Hármas egység könyv

A NAPKERESZTÉNYSÉG Hármas Egység Tana Tartalomjegyzék: Alapvetés.........................................................................................................................................1 Bevezető: a gyök.............................................................................................................................2 1. A“Szent-Háromság” a Szellem - Lélek - Test harmonikus egysége...........................................5 2. A létezés egyik síkja sem fontosabb a másiknál..........................................................................6 3. Az egyensúlyt, a harmóniát a szeretet vagy SZER-TETT tartja életben.....................................7 4. Lucifer, Lilit, Arimán, az elszakadás, az elkülönülés a Káosz és a polaritás megjelenítői, képviselői, a mentális-szellemi, az asztrális-lelki és a fizikai-anyag síkján..............................10 5. Az akarat a szellemi erő, a hit vagy tiszta vágyakozás, pedig a lelki erő..................................12 6. Dualitás nélkül nem létezne a megnyilvánult világ, azonban a duális erőknek egyensúlyban kell lenniük, és ezt az egyensúlyt a Hármas Egység, a "Szentháromság" biztosítja..................13 7. Kísértés - Önmegtartóztatás – Lehetőség...................................................................................15 8. A teremtés az Emberért jött létre, hogy Isten megnyilvánulhasson a saját képmásában...........18 9. Negatív, sötét oldal vagy Sátán és Pokol a Hármas Egységben nincs.......................................19 10. Három nap a megváltás.............................................................................................................21 11. Intuíció, inspiráció és gondolkodás...........................................................................................22 12. Érték –Mérték – Megértés.........................................................................................................25 13. Pünkösd Kiáradás – Befogadás – Megtapasztalás..................................................................25 14. Kereszt – Keresztelés – Keresztszövetség.................................................................................28 15. Oktatás-nevelés-tanítás..............................................................................................................28 16. Az ikrek.....................................................................................................................................30 17. Istenkép – Emberkép – Világkép..............................................................................................33 18. Tudat és Tudatosság..................................................................................................................37 19. Hit, Tudás, Bizonyosság...........................................................................................................38 20. Személyiség: a Szellem-Lélek-Erő egyedisége az EgyÉn-ben.................................................41 21. Elemi lények – Kílkórok – Megváltott Ember..........................................................................43 22. Vágy-kép (fantázia) - akarat – teremtés....................................................................................46 23. Egység - Egyediség – Elkülönülés............................................................................................47 24. Objektív – szubjektív – relatív..................................................................................................49 25. Világ, Illúzió, Valóság..............................................................................................................49 26. A karma és a szabad akarat.......................................................................................................52 27. Azonosság - Különbözőség, Egyediség - Egység, Kölcsönösség – Közösség.........................55 28. Az Én Vagyok, és a Valaki – Akárki – Senki...........................................................................58 29. EGY-ség - KÉT-ség.............................................................................................................59 30. Mi a Napkereszténység? – Ki a Napkeresztény?............................................................ .........61 31. Párhuzamos világok..................................................................................................................66 32. Szeretet Vallás..........................................................................................................................68 33. Mese.........................................................................................................................................70

34. Felejtés – Emlékezés................................................................................................................72 35. A titok.......................................................................................................................................73

A Naparcúak Szövetsége az Élő Istennel.

ALAPVETÉS A következő Alapigazságok, Alaptételek, gyakorlati tapasztalatok széles körű általánosításán alapulnak, amelyekből a Hármas Egység Tana összes állítása levezethető, és amelyek egymással megfelelésben állnak.

1. Minden EGY egység.

2. Egy-egység legalább két alkotóelemet feltételez.

3. Kell lennie egy alapegységnek, eredő energiának, amiből minden további egység kifejlődik.

A teremtő isteni alapegység olyan holografikus energiaminta, amely a tér minden pontján egyidejűleg jelen lehet.

4. Minden egység alaptermészete az együtthatás, az együttműködés, a megfelelés törvénye szerint.

5. Az együtthatás eredménye az új érték, amely magában hordozza az Őt életbehívó egység(ek) összes elemének lényegi minőségeit, értékeit.

6. Az együtthatás egyidejű és értékarányos adás és befogadás.

7. Az együtthatásra képtelen egység polarizálódva, szétszóródva, alkotóelemeire halmazszerűen széthullva, az együttható rendszeren kívül kerül és élősködő fék lesz.

8. A fék mivel nem működik együtt, energiát rabol, új értéket nem teremt, csak másol és másít.

9. Ez a fék a magyar hagyomány szerint a Kár, a Kárhozat, ahol az energia kárba vész. Itt az egység felbomlik, polarizálódik és az alkotóelemek alapértéke torzulva módosul, mint hamis, hazug, üres formalitás.

BEVEZETŐ A teremtés rendje és a teremtés nyelve fraktál természetű A 80-as évek végén és a 90-es évek elején spirituális „forradalom” zajlódott Magyarországon, melynek köszönhetően sokan kinyíltunk a metafizika, a különböző filozófiai irányzatok, vallások felé, és megismertük megannyi -izmus lényegét, a velük járó isten- és világképekkel. Az esetek többségében az egyik kizárja a másikat.

Tisztelem mindegyiket, még a materializmust is, mert mindegyik tartalmaz igazgyöngyöket, de mindegyik csak részigazság, az Egésznek egy szeletét bemutató.

Mindegyiknek van egy sajátságos nyelv és fogalomhasználata, és sok esetben ugyanazt a fogalmat más értelemben használják. Ez a Bábeli nyelvzavar, fogalomzavar persze nem új keletű.

A Bábeli fogalomzavar előtt volt egy EGYséges nyelv és fogalomhasználat, a teremtés nyelve. Ezen a nyelven IsTen a teremtő erőkkel Igézett, vagyis megnyílvánította és megélte az Igét.

Az ősnyelv összezavarodott. Félrehangolták a zongorát, és ezen a zongorán már csak hamisan lehet játszani.

Mit kell ismerni az elhangolódott zongora behangoláshoz? Vagy abszolút hallásra van szükség (nem is tudom, rendelkezik e manapság valaki ezzel) vagy egy hangvillára, vagyis a Mértékre!

Az első kérdés, milyen lehetett a teremtés nyelve?

Az első axióma: a teremtés nyelve olyan minőségű, rendszerű és szerkezetű, mint a teremtő, illetve mint, a teremtés.

A tudományos világ, a metafizikusok abban megegyeznek, hogy második axióma: az univerzum fraktál természetű.

Most már csak azt kell megérteni, hogy mi is az a fraktál, mert ez így eléggé bábeli kifejezés. „Önhasonló. Az önhasonlóság azt jelenti, hogyha egy fraktált kicsinyítünk, vagy nagyítunk, a képe ettől nem változik. Ebből az következik, hogy a fraktálok általában úgy alakulnak ki, hogy egy egyszerű mintázat állandóan ismétlődik kisebb és kisebb mérettartományokban. (lásd az ábrát)

Ennyi mindent kell leírni, hogy körül-belül fogalmunk legyen a fraktál természetéről, de erről a fraktál, mint szó nem mond semmit. Meditálhatunk a fraktál szón évekig, akkor sem jelenik meg bennünk ez a tartalom. A bábeli nyelvekre és szavakra az a jellemző, hogy a fogalom és a kifejezés mesterségesen, önkényesen, véletlenszerűen vannak egymás mellé rendelve.

Így a bábeli nyelvek (a modern beszélt nyelvek 90%-a) fogalom meghatározásai is rendszerint közmegegyezésen alapulnak, ezért fogalmaik jelentésértéke is változékony.

Szellemi eredetük nem látható, vagy nagyon közvetett, áttételes módon jelentkezik, ismerhető fel.

A fraktált magyarul mondhatom GYÖK-nek. Már az ÖNHASONLÓ is beszédes és érthető.

Bontsuk tovább, gyök, gyökér, tő, egy tőről fakad, tehát hasonló. Közös a forrása, a magja, az eredete.

Az eredet, a mag, a forrás, a tő, a gyök a fenti ábrán a négyzet.

A természet tehát fraktál természetű, gyökrendszerű. Ezen a képen látunk egy páfrányt. Gyönyörűen mutatja be egy önhasonló gyökminta rendszerét. Tehát a teremtés nyelvének is ilyen gyökrendszerűnek kellett lennie. Vagyis léteznek szellemi ideák, mint ősminták, forrás, tő, gyök, és a belőlük kialakuló fogalmak rendszere a gyökre, tőre visszavezethető, vagyis az alap szellemi ideáig.

Nézzünk erre példát: EGY a gyök, az alap szellemi idea, és ebből kibomlanak még: EGYség, EGYmás, EGYszer, EGYütt, EGYazon, EGYaránt, EGYáltalán, EGYbe, EGYből, EGYéb, EGYed, EGYedül, EGYén, EGYenlet, EGYenleg, EGYenletes, EGYenlő, EGYértelmű, EGYensúly, EGYetért, EGYesület, EGYezik, EGYezmény, EGYfelé, EGYféle, EGYforma stb.

Ezek a szavak egy bábeli nyelven az esetek jelentős részében (70-90%) különböző formátumúak lesznek, vagyis nem vezethetők vissza az egyre, mint szellemi ideára, forrásra, gyökre, tőre, hanem közmegegyezéses alapon, véletlenszerűen nyerik el értelmüket.

Megállapítható viszont, a harmadik axióma: a magyar nyelv gyökrendszerű, akárcsak a teremtés, a természet jelenségei, a kristályszerkezet, a hópehely, a virágszirom stb.

Ezért nem vitatva a metafizika, a különböző filozófiai irányzatok és vallások jelentőségét, felismeréseik fontosságát, egyedi látásmódjuk értékét, a magyar szellemtudomány feladata, hogy bábeli nyelvezetüket és fogalomrendszerüket átültesse a gyökrendszerre, és újragondolja tanításaik lényegét eredendő fogalmi értékük szerint.

Nézzünk egy példát az ego és az egyéni szabadság gyökrendszerű értelmezését bemutatva.

A modern ezotéria és metafizika azt állítja, hogy az egységben nincs sem egyéni szabadság, sem egyéni akarat, ezek csupán az ego illúziói és ragaszkodásai.

Ennek ellentéteként a liberalizmus szabadságeszméje inkább szabadosság, kontrolnélküliség, öntörvényűség, de kevés köze van az EgyÉni felelősségvállaláson alapuló, az isteni mérték által szabályozott, tehát szabad akarathoz.

Milyen fogalmi gyököt hordoz a magyar nyelvben a szabadság?

Gyöke a SZAB. A SZABadság mértékre SZABott, a teremtés rendje szerint SZABályozott.

A régi archaikus magyar nyelvben KÖZ-nek is nevezték. Szabadság csak KÖZös KÖZegben lehetséges. KÖZösségben, ahol mindenki 3 lépésnyi KÖZt tartva tiszteli a másik közét, szabadságát.

Az EGYség az nem egy homogén massza, hanem az isteni érték és mérték szerinti KÖZösség, szövetség, ahol minden közösséget alkotó egyed, egyediség, egyéni érték és minőség megmarad az EGYségért ható, együttműködő, együttható individuumnak.

A másik fogalom, amit meg kell érteni, az EGO. Magyarul személyiség, EGYed, EgyÉn vagyis EGYedi Egy Én. Az isteni minőségű EgyÉn mondhatja ki, hogy Én Vagyok a szellem-lélek-test harmonikus hármas egysége, Isten KépMása.

A bábeli fogalomzavar, modernkori ezoterikus irodalma az egot önző és öntörvényű értelemben használja, mint aki elszakadt az egységtől.

Az egoista magyarul én központú, önző, öntörvényű, mint doppelgänger, álego, az ego illúziója, kísértő, árnyékén, MásKép.

A megváltás vagy megvilágosodás nem más, mint megSZABadulás a doppelgängertől, az álegótól, az árnyékéntől, az illúzióegótól, a MásKéptől. Az EgyÉn ekkor visszanyeri KépMás minőségét, SZABadságát és a Krisztusi közösség, Új Szövetség teljes jogú tagja lehet. Az Isteni mértékhez és értékhez igazodó egyéni szabadság ekkor nyeri el értelmét, ekkor lesz az ember társteremtő.

A Hármas Egység Tana illúzióromboló, új megközelítésű, a jelenleg elfogadott filozófiai, metafizikai, vallásos tételeknek nem megfelelő állításai, a fogalmi gyökök magyar gondolkodás szerinti társításán alapulnak. Kérem az olvasót, hogy erre legyen tekintettel.

1. A“Szent-Háromság” a Szellem - Lélek - Test harmonikus egysége. „Kezdetben létezett a SZELLEM, a LÉLEK és az ERŐ, a nagy EGY-ben élt a minden felett.” (Magyar Biblia: Teremtés) A megnevezhetetlen, meg nem nyilvánult Egy Isten a hármasságban nyilvánul meg az Idők kezdetétől, és az óta is minden pillanatban, az Idők végezetéig.

A meg nem nyilvánult állandó Létező, mint Isten, a Szellem-Lélek-ErőAnyag hármasságában válik megnevezhetővé, megismerhetővé, megnyilvánulóvá és megnyilvánítóvá. A magyar mesék így kezdődnek: „Hol volt, hol nem volt”.

Míg Isten örökkévaló, addig a megnyilvánulásnak, azaz a teremtésnek van kezdete és ez a kezdet minden pillanatban, a Mostban ott van. Aminek kezdete van, annak van vége is, és ez a vég is a Mostban van jelen, azaz minden pillanatban. A teremtés folyamatos születés és elmúlás, átalakulás, fejlődés az Örök Időben, a Véges – Végtelen Térben.

A teremtés egy folyamat, ami mindenkor a jelen pillanatban játszódik le. A Teremtés folyamatát az Isteni Tudat, a Szellem által megszentelt Lélek tartja fenn és élteti a Teremtő Erők által fenntartott Anyagi Világban. Az Ember, mint Én Vagyok minőség, Isten KépMás társteremtőként részese, alakítója a Teremtésnek.

Isten a teremtésben nyilvánul meg, jelenti ki magát, minden síkon, létszinten és minden dimenzióban, mint Szellemerő, mint Lelkierő, és mint Anyagerő. Ő a megnyilvánító, a megnyilvánulás és a megnyilvánult, vagyis a Teremtő, a Teremtés és a Teremtett, Egy Egység.

Az ősi hit szerint a "Szentháromság" a Fény-Atya (szellem), a Fény-Szűze (lélek) és a FényGyermek (őserőanyag) egysége.

A Fény-Atya, a Szentszellem, a teremtő idea a magyar hagyományban a Felső Világ Ura. A Fény-Szűze, a Szentlélek, az élet létrehozója, a szellemi idea megelevenítője.

A Szent-Lélek az a legtisztább Lélek, amelyik megtermékenyült a szellem által, és teljes egészében képes befogadni a kiáradó szellemi ideát. A magyar hagyományban az Alsó Világ Ura. A Fény-Gyermek a Szellemtől megtermékenyült Lélek Teremtő Ereje, az Örök Ember, a gondolat, az értelem és érzelem megtapasztalásának bölcsessége. Az érték, az értelem és a Jó Lélek hordozója, közvetítője, a megtestesült Ige, maga a Mérték. A magyar hagyományban a Középső Világ Ura, mely magában egyesíti a Felső és az Alsó Világok Erejét.

A Fény-Gyermek hordozza a Szent-Lelket, azt a Lelket, ami befogadta a Szellemet, ezért végső soron az Atya és a Fiú Egy. A végtelen jele, a lemniszkáta vagy nyolcas, 8 jel, felső szára a Felső Világ, alsó szára az Alsó Világ és a pont, ahol középen találkoznak a Középső Világ lehetősége, Ígérete, Igéje és Igája.

Az ősi írásban ez az S betű, a mai ÁBC szerinti SZ betű jele, mint az élet és a tudás oSZlopa, a Világfa SZára. A magyar hagyományban az iSZ vagy éSZ és a SZuSZ vagy lélekzet, SzuSzanat jele.

A Fiú nemcsak az Atyával, de az Anyával is Egy. Hiszen az EgyÉn a Szellem, a Lélek és a Test egysége, ha csak az Atyával lenne egy és az Anyával nem, akkor nem hordozná a Szent-Lelket.

Az Atya, az Anya és a Gyermek, vagyis a Szellem-Lélek-Erő egymástól el nem különíthető Egység, értelmüket, értéküket, RENDeltetésüket csak ezen egységben tartják meg, jelenítik meg. A Világfa gyökere, szára és koronája Együtthatva, Egységben az Élet és a Tudás Fája.

Az Élet és a Tudás a Középső Világban teljesedik ki a megélés, megértés és megtapasztalás által. Ez a Végtelen Út, a Tao, ahol a szellemi, lelki és anyagi fejlődés végbemegy, lejátszódik.

A 8 középső pontja, ha kiteljesedik, akkor megszületik a négylevelű lóhere.

Az ősi írásban ez a d betű, a mai ÁBC szerinti D betű, az aDás és az álDás jele, a matematikában a hozzáaDás jele.

Istenről akkor beszélhetünk, ha ez a három minőség, három ÉRték, mint szellem, lélek, test, mint ÉRtelem, ÉRzelem és ÉRzületi megtapasztalás együtt, egyidejűleg és egyensúlyban van jelen, Egyként nyilvánul meg és teremt.

A teremtő a teremtményeiben és általuk jeleníti meg magát, különböző minőségek ÉRtékek és tulajdonságok szerint.

A különböző ÉRtékek megnyilatkozásának ÉRtelme a megkülönböztetés, a megkülönböztetés értelme a felismerés és a megismerés, a megismerés értelme a tapasztalat, az ismeret, a gondolat, aminek értelme a tudás, a tudás értelme a tudat, az öntudat és a tudatosság, ami ismét létrehozza, megteremti, fenntartja, Új Életre kelti az Egységet.

Az Egység sohasem Káosz, a káosz nem az egység része, mert attól elkülönül. A káosz a TERemtés TERén kívül található, ahol a különböző értékek, az eltérő tulajdonságú minőségek összemosódnak, nem hasznosulnak a RENDeltetésüknek megfelelően.

A megkülönböztetés, a megtapasztalás és a felismerés élménye vezet ki a Káoszból a Megvilágosodásba, a világos gondolatok, a tiszta érzelmek és a cselekvő akarat harmonikus együtthatása által, vissza a TERemtés TERébe, RENDjébe, ahol a káosz -valamikor a Teremtés Rendjéból kiszakadt- elemei újra Rendeltetésszerűen, a Teremtés Rendje szerint működhetnek.

A Káosz nem része a Teremtésnek, hanem a gondolat, az érzelem, az akarat- és vágyerők megzavarodásának a terméke, illúziója, történése, apokalipszise. A külső sötétség, a KÁR világa, ahol a Teremtés ereje, energiája, az Istentől az Embernek ajándékozott Szellem és Lélek, az emberi másodlagos teremtés TÉVedései és VÉTkei miatt kárba veszett.

2. A létezés egyik síkja sem fontosabb a másiknál.

A szellemi és lelki megnyilvánulások szerves, megbonthatatlan egységet képeznek és együttesen hatnak a fizikai megnyilvánulásokban. Az Egy Isten Egységes megnyilvánulása a Szellem-Lélek-ErőAnyag kiegyensúlyozott Együtthatása.

Ezért a különböző részek együttes és együttható megnyilvánulásai is egyenrangúak.

Ez érvényes az emberre vonatkozóan is, vagyis sem az emberi szellem, sem az emberi lélek és sem az emberi test nem lényegesebb, nem fontosabb a másiknál. Inkább az állapítható meg, hogy ha bármelyik összetevő elveszíti egyenrangúságát, arányosan meghatározó szerepét, attól kezdve megbomlik az ember szellemi-lelki-fizikai egész-sége, ami szellemi, lelki és testi betegségek formájában jelez, valamint karmikus következményeket von maga után.

Az IGÉ-nek következménye az IGA. Az IGÉ-vel igézni, vagyis teremteni lehet. Kezdetben IsTen volt az Ige, az Igéző és az Igézet, melyből megszületett az Iga, ami IGAz és EGÉSZ, a teljességet, a mindenséget magában hordozó.

Az Ember, mint IsTen KépMása szellem-lélek-erőanyag Igézete, és a Másodlagos Teremtésben, mint társteremtő Igézhet. Az ember által kimondott IGÉ-nek is van következménye, a kimondott IGE Értékének megfelelő IGA, sors vagy karma, amit meg kell tapasztalni.

Az Ember, mint Isten Kép-Mása az értelem, az érzelem és a cselekedetek hármas egysége, amiknek együtthatása eredményezi, a tapasztalást, a megismerést és végső soron a Tudatot.

A hármas egység a dualitás, vagyis a páros együtthatás eredménye, illetve a polaritás, vagyis a megosztás, a kétség kettősségét oldja fel a SZERetetben és a SZERretet moralitása által, az ISZ és a SZUSZ EGYségében.

Ahol Hármas Egység van ott nincs polaritás (megosztottság, kettősség) csak dualitás (párosság, együtthatás).

A polaritás kettészakadást, szembenállást jelent, míg a dualitás párosságot, a különbözőségek és hasonlóságok kölcsönös áthatását, együtthatását, együttműködést, vagyis összhangot, harmóniát.

Kozmikus, egyetemes vagy isteni morál, érték az, ami a teremtés alapideájával nem ellentétes, ami a Szellem-Lélek-Erő harmóniájából fejlődik ki. Ez maga a hármas egységből eredő szellemi rend, a teremtést működtető szellemi törvény, minőség, érték és egyben mérték, ami belesugárzik, beleárad a lélekbe, a lélekből, pedig az éteri és anyagi világba, ahol formát, alakot ölt.

A morál, a dharma, az IGE, vagyis a Szellem-Lélek-Erő legtisztább Tudatállapota sohasem áll a polaritás kettősségének szembeállító elkülönülésében, ami maga a KÁOSZ, a külső sötétség, az illúzió, az apokalipszis VakVilága.

3. Az egyensúlyt, a harmóniát a szeretet vagy SZER-TETT tartja életben.

A szeretet a szellemi alapérték felismerése, megértése, elfogadása, értelmezése, értelmi megtapasztalása és a lélekbe való befogadása, érzelmi megtapasztalása, lelkesülése. Ezután jelenhet meg a tiszta érzésekben és végül a tettekben, a cselekedetben, mint maradandó Teremtés. A szeretetben és a szeretet által a Teremtés, a Teremtett és a Teremtő egységet képez.

A szeretet a kölcsönös áthatás, az együttes létezés, az önzetlen kiáradás és az önzetlen befogadás egyidejűsége, az ISZ és a SZUSZ násza a Test Templomában.

A SZERetet a Hármas Egységben létezik, hat, alkot, mert Isten maga a SZER-TETT, a Teremtés Valósága, a valósulás.

A szeretetlen, SZER-telen, immorális gondolat, érzelem és tett kizuhan a hármas-egységből és végletes, poláris, megosztó, kirekesztő, kettészakadt, párja vesztett fél lesz. Az ISZ és a SZUSZ, a Felső és az Alsó világ elszakadnak egymástól, mert a Középső Világ FÉL lesz.

A szeretet hiánya szembeállít, kiközösít, egységet bont, közös értékeket feledtet és másságokat gyárt, elkülönül és elkülönít, majd hasonló erőket hív életbe, mint saját maga másik véglete.

Megbontja a Hármas Egységet, a harmóniát, az egészséget.

Ekkor a KépMás-ból MásKép válik, a Szellem-Lélek-Erő harmonikus egysége felbomlik, részei elkülönülnek, mely által minőségük, ÉRtékük, ÉRtelmük és tartalmuk is megváltozik.

A Teremtésből Isz és Szusz szakad ki, kárba vész a Kár, a Külső Sötétség, az Apokalipszis, az Illúzió VakVilágában, ahol megváltozik az értékértelmezés, az értékfelfogás, az Istenkép, a világkép és az emberkép. Mindezek alapján változások állnak be a tudatban és megváltozik a valóságszint, az átélt élmények, megtapasztalások minősége.

A részek elkülönülve, külön-külön teljesen más tartalmat, más jelentést hordoznak, mint Együtt, Egyensúlyban, Egységben Együtthatva. Az elhomályosult tudat már nem képes befogadni, hordozni, éltetni a dharmát, a morált, a szeretetet, az Igét, a tiszta isteni Éntudatot. Ennek következménye a „bábeli nyelv- és fogalomzavar”, mert a káosz és a kár világa már nem fraktál természetű, nem gyökrendszerű, hanem halmazszerű, nincs szellemi magja, lelketlen és rendetlen.

A szellem lélek nélkül, hideg, számító, érzéketlen, önző, öntelt, öntörvényű.

A szellem erőanyag nélkül nem megtapasztalható, irreális, utópikus, saját képzelgéseiben elvesző.

A lélek szellem nélkül kicsapongó, kéjsóvár, élvezethajhász, jellemtelen, nem képes megkülönböztetni a léleképítőt a lélekrombolótól, KÉPtelen a különböző rendeltetésű minőségeket sajátos értékük szerint megkülönböztetni és felismerni. Ezért bűnre csábítható, megkísérthető.

A Lélek erő-anyag, fizikai kötődés nélkül, pedig önsanyargató, álszent, érzelgős, de nem képes megélni, átélni érzelmeit, mert vagy a szenvedély tüzében ég, vagy a közöny jegébe fagy.

Az erő-anyag lélek nélkül élettelen, szellem nélkül, pedig pusztán tenyészet.

A KÁR, a Külső Sötétség VakVilágának fejedelmei Lucifer az elkülönült és kirekesztő szellemtöredék, Lilit a megosztó viszály, sóvárgó lélektöredék és Arimán az öntörvényű hamis teremtés, a zabolátlan anyagi burjánzás nem tudnak hármas egységet alkotni, mert alapminőségük az elkülönülés, és mert a Hármas Egység szeretet tehát SZER-TETT nélkül nem valósulhat meg.

A szeretet, pedig nem valósulhat meg páros együtthatás, kölcsönös, egyidejű kiáradás és befogadás nélkül, együttértés, együttérzés, jó lelkű és világos értelmű teremtő munka nélkül.

Arimán, ármány, a hazugság, a hamisság a magyar ősi hitvilág szerint. A szeretet nélküli anyagi, fizikai-világi erő megtestesítője, a szellem nélküli, de logikus eszesség, okosság. A materializmus,

a fasizmus, a kommunizmus, a júdaizmus, hungarizmus (és minden nacionalizmus), imperializmus, a globalizmus és minden egyéb tömegbefolyásolás inspirálója.

Célja, hogy az ember felejtse el szellemi lény mivoltát és megakadályozza, hogy önálló, szabad individuum, tudati-lélek legyen. Tehát a fizikai sík elementárja, kílkórja. A szeretet nélküli fizikai jólét és gazdagság felhalmozása mások terhére. A fizikai elnyomás, kegyetlenkedés inspirálója. (pl. önző gazdasági felhalmozás, a lelkiséget helyettesítő technikai civilizáció..)

Lilit az asztrál sík elementárja, kílkórja. Az életerőt elszívó kéj és szenvedély, a szellemet elhomályosító szeretet nélküli érzelgősség. A vak hit. A vad és perverz vágyak kielégülését inspirálja, vagy az együttérzés nélküli közönybe taszít. Célja, hogy érzelmileg rabul ejtse az embert, a hiány és a mohóság, a sóvárgás érzéseit gerjesztve.

A lelki erőszak és a lelki elnyomás inspirálója. (pl.: szórakoztató ipar, média, szellem nélküli vallásos érzelgősség...)

Lucifer a mentális sík elementárja, a szellemi jéghegy, érzelem, lelkiség és szeretet nélkül. Irtózik a fizikai síktól, így soha nem tapasztalja meg a tudást. A Jó Lélekből fakadó SZER-TETT számára a gyengeség jele.

Megtapasztalás hiányában mindent befogad, ami szellemi, ami gondolati, anélkül, hogy ellenőrizné annak morális hátterét. Ő a gúnyos és ironikus mindentudó, aki ítél és előítéletekből téveszméket fabrikál. TévEszméi, eltévedt eszméi, előítéletekből eredő ragaszkodásai következménye az elfogadás nélküli kételkedés, vagy a kételkedés nélküli elfogadás. (pl.: tudományok, a fizikai sík realitását nélkülöző idealizmus, vallási dogmák, fekete mágia, lélektelen okkultizmus...)

A fenti három szeretetnélküliség, SzerTelenség eredménye, Igája a három síkon, a fizikai, asztrális és mentális síkon megjelenő önzőség, gőg, együttműködésre képtelenség, a szembenállás, a harc, a félelem, kétség, függőség, kizsákmányolás, energiarablás.

Szeretet nélkül nincs Logosz, nincs Ige, nincs morálisan cselekvő értelem, nincs maradandó Teremtés, nincs SZER-TETT. A szeretet, pedig maga az isteni morál, az élő-éltető törvény, a szellemi értékrend meglelkesült, megelevenedett megtapasztalása. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” A szeretet egyik „fele” statikus, állandó; szeresd a külső világot, és el tudod fogadni.

A szeretet másik „fele” dinamikus, változó; ha szereted magad, akkor teremtesz egy külső világot, amit el tudsz fogadni.

Az egész szeretete az, ha szereted Istent, akkor megteszed mind a kettőt. Ez a harmónia, a kiegyenlítődés az állandó változásban.

Az első a befogadó-lélek létezése, térbeli és teret adó, a második a kiáradó-szellem létezése, a teret betöltő örök-idő tevékenység.

A harmadik esetben a két mentalitás, ÉRték együtt létezve válik élővé, és ekkor van hatás, tapasztalás, tér-idő, éterikus és sűrű-anyagi megnyilatkozás, értékteremtés és értékfejlődés.

Az isteni Szellemnek és Léleknek az ErőAnyag a megnyilvánítója és a közege, ez az ősanyag, amiben keletkezik a szellem és a lélek által a mozgás, a forma, a négy világalkotó elem (tűz, levegő, víz, föld), a Tudás Akarata, mint szellemi erő, a tiszta Érzelmek Vágya, mint lelki erő, és a Tudatos Munka cselekvése, mint tetterő. Ez az IGE három együtthatója.

Az akaraterő vágy nélkül nem irányul semmire, céltalan.

A vágyerő akarat nélkül nem képes megnyilvánulni.

A vágyerő és akaraterő együtthatva a Munkában a Teremtő Erő, maga a Teremtés.

A tett és a Teremtés eredménye a gondolatoktól és érzelmektől, tehát a tudattól alakul, változik, vagyis a Szellem és a Lélek együtt- és egymásra hatásától az ErőAnyagban, és az ErőAnyag által a Munka révén.

4. Lucifer, Lilit, Arimán, az elszakadás, az elkülönülés a Káosz és a polaritás megjelenítői, képviselői, a mentális-szellemi, az asztrális-lelki és a fizikai-anyag síkján.

A hármas egység bármelyik alkotórésze, ha öntörvényűvé válik, megbontja az Egészet, a harmóniát és Káoszt idéz elő, ami létbe hívja a részek végleteit, ellentét párjait, így a Fény-atya a Fény-szüze és a Fény-fiú ellentéteik mélységes végpontjaiba hullnak bele.

Minden rosszul értelmezett monoteizmus, hármas egység nélküli egyistenhit vagy Lucifer vagy, Lilit vagy Arimán istenként való imádásához vezet.

Az Egészségnek, a Hármas Egység harmóniájának, egyensúlyának megbomlása, a részekre esés és a részek öntörvényűvé válása azzal jár, hogy a részek külön-külön polárisak, végleteikben megosztottak lesznek, azaz létbe hívják saját ellentéteiket. Ezért minden polaritás a Hármas Egység helyreállításával oldható fel.

