u
l.h
Kosztolányi Dezső
ld a
Pacsirta
ko
sz t
ol
an yio
regény
sz t
ko an yio
ol ld a
u
l.h
sz t
ko an yio
ol ld a
u
l.h
Ĺ?neki
u
5
1. Első fejezet, (melyben az olvasó megismerkedik <a regény három főalakjával,>c két öreggel s egy leánnyal, ki életük bálványa és hall egy fölöttébb körülményes pusztai kirándulásról is.)
15
l.h
ld a
ol
20
an yio
10
[b] Az ebédlő<ben, a>c <török><kereveten>c ↓:támlásdiványán,:↓ ↓:nemzetiszin<ű>:↓ zsineg-darabok, […] ↓:cukorspárga-végek,:↓ papirok ↓:foszlányai:↓ hevertek <…>s a helyiújság egy szétszaggatott példánya, mely<…>nek <nek> homlokán kövér cimbetűkkel ez állott: „Sár<vári>szegi <és Vidéke>↓:Közlöny:↓ <1889>1899.” [b] A <naptár> falinaptár, a tükör mellett <ezt> <mutatta a hónap> az erős <napsütésben>↑:verőfényben:↑ <mutatta>↓:feltüntette:↓ a <nap> hónapot, <és> napot: <s>Szeptember 1. <<c>Csütörtök>↓:Péntek.:↓ [b] Az ingaóra pedig, mely cifr<á>a, fafaragványos <tokjában> <kozöny> <,>c üveg<es>c↓:-:↓ tokjában <közönyösen> járt <s>és sárgaréz sétálójával, <mint valami ↓:ezzel a:↓ gömbölyű bárddal,> apró darabokra vagdalta a <hosszúnak>c↓:végtelennek:↓ látszó napot, {az időt} mutatta |:az időt:|: ½ <2.><4>1. [b]c Két öreg<ember> <állt>↓:csomagolt:↓ az ebédlőben <…> [b]c <E>c
sz t
<gy>c↓:Valami:↓ vedlett, barna<-vászon> börönddel bírkoztak. Becsúsztatták a körömráspolyt meg a sűrűfésűt a válaszfalán lévő vászontáskába, aztán összeszíjázták, a földre tették. Ott állott már útrakészen,
ko
25
14
[levált, hiányzó rész]
ELSŐ FEJEZET1
Az ebédlő támlás díványán nemzetiszín⁴ zsinegdarabok, cukorspárgavégek,⁵ papírok⁶ foszlányai hevertek s a helyi ujság⁷ szétszaggatott⁸ példánya, melynek homlokán kövér címbetűkkel ez volt olvasható:⁹ Sárszegi Közlöny, 1899. A falinaptár, a tükör mellett, az erős verőfényben föltüntette¹⁰ a hónapot, napot: Szeptember 1. Péntek.¹¹ Az ingaóra pedig, mely cifra, fa-faragványos¹² üvegtokjában járt és sárgaréz-sétálójával¹³ apró darabokra vagdalta a végtelennek látszó napot, mutatta az időt: 1/2 1. Apa és anya csomagolt az ebédlőben. Egy vedlett,¹⁴ barna bőrönddel birkóztak. Becsúsztatták a¹⁵ sűrűfésűt¹⁶ a válaszfalán lévő vászontáskába, aztán összeszíjazták, a földre tették. [Ny] FEJEZET, [E] [Ny] [nincs vessző] [E] [nincs mondatvégi írásjel] [Ny] nemzetiszin [E] cukorspárga végek, [Ny] papirok [Ny] újság [E] ujság egy szétszaggatott [E] ez áll:
sz t
ol
15
an yio
10
ld a
l.h
5
u
(melyben az olvasó megismerkedik két öreggel s leányukkal, ki életük bálványa,2 és hall egy körülményes pusztai kirándulásról is).3
ko
[Ny] ez állt:
[E] feltüntette [E] péntek. [E] fa-faragványos, [sortörésnél] [E] sárgarézsétálójával [E] [Ny] Valami vedlett, [E] [Ny] Becsúsztatták a körömráspolyt, meg a [Ny] sűrűfésüt
15
ld a
l.h
u
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
an yio
ko
sz t
ol
5
2 ↓:Tarkövön, a <|:nem nagy:|>c <pár>c <↑:száz:↑>c <holdas>c birtokán:↓ kipihenjék magukat, <mindahárman>c. [b] A ↑:nem nagy, százholdas:↑ puszta közepén, <↓:… … …:↓>c<két>c rozoga gazdasági épület|:ek:| között <, egy kis dombocskán> <volt egy> emelkedett a ↓:három szobás:↓ „kastély”, <afféle kis> <↓:egy házikó,:↓>c <melynek három szobája volt,>c oldalt egy <kis> tágas terem↓:mel:↓, a „vendégszoba”↓:val:↓, melynek <mész-szagára>c ↓:meszelt falaira:↓, vadász-fegyvereire, agancsaira <még>c jól emlékeztek.
