Gerald suster generálisok by Lajos Yossarian

Gerald Suster

GENERÁLISOK A történelem legjobb és legrosszabb hadvezérei

ZRÍNYI

Gerald Suster

GENERÁLISOK A történelem legjobb és legrosszabb hadvezérei

ZRÍNYI KIADÓ

F ord ította

dr.

Hungarian translation ©

B a r a b á s M iklós

dr.

B a r a b á s M ik l ó s , 1998

Fedélterv N a g y A n d r á s munkája

T a r t a l o m je g y z é k

Bevezetés / 5 Nagy Sándor (i. e. 3 56-323) / 9 Hannibál (i. e. 247-183); Scipio Africanus (i. e. 237-1 8 3 ) / 19 Julius Ceasar (i. e. 100-44) / 30 Marcus Antonius (i. e. 8 2-30) és Kleopátra királynő (i. e. 6 9 -3 0 ) / Boudicca (? - i. sz. 61) / 40 Attila, a hun (kb. 406-4 5 3 ) / 44 Dzsingisz kán (1162-1227) / 51 A százéves háború és III. Edward (1312-1377) / 56 A százéves háború és Jeanne d ’ Arc (kb. 1412-1431) / 64 A spanyol Armada és I. Erzsébet királynő (1533-1603) / 71 Olivér Cromwell (1599-1658) / 80 John Churchill, Marlborourgh herceg (1650-1722) / 87 Nagy Frigyes (1713-1786) / 98 Bonaparte Napóleon (1769-1821) / 106 Horatio N elson vicomte (1758-1805) / 118 Arthur Wellesley, Wellington herceg (1769-1852) / 123 Ideje már megismerni a világ legrosszabb hadvezérét: Lord Fitzroy Somerset, Lord R eglan ( 1788-1855) / 134 Polgárháború az Amerikai Egyesült Államokban: U lysses S. Grant (1822-1885) Róbert E. Lee (1807-1870) ellen / 144 Helmuth von Moltke gróf (1800-1891) / 153 A z első világháború (1914-1918) / 160 A második világháború (1939-1945) / 181 A z Észak-Vietnam elleni amerikai háború (1965-1975) / 199 A Falkland-szigeteki háború (1982) / 204 A z Öböl-háború (1991 január-február) / 209 Epilógus / 215

B evezetés

„Háború! Ugyan mire jó? Egyáltalán semmire!” A z 1960-as évek egy kiváló, népszerű dalából vett szavak ezek. Nem lehet azonban tagadni, hogy a háború egyik meghatározó tényezője az emberiség fejlődésének. Aki tehát világbékét akar, annak tanulmányoznia kell a háborúk történetét. Bármennyire ellentmondásosnak tűnjék is, a szervezett hadviselés ismeret len volt a civilizáció m egjelenése előtt. A nagy filozófus, Immánuel Kant írja A z örök békéről című tanulmányában (1795), hogy hosszú távon a háborúk egyesítik az emberi fajt, mert csoportosulásokat hoznak létre, amelyek csök kentik a háborúk számát. Vitatható állítás, m ivel korunkban, amelyet rendszerint „globális faluként” emlegetnek, Földünkön több háború folyik, mint a múltban valaha. Követke zésképpen bajos egyetérteni J. F. C. Fuller vezérőrnagy egyébként kiváló há romkötetes m űvével, amelynek címe: The D ecisive Battles o f the Western World, and their Influence upon History (A nyugati világ döntő ütközetei és a történelemre gyakorolt hatásuk). „Úgy tűnik, hogy bár a Természet célja az egyetértés, hajtóereje m égis a vi szálykodás. így a törzs, amikor törzsi jellegének megőrzéséért harcol, a törzsi háború révén sok törzsből álló közösséggé vagy néppé alakul. Hasonlóképpen egy nép, amikor zárt közösségi jellegének megőrzéséért harcol, a közösségek közti háborúk során nemzetté lesz. Egy nemzet pedig, amikor azért harcol, hogy megmaradjon nemzetnek, nem zetközi háborúk során birodalommá növi ki magát. így áll elő azt a helyzet, hogy az egység, bármilyen konkrét időben, bár egyedülvalóságának megőrzésére törekszik, felszívódás által elkerülhetet lenül megsokszorozódik egészen addig, amíg el nem jutott a földkerekség bio lógiai és gazdasági határaihoz” - írja. Fuller ragyogó katonai stratéga volt, a páncélosháború és a villámháború (Blitzkrieg) legfőbb úttörője, amint kiderül ebből a könyvből is. Kitűnő had történész is volt, de az egykori Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlása megmu tatja elméletének hiányosságait. Nyilvánvaló természetesen, hogy a háború jó vagy rossz irányban befolyá solja az emberiség történetét. A dolog ott kezdődött, amikor a civilizáció két fajtája alakult ki: egyrészt a földm űvelésből, másrészt pedig a vadászatból és gyűjtögetésből élők civilizációja. A z előbbi a Nílus völgyében alakult ki, s a

