Kalmár Lajos: Baranya Album by Lajos Kalmár

Baranya Album BURKOLO_Layout 1 10/27/12 9:31 PM Page 1

magyar • deutsch • english

BARANYA ALBUM

The inhabitants of Baranya County are fine, hardworking and conscientious people. They have great love and high respect for their work; they are protective of their homes and loyal to their roots. They are also a proud people who have persisted through the hardest times. Baranya is one of Hungary’s most beautiful counties; the people here are amongst the most fortunate ones. This is how we, who live here, see ourselves since the County where we belong boasts such historical, cultural and natural facilities that only few other regions possess in Hungary. We have the Siklós Fortification guarding over the area for long centuries. We have the medicinal water of Harkány attracting thousands of people from all over Europe. We have amazing untouched lands rich in wild life and natural resources. We have rivers and lakes abundant in fish. We have beautiful churches decorated with wooden coffers in the Ormánság – an outstanding value in Hungarian church construction. We have excellent wines made in Villány and Pécs. And finally, we have the city of Pécs with her adventurous history of 2000 years, as well as the different ethnic groups who have been living here together for long centuries. The heritage of the past. Lajos Kalmár’s photographs will guide you through the past and present days of Baranya County; they will help you capture the gifts of nature and history. I live here. I see these miracles day by day. Even with my eyes closed, in my dreams, I take long walks on the riverbank of the Drava, cultivate grapes in Villány, catch fish from the Danube at Mohács, take a rest on the Mecsek Hilltop, and smile happily at the world. Being from Baranya makes me feel rich. Welcome to Baranya County! Zsolt Tiffán

BARANYA ALBUM

Kalmár Lajos Sz. Koncz István

Die Bewohner des Komitats Branau (Baranya) sind rechtschaffene, arbeitsame Menschen. Sie verrichten ihre Arbeit mit Respekt und Hingabe und achten sowohl ihre Heimat als auch ihre Wurzeln. Außerdem sind seine Bewohner stolze Menschen, die auch in den härtesten Zeiten niemals aufgegeben haben. Branau ist eines der schönsten Komitate des Landes, und seine Menschen die glücklichsten – so sehen wir uns selbst, denn das Komitat, in dem wir leben, verfügt über geschichtliche, kulturelle und natürliche Gegebenheiten, wie man sie in Ungarn selten findet. So beschützte die Siegloser Burg über Jahrhunderte hinweg unsere Ebene, und die heilende Kraft der Wasser von Harkány zieht tausende Menschen aus ganz Europa an. Es gibt wundervolle, in ihrer Wildnis unberührte und mit Naturschätzen verwöhnte Landstriche. Unsere Flüsse und Seen sind reich an Fischen. Die mit Holzkassetten verkleideten Ormánságer Kirchen nehmen im ungarischen Sakralbau eine herausragende Stellung ein. Nicht zuletzt sind die Weine aus Pécs und Wieland (Villány), die zweitausendjährige ereignisreiche Geschichte von Pécs und die verschiedenen, über Jahrhunderte hier friedlich zusammenlebenden Nationalitäten zu nennen, die unsere Vergangenheit verewigen. Mit Hilfe der Bilder Lajos Kalmárs können Sie in die Vergangenheit und Gegenwart des Komitats Branau eintauchen und seine historischen und natürlichen Schätze entdecken. Ich lebe hier. Tagtäglich sehe ich diese Wunder, und wenn ich meine Augen schließe, gehe ich in meinen Träumen am Ufer der Drava. In Wieland kultiviere ich Trauben, bei Mohatsch angle ich in der Donau nach Fischen, und auf dem Gipfel des MecsekGebirges lächle ich ruhend in die Welt. Ich fühle mich reich, weil ich in Baranya lebe. Ich begrüße Sie herzlich im Komitat Branau. Zsolt Tiffán

www.kalmarlajos.hu

BARANYA ALBUM magyar • deutsch • english

A baranyaiak jóravaló, dolgos emberek. Lelkiismeretesek, szeretik és becsülik a munkát, óvják otthonaikat, és hűek a gyökereikhez. A baranyaiak büszke emberek, akik a legnehezebb időkben sem adták fel. Baranya megye az ország egyik legszebb megyéje; a baranyai emberek az ország legszerencsésebb emberei – így tartjuk mi, baranyaiak, mert ahol élünk, a Megye, olyan történelmi, kulturális és természeti adottságokkal rendelkezik, amivel kevesen bírnak ebben az országban. Itt van a siklósi vár, mely évszázadok óta őrzi a tájat, itt van a harkányi, gyógyító erővel bíró víz, ami miatt emberek tízezrei érkeznek Európából. Itt vannak a csodálatos, érintetlen, vadban és természeti kincsekben gazdag tájak, a halban gazdag folyóink és tavaink, az Ormánság fakazettás templomai, melyek a magyar templomépítészet kiemelkedő ékességei, a villányi és a pécsi bor, Pécs kétezer éves, kalandos történelme, a nemzetiségek évszázados együttélése, a múlt öröksége. Kalmár Lajos képei segítségével Ön átélheti Baranya megye múltját és jelenét, találkozhat a történelem és a természet ajándékaival. Én itt élek. Naponta látom ezeket a csodákat, és ha becsukom a szemem, álmomban is a Dráva partján járok, Villányban művelek szőlőt, halat fogok a mohácsi Dunából, s a Mecsek tetején megpihenve mosolygok a világba. Úgy érzem, gazdag vagyok, mert baranyai vagyok. Tisztelettel üdvözlöm Önt Baranyában! Tiffán Zsolt

BARANYA Kalmár Lajos ALBUM magyar • deutsch • english

Kalmár Lajos

BARANYA ALBUM

Sz. Koncz István szövegével Geschrieben von István Sz. Koncz Written by István Sz. Koncz

2012

BevezetéS

Legelébb is van a tavasz. van ecetfa. van olajfa. Néhol kékes víztükör látszik, északra hegygerincek préselik szűkebbre a látóhatárt. Lejjebb még kopasz erdők füzére. A korai napfényben pára vibrál. A fészek szélén az idejekorán visszatérő gólya kelepel. A pincegrádicsról fölrántgatjuk a leánderes dézsákat – évről-évre nehezebben megy, de még nem mutatjuk. Persze, hamar akarunk nyarat látni a kertben, aztán aggódva figyeljük, hogy nem fagynak-e meg az épp csak kifejlődött, friss hajtások. A Partfürdő felől kesernyés, tavaszi füstök szállnak. A fű olyan, mint valami régi balladában az oltár. A nyári bolt bejárata fölött egy szál dróton beporosodott villanykörte lóg. Odabenn üresek a polcok, a pénztárgépek letakarva… Csak pár őszi légy éledezik az üveg mögött. A tavalyi platánlevelek nedves szőnyegén önfeledten kergetőznek a kutyák. A stégek szabadon ágaskodnak, és alig egy-két madár szedeget a száraz sások között. A meredélyeken helyenként egymáshoz közel álló házacskák, körbetéglázott ablakokkal, szőlőlugasokkal. A szőlő még alszik. Alig van dolga az áprilissal. A megkopó tavaszi ünnepek alatt lefékeznek a városok, és jó pár nap kihullik a hétköznapjaink közül lassan. Némelyek szíverősítőt isznak a kávéházban, és elolvassák a nádkeretre feszített vasárnapi újságot. A kuszán összefonódó ágak között boltívek hatalmas tömbjei. Az itt-ott fehérlő kövek közül virágos ágak borulnak a lassan átforduló évszak fölé. A hegyoldalban keservesen tüsszög a busz. A pincesoron a demizsonos ember épp a vaskos tölgyfaajtót zárja. Az égre anyaméhben ujját szopó magzatot rajzolnak a felhők. Nyár van, a napsütésben a falvak lustán, mozdulatlanul várnak hűvös alkonyokra. A kemencéből délidőben előbújó kalács olyan, mint a legszebb fafaragások. Mint a gyönyörű néptánc. A madár szájából előszemerkélő cseppekben visszatükröződik a templom. Néhányan a hazafelé szállingózókat figyelik, mások sétálnak a platánfák alatt, a macskaköveken. A fény léket üt a lombsátorba, egyesek rámosolyognak az idegenekre, és kalapot emelnek az ismerősöknek. A parkban csönd van, és a reggelnek szárnyai nőnek végül.

A rövid éjszakákon olykor hosszú szerelmek szövődnek. Persze, néha előfordul hűségriadó. Az ég nem egyszer olyan kék, amilyen csak a világ boldogabbik felén tud lenni, aztán zápor löki odébb a jókedvünket. Az idő súlya utóbb összetöredezi a nyári hőség üvegburáját. A nagyváros évszázados gesztenyesora alatt őszi népünnepély hömpölyög. A csöndes folyóparton zsinatolnak a kései bogarak. ez a folyton lefelé épülő út, amelyik valahol ered, de ugyanabban a pillanatban valahol véget is ér, sok titkot tud. A falu pedig néhány ablakot kinéz magából. A színpadokra bekocognak a falovacskák, a kemény hátú bogarak pedig fájdalmasat pattannak a járókelők cipői alatt. A bokrok lassan nőnek, mint az őszi tűz, és a falépcső szárazon nyikorog a házban. Nem igazán kék, inkább valami dérszínű az ég. és olyan levegők vannak, de olyanok… Azokban a levegőkben tűzön sütött szalonnát lehet kóstolni. Sokszor semmi sem mozdul, csupán a köd szivárog be lustán a dombok közé. Szőlőlágyuláskor a ház meleg, sárga falát oldalról pásztázza a fény. A permetezőkádak elfekszenek, a mézsárga körtékkel teli szakajtók elindulnak a házak felé. A medvehátú domboldalban rőt szakállat ölt a magányos fa. Amikor végre átizzik a novemberi vaskályha teteje, a gesztenye durrogása mellett megkóstoljuk a murcit. Aztán a főtéren már a karácsony vetíti fényeit a hóra. Autók araszolnak óvatosan, az erdőkben türelmetlenebbé válnak az éhes vaddisznók. A konyhák fazekaiból, a fedők alól előbújnak a jó szagú gőzök, átjárják a falut, és békét visznek az emberek korgó lelkébe. A közös ünnep magánya összebékíti még az évközben veszekedőket. A kaptató tetején állva hideg szelet lélegzünk. A lányok csókja pedig szilveszter éjjelén szárnyra kel… elmúlt időkből, mai hangulatokból, a jövő reményeiből, háromszázkét településével, négyszázezer lakosával Magyarország területének öt százalékán építkezik Baranya. erről a megyéről készült ez könyv.

A szőlőfürt testes izzással világít a megszínesedett levelek alatt Die Weintrauben leuchten unter den farbigen Blättern The full-bodied glow of grapes underneath the color-turning leaves

eINLeItuNG Am Anfang ist der Frühling. es gibt essig- und Olivenbäume. teiche und Seen glitzern in unterschiedlichen Blauschattierungen. Im Norden verengen Berge den Horizont an deren Kämmen eine Reihe von kahlen Bäumen hervorragen. Sonnenschein flimmert im frühmorgendlichen Nebel. ein weißer Storch, der früh zu seinem Nest zurückgekehrt ist, klappert. Die großen Oleandertöpfe werden die Kellertreppen hochgeschleppt; jedes Jahr fühlen sie sich schwerer an, doch man lässt sich die Mühe nicht anmerken. Offensichtlich sehnt sich jeder nach einem frühen Sommer im Garten; schließlich macht man sich Sorgen um die frischen triebe, dass sie nicht erfrieren. vom Seeufer her kommen die markanten Gerüche des Frühlings, treiben in der Luft. Das Gras ist wie ein Altar in einer alten Ballade. eine verstaubte Glühbirne baumelt an einem Draht über dem eingang zu einem Laden, der nur im Sommer geöffnet ist. Die Regale im Innern sind leer, die Kasse ist abgedeckt… Nur ein paar Herbstfliegen versuchen sich hinter dem Fensterglas wieder aufzurappeln. Hunde jagen sich spielerisch im feuchten Platanenlaub des letzten Jahres. Die Bootsstege breiten sich untätig auf dem Wasser aus, und nur ein paar vögel picken in den trockenen Riedgräsern herum. Kleine Hütten, mit ihren von ziegeln umrandeten Fenstern und ihren Weingärten bilden an den Hängen einheiten von kleinen Gruppen. Die trauben ruhen noch. Mit dem April haben sie fast nichts zu tun. Die ausklingenden Frühlingsferien verlangsamen Dörfer und Städte und so vergehen auch einige der üblichen Wochentage langsamer. Manch einer nimmt in einem Café einen „Augenöffner“ und liest die im zeitungshalter steckende Sonntagszeitung. Die Bäume wickeln ihre riesigen Äste, wie verschränkte Arme, in Bögen. Wie weiße Steine scheinen die Blüten auf den Bögen, welche sich mit den langsam wechselnden Jahreszeiten wölben. Am Berghang keucht ein Bus. ein Mann mit einer Korbflasche verschließt die schwere eichentür zu seinem Weinkeller. In den Wolken ist das Bild eines Säuglings zu erahnen, der am Daumen lutscht. Der Sommer ist da: Die sonnenbeschienen Dörfer, träge und bewegungslos, liegen dort und warten träge und bewegungslos auf die Kühle der Dämmerung. Der Milchkuchen, der zu Mittag aus dem heißen Ofen kommt, ist wie eine wunderschöne Schnitzerei. Wie ein wunderbarer volkstanz. Das Bild einer Kirche wird in einem tropfen reflektiert, der aus dem Schnabel eines vogels rinnt. einige beobachten jene, die sich auf dem Heimweg befinden, andere gehen unter den Platanenbäumen über das Kopfsteinpflaster spazieren. Das

Sonnenlicht bricht durch die Kronen der Bäume; Menschen lächeln Fremde an und lüften ihre Hüte für Freunde. Der Park ist von Stille erfüllt, und endlich wachsen dem Morgen Flügel. Bisweilen entsteht eine große, lange Liebe in einer kurzen Nacht. Aber ab und zu kommt es auch mal zu einem „treuealarm“. zu manchen zeiten ist der Himmel so blau, wie er es nur im glücklichsten teil der Welt sein kann; ein andermal wird diese Hochstimmung von einem Regenschauer weggewaschen. Die zeit lässt die Glasglocke der Sommerhitze zerbröckeln ein volksfest findet unter den jahrhundertealten Kastanienbäumen der Großstadt statt. Am stillen Flussufer surren Käfer. Dieser Pfad führt beständig tiefer und tiefer; was an einem Punkt beginnt und im gleichen Moment an einem anderen Punkt endet ist etwas, das viele Geheimnisse bewahrt. und das Dorf späht durch einige seiner Fenster. Klipp-klapp… die Holzpferdchen traben auf die Bühne, und die Käfer mit den harten Panzern knacken schmerzlich unter den Sohlen der Menschen, die vorbeigehen. Sträucher wachsen langsam wie Herbstfeuer und die hölzernen Stufen der Häuser knarren. Der Himmel ist nicht mehr richtig blau und es ist eher wie weißer Frost in Farbe. und die Luft… sie duftet nach herrlichem, über dem Lagerfeuer geröstetem Speck. Nichts regt sich, nur der träge Nebel versickert zwischen den Bergen. Wenn die trauben reif werden, fällt das Licht schräg auf die warmen, gelben Wände des Hauses. Die leeren Spraydosen liegen müde auf dem Boden, und die Körbe sind mit honigfarbenen Birnen gefüllt, die mit dem Kopf nach unten liegen, in Richtung der Häuser. Dem einsamen Baum auf dem bärengestützten Hang wächst ein roter Bart. Wenn die Spitze des eisernen Ofens schließlich hell leuchtet, werden knusprige Kastanien gebraten und man probiert den süßen Most. Als nächstes wirft Weihnachten seine Lichter auf den Schnee am Hauptplatz. Autos fahren vorsichtig vorbei, es sind immer mehr hungrige und ungeduldige Wildschweine in den Wäldern. Angenehme Düfte steigen unter den Deckeln von töpfen und aus Aufläufen hervor, durchdringen das Dorf, und füllen die leeren Mägen der Menschen mit Frieden. Die einsamkeit der gemeinsamen Feiertage bringt Frieden auch unter denen, die im Laufe des Jahres Streit hatten. Nach dem erklimmen des Berges, atmet man im kalten Wind. und die Küsse der Mädchen breiten ihre Flügel über Neujahr aus. Branau, mit seinen 302 Siedlungen und 400 000 einwohnern nimmt fünf Prozent des ungarischen territoriums ein. es ist gebaut auf vergangenen zeiten, heutigen Stimmungen und Hoffnungen für die zukunft. von diesem Komitat handelt dieses Buch.

A Mecsekoldal képein látszik, hogyan változik a természete magának a természetnek is Die Bilder vom Mecsek-Hang zeigen, wie sich seine Natur verändert und auch die Natur an sich Images of the Mecsek Hillside show how the nature of nature itself is changing

PReFACe

In the beginning is spring. there are vinegar trees and olive trees. there are ponds and lakes glistening different shades of blue. A creased horizon in the North, over the ridges, with an array of bald trees below. there is mist flickering in the early-morning sunshine. And the clattering of a white stork who returned to his nest too soon. We drag the huge Oleander pots up the cellar steps; they feel heavier each year, but we show no signs of the toil yet. Clearly, we long for an early summer in the garden; only to worry for the newly grown, fresh shoots not to freeze. From the lakeshore beach come the pungent smells of spring, drifting in the air. the grass is like an altar in an old ballad. A dusty light bulb dangles from a wire over the entrance to a shop which is only open in the summer season. the shelves inside are empty, the cash register is covered up… Only a few autumn flies are trying to recover behind the window glass. Dogs engage in a self-indulgent chase in last year’s wet sycamore leaves. the piers extend idly over the water, and only a couple of birds are pecking among the dry sedges. Little chalets with their brick-framed windows and their vineyards cluster together in small groups on the slopes. the grapes are fast asleep. they have almost nothing to do with April. towns and cities slow down during the fading spring-holidays, and quite a few of our ordinary weekdays also wear away slowly. Some take an eye-opener in a coffee house and read the Sunday paper, fixed on a rattan frame. the trees wrap their entangled arms around huge blocks of arches. Growing out from among the white stones here and there, branches in full bloom arch over the slowly changing seasons. A bus coughs badly in the hillside. A man with a demijohn locks the heavy oak door to his wine cellar. the clouds in the sky make out the picture of a baby sucking on its finger in its mother’s womb. Summer is here; the sunlit villages, lazy and motionless, lie in wait for the coolness of dawn. the milk loaf coming out of the hot oven at noon is like a most beautifully carved piece of wood. Like a most gorgeous folk dance. the image of a church is reflected in the droplets dribbling out of the beak of a bird. Some people watch over the ones who are making their way home, others take a walk under the sycamore trees, on the cobblestones. Sunlight cuts through the tree crowns; people smile at the strangers and raise their hats to their friends. the park is filled with silence and, eventually, the morning grows wings.

Occasionally, a long and lasting love is begotten in one short night. And, naturally, there are loyalty alerts, too. At times the sky is as blue as can only be in the happiest part of the world, other times our high spirits get washed away by a shower of rain. As time passes by, the weight of it smashes through the bell jar of summer heat. A noisy crowd celebrates some autumn holiday under the city’s centenarian chestnut trees. A synod of belated bugs assembles on the riverbank. the path that consistently heads lower and lower, and begins at some point but at the same moment ends at another one, is a keeper of many secrets. And the village peeps through a few of its windows. Clippety-clop… the small wooden horses enter the stage, and the hard-backed bugs crack grievously under the people’s shoes. Shrubs grow slowly like autumn fires, and the wooden stairs of the house squeak. the sky is not blue anymore; it is rather like white frost in color. And the air… the air smells of delicious bacon roasted over a campfire. Nothing stirs, only the languid fog seeps in between the hills. When the grapes turn nice and soft, the light falls slantingly on the warm, yellow wall of the house. the empty sprayers lie tired on the ground, and the baskets filled with honey-colored pears set out and head downhill, towards the houses. the lonely tree on the bear-backed hillside grows a red beard. When the top of the iron stove finally glows bright, we roast crunchy chestnuts and have a taste of the young wine. Next, Christmas casts her lights on the snow that covers the main square. Cars proceed slowly, and the hungry wild boars grow more and more impatient in the woods. Pleasant smelling steams steal away from below the lids of saucepans and casseroles, permeate the village, and fill people’s empty stomachs with peace. the solitude of the holidays we share makes peace between those who had rows during the year. Having climbed the hill, we breathe in the cold wind. And the girls’ kisses spread their wings on New Year’s eve. the County of Baranya, with her three-hundred-and-two settlements and four-hundred-thousand inhabitants, is built on five percent of Hungary’s territory. She is built of past times, present day moods, and hopes for the future. the book in your hands speaks of that county.

A temetőben nyugvó kápolna Mecseknádasdon – A zengővárkonyi tájház – A villánykövesdi pincesor Die auf dem Friedhof liegende Kapelle in Mecseknádasd – Das Zengővárkonyer Heimatmuseum – Die Villánykövesder Weinkeller The chapel resting peacefully in the cemetery of Mecseknádasd – The country house in Zengővárkony – The line of wine cellars in Villánykövesd

Pécs A város őse a Krisztus utáni második század elején Sopianae. A nyelvészek máig vitatkoznak a név eredetén. A legvalószínűbb feltételezés, hogy többes számú alakja a kelta eredetű sop, vagyis mocsár szónak. A vélekedést igazolni látszik az a tény, hogy a római kultúra kelta alapokra telepedett. S hogy a kelták honnan jöhettek, s mikor? valószínűleg a mai Németország területéről, valamikor a Krisztus előtti ötödik-negyedik században. Persze, a város története ennél jóval messzebb nyúlik vissza. Szerény bizonyítékokkal tudjuk csak alátámasztani, de joggal feltételezzük, hogy a település helyén az újkőkorban éltek már emberek. Hadrianus alatt, a 120-as években épülhetett ki Sopianae központja, valahol a mostani Postapalota helyén, illetve annak környékén. tudunk teljes családokról, amelyek végleg letelepedtek, illetve jó néhány kiszolgált légiós sem tért vissza Itáliába, hanem itt maradt, és keveredett a kelta „őslakossággal”. érdekesség, hogy a rómaiak meglehetősen fejlett infrastruktúrát építettek ki. A Mecsekről vezették például a vizet a városba. Nem csak a vízvezeték, de a szennyvíz elvezetésére szolgáló rendszer egyes elemeit is sikerült régészetileg föltárni. Sopianae a Iv. század elején fejlődött jelentősebb keresztény központtá, és ez a század hozta el – a Római Birodalom szempontjából – pusztulását is. A városi életnek a barbár betörések vetettek véget. A hunok néhány évtizedes hatalmát Attila halála zárta, utána valóságos terepgyakorlat kezdődött az átvonuló népek számára. Jöttek a keleti gótok, a gepidák, a longobárdok majd az avarok. Az avar birodalom a IX. század elején összerogyott. A magyar államalapítást követően Pécs szerepe, jelentősége kezdetben marginális volt. A megyerendszer kialakulásakor ugyanis a vármegye székhelye a mai Horvátország területén, a mecsekaljai várostól délkeletre, a kulcsfontosságú Duna-menti hadi út oldalában fekvő Baranyavár lett. A lázadó Ajtony leverése után azonban átszerveződött az egyházi közigazgatás, és ennek egyik haszonélvezője Pécs lett. I. István király új püspökséget alapított. A város lakóit említő első oklevél 1181-ből maradt fenn. teljes bizonyossággal nem tudjuk, hogy a Bazilikát, a körbevett épületeket egybefoglaló várfal vajon mikor épült, hogy létezett-e már a tatárjárás idején? Arról sincs adatunk, hogy az 1242-ben Iv. Bélát a tengerpartig üldöző hordák mennyire érintették Pécset. Az Anjouk időszakában viszonylag nyugodtabb élet következett, a fejlődés is egyenletesebb lehetett, leszámítva persze a Nagy Lajos halála után kialakult, kissé anarchikus állapotokat. Luxemburgi zsigmond például épp itt végeztette ki Horváthy János bánt. Pécs első virágkora a Mohács előtti fél évszázadra esett. Az anyagi és szellemi javakat illetően egyaránt. Mátyás trónra lépését követően lett Pécs püspöke Janus Pannonius. Őt Csáktornyai ernuszt zsigmond követte. Kevésbé ismert név, pedig papságának művelésére még a kor nagy találmányát, a nyomtatást is fölhasználta. Az 1499-ben készült Pécsi Missale egészen egyedi; az ősnyomtatványok között ugyanis nagyon ritka, hogy címlapja van. érdekes történet ernuszt zsigmonddal kapcsolatban: mint királyi kincstárnokot sikkasztással vádolták. Az ügy tisztázása érdekében elszámolás készült az ország jövedelmeiről. A középkori magyar történelem egyedülállóan fontos forrása ez. Az aranylapok Szatmári Györggyel zárulnak, akihez jelentős építkezéseket kapcsolunk. Bővítette a püspöki palotát, nyaralót építtetett a tettyén, a Székesegyházban reneszánsz pasztofóriumot emeltetett. zu Beginn des zweiten Jahrhunderts nach Christus lag hier Sopianae, die vorfahrin der Stadt. Bis heute streiten die Linguisten über den ursprung des Namens. Die wahrscheinlichste Annahme ist, dass er von der Pluralform des keltischen Wortes sop (Sumpf, Moor) abstammt. Bekräftigt wird diese these durch die tatsache, dass die römische Kultur auf keltischem Grund angesiedelt war. Doch woher kamen die Kelten, und wann? Wahrscheinlich kamen sie aus dem Gebiet des heutigen Deutschlands, irgendwann im 5. oder 4. Jh. v. Chr. Die Geschichte der Stadt reicht jedoch noch deutlich weiter zurück. Obwohl es nur wenige Belege gibt, lässt sich mit Recht behaupten, dass in diesem Gebiet bereits in der Jungsteinzeit Menschen lebten. Das zentrum Sopianaes wurde wahrscheinlich in der zeit von Hadrian, etwa um 120 n.Chr. ausgebaut, irgendwo an der Stelle des heutigen Postpalastes. es wurde von ganzen Familien berichtet, die sich endgültig hier ansiedelten; aber auch viele abgediente Legionäre kehrten nicht nach Italien zurück, sondern blieben hier und mischten sich mit der keltischen urbevölkerung. Interessant ist, dass die Römer eine ziemlich entwickelte Infrastruktur ausbauten. So leiteten sie das Wasser vom Mecsekgebirge in die Stadt um, und auch einige teile des Abwasserleitungssystems konnten freigelegt werden. Sopianae entwickelte sich am Anfang des 4. Jhs zu einem bedeutenden christlichen zentrum, und gleichzeitig brachte dieses Jahrhundert auch ihren untergang – im Hinblick auf das Römische Reich. Das eindringen der Barbaren bereitete dem städtischen Leben ein ende. Die Herrschaft der Hunnen endete mit dem tod Attilas, danach begann eine regelrechte völkerwanderung, mit verschiedenen durchziehenden völkern. Die Ostgoten kamen, die Gepiden, die Longobarden, danach die Awaren. Das Awarenreich ging am Anfang des 9. Jhs unter. Nach der ungarischen Staatsgründung spielte Pécs (anfangs) eine marginale Rolle. Nach der Ausbildung des Komitatssystems wurde die Stadt Baranyavár Komitatssitz, sie liegt auf dem Gebiet des heutigen Kroatiens, südöstlich der Stadt in Mecsekalja, nahe der bedeutenden Militärstraße an der Donau. Nach der Niederschlagung des Aufstandes des Anführers Ajtony, wurde die Kirchenverwaltung reorganisiert, wovon Pécs profitierte. König Stefan I. gründete ein neues Bistum. Die erste urkunde, die die Bewohner der Stadt erwähnt, stammt aus dem Jahre 1181. Man kann nicht mit voller Gewissheit sagen, wann die Basilika und die die umliegenden Gebäude umfassende Stadtmauer erbaut wurden – ob sie bereits zur zeit des tatarenzugs existierten? es gibt keine Daten darüber, ob die tatarenhorden, die Béla Iv. 1242 bis zum Meer verfolgten, auch Pécs erreichten. In der zeit der Anjou kam eine ruhigere Periode, die entwicklung der Stadt wurde ausgeglichener, mit Ausnahme der anarchischen zustände nach dem tod von Ludwig von Anjou (dem Großen). Hier ließ zum Beispiel Sigmund von Luxemburg den Ban János Horváthy hinrichten. Pécs erste Blütezeit kam in der Jahrhunderthälfte vor der Schlacht bei Mohatsch. Nach der thronbesteigung von Matthias Corvinus wurde Janus Pannonius der erste Bischof von Pécs. Ihm folgte ernust Sigmund von tschakathurn. Sein Name ist weniger bekannt, obwohl er sogar die große erfindung der zeit, den Druck, für seine Priesterarbeit verwendete. Die Pécser Missale von 1499 ist einzigartig, da es ausnehmend selten ist, dass Wiegendrucke mit einem titelblatt versehen sind. eine interessante Geschichte über ernust Sigmund: Als königlicher Schatzmeister wurde er wegen unterschlagung angeklagt. zur Klärung dieser Angelegenheit wurde eine Abrechnung über die einnahmen des Landes gemacht. es handelt sich um eine unvergleichbar wichtige Quelle der mittelalterlichen ungarischen Geschichte. Die goldenen zeiten enden mit György Szatmári, mit seinem Namen verbinden sich bedeutende Bauten. er ließ den Bischofspalast erweitern, eine Sommerresidenz in tettye bauen und einen Renaissance-tabernakel in der Kathedrale errichten.

the predecessor of the city at the beginning of the 2nd century A.D. was called Sopianae. the linguistic debate over the origins of the name has still not been settled. Most probably, it is the plural form of the Celtic word sop meaning ’swamp’ or ’bog’. this presumption seems to be verified by the fact that Roman culture in this region was built on Celtic foundations. But where could the Celts have come from? And when? Presumably, they came to inhabit the area from the direction of today’s Germany, around the 5th or 4th century B.C. the history of the city, however, dates back to much further than that. Despite the scarcity of evidence there is good reason to believe that people were living in the area as early as the New Stone Age. the centre of former Sopianae was built during Hadrian’s reign, in the 120s, and it was probably located somewhere around the area of today’s Postal Palace. there are complete families on record that settled here for good, as well as quite a few veteran legionnaires who also decided to stay, mixed with the Celts, and never returned to Italy. Curiously, the Romans built an exceptionally well-developed infrastructure for the city; they, for instance, provided it with water from the Mecsek Hills. Not only the water pipes, but also parts of the sewage system have now been successfully excavated. At the beginning of the 4th century, Sopianae developed into a significant focal point for Christianity. In the very same century, however, the city was destroyed, as far as the Western Roman empire was concerned. City life was brought to an end by barbaric raids. the one or two decade-long rule of the Huns ended with Attila’s death, the period after which might as well be termed ‘field work’ for the various peoples who marched through the land. there came the Ostrogoths, the Gepids, the Longobards and the Avars. the Avar empire fell at the beginning of the 9th century. Over the first years following the establishment of Hungary as a state, Pécs only played a marginal role. With the subdivision of the royal administration into comitati, Baranyavár – a town south-east of Pécs, part of today’s Croatia – was appointed seat of the comitatus, due to its nearness to the crucial military route down by the Danube. However, after the defeat of the rebel leader Ajtony, church administration was restructured and the changes proved beneficial for Pécs. King Stephen I founded a new diocese here. the first mention of the residents of the city is in a charter from 1181. We cannot claim with full certainty when the city wall embracing the Cathedral and the nearby buildings was erected, or if it was existing or not at the time of the Mongol Invasion of Medieval Hungary. We also have no data on how great an impact the hordes that chased King Béla Iv as far as the seashore in 1242 had on Pécs. the city enjoyed relatively calmer times and steadier development during the period of the reign of the House of Anjou, apart from the anarchic conditions following the death of King Louis I. King Sigismund of Luxemburg, for instance, had Baron János Horváth executed right in this city. the fifty years preceding the Battle of Mohács in 1526 was the first golden age for Pécs, both as far as material goods and cultural life are concerned. After the coronation of King Matthias, Janus Pannonius was elected Bishop of Pécs. He was followed by Sigismundus Johannes de Cháktornya, whose name is lesser known than that of the poet Janus Pannonius although he made extensive use of the great invention of his age, printing, in exercising his duties. the unique Pécs Missal made in 1499 is a rare example of an antique print with a front-page. One interesting story about Sigismundus is when he as Grand Chamberlain of the Royal Court was once accused of fraud. In order to settle the matter, an account was carried out of all the country’s revenues. this document is now an unparalleled source of history for Medieval Hungary. the golden age ended with György Szatmári, a renowned architect held responsible for several significant buildings of his age. He extended the Bishop’s Palace, built a summer house on tettye Hill, and raised a Renaissance pastoforium in the Cathedral.

A mohácsi csata után a portyázó akincsik megjelentek Pécsett, lekaszabolták azokat a lakókat, akik nem futottak el a csatavesztés hírére, majd háromnapi tombolás után fölgyújtották a várost. Mindazok, akik utóbb lassan visszaszivárogtak, hol ide csapódtak, hol oda. Ott voltak Ferdinánd 1527. évi székesfehérvári királlyá koronázásán, de 1533-ban már János királyt fogadták el uralkodójuknak; János hálából egy hónapot elidőzött a Mecsekalján. 1543ban került a település végleg török kézre. Pecsevi keleti várossá alakult. Mivel mélyen bennfeküdt a hódoltság területén, biztonságos helynek számított. A tizenöt éves háború a nyugalom végét jelentette, aztán 1686 októberében a török alóli fölszabadulás is eljött. előbb zrínyi Miklós utóbb Badeni Lajos csapatai értelmetlenül dúltak föl mindent, és kegyetlen pusztítást végeztek. Az ostrom után alig maradt polgári lakosság. 1704-ben azután a lassan éledező várost a kurucok cincálták újra szét. Az igazi fejlődés csak 1710 után kezdődhetett. A közép- és törökkori utcaszerkezet megtartásával folytak az építkezések, a legfontosabb építtetőnek az egyház bizonyult. A püspökök sorában Klimó György nevét az első nyilvános hazai könyvtár alapítása tartotta fönn. A Mária terézia által adományozott szabad királyi városi jogot 1780. április 19-én hirdették ki. Az ősi ipari park a tettye-patak mentén alakult ki, jó nevet szerzett magának a bőripar, modern színvonalon dolgozott a vasgyár, a Hüttner-féle gőzpapírgyár. Megalakult a kaszinó, megépült az első kőszínház, 1846-ban hangversenyt adott Liszt Ferenc. és formálódott, alakult egy egészen sajátságos építészeti arculat is. Itt volt az ideje egy újabb cirkusznak, részleges összeomlásnak. Az 1848-49-es események sodrában ugyanis szeptemberben horvát kézre került Pécs. 1849 januárjában az osztrákok foglalták el kicsit, aztán júniusban megint. Az 1850-es években létesültek a meghatározó, országos-, olykor világhírű gyárak, üzemek. zsolnay Imre fazekasműhelye, a Littke-pezsgőgyár, a Hamerli-féle kesztyűgyár. 1867-ben megindult Angster is a maga orgonáival. A legdinamikusabban mégis a szénbányászat fejlődött. A záróakkordot az első világháborút követő szerb megszállás hozta. A város mai arculata javarészt a két háború közt, illetve az 1945 óta eltelt évtizedekben formálódott olyanná, amilyennek ma látjuk.

Nach der Schlacht bei Mohatsch erschienen in Pécs umherstreifende Akindschi, die die einwohner, die nach der Nachricht der Niederlage nicht geflüchtet waren, massakrierten, und dann nach einer dreitägigen Plünderung die Stadt anzündeten. Diejenigen, die langsam zurückkehrten, schwankten: 1527 waren sie noch bei der Krönung Ferdinands in Stuhlweißenburg dabei, aber schon 1533 nahmen sie König Johannes als Monarchen an. zum Dank verbrachte Johannes einen Monat in Mecsekalja. 1543 geriet die Siedlung in türkische Herrschaft. Pecsevi (auf türkisch müsste es Peç heißen) verwandelte sich in eine orientalische Stadt. Da sie tief im Gebiet der türkenherrschaft lag, galt sie als sicherer Ort. Der 15-jährige Krieg bedeutete das ende der Ruhe, dann im Jahr 1686 wurde die Stadt von den türken befreit. zuerst verheerten die truppen von Miklós zrínyi, dann die von Lajos Badeni die Stadt sinnlos und richteten eine furchtbare verwüstung an. Nach der Belagerung blieb von der zivilbevölkerung kaum jemand übrig. Im Jahr 1704 wurde die langsam zum Leben erwachende Stadt von den Kurutzen verwüstet. eine richtige entwicklung konnte erst im Jahr 1710 beginnen. Die Bauarbeiten erfolgten mit dem erhalt der mittelalterlichen und türkischen Straßenstruktur; der wichtigste Auftraggeber war die Kirche. unter den Bischöfen ist, wegen der Gründung der ersten öffentlichen Bibliothek, der Name von György Klimó erhalten geblieben. Das durch Maria theresia verliehene Recht auf den Status als königliche Freistadt wurde am 19. April 1780 verkündet. Der alte Industriepark entstand entlang des tettye-Bachs; die Lederindustrie erlangte einen guten Ruf, die eisenfabrik und die HüttnerDampfpapierfabrik produzierten mit sehr guter Qualität. Das Kasino und das erste Steintheater wurden gegründet, im Jahr 1846 gab Franz Liszt ein Konzert. Das einzigartige architektonische Stadtbild formte sich. Doch es folgte ein erneuter zusammenbruch. Während der ereignisse von 1848-49 geriet die Stadt im September unter kroatische Herrschaft. Im Januar 1849 wurde sie kurz von den Österreichern besetzt, dann wieder im Juni. In den 1850er Jahren wurden bedeutende, landesweit oder sogar weltweit berühmte Betriebe gegründet, wie z.B. der töpferbetrieb von Imre zsolnay, die Littke-Sektfabrik, die Hamerli-Handschuhfabrik. Im Jahr 1867 begann Angster mit der Orgelherstellung. Der Kohlebergbau entwickelte sich sehr dynamisch. Die serbische Besatzung nach dem ersten Weltkrieg bereitete dieser Periode ein ende. Das heutige Stadtbild von Pécs wurde insbesondere in der zwischenkriegszeit sowie in den Jahren seit 1945 geprägt.

After the Battle of Mohács in 1526, an Akinchi raid team entered Pécs and slaughtered the people who had not fled on hearing the news of defeat. After a three-day rampage, they set the city on fire. those who later sneaked back to the city blew hot and cold. they were there in Székesfehérvár in 1527 to cheer for the newly crowned Ferdinand, but only a few years later, in 1533, they were ready to accept King John as their ruler. to return the favor, King John came to spend an entire month at the lower Mecsek. the city was eventually occupied by the turks in 1543. Peçevi was transformed into an oriental city. Since it was located deep inside the territory of Ottoman (turkish) Rule, it was considered a safe place. the Long War ended peace for the region, and finally the land was liberated from Ottoman occupation in October 1686. First, however, much senseless and merciless destruction was brought upon the city first by Miklós zrínyi’s then Louis of Baden’s troops. Almost no civilians survived the siege. When the city slowly started to come around, it was again devastated in 1704, this time by the Kuruc, i.e. the Hungarians fighting for Franciscus II Rákóczi, leader of the uprising against the Habsburgs. true development could only begin after 1710. During the reconstruction of the city, the spatial structure of the medieval and Ottoman streets was preserved. Of all the builders, the Church proved the most important. Bishop György Klimó’s name, for instance, now stands for the foundation of Hungary’s first public library. On April 19th in 1780 it was announced that Maria theresa had awarded Pécs with the title Free Royal City. An early industrial park was formed along the bank of the River tettye. the leather industry had a very good reputation, and the iron factory worked to a very high standard, as well as Hüttner’s steam paper factory. the Casino and the first stone theatre were also established during this period. In 1846, Franz Liszt gave a concert in the city. In addition, Pécs started to gain a very unique architectural design. It was high time for yet another cataclysm. During the Hungarian Revolution of in 1848-49, Pécs fell into the hands of Croatians in September 1848. In January 1849, Austrians occupied it for a short while, and then again in June. the most significant, nation- or sometimes world-renowned factories were established in the 1850s: Imre zsolnay’s pottery works, the Littke Champagne Factory or the Glove Factory of the Hamerli family. 1867 saw the start of the manufactury of Angster’s organs. the most dynamic growth, however, was demonstrated by coal mining. the closing chord was the occupation of Pécs by Serbia at the end of World War I. the image of Pécs as we know it today was mostly shaped between the two World Wars and over the period between 1945 and the present.

A Széchenyi tér központi épülete Gázi (magyarul: Győztes) Kászim pasa dzsámija, a jelenlegi Belvárosi templom. Még az 1960-as években is élt egy legenda, hogy helyén egy magyar rabszolga kincset talált, és hogy ebből emelték volna az épületet. A rabszolga pedig a kincsért visszakapta a szabadságát. A legendának semmi alapja nincs, valójában a dzsámi az egykori Szent Bertalan templom helyén és mellett, annak anyagából épült. eredetileg háromkupolás volt. A most látható, huszonnyolc méter magas és tizenhét méter átmérőjű kupolát az 1959-60-as fölújításkor állították vissza eredeti, török formájában. ugyanakkor a két mosdómedence, amely a sekrestyék előtt szenteltvíztartóként szolgál, valaha egész bizonyosan nem tartozott a felszereléshez. Az ilyeneket fürdőkbe, díszes falikutak alá állította a török – nagy valószínűséggel Gázi Kászimnak a mai bírósági épület helyén állott fürdőjéből kerülhettek ide. A templom történetéhez tartozik még, hogy a török után Badeni Lajos a jezsuitáknak adományozta. 1704-ben előbb a kurucok, majd a rácok rabolták ki. utóbbiak még az orgona sípjait is elvitték. Az ekkor meggyilkolt öt jezsuitát a templom délkeleti részén temették el. A rend föloszlatása után előbb a kincstár tulajdona lett, majd a város vette át a kegyuraságot, 1813-ban pedig a Pécsett letelepedett ciszterciták kapták. Az 1800-as évek közepén végzett átalakítások során bizonyos homlokzati elemeket zsolnay-kerámiával díszítettek. Hogy Hunyadi János járt-e a városban? Nem valószínű. Máig vita tárgya, hogy városesztétikai szempontból szerencsés helyen áll-e. Néhányan Pátzay Pál alkotásának művészi színvonalában és értékében is kételkednek. A szobrot 1956. augusztus 12-én, Hunyadi halálának ötszázadik évfordulóján leplezték le. A talapzaton Czuczor Gergely Hunyadi című balladájának részlete olvasható.

Das zentrale Gebäude des Széchenyi-Platzes ist die Moschee des Paschas Gazi Kasim (Gazi: siegreich) – heute ist sie die innerstädtische Kirche. eine noch in den 1960er Jahren existierende Legende besagt, dass ein ungarischer Sklave an dieser Stelle einen Schatz gefunden habe, aus dem das Gebäude errichtet worden sei. Dem Sklaven schenkte der Schatz die Freiheit zurück. es gibt keine Belege für diese Legende, in Wahrheit wurde die Moschee auf dem Platz und aus den trümmmern der vormaligen Kirche zum Heiligen Bartholomäus erbaut. ursprünglich verfügte sie über drei Kuppeln. Die heute noch existierende hat einen Durchmesser von 28 m und wurde während der Restauration 1959/60 in ihrer ursprünglichen, türkischen Form wiederhergestellt. Auch die beiden Waschbecken, die vor der Sakristei als Weihwasserbecken dienen, gehörten früher sicher nicht zur Ausstattung. Diese stellten die türken im Bad unter die verzierten Wandbrunnen – mit großer Wahrscheinlichkeit gelangten sie aus dem damals an der Stelle des heutigen Gerichts stehenden Bad Gazi Kasims hierher. Nach der türkenzeit stiftete Lajos Badeni die Kirche den Jesuiten. 1704 wurde sie erst von den Kurutzen und dann von den Serben ausgeraubt. Die Serben stahlen sogar die Orgelpfeifen. Die fünf damals ermordeten Jesuiten wurden im südöstlichen teil der Kirche begraben. Nach der Auflösung des Ordens ging die Kirche zunächst in den Besitz der Schatzkammer, dann kaufte die Stadt das Kirchenpatronat, 1813 ging sie an die in Pécs siedelnden zisterzienser. Im verlaufe der in der Mitte des 19. Jhs vorgenommenen umbauarbeiten wurden Fassadenelemente mit zsolnay-Keramiken verziert. War János Hunyadi jemals in der Stadt? Das ist nicht wahrscheinlich. Bis heute streitet man darüber, ob seine Statue unter stadtästhetischen Gesichtspunkten an einem glücklichen Ort steht. Manche zweifeln auch am künstlerischen Wert und Niveau des Werkes von Pál Pátzay. Die Statue wurde am 2. August 1956, anlässlich des 500. todestages Hunyadis, enthüllt. Auf dem Sockel sind Auszüge aus der Ballade mit dem titel „Hunyadi” von Gergely Czuczor zu lesen.

the central building of Széchenyi Square is the Mosque of Pasha Ghasi (’victorious’) Kasim, which is today known as the Belvárosi templom (‘Inner City Church’). the legend still persisted in the 1960s that in turkish times, a Hungarian slave had found tremendous treasure where the Mosque now stands. Allegedly, this fortune was used to finance the construction of the building, and the slave won back his freedom. In reality, the legend lacks any factual basis. In the place of and near the Mosque, in fact, there once stood a church called St Bartholomew’s, from the stones of which the turkish temple was built. It originally had three domes. What we can see now is its twenty-eight-metre high and seventeen-metre wide dome, which was restored to its original turkish form during the construction works undertaken in the years 1959-60. the two washbasins, however, which today serve as fonts by the vestries, were certainly not parts of the original set. As is well-known, the turks would only install these washbasins in baths, under richly decorated wall-fountains. Hence, the washbasins in the Mosque today must have come from Pasha Ghasi Kasim’s bath, which used to stand where today’s court building is located. An important piece of the temple’s history is that Louis of Baden donated it to the Jesuits following the period of Ottoman Rule. In what followed, it was first robbed by the Kuruc in 1704, and then it was rampaged by the Raci. the latter lot even took the pipes from the organ. Five Jesuit priests were killed in the attacks; their tombs are now in the south-eastern part of the temple. After the dissolution of the Jesuit order, the Mosque first became property of the chancellery, and then the municipality took possession of the building. Finally, in 1813 it was given to the Cistercians who had newly arrived to settle in Pécs. During reconstruction work in the mid-1800s, certain façade elements were decorated with ceramic ornaments from the zsolnay Factory. Did János Hunyadi ever set foot in the city? Probably not. It is still hotly debated if his statue stands in the right place from an aesthetic point of view. Others doubt the artistic value and level of craftsmanship of Pál Pátzay’s work. the statue was inaugurated on 12th August, 1956, in commemoration of the 500th anniversary of Hunyadi’s death. On the pedestal an excerpt from a ballad entitled Hunyadi can be read, written by Gergely Czuczor.

A városháza helyén emberemlékezet óta városháza emelkedett, még ha nem is ez. Az elsőt a török hódoltság után, 1710-ben, a másodikat 1831 és ’32 között álmodták kőbe. Mai formáját az utolsó átépítéskor, 1905-07ben nyerte el. egyes vélemények szerint az évszázadok alatt kár volt veszni hagyni a mai torony helyén kezdetektől álló, kis, barokk sisakos tornyot, és az utolsó átépítés előtt megszüntették az épület melletti csorgókutat is. A Kádi csorgója egyike volt a város valamikori negyvenhét török sandervárjának. Maradt ránk róla fénykép. Innen tudjuk, hogy medencéje nyolcszögletű volt, közepén oszloppal, amely szépen faragott tányérban végződött. A városatyák 1893-ban mégis elbontása mellett döntöttek. viszont a klasszicista városháza alapkövét az építési okmánnyal és korabeli pénzekkel 1906-ban megtalálták, így ezeket ma is őrzi a Janus Pannonius Múzeum. és még egy történet, amely ide kapcsolható. A Piatsek-féle, klasszicista stílusú épület földszintjén, egy vegyeskereskedésben 1896 nyarán fölrobbant az ott szabálytalanul tartott, két mázsa lőpor. Az esetről ránk maradt feljegyzések beszámolnak róla, hogy a kereskedő maga gyújtotta föl, véletlenül, „irgalmatlan méretű” szivarjával. egy füst alatt fölgyorsult az új városháza építkezésének előkészítése, viccelődhetnénk, ha nem halt volna meg hét ember. Háromtucatnál több sebesültje is volt az esetnek. Az akkori polgármester, Aidinger János is sérüléseket szenvedett. Különös módon a pöfékelő kereskedő túlélte a detonációt.

An der Stelle des heutigen Rathauses gab es diverse vorgängerbauten. Das erste entstand nach der türkenherrschaft 1710. Das zweite wurde 1831/32 errichtet. Seine heutige Form erhielt es beim bisher letzten umbau 19051907. Hierbei wurde der seit den Anfängen dort stehende kleine turm mit dem barocken Holzhelm aufgegeben und der Springbrunnen vor dem Gebäude abgestellt. Der Kadi-Brunnen war einer von einstmals 47 türkischen öffentlichen trinkwasserbrunnen. Geblieben ist nur ein Foto, vor dem der wissen, dass das Becken achteckig war, mit einer Säule in der Mitte, die nach oben in einem schön geschnitzten teller auslief. Die Stadtväter entschieden sich bereits 1893 für den Abriss. Den Grundstein des klassizistischen Rathauses, mit der Bauurkunde und dem damaligen Geld, fand man hingegen 1906 und bewahrt diese heute im JanusPannonius-Museum auf. Im erdgeschoss von Piatsek geplanten klassizistischen Gebäudes explodierten im Sommer 1896 jedoch zwei zentner Schießpulver, die dort regelwidrig aufbewahrt wurden. vermutlich hatte der eigentümer selbst es aus versehen mit seinem Glimmstängel angezündet. So wurden die vorbereitungen für den Bau eines neuen Rathauses beschleunigt. Man hätte über die ganze Geschichte lachen können, wären nicht sieben Menschen gestorben. zudem hatte die explosion zur Folge, dass noch mehr als drei Dutzend Menschen verletzt wurden. Der damalige Bürgermeister János Aidinger erlitt ebenfalls verletzungen. Der paffende Händler überlebte die explosion auf wundersame Weise.

Where the City Hall now stands, a town hall has always stood, even if not this particular one. the first city hall was built in 1710, after the period of Ottoman Rule. the second one was erected between 1831 and 1832. today’s City Hall gained its present shape during the last renovation works in 1905-1907. At the same time, the drinking fountain which used to stand before the building was removed. Kadi’s well had been one of the city’s forty-seven quondam turkish public fountains. From a surviving photograph we know that its pool was octagonal in shape and that it had a spectacular column erected in its middle, ending in a beautifully carved wooden plate. All the same, in 1893 the city fathers decided to have the well dismantled. More fortuitously however, in 1906, the founding stone of the original Classicist style city hall was unearthed, along with its Letter of Foundation and some contemporary coins. these are now on display in the Janus Pannonius Museum. Incidentally, in the unfortunate summer of 1896, two-hundred kilos of gunpowder exploded in the convenience store housed on the ground floor of the Piatsek-planned Classicist building. the detonation was caused by the owner himself, who unintentionally blew up the improperly stored explosives with his “gargantuan” cigar. the arrangements for the rebuilding of the new town hall accelerated like wildfire, one could pun, had not seven people been killed in the blast. there were more than three dozen people injured in the incident. the then-mayor, János Aidinger, was also wounded. It is a mystery how the puffing shopkeeper managed to survive the explosion.

Jobboldalt fönn: A Városháza és a Grandhotel Palatinus Rechts oben: Das Rathaus und das Grandhotel Palatinus Up on the right: The City Hall and Grandhotel Palatinus

Az irgalmasrendi templom és kolostor zárja délről a Széchenyi teret. Az épületegyüttes története a kapucinusok letelepedésével kezdődött. A részükre emelt templomot 1727-ben szentelték föl, a hozzájárulást pedig, hogy rendházuk is lehessen, 1731-ben kapták meg. A rend feloszlatása után a polgári célok évei következtek, egészen addig, amíg az évszázad végén Krausztak János György, egy derék tímár és molnár alapítványt nem tett irgalmasrendi kórház építésére. Innen tovább aztán évszámok labirintusába veszünk, ha látni szeretnénk a teljes történetet. Nem lévén azonban az egész könyvre csak kétszáz oldalunk, engedelmükkel gyorsítok, hátha megtaláljuk a kijáratot. tehát. 1803-ban már állt a kórházi rész, de még nem használták. Később persze beüzemelték, sőt, 1873-ban negyvenágyasra bővítették. A templom és a patikaszárny északi homlokzatának átépítésére (Kirstein Ágoston tervei alapján) 1891-ben került sor. A templombelsőt 1908-ban restaurálták. A dongaboltozatra ekkor festette föl tiepolo képeinek másolatát Graits endre. A templom előtti kis téren, egyébként közel az előbb említett Kádi csurgója helyéhez, áll zsolnay díszkútja. A család kiválóságai közül Miklós adományozta a városnak. A nagyszentmiklósi aranykincs egyik ökörfejes csészéjét formázza.

Die Kirche der Barmherzigen Brüder und Schwestern und das Kloster begrenzen den Széchenyi-Platz an seiner Südseite. Die Geschichte des Gebäudekomplexes begann mit der Niederlassung der Kapuziner. Die auf ihrem teil errichtete Kirche wurde 1727 eingeweiht, die Genehmigung für den Bau eines Ordenshauses erfolgte 1731. Nach der Auflösung des Ordens wurde das Gebäude jahrelang für zivile zwecke genutzt, solange bis György Krausztak János, ein Gerber und Müller, eine Stiftung zum Bau eines Barmherzigen-Orden-Krankenhauses gründete. Die Geschichte der folgenden Jahre führt in ein Labyrinth. Da nicht die gesamten zweihundert Seiten dieses Buches damit gefüllt werden sollen, sei darauf verwiesen, dass 1803 schließlich ein teil des Krankenhauses stand. War er zunächst noch ungenutzt, wurde er im weiteren verlauf in Betrieb genommen und 1873 sogar auf vierhundert Betten erwiert. Der umbau der beiden Fassaden – der Kirche und des Apothekenflügels (nach den Plänen von Ágoston Kirstein) – erfolgte 1891. Der Innenraum der Kirche wurde 1908 restauriert. endre Graits bemalte damals das Daubengewölbe mit Reproduktionen von tiepolo. Auf dem kleinen Platz vor der Kirche steht, nah des Ortes, an dem sich der bereits erwähnte, Kadi-Brunnen befand, ein zsolnayzierbrunnen. eines der berühmten Familienmitglieder, Miklós, stiftete ihn der Stadt. Der Goldschatz des Großsanktnikolaus formt eine mit Ochsenköpfen umrankte Schale.

the Church and Monastery of the Hospitaller Brothers can be found on the southern side of Széchenyi Square. the history of the building complex began with the settlement of the Capuchins. the church was originally built for them and was consecrated in 1727. the Capuchins were licensed to construct a monastery adjoining their church in 1731. After the order was dissolved, the buildings were used for various secular functions until, at the end of the 18th century, János György Krausztak, an acknowledged miller and tanner established a foundation for the building of a hospital for the Hospitaller Brothers. the history which followed is a labyrinth of dates. In lack of space, let us skip those years, with your consent, and find our way out of this labyrinth. there we go. the hospital part of the building was completed as early as 1803 but was not put into use until much later. In 1873, the hospital expanded to 40 care beds. the church and the northern façade of the pharmacy part were reconstructed in 1891 (according to Ágoston Kirstein’s plans). When the church interior was restored in 1908, endre Graits painted replicas of tiepolo’s paintings on the vaults. On the little square in front of the church, close to the place where Kadi’s well had stood earlier, the zsolnay drinking fountain can be seen. the fountain was donated to the city by Miklós, one of the many famous zsolnays. the major motif of the fountain is a bull’s-head which can be traced back to a drinking vessel found in the Golden treasures of Nagyszentmiklós.

A Széchenyiről a Jókai térre két, kelet felé tartó utcácska vezet. Az északin a pécsi villamos vasútra emlékeztető (mellesleg: nem eredeti) sínpár is a város egyik leghangulatosabb, mediterrán vidékek fényeit idéző, szabálytalan alakú négyszögébe terel. első ismert neve a Fischmarkt (1722), a valaha itt működött halpiacra utal. Számtalan névváltozata maradt ránk egyébként, 1893 óta nevezzük Jókainak. Mai arculatát 2001-ben, Pál zoltán és Bencsik István szobrászművészek és Dévényi Sándor építész tervei alapján nyerte el. Legnevezetesebb épülettömbje erre felé az elefántos arcát mutatja. Nevét a XIX. században benne működött Fehér elefánt vendéglőről és táncházról kapta. Az 1870-es években, viszonylag rövid ideig Az elefánthoz címzett fűszerüzlet is itt volt. A déli oldalon, a tömbbel szemben műemlék jellegű házacskák emelkednek – javarészt a XIX. században nyerték el mai arcukat. ezekben az épületekben kisebb-nagyobb megszakításokkal működtek vendéglátóhelyek, apróbb éttermek, cukrászdák. A tömb nyugati szárnyában a Széchenyi tér 7-es és 8-as számú házainak összekapcsolásával alakították ki az emeleti részben, és a tetőtérben a Művészetek Házát. Legattraktívabb részei az úgynevezett Hoitsy-ház (a 7-es), a barokk korból ránk maradt, igényesen helyreállított, festett szobáival. Apró történet: a Jókai tér 2-es számú házának a főtérre néző oldalán működött egy – mai kifejezéssel, kissé átírva a látványpékség fogalmát, úgy mondanánk – látványműtő. Gerdenics doktor, a városi sebész főorvos fogadta itt pácienseit, és a kisebb beavatkozásokat bárki megtekinthette az utcáról.

vom Széchenyi-Platz aus verlaufen zwei kleine Straßen Richtung Osten zum Jókai-Platz. In der nördlicheren der beiden führt auch ein, an die Pécser Straßenbahn erinnerndes Schienenpaar zum diesem stimmungsvollen, unregelmäßig geformetem Platz mit mediterranem Flair. Sein erster dokumentierter Name Fischmarkt (1722) – deutet darauf hin, dass sich hier irgendwann einmal ein Handelsplatz für Fische befand. Der Platz erlebte zahlreiche Namenswechsel durch und heißt seit 1893 Jókai-Platz. Sein heutiges erscheinungsbild erhielt er auf der Basis der Pläne der Bildhauer zoltán Pál und István Bencsik und des Architekten Sándor Dévényi. Der berühmteste Gebäudeblock in dieser Richtung ist das sogennante elefantenhaus. Seinen Namen erhielt es von dem Gasthaus und tanzlokal Weißer Elefant, das hier im 19. Jh. betrieben wurde. In den 1870er Jahren gab es hier für relativ kurze zeit auch das Gewürzgeschäft Zum Elefanten. An der südlichen Seite, gegenüber des elefantenhauses, erheben sich Häuschen mit Denkmalcharakter – zum größten teil erhielten sie ihr heutiges Aussehen im 19. Jh. In diesen Gebäuden wurden mit kleineren und größeren Pausen Gaststätten, kleine Restaurants und Konditoreien betrieben. Im Westflügel des Komplexes sind die Gebäude mit den Adressen Széchenyi-Platz 7 und 8 miteinander verbunden und bilden im 1. Stock und im Dachgeschoss das Haus der Künste. Der attraktivste teil des Komplexes ist das sogenannte Hoitsy-Haus (Nr. 7), ein Überbleibsel aus der Barockzeit, anspruchsvoll restauriert und mit bemalten zimmerwänden. Im Haus Jókai-Platz 2, auf der zum Hauptplatz Seite, gab es eine medizinische Attraktion der besonderen Art: Doktor Gerdenics, der Städtische Oberchirurg, empfing hier seine Patienten und kleinere operative eingriffe konnten durch Shaufenster von der Straße aus beobachtet werden.

two little streets running east connect Széchenyi and Jókai Squares. On the pavement of the one further to the North, a short fraction of (not authentic) tram rails – a fond memento of the tram that used to run in Pécs – also points to the direction of the ambient, irregularly shaped Jókai Square, with its lights reminiscent of the Mediterranean. Fischmarkt (1722), an earlier name of the square, shows that it originally served as a fish market. the square was named Jókai in 1893 before which date it had been called various names. Its image as we know it today was created in 2001, after the plans of the sculptors zoltán Pál and István Bencsik, and of the architect Sándor Dévényi. the most famous building on this side of the square is the so-called elephant House. It was named after the inn and dance-house The white elephant that used to be run in the building in the 19th century. In the 1870s, there was also a grocery store called To the elephant operating in the house for a short while. On the Southern side of the square, across from the city block with the elephant House, there are small memorial buildings. their final construct was developed in the 19th century. Formerly, there were inns, smaller restaurants and cafeterias run in these buildings. the House of Arts and Literature was created on the upper floors and under the mansard roofs of the western wing of the block, with the merging of houses number 7 and 8 on Széchenyi Square. Its greatest attraction is the so-called Hoitsy House (at number 7) with its beautifully restored suite of Baroque painted rooms. House No. 2 in Jókai Street has a tiny little story to it. there was once a genuine operating theatre in it, facing the main square. the City Surgeon, Dr. Gerdenics would receive his patients here, and anyone passing by could observe the surgical and medical interventions from the street, through a shop-window.

Az Assisi Szent Ferencet ábrázoló bronzszobrot Bársony György készítette 1939-ben. A ferencesek pécsi jelenlétét egyébként egy meglepően korai, 1280 körül kelt oklevél említi először. egykori és mai rendházuk volt turistaszálló, később Hotel Minaretnek nevezték. utóbb a hotel éveken át várt a fölújításra, egészen addig, amíg aztán a ferencesek vissza nem kapták az épületet. Az egykori vendégfogadóból a tulajdonképpeni alagsorban és a város legszebb kerthelységében maradt valami hírmondónak: a Minaret étterem. Sokáig a legendás Pintér György üzemeltette. Itt volt a város első kínai étterme is. Különös egyébként, hogy a mai Pátria Hotel is a ferencesek birtokában lévő területre épült – 1948-ban ugyanis elfelejtették államosítani a telket. A rendház utcára néző homlokzata egyszerű, de szépek az ablakok 1768-ban készült, barokk kosárrácsai. Az épület előtti kőrajzolat a középkori ferences templom gótikus szentélyének maradványait mutatja. A mellette magasodó, mai templom helyén állt részben Memi pasa dzsámija. Ma úgy gondoljuk, hogy az egykori kolostor Memi medreszéjének, vagyis főiskolájának adott otthont a hódoltság idején. A templomot 1715-ben vették vissza a rendbéliek, és mindjárt el is adták a dzsámi ólomtetejét, hogy az épület javításának költségeit ebből fedezzék. 1727-ben megszüntették a keletre néző szentélyt – nyugatra nézővel váltották föl. 1745-ben fogtak hozzá a mai torony építéséhez, amely 1807-ben kapta barokk stílusú hagymakupoláját. A barokk berendezésből a sekrestye intarziás szekrényei és az oltárok maradtak ránk. A templom utolsó nagy átalakítása 1925-ben ért véget. Keleti homlokzata előtt török fürdő maradványait tárták föl.

Die Bronzestatue, die den Heiligen Franz von Assisi darstellt, wurde 1939 von György Bársony erschaffen. Die erste urkundliche erwähnung der Franziskaner in Pécs geht auf einen erstaunlich frühen zeitpunkt, in etwa auf das Jahr 1280 zurück. zeitweise wurde das ehemalige FranziskanerKloster als touristen-Hostel genutzt; später erhielt es den Namen Hotel Minaret. Im Laufe der zeit wurde das Hotel renovierungsbedürftig, diese erfolgte jedoch so spät, dass das Gebäude schließlich an den FranziskanerOrden zurückging. Das heutige Restaurant Minarett ist das letzte Überbleibsel des ehemaligen Gästehauses. es befindet sich im Keller des Gebäudes und im Garten – nebenbei gesagt: dem schönsten der Stadt. Das Restaurant wurde lange zeit von dem legendären György Pintér betrieben. Auch das erste chinesische Restaurant der Stadt befand sich hier. Überraschenderweise wurde das Hotel Pátria ebenfalls auf einem Gelände gebaut, das eigentum der Franziskaner war; während der kommunistischen verstaatlichung 1948 wurde das Anwesen versehentlich vergessen. Die Fassade des heutigen Klosters wirkt einfach, doch sie ist mit wunderschönen Fenstern, mit Barockrahmen aus dem Jahr 1768 versehen. Das Steinmuster vor dem Gebäude skizziert die Überreste des gotischen Schreins der mittelalterlichen Franziskanerkirche. Ganz in der Nähe, teilweise am Ort der heutigen Kirche, stand früher die PaschaMemi-Moschee. Heute geht man davon aus, dass das Kloster während der Osmanischen Herrschaft das Heim von Memis Madrasah oder das College war. 1715 ging das Kolster wieder in den Besitz der Machthabenden über, diese verkauften sofort das Bleidach der Moschee, um damit die Kosten für die Renovierung decken zu können. 1727 befreite man sich von dem nach Osten gerichteten Heiligtum – und ersetzte es durch eines, das nach Westen hin ausgerichtet war. 1745 begann der Bau des turms, der heute noch zu sehen ist und der seine barocke zwiebelturmkuppel 1807 erhielt. von den barocken elementen sind bis heute die geschnitzten Intarsien im Schrein erhalten geblieben. Die letzte vollständige Rekonstruktion der Kirche wurde 1925 beendet. vor der östlichen Fassade der Kirche wurden Überreste eines türkischen Bades ausgegraben.

the bronze statue depicting St Francis of Assisi was created by György Bársony in 1939. the presence of the Franciscans in Pécs is first mentioned in a certificate from a surprisingly early date, circa 1280. there was a period when the Franciscan’s onetime and present friary was used as a hostel for tourists; this was later named Hotel Minaret. With the passing of time, the hotel grew ripe for renovation, which was, however, late in coming – so late that finally the building was returned to the Franciscan order. today’s Restaurant Minaret is the last remnant of the former inn. It operates in the basement of the building and in its garden – the most beautiful one in the city, by the way. the restaurant was for a long time run by the legendary György Pintér. the first Chinese restaurant of the city opened here too. Curiously, today’s Hotel Pátria was also built on a site under Franciscan ownership; the estate in question was accidentally left out during the 1948 Communist nationalizations. the façade of the present friary looks simple, but ornament is provided by the beautiful Baroque bar-windows dating from 1768. the stone pattern in front of the building delineates the remains of the Gothic shrine of the medieval Franciscan church. It was near here, partially on the site of the present church, where Pasha Memi’s mosque once stood. today it is believed that during Ottoman Rule the monastery was home to Memi’s madrasah, or college. the order regained possession of their monastery in 1715, and they immediately sold the mosque’s lead roof in order to raise money to cover the costs of renovation. In 1727, they got rid of the shrine facing the east – they replaced it with one facing the West. In 1745, they commenced the building of the tower which we can still see today, and which received its Baroque style onion dome in 1807. Of the Baroque items, the carved inlaid cabinets in the shrine and the altars have been bestowed upon us. the last overall reconstruction of the church was completed in 1925. In front of the eastern façade of the church, remains of a turkish bath were excavated.

A Kórház tér oldalában húzódik meg Jakováli Hasszán pasa dzsámija a minarettel. A környék a törökök vallási életének központja volt a táncoló dervisek kolostorával, a zarándokházzal és a temetővel. A dzsámit a XvIII. század elején kápolnává alakították, és csak 1961-re kapta vissza eredeti formáját. ekkor tárták föl a korábban elfalazott mihrab-fülkét is. A keresztény felszerelést eltávolították. A körbevett temető sírkövei már korábban odavesztek, többségüket belvárosi középületek építésekor hordták el. A legtöbbet a Széchenyi téri diákotthon alapjába, falaiba építették be. A kolostorból és a zarándokházból egy faldarab sem maradt ránk. Köveiket valószínűleg az egykori pécsi szegényház építéséhez használták el.

An einer Seite des Krankenhaus-Platzes befindet sich die Moschee des Paschas Jakovali Hassan mit ihrem Minarett. Die umgebung, mit dem Kloster der tanzenden Derwische, dem Pilgerhaus und dem Friedhof, war für die türken das zentrum des religiösen Lebens. Die Moschee wurde zu Beginn des 18. Jhs in eine Kapelle umgewandelt und erhielt erst 1961 ihre ursprüngliche Form zurück. Seitdem wird auch die früher eingemauerte Mihrab-Gebetsnische hochgehalten. Die christliche Ausstattung wurde entfernt. Die darum herum angelegten Grabsteine des Friedhofes wurden schon früher entfernt, die meisten trug man während der zeit fort, als die öffentlichen Gebäude in der Innenstadt gebaut wurden. Der größte teil wurde am Schülerwohnheim am Széchenyi-Patz in das Fundament und die Mauern eingebaut. vom Kloster und vom Pilgerhaus blieb kein Mauerstück übrig. Die Steine wurden wahrscheinlich für den Bau des damaligen Pécser Armenhauses verwendet.

