LAPSZÁM:
5 2010. Június
Kyojun hírlevél
合気道恭順道場
Tartalom Emberek és korszakok…………………………………….…… 1. oldal Közhasznú információk…………..………………………………2. oldal Technikai útmutató…….…………..………………………………4. oldal Takeda Sokaku……………………….………………….………….. 5. oldal Az Iaido.……………………………………………………………………8.oldal Kirándulás a sportlövészet világába ……….……….…11.oldal Szilárd nagy napja…………………………….. ……….……….…12.oldal
合気道恭順道場
1. oldal
Emberek és korszakok
Harcos a Nanhoku-cho korszakból Az egymást követő háborúk, amelyek negyven éven át tartottak az északi és déli dinasztiák között, további változtatásokat eredményeztek a japán katonai felszerelésben. Ezt a korszakot nevezhetjük Nanhoku-cho korszaknak (a 14. század második fele). A fenti képen látható alak egy két csata között éppen pihenőt tartó katonát ábrázol. A kevésbé szabadon maradó részek védelmének szükségessége a torokvédő (nodowa) és a térdvédő (hiza-yoroi) elterjedését eredményezte. A hüvelyen (sode-jirushi) és a sisakon látható jelzés (Kasa-jirushi) kiterjedt alkalmazása barát és ellenség megkülönböztetésére szolgált, és éppúgy jellemző volt a korszakra, mint a két hosszú kard mellett az egy rövid kard viselete.
合気道恭順道場
2. oldal
Közhasznú információk Megváltozott a vizsgázás rendszere Az instruktorokkal egyeztetve megállapítottuk, hogy a csapat elméleti tudása jóval a megengedhető szint alatt van, ezért a következő elhatározásra jutottunk: minden gyakorlati vizsga után egy elméleti vizsgát fogunk tartani. A 8-7-6. kyu (házi vizsga) ezzel az elméleti megmérettetéssel ér majd véget. Ez a tudás, vagy annak hiánya 50 %-ban fogja befolyásolni a vizsga kimenetelét. A próbavizsgázók esetében (6. kyu-tól felfelé) a tanulók hiányos elméleti tudás esetén elbukhatják a központi vizsgára való jelentkezést. Körbe fogok küldeni egy elméleti anyagot tartalmazó hírlevelet. Ennek a hírlevélnek a tartalmából a vizsgáztatók feltesznek 1 kérdést. A tanulók egyesével fognak a bizottság elé vonulni, hogy ott válaszoljanak a kérdésre. Ezt a vizsgáztatási rendszert először a jubileumi táborban fogjuk alkalmazni. Amennyiben addig nem készül el az elméleti anyag, akkor a már birtokotokban lévő dojo etikett, illetve dojo szabályzatból fogunk feltenni kérdéseket. Etikett Belépéskor mindenki aláírt egy nyilatkozatot, amely szerint betartja a dojo-szabályzatot és az etikettet, sajnos mégis sokszor látok valamilyen etikai vétséget. Minél többen vagyunk jelen az edzéseken, annál jobban kiütköznek ezek a mulasztások. Jómagam ritkán szólok, ha ilyesmit veszek észre, de a haladó tanítványok már többször megkerestek ezzel a problémával. (dojo elhagyása, ivás, beszélgetés, ülés, fegyverkezelés…stb.) Itt az ideje tehát, hogy az elméleti anyagot is számon kérjük, és a harcművészetekhez kapcsolódó etikettet szigorúbban tartsuk, illetve tarttassuk be. Alább olvashattok egy idézetet, amely jól rávilágít az etikett fontosságára. ”A dojo etikett olyan hagyományos viselkedési szabályokat jelent, amelyek az általános viselkedési normákon túl, a dojoban található tárgyak, dolgok, emberek közötti viszonyokat határozzák meg, és harmóniát teremt közöttük. Elsősorban az idősebbek, régebben gyakorlók példamutatásával történik, megerősítve és tovább élesztve ezzel a közösségi szellemet.” forrás: A Magyar Muso Jikiden Einshin Ryu Egyesület Befizetések A fentieken kívül fontosnak tartom még a dojo szabályzat 3. pontjában foglalt havi tagdíj rendszeres, illetve pontos befizetését. Minden hónapban, ahogy közeledik a befizetés határideje, figyelmeztetni fogom azokat a tanulókat, akiknek elmaradása van ezzel kapcsolatban. Ilyenkor lehet tisztázni az esetleges nézeteltéréseket, illetve könyvelési hibákat. A határidő lejártával kiküldünk egy emlékeztető levelet az elmaradt befizetésekről, és az ezzel járó járulékos költségekről. Erről januárban mindenki kapott egy információs e-mailt, illetve a faliújságon is találtok erre vonatkozó információt. Akinek ezzel a rendszerrel kapcsolatban valamilyen kifogása vagy véleménye van, keressen engem edzés előtt vagy után. A termet minden hónapban ki kell fizetnem, attól függetlenül, hogy hányan jelennek meg az edzéseken, ezért is hívom fel a figyelmeteket újból és újból a tagdíj befizetésének fontosságára. A tagság növekedésével új időpontokat és meghosszabbított edzéseket vezettem be annak érdekében, hogy mindenki rendesen tudjon edzeni. Talán feltűnt nektek is, hogy ez a változás óraszámban heti 3 óráról heti 6 órára módosította az edzésidőket anélkül, hogy bármilyen tagdíjemeléssel éltem volna. Azt gondolom, elvárhatom tőletek ezek után, hogy a tagdíjat időben rendezzétek, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy mind a magatok, mind a társaitok számára legyen elegendő hely és idő a gyakorláshoz.
