3
1985
Önéletrajz
Meszlényi Károly
www.meszlenyikaroly.com Mobil: +36-20-20-42-894 Email: meszlenyikaroly@gmail.com
2013 2012 2011 2010 2010 2009 2011 2009
Artecorum Neumarkt Svájc Zürich Templom Galéria, csoportos kiállítás, Eger TÁMOP Ösztöndíj Pályázat (ellipszisszerkesztő rajz eszköz kifejlesztésére) Kepes György Ösztöndíj Pályázat Flóra Hotel (csoportos festmény kiállítás) Eger BTF (Budapesti Tavaszi Fesztivál), OTP kirakat berendezése Liszt 200 címmel TDK különdíj: Prágai tanulmányút “Mert ez is kémia”, csoportos kiállítás, Eger Cifrázott semmiségek c. csoportos kiállítás, Eger Oktopus: video művészet, analóg animáció Eszterházy filmnapok, Uránia mozi Cross talk videó pályázat, Budapest Gozsdu udvar Videó művészeti fesztivál, Berlin Segmens, Campus Gallery, Indonézia Yogyak Miskolci video művészeti fesztivál Kaposfeszt (csoportos festménykiállítás) Eszterházy Károly Főiskola Vizuális művészeti tanszék festő szak
Budapest: 2009 2008 2007 2006 2005 2004
Eklektika Kávézó önálló kiállítás (válogatott képek) Volvo Galéria önálló kiállítás (nagy méretű képek) Vam Desnig Galéria (Váci utca) Café Miro állandó kiállítás (kiállítási anyag Állami tulajdonban) FreeZoo Hajvágó klub és galéria, festménykiállítás (tájképek) Szilvuplé Trafik Galéria, önálló kiállítás (tájképek) FreeZoo Hajvágó klub és galéria, önálló kiállítás (retro stílusú képek) Gundel Étterem renoválása – Erzsébet bálterem, Díszítőfestő segéd New York Kávéház felújítása, Díszítőfestő segéd
5
Írta: Orosz Diána Művészettörténész
Ars poetica Meszlényi Károly művészete a modern avantgárd irányzatok legmesszebb vezető ágainak modern szintéziseit tükrözi. Egy olyan szintetikus művészeti képet alkot, amely 20. századi magyar művészet örökségének méltó folytatójaként a 20. századi világképet folytatja, és ülteti át a 21. század még felgyorsultabb, és elszigeteltebb terébe. A mesterség magas technikai tudásának birtokában a művészeti műfajok és festészeti technikák közötti átjárással megdöbbentő képeket alkot. A szokatlan látványvilág a valóság mögött rejlő, a tudatalatti mögött megbújó és a felszín alatt zajló folyamatokat, állapotokat mutatja be, mély érzékenységgel és játékos szarkazmussal. Ámos Imre, Anna
Margit, Picasso, vagy Dali, Jackson Pollock, és Girogio De Chirico, Georg Grosz mind ott vannak Meszlényi képeinek hátterében, mintegy előkészítve a 21. századi művész pannót. Látásmódja lézerszerűen pontos, képei szürreálisak és olykor hipernaturálisak, vibráló ecsetkezelése a pillanat megörökítését, és a neurózis kiélezett idegességét ötvözik.
A klasszikus festészeti irányzatok és festészeti tradíciók keverednek a 21. század egzisztenciájának létbizonytalanságát tükröző motívumaival, témáival és képi elemeivel.
Amplitúdó sorozat tus, papír A3-as méretű művek
9
8
TA RTA LOM MA DA R A K VÁROSKÉPEK TA S I S Z TA K É P E K A K TOK PORTRÉK M E TA - E N T E R I Ö R K É P E K a T E C H N I C I S TA M u éé V E K
Daimón sorozat tus, papír A4
10
MA DA R A K A fiatal művész élénken érdeklődik környezete, a nagyváros iránt. Ez a város jelenik meg városrészeket ábrázoló tájképein, vagy utcafestményein. Az utcák lakói, az emberek vagy portréként, egy hibernált térben, vagy staffázsfiguraként, jelzésszerűen jelennek meg. Egy városi lénnyel azonban behatóbban foglalkozott, s ez a figura a madár. A rigó több formában is megfestésre kerül, hol vörös dekoratív háttér előtt ábrázolja, hol grafikusan, egy ágon ülve, háttér nélkül. A művész e sorozata szimbólumában és megjelenítési módszerében is egy kiérlelt gondolat vizuális kifejezési formája, egy csiszolt szintézis eredménye, s mint ilyen kiemelkedik az életműből. Mondhatni, hogy mintegy fémjelzi Meszlényi szimbólumrendszerét, kézjegyét. A madarak az emberekhez hasonlóan cselekszenek: gondolkodnak, elmélyednek, csüggedtnek vagy vidámnak látszanak, átveszik az emberi figurák attribútumait, antropomorfizálódnak. Meszlényi e festményein az erős, vibráló gesztusok még a fekete-fehér, film-noir hatást tükröző alkotásokon is átüt, és intenzívvé, életszerűvé, fotografikussá változtatja a madarakat, vagyis e képek egy-egy (lélek)állapot, és egy-egy pillanat megörökítései.
Veréb piroson akril, fotó karton 70 x 100 cm
13
Veréb barnán akril, fotó karton 70 x 100 cm
Veréb grafika 1 szén, papír 100 x 70 cm
Veréb grafika 2 szén, papír 100 x 70 cm
Veréb grafika 3 szén, papír 100 x 70 cm
15
14
Veréb zöldbön akril, fotó karton 70 x 100 cm
Jégmadár feketén akril, fotó karton 70 x 100 cm
Veréb kéken akril, fotó karton 70 x 100 cm
Rigó piroson akril, fotó karton 70 x 100 cm
16
Karvaj, szén, papír 100 x 70 cm
18
VÁROSKÉPEK A város fontos téma Meszlényi művészetében. Ám a city, a belváros helyett inkább külvárosok, nagy és régi, egykori bérházak, közterek kerülnek a figyelem középpontjába. E terek nélkülözik az emberi jelenlétet, vagy ha egyik másik festményen meg is jelennek, háttal állnak a nézőnek, feketék, vagy sötétek, miként a 18-19. század tájképeinek staffázsfigurái, nem vesznek tudomást a nézőről, magukba, önnön világukba, életükbe zárkóznak. Az ember nélküli terek ráadásul vibráló színes gesztusokból, kapkodó, esetlegesnek tűnő, de pontosan átgondolt ecsetvonásokból, gesztusokból épülnek fel. Ezen festészeti képszerkesztés alkalmas a pillanat, a fényképezőgép objektívje elé táruló látvány azonnali rögzítésére, a pillanat elkapására. Meszlényi exteriőrjei valójában a lélek, önnön lelkének enteriőrjei, vagyis azt a látványt rögzítette, ahogyan ő látott egy utcát, sarkot, vagy közteret. Rohanó falakkal, a szem előtt elsuhanó tájakkal, a száguldó autóból lefotózott városképekkel. E tájak nem hordoznak egyéni jegyeket, nincsen rajtuk egyetlen részlet sem, amit behatóan, pontosan rögzített volna a festő, nem találunk egyéni, vagy stiláris jegyeket sem, vagyis ezek a városok BÁRHOL lehetnek. Kitalált-, pszeudoterek, lélektájak.
