Semester - Ádám Szabó by formaszabo

Semester ร dรกm Szabรณ

Tartalom Felmerülő igények elemzése Anyaggyűjtési tapasztalatok Tervezési szempontrendszer Koncepció és végleges terv leírása Ergonómiai elemzés Renderek Fotódokumentáció Tárgyfotók

Szabó Ádám MOME - formatervező tanszék Semester Ülőke tervezés Témavezetők: Koós Pál Lakos Dániel 2018.02.- 05.

Felmerülő igények elemzése Az ülőketervezési feladatot 2018. február 5-én kaptuk kézhez. A projektben résztvevő szaktársaim és én, habár örömmel fogadtuk, teljes mértékben nem tudtuk és értettük még mit fogunk kihozni belőle és ilyen végeredményekre egyáltalán nem számítottunk. Az ülőkém tervezésénél, azon belül a kutatási szakasz során az első lépésemként elgondolkoztam, „mi lehetett a feladatkiíró célja?”. A feladat témája egy egyszerű használati tárgy, eszköz tervezése, amely a tárgyelemzési feladat megoldása során szerzett tapasztalatokra is épít, s ahol lehetőség nyílik a tervezői gondolkodásmód alapvető törvényszerűségeinek megismerésére valamint, feladatmegoldás során a hallgatók egy olyan ülőkét terveznek, melyek egészen új megközelítésből, egészen új konstrukciós, anyagtársítási, használati és formai elképzelések felhasználásával próbál választ adni a tervezés során felmerülő konstrukciós, statikai, formai, funkcionális és ergonómiai kérdésekre. Miután, elolvastam a feladatkiírást, egyből tódultak az ötletek, mi mindenből és milyen okokból lehetne ülőkét készíteni. Az első ötleteim azonban minden egyes tervnél egy plusz, indokolatlan funkciót sűrítettek magukba. Ilyenek voltak például az ülőke, mint búvóhely, az ülőke, mint emlékmű, vagy az ülőke, mint múzeumi felirat. Mikor a konzultáción megjelentem ezekkel az ötletekkel, tisztult csak ki a kép, hogy a tervezésénél nem szempont, hogy igényre tervezzünk, hogy társadalmi problémára reflektáljunk vagy tömegterméket készítsünk. A lényeg, hogy az ülőke a formája sugallja a használati funkciót, legyen átgondolt az anyag és felületválasztás, valamint legyen látványos az össze- és szétszerelés módja. Egyszóval kezeljük szoborként.

(1.ábra)

Segítségképpen azt a feladatot kaptuk, hogy legyen ennek a funkcionáló szobornak egy mondata, ami összesűríti az ars poeticáját. A mottót igyekeztem úgy megfogalmazni, hogy a tervezés folyamatát is bemutassa, aminek elsődleges célja nem maga az ülőke, az csak a megszerzett tudás térbeli kivetülése. A tudás pedig a rendszerben való strukturált gondolkodás, valamint a tervezői gondolkodásmód alapvető törvényszerűségeinek megismerésére. Az első mottómként a Jászai Mari- díjas színművésznő Szűcs Nelli egyik idézetét választottam: „Akkor lesz valamiből nagy dolog, ha mindenki a saját igazságát hozza, egymásból építkezünk, megbeszéljük, és kialakul végül.” Az én esetemben ezt úgy értelmeztem, hogy az anyagok, amiket felhasználok az ülőkémben teljes mértékben a saját igazságukat manifesztálják. A fém a fém igazságát, a fa a fáét és így tovább. Ez a mondat azonban nem állta meg a helyét mert nem illett a félév hangulatához. Újra visszamentem a tervezői szakaszhoz és újra átvettem, mik azok az elemek, amik a félév során és bennem lejátszódnak. Így lett az új mottóm: „Az erős lélek, ha nagy cél van előtte megacélosítja gyönge testét.” Miközben a mondaton gondolkodtam, párhuzamosan a tervezéssel is haladtam. Azon gondolkoztam, miképp lehetne két eltérő tulajdonságú anyagot állékonyan összeépíteni, hogy egy kontraszthelyzetet hozzanak létre. Az első ötleteim, hogy zsinórral falapokat illesztek össze. A különböző elemeket a zsinór feszítené össze, így egy tiszta és geometrikus csomópontot hozva létre.

