BÍRÓ BLANKA INTERJÚ

Az FTC-Rail Cargo Hungaria és a női felnőtt kézilabda-válogatott kapusa, Bíró Blanka is megtisztelt minket egy interjúval. Mesélt az iskolás időszakáról, a sport iránti szeretetéről, valamint betekintést enged, hogy miként készült fel egy-egy mérkőzésre.

Hova jártál középiskolába?

Blanka: Vácra, a Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Gimnáziumba.

Mesélnél nekünk a sulis időszakról?

Blanka: Gimnáziumi osztályba jártam. Igazából két részre osztanám középiskolás éveimet. Az első két évben úgymond normál diák voltam, de persze nem egy aktív közösségi tag, mert iskola után egyből mentem a csarnokba edzésre, ha meg volt időm, akkor edzés előtt még tanultam, mert már edzés után este nem szerettem és nem is fogott úgy az agyam. A másik felében, 11. és 12. osztályban pedig félig-meddig magántanuló voltam, de vizsgáznom félévkor és év végén nem kellett. Ennek egyszerű oka volt, ha délelőtt volt edzés, és kellett mennünk nekünk fiataloknak, akkor csak a 2., a 3. és a 4. óráról hiányoztam, mivel a csarnok az iskola mellett volt. Edzésre kényelmesen volt időm felkészülni, de utána már a fürdés, öltözés nagyon gyors tempóban ment, hogy viszszaérjek az 5. órára. A jegyeim száma pedig elegendő volt ahhoz, hogy megkapjam a bizonyítványokat, próbáltam mindent mindig pótolni, hogy ezzel ne legyen probléma.

Volt kedvenc tantárgyad? Blanka: Igen, a történelmet nagyon szerettem. Ehhez az is hozzá tartozott, hogy nagyon jó volt a tanárunk, Molnár Mária személyében. Nagyon jól leadta az anyagot, és egy jó órai jegyzeteléssel nagyon könnyedén ment rá a tanulás is!

Melyiket húztad volna le az órarendről?

Blanka: Talán a fizikát és a kémiát, ezeket nem igen éreztem magaménak.

Mikor kezdett el magával ragadni a kézilabda iránti szeretet? Blanka: Igazából akkor, amikor a gyerekkori legjobb barátnőm elkezdett kézilabdázni, minden nap együtt voltunk, és kiesett a délutánjaimból, mivel ő edzésre járt, így én is úgy döntöttem, hogy követem, és ott ragadtam.

Felmenőid között van olyan, aki szintén ezt a sportot űzte? Blanka: Édesanyám kézilabdázott a középiskolás évei alatt, ezért a tv-ben mindig nézte a közvetítéseket, amikor éppen adtak valamit.

Mindig is kapusként voltál jelen vagy próbáltál más posztot is?

Blanka: Az elején persze próbáltam, a magasságom miatt ballövőbe tettek, aztán bent ragadtam a kapuban. Őszinte leszek, a mezőnyjátékosként eltöltött időszakra nem is emlékszem már úgy igazán.

Más sportágban is kipróbáltad esetleg magad? Blanka: Nem igazán, maximum a testnevelés óra keretein belül.

Melyik volt karriered eddigi legszebb emléke, legjobb mérkőzése? Blanka: Válogatott szinten az olimpiát mondanám, nagyon nagy élmény volt kint lenni, egy csoda volt az egész, ami kint volt Tokióban. Klub szinten a bajnoki arany , amikor 9 góllal vertük itthon a Győrt, és ezzel lehetőséget adtunk magunknak, hogy megnyerjük a bajnokságot. Illetve a 2017es Magyar Kupa-győzelem is szép helyet foglal el nálam, mivel ez volt az első arany a Ferencváros színeiben.

Van valamilyen különleges “rituáléd”, amivel felkészülsz egy mérkőzésre?

Mennyire tartod magad babonásnak?

Milyen zene tud ráhangolni a meccsekre?

Blanka: Igazából azt mondanám, hogy szeretek úgy menni a meccsre, hogy otthon rend, tisztaság van, ez valahogy megnyugtat. Természetesen Bajnokok Ligája-meccsen, idegenben ez nem igazán kivitelezhető, de ott egy adott program szerint készülünk a meccsre, úgyhogy annak is megvan a sajátossága. A zene számokat meghagyom magamnak.

Mennyi idő jut a pihenésre? Mit szeretsz csinálni ilyenkor? Blanka: Szeretem aktívan tölteni a pihenőt. Nagyon jól ki tudok kapcsolódni a konyhában, szeretek sütni és főzni. Próbálok sok időt tölteni a szeretteimmel.

Ha nem profi sportoló lennél, akkor milyen munkában tudnád elképzelni magad? Blanka: Mindenképp valami olyan helyen, ahol sokat kell aktívnak lenni , szervezkedni és pörögni.

Mi lenne az a meló, amit semmi pénzért nem vállalnál el? Blanka: Az előző kérdésnél szerintem meg is adtam erre is a választ. Semmiképpen sem olyat, ahol egy helyben kellene ülni egész nap.

Van példaképed? Blanka: Nem igazán tudok ilyet mondani, sok nagyszerű játékostól próbálok ellesni dolgokat, és a magam javára fordítani.

Honnan merítesz ihletet, energiát? Blanka: A párom nagyon sokat segít ebben, nagy tapasztalat van a háta mögött, mindig meg tud nyugtatni és bátorítani meccsek előtt.

Úton egy meccsre találkozol a kívánságokat teljesítő Dzsinnel. Lehet hozzá három kívánságod. Miket kívánnál? Blanka: Mit kívánnék a Dzsinntől? Egészséget, boldogságot, szeretetet.

Mit üzensz a középiskolás olvasóinknak?

Blanka: Majdnem 10 év távlatából azt tudom mondani, hogy nem is olyan nehéz az a középiskola, érettségi, csak becsülettel kell tanulni, és ezek az akadályok nem is lesznek nehezek!

Fotókredit: Fradi.hu

#Bohnicsek Alex