Contexture
Mestermunka műleírás
Contexture
Mestermunka műleírás 2016
Készítette
Vándor Krisztina textiltervező szakos hallgató
Témavezető
Benczúr Emese művésztanár
Konzulensek Révész Eszter Juhász István egyetemi tanársegéd
egyetemi adjunktus
Tartalom
Bevezető Thonet No. 14, mint inspirációs forrás Oktogonális szövés A mestermunka célja A tervezés folyamata Struktúraalakítás a szálak mennyiségének és méretének alakításával Oktogonális struktúra térben Formai megoldások Alapanyag és technológia Fa ívek összeszövésének lehetőségei Fűzési variációk Kivitelezett darabok Eredmények Összegzés és Jövőkép
Bevezető A mestermunka korábbi tanulmányok folytatásaként jött létre, melyek vizsgálják a fa és textil, mint lágy és kemény anyag közötti kapcsolódási lehetőségeket, és tradicionális technikákat új anyagokkal ötvöznek. Az eltérő alapanyagok kombinálásával a területek közötti átjárhatóság és a textil határainak feltárása kerül fókuszba.
Fotó / Tarján Gergely
Thonet No.14, mint inspirációs forrás A mestermunkához az inspirációt a Thonet No. 14 es széktípusa szolgáltatta, melynek különlegessége a főleg kávéházakba szánt darabokon alkalmazott oktogonális szövet. Az oktogonális, azaz nyolcágú szövet egy speciális szövettípus, melynek eredete az ősidőkbe nyúlik vissza. Bizonytalan, hogy eredetileg honnan származik ez a szövedékképzési rendszer, azonban tudjuk, hogy használták trópusi területeken, mint India, délnyugat-Kína és az Indonéz-szigetvilágban is ahol a készítéséhez szükséges alapanyag, a rotang pálma megterem. A liánszerű kúszónövény szárának felhasításával nyerhetőek a lapos, keskeny, de nagyon erős rattan szalagok, melyből ez a szövettípus elkészíthető. Kereskedők által a rattan a 16. század folyamán jutott el Európába, ahol először kosarak készítéséhez és hajókötelek gyártásához használták. Később elterjedt, mint székek ülőfelületének elkészítésére alkalmas új alapanyag, melyet Thonet az elsők között alkalmazott székein.
Thonet No. 14
A Thonet No. 14 alkatrĂŠszei
Oktogonális szövés
Az oktogonális szövetszerkezet lényege, hogy a szálak négy irányban haladnak, és 45° illetve 90°os szögben keresztezik egymást. Készítésének alaplépéseit a túloldali ábra szemlélteti. Az ábrán azt is láthatjuk, hogy a hagyományos széknádazási technika szerint az ülőrésznek szánt keret szélébe lyukakat készítenek, és ebbe fűzik bele a nádszálakat szövés közben. Előszeretettel alkalmazták ezt a szövettípust, mint az ülőfelület képzésére alkalmas rendszert, mert a szálak mivel 45°-os szögben kereszteződnek helyükön tartják egymást. Rendkívül fontos ilyen jellegű alkalmazás esetén, hogy az oktogonális szövet sűrűsége állandó, a szálak mérete határozza meg a szövetsűrűséget, így használat közben sem tudnak „lyukak” keletkezni a szövedékben.
Thonet No. 14, mint inspirációs forrás
Oktogonális nádszövés lépésről lépésre
A mestermunka célja Ha a kosarak és székek történetét végignézzük, sok helyen találkozhatunk e szövési technika szokványos alkalmazásával. A mestermunka célja az oktogonális szövésben rejlő lehetőségek feltárása és a technika továbbfejlesztési lehetőségeinek felkutatása. Az elérni kívánt struktúra esztétikus, amiben a textil és fa, mint lágy és kemény anyag szervesen kapcsolódik egymáshoz. A mestermunka lehetőséget ad a két anyag kapcsolódásából adódó tulajdonságok tanulmányozására, és a szövetszerkezet, stabilitás, rugalmasság összefüggéseinek vizsgálatára.