3. oldal
合気道恭順道場
Azok kedvéért, akik nemrég csatlakoztak a klubhoz, alább olvasható egy rövid idézet a január 29-i levélből, amely szintén ezzel foglalkozott: […] Sajnos, egyre sűrűbben fordul elő, hogy elmaradtok a havi tagdíjak befizetésével, vagy csak késve egyenlítitek ki azt. Mivel a havi tagdíj összegében nem kalkulálok oktatási költséggel, ezeket az elmaradásokat nekem kell zsebből kifizetnem. Sajnos, a jövőben nem áll módomban ezt tovább finanszírozni. A tagdíj rendszeres fizetése alapkövetelménye a dojo-, illetve az egyesületi tagságnak. A tagdíjból fedezzük: - Terembérlet - Reklámköltségek: - Naptár - Szórólap - Plakátok - Oktatói Továbbképzés - Irodaszer (információs szóróanyag tagoknak) - Honlap fenntartási költség - Egyéb kiegészítők vásárlása ( fegyver, stb. ) A megállapított havi tagdíj fedezi a tanítványok teremhasználatát, ha a tanítványok befizetik azt. Kérlek benneteket, gondolkozzatok el azon, hogy az összeg befizetésének elmaradása kockáztathatja a többiek edzési lehetőségét is. Ha valaki nem fizeti be a tagdíjat, viszont jár edzésre, az elveszi a lehetőséget azok elől, akik járnának, de helyhiány miatt ezt nem tehetik meg. A havi díj a dojo tagsághoz hozzátartozó állandó költség. Ebből van kiegyenlítve a terembérlet, illetve ebből szervezünk, finanszírozunk egyéb dojo programokat. (bulik, tortázások, szemináriumok, fegyverek, terem karbantartása, stb.) Ez minimum 5000 forint/ hónap. Ez az összeg nem csökkenthető azzal, hogy valaki egy hónapban 1 vagy 2 edzésen vesz csak részt. Az 5000 forint heti két edzésre jogosít. Saját belátása szerint kell mindenkinek eldöntenie, hogy ebből mennyi edzést vesz igénybe. Minden olyan esetben, amikor az illető külföldön tartózkodik, vagy betegség miatt nem tud az edzéseken hosszútávon részt venni, illetve egyéb okból kifolyólag nem tudja fizetni a tagdíjat, a vezetőség csökkentheti ezt az összeget, vagy adott esetben elengedheti… Kései fizetés esetén (minden hónap huszadika után) ez a tagdíj 1000 forinttal megemelkedik. Aki 2 hónapig nem fizet tagdíjat, arra az adott évben nem vonatkozik többé a megállapított havi tagdíj. Neki alkalmanként 1000 forintot kell befizetnie az edzések előtt. Aki nem tagja a dojonak, de szeretne hozzánk edzésekre járni, ugyanígy alkalmanként 1000 forint ellenében teheti ezt meg.[…] Nem szeretnék erről a témáról többet írni, ezért elvárom tőletek, hogy ezeket az információkat adjátok át minden új tanulónknak. Előre is köszönöm az együttműködést! Kezdő, haladó edzések Mint ti is észrevehettétek, a létszám komolyan megemelkedett. Sajnos ekkora létszámmal egy ekkora teremben nem lehet eredményesen gyakorolni, ezért a csapatot kétfelé osztottam. Külön lesznek tehát kezdő és haladó edzések. A határvonalat egyelőre az 5. kyu fokozatnál húztam meg. Ez azt jelenti, hogy az 5. kyu és annál magasabb fokozattal rendelkezők a haladó, míg az ez alatti fokozattal rendelkezők, illetve a fokozat nélküli aikidokák a kezdő edzésekre járhatnak. A kezdő edzések hétfőnként és szerdánként 18:30-20:00 óráig, míg a haladó edzések ugyanezeken a napokon 20:00-21:30-ig tartanak. Így mindkét csapat minimum 20-20 fő létszámmal edzhet.