Lucifer az Isteni Szellem azon része, amelyik elkülönült a Külső Sötétség apokalipszisében, a KÁR VakVilágában a hármas egységtől. Luciferből, az öntörvényű, értéket és mértéket vesztett okosságból, eszességből, mint a kettősség meghasonlott szellemi végletességéből soha nem lehet fénylő Isteni Szellem, ÉRtéket ÉRtő ÉRtelem.

Ami a Szellemben abszolút igazság, az Luciferben relatív jog vagy jogtalanság, amik nézőponttól függően bármikor felcserélhetők. Ami a Szellemben a szabadság és a hűség dualitása, páros együtthatása, az Luciferben káosz vagy merevség és hűtlenség vagy ragaszkodás kettészakadt szembenállása.

Míg a Hármas Egységben a szabadság és a hűség, mint párosság, kölcsönösen áthatják, erősítik egymást, addig a polaritásban a szabadságból vagy káosz, szabadosság lesz vagy ezek végleteként merev szabályozók börtöne. A polaritásban a hűségből vagy önző ragaszkodás vagy mindent és mindenkit eltaszító kötetlenség válik.

Ehhez hasonlóan a Teremtő Lélekben harmonikus vidámság és komolyság, Lilit töredék lelkében, a Káoszban vihogássá vagy szatirikus gúnnyá és komolytalansággá vagy kedvetlen búskomorsággá válik.

Lucifer, Lilit és Arimán a tudattalan, Szertelen, Isz és Szusz nélküli arctalan népben, tömegben, intézményekben, sajtóban, stb., nyilvánulhatnak meg. Valamint abban az emberben, aki vagy szellemét vagy, lelkét vagy testét tagadja meg, adja át a Kísértőnek, ami által elveszti EgyÉniségét, személyiségét, ÉN Vagyok minőségét, és irányított megszállottá, statisztikai adattá, fogyasztóvá, személytelenné, Valakivé, Akárkivé vagy Senkivé silányul.

A Szellem-Lélek-Test-ben egyidejűleg tudatos EgyÉn-ben sem Lucifer, sem Lilit, sem Arimán, és semmilyen démon nem képes hatni.

Lucifer, mivel nem rendelkezik sem Lélekkel, sem Testtel, önmagában pusztulásra van ítélve, mert saját, töredék szellemének energiáit éli fel, mert elszakadt, elkülönült az örök forrástól, Istentől.

Egy esélye van az energiaszerzésre, ha megkísérti az embert annak szellemén keresztül, hogy elrabolja vagy “megvegye” annak lelkét, ezáltal jutva friss energiákhoz, közvetett módon az Örök Forrásból. Lucifer a szellemet varázsolja el, csábítja el káprázataival.

Lilit a bujaság, a kéjes érzelgősség, a szenvedélyes vak hit, aki nem rendelkezik szellemmel és testtel.

Lilit az asztrális érzékiségben sóvárgó vágy, aki testet kíván magának, hogy életenergiákhoz jusson és kiélje szenvedélyeit. A rontott lélek által csábítja a testet az érzékiség mélységeibe rántva. Az éterikus életerőket emészti fel.

Arimán a szellemi halál anyagba zártsága, szellemi és lelki irányítás nélküli vakság, csupán formál logika, technikai tudás és érzület. Ármány nem rendelkezik szellemmel és lélekkel, ezért az

embertől kénytelen azt megszerezni, az anyag, a fizikum csábítása által. A szellemet az anyagba húzza, a lelket “besározza”, eldologiasítja.

A tudat a megnyilvánulások sorozatából gyűjti információit, tapasztalatait, élményeit, tehát a megnyilvánulás által bővül, fejlődik, tágul és hív életbe, teremt új értéket. Ez az evolúció, a szellemi-lellki-anyagi fejlődés lényege.

Szellemünk és lelkiségünk, a tetteink által válnak gyakorlattá, élővé, teremtővé. A tiszta szellemi forrásból táplálkozó értelem, és a Jó Lélek erényéből megszülető érzelem együttes megtapasztalása nélkül nincs tudatosság, sem felébredés, sem megvilágosodás és nincs megváltás sem, és teremtés sem.

A tudás a tudat része, de ez még nem tudatosság. Tudatosság : a tudás, a belső élmények és ismeretek akaratlagos, tevőleges, cselekvő megnyilvánítása, átélése, egy a Teremtésnek megfelelő érték megvalósítása érdekében.

A lélektől élővé tett tapasztalatok gyűjtése, rendszerezése, feldolgozása és értelmezése a szellem világosságában, ez a fizikai teremtés és megnyilvánulás értelme.

Ez érvényes a közösségekre, nemzetekre is azzal a különbséggel, hogy ez esetben a csoportszellemnek és a csoportléleknek szükséges megnyilatkoznia a közösség összehangolt, munkamegosztásban tagolt tevékenységében.

5. Az akarat a szellemi erő, a hit vagy tiszta vágyakozás, pedig a lelki erő. Így tárulnak fel Jézus azon mondásai, hogy "legyen meg a te akaratod szerint" vagy "legyen meg a te hited szerint", azaz ahogy te gondolkodsz, vagy ahogy te érzel; amilyen a Te szellemed és lelked minősége, úgy legyen neked, azaz úgy van neked, mert olyan vagy, és amilyen vagy csak azt tudod megnyilvánítani, csak azt tudod létezni, csak abból tudsz teremteni.

“Kezdetben vala a Logosz, és a Logosz vala Istennél és Isten vala a Logosz.”

A Logosz egy összetett fogalom, ami élő-teremtő-ideát jelent, melyben az élő = Lélek, a teremtő = ErőAnyag és az idea = Szellem. A Logosz tehát Szellem és Lélek által teremtő és teremtett.

A mai modern nyelvek a Logoszt tévesen szónak egyszerűsítik, ami által el is veszíti jelentését és jelentőségét.

A magyar nyelv a Logoszt “Ige” fordításban használja, ami cselekvő, érzelemmel telt értelmet jelent. Pl. igéz, igéző tekintet. Ezért az ige nem szükségszerűen verbális. Táltos őseink nem csupán szóval, hanem elsősorban a lélek tükrével, a szemmel igéztek, mert a szemen keresztül a szellemet befogadott lélek ereje áradt ki.

Ennek megfelelően létezik a fekete mágiában a “szemmel verés” is.

Az igric, egy „szemes” ember volt, azaz látó. Érdekes, hogy a sumer nyelvben Igi = szem. Így minden varázsige, mantra, szimbólum, jelképigézés, egy energetikai lenyomat képzése.

Az Ige az Igaz és Egész, következménye, eredménye, gyümölcse az IGA.

Jézus a testet öltött Ige, JóSZó, az ISZ-SZUSZ (Iessus vagy Jesszus) Teremtő Ereje az Anyagban, az Ember Fiában megnyilvánuló Szellem-Lélek-ErőAnyag harmonikus egysége, a Fiú, aki egy az Atyával és az Anyával. Az Én Vagyok archetípus, akinek az IGÁ-ja könnyű, mert eredendően tiszta, vétek és tévedés nélküli. Nem szolgája Lucifernek, Lilitnek, Arimánnak sem gondolatokkal, sem érzelmekkel, sem tettekben.

A teremtés Isten Igéjével kezdődött, vagyis azáltal, hogy a Szellem-Lélek-ErőAnyag megnyilatkozott, mint élő-cselekvő-idea és létbe hívta a teremtmények által a teremtést. Ez a közvetlen, isteni, elsődleges teremtés, a tökéletes, az egységes, az egészséges és a való-igaz.

A teremtés minden teremtménye magában hordozza a teremtő tulajdonságait, és magából szabadon teremthet. Ez a közvetett, másodlagos teremtés. A másodlagos teremtés maradandó, ha a Hármas Egység harmóniájából, a szellem-lélek-erő kölcsönös együtthatásából, Igéből születik és nem maradandó vagy illúzió, káprázat, maya, ha a polaritás kettősségéből születik, vagyis tökéletlen, féloldalas, elkülönült, részleges.

Az anyagi sík, az ember fizikai világa, a Felső és Alsó Világ találkozási pontján kiteljesedő Középső Világ a másodlagos teremtés színtere vagy színpada, ahol minden másodlagos teremtés értéke megmérettetik és megpróbáltatik.

Ha igaznak és egésznek találtatik, akkor ige lehet belőle, vagyis maradandóként az örök teremtés része marad.

Ha hamisnak és részlegesnek találtatik, akkor le kell bontania annak, aki készítette, a karma részévé válik a történések, a történelem színpadán.

6. Dualitás nélkül nem létezne a megnyilvánult világ, azonban a duális erőknek egyensúlyban kell lenniük és ezt az egyensúlyt a Hármas Egység, a "Szentháromság" biztosítja.

Dualitás - Polaritás - Hármas Egység Ha csak pozitív pólus lenne, soha nem létezne elektromosság vagy mágnesesség.

Nem az az Emberi Világ problémája, hogy létezik dualitás, hanem az, ha nem egyenlítődnek ki a középpontban, ha nem oldódnak fel a hármasságban, ha a Kettőből nem születik meg a Három.

Egy állítás, egy tézis a dualitás törvénye szerint létbehív egy másik állítást, az antitézist. Önmagában mind a kettő értelmezhetetlen, egymáshoz viszonyítva nyerik el közös értelmüket, és létbe hívják a szintézist, az azonos és különböző minőségek kiegyenlítődő együtthatását, együttműködését, egységét.

Tudnánk úgy sakkozni, hogy csak fehér mezők vannak? De úgy se tudnánk, ha több lenne a fekete mező, mint a fehér!

A fénynek a sötétség adja meg az értelmét, azaz a dualisztikus megtapasztalás. De az egyensúlyban, a kiegyenlítődésben, mint ahogy a tézis és az antitézis is a szintézisben kapja meg közös értelmét.

A dualitás és a polaritás nem ugyanaz.

A dualitás párosságot jelent, melyben a kettő egymással és egymás által létezik, vagyis androgün, kétnemű. A közös áthatásban, a kölcsönös együtthatásban nemesítik egymást. Így jön létre a három, az eredmény, az új érték, a teremtés. Itt a tézis egy állítás és az antitézis egy másik állítás. A két állítás párosulva a teremtés.

A polaritás, a kettősség vagy az azonosságot vagy az ellentétet feltételezi. Vagy velem, vagy ellenem, de nem együtt, mert nem mellérendelő. Szembeállít, kizár, összeütközik, megfoszt, elnyom, felemészt. Vagy steril, vagy hermafrodita, nemtelen. Itt a tézis egy állítás és az antitézis egy tagadás. Vagy az egyik vagy a másik győzedelmeskedik, ezért új értéket teremtő szintézis nincs, csak illuzórikus történés van.

A dualitásban, a párosságban a pár két eleme, fele különbözik ugyan egymástól, de ugyanakkor meg is felelnek egymásnak, áthatják, kiegészítik egymást saját minőségeikkel, sajátos értékeikkel, így a két elem eggyé válik, egyesül, azaz létrehozza a hármat, a harmadikat, de úgy hogy saját egyediségük megmarad. A dualitásban a két elem egymásért van és nem egymás ellen.

A párosságban a középpont a közösen létrehozott új érték, a három. A párosság egyértelmű, közös értelmű, KépMás.

A polaritásban, a kettészakadásban, a kettő két eleme vagy azonos, vagy ellentétes, vagy kioltják egymást vagy egymás ellen hatva az egyik legyőzi, bekebelezi a másikat. A polaritásban nincs középpont, csak felület, csak kerület, burok, káprázat.

Az elkülönült kettő, két fél, kétség, utánzat, meghasonlás, kétszínűség, kétértelműség, kételkedés, az egység tagadása, MásKép.

A polaritás vagy mennyiségi egyenlőséget tud elképzelni vagy egyoldalú minőségi függőséget, ezért nem értékteremtő, mert az érték a mennyiség és a minőség együtthatásának az eredménye.

Ahol egyenlőség van ott nincs értékarányos egység, nincs EgyÉn, személyiség (test, lélek, szellem egysége). Ott csak tömeg van, halmaz és mennyiség, minőség nélkül.

Aminek egyenlőnek kell lennie az a mérték és a mérték, mindig értéket mér.

Ott, ahol egyenlőség van ott a mérték is és az érték is értelmét veszti és eltűnik a különbözőség.

Ott, ahol nincs egyenlőség, de van egyenlő mérték szerint értékazonos arányosság, ott a kettő két eleme nem ellentétes és nem is egyforma, hanem különbözik, de úgy, hogy hasonlatos.

A dualitás egymástól megkülönbözteti, felismeri, megérti a különböző értékeket, majd a kölcsönös áthatás, megfelelés és hasonlóság alapján egységbe rendezi. Ez biztosítja a mozgást, a dinamikát és a kiegyenlítődést, a harmóniát.

A polaritás dialektikája az ellentéteket keresi, gerjeszti, ezzel káoszt, anarchiát teremt, megoszt és szembeállít, ellenszenvet, erőszakot, gyűlöletet előidézve, majd az ellentétet úgy oldja fel, hogy a minőségeket megkülönböztetés nélkül egybemossa, vagy az erősebb elnyomja a gyengébbet.

Azonban, ami nem különül el saját minősége és értéke szerint, az nem képes hatni, együttműködni sem.

A polaritás, a tagadás, a kísértés, értékcsökkenéssel jár, mivel a poláris értékek korlátozzák egymást.

A dualitás, az arány, a megfelelés, a viszonyulás értéknövekedéssel jár, mivel a duális értékek alakítják egymást, kölcsönösen adnak, és ez a kölcsönös egymásra hatás valósítja meg a hármas egységet. Ekkor valósul meg, lép életbe az az erő, ami áthatja a dualitás két elemét.

A szellem és a lélek kölcsönös egymásra hatása kelti életre, aktiválja az erőt, ami, mint szellemerő és lelkierő nyilvánul meg. A szellemerő és lelkierő együtthatása pedig a teremtő tetterő, a valósító munkában, alkotásban.

A Szeretet a dualitásban határtalan értékazonos kiáradás és befogadás, feltételnélküli értékarányos adás és elfogadás, szabadság és hűség.

A szeretet a polaritásban részleges, korlátozott és feltételhez kötött, önfeladás vagy ragaszkodás és elvárás. Ezért ellenségeskedéshez és gyűlölethez vezet.

A dualitás valósítja meg a hármas egységet, ami Egy. Így a monoteista, a dualista és a trinitárius értékfelfogás helyes értelmezés esetén ugyan arról szól.

A hármas egység elemei, a szellem-lélek-erő tehát nem választhatók szét, nem különíthetőek el értékcsökkenés, értékvesztés nélkül, mert egymásból keletkeznek, egymást éltetik, egymásba alakulnak át saját alapértékük, alapminőségük megtartása mellett.

Az egymástól elkülönített, elválasztott elemek széttörik az egyént, a személyiséget és árnyéként, ál-egót, kísértőt, akadályembert, doppelgängert teremtenek, ahol a szellem, a lélek és a test nem hatják át egymást, hanem szembeállnak és felemésztik az erőt.

7. Kísértés - Önmegtartóztatás - Lehetőség A Kísértés és a Lehetőség ikertestvérek, úgy hasonlítanak egymásra, mint a KépMás és a MásKép. Egymás tükörképei ők.

A kísértést lehetőségként és a lehetőséget kísértésként felfogni nem szerencsés.

Mi a különbség a lehetőség és a kísértés között?

A lehetőség a szellem-lélek megnyilatkozási, fejlődési esélye, még ha kudarc, bukás vagy veszteség képében is jelentkezik.

A kísértés ezzel szemben az egóban még meglévő feldolgozatlan, le nem tisztult, minőségek, tulajdonságok, alacsony moralitású érzelmek és gondolatok, meghasonlott kettősségek kitükröződése, kivetülése, torzult vágyképek illúziója.

A lehetőség helyes érték értelmezés, érték felismerés a hármas egység harmóniájában.

A kísértés érték-aránytévesztés, konfliktus a polaritás jegyében.

Ha a Szellem-léleknek a személyiségben, az EgyÉnben sikerül a megkülönböztetés, a kettő közötti különbség felismerése, akkor választhatja a megtisztulást; ha megtisztul és/vagy tiszta marad akkor a Szent-Anya-Lélek részévé válik, aki befogadta a Szent-Atya-Szellemet és ekkor mondhatja azt az Emberfia, Emberlánya, hogy Én és az Atya Egyek vagyunk. S aki meglátta MAGában az Ember gyermekét, az látta az Atyát.

Testvérem! Te láttad már Az Atya és az Anya Gyermekét belső szemeiddel, amikor Lelked tükrébe néztél?

De vigyázz jól, hogy Lelked melyik részének a tükrébe nézel! Mert visszanézhet rád a Kísértő és visszanézhet rád a Megszabadító! A KépMás vagy a MásKép, megkülönböztetni csak Te tudod magad.

Jézust a keresztség beavatása, a Szent Lélek víz elemének felvétele után, maga a Szent Lélek vezette el a kísértés helyére, Júdeába, hogy nézzen szembe önmagával. A tükör, pedig az Antikrisztus volt, a maga elkülönült hármasságának részeire szakadt meghasonlottságában.

Az emberiség, az Örök Ember egyik legfontosabb beavatása volt ez.

40 napig nem vett magához földi táplálékot, csak pránát vett magához, Isten saját étertestével táplálta Őt. Megtisztult a Test és feltöltődött Isten Szent Erejével, felkészülve a Nászra, a Menyegzőre, a Szent-Anya-Lélek és a Szent-Atya-Szellem egyesülésére a megszentelt Testben.

Jézus példabeszédeiben erről a menyegzőről emlékezett meg, amely a mennyben valósul meg, de itt köttetik a Földön.

Ekkor megjelent ő, az ikertesvér, a MásKép, a Kísértő, hogy megtévessze a Szentet, hogy szolgává tegye a megszabadítót, hogy megvegye a Lelket, ami neki nincs, mert ő csupán árnyék, látszat.

- Megkísértette Arimánként a testet, felkínálva az anyag feletti hatalmat, a Természet legyőzését, igába hajtását, az anyag öncélú átalakítását, - majd megkísértette Lilitként a lelket, felkínálva a lélek szabadosságát, az én feletti felelőtlen és korlátlan hatalmat, az öntörvényű senkihez sem tartozást, kiszakadva a Teremtő uralma alól, szolgává téve más lelkeket, - és végül megkísértette Luciferként a szellemet, felkínálva az egész világ, az egész emberiség feletti hatalmat a hidegen számító, cinikus és hazug, megtévesztő eszesség által, az öntörvényű gondolat mágikus teremtőereje által.

A kísértéssel szembeni önmegtartóztatás, önuralom az, ami megadja a lehetőségét annak, amit a kísértő nem tud megadni.

Az anyag uralását, az Én uralását és a Világ uralását, védését, óvását, építését.

A Kísértő csak hatalmaskodni tud, a Megszabadító, pedig uralkodik.

A hatalmaskodás kényszer, valaminek kierőszakolása valami ellenében, valaki vagy valami leigázása, szolgálóvá tétel, kihasználás, szembe állítás, egyoldalúság és kiszolgáltatottság, szigorú alá és fölé rendeltség, szigorú szabályozottság, farizeusi törvények, az esélyek egyenlőtlensége, a nem egyenlő mércével való mérés szigorú büntetésekkel. A teremtés helyett illúziótermelés.

A hatalom szeretete.

Az uralkodó: társ, nem egyenlő, de mégis mellérendelt, nem valami ellen, hanem valamiért uralkodik, hat, alkot, gyarapít, vagyis maradandó értéket teremt. Őriz, vigyáz, megóv, gondoskodik. Tudja és érzi, hogy akinek nagyobb a szellemi és lelki ereje azé a nagyobb felelősség. Feladata megmutatni a labirintusból kivezető utat, de senki helyett nem mehet ki a sötétség tükörlabirintusából. A szeretet hatalma.

Jézus, az Ember Fia beavatása sikerült, a hatalom helyett az uralkodást választotta, nem ismétlődött meg a bűnbe esés, de megszületett a Megváltó, a Megváltás és a Megváltott. Megkapta az örök időkre szóló fényruháját, az Atya és az Anya ajándékát, a szeretetből szőtt étertestet, amely soha nem bomlik fel, nem foszlik szét, amiben a fizikai halál után feltámad a SzentSzellem-Lélek.

Ha olyanná válunk, mint Ő, akkor a tér-idő adott metszéspontján, az Itt és Mostban, az aktuális teremtésben megtörténik a megváltás, egyénileg.

A Megváltó, a Megváltás és a Megváltott Eggyé kell, hogy váljanak.

A Megváltó Második Eljövetele és a Megváltás folyamatosan tart, már közel 2000.-éve. Boldogok azok, akik meglátták az Arcát, akiknek már eljött fénylő étertesti valójában, mert ők többé már nem ízlelik meg a halált.

A világban azonban jelen van a Kísértő, a Kísértés és a Bukás is, aminek sem a vallások és azok szervezetei az egyházak, sem az államok, azon belül a politika, a gazdaság és a jog nem tudtak ellenállni.

A Hármas Egységből kizuhant meghasonlottság, megosztottság - hatalmat akar az anyag, a természet felett, legyőzve azt, Teremtés helyett termelve, energiát rabolva és pazarolva, - az önkény öntörvényűségét akarja, hatalmat gyakorolva mások lelke és maga felett, nem tűrve semmilyen felelősséget, a vakhit engedelmességét kierőszakolva az erény felett és - az önérdek kényszerétől vezetett hatalmat akar a nép, a fogyasztók, a tömeg felett hamis ideákat és tanokat gyártva, TÉVedésbe ejtve VÉTkezésben tartva.

A szabadság, egyenlőség (egyenértékűség), testvériség a Hármas Egység, tehát az Uralom jegyében áll.

A szabadosság anarchiája, az értéktelenség egyhangúsága és az érdek alapú kiválasztottság “keresztapai” megkülönböztetése, a hatalom, tehát a Kísértő jegyében áll.

Aki a Hármas Egység értékeit önként felvállalja vagy a szellemi-lelki fejlődése során eljut egy bizonyos szintre, annak szembe kell néznie a három Kísértés próbájával, legyen az személy, vagy személyek közössége. A bukás vagy a siker az Önuralmon múlik a saját szellemünk, lelkünk és fizikai erőink uralásán.

8. A teremtés az Emberért jött megnyilvánulhasson a saját képmásában.

létre,

hogy

Isten

A Szellemi-hierarchiák számára ismeretlen a sűrű fizikai test tapasztalata, mert mentális szellemlények, gondolati lények.

Míg az ember gondolat-érzés-akarat egymásba kapcsolódása a testben.

A szellemi hierarchia, az inkarnálódott, testet öltött emberben, ember által képesek hatni, megnyilatkozni. Ehhez szellemi-lelki tisztaság, moralitás, jóság, szeretet, tehát a hármas egység harmóniája szükséges.

A démonok, Lucifer, Lilit, Arimán szintén az embert használják eszközül megnyilvánulásaikhoz.

A megkísértett, elcsábított, meghasonlott, széthullott, a polaritás végpontjai között vergődő személyiség eshet áldozatul.

A szellem és a lélek az Ember fizikai testében találkozik és a megtapasztalások során egyesül tudati-lélekké a Szent-háromság harmóniájában.

A magyar hagyomány szerint és a sumer-kaldeus, naparcú teremtés történetben Isten az Embernek ajándékozta a tudást és a munkát, hogy folytassa a teremtést, és amit megteremtett abban lelje örömét.

Tudás, ismeret, értékteremtő munka és életöröm a földi mennyország, ez a teremtés célja és értelme.

A Fiúban az Atya és az Anya is szenvedett a keresztfán.

A vétek, eltévelyedés, szenvedés, szolgaság, betegség nem az eredendő, közvetlen, elsődleges teremtés eredménye. Ezek a Hármas Egységből kiszakadt, polaritásba, a kettősség végletességébe süllyedt másodlagos, közvetett teremtés illúziói, a külső sötétség, a káosz, a kár vakvilágában.

Az elsődleges teremtés: hatás, alkotás és gyarapodás.

Ez az ember feladata is, világos szellemiséggel hatni, tiszta lélekkel formát adni a szellemi ideának, tehát alakot adni, alkotni és a szellem-lélek által létbe hívott gondolatokat, terveket, fogalmakat, eszméket megvalósítani, gyarapodni és gyarapítani a tettek, a munka által. Ez a szeretet, a SzerTett és nem a nyálas érzelgősség és érzelmi ragaszkodás.

Az így teremtett világ az elsődleges teremtés részévé válik, ezért az örök élet valósága.

A Hármas Egység megbomlásával a szeretetlenség meghasonlottságába, SZERtelenségébe került ember szellemisége hatás helyett hatalmaskodik, alkotás helyett alakoskodik és gyarapítás helyett

erőszakosan felhalmoz. A teremtés helyett csupán termel és az így létrehozott világ a látszatvilág, az illúzió, aminek sorsa az elmúlás, a karmikus kerékben az átváltozás.

9. Negatív, sötét oldal vagy Sátán és Pokol a Hármas Egységben nincs.

Fiktív módon léteznek az emberi tudatban, majd az emberi gondolat létbe hívja őket, mint elementárokat, kílkorokat és az emberi érzelmek adnak neki életet és formát, azaz az alkotó lehel lelket saját szellemi, gondolati teremtményeibe.

Ezek a démonok, ördögök, doppelgängerek, árnyéklények addig léteznek, amíg a tudati és érzelmi tartalom morális töltése a szeretet által meg nem változik, mert addig akarva vagy akaratlanul támogatni, etetni, hizlalni fogjuk a gőg, a harag, a kapzsiság ...stb. általunk létbehívott lényeit. Vagyis életerővel és lélekerővel kell fizetnünk a káprázat hamis gyöngyeiért. Ez igaz egyénre, közösségre, népcsoportra és az egész emberiségre egyaránt.

Itt a Földön élhető, tapasztalható meg a Menny és a Pokol, kinek-kinek lelki és szellemi minőségei, belső morális tartása szerint. Erről gondoskodik a Karma, az Ok-okozat törvénye és a reinkarnáció, a testet öltések sorozata a lélekfejlődés érdekében.

A Szellem, Lélek és Ősanyag kiegyensúlyozott egységéből bármelyik is túlsúlyba kerül, megszűnik a hármas egység duális harmóniája és létbehívja Lucifer, Lilit és Arimán egymástól elkülönülő, poláris hármasságát.

A felébredés, a megvilágosodás, vagy megváltás, akkor következik be, ha helyre áll a hármas egység harmóniája. Ez egy belső folyamat és mi vagyunk a megváltó és megváltott egy személyben.

Az éberség a jelenben való létezést jelenti, azt hogy a Mostban vagyunk tudatosan jelen a teljes vertikális egységünkben (test, lélek, szellem). Az ős, archaikus magyar nyelv ezt úgy nevezi, hogy: egészség, tehát az “egészség” jelenti a teljességet és a betegség nélküli állapotot egyaránt.

Akkor vagyok egészséges, ha egy vagyok az egésszel, ha a test, lélek, szellem harmóniája megbomlik, megbetegszem. Ez persze a közösségekre, népcsoportokra is vonatkozik. Egy társadalom is akkor beteg, ha nem csatlakozik saját népszelleme és néplelke révén a Teremtőhöz.

Ahogy lehet beteg a személyiség, úgy lehet beteg a társadalom, a közösség is.

A beteg társadalom, pedig csoportosulássá, tömeggé, masszává, biológiai tenyészetté silányul, amelyik vakon hisz, vakon követ bármit és fanatizálható, megtéveszthető, kihasználható.

Az Ember a hármasságban oldja fel a polaritás és az ok-okozat karmatörvényét, szabaddá válik, többé már nem elementár, Kílkor, nem esik Arimán, Lilit és Lucifer és más elementárok csapdáiba, hanem a teremtővel egy, de mégis önálló individuum.

Nem lehet egyszerre két urat szolgálni.

A tér-idő metszéspontja a Most, a jelen, az adott pillanat, amikor vagy a Szellem-Lélek-Erő isteni harmóniájában vagy, a Kísértő végletes kettősségében él az EgyÉn.

Ez elsősorban tudatosság, tudatszint, lelki-szellemi hangoltság, éberség, világos értékfelismerés függvénye.

A gondolat, mint teremtő és hatóerő a megnyilvánulás felé törekszik mind mentális, mind asztrális, mind fizikai síkon és "összegyűjt" minden őt erősítő gondolat- és érzelemmintát, embert és körülményt, majd manifesztálódik, megköt a fizikai síkon, mint történés vagy teremtés.

A dualitás harmonikus együtthatásában megszületett Új Érték a Teremtés a hármas egységben.

Nem kiüresedett, idejét múlt szellemi légvárakba kell beköltözni, hanem a Jelen kihívásait, az Itt és Most minden körülményét figyelve kell Új Házat építeni, de a már jól bevált, értékes szellemi és lelki építőanyagokból. Az a Helyes, aminek Itt van a Helye és az Ideje. Aminek nem itt van a helye és már elmúlt vagy még nem jött el az ideje, az a helytelen. István furcsán nézne ki az érettségin, ha Pistike óvodáskori, kinőtt ruháit venné magára. A Teremtés folyamatában minden szellemi és lelki érték megújul, fejlődik, és ehhez alkalmazkodva megújul és fejlődik minden Szellemet és Lelket kinyilatkoztató Forma.

A polaritás feszültségéből, szembenállásából létrejövő folyamat, dolog, eredmény a történés, ami betör életünkbe, és erőszakosan kényszerít valamire.

A történés törtet, tehát történik.

A teremtés egy érési folyamat gyümölcse, tehát terem.

A Lélek folyamatosan tágul, növekszik és gyarapszik a tapasztalatok által, a Szellem akaratának és a Lélek vágyainak meg- és átélése által. Az akarat és a vágy a hármas egységen belül az Erőt, az Energiát, az Ősanyagi szubsztanciát képviseli, az üzemanyagot és az anyagi kereteket biztosítják a Szellem és a Lélek megnyilvánulásához.

A szellem-lélek-erő teremtő valósága mellett létezik a kísértés illúziója is, amely ha nem is maradandó, de a tér-idő metszéspontjában, a Mostban realitásnak tűnik azok számára, akik arra hangolódtak, tudat- és valóságszintjük annak frekvenciáján rezeg.

A Kísértő kísér, mint az árnyék, ahogy az árnyék az én árnyéka, úgy a kísértő az én kísértője, az én sötétségeinek a kivetülése a külvilágba, a kísértés, pedig ennek az énből eredő kivetülésnek a visszatükröződése. Ezért minden kísértő és kísértés személyre szabottan egyedi, saját gyártmány.

Ebből az álomkórból az éberség a kivezető út a lélek megtisztítása által, a moralitás, a szeretet megélése, a hármas egység helyreállítása által a mindenkori jelen pillanatban.

A megtisztulás, megszabadulás a sötét árnyaktól, finomodás, átlátszóvá, “légneművé” válás. A levegőnek nincs árnyéka.

A Lélek nagysága attól függ, hogy mennyit és hogyan volt képes befogadni a Szellemből.

A Lélek befogadó-képessége, pedig a Test tisztáságának is függvénye; azaz annak, hogy az egyén, a személyiség mennyire képes megküzdeni démonaival, doppelgängerével, a moralitás nélküli vágyaival és gondolataival, előítéleteivel és téves képzeteivel; illetve mennyire képes a fizikai, anyagi méreganyagoktól tisztának maradni.