On the southern side of Kórház (Hospital) Square, half-hidden from the eye, can be found the Mosque of Hassan Yakovali, with its minaret. the surrounding area once served as the location for one of the religious centers of the turks. Here could be found the monastery of the dancing dervishes, a pilgrims’ home and a cemetery. At the beginning of the 18th century, the Mosque was converted into a chapel, and it only regained its original form in 1961. It was also then that the mihrab (a prayer niche built to face Mecca) which had been walled in, was re-discovered. the Christian items were removed. the gravestones of the cemetery had been lost earlier – most of them were used in the construction of public buildings in the city centre. Most of the stones were built into the foundation and walls of the students’ hostel on Széchenyi Square. Of the monastery and the pilgrims’ home nothing remains. It is thought that their stones were probably used to build the House for the Poor that once stood in Pécs.

Az egyházi igazgatás központja Pécsett az évszázadok során viszonylag hamar elkülönült a város közigazgatásától. egyes feltételezések szerint a bazilika temetőkápolna helyén épült. Mégpedig olyan temetőkápolna helyén, amelyet a IX. században jelentősen kibővítettek, és akkortól már templomként használták. van olyan vélemény, hogy ez volt az a templom, amelyet a salzburgi érsek 853-ban „ad quinque basilicas” fölszentelt. egyházi szempontból akkoriban a salzburgi püspökséghez tartozott a terület. 871 körül készült az irat, amely először említi a római Sopianae utódát Quinque Basilicae néven. A név legalábbis arra utal, hogy a templom nem teljesen új építmény volt, hanem régi, ókeresztény kápolnákat, bazilikákat használtak, újítottak föl. A még meglévő öt sírkápolna adta tehát a városnak a régi, frank nevet, amely mintául szolgált a Szent István alapította pécsi püspökség (Quinque ecclesiae) elnevezéséhez is. Innen eredeztethető aztán a város közkeletű német elnevezése, a Fünfkirchen. Sőt, egyes vélemények szerint az ötös számnév torzult, idegen nyelvi változata köszön vissza a ma használatos Pécs formában is (pjáty, pet etc.). Mások szerint szlovén-kraj-horvát eredetű a kifejezés. A peč kemencét, kályhát, magányos sziklát jelentene ezek alapján. A bazilika kalandos századokat élt át. első püspöke a francia Bonipertus volt, a leghíresebb Janus Pannonius. többször pusztította tűzvész, a török időkben villámcsapás. ez utóbbira a délnyugati toronyban máig látható kőtábla utal, amely az istennyila esztendejét 1631-ben jelöli meg, és beszámol róla, hogy ekkor pusztult el a toronyhoz toldott fa minaret. A megrongálódott tornyot Belgrádi Ahmed aga javítatta ki. A törökök a nyugati részt átalakították Szulejmán dzsámijává, egyebekben iskolaként, gabona- és fegyverraktárként használták. egy 1690-es rajz alapján rekonstruálható a visszafoglalás utáni állapot: a templom tetőzete több helyen beszakadt, egyik tornya fedetlen maradt.

Das kirchliche verwaltungszentrum in Pécs wurde im Laufe der Jahrhunderte (relativ) schnell von der Städtischen verwaltung getrennt. eine these besagt, dass die Kathedrale über einer ehemaligen Friedhofskapelle gebaut wurde, einer, die im 9. Jahrhundert wesentlich erweitert und von da an bereits als Kirche genutzt wurde. einige gehen davon aus, dass dies die Kirche war, die der Salzburger erzbischof 853 ad quinque basilicas weihte. In kirchlicher Hinsicht gehörte das Gebiet damals zum Salzburger Bistum. um 871 wurde eine Schrift angefertigt, die das römische Sopianae unter dem Namen ihrer Nachfolgerin Quinque Basilicae zum ersten Mal erwähnt. Der Name bezog sich wohl darauf, dass die Kirche kein ganz neues Bauwerk war, sondern eine (alte) frühchristliche Kapelle und später als Basilika verwendet und erneuert wurde. Die fünf noch vorhandenen Grabkapellen gaben deshalb der Stadt den alten fränkischen Namen, Quinque ecclesiae, der dann auch als Muster für die Benennung des durch den Heiligen Stefan gegründeten Pécser Bistums diente. Daher kommt wohl auch die allgemein gebräuchliche deutsche Benennung Fünfkirchen. einige gehen sogar davon aus, dass der heute benutzte Name Pécs eine verzerrte Form des zahlwortes fünf ist und die variation der fremden Sprache in der heute gebräuchlichen Form wieder auftaucht (pyat, pet etc.). Anderen Meinungen nach ist der Ausdruck slowenischukrainisch-kroatischer Herkunft. Der ursprung ist dann das Wort peč, was soviel heißt wie Brennofen, Ofen oder einsamer Felsen. Die Kathedrale durchlebte abenteuerliche Jahrhunderte. Ihr erster Bischof war der Franzose Bonipertus, der berühmteste Janus Pannonius. Mehrere Male wurde sie durch Feuer zerstört; in der zeit der türkenherrschaft durch einen Blitzeinschlag. Auf letzteren weist die am südwestlichen turm bis heute zu sehende Steintafel hin, die das Blitz-Jahr 1631 markiert und darüber erzählt, dass damals das auf den turm aufgesetzte Holzminarett zerstört wurde. Der Abt Ahmed Belgrádi ließ den beschädigten turm reparieren. Die türken bauten den westlichen teil zum Suleiman-Dschami um und benutzten ihn gleichzeitig als Schule sowie als Getreide- und Waffenlager. Auf Grundlage einer zeichnung von 1690 lässt sich der zustand nach der Wiedereroberung rekonstruieren: Das Dach der Kirche war an mehreren Stellen eingestürzt, der eine turm blieb ungedeckt.

Over the centuries, the administrative centers of the church and the municipality soon separated in Pécs. the Basilica is said to have been built in place of an early cemetery chapel, which was significantly expanded later in the 9th century, and used as a church. Some believe that this was the church which was consecrated ad quinque basilicas by the Bishop of Salzburg in 853. In ecclesiastical terms, the area then belonged to the Salzburg Diocese. the first mention of Quinque Basilicae as the successor of the Roman Sopianae is in a manuscript from around 871. the name suggests that the church was not built from scratch but using the materials and architectures of early-Christian chapels and old basilicas. In conclusion, the five cemetery chapels that still exist even today gave the city its old Frankish name, which later served as the basis for the naming of the Pécs Diocese founded by King Stephen I: Quinque Ecclesiae. the popular German word for Pécs, Fünfkirchen (‘five churches’) can also be traced back to this idea. Some even believe that the currently used name ‘Pécs’ is also a distorted, foreign version of the word ‘five’ (‘pyat’, ‘pet’, etc.) Others hold that it is of Slovakian-Kraj-Croatian origin. According to this explanation, the word ‘peč’ means ‘oven’, ‘furnace’ or ‘lonely cliff ’. the Basilica has been through some rough times over the centuries. A French bishop, Bonipertus, was the first to serve here. It was destroyed by fire many times, and during the period of turkish occupation, it was struck by lightning. this latter fact is commemorated by a stone sign still on display in the South-Western tower, which designates the year 1631 as the year of the “Arrow of God”, and reports that it was at this time when the wooden minaret once affixed to the tower was demolished. Renovation work on the crushed tower was commissioned by Aga Achmed of Belgrade. the turks converted the Western parts of the temple into a mosque of Suleiman’s, while the remaining parts were used as a school and stores for cereals and weapons. the condition of the post-occupation Basilica can be deduced from a plan dating from 1690: the roof of the temple was extensively wrecked, and one of the towers had its cap missing.

A Bazilika számtalan átalakítása során legmeglepőbb arcát Pollack Mihály tervei nyomán nyerte el. 1805 és 1827 között sajátos, gót stílusjegyeket kapott az épület. Sem történetéhez, sem a várostörténethez nem volt ennek az átformálásnak semmi köze. A tornyokat egyformára és várbástyaszerűre képezték ki. Különös, hogy még ebben az időben is fölfedezhető a salzburgi kapcsolat, ugyanis a dalmáciai mellett az ottani bányákból szállítottak fehér márványt a baluszteres árkádsor kialakításához. ekkor állították föl Bartalits Mihály pécsi művész négy méter magas apostolait, amelyeket a század végén cseréltek ki Kiss György homokkő szobraival. A Bartalits-szobrok egyébként a Papnövelde utca 1. udvarában láthatók. viszont a bazilika homlokzatán ma álló szobrok 1963 óta nem Kiss György idővel teljesen tönkrement alkotásai, hanem Antal Károly munkái. A Bazilika utolsó nagy átformálását jegyző, bécsi építész, Friedrich von Schmidt nevéhez kapcsolható a templom mai megjelenési formája, mely az 1882-91-es átépítéskor alakult ki. egyébként a munkálatokat kezdetben a kényszerűség irányította. A bazilika főfalai ugyanis a XvIII. században megrokkantak, mert fafödém, és nem boltozat hordására készültek. A Pollack-féle átalakítás csak ideiglenesen orvosolta a bajokat, tehát annak, hogy az 1800-as évek végén újra hozzányúltak az épülethez, kezdetben nem elsősorban szépészeti, esztétikai, hanem sokkal inkább statikai okai voltak. Bár az is nyilvánvaló volt, hogy akkori a Pollack-design igen hamar – meglehet, már építésekor – erkölcsileg és művészi, művészeti értékét tekintve is elavult. A déli oldalról látható Rétfalvi Sándor-féle kettős bronzkapu egészen újkori alkotás (2000), ám nem nehéz megjósolni, hogy maradandó művészeti érték.

Das überraschendste Aussehen erlangte die Kathedrale im verlauf ihrer zahlreichen umgestaltungen auf den Spuren der Pläne von Mihály Pollack. Weder in der Geschichte der Kathedrale noch in der Geschichte der Stadt hat es je eine solche umgestaltung gegeben. Die türme formte man alle gleichförmig als Basteitürme. Überraschend ist, dass sich feststellen lässt, dass auch in dieser zeit eine verbindung mit Salzburg bestand, neben den dalmatinischen wurde auch aus den ottonischen Bergwerken weißer Marmor für die erstellung der Baluster Arkadenreihe hierher transportiert. In dieser zeit stellte der Pécser Künstler Mihály Bartalits seine vier Meter großen Apostel auf, die zu ende des Jhs gegen Georg Kiss´ Sandstein Statuen ausgetauscht wurden. Die Bartalits-Statuen sind übrigens im Hof der Papnövelde-Straße 1 zu sehen. Die heute an der Fassade der Kathedrale stehenden Statuen sind nicht die seit 1963 mit der zeit völlig zerfallenen Werke von Georg Kiss, sondern die Arbeiten von Károly Antal. Den letzten großen umbau der Kathedrale verzeichnete der Wiener Architekt Friedrich von Schmidt. Damit verbunden erhielt das Bauwerk sein erscheinungsbild, das sich während der umbauten von 1882 bis 1891 herausbildete. Am Anfang waren die Arbeiten übrigens aus der Not gebüren. Die Hauptmauern der Kathedrale waren nämlich im Laufe des 18. Jhs altersschwach geworden, da ihre Holzdecken nicht dafür gebaut waren, ein Gewölbe zu halten. Der von Pollack geplante umbau konnte die Probleme nur provisorisch beheben. Der Grund dafür, dass man sich das Bauwerk ende des 19. Jhs wieder vornahm, hatte also zu Beginn weniger ästhetische, als vielmehr statische Gründe – obwohl es bereits offensichtlich war, dass das damalige Pollack-Design bald, möglicherweise schon während des Baus, in Bezug auf moralische und künstlerische Werte veraltet sein würde. Die zwei an der südlichen Seite zu sehenden Sándor-Rétfalvi-artigen Bronzetore sind ganz neuzeitliche Werke (2000), obwohl es nicht schwer ist zu prophezeien, dass es sich um bleibende künstlerische Werte handelt.

In a series of renovations, the most extraordinary image of the Basilica was created between the years 1805 and 1827, based on Mihály Pollack’s Gothicising plans. the conversion had nothing to do with the history of either the cathedral or the city. the church was given identical towers which looked more like bastions. Curiosly, the city still had connections with Salzburg; the white marble used for the construction of the balustered arcades was brought from Salzburgian mines, apart from the Dalmatian ones. It was also then that the four-meter tall apostles sculpted by the Pécs-based artist Mihály Bartalits were positioned on the façade. At the end of the 19th century, they were replaced by György Kis’s sansdstone statues. Bartalits’s figures, by the way, can today be seen in a courtyard at 1 Papnövelde Street. the statues standing on the façade of the Basilica today, however, are no longer those of György Kis; his works completely wore away with time and were finally replaced by Károly Antal’s apostles. the final construct of the Basilica as we know it today was developed in 1882-91, and is interconnected with the name of the viennese architect, Friedrich von Schmidt. Construction work was first dictated by necessity. the building walls of the Basilica, which had been originally built to support a wooden roof, started to crack under the pressure from the vaulted ceiling in the 18th century. Pollack’s reconstruction work was only a temporary solution to the problem. the main reason, therefore, why the church had to be altered at the end of the 1800s was statics and not aesthetics. Nevertheless, the out-datedness of Pollack’s design was also obvious, both morally and artistically. today’s double-wing bronze gate on the southern side of the church is the work of Sándor Rétfalvi from the year 2000. Despite its novelty, it is easy to foresee that this piece of art holds lasting value for the future.

A Bazilika alkonyati látképe északkeletről Abendlicher Blick auf die Kathedrale aus nordöstlicher Richtung A north-eastern view of the Basilica at dawn

Schmidtet egyébként bírálta a városi sajtó, amely megállapította, hogy „a pécsi Székesegyházból bárminő tiszta és egységes stílusú épületet alakítani teljes lerombolása nélkül nem lehet”. Bírálhatnánk mi is. tevékenysége nyomán ugyanis középkori ajtók, ablakok, falfestmények – pótolhatatlan értékek pusztultak el. Még olyan falaknak sem kegyelmeztek, amelyeken épen kivehetők voltak gótikus és román stílusú freskók. (ezekről pusztán akvarell (sic!) -másolatok készültek.) 1883 tavaszán már csak a tornyok alsó része és az altemplom állt az akkori Székesegyházból. Keringett egy legenda arról, hogy Schmidt azért volt ilyen kegyetlen, mert fölmenőinek egyike az 1848-49-es szabadságharcban vesztette életét. ennek azonban több dolog ellentmond. Legfőképpen maga az érintett, aki ideérkezésekor így nyilatkozott: –… a helyreállításnak, amennyire csak lehet, az épület meglévő részeihez kell alkalmazkodnia. Aztán nagyon rövid idő elmúltával a teljes újjáépítést szorgalmazó Dulánszky Nándor püspök mellé állt. vajon mi győzhette meg ilyen hirtelen? Kideríthetetlen ma már. A bosszúelmélet egyébként az engedélyeztetés miatt sem állja meg a helyét. A terveket 1882. március 28-án elfogadta a Műemlékek Országos Bizottsága, majd egy nappal később, változtatás nélkül trefort Ágoston miniszter is. tehát nem beszélhetünk egyéni akcióról. Inkább a műemléki helyreállítás két századvéggel ezelőtti értelmezése eredményezte a ma is látható, egyébként nemes megjelenés elfogadását. Más kérdés, hogy a munkálatok során az eredeti tervekben egyáltalán nem szereplő, azok mértékét jóval meghaladó bontásokra került sor, hol statikai okokra hivatkozva, hol a nélkül. Szólnunk kell még a Bazilika szokatlanul nagyméretű altemplomáról is. Formáját a kialakulás-történet magyarázza. Néhány esztendővel ezelőtt, amikor a régészek megtalálni vélték Janus Pannonius földi maradványait, itt helyezték – remélhetően most már tényleg – végső nyugalomra. Schmidt wurde von der Stadtpresse kritisiert, die der Meinung war, dass „es unmöglich sei, die Pécser Kathedrale zu einem symmetrisch reinen und einheitlichen Gebäude umzugestalten, ohne sie dabei volkommen zu zerstören”. Die zweifel scheinen angebracht. Die Spuren von Schmidts tätigkeit waren, dass mittelalterliche türme, Fenster, Wandmalereien – unersetzbare Werte – zerstört wurden. Selbst die Mauern, an denen eindeutig Fresken im römischen und gotischen Stil zu finden waren, wurden nicht verschont. (Hiervon wurden lediglich Aquarell-Kopien angefertigt). Im Frühling 1883 standen von der damaligen Kathedrale erst die unteren teile der türme und die unterkirche. es war eine Legende im umlauf, die besagte, dass Schmidt deshalb so gnadenlos war, weil einer seiner vorfahren im Freiheitskampf 1848/49 sein Leben verloren hatte. viele Dinge sprechen jedoch gegen diese these. In erster Linie der Betroffene selbst, der sich bei seiner Ankunft folgendermaßen äußerte: –„Die Restaurierung muss sich soweit wie möglich an die vorhandenen Gebäudeteile anpassen.” Kurze zeit später stand auch der den gesamten Neubau betreibende Bischof Nándor Dulánszky hinter ihm. es ist heute nicht mehr nachvollziehbar, wie Schmidt diesen hatte plötzlich überzeugen können. Die Rachetheorie scheidet als erklärung auch aufgrund der offiziellen Genehmigung aus. Am 8. März 1882 nahm die Landesdenkmalkommission die Pläne an, tags darauf ohne Änderungen auch Minister Ágoston trefort. es handelt sich also nicht um die Aktion eines einzelnen. Wahrscheinlicher ist, dass sich in der heute noch sichtbaren – im übrigen durchaus edlen erscheinung – das Restaurationsverständnis aus der zeit vor 200 Jahren wiederspiegelte. eine ganz andere Frage hingegen ist es, inwieweit die ursprünglichen Pläne während der Arbeiten eingehalten wurden und in welchem Maße eine umfangreichere zerstörung vorgenommen wurde, als in den ursprünglichen Plänen vorgesehen war, und inwieweit diese statische Gründe hatte. Bemerkenswert an der Kathedrale ist zudem ihre ungewöhnlich große unterkirche. Ihre Form erklärt sich durch ihre entstehungsgeschichte. vor einigen Jahren, als die Archäologen die vermeintlichen irdischen Überreste Janus Pannonius´ fanden, betteten sie ihn hier – diesmal hoffentlich wirklich – zur letzten Ruhe. Schmidt, by the way, was harshly criticized by the local press at the time, which contended that “the Cathedral of Pécs cannot be altered in a clear and unified manner without demolishing the building as such.” And we too shall be critical. Why? As a result of Schmidt’s actions, entire medieval doors, windows and frescos disappeared – irreplaceable treasures were allowed to perish. the works he instigated did not spare even walls with intact Gothic and Roman style frescos adorning them (of these only watercolor (!) copies were made.) the destruction was so great that by the spring of 1883 only the lower parts of the towers and the crypts were left of the former Cathedral. A legend sprang up that the reason why Schmidt was so merciless was because one of his ancestors had died in the 1848-49 revolution, in which the Hungarians fought against the Austrians, for their liberty. this theory, however, is contradicted by many facts. First of all, by the manifesto of the person in question, who, upon his arrival, declared: “Reconstruction, as far as possible, must pay heed to the building’s existing structure.” He proved, however, more than quick to pay heed to Bishop Nándor Dulánszky’s expressed preference for an entire makeover of the Basilica. What made him change his mind so suddenly? this is yet another question whose answer escapes us today. the second reason, incidentally, why the revenge theory does not stand firm is because the plans were endorsed at a governmental level. On March 28th 1882, Schmidt’s proposal passed through the National Committee of Monuments and, one day later, was ratified by Minister Ágoston trefort. the enterprise therefore cannot be labeled an individual endeavor. Rather, contemporary notions of what the reconstruction of monuments should entail resulted in the cathedral attaining its current, admittedly rather noble, appearance. It is quite a different story, though, that during construction works, considerably more extensive demolition was carried out than had been detailed in the original plans, some of which was, ostensibly, necessary for structural reasons, and some of which was not. Mention must be made of the unusually large crypt of the Basilica. the history of the church offers an explanation for the curiosity of its shape. A few years ago when archeologists thought to have found the remains of Janus Pannonius, it was in this crypt that the body of the great humanist and poet was buried (this time hopefully to rest in peace).

Alul, jobbra: Janus Pannonius nyughelye Unten rechts: Die Ruhestätte Janus Pannonius Down on the left: The resting place of Janus Pannonius

A Bazilika által északról lezárt tér nyugati oldalát határoló püspöki palota középkori eredetű, de a Xv-XvI. században reneszánsz stílusban újjáépítették. Mint oly sok épületünk, úgy a török időket ez is viszonylag szerencsésen átvészelte, de a felszabadító harcok illetve seregek nem kímélték meg. A XvIII. század első felében, a nyugati oldalon gazdasági szárnnyal zárták le az arrafelé addig nyitott teret, majd 1751-ben Klimó György püspök az egész tömb teljes átépítését kezdeményezte. Az akkori átalakításról fogalmat alkothatunk, ha megcsodáljuk a kerti homlokzatot, amely Pécs egyik legszebb barokk emléke. A nyugati homlokzat 1838 és ’52 között Scitovszky János, későbbi esztergomi érsek utasítására neoreneszánsz alakot öltött. A palotában őrzik azt a hat brüsszeli gobelint, amelyet Mária terézia adományozott Klimó György püspöknek. A nagyméretű textíliákon Mózes története elevenedik meg. Számtalan egyéb berendezési tárgy, festmény, egyházi és világi szempontból is jelentős értéket képviselő műkincs, könyv, sőt, vadásztrófea mellett itt látható még egy megkapóan szép szobor, zala György Piétája. és akkor még egy művészeti érték: a keleti homlokzat erkélyén Liszt Ferenc ácsorog. varga Imre alkotása 1983 óta látható a mai helyén.

An der westlichen Seite des Platzes, der im Norden durch die Kathedrale begrenzt wird, steht der Bischofspalast, er ist mittelalterlichen ursprungs, wurde jedoch im 15. und 16. Jahrhundert im Sezessionsstil erneuert. Wie viele der damaligen Gebäude hat auch dieses die türkenzeit relativ gut überstanden; die Befreiungskämpfe bzw. deren Kämpfer verschonten es hingegen nicht. In der ersten Hälfte des 18. Jhs wurde der bis dahin in diese Richtung offene Platz durch einen neu errichteten Wirtschaftsflügel begrenzt. 1751 veranlasste Bischof György Klimó dann den völligen umbau des gesamten Blockes. Die zum Garten hin gerichtete Fassade, eines der schönsten Barockdenkmäler in Pécs, erlaubt einen einblick in die damalige umgestaltung Die Westseite erhielt zwischen 1838 und 1852 auf Anweisung János Scitovszkys, des späteren erzbischofs von Gran, eine neue Form im Stil der Neorenaissance. Im Palast wachen die sechs Brüsseler Gobelins, die Maria theresia Bischof Klimó schenkte. Auf dem großflächigen textil wird die Geschichte von Moses lebendig. Neben zahlreichen anderen einrichtungsgegenständen, Gemälden, kirchlich oder weltlich repräsentativen Kunstschätzen von bedeutendem Wert, Büchern und Jagdtrophäen ist hier zudem eine ergreifend schöne Statue, György zalas Piétà, zu sehen. ein weitere Kunstwerk auf dem Balkon an der Ostseite: Franz Liszt. Das Werk Imre vargas ist seit 1983 an seinem heutigen Platz zu sehen.

the western side of the square with the Basilica to the North is bordered by the Palace of the Bishop of Pécs. the building dates back to the middle ages but was reconstructed in the 15th-16th centuries in Renaissance style. Similarly to a number of other buildings in Pécs, this one was also lucky to survive turkish times relatively intact, only to be destroyed by the liberating forces. At the beginning of the 18th century, a new utility wing was added to the palace, blocking the entrance to the square from the West. In 1751, Bishop György Klimó initiated the complete reconstruction of the block. One can have an idea of the makeover by taking a look at the façade which overlooks the garden; it is a most beautiful memento of the Pécs Baroque. Between 1838 and 1852, the eastern façade was given a Neo-Renaissance surface as a result of the restoration ordered by János Scitovszky, who later became Bishop of esztergom. the Palace gives home to the six tapestries that were made in Brussels and were given as presents from Maria theresa to Bishop György Klimó. the large-size textiles depict the story of Moses. In addition to the great number of art treasures, paintings, pieces of furniture, books and even hunting trophies, Pietà, a touching beautiful statue by György zala can also be found here. And a final piece of art: on the balcony of the eastern façade, we catch sight of Franz Liszt, standing around. Imre varga’s statue has been exhibited here since 1983.

A nagy képen: A Püspöki palota lépcsőháza Großes Bild: Das Treppenhaus des Bischofspalastes In the large photo: Stairwell in the Bishop’s Palace

A pécsi vagy Pécsről készült fényképek között gyakran tűnik föl egy-egy a Püspökvár környékéről, Janus Pannonius szobrával, a Barbakánnal. A volt déli püspökkertet néhai Cserháti József megyéspüspök adományozta a városnak. A várfalhoz úgynevezett nyaktaggal kapcsolódó, hengeres, nagyméretű kaputorony, a barbakán megépítését egyesek Kinizsi Pál nevéhez kötik. Kinizsi 1498-ban járt a városban, a török elleni erődítményeket megszemlélni, sőt, várában, Nagyvázsonyban is áll egy – bár jóval kisebb méretű – barbakán. Azt viszont kevesen tudják, hogy a püspöki palota nyugati oldalán lévő árokban Új-fürdő néven egykoron előkelő mulatóhely működött. városszerte beszélt szenzációnak számított például, amikor egy ízben az öreg Prandau bárónő (Majláth Gusztáv későbbi püspök nagymamája) idevezette a leányát. Az 1800-as évek közepén az ilyesmi nem volt mindennapos esemény. utóbb mégis teniszpálya került ide, mert a szórakozóhely tönkrement. Bukását állítólag a Mária utcában épült színház hozta el. Ott ugyanis egy rafinált emeltyű segítségével, néhány órai munkával a nézőteret egy szintbe lehetett hozni a színpaddal. Így az egész színház táncteremmé alakult. Az úri közönség távol tarthatta magát a parketten izzadóktól, és az eseményeket a páholyokból, a valamivel szegényebbek pedig a karzatokról kísérhették figyelemmel.

unter den Fotographien von oder über Pécs taucht oft die umgebung der Bischofsburg mit der Statue von Janus Pannonius und dem Barbakán auf. Den ehemaligen Bischofsgarten stiftete der verstorbene Diözesenbischof, József Cserháti, der Stadt. Der Bau des mit der Burgmauer durch das sogenannte Halsglied verbundenen, zylinderförmigen und großräumigen torturms, des Barbakáns, wird Pál Kinizsi zugeschrieben. Kinizsi hielt sich 1498 in der Stadt auf, um die gegen die türken errichtete Festung zu inspizieren. ein ähnlicher, wenn auch deutlich kleinerer torturm befindet sich auch in seiner Burg in Großwaschon. Wenig bekannt hingegen ist, dass in dem auf der Westseite des Bischofspalastes liegenden Graben unter dem Namen Új-fürdő einstmals ein vornehmes Nachtlokal betrieben wurde. Als einmal die alte Baronin Prandau (die Großmutter des späteren Bischofs Gusztáv Majláth) ihre tochter hierherführte, sprach die ganze Stadt über diesen sensationellen Fall. In der Mitte des 19. Jhs war so etwas nicht alltäglich. Später wurde hier jedoch ein tennisplatz errichtet, da das Nachtlokal zugrunde ging. Angeblich brachte das in der Maria-Straße gebaute theater es zu Fall. Dort konnte man nämlich mit Hilfe eines raffinierten Hebels und einigen Stunden Arbeit den zuschauerraum auf eine Höhe mit der Bühne heben. So wurde das ganze theater zum tanzsaal. Das herrschaftliche Publikum konnte sich fern ab der auf dem Parkett Schwitzenden aufhalten und die ereignisse aus der Loge, die etwas Ärmeren von der Galerie aus, aufmerksam verfolgen.

the area around the Bishop’s Castle with the Barbican and the statue of Janus Pannonius is a photography favorite. the once Bishop’s Garden in the South was donated to the city by the late Diocesan Bishop, József Cserháti. the Barbican is a large, circular bastion or a fortified gate tower, which is attached at the neck to the castle proper. Some believe that Pál Kinizsi had it built. the general visited the city in 1498, to survey the fortifications in the area that were set up against the turks. there is also a similar – but much smaller – bastion standing in Kinizsi’s Nagyvázsony Castle. Only a few people know, however, that in the lower area on the northern side of the Palace there used to operate an elegant public house called ‘New Bath’. It was a talk of the town, for example, when the elderly Baroness Prandau (grandmother to Gusztáv Majláth, the later bishop) first introduced her daughter to the saloon. this was something out of the ordinary in the mid-1800s. Nevertheless, the area was later used as a tennis court after the establishment had gone bankrupt. Allegedly, its downfall was brought about by the building of the playhouse in Maria Street. there was a tricky device there that could bring the stalls to the level of the stage in only a matter of hours. this way, the whole theater could be turned into one large dancing area. the nobility could keep distance from the dancers sweating on the floor and could follow the events from the state boxes or – as for the less prosperous ones – from the balconies.

untere Schloßgasse – vagyis Alsó vár utca volt az első, általunk ismert, 1722-ben följegyzett neve a Szent István térnek. Igazi időutazást kínál a látogatónak. Az utóbbi években – 2000 óta a világörökség részeként – a legrégebbi emlékek váltak a legismertebbekké. A római és ókeresztény temetkezési helyekről van szó, amelyek modernkori története 1780-ban kezdődött – ekkor lelték föl az első festett sírkamrát. A folyamat vége megjósolhatatlan, mert a Iv. század közepén kialakult temető valószínűleg számtalan meglepetést tartogat még. érdekesség, hogy a magyarországi helyszínek közül a pécsi az egyetlen, amelyet kultúrtörténeti kategóriában vett föl az uNeSCO a világörökségek listájára. Kétségtelen: az eddig föltárt lelet-együttes különös tükre a Római Birodalom korakeresztény temetkezési kultúrájának és művészetének. Kicsit furcsa is, hogy a Birodalom szempontjából egyébként nem különösebb jelentőséggel bíró városka milyen nagy területen épített sírkápolnát, sírkamrát. A látogatóközpont a hétkarélyos későrómai épületről, a Cella Septichoráról kapta nevét. volt itt már mindenféle esemény: koncert, lemezbemutató, esküvő, táncház, még farsang is. Úgy látszik, az utókor nem hajlandó tudomást venni arról, hogy végső soron mégiscsak egy temetőben jár.

Untere Schloßgasse war der erste, heute noch bekannte und 1722 schriftlich festgehaltene Name des Szent-István-Platzes. er führt den Besucher auf eine zeitreise. In den letzten Jahren wurden – seit 2000 ist der Platz teil des Weltkulturerbes – die ältesten erinnerungsstücke zu den bekanntesten. Die Rede ist von den römischen frühchristlichen Ausgrabungsstätten, deren modernere Geschichte 1780 begann – damals entdeckte man die erste bemalte Grabkammer. Das ende des Prozesses ist nicht voraussagbar, da der im 6. Jh. errichtete Friedhof sicher noch zahlreiche Überraschungen bereithält. Interessant ist, dass Pécs der einzige Ort in ungarn ist, den die uNeSCO auf der Liste der Weltkulturerbestätten in die Kategorie Kulturgeschichte aufgenommen hat. Das bisher freigelegte Fundstückeensemble ist zweifellos ein hervorragender Spiegel der frühchristlichen Grabkultur und Grabkunst des Römischen Reiches. ungewöhnlich ist, dass in diesem aus Sicht des Römischen Reiches eher unbedeutendem Städtchen auf so großer Fläche Grabkapellen und Grabkammern gebaut wurden. Das Besucherzentrum zum spätromanischen Gebäude mit den sieben Halbrunden erhielt seinen Namen von der Cella Septichora. Hier fanden bereits unterschiedlichste veranstaltungen statt: Konzerte, Plattenvorstellungen, Hochzeiten, volkstanz-Clubs und sogar Faschingsfeiern. es sieht so aus, als sei die Nachwelt nicht geneigt, davon Kenntnis zu nehmen, dass sie letzten endes doch nur auf einem Friedhof herumläuft.

Untere Schloßgasse (‘lower castle alley’) is the earliest name we know for St Stephen’s Square, as it was recorded in 1722. the square is full of promise of time travel. Recently, due to the title World Heritage Site (2000), the most famous sight here is also the oldest: the early Christian Necropolis. the modern history of the necropolis began in 1780 when the first painted burial chamber was found. the end of the process is hard to see; the cemetery which was formed in the middle of the 4th century is likely to hold many more surprises. Interestingly, the Pécs Necropolis is the only place in Hungary which was declared a uNeSCO World Heritage site in the cultural history category. this unique collection of archeological findings excavated so far offers, without doubt, an extraordinary insight into the early-Christian burial culture and art of the Roman empire. Strangely enough, this little town which bore no special significance for the empire built funeral chapels and burial chambers extending over such a large area. the visitors’ center received its name after the late-Roman seven-apse building called Cella Septichora. the site has housed various kinds of events from concerts and album releases to weddings, dance events and fancy-dress balls. Posterity seems to be unwilling to acknowledge the fact that where they walk is, after all, a cemetery.

A látogatóközpont talán egyik legnevezetesebb sírkamrája a korsós, amely kétszintes lehetett egykoron. ebből az alsó szint látható ma – az utókor a falfülke képi világáról nevezte el. Oldalfalain növényi ornamentikából és geometrikus elemekből álló díszítés látható. Ha volt is valami konkrét jelentése a jelek váltakozásának (egyébként nem valószínű, hogy volt), számunkra ez már megfejthetetlen. A Péter-Pál sírkamra a temető központi részén állt, a föld alatt, fölötte kápolna magasodott. Sokak szerint a föltárás mindaddig csak ártott neki, amíg az állagmegóvással nem kezdtek el komolyabban foglalkozni. Falai és dongaboltozata gazdagon festett. voltak persze olyan kamrák is, amelyek egyszintesek voltak – az úgynevezett III-as számú is ilyen lehetett. valószínűleg nem épült rá a fölszín fölött semmi. Boltozata beomlott, persze, meglehet az egykori sírrablók törték be, akik a kamra szarkofágjának tetejét is összetörték. érdekes tárgyi emlékeink a sírládák, a XIX-es kamrában kettőt, a XX-asban mindjárt hármat találtak belőlük. előbbiek között csak téglarács volt az elválasztó felület; valószínűleg összetartozók lehettek az elhunytak. egy, a régészek között lábra kapott, vaskos tréfa szerint a rácsra is csak azért volt szükség, nehogy az egymás mellett nyugvók a föltámadáskor huncutkodjanak… Az Ókeresztény Mauzóleum kápolnájának lehetséges formáját kiemelt kövezet jelzi a sírkamra fölött. Az alsó szintet bibliai eredetű falfestményekkel díszítették. egyébként Sopianae temetője a negyedik század végére valószínűleg megtelt, így a ma nyolcszögűnek nevezett sírkápolnába is temetni kezdtek. eredeti funkciója egészen más, de szakrális lehetett. talán keresztelőket tartottak itt. A Cella Septichora helyreállítása és a látogatóközpont kialakítása Bachman zoltán építészhez, a pécsi örökségvédelem emblematikus alakjához kötődik.

eine der vielleicht bedeutendsten Grabkammern des Besucherzentrums ist die Krug-Kammer, die einmal aus zwei ebenen bestanden haben könnte. Die untere der ebenen ist heute noch zu sehen – die Nachwelt benannte sie nach der Bilderwelt in der Mauernische. An den Seitenwänden sind aus Blumenornamenten und geometrischen elementen bestehende verzierungen zu sehen. Falls diese zeichen-variationen einmal eine konkrete Bedeutung hatten – im Übrigen ist es nicht wahrscheinlich, dass dem so war – ist diese inzwischen vergessen worden. Die Peter-Paul-Grabkammer befand sich im zentrumsbereich des Friedhofs unter der erde, darüber erhob sich eine Kapelle. eine Freilegung könnte ihr aber eher schaden, solange man sich nicht ernsthaft mit dem Substanzschutz beschäftigt. Ihre Wände und das Daubengewölbe sind reich bemalt. Natürlich gab es auch solche Kammern, die sich auf einer ebene befanden – auch auf die sogenannten „Dreier“ könnte dies zutreffen. Auf ihrer Oberfläche befand sich wahrscheinlich keine Bebauung. Irgendwann stürzte einfach die Kuppel ein. ebenso möglich ist allerdings, dass damals Grabräuber einbrachen, die u.a. die Spitze des Sarkophags zerstörten. ein interessantes, gegenständliches Denkmal sind die Grabtruhen – man fand in Kammer XIX. zwei und in Kammer XX. drei davon. zwischen den ersteren gab es nur ein ziegelgitter als trennende Abdeckung; wahrscheinlich gehörten die verstorbenen zusammen. ein unter den Archäologen verbreiteter derber Witz besagt, dass das Gitter auch nur deshalb nötig war, damit die nebeneinander Ruhenden bei der Auferstehung keinen unfug treiben... Die mögliche Form der Mausoleumskuppel zeigt eine hervorgehobene Pflasterung über der Grabkammer. Die untere ebene ist mit Wandmalereien aus der Bibel geschmückt. Übrigens ist es wahrscheinlich, dass der Sopianae-er Friedhof ende des 4. Jh. zu voll wurde und so begann man, auch in der heute Achteck genannten Grabkapelle zu beerdigen. Ihre ursprüngliche Funktion war eine ganz andere, möglicherweise auch sakrale. vielleicht wurden hier taufen abgehalten. Die Instandsetzung der Cella Septichora und die einrichtung des Besucherzentrums sind eng mit dem Architekten zoltán Bachmann verbunden, einer emblematischen Person des Pécser Kulturerbeerhalts.

One of the most renowned burial chambers of the visitors’ center Cella Septichora is the one with the wine jug. Originally, it was a two-storey building, of which only the lower storey can be seen today. the chamber itself was named after the picture painted in the niche recessed in the wall. the sidewalls are decorated with floral ornaments and geometrical elements. even if once there was a meaning to the algorithm of the signs (which is rather unlikely), that is no longer decipherable. the Peter-Paul burial chamber is located in the central part of the cemetery, under the ground; there used to be a memorial chapel standing over it. Many believe that excavation work had done a lot of damage to it until preservation started to be taken seriously. the walls and vaults of the chamber are richly painted. Of course, some of the chambers only had one storey to them – like the one numbered 3. that one, most probably, had nothing built over it, above ground level. Its ceiling collapsed; which, of course, might have been the work of grave robbers who also smashed the top of the sarcophagus in the chamber. Interesting artifacts are the funery boxes. two of them were found in chamber number 19, and three in chamber number 20. the former two were only separated by a brick railing; the deceased were probably closely related. According to a rude joke among archeologists, the railing was only necessary to prevent the bodies from fooling around after their resurrection. the probable layout of the once chapel of the early Christian Mausoleum is shown by the line of stones mounted over the chamber. the lower storey was decorated with biblical wall paintings. Sopianae’s cemetery, by the way, was probably full by the end of the 4th century. that is why the eight-apse funeral chapel (as it is today called) was also used for burials. Originally, it must have been used for other but still sacral functions – maybe baptisms. the reconstruction of Cella Septichora and the formation of the visitors’ center is marked by the name of the architect zoltán Bachman, who is an emblemetic figure of the Pécs Heritage Preservation Movement.

A Janus Pannonius utcában, a Katolikus Legényegylet 1895-ben emelt épületében működik a Csontváry Múzeum. Csontváry Kosztka tivadar kortársai nem tudták róla eldönteni, hogy nagyon hiú-e, vagy épp hogy nagyon kevéssé biztos önmagában. tehetségével szemben az utókor fegyvertelen. 1853-ban, Kisszebenben kezdődött élete bővelkedett fordulatokban. volt kereskedősegéd, köztisztviselő, joghallgató, gyógyszerész, és elmúlott negyven, amikor első olajfestményeit készítette. Képeinek sorsa kalandos. Ha egy fiatal építész, Gerlóczy Gedeon 1919-ben, egy árverésen meg nem veszi valamennyit, valószínűleg elpusztultak volna. A képek tulajdonjogát egyébként csak öt évvel a múzeum megnyitását követően szerezte meg a magyar állam.

In der Janus-Pannonius-Straße, im 1895 errichteten Gebäude des Gesellenvereins, wird heute das Csontváry-Museum betrieben. Die zeitgenossen von tivadar Csontváry Kosztka konnten nicht entscheiden, ob Csontváry sehr eitel oder einfach sehr wenig selbstsicher war. Die Nachwelt entwaffnet er jedenfalls mit seinem talent. Sein 1853 in zeben beginnendes Leben ist voller Wendungen. er war Handelsgehilfe, Beamter, Jurastudent und Apotheker und über vierzig Jahre alt, als er seine ersten Ölgemälde anfertigte. Das Schicksal seiner Bilder ist abenteuerlich. Denn hätte nicht auf einer Auktion 1919 der junge Architekt Gedeon Gerlóczy alle gekauft, wären sie wahrscheinlich vernichtet worden. Die eigentumsrechte erwarb der ungarische Staat übrigens erst fünf Jahre nach der eröffnung des Museums.

the Csontváry Museum can be found in Janus Pannonius Street, in a building which was erected in 1895 and was first used by the Catholic Bachelors’s union. tivadar Kosztka Csontváry’s contemporaries could not tell whether he had too much or too little faith in him. Posterity, however, is unarmed against his talent. Csontváry’s life began in Kisszeben in 1853 and became a series of turning points. He had been a shop assistant, a public officer, a student of law and a pharmacist; he was over forty years old when he made his first oil paintings. His pictures went through a great deal of adventure. If the young architect, Gedeon Gerlóczy, not bought up the entire collection at an auction in 1919, surely they would all have been destroyed. the licenses and royalties for the paintings, by the way, were obtained by the Hungarian State only five years after the opening of the museum.

Az egykori Katolikus Legényegylet (ma: Csontváry Múzeum) homlokzata

Die Fassade des früheren Katholischen Gesellenvereins (heute: Csontváry-Museum) The façade of the quondam Catholic Bachelors’ Union (today’s Csontváry Museum)

Csontváry „Castellammare di Stabia” című festményén a restaurátor, Czakó Ferenc dolgozik Der Restaurateur Franz Czakó arbeitet an Csontvárys Gemälde „Castellammare di Stabia” Art restorer Ferenc Czakó working on Csontváry’s painting entitled “Castellammare di Stabia”

A zsolnay Múzeum esedékes fölújításával, néhány esztendővel ezelőtt, darab ideig nem volt probléma. Hanem, egyszer csak kiderült, hogy egy amúgy derék kőműves-segéd, egy, a munkavédelmi előírásoknak máskülönben maradéktalanul megfelelő kalapáccsal, leverte az 1955 és ’57 között, kétéves, keserves munkával helyreállított reneszánsz falfestés utolsó vakolatdarabkáját is. Az a kétségtelenül látványos, de a tények ismeretében kétségtelenül szánalmas diavetítés, ami esténként a nagyérdeműt szórakoztatja, ennek köszönhető tehát. A ház a középkori eredetű épületek egyike, forrásaink szerint 1324ben már állt. Az eredetileg gótikus stílust előbb fölváltotta a reneszánsz, majd a XvIII. században a barokk. Számtalan funkciót betöltött, volt nyilvános könyvtár is (1476-ban). 1740 körül esett át nagyobb átalakításon, Givovich Miklós nagyprépost nyugat felé bővíttette, és a kapu fölé Mária szoborral díszített címerét helyeztette. A mai homlokzat magán viseli a sok tulajdonosváltás és átépítés nyomait. Maga a ház és az udvar pompás zsolnay kincsek tárháza, de érdemes a megfigyelésre az a két iker-ülőfülke is, amelyek a kapualjban várják fölfedezésüket. ezek az úgynevezett sediliák a várvédő őrség kaputornyaiból jutottak el a polgárházakig. Hasonlók Budavárán és Sopronon kívül nem maradtak meg másutt, európában. e középkori emlékeinket eleink a XIII-Xv. században faragták, építették. Amikor már elveszítették eredeti szerepüket, és tereferék színhelyéül szolgáltak, nevezték őket tréfásan szakállszárítónak is. Fönnmaradásuk egyébként, csakúgy, mint néhány egyéb, míves, kőből vagy fémből gyártott épületdíszé, kész csoda. Gondoljunk csak arra, hogy ostromok, tűzvészek, pusztítások, kalapácsos emberek sorát vészelték át!

Das zsolnay Museum war vor einigen Jahren noch renovierungsbedürftig, mit den Ausstellungsstücken gab es bis dahin keine Probleme. Nur einmal stellte sich heraus, dass ein bis dahin rechtschaffener Maurergehilfe mit einem für Bauarbeiten ansonsten völlig geeigneten Hammer das letzte noch verbliebene Stück verputz mit Renaissance-Malereien abschlug, das zuvor in zweijähriger, harter Arbeit restauriert worden war. Dies ist Gegenstand der zweifellos sehenswerten, angesichts der Fakten allerdings jämmerlichen Diashow, die jeden Abend das werte Publikum unterhält. Das Gebäude gehört zu denen mittelalterlichen ursprungs; Quellen besagen, dass es bereits 1324 hier stand. Der ursprünglich gotische Stil wurde erst durch den der Sezession und dann im 18. Jh. durch den des Barock abgelöst. Das Gebäude erfüllte bereits zahlreiche Funktionen, unter anderem die einer Bibliothek (1476). um 1740, während einer größeren umgestaltung, wurde es von Miklós Givovich nach Westen hin erweitert; über dem tor brachte er ein mit einer Marien-Statue verziertes Wappen an. Die heutige Fassade trägt die Spuren der zahlreichen Besitzerwechsel und umbauten. Das Gebäude und der Hof sind für sich genommen Schätze bergende Fundgruben. es lohnt jedoch auch ein Blick auf die zwei zwillings-Sitznischen, die im toreingang auf ihre entdeckung warten. Diese sogenannten Sedilien reichen von den verteidigungstortürmen der Burg bis zum Bürgerhaus. Außer in Budavár und Ödenburg ist in europa nichts vergleichbares erhalten geblieben. Die mittelalterlichen Denkmäler wurden von den ungarischen vorfahren zwischen dem 13. und dem 15. Jahrhundert geschnitzt und gebaut. Als sie ihre ursprüngliche Bedeutung bereits verloren hatten und dem einheimischen tratsch dienten, nannte man sie im Scherz auch Barttrockner. Ihr erhalt ist ein Wunder, wie der einiger weiterer aus Stein oder Metall gefertigter Gebäudeverzierungen. Man denke nur an die Belagerungen, Feuersbrünste, zerstörungen, „hämmernden“ Menschen, die sie durchstanden haben!

A few years ago the due renovation of the zsolnay Museum seemed to proceed smoothly, for a while. then it turned out that an otherwise nice and decent bricklayer’s assistant, using his hammer which was otherwise fit for regular building purposes, knocked off the last piece of the Renaissance wall painting which had been restored between 1955 and 1957, with two year’s ardous work. this is the story of the undoubtedly spectacular but – in light of the facts – pathetic slide show which is now projected on the museum wall in the evenings. the history of the house goes back to medieval times. According to the documents, it was already standing in 1324. the original Gothic style was replaced by Renaissance and, in the 18th century, by Baroque elements. the building served various functions; in 1476, for example, it was used as a public library. Around 1740, it went through a large-scale reconstruction when Chief Provost Miklós Givovich had it expanded to the West. He also had his coat of arms ornamented with the figure of St Mary placed over the entrance. today’s façade bears witness to the many owner exchanges and reconstructions. the house itself, together with the courtyard, is a treasure-bank of excellent zsolnay items, but also noteworthy are the two stone-seats recessed in the thickness of the wall by the gateway, lying in wait to be discovered. these so-called sedilia made their way to civilian houses from gate towers that used to guard castles. No sedilia like the ones in Budavár and Sopron (Hungary) have been preserved in europe. these medieval artifacts were built and carved by the hands of our ancestors in the 13th and 14th centuries. Having lost their original functions, the seats were used for socializing; that is why they were later nicknamed ‘beard-driers’. the fact that they have survived the times – similarly to other fine ornaments made of stone or metal – is a miracle. think of the sieges, fires, attacks and blows of hammers that they had to endure.

Schaár erzsébet utolsó nagy alkotása, a Múzeumutca látványossága. A Janáky István posztmodern épületében látható utca tulajdonképpen az 1975-ben, Luzernban kiállított, eredetileg hungarocellből formált installáció rekonstrukciója. Mesél térről és emberről, térről és időről, ezek viszonyairól, környezetben elfoglalt helyükről és így tovább. Megjelennek neves figurák, mint Szabó Lőrinc, már jószerével elfeledett színészek, mint Patkós Irma, teoretikusok, gondolkodók, töprengők, kétségbeesettek. Amilyenek mi magunk is vagyunk. egy kirakatban, egy tükörszobában, vagy épp egy utcán. Az 1838-ban, Piatsek József tervei alapján épült egykori kanonokház ma victor vasarely, pécsi születésű alkotó munkáinak ad otthont. Az alkotások zömét maga a művész adományozta szülővárosának. Láthatók itt geometriai elemeket hordozó grafikák, festmények, op-art művek, a közismert zebrák… „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék” – ez az idézet fut körbe az Aranyos-kúton, amelyet 1942-ben állítottak föl. A kőmedencét Nendtvich Andor tervezte, az álló fiúalak Lux elek alkotása. Különös, hogy valamiféle aranyos-kutat már egy 1324-ből származó oklevél is említ. egy közismert literátor szerint Pécsett van Magyarország két legszebb nevű köztere. Az édesanyák útja és az Aranyos-kút tér.

erzsébet Schaárs letztes großes Werk ist die Sehenswürdigkeit der Museumsstraße. Die im postmodernen István-Janáky-Gebäude zu sehende Straße war eigentlich 1975 in Luzern ausgestellt und eine aus Styropor geformte (und installierte) Rekonstruktion. Sie erzählt über Plätze und Menschen, Plätze und zeiten, das verhältnis zwischen diesen, über in der Gegend besetzte Gebiete usw. es erscheinen berühmte Figuren, wie Lőrinc Szabó, der bereits längst vergessene Schauspieler, oder wie Irma Patkós– es geht um theoretiker, Denker, und verzweifelte. So wie Menschen eben sind. In einem Schaufenster, einem Spiegelzimmer oder eben auf einer Straße. Das 1838 auf der Grundlage der Pläne von József Piatsek gebaute ehemalige Domherrenhaus beherbergt heute die Werke des in Pécs geborenen victor vasarely. Der Künstler selbst schenkte den Großteil seiner Werke seiner Geburtsstadt. zu sehen sind hier grafische elemente, tragende Grafiken, Malereien, Op-Art-Werke und die allgemein bekannten zebras… „Wer durstig ist, soll zu mir kommen und trinken” – dieses zitat läuft rund um den Goldbrunnen, der 1942 aufgestellt wurde. Das Steinbecken wurde von Andor Nendtvich entworfen, die stehende Jungenfigur ist ein Werk von elek Lux. Bemerkenswert ist, dass eine aus dem Jahre 1324 stammende urkunde bereits einen Goldbrunnen hervorhebt. Laut einem allgemein bekannten Literaten befinden sich in Pécs die beiden schönstnamigen Plätze in ungarn – die Straße der Mütter und der Goldbrunnen-Platz.

Artist erzsébet Schaár’s last masterpiece is the greatest attraction of the Street of Museums. the work entitled ’Street’, which today can be found in a postmodern building designed by István Janáky, is in fact a reconstruction of an earlier installation of the artist, which she had originally made of polystyrene and exhibited in Luzern, in 1975. the piece talks about space and man, space and time, their relation and their contextuality, and the like. It enshrines famous people such as the poet Lőrinc Szabó, actors who have nearly been completely forgotten like Irma Patkós, as well as theoreticians and thinkers, puzzled and in despair. Just like we are. In a shopwindow, in a mirror room, or in a street, for that matter. the onetime prebendal house which was built in 1838, after József Piatsek’s plans, today gives home to the works of victor vasarely, the Pécsborn artist. the majority of the pieces were donated to Pécs, vasarely’s hometown, by the artist himself. the exhibition includes graphics with geometrical elements, paintings, works of Op-art, and the well-known zebras… „Let all who are thirsty come to me and drink.” – it reads around the rim of the pool of the Golden Fountain, which was set up in 1942. the stone pool was designed by Andor Nendtvich, while the boy figure standing around it is a work of elek Lux. Curiosly, there is a mention of some kind of a golden fountain in a charter from as early as 1324. According to a well-known literary person, the two most beautifully named public spaces of Hungary can be found in Pécs: Édesanyák útja (lit. ’Sweet Mothers’ Road’) and Aranyos-kút tér (lit. ’Golden/Cute Fountain Square’).

változatok Modern Magyar Képtárra – akár ez is lehetne az oldalpár címe. A Káptalan utcai, egykori ugyancsak kanonokházról tudjuk, hogy az 1600as években már állt itt egy épület, amellyel azonban Bakich Gábor kanonok elégedetlen lehetett: saját költségén építtette át. A kertben, az 1868-as területrendezéskor és utcakiigazításkor számtalan régészeti emlék került elő. A római korból vízvezeték-elemeket, közkutat ástak ki, továbbá román és gótikus stílusú faragott köveknek is nyomára bukkantak. A Papnövelde utcai Megyeháza barokk főtömbje 1731-es. 1885-ben bővítették eklektikus szárnnyal. A főépület előtt lesüllyesztették az úttestet, így több helyiség, amelyik addig föld alatt volt, a napszintre került. viszont a bejárati kapu elé lépcsőt kellett szerkeszteni. Jelen vizsgálódásunk szempontjából nem túl fontos, de talán érdemes megemlítenünk, hogy a legfiatalabb épületrész a díszterem. 1930-ban épült. Az épület utcafront felőli főbejárata fölött Baranya címerét helyezték el. A keleti épületrész hattengelyes, hálósan tagolt homlokzata sokban hasonlít a volt papnövelde épületére, de még a Széchenyi téri volt jezsuita rendházra is. A Modern Magyar Képtár XIX-XX. századi magyar alkotásokat gyűjt elsősorban. Létrejöttét dr. Gegesi Kiss Pál műgyűjtő alapító adományainak köszönheti. Néhány kiragadott név következzék, épp csak a gyűjtemény súlyának, értékének érzékeltetésére. Bálint endre, Korniss Dezső, az Aktivisták köréből Bortnyik Sándor, Kmetty János, a Nyolcak közül Czigány Dezső, tihanyi Lajos, a nagybányaiak sorából Ferenczy Károly, thorma János, de említhetnénk Rippl-Rónai Józsefet vagy Gyarmathy tihamért is. A képtár történetéhez hozzátartozik, hogy hazánkban először adott állandó kiállítás keretein belül lehetőséget a XX. század eleji avantgárd bemutatására, és hogy a kortárs művészek megismertetésében is úttörő szerepet vállalt. Gazdag grafikai anyaggal és akvarell gyűjteménnyel is rendelkezik.

variationen auf eine ungarische Galerie für Moderne Kunst – dies könnte auch der titel dieser beiden Seiten sein. Wir wissen, von dem einstigen Kanoniker-Haus in der Domkapitel-Straße, dass hier im 17. Jh. bereits ein Gebäude stand, mit dem der Domherr Gábor Bakich jedoch anscheinend unzufrieden war: er ließ es auf eigene Kosten umbauen. Im Garten kamen während der Raumplanung und der Straßenreparaturen 1868 zahlreiche archäologische Fundstücke zum vorschein. teile der Wasserleitungen aus der zeit der Römer und öffentliche Brunnen wurden ausgegraben, außerdem stieß man auf gemeißelte Steine im romanischen und gotischen Stil. Der barocke Hauptblock des Komitatshauses in der Papnövelde-Straße (Priestererziehungs-Straße) stammt aus dem Jahre 1731. 1885 wurde er um einen Flügel im eklektischen Stil erweitert. vor dem Hauptgebäude wurde die Straße abgesenkt, so kamen einige Stellen, die bisher unter der erde lagen, ans tageslicht. vor dem eingangstor mussten wiederum Stufen gebaut werden. unter heutigen untersuchungsgesichtspunkten ist es nicht allzu wichtig, dennoch vielleicht interessant, hervorzuheben, dass der Festsaal der jüngste teil des Gebäudes ist. er wurde 1930 gebaut. Über dem oberen Haupteingang an der Straßenfront wurde ein Wappen von Branau angebracht. Der östliche teil des Gebäudes ähnelt mit seiner sechsachsigen, netzförmig gegliederten Fassade stark dem ehemaligen Papnövelde-Gebäude und auch dem Ordenshaus der Jesuiten auf dem Széchenyi-Platz. Die ungarische Galerie für Moderne Kunst sammelt in erster Linie ungarische Werke aus dem 19. und 20. Jahrhundert. Ihre Gründung verdankt sie der Schenkung des Kunstsammlers Dr. Pál Kiss Gegesi. es folgen einige Namen, um einen eindruck für das Gewicht und den Wert der Sammlung zu geben: aus dem Kreis der Aktivisten sind Sándor Bortnyik und János Kmetty zu nennen, von den „Nyolcak” Dezső Czigány, Lajos tihanyi, aus den Reihen der Frauenbacher Károly Ferenczy und János thorma, aber man könnte auch József Rippl-Rónai oder tihamér Gyarmathy hervorheben. DieGeschichte der Galerie zeichnet aus, dass hiererstmals die ungarischeAvantgarde aus der Anfangszeit des 20. JhsimRahmeneiner Dauerausstellungpräsentiert wurdeund sie somit bei der Bekanntmachung der zeitgenössischen Künstler eine tragende Rolle spielt. Sie besitzt zudem eine große Sammlung von Grafiken und Aquarellen.

An alternative title to the pages on hand could be ‘versions for the theme Modern Hungarian Art Gallery’. Where the onetime Provost’s house stands today, there used to be a building as early as the 1600s. that quondam building, however, was not up to the standards of Provost Gábor Bakich, who finally had it rebuilt at his own expense. During the 1868 street reconstruction, a number of archeological findings were unearthed. Parts of Roman pipelines and public fountains were excavated, as well as stones with Gothic carvings. the main Baroque building of the County Hall in Papnövelde Street dates back to 1731. It was extended with an eclectic wing in 1885. the road in front of the main building was lowered, as a result of which many rooms that had been below ground level came to street level. that, in return, necessitated the construction of a stairway to the entrance gate. It may be of less importance here but it is worth noting that the youngest part of the building is the Assembly Hall. It was built in 1930. Over the front entrance to the building, the coat of arms of Baranya County can be seen. the six-axis, grid-like façade of the eastern building block is reminiscent of the onetime seminary school but even of the quondam Jesuit monastery, which used to stand on Széchenyi Square. the art collection in the Modern Hungarian Art Gallery presents works of 20th and 21st century Hungarian artists. It was founded through donations from art collector Dr. Pál Gegessi Kiss. Let us list here a random selection of names, only to give an impression of the weight and worth of the collection: endre Bálint, Dezső Korniss, from the ’Activists’: Sándor Bortnyik, János Kmetty János; from ’the eight’: Dezső Czigány Dezső, Lajos tihanyi; from the ’Nagybánya group’: Károly Ferenczy, János thorma, but mention could be made of József Rippl-Rónai or tihamér Gyarmathy, as well. An important piece of history about the gallery is that they were first in Hungary to offer an opportunity for the presentation of early 20th century Hungarian Avant-garde in the form of a permanent exhibition. Similarly, they pioneered the promotion of contemporary artists. In addition to the permanent exhibitions, the gallery also presents a rich collection of graphics and aquarelles.

A Kálvária a múlt század nyolcvanas éveinek közepére igen leromlott, méltatlan állapotba került. A tornyos-kupolás kápolna és a stációk helyreállítására 1990-ben alakult meg a Pécsi Kálvária Alapítvány. Még a munkálatok megkezdése előtt megkerült a harang, amit a vandálok korábban elloptak a toronyból. Az újraszentelés, 1994 óta minden nagypénteken keresztúti ájtatosságot tartanak, amelyet esztendőről-esztendőre más-más pécsi plébánia szervez. Amikor a jezsuiták kezdeményezésére 1713-ban fölállították a stációkat, csak tíz volt belőlük. Abban az időben ugyanis Jézus szenvedéstörténetét tíz állomáson idézték föl. A kápolna jóval későbbi, 1814-ben épült, és elmondhatjuk: legkorábbi klasszicista körtemplomaink egyike. Az épület megvalósítására nehezen gyűlt a pénz. A pécsi takács, Ábel József egyenlítette ki az adományok és a tényleges költségek közötti különbséget. utóbb a Kálvária kertjében temették el. A XIX. század végén illesztették a helyükre a stációk Würzburgból hozatott öntöttvas domborműveit. A bejárat barokk kapuja viszont sokkal régebbi: 1701-ből való. Die Golgotha wurde in der Mitte der 80er Jahre des letzten Jhs zerstört. Sie befand sich in einem erbärmlichen zustand. zur Restaurierung der Kapelle, mit der turmkuppel und den Stationen, wurde 1990 die Pécser Golgotha-Stiftung gegründet. Noch vor Beginn der Arbeiten kam die Glocke zum vorschein, die die vandalen früher aus dem turm gestohlen hatten. Jeden Karfreitag findet eine Neueinweihung statt, deren Organisierung jedes Jahr eine andere Pécser Parochie übernimmt. Als auf Anweisung der Jesuiten hin 1713 die Stationen aufgestellt wurden gab es nur zehn davon. In dieser zeit wurde an die Leidensgeschichte Jesu nur in Form von zehn Stationen erinnert. Die Kapelle wurde deutlich später, 1814, gebaut, und man kann sagen: es handelt sich um eine der ältesten klassizistischen Rundkirchen. Das Geld für die verwirklichung des Baus kam nur schwer zusammen. Der Pécser Weber, József Ábel, glich den unterschied zwischen den Spenden und den tatsächlichen Ausgaben aus. Später wurde er im Golgotha-Garten begraben. erst ende des 19. Jhs wurden die aus Würzburg gelieferten Gusseisen-Reliefs der Stationen zusammenmontiert. Das barocke eingangstor ist hingegen viel älter: es stammt aus dem Jahre 1701. Due to the dishonorable handling, Calvary Hill had become a dilapidated place by the mid-1980s. In 1990, the Pécs Calvary Foundation was established for the rebuilding of Calvary Chapel, topped by a tower and a dome, and for the restoration of the Stations of the Cross. the bell which had been stolen by vandals from the chapel tower was found just before the actual construction work began. Since 1994, the year of the reconsecration of the chapel, there have been Way of the Cross devotions conducted annually, on Good Friday. the celebrations are organized by a different Pécs presbytery each year. When the Stations of the Cross were first set up in 1713, initiated by the Jesuits, only ten of them were built. At that time, the Passion of the Christ was remembered in ten stations. the chapel was built much later, in 1884, and it has survived to be one of our oldest Classicist style round churches today. the financing of the construction project was not easy. the difference between the public donations and the actual costs was settled by József Ábel, a weaver from Pécs. He was later buried in the Chapel’s Garden. the Stations received their forged iron reliefs from Würzburg, Germany, at the end of the 19th century. the Baroque entrance gate dates back much further, to 1701.

A Kálváriakápolna arcai Die Gesichter der Kalvarienkapelle Faces of Calvary Chapel

A tettyei reneszánsz villáról alig több mint másfél évtizede, Farbaky Péter kutatásai révén tudunk többet. Pilch Andor korábbi (1911), viszonylag közismert rekonstrukciója bár jó szándékú, de kevéssé megalapozott, naiv ábrázolás. valójában a háromosztatú, szélesebb törzsépülethez két keskenyebb oldalszárny csatlakozott. A munkálatok kezdetéről nem állnak rendelkezésünkre írásos adatok, de tudni véljük, hogy Szatmáry György püspök, későbbi esztergomi érsek építtette pécsi tartózkodása (1505-1521) idején. A hely kiválasztása a reneszánsz ember szemléletét tükrözi. Az u alakú épület dél felé nyitott volt, csak egy mellvédfal zárta. vagy olasz építész tervei alapján készült, vagy olasz mester irányította a tennivalókat. Pécs török elestekor a villa épségben kerülhetett a megszállók kezére, akik kisebb átalakításokat végeztek rajta, és derviskolostornak használták. Ők építhették a keleti szárny mellé a tornyot, minaret céljára. Biztos, ami biztos, a felszabadító seregek komoly pusztítást végeztek az épületen, amely az 1700-as évek elején már romokban állt. Később épen maradt részei városi erdészek lakóhelyéül szolgáltak, majd az épületegyüttes végleges pusztulásnak indult. Az akkori vandálok az ízléses díszítményeket letördelték, épp csak nem mázoltak grafitit a falakra. (ezzel mai utódaik próbálkoznak, szép sikerrel.) 1830-ban a város engedélyt adott Piatsek Józsefnek az épület lebontására. Piatseket az ingyen építőanyag érdekelte, ám munkásai üres kézzel tértek haza: a falakat az erős habarcs miatt nem tudták szétbontani.

Dank der Forschungen Péter Farbakys weiß man seit (kaum mehr) als anderthalb Jahrzehnten mehr über die tettye-villa im Stil der Sezession. Andor Pilchs frühere (1911), verhältnismäßig bekannte, Rekonstruktion ist eine gut gemeinte, jedoch wenig fundierte und naive Wiedergabe. An das dreigeteilte, breitere Stammgebäude sind zwei steilere Seitenflügel angeschlossen. Über den Baubeginn liegen keine schriftlichen Dokumente vor, doch es gilt als gesichert, dass der Bischof György Szatmáry, der spätere erzbischof von Gran, sie in der zeit seines Pécs-Aufenthalts (1505-1521) erbauen ließ. Die Wahl des Ortes zeigt die Denkweise der Menschen in der zeit der Sezession. Das u-förmige Gebäude öffnete sich Richtung Süden und war nur durch eine Brüstung geschlossen. es wurde entweder von einem italienischen Architekten geplant, oder es war ein italienischer Meister, der die Dinge leitete. Als Pécs an die türken fiel, fiel die „villa“ unversehrt in die Hände der Besatzer, die kleinere veränderungen an ihr vornahmen und sie als Derwisch-Kloster nutzten. Sie könnten den turm neben dem Ostflügel gebaut haben, um daraus ein Minarett zu machen. Sicher ist, dass die Befreiungsheere schwerwiegendeSchäden am Gebäude anrichteten und dass das Gebäude noch zu Beginn des 18. Jhs eine Ruine war. Später dienten die unversehrten Gebäudeteile den städtischen Förstern als Wohnort, dann wurde der Gebäudekomplex endgültig zerstört. Die damaligen vandalen zerbrachen die stilvollenverzierungen – immerhin schmierten sie kein Graffiti an die Wände (dies versuchen ihre heutigen Nachfahren mit erfolg). 1830 erteilte die Stadt József Piatsek die erlaubnis für den Abriss des Gebäudes. Piatsek interessierte das kostenlose Baumaterial, jedoch kehrten seine Arbeiter mit leeren Händen zurück: Die Mauern ließen sich aufgrund des harten Mörtels nicht zerlegen.

Only 15 years ago, until Péter Farbaky’s research, the history of the Renaissance villa on tettye Hill was a mystery. the relatively well-known earlier reconstruction of the onetime residence by Andor Pilch in 1911 was a kind but unfounded and naive idea. the true fact is that the original villa consisted of a wide, tripartite main building and two narrower wings attached to the sides. We have no written documents about the early construction work, but it is generally thought that Bishop György Szatmáry, later Archbishop of esztergom, had the country house built during his stay in Pécs between 1505 and 1521. the location suggests the worldview of the Renaissance man. the u-shaped building was open to the South, with only a spandrel wall. the house was either made after an Italian architect’s plans, or an Italian maestro was in charge of the construction work. When Pécs fell against the Ottoman turks, the villa probably survived the battles intact; the turks only made smaller changes to it and used it as a dervish monastery. they must have built the tower attached to the eastern wing and used it as a minaret. to make sure, the liberation forces utterly destroyed most of the building. By the beginning of the 1700s, the villa had fallen into ruin. Certain intact parts of it were later used to put up urban foresters but finally, the whole building began to decay. the vandals of the time broke the tasteful ornaments off; they only did not paint graffiti on the walls. (their contemporaries today, however, are rather successful at doing that.) In 1830, the city authorized József Piatsek to pull down the building. Piatsek was after the free masonry, but he had to see his workers return home empty-handed: they could not disintegrate the walls because of the hard cement.

A török tekke – magyarul kolostor – ellágyulásával keletkezhetett a tettye magyar szavunk. A ma így nevezett városrészt a középkorban malomszegnek illetve malomsédnek (malompataknak) írták okirataink. A területet keletről a Havi-hegy, a törökkori zászlós domb, a Bajraktár-hegy nyúlványa határolja, északról meredek sziklafal szegélyezi. Innen ered a tettye forrás, amely fénykorában 29 malmot hajtott, szép sorjában. 1780-ban, amikor Pécs a királyi városok közé emelkedett, április 19én népünnepélyt tartottak a tettyén. Ökröt sütöttek, több ezer zsemlét osztottak szét, s nagypocakú boros hordókat vertek csapra. Ferenc József kétszer is járt e kies helyen, előbb tűzijátékot rendeztek tiszteletére, utóbb fölavatta a vízkiviteli művet. A Havi-hegyen két említésre méltó korpuszt is találni. Rétfalvi Sándor: feszülete (1970) a keresztre feszített testet drámai formában ábrázolja. Kiss György klasszikus alkotását (1900-ban szentelték föl) pár esztendővel ezelőtt megrongálták, majd valaki ceruzával rá is írta a horganyból készült műre: Megfogtam az Isten lábát, és letörött. 247 méteres magaslaton áll a Havi-hegyi Boldogasszony-kápolna. 1691 és 1710 között épült, barokk stílusban. A város lakói még 1690-ben, az akkor kitört pestisjárvány idején tettek fogadalmat, hogy emlékkápolnát emelnek. A hagyomány (egyébként tévesen) úgy tartja, hogy kézben hordták föl az építőanyagot a meredek kaptatón. A Dunántúli Naplóban úgy fél évszázada megjelent, megejtő vers emlékezik meg az állítólagos tettye vitézről, aki egyszer segített kimenekíteni a várost nagy bajából. elapadt a patak, Pécs víz nélkül maradt, a Mindenszentek templomára pedig köd telepedett. Az átláthatatlan sűrűség mélyén vén boszorka zárta el a vizet, meséli a költés, de ez a mi vitézünk úgy harcolt, hogy dörögve reccsent még a pára is. A boszorka megsebesült, a város megmenekült.