合気道恭順道場
4. oldal
Az átjárás a két csoport között nem lehetséges, csak külön engedéllyel, máskülönben nincs értelme ennek a megosztásnak, illetve egy idő után ugyanoda jutunk, ahonnan elindultunk. Ezzel a rendszerrel természetesen megszűnik a heti három alkalmas edzési lehetőség is. Havonta egy alkalommal, amikor a születésnaposokat felköszöntjük, összevont edzést fogunk tartani Az edzés kezdési időpontja megegyezik a kezdő edzés időpontjával, tehát ilyenkor mindenkinek 18:30-ra kell majd jönnie. Erről a napról minden hónapban e-mailban kaptok értesítést Zsuzsitól. Köszönöm Janik Zsolt
Technikai útmutató (A hatos bot kata második verziója)
,
Roku no jo, ni no ni Az előző számban bemutatott hatos formagyakorlat második verziója. Ebben a gyakorlatban egy védekezéssel kezdődik a mozdulatsor. Az első verzióval együtt is gyakorolható, sőt a gyakorlat során a védekező és támadó szerepe gond nélkül fel is cserélhető.
合気道恭順道場
5. oldal
Takeda Sokaku („Az utolsó aktív samurai”) (Témaötlet: Both János, Szász Ferenc)
Sokaku Takeda (1860-1943) nagy valószínűséggel korának legnagyobb harcművésze volt. Úgy tett szert félelmetes tudására, hogy Japán szerte sorra vívta a küzdelmeket a dojoban és az utcán egyaránt. Takeda Aizu területén született, amelyről azt tartják, hogy az ország legharciasabb szamurájainak szülőföldje. Itt, a gyakorlótermekben az elképzelhető összes harcművészeti ágat tanították. Édesapja, Sokichi sumo bajnok, valamint kard és lándzsamester volt, akinek dojojában az ifjú Takeda már gyermekkorától kezdve gyakorolta a küzdelmeket. Apró gyermekkorától fogva Sokakut különösen szigorú nagyapja, Soemon, valamint apja, Soichi tanították a kardforgatás művészetére, a lándzsával való bánásmódra, a jujutsura, és a sumora. Ha nem tudta elég gyorsan elsajátítani a technikákat, Sokaku ujjait megperzselték. Szerencsére a gyermek nagyon tehetségesnek bizonyult, és semmi más nem érdekelte, csak a harcművészetek. 13 éves korában beadták Toma Shibuyához, hogy Ono Itto Ryu kardforgatást tanuljon. 4 évvel később megkapta az iskola oklevelét. Tizenéves korában egyik edzőteremből a másikba vándorolt, de inkább bajt kevert, mintsem hogy egy mesternél is megállapodott volna. 1825-ben Sokaku bátyja hirtelen meghalt, így a fiatal kardforgatót visszahívták Aizuba, hogy shinto papnak tanulhasson, ami ekkoriban öröklődő funkció volt. Elküldték a kiváló tudós paphoz, Saigo Tanomohoz, aki mint kiderült, utolsóként őrizte még a Takeda klán titkos Oshiki-uchi technikáit. Amikor Tanomo rájött, hogy Sokakuból soha nem lesz jó shinto pap – az ördögi harcos tulajdonképpen analfabéta volt, és sokkal fontosabbnak tartotta a harcművészetek gyakorlását, mintsem hogy idejét olvasásra és tollforgatásra pazarolja – Tanomo elkezdte tanítani Sokakunak az oshiki-uchi technikákat, majd hivatalosan is utódjának fogadta. Takeda az 1868-as Meiji restaurációt követően, amikor a régi feudális rend összeomlott, sem hagyott fel régi, harcos életmódjával. Hosszú útra indult, és bejárta egész Japánt, hogy a még életben lévő legjobb budo mesterek irányítása alatt gyakoroljon, illetve megmérkőzzön velük. Állandóan készen állt arra, hogy bárkivel összemérje a tudását. A restauráció után néhány évvel erősen megromlott a közrend, így Takedának bőven nyílott alkalma arra, hogy banditákkal és gengszterekkel szemben bizonyítsa kivételes képességeit. Semmi sem okozott számára nagyobb örömöt, mint amikor alaposan elverhette őket, sőt, ellenfelei közül nem egy bele is halt a sérüléseibe. Röviden, Sokaku “utcai harcosként” élte le fiatal éveit, és jó néhány ellenfelét meg is ölte. Egyszer egyszemélyes hadseregként háborút folytatott egy építőmunkásokból álló bandával. Értelmetlen vitába keveredett velük, elővette kardját, erre azok baltákkal, vasrudakkal, és téglákkal támadtak rá. Sokaku utat vágott magának, sok halottat és sebesültet hagyva maga mögött. Letartóztatták, és gyilkossággal vádolták, de