Így tehát a test tisztasága gondolati, érzelmi és anyagi tisztaságot jelent, ez az Egészség, a hármas egység harmóniája.

10. Három nap a megváltás Megvilágosító - Megvilágosítandó - Megvilágosodás.

A Megváltó és a Megváltandó feltételezik egymást, egymásra kölcsönösen hatnak és kapcsolatuk, együttműködésük eredménye a Megváltás.

Akarata ellenére senkit nem lehet megváltani. Ez egy belső lelki fejlődési és tanulási folyamat, amit kívülről csak támogatni lehet, megfelelő hangoltság és együttműködés szükséges hozzá.

A megszabadulás vagy megvilágosodás értékek felismerését, megértését, elfogadását és az ezen értékek szerinti létezést jelenti.

A rajtunk kívül álló démon, kísértő, akadálylény csak a bennünk lévő kísértő, démon és akadályember együttműködésével képes ránk hatni.

Megvilágosodni csak az tud, aki a külső sötétség Vakvilágában van és vágyik arra, hogy megismerje a szellem-lélek szabadságát, a világosságot.

A Világ Világosságát a Külső sötétség, a Kár világa nem tudja befogadni, a Világosságot a sötétségben élők tudják befogadni, ezáltal megváltva, kiszabadítva saját Kárba veszett energiáikat.

A sötétség démonai, fejedelmei csak addig léteznek, amíg vannak sötétségben élők, akik éltetik őket saját életenergiáikból.

Azok a lelkek, akik a sötétségben rekedtek nem ismerik a Világosságot, így azt sem tudják, hogy ők sötétségben vannak, ezért a sötétség démonai szívhatják az Örök Élet Vérét, hatalmaskodva az emberi lelkek felett.

Az emberek tömeggé silányultak, eltűntek az egyéni arcok, az egyéni életek és megtapasztalások.

Az elrabolt lelkeken megerősödött tömegdémon, pedig istenképpé változott. A kör látszólag bezárult.

Az emberré lett Világosság azonban szórja a fénymagokat, hirdeti a tudást és az igazságot.

Bevilágít a legeldugottabb barlang mélyébe is, tükröt tartva az alvó lelkek elé, hogy az Ősemlékezésben magukra ismerjenek.

A sötétségben a fénymagok életre kelnek, táplálva a szívet és a lelket.

A démon hatalma alatt álló, hipnotizált tömeg polipkarjai közül egyre több lélekmadár röppen fel, hálát adva, dalolva a napnak.

A sötét tömegdémon üldözni kezdte az emberré lett Világosságot, de nem árthatott neki, mert ahol Ő megjelent minden árnyék elolvadt. A sötétség fejedelme nem juthat táplálékhoz csak a foglyul ejtett emberi lelkek energiáit szívva, ezért minden eszközzel igyekezett a fényre került, megszabadult lelkeket visszacsalogatni, a kísértés által a sötétség ragacsos hálójába.

A Világosság látja minden elé került lélek árnyékát és látja a sötétség arcát is, aki a mélységek mélyén szenved. Oda csak a halálon át vezet az út, de oda le is el kellett vinnie a Fényvirág magját és meghozta ezt az áldozatot a Lelkek Közösségéért.

A sötétség fejedelmének kezébe adta magát, de szorító markából tűzmadárként röppent vissza a Napba, és ezzel az áldozattal a sötétség legmélyebb bugyrának szegletében szunnyadó lélekhez is eljutott a fény magja, ami a tetszhalott lélek szívéhez érve felneveli a világosság virágát.

Mi a feltámadás üzenete, nekünk itt maradtaknak? Újraszületés - Újjászületés - Megdicsőülés Krisztusban, a táltoslovon szárnyaló Világügyelő által az ŐsTanban.

A Lélek létezik az idők végezetéig. Levetve karmaruháját, igáját a múlt tapasztalataiból újraszövi, új minőségekkel díszíti fel, és ismét magára ölti. A méltó és gazdag életben a lélek a test, mint hordozó anyag levétele után újjászületik, és dicsőbb ruhában térhet vissza. Újraszületésünk legyen tehát újjászületés is a Most minden pillanatában, mígnem teljesen megtisztulva, egyszer majd elkészül az ünneplő éteri fényruhánk, melyben Egyénként, individuumként már nemcsak a fizikai síkon létezhetünk, élhetünk.

11. Intuíció, inspiráció és gondolkodás Az EgyÉn, a személyiség a Szellem-Lélek-Erő hasonlatosságára, értelem-érzelem-test egysége.

Azaz a biológiai, anyagi, fizikai én csak egy része a személyiségnek, a hordozó anyag, a befogadó porhüvely, melyben megnyilvánul a hatóanyag, a személyiség szelleme és lelke, vagyis az EgyÉn éber, tudatos gondolatai és érzelmei.

Ugyanakkor megnyilvánulnak olyan nem tudatos, még nem tudatosult emlékképek, sugallatok, érzelmek és gondolatok, amelyek az EgyÉn azon szellem és lélek tartományában meglévő ismeretek, tapasztalatok élmények, melynek tudását előző inkarnációiban, testet öltéseiben szerezte.

Azon a valóságszinten, tudatszinten, amelyen már tudatosult az EgyÉn, képes más individuumok, egyedi személyiségek, közösségek információiból is lehívni ismeretet, tapasztalatot, ami szintén lehet tudatos vagy öntudatlan a fizikai szinten lévő én számára.

Személyiség csak fizikai testben létezhet, melyben a lélek minőségei, a jellem, a karakter, ennek a léleknek a fejlettségi szintjének megfelelően megnyilvánulnak.

A lélek fejlettségi szintje attól függ, hogy mennyit volt képes befogadni a szellem ideáiból, a moralitásból, azaz a szellemből mennyit tapasztalt meg és élt át a személyiség. A szellem is és a lélek is csak a testben, a személyiségben képes megnyilvánulni, a megtapasztalások eredményeként minőségek szerint elrendeződni, fejlődni.

Test nélkül nincs személyiség csak külön-külön létező szellem és lélek amelyek, a tér-időn kívül nem képesek közvetlenül hatni, megnyilvánulni, megtapasztalni.

Tehát a személyiség szerves egységben gondolkodik, érez és cselekszik, vagyis mindegyik személyiségrész feltételezi a másikat. Mégis ennek a hármas egységnek bizonyos tevékenységei más - más síkokon születnek meg, erednek, van a központjuk, de mind a három síkon egyidejűleg hatnak.

Így a gondolat a mentális síkról, az ideák világából eredő szellemi tevékenysége a személyiségnek, az érzelemi megnyilvánulások az asztrális síkról eredő, lelki tevékenységei a személyiségnek, a tettek, a cselekvés a fizikai síkról eredő, testi tevékenysége a személyiségnek.

A megnyilvánulás, a kinyilatkoztatás, a megvalósítás és megtapasztalás a fizikai síkon, az anyagi testben történik. A Szellem csak a személyiségben képes gondolkozni és a Lélek, pedig szintén csak a személyiségben képes érezni; az anyagi test, pedig azáltal képes érzékelni, hogy a szellem és a lélek feldolgozza az érzékszervek információit, azaz észlel.

Az észlel a magyar nyelvben egy összetett szó, az ész és a lélek szavakból fejlődött ki.

Tehát az érzés, megérzés illetve az érzékelés valamint az észlelés nem ugyanaz.

Az érzékelés fizikai érzékszervekkel történik, míg az érzés és megérzés a lélek érzékszerveivel, míg az észlelés az érzékelés és érzés értelmezése, gondolati befogadása és feldolgozása, tehát szellemi tevékenység is.

Az intuíció a lélek megérzése, lelki ráhangolódás, érzelmi felismerés, lelki késztetés, a dolgok mélyének átérzése, mely a mentál síkon az érzéssel analóg, annak megfelelő szellemi ideákat felébreszti, tehát gondolkodásra késztet, a fizikai síkon tettekre ösztönöz; olyan eseményeket, jelenségeket, történéseket lehet ilyen módon felismerni melyeknek asztrális, érzelmi tartalmára a lélek az asztrálsíkon, a lelkiség mély TENgerében, az Alsó Világban ráhangolódott. Ösztönös megérzésnek is mondható, mivel nem tudatos döntés vagy mérlegelés eredménye.

Tudatos embernél az intuíció a felismerés egyik eszköze.

Az intuitív felismerés alapja, forrása a lélekben az eddigi összes inkarnáció, testet öltés során elraktározott élményanyag, információ. Ezért a lélek megtapasztalásainak minőségétől, a lélek “nagyságától”, a lélekerőtől is függ a megnyilvánuló intuíció intenzitása, ereje és minősége és a fizikai síkon megnyilvánuló hatása.

A fizikai struktúrának képesnek kell lennie az intuíció befogadására. Ez függ a jellemtől, karaktertől, a kialakult képességektől, a karmikus és az anyaghoz való kötöttség állapotától, a test “tisztaságától”, a fizikai test hangoltságától, rezgéstartományától. Azaz mennyire ragaszkodik a fizikai én csupán az anyagi világ tapasztalatához, a fizikai érzékszervek érzületeihez.

A lélek intuitív jelzései mindig jelen vannak a fizikai testet körülvevő asztrális Lélektestben, de a fizikai én nem mindig képes vagy hajlandó figyelembe venni azokat. Az erős fizikai ingerek, a csökönyös akarat, az irigység, a kapzsiság, a ragaszkodás, az előítéletek...stb. elnyomhatják a lélek finom jelzéseit, amelyeket az asztrál síkról, az étertest és onnan a fizikai test felé közvetít.

Minden személyiség szellemtestből, lélektestből és anyagi testből álló hármas egység, így mindenkinek vannak lelki érzékszervei, mindenkinek vannak intuíciói, lelki ismerete, megérzései; vagy használja őket vagy nem; vagy odafigyel rájuk vagy nem; vagy képes ráhangolódni vagy nem.

A lélek kettős állagú “szerve” a teljes személyiségnek. Levegő és víz elem.

Ezért a Lélektest is kettős állagú, azaz asztrál- és étertest. A magyar hagyomány szerint lelkiségünk két részből tevődik össze. A Lelkünknek van egy örök része, mely az IsTen

örökkévalóságában létezik, ennek párja a mulandó lélekrész, mely egyszeri és megismételhetetlen.

Az asztráltest a levegő elemnek felel meg és a szellemtesttel, a tűz elemmel áll közvetlen kapcsolatban, míg az étertest a víz elemnek felel meg és a fizikai testtel, a föld elemmel áll közvetlen kapcsolatban.

Az étertest sűrűbb állagú, mint a levegő lélek, de finomabb állagú, mint a fizikai test.

A levegőlélek és a vízlélek a szkíta-hun-magyar hagyományban, mint levegőég, és mint vízég szerepel. Ezért szimbóluma a lehelet és a víz egyaránt a léleknek. Éber tudati állapotban az étertest és az asztráltest is közvetlen kapcsolatba kerülnek egymással.

A Lélek, mint levegő elem élteti a Szellem tűz elemét, befogadja és közvetíti annak hőjét és fényét.

A lélek, mint víz elem megtermékenyíti, élteti az anyagi világot, mint föld elemet, szállítja, oldja és befogadja a föld elem erőit.

A levegőlélek és a vízlélek, pedig együttesen teremtik és hordozzák a szellem tüze és a föld anyaga által az életet. Az életerő az éter, az ötödik elem, a Szer-elem, a Világfa, az Életfa.

A lélek intuíciója tehát megtermékenyíti az emberi elmét, gondolkodásra készteti, majd cselekvésre és az eredményt, a megtapasztalást újra magába fogadja.

Az intuíció feltételezi a fizikai ént, nélküle nem nyilvánulna meg; aki tud autót vezetni nem sokat ér e képességével autó nélkül, de önmagában az autó sem ér sokat sofőr nélkül.

A gondolkodás is emberi képesség, az ember sajátja, amire csak azért képes, mert Isten hasonlatosságára szellem-lélek-erő hármas egysége, azaz értelem, érzelem és test.

A test ad otthont a szellem értelmének és a lélek érzelmeinek; az anyagi (finom éterikus és durva fizikai) világ ad teret, megvalósulási lehetőséget a szellem és a lélek megnyilvánulásainak, a megtapasztalásnak, az evolúciónak, a teremtésnek.

Minden gondolat értelmi-szellemi és érzelmi-lelki tartalmat egyaránt hordoz.

Az intuíció és az inspiráció hatnak az anyagra, formálják azt, az anyag, pedig a megnyilatkozás, megnyilvánulás és megtapasztalás ajándékát adja a szellemnek és a léleknek. Kölcsönös a hatás és az evolúció; amilyen minőségi változásokat él át az egyik, olyan átalakulásokon megy át a másik és fordítva.

Mint ahogy az intuíció az asztrál síkról érkezve a lélek által az érzelmekben és az érzelmekre hat, úgy az inspiráció a mentál síkról érkezve a szellem által az értelemben és az értelemre ható szellemi késztetés.

Az inspiráció, mint ihlet, sugallat, szellemi késztetés nem a fizikai én tudatossága, nem is lehet az, mert a mentális síkon keletkezett, mint idea, kép, jel vagy fogalom és onnan törekszik a megnyilvánulás felé. A tudatos ember képes felismerni és befogadni az inspirációt.

Az inspiráció a lelket az asztál síkon saját minősége szerinti érzelmi megnyilvánulásokra, készteti, a fizikai én elméjét, pedig gondolkodásra, elmélkedésre, ami által manifesztálódik, megköt a sugallat, kinyilatkoztatja magát, megmutatkozik a maga valóságában, minőségében.

Az intuíció és az inspiráció egyedül az embert képes gondolkodásra késztetni, az állatoknál ez csupán ösztönös cselekvés formájában nyilvánul meg.

A kérdés itt merül fel jogosan gondolkodjon-e az ember az inspiráción és az intuíción vagy kövesse meggondolás nélkül megérzéseit, sugallatait, mintegy ösztönösen cselekedve, vezettetve a szellem-lélek által. A megoldást ott találjuk meg, ha az előző mondatban a vagy kötőszót felcseréljük ÉS -re.

Ugyanis az inspiráció és az intuíció már meglévő szellemi-lelki értékeket közvetít, de ha megtermékenyítik az emberi elmét, akkor új érték születik.

12. Érték –Mérték – Megértés A sorsról nem csupán beszélni és tanítani kell, hanem alakítani és a tanítást átélni.

A morális értékeket nem csupán hirdetni kell, hanem megélni, létezni.

A felismert és megértett morális értékekhez viszonyítva lesz valami helyes vagy helytelen. Ez az a mérték, ami által mindenki és minden megmérettetik.

Az érték a szellemből sugárzik, mint idea a lélekbe, ahol ha befogadásra talál, mértékké válik.

Az alapérték hitelesíti a mértéket, amivel minden más minőséget, tulajdonságot, gondolatot, tettet hitelesen mérni lehet.

Az érték és a mérték felismerése és megértése döntő fontosságú minden teremtmény számára. Ezzel lehet azonosulni, és ettől lehet elhangolódni.

Ami elhangolódik, az hamis látszat, úgy néz ki, mintha Ige lenne, de nem az. A hamis, hazug, önző, stb., gondolatokat és érzelmeket a teremtőjének addig kell újra és újra átélni, megélni, amíg vissza nem hangolódik az alapértékhez.

Az alapértékhez való viszony dönti el a tudatszint, a valóságszint és minden érzelem, gondolat minőségét.

13. Pünkösd Kiáradás – Befogadás - Megtapasztalás Pünkösd a magyar hagyományok szerint a Szent Lélek kiáradásának, megnyilvánulásának ünnepe.

A világ többi részén Pünkösd a Szent Szellem kiáradásának ünnepe. Ez a kettősség csak látszólag ellentmondás, hiszen minden kettősség csak egy állomás egy folyamatban, ami majd a hármasságban válik teljessé, egésszé, befejezetté.

Figyeljük meg, hogyan vetünk keresztet. Atya-Fiú-Szentlélek. A magyar ember így vet, keresztet; Szent Lelket mond és nem Szent Szellemet. Az ősi, archaikus hagyományokban, Atya-Fiú-Anya a teljesség egysége, ahol az Atya a Szellem, az Anya a Lélek és a Fiú a Szellem-lelket megjelenítő ErőAnyag, akarat megfelelője.

A kereszt függőleges tengelyének felső pontja az Atya, amit a Harmadik szem, a szellemi erő, a szellemi látás központjának megérintésével jelzünk. A függőleges tengely alsó tükrözési pontja a

Fiú, az Atya tükörképe és mása, akit a Napfonat megérintésével jelzünk, ami a megtestesült szellemi erőt, magát a teremtés eredményét, értelmét fejezi ki.

A függőleges tengelyt merőlegesen metsző vízszintes tengely, a Lélek, az Isteni megnyilvánulás női princípiuma, amit a jobb és a bal válunk megérintésével fejezünk ki.

A két váll megérintése a Lélek párosságát vagy kettősségét jelöli. A Lélekben lakik a dualitás, a párosság, a párhuzamos együtthatás vagy a polaritás, a végletesség, az ellenhatás.

A függőleges tengelyen, még két tükrözési pontot találunk, a kereszt felső szárán a torokcsakrát, alsó szárán, pedig a szívcsakrát.

A szívcsakra az Atya mindent átható szeretetének, a szellemi rendnek és a morálnak a befogadását jelzi a Fiú Lelkének közepén.

A torokcsakra pedig a Fiúban megnyilvánult Szellem-atya Fiú általi megtapasztalásának, átélésének bölcsességét, a visszafogadást, a hazatérést jelzi az Atya Lelkének közepén, ami ha megszólal maga a Logoszi teremtő erő.

Az egyenlőszárú kereszt metszéspontjában, középpontjában található az Örökkévaló Mindenség, aki az Atya, az Anya és a Fiú Egysége, Aki kiárasztja magából ezeket a minőségeket, aki egy és azonos velük. Az Ő kiáradása ez a Szent Háromság.

Tény, hogy a Biblia magyarra fordítása idején (Károli Gáspár 1590-1591) a magyar nyelv még nem ismerte a szellem szót. Ez csak a Kazinczy féle nyelvújítással létrehozott új szavunk, azóta használjuk. Ebből adódóan vélik úgy sokan, hogy a szentírásban kizárólag ezért van Szent Lélek, illetve lélek azokon a helyeken is, ahol az eredeti szöveg szellemet, vagy éppen Szent Szellemet ír.

Ez részben igaz, ami a fonetikai részt, a küllemet, a formát, a külső megjelenést illeti, mivel a szellem valóban egy műszó. A szó megjelenít egy fogalmat, formát ad neki, a fogalom tartalmat hordoz, és a tartalmat többféleképpen lehet kifejezni.

A Szellemet, e műszó keletkezése előtt ISZ vagy ÍZ = Örök Tűz, Fénylő Nap, Világosság, Égi Fény, Ige, Szél, Isteni értelem, elme, ész stb., szavakkal, összetett fogalmakkal, képekkel fejezték ki őseink, tehát nem a forma alkotta a tartalmat, hanem fordítva, a tartalom keresett magának új formát a szellem szóban.

A szellem szó tartalma több ezer éve él misztikus, mágikus, vallásos kultúránkban, szertartásrendünkben, csak más formákban kifejezve, és ami még ennél is fontosabb másként értelmezve.

A "naparcú" népek szeretet vallásában nyilvánvaló volt, hogy a Szellem, az Isteni értelem, ISZ vagy ÍZ, az Ige, az örök Tűz, stb., csak a Lelken keresztül, csak a lélek által nyilvánulhat meg, tapasztalhat, teremthet és alkothat. Szent Lélek csak az a tiszta vagy szűz lélek lehet, amelyik befogadta a Szellemet, amelyik megvilágosodott, megszabadult, megváltódott asztrális lelki terheitől.

A lélek szavunknak is vannak archaikus, ősi formái: a SZUSZ és a TEN. Így a szellemet befogadó lélek nem más, mint Isz-szusz vagy Isz-Ten. A szkíta-manicheus magyarkeresztény számára nyilvánvaló volt, hogy Jézus lelke, aki eggyé vált az Atyával, vagyis befogadta a Szellemet, Szent Lélekként áradt ki a feltámadást követő 50. napon. A Krisztus tehát az Atya Szent Szelleme és az Anya Szent Lelke a Fiú Szent Testében (fizikai, majd éterikus).

A Szent Lélek az asztrál sík legmagasabb tartományában, a legfinomabb frekvencián rezgő, szűziesen tiszta "Fény Szüze", aki képes egyesülni, eggyé válni a Szellemmel, a "Fény Atyával".

Ez a "Menyegző" az emberi testben a megvilágosodás útja is, amikor saját lelki sötétségeinket felismerve, átalakítjuk, megtisztítjuk lelkünket, a bennünk lélekző szuszt, asztrál testünket, hogy alkalmassá váljon, az Isz, az Íz az Örök Tűz, az Égi Fény befogadására, hogy megszülethessen bennünk, általunk és értünk a Világosság.

A magyar néplélek ősemlékezése nem téved a Szentlélek fogalmát, tartalmát és annak nyelvi használatát illetően.

Ezek ismeretében érthető, hogy a Szellem kiáradása semmit nem ér, értelmetlen, befogadó Lélek és lelki befogadás nélkül, és hogy a befogadás nem elegendő és hiábavaló megnyilvánuló, teremtő fizikai megtapasztalás, tettek nélkül, hiszen a bölcsesség nem más, mint a Lélek által életre keltett és megtapasztalt Szellem az anyagban, a Munka, a tettek eredményében.

Az Atya Szelleme, az Anya Lelkében, de a kettőt egyesítő Fiú személye által teremt és tapasztal, hogy a megtapasztalások milliárdjai bölcsességként kerüljenek vissza, az Atya Szellemi-lelki központjába.

Ez a bölcsesség új Atyai-szellemi ideákat, ISZ szikrákat áraszt ki, amiket az Anyai Lélek TENger újra befogad, és amiket a Fiú ismét átél és megtapasztal. Ez a folyamatos teremtés az evolúció.

Mindez azonban nem működik, nem életképes az Anyai-lélek közvetítése nélkül. A Lélek az a közeg, ami befogadja a Szellemet, megtermékenyül a Szellem által és a Lélek az a közeg, ami a befogadott Szellemet az emberhez közvetíti és életet ad a megtapasztalásnak. A Lélek az Élet Tere, a szellemi információk tárolója, az Isz-Tár. Ahol nincs Lélek, ott, nincs élet sem, csak élettelen anyag és csak önmagának létező, megnyilvánulni nem tudó Szellem.

A Szent Lélek a Szellemi Törvényeknek, az univerzális Morálnak ad otthont, ad Életet. A fizikai síkon létező ember képes ezt a Szellemi Rendben létező Szent Lelket, lelkébe befogadni, kinyilatkoztatni, megtapasztalni és átélni.

Képzeld el, hogy a Holdon ülsz, szikrázó napsütésben. A fény erős és vakító. Körülötted mindenütt kövek, por, halott anyag és önmagában, önmagának való szellemi létezés. Ülsz és nézed a Földet. A Földön érzékelhető az élet. Látod a Földet körülvevő légréteget, a felhőket, a tengereket és a szárazföldeket és rajtuk a zöld növényzetet. A Holdon körülötted minden mozdulatlan. A kövek árnyéka erős, sötét és éles. Hideg van. Nincs Világosság. Az égbolt éjfekete és látod a csillagos égboltot nappal is. Jelen van a fény és az anyag, de az anyag nem tudja befogadni a szellem fényét. Hiányzik két elem, a levegő és a víz; a Lélek, az Élet. Nincs levegő, ami befogadja a kiáradó fényt, hogy Világosságot és Meleget teremtsen. Nincs meg a lélek melege és világossága. Hiányzik az Élet éltető Vize. Létezik a Szellem kiáradása, de hiányzik a Lélek befogadása. Van halott anyag, de hiányzik a Lélek, ami élővé teszi és eljuttatja hozzá a szellemi kinyilatkoztatást.

Kívánom, hogy a Szellem által megszentelt Lélek Világossága és Melege tegye teljessé Életed.

14. Kereszt – Keresztelés - Keresztszövetség A magyar talán az egyedüli nyelv a világon, amely a kereszt szóból vezeti le a kereszténységet. A többi nyelvben, más népek a Christos szóból vezetik le; a német, pl. Christentum-nak nevezi azt, amit a magyarok kereszténységnek hívnak. Azonban ez a kereszt szimbólum nem a keresztfa, az Ember Fia megöletésének tárgyi bizonyítéka. A magyar kereszténység kereszt jelképe egy több ezer éves hagyomány, tudás emlékezetét őrizte meg.

Jézus nagyon jól ismerte a kereszt több ezer éves sumer-káldeus-szkíta szimbolikáját, amit a júdeo-keresztény egyház már nem eszerint ismer, vagy félre érti. A keresztet korábban Napkereszt-ként ismerték, amely egyenlő szárú volt egy körbe bezárva. Ez jelképezte a Szellem, a Lélek és az Erő egységét az Egy Élő Istenben és az Isten által.

A szellem a tűz, a lélek a víz és a levegő és az erő a föld elem, és ez a négy ős, teremtő minőség vagy világalkotó elem az isteni szubsztanciából ered és nyilvánul meg a létezésből, hogy életet teremtsen.

Ugyanígy a magyar nyelv őrzi hitelesen a keresztelés fogalmát is, melyet szintén a kereszt fogalmára vezet vissza.

A keresztelésnek a merítés, azaz a vízzel való egyesülés csupán egy része.

A keresztelés során, mint beavatási folyamatban ugyanilyen fontos szerepe volt a levegővel, a tűzzel és a föld elemmel való egyesülésnek.

Ezt a hagyományt ismerték és követték a Melkizedek rendjebeli esszénusok, akiknek Szeretet Evangéliumában szerepel a tűz-, a víz-, a levegő- és a föld-angyalával való egyesülés. Így a kereszt jelképezte a keresztelés, mint beavatási folyamat végeredményét, a kvintesszenciát, az ötödik elemet, ami magába foglalja, egyesíti a tűz, a víz, a levegő és a föld elemet, azaz a Szellemet, a Lelket és az Erőt.

A keresztelés nem más, mint a tűzpróba, a vízpróba, a levegőpróba és a földpróba, tehát a négy elem uralása. Ezek a beavatások tettek valakit kereszténnyé, ezáltal jött létre a Kereszt Szövetsége a megkeresztelt és a Világteremtő között, ezáltal lett a keresztény ember Isten képmása a Szellem, a Lélek és az Erő Hármas Egységében.

15. OKTATÁS-NEVELÉS-TANÍTÁS Ahogy a személyiség test-lélek-szellem egysége, ugyanúgy a teremtés is három síkon anyagi, asztrális, tehát lelki, érzelmi és mentális vagyis gondolati síkon egyidejűleg valósul meg.

A személyiség földi élete problémák gondok, bajok és feladatok megoldásának sorozata, alkalmazkodás, ismeretszerzés, felismerés, azonosulás és megkülönböztetés, megismerés, és ezen ismeretek gyakorlati megélése, folyamatos tanulás.

Az ismeretszerzés, a gyarapodás, a megtapasztalás általi fejlődés 3 síkon egyidejűleg történik, a fizikai síkon, a lélekben és a szellem világában. A testet öltés célja, rendeltetése lelki élmények begyűjtése, ismeretek szerzése, tudásgyarapítás, munka, teremtés, alkotás, gyarapítás.

Az oktatás az ok-okozati összefüggések felismerésére való rávezetés, gondolkodásra tanítás.

A fizikai sík ismereteinek, információinak a bővítése, közvetítése, azok elemzése, kiértékelése

és összefüggéseinek a feltárása. Az anyagi világ uralásának a művészete, az anyag természetének megismerése.

A nevelés viselkedésminták közvetítése, jellemformálás. A ráérzés, együttérzés és megérzés kifejlesztése, az egészséges lelki kapcsolatok, a tiszta érzelemvilág megalapozása. Az asztrálvilág uralásának művészete, a lélek természetének megismerése, lélekismeret.

A tanítás az ember szellemiségének a fejlesztése, a moralitás, a TAN közvetítése, ami lehetővé teszi az értékek felismerését, a helyes értékrend kialakítását.

Rálátást biztosít az oktatásban és nevelésben elsajátítottakra, lehetővé teszi azok megértését, és a tudás morális felhasználását a mindennapi életben, a teremtés folyamatában. A mentális világ uralásának a művészete.

Az oktatás, a nevelés és a tanítás együtt hatnak, egymást feltételezik, egymástól elkülönítve, elszakítva értelmüket vesztik és torzult módon képesek csak feladatukat betölteni.

A társadalomban a Hármas Egység felbomlásával, torzulásával felbomlik a szellem-lélekközösség, és ezen egységből kikerülve minden minőség, tulajdonság felbomlik és torzul. Így lesz az oktatásból mennyiségi információk felhalmozása a szükséges ok-okozati összefüggések megértése, azaz gondolkodás nélkül. Mennyiségi adatok begyűjtésére egy rendszer napló vagy egy számítógép is képes. Az alkalmazáshoz már megértés, összehasonlítás, fogalomtársítás is szükséges, vagyis szellemi-lelki tevékenység.

A nevelés, ha eltorzul, akkor idomítássá silányul, vagyis bizonyos magatartásformák megértés nélküli elsajátításává, amit elfogadás nélkül jutalmazással vagy büntetésekkel kényszerítenek ki.

A tanítás eltorzulása az anyagi és lelki valóságtól elvonatkoztatott életképtelen utópiákhoz, illúziókhoz vezet.

A mai társadalmakban az iskola elsődlegesen oktat és a neveléssel, tanítással egyre kevésbé foglalkozik.

A nevelés és a szellemi tanítás az egyházakra maradna, azonban ez a társadalom csak egy hányadát fedi le, és ez is belesilányul a “hétvégi kereszténységbe”. Nem beszélve arról, hogy szinte minden szellemi tanítás eretnekségként lett száműzve a hit világából.

A nevelés így a szülőkre hárulna, akik azonban társadalmi leterheltségük révén és felkészültség, alkalmasság hiányában egyre kevésbé felelnek meg ennek az elvárásnak. Igencsak furcsa, hogy pl. egy árucikk bolti eladásához 3 évig kell tanulni az iskolában, de gyereket bárki „nevelhet” mindenféle előképzettség és alkalmasság nélkül.

A “nevelést” vagy inkább az utánzáson alapuló idomítást és a jellemformálást vagy inkább a fogyasztás érdekeltségű jellemdeformálást a televízió, a bulvársajtó, a baráti körök és a világ egyre durvább megnyilvánulásai kezdik átvenni!

A tanítás, mint szellemi megvilágosítás, beavatás szinte teljesen kiszorult a hivatalos társadalmi felépítésből.

Bizonyos Egyének, mint rejtőzködő “Mesterek” fejtik ki ezt a tevékenységet, kis emberi közösségekben, “szellemi iskolákban”, könyvekben, egy-egy tiszta szívű és világos szellemiségű papban, pedagógusban, színészben, művészben, mesteremberben...stb. , de nem intézményesen, hanem egyénileg a bölcs értelem és a jó lélek, Isz-Szusz vagy Isz-Ten által vezérelve.

Intézményesen azért vált lehetetlenné az oktatás-nevelés-tanítás, mert a hármas egység teokratikus közösségei eltűntek.

Az egyéniség a tömegen belül, mint zárvány, sziget jelentkezik és az elszigetelt Egyének között még nem alakult ki a közösségépítő kapcsolatteremtés.

