Geoda 2005/3 by Ádám Kriska

XV. évfolyam, 3. szám. 2005. december

A Magyar Minerofil Társaság folyóirata • Journal of the Hungarian Friends of Minerals

A Mont Saint-Hilaire ásványai (Kanada) • Ásványgyûjtô táborok: Balaton-felvidék, Velencei-hegység, Mátra és Medves • Új hazai ásványfajok • Fuxreiter András ásványkiállítása Kecskeméten • Topázlelôhely a Sziklás-hegységben (USA)

TARTALOM:

Kedves ásványbarát!

Horváth László A Mont Saint-Hilaire, az ásványfajok kincstára. I. rész

Szakáll Sándor Új ásványok Magyarországról 2005-ben

Kupi László Ásványgyûjtô tábor Velencén

Pósa Tamás Táborozás kis „csavarral“

Kónya Péter Nyári MAMIT-tábor a Balaton-felvidéken

Molnár Péter Topázlelôhely a Sziklás-hegységben

Károlyi Eszter és Jáger Viktor Fuxreiter András állandó ásványkiállítása Kecskeméten

Fehér Béla Könyvismertetés: A magyarországi ásványfajok

Kiadja a Magyar Minerofil Társaság Felelôs kiadó: Dr. Szakáll Sándor elnök A Magyar Minerofil Társaság folyóirata Fôszerkesztô: Fehér Béla (feherbela@t-online.hu) Szerkesztôk: Horváth István (azurite@netposta.hu) Jáger Viktor (jagerviktor@yahoo.co.uk) Kövecses-Varga Lajos (mineralmuseum@freemail.hu) Kupi László (dzsimbo@gmail.com) Mozgai Zsolt (mozgaimineral@citromail.hu) Szerkesztôség címe: Magyar Minerofil Társaság 3525 Miskolc, Kossuth u. 13. Tel.: (46) 505-098 E-mail: geoda@t-online.hu Internet: www.mamit.hu

Megjelenik évente háromszor (március 10., augusztus 31. és december 1.) Nyomdai elôkészítés: Bakos Levente Nyomdai munkálatok: Litográfia Nyomdaipari és Kereskedelmi kft. 4034 Debrecen, Pipóhegy u. 16. Címlapon: Carletonit kristálycsoport, Mont Saint-Hilaire, Québec, Kanada. A példány mérete: 5 x 3 cm. Gilles Haineault gyûjteménye. Fotó: Horváth László.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Talán nem túlzás azt állítani, hogy újabb nagy lépést tett elôre a magyar ásványgyûjtô, ásványszeretô közösség. Történelmi pillanat ez, hiszen jelen számunkkal az elsô hazai, teljesen színes kivitelben megjelenô ásványtani folyóiratot tartja kezében a kedves Olvasó. Hosszú út vezetett el idáig. Az igény, hogy az ásványok csodálatosan szép, színpompás világáról egy színes lap tájékoztassa az ásványgyûjtôket, már évtizedekkel ezelôtt felvetôdött. A korábbi évek ez irányú próbálkozásai azonban mind kudarcot vallottak. Az elhatározás többször megvolt, de a megvalósítás mindig elmaradt. Idén márciusban, a Magyar Minerofil Társaság vezetôségi ülésén döntés született arról, hogy a Geodát a 2005. évi 3. számtól kezdôdôen teljesen színes kivitelben adjuk ki. A folyóirat összeállítását a vezetôség új Szerkesztôbizottságra bízta, amely azonnal munkához látott. Hogy mennyire sikeresen, azt az olvasóink megítélésére bízzuk. Nagyon örömteli az a tény, hogy a Geoda színes kiadását a tagsági díj jelentôsebb emelése nélkül sikerült megoldanunk. Ez annak is köszönhetô, hogy mind a Geoda szerzôi, mind a szerkesztôk, mind pedig az újság szép kivitelén

Szakáll Sándor a MAMIT elnöke

fáradozó technikai szerkesztô – az eddigi gyakorlatnak megfelelôen – társadalmi munkában, azaz díjmentesen végzik tevékenységüket. Ezért kérjük a tisztelt Olvasót, hogy az esetleges hibákért legyenek kissé elnézôbbek velük szemben. Emellett nagy anyagi segítséget jelentett és jelent a személyi jövedelemadók 1%ának felajánlásából befolyó összeg. Kérjük, a továbbiakban is támogassa társaságunkat annak reményében, hogy ez a szolgáltatásaink színvonalának emelkedésében is megmutatkozhasson. Azt sem szabad elhallgatnunk, hogy a Geoda jelenlegi színvonalának fenntartása (esetleg javítása) csak úgy lehetséges, ha a MAMIT taglétszáma a közeljövôben jelentôsen emelkedni fog. Ebben a törekvésünkben is számítunk tagjaink támogatására. Kérjük Önöket, hogy környezetükkel ismertessék meg társaságunkat és a Geodát. Végezetül arra bíztatunk mindenkit, hogy bátran küldjenek cikkeket a Geoda számára, lehetôleg minél színesebb illusztrációkkal. Természetesen szívesen fogadjuk a lapunkat érintô észrevételeket és jobbító szándékú kritikákat is. Az új, színes számhoz jó olvasást kívánunk!

Fehér Béla fôszerkesztô

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

TARTALOM:

Kedves ásványbarát!

Horváth László A Mont Saint-Hilaire, az ásványfajok kincstára. I. rész

Szakáll Sándor Új ásványok Magyarországról 2005-ben

Kupi László Ásványgyûjtô tábor Velencén

Pósa Tamás Táborozás kis „csavarral“

Kónya Péter Nyári MAMIT-tábor a Balaton-felvidéken

Molnár Péter Topázlelôhely a Sziklás-hegységben

Károlyi Eszter és Jáger Viktor Fuxreiter András állandó ásványkiállítása Kecskeméten

Fehér Béla Könyvismertetés: A magyarországi ásványfajok

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Szakáll Sándor a MAMIT elnöke

Fehér Béla fôszerkesztô

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Mont Saint-Hilaire (Québec, Kanada), az ásványfajok kincstára. I. rész Horváth László, Hudson, Québec, Kanada E-mail: laszlo.horvath@sympatico.ca

A Poudrette kôfejtô a Mont Saint-Hilaire ÉK-i oldalában, 2005. szeptemberében. Fotó: Horváth István.

A cikk írója Miskolcon született, 1957-tôl él Kanadában. Több mint 30 esztendeje gyûjt ásványokat, elsôdlegesen alkáli intrúziókból, ezen belül is leginkább a Mont Saint-Hilaire-rôl. E témában több írása jelent meg a világ vezetô ásványtani magazinjaiban. 1990-ben, a lelôhelyrôl szóló, másokkal együtt írt publikációja az Év Cikke elismerést kapta az amerikai Mineralogical Record c. magazintól. 2000-ben ugyanitt magyar szerzôkkel (Szakáll S. és Zsámboki L.) együtt közölt leírást Rudabánya ásványairól. 1997-ben egy, a Mont SaintHilaire-rôl elôkerült új ásványt [horváthit-(Y)] róla és feleségérôl neveztek el. Jelen cikkének itt közölt I. részében bemutatja a Mont Saint-Hilaire-t, mint lelôhelyet, annak történetét, illetve vázolja pozícióját a világ leghíresebb lelôhelyei között. A hegy geológiájáról írva taglalja képzôdésének körülményeit és a legjellemzôbb kôzettípusok elhelyezkedését. Ezekbôl látható, hogy az alkáli intrúziók általában igen gazdagok ásványokban, sôt talán a legfontosabb lelôhelyei az újonnan leírt fajoknak az elmúlt évtizedekben. Sokan valószínûleg nem is tudják, hogy hozzánk közel, Erdélyben, a Ditrói-hegység is egy ilyen intrúzió eredményeként jött létre Az ásványok ismertetésénél, amely a II. részben, a Geoda következô számában lesz olvasható, a szerzô a lelôhely valamennyi elfogadott ásványát táblázatba rendezetten, az ásványosztályoknak megfelelô felosztásban, alfabetikus sorrendben közli. A fajok részletes tárgyalásánál a lelôhelyre legjellemzôbb ásványokat taglalja. Megjelenési formájukon kívül olvashatók itt azok a kôzettípusok is, amelyekbôl elôkerültek e ritkaságok. A cikkben számos ábra és színes fotó segíti az érdeklôdôket a lelôhely megismerésében. Az írás mindkét része részletes, de csak a jelen cikkre vonatkozó, ezért a szerzô szerint közel sem teljes bibliográfiát is tartalmaz.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

BEVEZETÉS Bár a Mont Saint-Hilaire-nek, mint ásványlelôhelynek viszonylag rövid, mindössze 42 esztendôs története van, mégis e néhány év alatt a ritka ásványok különlegesen gazdag leletanyaga került innen elô. Jelenleg 360 fajt ismerünk a hegyrôl, s ezek közül 49 a tudomány számára új ásványként lett regisztrálva, miközben további 45, eddig még ismeretlen ásványfázis vár meghatározásra, amelybôl bizonyosan számos újabb faj várható. Az ásványfajok számát tekintve Mont Saint-Hilaire igen rangos helyet foglal el a lelôhelyek között (1. táblázat). Arról nem is beszélve, hogy ez csupán egy egyszerû kôbánya, nem pedig valamiféle kiterjedt geológiai objektum vagy bányarendszer.

rese , arról nem is beszélve, hogy a kutatás itt már több mint 100 esztendeje, míg a bányászat immár 60 éve folyik. Az ásványok Hibin lelôhelyen számtalan különbözô, nemegyszer egymástól 20-30 km-re esô területrészrôl lettek leírva. Ezek általában külszíni vagy földalatti bányákból, illetve mélyfúrásokból származtak. A Mont Saint-Hilaire-en az ásványok egyetlen 540x250x100 méteres zónából kerülnek ki, ahol soha nem kutatták a mélyebben fekvô részeket fúrásokkal. Valójában egy kis térfogatrészben, a kôbánya déli sarkában, az intruzió legmélyebben feltárt helyén lehet a világon az ásványfajokban leggazdagabb térrész. Egy hozzávetôlegesen 100 méter élhosszúságú kôzetkocka tartalmazza – talán két-három fajtól eltekintve – az összesen 360 féle Az ásványfajokban leggazdagabb 10 lelôhely (2005-ös adatok). ásványt, beleértve a 49 errôl a lelôhelyLelôhelyek Ásványfajok száma Típusásványok rôl leírt fajt is. Ezen Hibin masszívum, RU (TF) 445 db 85 db belül elôkerült egy Laurion, GR (TF) 418 db 11 db hozzávetôlegesen Grube Clara, D (EF) 390 db 15 db két méter átmérôjû Jáchymov, CZ (TF) 384 db 25 db blokk, amelyben Franklin/Sterling Hill, USA (TF) 363 db 67 db több mint 75 fajt Lovozero masszívum, RU (TF) 360 db 93 db azonosítottak. Mont Saint-Hilaire, CA (EF) 360 db 49 db A gyûjtôk száBrooken Hill, AUS (TF) 318 db 15 db mára az is kiemeli a Schneeberg, D (TF) 305 db 40 db Mont Saint-HilaLångban, S (TF) 286 db 70 db ire-t más alkáli leEF: egy feltárás, TF: több feltárás, Típusásványok: elsôként az lôhelyek közül, adott lelôhelyrôl leírt fajok hogy voltaképpen valamennyi ásvány megtalálható szépen fejlett, fenn-nôtt forA legfontosabb alkáli intrúziók közül – az mában, a kôzet üregeiben, ellentétben a ásványfajok számán túl – a Mont Saintlegtöbb, hasonló dúsulással, ahol a miHilaire-t kiemeli a mérete és a története. neráliák általában benn-nôtt kristályok, Például a Hibin masszívum nevû kolai lelôvagy csupán alaktalan szemcsék, esetleg zóhelyrôl leírt ásványok száma jóval magasabb, nák, illetve nem elkülöníthetô fázisokként de ennek a területe több mint 1300 km2, ami figyelhetôk meg. a Mont Saint-Hilaire-nek mintegy 140-sze-

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Mont Saint-Hilaire (Québec, Kanada), az ásványfajok kincstára. I. rész Horváth László, Hudson, Québec, Kanada E-mail: laszlo.horvath@sympatico.ca

A Poudrette kôfejtô a Mont Saint-Hilaire ÉK-i oldalában, 2005. szeptemberében. Fotó: Horváth István.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