Az egyéni részletek hiánya miatt elidegenítettek, hibernáltak, robotizáltak, lélek nélküliek. Az ember itt csak átutazó, átsuhan a képen, tovalibben. Az egyik festmény utcaképe fölött megjelenik egy ufó, ezáltal a kép értelmezése is árnyalódik. Vajon ez egy mese? Egy filmplakát lenne? Esetleg egy szürrealista tájkép? Vagy ismét egy spiritus interiör-ről van szó? Miként Szűts Miklós festményei, Meszlényi művei is több választ és jelentésréteget hordoznak, de mindig többet mutatnak az egyszerű látványnál. Vannak természetesen kevésbé fajsúlyos munkái is, amelyek közül egy brilliáns példa a Deák Ferenc tér közeli biztosító épületére emlékeztető városképe, amely a fauvok merész színhasználatával, és ecsetkezelésével, valamint a művész biztos formaérzékével, és kompozíciós megoldásával párosul. A pillatatok alatt megfestett városrészletekről pedig akaratlanul is a francia posztimpresszionisták vedutái, és madártávlatból festett látképei jutnak eszünkbe. Meszlényi városképei is a tradíciót és a hipermodernizációt ötvözik, amely modern irányzatok a makro gépfestményein érik el technikai és formai csúcspontjukat. Nagy körút 1, akril, karton 70 x 100 cm
Hungária - Thököly akril, karton, 70 x 100 cm
Nagy körút 2, akril, karton, 70 x 100 cm
Opera ház, akril, karton, 70 x 100 cm
Erzsébet-híd, akril, karton, 70 x 100 cm
Bajcsy Zsilinszky út akril, karton, 70 x 100 cm
Nagy körút 3, akril, karton, 70 x 100 cm
27
TA S I S Z TA K É P E K A lírai absztrakció jegyében született festmény a világ vizuális érzékelésének a gondolatisággal párosuló olyan leegyszerűsítését, absztrahálását hozza létre, amely éppen minimális képi elemekre való tömörítése által hordozza a mélyebb jelentés lehetőségét, a kép ikonikussága mögött rejlő szimbolizmust. Meszlényi mindig is vonzódott a folt-és gesztusok általi képekhez, képi világhoz, de míg a figurális-és tájképein, csendéletein csak részlegesen, teljesen absztrakt képein teljesességében jelentkezett a tasizmus, és gesztusfestészet. E sorozat fes-
Rákóczi út akril, karton, 70 x 100 cm
tményeinek létrehozását, a művész pillanatnyi hangulata által vezérelt kézmozdulatai, az egyegy téma által inspirált indulatai irányították. A helyenként Marc Tobeyra emlékeztető fonalhálószerű ecsetkezelést, a kínai tintafoltfestészetből merített Robert Mortherwell nagy fekete foltjaira hajazó festményeken színek, és formák szintéziseivel kombinálta. Meszlényi tasizta képein, minden nagy előd életművének esszenciáját megcsillantja, miközben ő maga, tökéletesen egyedi tud maradni. Absztrakt sorozatának legenergikus-
abb képei Franz Kline örökségéből méltó letéteményesei, s a drámai fekete vonalak által létrehozott látványt a kalligráfia, és a pszichiátria Rorschach tesztjeinek esetleges foltjaiból alakítja ki. Gesztussal alkotott hangulatképei is a legmélyebb érzelmeket, a szemmel láthatatlan világ mélyét kívánják megmutatni.
Cím nélkül, vegyes technika, papír 100 x 70 cm
Cím nélkül, vegyes technika, papír 100 x 70 cm
Cím nélkül, vegyes technika, papír 100 x 70 cm
31
30
Sanzon 1. vegyes technika, karton 100 x 70 cm
Sanzon 2. vegyes technika, karton 100 x 70 cm
Sanzon 3. vegyes technika, karton 100 x 70 cm
Sanzon 4. vegyes technika, papír 100 x 70 cm
Sanzon 5. vegyes technika, papír 100 x 70 cm
Sanzon 6. vegyes technika, papír 100 x 70 cm
Sanzon 7. vegyes technika, papír 100 x 70 cm
33
32
Gömb 1 vegyes technika, papír 100 x 70 cm
Gömb 2 vegyes technika, papír 100 x 70 cm
34
35
Cím nélkül, vegyes technika, karton 70 x 100 cm
Tájban I., vegyes technika, karton 70 x 50 cm
Tájban II., vegyes technika, karton 70 x 50 cm
A művész által egyszerűen „Batman” címet viselő keret nélküli ponyvavászon, „szabadvászon” Meszlényi művészetének összes karakterjegyét hordozza. A nagy méretű szűz felület betörése, a festék és gesztus uralkodó szerepe, az érzelmek nyers és közvetlen kifejezése mind megjelenik e vásznon. A klasszikus, energikusan alkalmazott olajfestéket, a gyorsan száradó műanyag akril festékanyaggal kombinálva alakítja ki a felületeket. A cím szimbolikája a mű értelmezésének struktúráit egyfelől megadja, másfelől kitágítja. szimbolikus, ikonikus címről van szó, hasonlóan az 1940-es években amerikai kultúr környezetben megszületett képregény figurához. A Batman azóta számos hullám völgyön-és sikercsúcson verekedte magát keresztül, megérte az amerikai (és az európai) társadalom bojkottját, „veszélyes irodalomként” nem kerülhette el a Cenzúra ollóját, karaktere átesett bizonyos jellem átalakításon, történetét gyakran a bárgyúságig minimalizálták, s
Batman, vegyes technika, vászon 140 x 210 cm
megérte a giccsig hevített, vígjátékká torzított TV sorozatot is. Mindezek ellenére a Batman egy közkedvelt hőstípust, a nagyon szerethető, és sokak által azonosulható szerepkaraktert kínált fiatal fiúk milliónyinak. Ha irodalomtörténeti és irodalomszociológia szempontból vizsgáljuk a Batmant, egyértelművé válik azon sajátossága, amely miatt sokáig e képregény a figyelem középpontjába került. Sötét, magával ragadó, dühös, sebzett, lélekben megtört, erős, mégis magányos lélek Bruce Wayne, aki félelmét legyőzve, tudatosan vállalja a magányt, és az éjszakai életet, hogy embereket mentsen meg, hogy sötét és pusztító énjét éjszakáról éjszakára legyőzze, s ezzel mintegy önnön fájdalmát és lelkiismeretét is maga alá gyűrje. Batman a képregény története során nem mindig jó figura, hanem egy önmagával harcoló, örök ellentmondásban élő ember, akin mind jobban elhatalmasodik teremtett énje, figurája. Az ókori tragédiák óta létező, az emberiség egészét foglalkoztató, az ember elemi életét
érintő kérdésekkel operáló képregény minden alapmotívumot hordoz, amely e karaktert örök érvényűvé, a történetet pedig legendává alakította. Önuralom, önmegtagadás, az élet ereje, a harc és továbbjutás, az élet célja és feladata, a halál rögeszméje, a kétségbeesés és önvád pszichológiája, a szeretet és szerelem ereje, s végül a tragikum örvénylő mélysége, ez mind a Batman. Arról az irodalom szociológiai és művészettörténeti vonatkozásról nem szólva, hogy minden kornak és kultúrának megvannak a maga, - az adott érára, és társadalomra, identitásra jellemző tipizált hősei,akkor e vonatkozásban a Batman a 20. század dekadens, sebzett, törött lelkű és harcos emberének egyenes ágú metamorphosisa, jelképe. Meszlényi címadása ez esetben is tökéletes volt. Az éjszaka egyetemes feketéjét rózsaszín neonfények, a városi élet jelenlévő fénybetörései töltik meg, miközben a fekete úr ellentétpárja, az elemi fehér sűrűn és plasztikusan töri da-
rabjaira a képet. A hajnalhasadáshoz, vagy teljes napfogyatkozáshoz hasonlóan mutatja a történést, amely a művész többi munkájához hasonlóan, történéseket, belső lelki, vagy külső fizikai folyamatokat, képeket bont le hangokra, formákra, gesztusokra, érzelmekre. Törik az üveg, folyik a vér, kinő egy fa, elhúz egy autó…. ez mind megtörténhet Meszlényi munkáin. A Batman egy darabból álló, önálló műalkotás, egy lélegzetre megfestett gesztus, egy energiával levezényelt festmény. A festékfoltokat elnézve egy nyomokat, bűnügyi bizonyítékokat is rögzítő képről is lehet szó, mivel az egyes gesztusok, pigmentfoltok elhalványulnak, szinte áttetszővé válnak. Ebben a kontextusban a mű egyfajta emlékezés, napló, vagy éppen az idő vasfoga ellen állított emlékmű. A transzparenia eszközének használatával többszintes jelentésháló bontakozik ki.
