Barangolás a festészetben

Poszt-i mpresszionizm

us

Paul Gauguin

"

Paul Gauguin

(1848-1903)

The Yellow Christ (Le Christ jaune) 1889; Albright-Knox Art Gallery, Buffalo, NY. --

( 1848-1905)

+The Vision After the Sermon (Jacob Wrestling with the Angel) 1888; National Galleries of Scotland, Edinburgh

Spirit of the Oead Watching 1892; Albright-Knox Art Gallery, Buffalo, NY +-

Arearea (Joyousness) 1892; Musee d'Orsay, Paris Faaturuma 1891; The Nelson-c-Atkins Museum of Art, Kansas City +-

i

Femmes de Tahiti OR Sur la Women OR On the Beach) 1891; Musee d'Orsay Three Tahatians 1898; National Gallery of Scotland, Edinburgh 1

pia ge (Tahitian

Flower Piece i 1896; National Gallery, London +-Vahine no te vi (Woman with a Mango) 1892; Baltimore Museum of Art, Maryland

The White Horse -1898. Musee d'Orsay, Paris.

Where Do We Come From? What Are We? Where Are We Going?

1897. Museum of Fine Arts, Boston +-

Portrait of the Artist with the Idol 1893; McNay Art Museum, San Antonio 1

Poszt-impresszionizmus

P

Paul Gauguin

(1848-1903)

AUL GAUGUIN, francia festőművész, a neoprimitív festői stílus megteremtője 1848. június 7-én született a párizsi Notre-Dame-deLorette utcában. Alig két éves, amikor családja az újságíró apa politikai tevékenysége miatt Franciaországot elhagyni kényszerült.

Anyja rokonaihoz indultak Dél-Amerikába. Utazás közben apja váratlanul meghalt. A család Peruban telepedett le, Gauguin ott töltötte gyerekkorát.

Első, "meztelen" élményei valószínűleg ott érték hiszen az idő tájt DélAmerikában a ruhátlanság szinte mindennapos volt: egyesek szerint lehet, hogy innen eredt olthatatlan és életreszóló szerelme a kendőzetlen női formák iránt.

Hét évesen visszatért anyjával Franciaországba, 17 éves, amikor elhatározta: tengerész lesz a francia kereskedelmi flottánál; a következő hat év alatt másodtiszti rangot szerzett, illetve világkörüli útra is vállalkozott. ] 867-ben anyja meghalt, ő pedig visszatért Franciaországba. Egy év múlva a haditengerészet szolgálatába lépett, amelyet három évvel később otthagyott, majd belépett Paul Bertin tőzsdeügynökségébe, ahol jól fizetett állást kapott. Ekkor, élete derekán tette első művészi próbálkozásait.

1873-ban megházasodott. Öt gyereke született, családjával szép házba költözött egy Párizs környéki külvárosban. ] 874-ben megnézte az első impresszionista kiállítást, amely végképp megerősítette elhatározásában, hogy festő lesz. 17 ezer francia frankot költött a stílus képviselőinek - közöttük Monet, Manet, Sisley, Pissarro, Renoir valamint Guillaumin - műalkotásaira. Pissarro különös figyelmet fordított Gauguin festői próbálkozásaira, és hangsúlyozta, hogy képeivel próbálja meg saját temperamentumát kifejezni.l876-ban a "Szalon" elfogadta egyik tájképét, amelyen Pissarro hatása még erősen érezhető.

Időközben Pissarro bemutatta őt Cézannenak, aki iránt oly csodálattal volt, hogy az öregebb festőművész már attól félt, megfosztja őt saját stílusától. Egy ideig együtt festett a három művész Pontoiseban, Pissarro és Gauguin egymásról készített ceruza vázlatai ma a Louvreban találhatók. ] 883-ban, a párizsi tőzsdekrach után úgy érezte, hogy nem tud többé a családjának élni, feladta polgári életét, és a Bretagne-ban lévő Pont Aven-i művésztelepre költözött. Ez a döntése életre szóló nélkülözésre ítélte.

Egy ideig együtt élt Vincent Van Gogh-gal, a nagy kortárssal, a híressé vált sárga házban, az arles-i Place Lamartine-on, de a két zseni nem fért meg egymással sokáig.

Van Gogh-gal való találkozása, Seurat hatása, Signac doktrínái, illetve Degas érdemeinek újrafelfedezése - ötvözve saját megalomániájával - vezette új, egyéni stílusának kialakulásához, melynek első mérföldköve a "Látomás mise után".

Impresszionisztikus stílusa dekoratívvá válik, foltszerű összefoglalásokka1.1887-ben fiatal festőkkel megalakította a szimbolisták csoportját. Később megcsömörlött a modern élet idegdifferenciáltságától, komplikált és mégis felszínes életlátásától és nagy erővel kereste a leegyszerűsödést életformájában és művészetében. ] 89] -ben sikerült harminc képet eladnia. Ennek árából indult útnak, otthagyta a civilizált világot, és Tahiti szigetére költözött, letelepedett a bennszülöttek között, és velük élt ] 893-ig. Letelepedése után Gauguin hamar átvette a helyiek szokásait és "illemtanát": meztelenül járt ő is, és minden éjjel mással hált.

Talán ekkor kapott lueszt, amely a hátralévő éveit gyötrelmes kóréletrajzzá változtatta. ] 895-ben két éves európai út után visszatért a bennszülöttek közé, és ott fejezte be életét is. Velük együtt próbálta meg leélni a természet egyszerű, rafinálatlan, érzésben és világlátásban bensőséges, ösztönös életét. Ott teremtette meg primitív művészetét.

"Mit számit, ha eltávolodom a többi embertől,' a tömeg valóságos rejtvénynek fog találni, néhányan költőnek tartanak majd, de a jó előbb vagy utóbb elfoglalja mélto helyét. " Színei egyszerűek és tiszták, elstilizálásai a valóságos színeknek. PI. a narancssárga föld és kék fatörzsek. Formái is egyszerűek, és széles, nyugalmas ritmikájú foltokra tagolják a képeit. Első pillantásra egységes és szerves stílus megtalálását sejtetik, de hamar elárulják, hogy ez a stílus nagyon ingadozó és

Poszt-impresszionizmus

Paul Gauguin

(1848-1903)

heterogén. A térkomponálás nincs bennük teljesen végrehajtva, hanem csak féleredménnyel, és még ez is kereszteződik a dekoratív foltkomponálással.

Az élmények tisztán és szűzen vannak visszaadva Gauguin festményein, de ennek a bensőséges és nyugodt epikának a kifejezésében nem tudott igazi szerves stílust megteremteni. Művészetének kubisztikus elemei csak hatékony segédeszközök mélységes valóságérzésének visszaadására. Expresszionisztikus törekvései sokkal mélyebbek. Ilyen irányú festési módjára a legszebb példákat népies és vallásos tárgyú képei között találjuk. A sárga Krisztus círnű képe mély erejű, szuggesztív hatású előfutára annak az átmeneti piktúrának, amely összekapcsolta az ábrázoló művészetet a valóságot nem utánzó expresszionizmussal.

Legjellemzőbb alkotásai mégis a tisztán dekoratív törekvésű, pasztorál hangulatú Tahiti-képei, amelyek a bennszülöttek derűs és nyugalmas életét ábrázolják: Boldog napok, lsten napja, A fehér ló, Keblek, piros virágokkal. 1897-ben született nagy kompozíciója: Honnan jöttünk? Mik vagyunk? Hová megyünk?