Az ezt követő konzultáción konzulenseim felvetették, mi lenne, ha a lapelemek helyett inkább rúdelemeket használnék. Tetszett az ötlet, mert a rúd és a zsinór összeépítésével még nagyobb kontraszthelyzetet lehet teremteni. Időben itt jártam, mikor a mondatom megszületett és ebből ered végül az a poén, ahogy az erős lélek megacélosíthatja gyönge testét, úgy a nyegle zsinór átlényegülhet acélrúddá. A feladatom innentől kezdve az volt, hogy ennek az eszmének egy formát adjak. A rúd elemeket csövekre módosítottam, hogy a zsinór gond nélkül „átlényegülhessen.” Konstrukciós kísérleteimnek már az elején letisztult előttem, hogy ehhez az eszméhez a háromszögelés módszere passzol a legjobban. Három cső, amit egymásnak feszít a zsinór. Az első háromszög után az ülőkét térbe kellett hozni úgy, hogy körülbelül 40-45 cm magas ülőfelületet hozzak létre. Az alsó háromszög három oldalához az alsó háromszöggel megegyező méretű, egyenlőoldalú háromszöget erősítettem, amik tartották a felső, az alsóhoz képest kétszer akkora, 180 fokkal elfordított háromszöget. A szerkezet első ránézésre stabilnak tűnt, de oldalirányú behatások következtében ingatag volt. Ennek kiküszöbölésére kezdtem el gondolkozni azon, hogy a csöveket úgy reszelem be, hogy egy kúposabb, nagyobb felületen feszüljenek egymásnak. A modellek elkészítése után csalódottan konstatáltam, hogy így nem látszik a zsinór, ezáltal nem nyomonkövethető az átlényegülés, valamint az össze- és szétszerelhetőségét is megnehezíti. Arra a következtetésre jutottam, hogy a szó szoros értelmébe vett csomóponttal kellene kezdeni

valamit. Azaz olyan csomót kell kitalálnom a háromszögek összefeszítésére, hogy azok stabilok legyenek. (részletes leírás az anyaggyűjtési tapasztalatokban) Végül az ülőke stabilizálásánál az segített a legtöbbet, hogy a kisebb háromszög került felülre, a nagyobb pedig alulra. Így kisebb lett az ülőfelület, azonban sokkal biztonságosabb lett. A következő gondot az össze- és szétszerelhetőség jelentette. Arra gondoltam, hogy ehhez az egyik csomópontnak tudnia kell engedni és megfeszíteni a zsinórokat, hogy az oldalsó háromszögek ráfekhessenek az alsóra. A probléma megoldására egy textíliparban ismert zsinórösszehúzó eszközt építettem bele, ami tökéletesen alkalmazkodott, és illett az ülőkém funkciójához, de megbontotta a geometriáját és a csomópontok egységét. Ezért a rögzítését egy magától ki nem oldódó, de emberi beavatkozással könnyen kioldható csomóval oldottam meg. A végső, kétségbeejtő probléma az ülőfelület mérete volt. Mikor már konkrét adatokkal számoltam, úgy tűnt, hogy az ülőfelülete olyan kicsi, hogy nem lehet ráülni. Elkezdtem tehát különböző arányú modelleket készíteni. Ha növeltem az oldalsó háromszögek magasságát, az ülőfelület nem változott csak magasabbra került, valamint a magasabb olalháromszögeket be sem lehet hajtani kilógás nélkül az alsóra. Ha az ülőfelületet növeltem az forgatónyomatékot hozott létre a sarkoknál és túl könnyen felborult. Aggályaimnak végül az vetett véget, mikor fogtam és megcsináltam 1:1 be hűen az eredeti arányokhoz és örömmel konstatáltam, hogy az ülőfelület mérete teljes mértékben kielégítő.