Egyszerűen Lucifer, Lilit és Arimán elfoglalták azt az intézményi és technikai hátteret, amivel ez lehetséges lenne (TV, rádió, sajtó, irodalom, film, színház, közélet, politika...stb.)

Ahogy a társadalomból kiszorul a gondolkodás, a jellemformálás és az alapvető értékek elsajátítása, úgy kezdi oktatni-nevelni-tanítani a személyiséget a magasabb Én a sorsszerűség, a karma, az ok-okozat törvénye és a szabad akarat által.

Egy jó könyv, bizonyos emberekkel való találkozások, a velünk-általunk és környezetünkben lezajlódó történések nevelnek, oktatnak és tanítanak mindannyiunkat.

Nyitott szemmel, nyitott füllel és nyitott lélekkel járva mindenki azzal találkozik a mindennapi életben, amire éppen szüksége van.

Ezek a találkozások és történések döntéseinkben, választásainknál segítségünkre vannak, akárcsak a lelkiismeretünk, intuícióink és inspirációink, de a legfontosabb az, hogy dönteni, érezni, gondolkodni és cselekedni mindenkinek személyesen kell, helyettünk nem élheti senki az életünket.

Helyettünk nem világosodhat meg senki, mi vagyunk a Megváltó, a Megváltott és a Megváltás egy személyben.

Mindennapjainkban választhatjuk Barabást és választhatjuk Jézust szabad akaratunkból.

Akármelyiket választjuk, az okulás és a tanulás nem marad el, vagy szenvedés és megpróbáltatás vagy örömteli felismerés formájában mindenki megtapasztalja.

16. Az ikrek A Kép-Más és a Más-Kép. Ábel és Káin, Megváltó és Kísértő, fény és árnyék. Mindkettő hordozója a Lélek, mindkettő a Lélekben lakik.

A szeretetet befogadó, megtisztult lélek a Szent-Lélek, amely képes befogadni az Isteni-szellemet, ez a megváltás, a megvilágosodás, a megdicsőülés állapota.

A szeretetet, SZER-TETT-et nélkülöző lélek a bűnbeesett, TÉVelygő VÉTkes lélek, amely a szellem bölcsessége helyett csak információt hordozhat, mint egy intelligens gép és elsötétül, megvakul, megsüketül, érzéketlenné válik, elveszíti a kapcsolatot a szellemvilággal, magasabb Énjével, lelkiismeretével.

A test, lélek, szellemből álló EgyÉn, a lélek kettős természete miatt mutat két arcot. Míg a test a föld elem, a szellem a tűz elem, addig a lélek két elemben is megnyilvánul a levegő és a víz

elemben. A magyar hagyomány úgy tudja, hogy az Embernek van egy Örök Lelke és van egy egyszeri, mulandó Testlelke.

A földet a víz élteti, a tűzet a levegő, tehát a lélek a közvetítő, a híd, az anyag és a szellem, a megnyilvánult és a meg nem nyilvánult világ között.

Az anyag önmagában se nem jó, se nem rossz és így van ez a szellemmel is. A lélek állhat fényben is és árnyékban is szabad akaratából, és így a benne és általa megnyilvánuló szellemi és anyagi is fényben vagy árnyékban mutatkozik meg.

Az ember teste és szelleme nem tud vétkezni, erre csak a lélek képes, mely eszközként használja mind a kettőt, de erre csak az Ember mulandó lelke képes, az EgyÉn-ben, az Egóban, a személyiségben. Így az Egyénbe zárt mulandó lélek képes a nagy és felemelő tettekre is, a teremtésre és alkotásra is.

Az Ember tehát Kép-Más, Isten képmása, de a lélek kettősségénél fogva Más-Kép is, azaz minden emberben iker lélek lakik, mely hol angyalként, hol démonként mutatkozik meg.

A levegő és víz elemnek a lélekben, harmonikus egyensúlyban kell lennie, mert ez biztosítja a szellem-lélek-test hármas egységét, a végletektől mentes, kiegyensúlyozottságot, az alkotó és építő, teremtő megnyilvánulást. Akár a víz, akár a levegő elem kerül túlsúlyba a lélekben, felborul a lélek harmóniája, megszűnik az EgyÉn Egész-sége, a hármas egység részeire hullik és minden rész meghasonlott kettősségben nyilvánul meg a személyiségben.

A részeire szakadt és ellentéteiben megnyilvánuló EgyÉn számára a megváltás, a megvilágosodás az Egészség helyreállításával jön el.

A gondolatok, a jó érzelmek által lesznek jó cselekedetek. Mit sem érnek a gondolatok és ideák, ha nem keltenek jó érzelmeket, és nem nyilvánulnak meg jó cselekedetekben.

A teremtés, a megnyilvánulás és megtapasztalás eredménye, minősége, “jó” vagy “rossz” volta a lélek és a tudat beállítottságától, hangoltságától függ. „Sötét szobában egyetlen szál gyertya lángja hajladozik ide-oda, miközben halvány fénykörén túl gyülekeznek a sötét árnyak, hogy visszafoglalják maguknak a fény által elorzott birodalmukat és őrülettől csillogó szemekkel, csikorgatva kihegyezett fogaikat, bűzös leheletükkel mérgezik gyenge lelkem. Az árnyak halványan imbolygó gyűrűjén túl, vörös szemeit kimeresztve áll Ő, az árnyak ura, az anyag Fejedelme! S mohón lesi a láng utolsó lobbanását, hogy sötét lelkét kiterjesztve eltévedjek benne.

Hang hallik: "Félsz, gyarló ember?"

Halk sóhajként hagyja el rebbenő ajkamról a válasz: "Igen!".

"Mitől?", "Az ördögtől és művétől!", és halk suttogás kel: "Hát hiszel? Akkor csak félj, nyugodtan!". Halk kacagás enyészik el a parázsló gyertyacsonkban...

Nem akarok félni! Ezért most NEM hiszek, s az árnyak eltűntek, a szoba sötétjében újra az anyagi valóság az úr, a tárgyak visszakapták saját árnyékukat és helyreállítják a békét lelkemben. Már nem félek. Ha nincs isten, nincs ördög sem! Csak anyag van. Béke honol... ?"

(Az Internetről kimásolva, a szerző: Welorex)

"Sötét szobában egyetlen szál gyertya lángja hajladozik ide-oda, halvány fényköréből újabb fénygömbök próbálnak szétáradni, hogy visszafoglalják maguknak a sötétség által elorzott birodalmukat és a halhatatlan Szellem lángjától csillogó szemekkel, bíztatón tekintenek rám, mert megérzik tétova lelkem diszharmóniáját. És az örök világosság galaxisának közepén ott áll és vár Ő, a Szellem, a Lélek és az Erő Ura, harmóniában és békességben. Türelmesen várja lelkem lángjának fellobbanását, hogy minden sötétség és homály felszívódjon, kétségeimet megszűntetve, majd halkan mégis az egész mindenséget átható hangon megszólal: "Nincs mitől félned, a sötétség csak benned élő illúzió, melyet rossz gondolataid, rossz érzéseid építenek fel."

Halk sóhajként hagyja el rebbenő ajkamról a válasz: "Igen! Tudom, csak néha elfelejtem".

"Hát hiszel? Akkor nincs mitől félned!".

A mindent átható erő tüze izzik tovább a parázsló gyertyacsonkban...

Nem akarok félni! Ezért most hiszem, amit tudok és tudom, amit hiszek, s az Erő velem marad, a szoba sötétjében újra a Világ Világossága az Úr, a tárgyak visszakapták saját értelmüket, és helyreállt a béke lelkemben.

Már nem félek. Tudom, hogy van bennem, általam és körülöttem élő Isten és hogy az Útnak van árnyékos oldala is, melynek sötét árnyai is én vagyok magam. Most már tudom, szabadon választhatok" (Az Interneten válaszom Welorex részére) A megváltás akkor következi be, ha a Magasabb Én, a szellemet hordozó levegő lélek, Örök Lélek és az anyagbazárt, ént befogadó víz lélek, Testlélek, az elszakított ikrek egymásra találnak és összeölelkeznek, a Szellem fényében, de a Test Templomában.

Ez a megszabadulás és szabadság pillanata, az EgyÉn uralma az elemek felett, a Hármas Egység Harmóniája.

Az én, a Testlélek tehát állhat a Világosságban, a hármas egységben, ekkor a személyiség saját maga ura, világos érthető, meghatározott és felismert öntudattal. És állhat az én, a Testlélek az Árnyékban, a sötétség kísértésében, homályos eltorzult öntudattal, mint árnyékén, mint ál-ego, a végletek egymásnak feszülő szembenállásában, meghasonlásban.

Rabságában az előítéleteknek, elvárásoknak, ragaszkodásoknak, alantas érzelmeknek, önző vágyaknak. Rabságában valamelyik démoni erőnek (Lucifer, Lilit, Arimán) A hármas egységben létező Én, szabad személyiség, individuum a belső megtapasztalás szabadságában, az értékek felismerése által.

A hármas egységből kiesett én, széttöredezett árnyékszemélyiség, önállótlan, örök függésben áll környezetétől, az őt körülvevő világ gondolataitól, érzelmeitől, kísértéseitől. A saját maga által felépített vagy kívülről rákényszeríttet illúzióvilágának a foglya.

17. Istenkép – Emberkép - Világkép A Más-Kép úgy néz ki, mintha Kép-Más lenne, precíz hamisítvány, tökéletes utánzat, távolról, úgy összességében. Közelebbről megnézve a részletek elárulják.

Minden okot az okozat minősít, minden gondolatot, ideát, érzelmet, tettet annak eredménye.

“Gyümölcséről ismeritek meg a fát” A KépMás szépsége, harmóniája, morális emelkedettsége, tudatának tisztasága megnyilvánul gondolataiban, tetteiben és érzelemvilágában valamint Istenképében, Emberképében és Világképében is.

A MásKép istene, embere és világa úgy néz ki, mintha KépMás lenne, de nem az.

Pontosan úgy lehet felismerni a MásKép hamisságát, ahogy Jézus felismerte a Kísértőt a három megkísértésekor.

A szív, az értelem és a jelenlét ereje, a Szentlélek intuíciója és az Szentszellem inspirációja lehet segítőnk, de felismerni és dönteni nekünk kell. Egyedül.

Ki vagy mi segít felismerni, értelmezni, minősíteni? Kell egy biztos pont, egy sarokkő, egy zsinórmérték, egy alapérték, egy mérték, amihez viszonyítva mérhető, viszonylagos és értékelhető minden érték, minőség és tulajdonság.

A tudatszint, a tudat minősége meghatározza a valóságszintet, a valóság minőségét, tehát az Istenképet. Az Istenkép, mint mérték visszahat a tudatra és kialakítja az emberek közötti értékviszonyokat.

Egy haragvó, hatalmaskodó, ítélkező isten ehhez a mértékhez viszonyítja teremtményei kapcsolatrendszerét is. Ezek a hívők el tudják fogadni az egymás feletti ítélkezést és hatalmaskodást, amit saját egyéni látásmódjuk, lelki beállítódásuk és pillanatnyi érdekeik szerint fognak jogosnak vagy jogtalannak megítélni.

Isten minden pillanatban megnyilvánul, és nem bújik el senki elől, teljes egészében láttatja magát, mindenki megismerhet belőle annyit, amennyit szelleme világossága, lelke tisztasága szerint érzékelése, tapasztalatai, tudati állapota alapján képes felfogni belőle.

Isten az Ember által ismerhető fel és meg. Isten benne van az egész teremtett világában, de csak az ember teremtetett az Ő "képmására", azaz csak az ember képes arra, az egész teremtett világban, hogy Isten Szellemét és a Szent Lelket befogadja, magába fogadja. Az ember ez által képes megismerni Istent és nem csupán fizikai érzékszervek által.

Jézus, mint emberi testbe költözött Isten Fiú, Ember Fia emberi mértékként jelez mindenkinek, tetteivel, példáival, ránk hagyott gondolataival.

Jézus, mint Krisztus szellemi úton és a Szent Lélek által mindenkinek elérhető isteni mérték, azaz mértékadó viszonyítási pont, annak, aki ráhangolja saját szellemi-lelki energiatestét.

Ehhez a mértékhez lehet hozzámérni gondolatainkat, érzelmeinket, tetteinket, istenképünket, emberképünket és világképünket, azaz moralitásunkat, szeretetünk erejét.

Ezen isteni mérték szerint találtatunk könnyűnek vagy igaznak.

Miért olyan fontos ez? Azért, mert amilyen minőségű energiákból, erőkből építkezünk, olyanokká válunk. Az ember készen kap bizonyos értékeknek megfelelő fogalmakat, ilyen, pl. az Istenkép is.

Az istenképpel azonosuló EgyÉn, hasonulni fog az általa elfogadott értékmérőhöz. Akinek az istene haragvó, bosszúálló, kirekesztő, az ezeket a minőségeket magába fogadja, és olyanná válik, ugyanis senki sem születik haragvónak, bosszúállónak és kirekesztőnek, ezért ez nem faj, öröklődés és vérségi kapcsolat kérdése csupán.

Jelenleg a Kereszténység nem létezik illetve illegalitásba vonult; ami helyette van az a júdeokereszténység, vagyis a judaizmus egy oldalági kinövése, gigantikus szektája.

Jézus kereszténysége nem zsidó-kereszténység volt, hanem egy olyan egyetemes értékű kereszténység, amiben megtalálhatja mindenki a maga kereszténységét. Így lehet keresztény zsidóság, keresztény germánság, keresztény szlávság, keresztény magyarság...stb. és végül a keresztény emberek közössége. Az Új Szövetség.

Ebben az Új Szövetségben mindenki lehet szövetséges. Ebben a szövetségben egyetlen értékmérő van Jézus Krisztus Szerető Mennyei Atyja, a megnyilatkozó Szent Szellem, a Dharma, az Igaz Ige, az eredendően tiszta szellemi minták ősi forrása.

Ez az istenkép a morális alap. Alapja az emberképnek, világképnek.

Aki a Krisztussá vált Jézus Szellemi és Lelki minőségeivel, tulajdonságaival, értékeivel azonosulni képes, az tagja, részese, alkotója lehet ennek az Új Szövetségnek, a Szellem-Lélek-Erő Szövetségének, ami maga a Világ Világossága.

Szövetség sokféle lehet, egy eszköz, forma, kehely és az őt megtöltő tartalom minősége adja meg a jellegének megfelelő jelentést.

Természetesen a MásKépnek, a Kísértőnek is van szövetsége, hiszen a próba, a beavatás, a megváltás kísértés nélkül elképzelhetetlen. Azonban a Kísértés szövetsége nem egyetemes, nem érdek nélküli és nem közösség.

Ennek a szövetségnek az istenképe, emberképe, világképe a polaritás, a kettősség, a meghasonlottság jegyében áll. Szigorú törvények és dogmák irányítják, a mindenkor ott lebegő büntetés fenyegető terhe mellett.

Ez a szövetség, csupán csoport, tömörülés, halmaz, mennyiség, ahol nincs, nem lehet és nem szabad lennie egyedi jellegzetességeket hordozó Egyénnek. Ebben a szövetségben a csoport tagja és a csoport azonos, itt a csoport egy kiválasztott egyedének szelleme irányít, a csoport tagja a lelkes nyáj egy báránya, aki nem lát, nem hall, nem gondolkodik, hanem engedelmesen megy a dogmatikus jelszavak kolompolása után. Az ilyen ember vagy fanatikus vakhitű, vagy nihilista, hitetlen.

A Szellem-Lélek-Erő Jézusi Új Szövetsége nem halott betűk halmaza, nem farizeusi törvény, nem kesze-kusza szabályozók tömege, nem megmerevedett intézmény, nem bürokrácia, nem dogma, hanem a Szellem-Lélek-Erő harmóniáját átélő EgyÉn gondolatainak, érzelmeinek, cselekedeteinek eredménye, következménye, teremtménye. A Szent szellem és a Szentlélek által irányított élő folyamat.

Ott, ahol akárcsak ketten a jézusi értékrend szerint jelen vannak ott már él és hat Jézus Krisztus Új Szövetsége. Ez a Szövetség áthatja a mentális, asztrális és éterikus dimenziókat is. Itt a tér-idő minden pontján és pillanatában újra- és újjászülető Élő Érték az útjelző.

Ennek a közösségnek minden tagja egymás mellé rendelt, szabad EgyÉn, aki felismeri a többiekben különbözőségét és hasonlóságát, aki szabadon, saját felelősségére gondolkodik, érez és cselekszik.

Az emberiség egy jelentős része ma és már közel 2000 éve az istenségből népdémonná torzult Jahve (Jehova) igája alatt nyög. A vallási dogmák torzulásából keletkezett népdémont jelenleg az emberiség egy jelentős része istenként tiszteli, táplálva ezzel az erőszak, a gonoszság, a gyűlölet és a képmutató hazugság szellemét, akarva vagy akaratlanul, de háttérbe szorítva ezzel Jézust, a Krisztust, a Világ Világosságát és saját népének szellemi vezetőjét, a magyarság esetében az Öreg IszTent és lelki vezetőjét, a magyarság esetében Napbaöltözött, homlokán Holddal ékes Boldogasszony Anyánkat.

Nem lehet egyszerre két urat szolgálni. Nem lehet egyszerre az egyetemes szeretet moralitását létező, kinyilatkozó Istent tisztelni és ugyanakkor a szerető Atya álarcát viselő Jahve vérgőzös, embergyűlölő tanait elfogadni és “isteni” kinyilatkoztatásként hirdetni.

Jézus Urunk szerető mennyei Atyja a Világmindenség Istene, minden emberé, nemzeti hovatartozás nélkül. Jézus soha nem nevezte az Ő szerető Mennyei Atyját Jehovának, hanem Él-nek, azaz élőnek, minden élő lélek teremtő Élő Istenének.

Jézus világos tudást, igaz értelmet hozott az Embernek örömhírként, hogy tudjon, higgyen és megismerjen, függetlenül nemzetiségétől, hitvallásától.

Annak ismeretét hozta, hogy mint Szellem-Lélek-Test, Isten KépMása minden ember, hogy az emberi lélek öröktől fogva van az Istenben és Isten által.

Egy Új Szövetséget köt az Egyénnel, mely szövetség nem bürokratikus intézmény, nem írott, élettelen szöveg, nem önző érdekeket érvényesítő szabályozók rendszere, nem csűrhető-csavarható törvény, hanem az élő lelkiismeret és a világos érthető szellemiség cselekvő jelenléte a szabad emberek közösségében.

Jézus vallása a szeretet vallása, az elfogadásé és a befogadásé, a türelemé és a megértésé. Jézus “vallása” nem poláris, hanem duális, vagyis nem az egymástól kirekesztően elkülönült érdekek szembenállása, hanem a különböző mégis hasonló, közös forrásból kiáradó értékek kölcsönös együtthatása.

Ezzel szemben a dogmatikus vallások a polaritás jegyében állnak. Így pl. Jehova a meghasonlott isten, aki, megkülönböztet, kiemel és kirekeszt, “szeretetét” egy szűk csoportra érvényesíti csupán, másokat gyűlöl, a más istenképpel rendelkezők legyilkolására és kirablására buzdít. Jehova az őt létrehozók asztrális erőinek legalacsonyabb szintű energiáit egyesíti. Jézus nevén is nevezi őt János Evangéliumában, ő az ördög atya.

Ez az ördög atya három alakban kísérti meg Jézust, mint Arimán felkínálva az anyag feletti hatalmat, mint Lilit felkínálva a lelkek feletti hatalmat, és mint Lucifer, felkínálva a szellem feletti hatalmat. A felkínált hamis gyöngyökért cserébe Jézusnak szolgálnia kellett volna ezt az ördög atyát, amit Jézus nem vállalt és nem vallott.

Az istenképből eredő lelkiség, a gondolatok, a szavak és a tettek azok, amik elárulják valaki igazi arcát és nem a bőrszíne, nem a faja, nem a külső formalitások és álarcok, amelyek mögé elbújik.

A világban, a gazdaságban és a politikában, a közéletben, a munkahelyen, a mindennapokban tűnik elő, hogy valaki tisztességtelen haszonleső, agresszív és békétlen kötekedő, hatalomsóvár; és ez nagymértékben attól függ, hogy Lelke, milyen moralitású tanokon nevelkedett, fejlődött.

Innentől kezd nagyon fontossá válni, hogy milyen istenkép adja a lélek morális alapját.

A mindenható szertő Mennyei Atya azért ajándékozta Jézust az emberiségnek, hogy egy új tudatszintre emelje azokat, akik a szívűkbe zárják tanait. Ezen a tudatszinten mindenkit egyenlő mércével mérnek, senkin nem követnek el sem fizikai, sem lelki erőszakot, csak, mert másként látja a világot, és másként tükrözi vissza Isten arcát.

A modern világ sovinizmusa, rasszizmusa és nacionalizmusa a torz istenkép következménye, ahol “isteni” törvény rangjára emelték a becstelenséget, az átkozódást, a népirtást, népeknemzetek szembeállítását. Ahol az “igazságos” háború jogosságát az erőszakosabb fél önző érdekei döntik el.

Ebből a sötét szellemiségből és zavaros lelkiségből erednek a vallásháborúk és a kereszténység inkvizíciója, a cionizmus, a fasizmus, a kommunizmus és a globalizáció mindenkit maga alá gyűrő, telhetetlen, moralitást nélkülöző önzése.

Az ember moralitása és szellemisége miatt válik Emberré.

Az ősi kultúrnépeknél a Megváltó, a Világ Világossága az egész emberiséghez érkezik a Logoszszal, Isten igéjével, minden politikai és egyéb világi szándék nélkül, hogy az örök tudást és szeretetet az emberlelkekbe ültesse, hogy kivezesse a Vétkek sötét labirintusából, a lelketlen erőszak ördögi köréből.

A megnyilvánulás megnyilvánít valamit, a semmit nem lehet megnyilvánítani. Üres tér nincs. Isten nem a semmiből teremtett, hanem saját magából. Isten saját magát a saját Szellemét nyilvánította meg a Szentlélek és az Istenerő által, ezt hívjuk Teremtésnek.

Istennek vannak általunk megszemélyesíthető, életre kelthető tulajdonságai, de amikor "a haragvó, gyűlölködő, átkozódó Isten" -ről vagy "szerető Mennyei Atyá-ról” beszélünk, akkor az emberben kialakult Istenképről szólunk, arról, amit felfogtunk Istenből saját minőségünk, lelki tartalmaink és mentalitásunk alapján. Amit megélünk, azt vállaljuk, valljuk, az a mi igazi vallásunk.

Az istenképek, istenfelfogások nem azonosak Istennel. Istent megérezni, megérteni, megélni és átélni lehet a szellem-lélek-test harmóniájában, a nyíló virágban, a madárdalban, a felkelő napban és embertársunk csillogó szemében.

A sok kis EgyÉn, Isten KépMás teremtő megnyilvánulásaiból áll össze az Emberiség sorsa és ezért nem mindegy, hogy milyen istenkép szellemisége és lelkisége határozza meg a teremtő megnyilvánulások tartalmát, a jelen történéseit és a jövő okait.

18. Tudat és Tudatosság Az ősi szkíta-hun-magyar (sumer-káldeus-egyiptomi) hagyománykincs 7 rétegű égről és 7 rétegű földről beszél. A 7 rétegű ég jelenti a 7 rétegű asztrál síkot, a Lélek otthonát, ahol az élet vize ered.

A 7 rétegű föld jelenti a tudatot, az elmét és az általa megélhető valóságszinteket.

A 7 rétegű égben van a tudás vagy élet fájának a koronája, és a 7 rétegű földbe nyúlik annak a gyökere.

A tudat többféle, egymásnak megfelelő, egymástól áthatott energia, egyéni képlet szerinti rendszere; vagyis gondolatok, fogalmak, érzések, érzelmek, megtapasztalások, élmények, ízek, illatok, emlékképek...stb. együttes és egymáshoz viszonyított ismerete.

Ezek az energiák lehetnek egy síkon, egy azonos szinten, dimenzióban, és lehetnek egy magasabb vagy alacsonyabb síkon. Vagyis a tudat nem szükségszerűen egynemű, bizonyos tudatrészek lehetnek fejlettebbek vagy fejletlenebbek is.

A tudat lehet mentális, asztrális, éterikus és fizikai hangoltságú, így beszélhetünk szellemi tudatosságról, amikor az EgyÉn uralja a gondolatait, lelki tudatosságról, amikor az EgyÉn uralja az érzelmeit és fizikai tudatosságról, amikor uralja a tetteit, cselekedeteit. A három egységben működve az Élet Tudatosság vagy Tudatos Élet, ami a tudáson, a szépségen és a teremtő munkán alapul.

Azok az energiák, erők, amikből a tudat összerendeződik, az analógia, a megfelelés törvénye szerint minden síkon tükröződnek, megjelenítik a maguk felharmonikusait. Egy fogalomnak, pl. megfelel egy gondolatsor, egy érzelmi töltés, képek, benyomások, formák, mozgások, dinamikák, megfelel neki egy illat, egy szín, egy hang, egy szó...stb.

Mindezek megtapasztalása, átélése, felismerése és megismerése vezet az ismerethez, amit ismerünk, azt tudjuk, amit tudunk az a tudat része.

A Hármas Egységnek megfelelő tudat összehangolt, minden síkon arányosan jelen van.

A Hármas Egységből kizuhant tudat a polaritás, azaz a kettősség világába kerül, és ennek megfelelően nyilvánul meg, gondolkodik, érez, cselekszik, kísért és kísértésbe esik.

A tudat állapotától, összehangolt működésétől, minőségi fejlettségétől függ az EgyÉn valóságszintje, azaz amit és ahogy átél, megél, megtapasztal.

Ezért ha megváltozik a tudat, akkor megváltozik a valóságszint is, és ez jelez az életminőségben, az EgyÉn jellemének, karakterének, gondolkodásának és érzelmeinek a minőségében.

A gondolati-szellemi sík és a lelki-érzelmi sík is egy-egy valóságszint, akár a fizikai-anyagi sík, de egy-egy síkon belül is több valóságszint létezik éppen a tudatszintektől függően.

Ezért az EgyÉn átélheti a földi életében a poklot vagy a mennyországot, illetve a kettő valamilyen keverékét, tudati beállítódásától függően.

Minden EgyÉn saját belső tartalmait, valóságát, tudatát vetíti ki magából, és ami erre a kivetítésre visszajelez, megfelel, csak azt képes felfogni, érzékelni, mint ahogy a rádió is csak azt az adót fogja, amire az állomáskeresővel ráhangolták.

Ezért minden ember elsősorban saját magát látja meg, veszi észre embertársaiban. Amit a tükör mutat az a valóság, ahogy mutatja az a tükör saját minősége.

19. Hit, Tudás, Bizonyosság A személyiség a fizikai síkon saját lelki, szellemi minőségeit, saját belső valóságát kiárasztja, megvalósítja, teremt vele, majd megtapasztalja, átéli, megismeri, ezzel ismereteket és tudást szerez, azaz kialakítja, fejleszti, bővíti saját tudatát.

Bizonyos dolgokat azonban nem képes Anyagi Valóságában megtapasztalni, de ismereteket közvetve, iratok vagy mások elmondásai alapján szerezhet. Ezek a közvetett, még meg nem tapasztalt fogalmak, információk érzelmeket és gondolatokat keltenek, amiket az EgyÉn összehasonlít, összemér már eddig megélt érzelmeivel, gondolataival, ismereteivel, megtapasztalásaival, amelyeket tudatában raktározott el. Ezek alapján véleményt és ítéletet alkot, következtet, megfeleltet, sajátos, egyedi, újszerű gondolat-társításokat alkot.

Az EgyÉn által közvetlen formában, Anyagi Valóságában nem ellenőrizhető, nem megélhető ismeret alapja a Hitnek. A hitben csak hinni lehet a Lélek ismerete által, bízni abban, hogy az valóban úgy van. Az ember szavahihető, megbízható emberekben hisz. Szavahihetőnek, megbízhatónak elfogadott “isteni kinyilatkoztatásoknak”, “szent iratoknak”, tudományos megállapításoknak hisz, és ezen hitére alapozza értékrendjét, fogalom és eszmerendszerét.

Amennyiben a hitünk alapját szolgáló ismeret egyes részei a későbbiekben tévesnek bizonyulnak, úgy szükségessé válik az erre a tanra felépülő eszmerendszer és gondolatiság helyesbítése, kijavítása, aktualizálása. Ez a TAN újraélése, új körülmények között, az új érték teremtése.

Az EgyÉn által közvetlen formában megtapasztalható, megélhető, megismerhető ismeret, információ alapja a tudásnak. A tudás vagy mások által megismert, megtapasztalt és így közismert, vagy az egyén által személyesen átélt ismeret, amely gondolatok és érzelmek összefüggés rendszerét képezi a tudatban.

A Hit is és a Tudás is a Tudat részét képezi.

Az EgyÉn hite gyengítheti, vagy erősítheti a tudást, és a tudás is gyengítheti, vagy erősítheti a hitet. Erőshitű emberek kitartó kutatása nem egy esetben bizonyossághoz vezet, és új tudást teremt.

A személyiség hitét és tudását rendszeresen összeméri mind saját magában, mind a külvilágban, társas kapcsolataiban, fogalmi eszmecserékben, gondolati vitákban és érzelmi megtapasztalásokban. Ezért az EgyÉn hite és tudása folyamatosan változik, alakul, fejlődik a személyiséggel és annak tudatszintjével együtt.

Az a hit, ami tudáson alapul és az a tudás, amit megerősít a hit, az a bizonyosság, a meggyőződés.

Az EgyÉn eggyé válik meggyőződésével.

A meggyőződés a hitnek és tudásnak a szerves egysége.

A meggyőződés meghatározza az EgyÉn mentalitását, gondolkodásmódját, életvitelét, embertársi kapcsolatait, vagyis életének minőségét, értékrendjét, valóságszintjét, tudatszintjét.

Különböző tudatszintek, különböző meggyőződéseket feltételeznek, ezért két ember meggyőződése részben és látszólag ellentétben is állhat egymással, de nem feltétlenül zárják ki egymást. Példa erre a teremtés és az evolúció szembeállítása, ugyanis ellentétük csak látszólagos, mert minden teremtett fejlődik és minden fejlődés a teremtés folyamatának elválaszthatatlan része.

A hit, a tudás és a meggyőződés minőségét, tartalmi helyességét, moralitását meghatározzák azok a források, ahonnan az ismeretek, információk származnak. Ezért az EgyÉn szűkebb-tágabb környezete, családja, barátai, munkatársai, ma már a Tv és rádió műsorai, vallása, iskolai tanulmányai és mindezek alapján saját tapasztalatai jelentős mértékben meghatározzák a hit, a tudás és a meggyőződés, tehát a tudatszint minőségét. Az ember egyszerre hordozó- vivőanyag és hatóanyag, vagyis GyógySZER vagy méreg, Áldhat vagy Ronthat.

Tévhit hinni valamiben, ami téves, tévedés.

Hinni bizonyosság és tudás nélkül, vakhit.

Hiedelem pedig a hamis tudás.

Ha a tudásunkat átérezzük a szívben, a Jó Lélek ártatlan szeplőtelenségében, és a hitünket megvilágítja az értelem, a Világos Szellem Igazsága, akkor már kevesebb az esélye, hogy megtévesszenek, tévedésben tartsanak.

Amit a szellem-lélek megtapasztal, az a bizonyosság, az értékítélet ezután következhet.