A LELÔHELY A Mont SaintHilaire feltûnô földrajzi hely 350 m-es magasságával hirtelen kiemelkedve a környezô asztallap simaságú Szent Lôrinc Alföldbôl (St. Lawrence Lowland). Egyike annak a 11 intrúziónak, amelyet együttesen a Monteregian Hills névvel illetnek (1. ábra). A hegy közel kör alakú, mintegy 3 km átmérôjû és Montrealtól 40 km1. ábra: A Monteregian Hills alkáli intrúziói Montréal környékén. re keletre, Kanada Québec tartományában, a hasonló nevô település mellet, a Ricsupán 1914-bôl tálaljuk O’Neilnél, szokatchelieu-folyó partján magasodik. A valamikolan ásványokkal kapcsolatban. Ez a kôzetalri Demix és a most is mûködô Poudrette kôkotók között két ritkaságot is felsorol. Ettôl bányák összenyitásával létrejött jelenlegi feleltekintve, gyakorlatilag 1963-ig, a jelenleg tárás a hegy ÉK-i oldalán található. A nyugais tartó ásványtani vizsgálatok kezdetéig, ti részen a nagyközönség számára fenntartott nem jelent meg semmilyen írásos anyag az parkot alakítottak ki, míg a hegy teljes keleti itteni ásványokról. fele – így többek között a bányát határoló réA gyûjtôk számára mindaddig kevéssé szek – természetvédelmi terület, mely egyevolt érdekes a hegy, amíg négy évvel a kôbátemi kutatóintézetek kezelésében van. nyák megnyitása után, 1963 nyarán egy helyi gyûjtôtôl származó példányok között nem találtak séranditot. Ezt követôen egyre több A LELÔHELY TÖRTÉNETE ritka és ismeretlen faj került elô, mégpedig Sok klasszikus lelôhelytôl eltérôen a Mont meglehetôsen nagy méretben, gazdag színSaint-Hilaire történetét sem hosszúnak, sem és formavilágban, döntôen a bányászati mûtúl érdekfeszítônek nem lehet mondani. Bár veletek által feltárt, nemegyszer jelentôs már az 1800-as évek végén folytak kiterjedt nagyságú pegmatitos üregekbôl (Chao és földtani kutatások a Monteregian Hills-en társai, 1967; Mandarino & Anderson, 1989). (Hunt, 1860; Adams, 1903), mégis a legelsô A sérandit mellett többek között pompás részletes említést a Mont Saint-Hilaire-rôl

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

2. ábra: Sérandit kristálycsoport (narancssárga), fehér analcimmal. A példány hosszúsága 22,5 cm. Kanadai Természettudományi Múzeum gyûjteménye. Fotó: Horváth L.

kataplejit-, analcim-, leifit- és sziderit-kristályokra leltek. Gyakorlatilag azóta is minden látogatás hozhat valami újat, érdekeset a gyûjtôk számára. A két különálló banyarész, a keletre esô Poudrette Kôbánya Vállalaté, illetve a nyugati szárnyon üzemelô Demix Vállalaté a hatvanas évek elejétôl folyamatosan közelítette fejtési homlokait egymáshoz. A Demix Vállalat 1981-tôl szüneteltette a kitermelést egészen 1992-ig, amikor Poudrette-ék meg-

3. ábra: Szodalit (hackmanit változat) ikerkristály, átmérôje 4 cm. Poudrette gyûjtemény. Fotó: Horváth László.

vásárolták a kôbányát tôlük. Ettôl fogva valamennyi gyûjtött darabnál a Poudrette Quarry (kôbánya) nevet használjuk. Mivel jelen állapotában a Mont Saint-Hilaire-en lehetetlen elkülöníteni a valamikori két kôbánya területét, ezért a régi lelôhelycédulákon szereplô megkülönböztetések (Poudrette Quarry, Demix Quarry) többnyire értelmüket vesztették. A kitermelt kôzetet helyben törik, osztályozzák, és döntôen építési célokra használják fel.

4. ábra: Egy rakodógép a Poudrette kôbányában. Fotó: Horváth István

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

2. ábra: Sérandit kristálycsoport (narancssárga), fehér analcimmal. A példány hosszúsága 22,5 cm. Kanadai Természettudományi Múzeum gyûjteménye. Fotó: Horváth L.

3. ábra: Szodalit (hackmanit változat) ikerkristály, átmérôje 4 cm. Poudrette gyûjtemény. Fotó: Horváth László.

4. ábra: Egy rakodógép a Poudrette kôbányában. Fotó: Horváth István

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

többször megrekedtek a felszín alatt, csupán az üledékes kôzeteket intenzívebben koptató eróziónak köszönhetô, hogy manapság kiemelt pozícióban találjuk ôket. A Mont Saint-Hilaire kôzetanyaga döntôen agpaitos szienitbôl áll, olyan jellegzetes ásványokkal, mint a szodalit, egirin, arfvedsonit, eudialit és a nátrium-tartalmú zeolitok, vagy az általában máshol ritkaságnak

5. ábra: Sziderit kristálycsoport, a példány mérete: 50 x 30 x 25 cm. Kanadai Természettudományi Múzeum gyûjteménye. Fotó: Horváth László.

A bányába való belépést a jelenlegi tulajdonos, Florian Poudrette és családja úgy szabályozza, hogy az ásványgyûjtôk szigorú feltételek mellett, de rendszeresen gyûjthessenek a lelôhelyen. Májustól októberig elôre bejelentett idôpontban, hétvégéken lehetséges gyûjteni a Montreali Ásványgyûjtô Klub (Club de Minéralogie de Montréal) által szervezett látogatások során. A bányában a védôfelszerelések használata (védôsisak, szemüveg, kesztyû stb.) kötelezô, a gyûjtôutak pontos idôpontját a Klub internetes honlapján lehet megtekinteni (http://www.clubmineralogiemtl.com/). GEOLÓGIA A Mont Saint-Hilaire alkáli tömege a Szent Lôrinc Alföldet alkotó paleozoós üledékes kôzetekbe nyomult be a kréta idôszakban, mintegy 110-125 millió évvel ezelôtt. Az intrúziós fázis alatt a felemelkedô magmatömegek környezetükben megolvasztották és elnyelték a kôzeteket, megszilárdulva pedig létrehozták a jellegzetes, körkörös intrúziós formákat. A magmás anyagok leg-

6. ábra: Narsarsukit, a kristály átmérôje 5 mm. Horváth László gyûjtemény és fotó.

7.ábra: Kordilit-(Ce) kristályaggregátum, mérete 9 x 5 mm. Haineault gyûjtemény. Fotó: Horváth László.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

8. ábra: A Mont Saint-Hilaire földtani térképe.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

5. ábra: Sziderit kristálycsoport, a példány mérete: 50 x 30 x 25 cm. Kanadai Természettudományi Múzeum gyûjteménye. Fotó: Horváth László.

6. ábra: Narsarsukit, a kristály átmérôje 5 mm. Horváth László gyûjtemény és fotó.

7.ábra: Kordilit-(Ce) kristályaggregátum, mérete 9 x 5 mm. Haineault gyûjtemény. Fotó: Horváth László.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

8. ábra: A Mont Saint-Hilaire földtani térképe.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

9. ábra: Horváthit-(Y) hosszúkás, léc alakú kristályai. Képszélesség: 4,5 mm. Horváth László gyûjtemény és fotó.

számító Na-, K-, Zr- és Ti-szilikátok, illetve a ritkaföldfém elemekben (Ce, La, Nd és Y) gazdag ásványok. Ilyen típusú alkáli kifejlôdést viszonylag kevés helyen találunk. Legismertebb elôfordulásai Oroszországban (Hibin és Lovozero masszívumok), Norvégiában (Larvik magmás elôfordulás), Grönlandon (Ilímaussaq és Igaliko, Narssârssuk), illetve Brazíliában (Poços de Caldas) vannak. A kôzettani vizsgálatok három intrúziós fázist különítettek el a Mont Saint-Hilaireen (8. ábra). Az elsôben középszemû, színes elegyrészekben igen gazdag metabazalt és piroxenit keletkezett, amit a hegy Ny-i oldalán figyelhetünk meg. A második fázisban nefelines gabbró, diorit és monzonit nyomult kör keresztmetszetû dike-ként a ko-

rábban keletkezett elsô intrúzióba. Végül utoljára – ahogy ezt a hegy keleti oldalán láthatjuk – nefelin- és szodalitszienit, porfír, breccsa, valamint az ezekbe települt, márványból, szodalitszienitbôl, szaruszirtbôl és egyéb leszakadt kôzetdarabokból álló xenolitok keletkeztek. Az egész intrúziót egy szaruszirt (metamorfizált palából és mészkôbôl álló) korona öleli körül. A Poudrette kôbányát a harmadik intrúziós fázisban keletkezett részen találjuk, ahol a fô kôzetek a nefelinszienit, illetve a szodalitszienit. A többi Monteregian intrúzión ezeket a kôzeteket ritkán tárták fel. A Mont Saint-Hilaire-en gyakoriak a nagy szaruszirttömegek és xenolitos kôzetek, amelyek a korai magmatitokból, illetve metamorfizált mészkôbôl (márványból) állnak. Ugyanez mondható el a pegmatitos dikeokról, a telér-, lencse- és kéményszerû struktúrákról (11. ábra), valamint a vulkáni breccsákról és a porfíros szienitrôl is. A kôbánya K-i és Ny-i fele kôzettanilag némileg eltér egymástól. A nefelinszienites nyugati oldalon alig találunk szodalitszienitet, a korona csekély maradékán kívül nem lelünk szaruszirtre sem és a márvány-xenolitok is igen ritkák. A keleti oldalon viszont a nefelinszienit mellett a szaruszirt és a szodalitszienit a fô kôzettípus, és a márvány-xenolitok is jóval gyakoribbak. A breccsás zónák, a pegmatitok és a nefelinszienit miarolitos üregei mindkét oldalon elôfordulnak. Az ásványokat a kôzettípusok szerint szoktuk bemutatni, e cikk keretein belül azonban erre nincs mód. Az érdeklôdôk megtalálhatják ezt a bibliográfiában megjelölt ásványtani magazinok által közölt cikkekben (Horváth & Gault, 1990; Horváth & Horváth-Pfenninger, 2000; Horváth & Pfenninger-Horváth, 2000).

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

IRODALOM ADAMS, F. D. (1903): The Monteregian Hills - a Canadian petrographical province. Journal of Geology, 11, 239-282. CHAO, G. Y., HARRIS, D. C., HOUNSLOW, A. W., MANDARINO, J. A. & PERRAULT, G. (1967): Minerals from the nepheline syenite, Mont St. Hilaire, Quebec. Canadian Mineralogist, 9, 109-123. HORVÁTH, L. & GAULT, R. A. (1990): The mineralogy of Mont Saint-Hilaire. Mineralogical Record, 21, 284-359. HORVÁTH, L. & HORVÁTH-PFENNINGER, E. (2000): Mineralogisches Schatzkästchen im Südosten Kanadas: Mont Saint-

Hilaire, Québec. Lapis, 25/7-8, 13-22. HORVÁTH, L. & PFENNINGER-HORVÁTH, E. (2000): I minerali di Mont-Saint-Hilaire (Québec, Canada). Rivista Mineralogica Italiana, 24, 140-202. HUNT, T. S. (1860): On some of the Igneous Rocks of Canada. American Journal of Science, 29, 282-284. MANDARINO, J. A. & ANDERSON, V. (1989): Monteregian Treasures: The Minerals of Mont Saint-Hilaire, Quebec. Cambridge University Press, New York, 281 p. O’NEIL, J. J. (1914): Saint Hilaire (Beloeil) and Rougemont montains, Quebec. Geological Survey Canada Memoir 43.

10. ábra: Két „ásványnévadó”, Gilles Haineault (haineaultit) és Horváth László [horváthit-(Y)] egy 7,5 méter hosszú pegmatitból szivattyúzza ki a vizet, amely remek sérandit-, eudialit-, egirinés mikroklinkristályokat tartalmazott. Fotó: Elsa Pfenninger-Horváth.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

9. ábra: Horváthit-(Y) hosszúkás, léc alakú kristályai. Képszélesség: 4,5 mm. Horváth László gyûjtemény és fotó.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Új ásványok Magyarországról 2005-ben Szakáll Sándor, Miskolci Egyetem, Ásvány- és Kôzettani Tanszék, 3515 Miskolc-Egyetemváros, E-mail: askszs@gold.uni-miskolc.hu A legutóbbi évekhez viszonyítva ismét jelentôs elôrelépéseket tettünk az új hazai fajok kimutatásában. Ebben a munkában komoly hajtóerô volt számunkra a Magyarországi ásványfajok kötet idei megjelenése. Tekintettel arra, hogy még igen sok vizsgálatra váró példánnyal rendelkezünk, illetve, hogy az egyes kutatóhelyek mûszerezettsége némi emelkedô tendenciát mutat, nagyon reméljük, hogy ez a ritmus még évekig tartható lesz. Ezúttal is fölhívom minden gyûjtôtársunk figyelmét, hogy érdekesnek tûnô példányait mutassa meg ásványtani kutatóhelyeken dolgozó szakembereknek, hogy az esetlegesen lappangó minták adatai a tudományt gazdagítsák. OXIDOK Brookit TiO2; rombos Barna, olykor zónás színezésû, áttetszô-átlátszatlan, 2-3 mm-t elérô táblás kristályok (1. ábra), erôteljes rojtozottsággal, erôsen kovásodott magmatit repedéskitöltéseibôl kerültek elô albitkristályok társaságában a miskolc-diósgyôri Fényes-tetô északi oldalán található feltárásokban. Az elsô mintákat Pósa Tamás és Tavas László (mindketten Miskolc) gyûjtötte. A meghatározáshoz az EDSfelvételeket Szakáll Sándor (Miskolci Egyetem és Herman Ottó Múzeum), míg az optikai vizsgálatokat Mádai Ferenc (Miskolci Egyetem) végezte. Szferobizmoit Bi2O3; tetragonális Évek óta jól ismertek bizmutin és termésbizmut repedéseiben, illetve a hasadási síkok mentén megjelenô, fehér, sárgásfehér másodlagos kiválások a nagybörzsönyi Alsó-Rózsa-táró hányóján. Ezek közül az egyik típus 0,01 mm-es, színtelen vagy fehér, négyszöges táblás kristályok, vagy sokkal gyakrabban ezekbôl összeálló gömbös aggregátumok formájában jelenik meg. Az elsô, mûszeres

vizsgálatoknak alávetett példányokat Gyombola Gábor és Lóránth Csanád (mindketten Budapest) gyûjtötte. Ezt az elôfordulást még több más, eddig meghatározatlan, másodlagos bizmutásvány kíséri. A röntgenpordiffrakciós felvételt Fehér Béla (Herman Ottó Múzeum), míg a SEM/EDS vizsgálatot Kovács Árpád (Miskolci Egyetem) végezte. SZULFÁTOK Clairit (NH4)2Fe3(OH)3(SO4)4 • 3H2O; triklin Sárga, porszerû halmazai, vagy 0,5–1,5 mmes szabálytalan aggregátumai üvegfényû, vaskos és porózus tschermigit üregeiben ritkán jelennek meg Komlón, a III. légakna meddôhányójának recens kiválásai között. Az elsô mintákat Gál Miklós (Komló) és Papp Csaba (Pécs) bocsátotta a kutatók rendelkezésére. A meghatározást röntgen-pordiffrakciós módszerrel Margiticsné Sipôtz Éva (MOL Rt.), illetve a SEM/EDS vizsgálattal Kovács Árpád végezte. Megjegyzendô, hogy sajnos nem minden sárgás aggregátum azonos a clairittel, ezért csak „ránézéses” meghatározással nem hiteles a clairit jelenléte.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

1. ábra: Brookit 2,5 mm-es, barna, táblás kristálya albiton. MiskolcDiósgyôr, Fényes-tetô. Pósa Tamás gyûjteménye. Fotó: Szakáll Sándor.