16
Első fejezet
ld a
[E] [Ny] állott [E] utra készen, [E] [Ny] két oldalt [E] macska, ki majd [E] [Ny] kölykedzik. [E] [Ny] asztalon álló utazókosárba [E] [Ny] egyetmást: [E] leányuk gondosan [E] [Ny] [nincs vessző] [E] [Ny] anya, [Ny] megsímogatva, [Ny] lapúljanak. [E] [Ny] nyárra, egy-két hétre, egy hónapra, hogy [E] nem nagy, [E] [Ny] oldalt egy tágasabb
ko
sz t
ol
15
an yio
10
l.h
u
5
Ott állt¹⁷ már útrakészen,¹⁸ repedésig tömve minden holmival, kétoldalt¹⁹ hatalmasan kipuffadó hassal, akár a macska, amelyik majd²⁰ kilencet kölykezik.²¹ Csak még az asztalon levő utazókosárba²² tettek be egyet-mást:²³ a csipkés női bugyogót, a blúzt, a mamuszt, a cipőgombolót, melyet leányuk már gondosan²⁴ odakészített. – A fogkefe,²⁵ – szólt apa. – Lám, a fogkefe, – bólintott anya²⁶ – majd itthon maradt a fogkefe. Fejét csóválva már sietett is a folyosóra, onnan a leányszobába, hogy a zománcos bádogmosdóról hozza a fogkefét. Apa a kezével még egyszer letapsikolta a holmikat, gyengéden megsimogatva,²⁷ hogy egymásra lapuljanak.²⁸ Sógora, Bozsó Béla, az asszony testvérbátyja, több ízben meghívta őket, nyárra, hogy ²⁹ Tarkövön, a birtokán kipihenjék magukat. A nem-nagy,³⁰ százholdas puszta közepén rozoga gazdasági épületek között emelkedett a háromszobás »kastély«, oldalt tágasabb³¹ teremmel, a vendégszobával, melynek meszelt falaira, vadászfegyvereire, agancsaira jól emlékeztek.
17
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
15
ld a
sz t
ol
20
elhatározták, hogy <végre> meglátogatják őket. <A>c ↓:De a,:↓ nyár <azonban>c elmult, min<d>t rendesen, <a> téli szűkségletek beszerzésével, lekvárok főzésével <a> cseresznyés↓:-:↓, <és> megygyes-üvegek kötözgetésével. Augusztus végén tudatták <velük> <a szülők>, hogy <majd> <jövőre> <maguk> ismét itthon rekedtek, nem <is> szívesen mozdulnak ki <a vidéki városkából>, már öregek <– az apa ötvenöt éves volt, az anya negyvenhét –>c, hanem elküldik helyettük a leányukat, egy hétre. Ő úgyis sokat dolgozott, ↓:‒:↓ nyolc teritőt horgolt ↑:az aranyos:↑ |:és:| maga vezette a háztartást ↓:‒:↓, ráfér a pihenés. <Ezt a hir> [b] <Ezt a>A hirt a rokonok örömmel fogadták. [b] <Most már> <m>Minden nap <váltottak levelet.>↓:jött a pósta.:↓ Béla bácsi, <és> ↓:meg a felesége:↓ Etelka néni <külön>c levelet írt a leánynak, a leány válaszolt rá az anya a <hugának írt>, ↓:sógornéjának írt:↓ az apa a <sógorának>tc ↓:sógorának:↓ < közölte vele az érkezés napját, s megkérte>tc ↓:megkérte őt,:↓ hogy <<a leányt> ↓:Pacsirta:↓ <az állomásnál> ↓:Pacsirtát:↓ <↑:a leányukat:↑>c ő maga |:,:| <↓:…:↓>c ↑:személyesen várja:↑ <várja>c <↓:… … …:↓>c, kocsival<.