kereskedelem révén kapcsolatban állott az Eufrátesz felső vidékével és a Perzsa-öböllel. Olyan emberekből állott, akik rájöttek, hogy termeszteni lehet bi zonyos, élelmiszerként felhasználható magvas növényeket. Miután olyan vidé keken telepedtek le, ahol a víz könnyen hozzáférhető volt, növényeket ter mesztettek, megművelték a földet, fallal körülvett városokat építettek és igye keztek m egvédeni magukat a fosztogató hordáktól. A vadászatból-gyűjtögetésből élők civilizációja valószínűleg a Kaszpi-tenger északi partjainál elterülő sztyeppéken alakult ki. Ezek az emberek háziasították a lovat, és feltalálták a kereket meg a szekeret, s ez fokozta m ozgékony ságukat. Ezek az indoeurópai törzsek évszázadokon keresztül hatalmas ván dorlásokat tettek, s magukkal vittek mindent, amit csak tudtak, az általuk m eg látogatott területekről. Eközben a m ezőgazdaságból élő népek, amelyek sémita eredetűek voltak, minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy ellenálljanak ne kik. Iróniának tűnhet, hogy abban az időben a sémiták képviselték Európát a maguk szent szimbólumával, a hurkos kereszttel, és az árják - az indo-európai eredetű törzsek - képviselték Ázsiát szent szimbólumukkal, a horogkereszttel. Mindkét jelkép jelentése: „Fény”. Sok csatát vívtak, mint például i. e. 1469-ben Megiddónál, amely ma Izrael északi részén található. Ezt az ütközetet III. Thotmesz, Felső-Egyiptom fáraó ja nyerte meg a kánaaniták ellen. Katonái nyilakkal, dárdákkal és pajzsokkal voltak felfegyverkezve, és harci szekereket alkalmaztak. Amint látni fogjuk a történelemben, a technikai fölény rendszerint győzelem hez vezet a háborúk ban. Ebben a hadjáratban, amikor az ostromlott város, Kades megadta magát, Thotmesz 924 harci szekeret, 2238 lovat, 200 teljes páncélzatot és nagy m ennyiségű aranyat és ezüstöt zsákmányolt. Ahelyett, hogy elődeinek szokása szerint a földdel tette volna egyenlővé a várost, III. Thotmesz az ésszerű békét választotta, ami aztán lehetővé tette számára, hogy elűzze a betolakodókat ab ból az országból, amelyet a sajátjának tekintett. Nyilvánvaló, hogy Thotmesz kitűnő hadvezér volt a maga korában. Ennek a könyvnek egyik legfőbb célja éppen az, hogy m egvizsgálja azt a kérdést, vajon mitől lesz egy férfi vagy egy nő jó (avagy rossz) katonai parancsnok. Miként van az, hogy valaki értelmes módon mozgatja harcosok alakulatait a csatában a győzelem érdekében, olyan csatában, amelynek kimenetele meghatározhatja egy adott ország fejlődését; sőt, bizonyos esetekben a civilizáció jövőbeni fej lődését is. Első látásra nehéz megmondani, hogy miben is állnak a kiváló had vezetés alapelvei, ugyanakkor azonban az e téren végzett tanulmányok egyér telműen rávilágítottak azokra a tényezőkre, amelyek összetevői az eredmény telenségnek, a teljes hozzá nem értésnek, az égbekiáltó ostobaságnak és az esz telen kontárkodásnak. Vannak, akik olyan álságos misztikus erőkben hisznek, mint sors és jósze rencse. Tapasztaljuk, hogy a „morál” és a „biztonság” nevében elhallgatják vagy elferdítik a harctéri híreket. Bűnbakokat keresnek katonai kudarcokért.