2. ábra: Gobbinsit 2-3 mm-es gömbös halmazai bazalt hólyagüregében. Zalahaláp, Haláp-hegy. Herman Ottó Múzeum gyûjteménye, Miskolc. Fotó: Szakáll Sándor.

SZILIKÁTOK Cowlesit Ca[Al2Si3O10] • 5–6H2O; rombos Hófehér, léces termetû, gyöngyházfényû kristályokból fölépülô gömbös halmazai elérik a 0,5 mm-t, és a pilisszentlászlói Pálbükk kôfejtôjében, az andezit kicsiny üregeiben igen ritkán fordulnak elô. A cowlesit egymással szorosan összenôtt gömbös aggregátumai általában teljesen kitöltik az üregeket. Érdemes megjegyezni, hogy olykor vas-oxidok barnára színezik a cowlesitet. Az elsô mintákat Gyombola Gábor (Budapest) találta. Az azonosításhoz szükséges röntgen-pordiffrakciós mérést Fehér Béla, míg az SEM/EDS vizsgálatokat Kovács Árpád végezte. Gobbinsit Na5[Al6Si10O32] • 12H2O; rombos Hófehér, fénytelen vagy kissé gyöngyházfényû, 1–3 mm-es, gömbös halmazok formájában fordult elô a zalahalápi Haláphegyen, bazalt hólyagüregeiben (2. ábra). A minta még 1986-ban került a miskolci Herman Ottó Múzeum gyûjteményébe, egy kôfaragótól vásárolta Szakáll Sándor. A Sajó István (MTA Központi Kémiai Kutatóintézet, Budapest) által elvégzett röntgen-pordiffrakciós vizsgálat alapján a gömbökben gobbinsittel szoros összenövésben okenit található. Az elvégzett SEM/EDS vizsgálat alátámasztja az elôbbi meghatározást.

3. ábra: Klinohumit 3 mm-es barna kristálya márványban. Dunavarsány. HOM gyûjteménye. Fotó: Szakáll Sándor.

Klinohumit (Mg,Fe)9[(F,OH)2(SiO4)4]; monoklin Mézsárga vagy sárgásbarna, üvegfényû, 1–3 mm-t elérô, xenomorf vagy hipidiomorf kristályok formájában találták egy, a dunavarsányi pleisztocén kavicsösszletben elhelyezkedô nagy márványtömbben (3. ábra). Az elsô és eddig egyetlen klinohumitot tartalmazó márványtömböt Józsa Sándor (ELTE Kôzettan-Geokémiai Tanszék, Budapest) gyûjtötte. Az optikai vizsgálatokat Török Kálmán és Józsa Sándor (ELTE Kôzettan-Geokémiai Tanszék) végezte. A humit-csoporton belüli fajbesorolást eldöntô, bizonyító erejû röntgen-pordiffrakciós méréseket Sajó Istvánnak (MTA Központi Kémiai Kutatóintézet, Budapest) köszönhetjük. SZERVES ÁSVÁNYOK Hartit C20H34; triklin Az edelényi barnakôszénben lévô, kalcedonnal kitöltött repedésekben ritkán elôforduló, 1-2 cm-es méretet elérô, sötétbarna gyanták fô ásványi komponenseként határozták meg. A példányt 1985-ben gyûjtötte az Edelényi-akna meddôhányóján Lévai Zsolt és Szakáll Sándor. Norbert Vavra professzor (Bécsi Egyetem) gázkromatográfiás és tömegspektrométeres vizsgálattal bizonyította jelenlétét.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

1. ábra: Brookit 2,5 mm-es, barna, táblás kristálya albiton. MiskolcDiósgyôr, Fényes-tetô. Pósa Tamás gyûjteménye. Fotó: Szakáll Sándor.

2. ábra: Gobbinsit 2-3 mm-es gömbös halmazai bazalt hólyagüregében. Zalahaláp, Haláp-hegy. Herman Ottó Múzeum gyûjteménye, Miskolc. Fotó: Szakáll Sándor.

3. ábra: Klinohumit 3 mm-es barna kristálya márványban. Dunavarsány. HOM gyûjteménye. Fotó: Szakáll Sándor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Ásványgyûjtô tábor Velencén 2005. szeptember 30 - október 2. Kupi László, Kápolnásnyék, E-mail: dzsimbo@gmail.com A Velencei-hegység mind földtanilag, mind ásványait tekintve egyedülálló képzôdmény hazánkban. Nem véletlen, hogy ásványgyûjtôk nemzedékei keresték és keresik fel egy-egy szép pegmatitos füstkvarc, „kokárdás”cinkérc, lila fluoritkristály reményében. Mi is ezt tettük egy szeptember végi hétvégén. Az ország minden tájáról érkeztek ásványbarátok, összesen mintegy harmincan. Persze volt, aki már otthonosan érezte magát a hegységben, ôk csak egy-egy számukra ígéretes programon vettek részt. Szállást a Velencei Ifjúsági Üdülô és Kemping területén, 4-8 személyes faházakban kaptunk. Ami az idôt illeti, a szerencse mellénk szegôdött, hiszen a tábort megelôzô este esett az esô, másnapra azonban kiderült az ég, és ehhez tartotta magát vasárnap estig. Programunk péntek délután kezdôdött a velencei Bence-hegy tetején. Itt egy rövid ismertetô hangzott el a hegység földtani felépítésérôl, történetérôl. Miután eleget gyönyörködtünk a panorámában, a közeli pegmatit-feltárást tekintettük meg. Néhány mé-

ternyire a diabázt is megtaláltuk, mely a hegység gránittömegénél fiatalabb képzôdmény. Mivel mindkettô védett geológiai látványosság, a nagykalapácsok itt pihentek. Nem úgy a hegy mögötti községi kôfejtôben (1. ábra), ahol az átalakult, berezitesedett gránitban kvarcerekhez kapcsolódva piritet gyûjtöttünk. A kristálykák néhány mm-esek, viszont nagyon lapdúsak. Egy szerencsés kezû hölgy molibdenitet is talált. A gránit mellett a már nagyrészt lemûvelt andezitet is megnéztük. A kôzet egy eocén vulkanizmus

1. ábra: Nadap, Községi kôfejtô.

bizonyítéka. Az andezit többé-kevésbé átalakult, amit az általunk is megtalált zeolitok, kalcit, epidot is jelzett. Az epidotos üregecskékben szépen fejlett, mm-es zömök hematit kristálykákat is találtunk. A legelszántabbak a bánya legkeletibb felébe is átküzdötték magukat, ahol több cm-es sugarú sztilbitcsokrokat gyûjtöttek a mállott andeziten. Miután itt mindenki eleget kalapált, csákányozott, ismét egy kevés geológiával zártuk a gyûjtôutat Pázmándon. A hegység legkeletibb felszíni pontján egy hidrotermális centrumot tekintettünk meg, mely a zsidó-hegyi kôbányában van feltárva. Az eredeti kôzet itt teljesen átalakult, kvarcosodott, pirofillitesedett, kaolinosodott. A táborban vacsora után a társalgóban beszélgettünk és gyönyörködtünk a napközben gyûjtött, mikroszkóp alá tett darabokban. Mindezt persze megfelelô „fluidumok” társaságában... Másnap reggel elsô álláspontunknak a Nadap feletti Meleg-hegyet választottuk, ahol az erdészeti út bejáratánál a gránitot részben burkoló szilur kori fillit átalakulásának szenteltünk néhány percet. Az eredeti kôzet a variszkuszi gránittest hôhatásának köszönhetôen átalakult. A csillámoso-

dott, turmalinosodott kôzet kvarcerecskéiben fekete, fémes kristályokat találtunk, mm-es méretben. Meghatározásuk folyamatban van. Néhányan a Likas-kôi enargitos ércesedés felé vették az irányt, ahol kevés másodlagos rézásványt tudtak még gyûjteni. Mi az egykori baritkutató-tárók felé folytattuk utunkat. Itt mindenki kedvére gyûjthetett, hiszen az árkokból elôkerült anyagban több kilós barittömegek is elôfordultak (2. ábra). A gránitot átszelô kvarcerekben pedig a barit víztiszta és fehér, táblás és oszlopos, lapdús kristályait találtuk. Egy ízben pirit is elôkerült a barit mellett. Egy frissítô ebéd után Pákozd felett a híres fluoritbánya maradványát néztük meg (3. ábra). A Bella-táró erôsen benôtt árka alatt sok munkával gyönyörû színû tömeges fluoritokat hoztak felszínre. Sajnos színük a napon jelentôsen fakul. A táró felett a kôzetet átjáró kvarcerek felnyílt hasadékaiból kerültek elô akár cm-es fluoritkockák. Egy szerencsés társunk ugyanitt fluorit üregében fenn-nôve piromorfitot is talált. Hazafelé a sukorói Rigóhegyet is útba ejtettük. Itt elsôsorban pegmatitos üregeket, és „kistestvéreik”, a

2. ábra: Gyûjtés a baritkutató-tárók meddôhányóján.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

1. ábra: Nadap, Községi kôfejtô.

2. ábra: Gyûjtés a baritkutató-tárók meddôhányóján.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

miarolitok üregeit kerestük. Két ügyes kezû hölgy szép darabot is lelt belôlük, melyeken a kvarc, káliföldpát és plagioklász szépen fejlett, 1-2 cm-es kristályai ültek. Ezen kívül még néhány kisebb üreg is elôkerült, melyekben a kôzetalkotók, és ritkán epidot kristályait figyelhettük meg. Este egy csodás tûzijátékot is megnézhettünk, melyet Vörösmarty Mihály halálának 150. évfordulója alkalmából rendeztek a faluközpontban. A szálláshelyen aznap is az éjszakába nyúlt a beszélgetés. Vasárnap korán reggel indultunk Polgárdiba. A Szár-hegyen található, devon mészkôtestbe mélyített bánya elsôsorban a kalcitok szerelmeseinek Eldorádója volt. A mészkô repedéseiben, üregeiben a kalcit sokféle formájú, színû, méretû kristályait találhattuk. A kristályok között megbújva mélyfekete göbök, dendritek, fácskák formájában mangán-oxidok kristálycsoportjai is elôfordultak. A bánya keleti felében pedig a mészkô és andezit kontaktusának jellegzetes ásványtársulását vizsgáltuk. A szkarnban saját alakú, benn-nôtt vezuviánt és gránátkristályokat gyûjtöttünk. Egy helyen epidot fûzöld, több cm-es kévéit is

megtaláltuk, kalcitban benn-nôve. Gyûjtôutunk végén Pátka felé vettük az irányt, ahová megfogyva bár, de annál nagyobb lelkesedéssel érkezett a csapat. Elsôként a Varga-hegy turmalinos paláját vettük szemügyre, ahol a turmalin több cm-es kévéit, kristálycsoportjait találtuk. Legszebbek a kvarcban benn-nôtt tûk voltak. Ugyanitt mm-es érces szemcsék is elôkerültek, amik rutilnak és piritnek bizonyultak. Utolsó állomásunk Pátkán, a szûzvári akna hányóján volt. Itt a kvarcos darabokban akadt galenit, szfalerit, kalkopirit, fluorit. Másodlagos ásványok is elôkerültek: cerusszit, piromorfit, malachit. A táborban sok élményt, tapasztalatot gyûjthettünk, és természetesen rengeteg csodálatos ásványt. Bár a Velencei-hegység mind földtanát, mind ásványait tekintve igen alaposan megkutatott, feldolgozott terület, minden gyûjtôút alkalom lehet arra, hogy valami újat, érdekeset találjunk. Remélem, a tábor résztvevôinek nem okozott csalódást hazánk egyik legcsodálatosabb geológiai képzôdménye, és a gyûjtemények polcain az esetleg hiányzó helyek betöltôdnek az itt talált ásványokkal.