>, mert az állomástól <a tanya>c háromnegyedórai járásra volt. Mindenben <pontosan>tc megállapodtak. [b] Az utolsó napokon ↓:mégis:↓ sürgönyök keresztezték egymást<.>, melyek a legkisebb részleteket is tisztázták. Most már nem lehetett lemondani<a>c az útról. <↓:…,:↓> <<<S>szeptember elsején> <<I>indulnia kellett.> Indulnia kellett.>c
an yio
10
l.h
u
5
Évek óta nem jártak itt, de anya <gyakran> ↓:sokszor:↓ emlegette a „birtok”-ot, a kis nádas, szittyós eret is, mely a domb alatt bújdosik s hullámain valaha, gyermekkorában, papírcsónakokat úsztatott. [b] Folyton halogatták <ezt>c a kirándulást. [b] Az idén <azonban> ↓:azonban:↓ minden levél, melyet a pusztáról kaptak, azzal végződött, hogy jőjjenek, ↓:az Isten |:szent:| szerelmére,:↓ minél előbb. [b] Májusban végre <elhat>
ko
25
30
18
Első fejezet
[Ny] bújdosó [Ny] papircsónakokat [E] amelyet [Ny] jőjjenek [Ny] jőjjenek. [E] [Ny] meggyes üvegek [E] [nincs vessző] [E] [új bekezdés] Ő [Ny] ugyis [E] dolgozott – ráfér [Ny] posta. [Ny] meg a felesége, [E] Etelke [E] várja a kocsival, [E] tisztáztak [sajtóhiba]
ko
sz t
ol
20
ld a
15
an yio
10
l.h
u
5
Évek óta nem jártak itt, de anya sokszor emlegette a »birtok«-ot, a domb alatt bujdosó³² kis nádas, szittyós eret is, melynek hullámain valaha, gyermekkorában, papírcsónakokat³³ úsztatott. Folyton halogatták a kirándulást. Az idén azonban minden levél, melyet³⁴ a pusztáról kaptak, azzal végződött, hogy jöjjenek³⁵ már, minél előbb jöjjenek.³⁶ Májusban végre elhatározták, hogy meglátogatják őket. De a nyár elmúlt, mint rendesen, téli szükségletek beszerzésével, lekvárok főzésével, cseresznyés, meggyes befőttüvegek³⁷ kötözgetésével. Augusztus végén tudatták, hogy ismét itthon rekedtek, nem szívesen mozdulnak ki, már öregek is, hanem elküldik maguk helyett a leányukat,³⁸ egy hétre. Ő³⁹ úgyis⁴⁰ sokat dolgozott, ráfér⁴¹ a pihenés. A hírt a rokonok örömmel fogadták. Mindennap jött a posta.⁴² Béla bácsi, meg felesége,⁴³ Etelka⁴⁴ néni, levelet írt a leánynak, a leány válaszolt rá, az anya a sógornőnek írt, az apa a sógornak, megkérve őt, hogy ő maga, személyesen várja kocsival,⁴⁵ mert az állomástól a tanya háromnegyed órai járásra volt. Mindenben megállapodtak. Az utolsó napokon mégis sürgönyök keresztezték egymást, melyek a legkisebb részleteket is tisztázták.⁴⁶ Már nem lehetett lemondani az útról.