Anyaggyűjtési tapasztalatok Az ülőke feladatkiírásának áttanulmányozása után, (lásd: Az ülőke felmerülő igényeinek elemzése, 1. bekezdés) azért, hogy átfogó képet kapjak az ülőketervezés különböző, már létező analógiáiról első lépésként a kimeríthetetlen tartalmú internethez, valamint design tematikájú folyóiratok, szakirodalmak böngészéséhez folyamodtam. Internetes portálok közül a designboomot, a stilblogot, az instagramot, -folyóiratok közül a Designot, az Octogont, - szakirodalmakból Koós Judith: Finn iparművészet, Budapest 1971 valamint Ernyey Gyula: Az ipari forma története, Budapest 1974 című könyvét emelném ki. Elsősorban nem az ülőke formavilága és a csomópontok érdekeltek, hanem a sztori, ami mögötte volt és aminek mindezeket köszönhette. A számtalan analógia megvizsgálása után azt a tézist vontam le, miszerint a designerek által tervezett ülőkék formavilága mindig a designerek stílusából, emberi minőségükből fakadnak. Ezért kutatásom egyik alappillérévé a befelé irányuló empirikus tapasztalás vált, azaz az önismeret célzott fejlesztése. Ebben nagy segítségemre volt Gyökössy Endre: Magunkról magunknak, Budapest 2006 című könyve, ami pszichologikus és lélektani szempontokból közelíti meg a témát, több világi és egyházi gondolkodó elméleteinek érintésével és híres művészek alkotásaival. A másik meghatározó könyvélményem John Teasdale – Mark Williams – Zindel Segal: Tudatos jelenlét a gyakorlatban című könyve volt. Folyamatosan azt éreztem, gondolataimat nem tudom megfelelőlen kordában tartani, állandóan elkalandoznak mikor kifejezetten a koncentrálásra lenne szükség bizonyos feladatrészek megoldásakor. Ez a könyv egy 8 hetes program keretében tanította meg, miképpen lehet kontrollálni a csapongó gondolatokat. Ebből természetesen egyenesen következhetne a kérdés, hogy emiatt csak mérsékelt számú ötlet jutott eszembe, de épp ellenkezőleg történt. A stukturált brainstorming keretében relevánsabb és meglepően több megoldási javaslatom született. A létező analógiák és önismereti irodalmak tanulmányozása közben merült fel bennem az igény a kettő összekapcsolására. Talán keresve se találhattam volna erre alkalmasabb irodalmat, mint Ray Crozier: Pszichológia és design, Budapest 2001 című könyve. Általa olyan nézőpontot kaptam, ami a mostani és leendő tervezéseimet is pozitívan fogja befolyásolni. Itt találkoztam a jó gestalt fogalmával, ami az ülőkém formavilágára nagy hatást gyakorolt. A forma sugallja a használati funkciót, emellett nyújtson esztétikai élményt – olvasható a feladatkiírásban. A gestalt tanulmányozása adta meg hozzá a képességet, hogy ezt érzékeltetni tudjam. A könyv másik, számomra meghatározó fejezete a Tárgy, mint az „én” szimbóluma. Ez volt az a pont ahol már össze tudtam kötni az önismereti tapasztalatokat és az ülőkéről alkotott képemet. A konkrét, speciálisan az ülőkém formájára vonatkozó kutatás előtt még utánajártam, hogyan tudom tehát az ülőkémet, mint én-szimbólumot használni, úgy, hogy az egyben