Ez a kép tökéletesen fejezi ki az élet eredetének, a szerelem és a halál mélységes jelentőségének szorongató kérdését felvetni s nem megoldani próbáló művész misztikus üzenetét. "Az emberi élet folyamata", írta erről a frízszerű festményről André Breton, aki mindig különösen fogékonynak mutatkozott Gauguin művészete iránt. A festő maga ezt írta művéről: "Úgy vélem, hogy ez a kép nemcsak hogy felülmúl minden megelőzőt, de én magam sem fogok nála jobbat, vagy akár csak hozzá hasonlót festeni. " Álmodni, szuggerál ni, íme ez Gauguin művészetének kulcsa: egész életében megőrizte magában a gyermeki és a barbár lelket, bódulataival, fantazmagóriáival, misztériumaival és képzelődéseivel, s ez benne a filozófus és metafizikus lelkével egyesült. Utolsó mesterművei : És testük aranya (1901), Barbár mesék (1902) és Lovasok a tengerparton (1902).

AdósságoktóI, betegségtől, a kormányzat zaklatásától gyötörten halt meg 1903. május 8-án.

Napjainkban Gauguinban nemcsak a mai művészet bizonyos nagy mestereinek - főleg Matisse-nak az előfutárát tiszteljük, hanem a szecesszió megteremtőjét is. Érdeme, hogy szakított azzal a művészettel, amely csupán a színlátás festészeti formája volt. Feltárta a gondolkodás mély és ösi forrásait, amelyek nála új, eredeti és dekoratív stílushoz kapcsolódtak, s ez lehetövé tette, hogy mások az ö nyomában járva váljanak híresekké.

==

Poszt-impresszionizmus

Vincent van Gogh

(1853-1890)

The Potato Eaters Nuenen, 1885, Vincent van Gogh Museum, Amsterdam +--

Vincent van Gogh ( 1855-1890) Still Life: Vase with Fifteen Sunflowers Arles, 1888, National Gallery, London +--

Cafe Terrace on the Place du Forum, 1888, Rijksmuseum, Kröller-Müller, Otlerlo -+ +--Starry Night over the Rhone Arles, 1888, Musée d'Orsay, Paris +-- Willows at Sunset Arles, 1888, KröllerMüller Museum, Otterlo

La chambre de Van Gogh a Arles (Van Gogh's Room at Arles) 1889, Musee d'Orsay, Paris --+

L'eglise d' Auvers-sur-Oise (The Church at Auvers-sur-Oise) Auvers-sur-Oise, 1890, Musee d'Orsay, Paris Wheat Field Under Threatening Skies Auvers-surOise, 1890, Vincent van Gogh Museum, Amsterdam t +--

+--

The Red

Vineyard Arles, 1888, Moscow, Push kin Museum (He sold only this one painting during his lifetime)

Poszt-impresszionizmus

V

Vincent van Gogh

(1853-1890)

VAN GOGH 1853-ban született Groot Zundertben, Hollandia északi részén. Apja protestáns lelkipásztorként tartotta el öt gyermekét. Anyja festők és műkereskedők családjából származott. Van Gogh 17 éves volt, amikor elkezdett a híres, hágai Goupil Galériában dolgozni. Tökéletes alkalmazottnak bizonyul, ezért a Galéria előbb a londoni, majd a párizsi részleg vezetésével bízza meg, hiszen a fiatalember folyékonyan beszél angolul és franciául.

1874-ben áthelyezték Londonba, de miután minden előzetes értesítés nélkül otthagyta a galériát, és hazautazott szüleihez, a cégtől elbocsátották.

Visszatért Angliába, ahol tandíjbeszedő, és fizetés nélküli tanár volt, mígnem feletteseivel való konfliktusai miatt állást váltott, egy metodista pap iskolájába lépett be.

"Lelkész szeretnék lenni, szeretném vidámmá tenni a szegényeket. " Szülei kérésére hazatért Hollandiába, de rövid idő múlva a könyvkereskedést és teológiai Iranyú tanulmányait is abbahagyta, és jótékonysági tevékenységbe kezdett a belga Borinage szénbánya-vidéken.

Angliában, a londoni East Enden ismerkedett meg az emberi nyomorral, de ekkor rá kellett döbbennie, hogy a szegénység néhol túltesz még a londoni nyomomegyedek nincstelenségén is.

"Mennél többet gondolkodom rajta, annál inkább érzem, hogy semmi nincs, amiben több művészet lenne, mint szeretni az embereket. " Mindenét eladta, egy nyomorúságos kunyhóba költözött, a bányászok gyerekeit tanította, és őskeresztényi felebaráti szeretettel, teljes odaadással gondozta a segítségre szorulókat. Munkáltatói (a missziós bizottság) túl veszélyesnek találták Vincent határtalan buzgalmát, ezért elbocsátották. Borinageban töltötte a telet, néha rendes hajlék nélkül, és ekkor, 1880-ban határozza el, hogy művész lesz. Öccse, Theo havonta pénzt küldött neki, anyagilag és szellemileg támogatta bátyját élete végéig. Vincent gyakran írt neki, a rnintegy 650 megőrzött levélből származik a legtöbb információnk Van Goghról. A következő években lázasan rajzol, tanul, és dolgozik. Maga körül mindent lerajzol, majd egyre intenzívebben fest.

"Ha azt mondom, parasztfestő vagyok, akkor így is van, s ez a jövőben még egyértelműbb lesz: itt érzem magam otthonosan. És nem volt hiábavaló, hogy oly sok estén át ültem a bányászoknál és a tőzegfejtőknél, a takácsoknál és a parasztoknál a tűz mellett és gondolkodtam. " Szerencsétlen emberi kapcsolatainak egyik mélypontja, amikor magához vett egy terhes utcalányt, hogy feleségül vegye, de hamarosan kiderült, hogy lehetetlen együtt élnie az asszonnyal. Vincent a szüleihez menekült az egyedüllét elől. A nyarakat otthon töltötte, de egy ideig Hágában lakott, bejárt Antwerpenben a Szépművészeti Akadémi ára, majd Párizsba költözött, ahol megismerte az impresszionistákat. Hatásukra képei kivilágosodtak, színei intenzív világító erővel teltek meg.

Szomorú életét nehezítette, hogy sosem tudott társaságba beilleszkedni, mert gyakrabban volt részeg mint józan, emiatt féktelen dühkitörésekre ragadtatta magát. Gauguin szerint rendetlen volt és modortalan.

Hallucinációi, epilepsziás rohamai és őrjöngő dühkitörései miatt magányra ítéltetett.

1888-ban örömmel költözött újra vidékre, Arlesba. A virágzó fákkal teli vidék, s az egyszerű emberek lelkesedéssel töltötték el. Mindent lefestett, amit látott.

"Szükségből dolgozom, hogy lelkileg ne szenvedjek annyira, és a szórakozás kedvéért. " Művésztelep létrehozását tervezte. Meggyőzte Gauguint, hogy csatlakozzon hozzá, aki októberben meg is érkezett. "Vincent és én általában csak kevés kérdésben tudunk megegyezni, különösen ha a festészetről van szó." - emlékszik vissza Gauguin. Megfestette van Gogh portréját, ahogyanapraforgókat festi, amire az volt a köszönet: "Ez igazán én vagyok, de én, aki megbolondult" - és aznap este egy abszintos poharat vágott Gauguin fejéhez. Másnap ugyan bocsánatot kért, de amikor meghallotta, hogy társa el akar utazni, magán kivül volt. Borotvával támadt Gauguinre, ezért ő másnap elhagyta a házat. Vincent eszeveszett őrjöngésében levágott egy darabot tulajdon jobb füléből, és papírba csomagolva elvitte egy ismerősének a nyilvánosházba. A közös munka tervezete tehát meghiúsult; Gauguin Párizsba utazott.

A szomszéd gyerekek kövekkel dobálják van Gogh-ot, és gúnynevekkel illetik. Mindenki őrültnek tartja. NyoJcvanegyen írják alá azt a kérvényt, melyben kórházba szállítását kérik. Tisztában van az INCENT

Poszt-impresszionizmus

Vincent van Gogh

(1853-1890)

állapotával, ezért a Saint-Rérny-de-Provenceban található szanatóriumba utazik. Itt is a helyiek csak "az őrült"-ként ismerték, és nyíltan gúnyolódtak rajta.