19
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
3. mert <mindig> ↓:folyton:↓ eszükbe jutott <<<egy>a sűrűfésű, harisnya,> <egy sűrű>cfésű> <↓:körömráspoly:↓>>c <valami>c ↓:ez-az: :↓ <egy körömráspoly, egy sűrűfésű, melyet <↓:… … …:↓>c a börönd válaszfalán lévő vászontáskába bújtattak. [b] Most <azonban>tc ↓:azonban:↓ elkészültek. [b] A kosarat <is <lett>>c ↓:is:↓ <le>letették a földre a bőrönd mellé. Targonca zötyögött a <kövezett>c udvar<on>c ↓:téglázott <jardáján>c utján:↓ ↓:mely a Petőfi utca járdájától |:a kertbe egész:| a verandáig vezetett.:↓ Beállított egy langanéta <paraszt>c↓:paraszt:↓kamasz, ki a böröndöt, kosarat közönyösen <vállára emelte>tc a targoncára helyezte, tolta, kifelé, az állomásra.
sz t
ol
20
ld a
15
an yio
10
l.h
u
5
[b] Anya vissza<jött>c<↓:… … …:↓>c ↑:jött:↑, hozta a fogkefét <,>. <a>Apa ↓:gondosan:↓ selyem papirba pakolta <<s becsúsztatta a kosárba.> <Hajnal óta csomagoltak,> <Haj>>c [b] Még egyszer körültekintettek s mikor látták, hogy nem maradt künn semmi ↓:egyéb:↓, <szótlanul>tc rá<emelték>↓: nyomták:↓ a kosárra a fedelét. [b] <d>De a kulcs nem ↓:jól:↓ fogott, a zár ↓:mindig kipattant:↓ <<nem csukódott>c↓:… … …:↓>c s <ezért>tc ↓:ezért:↓ a kosarat cukorspárgával kötötték át, úgy, hogy apa <az öreg,>c sovány <testével>c ↓:mellével:↓ ránehezedett és homlokerei kiduzzadtak. <Nehéz volt a válás.>c [b] <Hajnalban>tc↓:Ezen a napon:↓ <K>korán <keltek>tc ↓:ébredtek:↓ mind a hárman, <a rendkivüli napon>tc <azonnal>c ↓:legott:↓ csomagolni kezdtek, <de a>s a <<rend> rendkivüli nap>c↓:rendkívüli:↓ izgalm<ában>c↓:omban:↓ <, csak>c ↓:csak:↓ ide-oda bódorogtak <,>. <m>Még ebédelni sem tudtak rendesen,
ko
25
30
Az öregek ziháltak a<z erőfeszítéstől.>c <↓:fáradtságtól:↓> Vége <volt>c ↓:volt:↓ a <munkabol>tc munkának, de itt <volt>c az utolsó pillanat↓:a:↓, mely ünnepi szorongással csikarta szivüket, elállitotta szájukon a szót. <Egymásra néztek ->tc |:Egymásra néztek.:|
20
Első fejezet
ld a
ol
15
an yio
10
l.h
u
5
Anya visszajött, hozta a fogkefét. Apa gondosan selyempapírba⁴⁷ pakolta. Még egyszer körülnéztek⁴⁸ a szobában és mikor⁴⁹ látták, hogy nem maradt künn semmi egyéb, rányomták a kosárra a fedelét. De a kulcs nem fogott,⁵⁰ a zár mindig kipattant, ezért⁵¹ a kosarat cukorspárgával kötötték át, úgyhogy⁵² apa sovány mellével ránehezedett s homlokerei kiduzzadtak.⁵³ Ezen a napon korán ébredtek mind a hárman,⁵⁴ legott csomagolni kezdtek és a rendkívüli izgalomban csak ide-oda bódorogtak. Még ebédelni sem tudtak rendesen, mert folyton eszükbe jutott ez, az. Most azonban elkészültek. A kosarat is letették a földre, a bőrönd mellé. Targonca zötyögött az udvar téglázott útján, mely a Petőfi-ucca járdájától a kertbe vezetett, egészen a verandáig.⁵⁵ Beállított egy langanéta kamasz, ki a bőröndöt, kosarat⁵⁶ közönyösen a targoncára helyezte, tolta,⁵⁷ kifelé,⁵⁸ az állomásra.