állékony és esztétikus legyen. Ehhez a MOME elektronikus rendszerében, az ETR-ben találtam egy összefoglaló dokumentumot a tárgyszimbolikáról. Azt írja a tárgy objektív adottságai közül a szimbolikában 9 tényező játszik fő szerepet: 1. A színe (meleg, hideg, nyugodt, természeti előfordulás pl.: kék ég) 2. A formája (nyitott—zárt, konvex—konkáv, szögletes—gömbölyded, szabályos— amorf, egyszerű—bonyolult; stabil-labilis stb.) 3. Az anyaga (pl. keménység-puhaság; a tárgy taktilis sajátosságai, hangja, szaga, esetleg íze – a mindezekből adódó szinesztetikus asszociációk) 4. A mérete 5. A minősége (tűrőképesség, praktikum, esztétikum) 6. Az állapota (jó--leromlott, új—régi: de ez a kettő sem azonos) 7. A tárgy anyagi értéke (ezt már a társadalom viszi bele, mint ahogy például az új—régi dimenzióban is társadalmi függvény, hogy pl. a „régi”-hez pozitív vagy negatív asszociációk kötődnek-e?) 8. A közege, és a környezete 9. A csoportban megjelenő tárgynál szerepet játszanak az egyes tárgyak közötti arányok, harmónia-diszharmónia, az elrendezés rendje-rendetlensége Kutatásom elméleti szakasza ezzel zárult. Innentől az ülőkém gyakorlati, megvalósításához szükséges ismeretanyagra volt szükségem. Mikor megépítettem az első csövekből és zsinórból álló prototípust, láthatóvá vált, hogy túl instabil. Olyan megoldások után kellett néznem, amik lehetővé teszik ennek a problémának a megoldását. Első gondolatom a csövek bereszelése volt. Tekintve hiányos ábrázoló geometria ismereteimet a Debreceni Egyetem – Természettudományi karáról Pék Johanna disszertációját olvastam az áthatásszerkesztésről. Ez alapján sikerült elkészítenem a szögben bereszelt ülőkemodellemet. Mivel formailag és konceptuálisan nem volt kielégítő, más megoldás után néztem. Ülőkémet a zsinór, az eddigitől eltérő módon való csomózásával akartam stabilabbá tenni. Ebben segítséget kértem hegymászó és vitorlázó ismerőseimtől, mit tudnak ajánlani. Ők elsősorban internetes honlapokat küldtek, valamint egy-két tippet, hogy ők melyik csomót preferálnák bizonyos esetekben. A választásom végül - vitorlás tapasztalataimnak köszönhetően – az ún. nyolcas másik nevén perec csomóra esett. Ez a speciális csomó úgy feszíti össze a zsinór két végét, hogy az magától képtelen kibomlani, emelttett gömb formája megfelelő távolságban tartja egymástól a csöveket. Ezután már csak a szét- és összeszerelhetőség szempontjának kellett megfeleltetnem ülőkémet. Azon gondolkoztam, mi az a dolog amivel ellenőrzötten lehet változtatni egy zsinór hosszát, hogy amikor kell rövid és feszes legyen, vagy éppen hosszú és elasztikus. Ehhez ismét hegymászó vitorlázó, valamint textiles ismerőseimhez fordultam. Ezt az átmeneti megoldást egy textipiparból ismert eszköz, a zsinórösszehúzó jelentette.

A probléma csak az volt, hogy a boltban kapható összehúzók maximum 5 mm átmérőjű zsinórt tudnak csak beszorítani. Ezért – mint egyfajta léptékváltás – hegymászós oldalakat kezdtem böngészni kötélösszehúzó kulcsszó alatt. Sajnos minden esetben kötélbilincseket dobott fel, amik nehezek és nem úgy működnek, mint ahogy nekem arra szükségem lenne. Így jutottam arra a következtetésre, hogy a saját ülőkémhez tervezek egy saját zsinórösszehúzót is, ami formailag, színben, hangulatban teljes mértékben igazodik hozzá. Ehhez először szétszedtem alkotóelemeire már létező zsinórösszehúzókat, hogy megértsem a működési elvét. A végleges ülőkére azonban nem raktam rá, mert túlságosan elütött a geometriájától és megbontotta a csomópontok rendszerét.

