Lajos Kozák book by Gábor Kasza

A sportfotográfusként ismert Kozák Lajos munkásságának elfeledett oldala került napvilágra, és a fotótörténet új alakja rajzolódik ki előttünk. Képei a harmincas és negyvenes évek progresszív magyar fotóművészetének egyfajta summázatát adják, munkáiban azonban megjelenik egyénisége, megkülönböztetve őt művésztársaitól. Méltán sorolható a korszak neves fotográfusai közé, többek között: Vadas Ernô, Dulovits Jenô és Kinszki Imre, akik világszínvonalú képeket készítettek. Általuk az akkoriban már Párizsban alkotó magyar származású kortársak, André Kertész és Brassaï látásmódja és annak magyar gyökerei is új megvilágításba kerülnek. Although Lajos Kozák is best known as a sport photographer, a new side of his work has been discovered and a new personality in photo history stepped into the spotlight. His pictures summarize the progressive Hungarian photographic life, but by taking a closer look, we can see that his works are different from the average artists and have a distinctive character. His work can be compared to well known photographers of this era: among others, Ernő Vadas, Jenő Dulovits and Imre Kinszki. Studying their legacy will help us to understand the Hungari an roots of André Kertész and Brassaï, working in Paris at that time.

3600 Ft

9 789630 970389

KOSSUTH KIADÓ / MAGYAR SPORTMÚZEUM www.kossuth.hu / e-mail: kiado@kossuth.hu

KOZÁK LAJOS

kozak_borito_Layout 1 2/8/12 4:09 PM Page 1

KOZÁK LAJOS fotográfiák

Kozák Lajos, a fotográfus

Lajos Kozák, the photographer

Kozák Lajos fotográfus hagyatékát 1975-ben, a művész halálát követően vásárolta meg özvegyétől a Magyar Sportmúzeum. Az anyag nagy része 2011-ig feldolgozatlan maradt. A múzeum, érthető módon, főleg a sportfotókra, azon belül is a nagy nevekre és eseményekre koncentrált a kutatások során. Szabó Lajosnak, a Magyar Sportmúzeum igazgatójának feltűnt a nagyszámú városkép a vintage fotók között, és elég érdekesnek találta ahhoz, hogy néhányat megmutasson a Cultiris Kulturális Képügynökség munkatársainak. A sárga Forte-dobozok sokféle méretű – a bélyegképtől egészen a 18×24 centiméteresig –, laza tematikák szerint csoportosított papírképeket tartalmaztak. A negatívok, amelyek nagy többsége kisfilmes, különböző darabokban egymásba tekercselve, néhol egy rollfilmes szalaggal áttekerve és összegumizva, helyenként kielégítően feliratozva, de sokszor anélkül feküdtek a régi mozifilmes kópiadobozokban. Hónapokig tartó munkával több mint 1300 képet digitalizáltunk, főleg papírképeket és üvegnegatívokat, a sport témájú Leicanegatívok egy része még feldolgozásra vár.

The Hungarian Sports Museum acquired the legacy of Lajos Kozák from her widow after the death of the artist in 1975. Most of the collection was not catalogued until 2011. During the research the museum concentrated – naturally – on the sports photos, and mostly on famous names or events. Lajos Szabó, the director of the Hungarian Sports Museum discovered a large number of pictures about cities amongst the vintage photos, and he considered this collection interesting enough to show to the people who work at Cultiris Cultural Picture Agency. I have seen paper pictures all different sizes – from the stamp size photos to 18x24 centimetres large – in the yellow Forte boxes, which were grouped according to vague themes. The negatives and film rolls were lying in old movie copy boxes, and they were in different pieces, rolled into each other, sometimes appropriately labelled, but most of the time without any information. During several months we digitalised more than 1,300 photos, mostly paper pictures and glass negatives, but the sport-themed Leica negatives are still waiting to be catalogued.