sz t
[Ny] selyempapirba [E] [Ny] körülnézett [E] amikor [E] nem jól fogott, [E] kipattant és ezért [E] ugy, hogy
ko
[Ny] úgy hogy
[Ny] kiduzzattak [E] mindhárman [Ny] mindahárman,
[E] verendáig. [sajtóhiba] [E] ki a kosarat [E] [nincs vessző] [E] [nincs vessző]
21
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
15
↓:a faliórára pillantottak.:↓ Apa megnézte zsebóráját ↓:is,:↓, mely pontosabban járt <s> <Ki><K>Kimentek ↑:most:↑ a verandára <|:,:|>. <és>c <a>A kertbe szóltak, egyszerre: – Pacsirta. Egy leány ült a <padon> <↓:nádfonatos széken:↓>c ↓:padon:↓, a virágágyak előtt, a ↓:vad-:↓gesztenyefa <árnyékában.> ↓:alatt,:↓ Sárga pamuttal horgolt <egy terítőt.>c |:egy teritőt.:| Csak fekete haját lehetett látni, mely – akár lomb a földre – árnyékot vetett <rá> arcára, melynek háromnegyedét eltakarta |:,:| <s>c pusztán egy negyedét mutatta. <Lehet> <A leány>c <↑:a hívásra:↑>c <n>Nem ↓:mindjárt:↓ mozdult <↓:a hivásra[?]:↓>tc. Lehet, <hogy>tc nem is hallotta. Aztán szeretett igy maradni, lehajtott fejjel, munkájára bámulva, sokáig, akkor is, <hogy>ha belefáradt, mert hosszú évek alatt gyűjtött tapasztalatából tudta, hogy ez a helyzet illik neki legjobban. <Sokszor>tc <m>Megesett, hogy zajt hallott, de azért nem tekintett föl. Akkora önfegyelemmel uralkodott magán, mint egy beteg. <Megint> |:Most:| {kiabáltak}, erősebben |:kiabáltak:| :
sz t
ol
20
an yio
ld a
10
l.h
u
5
[b] Apa ↓:egér-:↓szürke ruhát viselt, mely ↓:pont:↓ olyan <szürke>c volt, mint a haja. <Fönn>c <m>Már <egészen>c↓:erősen:↓ <meg>cőszült, bajusza deresedett, szeme alatt kis zacskók <lógtak>c↑:lógtak:↑, gyűrött, elhasznált pergamentes bőrböl. [b] Anya fekete <feket> ruháját hordta, mint mindig. <Ő még> Az ő haja |:, |:melyet:| pomádé<san>val símított<a>c <le>c:| még nem ↓:mindenütt:↓ fehéredett, <Csak oldalt> <és simán>c <↓:fekete fürtjeit:↓>c {, |:melyet:| pomádé<san>cval símított<a le>c} <, a fekete fon> <R>redők sem igen mutatkoztak <még>c <az>c arcán, csak <<fönn>c a> homlokán. <Egymásra néztek.>c <↓:<egy-kettő>c futott át két mélyebb ránc:↓>c ↑:futott át két mélyebb ránc:↑ [b] Mégis mennyire hasonlitottak. Szemükben ugyanaz a riadt fény reszketett, vékony, porcogós orruk egyformán hegyesedett ki és fülük is egyformán piroslott. A hosszú házasélet testvérekké tette őket.