3. ábra: Fluoritgyûjtés a Bella-fejtônél.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Táborozás kis „csavarral“ Pósa Tamás, Miskolci Ásványgyûjtô Kör (MÁK) Idén nem úgy sikerült a táborozásunk, ahogy az eddigi években. Az eredeti elképzelés szerint Somoskôn lett volna a tábor helyszíne, de már a helyfoglalásnál gondok adódtak. Addig folyt a töprengés, míg lefoglalták elôttünk a táborhelyet, mi pedig nézhettünk más után. Végsô megoldásként újra csak az Azilum Kemping mellett döntöttünk, ami már jól bevált az elôzô nyarakon, végtére is Galyatetôrôl rengeteg lelôhely jól elérhetô. Mint késôbb kiderült, nem volt rossz választás! Az elsô nap rögtön gyûjtéssel kezdôdött Kisnánán. A bányába minden gond nélkül sikerült engedélyt szerezni, a kapunál viszont ilyen szavakat hallottunk: sisak; hány fô; meddig maradunk?... Végül kobak nélkül is bejutottunk! Rengeteg szép dolgot találtunk a rendelkezésünkre álló rövid idô alatt. Elôkerült szép aragonit, sziderit, kalcit, sôt még aragonit utáni sziderit álalak is (1. és 2. ábra). Három óra körül értünk fel Galyatetôre, de nagy meglepetésünkre, ahol a sátrainkat kellett volna felverni, gyerekek szaladgáltak az ott kialakított akadálypályákon. Megtudtuk,

hogy ez a móka még a következô nap délelôttjén is tart majd; így felajánlották, hogy töltsük az éjszakát szobákban! Letettük a csomagokat és idôtöltésként legyalogoltunk a Gyökeres-tetôre pár zeolitos darabért. Másnap végre felverhettük sátrainkat, elhelyezkedtünk, mintha csak tavaly itt hagytunk volna mindent. A vasárnapból megmaradt hátralévô idôt Mátraszentistvánon töltöttük a Narádoldalon zeolitok után kutatva. Találtunk szép kabazitokat, a legnagyobb kristályok 1 cm körül vannak (3. ábra). Két helybeli, aki arra járt, elmondta, hogy ilyen kristályokat má-

1. ábra: Aragonit, Kisnána. A tûs kristályok hossza: 4 cm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

2. ábra: Sziderit álalak aragonit után, Kisnána. Képszélesség: 4 cm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

3. ábra: Fluoritgyûjtés a Bella-fejtônél.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

1. ábra: Aragonit, Kisnána. A tûs kristályok hossza: 4 cm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

2. ábra: Sziderit álalak aragonit után, Kisnána. Képszélesség: 4 cm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

3. ábra: Kabazit, Mátraszentistván, Narád-oldal. A kristály élhosszúsága: 5 mm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

shol is lehet találni a környéken. Nagyjából elmagyarázták, hogy hol, de már idô hiányában nem kerestük meg. Az estét jó táborozókhoz méltón szalonnasütéssel zártuk (4. ábra), ami után jól esett az alvás. Hétfôn reggel találkozónk volt egy vállalkozóval, akitôl sikerült munkagépet bérelni. Megnézte a helyet, hogy hol kell majd dolgoznia. Lekísértük a mátraszentimrei hányóra, örömünkre azt mondta, semmi gond, meg tudja túrni! Út közben beszélgettünk, érdeklôdött mit keresünk, majd elmondta, valószínûleg jövôre hiába mennénk, rekultiválják a meddôhányót. Megbeszéltük a másnapi munkát, és mindenki elballagott a dolgára, mi például Parádsasvárra. Kovács Viktor gyûjtôtársunk megmutatott egy-két régi tárót, hányót, amit

5. ábra: Gyûjtés a parádsasvári hegyoldalban. Fotó: Takács Ágnes.

4. ábra: Egy kis energiapótlás... Fotó: Takács Ágnes.

7. ábra: Jogarkvarc, Parádfürdô-Ilonavölgy, timsós bánya. A kristály hosszúsága: 5 mm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger V.

8. ábra: Tetraedrit-kristályok kvarcon, Parádfürdô-Ilonavölgy, timsós bánya. A legnagyobb kristály 1 mm-es. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

mi nem ismertünk (5. ábra). Mivel leirtották az erdôt és benôtte a gaz, csalán és a szeder, nehéz volt az egyébként is meredek hegyoldalon a közlekedés. Inkább a visszavezetô út volt a fárasztó a nehéz hátizsákok miatt. Kedd reggel nyolc órakor már Mátraszentimrén vártuk a markolót, ami érkezése után hamar munkához is látott. Csak túrt és markolt, rengeteg anyagot megmozgatott a megbeszélt két óra alatt (6. ábra). Talán tíz perc sem volt már hátra az idejébôl, mikor kilyukadt a hidraulika tömlôje, így fejezôdött be a munka. Sok-sok szép dolgot sikerült itt összeszedni: kvarcok, kalcit utáni kvarc álalakok, némelyik 8-10 cm élhosszúságú kalcit után maradt meg. Sok szalagos kalcedon- és ametisztdarab bukkant elô és olyan geodák,

melyek külseje álalakos, belül viszont fennnôtt kvarc béleli a falát. Szerdán reggel újra itt kezdtünk, délután viszont Takács Ági és Kovács Viktor itt hagyott minket; haza kellett indulniuk. Mi lementünk Parádfürdôre az Ilona-völgyi timsós bányához. Itt bár kicsi, de nagyon szép jogarkvarcokat, tetraedritet (7. és 8. ábra) és wavellitet gyûjtöttünk. Miután feltöltöttük a Szentistván-kútnál a palackjainkat csevice vízzel, elindultunk vissza a táborba. Csütörtökön megjött a feleségem, s miután elhelyezkedett és pihent egy picit, újra meglátogattuk a parádsasvári lelôhelyeket. (9. ábra) Pénteken felkerekedtünk és elindultunk Eresztvénybe, hogy legalább egy kicsit

gyûjthessünk a nógrádi bazaltvidéken is, ha már nem sikerült itt táboroznunk. Elôkerültek érdekes dolgok: kalcitok, amik egészen úgy néznek ki, mint a sündisznó-tüske vagy mint egy elnyúlt vízcsepp, phillipsitek, üregben fenn-nôtt, majd 3 cm-es augitok (10. ábra), aragonitok. Estefelé értünk vissza, így egy kis vacsora után nyugovóra tértünk. Szombat sátorbontással, pakolással telt, majd hazaindultunk. Hát ez volt az idei táborunk, kicsit másképp, de mégis élményekkel és új ásványokkal gazdagodva. Végül tudatnám az érintettekkel, hogy az Azilum Fogadó Galyatetôn bezárta kapuit, a síszövetség nem hosszabbította meg a bérleti szerzôdést az üzemeltetôvel.

6. ábra: Keresgélés a mátraszentimrei meddôhányón. Fotó: Takács Ágnes.

9. ábra: Szürke galenit és sárga szfalerit kvarcon. Parádsasvár. Képszélesség: 8 cm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

10. ábra: Augit, Salgótarján, Eresztvény. A kristály hossza 3 cm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

3. ábra: Kabazit, Mátraszentistván, Narád-oldal. A kristály élhosszúsága: 5 mm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

5. ábra: Gyûjtés a parádsasvári hegyoldalban. Fotó: Takács Ágnes.

4. ábra: Egy kis energiapótlás... Fotó: Takács Ágnes.

7. ábra: Jogarkvarc, Parádfürdô-Ilonavölgy, timsós bánya. A kristály hosszúsága: 5 mm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger V.

8. ábra: Tetraedrit-kristályok kvarcon, Parádfürdô-Ilonavölgy, timsós bánya. A legnagyobb kristály 1 mm-es. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

6. ábra: Keresgélés a mátraszentimrei meddôhányón. Fotó: Takács Ágnes.

9. ábra: Szürke galenit és sárga szfalerit kvarcon. Parádsasvár. Képszélesség: 8 cm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

10. ábra: Augit, Salgótarján, Eresztvény. A kristály hossza 3 cm. Pósa Tamás gyûjteménye (Miskolc). Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Nyári MAMIT-tábor a Balaton-felvidéken (2005. augusztus 4-10.)

Kónya Péter, Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest, Stefánia út 14., E-mail: kope@mafi.hu A Minerofil Társaság 2005-ben is megrendezte nyári egy hetes táborát, melynek célja a Balaton-felvidék bazaltjaiban található üregkitöltô ásványok gyûjtése volt. Amikor a Geoda 2005/1. számában megjelent az elsô beharangozó, gondolom, sokakban felmerült, hogy ennél jobb lehetôség nem is adódhatna az innen származó ásványok begyûjtésére. A jelentkezési határidô május 1-je volt és eddig kellett befizetni a részvételi díj elsô részletét is. Sajnos a korábban eltervezett szállás helyét (Badacsonytomaj, Tájház) meg kellett változtatni a jelentkezôk csekély száma miatt. Így végül a résztvevôk a nemesgulácsi általános iskola vendégszeretetét élvezhették, szó szerint „tábori” körülmények között.

1.ábra: A legdélebbre esô bazalt tanúhegy, a Badacsony látképe É-i irányból. Fotó: Jáger Viktor.

Az iskolában két tantermet kaptunk, ahol a testnevelés órákról ismert matracokat tehettünk hálózsákunk alá. Természetesen a táborlakók minden igényét kielégítette e komfort, hiszen nem a kényelem volt a cél, hanem a gyûjtés. Külön teszek említést az iskola konyhájáról. A fôszakács hölgy lehetôvé tette számunkra, hogy egy menülistáról elôre kiválaszthassuk, amit enni szeretnénk. Elsô feladatunk kihúzni azon ételeket, melyek valakinek valamilyen okból nem igazán ízlettek. Így mindenki azt ehetett, amit szeretett. Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattunk volna, s mindezt emberi árakon. A sok szervezést követôen végre eljött augusztus negyedike, amikor újabb változás következett be. Ezúttal az idôjárás tréfált meg minket. A korábbi napok 35 fokos melege reggelre már a múlté volt, ugyanis esett, és a levegô hômérséklete legalább a felére csökkent. Természetesen ez nem lehet akadálya az ásványgyûjtésnek ezen a fantasztikus vidéken. S mint utólag kiderült, csak ezen az egy napon esett egész nap az esô, a következôkben nappalra visszatért a 25 fokos nyár és csak éjszakára kaptunk csapadékot. Szóval minden lehetôség adott volt a gyûjtésre.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

2. ábra: Aragonit-kristálycsokrok, Bazsi. Herman Ottó Múzeum (HOM) gyûjteménye, Miskolc. Képszélesség 30 cm. Fotó: Jáger Viktor.

A továbbiakban napokra bontva mutatom be a meglátogatott bányákat. Az elsô nap (augusztus 4.) elsô fele döntôen az utazással telt el. Délután a program szerint két kôbányát kellett meglátogatnunk: a badacsonytomajit és a badacsonytördemicit. A Badacsony e két bányájában ma már nem folyik termelés, mert azt már korábban, természetvédelmi okokból leállították. A hegy a Tapolcai-medence egyik legszebb tanúhegye, mely közvetlenül a Balaton partján emelkedik (1. ábra). A bazalt a takaró alsó részén oszlopos és pados, míg legfelül salakos megjelenésû. A bányaudvarok bezárásuk óta sajnos csak pusztulnak, nagy részük akáccal és méteres pázsitfüvekkel van benôve. A falak elôterében hatalmas törmeléklej-

tô húzódik, alsó részükön méteres átmérôjû tömbökkel. Gyûjteni – nagyobb kalapáccsal (min. 4 kg-os) – ebbôl is lehet, de inkább a törmelék alsó részébôl célszerû, mivel a felsô részei kevésbé állékonyak, és így nagyon csúszósak. Az ásványfajokat Reichert Róbert, Erdélyi János és Mauritz Béla határozta meg, melyek nagyobb részt a bazaltoszlopokból kerültek elô. A kutatók igen gazdag ásványegyüttest említenek (apatit, kalcit, aragonit, kabazit, analcim, phillipsit, gipsz, leucit), ezek közül azonban mi csak apatitot, kalcitot, aragonitot találtuk. Az üregek átmérôje eléri az 5-8 cm-t is, ezek legtöbbje kalcitkéreggel van kitöltve. Sajnos a Reichert R. által leírt aragonitokra nem leltünk rá, viszont szép phillipsites, illetve apatitos apró

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Nyári MAMIT-tábor a Balaton-felvidéken (2005. augusztus 4-10.)

1.ábra: A legdélebbre esô bazalt tanúhegy, a Badacsony látképe É-i irányból. Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

2. ábra: Aragonit-kristálycsokrok, Bazsi. Herman Ottó Múzeum (HOM) gyûjteménye, Miskolc. Képszélesség 30 cm. Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

3. ábra: 4 mm-es phillipsitkristályok, Bazsi. HOM gyûjteménye. Fotó: Jáger Viktor.

4. ábra: 2 mm-es nátrolittûk, Bazsi. HOM gyûjteménye. Fotó: Jáger Viktor.