Kozák Lajos 1906. március 7-én Székesfehérváron született. Édesapja id. Kozák Lajos MÁV-alkalmazott volt, édesanyja, Horeczki Mária a gyermekeket nevelte. Három testvére: Mária, Jenő és Károly. Mária beteg édesanyjukat ápolta, a fiúk mindannyian diplomát szereztek. (Jenő jogász, Károly katonatiszt lett.) Kozák Lajos a székesfehérvári Főreál Iskolában

Lajos Kozák was born on 7 March 1906 in Székesfehérvár. His father, Lajos Kozák was an employee of the Hungarian Railway Company and his mother, Mária Horeczki was bringing up the children. He had three siblings: Mária, Jenő and Károly. Later Mária was looking after the ill mother while the brothers graduated at university. (Jenő became

érettségizett, és már középiskolai tanulmányai idején is aktívan sportolt. Érettségi után jelentkezett az éppen akkor induló Testnevelési Főiskolára, amelyet 1928-ban rangelsőként végzett el. Mint a legjobb eredménnyel diplomázott hallgatót, egy évre segédtanárrá nevezték ki, majd sportszervezetek elő adójaként, edzőként és főleg testnevelő tanárként dolgozott. Nyugdíjazásáig ezek voltak polgári foglalkozásai. Még főiskolás korában, egy alkalommal nagyobb mennyiségű szőlő fogyasztása után kemény edzésen vett részt, és rosszul lett. Bélcsavarodást (bél elzáródást) kapott, azonnal megoperálták. A műtét utáni napokban rendezték meg a TF-bált (ami akkor rangos társadalmi esemény volt), és mivel Kozák a bál egyik szervezője volt, kiszökött a kórházból, hogy feladatát teljesítse. Nagy törülközővel szorosan átkötötte a hasát, végigtáncolta az éjszakát, visszament a kórházba, de utána jelentkeztek az életveszélyes szövődmények. A műtéti metszés szétesett, befertőződött, Kozák súlyos állapotba került, de végül fokozatosan panaszmentessé vált. Sebe másodlagosan, vastag, egyenetlen, lilás heges csomókkal gyógyult. Ez utalt a lezajlott súlyos szövődményre, és bár később egészsége helyreállt, mégis a sebhely olyan csúnya volt, hogy ezért nem sorozták be soha katonának. Ezt persze Kozák nem bánta, sohasem kedvelte az uniformist és a militáns dolgokat. 1932. szeptember 19-én feleségül vette Tárnoky Bán Erzsébetet (szül. 1908, Eszék), aki a Zeneakadémián szerzett ének szaktanári diplomát, néhány

 Kozák Lajos 1934-ben Lajos Kozák in 1934

a lawyer and Károly an army officer.) Lajos Kozák finished his secondary education in Székesfehérvár Main Real School. He was a keen sportsman during his studies. After his graduation he applied to the newly founded College of Physical Education, which he finished as the first amongst the other students in 1928. Because he had the best results, he was invited to be a part time teacher there, then later he worked as a lecturer of sports organisations, a trainer and a teacher of physical education – these were his “civilian” jobs until he retired. During his college studies once he had a hard training session after eating a large amount of grapes, and he became very fell. He suffered from a serious intestinal obstruction which had to be operated on immediately. A few days after the operation the Ball of the College of Physical Education was due (and it was a very prestigious event at that time). Because he was one of the main organisers, he escaped from the hospital to perform his duties at the ball. He tied a large towel around his wound and danced all night. Although he went back to the hospital soon after this adventure, life-threatening symptoms appeared. His wound opened up and it was infected. He was in a very serious state, but finally his life was saved. His wound healed with an uneven scar and large, purple lumps. This indicated the post-operation complication and although his health was slowly restored, the wound looked so serious that he was never recruited as a soldier. Kozák never regretted this – he was never fond of uniforms or military ideas.