Tervezési szempontrendszer Az ülőke feladatkiírásának áttanulmányozása után, (lásd: Az ülőke felmerülő igényeinek Tervezői szempontrendszeremet elsősorban a feladatkiírásban szereplő szempontoknak akartam megfeleltetni. „E feladat témája egy ülőke tervezése, melyek egészen új megközelítésből, egészen új konstrukciós, anyagtársítási, használati és formai elképzelések felhasználásával próbál választ adni a tervezés során felmerülő konstrukciós, statikai, formai, funkcionális és ergonómiai kérdésekre. Alapelvárás, hogy bírja el tervezőjének súlyát és minél ötletesebb, látványosabb legyen annak össze- és szétszerelése. Fontos, hogy a tervezett tárgy kreatívan igyekezzen újat mutatni a felelhető megoldásokhoz képest.” Pontokba szedve a terveknek a következőket kell figyelembe vennie: 1. a funkcionális, ergonómiai szempontokat 2. a forma sugallja a használati funkciót, emellett nyújtson esztétikai élményt legyen átgondolt az anyag és felületválasztás, a konstrukció és a csomópontok, valamint a színhasználat 3. legyen látványos az össze- és szétszerelés módja - keresse új szempontok, ötletek (ezek lehetnek formaiak, anyaghasználatbeliek, konstrukcióbeliek vagy funkcionálisak) beépítésének lehetőségeit 4. maximálisan és minden szempontból illeszkedjen a felhasználói igényekhez A megadott irányokat nem volt kötelező beleépíteni a tervbe, csak egyfajta segítségül szolgáltak a tervezés elkezdéséhez, valamint betekintést adtak az értékelési rendszerbe, így ülőkémhez emellett a saját szempontjaimat is hozzátettem. 1. Hangulata érzékeltesse a félév hangulatát 2. Reflektáljon rám és a félév során szerzett tapasztalatokra A fenti, valamint egyéb ergonómiai szempontok alapján látható egy fontosságelégedettség táblázaton és grafikonon.

1. Ne okozzon sérülést 2. Tetszetős megjelenés 3. Forma sugallja a funkciót 4. Látványos össze- szétszerelés 5. Állékonyság 6. Illeszkedjen a felhasználó igényeihez 7. A félév hangulati reflexiója 8. Tervezői reflexió 9. Átgondolt anyaghasználat. 10. Izgalmas csomópont

Fontosság átlaga

Elégedett ség átlaga

5.0 4.8 4.5 5.0 4.4 5.0 3.8 4.9 5.0 4.8

4.0 5.0 3.7 5.0 4.3 5.0 2.4 4.8 5.0 4.8

5 4 3 2 1 1

Indoklás: 1. Felhasználási szempontból elsődleges, hogy az ülőke ne legyen az egészségre ártalmas. Mivel megvan rá az esély, hogy a felhasználó felborul, beüti magát valamelyik sarokba ezért 4.0 az elégedettség aránya. 2. A tetszetős megjelenés fontos, hogy kielégítse a felhasználói igényeket. A felhasználó jelen esetben én vagyok, és a letisztult formavilága számomra teljesen kielégítő. 3. A formának sugallani kell a funkciót, hogy az esztétikai élmény ne vigye el terméket túlságosan képzőművészeti irányokba. Mivel ülőkém inkább szoborszerű mintsem „ülőkeszerű” értékelésem 3.7. 4. A látványos össze – szétszerelés elsődlegesen fontos az innováció és a kreatív konstrukciós megoldás szempontjából. Ülőkém egy eddig nem látott megoldással szolgál ezért az elégedettség maximális. 5. Ha az ülőke nem állékony, azaz nem bírja el a felhasználó és/vagy saját súlyát funkcióját képtelen betölteni. Ülőkém terherbíró képessége a háromszögeléses megoldás és az 1,5 mm falvastagságú alumínium rúd miatt, azonban a kötelekkel kialakított csomópontok miatt nem teljes mértékben stabil. 6. A felhasználói igényekhez való alkalmazkodás növeli a szerethetőségét. Mivel a felhasználó én vagyok, állíthatom, az én igényeimet teljes lefedi. 7. Az ülőke történetének szempontjából tartom fontosnak, hogy az reflektáljon arra az időre amíg és ahogy létrejött. Mivel ez az időintervallum rendkívül szélsőséges hangulatokat foglal magába, ezt az ülőkém csak részben érzékeltetni. 8. Az önreflexiót azért tartottam fontosnak, hogy az egyetemen szerzet tapasztalatokat belesűríthessem ülőkém jelentésmezejébe. A mondatom és a koncepcióm (lásd: tervezési koncepció leírása) eleget tesz ennek a szempontnak. 9. Az átgondolt anyaghasználat az alapja a koncepciónak, az állékonyságnak, a megjelenésnek és a hangulatnak ezért ez kifejezetten fontos. Ülőkém anyaga a kötél és fém teljesen kielégíti ezt a szempontot. 10. Az izgalmas csomópont elengedhetetlen, a tetszetős megjelenés és az állékonyság miatt. Csomópontom a szó szoros értelmében egy csomó, így teljesíti ezt a feltételt.

