Ferences Kalendárium 2013 by Kata Kende

Összeállították: Fr. Hess Dénes OFM Zöldy Pál Szerkesztette: Kende Kata ISSN 1218-8417

A SÜMEGI FERENCES KEGYTEMPLOM BÚCSÚI ÉS JELES NAPJAI 2013-BAN Február 6. vasárnap: A sümegi első csoda 314. évfordulója Március 22. péntek: Fájdalmas péntek Június 9. vasárnap: Jézus Szíve nagybúcsú, körmenettel Július 2. kedd: Sarlós Boldogasszony, a kegytemplom titulusa Szeptember 8. vasárnap: Kisboldogasszony Szeptember 12. csütörtök: Szűz Mária neve Szeptember 15. vasárnap: Fájdalmas Szűz Anya nagybúcsú, körmenettel Október 4. péntek: Assisi Szent Ferenc atyánk főünnepe Október 8. kedd: Magyarok Nagyasszonya, Provinciánk pátrónája November 19. kedd: Árpád-házi Szent Erzsébet, az FVR védőszentje Minden hónap 12. napján Mária-napi ENGESZTELÉS van kegytemplomunkban. 12-én 18:00, 21:00 és 24:00 órakor; 13-án de. 8:00 és 10:00 órakor tartunk szentmisét, részt vehetünk a zsolozsmákon és gyónásra is van alkalom. Zarándokokat, csoportokat az év minden napján fogadunk, számukra szentmisét, szentgyónásra alkalmat biztosítunk. Kérjük, jelezzék előre érkezésüket. A kegytemplom liturgikus programja: Hétköznap: 7:30 8:00 11:45 18:30

reggeli dicséret (laudes) szentmise déli imaóra (sexta) esti dicséret (vesperás) (télen 17:30)

Vasárnap és búcsúnap: 7:30 reggeli dicséret (laudes) 8:00 szentmise 10:00 szentmise 11:45 déli imaóra (sexta) 18:30 esti dicséret (vesperás) (télen 17:30) Gyónásra lehetőséget biztosítunk a szentmisék elején vagy bejelentkezés alapján megbeszélt időpontban.

BEKÖSZÖNTŐ A NAPTÁRHOZ

Kedves Olvasó! Az ősi szerzetesi gyakorlatban nagy szerepe volt a lectio diviná-nak. Lelki olvasmánynak fordítjuk, de ez már magyarázás. A divinus jelző „isteni”-t jelent: Istenre vonatkozót. Ez az „isteni olvasás” nem azt jelenti, hogy amit olvasunk (a Szentíráson kívül) az isteni mű, hanem, hogy amit olvasunk, azt úgy olvassuk, hogy az élő Istennel való kapcsolatunkba merítjük bele. Mintegy az érdekeljen, hogy ez által a szöveg által, amit most olvasok, mit üzenhet nekem Isten Szent Lelke. A régi szerzetesek tudták, hogy a Szentíráson kívül minden emberi írás tartalmaz gyarlóságot, gyöngeséget, illetve olyat, ami nem nekem szól, ami nem rám vonatkozik; mégis olvasták pl. a szentek életét; de olvasták a nagy, ú.n. „világi műveket” is, hiszen azokat ők másolták és így adták tovább az újkori emberiségnek. Egy még tágabb összefüggésben: maga a teremtett világ is akkor nyilatkozik meg és szól hozzám, és tárja fel üzenetét, ha Istennel, az én Teremtőmmel való kapcsolatomban nézem, hallgatom, élek vele. Ezt a sümegi Ferences Naptárt ha így lapozzuk, olvassuk, Isten megszólíthat általa bennünket. Szeretettel: Fr. Dr. Barsi Balázs OFM gvardian, templomigazgató

Sümeg, 2012. július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén

Kedd

Újév, Szűz Mária Isten anyja

Szerda

Nagy Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely püspökök

Csütörtök

Gyöngyvér, Benjámin, Genovéva

Péntek

Angéla, Titusz, Leóna

Szombat

Vasárnap

Hétfő

Simon, Emília Vízkeresz, Urunk megjelenése; Szent Berárd és Társai vértanúk Attila, Ramóna

Kedd

Gyöngyvér, Szeverin, Szörény

Szerda

Marcell, Juliánusz

Csütörtök

Melánia, Vilmos

Péntek

Ágota, Szalvia, Tasziló

Szombat

Ernő, Erna, Cezarina

Vasárnap

Urunk megkeresztelkedése

Hétfő

Bódog, Félix

Kedd

Lóránt, Mór

Szerda

Gusztáv, Priszcilla, Stefánia

Csütörtök

Szent Antal apát; Antónia

Péntek

Árpád-házi Margit +1270

Szombat

Sára, Máriusz, Márió, Megyer

Vasárnap

Évközi 2. vasárnap

Hétfő

Szent Ágnes szűz és vértanú; Ágnes, Agnéta, Inez

Kedd

Vince, Anasztáz, Artúr

Szerda

Zelma, Emese, Rajmund, Emerencia

Csütörtök

Szalézi Szent Ferenc; Timót, Vera

Péntek

Szent Pál apostol megtérése, Pál fordulása

Szombat

Szent Timóteus és Szent Titusz; Paula, Vanda

Vasárnap

Évközi 3. vasárnap

Hétfő

Aquinói Szent Tamás; Károly, Karola, Petra

Kedd

Szerda

Martina, Jácinta, Gerda

Csütörtök

Bosco Szent János; Marcella

Megértem én már eleget, ennél is zordabb teleket. De olyat eddig sohasem, hogy vége egyszer ne legyen. (Kányádi Sándor)

oldogasszony havában igyál jó bort, és ha van, édes italt. Az ürmösbor mellednek fájása ellen igen jó, borssal és füvekkel timporált étkek hasznosak, azonképen a lekvárok és eleven gyömbér. Megeheted a kövér disznópecsenyét, kolbászt és ludat mustárral vagy borsos eczettel. Eret ne vágass.

zép és állandó idő szokott faggyal következni, ha a délnyugati szél északnyugatira változik, ha keletszéllel apró hó esik, ha nyugat táján sűrű köd keletkezik. Rossz, általában langyos idő következik, ha a keletészaki szél változik, ha a gödrök bűzösek.

avi tanácsok a méhesben: erős hidegben a méhkaptárokat le kell takarni. A gyenge törzseket mézzel vagy cukorral etessük. A röplyukakat árnyékoljuk be deszkával, hogy az erős napsugár a méheket ki ne csalja.

z év első hónapját a csillagászati év megfelelő hónapneve után régente Vízöntő havának is nevezték. A csillagászati hónapok a napév fordulópontjaihoz igazodva a naptári hónapok utolsó dekádjában kezdődnek.

stván királyunk Nagyboldogasszony ünnepén hunyt el. Koronázása az új évezred első napja, 1001. január elseje.

ízkeresztkor (január 6.) szentelik a templomban a vizet. A víz az élet, a növénytermesztés, a jó termés biztosításának legfontosabb feltétele. A vizet az egyház ősidők óta megszentelte. Az időjárás egyik legfontosabb feltétele a víz, esővíz, harmat, kútvíz, folyók, tavak vize.

a a kocsikerékvágásban vízkeresztkor a víz megáll, gyorsan jő a tavasz.

áromkirályok: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Az ünnephez két szertartás kötődik: a víz- és a házszentelés. Az Egyház már az előző nap délutánján megáldotta a vizet, amelyet kádakban, dézsákban a templomfolyosókra, udvarokra helyeztek el, hogy a hívek tetszésük szerint vehessenek belőle, s otthonukat ezzel felszenteljék. A vízszenteléssel együtt történt a kréta szentelése is, amivel a pap a házak bejáratára felírta a három szent király nevét, oltalomként. (Steinert Ágota)

vizet az egyház ősidők óta megszentelte.

” 1

Péntek

Ignác, Gitta, Szevér, Kincső

Szombat

Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Vasárnap

Évközi 4. vasárnap

Hétfő

Ráhel, Csenge, András

Kedd

Szerda

Csütörtök

Szent Ágota; Ágota, Alíz, Ingrid Az első sümegi csoda évfordulója; Miki Szent Pál és társai; Dorottya, Dóra, Réka Tódor, Rómeo, Richárd, Trisztán

Péntek

Aranka, Elfrida

Szombat

Abigél, Apollónia, Alex

Vasárnap

Évközi 5. vasárnap

Hétfő

Bertold, Adolf, Marietta

Kedd

Lídia, Lívia

Szerda

Ella, Linda, Katalin, Levente

Csütörtök

Szent Cirill, és Szent Metód, Európa társvédőszentjei

Péntek

Kolos, Georgina, Szigfrid

Szombat

Julianna, Lilla, Daniló

Vasárnap

Nagyböjt 1. vasárnapja

Hétfő

Bernadett, Simeon

Kedd

Zsuzsanna, Elza

Szerda

Aladár, Álmos, Paulina

Csütörtök

Eleonóra, Zelmíra, Zakariás

Péntek

Szent Péter apostol székfoglalása

Szombat

Alfréd, Szemere

Vasárnap

Nagyböjt 2. vasárnapja

Hétfő

Géza, Cézár, Vanda

Kedd

Edina, Győző, Ottokár

Szerda

Gábor, Bátor, Ákos

Csütörtök

Elemér, Oszvald

zép és állandó idő következik faggyal, ha délkeleti szelek vannak, ha a holt igen fehér, ha az esti pír igen magasra terjed a nyugoti égen. Ellenben rossz vagy lágy idő lesz, ha nyugati szelek vannak, ha huzamosabb hideg után a hó jégalakban esik.

öjtelő-hóban őrizd meg magadat minden hevesitő nedves eledelektől, káposztától, salátától és goromba nehéz emésztésü húsoktól.

smeretes, hogy a régimódi katolikus magyar nép legkedvesebb archaikus köszönési módja: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mindörökké amen. Figyelemre méltó, hogy ez a köszönési formula nyugati és déli katolikus országokban nem általános, inkább csak Közép-Európában. Régi katolikus parasztok, ha munkába fogtak, útra indultak, Jézus nevével fohászkodtak. (Bálint Sándor)

álint napján szólalnak meg a verebek. Ha ilyenkor a verebek vidáman csiripelnek, jó tavasz várható. Viszont, ha megszólal a pacsirta, még 30 napig hideg lesz.

arsangkedden, Istennek nevében plántálván, a mennyit fénylik a nap, annyit fénylik az egész hosszu bőjtben.

ebruári tanácsok a gazdaságban: az ősszel elmaradt szántás most pótolható. Szárazabb fekvésű homokos földeken a hó végén tavaszi búzát, árpát, borsót, zabot már vetni is lehet és a kertben petrezselymet, parajt. Melegágyak készítésének most van itt az ideje. A pincében a borokat okvetlenül le kell fejteni és a hordókat töltögetni. A tyúkok meleg helyen tartva már tojni kezdenek és kotlanak is. A korai csirkéből lehet legjobban pénzelni.

juhászok szerint Zsuzsanna napján szólalnak meg először a pacsirták.

A „...Pehely vagyok, olvadok a hóval, mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj. Mire a madarak visszatérnek, szikkad a föld, híre sincs a télnek…” (Babits Mihály)

ki a családot védi, isteni parancsot hajt végre, aki a családot védi, nemzetét építi, aki a családot védi és annak törvényeit éli, az önmaga erkölcsi erejét és feladatát mentette meg!

(dr. Ravasz László)

Péntek

Albin, Gyopárka, Tóbiás

Szombat

Lujza, Henriett

Vasárnap

Nagyböjt 3. vasárnapja

Hétfő

Kázmér, Adorján, Adrián

Kedd

Teofil, Olívia, Virgil

Szerda

Leonóra, Nóra, Inez

Csütörtök

Tamás

Péntek

Zoltán, Filemon

Szombat

Franciska, Fanni, Domonkos

Vasárnap

Nagyböjt 4. vasárnapja

Hétfő

Szilárd, Konstantin, Tímea

Kedd

Gergely, Maximilián, Miksa

Szerda

Krisztián, Ajtony, Zsolt, Rozina

Csütörtök

Matild, Paulina

Péntek

Kristóf

Szombat

Henrietta, Herbert

Vasárnap

Nagyböjt 5. vasárnapja

Hétfő

Sándor, Ede

Kedd

Szent József, Szűz Mária jegyese

Szerda

Klaudia, Csák, Kötöny

Csütörtök

Benedek, Bence, Miklós

Péntek

Beáta, Izolda, Lea

Szombat

Emőke, Ottó

Vasárnap

Virágvasárnap

Hétfő

Annunciáta, Irén

Kedd

Emmánuel, Manuéla, Tormás

Szerda

Hajnalka, Auguszta

Csütörtök

Gedeon, Johanna

Péntek

Auguszta, Bertold

Szombat

Zalán, Amadé, Amadea

Vasárnap

Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

irágvasárnap a barkaszentelés napja. Hoztuk haza híven a szentelt barkát és betettük az eresz alá, mert ahol szentelt barka van oda nem üt a villám. De a házban nem volt szabad bevinni, mert akkor a kislibák befúlnak, nem kelnek ki. tanácsok a gazdaságban: ha J óa föld kellőleg megszikkadt, a tavaszi gabona vetését azonnal meg kell kezdeni. A kertben a melegebb idő bekövetkeztekor minden zöldségmag elvethető. A vesszőket a szőlőben el kell ültetni. Metszeni igen korán nem szabad, mert hamar kihajt és a korai fagyok miatt tönkremehet.

úsvét éjszaka, amikor a harangok visszajönnek Rómából, azaz újra megkondulnak, mindenfelé zajosan ünnepeltek. Egyes helyeken csak kerepeltek.

milyen időjárás van március 9-ike körül, olyan szokott maradni egész hónapban. Ha január meleg volt, március hideg. A száraz március szép májust jövendöl. Éjnapegyenkori szélvészek termékeny esztendőre mutatnak. A márciusi sűrű és bűzös köd sok égiháborút hoz.

bben a hónapban a méhek a korai virágokról már mézelnek. A kaptárakat ki kell nyitni.

Atya, Fiú, Szentlélek Isten nevibe induljatok, Rakodjatok, mindön mézet behordjatok! egfigyelések szerint egy átlagos dolgozó méhnek M napi 1000-1500 virágkelyhet kell meglátogatnia ahhoz, hogy megtöltse mézgyomrát. Hatvan

„mézgyomornyi” nektár szükséges ahhoz, hogy a méh annyi mézet termeljen, amennyi a körmünkön is elfér. Kedvező időjárás esetén, egyetlen kaptárban egy kg-nyi méz is összegyűlik naponta.

öjtmás-hóban született gyermek serény és minden dolgaiban gyors lesz, istenfélő, nagy igazságszerető, tökéletes, jámbor életű, nyájas, jó erkölcsű és bölcs lesz, minden rendbeli dolgaiban fölötte okos és kedves az emberek között.

stennek akarata, hogy a nemzet megerősödését élettájának izmosodásában keresse. Ennek módja pedig, hogy minél többen lépjenek házasságra, - hogy minél több családi fészek alapíttassék, - hogy minél szaporább legyen a magyar nép. Csak annak a népnek van élnitudása, amely tiszteli az anyákat, szereti a gyermekeket. (Dr. Rott Nándor)

Hétfő

Agád, Agapion, Hugó

Kedd

Áron, Ottokár

Szerda

Buda, Richárd, Sükösd

Csütörtök

Izidor

Péntek

Irén, Teodóra

Szombat

Vilmos, Bíborka, Taksony

Vasárnap

Húsvét 2. vasárnapja

Hétfő

Urunk születésének hírüladása

Kedd

Erhard, Döme

Szerda

Zsolt, Ezekiel

csütörtök

Szaniszló, Leó, Glória

Péntek

Gyula, Zénó, Sába

Szombat

Ida, Hermina

Vasárnap

Húsvét 3. vasárnapja

Hétfő

Anasztázia, Tas

Kedd

Bernadett, Enikő, Csongor

Szerda

Izidóra, Rudolf

Csütörtök

Andrea, Ilma

Péntek

Emma, Malvin, Zseraldina

Szombat

Tivadar, Tihamér, Töhötöm, Odett

Vasárnap

Húsvét 4. vasárnapja

Hétfő

Csilla, Noémi

Kedd

Szerda

Csütörtök

Szent Adalbert; Esztergom-Budapest védőszentje Sigmaringeni Szent Fidél áldozópap és vértanú; György, Fidél, Hunor Szent Márk evangélista

Péntek

Ervin, Klétusz

Szombat

Zita, Marianna, Arisztid

Vasárnap

Húsvét 5. vasárnapja

Hétfő

Sziénai Szent Katalin, Európa társvédőszentje

Kedd

Katalin, Kitti

a e hónapban mennydörgést hallasz, jó esztendőt jegyez. Húsvét napján ha kevés eső lesz, sovány gabona terem, ha tiszta a húsvét napja, olcsó húst és hájat vehetsz.

a az idő áprilisban igen kellemetes, rossz május szokott reá következni. Ha Szt. Györgynap körül a rozs akkora, hogy a varjú benne elbújhat, gabonabőségre mutat.

kertben az ugorka és a tök is elvethető. A gyümölcsösben mielőtt a rügyek kifakadnak permetezni kell. Zöldtakarmánynak tengeri csalamádét vethetünk. A hó vége felé a korán vetett őszi rozs takarmánynak már kaszálható.

zükséges a konyhakerti növények termelésével foglalkozni - még pedig azért, mert a ház körül megtermelhetjük családunk részére a mindennapi megélhetéshez szükséges tápláló, egészséges növényeket, de ezenkívül a felesleget eladva, pénzelhetünk is belőlük.

eszáradt foltok a márványlapról nehezen távolíthatók el. Frissen oltott mésszel bekenik a foltot jó vastagon, két napig rajta hagyják és azután letörlik puha ronggyal. Készítsünk iszapot krétából, kevés lenolajat hozzáadva pépet keverünk, ezzel dörzsöljük a folt helyét. Ettől a márvány visszakapja fényét.

aj annak a nemzetnek, amelynek asszonyai nem tudnak az anyai hivatás magaslatára emelkedni, akik nem ajándékozzák meg a nemzetet a jövő reménységével, a gyermekkel! (Gróf Zichy Gyula)

Élet Ura, meghaltál üdvünkre: A Sátánnak országa most dőlt le. Szűzanyádnak fájdalmát tekintsed, Add meg nékünk a mennyei kincset. lmodnak-e az állatok? Való-

Á színű, hogy a magasabb-rendű

emlősök némelyike álmodik, sőt: rosszat álmodik néha. Erre utal, hogy a mélyen alvó kutyák álmukban szűkölnek, lábaikkal pedig menekülő mozdulatokat tesznek. Ilyenkor a jószágot óvatosan meg kell simogatni, hogy megszűnjék a lidércnyomás. a retek és fiatal hagyma Á prilis hónapja, ahogy július a rózsák s december az irodalmi felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. Ez a néhány nap, április elején, ez az övé. (Márai)

Gergely pápa napján veteményezzetek, Szántással-vetéssel ne késlekedjetek. Korai legelő árt az állatoknak, Ha nem vigyáztok, mételyt is hozhatnak.

Bújj, bújj zöld ág zöld levelecske, nyitva van az aranykapu...

Szerda

Fülöp, Jakab, Zsaklin

Csütörtök

Szent Atanáz püspök és egyháztanító; Zsigmond

Péntek

Szent Fülöp és Jakab apostolok

Szombat

Flórián, Mónika, Szilvánusz

Vasárnap

Húsvét 6. vasárnapja

Hétfő

Kedd

Szerda

Ivett, Frida, Zsóka Veszprémi Főegyházmegye: Boldog Gizella, a főegyházmegye társvédőszentje Mihály, Győző

Csütörtök

Gergely, Édua

Péntek

Ármin, Jób, Pálma

Szombat

Ferenc, Fábiusz, Mirandola

Vasárnap

Urunk mennybemenetele

Hétfő

Szervác, Imelda, Imola

Kedd

Bonifác, Gyöngyi, Gyöngyvirág

Szerda

Zsófia, Szonja, Médea

Csütörtök

Péntek

Szombat

Cortonai Szent Margit; Botond, Mózes Baylon Szent Paszkál szerzetes; Paszkál, Ditmár, Szalók, Dobát Kantalicei Szent Félix szerzetes; Erik, Alexandra

Vasárnap

Pünkösdvasárnap

Hétfő

Sienai Szent Bernardin áldozópap

Kedd

Konstantin, Szilárd, Tibád

Szerda

Júlia, Rita, Emil

Csütörtök

Péntek

Szombat

Dezső, Dézi, Mikes Szent Ferenc atyánk bazilikájának felszentelése; Mária, keresztények segítsége Orbán

Vasárnap

Szentháromság vasárnapja

Hétfő

Hella, Pelbárt

Kedd

Emil, Csanád, Bod

Szerda

Magdolna, Teodózia

Csütörtök

Janka, Zsanett, Nándor

Péntek

Angéla, Petronella

középkorban a szél zúgását, ami a Szentlélek eljövetelét előzte meg, kürtökkel, harsonákkal utánozták. A „tüzes nyelveket” pedig égő kócok dobálásával, amelyeket a templom padlásáról eresztettek a hívek közé.

ossz idő következik, ha reggeli pír van, ha a hegyek ormait köd borítja és ha az esti pír igen vörös.

yönyörűségnek vidámsága, te nemes Pünkösd hava, együgyűeket, igazságszeretőket, magabíró, jó, jámbor, emberséges személyeket és tiszta életűeket, gazdagokat, kegyeseket, nyájas és édes beszédű, jó erkölcsűeket és minden jóra igyekezőket szülsz e világra.

a fénylik Orbán, örvendezzünk és mondjuk: Igyál Orbán, termett a szőlő és a bor is jó lesz. De ha e napon eső lesz, tartsd a korsóidat a vízcsatorna alá, miképpen nincs jobb innivaló víz az esővíznél.

Ej-haj, gyöngyvirág, Teljes szegfű, szarkaláb, Bimbós majoránna! Ha kertedbe mehetnék, Piros rózsát szedhetnék, Szívem megújulna.

pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig.

zép idő lesz, ha az esti pír aranyszínű, ha napnyugtakor a vizeken s mezőkön sűrű köd keletkezik és ha a szárazon ülő békák magasra ülnek és brekegnek.

kertben legfőbb teendő az ültetvények gondozása, gyomlálása, kapálása, száraz időben öntözése. Paradicsompalántákat ki kell ültetni. A gyümölcsösben a fákat másodszor permetezzük. A szőlő zöldojtását is meg lehet kezdeni. Pincében az ó-borokat le kell fejteni. Méhesben, jó akácvirágzás esetén az első mézpergetés is végrehajtható.

Ej-haj, gyöngyvirág, Teljes szegfű, szarkaláb, Levendulavirág. Ha kertedbe mehetnék, És ott kertész lehetnék, Mindjárt meggyógyulnék.