A másnap (augusztus 5.) délelôtti úticélunk a Bazsi község melletti Prága-hegy karikás-tetôi bányájának megtekintése volt. Ez a kôfejtô a Balaton-felvidék három mûködô bányájának egyike. A két bányaudvar közül a felsôben volt friss robbantás, ahol elsôsorban karbonátos ásványokat gyûjthettünk. A bányában azonban nagyon szép zeolitos ásványtársulás (3. és 4. ábra) is található, azonban ezt nem tekinthettük meg, mert ott hatalmas munkagépek dolgoztak. A Keszthelyihegységtôl északra található vonulatok bazaltja a Balatonfelvidék többi hasonló hegyével ellentétben telérszerû intrúzióként hatolt be a törésvonalak mentén az üledékes, pannon képzôdményekbe. Ennek során a bazalt több helyen megemelte az üledékeket, illetve több helyütt xeno5. ábra: Uzsai csendélet gyûjtôkkel. Fotó: Takács Ágnes. litként körülzárt

üregek kerültek elô. A néhány órás gyûjtést követôen elégedetten térhettünk vissza a „táborba”, ahol már az ország távolabbi városaiból megérkezett gyûjtôtársak vártak ránk. Közöttük volt a miskolci Herman Ottó Múzeum Ásványtárának lelkes gyûjtôcsapata is Szakáll Sándor vezetésével. Így a délutáni 67 fôs létszám 13 fôre egészült ki, de a következô napokban még csatlakoztak hozzánk további ásványkedvelôk. A tábornak végül is 16 állandó lakója volt.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

6. ábra: Bazaltorgonák az uzsai kôfejtôben. Fotó: Takács Ágnes.

ilyen tömböket, ahogy ezt ebben a bányában is megfigyelhettük. A korábbi kutatások által megállapított gazdag karbonátos és zeolitos ásványegyüttesek – elsôsorban Bodorkós Zsolt gyûjtéseinek köszönhetôen – az utóbbi években tovább bôvültek. Néhány nagyobb bazaltdarabot széttörve, máris gyönyörû látvány tárult elénk. Hat-hét centiméteres tûs aragonit csoportok ültek az üregek (átlagos átmérôjük 10-15 cm, de elérhetik a 20 cm-t is) belsejében. Más üregekben apró kalcit-romboéderek csücsültek az aragonittûk végein néhol kékesszürke agyagásvánnyal (szaponit?) társulva (2. ábra). Délután a Sümegprága községtôl délre található Sarvaly-hegy legnagyobb, ma már nem mûködô bazaltkôfejtôjét kerestük fel. Itt a bányászat már 1908-ban megindult Sümegi bazaltbánya néven. A Balaton-felvidéken ez volt az elsô bazaltbánya. Elsôsorban zúzottkônek használták e vulkáni kôzetet. A bánya üregkitöltô ásványait Erdélyi J. és Mauritz B. írta le. Itt elsôsorban zeolitokat gyûjthetünk (phillipsit, heulandit, nátrolit, thomsonit), ezen kívül karbonátokat (kalcit, aragonit), valamint apatitot és apofillitet. A körülbelül két centiméter átmérôjû üregek-

ben lupéval, elsôsorban aragonitot, kalcitot, phillipsitet, nátrolitot és apofillitet azonosítottunk. A mikroszkópos vizsgálatok még folyamatban vannak. Szombaton (augusztus 6.) ismét egy mûködô kôbányában kezdtük a gyûjtést. Ez az uzsai bazaltbánya volt, mely ma a legnagyobb bazaltkôfejtô az országban (5. és 6. ábra). Megérkezve a bánya bejáratához, egy óriási dömpert pillantottunk meg, melynek mérete a világ hatalmas kôfejtôiben már megszokott gépekhez volt hasonló ember nagyságú kerekeivel. Itt tényleg intenzív kôkitermelés folyik, s a kôzetbôl bazaltgyapotot állítanak elô. A bányaudvarokba csak a HOM terepjáróját engedték be, s felhívták a figyelmünket, hogy a gépek munkáját ne zavarjuk. A bánya zeolitokban igen gazdag. Analcim, nátrolit, gonnardit, mezolit, szkolecit, phillipsit, kabazit, paranátrolit, heulandit gyûjthetôk az irodalom szerint. Ezen kívül apatit, apofillit, kalcit a legfontosabb ásványok, valamint rengeteg bazaltba zárt kisebb-nagyobb xenolit. Néhány kalapácsütésre meg is jelentek az elsô nagyobb üregek, melyek akár kéttenyérnyi nagyságúak is lehettek. Ezekben makroszkóposan hó-

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

3. ábra: 4 mm-es phillipsitkristályok, Bazsi. HOM gyûjteménye. Fotó: Jáger Viktor.

4. ábra: 2 mm-es nátrolittûk, Bazsi. HOM gyûjteménye. Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

6. ábra: Bazaltorgonák az uzsai kôfejtôben. Fotó: Takács Ágnes.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

fehér nátrolittûkbôl álló gömböket, phillipsites bekérgezéseket, kabazitot leltünk. A xenolitok körüli elnyúlt üregekben elsôsorban phillipsit található. Több órás gyûjtômunka után megrakott hátizsákokkal tértünk vissza az autókhoz. Voltak olyan szerencsés gyûjtôk is, akiknek többször kellett fordulniuk. Mondanom sem kell, jól esett a pihenés a több órás kalapálás után. A fáradságos munkát az anyag gazdagsága és szépsége kompenzálta. Délután ismét egy felhagyott bánya következett, a Zalahaláp község fölött magasodó Haláp-hegy kôfejtôje. Ha Tapolca felé utazunk a Balaton irányából, már messzirôl látszik az elbontott tanúhegy (melynek csak a keleti és nyugati széle maradt meg). Szerencsére kocsival jól megközelíthetô a kôfejtô,

7. ábra: Nátrolit tûs-sugaras kristálycsoportjai a Hermántó-hegy bazaltfejtôjébôl. Képszélesség 3 cm. HOM gyûjteménye. Fotó: Jáger Viktor.

így e fárasztó nap második felében jól esett egy kis kényelem. A bányába beérve jól látható volt, hogy valójában a bazalttakaró közepét bányászták csak ki, szélei majdnem épen megmaradtak. Ezzel a bányászat célja az volt, hogy ne hagyjanak túl nagy sebet a tájban. A kôfejtés itt ké-

sôbb indult meg, mert a Balaton-parti bányászatot ide telepítették át többek között a Badacsonyról. Ásványtársulása talán az egyik leggazdagabb volt a Balaton-felvidéken, mert a még mûködô bányából rengeteg, korábban e területrôl nem ismert ásvány került elô. Sajnos nem sok ásványt adott a mostani gyûjtés. Oka, hogy a bányászat során kevés bazalttörmelék maradt hátra, a bánya szinte teljesen ki van takarítva, és a korábbi bányákhoz képest a bazaltnak nagyobb a keménysége. Vasárnapra (augusztus 7.) egy kicsit megviccelt minket az idô, ugyanis korábban éjjelente esett az esô, és indulásra elállt. Most azonban már a táborlakók készek voltak az újabb bányalátogatásra, de az esô csak nem akart szûnni. Úgy döntöttünk, hogy megcseréljük a programot a hétfôivel (Gulács és Tóti-hegy) és inkább elmegyünk Vindornyaszôlôsre és Nagygörbôre, azt remélve, hogy mire odaérünk, megszûnik az esô. Szerencsénk volt, s számításaink bejöttek, a bányákban már ragyogó napsütés várt minket. A két bánya közül ma már csak a vindornyaszôlôsiben folyik idôszakos termelés, mely az uzsai központú Basalt-Középkô Kôbányák Kft. fennhatósága alá tartozik. A bazaltban található üregek átmérôje maximálisan 2-3 cm. Ezekben apatitot, apofillitet, phillipsitet, nátrolitot lehetett gyûjteni. Az irodalmak ezen kívül még analcimot, sztilbitet, thomsonitot is említenek, tehát bizonyos idôközönként érdemes ellátogatni ebbe a bányába is. Késô délután a Hermántó-hegyen található kôfejtôt látogattuk meg. Két kis bányaudvara van, mi ezekbôl csak az alsóban tudtunk gyûjteni, mert egy heves nyári zápor hazatérésre kényszerített bennünket. Sajnos a bányában rekultivációs munkákat kezdtek,

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

így valószínûleg már nem sokáig lehet e területen gyûjteni. Pedig a kôfejtô bazaltja üregekben igencsak gazdag, átmérôjük elérheti a 10 cm-t is. Nagyon sok nátrolitot találtunk (7. ábra), melyek nem csupán egyedülálló tûket alkotnak, hanem sugaras-rostos gömbszerû megjelenése is elég gyakori. Ezen kívül a kalcit nemcsak bekérgezés, hanem gömbök formájában is gyûjthetô, valamint a phillipsit is megtalálható. Ezek gyakran kékesszürke agyagásványos (szaponitos?) apró gömbökkel, vagy hintésekkel együtt fordulnak elô. Szintén több üregben találtunk néhány centiméteres aragonittûket is, sugaras halmazokban. A gyûjtôtábor 5. napján elôször a Gulács, majd a Tóti-hegy bányáit látogattuk meg. Mivel a hegyek a szálláshelyünk közvetlen

közelében voltak, néhányan úgy döntöttünk, gyalogszerrel közelítjük meg a feltárásokat. Hajdan itt is intenzív bányászat folyt, több bányaudvart nyitottak és szinte elhordták a hegy kúpjának a felét. Az 50-es évek második felében azonban természetvédelmi okokból itt is leállították a termelést, s az üzemet áthelyezték a közeli Hajagosra. A bezárás elôtt, a friss robbantások anyagából hatalmas üregek kerültek ki. Némelyik mérete a gyermekfej nagyságot is elérte. A leírt ásványfajok száma gyorsan növekedett, számuk elérte a tizenötöt. Azóta csak néhány új fajjal gazdagodott a terület. Az általunk megtalált üregek száma és mérete is elmarad az irodalmakban leírtakhoz képest. A felsô bányaudvarban a leggyakoribb üregkitöltô ásványok a phillipsit,

8. ábra: A radioaktív sugárzás mérését legjobb szakemberre bízni. Vászoly, árkolás. Fotó: Fehér Béla.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

7. ábra: Nátrolit tûs-sugaras kristálycsoportjai a Hermántó-hegy bazaltfejtôjébôl. Képszélesség 3 cm. HOM gyûjteménye. Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

8. ábra: A radioaktív sugárzás mérését legjobb szakemberre bízni. Vászoly, árkolás. Fotó: Fehér Béla.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

9. ábra: 1 mm-es hexakisztetraéderes termetû fluoritkristályok a vászolyi árkolásból. HOM gyûjteménye. Fotó: Jáger Viktor.

kalcit, nátrolit és aragonit volt. Szakáll Sanyiék az alsót látogatták meg, ott több üreg került elô, de azonos ásványfajokkal. A kb. két órás gyûjtés után a túrázók csapata megmászta a Gulács 393 m magas csúcsát, majd továbbindultak a Tóti-hegy irányába. Itt is két kôfejtô található. Erdélyi J. és Mauritz B. tudósítása szerint is csak néhány ásványfaj került meghatározásra (apatit, analcim, phillipsit, nátrolit, kalcit, szkolecit). Ezek nagy részét meg is találtuk, sôt, több nagyobb fehéres-szürkés xenolit is elôkerült

10. ábra: Trófeabírálat a szálláshelyen. Fotó: Jáger Viktor.

zöldes (talán szerpentines) erekkel. Környezetükben kisebb, elnyúlt üregek is elôfordulnak, melyek elsôsorban phillipsit-kristályokkal vannak kitöltve. A következô nap a táborlakók nagy részének az utolsó volt. A csapat itt két részre bomlott. A HOM kis csapata és „Manó” a Bakony uránt tartalmazó ásványlelôhelyeit keresték fel (8. és 9. ábra), míg a többiek (a szerzô is) Bodorkós Zsolttal a Hajagos kôfejtôibe látogattak. A bazaltbánya ma már nem mûködik, de aktív idejében igen nagy mennyiségû követ

11. ábra: Csoportkép a gyûjtôkrôl, háttérben a szigligeti vár. Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

juttattak ki innen, amit a két hatalmas bányaudvar is bizonyít. Bányászatának fellendülését a II. világháború utáni kôigény, ill. a vasútvonalhoz való közeli és a Balaton partjától távoli fekvése tette lehetôvé. Errôl a területrôl is elôször Erdélyi és Mauritz publikálta az üregek ásványait. Kutatásuk során több mint 10 ásványfaj került elô. Ezek közül mi elsôsorban phillipsitet, nátrolitot, kalcitot találtunk a bánya méreteihez képest rövidre sikerült látogatásunk során. Utunkat a Kapolcs határában húzódó Bondoró-hegy felé vettünk, ahol a két és fél órás séta alatt olivinbombákat, valamint a falu határában hercynitet gyûjtöttünk. E nap csúcspontja a pulai alginitbánya volt. Mivel néhányan még nem jártak ott, útba ejtettük ezt is. Nagy meglepetésünkre az alsó fejtésbôl néhány 15-20 cm-es egész és több kisebb halmaradvány került elô. Esténként az ásványgyûjtôk a sok kalapálástól többé-kevésbé fáradtan tértek vissza a szállásra. A finom vacsora után, borozgatás közepette „Manó” szórakoztatta a lelkes hallgatóságot izgalmas és érdekes történeteivel. Szintén az esti órákban került sor az ásványok mikroszkóp alatt történô megnézésére (10. ábra). Így a gyûjtôk tájékozódhattak társaik anyagairól is. Utolsó este a táborozók egy hangulatos kis Szent György-hegyi pincében néhány pohár finom bor mellett nagyon ízletes vacsorát fogyasztottak el (11. ábra). Jó hír, hogy a közeljövôben feldolgozásra kerülnek a táborban gyûjtött ásványok, valamint korábbi kutatók gyûjtött anyagai, múzeumi példányai is. Ennek célja a hólyagüregekben hidrotermás úton létrejött ásványok szisztematikus, korszerû mûszeres módszerekkel történô átvizsgálása, a zeolitos ásványegyüttesek genetikájának pontosítása.