Das ungarische Wort „tettye” kommt vom türkischen Wort „tekke”, das Kloster bedeutet. In den mittelalterlichen Gründungsurkunden wurde das Pécser tettye-viertel als „Müller viertel” oder Mühlbach bezeichnet. Das Gebiet des tettye wird im Osten durch den Havi-Berg, den Flaggen-Berg aus der türkenzeit und den Bajtaktár-Berg und im Norden durch eine steile Felswand begrenzt. Hier entspringt die tettye-Quelle, die in den Goldenen zeiten 29 Mühlen hintereinander antrieb. Am 19. April des Jahres 1780, in dem Pécs Freie Königliche Stadt wurde, veranstaltete man im tettyeein großes volksfest. es wurden Ochsen gebraten, tausende von Brötchen ausgegeben und viele Weinfässer angezapft. Sogar Franz Joseph kam zweimal zu Besuch: Beim ersten Mal wurde zu seinen ehren ein Feuerwerk veranstaltet, beim zweiten Mal weihte er die Wassermühlen ein. es sind zwei Christuskorpusse auf dem Havi-Berg zu finden. Sándor Rétfalvis Arbeit aus dem Jahre 1970 ist eine dramatische Darstellung des gekreuzigten Jesus. György Kiss´ klassische Arbeit, die 1900 eingeweiht wurde, wurde vor einigen Jahren beschädigt und jemand schrieb mit einem Bleistift auf die verzinkte Statue: “Ich griff nach Gottes Füßen und sie brachen ab.” Auf einem 247 Meter hohen Felsen stand die Kapelle der Heiligen Maria Schnee. Sie wurde zwischen 1691 und 1710 im Barockstil gebaut. Die Pécser Bürger legten 1690 während der Pestepidemie den eid ab, eine Gedenkkapelle zu errichten. Die Legende besagt (fälschlicherweise), dass die Menschen das Baumaterial mit ihren eigenen Händen den Berg hochgetragen hätten. vor fast einem halben Jahrhundert tauchte im Dunántúli Napló ein bewegender vers über den tapferen Soldaten tettye auf. Offensichtlich beschützte der Soldat die Stadt einstmals vor einer großen Not. Der Fluss war ausgetrocknet und Pécs ohne Wasser. Der Dichter erzählt, dass Nebel über der Allerheiligen-Kirche lag. In den finsteren tiefen blockierte eine alte Hexe den Fluss des Wassers. Der tapfere Soldat wurde auf sie angesetzt und kämpfte so mutig, dass selbst der Nebel knisterte und polterte. Die Hexe wurde schwer verwundet und die Stadt damit gerettet.

the Hungarian word ‘tettye’ comes from the turkish ‘tekke’, meaning monastery. In medieval charters, the tettye district of Pécs was referred to as ‘Mill Area’ and ‘Mill Stream’. the tettye area is bordered by Havi Hill, the turkish-time Flag Hill and Bajtaktár Hill in the east, and a steep rock wall to the north. Here emerges the tettye Spring, which in the golden days used to run twenty-nine mills, one after the other. In 1780, when Pécs became a Free Royal City, a public holiday was held on tettye on 19th April. there was ox roasting, thousands of bread rolls were given out, and many fat barrels of wine were tapped. even Franz Joseph paid two visits here: on his first visit, fireworks were held in his honor, and on his second visit, he inaugurated the water works. there can be found two Corpuses of the Christ on Havi Hill. Sándor Rétfalvi’s work from 1970 is a dramatic illustration of the crucified body. György Kiss’s classical work, which was consecrated in 1900, was maimed a few years ago, and someone wrote over the zincked statue in pencil: “I grabbed hold of God’s feet and they came off.” On a 247-meter-high cliff stands the Chapel of the Blessed St. Mary of the Snow. It was built between 1691 and 1710, in Baroque style. the townspeople of Pécs made an oath in 1690 during the plague to erect a memorial chapel. Legend has it (falsely) that the people carried the building material to the hilltop in their hands. Nearly half a century ago, a moving verse appeared in the daily paper Dunántúli Napló, about the valiant soldier tettye. It seems the soldier once saved the city from a great predicament. the stream had dried out, and Pécs was left without water. Fog settled on All Saints’ Church, and as the poet tells it, in the depths of the impenetrable murk, an old witch was blocking the water flow. Our valiant soldier set upon her and fought so bravely that the mist itself crackled and rumbled. the witch was badly wounded, the city was saved.

A Havi-hegyi kápolna copfstílusú megjelenése annak következménye, hogy 1780-ban leégett, és így építették újjá. Most már ebben a formában tartozik hozzá a város látképéhez. Lejjebb, az Ágoston téren magasodó templom az egyik legbizonytalanabb történetű épülete a városnak. Ami majdnem bizonyosnak tekinthető, az az, hogy a hódoltság előtt már állt itt valamiféle szakrális rendeltetésű épület, de méretiről csak sejtéseink vannak. talán kisebb kápolna lehetett. végképp bizonytalan, hogy a török mit művelt vele. Lebontotta, vagy átalakította, vagy mecsetté, vagy dzsámivá. Kutatók inkább az utóbbi mellett szavaznak mainapság. Nincs forrás rá, hogy mi történt a hódoltság utáni majd másfél évtizedben a területtel. Aztán megint egy biztos fogódzó: 1710-ben a Szent Ágoston rendi szerzetesek kapták meg a nem éppen kis telket. előbb rendházat építettek, ez fogadja magába a mai plébániát. A templom építésekor fölhasználták az időközben megrongálódott török épület maradványait – a déli oldalon ma is látszanak az elfalazott, szamárhátíves ablakok nyomai. Hogy az eredetileg barokk templom mennyire követte a török falak maradványait, ma már ez is kideríthetetlen. 1750-ben a keleti külvárosban (akkor még igencsak külvárosinak számított ez a településrész) tűzvész pusztított, s ebben a templom is leégett. Helyreállították, de hogy mennyire követték az eredetit, megint csak kérdéses. Mindenesetre 1912-ben restaurálták az egész épületet, ekkor váltott homlokzatot, kapott eklektikus stílusjegyeket. utcafronti fülkéibe Remete Szent Pál és Nepomuki Szent János szobrai kerültek. A templom a rendek föloszlatása után is Szent Ágoston nevét viselte, és viseli a mai napig. A török időkben a kéttornyú Lyceum templom mellett is dzsámi állt. A telket először a görögkeletiek kapták meg, de mint oly sokszor, az Újszerzeményi Bizottság határozatát utóbb itt is megváltoztatták, jöhettek tehát a pálos rendiek. Imádságuk új otthonát 1756-ban szentelték föl, majd a barokk hagymasisakos tornyok is elkészültek, 1779-re. A dzsámit párhuzamosan, még az 1760-as években elbontották. A kolostor hamar kiürült: II. József föloszlatta a rendeket. ezután volt hadikórház, bérház, színház, tanítóképző, reáliskola, gimnázium.

Die zopfstilfassade verdankt die Havi-Berg-Kapelle den Wiederaufbauarbeiten von 1780, die nach einem verheerenden Brand, der das Gebäude komplett zerstörte, vorgenommen wurden. Das erneuerte erscheinungsbild der heutigen Kapelle ist ein integraler Bestandteil des Stadtbildes. ein bisschen weiter unten erhebt sich auf dem Platz des Heiligen Augustinus eine weitere Kirche, ein Gebäude mit einer sehr dubiosen Geschichte. Mit ziemlicher Sicherheit stand hier bereits vor der Osmanischen zeit eine Art von sakralem Gebäude, über dessen Größe lässt sich jedoch nur spekulieren. Möglicherweise handelte es sich um eine kleinere Kapelle. es gibt keine Daten darüber, was die Osmanen damit taten. Möglicherweise rissen sie das Gebäude ab und bauten es neu auf oder sie gestalteten es zu einer Moschee um. Neuere untersuchungen unterstützten die letztere variante. es gibt auch keine Quellen darüber, was mit dem Gelände in den fünfzehn Jahren nach der Osmanischen Herrschaft passierte. ein Hinweis deutet darauf hin, dass das relativ große Gelände 1710 an die Mönche des Augustiner Ordens ging. Sie errichteten hier zunächst ein Kloster, das heute das Presbyterium beherbergt. Für den Bau der Kirche wurden die Steine des türkischen Bauwerkes verwendet, das zu diesem zeitpunkt nur noch eine Ruine war. Die für die islamische Architektur charakteristischen Fenster mit Spitzbögen sind heute noch an der Südseite des Gebäudes zu sehen. Die Frage, bis zu welchem Grad die ehemaligen türkischen Mauern mit der Barockkirche übereinstimmen, lässt sich nicht beantworten. 1750 zerstörte ein Feuer die Außenbezirke der Stadt (das Gebiet gehörte damals wirklich zum Außenbereich) und auch die Kirche brannte ab. Sie wurde recht bald wiederaufgebaut, doch es ist fragwürdig, ob in der alten Form. 1912 wurde die Kirche vollständig restauriert und erhielt eine neue Fassade im eklektischen Stil. Die Wandnischen der Südfassade beherbergen Skulpturen des Heiligen Johannes von Nepomuk und des Heiligen Paulus, dem eremiten. Nach der Auflösung des Ordens behielt die Kirche ihren Namen und heißt auch heute noch Kirche des Heiligen Augustinus. In der türkenzeit stand auch in der Nähe der Lyceum-Kirche mit den zwei türmen eine Moschee. Das Grundstück wurde zunächst der GriechischOrthodoxen Kirche gegeben, doch später wurde das Dekret – und weitere erlasse vom Komitee für Neues eigentum – modifiziert und die Pauliner bekamen das Gelände. Ihr Heiligtum wurde 1756 eingeweiht und die barocken zwiebeltürme 1779 fertiggestellt. Parallel mit dem Bau der PaulinerKirche wurde die Moschee in den 1760er Jahren niedergerissen. Das Kloster wurde jedoch bald aufgegeben: Das Dekret des Kaisers Joseph II führte auch zur Auflösung des Pauliner-Ordens. In den Folgejahren war das Gebäude Militärkrankenhaus, Wohngebäude, theater, Ausbildungszentrum für Lehrer, Grundschule und vorschule.

the Copf-style appearance of the Havi Hill Chapel is due to the reconstruction work begun after the devastating 1780 fire which had completely destroyed the building. the new design of the chapel today forms an integral part of the cityscape. A bit further down, on St Augustine’s Square rises another church, a building with a most dubious history. It is almost certain that there used to be some kind of a sacral building standing here already before Ottoman Rule, but we can only speculate about its sizes. It might have been a smaller chapel. We have no data on what the Ottoman turks did to it. they can have pulled it down, rebuilt it, or transformed it into a mosque. Recently, researchers have tended to support the latter option. We have no sources to consult on the history of the site during the fifteen years following Ottoman Rule, either. the next clue is that the relatively large area was given to the monks of the Augustine order in 1710. they first erected a monastery here, which today houses the presbytery. When they erected a church on the site, they used the stones of the turkish building which had fallen into ruin by then. the ogee arched window frames characteristic of Islamic architecture can still be seen on the southern wall of the building. to what extent the walls of the originally Baroque church mapped onto the quondam turkish walls, remains a question without an answer. In 1750, fire devastated the outskirts of the city (the area was indeed suburban at the time), and the church also burnt down. It was soon restored but whether to the original form is again questionable. For that matter, the whole building was completely renovated in 1912, and the church was given a new façade and an eclectic design. the wall-niches of the southern façade gave homes to the sculptures of St John of Nepomuk and St Paul the Hermit. the church kept its name even after the dissolution of the orders, and even today it is called St Augustine Church. In turkish times, there used to stand a mosque near the two-steepled Lyceum Church, as well. the site was first given to the Greek Orthodox Church, but the decree – similarly to other decrees passed by the New Property Committee – was modified later, and the Paulites received the area. their sanctuary was consecrated in 1756, and the Baroque onion-domed towers were also completed by 1779. Simultaneously with the construction of the Paulite Church, the mosque was pulled down, during the 1760s. the monastery, however, soon became abandoned: the decree of emperor Joseph II also dissolved the Paulite order. In the following years, the building was used as a military hospital, as an apartment house, as a theater, as a teacher training college, as an elementary school, and as a grammar school.

tudták, hogy a Széchenyi téren is volt színház? Pedig így van. 1839-ben nyitotta meg kapuit a mai bíróság helyén. Amúgy az 1817 óta élő pécsi színjátszás első előadásait magánházakban tartották. Később a pálosok volt rendházában, a mai Széchenyi Gimnázium épületében, majd az elefántos Ház egyik termében kapott helyet a teátrum. A Széchenyi téri színházat 1887-ben tűzveszélyessége miatt bontották el, ekkor egy faépület vált a művészek nyári otthonává a Dischka Győző utcában, a Postapalota mögött. volt kamaraszínház a Pannónia (mostanság: Palatinus) Szálló nagytermében is, 1955-től, úgyhogy a színészek számtalan épületet kipróbálhattak. érdekesség, hogy a Pannóniában forgószínpad működött. A most is látogatható Nemzeti Színházat 1895-ben üzemelte be Somogyi Károly truppja, a Bánk bánnal, és többé nem szűnt meg az állandó társulat a városban. A telken írásos emlékeink tanúsága szerint állt domonkosrendi kolostor és templom, bérház, hadikórház, katonai nevelőintézet, raktár, bíróság és börtön. Az új funkciót hordozó épület helyének meghatározására a városi közgyűlés Színügyi Bizottságot hívott életre. A bizottság élére Aidinger polgármester állt. ebben az időben a területen épp csapatkórház működött. Aidinger nem késlekedett megyei pótadót kivettetni (megszavaztatta!) a költségek fedezésére. érdekes lenne mainapság próbálkozni hasonlóval… A színház homlokzatát a bizottmány szerette volna a hazai színházi élet legnagyobbjaival díszíteni föl. Csiky Gergely, erkel Ferenc, Kisfaludy Károly és Szigligeti ede szobrai erre lettek volna hivatva. A kupola Géniusz szobra Kiss György nevéhez köthető. 1986-tól öt éven át tartott zárva az intézmény, mert működésének majd egy évszázada alatt életveszélyessé vált, és teljesen föl kellett újítani. Az újranyitásra Lengyel György akkori direktor Az ember tragédiáját állította színre.

Nur wenige Menschen wissen, dass es auch auf dem Széchenyi-Platz ein theater gab. es wurde 1839 eröffnet, an der Stelle, wo sich heute das Städtische Gericht befindet. theaterstücke wurden in Pécs schon seit 1817 aufgeführt, doch diese Aufführungen fanden in Privatwohnungen statt. Später fanden diese im ehemaligen Pauliner-Kloster, dann im Gebäude der heutigen Széchenyi-Grundschule und schließlich im elefanten-Haus statt. Das theater am Széchenyi-Platz wurde möglicherweise 1887 wegen erhöhter Brandgefahr abgerissen. Das ensemble zog dann für den Sommer in ein Holzhaus in der Dischka-Straße. 1955 betrieb man in der Großen Halle des Hotels Pannonia (heute Hotel Palatinus) ein Kammertheater, für die Schauspielerinnen und Schauspieler gab es also viele verschiedene Plätze, um ihr talent zu demonstrieren. Bemerkenswerterweise gab es im Hotel Pannonia sogar eine Drehbühne. Das heutige Nationaltheater wurde 1895 mit Bánk Bán vom Károly-Somogyi-ensemble eröffnet. Seitdem war die Stadt nie ohne ein festes ensemble. Gemäß der schriftlichen Aufzeichnungen standen an diesem Platz ein Dominikaner-Kloster samt Kirche, ein Wohnhaus, ein Militärkrankenhaus, ein Kadettenanstalt, ein Lagergebäude, ein Gericht und ein Gefängnis. Die Pécser volksversammlung richtete ein theaterkomitee ein, um den Ort des geplanten Gebäudes zu bestimmen. vorsitzender des Komitees war Bürgermeister Aidinger. zu dieser zeit wurde an diesem Ort ein truppenkrankenhaus betrieben. Bürgermeister Aidinger führte schnell eine so genannte zusätzliche Bezirkssteuer ein, um den Bau zu finanzieren. es wäre interessant zu sehen was passieren würde, wenn heutzutage ein Politiker auf diese Weise finanzielle Mittel beschaffen würde. Das Komitee plante, die Fassade des theaters mit Porträts bedeutender Figuren des ungarischen theaterlebens zu dekorieren. Dies war die ursprüngliche Idee hinter den Statuen von Gergely Csiky, Ferenc erkel, Károly Kisfaludy und ede Szigligeti. Die Statue mit dem Namen Genius auf der Kuppel ist ein Werk von György Kis. Das Gebäude wurde 1986 geschlossen, weil es über die Jahre so schwere Schäden erlitten hatte, dass eine komplette Renovierung nötig war. Nach einer fünfjährigen Pause wurde das theaterhaus mit Die Tragödie des Menschen, unter der Regie des späteren Direktors György Lengyel, wiedereröffnet.

Only a handful of people know that there used to be a theater on Széchenyi Square, as well. It was opened in 1839, in place of today’s City Court. theatrical plays had been performed in Pécs earlier, since 1817, but those performances were held in private homes. Later the quondam Paulite monastery, then the building of today’s Széchenyi Grammar School, and finally the elephant House gave home to the troupe. the theater on Széchenyi Square was eventually pulled down in 1887, due to the high fire potential. the company then moved to a wooden house in Dischka Street, behind the Postal Palace, for the summer. In 1955, a chamber theater also functioned in the great hall of Hotel Pannonia (Hotel Palatinus today), so the actors and actresses had a wide variety of places to show their talent. It is a curious fact that Pannonia operated a turntable stage. today’s National theater was opened in 1895 with Bánk Bán performed by Károly Somogyi’s troupe, and the city has never been without a resident company since then. According to the written records, a Dominican monastery and church, an apartment house, a military hospital, an army boarding school, a storehouse, a law court and a jailhouse have all stood on this site. the public assembly of Pécs set up a theatrical Committee to define the location of the planned building. the committee was headed by Mayor Aidinger. At the time, there was a troop medical clinic operating on the site. Mayor Aidinger quickly imposed a so-called additional county tax (he had the tax bill passed) to finance the construction work. It would be interesting to see what would happen if a politician today had a go at raising funds this way. the Committee had plans to decorate the façade of the theater with the portraits of emblematic figures of Hungarian theatrical life. that was the original idea behind the statues of Gergely Csiky, Ferenc erkel, Károly Kisfaludy and ede Szigligeti. the statue named Genius on the cupola is a work of György Kis. the theater closed in 1986 since the building had been so badly damaged over the one hundred years of its operation that it needed a complete renewal. After five inactive years, the playhouse was re-opened with The Tragedy of Man, directed by the late managing director György Lengyel.

Pannónia Grandhotel néven 1915-ben adták át a mai Palatinus Szállót a Király utcában. A tervező Pilch Andor volt. építésekor öt ép török csontvázat találtak. A szálloda falán márványtábla emlékeztet rá, hogy ezen a helyen azelőtt a Hamerli család lakóháza állott. egyébként az építtető is a „zseniális kesztyűs”, Hamerli Imre volt. Kezdetben igen előkelő helynek számított, egy időben összekötötték a Nádor Szállodával (1921). 1930-ban itt, a nagyteremben koncertezett Bartók Béla. utóbb, különösen a szocializmus éveiben jelentősen leromlott a hotel állaga, de még mindig legendásnak számító vendéglátóhelyeket foglalt magába. ezek közül a legismertebbé és egy idő után a leghírhedtebbé a Pannónia Bár vált. A végjátékban aztán már önkiszolgáló bisztró is üzemelt itt. tekintettel arra, hogy nem költöttek rá, az épület lassanként végveszélybe került, 1975-ben be is zárt. erkélyeit aládúcolták, a falomlás elől pedig palánkokkal védték a járókelőket. Már-már úgy festett, hogy elbontják (a tulajdonos egyszer engedélyt kért rá). Az újjáépítés tervezése körül komoly szakmai viták bontakoztak ki, akadtak, akik nem tartották szerencsésnek az épület túlstilizálását. Az 1988-as átadásra ezek a viták lecsillapodtak. Das heutige Palatinus Hotel in der Király-Straße wurde 1915 unter dem Namen Grand Hotel Pannonia der allgemeinen Öffentlichkeit übergeben. Das Design stammt von Andor Pilch. Während der Bauarbeiten wurden fünf intakte Skelette aus der türkenzeit gefunden. An der Mauer des Hotels erinnert eine Marmortafel an die Hamerli Familie, deren Haus hier einstmals stand. Der Initiator des Hotelbaus war der im volksmund als Genie bezeichnete Handschuhfabrikant Imre Hamerli selbst. zu Beginn war das Hotel ein sehr exquisiter Ort; eine zeitlang bestand sogar eine verbindung mit dem Hotel Nádor (1921). 1930 gab der berühmte Komponist Béla Bartók in der Großen Halle des Hotels ein Konzert. Obwohl das Gebäude später in der kommunistischen zeit zu verfallen begann, beherbergte es noch legendäre Bars und Clubs. Der berühmteste unter ihnen – und später auch der berüchtigtste – war die Pannonia Bar. Am ende wurde in diesem Gebäude ein Selbstbedienungsrestaurant betrieben. Aufgrund des Mangels an Investitionen verfiel das Gebäude allmählich und wurde 1975 schließlich ganz geschlossen. unter den instabilen Balkonen wurden Stützbalken installiert und man verwendete Planken, um die Fußgänger vor dem von den Mauern fallenden Putz zu schützen. Das Gebäude schien dem untergang geweiht; selbst der Besitzer bat um die erlaubnis, es abreißen zu dürfen. Später entfachte sich eine große Debatte über die Rekonstruktionspläne für das Hotel; einige vertraten die Idee, es neu zu dekorieren. Die Diskussion wurde beigelegt als 1988 das Hotel Palatinus eingeweiht wurde. today’s Hotel Palatinus in Király Street was handed over to the general public in 1915, under the name Grand Hotel Pannonia. It was designed by Andor Pilch. During construction work, five intact skeletons dating back to turkish times were unearthed on the building site. On the wall of the hotel, a marble plaque commemorates the Hamerli family whose house used to stand here. the initiator of the hotel, by the way, was the ‘glove-making genius‘, Imre Hamerli himself. At the beginning, the hotel was a very exquisite place; it was even connected to Hotel Nádor (1921), for a while. In 1930, Béla Bartók, the renowned composer, gave a concert in the great hall of the hotel. Although later, especially in the Socialist era, the building began to decay, it still comprised legendary bars and clubs. the most famous of these – and later, also the most infamous – was Pannonia Bar. In the final act, even a selfservice bistro operated in the building. Due to a lack of investment, the building slowly fell into a state of despair and was eventually closed down in 1975. Support posts were installed under the unstable balconies, and planks were used to shield the pedestrians from the falling plaster of the walls. the building seemed doomed; even the owner requested permission to have it pulled down. Later, a hot debate sprang up over the reconstruction plans of the hotel; some opposed the idea of over-decorating it. the debates were settled by 1988 when Hotel Palatinus was inaugurated.

A török hódoltság idején éltek már zsidók Pécsett, azonban 1692 húsvétjának hétfőjén Radonay Mátyás püspök vezetésével a város polgárai megesküdtek, hogy nem engedik a nem katolikusok letelepedését. A várostörténet egyik legsötétebb napja volt ez, ráadásul a fogadalmat hosszú esztendőkön keresztül meg is újították. II. József türelmi rendeletét (1781) követően a növekvő lélekszámú zsidóság 1827-ben temetőt vásárolt, 1843ban pedig imaházat rendezett be a zrínyi utca 10-ben, az úgynevezett engel-házban. ugyanabban az évben, a Citrom utcában zsinagóga épült, 1868-ban pedig elkészült a Nagyzsinagóga. A II. világháború előtt valamivel több, mint háromezer zsidó lakta a várost. A holocaustot valamivel kevesebb, mint háromszázan élték túl… A Nagyzsinagóga tervezője azonos a pesti vígadó tervezőjével: Feszl Frigyes az. A főhomlokzat három részre tagozódik. A középrész félköríves záródása a tetőgerinc fölé nyúlik, közepére órát helyeztek, félkörívben héber szöveggel: Mert házam az imádság házának neveztessék, minden nép számára. Igazán gyönyörű a két, egymás feletti karzatot magába foglaló belső tér is. 1867-ben itt építették meg a pécsi Angster Orgonagyár első, nagy hangszerét.

Während der türkenzeit lebten bereits Juden in Pécs, doch am Ostermontag 1692 beschlossen die Stadtbewohner einen eid, der die Ansiedlung von Nicht-Katholiken in der Stadt verbot. Dies war der dunkelste tag in der Geschichte der Stadt; um die Dinge noch zu verschlimmern, wurde der eid über viele Jahre jährlich verlängert. Dem Dekret Kaiser Joseph II folgend, erhielt die daraufhin wachsende jüdische Bevölkerung 1827 einen Friedhof und 1843 wurde in dem sogenannten engel-Haus in der zrínyi-Str. 10 ein Gebetshaus eingerichtet. Im gleichen Jahr baute man in der Citrom-Str. eine Synagoge und 1868 wurde auch der Bau der Großen Synagoge beendet. vor dem 2. Weltkrieg lebten über 3000 Juden in Pécs. Noch nicht einmal 300 überlebten den Holocaust. Die Große Synagoge wurde von dem Architekten Frigyes Feszl entworfen, der auch das Vigadó in Budapest plante. Die Hauptfassade des Gebäudes ist in drei teile unterteilt. Der mittlere teil endet in einem Halbkreis, der über den Rand hinausreicht. In der Mitte des Halbkreises befindet sich eine uhr, mit einer hebräischen Inschrift darüber: „Mein Haus soll ein Ort für das Gebet aller Menschen sein”. Das Interieur, mit seinen zwei parallel verlaufenden Galerien, ist ebenfalls bemerkenswert. Die große Orgel der Synagoge wurde im Jahre 1867 installiert; es ist die erste, die in der Pécser Angster-Fabrik hergestellt wurde.

Jewish people had lived in Pécs during the Ottoman Rule but on easter Monday, 1692, the townspeople – led by Bishop Mátyás Radonay – made an oath to forbid the settling down of any non-Catholics in the city. that was a darkest day in the history of Pécs; to make matters worse, the oath was renewed annually for long-long years. Following emperor Joseph II’s decree of toleration in 1781, the Jewish population, now growing in number, purchased a cemetery in 1827, and in 1843, they set up a house of prayer in the so-called engel House at 10, zrínyi Street. In the same year, they built a synagogue in Citrom Street, and in 1868, the construction of the Great Synagogue was also finished. Before World War II, over threethousand Jews were living in Pécs. Not even three-hundred of them survived the Holocaust. the Great Synagogue was designed by the architect who also planned the Vigadó in Budapest, Frigyes Feszl. the main façade of the building is divided into three parts. the middle part ends in a half circle which extends over the ridge. In the middle of the half circle there is a clock, around which it reads in Hebrew: “For my house shall be called a house of prayer for all peoples”. the interior is also magnificent with the two rows of galleries running in parallel. the great organ of the temple was installed in 1867; it is the first one ever made in the Pécs Angster Factory.

A Postapalota homlokzatának címerét sokáig bádoglemez fedte. Az ötvenes években ugyanis le akarták veretni a gyönyörű, két angyal tartotta kettőskereszt-hármashalom címert, ám Hidegkúti Andor építész úgy rendelkezett, hogy takarják le. Így menekült meg a pusztulástól, és amikor újra kiszabadították, a pécsiek közül sokan próbáltak szerezni azokból az egypengősökből, amiket a szegecsek alátétjeként használt Hidegkúti. Az épület előtt még a nyolcvanas években is parkoló volt, aztán a terület (ma: Graz tér) díszburkolatot kapott, és ide került Fürtös György tüke-kútja, amely jelentős részben ugyancsak a zsolnay Gyárban készült, közadakozásból. Das Wappen an der Fassade des Post-Palastes war lange zeit mit einer Blechplatte verdeckt. Der Grund dafür war, dass man 1950 versucht hatte, das wunderschöne Wappen, mit einem Doppelkreuz und drei Bergen, gehalten von zwei engeln, abzuschlagen. Der Architekt Andor Hidegkúti entschied jedoch, es abzudecken. So entging das alte ungarische Wappen der zerstörung, und als es wieder befreit wurde, versuchten viele Menschen eine der alten ungarischen pengő-Münzen, die Hidegkúti als Abdeckung für die Nieten verwendet hatte, zu ergattern. vor dem Gebäude befand sich lange, bis in die 1980er Jahre hinein ein Parkplatz. Dann erhielt das Gelände, das heute Graz-Platz heißt, ein neues Gesicht und der György-Fürtös-tüke-Springbrunnen wurde hier aufgestellt. Der Brunnen wurde in der zsolnay-Fabrik gebaut und zum größten teil durch öffentliche Spendengelder finanziert. the coat of arms on the façade of the Postal Palace was for a long time covered by a tin plate. the reason for this was that in the 1950s an attempt was made to knock off the beautiful coat of arms with a double cross and three hills, held by two angels. Architect Andor Hidegkúti, however, decided to have it covered up instead. thus, the old Hungarian coat of arms escaped destruction, and when it was freed again, many people tried to get hold of the old Hungarian one-pengő coins which Hidegkúti had used as pads under the rivets. In front of the building, there used to be a car park even in the 1980s. then the area, which is called Graz Square today, received a new paving, and György Fürtös’s tüke Fountain was also placed here. the fountain, for the most part, was built in the zsolnay Factory, through public donations.

Miközben „könyvzártakor” a zsolnay Porcelánmanufaktúra épp nehéz időszakát élte megint, talán érdemes fölidéznünk, hogy nézett ki a gyár (amelynek helyén ma egy ékszerdoboz, a Kulturális Negyed található) fénykorában, hová fejlesztette azt zsolnay vilmos, miután 1878-ban, a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, illetve megkapta a francia Becsületrendet is. Szóval. 1881-ben költöztette a kis üzemet az akkori Budai Külváros épületegyüttesébe. Három nagy porcelánégető kemencét építtetett, de ezek mellett még üzemelt negyvenegy kisebb is. Mintázói és szobrászai számára műtermeket emelt, bevezetette a kettős iparvágányt, postát és távíróhivatalt nyitott, teljesen fölszerelt tűzoltóságot foglalkoztatott – nota bene az egyletnek zenekara is volt – de működött a tulajdonos kezdeményezésére betegsegélyező- és temetkezési egylet, a gyári rokkantak megsegítésére pedig zsolnay alapítványt tett. érdekes, hogy a világítással nem sokat vacakolt. Az egykorú följegyzések mindössze négy elektromos ívlámpát említenek, egyebekben a helyiségeket javarészt petróleummal, kisebb részt gázzal világították meg. A cégnek nagyjából ezer dolgozója volt. A 2012-ben teljesen elkészült Kulturális Negyed igyekezett minden értéket megőrizni, amit egyáltalán megóvhatott, az épületeket pedig többnyire új tartalommal töltötték meg. A nyolcvanas évek közepén, az udvaron még állt egy magányos épület: az említett három nagy kemence egyike. Akik jártak benne, azt mondják, az égetés közben fölszálló mázgőz példátlan szépségű falat rajzolt a dongaboltozat belsejébe. ezt az épületet azonban már nem sikerült megmenteni. A gyár akkori vezetése még a kilencvenes évek közepén elbontatta. Ha léteznek háborús bűntettek, márpedig léteznek, akkor a békebűntettek egyike volt ez. Képzeljék el! Száz év mázgőze lett oda.

Nun, wo die Frist für das aktuelle Buch bald ansteht, und die zsolnay-Porzellan-Fabrik wieder durch eine schwere zeit geht, ist es es vielleicht an der zeit, die Goldenen zeiten der Fabrik in erinnerung zu rufen (dort, wo sich heute das Schmuckkästchen der Stadt Pécs befindet – das zsolnayKulturviertel). Wie sah die Fabrik damals aus? Welche entwicklungen stieß vilmos zsolnay an, nachdem er auf der Weltausstellung 1878 in Paris die Gold-Medaille gewonnen und das Französische Kreuz der ehrenlegion erhalten hatte? Nun gut: 1881 siedelte vilmos zsolnay seine kleine Manufaktur in die Gebäudegruppe in den Budaer vororten, wie dieses Gebiet damals hieß, um. er installierte drei große Öfen und 41 weitere kleine. es gab Studios für die Designer und Bildhauer, er baute eine zweigleisige Beförderungsstrecke, eröffnete eine Post- und eine telegrammstation und es wurde eine voll ausgestattete Feuerwehr eingerichtet – nebenbei: die Feuerwehr hatte ihre eigene Musikkapelle. zusätzlich initiierte zsolnay auch die Gründung einer Gewerkschaft, die Dienstleistungen für Kranke und für Beerdigungen anbot. Interessanterweise kümmerte er sich nicht allzu sehr um die Beleuchtung. Gemäß der Dokumente waren nur vier elektrische Bogenlampen installiert; ansonsten benutzte man Petroleum und zu einem geringeren Anteil Gas, um die Räume zu beleuchten. Das unternehmen beschäftigte mehr als 1000 Mitarbeiter. Als das Gelände der zsolnay-Fabrik 2010 zum Kulturviertel wurde, war eines der Hauptanliegen, möglichst viele der alten Werte zu erhalten, dabei die alten Formen mit neuen Inhalten zu füllen. Mitte der 1980er Jahr gab es in der Mitte des Innenhofes ein einsames Gebäude: einer der drei oben erwähnten Öfen. Die, die einmal dort drinnen waren, berichteten, dass der Dampf, der beim Brennen von der heißen Glasur aufstieg, unvergleichlich schöne Bilder an die Wände des tonnengewölbes warf. Dieses Gebäude konnte jedoch nicht erhalten werden. Die Leiter der Fabrik rissen es Mitte der 1990er Jahre ab. Wenn man anderweitig von Kriegsverbrechen spricht, so war dies ein verbrechen in Friedenszeiten. Man muss sich vorstellen: der Glasurdampf von 100 Jahren wurde zerstört.

Now that the deadline is approaching for the present book and the zsolnay Porcelain Factory is again going through a hard time, it is perhaps worth recalling the Golden Age of the factory (in place of which today the jewelry box of Pécs, the zsolnay Cultural District can be found). What did the factory used to look like? What developments did vilmos zsolnay initiate after he had won a gold medal at the 1878 Paris World Fair, and received the French Cross of the Legion of Honor? Well then. In 1881, vilmos zsolnay moved his small manufactory to the group of buildings in the Buda Suburbs as the district used to be called. He had three large furnaces installed, apart from the forty-one smaller ones. He had studios built for his designers and sculptors, he introduced a double-track line, he opened a post and telegram office, and operated a fully equipped fire station – the fire brigade, by the way, had their own musical band. In addition, zsolnay also initiated the formation of a union to support the sick and one that provided funeral services. He also established a foundation to aid his handicapped workers. Interestingly, he did not care much about the lighting. According to the documents, there were only four electrical arc-lamps installed; otherwise petroleum and, to a lesser extent, gas was used to light the rooms. the company hired about one-thousand employees. When the area of the zsolnay Factory was turned into a cultural district in 2012, one of the key points was to preserve as much of the old values as possible, and to fill the old forms, the buildings, with new content. In the mid 1980s, there was a lonely building in the center of the courtyard: one of the three furnaces mentioned above. those who have been inside of it say that the vapor stealing away from the hot glaze during firing had created a wall of unparalleled beauty inside the barrel vault. that building, however, could not be saved. the leaders of the factory at the time had it pulled down in the mid 1990s. If war crimes exist, like they do, then this was a peace crime. Just imagine, the vapor-glaze of a hundred years was destroyed.

A Zsolnay-gyár főépülete és a kert híres szobrai Das Hauptgebäude der Zsolnay Porzellanmanufaktur und die berühmten Statuen des Gartens The main building of the Zsolnay Factory, with some famous sculptures in its garden

A Kulturális Negyed programjába belefért zsolnay vilmos mauzóleumának méltó megújítása is. A nemzetközi hírű, a cég aranykorát bemutató Gyugyi-gyűjtemény a gyárudvarban álló, egykori Sikorski lakóházba került. Die Agenda des Kulturviertel beinhaltete auch die Restaurierung des vilmos-zsolnay- Musoleums. Die weltberühmte Gyugyi-Sammlung, die die goldenen Jahre des unternehmens präsentiert, ist im Hof der Fabrik, im ehemaligen Sikorski-Haus, zu finden. the agenda for the Cultural District included the due restoration of vilmos zsolnay’s mausoleum. the world-renowned Gyugyi Collection, which presents the golden age of the company, can now be found in the courtyard of the factory, in the onetime Sikorski house.

A Kodály Központ, az európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat egyik legfőbb hozadéka sokak szerint Magyarország legszebb hangzású koncerttermét foglalja magába. A látványnak sem mindennapi díszdoboz egészen érdekes szerkezetű épületben kapott helyet. A város felé nyitott, kicsit hasonlít valamiféle gigantikus vetítővászonra vagy monitorra, a déli oldalon viszont magába forduló, mint valami csiga. egyébként a csigahéj rejti a kisebb termeket, kiszolgáló helyiségeket, irodákat. A két épületrész egy tölcsért ölel körül, ott az előcsarnok, ott vannak a ruhatárak, a büfék, ilyesmik. Na, most, ha nem értik pontosan a fenti leírást, ne csodálkozzanak, de higgyék el. A másik, ugyancsak szerencsés csillagzat alatt született beruházás a tudásközpont. Legérdekesebb része talán a Kaptár – ez a kicsit elíziumi hangulatot idéző hat emeleten át futó, minden szinten jelen lévő kucsmaforma. A földszinten lehet belelépni, innen egy zsongó méhkasra emlékeztet. Belső fedőlapjai a zsolnay Gyárban készültek, fél év alatt, és felrakásuk is hónapokat vett igénybe. ez a legnagyobb, összefüggő kerámiaburkolat hazánkban.

Das Kodály-zentrum, eines der Hauptprojekte der europäischen Kulturhauptstadt Pécs 2010, beinhaltet eine Konzerthalle, deren Akustik vielen als die beste des Landes gilt. Dieses faszinierende Juwel befindet sich in einem architektonisch interessanten Gebäude. Der in Richtung Stadt gerichtete teil des Gebäudes ist offen und erinnert ein wenig an einen riesigen Bildschirm oder Monitor. An der Südseite ist das Gebäude jedoch wie eine Art Schnecke in sich geschlossen. Das Haus der Schnecke beherbergt kleinere einheiten mit Service-Räumen und Büros. Die beiden teile des Gebäudes umkreisen einen trichterförmigen Raum, hier befinden sich das Foyer, die toiletten, ein Bistro und ähnliches. es ist kein Wunder, wenn diese Beschreibung nicht gänzlich vorstellbar ist: keine Sorge, es ist wirklich so. ein anderes Großprojekt, das ebenfalls unter einem glücklichen Stern geboren wurde, ist das Wissenszentrum. Der vielleicht faszinierendste teil ist der ‘Bienenstock“ – eine seltsame, zylindrische Struktur mit einem Ambiente, die an elysium erinnert und einer Form, die einem hohen militärischen Keil-Hut mit Pelzbesatz ähnelt. Der Bienenstock erstreckt sich über sechs etagen und ist in jedem Stockwerk zu sehen. Im erdgeschoss kann man ihn betreten, schaut man von hier nach oben erinnert der Blick an einen summenden Bienenstock. Die Fliesen im Inneren wurden in der zsolnay-Fabrik gefertigt, über eine zeit von mehr als sechs Monaten, ihre Anbringung nahm ebenfalls mehrere Monate in Anspruch. es ist die größte zusammenhängende Keramikoberfläche in ganz ungarn.

Kodály Center, one of the key investment projects of the 2010 european Capital of Culture Program of Pécs, is home to a concert hall with nationally acclaimed acoustics. the fascinating jewelry box can be found in an interesting architectural construction. the side of the building that faces the city is open and looks a bit like a gigantic movie screen or monitor. On the southern side, however, the building closes up like some kind of a snail. By the way, the snail shell encompasses smaller spaces, service rooms and offices. the two parts of the building encircle a funnelshaped area; that’s the lobby with the cloakroom, buffets, and similar spaces. Well, no wonder if you fail to fully understand this description. Do not worry; just believe me. Another investment project which was also born under a lucky star is the Knowledge Center. Its most intriguing part is perhaps the ‘Hive’ – a curious cylindrical structure with an ambience reminiscent of elysium and with a shape reminiscent of a tall military fur wedge hat. the Hive reaches over six stories and is present on each floor. It can be entered on the ground floor; looking up from there, it reminds of a buzzing bee-hive. the tiles on its inside were made in the zsolnay Factory, over a six-month period, and their installation also took several months. It is the largest coherent ceramic overlay in Hungary.

Fent: A Tudásközpont Nagy Márta-tervezte Zsolnay-burkolata hat emelet magasba kúszik föl Unten: Die von Marta Nagy entworfene Zsolnay-Keramikvertäfelung im Wissenszentrum zieht sich über eine Höhe von sechs Stockwerken nach oben Above: The Zsolnay overlay, designed by Márta Nagy, creeps up to a height of six stories in the Knowledge Center

Balra: A Kodály Központ páratlan akusztikájú hangversenytermet zár magába Rechts: Das Kodály-Zentrum birgt in sich einen Konzertsaal mit einer einzigartigen Akustik On the right: Kodály Center is home to a concert hall with unparalleled acoustics

Fent: Az egykori Vasváry-villa (ma: MTA székház) szökőkútjának részlete Oben: Ein Detail des Springbrunnens der ehemaligen Vasváry-Villa (heute: Sitz der Ungarischen Akademie der Wissenschaften) Above: Detail of the fountain near the quondam Vasváry Villa (today’s Seat of the Hungarian Academy of Sciences) Jobbra: A Vasváry család egykori borháza helyén épült villa viszonylag igényesnek mondható On the right: The relatively exquisite villa which was built in place of the quondam wine house of the Vasváry family Rechts: Die ehemalige, an der Stelle ihres Presshauses errichtete, Villa der Familie Vasváry Villa kann als anspruchsvoll bezeichnet werden

végeztem egy villám-fölmérést, nem volt reprezentatív, úgy harminc ismerősömet faggattam jó tíz éve, vajon tudják-e, hogy mi történik a PAB, vagyis a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában, Nagyjából elmondták, hogy milyen tudományos munka folyik ott, s hogy időről-időre milyen rangos konferenciáknak adnak keretet az 1884-ben emelt falak. S volt e bent valamelyikőtök? – szólt a következő kérdés. erre azonban, ha csak nem a pécsi tudományos élet jeles képviselője volt az illető, már néma hallgatás volt a válasz. A háromszintes, historizáló eklektikus épület az észak-itáliai reneszánsz, valamint – elsősorban kiegészítő elemeiben – a hazai barokk és klasszicista hagyományokra épít. Legjellegzetesebbek díszítései, épületszobrászati munkái: valamennyi a zsolnay Gyárban készült.

vor gut zehn Jahren führte ich (der verfasser des textes) eine Blitzuntersuchung durch. Diese untersuchung ist nicht repräsentativ, ich fragte einfach 30 meiner Freunde, ob sie wissen, was im Gebäude des Hauptsitzes der ungarischen Akademie der Wissenschaften in Pécs vor sich geht. Die meisten von ihnen sprachen von großartigen wissenschaftlichen Arbeiten, die dort stattfänden und von hochkarätigen Konferenzen, die dort, zwischen den seit 1884 existierenden Mauern, gelegentlich gehalten würden. “Warst du jemals dort drin?”– war meine nächste Frage. Die meisten meiner Probanden – außer denen, die zu den Pécser Wissenschaftskreisen gehören – antworteten darauf mit langem Schweigen. Die stilistischen Merkmale des dreistöckigen Gebäudes verweisen auf einen historischen eklektizismus, die norditalienische Renaissance und – besonders die architektonischen Ornamente – auf den ungarischen Barock und den Klassizismus. Die Ornamentik und die architektonischen Skulpturen dieses Gebäudes sind einzigartig; jedes teil wurde in der zsolnay-Fabrik hergestellt.

A good ten years ago I conducted a flash survey. It was not representative; I only quizzed thirty of my friends if they knew what was going on at the Seat of the Hungarian Academy of Sciences in Pécs. Most of them spoke about the great scientific work done in there and the high-ranking conferences that are held there occasionally, amongst the walls dating back to 1884. “Have you ever been inside?”–my next question was. to this, however, most of my subjects – except if they belonged to the scientific circles of Pécs – responded with deep silence. the stylistic features of the three-storey building allude to Historicizing eclecticism, North-Italian Renaissance and – especially the architectural ornaments – to Hungarian Baroque and Classicism. the ornamentation and the architectural sculpture are unique to the building; every piece was made in the zsolnay Factory.

Pécs rangját jelentősen emelte az a tény, hogy Nagy Lajos király 1367-ben egyetemet hozott létre a városban. Hozzá kell tennünk: jelentős szerepe volt a folyamatban vilmos akkori pécsi püspöknek is, aki Nagy Lajos kancellárja volt. A pécsi intézmény jól illeszkedett a hasonló közép-európai felsőoktatási intézmények sorába (Prága – 1346, Krakkó – 1364, Bécs – 1365). egyes vélemények szerint egyébként éppen Bécs közelsége volt az egyik ok, ami miatt nem egy központibb fekvésű hely, mondjuk veszprém, Székesfehérvár vagy esztergom mellett döntött Nagy Lajos, ahol pedig az egyházi jellegű felsőoktatásnak kétségtelenül voltak bizonyos hagyományai. A másik, és talán valószínűbb ok, amire az alapító oklevél utal, hogy tudniillik az intézménynek „nem csak Magyarország, hanem a szomszéd területek javát” is szolgálnia kell. vagyis az Adria és a Balkán felé irányuló hatalmi törekvések egyik eszközét is látta új egyetemében a király. Az említett alapító dokumentum rendelkező része máskülönben szóról-szóra megegyezett a hasonló bécsi okmányéval. eszerint minden akkor elismert tudományt és szabad művészetet lehetett oktatni, kivéve a teológiát. A bolognai mintára szervezett központban domonkos szerzetesek tanítottak, javadalmazásukat jórészt vilmos püspök vállalta magára. Nem tudjuk, mennyi ideig állt fenn az egyetem, az utolsó hiteles adat 1464-ből való. ekkor Mátyás Pozsonyban próbált másikat alapítani. egyes feltételezések szerint azonban utódai alatt új életre kelt a pécsi, és kitartott egész a mohácsi csatáig. A háromszáz pécsi diák részvétele és hősi halála a mohácsi csatában mégis inkább a kedves legendák sorába tartozik. A mai campus meglehetősen szeldelt. Látványosabb épületei a Rákóczi úton és az Ifjúság útján látogathatók meg.

Die Bedeutung der Stadt Pécs wuchs signifikant, als König Ludwig der Große 1367 die universität gründete. An dieser Stelle muss auf den damaligen Pécser Bischof und königlichen Kanzler, vilmos, hingewiesen werden, der bei der Gründung der universität eine bedeutende Rolle spielte. Die Pécser Institution passte gut zu den anderen ähnlichen zentren für höhere Bildung in Mitteleuropa. (Prag – 1346; Krakau – 1364; Wien – 1365). Allgemein wird angenommen, dass die Nähe zu Wien einer der Gründe war, warum die Wahl letztlich auf Pécs fiel und nicht auf eine zentraler gelegene Stadt, wie Wesprim, Stuhlweißenburg oder esztergom, wo eine kirchliche Form der höheren Bildung bereits tradition hatte. Der andere, wahrscheinlichere Grund, welchen die Gründungsurkunde auch benennt, ist, dass die universität “nicht nur den ungarischen Interessen, sondern auch denen der Nachbarterritorien dienen soll(te)”. Das bedeutet, dass der König hiermit spezielle Intentionen in seinem Machtbestreben in der Adria und auf dem Balkan verfolgte. Der entsprechende teil des Dekrets in der Gründungsurkunde stimmt übrigens Wort für Wort mit dem Wiener Dokument überein. Demgemäß konnten alle Wissenschaften und freien Künste, die zu dieser zeit bekannt waren, unterrichtetet werden, mit Ausnahme der theologie. Das Bildungszentrum folgte dem Bologna-System. Die Lehrenden waren Dominikanermönche; Bischof vilmos übernahm die verantwortung für ihre tätigkeit. Man weiß nicht, wie lange die universität in fortwährendem Betrieb war. Das letzte verfügbare authentische Dokument stammt aus dem Jahre 1464, als König Matthias versuchte eine neue universität im heutigen Bratislava zu gründen. einige sind jedoch der Ansicht, dass die Pécser Institution während der Regierungszeit von Matthias´ Nachfolger wiederbelebt wurde und bis zur Schlacht von Mohács erhalten blieb. Dass 300 Studenten an dem Kampf teilnahmen und den Heldentod starben, gehört sicherlich in das Reich der Mythen. Der heutige Campus ist eher verstreut. Die herausragendsten Gebäude befinden sich in der Rákóczi- und in der Ifjúság-Straße.

the importance of Pécs significantly grew when King Louis the Great founded a university in the town in 1367. Note must be made of the then Bishop of Pécs and also Royal Chancellor, vilmos, who played an important role in the foundation of the university. the Pécs institution fit in well with other similar centers for higher education in Central europe (Prague – 1346; Krakow – 1364; vienna – 1365). It is generally assumed that the nearness of vienna was one of the reasons why the final choice fell on Pécs and not a more centrally situated city such as veszprém, Székesfehérvár or esztergom, where, without doubt, an ecclesiastical form of higher learning had already had a tradition. the other, more probable reason, which the founding charter also professes, is that the university “shall serve the interests of not only Hungary but also those of the neighboring territories”. this indicates that the king had special intentions with his new university in his strive for power in the Adriatic and the Balkans. By the way, the decree part of the founding charter agrees with the viennese document word-for-word. According to this, all sciences and liberal arts recognized at the time could be taught except for theology. the education center adopted the Bologna-system. the teachers were Dominican monks; Bishop vilmos took responsibility for their allowance. We do not know how long the university was in continuous operation. the last authentic piece of data we have is from 1464 when King Matthias attempted to found a new university in today’s Bratislava. Some believe, however, that the Pécs institution was revived during the reign of Matthias’s successors and persisted until the Battle of Mohács. the threehundred Pécs students’ partaking and heroic death in the battle, however, is surely a myth. today’s campus is rather loose. the most prominent buildings are located in Rákóczi and Ifjúság Streets.

A Mecsek lábánál a római korban huszonöt kilométeres sávban követték egymást a települések. Az egyik legizgalmasabb terület a mai Kővágószőlős és környéke. A falu határában, a XIX. század második felében Iv. századi, dongaboltozatos, festett sírkamrát talált egy szántóvető. A falfestmények ószövetségi jeleneteket, virág- és madárdíszeket ábrázoltak. A sírkamrát újból betemették. ellenben sok tárgyi emlék került felszínre, s ezek közül egy különösképp kecses szobor, a „Saruit oldó vénusz” föllelhető a Nemzeti Múzeumban. A község látványossága a XII. századból származó, római katolikus templom tornya. Homlokzati támpilléreit a XvI. században építették. Mai formáját a barokk szerinti, 1772-es átépítésekor kapta, ebben az időben keletkezett a barokk főoltár és szószék. Feszülete az egykori, Jakab-hegyi remetetemplomból került ide. tudunk még egy nevezetes kővágó faluról. Nevét tüttüsként említi az 1335-ben megjelent pápai tizedjegyzék. Az időszámítás előtti harmadik században a területet megszállták a kelták, és később is lakott lehetett, ugyanis a község határában tudunk egy honfoglalás kori, föltáratlan földvárról. Aki ma keresi föl Kővágótöttöst, a műemléktemplom miatt teszi azt. 1780-ban a középkori stílusjegyeket viselő épületet a pécsi káptalan szerencsétlen módon átépíttette. A szentély helyébe bővebbet emeltek, a déli oldalon lévő, XII. századi ablakok helyébe barokk ablakok kerültek. A kórussal, szószékkel, oltárral késő barokká alakítottak mindent. Csonka Ferenc plébános kétszáz évvel később kezdeményezte az újbóli átépítést. Az 1983-ban befejeződött munkák eredményeképpen egyes törökkor előtti jellegzetességek láthatóvá váltak.

Die römischen Siedlungen formierten eine 25 Meter lange Linie, rund um den Fuß des Mecsek-Gebirges. eine der interessantesten Stellen dort ist heute Kővágószőlős und das umliegende Gebiet. In der zweiten Hälfte des 19. Jhs, fand ein Bauer hier, an der Grenze des Dorfes, eine Grabkammer mit tonnengewölbe und bemalten Wänden. Die Wandmalereien der Höhle gehen auf das 4. Jh. zurück und stellen Blumen, vögel und Szenen aus dem Alten testament dar. Obwohl die Kammer wieder verschlossen wurde, wurden viele Artefakte ausgegraben. eines davon, eine einzigartig anmutige Statue, namens venus-erhebung kann heute im Nationalmuseum besichtigt werden.Die wichtigste Sehenswürdigkeit des Dorfes ist der turm der römisch-katholischen Kirche, er stammt aus dem 12. Jahrhundert. Die Stützelemente an der Fassade wurden im 16. Jh. errichtet. Die Kirche erhielt ihr heutiges Aussehen 1772, als sie im Barockstil umgebaut wurde. Der barocke Hauptaltar und die Kanzel entstanden im gleichen Jahr. Das Kreuz wurde von der früheren Kirche auf dem Jakob-Berg hierher gebracht. es gibt ein anderes namhaftes Dorf, dessen Name mit kővágó (Steinschneider) beginnt. Das päpstliche Dekadenregister von 1335 erwähnt den Namen in der Form Tüttüs. Im 3. Jh. v. Chr. wurde das Gebiet von den Kelten überfallen. Danach ging die Besiedlung des Landes weiter, darauf lässt eine ausgegrabene Befestigung an der Grenze des Dorfes schließen, die während der zeit der Ansiedlung der ungarn gebaut wurde. Diejenigen die Kővágótöttös heute einen Besuch abstatten, suchen im Allgemeinen die Gedächtnis-Kirche. Das ursprünglich mittelalterliche Gebäude wurde 1780 in einer eher unglücklichen Weise durch den Pécser Probst rekonstruiert. Das Heiligtum wurde durch ein größeres ersetzt und an der Südseite wurden Fenster im Barockstil eingebaut, anstelle der alten aus dem 12. Jh. Alles, inklusive des Chors, der Kanzel und dem Altar wurde im Stil des Spätbarocks umgestaltet. 200 Jahre später ordnete der Presbyter Ferenc Csonka die Restaurierung des alten Gebäudes an. Dank der Restaurierungsarbeit, die 1983 beendet wurde, sind einige türkische elemente heute wieder zu sehen.

Roman settlements used to form a twenty-five kilometer long line around the foot of the Mecsek Hill. One of the most exciting places here today is Kővágószőlős and the surrounding area. In the second half of the 19th century, a farmer found a barrel-vaulted burial chamber with painted walls on the border of the village. the wall paintings of the chamber dating back to the 4th century depict flowers, birds and scenes from the Old testament. Although the chamber was sealed up again, a lot of artifacts were unearthed. One of them, the uniquely graceful statue called Venus untying her sandal can today be seen in the National Museum. the main sight of the village is the tower of the Roman Catholic Church, which dates back to the 12th century. the support columns of the façade were built in the 16th century. the church received its present design in 1772, when it was rebuilt in Baroque style. the Baroque main altar and the pulpit were also made in the same year. the cross was brought here from the quondam hermit temple on Jakab Hill. there is another famous village whose name begins with kővágó (stone-cutter). the Papal tax register from 1335 mentions its name in the form of Tüttüs. In the 3rd century B.C. the area was invaded by the Celts. After that, the land continued to be inhabited as is suggested by an unexcavated earth fortification on the border of the village, which was built during the era of the settlement of Hungarians. those who pay a visit to Kővágótöttös today usually search for the memorial church. In 1780, the originally medieval building was reconstructed in a rather unfortunate manner by the Pécs Provost. the sanctuary was replaced by a larger one, and on the southern side Baroque windows were installed in place of the old 12th century ones. everything including the choir, the pulpit and the altar was turned into late-Baroque style. two-hundred years later, Presbyter Ferenc Csonka initiated the restoration of the old building. thanks to the reconstruction work, which was completed in 1983, some of the turkish architectural elements can now be seen again.

KOzÁRMISLeNY Misleny (Myslen) neve már az 1250-es években föltűnik írásos formában, Kiskozár neve Kosar alakban pedig az 1330-as évektől követhető nyomon. Persze, a Mecsek lábánál, lévén itt húzódott a római hadiút, már sokkal korábban jelentősége volt az itteni kistelepüléseknek. Hozzátehetjük: a bronzkor korai szakaszából származó leletek igazolni látszanak a feltételezést, hogy a falvak gyökere még mélyebbre nyúlik történelmünkben. Ami a rómaiakat illeti, ott már komolyabb leletanyagról beszélhetünk. előkerültek sírok, az üszögpusztai tavat tápláló forrásnál egy villa romjai, sőt a kocsi-temetkezés szép példája is, egy teljesen fölszerszámozott ló csontvázával (ez a pécsi várostörténeti Múzeumban látható). A török időkből inkább mendemondák, legendák maradtak ránk, tárgyi emlék és valóságelem kevés. A mai Kozármisleny és Pécsudvard közötti dombon mindenesetre állt egy kis vár, Koasz vitéz vára. Koasz vitéz lehetett valóban, de ravasz semmiképpen. A török egyszerű csellel kicsalta őt és legjobb katonáit a falak közül, majd iszonyatos túlerővel támadott. Bár a várba sikerült visszamenekülniük, nagyobb veszteség nélkül, a feltartóztathatatlan igazhitűek pillanatok alatt fölmorzsolták előbb a falak, majd a mégoly hősiesen küzdők ellenállását is. Kell-e mondani, ennek a történetnek van olyan változata, amely máig Koasz visszatérő szellemjárásáról mesél. Kicsit gyanús az összecsengés, a majdnem-névazonosság az 1034-es mislenyi várispánnal (Koard, Koaszt). egyébként a település története, bár a történelmünkkel együtthullámzó, de alapvetően sikertörténet. A két településrészt 1928-ban egyesítették, a városi címet 2007-től használhatja az egyik legdinamikusabban fejlődő hazai helység. A korábbi falu gúnyneve amúgy a Kosármisleny volt, mert a kofák innen is tekintélyes kosaraikkal igyekeztek a közeli nagyváros, Pécs piacaira.

Die erste erwähnung des Namen Misleny (Myslen) findet sich in einem schriftlichen Dokument aus den 1250er Jahren. Der Name Kiskozár, in der Form Kosar, kann bis in die 1330er Jahre zurückverfolgt werden. Natürlich gelangten die kleinen Siedlungen an der römischen Heeresstraße, am Fuße des Mecsek-Gebirges, schon sehr früh zu besonderer Bedeutung. es muss hinzugefügt werden, dass die Funde aus der frühen Bronzezeit darauf hinweisen, dass die ursprünge dieses Dorfes sogar noch tiefer in die Geschichte zurückreichen. Man findet eine recht große Sammlung von römischen Artefakten. es wurden Gräber ausgegraben und die Ruinen einer villa wurden an der Quelle, die den Üszögpuszta-See speist, gefunden. Sogar ein einzigartiges Beispiel der römischen Wagen-Bestattungspraktiken wurde gefunden: man grub hier die Rest eine Pferdekutsche, zusammen mit dem Skelett eines voll aufgezäumten Pferdes, aus. All dies kann heute im Pécser Museum für Stadtgeschichte besichtigt werden. Der größte teil des türkischen erbes dieser Siedlungen gehört eher in die Kategorie von Legenden und Sagen als zu tatsachen und Fakten. Natürlich stand hier tatsächlich, auf dem Berg zwischen Kozármisleny und Pécsudvard, eine kleine Burg, die Burg des tapferen Koas. Koas mag tapfer gewesen sein, jedoch nicht besonders clever. Die türken spielten ihm einen simplen Streich, um ihn zwischen den Festungsmauern hervorzulocken – nur, um ihn dann mit massiver Kraft anzugreifen. Obwohl der Großteil der Soldaten unversehrt in die Burg zurückfliehen konnte, dauerte es nicht lange, bis die verteidiger des wahren Glaubens an die Mauern der Burg klopften und die härtesten Streitkräfte im Innern zuschlugen. es ist unnötig zu sagen, dass es eine version der Geschichte gibt, nach der der Geist Koas auch heute noch im Ort herumspukt. Die klagliche Ähnlichkeit zwischen dem Soldatennamen (Koas) und dem von Misleny (Koard) anno 1034 ist allerdings verdächtig. Insgesamt ist die Geschichte des Gebietes eine erfolgsgeschichte, obwohl sie die Auf und Abs der ungarischen Geschichte teilt. Die beiden teile wurden 1928 zu einer Gemeinde vereint. Kozármisleny, eine der sich am dynamischsten entwickelnden Orte in ungarn erhielt 2007 das Stadtrecht. Das frühere Dorf hatte den Spitznamen Kosár- (Korb) misleny wegen der Straßenhändler, die mit schweren Körben beladen zu den Märkten des nahen Pécs eilten.

the first mention of the name Misleny (Myslen) is in a written document from the 1250s. the name of Kiskozár, in the form of Kosar, can be traced back to the 1330s. Naturally, the small settlements at the foot of the Mecsek Hill where a Roman military road used to run gained special importance very early on. It must be added though that the findings from the early Bronze Age suggest that the roots of these villages reach back to even further in history. As for the Romans, we have quite a large collection of artifacts. tombs have been excavated, and the ruins of a villa were found around the spring that feeds the Üszögpuszta Lake. even a unique example of Roman cart-burial practices was found: here, the remains of a horse-drawn cart – together with the skeleton of a fully-equipped horse – were unearthed. today this can be seen in the Pécs City History Museum. Most of the turkish heritage of these villages belongs to the category of tall tales and legends rather than artifacts and true facts. Sure, there used to stand a little castle, the castle of the valiant Koas, on the hill between Kozármisleny and Pécsudvard. Koas may have been valiant but no way smart. the turks played a cheap trick to lure him and his best soldiers out from among the fortified walls – only to attack them with a massive force. Although most of the soldiers could flee back into the castle unharmed, it did not take long for the Defenders of the true Faith to knock down the walls of the castle and to beat the toughest fighting forces inside. Needless to say, one version of the same story is about the ghost of Koas haunting the place even today. the similarly sounding names of the soldier (Koas) and of the 1034 Comes of Misleny (Koard) raise suspicions, though. On the whole, the history of the area is a success story, even though it did share the ups and downs of Hungarian history. the two parts were united to become a single municipality in 1928. Kozármisleny, one of the most dynamically developing settlements of Hungary, gained town status in 2007. the earlier village had been nicknamed Kosár- (meaning ’basket’) misleny because of the costermongers who would hurry to the markets of the nearby city of Pécs with their heavy baskets.

A Mecsek kedvelt kirándulóhelye, a Kantavár a néphit szerint a híres rablóvezér, Kanta Pista zsiványtanyája volt. A bandita rengeteg kincsét a fekete kövekből épült várban halmozta föl, és itt rejtegette azt a gyönyörű leányt, akit egy éjszaka rabolt el valahonnan. tünike (merthogy ez volt a leány neve) más menyasszonya volt, és a gonosztevő nem tudta meghódítani a szívét még gazdagságával sem. egy napon beállított a várba egy mit sem sejtő levente, akiről hamarosan kiderült: ő tünike vőlegénye. természetesen nem találkozhatott a lánnyal: a bűnöző a legényeivel megölette. Csak amikor már meghalt, derült ki számára, hogy tulajdon öccsét gyilkoltatta meg, akit korábban elveszettnek hitt. A hajadon megtudta a szörnyű igazságot, és hamarosan vőlegénye után halt: a bánat elemésztette. Kanta Pista pedig elkergette a legényeit, és a sok rablott kinccsel attól fogva hol itt, hol ott segített a szegényeken. Kőlyukhoz törökkori népmonda kapcsolódik. Mohács után, Buda elestét követően Ibrahim pasa fosztotta ki Mátyás egykori könyvtárát és kincstárát. A zsákmányt a Mecsekben kívánta elrejteni, s egy sziklahasadék mögött talált is egy alkalmas barlangot. Igen ám, de a barlangnak lakói voltak: egy ősz, öreg apó és világszép leánya. A basa igen megkívánta leányt, az aggastyán azonban haláláig védelmezte gyermekét. utolsó mondatával még megátkozta Ibrahimot, hogy pusztuljon el ő is, a leány is, nehogy bekövetkezzen a szörnyű gyalázat, ami felé a férfit a vére hajtotta. ebben a pillanatban hatalmas vihar támadt, és a barlangot olyan gyorsan árasztotta el a víz, hogy senki meg nem menekedhetett. Odaveszett Mátyás kincse is mind.

Pihenő szarvasok a Mecsek oldalában Rastende Hirsche am Hang des Mecsek Gebirges Deer taking a rest on the slopes of the Mecsek Hills

eine Legende besagt, dass in Kantavár, einem beliebtem ziel für Bergsteiger im Mecsek, eine Bande von Dieben, unter der Leitung des berüchtigten Pista Kanta, lebte. es heißt, der Bandit sammelte einen riesigen Schatz in den schwarzen Mauern der Burg. Man sagte außerdem, dass er ein wunderschönes Mädchen dort versteckt hielt, das er von irgendwoher verschleppt hatte. tünike (dies war der Name des Mädchens) war jemand anderem versprochen und wie sehr der Bösewicht es auch versuchte, er konnte das Herz des Mädchens nicht erobern. eines tages betrat ein junger, ahnungsloser Soldat die Burg. es stellte sich schnell heraus, dass er tünikes Bräutigam war. Natürlich wurde er auf Anweisung des Anführers der Diebe sofort getötet, noch bevor er seine Geliebte sehen konnte. Als Pista Kanta herausfand, dass er in Wirklichkeit seinen lange verlorenen jüngeren Bruder getötet hatte, war es bereits zu spät. Als sie die schreckliche Nachricht erfuhr, folgte die junge Frau ihrer Liebe direkt in den tod; sie konnte die Qual nicht ertragen. Pista Kanta zerstreute seine untergegebenen und begann ein neues Leben, tauchte hier und dort auf und unterstützte mit dem Gestohlenen die Armen. zu Kőlyuk existiert ebenfalls eine volkslegende, die bis in die türkenzeit zurückreicht. Nach der Schlacht bei Mohatsch und dem Fall Budas, raubte Pascha Ibrahim die ehemalige Bibliothek und die Staatskanzlei König Matthias´ aus. Während er in den Bergen des Mecseks nach einem geeigneten Ort suchte, um im verborgenen zu beten, stieß er auf eine Höhle hinter einer Nische im Felsen. In dieser Höhle lebte ein alter Mann, mit seiner wunderschönen jungen tochter. Der Pascha verliebte sich in das Mädchen und wollte sie für sich, doch der alte Mann kämpfte verzweifelt, um seine tochter zu schützen, er kämpfte bis zu seinem letzten Atemzug. Bevor er starb, verfluchte er Ibrahim, dass er zusammen mit dem Mädchen umkommen sollte, bevor seine Begierde zu einer schrecklichen Schande führen konnte. Genau in diesem Moment kam ein schrecklicher Sturm auf und Wasser drang in die Höhle. Niemand entkam. und so wurde auch Matthias’ Schatz zerstört.

Legend has it that Kantavár, a favorite destination with hikers in the Mecsek, used to be home to a company of thieves who were led by the infamous Pista Kanta. the bandit would accumulate tremendous treasure in his castle made of black stones. He would also be hiding a beautiful girl there, whom he had one night kidnapped from somewhere. tünike (this was the girl’s name) was engaged to be married to someone else, and however hard the villain tried, he could not steal her heart. One day, knowing of nothing, a young soldier entered the castle. It soon turned out to be tünike’s fiancé. Of course, he was killed immediately by order of the leader of the thieves before he could even see his lover. When Pista Kanta found out that he had actually killed his own long-lost brother, it was too late. upon hearing the terrible news, the young woman soon followed her love into death; she could not take the pain. Pista Kanta then dispersed his company and began a new life turning up here and there, sharing out his stolen wealth in support of the poor. Kőlyuk has a folk tale to it, which reaches back to turkish times. After the Battle of Mohács and the fall of Buda, Pasha Ibrahim robbed the onetime library and chancellery of King Matthias. While he was searching the Mecsek Hills for a suitable place to hide his pray, he came upon a cave behind a niche in a rock. In the cave lived a grey old man with his beautiful young daughter. the Pasha fell for the girl and tried to get her, but the old man fought desperately to save his daughter; he fought until his last breath. Before he died, though, he had cursed Ibrahim so that he would perish together with the girl before his lust after her could lead to a terrible disgrace. In that very moment, a terrible storm came up and water flooded the cave. No one escaped. And this is how Matthias’s treasure was destroyed, as well.