Van Gogh egyike az új festészet legjelentékenyebb alakjainak. Művészete az impresszionizmusból indult ki, attól igen gyorsan eltávolodott, és merész, nagyvonalú form afelfogásra, még merészebben stiIizáló színezésre tért át. Elszakadt a természethű életábrázolástól, hogy vizionárius fantáziájának látomásait örökítse meg. Piktúrája tele van különös egzaltáltsággal, ideges nyugtalansággal, a színek és formák beteges vibrálásával. Erős szubjektivitása, felfogásának irreális és szuggesztív ereje, színezésének teljes szabadsága a modern expresszionizmus egyik érdekes előfutárává teszik. Olajképeivel egyenrangúak, sőt sokszor még magasabb színvonaIon állanak akvarelljei és fekete-fehér grafikai munkái.

"Semmit se teszek azért, mert senki nem vásárolja a képeimet. Majd eljön az idő, amikor az emberek rájönnek, hogy többet érnek a festékért kiadott összegnél! " 1890-ben vevőre talált "Vörös szőlőskertek Arlesban" című képe, az első és egyben utolsó eladott műve. A gúny és megvetés elől Auversbe (Párizstól északnyugatra) költözött egy műkedvelő orvos felügyelete alá. A környék tetszett neki. Az alkotás kényszerétől megszállottan csaknem naponta festett egy képet. Hetven nap alatt hetven képet festett. Az orvos Van Goghot gyógyultnak nyilvánitotta.

Theo meghívta magához vendégségbe. Ma sem tudni, ki és miért beszélt vele meggondolatlanul, csak annyi ismeretes, hogy Van Gogh úgy érezte, öccse terhére van, halálosan megsértve még aznap visszatért Auversbe. Ereje elhagyta, ami újabb rohamhoz vezetett. Revolverrel a zsebében járkált. Festett, bár minden hiábavalónak tűnt a számára. Július 27 .-én, vasárnap a kisváros közelében mellbe lőtte magát, nagyon megsérült, de saját lábán visszajutott a szobájába, ahol pipázgatva várta meg kedden bekövetkező halálát.

A helyi újság szűkszavú tudósításban közölte, hogy meghalt Van Gogh, festő. Ma minden idők egyik legjelentősebb művészeként tartják számon. Talán az a jellemzés a legtalálóbb, amit Pissarro mondott évekkel Van Gogh halála után: "Ez az ember vagy őrült volt, vagy megelőzött mindenkit, de nem tartom kizártnak, hogy mindkettő igaz."

Érett reneszánsz

"

leonaldo da Vinci

Leonardo da Vinci

(1452-1519)

lady with an Ermine 1483-1490, Czartoryski Museum, Cracow ->

( 1~ 5 1-1 5 19) The Adoration of the Magi (Királyok imádása) 1481-1482 Uffizi, Florence ->

Madonna Litta c. 1490-91, Hermitage, St. Petersburg j Study of proportions, from Vitruvius's Oe Architectura Accademia, Venice Studyof Grotesque Heads c. 1490, +- The Royal 1 Library, Windsor Castle

Baptism of Christ *Andrea del Verrocchio c.1470 - 73 Uffizi, Florence

+-

jThe Annunciation (Angyali üdvözlet) 1472-1475, Galleria degli Uffizi, Florence Head of a Woman (with eyes closed) --> Uffizi, Florence

t The Virgin and Child with St. Anne and the Young St. John the Baptist c. 1501, National Gallery, London The Virgin and ....• Child with Saint Anne 1510, Musee du Louvre, Paris

John the Baptist --> 1513-16 Musee du Louvre, Paris

1

Érett reneszánsz

Leonardo da Vinci

(1452-1519)

E

Inem készült szobrokról, festményekről és találmányokról soha nem írtak annyit, mint Leonardo da Vinciéiről, soha nem idéztek annyit meg nem jelent könyvből, mint Leonardóéból. Kevés emberről írtak annyi életrajzot, mint Leonardo da Vinciről. Bár ltáliában őt megelőzően vagy kétszáz éve sorra születtek a lángelmék, Leonardót már kortársai is egészen kivételes embemek, zsenik között is zseninek látták. Csak két ifjabb művésztársa, Michelangelo és Raffaello tudott versenyre kelni hírnevével.

Azt a rövid időszakot, amelyben mindhárman egyszerre alkottak, érett reneszánsznak nevezik.

A firenzei festő, szobrász, építész, mérnök, anatómus, paleontológus, csillagász, zenész és író, 1452-ben született, Empoli közelében, a firenzei területen lévő Vinci falucskában. Ser Piero da Vincinek, firenzei jegyzőnek és egy Caterina nevű parasztleánynak törvénytelen fia. Már korán megmutatkozott tehetsége a rajzoláshoz, ezért apja Andrea del Verrocchio, a híres firenzei ötvös és festő műhelyébe adta. Leonardo egyik legkorábbi ismert alkotása Verrocchio Krisztus megkeresztelkedése című képének egyik angyalfigurája; a másik angyalt a mester festette meg, de az ifjú tanonc annyival ügyesebben és kifinomultabban oldotta meg feladatát, hogy Verrocchio úgy döntött, felhagy a festészettel, és inkább szobrász lesz. Húsz éves korára Leonardo már megszerezte a festőmesteri cím et, és a firenzei festőcéh, a Szent Lukács Társaság teljes jogú tagjáva választotta. Már a 70-es évek végén több nyilvános megrendelést kapott, melyeknek azonban feltehetően nem tett eleget. Akárkitől nem fogadott ej megbízást, s ahhoz is ragaszkodott, hogy maga dönthesse el, hogy mikor kész egy kép. Ezek után nem is csoda, hogy alig néhány befejezett műve maradt ránk. ] 480 körül távozott Firenzéből, alighanem keletre utazott, és mint mérnök rövid ideig a kairói szultán szolgálatába állt. ] 483-ban Ludovico il Moro herceg meghívására Milánóba ment, nemcsak mint művész, hanem mint zenész, énekes, fényes ünnepélyek rendezője. Itt töltött idejének legnagyobb részét Francesco Sforza, a milanói dinasztia alapítója nagy lovas-szobra mintájának készítésére fordította, de amikor a franciák 1499-ben Milanót bevették, a híres mű is elpusztult, ma már csak vázlatrajzokból alkothatunk fogalmat róla.

1500-ban Velencébe utazott, de két évvel később már Romagnában Caesare Borgia hadimérnöke és építésze, ahol erődítményrendszereket és hadigépezeteket tanulmányozott.

A következő néhány évet Firenzében töltötte, ahol többek között a firenzei tanácstóI megbízást kapott, hogy az Anghiari-i csatát a Palazzo Vecchio (városháza) tanácsteremében hatalmas falfestmény formájában megörökítse. A szernközti falon a nagy vetélytárs, Michelangelo dolgozott. Leonardo egy másfél ezer éve élt polihisztor, Plinius egy különös és fölöttébb bonyolult festészeti eljárását használhatónak vélte, és alkalmazta, de sajnos az újítás nem vált be, a lecsapódó nedvesség összemosta a színeket. A kép egy zászlóért folytatott, heves lovascsatát ábrázolt, ezt ma a fennmaradt vázlat-munkáiból tudjuk, amelyek közül két fejtanulmány-rajz és az egyik ló bronztanulmánya a Szépművészeti Múzeumban található Budapesten.