A „Főnix” technikailag a „Batman” társdarabja lehetne. Színeiben, s gesztusaiban változatossabb, mozgalmassabb. A főnixmadár ismét egy ikonikus alak, jelképszerű. E képen a születés mozzanataként, a különböző nemzetiségek, a népmese világának világmadaraként, a valóságból, s a béklyókból kitörő halál szimbólumaként jelenik meg. Az energikus kármin a születés szakrális fehér fényei mellett a vad és naturalista anyaméh matériáját is megcsillantja, az erős gesztusok a nemzés és világrajövetel erőszakos aktusára utalnak. A kompozíció középpontjában áll a szétnyíló formára hasonlító gesztus-festékfolt, míg a kép alsó részében nagy és sejtszerű festékfoltokból épül fel a látvány. Ennek mintegy ellenpólusaként a kép felső harmadában apró, részletező ecsetvonások, festékcsurgatásokból bontakozik ki egy újjászülető világ. Ebben a kontextusban-csupán a formákra, és gesztusokra építve- a mű alsó részéből egy mozgás,
Főnix zománc, vászon 230 x 140 cm
egy folyamat indul el, mely a kép közepén egy katarzisben teljesedik ki, robban fel, s ezután a tető felé elindul egy születés, egy osztódás, egy differenciálódás, vagyis egy új kompozíció, egy új világ körvonalai kezdenek kirajzolódni. Meszlényi a gesztusok és színek festőjeként képes arra, amire csak az igazán fegyelmezett performer alkotóknak sikerül, vagyis egy „szusszal”, egy lendülettel képes megalkotni adott érzelmek hatására nagy méretű pannóit. A festmény sem gesztusában, sem kompozíciójában nem fárad el, nem lesz „agyondolgozott”, mivel a művész folyamatosan fenntartja az alkotás érzelmi kararzisát. Így válnak Meszlényi akciófestményei egy-egy érzés intenzív időlenyomataivá, időkonzerveivé. Hajas Tibor akció-és performerművészetéhez hasonlóan, a művészi produktuma gyakran háttérmű kilép a szakrifikált teremtés pantheonjából, s önálló produktummá válik.
A „Tornádó” a „Főnix” társdarabja, ám attól jelentős mértékben különbözik is. A festmény felületét az erős, energikus, vibráló gesztusok uralják, de az akciófestészet elnagyolt, érzelmi lüktetéssel rendelkező ecsetvonásai, festékfoltjai mellett, egy kiérlelt, szépen, és részleteiben kidolgozott festőileg is gazdag hátteret láthatunk. A festőre jellemző kettőséget, a vad virtuóz spontán ecsetkezelést, és a hagyományos festői felületeket itt is egységében tudta tartani, s e kettőből egy igen kvalitásos, és érdekes kompozíció született. A többször átfestett, megdolgozott felületen, mint egy mesterségesen öregített vásznon, akvarellszerű finomságú festékfoltokon egy dinamikusan megjelenő forma, egy csavaródó, örvénylő tornádó tölcsér jelenik meg. E tölcsér lesz a kompozíció középponti eleme, és a kapcsolat is a mű történése, és a kép szemlélőjének világa, tere között. A kürttő a kép jobb széle felé kiszélesedik, kifut, az aktust a külső, képen kívüli világba átvezetve. A tornádótest szinte szétfeszíti
Tor nádó vegyes technika, vászon 210 x 120 cm
a belső mesterségesen létrehozott képteret, miközben a festmény bal oldalán a tradicionális festészet szépen megdolgozott felületei látszódnak. E nyugodt felületet időről időre feltépi egyegy festékcsurgatás, vagy energikusan lefutó ecsetvonal köteg. Bár Meszlényi e munkája is több stílus és technika szintézise, a képet egészében szemlélveannak nonfiguralitása ellenére is- egy vihar sújtotta táj képe bontakozik ki a kép nézőjének szeme előtt. A felülnézetből ábrázolt domboldalon különféle kínzóeszközök és akasztófák felvillanó képe rajzolódik ki, miként Hieronymus Bosch, vagy Id. Pieter Brueghel vízionárius, a halál diadalát ábrázoló festményein. A művész többi munkáit, s az akcionista-tasiszta-gesztusfestmények automatikus alkotófolyamatát ismerve kétség sem fér hozzá, hogy a fenti kép értelmezési asszociációi egy boschi, vagy bruegheli tájhoz vezetik el a szemlélőt. Az ítélet utáni táj hátterében, mintegy földöntúli ragyogással látszódik az égbolt egy vékony csíkja, amelyet földöntúli fények uralnak.
43
42
aktok A Francis Bacon festményeinek hatásáról tanúskodó női akt, egy fekete űrben, kiszolgáltatva fekszik. A fekete űrben rózsaszín vonalsávok jelzik a tér jelenlétét, az amerikai plakátművészet jól ismert megoldási formájához hasonlóan. Az energikus színekből, a testet izomkötegekből felépülő női figura fürdőruhában fekszik. Az alak arc nélküli, ismét az egyéni vonásokat nélkülöző jelzésszerű lényről van szó, aki így elsősorban-a mozdulat kényelmessége folytán- a szabad pihenést jelképezi, másrészről-ismét mélyebb jelentéssel- a teljes, vagy részleges kiszolgáltatottságot. A festő a testet csontig nem csupaszítja le, de izomkötegeire bontja, így analizálja, részletezi.
Rózsaszín napfürdőzés 1 akril, papír 70 x 100 cm
Kék merengés akril, papír 139 x 99,5 cm
Rózsaszín napfürdőzés 2 akril, papír 99,5 x 126 cm
Kék napfürdőzés akril, papír 122 x 99,5 cm
47
Koponyak Marha koponyák A művészet története során az állati testrészek, csontok a száraz, grafikai stúdiumok, tanulmányok asztaláról fokozatosan a műalkotások terepére helyeződtek át. A reneszánsz művészet precíz tanulmányainak köszönhetően az egyszerű állatcsontok és koponyák rajzai és anatómiai pontosságú metszetei fokozatosan új-és új jelentéskörrel töltődtek fel, s váltak az asszociáció, a transzparencia, és a középkori művészetek szimbólumalkotó tevékenysége révén önálló műalkotásokká. Meszlényi első koponyafestményén egyszerű, éjfekete héttérből ugrik elő a színes állati fej. A teret, a szoba, vagy terem peremét csak egy barnás-szürke színű ecsetvonás érzékelteti.