Szombat

Szent Jusztínusz; Tünde, Jusztinusz, Paméla, Kund

Vasárnap

Úrnapja

Hétfő

Lwanga Károly és társai; Klotild, Cecília

Kedd

Szent Quirinusz püspök és vértanú; Bulcsú, Kerény

Szerda

Szent Bonifác; Fatime, Regináld

Csütörtök

Norbert, Cintia

Péntek

Jézus szentséges szíve

Szombat

A Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve; Medárd

Vasárnap

Évközi 10. vasárnap

Hétfő

Margit, Diána, Gréta

Kedd

Szent Barnabás apostol; Barna, Barnabás

Szerda

Villő, Adelaida

Csütörtök

Páduai Szent Antal áldozópap

Péntek

Szombathely: A székesegyház felszentelése

Szombat

Jolán, Vid, Kreszcencia

Vasárnap

Évközi 11. vasárnap

Hétfő

Laura, Adolf, Marcián

Kedd

Levente, Arnold

Szerda

Gyárfás, Julianna

Csütörtök

Rafael, Florencia

Péntek

Gonzága Szent Alajos; Alajos, Lujza, Leila

Szombat

Pécs: A Bazilika-Székesegyház felszentelése

Vasárnap

Évközi 12. vasárnap

Hétfő

Keresztelő Szent János születése

Kedd

Vilmos, Vilma, Viola

Szerda

János, Pál

Csütörtök

Szent László király

Péntek

Szent Iréneusz; Irén, Levente, Loretta

Szombat

Szent Péter apostol

Vasárnap

Évközi 13. vasárnap

ó idő lesz, ha Szent János bogara igen fénylik, ha az égen a fehér felhők szétoszlanak, ha sok a bárányfelhő, ha a dongók este sűrűen repülnek.

ossz idő vagy eső szokott lenni, ha sok béka jön elő, ha a macskák nyalják és tisztogatják magukat, ha a tyúkok a porban fürödnek.

Ö mányra

kertben a téli fejesk á p o sz t a p a lá n t á k a t ebben a hónapban mind ki kell ültetni. A szőlőben, a virágzás ideje alatt semmiféle munkát nem szabad folytatni. Peronoszpóra ellen a virágzás után permetezünk.

sszes állatjainkat zöld takarfogjuk. Vigyázni kell azonban, hogy ez ne egyszerre történjék, hanem lassan és fokozatosan, hogy állatjaink hozzászokjanak a zöld takarmányhoz.

aromfiudvarban a kotlóstyúkokat még meg lehet ültetni, de a júniusi csirkék tenyésztésre nem valók. Kis pulykákat száraz mezőre kell járatni, récék, libák részére fürdőhelyről kell gondoskodni.

edárd napja felől némelyek azt tartják, ha aznap eső van, negyven napig tartó eső lesz. Keresztelő Szent János napján pedig ha eső lesz, tehát sült hagymát egyél a mogyoró és répa helyett. Ha Úrnapja tiszta, kétség nélkül jót jelent.

a virággal ékes fát pillantunk meg, akaratlanul is megtelik a lelkünk örömmel, az arcunk mosolygással. Mert a fának ékessége a virág, mint az édesanyának a gyermek.

zent Iván a nyári napforduló ünnepe. A napfordulókat már a keresztény egyház létrejötte előtt megünnepelték Egyiptomban és néhány közel-keleti népnél. A keresztény egyház Szent Jánost tette a nap védőszentjévé.

rre a hónapra esik „a Péter és Pál napja (június 29), amikor a hagyomány szerint Péter és Pál apostolok azon az egy napon ölettettek meg Rómában; Péter keresztre feszíttetvén fővel aláfelé, a Pálnak a feje vétetvén.”

H A

papi hivatáshoz a kultusz mellett szorosan hozzátartozik a tanítás is. Amíg az iskoláztatás nem vált általánossá, a hívek keresztény oktatása a templomban történt. Péter Pál napjára pendülnek a kaszák, Aki biztosított, annak a jég nem árt.

Hétfő

Tihamér, Áron, Annamária

Kedd

Sarlós Boldogasszony

Szerda

Szent Tamás apostol

Csütörtök

Izabella, Ulrik

Péntek

Emese, Sarolta, Filoména

Szombat

Csaba, Tilda, Izajás

Vasárnap

Évközi 14. vasárnap

Hétfő

Kedd

Szerda

Ellák, Edgár, Jenő Szent Nicolaus Pick, Wilhaldus és társaik vértanúk; Lukrécia, Hajna, Vera, Koppány Amália, Alma

Csütörtök

Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje

Péntek

Izabella, Nelli, Dalma

Szombat

Jenő, Henrik, Erneszta

Vasárnap

Évközi 15. vasárnap

Hétfő

Szent Bonaventura püspök és egyháztanító

Kedd

Valter

Szerda

Szent Zoerárd-András Benedek; Endre, Elek, Sarolta

Csütörtök

Szent Hedvig királynő; Frigyes, Arnold, Milán

Péntek

Emília, Arany, Stella, Arzén

Szombat

Illés, Margarita, Marina

Vasárnap

Évközi 16. vasárnap

Hétfő

Szent Mária Magdolna; Magdolna, Magdaléna

Kedd

Szent Brigitta szerzetesnő, Európa társvédőszentje

Szerda

Áprád-házi Szent Kinga; Kinga, Kincső, Krisztina

Csütörtök

Szent Jakab apostol

Péntek

Szent Joakim és Anna főegyházmegye védőszentje

Szombat

Olga, Liliána, Árvácska

Vasárnap

Évközi 17. vasárnap

Hétfő

Szent Márta; Márta, Flóra, Beátrix, Virág

Kedd

Judit, Xénia

Szerda

Loyolai Szent Ignác; Heléna, Oszkár

zent Jakab havában megoltalmazd magadat borsos étkektől s egyéb hevítő szerektől és édes ízű lekvároktól. A fürdő árt, sokat ne aludjál, italodban tarts zsályát mind virágostul, ürmöt és ezerlevelű füvet.

ó időt remélhetni, ha napnyugatkor jó idő volt, ha a csalogányok szorgalmasan énekelnek, ha reggel és este a füst egyenesen magasra felszáll és ha az eső köddé változik.

ossz idő, ha napkeletkor égiháborúk vannak, ha a kakasok napnyugot után kukorékolnak, ha a tyúkok szomorúak és ha a vízi madarak sokat fürdenek.

z aratást Magdolnáig be kell fejezni, mert ha „Magdolna könnyei elerednek”, három napig egyfolytában esik az eső.

kert öntözésére sok víz szükséges, mely célra legjobb a patak vize, ha az nincs, célszerű kutat készíteni, melyből a vizet földbe süllyesztett kádba, vagy hordóba merjük, honnan csak állás után öntözzük a növényekre. Az idén a hordás szorgalmas légyen, A szénacsinálást végezzük serényen.

négy elementom; tűznek, éltető égnek, víznek megvan az ő idejök, a melyben uralkodnak; napkelettől fogva délig uralkodik a tűzelementom, déltől fogva napnyugatig az éltető ég uralkodik, napnyugattól fogva éjfélig uralkodik a víz; éjféltől fogva napkeletig uralkodik a föld.

egfőbb tennivaló ebben a hónapban a gabonafélék aratása és behordása. A tarlót azonnal föl kell szántani. Az őszi repce alá szánt földeket, valamint az ugarokat most kell megszántani. A dohány kacsozását már meg lehet kezdeni. A kertben a káposztát szorgalmasan kapáljuk.

másodikán, Sarlós J úlius Boldogasszony napján a sarlókat, a kaszákat szenteltvízzel meghintették, hogy aratás idején ne essen az eső.

hónapban a méhesben a rajzást szüntessük be teljesen az anyaházak eltávolítása által. A rajzás megszűntével átvizsgáljuk a családokat és ahol nincs anya, oda tartalékanyát adunk. Mert a nyári zápor több helyen fenyeget, Többször sötét felhők borítják az Eget.

Csütörtök

Liguori Szent Alfonz Mária; Boglárka

Péntek

Angyalos Boldogasszony - Porcinkula

Szombat

Hermina, Ágost, Nikodémusz

Vasárnap

Évközi 18. vasárnap

Hétfő

Krisztina, Emőd

Kedd

Urunk színeváltozása

Szerda

Ibolya, Donát

Csütörtök

Szent Domonkos atya

Péntek

A keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta

Szombat

Szent Lőrinc diakónus

Vasárnap

Évközi 19. vasárnap

Hétfő

Klára, Diána

Kedd

Boldog XI. Ince pápa; Ipoly, Ibolya

Szerda

Szent Maximilián Mária Kolbe; Marcell

Csütörtök

Nagyboldogasszony

Péntek

Ábrahám, Rókus, Szeréna

Szombat

Kaposvári székesegyház felszentelése

Vasárnap

Évközi 20. vasárnap

Hétfő

Szent Bernát apát; Huba

Kedd

Szent István király Magyarország védőszentje

Szerda

Szent X. Piusz pápa; Hajna, Grácia

Csütörtök

Szűz Mária királynő; Menyhért, Mirjam, Boglárka

Péntek

Bence, Rózsa

Szombat

Szent Bertalan apostol

Vasárnap

Évközi 21. vasárnap

Hétfő

Izsó, Natália, Tália

Kedd

Szent Mónika; Gáspár, Mónika, Cézár

Szerda

Szent Ágoston püspök; Ágoston, Hermina, Elmár

Csütörtök

Keresztelő Szent János vértanúsága; János, Beátrix

Péntek

Szombat

Rózsa, Letícia Esztergom-Budapest: a prímási bazilika-főszékesegyház felszentelése

agy‐Boldogasszony nap‐ ján ha fénylik a nap, azt ítélik a szegény szőlőkapások, hogy azon esztendőben sok jó bort ihatnak.

özönségesen jó időre mutat, ha a juhok még esten is vígan ugrándoznak a mezőn, ha huzamosabb eső után a baglyok éjjel igen huhognak, ha a szél a napjárást követvén változik és ha a harmat reggel sokáig faleveleken megmarad.

gyümölcsösben a megrakott gallyakat alá kell támogatni. Az alvó szemre való nemesítés megkezdhető. Az elgyümölcsözött málnahajtásokat le kell vágni, hogy a fiatal hajtások jobban fejlődjenek.

yermekeit, mihelyt gagyogni kezdenek, az édesanya megtanítja imádkozni. Minden gyermeknek tudnia kell a Miatyánkot, Üdvözlégyet, Hiszekegyet, tízparancsolatot, a hét szentséget és az asztali áldást.

Magyar Szent Korona a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, s a legrégebben használt, mind a mai napig épségben megmaradt királyi fejék Európában. A Magyar Szent Korona csaknem ezer esztendeje hozzá tartozik történelmünkhöz.

isasszony, tiszta életüeket, híveket, jó érett erkölcsű életűeket, kedveseket, de hirtelen, vakmerő, bátor szívűeket és mindenben kegyes erkölcsűeket, okosakat és kalmárságra szerencséseket teremtesz, de a fiad minden örökségét elhagyja, és idegen földre megy vándorolni.

kertben a korai burgonyákat kiszedjük. A mák érett tokjait le kell vágni és összegyűjtve megszárogatjuk. A téli fejes-saláta magja palántanevelés végett elvethető.

z egyház szigorúan lelkére köti híveinek az ünnepek megülését. Már Szent István gondoskodik a vasárnap megünnepléséről. Megparancsolja, hogy ezen a napon a szolgai munka szüneteljen és mindenki templomba menjen. Sok helységnek van a kötelező ünnepeken túl önként vállalt, fogadott ünnepe is.

ugusztus régi magyar neve Kisasszony hava, Szűz hava egyképpen utalnak a hónap asztrológiai jegyére és a nagy augusztusi Mária ünnepre, Nagyboldogasszony napjára. A „Kisasszony hava” elnevezés nyilván abból az időből való, amikor a „nagyboldogasszony” még Szent Anna volt. A tulajdonképpeni Kisasszony (Kisboldogasszony) napja ugyan még a Szűz havába, de már szeptemberbe esik.

Vasárnap

Évközi 22. vasárnap

Hétfő

István, Ingrid, Renáta

Kedd

Nagy Szent Gergely pápa; Hilda

Szerda

Rozália, Róza, Ida

Csütörtök

Viktor, Lőrinc, Ofélia

Péntek

Zakariás, Beáta, Zakaria

Szombat

Szent István, Márk, Menyhért kassai vértanúk

Vasárnap

Évközi 23. vasárnap

Hétfő

Ádám, Szergiusz

Kedd

Nikolett, Hunor

Szerda

Teodóra, Igor, Jácint

Csütörtök

Péntek

Szombat

Szűz Mária szent neve; Mária, Irma Aranyszájú Szent János püspök; Győri Székesegyház felszentelése A szent kereszt felmagasztalása

Vasárnap

Évközi 24. vasárnap

Hétfő

Kedd

Szerda

Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök; Edit, Kamélia Szent Ferenc atyánk stigmatizációja; Bingeni Szent Hildegárd Copertinói Szent József

Csütörtök

Péntek

Szombat

Vilhelmina, Szabolcs Kim Taegon Szent András, Csong Haszang Szent Pál és társaik; Friderika, Filippe Szent Máté apostol és evangélista

Vasárnap

Évközi 25. vasárnap

Hétfő

Kedd

Szerda

Pietrelcinai Szent Pió áldozópap Szent Gellért püspök, Szeged-Csanád egyházmegye védőszentje Eufrozina, Kende, Kleofás

Csütörtök

Damján, Jusztina, Kozma, Kozima

Péntek

Páli Szent Vince; Adalbert, Karola, Vince

Szombat

Vasárnap

Hétfő

Vencel, Salamon Évközi 26. vasárnap; a sümegi templom felszentelésének évfordulója Szent Jeromos; Jeromos, Örs, Honória

ó idő következik, ha a hónap elején sok futócsillag látszik, ha nem esik harmat, vagy ha esett is, hevenyében elszárad. Ha a tejút az égen igen tisztán látszik. Rossz idő következik, ha a galambok vízben fürödnek és későn repülnek haza.

méhesben a betelelést ne halogassuk továbbra. A méhcsaládokat most lehet a legjobban egyesíteni. Mindig a szebb és fiatalabb anyát tartsuk meg méhcsaládnak.

vallásosság szelleme, az imádság lelke a legújabb időkig teljesen átjárta és meghatározta népünk lelkületét, életét és környezetét.

a meg akarod tudni a jövő esztendőnek mivoltát, Szent Mihály nap tájban mess ketté egy cserfagubát: a gubában hogyha pók van, rossz esztendő következik; légy ha van, közép állapotú; féreg ha van benne, bő esztendőt, de ha üres, halálos időt jelent. Ha igen sok a guba, jól vigyázz a télre, mert nagy sok hóval jön Karácson előtt. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt.

yümölcsösben az érett gyümölcsöt leszedjük, osztályozzuk és télire elrakjuk; szilvát aszalni és lekvárt készíteni belőle most kell. A szőlőben a korai fajták érnek. Az ojtványokat a takaró földhalomtól megszabadítjuk.

ég feledésbe merült a rojtkötés művészete. A Dunántúl még mindig él. Van olyan asszony, aki hetven, sőt százféle mintát köt meg puszta kézzel, selyemszálból, mindenféle mintára, pillangótól kezdve virágokig. Ezek a rojtok művészi értékben versenyeznek a híres perzsa és arab rojtozással.

épünk betegség, csapások, megpróbáltatások idején sem zúgolódik, Isten rendelésének tekinti őket. Szenvedéseiről alig beszél, halottjait nem igen siratja, de soha el nem felejti. jhold vasárnapján sok helyen van szentségkitétel. Padányi Biró Márton veszprémi püspök elrendeli, hogy e vasárnapon a Szentháromság szobrát kell a legnagyobb fénnyel körülhordozni.

Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet.

Petőfi Sándor

Kedd

A gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz; Malvin, Remig

Szerda

Szent Őrzőangyalok; Petra, Örs

Csütörtök

Helga, Evald

Péntek

Szent Ferenc atyánk

Szombat

Veszprémi bazilika-főszékesegyház felszentelése

Vasárnap

Évközi 27. vasárnap

Hétfő

Kedd

Szerda

Rózsafüzér Királynője; Bekény, Amália, Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország Főpatrónája Dénes, Ábrahám

Csütörtök

Gedeon, Ferenc

Péntek

Brigitta, Gitta, Etel

Szombat

Mikes, Miksa

Vasárnap

Évközi 28. vasárnap

Hétfő

Kedd

Szerda

Helén, Alán A Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz; Teréz, Auróra, Aranka Gál, Lehel

Csütörtök

Antiochiai Szent Ignác; Hedvig, Rudolf, Rezső

Péntek

Szent Lukács evangélista

Szombat

Nándor

Vasárnap

Évközi 29. vasárnap

Hétfő

Orsolya, Zsolt, Solt, Celina

Kedd

Szerda

Csütörtök

A saját templom felszentelése; Előd, Kornélia, Korinna Kapisztrán Szent János; Katonai Ordinariátus védőszentje; Gyöngyi, Gyöngyvér Szeged-Csanád székesegyház felszentelése

Péntek

Szent Mór püspök pécsi egyházmegye társvédőszentje

Szombat

Dömötör, Amand, Evariszt

Vasárnap

Évközi 30. vasárnap

Hétfő

Szent Simon és Szent Judás Tádé apostolok

Kedd

Nárcisz, Melinda

Szerda

Alfonz, Stefánia

Csütörtök

Farkas, Rodrigo

indszent havában szabadon ehetel mindent, kiváltképp sülteket; jó bort igyál és tiszta mustot. Borodban, melyet iszol, tarts zsályát. Disznóhúst is ehetsz, borsos étek sem árt. Igyál kecske– és juhtejet.

z őszi búza vetését e hó végéig el kell végezni. A burgonyát és minden répafélét még a fagyos idők beállta előtt ki kell a földből szedni. A tavaszi vetések alá szánt földeket meg kell mélyen szántani.

háznál a betakarítás után öszszegyűlt kukoricacsöveket ismerősök, szomszédok, rokonok egymást kisegítve, közös munkával tisztítják meg a levelétől. A közösen végzett munka jó alkalom az elbeszélgetésre, mesemondásra, játékos évődésre, dalolásra, találós kérdések megfejtésére.

a az időjárás engedi, akkor szüreteljünk, ha a szőlő jól megérett, a túlérést csak ott várjuk be, ahol finomabb borokat termelnek, de a vörös bornak való szőlő túlérését ne várjuk be, mert nem lesz szép színű a borunk. Lészen szüretünk közepes bőséggel, A gyümölcs helyenként undok férgességgel. Őszi szántás-vetés a Télbe benyúlhat, Korai dércsípés még jóra fordulhat. Betakarodással, aki siet - jól jár, Megtelik a pince, a verem, a hombár.

gyümölcsfák alját fölássuk és jó érett marhatrágyával megtrágyázzuk. Mihelyt a fák leveleiket elhullatták, a fák ültetését megkezdjük. Szőlőben a szüreteléseket most végezzük.

angyos időt várni, ha a fák ősszel másodszor virágozni kezdenek, ha a madarak ősszel soványak. Kora télre mutat, ha júliusban a hangyák halmaikat szokottnál hamarabb összehordják.

eák Ferencnek híres volt a mák adomája. A magyar gazdát szokta vele jellemezni. A soha meg nem elégedett gazdaember, akinek az sem jó, ha esik, az sem, ha melegen tűz a nap. Azt tudakolta egyszer valamelyik ismerősétől, hogy milyen az idei termés? - Nem jó, bátyám uram.- Nem jó? Talán rosszul fizetett a búza? - Dehogyis, búzám hála Istennek szépecskén van. - Hát a rozs? - Az is bevált. Hát az Árpa? - Az is bőven lett. No de a zab? - A zab? Meg lehetünk vele elégedve. - Hát akkor, öcsém, mi panaszod van a termésre? - Hogy mi panaszom rá? Az, hogy mák kevés termett. Örömmel szántom a földet és bevetem, Esztendőre hogy bő aratásom legyen. E hó ismét előhozza a hideget, Azért szobám fűtni sok fát is készítek.

Péntek

Mindenszentek ünnepe

Szombat

Halottak napja

Vasárnap

Évközi 31. vasárnap

Hétfő

Borromeo Szent Károly püspök; Károly, Karola, Karolina

Kedd

Szent Imre herceg

Szerda

Megemlékezés a három ferences rend elhunytjairól

Csütörtök

Rezső, Csongor, Engelbert

Péntek

Boldog Duns Scotus János áldozópap

Szombat

A lateráni bazilika felszentelése

Vasárnap

10 11

Hétfő

Kedd

Évközi 32. vasárnap Tours-i Szent Márton püspök; szombathelyi egyházmegye védőszentje Szent Jozafát püspök; Jónás, Renátó, Asztrik

Szerda

Alcalai Szent Didák szerzetes

Csütörtök

Tavelic Szent Miklós áldozópap és társai vértanúk

Péntek

Albert, Lipót, Richárd

Szombat

Skóciai Szent Margit; Ödön, Ottmár

Vasárnap

Évközi 33. vasárnap

Hétfő

Jenő, Noé

Kedd

Áprád-házi Erzsébet

Szerda

Csütörtök

Péntek

Jolán, Bódog, Bulcsú A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban; Olivér Szent Cecília; Cecília, Cicelle, Célia

Szombat

Kelemen, Klementina, Kolumbán

Vasárnap

Hétfő

Kedd

Krisztus király ünnepe Székesfehérvári bazilika-főszékesegyház felszentelése Portomauriziói Szent Lénárd áldozópap

Szerda

Fasani Szent Ferenc Antal áldozópap

Csütörtök

Marchiai Szent Jakab áldozópap

Péntek

A három ferences rend minden szentje

Szombat

Szent András apostol

idékünkön Szent Márton napra várják az első havat. Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barna lovon, azaz ha nem esik a hó, akkor kemény tél várható. E napon a Dunántúl több vidékén ludat esznek. Csontjából a jövő-évi időre jósolnak. Legenda szerint Szent Márton a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. Azonban a ludak elárulták, így kénytelen volt a püspökséget elvállalni.

szentmise, Krisztus szüntelen megújuló áldozata a katolikus kultusz lelke. Amikor a magyarság keresztvíz alá hajtotta a fejét, a mise rendje nagyjából már kialakult.

leink levágtak a nyers bükkfáról egy nagy forgácsot, ha száraz volt, meleg telök fordult, ha nedves volt, hideg telök lett.

tollfosztó az asszonyok, lányok társas munkája volt a téli időszakban. Ma már nincs eleven hagyománya.

disznóölést követő vacsora, a disznótor, jeles alkalom volt az adománygyűjtésre, köszöntésre, alakoskodó játékok bemutatására. Ne fájjon a lelkem Ne fájjon a testem Legyen, ki fölemel Amikor elestem

n lefekszem én ágyamba, Mint Jézus a koporsóba, Három angyal fejem fölött, Egyik őriz, másik vigyáz, Harmadik az én lelkemet várja, Krisztus vére, Ő szentsége, Én lelkemnek ékessége, Én elmémben ha meghalok, Krisztus előtt vígan állok.

agyobb hidegek esetén az őszi veteményt lombbal, szalmával betakarjuk.

yümölcsösben a fákat legcélszerűbb novembertől januárig megmetszeni. Baromfiudvarban a pulykák hízlalását megkezdhetjük. Szőlőben a fedő bekapálást elvégezhetjük és a pincében a kierjedt új borokat feltöltjük.

alottak napja a küzdő egyház megemlékezése a szenvedő egyházról. Régebben általános dologtiltó nap volt. A hívek ala‐ mizsnát osztottak. A koldusok és a rászoruló családok a paptól, a harangozótól vagy a templom‐ atyától kapták meg a részüket. Szokás volt, hogy otthon apró gyer‐ tyákat égettek, mellette addig imádkoztak, amíg el nem égett.