武 田 惣 角
Az Ueshibának kiállított DaitoRyu Aikijujutsu menkyo oklevél
6. oldal
合気道恭順道場
amikor kiderült, hogy mindezt önvédelemből tette, szabadlábra helyezték. A hatóságok elkobozták a kardját, és figyelmeztették, hogy a jövőben kerülje a hasonló helyzeteket. Sokaku félelmetes arckifejezését annak köszönhette, hogy elöl hiányoztak fogai. Egyszer három lándzsával felfegyverzett ember ellen állt ki. Mikor Sokaku összetörte az egyik lándzsát kardjával, hogy a közönség előtt produkálja magát, a repülő penge kiverte fogait. Takeda 1877-ben megpróbált csatlakozni Saigo Takamori Kyushuban állomásozó zendülő erőihez, mielőtt azonban elérhette volna ezeket a csapatokat, a zendülést leverték. Ezután két évet töltött még Kyoshuban és Okinawan, hogy a helyi karatésokkal szemben tegye próbára tudását. Takeda 1880-ban visszatért Fukushimaba, hogy Tanamo Saigo irányítása alatt tovább tanulmányozza az Aizu klán titkos Oshiki-Uchi technikáit. 1888 után a harmincéves Sokaku elkezdett tanítványokat fogadni. Megpróbált rendezettebb életet élni, megnősült és házat épített, de a felesége meghalt második gyermekük születésekor, és nem sokkal ezután házát tűzvész pusztította el. Ekkor gyermekeit rokonaira bízta, és megint visszatért a csavargó élethez. 1899-ben Tanomo megtanította Sokakunak az utolsó oshiki-uchi technikát. Ezeknek a technikáknak az alapelveit összehangolta a klasszikus budoból és a tényleges küzdelmekből szerzett egyedülálló gyakorlati ismereteivel, és létrehozott egy stílust, amelyet Daito Ryu Aikijujutsunak nevezett el. Észak-Japán távoli vidékein vándorolva igen hányatott sorsa volt, és lényegében a társadalom perifériájára szorulva élt. Kerülte a nyilvánosságot, jobban szeretett a világtól félrehúzódva élni. A törvényen kívüliekkel szemben elért sikereinek köszönhetően a távolabb eső vidékek rendőrőrseinek nagy szükségük volt arra, hogy speciális instruktorként alkalmazzák. A következő történet ezt a korszakot idézi: „A Fukushima prefektúra területén egy bandita terrorizálta a lakosságot. A rendőrség minden erőfeszítése ellenére sem tudta letartóztatni, egy nap azután holtan találták meg a földeken, eltört nyakkal. Az emberek találgattak, vajon ki ölhette meg a bűnözőt. Hivatalosan senkit nem neveztek meg, de néhány rendőr pontosan tudta, hogy Sokaku abban az időszakban ott tartott edzéseket, és éjszakánként szándékosan sétált egyedül a sötét utakon.” 1915-ben Hokkaidon találkozott először Ueshibaval, aki a megismerkedésük után azonnal beiratkozott hozzá egy tanfolyamra. Ueshibát lenyűgözte Takeda teljesítménye, és az első tanfolyam befejeztével azonnal beiratkozott egy következő kurzusra, elkísérte a mestert tanító körútjaira, majd meghívta, hogy lakjon otthonában. Felépített a birtokán Sokakunak egy dojót és egy házat, és meghívta a mestert, hogy tanítson ott. Minden reggel két órát külön edzettek. Sokaku a nap folyamán még egy csoportos oktatást is tartott. Mivel Takeda a régi ryu nagymestere volt, Moriheinek ki kellett szolgálnia őt, külön kellett elkészítenie ételeit, mosnia kellett rá, masszíroznia kellett a lábait és a vállait, sőt segédkeznie kellett még a fürdéskor is. Takeda a következőképpen nyilatkozott Ueshiba Moriheiről: ”Reményt és különleges képességeket vélek felismerni benned, ezért elhatároztam, hogy megismertetlek iskolám titkos tanításaival.” Shirataki 1917-es nagy tűzvésze után Moriheinek kevés ideje maradt a Sokakuval való edzésekre, de néha még elment vele Hokkaido különböző helyeire, ahol Sokaku bemutatókat tartott. Morihei 1919 végén hirtelen örökre elhagyta Hokkaidót. A “hivatalos” indok az volt, hogy apja súlyos betegen feküdt Tanabeban , ő ezért habozás nélkül mindenét otthagyta (vagyonának