Koncepció és végleges terv leírása A tervezési koncepcióm a tervezési szempontok, valamint a véletlen és tudatos történések eredménye. Fő szempontjaim a látványos összeszerelés, az átgondolt anyaghasználat, izgalmas csomópont, valamint a félévre való reflexió. Míg ezeket a kulcsszavakat gyúrtam egy formába találtam egy mondatot, ami rendkívül megfogott, hiszen általa egy párhuzamot láttam magamban, a félévben és az ülőke között: Az erős lélek, ha nagy cél van előtte megacélosítja gyönge testét. Ez a mondat vált tervezésem origójává. Bármilyen irányba indultam el a végén mindig ennél lyukadtam ki. Ülőkém koncepciója tehát, hogy formailag manifesztáljam, az erős lélek hogyan acélosítja meg gyönge testét a nagy cél hatására és tesz szert egy olyan plusz funkcióra, hogy ülőkének lehessen nevezni. Azért, hogy ezt a kontraszthelyzetet a legjobban tudjam szemléltetni, anyaghasználati szempontból egy kontraszt megteremtése volt a cél. Szükségem volt egy gyenge, hajlékony, könnyen formálható és egy statikus, merev, nehezen formálható anyagra. Nem kellett sokat gondolkoznom amíg a kötél és a fém eszembe jutott. Ez később úgy érlelődött ki, hogy a könnyűség és összecsukhatóság miatt alumínium csöveket használok kötélnek pedig polipropilén és kender ötvözésével készült kötelet. Ebből a két anyagból akartam a legállékonyabb konstrukciót létrehozni. A végleges megoldásom, hogy a 3 csövön átfűzök egy kötelet, amik éleiknél összefeszülnek. Ezt többször megismételve a háromszögelés módszerével hoztam létre ülőkémet. Alapja egy vízszintesen fekvő egyenlő oldalú háromszög. Mindegyik oldalához csatlakozik egy függőlegesen álló egyenlő oldalú háromszög, amik meghatározzák az ülőfelületet, melynek oldalai pontosan az alapháromszög oldalainak a fele. Az alap és a függőleges háromszögek oldalai 420 mm hosszúak, az ülőfelületet alkotó háromszög oldalai pedig 210 mm-esek. Így egy 400 mm-es ülésmagasságot kapunk. Azért, hogy a ráülés nyomására ne hajoljanak be a csövek 16 mm külső átmérőjű, 1,5 mm falvastagságú csövet választottam. Összesen 9 db 420 mm hosszú és 3 db 210 mm hosszú csőre van szükség. Ráhagyásokkal együtt 4,5 m hosszú csövet vettem melynek ára 1700 forint volt. Összeillesztéséhez 2 db 1460 mm hosszú 1db 4380 mm hosszú 6 mm átmérőjű kötél kell. Ez összesen 5840 mm. Ráhagyásokkal együtt, és hogy biztos elég legyen 10 m kötelet vettem, amely 1300 forintba került. Az elkészítés és anyagbeszerzés előtt azonban még készítettem róla egy 3D modellt, hogy azon letesztelhessem különböző színekben és textúrákban. Elkészítéséhez nem szükséges nagy szakmai jártasság. Első lépésként méretre vágtam a csöveket 2mm ráhagyásokkal. Utána lereszeltem a sorját és elreszeltem mindkét végén az éleit, hogy azok ne kezdjék ki a kötelet. Ezt követően alaposan megtisztítottam őket, hogy ne legyen rajta kosz, ujjlenyomat vagy por. Száradás után elkezdtem felcsiszolni a lakkozáshoz. Elsőnek egy 220-as másodszor egy 600-as harmadszor egy 1200-as