Amit méznek érzek Ne váljon ecetté Kövessen a béke Mint jóságos árnyék

S ha majd jő a halál Szóljon hozzám szépen S ne a hátán vigyen Hanem az ölében (Falu Tamás)

Vasárnap

Advent 1. vasárnapja

Hétfő

Melinda, Aurélia, Vivien

Kedd

Xavéri Szent Ferenc; Xavér, Ferenc, Olívia

Szerda

Borbála, Barbara

Csütörtök

Vilma, Csaba, Sába, Sebő

Péntek

Miklós, Leontina, Gyopárka

Szombat

Szent Ambrus püspök; Ambrus, Ambrózia, Agaton

Vasárnap

Advent 2. vasárnapja

Hétfő

Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása

Kedd

Judit, Lívia

Szerda

Árpád

Csütörtök

Gabriella, Fáni

Péntek

Luca, Lúcia, Ottília

Szombat

Keresztes Szent János; Szilárda, Bertold

Vasárnap

Advent 3. vasárnapja

Hétfő

Etelka, Aletta

Kedd

Lázár, Olimpia

Szerda

Auguszta, Graciella

Csütörtök

Viola, Orbán, Oros

Péntek

Teofil, Liberátusz

Szombat

Tamás, Petra

Vasárnap

Advent 4. vasárnapja

Hétfő

Viktória

Kedd

Ádám, Éva, Adél

Szerda

Karácsony, Jézus Krisztus születése

Csütörtök

Péntek

Szombat

Szent István első vértanú Szent János apostol, Eger: főegyházmegye védő-szentje Aprószentek, vértanúk

Vasárnap

A Szent Család: Jézus, Mária és József

Hétfő

Hermina, Hunor

Kedd

Szilveszter, Ajándék, Donáta

a december elején és végén langyos idő van, a tél március végéig betart. Ha karácsonyig szakadatlanul hideg van, akkor fel szokott engedni. Hideg december kora tavaszt és jó esztendőt jövendöl. Ha ősszel sok köd volt, sok havat lehet várni.

karácsonyi ünnepkör az advent első napjával veszi kezdetét és vízkeresztig tart. Az ádvent igazi vallásos ízét, hangulatát a hajnali vagy angyali, Padányi Biró Márton szerint az aranyos mise adja meg.

agy örömmel és hálákat adjunk a született Krisztusnak, mert hatalmas isteni igazságszerető embereket, kegyeseket és kedveseket, jóságot cselekedőket az ő szentséges születésével hozott nekünk. Mert ők minden rendbeli cselekedeteikben jámbor, tökéletes, csak tiszta igazságszerető, jó szerencsés, jó cselédes emberek és egész életöket boldogul viselik.

zt tartották öregeink, hogy amely fát levágnak Karácson havának két utolsó napján, az meg nem rohad, a szú sem eszi meg, és mennél tovább áll, annál erősebb és keményebb, úgy annyira, hogy vére kőhöz hasonlíttatik.

betlehemezés és bizonyos fenntartással a regölés is egyházi gyökerekből táplálkozik. Az Egyház ugyanis sohasem zárkózott el a hit titkainak dramatizálásától, helyesebben már igen korán felismerte e játékszerűségben rejlő művészi és pedagógiai lehetőségeket.

arácsonyesti vacsora után azokat a morzsákat, amik az asztalon maradtak összegyűjtötték. Ha a családból valakinek valamilye megfájdult, akkor ezzel gyógyították. A karácsonyi morzsát bedobták a tűzbe, füstje fölé tartottak egy vizes rongyot, mikor a rongy megfüstölődött, a fájó testrészre tették és a beteg meggyógyult.

Szállást keres a szent család, de senki sincs, ki helyet ád, nincsen, aki befogadja őt, ki égnek s földnek Ura. Az idő is későre jár, a madár is fészkére száll. Csak a Szent Szűz jár hiába Betlehemnek városába. Legalább ti jó emberek, fogadjátok e kisdedet! Házatokba boldogság száll, Ha betér az égi Király. Ne sírj tovább, Szűz Mária ne menjetek ma máshova! Szállásunkat mi megosztjuk, kis Jézuskát befogadjuk.

DÓCZI ILONA: KÖNYÖRGÉS /1567/ Dicsérlek tégedet, én édes Istenem, nagy kegyelmességedért És énhozzám való, az te szent fiadnak, nagy irgalmasságáért. Óh, mely édessséges és mely örvendetes, Uram, az te szent lelked, Bocsásd énreám is, hadd vigasztaljon, meg te nagy kegyelmességed. Csak tebenned uram, mindörökké biztam, soha meg nem csalattam Most is én istenem, min erős kövfalhoz, tereád támaszkodtam. Ha pediglen uram, te is elhagyandasz, ez én nagy szükségemben, Ingyen majd elfogyok és semmié leszek, nagy keserűségemben. Imhol ez mai nap az életemen szent kezedbe ajánlom, Mint édes atyámtól, minden szükségemet, szent fiadért én várom. Jusson, jól eszedbe, kegyelmes Istenem, régen mi atyáinkkal, Mely kegyelmességet sokszor cselekedtél szegény nyomorultakkal. Légy meghallgatója én könyörgésemnek édes Uram, Istenem! Vigasztalj meg engem az te szent lelkeddel, hadd örüljön én lelkem! 0 mely keseredett, és mely nyomorodott Istenem az én szivem! Mert elfogyattkozott, tőlem eltávozott az jaj már én életem Nézzetek énreám az te szent szemeid és ne hagyj el engemet! Ennyi sok bánatot végy ki én szivembül, vigasztalj meg engemet! Az te jóvoltodért, és énhozzám való nagy kegyelmességedért, Véghetetlen hálát adok én tenéked nagy irgalmasságodért. Azki ez éneket rendelé versekben, gondolkodik magában, Mert nincs bizadalma senkihöz ez földön sok nyomoruságában. Az ezerötszázban és hatvanhétben, pinkösdnek elmultában, Az kegyes Istenhöz ő gondolatjában vagyon hálaadásban... Dóczi Ilona költő a 16.-17. században. Azonos lehet azzal a nagylúcsei Dóczy Ilonával, aki a Temesvárnál hősi halált halt Batthyány Farkas (+1552) felesége volt. Nevét a Bornemisza-énekeskönyvben (Énekek három rendbe – [Detrekő], 1582.), és a Bártfai énekeskönyvben (Az keresztyény gyülekezetben való isteni dicséretek [Bártfa], 1593.) közzétett könyörgő és hálaadó ének őrizte meg. Az éneket 1567-ben szerezte.

KERÉKVETŐK

A szűk kapun át kerékvetők segítenek, kilöknek saját utamról, mert befelé vezetnek.

Összegyűjtötte: Zöldy Pál

KERÉKVETŐK

VISSZATEKINTÉS Jézus szülei minden évben felmentek Jeruzsálembe… Minden évben odaálltak az Úr elé. Mi is itt állunk, ha nem is az Úr előtt, de a naptári év végén. Kicsit elbizonytalanít bennünket az utcai árusok hömpölygő hada, s ahogy kínálják hitvány portékáikat. Milyen hiábavaló a világ fiainak felejtési kísérlete. Hagyjuk őket zajongani. De mi, keresztények álljunk az Úr színe elé és gondoljuk végig, hogy milyen sok okunk van az örömre. Élünk! Halottainkat az Úr irgalmába ajánljuk, de mi itt vagyunk, és még van esélyünk kijavítani a hibáinkat. Hálát adok azokért, akik még élnek. Akiktől még tanulhatok, akiket megszólíthatok még. Hálát adok azokért, akik segítettek rajtam. Azokért, akiken én segíthettem, mert ők rám vannak bízva, s bennük találkozhatok Veled. Hálát adok az egészségemért, de hálát adok a betegségemért is, mert, azóta jobban becsülöm az életet. Köszönöm azokat, akik felneveltek, megtanítottak írni-olvasni, akik megtanították az anyanyelvemet. Köszönöm azokat, akiknek továbbadhattam mindezt. Köszönöm azokat, akikkel megoszthattam az örömömet és azokat, akik megértették a fájdalmamat. Köszönöm Uram, hogy nem felejtettél el, hanem tenyeredbe írtad fel a nevemet. Jézus szülei minden évben mentek Jeruzsálembe. Menj te is. Évente ha többet nem, csak egy napot, vagy egy órát legalább – de tölts Vele. A Teremtő rád vár egész évben, mindennap rád vár. Te pedig azt mondod, messze van. Messze van az Ő városa, nézel szomorúan, s nem veszed észre, hogy ott élsz a falak tövén, ott ülsz a kapuban. Kelj fel, - szólít Isten ma megint, - ha kicsi, ha szomorú vagy, gyere, ha örömre vágysz, kelj fel, lépj be az Élet Kapuján és járj!

VISSZATEKINTÉS

KINN VAGY BENN

KERÉKVETŐK

BALLAGÁS Vége az iskolaévnek, elballagtak a gyerekeink. Csillogó szemek, elmorzsolt könnyek, meghatott anyák és elfogódottan topogó apák. Rokonok, diáktársak sorfala közt tett komoly lépések, s nem mindegy, hogy céltudatosan dobban a láb vagy elfogódottan csoszog. Tovább fognak tanulni, szakmával ismerkednek vagy dolgozni kezdenek. Lopva pillantanak ránk, szülőkre. Mi meg nem mondunk semmit, legfeljebb azt, „ilyen az élet”, – de hogy mi vár rájuk, azt nem mondjuk. Pedig tudjuk! Rengeteget harcoltunk, sebeket kaptunk és hosszú út áll mögöttünk. De nem mondjuk, mert, hátha nekik majd könnyebb lesz. Így aztán ők a kéznél levő, médiákból feléjük áramló mintákat veszik alapul. Sikert akarnak, sok pénzt keresni, messzire utazni. Mi pedig hallgatunk. Nem mondjuk el, hogy a siker elveszi arcukat, a gazdagság sivárrá teszi a lelket, az állandó utazás pedig hiábavaló menekülés önmagunk elől. Ünneprontás lenne, ha mondanánk? Nem, nem az. Szülői kötelesség! Mert nem mindegy, hogy merre keresik az utat, ebben az érzékeny, kiszolgáltatott állapotukban. Hívja őket, a ránctalanságot, pillanat-leveseket, autócsodákat és sorstalan sztárokat kínáló üzleti gépezet, de utat kell mutassunk mi is, akik már reménytelen helyzetekben is hazataláltunk! Keressük meg a gyerekünket és szánjunk rá időt. Mondjuk el, csak neki, hogy az élet nehéz, de nem vagyunk egyedül. Mert mi keresztények más küzdelmet vívunk, és más babérokra törünk, mint a világ fiai! És az előttünk álló cél nem változik sem a divattal sem a politikával – mert mindig ugyanaz, hazatérni a Teremtőhöz. Ezen az úton pedig úgy „ballaghatsz” végig, ha minden levélben, fában, kőben és arcvonásban keresed az ő nyomait.

BALLAGÁS

MEGRAGADÁS VAGY ELENGEDÉS

KERÉKVETŐK

BÚCSÚ Szeptemberben volt a sümegi Mária-búcsú. A több mint 300 éves kegytemplomba minden évben jönnek, újra, egyre többen, a Sümegi Fájdalmas Szűzanyához. Sokan indulnak busszal, gépkocsival – de újabban egyre több gyalogos zarándok csoport is érkezik. A zarándoklat nem idegen forgalom! A zarándoklat az idegenek útja! Akik megelégelték, hogy idegenek lettek önmaguk és Isten számára – elindulnak, mert haza akarnak térni Hozzá. S ahhoz, hogy elindulhassunk Istenhez, előbb meg kell találnunk magunkat. Előbb magunkhoz kell térnünk! Őseink is így tértek magukhoz bűneikből, hibáikból, nehézségeikből. A világ kifordít bennünket magunkból. Fogyasztásra ösztönöz és állandóan zaklat és hontalanná, magányossá tesz bennünket, ezért van arra szükségünk, hogy magunkhoz térjünk. Ahhoz az önmagunkhoz, akit a Teremtő kezdettől szólít. A zarándokúton nincs kényelem. Megtapasztaljuk, hogy meleg fürdő, csemegék, televíziós hírek nélkül is tudunk élni. Fizikai erőpróbát vállalunk és új energiák ébrednek bennünk. Vannak bizonyos szent helyek, melyeket a hívek térden csúszva közelítenek, mert a búcsú – vezeklés és engesztelés! Beismerése annak, hogy elrontottam dolgokat és ki akarom mutatni a fájdalmamat és a fájdalmak viselésére való készségemet. A gyalogos zarándoklat iskolázza figyelmünket! Nem hétköznapi körülmények között, testem sanyargatásával akarom megtisztítani a lelkemet. Újra akarok kezdeni! A zarándoklat az út vállalása önmagam felé. Ez az út a legnehezebb, és azt mondták a régiek, hogy ez olyan út, ahol még a legerősebbek is kidőlhetnek, de mégis, célba csak az nem ér, aki nem hisz benne!

BÚCSÚ

FÖL VAGY LE

KERÉKVETŐK

PALACKOZÓ Nyár van, hőség. Mit nem ad az ember egy pohár hideg vízért. Hát még ásványvízért! A faluban jó ízű, hűsítő vizű forrás fakadt. Onnan hordta mindenki, ott találkoztak az emberek. Mióta vezetékeken jut el minden házba, azóta kényelmesebb életünk lett, viszont ritkábban látjuk egymást. Aztán híre ment, hogy „ásványvizünk van”! Egyre többen jártak ide, itták, vitték, aztán még fizettek is érte. Volt helye a pénznek, mert az utat fel kellett újítani, a sok látogató elrongálta, mert persze autóval jöttek. Kitaláltuk, ha palackozzuk, még több felé adhatjuk el. Üzemet építettünk a vízért kapott pénzből, reklámoztuk, hogy el is fogyjon. Már azok is itták, akik soha nem hallottak a faluról. – Mikor minden együtt volt és megnyugodhattunk volna, baj lett, egyre vékonyabban csordogált a víz. Túl sokat vettünk ki belőle. Most itt állunk, és máshonnan kell, a vizet vásároljuk, hogy palackozzuk, mert úgysem veszik észre, akik isszák. – Ilyen egyszerűen működik az ember. Ugyan mennyiben eredeti az életünkkel palackozott kereszténység, a „Jó hír”? Csillapítjae az embereknek a Teremtő utáni szomját? Tudjuk-e még, hol ihatunk a Megváltó által fakasztott forrásról, vagy már csak száraz üzletemberek vagyunk távoli vidéken, akik továbbadnak valamit, amit ők maguk nem is fogyasztanak? Hiteles vagy-e még? Tisztítod-e a forrást? Marad-e időd, hogy csak csendben üldögélj az Élő-víz partján? Nyár van, találkozol-e azokkal is, akikkel együtt fedeztétek fel a forrást? Keressétek együtt, hallgassátok csendjét, szavát, mert akit a mi Forrásunk, Krisztus táplál, annak Örök Élete van. Nyár van, keressétek őt és egymást!

PALACKOZÓ

VÍZ VAGY VÉR

KERÉKVETŐK

FÁJ Elmentem Kálmán bácsihoz, hogy tanítson meg engem rendesen kaszálni. Kálmán bácsi működött a KALOT-ban, fogságba esett a második háborúban, bányászott, fölnevelte gyerekeit, szereti az unokáit, van szőlleje, földje, télen kosarat fon, s mindig – vasárnap kivételével – dolgozik. Mégsem bányász, kosárfonó, földműves, vagy borosgazda – nem, Kálmán bácsi ember: tetőtől talpig ember. Mintha apám vagy nagyapám lenne. És azt mondta nekem, hogy ő nem tud megtanítani, csak azt tudja megmondani, hogy mi az, amit nem csinálok jól. De ne haragudjak meg, mert akkor is megmondja, hogyha ez majd nekem rosszul esik. És nem volt egy jó mozdulatom, az sem, ahogy odaálltam, vagy ahogyan fogtam a kaszát. És egy idő után valóban fájt, hogy ennyire nem áll kezemre az egész, hogy nem rendet, de rendetlenséget vágok. Új igazságot tudtam meg! Ami fáj – az tanít, így mondják az öregek. Fáj a hátam? Nem jó a tartásom. Fáj a kezem? Nem jó a fogás. Fáj, hogy mondják? Sokat képzelek magamról. Megtanultam: ami fáj, abból tanulhatok. Fájdalom pedig mindenkit ér, keresni sem kell – de keressem az értelmét! Nincsen idő a fájdalomra mondják a világ fiai, pedig csak rettegnek a fájdalomtól. Fájdalom nélkül akarnak szülni, betegséget viselni, fájdalom nélkül temetni. És nem értenek semmit, és mindent elveszítenek. A fájdalom elfogadása: út a változásra. S ez a mindennapok útja, Kálmán bácsi útja, az én utam, a te utad, a családapák útja, az elhagyatottak, a megszomorítottak útja, a keresztények útja, az élet útja. Ez a tanulás és növekedés útja - ha Jézus, a fájdalmak férfija a tanítónk és vezetőnk.

FÁJ

MOST VAGY SOHA

KERÉKVETŐK

PÜNKÖSD Létfontosságú ünnep. Annak a pillanatnak az ünnepe, amikor Isten mindenkihez a saját nyelvén szól. A személyes megszólítás pillanata. A Befogadás Napja. Mert, bár bűnbeesésünk is személyesen érint bennünket, – nem akarunk emlékezni rá, szégyelljük, hiszen Ádám apánk is elbújt az Éden bokrai mögé. Aztán a következő lépés, Krisztus megváltó tette olyan váratlan ajándék volt számunkra, amely megdöbbentette még a tanítványokat is. Nehezen fogták fel, hogy mit történt – hiszen fölocsúdva még azt is megkérdezik a Feltámadott-tól, hogy mikor állítja vissza Izrael országát. Nem tudtak kilépni a saját elképzeléseik területéről. Mert az, az esemény – Jézus Krisztus áldozata, amelytől a templom kárpitja meghasadt – nem velük történt. De a Pünkösd már személyes megrendülés. A Golgotán jelen lehettek még nézők, kíváncsiskodók, bámészkodók, árusok és kereskedők – mindenki, aki csak érdekesség szinten élte meg az eseményeket, itt nem. Itt azok voltak jelen, akik a saját nyelvükön hallották és értették az Üzenetet. Aki ezt nem fogta fel, az értetlenül eloldalgott. Ha megérintett a Lélek, akkor itt a pillanat, és visszakerülsz méltó helyedre, arra a helyre, amelyet a Teremtő neked szánt kezdetek óta, de Te elhagytad. Ez az a pillanat, amikor ismét megérted, hogy miről szól a Teremtés. Hogy a Világ Isten műve. És ezt mindenki saját szintjén, nyelvén érti meg. Van, aki úgy, hogy zarándoklatra indul a falubeliekkel, – van, aki úgy, hogy felmegy a hegyre és várja a felkelő Napot – és azt látja benne, amit neki kell látnia, van, aki úgy, hogy böjtöl, csendben van és meghallja, amit neki kell meghallania. Figyelj oda, mert Pünkösdkor az életedről van szó – a Lélek a te nyelveden és Neked szól!

PÜNKÖSD

ÉG VAGY ELÉG

KERÉKVETŐK

SEB Hitetlen Tamás történetét még azok is ismerik, akik a Bibliáról keveset tudnak. De miért vagyunk fogékonyak erre a jelenetre? Mert mi is nehezen hiszünk? Bizonyosságot akarunk? Mert nekünk is vannak sebeink? A sebek utat nyitnak, mert a seb kapu. A seb, - megszólít. Minden sebnek története van. Minden igazi történet után marad egy heg. Folytonossági hiány. Megtöri a felületet – ezért történet. Megtöri a csendet – megszólít és beszél. És a seb a fájdalomról beszél. Beavatkozásról, ami számomra nem volt jó. Vannak sebek, amiket eltakarunk és szégyellünk. Mert arról beszél, hogy nem voltunk ügyesek és erősek. Arról árulkodik, hogy kiszolgáltatottá váltunk. A sebek véresek, és a vér a halálról beszél… És vannak sebek, amelyekre büszkék vagyunk. Mert megkaptuk azokat, és mégis itt vagyunk, felálltunk. Krisztus a sebeit nem azért kapta, mert legyőzték, mert gyenge volt, hanem éppen azért, mert erős tudott lenni. Mi pedig nekiszegezzük a kérdést – szinte fenyegető a mondat – hogy „nem hiszem, ha csak meg nem érinthetem a sebeidet”. És ezzel ütünk újabb sebet, de már nem a testén, hanem a barátom mosolyán. Gondolj erre! Ne okoskodj túl sokat, ne akarj mindent érteni! Nem az a fontos Golgotán, hogy milyen volt az időjárás, a hőmérséklet, mekkora lehetett a zaj és milyen technikával állították föl a keresztfát? – A szentséget, a legnagyobb titkot nem érthetjük. Mert nem érteni kell. Hanem éhesnek lenni rá! És én azért az éhségért fohászkodom, Testvéreim, hogy ne a lakoma étrendjére és a meghívottak nevére legyek kíváncsi, mikor a hívást hallom. Hanem, hogy minden részletet feledjek, és szakadt ruhában, megfáradt Tékozló Fiúként végre induljak hazafelé.

SEB

HALÁL VAGY ÉLET

KERÉKVETŐK

ÜNNEP Minden évben megünnepeljük az Úr Napját. Megállunk, s kitekintünk a négy égtáj felé. Mi a jelentősége ennek ma, mikor úgy halljuk, hogy az Új Európa alapelvei közül hiányzik a kereszténység? Lehet, hogy majd beleveszik, mert a politikusoknak semmi nem drága, de gondolkodjunk el ezen. – Nem is az a baj, hogy nincsen benne az alapelvek között, hanem az, hogy nem is hiányzik nekik! – Ez a nagy gond a Globalizálódó Európában – hogy nincsen rend, és ezt törvények garmadával akarják pótolni. És nem sikerül. – Nincsen emberi szeretet. És helyette meg akarják mondani, hogy kit hogyan kell és lehet elfogadni. És nem működik. – Hiányzik a hit és ezt az önhittséggel, díjakkal, fesztiválokkal, sztárokkal akarják pótolni. És nem lehet. Mert hektónyi sör sem ér fel egy csepp igaz örömmel. Marad a hazugság, a drogok liberalizációja, a magzatelhajtás, a homoszexualitás és a gyökértelenség. És ezeknek egyenes következménye a szennyeződés és a szemét. Talán jobb is kimaradni ebből a szakaszból, mert néhány év múlva szükség lesz a kereszténységre! – Mérjük tehát saját súlyán az Új Világot Mi az Úr napját ünnepeltük és nekünk a friss lombokkal ékesített négy sátor, a négy világtáj azt jelenti, hogy rendben vagyunk. Úton vagyunk, de mégis itthon. Nem aggódunk. Nem várunk sem felemelkedést, sem meghívót. Mert mi már megkaptuk a meghívót és nem akárkitől. A mi királyunk Krisztus – és nem demokratikusan választottuk, hanem személyesen. És fölemelkedésünk az Ő mennybemenetele óta számunkra mást jelent. A négy égtájra figyeljünk hát oda, mert ott várnak majd ránk a feladatok – mindenütt, és nem lesz könnyű! S ha pedig majd elfogy az erőnk, csak pillantsunk bizalommal az Égre, föl!

