szerelmek, gerinctelen megalkuvások. Ahol a szeretkezés sem több egy slukk fűnél. Ahol csak szemét, és harag, és tehetetlen boszúvágy van. De ez is a miénk. Mert a miénk minden.

Mert a miénk minden, s az Út befele vezet. A tisztaszívűek országába: az idillbe. Az otthonba.

Mert álmainkból tudjuk, hogy van otthonunk.

2009 április, Csikszereda