A tévhit a legtöbb esetben ragaszkodás vagy előítélet, ami nem "él" a jelenben, hanem az elmúlt valamely minőségéhez kötődik, vagy az ismeret és a megtapasztalás hiányából táplálkozik.

A fanatizmust kívülről szuggerálják abba az emberbe, akiben nem alakult ki egy belső értékrend, morális tartás.

A meggyőződés más, mint a fanatizmus, egy belső érlelődési folyamat eredménye, ami alakul és folyamatosan változik; van önkritikája, ezért képes önönmagát korrigálni, javítani.

A fanatikus elvakult, amit lát egy csőbe belefér. Ezért a fanatikust nem érdeklik a fogalmi keretek, sőt még a fogalmak se nagyon.

Kályhacső! Ezt is meg lehet tölteni olyan tartalommal, hogy a fanatikus lelkesedni tudjon érte.

Azok az Egyének, akik előítéletekből, lelkileg és szellemileg nem ellenőrzött, megtapasztalásaikkal nem összehasonlított információkból építik fel hitüket, tudásukat és meggyőződésüket, azok mások hitét, meggyőződését előítéleteit kezdik el élni, szolgáivá válnak bizonyos általuk nem ismert, fel nem ismert erőknek, vagyis a vakvilág befolyása alatt állnak. Ezek az emberek nem szabadok, telve vannak félelmekkel és nem hajlandók szembenézni még saját lelkiségük intuitív jelzéseivel sem.

Ezért minden lelki és szellemi megtisztulás csakis az önmegismeréssel kezdődhet. Az Egyénnek fel kell térképeznie, meg kell ismernie saját hiányosságait, kifejlesztésre váró tulajdonságait, mások által és saját maga által is negatívnak vélt tulajdonságait és ugyanígy pozitívnak vélt tulajdonságait is. Ugyanakkor az önmegismerés csak az érték és a mérték ismeretében és a hozzájuk való viszonyításban lehet hiteles.

Ezért alaposan meg kell ismerni a fizikai világot, az élet feltételeit, mert az analógiák, megfelelések révén minden mindennel összefügg.

A fizikai test, az asztrál test (a lélek) és a mentáltest (a szellem) tisztasága, világossága lehetővé teszi az intuíciónak, az inspirációnak, a lelkiismeretnek a felismerését, a velük való együttmunkálkodást hitünkön, tudásunkon és meggyőződéseinken. Ez tudatszint és valóságszint emelkedéssel jár együtt, ami lehetővé teheti addig fel nem ismerhető, nem érzékelhető jelenségek, folyamatok átélését.

Most is élnek közöttünk olyan embertársaink, akik látják az aurát, akik inspiratív, mediális összeköttetésben állnak a szellemvilággal, akik képesek betekintést nyerni a Föld éterikus fénykrónikájába, az Akasa Krónikába.

Ezekkel a lelki érzékszervekkel minden ember kivétel nélkül rendelkezik. Az asztráltest, az éterikus test és a fizikai test tisztaságától függ, hogy kifejlődnek vagy sem. Amit az ember nem használ, az használaton kívülre kerül, visszafejlődik, esetleg el is sorvad. Példa erre, hogy az ember sokkal több idegsejttel és idegpályával születik, mint amire egy “normál” embernek, “normál” körülmények között szüksége van, és ez a többlet a növekedés során el is enyészik. Ezt a tudomány a természet “bőkezűségével” és “túl biztosításával” magyarázza. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ember folyamatosan fejlődik és még nem ért fejlődése csúcspontjára. Ezért a természet bőkezűsége azzal is magyarázható, hogy nem azok a “normál” életkörülmények, ahogy élünk és sokkal több, és sokrétűbb képesség szunnyad még az emberben, amiket ha használatba venne, akkor talán nem sorvadnának el gyermekkorban bizonyos szervei.

Ez a kis kitérő arra mutat rá, hogy a bizonyosságnak vélt tudásunk is csak a teljes mozaikkép pár mozaik kockáját mutatja csupán.

Hitünkből, tudásunkból és meggyőződéseinkből állnak össze igazságaink.

Az önző személyiség csak saját hitét, tudását és meggyőződését értékeli, csak azt képes elfogadni és nem veszi észre a mások hitéből, tudásából és meggyőződéséből neki szóló üzenetet.

A kishitű és önmegtagadó személyiség viszont függ mások hitétől, tudásától és meggyőződésétől, és nem hallja meg saját lelke és szelleme neki szóló üzeneteit.

Mind a kettő vak, süket, elfogult és előítéletek rabja.

A külvilágból származó információkat a személyiség saját lelki és szellemi síkján tapasztalja meg, dolgozza fel, rendszerezze, hasonlítsa össze eddigi ismereteivel és tartsa meg, amire a szíve és az elméje együttesen ráhangolódott! Ez az a befogadás és elfogadás, ami új értéket teremt.

A tömeg arctalan, személytelen massza, amit alakítani lehet.

Minden a tömeget manipuláló izmus, (fasizmus, kommunizmus, imperializmus, globalizmus...stb.) és a dogmává merevedett vallások arra építenek, hogy elzárják a tömegtől az információt, a szellemet és saját véleményüket, gondolatiságukat, eszmeiségüket ráerőltetik az egyénre, mely által egyoldalú függőségi viszonyt hoznak létre.

Mindenütt vannak viselkedési normák, szabályok, amelyeket meg kell tartani, és az EgyÉn szabadságjogai csak addig terjednek, amíg ezzel mások jogait nem sérti.

Azonban senki nem állíthat fel önkényesen szabályokat és törvényeket önző, szűklátókörű, egyéni érdekek alapján, az egyetemes törvények figyelmen kívül hagyásával.

A környezet hatással van minden EgyÉnre, de azt kizárólag az EgyÉn dönti el, hogy mivel azonosul és mivel nem. Pl.: divat, vagy szokásossá váló viselkedés minták.

Mindenki véleményét szükséges és fontos lehet meghallgatni, és felismerni azt, ami nekünk szól, mert miden közlésben, történésben van értékelhető információ és igazságtartalom.

20. Személyiség: a Szellem-Lélek-Erő egyedisége az EgyÉn-ben Az emberi test, mint fizikum az ásvány, a növény és az állatvilág evolúciója, fejlődése során jutott el arra a szintre, hogy képessé vált befogadni a Szellemet és a Lelket. Így pl. a lélek testbeszállásának előfeltétele volt a vér megjelenése, a szellem befogadásának, a fejlett tudat megjelenésének előfeltétele volt, hogy az emberi agy két agyféltekére tagozódjon.

Az ásvány mentáltest és fizikai test; a növény étertest és fizikai test; az állat asztráltest, étertest és fizikai test; az ember az, aki mindegyiket egyesíti magában, van fizikai, éter, asztrál és mentál teste is. Ezért Isten KépMása, mert az egészet egyedként, individuumként fogadja magába, ezért van Egó-ja, ezért személyiség, EgyÉn. Ha a szellem-lélek-test hármas egységéből bármelyik is hiányzik, már nem beszélhetünk egó-ról, azaz Egyénről. Az Egyén, pedig Egy Én.

Egyedi és megismételhetetlen, ezért ugyanaz a személyiség sohasem ölthet testet még egyszer.

Az állatoknak csoport szelleme van, a növényeknek csoport lelke és csoport szelleme, ezért csoport egók, csoport személyiségek, azaz nem egy fűszálnak van egója, hanem a fűszálak összességének és nem egy lónak van személyisége, hanem a lovak összességének.

A csoport szellem, vagy csoport lélek létezik az embernél is, ez a közösségek kohéziós ereje, mint népszellem, néplélek illetve a népdémon is. Ez emberiség léptékben is igaz, az emberiség lelke a "Szentlélek", az emberiség szelleme, pedig a "Szentszellem", hiszen ezekből individualizálódott, teremtődött.

Hasonló erőközpont az asztrálvilágban a démonok "Fejedelme" is. Azonban amíg a SzentSzellem és a Szent-Lélek duális, kölcsönös áthatásban megtermékenyítik egymást és folytonosan teremtik, kiárasztják az életerőt, addig az asztrál világban elkülönült Kísértő nem tud életerőt teremteni, és nem is tud közvetlenül hozzájutni. Ezért a kísértés révén, annak révületében csábít el, babonáz meg embereket, akik önző, kapzsi vágyvilágukkal “üzletet” kötnek a kísértővel, amiért cserébe lélekerővel, életerővel fizetnek.

Amivel azonosul az EgyÉn, a személyiség, azzal azonos "hullámhosszra" kerül, amilyen hullámhosszra kerül azon rezeg, és ezen hullámhossznak megfelelő minőségben továbbít és kap szellemi, lelki és fizikai információkat.

A kölcsönhatások kapcsolatrendszerét és így a történések milyenségét befolyásolja az EgyÉn, a közösség, a nép és végső soron az emberiség domináns, meghatározó szellemi-lelki minősége, tudatszintje, alapmoralitása, valóságszintje.

A rezonancia törvénye szerint, amilyen frekvencián tartózkodik a személyiség, olyan minőségű energiák veszik körül, hatják át.

A nem azonosulás, áthangolódást jelent, azaz más hullámhosszra kerülést, ugyanis ha az energiatér, a szellem és lélektest struktúrájának frekvenciája magasabb, mint pl. a dühé, a félelemé, az önzőségé ...stb., akkor ezek az érzelmek, energiák, minőségek nem fogják áthatni, hatalmukba keríteni az egyént.

Az áthangolás vagy behangolás, az azonosulás lehet tudatos és nem tudatos. A tudatos személyiség felébredt, tehát éber, azaz tisztában van cselekedetei, érzelmei és gondolatai következményeivel, hatásaival és kölcsönhatásaival, visszahatásaival.

A nem tudatos személyiség tetteiben következetlen, érzelmeit nem képes uralni, kontrolálni, nincs kialakult szellemi értékrendje, moralitása, ezáltal előítéletekben, dogmákban, elvárásokban gondolkodik, mindezek következtében, pedig öntudatlanul behangolódik az ilyen minőségeknek megfelelő lelki és szellemi szintekre.

A rezgés, a frekvencia és a neki megfelelő energia, mint hatóerő függetlenül attól létezik és megnyilvánul, hogy tudnak róla vagy nem, hogy hisznek benne vagy sem; de hatását, az elfogadás, a meggyőződés, a befogadókészség és a hit...stb. ereje is befolyásolja, tehát a befogadó hangoltsága, affinitása. ("legyen meg a te hited szerint") Minden gondolatnak és érzelemnek van intenzitása és minősége. Ezért egy meghatározott frekvenciájú gondolati vagy érzelemi megnyilvánulás, hasonló minőségű gondolatokat és érzelmeket “gyűjt” maga köré, csak ezekkel képes kapcsolatba lépni, csak ezekre képes hatni és ezek tudnak rá visszahatni. Ezt veszi észre környezetében, ezt látja meg embertársaiban, mint egy tükörben. Minden ember csak saját magát tudja megélni, ahogy az adott pillanatban érez, gondolkodik. Úgy működünk, mint egy mentális adó-vevő, gondolataink, érzéseink különböző frekvenciájú, mennyiségű és minőségű energiaként megjelennek a világ éterben és a fizikai világban, ahol több frekvenciasáv létezik. Az éteri világ és a fizikai világ a közeget jelentik a szellemi és lelki energiák megnyilvánulása számára.

Egy adott hullámhosszon megjelenő gondolat csak ugyanebben a hullámsávban létező gondolatokkal kollaborál, van kölcsönhatásban. Ez a szétválasztás és együtthatás törvénye.

Valami olyasmi ez, hogy az 540 KHz-en fogható rádióadó az 1500 KHz-en fogható rádióadóval soha nem fog keveredni, "átitatódni" nincs közöttük áthallás, kommunikáció.

A gondolat, mint teremtő és hatóerő (mágia, igézet) a megnyilvánulás felé törekszik mind mentális, mind asztrális, mind fizikai síkon és "összegyűjt" minden őt erősítő gondolat- és érzelemmintát, embert és körülményt, majd manifesztálódik a fizikai síkon, mint történés vagy teremtés. Saját gondolatainkkal és érzelmeinkkel így alakítjuk erőterünket, karmánkat, sorsunk okokozati láncolatát vagy így gazdagítjuk a teremtést. Az, hogy teremtünk vagy történünk, áldunk vagy rontunk attól függ, hogy a szellem-lélek-erő egységében megvalósítjuk az igét, vagy a

végletek erőterében homályos szellemmel, tisztátalan lélekkel vakon, kísértésbe esve cselekszünk.

Az asztráltest mindig az asztrál síkon van, mint ahogy a fizikai test a fizikai síkon és azt nem is tudják elhagyni. A különböző síkon lévő, különböző sűrűségű energia testek vertikálisan egy egységet képeznek, ezért horizontálisan nem lehetnek egy síkon, mert különböző a frekvenciájuk.

A "testelhagyás" és az álom nem más, mint tudati áthelyeződés, azaz a tudat fókuszpontjának megváltozása. Ez a fókuszpont áthelyeződés lehet tudatos és spontán, esetleges. Spontán, mint általában az álom vagy az ébrenléti "elbambulás" és tudatos, mint a tudatos álom vagy ébrenlét esetén a meditáció, illetve a tudatos létezés, ami már az éberség állapota. Ez utóbbi az egység megélése, ahol a fókuszpont ott található, ahol harmonikusan kiegyenlítődik a fizikai elme, a lélek és a szellem.

21. Elemi lények – Kílkórok – Megváltott Ember Az elementálok vagy elemi lények a négy alkotóelem elemi építő szellemei, azaz elemi szellemlények.

Az egyszerűbb létformák és az ösztönök irányítói, inspirálói.

A tűz, a víz, a föld és a levegő elementáljai, mint elemi szellemlények az építőerői, alkotórészei az ásvány, a növény és az állatvilágnak és mivel az ember, mint szellemlény fizikai testének evolúciós kifejlődése ennek a sornak a végén áll, így az ember biológiai anyagtestének, ösztönös, reflexszerű, sejt és szövetépítő stb., tevékenységéért is nekik kell hálásoknak lennünk. Ők a Földanya Angyalai.

Az elementáloknak nincs egyénisége, nem individuumok, tehát nem személyiségek bár mindegyik rendelkezik rá jellemző intelligenciával, hiszen fizikai megjelenésük egy szellemlényt feltételez, amelyik fénylény összehangolja tevékenységüket. Ez a fénylény az egész csoport szelleme, aki már egyéniség, személyiség, individuum.

Az elementár vagy kílkor a tibeti és káldeai (pátrhus, méd, hun, szkíta) mágusok és táltosok, később alkimisták által mentális alkímia (mágia) révén tudatosan létbehívott koncentrált gondolaterő, melynek középpontjában egy vagy több gondolatidea áll, amelyet különböző karakterű, tulajdonságú, minőségű energiaszimbólum vesz körül. Ezt követően a teremtője életet lehel belé, azaz lélekkel ruházza fel, majd formát, alakot kap a minőségi és mennyiségi jellemzőinek megfelelően az éterikus síkon és végül, ha az őt alkotó teremtője úgy akarja, manifesztálódik a fizikai síkon. Az így létbehívott kílkór végrehajtja a teremtője által rábízott feladatokat.

Rendelkezik egyéniséggel, intelligenciával, rá jellemző személyiséggel, de mindemellett fiktív, gondolati úton létbehívott, tudat szülte lény, azaz a teremtőjének a rábízott feladat betöltését követően le kell bontania, ellenkező esetben fellázad és zsarolni, energiát rabolva vámpirizálni kezdi teremtőjét, korlátozva szabadságát, mivel saját szellemmel, lélekkel és erővel nem rendelkezik, csak azzal, amit az alkotójától kapott.

Tehát a nem tudatosan, azaz nem a tudás által, nem törvényesen létbehívott vagy spontán, öntudatlan tevékenység által teremtődött kílkór, érzelmekkel telítődött szellemi kivetülés vagy démon vagy, ördög, vagy sárkány, önálló életre kel és uralkodni kezd azon, aki által létbehívatott. Így válnak szenvedélyeink, önző vágyaink, múló pillanat-igazságaink zsíros táptalajjá démoni kilkorjainknak, doppelgängerjeinknek. Ezek az elementárok aztán kiszívják az életerőt, sivárrá teszik a lelkiéletet, elhomályosítják a szellemet; és az általuk megszállva tartott ember által is szolgálni kezdenek még hatalmasabb elementárokat, mint Lucifer, Lilit, Arimán.

Ezzel a személyiség karmát gyűjt maga köré, elveszíti nevének ismeretét, azaz szem elől téveszti szellemi énjének teremtő alapideáját.

Ezért fontos az éber és tudatos létezés, melyben nem csaponganak a gondolatok, a szavak és a tettek és ezért célszerű tartózkodni mentális és morális felkészültség nélkül különböző mágikus technikák kontrol nélküli alkalmazásától.

Végül minden kílkór visszakerül kiáradásának helyére, azáltal, hogy teremtője felismeri, nevén nevezi, tudatosítja tulajdonságait, melyeket tudatos, megvilágosodott létezéssel szublimál, átalakít, transzformál, vagy egyszerűen a krisztusi megváltás misztériumában a megbánás és a vezeklés, a jóvátétel által, saját lelki tisztulása és megvilágosodása által megvált.

Az elementálnak, az elemi lénynek nincs önálló gondolkodása, mivel nincs önálló tudata.

Ha valaki vagy valami a rábízott feladatot következetesen minden alkalommal a feladat jellegének megfelelő pontossággal elvégzi, legyen az gép, ember vagy állat, akkor azt szoktuk rá mondani, hogy intelligens; az elsajátított vagy beprogramozott ismeretanyagot használni képes, de ez nem jelenti azt, hogy önálló tudata is van. Minden önálló tudat (Individuum) rendelkezik intelligenciával, de nem minden intelligenciának van önálló tudata, vagyis nem individuum, nem EgyÉn, nem személyiség.

Azonban az intelligens megnyilvánulás mögött valamilyen szinten tudatos individuumnak kell léteznie. Ez nem élő, azaz a lelkiséget nélkülöző tárgyak esetén egyértelműnek tűnik. Pl. egy intelligens computer programot ember készít.

Az elementálok modern hasonlattal élve úgy működnek, mint egy hálózat, azaz van egy központi agy, és a hálózat végein történik az alkalmazás. Persze ez nem ennyire rideg és gépies, hiszen itt a csoport tudat irányítása mellett lelkek milliárdjai szorgoskodnak a teremtésen. Az elementál kis lélek, fénylény, nincs önálló tudata, de van csoporttudata, amelyik folyamatosan karbantart, bővít egy programot (evolúció), azaz az elementálok által felfogott érzetek, tapasztalatok, információk eljutnak a csoporttudathoz, amely feldolgozza, megismeri, megérti, amit megértett arról tud, amiről tud az a tudat, majd visszaküldi a választ és az elementálok szintjén az alkalmazással megjelenik a reakció, a tett.

Az elementár vagy kílkor ezzel szemben bír önálló tudattal, így gondolkodni is képes, hiszen az alkotója, teremtője, létbehívója felruházta szellemi és lelki minőségekkel, erővel, formával, finom (éteri) vagy durva (fizikai) anyagi megnyilvánulási lehetőséggel. Azonban ez korlátozva van a teremtő alapidea és lelki minőségek mennyiségi és minőségi jellemzői szerint. Ezeket a minőségeket nevezzük jellemnek, karakternek.

Az inkarnálódott személyiség is kílkor, a magasabb Én, a Szellemén teremtménye. Ezért van halál, hiszen a kílkort le kell bontani, feladata teljesítését követően, hogy a begyűjtött, megtapasztalt élményanyaggal, tudással és ismerettel visszatérjen és gazdagítsa teremtőjét.

A halál a fizikai test lebomlása. Az éter test is feloszlik, de előtte még átadja a benne elraktározott információkat az asztráltestnek, a léleknek, aki visszatér a Szellemén-hez. A Szellemén, pedig a karma törvénye szerint új személyiséget alkot és ez így megy mindaddig, amíg a személyiségbe zárt EgyÉn, megtisztul, megvilágosodik, azaz létrejön az a finom, éteri test, ami egyesül a szellem-lélekkel. Ez a megváltás. A megszabadulás.

Az Ember, mint örök Szellemi Lény nem elementár, de az ember, mint személyiség az, mégpedig a magasabb Énnek az elementárja.

Az elementálokhoz vagyis az elemi lényekhez hasonlóan az egyének, az egók is visszajuttatják megtapasztalásaik eredményét a csoprotegóba és a csoport lélekből, a csoport szellemből lehívhatnak információkat (inspiráció, intuíció, más tudatállapotban kapott közvetlen kinyilatkoztatás...) Ez a tudat folytonossága.

Az egó jelenti az egyéni szabadságot, aki feladja az egóját, az feladja lelki és szellemi szabadságát is, megszűnhet az identitása. A Szellem és a Lélek univerzális energiaforrás, ezért folyik a küzdelem az emberek lelkéért és szelleméért a különféle démonok, mint fellázadt kílkorok részéről.

Az izmusok, mint pl. fasizmus, kommunizmus, imperializmus, globalizmus, stb. és a merev, dogmatikus vallások: judaizmus, júdeo-kereszténység, iszlám, stb. tömegbázis igényűek, ezért expanzívak, ezért terjeszkednek, akár erőszakosan is.

A csoport, a közösség, ha kílkor, démon hatása alá kerül, akkor tömegszerűvé, halmazzá válik.

A tömegben nincs egyed, Egyén, nincs individuális egó, ez átruházódik a tömegre és annak vezetőire. Ezért kell óvatosan bánni minden, un. egó feloldással, ha nem tudod kinek vagy minek a szolgálatába áll utána a lelked vagy a szellemed. Ez vonatkozik minden spiritiszta társaságra, szektára, stb. Én - látszat én, egó - álegó, útkereső - akadályember, lehetőség – kísértés, stb. úton - útfélen találkozunk ezekkel a fogalmakkal. Mindannyian érzünk itt valami megfoghatatlan kettősséget.

Miből adódik ez a kettősség? Miért lehet egy szellemi termék, találmány áldás és átok is egyszerre, miért lehet ugyanaz az ember segítőkész és ellenséges is egyúttal, és hol van a harmonikus középpont?

A kettősség nem a szellemben és nem az anyagban van, hanem a lélekben; de a semleges, a különbözőségeket harmóniába rendező középpont is a lélekben található.

Az egót csak az egó ismerheti fel, de az álegót is csak az egó ismerheti fel.

Milyen ez az álegó vagy látszat én? Nem teljes értékű, azaz nem egész, mert lelkének és/vagy szellemének egy részét megosztotta, eladta, elárulta vagy egyszerűen csak ellopták tőle.

Hatalmába kerítette egy erősebb individuum, csoport, entitás, stb.

Attól függ a kettősség az emberi lélekben, hogy milyen minőségek, erőközpontok irányítása alá került a lélek vagy annak egy része az asztrálsíkon. Ekkor az egyén már nem egy én, mert

társbérlője van, vagy megszállott lett. Ekkor a személyiségen belül több “én” is létezik, az ének parlamentje, akik vitatkoznak, hajba kapnak, stb.

Ezért keressük a semleges, kiegyensúlyozott középpontot, ami nem más, mint az egó függetlenségének visszanyerése, a lélek megszabadítása az idegen entitások hatalmától, befolyásától, visszanyerve az Egy Én állapotát; kisöpörve a lélekben teret nyert, vitatkozó, perlekedő, irigykedő démonok hadát, parlamentestől, mindenestől. Ez az önvizsgálat jelenti: ismerd meg önmagad, légy Önmagad!

Ezután az öntudatára ébredt egó már szabadon társulhat, alkothat egységet, közösséget, mint önálló szellem-lélek Én, akár fizikai testben van, akár azon kívül.

22. Vágy-kép (fantázia) - akarat - teremtés Az akaratot és a fantáziát vagy vágy-képet nem szerencsés összetéveszteni; mind a kettőnek, mint önvaló minőségnek megvan a maga felcserélhetetlen és kikerülhetetlen szerepe a teremtésben.

Az akarat önmagában se nem teremt, se nem rombol. Valaki akar valamit, ahol az akarat a megvalósító erő, és mint ilyen semleges; hogy mitől kap teremtő vagy romboló előjelet? Attól, hogy az a valaki mit akar.

Ugyanez elmondható a képzeletre is. A képzelőerő önmagában nem kábító, nem építő, hanem semleges. Egy "eszköz" az ember számára a képek alkotásához, a képzettársításhoz; a gondolkodáshoz, gondolatok befogadásához és kifejezéséhez.

Képzelet és képzelő erő nélkül nem lenne imagináció és az ember, nem tudná befogadni a szellem-lélek inspiratív képeit, képi üzeneteit sem. A fantázia lehet persze kábító is, ha az egó pusztán materiális vágyait akarja vele megjeleníteni, vagy a realitástól elrugaszkodottan öntörvényűen képzeleg.

Ha a "Megfoghatatlan és Kifejezhetetlen Egy" nem vágyott volna a megnyilvánulásra, a megnyilatkozásra, akkor nem lett volna teremtés; és mivel a teremtés nincs befejezve, azaz mindig a Most-ban játszódik le, tehát folyamatos, ezért a vágy és az akarat meghajtó erői a szellemi evolúciónak, a teremtésnek. A szellem-lélek-test harmonikus együtt munkálkodásában Te is a vágy miatt vagy, vágy nélkül nem lennél, ha vágyaid megszűnnek, kimúlsz az életből.

A vágyerő, ha kikerül a tudatos Lélek irányítása alól, és démonok birtokába kerül, akkor sóvárgás, irigység, szenvedély lesz belőle. A vágyerő ez esetben is megszűnik, aminek következménye szintén a kimúlás az életből.

Az akaraterő, ha kikerül a Szellemén teremtő, programalkotó hatásköréből és energiarabló démonok bitorolják, akkor az egyén vagy akarat nélküli, nihilista, kiüresedett bábu lesz vagy erőszakos, mindenkin átgázolni akaró törtető.

23. Egység - Egyediség - Elkülönülés A szellem-lélek, ahogy testet öltött már egó, azaz én, egyéniség, személyiség sajátos, egyedi tulajdonságokkal, minőségekkel és képességekkel.

Az egó tulajdonságok, adottságok, képességek, hiányosságok, ilyen olyan minőségek rendszere, együttese, amire a környezet hatással van, de nem a környezet teremti az egó-t.

Az Egó-t a Magasabb Szellem Én teremti, hívja életbe az előző életekben kiküzdött, kimunkált, karmikusan meghatározó jellem, karakter szerint.

Ha valaki abszolút hallással születik, azt nem a környezet generálta; amit a környezet befolyásol, hogy zenész lesz, vagy zenetanár, vagy netalán világhírű zeneszerző. Ez sem megy azonban az egó aktív közreműködése nélkül. A környezet önmagában nem alkot Mózárt-ot.

A környezet nem az egót hívja életbe, hanem az egó és a környezet együtt teremtik a megoldandó problémákat, feladatokat, gondokat, amik a gondolkodás, a fejlődés és előrehaladás próbái, beavatásai.

A próbákat ki kell állni a környezetben, embertársaink között, a társadalomban, a mindennapi életben, egyébként nem egyesülhetünk saját szellem-lelkünkkel.

Mindemellett létezhet álegó, álszemélyiség, árnyékén, amit nem a magasabb Szellem Én hívott életbe, hanem a személyiség terhelte meg saját magát, külső környezeti erők, társadalmi elvárások, előítéletek, ragaszkodások, dogmák és egyéb Énen kívüli függőségek által.

Sajnos igen sokan összekeverik az Egót és az Álegót, a személyiséget és a személytelenné váló árnyéként. Az Én Vagyok minőség személytelenné válását, EgyÉniség elvesztését az Ausztrál bennszülöttek mutánsnak nevezték. A mutáns az eredetitől eltérő, nem RENDeltetésszerű, nem IsTen KépMás, hanem MásKép. A MásKép már nem az ŐsTan-t éli, valósítja, hanem Lucifer, Lilit, Arimán és egyéb mutáns démonok, szellem- lélekszerű mutáns tudatát termelik az anyagi síkon.

A szellem, a lélek, az anyag létezhet egó nélkül, mert önvaló minőségek, de az egó nem létezhet sem szellem, sem lélek, sem fizikai test nélkül, mert bármelyik hiányzik az egó megszűnik, vagyis az egó a szellem-lélek-test együttes megnyilvánulása egyediként, egyéniként, ami egyszeri és megismételhetetlen. Az egó az evolúció, a teremtés motorja. Az egó teremti a sorsot, és a sors visszahat az egóra, de a sors az EgyÉn szabad akaratából megváltoztatható.

Az egó, mint Testlélek természetesen nem egyenlő a magasabb rendű tudattal, az örök Lelkű SzellemÉnnel, de annak része és megnyilvánulása, alkotása, teremtménye.

Az isteni én-tudat individuum. Az isteni én-tudat, mint individuum része az univerzális tudatnak, az Isten-szellemnek, és ez az Isteni Én tudat, mint individuum vetíti ki magából az Egó-t, a személyiséget, amely cselekszik, hat, teremt, érez és tapasztal.

Az Egó tehát, a szellemi ÉN, mint individuum megnyilvánulása egy karmikus képlet alapján.

A karma az előző életek felhalmozott tapasztalata alapján tartalmaz tulajdonságokat; képességeket, adottságokat, hibákat és hiányosságokat. A fizikai személyiségben élő én feladata, a sorsképlet megtapasztalása és átélése; valamint ezen keresztül a transzformáció, az átalakítás. Pl. ha egy kos csillagképben született xy igen erős diktatórikus hajlamokat hozott magával; olyan kapcsolatokba és szituációkba fog kerülni, hogy e sűrűbb erőit kénytelen legyen finomítani, átalakítani. Azaz nem kidobni kell az ablakon ezt a meglévő kosi erőt, hanem átalakítani moralitásában, ha ez sikerül, akkor a "diktátorból" lesz egy jó "király", egy jó vezető.

Ha megfojtják, kiölik, feloldják a diktátori erőt, energiát, akkor ezzel együtt a jó király minőséget is feloldják, megszüntetik. Ugyanis mind a kettő ugyanaz a szellemi energia csak más-más asztrális, lelki erőkkel feldíszítve. Az elhangolódott gitárt sem dobják el, hanem behangolják.

Ez tehát azt jelenti, hogy a személyiségben, az egóban meglévő polaritást, kettősséget, végletességet, szembenállást a Hármas Egységben dualitássá, azaz együttműködő, egymást átható párossággá kell alakítani, amelyben az egyik és a másik véglet a középpontban talál egymásra és nyilvánul meg harmonikusan. Ugyanis a diktátor, az ellentmondást nem tűrő kényúr ellentétes végpontja a megalkuvó, határozatlan, minden véleménynek engedő pipogyaság. Mind a két végpont alkalmatlan a vezetésre. Ha a kettészakadt kettősség egyesül, áthatják egymást, akkor születik meg a három vagy a kettő az egyben, a jó király.

A Lélek kétarcú, két erő feszül benne egymásnak, az Útkeresőember és az Akadályember. Ez a teremtés képlete.

Semmilyen külső Akadályember nem foszthat meg minket "kincseinktől", a mi saját, belső Akadályemberünk közreműködése nélkül. A szabad akarat is a teremtés törvénye.

Minden történés és megnyilvánulás kétféle érzést kelt a kettős természetű lélekben; a folytatás attól függ melyik érzés lesz az erősebb, a kísértés vagy a felkínált lehetőség a sorsépítő munkára.