évi tanítás után kinevezték az Őrnagy Utcai Általános iskola igazgatójának, azután az Irányi Utcai Általános Iskola igazgatója lett és innen ment nyugdíjba. A házaspár Budán a Keleti Károly utcában, a Gül Babában, majd a XIV. kerületi Korong utcában lakott, végül a háború előtt elköltöztek Rákospalotára, a Kinizsi utcába, és itt laktak halálukig. Két lányuk született: Éva (1933) és Ágnes (1938). Mindketten elvégezték a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karát, Éva gyermekgyógyász, Ágnes belgyógyász lett. Kozák Lajosnak élete utolsó éveiben unokái, Ágnes gyermekei (Attila és Mónika) jelentették a legnagyobb örömet. Lányait sportemberhez méltó szigorral, de nagy szeretettel nevelte, unokáival azonban engedékeny volt, nagyon szerette, kényeztette őket. Nyugdíjas éveiben is rendkívül aktív volt, rendszeresen fotózott szinte minden nemzetközi és hazai sportversenyen. Két végén égette a gyertyát, a túlfeszített munka aláásta egészségét – nappal dolgozott, éjjel felvételeit hívta elő, nagyította –, végül szíve nem bírta a megerőltető életvitelt. Egyre súlyosabb ritmuszavarok jelentkeztek nála. 1975. március 27-én agyembólia okozta halálát.

On 19 September 1932 he married Erzsébet Tárnoky Bán (who was born in Eszék or Osijek in 1908) who graduated at the Hungarian Music Academy as a music teacher. A few years later she was appointed to be the principal of Őrnagy Street Primary School, then the principal of Irányi Street Primary School and she retired from there. The couple lived on Keleti Károly Street, Gül Baba Street then later on Korong Street in the 14th district. Finally they moved to Kinizsi Street in Rákospalota, and they lived there until they died. They had two daughters: Éva (1933) and Ágnes (1938) who both graduated at Semmelweis Medical University as general practitioners. Later Éva became a paediatrician and Ágnes a physician. In his later years the joys of Lajos Kozák’s life were his grandchildren, the children of Ágnes (Attila and Mónika). Although he raised his daughters with the strictness of a devoted sportsman and an abundance of love, he was very forgiving towards the grandchildren and spoiled them a lot. He was a very active man even in his later years: he was taking pictures at nearly every international and Hungarian sport events. He was working too hard which affected his health – he was working during the day, and he developed and enlarged his photos at night – and finally his heart could not cope any more. He developed serious arrhythmias and died of a brain embolism on 27 March 1975.

Kozák Lajos fotográfusi tevékenységét polgári foglalkozása mellett végezte. Alkotásai két jól elkülöníthető csoportra oszthatók: a két világháború között készült

Lajos Kozák worked as a photographer next to his “civilian jobs”. His pictures can be divided into two distinctive groups: the art photos he took between

 Kozák Lajos és felesége az 1930-as években Lajos Kozák and his wife in the 1930’s  Kozák Lajos és családja – felesége, lányai és unokái / Lajos Kozák and his family – his wife, daughters and grandchildren