legnagyobb részét odaadta Sokakunak). Egy másik vélemény szerint az igazi ok, ami miatt Morihei visszaküldte a családját Tanabéba az volt, hogy Sokaku közeledni próbált Morihei feleségéhez. Döntésének ennél valószínűbb oka azonban inkább az lehetett, hogy Morihei nyughatatlan lelke még mindig életének célját, annak értelmét kutatta, és miután kiábrándult Sokaku módszereiből, saját útját szerette volna járni, megszabadulva a mester szigorú előírásaitól és követelményeitől. Bár Sokaku kétségkívül kiváló harcművész volt, minden idők egyik legzseniálisabb budokája, személyiségéről már kevésbé mondhatunk el ennyi jót.
合気道恭順道場
7. oldal
Mogorva volt, hiú, arrogáns, és rendkívül büszke volt arra, hogy életében hány férfit kaszabolt le (mégis félt visszajáró lelküktől, amelyek elmondásai alapján éjjelenként kísértették őt). Sokaku állandóan megvetette és sértegette a többi tanárt és mások tradícióit. A híres Jigoro Kanot egyszer például halárusnak nevezte. Minden emberben ellenséget látott, akárhova ment, tőrt vitt magával, és sétái alkalmával használt botjában egy borotvaéles pengét rejtett el, amellyel elkergette az őt ugató kutyákat. A hívatlan vendégek ellen még otthon is állandóan magánál tartott egy pár éles evőpálcikát. Beteges gyanakvóként semmiféle ételt vagy italt nem volt hajlandó magához venni anélkül, hogy egy tanítványa előtte meg ne kóstolta volna, nehogy az étel vagy az ital mérgezett legyen. Még abban a teában sem bízott meg, amit saját maga készített. Sokaku és Morihei kapcsolata igen feszült volt. Sokaku fia, Tokimune, aki jelenleg is a Daito Ryu vezetője, arról írt, hogy apja szerette és tisztelte Moriheit, de az igazság az, hogy Sokaku rettenetesen féltékeny volt tanítványára. Végigjárta Morihei dojoit, hogy így szerezzen tanítványokat magának: ”Nálam tanuljatok, az igazi Daito Ryu mesternél” – és pénzt csikart ki annak legjobb tanítványaitól. Mindezek ellenére Takeda a következőképpen vélekedett az aikidóról: "Elkerülni, hogy megöljenek, megüssenek, megrúgjanak, ez a stílus lényege, és így mi sem ütünk, mi sem rúgunk, és mi sem ölünk. Kizárólag az önvédelemről szól. A támadónk energiáját kihasználva, annak erejét teljesen önmaga ellen tudjuk fordítani. Így akár nők és gyermekek is képesek használni. Kizárólag tisztességes embereknek tanítják. Ha rossz célra használnák, az rémisztő volna." Sokaku saját magát hívta meg a Kobukanba nem sokkal annak megnyitása után, hogy átadjon Moriheinek egy olyan bizonyítványt, amire annak nem is volt szüksége. Az az összeg, amely a hivatalos feljegyzésekben szerepel, nem számottevő, de Sokaku minden kiadását Moriheinek kellett fedeznie, majd búcsúajándékként egy tekintélyes mennyiségű pénzösszeget is kellett adnia neki. Morihei gyakran panaszkodott, hogy több száz dollárt kellett fizetnie minden egyes technikáért, amelyet Sokakutól tanult meg. Morihei viselkedése egykori tanárával szemben kifogástalan volt, de Sokakut, a harcművészt már régen felülmúlta. Mint egy kezdeti időkből való tanítványa megjegyezte: ”Sokaku sosem próbált meg tanácsokat adni a Kobukanban, de egy este bemutatta néhány bentlakó tanítványnak, hogyan kell helyesen alkalmazni a Tecubishi kar-tű módszert. Úgy tettem, mintha a tű hatásos volna, holott egyáltalán nem fájt, és könnyedén ellenszegülhettem volna, illetve elháríthattam volna. Ilyesmi Ueshiba Senseinél soha nem fordult elő”. Morihei, aki alapvetően autodidakta mester volt, először Daito Ryu bizonyítványát használta fel arra, hogy a dokumentumimádó Japánban iskolájának törvényességét igazolja, Sokaku utolsó Kobukanban tett látogatása után azonban levette Daito Ryu bizonyítványát az edzőterem faláról, mert úgy érezte, semmi sem köti többé az ódivatú harcoshoz. Sokaku egészen haláláig folytatta kóborló életmódját, majd 83 éves korában, 1943-ban hunyt el.