Leonardo utolsó évei nyugtalanságban teltek, igen sokat utazott Firenze, Milano és Róma között, X. Leó pápa megbízásából terveket készített a Róma-környéki mocsarak kiszárítására, majd visszatért Firenzében. Talán a halál közeledtét érezte, ezért a korábbinál is megfeszítettebb munkát végzett, hogy megismerje a természet titkait, 15 l 6-ban l. Ferenc király meghívására Franciaországba ment, ahonnan többé nem is tért vissza. A Cloux kastélyba lakott Amboise mellett, és ott is halt meg, a hagyomány szerint a király karjai között.

"A művész, aki csak más művészeket és nem a természet alkotásait tanulmányozza, unokája, de nem fia a természetnek, minden jó mester tanitojának''.

Mint gondolkodó és tudományos kutató a természettudományok és mechanika terén megelőzte kortársait. Fizikai tanulmányai kiterjedtek az emelőre ható erők, a súrlódás törvényeire, a súlypont és a lökés hatásaira, a repülés törvényeire, az optikában a színes árnyékra, az írisz mozgásaira, benyomá-sok tartalmára a szemben. Kidolgozta a virtuális momentumok törvényét, melyen az egész statika alapul. E törvényt Leonardo az egyensúly-föltételek meghatározására csigán, lejtőn és éken alkalmazta. A tudós egy másik tétele a lejtőn való esés idejét adja meg. Hitte a Földnek tengely körül való forgásat. Bebizonyítja,

Érett reneszánsz

Leonardo da Vinci

(1452-1519)

hogy a teher, amely a világ középpontja felé esik, fiiggőleges irányát elhagyja. Már irataiban is találunk célzásokat, melyek szerint a csigát és a tengelykereket kétkarú emelőnek tekintette. Lehetetlennek tartotta a perpetuum mobile-t. A testek súrlódását és szilárdságát illetően is legnagyobb részt helyes nézeteket fejt ki.

Említendők vizsgálatai a madarak repülésére vonatkozóan, melyek alapján repülőgépek szerkesztését kísérelte meg. Nagy hírnévre tett szert mint hidrotechnikus. Ö tervezte az Adda és Martesana csatornákat, felismerte, hogyaSahara sivatag egykor tenger volt. Bizonyított tény, hogy Leonardo hullámelméletéveI Newtont és más nagy tudósokat előzött meg. Nevezetesek csillagászati nézetei is, melyek szerint a Hold épp olyan égi test, mint a Föld; fénye visszavert napfény; a Föld nem középpontja a világegyetemnek stb. A színtan és optika terén is kitűnt, valószínű, hogy a camera obscura feltalálója. Az ollót is Leonardo da Vinci találta feJ. Nem csekélyek érdemei a matematika terén. Foglalkozott a kör négyzetesítésével és belátta, hogy az lehetetlen; ő alkalmazta először a + és - jeleket; kutatta a csillagsokszögeket, a görbe fölületeknek síkokba való fejtését; a vonalakat a síkok, a síkokat a testek határainak tekinti.

Mint mérnök és a háború technikusa, hidak, ostromló készülékek, fegyverek készítője. Épületterveiből mi sem került kivitelre, sem utca, sem vízi tervei, sem palota és kastély, sem templom tervei.

Csak tudunk róla, hogy mesterien játszott lanton, mi több, egy tisztán ezüstből való új lantot is konstruált, és híres volt rögtönzött költeményeiről, de belőlük, sajnos, egy sem maradt ránk.

A festészetről írt tanulmányai telve vannak új megfigyelésekkel e téren. Állandóan jegyzőkönyv volt nála, és abba írta megfigyeléseit, melyeket rajzokkal kísért. Mintegy 5000 tollrajzokkal tarkított kéziratos lap maradt utána, többnyire tükörírásban, mert a művész balkezes volt.

Mindenfelé elszórt szén-, vörös kréta-, finom ónrajzai és életteljes, szellemes tollrajzai hagyatékának egyik legbecsesebb részét alkotják, mert aránylag kevés képe maradt fönn, kevesebb mint húsz, és azok közül is több rongált vagy be nem fejezett állapotban. Szobrait hasonló balsors érte, csak tervek maradtak róluk, vagy modelljeik is elpusztultak.

Jelentőségéről legtisztább fogalmat, mint festőről nyerünk, ránk maradt képeiben. E téren is oly sok újat talált, hogy kifejezése eszközeiben örök kísérletező maradt. E tekintetben hasonló jelenség, mint Giotto és Masaccio, csakhogy problémája sokkal több. Mindenekelőtt a festészetet természettudományi alapra helyezte, a természet-megfigyelés az alapja nála mindennek. Ö az első festő, aki az emberi test formáit az anatómia és fiziológia törvényei szerint ábrázolja. De nemcsak a dolgok felülete, a külső formák, mozdulatok, rövidülések érdekelték, hanem az ábrázoltak lelki világa is. Ezért tanulmányozta az emberek arckifejezését, az ifjúság napfényes szépségét, a női báj gyengéd kedvességét, az öreg test petyhüdt leromlását, az emberi arc abnormitásait, amint a karakter fejeződik ki rajta, innen rajzai közt a sok szép fiatal arc mellett a sok karikatúra. Test és lélek az ő fő problémája. Arcképeiben nemcsak az ábrázoltak egyéniségét adja, hanem valamit a magáéból, mely azoknak valami magasabb lét varázsát kölcsönzi, közeledést egy általa alkotott ideálhoz. A "leonardeszk-mosoly" egy egész nemzedék és még utána Correggio ideálja is lett. Szinte ellentétes vonásokat egyesített magában, erős és gyenge egyformán hatalmában volt. A csatát, a mozgalmasságot épp úgy ábrázolta, mint a csendes, gyengéd érzéseket, a szörnyeket, mint a földöntúli szépséget.

"Nem látod, hányféle állat van, fa, fű és virág, hányféle a hegyes és sik tájék, forrás, folyam, város, hányféle a ruha, disz és művészet?"

Az antik öröm, a szépség, boldogság, az érzékek földi világának festője volt a korábbiak vallásos aszketizmusa helyett. Festői stílusa is új, nála a quattrocento szögletessége helyébe a kerek, lágy vonalak lépnek, a fény és árnyék ellentételeivel való modellálás (chiaroscuro), a tarka színek helyett a színek harmóniája, a "sfumato": a körvonalak levegős elmosása, a tónusok egybeolvadása.

"Arra vigyázz, hogy az árnyékok és fények vonalak és körvonalak nélkül, miként a fűst (ad uso di fumo) menjenek át egymásba".

Ami pedig kiváltképp a cinquecento egyik megalapítójává teszi, az a kép új geometriai elrendezése, az alakoknak egy-egy geometriai csoportba foglalása, a quattrocento egy síkba helyezett, szétfolyó elhelyezése helyett. ő

Érett reneszánsz

Leonardo da Vinci

(1452-1519)

Milanói korszakának és általában egész festői pályájának talán legnagyszerűbb műve a milanói Santa Maria delle Grazie domonkosrendi kolostor refektoriumában 1495 és 1498 között festett nagy falképe, mely az utolsó vacsorát ábrázolja. Ez a festészet legnagyobb, legismertebb, legnépszerűbb alkotásainak egyike. A jelenet többé már nem a szokásos módon megjelenített lakoma. A középpontba Krisztus szavainak hatását tette: "ti közületek egy elárul engemet". Hullámként terjed a kirnondott szó hatása. Az apostolok 2-2 3-as csoportban tárgyalják az Úr szavainak értelmét, a mozgás legnagyobb Krisztus közelében, és elsimul a 2 profilban levő apostolnál. Az apostolok közört van Júdás is (Krisztustól balra a harmadik), ami meglehetősen bátor döntés volt abban az időben. Júdást ugyanis az asztal végén, Krisztustól és a többi tanítványtól távol szokták ábrázolni. Az alakok nagyok, plasztikusak, az asztal régi formája megtartott, de szándékosan kicsiny, rajta csak a legszükségesebbek, hogy az alakok még jobban kiemelkedjenek.