közi mezőnyhöz. A haladó fiatal fotográfusok itthon nem is nagyon merték mutogatni merészebb munkáikat, tartva a kíméletlen kritikától. Hiszen a kiállítási zsűrikben, szerkesztő pozíciókban konzervatív, idősebb emberek ültek, és ők hajthatatlanok voltak. Ez idézte elő, hogy mindenki mindenféle stílusban alkotott, hogy elismerést szerezzen. Akadt ennek pozitív oldala is: minden irányzat áthatotta egymást, és ettől igen sajátos hangot alakított ki. Vagy, ahogy Wanaverbecq fogalmazott: „akorszakfotográfusaikevéshajlandóságotmutatnakazelméletek betűszerintikövetéséreésolyanszabadképi univerzumothoznaklétre,amelynekelemeinem különülnekel,hanemkölcsönösengazdagítják egymást.” 6 De a feszültség egyre nőtt, és egyre több kritika érte a MAOSZ ténykedését és a kiállításokat. Seiden Gusztáv 1935 tavaszán Vadas Ernővel és Kinszki Imrével közösen szerette volna kitágítani ezt a beszűkült szakmai környezetet, és egy nemzetközi fotóstársaságot kívánt életre hívni. Levélben keresték fel a közismert haladó fotográfusokat külföldön, de tervük nem járt sikerrel. Például Albert Renger-Patzsch leveléből kiderül, hogy ő személy szerint nem sokat vár egy ilyen összefogástól. Emmanuel Sougez viszont annál lelkesebb volt. Seiden 1936-ban a FotóművészetiHírekjanuári számában cikket publikál Afotográfiaújútja címmel. Ebben kifejti, hogy a NeueSachlichkeit már a múlté, az a lépcsőfok szerepét töltötte be. Ennek vívmányai az anyagszerűség elvének megteremtése és

even the fragmented ones – show that Hungarian photographers fell into the line with the international field. The forward young photographers were not brave enough to show their daring pictures because they were afraid of harsh criticisms. They had all reasons because in the juries and the editorial positions there were only conservative, older people who were very inflexible. This resulted that everybody worked in all different styles to achieve some acknowledgement. However there was a positive side as well: all trends percolated, and it created a distinctive tone. Or as Wanaverbecq said: “the photographers of this period had little desire to follow the theories word by word, and they created a picture universe in which the elements did not detached themselves but mutually enriched each other.” 6 But the tension grew and more and more people criticised the work of MAOSZ and the exhibitions. In the spring of 1935 Gusztáv Seiden with Ernő Vadas and Imre Kinszki wished to extend this narrow-mindedness in photography and they intended to create an international photography association. They wrote letters to the well-known modern foreign photographers but their plan did not succeed. For example it is clearly seen in the letter of Albert Renger-Patzsch that he personally would not expect too much from a union like this. On the other side Emmanuel Sougez became very enthusiastic. Seiden published an article in 1936 in Fotóm űvészeti Hírek(PhotoArtNews)in the January edition; the title was Afotográfiaújútja(TheNewWayofPho-

 Kép a családi albumból (1929) Picture from a family photograph album (1929)

a nézőpontok felszabadítása. „Mostotttartunk, hogytudjuk,úgyislehetfotografálni,denemfeltétlenülszükségeskellékeegyképnek,hogymélyről vagymagasrólláttukmeg.”Leginkább az eredetiséget hiányolja és úgy véli, hogy sok az epigon. „…akiállítók90%-ánakképeialattegyszerűenfel lehetnecserélnianevüketjelzőcédulákat,ésrögtönkiderülne,hogyxképeityéppúgycsinálhatta volnaésviszont”– merthogy ez senkinek sem szúrna szemet. A biztosítékot aztán az csapta ki, hogy dr. Kunszt János indítványozta: külföldi kiállításon csak szövetségi kollekciók vehessenek részt zsűrizett anyaggal, kizárva ezzel az egyedül jelentkezőket. Seiden erre így reagált: „Nemisaterv ellentiltakozom,miutánsorsaamúgyiselőrelátható,hanemabennemegnyilvánulószelleméstendenciaellen.Mimásez,mintacéhrendszerbevezetéseaművészifotográfiában,aszabadverseny megfojtása,ésamiezzelegyüttjár,aművészifejlődésmegállítása.(...)megszerzettpozíciókmegtartásánaknemazamódja,hogyszerződésekkel zárjukelafeltörekvőfiatalokelőlazérvényesülés lehetőségét,hanemcsupánegyszerűenaz,ha jobbképeketkészítünkmintők.” 7 1937 januárjában új csoport alakult Seiden, Kinszki és Vadas szervező munkájának köszönhetően, amelyhez az idők során számtalan fotográfus csatlakozott a meglévő szervezetekből és a szocialista fotósok közül. „ModernMagyarFényképezők (MMF)névenaközelmúltbanújfényképészcsoport alakult,sezzelbefejeződöttazazerjedésifolyamat, amelymárrégebbenmegindultamagyarművészi