ÜNNEP

MEGYÜNK VAGY MARADUNK

KERÉKVETŐK

ROKONOK Állandóan új autópályákat kell építenünk. Mert az ember nyugtalan, nem találja helyét. Egyre jobb utakat építünk, hegyeket fúrunk át, és völgyek felett ívelnek hídjaink. Új utak, még gyorsabb járművek! Közben tonnaszám gyűjtjük és dugdossuk az összepréselt autóroncsokat. De új utak kellenek, mert átrendezzük a világot. Semmi nem jó ott, ahol van. Nincs nyugalmunk. Állandóan rohanunk, mert keressük a szívünk kulcsát. Egymásnál keressük, de senkit nem találunk otthon. Annakidején, az Angyali üdvözlet után Mária is útra kelt, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet. Erzsébet otthon volt. Otthon volt és felismerte, hogy Mária örömhírt hozott. Nálunk most tél van, hidegre fordult az idő, de otthon tudunk-e lenni? Ajtót tudunk-e nyitni? Otthon lakunk-e? S megtaláltuk-e a kulcsot, hogy ajtót nyissunk. Mert a szívnek ajtaja csak belülről nyitható. Csak akkor tudjuk kitárni, ha otthon vagyunk. A rokoni kapcsolatok olyan ösvények az emberek között, amiken biztosabban közlekedhetünk, mint bármely autópályán. Otthon találnak-e a rokonaid? Otthon talál-e a fiad, lányod? Otthon talál-e apád, anyád, feleséged, férjed? Lehet, hogy örömhírrel, lehet, hogy bizonytalansággal, de hozzád jön az összetartozás ösvényén. Állj meg a média-sztrádán és csendesedj! Menj haza és ülj le, a szíved kulcsa ott van nálad. És a téli hosszú estéken készíts helyet azoknak, akik úton vannak hozzád. Nézz ki, már sokan várakoznak arra, hogy kinyissad szíved kapuját. Érkezik Mária, szállást keres a Szent család. Pásztorok törik a havat s távol, eget kémlel három bölcs király. Térj meg otthonodba, nyiss ajtót! Legyen a te szíved az, amely fölött a születés jele, a messze mutató csillag magasan áll.

ROKONOK

ITTHON VAGY OTTHON

FERENCES-LELKISÉG

NAPHIMNUSZ Mindenható, fölséges és jóságos Úr, Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás, És minden áldás. Minden egyedül téged illet, Fölség, És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja. Áldott légy, Uram, s minden alkotásod, Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap, Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságod. És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes: A te képed, Fölséges. Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az égnek; Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek! Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk, Levegő, felhő, jó és rút idő, kik által élteted minden te alkotásodat. Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunk, oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos. Áldjon, Uram, Tűz bátyánk; Vele gyújtasz világot éjszakán. És szép ő és erős, hatalmas és vidám. Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk, Ki minket hord és enni ad. És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat. Áldjon, Uram, téged minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát. És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, kik tűrnek békességgel, Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

NAPHIMNUSZ Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál, Aki elől élő ember el nem futhat. Akik halálos bűnben halnak meg jaj azoknak, És boldogok, akik magukat megadták te szent akaratodnak, Második halál nem fog fájni azoknak. Dicsérjétek Uramat és áldjátok, És mondjatok hálát neki, és nagy alázatosan szolgáljátok. (Sík Sándor fordítása, módosítással)

z utolsó strófák kétségtelenül a megelőzőktől különböző személyes élményből fakadnak. Mindenekelőtt a halál előérzetéből. Ferenc ebben az előérzetben fedezte föl, hogy az énekből hiányzik a természeti környezet egyik legfontosabb elemének megszemélyesítése, amely intenzív jelenléte miatt Isten teremtményeként manifesztálódik: a halálé. A szó nőnemű volta miatt „sora” (Sík Sándor nem merte „nővérének” fordítani). Ez viszont, a többi teremtménnyel ellentétben, behozza a költeménybe az ember halállal kapcsolatos pszichikai és magatartási viszonyait (viszonyulását a többi emberhez és Istenhez). Csak akkor „nővérünk” a halál, ha megbocsátunk, szeretünk, békességgel tűrünk, - egyébként rettenetes. Ebben a tekintetben az utolsó strófák valóban megtörik az I.-VII. szakasz „hangulatát”, mint amiképpen a bűnbeesés megtörte az ember harmóniáját a teremtett világgal. Ilyen értelemben az utolsó strófák nélkül az ének valóban csonka lenne és a valóságnak nem megfelelő idilli képet adna. Tehát a halálérzet a főmotívum; de ehhez hozzájárulhatott a püspök és a podesta esete, de a főmotívumot csak hangsúlyosabbá tette. Egy évvel korábban még más hangulatban (derű, elragadtatás) írt; ez a kiegészítés a halált megelőző szorongásba megkönnyebbülést

FERENCES-LELKISÉG okozott neki. Éneikül a vers befejezetlen maradt volna, de a halálélmény kellett a befejezéshez, a kiengesztelődés egyértelművé tételéhez. Szent Ferencben az a különös és egyedi, hogy egyfelől nem bölcselkedik, másfelől nem képzelődik. Egész lényével felmutatja a Világegyetem homogeneitását. Még akkor is az életet szereti szenvedélyesen, amikor „halál nővérről” beszél. A halál éppen úgy az élet ténye, mint a napsugárzásba holdfény, az emberek egymás iránt való megbocsátása. Hangsúlyozottan része Isten teremtett világának, de nem a „nirvána” az eszménye, miközben nem ragaszkodik kétségbeesetten saját személyiségének halhatatlanságához. Ferenc számára az örökkévalóság maga a Szentháromság egy Isten. Már életében megéli a Világegyetemmel való egységet. Ferenc a megváltott, „az ő Atyjának örömébe” már földi életében bement ember modellje. Ha nem hangoznék enyhe káromlásnak, azt lehetne mondani, ez ének „Assisi Ferenc evangéliuma”. Sándor András

5. ZSOLTÁR Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre! Te nem olyan Isten vagy, aki barátkozik a diktátorokkal, politikájuknak nincs maradása előtted, propagandájukkal nem állhatnak meg színed előtt, nem barátkozol a gengszterekkel. Szájukban nincs igazság, és a sajtóértekezleten is képmutatók. Békéről beszélnek, s közben a fegyvert halmozzák. Békéről beszélnek a Béketanácsban, s közben titokban háborúra készülődnek. Rádiójuk hízelgésre hajlik, egész éjjel csak bömböl. Asztalaikat bűntényeik tervei borítják. De te oltalmazol tőlük. A gépfegyverek szájával beszélnek. Éles nyelvük a bajonett. Büntesd meg őket érte, Istenem, hiúsítsd meg politikájukat! Kuszáld össze memorandumaikat, és akadályozd meg terveiket! Amikor riadót fújnak, Te velem leszel, a végzet napján Te leszel az én menedékem. Oltalmazd és áldd meg azt, aki nem hisz képmutató gazdasági propagandájuknak reklámhivatalaiknak és politikai kampányaiknak! Szereteted boruljon föléje, mint páncélvonat! Ernesto Cardenal Ernesto Cardenal Martínez - Nicaraguai katolikus pap és költő, 1925. január 20-án született Granadában. Valamint ő volt Nicaragua első kultúrminisztere is.

FERENCES-LELKISÉG

TAU A ferences hagyományban nagy tisztelete van a tau jelnek. Szent Ferenc gyakran használta, és követői mind a mai napig rendjük legalapvetőbb szimbólumaként használják. Mi ennek az oka? Hogyan alakult ez ki? Mi az eredete? Ezekre a kérdésekre válaszol az alábbi írás: Szent Ferenc korának egyik meghatározó pápája, III. Ince pápa a IV. Lateráni Zsinatot 1215. november 11-én egy csodálatos erejű és magas szárnyalású beszéddel kezdte, mely ugyanakkor nagy felbolydulást keltett. Krisztus szavaival kezdte: „Vágyva vágytam veletek enni ezt a húsvéti vacsorát” (Lk 22,15). Arra emlékeztetett, hogy a Pászka átmenetet jelent és azt kívánja, hogy a Zsinat, mint új Húsvét, alkalom legyen egy hármas átmenetre, testi, spirituális és örök értelemben: – a testi átmenet egy nagy sereg elindulása Jeruzsálem fölszabadítására; – a spirituális átmenet egyik állapotból a másikba, vagyis megtérés, az egyetemes Egyház reformja; – az örök Húsvét pedig átmenet az igazi életbe a szentségek által, mindenekelőtt az Eukarisztia által. A második rész (a spirituális átmenet) egy energikus kommentár Ezekiel 9. fejezetéhez. A pápa ezeket a prófétai szavakat veszi alapul: „Így szólt hozzá az Úr: Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne”. A Tau az a jel, melyet mindazok a homlokukon hordanak, akik egész viselkedésükben a kereszt ragyogását tükrözik; akik, mint Pál apostol mondja:

TAU keresztre feszítik testüket bűneivel és vétkeivel együtt; akik tanúsítják: „Nem akarok másban dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, általa a világot keresztre feszítették és engem a világnak”. Legyetek hát a kereszt és a Tau bajnokai! – mondta Ince pápa. Ezt a felhívást hallotta meg Assisi Ferenc, mint felhívást az általános mozgósításra a megtérés és a bűnbánat keresztes hadjáratában. A keresztes hadjárat értelmében hallotta Szent Ferenc III. Ince szavait, de milyen volt a reakciója? Úgy vette, mint személyesen neki intézett üzenetet. A pápa azt mondta: „Mindazoknak irgalmaznak, akik a Tau-t hordozzák, a bűnbánó és Krisztusban megújult élet jelét”. Ferenc tehát ezzel a Tau-val akarta magát és testvéreit megjelölni. Ez a Tau lett rendje hivatásának jelképe. Ez jelölte meg egész lelkiségét, az 1215 után írt műveiben gyakran szerepel aláírásként leveleiben. A bűnbánat Tau-ja gyakori témája volt igehirdetésének, mert úgy vette, hogy a pápa őt mozgósította ebben a keresztes hadjáratban. A testvéreknek az volt a feladatuk, hogy mindenütt elősegítsék az evangéliumi megtérést a Krisztushoz való átmenet jegyében. A szentségi és eucharisztikus élet Tau-ja (amit a pápa harmadik témaként fejtett ki) szintén fontos helyet foglalt el igehirdetésében: „bűnbánó életet élni és venni a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét” - ez a kifejezés gyakran előfordul leveleiben a zsinat után. Végül a Tau mindazoknak a jele, akik győzedelmeskednek és ennek Ferenc nagyon jól tudatában volt. Miután ezt hirdette, saját testében is reprodukálta ezt a jelet a stigmák által. Megismerte és sugározta a kereszt által szerzett örömöt. Most már jobban meg tudjuk érteni azt az áhítatot, ami Ferencet lelkesítette a Tau iránt. Nemcsak a Kereszt előtti hódolat

FERENCES-LELKISÉG volt ez, hanem Krisztus egész személye, egész küldetése előtti hódolat, mely ebben a szimbolikus jelben fejeződött ki. A Tau Assisi Ferenc számára az üdvösség bizonyossága, Krisztusnak a Gonosz felett aratott győzelme. Olyannyira bizonyos ebben, hogy mikor Leó testvért kétségek gyötörték saját sorsa felől, Ferenc ezzel a Tau betűvel visszaadja neki a reményt. A Tau az ő számára az üdvösség egyetemessége: „Szent kereszted által megváltottad a világot” – ezek az utolsó szavai annak az imának, amit a testvérek mindannyiszor mondtak, amikor megláttak egy keresztet, vagy a kereszt bármilyen jelét a földön, falon, vagy fa ágain, vagy két szalmaszálon az út mentén. A Tau az ő számára a megtérés, az önkiüresítés szimbóluma. Megtérni, s hagyni hogy megjelöljenek a Tau-val, annyi, mint szegénnyé válni. A Tau az ő számára a mások szolgálatának igénye is. Az Úrra emlékezteti őt, aki mindhalálig szolgánk lett. Ferenc is Isten szolgája, és testvéreinek szolgája, tettében, imádságában, igehirdetésében. A Tau Isten bőségének és szeretetének a jele is. Ez az ő dicsekvésének, örömének forrása. (Damien Vorreau ofm alapján)

MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG Erőt kértem az Úrtól, s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani. Előmenetelt óhajtottam, gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam. Bátorságot kértem, és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem. Szeretetre vágytam, és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket, hogy segítsek rajtuk. Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra. Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Meghallgatta imádságomat! Henri Viscanti

Henri Viscanti - Francia író és költő

FERENCES-LELKISÉG

ASSISI SZENT FERENC VIRÁGOSKERTJE FIORETTI CÍMŰ KÖNYVBŐL

Részlet

gy alkalommal Szent Ferenc Leó testvér társaságában Perugiából jövet az Angyalos Boldogasszony kolostora felé tartott. Kemény tél volt, úgyhogy az Isten hidege majd megvette őket. Egyszer csak Szent Ferenc odaszólt Leó testvérnek, aki egy kicsivel előtte ballagott, és azt mondta neki: – Leó testvér, bár a kisebb testvérek életének és jámborságának példája az egész földön a lelkek épülésére szolgálna is, mindazonáltal írd és szorgosan jegyezd föl, nem ebben van a tökéletes boldogság. Tovább haladva, Szent Ferenc másodszor is szólította őt: – Leó testvér, ha kisebb testvérünk visszaadná is szeme világát a vakoknak, meggyógyítaná a sántákat, kiűzné az ördögöket, hallókká tenné a süketeket és járókká a bénákat, megszólítatná a némákat, s ami még nagyobb dolog, feltámasztaná a négynapos halottakat; írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság. Ismét tovább haladva valamicskét, Szent Ferenc hangosan fölkiáltott: – Ó, Leó testvér, bár kisebb testvérünk jártas lenne minden nyelvben, kisujjában volna minden tudomány és betéve ismerné az írásokat úgy, hogy jövendölni tudna, s nemcsak a jövőt tudná megfejteni, hanem megmondaná a lélek legrejtettebb titkait is; írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság. S még egy kicsit tovább menve, Szent Ferenc ismét erősen kiáltott: – Ó, Leó testvér, Isten Juhocskája, szóljon bár a kisebb testvér az angyalok nyelvén, ismerje a csillagok járását és a gyógyfüvek erejét, tárjanak föl előtte a föld minden kincsei, s ismerje bár a madaraknak és halaknak és minden teremtett állatoknak fajtáit és az embereknek és a fáknak és a köveknek és a gyökereknek

ASSISI SZENT FERENC VIRÁGOSKERTJE és a vizeknek természetét; írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság. És még egy darab utat megtéve, újból fennhangon szólt Szent Ferenc: – Ó, Leó testvér, bár kisebb testvérünk oly jól tudjon prédikálni, hogy az összes hitetleneket Jézus Krisztus hitére térítené; írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság. Már jó hét mérföldnyi úton tartott ez a beszéd, amikor végre Leó testvér nagy álmélkodással megkérdezte Szent Ferencet, így szólván hozzá: – Atyám, kérlek téged az Isten nevében, mondd meg tehát, miben van a tökéletes boldogság? Szent Ferenc akkor így felelt meg neki: – Amikor mi csuromvizesen az esőtől és összefagyva a hidegtől, mocskosan a sártól és elcsigázva az éhségtől, elérjük majd az Angyalos Boldogasszony kolostorát, s kopogunk a kapun, és a kapus mérgesen kinéz és megkérdezi: „Kik vagytok”, mi meg azt feleljük: „Ketten a ti testvéreitek közül”, ő pedig így válaszol: „Hazudtok, közönséges csavargók vagytok, akik tekeregve a világon becsapjátok az embereket, és elorozzátok az alamizsnát a szegények elől, takarodjatok innen”, és nem nyitja ki nekünk a kaput, hanem kint hagy ácsorogni a hóban és a lucsokban, dideregve és éhezve a késő éjszakában. Akkor, ha mindezeket a bántalmakat, ha mindezt a durvaságot és megaláztatást türelmesen, fölindulás és zúgolódás nélkül elviseljük, sőt alázattal és szeretettel azt gondoljuk magunkban, hogy az a kapus csakugyan jól ismer bennünket, is Isten adja a szót ajkára ellenünk; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság. – Aztán ha mi mégis tovább kopogtatunk, s ő dühösen kijön, és ránk rivall: „Pusztuljatok innen, hitvány gazok, menjetek az ispotályba, mert egy falat nem sok, de itt még annyit sem kaptok, és ide ugyan be nem teszitek a lábatokat”; ha mi ezt is nyugalommal, sőt derűs lélekkel és szelíd szeretettel eltűrjük; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság. – Ám ha mi az éhségtől és a hidegtől sarkallva meg az éjszakának zordságától kényszerítve, mégis újból bezörgetünk, és ese-

FERENCES-LELKISÉG dezve kiáltozunk, és az Isten szerelmére kérjük, hogy nyisson ki nekünk, és bocsásson be bennünket, ő pedig fölháborodva így szól: „Semmirekellő gazemberek ezek, de majd megfizetek nekik érdemük szerint”, és kijön egy görcsös bottal, megragad minket a csuklyánknál fogva, és leteper a földre, és alaposan meghemperget a hóban, és jól agyba főbe ver a bot boldogabbik végével; ha mindezeket mi békességgel és örömmel viseljük, az áldott Krisztus szenvedéseire gondolva, hogy iránta való szeretetből el kell tűrnünk a bántalmakat; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság. – Most pedig Leó testvér, halld a végső tanulságot! A Szentlélek mindazon kegyelmei és ajándékai közül, amelyekkel Isten az ő szeretteit elhalmozza, a legnagyobb adomány, ha önmagunkat le tudjuk győzni, és készek vagyunk Krisztus szeretetéért elviselni minden bántalmat és méltánytalanságot, minden igazságtalanságot és kellemetlenséget. Mert Isten többi ajándékával nem dicsekedhetünk, mivelhogy nem a miénk, hanem Istené; amint az Apostol mondja: Mid van, amit nem Istentől kaptál? S ha tőle kaptad, mit dicsekszel vele, mintha a magadé volna? De a nyomorúság és megpróbáltatás keresztjében bátran dicsekedhetünk, mert ez a mienk; ezért mondja az Apostol: Nem akarok másban dicsekedni, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében. Akinek tisztelet és dicsőség adassék, mindörökkön örökké. Ámen.

REGGELI IMÁDSÁG Becsülettel és tisztességgel akarok gondolkodni, beszélni, cselekedni. Mások javát jobban keresni. És minden kívánságomat akaratodnak mérlegére tenni. Állj mellettem.

REGGELI IMÁDSÁG Tájékozódni akarok mielőtt ítélnék és döntenék. Meghallgatom, amit mondanak nekem. Kitartok véleményem mellett; még akkor is, ha árt nekem. Állj mellettem. Nem akarok gyalázni senkit, ha másként látja is a dolgokat. Nem akarok ártani másoknak, még ha ez hasznomra is volna. Nem akarok rábírni senkit, hogy lelkiismeretét megcsúfolja. Állj mellettem. Dolgozni akarok: befejezni és kijavítani. Megváltoztatni, ha valamiben tévedek. Pihenni, gyógyulni akarok, anélkül, hogy másoknak kárt tegyek. Állj mellettem. Hadd legyen elég időm mindazoknak, akik igénylik a szeretetem. Segíteni akarok annak is, aki nem tetszik nekem. Azt akarom, hogy ez a nap a Te napod legyen. Állj mellettem. Ismeretlen angol szerző

FERENCES-LELKISÉG

SZENT FERENC PEDAGÓGIÁJÁNAK NÉHÁNY VONÁSA „Amikor Szent Ferenc az első testvéreket kezdte maga köré gyűjteni s ezek társaságában Rivo Tortonál szállott meg, történt a következő eset. Egyik éjszaka, valaki éjféltájban elkezdett hangosan kiabálni: „Meghalok! Meghalok!”. A testvérek ijedten riadtak föl álmukból és kábultságukban nem tudták mire vélni a dolgot. – Szent Ferenc azonnal fölkelt s így szólt: „Keljetek föl testvéreim és gyújtsatok világot!”. A tűz fölszítása után első kérdése volt: „Melyikőtök kiáltotta, hogy meghal?” Az illető testvér rögtőn jelentkezett: „Én voltam”. A szent pedig tovább kérdezte: „De hát mi bajod van tulajdonképpen, testvér? Miért akarsz meghalni?” „Az éhség miatt” – felelte ő. Ennek hallatára a szent azonnal asztalt teríttetett, és hogy a testvér ne röstelljen egymagában enni, mint szeretettel teljes és gyöngéd tapintatú ember, maga is evéshez látott. Sőt parancsára a többi testvérek is mind valamennyien asztalhoz ültek. Ez a testvér, de meg a többiek is valamennyien csak kevéssel előbb tértek az Úrhoz, s emiatt módfelett sanyargatták testüket. Ezért szent Ferenc az étkezés végeztével így kezdte őket oktatni: „Drágalátos testvéreim, azt ajánlom nektek, hogy ki-ki vessen számot természetével. Hiszen könnyen lehetséges, hogy egyikőtök kevesebb étellel beéri, mint másikótok. Én tehát semmiképpen nem akarom, hogy akinek természete többet kíván, ahhoz legyen köteles igazodni, aki kevesebbel beéri. Ellenkezőleg azt kívánom, hogy mindenki legyen tisztában természetével s adja meg testének, amire szüksége van, hogy az zavartalanul tudjon szolgálni a léleknek. Mert nemcsak a sok evést kell kerülnünk, mint testünknek és lelkünknek veszedelmét, hanem a túlzásba vitt böjtöt is. Annál inkább kerülnünk kell, mert Isten könyörülő szeretetet akar és nem áldozatot”. Azután még hozzáfűzte: „Amit pedig az imént tettem, drágalátos testvéreim, hogy tudniillik szeretetből együtt ettem ezen testvérünkkel, hogy ne röstelljen magánosan enni, azt inkább a helyzet kényszerűségétől és szeretettől ösztönöztetve tettem. Kijelentem azonban, hogy máskor nem fogok így tenni, mivel nem egészen szerzeteshez illő és nem is dicséretes dolog. Azt akarom tehát, és ezennel meg is parancsolom mindnyájatok-