A mestermunka célja
Fotรณ / Tarjรกn Gergely
A tervezés folyamata A mestermunka a Thonet szék ülőfelületének nádszövet és hajlított keret építőelemeit használja és gondolja tovább, meghagyva a hagyományos kereszteződések 45° és 90°-os szögét. A tradicionális szövedékképzési technika más léptékben és más anyaggal egy újszerű kapcsolódási konstrukcióba kerül átültetésre. Mind a keret, mind a lágy szövedék részt vesz a forma kialakításában, a struktúra egyenrangú részei, egy egységet alkotnak. A tervezés az oktogonális struktúra továbbfejlesztési lehetőségeinek nyomvonalán indult el. Első lehetőségként a szövedéket alkotó szálak léptékének megváltoztatásával, szálak hozzáadásával illetve elvételével készült egy sorozat, melyet jobbra láthatunk. Mivel a szálak szélessége befolyásolja a szövet képének alakulását, látható, hogy milyen eltérő sűrűségű illetve eltérő mintázatú szövedékek jöhetnek létre egy ilyen kismértékű módosítás segítségével is.
A tervezés folyamata
Struktúraalakítás a szálak mennyiségének és méretének alakításával
Oktogonális stuktúra térben Következő lépésként a struktúra térbeli szövetté alakítása történt meg, ahol a szálak rétegeződve és egymásba szövődve emelik ki a szövedéket a síkból. A rétegek ismétlése a kifejlesztett technika segítségével a végtelenségig folytatható és vastagítható. El is csúsztathatóak egymáson. A rétegzés elve a jelen tervezési folyamatban nem került felhasználásra, de a későbbiekben akár lehetőséget nyújthat vastagabb szövetrétegek képzésére egy kemény vázrendszeren, ezáltal puhább felületeket kialakítva a formán.
A tervezés folyamata
Kísérlet az oktogonális struktúra térbe emelésére
Formai megoldások A szövedékképzés lehetőségeivel párhuzamosan a szövés alapjául szolgáló keret szerepének és formai megoldásainak lehetőségei is tanulmányozásra kerültek. Az oktogonális struktúra sajátosságainál fogva 45° és többszörösei (90°, 135°…) szögeket alkalmazó formákkal párosítható megfelelően (négyszög nyolcszög, paralelogramma szabályos változatai vagy bármilyen szabálytalan test, ami ezekkel a szögekkel dolgozik). Mivel a mestermunka a struktúraképzésre koncentrál, ezért egyszerű négyszögű formák bizonyultak megfelelőbbnek a kísérletek elkészítéséhez. Az inspirációs forráshoz, a Thonet szék ülőfelületéhez visszanyúlva íves, lekerekített, zárt formátumú ívek kerültek kiválasztásra, mert így az elkészített keret stabilan megtartja a formáját és nem nyílik szét, valamint a szövés körbevihető rajta. A négyzetes formából adódóan kipróbálható hogyan viselkedik a kereteket összekapcsoló szövet az egyenes, és az íves szakaszokon, hogyan fordítható át a textil a forma szélein és hogyan, milyen irányokban folytatható a szövés.
A tervezés folyamata
Formai kísérletek vákuumpréselésre
Alapanyag és technológia A keretek elkészítése furnérlemezekből vákuumprés segítségével történt. A technika lényege, hogy a furnérlemezek közé ragasztó kerül, majd a kívánt formára ráhajlítva a formával együtt bekerül a vákuumzsákba. A zsák feladata, hogy a lemezeket rászorítsa az alapformára, így a fa felveszi és száradás után meg is tartja annak alakját. A technológiából adódóan szükségessé vált a kívánt forma elkészítéséhez a keretek csapolása, és két félből való összeállítása, mely lehetőséget ad az ívek magasságának egyszerű megváltoztatására és ezáltal a gyűrűk méretváltoztatására is. A különböző formákkal történő kísérletezés során azonban kiderült, hogy az összekapcsoló szövet és az ívek méretváltozásai nem illeszkednek megfelelően egymáshoz. Mivel olyan kapcsolódási rendszer kialakítása volt a cél, ahol a forma összefügg az összekapcsoló rendszer adta lehetőségekkel, a szimmetrikus idomokkal folyt tovább a kísérletezés.