A második marhakoponya már csendélet formájában jelenik meg. A jelen festményen is színes, vibráló vonásokból felépített marhakoponyát halott, fémesen csillogó tárgyak közé helyezte el a festő. Meszlényit e munkáján is a forma mellett állandóan megbújó kettőség mozgatja. A különféle tárgyak matériája, és funkciója könnyen ütköztethető egymással, s e dialektika révén remek párbeszéd, és művészi játék bontakozik ki. A meleg színekkel megfestett, egykor élő állat monumentuma áll szemben a kékeses csillogó fémfelületek hideg eleganciájával. Mindkettő tárgycsoportot azonban a halál, az elmúlás, az átlépés transzcendenciája lengi át, s ezek révén transzformálódtak egy csendélet dísztárgyaivá. A metafizikus csendéletek mögött megbújó jelentések a kulturális identitás révén válnak érthetővé, megfejthetővé.
A művész érdeklődésének középpontjában a koponya formája, alakzata áll. Az egykor élő állatra semmi sem utal, vagy emlékeztet: sem az élőlény karakterológiája, sem a jellem, sem az élőlény pszichikuma nem jelenik meg a koponyán. Üresen, a maga valójában lebeg, vagy áll az őt körülvevő térben.
Marha koponya akril, papír 99,5 x 124 cm
Kompozició marha koponyával akril, papír 99,5 x 124 cm
Rögeszme (Obsession) A grafikán egy szép agár kutyát ábrázolt Meszlényi. Amint az a fiatal művész eddigi életművéből is jól kitűnik, alkotásain semmi sem önmagáért van, minden tárgy, forma, szín a művész legmélyebb alkotásvágyából, a kreáció központjából, önnön lelkéből születik meg. A kutya a tanulmányrajzok száraz, dokumentumszerűségén, a látvány szolgai másolásán túl azt a pluszt is magában hordozza, amely a műalkotások sajátsága. A kép, a címmel együtt azon 19. századi művészeti előképek sorába illeszkedik, amely elsősorban az irodalomból, az angol gótikus rém regényekből bontakozott ki.
A pszichológia az újkori művészet több ágában mindvégig jelen volt, ezek tudományos, vagy művészi igényű kutatását azonban csak a felvilágosodás korától kezdődően kezdték el feltérképezni, majd egészen a romantika koráig kellett várni, míg a francia dekadens művészek tudatosan és ösztönösen kezdtek el foglalkozni a dolgok mögött rejlő, az embert átformáló pszichológiai problémákkal. Jean Marcot emelte a pszichológia kezdődő tudományát új alapokra, s Párizsban tartott rendszeres hisztériás betegekkel foglakozó nyílt előadásait, nemcsak orvostanhallgatók, de művészek is rend-
szeresen látogatták. Marcot nevéhez kapcsolódik azon történeti-és művészeti, képekkel és fotókkal illusztrált pszichológiai „kézikönyvek” összeállítása és terjesztése is, amelyek mind erősebben éreztették hatásukat a romantikai és realizmus képzőművészetében. Meszlényi agara rögeszme, abban az értelemben, ahogyan minden művésznek vannak jó, vagy rossz beidegződései, amit időről időre megfestenek, formába öntenek. A kutya fekete fehér sematikussága, finom grafikája, kidolgozottsága ellenére nyomasztóan hat a kép nézőjére. Egyenesen a kép szemlélőjére néz, az agarakra oly jellemző futás abbamarad, mozdulata megmerevedik, az állat minden erejét a képből kifele vezeti, kifelé indul. Érezni az összpontosítás mindent felemésztő erejét, a pillanat kivezetését, s a félelmet. E kutyának semmi sem tükröződik a tekintetében, csak az üresség, a nihil, cselekedetei nem kiszámíthatóak, nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban harapni fog-e, vagy épp simogatásért rohan oda a szemlélőhöz. Az agár itt a lélek kutyája, gazdája, alkotója transzformációja, vagy a modern kori comicsok világának szereplőihez hasonlóan „fantomkutya”, a képzelet szülötte. Utóbbival Rögeszme szén, papír 70 x 100 cm
el is foglalta méltó helyét, Francisco Goya a „Süketek házában” készített figuráinak sorában, vagy Edgar Allan Poe furcsa hollójának és egyéb rém alakjainak pantheonjában. Lábjegyzetként megemlítendő, hogy a Francia Enciklopedisták-illetve az angol empírikusok tevékenységének eredményeképpen szintén napvilágot látott néhány tanulmány, könyv, amelyeket képekkel, metszetekkel láttak el, s amelyek az állatok antropomorfizációjával foglalkoztak.
Vanitas A koponya, mint képzőművészeti tárgy és kulturális, vallási szimbólum komoly művelődés-, művészettörténeti-, és vallástörténeti háttérrel számolhat. Már a késő római és a kora keresztény funerális művészetekben is megtaláljuk, a középkor ábrázoló művészetében Ádám és a bűnök transzparenciájaként áll a kereszt tövében. A trecento, és quattrocento művészetében a koponya, a csontváz, és az emberi csontok különleges, olykor szatírikus hangnemben kerültek megörökítésre, a danse macabre, a haláltánc új irodalmi műfajának vi-
zuális megvalósulásaként, olykor mozgalmas, az antik triumphusok mintáját követő, halál diadalmentek keretében. Később, a 16. századi zsánereken, holland csendéleten szimbolumként, jelzésszerű határkőként, máshol nyomasztó, a középkori szellemet továbbörökítő memento moriként, vagy ennek kifinomultabb változataként, vanitasként jelentkeztek. A vanitatum vanitas, a dolgok leghívságosabb, legelbizakodottabb emberi sajátosságára hívják fel a figyelmet, vagyis minden földi öröm, és boldogság törékenységére, és múlandóságára. A vanitasok- a holland festők utána barokkban érték el valódi fénykorukat, s a barokk kor színpadként megjelenő asztal-és bútorfelületein, fényárban úszó tárgyai között az egyértelmű halálszimbólumok (koponya, lábszárcsont, homokóra) helyét fokozatosan átvették a finomabb tárgyak és jelképek: így az elszáradt száras virág, a rohadó, vagy férges gyümölcs, a hívságos vízcsepp az almák felületén, vagy a drága porcelánok és olcsó virágok között elhelyezett igazgyöngyök, élő-vagy preparált lepkék, drága keleti
szőnyegek, amelyek mind-mind egy múlandó életre, egy pillanatnyi gazdagságra emlékeztették a festmények gyanútlan szemlélőjét. Az itt ábrázolt koponya ismételten túl emelkedik a látványos tanulmányok sematizmusán, és a grafika és festmény technikai kettősségét kihasználva építi fel a kompozíciót. A kép közepén helyezkedik el maga a koponya, melynek sárga színe leginkább James Ensor élő, beszélő csontvázainak, szatírikusságára emlékeztet, s egyben keserű társadalombírálatot fogalmaznak meg. A koponya hátsó felének vöröses színe tragédiát, gyilkosságot, bűntettet enged feltételezni. A meglehetősen naturalista módon történő koponyaábrázolás lehetőséget ad a sárgás matéria keménységének és a szemgödör mélységének, és élő voltának ellentétbe állítására, amelyet a selymes, bársonyos kék háttér még tovább mélyít.