Mánfa nevéről az Árpád-kori templom jut először eszünkbe. A XII. században emelt, román stílusú fallal körbevett épületet előbb a XIII. században újították meg, majd a XIv. században, gótikus stílusban átépítették. A kisméretű, egyhajós épület belső terét az utóbbi munkálatok bővítették kétszeresére; a félköríves apszis helyett négyzetes szentélyt alakítottak ki. tornya az átépítés miatt aszimmetrikusan, a nyugati homlokzat előtt helyezkedik el, valószínűleg a XII. század végéről néz le ránk. ez a legértékesebb rész, tiszta román stílusú, csak a sisakja későbbi. A belül található két kőmedence középkori. A templomhoz kapcsolódó rege szerint a tatárjáráskor falai között húzódtak meg a mánfaiak. A tatárok fölgyújtották ugyan a fából készült védőműveket, de elvonultak. A magyarok szerencsés megmenekülésük után messzire bujdostak, s csak a tatárjárás után tértek vissza. Az új falu a régitől távol épült föl, a templomot és környékét lassan benőtte a gaz, majd a fák, bokrok is elrejtették a kíváncsi tekintetek elől. egyszer egy csordás érkezett ide legeltetni. Néhány nap után észrevette, hogy eltűnt a bika. Keresésére indult, ám nem találta. ellenben váratlanul harangszót hallott, és a hang irányába indult. végre meglelte a folyondárba gabalyodott állatot, amint rángatódzott, és ezzel meg-megkondította a harangot. A csordás elújságolta a falusiaknak, hogy templomot talált. A helybéliek megtisztították az épületet a zanóttól, amely azóta magányosan álldogál, delente ma is megkonduló harangjával. De a bika helyett villanymotor harangoz. A történet a „lehetett volna” világába tartozik. Ma úgy gondoljuk, hogy az ősközség jóval később néptelenedett el, és a lakosság a török hódoltság után keresett néhány száz méterrel odébb, a korábbinál védettebb, biztonságosabb, végleges otthont.

Bei dem Namen Mánfa kommt einem als erstes die Kirche aus der zeit der Árpáden in den Sinn. Diese wurde im 12. Jh. errichtet, mit Mauern im romanischen Stil eingefasst, zunächst im 13. Jh. renoviert und dann im 14. Jh. im gotischen Stil umgebaut. Der Innenraum des kleinen einschiffigen Gebäudes wurde bei den letzten Arbeiten auf das Doppelte erweitert; anstatt der Apsis in Halbbogen-Form, baute man einen quadratischen Chor. Der turm ist wegen des umbaus asymmetrisch und befindet sich vor der westlichen Fassade, wahrscheinlich steht er seit dem ende des 12. Jhs. Dies ist der interessanteste teil. er ist im reinen romanischen Stil gebaut, nur die turmspitze kam später hinzu. Die beiden Steinbecken im Innern stammen aus dem Mittelalter. Gemäß einer mit der Kirche verbundenen Sage zogen sich die Mánfaer während des einfalls der tartaren zwischen die Mauern zurück. Die tartaren zündeten daraufhin das aus Holz gebaute verteidigungsbauwerk an, zogen sich aber zurück. Nach ihrer geglückten Rettung flüchteten die ungarn und kehrten erst nach dem tartarenansturm zurück. Das neue Dorf wurde weit entfernt vom alten aufgebaut; über die Kirche und seine umgebung wuchs langsam das unkraut, dann wuchsen Bäume und Büsche, die alles vor neugierigen Blicken versteckten. einmal kam ein viehhirte hierher, um sein vieh zu weiden. Nach einigen tagen entdeckte er, dass sein Stier verschwunden war. er machte sich auf die Suche, fand ihn jedoch nicht. Stattdessen hörte er unerwarteterweise Glockengeläut und ging in die Richtung, aus der der Klang kam. Schließlich fand er das tier, dass sich im efeu verirrt hatte, wie es zuckte und dadurch versehentlich die Glocken läutete. Der viehhirte berichtete den Dorfbewohnern, dass er eine Kirche gefunden habe. Die einheimischen reinigten die Kirche vom Kleeginster, seitdem steht sie einsam dort und ihre Glocken läuten noch heute zu Mittag. Statt dem Stier schlägt heute ein elektromotor die Glocken. Die Geschichte gehört in die Welt des „es könnte so gewesen Seins”. Heute geht man davon aus, dass die urgemeinde erst deutlich später verödete und die Bevölkerung nach der türkenherrschaft einige hundert Meter weiter ein geschützteres und sichereres zuhause fand.

the first thing that comes to one’s mind upon hearing the name Mánfa is the Arpadian church there. the building was erected in the 12th century, and it was also surrounded with a thick Roman style wall then. It was first renovated in the 13th century, and then, in the 14th century it was rebuilt in Gothic style. During the latter reconstruction, the interior of the small temple with a single nave was made twice as big as it had been earlier, and a squareshaped sanctuary was created in place of the semi-circled apse. As a result of the reconstruction, the tower is now in an asymmetrical position, being in front of the western façade. the tower, which probably dates back to the end of the 12th century, is the most precious part of the church with its pure Roman style; only the tower cap is younger. the two stone basins inside are from the Middle Ages. According to a legend, the people of Mánfa hid amongst the church walls during the tartar Invasion. Although the tartars set fire to the wooden ramparts, they did not stay in the village. After their lucky escape, the Hungarians fled far away, and they returned only after the invasion was over. then they built a new village far away from the old one. Round the church weeds, bushes and trees began to grow up. they grew higher and higher until at last they hid the building from curios eyes. Once, a stockman led his herd to the pastures around the area. After a couple of days he saw that his bull had gone missing. He went to find it but he had no success. All of a sudden, he heard the tolling of a bell. He went after the sound and came across his bull entangled in the creeping weeds. As it was jerking in an attempt to get loose, it accidentally struck the bell. the man told the village people that he had found a church. the villagers cleared the area; and the church now stands alone on a clearing, with its bell tolling every noon. Now, however, instead of the bull, an electric motor strikes the bell. the above story belongs to the world of fantasy. today it is thought that the village was only depopulated after Ottoman Rule, when the people went to find a more hidden, safer place to live, a few hundred meters away from the old village. And there they settled down for good.

A Mecsek egyik legszebb része a sikondai völgy. Fekvése nagyjából északdéli irányú. A völgy talpát rét borítja, a két oldalról dombnak futó erdők miatt pedig ez az egyik szélcsendes – télen persze fagyzugos – része a tájegységnek. érdemi története tulajdonképpen 1797-ben kezdődött, ekkoriból lelni föl az első írásos említést róla egy térképen. Itt kivételesen nem mondhatjuk el, hogy kelta-, római- vagy avarkori leletek kerültek volna elő bárhonnan is. A település modernkori története csak 1927-től íródik. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. kezdett abban az esztendőben, a völgyben, szénkutató eljárásokat, és 1928 januárjában, valamivel 400 méter alatt 38,8 fokos melegvizet találtak. Mégpedig elég jó, 1500 literes percenkénti vízhozammal. A kémiai vizsgálat kimutatta, hogy a váratlanul kialakult kútban alkalikus földes, gyengén radioaktív hévíz áll rendelkezésre. értékét növelte szabad szénsavtartalma, ugyanis ez az egyetlen, szabad szénsavtartalmú forrás Magyarországon. A Földtani Intézet 1929-ben megállapította, hogy a víz mozgásszervi bántalmak esetén gyógyító hatású, gyógyvíznek is nyilvánította, és fölhívta a figyelmet arra, hogy „mint ásványos forrásvíz is értékesíthető lenne.” Meg is épült az ásványvíz palackozó, 1929-ben az első komolyabb medence, majd 1930-ban a gyógyszálló is, amely 1948-ban bányászszanatóriummá lépett elő vagy züllött le. Sikonda 1933-ban kapta meg a gyógyfürdő minősítést. Az egykori gyógyszálló fejlesztései elmaradtak, később a bányabezárások miatt is hanyatlásnak indult. 1996-ban fölújították. 2004-ben új fejezet kezdődött a település életében: megnyílt a wellness-szálló és az élményfürdő.

einer der schönsten Orte im Mecsek ist das Sikondaer tal. es erstreckt sich im Großen und Ganzen in nordsüdliche Richtung. An seinem Fuße ist das tal mit Wiesen bedeckt; wegen der auf beiden Seiten am Hügel entlanglaufenden Wälder ist es einer der windstillsten – im Winter natürlich frostigen – Regionen der Gegend. Seine erwähnenswerte Geschichte begann eigentlich 1797, aus dieser zeit stammt die erste schriftliche Hervorhebung des Ortes auf einer Landkarte. Interessanterweise wurden hier nirgendwo keltische oder römische Funde aus der zeit der Awaren gefunden. Die moderne Geschichte des Ortes ist erst ab 1927 beschrieben. In diesem Jahr begann die Schalgotarjaner Steinkohle AG im tal Kohlennachforschungen anzustellen, und im Januar 1928 fand man in einer tiefe von etwas unter 400 Metern 38,8° C warmes Wasser. zudem noch mit einem Wasserertrag von 1500 Litern pro Minute. Die chemische Analyse zeigte, dass in der unerwarteterweise aufgetauchten Quelle, alkalihaltiges, schwach radioaktives thermalwasser zur verfügung steht. Der freie Kohlensäuregehalt erhöhte noch den Wert, da dies ist die einzige Quelle mit freiem Kohlensäuregehalt in ungarn ist. Im geologischen Institut stellte man 1929 fest, dass das Wasser bei Beschwerden des Bewegungsapparates eine heilende Wirkung hat. Man erklärte es für Heilwasser und stellte fest, dass es „auch als mineralisches Quellwasser verwertbar sei”. So wurde eine Mineralwasserabfüllung eingerichtet, 1929 das erste richtige Becken und dann 1930 auch ein Kurhotel, das 1948 zum als Bergarbeitersanatorium auf- (oder wahlweise) abstieg. Sikonda erhielt 1933 eine Heilbad-Qualifikation. Der Aufstieg des damaligen Heilbades blieb aus; später erfolgte wegen der Schließung der Bergwerke auch der Niedergang. 1996 wurde es renoviert. 2004 begann im Leben des Ortes ein neues Kapitel: das Wellness-Hotel und das erlebnisbad eröffneten.

One of the most beautiful places of the Mecsek is Sikonda valley. It runs north-south. the valley can be entered across a meadow, and the woods running uphill on the two sides make it one of the most wind-free parts of the area – and a frost-pocket in winter. the first mention of the area is in a map from 1797. Interestingly, no artifacts have been found here from Celtic, Roman or Avar times. the modern history of the settlement only began in 1927 when the Salgótarján Coal Mining Company started searching for coal in the valley. In January 1928, they found water a bit more than 400 meters below the ground. the water, with its temperature of 38.8Cº, was not only hot but it was also supplied in large quantities: at 1,500 liters a minute. Lab tests showed that the suddenly-born well contained alkaline, slightly radioactive medicinal water. the free carbon dioxide content further enhanced the value of the water; this is the only free carbon dioxide spring in Hungary. In 1929, the Geological Institute announced that the water had a positive curing effect for people with locomotor disorders. they officially declared it medical water and suggested that it could also be sold as mineral water. After that, a bottling factory was built. the first quality pool and the medical hotel were established in 1929 and 1930. the latter one was later used as a sanatorium for miners. Sikonda received the title ‘medical spa’ in 1933. the quality of the building complex slowly degraded. this process was sped up by the coal-mine closings. the medical center was renewed in 1996, and the year 2004 brought about a new beginning for the city: the wellness-center and the water park were opened.

Komló ősi település. első írásbeli említését egy 1256. évi oklevélben találjuk meg. Kis falu volt, lakosainak száma még 1890-ben is csak 427. Az itt élők fakitermeléssel foglakoztak. végül is a kőszén tette Komlót azzá, ami. A kőszén hozta el fölemelkedését, majd sokak számára váratlan hanyatlását is. A szénbányászat 1892-ben indult meg, és hat évvel később mélyítették le Anna-aknát. A munkálatokat irányító vállalkozó, engel Adolf utóbb, 1909-ben eladta az egész bányát a Magyar Államnak. A falu közben csöndben növekedett. 1941-re 3262 lakosa volt. Komló nagyütemű fejlesztése 1945 után a Dunai vasművel párhuzamosan futott. 1950-ben kapott városi címet. Legszebb éveiben nyolcezer bányász dolgozott itt. Más kérdés, hogy a politika hogyan vélekedett róluk. vas zoltán híres mondása volt, hogy a bányásznak egy bánya kell, ahol dolgozhat, egy kocsma kell, ahol berúghat, és egy lyuk kell, ahol lefekhet a feleségével. A város mára kiheverni látszik azt a sokkot, amit a bányabezárások okoztak. Fejlődése lassan új irányt vesz.

Légifotó a komlói völgyről Luftaufnahme des Kumlauer Tals Aerial photo of the valley of Komló

Kumlau ist ein sehr alter Ort und gehört zu den urgemeinden. Die erste schriftliche erwähnung findet sich in einer urkunde aus dem Jahre 1256 – es war damals ein kleines Dorf mit einer einwohnerzahl von 427 Personen im Jahre 1890. Die hier Lebenden beschäftigten sich mit Holzwirtschaft. Die Steinkohle machte Kumlau schließlich zu dem, was es heute ist. Die Steinkohle brachte einen Aufschwung, für viele aber auch den unerwarteten Abstieg. Der Steinkohlebergbau begann 1892 und sechs Jahre später vertiefte man den Anna-Schacht. Der die Arbeiten leitende unternehmer Adolf engel verkaufte das gesamte Bergwerk später, 1909, an den ungarischen Staat. Das Dorf wuchs inzwischen in aller Ruhe vor sich hin. 1941 hatte es 3262 einwohner. Kumlaus rasche entwicklung verlief nach 1945 in Kopplung mit der Donau-eisenwerke. 1950 bekam Kumlau das Stadtrecht. In den besten Jahren arbeiteten hier 8000 Bergarbeiter. es ist eine andere Frage, wie die Politik darüber dachte. zoltán vas berühmter Ausspruch war, dass der Bergarbeiter ein Bergwerk braucht, wo er arbeiten kann, eine Kneipe, wo er sich betrinken kann und ein Loch, wo er mit seiner Frau schlafen kann. Man sieht, dass die Stadt bis heute damit beschäftigt ist, den Schock zu verwinden, den die Bergwerksschließungen verursacht hatten. Ihre entwicklung nimmt langsam eine neue Richtung an.

Originally, Komló was a very old place. the first mention of it is in a charter from 1256. It used to be a small village; even in 1890 it had only 427 inhabitants. the residents were woodcutters and loggers. eventually, coal made Komló what it is today. Coal brought about development for the city but later also a sudden downfall for many people. Coal mining began in 1892. Shaft Anna was drilled six years later. In 1909, the directing manager Adolf engel sold the whole mine to the Hungarian State. In the meantime, the village grew slowly; by 1941, population had grown to 3262 people. After 1945, the great-scale development of Komló ran in parallel with the Danube Iron Works. the place gained town status in 1950. In the golden days, Komló gave work to 8,000 miners. How politics handled them is quite a different story. Like zoltán vas used to say, a miner needs a mine to work, a pub to drink and a dig to go to bed with his wife. Now, the city seems to be getting over the shock caused by the mine closings. Komló is slowly turning into new directions.

Illatos hunyor Duftender Nieswurz Helleborus odorus

Magyarhertelend határában húzódhatott az a római út, amely a Mecseken át, Sásd érintésével haladt Arrabona (Győr) felé. A település első írásos említése 1332-ből való. Nem mondható, hogy a falu különösképpen beleszólt volna valaha is a nagypolitika irányításába. épp úgy, mit a legtöbb hazai kistelepülés együtt örült az országgal, ha sikerült elérni valamit, és kivette a részét abból is, ha valamit éppen elrontottak a Kárpát-medencében. talán sosem vált volna ismertté és népszerűvé a termálvize nélkül. Jellemző, hogy Kolta János Pécsről és Baranyáról 1972-ben kiadott, forrásmunka értékű könyvében nem tartja szükségesnek megemlíteni a falu nevét. Pedig a táj gyönyörű: itt ront egymásnak a Mecsek és a zselic, és talán itt, a hegyháti üdülőkörzetben pihenhet a legnyugodtabban az, aki arra vágyik. A fürdő mára nagyon szépen kiépült. Ahol a természet valóság – hirdeti a komplexum jelmondata, és valóban: voltaképpen egy háromhektáros parkban sétálgat az idelátogató. Ami a fürdőkultúrában európában hozzáférhető, az itt is megtalálható. Strand, úszómedence, gyógykert, fedett élmény- és termálfürdő. és akkor most adatszerűen is valamit: két kútja van, az egyik 38, a másik 63 fokos termálvizet szolgáltat. A víz reumatikus, idegrendszeri, keringési és izületi megbetegedésekben szenvedőknek hozhat enyhülést.

In den Grenzen von Magyarhertelend könnte sich die Römer-Straße hingezogen haben, die durch den Mecsekan Ried vorbei in Richtung Raab (Győr) führt. Die erste schriftliche erwähnung der Siedlung stammt aus dem Jahr 1332. Man kann nicht sagen, dass das Dorf jemals eine besonders bedeutende Rolle in der großen Politik gespielt hätte. Genauso wie die meisten heimatlichen kleinen Ansiedlungen, freute man sich gemeinsam über die erfolge, die das eigene Land erzielte, und trug auch seinen teil der Last, wenn im Karpatenbecken etwas nicht nach Plan verlief. vermutlich wäre das Dorf ohne sein thermalwasser nie zu Bekanntheit und Beliebtheit gelangt. es ist bezeichnend, dass János Kolta den Namen des Dorfes in seinem, häufig als Quellenwerk dienendem, 1972 erschienen, Buch über Pécs und das Komitat Branau nicht für erwähnenswert hielt. Die Landschaft wiederum ist wunderschön: Hier treffen Mecsek und zselic aufeinander, und möglicherweise können sich die, die sich danach sehnen, hier im erholungsgebiet am Bergrücken am besten entspannen. Das Bad wurde inzwischen sehr schön ausgebaut. Wo die Natur Wirklichkeit ist, so lautet der Leitspruch des Komplexes. und tatsächlich können die Besucher hier in einem 3 Hektar großen Park flanieren. Was zur europäischen Badekultur gehört, das ist auch hier zu finden: ein Freibad, Schwimmbecken, ein Heilgarten und ein überdachtes erlebnis- und thermalbad. Hier einige zahlen: es gibt zwei Brunnen – der eine mit einer Wassertemperatur von 38, der andere mit 63 Grad Celsius. Das Wasser bringt Menschen Linderung, die an rheumatischen erkrankungen sowie an erkrankungen der Gelenke oder des Nervensystems leiden.

Magyarhertelend was probably situated off the Roman military route that used to cross the Mecsek and headed for Arrabona (Győr today) through Sásd. the first written document of the place dates back to 1332. It cannot be said that this small village ever had a say in great politics. Similarly to other small settlements, they were happy when the country was happy upon having reached something, and if something went wrong in the Carpathian Basin, they also took their share. Magyarhertelend may never have gained a name without their thermal water. János Kolta’s 1972 sourcebook on Pécs and Baranya does not even mention the name of the village. the landscape, however, is amazing. the hills Mecsek and zselic confront each other here, and those longing for true peace can get it at the mountain back holiday resort. the spa is now equipped with high-standard facilities. “Where nature is reality”–so goes the slogan of the wellness center. And indeed, a 7.5acre park awaits the visitor. What is accessible in european spa culture can be found here: beaches, open pools, medicinal gardens, and a closed water park and thermal spa. As for facts and figures, Magyarhertelend has two thermal wells, which supply 38Cº and 63Cº hot water, respectively. thermal water is beneficial for people suffering from rheumatic, neural, circulatory and joint diseases.

Orfű környékén valamikor hétfejű sárkány élt. A föld mélyében lakott, de ki-kijött a napvilágra. egyszer, amikor épp a barlangjában sziesztázott, nagy vihar tört ki. A vihar még a hegy szikláit is megmozgatta, és az egyik elzárta a barlang bejáratát. A szörnyeteg nem tudta elmozdítani az akadályt, de ahogy erőlködött, körös-körül megrepedt a föld kérge, és a repedéseken át víz tört a fölszínre, hangos suhogással. Aztán persze elfáradt a hétfejű jószág, és nyugovóra tért. Amikor fölébred, újra és újra próbálkozik, ilyenkor ismét a fölszínre tör a víz. ezt a helyet az orfűi hegy északkeleti lejtőjén Sárkány-kútnak hívja a népnyelv. Az időszakos karsztforrásból máig nagy víztömeg ömlik ki olykor. Kezdetben ez a mennyiség ezer liter percenként, aztán fokozatosan csökken, mígnem két óra múlva már csak szivárgást lehet látni, majd teljesen meg is szűnik a kút működése. A jelenségre természetesen tudományos jellegű, ám sokkal kevésbé hihető magyarázat is létezik. vágjunk bele, ha kissé nehezen érthető lesz, tudják be annak, hogy hegygyomrok vizsgálatában még bizonytalan az orvostudomány… tehát: a triász kori mészkőhegy belsejében nagy kiterjedésű, részben levegővel, részben vízzel kitöltött üregrendszer van. Ha a víz nyomása a levegődugót visszaszorítja, megindul a kifolyás. ennek során azonban gyöngül a nyomás, amivel együtt a sugár is gyöngül. A hatvanas években a forrás kitörését messze hangzó morgás, dübörgés előzte meg, a levegő és a víz gyors helycseréje miatt. Ma a dübörgés már nem hallható, mert a járatok megteltek kaviccsal, és ez elfojtja a hangot. Más vélemények szerint nem az apró kövek miatt vált a sárkány csöndesebbé, hanem mert úgy negyven éve megfázott, és rekedtsége még nem múlt el. A két orfűi tó egy felvételen Die beiden Orfűer Seen in einer Aufnahme The two lakes of Orfű in one photograph

In der Gegend um Orfű lebte einmal ein siebenköpfiger Drache. er lebte tief in der erde, doch von zeit zu zeit kam er ans tageslicht. eines tages, als er gerade in seiner Höhle Siesta hielt, brach ein großer Sturm aus. Der Sturm verschob die Felsen und einer verschloss den eingang der Höhle. Das ungeheuer war nicht in der Lage, das Hindernis zu bewegen, und durch seine Anstrengungen brach rundherum die erdkruste auf. Durch die Risse drang mit lautem Getöse das Wasser an die Oberfläche. Das siebenköpfige Wesen legte sich, von der Anstrengung müde, zur Ruhe. Als es aufwachte, versuchte es erneut, wieder und wieder das Hindernis zu beseitigen, und erneut drang das Wasser an die Oberfläche. Diesen Ort, am Nordost-Hang des Örfűer Berges, nennt man im volksmund Drachenbrunnen. Bis heute strömen von zeit zu zeit große Wassermengen aus der Karstquelle. Anfangs strömen tausend Liter pro Minute aus der Quelle, bis sich nach und nach die Wassermenge verringert und nach zwei Stunden nur noch tropfen austreten und das Wasser schließlich ganz versiegt. Natürlich existiert zu der erscheinung auch eine wissenschaftliche, wohl viel weniger glaubwürdige erklärung. Schießen wir los, wenn es ein bisschen schwerer zu verstehen ist, bedenken wir, dass die Medizin in der untersuchung von Bergmägen noch unsicher ist… Also: Im Inneren des Kalksteinberges befindet sich ein weit verzweigtes Höhlensystem aus der trias, das teilweise mit Luft, teilweise mit Wasser gefüllt ist. Wenn der Wasserdruck den Luftpfropfen zurückdrängt, beginnt das Wasser herauszufließen. Im verlauf dessen schwächt sich der Druck ab und damit vermindert sich auch der Wasserstrahl. In den 1960er Jahren ging dem Ausbruch der Quelle ein weit hörbares Grollen und Dröhnen voraus. Grund dafür war der schnelle Ortswechsel von Luft und Wasser. Heute ist das Dröhnen nicht mehr zu hören, weil die Stollen und Gänge voller Geröll sind und dies den Schall dämpft. Andere Stimmen sagen, dass es nicht die kleinen Steinchen sind, die den Drachen zum Schweigen gebracht haben, sondern weil er bereits seit vierzig Jahren an einer erkältung und einer nicht weichen wollenden Heiserkeit leidet.

Once upon a time there lived a seven-headed dragon around the area of Orfű. He lived deep down under the ground, but he did come up to the sunlight occasionally. One time while he was having a nap in his cave, a terrible storm came up and it even moved the rocks of the mountain. A large piece of rock blocked the entrance to the dragon’s cave. However hard the monster tried though, the rock would not budge. But the crust of the earth cracked around him, and water sprang up through the cracks, with a loud noise. When the seven-headed dragon grew tired, he went to sleep. Now, whenever he wakes up, he has a go at it, again and again. And every time he tries, water comes to the surface. Locals have named this spot on the north-east slope of the Orfű Hill Dragon’s Well. On occasions, large amounts of water come out of this temporary quartz-spring. At first, it is about 1,000 liters a minute, which amount gradually dies down until – in about two hours – there is only a little leaking. Finally, the well stops completely. the above phenomenon, of course, has a scientific explanation to it – which is, by the way, more difficult to comprehend. Let us venture to tackle the problem, but please note that medical science in the stomachs of the mountains is still lacking behind. Well, there is an extensive system of water-filled caverns inside the triassic limestone mountain. When water pressure rises, the air plug gets pushed back, and leakage starts. this, at the same time, causes the pressure to drop, which in turn weakens the power of the water spring. In the 1960s, a far-sounding growlinggrumbling noise preceded the outbreak of the spring, due to the sudden changeover of water and air. that noise cannot be heard any more because the water paths have been filled with pebble stones which block the sound. Others think that it is not the pebbles but a bad cold that the dragon had caught some forty years ago that has forced him to grow quieter; his sore throat has not recovered yet.

A Bánosi kishegy lábánál fakadó vízfő-forrás mögött a Mecsek legnagyobb cseppköves barlangját sejtik a kutatók. A forrásból előtörő víz és a szerencsés domborzati viszonyok tették lehetővé mesterséges tavak kialakítását. A kisebb, tizenhét holdas Orfűi-tó 1963 óta, a mintegy százhúsz holdas Pécsi-tó 1966-tól áll a szabadidőt sporttal, vitorlázással, szörfözéssel, vagy csak vízparti nézelődéssel töltők rendelkezésére. A horgászat szerelmeseit szolgálja a tórendszer harmadik, Herman Ottóról elnevezett, huszonöt holdas eleme, amely valamikor a kicsit nagyképű halrezervátum nevet is viselte. Kedves színfoltja a településnek a Malommúzeum, amely gyönyörűen helyreállított gépeivel máig működik. Kukoricát darálnak benne, és olykor lisztet jár. tízpercnyi sétával jutunk el a múzeumtól egy példátlan szépségű vízkiviteli műhöz, amelyet Forrásházként szoktak emlegetni. A technika egykor Komló vízellátását szolgálta. Az innen kiemelt víz ugyanis természetes úton, a Mecsek csurgóin, kisebb-nagyobb üregein, barlangjain keresztül folyik a néhai bányászvárosig. A (ma már nem üzemelő) gépészetet és egy kis turistaszállást egy hatalmas, úgy körülbelül hét emelet magas, rézlemezekkel borított beton virág rejti, szabályosnak tűnő hagymával, szárral, virággal, kis üvegkupolával. Az ember alkotta erdei csoda tervezője Kossuth-díjas építészünk, Csethe György. Ő álmodta meg jóval később a beremendi Megbékélés kápolnáját is. Baranyában mindössze ez a két munkája látható

Az Orfűi Malommúzeum Orfűer Mühlenmuseum The Orfű Mill Museum

Hinter der am kleinen Bánoser Berg entspringenden vízfö-Quelle vermuten die Forscher die größte tropfsteinhöhle des Mecseks. Das aus der Quelle hervorbrechende Wasser und die günstigen verhältnisse des terrains ermöglichen den Ausbau künstlicher Seen. Der kleinere, 17 Morgen zählende, Orfűer See und der ca. 120 Morgen große Pécser See stehen seit 1963 für Freizeitsport, Segeln, Surfen oder auch einfach für Spaziergänge am ufer zur verfügung. Der Anglerliebe dient das dritte, nach Otto Herman benannte, element des teichsystems, das einst auch den etwas überheblichen Namen Fischreservat trug. Das Mühlenmuseum bildet auf dem Gelände einen schönen Farbfleck; seine Maschinen wurden meisterhaft restauriert und funktionieren bis heute. Im Innern wird Mais gemahlen und mitunter kommt Mehl heraus. Nach einem zehnminütigen Spaziergang gelangt man vom Museum zu einem Wassergewinnungswerk von beispielloser Schönheit, das für gewöhnlich Quellhaus genannt wird. Diese technik diente einmal der Kumlauer Wasserversorgung. Das hier hervortretende Wasser fließt nämlich auf natürlichem Weg durch die Rinnen, die kleineren und größeren Hohlräume und Höhlen bis zur einstmaligen Bergwerksstadt. Das Quellhaus verbirgt eine (sich heute nicht mehr in Betrieb befindende) Anlage und eine kleine touristenunterkunft. es sieht aus wie eine riesige, ungefähr siebenstöckige, mit Kupferblech verkleidete Betonblume, mit einer ebenmäßig wirkenden zwiebel, mit Stängel, Blüte und Glaskuppel. Der Mann, der dieses Wunder im Wald plante, ist der mit dem Kossuth-Preis gekürte Architekt György Csethe. Jahre später erträumte er zudem die versöhnungskapelle in Berend. Beide Arbeiten sind in Branau zu sehen.

Researchers suspect the largest limestone cave of the Mecsek behind the vizfő Spring at the foot of the Bánosi Hill. the water surging from the spring and the fortunate geological conditions have made it possible to create artificial lakes in the area. the smaller, 42-acre lake is called Orfű Lake, while the larger, 297-acre one has been named Pécsi Lake. the two lakes have been awaiting holiday-makers since 1963 and 1966, respectively, with various sports facilities, sailing, surfing, or simply with a nice opportunity to idle one’s time away on the lake shore. the third lake in the series was named after Ottó Herman. there was a time when the 62acre fishing lake was called – in a somewhat stuck-up manner – Fish Reservoir. the Mill Museum, still in operation, is a nice spot in Orfű. the grinding machines that usually grind corn and sometimes flour have been beautifully restored. It is a ten-minute- walk from the museum to the outstandingly beautiful waterworks called Spring House. this technology used to supply Komló with water. the water obtained here follows a natural path all the way to the quondam mining city, running along gutters and through caverns and caves in the Mecsek. the mechanical device (now out of order) – together with a small apartment house for tourists – is now positioned in an enormous, about seven-storey high concrete plant, with a regular-looking bulb, stem, and flower, as well as a small glass dome. this marvelous work of art was designed by the Kossuth Prize architect, György Csethe. Several years later, he designed the Chapel of Peace-making in Beremend. Only these two of his works can be seen in whole Baranya.

A Baranya megyei Hegyháton elhelyezkedő Orfű tulajdonképpen nem is egy község, sokkal inkább községek láncolata. Ízlés dolga, hogy amikor (a néhány éve elhunyt) Palkó Sándor, akkori megyei tanácselnök határozott akaratára lassan fél évszázada megkezdődött „Palkográd” kiépítése, az jót tette a településeknek, de mára bizonyossá vált: Baranya egyik legfőbb turisztikai értéke lett ez a terület. Palkó bronz mellszobrát 2004-ben avatták föl a Pécsi-tó partján. Szerencsés körülmény, hogy a parti turizmus a távolabb eső településrészekre nem szivárgott föl, illetve, hogy az igencsak eltérő ízlésvilágot tükröző és a megvalósítás színvonalában is meglehetős szórást mutató üdülők nem gyúrták egybe a valamikori falucskákat. elkülönült a hagyományos építészeti kultúra, illetve a vityillók sora. ebből a szempontból talán tekeres mondható a legszerencsésebbnek, ahol teljes egészében megmaradt a hagyományos településkép. Az utca két oldalán még számos XIX. század végi, vagy éppen századfordulós parasztpolgár ház szép homlokzatán pihenhet meg a tekintet. Figyelemre méltók a téglából fölhúzott gazdasági egységek is. Szerencsére a most itt élők egyre több épületet újítanak föl, megtartva, esetenként visszaállítva a homlokzatok eredeti szépségét. A második világháborút követő kitelepítésekig a falut szinte kizárólag német telepesek, svábok lakták. zömében földműveléssel, állattartással foglalkoztak. A német nemzetiségi lakosok egy részét a háború után kitelepítették, helyükre többnyire felvidéki magyarok kerültek. A község kivételes vállalkozása az 1974-ben létesült turistaház. ugyancsak egy, a negyvenes években épült sváb, polgári jellegű ház. Ahogy az ilyen, közösségi célú, néha talán kissé emiatt gazdátlan épületeknél könnyen előfordul, állaga ennek is leromlott, de néhány esztendeje, elsősorban iskolás csoportokat célozva egy családi vállalkozás fölújította. Lett tehát igazi gazdája a helynek. Sőt, a nyolc-tízágyas szobák mellett négy-hat személyes fürdőszobás szobákat is kialakítottak.

Das sich im Komitat Branau am Bergrücken befindliche Orfű ist eigentlich kein Dorf im üblichen Sinne, vielmehr ist es eine Kette von Dörfern. Ob der vor einem halben Jahrhundert begonnene Ausbau von „Palkográd”, der nach dem Willen des inzwischen verstorbenen einstigen sowjetischen Präsidenten des Komitats, Sándor Palkó, erfolgt, der Siedlung gut getan hat, ist Geschmacksache, eines ist heute sicher: Das Gebiet wurde zu einer der touristischen Hauptattraktionen in Branau. es ist ein glücklicher umstand, dass der Seetourismus nicht bis in die weiter entfernt liegenden teile des Siedlungsgebietes eindrang, und dass die andersartigen urlaubsorte mit ihrer großen vielfalt an Geschmäckern und Gestaltungsformen das kleine ursprüngliche Dörflein nicht irgendwann überlagerten. Nach wie vor findet man separierte, traditionelle Baukultur bzw. eine Reihe von kleinen Häuschen. In dieser Hinsicht kann man vielleicht tekeres als den glücklichsten Ort bezeichnen – hier blieb das traditionelle Siedlungsbild vollständig erhalten. Der Blick fällt hier noch auf die schönen Fassaden der auf beiden Seiten der Straßen stehenden Bauernhäuser aus der zeit ende des 19. Jhs bzw. der Jahrhundertwende. Aufmerksamkeit verdienen auch die aus ziegeln hochgezogenen Wirtschaftseinheiten. Glücklicherweise restaurieren die jetzt hier Lebenden nach und nach die Gebäude und erhalten dabei die ursprüngliche Schönheit der Fassaden oder stellen sie wieder her, wenn nötig. Bis zu den vertreibungen, die dem zweiten Weltkrieg folgten, lebten im Dorf fast ausschließlich deutsche Siedler – die Schwaben. In zöme wird Ackerbau und viehzucht betrieben. ein teil der einwohner deutscher Nationalität wurde nach dem Krieg ausgesiedelt; zumeist waren es ungarn aus dem Hochland, die ihren Platz einnahmen. ein ungewöhnliches unternehmen des Dorfes ist das 1974 ins Leben gerufene touristenhaus. es handelt sich ebenfalls um ein in den 1940er Jahren gebautes schwäbisches Bürgerhaus. Bei solchen, für gemeinschaftliche zwecke genutzten und manchmal deshalb vielleicht etwas herrenlosen Gebäuden kommt es oft vor, dass die Substanz beschädigt ist; doch nach einigen Jahren wurde dieses, in erster Linie auf Schulklassen hin ausgerichtete Haus, durch ein Familienunternehmen restauriert. Das Gebäude bekam also einen richtigen Besitzer. Neben Acht- bis zehnbettzimmern wurden sogar zimmer mit eigenem Bad eingerichtet.

Orfű is not really one settlement; it is rather a chain of settlements running on the mountain back area of Baranya County. tastes differ and so do the opinions on the impact of the building work which started about fifty years ago in Orfű, when Sándor Palkó (who deceased a few years ago), the then Soviet President of the County, demanded the establishment of “Palkograd” in the settlement. One thing is sure: the area has become one of the greatest touristic attractions of Baranya. Palkó’s Bronze bust was inaugurated in 2004 by the Pécsi Lake. Fortunately, the tourism of the lakeshores did not make its way up to more distant parts of the settlement, and the group of holiday resorts (which reflect a wide variety of tastes and standards) can be easily distinguished from the earlier small villages. traditional architecture and the line of bungalows form two distinct groups today. Perhaps tekeres can be regarded the luckiest in this respect, where the traditional villagescape has been preserved as a whole. One can spot several traditional façades and houses along the road that date back to the end of the 19th century or to the turn of the 20th century. Also noteworthy are the brick farm buildings. More and more houses are being renovated in tekeres today, with special regard to the preservation or restoration of the beautiful original façades. until the resettlement of the population following World War II, the village had been inhabited exclusively by German settlers, the Schwabs. Most of them were farmers. After the war, many Germans were relocated, and Hungarians from Felvidék (lit. “upper Land”: now approximately eastern Slovakia) were moved into their homes. An outstanding venture of the village is the tourist house from 1974. It is a Schwabian house which was built in the 1940s. Similarly to other communal – and as a result, a bit orphaned – buildings, the house slowly began to decay. A few years ago, however, thinking of school excursions, a family business restored the building. Now the place truly belongs to someone. Apart from the rooms with eight to ten beds, new en-suite rooms have been built for four to six people.

Orfű és Abaliget között, a hosszan elnyúló, lusta völgyeket telente telefújja a hó. Az utóbbi évtizedekben lábra kapott itt a lovas turizmus, illetve az idegenforgalom felé nyitó, vagy éppen a miatt kiépült tanyákon lett kedvelt szórakozás a lovaglás, kocsikázás. Abaliget nem elsősorban két mesterséges taváról nevezetes – bár ezek is beépültek a helyi látványosságok közé – hanem a Bodó-hegy lábánál nyíló cseppkőbarlangjáról. Ha hinni lehet az adatoknak, úgy egy helybéli molnár, Mattenheim József és néhány vállalkozó szellemű barátja fedezte föl a bejáratot, egy véletlen folytán, de kalandvágytól vezérelve még 1768-ban. A ma ismert, megújított, és látogatható rész közel fél kilométer – egész pontosan 464 méter. Meglepő, mégis igaz: egy vakrákfajta állítólag a világon egyedül itt él, a belső patak vizében. Amúgy még föl-föl bukkan a népnyelvben a barlang régi neve, a Paplika. Riedl Antal, a falu egykori plébánosa ugyanis az elő-üreget hosszú időn át pinceként használta. Nem valószínű, hogy a vakrák dézsmálta volna meg a bort. Nincs adatunk rá, mégis makacsul tartja magát egy régi monda, hogy a község lakói a törökök elől a barlangban kerestek menedéket. Az igazhitűek megpróbálták kifüstölni a gyaurokat, akik azonban egy rejtett kijáraton elmenekültek, hátba támadták a mit sem sejtő ellenséget, és fényes győzelmet arattak. Az eset valószínűleg nem történt meg – hisz Mattenheim jóval a török alól való felszabadulás után találta meg a bejáratot – de megtörténhetett volna. Ha Mohácsnál, Szigetvárnál elbuktunk is, Abaligetnél legalább jól elpáholtuk a törököket… A nevezetes abaligeti csata. teljesen hihető.

Abaliget látképe Blick auf Abaliget View of Abaliget

Die sich zwischen Orfű und Abaling lang hinziehenden öden täler sind im Winter ganz von Schnee verweht. In den letzten Jahrzehnten fasste der Reittourismus hier Fuß bzw. auf den Höfen, die sich dem tourismus öffnen oder die gerade zu diesem zweck umgebaut wurden. Reiterei und Kutschfahrten wurden zu einem beliebten vergnügen. Abaling ist nicht in erster Linie wegen seiner zwei künstlichen Seen bekannt – obwohl diese zu den örtlichen Sehenswürdigkeiten gehören – sondern wegen seiner sich zum Fuße des Bodó-Berges hin öffnenden tropfsteinhöhle. Wenn man den Informationen glauben kann, dann war es der ortsansässige Müller József Mattenheim, gemeinsam mit ein paar unternehmerisch gesinnten Freunden, der durch zufall, aber einem abenteuerlustigen Prinzip folgend, den eingang im Jahre 1768 entdeckte. Der heute bekannte, erneuerte teil, der besichtigt werden kann, ist fast einen halben Kilometer lang – ganz genau 464 Meter. erstaunlich aber wahr ist, dass eine bestimmte Blindkrebsart im Flusswasser im Inneren der Höhle lebt – angeblich weltweit der einzige ihrer Art. In der volkssprache taucht immer wieder der alte Name der Höhle auf – Paplika (pakla: Pfarrhaus). Antal Riedl, der frühere Pfarrer des Dorfes, nutze die vorhöhle lange zeit als Weinkeller. Dass die Krebse den Wein stibitzen würden, war nicht wahrscheinlich. es gibt keine Daten darüber, doch es hält sich hartnäckig eine alte Legende, dass die Bewohner der Gemeinde in der Höhle zuflucht vor den türken suchten. Die Rechtgläubigen versuchten die Giauren auszuräuchern, diese flohen indessen durch einen versteckten Ausgang, griffen die nichts ahnenden Feinde aus dem Hinterhalt an und ernteten einen glänzenden Sieg. Wahrscheinlich hat dies so nicht stattgefunden, denn Mattenheim entdeckte den eingang lange nach der tatsächlichen Befreiung von den türken – doch es hätte so passieren können. Man könnte sagen: „Wenn wir auch in Mohatsch und Großsiget verloren haben, haben wir wenigstens in Abaling die türken ordentlich verprügelt...“ Die berühmte Schlacht bei Abaling. eine glaubwürdige Geschichte.

the long-stretching and lazy valleys between Orfű and Abaliget get heavily snowed under in wintertime. Recently, equestrian tourism has caught on in the area. More and more farms offer horseback riding and horse-drawn cart rides which are proving extremely popular with tourists. the main attraction of Abaliget – apart from the two artificial lakes – is the limestone cave that can be entered at the foot of the Bodó Hill. If figures are to be trusted, a local miller, József Mattenheim and some of his adventurous friends discovered the cave, by chance, on one of their escapades back in 1786. the restored segment of the cave which is open to the visitors today is nearly half a kilometer long (464 meters, to be precise). Amazing but true: there is a certain species of blind lobster which is unique to the freshwater stream running inside. the old name of the cave, Paplika (lit.: ‘priest’s hole’), still pops up here and there in the streets. the onetime parson of the village, Antal Riedl, used to keep his wine in the fore chamber of the cool cave. It is quite unlikely that the blind lobster tapped the wine. Despite the lack of data, the old legend still persists that when the turks came, the villagers sought refuge in the cave. the Defenders of the true Faith tried to use smoke to force the Infidels out – who, however, fled through a hidden exit, attacked the enemy from their back, and won a glorious victory. this probably did not happen at all since Mattenheim only discovered the cave after Ottoman Rule. But it could have happened. even though we were defeated at Mohács and Szigetvár, we did beat the turks at Abaliget. the Great Battle of Abaliget. A plausible plot.

A cseppkőbarlang Die Tropfsteinhöhle The limestone cave

Husztót régmúltbéli története eléggé a ködbe vész. Ámbár… 1542 sem a közelmúlt. Az eddig ismert források ugyanis ekkor említik meg először a nevét. tulajdonost nem egyszer váltott. A középkorban a görgényi kolostor, később a pécsi káptalan majd a pálosok birtoka volt. Jelen állás szerint úgy feltételezzük, hogy a hódoltság idején lakott volt a falu, de a fölszabadító ütközetek vagy egyszerűen a fölszabadító seregek „látogatása” nyomán elnéptelenedett. Adatunk van róla, hogy a XvIII. század elején, vagyis jó harminc évvel a török után is lakatlan volt még. Csak 1729-ben kezdték benépesíteni a környék magyar falvaiban élők. Az új telepeseknek másfél századot kellett várniuk, mire önálló római katolikus templomuk épülhetett. 1868-ban szentelték föl, Szent teréz tiszteletére.

Die ganz frühe vergangenheit Husztós liegt vollständig im Nebel. Obwohl… 1542 ist auch nicht die jüngste vergangenheit. Die bisher bekannten Quellen erwähnen immer zuerst den Namen des Ortes. Der Besitzer wechselte nicht nur einmal. Im Mittelalter war der Ort eigentum des Görgényer Klosters, später gehörte er dem Pécser Stift und war dann eigentum der Pauliner. Nach dem heutigen Stand nimmt man an, dass das Dorf in der zeit der eroberung bewohnt war, aber unter dem Druck der Befreiungsschlacht oder dem „Besuch” des Befreiungsheeres entvölkert wurde. einige Dokumente belegen, dass das Gebiet zu Anfang des 18. Jhs, d.h. gut 30 Jahre nach ende der türkenherrschaft noch immer unbewohnt war. erst 1729 begannen die in den ungarischen Dörfern der umgebung Lebenden es zu besiedeln. Die neuen Siedler mussten anderthalb Jahrhunderte warten, bis sie eine eigenständige römisch-katholische Kirche bauen konnten. 1868 wurde sie eingeweiht, zu ehren der heiligen theresia.

the old history of Husztót has become lost in the mists of time. Nevertheless, 1542 is not the near past, either. that is when the first written document known to us mentions the name. the settlement changed hands quite a lot of times. In medieval times, it was owned by the Görgény monastery, after which it belonged to the Pécs Provost and then to the Paulites. Presently it is thought that the village was inhabited during Ottoman Rule but became depopulated after the battles of liberation or simply because of the “visitation” of the liberation forces. According to the documents, it was uninhabited at the beginning of the 13th century, i.e. even thirty years after the turks had left. It was only in 1729 that people came from the surrounding villages to settle here. the new settlers had to wait for 150 years to have their own Roman Catholic Church built. It was consecrated in 1868, in honor of St theresa.

A derék kovácsszénája-béliek a falu Kovaczéna elnevezését igyekeztek mindenáron magyarítani, amikor még a Kőhalom szót is elfogadták volna településük nevének. Mindez persze csak egy apró, nehezen érthető és megmosolyogtató adalék egy 1290 óta ismert és írásban is jegyzett település történetéhez. A XIv. századi források önálló plébániáját említik. Sem a török, sem a megbízhatóan gyilkoló, pusztító fölszabadító seregek alatt nem néptelenedett el. II. József korában számottevő helyi ipar működött a faluban. Hanem a XvIII. századi pestisjárvány megtizedelte a lakosságot. és amit, akit a betegség nem vitt el, azt elvitte a XX. század. A parasztok jelentős részét kuláknak nyilvánították, fölerősödött az elvándorlás, a rendszerváltásig a fejlesztések is gondosan elkerülték a települést. A folyamatot mára talán sikerült megfordítani. Die rechtschaffenen Bewohner Kovacénas (heute Kovácsszénája) versuchten den Namen um jeden Preis ins ungarische zu übertragen; zu dieser zeit wäre auch der Name Kőhalom (Steinhaufen – auf dt. Reps) als Name des Ortes akzeptiert worden. Das alles ist natürlich nur ein kleiner, schwer verständlicher und erheiternder zusatz zu der seit 1290 bekannten und zudem schriftlich vermerkten Geschichte des Ortes. In den Quellen aus dem 19. Jh. wird eine eigenständige Pfarrei erwähnt. Weder unter den türken noch unter den sicherlich mordenden und zerstörenden Befreiungsheeren verödete das Dorf. zur zeit Josef II. verfügte das Dorf über eine beachtlicheheimische Industrie. Im 18. Jh. wurde die Bevölkerung jedoch durch eine Pestepidemie dezimiert. und wen die Krankheit nicht dahingerafft hatte, den erwischte das 20. Jh. Dass die Bauern größtenteils für Kulaken erklärt wurden, verstärkte die Abwanderung. Bis zum Systemwechsel 1989 machten die entwicklungen auch einen sorgfältigen Bogen um den Ort. Diesen Prozess umzukehren, ist heute hoffentlich gelungen. the good people in Kovácsszénája tried to Hungarianize the word Kovaczéna, the name of their village, at a time when they would have accepted to call their village any Hungarian word, even Kőhalom (‘a pile of stones’). this, of course, is only a scrupulous, tiny little detail, only to raise a smile, about the history of a settlement which was documented as early as 1290. 14th century documents mention its presbytery. the village remained populated despite both the turks and the liberation forces, these reliable assassins and annihilators. During Joseph II’s reign, substantial local industry operated in the village. the plague, however, decimated the population in the 18th century. And what was not taken in the epidemic was taken in the 20th century. the majority of the farmers were declared Kulaks, migration accelerated, and the village was neglected. Hopefully, this tendency has been stopped by now.

Plesz Antal, a szakmai körökön is messze túl ismert építész 1998 óta Sásd díszpolgára. ezt persze bármelyikünk elérheti. A recept egyszerű. Sásdon kell születni, építésznek tanulni, kimagasló szakmai karriert befutni, Yblés Széchenyi díjat kapni, és máris ölünkbe hull a díszpolgári cím. ennek a kedves, észak-baranyai kisvárosnak persze ezen kívül is bőven van mire büszkének lennie. A római katolikus templom és városközpontban föllelhető régi temető kápolnája, a kopjafás, emlékműves szoborkert mind-mind a komoly látványosságok közé soroltatnak. és akkor még hallgattunk a város központjában lévő Hősök teréről, valamint a Művelődési Ház helytörténeti kiállításáról. Pedig ez utóbbi talán legismertebb kincse egy Kossuth-levél. A településtörténet sok, helyi érdekességű információja mellett említsük meg, hogy már a bronzkorban lakott volt, és amint erről már Magyarhertelendnél volt szó, a Mecsektől Arrabona felé haladó kereskedelmi útvonal itt haladt át, neve Pons Sociorum volt. Mindig érdeklődésre tart számot az első írásos emlék, nos, Sásd az 1332. évi pápai tizedjegyzékben szerepel tudomásunk szerint először. Birtokosai között található a Dombai család, majd a Werbőcziek is. A török palánkvárat emelt a településen, a hódoltság után vámhely lett, majd esterházy Pál nádor birtoka lett, mint a dombóvári uradalom része. Az 1945 utáni évek itt is inkább port fújtak a településre, semmint fölvirágoztatták volna. Az utóbbi esztendők fejlődése azonban a külső szemlélő számára is meggyőző.

Der weit über Fachkreise hinaus bekannte Architekt Antal Plesz ist seit 1998 ehrenbürger der Stadt Ried. Dies kann natürlich jeder erreichen. Das Rezept dazu ist einfach. Man muss in Ried geboren sein, Architektur studieren, eine herausragende fachliche Karriere hinlegen, sowie einen Ybl- und einen Széchenyi-Preis bekommen und schon fällt einem der ehrenbürgertitel in den Schoß. In dieser netten Kleinstadt im Norden Branaus gibt es darüber hinaus natürlich vieles, worauf stolz zu sein lohnt. Die römisch-katholische Kirche, die sich im Stadtzentrum befindende alte Friedhofskapelle sowie der Statuengedenkgarten mit Speerhölzern sind den ernstzunehmenden Sehenswürdigkeiten zuzurechnen. und dann hörte man noch von einem im Stadtzentrum liegenden Heldenplatz sowie von einer lokalgeschichtlichen Ausstellung im Kultur-Haus. Der bekannteste Schatz, der sich in diesem Haus befindet, ist ein Brief Kossuths. Neben den vielen interessanten Informationen, die man „vor Ort” über die Geschichte der Siedlung bekommt, soll erwähnt werden, dass das Gebiet bereits in der Bronzezeit bewohnt war, und was schon in Bezug auf Magyarhertelend gesagt wurde, gilt auch hier: Die vom Mecsek Richtung Raab führende Handelsroute führte hier vorbei – der Name war Pons Sociorum. Die Jahreszahl der ersten urkundlichen erwähnung ist stets von großem Interesse. Ried taucht 1332 in den päpstlichen Dekadenregistern das erste Mal auf. unter den Besitzern findet man die Familie Dombai, ebenso wie die Werbőczi. Die türken errichteten auf dem Gelände eine Burg aus Palisaden. Nach ihrer Herrschaft wurde sie zur zollstation, dann wurde der Palatin, Paul I. esterházy de Galantha, der eigentümer, wie auch eigentümer des Landgutes Dombowa. In den Jahren nach 1945 setzte das Gebiet Staub an, nichts entwickelte sich. Die entwicklungen der letzten Jahre hingegen sind auch für Betrachter von außen überzeugend.

Antal Plesz, an architect renowned both within and outside professional circles, has been Special Citizen of Sásd since 1998. Of course, anyone can win that title. the recipe is simple. You have to be born in Sásd, you have to study to be an architect, you have to have an amazing carrier and get the Ybl Prize and the Széchenyi Prize, and there you go. the amiable city of Sásd, situated in Northern Baranya, has a lot of things to be proud of. the Roman Catholic Church, the downtown chapel of the old cemetery, or the Statue Park with the wooden memorial pillars and the memorials are all sights of considerable value. Heroes’ Square in the city center and the Local History exhibition in the Cultural House are also a must-see. the most famous piece of the display is a letter from Lajos Kossuth. In addition to the locally relevant facts, note must be made of the fact that the settlement was already inhabited in the Bronze Age. Similarly to Magyarhertelend, Sásd was situated off the Roman commercial route that used to run from the Mecsek in the direction of Arrabona. the name of the route was Pons Sociorum. the first written document in the history of a place is always of special importance. Well, the first mention of Sásd – as far as we know – is in a Papal tax register from 1332. Sásd used to be a property of the Dombai and then the Werbőczi family. the turks built a wooden plank castle in the settlement, and then, after Ottoman Rule, the town became a customs port. Sásd was later given to Palatine Pál esterházy as part of the Dombóvár Manor. Similarly to other areas in Hungary, Sásd experienced a period of decline rather than of flourish in the years after 1945. Recent development, however, is tangible even for the outsider.

A zselicben, ebben a megyehatárokon átnyúló, meseszép tájegységben befelé haladva egyre kevesebb a szántó, egyre több a liget, az erdő. A helyiek néhány éve ünnepelték a terület legfontosabb gazdasági vasútvonalának százéves fennállását. Az Almamellék–Szentmártonpuszta–Sasrét vonalon futó, keskeny nyomközű erdei vasútnak annak idején Lukafa felé is kiépült kitérője. Hogy az egész egyáltalán létrejöhetett, az báró Biedermann Rezső érdeme, aki Sasréten vadászkastélyt építtetett magának. Ma is elsősorban vadászok szálláshelyéül szolgál, illetve elsőrangú étterem működik benne. De van itt erdei iskola – az utóbbi években szépen fölfejlesztették. Az iskola mellett körülbelül másfél órás sétával bejárható tanösvény csábít rövid, könnyű túrára. A zselicben bújik tehát meg Magyarlukafa. Legfőbb érdekessége a faluközpontban található talpasház. Az oly jellegzetes, a környéken egykor igen elterjedt épületekből egyre kevesebbet látni. Az ilyen típusú építményeknek nem volt ásott alapja. A föld fölszínére fektetett gerendákból készítették a talpat. erre építették azután függőleges faoszlopokból a ház vázát. Az oszlopokat gerendákkal szilárdították, karókkal sűrűn összekötötték, a karók közét vesszővel fonták be, és a vesszőfonatot sárral betapasztották. A tetőt gyékénnyel, náddal, később zsuppal fedték. Az építési mód nagy előnye volt, hogy a házat mozgatni lehetett, veszély esetén ökrökkel elvontatták. A falu jellegzetes épületében valóságos néprajzi központ működik – kézműves műhelyek várják a népi mesterségek iránt érdeklődőket. A község legnagyobb ünnepe a vendel-napi búcsú, ahol a helyi ruhakészítők, fafaragók, asztalosok, zsuppolók kínálják portékáikat, egészen addig, amíg az este ki nem zsuppolja a faluból a látogatókat.

100

Geht man hinein in die zselic, in diese die Komitatsgrenzen überschreitende, märchenhaft schöne Landschaft, so sieht man immer weniger Felder und immer mehr Haine und Wälder. vor einigen Jahren feierten die einheimischen das hundertjährige Bestehen der für die Region wirtschaftlich wichtigsten eisenbahnlinie. In dieser zeit baute man auf der Strecke Almamellék–Szentmártonpuszta–Sasrét in Richtung Lukafa auch eine umfahrungsstrecke aus. Dass das Ganze überhaupt umgesetzt wurde, ist das verdienst des Barons Rezső Biedermann, der in Sasrét ein Jagdschlösschen für sich bauen ließ. Noch heute dient es hauptsächlich als unterkunft für Jäger. Darin befindet sich ein erstklassiges Restaurant. zudem gibt es hier eine Forstschule, die in den letzten Jahren schön ausgebaut wurde. Neben der Schule lockt ein ca. eineinhalbstündiger, begehbarer Lehrpfad zu einer kurzen und einfachen tour. Im zselic verbirgt sich außerdem die kleine Siedlung Magyarlukafa. Ihre Hauptattraktion ist das Sockelhaus, das sich im zentrum des Dorfes befindet. von diesen typischen, in der Gegend einstmals sehr verbreiteten Gebäuden sind immer weniger zu sehen. Dieser Gebäudetypus hat kein in den Boden eingegrabenes Fundament. Die Sohle bilden auf dem Boden liegende Balken. Hierauf werden als Gerüst des Hauses senkrecht Holzpfeiler aufgesetzt. Die Pfeiler werden mit Holzbalken verstärkt und mit Holzpflöcken fest verbunden, zwischen die Holzpflöcke werden Weidengerten eingeflochten, das Rutengeflecht wird dann mit Schlamm beschmiert. Das Dach wurde mit Bastkolben, Schilf und später mit Strohbünden gedeckt. Die Bauweise hatte den großen vorteil, dass das Haus verschoben werden konnte, im Falle einer Gefahr konnte es mit Hilfe von Ochsen weggezogen werden. In dem Gebäude, mit dem für das Dorf typischen Baustil, fungiert ein realitätsgerechtes volkskundezentrum – eine Handarbeitswerkstatt wartet auf alle Interessenten des volkskunsthandwerks. Das größte Fest der Gemeinde ist der tag der verabschiedung Wendelins, an dem örtliche Kleidungsmacher, Holzschnitzer, tischler, Dachdecker (mit Stroh) oder Schäubebinder ihre Waren anbieten – und zwar solange, bis alle Gäste das Dorf wieder verlassen haben.

the farther deeper one goes into the zselic, this scenic region reaching across county borders, the fewer farming fields and the more woods one sees. Locals have recently celebrated the centenarian anniversary of their commercial railway, the most important rail line of the area. the narrowgauge forest railway that now runs along the Almamellék– Szentmártonpuszta–Sasrét line used to include an additional track circuit in the direction of Lukafa. the railway track is merited to Baron eugene Biedermann, who had his hunting castle built in Sasrét. even today, the building provides sleeping quarters for hunters primarily, and it also operates a first-rate restaurant. there is also a school of forestry here, which has been considerably upgraded recently. Near the school starts a learning path which can be easily walked in one and a half hours. Magyarlukafa is a small settlement sheltered in the zselic. Its most enchanting sight is the ‘House with a Foot’, which can be found in the village center. this unique type of house used to be very popular in the area, but now we can find less and less of them. A house with a foot would not have a foundation dug in the ground. the foot would be made of pieces of lumber lain on the ground. the vertical wooden posts – the skeleton of the house – are installed in this footing. the posts are strengthened with joists and joined up by stakes. In between the stakes, wood splints are woven, on which mud application is puttied. the house would typically be roofed with thatch. A great advantage of the construction is its portability. In the olden days, people would use oxen to pull their houses away in time of danger. the House with a Foot compares with a center for ethnography; numerous pottery workshops await those interested in traditional arts. the greatest holiday in the village is the Day of St Wendelin. At the festival, local cloth makers, wood-carvers, carpenters and thatchers offer their products for sale.

Nehéz elképzelni, vajon hogyan irányíthatta a pannonhalmi apát szentlászlói birtokát, pedig valamiképpen irányítania kellett. A mai plébánia területén lévő, rég elnéptelenedett Margitapuszta, az 1333. évi pápai tizedjegyzékben még önálló volt. Az egész terület mint Szent László király adománya volt a pannonhalmiaké. A település nevét az adományozó tiszteletére kapta. Abban az időben a zselici kanászok szálláshelyeként volt ismert. Írott forrásokban, az 1230-as évek végén így bukkan föl a neve: „duo ville, que vulgo appelantur Sancti Ladyzlay”, vagyis két falu, amelyet közönségesen Szentlászlónak hívnak. valószínűsíthető, hogy a másik falu Kisszentlászló lehetett. Hányatott sorsú település, jobb sorsra érdemes lakosokkal. A pannonhalmiak elcserélték (úgy látszik, mégis volt valami zűr a birtokirányítással), magántulajdonba került, volt a Széchenyiek, a Festeticsek, a Bolzák területe is. A török alatt mai adataink szerint elnéptelenedett, majd horvátok lakták hosszabb ideig. 1744-ben Festetics Lajos németeket telepített be, a horvátokat kizsuppolta; toponárra költöztette. Közülük később többen mégis visszajöttek, és megpróbálták újra fölépíteni az életüket ott, ahol legalább egy ideig sikeresek voltak. A XIX. század első harmadában tovább folytatódott a németek beköltözése, hogy aztán 1948-ban több mint kétszáz német lakost akolbólítsanak ki, kitelepítések címén. De már érkeztek is a betelepített felvidéki magyarok, Naszvadból, és jöttek új lakók a jugoszláviai Našicéből, mindösszesen nagyjából háromszázan. Az egyik kénye-kedve szerint be-, a másik kitelepített. Génkeveredésről nemigen lehetett szó… A szép számú helybéli látnivaló közül mindenképpen kiemelkedik az országosan is egyedülálló csuhémúzeum.

es ist schwer vorstellbar, wie der Abt Pannoniens seinen Besitz in Szentlászló wohl regieren konnte – auf irgendeine Weise muss ihm das jedenfalls gelungen sein. Das in dem heutigen Gebiet der Kirchengemeinde liegende, bereits früh besiedelte, Margitapuszta war 1333 päpstlichen Dekadenregistern zufolge noch ein selbstständiges Gebiet. Das gesamte Gebiet gehörte den Martinsbergern und war eine Schenkung des heiliggesprochenen ungarischen Königs Ladislaus. Seinen Namen bekam das Gebiet zu ehren seines Stifters. In dieser zeit waren die zselicer Schweinehirten als Herbergsgäste bekannt. In schriftlichen Quellen taucht gegen ende der 1230er Jahre der Name in folgender Form auf: „duo ville, que vulgo appelantur Sancti Ladyzlay”, es gab nämlich zwei Dörfer mit dem Namen Szentlászló. es ist zu vermuten, dass Kisszentlászló das zweite der besagten Dörfer war. Die Bewohner von Gebieten mit einer ruhelosen Geschichte haben ein besseres Schicksal verdient. Die Martinsberger wechselten immer wieder (anscheinendwar die Herrschaft über den Besitz schwierig), sie gerieten in Privatbesitz und gehörten u.a. auch zum Besitz der Familien Széchenyi, Festetics, Bolza. Nach heutigen Belegen zu urteilen, war das Gebiet unter der türkenherrschaft entvölkert; dann lebten für eine lange zeit Kroaten dort. Im Jahre 1744 siedelte Lajos Festetics Deutsche hier an, und die Kroaten wurden vertrieben; sie wurden nach toponár (heute teil von Ruppertsburg) umgesiedelt. unter ihnen waren viele, die später dennoch zurückkamen und versuchten, ihr Leben wieder dort aufzubauen, wo sie für einige zeit erfolgreich waren. Im ersten Drittel des 19. Jhs ging die Ansiedlung der Deutschen weiter, bis 1948 mehr als zweihundert deutsche Bewohner, mit dem ziel der Aussiedlung, vertrieben wurden. Doch hier siedelten bereits die Hochlandungarn aus Naszvad, und es kamen zudem neue Bewohner aus dem jugoslawischen Našice, insgesamt kamen ca. Dreihundert. Nach Lust und Laune wurden die einen an-, die anderen ausgesiedelt. von einer vermischung der Gruppen kann hier nicht wirklich die Rede sein. zwischen den zahlreichen örtlichen Sehenswürdigkeiten ist auf jeden Fall, das im Land nur einmal vorhandene, Lieschmuseum hervorzuheben. It is difficult to see how the Abbot of Pannonhalma could manage his manor in the far away village of Szentlászló. He had to manage it somehow. According to a Papal tax register from 1333, there was a time when Margitapuszta – an area which belongs to today’s presbytery but has been depopulated for a long time – was an independent municipality. the Pannonhalma Abbey received the whole area as a donation from King St Ladislaw. the settlement was named in honor of the donator. At the time, it was a popular place with zselic swineherds who would spend one or two nights there. Written documents from the end of the 1230s refer to the settlement as “duo ville, que vulgo appelantur Sancti Ladyzlay” – i.e. two villages that are commonly called St Ladislaw. the other village was probably Kisszentlászló. Szentlászló has had a rugged history. Its people would have deserved better. the Pannonhalma Abbey eventually bartered the area (maybe they did have difficulty managing it), after which the village went to private hands and was owned by – amongst others – the Széchenyis, the Festeticses and the Bolzáks. As far as we know today, Szentlászló was depopulated during Ottoman Rule, and then Croatians came to live here for quite a long time. In 1744, however, Lajos Festetics moved Schwabs into the village and relocated the Croatians to toponár, Hungary. Later many of them returned to try and restart their lives at the place where they had been so successful, at least for a while. the settling of Germans in Hungary continued into the first third of the 19th century until, in 1948, the properties of over two-hundred of them were confiscated, under the name of relocation. Hungarians soon arrived from Naszvad in Felvidék (Nesvady, Slovakia) and from Našice in Yugoslavia, altogether about three-hundred of them. Some settled, others moved – as they liked. For sure, there was not much genetic mixing. Of all the great local sights, the one that is most exceptional is the nationally renowned Cornhusk Museum.

Még 1848 előtt élt Almamelléken egy erdőkerülő, Karl János. egy német nyelven ránk maradt monda szerint az uraság alkalmazottja volt ugyan, de segítette a szegény, falusi népet, ahol csak tudta. egyszer az ispán nagyon megszidta, talán deresre is húzatta a derék öreget, pedig a munkája ellen soha, senki nem szólhatott egy rossz szót sem. A megbántott ember akkor nagyon nekibúsult, és egy fa ágán meg egy kötélen át átment a másvilágba. A puskacsövében (hogy miért épp ott?) levelet hagyott hátra: úgy érzi, elvették a becsületét, s így nem akar tovább élni. Mondják, az erdőkerülő lelke máig visszajár. Akik az estéli vonattal térnek meg Almamellékre, és átsétálnak, vagy átkerekeznek Ibafára, viharos, esős napokon puskájával, lámpásával, köpenyében ma is ott láthatják az úton Karl János bácsit, amint halálában is végzi a dolgát, hogy helyreállítsa méltatlanul elveszejtett becsületét. Ha már Ibafa neve szóba került, meg kell emlékeznünk a híres-neves pipamúzeumról, amiről még nyelvtörő és egy operett-betétdal is született. Pedig kezdetben szó sem volt tekintélyes gyűjteményről. Mindössze annyi történt, hogy Hangai Sándor, aki az 1800-as évek második felében több mint negyven évig működött a falu plébánosaként, szeretett pipázgatni. A mondókát barátja, Roboz István szerkesztette. A baj akkor érkezett el, amikor a következő plébánoshoz az operett sikerén fölbuzdulva látogatók érkeztek, és kiderült: Sarlós Ferencnek egy árva csibukja sincs! Nosza, adományoztak neki a hívők egy szép, iparművészeti darabot, amellyel megvetették a dohányzástörténeti összeállítás alapját. egyébként ez a bizonyos, a lakosok adományából megvásárolt, különleges, Gerber Béla készítette, eredeti ibafai papi fapipa ma nem látható a múzeumban. Úgy tudni (ha megvan még egyáltalán), talán a pécsi püspökségen őrzik. Nem közszemle tárgya.