Rejtvény A Balaton-felvidéki táborban készült képen egy ásványgyûjtôt rejtettünk el. A megtalálók között három kalapácsütést sorsolunk ki. A nyeremény az illetékes kôbányában vehetô át.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

9. ábra: 1 mm-es hexakisztetraéderes termetû fluoritkristályok a vászolyi árkolásból. HOM gyûjteménye. Fotó: Jáger Viktor.

10. ábra: Trófeabírálat a szálláshelyen. Fotó: Jáger Viktor.

11. ábra: Csoportkép a gyûjtôkrôl, háttérben a szigligeti vár. Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Topázlelôhely a Sziklás-hegységben Thomas Range, Utah Molnár Péter, Pécs, E-mail: molnar.petya@freemail.hu A világ leghíresebb lelôhelyei között számon tartott Thomas Range Utah állam fôvárosától, Salt Lake Citytôl mintegy 250 km-re fekszik délnyugatra, Juab megyében (1. ábra). GEOLÓGIA Geológiai értelemben Utah állam területe 3 földrajzi egységre osztható: ún. Basin and Range (B&R), a Colorado Plató és a Sziklás-hegység. A most bemutatásra kerülô terület – mely a B&R területén fekszik – kialakulásában a vulkanizmus játszott szerepet,

mely igen vegyes összetételû kôzeteket eredményezett. A Thomas Range két jelentôsebb szerkezeti egységbôl áll, melyek korban eltérnek, azonban kôzettanilag sok hasonlóságot mutatnak egymással. Az egyiket Topaz Mountain-nek, a másik egységet, pedig Spor Mountain-nek hívják, amely az elôbbitôl nyugatra fekszik, területe közel azonos méretô, mint a Topaz Mountain, annál valamivel alacsonyabb (2148 és 2007 m). Mindkét egységet riolit lávafolyások és riolittufák borítják. Korábbi kutatások szerint a magmás kô-

1. ábra: A lelôhely elhelyezkedése az Egyesült Államokban. Térkép: Károlyi Eszter.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

2. ábra: Topáz-tartalmú dm-es litofízák folyásos szövetô riolitban. Fotó: Molnár Péter.

zetek a Thomas Range-ben legalább 12 kitörési központ mûködésének eredményeként jöttek létre mintegy 6 millió évvel ezelôtt, melyek késôbb 150 km2-es, részben egymástól elkülönülô platót alakítottak ki. Ezt Thomas Range Riolit Formációnak nevezik. A Spor Mountain topáztartalmú riolitfolyásai és tufái 21 millió évesek, melyek elszigetelt és elvetôdött kôzettestekként találhatók meg a hegy nyugati oldalában. Egyes kutatások szerint (Lindsey, 1982) a Spor Mountain riolitkôzete három aktív kráteren keresztül távozott a vulkánból. A mûködés beindulása piroklasztit szórással kezdôdött, majd lávafolyás követte. Az eseményt a riolitláva kiömlése zárta. A Spor Mountain riolitjának keletkezése során a magas fluortartalom a maradék olvadékok kisebb szilikáttartalmához vezettek, magasabb Na- és Al-tartalom mellett, mely elôsegítette a differenciációt, ez azonban tetemes Rb, Cs, U, Th és egyéb litofil elemek dúsulását okozta a létrejött riolitban.

A terület kôzettani vizsgálatát fluor-tartalmú kôzetekhez kötött urántelepek utáni kutatás indította be. A kutatás során több mélymûvelésû bányát nyitottak (Hilltopbánya, Blowout-bánya, Thursday-bánya, Bell Hill-bánya, stb.), viszont mára ezek a bányák bezártak. Megállapították, hogy a Thomas Range-ben található riolit feküje Be-, U- és Th- tartalmú ásványokban gazdag, mely üledékes uránérccel és némi fluoritteleppel párosult. Valószínûsíthetô volt, hogy vagy a láva, vagy azok intruzív megfelelôje voltak az érc forrása (Christiansen és társai, 1984) Mielôtt a kôzet teljesen megszilárdult, a sûrûn folyó, viszkózus lávában felszabaduló gázok következtében gázbuborékok keletkeztek, melyek ún. litofizákat hoztak létre (2. ábra). A cm-es és dm-es litofizák hagymahéjszerû szerkezettel rendelkeznek, melyeken keresztül az átszivárgó magmatikus eredetû víz következtében, cseresznyeszínû topázok, különbözô gránátok, fluorit, vörös

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

1. ábra: A lelôhely elhelyezkedése az Egyesült Államokban. Térkép: Károlyi Eszter.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

2. ábra: Topáz-tartalmú dm-es litofízák folyásos szövetô riolitban. Fotó: Molnár Péter.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

berill valamint számos érdekes és ritka ásvány kristályosodott ki. Sok ásvány keletkezését meteorikus eredetû (felszínrôl leszivárgó) vízzel való reakció termékeként tartják számon. A LELÔHELY MEGKÖZELÍTÉSE Ásványgyûjtôk a terület több pontján találhatnak topázt, azonban az ún. Topaz Valley (3. ábra) a legígéretesebb lelôhely. Ennek pontos helyét még útbaigazító tábla is jelöli, azonban idáig könnyen eltévedhet az ember. Legjobb, ha a gyûjtô a 6-os fôútról Lynndyll-nél letér a 174-es kiépített mûútra, 7-8 km múlva elhalad egy erômû mellett, majd további 60 km után jut el a Topaz Mountain útjelzô táblához (4. ábra). Lenyûgözônek találtam elsô utam során, hogy az Egyesült Államokban olyanra is jut ma-

gán-, illetve állami pénzbôl, mint például ez a 70 km-es mûút, amit kifejezetten az ásványgyûjtôk számára építettek néhány éve! Fontos megjegyezni, hogy a területen kizárólag kézi erôvel mûködtethetô eszközöket lehet használni. Ezt a szabályt igen komolyan betartatják. A GYÛJTÖTT ÁSVÁNYFAJOK Topáz: Évekkel ezelôtt, amíg a terület nem volt annyira közismert az ásványgyûjtôk közt, sokkal kisebb látogatottság miatt a Topaz Valley (3. ábra) homokjában hihetetlen nagy mennyiségû szabad, víztiszta, többé-kevésbé ép kristály volt fellelhetô. Mára azonban a területen szabad kristályokat fôként csak egy centiméter körüli lyukátmérôjû rostával felszerelt gyûjtô találhat. Természetesen a lelôhelyrôl sokkal ismer-

3. ábra: A Topaz Valley (Topáz-völgy). Fotó: Molnár Péter.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

tebbek a borostyánsárga topázkristályok, azonban ezeket legtöbbször komolyabb felszereléssel találhatjuk meg. Feszítôvas, 5 kgos kalapács, geológus-kalapács, vésô és egy jobb kés az alapfelszerelés, ha friss és ép kristályokat szeretnénk gyûjteni. A kristályokról úgy tartják, hogy színüket természetes besugárzás hozta létre keletkezésük során, vagy kikristályosodásuk után röviddel, amíg még a kristályok illókban dús környezetben voltak a vulkáni kürtôkben. Az 1950-es évek elôtt a topázokat általában világos, fakóbarna, sárga drágakövekként ismerték, majd késôbb kísérletileg is bizonyították, hogy erôteljes színváltozást lehet elôidézni mesterséges besugárzással. Ennek eredményeként sötétvörös, illetve kék színû topázokat nyertek. Egyes, a Thomas Range területérôl származó világosbarna egyedek besugárzás hatására rózsaszínûvé válnak.

Azonban jó tudni, hogy a völgy keleti oldala és az Antelope Ridge közé esô területen a gránátokat természetes rózsaszínû topázok kísérik. Külön érdekesség, hogy míg a litofizákban fenn-nôve, illetve a kôzetekben benn-nôve megtalálható sötét kristályok színüket idôvel elvesztik, addig a rózsaszín egyedek színüket megtartják. Érdemes elôször egy rövidebb bejárást tenni a területen, hogy megtaláljuk a kôzetüregekben gazdagabb részeket. Mivel a völgy tetemes terjedelmû, lehetôség szerint szánjunk rá néhány órát. A kristályok legtöbbször igen lapdúsak, valamint a lapok gyakran nem tökéletes síkok, peremeik kiemelkednek, a lapok középsô része mélyebben fekszik. A nagyobb egyedek gyakran a „c”- tengelyre (megnyúlási irány egyben) merôlegesen elhasadtak, ezért a nagyméretû kristályegyedek igen ér-

4. ábra: A Topaz Mountain (Topáz-hegy) ásványgyûjtôknek kiépített útvonallal. Fotó: Molnár Péter.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

3. ábra: A Topaz Valley (Topáz-völgy). Fotó: Molnár Péter.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

4. ábra: A Topaz Mountain (Topáz-hegy) ásványgyûjtôknek kiépített útvonallal. Fotó: Molnár Péter.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

alapanyagát adta. A hexagonális kristályrendszerbe tartozás igen szembetûnô a világon amúgy csak igen kevés lelôhelyen található ásványon, mely Utah állam nemzeti drágaköve. Alakját tekintve vékony, 1-7 mm-es hatszöges lapocskák formájában jelenik meg. Legtöbbször átlátszatlan, ritkán rózsaszínen áttetszô apró A topázkristályok az kristályokat alkot. A kristáerôs, vagy hosszantartó lyok igen ritkán hordó alakúak, de ez a megjelenési fény hatására kifakulnak, és teljesen víztisztává válnak. forma sokkal jellemzôbb a A sokéves gyûjtés követterülettôl 150 km-re délkeztében a területen felleldélnyugatra fekvô Wahhetô szabad kristályokat Wah Mountain-beli bámár jórészt felszedték a nyákban. A morganitra jelgyûjtôk, azonban a kôzetek lemzô még, hogy zárványapró zsebeiben mindig taként pszeudobrookitot (lásd lálni szép, bár kifakult krislejjebb) tartalmazhat. 5. ábra: Kvarczárványos topázkristályokat. Ha rendelkezünk A Topaz Valley-ben tatály, Topaz Mountain. A kristály szitával, akkor továbbra is lálható kristályok zöme hosszúsága: 4 cm. Gyûjtemény és fotó: Molnár Péter. érdemes a ritka esôzések nem drágakôminôségû, során kialakult kisebb medbelôlük ékszerbe való kô rek mentén próbálkozni. ritkán kerül kézbe. Berill Annak érdekében, hogy esetében is érdemes szitánagyméretû, sárgásbarna val próbálkozni, azonban egyedeket találjunk, a friss célszerû kissé sûrûbb szövésû, 0,2 cm-es lyukbôsékôzeteket kell feltörni hozgût használni. A gyûjtôk az zá. Célszerû repedések vaévek során igen sok munlamint kristályos erek menkát végezve 5-10 centimétén próbálkozni (6. ábra). teres darabokra zúzták a 6. ábra: Topázkristály, Topaz MoVörös berill (morganit): berill-tartalmú kôzeteket a untain. A kristály hosszúsága: 4 cm. Talán a lelôhely legkülönvölgy délnyugati részén, Gyûjtemény és fotó: Molnár Péter. legesebb ásványa a berill ahol gyakran úgy is eredvörös színû változata, a ményesek lehetünk, ha csak morganit. A berillium fémion a magma megtüzetesen minden egyes darabot alaposan átszilárdulását követôen az utómagmás fázisforgatunk, megvizsgálunk, mert bizony azok, ban épül be szilárd fázisba, mivel erôsen inakik nagy zsákmányra vadásznak, gyakran a kompatíbilis elem, nem tud beépülni kôzetalkicsit nem becsülik. 2003-ban Utah állam a kotó ásványokba kis ionmérete miatt. A terükorábbi évekhez képest továbbra is az Egyeleten bertrandit és morganit formájában tasült Államok legnagyobb berillium-elôállítólálható. Az elôbbi ásványfajt, bár a Topaz ja volt. A berilliumfémet (bertrandit) a Juab Valley-ban nem találtam, mégis a Thomas megyei Brush Resources, Topaz és Hog Back Range területén létesített berillium-bányák bányáinak területén termelték, melyet imtékesek. Legtöbbször a kristályoknak a legfelsô, lapokban gazdagabb része maradt meg. A topázok közül sok olyat is találunk, melyet „homokos kristályoknak” neveznek, ugyanis a riolit kvarctartalma kikristályosodva gyakran zárványként jelenik meg a topázokban (5. ábra).