Takeda sírja
合気道恭順道場
8. oldal
Az Iaido Az Iaido jelentése: Iai: Különféle váratlan helyzetekben való találkozás az ellenféllel. Do: Szellemi út a japán filozófiában. A test és a szellem együttes fejlesztése a kata (formagyakorlat) útján. Az Iaido az az életút, amely megtanít az alkalmazkodásra a különböző konfliktus(ellentétes)helyzetekben, és segít önmagunk lelki, fizikai fejlesztésében. Régen saya no uchinak hívták, ami átvitt értelemben azt jelenti legyőzhetetlen. Az Iaido rövid története: XIV. században vívóiskolák alakulnak. A hadviselésben használatos támadó, védekező technikákra koncentrált a batto, illetve az iai jutsu. A XVI. század elejétől (egészen a mai napig) nagy figyelem irányult a do fejlesztésére, ami ekkor inkább az egyén személyiségfejlődését szolgálta, mintsem a harci gyakorlatok alkalmazását a mindennapokban. Hayashizaki Jinsuke Shigenobu (1542 - 1621) az Iaido, és a Muso Jikiden Eishin Ryu alapítója volt. Az elbeszélések szerint egy hegy tetején, megfeszített gyakorlás és meditáció útján jutott el a megvilágosodásig. 1600 körül kezdődött el a 250 éves béke korszaka Japánban, ezalatt alakult át a jutsu (harci gyakorlat) a do formájára. 1700 környékén az Iaido két nagy ágra vált szét: az első a Tanimura Ha volt, amely megmaradt a Muso Jikiden Eishin Ryu ága, második pedig a Shimomura Ha, amelyből később Nakayama Hakudo (1869 - 1958) tanítása által fejlődött ki a jelenleg a világon legismertebb stílus, a Muso Shinden Ryu. 1967-ben a Nemzetközi Kendo Szövetség égisze alatt válogatták össze a különböző iskolákból (ryu ha) a Seitei Iai Gata első hét formagyakorlatát (#1-7). Ezzel megteremtették a különböző iskolák közötti összhangot, és az egységes vizsgarendszert. 1980-ban három új formagyakorlattal bővült a Seitei Iai Gata (#8 - 10). 1996-ban új nevet kap a Seitei Iai, azaz Zen Nihon Kendo Renmei Iaidora változik (Zen Ken Iai). 2000-ben két új katával bővült a Zen Ken Seitei Iai Gata (#11 Sougiri; #12: Nukiuchi)
9. oldal
合気道恭順道場
• Mi az Iaido és honnan ered? *A Japán i-ai szó két részből áll, i: ülő helyzet, ai: találkozni az ellenféllel. Ezt a szót azonban japán vívók a XVI. században gyűjtőnévként használták más hasonló álló, sétáló, páncélban ülő stb. helyzetekre. **Vannak olyan Iaido iskolák is, ahol a képzeletbeli ellenféllel történő gyakorláson kívül páros gyakorlatokat is tanulnak. Ez utóbbi gyakorlatokat fakarddal sajátítják el (kumitachi). • Hogyan történik az Iaido gyakorlása? Minden Iaido gyakorlás reishikivel, reihoval (üdvözlési ceremónia) kezdődik, és azzal fejeződik be. A reishiki több részből áll, így a helynek, a tanárnak, és a kardnak külön üdvözlési formái vannak, illetve mokuso-val is párosul, ami a Zen Buddhizmus gyakorlásból (zazen) átvett, csendben történő ülést jelent. Minden reishikinek szigorú mozgásrendszere van. Az Iaido gyakorlási módszere legnagyobb részt formagyakorlatokból (katákból) áll, amelyeket soha véget nem érő számban ismétel a gyakorló! Ez elképzelt helyzetekben, elképzelt ellenfelekkel történik. Iskolától függően 40-50 ilyen helyzetet is meg kell tanulnia az Iaidot gyakorlónak. Ugyanakkor vannak iskolák, ahol bokutoval, bokkennel (fakarddal) páros gyakorlatok is részét képezik a tanításnak, ez a kumitachi. • Veszélyes-e gyakorolni az Iaidot? Kezdőkre nézve nem veszélyes, hiszen a kezdők kizárólag fakarddal gyakorolnak. Ha azonban valaki