104

vor 1848 lebte in Almamellék ein Forstaufseher namens János Karl. einer auf die ungarn bezogenen, deutschsprachigen Legende zufolge war er zwar ein Bediensteter des Grundherren, half aber dem armen Dorfvolk, wo er nur konnte. einmal schimpfte ihn der Gutsverwalter sehr aus – vielleicht schnallte er den braven Alten sogar auf die Prügelbank –, obwohl über dessen Arbeit niemals jemand ein böses Wort sagen konnte. Der so verletzte betrauerte sich daraufhin sehr und beförderte sich mit einem Ast und einem Strick ins Jenseits. Im Gewehrlauf (doch wieso gerade dort?) hinterließ er einen text, er fühle sich, als habe er seine ehre verloren, und er wolle so nicht weiterleben. Man sagt, die Seele des Forstaufsehers kehre bis heute wieder. Wer mit dem Abendzug nach Almamellék fährt, durch Ibafa spaziert oder radelt, könne an stürmischen oder regnerischen tagen noch immer Onkel János Karl in seinem umhang, mit seinem Gewehr und seiner Laterne sehen, wie er auch im tod noch seine Sache verrichte, um seine unwürdig verlorene ehre wiederherzustellen. Wo schon gerade Ibafa zur Sprache kommt, muss noch an das berühmte und namhafte Pfeifenmuseum erinnert werden, zu dem auch ein zungenbrecher und eine titelmelodie einer Operette erfunden wurden. zu Beginn konnte von einer stattlichen Sammlung keine Rede sein. es begann vielmehr damit, dass Sándor Hangai, der in der zweiten Hälfte des 19. Jhs mehr als vierzig Jahre lang Pfarrer des Dorfes war, gerne Pfeife rauchte. Der Sprüchefreund István Roboz fertigte sie. Das elend nahte, als die von der Operette ereiferten zuschauer beim nächsten Pfarrer ankamen und sich herausstellte: Ferenc Sarlós besaß keinen tschibuk! Na, da schenkten ihm die Gläubigen ein schönes, kunsthandwerkliches Stück, mit dem sie den Grundstein einer rauchergeschichtlichen Kollektion legten. Übrigens kann man diese eine, von den Spenden der Bewohner gekaufte, besondere, von Béla Gerber gefertigte, originale Ibafaer Pfeife heute nicht mehr im Museum besichtigen. Soweit bekannt, wird sie (wenn sie überhaupt noch existiert) wahrscheinlich im Pécser Bistum aufbewahrt. Sie gehört nicht zu den Gegenständen, die öffentlich zur Schau gestellt werden.

Some time before 1848, there lived a forester in Almamellék, who was called János Karl. According to a German language yarn, although he was working for a feudal lord, he was a keen helper of the poor village people. Once, the lord of the manor told him off for something. even though no one could have anything against his work ever, the lord even had the old man birched on a wooden ‘horse’. János was so hurt in his feelings, that he ended his life at the end of a rope hanging from a tree. In the barrel of his gun (who knows why there?) he left behind a letter saying that his dignity had been taken and that he could not carry on like that. His ghost is said to have been haunting the forests ever since. those who return to Almamellék with the night train and walk or cycle across the woods to Ibafa can spot him even today. On stormy, rainy days the rain-coated, armed figure of uncle János Karl, with a lantern in his hand, can still be seen on the road as he is doing his duty even in death – in an attempt to restore his respect which he did so much not deserve to lose. Speaking of Ibafa, note must be made of the famous pipe collection, of which a well-known tongue twister and an opera song have been made, as well. At the beginning, there was nothing like a noteworthy collection. the only thing that happened was that Sándor Hangai, who worked as a Pastor in the village for over forty years in the second half of the 1800s, liked to smoke pipes. the tongue twister was created by his friend, István Roboz. Problems began when – driven by the famous operetta – visitors inquired at the new pastor but found that Ferenc Sarlós had not one pipe. that was when the congregation presented their pastor with an artisanal piece which founded what later grew into a great collection on tobacco history. It must be noted, though, that the original wooden pipe of the Ibafa Pastor (or ibafai papi fapipa as the tongue twister goes), which was bought through donations from the village people and which was made by Béla Gerber is not part of the collection displayed in the museum today. It is believed to be held (if it still exists) in the Bishop’s Palace in Pécs. It is not for public diplay.

Bükkösd nevének említésekor a bükkerdőre hajlamos gondolni az ember, hozzáteszem: helyesen. A voltaképpen három falu és egy puszta egyesítésével létrejött mai faluban bőséggel akadnak látnivalók, de mindközött a legnevezetesebb kétségkívül a Petrovszky majd a Jeszenszky család nevét viselő kastély. építésze Fischer von erlach volt; Mária terézia szolgálatában állott. Különös módon az építtetőt nem ismerjük pontosan. Az első, tényleges lakók mindenesetre a Petrovszky család tagjai voltak. egy anekdota szerint a homlokzaton látható vakablakok egy kártyaparti következményei. Jeszenszky Ferenc veszteségei fedezetéül egy ízben ezt ajánlotta föl partnereinek: néhány ablakot befalaztat. Az államosítás után a bükkösdi kastély sorsa mostohává vált. Sokáig nevelőotthonként működött, majd 1997-ben bezárták. A falu ekkor lemondott elővásárlási jogáról, így az épület Kovács Bálint építész birtokába került. Baranya egyik festői, észak-déli fekvésű völgyében található a főnixmadár-életű Kán. egy 1126-ban kelt oklevélben már föllelhető a falu – valószínűleg a Kán nemzetségtől eredeztethető – neve. A török időkben a település elnéptelenedett, majd a XvIII. század második felében, a betelepítések következtében föltámadt haló poraiból, hogy a második világháború után újra elnéptelenedjék. Hivatalosan 1978-ban szűnt meg, ekkor hagyta el az utolsó állandó lakos. Attól fogva csak a temetőben volt élet – ott is inkább csak Mindenszentek tájékán. Néhány szomorú esztendő után a falu sokadszor is életre kelt, kedves hangulatával fogadja a látogatókat. A rekonstrukcióknak köszönhetően, érintetlen természeti környezetben a századelő magyar népi építészetének értékes öröksége újult meg. Fent: A bükkösdi kastély Oben: Das Bükkösder Schloss Above: The castle of Bükkösd

106

erwähnt man den Namen Wikkisch (ung. Bükkösd) neigen viele Menschen dazu, an den Buchenwald (ung. bükkerdő) zu denken, dem lässt sich hinzufügen: zu Recht. Das heutige, eigentlich aus der vereinigung dreier Dörfer und einer Pusta entstandene Dorf bietet eine Fülle von Sehenswürdigkeiten, doch die berühmteste unter ihnen ist zweifellos das Schloss, das den Namen der Familie Petrovszky und anschließend der Familie Jeszenszky trug. Der erbauer war Fischer von erlach; er stand im Dienste Maria theresias. Merkwürdigerweise kann über den Bauherren nichts Genaues gesagt werden. Die ersten tatsächlichen Bewohner waren mit Sicherheit Mitglieder der Familie Petrovszky. eine Anekdote besagt, dass das an der Fassade zu sehende blinde Fenster die Folge einer Partie Karten ist. Seine Partner schlugen Ferenc Jeszenszky vor, einige Fenster zuzumauern, um seine verluste zu decken. Nach der verstaatlichung erlitt das Schloss ein stiefmütterliches Schicksal. Lange fungierte es als erziehungsheim, das dann im Jahre 1997 geschlossen wurde. Da dem Dorf das Kaufrecht in dieser zeit entzogen worden war, gelangte das Gebäude in den Besitz Bálint Kovács´s. In einem der malerischen sich von Norden nach Süden erstreckenden Branau-tälern kann man den phönixähnlichen vogel Khan finden. In einem Dokument, das auf das Jahr 1126 datiert ist, ist der Name des Dorfes – dessen ursprung wahrscheinlich auf das Khan-Geschlecht zurückgeht – bereits aufgeführt. es wurde in der türkenzeit entvölkert, ist dann in der zweiten Hälfte des 18. Jhs in der Folge der Neuansiedlungen auferstanden, um nach dem zweiten Weltkrieg erneut entvölkert zu werden. Offiziell hört das Dorf im Jahre 1978 auf zu existieren, in diesem Jahr ging der letzte ständige Bewohner davon. Seitdem gab es nur noch auf dem Friedhof Leben – und hier auch nur um Allerheiligen herum. einige traurige Jahre später erwachte das Dorf viele Male wieder zum Leben, in freundlicher Stimmung empfängt es seine Gäste. Mit Hilfe von Rekonstruktionen und der unberührten Natur, hat man das erbe der wertvollen volksbaukunst des vorigen Jahrhunderts wieder aufgebaut.

the name of Bükkösd makes one think of birch trees (bükk) – correctly. there are plenty of sights in this settlement which is a unity formed by three villages and a moorland. the most renowned sight is the castle that used to bear the name of the Petrovszky and later that of the Jeszenszky family. the architect, Fischer von erlach, belonged in service of Maria theresia. Strangely enough, we have no exact information regarding the commissioner of the building. the first tenants were, for certain, the Petrovszkys. According to an anecdote, the walled windows on the façade are the consequence of a game of cards. One time, as a cover for his losses, Ferenc Jeszenszky had offered to wall a few of his windows. After the Communist nationalization, the Bűkkösd castle had a rough go of it. For a long time it functioned as a foster home, and then, in 1997, it was closed down. the village then relinquiseh their preferential right to purchase, and the building went to the hands of architect Bálint Kovács. Kán, the phoenix-like village can be found in one of the most picturesque, north/south valleys of Baranya. the first mention of the village is in a very early charter from 1126. Its name can probably be traced back to the Kán clan. the settlement was depopulated in turkish times. In the second half of the 18th century, however, due to the resettlements, it revived from its ashes. then, after World War II it was again depopulated. It officially ceased to exist in 1978 when the last permanent residents moved out. After that, only the cemetery had some life – mostly around All Saints’ Day. After a few years of sorrow, Kán revived again; an ambient little village awaits the visitors today. Due to the reconstruction work, the invaluable heritage of Hungarian folk architecture at the beginning of the 20th century has been restored in an intact natural environment.

Az esterházy-uradalom idején, vagyis az 1710-es évek vége felé emelték Szentlőrinc legfőbb építészeti értékeit, a barokk stílusú katolikus templomot és a kastélyt. A ma is látványos együttes mellett komoly becse a városnak az egykori tiszttartó lakás. Pontos építési körülményeit és évszámát elnyelte a szelektív történelmi emlékezet, de tudunk annyit: az 1750-es években már állt. egyébként részben ma is lakás céljait szolgálja, illetve magánmúzeum: a XIX.-XX. század fordulójának polgári enteriőrjével fogad. Különös a református templom, ugyanis az 1937-ben szentelt épülethez hasonlót keveset látni a mai Magyarország területén. erdélyi vártemplom stílusban készült. Az első iskola alapjait 1795-ben vetették meg, de az eredeti intézményi formára ma már jószerével lehetetlen ráismerni. többször bővítették, átépítették, legutoljára 1907-ben. A középfokú képzés 1930-ban a Magyar Királyi Horthy Miklós Gazdasági Iskolában indult. Ma Újhelyi Imre nevét viseli a mezőgazdasági és közgazdasági szakközépiskola. Sokan úgy gondolják, hogy a Pécs-Budapest vasútvonal épült ki először, de nem, a barcsi vonal átadásával (1868-ban) vált Szentlőrinc fontos állomáshellyé. A fővárosig futó sínpár és a csomópont jóval később, közel tizenöt esztendő elmúltával, 1882-ben valósult meg. In der zeit der esterházy-Herrschaft, genauer gesagt ende der 1710er Jahre wurden in St. Laurenz die wertvollsten Bauwerke errichtet – die katholische Kirche im Barockstil und das Schloss. Neben dem heute noch sehenswerten ensemble ist die einstmalige Amtmannswohnung ein bedeutender Wert der Stadt. Aufgrund des selektiven geschichtlichen Gedächtnisses wurden die genauen umstände des Baus sowie die Jahreszahlen verschluckt, bekannt ist aber: Das Gebäude stand schon in den 1750er Jahren. Heute dient es übrigens teilweise Wohnzwecken bzw. als Privatmuseum: es heißt (die Besucher) mit bürgerlichem Interieur aus der zeit der Jahrhundertwende vom 19. zum 20. Jahrhundert willkommen. eine Besonderheit stellt die Reformationskirche dar, denn auf dem Gebiet des heutigen ungarn sind nur wenige diesem heiligen Gebäude aus dem Jahre 1937 ähnliche Bauwerke zu sehen. Das Gebäude wurde im Siebenbürgener Burgkirchenstil erbaut. Der Grundstein der ersten Schule wurde 1795 gelegt, die ursprüngliche Form des Instituts ist heute jedoch auch beim besten Willen nicht mehr zu erkennen. Mehrfach wurde erweitert und umgebaut, zuletzt im Jahre 1907. 1930 begann die Mittelschulausbildung in der ungarischen Königlichen Wirtschaftsschule Miklós Horthy. Heute trägt die Landwirtschaftliche und Wirtschaftliche Fachmittelschule den Namen Imre Újhelyi. viele denken, dass die Bahnlinie Pécs-Budapest, die erste war, die ausgebaut wurde, aber nein, mit der einweihung der Strecke nach Draustadt (1868) wurde St. Laurenz zu einem wichtigen Stationsort. Das bis zur Hauptstadt führende Schienenpaar und der Knotenpunkt wurden erst deutlich später, im Jahre 1882, verwirklicht. the most valuable buildings of Szentlőrinc, the Baroque style catholic church and the castle were erected on the grounds of the esterházy manor, i.e. in the late 1710s. Apart from this spectacular combination, a true value of the town is the quondam bailiff ’s apartment. the year of building and other information about the construction has been put through the mill but we do know that it was already standing in the 1750s. By the way, the place still functions – in part – as an apartment. For the most part, it is a private museum: it brings back the interior of civilian homes at the turn of the 20th century. the building of the reformed church is an extraordinary sight; only a handful of buildings similar to this one consecrated in 1937 can be seen in Hungary today. It was built following the design of the fortified churches in transylvania. the first school can be traced back to 1795 but the original design can hardly be recognized today. It has been expanded and reconstructed several times; last in 1907. Secondary education began in 1930 in the then Miklós Horthy Hungarian Royal School of economics. the secondary school of agriculture and economics bears the name of Imre Újhelyi today. Many think that the Pécs–Budapest railway line came first, but the truth is that Szentlőrinc had been an important railway station as early as 1868, when the Barcs rail track was installed. the railway line to the capital and the junction were only built some fifteen years later, in 1882.

108

109

Szigetvár központja a mostanában Oroszlánszívként emlegetett terület, ezen belül is elsősorban a zrínyi tér, a szigeti hős oroszlános emlékművével és a templommal. utóbbit az 1500-as évek második felében épített dzsámiból alakították át 1788-ban. tájolása, belső felépítése emlékeztet még eredeti használóira és föladatára. Kupoláját Dorfmeister István festménye teszi különösen értékessé. A vár építése valószínűleg 1420 és ’40 között kezdődött. Az építtető Szigeti Osvald, a terület földesura volt. Még nem hasonlított a későbbi erődítményhez, mindössze egy háromemeletes toronyból és két kisebb épületből állott. A Szigeti után a Gara, majd a török család kezébe került. Mint közismert, török Bálintot Szulejmán 1541-ben, Budán, csalárd módon elfogatta, és a Héttorony rabságába hurcoltatta. török Bálint felesége, Pemflinger Katalin enyhén szólva nem tartozott a harcos amazonok közé: 1543ban a szigeti erősséget feltétel nélkül átadta Ferdinándnak. Így lett az királyi várrá. Az uralkodó kapitányokat nevezett ki parancsnokká. A sorban épp a tizedik volt zrínyi Miklós horvát bán, aki 1561-ben kapta tisztségét. A hatvanezer harcosból és nagyszámú martalócból álló török sereg 1566. augusztus 5-én (más források szerint 6-án) érkezett a vár alá. A szultán távolabb, a mai turbék helyén állíttatta föl díszes sátrát. A kétezer-ötszáz magyar harminchárom napig tartotta magát az irtózatos túlerővel szemben. Maga a szultán is itt halt meg, két nappal az ostrom vége előtt. A nagyvezér azonban eltitkolta az esetet, és a holttestet is kiültettette a sátor elé, nehogy a halálhír fejetlenséget idézzen elő.

Im zentrum von Großsiget befindet sich ein heutzutage als Löwenherz bezeichnetes Gelände. Darauf befindet sich in erster Linie der zrínyi-Platz, mit dem Löwen-Denkmal des Großsigeter Helden, zrínyi, und der Kirche. Letztere wurde 1788 aus der in der zweiten Hälfte des 15. Jhs gebauten Moschee umgebaut. Die Ausrichtung und der innere Aufbau erinnern noch an die ursprünglichen Benutzer des Gebäudes und an seine damalige Aufgabe. Der Kuppel verleihen die Malereien István Dorfmeisters einen besonderen Wert. Der Bau der Burg begann vermutlich zwischen 1420 und 1440. Der Bauherr Osvald Szigeti war der Grundherr des Ortes. Noch ähnelte sie nicht der späteren Festungsanlage, sie bestand lediglich aus einem dreistöckigen turm und zwei kleineren Gebäuden. Nach den Szigetiern gelangte die Burg in die Hände der Garaer, dann in die der Familie török. Wie allgemein bekannt, nahm Suleiman 1541 Bálint török auf betrügerische Weise gefangen und verschleppte ihn in die Gefangenschaft, in die Burg der sieben türme. Bálint töröks ehefrau, Katalin Pemflinge, gehörte, harmlos ausgedrückt, nicht zu den kämpferischen Amazonen: 1543 übergab sie die Großsigeter Festung bedingungslos an Ferdinand. So wurde sie zur Königsburg. Die herrschenden Rittmeister wurden zu Befehlshabern ernannt. Der zehnte in dieser Reihe war Miklós zrínyi, kroatischer Ban, der im Jahre 1561 sein Amt erhielt. Das aus 60 000 Kämpfern und zahlreichen Marodeuren bestehende türkische Heer kam am 5. August 1566 (gemäß anderer Quellen am 6. August 1566) am unteren teil der Burg an. Der Sultan errichtete sein prächtiges zelt weiter entfernt, am heutigen turbékOrt. Die 2500 ungarn hielten der enormen Übermacht 33 tage lang stand. Der Sultan selbst verstarb zwei tage vor dem ende der Belagerung. Der Großwesir hingegen verheimlichte den Fall und legte auch die Leiche draußen vor das zelt, damit die todesnachricht keinen Aufruhr hervorriefe.

the area which has recently been named Lion’s heart is located in the center of Szigetvár. More closely, it is primarily zrínyi Square with the memorial of zrínyi with a lion, and the church. the latter is a result of a 1788 conversion from a mosque dating back to the second half of the 1500s. Its orientation and interior are reminiscent of the early users and uses of the temple. the value of the dome is further enhanced by the paintings of István Dorfmeister. Construction of the fort was started between 1420 and 1440. the building work was ordered by Osvald Szigeti, lord of the manor. At that time, the fort did not look similar to the later fortification; it only consisted of a three-storey tower and two small buildings. After the Szigetis, the fort went to the hands of the Gara and then the török family. As it is commonly known, Suleiman had Bálint török captured with a mean trick in Buda. the poor man was held captive in the Castle of Seven towers in Constantinople. Katalin Pemflinger, wife to Bálint török, was far from an Amazonian warrior: in 1543, she handed over the Sziget Fort to Ferdinand, unconditionally. And that is how it became a royal palace. the ruler was appointing captains to be commanders. Miklós zrínyi, Croatian Ban, tenth in the line of candidates, received his title in 1561. the turkish army consisting of 60,000 warriors and a great number of freebooters arrived at the fort on August 5th (other up sources indicate the 6th) in 1566. the Sultan had his gilded tent put a bit farther away, in place of today’s turbék. the 2,500 Hungarians resisted the great army valiantly for thirty-three days. the Sultan himself died here, two days before the end of the siege. the commander-in-chief, however, did his best to keep this fact in secret; he even sat the Sultan’s dead body in front of his tent so that the news of his death would not cause panic with the army.

111

egy kedvesen bugyuta népi anekdota megemlékezik zrínyi leányáról, aki, ha hinni lehet a történetnek (ezzel azért tessék óvatosan bánni!) Szulejmán házassági ajánlatára a szultán sátráig merészkedett, s ott merényletet kísérelt meg ellene. Nyílvesszeje azonban célt tévesztett, a sátor mögött, egy hársfában állt meg. A kivilágított sátrat viszont figyelték a várból, és ágyúgolyókkal szórták meg. A történet szerint ez lett volna a török császár veszte! A leány visszatért apja mellé, és a puskaporos hordók fölrobbantásával megakadályozta a törököket abban, hogy megkaparintsák a vár kincseit. Maga is hősi halált halt… A tulajdonképpeni vár eredetileg feltehetően a fallal körülzárt, szabálytalan négyszög alakú terület közepén állhatott, körülbelül a mai várkastély helyén. Kijárata nyugat felé nyílott, ahol híd vezetett át a nagyjából öt ölnyi vízárkon. Ahol a nevezetes kirohanás helyét feltételezzük, ma híd áll, és Somogyi József zrínyit ábrázoló lovas szobra. Újabb vizsgálódások inkább a pécsi múzeumban megtekinthető Csontváry alkotás hitelessége mellett törnek pálcát: zrínyi alighanem gyalogszerrel ment a hősi halálba. A várat a török az ostrom után helyreállíttatta, a mai formára alakítatta, dzsámit, minaretet épített benne. A török uralom alóli felszabadulás után az új urak is megtartották a Xv. századi szerkezetet, de a falak téglaburkolatot kaptak, két új kaput nyitottak, és a kazamaták is ebből az időből valók. Mielőtt az 1960-as évek végén múzeumot, illetve a kazamatákban turistaszállást rendeztek volna be, az épületet használta az állami gazdaság, a katonaság, sőt, egy ideig itt működött a Fűzvessző-feldolgozó vállalat. A város határában a török Köztársaság évi egy forintért nagyobb területet bérel. A magyar-török barátság parkjában immár békésen fér meg egymás mellett a két hajdani, kibékíthetetlen ellenség. Szulejmán 1994-ben, zrínyi 1997-ben foglalta el helyét. Mindkét kompozíció Metin Yurdanur török szobrászművész alkotása, de míg előbbi bronz, addig az utóbbi csak egy bronzlemezekkel borított, üresen kongó doboz.

eine nette volksanekdote erinnert an zrínyis tochter, die, wenn man der Geschichte glauben kann (damit bitte vorsichtig umgehen), wagte sich mit einem Heiratsangebot bis zum zelt des Sultans Suleiman und versuchte dort ein Attentat gegen ihn. Ihr Pfeil verfehlte jedoch das ziel und landete neben dem zelt in einem Lindenbaum. Das erleuchtete zelt wurde wiederum von der Burg her beobachtet und die Wachen ließen einen Kugelhagel aus den Kanonen los. Der Geschichte nach soll der türkische Sultan auf diese Weise umgekommen sein. Die tochter kehrte zurück an die Seite des vaters, und mit der explosion der Pulverfässer hinderte sie die türken daran, den Burgschatz zu ergattern. Sie selbst starb den Heldentod... Die eigentliche Burg befand sich vermutlich in der Mitte des von Mauern umgebenen, unregelmäßigen vierecks, in etwa dort, wo heute das Burgschloss liegt. Der Ausgang öffnete sich in westliche Richtung, wo eine Brücke über einen ca. 5 Klafter breiten Wassergraben führte. An dem Ort, wo der berühmte Ausritt vermutlich stattgefunden hat, steht heute eine Brücke und ein zrínyi darstellendes Reiterstandbild von József Somogyi. Neuere untersuchungen brechen eher eine Lanze für die Glaubwürdigkeit des im Pécser Museums zu besichtigenden Csontváry-Werkes: zrínyi ging vermutlich zu Fuß in den Heldentod. Die türken setzten die Burg nach der Belagerung instand, gaben ihr die heutige Form und bauten im Innern eine Moschee und ein Minarett. Nach der Befreiung von der türkenherrschaft behielten die neuen Herrscher die Konstruktion aus dem 15. Jh. bei, die Mauern bekamen jedoch eine Backsteinverkleidung, zwei neue tore wurden errichtet und auch der Kerker stammt aus dieser zeit. Bevor ende der 1960er Jahre ein Museum bzw. im Kerker eine touristenunterkunft eingerichtet wurde, wurde die Burg von den staatlichen Betrieben und vom Militär genutzt. eine zeitlang arbeitete darin ein Weidenruten-Aufarbeitungsunternehmen. In den Grenzen der Stadt mietet die türkische Republik ein größeres Grundstück für 1 HuF (Forint) pro Jahr. Im Park der ungarisch-türkischen Freundschaft stehen nunmehr die früheren unversöhnlichen Feinde friedlich nebeneinander. Suleiman nahm 1994 seinen Platz ein, zrínyi folgte 1997. Beide Kompositionen sind das Werk des türkischen Bildhauers Yurdanur Metin, doch während die erstere aus Bronze besteht, ist die letztere nur mit einen Bronzeschicht überzogen – eine leere, hohle Dose also.

there is a sweet but silly little anecdote about zrínyi’s daughter who – if the story has any credit (and that should be handled with care!) – ventured as far as Suleiman’s tent after he had proposed to her, and tried to assassinate him. unfortunately, her arrow missed the target and landed in a lime tree behind the tent. the illuminated tent, however, was under surveillance from the castle and was bombarded with cannonballs. According to the story, this is how the turkish Sultan lost his life. the girl then returned to his father, and prevented the turks to seize the treasures of the castle by blowing up the gun powder barrels. She herself died a heroic death, as well. the actual fortification is thought to have stood originally in the middle of the irregular rectangle-shaped area surrounded by a wall, in place of today’s castle. the exit was facing west and it had a bridge over a five-fathom-deep moat. Where the famous outbreak is supposed to have taken place, today there is a bridge and a statue of zrínyi on a horse, a work of József Somogyi. Recent research tends to support the authenticity of Csontváry’s work, which is exhibited in his museum in Pécs: most probably, zrínyi went to meet his heroic death on foot. the fort was restored by the turks after the siege. they converted it to its present form and built a mosque and a minaret inside. After liberation from Ottoman Rule, the 16th century construction was kept by the new owners, but the walls received an outer brick layer, two new gates were created and that was when the dungeons were built, as well. Preceding the end of the 1960s when a museum and – in the dungeons – a hotel was opened for tourists, the building had been used by the state farm and the army, and there was even a time when a withing manufactory operated here. there is a large piece of land on the border of the town which is rented by the Republic of turkey for one Hungarian Forint a year. In the Park of Hungarian-turkish Friendship, the two old enemies are now peacefully standing side by side. Suleiman took his place in 1994, and zrínyi in 1997. Both compositions were made by the turkish sculptor Metin Yurdanur, but while the former statue is made of Bronze, the latter one is only a Bronze plated hollow- sounding box.

112

113

Neve a cserfára utal. első ismert birtokosa Sárdi Somssich Antal volt. A bronzkor óta lakott, kelta, római régészeti emlékekkel büszkélkedő, 1360-ban oklevelekben is megemlített település, amely a török alatt sem néptelenedett el, és lakói a későbbiekben is főként magyarok voltak – szemtelenül röviden így foglalható össze Csertő története a bronzkortól az újkorig. Újkori történetében a Festetics család játszott meghatározó szerepet. Az 1830-as évektől kezdődően volt övék a terület, felelősséggel gazdálkodtak, nyitottak voltak az új birtokvezetési és technológiai módszerekre, sőt, még egy kastélyt is fölépítettek az uradalom egyik legszebb részén. A közeli Pipagyújtó nevű helyen urasági malom, majd csárda működött. Állítólag azért hívták pipagyújtónak, mert egy pipányi dohány elpöfékelése alatt lehetett eljutni Szigetvárra vagy onnan vissza. A helybéliek főként mezőgazdaságból éltek, de egykor néhány vízimalom és egy téglagyár is adott munkát a helyben lakóknak. A Festetics névre hallgató vendéglátóhely – köszönhetően a mostani működtetőnek – igen reménykeltő állapotban, panzióként és lovardaként fogadja a faluba látogatókat. A kastély parkja védett, az igazi ínyencek igazi növényritkaságokat lelhetnek föl benne. Balra: A Festetics család címere Links: Das Wappen der Festetics-Familie On the left: The coat of arms of the Festetics family

Der Name Csertő verweist auf die Loheiche. Der erste bekannte Besitzer war Antal Sárdi Somssich. Sie ist eine seit der Bronzezeit bewohnte, sich mit keltischen und römischen archäologischen Funden brüstende, in urkunden aus dem Jahre 1360 erwähnte Siedlung, die auch unter den türken nicht entvölkert war und deren Bewohner im späteren hauptsächlich ungarn waren – so unverschämt kurz kann Csertős Geschichte, von der Bronzezeit bis zur Neuzeit, zusammengefasst werden. In seiner jüngeren Geschichte spielte die Familie Festetics eine entscheidende Rolle. Seit den 1830er Jahren waren sie die Besitzer der Siedlung, wirtschafteten verantwortungsvoll, waren offen gegenüber neuen Besitzführungs- und neuen technologischen Methoden, sie bauten sogar ein Schloss, eines der schönsten teile des Gutes. An dem nahegelegenen Ort mit dem Namen Pfeifensammler war zuerst eine Herrschaftsmühle in Betrieb, dann ein Wirtshaus. Angeblich wird sie deshalb Pfeifensammler genannt, da man zum Rauchen einer Pfeife solange brauchte, wie von Csertő bis Großsiget oder von dort zurück. Die einheimischen lebten hauptsächlich von Landwirtschaft, aber früher einmal fanden die dort Lebenden auch bei einigen Wassermühlen und in einer ziegelfabrik Arbeit. Die den Namen Festetics tragende Gaststätte befindet sich – dies ist dem jetzigen Betreiber zu verdanken – in einem Hoffnung erweckenden zustand und empfängt als Reithof und als Pension die Gäste des Dorfes. Der Park des Schlosses ist geschützt; „florale Gourmets“ können hier wahrlich seltene Pflanzenarten auffinden.

the name of Csertő refers to turkey oak. Its first owner known to us was Antal Sárdi Somssich. the settlement has been populated since the Bronze Age, hence the great many artifacts from Celtic and Roman times. Its first mention is in a charter from 1360. the village continued to be populated even under the turks, and most of its residents have been Hungarians throughout the times. the above is an impertinently brief history of Csertő from the Bronze Age to the Modern Age. the Festetics family played the most significant role in the modern history of the village; they were the owners of the area from the 1830s. the Festeticses were responsible managers of their property; they were open to new management methods and to new technology, and they even had a castle built in one of the most spectacular parts of the manor. In the nearby village of Pipagyújtó, there used to operate a mill and then and inn. Allegedly, the place was named Pipagyújtó (’pipe-lighter’) because it took exactly as much time to get to Szigetvár from here, or back from there, as one needs to smoke a pipe. Locals were mostly farmers, but there was a time when a few mills and a brick factory also gave work to the people. today, an inn called Festetics awaits the people who pay a visit to the village. thanks to the management, this excellent inn, apart from being a stunning hotel, also operates a nice horse-riding farm. In the protected area around the castle, ‘floral gourmets’ may find genuine botanical rarities.

115

A Dráva Alsó-tirolban, Dobiacco és San Candido között ered, 1670 méteres magasságban. (Az Interneten hozzáférhető források egy része 1228 métert jelöl meg. Mi A Pallas Nagy Lexikona adatához ragaszkodtunk.) Szülőhelyén, Olaszországon kívül érinti Ausztriát, Szlovéniát, Magyarországot. Horvátországban, Almás közelében ömlik a Dunába. A két folyó által közbezárt területet nevezzük Drávaszögnek. Itt a Kopácsi rét, számtalan védett madár fészkelő-, élő- és telelőhelye. Sok mellékfolyója van, közülük a két legnagyobb a Mura és a Rinya. viszonylag sebes, viszonylag kis vízhozamú folyó. vízgyűjtő területe közel fél Magyarországnyi: több mint negyvenhétezer négyzetkilométer. Közepes vízhozama Maribornál éri el a háromszáz köbmétert másodpercenként. A torkolatnál körülbelül még egyszer ennyi. Hosszabb, mint a 708,5 kilométeres, teljes magyar autópálya-hálózat: összesen 749 kilométer. ebből kilencven kilométer hajózható is. vízállása rendkívül gyorsan változhat, igen szeszélyes folyó. Följegyezték például, hogy 2000. október 1-én, egy árhullám megindulása előtt Szentborbásnál mínusz 33 centin állt a víz, 17-én 334 centin tetőzött, majd 30-án már csak 57 centit mutatott a mérce. vagyis egy hónap alatt közel hat és fél métert változott a vízszint! Die Drau entspringt in Südtirol, zwischen Dobiacco und San Candido, in einer Höhe von 1670 Metern (die im Internet zugänglichen Quellen nennen teilweise eine Höhe von 1228 Metern. Wir beziehen uns aber auf die Angaben im PallasGroß-Lexikon). Außerhalb seines Geburtsortes Italien streift der Fluss Österreich, Slowenien und ungarn. In Kroatien, in der Nähe von Almás, fließt er in die Donau. Das durch die beiden Flüsse eingeschlossene Gebiet wird Drauwinkel genannt. Hier befindet sich die Kopácser Aue, für zahllose geschützte vögel der Brut-, Lebens- und Überwinterungsraum. Der Fluss verfügt über viele Nebenarme, die größten unter ihnen sind die Mur und die Rinya. ein verhältnismäßig schnell fließender, verhältnismäßig wasserarmer Fluss. Sein einzugsgebiet ist ungefähr so groß wie halb ungarn: über 47.000 Quadratkilometer. Der mittlere Wasserertrag erreicht bei Marburg in Slowenien 300 Kubikmeter pro Sekunde. An der Mündung in etwa noch einmal soviel. Der Flussist länger als das gesamte ungarische Autobahnnetz von 708,5 Kilometern: insgesamt 749 Kilometer. Davon sind 99 Kilometer beschiffbar. Der Wasserstand kann sich außerordentlich schnell ändern – er ist wirklich ein launischer Fluss. es wurde beispielsweise aufgezeichnet, dass am 1. Oktober 2000 vor dem Ausbruch einer Flutwelle das Wasser bei Szentborbás bei 33 cm stand, am 17. einen Höchstwert von 224 cm erreichte und das Maß am 30. nur noch 57 cm anzeigte. Das heißt, innerhalb eines Monats änderte sich der Wasserpegel um fast sechseinhalb Meter. the River Drava rises in South tirol, between Dobiacco and San Candido, at a height of 1,670 meters. (Some Internet sources indicate 1,228 meters; we, however, rely on The Great Pallas Lexicon.) Apart from its homeland, Italy, the river flows through Austria, Slovenia and Hungary, and flows into the Danube near Almás (Aljmaš) in Croatia. the region enclosed by the two rivers is called Drávaszög. One of the most precious areas here is the Kopácsi meadow, a favorite nesting place and habitat all year round for a great number of protected birds. the Drava has many tributaries, the two largest ones being the Mura and the Rinya. It is a relatively fast flowing river, with a relatively small river discharge. the catchment area covers an area of over 47,000 square kilometers, nearly half the size of Hungary. the low-to-medium river discharge reaches 300 cubic meters per second at Maribor. the volume of the water is around twice that much at the estuary. With a total length of 749 kilometers (of which a 90-kilometer-long passage is navigable), the Drava is longer than the entire highway network of Hungary which is 708.5 kilometers long. the Drava is a fickle river; its water level can change very suddenly. It has been recorded, for example, that on October 1st in 2000, before the coming up of a tidal wave, water level reached 33 centimeters at Szentborbás; on the 17th, it peaked at 224 cm; and on the 30th, it suddenly dropped to 57 cm. this means that there was a difference of over six and a half meters in water level over only a month’s period.

116

117

A Dráva olykor magasan áll, és erős sodrával mindent magával cipel, máskor épp hogy csöndesen csordogál, és homokpadot rak a fürdőzők, az ikrázó halak kedvéért. Az 1960-as években még a halban igen gazdag folyóink közé tartozott, olyannyira gazdag volt, amilyenre már emlékezni is elfelejtettünk. Amikor a folyó még nem jelentett Horvátország felé határt is egyben, vejtinél rév volt, és kompátkelő, amit a helybéliek, kideríthetetlen okból, röpülőnek hívtak. De hisz arra sincs magyarázat, hogy a gyerekkorukat az 1960-as, ’70-es években élő fiúk, lányok miért ordították torkaszakadtukból, ha megláttak egy repülőt: – Hajrá, röpcsi! Gazdasági potenciálját Magyarországon kívül három állam is kihasználja: a múlt század harmincas éveitől kezdve jó pár vízi erőmű épült a folyón. ebből a legtöbb (tizenegy) Ausztriában. természetesen a vízi erőműveknek nem csak a villamosáram-termelés szempontjából tulajdonítunk komoly jelentőséget, hanem víztározóik révén a folyamszabályozás szempontjából is: nagymértékben csökkent az áradásveszély. ugyanakkor – hívják föl a figyelmet a szakemberek – a Dráva nem képes a hordalékát továbbhordani sem, és ez veszélyezteti a folyó alatti vízkészletek szűrőrendszerét. De hogy ne csak komolykodjunk: a Dráva nevét viselő települések közül nem szabad megfeledkeznünk Drávafokról, ahol épp Baranya és Somogy megye határán állt egykor az oly híressé vált Becsali Csárda. Szobáinak egy része a hagyomány szerint az egyik, más része a másik közigazgatási területhez tartozott. A mulatni vágyó betyárok kedvelt helye volt ez, az őket üldöző pandúrok elől egyszerűen átültek a szomszédos vármegyébe.

118

von zeit zu zeit führt die Drau sehr viel Wasser, und mit ihrer starken Strömung reißt sie alles mit sich, ein anderes Mal plätschert sie ruhig vor sich hin und erfreut Badende, ebenso wie den Rogen, mit ihren Sandbänken. In den 1960er Jahren gehörte der Fluss noch zu den wirklich fischreichen – so fischreich, dass man sich auch nicht ganz genau daran erinnern kann, wie fischreich. Als der Fluss noch nicht zugleich die Grenze zu Kroatien bedeutete, gab es bei vejti eine Fähre, die die einheimischen aus unerfindlichen Gründen Flugzeug nannten. Doch es gibt auch keine erklärung dafür, warum die Jungen und Mädchen, die in den 1960/70er Jahren Kinder waren, aus vollem Halse „Hajra, Röpcsi!“ brüllten, wenn sie ein Flugzeug sahen. Das wirtschaftliche Potential der Drau nutzen neben ungarn noch drei andere Staaten: Seit den dreißiger Jahren des vergangenen Jahrhundertswurden einige Wasserkraftwerke am Fluss gebaut. Die meisten davon in Österreich (14 Stück). Natürlich wird den Wasserkraftwerken nicht nur unter dem Gesichtspunkt der Stromerzeugung eine wichtige Bedeutung beigemessen, sondern auch in Hinsicht auf die Flussregulierung. Die Überschwemmungsgefahr lässt sich damit in großem Maße verringern. Gleichzeitig – richten wir die Aufmerksamkeit auf die Fachleute – kann die Drau auch das treibgut nicht weitertragen, und das gefährdet die Filtersysteme der unter dem Flussbefindlichen Wasserressourcen. Aber um nicht nur ernst zu sein: unter den Orten, die den Namen Drau tragen, darf man Drávafok nicht vergessen, wo genau an der Grenze zwischen den Komitaten Branau und Schomodei einst die so berühmt gewordene Becsali Csárda stand. Aus tradition gehörte der eine teil der zimmer zum Branauer, der andere teil zum Schomodeier verwaltungsbezirk. Die Betyaren kehrten gerne hier ein, denn sie setzten sich vor den sie verfolgenden Gendarmen einfach in das andere Komitat um.

When the River Drava is high, the strong water course sweeps everything. Other times, it flows slowly and quietly and builds sandy shelves for bathers and for the spawning fish. the Drava used to be a river extremely rich in fish. We have already forgotten to remember the scale of richness of Hungarian rivers. At the time when the Drava did not mean a borderline to Croatia, there used to be a port and a ferry crossing at vejti, which the locals – for some unknown reason – called ‘aero-plane’. But then again, we do not know why kids in the 1960s and 70s would shout “Go, plane, go!” every time they caught sight of an airplane. the economic potentials of the Drava are exploited by three countries, in addition to Hungary: since the 1930s, many water power stations have been built along the river. Most (eleven) of them are in Austria. Water power stations are important not only because they produce electricity but also because they play a significant role in regulating the river flow. their water retention capacity of the stations has helped to significantly decrease the danger of floods. At the same time, experts warn of the fact that the Drava is incapable of carrying the sediment, and this is a hazard to the filtration system of the under-river water resources. to balance out the seriousness of the above passage, we will now remember Drávafok, one of the many settlements that bear the name of the river. Here, on the exact border of the two counties of Baranya and Somogy, there used to stand an extremely famous inn called Becsali Csárda. Legend has it that some of its rooms belonged to the former county, while others belonged to the latter one. the inn was very popular with rascals who would simply sit over to the neighboring comitatus when the gendarmes stopped by in search of them.

A Dráva számtalan lehetőséget kínál az őt kedvelő sportolóknak, horgászoknak, nyaranta a vízitúrázóknak, homokpadjaival a fürdőzőknek is. Szabolcsnál még kishajóra is szállhatunk, és miközben ég és víz között lebegünk, megfigyelhetjük az egyik folyó menti kárókatona családot is. Nem védett madarak, de valljuk be, nem is túl szimpatikusak. A kishajó kapitánya szívesen elmagyarázza, mennyi halat zabálnak be naponta, és megmutatja azt is, hogyan pusztulnak el, égnek ki guanójuktól azok a fák, amelyeken fészkelnek. A kárókatonák nem csak Magyarországon, hanem egész európában gondot okoznak növekvő állományukkal. Számuk nem abszolút értékben, hanem a megfogyatkozott, természetes vízi halpopulációhoz mérten nagy. és ha a kárókatona nem is védett, azért a Nemzeti Park területén elképesztő mennyiségben találunk védett növény- és állatfajokat. Hét olyan növényfajról tudunk, amely egyedül itt fordul elő hazánkban, és mintegy negyven állatfajt is itt találtak meg a felmérések során először. A halállomány igen gazdag, ötven halfajt leltek föl a kutatók. Amúgy nem kell ahhoz kutatónak lenni, hogy hallal találkozzunk. elegendő egy jó pecabot, némi haleleség, meg egy engedély, persze. Apropó, engedély! Sokszor fölmerülő kérdés, hogy használhatják-e, s ha igen, milyen feltételek mellett a folyó horvátországi partját a vízitúrázók, kajakozók. Nos, az általános, rövid válasz az, hogy nem. Kikötni egy kis (Gyékényes és Bélavár közötti) szakaszt leszámítva csak havária („természeti csapás vagy emberi tevékenység során előállott vészhelyzet”) esetén szabad. ennek megfelelően éjszakázni is csak magyar területen lehet. Már persze leszámítva azt az esetet, ha az embert egyáltalán nem érdekli a Dráva, hanem autóval utazik, és ha mondjuk, a plitvicei tavaknál lévő kellemes campingben üti föl sátrát. Bár… A Drávát is kár volna kihagyni. Fent: Evezősök a Dráván Oben: Paddler auf der Drava Above: Paddlers on the River Drava

120

Die Drau bietet denen, die sie lieben zahlreiche Möglichkeiten wie Wassersport, Angeln und Schwimmen. Bei Szabolcs kann man auch noch in ein kleines Boot einsteigen und während man zwischen Himmel und Wasser dahingleitet, lässt sich auch mal eine Kormoran-Familie beobachten. Der Kormoran gehört nicht zu den geschützten vogelarten und ist zugegebenermaßen auch nicht allzu sympathisch. Der Kapitän des Kleinbootes erklärt gerne, wie viele Fische diese vögel täglich fressen und zeigt auch, wie die Bäume absterben, wie sie, von ihrem Guano ausbrennen, in denen sie nisten. Die Kormorane lösen nicht nur in ungarn, sondern wegen ihres wachsenden Bestandesin ganz europa Besorgnis aus. Ihr Bestand in absoluten zahlenist nicht groß, sehr wohl allerdings ihr verhältnis zu den schwindenden Fischpopulationen in natürlichen Gewässern. und weil der Kormoran nicht unter Artenschutz steht, findet man auf dem Gebiet des Nationalparks erstaunliche viele geschützte tier- und Pflanzenarten. Man weiß von sieben Pflanzenarten, die nur hier in unserer Heimat vorkommen, und ca. vierzig tierarten, die man während der Messungen hier zum ersten Mal gefunden hat. Der Fischbestand ist sehr groß, die Forscher fanden fünfzig verschiedene Arten. Man braucht ohnehin kein Forscher zu sein, um hier einen Fisch zu finden. Dazu reicht eine gute Angel, ausreichend Fischfutter und natürlich ein Angelschein. Apropos erlaubnis! eine häufig auftauchende Frage ist die, ob es auf der kroatischen Seite des Flusses möglich ist, Wassertouren zu unternehmen oder Kajak zu fahren und wenn ja unter welchen voraussetzungen? Nun, die übliche und kurze Antwort lautet: Nein. Am ufer anzulegen ist, mit Ausnahme eines kleinen Abschnittes (zwischen Gyékényes und Bélavár) nur in Notfällen erlaubt („in durch natürliche vorkommnisse oder durch menschlichen verhalten hervorgerufenen Gefahrensituationen”). Dementsprechend ist Biwakieren auch nur auf ungarischem Gebiet möglich. Anders ist es natürlich, wenn jemand sich gar nicht für die Drau als Fluss interessiert, sondern mit dem Auto reist und z.B. auf einem schönen, an den Plitvicer Seen gelegenen Campingplatz sein zelt aufschlägt. Doch... es wäre schade, die Drau auszulassen.

the River Drava offers a great many opportunities for various sports and fishing, and – in summertime – for water sports and swimming. One can even board a small boat at Szabolcs, and – while bouncing up and down between the water and the sky – can have a look at a family of cormorants along the river. they are not protected birds but, to be honest, they are not nice, either. the captain of the boat will be happy to tell you how many small fish they gobble up every day, and he will gladly show you how the trees they nest in die or get burnt because of their guano. the cormorants are a problem all over europe, not only in Hungary, and their stock is growing fast. their numbers are great not in the absolute sense but relative to the decreasing natural fish population. Although cormorants are not protected, there is an extreme number of protected plant and animal species in the National Park. there are seven plant species which are specific to this region in Hungary, and there are roughly forty animal species which were first discovered here by surveyors. the fish stock is very rich; researchers have identified fifty fish species. Nevertheless, you do not need to be a researcher to come across a fish. It only takes a good fishing rod, some fish food, and a fishing permit, of course. By the way, permit! the question often rises if the Croatian side of the riverbank can be used – and if yes, under what conditions – by people going rowing and kayaking. Well, the general short answer is no. Apart from a short passage between Gyékényes and Bélavár, landing is only allowed in time of havaria, which means “in case of emergency caused by natural disaster or human activity”. Accordingly, you may only spend the night on Hungarian territory. But, of course, those who are not interested in the Drava at all can drive their car and put up their tent, say, at the Plitvice Lakes. Although… It would still be a pity to miss out on the Drava.

Az Ormánság elnevezés eredetéről folyó viták máig nem zárultak le. Az egyik vélemény a név eredetét a török orman (erdő) szóra vezeti vissza. A szemben álló tábor a finnugor eredet mellett tör pálcát, és az ormágy (dombhát) kifejezést ismeri el valósnak. A természeti, földrajzi arculat mindkét véleményt igazolni látszik, de egy bizonyos: sokkal inkább néprajzi, mintsem földrajzi körülhatárolás ez. A nagyjából tizenöt kilométer széles, és negyven kilométer hosszú terület a Dráva síkján húzódik végig, és valamikor a folyó árterülete volt. A víz folyton elöntéssel fenyegetett. Csak itt-ott emelkedett ki egy-egy ormágy, és a községek ezekre a kis dombokra települtek. Legalábbis így mutatják a régi térképek. ugyanakkor az árteret buja mocsári erdők borították, és borítják, s ez a másik véleményt látszik alátámasztani. Furcsa, hogy a XX. század hatvanas-hetvenes éveiben a szerint húzták meg az Ormánság határát, hogy hol viselnek „biklát”, vagyis rövid szoknyát a lányok, asszonyok. A területre oly jellemző, Magyarlukafánál már említett talpasházakban a bútorzat jellegzetes darabja volt a szökrönynek mondott, keményfából ácsolt, nyeregtetős láda. tetejét és oldalát fafaragással díszítették, ruhaneműt tároltak benne. Ma – már ha egyáltalán föllelni itt-ott egy-két darabot – inkább lisztes- vagy takarmányládának használják. A gazdasági eszközök közül a dudu érdemel figyelmet. Az ormánságiak dudunak mondják a belül üres, hengeres holmit, például a kivájt fatörzset, amelynek deszkából feneket készítettek, s gabonát tároltak benne. Így nevezték a kútgyűrűt is. Fent: Hagyásfák Oben: Ungeschnittene Bäume Above: Uncut trees

122

Die Streitereien über die ursprüngliche Benennung der Ormánság sind bis heute nicht beendet. Die eine Meinung führt den ursprung des Wortes auf das türkische Wort orman (Wald) zurück. Das entgegengesetzte Lager schwört auf den finnougrischen ursprung und erkennt darin mit Sicherheit den Ausdruck ormágy (Hügelrücken). Das natürliche, geografische erscheinungsbild bekräftigt beide Meinungen, aber eines ist sicher: es ist vielmehr eine volkskundliche als eine geografische Frage. Das rund 15 km breite und 40 Kilometer lange Gebiet zieht sich die gesamte Drau-ebene entlang und war einmal das Überschwemmungsgebiet des Flusses. Das Wasser drohte ständig über die ufer zu gehen. Nur hier und da erheben sich ein zwei Gipfel, und die Gemeinde siedelte auf diesen kleinen Hügeln. zumindest zeigen dies die alten Pläne. Gleichzeitig war bzw. ist das Hochwassergelände von schwülen Sumpfwäldern umgeben, was wiederum die andere Meinung stützt. ungewöhnlich ist, dass man in den 1960/70er Jahren des 20. Jhs die Grenzen der Ormánság danach bestimmte, wo die Mädchen und Frauen „biklát”, d.h. kurze Röcke trugen. ein charakteristisches Möbelstück in den für die Region so typischen, in Bezug auf Magyarlukafa bereits hervorgehobenen Sockelhäusern war die als Schrank bezeichnete, aus Hartholz gezimmerte truhe mit schrägem Deckel. Die Oberseite und die Seiten waren mit Holzschnitzereien verziert, im Innern bewahrte man Kleidungsstücke auf. Wenn man heutzutage hier und dort tatsächlich noch einmal ein zwei solcher Möbelstücke entdeckt, werden sie eher als Mehl- oder Futtertruhe benutzt. unter den Wirtschaftsgeräten verdient die Dudu Aufmerksamkeit. Die Ormánságer sagen Dudu zu einem innen hohlen, zylinderförmigen Gegenstand, z.B. einem ausgehöhlten Baumstamm, der unten einen Boden hat – darin bewahrt man Getreide auf. So nennen sie auch den Ring im Brunnen.

the debates over the etymology of the name Ormánság have not been settled to the day. According to some scholars, the word can be traced back to the turkish word orman meaning ‘forest’. the opposing camp supports the Finno-ugric origin of the name and argues for the word form ormágy meaning ‘hill back’. the nature and geography of the region seem to support both ideas. One thing is certain, however: the Ormánság is more of an ethnographical than a geographical region. the fifteen kilometer wide and about forty kilometer long area runs along the Drava and used to be a flood area of the river. Water was a continuous threat to the land. there were only some ormágyes standing out here and there, and the villages were formed on those hills. At least, this is what the old maps show. the flood area, however, was and still is a lush wooded marshland, which, by the way, seems to support the latter theory. Interestingly, in the 1960s and 70s the borders of the Ormánság were drawn based on where females would wear biklas (miniskirts). A unique piece of furniture in houses with a foot (which are very typical of the area as it was mentioned in regard to Magyarlukafa) would be what locals used to szökröny: a pitched-roof box made of hard wood. the lid and the sides of the box would be carved, and it would be used for storing clothes. today flour or fodder is kept in them – if they are still around. A curious farming tool is the so-called dudu. Dudu is a word that people in the Ormánság would use for any hollow, cylindrical-shaped objects – such as a carved-out tree trunk which the people would complement with a wooden bottom and store wheat in it. they would call ring-wells by the same name.

A történetét legalább hatezer éve író Sellye egykoron komoly iparral rendelkezett. Olyannyira, hogy bár jószerével kiesett a kollektív emlékezetből, itt épült a Duna első gőzhajója, az 1817-ben vízrebocsátott Carolina. Hogy kerülhetett erre sor? – kérdezhetnék. A pécsi Bernhardt Antal, aki az eszéki révvám bérlője volt, I. Ferenc 1813-ban megjelent, a gőzhajózást ösztönző rendeletét olvasva úgy határozott: beszáll az üzletbe. A hajó szlavóniai tölgyfából készült, huszonnégy lóerős gőzgépe számtalan technikai újdonságot hordozott - ezek mind Bernhardt nevéhez voltak köthetők. Járműve tíz évvel Fultoné után került vízre, kezdetben árut szállított a Dunán, majd utasokat, menetrendszerűen Pest, Buda és Óbuda között. Pályafutását eszéken, a Dráván fejezte be. A Carolina (nevét az uralkodó feleségéről kapta) 1824-ben, máig nem ismert okok miatt, elsüllyedt. Az uradalom épp az 1800-as évek elején, házasság révén, nászajándékként került a Batthyány család tulajdonából a Draskovichokhoz. Akkor tudniillik, amikor Draskovics Károly frigyre lépett Batthyány-Strattmann erzsébettel. A kastély már állt: a Batthyányiak építették barokk stílusban, a XvIII. század közepén. Ma egyébként nem látogatható; diákszállóként üzemel. Az épület körüli park viszont egész másképpen nézett ki. Az eredeti tulajdonosok ugyan hozzáfogtak a növényesítéshez, de az arculat és struktúra kialakítását egyértelműen Draskovich Iván kezdeményezte. Az arborétum ma 7,5 hektáros, 1965 óta természetvédelmi terület. Háromszázötvennél több fafajta él benne, és bár számszerűen kevesebb az örökzöld, azok gyűjteménye jelentősebb.

Fent: A sellyei kastély Oben: Das Schloss von Sellye Above: The castle in Sellye

124

Sellye, das auf eine 6000-jährige Geschichte zurückblickt, hatte einst eine ernstzunehmende Industrie. und zwar so sehr – woran man sich heute nicht mehr erinnert –, dass der erste Donaudampfer mit dem Namen Carolina hier produziert wurde – sie wurde 1817 zu Wasser gelassen. Sie fragen sich bestimmt, wie das sein konnte. Der Pécser Antal Bernhardt, der damalige Pächter des essegger Hafenzolls, dachte daran, in dieses Geschäft einzusteigen, nachdem er das 1813 erlassene, zur Dampfschifffahrt aufrufende Dekret Franz I. gelesen hatte. Das Schiff war aus slawonischem eichenholz gefertigt, es trug Dampfmaschinen mit 24 PS und zahlreiche technische Neuerungen – alle konnte man mit dem Namen Bernhardt verbinden. Sein Fahrzeug wurde zehn Jahre nach Fulton zu Wasser gelassen, zu Anfang transportierte es Waren auf der Donau, dann fahrplanmäßig Reisende zwischen Pest, Buda und Óbuda. Seine Karriere endete in essegg auf der Drau. Die Carolina (den Namen erhielt es von der Frau des Herrschers) ging 1824, aus heute nicht mehr bekannten Gründen, unter. Das Gut gelangte zu Beginn des 19. Jh. durch Heirat als Hochzeitsgeschenk von der Familie Batthyány zu den Draskovichs. und zwar als Károly Draskovics den Bund der ehe mit erzsébet BatthyányStrattmann einging. Das Schloss stand damals schon: Die Batthyánys erbauten es in der Mitte des 18. Jhs im Stil des Barock. Heute ist es nicht mehr individuell zu besichtigen; es fungiert als Studentenwohnheim. Der das Gebäude umgebende Park sieht hingegen ganz anders aus. Die ursprünglichen Besitzer haben zwar mit der Bepflanzung des Parks begonnen, aber das erscheinungsbild und die strukturelle Ausgestaltung sind eindeutig von Iván Draskovich veranlasst worden. Das Arboretum umfasst heute 7,5 ha, seit 1965 ist es Naturschutzgebiet. Mehr als 350 Pflanzenarten leben darin und auch, wenn es zahlenmäßig weniger sind, ist die Sammlung der immergrünen Pflanzen noch bemerkenswerter.

the nearly six thousand-year-old town of Sellye used to boast a significant industrial life. So much so that the first steamboat on the Danube called Carolina was built there in 1817 – this fact, however, is no longer part of our collective memory. How could that be?–one might ask. the Pécsbased Antal Bernhardt, the then lessee of the customs port at eszék (Osijek, Croatia), upon reading the 1813 decree of Franz I, in which the emperor initiated the building of steamboats, decided to join the business. His ship was made of Slavonian oak and it had a twenty-four horse power steam engine. the vessel came with many technological innovations, all of which can be merited to Bernhardt. the steamboat was launched a good ten years after Fulton’s. At first, it shipped cargo along the Danube, and later it regularly transported passengers between Pest, Buda and Óbuda. the career of the ship ended on the Drava, at Osijek. In 1824, the Carolina (it was named after the ruler’s wife) sank for an unknown reason. the manor went from the hands of the Batthyány family to the Draskoviches through marriage at the beginning of the 1800s. It was a wedding present for Károly Draskovich when he married erzsébet Batthyány-Strattman. the castle was already standing; the Batthyánys had had the Baroque style mansion built in the mid-1700s. today the castle is closed to visitors; it functions as a student hostel. the park surrounding the building used to look very differently. Although the original owners had begun planting plants, the design and structure of the park were initiated by Ivan Draskovich. today’s arboretum covering an area of 18.5 acres has been declared National Park since 1965. It gives home to over 350 tree types and an even more valuable (but a little smaller) collection of evergreens.

Nehéz elképzelni, de a török idők első szakaszában a vajszlón élő emberek valószínűleg azért fohászkodtak, hogy mielőbb essenek már el a környékbeli nagyobb várak, települések, mint Szigetvár és Pécs. történt ugyanis, hogy a térség településeit sokszor egyszerre három nagyúr is megsarcolta. A végeket védő vitézek sem tudtak mást tenni, mintsem adóval, rosszabb esetben portyázással, rablással beszerezték a fönnmaradásukhoz mindazt, amire szükségük volt. Az a szerencsés fekvés, ami békeidőben oly annyira segítette a fejlődést, háborús helyzetben épp oly nagy átoknak bizonyult: a csapatmozgások jelentős része érintette községet. Szulejmán főserege például nem itt vonult Szigetvár alá, de a segédcsapatok igen, és messzebb lévén a vezér, lazább lévén a fegyelem, végigraboltak mindent. egyébként a környék hadászati jelentősége már jóval korábban ismertté vált, tudjuk, hogy az Árpád korban igen jelentős vár állt errefelé, még 1257ből is rendelkezünk irodalommal ennek bizonyságául, de az is kétségtelen, hogy később elpusztult. végromlásának oka ismeretlen, egykori helye, formája, tájolása, elhelyezkedése beazonosíthatatlan. A két időszak között, a XIII-XIv. században hosszas pereskedés eredményeképpen a vajszlói földek a nyulak-szigeti (margitszigeti) apácák birtokába mentek át. Innen indult az a többszázados történet, amely vagy egyházi, vagy királyi birtokként dobálta jobbra-balra az itt élőket. egyházi-királyi birtokon élni különös kettősség volt, mely meghatározta a lakosság életét. Az a közvetlen kapcsolat, ami jellemezte egy uradalom magántulajdonosának és jobbágyainak viszonyát, nem alakulhatott ki. Ami persze az engedményeknek, jótéteményeknek, de a gonoszságoknak és kegyetlenségeknek is gátat szabott. Az Apácák földjén – ahogy a margitszigetiek birtokát nevezték – élők és dolgozók a tulajdonosok változatlansága miatt legalább viszonylagos kiszámíthatóságban éltek. A rendek föloszlatása után az uradalmat államosították, és a vallásalap kezelésébe helyezték. Az 1848-49-es események után, a század második felében megindult a Dráva nagyarányú szabályzása, de ez is kétarcúra sikerült. Bár megóvta a települést az iszonyú áradásoktól, de gyakorlatilag megszüntette a réti halászat lehetőségét, és ezzel sok embert megfosztott a megélhetésétől. A barokk stílusjegyeket (is) mutató római katolikus templom 1776-ban épült. Főoltárképét Dorfmeister István festette. A templom magán viseli a település szülötte, Haraszti Pál festő, grafikus keze nyomát is. A copfstílusú református templom 1781. óta várja a híveket. es ist schwer vorstellbar, aber in der ersten Phase der türkenzeit beteten die in vajszló lebenden Menschen (wahrscheinlich) dafür, dass die umliegenden größeren Burgen an die Feinde fielen, wie die von Großsiget und Pécs. Denn es kam durchaus vor, dass die Dörfer von drei Gutsherren zugleich zur Kasse gebeten wurden. Die Grenzburgen verteidigenden Ritter konnten auch nichts anderes tun, als mit Steuern, im schlimmsten Fall mit Raubzügen, die zum Leben nötigen Dinge einzufordern. Was in Friedenszeiten die entwicklung voranbrachte, war in Kriegszeiten ein ebenso großer Fluch: Die truppenbewegungen führten an den Siedlungen vorbei. Die Hauptarmee Suleimans marschierte nicht hier zur Burg von Großsiget, aber wohl die Hilfstruppen, und da der Sultan weiter weg war, und dementsprechend auch die Disziplin lockerer gehandhabt wurde, wurde in der umgebung alles geplündert. Die strategische Bedeutung der umgebung wurde übrigens schon deutlich früher erkannt. Bereits in der Árpáden-zeit stand hierzulande eine bedeutende Burg. es existiert noch Literatur aus dem Jahre 1257, mit der sich dies bestätigen lässt. Sicher ist auch, dass sie später zerstört wurde. Die Gründe für den völligen verfall sind unbekannt, der einstmalige Standort, die Form, die Ausrichtung der unterkellerung sind nicht identifizierbar. Das ergebnis eines langen Rechtsstreites in der zwischenperiode, also im 13./14. Jh., war, dass die vajszlóer Ländereien in den Besitz der Ordensschwestern der Margareteninsel übergingen. Hier beginnt die mehrere Jahrhunderte andauernde Geschichte, in der die hier Lebenden im Wechsel als Besitz der Kirche oder des Königs hin- und hergeworfen wurden. Auf dem kirchlich-königlichen Grund und Boden zu leben war von einem besonderen Dualismus gekennzeichnet, der das Leben der Bewohner bestimmte. Diese unmittelbare verbindung, die durch ein herrschaftliches Alleinbesitz- und vasallenverhältnis gekennzeichnet war, konnte nicht aufgehen. Das bot natürlich Raum für zugeständnisse und gute taten, aber auch für das eindämmen von Grausamkeiten. Wegen der Beständigkeit des Besitzers konnten die auf dem „Land der Nonnen“ – wie man die Besitztümer auf der Margareteninsel nannte – Lebenden und Arbeitenden wenigstens in relativer vorausschaubarkeit leben. Nach der Auflösung der Orden wurden ihre Besitztümer verstaatlicht und die verwaltung auf Religionsgrundlagen ersetzt. Nach den ereignissen von 1848/49 begann in der zweiten Hälfte des 19. Jhs eine übermäßige Begradigung der Drau, die zu ambivalenten ergebnissen führte. zwar schützte sie das Gebiet vor dem enormen Hochwasser, doch de facto nahm sie die Möglichkeit zum Wiesen-Fischen und damit die Lebensgrundlage vieler Menschen. Die Merkmale des Barockstils weist auch die 1776 gebaute römisch-katholische Kirche auf. Die Bilder des Hauptaltars malte István Dorfmeister. Die Kirche selbst prägtder Stil des in der Region geborenen Grafikers Pál Haraszti. Die im zopfstil erbaute Reformationskirche erwartet seit 1781 die Gläubigen. It might sound quite unlikely at first hearing but in the first period of turkish times people in vajszló were probably praying for the nearby forts and settlements like Szigetvár and Pécs to fall as soon as possible. there were times when the settlements in the region were taxed by three lords simultaneously. And there were the warriors fighting on the borders; they had no other means to get what they needed to survive than to impose taxes, or – in a worst case scenario – to prowl and steal from the people. the fortunate location that fostered development in times of peace proved to be a curse in times of war: most military expeditions were led through the village. Suleiman’s main army, for instance, did not march this way when they were heading to Szigetvár but the lateral armies did. the great leader being far away, discipline was loose; the troops robbed all the villages through which they passed. the military significance of the area was recognized much earlier. We know of a major fort that used to stand somewhere here as early as the Arpadian era; we even have written evidence from 1257 to support this claim. the building, however, was later destroyed. the location, design and orientation of the quondam fort can no longer be identified, and we do not know what brought the fort to perdition. Between the two periods, in the 13th and 14th centuries, the vajszló lands – after a long litigation – went to the hands of the nuns on Rabbit Island (or Margitsziget). that was the beginning of a long history embracing several centuries throughout which the villagers were tossed to and fro between the church and the kingdom. the residents were in a controversial situation belonging to an ecclesiastical-royal territory. the intimate relationship that could have formed between the landlord and his serfs could not form. this, of course, did not allow for too many concessions and benevolent deeds, but it also set bounds to evilness and cruelty. the people living and working on the Land of the Nuns – as the estate was called when it was a property of the Margitsziget nuns – could at least have some relative predictability in their lives, due to the unchanging owners. After the dissolution of the orders, the manor was nationalized and it went into the management of the so-called Cassa Parochorum. After the 1848/49 events, in the second half of the century, great efforts were made to regulate the flow of the River Drava. this yielded dubious results for the village. On the one hand, the settlement became protected against the terrible floods; on the other hand, wetland fishing was practically killed and many people were deprived of their livelihood. the partly Baroque Roman Catholic Church was built in 1776. the painting over the main altar is a work of István Dorfmeister. the temple also bears witness to the hands of painter Pál Haraszti, who was born in the village. the Copf style Reformed Church has been in function since 1781.

126

A népi barokk festett kazettás mennyezet Kassettendecke mit barocker Volkloremalerei Decke mit Volk-Barock bemalten Kassetten

Az ormánsági, Dráva-közeli falvak régi, református templomai általában kétszáz évesek, vagy valamivel idősebbek annál. Megjelenésük a II. József türelmi rendelete utáni esztendőkre tehető. ezek a templomok egészen sajátos építési stílust képviselnek. A barokk építészet formavilágát tükrözik, különös módon még az oltár számára helyet biztosító szentélyek is kiépültek, csakhogy minden funkció nélkül. Fehérre festett falaikkal megfelelnek a protestantizmus eredeti, meglehetősen puritán esztétikai törekvéseinek, ám a mennyezetek, karzatok, kórusok sok helyen erőteljesen díszítettek. Adorjáson például kifejezetten népi barokk stílusú a református templom, a karzatot rokokó ornamentikával díszített nyolc, festett tábla takarja. Kovácshidán – másokhoz hasonlóan – a karzaton a mellvéd táblái ugyancsak virágdíszesek, de a középső kettő kelyhet ábrázol. Drávaiványiban a mennyezet a legfőbb látnivaló, a maga százhatvanhét festett kazettájával. ugyancsak barokk ihletésűek a motívumai, de látható itt két, másutt föl nem fedezhető érdekesség. Az egyik az ismereteink szerinti egyetlen ember- és állatábrázolás ebben a műfajban: egy koronás, kardot tartó sellő, mellette egy, a csőrében olajágat szorongató galamb és egy hal. A másik a középpontban megcsodálható királykazetta, amely nem is csak a kazetták síkjából kiemelkedő nap-motívum miatt érdekes – bár az is gyönyörű – hanem mert a készíttetők is olvashatók rajta, valamint az 1792-es évszám. Die Mauern der Drau-nahen alten Reformationskirchen sind im Allgemeinen 200 Jahre alt, oder sogar etwas älter. Ihr erscheinen kann auf die zeit Josef II. und dessen erlass eines toleranzedikts datiert werden. Diese Kirchen vertreten einen ganz eigenen Baustil. Sie spiegeln die Formenwelt der Barockbauwerke; eigenartig ist nur, dass die für den Altar Platz sichernden Chöre zwar ausgebaut worden, aber ohne jede weitere Funktion blieben. Die weiß gestrichenen Mauern passen zum protestantischen ursprung, hier zeigen sich recht puritanische ästhetische Bestrebungen. Die Decke, die empore und der Chor hingegen sind an vielen Stellen reich verziert. In Adorjás z.B. ist die Reformationskirche in einem ausgesprochen barocken Stil gehalten, und die empore ist mit acht, bemalten, mit Rokoko-Ornamenten geschmückten tafeln versehen. In Kovácshida – ähnlich wie in anderen – sind die tafeln an der Brüstung und auf der Galerie ebenfalls mit Blumen verziert, in der Mitte jedoch bilden zwei die Form eines Kelches ab. In Drávaiványi ist die Decke mit ihren 167 bemalten Kassetten das Sehenswerteste. es handelt sich um ebenfalls vom Barock inspirierte Motive, mit insbesondere zwei interessanten, woanders nicht zu findenden elementen. Das erste ist unseres Wissens nach die einzige Menschen- und tierdarstellung in dieser Kunstform: eine Nixe mit Krone, die einen Säbel hält, neben ihr ein Fisch und eine taube, die einen Olivenzweig im Schnabel hält. Das andere ist die königliche Kassette, die nicht nur wegen des flächenmäßig erhabenen Sonnenmotivs interessant ist – obwohl dieses auch wunderbar ist –, sondern weil sowohl der Name derer darauf zu finden ist, die sie anfertigen ließen, als auch die Jahreszahl 1792.

the early Reformed Churches of the Ormánság near the Drava are around two-hundred years old or even older. Most of them appeared in the years following emperor Joseph II’s decree on religious tolerance. these churches represent a truly unique style of architecture in that they follow the shapes of the Baroque but without having any function – curiously, even the shrines for the altars had been built. the white walls fit in well with the original puritan aesthetics of Protestantism, but many of the ceilings, galleries and choirs are richly decorated. the Reformed Church in Adorjás, for example, is specifically folk Baroque in style; the gallery is decorated with eight Rococo style painted tablets. In Kovácshida, similarly to other churches of the same kind, most tablets on the parapet of the gallery are ornamented with flowers except for the two middle ones that depict grails. In Drávaiványi, the ceiling is most spectacular with its 167 painted coffers. the motifs here were also inspired by the Baroque but there are also two specialties here, unique to the building. One of them is a depiction of human and animal forms – the only one of its kind as we know today: a crowned mermaid holding a sword, and next to her, a dove holding an olive branch in its beak and a fish. the other one is the central coffer on the ceiling which holds interest not only because of the – otherwise beautiful – sun-motif which stands out in sharp relief against the rest of the coffers but also because on it reads the names of the commissioners, as well the year 1792.