SZT. FERENC PEDAGÓGIÁJA nak, hogy szegénységünkhöz képest illő módon gondoskodjatok testetekről”. (Lnd) 1. Bízik testvérének őszinteségében, jót-akarásában. Mindennek felismerésével megszegi a böjtöt, mert úgy látja, hogy a testvérei még nem tudják azt helyesen értelmezni. Így a böjtnek, a testi önmegtagadásnak új értelmet ad, mely visszahat a megvalósítás mikéntjére is. 2. Tettével mindenképpen tudatosítja: a szerzetesi élet célja Isten országának megjelenítése, ehhez az aszkézis csupán eszköz. Az eszközt pedig soha nem szabad céllá tenni. 3. Testvéreiben soha nem lát „tömeget”, mindenkit különkülön „Isten országának meghívottjaként” kezel. Ezért sablonoktól mentes minden megmozdulása, amikor követőivel kapcsolatba lép. Itt is az egyéni igényekre hivatkozik, ami kora szerzetesi fegyelmében szokatlan. 4. Számára a példakép, a jó példaadás a legfontosabb nevelési eszköz. Minden kényszertől mentesen ezzel az indirekt módszerrel akar csupán hatni testvéreire. 5. Óv a megszégyenítéstől, amikor valakinek a fejlődését akarja. Rendkívül tapintatos: éjnek idején nem átall asztalhoz ülni csak azért, hogy csökkentse az éhségtől halálra vált ifjú testvérének a szégyenkezését. Amilyen kemény önmagához, ugyanolyan megértő és türelmes, szolgálatkész másokhoz. Az édesanya nem csüng több szeretettel és több bensőséggel gyermekein, mint ő az első franciskánus nemzedék tagjain. 6. Milyen mély lelkiismerettel közelít feléjük, mennyi figyelemmel és gyöngédséggel tanítgatja és neveli őket. De azért gyöngédsége sosem válik gyöngeséggé. Bármennyire szereti testvéreit, eszményeiből az ő kedvükért sem hajlandó engedni. Az eszmény nagyszerűségét sugárzó egyéniségével igyekszik megszerettetni. 7. Nevelése nem pillanatnyi célokat szolgál, hanem hosszabb távú önnevelésre készít fel. Bár itt csak egy történet hevenyészett értelmezését olvashattuk, a többi hasonlóképpen erősítené bennünk Szent Ferenc rendkívüli humanitását. Fr. Fekete András OFM

FERENCES-LELKISÉG

HÁROM TÁRS LEGENDA (Részlet) Midőn egy alkalommal teljes buzgósággal imádkozott az Úrhoz, ilyen szózatot hallott: „Ferenc, ha egészen akaratomhoz kívánod igazítani életedet, mindent, de mindent, amit eddig test szerint szerettél és magadénak kívántál, meg kell vetned és gyűlölnöd. Ha ezt elkezded, meglátod, hogy minden, ami eddig édesnek és kívánatosnak tűnt előtted, egyszerre elviselhetetlen keserűségre fordul, amitől viszont eddig irtóztál, az mérhetetlen édességet és kellemetességet áraszt majd feléd.” Egészen felvidult ettől a kijelentéstől és megerősödött az Úrban. Mikor egyszer Assisi közelében lovagolt, egyszer csak egy leprás jött vele szemben. Azelőtt irtózott a leprásoktól, de most erőt vett magán, leszállott lováról, pénzt adott a betegnek és megcsókolta a kezét. Miután még békecsókot váltott vele, újra felszállt a lovára, hogy tovább folytassa útját. És ettől kezdve kezdte egyre jobban megvetni magát, mígnem Isten kegyelmével tökéletes győzelmet aratott önmagán. Néhány nappal rá jó csomó pénzt vett magához és kiballagott vele a leprások telepére. Ott maga köré gyűjtött valamennyi beteget s mindegyiknek alamizsnát adott és kezet csókolt. És amikor eltávozott tőlük, az, ami azelőtt keserű volt, tudniillik a leprások látása és érintése, most egyszerre édességre fordult. Azelőtt, saját bevallása szerint, annyira ellenére volt a leprások látása, hogy nemcsak nézni nem bírta őket, hanem még a tájékukra sem akart menni. Ha mégis megesett, hogy házaik közelében haladt el vagy meglátta egyiküket-másikukat, nyomban elfordította arcát és befogta orrát. Ha pedig szánalomból alamizsnát akart nekik adni, azt egy harmadik személy közvetítésével juttatta el hozzájuk.

HÁROM TÁRS LEGENDA Mostantól kezdve azonban Isten kegyelméből olyan erős barátságot kötött velük, hogy - mint Végrendeletében írja - szinte állandóan közöttük időzött és alázatosan szolgált nekik. Miután így a leprásokkal való foglalatoskodás még jobbá tette őt, egyik barátjával, akit nagyon szeretett, magányos helyekre indult; azt mondta ugyanis neki, hogy nagy kincsnek jutott a nyomára. Barátja nagyon megörült ennek a hírnek, és szívesen tartott vele, valahányszor csak hívta. Ferenc gyakran egy Assisi közelében lévő barlanghoz vezette őt. Míg azonban maga azonnal belépett a barlangba, barátját, aki már égett a kincsek utáni vágytól, kívül hagyta. Ott bent aztán, mivel nem akarta, hogy Istenen kívül bárki más tudjon szándékáról, a szívét eltöltő új és szokatlan szellem lángolásában könyörögve kérte a rejtekben az Atyát, hogy mutasson neki utat az égi kincs megtalálásához. Mikor az emberi nem ellensége ezt látta, minden fortélyával azon mesterkedett, hogy visszariassza Ferencet a megkezdett jó úttól. Ezért félelmet és borzadályt igyekezett benne kelteni. Élt ugyanis abban az időben Assisiben egy szörnyen visszataszító külsejű, púpos vénasszony. A sátán most ennek képét idézte Isten emberének szeme elé és azzal fenyegetőzött, hogy őt is hasonló módon kivetkőzteti formájából, ha nem hagy fel jószándékával. Krisztus bátor lovagja azonban kinevette fenyegetését és a barlangban állhatatosan kérte Istent, vezérelje őt útjain. Ugyanakkor azonban nagy lelki gyötrelmet és szorongást is szenvedett Ferenc, mert nem tudott végleges nyugvópontra jutni, és nem tudta eldönteni, hogyan fogjon munkához, melynek tervét már kiszőtte lelkében. Egyik gondolat a másikat kergette agyában és nyugtalan ide-oda hullámzásukkal módfelett zavar-

FERENCES-LELKISÉG ták őt. Belülről égette az isteni láng, s ezt nem tudta kifelé eltitkolni. Nagyon, de nagyon bánta, hogy oly súlyosan vétkezett, s a múlt és a jelen bűnei már semmi örömet nem okoztak neki. De a jövőt illetően még teljes bizonytalanságban ingadozott. Így érthető, hogy mikor kilépett a barlangból, barátja egészen más embernek találta őt. Egy napon, mikor Ferenc buzgóbban esdekelt az Úr irgalmasságáért, tudtára adta az Úr, hogy legközelebb meg fogja neki mondani, mit kell cselekednie. E kijelentés hallatára annyira eltelt örömmel, hogy nem tudott parancsolni túláradó vidámságának és nem tudta megállni, hogy titkából egyet s mást akarata ellenére ki ne beszéljen az embereknek. Mindazonáltal csak óvatosan és mintegy talányokban beszélt: megmondta, hogy nem megy többé Apuliába, hanem otthon, szülővárosában szándékozik véghezvinni nagy és nemes tetteket. Barátai, akik-

HÁROM TÁRS LEGENDA től lélekben már elszakadt, bár test szerint hébe-hóba még összejött velük, mikor látták, mennyire megváltozott, tréfásan ismét megkérdezték tőle: „Ugyan, Ferenc, csak nem nősülésen töröd a fejedet?” És ő, miként már előbb is, megint csak talányosan válaszolt nekik. Néhány nappal ezután történt, hogy Ferenc San Damiano templomának környékén sétálgatott. Egyszerre csak benső szózatot hallott, hogy menjen be a templomba és imádkozzék. Erre haladéktalanul belépett és a Keresztrefeszített képe előtt buzgó imádságba merült. És íme, a feszület megszólalt, s jósággal és szelídséggel ezt mondta neki: „Ferenc, nem látod, hogy házam omladozik? Menj tehát és javítsd meg nekem!” Mire ő remegve és álmélkodva így felelt: „Nagyon szívesen megteszem, Uram.” Azt hitte ugyanis, hogy a kijelentés San Damiano templomára vonatkozik, mely régisége miatt már csakugyan összedőléssel fenyegetett. Ez a kijelentés olyan nagy örömmel töltötte el és akkora világosságot gyújtott lelkében, hogy szentül hitte, hogy maga a keresztrefeszített Jézus Krisztus szólt hozzá. Mikor tehát kijött a templomból és ott a közelben egy papot látott ülni, azonnal belenyúlt erszényébe és egy jó nagy summa pénz átnyújtása közben így szólt hozzá: „Kérlek, uram, vegyél olajat és intézkedjél, hogy a feszület előtt állandóan égjen az örökmécs. Ha elfogy a pénz, megint adok, amennyire csak szükséged lesz.” És ettől az órától fogva szíve mintegy meg volt sebesítve és annyira olvadozott az Úr kínszenvedésének emlékezetétől, hogy amíg csak élt, szüntelenül szívében hordozta az Úr Jézus sebhelyeit. Világosan kitűnt ez akkor, mikor a szentséges sebhelyek csodálatosan és mindenki számára látható módon megújultak szent testén.

FERENCES-LELKISÉG És ezen idő óta olyan kegyetlenül sanyargatta magát, hogy szertelen szigorúságában, tekintet nélkül egészséges vagy beteg állapotára, csak egészen kivételesen, vagy egyáltalán nem engedett pihenést testének. Ez okból halála előtt kénytelen is volt megvallani, hogy bizony sokszor vétett a test testvér ellen. Megtörtént egyszer, hogy sírva és hangosan jajveszékelve haladt el a Portiunculának is nevezett Boldogasszony temploma előtt. Egy jószívű ember, hallván szertelen siránkozását, azt hitte, hogy valami betegség vagy fájdalom gyötri. Mély részvéttel odament tehát hozzá és megkérdezte, miért sír. Mire ő így felelt: „Siratom az én Uram kínszenvedését, és bizony nem volna szabad szégyenlenem, hogy így sírva járjam be az egész világot.” Ennek hallatára a másik is hangosan zokogni kezdett. Az is gyakran megtörtént vele, hogy mikor imádságából felkelt, szemei véresek voltak a keserves sírástól. De az Úr kínszenvedésének emlékezetére nem csupán sírással, hanem az ételtől és italtól való tartózkodással is sanyargatta magát. Ha nagy ritkán megtörtént, hogy világiak társaságában étkezett és ilyenkor hébe-hóba olyan ételeket is szolgáltak fel, melyek egyébként nagyon ízlettek volna neki, éppen csak hozzájuk nyúlt. De azért mindig valami elfogadható ürüggyel mentette ki magát, nehogy úgy lássék, mintha önmegtagadásból tenné. Ha pedig a testvérekkel étkezett együtt, sokszor hamut szórt az eléje tett ételre, és önmegtagadásának rejtegetésére váltig erősítgette a testvérek előtt, hogy a hamu testvér nagyon tiszta. Mikor egy alkalommal leült enni, az egyik testvér azt találta mondani, hogy a Boldogságos Szűz annyira szegény volt, hogy nem tudott mit adni Szent Fiának. Ennek hallatára Isten embere nagy fájdalommal felsóhajtott, rögtön felkelt az asztaltól és a

HÁROM TÁRS LEGENDA puszta földön ette tovább kenyerét. Az is sűrűn megtörtént, hogy mindjárt az ebéd elején abbahagyta az evést s azontúl sem ételhez, sem italhoz nem nyúlt, hanem felállt és a mennyei dolgok szemlélésébe merült. Ilyenkor nem akarta, hogy bármi beszéddel zavarják, hanem szíve mélyéből keservesen sóhajtozott. Azt szokta mondani a testvéreknek, hogy valahányszor csak így sóhajtozni hallják, dicsérjék az Urat és bensőségesen imádkozzanak érte. Mindezt azonban csak közbevetőleg mondtuk el siránkozásairól és önsanyargatásairól, hogy megmutassuk, hogy a Keresztrefeszített képének említett jelenése és szólása óta egészen haláláig hasonló akart lenni a szenvedő Krisztushoz.

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG

A KÖZÖSSÉGRŐL (Lippert Péter S.J. nyomán)

Akik elkötelezett életre éreznek hivatást, azoknak nagy gondot okoz, hogy megtalálják azt a társaságot, melynek közösségébe lépve, boldogok lehetnének. Az ilyen kereső lelkeknek első kérdésük az szokott lenni, hogy vajon megkapnak-e ott mindent, ami után vágynak és megtalálják-e mindazt, amit keresnek és várnak. Igényléssel jönnek, nekik tehát elsősorban énjük legmélyén ezen kell változtatniuk: Olyan emberekké kell lenniük, akik nem kapni, hanem adni akarnak. Mert közösséget alaktani annyit jelent, mint sokaknak egymásért élni, semmit magának nem kívánni, hanem csak szolgálni akarni a másikat, megajándékozni a többieket, értük élni, övék lenni. A lelki közösség nem érdekszövetség. Érdekszövetségekben mindenki magának akar valamit biztosítani. Mindenki azt kérdezi és pedig joggal: Mit nyújt nekem ez a szervezet? Ilyen érdekközösségek az állam, a város, az egyesületek, szociális, gazdasági, politikai, sőt vallási életünk szervezetei. A lelki közösségekben egyesült emberek ezzel szemben azért szövetkeznek, hogy magát a közösséget megvalósítsák, és általa egymást segítsék abban, hogy közelebb jussanak az Úristenhez. Ennek megvalósítására csak azok képesek, akiknek ajkán régen elnémult a kérdés, hogy: „Mim van nekem ebből?” Közösségbe nem is való más, csak az, akinek lelkében már felvillant a csodálatos gondolat: „Életemmel és halálommal másokért vagyok itt.” Csak olyan ember, aki igazság szerint elmondhatja: „Vegyetek engem testemmel, lelkemmel, vegyetek táplálékul, éljetek belőlem: ételetek és italotok, üdülésetek és erőtök, világosságtok és melegítő tüzetek akarok lenni.”

A KÖZÖSSÉGRŐL Elgondolhatatlan nagy szükség van ilyen emberekre, mert a világ tele van olyanokkal, akik a szolgáló szeretetre rászorulnak. Mindenki ezekhez tartozik. A gyengék, de a látszólag erősek és szilárdak is: a gyermekek, de még inkább az öregek, akiket koruk lassan már letol életük pályájáról, a betegek, de ugyanúgy az erősek és vidámak; a szegények és nélkülözők, de nem kevésbé a dúslakodók, keseredettek, a kemények, önzők, a rosszakaratúak. Mindezek közül az embernek elsősorban azoknak szolgálatára kell állania, akikkel hivatása összefűzi. Ha így hivatás útján több olyan ember kerül össze, akiknek ugyanazon szolgáló készségük van, akkor lelkük találkozik, lelki közösségbe olvad, és mint ahogy a tavaszi vízáradás patakjai összefolynak, úgy fog lelkük boldogan eggyé lenni. Nem keresték egymást, hiszen csak adni akartak, és mégis találkoztak, mint ahogy szélben egybecsapnak a tűzlángok, és egybeolvadnak, mert lényük azonos. A lelki rokonság köztük ez a gondolat: mindent a másikért. Így lesznek azok, akik a közösségben csak adni akartak, egyszerre megajándékozottak is, és a kölcsönös ajándékozás árama az örömnek, boldogságnak hatalmas áradatává nő. Így kapják vissza önmagukat azok az emberek, akik magukról lemondtak, magukat elhagyták. Róluk, akik magukat elfelejtették, mások kezdenek gondoskodni, őket, akik csak áldozni akartak másokért, azoknak életáldozatai táplálják és üdítik. Akik maguk számára semmit sem kértek és vártak, azokat elhalmozzák. Hogy ez így történjék, az természetesen sohasem volt szándékunkban, hiszen ha ez a titkos gondolat vezette volna őket, nem lettek volna szolgálók és adakozók és azért nem is találták

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG volna meg a boldogságot. Mindenkorra igaz marad, hogy aki magát elveszti gondolataiban és szándékaiban is, az megtalálja magát. Magát megtalálni tehát csak mintegy saját szándéka ellenére lehet, úgy, mint ahogy a körnél látjuk: önmagából kiinduló pontja a kiindulástól mindig távolodik és mégis visszajut kiindulási pontjába. Aki tehát azt kérdezi, hogyan találja meg az őt boldogító közösséget, annak azt mondom, hogy kezdjen először önmagában egészén jó lenni. Szűnjék meg saját maga iránt érdeklődni, saját maga körül keringeni. Adja magát oda embertársainak, mint gyermek, testvér, szolgáló vagy ápoló, az egyiknek így, a másiknak amúgy, és biztosan boldog lesz. Lehet, hogy sokáig csak adnia kell. Lehet, hogy soká kell meleget úgy kiárasztania, mint ahogy a nap árasztja ki sugarait a hideg világűrbe. Minden kincse szakadatlanul és visszahozhatatlanul belemerül a végtelen űrnek feneketlen és hideg tengerébe. Talán sokan fognak sokáig szolgálni anélkül, hogy bárki is gondolna rájuk, anélkül, hogy szolgálataikat észrevennék, méltatnák, sőt lesznek talán, akik szeretetét hidegséggel és fokozott kellemetlenséggel fogják viszonozni. De mindenki számára eljön a reggel, amikor a tér végtelenségében felkel egy másik nap, mely szintén világítani és melegíteni akar és visszasugározza rá minden jóságát. Azonban ha valaki az őt boldogító közösséget így feltalálta, akkor kerül a nehezebb feladat elé: az elé, hogy hogyan tartsa is meg azt. A közösségek leginkább azon szenvednek hajótörést, hogy az ember a vele egy fedél alatt lakók iránt idővel kevesebb figyelmet, türelmet, elnézést, finomságot, gyöngédséget tanúsít,

A KÖZÖSSÉGRŐL mint távolabb állókkal szemben. Belefárad abba, hogy mindig adjon és észrevétlenül visszatér ahhoz a vágyhoz, hogy kapjon. Megnehezíti a közösség megőrzését az a tapasztalata is, hogy a tökéletesnek gondolt emberben is meg fogja találni a hiányokat, a sugárzó léleknél is meg fogja érni az elsötétülés óráit. Ilyenkor emlékeznie kell arra, hogy itt van a legönzetlenebb szolgálattétel ideje: nevetnie kell a nevetővel, sírnia a síróval, kell tudni elnéznie, mentegetni, észre nem venni, mert a földön még az élő szentben is van elviselni való. Sok közösség sírját ásta már meg az, hogy a másiktól elvártuk a tökéletességet, melyre magunk távolról sem vagyunk képesek és szedegettük szeméből a szálkát, nem látván meg a magunkéban a gerendát. A közösségnek még alattomosabb ellensége a le nem győzött ösztönös szeretet, amelybe oly könnyen siklunk bele, még önzetlen lelki szeretetgyakorlataink közt is. Csak az Úristenhez nagyon hűségesen ragaszkodó lelked fogják elkerülni, hogy akiket szolgálni kezdtek, azokat lassan és észrevétlenül ne akarják birtokukba keríteni, felhasználni vagy éppen kihasználni. Aki a másikat önző vággyal magához ragadja, ellene támad, és nem szolgálja többé, hanem kizsákmányolja. Erre mindig közeli a veszély, azért a legjobb, a legkedvesebb, legönzetlenebb emberrel szemben is ébren kell tartanunk azt az elhatározást, hogy tőle semmit sem várunk, neki kizárólag adni akarunk. Amely napon a fent felsorolt szempontok bármelyikét elfelejtjük, meghal a mindenkit boldogító közösség és helyébe csak az érdekszövetség, a külső forma szerint való szervezet lép.