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

ványnak a típuslelôhelye. Nevével vigyázni kell, mert korábban a morganitot nevezték bixbyitnek Maynard Bixby tiszteletére, aki az 1890-es években elsôként jutott el erre a területre. Én magam egyetlen egy példányt sem találtam három gyûjtésem alkalmából, azonban a leírásokból, valamint nagyobb börzéken vásárolható darabokon megfigyelhetô, hogy az ásvány legtöbbször kocka alakban jelenik meg, fôként a topázokon fenn-nôve, azokkal társulva. Önálló egyedekként ritkák. A kocka csúcsait 7. ábra: Pszeudobrookit-kristálycsoport, Topaz Mountain. A kristályFluorit: ezt az ásványt fôgyakran tompítják az oktacsoport mérete: 7 mm. Gyûjtemény és leg a Spor Mountains terüéder kombinációjából szárfotó: Molnár Péter. letén találják. Korábban mazó lapok. Általában csak még kisebb kitermelés is pár milliméteresek, de a történt az itt létesített fluoritbányákból. Az szakirodalom említést tesz 12-15 mm-es, sôt általam egyetlen begyûjtött példányon mm2 centimétert is meghaladó egyedekrôl. körüli, lila, kocka termetû kristályokat látni. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hematit: néhány mm-es lapos szemcsék formájában igen gyakori ásvány, mely a litofizák Megköszönöm Görög Ágnesnek, az ELTE szûk héjai között is elôfordul, és gyakran kíséPaleontológiai Tanszék tanárának szíves ri a topázt is. A kristályokon jól látható a hozzájárulását az ásványfotók elkészítéséhez trigonális szimmetria, valamint érdekes növeaki szakmai és eszköz-jellegû segítségével is kedési rajzolatot lehet megfigyelni rajtuk. mellettem állt. Hálás vagyok Szinger Balázs Ph.D. hallgatónak is a fotók elkészítésében Pszeudobrookit: Néhány apró egyeden kínyújtott segítségéért. vül sajnos több darabra nem leltem, azonban ezek is viselik az ásvány jellegzetes ismerteIRODALOM tôjegyeit: hosszúkás, tô alakú, fémesen szürCHRISTIANSEN, E. H., BIKUN, J. V., kés színû kristályok, melyek általában egy SHERIDAN, M. F. & BURT, D. M. (1984): kristályosodási pontból ágaznak szét (7. ábGeochemical evolution of topaz rhyora). Igen törékenyek, ezért célszerûbb ottlites from the Thomas Range and Spor hon aprítani a pszeudobrookitos darabokat. Mountain, Utah. American Mineralogist, A kristályok csúcsán jól fejlett véglapok láthatók. Érdekes, hogy a berillekben zárvány69, 223-236. ként elôforduló pszeudobrookit-kristályok LINDSEY, D. A. (1982): Tertiary volcanic mindig önálló egyedekként fordulnak elô, rocks and uranium in the Thomas Range tûs kristálycsoportokat nem figyeltem meg. and northern Drum Mountains, Juab County, Utah. US Geological Survey Bixbyit: A Topaz Mountain ennek az ásProfessional Paper, 1221, 71 pp. portált érccel együtt a vállalat a Delta városban (Millard megye) található üzemében dolgozott fel. A terméket (berillium-hidroxid) ezután továbbszállították a vállat kohójába, Ohio államba, ott berillium fémet, ötvözeteket és oxidokat állítottak elô. 2003-ban megközelítôleg 43000 tonna ércet bányásztak és szállítottak a feldolgozóüzembe. A bánya ebben az évben lényegesen nagyobb mennyiségû ércet termelt, mely a megemelkedett szükséglet következménye volt.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Ásványtani magánkiállítások Magyarországon 1.

Fuxreiter András állandó ásványkiállítása Kecskeméten Károlyi Eszter és Jáger Viktor Herman Ottó Múzeum, Ásványtár, 3525 Miskolc, Kossuth u.13 E-mail: karolyieszter@hermuz.hu és jagerviktor@yahoo.co.uk Fuxreiter András egy páratlanul szép ásványkiállítással tette gazdagabbá Kecskemét város szunnyadó természettudományos életét. A kiállítás a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeumában található a Kálvin tér 1. alatt (1. ábra).

2. ábra: A kiállító terem. Fotó: Jáger Viktor.

1. ábra: A kiállítás épülete kívülrôl. Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

3. ábra: Pirit kristálycsoport Óradnáról (Románia). A példány mérete: 8,5 cm. Fotó: Jáger Viktor.

4. ábra: Goethitzárványos kvarc Kazahsztánból. Képszélesség: 7 cm. Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Ásványtani magánkiállítások Magyarországon 1.

2. ábra: A kiállító terem. Fotó: Jáger Viktor.

1. ábra: A kiállítás épülete kívülrôl. Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

3. ábra: Pirit kristálycsoport Óradnáról (Románia). A példány mérete: 8,5 cm. Fotó: Jáger Viktor.

4. ábra: Goethitzárványos kvarc Kazahsztánból. Képszélesség: 7 cm. Fotó: Jáger Viktor.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

A gyöngyössolymosi születésû Fuxreiter nem kiállított példányokkal együtt leltárAndrás mint hivatásos, mûszaki beosztásban könyvben is szerepelnek. Láthatunk ásválévô katonatiszt került a kecskeméti repülônyokat képzôdés szerint csoportosítva, metérre. Az ásványokkal már gyermekkorában lyeknek nagy része a Mátrából és Erdélybôl megismerkedett (ezt szülôhelye is lehetôvé érkezett. Külön vitrint szánt a kiállító a rötette). Mégis minden a miskolci nemzetközi vid- és hosszúhullámú ibolyántúli fényben ásványbörzén kezdôdött, az évszám 1983. Az fluoreszkáló ásványok bemutatására. András addig látens ásványgyûjtési az ásványok mellett ôsmaszenvedély immáron valóradványokat is gyûjt. A kisággá vált. MAMIT-tagállításon ezeket földtörtéként számos gyûjtôtáborneti kor szerinti csoportoban vett részt, ezzel gyarasításban tekinthetjük meg. pítva saját kollekcióját, De ez még nem minden! A amit a gyûjtôutakon kívül, kiállítás, „Az ásványok és csere és vásárlás során is kôzetek a mindennapi életgazdagított (egyébként saben” címû része a minját elmondása szerint egyeráliák felhasználásának egy ilyen MAMIT táborszéleskörû bemutatására ban pár kilót mindig fotörekedett. Emellett az ásgyott). ványgyûjtés és -vizsgálat Ásványgyûjtési szenveeszközeinek bemutatására délyére jellemzô, hogy is kitér egy külön szekamikor leszerelt, 50 éves rénynyi anyaggal. A látoga5. ábra: Tûzopál Megyaszóról. Képszületésnapjára egy binotásunkkal egy idôben beszélesség: 2,2 cm. Fotó: Jáger Viktor. kuláris mikroszkópot kért mutatott idôszaki kiállítás (és kapott) a seregtôl! az „Ásványok a Bibliában” A kiállított darabokon címet kapta. kívül, több ezer példány taKülön említésre méltó lálható a vitrinek alsó szekmég a kiállító térben helyet rényében, magyarországi kapott mintegy 500 darahegységek szerint szortíbos könyvtár is, melyben rozva, felcímkézve és bedoáltalános földtani, ásványbozolva. Rendelkezésére áll tani és ôslénytani szakezen kívül a Múzeum épükönyvek szerepelnek. A kiletének pincéje is, ahol állító terem rendhagyó 6. ábra: Torbernit Shaba tartoszintén több ezer példány tanóráknak (kémia, földmányból (Kongói Köztársaság). Képvan rendszerezve lelôhelyerajz) is színtere. szélesség: 6 cm. Fotó: Jáger Viktor. ik szerint. Továbbá a városA kiállítás hétfô kivételétól pár km-re lévô hétvégi ház és kert is megvel 10 és 18 óra között látogatható. A beléannyi ásványnak ad menedéket. pôjegy ára 300 Ft, diákoknak 150 Ft. Maga a A Múzeumban kb. 1000 db ásvány és kiállított anyag egyébként államilag védett. számos kövület tekinthetô meg (2. ábra). Az Ezek után mit is írhatnánk mást, mint ásványok osztályozása Strunz rendszertanát hogy ezen reprezentatív gyûjtemény megteköveti. Az ásványokhoz tartozó címkéken kintése minden ásványbarátnak kötelezôen szerepel a fajnév, a képlet és a lelôhely. A kiajánlott! állított anyag 40 %-a magyar. Az ásványok, a Fotók a gyûjteménybôl: (3.,4.,5. és 6. ábra)

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

KÖNYVISMERTETÉS

Szakáll Sándor, Gatter István és Szendrei Géza:

A magyarországi ásványfajok Kôország Kiadó, Budapest, 2005 427 oldal; ára puha papírkötésben 2700 Ft, kemény papírkötésben 3900 Ft. Azt hiszem, sokak nevében mondhatom, hogy VÉGRE! Azaz végre újra megjelent „A magyarországi ásványfajok” címû könyv, melynek elsô kiadása mára már lényegében teljesen elfogyott, s a megjelenése óta eltelt 12 évben annyi új ásványt azonosítottak hazánkban, és a régebbrôl is-

mert ásványok is annyi új lelôhelyrôl kerültek még elô, hogy megérett az idô egy bôvített kiadásra. A korábbi szerzôpáros egy harmadik szerzôvel, Szendrei Gézával egészült ki, aki a kötet végén található talajásványtani részt állította össze. És most lássuk a könyv felépítését! A kötet három fô részbôl áll. Az elsô rész címe: A magyarországi ásványegyüttesek genetikai áttekintése. Ez egy igen rövid, mindössze 22 oldalas fejezet, melyben genetikai csoportosításban olvashatunk a fontosabb hazai lelôhelyekrôl (ez nagyjából megfelel a Koch Sándor-féle „Magyarország ásványai” címû könyv felépítésének). A második fejezet „A magyarországi ásványfajok leírása”, az irodalomjegyzékkel együtt 319 oldalt tesz ki. Talán mondanom sem kell, hogy ez a könyv fô része. Itt kerülnek tárgyalásra a hazánkból eddig kimutatott ásványfajok, mégpedig ásványrendszertani beosztásban, az egyes ásványosztályokon belül pedig ábécé-sorrendben. Ehhez a részhez tartozik egy függelék, melyben a Magyarországról ugyan említett, de az elôzô fejezetbôl valamilyen ok miatt kimaradt ásványneveket (érvénytelen nevek, keverékek, változatok, ill. nem kellôen meghatározott ásványfajok) közlik.

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

KÖNYVISMERTETÉS

Szakáll Sándor, Gatter István és Szendrei Géza:

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

A II. függelék a könyv egy önálló részének tekinthetô, melyben a hazai talajokból kimutatott ásványokat ismertetik táblázatos formában, megadva a talajtípust, a lelôhelyet, a kimutatás módját és a vonatkozó irodalmat. A kötet ezen része érdekes, ôszintén megvallva én még nem találkoztam olyan könyvvel, ahol a talajásványokat topografikusan feldolgozták volna. Ásványgyûjtô szemmel nézve persze ez a fejezet nem túl izgalmas, lévén, hogy talajásványokat nem sokan gyûjthetnek az országban. Mindenesetre ebben a kötetben ez a rész 39 oldalt kapott. Akinek nincs meg a kötet elsô kiadása, feltétlenül vegye meg ezt a könyvet. Akinek

megvan az elsô kiadás, az is feltétlenül vegye meg. Hogy miért? Három fô okból: (1) Az elsô kiadásban bemutatott 366 fajhoz képest 525 fajt tárgyal, ennyivel több ásványfajt ismerünk 1993 óta hazánkból. (2) Az egyes fajok leírása sokkal bôvebb, tartalmasabb és irodalmi hivatkozások egészítik ki. Ez utóbbi azért fontos, mert egy-egy minket érdeklô lelôhelynek is könnyebben utána tudunk nézni a szakirodalomban. (3) Az elsô kiadásból kimaradt lelôhelymutató ebben a könyvben már szerepel, méghozzá nagyon részletesen. Nemcsak a településnévre, hanem hegyekre, kôfejtôkre stb. is lehet keresni. A kötetben tárgyalt ásványokat számos fekete-fehér fotó (fôleg pásztázó elektronmikroszkópos felvétel) és kristályrajz szemlélteti. Nincsenek benne viszont a színes táblák, melyek az elsô kiadásban még szerepeltek. Egyszóval nekem nagyon tetszik a könyv, és ha a címébôl az A betût kihagyták volna, tökéletes lenne. A kötet megvásárolható a Kôország kft. ásványboltjában (1051 Budapest, Arany J. u. 16.), a Magyar Természettudományi Múzeum múzeumi boltjában (1083 Budapest, Ludovika tér 6.), ill. megrendelhetô az ásványbolt címén. Tel.: (1) 33-12-576, E-mail: koorszag@koorszag.hu. Interneten keresztül is megrendelhetô: www.koorszag.hu Fehér Béla