129

Obwohl die esche (kőrisfa) um Kórós herum recht häufig vorkommt, ist es vom sprachwissenschaftlichem Standpunkt her unmöglich, dass der Name des Ortes sich davon ableitet. In den Quellen tauchen mindestens vier variationen auf: Koros, Kórós, Kóros und Kőrös. Gemäß eines inzwischen anerkannten Standpunktes stammt der Name Kórós von dem Wort kóró. Aber sicher nicht so, wie es die volksetymologie flüstert. Die vor ein paar Jahrzehnten übliche erklärung der einheimischen lautete, dass aus Kőrös deshalb Kórós wurde, weil als Folge der trockenlegung im 20. Jh. die Böden der ausgetrockneten Seen von trockenen Stielen, also kóró, bedeckt waren. In Wahrheit ist das Wort viel älteren ursprungs. Die Form des Namens bezieht sich vermutlich auf eine verbreitete Sumpfpflanze. An der Grenze existiert noch heute die Siedlung Kóróscseralja mit dem Ortsteil Kórós Cser, beide sind viel früheren ursprungs und es lässt sich keine verbindung zu der Pflanzenwelt nach der trockenlegung ziehen. Kórós ist übrigens ein für die Drau, die Ormánság typischer Name – es handelt sich um einen so genannten Orsós-Ort. Aber was bedeutet Orsós? es besteht aus einer von Osten nach Westen führenden Hauptstraße; zwei, an der verbindungsstraße langführende kurze Häuserreihen schließen sich daran an, aber die Hauptstraße wird in der Mitte breiter, und die Häuserreihen umfassen ringähnlich und schützend den großen Platz mit der Kirche. Ja, die Kirche! zu ihrer Geschichte gehört, dass der Annahme nach das Dorf unter den türken nicht entvölkert war, sich die einwohnerzahl aber verringerte. Weiterhin sank vor allem die zahl der Männer im Aufstand von Rákóczy, da viele von ihnen in den von Albert Mészáros geführten Freiheitsheeren kämpften. es brauchte also zeit, bis das Gebiet sich etwas erholte. erst dann konnte man an einen Kirchenbau denken. Die 1973 angefertigte Kirche ist dennoch, wenn auch nicht einzigartig, denn gerade in Branau findet man noch einige Beispiele davon, so doch auf jeden Fall wunderschön. Mit seinen bemalten Holzkassetten ist sie die zierde der umgebung.

Bár Kórós körül viszonylag gyakori a kőrisfa, a nyelvtudomány álláspontja szerint a falu neve semmikképp sem eredeztethető innen. A forrásokban legalább négyféle változatban szerepel: Koros, Kórós, Kóros és Kőrös. A most legelfogadottabb álláspont szerint a Kórós név a kóró szóból származik. De bizonyosan nem úgy, ahogy a népi etimológia sugallja. A helybéliek pár évtizeddel ezelőtti magyarázata úgy szólt, hogy Kőrösből azért lett Kórós, mert a XIX. századi lecsapolások következtében a kiszáradt tavak földjét ellepte a száraz kóró. A szó valójában sokkal régebbi eredetű. A névalak feltehetően valamely elterjedt mocsári növényre utalhatott. A határban ma is létezik Kóróscseralja és Kórós cser nevű településrész, és ezek jóval korábbról eredeztethetők, semmint hogy összefüggésbe lehetne hozni őket a lecsapolás utáni növényvilággal. Kórós egyébként tipikus Dráva-menti, ormánsági, úgynevezett orsós település. ugye, az első két jelző még csak-csak érthető, de mi az az orsós? egy kelet-nyugati irányú főutcából áll, csak két, bekötőút menti rövid házsor csatlakozik hozzá, viszont a főutca középtájt kiszélesedik, és a házsorok mintegy védelmezőn körülölelik a közrezárt nagy teret a templommal. Az ám, a templom! történetéhez hozzátartozik, hogy a török alatt feltételezéseink szerint nem néptelenedett el a falu, de lakosságszáma csökkent. tovább fogyatkozott főleg a férfiak létszáma a Rákóczi szabadságharcban, mert többen részt vettek a Mészáros Albert vezette szabadcsapatban. Idő kellett tehát, amíg a település valamelyest megerősödött. Csak ezek után gondolhattak templomépítésre. viszont ami 1793-ban elkészült, az, ha nem is egyedi, hisz épp Baranyában találunk rá még példát, mindenképpen gyönyörű lett. Festett fakazettáival a környék éke ez.

130

Although Kórós is surrounded with relatively many ash trees (kőris), linguists oppose the idea that the name of the village could be traced back to the name of the tree. It has been documented in at least four versions: Koros, Kórós, Kóros and Kőrös. Recent research indicates that the name Kórós derives from the word kóró meaning ‘milk thistle’. Surely, however, not in the way as it is suggested by folk etymology. Some twenty or thirty years ago, locals would have an elaborate explanation for how the name Kőrös changed to Kórós: when the lakes were drained in the 19th century, dry milk thistles covered the area of the dried-out lakes. the naming actually dates back to much further. the word itself must have denoted some kind of a popular marsh plant. even today, there are parts of the village, on the borders, with the names Kóróscseralja and Kórós cser, which go back to much further than the plantation that grew after the drainage of the lakes. Kórós, by the way, is a typical village along the Drava in the Ormánság; it is one of the so-called spindle-like settlements. What does that mean? Well, the village consists of a single main street running east-west, to which only two short rows of houses along the service road join. the main street goes wide around the middle, and the lines of houses embrace the great square with the church as if in protection. Oh yes, the church! As for the history of the village, supposedly, it was not depopulated during turkish times but the number of residents did decrease. the number of men dropped significantly later in the Rákóczi War of Independence since a lot of them joined the free troops led by Albert Mészáros. the residents needed time to regain strength before they could start building a church. What they had erected by 1793, nevertheless, was a beautiful church – even if not unique in Baranya. With its painted wooden coffers, the church is a jewel of the area.

Győri Mihály, aki az 1800-as évek elején volt máriagyűdi református prédikátor, szerezte a napóleoni nemesi felkelők indulóját. Nem valószínű, hogy rajta múlott a kudarc, de történelmi közhelyeink között szoktuk emlegetni az utolsó nemesi fölkelés teljes képtelenségét, a napóleoni háborúk egyetlen magyarországi ütközetét, az 1809-es győri csatát. A június 14-ei gyors lefolyású események előtt, mint emlékezetes, Napóleon kiadta az úgynevezett schönbrunni kiáltványt, amelyben felszólította a magyarokat, hogy alakítsanak nemzeti királyságot. erre, ahelyett, hogy elszakadtunk volna a Habsburg háztól, inszurrekciót hirdettünk meg. A felkelők lelkesítésére született tehát Győri Mihály indulója, amely, mint látjuk, nem hozott sikert. Azért érdemes magunk elé idézni a prédikátor „hevét s nevét”, mert jelzi, hogy az 1800-as évek elején még inkább a lelkész nevét röppentette föl a hírnév, s nem a kegyhelyét. Pedig 1805 az a döntő esztendő Máriagyűd életében, amikor vI. Pius pápa hivatalosan is elismerte zarándokhelynek. De menjünk kissé vissza a történelemben! A hagyomány szerint a falu a nevét a magyarokkal érkező Győd (más változatok szerint: eudu, Gyödö) vezérről, etu kun vezér fiáról kapta. I. István a területet úgy 1000 körül a Pécsváradra telepített bencésekre bízta. Ők emeltették az első kápolnát az 1006ban megtalált Szűz Mária szobor méltó elhelyezésére. Örök kérdés, hogy honnan származhatott a fából faragott szobrocska? természetesen több mint ezer év távlatából, és különösen úgy, hogy a Mária-ábrázolás nincs is a mai Magyarország területén, jószerével lehetetlenség erre a kérdésre válaszolni. Ismerünk azonban egy merész elméletet, a szerint a rómaiak, hunok, longobárdok, avarok után antok telepedtek volna meg ezen a vidéken. utóbbi egy klasszikus keleti szláv törzs volt, de voltak közöttük keresztények. ezek a keresztény szlávok állítottak volna a tézis szerint Szűz Mária oltárt, és ezt az oltárt díszítette a kis faszobor, amely az évszázadok alatt valahogy fönnmaradt. Kétségkívül nem lehet azt mondani, hogy ez a fantazmagória megfellebbezhetetlen volna… Az első templomot II. Géza építtette 1148-ban. Géza főurai, főnemesei társaságában gyakran látogatott ide. Kicsit előbbre ugorva az időben: itt vonult keresztül hadaival a mohácsi csatába igyekvő Móré Fülöp, aki utóbb a harctéren életét vesztette. A török időkben a templom természetesen nem működhetett tovább: a megszállók mecsetté alakították át. Mihály Győrider, der in den Jahren zu Beginn des 19. Jhs reformierter Prediger in Máriagyűd war, brachte den Aufstand der Adeligen gegen Napoleon hervor. es ist nicht wahrscheinlich, dass der Misserfolg an ihm lag, aber unterden geschichtlichen Allgemeinplätzen wird für gewöhnlich auch die unfähigkeit des letzten Adelsaufstands hervorgehoben, der einzigen ungarischen Schlacht im Napoleonkrieg, die Schlacht bei Raab1809. vor den am 14. Juni schnell ablaufenden ereignissen, gab Napoleon die sogenannten Schönbrunner Manifeste heraus, in denen er die ungarn aufforderte, ein nationales Königreich zu gründen. Anstatt sich vom Haus Habsburg loszureißen, verkündete man die Insurrektion. um die Aufständischen zu motivieren, komponierte Mihály Győri seinen Marsch, der, wie sich zeigte, keinen erfolg brachte. es erschien deshalb wichtig, den enthusiasmus und den Namen des Predigers am Anfang zu erwähnen, da dies zeigt, dass in den Jahren zu Beginn des 19. Jhs der Name des Predigers ruhmvoller war als der Gnadenort. Das Jahr 1805 war für Máriagyűds das Jahr der entscheidungen, als auch Papst Pius vI. die Wallfahrtsorte offiziell anerkannte. Doch gehen wir ein bisschen zurück in der Geschichte. Der Überlieferung nach erhielt das Dorf seinen Namen nach einem der ungarischen Stammesfürsten mit dem Namen Győd (auch eudu, Gyödö), dem Sohn des Stammesfürsten etu kun. Stefan I. vertraute das Gebiet um 1000 den in Pécsvárad siedelnden Benediktinern an. Sie errichteten die erste Kapelle als würdige unterkunft für die 1006 gefundene Statue der Heiligen Maria. es ist eine immer wiederkehrende Frage, woher die aus Holz geschnitzte kleine Statue stammen könnte. Mit mehr als tausendjährigem Abstand und besonders unter den umständen, dass die Marien-Darstellung sich auch nicht auf dem Gebiet des heutigen ungarn befand, ist es unmöglich auf diese Frage zu antworten. Bekannt sind jedoch gewagte theorien, dass nach den Römern, Hunnen, Langobarden und Awaren Anten in diesem Gebiet gesiedelt hätten. Letztere waren ein ostslawischer Stamm, doch gab es zwischen ihnen auch Christen. Diese christlichen Slawen errichteten laut der these einen Altar zu ehren der Heiligen Maria, und diesen Altar schmückte die kleine Holzfigur, die über die Jahrhunderte irgendwie erhalten blieb. es lässt sich nicht mit Sicherheit sagen, ob diese Idee wirklich haltbar ist... Die erste Kirche baute Géza II. im Jahre 1148. Géza kam häufig in Begleitung seiner Landesherren und Hochadeligen zu Besuch hierher. ein kleiner zeitlicher Sprung nach vorne: Der in die Mohatscher Schlacht strebende Fülöp Móré zog mit seinem Heer hier hindurch, später verlor er sein Leben auf dem Schlachtfeld. In der türkenzeit konnte die Kirche natürlich nicht weiter betrieben werden: die Besatzer bauten sie zur Moschee um. the march of the Hungarian insurgent nobility against Napoleon was composed by Mihály Győri, who was a Reformed minister in Máriagyűd in the early 1800s. Failure was not his fault, but we do like to recount as a historical cliché how utterly ridiculous the last noble insurgency, the 1809 Battle of Raab (Győr) was – the only battle during the Napoleonic wars that was fought in Hungary. Before the fast events of June 14th, Napoleon had issued the memorable Schönbrunn Proclamation, in which he called on the Hungarian nobility to form a national kingdom. upon this, the Hungarians, instead of breaking away from the Habsburgs, declared insurrection against Napoleon. Mihály Győri’s march was made to cheer up the insurgents. unfortunately, it did not bring them to success. the reason why it is worth remembering the minister is because his story is an indication of the fact that in the early 1800s it was not the sanctum but the priest that had reputation. 1805, however, was a decisive year in the history of Máriagyűd; Pope Pius vI officially declared it a votive place of pilgrimage. But let us go back a little further in history. traditionally, the village was named after the son of the Kun Leader etu called Győd (other versions include eudo and Gyödö), who accompanied the settling Hungarians. Around 1000, King Stephen I trusted the area to the Benedictine order who had just settled in Pécsvárad. they raised the first chapel in order to give home to the Statue of the virgin Mary which had been found in 1006. Where the small wooden statue had come from is a question without an answer. With more than one-thousand years having passed and given that the statue is now outside of Hungarian territory, it seems impossible to find an answer to the question. there is a daring theory though that says that after the Romans, the Huns, the Longobards and the Avars, the Antes came to settle in the area. they were an old eastern tribe with a few Christians among them. According to the hypothesis, these Christian Slavs erected an altar in honor of St Mary and used a small wooden statue (which has survived until now) to decorate it. this flight of fantasy does definitely not stand without doubt. the first church in the village was built in 1148 by King Géza II, who paid frequent visits here, accompanied by his nobles. Afterwards, the troops led by Fülöp Mór, who later died on the battle field, passed through here on their way to the Battle of Mohács. In turkish times, naturally, the church could no longer operate as such; it was converted into a mosque.

132

Az Újszerzeményi Bizottság marhaságai közé tartozott, hogy a kegytemplomot nem a római katolikusok, hanem a görögkeletiek kapták, majd a kálvinistákhoz került, mielőtt az eredeti építtető újra birtokba vehette volna. S hogy mi lett ezenközben a Mária-szoborral? A vérzivataros időszakok közül a tatárjárást átvészelte, de a török hódoltság alatt eltűnt. utóbb eszéken bukkant föl, s ma is ott látható. Állítólag a Rákóczi-szabadságharc idején csempészték oda, mondják, azzal a céllal, nehogy a várható csatározások kárt tegyenek benne. A szatmári béke (1711) után a gyűdiek igyekeztek szépszerével visszaszerezni, kértek, indokoltak, de kéréseiket nem hallgatta meg senki, sőt, végül a római egyházi törvényszék sem nekik adott igazat. 1687-ben Szűz Mária fényözönben jelent meg egy tamás nevű, katolikus gazdának a templom ablakában, amikor pedig a templom a kálvinisták kezén volt. Huppi János kálvinista gazda azonban nem észlelte a látomást, csak miután Mátyás, siklósi ispán imádkozott azért, hogy a Huppi is láthassa. ezután Kraljevics tamás ferences gvárdián egyenesen vecchi generálishoz fordult, aki megparancsolta, hogy a templomot adják vissza a katolikusoknak. A kegytemplom a maihoz már igen hasonlatos formáját 1730-as, ’40es években nyerte el, amikor Batthyányiak döntöttek a sorsáról. ekkor jelentek meg a barokk stílusjegyek, és ekkor kapta kéttornyos külsejét. XvI. Benedek pápa 2008-ban adományozott bazilika címet a kegytemplomnak. Az épülettől keletre található a Szentkút. vizének gyógyító erőt tulajdonítanak naiv zarándokok. Összetétele önmagában nem indokolja a gyógyhatást. Nyilvánvalóan a hit is szükségeltetik hozzá…

134

zu den unsinnigkeiten des Újszerzemény‘scher Ausschusses gehört, dass nicht die Römisch-Katholischen die Gnadenkirche erhielten, sondern die Griechisch-Orthodoxen, dann ging sie an die Kalvinisten, bevor der ursprüngliche erbauer sie wieder in Besitz hätte nehmen können. und was passierte unterdessen mit der Marien-Statue? In der blutrünstigen zeit überstand sie den tatarenmarsch, doch während der türkenherrschaft verschwand sie. Später tauchte sie in essegg auf, und dort kann man sie bis heute noch sehen. Angeblich wurde sie während des Rákóczi-Aufstandes dorthin geschmuggelt, mit dem ziel, dass die zu erwartenden Schlachten ihr keinen Schaden antäten. Nach dem Frieden von Szatmár (1711) bemühten sich die Gyüder mehrmals, sie wieder zurückzubekommen; sie baten darum, aber ihr Bitten blieb ungehört, und es kam noch schlimmer, denn auch der Kirchengerichtshof von Rom sprach ihnen nicht das Recht zu. 1687 erschien die Heilige Maria einem katholischen Bauern namens tamás leuchtend im Kirchenfenster, als die Kirche gerade in der Hand der Kalvinisten war. János Huppi, ein kalvinistischer Bauer, sah die vision nicht, erst nachdem Matthias, der Gespan von Sieglos, dafür betete, dass Huppi sie auch sehen möge. Danach wandte sich der Franziskaner tamás Kraljevics direkt an den General vechhi, der den Befehl gab, die Kirche den Katholiken zurückzugegeben. Die Gnadenkirche erhielt ihre, der heutigen bereits ähnliche, Form in den Jahren 1730-1740, als die Familie Batthyány über ihr Schicksal waltete. In dieser zeit tauchten die Barockstilmerkmale auf und so bekam die Kirche ihr Äußeres mit den zwei türmen. Papst Benedikt XvI. verlieh der Gnadenkirche 2008 den titel Basilika. Östlich des Gebäudes kann man den Heiligen Brunnen finden. Naive Wallfahrer messen seinem Wasser Heilkräfte bei. Die zusammensetzung des Wassers an sich begründet jedoch keine heilenden Kräfte. Offensichtlich ist auch der Glaube dazu nötig…

One of the foolish deeds of the Acquisition Committee was that they handed the sanctuary over to the Greek Orthodox Church instead of the Roman Catholics. Later, the church went to the Calvinists, and finally it returned to the original owners. And what happened in the meantime to the Statue of St Mary? Of the many calamities, it survived tartar invasion but it went missing during Ottoman Rule. Later, it turned up in eszék (Osijek), where it can still be seen. Allegedly, it was smuggled there during the Rákóczi War of Independence, in an attempt to protect it from damage. After the peace treaty of Szatmár in 1711, the Gyűdians did their best to get their statue back. they pleaded and pleaded, but no one listened to them. What is more, even the ecclesiastical court in Rome did not acknowledge their legal right to the statue. In 1687 (at a time when the church belonged to the Calvinists!), the virgin Mary appeared in a shaft of bright light in one of the church windows to a Catholic farmer called tamás. the Calvinist farmer János Huppi, however, was unable to see the apparition until Mátyás, Comes of Siklós, prayed for him to do so. upon this, tamás Kraljevics, Franciscan guardian, turned straight to General vecchi to have the church returned to the Catholics immediately. the church received a design very similar to today’s one in the 1730s and 40s when the Batthyánys were taking care of it. that was when the temple was given the Baroque style elements and the two towers. Pope Benedict XvI awarded the piety church with the title Basilica in 2008. the Holy Well can be found east of the church. Naïve pilgrims accredit the well water with healing powers although the compound itself does not warrant any curing effect. Obviously, it takes faith to be healed.

Serena – ez a mára jószerével ismeretlenné vált név Siklós római kori elnevezése volt. A város legfőbb látványossága a vár, helyén a rómaiak építették az első erődítményt, castrumot. A Iv. Béla rendelete nyomán emelt kővárat 1297-ben említi először oklevél. Az erődítmény története meglehetősen viszontagságos. építésekor a Suklosi, más történetírók szerint Soklyosi család volt a névadó birtokos. utánuk dicstelen esztendők következtek. egy történet szerint az 1300-as évek végén a Garaiak kevés örömre okot adó „vendégszeretetét” élvezte itt Luxemburgi zsigmond. Állítólag a Nagy Lajos halálát követő örökösödési hercehurcától akarták így távol tartani. egyes források egyértelműen Kis Károly uralkodásának idejére teszik az itteni rabság öt hónapját, mások zsigmond 1401. április 28-ai letartóztatásához kapcsolják. Mindez persze nem változtat a regén, amely szerint hősünk végül megszökött, és a mai Szabadszentkirály (állítólag innen a település neve is) határában menekült meg. Itt, a patakban két asszony mosta a vászonruhákat. A krónikások szerint zsigmond nem csak kalandos életű volt, hanem jóképű is. éva és Kata tehát kedvtelve nézegette a férfit, aki fölfedte előttük kilétét. A nők a patak partján álló füzek sűrűjébe rejtették, az – úgy látszik, nem túlságosan éber – üldözők pedig szem elől tévesztették. Hálából éva és Kata utóbb nemességet kaptak maguk és családjuk számára a magyar királytól, német-római császártól. A várban ma is látogatható a helyiség, amelyben az uralkodó fogságát töltötte. Az úgynevezett zsigmond-szobában áll egy kandalló, amelynek feliratát némelyek szerint maga a rab véste volna be. „Küldé nekem Isten az ő irgalmasságát, és kiragadott engem az oroszlánok karmai közül.” A sok ponton homályos történethez jól illeszkedő mondatot azonban egész bizonyosan más valaki jegyzi. A kandalló legalább egy évszázaddal az események után került a terembe. A siklósi vár bejárata Der Eingang zur Siegloser Burg Entrance to the fortification in Siklós

136

Serena – dies war der heute in vergessenheit geratene altrömische Name von Sieglos. Die Hauptsehenswürdigkeit der Stadt ist die Burg, an dieser Stelle bauten die Römer die erste Festung und das Castrum. Die auf Anweisung Bélas Iv. errichtete Steinburg wurde 1297 erstmals urkundlich erwähnt. Die Geschichte der Festung ist ziemlich wechselhaft. Während der zeit der erbauung war die Familie Suklosi, in anderen Geschichtsschreibungen Soklyosi, der namengebende Besitzer. Nach ihnen folgten glanzlose Jahre. einer Geschichte nach genoss ende des 14. Jhs Sigismund von Luxemburg hier zur geringen Freude der Familie Gara die „Gastfreundschaft”. Angeblich sollte er sich auf diese Weise von dem infolge des todes Ludwigs des Großen, entbrannten erbschaftsstreit fernhalten. Gemäß einiger Quellen gehören die fünf Monate der hiesigen Gefangenschaft eindeutig in die zeit der Herrschaft Károly Kis´, andere sind der Ansicht, sie stünden in verbindung mit der Inhaftierung Sigismundsam 28. April 1401. Das alles ändert natürlich nichts an der Geschichte, nach der die Helden schließlich flüchteten und sich hinter die Grenzen des heutigen Szabadszentkirálys (angeblich entstand so der Name des Ortes) retteten. Hier wuschen zwei junge Frauen ihre Leinenkleider im Fluss. Den Chroniken gemäß hatte Sigismund nicht nur ein abenteuerliches Leben, sondern sah auch noch gut aus. éva und Kata betrachten den Mann also interessiert, der ihnen seine wahre Herkunft offenbarte. Die Frauen versteckten ihn vor seinen verfolgern – die nicht allzu aufmerksam waren und ihn aus den Augen verloren – in den dichten, am Flussufer stehenden Weiden. Als Dank wurde der Adelstitel éva und Kata, einschließlich ihrer Familien, vom König von ungarn und dem Kaiser des Heiligen Römischen Reiches Deutscher Nation verliehen. In der Burg kann man heute noch die Räumlichkeiten sehen, in denen der Herrscher seine Gefangenschaft verbrachte. Im sogenannten Sigismund-zimmer steht ein Kamin, in dem, Berichten zufolge, eine Aufschrift des Kaisers selbst eingraviert ist: „Gott gebe mir seine Barmherzigkeit und errette mich aus der Höhle der Löwen.“ Den zu der in vielen Punkten im Dunklen liegenden Geschichte passenden Satz hat jedoch ganz sicher jemand anderes vermerkt. Der Kamin kam erst mindestens ein Jahrhundert später in den Raum.

Serena is the now almost forgotten Roman name for Siklós. the main sight of the town is the castle, in place of which the Romans had built an earlier fort or castrum. the first mention of the stone castle which was built by order of King Béla Iv is in a charter from 1297. the fort has had its ups and downs. At the time of its construction, it was owned by the Suklosi or Soklyosi family; the fort was named after them. And then years of disgrace followed. there is a story about Sigismund of Luxemburg, for example, who was forced to “enjoy the hospitability” of the Garai family here in the late 1300s. Allegedly, the Garais wanted to protect Sigismund from the whole enchilada of the fight over succession following the death of King Louis the Great. As certain sources indicate, Sigismund was held captive in the castle for five months during the short reign of Charles the Anjou. Others indicate the date April 28th 1401, the day when Sigismund was arrested. All this, of course, does not interfere with the tale according to which our hero finally fled from the castle and was saved near Szabadszentkirály (hence the name of the village: lit. ‘free holy king’). two women were washing linen in a stream nearby. Now chronicles attest that Sigismund was not only adventurous but also handsome; éva and Kata, too, were more than pleased with him. After he had revealed himself to them, they hid him among the willows. the (not very alert) men who came after Sigismund lost sight of him. to return the favor, the later King of Hungary and Holy Roman emperor rewarded éva and Kata as well as their families with noble status. the room where the emperor was held captive can still be seen in the castle. In the so-called Sigismund Room there is a fireplace with an inscription, which – as some believe – had been carved by the captive himself: “My God hath sent his angel, and hath shut the lions’ mouths, that they have not hurt me”. the quote which fits in so well with this otherwise fuzzy story, however, must have been written by someone else, since the fireplace was only installed in the room a century later.

137

Ha egy kicsit kutakodunk még a vár történetében, megtudhatjuk, hogy előbb Corvin János, Mátyás fia birtokolta, majd hosszú időn keresztül a Perényiek húzták hasznát. Perényi Imre második felesége Kanizsai Dorottya volt, akihez a néphit a holtak mohácsi csata utáni eltemettetését köti. A Perényiek alatt egy ideig a magyar koronát is Siklóson őrizték. Hozzájuk kapcsolható a vár nagyvonalú átalakítása, több építészeti emléke. A török Pécs elestének évében, 1543-ban foglalta el Siklóst, és 143 évig birtokában tartotta. Mint ahogy a legtöbb településen, úgy ebben a városban is láthatók az időszak máig álló építészeti emlékei. Malkocs bej 1543 és ’65 között emelt dzsámija valamikor egy rózsaliget közepén állhatott. Helyreállítási munkáinak elismeréseként 1992-ben a rekonstrukciós programot európa Nostra-díjjal tüntették ki. Maga a vár volt aztán a Caprara, majd a Batthyány-Strattmann család tulajdona. utolsó urai a nagylégi-görcsönyi birtokos família tagjai, a Benyovszkyak voltak. Az építmény külső és belső várból áll. A belső részbe ívelt, boltozott híd vezet. utolsó íve valamikor felvonóhíd lehetett – a csigák ma is láthatók. védőfallal kerített folyosóudvar vezet a tulajdonképpeni várkapuhoz. A bejárattal szemben található az építészetileg legnagyobb értéket képviselő kápolna. Általánosan elfogadott feltételezések szerint alapjait a Suklósiak rakták le, és a Garák folytatták az építkezést. Munkájuk eredménye a késő gót elemekben érhető tetten. Az utolsó építtetőknek a Perényieket gondoljuk, akik reneszánsz stílusjegyekkel gazdagították a templomot. S még egy adalék: a hagyomány szerint a kápolna melletti szentély tövében lévő falszoros adott otthont Kanizsai Dorottya rajongott virágoskertjének. Ha Siklósról szólunk, nem kerülhetjük meg tenkes kapitánya legendáját. Örsi Ferenc történelmi regénye, bár rengeteg meseszerű adalékot tartalmaz, annyiban mégis hű képet tár elénk, hogy a civilek rengeteget szenvedtek a Rákóczi-féle szabadságharc alatt. Hozzá kell tennünk: nem csak a labanctól! A kuruc betörések sem hoztak semmi jót, sőt, gyilkoltak ők is: elsősorban a nem magyar származásúakat ölték meg. Nagy szüksége lett volna tehát a falvaknak eke Mátéra, de ez a história a megtörténhetett volna világába tartozik, ami persze semmivel sem kevéssé fontos az életünkben, mint az, ami valóban megtörtént velünk. erforscht man noch ein bisschen die Geschichte der Burg, lässt sich erfahren, dass sie davor im Besitz János Corvins, Matthias´ Sohn, war, und dann lange zeit hindurch der Familie Perényi nützlich war. Die zweite ehefrau Imre Perényis war Dorottya Kanizsai, zu der nach dem volksglauben die toten der Schlacht bei Mohatsch nach der Beerdigung Kontakt aufnahmen. unter den Perényier hütete man ein paar Jahre lang die ungarische Krone in Sieglos. Dazu passt ein großzügiger umbau der Burg und mehrere architektonische erinnerungen. In den Jahren des Falls der Stadt Pécs, besetzten die türken 1543 Sieglos und hielten es 143 Jahre in ihrem Besitz. Wie in den meisten Orten, so kann man auch in diesem die bis heute stehenden Bauwerke aus der zeit sehen. Das zwischen 1543 und 1565 gebaute Malkocs-bej-Dschami könnte irgendwann in der Mitte eines Rosengartens gestanden haben. Als Anerkennung für die Rekonstruktionsarbeiten wurde sie 1992 mit dem Nostra-Preis des europäischen Rekonstruktionsprogramms ausgezeichnet. Die Burg selbst war danach Besitz der Familie Caprara, später der Batthyány-Strattmanns. Die letzten Herren waren die Mitglieder der Nagylégi-görcsönyier Familie Benyovszkya. Das Bauwerk besteht aus einer inneren und einer äußeren Burg. zum inneren teil führt eine gewölbte Brücke mit Bögen. Der letzte Bogen könnte einmal eine zugbrücke gewesen sein – der Flaschenzug ist bis heute sichtbar. ein von Schutzmauern eingezäunter Hofgang führt zum eigentlichen Burgtor. Gegenüber dem eingang befindet sich die Kapelle, die unter architektonischen Gesichtspunkten den größten Wert repräsentiert. Gemäß der allgemein anerkannten Annahme legte die Familie Suklósi die Grundlagen und die Garaer setzten den Bau fort. Die Früchte ihrer Arbeit haben spätgotische elemente inne. Die letzten erbauer waren wohl die Perényier, die die Kirche mit Stilmerkmalen der Sezession bereichert haben. und noch eine Angabe: Der tradition nach gab dem so sehr geliebten Blumengarten von Dorottya Katonai eine neben der Kapelle, am Fuße des Heiligtums befindliche Mauerenge ein zuhause. Spricht man über Sieglos, dann kommt man nicht um die Legende zu Hauptmann tenkes herum. Der geschichtliche Roman von Franz Örsi, obwohl er sehr viele wunderbare Beiträge enthält, erhält ein treues Bild davon aufrecht, wie sehr die zivilbevölkerung unter den Rákóczi-Befreiungskrieg gelitten hat. Man muss hinzufügen: nicht nur unter den Labancern (Anhänger der Habsburger)! Der einbruch der Kuruzen brachte ebenfalls nichts Gutes, sogar sie mordeten: In erster Linie brachten sie die Nicht-ungarischstämmigen um. Für die Dörfer wäre eke Mátéra deshalb sehr nötig gewesen, doch diese Geschichte gehört zu der Welt des „es hätte so passieren können“, was natürlich viel weniger wichtig ist, als das was wirklich passiert. Digging a little deeper in history, we find that the Siklós Castle was first owned by János Corvinus, son to King Matthias, and then for a long time it belonged with the Perényi family. Imre Perényi’s second wife, Dorottya Kanizsai, is also a folklore figure; she is thought to have buried the dead after the Battle of Mohács. It was also during the Perényis that the Hungarian crown was kept in Siklós for a while. the family is also renowned for the greatscale reconstruction of the fort and for many architectural memorials there. Siklós was invaded by the Ottoman empire in the same year when Pécs fell, in 1543. the turks continued to stay in the town for a good 143 years. Similarly to other settlements, several architectural memorials of the period can be seen in Siklós today. the Mosque of Bej Malkoch was erected between 1543 and 1565; originally, it probably stood in the middle of a rose garden. In 1992, the reconstruction programme of the mosque received the europe Nostra Award. the fort itself changed hands many times; amongst others, it belonged with the Caprara and the Batthyány-Strattmann families. the last owners were the Benyovszkys, members of the landowning family in Nagylég–Görcsöny. the building consists of an inner and an outer fort. the inner part can be accessed across a vaulted arch bridge, the last vault of which may have been a drawbridge earlier – the pulleys can be seen to the day. From here, a foyer-style entryway leads to the actual fort gate. It is screened by a protecting wall. the chapel, the most valuable part of the fort architecturally, is across from the entrance. It is generally supposed that its foundations were laid by the Suklósi family, and then building work was taken up by the Garai family. their work is attested by the late Gothic elements. the Perényis are thought to have been the last important commissioners; they added Renaissance elements to the construction of the church. A final piece of information: according to legend, the small plot of land by the wall of the sanctuary near the chapel used to be home to Dorottya Kanizsai’s flower garden. Speaking of Siklós, we cannot ignore the legend of the Captain of the tenkes. Although the historical novel written by Ferenc Örsi contains many fictional elements, it does paint a true picture of the suffering of the civilians under the Rákóczi War of Independence. It must be added, though, that it was not only the Labanc but also the Kuruc who were a severe affliction. And the Kuruc killed a lot of people, too: primarily those who were of nonHungarian origin. Clearly, the villages could have used Máté eke’s help. His story, however, also belongs with the World of the Could Have Been, which of course does not pay a less important role in our lives than what actually happens to us.

139

Harkány múltja évezredekre tekint vissza. területén nem egy, római kori épületmaradvány is napvilágra került. Harkan néven egyébként egy Anjoukori okmány említi először, 1323-ból. Sokáig gyéren lakott, poros falucska volt, a Járó-féle parasztlázadást leszámítva nemigen jegyeztek föl róla a krónikások semmit. A földesúri elnyomás ellen tiltakozó harkányi jobbágyok 1766-ban, Járó Péter vezetésével megostromolták a siklósi várat. Így akarták jogaik érvényesülését kiharcolni. Bohókás, de eléggé felelőtlen ötlet volt. A csata – a leírások legalábbis így szólnak – alig tíz percig tartott: a fölfegyverzett várőrség hamar megfutamította a hirtelenjében sereggé szervezett hangoskodókat. Ráadásul kétszáz jobbágy nem tért vissza Harkányba többé… A gyógyvizet (az ördög pokoljárása után, amelynek legendáját Nagyharsánynál beszéljük el) árokásó munkások egy véletlennek köszönhetően fedezték föl 1823-ban. Néhánynapos munka után ugyanis Pogány János gyűdi jobbágy meglepetten tapasztalta, hogy ahogy a mocsaras talajon állt, köszvényes lábában csökkent a fájdalom. A kinyerés, a környezeti fejlesztések kezdeti lépései a Batthyány család nevéhez kötődnek. A fürdő néhány év óta megújult formában fogadja vendégeit. A település valamikori Nagyszállója (ma: a kórház épülete) 1870-től kezdődően annyi átépítést szenvedett el, hogy szép arányaiból már semmit sem enged sejtetni. Mellékesen: a fürdő téliesítésére csak több mint 140 évvel a víz fölfedezése után, 1966-ban került sor. Harkányből Máriagyűdre a tenkes lábánál visz az út. Aki nem rest fölhajtatni a meredek emelkedőn, szép sétát tehet a hegygerincen. A tenkes Csárdától negyedórás gyaloglással érhető el egy fölhagyott kőbánya. Kicsivel tovább haladva furcsa építmények tűnnek föl: mészégető kemencék. A téglával kirakott hatalmas gyűrűkben igen fáradságos munkával égették még a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben is a mészkövet. Fölpakolták a kőtömböket, és boltozattal zárták le az egészet, mielőtt begyújtottak volna. A tűz szép lassan átégette a kemény anyagot, amely szinte áttetszővé vált, és foszlóssá, mint a kalács. Nyári éjszakákon messziről is gyönyörű látványt nyújtottak a narancsszínben izzó kőboltozatok: mintha két nap akart volna kibújni a tenkes gyomrából.

Harkánys vergangenheit blickt auf mehrere tausend Jahre zurück. Auf dem Gebiet ist nicht ein einziger Gebäudeüberrest aus der Römerzeit aufgetaucht. Den Namen Harkan hebt übrigens ein Dokument aus der Anjou-zeit vom 1323 erstmals hervor. es war lange ein unterbevölkertes, staubiges Dörflein, abgesehen vom Járó-Bauernaufstand wurde in den Chroniken nie etwas über den Ort erwähnt. 1776 protestierten die Harkányer Leibeigenen gegen die unterdrückung durch den Gutsherren und stürmten mit ihrem Anführer, Péter Járó, die Burg von Sieglos. So wollten sie die Durchsetzung ihrer Rechte erkämpfen. Dies war eine witzige, jedoch völlig unverantwortliche Idee. Der Kampf – so stellen es zumindest die Beschreibungen dar – dauerte kaum zehn Minuten: Die vollbewaffneten Burgwachen schlugen die auf die Schnelle organisierte Meute in die Flucht. zudem kehrten zweihundert Leibeigene nicht mehr nach Harkány zurück... Das Heilwasser (nach der Höllenfahrt des teufels, von dem die Nagyharsányer Legende erzählt) entdeckten grabende Arbeiter 1823 dank eines zufalls. Nach einigen tagen Arbeit entdeckte der Gyűder Leibeigene, János Pogány, zu seiner Überraschung, dass die Schmerzen in seinem gichtkranken Bein nachlassen, wenn er auf dem sumpfigen Boden stand. Die anfänglichen Schritte zur Wassergewinnung und Regionalentwicklung sind mit dem Namen der Familie Batthyány verbunden. Das Bad empfängt seine Besucher seit einigen Jahren in seiner renovierten Form. Das einstige Grand Hotel des Ortes (heute befindet sich darin das Krankenhaus) durchlitt seit 1870 einige umbauten, sodass sich heute nichts mehr von seinen schönen Proportionen ahnen lässt. Nebenbei: die Aufrüstung des Bades, sodass es auch im Winter benutzt werden konnte, erfolgte erst mehr als 140 Jahre nach der entdeckung des Wassers, im Jahre 1966. Der Weg von Harkány nach Máriagyűd führt am Fuß des tenkes entlang. Wer nicht davor zurückscheut, auf die steile erhebung hinaufzuklettern, kann auf dem Bergkamm einen schönen Spaziergang machen. von der tenkes Csárda aus kann man in einer viertel Stunde Fußweg einen verlassenen Steinbruch erreichen. Läuft man ein bisschen weiter, taucht ein merkwürdiges Bauwerk auf: die Kalkbrennöfen. In den mit ziegelsteinen besetzten riesigen Ringen wurden in wirklich mühsamer Arbeit noch in den 1960/70er Jahren Kalksteine gebrannt. Man schichtete Steinblöcke aufeinander und schloss das Ganze mit einer Wölbung, bevor es angezündet wurde. Das Feuer brannte schön langsam das harte Material durch, das fast durchsichtig und flaumig, wie Kuchen, wurde. In den Sommernächten bot die orange glühende Steinkuppel auch von Weitem einen schönen Anblick: als wollten zwei Sonnen aus dem Bauch des tenkes aufsteigen.

the history of Harkány reaches back to thousands of years. Several ruins from Roman times have been unearthed in the area. the first mention of the town, by the way, is in a 1323 Anjou charter, in the form of Harkan. For a long time, it was a poorly populated, dusty little village which was not even worth the mention in chronicles – apart from the Járó peasant revolt. In 1766, the serves of Harkány led by Péter Járó marched against the Siklós Castle, in protest against feudal oppression. they wanted their rights to be recognized. It was a waggish but irresponsible idea. According to the reports, the battle lasted for barely ten minutes: the armed troops quickly dispersed the unprepared and ill-equipped revolts. What is worse, two-hundred of the serves never returned to Harkány. the medical water was discovered by accident in 1832, by workers who were digging a trench in the area. (All this happened after the devil’s journey to hell, which story will be recounted in regard to Nagyharsány). After a few days’ work, a serf from Gyűd called János Pogány was surprised to discover that the more time he had spent standing on the swampy ground, the more the pain was relieved in his feet affected by arthritis. the first steps to extract the water and to develop the area were made by the Batthyány family. Now, an entirely renewed spa awaits the visitor. the quondam Grand Hotel of Harkány (today’s hospital) has lived through so many reconstructions since 1870 that it is impossible to figure the nice proportions of the original building. By the way, the spa was only winterized in 1966; 140 years after the water was first discovered. the road from Harkány to Máriagyűd runs around the foot of the tenkes Hill. the ones with sufficient horse power to drive up the steep slopes can take a nice walk along the mountain ridge. Setting out at the tenkes Inn, we can reach a lonely stone mine with a fifteen-minute-walk. A bit further away curious buildings call our attention: gigantic brick-built shaft furnaces. Lime burning was a laborious work even in the 1960s and 70s. First, the stone blocks were piled up in the tube, and then the whole structure was closed with a vault before lighting the furnace. the flames slowly burnt through the hard material which, as a result, became transparent and soft like the flaky layers of milk loaf. In summer, the burning orange of the stone vaults against the night sky was an unforgettable sight: as if two suns were trying to make their way out of the stomach of the tenkes.

141

A harkányi Jézus Szíve római katolikus templom mai arcát 1986 és ’88 között nyerte el. Korábban egy 1906-ban emelt kis kápolna állt itt, tulajdonképpen ezt bővítették ki. Nagyon ritka, hogy a Jézus szenvedéstörténetét megörökítő stációk a templom falán nem belül, hanem kívül vannak, szinte, mint egy önálló kálvárián. Morvai László tűzzománc alkotásai ráadásul a templomkertben folytatódnak, erősítve hívőkben és jó szándékú érdeklődőkben ezt a kálvária-hatást. A templomkert amúgy is önálló életet él, érdemes megtekinteni, már csak a régi szentháromság szobor miatt is. Az első, gyógyvizet fölszínre hozó termálkutak fúrása zsigmondy vilmos bányamérnök nevéhez fűződik. A kutak vízhozama a kezdeti időszakban kétezer köbméter volt naponta. A strandfürdő első medencéje háromezer-ötszáz köbméteres volt, az első gyermeklubickoló 1957-ben készült el. A hidegvizes, sportolásra alkalmas uszodarész 1963-ra épült föl. A harkányi víz 62 Celsius fokos, radioaktív, kénes, és jelentékeny a fluor-ion tartalma. Izületi bántalmak, ideggyulladások kezelésére használható föl jó eredménnyel.

Die römisch-katholische Herz-Jesus-Kirche erhielt ihr heutiges Gesicht in den Jahren zwischen 1986 und 1988. Früher stand hier eine kleine, im Jahre 1906 errichtete Kapelle, diese wurde erweitert. es ist sehr selten, dass die Leidensgeschichte Jesu verewigenden Stationen nicht innen, sondern außen an den Kirchenmauern zu finden sind, fast wie eine eigenständige Golgotha. Die Werke aus Feueremail von László Morvai setzen sich zudem im Kirchengarten fort, und mit Gläubigen und Neugierigen wird das Golgotha-Gefühl nur noch verstärkt. Der Kirchengarten lebt auch ein eigenständiges Leben, es lohnt sich ihn anzuschauen, schon wegen der alten Dreifaltigkeits-Statue. Die erste Brunnenbohrung, mit der man Heilwasser an die Oberfläche brachte, steht mit dem Namen des Bauingenieurs vilmos zsigmondy in verbindung. Der Wasserertrag des Brunnens betrug in der Anfangszeit 200 Kubikmeter täglich. Das erste Becken des Freibades umfasste eine Fläche von 3.500 Kubikmetern, und 1957 baute man das erste Planschbecken für Kinder. 1963 folgte der für Wassersport geeignete Kaltwasserbereich. Das Harkányer Wasser ist 62 Grad Celcius heiß, radioaktiv, schwefelhaltig und verfügt über einen beachtlichen FluoridIonen-Gehalt. es bringt gute ergebnisse bei Gelenkbeschwerden und der Behandlung von Nervenentzündungen.

the Heart of Jesus Roman Catholic Church in Harkány received its present design between 1986 and 1988. earlier, a small chapel built in 1906 had stood in its place; practically, that building was extended in the 1980s. It is very rare to find the Stations of the Cross not within but outside the walls of a church, as if on a separate Calvary. this Calvary-effect is further strengthened in believers and well-meaning visitors when they see the line of László Morvai’s fire glaze works continuing into the church yard. the church yard has a life on its own. It is definitely worth the visit – partly because of the old Statue of trinity. the first thermal wells that carried medicinal water to the surface were drilled by the mine engineer vilmos zsigmondy. Initially, the supply of the wells was only 2,000 cubic meters daily. the size of the first pool ever built in the spa was 3,500 cubic meters. the first kids’ pool was created in 1957. the cold-water swimming pool suitable for sports was completed in 1963. the 62Cº hot water in Harkány contains radioactivity, sulfuric acid and iodine fluoride. It is suitable for curing neural and joint diseases.

Meglehet, sokan elmesélték már a históriát, de helyettünk még nem. tehát: élt Nagyharsányban, a hegy tövében, egy anyóka, meg a leánya. Fülébe jutott a lány szépségéről szóló történetek egyike az ördögnek. Megkereste a banyát, hogy megalkudjon vele a gyermekre. Addig gyötörte, míg az egy feltétellel ráállt, hogy az ördögnek adja. A feltétel nem volt egyéb, minthogy a hegyet egy éjszaka alatt, kakasszóra föl kell szántani! Az ördög tizenkét szilaj, fekete macskát fogott az ekéje elé, és hozzáfogott a szántáshoz. Alig ütötte el a toronyóra az éjfélt, a hegy eleje föl volt szántva. Megrémült a nyunya, de mentő ötlete támadt! Kiszaladt az udvarra, a tyúkólhoz, és kukorékolni kezdett. Messze volt még a hajnal, de a falubeli kakasok szokásukhoz híven mind követték a példát. A leány megmenekült. Az ördög nem vette észre a cselt. Haragjában elhajította az ekéjét, maga pedig levetette magát egész a másvilágig. Az eldobott eke Beremenden heggyé változott, az ekevasról lehullott göröngyökből lett a siklósi várdomb, a papucsából kirázott földből a göntéri domb, Harkánynál pedig, ahol őkelme a föld alá süllyedt, forró vizű, kénes forrás támadt. A barázdák ott láthatóak a hegy oldalában, joggal hívja tehát a Szársomlyót a népnyelv ördögszántotta hegynek. Persze, mainapság sokkal inkább a falu rehabilitált területeit vagy a szoborparkot látjuk lelki szemeink előtt, ha Nagyharsányt emlegetjük. Az alkotóbázis 1968-ban nyílt meg. Korábban nemzetközi szimpozionok mesterei látogatták, mainapság szobrászhallgatók népesítik be. A kőteknő máig őrzi az elmúlt negyvenöt év termésének legjavát. és még egy adalék: érdemes fölkapaszkodni a hegy tetejére, mert a csúcson a látogatót középkori vár romjai fogadják. e nagyon kevéssé ismert várról úgy tartja a néphit, hogy valamikor nagyobb volt, mint a siklósi.

Möglicherweise kennen viele bereits die Geschichte, einigen wird sie sicher noch unbekannt sein. Also: In Nagyharsány, in der Bergwurzel lebten eine Mutter und ihre tochter. eines tages kam dem teufel die Schönheit der tochter zu Ohren. er suchte die Hexe auf, um mit ihr über die tochter zu feilschen. er drängte sie solange, bis eine Bedingung stand, damit sie ihm ihre tochter gäbe. Die Bedingung war nichts anderes, als dass der Berg innerhalb einer Nacht bis zum Hahnenschrei bepflanzt sein sollte. Seine zwölf ungezähmten, schwarzen Katzen spannte der teufel vor den Pflug und machte sich ans Pflügen. Kaum schlug die turmuhr Mitternacht, war die vorderseite des Berges gepflügt. Die Nyunya erschreckte sich, doch dann kam ihr die rettende Idee! Sie lief hinaus in den Hof, zum Hühnerstall, und begann Kikeriki zu rufen. Die Morgendämmerung war noch weit entfernt, doch die Hähne des Dorfes folgten gewohnheitsgemäß treu dem Beispiel. Die tochter war gerettet. Der teufel bemerkte die List nicht. In seiner Wut schleuderte er den Pflug weg und beförderte sich selbst ins Jenseits. Der weggeworfene Pflug verwandelte sich in Beremend zum Berg, aus dem heruntergefallenen eisen des Pfluges wurde der Siegloser Burghügel und bei Harkány, wo Seine Gnaden unter die erde sanken, entstanden die heißen, schwefelhaltigen Quellen. Die Furchen, die man dort auf der Bergseite sehen kann, nennt man also zu Recht in volkssprache Szársomlyó, als vom teufel beackerten Berg. Heute sieht man natürlich viel eher den sanierten teil des Dorfes oder den Statuenpark vor seinem geistigen Auge, wenn von Nagyharsány die Rede ist. Die Basis des Werkes wurde 1968 eröffnet. Früher kamen die Meister internationaler Symposien hierher, heutzutage haben sich Bildhauerstudenten hier angesiedelt. Der Steintrog bewacht bis heute die beste ernte der vergangenen 45 Jahre. und noch ein zusatz: es lohnt sich, zur Bergspitze hochzuklettern, da sich auf dem Gipfel ein Blick auf die Ruinen der mittelalterlichen römischen Burg bietet. Über diese wenig bekannte Burg hält sich der volksglaube, dass sie einmal größer war als die von Sieglos.

the following story may have been recounted many times but not yet by us. Anyway, once upon a time there was an old woman who lived by the foot of the mountain in Nagyharsány, together with her daughter. One day the devil heard a story about the beauty of the young girl. He went up to the old woman to strike a deal with her and get the child. He insisted... and insisted until the woman agreed to give him her daughter under one condition. that the devil would plow the mountain overnight, finishing work before the cock crows. the devil hitched twelve strong black cats to the plow and started plowing. When the tower clock struck midnight, half the mountain had been plowed. the old woman panicked but came up with a good idea. She ran out to the chicken coop in the garden and started crowing. Dusk was far away but all the roosters in the village followed her example, so typical of them. And the girl was saved. the devil did not realize the trick. He became so angry that he chucked away his plow and threw himself down to that other world. the plow that landed in Beremend turned into a mountain; the hard soil lumps that fell of the plow-share became the Siklós Castle Hills; the earth he shook off his boots turned into the Göntér Hill; and at Harkány where he sank under the ground, sulfuric hot water sprang up. the furrows are clearly visible on the hillside and so the vernacular is right to call Szársomlyó “the hill where the devil has plowed”. Quite naturally, when one thinks of Nagyharsány today, one pictures the rehabilitated areas of the village or the statue park. the latter one, the so-called ‘art base’ was opened in 1968. earlier, it was frequented by training masters at international symposiums; today, it is very popular with students of sculpture. the best works of the past 45 years are on display in the stone pit. And a final piece of information: the ruins of the medieval fort on the hilltop are well worth the climb. Folklore holds that this little-known castle used to be bigger than the one in Siklós.

145

A gazdák szívesen hivatkoznak rá, hogy a villányi hegy lábánál a régészeti ásatások alkalmával római kori villát találtak, és házi oltáráról bortároló cserépedény került elő. ez lenne hát a bizonyíték, hogy a szőlő és a bor kultúrája e helyt immár több mint kétezer éves. A legendának lehet is alapja, mert valóban tudunk itt föllelt római bélyeges sírtéglákról. elképzelhető, hogy a tárgyi emlékeken túl a település életét, hagyományait és ünnepeit is meghatározó kultúra maradt utánuk hátra. A Római Birodalom szempontjából viszont marginális jelentőségű volt az itteni szőlőkultúra. Mai tudásunk szerint Szabadbattyán környékén lehettek komolyabb kertek. egyébiránt a római példának évszázadokig nem akadt követője. A szőlőtermelés Baranyában jelentős részben vörös tamással vagy, ahogy a népnyelv emlegette, tamás ispánnal indult be komolyabban, az 1300-as évek közepén. tamás ispán közeli birtokairól gyakran látogatott a területre, és küldetésének tekintette, hogy a Nagy Lajos király parancsára az egész országban szétosztott, olaszföldi, nápolyi vesszőket eljuttassa a lakossághoz. Igyekezett rávenni az itt élőket a szőlőművelésre. természetesen, a szőlőskertekben akkoriban nem uralkodott szabályos rend. A villányi szőlőültetvény helye feltehetőleg irtványterület volt. A kezdetleges, házi eszközökkel dolgozó gazda nem bíbelődött a gyökerekkel. Az irtvány ki nem termelt rönkjei közé ültette a vesszőt. többnyire a szaporítás legegyszerűbb formáját választotta: lehajtotta a szomszéd tő vesszejét, majd a megfelelő helyen lehantolta. Mire gyökeret vert, elvágta. A szőlőtermelés, borászkodás ezen a vidéken magyarokhoz, rácokhoz, dunai svábokhoz volt kapcsolható. A török alatt a mohamedán vallás alkoholkorlátja miatt jószerével kipusztult a szőlő, s vele a művelés, a borkészítés kultúrája. A vörösbor-termelés a felszabadulás (itt a sok közül török alóli felszabadulásról van szó) után beköltözött rácokkal kezdődött, akik a kadarka meghonosításával járultak hozzá a vidék történetéhez. Az 1700-as évek elején szép lassan ismét benépesültek a dombok. egy adat szerint 1730-ban egy icce bor 3-5 dénárba került, erre mondták, hogy nem volt olcsó.

Die Landwirte verweisen gerne darauf, dass am Fuße des Wielander Berges bei archäologischen Ausgrabungen eine villa aus der Römerzeit gefunden wurde und im Altar des Hauses römische töpferware zur Weinaufbewahrung auftauchte. Das sei der Beweis, dass die trauben- und Weinkultur an diesem Ort nunmehr über 200 Jahre alt sind. Für die Legende gibt es auch eine Basis, da hier tatsächlich römisch geprägte Grabziegel auftauchten. es ist vorstellbar, dass sie über die materiellen erinnerungsstücke hinaus im Leben des Ortes etwas von den Festen und Bräuchen ihrer maßgeblichen Kultur hinterlassen haben. Aus der Perspektive des Römischen Reiches hatte die hiesige traubenkultur eine marginale Bedeutung. Nach heutigem Wissensstand könnte es in der umgebung von Szabadbattya ernstzunehmende Gärten gegeben haben. Andernfalls gibt es für das römische Beispiel keine Nachfolger. Die traubenzucht in Branau wurde zum Großteil mit tamás vörös, oder wie die volkssprache hervorhebt, tamás dem Gespan ernsthaft betrieben, das war in der Mitte des 14. Jhs. Der Gutsverwalter tamás kam häufig von seinen nahem Besitztümern, um die Gegend zu besuchen, und sah es als seine Mission an, dass er die auf Geheiß Ludwigs des Großen im ganzen Land verteilten italienisch-neapolitanischen Rebstöcke unter die Bevölkerung brachte. er versuchte die hier Lebenden vom Weinanbau zu überzeugen. Natürlich herrschte in den traubengärten damals keine geregelte Ordnung. Die Wielander Weinberge waren vermutlich Rodungsgebiete. Die ursprünglichen, mit heimischen Werkzeugen arbeitenden Weinbauern mühten sich nicht mit den Wurzeln ab. Die Reben wurden um die auf dem Rodeacker nicht entfernten Baumstämme herum gesetzt. Meistens wählte man für die vermehrung die einfachste Form: Man senkte die Reben des Nachbarstamms und schälte sie an den passenden Stellen. Bis sie Wurzeln schlugen, wurde sie abgeschnitten. Der traubenanbau und die Weinherstellung werden in dieser Region mit den ungarn, den Serben und den Donauschwaben verbunden. Die Osmanen vernichteten wegen des im muslimischen Glauben verankerten Alkoholverbots den traubenanbau und damit auch denWeinausbau. Die Rotweinproduktion begann nach der Befreiung (hier ist unter den vielen, die Befreiung von den Osmanengemeint) mit den zugezogenen Serben, die ähnlich wie die Böttcher zu der Geschichte des Örtchens beitragen. zu Beginn des 18. Jhs wurden die Hügel schön langsam wieder besiedelt. einem Dokument zufolge kostete ein Quart Wein 3-5 Denare, man kann also sagen, dass das nicht günstig war.

Local wine-makers like to call attention to the fact that archeologists have found a Roman time villa at the foot of the villány Hill, where, on the domestic altar, a clay vessel used for containing wine was discovered. this should prove that grape cultivation and wine-making reach back to over two-thousand years in the region. this legend may not lack in absolute veracity since we do know of Roman tomb bricks with stamps on them which were unearthed here. It might well be that in addition to the artifacts, the Romans also left behind a culture which later defined the everyday life, the traditions and the holidays of the settlement. From the empire’s point of view, however, local viticulture was of marginal importance. As far as we can tell today, the area around Szabadbattyán may have had more significant vineyards. the Roman example, otherwise, did not attract any followers for centuries. Wine producing on a larger scale only began in the mid-1300s, due to the devoted works of tamás vörös, or Comes tamás as he was called in the vernacular. Since he had plots of land nearby, Comes tamás often visited the area, and he considered it his mission to transfer to the public the vines imported from Naples (Italy) distributed on the orders of King Louis the Great. He tried to convince the locals to grow grapes. the organization of the first vineyards, naturally, was far from tidy and neat. the villány plantations were supposedly created where clearings had been made. the farmers of the time worked with home-made, primitive equipment and did not bother about the roots. they would plant the vines among the unearthed tree trunks. Most often, they would opt for the most basic form of reproduction: they took a branch of the neighboring vine and bent it down, planting one end in the earth. When it took root, they severed it from the parent plant. Grape cultivation and wine-production in the area were connected to the Hungarians, the Raci (Southern Slavs living in Hungary) and the Danubian Schwabs (Germans living in Hungary). During Ottoman Rule, due to the Muslim ban on alcohol, the vineyards were practically all destroyed and along with that, viticulture, too, perished. the production of red wines was begun by the Raci who moved to the area after liberation from the Ottoman Rule. One of their great contributions to the history of the region was the domestication of the Kadarka (or Gamza) red wine grape varietal. During the first decades of the 1700s, the Mecsek Hillside was slowly populated again. According to a figure, half a pint of wine cost three to five Denars in 1730; it wasn’t cheap.

146

A német telepesek 1770-től alapvetően megváltoztatták a korábbi népesség összetételét. Ők hozták magukkal a kékoportót, és ezzel alapozták meg a mai értelemben vett vörösbor-kultúrát. egy 1895-ből származó adat szerint a község szőlőterülete 590 kataszteri hold volt. A fejlődés töretlen is volt, egészen addig, amíg meg nem jelent európában a gyökértetű, közismertebb nevén a filoxéra. Mint tudjuk, ez elsősorban a kötött talajon élt ültetvényeket támadta meg, tehát villány súlyosan érintett volt. Mégis, a tragédia mellett viszonylagos szerencséje volt az itteni gazdáknak. Helyben élt ugyanis egy ragyogó szőlőnemesítő, teleki zsigmond. Munkásságát a hálás utókor a kétszázéves egykori dézsmapincében (volt teleki-pince) a mai Bormúzeumban tárja a látogatók elé. A szaporítási gyakorlat addig az volt, hogy a nemes vesszőt közvetlenül a talajba ültették, a kötött talajon garázdálkodó filoxéra behatolt a gyökérzetbe, és ott óriási pusztítást végzett. teleki fölismerte, hogy ezen a módszeren kell változtatni. Amerikából hozott olyan vadalanyokat, amelyek rezisztensek voltak a gyökértetűvel szemben, és arra ékoltással toldotta föl a nemes vesszőt. villányban ma is ezzel a módszerrel állítnak elő oltványokat nagy számban. Az itteni szőlők nehéz, de jó víztartó képességű talajban teremnek. Az évek alatt külön jelentőséget kaptak az egyes dűlők, amelyek – tekintve a hagyományokat – többségükben német neve van. A képünkön is látható Ördögárok (teufelsgraben) mondáját Nagyharsánynál már megismertük. A Jammertál jelentése siralomvölgy. A legenda szerint 1687-ben, a szársomlyói csatát, a győztes császári seregek elvonulását követően még hetekig hallani lehetett a törökök jajgatását a hegyek közül. Sterntal (Csillagvölgy) neve talán a tiszta környezetre utal. és végül, a teljesség igénye nélkül egy magyar dűlőnév: a Kopár. észak felől védett, rendkívül jó adottságú terület. Mondják, a tavaszi rügyfakadás itt két héttel korábban kezdődik, mint az országban bárhol másutt.

Villány látképe a Szársomlyóval Blick auf Wieland mit dem Berg Szársomlyó View of Villány with the Szársomlyó Hill

148

Ab 1770 verwandelten die deutschen Siedler die bisherige volkszusammensetzung grundlegend. Sie brachten den Blauen Portugiesen mit und begründeten damit die Rotweinkultur nach heutigem verständnis. einem Dokument aus dem Jahre 1895 nach zu urteilen, umfasst das traubenanbaugebiet des Ortes 590 Kataster Morgen. Die entwicklung ging ungebrochen voran, bis in europa die Wurzellaus auftauchte – der geläufige Name ist: Reblaus. Wie bekannt ist, befielen die Rebläuse auf gebundenen Böden lebende Anpflanzungen, deshalb war Wieland schwer getroffen. Doch trotz des Befalls hatten die hier lebenden Bauern relatives Glück. Im Ort lebte nämlich ein brillanter traubenveredler, zsigmond teleki. Die Besucher können seine Arbeit, die Dank der Nachwelt erhalten blieb, im 200 Jahre alten, einstigen zehntelkeller (ehemals teleki-Keller), heute Weinmuseum, besichtigen. Die Aufgabe der Augmentation war bis dahin, dass die edlen direkt in die erde gesetzt wurden, die Rebläuse, die sich in der erde befanden gingen an die Wurzeln und richteten dort großen Schaden an. teleki erkannte, dass man an dieser Methode etwas ändern musste. Aus Amerika brachte er veredlungsunterlagen mit, die gegen die Wurzelläuse resistent war und darauf setzte er mit einem Impfbolzen die edlen Reben. In Wieland werden diese Pfropfen noch heute in großer zahl hergestellt. Die heimischen trauben werden auf schwerem Boden, mit guten Wasserhalteeigenschaften angebaut. Im Lauf der Jahre erhielten die einzelnen Flure eine besondere Bedeutung – traditionsgemäß haben die meisten einen deutschen Namen. Auf dem Bild sieht man u.a. den teufelsgraben (Ördögárok); die dazu gehörige Sage aus Nagyharsány wurde bereits erwähnt. Des Weiteren gibt es das Jammertal (ung.: Siralomvölgy). Der Legende gemäß konnte man 1687, nach der Schlacht bei Szársomlyó, auch nach dem Abzug der siegreichen kaiserlichen truppen, das Jammern der türken noch wochenlang in den Bergen hören. Der Name Sterntal (Csillagvölgy) weist möglicherweise auf die saubere umgebung hin. und zum Schluss, ohne Anspruch auf vollständigkeit, ein ungarischer Flurname: Kopár. ein von Norden geschützter, mit hervorragenden Bedingungen ausgestatteter Ort. Man sagt, dass die Blütenknospen hier im Frühling zwei Wochen früher beginnen, als anderswo im Land.

From the 1770s, German settlers fundamentally changed the composition of the population. they also brought with them the Blue Portugieser and with that, they founded red-wine culture in the modern sense. According to a figure from 1895, the plantation of grape-vines in the village covered an area of 839 acres. Development was steady until phylloxera or, as they are commonly called, grape vine lice were introduced to europe. Since the grape vine louse primarily infests hardpan soils, villány was severely affected by the epidemic. Despite the disastrous grape plague, however, local wine-makers were relatively lucky in that they had zsigmond teleki, the brilliant enologist at hand. Grateful posterity has opened an exhibition in remembrance of his work and achievements in the 200-year-old quondam tithe cellar, today’s Wine Museum (the former teleki Cellar). earlier, the most popular form of reproduction was to plant the noble vine directly in the earth. Now when it took root, the grape vine louse infested it and devastated the plant. teleki realized that the method of reproduction had to be changed. He brought from America native grapes which were naturally phylloxera-resistant, and he applied stem grafting to graft the noble vine onto the resistant rootstock. this method is still widely in use in villány to generate grafted vines. Grapes here grow in heavy soil with good water retention capacities. the different parcels – most of which are traditionally called German names – have gained special reputation over the years. the legend of Teufelsgraben (‘devil’s ditch’) – the place depicted in the photo – we have already recounted at Nagyharsány. Jammertal means ‘the valley of cries’. Legend has it that after the Battle of Szársomlyó in 1687, when the emperor’s victorious armies had left the territory, the crying of the turks could be heard among the hills for weeks. the name of Sterntal (‘the valley of stars’) may refer to the clean environment. And last but not least a parcel with a Hungarian name: Kopár (‘bleak’). It is in a very fortunately located area, being protected from the north. Bud burst in spring is said to start here two weeks ahead of the rest of the country.

A II. világháború után a lakosság többségét adó svábok jelentős részét kitelepítették, és házaikba felvidéki magyarokat költöztettek. ez a jól fölépített növényi- és termelési kultúra hanyatlásával járt, ráadásul megkezdődött a nagyüzemi termelés, és olyan borok is palackba kerültek, amelyeket nagy kínnal-keservvel sem lehetett kapcsolatba hozni a helyben termelt szőlővel. Az utóbbi néhány évtized mélyreható változásokat hozott. A gazdák megérezték az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket, és látványpincészeteket alakítottak ki, illetve a technológiát fejlesztették, és a minőségi bortermelést célozták meg. A villány-siklósi borút, Magyarország első, osztrák, német és francia mintára létesült borútja kezdetben nyolc települést foglalt magába. Mainapság tíznél is több helységen kanyarog végig. villány XX. század végi sikertörténet. A kilencvenes évek közepén szinte berobbant a köztudatba, és neve egy csapásra összeforrt a nagy vörösbor képzetével. Innen indult el, és vált országosan is népszerűvé a külhonban már korábban ismert, újfás, hordós érlelés, a barrique-olás. villány szerepe jelentős a családi borászkodás újbóli elterjesztésében is. Ki ne ismerné a borútról az olyan családokat, mint amilyenek Bajorék, Blumék, Bockék, Geréék, Polgárék, Róthék, tiffánék, és sorolhatnánk. Szinte régi ismerőseink ők, hisz nedűikkel gyakran vendégeskednek hétköz- és főleg ünnepnapjainkon, poharainkban. Friss adatok szerint egyébként a vidék négy és félezer hektárján termelnek ma szőlőt. A villányi-hegy napsütötte oldalainak és az itáliaihoz hasonló mediterrán klímájának, talajának köszönhetően kiváló minőségű, karakteres vörösborokat palackoznak a helybéli gazdák.

150

Nach dem zweiten Weltkrieg wurden die die Mehrheit bildenden Schwaben größten teils ausgesiedelt, und in ihre Häuser zogen Hochlandungarn. es folgte der Niedergang der gut ausgebauten Pflanzenund Anbaukultur, zudem begann eine groß angelegte Produktion und es gelangten auch solche Weine in die Flaschen, die man selbst mit großer Mühe nicht mehr mit den hier angebauten trauben in verbindung bringen konnte. In den letzten Jahrzehnten fanden tiefgreifende veränderungen statt. Die Landwirte entdeckten die Möglichkeiten, die sich im Fremdenverkehr versteckten, und richteten entsprechende vorzeigeweinkeller ein bzw. strebten Weiterentwicklungen im Bereich der technologie und einen qualitativ hochwertigen Weinanbau an. Die Weinstraße Wieland-Sieglos (villány–Siklós), ungarns erste, nach österreichischem, deutschem und französischem Muster angelegte Weinstraße, umfasste zu Beginn acht Orte. Heute schlängelt sie sich durch mehr als zehn Orte. Das ende des 20. Jhs bedeutete eine erfolgsgeschichte für Wieland. In den neunziger Jahren drang dieses Wissen ins allgemeine Bewusstsein, und der Name verschmolz auf einen Schlag mit dem Begriff der Rotweinhochkultur. Hier begann die Geschichte der im Ausland bereits bekannten und in ungarn bald beliebt werdenden Methode der Neuholz-Fass-reifung, d.h. des Abfüllens in Barrique-Fässer. Bedeutend ist in Wieland auch die erneute verbreitung der Familienwein-Produktion. Wer kennt nicht solche Familien von der Weinstraße, wie die Familie Bajor, Blum, Bock, Gere, Polgár, Róth, tiffán, und so könnte man fortfahren. Sie sind alte Bekannte, da sie oft unter der Woche, aber meist an Feiertagen, in unseren Gläsern zu Gast sind mit ihren Säften. Neuesten Daten zufolge werden heutzutage übrigens auf 4.500 Hektar trauben angebaut. Dank der sonnigen Hänge des Wielander Berges und dem italienähnlichen mediterranen Klima füllen die einheimischen Weinbauer Rotweine von ausgezeichneter Qualität, mit Charakter ab.