Elmulasztják alkalmazni a meglepetést és a cselvetést, s helyette inkább nyers erőhöz folyamodnak ahelyett, hogy az eszüket használnák. Ez vezet azután ah hoz, hogy frontális támadásra adnak parancsot az ellenség legerősebb védelmi vonala ellen, mert elmulasztották a kellő felderítést. És ha elfoglalnak is terü leteket, nem használják ki a szerzett előnyt. Vannak, akik makacsul ragaszkodnak a kitűzött feladathoz, holott világosan látható, hogy az ellentmond a hatékonyságnak. Aligha származhat előny egy parancsnok döntésképtelenségéből, vagy abból, ha lebecsüli az ellenséget és túlbecsüli saját erőinek képességeit. Ez a szem ellenzős magatartás ráadásul rendszerint figyelm en kívül hagyja vagy egyenesen elutasítja az olyan infor mációt, amely kétségessé teszi az előre kialakított véleményt. A z ilyen maga tartás gyökere abban van, hogy idejét múlta hagyományhoz ragaszkodnak, nem hajlandók elismerni a múltban elkövetett hibákat, s képtelenek új és m eg felelő technológiát alkalmazni, miközben semmit nem tanulnak a múltból. A következmény pedig az emberi erőforrások nagymérvű pazarlása, m ivel a leg rosszabb parancsnokok előtt ismeretlen az erővel való takarékoskodás fo galma. Ezek az egyszerű tényezők a legkegyetlenebb formában megmutatkoztak az első világháborúban és az Egyesült Államok Észak-Vietnam ellen vívott hábo rújában. Ez utóbbiban egy mérhetetlenül nagyobb gazdagsággal, technikai fö lénnyel és óriási katonai hatalommal rendelkező ország - a saját m eglepetésé re - veszített, mert elkövette a fentiekben felsorolt baklövések mindegyikét. Arra biztatni az amerikai iskolásokat, hogy „Isten nevében öljenek m eg egy páriát”, aligha m egfelelő módja egy háború megnyerésének, amelyet állítólag a szabadságért és a demokráciáért indítottak. M i a módja annak, hogy megnyerjünk egy háborút? Mint látni fogjuk: a ha dászat (stratégia) és a harcászat (taktika) együttes alkalmazása. A hadászat azt jelenti, hogy felhasználjuk a politikai és gazdasági szövetségeket, s felhasznál juk a propagandát a tömeges támogatás megszerzéséért sokkal tágabb össze függésben, mint amilyen csupán egyetlen csatatér kiterjedése. A harcászat a mozgás vagy manőverezés tudománya és művészete - például egy hadosztály áthelyezése a harctér egyik oldaláról a másikra, abban a tudatban, hogy - akár csak a sakktáblán - egy gyalog is éppen olyan erőt képviselhet, mint egy bás tya, ha a m egfelelő helyre állítjuk, s hogy a csatában alkalmazott harcászat ki hatással lesz az általános stratégiára is. Miért van az m égis, hogy amikor létfontosságú dolgok forognak kockán, egyes hadvezérek olyasm it parancsolnak m eg katonáiknak, amit minden épel méjű ember - ha nem is rendelkezik részletes katonai ismeretekkel - ostoba ságnak tartana? A katonai gondolkodást nagyon gyakran merev automatizmus hatja át. Amerikai és brit pszichológusok egyetértenek a levonható következ ményekben és azokat össze lehet foglalni. A rossz parancsnok mereven ragaszkodik a hagyományos, középosztálybeli