ko
25
30
22
Első fejezet
20
ld a
sz t
25
an yio
15
ol
10
l.h
u
5
Apa egérszürke ruhát viselt, mely pont olyan volt, mint a haja. Már erősen őszült, bajusza deresedett, szeme alatt kis zacskók lógtak, gyűrött, elhasznált,⁵⁹ pergamentes bőrből. Anya fekete ruháját hordta, mint mindig. Az ő haja, melyet dióolajjal simított,⁶⁰ még nem mindenütt fehéredett, redők sem igen mutatkoztak arcán,⁶¹ csak homlokán futott át két mélyebb ránc. Mégis mennyire hasonlítottak. Szemükben ugyanaz a riadt fény reszketett, vékony, porcogós orruk egyformán hegyesedett ki és fülük is egyformán piroslott. A faliórára pillantottak. Apa megnézte zsebóráját is, mely pontosabban járt. Kimentek a verandára. Innen a kertbe kiáltottak,⁶² egyszerre: – Pacsirta. Egy leány ült a padon, a virágágyak előtt, a vadgesztenyefa alatt. Sárga pamuttal horgolt valami terítőt. Csak fekete haját lehetett látni, mely – akár lomb a földre – árnyékot vetett arcára, melynek háromnegyed részét⁶³ eltakarta, pusztán egynegyedét mutatta. Nem mingyárt⁶⁴ mozdult. Lehet, nem is hallotta. Aztán szeretett így maradni, lehajtott fejjel, munkájára bámulva,⁶⁵ sokáig, akkor is, ha belefáradt, mert hosszú évek alatt gyüjtött⁶⁶ tapasztalatából tudta, hogy ez a helyzet illik neki legjobban. Megesett, hogy zajt hallott, de azért nem tekintett föl. Akkora önfegyelemmel uralkodott magán, mint egy beteg. Most erősebben kiabáltak:
ko
[E] [nincs vessző] [E] [Ny] melyet pomádéval simított, [Ny] mutatkoztak az arcán, [E] [nincs vessző] [E] háromnegyedrészét [E] [Ny] mindjárt [E] [nincs vessző] [Ny] gyűjtött
23
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
– Pacsirta. ↓:És mégerősebben: :↓ Pacsirta.
u
l.h
an yio
10
ld a
5
4. <Pacsirta> ↓:A leány:↓ a veranda felé nézett, melynek legfelső lépcsőfokán állt apa ↓:és:↓, anya. <A hivás neki szólt.>c Őt nevezték ↓:el:↓ így régen, nagyon régen, mikor még énekel<ni>t <,>. <a>Azóta a név rajta ragadt és viselte, mint egy kinőtt gyerekruhát Pacsirta mélyet sóhajtott – mindig mélyet szokott sóhajtani – összegombolyította pamutját, munkakosarába tette s a vadszőllővel befuttatott lugas felé <indult>↑:tartott:↑. <Menni> <Mel> <Mennie> ↓:Szóval:↓ <M>mennie kell, <indulnia>c ↓:gondolta,:↓ nemsokára indul a vonat, ma este már nagybátyjáéknál alszik, a tarkövi pusztán. ↓:Kissé kacsázva jött előre:↓ [b]c Az öregek <mosolyogva>c ↑:becéző mosollyal:↑ figyelték, hogy <jön kozel>tc közeledik. <|:feléjük:|>c
ko
sz t
ol
[levált, hiányzó rész]
24
Első fejezet
ld a
[E] [Ny] legfelsőbb [E] Ők [E] [nincs mondatvégi írásjel: sajtóhiba] [E] mint a kinőtt [E] [Ny] [nincs vessző] [E] munkakosarára [Ny] vadszőllővel [E] [nincs vessző] [E] nagybátyáéknál [E] tarközi [sajtóhiba] [A] közlekedik. [sajtóhiba] [E] [nincs vessző] [E] előtünt
ko
sz t
ol
15
an yio
10
l.h
u
5
– Pacsirta. És még erősebben: – Pacsirta. A leány a veranda felé nézett, melynek legfelső⁶⁷ lépcsőfokán állt apa és anya. Őt⁶⁸ nevezték el így régen, Pacsirtának, nagyon régen, mikor még énekelt.⁶⁹ Azóta a név rajta ragadt és viselte, mint kinőtt⁷⁰ gyermekruhát. Pacsirta mélyet sóhajtott,⁷¹ – mindig mélyet szokott sóhajtani – összegombolyította pamutját, munkakosarába⁷² tette és a vadszőlővel⁷³ befuttatott lugas felé tartott. Szóval,⁷⁴ mennie kell, gondolta, nemsokára indul a vonat, ma este már nagybátyjáéknál⁷⁵ alszik, a tarkövi⁷⁶ pusztán. Kissé kacsázva jött előre. Az öregek becéző mosollyal figyelték, hogy közeledik.⁷⁷ Majd,⁷⁸ amint arca hirtelen föltünt⁷⁹ a lombok között, a szülők száján kissé elhalaványodott⁸⁰ a mosoly. – Mehetünk, aranyos,⁸¹ – szólt apa,⁸² a földre tekintve.
[Ny] eltűnt
[E] elhalványodott [E] [nincs vessző] [E] szólt az apa,
25