After World War II, most of the Schwabs who made up the majority of the local population at the time were relocated, and Hungarians from the Felvidék (eastern part of Slovakia today) were moved to their homes. this resulted in a gradual decline of the well-established viticulture. to make things worse, mass production also began, and some of the wines that filled the bottles had little to do with the local grapes. Much has changed in the past few decades. Local wine-makers have seen an opportunity in tourism and have created special cellars to satisfy the needs of wine-tasting tourists. they have also implemented technological developments and have aimed at quality wine production. the villány–Siklós Wine Route, the first one in Hungary designed after the wine paths of Austria, Germany and France, comprised eight villages at the beginning. Nowadays, it winds through more than ten settlements. villány is a late-20th century success story. It shot to fame in the mid-1990s, and its name quickly became one with red wine production. the Barrique-technique, i.e. the fermentation of wine in fresh oak barrels, which had already been in use abroad, was applied here first time in Hungary, and then it caught on with other Hungarian wineproducers. villány has also played a significant role in re-popularizing wine-making as a family business. Familiar names include the Bajor, the Blum, the Bock, the Gere, the Polgár, the Róth, the tiffán and other families along the wine route. they are like old friends to us; their nectars often pay a friendly visit to our glasses on weekdays and especially during the holidays. According to recent data, the grape plantations in the region cover an area of 4,500 hectares today. Due to the sunny slopes of the villány Hill and the Mediterranean climate and soils that are similar to those found in Italy, local wine-producers pour characteristic, excellent quality wines into their bottles.

Az egyik legrégebbi, baranyai, kistelepülési római katolikus templom a villánykövesdieké. 1780-ban, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték föl. Az idelátogatók figyelmét ezzel együtt a borszentélyek kötik le inkább. A védett, háromszintes, közel hatvan présházat magába foglaló pincefalu a maga műfajában az ország egyik leglátványosabb műemlék-együttese. Az igazi borkatedrális azonban az 1754-ben, olasz templomépítő mesterek által megalkotott Batthyány pince. A barokk pinceépítészet hazánkban egyedülálló méretű és kidolgozottságú példája. Már a látvány lenyűgöző, ám ha valaki szeptember második felében jár erre, és szerencséjére itt éri az európai Bordalfesztivál hagyományos megnyitóját, arról is meggyőződhet, hogy az akusztika példátlan. valóban nagy élmény hallgatni a kórusokat, de csöndben, pár korty borral elgondolkodni is jó. S hogy milyen borok közül lehet választani? A világfajták, mint a cabernet franc, cabernet savignon, merlot, pinot noir, chardonnay, muscat ottonel, pinot blanc és szürkebarát mellett szóba jöhet még a bianka, a nektár és a néró. utóbbi antioxidáns tartalmának köszönhetőn az egészségmegőrzésben is fontos szereppel bír. A fehérborok közül a muskotály, a hárslevelű és a tramini elsősorban desszertborként közkedvelt a fogyasztók körében. érdekesség egyébként, hogy az egyik gazdának, Blum Jánosnak két szinten is volt présháza. egy merész ötlettől vezéreltetve a két szintet egy alagúttal összekötötte, így egész labirintust járhat nála végig az, akinek kedve van hozzá.

A villánykövesdi pincesor Die Wielandkövesder Weinkeller The line of wine cellars in Villánykövesd

152

eine der ältesten römisch-katholischen Kirchen in einer kleinen Siedlung von Branau ist die von Wielandkövesd. Sie wurde 1780 zu ehren der Heiligen Jungfrau Maria errichtet. Die Aufmerksamkeit des Besuchers wird gemeinsam damit wohl auf den Weinschrein gezogen. Das geschützte, drei ebenen hohe, über beinahe sechzig Presshäuser verfügende Weinkellerdorf ist in seiner Art eine der sehenswertesten Kombination von Baudenkmälern des Landes. Die wirkliche Weinkathedrale ist jedoch der 1754 von einem italienischen Kirchenbaumeister entworfene Batthyány-Keller. Die hiesigen barocken Kellerbauten sind Beispiele von einzigartiger Größe und Ausarbeitung. Schon der Anblick ist überwältigend und wenn jemand in der zweiten Septemberhälfte hierherkommt und das Glück hat, die traditionelle eröffnung des europäischen Weinfestivals zu erleben, dann kann er sich davon überzeugen, dass auch die Akustik einzigartig ist. es ist wirklich ein großes erlebnis den Chor zu hören oder auch in der Stille bei ein paar Schlucken Wein seinen Gedanken nachzuhängen. zwischen welchen Weinen kann man hier wohl wählen? Neben den allgemeinen Sorten, wie der Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot, Pinot Noir, Chardonnay, Muskat-Ottonel, Pinot Blanc und Grauer Mönch, können noch Namen erklingen wie Bianka, Med und Nero. Letztere spielen, dank ihres hohen Gehaltes an Antioxidantien, auch eine wichtige Rolle beim erhalt der Gesundheit. unter den Weißweinen sind der Muskatwein, der Lindenblütige und der traminer unter den Konsumenten insbesondere als Dessertweine allgemein beliebt. Bemerkenswert ist zudem, dass einer der Weinbauern, János Blum, auf zwei ebenen ein Presshaus hatte. von einer kühnen Idee geleitet sind die beiden ebenen durch einen tunnel verbunden, so kann hier, wer dazu Lust hat, durch ein ganzes Labyrinth laufen.

villánykövesd has one of the oldest Roman Catholic churches that can be found in the small settlements of Baranya. It was consecrated in 1780, in honor of the Blessed St Mary. visitors, however, are equally drawn to the wine shrines. this well-protected, three-storey village comprising nearly sixty cellars is one of the most spectacular memorial complexes in Hungary. the genuine wine cathedral, nonetheless, is the Batthány cellar. It was created by Italian church designing architects in 1754. It is a unique example of Baroque cellar construction in Hungary both as far as size and architectural detail are concerned. the sight that this building offers is amazing on its own, but if one happens to be visiting the cellar during the opening of the Wine Song Festival in late September, one can also have an idea of the excellent acoustics of the building. Listening to the choirs is a unique experience, but sinking into one’s thoughts over a glass of wine can be equally blessing. What are the wines on offer? In addition to the international varieties such as Cabernet Franc, Cabernet Savignon, Merlot, Pinot Noir, Chardonnay, Muscat Ottonel, Pinot Blanc or Szürkebarát (a kind of Pinot Gris), there is the Bianca, the Nectar and the Nero. the latter one has important health preserving effects due to the high level of antioxidant content. As for the white wines, Muskotály (Muscat Blanc), Hárslevelű (Lindenblättriger in German or Feuille de tilleul in French) and tramini (traminer) are primarily consumed as dessert wines. Interestingly, one of the wine-makers, János Blum used to own two wine-cellars at two different stories. Driven by a sudden idea, he had the two cellars connected by a tunnel. those who pay him a visit now can tour a whole labyrinth if they feel like it.

Aki egyszer már járt Palkonyán, a falu nevét az ország egyik legszebb, klasszicista stílusú körtemplomával kapcsolja össze. A technikatörténetileg is érdekes, archaikus faszerkezetű kupola és a különös, ugyancsak kupolában végződő torony jószerével a település minden pontjáról látható. 1816-ban a Batthyányiak építették. Megelőzően a közösség kegyúri segítség nélkül, mondhatni önerőből emelt magának egy kis kápolnát, az 1770es évek elején. Igen ám, de a jelző itt valóban nem túlzó. A település növekedésével a gyűszűnyi imaház tényleg képtelen volt betölteni hivatását. Batthyány János földbirtokos tehát új templomot építtetett; Juranics Antal pécsi kanonok szentelte föl, Szent erzsébet tiszteletére. A főoltár fölött függő hatalmas kép is erzsébetet ábrázolja, amint épp alamizsnát oszt. A festmény egyébiránt valószínűleg idősebb, mint az épület; alkotójáról nincsenek pontos információink. Kevés konkrét ismeretünk van az oltár fölötti kupola Szentháromság-ábrázolásáról, illetve a nagykupola betlehemi jelenetet ábrázoló freskójáról. tudjuk viszont, hogy a freskókat és az oltárképet is Gebauer ernő restaurálta, 1961-ben. ez volt az akkor már nagybeteg művész utolsó munkája. A község egyébiránt meglehetősen egységes képet mutat fésűs és soros elrendezésű, hagyományos szerkezetű házaival. ettől kissé eltérő, de ugyancsak harmonikus a nevezetes pincesor, amelyet a népi építészet emlékeként védett, ötvenhárom présház alkot, egymás fölött, több szinten. Bár első ránézésre egységesnek tűnik a kép, a XIX. század elején kialakult épületcsoport házai egymástól néhol igencsak eltérőek. Az egymással párhuzamosan futó tetők sora itt-ott, egy-egy keresztbe forduló épületnél megtörik, illetve akadnak pillérsoros tornácú házacskák is. A híres palkonyai templom Palkonyas berühmte Kirche

Der Name des Dorfes Palkonya ist verknüpft mit einem der schönsten im klassizistischen Stil gebauten Rundkirchen des Landes. Die auch technisch interessante, archaische Holzkuppel und der besondere, in der Kuppel endende turm, sind von jedem Punkt des Ortes aus zu sehen. Die Kirche wurde 1816 von den Batthyánys gebaut. zu Beginn der 1770er Jahre errichtete die Gemeinde für sich, vorausschreitend, ohne die Hilfe des Patrons, also aus eigener Kraft, eine kleine Kapelle. Diese Anmerkung ist hier wirklich nicht überflüssig. Mit dem Anwachsen des Dorfes, war das Bethaus nicht mehr fähig, seine Arbeit zu erfüllen. Der Landbesitzer János Batthyány baute deshalb eine neue Kirche; der Pécser Domherr Antal Juranics weihte sie zu ehren der Heiligen elisabeth. ein riesiges, über dem Hauptaltar hängendes Bild stellt die gerade Almosen verteilende Heilige elisabeth dar. Das Gemälde ist wahrscheinlich älter als das Gebäude; über den Schöpfer des Werkes ist nichts Genaues bekannt. es gibt wenig konkrete Informationen über die Darstellung der Dreifaltigkeit in der Kuppel über dem Altar bzw. über die eine Szene aus der Weihnachtsgeschichte darstellenden Fresken in der großen Kuppel. Bekannt ist hingegen, dass der Alter und die Fresken 1961 von ernő Gebauer restauriert wurden. Dies war die letzte Arbeit des damals bereits schwerkranken Künstlers. Die Gemeinde zeigt ein sehr einheitliches Bild mit seinen traditionell und ordentlich gebauten Häusern. ein bisschen davon abweichend, aber ebenfalls harmonisch, ist die namhafte als volksbaukunstdenkmal geschützte Weinkellerreihe, mit fünfzig Presshäusern auf mehreren ebenen. Auch wenn das Bild auf den ersten Blick einheitlich erscheint: Die aus der zeit des beginnenden 19. Jhs stammenden Häuser der Gebäudereihe sind an einigen Stellen sehr unterschiedlich. In die zueinander parallel verlaufende Dachreihe brechen hier und da ein oder zwei quer gestellte Gebäude hinein; es stehen auch Häuschen mit Pfeilerreihen dazwischen.

Anyone who has been to Palkonya will remember it for one of the most beautiful, Classicist style round churches in Hungary. the archaic wooden dome which is also of polytechnic interest and the tower also ending in a dome can practically be seen from any point of the village. the church was built in 1816 by the Batthyány family. Formerly, in the early-1770s, the community had erected a small chapel for themselves, without any help from their feudal lords. But ‘small’ is not enough to express how tiny the chapel was. As the village grew, the church could no longer fulfill its function. Seeing that, János Batthyány had a new church built for his people. It was consecrated by the Pécs Provost Antal Juranics, in honor of St elisabeth. the enormous painting hanging over the main altar also portrays elisabeth as she is giving out food to the poor. the picture, by the way, must be older than the building, but we have no exact information on the painter. Data are also scarce as regards the representation of the Holy trinity in the cupola over the high altar, as well as on the fresco that depicts the Nativity, in the great cupola. We do know, however, that the frescos and the altar painting were restored by ernő Gebauer, in 1961. this was the last work of the artist, who was already very ill. the village, by the way, is rather uniform in most areas and looks like a fine-toothed comb with the traditional houses organized in neat lines. the famous line of cellars is a bit different but also harmonious part of the settlement. It includes fifty-three cellars organized in three rows, one over the other. All of the cellars belong to the preserved heritage of folk architecture. Although they look uniform at first glance, the houses that have been standing together in a group since the early-1800s can be very different. the even line of the rooftops in parallel paths is broken here and there by cellars that face different ways, and there are also houses which have pillared patios.

Palkonya’s famous church

155

A barokk tornyú, gótikus szentélyű templomocska bolthajtásos mennyezetét eleink deszkával fedték, és régi, magyar mintájú, elsőrangú festményekkel díszítették. Később azonban a faanyagot nem kezelték megfelelően, ezért a fedés a rajta lévő festményekkel együtt elpusztult. Illetve mégsem egészen. A zsolnay Gyár ugyanis a végromlás előtt lemásoltatta, és termékeinek díszítésre fölhasználta a motívumokat. Így esett, hogy túrony templomának mennyezete a tányérunkra került… Ha már a község veszteségei szóba kerültek, essen szó arról is, hogy 1849-ben, jószerével még az indulás előtt, itt vesztettek csatát a Perczel Mór hívására gyülekező parasztok a császári seregekkel szemben. Hozzátartozik, hogy a csányoszróiakkal egyesülve kellett volna továbbhaladniuk Szalánta felé, de az egyesített erő is kevésnek bizonyult. A felkelés vezetője Kossa Dániel marócsai tanító volt. túrony ősrégi falu, már az Árpádok alatt szerepel okleveleinkben, turul néven. 1207-ben majd 1237-ben is visszaköszön a turul név, száz évvel később viszont már önálló plébániát jelez a jegyzék – ez mutatja a község fejlődését és jelentőségét. egyébként érdemes még régebbre visszamennünk az időben, ugyanis tárgyi, régészeti emlékek bizonyítják, hogy már az újkőkortól kezdve laktak itt emberek, úgymint a dunántúli vonaldíszes kerámia népei, majd a bronzkor mészbetétes kerámia népei. A rómaiak alatt fontos hadiút húzódott végig a településen. egy színes, kissé jézusi, bár eléggé valószínűtlen anekdota szerint a túronyi völgyben egyszer hatalmas szélvihar söpört végig. A falubeliek mármár veszni látták otthonaikat, amikor egy vándordiák arra került-fordult, és egyetlen kézmozdulatával csöndre intette az orkánerejű szelet. – De ki vagy te? – kérdezgették tőle a falusiak. – valaki, akivel egyszer jót tettetek, és akire mindig számíthattok – felelte a diák. De nem állta a szavát. Állítólag nem látták többé arrafelé.

In der kleinen heiligen Kirche, mit turm und im gotischen Stil erbaut, war die gewölbte Decke mit Holz verkleidet und mit ungarischen Mustern und herausragenden Malereien verziert. Früher wurde das Holz nicht angemessen behandelt und dadurch ist die verkleidung mit den sich darauf befindenden Malereien zerstört worden. Jedoch nicht ganz. Denn die zsolnay-Fabrik fertigte, bevor die verkleidung kaputt ging, eine Reproduktion an und benutzte die Motive zur verzierung seiner Produkte. So gelangte die Decke der túronyer Kirche auf unsere teller… Wo schon von den verlusten der Gemeinde die Rede ist, soll auch ein Wort über die folgende Begebenheit fallen, die 1849 stattfand: Die sich auf Aufruf Perczel Mórs versammelnden Bauern verloren im Angesicht der Heere des Kaisers eine Schlacht. Hinzuzufügen ist, dass sie in Richtung Szalánta hätten weiterziehen müssen, um sich mit den Csányoszróern zu vereinen, doch die vereinigte Kraft erwies sich ebenfalls als wenig. Der Anführer des Aufstandes, Dániel Kossa, war Lehrer in Marócsa. Das uralte Dorf túrony erscheint schon unter den Árpáden in den urkunden, unter dem Namen turul. Im Jahre 1207 und nochmals 1237 kam der Name turul zurück, hundert Jahre später vermerken die Aufzeichnungen bereits eine eigenständige Kirchengemeinde – dies verdeutlicht ihre entwicklung und Bedeutung. Übrigens lohnt es sich, in der zeit noch weiter zurückzugehen. Denn archäologische Funde beweisen, dass bereits mit dem Beginn der Neusteinzeit Menschen hier lebten. unter den Römern zog sich eine wichtige Heerstraße durch das Gebiet. einer farbenfrohen, ein wenig religiösen, jedoch unwahrscheinlichen Anekdote gemäß, fegte einmal ein heftiger Windsturm über das tal von túrony hinweg. Die Dorfbewohner sahen ihre Heime schon in Gefahr, als ein Wanderschüler daherkam und den orkanartigen Wind mit einer Handbewegung zur Ruhe brachte. „Wer bist du?”, – fragten ihn die Dorfbewohner. „Jemand, mit dem ihr einmal Gutes tun könnt und auf den ihr immer zählen könnt.”–, antwortete der Schüler. Doch er hat sein Wort nicht gehalten. Angeblich wurde er in der Gegend nie wieder gesehen.

the vaulted ceiling of the small church with a Baroque tower and a Gothic shrine used to be covered with wooden planks, and it was decorated with old, first-rate paintings of Hungarian motifs. Later, however, the wooden structure was neglected and the layer covering the wall was destroyed, together with the paintings. Well, not completely. the zsolnay Factory had all the motifs replicated before final decay and used them to decorate their products. And this is how the ceiling inside the church of túrony ended up painted on our plates… Speaking of the losses the village had to suffer… it was here that the peasants who had been summoned by Mór Perczel lost a battle against the emperor’s army in 1849, practically before departure. they were supposed to proceed towards Szalánta after joining up with the troops from Csányoszró but even their united forces proved weak. the peasant revolt was led by Dániel Kossa, a teacher from Marócsa. túrony is a very old village. Its first mention is in Arpadian charters, under the name turul. the name turul pops up here in a document from 1207 and then from 1237. A hundred years later, however, there is a mention of an independent parish, indicating that the village had developed and grown in significance. It is worth going back even further in history since there have been archeological findings unearthed here which suggest that people had been living in the area as early as the New Stone Age: they were the peoples of transdanubia who were using Linear Pottery culture, and the Bronze Age peoples who were using lime decorated pottery. In Roman times, an important military route ran through the village. According to a colorful little anecdote (which is a bit reminiscent of the ones about Jesus but highly improbable), once a terrible storm swept through the túrony valley. villagers feared they would lose their homes instantly when all of a sudden, a traveling student turned up and silenced the terrible wind with a move of his hand. “Who are you?”–the villagers asked him. “I am someone to whom you were nice once and on whom you can always count.”–the student replied. But he did not keep his word. they say he has not been seen in the village ever since.

156

elsősorban a néprajztudósok figyelmét vívta ki Szalánta a helybéliek népviseletével. Még 1970-ben is a lakosság közel háromnegyede volt délszláv. A lányok ünnepi ruházatához hozzá tartozott a rövid, térden felül érő szoknya, a hímzett ing, a díszes mellényke, a férfiakéhoz pedig a hímzett, fekete kordbársony viselet. Szalánta ma is látható templomának védőszentje Szent László, az épület alapozása 1795-ben kezdődött, és a munkálatok 1804-ben fejeződtek be. Szenteltvíztartója, mint nem egy baranyai településen, török mosdómedence. ez is jelzi, hogy a törökök nem csak martalócokat hagytak a faluban, hanem hosszabb-rövidebb időre maguk is megtelepedtek. valószínűleg ők használták a mosdómedencét, még ha nem is szakrális célra. Föllelhetni egy megmosolyogtató jelenetet a község történetében. Az 1729-es egyházi vizitáció során az egyházlátogatók viszonylag hamar megtalálták az iskolát, de, bár dologidő lett volna, egyetlen gyermeket sem sikerült föllelniük. Mint utóbb kiderült, azért nem, mert az iskolának még nem volt tanítója. és még egy derűre okot adó bejegyzés a vármegyei településeket számba vevő, 1938-as összefoglalóban: „Jellemző még a szellemi elmaradottság, mely elsősorban a hajlam hiányának, másodsorban pedig a nemtörődömségnek tudható be. ennek élő bizonysága az újságok olvasatlansága, a magyar nyelv elsajátítása iránti érzéketlenség. (...) végül felhozható a helytelen erkölcsi felfogás, mely szerint a horvát nép gyermekét már 12 éves korában kocsmába járatja azzal a gondolattal, hogy ott találja meg élete párját.” Figyeljék az évszámot. 1938. Kezdtünk már nagyon magyarok lenni. Olyan esztendők következtek, amelyek kevés derűre adtak okot.

In erster Linie waren es die volkskundewissenschaftler, die die Aufmerksamkeit für Szalánta mit seinen typisch-traditionellen Gewändern erreichten. Noch 1970 waren fast zwei Drittel der Bevölkerung hier Südslawen. zu den Festkleidern der Mädchen gehörten die kurzen, über dem Knie endenden Röcke aus festem Stoff, bestickte Blusen und verzierte Leibchen; die Männer trugen bestickte trachten aus schwarzem Samtstoff. Die Kirche von Szalánta ist heute noch zu sehen. Ihr Schutzheiliger ist der Heilige Ladislaus. 1795 begann man mit der Grundsteinlegung, 1804 wurden die Arbeiten beendet. Das Weihwasserbecken, wie sonst nirgendwo auf dem Gebiet Branaus, ist ein türkisches Waschbecken. Das zeigt, dass die türken nicht nur Räuber ins Dorf gelassen haben, sondern sich auch auf kurze oder lange zeit ansiedelten. Wahrscheinlich benutzten sie das Waschbecken, wenn auch noch nicht für sakrale zwecke. es gibt eine erheiternde Geschichte in der Gemeinde des Dorfes: Während einer kirchlichen visitation im Jahre 1729 fanden die kirchlichen Besucher relativ schnell die Schule, doch obwohl unterrichtszeit gewesen wäre, gelang es ihnen nicht, auch nur ein einziges Kind zu finden. Wie sich herausstellte, lag das daran, dass die Schule noch keinen Lehrer hatte. und noch ein zur Heiterkeit Anlass gebender eintrag, der in einem zusammenfassenden Bericht überdie Komitatssiedlungen aus dem Jahr 1938 auftaucht: „Charakteristisch ist die geistige zurückgebliebenheit, die einerseits der fehlenden Neigung, und die andererseits der Gleichgültigkeit zuzuschreiben ist. Lebende Belege dafür sind die unlesbarkeit der zeitungen und das fehlende Interesse bezüglich der Aneignung der ungarischen Sprache (...). zuletzt sind die unangemessenen moralischen Auffassungen anzuführen, denen gemäß die Kinder des kroatischen volks bereits im Alter von zwölf Jahren in die Kneipe geführt werden, um dort ihre Lebenspartner zu finden.” Man beachte die Jahreszahl: 1938. Wir haben schon begonnen, sehr ungarisch zu sein. es folgten Jahre, die weniger Anlass zur Heiterkeit gaben.

Szalánta primarily attracted the attention of ethnographers with its local folk costumes. even in 1970, nearly three-fourth of the population was Slavic. the formal wear of young women included a short skirt above the knees, an embroidered blouse and a richly decorated waistcoat. On formal occasions, men would wear black corduroy clothing with embroidery. the protecting saint of the Szalánta church is St Ladislaw. the foundation for the building was laid in 1795, and the construction work ended in 1804. the fact that, similarly to several other settlements in Baranya, the fonts were originally turkish washbasins is a strong indication of the fact that the turks did not only leave freebooters behind, but they themselves also settled in the village for a while. the washbasins were probably used by them, except not for sacral functions. there is a merry scene in the history of the village. During church visitation in 1729, the officers easily found their way to the village school, but to their greatest surprise – although it was school time – there was not one child to be seen inside the building. As it later turned out, it was because the school did not have a teacher yet. And here is another smile-raising entry from a report on the settlements in the comitatus, made in 1939: “typical of the region is intellectual backwardness, which is primarily due to a lack of willingness and secondarily to ignorance and neglect. A clear proof for that is the nonreading of newspapers and the insensitivity towards the acquisition of the Hungarian tongue. (…) Finally, the incorrect moral concept must be mentioned according to which Croatian people would take their children to the pub at the age of 12 so that they can find their partners for life there.” Consider the year. It was 1938. We were beginning to be “very Hungarian”. the events of the years to come did not raise many smiles.

159

A Pécs török alóli felszabadításáért harcoló költő-hadvezér, zrínyi Miklós csapata 1664 januárjában Pellérden szállt meg. Bár ezért a rangért nem egy helység küzd, valójában itt, ezen szép történelmű, hétszáz éves településen honosította meg az Itáliából bevándorolt Passardi János Magyarországon elsőként a selyemhernyó-tenyésztést. Az eperfa-csemetéket Olaszországból hozatta, és a selyem feldolgozására lassan gyárrá terebélyesedő manufaktúrát létesített. Az itt készült szövetek a korabeli krónikák szerint kiváló minőségűek voltak. III. Károly spanyol király koronázási palástját például Passardi szövödéjében készítették. A faluban működött továbbá az 1840-es években az első baranyai gőzmalom. A Brázay-család (az ő egykori kastélyuk részletét látjuk a képen) története bővelkedett kalandos fordulatokban. Brázay Kálmán élete pedig egyenesen regénybe illő. Kanyargós életútja Ausztriától kezdve Németországon, Belgiumon, Hollandián, Anglián át vezetett vissza szülőhazájába. Pellérd története több, nagy jelentőségű találkozást említ életéből, például Széchenyivel is megismerkedett Döblingben, de kétségtelenül William Lee vegyész tette rá a legnagyobb hatást, aki megismertette a sósborszesz előállításának titkaival. Hazatérése után Brázay saját receptet dolgozott ki, budapesti kis gyárában pedig megkezdte a termék iparszerű előállítását. Sósborszesze állítólag gyógyító hatású volt, Kossuth látásának javításában is szerepe lehetett, amint ezt egy, már torinóban kelt levél tanúsítja is. Nem tudjuk egész pontosan, hogy vajon miért, de 1887 februárjában megvásárolta a pellérdi uradalmat, melyet rövidesen mintagazdasággá fejlesztett. volt országgyűlési képviselő is, a parlamentben a honi ipar szószólójaként tartották nyilván. Nevéhez fűződik, bár áttételesen, a helybéli halastavak kialakítása. területének egy részét ugyanis bérbe adta a budapesti székhelyű Haltenyésztő és Halkereskedelmi Rt.-nek. Halála után zoltán fia vette át a gazdasági ügyek irányítását, de ő már korábban Budapestre távozott. Kálmán fia azonban Pellérden maradt, családjával a kastélyban élt, és részt vett az uradalom irányításában. A család későbbi története a belviszályoktól sem volt mentes, és az államosítás végképp szűk esztendőket hozott. De ma is élnek Brázayak Pellérden, és hírlik: közmegbecsülésnek örvendenek.

Das Heer, des für die Befreiung Pécs von den türken kämpfende Dichter-Heeresführeres Miklós zrínyi, besetzte im Januar 1664 Pellérd. Auch wenn kein Ort für diesen Rang kämpfte, war es in Wahrheit doch hier, in dieser 700 Jahre alten Gemeinde mit ihrer schönen Geschichte, wo der aus Italien eingewanderte Johann Passardi die erste Seidenraupenzüchtung ansiedelte. er brachte den Maulbeerbaumsetzling aus Italien mit und gründete die langsam im Fabrikumfang stattfindende Seidenaufbereitung. Das hier angefertigte tuch war Chroniken aus der zeit nach zu urteilen von ausgezeichneter Qualität. Der umhang beispielsweise, in dem der spanische König Karl III. gekrönt wurde, wurde in der Weberei von Passard angefertigt. Des Weiteren arbeitet im Dorf die erste Dampfmühle in Branau, aus dem Jahre 1840. Die Geschichte der Familie Brázay (teile ihres einstmaligen Schlosses sind auf dem Bild zu sehen) ist voller abenteuerlicher Wendungen. Das Leben von Kálmán Brázay würde geradewegs in einen Roman passen. Sein kurviger Lebensweg beginnt in Österreich und führt über Deutschland, Belgien, Holland und england zurück in das Haus seiner eltern. Die Geschichte Pellérds hebt mehrere große, bedeutende treffen seines Lebens hervor, z.B. lernte er Széchenyi in Döblingen kennen, aber zweifellos hatte der Chemiker William Lee den größten einfluss auf ihn, der die Geheimnisse der Herstellung des Franzbranntweins ergründete. Nach seiner Heimkehr erarbeitete er eigene Rezepturen und begann in seiner kleinen Budapester Fabrik mit der industriellen Herstellung der Produkte. Man sagte, Franzbranntwein habe eine heilende Wirkung und er könnte für Kossuth bei der verbesserung seiner Sehfähigkeit eine Rolle gespielt haben, so bezeugt es ein in turin datierter Brief. Man weiß nicht genau, warum, doch im Februar 1887 kaufte er das Pellérder Gut, das sich schnell zu einer Musterwirtschaft entwickelte. er war auch Parlamentsabgeordneter, dort wurde er als Fürsprecher der heimischen Industrie geführt. Mit seinem Namen wird auch – wenn auch nur im übertragenen Sinne – die errichtung der hiesigen Fischteiche verbunden. einen teil seines Grundstücks verpachtete er nämlich der Fischzüchter und Fischhandels AG, die ihren Sitz in Budapest hatte. Nach seinem tod übernahm sein Sohn zoltán die Leitung der Wirtschaftsangelegenheiten; aber er ist schon früher nach Budapest gegangen. Sein Sohn Kálmán blieb jedoch in Pellérd, lebte mit seiner Familie im Schloss und beteiligte sich an der Leitung des Gutes. Die weitere Geschichte der Familie war nicht frei von inneren Streitigkeiten, und die verstaatlichung brachte magere Jahre. Doch auch heute leben noch Brázays in Pellérd, es heißt, sie erfreuen sich allgemeiner Beliebtheit.

In January 1664, the troops of the poet and army general Miklós zrínyi, who fought for the liberation of Pécs from Ottoman Rule, spent one night in Pellérd. Although several places are in for the title hunt, it was also here, in this 700-year-old settlement with a nice and long history that János Passardi, an immigrant from Italy, domesticated sericulture for the first time in Hungary. He brought mulberry saplings from Italy and established a manufactory which later grew into a factory for the production of silk. According to contemporary chronicles, the raw silk that was made here was of excellent quality. the coronation gown of the Spanish king Charles III, for instance, was also made in Passardi’s weavery. the first steam mill in Baranya also operated here in the village, in the 1840s. the history of the Brázay family (part of their quondam castle can be seen in the photo) abounded in adventurous turns and twists. especially Kálmán Brázay’s life was like the plot of a novel. His life was a journey through Austria, Germany, Belgium, Holland and england, and finally back to his homeland. the history of Pellérd recounts many of his great encounters. Brázay met Széchenyi in Döbling, for instance. the greatest impression, however, was made on him by the chemist William Lee, who acquainted Brázay with the secrets of rubbing alcohol production. On returning home, Brázay developed his own recipe, and began the industrial manufacturing of the product in his small Budapest-based factory. His rubbing alcohol was said to have healing power; it even helped to improve Kossuth’s sight – as attested by a letter that the great politician had written in torino. We do not know exactly why but in February 1887, Brázay purchased the Pellérd Manor, which he developed into a ‘best practice’ farm. He also worked as a parliamentary representative. In that function, he was known as the propagator of domestic industry. the local fishing lakes, even if indirectly, are also interconnected with Brázay’s name. He had leased part of his estate to the Budapest-based Fish Breeding and Fish Distributing Company, and they created the lakes. After his death, the management was taken over by his son, zoltán, who was already living in Budapest at the time. Brázay’s other son, Kálmán, however, had stayed in Pellérd, living in the castle with his family. He took an active role in the management of the manor. the later history of the Brázays was not devoid of family conflicts. Finally, when the Communists nationalized the land, really bad times came for the manor. Nevertheless, there are still some Brázays living in Pellérd, and they are said to have good public respect.

161

Görcsöny története során kétszer volt város, és vélhetőleg jó sokáig kell várnunk, amíg a magyar igazságszám szerinti harmadik alkalom is elkövetkezik. először a török emelte magasabb rangra, majd a reformkorban kapott mezővárosi címet. Időközben volt unitárius püspöki székhely is. A falu központjában a legnagyobb, máig ható változást a jezsuiták okozták, akik a birtokot 1702-ben vásárolták meg. téglagyárat hívtak életre, és rendházat építettek – a későbbi kastély alapjait ez az építmény jelentette. Körülötte harminchektáros díszkertet alakítottak ki; a mai park alapjait is megvetették. Az épület nyaralóul szolgált, ahol a pécsi rendház tagjai pihenték ki a tanév fáradalmait. Az 1700-as évek derekán rektorként ide járt Faludi Ferenc is. Az ismert hitszónok a XvIII. század magyar irodalmának legfőbb alakja volt. egyes források szerint itt írta az első magyar szonettet, A pipárúl címmel. Műfordítóként gyakran talált olyan szavakra, amelyeknek nem volt magyar megfelelője. évtizedekkel a nyelvújítás előtt tehát új kifejezéseket alkotott. Nevezetes találmánya volt például a zsebóra, a napirend vagy a nyelvbotlás. Görcsöny war im Laufe seiner Geschichte zweimal Stadt, und man wird wahrscheinlich lange warten müssen, bis der ungarischen Gerechtigkeitszahl gemäß, die dritte Gelegenheit folgen wird. zum ersten Mal erhoben die türken den Ort zu höherem Rang, dann bekam sie in der Reformationszeit den titel Landstadt. zeitweise war sie auch unitarischer Bischofssitz. Die größte, bis heute wirksame veränderung im zentrum des Dorfes verursachten die Jesuiten, die den Besitz 1702 kauften. Sie gründeten eine ziegelfabrik und bauten ein Ordenshaus – dieses Bauwerk bildete die Basis für das spätere Schloss. Drumherum wurde ein 30 Hektar großer ziergarten errichtet, der das Fundament für den heutigen Park legte. Das Gebäude diente als Sommerhaus, wo die Mitglieder des Pécser Ordenshauses sich von den Mühen des Lehrjahres erholen konnten. In der Mitte des 18. Jahrhunderts kam Ferenc Faludi als Rektor hierher. Der bekannte Prediger war im 18. Jahrhundert die zentrale literarische Persönlichkeit. Gemäß einer Quelle schrieb er hier das erste ungarische Sonett mit dem titel Über die Pfeife. Als (Kunst)übersetzer fand er oft Wörter, für die es keine ungarische entsprechung gab. Jahrzehnte vor der Spracherneuerung erschuf er deshalb neue Ausdrücke. eine bemerkenswerte erfindung war beispielsweise die taschenuhr (zsebóra), die tagesordnung (napirend) oder der versprecher (nyelvbotlás). Görcsöny has received a town status twice in history, and it will certainly take long years before it happens again for the third time – like the Hungarian sense of fairness would demand. the settlement was first elevated to a higher rank by the turks, then, in the Reform era, it received a farming town status. In the meantime, it had also functioned as the unitarian Bishop’s headquarters. the greatest change that the village center ever saw came when the manor was purchased by the Jesuit Order in 1702. they built a brick factory on the land, and also a monastery. the latter one also served as the basis for the later castle. Around the monastery, the Jesuits established an ornamental garden covering an area of 33 hectares, and with this, they laid the foundations for today’s park. the building was used as a holiday home where members of the Pécs monastery could relax after a hard semester’s work. Being Rector of the monastery, Ferenc Faludi often frequented the place in the mid-1700s. the renowned religious orator was also a key figure in 18th century Hungarian literature. According to certain sources, he wrote the first Hungarian sonnet in Görcsöny, with the title On a pipe. As a translator of literature, he often coined new words in the Hungarian language when his search for an appropriate equivalent failed. He was forced to create new expressions decades before the great language reform. Among his notable innovations are e.g. zsebóra (‘pocket watch’), napirend (‘schedule’) and nyelvbotlás (‘a slip of the tongue’).

162

Az 1901-es, úgynevezett Pécs-vidéki hadgyakorlat idején Ferenc József a trónörökös Ferenc Ferdinánddal és teljes kíséretével a görcsönyi kastélyban lakott. Addigra ugyanis udvarházzá bővült a korábbi, rendi épület. tulajdonosa Benyovszky Móric volt. Halála után a birtokrészt kisebbik fia, Rudolf örökölte, aki a múlt század 30-as éveiben, a néplegenda szerint valamiféle angol hölgy iránt érzett szerelme zálogául windsori stílusban formálta át a kastélyt. Az épület a mai napig e stílus jegyeit viseli, várra emlékeztető megjelenésével. A szerelmi legenda – ha igaz volt is – sosem teljesedett be. Rudolf, ez a jámbor, jó szándékú művészember (festő volt ugyanis) koldusszegényen, agglegényként halt meg Nagylégen, 1955-ben. A kastély az évtizedek alatt komoly hányattatásoknak volt kitéve, az idő előrehaladtával falai között működött üdülő, iskola, kultúrház, mozi, raktár, csirkekeltető. Ma időskorúak otthona található benne, parkja pedig, illetve az tizenhét hektár, amit sikerült megmenteni belőle, kísérővel látogatható. A mai templomot – miután az Árpád-korabeli végromlásba dőlt – 1805-ben kezdte el építeni „kőből és fohászból” a település akkor földesura, Mihalovich József, királyi tanácsos. éppen kétszáz esztendeje, december 8-án szentelték föl. Méretei impozánsak, legfőbb nevezetességeinek egyike mégis egy gyönyörű, törökkori emlékünk, egy kis mosdómedence. Ma szenteltvíztartóként szolgál. A templom komoly értéke még a míves keresztelő kút, Gebauer ernő szép freskója, az észak-itáliai Re kegyképének másolata, sőt, maga az orgona is. Az egyik legrégibb, ilyen típusú, még működő hangszer az országban. 1840 óta szolgálja a görcsönyi híveket.

1901, in der sogenannten Pécser truppenübungszeit, lebte Franz Josef mit seinem thronfolger Ferdinand und der gesamten Begleitschaft im Görcsönyer Schloss. Das frühere Ordenshaus war inzwischen zu einem Gutshaus erweitert worden. Der Besitzer war Moritz Benjowsky. Nach seinem tod vererbte er diesen teil seines Besitzes an seinen jüngeren Sohn Rudolf, der der volkslegende nach in den 30er Jahren des letzten Jahrhunderts wegen seiner Liebe zu einer englischen Dame das Schloss im Windsor Stil umgestaltete. Das Gebäude trägt diese Stilprägung bis heute, mit einem, an eine Burg erinnernden, erscheinungsbild. Die Liebe – so die Legende wahr war – hat sich nie erfüllt. Rudolf, dieser fromme Künstlermensch (er war Maler) starb 1955 als bettelarmer Junggeselle in Nagylég. Das Schloss war im verlauf der Jahrzehnte ernsten Irrfahrten ausgesetzt. Im verlauf der zeitenbefand sich in diesen Mauern ein Ferienheim, eine Schule, ein Kulturhaus, ein Kino, ein Lager und Legebatterien. Heute befindet sich im Schloss ein Altersheim, der Park bzw. die zwölf Hektar, die man davon retten konnte, kann mit Führung besucht werden. Der damalige Gutsherr, József Mihalovich, war königlicher Ratsherr und begann 1805 die heutige Kirche – nachdem die aus der zeit der Árpáden verfallen war – „aus Stein und Gebet” zu bauen. Genau vor 200 Jahren, am 8. Dezember, wurde sie eingeweiht. Die Ausmaße sind imposant. Dennoch ist eine der größten Sehenswürdigkeiten ein wunderschönes Denkmal aus der türkenzeit – ein kleines Waschbecken. Heute dient es als Weihwasserbecken. Besonders wertvoll ist zudem das verzierte taufbecken, ernő Gebauers schönes Fresko, die Replik des norditalienischen Re Gnadenbildes, und die Orgel selbst. Sie ist das älteste, noch funktionierende Instrument diesen typs in ungarn. Seit 1840 dient sie den Görcsönyer Gläubigen.

In 1901, during the so-called ‘around-Pécs military exercise’, emperor Franz Joseph and his escort were staying in the Görcsöny Castle, accompanied by Franz Ferdinand, heir to the throne. By then, the quondam monastery had been extended into a mansion, which was owned by Móric Benyovszky at the time. After his death, the mansion went into the hands of his son, Rudolf. Legend holds that Rudolf, as a seal of his love for an english lady, converted the building in the Windsor Style in the 1930s. today’s castle with its fort-like appearance is still characterized by that style. Rudolf ’s love, by the way, – if there was a love at all – was never fulfilled. the modest, well-meaning artist (he was a painter) died as a poor, lonely bachelor in Nagylég, in 1955. In the next few decades, the castle had a rough go of it. It was used for various functions over the years: it has housed a holiday home, a school, a cultural culture, a movie theater, a storehouse and even a chicken brooder. today it is used as a home for elderly people. the surrounding park – or the 17-hectare area which has been saved of it – can be visited with a guard. the building of today’s church started in 1805, with the use of “stones and prayers”, after the final decay of its Arpadian predecessor. Construction work was commissioned by the then landlord József Mihalovich, Royal Counselor. It was consecrated on December 8th, exactly 200 years ago. Despite the grandiosity of the building, one of the most renowned sights of the church is a beautiful memorial from turkish times, a small washbasin, which is used as a font today. Further treasures of the church include a fine baptismal font, a beautiful fresco by ernő Gebauer, a replica of the famous painting in the pilgrimage church of the village of Re, northern Italy, and the organ itself. the organ which is still in operation is one of the oldest musical instruments of its kind in Hungary. It has been serving the Görcsöny congregation since 1840.

165

A történész Pesty Frigyes XIX. század közepén tett látogatása során Ócsád vár-dűlő nevű részén egy valóságos vár nyomait fedezte föl. túl sok ideje nem volt a vizsgálódásra, így régészettudományi alaposságról nem lehetett szó, de megállapította, hogy az árok még látható, és a romokból is maradt hátra kő és vas. Mindebből ma már semmi sincsen, természetesen, de megmaradt a hangulatos falu, magántőkéből az utóbbi években látványosan fölfejlesztett tógazdaságával és az ahhoz kapcsolódó vendéglátással, igényes szálláslehetőséggel, a szobákban kívülről fűtött szemes kemencékkel. Ócsárd régi településünk egyébként, 1247-ben már olvassuk a nevét egy írásos emlékben. Az 1550-as évek elején két malom is működött a patak mentén. A török alatt nem, de a fosztogatások idején elnéptelenedett. Az újranépesítés után indult újra fejlődésnek. A falu szülötte Dénes Gizella írónő. Legismertebb művéből, a Csodálatos fazekas című, zsolnay vilmosról szóló regényéből pár esztendővel ezelőtt forgattak filmet. Horgászparadicsom Ócsárdon Fischerparadies in Ócsárd Fishermen’s paradise in Ócsárd

166

Der Historiker Frigyes Pesty entdeckte in der Mitte des 19. Jahrhunderts während eines Besuchs in Ócsárd, im Ortsteil vár-dűlő, Spuren, die vermutlich auf eine ehemalige Burg hindeuteten. er hatte nicht viel zeit für die untersuchung, somit konnte man nicht von archäologischer Genauigkeit sprechen, doch er stellte fest, dass der Graben noch sichtbar war und sich in den trümmern Stein und eisen befanden. von beidem ist heute natürlich nichts mehr da, geblieben ist das stimmungsvolle Dorf mit einer in den letzten Jahren aus eigenen Mitteln sehenswert weiter entwickelten Seewirtschaft und damit verbundener Gastronomie, anspruchsvollen Hotels und Pensionen, mit zimmern, die über von außen beheizbare Augenöfen verfügen. Ócsárd ist übrigens eine alte Siedlung, bereits 1247 ist der Name in einer schriftlichen Aufzeichnung zu lesen. Anfang der 1550er Jahre arbeiteten den Fluss entlang auch zwei Mühlen. unter den türken lebten noch Menschen hier, doch in der zeit der Plünderungen war der Ort entvölkert. Nach der Wiederbesiedlung ging es auch mit der entwicklung wieder voran. Die Schriftstellerin Gizella Dénes wurde in diesem Dorf geboren. Ihr bekanntestes, von vilmos zsolnay handelndes Werk mit dem titel Der wunderbare Töpfer wurde vor einigen Jahren verfilmt.

During his visit to Ócsárd in the mid-1800s, the historian Frigyes Pesty discovered traces of a fortification in a part of the town which is today called vár-dűlő. He did not have time to carry out a thorough archeological research but he did note that the moat was still identifiable and that ruins of stone and iron structures could be found on the site. Nothing of that remains today, of course, but the ambient little village is still there to see. Lake farming, financed from private capital, has been spectacularly upgraded in the village recently. the catering facilities are also excellent – with free accommodation and with rooms that are heated with so-called ‘ovens with eyes’, from outside. Ócsárd, by the way, is an old settlement. Its first mention is in a document from 1247. In the early 1500s, there were two watermills used on the stream. the village was not deserted during Ottoman Rule but it did become depopulated as a result of the looting that followed. New development began after the re-settling of the population. the writer Gizella Dénes was also born in the village. Her most famous book about vilmos zsolnay, entitled The amazing potter was made into a film a few years ago.

Bólyban, a temető látványos kápolnájával, bejáratával szemben tágas, világos borház fogad: a Róth pincészet. Az épület az egykori Szibert-pince fölött áll. valaha innen vásárolta a bort a Littke-féle pezsgőgyár, az ünnepi italok császári és királyi szállítója. A legtöbbet Róth László tudná mondani róluk. épp eleget kutatott utánuk, meg aztán igyekezett is összeszedni mindent, hogy a korábbi pusztulásból kimenekítse a pincét. Sikerült is neki, bár a végeredményt már nem élhette meg: 1998 januárjában, egy borászbaleset következtében hunyt el. A település régóta lakott, voltaképpen csak a török alatt néptelenedett el. A német telepesek Mária terézia kezdeményezésére eresztettek itt gyökeret, és bár a második világháború utáni évek innen is sokakat gyökerestül téptek ki, azért jó pár család maradhatott. Ők szokásaikban, viseletükben, ünnepeikben és nyelvük beszélt és énekelt formájában következetesen ápolják még hagyományaikat. A terület előbb a Batthyányiaké volt, majd 1945-ig a hercegi Montenuovo családé. Ők alakították a település arcát, irányították az európában is újdonságnak számító módszerek bevezetésével a gazdaságot. 1770-ben már svájci tehenészetet létesítettek, az évszázad végén pedig, a környező pusztákon nagyüzemi gazdálkodást vezettek be. Bóly nevezetessége sok egyéb mellett a későbarokk templom (1746), és az ugyancsak barokk stílusú Bálint kápolna (1771). utóbbi különös furcsasága, hogy ez az egyetlen Szent Bálintnak szentelt kápolna vagy templom az országban. A Kálvária domb stációi 1843-ból valók. Nem épített, de nagyon fontos szellemi és tárgyi örökség az, amit tárnoki Csaba ápol: a családi mézeskalács-műhelyt még ükapja alapította 1882-ben.

168

Gegenüber dem eingang der sehenswerten Friedhofskapelle in Bóly lockt ein geräumiges, helles Weinhaus: der Roth-Weinkeller. Das Gebäude steht über dem früheren Szibert-Keller. einstmals kaufte die Littke-Sektfabrik hier Wein, der Getränkelieferant für Festlichkeiten der K.u.k. László Róth könnte viel darüber erzählen. er forschte viel darüber und versuchte danach, alles zusammenzusetzen, um den Keller aus seiner früheren zerstörung zu retten. es gelang ihm auch, obwohl er das endergebnis nicht mehr erlebte: Im Januar 1998 starb er in der Folge eines Winzerunfalls. Das Gebiet ist seit langem bewohnt, nur während der türkenzeit war es entvölkert. Die deutschen Siedler, die auf die Initiative Maria theresias hin herkamen, schlugen hier Wurzeln, und obwohl viele in den Jahren nach dem zweiten Weltkrieg vertrieben wurden, konnten doch einige Familien bleiben. Mit ihren Bräuchen, ihrem verhalten und ihren Festen, ihrer Sprache – in gesprochener und gesungener Form – pflegen sie konsequent ihre tradition. vorher war es das Gebiet der Batthyánys, dann bis 1954 das der Herzogfamilie Montenuovo. Sie formten das Gesicht der Siedlung und lenkten die Wirtschaft mit der einführung von Methoden, die in europa als Neuheiten galten. 1770 wurde eine Schweizer Milchwirtschaft errichtet, am ende des Jahrhunderts sogar eine großbetriebliche Landwirtschaft in der umliegenden Pusta eingeleitet. Die Sehenswürdigkeit von Bóly ist, neben vielen weiteren Dingen, die spätbarocke Kirche (1746) und die im gleichen Stil gebaute Bálint-Kapelle. Die Besonderheit der Letzteren ist, dass dies die einzige dem Heiligen Bálint geweihte Kapelle oder Kirche im ganzen Land ist. Die Stationen des Golgota-Hügels stammen aus dem Jahre 1843. ein nicht gebautes, aber sehr wichtiges geistiges und materielles erbe ist das, was Csaba tárnoki pflegt: die Honigkuchen-Werkstatt der Familie – sein ururgroßvater hatte sie 1882 gegründet.

Across from the entrance to the splendid chapel in the cemetery of Bóly, there is a spacious and bright wine-house called the Róth Wine Cellar. the building is situated over the quondam Szibert Cellar, which used to provide wine for the Littke Champagne Factory, the royal and imperial supplier of formal drinks. the late László Róth could speak at length about the Sziberts since he did a lot of research on them. He also did his best to save the cellar from the predicament it had previously been in. Although he completed this mission, he did not live to see the result; in January 1998, he died in a wine-cellar accident. the settlement has been inhabited for a long-long time; it was only depopulated under Ottoman Rule. German settlers arrived on Maria theresa’s invitation, and although a lot of people were uprooted in the years following World War II, some families were allowed to stay. the Schwabs are steadfast in preserving their culture, their traditions, holidays, clothing, and their language both in its spoken and in its sung form. the area first belonged to the Batthyány family, and then, until 1945, to the ducal Montenuevo family. the image of the village was mostly shaped by the latter family. the Montenuevos were highly professional managers of the local farms. they introduced technologies that were new even on a european scale. they established a Swiss-type dairy farm as early as 1770. Finally, they introduced large-scale farming at the end of the century. Further famous sights of Bóly include, amongst others, the lateBaroque church from 1746 and the Baroque style St valentine Chapel from 1771. the peculiarity of the latter temple is that it is the only chapel or church in Hungary which was consecrated in honor of St valentine. the Stations of the Cross on Calvary Hill date from 1843. Another note-worthy fact is Csaba tárnoki’s intellectual and material heritage: the family-run honey cake workshop was established by his great-grandfather in 1882.

Szerény római kori emlékekkel, gazdag nemzetiségi hagyományokkal, országosan ismert textilfestő technikával büszkélkedhet Nagynyárád. I. István idejében királyi birtok volt, és bár I. László a bátai bencés apátságnak adományozta a falut, az később (helytelen történelmi tudatunk szerint) ismét visszaszállt a királyi házra. Királyaink azonban mintha csak szabadulni akartak volna tőle: II. endre Bertalan pécsi püspök tulajdonába helyezte át. Illetve… Ma úgy gondoljuk, hogy II. endre oklevele, amellyel úgy rendelkezett, hogy a királyi madarászok és pecérek (azok az emberek, akik a vadászkutyákat idomítják) Nyárád nevű földjét Bertalannak adja, hamis volt. A bátai apát el is panaszolta a pápának, hogy Nyárád nevű mezővárosát a püspök hat faluval együtt elfoglalta. A számadások, számbavételek, összeírások jelentőségét csak a kíváncsi utókor becsüli meg igazán. Az 1332 és ’35 között készült pápai tizedlajstromból tudjuk például, hogy Nyárád önálló plébániával rendelkezik. A település életének következő stációja a török. Mindvégig lakott település volt, hogy aztán a felszabadításkor elnéptelenedjék. Hosszú ideig nem is költözött vissza a lakosság, csak Rákóczi után, az 1710-es évek második felében érkeztek ide szerbek. A mészárlások után még életben maradt őslakosságból visszaszivárgók aránya hozzájuk képest minimális volt. A szerbeket még azokban az évtizedekben követték a főképpen Fulda környékéről érkező német telepesek. Nagynyárád mai temploma éppúgy Mária terézia idején épült, mint oly sok más baranyai falu temploma. Az ittenit Boldogságos Szűz Mária Szent Neve tiszteletére 1762-ben szentelték fel. A községben nagy gonddal ápolják a német hagyományokat: táncegyüttes és énekkar működik. Idegenforgalmi szempontból is jelentős a még ma is működő kékfestő műhely, ahol minden munkafázis megtekinthető. Az európai textilipar gyakran panaszkodik az utóbbi évtizedek kínai dominanciájára. Aki veszi a fáradtságot, és megtekinti a műhelyt, tapasztalni fogja, hogy azért ez nem olyan könnyen átvehető mesterség…

Nagynyárád kann stolz sein auf einige wenige Artefakten aus der Römerzeit, reiche nationale traditionen und eine landesweit bekannten textilfärbetechnik. In der zeit von Stefan I. war es königliches Gebiet und obwohl László I. das Dorf der Benediktiner-Abtei in Báta stiftete, gelangte es später (gemäß falscher geschichtlicher tatsachen) zum Königshaus zurück. Der König schien sich indes eher davon befreien zu wollen: er gab es in den Besitz des Pécser Bischofs Bertalan endre II. Oder eben nicht. Heute glaubt man, dass die urkunde, mit der endre II. anordnet, den Landbesitz, mit dem Namen Nyárad (der königlichen vogelfänger und Jägermeister) an Bertalan zu schenken, eine Fälschung sei. Der Abt in Báta klagte auch beim Papst, dass die Landstadt namens Nyárád, einschließlich sechs dazugehörenderer Dörfer, vom Bischof okkupiert wurde. Abrechnungen, Bestandsaufnahmen und Registrierungen werden nur von der neugierigen Nachwelt wirklich gewürdigt. Durch das zwischen 1332 und 1335 angefertigte päpstliche zehntelregister weiß man beispielsweise, dass Nyárád eine eigenständige Plebania unterhält. Die nächste Station in der Geschichte der Gemeinde sind die türken. Bis zum Schluss war es bewohntes Gebiet, das dann nach der Befreiung entvölkert wurde. eine lange zeit kehrte die Bevölkerung nicht zurück, erst nach Rákóczi, in der zweiten Hälfte der 1710-er Jahre kamen die Serben. Der Rückzug der nach dem Gemetzel noch am Leben gebliebenen ureinwohner war im verhältnis minimal. Die Serben folgten noch in diesen Jahrzehnten den hauptsächlich aus der Gegend um Fulda kommenden deutschen Siedlern. Die heutige Kirche von Nagynyárád wurde ebenso in der zeit Maria theresias gebaut, wie damals viele Dorfkirchen in Branau. Die hiesige wurde 1762 zu ehren der Heiligen Jungfrau Maria geweiht. In der Gemeinde pflegt man die deutschen Bräuche sorgsam: Man betreibt tanzversammlungen und einen Chor. unter Fremdenverkehrsgesichtspunkten ist auch die heute noch in Betrieb befindliche Blaumaler-Werkstatt bedeutend, wo jede Arbeitsphase beobachtet werden kann. Die europäische textilindustrie beschwert sich in den letzten Jahrzehnten oft über die Dominanz Chinas. Wer sich die Mühe macht und die Werkstatt besucht, der wird erfahren, dass dies kein leicht zu erlernendes Handwerk ist.

Nagynyárád boasts modest Roman artifacts, a rich repertoire of ethnic traditions, and a nationally renowned textile dying technique. During King Stephen I’s reign, the place was a royal estate, and although King Ladislaw I donated the village to the Benedictine Order based in Báta, it later went back into the hands of the royal house. the kings, however, seemed to not want to have it: King Andrew II handed it over to Bishop Bartholomew of Pécs. Or he did not. today it is thought that Andrew II’s charter in which the king appoints Bartholomew owner of Nyárád (which, by the way, was a plot of land used by royal fowlers and veneurs) is a forgery. the Abbot of Báta went as far as the Pope to make a complaint that the bishop had seized his farming town Nyárád together with another six of his villages. the significance of audits, reports and surveys is only truly appreciated by posterity. We have data, for example, from a Papal tithe register made between 1332 and 1335 that Nyárád at the time had its own parish. the next stage in the life of the village was Ottoman Rule. the settlement remained inhabited – only to be depopulated during liberation from the turks. the people did not move back to the village for a very long time. It was only after Rákóczi, around 1715 that Serbian settlers arrived. the number of the natives who survived the massacres and later did venture back to their village was minimal compared to the newly settling Serbs. the Serbs were soon followed by German settlers arriving from the area around Fulda. Similarly to other churches in Baranya, today’s church in Nagynyárád was built under the reign of Maria theresa. It was consecrated in 1762, in honor if the Holy Name of the Blessed St Mary. German traditions are highly respected in the village: the village operates a dance club and a choir. In addition to its obvious cultural value, the indigo dye workshop is also a significant touristic sight. the workshop is still in operation and visitors can attend every single working phase. european textile industry has been complaining a lot about Chinese market dominance lately. those who take the effort to visit the workshop will understand that this craft is not easy to learn and adapt.

171

Áradáskor annyi hal gyűlt össze a mohácsi síkságon, hogy az emberek kézzel fogták, kosarakba gyűjtötték az egyébként sem ritka csemegét. Azt gondolnánk, ez is a lehetett volna világába tartozik, pedig igaz, bár tényleg nehéz elképzelni, hogy valaha külön mesterség volt például a vizafogó. ez a tokhalféle jószerével eltűnt a Dunából. Úgy három évtizede újra horogra akadt itt egy viza, senki sem tudta, mit kéne vele tenni, a rossz nyelvek szerint még parlamenti interpelláció tárgyát is képezte, ám mire a politikusoknak eszébe jutott, hogy vissza is lehetne engedni tán, addigra elpusztult. Mohácshoz persze inkább a nemzeti tragédiát társítja az emlékezet. Hinnénk, hogy 1526. augusztus 29-e után a város elnéptelenedett, pedig nem. épphogy a felszabadulás után kényszerítette a lakosságot a város elhagyására Lotharingiai Károly, nehogy a törökök, akik megkísérelték újra visszafoglalni Baranyát, megvethessék lábukat a városban. A megsemmisítő sorscsapás máskülönben II. Szulejmán csapataival érkezett. A rendi küzdelmek következtében a magyar sereg még a nagyúri bandériumoknak is csak egy részét jelentette. Szapolyai János például távol maradt, és lábához tett fegyverrel várta a végkifejletet. A csata nagyon rövid ideig, úgy másfél óráig tartott. Ha ma megállunk a Csele patak partján, nehéz elképzelnünk, hogy veszhetett bele a menekülő II. Lajos. valószínűleg az áradás miatt mocsarassá vált terep lett a veszte. Így hát az idealisztikus kép, amelyet Székely Bertalan festett a magyar király föltalálásáról, gondolatainkban sokkal inkább sárral szennyezett. Az egyszerű kis halászfalut még villa Mohach-ként 1093-ban említi először oklevél. Nagyobb arányú fejlődését a XIX. század hozta meg, és tette semmissé is. A gőzhajózás és a kereskedelem térhódításával földuzzadt a lakosság, 1869-ben már 12140-en laktak itt. Pécsett is csak kétszer ennyien. Azóta alaposan eltolódott ez az arány… tudniillik a dél felé irányuló kereskedelem jelentősége idővel megcsappant, és a vasút a XX. században jelentős részben átvette a hajóvontatás és a szállítás szerepét. Műemléke alig van a városnak, látogatottságát sokkal inkább a busójárásnak köszönheti. ez a karnevál-szerű, vidám mulattság a telet és a farsangot is búcsúztatja egyben. A fölvonuláson a birkabundás, maskarás busók fölvezetik a középkori ágyút, hangosakat durrogtatnak, sötétedéskor a főtéren nagy tüzet raknak, és szalmabábu képében elégetik a telet. Während der Überschwemmung sammelte sich soviel Fisch in der ebene von Mohatsch, dass die Menschen sie mit den Händen griffen und die ansonsten auch nicht rare Delikatesse in Körben sammelten. Man könnte denken, dies gehöre auch in die Welt des „es könnte so passiert Seins”, es ist jedoch wahr, wenn auch schwer vorstellbar, dass irgendwann einmal z.B. der Hausenfänger ein eigenständiges Gewerbe war. Dieser störähnliche Fisch verschwand aus der Donau. Drei Jahrzehnte später ging hier wieder ein Hausen an die Angel, niemand wusste, was man mit ihm tun sollte, bösen zungen zufolge wurde diese Angelegenheit sogar zu einer parlamentarischen Interpellation, aber bis die Politiker daran gedacht hätten, den Fisch einfach zurück ins Wasser zu lassen, war er vielleicht schon eingegangen. Mohatsch wird natürlich meistens mit der erinnerung an die nationale tragödie assoziiert. Man könnte glauben, dass die Stadt nach dem 29. August 1526 entvölkert gewesen sei, doch dem war nicht so. Kurz nach der Befreiung zwang Karl von Lothringen die Bevölkerung die Stadt zu verlassen, damit die türken, die erneut versuchten, Branau einzunehmen, hier nicht mehr Fuß fassen konnten. Der vernichtende Schicksalsschlag kam übrigens mit den truppen Suleimans II. In der Folge der Ordenskämpfe berichtete das herrschaftliche Banderium für das ungarische Heer nur einen teil. Nach den Ordenskämpfen bedeuteten die herrschaftlichen Banderien nur noch einen weiteren teil für das ungarische Heer. János Szapolyai z.B. blieb fern und wartete mit der Waffe im Schoß auf das ende. Die Schlacht dauerte nur sehr kurz – anderthalb Stunden. Steht man heute am ufer des Flusses Csele, ist es schwer, sich vorzustellen, dass der flüchtende Lajos II. hierin umkommen konnte. Wahrscheinlich war das aufgrund des Hochwassers zu Sumpf gewordene Gelände sein verderben. Das idealisierte Bild, dass Bertalan Székely vom Auffinden des Königs gemalt hat, müsste also viel eher mit Schlamm bedeckt sein. Das einfache kleine Fischerdorf wird 1093 als villa Mohach zum ersten Mal urkundlich erwähnt. eine größere entwicklung brachte das 19. Jh. und machte sie auch wieder zunichte. Die Dampfschifffahrt und die damit verbundene Ausweitung des Handels ließen die Bevölkerung anschwellen, 1869 lebten hier bereits 12.140 einwohner. In Pécs lebten auch nur zweimal so viele. Seitdem haben sich die verhältnisse sehr verschoben… Die Bedeutung des Handels in Richtung Süden hat mit der zeit nachgelassen und die eisenbahn übernahm im 20. Jh. zu wesentlichen teilen die Rolle der traktion und des Schiffstransports. Denkmäler gibt es kaum in der Stadt, seine Besucher verdankt sie vielmehr ihrem Perchtenlauf. Dieses karnevalartige, fröhliche vergnügen verabschiedet den Winter und zugleich auch den Fasching. Beim umzug zünden die mit Schafsfell und Masken kostümierten Perchtenmittelalterliche Kanonen, lassen ihre Peitschen knallen und bei einbruch der Dunkelheit wird der Winter in Gestalt einer Strohpuppe auf einem Scheiterhaufen auf dem Hauptplatzverbrannt. there was a time when there were so many fish gathered on the floodplains at Mohács, that the people could catch the delicacies (which they were never short of anyway) with their bare hands and collect them in large baskets. One would think this is also a work of fantasy, but it is true. Although it is difficult to believe that once beluga-catching was actually a job in its own right. the fish belonging to the sturgeon family (Acipenseridae) has practically disappeared from the Danube now. About 30 years ago, someone caught a beluga but no-one had an idea what to do with it. Malicious gossip has it that there was even an interpellation submitted to the parliament over the beluga. By the time, however, politicians realized that maybe it would be for the best if they were to let the fish back into the river, it had died. For Hungarians, Mohács is of course primarily associated with the national trauma. One would think that after August 19th 1526, the town became deserted, but it was not so. After liberation, however, Charles v, Duke of Lorraine evacuated the town so that the turks, who were trying to re-invade Baranya, could not set foot there. By the way, the annihilating catastrophe was brought by the troops under Selim II’s leadership. As a result of the turbulent political times and the divided nobility, the Hungarian army was rather incomplete; even the troops of the high nobles were only partially present. John zápolya, for instance, did not participate in the battle; instead, he waited for the outcome with his gun at his feet. Allegedly, the battle only lasted for a short one-and-a-half hours. Standing by the small River Csele, it is difficult to fathom how the fleeing King Louis II could die there. He was probably weighed down by his heavy armor in the mud which covered the flood-affected area. thus, as opposed to Bertalan Székely’s idealistic portrayal of the discovery of the Hungarian king, the dead king’s image is rather dirty with mud in our minds. the first mention of the then simplelooking fishing village is in a charter from 1093, under the name villa Mohach. the settlement saw a large-scale development in the 19th century but that development was soon annulled. With the increasing penetration of steam shipping and trade, the town’s population grew to 12,140 in 1869. Only twice that many people were living in Pécs at the time. today this ratio has shifted drastically… Over the years, trade to the south decreased in significance, and railways took over the roles of inland shipping and towage in the 20th century. Mohács has hardly any memorials; it is the so-called busójárás (lit. ‘the walking of the Busós’) that attracts many visitors. this merry celebration held every February is a farewell to winter and to the carnival-season. the parading Busós, who wear sheepskin and scary masks, bring on medieval cannons and get them to make loud bangs. When darkness sets it, they light a huge fire on the main square and ‘burn’ winter in the form of a straw effigy.

173

A néphit persze a búsójáráshoz is kapcsol mesét. eszerint a rémisztő álarcok mögé bújt emberek annak idején nem csak a telet, de a törököt is elijesztették. egy igen-igen öreg ember tanácsára készítették a mohácsiak az első fasisakokat, kereplőket, fűzfa kérgéből a hosszú kürtöket, és várakoztak, mígnem eljött a leszámolás napja. A török nem merészkedett viszsza többé az ördögtől megszállt városba. A történetet a néprajztudósok azzal vetik el, hogy valószínűleg még az őshazából magunkkal hozott, termékenységi rítus ez. Amely mostanság kézművesek kirakodásával is jár. A legjobb alkalom arra, hogy megfigyeljük a fekete kerámia mesterműveit. A zömében korongolással készített dísztárgyak földbe süllyesztett katlankemencében, jó füstöt adó fával égetve nyerik el hagyományos színüket. A város határában, Sátorhely szomszédságában alakították ki a történelmi emlékparkot. A mohácsi csata négyszázötvenedik évfordulója óta várja a látogatókat. A nyolchektárnyi, természetvédelmi területen fekvő park bejáratánál Pölöskei József bronzból készült kapuja fogad. Hálószerkezete a tömegsírokból előkerült csontokra emlékeztet. A huszonnyolcezer szegecs szimbolikusan az elesettek számát jelzi. A csata egyébként nem egész pontosan itt lehetett. Ma úgy gondoljuk, hogy inkább a magyarok tábora állhatott ezen a helyen. Az öt tömegsír között (körülbelül négyszázan nyugszanak bennük) a fából faragott szobrok többnyire névtelen vitézeket ábrázolnak, de fölfedezhetjük II. Lajost, tomori Pált, Kanizsai Dorottyát. A parkban áll egy zsindelytetős lélekharang. A látogatók néha megkondítják, és ilyenkor százötven év nyomorúságáért is szól a harang. Mohácsi halászlé Fischsuppe aus Mohatsch Fish soup from Mohács

Der volksglaube verbindet mit dem Fastnachtsumzug natürlich auch ein Märchen. Demgemäß haben die sich hinter den Masken versteckenden Menschen nicht nur den Winter, sondern auch die türken erschreckt. Auf den Rat eines wirklich sehr alten Mannes hin fertigten die Mohatscher die ersten Holzhelme, Ratschen, lange Hörner aus Weidenrinde an und warteten auf den tag der Abrechnung. Die türken wagten sich nicht mehr in die vom teufel besessene Stadt. Die volkskundler erklären dies so, dass es sich wahrscheinlich noch um einen aus der urheimat mitgebrachten Fruchtbarkeitsritus handelt. Dies ist heutzutage auch noch mit dem verkauf von Handwerkswaren verbunden. Dies ist der passende Moment, sich den Meisterwerken aus schwarzer Keramik zuzuwenden. Die Großteil, der auf der Drehscheibe hergestellten ziergegenstände wird in einem in die erde eingelassenen Kesselofen mit stark rauchendem Holz gebrannt, wodurch sie die für sie typischen Farben erhalten. Innerhalb der Stadtgrenzen, in der Nachbarschaft von Sátorhely wurde ein historischer Gedenkpark errichtet. er ist seit dem 450. Jahrestag der Schlacht von Mohatsch für Besucher geöffnet. Am eingang des auf einem 8 Hektar großen Naturschutzgebiet liegenden Parks empfängt ein von József Pölöskei aus Bronze gefertigtes tor. Sein netzartiger Aufbau erinnert an die in den Massengräbern gefundenen Knochen. Die 28.000 Spieker stehen symbolisch für die zahl der Gefallenen. Die Schlacht fand übrigens nicht ganz genau hier statt. Heute geht man davon aus, dass es wahrscheinlicher ist, dass sich hier das Lager der ungarn befand. zwischen den fünf Massengräbern, in denenetwa 400 Menschen ruhen, stehen holzgeschnitzte Statuen. Sie stellen die namenlosen Helden dar, dazwischen lassen sich jedoch auch Lajos II., Pál tomori und Dorottya Kanizsai entdecken. Im Park steht eine schindelbedeckte totenglocke. Manchmal läuten die Besucher die Glocke, und dann läutet sie auch für die 150 Jahre Kummer.