Szimmetrikus elrendezésénél, a kétszeres életnagyságú alakok művészi csoportosításánál, az egészen elömlő kornolyságnál és gyöngédségnél, a bűvös színezésnél fogva ellenállhatatlan hatást gyakorol a szemlélőre.

Leonardo több mint három évig festette az Utolsó vacsorát. Minden kézmozdulatot, minden fejbiccentést, minden szemvillanást átgondolt, sőt matematikai pontossággal kiszámított; minden tökéletesen illeszkedik, idomul egymáshoz, minden egyensúlyban van, a tizenhárom alak egységes egészet alkot. Ha néha mégis bírálat éri a festményt, annak épp ez a túlzott tökéletesség az oka. A festő túlontúl nyilvánvalóan törekedett erre a tökéletességre, túlságosan kiszámította, és kevésbé leplezte. Nos ez is lehet hiba.

Sokáig azt hitték, hogy Leonardo olajfestékkel festette az Utolsó vacsorát; a vegyelemzés kirnutatta, hogy a szilárd tempera valamiféle sajátságos változatát alkalmazta. Ez okozta a kép romlását, már 1566-ban igen rossz állapotban volt. Az idő és az ügyetlen helyreállítási kísérletek nem kímélték azóta sem; méltatásánál rá vagyunk utalva a másolatokra, metszetekre és a művész saját tanulmányaira.

A világ leghíresebb portréja talán a Mona Lisa, Francesco del Giocondo nevű gazdag kereskedő nejének képmása, melyen Leonardo állítólag 4 éven át dolgozott, és amely La Joconde néven a párizsi Louvre egyik legdrágább kincse. Gioconda arca a közösségi emlékezet része, ismel1 az egész világon, másolták, fényképezték, karikatúrákat készítettek róla és sokszorosították ezerszámra. Mindezek ellenére megőrizte titokzatosságát, megfejthetetlen titkát, amely úgy fedi el ezt a képet, mint a sűrű köd az őszi tájat.

A festmény ékesen példázza, milyen zseniálisan tudta érzékeltetni a művész a személyiség titokzatosságát, milyen különleges képessége volt a finoman változó és lágyan egymásba olvadó tónusok, színek megfestéséhez. A legérdekesebb kérdés talán annak a kapcsolatnak a feltárása, ami az első képsíkban levő figura és a mögötte látható természet között megfigyelhető. Ezen a képen is megtalálható a Leonardo da Vincire oly jellemző sfumato. Ez a természet rejtélyes erőinek jelenlétét hivatott kifejezni, amelynek hatalmát az ember kizárólag csak észlelheti, de képtelen ésszel felfogni. Leonardo folyamatosan kutatja az ember helyét a világban. Az egyik lehetséges választ a művész talán Mona Lisa egyedülálló mosolyával fejezi ki. Gioconda arcáról paradox módon megfontolt választékossággal teli bölcsesség sugárzik, amelybe azonban nyugtalanság is vegyül.

A modellen túl a lélek, mely az arcban tükröződik, volt fontos a művésznek. Vasari feljegyezte, hogy a modell festése közben Leonardo "énekesekkel, csengettyűjátékosokkal és bohócokkal szórakoztatta őt, hogy jókedvű maradjon, és hogy eloszoljék az a ború, ami gyakran jelen van arcképek festése közben - és ezen a leonardói arcképen olyan kellemes mosoly volt, hogy inkább isteni, mint emberi örömöt sugallt."

Támlaszéken ül szinte mereven, és az arcban mégis annyi lágyság, pillantása fáryolozott, édes, titokzatos mosoly cikázik az arcán. Könnyű fátyol a fején, a testen semmi ékszer, az egymásra tett finom kezek kiegészítik a jellemzést.

Bár megrendelésre készült a kép, Leonardo annyira beleszeretett művébe, hogy élete végéig nem vált meg tőle.

Az olasz virágzó reneszánsz három nagy géniusza között Leonardo da Vinci a legöregebb. Ö foglalta össze a XV. század egész tudását, és készítette elő a XVL század művészetét, A virágzó reneszánsz műveltségének úttöröje még ha nem is festett vagy mintázott volna, a sokoldalú reneszánsz-ember legtökéletesebb képviselője.

Salvador Dalí

Szürrealizmus

(1904-1989)

Az álom, 1937, -->

Salyado, Dali

Museum Boymans-van Beuningen, Rotterdam

( 1904-1989) -Az emlékezet állandósága (Lágy órák) 1931, The Museum of Modern Art. New York

lA nagy önfertőző Museo National Madrid

1929,

Reina 'Sofía,

Lágy szerkezet főtt babbal - A polgárháború előérzete, 1936,The Philadelphia Museum of art, Philadelphia!

1 Szétrobbanó fej Raffaello stílusában 1951, Scottish National Gallery,

Edinburgh

Álom egy gránátalmafa körül röpülő méhecskéről, egy pillanattal ébredése előtt, 1944, Museo

Az új ember születését figyelő geopolitikai gyermek 1943, The Salvador Dalí

Thyssen-Bornemisza, Madrid!

Museum,

St. Petersburg

(FL) !

Szent Antal megkísértése 1946, Musées Royaux des BeauxArts de Belgique,

Brüsszel!

1Fiatal szűz, akit meggyaláz saját szűzessége 1954, Playboy Collection.

Los Anneles

- Meditative Rose 1958, Mr. and Mrs. Arnold Grant Collection.

Tonhalfogás 1966-67, Fondation Paul Ricard, Ile de Bendor 1

Kolumbusz Kristóf felfedezi Amerikát (Kolumbusz Kristóf álma), 1958-59, The Salvador Dalí Museum, St. Petersburg (FL) -->

Szürrealizmus

A

Salvador Dali

(1904-1989)

szürrealista mozgalom különce, Dalí, a híres spanyol festő, író Gerona tartomány egyik kis mezővárosában, akatalán Figuerasban született. Kevésbé közismert, teljes neve: Salvador Felipe Jacinto Dalí iDomenech.

Katalán származása nagy mértékben kihatott munkásságára. Az a mondás járja, hogyakatalánok csak abban hisznek, amit látnak, hallanak, meg tudnak szagolni, érinteni és enni. DaIí sohasem titkolta szélsőséges anyagelvűvégét.

"Jézus olyan, akár a sajt, még pontosabban, mint egy nagy rakás sajt. " Igen korán megmutatkozott utánozhatatlan tehetsége, már 1918-ban, mintegy tizennégy évesen kiállít. Miután nagy nehezen leérettségizett, Dalí rávette közjegyző apját, hogy engedje el a madridi Képzőművészeti Akadémiára. Tanáraiban azonban csalódnia kellett. Egyre a legújabb divatot majmolták, amit Dalí már régen maga mögött hagyott. Lázadásokat szervezett egyes tanárok ellen, akiket dilettánsoknak és középszerű eknek tartott. Rövidesen a madridi avantgárd csoport vezető egyéniségeként tartották számon, ott ismerkedett meg García Lorcával és Luis Buúuellel.

Számos kijelentése és szélsőséges magatartása miatt 1926-ban végleg kidobták az Akadémiáról. Olyan csapás volt ez, amely később áldásnak bizonyult DaIí életében. A "váratlan" eseményt követő néhány kemény év után, Dalí már szinte a létező valamennyi akkoriban divatos irányzatot betéve ismerte.

1927-ben rövid időre Párizsba utazott. Ellátogatott Picassához, majd a Louvre-ba.