tography). In this he expressed that NeueSachlichkeitis now the past, it was only a stage during this development. It achieved the principle of the creation of materiality and freeing the perspectives. “Now we are at the point, when we know that we can take pictures in a way like we saw it from underneath or from the air – although it is not an essential part of the picture.” He mainly missed individualism and was concerned about the number of epigones. “…the tags with the names of the artists could be changed under 90 percent of the pictures at the exhibitions and it would immediately be revealed that x could have took y’s photos and vice versa” – because nobody would notice the difference. The last straw was when Dr János Kunszt suggested that only collections of clubs could enter foreign exhibitions which were juried beforehand; that would have meant that individual photographers had been disqualified. Seiden reacted in the following way: “I do not protest against the plan, because I can see what will happen to it, but I protest against the idea and tendency behind it. What else is this than the re-introduction of the guilds in artistic photography, the suffocation of the freedom of competition, and everything what comes with it, and the stopping the artistic development? (…) the way to keep the acquired positions is not by block the possibilities of success from ambitious young people but simply to take better pictures than them.” 7 In January 1937 a new group formed due to the work of Seiden, Kinszki and Vadas, and many photographers soon joined, leaving existing organisations

fotográfia körében. Amikor néhány évvel ezelőtt a tradicionális, az egész világon tisztán festői hatásokra szorítkozó művészi fényképezés berkeibe szinte egy művészi forradalom erejével tört be az új fényképezés, az új látás, ennek a mozgalomnak a gyűrűi természetesen Magyarországra is eljutottak. Sőt, míg ez az irányzat pl. Németországban hamarosan elsekélyesedett, a Neue Sachlichkeit sablonjaiba és modorosságába fulladt, addig nálunk egy sereg új fényképező fejlődését lendítette előre. Ezek a többnyire fiatal fotográfusok a tradíció bilincseiből felszabadulva friss látással vetették magukat a világ újfajta ábrázolására. ... Természetes, hogy ennek az újfajta látásnak, a tisztán fotografikus, más szempontból nem korlátozott kifejezésmódnak a hívei és a régi iskola neveltjei között nemigen volt lehetséges a teljes egyetértés. Ezek a súrlódások az új csoport megalakulásával megszűntek, s mint külföldön is mindenütt, a modern felfogás és a tradicionális irány hívei külön keretek közt tömörülnek. Az új csoport alapítói között találjuk Denkstein Jenő, Eke Mihály, dr. Félegyházi László, Haár Ferenc, Halberg Gyula, Kinszki Imre, dr. Müller Miklós, Seiden Gusztáv, Szabó Lajos (Újpest) és Vadas Ernő nevét. Legnagyobbrészt oly fényképezők az alapítók, akik képeikkel már évek óta járják a nagy kiállításokat, s akiknek nevével a nemzetközi évkönyvek lapjain is sűrűn találkozunk. A Modern Magyar Fényképezők csoportja nem egyesület, csupán laza keret, amely minden formalitás kizárásával, tagjai eszmecseréjét és művelését óhajtja szolgálni. Nem esküszünk semmiféle irányzatra, mert meggyőződé-