Folk belief is manifested in a legend about the busójárás, according to which the first men behind the scary masks not only scared winter away but also the Ottoman turks. Following the advice of a very old man, the people of Mohács prepared their first wooden hoods, their wooden noisemakers and their long hooters made of willow bark, and they waited until the day of reckoning came. the turks never ventured back again to the town which had been taken over by devils. ethnographers reject the above story saying that the celebration can probably be traced back to a fertility rite which had come with us from our ancestral homeland. the celebration today is coupled up with a crafts fair where one can study the masterpieces of Hungarian black pottery. the decorative pieces are usually made on the wheel and then they are fired in a trough kiln which is recessed in the ground. they receive their traditional color in a firing process whereby timbers with good wood smoke are used. the historical memorial park was established on the border of the town, in the immediate neighborhood of Sátorhely. It has been open to the public since the 450th anniversary of the Battle of Mohács. the national park covering an area of eight hectares can be accessed through József Pölöskei’s bronze gate. the net-like structure of the gate is reminiscent of the human bones that have been unearthed from the mass graves. the 28,000 rivets stand for those who died on the battle field. the battle itself, by the way, was presumably not fought on this plot of land exactly. It was probably here, though, where the Hungarian troops were camping. Around the five mass graves in which about four-hundred dead bodies are resting, there are wooden statues standing, most of which depict anonymous villains, but the portraits of King Louis II, Pál tomori or Dorottya Kanizsai can also be discovered. In the park, there is a shingleroofed passing-bell. Occasionally, visitors ring it, too. At those times, the bell also tolls for the misery of 150 years.

175

Már a régi görögök is – szoktuk, ugye, mondani, amikor valami olyasmire utalunk, ami nagyon régen történt. No, ha a görögök nem is, de a rómaiak már komoly figyelmet szenteltek a hosszúhetényi területnek, a körbevett erdőségnek vagy a szőlőskerteknek. Közel száz éve szinte régészeti szenzációt jelentett, amikor a községben egy római kori villa maradványait tárták föl. Minden bizonnyal III-Iv. századi épület volt, és több jel utal arra, hogy valamiféle birtokközpontnak adott helyet. Kisebb temető is előkerült a közelében, előbb egy téglasírt találtak, aztán még további négyet. ennél több sajnos nem került napvilágra, így csak azt tudjuk megállapítani, hogy a birtokközpont jelentősége elenyésző lehetett. De, egyáltalán volt – olykor még maga a tény is büszkeségre adhat okot. Kétféle szerepe is elképzelhető. Az egyik, hogy a közeli, észak felőli erdőségek kitermelésének bázisaként működött, a másik, hogy a déli szőlőültetvények székhelyeként szolgált. A rómaiak ugyanis, amint már említettük, jelentős szőlőművelő, bortermelő kultúrát hoztak magukkal. Hozzátehetjük: nem voltak túlságosan elégedettek az eredménnyel. Stirling János kutatásaiból tudjuk, hogy igencsak lesajnálóan nyilatkoztak az itteni borokról. Hosszúhetény a pécsváradi apátsághoz tartozott, erről már 1091-ből „van papírja”, de ezen kívül is többször fölbukkan a neve Árpád-kori iratokban. tekintettel arra, hogy hosszú ideig egyházi tulajdonban volt, nem épült a faluban sem nagyobb kastély, sem nagyobb udvarház. Földrajzi elhelyezkedése, viszonylagos védettsége miatt az átlagosnál könnyebben vészelte át a török hódoltságot, és nem találták meg a zrínyi és Badeni Lajos „jótevői” sem. történészek hozzáteszik: szerencséje volt a falunak, hogy nem volt vára. Nem volt miért harcolni, nem volt mit elfoglalni, visszahódítani ugyanis. A község ennek megfelelően mindvégig lakott volt, színmagyar maradt, és a betelepített németek sem kellett rettegjenek kétszázötven évvel később a kitelepítésektől. Az a néhány német származású, zömében iparos család, amelyik otthonra lelt itt, csak a XvIII. század második felében érkezett. Ami az egyházat illeti: a régi helyén, az ellenreformáció hátszelével kezdték el építeni az új, barokk templomot 1733-ban. 1740-ben szentelték föl Szent Miklós tiszteletére. Ami a zengő oldalában lévő Szűz Mária kápolnát illeti, az jóval fiatalabb, 1907-ben vehette csak birtokba a hívő közösség.

Heute ist es üblich, zu sagen, „das war schon bei den alten Griechen so”, wenn wir uns darauf beziehen wollen, was vor sehr langer zeit passierte. Nun wenn auch nicht die Griechen, so haben die Römer der Hosszúhetényer Region bereits viel Aufmerksamkeit gewidmet, den Wäldern drumherum und den Weingärten. vor bald hundert Jahren bedeutete es eine archäologische Sensation, als im Ort die Überreste einer villa aus der zeit der Römer entdeckt wurden. Das Gebäude aus dem 3. bis.5. Jh. beherbergte vermutlich eine ArtGüterzentrum. In der umgebung tauchte auch ein kleinerer Friedhof auf, davor fand man ein ziegelgrab, und später noch weitere vier. Mehr kam leider nicht ans tageslicht. So lässt sich nur feststellen, dass die Bedeutung des Güterzentrums möglicherweise gering war. Jedoch kann gelegentlich allein die tatsache seiner existenz Grund zum Stolz sein. zwei Arten von Rollen sind vorstellbar. Die eine ist, dass es als Basis für die Beforstung der nahen, nördlich gelegenen Wälder diente. Die andere geht davon aus, dass es als Sitz bei der Bewirtschaftung dersüdlichen traubenplantagen genutzt wurde. Wie bereits erwähnt, brachten die Römer eine bedeutende trauben- und Weinbau-Kultur mit sich. Man kann hinzufügen: Sie waren mit den ergebnissen nicht allzu zufrieden. Aus den Forschungen János Stirlings weiß man, dass sie nur bedauernswert über die hiesigen Weine sprachen Hosszúhetény gehörte zu der Pécsvárader Abtei, darüber gibt es schon ein „Papier” aus dem Jahre 1091, doch darüber hinaus taucht der Name auch häufiger in den Schriften aus der zeit der Árpáden auf. Da es sich lange zeit im Besitz der Kirche befand, wurden im Dorf weder ein größeres Schloss noch ein Herrenhaus gebaut. Aufgrund seiner geografischen Lage bzw. wegen der relativen natürlichen Geschütztheit überstand es die türkenherrschaft unbeschadet, und auch die „Wohltäter” zrínyis und Lajos Badenis fanden es nicht. Historiker fügen hinzu: es war ein Glück für das Dorf, dass es keine Burg besaß. es gab keinen Grund dafür zu kämpfen, es einzunehmen und zurückzuerobern. entsprechend war die Gemeinde immer bewohnt, blieb zur Gänze ungarisch, und auch die hier siedelnden Deutschen brauchten vor der Aussiedlung 250 Jahre später nicht zu zittern. Die Deutschen, die hier ein zuhause fanden, waren größtenteils Industriellenfamilien und kamen in der zweiten Hälfte des 18. Jh. hierher. Was die Kirche betrifft: An der alten Stelle, mit dem Rückenwind der Gegenreformation, begann man 1733 eine neue Barockkirche zu bauen. 1740 wurde sie zu ehren des Heiligen Nikolaus eingeweiht. Was die auf der zengőer Seite liegende Kapelle der Jungfrau Maria betrifft, ist diese deutlich jünger – die Gemeinde der Gläubigen konnte sie erst 1907 in Besitz nehmen.

“As old as ancient Greece” – we like to say when we refer to something that happened a very long time ago. Well, even if it was not the Greeks, the Romans certainly did pay great attention to the area around Hosszúhetény, both to the woods and to the vineyards. Nearly a hundred years ago, it was sensational news in archeology when remains of a Roman villa were excavated in the village. Presumably, the building that dates back to the 3rd or 4th century had been home to some kind of a headquarters. A small cemetery was also found nearby: first only one brick tomb was unearthed but it was soon followed by another four. Since nothing else was discovered, it can be stated that the headquarters must have been of little importance. Still, the mere fact that it existed once can be a reason to feel proud. two roles can by hypothesized for the quondam establishment. One is that it functioned as a basis for the harvesting of the nearby forests to the north. the other is that it served as the seat of the southern grape plantations – which is quite likely, considering that the Romans brought with them a significant culture of grape vine cultivation and wine-making. It must be added, though, that they were not overly satisfied with the result. As János Stirling’s research indicates, they had very low opinion of the local wines. Hosszúhetény belonged to the Pécsvárad Abbey. the first mention of this fact is in a charter from 1091, but the name of the settlement is mentioned in several other Arpadian documents. Being an ecclesiastical property for a long time, there was neither a castle nor a mansion built in the village. Due to its favorable location and relative protection, Hosszúhetény survived the turkish times better than average, and even zrínyi’s and Lajos Badeni’s men avoided it. Historians are quick to add that the village was fortunate to not have a castle. there was nothing to fight over, nothing to conquer, nothing to take back. As a result, the settlement remained inhabited throughout history, and the residents were all Hungarians. even the Germans who were settled here 250 years later did not have to fear evacuation. the few families of German origin – mostly craftsmen – only arrived at the village in the second half of the 18th century. the construction of the new Baroque church in place of the old one began in 1733, supported by the counter-reformation movement. the temple was consecrated in 1740, in honor of St Nicholas. the virgin Mary Chapel in the hillside of the zengő is much younger; the congregation only received it in 1907.

177

Az egykori Szentlászlón esterházy Pál püspök építtette a templomot és kastélyt (1799). A klasszicizáló barokk épület homlokzatát a zsolnayak által megformált püspöki címerek díszítik. A pálos szerzetesből lett püspök nem nyaralót akart magának. Miután II. József föloszlatta a rendeket, esterházy rejtett kolostort szándékozott Püspökszentlászlóra telepíteni. A kastély középfolyosós, cellás beosztása megerősíteni látszik ezt a föltételezést. A templom az egyházi építészet különös példája a maga ovális alaprajzával. Kiugrói görög keresztet formáznak. Szent László királyunk maga is vadászott errefelé. A vadászat során épp ebbe a völgybe ért, amikor hatalmas vihar kerekedett. A királynak és kíséretének az itt élő remeték adtak menedéket. Az uralkodó hálából templomot építtetett a magányos erdőlakóknak. A Szent László szobrot, Csukás zoltán pécsi bádogos munkáját Hettyey püspök helyeztette el a domboldalban, 1903-ban. A védett arborétumban régebben apácák nyújtottak segítséget a tájékozódásban (1997-ig volt itt egyházi szociális otthon), és fölhívták a figyelmet a Mindszenthy József kényszerű itt-tartózkodását megörökítő emléktáblára. A bíborost az ávósok hurcolták ide házi őrizetbe, és 1955 júliusától pár hónapon át itt tartották fogva. Az apácák elmesélték a zengő titkát. éldegélt a hegy lábánál egy pásztor a feleségével és a kisfiával. Az asszony azért fohászkodott, hogy nyomorúságukra adjon a sors gyógyírt. Ahogy egyszer megint a nincstelenség szorongatta a családot, a nő csodálatosképpen találkozott a hegy szellemével. A szellem elárulta, hogy évente egyszer, a virágvasárnapi mise alatt megnyílik a hegy, hogy megmutassa kincsét. Bíztatta a pásztor feleségét, hogy szaladjon be a hegy gyomrába, gyűjtsön kincset magának, de meg ne szólaljon, mert menten bezárul a kijárat, s jaj annak, aki bent reked! Az asszony úgy tett, ahogy a szellem tanácsolta. virágvasárnap, karján a kisfiával bement a barlangba. Ahogy meglátta a kincset, nem tudott ellenállni a kísértésnek, letetette a gyermeket, gondolva, hogy később majd visszatér érte. Ami drágaságot csak elbírt a kötényével, fölpakolta, és kivitte. Fordult volna vissza, ám ekkor véget ért a völgyben a mise, megszólalt a remetetemplom harangja, és a hegy bezárult. Mikor morgást hallunk a hegy belsejéből, a bennszorult gyermek jajgatását halljuk. A hangot orkán erejű szél és vihar követi – a pásztorasszony hullatja könnyeit, és sopánkodik elveszett gyermeke miatt. Im einstmaligen Szentlászló ließ der Bischof Pál esterházy die Kirche und das Schloss bauen (1799). Die Fassade des klassizistischen Barockgebäudes wird durch ein von zsolnay hergestelltes Bischofswappen geschmückt. Der Pauliner Mönch, der zum Bischof geworden war, wollte für sich kein Sommerhaus. Nachdem Josef II. den Orden aufgelöst hatte, beabsichtigte esterházy ein verstecktes Kloster in Püspökszentlászló zu bauen. Die Aufteilung des Schlosses mit Mittelgang und zellen bekräftigt diese Annahme. Die Kirche ist mit ihrem ovalen Grundriss ein besonderes Beispiel eines kirchlichen Bauwerks. Die vorsprünge bilden ein griechisch-orthodoxes Kreuz. Auch König St. Ladislaus selbst ging hier jagen. Während der Jagd kam er gerade ins tal, als ein riesiges Gewitter aufzog. Die hier lebenden eremiten gaben dem König und seiner Gefolgschaft Obdach. Als Dank baute der Herrscher den einsamen Waldbewohnern eine Kirche. Die Statue des Heiligen Ladislaus, eine Arbeit des Pécser Blechners zoltán Csukás, platzierte der Bischof Hettyey 1903 in die Seite des Hügels. Im geschützten Arboretum gaben früher Nonnen Orientierungshilfe (bis 1997 war hier ein kirchliches Altersheim) und machen auf die an den hiesigen zwangsaufenthalt József Mindszenthys verewigende erinnerungstafel aufmerksam. Das ÁvH (Staatsschutzamt) schleppte den Kardinal zur Bewachung des Hauses hierher und hielte ihn ab Juli 1955 für ein paar Monate fest. Die Nonnen erzählten das Geheimnis von zengő. Am Fuße des Berges lebte ein Hirte mit seiner Frau und seinem Sohn vor sich hin. Die Frau betete dafür, dass das Schicksal ihnen ein Heilmittel gegen das elend gebe. Als die Familie mal wieder vor dem Nichts stand, traf die Frau auf wundersame Weise den Berggeist. Der Geist verriet ihr, dass sich einmal im Jahr, am Blumensonntag, während der Messe der Berg öffne und der sich darin verborgenen Schatz zeige. er ermunterte die ehefrau des Hirten dazu, in den Bauch des Berges zu laufen und für sich den Schatz einzusammeln, aber nicht zu sprechen, denn dann schließe sich sogleich der Ausgang, und wehe dem, der drinnen verbleibt! Die junge Frau tat, wie der Geist ihr geraten hatte. Am Blumensonntag ging sie mit ihrem kleinen Sohn auf dem Arm in die Höhle. Als sie den Schatz sah, konnte sie der versuchung nicht widerstehen und setzte das Kind mit dem Gedanken, später zu ihm zurückzukehren, ab. Was von den Kostbarkeiten in ihre Schürze passte, packte sie ein und nahm es mit. Sie wollte umdrehen, doch in diesem Moment endete im tal die Messe, die Glocken der einsiedlerkirche erklangen und der Berg schloss sich. Wenn aus dem Innern des Berges ein Rumoren zu hören ist, dann ist es das Jammern des drinnen gebliebenen Kindes. Dem Geräusch folgt ein orkanartiger Sturm – die ehefrau des Hirten weint und wehklagt über den verlust ihres Kindes. the church and the castle of former Szentlászló were built on the orders of Bishop Pál esterházy in 1799. the façade of the Classicist Baroque building is decorated with episcopal coats of arms which were made by the zsolnays. What the bishop, who had formerly been a Paulite monk, had originally intended to build in Püspökszentlászló was not a private holiday home but a secret monastery for the Paulites, whose order Joseph II had dissolved in his decree. this assumption seems to be reinforced by the structure of the castle with its aisles and cells. the church has an oval floor plan in the shape of a Greek cross, which makes it a unique example of ecclesiastical architecture. King St Ladislaw himself often came to hunt in the area. On one occasion he had just reached the valley when a terrible storm swept up. the king and his escort received shelter from the hermits who were living there. In gratitude, the ruler ordered the building of a church for the lonely forest-dwellers. the statue of St Ladislaw, a work of zoltán Csukás tinsmith, was placed in the hillside in 1903, on the orders of Bishop Hettyey. earlier, nuns would assist visitor orientation in the protected arboretum (until 1997, there was a church-run home here for the elderly), and they would also call attention to the plaque commemorating the enforced stay of József Mindszenty in the building. the Cardinal was kept here in house custody by the secret police of the State Protection Authority for a few months from July 1955. the nuns would also tell the secret of the zengő Hill. Once upon a time there was a shepherd who lived at the foot of the hill, together with his wife and their small son. the woman was praying to fate to remedy their misery. One time, in their deepest sufferings and distress, the woman miraculously met up with the ghost of the hill. the ghost revealed to her that once every year, during mass on Passion Sunday, the hill opens up to show its treasures. the apparition urged the shepherd’s wife to go inside the hill and collect treasures for herself – except that she must not say a word, or the hill closes up. And doom to him who gets locked up inside! the woman did as she was told. On Passion Sunday, she walked into the center of the hill, with her son on her arm. When she saw the treasures, she could not resist the temptation; thinking that she would return for him later, she put the child down. She collected as many treasures as she could in her apron and took them outside. She was just about to return to fetch her son, when the mass in the valley came to an end and the bell of the hermits’ church rang. the hill closed up. Whenever we hear a rumbling noise coming from inside the hill today, we hear the cries of the child who is still locked up in there. the noise is followed by gales and storms; it is the shepherd’s wife shedding her tears and lamenting her lost child.

178

A pécsváradi bencés apátsági monostor a magyar államalapítás egyik emlékhelye. első apátja Asztrik volt, aki arról nevezetes, hogy elhozta a koronát Istvánnak Rómából. István hálából magas javadalmazást állapított meg a bencéseknek, és átengedte nekik a zengő (a Mecsek legmagasabb csúcsa, hatszáznyolcvankét méter) déli lábánál fekvő udvarházát. A XI. századi monostorból ma az épületek alapfala látszik, illetve látogatható a bencések ezeréves kápolnája. Kedves emlékünk, hogy a XII. század elején itt rejtegették a Kálmán király által világtalanná tett vak Bélát, akit később II. István örököseként II. Béla néven koronáztak magyar királlyá. Állítólag a vár keleti sarkán álló, hatalmas gesztenyefa árnyékában szeretett üldögélni. A helyiek sokáig vigyázták a nagy fát, még két-három méteres csonkját is összeabroncsoztatták, de aztán megették az emléket a századok. viszont máig látható a vártól mintegy öt kilométernyire egy forrás, amelyet Béla kútjának nevez a nép. Ha igaz, ennek vizével mosogatta beteg szemeit a későbbi király.

Das Pécsvárader Benediktiner-Kloster der Abtei ist einer der Orte, die an die ungarische Staatsgründung erinnern. Der erste Abt war Asztrik, der deshalb berühmt war, weil er aus Rom die Krone für König Stefan holte. von Stefan erhielten die Benediktiner aus Dankbarktei eine hohe Dotierung und die erlaubnis, ihr Hofhaus am südlichen Fuße des zengő (der höchste Gipfel des Mecsek, 682 m) zu errichten. von dem Kloster aus dem 11. Jh. sind heute nur noch die Grundmauern des Gebäudes zu sehen bzw. die tausend Jahre alte Kapelle der Benediktiner. eine schöne erinnerung ist, dass zu Beginn des 12. Jhs hier der durch König Kálmán geblendete Béla der Blinde versteckt wurde, der später als Nachfolger Stefan II. als Béla II. zum König gekrönt wurde. Angeblich mochte er es, im Schatten des riesigen, an der östlichen ecke der Burg stehenden Kastanienbaumes zu sitzen. Die einheimischen schützten den großen Baum lange zeit und hielten ihn in ehren, doch dann ging die erinnerung im Laufe der zeit verloren. Noch heute ist hingegen fünf Kilometer von der Burg entfernt eine Quelle zu sehen, die vom volk Béla-Quelle genannt wird. Wenn es stimmt, dann wusch der spätere König mit diesem Wasser seine kranken Augen.

the monastery of the Benedictine Abbey in Pécsvárad is a memorial site for the establishment of Hungary as a state. the first Abbot of Pécsvárad was Astrik, who is renowned for bringing the crown from Rome to St Stephen, Hungary’s first crowned king. In gratitude, the Benedictines were granted high salaries and they also received King Stephen’s mansion at the southern foot of the zengő (the highest peak of the Mecsek Hills at 682 meters). What remains today of the monastery dating from the 11th century are the basic walls. the centenarian chapel of the Benedictines is also open to visitors. A dear memory of the chapel is that Béla the Blind, who had been blinded by King Coloman, was kept here secretly at the beginning of the 12th century. Following Stephen II’s death, Béla was crowned King of Hungary, under the name Béla II. He is said to have liked to sit under an enormous chestnut tree that used to stand round the eastern corner of the castle. Locals took great care of the tree; they even fastened hoops around the two- or three-meter-tall tree stump, but the tree has now been eaten by the years, along with its memory. the fresh water spring, however, which is called Béla’s spring in the vernacular, can still be seen five kilometers away from the castle. If it is true, the later king would often come here to wash his ill eyes.

180

Aki a várbörtönbe került, nem jött ki élve többé. Az egyik széles folyosó végében volt egy mély kút, tizenkét fölfelé néző, hatalmas kaszával. Amikor a halálra ítélteket végigvezették a folyosón, és beleestek szerencsétlenek a kútba, egyetlen mukkot sem tudtak szólni. Mondják, innen származik a közeli Mukk-hegy neve. Pécsvárad utolsó, tényleges apátja a magyar történelemből jól ismert Martinuzzi Fráter György volt. utána a török százötven éve következett, majd olyan apátok sora, akik nem törődtek az épületek állagával, csak a birtok jövedelmét húzták. zinzendorff Fülöp kölni érsek a XvIII. században azután megelégelte a dolgot, a középkori részletek beépítésével helyrehozatta a várat, és várkastélyt emelt. ekkor faragták kőből a főépület ma is látható ajtó- és ablakkereteit. 1777 a következő jeles évszám: Mária terézia a birtokot a vallásalaphoz csatolta azzal a rendeltetéssel, hogy a jövedelmet a budapesti tudományegyetem fönntartására kell fölhasználni. A jövedelem jelentős része azonban az erdőből származott, így költöztek az erdőgazdaság irodái ide. Szívósan tartja magát a rege, hogy a várból valaha titkos alagút vagy talán egész alagútrendszer indult volna, akár több, külső kijárattal, vagy éppen följárattal a zengő tetején emelkedett várhoz. Bejárata állítólag a monostorkápolnához vezető folyosó végén lett volna, s egy vasajtó takarta. A hagyomány szerint 1849-ben rejtőzött itt utoljára öt honvédtiszt, és a környékbeliek látták el őket élelemmel, ruhaneművel. Szeretetre méltó történet ez, ám az alagutak létezésére nincs bizonyítékunk.

Wer im Burggefängnis landete, kam dort nicht lebend wieder heraus. Am ende des einen breiten Flures gab es einen tiefen Brunnen, mit zwölf nach oben gerichtetem Sensen. Wenn die zum tode verurteilten zum ende des Flures geführt wurden und man die unglücklichen in den Brunnen warf, gaben sie keinen Mucks mehr von sich. Man sagt, hiervon leite sich der Name des nahe gelegen Mukk-Bergs ab. Der letzte richtige Abt von Pécsvárad war der aus der ungarischen Geschichte gut bekannte György Martinuzzi. Dann folgten 150 Jahre lang die türken, und solche Abte, die sich wenig um den erhalt des Gebäudes kümmerten, sie waren nur auf den Profit des Besitzes aus. Der Kölner erzbischof Philip Ludwig von Sinzendorf hatte im 18. Jh dann genug von der Sache, setzte die Burg mit dem einbau der mittelalterlichen teile und errichtete ein Burgschloss. Die aus Stein gemeißelten Fenster- und türrahmen des Hauptgebäudes sind heute noch zu sehen. Die nächste bedeutende Jahreszahl ist das Jahr 1777: Maria theresia schloss ihre Besitztümer an eine religiöse Stiftung an, mit der Bedingung, dass die einkünfte zum erhalt der Budapester universität verwendet werden müssten. ein wesentlicher teil der einnahmen stammte jedoch aus dem Wald und so zog das Büro für Waldwirtschaft hierher. Hartnäckig hält sich die Sage, dass einst ein geheimer tunnel oder sogar ein ganzes tunnelsystem an der Burg begann, sogar mit mehreren Ausgängen oder mit einem direkten Aufgang zur sich auf dem zengő erhebenden Burg. Der mit einer eisentür verdeckte eingang war angeblich am ende des Ganges, der zur Klosterkapelle führte. Der Überlieferung nach versteckten sich hier 1849 bis zuletzt fünf Offiziere der Landesverteidigung, und die einheimischen versorgten sie mit Nahrung und Kleidung. egal wie liebenswürdig diese Geschichte sein mag, gibt es für die existenz des tunnels dennoch keine Beweise.

everyone who had been taken into the fort prison never came out alive. there used to stand a deep well at one end of a wide corridor inside, with twelve enormous scythes facing upwards. When those poor ones sentenced to death were led to the end of that corridor and fell into the well, they could not utter a mutter. Allegedly, hence the name of the nearby Mukk Hill. the last actual Abbey of Pécsvárad was George Martinuzzi, a famous figure in Hungarian history. He was followed by 150 years of turkish

occupation and then by a series of abbots who only cared about the money but not much about the condition of the building. In the 18th century, Cardinal Philip Ludwig von Sinzendorf, having had enough of the depreciation of the fort, initiated the reconstruction of the building. He was careful to retain the medieval elements into the design of his newly erected castle. that was when the main block’s stone door- and windowframes which can still be seen were carved. the next important date is 1777: that is when Maria theresa placed the estate into the management of the Cassa Parochorum with the purpose of generating money to finance the Budapest university. Since for the most part, revenue came from forestry, the bureau of forestry was moved to the building. People still hold fast to the idea that a secret tunnel or tunnel system used to originate at the castle, with one or maybe several exits to the fort that once stood on the top of the zengő. Allegedly, the entrance to the tunnel was at the end of the corridor leading to the monastery chapel, and it was hidden by an iron door. tradition has it that five military officers were hiding in the underground dungeons for the last time, in 1849. they were fed and clothed by the locals. No matter how lovely this story is, there is no evidence for the existence of the tunnels.

zengővárkony féltve őrzi kincseit, jól elrejti, hogy minél több embernek bemutathassa azokat. Csak látszólagos az ellentmondás ebben az előző mondatban: a száz főre eső múzeumok számában a falu valószínűleg a világ élvonalába tartozik. De van is mire büszkének lenni. A település különleges értékei, viseletei, hagyományos berendezkedése a tájház falai között bújnak meg. Sokak számára ismert Fülep Lajos emlékháza, és az az épület, amelyet Császár János emlékének szentelt az utókor. (Császár indította el útjára az 1970-es években az európa-szerte ismert Hagyományőrző Népi együttest). A világ bármelyik múzeumában megállná a helyét a Szakma-Kincs-tár. van aztán tárlata a fafaragó Berta Jánosnak, és akkor még nem is szóltunk a nemzetközileg is jegyzett tojásmúzeumról. és nyilván, ha zengővárkony, akkor szelídgesztenye. és egy apró történet. A zengő környék földesura egy budai ötvössel aranykelyhet készíttetett. Gyönyörű munka volt, messze földről csodájára jártak. Hanem, a király csatába szólította a földesurat, aki egy szelídgesztenyefa odvába rejtette kincsét, majd csatába indult, és odaveszett. A fa ezenközben benőtte üregét, így a kelyhet szegény favágók találták meg sok-sok esztendővel később. Die gut gehüteten Schätze zengővárkonys sind gut verborgen, damit man sie vielen Menschen zeigen kann. Hierbei gibt es allerdings einen scheinbaren Widerspruch: Das Dorf dürfte weltweit unter den topkandidaten sein, was die Museumsdichte pro 100 einwohner betrifft. Aber es gibt auch etwas, worauf man stolz sein kann. Die besonderen Werte des Ortes, trachten und traditionelle einrichtungen verbergen sich zwischen den Mauern der Landhäuser. vielen ist das Lajos-FülepGedenkhaus bekannt und das Gebäude, das die Nachwelt János Császár zum Gedenken widmete. (Császár setzte in den 1970er Jahren die europaweit bekannte vereinigung zu Wahrung der volkstraditionen in Bewegung). Die Berufsschatzkammer des Ortes könnte in jedem Museum der Welt stehen. Außerdem gibt es eine Ausstellung des Holzschnitzer János Berta, und dann muss natürlich noch das international bekannte eiermuseum erwähnung finden. Auch die Maroni dürfen selbstredend nicht fehlen, wenn von zengővárkonydie Rede ist. Das ist eine kurze Geschichte. Der Gutsherr der zengőer umgebung ließ von einem Budaer Goldschmied einen Goldkelch anfertigen. es war eine wunderschöne Arbeit, ein übernatürliches Wunder. Der König rief den Landesherren in die Schlacht, der im Schutze eines Kastanienbaumes seinen Schatz versteckte, er zog in die Schlacht und kam dort um. In der zwischenzeit wuchs eine Höhle in den Baum hinein und so fanden arme Holzfäller den Kelch viele, viele Jahre später. zengővárkony is highly protective of its treasures; they are hidden carefully only to be presented to as many people as possible. the contradiction in the previous sentence is only seeming: the village must be among tops in the world in the number of museums per 100 people. And they do have a reason to be proud, too. the special assets, costumes and traditional furnishings of the settlement are hidden amongst the walls of the Country House. the memorial house of Lajos Fülep might be familiar to many people, just like the building commemorating János Császár, who launched the european-scale success “tradition-preserving Folklore Group” in the 1970s. the exhibition entitled “Craft-treasure-Box” could stand its ground in any museum of the world. there is a showcase for the wooden carvings of János Berta, as well, and mention must be made of the world-renowned egg Museum. And, obviously, when it comes to zengővárkony, we must not forget about the sweet chestnuts, either. Nor of the following tiny little story. Once the feudal lord of the zengő-area had a golden chalice made for him by a goldsmith from Buda. It was a beautiful piece of work; people came from far-away lands to admire it. the lord, however, was summoned to battle by the king. He hid the chalice in a hole on a sweet chestnut tree, went to war and died on the battle field. the tree, in the meantime, grew over the hole, and the chalice was found by poor wood-cutters many-many years later.

185

A soktitkú egregyi völgy tavasszal a medvehagyma illatát, ősszel a kökényét, a szederét, a somét hozza a turista orrába. Itt kezdődik az egyik legismertebb és legkedveltebb magyar regény, Az egri csillagok története. A völgy fölött rövid, de a kaptató miatt nehéz sétával érhető el Máré vára. először 1316-ban említik írásos források: Károly Róbert adományozta Bogár Istvánnak, vitézsége jutalmául. A vitézi tett mibenlétéről az adományozó levél sajnos nem tesz említést. Maga az egykori lovagvár valószínűleg régebbi, XIII. századi lehet. A horvát származású Bakics Pál 1526 és 1533 között átalakíttatta az épületet, reneszánsz stílusban. A munkálatokat dalmát mester irányította, ezért is nevezik tréfásan a dalmáciai reneszánsz építkezés egyik legszebb példájának a helyet. tíz évvel később azonban, Péccsel egy időben, a vár az oszmán birodalomé lett, majd a százötven esztendő letelte után négyszáz évig üresen állt. egy mese szerint ifjú, szép, de hűtlen feleségével lakott itt Máré vitéz.

186

Das viele Geheimnisse verbergende egregyer tal zieht im Frühling mit Bärlauchduft, im Herbst mit Schwarzdorn-, Brombeer-, Herlitze-Duft den touristen in die Nase. Hier beginnt einer der bekanntesten und beliebtesten ungarischen Romane: Die Sterne von eger. Über dem tal ist mit einem kurzen, jedoch wegen der Steigung anstrengenden Spaziergang die Máré-Burg zu erreichen. Die schriftlichen Quellen erwähnen sie erstmals 1316: König Karl I. schenkte sie István Bogár als Belohnung für seinen Heldenmut. Über den tapferen Anlass der Schenkung wird im Brief leider nichts erwähnt. Die einstige Ritterburg selbst ist wahrscheinlich aus dem späten 18. Jh. Pál Bakics, der kroatischer Abstammung war, baute das Gebäude in den Jahren zwischen 1526 und 1533 im Stil der Renaissance um. Die Arbeit leitete ein dalmatinischer Meister; deshalb heißt es auch im Spaß, dass dieser Ort eines der schönsten Beispiele dalmatinischerRenaissance-Bauten ist. zehn Jahre später allerdings wurde die Burg zusammen mit Pécs für eine zeit teil des Osmanischen Reiches. Nach diesen 150 Jahren stand sie 400 Jahre lang leer. einem Märchen nach lebte der Ritter Máré hier mit seiner jungen, schönen, aber untreuen Frau.

the egregy valley is a holder of many secrets. It fills the noses of tourists with the aroma of ramsons in spring and with the scent of blackthorns, blackberries and cornelian cherries in fall. the plot of one of the most popular Hungarian novels entitled “Stars of eger” also starts here. Setting out from the valley, Máré Castle can be reached with a short but tiring walk along a steep path. the first mention of the castle is in a document from 1316: King Charles I donated it to István Bogár, in gratitude for his valiant actions. unfortunately, the letter of donation does not detail the nature of the soldier’s valiant actions. the quondam knight’s castle itself dates back further, probably to the 13th century. Between 1526 and 1533, Pál Bakics (who was of Croatian origin) had it reconstructed in the Renaissance style. Construction work was directed by a Dalmatian architect; that is why the place is jokingly called one of the most beautiful examples of Dalmatian Renaissance architecture. ten years later, however, simultaneously with Pécs, the castle was taken over by the turks, who occupied it for 150 years. After that, the castle stood empty for 400 years. According to a folk tale, valiant Máré used to live here with his young and beautiful but deceitful wife.

Kékesdről valószínűleg vajmi keveset tudnánk 2009-ben fölszentelt temploma nélkül. De ha már ilyen gyönyörű temploma épült, az ember utánanéz, és kiderül, hogy bizony, szép múltú település ez, ha mégoly kicsi is. Mainapság alig kétszázan lakják, de első írásos említése még 1290-ből származik. A viszonylag halk évszázadokat egy egyházon belüli csetepaté tette váratlanul hangossá: Bertók apát 1656-ban nyolc éven át tartó pörösködéssel szerezte meg a pécsváradi apátság részére a falut a pécsi püspökégtől. Pontosabban, nem is meg, hanem vissza, hisz a középkorban mindvégig az apátságé volt az. A templom építése érdekében a falu óriási áldozatot hozott: a kis közösség kétmillió forintot adott össze a munkálatok megkezdésére. Nem kevésbé önzetlen gesztus volt Dévényi Sándor építésztől, hogy ingyen tervezte meg az épületet. Az ötlettől a megvalósulásig aztán nagy volt a forgalom a faluban. Neves színészek, előadóművészek, világ- és európa-bajnok sportolók adták egymásnak a kilincset, jótékony estek során segítettek, hogy Szent Mihálynak temploma lehessen Kékesden. és lőn.

188

Über Kékesd wüsste man wahrscheinlich ohne die 2009 eingeweihte Kirche deutlich weniger. Doch wenn Menschen schon so eine wunderschöne Kirche bauen, dann sieht man gern genauer hin, und es stellt sich heraus, dass dies wirklich ein schöner, wenn auch kleiner Ort mit einer reichen vergangenheit ist. Heute leben kaum zweihundert Menschen hier, doch die erste schriftliche erwähnung stammt aus dem Jahre 1290. Die verhältnismäßig ruhigen Jahrhunderte wurden durch einen Krach innerhalb der Kirche unerwartet laut: Der Abt Bertók errang 1656, nach einem 8 Jahre lang andauernden Gerichtsstreit, vom Pécser Bischof das Dorf für seine Abtei. Für den Bau der Kirche brachte das Dorf ein riesiges Opfer: Die kleine Gemeinde legte zwei Millionen Forint für den Beginn des Baus zusammen. eine nicht geringe selbstlose Geste erbrachte Sándor Dévényi, indem er die Planung des Baus umsonst übernahm. zwischen der Idee und ihrer verwirklichung herrschte großer Betrieb im Dorf. Namhafte Schauspieler und vortragskünstler, Welt- und europameister des Sports gaben einander die Klinke in die Hand, damit die Kirche des Heiligen Michaels in Kékesd entstehen konnte. und es geschah es.

Kékesd would probably be a blank spot on the map for us if it was not for its church, which was consecrated in 2009. Inspired by the beauty of the church, one makes the effort to look into the history of the village and finds that this small settlement has a long and rich past to look back upon. the population of Kékesd today is less than 200 people but the first mention of the settlement is in a charter from 1290. the relative quietness of long centuries was broken by a loud ecclesiastical affair: in 1656, after eight years of litigation, Abbot Bertók won the village for the Pécsvárad Abbey from the Pécs episcopate. the village made a great sacrifice to have their church built: the small congregation scraped together two-million forints for construction to begin. It was at least this selfless a deed that the great architect Sándor Dévényi designed the building completely free of charge. there was a heavy traffic of people in Kékesd between the time that the idea was conceived and the time that the actual church was built. Famous actors and actresses, performers, world- and european champions kept on trooping through the front door, organizing fundraising charity events in aid of St Michael to have his church built in Kékesd. And so he did.

A nyugalom, a békesség, a csönd jut először az ember eszébe Óbánya nevének említésekor. A Norvégia történelméről szóló, persze erősen túlzó vicc szerint az északi ország legsötétebb esztendeje az volt, amikor Olof király elé egyszer későn vitték oda a vacsorára szánt halat. A máskülönben nyugodt, de ekkor földühödött uralkodóról készült freskó ott látható a norvég parlament falán… A kívülálló számára hasonlóan nyugtalan lehetett Óbánya története. A Falumúzeum áttekintést nyújt a fazekasságról, az üvegművességről – ezek repítették messzire a település nevét az elmúlt századokban. egész dinasztiák foglalkoztak például a fazekassággal, közülük a Keszeler és teimel családok leszármazottai ma is aktívak. Az üvegművesség hagyománya is nehezen tagadható; elég, ha a falu tradicionális német nevére (Altglashütte) gondolunk. e hagyományok életben tartásáért, fölidézéséért sokat tesz a közösség. Hasonlóan a természeti értékek bemutatása is hangsúlyt kap; aki járt már errefelé, egész bizonyosan látta a csepegő sziklát, a geológiai viszonyok miatt ferde vízesést vagy éppen a pisztrángos tavakat. A településszerkezet végtelenül egyszerű: a Mecsek völgyeinek klasszikus településszerkezete ez az egyutcás forma. Az utcakép egyébként helyi védelem alatt áll. A Kelet-Mecsek tájvédelmi körzetben járunk, amelynek kiemelkedő értéke az Óbánya és a Kisújbánya között húzódó Óbányai-völgy. Ha nem a keleti, hanem a nyugati irányba indulunk el, a Halász patak mellett, a nem túl magas, tán hetvenméteres várhegy tetején még föllelni a nádasi vár, az egykori Réka-vár maradványait. Keletkezését nem ismerjük. van olyan feltételezés, amely szerint illír, frank vagy kelta eredetű, a legnaivabb legenda pedig úgy szól, hogy Attila építette szépséges feleségének, Rékának. Ami megfellebbezhetetlen: évszázadokkal ezelőtt elpusztult. Hogyan? Nem tudjuk. Lehet, hogy mégsem olyan békés az a norvég történelem? Hört man den Namen Óbánya, kommt einem als erstes die Stillein den Sinn, die Ruhe und die Friedlichkeit. einem natürlich völlig übertriebenden Witz über die norwegische Geschichte nach, war das dunkelste Jahr dieses Landes, das, in dem man König Olof zum Abendessen den Fisch zu spät brachte. Die Freske, die in Bezug auf den sonst friedlichen, doch in dieser zeit aufgewühlten Regenten angefertigt wurde, ist dort an der Mauer des norwegischen Parlamentes zu sehen... Für den Außenstehenden mag die Geschichte Óbányas ähnlich ruhelos erscheinen. Das Dorfmuseum bietet einen Überblick über die töpferei, das Glaskunsthandwerk – diese schleudern den Namen des Dorfes weit in die vergangenen Jahrhunderte zurück. Ganze Dynastien widmetensich beispielsweise der töpferei, unter ihnen die Familie Keszeler und teimel, deren Nachkommen heute noch aktiv sind. Die tradition der Glashandwerkskunst lässt sich ebenfalls schwer leugnen, es genügt, bereits an den traditionellen deutschen Namen Altglashüttezu denken. Die Gemeinde tut viel, um die traditionen am Leben zu erhalten bzw. wieder zum Leben zu erwecken. Ähnliches Gewicht legt man auch auf die Präsentation der Sehenswürdigkeiten, die die Natur bietet.Wer schon einmal dort war, sah ganz sicher den wasserspeienden Felsen, den aufgrund der geologischen verhältnisse schiefen Wasserfall oder die Forellenteiche. Die Struktur des Ortes ist denkbar einfach: Das Straßendorf bildet die klassische Struktur der Siedlungen imMecsek-tal. IhrStraßenbild steht übrigens unter kommunalem Schutz. Der Ort befindet sich im Bezirk des Landschaftsschutzgebietes Ost-Mecsek, dessen besonderer Wert das sich zwischen Óbánya und Kisújbánya hinziehende Óbánya-tal ist. Geht man nicht in östliche Richtung weiter, sondern nach Westen, findet man, neben den Fischteichen, auf der nicht allzu hohen – vielleicht siebzig Meter hohen – Spitze des Burgbergs heute noch die Überreste der Nádas-Burg, die einstmalige Réka-Burg. Über ihre entstehung ist nichts bekannt. einige Annahmen gehen davon aus, dass sie illyrischen, fränkischen oder keltischen ursprungs ist. Die naivste Legende lautet hingegen so, dass Attila sie für seine schöne Frau Réka baute. Was sicher ist, ist, dass sie vor Jahrhunderten zerstört wurde. Wie? Das weiß man nicht. Kann es sein, dass diese norwegische Geschichte doch nicht so friedlich war?

the name of Óbánya evokes peace, serenity and tranquility. According to a – naturally, exaggerated – joke about Norway, the greatest calamity in the history of the Scandinavian country was when fish was served late on King Olof ’s dinner table. the fresco portraying the otherwise calm but now outraged king can be seen on the wall of the Norwegian House of Parliament. to the outsider, Óbánya’s history could be characterized with the same kind of restlessness. the village Museum gives an overview of pottery and glass manufactory, the two trades that gained reputation for the settlement. Whole dynasties devoted their lives to pottery, for instance, and many families – such as the Keszeler or the teimel families – are still active. the long-standing tradition of glass manufactory is obvious; it is enough to behold the traditional German name of the village (Altglashütte). the community does their best to keep their German traditions alive. they also pay great attention to preserving their natural heritage. Anyone who has been to the region must have visited the limestone cave, the remarkable waterfall which is not perpendicular but flows over a precipice of rocks for some distance, or the lakes which are rich in trout. the structure of the village is overly simple: the one-street outline is typical of the settlements in the valleys of the Mecsek. the street profile, by the way, is under local protection. the settlement is part of the eastern Mecsek National Park where Óbánya valley, which runs between Óbánya and Kisújbánya, is an outstanding value. If instead of east, one goes west along the small River Halász, it is worth climbing up to the top of the not very high, maybe 70-meter-high várhegy, where remains of the quondam Réka Castle can be found. the origin of the castle is unknown. Some hypothesize an Illyrian, Frankish or Celtic origin. According to the most naïve legend, Attila the Hun had the castle built for his beautiful wife, Réka. One thing is for sure: the castle was destroyed centuries ago. How did that happen? No one knows. the history of Norway might not be that calm, after all…

191

Szent István egyik unokája, Skóciai Szent Margit a Réka-várban született – legalábbis a régi monda szerint. edward lánya volt, egyike az egykor száműzött brit herceg három gyermekének. edmundot és edwardot még István fogadta udvarába, és Nádasd környékén birtokot adományozott nekik (terra Britannorium). Margit később a szentként tisztelt skót király, Malcolm felesége lett. Anyja államalapító királyunk leánya, Ágota volt. van olyan föltételezés is. amely a történetet nem ide, hanem a Máré-várba helyezi. ugyanakkor bizonyos, hogy az a mecseknádasdi legenda, mely szerint Szent Imre herceg ellátogatott a Réka-várba húgához, és itt halt volna meg, minden valóságalapot nélkülöz. Skóciai Szent Margit emlékét mindenesetre Mecseknádasdon, a szent szobrával kis kápolna őrzi. A szobor talapzatához a Réka-vártól hordták ide a köveket. A Szent György tiszteletére 1711-ben fölszentelt templomban további Margit-emlék: a szent asszonyt ábrázoló festmény a skót egyház adománya, Gregor Smith munkája. A község nevezetessége még az államalapítás korából származó, temetővel körülvett kápolna. Jelenlegi formáját a XIII. században nyerte el. ein enkel des Heiligen Stefan, Margareta von Schottland, wurde auf der Réka-Burg geboren – dies sagt zumindest eine alte Sage. er war der Sohn edwards, eines von drei Kindern des damals verbannten britischen Herzogs. Stefan nahm edmund und edward an seinem Hof auf und schenkte ihnen in der umgebung von Nádasd Land (terra Britannorium). Margit wurde später die Frau des als heilig geehrten Königs Malcolm. Der König, der den Staat gründete, hatte eine tochter, Ágota. es gibt auch Annahmen darüber, dass diese Geschichte nicht hier, sondern auf der Máré-Burg stattgefunden hatte. Gleichzeitig ist es sicher, dass diese Mecseknádasder Legende, nach der der Heilige Herzog Imre seine jüngere Schwester Réka in der Burg besuchte, und hier gestorben sei, jedweder Realitätsgrundlage entbehrt. Die erinnerung an Margareta von Schottland wird in Form einer an sie erinnernden Heiligenstatue in einer Kapelle in Mecseknádasd bewahrt. Für den Sockel der Statue holte man die Steine von der Réka-Burg hierher. ein weiteres erinnerungsstück für Margareta befindet sichin der 1711 zu ehren des Heiligen Georgs eingeweihten Kirche: das von der schottischen Kirche gestifte Gemälde mit der Darstellung der Heiligen Jungfrau, ein Werk von Gregor Smith. eine weitere Besonderheit in der Gemeinde ist die noch aus der zeit der Staatsgründung stammende, von einem Friedhof umgebene Kapelle. Ihre heutige Form erhielt sie im 13. Jh.

One of St Stephen’s grandchildren, St Margaret of Scotland, was born in the Réka Castle – at least that is how the legend goes. She was edward’s daughter, one of the three children born to the British prince in exile. edmund and edward were admitted to King Stephen I’s royal court, and they were even donated a plot of land around Nádasd (terra Britannorium) by the king. Margaret was later married by the Scottish King Malcolm, who was revered as a living saint. Margaret’s mother was Ágota, the daughter of the Hungarian state-founding king. Some suppose that Margaret was born in the Máré Castle and not in the Réka Castle. Surely, however, the legend according to which Prince St Imre died here while he was paying a visit to his sister in the Réka Castle lacks in veracity. St Margaret of Scotland is commemorated by a small chapel in Mecseknádasd, with a statue of the saint. the pedestal was made of stones that had been brought here from the Réka Castle. there is yet another memorial of Margaret in a church which was consecrated in 1711, in honor of St George: the painting depicting the holy woman was a donation from the Church of Scotland. the painting is a work of Gregor Smith. A further sight of the village is the chapel surrounded by a cemetery, dating back to the period when Hungary was founded as a state. the chapel received its present design in the 13th century.

193

vártörténetét tekintve Szászvár egy szokatlan történelmi füllentés áldozata lett majdnem. Az építést kezdeményező egyházfő ugyanis nem lehetett Burgundiai Bertalan pécsi püspök, amint azt korábban föltételezték. erről szólt volna ugyanis egy 1235-ből való, mint kiderült, valószínűleg hamis oklevél. tudniillik egy, a XIII. század közepén keletkezett, a határt számba vevő, megkérdőjelezhetetlen dokumentum meg sem említette a véderőművet. Márpedig elképzelhetetlen, hogy ne tűnt volna föl nekik… Megnyugtató választ e tárgyban nem tudunk adni kérdéseinkre, de egy, a valóságot reményeink szerint közelítő változat lehet a most következő. A falu már 1276 előtt a Kórógyi család tulajdona volt. Abban az esztendőben, erről kétségtelen hitelességű okirat áll rendelkezésünkre, birtokuk bővítésére szánták el magukat: megvásárolták a szomszédos koromszói kolostor területét is. Az építkezés csak ezt követően indult el, alighanem Kórógyi László pécsi püspök (1314-45) közrehatására. Abban a században mindenesetre, mint a falu és a környék településeinek püspöki birtokközpontja, szerepelt a vár. Az akkor Szászként emlegetett település mezővárosként lelhető föl mindenütt. A török 1543-ban igazgatási központnak jelölte, elfoglalta az erősséget, és tovább építette (ekkor készültek a külső, hengeres bástyák). 1664ben zrínyi rablóhada kifosztotta és fölgyújtotta. A ma is álló templom építését még Klimó György kezdeményezte 1772-ben. Fölszentelésére hét évvel később került sor – a püspök ekkor már nem élt. égbeszálló Boldogasszony tiszteletére szentelték egyébként; Mária életének ezt az utolsó jelenetét örökíti meg a főoltárkép. A tornyot csak jóval később, 1822-ben készítették el. Itt látta meg a napvilágot az a Kiss György (1852-1919), akinek több munkájáról beszámoltunk már ebben a könyvben. Az említetteken kívül ő készítette a budapesti Operaház, a pécsi kanonoki ház (ma: Martyn Múzeum) szobrait, az Irgalmas rend templomának Mária szobrát, a Széchenyi tér Szentháromság kompozícióját. Alkotásaival a Parlamentben is találkozhatunk.

Blickt man auf die Geschichte der Burg, so wurde Szászvár beinahe das Opfer einer ungewöhnlichen historischen Lüge. Der Initiator des Burgbaus kann nämlich nicht, wie früher angenommen, das Kirchenoberhaupt, der Pécser Bischof Bertalan Burgundiai sein. Dies besagt hingegen eine urkunde aus dem Jahre 1235, die, wie sich herausstellte, vermutlich gefälscht ist. ein unanzweifelbares, aus dem 13. Jh. stammendes Dokument, das die Grenzen berechnete, erwähnte das verteidigungsbauwerk nämlich noch nicht. und es ist doch eher unwahrscheinlich, dass dieses übersehen wurde... eine befriedigende Antwort auf die Frage lässt sich nicht finden, doch eine sich der Hoffnung auf Wahrheit annähernde version könnte die folgende sein: Das Dorf war bereits vor 1276 im Besitz der Familie Kórógyi. In diesem Jahr, darüber stehen abgesicherte Dokumente zur verfügung, erweiterten sie beherzt ihren Besitz. Sie kauften das Gelände des nachbarlichen Koromszoer Klosters. Der Bau begann erst im Anschluss daran und damit wohl kaum unter der Mitwirkung des Pécser Bischofs László Kórógyi (1314-45). Die damals unter dem Namen Szász erwähnteSiedlung ist in allen Dokumenten der zeitals Flecken zu finden. Die türken machten sie im Jahre 1543 zum verwaltungssitz; sie nahmen die Festung ein und erweiterten sie (in dieser zeit wurden die äußeren, zylinderförmigen Bollwerke gefertigt). 1664 plünderte zrínyis Räuberhorde die Burg und steckte sie in Brand. Den Bau der heute noch stehenden Kirche initiierte György Klimó im Jahre 1772. Sieben Jahre später wurde sie eingeweiht – der Bischof lebte inzwischen nicht mehr. Sie wurde übrigens zu ehren der Himmelfahrt der Heiligen Jungfrau Maria geweiht.Diese letzte Szene aus dem Leben Marias ist im Hauptaltarbild verewigt. Der turm wurde erst deutlich später, im Jahre 1822, angefertigt. Hier sah jener György Kiss (1852-1919) zum ersten Mal das tageslicht, über dessen Werke in diesem Buch schon mehrmals erzählt wurden. Außerdem schufer das Budapester Opernhaus, die Statuen des Pécser Kanoniker-Hauses (heute: Martyn-Museum), die Marien-Statue der Kirche des Ordens der Barmherzigen Brüder und Schwestern und die Dreifaltigkeits-Komposition auf dem Széchenyi-Platz. Auch im Parlamentsgebäude findet man seine Werke.

As far as the history of the castle in Szászvár is concerned, the town almost fell victim to an unusual historical fraud. the commissioner of the castle could not have been Bartholomew of Burgundy, Bishop of Pécs, as it was thought earlier, based on a charter from 1235. that charter has since turned out to be a forgery. this claim is based on an unquestionable document from the 13th century, which was made to enumerate the buildings in the area, and which does not mention the castle at all. Surely, it would have been mentioned if it had been there to see. there is no definite answer to the question above but hopefully, the following version is a near-authentic recount of the castle’s history. the settlement had been a property of the Kórógyi family preliminary to the year of 1267. In 1267, the Kórógyis, who decided to expand their estate, purchased the neighboring land of the Koromszó monastery. Now this is certain, based on an indisputably authentic document. Construction work only began later, presumably initiated by László Kórógyi, who was Bishop of Pécs between 1314 and 1345. the settlement, under the name Szász, is mentioned as a farming town in all documents from that period. In 1543, the turks nominated the settlement an administrative headquarters. they took over the fortification and extended it; the outer cylindrical bastions, for example, were built by them. In 1664, the castle was ravaged and much of it was burnt down by zrínyi’s raiding troops. the construction of the church in its present design was initiated by Bishop György Klimó in 1772. By the time, however, it was consecrated seven years later, the bishop had passed away. the church, by the way, was consecrated in honor of the Ascending St Mary; this last scene of Mary’s life is commemorated by the altar-piece, as well. the tower was built much later, in 1822. György Kiss (1852-1919), many of whose works have been cited in the present book, was born in Szászvár. In addition to his works mentioned so far, he sculpted the statues of the Budapest Opera House and of the quondam Pécs Provost’s house (today’s Martyn Museum), but the Statue of St Mary in the Church of the Hospitaller Brothers and the Statue of the Holy trinity on Széchenyi Square in Pécs are also his works. In addition, his sculptures are on display in the Budapest Parliament, as well.

195

Lám, mennyit számít olykor egy település hírnevének öregbítésében egy neves iparos! Mágocs neve is összefonódott az unger család munkásságával. Bár lassan száz éve már, hogy 1931-ben unger endre jobblétre szenderült, az általa, és édesapja, Miklós által épített orgonák jelentős része máig hibátlanul működik. Munkásságuk nem csak Baranyára terjedt ki, sokat dolgoztak például az Alföldön. Baján, Csongrádon, Szeged környékén számtalan település templomába került a mágocsi hangszerekből. Kicsit kutakodva a város történelmében láthatjuk, hogy valószínűleg – ha nem is folyamatosan – de lakott település lehetett itt már az újkőkortól. A terület máskülönben nem egyszer cserélt gazdát. tudjuk, hogy 1251-ben bencés apátság állott itt (innen az első írásos emlékünk), később a pálosok szerezték meg, még később pedig a vallásalap tulajdona lett. ez a hézagos áttekintés magyarázatot ad arra is, miért nincs uradalmi épület a környéken. egész egyszerűen azért, mert világi földesúr sosem volt a tulajdonosok sorában. A törökdúlás után az akkori faluból jószerével semmi sem maradt, a pálosok magyarok, szerbek, osztrákok és bajorok betelepítésével igyekeztek segíteni az újjáépítést. Mágocs fejlődésnek indult, kivirágzott. Az 1800as évek elejére vitathatatlanul központi helyet vívott ki magának, mezővárosi rangra emelték, járási székhely vált belőle. A II. világháború utáni lakosságcsere nem állt meg a falutáblánál. 1800 németet kergettek eleink messzire. A mágocsi, copf stílusú templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelte föl 1805-ben erdődy József címzetes apát. Oltárképe, Szűz Mária találkozása Szent erzsébettel régebbi; Karl Bachmayer bécsi művész még 1779-ben festette. A Szent Anna oltárral együtt a pécsi dominikánus templomból került ide.

Sie sehen, wie viel eine namhafte Industrie für die vergrößerung des Ruhmes eines Ortes zählt. Der Name Mágocs ist mit den tätigkeiten der Familie unger verflochten. Auch wenn es bald hundert Jahre her ist, dass endre unger entschlafen ist, funktioniert die durch ihn, seinen vater und Miklós gebaute Orgel bis heute fehlerlos. Sie waren nicht nur in Branau tätig, sondern arbeiteten z.B. auch in der ungarischen tiefebene. In den Kirchen der Orte, in der Gegend um Baja, Csongrád und Szeged findet man zahlreiche Instrumente aus Mágocs. Forscht man etwas in der Geschichte der Stadt, kann man sehen, dass es hier wahrscheinlich bereits in der Neusteinzeit – wenn nicht durchgehend – ein besiedeltes Gebiet gab. Das Gebiet wechselte übrigens nicht einmal den Besitzer. Dieser grobe Überblick gibt auch eine erklärung dafür, warum es in der Gegend kein herrschaftliches Gebäude gibt. einfach deshalb, weil es in der Reihe der Besitzer nie einen weltlichen Gutsherren gab. Nach der verwüstung durch die türken blieb von dem früheren Dorf praktisch nichts übrig. Mit der Ansiedlung von Serben, Österreichern und Bayern versuchte man, den Wiederaufbau zu unterstützen. Mágocs‘s entwicklung begann, es blühte auf. zu Beginn des 19. Jahrhunderts errang es unbestritten einen zentralen Platz, es erhielt den titel Landstadt und wurde zum Hauptort des Bezirks. Der Bevölkerungsaustausch, der nach dem zweiten Weltkrieg erfolgte, machte auch vorden toren des Dorfes nicht Halt. 1.800 Deutsche wurden von den ungarischen vorfahren vertrieben. Die im zopfstil erbaute Kirche von Mágocs weihte der titularabt József erdődy 1805 zu ehren der Heiligen Jungfrau Sarlós. Das Altarbild – das das treffen der Jungfrau Maria mit der Heiligen elisabeth darstellt, ist älteren Datums; der Wiener Künstler Karl Bachmayer malte es noch 1779. Mit dem Altar gelangte auch die Heilige Anna aus der Pécser Dominikaner-Kirche hierher. Occasionally, it can be very important for a settlement to have a renowned craftsman to increase their reputation. the name of Mágocs has also become interconnected with the work of the unger family. Although almost a hundred years have passed since endre unger deceased in 1931, most of the organs that he and his father Miklós had built are still in perfect operation. the two men’s activities were not restricted to Baranya; they often went to work on the Great Plains, for example. A great number of churches in Baja, Csongrád and in the area around Szeged received musical instruments from Mágocs. Digging a little deeper in the history of the town, we find that the area had been inhabited since the New Stone Age – even if habitation has been discontinuous. Otherwise, the area changed hands many times. In 1251, a Benedictine Abbey stood here (the first document of the village is from the same year). Later, the land was taken over by the Paulites, and then it went into the management of the Cassa Parochorum. Although the above recount is full of gaps, it does offer an explanation why there is not one mansion in the area: quite simply because the land was never owned by a secular feudal lord. Following turkish destruction, almost nothing was left of the old village. Afterwards, however, after the Paulites brought Hungarian, Serbian, Austrian and Bavarian settlers to stimulate the reconstruction of the settlement, Mágocs saw a steady development. By the early 1800s, it had gained a central function: it received a farming town status and was made a seat of the district. the resettlement of people who were displaced in the aftermath of World War II did not avoid Mágocs, either. 1,800 Germans were forced to leave their homes. the Copf style church of the small town was consecrated by Honorary Abbot József erdődy in 1805, in honor of the virgin St Mary. the altarpiece which depicts the virgin Mary’s encounter with St elisabeth dates from earlier: it is a work of the viennese Karl Bachmayer from 1779. the painting was brought here from the Pécs Dominican Church, along with the St Anna altar.

A múlt természeti emlékei közé tartoznak a hagyásfák. ezeket a szélerdők levágása során hagyták meg azért, hogy a következő vágásfordulóig erőteljes, értékes fákká növekedjenek. Ahol azután elmaradt az erdőtelepítés, a fa ott is jó szolgálatot tett. A nyári forróságban az árnyékba húzódhatott a legelésző jószág, a szakadó eső elől lombja alatt menedéket talált a csordás, a gulyás, a pásztor. egy Jakab-hegyi mesét idecsempészünk még. Időszámításunk előtt, a IX. században hatalmas földvár állhatott itt, hat-nyolc méter magas sáncokkal. Jóval később, 1225-ben Bertalan pécsi püspök alapított kolostort remeték számára, Szent Jakabnak szentelve – innen a hegy neve is. A XvIII. században újjáépült a templom, sőt, egy évszázada a pálosok még lakták a kolostort. A vár egykori ura nagyon gazdag volt, rengeteg kincset harácsolt össze. Amikor egyszer háború tört ki, a templom alá hatalmas pincét ásatott, és oda rejtette egy kád aranyát és egy kád ezüstjét. Az aranyon kakas, az ezüstön sárkány ül, két elátkozott király, ők vigyáznak a nagy drágaságra. Nekünk itt van Baranya. Nekünk most már ezt a kincset kell megőriznünk.

198

zu den „natürlichen” Denkmälern aus der vergangenheit gehören die Leerstellen zwischen den Bäumen. Diese Ausschnitte ließ man deshalb, damit sie bis zum nächsten Schnitt als kräftige und wertvolle Bäume nachwuchsen. Da wo die Aufholzung ausblieb, tun die Bäume auch einen guten Dienst. In der Hitze des Sommers kann man sich in die Waldduft zurückziehen, und vor dem strömenden Regen fanden die Hirten Schutz. ein Märchen über den Jakob-Berg soll an dieser Stelle eingeschmuggelt werden. Im 9. Jahrhundert vor unserer zeitrechnung könnte hier eine riesige erdburg mit 6-8 Meter hohen Wällen gestanden haben. viel später, im Jahre 1225, errichtete der Pécser Bischof Bertalan ein Kloster für seine einsiedler, er weihte es dem Heiligen Jakob – von hier stammt auch der Name des Berges. Im 18. Jahrhundert baute man die Kirche um, ein Jahrhundert lang bewohnten sogar die Pauliner das Kloster. Der damalige Burgherr war sehr reich, er hortete riesige Schätze. Als einmal ein Krieg ausbrach, hob er unter der Kirche einen riesigen Keller aus und dort versteckte er ein Gefäß mit Gold und eines mit Silber. Auf dem Gold sitzt ein Hahn, auf dem Silber ein Drache – zwei verwunschene Könige, die über den wertvollen Schatz wachen. Hier ist unser Branau. Jetzt ist es unsere Aufgabe, diesen Schatz zu bewahren.

the natural heritage of the past also includes uncut trees. When forest edges were harvested, some trees were left to grow so that they would produce high-quality wood by the time of the next harvest. the uncut trees did good service even where re-forestation never happened. the cattle could find shade from the heat of the sun under the foliage, and the stockmen, herdsmen and shepherds could find shelter from torrential rain. Maybe there is enough space for a final story about the Jakab Hill. there is thought to have stood here an enormous earth fortification with six or seven meter tall ramparts in the 9th century B.C. Much later in 1225, it was here that a monastery was built for hermits, by Bishop Bartholomew of Pécs, in honor of St James – hence the name of the hill. the church was renovated in the 18th century, and Paulites were living in the monastery even a hundred years ago. the quondam lord of the castle was profoundly rich; he had amassed great treasures. Once when a war broke out, he had a large pit dug underneath the church, and he hid a vat of gold and a vat of silver in there. Now there is a rooster sitting on the gold and a dragon sitting on the silver; two cursed kings looking after the wealth even today. We have Baranya to look after. We have this treasure to preserve.

Szerzői kiadás

Im verlag des Autors

Author’s edition

www.hungaryphoto.hu

© Alle Rechte vorbehalten. Weitergabe und vervielfältigung dieser Publikation oder von teilen daraus sind, zu welchem zweck und in welcher Form auch immer, ohne die ausdrückliche schriftliche Genehmigung durch die Herausgeber nicht gestattet.

Fotózta, tervezte és szerkesztette © Kalmár Lajos további fotók © Horváth Gábor (97, 118, 119, 120, 121, 168. oldal) Szöveg © Sz. Koncz István Angol fordítás © Dóla Mónika Az angol fordítást lektorálta: vicki Sinkovits Német fordítás © Isabelle von zitzewitz A német fordítást lektorálta: Heiko Fürst Digitális képfeldolgozás: Horváth Szabolcs tördelés: Merényi tamás A múzeumi fotók a Janus Pannonius Múzeum, a katolikus egyház épületei és épületbelsői a Pécsi Püspökség, a zsinagóga képei pedig a Pécsi zsidó Hitközösség külön engedélyével kerültek be a könyvbe. Akiknek külön köszönettel tartozunk segítségükért: Béres tamás, Czakó Ferenc, Dévényi Sándor, Handler Gábor, Hegyi zsuzsa, Kiss Gábor, Kiszely Attila, Németh tamás, tiffán zsolt és uhrik Dóra Nyomta a Palatia Nyomda és Kiadó kft. Győrben Felelős vezető: egyházi zsolt 2012. ISBN 978-963-88616-2-7

Fotografiert, geplant und herausgegeben von © Lajos Kalmár Weitere Fotografien © Gábor Horváth (S. 97, 118, 119, 120, 121, 168) text © István Sz. Koncz englische Übersetzung © Mónika Dóla Korrektorat: vicki Sinkovits Deutsche Übersetzung © Isabelle von zitzewitz Korrektorat: Heiko Fürst Digitale Bildbearbeitung: Szabolcs Horváth Layout: tamás Merényi Die Fotos wurden mit der vorherigen Genehmigung der folgenden Institutionen verwendet: Janus Pannonius Museum (Museumsfotografien), Bistum der Stadt Pécs (Katholische Kirchen), Jüdische Gemeinde Pécs (Synagoge) Herzlichen Dank an tamás Béres, Ferenc Czakó, Sándor Dévényi, Gábor Handler, zsuzsa Hegyi, Gábor Kiss, Attila Kiszely, tamás Németh, zsolt tiffán und Dóra uhrik Die Druck- und Binderarbeiten erfolgten in der Palatia Nyomda és Kiadó GmbH. in Győr verantwortlicher Leiter: Generaldirektor zsolt egyházi 2012. ISBN 978-963-88616-2-7

Photographed, designed and edited by © Lajos Kalmár Further photographs by © Gábor Horváth (pp. 97, 118, 119, 120, 121, 168) text © István Sz. Koncz english translation © Mónika Dóla english translation revised by: vicki Sinkovits German translation © Isabelle von zitzewitz German translation revised by: Heiko Fürst Digital photo processing: Szabolcs Horváth Page make-up: tamás Merényi Photos were used with the prior permission of the following institutions: Janus Pannonius Museum (museum photographs), Pécs episcopate (Catholic churches), Pécs Jewish Community (synagogue) Special thanks to: tamás Béres, Ferenc Czakó, Sándor Dévényi, Gábor Handler, zsuzsa Hegyi, Gábor Kiss, Attila Kiszely, tamás Németh, zsolt tiffán and Dóra uhrik Printed and bound in Palatia Printing and Publishing Ltd., Győr Managing director: zsolt egyházi 2012. ISBN 978-963-88616-2-7

Baranya Album BURKOLO_Layout 1 10/27/12 9:31 PM Page 1

magyar • deutsch • english

BARANYA ALBUM

Kalmár Lajos Sz. Koncz István

www.kalmarlajos.hu

BARANYA ALBUM magyar • deutsch • english