csiszolópapírral. Végül polírozógéppel is átmentem rajta gyapjúkorong betéttel. Utána újra megtisztítottam őket és mindegyik cső 3 réteg színtelen matt lakkréteget kapott, majd 1 napig hagytam a száradni. A kötélnél még egyszerűbb volt a helyzet. Méretre vágtam őket 10 cm ráhagyással, majd befűztem őket a csövekbe, utána pedig megégettem a végeit, hogy ne bomoljanak a szálak. Használata nem igényel semmilyen előzetes képzettséget, mivel a forma sugallja a funkciót. Összecsukásának mechanizmusa is adja magát: Első lépésként meg kell lazítani az összefeszítő csomót. Ezután a felső, ülőfelületet képző csöveket szét kell húzni, hogy a csövek között a rés megnövekedjen. Így be lehet hajtani a függőleges háromszögeket. Fixálásképp összehajtott formában is megfeszíthetjük a köteleket.

1 2 3 9 DB

Kötél2 Kötél1 Cső2 Cső1 Megnevezés

4380X6 1460X6 210X16 D:13 420X16 D:13 Méret

PP + kender PP + kender Alumínium Alumínium Anyag

1300 Ft 1700 Ft Ár: 3000 Ft

Ergonómiai elemzés Tevékenységek: Sorszám

Megnevezés

Időigény

Összeszerelés

30 perc

Összecsukás

20 mp

Szétnyitás

20 mp

Ülés

Tisztítás

Elemek tárolása

2 perc -

Ülőkémmel a táblázatban szereplő tevékenységek végezhetők. Minden más cselekedet a nem rendeltetésszerű használat kategóriájába tartozik. Maximálisan csak 100 kilogramm súly helyezhető rá. Célcsoport: Habár a feladatkiírásnál/tervezésnél nem volt szempont a célcsoportnak való tervezés, szempontjai és funkciói alapján megteremt magának egyet. A Semester kiválóan alkalmas a 15 évnél idősebb túrázók vagy utcazenészek számára. A súlya alig több mint 1 kilogramm, formája és összecsukhatósága pedig alkalmassá teszi a hátizsákra/ hangszertokra való felcsatolásra. Jól jöhet esti sütögetéseknél, piknikeknél a szabadban vagy akár hosszú túrákon, ahol a talaj nem teszi lehetővé, hogy leüljünk. Emellett alacsony ára bárki számára elérhetővé teszi a termék megvásárlását. Reklámozási lehetőségek: A Semester reklámozásakor elsősorban az egyszerűségét emelném ki. Könnyű, olcsó, hordozható, valamint lakkozott, sima felülete miatt egyszerű tisztítani. A reklám bemutathatna egy 4-5 főből álló család perszónát, akik együtt túráznak valahol. A hátizsákjaikra pedig fel van erősítve az ülőke. Majd különböző snittek ahogy este ülnek a tábortűz körül vagy ahogy reggel kint kávéznak rajta, gyorsan letörlik róla a port, összecsukják és így túráznak tovább. Hangulata meleg és vonzó lenne, valamint bemutatná a termék használhatóságát.

Az ülőke hátizsákra való rögzítése

Felhasználási lehetőség az utcazenészeknek

Ergonómiai elvrendszer: A fontosság elve bemutatja az egyes elemek elhelyezésénél, kialakításánál mennyire vették figyelembe, hogy milyen mértékben szükségesek, pl. mosógép esetében a „mosási célok” eléréséhez. A funkcionalitás elve, hogy az elemek funkciójuk szerint képeznek csoportokat: azok a dolgok, amelyek összetartoznak illetve együtt használjuk őket, egy helyen találhatók-e. A használati gyakoriság elv azt jelenti, hogy a gyakran használt elemek legyenek könnyen kezelhetők (pl.: a leggyakrabban használt információs- és kezelőelemek jól látható/könnyen elérhető helyen vannak-e). A használati sorrend elve, hogy az egyes elemek elhelyezése a felhasználás (a tevékenység minták) sorrendjének (algoritmusának) felel meg. A véletlenszerű kialakítás elvénél nem fedezhető fel semmi tudatos kialakítási, elrendezési elv a terméknél. MEFELELÉS

Fontosság elve:

Nem

Részben

INDOKLÁS Igen

ELV

Az ülési célok maximális figyelmet kaptak

Funkcionalitás elve: x

Az összetartozó elemek, mint a csövek vagy a kötél funkciójuk alapján képeznek csoportokat és összetartoznak

Az ülőke legyakrabban használt részei az ülőfelület és az oldható csomópont, ahol a szerkezetet össze lehet csukni. Mindkettő jól látható és könnyen kezelhető.