eljut odáig, hogy igazi vagy gyakorló kardot (katana vagy Iai-to) használ, és a figyelme nem megfelelő, könnyen megvághatja, vagy megszúrhatja magát, azaz az Iaido gyakorlása haladó szinten már nem veszélytelen. • Hány évesen lehet elkezdeni? Valójában nincs meghatározva, mikor szabad elkezdeni Iaidozni. A régi Japánban az Edo kor előtt már fiatalon, 8 - 9 évesen elkezdték a kard tanulmányozását, a mai modern időkben ez azonban megváltozott, és inkább a 18 és 70 év közötti, felnőtt élettapasztalattal rendelkezőknek javasolt. Az Iaido lényege elsősorban a gyakorlatok komoly megértésében, mélységében rejlik, illetve gyakorlása során egy fegyver használatát kell megtanulni, amely nem gyerekeknek, illetve tizenéveseknek való. • Létezik többfajta Iaido is? Csak egy Iaido létezik, amely többek között a különböző Iaido iskolák (ryuha) gyűjtőnevét is jelenti! Magyarán, nem lehet úgy hitelesen Iaidot tanulni, hogy a gyakorló közben nem tudja, az Iaidon belül melyik iskolát képviseli!
10. oldal
合気道恭順道場
• Milyen szintek vannak az Iaidoban? Az Össz Japán Kendo Szövetség (Zen Nihon Kendo Renmei) nemrégiben csökkentette le az elérhető fokozatok számát 10 danról 8 danra. Minden fokozatnak megvannak az elvárásai, illetve a kivárási ideje. A kivárási idő az előző sikeresen letett fokozat számának éveit jelenti, tehát a 2. dantól számított kivárási idő 3. danra 2 év. 8. danra 28 év az aktív kivárási idő abban az esetben, ha a gyakorlónak minden vizsgája sikeres! Vannak esetek, amikor valaki 20-szor, 30-szor próbálja meg a 7. vagy 8. dant, amíg végül sikerül letennie azt. Ez persze azt is mutatja, hogy a csökkentéssel a vizsgák is szigorúbbá váltak! A danok előtt mindenesetre azért vannak úgynevezett kyu tanulói fokozatok is. Miért nincsen övszín az Iaidoban? Az Iaido gondolkodásmódja, akárcsak a Kendoé, nagyon egyszerű, és azt vallja, hogy egy vívón pontosan meglátszik, milyen szinten van, nincs szükség tehát öltözékbeli megkülönböztetésre, ami sokszor csalóka lehet. • Nők is gyakorolhatják az Iaidot? Igen, és nagyon tehetségesnek bizonyulnak, mivel az Iaidoban nem a nyers, fizikai erő számít. • Miért tartozik az Iaido egy Kendos szervezethez? A válasz nagyon egyszerű, és természetesen Japánra vezethető vissza. A Kendo és az Iaido eredetileg egyaránt a kenjitsu (japán vívás) gyakorlási módozatai voltak. Régen a szamurájok mind a kettővel foglalkoztak. A XX. század elején a Japán szempontjából fontosnak tartott harcművészeteket (Judo/Kyudo/Kendo) a Dai Nihon Butokukai szervezet tartotta össze, és ezen belül az Iaido a Kendo egyik részét képezte, mint annak gyakorlási módszere. A II. Világháború után a Kendo gyakorlására megalakult egy külön szervezet, az Össz Japán Kendo Szövetség (Zen Nihon Kendo Renmei), amelynek a hagyományokat megőrizve az Iaido is része maradt. • Ha balkezes vagyok, akkor is Iaidozhatok? Természetesen igen, de a kard tartása és viselete kötött, és a kardfogatás rendszere jobbkezes embereknek lett kialakítva, illetve a kardkészítési módszer is a jobbkezes emberekhez igazodik. Ennek leginkább praktikus okai voltak, mint pl. a közlekedés, hiszen ha elment egymás mellett két szamuráj, nagy illetlenségnek, modortalanságnak számított, ha összeütötték a kardtokjukat (saya), és a legtöbb esetben párbajjal végződött. forrás: A Magyar Muso Jikiden Einshin Ryu Egyesület
合気道恭順道場
11. oldal