Vanitas vegyes tecnika, papír 141 x 98 cm
portr é k
4 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm
A portré a lélek belső állapotának hordozójaként, különösen a 20. század első felében alkalmas volt az individuum létbizonytalanságának, s az egyén teljes kétségbeesésének tükrözésére. Meszlényi portréi ennek megfelelően „Mondigliani”-ra emlékeztető modorban megnyújtottak, vagy épp manieristán kifacsartak, esetleg a H. R. Gigeri gépszörnyekre emlékeztetően fémesen csillognak, vagy Picasso, és Matisse hatására vibrálóak. Leginkább Francis Bacon portréival állnak rokonságban, aki Meszlényihez hasonlóan a lélek legmélyebb bugyraiba ásott le, s a legelemibb félelmet, kétségbeesést, elbizonytalanodást, vagy vad életösztönt mutatta be furcsán torzított portréin. Bacon egyik méltatója szerint a torzult, és kifacsart világ köszön vissza figurális munkáin. Hagyományos portréin is a fauvista ecsetkezelés intenzitásával kívánja megmutatni a híres költő és szabadságharcos (Petőfi
Sándor) lelki nyugtalanságát, vagy éppen az őrült zseniként aposztrofált zeneszerző minden akadályt legyőző alkotási vágyát (Beethoven). Női portréi egyenes ágú leszármazottjai a 19. század közepén divatos Jean-Martin Charcot által támogatott, festők által az őrültekről, pszichiátriai betegekről készített tanulmányainak, amelyek a 20. század elején új szárnya kapott pszichológia tudományának művészeti tanulmánytáraként szolgáltak. Meszlényi feltehetően nem tudatosan nyúlt Charcot őrültjeinek arcképeihez, inkább a művész ösztönösségéről van szó, amikor megalkotja a 20. század káoszának és sérült egzisztenciáinak leképzéseit. A „Zöld hajú nő” arcképén a teljes kilátástalanság, a lélek végső kimerültsége, a depresszió nyomai láthatóak, az erős coelin kék színű gesztusokkal megfestett arcon. A porcelánbabára hasonlító Anna Margitot megidéző női portré az őszinteség, a naivsággal vegyes bizalom jegyeit mutatja, míg a „kék nő”
Picasso korai kék korszakának asszony portréinak szomorúságát, a kubista képszerkesztéssel és erős, vibráló, a ’70-es évek punk kultúrájából kölcsönzött neon színű ecsetvonásaival vegyítette a művész. Az „5”-ös portré a sorozat valódi technikai és formai szintézisét képezi a „Sárga” nő mellett. Az arcképen egy furcsa kinézetű, leginkább egy sérült elméből megszületett rettenetre, szörnyre emlékeztető férfi vagy egy halott csecsemő látható, aki akár egy torz groteszk is lehetne. A halott szürke szövetből felépülő arc, a középkori szoboremberek lélektelenségére, az ész teljes hiányára, egyfajta Frankeinstein-féle szörnyetegre utalnak. Tekintetét, pontosabban egyik szemét a semmibe, vagy épp a kép nézőjére szegezi. Giger halott emberi húsból felépülő gépjei, droidjai, ha nem is szó szerint, csak átvitt értelemben jelképezik az Edgar Allan. Poe, vagy
Mary Shelley gótikus horror regényeinek világát továbbörökítő lényeket, amelyekben az oly sérülékeny lélek került központi helyre. Meszlényi kreatúrája nem kelt szánalmat, mivel nincs lelke, vagy ha volt is elveszített, ami által a forma és az arc is kiüresedett, maszkká vált. A figura fantasztikus voltát erősíti meg az amerikai graffiti eszköz-és színkészletét alkalmazó pár ecsetvonás: a drasztikus vörös 5-ös szám (szimbolikus), és az arc fölötti kék coelin. Az egyébként szépen, és klasszikusan megfestett arcon látható számtalan grafikus örvénylő vonal, a potré körüli kegyetlen, és papírt átszakító gesztus vonalhálóban folytatódik, amely pókhálószerűen borul a festményre. 5 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm
6 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm
7 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm
8 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm
9 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm
10 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm
11 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm
12 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm
13 portré, rajz karton,akril, 100 x 70 cm
2 portré ,vegyes technika, szürke lemez,100 x 70 cm
3 portré ,vegyes technika, szürke lemez,100 x 70 cm
1 portré vegyes technika, szürke lemez,100 x 70 cm
59
58
Tisztelgés Archimboldo elott éé
Tisztelet Archimboldó előtt vegyes technika, karton 80 x 70 cm
Giuseppe Archimboldo a 16. században élt olasz festő volt az első azon alkotók között, aki különböző tárgyakat egymás mellé halmozva alakított ki egy új tárgyat, testet, vagy arcot, miközben az egymás mellé tett, különböző színű, textúrájú és matériájú tárgyak nem estek darabjaira, hanem összeolvadva adtak ki egy különleges felületű kompozíciót. Arcimboldo műveiről többféle recenzió született, abban azonban méltató-s elmarasztalói mind egyetértettek, hogy festészetében a középkori groteszk, a késő reneszánsz és manierizmus bizarsága, a talány és a puzzle elemekből való látványkonstrukció fontos szerepet játszott. Az olasz festő a 20. század avantgárd művészet irányzatait megelőzve, a 16. század művészeti eszköztára által kínált lehetőségekhez képest olyan új képzőművészeti vizuális és fogalmi szintéziseket kínált, amelyeket majd a 20. század első felében aknáznak ki, s visznek tökélyre teljességében. A mindig kísérletező Meszlényi Károly a múlt festészetének mesterségbeli nívóját hozza magával, s kapcsolja össze a festék-és egyéb anyagok modern kori használatával, amelynek eredményeképpen tiszteleg a nagy mester előtt, s egyben megalkotja saját művészetének újabb reprezentánsát.
A „kontyos” hölgy arcát hideg, és halott szürkék, misztikus kékek, valamint kőszerű zöldes feketék építik fel, miközben az alak egy számára idegen, tárgy nélküli környezetben jelenik meg. A figura a portréfotók kompozícióját követve a kép jobb felén foglal helyet, körülötte a háttér személytelen, elidegenített kékje. A kék az arcon is visszaköszön, s ez a kiegészítés, valamint az alak arcának kitüremkedő, térbeli textúrája a születés, az „éppen most” alakulás állapotát sejteti, amelyben minden transzformálódik, át meg átalakul. A furcsa figura ugyanakkor lehet egy óriási monstrum is, valamiféle pogány idol állítás relikviája, amely használata után pusztulásra ítéltetett, s most várja az enyészetet. Az arc egyes pontjain sárga és narancs festékpöttyök, gesztusok jelennek meg, amelyek e sötét, alapvetően fémes szürke háttér előtt egyfajta csillagképként tartják egységben a portrét. Meszlényi e munkája is a játékos, ugyanakkor tudatos kísérletezés eredmény,e melynek során az anyag, festék szerelmeseként mindent kipróbál, amely életre keltheti a képet, s amely a modern képzőművészet eszközeit tökélyre fejlesztvén önmaga előtt is új utakat nyithat.