A révészt, a Kísértőt, ki kell fizetni, oda kell neki adni, ami az övé, ha nem, akkor elveszi. Ha elismered az adósságod és megfizeted, elenged az Akadályember is. Máshonnan, más formában kárpótlást kapsz, mert a kiegyenlítődés törvénye is a teremtéshez tartozik.

A lélek kettős természetű, mindenkiben él egy ”Útkeresőember" és egy „Akadályember". Önismeret, lelkiismeret, azaz Lélek-ismeret és az intuíció segítsége nélkül nehéz felismerni a mindennapi életben, hogy melyik - melyik.

Az Útkeresőember feltételezi az Akadályembert és fordítva, azaz egymást hívják létbe.

Ez a különbözőség a feltétele a megkülönböztetés képességének. Mert amit a lélek megkülönböztetni képes, azt felismeri, amit felismert azt megismeri, amit megismert, megtapasztalt arról tud, és amit tud, abból épül fel a tudat. A szellem, a lélek és a test harmonikus együttműködése képes a lélek megosztottságát feloldani. Az útkereső és az akadály ember a Hármas Egységben átalakulva megteremtik a megszabadult, megváltott, megvilágosodott Embert.

24. objektív – szubjektív - relatív Hol van az igazi és objektív Világ, és hol kezdődik a szubjektum? Ez is, az is bennünk van, akárcsak a szubjektív tudatállapotaink, érzéseink és álmaink. A lélek, az asztráltest, mint rész számára az álom az objektív, közvetlenül megtapasztalható Világ, a test, mint rész számara, pedig az anyagi valóság az objektív, valóságos Világ, a szellem, a mentáltest, mint rész számára, pedig az ideák világa, a mentál sík az objektív, külső Világ. Azonban a részek külön-külön szemlélve szubjektívek, sajátos, egyedi valóságot megélők, és egymáshoz viszonyítva relatívak, azaz viszonylagosak.

A Hármas Egység harmóniája, a Szellem, Lélek, Test tudatos egészsége, egysége oldhatja fel a részek szubjektivitását. A tézis és az antitézis dualitása, szubjektivitása a szintézisben lehet harmonikus és viszonylagosan objektív. A tiszta Szellemmel és a tiszta Lélekkel áthatott gondolkodás, megtapasztalás vezet az objektív, mindent átható bölcsességhez, ami már több mint a szubjektív egyénileg megélt tudás.

Megismerni valamit, így magunkat is, csak valamihez viszonyítva lehet, hisz egy fogalomnak, tulajdonságnak önmagában semmi értelme.

Ismerjük fel Karmánkat a tükörben, a többi emberben, a világ történéseiben, ez lehet az önmegismerés útja, és ehhez nem kell mást tenni, mint őszintén élni az életet, és megismerni, tapasztalni, okulni, belátni, felismerni és jóvátenni, amit elrontottunk.

Mindenki változik, átalakul, képességeivel, adottságaival megpróbál élni, hibáit megpróbálja kijavítani, hiányosságait kifejleszteni; ez az evolúció lényege és az emberiség-fejlődés értelme. Ne akarjunk mások lenni, hanem önmagunk. Nagyon sok ember eldobja magától az individuum önkifejező és önfejlesztő szabadságát azáltal, hogy mások gondolatait kritika nélkül átveszi, mások lelki tartalmait ellenőrizetlenül befogadja és így személyisége már nemcsak önmagából, hanem mások gondolataiból, érzéseiből, dogmákból, előítéletekből, stb. áll. Az ilyen ember nem szabad, és önmaga korlátozza saját fejlődését. Nem az csupán az objektív valóság, ami körülvesz.

Ahogy sajátos egyediségünk viszonyul a körülvevő világhoz, és ahogy azt megtapasztaljuk, megéljük, az válhat objektívvé.

25. Világ, Illúzió, Valóság A Világ a Szellem és a Lélek egymásra hatásának az eredménye, ahogy Világosság is csak akkor van, ha van fény és a fényt befogadó közeg.

Amennyiben csak egyetlen csillag ragyogna az űrben, és mi a csillagnak háttal állnánk, akkor csak a teljes sötétséget látnánk magunk előtt, mit sem sejtve arról, hogy mögöttünk egy csillag ragyog.

A fény nem tud megtörni semmin, nincs ami, befogadja és visszatükrözze.

A világosság és a melegség a lélekben keletkezik, mint befogadó közegben a szellem fénye által.

A Világ a maga fizikai valóságában a sugárzó szellemi erőknek a lélekben való befogadásának, megtermékenyülésének a gyümölcse. Ezért a Világ, mint elsődleges Teremtés az Isteni elme, az Isteni Tudat megnyilvánulása, kiáradása, manifesztálódása, inkarnálódása, testet öltése.

A teremtmények is teremtenek és ez a másodlagos teremtés a teremtmény szellemiségének és lelkiségének a tükre, kiáradása, megnyilvánulása. Ez a teremtmény Világa.

Az elsődleges, Isteni Teremtés Világa a Valóságos, objektív Világ, az a kiindulási alapérték és egyben morális mérték, amihez mérhető minden, amihez viszonyítva válik valami helyessé vagy helytelenné.

A teremtmény belső, szubjektív és kifelé áradva egyre inkább manifesztálódó Világa valóságos, ha összhangban, harmóniában és megfelelésben van az Isteni külső, objektív Világgal.

Látszat, illúzió a teremtmény által teremtett Világ, ha nem a Szellem, Lélek, Erő Hármas Egységéből keletkezett, ha az elsődleges Teremtés Világához, tehát a morális mértékhez képest részleges, torzult, a kettősségben végletes és meghasonlott, ha elkülönül és elkülönít, ha kizár és korlátoz. Így tehát a Világ nem káprázat, illúzió, maya.

Az ember a természet, a világ része, teremtménye és alkotója egyszerre, a világgal együtt fejlődik, változik és alakul. Ezért, ha a világ illúzió lenne, akkor az embernek is illúziónak kellene lennie.

Az ember Isten képmása, mert szintén szellem-lélek-erő hármas egysége, ezért, ha az Isten képmása illúzió lenne, akkor az Isten is illúzió lenne.

A teremtő Isten magából teremt, saját minőségeiből, így a teremtmény, vagyis a világ az isteni princípiumokat, alapminőségeket és alap tulajdonságokat jeleníti meg.

A teremtő, a teremtmény és a teremtés Egy valóságos Egység, ezért nem lehet illúzió.

Az ember, ha megismerte önmagát, akkor megismerte a világot is, és ez fordítva is igaz, ha megismerte a világot, akkor megismerte önmagát is. Ezért a megismerés, vagyis a kiindulási érték, és az érték értelmezése, vagyis a mérték dönti el, hogy mi illúzió és mi a teremtés valósága.

Ami illuzórikus lehet az a megismerés a különböző tudat szinteknek megfelelően.

Az illúzió az káprázat, csalódás, részleges ismeret, az alapértéktől és az alapideától eltérő értelmezés. Hamis, ezért létrontás és léthazugság. Ezért nem az Ember illúzió, hanem az árnyékén, az álegó, a doppelgänger, a csupán statisztikai adatként a fizikai síkon ténfergő fogyasztó.

Az illúzió nem a teljességet fogja át, hanem annak csak egy részét, ezért erre a részleges ismeretre épített minden fogalomrendszer és következtetés csak részleges, tehát illúzió lehet.

Ezért illúzió az az érzéki világkép, hogy a világ pusztán anyagi valóság, mennyiség, öntörvényű biológiai tenyészet, és amely minden szellemit illúziónak tekint.

Ugyanilyen illuzórikus az a misztikus világkép is, amely az anyagi megnyilvánulást, a természetet illúziónak tekinti, és csak a szellemit fogadja el valóságosnak.

Tehát nem a világos világ, a Világ Világossága az illúzió, hanem a világról alkotott ismeret, világkép lehet illuzórikus, hamis, részleges. A Vakvilág. A Vakvilág az csak úgy történik, nem tudatosan, az árnyékember, az álegó termeli ki magából, mint egy váladékot.

Ha az alapérték, az Ige, a kinyilatkoztatás fogalmai torzulnak, más értelmet kapnak, akkor hamissá, illúzióvá válnak. A rosszul értelmezett fogalmakkal csak illúziót lehet építeni. A hamis mérték, a hamis mérleg csal.

A hamis, illuzórikus okból eredő minden okozat, következmény hamis és illuzórikus lesz. Így élhet valaki egy valóságos világban is illúzióban.

A valóságos és igaz fogalmak eltorzítása, meghamisítása a létrontás.

A hármas egységű létezés a való, igaz teremtés, és az ebből kiesett hamis illúzió csupán nem maradandó történés.

Ezért lehet illúzióban élni helyes fogalomhasználat mellett is a hármas egységen kívüli poláris, kettészakadt, meghasonlott világban.

Aki érti a fogalmat, de nem a szerint érez, és aki érzi a fogalmat, de nem a szerint cselekszik, már nemcsak illúzióban, létrontásban él, hanem léthazugságban. A léthazugság megtéveszt és tévedésben tart, kísértő és kísértés.

Az illúzió a karmát megterheli, ilyen minden be nem váltott gondolat, meg nem élt életérzés, hamisan kinyilatkoztatott ige, minden léthazugság és létrontás. A rosszul értelmezett valóság az illúzió.

A tükörképben a tükrözött tárgy, az illúzióban, pedig a valóság nincs jelen sem fizikailag, sem lelkileg, sem szellemileg.

A testet öltésben, a teremtésben viszont a megnyilvánult szellem-lélek saját minőségei szerint fizikai manifesztációjában, valóságosan is jelen van.

Minden illúzió, maya, ami hamis, ami hazug, ami a lényeget csak részben és torzan tartalmazza, ami nem teljes, ami úgy néz ki, de mégsem az. Ezért illúzió az ember gondolataiban keletkezhet, mint "tudati termék" a helytelen értelmezés és megismerés, valamint a valóság, az Ige meghamisítása eredményeként.

Ezzel szemben az imaginációban az imagináció forrása és az imaginatív kép, látvány azonosak, eggyé válnak. A teremtő, a teremtés és a teremtett Egy Egység.

Egy pompásan virágzó és illatozó növény, egy zamatos alma maga az Opus Magnum annak a szellemlénynek a számára, aki által megjelenhetett a Földön.

A geocentrikus világkép csak a sötét középkorban jelentette azt, hogy a föld körül kering a nap és az összes bolygó.

Az ősi archaikus időben ez azt jelentette, hogy a szellemi világ számára a Föld az imaginációs pont, ahol megszülethet a mennyei paradicsom realizált, megvalósított Nagy Műve, benne az emberrel és az ember által.

Szemlélve a világot és az emberek jelenlegi világképét, gondolkodását úgy tűnik, hogy a földet siralomvölgynek tekintik, az anyagot és a fizikai embert bűnösnek, az élet értelmének a szenvedést látják, akik már "ezoterikusok" azok szerint minden földi cél értelmetlen, sőt a személyiséget fel kell oldani, az egót le kell bontani. Egy-két modernkori ezoterikus okosság pedig a Világot az Egyén önző, szabados, felelőtlen mágikus terepasztalának tekinti, ahol mindenki annyi pénzt teremthet magának amennyit csak akar, ahol olyan körülményeket teremthetünk magunknak amilyenekhez éppen kedvünk szottyan. Az emberek szimbólumokat rakosgatnak magukra és másokra minden morális háttér és lelki tisztaság nélkül, amivel csak termelik a karmát, az apokaliptikus történéseket, az illúziót.

26. A karma és a szabad akarat A Karma, amit a Lélek akar Ma! Ugyanis csak a Most, a jelen Pillanat Él.

A múlt a tudat, összességében a kozmikus tudat emlékezetében létezik, nincs itt a pillanatban csak annak a következményei, nincs itt a pillanatban csak akkor, ha általam és bennem, gondolataimban és érzelmeimben élővé válik a jelenben.

A jövő, pedig a Ma, a Most történt okoknak az okozata, eredménye vagy célja lesz. Így a karma a reinkarnációt és az ok-okozat törvényét figyelembe véve az előző életek tetteinek, felhalmozott ismeret és tudásanyagának, lelki minőségeinek a jelen életbe való áthozatala, áthatása, együtthatása annak minden következményével.

A jelen életemben is építek karmát, azaz el kell viselnem gondolataim, érzéseim és cselekedeteim minden következményét.

A testet öltő lélek mindig más és más személyiségben jelenik meg, azaz egy adott személyiség egyszeri és megismételhetetlen.

A karma lehet a sors karma is, mely karom megragad, behatárol, megköt és nem ereszt mindaddig, amíg a lélekben lévő Kísértő energiák át nem alakulnak Megváltó energiákká.

Karmája annak van, aki kiesett a hármas egység egyensúlyából, a polaritásba, a kettősségbe; elkülönülve az egységtől, mindenféle közösségi áthatást, együtthatást, együttérzést elutasítva. Ez esetben az egyén elkülönül, szembeáll, kizár és kizárul. Az Ősforrás erői csak a hármas egységen lévő EgyÉnben hatnak, a kettősségbe, polaritásba került személyiség saját energiáit éli fel addig, amíg erői elfogynak. Ekkor energiát kezd rabolni, akár tudatosan, akár tudatlanul, függőségi viszonyokat hoz létre, más kettősségben élőkkel, és megindul a harc az Ősforrástól elzárt álegók korlátozott és véges életenergiáiért. A megszerzett energiák azonban magukon hordozzák annak a személyiségnek a sajátos jegyeit, minőségi ismertetőit, sajátos tulajdonságait, akitől megszerezték. Így ezek az energiarendszerek összekapcsolódnak, vagyis karmikus viszony jön létre közöttük. Az energia, amit magadba fogadsz “odahívja a gazdáját is”.

A karma egy sorsépítő, sorsteremtő munka, a saját akarat és szabadság által; egy tanulási folyamat, átélés és megélés, belátás és megismerés; az Emberlét önismereti iskolázása.

Addig nincs teljesen szabad akarat, amíg a Karma és a sorsszerűség irányít, azaz a Karma meghatározza a Szabadság mértékét és milyenségét.

Egy sarkított hasonlattal élve, olyan ez, mint amikor kinyitod a ruhásszekrényt és megállapítod, hogy 15 ruha közül választhatsz, mert ennyi ruhád van. Azt viszont szabadon eldöntheted, hogy melyiket veszed magadra. A megtapasztalás síkján, pedig elkészíthető az új ruha.

Amikor a Lélek inkarnálódik, meghatározott jellemmel, karakterrel, tulajdonságokkal manifesztálódik a fizikai síkon. Ez a meghatározott jellem és karakter nem lehet másmilyen, mint amit az előző életek gondolatai, érzelmei, cselekedetei, megtapasztalásai megteremtettek.

Ilyen értelemben a múlt, mint ok visszahat a jelenre és befolyásolja, behatárolja a szabad akarat választási lehetőségeit. Ez esetben a jelen okozat, következmény. A feladat megoldása dönti majd el, hogy a jelen történései, milyen jövőbeli következménnyel járnak majd.

Azonban éppen a szabad akarat révén múltbeli, karmikus kényszerítő erő nélkül is lehet a jelenben cselekedni, ez esetben nem a múltat dolgozzuk fel, hanem a jövőt építjük.

A hozott képességek, adottságok illetve hiányosságok megszabják az adott személyiség szabadságának mennyiségét és minőségét. Azaz egy keretet biztosítanak a Lélek számára a fizikai síkon, mintegy kijelölve, meghatározva, elrendelve az átélendő élmények fajtáit, mint lehetőségeket.

Ez így a sorszerű kényszer, azonban a lehetőségek száma még így is végtelen, így ezen a kereten belül érvényesül a szabad választás lehetősége, a szabad akarat megnyilvánulása.

A Karma feldolgozása, átélése, átalakítása által megváltozik a személyiség karaktere, jelleme, szabadságának minőségét és mennyiségét meghatározó tulajdonságai, kitágul a világ, megnőnek a választási szabadság lehetőségei, finomodik az átélendő élmények minősége. Mígnem a megvilágosodás, megváltás által a Karma eltűnésével, a Zodiákus uralmának lerázásával a Lélek eggyé válik az egésszel és visszanyeri teljes szabadságát, a szellem-lélek-erő hármas egységét.

A szellemi lét nem káosz, a szellemben élni nem önkény; a szellemi világ egy rendezett struktúra.

Ennek megfelelően az anyagi világnak is megvannak a konkrét törvényszerűségekből álló szerkezeti elemei, tartópillérei, melyek a szellemi világban fogantak.

Meg kell tudni különböztetni a minőségeket egymástól, ez a különböző értékek, tulajdonságok felismerésének a rendje. Ahol a minőségek felismerhetőek, ott uralkodik a rend, amelyben a különböző tulajdonságok, jellemzők, egyediségek példa értékű jelzésekkel hívják fel magukra a figyelmet. Csak ami szétválasztódott a káosz egyvelegéből, csak az képes az egyesülésre. Minőség szerinti szétválasztás hiányában a dolgok összekeverednek, és ez a rend hiánya, a káosz. A törvény tehát a káoszból a rend felé haladás, az összezavart, összekevert, össze nem illő ideák, hatóerők, minőségek szétválasztása és megkülönböztetése felé haladás.

A minőségek és tulajdonságok individualizálódását, egyénivé válását segíti elő a Karma és a Karmán belül a szabad választás szerinti átélés és megtapasztalás. A megtapasztalást követően megismert és felismert minőségek, tulajdonságok képesek azután az együttműködésre, az együtthatásra rendeltetésük szerint. Ezek a személyiségrészek már nem tartoznak a karma kötőerejének erőterébe, míg más személyiségrészek még igen.

Minden valóságteremtő gondolat, ami nem válik életminőséget alakító életcéllá, kiöli a lelkierőt, de minden megtapasztalás útjára lépett gondolat lelkierőt ad.

Az a szellemlény-gondolat, amelyik nem lelkesül át, az nem kap életet az anyagi világban és viszont, az az érzület, érzékelés, benyomás, anyagi világi formális gondolat, mely nem szellemesül át, nem létezhet a szellemvilágban.

Mindannyinkban él a Kísértő Árnyéklény, aki meg akarja akadályozni az önmegismerést, a tapasztalás útján való megismerést és sugallt ítéleteivel és sóvárgásaival megláncolja a lelket, előítéletekre késztet, és élettelen dogmákhoz akarja kötni a gondolatainkat. Ki akar ragadni a hármas egységből a polaritás harcos világába. A Kísértő adóssá tesz és az adósságot életerőben kell lefizetnie annak, aki nem állt ellen a kísértésnek a szellemi, lelki és fizikai sík valamelyikén.

A Kísértő a fizikai sík érzékszerveinek korlátozott szintjére szorítja le a megismerést, elnyomva az intuíció és inspiráció halk, de határozott jelzéseit.

A Kísértő még a Karma által engedélyezett szabadságunkat és szabad akaratunkat is elveszi, hozzákötve gondolatainkat dogmákhoz, mások gondolataihoz, előítéletekhez, az érzékiségből fakadó érzelmekhez, érzékcsalódásokhoz.

A tiszta és szabad gondolat az, amit nem befolyásolnak előítéletek, múltbeli események, mások gondolatai, mégoly magasztos tanok és elméletek sem.

Szabad az akarat, amikor független a körülményektől, a környezettől, az elvárásoktól, ragaszkodásainktól és más személyektől, emberi és világi struktúráktól, rendszerektől. A szabad akaratot nem köti a karma és a sors kényszerítő ereje sem.

Tiszta, szabad és őszinte az érzelem, amikor érzéséletünk megszabadult mások érzéseitől, téves felismeréseink és előítéleteink, valamint a külső elvárásoknak való megfelelés hangulatától, az elfogult szenvedélyek, sóvárgások késztetésétől.

A Karmaoldás az élet feladat teljesítése, ez az a kegyelem, amit a személyiség megváltásként él át a fizikai síkon, ekkor érzi a megszabadulás belső örömét mind a három síkon; gondolataiban, érzelmeiben és tetteiben egyaránt. Már nem kényszeríti senki és semmi. Az önmegismerés göröngyös, fájdalmas, csalódásokkal teli útját végigjárva felismerte és megnevezte démonait, kiszabadította és átalakította a sötétségben fogságba esett lelki erőit.

Inkarnációja végén, pedig megtapasztalásai gazdag kincses ládájával tér haza.

A halált követően az étertest rövid időn belül lebomlik, és a lélek felkészül a következő inkarnációra.

Az étertest megtisztulása a földi élet során, ahhoz vezet, hogy nem bomlik le a halál után és egyesül a karmától szabaddá vált lélekkel.

Az étertest adja a fizikai test formáját, ezért ha az étertest nem bomlik le az újra testet öltés nem jelent új testet öltést is. Az étertest megtisztulása a lélek megtisztulásával érhető el törvényes úton.

A fekete mágiával megőrzött étertest a fizikai föld vonzásában marad, alkalmat keresve az inkorporációra, egy másik testbe való beköltözésre, megszállásra.

Az inkarnáció megvalósulásra törekvő eredménye, a szellemi cél, az intuíció és az inspiráció által ösztönzi az egyént a karmaoldó, asztrál- és étertestet tisztító tettek irányába. Azonban az egyén fizikai síkról gerjedő érzéki vágyai, előítéletei, elvárásai, ragaszkodásai sok esetben túlharsogják a magasabb Én, a tisztább lélekrészek finom jelzéseit.

Nemcsak a tettnek van karmikus vonzata, hanem az érzelemnek és a gondolatnak is, ezért mondta Jézus, hogy aki gondolatban vétkezett az már vétkezett.

A helyes észlelést elhomályosító gondolat, a téves értékítélet, a kísértés és a lehetőség összetévesztéséből eredő érzelmek elsötétítik a megértést, megzavarják a lélek magával született boldog természetét, megnehezítik a helyes meggyőződést, torzítják a test-lélek-szellem formáját, harmóniáját, eltávolítanak a karmikus alapképlet céljától, ezáltal rövidítik az élettartamot, és az intuíció és inspiráció tompulásával nehezítik a szellemi fejlődést.

A Karma tehát gondolat, érzelem és tett következménye vagy eredménye, ami vagy sorssá válik, vagy szabaddá tesz.

27. Azonosság - Különbözőség, Egyediség - Egység, Kölcsönösség - Közösség Másság - egyenlőség, különállás - széthúzás, egyoldalúság - tömeg Mindennapos fogalmaink, mégis sokan sokféleképpen értik.

Mit jelent a közösség? Visszatekintve a szótőre, megpillantjuk a köz, a tér fogalmát. Tehát a közösség tagjainak azonos közegben kell létezniük, ugyanakkor mégis elkülönülten, bizonyos távolságot, közt megtartva, biztosítva az egyéni szabadságot, hogy a minőségek elkülönülhessenek. Az azonos közeg, pedig valamilyen azonosságot, közös alapértéket kell, hogy feltételezzen a közösségen belül.

Tehát a közösség megalakulásához szükség van egy közegre, térre és valamilyen azonosságra, hasonló minőségek összetartó erejére, mint a közösséget összetartó kohéziós erőre.

Természetesen az azonosság nem feltétlenül jelent hasonlóságot, mivel a duális világban még az azonos erők is különféleképpen jelenhetnek meg. A minőségek, tulajdonságok, egyediségek csak egy meghatározott közegben, térben, közösségben kapják meg az értelmüket, egymáshoz való viszonyuk függvényében. Tehát minden közösségnek az az értelme, hogy az önmagában értelmezhetetlen minőségek, tulajdonságok és erők, egymáshoz való viszonyukban értelmet kapjanak, megnyilatkozzanak.

A közösségen belüli azonos minőségek rendeződnek, a tartalmuknak megfelelő törvények, morál szerint, azaz minden közösségben kialakul egy vagy több domináns elv, magatartás-szabály, rendező erő, írott vagy íratlan törvény, amelyek a közösség morális rendezettségét tükrözik vissza.

A közösség is, az Őt alkotó Egyénekhez hasonlóan fizikai, asztrál és mentál testből épül fel, azaz van egy gondolati, idea-tartalma, eszmeisége; van lelki, érzelmi, hangulati, esztétikai... stb. tartalma; és van fizikai megjelenése, tevékenysége, a lelkiségét és szellemiségét tükröző szervezete; de az egészet az alapidea moralitása fogja össze. A közösség éterikus kisugárzásának ereje és minősége jelzi, hogy harmonikusan működik-e vagy sem, akárcsak az Egyénnél is az étertest ereje tükrözi az Egészséget, az ÉletErőt a hármas egység (szellem, lélek, test) harmonikus együttműködését.

Az éter, prána vagy csí tölti be a teret és szállító eszköze és közege a mentál síkon a gondolati energiáknak, az asztrál síkon a lelki, érzelmi energiáknak illetve mindkettőt közvetíti az ember éterikus testéhez. Ott a fizikai test erőközpontjaihoz, mirigyeihez, szerveihez kerül, majd a fizikai test érzületeit, a fizikai síkon keletkezett, eredt érzelmeket és gondolatokat, a teremtő idea tapasztalatait visszajuttatja, az asztrál és a mentál testbe és a világéter által a Szent Lélekhez, majd a Szent Szellemhez a Kozmikus Elméhez, de csak az esetben, ha a megtapasztalás eredménye átjut a minőségi szűrőkön, vagyis a többrétegű asztrálsíkon.

A Kozmikus Elme, a Szent Szellem is egy közösség, szellemi közösség, és a Szent Lélek is egy közösség a lelkek közössége.

HeRMeS ToD (HáRMaS TuDó) követői azt tanították, ahogy lent úgy fent, azaz az Univerzum és az ember egymás analógiái, megfelelnek egymásnak. Az ember, különböző síkokból és dimenziókból összeálló egység, azaz a fizikai test, a lélek és a szellem egésze. Így az asztrál- és mentáltest az egyénre jellemző információkat hordozó elektro-mágneses erőtér. A kaldeus mágus-

papok pontosan tudták, hogy az ember gondolatai, érzelmei és tettei ezen energia rendszer karmikus, ok-okozati megnyilvánulásai.

Magyarán egy degenerálódott gondolat és érzésvilágú embernek a fizikai síkon történő megnyilvánulásai is hasonlóak lesznek és fordítva, a degenerált tettek, érzelmek és gondolatok torzítják a lelket, és a szellemet elhomályosítják.

A Szentlélek, az emberi lelkek összességének un. Kozmikus központja. De ugyanígy az ellentéterőknek is megvan a hierarchiája. A különbség a Fehér- és a Sötét Testvériség között, a minőségben, a moralitásban és az irányultságban van. Ez a gyakorlatban frekvenciabeli különbséget jelent és amilyen frekvenciára hangolódik az egyén gondolat és érzésvilágában, úgy annak az ÚR-nak a szolgájaként nyilvánul meg, amelyik hierarchiába az adott frekvencia tartozik.

Ezért az csak formalitás, hogy kit minek neveznek, vagy nevezi magát, igazi arcát gondolatai, érzései és tettei mutatják.

Egy közösségben a mentális és asztrális erők hatványozottabban érvényesülnek. Ezért nagyon fontos egy közösséget életbehívó alapidea vagy ideák helyes morális alapja és az, hogy a moralitás iránya a működés során se torzuljon. Az EgyÉn a közösséggel nagymértékben azonosul, hasonul, ezért a közösség felelőssége igen nagy az EgyÉn-nel szemben.

A régebbi korokban az autokratikus vezetésű, tekintélyelven alapuló közösségekre volt szükség, ahol a közösség alapideáját, moralitását, a nagy tudású, különleges képességű, példamutató mester adta meg. Jelenlegi korunkban is szükség van ilyen szellemi vezetőre, de a közösség feladata már az individuumok megerősödése. A közösséget alkotó EgyÉn-ek, már nem szükségszerűen vannak fizikai közelségben, szellemi szabadságuk nagyobb kell, hogy legyen, a közösséget alkotó alapmoralitás sarokkövei között.

Meddig fogadható el a "másság "?

Először is meg kell fogalmaznunk, hogy mi is a másság? Mitől más, ami más, de ami még ettől is fontosabb, hogy miben azonos és mi a közös abban, ami más?

Vannak általánosan elfogadott, univerzális emberi értékek, morális sarokkövek, amelyek minden ember számára azonos kiindulási alapot kell, hogy teremtsenek, hiszen ezek azok, amik közösek bennünk. Ezen a közös alapon állva vagyunk mások, mint egyének, mint csoportok, mint nemzetek.

Ez a típusú másság az Egyéniség, Egyediség, ami nem állít szembe, de megkülönböztet és egyéni, csoport és nemzeti jellegeket, sajátosságokat, kultúrát…. stb. jelöl.

Az individuum nem tör az egység és a különbözőség ellen, sőt csak a minőségükben nevén nevezett, kiforrott, egyéniségek és egyediségek képesek közösséget alkotni, azon azonosságok és közös értékek alapján, amit minden másság, Egyediség elfogad és befogad.

- Mik azok a közös értékek, érdekek és azonosságok, amiken belül elfogadható és tolerálható a másság, helyesebben fogalmazva az egyediség?

- Egyáltalán szükség van e univerzális értékekre, szellemi rendre, amiken a lelki önazonosság alapul, és ha igen ki vagy kik azok, akik ezeket az útjelző, sarokköveket kijelölik?

Azt hiszem, azzal könnyű egyetérteni, hogy viszonylagos, relatív világunkban kellenek támpontok, viszonyítási pontok, általánosan elfogadott szellemi, lelki, tehát morális értékek, melyek hiányában káosz és anarchia hatalmaskodik el az egyénben, a csoportban, a nemzetben és az emberiségen is. Vagyis, ha pl. valaki elfogadja a "felebaráti szeretetet", akkor ez nem értelmezhető önkényesen némelyek javára és némelyek terhére, mert az érték hamis értelmezése

homályhoz, zavarossághoz vezet, amelyben az erősebb önérvényesítő erő, mint másság győzedelmeskedhet.

Itt érkeztünk el, ahhoz a kényes kérdéshez, hogy ki a hiteles arra nézve, hogy megfogalmazza ezeket az értékeket, pl. a "felebaráti szeretet" fogalmát? A zsidók, a mohamedánok, a buddhisták, a zsidó-keresztények, az ateisták? Egyik sem!!

Ugyanis ezek a vallások vagy vallástalanságok földi emberek mindenkori, szűklátókörű érdekeit is képviselik, amik idővel eltorzulva egyre inkább csak másságok, azonosságok nélkül, holott közös tőből fakadó eredetük világos szellemi és tiszta lelki kinyilatkoztatások voltak.

Az emberiség történelmében rendszeresen megjelentek és megjelennek azok a tanítók, akik közvetítették az univerzális törvényeket és a kozmikus morált. Jézus személyében, pedig a földre inkarnálódott az a hatalmas Szellem, aki az anyagvilágba hozott olyan szellemi és lelki erőket, amelyek méltán fogadhatók el sarokköveknek és zsinórmértéknek az egész emberiség számára.

A másság az azonosság nélkül nem értelmezhető, értelmetlen, káros, zavaros, bomlasztó, hiszen a másság azonos minőségek különböző megjelenési formájává kell, hogy fejlődjön az egyediségben, hogy ne csak másság, hanem KépMás legyen.

Az Egyént az önazonosság építi, fejleszti és csak ezen önazonosság tudatában ismerheti fel másságát, egyediségét is.

A kisebb-nagyobb közösségeket, nemzeteket az azonosság kohéziós ereje tartja egyben és csak az azonosság fénylő jelenlétében ismerhetők fel az egyedi minőségek, mint megnyilvánuló, körülírható, megnevezhető másságok, egyedi, sajátos jellegzetességek.