"Amikor megérkeztem Picassóhoz a Rue de La Boétie-ra, olyan meghatott és megilletődött voltam, mint egy pápai kihallgatáson. " 1929-ben Bunuellel közösen elkészítette Az andalúziai kutya című filmet. Ez a produkció valójában azt jelentette, hogy a két művész hivatalosan is csatlakozik a párizsi szürrealistákhoz. A film elkészítésekor egyetlen szabály tiszteletben tartása, egyetlen elv vezérelte őket: nem elfogadni egyetlen jelenetet és képet sem, ami megfelel a racionális, pszichológiai vagy bármilyen kulturológiai magyarázatnak. Ezen elvtől Dalí későbbi munkásságában, festészetében sem tért el. A filmben saját álomképeiket és fantáziájukat sűrítették egybe, tiszteletben tartva a szürrealisztikus automatikus írás technikáját: a szétfoszlott felhő eltakarja a holdat, majd egy borotva keresztül vág egy szemet; alsókar, melyen hangyák másznak, szamártetem a zongorán és hasonló jelenetek egyvelege ez a rövidfilm.

"Minden reggel, amikor felébredek, a lehető legnagyobb öröm az osztályrészem: Salvador Dali lehetek ... " A művészi kölcsönzések minden kezdő számára szükséges korszaka végéhez közeledett. Újonnan született képei egész későbbi munkássága genetikai kódját tartalmazták. Szexuális szimbólumokkal, ürülékkel, rothadó tetem ekkel és más trágár utalásokkal tarkított képei nagy felháborodást keltettek Barcelonában. Ennek ellenére a Katalán kritikusok lelkesen ünnepelték, a párizsi szürrealistákat elbűvölte a fiatal katalán különc személyisége, egy műkereskedő pedig ígéretet tett, hogy minden munkáját kiállítja párizsi galériájában. A sikersorozatot egy olyan esemény koronázta meg, amely egyszer s mindenkorra megváltoztatta Dalí életét: megismerkedett Paul Eluard hitvesével, Galával.

Dalí első látásra beleszeretett a harmincöt éves asszonyba, amikor megpillantotta szülővárosa tengerparti stran dján. A festő korábban egyszer volt szerelmes, történetesen egy férfiba, Federico García Lorca spanyol költőbe. Galát azonban nem zavarta rajongója korábbi kalandja, toleráns volt minden szexuális túlkapással kapcsolatban. GaIa szláv vonásokkal rendelkező, vékony, jó alakú fiatalasszony volt, szexuális étvágya a nimfománia határát súrolta. Könnyen ismerkedett, késő öregkoráig szeretőkkel vette körül magát. .

"Hogy a saját szobámban, ahol dolgozom, jelen lehet egy hús-vér asszony az érzeteivel, a szőrzetévei és a foghúsával, épp oly csábító számomra, mint amilyen nehéz volt elképzelnem, hogy ilyesmi megtörténhet. " Dalí szintén furcsán viszonyult a nemiséghez. Gyűlölte, ha megérintik, és nagyon szerette mások szeretkezését nézni. Nem okozott számára gondot Gala hűtlen természete. Kezdetben Gala "Sokatsegített

Szürrealizmus

Salvador Dalí

(1904-1989)

DaIí imázsának elhíresülésében, a későbbiekben azonban éppen a művészi pálya megtörését okozta. 1934ben házasodtak össze. GaIa ettől fogva Dalí múzsája, impresszáriója és hajcsára lett.

"Salvador Dalínál két államfő létezik, az egyik afeleségem, Gaia, a másik Salvador Dalí." .

Még ebben az évben New York-i önálló tárlata nagy sikert aratott. Emellett előadásokat tartott, melyeken extravaganciája elérte a csúcsot. Londonban például búváröltözékben tartott beszédet egy szürrealista kiállítás megnyitóján, ahol majdnem megfulladt a szokatlan ruhában. Forgatókönyveket írt, cikkeket jelentett meg különböző folyóiratokban az "ehető szépségről" és hasonló, Dalí-féle esztétikai fogalmakról. Számos más találmányával, s az úgynevezett szürrealista tárgyakkal bombázta a piacot: műkörmökkel, tükröcskékkel, átlátszó babákkal, melyekben halacskák úszkálnak, sonka, lábbeli és más formájú női kalapokkal, aerodinamikus kivitelű személy gépkocsik katalógusával (melyet egy évtized után elfogadott az autóipar) stb.

"A szürrealisták és közöttem az a különbség, hogy én szűrrealista vagyok. " Dalí imádott a figyelem középpontjában lenni, botrányból botrányba rohant. Önmagát zseninek és a modem festészet megmentőjének tartotta. Festészetével és megnyilatkozásaival egyaránt sikerült botrányokat kirobbantani a; legnagyobb örömét abban lelte, ha ismerősei ben felháborodást váltott ki. Lorca kivégzésének hírét örömmel fogadta, idősebb, elismert művészeknek leveleket írt, melyekben sértegette, gúnyolta és lenézte őket. Festményeiben is egyre több olyan részletet ábrázolt, melyekkel kollegáiban kiváltotta az ellenszenvet. Számos interjúval, melyeket minden pillanatban szívesen adott, csak még jobban magára haragította a többi szürrealistát. Főleg azt követően, hogy hangoztatni kezdte: a szürrealizmus immár két részre oszlott; Dalí előttire és Dalí utánira. Mindennek logikus következményeként 1939-ben kizárták az Andre Breton vezette szürrealisták csoportjából és Breton elmés anagrammája után Avida Dollars-nak (dollárra éhes) kezdték becézni.

"Salvador Dali túlfinomult művészagyát két motor hajtja. Az egyik a libidó vagy másképpen a nemi ösztön, a másik a halálfélelem ... " A Dalí házaspár a második világháborút New Yorkban vészelte át, ahol a művész sokkoló egyénisége és újgazdagok megrendelésére készített, giccsbe hajló portréi hatalmas anyagi sikert hoztak. Festés mellett lakásokat és ékszereket tervezett, kirakatokat és áruházakat dekorált.

Az ötvenes években már teljesen fiiggetlenné és világszerte elismertté vált. 1953-ban diadalmas előadást tartott a Sorbonne-n a paranoikus-kritikus módszer (melyet ő talált ki) fenomenológiai aspektusairól.

"Egyetlen festői célom a tiszta irracionalitás anyagi bemutatása, könyörtelen pontossággal. Olyan képek készítése, melyeket nem lehet a logika nyújtotta módszerekkel megmagyarázni."

A paranoia-kritikai módszer többek között olyan műveket eredményezett, mint az "Álom egy gránátalmafa körül röpködő méhecskéről, egy pillanattal ébredés előtt." A festmény címe szinte magáért beszél, de a festő, szokásához híven, ehhez a képéhez is részletes magyarázátot fűz: "Első ábrázolása ez Freud felfedezésének, amely szerint az álom-történetet a felébredés pillanata előtt váltja ki valami. Ha az alvó nyakát pálcával érintik, az érintés felébreszti őt, ám egyúttal hosszú álomjelenet-sort indít meg, amely a guillotine lezuhanásával végződik; hasonlóképpen a méhecske zümmögése a képen a bajonett hegyének álomképét váltja ki, amely Galát felébreszti. Az egész kreatív biológia a megnyílt gránátalmából ömlik elő. A háttérben Bernini elefántja: a hátán obeliszk a pápai jelvényekkel. " A hatvanas évek elejére a művésznek egyre megalázóbb munkákban kellett részt vennie, hogy kielégítse felesége pénzéhségét. GaIa Spanyolországban gyönyörű kastélyt vásároltatott magának, hogy a szerelmeseivel együtt lehessen. Dalí csak írásos engedéllyel léphetett be oda. A furcsa házaspárt egy modellügynökség-tulajdonos barátjuk látta el szeretőkkel.