and many socialist photographers as well. “Recently a new group of photographers were formed under the name Modern Hungarian Photographers (MMF), and with this event the long ‘fermentation’ process finished – it began quite some time ago in Hungarian artistic photography. When a few years ago the new photography and the new way of looking at things arrived with the force of an artistic revolution into the traditional artistic photography which was based on painting effects all over the world, its ideas arrived to Hungary as well. Moreover while in Germany this trend soon became shallower and was lost in the clichés and mannerisms of the Neue Sachlichkeit, in Hungary it helped in the development of many new photographers. These mostly young photographers unchained from traditions began to depict the world with a new style and fresh vision. (…) Naturally, there could not have been a complete understanding between the followers of the new way of seeing things, only from a photographic point of view; this way of expression was not bound by different points of view, and those who were raised in the old school. These frictions terminated by the formation of this new group, and like everywhere abroad the followers of the modern approach and the traditional trends were members of different organisations. Amongst the founders of the new group were Jenő Denkstein, Mihály Eke, Dr László Félegyházi, Ferenc Haár, Gyula Halberg, Imre Kinszki, Dr Miklós Müller, Gusztáv Seiden, Lajos Szabó (Újpest) and Ernő Vadas. The founders were mostly photographers who entered major exhibitions with their pictures for years and

 Esőben sétáló alakok (1931) / Figures in the rain (1931)

képeket, és azt kiadványaiban publikálja. Számtalanszor előfordult, hogy vásárolt is képeket. Sok nagyszerű fotográfus képe jelent meg akkor ezekben a könyvekben, naptárakban, amelyek több nyelven is megjelentek és kifejezetten turisztikai célokat szolgáltak. Kozák Lajos sportember volt, de szerénységét jelzi, hogy a pozíciókért folytatott versengésben nem vett részt. A magyar fotográfiai közéletben és a szervezetek munkájában nem járt élen, inkább a hátsó sorokból figyelte az eseményeket. Mivel napjai nagy részét a sportélet töltötte ki, sok sporteseményen vett részt, ahol fotóriportokat készített. Ezek gyakran jelentek meg különböző napilapokban vagy magazinokban, de másféle megbízásokat nem kapott. 1937-től kezdve a negyvenes évek elejéig (amikor ezek a nagy formátumú képes magazinok megszűntek) a Képes Krónika és a Nemzeti Újság Kozák rengeteg művészfotóját közölte. E lapoknak nagy volt a képigényük, a címlapon és a hátsó borítón is mindig egy-egy híres fotós nagyszerű művészfotóját hozták teljes oldalon. Az egymás utáni lapszámokban találkozhatunk Kozák képeivel, főként Dulovits Jenő és Vadas Ernő fotói társaságában. 1938 és 1940 között több alkotása is megjelent az igényes kivitelű Fotószemle című fotós magazinban, itt is főként a már említett két alkotó képeinek társaságában. De találkoz hatunk képeivel az Új Idők és a Tükör hasábjain is. Ebből arra következtethetünk, hogy Kozák akkor már a magyar fotósok élvonalába tartozott.

melancholic, more personal and deeper from an existential point of view. His characters are honest and his style lacks fashionable mannerisms. In those days – like the other artists – he took many pictures of the renowned buildings, squares or statues of Budapest. He entered the tenders of the Hungarian Office of Tourism and he won many prizes. The Office’s aim was to collect excellent photos from all the amateur artists and publish them in their books. It often happened that the Office bought many pictures from them. Pictures of famous photographers can be seen in these books and calendars which were published in many languages and served touristic purposes. Lajos Kozák was a modest person and although he was a sportsman he was not very competitive. In Hungarian photographic life he did not participate enthusiastically in the work of the organisations, he liked to watch things from the back seat. Sports were the most important part of his everyday life; he went to many events and wrote lots of reports with photos. These were published in many newspapers and magazines, but he did not receive other kinds of requests. From 1937 until the beginning of the 1940’s (when these large picture magazines disappeared) Képes Krónika (Picture Chronicle) and Nemzeti Újság (National Newspaper) published many of Kozák’s artistic pictures. These newspapers had great demand for photos, and they had both in the front and back page a full page excellent photo of a famous artist. We can see the Kozák’s photos in many editions together with the pictures of Jenő

 Jégverem utca (Nemzeti Újság hátsó borítója, 1937) Jégverem street (back cover of Nemzeti Újság [National Magazine], 1937)