A másságot csak akkor lehet tolerálni, elfogadni, ha a másságát hirdető elfogadja és tolerálja az azonosságot is. Önazonosság és a közösséget egyben tartó azonos minőségek hiányában, a másság csak bomlaszt, széthúz, lealacsonyít, mint önző, magát önkényesen megkülönböztető, magának előjogokat követelő alacsony asztralitású, homályos szellemiségű minőség.

Egy közösséget, egy nemzetet szétzülleszteni, anarchiába dönteni szellemi tartásának megtörésével, lelkiségének beszennyezésével lehet.

A szellemi tartást a közösség öntudata, identitástudata adja, ami történelmében, múltjában, nyelvében, zenéjében, kultúrájában, sajátosan egyedi világlátásában, ideáiban és ideáljaiban, hit és mítoszvilágában gyökerezik és nyilvánul meg.

A lelki tartást a közösségben az azonos morális értékeken alapuló összetartozás adja, mint a hűség, a szorgalmas munka, a becsületesség, az igazságérzet, a haza- és családszeretet, a tiszta és őszinte lelki élet. A Krisztust tagadók démonai pontosan ezért kezdték el, tervszerűen ezeknek az értékeknek a lejáratását és saját másságuk tiszteletének zajos, hangos követelését.

Követelik a hűséges, szerető családi élet helyett a prostitúció tiszteletét, az édesanyák tisztelete helyett a homoszexuális férfiak "anyai" jogait, a tiszta és világos gondolatok helyett a kábítószerek bódult bambaságát, a szorgalmas magyar munkáskezek terhére az idegenek anyagi és kizsákmányoló előjogait... stb. és teszik mindezt a másság tiszteletére hivatkozva, humanitárius köntösbe burkolva, megtévesztve jó szándékú emberek ezreit.

Akik erőszakosan tolakodó másságukkal megkérdőjelezik az azonosságot, szabadosságukkal szétzüllesztik a közösségeket összetartó morális fundamentumokat és teremtőerejükkel nem a teremtést folytatják, mint Isten Képmásai, azok a poláris Világban Isten Másképei, emberi torzók csupán.

28. Az Én Vagyok és a Valaki – Akárki – Senki Az Én Vagyok, a szellemén, a tudati lélek és a tiszta ébertudat egységeként nyilvánul meg.

Az Én Vagyok az EgyÉn, az egyéniség, az egyediség, aki nem zárul be, nem különül el és ezért nincs egyedül; mint egyedi sajátosságokkal bíró EgyÉn alkot egységet, érez együtt, képvisel közös értéket és különbözteti meg magát és a többieket. Az Én Vagyok vágyerővel tölti meg, lelkesíti a szellemi ideát és megvalósítja, megéli, megtapasztalja, megérleli, teremt.

Az Én Vagyok kiárad a Hármas Egységből, Ő a Hármas Egység, megéli, megteremti és fenntartja a Hármas Egységet. Az Én Vagyok tudja és ismeri azt a minőséget, amit a Létezésben képvisel és amit az életben meg kell, hogy valósítson. Az életben megvalósuló piros rózsa soha nem felejti el a létezésből megnyilvánuló csoport-szellemén képletét. A piros rózsa ennek a képletnek a megvalósulási középpontja.

Az aranyból nem lehet agyag és az agyagból sem lehet arany, mert szellemi ideájuk alapképlete szerint mutatják meg a fizikai világban, hogy Én Vagyok az agyag és Én Vagyok az arany, a megvalósuló lét-rész, az egységes életben.

Az emberben az egész létezés esedékes, de a megvalósítástól függ, hogy kimondhatja: Én Vagyok.

Az emberben megvalósulhat az ásványvilág, a növényvilág, az állatvilág, a színek, az illatok, a hangok, a formák, a vágyképek és a szellemi akarat. A párosságból kifejlődő Hármas Egység, az Én Vagyok. Én-Ki, így nevezték a káld-sumer beavatottak a kiáradó Én Vagyok éber tudatú megvalósulását.

Az élő Én Vagyok a teljességet képviseli, az Egyetemes Én Vagyok részeként éli meg saját, egyedi Én Vagyok minőségét. Együttműködve és együtthatva a többi Én Vagyok minőséget befogadja. Együttérez.

Ha az élő, éber tudati Én Vagyok elfelejti a létező Én Vagyok alapképletét, akkor megszűnik Én Vagyok lenni, megszűnik EgyÉn lenni. Ez az eltörpülés Hamvas Béla szerint három fokozatú: Valaki, Akárki, Senki.

A Valaki, a Hármas Egységű Én Vagyok szellemi egészségét veszíti el. Az ÉnOk-át veszíti el.

Ekkor Énok távozik a földről. A Valaki, az élő Én Vagyok szellemi alapképletét, az egység egy részét kizárólagossá teszi, és e részleges tudásból izmust, dogmát, filozófiát termel. A TERemt és a TERmel gyöke, töve, forrása azonos, de a megvalósulás módja más.

A Valaki vala-mit ki-áraszt, de nem hajlandó mást befogadni, nincs párja csak ellenpólusa!

A Hármas Egység a páros együtthatásból jön létre. A páros együtthatásban egy minőség, egy létező tulajdonság kiáradása és egy másik minőség befogadása egyidejűleg történik meg.

Az egészből kizárul az a rész, aki elkülönül és Valaki lesz, amit létrehoz az nem a Teremtés része, hanem Valami. Ez a valami, ha felhízik, Valamizmus lesz.

Az Akárki a Hármas Egységű Én Vagyok lelki egészségét is, az Én Lelkét is elveszíti. Ekkor ÉnLil is távozik a földről.

Törvényszerű, hogy az ÉnOk, a szellemén nélkül maradt Valaki elveszíti az ÉnLelkét és Akárkivé züllik. Az Akárki akármi is lehet, szerepről szerepre vált. Jellemét akármi alakítja. Az Akárkik Valakik szeretnének lenni, ezért hasonulni igyekszenek mindenhez, ami rajtuk kívül áll. Az akárkik alkotják a kollektívát, a szektát, a párt magját, nekik készül a divat, a Manager filozófia, ők az idealisták, a materialisták, a racionalisták, az egzisztencialisták, a liberálisok, a kommunisták... stb. A Valaki a saját izmusát, dogmáját, vallását kínálja szellem-pótló táplálékul az Akárkiknek, felajánlva a Valamizmus csoportlelkét, az ólmeleg biztonságát, és a gondolkodást, felelősség vállalást helyettesítő vezérkolompot.

Az Akárki egyoldalúan befogadja a Valamizmust, és nem ad cserébe semmilyen más értéket, ezért nem minősül párnak.

A létrontás utolsó fázisaként megjelenik a Senki. Ahol az én sem árad már ki. Ekkor Én-Ki is távozik a földről, és az Ember Fiát megfeszíti az erőszakos butaság. A Senki az Én Vagyok szelleme és lelke nélküli biorobot, tenyészet, massza, tömeg. A Senki rabszolgaként szolgálja az Akárkik által működtetett Valamizmust. A Senki magától semmi sem lesz, és Akárkitől függ. A Senkit a valóság kis szeleteként a Valamizmus sem érdekli. A Senki sodródik a mű valóságban, neki készül a reklám és a Valóság Show. Pénzért, italért, az élet morzsáiért bármire kapható.

Akárkire szavaz, aki az ösztönéletének kielégülést ígér. ÉnOk, ÉnLil és ÉnKi nélkül százszor be lehet csapni, ki lehet fosztani. A Senki már csak munkaerő, fogyasztó, statisztikai adat, mert fizikumát és életerejét is más használja. Az Akárkik a Senkik életerejéből éltetetik a Valamizmust és tartják el a hatalmaskodó Valakiket. A szellemén, a tudati lélek és az éber tudat nélküli világban már minden megtörténhet és már mindent, lám meg szabad tenni. „Éli,Éli lama sabaktani?” (Máté 27/46)

29. EGY-ség - KÉT-ség Az ősi magyar hagyomány – amit a mai szóhasználat szerint magyar metafizikának, magyar szellemtudománynak nevezhetünk- hagyatéka, testamentuma szerint az ÉLET páros EGYütthatás termése, gyümölcse.

A modern európai szellemtudomány úgy tudja, hogy a mi fizikai világunk duális, de az isteni teremtés szellemvilága már nem az. A duális és poláris fogalmakat pedig felváltva, egymásnak megfelelésben használja.

Az ősi magyar tudás ettől eltérően külön szellemi ideát hordozó fogalomként kezeli a duális és poláris kifejezéseket.

Kezdjük ott, hogy megfogalmazzuk magyarul a duális és poláris szavakat.

Dualitás = párosság, egység, együtthatás, együttérzés, együttrezgés.

Polaritás = kettészakadás, kétség, szétszóródás, szembefordulás, elkülönülés.

A két fogalomkör önmagáért beszél.

A szellem és a lélek, Is-Ten hím és női minősége kölcsönösen kiárad, és egyidejűleg befogad.

Egymásra hatnak, és ezen együtthatás új értékeket és minőségeket terem, a Teremtés folyamatában. Az így keletkezett értéktöbblet a fejlődés, a fej, tehát a szellem által irányított lelk i és fizikai gyarapodás, mai fogalommal evolúció.

Isten, és minden Isten KépMás, szellem-lélek-anyag egysége önmagából teremt.

A magyar felfogás szerint a kéz, a láb, a szem páros szervek, mert egy lábú és szemű ember nincs, csak féllábú és félszemű. Ennek megfelelésben az ember is páros lény, férfi ÉS nő, Isten hasonlatosságára. A párosság tehát azt jelenti, hogy a kettő együtt egy egység, ami létrehozza a hármat, a harmonikus együtthatás eredményét.

Eszerint alkot párt a metafizikai LÉTezés és annak megvalósult formája az Élet, vagyis a fizikai világ és a szellemvilág együtt EGY egység.

Az új érték, a három, a harmónia a páros együtthatásból születik.

Azt tehát látjuk, hogy a TEREMTÉS alapképlete a páros együtthatás vagy dualitás, de akkor hol találjuk a polaritást, a kétséget, az elkülönült és kirekesztő minőségek szembefordulását?

A magyar metafizika szerint ez a minőség a teremtésen kívül, a KÁR vagy KÁOSZ világában működik, amit a keresztény hagyomány külső sötétségnek nevez és a keleti filozófia maya, káprázat, illúzió kifejezése is eredetileg ezt a minőséget jelölte.

Amikor az energia KÁRba vész vagy a lélekerő elKÁRhozik, akkor kikerült a teremtés szellemi RENDjéből, a káoszba, a külső sötétségbe, a Világ Világosságából a Vakvilágba.

A magyar gondolkodás logikája azt is világosan láttatja, hogy a fizikai sík, az ember világának színpada mindkét minőségnek otthont ad, de EGYszerre csak egy urat lehet szolgálni. Tudatunk minősége dönti el, hogy egységben vagyunk vagy kétségben, hogy fél vagyunk vagy egész, hogy a KÁR KARMA ragad meg, tart fogva, vagy szabadok vagyunk.

Milyen a kár, a káosz, az apokalipszis vakvilágának minősége? Fejetlen, zűrzavaros, esetleges, szélsőséges, lelketlen, öntörvényű, léthazug és létrontó, mert nem az isteni szellem irányítása alatt áll. Nem terem, hanem termel és történik, összezavar, megoszt és kirekeszt. Isten KépMása MásKéppé torzul, a szabadságot szabadossággá vagy szabályozók kesze-kusza tömkelegévé zülleszti, a hűségből ragaszkodást vagy mindent elutasító nihilt fabrikál, a vidámságot idétlen vihogássá, gúnyos vigyorrá vagy életunt búskomorsággá torzítja.

Hála Istennek, az isteni szellem-lélek elsődleges teremtését, természetét, az emberi szellem-lélek másodlagos teremtése nem képes megváltoztatni, de képes vele együttműködni, mint társteremtő, KépMás.

A KépMás az isteni szellem-lélek-erő mintájára, értelem-érzelem-cselekedet harmonikus, hármas együtthatása. Eredetének alapmintája, alapértéke az együtthatás egysége.

A MásKép SZÉTtöredezik, részekre hullik, a részek elkülönülnek és szembefordulnak, ezzel megváltozik értelmük és értékük. Az értelem polarizálódik ésszerűre vagy ésszerűtlenre, az érzelem polarizálódik szenvedélyre vagy közönyre, a teremtő cselekedet pedig polarizálódik öntörvényű történésre vagy tétlenségre.

A KépMás alapértéke az adás és elfogadás, az ÁLDás.

A MÁsKép alaéprtéke az energiarablás, a tagadás, a RONTás.

Itt és most, a teremtés adott pillanatában áldhatunk és ronthatunk, attól függően, hogy egységben vagy kétségben vagyunk.

Azt tapasztalom, hogy „ezoterikus, spirituális” emberek mindenáron ki akarnak kerülni az általuk csak fizikai síkra lekorlátozott értelmű dualitásból az isteni egységbe. Meglátásom szerint ez tévút, mert az egység nem egy homogén massza, hanem különböző minőségek, értékek egyéni szabadságot megtartó együtthatása, akárcsak a párosság. Ezért fontos a fogalmak szellemi alapideáját, értékét megérteni, mert úgy járhatunk, hogy ki akarunk kerülni az EGYütthatásból, hogy az EGYségbe kerüljünk.

Az egységbe vezető út az együtthatás, és ehhez a kétséget, a szembefodulást, a SZÉTszabdaltságot, az elkülönülést kellene megszüntetni először magunkban.

30. Mi a Napkereszténység? – Ki a Napkeresztény?

A magyarok ősi hite, hagyatéka az értelem, a jó lélek és a szabadság vallása, vállalása.

Az élő lélek ismeret. Nincs kőbe vésve, nem dogma, nem halott betű, de a mindenható, teremtő Isten szelleme és lelke által áthatott megnyilatkozás az EgyÉnben, itt és most.

Nem egy formális, bürokratikus szerveződés gazdag főpapokkal, pompás épületekkel, több milliós évi költségvetéssel.

Ki a Napkeresztény? Ez az emberi tudat minőségétől függ, a lélek tisztaságától, a gondolatok világosságától. A megvilágosodás, megváltás, megszabadulás útja mindenki előtt nyitott.

A létezés minden minősége jelen lehet mindenkiben, hogy mit valósítunk meg, mit és kit éltetünk lelki és szellemi energiáinkkal, tőlünk függ.

Szükség van közösségi formákra, amelyek befogadják és megvalósítják, éltetik a világos Szellem és a tiszta Lélek Erőit.

Minden fajta erő, így a Szentszellem és a Szentlélek ereje is EgyÉnen keresztül hat.

A hatás program, vagyis megvalósulási irány nélkül, szétszóródik, elenyészik.

A formának mentális, asztrális, éteri és fizikai megjelenései vannak. Ezek a megjelenési formák jelek.

A jelek információt, vagyis tudati tartalmat, minőséget, tulajdonságot, értéket hordoznak.

1.) A Napkeresztény Szellemi Rend az Élő, Új Erőszövetség, Jézus testvérünk vallása és a Hagyaték tanítása szerint, a Szent-korona nevében.

Az első jel a fizikai megjelenési forma és a név. Napkereszt = Izzó Krisztus. A Krisztus szó az ógörög Kresztosz szóból ered, annak latinosított formája. A Mt 11,30-ban azt mondja Jézus: ,,az én igám boldogító'' (,,chrestos''). A Lélek gyümölcsének ötödik sajátossága, tulajdonsága a ,,chrestotes.” A Kresztoszból, ha elvesszük a görögös osz képzőt megkapjuk a kreszt vagy kereszt szót. (pl. a turos, kutos, holkos, fhüatalos és a kados ógörög szavak, az s vagy os elvételével megkapjuk a magyar jelentését is, vagyis túró, kút, halk, fiatal és kád) A Krisztus magyarul

Keresztes, aki egyesíti magában a kereszt mind a négy elemét, ezért ő Isten KépMása, a Szentszellem és a Szentlélek Szerelmetes Gyermeke.

Rend mert rend van benne, nem zavaros és nem fejetlen, mert EGY meghatározott teremtő programot valósít meg, vagyis megszabja a szellemi és lelki értékek megvalósulásának irányát. Élő az, ami a tér-idő metszéspontjában, a Mostban Van Jelen. A Napkereszt Rend bennünk, általunk és velünk jelenik meg a színen. Új mert mindig megújuló, nem röghöz kötött, ezért szabad. SZABad, mert mozgás- és életterét a Szentszellem és a Szentlélek SZABályozza.

Erőszövetség, amit a Rend tagjai közösen szőnek, mint élő szövetet. Ez a hatóerő, ami ha közös cél érdekében egyesül, alakot öltés, alkotás, teremtés lesz.

Jézus vallása szerint, azon szellemi és lelki értékek szerint, amelyeket Jézus megvallott szóban és cselekedetekben. Amit a Rend tagjai is megvallanak, ez a vállalás.

A Napkereszt Rend a Szent-korona nevében és jelében működik, mert programjuk megegyezik, megfelel egymásnak.

2.) A Napkeresztény Szellemi Rend, szabad és független EgyÉn-ek önkéntes egyesülése, szövetsége.

Csak az marad szabad, aki képes a megújulásra, aki nem kötődik dogmákhoz, intézményekhez, halott betűkhöz, mert megÉLI a létminőségeket a Mostban. Az EgyÉn birtokában van, uralja szellemét, lelkét és fizikai cselekvőerejét. Az Egyesülés olyan Egység, amelyben az Alkotó elemek megtartják egyediségüket, egymás mellé rendeltségüket, de együttműködnek, együtthatnak, és együtt éreznek.

3.) A Napkereszt Rend a rendtagok egymás mellé rendeltségén alapul.

A Fiú, helye az Atya mellett van. A mellérendeltségben nincs megalázás és alázatossá tétel. A Sors Ura mindenki mellé odarendeli a párját. A mellérendeltség nem egyenlőség, de egyenlő feltételek és azonos elbírálás, képesség és felelősség arányosan.

4.) A közös elhatározást és megvalósítást tanakodás előzi meg. A tanakodás mértéke a Tan, az örök Isteni Ige szerint.

A próba kísértője a mi tükörképünk, árnyékunk. Cinizmus, sértődés, kioktatás, szellemi gőg, saját rögzült elméleteink és vágyaink kizárnak és kizárulnak. Szolgálni a TANhoz, az IGE-hez való hűséggel, hívséggel, hittel lehet. A Tanakodásban nem az anyagba zárult én szerepel, hanem tér, hely és idő képződik a felettes Én, a tanítók, őrzők és mesterek, az Isteni Tudat számára. A Tanakodás megteremti a helyét és idejét a Helyesnek.

5.) Állampolgárságtól, foglalkozástól és egyházi felekezettől függetlenül lehet napkeresztény az a férfi vagy nő, aki gondolataiban, érzéseiben és cselekedeteiben megéli, élővé teszi saját magában a Napkereszt Igazságát, az Igét.

A Napkereszténnyé válásnak nem feltétele ceremónia, rituálé, felvétel, mert a mindennapi életben megélt próbák adják a beavatást, az Atya és az Anya áldását. Az Ige megélése tesz Napkereszténnyé.

A Napkeresztség az EgyÉnben hat, alkot, teremt, tisztít, gyógyít és sugárzik.

A Napkeresztény nem különbözteti meg magát külsőségekben senki Ember fiától és lányától, de csendben, szerényen teszi, amit tenni kell a Szellemi Rend-Lélek Egység-Teremtő Törvény szerint.

6.) A Napkereszt Rendből szabad választása szerint zárja ki magát az, aki nem a Napkereszténység szellemi-lelki egységét valósítja meg saját életében.

Az egoizmus, az értetlenség, az elfogadás hiánya nem tud szolgálni. A Napkereszt Rend a mentál, asztrál, éteri és fizikai sík legfinomabb frekvencia tartományaiban (és annak harmonikusai, oktávjai) működik, ha valamelyikünk elhangolódik, akkor kikerül a Rendből. Ebben az állapotában bármit tesz, a maga nevében teszi, ha visszahangolódik, akkor megint cselekedhet a Rend nevében és jelében.

7.) A Napkereszt tőlünk függetlenül létezik, de Mi éltetjük! Rácsatlakozhatunk és elfogadhatjuk mértékként. Felajánlhatjuk, hogy szolgáljuk.

A Napkereszt Rendet tiszta szellemi akarat és lelkiség hívta életre, ilyen minőségekből áll, ezért csak ezen minőségekkel lehet működtetni is!! Nem dogma, nem vallás, nem zár be, de minden pillanatban újra és újjá születik. Ő nem köt meg minket, de mi sem tudjuk megkötni Őt!!

8.) A szellemi erők gondosan ügyeltek arra, hogy a Rend Erői ne legyenek senki ellen se fordíthatók, hogy a Rend ne kötődjön egyetlen személyhez sem.

A Napkereszt Rend erőtere segít a benne élő napkereszténynek, hogy visszataláljon saját súlypontjához, az IGE neki megfelelő alaphangjához, az IGA-hoz, a neki megfelelő formához, feladathoz.

Hogyan viszonyuljunk mi, mint EgyÉnek a Napkereszthez, hogyan legyünk Rendesek?

Eddig bármilyen vallás, izmus, filozófia, tanítás látott napvilágot, a kezdeti romlatlan tisztasága, eredendő világos szellemisége eltorzult, dogmásodott, mindenféle szabályozó ragacsába merevedett.

Hogy lehet ezt elkerülni? Úgy, hogy változtatni kel a formáról alkotott eddigi téves véleményünkön. A forma és a formaság nem ugyanaz. A forma alakot, megnyilvánulási lehetőséget ad a szellemnek, míg a formaság megköti a megnyilvánult szellemet. A forma megújul és fejlődik.

Ezért a Napkereszt Rend formái mi vagyunk mindannyian, akik ráhangolódtunk és azon a frekvencián rezgünk.

Hogyan viszonyuljunk a formaságtól mentes formához? Úgy ahogyan a saját lelki ismeretünkhöz viszonyulunk. A lelkemnek én vagyok a formája, a megnyilvánítója, ha sikerül ráhangolódnom, akkor lelkes vagyok, ha elhangolódom Tőle, akkor meg lelketlen.

A lelkes állapotomban a "szeretetben" vagyok, lelketlenként, pedig szeretet nélküli.

Minek akkor a Napkereszt Rend, hiszen elég lenne csak lelkessé válnunk? Kérdezhetitek joggal.

Azért mert a lelkes egyén a rendben alkot közösséget! Mert a szellemi és lelki erők együtthatása a Teremtés.

A közösség nem csoport, nem tömeg, nem halmaz, nem massza, hanem szabad lelkes egyének önkéntes, tudatos együttműködése, együtthatása, teremtése. Ahogy a szivárvány összefogja a 7 színt, ahogy a zenemű összehangolja az egyes hangokat, ahogy a sors sorba rendezi mindenki Igáját, hogy szolgálják és egészítsék ki egymást. Az Igét a sok kis, testre szabott, formált iga valósítja meg.

Legyünk tehát Lelkes-Rendes politikusok, tanárok, orvosok, óvónők, gyárigazgatók, boltosok, földművesek, mesteremberek, jogászok, polgármesterek, művészek…, mert a földi paradicsom Lelkes-Rendes teremtés eredménye.

A Tv, a sajtó, a reklám, a divat, az irodalom, a színház, a különböző filozófiai, tudományos és politikai izmusok mind-mind a manipuláció különböző eszközei lehetnek. Mind az elmére és a lélekre kívánnak hatni. Kísértenek, csábítanak, elhomályosítanak. Minden gondolatnak és érzelemnek meghatározott, egyedi frekvenciája van. Az ember, mint adóvevő azt fogja, amire hangolva van. Az egyik hangoló gomb a lélek, a szív. Az alantas vágy, a kéj, a sóvárgás alacsony rezgéstartományba hangol. Ekkor már hasonló alacsony rezgésekkel kívülről is befolyásolható az ember. A düh, az irigység és a külső rosszindulatú befolyásolás hasonló tartományban rezegnek.

Csak a KépMás teremthet. A MásKép csak illúziót gyárt, ami mulandó, ami mű valóság.

Aminek el kell múlnia, az elmúlik, ami magában hordozza a rothadás csíráit, az el fog rothadni. Ez az egyetemes törvény! De az átszellemült anyag, a megtisztult lélek az megmarad!! Ez az örök élet. Ezt nem lehet pénzzel, génmanipulációval, energiabitorlással elérni.

A megoldás a tudati lélek kifejlődése az EgyÉnben. Az éber, tudatos, tiszta lelkű Én már nem manipulálható, mert szabad. Ez a dolgunk! Minél több embert megszabadítani az illúzió fogvatató erejétől, ami elhomályosítja a szellemet, bemocskolja a lelket, vakká és süketté tesz. Aki kétségben van, nem lehet egységben. Egyszerre két urat nem lehet szolgálni.

A mindennapi életben megélt próbák adják a beavatást, az Atya és az Anya áldását.

Az Ige megélése tesz Napkereszténnyé.

Az egoizmus, az értetlenség, az elfogadás hiánya nem tud szolgálni. Legyünk hálásak mindenki meglátásáért, főleg, ha el is mondja. Ne sértődjön meg senki, ha a dolgok nem az Ő elképzelése szerint működnek, mert attól még működhetnek jól.

A Napkereszt Rendet tiszta szellemi akarat és lelkiség táplálja, élteti, ilyen minőségekből áll, ezért csak ezen minőségekkel lehet működtetni is!!

A Rend nem rontható el és meg.

Ez a Rend nem köt meg senkit szolga módjára, nem kisebbíti senki szabadságát.

Táltos őseink ahányan voltak, annyifélék voltak, nem volt séma, amit kötelező volt követni. A Tiszta lélek a világos szellemmel nem hibázhat!! De nem is hibáztat.

Helyes az, aminek itt a helye, aminek eljött az ideje, helytelen az, aminek nincs meg a helye. A helyet és a lehetőséget a szellem készíti és nem az egoista MásKép. A MásKép a kísértést készíti, ami úgy néz ki, mintha lehetőség lenne. Ezért mindenki csak saját magáért vállalhat felelősséget.

Az Egészben minden résznek, „izmusnak” helye van, de csak a maga helyén és idejében.

A Napkereszt Rend formái mi vagyunk mindannyian, akik ráhangolódtunk és azon a frekvencián rezgünk.

Tisztán kell látnunk! Fel kell ismerni a történések okait! Ne avatkozzunk a világkarma ok-okozati rendszerébe, avatatlanul és felkészületlenül.

A Föld védve van és regenerálódik, ezt teszi a saját módján az emberiség érdekében. Ha a saját igánk szerint cselekszünk, akkor építjük, formáljuk a világ karmáját is!

Ha az Aranyborjú civilizációnak véget kell érnie az emberiség fejlődése érdekében, akkor ezt úgy sem tudjuk megakadályozni. Amit tehetünk, hogy felkészülünk a hogyan továbbra.

Tudunk fonalat szőni pl. csalánból? Tudunk nemezt készíteni gyapjúból? Tudunk kereket csinálni fából és értünk a lovakhoz?

Felismerjük a mezőn a gyógynövényeket?

Nos ezt kell megtanulnunk és tovább adnunk, mert ez is a mi dolgunk.

Ezt csak erősítheti a böjt, a meditálás és a közös ima. Életre kelthetünk gondolati ideákat, melyeket tiszta érzésekkel telítünk, mert ezek hatóerők. (képjelek, mondókák, imák) És főleg maradjunk tiszták és biztassunk erre mindenkit. A kozmikus törvényeket jó szándékból sem lehet felrúgni.

Isten általunk velünk és bennünk hat, teremt, cselekszik, gyógyít, tanít, politizál, nevel gyereket, süti a kenyeret, szolgáltat igazságot, kereskedik, gyárt használati tárgyakat, készít szerződést, formálja az anyagot, a környezetet. Az Erő se nem jó, se nem rossz, az erő eredménye lehet jó vagy rossz, az Őt használó saját minősége szerint.

Tanít minket a természet. A kis kedves hernyó éli a maga igáját, teszi, amit tennie kell, nem akar báb lenni, mert még nem jött el az ideje. Amikor bebábozódik újabb igát kap, ekkor ne akarjon repülni, majd ha pillangó lesz akkor vállalja fel a pillangó igáját.

Mindegyik Iga egy új beavatás, új feladat, más tudatszint, más az Igéje.

Ezért nincs olyan foglalkozás, ami Isten ellen való, de minden foglalkozás művelhető helytelenül a teremtés ellenében. Ez az illúzió, a káprázat, az apokalipszis, a termelés, a szószaporítás.

A Szent-koronát szolgáló Napkeresztény tevékenységünk megvalósulási iránya és módja: 1. Ne árts, hanem építs.

2. Ne harcolj valami ellen, hanem küzdj valamiért.

3. Tartsd tiszteletben mások szellemi, lelki és fizikai szabadságát. Fogadd el a többiek egyediségét, de tartsd meg a TE egyediséged és védd meg szabadságod!

4. Az egyetemes isteni törvényeket, az Őrzők tanításait, a hagyatékot képviseld, szolgáld és ne saját magad érdekeit nevezd ki mindezeknek.

5. A közösségen belül mindenki egymás mellé rendelt, nincs főnök meg még nagyobb főnök.

Mindenkit saját lelkiismerete vezérel saját felelősségére és mindenki képességei szerint kap feladatot.

6. Nem egy földi ember és annak szűkebb érdekköre dönti el, hogy ki részesül a Szövetség erejéből, hanem ezt mindenki saját maga dönti el (hova hangolódik), hogy „melyik urat szolgálja”.

7. A megvalósulásnak formát, alakot kell adni, ami nem azonos kicsinyes formaságokkal, dogmákkal és egyéni érdekekből táplálkozó szabályozók tömegével.

31. PÁRHUZAMOS VILÁGOK A világ a magyar nyelvben több értelmű, mégis egy közös tőre visszavezethető fogalom.

A Teremtett Világ és a világosság ugyanazt az értelmet hordozza.

A világosság létrejöttéhez két minőség, érték együtthatására van szükség, fényre és befogadó közegre.

A Teremtett Világ szintén két minőség, érték páros együtthatásának a termése, az Atyai-szellem és az Anyai-lélek együttes, közös alkotása, alakot adása.

Az Isteni Világ Világossága, az eredendő, elsődleges Teremtés, ahol az isteni minőségeket, tulajdonságokat magukon hordozó teremtmények, az Isteni Teremtés alapanyagaiból, szellemi, lelki, éteri és fizikai anyagból maguk is teremthetnek.

A teremtmények világai, a másodlagos teremtés részét képezik, ágak, hajtások a Világfán.

A másodlagos teremtés termésének, gyümölcsének a megfelelés vagy illeszkedés egyetemes törvénye szerint meg kell felelnie a Mértéknek. A Mérték a „Világbíró” kezében van, Ő mér meg minden értéket, ami megfelel a Szentszellem és Szentlélek, az elsődleges Teremtés minőségeinek az Örök Élet részévé válik, beépül az Isteni Tudatba, lenyomata mintaként megmarad a Létezésben, ahonnan bármikor lehívható és megvalósítható az Életben. A nem megfelelő lenyomat, minta lebomlik, leépül, átalakul a karma vagy magyar megfelelője, az Iga ok-okozati törvénye szerint.

A Föld otthont ad, megjelenési színteret ad hamisnak-igaznak, valósnak-illúziónak és egységnekkétségnek is. Ez a megjelenési színtér, az élő jelenések könyve, amit mi írunk, itt és most.