A tervezés folyamata
Vákuumpréselés
A textil részhez olyan puha anyagra volt szükség, ami elég erős ahhoz, hogy a fa elemeket összetartsa, de közben hajlékony is és ép széllel rendelkezik. Ennek megfelelően szóba jöhetett kötött vagy szövött szalagok használata, bőr vagy filc csíkok. Végül a filcre esett a választás megfelelő formatartóssága és vastagsága miatt. Ezzel szemben a kötött szalagok túl nyúlékonynak bizonyultak, a szövött szalagok deformálódtak szövés közben és nem tudtak kellőképpen a fához simulni, a bőr pedig nem bizonyult elég vastagnak. Az összekötő filc szövedékből többféle szélességű szalag kipróbálásra került, ám a túl vékony darabok nem voltak ideálisak, mert könnyen elszakadtak. A filc vastagsága a fa ívek vastagságához képest került meghatározásra. A cél az volt, hogy a filc kellőképpen erős tartást adjon, és szépen besimuljon az ívek közé így végül 3 mm vastag karbonizált filcre esett a választás. A karbonizált filc 100% magas minőségű merinói gyapjúból készül. A hagyományos filcekkel ellentétben felülete sima, szerkezete tömör és erős, a száleloszlás a nemezben egyenletes és ezáltal keménysége a teljes anyagszélességben egyforma.
Részletfotók makettekről
Fotรณ / Tarjรกn Gergely
Fa ívek összeszövésének lehetőségei A fa ívek összeszövésére két lehetőség nyílik. Az egyik opció, hogy a szalagok átlós irányban keresztezik a fa elemeket, így a forma szélén visszafordíthatóak és a szövés folytonosan készíthető. Ebben az esetben nincs szükség széleldolgozásra. A másik lehetőség szerint a filc szalag a forma széléhez érve tovább halad annak átellenes oldalára és szövedéket képez a gyűrű által behatárolt térben is. Ebben az esetben egy kiegészítő belső gyűrűre is szükség van, ami a legszélső fa elemhez illeszkedik. Feladata, hogy kifeszítse az átívelő filc szalagokat és rögzítse a szálak végeit.
Szövésmintázatok kialakulása
Fűzési variációk Tovább folyt a kísérletezés az eredeti struktúra továbbgondolását és az ívrendszerbe integrálását illetően. Egyes esetekben a struktúra némely szálirányainak helyét a fa ívek vették át és voltak olyan szálirányok is melyek elhagyásra kerültek. Az eredeti szövedékből a jellegzetes elemeket kiemelve születtek meg az új szövedék rendszerek, melyek emlékeztetnek még az eredeti forrásra, de már túlmutatnak rajta. A következő lapokon a fűzési variációk 1. nevű oldalakon láthatjuk a fa ívek összekapcsolására kifejlesztett variációkat, melyek ideálisak olyan szövet készítéséhez, ahol a forma szélein visszafordul a szalag. A fűzési variációk 2. nevű oldalakon látható struktúrák, mivel a fa keretekre merőlegesen futó szálakat tartalmaznak, olyan formaképzéshez használhatóak ahol a szalagok nem fordulnak vissza a forma szélén, hanem tovább futnak valamilyen irányban.
Szélek lezárása belső gyűrű segítségével
A tervezĂŠs folyamata
Fűzési variációk 1.
A tervezĂŠs folyamata
Fűzési variációk 1.
A tervezĂŠs folyamata
Fűzési variációk 2.
A tervezĂŠs folyamata
Fűzési variációk 2.
Makettek
Fotรณ / Tarjรกn Gergely
Makettek
Fotรณ / Tarjรกn Gergely
Kivitelezett darabok A tervezés lezárásaként két forma került kivitelezésre, melyek a fűzési variációk két különböző lehetőségét mutatják meg. Az egyik esetben a függőlegesen álló fa ívek kerültek összekapcsolásra a szövés által, a másik esetben a vízszintes kereteket összekapcsoló filc réteg tovább fut, és felületet képez az ív által körbezárt formában is. Annak érdekében, hogy a lehető legtisztábban rajzolódjon ki a szövedékek mintázata, a filc csíkok egyforma szélességgel rendelkeznek. A fa ívekhez képest egy centiméterrel keskenyebbek a szalagok mely arányrendszer még megfelelően erős, szakadásra nem hajlamos filcet eredményez, valamint sűrűbb beszövést tesz lehetővé, mint ha a fa szélességénél nagyobb szalagok kerülnének alkalmazásra. A fa rész juhar furnérból készült, ami rendkívül jól viseli a hajlítást. A juhar világos árnyalatához párosítva a megfelelő kontraszt kedvéért vízkék és napsárga szalagok kerültek beszövésre. A szövedékek az előző lapokon látható sorozatból kerültek kiválasztásra.