értékekhez és engedelmes, kritikátlan magatartást tanúsít azok iránt, akikkel azonosul mint egyénekkel, vagy mint egy meghatározott csoport tagjaival. Ez azután arra készteti őt, hogy elítélje, elutasítsa és m egbüntesse azokat, akik megsértik a hagyományos értékeket, s különösen azokat nem kedveli, akik kérdéseket tesznek fel, vagy kételkedni merészelnek. A z ilyen szem élyek győ zelmet aratnak ugyan némelykor ütközetekben, de rendszerint nem nyernek meg háborúkat, főleg azért nem, mert csak merev kategóriákban képesek gon dolkodni. Ámbár ez a könyv elem ezni fogja a kudarcokat is, m égis főleg azokkal a ka tonai parancsnokokkal foglalkozik, azok egyéniségét vizsgálja, akik nem estek az ostobaság bűnébe és ezért megnyerték ütközeteiket é s háborúikat az emberi fejlődés tartós javára. Vannak azonban paradox esetek is. J. F. C. Fuller vezér őrnagy például a páncélosháború elméletének kidolgozója volt és a rugalmas ság részéről történt elism erése hozzájárult remek hadtörténeti munkáinak létre jöttéhez. D e annak az éleslátásnak, amely műveit - szavakban és a gyakorlat ban egyaránt - áthatotta, aligha válik dicsőségére, hogy Fuller támogatta a fa sizmust, azt az ideológiai és politikai rendszert, amely nélkülözi az értelmet, amelyet szűklátókörűség, merevség, barbárság és a kudarc minden egyéb vo nása jellem ez, s amelyektől ez a vezérőrnagy katonai vonatkozásokban irtó zott. D e ami még inkább ellentmondásos: Fullemak a villámháborúról (Blitzkrieg) vallott nézeteit a brit főparancsnokság elutasította, ellenben a né metek alkalmazták, mégpedig egy ideig bámulatos sikerrel. Ha az angolok ma gukévá tették volna Fuller nézeteit, a fasizmust talán 1941-re le lehetett volna győzni, és a brit birodalom a múlthoz képest megerősödve maradt volna fenn, abban az értelemben, hogy demokratikus befolyást gyakorolhatott volna Euró pára. A z értelmes parancsnokoktól sokat tanulhatunk azon a téren, hogy miként lehet lelem ényesen mozgatni csapatokat és utánpótlást; miként mozdítható elő a civilizáció fejlődése, és miként lehet látszólag megoldhatatlan problémák megoldására használni az emberi értelmet. „A z ostobaság ellen maguk az istenek is hiába küzdenek” - írta Schiller. Igaz; de a legkiválóbb hadvezérek megmutatták, hogyan lehet gyors észjárás sal és értelemmel rendkívüli tetteket véghezvinni.

N agy Sándor (I. e. 356-323)