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

ÚTMUTATÓ A GEODA SZERZÔI SZÁMÁRA A Geoda – mely a Magyar Minerofil Társaság hivatalos folyóirata – ismeretterjesztô írásokat közöl az ásványtan és a rokon tudományok területeirôl. A Geodába szánt cikkek kéziratát elektronikus formában – hálózaton keresztül, ill. floppyn vagy CD-n – tudjuk fogadni. Kézírásos vagy írógéppel írt cikkeket csak indokolt esetben tudunk elfogadni. E-mailen egyszerre legfeljebb 5 MB-nyi anyag küldhetô. A kézirat részei a következôk: 1. Cím. 2. Szerzô(k) neve és címe. A címnél munkahelyi vagy otthoni cím egyaránt megadható. Kérjük jelölje meg, hogy a Geodában a teljes címe közölhetô-e, vagy csak a településnév. Aki E-mail címmel rendelkezik, kérjük, adja meg. 3. Szöveg. A szöveget MS Word-formátumban (doc, rtf) kérjük elküldeni. A cikkekhez magyar és/vagy angol nyelvû összefoglalás is készíthetô (nem kötelezô). A szövegben a csatolt ábrákra és táblázatokra hivatkozni kell (pl. 1. táblázat; 5. ábra). Irodalmi hivatkozások a szerzô(k) vezetéknevével és évszámmal történik. Egyszerzôs munka esetén pl.: Koch (1966) vagy (Koch, 1966); kétszerzôs munka esetén pl.: Schafarzik & Vendl (1929) vagy (Schafarzik & Vendl, 1929); többszerzôs munka esetén pl.: Reichert és társai (1931) vagy (Reichert és társai, 1931). 4. Irodalomjegyzék (hivatkozások). Amennyiben a szövegben irodalmi hivatkozást közöl, úgy a cikk végén egy irodalomjegyzéket is kell készíteni. A hivatkozott irodalmat a következôképpen kell megadni: Folyóiratcikk esetében: szerzô(k) (évszám): Cím. Folyóirat neve, kötetszám, oldalszám tól-ig. Például: Tokody L., Mándy T. & Nemesné Varga S. (1958): Gorceixit Felsôbányáról (Baia Sprie). Földtani Közlöny, 88, 76-82. Könyv esetében: szerzô(k) (évszám): Cím. Kiadó, város. Például: Koch S. (1966): Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest. 5. Táblázatok. A táblázatok és ábrák szerkesztésénél kérjük figyelembe venni, hogy a Geoda tükörmérete 12 x 17 cm. A táblázatokat úgy kérjük elkészíteni, hogy a fenti tükörméret esetén a táblázatban lévô

szöveg mérete Times betûtípus esetén ne legyen kisebb 8 pontosnál. A táblázatokat külön fájlokban, MS Word (doc, rtf) vagy MS Excel (xls) formátumban tudjuk fogadni. A fájlnak tartalmaznia kell a táblázat szövegét, címét is. A táblázatokat arab számmal folyamatosan kell számozni. A szövegben a táblázatra a számával hivatkozunk (pl. 1. táblázat). 6. Ábrák. A cikkekben színes és fekete-fehér ábrák és fotók közölhetôk. Az ábrákat úgy kell elkészíteni, hogy az elôzô pontban megadott tükörméretben elférjenek. Ha az ábrában szöveg van, akkor a betûk magassága legalább 1 mm-es legyen. Fotók esetén a minimális képméret: 1600 x 1200 pixel (2 megapixel), vagy 13 x 10 cm, minimális felbontás 300 dpi. A cikkhez közölt táblázatokat és ábrákat egyesével, külön fájlokban kérjük elküldeni. Lényegében az összes gyakoribb képfájlt tudjuk fogadni, de elônyben részesítjük a jpg, bmp és tif kiterjesztéseket. A CorelDraw-ban készült ábrákat a 11-es vagy annál korábbi verzióban kérjük küldeni. Az ábrák számozása szintén arab számokkal történik. A fotók is ábráknak minôsülnek, így azokat együtt kell számozni a többi ábrával. 7. Ábraaláírások. Az ábraaláírásokat külön szöveges fájlban (doc, rtf) kérjük elküldeni. Fotók esetén kérjük tüntesse fel a készítôje nevét is. Ásványfotók esetében a példány méretét mindenképpen meg kell adni. Az ábrák és fotók átvétele a szerzôi jogi elôírásoknak megfelelôen történjék. A korábbi évek gyakorlatának megfelelôen az Interneten csak a Geoda tartalomjegyzékét tesszük közzé. Abban az esetben, ha cikkéhez összefoglalást készít, annak szövegét szintén feltesszük az Internetre, pdf formátumban. Kérjük jelezze, ha cikkének teljes szövegét meg kívánja jelentetni az Interneten, erre nagyon indokolt esetben lehetôséget biztosítunk. A cikkeket a következô címre kérjük küldeni: Magyar Minerofil Társaság 3525 Miskolc, Kossuth u. 13. E-mail: geoda@t-online.hu

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

GEODA

MIÉRT ÉRDEMES TAGNAK LENNI? Minden tagtársunk, aki belépett a Magyar Minerofil Társaságba, a tagsági díj befizetéséért cserébe az alábbi szolgáltatásokat kapja és veheti igénybe: • Tagsági igazolvány és éveként frissített tagsági bélyeg • Az évi 3 alkalommal megjelenô Geoda postán való kézbesítése • Hazai ásványbörzéket felsoroló börzenaptárhoz közvetlen hozzájutási lehetôség • A Társaság által kiadott kiadványok kedvezményes megvásárlása (http://bolt.mamit.hu) • A Társaság koordinálásában szervezett táborokon való kedvezményes részvétel • A Társaság munkáját támogató szervezeteknél igénybe vehetô kedvezmények • A Társaság honlapjának on-line szolgáltatásai (http://mamit.hu) Mindezen szolgáltatásokat csak a Társaság tagjai kapják meg, úgy, hogy ne kelljen további munkával beszerezni a Geoda aktuális számait, továbbá nyomozni a következô ásványbörze után. A 2006. évi tagsági díj – a korábbi gyakorlattól eltérôen – egységesen mindenki számára 2500 Ft lesz. Ha Ön kedves Geoda olvasó még nem tagja a Magyar Minerofil Társaságnak, akkor reméljük sikerült meggyôznünk, hogy tagjaink sorában üdvözölhessük. A taggá válásról további részleteket tudhat meg a Társaság honlapján vagy az alábbi telefonszámon:

: http://www.mamit.hu : (30) 313-0477

: 1725 Pesterzsébet 1. Pf.: 254

RENDELHETÔ KIADVÁNYAINK MINEROFIL KISKÖNYVTÁR Kötet I. II. III. IV.

Cím, Szerzô/Szerkesztô Gyûjtéstôl a gyûjteményig (javított kiadás) Várhegyi Gyôzô & Szakáll Sándor 100 Mo.-i ásványlelôhely (javított kiadás) Szakáll Sándor (szerk.) Az ásványok EXTRA mérete Várhegyi Gyôzô 120 ásványlelôhely a Kárpátokból Szakáll Sándor (szerk.)

Megjelenés éve

Ára

2005

1100 Ft

2004

1100 Ft

1998

700 Ft

2004

1100 Ft

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Kód 91`1 91`2 91`3 92`1 92`2 92`3 93`1 93`2 93`3 94`1 94`2 94`3 95`1 95`1 M 95`1 M 95`2 95`3 96`1 96`2 96`3

Cím Geoda 1991/1. Geoda 1991/2. Geoda 1991/3. Geoda 1992/1. Geoda 1992/2. Geoda 1992/3. Geoda 1993/1. Geoda 1993/2. Geoda 1993/3. Geoda 1994/1. Geoda 1994/2. Geoda 1994/3. Geoda 1995/1. Geoda 1995/1 1. számú m. Geoda 1995/1 2. számú m. Geoda 1995/2. Geoda 1995/3. Geoda 1996/1. Geoda 1996/2. Geoda 1996/3.

O. 12 12 12 8 16 24 16 16 24 20 20 16 20

Ára M: 180 Ft M: 180 Ft M: 180 Ft M: 120 Ft M: 240 Ft M: 360 Ft M: 240 Ft M: 240 Ft M: 360 Ft M: 300 Ft M: 300 Ft M: 240 Ft M: 300 Ft

M: 120 Ft

16 17 28 24 24 24

M: 240 Ft M: 255 Ft M: 420 Ft M: 360 Ft M: 360 Ft M: 360 Ft

97`1 97`2 97`3 98`1 98`2 98`3 99`1 99`2 99`3 00`1 00`2 00`3 01`1 01`2 01`3 02`1

Geoda 1997/1. Geoda 1997/2. Geoda 1997/3. Geoda 1998/1. Geoda 1998/2. Geoda 1998/3. Geoda 1999/1. Geoda 1999/2. Geoda 1999/3. Geoda 2000/1. Geoda 2000/2. Geoda 2000/3. Geoda 2001/1. Geoda 2001/2. Geoda 2001/3. Geoda 2002/1.

28 28 24 24 28 32 36 36 32 40 40 40 40 40 36 48

M: 420 Ft M: 420 Ft M: 360 Ft M: 360 Ft M: 420 Ft M: 480 Ft M: 540 Ft M: 540 Ft M: 480 Ft M: 600 Ft M: 600 Ft M: 600 Ft M: 600 Ft M: 600 Ft M: 540 Ft M: 720 Ft

02`2 02`3 03`1 03`2 03`3 04`1 04`2 04`3

Geoda 2002/2. Geoda 2002/3. Geoda 2003/1. Geoda 2003/2. Geoda 2003/3. Geoda 2004/1. Geoda 2004/2. Geoda 2004/3.

28 36 40 32 32 44 40 28

M: 420 Ft M: 540 Ft 455 Ft 455 Ft 455 Ft M: 660 Ft 520 Ft 520 Ft

Az „M” jelölt Geodák hivatalosan utánnyomott másolatok, a többi kiadványnál tagjaink 100 Ft kedvezményt kapnak kiadványonként. A fenti felsorolásban szereplô kiadványok megrendelhetôk a Társaság levelezési címén, a következô stílusban: A megrendelés ellenértékét kell feladni a Társaság levelezési címére (1725 Bp. Pf. 254.) belföldi postautalványon, hátul a megjegyzés rovatban a kiadvány kódjának felsorolásával, a pénz megérkezése után a kiadványokat ajánlott küldeményként postázzuk. Az ellenérték a megrendelt kiadványok árának összegébôl és a postázási és csomagolási költségbôl áll, ami Geoda esetén 1-5 db. 312 Ft, míg 5-10 db. 420 Ft, majd 10 db. fölött tizenként 552 Ft. Könyvek esetén 1 db. 312 Ft, 2-3 db. 420 és 4 db. fölött 552 négyenként. A rendelés leadható on-line is, ahol további részletek olvashatók: http://bolt.mamit.hu Információ: (30) 313-0477

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

GEODA

: http://www.mamit.hu : (30) 313-0477

: 1725 Pesterzsébet 1. Pf.: 254

RENDELHETÔ KIADVÁNYAINK MINEROFIL KISKÖNYVTÁR Kötet I. II. III. IV.

Megjelenés éve

Ára

2005

1100 Ft

2004

1100 Ft

1998

700 Ft

2004

1100 Ft

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Kód 91`1 91`2 91`3 92`1 92`2 92`3 93`1 93`2 93`3 94`1 94`2 94`3 95`1 95`1 M 95`1 M 95`2 95`3 96`1 96`2 96`3

O. 12 12 12 8 16 24 16 16 24 20 20 16 20

Ára M: 180 Ft M: 180 Ft M: 180 Ft M: 120 Ft M: 240 Ft M: 360 Ft M: 240 Ft M: 240 Ft M: 360 Ft M: 300 Ft M: 300 Ft M: 240 Ft M: 300 Ft

M: 120 Ft

16 17 28 24 24 24

M: 240 Ft M: 255 Ft M: 420 Ft M: 360 Ft M: 360 Ft M: 360 Ft

97`1 97`2 97`3 98`1 98`2 98`3 99`1 99`2 99`3 00`1 00`2 00`3 01`1 01`2 01`3 02`1

28 28 24 24 28 32 36 36 32 40 40 40 40 40 36 48

M: 420 Ft M: 420 Ft M: 360 Ft M: 360 Ft M: 420 Ft M: 480 Ft M: 540 Ft M: 540 Ft M: 480 Ft M: 600 Ft M: 600 Ft M: 600 Ft M: 600 Ft M: 600 Ft M: 540 Ft M: 720 Ft

02`2 02`3 03`1 03`2 03`3 04`1 04`2 04`3

Geoda 2002/2. Geoda 2002/3. Geoda 2003/1. Geoda 2003/2. Geoda 2003/3. Geoda 2004/1. Geoda 2004/2. Geoda 2004/3.

28 36 40 32 32 44 40 28

M: 420 Ft M: 540 Ft 455 Ft 455 Ft 455 Ft M: 660 Ft 520 Ft 520 Ft

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Felhívás! Örömmel tájékoztatjuk a Geoda olvasóit, hogy személyi jövedelemadójának 1%-át a Magyar Minerofil Társaság javára is felajánlhatja. Egyúttal szeretnénk megköszönni az idei évben tett felajánlásokat. Kérjük, ezúttal is támogassa mûködésünket személyi jövedelemadójának 1%-ával! A 2006. májusáig leadandó adóbevallás mellé zárt borítékban helyezze el Rendelkezô nyilatkozatát, melyet tagjaink részére a Geoda ezen számához mellékelünk. Kérjük, ne felejtse el megadni adószámunkat, mert felajánlása csak így érvényes.

Adószámunk: 19077888-1-05

Köszönünk minden támogatást! A MaMiT Vezetôsége

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

Adószámunk: 19077888-1-05

Köszönünk minden támogatást! A MaMiT Vezetôsége

Geoda, XV. évf. 3. szám, 2005

XV. évfolyam, 3. szám. 2005. december

A Magyar Minerofil Társaság folyóirata • Journal of the Hungarian Friends of Minerals