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG

SZENT BENEDEK KERESZTJE A liturgia szerint nyáron, július 11-én ünnepeljük Szent Benedek apátnak, a Bencés rend alapítójának, Európa fővédőszentjének ünnepét. Az idősebbek még visszaemlékeznek a tavaszváró mondókára: Sándor, József. Benedek, zsákban hoznak meleget. Régebben ugyanis Szent Benedek ünnepe halála napjára, vagyis a tavasz első napjára, március 21-ére esett. Nem lehet Szent Benedekről megemlékezni anélkül, hogy a szent keresztről ne szólnánk, mert Isten nevében, a szent kereszt jelével áldott meg mindenkit és mindent. A subiacói barlang homályában hófehér márványkereszt tündököl Szent Benedek alakja mellett, arra emlékeztetve a látogatót, hogy a szent kereszt volt fegyvere a sötétség hatalma ellen vívott harcában. A keresztből merített erőt hősies életéhez a magányban. A kereszt jelével áldotta meg a feléje nyújtott méregpoharat, és az szétpattant, mert a halál edénye nem tudta elviselni az élet jelét. A Szent Benedek érem, amit Benedek-keresztnek is neveznek, az Egyház egyik szentelménye a test és a lélek javára. A legrégebbi szentelmények egyike. Tisztelete különösen Brúnó bencés szerzetes – a későbbi IX. Leó pápa – felgyógyulása után terjeszti el. Mint szentelmény, oltalmat nyújt a gonosz hatalmak támadása ellen. Hatása Krisztus segítségül hívásán alapszik, amit Szent Benedek közbenjárása által kérünk. Szent Benedek „megtapasztalja az ördög jelenlétét az imában, a szemlélődésben, és egyfajta fenyegetettségben is, amit fizikai-

SZENT BENEDEK KERESZTJE lag érez, és amiről tudja, hogy valóságos az ember számára. Látja a gonosz lélek hatását a napi nehézségekben, de látja a nagy keresztényellenes mozgalmakban is. A Benedekből áradó személyes jóság és teológia sem érthető e támadások ismerete nélkül. Az ora et labora (imádkozzál és dolgozzál) Istenhez köti a lelket, a testet pedig a munkához, hogy ne maradjon tér az ördög számára.” (Adrienne von Speyr) Az érem egyik oldalán a kereszt látható. Arra a nagy bizalomra és bensőséges tiszteletre utal, amit Szent Benedek érzett a kereszt iránt, amiből erőt és segítséget merített. Az érem olyan imákat tartalmaz, amelyekben Szent Benedek hite nyilvánul meg, és a hívőknek eszközt ad a gyógyulás megtapasztalására. A kereszt szárai között lévő négy mezőben a következő betűk állnak: CSPB: Crux Sancti Patris Benedicti = Szent Benedek atyánk keresztje. A kereszt függőleges szárán felülről lefelé: CSSML: Crux Sacra Sit Mihi Lux = A szent kereszt legyen világosságom! A kereszt vízszintes szárán jobbról bal felé: NDSMD: Non Draco Sit Mihi Dux = Ne a sárkány legyen az én vezérem! A kereszt körül felül: Pax = béke. Jobbról körben: VRSNSMV: Vade Retro Satana, Non Suade Mihi Vana = Távozz tőlem Sátán, ne csábíts a hiúságra! SMQLIVB: Sunt Mala, Quae Libas, Ipse Venena Bibas = Rossz az, amit adsz. idd ki magad a mérget! E szavak valószínűleg Szent Benedektől valók, a subiacói

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG kísértés idejéből, a többiek abból az időből, amikor meg akarták mérgezni. Ez két alkalommal történt. Ezek az imádságok éppen azt mutatják fel az ördögi mesterkedések ellen, amitől a Sátán leginkább fél, vagyis a keresztet és Jézus szavait: „Távozz tőlem Sátán!” A bencés PAX felirat a kereszt felett eredetileg egy Krisztusmonogram: XP volt, a Christos név kezdőbetűje. A másik oldal Szent Benedeket ábrázolja. Jobb kezében a keresztet tartja, amelynek erejével csodákat tesz, bal kezében pedig a Regulát, ami minden követőjét a kereszt által a világosságba vezeti. Szent Benedek alakjának kél oldalán olvasható: Crux Sancti Patris Benedicti = Szent Benedek atyánk keresztje. A kereszt jelére pattant szét a méregpohár, amit Vicovaróban neki felkínáltak. A második merénylet bal felöl van ábrázolva a méregpohár alakjában, amelyből kígyó mászik elő. Jobb oldalt lenn az öreg holló látható, amelyik elvitte a mérgezett kenyeret. Szent Benedek születésének 1400 éves jubileumára 1880-ban a montecassinói apát emlékérmet veretett, amelyen a fentebb leírt jelek mellett Szent Benedek alakja körül a következő felirat olvasható: Eius in obitu nostro praesentia muniamur = Az Ő jelenléte védelmezzen minket hálálunk óráján. Ez az érem nagy segítségére volt a haldoklóknak. Nagy Szent Gergely pápa beszámol Szent Benedek ördögűző tevékenységéről, amivel ő az ősi ellenséget

SZENT BENEDEK KERESZTJE felismeri és feltartóztatja abban, hogy káros hatását kifejtse, és két ízben említ közvetlen ördögűzést. Évszázadokon át bebizonyosodott, hogy aki bizalommal viseli a Szent Benedek érmet, az védelmet élvez az ördögi támadások ellen, és védelmet kap a betegségek, a méreg, a veszély és mindenfajta támadás ellen. E kegyelmek elnyerésére elég, ha egy megáldott Szent Benedek érmet ájtatos és tiszteletteljes lelkülettel viselünk, a házban, az ajtókon vagy az autóban felakasztunk. Nem tartoznak hozzá meghatározott imák. (Bencés források)

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG

A KERESZTSÉGRŐL A gyermek a legcsodálatosabb ajándék és egyben a legnagyobb felelősség is. Sokan meg vannak győződve, hogy ha megkereszteltetik gyermeküket, ez a legteljesebben javára válik, míg mások csak bizonytalanul sejtik ezt. A keresztség nem csupán hagyományos vallási szertartás, hanem az egész életre szóló döntés jele. Ezért szükséges, hogy minél részletesebben megismerkedjünk a vele kapcsolatos tudnivalókkal. A keresztség története Az első századokban elsősorban felnőtteket kereszteltek. Olyanokat, akik több éven át készültek fel. Ezalatt megismerkedtek a keresztény közösséggel, Krisztus tanításával, s mindezek eredményeként véglegesen úgy döntöttek, hogy egész életükben Krisztus példáját követve akarnak élni a keresztények közösségében, egymásért és embertársaik javára. Évszázadokon át úgy kereszteltek, hogy a keresztelendőt alámentették egy folyóban vagy medencében. Az alámerülés jelezte, hogy a keresztelendő mintegy eltűnt, meghalt a vízben, és a vízből már egy Istenben újjászületett, megtisztult ember emelkedett ki, aki új életet akar kezdeni Krisztus törvényei szerint a keresztény közösségben. Az újonnan kereszteltek új fehér ruhába öltöztek: ez is jelezte, hogy megtisztult, új életet kezdenek. Gyertyát kaptak kezükbe, jelezve, hogy egy új világosságban élnek, fényt hordoznak. Megkenték őket olajjal: ez a felkenés a nagy feladatra való meghívás, a küldetés kifejezője volt. A csecsemőkeresztség évszázadokkal később, a VI-VII. században terjedt el. Csecsemőket csak abban az esetben kereszteltek, ha a család hívő életet élt, s így biztosítva volt, hogy a szülőtől és a közösségtől eltanulhatja, az anyatejjel

A KERESZTSÉGRŐL magába szívhatja majd a kereszténységet. A csecsemők keresztelése kezdettől fogva hasonlóan megy végbe, mint a felnőtteké, és szertartásai is ugyanazokat a titkokat kívánják kifejezni. Bár a csecsemőnek általában csak a homlokát öntik le vízzel, de ez ugyanazt jelzi, amit az alámerítés: hogy újjászületik Krisztus közösségébe. A fehér ruha, a gyertya, az olajjal való megkenés is ugyanazt fejezi ki, amit a felnőttek keresztelésében. Mi történik tehát a kereszteléskor? A szülő felajánlja gyermekét a keresztény közösségben Istennek és az Egyháznak. Egyúttal megígéri, hogy Krisztus tanítása szerint fogja nevelni őt, a keresztények közösségében. Isten pedig választott gyermekévé és Egyházának tagjává fogadja a megke-reszteltet. Ki részesülhet a keresztségben? A középkorban nem kellett külön feltételhez kötni a csecsemő keresztséget. Hiszen e korban úgy tűnt, hogy egész Európa kereszténnyé lett. Így a gyermek a növekedés során olyan közösségbe került, amelyben természetszerűen eljárt hittanra, vasárnap misére, elsajátította a keresztény magatartás szabályait, formáit. Az utolsó évtizedekben azonban a vallás helyzete megváltozott. A társadalom nem biztosítja már, hogy minden kisgyermek keresztény nevelésben részesüljön. Így az Egyháznak újra hangsúlyoznia kell, hogy kisgyermekkorban csak az részesülhet keresztségben, akinek további katolikus nevelését családja várhatóan biztosítani tudja. Ma tehát csecsemők és kisgyermekek akkor részesülhetnek katolikus keresztségben, ha legalább az egyik szülő személyesen kéri azt, (nagyszülő vagy rokon kérése nem elegendő), a szülők (és keresztszülők) kellőképpen

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG felkészültek a keresztségre, és ha a szülők (keresztszülők) vállalják a katolikus hitvallás letételét, valamint a gyermek vallásos nevelését. A csecsemők keresztelésének kérését 2-3 hónappal a szentség kiszolgáltatása előtt be kell jelenteni a plébánián. Időt kell hagyni arra, hogy a lelkipásztor vagy munkatársai elbeszélgessenek a szülőkkel és keresztszülőkkel: a keresztség jelentéséről, a vallásos nevelésről. Egyben máris megbeszélik, megtervezik, hogyan tud a keresztelést kérő család belekapcsolódni az egyházközség életébe, családi körébe. Óvodáskorúak várják meg az iskoláskort, s a hittan tanulás során készüljenek fel a keresztségre. Egyébként a szülő, a hitoktató, valamint a lelkipásztor elbeszélget az óvodással, hogy tőle telhető tudatossággal készüljön, és ily módon a lelkipásztor se először a kereszteléskor találkozzék vele. Fiatalokat, felnőtteket (illetve 6-7 évnél idősebbeket) a katolikus egyház akkor keresztel, ha megismerték a keresztény hitet (már hosszabb ideje jártak hittanra), a hit átjárja életüket (pl. oly módon, hogy imádkoznak, járnak misére, próbálnak embertársaiknak örömet szerezni) és élő kapcsolatban állnak a katolikus közösséggel. A kereszténységtől távolállóknak az egyház felajánlja segítségét. Napjainkban sok olyan szülő kéri gyermeke keresztségét, akinek nem volt módja mélyebben megismerkedni a kereszténységgel, kapcsolatba kerülni élő keresztény közösséggel; aki nem volt elsőáldozó, nem kötött egyházi házasságot, olykor nincs megkeresztelve sem. Sokan megvallják, hogy ők nem tudnak őszintén hitvallást tenni, mert nem tudják, hogy igazában hisznek e; s éppen ezért nem tudják megígérni gyermekük vallásos nevelését sem. A kereszténységet alig ismerő vagy

A KERESZTSÉGRŐL vallásukat nem gyakorló szülőket és keresztszülőket az Egyház meghívja, hogy ismerkedjenek meg Krisztus tanításával, járjanak el misére, kerüljenek kapcsolatba a keresztény közösséggel. Sokan, akik ezt vállalják, felnőtt korban találkoznak az igazi kereszténységgel. Felfedezik, hogy Isten a szeretet, hogy Krisztus új értelmet ad életüknek, hogy az Egyház közösségében egyrészt otthonra találnak, másrészt társakra, akiknek segítségével együtt dolgozhatnak embertársaik javára. Akik mindezt megtapasztalták, azok közül sokan felnőtt korukban megkeresztelkednek, lesznek elsőáldozók, kérik Isten áldását házasságukra az Egyház által. Így a gyermekkeresztség valóban gyümölcsöző lesz szülők és gyermekek számára egyaránt. Az ilyen szülő felnőtt emberhez illő meggyőződéssel tudja kimondani – amit a keresztségben a szülőknek ki kell mondani –, hogy hisz Istenben, Krisztusban, az Egyházban; és őszintén meg tudja ígérni – amit a keresztségben minden szülőnek meg kell ígérnie –, hogy Krisztus és az egyház hitében fogja nevelni gyermekét. A Magyar Katolikus Püspöki Kar előírja a lelkipásztoroknak, hogy „el kell halasztani annak a kisdednek keresztelését, akinek egyik szülője sem kész a hitvallásra és annak vállalására, hogy őt katolikus keresztény módon neveli.” S ha a szülők nem élnek egyházi házasságban, de állapotuk rendezhető, vagy ha valamelyikük nem volt még elsőáldozó, sőt talán megkeresztelve sincs, beszéljék meg egyúttal a szentségek felvételét is, és kínálják fel segítségünket a méltó előkészülethez.” „Ha úgy találják, hogy valamelyik szülő vallási ismeretei hiányosak, vagy nem világos előtte mit is jelent a gyermek vallásos nevelése, hívják meg a szokásos keresztelési előkészítésén túlmenő tanításra!” (Ordo Baptismi Parvulorum; vö. ETK 868. kánon).

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG Egyesek azt mondják: Én nem tudom vállalni, hogy kapcsolatba kerüljek az Egyházzal, de ettől függetlenül szeretném gyermekemnek megadni a lehetőséget, hogy ha felnő, választhasson, kíván-e keresztény lenni. Az ilyenek írassák gyermeküket hittanra, hogy ott megismerhessék a kereszténységet. S akkor érett korban dönthetnek, meg akarnak-e keresztelkedni. Meg kell jegyeznünk, hogy a helyes gyermeknevelés feltétele a szülő példája és következetes magatartása. Ha a nem hívő szülők szeretettel, becsülettel nevelik gyermeküket, akkor az egészségesen fog fejlődni, s egyszer érett korban képes lesz eldönteni, akar-e keresztényként élni. S ha így döntött, akkor módjában lesz megkeresztelkedni. Ha viszont a növekvő gyermek azt tapasztalja, hogy szülei nem vallásosak, de őt megkeresztelték, templomba nem járnak, de őt esetleg küldik, ez kettősséget, szakadást hoz létre benső világában. Ez a „kettős nevelés”. A keresztény közösség nem szeret-ne közreműködni a gyermek egyéniségének ilyen megkárosításában. A keresztelés helye: A keresztség nemcsak Istenhez kapcsol, hanem az Egyház közösségéhez is. Ezért a keresztséget a hívő közösség jelenlétében szoktuk ünnepelni, éspedig abban a plébániatemplomban, ahová a keresztelendő tartozik. Fontos ez, mert jelzi, hogy a hívő közösség örömmel fogadja az Egyház új tagját, s a keresztelendő, illetve szülei vállalják a közösséghez tarozást. Ha valaki valamilyen súlyos okból nem saját plébániáján szeretné kereszteltetni gyermekét, kérnie kell plébánosának írásbeli hozzájárulását. Plébánosának igazolnia kell, hogy legalább egyik szülő vallásos. Egyesek megpróbálnak olyan megoldást választani, hogy keresnek egy papot, aki esetleg engedékenyen megkereszteli a

A KERESZTSÉGRŐL gyermeket, a vallásos nevelés komolyan megalapozott ígérete nélkül, komoly felkészítés nélkül. Aki ezt az utat választja, igazában mindenkinek árt: Önmagának, mert ahelyett, hogy érett felnőtt módjára komolyan venné és minden következményével együtt vállalná a keresztséget, s mindazt amit jelent, üres formasággá alacsonyítja azt. Gyermekének, mert már csecsemőkorban kettős módon cselekszik vele, s ha egyszer majd ő tudomást szerez erről, egyáltalán nem az igazság és következetesség példáját láthatja ebben. Árt annak a „jószívű” papnak is, aki így vétene az Egyházi Törvénykönyv 857. kánonjának előírása ellen, miszerint a gyermeket saját plébániatemplomában kell keresztelni. Ki lehet keresztszülő? A keresztség szentségéből következően a keresztszülőnek fontos feladata van. Segíti a szülőket a vallásos nevelésben, és keresztény életével példát ad a növekvő gyermeknek. Ezért az Egyházi Törvénykönyv előírja, hogy keresztszülő tizenhat évet betöltött, katolikus, megbérmált és az oltáriszentséget magához vett személy legyen, s éljen a hithez és a vállalandó tisztséghez méltó életet. Nem lehet keresztszülő, aki nem él a katolikus hit szerinti életet, aki saját gyermekét nem neveli vallásosan, egyházközségével nincs élő kapcsolatban. Ha a keresztszülő nem a keresztelés plébániájához tartozik, saját plébániájáról kell igazolást hoznia, hogy keresztszülői tisztségre alkalmas. Milyen keresztnevet válasszunk? Növekvő gyermekek, serdülők igénylik a példaképeket, ideálokat. Keresztény szülők nem csupán egy jó hangzású vagy divatos nevet választanak gyermeküknek, hanem egy olyan

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG szent nevét, aki egyszer példakép lehet majd emberségben, állhatatosságban, kereszténységben. Ő hitünk szerint mennyei közbenjárója, védőszentje lesz. Kedves Édesanya, Kedves Édesapa! Mindezt elolvasva első pillanatban talán megijedtek. Azt mondjátok, hogy ilyen komoly felkészülésre nincs időtök, hogy túl sok áldozattal jár. De gondoljátok meg, hogy egy kis áldozatért százszoros az, amit kaptok: Isten szeretetét és egy világot átfogó közösséghez tartozás lehetőségét önmagatok és gyermeketek számára. S vajon a lelki béke, a testvéri közösség és az idők próbáját kiállt keresztény értékrend nem ér-e meg minden áldozatot?! (Plébániai kiadvány)

A CSODÁLATOS IDŐSZAPORÍTÁS És látván a néptömeget, őket megsajnálta, szívükre beszélt, azt magyarázta, hogy Isten maga a Szeretet. Amikor aztán este lett, tanítványai szóltak: Mester, küldd el az embereket, későre jár és nincs idejük! Adjatok nekik ti, mondta Ő, a ti időtökből adjatok időt! Mi magunknak sincs, volt a válasz, és amink van, mi lenne az ennyi ember előtt? De mégis volt köztük egy, aki öt batáridőt tett szabaddá, többet nem, csak még szorultságból két negyedórát hozzá. És Jézus mosollyal vette kézbe mindezt, és fölnézett az égre, míg hálát mondott, áldva a Dicsőt, s osztani kezdte a drága időt tanítványai által az embereknek, és így jutott mindenkinek, sőt a végén még tizenkét napot töltöttek el a megmaradt időből. Az is megíratott, hogy csodálkoztak nagyon: mit tehet Ő azzal, ami ,,lehetetlen”: Őnála az is meglehet! Lothar Zenetti Lothar Zenetti - Német származású katolikus teológus és író

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG

A FELTÁMADÁS ÉS A REINKARNÁCIÓ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGE

Abban az értelemben beszélhetünk a reinkarnáció és a feltámadás bizonyos konvergenciájáról, hogy ez a két hit a létünk értelmére keres választ úgy, hogy elsőbbséget ad a szellemi valóságnak, reményt hordoz, és elutasítja az annyira elterjedt materializmust. Némelyek tovább akarnak jutni a közeledésben, s azt állítják, hogy a kettő megférhet egymással, sőt próbálják összeegyeztetni őket. Azt mondják például, hogy az egymást követő reinkar-nációk végén a megtisztult lélek elérheti a végleges feltámadást. Van egy olyan kifejezés, amelyet a reinkarnáció képviselői és a feltámadásban hívők egyaránt használnak: az „újjászületés". Ez a fogalom közkedvelt a buddhizmusban, és a lelkivé válásnak, önmagunk kiüresítésének folyamatát fejezi ki: hogyan veszítjük el azonosságunkat, beleolvadva a világmindenségbe. A szó azonban jelentős szerepet játszik Jézusnak Nikodémussal folytatott párbeszédében János evangéliumában (3. fejezet). A keresztény keresztség itt mint „vízből és lélekből" való újjászületés jelenik meg, amelyet Isten ajándékából kapunk. Jézussal kapcsolatban viszont nem fordul elő ez a szó, hiszen eredeti szentsége és az Isten Igéjével való személyes egysége következtében nincs szüksége újjászületésre, csak feltámadásra. Az alkalmazott kifejezés azonossága ellenére az újjászületés két típusa közötti párhuzam nagyon távoli marad. Ugyanakkor a reinkarnációt és a feltámadást nem lehet pontról pontra összehasonlítani, mint két világszemlélet két sajátos szempontját, amelyek egyesíthetők lennének. A két gondolatvilág tökéletesen ellentétes, hiszen lényegükben térnek el egymástól. Soroljuk fel a legfontosabb eltéréseket:

A FELTÁMADÁS ÉS A REINKARNÁCIÓ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGE 1. Először is nem állítható az, hogy az őskereszténység elfogadta volna a reinkarnációt. Némelyek a szentírási szövegek cenzúrájáról beszélnek, azt állítva, hogy Órigenész a reinkarnáció védelmezője volt. Órigenész valóban képviselte az Isten szeretetétől elhidegült lelkek preegzisztenciáját, azt a tanítást, amely nála az eredeti bűnhöz és a végső helyreállításhoz kötődött, ám ezt az egyház soha nem fogadta el. A reinkarnációt azonban Órigenész is elutasította. Minden komoly történeti alapot nélkülöz az az állítás, hogy az egyház hivatalos tanítása elfogadhatta volna a reinkarnációt. Számos bibliai hely áll szemben a reinkarnáció gondolatával (2Sám 12,23; 14,14; Zsolt 78,39; Lk 23,43; 2Kor 5,1.4.8; Fii 1,23; Zsid 9,27sk stb). Már az első egyházatyák vitába szálltak vele (Jusztinosz, Iréneusz, Tertullianus, Nüsszai Gergely). Az utalást Illés és Keresztelő János azonosságára maga a Keresztelő utasítja el (Jn 1,21-22). Heródes véleménye, hogy Jézusban az újra megtestesült Keresztelőt látja, személyes feltevését fejezi ki. Az evangéliumokban történik utalás ezekre az „azt mondják"-okra, de ezek soha nem igazolódnak be. 2. A két nézet történelemfelfogása teljesen különböző: az egyik ciklikus, meghatározatlan, és az örök visszatérést ígéri; a történelmet az egyensúly, a kárpótlás és a harmónia visszaállításának kozmikus törvénye szerint írja. A másik viszont lineáris, és az Isten Országában való végső beteljesülése felé halad; célt és befejezést ígér. A reinkarnáció a világegyetemről hordoz üzenetet; a keresztény feltámadás Istenről, az emberről és végső kapcsolatukról szóló üzenet. Igaz ugyan, hogy a nyugati szinkretizmus a reinkarnáció eszméjében próbálja egyesíteni a pozitív fejlődés és a haladás gondolatát, amelynek során fokozatosan visszaszorul a rossz és az értelmetlenség. Az egész elmélet

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG azonban könnyen ellentmondások sorozatába keveredik. 3. A feltámadással összehasonlítva a reinkarnáció nem kínál a test számára üdvösséget. E tekintetben a régi és kétségtelenül újra megjelent gnózis értelmezési körében mozog. Nem az emberi állapot konkrét valósága üdvözül, hanem a lélek legfinomabb pontja. A test nem egyéb, mint változtatható burok. A reinkarnáció visszaesik a test és a lélek dualizmusába: az első értéktelen, időszakonként helyettesíthető egyszerű öltözet, s mint ilyen, nem tartozik a személyhez. Nehezen vehető ki, hogy az egymást követő reinkarnációk miképp vezetnek el a végső feltámadáshoz. Melyik testtel támadunk fel? A reinkarnáció alapvető logikája nem fér össze a feltámadás gondolatával. Márpedig a test „szentségi”, keresztény felfogásában a test a lélek „szimbóluma”. 4. Antropológiai téren a reinkarnáció kétségbe vonja az emberi személy önazonosságát és egységét, aki Isten előtt egyetlen és pótolhatatlan, aki képes a sorsáról abszolút szabad cselekedettel dönteni. A reinkarnálódó lélek mindig a kezdeti állapotra redukált állapotban találja magát, amely mindegyik életében folyamatosan változtatja személyiségét és létmódját. Mit jelent egy személy önazonossága, ha az egymást követő életeiben alig emlékszik vissza korábbi életeire? Az emlékezet önazonosságunk lényeges eleme. Ez nehézséget okozhat azoknak a nyugati gondolkodóknak, akik azon a keresztény hagyományon nőttek fel, amely az emberi személynek oly eleven jelentőséget tulajdonít. A keleti szemléletben azonban a személy csak illúzió. A fejlődés az, hogy az ember ennek tudatára ébred, és elfogadja a belépést az egyetemes energiába. A cél az egyén feloldódása. Mindez ellentétes a nyugati kultúra és gondolkodás egész fejlődésével,

A FELTÁMADÁS ÉS A REINKARNÁCIÓ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGE amely a kereszténység hatására éppen ellenkezőleg bontotta ki az egyén jelentőségét. 5. A személy egysége és pótolhatatlan értéke abban áll, hogy olyan földi létben alakítja örök sorsát, amely nyitott a jóra vagy a rosszra. Ebben az értelemben minden pillanat, amelyet megélek, páratlan; nem ismétlődik meg soha többé. Rahner szép kifejezésével „a szabadság az öröklét eseménye”. „Az élet nem tét nélküli játék" (W. Kasper). Itt is ellentmondást érzek a reinkarnáció keleti szemlélete – ahol a szabadság csupán illúzió – és nyugati felfogása között, amely az inkarnációban a szabadság újabb esélyét keresi. 6. A reinkarnációs felfogásban elvész az, hogy Jézus személye egyetlen és egyedülálló. Megtestesülése nem több mint egy – bár szentsége által talán kivételes – lénynek a reinkarnációja, aki azonban szintén be van zárva a végzet körforgásába. Úgy jelenik meg, mint egy „avatára” (nincs külső megjelenése) vagy egyik isteni megnyilatkozás a sok közül. Márpedig a kereszténység mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a Krisztus-esemény „egyszer s mindenkorra történt mindenkiért”. 7. A reinkarnáció a tettek általi üdvösséget, vagy az önmegváltást ígéri, amennyiben az „üdvösség” szó használható az egyénre. A reinkarnáció tana azt vallja, hogy az embernek az utolsó fillérig ki kell fizetnie minden tartozását. A jó tettek által megszerzett üdvösség eszméje teljesen idegen attól a kinyilatkoztatástól, hogy az üdvösséget kegyelemből, vagyis ingyenes ajándékként kapjuk. Ráadásul a reinkarnációt olyan folyamatnak képzelik el, amely a természettörvényből következik, az embernek tehát joga van hozzá. Olyan útnak tartják, amely voluntarista módon az embertől halad Isten felé, emberi erővel akarja megszerezni az üdvösséget, hogy azt fokról fokra

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG a nirvána vagy a legmagasabb rendű nyugalom fokozatáig emelje. Az ember műve tehát ez, amely inkább önmaga helyreállítását keresi, mint az Istennel való találkozást. A kereszténység ellenben egy olyan Isten abszolút elsőségét hirdeti, aki az embert keresi, aki azért megy feléje, hogy találkozzék vele, és magához vonzza; egy olyan Istenét, aki irgalma és szeretete által az emberrel a személyesség rendjében akar közösséget teremteni. A reinkarnáció ezzel szemben a kozmoszon belüli üdvösséget ígéri, a történeti élet újabb kiadásain keresztül: az idelentiben marad, a kereszténység viszont az élet odaát-ját célozza meg Istenben. Ennek a szembesítésnek az a célja, hogy a keresztényeket hitük mélyebb egységéhez segítse. Nem pusztán a végső jövő kérdéséről van tehát szó, hanem valójában a keresztény élet egész jelenéről. Arról az értelemről, amelyet életünknek adunk; szabadságunk elkötelezésének módjáról; viszonyunkról Istennel, másokkal és önmagunkkal; vagyis konkrét kapcsolatunkról Krisztus személyével. Ha pedig a reinkarnáció nyugati képviselői valódi szellemi párbeszédre ösztönzik a keresztényeket, s valós kérdéseket tesznek fel, azt pozitív kihívásnak kell tartanunk. Bernard Sesboüe

ELÉNK SZÖKKENT RÓZSASZÁL

XVI. századi német Mária-ének Elénk szökkent szál Rózsa Jesse-törzsből fakadott Régi ágak bimbója, Zöngtek előre dalok: Szirmod illatától Fagyos télnek közepén Az éj is világol. Tiéd vagyunk, Rózsaszál, Hajdan Ézsaiás szólt így Kelyhed olyan tiszta tál, Az Úr szavától csurdig. Földre kell szállnia Fiának is éjféltájt, S Te szülöd, Mária! Németh István Péter

Németh István Péter - „A balatoni tájhaza szerelmese”, magyar nyelv és irodalom szakos előadó, könyvtáros tanár, irodalomtörténész és költő 1960-ban született Tapolcán.