Nagy Sándor (Alekszandrosz) az emberiség legendái közé tartozik. Szemügyre kell azonban vennünk a tényeket, hogy meggyőződhessünk: indokolt-e ez a le genda, vagy indokolatlan? Am i a lényeget illeti, N agy Sándor négy forrásból merített ösztönzést. Ott volt apja, II. Fülöp (Philipposz) makedón király, bölcs uralkodó és jó, értelmes hadvezér. Ott volt anyja, Olümpiasz, ez a figyelemre méltó asszony, aki a pogányság szellem ét lehelte belé. N evelője a nagy görög filozófus, Arisztotelész volt tizenkét éven (i. e. 3 42-336) át, akinek műveit még ma is kellő tisztelettel tanulmányozzák a Nyugat legkiválóbb egyetemein. V é gül ott volt maga Alekszandrosz, aki akaratát, értelmét, képzelőerejét és a szin tézis iránti rendkívüli érzékét egyetlen - mondhatni megvalósíthatatlan - álom megvalósítására összpontosította. II. Fülöp király pusztán egyéniségének erejével lett úrrá az eseményeken. A nyugtalan és energikus, m essze előre tekintő és fortélyos makedón király Polünaeusz szerint „inkább ravaszsággal, mint fegyverekkel” hódított meg or szágokat. Összeolvasztva az egymással háborúskodó különböző törzseket, m eg teremtette - amint D. G. Hogarth megállapítja (Philip and Alexander of Macedón, 1897), „a szó modem értelmében vett első európai hatalmat, egy fel fegyverzett nemzetet közös nemzeti eszm ével” . Miután megvalósította uralmát a szilaj makedón klánok fölött, hadat viselt velük Kelet és Nyugat, D él és Észak felé, háború segítségével létrehozta a makedón vezetés alatt álló Görögországot. Fia, Alekszandrosz ott harcolt az oldalán, amikor a khairóneiai csatában (i. e. 338) legyőzte a szövetkezett görög államok hadseregét. A z Alekszandrosz pa rancsnoksága alatt álló lovasság ingatta meg a thébai-athéni szárnyat. Ez a g yő zelem lehetővé tette Fülöp számára, hogy fölülkerekedjék a görög konfö deráción. Fülöp forradalmasította a katonáskodást. Amikor bátyjának, III. Perdikkasznak halála után trónra lépett (i. e. 359), megörökölte a makedón lo vasságot, a „hetairoi”-t (a király kísérői), a Homérosz Iliászából ismert cím vi selőit és hozzálátott a gyalogság megreformálásához, amely addig az elégedet len parasztság soraiból verbuválódott gyalogos katonák fegyelm ezetlen bandá iból állott. Ezeket a gyalogosokat a király elképzelése szerint 14 láb hosszú lán dzsával, a szarisszával felszerelve (lándzsájuk csaknem kétszer olyan hosszú volt, mint a görögöké) falanxokba osztották be és kiképezték. Védőfegyverül könnyű pajzsot viseltek a jobb karjukon. Mind a gyalogságot, mind pedig a lo

vasságot egyenként 1500-1800 emberből álló ezredekbe osztották be, s azok zászlóaljakra, századokra, sőt 16 katonából álló alegységekre is tagozódtak, ami lehetővé tette Fiilöp számára, hogy azelőtt nem tapasztalt rugalmasságot tanúsítson a csatákban. Jóllehet erős oldala a harcászat volt, Fülöp felismerte a hadászati követel ményeket is. Amikor i. e. 346-ban Thermopülai, a Thesszáliából Görögország ba átvezető szoros felé nyomult előre, m egvesztegetéshez folyamodott, hogy megadásra bírja az ellenséget és biztosítsa az áthaladást a szoroson. A zzal pe dig, hogy m egkegyelmezett volt ellenségeinek, másokat is megadásra bátorí tott. Hadmérnökökből álló hadtestet hozott létre, amely hozzájárult mind az ő, mind később fia győzelm eihez. Megértette, hogy a gazdaságnak mekkora sze repe van a sikeres hadviselésben, s ezért m egszerezte a Hellészpontosz gabo natermő vidékeit és Thrákia aranybányáit. Felismerte, hogy jó hadsereget csak akkor lehet kiállítani, ha a katonákat fizetni is tudják. Mi több, azt is tudta, hogy miként lehet felhasználni a pénz hatalmát a békefeltételek diktálására. Sajnálatos módon Fülöp a második házassága miatt összeveszett Sándorral, mert fia féltette törvényes örökösi státusát. A király kinyilvánította szándékát, hogy a görög konföderáció seregeinek élén az ősellenség, a perzsa birodalom ellen vonul. Egy ünnepségen beszélni akart a fiával, de annyira részeg volt, hogy amikor keresztülment a helyiségen, megbotlott és elvágódott, még m ie lőtt odaért volna hozzá. „ím e - mondta Alekszandrosz - , itt fekszik az az ember, aki arra készül, hogy Európából átkeljen Ázsiába, de még az egyik heverőtői a másikig sem képes eljutni.” Fülöp királyt i. e. 336-ban leszúrta egy ismeretlen merénylő. Alekszandrosz 19 éves korában Makedónia királya lett. Alekszandrosz édesanyja, Olümpiasz az epeiroszi Neoptolém usz lánya volt, aki A chillesztől, Homérosz Iliászának hősétől származtatta magát, akárcsak Fülöp király Heraklésztől. A királynő heves természetű, miszticizmusra hajló és uralkodni vágyó volt, de jól bánt fiával. Arra tanította fiát, hogy léteznek is tenek és istennők, emberfölötti értelemmel bíró isteni lények, és hogy az em beriségnek, ha fejlődni akar, továbbra is kapcsolatban kell állnia Velük. Arra is megtanította, hogy léteznek félistenek - sem isten, sem ember hibridek - , akik előbbre vihetik az emberiség fejlődését. Amint Bertrand Russel helytállóan kifejti A nyugati filozófia története című művében, a hellénisztikus pogányságnak két oldala volt, és Nietzsche volt az, aki eredeti módon - és ragyogóan - elem ezte a kérdést. Látjuk, a Napisten két oldalát Apollónak és Dionüszosznak nevezik. A pollo az Értelem és a Múlt klasszikus hagyományai tiszteletének oldalán áll, a harmonikus civilizációt di csőíti. D ionüszosz, a félisten, aki meghalt és feltámadt istenként, állítólag KisÁzsiából átplántálta Európába a szőlő erjesztett levét, s az emberi tudat extá zisba hajló forradalmát hirdette, amint azt egyedülálló módon mutatta be nagy