Az Egység, olyan szövetség, közösség, ami kellő szabadságot, közt, teret ad minden EgyÉn számára a megtapasztaláshoz, de ad közös alapot, közösen elfogadott és felismert értékek mentén az együttműködéshez, együttérzéshez is.

Az ATYA-ANYA kertjében az egyik meghatározó teremtő elv: ÉLNI és ÉLNI HAGYNI, szabadon, függőségek, előítéletek, dogmák és ragaszkodások nélkül, vagyis egyedül is és együtt is tudni kell működni.

Fontos felismerni, hogy a SZABadság nem káosz, nem kötetlen szabadosság, hanem SZABályozott, RENDezett élettérben való együttműködés, ahol nem lehet tartósan helye öntörvényűségnek sem.

A Földön általában és a mi életünkben is megvalósulhat a fejetlen zűrzavar, az öntörvényű önkirekesztés, az apokaliptikus illúzió és a Teremtés Rendje szerint szabályozott valóság megtapasztalása.

Egy rádión egyszerre csak egy adást lehet fogni, hallgatni, egyszerre csak egy urat lehet szolgálni, vagyis vagy a hamis világban vagy az igaz világban vagyunk. Belső hangoltságunk, tudatunk minősége, ragaszkodásaink, előítéleteink, megélt igazságaink, tévhiteink, hamis tudásunk ...stb

mind-mind befolyásolják, hogy a párhuzamos világok melyikében vagyunk éppen energetikailag, úgy, hogy fizikailag látszólag változatlanok maradunk.

Földanyánk egyaránt otthont ad a szakrális és nem szakrális közösségeknek is, így megjelennek az igaz és hamis fogalmak, fogalmi értékek párhuzamosan egymás mellett, mint párhuzamos világok.

A nem nyilvánvaló hamisságokat az illeszkedés törvénye leplezi le, tehát ami nem illik minősége, értéke szerint össze az nem egyesíthető, nem szintetizálható, csak a hamis érték áthangolása, átminősítése után. Ezért a szakrális és nem szakrális rendszerek eltérő szabályozási elveket igényelnek, és ilyenkor a szeretet tűnhet szigorúnak és lehet fájdalmas is.

A két párhuzamos világ egyikében egységben vagyunk, működünk, a másikban, pedig kétségben.

Azokkal, akik valamilyen oknál fogva éppen a KÁR, a káosz, az apokalipszis, az illúzió világában tartózkodnak, nem tudjuk az IGAZ IGE IGÁJÁt vagyis az egységet megélni. Ott csak szolgálatot lehet tenni, ami nem diadalmenet, nem sikersztori, nem a világi meggazdagodás kitaposott útja, legalábbis a Sötét Kor uralma alatt biztos nem jellemző.

A Dharma, magyarul Ige ott jelenik meg, ahol szellemi munka folyik, ahol szellemi evolúció megy végbe. De az Ige életbe hívja a maga Igáját is. Ez feladat, vállalás, lemondás, kötelezettség, együtthatás, együttműködés.

Tehát az Egység nem egy homogén massza, de nem is egymásnak ellentmondó minőségek keszekusza egyvelege.

Itt és Most a Földi megtapasztalás legfontosabb feladata, hogy megszüljük magunkból a jó lelkű, világos gondolkodású, egyenes beszédű, igazat, valósat alkotó EgyÉn-eket, akik már képesek KÖZösséget alkotva, együttműködve Egységet teremteni.

Az egység, akárcsak a szeretet, kölcsönös együtthatásból, egyidejű kiáradások és befogadások sorozatából születik, terem. Mindehhez idő kell és szorgalmas munka, türelem.

Jézus tanítása szerint ott, ahol legalább ketten az ő nevében, jelében, minőségében jelen vannak, ott van Ő is, az Ige, az Egység.

Igazából a megélt minta, példaadás fontosabb, mint a szépen megfogalmazott igazság! Minden tett lenyomatot hagy a maga minősége szerint és ez másokra is példaként hat hasonló helyzetekben.

A farizeus szépen megfogalmazza az igazságot, de nem a szerint él, cselekszik, ezért léthazugságot és létrontást követ el.

Ennek hamarosan vége, mert "látható" és "érezhető" nemcsak a cselekedet, de a mögöttes gondolat és érzelem is mind többek számára. Ez arra fog késztetni mindenkit, hogy azt mondja és úgy, amit gondol, és azt tegye, amit érez és mond, mert az ellentmondásokkal való szembesülés gyorsabb ütemű, mint eddig volt.

Ez fokozottan érvényes a "tanítókra", "gyógyítókra", ilyen-olyan szolgálattevőkre.

Ezért minden megpróbáltatás, nehézség, kísértés a próba része. A próbát sikerrel ki kell állni, ellenkező esetben nem lehet tovább haladni. A kísértő, akadályember, doppelgänger nagyon fontos feladatot lát el, az evolúcióban.

A kérdés minden megpróbáltatásnál az, hogy kivel pendülünk egy húron, az illeszkedés vagy megfelelés törvénye szerint. Akit, vagy amit megszólítanak az meg kell, hogy feleljen. Ez törvény.

A hangvillát, ha megütik és a húrok elé tartják, meg fog szólalni az összes olyan húr, melynek frekvenciája megfelel.

A kísértőnek hamis hangvillája van, és a bennünk lévő hamisat szólítja meg. Ilyenkor a megfelelés lehet egy húron pendülés, vagy felismerés után a helyes frekvenciára történő behangolás.

Minden megfelelés, együttműködés, együttrezgés egyfajta egységet, együtthatást teremt, de hamisan is lehet egy húron pendülni!!!

Ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségekkel, tudati, szellemi és lelki értékekkel pendülünk egy húron. A megtévesztő fel tud kínálni értékesnek látszó hamis szellemi táplálékot, ami úgy néz ki, mintha igaz lenne. Ilyen alapokon is jöttek létre a múltban és a jelenben is nagyszabású együttműködések. Ezért minden együttműködés IGAZát, IGÁját a szellemi idea, az ige minősége, értéke és az a mögött meghúzódó szándék, mozgató lélekminőség határozza meg.

Ezért fontos nagyon a megélt példa, a minta, mert gyümölcséről ismerszik meg a fa.

32. Szeretet Vallás Sokféle vallás és filozófiai irányzat él az emberiség tudatában és mindegyik valamilyen vezérfonál köré rendezi eszméit, ideáit. Így vannak a világi hatalomra építő, gyakorlatias vallások, vannak filozofikus vallások, vannak a fizikai síkról elvágyódó, transzcendens vallások, vannak a tudományos felismerésekre alapozó vallások és van a Szeretet Vallás, mint a részek egésze, a teljesség egysége.

Az emberiség Arany Korának vallása, az ősi magyar SZERvallás és Jézus Új Szövetsége, SZERződése ugyanarról szól, mert mindegyik SZERetet Vallás.

Ahhoz, hogy megértsük a vallás szellemi-lelki jelentőségét és lényegét, a gyökrendSZERű magyar nyelvet kell segítségül hívnunk.

Vegyük először a vallás szót. Gyöke a vall. Aki megvall valamit az a valló, amit megvall az a vallomás és a megvallott, felvállalt szellemi és lelki értékek alapján kialakuló tudatszint, emberkép, világkép és istenkép a vallás. Ez a valló megélt valósága, saját megvallott való világa.

Ezt azért fontos tisztázni, mert a vallás alapjaiban nem dogma, nem bürokrácia, hanem saját belső lelki minőségeink megvallása, szellemi és lelki értékek vállalása.

Tehát nem csak az istenhívő vallja meg saját istenképét és moralitását, hanem az ateista is saját lényegét, vagyis minden ember, aki a földön él.

Minden cselekedet eredménye vall a cselekvő egyén személyiségéről, lelki világáról, tudatszintjéről, az ő igazi vallásáról.

A belső valónk, valóságunk az, amit megvallunk minden gondolatunkkal, érzésünkkel és cselekedetünkkel.

Ezért mindenki megvall valamit és ez az ő vallása.

Jézus megvallotta az Ő szerető Mennyei Atyját, Élit, az élő Egy Istent, a jóságot, az emberszeretetet, színt vallott saját Lelke és Szelleme SZERint. Az én vallásom csak akkor lesz Jézus vallása, ha megélem ezeket a lelki és szellemi minőségeket, tulajdonságokat, a családomban, a munkahelyemen, az emberek között mindenütt és mindenkor. Ezért a vallás nem halott betűk halmaza, nem intézmény, nem hétvégi imádkozás a templomban, hanem a megvallott szellemi lelki tulajdonságok átélése, megtapasztalása, megvalósítása. Jézus és a magyar Szellemi Hagyaték Szeretet Vallásának a vállalása az olyanná válás.

A SZERETET gyöke a SZER, mint: - eszköz, hatóanyag (gyógySZER, vegySZER); - képessé tesz, SZERt tesz valamire; - megjavít, létrehoz, SZERel; - boldogság, SZERencse; - SZERény, EgySZERű; - feladat, vállalás, SZERep; - életbe hív, teremt, okoz, SZERez; - RendSZER, SZERvezet; - a megvalósítás eszköze SZERszám; - élő, SZERves; - Isten tisztelet, az egység és a szeretet életbehívása, megtartása SZERtartás; - szövetség, törvény, SZERződés.

A SZER szellemi ideája kötődik a teremtés folyamatához, módjához, eszközéhez, eredményéhez és ez jellemző a SZERETETRE is, ami maga a SZER-TETT, valósító, alkotó cselekedet. A szeretet nem egy statikus, érzelmi állapot, hanem egy folyamat, a jó lélekből megvalósító, teremtő értelem eszköze és gyümölcse. A teremtés termése, gyümölcse a szeretet, amit minden egyes embernek, emberek kisebb-nagyobb közösségeinek meg kell teremtenie saját életében, közegében, vagyis aktívan, cselekvőn tenni kell érte.

Azok, akik nem képesek a szeretetet megélni, megvalósítani, megteremteni, rabolni fogják a szeretetenergiát, élősködni fognak a szeretetenergia forrásain. Ott, ahol kirabolják, felélik, és nem táplálják a szeretetenergia forrásait, sivár, üres, silány, durva, erőszakos, hazug, hamis, boldogtalan, szertelen, szerencsétlen, szerénytelen, harácsoló lesz az élet.

Mindenki, minden nép és az egész emberiség saját szerének kovácsa.

Az egyik kedves ismerősömnek a közelmúltban az alábbi látomása volt: Találkozott Szűz Máriával, aki megszaggatott ruházatban, legyengült, leromlott állapotban volt, és arra kérte ismerősömet, hogy vegye az ölébe és vigye. Megrázó üzenetet és felismerést hordoz ez a kép. „Hívők” milliói kérik a szeretetenergiát, kicsinyes, önző imáikban, de nem adnak vissza semmit, nem vállalnak terhet. Már közel kétezer éve feszítik meg mindennap az emberek a Jószót, az Igét, az Igazságot gondolatban, beszédben, cselekedetekben. Barabást kiabálnak Jézus helyett, mert nem vállalják, nem vallják a szeretetet.

A Szeretet Vallás a mindennapok próbája és beavatása. Minden kedvesség, mosoly, jóságos néma cselekedet, lelkiismeretesen végzett munka szeretetenergiát teremt és táplálja Teremtőnket, hogy újra és újjá teremthessen minket.

Mindazok, akik a Szeretet Vallás vallói kívánnak lenni, maradni, tegyék az alábbi fogadalmat: Élem, vállalom, valósítom, vallom a szeretetet!

33. Mese Eccer vót, hol nem vót, de mégis csak vót egy áldott kert, mint az ősi, eredendő lét megélt lenyomata.

Ebben a kertben, körben, korban az eredendően jó ember, mint Isten képmása, társteremtője teremtette meg, tudással, szépséges jósággal és munkával, tündérekkel és manókkal, égi és földi szellemi segítőkkel, az Aranykort, az Atya és az Anya, Öregapó és Öreganyó, a Szentszellem és a Szentlélek üdvére, örömére, boldogságára.

Ez a kert kezdetben kisebb volt, mint egy hangya, egy iciri-piciri pontocska volt. Eccerre vót a születés és szülő, méhe és magja. Ez az iciri-piciri pontocska eccer vót a LÉT-ben, eccer meg az ÉLT-ben, eccerre vót is meg nem is, de valahol mindig vót.

Apó és Anyó szorgalmas, dolgos, teremtő munkájának eredményeként, terméseként, teremtményeként ez az iciri-piciri pontocska, köröcske, kertecske idővel egyre nagyobb lett, kiterjedt fel és le, jobbra és balra kijelölve a Világ négy sarkát. Bármilyen nagy lett ez a Világ, a közepe mégis mindig az ez az iciri-piciri pontocska vót, van és lesz.

Ennek a végtelen világnak hetedhét határa vót, a HÉT RÉT-egben környedt TÉR-anyó, a TÁR, mely őrizve örökít, feltár és kitár, megtart. Mindegyik rét másmilyen vót és mégis hasonló.

Mindegyik rétnek vót, van és lesz saját hangja, illata, színe, íze, jel-l-ege, egyedisége, de ez a 7 mégiscsak egységben vót, van és lesz egy. 7 szépséges csokor a Világ testén.

Ebben az örökké való Világban ÜDŐ-apó 12 SZER ÜTÖtt, mindegyik üdő egy ritmust ADÓ, egy rezgést ki-ár-adó. 12 kép, elképzelés, ötlet, gondolat, és a meg HÉT SZEReződött TÉR, még 12 SZEReződött.

Mindegyik üdőnek saját ritmusa, tánca, dallama, formája van, de ez a 12 mégiscsak egységben vót, van és lesz egy. 12 energia, erő, erény csatoló csatorna a Világ testén.

Apó és Anyó, egy pár, megsokasodtak egymás mellett, egyik a másikban, egyik a másik által.

Anyó mondja: KI egyben tartja a 7 ÉnLelkem, abban lakozom ÉN. Apó mondja: KI egyben tartja a 12 ÉnOkom, abban lakozom ÉN. A tengerszemű-szellőhajú és a csillagszemű-földerejű így egy pár. Ők az örök Őrök a körforgásban.

Gyermekük iciri-piciri a legnagyobb, ha megmássza a VilágFát, az Élet és Tudás fáját, összeköti, mint szár, oszlop, törzs eget a főddel, a magos ég csillagkoronáját, a mélységek méhének gyökerével. Ez az iciri-piciri a középpont, ahol a mindenség, mind énség találkozik és kiárad. A világügyelő Ember, a felső és alsó világok szerelmének gyümölcse, a Szent KiRáL, a Szent GRáL, a Szentszellem és Szentlélek Kelyhe, Temploma. A Körosztó Kereszt metszéspontja, a Tér és Idő metszéspontja minden térrétegben, az örök időben, ITT és MOST a Jelben jelen. Hely!

A KÖZép pont KÖZös teret és időt ad, egyesíti északot, délt, keletet és nyugatot, KÖZösséget teremt, minden egyed, EgyÉn KÖZét tiszteletben tartva.

Ez a KÖZeg a SZABadság, a mértékre SZABott, az érték által SZABályozott.

A tér-idő azon szelete, az a Világ-rész, amelyik kikerül, kizárul, kirekeszt, az kinnreked a Világ Világosságából, az Igaz Ige hálójából, mátrixából, méhéből, üteméből a VAkVilágba, a hazugság hálójába, a hamisság mátrixába, a külső sötétség terébe, méhébe, a hamis dallamú, ütemtelen időtlenségbe, a Kárba, hol ereje kárba vész. A látszat ember látszatvilága, az a hely a tér-időn kívül, ahol minden úgy néz ki, de semmi sem az, mert a forma, a TÉR már nem TÁR, mert TARtalmát veszti, ahol elmúlás van, de nincs újjászületés, ahol az idő már nem örökké-való, mert ütemet, rezgés-számot vét.

Ott a teremtés, fejetlen, lelketlen történéssé silányul. A kertből sűrű, sötét erdő lesz, a virágzó rétből sivatag, fákon, bokrokon mérges gyümölcs és tüske nő, források kiszáradnak, a vizek mérges láppá, ingoványos mocsárrá válnak.

A középső világban az ég és a föld kettészakad, megszületik a fél-elem, az egységből kétség lesz.

Az Egész, az Igaz, az Ige darabokra törve szétszóródik, s a darabkák értelmüket, értéküket, szabadságukat, közegüket vesztve keresik újra a KÖZép pontot, azt az iciri-picirit, ami az elveszett három betűből az egyik, a legkisebb, a kis hangya.

Az ŐsTan darabkáit újra egybe kell gyűjteni, vissza kell SZERezni. Az ŐsTan darabokra hullása, az ŐsNyelv feldarabolódásával is jár. Meg kell tanulni újra magyarul. Gondolkodni is, mert az eredet ős gyökeinek jelei, képei, igéi, jelképei, képjelei, jeligéi, igéző jelei, igeképzői és képzett igéi így lesznek felismerhetők, megérthetők, mert így lehet Igézni, mert így lesz igaz és való az Ige gyümölcse az Iga. A jelen kör, kor jele a napkereszt, mely újra egységbe rendez, az érték mértéke szerint szabályoz, fel- és megszabadít elhozva a szabadságot a körkereszt középpontjában, mely mélység és magosság méhe és magja, háromság egyben.

Anyó 7 ölű Szűz-Anya Tündér (medve, szarvas, madár ...stb) képében hívja hűn hívő fiait-lányait, az Életfa tövében az élet vizéhez, mely öntözi a földet. A Völgybe, a virágzó, illatozó ligetekbe, hol élhetővé válik a lét.

Apó 12 igéjű, lángpallosú Atya-Fiú fehér lovú lovagkirály képében hívja hűn hős fiait-lányait, a Tudásfa tövében izzó égi parázshoz, melyet a levegő, szellő, szél, szellem éltet. A Hegyre, hol az eredet forrásánál csillog a szellemi nap fénye, létbe születik az élet mintája.

Legyen újra egy pár, mi összetartozik az Életfa tövében, hegyen-völgyön át, a szerelmetes, teremtő munka által.

Apó útnak engedi, táltos Fehérlovon az iciri-piciri fiát, a csillagszemű juhászt, hogy szabadítsa ki a Kárba veszett lélekszellemet, az elrabolt királylányt, a 12 széltestű, tűzokádó lélekrabló, élősködő hamis hálójából.

Anyó útnak engedi virágillatú és erőállat lelkű, vízi és erdei Tündér lányát, hogy vegye le a rontást, az átkot a Kárba veszett szellemlélekről, az elvarázsolt királyfiról, emelje fel a kút fenekéből, a boszorkány 7 barlangjából.

A Kár ura nem hoz áldozatot, azt mindig mástól kéri, mindig mást áldoz fel, ezek az ő áldozatai.

A csillagszemű juhász, pásztorkirály és a tündér királylány ÁLDozata, az önzetlen, szerelmetes hűségű odaadás ÁLDása.

Az elrabolt királylány és az elvarázsolt királyfi ÁLDozata, megszabadulása a kísértő látszatvilágáról való lemondás, az ÁLDottá, OLDottá, feloldozottá válás.

A megbocsátás, elbocsátás vagy megszabadulás feltétele, a beismerés, elbocsátáskérés, a jóvátétel, a jóvá tétel, a jó tett.

Apó és Anyó nem áldoz fel senkit, de magából ád önzetlen szerelmetességben és teremt áldottá mindeneket.

A Kár, látszat VakVilágában IsTen MásitottKépei, élve halnak, halva élnek, jobb Létre nem szenderülnek, nem Szentülnek, ideátlan, idétlen időtlenségben tengődnek, csak voltak, míg a Tündér királylány és a Csillagszemű pásztorkirály által újjá nem születnek.

A teremtésben IsTen KépMásai az Emberek, kik élnek-halnak, Létből Életbe, Életből Létbe fordulnak, ide és oda átalakulnak, de az Örök Időben sohasem múlnak, az örök körfogás SZERint.

34. Felejtés - Emlékezés A Szidó, mint energia minőség A Vakvilág kiszolgálói és annak vezető démona, szidó, szító, uszító, gyűlölettel és hazugsággal telített, mert ezen minőségekből épül fel.

Ezért a bennem, és a másokban keletkezett vagy keltett szidó, szító, uszító, haragvó vagyis szertelen, szeretet nélküli, lelketlen, ezért a szellemet nélkülöző érzelmek és gondolatok ezt a vakvilágot és annak működtetőit táplálják, látják el üzemanyaggal, mert ezen minőségekből épülnek fel.

Mindenki dönthet szabad akaratából, hogy akar-e szidó, szító, uszító, haraggal és gyűlölettel teli lenni vagy sem.

Sokan az emberek közül láthatóan szellemüktől megfosztott állapotban vannak, köszönhetően az alkohol, a kábítószer, vagy a médiák állandó agymosó hatásának. Ugyanakkor ezt a létállapotot általánosítani az emberek többségére nem szabad.

Amikor szenvedélyes érzelmektől, haragtól túlfűtötten szid valaki másokat, akkor vajon kit, kiket táplál jobb sorsra érdemes lélekerejével? A mi földi világunkban két erőt működtethetünk az áldó és a rontó erőket.

A Szer-Tett, áldó erő, épít, újjáépít, behangol, gyógyít, lelket emel, megszabadít. A rontó erő meg csak rombol, szid, uszít, haraggal átkoz.

A magyar táltos hagyomány szerint a Teremtés oldás és kötés folyamata, de az oldás az nem rontás, rombolás, hanem helytelen vagy már elavult kötések feloldása, feloldozása, átalakítás, hogy új, immár helyes kötések jöhessenek létre. Ezt segíti a felejtés, és ezért nem emlékszünk előző életeinkre sem. Meghatározott emlékek, a tudat egyes tartalmai szükségszerűen törlődnek.

Senki nem váltható meg akarata ellenére és saját közreműködése nélkül. Az is igaz, hogy a szellem és jó lélek nélküli "két lábon járó tenyészet" már nem Isten KépMása, nem Én Vagyok minőség, hanem az Embernek MásKépe.

Jézus tanítása szerint ez esetben csak tiszta szeretet energia, vagyis isteni szellem és lélek kvantum kisugárzásával lehet kizökkenteni a "tetszhalottat" ebből az állapotból, és miután tudatára ébredt, ha ő is így akarja,- kerülhet sor arra a fáradtságos, sok bajjal teli belső munkára, ami a megváltáshoz, de legalábbis az elveszített, saját szellemi és lelki öntudathoz vezet.

Mit tegyünk, ha meg akarunk szabadulni a kicsinyes önzőségtől, a haragvó, szidó, uszító, ellentéteket szító, kapzsi, parazita minőségektől, ártó, rontó szellemi és lelki lényektől?

Tegyük azt, amit Merlin Mester TANított, FELEJTSÜK EL őket. Oldjuk fel ezeket a beidegződéseket, töröljük tudatunk ezen programjait.

Ne nézzünk, és ne hallgassunk ilyen erőktől áthatott TV és rádióműsorokat, ne olvassunk ilyen erőket éltető írásokat, ne bonyolódjunk bele ilyen jellegű vitákba embertársainkkal, mert ezekkel azonosulva lélekerőt veszítve tápláljuk azt a haragvó, szidó, uszító világdémont, mely rátelepedett az élet minden területére. Felejtsük el és megszűnik.

Emlékezzünk viszont őseinkre, hagyományainkra, lélekemelő élményeinkre, bátor helytállásokra, történelmünk nagyjaira, a hősökre, mítoszainkra, és mindazokra a kimagasló emberi alkotásokra, művekre, amelyek az Aranykort idézik. Megidézik, a jelenbe hívják, és élővé teszik Itt és Most az eredendően tiszta szellemi, lelki alapértékeket, mintákat.

Legyen, mert Van, Él és Jó!

35. A titok A égi, égő Nap Atya a magvető, az életszülő, életfenntartó a Boldogasszony Földanya, a Hold és a vizek Úrnője, Tündér Ilona és a Csillagszemű Világügyelő, aki felügyeli az összes teret és időt, és a velük együttható összes tündér, manó, elemi lény, angyal, Ők a Teremtés, a Létezés és az Élet megvalósítói. Velük köt szövetséget, önként, szabad akaratából a világos gondolkodású, jó lelkű, helyes, igaz beszédű, munkával szépet, hasznosat, maradandót alkotó Ember Fia. A teremtés terén és idején kívül Lucifer, Lilit és Arimán, a démonok sisere hada rontják és fékezik a teremtést. Ez a Kár világa, a külső sötétség. Ők kiválasztják maguknak azokat az embereket, akik olyan minőségűek, mint ők. Ezeken a kiválasztottakon keresztül hatnak, kísértenek, rabolnak energiát, szellemi és lelki erőt a teremtés teremtményeitől, akiknek az ereje a Kárba vész.

A tékozló fiú, aki elhagyta Atyja házát, a Kár Vakvilágában tévelygett, míg a szükséges felismerések és megtapasztalások birtokában visszatért.

A Föld az a megvalósulási, megnyilvánulási színtér, ahol mind az áldó, mind a rontó erők jelen lehetnek, az emberek által.

Az ember szabad akaratával választ, hogy melyiket erősíti lelki erejével.

A Kár világába veszett IsTeni szellem kvantum bármikor feléledhet, feleszmélhet, és szabad akaratából visszatérhet. Ez a megvilágosodás, a vétkektől való megszabadulás, a megváltás, a feltámadás. Jézus és még nagyon sok táltos mester életével, halálával és feltámadásával kiépítette az embereknek azt az utat, ahol a Kár világába veszett emberi lélek visszatérhet a teremtésbe, mint a tékozló fiú.

A Kánaán, az Éden, az Aranykor úgy tűnik elveszett, mert az emberiségben a kritikus tömeg a Kár urait szolgálja lelkierejével. A szakrális uralkodók helyett megjelentek a hamis hazug, képmutató, tolvaj, élősködő egyházak, politikusok, ország vezetők. Ők a Kár urainak kiválasztott népe.

Minden szervezetben, pártban, egyletben, egyesületben, intézményben ott ülnek és irányítanak.

Elzárják a tudást, megtévesztenek, és tévedésben tartanak, hamis tanokat terjesztenek.

Az emberek a Kánaán, az Éden, a Földi Paradicsom helyett lassan felépítik a földi poklot, mert szabad akaratuk szerint ezeket a minőségeket választották. Ugyanis kísértésbe esni nem kötelező.

A tékozló fiút sem küldte el senki az Atyai Háztól tékozolni. Lopni, csalni, hazudni, élősködni, seftelni, haragudni, gyűlölni, szidni, uszítani, irigykedni nem kötelező. Ezek mind szabadon választott „gyakorlatok”.

Mégis, mi ennek az értelme? A feleszmélés, a felismerés, a megtapasztalásból megszülető belátás, a megtérés, a megvilágosodás, a megszabadulás, a megváltás.

Az ember ne azért tartsa be a teremtés törvényeit, mert kötelező, hanem mert szabad akaratából ezt választja és eszerint él.

Ezért nincsenek már szakrális uralkodók sem, mert a szakrális uralkodó alapminőségeit és értékeit minden embernek ki kell fejlesztenie magában.

A fejlődés, a beavatás, a próba része a megpróbáltatás, a kísértés, és aki a próbát kiállja az előtt új lehetőségek nyílnak, új kísértésekkel és új próbákkal, mindaddig, amíg el nem készül a Nagy Művelet Műve. Megszületik az Ember, aki már nem tévelyeg, nem vét, nem tékozol, de belát, felismer, megkülönböztet és visszatér Atyja Házába, s majd, ha az emberiségben eléri a kritikus tömeg ezt a szintet, akkor bekövetkezhet a paradigmaváltás, a kvantumugrás, és akkor a politika, a vallás, a gazdaság, a jog már nem lesz a hazugság, csalás, képmutató élősködés melegágya.

Nem a rendszerek, az intézmények, szervezetek alkalmatlanok és rosszak, hanem az azokat működtető ember ad nekik ilyen jelleget. Az erő semleges, a felhasználó moralitása dönti el, hogy mivé válik. Nem a kés a hibás, ha bankot rabolnak vele és nem a kés az áldott, ha kenyeret szelnek vele egy éhezőnek.

A külső világunk végső soron a belső világunk kivetülése, ha nem tetszik a külvilág, megváltoztatható, ami tetszik fenntartható és megőrizendő.

A táltos lovon szárnyaló, csillagszemű Világügyelő felkereste a Kár fejedelmét és Egyezséget ajánlott neki: „na ide figyelj koma, látom boldogtalan vagy önkéntes száműzetésedben. Egyezzünk meg, ha jóváteszed minden rontásod és kártevésed, akkor nem hagylak elpusztulni, sőt Atyám úgy döntött, megengedi neked, hogy a Vakvilágnak te legyél az istene. Úgyis ezt akartad mindig.

Nem kell mást tenned, csak ami a lényeged. Ehhez kapsz segítségül egy varázs hangvillát.

Ez egy hamis hangvilla, benne van az irigység, álnokság, kétszínűség, hazugság, kapzsiság, felfuvalkodottság, rátartiság és még sok minden, ami te vagy.

Az öreg IsTen úgy látja jónak, hogy az ember fejlődjön az Ő KépMásává, ehhez szükség lesz beavatásokra, próbákra. Minden beavatásnál megnyílik majd egy kapu, annak, aki a próbának megfelel. Ezeknél a kapuknál ott fogsz állni te is, és a próbára jelentkező előtt, megütöd ezt a varázs hamis hangvillát. A megfelelés törvénye szerint egy húron fognak pendülni, megfelelnek egymásnak, ha van még benne hamisság. A te dolgod a kísértés és a megpróbáltatás. Én is ott állok majd felkínálva Atyám és Anyám értékeit. Az, aki téged és a te hamis gyöngyeidet választja, az a tiéd.

Az a te hamis, hazug, csaló, tolvaj, haragvó, gyűlölködő, erőszakos világodban fog élni és szenvedve vezekelni mindaddig, amíg a hamis hangvilla előtt megbukik a próbák során.

Sokan jönnek majd Atyám és Anyám nevében, Őket próbáld meg a legjobban. A te világod törvénye a szemet szemért, fogat fogért.

Azonban nagyon vigyázz, a Szent Lelket nem bánthatod, ellene erőszakkal nem léphetsz fel sem te, sem a kiválasztott segítőid! Az, aki ezt megteszi halálnak halálával lakol, kiírja magát az élet könyvéből, törlődik a létezők sorából, elveszíti nevét, jelét, számát, megszűnik a lelke egyedisége, önállósága. Ez a szellemi halál.

A feladatod ennyi, se több, se kevesebb, ha az utolsó Kárba veszett lélek is visszatér, akkor jön el a te szabadulásod.”

Hogyan tovább?

Dr. Soós Csaba

A NAPKERESZTÉNYSÉG Hármas Egység Tana

OrdoN

Kezdetben vala A Szellem-Lélek-Erő, Az Anyagi világot Élővé tevő.

Az egekbe emelő Értelem, érzelem, tett Tudatot teremtett.

Az anyag sűrűjében A Lélek megkísértetett.

Elcsábult lelkekben Önző lett a tett.

Látomásban megjelent egy fehér madár, Aranykaput ezüsthangú fényeső kitár, Lágy dallammal hinti szét A mindenható üzenetét: Ne uralkodjék a Rontó halandó testetekben, Ne engedjetek az ő kívánságaiban, Mert a vétek zsoldja a halál.

Uralkodjék világosság fejetekben, Uralkodjék hű szeretet szívetekben,

Sugározzék értelem a szemetekből, Sugározzék jóság minden tettetekből!