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG

A KERT ÉS AZ EMBER „Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett… hogy művelje és őrizze.” (Ter 2,8.15) Mit jelent az őrzés, és mit jelent a művelés? Ha a teremtés ajándék, akkor az bele van merítve az ajándékozó és a megajándékozott kapcsolatába. Tehát őrizni a kertet nem csupán azt jelenti, hogy megtartani úgy, ahogy van, hanem fenntartani azt a kapcsolatot, amelyben létezik. Az ajándék mint ajándék csak személyes viszonyban létezik. Ha abból kivesszük, elveszíti a lényegét. Tehát őrizni a kertet annyit jelent, hogy őrizni az Istennel való kapcsolatot. Mit jelent művelni? Itt sem csak arról van szó, hogy az ember dolgozzon a kertben, és munkájának eredménye lesz a termés. Ebben az esetben szintén az Istennel való kapcsolatról van szó; mert az ember a képességeit Istentől kapta; meg a dolgok természetét is Isten alkotta meg olyannak, hogy például növény teremjen, hiszen a növekedést az Isten adja. Abból is nyilvánvaló, hogy az őrzés és a művelés egyben Istennel való kapcsolat, hogy Ádám (emberiség) és Isten is jelen van a kertben. Isten helyezte Ádámot a kertbe, és a bűnbeesés után ő indul el megkeresni. Ez a keresés Jézusig, Isten emberré lett Fiáig egyre intenzívebb lesz, és az embert is egyre inkább Istent-keresővé neveli. A kert gyümölcseiben, a kenyérben és a borban az idők teljességében pedig önmagát adja nekünk, mert a teremtés rendeltetése, hogy az Isten az embert saját, örök életében részesíti. Mivel az ember a kertben van, egyben az Istennel való kapcsolatban is benne van. Az ember észreveszi a teremtett világban az Isten jelenlétét. A jegyes, aki jegygyűrűjét látja, egyben szemléli a jegyesével való kapcsolatát is, amely nagyobb valóság, mint maga a gyűrű. Az apró virágba belenézel és eláraszt a fény: egyedül csak te – ember – látod meg a szépséget. Milyen szép a színe, a formája és micsoda összhang uralkodik a természetben, például a méhek életében. Milyen szép a Nap ragyogása, és milyen jó, hogy a levegő, az eső és a meleg növeszti és táplálja a növényeket, melyek a földben gyökerez-

A KERT ÉS AZ EMBER nek, de az égről beszélnek. Amikor ezt szemléled, az Istent imádod még öntudatlanul is, és ekkor ezzel a szemlélődéssel őrzöd a kertet és a szívedbe, belső világodba fogadod, mert ott belül éled az Istennel való kapcsolatot. Az embernek nemcsak külső kertje van, hanem belső is. Amikor megáldozunk, Isten belső kertünkbe lép be, akit a világ be nem fogadhat, mert csak tükrözi. Amikor Isten belép ebbe a belső kertbe, egyesülsz vele és általa műveled a kertet. A kenyér az ember és az Isten közreműködéséből való. Igen! A kertet nemcsak azért kell művelni, hogy hasznot hozzon. A kert összhangba van az egész emberi élettel. Az egész Föld egy kert, amelyre Isten gondot visel. Ha nem benne bízva őrizzük, akkor jönnek az aggodalmaskodások. A Föld forog, a Nap ragyog, az eső pedig megöntözi a földet. Isten a legnagyobb kertész, és amikor a kertet műveljük, akkor tiszteljük és becsüljük az Ő művét. Amikor az ajándéktól az ajándékozó felé fordulunk, kifejezzük a hódolatot és imádatot. Amikor mi is művelhetjük, akkor az Ő képét hordozzuk, mert mi is alakítjuk, gondozzuk a teremtést, ez pedig hálát vált ki Isten iránt. Ha így műveljük a külső kertet, a belsőre fogunk figyelni, mert amint az eső lehull az égből és megöntözi a földet, hogy magot adjon a megvetőnek, és kenyeret az éhezőnek; úgy lesz az én igémmel is: nem tér hozzám eredménytelenül (vö Iz 55,10). Ha befogadjuk az Isten igéjét, akkor mi is gyümölcsöt termünk, olyat, ami megmarad az örök életre. Őrizd és műveld – ó ember – a külső és belső kertet! Várd meg, míg beérik a reményed, és eláraszt az igazi szeretet. Addig is szemlélődj és dolgozz, és légy velem, aki a rejtekben is látlak. Az imádságban, Isten jelenlétében végzett munka – bár küzdelmes –, de van gyümölcse, ami pedig az örök élet. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy része vagyunk ennek a kertnek, hiszen ezt mondja Jézus: „Én vagyok a szőlőtő (s ti a szőlővesszők), Atyám a szőlőműves.” (vö Jn 15,1-2). Csak akkor termünk jó gyümölcsöt, ha benne maradunk. Arra kell ügyelni, hogy Isten a mi szívünkben maradjon. Vajon nincs-e benne a végtelen Isten a kenyérben és a borban, amely az emberi munka gyümölcse? Isten Országa

VILÁGEGYHÁZ-LELKISÉG nem egy hely; az maga az Isten teljes jelenléte. Ezt már most is szemlélheted és élheted, mert aki hisz az Isten Fiának, annak már örök élete van. Tehát a belső kert, az emberi szív már most a Paradicsomkert. A kert művelése azzal kezdődik, hogy kiírtjuk a gazt a termőföldből. A belső kert gondozása pedig ott kezdődik, hogy kiírtjuk a szívünkből a bűnt, Isten segítségével. Ha ezt nem tesszük meg, akkor elhatalmasodik a bűn bennünk és általunk a világban. Ha az ajándékot nem becsüljük, akkor az ajándékozót sem tiszteljük. Mindent Isten jelenlétében kell szabadon tenni. A „kell” a feladat, munka. Ez pedig parancs. A szabadság pedig a szemlélődés. És ez a kettő együtt az őrzés; ez adja meg az élhető világot. A kert művelése és őrzése elválaszthatatlan, és ez csak Isten jelenlétében és segítségével lehetséges. Jézus mondta: „Atyám szüntelenül munkálkodik.” (Jn 5,17). Tehát nekünk is szüntelenül munkálkodnunk kell. Ám ez a munkálkodás az értelmes és Istent ismerő ember számára nem csupán munkavégzés, hanem szeretetteljes kapcsolat a Teremtővel. Ebben a kapcsolatban dolgozva maga az ember belső kertje (szíve) nemesül és lesz Isten viruló kertje, melynek fái (gondolatai, érzései, elhatározásai) között ott sétálhat (vö. Ter 3,8). Rédey Zoltán

SZENT JÁNOS A VADONBA MEGY /Giovanni di Paolo festménye nyomán/

Nem kérdezett és válaszra sem várt. Elindult a néma messzeségbe, magánya volt, amely elkísérte. És mindent lelke legmélyére zárt. Zord sziklákon jár mezítlen lába, házak, mezők, utak elmaradnak, hajnal köszönt, fénye gyúl a Napnak – megy tovább a holdas éjszakába. Várja őt a fakó kövek éle, s a széltől meddő üres pusztaság, hol nincsen víz és lombtalan az ág. Ott fog élni, semmitől se védve. De átölelte őt a nagy vadon, s hogy éhségét ne érezze végképp, sáskahúst és vadméheknek mézét kínálta néki széles asztalon. Réfi János

Réfi János - Költő, műfordító tanár. 1972-ben született Sümegen. 2002 óta publikál. Tagja a Magyar Írók Egyesületének. Két verses- és egy műfordítás-kötete jelent meg eddig.

VERSEK - NOVELLÁK - EGYÉB ÍRÁSOK

DIPPOLD PÁL: EGY HÁZ

házban csönd lakott. A ház fából épült, valamikor száz évvel ezelőtt a hegy tetejére, az egykor fehér fenyőgerendák és -deszkák beleszürkültek a hegy fölött is átsuhanó évekbe. A házban két szoba volt, konyha, kamra. Az ablakokban nincs üveg, ha az ember nappal nem akart lámpát gyújtani, ki kellett nyitnia a spalettákat – ezek is vastag deszkákból készültek –, az ablakokból ilyenkor fény ömlött a házba és bejött a szél. A hegy tetején mindig erős szél fújt, úgy suhogott, mint egy sosem meg nem álló kasza. A házat menedékháznak mondták. Száz évvel ezelőtt nyilván nem menedékház volt. Bizonyára a Juhász János nevű juhász háza volt, akiről a környék összes helytörténésze egybehangzóan állította, hogy nála titokzatosabb birkapásztort nem találtak a szakirodalomban. Hiába keresték Juhász János életének írásos nyomait a levéltárakban, parókiákon vagy a községházán, nem találtak semmit. A környék öregemberei viszont minden történetüket úgy kezdik, hogy „abban az időben, amikor Juhász János egymillió aranyszőrű birkája legelt a hegyen". Mióta a hegy alatti faluban élek, nem múlhat el úgy május, hogy ne menjek fel a hegyre, megnézni a házat, ahol a csönd lakik. Amikor először merészkedtem át a ház küszöbén, úgy, mint most, jó húsz évvel ezelőtt lehetett, nem akartam mást, mint csöndben, egyedül lenni. Már a ház felé menet is tudtam, hogy sehol máshol nem lehetek így, csak itt. Csöndben, egyedül. Tudtam, mielőtt benyitottam, a házban tiszta minden, száraz, meleg a levegő, ha most majd kiriglizem a spalettákat, az üres nagyszoba közepén ott áll egy hokedli, amire le kell ülnöm, és abban a huzatos fényben, ami átjárja a házat és engem, csak arra szabad majd gondolnom, aki ekkora ragyogást tud adni nekünk. Ültem a házban. A szél különösen, akár a fény járt át minket, némán jött, nem volt kaszasuhogás, csodálkoztam, hát hogy lett ez így: minden vagyok, én vagyok a ház, én a hokedli, az ajtók, ablakok, én vagyok a hegy, az idevezető út, a lenti ház is, ahol más napokon élek, én vagyok a fény, és ez a hangtalan szél is én vagyok. Úgy ültem ott, mint valami repülőgépen vagy

DIPPOLD PÁL: EGY HÁZ űrhajón, mintha nem is a házban lennék, hanem mindenhol ott lennék, egyszerre itt és ott abban a szemkápráztató, fülsiketítő, gyönyörű májusban, minden eddigi és ezutáni májusban szállnék. Virágporfelhőben. Levélzöld robbanásban, ami tengerből égig röptét, égből hegytetőre ejt. Jó itt lenni, ugye? – kérdezte az öregember, aki bejött a menedékházba. Fakókékre mosott munkásruhában, fehér gumicsizmában lépkedett a hokedli felé. Mély ráncokkal árkolt arcából élénkkék szem világított. Juhász János vagyok, nyújtotta kezét, enyém ez a ház. Tudom, mondtam neki. Az öregember a sarokba állította kampós végű pásztorbotját, közben várakozón lesett rám. Hiába nézel így, nem kérdezem meg, hol van az egymillió aranyszőrű birkád, álltam fel a hokedliről, mert ha úgy akarnád, kinézhetnék az ablakon, és ott tolongana a te nyájad, az összes aranyszőrű, de ez engem most nem érdekel. Nocsak. Ezt mondta Juhász János. Nocsak, húzta össze ferde vágású szemét, hát akkor mit kérdezel tőlem? A ház, ezek a deszkák, gerendák csak százévesek, de a ház, a másik, ezelőtti ház, meg az azelőtti ugyanitt volt, ugye? Azt hiszed? – villant rám az öregember szeme. Azt hiszem, válaszoltam volna, de Juhász János eltűnt a szobából. Jöttem lefelé a hegyről, könnyű volt, terelt, söpört az egyre erősebb szél, a hegyoldal teli lett zajjal, madarak, indulóritmusban zúgó fák, szélpendítette villanydrótok, autóberregés a faluból, ordítások a focipályáról. Na végre, mondta a feleségem a kertkapuban, segíts beszedni a ruhákat, mindjárt itt a zivatar. Visszanéztem a hegyre, fekete volt fölötte az ég, sok-sok villám ezüstje karcolta aztán ezt a feketét, egyre erősebb dörrenésekkel közeledett hozzánk a vihar. Zeng. Égtek, dübörögtek bennem a szavak. – Az előbb itt volt egy gumicsizmás öregember, azt mondta, csak beköszön hozzánk és megnézi a gyerekeket, és azt is mondta, vigyázzunk egymásra, állt mellém az ablakhoz a feleségem esőt nézni; ki volt az, ismered? Most Juhász Jánosnak hívják, és ő a jó pásztor, a világ legjobb pásztora, válaszoltam. Aztán csak álltunk az ablakban, abban a csendben. Kint meg olyan gyönyörű volt a május, mint tavaly volt, és mint jövőre lesz.

VERSEK - NOVELLÁK - EGYÉB ÍRÁSOK

ADATOK A SÜMEGI KEGYSZOBOR TÖRTÉNETÉHEZ A templom legértékesebb része a Fájdalmas Anya, ölében a halott Krisztust ábrázoló kegyszobor, mely a főoltár középpontjában, egy díszesen kiképzett üvegszekrény-foglalatban, a retabló tengelyében helyezkedik el. A kegyszobor története, illetve eredete kapcsán számos kérdést még válaszra vár. Sümeg és vidéke már Szent István idején, királyi donációként, a veszprémi püspökségnek tulajdonába jutott. A XIII. században ismert település, a XV. században már városként említik. Jelentősége azonban csak a török hódoltság idején növekszik meg, amikor Veszprém várának 1552-ben történt elfoglalása után, a török elől a püspökség egyetlen erősségébe, a sümegi várba menekítették levéltárukat, kincstárukat, innen vezették az egyházmegye gazdasági és szellemi életét. Sümeg 1762-ig jobbára a veszprémi püspökök székhely maradt. Ebben a két évszázadban a veszprémi egyházmegyének összesen huszonöt püspöke volt, közülük négy olyan egyházi vezetőről tudunk, aki szolgálata során meghatározó módon részt vállalt a ferences rendház, illetve a kegyszobor történetének alakításában. Ezek időrendi sorrendben: gróf Széchenyi György (16481658), aki a sümegi hitélet megerősítésére az elpusztult középkori plébániatemplom helyett, a püspöki vár lábainál, az általa ide telepített ferences rend részére új kolostort és Sarlós Boldogasszony és Szent Ferenc tiszteletére templomot emeltetett 1652-ben, illetve 1654-ben. Neki unokaöccse Széchenyi Pál (1687-1710), aki akkor a Szűz Máriáról nevezett rendtartomány ferencesei által vezetett templom Szűzanya-szobrát kegyszoborrá, s ez által Sümeget búcsújáróhellyé emelte, így szerezve az egyháznak rendkívüli hírnevet. 1725-től Acsády Ádám Péter (1680 k.-1744) a veszprémi püspök, aki – többek között – a kegyszobrot magába foglaló mai főoltárt emeltette, majd őt követte Padányi Bíró Márton (1696–1762), az utolsó Sümegen székelő veszprémi püspök, aki különös figyelemmel ápolta a kegyszobor kultuszát. A kegyszobor készítése idejéről három változat ismert. Galántai Mária művészettörténész szerint a faszobrot – a kor

ADATOK A SÜMEGI KEGYSZOBOR TÖRTÉNETÉHEZ szokásaihoz híven – a Szakolcáról ide telepedő ferencesek hozták magukkal 1652-ben. Ez nem mond ellent a rendház kéziratos könyvében rögzítetteknek, mely szerint a kegyszobor 1653-ban a ferences templomban volt, ahol a hívek tisztelete vette körül. Ugyanitt azt is olvassuk, hogy a szobrot ekkortájt faragták, bár nagyobb a valószínűsége annak, hogy ekkor csak átfaragták, esetleg átfestették a valamilyen okból megsérült emléket. Ismert olyan – napjainkig dokumentumokkal nem igazolt vélemény, mely szerint a kegyszobor Vitéz János (14891499) veszprémi püspöksége idején, a mai ferences templom közelében, Szűz Mária tiszteletére épült, majd 1553-ban a törökök által lerombolt kápolnából került a mai templomba. Eredetét általában a középkori eredetű, egykoron Szt. Katalin nevét viselő sümegi plébániatemplomhoz kötik, míg készítésének idejét 16. sz.-nak vélik. Ez utóbbi képviselője, néhai Végvári Lajos művészettörténész-professzor, aki a stílusjegyek alapján felhívja a figyelmet azokra a közös vonásokra, amelyek a sümegi kegyszobrot kapcsolatba hozhatják a csütörtökhelyi (Spissky Stvrtok, Szlovákia) Pieta-relieffel, és a Nemzeti Galéria tulajdonában levő, Zalaszentgrótról való ülő remete szobrával, amelynek formai sajátosságai a Sümeghez közeli Tüskevárról származó két Madonna-szobron is megfigyelhető. E sajátosságok alapján Végvári egy Sümeg környéki középkori fafaragó műhely létezését feltételezi, amelynek faszobrászai az osztrák közvetítéssel hozzánk érkező kora reneszánszt a gótika provinciális stíluselemeivel ötvözték. 1699. február 4-én megtörtént az első csoda: a bécsi Tilheim Ferdinándné, született Berghoffer Mária Zsófia súlyos betegségéből e szobor érintését követően felgyógyult. A történet szerint, február 7-én maga ment fel a várba, ahol Széchenyi Pál veszprémi püspök fogadta, akinek beszámolt a vele történt csodálatos gyógyulásról. Ez után indult meg az odazarándokoló betegek sorozatos gyógyulása úgy, hogy még abban az esztendőben más hét csoda is történt a sümegi kegytemplomban, amelyet maga a püspök vizsgált meg, s 1699. július 2-án „a Sümeghen megjelent Boldog Asszonyoknak csudatételét” pecsétes aláírással hitelesítette.