szerű drámájában, a Bacchánsnőkben Euripidész. A darabban Penthéusz ki rályt, aki az apollói értelemben vett Értelem oldalán áll, darabokra tépik a lerészegült bacchánsnők, amikor felkeresi őket a vadonban. Erőszakos halála előtt még felismeri, hogy gyilkosait saját édesanyja vezeti. Alekszandrosz félistennek, Napistennek tekintette magát. Végtére is értel m es dolog imádni a Napot, amely életet ad földünknek, inkább érdemes imád ni, mint valami gáznemű gerinctelent vagy vérszomjas apafigurát, mint ami lyen Jehova az Ószövetségben, aki szüntelenül ezt mennydörgi: „Ne vitat kozz! Tégy, ahogy m ondom!” Anyjának hatására azonban Alekszandrosz m in dig úgy vezette katonáit, hogy azok ne ártsanak az elfoglalt városokban élő nőknek, s ő maga is jól bánt életében a nőkkel. Fülöp király, ez az értelmes és józan eszű férfiú azzal is javára volt fiának, hogy a filozófus Arisztotelészt (i. e. 384-322) adta m ellé nevelőnek. Arisztote lész szemléltette, hogy miként használjuk az eszünket. Legfőbb tanítványa volt Platónnak, aki viszont a legelső volt Szókratész tanítványai közül. Szókratész azt tanította, hogy akkor sajátíthatjuk el a bölcsességet, ha szüntelenül kérdése ket teszünk fel, s keressük az erkölcsileg helyes elgondolások definiálását. Ezt a ragyogó elméjű és ártatlan embert ezért megvádolták istentelenséggel és if jak megrontásával, i. e. 399-ben a városállam Athénban halálra ítélték, s végül - élve jogával - öngyilkos lett. Platón és mások folytatták az általa megkezdett munkát. Volt azonban egy jelentős különbség Platón és tanítványa, Arisztote lész között. Platón azt tartotta, hogy ha egy asztalt megfosztunk minden sajá tosságától - hosszúkás vagy négyzetes alakjától, anyagától, a fától, s minden egyébtől, ami által asztal az asztal - akkor is megmarad az asztal fogalma. Arisztotelész ellenben azt tanította, hogy ha mindentől megfosztjuk az asztalt, ami által asztal, akkor semmi nem marad belőle. Arisztotelész könyveket írt logikáról, metafizikáról és etikáról, amelyek ma is jelentősek. Civilizált társadalmat szorgalmazott, amelyet olyan egyének irá nyítanak, akiket a „nemes gondolkodású ember” eszm éje hat át, olyan emberé, aki értelmes, kulturált, könyörületes és szívélyes, s aki jól bánik ellenfeleivel, miután már legyőzte őket, aki arra törekszik, hogy virágzó társadalomban él hessen. Nem tévedünk, ha azt állítjuk: Arisztotelész megtanította Alekszandroszt, hogy háborúban és békében egyaránt használja az eszét. A rá ható különböző befolyásokat Alekszandrosz szintézissé forrasztotta egybe magában. Szerencséje, hogy jóképű férfivá fejlődött, közepes magasságú, szőke hajú volt. Jó futó volt, de szívesebben vadászott rókára vagy madarakra. „Termé szeténél fogva szeretett tanulni és olvasni” - írja róla Plutarkhosz. Ezért aztán hadjárataira tudósok egész sorát vitte magával, sokakat a meghódított népek soraiból választott ki, és egyesek a régészet megalapítójának tartják, mert szenvedélyesen kiásta és tanulmányozta az általa leigázott kultúrák műtárgya it, miközben az utókor javára könyvtárakban helyezte el a felfedezéseiről ké