60
61
M E TA - E N T E R I Ö R K É P E K és éé V E K a T E C H N I C I S TA M u E témakör alkotásai jelentik a még 30 éves életkort sem betöltő fiatal művész zenitjének jelenlegi csúcspontját. A „meta-enteriőr” fogalom ismét egy szintetikus stílusötvözetre kíván definíciót keresni, amely olyan művészeti iskolákat, irányzatokat tömörít össze, amely rövid időintervallumú működésük ellenére, mély filozófiai tartalmuk miatt, a 20. század gondolatiságának magvát hordozván a századvégkor ismét aktuális kérdéseket, problémákat, és egzisztenciális kérdéseket fogalmaztak meg, hordoztak magukban. Az 1910-es évek, olaszországi metafizikus festészetének Giorgio de Chirico által megihletett hazai irányvonalába kapcsolódott be Meszlényi metafizikus enteriőrjeivel, amelyekkel a Farkas István által képviselt metafizikus csendéleteket, és tájképeket folytatta tovább. Így Meszlényinél is a tárgyak animizálódnak-a művész „animae”-vel látja el őket- lélegeznek, félnek, éreznek, vagyis az emberek szerepét, karaktereit veszik át. A transzparencia jelensége a hazai kortárs képzőművészetben először az 1930-40-es években, majd mintegy 40 évvel később, 1970-és 1980as években követhető nyomon, de valódi fénykora és szintézise a 20. század utolsó évtizedében látható teljességében. A zöldeskék futurisztikus, orvosi várókra emlékeztető egyéniség nélküli terek, amelyekben nem látható az aktív életnek semmilyen nyoma, amely kong az ürességtől, s a csendtől, fokozatosan a halál, a gondolat, az emberi elme pszeudo-makett terévé aposztrofálódik. (Szűcs Attila festményei.) E minimalista tér ellenpólusaként szolgálnak Meszlényi technicista művei, amelyek szintén metafizikus gondolatkörben születtek, ám új jelentésrétegekkel bővültek.
Reflektor olaj, farost 72 x 38 cm
Párbeszéd olaj, farost 29 x 80 cm
62
Tuba a konyhรกban, olaj, farost, 88 x 54 cm
Vรกrakozรกs II., olaj, farost, 79 x 47 cm
Vรกrakozรกs I., olaj, farost, 79 x 50 cm
64
- monitor A „Monitor” sorozat darabjain egy különleges, a technika által uralt világ végnapjait láthatjuk meghökkentő képeken. Meszlényi egy elhagyott számítógép monitorokat, és egyéb alkatrészeket felhalmozó raktárban vizsgálódott, s készített munkafotókat, majd számos vázlatsorozatot, amelyből festményei születtek. Egy fotókkal dokumentált performance keretében a művész műtermében kirakott egy kb. 60 darabból álló puzzle képet, amelynek minden egyes darabja egy sorozat lépcsőfokait, munkastádiumait jelentette. (E mű a fotóknak és a számozásnak köszönhetően a későbbiekben összeállítható.) A „Monitor” sorozat továbbgondolása eredményezte a meta-technicista festményeket. Egy robotizált világ temetőjében járunk, ahol a technika uralta világ szemétjei hevernek, mintegy a haladás halott bálványai. E gépszörnyek temetőjébe szabadult be az ifjú művész és festette meg a szenzibilitás jegyében azt a metafizikus pszeudo világot, amelyben az animizált székek, és ajtók helyét immár a motorok, és monitorok, lélegző írógépek vették át. Az enteriőrök minden esetben elhagyatottak, a tér ember nélküli, csak a halott fémek és színes műanyagok tekerednek, csillognak. Egyes tárgyrészletek olykor makro méretűre vannak felnagyítva, vagy egy-egy géprészlet a mikroszkopikus nagyításon átesve végtelenségig részletezve kerül megfestésre. Ezen technikai fogások mind az elidegenítés, a tökéletesen izolált, és el-
embertelenített világot absztrahálják tovább, mígnem a felismerhetetlenség után, a látvány végső szétesése után, egy új hipervalóság jön létre. (A kubizmus is hasonló eszközökkel élt, de itt, a metafizikusság és az a mögött rejlő filozófiai alapok okán, komoly egzisztenciális problémák húzódnak meg.) A poros, elhagyatott raktárban, fészerben a monitorok önálló életet élnek, üvegszemükkel a nézőt figyelik, a motorok búgnak, s az erős színekkel megspékelt gesztusok révén, a halott tárgyakba élet költözik, a kép így a szürkéken túl is vibrál, mozog. A formák a legtöbb helyen alig kivehetőek-az absztrakció minimalizmussal jár együtt, s ebből születik meg az új valóság, a művész szemén keresztül értékelt, s létrehozott új látvány. A világ más szemszögből való megmutatása. E tematikába tartozó munkák mindegyike egy a magyar és egyetemes (nemzetközi) művészetben is a lehetőségek végtelen hálóját és útját bontja ki a művészek előtt, mert a formák átalakítása, a világ absztrahálása, animizálása, és reanimizálása révén új világok születnek, amely a legsúlyosabb, az embert nyomasztó problémákat rejtik magukban. Így minden művészhez egy-egy „hortulus animae” jön létre.
Monitor sorozat /Képcső/ akril, karton 70 x 100 cm
66
Monitor sorozat /Képcső Jobbról/ akril, karton 70 x 100 cm
Monitor sorozat /Képcső hátulról/ akril, karton 100 x 70 cm
Monitor sorozat / képcső bellülröl, akril, karton, 70 x 100 cm
Monitor sorozat / képcső közelröl, akril, karton, 70 x 100 cm
Monitor sorozat /Képcső/ akril, karton 70 x 100 cm
Monitor sorozat /Képcső balról/ akril, karton 70 x 100 cm
73
Monitor sorozat /Képcső flülnézetből/ akril, karton 70 x 100 cm
Varógép akril, kinai tus, papír 100 x 70 cm
A „VARRÓGÉP TALÁNYA” Meszlényi szürrealista-technicista sorozataiból – technikailag- kiemelkedik egy munka, a „Varrógép talánya”. E varrógép vonalakkal, hajszálvékony vonalhálóval, kissé vázlatszerűen ábrázolva egy hagyományos varrógépfejet ábrázol. A gép körüli háttér, a lazúrosan használt gvas tempera, az akvarellre hasonlító alapot hozza létre. A festői háttér, még jobban kiemeli a geometrikus, és apró részletekből felépülő gépezetet, s ebből az ellentétpárból születik meg a P. Mondrianra, és Paul Kleere jellemző absztrahálás, és ellentétpárral operáló dinamizmus. A szürkésfehér térben, valamiféle hibernált, mesterséges közegben ténykedő gép, így válik egy fenyegető, valamiféle misztikus miliőben megjelenő lénnyé. A varrás aktusa csak közvetetten jelenik meg, s egyértelműen a varrógép válik a kép főszereplőjévé.
76
Fejhallgató, Telefontest és Telefontestek Meszlényi eme festményeit, nyugodtan nevezhetjük „letisztult pannóknak”. A minimális vonal és formakészletre redukált elsősorban használati tárgyakból és gépelemekből felépülő kompozíciók, alapozott vásznakon kerültek megfestésre, az akril adta vizes és pasztózus festészeti mód kombinációjával. A művész munkáit ismerve tisztán látszik az a művészeti megújulás, amely a figurális, realista munkáktól a kísérleti festményeken keresztül e letisztult, minimalista munkákig vezettek. A fejhallgató, a felismerhetetlen telefontest, vagy egyéb tárgyak jelen esetben nem formailag érdeklik a művészt, hanem csak a kép megfestésének objektjeiként válnak érdekessé. A festésmód frissessége, lendületessége, játékossága, az ecsetkezelés bravúrossága elfeledtetik az ábrázolt tárgyak unalmasságát, érdektelenségét, s a metafizikus háttérbe való belehelyezésükkel transzcendens folyamatokat hajtanak végre, átlényegülnek, mihelyt önnön kategóriáikból kilépnek. A fejhallgató életre kel, a telefontest mozogni látszik. Az animizálás ősrégi módszere nemcsak az ábrázoló művészeteknek, de az irodalomnak, és a színháznak is. A minimalista telefonalkatrészeket ábrázoló csendélettől, metafizikus csendélettől a festő lassan eljut a 20. század nagy művészeti izmusáig a konceptualista művészetig.