VERSEK - NOVELLÁK - EGYÉB ÍRÁSOK Széchenyi Pál a csodás események évében, immár 12 éve (1687. április 26-tól) veszprémi püspök, három éve (1696-tól) kalocsai érseki címet is viseli, s mint ilyen, apostoli kormányzóként, Sümeg székhellyel kormányozta 1710. március 22-én Sopronban bekövetkezett haláláig mindkét egyházmegyéjét. Így érthető, hogy a korabeli leírásoknak megfelelően igencsak szívén viselte a sümegi ferences egyház ügyeit, kiemelten kezelve a csodatevő kegyszobor kapcsán ismertté vált csodás történeteket is. Személyesen hagyta jóvá Kis Fábián (1700-tól ferences házfőnök) 1703-ban Nagyszombaton, Hörmann János nyomdájában kiadott könyvének megjelentetését (Betegek gyógyítója…), melyben elsőként számolt be a csodás eseményekről. Megszerezte az e téma kapcsán Esterházy család nagyméretű fogadalmi képét 1708-ból, és Széchenyi Pál volt az, aki elkészítette a kegyszobor első oltárát, amely eredetileg a templomhajó bal oldalán, a mai Szent Kereszt oltár helyén állt. Innen került mai helyére, az 1744-ben elkészült főoltár közepére. A kegyszobrot magában foglaló, díszesen faragott üvegezett szekrény, egy nagyméretű korona illetve egy baldachin és faragott függöny alatt látható. Az oltárszekrényt két, felhőkön lebegő fekvő angyal tartja, felettük jobb és baloldalon a térdeplő Szent István és Szent László alakjaival, amint királyi koronájukat a Fájdalmas szűzanyának ajánlják fel. A két király kissé aránytalanul faragott alakjai, de ruházatuknak jó érzékkel történt megmintázása, a Szent Kereszt mellékoltáron látható Fájdalmas Anya és Szent János szobraival mutat közeli rokonságot. Még közelebb visz kormeghatározásához annak a kisméretű festett címereknek az azonosítása, amely a korona alsó felén, a püspöki süvegben ábrázolt puttófej két oldalán látható: a bal oldalon piros oválisban, kezében pajzsot és kardot tartó arkangyal, a jobb oldalon szimmetrikusan, kék oválisban püspöki kalap, alatta barokkos címermezőben fehér galamb, ami nem más, mint a Széchenyiek, azaz a kegyszobor csodálatos erejét igazoló Széchenyi Pál püspök családi címere. A címer azonosítása egyértelművé teszi, hogy az oltár – s a rajta levő Szt. István és László szobrai – valamikor 1699. (a csodás események hitelesítése) és 1710 (Széchenyi Pál püspök halála) között eltelt tíz év

ADATOK A SÜMEGI KEGYSZOBOR TÖRTÉNETÉHEZ valamelyikében készült el. Jelentős fordulatot hozott a kegyszobor történetében Acsády Ádám Péter sümegi tevékenysége, aki remek főoltárt készítetett azzal a céllal, hogy oda helyezzék át az addig egyik mellékoltáron levő kegyszobrot. Az impozáns barokk oltárok állításának az időszaka ez, melynek nyitányát a pozsonyi Szt. Márton koronázási templom főoltára jelenti, amelyet az esztergomi érseki székébe emelésekor, 1725-ben, Esterházy Imre gróf (16631745) kedvelt osztrák származású szobrászművésze, Georg Raphael Donner (1693-1741) tervei alapján készítetett. Felépítése több olyan felvidéki oltárhoz hasonló, amelyet kegyszobor befogadására emeltek (pl. a szlovákiai Zólyomújhelyen, Kassán, Lőcsén stb.). Hasonló megoldást találunk a Baranya megyei Mária-Gyüdön, Búcsúszentlászlón, Vasváron, vagy az 1726-ban Hajóson, 1736-ban Máriavölgyön, 1742-ben Győrben, 1744-ben Radványon illetve Segesden, 1745-ben Stoczingban, 1748-ban Celldömölkön, 1749-ben Dénesden, 1763-ban Sasváron, 1765-ben Máriakéménden, 1767-ben Máriaradnán, 1770-ben Máriabesenyőn, stb. állított oltárokon, hogy csak az ismertebb, a sümegihez korban közel álló példákat említsük. A sümegi ferences kegytemplom főoltárát a barokk kor kiválósága, Donner munkásságát követő Martin Witwer (16671732) tervei alapján, a münsteri születésű Domokos győri karmelita testvér, világi nevén Franz Richter készítette. A hagyomány szerint Acsády 1742. szeptemberében a győri karmeliták templomába látta meg Richter ide készített oltárát, ennek mását megrendelte a sümegi ferencesek temploma részére. A 2474 forintba került főoltárt 1743 őszére készítette el a művész, annak asztalosmunkáit egy bizonyos „Tamás testvér” végezte. Az egykori feljegyzések szerint hatalmas tömeg gyűlt össze az 1743. december 8-án történt felszentelésre. Maga Acsády is részt vett a csodás szoborral tartott körmenetben, melyet hat pap vitt a vállán, de ennek vezetését – kora és megromlott egészségi állapota miatt – Léts Ágoston tihanyi bencés apát vezette körmenet kíséretében helyezték át a kegyszobrot mai helyére. A főoltár és a rajta elhelyezett kegyszobor később több

VERSEK - NOVELLÁK - EGYÉB ÍRÁSOK átalakítást szenvedett. Feljegyezték, hogy a Sümegen 1774-ben, 1799-ben pusztító tűzvészek a kegyszobrot megkímélték, úgyszintén 1878. és 1890. évi villámcsapások, amikor a villámok végigcikáztak az oltáron, megrongálták azt, de mindkét esetben a kegyszobor sértetlen maradt. 1759-ben a Csodatevő Szűz, illetve a kis Jézus fejére készítettek egy-egy koronát, amelyeket Kisfaludy Sándor nagyapja, Sándorffy Sándor egy veszprémi aranyművessel készíttetett el. Ez ma is látható, ellentétben az 1781-ben Bécsben készített „283 drágaköves és 28 velencei tükrös, kalapált képekkel ékes” szentségtartóval, amely az 1911. december 28-i tűzben annyira megrongálódott, hogy vissza kellett cserélni a Sándorffy által készítetett koronákkal. A tűzeset során tönkrement a kegyszobron levő palást a rajta lévő ékszerekkel, Szent László és Szent István szobrai is rongálódtak, míg az oltár felső felében elhelyezett „Mária látogatása Erzsébetnél” című oltárkép annyira megégett, hogy később Höltzl Lajos újrafestette azt: Az oltárképet az 1960-as években, Kontuly Béla által készített falképek láthatósága miatt, innen a gyóntatóhelyiségbe helyezték át. A két magyar király szobrát Homonai Béla szombathelyi szobrász javította ki. A kegyszobrot, hogy hirdesse a tűzből való csodás menekülést, 1938-ig érintetlenül hagyták. Ekkor a rátapadt füsttől és koromtól megtisztították, régi színeit újra előhozták, és a tartóssága biztosítása érdekében a szobrot zománcréteggel vonták be. Miklósi-Sikes Csaba

Kis Fábián: Betegek gyógyítója… Nagyszombat, 1703.

ADATOK A SÜMEGI KEGYSZOBOR TÖRTÉNETÉHEZ

1836.

1911-1938 között

1938 után

2000.

VERSEK - NOVELLÁK - EGYÉB ÍRÁSOK

VERÁGSZILŐ SZÍZ MÁRIA! ÉDES ANYA, BÓDOG ANYA, VERÁGSZILŐ SZÍZ MÁRIA, Elhullt rég a levendula, Az őszi menny mégis lila Válladon, mint szép pelerin – Kegyelmedből jött még e rím. Így hunyorgok naplementbe, Messzi dokkkok Védőszentje, Ott is várva, mólóikon, Arany El-nem-múló Ikon, ÉDES ANYA, BÓDOG ANYA, VERÁGSZILŐ SZÍZ MÁRIA! ÉDES ANYA, BÓDOG ANYA, VERÁGSZILŐ SZÍZ MÁRIA, Éva vétkét jóvá tevő, VIRÁGSZÜLŐ SZŰZ, Te, Áve! Madonnája őszi kertnek, Hordainkban míg must erjed, Tűztövisek bokrára száll Mostan épp egy riadt madár, Bodzabogyókban, jaj, pedig Fiad vére feketedik ÉDES ANYA, BÓDOG ANYA, VERÁGSZILŐ SZÍZ MÁRIA. Németh István Péter Németh István Péter - „A balatoni tájhaza szerelmese”, magyar nyelv és irodalom szakos előadó, könyvtáros tanár, irodalomtörténész és költő 1960-ban született Tapolcán.

MÓRA FERENC: A VÁROS LÚDJA

MÓRA FERENC: A VÁROS LÚDJA Mikor ez történt, akkor a Tisza sokkal nagyobb volt, mint most, a városunk meg kisebb. Ennélfogva, mikor a nagy Tisza egyszer tengernek játszotta meg magát, nem nagy erőlködésébe került neki elnyelni a kis Szegedet. De olyan tökéletesen ám, hogy minden oktalan állat beleveszett a vízbe, és nem maradt egyebük a szegedieknek egyetlen lúdjuknál. Nyilván az is csak azért maradt meg, mert hivatalos személy volt: a város lúdja, s mint ilyen, a városgazda hatáskörébe tartozott. Az utalt ki belőle minden héten egy szárnyatollat a város nótáriusának, mint muszájból való írástudó embernek. (Hogy félreértés ne legyen a dologból: nem írásra utalták ki a tollat, hanem pipapucolásra.) A szegedi veszedelem hírét meghallotta Bécsben a királyasszony is, a Mária Terézia. (Legyen annyi lojalitás a filológusokban, hogy ne sajnálják tőle azt a kis névelőt, ha már az őseink úgyis életüket és vérüket ajánlották neki. Hiszen nem név ez, hanem fogalom, akár a Holofernes király vagy a Ferenc Jóska. Az is csak névelővel járatos a szegény ember történelmi dialektusában. Az V. Ferdinánd már nem vitte annyira, az már névelőtlenül egyszerűen csak Ferde nád. Aminthogy nádnak is elég nád volt szegény, meg ferdének is elég ferde.) Olyan nagyszívű asszonyszemély volt ez a Mária Terézia, hogy sebten maga elé parancsolta az íródeákját. – Fiam, deák, írj valami vigasztaló levelet azoknak a sanyarodott szívű szegedieknek. De száz aranyat is tegyetek bele a jó szó mellé, mert másképp valami csúnyaságot mondanak rám azok a kutyaháziak. Szót fogadott a deák, hogyne fogadott volna szót, nagy volt a rend a Mária Terézia házatáján. Megírta a deák a levelet, beleírta a száz aranyat is, aztán bekocogott a kamaráshoz: – Huszonöt aranyat kapok a szép levélért, hetvenötöt tétessen kelmed a kopertába. Kapja a levelet a kamarás, viszi a kincstartóhoz: – Huszonöt arany a fáradságomért, ötvenet helyezzen kelmed a levélbe.

VERSEK - NOVELLÁK - EGYÉB ÍRÁSOK A kincstartó nem szólt semmit, hanem beletett a levélbe huszonöt aranyat, s futtatta vele az inasát az udvari futárhoz. Az inas tudta, mi az illendőség, s a huszonöt aranyból nem vett el, csak húszat, a többit becsületesen átszolgáltatta a futárnak. Mivel azonban Szeged már akkor se egy macskaugrásnyira volt Bécshez, noha sokkal közelebb volt, mint most, a királyasszony levelének volt ideje kilyukadni az úton, s még szerencse, hogy az öt arany nem a kocsiút porába potyogott bele, hanem a futár tarsolyába. Abban az időben azonban éppen úgy akadtak becsületes emberek, mint most, s ezek közé tartozott a futár is. Szégyellte volna üresen adni át a levelet a vízvette civitásnak, hát belecsúsztatott egy vadonatúj rézkrajcárt. Utóvégre azon is csakúgy rajta van a királyasszony gömbölyű képe, mint az aranyforinton. No azért mégiscsak elképedtek egy kicsit a szegediek, mikor az öreg-bírójuk, Miller Sebestyén felolvasta a királyasszony levelét, s hiába ürgette-forgatta a kopertát. – Hát a száz arany, földi? – kérdezte a futárt. – Micsoda száz arany? – Aki a levélbe bele van írva. – Hát akkor benne van, ha bele van írva. – De nem jutott abból ide egy vöröskrajcárnál egyéb. – Jaj, atyámfiai, ilyen a természete a királyok ajándékának! Elindul aranynak, megérkezik réznek - nyargalt el nevetve a becsületes futár. A szegedieknek ugyan nem volt nevethetnékjük, de azért becsületből úgy megéljenezték a Mária Teréziát, hogy csak úgy rengett bele a kommunitás háza. – De hát azért nem ér ez így semmit se, emberek - csóválta meg a fejét Miller Sebestyén -, mert ez nem hallatszik föl Bécsbe. Márpedig a királyasszony nagy jóakaratát úgy kellene megköszönni, hogy ő is tudjon róla. Azt javasolnám, küldjünk neki valami szegedi ritkaságot. Ebben hamar megegyeztek. Elküldik neki az egyetlen ludat, annál nagyobb ritkaság most nincs Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se ajánlkozott követnek a felség színe elé. (Ez a

MÓRA FERENC: A VÁROS LÚDJA leghihetetlenebb az egész történetben, ugye?) Mert ész kell oda, nem is kicsi, az pedig hol találkozik most ezen a szegény Szegeden, mikor mindent elvitt a víz? Utoljára a kisbíró ajánlotta fel magát a "közért", ahogy most mondanánk. Nem mintha ész dolgában kiruházottabbnak érezte volna magát, mint a többi, hanem mert a hivatalos emberek közül neki volt legjobban felvágva a nyelve. (Ami érthető is, mert az ő tisztje volt rendet tartani a piacon a halasasszonyok közt.) Mindazáltal a magisztrátus egy kicsit aggóskodva eresztette el a követet a ludacskával, de az nagyon kötötte az ebet a karóhoz: – Nem köll engöm félteni, nagy jó uraim! Nem öszi mög a lúd Szépenlépő Hevér Mátyást. (Ez volt a neve a kisbírónak, akit már a neve is kvalifikált a diplomata pályára. A szépen lépésen már azóta is sok diplomata-karrier alapult.) Hát addig nem is volt semmi baj, míg a tarisznyában tartott. Ha a ludacska megállt legelészni, a kisbíró is kifogott abrakolni. De ahogy a tarisznya apadni kezdett, a kisbírónak is meglappadt a jókedve. Megrezzentette a legelő jószágot: – Nem jó lössz ez így, te lúd! Úgy nézöm, sose érjük el gyalogszörrel azt a Bécsöt. Jobb lössz az, ha én tégöd a hónom alá vöszlek. A ludacska ebbe is belenyugodott, csak estefelé gágogta el magát, mikor Hevér Mátyás meg találta egy kicsit szorítani a nyakát. – Csönd, ludacska! – szorított rajta egyet Mátyás –, mert ha el nem hallgatsz, isten uccse sülve adlak át a Mária Terézia őfölséginek! S mire a nap tüzet rakott az alkonyati felhőkben, akkorra a szegedi kisbíró is tüzet rakott az erdőszélben. Persze mire a ludacska pirosra sült, akkorra úgy elálmosodott a követ, hogy azt se tudta, mit csinál. Csak másnap reggel vette észre, hogy álmában megette az egyik combját a város madarának. – Ejnye, ejnye, de csak csúnya is az egycombú lúd – búsulta el magát, s lekanyarította fölöstökömre a másik combját is. Az lett biz ebből, hogy mire fölért Bécsbe, csak a mellecsontja

VERSEK - NOVELLÁK - EGYÉB ÍRÁSOK maradt meg a ludacskának, az is szép fehérre kapargatva a halbicskával. – Mi legyen ez, jó ember? – kapta föl a fejét haragosan a Mária Terézia, mikor a követ nagy alázatosan átnyújtotta neki Szeged ajándékát. – Ez a város lúdja – hajlongott Mátyás. – De hát ez nem lúd, csak a csontja. – Lúdnak indult az el Szögedébül, ha csontnak érközött is a tötthelyre. – Furcsa természete van a szegedi lúdnak – mosolyodott el a koronás szép asszony. – Akár a fölségöd aranyának – kacsintott vissza a nagyeszű Mátyás. – Az is aranynak indult el Bécsbül, réznek érközött mög Szögedre. Azt mondják, olyant nevetett a Mária Terézia, hogy belecsendült a füle az egész udvarnak, az íródeáktól a futárig. S azt is mondják, a kisbíró tarisznya arannyal tért meg Szegedre. Azt mondják, azt mondják... megnevezem én a forrást is: Halvágó Dancs András mórahalmi célszörű szögény embör. Föltétlen hiteles tanúbizonyság, mert úgy látta az egészet, mint most látja, úgy hallotta, mint most hallja.

A SÜMEGI FENYŐKHÖZ Mondd, fáj, ha gyantád elhagyja tested kérgét, s kínlódva csorog végig fásult ráncaidon? Ragacsos könnycseppek, vagy ily könnyű néked a fájdalom, hogy magadhoz kötöd s egy életre fagy rád bánatod? Én is el szerettem volna sírni mindig, hogy fáj az élet s a nem-igazság igaz csak a földön, mert magunk ragasztjuk fájdalmunkat törzsünkhöz, s riasztjuk tüskeágainkkal a susogó madarakat. Kende Kata

Kende Kata - 1952-ben született Pécsen. Családjával 1980-ban költöztek Sümegre. Verseket és „egyebeket” 1967 óta ír. Könyvek és kiadványok szerkesztésével és tervezésével foglalkozik.

VERSEK - NOVELLÁK - EGYÉB ÍRÁSOK

MÓRA FERENC: ÖREG EMBER, ÖREG FA Az öreg diófa alatt legjobban szerettem ülni kisgyerek koromban, ma sem tudom bizonyosan, miért. Azt hiszem, azért szerettem, mert én olyan kicsi voltam, ő meg olyan nagy. Mindenféle ákom-bákom is volt bevésve az öreg fa derekába, s én azokon nagyon sokat elnézelődtem. Édesapám karjára emelt, ha jókedve volt, s néha sírva, néha nevetve mutogatta a furcsa bemetszéseket. – Ezt a szívet én vágtam bele nagy deák koromban. Bele is tört a bicskám. Azt a Pista bátyád faragta, emezt meg az Ágneska nénéd. Nézd, ott meg egy török kard van a fába vágva, bilincs van a markolatán. Ezt nagyapó vágta bele, mikor bujdosott a szabadságharc után, mint honvédtiszt. – Nem hiszem én azt – csóváltam meg a buksi fejemet. Létrán sem érne nagyapó odáig. Hiszen ő is olyan kicsi, mint én vagyok. Nem is tudott már másképp járni, csak botra támaszkodva. Nem is igen járkált különben, csak üldögélt a nagy karosszékben. Jó időben a tornácon sütkérezett, szeles, esős napokon a kályha mellett. Mióta az eszemet tudom, sohase láttam, hogy dolgozott volna. Csak eregette a füstmacskákat a nagy tajtékpipából, és nézegetett mindenféle régi könyveket. Sehogy se tudtam fölérni ésszel, hogy ugyan miért olyan nagyúr ez a nagyapó. A legnagyobb az egész házban. Mindig őtőle kérdezik meg, mi legyen az ebéd. Mindenki a kedvét lesi. Ha elszendereg, mindenkinek lábujjhegyen kell járni. S a velős csontból én mindig a felét kapom a velőnek, a másik felét a nagyapó pirított kenyerére teszik. Nekem bizony sehogy se ment a fejembe ez a dolog, s egyszer,

MÓRA FERENC: ÖREG EMBER, ÖREG FA mikor az édesapám séta közben azt kérdezte tőle, hogy mi szeretnék lenni, ki is mondtam a szívemen valót: – Nagyapó szeretnék lenni. – Ugyan miért? – mosolyodott el édesapám. – Azért, mert az semmit se dolgozik, mégis mindenki az ő kedvét keresi. Édesapám elkomolyodva nézett rám: – Hát aztán te azt hiszed, hogy ez nincs rendjén? – Én nem tudom - mondtam egy kicsit megszeppenve. – Te azt szoktad mondani, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. – Igazad lehet – fordult el az édesapám, s hamarosan befejeztük a sétát. Délben csak hárman ültünk az asztalnál. Nagyapó elkocsikázott valami régi barátjához. – Most az egész velő az enyém lesz – örvendeztem előre, s csak akkor vettem észre, hogy nekem nem is terítettek. Rózsás kis tányérom, aranyos kis poharam nem volt az asztalon. – Hát énvelem mi lesz? – kérdeztem hüledezve. – Te most nem kapsz ebédet, igazságos Mátyás – kanalazta édesapám a leveskét. – Aki nem dolgozik, ne is egyék. – De én még nem tudok dolgozni – borultam szívszakadva az asztalra. – Nagyapó pedig már nem tud dolgozni – simogatta meg apám a hajamat. – Belátod már, buksi, hogy milyen oktalanságot beszéltél? Megszégyenlettem magam, és most már nem esett jól az ebéd, akárhogy unszolták is. Alig vártam, hogy nagyapó megérkezzen. Kérdeztem is, mikor jön haza. – Mire az öreg diófát kivágjuk, akkorra itthon lesz. Tán azóta se éreztem olyan fájdalmat, mint akkor.

VERSEK - NOVELLÁK - EGYÉB ÍRÁSOK – Nem engedem, nem engedem az öreg fát! – borultam apám elé. – Miért, fiacskám? Levelei úgyis hullóban, ágai száradóban. Ezrivel termette száz esztendőn át a gyümölcsöt, egyet se terem már. Öreg fa, nem haszonra való. – Az öregségéért kell megbecsülni – hajtottam le a fejemet. Mire fölemeltem, akkorra mögöttem állt nagyapó is, s ahogy a szívére ölelt, szépnek, nagynak, méltóságosnak, égig érőnek láttam, mint az öreg diófát.

ESTI IMÁDSÁG A fényes nap immár lenyugodott, A föld színje sötétben maradott, Nappali fény éjjelre változott, Fáradtaknak nyugodalmat hozott. Minden állat megy nyugodalomra, Az Istentől kirendelt álomra, De én Uram úgy megyek ágyamra, Mintha mennék gyászos koporsómra. Vessünk számot én édes Istenem, Hogy ne kelljen éltemet féltenem, Hogy lehessen bátrabban szólanom, Midőn meg kell előtted állanom. Népi gyűjtés

A naptár-oldalak kalendáriumi színes részének idézetei és forrásanyagai: régi naptárak az 1900-as évektől; Csízió - 1471; Bálint Sándor: Az egyházi év néprajza; Jeles napok, ünnepi szokások; Magyar Anyák naptára - 1939; Népi mondókák. Készült az OOK-Press Kft. nyomdájában, 8200 Veszprém, Pápai u. 37/A. tel.: +36-88/425-448; 88/425-260; e-mail: info@ookpress.hu Felelős vezető: Szathmáry Attila

TARTALOMJEGYZÉK Kegytemplomunk búcsúi és jeles napjai ....................................2 Beköszöntő (Fr.Dr. Barsi Balázs OFM).....................................3 Naptár és kalendárium ...............................................................4 Dóczi Ilona: Könyörgés (1567) .................................................28 Kerékvetők (Zöldy Pál).............................................................29 Naphimnusz (Sándor András magyarázata) .........................48 Ernesto Cardenal: 5. zsoltár .................................................... 51 TAU (Damien Vorreau ofm alapján) ......................................52 Henri Viscanti: Meghallgatott imádság (vers)......................... 55 Assisi Szent Ferenc virágoskertje .............................................56 Reggeli imádság (ismeretlen angol szerző) .............................58 Szent Ferenc pedagógiájának néhány vonása..........................60 Három Társ legenda (részlet)...................................................62 A közösségről (Lippert Péter S.J. nyomán).............................68 Szent Benedek keresztje (Bencés források) ............................. 72 A keresztségről (Plébániai kiadvány)...................................... 76 Lothar Zanetti: A csodálatos időszaporítás (vers) ...................83 Feltámadás és a reinkarnáció összeférhetetlensége ................84 Németh István Péter: Elénk szökkent rózsaszál (vers)............89 A kert és az ember (Rédey Zoltán) ...........................................90 Réfi János: Szent János a vadonba megy (vers) ......................93 Dippold Pál: Egy ház ................................................................94 A sümegi kegyszobor története (Miklósi-Sikes Csaba) ...........96 Németh István Péter: Verágszilő Szíz Mária (vers) ............... 102 Móra Ferenc: A város lúdja (novella)..................................... 103 Kende Kata: A sümegi fenyőkhöz (vers) ................................ 107 Móra Ferenc: Öreg ember, öreg fa .........................................108 Esti imádság (népköltés) ......................................................... 111 Borítók: Templom és kolostor a Püspöki Palota kapujából (fotó: Vincze Péter); Mária kegyszobor (Vincze Péter); Fájdalmas Szűz (Vincze Péter). Hátsó borító: A Kegytemplom belső ajtószárnyai (fotó: Szokoly Matyó)