1982-ben meghalt GaIa. Ugyanebben az esztendőben DaJí megkapta a márki titulust. A következő évben jelent meg a róla elnevezett parfiim. Dalí 1989-ben halt meg. Testamentumában összes vagyonát (130 millió dollár) a spanyol államra hagyta.

DaIí művészete egyfajta menekülés is az élet káoszából a fantáziába, az emlékekbe és az álmokba, őrült látomások irreális világába. Tiltakozásnak is felfogható ez a civilizáció embertelensége, kegyetlensége

Szürrealizmus

Salvador Dalí

(1904-1989)

ellen. Képein a hétköznapi tárgyak váratlan formában jelennek meg, abszurd víziók épülnek fel fényképszerű en naturalista részletekből, amelyben a szilárd anyag és a gondolatok elfolynak vagy átlátszanak, a tárgyak lebegnek.

Ha a reneszánsz korában él, géniuszát jobban elismerték és elfogadták volna. Elkorcsosult korunkban azonban (Dalí saját megjelölése) örökös botrányhőssé vált. Még ha mára a modem művészet legnagyobbjai között tartják is számon, sPicassóval, Matisse-szal és Duchamppal állítják is egy sorba, s ha sikerült is elnyemie a nagyközönség kegyeit, munkái változatlanul megdöbbentenek.

Barokk

Rembrandt Hermanszoon van Rijn (1606-1669) Abraham and Isaac

Rembland

1634, Hermitage, Petersburg J,

( 1606-1669) The Anatomy Lecture of Dr. Nicolaes Tulp 1632, Mauritshuis, +-

The Hague

--+

Self-Portrait 1629,

Alte Pinakothek,

Munich

The Miii c. 1650 --+ National Gallery of Art, Washington Jeremiah lamenting the destruction of Jerusalem

+-

1630, Rijksmuseum, Amsterdam

The Nightwatch 1642, Rijksmuseum,

--+

Amsterdam

i Bathsheba at Her Bath (Bath-sheba with King David's Letter) 1654, Musee du Louvre, Paris

The Jewish Bride

--+

(The Loving Couple) 1666, Rijksmuseum, Amsterdam

St.

Barokk

1

Rembrandt Hermanszoon van Rijn

(1606-1669)

581-benhét észak-németalföldi tartomány kivívta fiiggetlenségét a spanyol uralommal szemben. Az új állam Egyesült Tartományok (vagy Hollandia) néven köztársaság lett, és rövid idő alatt nagyhatalommá vált, amelyet főleg a tengerészek, kereskedők és bankárok által felhalmozott, elsősorban a kelet-indiai fűszerkereskedelemből származó hatalmas vagyon ok alapoztak meg. A holland társadalom uralkodó ereje tehát nem a királyi udvar vagy a hivalkodó arisztokrácia volt, hanem a sokkal egyszerűbb, gyakorlatiasabb gondolkodású városi kereskedők, polgárok osztálya. A holland polgárok érzelmi józansága, szerény és mérsékletes ízlése a művészet részéről nem igényelt fényűző és nagyszabású alkotásokat, a festményeken inkább a mindennapi élet ismerős elemeit, tárgyait kívánták viszontlátni. A holland művészek szerető gonddal és kiváló ügyességgel örökítették meg a legegyszerűbb dolgokat, s közben felfedték, hogy ezek is alkalmasak nagy művészeti alkotások ihletésére.

Mivel a megrendelők és festők hasonló nézeteket vallottak az értékekről, megnőtt a képek iránti kereslet, és ez az ösztönzés szülte a holland művészet aranykorát.

A holland művészet nagy korszaka majdnem pontosan egybeesett Rembrandt életével, aki nem csak a holland művészet legnagyobb alakja, hanem általában a festészet leghatalmasabb képviselőinek egyike.

Rembrandt (tulajdonképpen R. Harmenszoon van Rijn) Leidenben született 1607-ben. Apja jómódú molnár volt, aki fiát tudományos nevelésben akarta részesíteni, de az több hajlamot mutatott a művészethez, ezért szülei kivették az iskolából és Swanenburch Jakab középszerű festőhöz adták. Miután ennél három évet töltött, 1623 körül Amsterdamba került Lastman Péterhez, még ugyanazon évben azonban visszatért szülővárosába, anélkül, hogy mesterei nagy befolyást gyakoroltak volna fejlődésére. Első évszámmal ellátott képe (Szt. Pált ábrázolja) 1627-ből való, még nem sejteti későbbi hatalmas művészetét.

A fiatal Rembrandt kitáruló lélekkel szívta magába korának művészetét, a külföldről érkezőt éppúgy, mint a hazait. De kezdettől fogva, ezzel párhuzamosan nyílt szemmel fogta át az egész régi művészetet is. A természethez való közelférkőzést és - az előző korhoz képest - realisztikus előadási módot illetően Rembrandt teljesen kora gyermeke: arcképeiben, nyelvezetében, mindenben. De a népéleti jelenetekkel szemben kezdettől fogva önálló álláspontot képviselt: a kollektív lélek iránti érzék teljesen hiányzott belőle.

Nem fogja meg a képzeletét sem az előkelőség, sem a közönségesség, ha személytelenül jelentkezik, azonnal felfigyel azonban, ha az egyén szavát hallja. Ez nyílt állásfoglalás volt a kezdet kezdetén az egyén mellett, és magában hordta az elkövetkezendők csíráját, mert a barokk művészetnek egyik legjellemzőbb vonása éppen az volt, hogy kiküszöbölte az egyénit és típusokat teremtett.

Rembrandt azt ábrázolta, amit látott, és távol a klasszicizáló, akadémikus művészet stilizálásától még szenttörténeti, mitológiai képeiben is a legszűkebb környezetéből vett alakokat szerepeltetett, meg volt azonban az ereje ahhoz, hogy ezeket a köznapi alakokat a magasabb rendű élet varázsával ruházza fel.

Nincs művész, akinek alkotásai reálisabbak és egyúttal kifejezőbbek volnának az övéinél: az ábrázolás és kifejezés nála egy szerves, elválaszthatatlan egész.

Már meglehetős hírnévre tett szert, mikor 1630-ban a virágzó Amsterdamba költözött, hol nemsokára tömegesen jelentkeztek a tanítványok a műhelyében. Ekkor keletkeztek első művei, melyekben már bűvös erővel használja föl a fényt festői hatások elérésére ( 1. chiaros euro). 1632-ben aratja első nagy diadalát, mikor az amsterdami sebészcéh megbízásából megfesti a Tulp doktor anatómiai leckéjét ábrázoló híres képet, amelyen az egyes képmások eleven jellegzetessége, némely részek árnyékos fénye világosan mutatja a fiatal mester haladását. E munkája forradalmasította a hagyományos csoportképet, és megalapozta a 26 éves Rembrandt portréfestői hímevét. .

1634 körül nőűl vette a gazdag családból származó van Ulenburgh Saskiát, ezzel komolyan javítva társadalmi helyzetén, és egy hatalmas házba költözött a Breestraaton. Ez időtől fogva fiatal feleségének képe is gyakran megjelenik műveiben, akárcsak saját portréi, amelyeket évente megfestett, rézbe maratott. l 635-ben készült a drezdai képtárban lévő híres festmény, Önarckép Saskiával, mely a két hitvest pajkos jókedvében ábrázolja. Rembrandt szerencsés, boldog embemek ábrázolta magát, kissé talán az életbe belefeledkezőnek is, aki mit sem törődik vele, hogy korának és Hollandiának tisztelettel övezett, vezető

Barokk

Rembrandt Hermanszoon van Rijn

(1606-1669)

muvesze. Életének ez a korszaka a legtermékenyebb. Minden újabb műve folytonos szín- és fénytanulmányairól tesz tanúságot. Képeinek tárgyát nagyrészt a bibliából veszi, elfogulatlanul, természetesen dolgozza fel, és éppen az a tiszta emberi vonás, amely bennük megnyilatkozik, teszi őket olyan hatásosakká, sokszor megrendítőkké. (Pl. Rafael angyal és Tóbiás családja, Sámson megfenyegeti apósát, A filiszteusok legyőzik Sámsont, Sámson lakodalma, Szent család, Mária halála.)