Kirándulás a sportlövészet világába Szombaton szülővárosomba, Zalaegerszegre tettünk egy kirándulást az IPSC (International Practical Shooting Confederation) sportlövészet világába. Az IPSC-t megvizsgálva sok párhuzam fedezhető fel a harcművészetekkel. Az IPSC kialakulása az 50-es évek végére tehető, és Jeff Cooper ezredes nevéhez fűződik. A kezdetekben valósághű szituációk megoldása volt a cél, majd fokozatosan kopott ki az önvédelmi, harci jelleg, és szelídült technikai sporttá az IPSC. Jelmondatunk: Diligentia, Vis, Celeritas (Pontosság, Erő, Gyorsaság) az IPSC-ben legfontosabbnak tartott három erényt fejezi ki. Pontosság Mivel az eredmény egyik összetevője a találatokkal elért pontszám, a pontos lövészet elengedhetetlen. Erő Sportunkban csak nagy kaliberű fegyverek használhatók, a legkisebb használható kaliber a 9mm Luger (9x19, parabellum), és a nagyobb erejű fegyverek (meghatározott erőfaktor felett) magasabb pontszámot kapnak a találatokért, mivel egy nagyobb erejű fegyvert uralni önmagában is nagyobb kihívás. Gyorsaság Az eredmény meghatározásához a találatokkal elért pontszámot elosztjuk a feladat végrehajtásához szükséges idővel, majd az így kapott faktor alapján állítjuk sorba a versenyzőket. A versenyek változatos kihívást ígérnek, nincs két egyforma pálya, nincs két egyforma kihívás. A pályák általában megkövetelik a mozgást, és az akár fekvő, akár ülő helyzetből történő lövést is. A feladatokat általában tetszőleges sorrendben és szabad stílusban kell végrehajtani. Egy jól megépített pálya sokféle taktikával küzdhető le, és mindig a lövőre van bízva, hogy kitalálja az adott szituáció optimális megoldását. Mivel Mesterünk érdeklődési körébe is beletartoznak a lőfegyverek, magam pedig közel10 éve foglalkozom IPSC lövészettel, már régebben felvetődött, hogy el kellene mennünk együtt megnézni egy versenyt. Ebből lett is később egy kis bevezető lövészet a klubom lőterén Budatétényen, majd adódott az alkalom, amikor is mind ráértünk egy versenyhétvégén, így Babarral kiegészülve hárman vágtunk neki Zalának. Zalaegerszegre érkezve a város határában megcsodálhattuk A csácsi batman elnevezésű műalkotást (Csácsbozsok városrész Szent István szobra, mely kísértetiesen hasonlít Bruce Wayne-re, álruhában), majd a városon keresztül indultunk az Alsóerdő felé, ahol a versenyt rendezték. Az általunk meglátogatott versenyt a zalaegerszegi Göcsej SE rendezte egy erdőben kialakított nem túl nagy lőtéren. A helyszínen szokás szerint barátságos családias hangulat fogadott bennünket. Sok régi ismerőssel köszöntöttük egymást barátságos élcelődéssel. Egész nap gyönyörű idő volt, csak a verseny kissé vontatott lebonyolítása rontotta a hangulatunkat. Sajnos emiatt az eredményhirdetést sem tudtuk megvárni. A Göcsej kupa eléggé kis verseny, de így is sok érdekes fegyvert és ügyes (ill. kevésbé ügyes) lövészt láthattunk. Estére meg is beszéltük, hogy a versenyt hamarosan egy közös lőtérlátogatással és lövészettel fogjuk lekerekíteni. (szerző: Venczel Szilárd) P.S.: A Mester megjegyzése: A szerző szerénységére vall, hogy elfelejtette megemlíteni, hogy pisztollyal, standard kategóriában ezen a versenyen harmadik helyezést ért el. Gratulálunk, Szilárd, és köszönjük ezt a szórakoztató és vidám kiruccanást! ☺
合気道恭順道場
12. oldal
Szilárd nagy napja (képgaléria)
A csácsi batman
Morihei Ueshiba 1883.12.14. – 1969.04.26.
合気道恭順道場