Használati gyakoriság elve:

Használati sorrend elve:

Az elemek elhelyezkedése figyelembe veszi a felhasználás sorrendjét, de inkább konstrukciós szempontok vezérlik.

Véletlenszerű kialakítás elve:

Az ülőke elrendezése teljes mértékben tudatos.

Tevékenység – ember viszony Diszkomfort: elvégezhetőség Az elvégezhetőség kategóriájának fő kérdése, hogy meg vannak-e a tevékenység egyszeri végrehajtásának személyi és tárgyi feltételei. Ülőkém nem okoz direkt sérülést, a felhasználó mozgathatja, összecsukhatja, szétnyithatja, ülhet rajta és kielégíti a funkciója alapján betöltött szerepet.

„elvégezhetőség” követelményeinek kielégítése nem elegendő, mivel az emberi teljesítőképesség a tevékenység időtartamától függően változik. Az ülőkém alkalmas az ülésre, azonban a hosszútávú ülés a háttámla hiánya miatt hátfájdalommal, az ülőfelület mérete és kialakítása miatt pedig fenékfájdalommal jár. Ez az érzet megnöveli az éberségi szintet, mivel a használónak figyelnie kell tartására. Ha a felhasználó az ülés során ezeket a fájdalmakat tapasztalja érdemes a használatot rövid időre felfüggeszteni. Komfort: elfogadhatóság: Az emberi tevékenységet nem csak az objektív feltételeiből kiindulva kell meg-ítélni, hanem az emberek véleménye alapján is, amelyet tapasztalataik és beállítódásaik révén alakítanak ki róla. Az objektív feltételeket és azok szubjektív megítélését a munkavégzés esetében leggyakrabban a fizetésen, a termékek, szolgáltatások fogyasztása esetében pedig azok árain, de egyéb más módokon (pl. kivételes, presztízs szempontok biztosítása) keresztül is összhangba lehet hozni egymással. Egy munkahely vagy termék, szolgáltatás vonzósága már nem abszolút és objektíven meghatározható fogalom, többek között függ a társadalmi fejlődés állapotától, a gazdasági helyzettől, és csoport-specifikus hatások is érvényesülnek benne. Az ülőkémet elsősorban az ára, egyszerűsége és esztétikai minősége teszi vonzóvá az emberek számára. Komfort: egyéni elégedettség: A tevékenységnek ez a megítélése mindig csak egyéni lehet. Erre nincsen biz-tos mérce, mivel a tevékenység, ill. annak feltételeivel való „igazi” megelégedettség, hasonlóan a „elfogadhatósághoz” a dolgozó szubjektív megítélésétől függ, és az emberek beállítódása nagyon sok szociológiai, szociálpszichológiai, pszichológiai változó függvénye. Az egyes ember testére és lelkére szabott feltételek megvalósulását ülőkém kinézetével, formavilágával, színével, anyagminőségével és hangulatával tudok hatni. Ülőkém ezen szempontok figyelembevételével igyekszik megfelelni az elégedettség szempontjának. Fejlesztési lehetőségek: A fejlesztési lehetőségek, habár javítanának a termék állékonyságán, hordozhatóságán, kényelmességérzetén, megbontanák a koncepciót és a tiszta geometriai struktúrát. A lehetőségeknél semmit nem soroltam a „kell” kategóriába, tehát egy követelménynek sem kell feltétlenül teljesülnie. Azonban vannak elemek, amik célszerűek, mint például a bereszelt sarkok, vagy a textiliparban használatos összehúzó használata. Vannak emellett vizionálisak, azaz az ülőke egy jövőbeni fejlesztését látomásszerű lehetőségként vetíti elő. Ilyen lehet egy alternatív összehúzó tervezése, vagy rostkötél helyett sodronykötél/ lánc, vagy az ülőfelület megnövelése.

Renderek

Fotรณdokumentรกciรณ

Tรกrgyfotรณk

Semester ร dรกm Szabรณ