1945 után megváltozott az érdeklődése és a fény képezési stílusa – leginkább sporteseményeket fényképezett, illetve valószínűleg megrendelésre készített képeket szakmunkásoktatásról és kisiparosok munkájáról. Ezzel egészítette ki fizetését. Sportfotográfusi tevékenységét a következő fejezetben tárgyaljuk. A második világháború után nem vett részt aktívan a fotóművészeti közéletben, talán ez is közrejátszott abban, hogy fotótörténeti jelentőségű munkássága méltatlanul feledésbe merült. Albumunk elkészítésével tisztelettel adózunk nagyszerű életműve előtt. Kasza Gábor fotográfus

1 Hevesy Iván: A magyar fotóművészet története. Bibliotheca Kiadó, Budapest, 1958 2 Albert Renger-Patzsch: Die welt ist schön, Kurt Wolf Verlag, München, 1928 3 Es kommt der neue fotograf von Werner Gräff, Verlag Hermann GmbH, Berlin, 1929 4 Fotóművészeti Hírek, 1934. szeptember 5 Hevesy Iván: A magyar fotóművészet története. Bibliotheca Kiadó, Budapest, 1958 6 Annie-Laure Wanaverbecq: A sokarcú magyar fotográfia 1919 és 1939 között, 2002 7 Fotóművészeti Hírek, 1936. május 8 Fotóművészeti Hírek, 1937. március

Dulovits and Ernő Vadas. Between 1938 and 1940 many of his works appeared in Fotószemle (Photography Review), a high quality photography magazine with the two artists’ pictures mentioned above. We an also see his photos in Új Idők (New Times) and Tükör (Mirror) too. This proves that at that time Kozák was one of the cutting edge Hungarian photographers. After 1945 his interests and photographic style had changed and he mostly took pictures of sports events and pictures of industrial workers’ training and artisans at work – probably for requests. These helped him to support his family. His sport photos are the subject of another chapter. After the Second World War he did not participate in the work of the photographic life and probably that was the reason why his legacy unfortunately was forgotten. With this album we would like to show respect towards his excellent works. Gábor Kasza Photographer

1 Hevesy, Iván (1958) A magyar fotóművészet története. Budapest: Bibliotheca Kiadó 2 Renger Patzsch, Albert (1928) Die Welt ist Schön. Munich: Kurt Wolf Verlag 3 Graff, Werner (1929) Es kommt der neue fotograf. Berlin: Verlag Hermann GMBH 4 Fotóművészeti Hírek (1934 September) 5 Hevesy, Iván (1958) A magyar fotóművészet története. Budapest: Bibliotheca Kiadó 6 Wanaverbecq, Annie-Laure (2002) Identitè plurielle de la photographie hongroise entre 1919 et 1939. 7 Fotóművészeti Hírek (1936 May) 8 Fotóművészeti Hírek (1937 March)

Romeltakarítás bombázás után, Budapest, 1944 Clearing the ruins after the bombings of Budapest (1944)

Budai alsó rakpart az 1930-as években / The lower Buda embankment in the 1930’s

Budai Duna-part, háttérben a mára már lebontott Kossuth híd az 1950-es évek elején The embankment of River Danube on the Buda side, with the later demolished Kossuth Bridge in the background (beginning of the 1950’s)

Budapest az 1930-as ĂŠvekben / Budapest in the 1930â&#x20AC;&#x2122;s

Dunai hajón (1945 előtt ) / On a boat on River Danube (before 1945)

Budapest az 1930-as ĂŠvek elejĂŠn / Budapest in the beginning of the 1930â&#x20AC;&#x2122;s

Éjszakai felvétel a Városligetben, az 1930-as évek / Evening in the City Park (1930’s)

Városligeti tó az 1930-as években / City Park Lake in the 1930’s

A budapesti állatkertben, 1930-as évek / At the Budapest Zoo (1930’s)