Telefon testek akril, vászon 75 x 105 cm
79
78
Fejhalgarรณ akril, vรกszon 49,5 x 69,5 cm
Telefon test II. akril, vรกszon 18 x 24 cm
Telefon test akril, vรกszon 39x 50 cm
Irányító egység, akril, rajzkarton karton, 100 x 70 cm
Eke a műteremben, akril, rajzkarton karton, 100 x 70 cm
Fényképnygyító kompozícioóban, akril, rajzkarton karton, 100 x 70 cm
Fényképnygyító, akril, rajzkarton karton, 100 x 70 cm
London, akril, rajzkartonW, 100 x 70 cm
Eke környezetben, akril, rajzkarton, 100 x 70 cm
Fáradt írógép, akril, rajzkarton, 100 x 70 cm
Puha írógép, akril, rajzkarton, 100 x 70 cm
A roskatag akril, rajzkarton 100 x 70 cm
Tornacipőben akril, rajzkarton 70 x 100 cm
84
87
TUDOMÁNYOS-TECHNICISTA festmények A fenti kategóriába sorolt munkák Meszlényi kivételes technikai-és mesterségbeli tudásának, és kísérletező kedvének ékes bizonyítékai. Természetesen ezek a festmények sem pusztán technikai kísérletek konzekvenciái, hanem érdeklődésre számot tartó, mély gondolatisággal átitatott művek. A festő először a különleges textúrájú alapot építi fel, amelynek kialakítása egyedivé, különlegessé teszi festményeit, majd a festészetileg is különleges ecsetkezeléssel, festék-és vegyianyag felhordással létrehozott felületen ready madet, vagy új anyagokat (szenet, pvc-t, műanyagot, üveget, tojástartót, monitordarabot, szerszámot) visz fel, és ismételten új valóságot hoz létre. E kitalált objektek végül a festményalappal együtt élnek, s az új valóság ellenére, a mesterségesen létrehozott világ egy régi, elfeledett látványra hasonlít. Így emlékeztetnek a fekete-fehér festékkel és széndarabokkal, valamint gesztussal megfestett képei egy bolygó, a Hold durva felületéhez, vagy éppen olyan land-art munkákhoz, amelyek a textúrákkal játszanak. A különleges hatású matéria Meszlényi minden képén fontos szerepet tölt be, s mindig egy másik valóságot hoz létre. Itt a tudományos-technicista munkáin önmagában is műalkotás a kép felületén csillogó festék és alapanyag, a szén, az égetett műanyag, az összetört és ragasztóval felvitt üveg, és a művészre jellemző alapossággal kiérlelt, meghatározhatatlan technikák egyvelege. Itt a képalkotási technika is briliáns művészetté alakul át. Cím nélkül, egyedi technika, karton 100 x 70 cm
89
A fekete-fehér szén darabok felhasználásával készült objektek ismét az elidegenített tájat idézik meg, az embertelen távolságból, az űrből nézett föld felszínt, rajtuk erős, fekete akrillal meghúzott, a graffiti művészetben jellemző szimbólumokkal. A tojástartók felhasználásával készített ready made kocsikerék a nap sárgáját, a föld szürkéjével és a halott, égett földfelszín, vagy a szén feketéjével egyesítette a művész. A gömb forma itt a globuszra, a Napra és a Földre, vagy egy távoli bolygóra egyaránt vonatkozik, melyben élet kering, a tárgyiasított vita, a meggyilkolt ígéret lehetősége. A tojástartó, amely a hibernált élet tojásait tartja üregeiben, a robotszerűen működő, fogyasztói társadalom kapszulaszerű leképzése, de még ez az időkapszula is halálra ítéltetett, mivel a tojástartókra egy láthatatlan erő rátaposott, s feketévé égette azokat. A tárgy festőisége önmagában is lenyűgöző, a feketesárga színvilág drámaiságát több művész alkalmazta művein, pl. Caravaggio, vagy Neil Jordan filmrendező, 1994-es filmjének látványvilágában, az emberi egzisztencia vergődésének pokol illusztrációjához.
Cím nélkül, egyedi technika, karton 100 x 70 cm
Szalma egyedi tecnika, sz端rkelemez 100 x 70 cm
93
92
A „Barna sor”, vagy a „Bogyó” ugyanazon festészet technikai kísérletek sorába tartozik, mint a világtojás, vagy a széntérkép művek. A felület szépsége a tasizmusba szerelmes vérbeli festő Meszlényi technikai tökéletesedésének következő állomása. Az öregedő, rohadó, bomló, szétmálló felületben rejlő önmagában is különleges szépségét megfestve szembesül az alkotó, a folyamatok rekonstruálása mögött rejlő jelenségek ideológiájával, gondolatiságával. A „Barna sor” hármasságának szimbóluma, a hármas világképre való reflektálás, a vallás, vagy a mitológia rétegeinek megmutatása, a „Bogyón” az élet keletkezésének makroszkópikus képével párosul, s így az élet születésének, a természet csodájának pillanatképévé, „időkonzervévé” alakul. Újabb technikai vívmányként említhetőek azon munkák, amelyek részben a film negatív előhívásának mozzanataira, illetve a rézkarckészítés stádiumaira hasonlítanak, s a csillagrendszert, a nonfigurális univerzumot magát kívánják feltérképezni. E pannókon naprobbanás, csillaghullás, földmozgások láthatóak, a valóság méreteinek hipernaturálissá való nagyítása, vagy éppen kicsinyítése révén. Meszlényi e sorozatán is a dolgok mélyére hatol, az igazságot, az élet mozgatórugóit, a lényeget keresi.
Signum egyedi tecnika szürkelemez 100 x 70 cm
Rétegek II. vászon, abroncs 83 x 83 x 6 cm
Rétegek vászon, abroncs 83 x 83 x 6 cm
Szeder vászon, abroncs 83 x 83 x 6 cm
Föld egyedi tecnika, szürkelemez 100 x 70 cm
Szikla egyedi tecnika, szürkelemez 100 x 70 cm
Bogyó vászon, abroncs 83 x 83 x 6 cm
99
98
Metamorphosis I., vegyes technika, karton, 100 x 70 cm
Metamorphosis II., vegyes technika, karton, 100 x 70 cm
Metamorphosis III., vegyes technika, karton, 100 x 70 cm
Metamorphosis IV., vegyes technika, karton, 100 x 70 cm
101
100
Diruptio, vegyes technika, karton 100 x 70 cm
Szupernova, vegyes technika, karton 100 x 70 cm
103
102
Globus vรกszon, abroncs 83 x 83 x 6 cm
105
BALTA A szürrealizmus, a dada, majd a pop art művészetében is megjelenő ready made-et és a filozófiát, az ideológiát ötvöző műalkotások sorába tartozik a balta című assamblage. A hagyományos deszkalapra felragasztott fehér tollréteg közepében egy régi, rozsdás balta foglal helyet. A ready made nyújtotta asszociációs játék a tollak látványakor rögtön beindul, s egy történet rajzolódik ki, melynek kifejlete tragikus. A balta cím egyszerű és tömör jelentésével a tárgy funkcióját helyezi előtérbe. Ha balta, akkor használata determinálja az akciót, vagyis a tollas jószágok, madarak kivégzését, levágását. Átvitt értelemben azonban nemcsak a haszonállat halálát, hanem számtalan jelképszerűen tolmácsolt történetet is közvetíthet: fehér tollas lény megölése, az ártatlanság feláldozása, a halál kapuja….stb. A madár a művészettörténet során, miként az irodalomtörténetben is, számtalan módón, s számtalan jelképként jelent meg. Az assamblage a szürrealista, kubista kollázs párjaként a tárgyat valódi dimenziójában, naturalistán mutatja meg, amellyel fokozza a tárgy valóságérzetét, s a tragikum realitását.