Rembrandt mindenekelőtt az emberi lélek festője volt, a tárgyak ritkán érdekelték önmagukért. Már korábbi kompozícióinak egyes részleteiben és arcképein is a hangos beszéd mellett megcsendül egy halkabb hang is, melynek szavát csak most érti meg ő maga is: a lélek hangja. Megkísérli nem a látványosság és a mozgalmasság szempontjából nézni tárgyát, hanem emberi megértéssel. Nem a mutatós felé stilizálva, hanem bensőségessé egyszerűsítve. Ezt a furcsa ötIetét először rézkarcon próbálja ki, mert a rézkarc kisebb formájával alkalmasabb a kísérletezésre, mint a festmény. A tékozló fiú hazatérését választotta tárgyául, a megbánás és megbocsátás leghalkabb érzéseit, mert Sámson nagy lármája után a legnagyobb csendre áhítozott.

1641-ben sikereinek csúcsán volt, amikor nagy kompozícióba fogott, az azóta tévesen "Éjjeli őrjárat"nak elnevezett festménybe (----7 Banning Cocq kapitány csapatának kivonulása), ezen akarta értékesíteni mindazt, amit az utolsó években magának kiform ált. Rembrandt sok festményéhez hasonlóan az idő múlásával ez a kép is megsötétedett, ezért terjedt el az a téves hiedelem, hogy éjszakai jelenetet ábrázol. A kor divatja szerinti nagy csoportképet rendeltek meg nála, melynek már kialakult sablonja volt. Rembrandt képe minden szokás ellenére, cselekménnyé alakította át az élettelen arckép csoportot, rajta fény és árnyék újszerű játékot játszottak, félhomályba borítva a szereplők egy részét, mellékalakok vonták el a figyelmet a fóalakokról, és még sok minden történt, ami a képet sablon ból remekművé változtatta áto Rembrandt egyénisége most végre teljesen áttörte a megszokottság korlátait, amiből természetesen nyílt botrány lett.

Ennek ellenére megrendelőitől, a képen látható polgárőröktől annak idején példátlan pénzösszeget, 1600 guldent kapott.

Egy csapásra elvesztette népszerűségét, s ettől fogva feltartóztatás nélkül rohant az egyre fokozódó meg nem értettség felé. Egyre gyakrabban a város zsidónegyedében és szegénynegyedében találta meg modelljeit. A társadalom elesettjei iránt érzett őszinte együttérzése, a divatos témáktóI és festésmódtól eltérő szuggesztív festői formálása elidegenítették tőle gazdag polgári megrendelőit. Ugyanakkor látnia kell, mint váltják fel, nemcsak tanítványai, hanem Hollandia úgymond összes festői az ő művészetének eltanult külsőségeit aprópénzre. Újabb törekvései sikertelenségének ezzel a nyomasztó fázisával korban csaknem egybeesik életkörülményeinek rosszra fordulása. Elvesztette feleségét, s anyagi gondok törtek rá. Bánatát az a körülmény tetézte, hogy határtalan gyűjtési szenvedélyének következményei is mind fenyegetőbbekké váltak. Egész vagyonát festményekre, metszetekre, régi fegyverekre, ékszerekre stb. adta ki, a nagy házra felvett és számos más kölcsönét nem tudta fizetni. l656-ban vagyonbukottnak nyilvánították, 1657-ben gyűjteményeit, majd 1658-ban házát elárverezték. Saskia végakaratának értelmében Rembrandt nem nyúlhatott hozzá a vagyon egy részéhez, amit fiúk, Titusz örökölt' nagykorúvá válásakor. Ez az óvintézkedés is alátámasztja azt, hogy Rembrandt pazarló volt, s élvezte, ha hatalmas összegekkel licitálhatott árveréseken és furcsa műtárgyakat vásárolhatott össze. Arra is van bizonyíték, hogy öntudatosan, sőt önfejűen hajlamos volt szembeszállni a divattal, amikor alig akadt megrendelése, akkor is sok bibliai képet festett, noha ezek iránt csak csekély volt az érdeklődés - ezzel is hozzáj árult anyagi válságának elmélyüléséhez. Amsterdam külső terül etén, egy szegénynegyedben bérelt lakást, ahol élettársa, Hendrickje Stoffels nevű szolgálóleány és Titusz gondoskodtak róla. Anyagi nehézségei ellenére Rembrandt nyugodtan élhetett és dolgozhatott új otthonában.

Saját képmásain kívül számos arcképet készített megrendelésre, művészetének teljes erejét azonban történeti, nagyrészt bibliai tárgyú képeiben fejtette ki. A leghíresebbek: A házasságtörő nő Krisztus előtt, Szent család, Az erkölcsös Zsuzsánna, Krisztus Emrnauszban, Batseba stb. Nem véletlen, hogy éppen ezekben az években vetette rá magát Rembrandt a tájképfestésre, jólesett a tájkép semlegesebb tárgyköréhez menekülnie. E téren is olyan tökéletes, hangulatos műveket alkotott, hogy méltán tekinthető a

Barokk

Rembrandt Hermanszoon van Rijn

(1606-1669)

modem, tisztán festői tájképfestés atyjának. A Zivataros táj, a Folyó torkolata, a Tájkép hegyi kastéllyal, Tájkép szélmalommal a legkitűnőbbek tájképei között.

Egyre csendesebb és bensőségesebb lesz művészete, s alig észrevehető mozdulatokban keresi a lélek szavát. Egyik megrendítő alkotása a vak Hornéroszt ábrázolja, amint műveit mondja tollba. Az ujjak alig észrevehető remegése, a szemöldök enyhe felhúzása, egy parányit előretolt nyak - ennyi a mozgás az egész képen. A leghalkabb mozdulásai a léleknek, az olvasmány hatása az arcon, a léleknek az olvasmány utáni továbbzengése, a tétlen eltűnődés és töprengés, az öregség és megtörtség a kedvelt témái.

Meglepő módon több mint kilencven önarcképe maradt fenn. Megszállott önvizsgálódásával Rembrandt messze megelőzte korát, s önmagát hol különc, hol polgári öltözékben, más-más egészségi állapotban ábrázolta. A szerepjátszás egész életén végigkísérte, csak egyik legutolsó önarcképén, a halál kapujában örökítette meg lemondóan összekulcsolt kezekkel valódi önmagát. Szinte valamennyi késői önarcképe olyan nagy hatású, hogy a néző feltétel nélkül azonosul a művész személyiségével. Rembrandt magára tekint, önmagát kutatja, ránk néz, és mi őrá. A portrék egy ember életének páratlan krónikáját adják, hiszen ezek nem csak a fizikai megjelenését ábrázolják, hanem lelkiállapotát is.

1663-ban meghalt Hendrickje, 1668-ben pedig Titusz, néhány hónap múlva pedig maga a festő is.

Mint Michelangelo, Rembrandt is tragikus sorsú művész, ellentétben a boldog életű és művészetű nagymesterek: Raffael, Tiziano, Rubens sorsával. Rembrandt tragikum a nem belső lényében, hanem külvilághoz való viszonyában gyökerezik. Ha akorszellemmel szembeállítva az egyéniség jelentőségét akarjuk felfogni, forduljunk Rembrandthoz - nem azt értve ezen, hogy korának legnagyobb egyénisége volt, hanem hogy kora ellenére volt az, s bár a kor szelleme követelően lépett fel veJe szemben, ő ezzel a követelésseI saját egyéniségét merte és tudta szembeállítani.