Fotó / Tarján Gergely
Eredmények Végeredményben olyan struktúradesign kollekció született meg, mely a textilt, mint összekötő elemet alkalmazza. A darabokból való építkezés lehetőséget biztosít a részek egymáshoz képest való elmozdulásához, a textil integrálása a szerkezetbe pedig rugalmasságot kölcsönöz a formáknak és helyén tartja az alkotórészeket. A fa a kellő merevséget és tartást, a filc és a hajlított fa technológiája együtt pedig a rugalmasságot biztosítja. A makettezés során fény derült rá, hogy a különböző irányú beszövéssel összekapcsolt keretek eltérő stabilitással és rugalmassággal bírnak. Azok a darabok, melyek diagonálisan össze vannak szőve, a komplexebb összeszövődés miatt stabilabb szerkezetet adnak, mint azok ahol csupán a fára merőlegesen fut a szövés. A karbonizált filc a filchez fűződő hiedelmek ellenére rendkívül erős, tartós anyagnak bizonyult. Ez a típusú filc anyag húzásra kis mértékben nyúlik csak, ezért jól összefeszíthetőek vele a fa alkatrészek.
Modell / Varga Lana
Fotรณ / Tarjรกn Gergely
Összegzés és jövőkép A diplomamunka során megszületett struktúra kollekció egy kapcsolódási rendszer, mely potenciált kínál a továbbfejlesztésre is. Magában hordozza a formaalakítás lehetőségét így a későbbiekben formatervezővel együttműködve a project komplex struktúra és formaalakítási programmá fejleszthető. A megalkotott struktúrák segítségével és formai társítással akár funkcionális ülőbútor kollekció alakítható ki belőle. Legtöbbször a textilek célja ülőbútorokon a komfort növelése, melegebbé, puhábbá téve az ülőalkalmatosságnak az emberi testtel érintkező részét. A lágy anyagok integrálása a szerkezetbe kevésbé szokványos megoldás, azonban megfelelően alkalmazva a két anyag szerkezetben történő ötvözetét rugalmasságának köszönhetően elénk tárja a lehetőséget, hogy a bútor formájában is idomuljon az emberi testhez.
Modell / Varga Lana
Fotรณ / Tarjรกn Gergely
A jövőben a struktúra kollekció is kibővíthető olyan szövésfajtákkal, ami más szögekkel rendelkező formák beszövésére lenne alkalmazható. Ilyen lehet például az oktogonális szövet elvén működő triaxiális, azaz háromágú szövésből kiinduló struktúrák fejlesztése, ami 30°-os metszési szögekkel és többszöröseivel operáló formák elemeinek összekapcsolására lenne alkalmas.
Fotó / Tarján Gergely Modell / Varga Lana
Fotรณ / Tarjรกn Gergely
A project megvalósulását a Heitz Élfurnér Művek Kft. és a Refima Kft. támogatták.
Ezúton is köszönöm a segítségüket!
Modell / Varga Lana
Fotรณ / Tarjรกn Gergely
Képek forrásjegyzéke Thonet No. 14 (6. oldal) Vitra Design Museum (Online) http://www.stardust.com/stuhl14.html (Hivatkozva: 2016.06.01.) A Thonet No. 14 alkatrészei (7. oldal) Atelier Tally blog (Online) http://ateliertally.com/thonet-214-bentwood-chair/ (Hivatkozva: 2016.06.01.)
No. 14 szék részlete (8. oldal) Quittenbum katalógus (Online) http://catalog.quittenbaum.de/object_detail_Stuhl_Nr_14_um_1860_Thonet_Wien__68348__list_ objects__M_109__0__eng (Hivatkozva: 2016.06.02.)
Oktogonális szövés lépésről lépésre (9. oldal) Cane weaving patterns (Online) http://hubpages.com/art/1975-Canework#slide7977996 (Hivatkozva: 2016.06.04.)
/ 2016 /