B. vászon, abroncs 83 x 83 x 6 cm
Abortusz vegyes technika, karton 100 x 70 cm
107
106
A televízió sorsa Az avantgárd mozgalmak új teret nyitottak a tárgyértelmezések.sorában. A nyers dada lázadás, és a szürrealizmus vad tárgycsinálása az amerikai fogyasztói társadalom kritikai tükreként aposztrofálható, az 1960-as években igazi teret nyerő readymade, és eat-art, valamint ennek társműfajaiban érte el művészeti tetőpontját. A képzőművészet az assamblage-t aztán újra és újra elővette, felújította, új tárgyi-és jelentéskörnyezetbe helyezte. Természetesen a műfaj korai előképeire számtalan példa kínálkozik, akár az ábrázolt valóság, vagy a képzel realizmus oldaláról nézzük a problémát (ferrarai iskola, vagy René Magritte), akár barokk „guodlibet” festmények véletlenszerűen összegyűjtött tárgyait hozva fel példaként, vagy az egyébként plasztikus felületet képező, gyakran „vadászcsendéletként” meghatározott csendéletek esetében, esetleg a reneszánsz optikai csalódást keltő megoldásai tekintetében.
A művészettörténet sokszor hajlamos a túlmagyarázásra, s egy –egy műalkotás, képzőművészeti produktum alul, de gyakrabban túlértékelésére. E fenti bevezető mindössze e nehezen meghatározható és behatárolható műfaj (?) kategóriáit, kereteit kívánta meg felvázolni. Meszlényi televíziója semmit sem akar. Csak önmagában s önmagáért van. A használatból kikerült TV dobozával, kis alkatrészeivel, kábeleivel, és képcsövével a szemétdombon kötött ki, amelyen új életre kelt. Fű, virág, vegetáció sarjadt ki szétroncsolt testén, de a természet nem tudja visszaállítani, lebontani a mesterséges műanyagot, és poliésztert. A szemétdombot, és a hasznavehetetlen gépeket, háztartási eszközöket, számítógépeket, szinte minden korban megfestették a művészek, új-és új értelmezési struktúrát adva nekik. Festett külvárosi szeméttelepet Lucian
Freud, vagy Edward Hopper, Csernus Tibor, hol az emberi elszigeteltség tárgyi relikviákkal történő bemutatásával, hol egyszerű melankóliával, máskor romantikus tragédiával ábrázolva a roncsokat. W„A televízió halála” semmit sem akar, azon kívül, amit önmagában nem tudna kifejezni, egy darabjaira esett, bontott, funkcióját vesztett tárgy a természetbe kikerülve esztétikai élményt ad a tárgy- s direkt nem műalkotást írok-nézőjének. Miben különbözik akkor a fenti tárgy egy egyszerű, összehordott és találomra deszkára rögzített tárgy halomtól? Nos a művész keze és szellemének transzformáló munkája által nyerte el végső, művészi értékkel rendelkező formáját a kép, az assamblage. Körülbelül innen indul a kortárs művészet műfajainak vitája, s a művészet egzisztenciális kérdésköre.
Telev铆zi贸 sorsa vegyes technika, karton 120 x 80 x 30 cm
111
110
Hidegkonyha A műfaj szempontjából „A televízió halálához” köthető műalkotás több szempontból is különbözik annak társdarabjától. A véletlenszerűen összegyűjtött tárgyakat itt gondos kompozicionális szerkesztés, és festészeti utómunka követte. Az edényeket, tálat, hamutartókat, keverőtálat…stb. a kép felső részén helyezte el a művész. E kompozíciót a kép átlósan elhelyezett, a kép alsóbb sávjába tolt edénnyel és ecsettel hozta egyensúlyba. A tárgy-és-durva szóval jellemezve- képcsinálás- itt még nem ért véget. A színek, festékcsurgatások és fröcskölések, valamint gesztusok nagy használójaként ismert Meszlényi tökéletes szín libikókát talált ki a három dimenziós munka egyben tartására. A már-már nyomasztóan kék színű meggyűrt textilt, egyes részein ultramarinnal és lilával árnyalta, amely különös, futurisztikus hangulatot, egyfajta hibernáltságot kölcsönöz a képnek. A látvány maga is a z idő egy kimerevített pillanata,
egyfajta „időkonzerv”, amely élmények, és történések emlékét őrzi a prousti idő-és emlékképekhez hasonlóan. Így találja meg a kép nézője „Az eltűnt idő nyomában” loholva a hamutartóba zárt közös dohányzás élményét, vagy az ételkészítés szakramentumát, illetve az alkotás, a festés eszközeit. Meszlényi ugyanis a reggeliző asztalra, az életet jelentő főtt étel-üres helye mellé tette az élvezetet, vagy szenvedélyt jelképező dohányzás tárgyi rekvizitumait, s melléjük a valódi ételt, a még éppen festékes ecsetet, és a festékmasszát tartalmazó edényeket. A villa itt nem az evést, hanem az alkotást szolgálja, sárga festékbe mártottan hever az általa hagyott gesztusok mellett. Az üres, kék drapériával bevont használaton kívüli edényben egy szintén fehér festékes fakanál látható miként a teáskanál is narancssárga festékkel beborítva ragyog. Minden normális, hétköznapi funkció, mint az evés és a dohányzás, valamint azok tárgyi eszközei
átlényegülnek, transzformálódnak, egyrészről időkonzervek, másrészről az alkotói magatartás jelképei. Továbbgondolva a fenti jelképrendszert,- s ismerve Meszlényi erős, a képekből is áradó szarkazmusát, és kritikáját- feltételezhető a szándékoltan elrejtett utalás a valódi művészi hitvallásra, amelyben a kenyér a vászon, az ecset pedig a villa és a kanál. Ám Meszlényi Károly művészetében minden Janus arcú, így ezek a szó valódi értelmében is megjelennek. „Hidegkonyha”, mert a művész életének jelképes és valódi ebédasztalát örökítették meg, amelyen mindennek megvan a maga reális és transzcendentális jele. A pillanatba sűrített történés, a hibernált csendélet, a 21. századi „vadromantikus” jégbe zárt életmag együtt él a festészet esztétikai szépségével, a színek, formák és gesztusok játékával. Ebben áll Meszlényi assamblage-ainak többszörös rétegzettsége és művészetének miértje.
112
Hideg konyha vegyes technika, karton 120 x 80 x 30 cm
114
Amoroso sorozat 9B grafit, papĂr 45 x 42 cm