Havas budai rakpart, háttérben a Lánchíd, 1930-as évek eleje The snowy Buda embankment and the Chain Bridge (beginning of the 1930’s)

Hógolyózó gyerekek az 1930-as évek elején Children having a snowball fight (beginning of the 1930’s)

De a Kossuth-iskola udvarán is számtalan képet készített saját tanítványai közreműködésével, segítve ezzel testnevelő kollégái munkáját. Képei jelentek meg 1956 után a Béke és Szabadság nevű újságban Bojár Sándor és Hemző Károly sportfotói mellett. Később 1960–61-ben a Képes Magyarország és a Fotó hasábjain találkozhatunk képeivel, ahol régebbi budapesti fotói is előfordulnak. Dolgozott időnként az Élet és Irodalom, valamint a Kortárs című irodalmi folyóiratoknak is. A megmaradt képek alapján valószínűleg megrendelésre készített képeket a Munkaerő Tartalékok Hivatala (MTH) számára szakmunkások oktatásáról, táboroztatásáról és kisiparosok munkájáról. Fizetését egészíthette ki ezzel. Kozák Lajos nem érhette meg a TF fennállásának ötvenedik évfordulóját, pedig nagyon készült az ünnepi köszöntő elmondására. Beszédének csak a rövid változata maradt ránk, az idős testnevelő tanár és sportfényképész azt már nem mondhatta el… „Kozák Lajos Székesfehérvárról Ötven esztendő mindent megszépítő távlatából, hálás szeretettel gondolok vissza hivatásom bölcsőjére, tanulmányaim sokirányú színhelyére. Soha el nem múló hálát érzek a még élő tanáraim iránt és meghajtott fővel tisztelgek azok előtt, akik az örök pihenés birodalmában alusszák álmukat.

Kozák’s sports pictures were not only phase photos but he took many pictures at sports events and he was especially fond of athletics. His report and portrait pictures are from all different sporting activities. He had many pictures and front covers in sports magazines like Sport és Tudomány (Sports and Science), Sport és Testnevelés (Sports and Physical Education) or Testnevelés és Sporttudomány (Physical Education and Sports Science). His pictures can be seen in many specialised publications like in Testnevelési balesetek és elhárításaik (Accidents in Physical Education and How to Avoid them). He took many pictures on the courtyard of Kossuth Primary School with his students to help the work of other PE teachers. His sports photos were also published with the works of Sándor Bojár and Károly Hemző in 1956 in a magazine called Béke és Szabadság (Peace and Freedom). Later in 1960 and 1961 his photos appeared in Képes Magyarország (Pictures of Hungary) and Fotó (Photography), and some of his older Budapest pictures as well. Occasionally he worked for Élet és Irodalom (Life and Literature) and Kortárs (Contemporary) literary magazines too. The pictures left for us suggest that he took pictures of industrial workers trainings, camping and artisans work for requests from the Workforce Reserve Office (MTH). This probably helped him to support his family. Lajos Kozák did not live until the College of Physical Education celebrated its 50 years anniversary although he really prepared for his ceremonial speech. Only the short version of this speech was

 Iharos Sándor Helms-díjas középtávfutó a dobogó tetején, a Népstadionban (1950-es évek) Sándor Iharos, Helms Prize-winner middle distance runner on the victory platform in Népstadion (1950’s)

 A Sport és Tudomány címlapja (1958. január) / The cover of Sport és Tudomány (Sports and Science, January 1958)

Toronyugrók – montázs / Divers – montage

Rúdugró ’45 előtt / Pole vaulter (before 1945)

Diszkoszvető mozgásfázisai, 1950-es évek / Phases of the movements of a discus thrower (1950’s)

Grosics Gyula – kapu fölé tolás 2 kézzel, 1954, TF Csörsz utcai pálya Gyula Grosics – Palming with two hands (1954, TF Csörsz Street pitch)