szült papirusztekercseket. Ámbár kora férfiatlan tulajdonságnak tartotta az együttérzést, könyörületes volt mindazok iránt, akiket balszerencse sújtott. Mindezekkel együtt azonban Alekszandrosznak az volt a célja, hogy m eg hódítsa az egyesített Európát és Ázsiát és uralkodjék rajta félistenként, aki megteremti a pogány paradicsomot az emberiség számára ezen a földön. Aligha m eglepő, hogy embertársai, férfiak és nők, elfogadták azt a m eggyő ződését, hogy félisten, hiszen bármibe fogott, az fényesen sikerült. Génjeiben hordozta a természetes értelmet és a szinte kimeríthetetlen energiát. Rendkívü li módon bátor volt, de tudott ravaszul óvatos is lenni. Aki csak találkozott v e le, karizmatikus egyéniségének hatása alá került. Elgondolásai bámulatos kép zelőerőről tanúskodtak és időnként m élységesen misztikusak voltak. Értett azonban ahhoz, hogy ezeket az elgondolásokat átültesse a gyakorlatba, azáltal, hogy gondosan odafigyelt a legapróbb részletekre is. Sokan úgy tartották, hogy nem születhetett volna m eg valam iféle isteni befolyás nélkül. Ami a módszereit illeti, Alekszandrosz túljárt mindenkinek az eszén és le győzött mindenkit, akivel csak összehozta a sors. Tudta, hogy a pénz létfontos ságú fegyver a háborúk megnyeréséhez, de azt is tudta, hogy ezt a pénzt első sorban javak termelésével és szolgáltatások nyújtásával kell előteremteni. A ja vak és a szolgáltatások kézzel fogható dolgok és bármely kibocsátott pénz raj tuk alapul. Ezért arra ösztönözte apját, hogy bátorítsa a manufaktúrát, a mezőgazdaságot és a kereskedelmet. Békés módszereket alkalmazott, valahányszor azok nagy tervét szolgálták - sokkal jobb alkut kínált városoknak és városálla moknak, mint amilyent azok előző uraikkal kötöttek, azzal a feltétellel, hogy el kellett fogadniuk császári hatalmát és vele, nem pedig másokkal kellett keres kedniük. A z ő rendszere jobbnak bizonyult a polgári lakosság számára, mint bármi más, amelyet előzőleg megtapasztaltak. A z ő hódításai előtti korban a parancsnokok megengedték katonáiknak - sőt, bátorították őket arra - , hogy m egöljék a legyőzött ellenség soraiban a férfiakat, megerőszakolják a nőket, a gyermekeket pedig eladják rabszolgáknak, vagy prostitúcióra kényszerítsék. N agy Sándor ellenben szigorúan megtiltotta katonáinak, hogy ilyesm iket tegyenek. Ezzel biztosította magának a meghódított területek lakosságának együttműködését, ami létfontosságú elem e a hadászatnak. Amint láthattuk, A dolf Hitler nem tanult ebből, amikor a nácik lerohanták Ukrajnát és a balti államokat. Mao Ce-tung ellenben kiváló eredménnyel alkal mazta N agy Sándor módszereit a Kína meghódításával végződött hosszú had járatában. A házasságkötés is része volt Nagy Sándor stratégiájának. Abban a törekvé sében, hogy meghódítsa a perzsa birodalmat, s az azon túl fekvő területeket is, nyilvánvalónak találta, hogy a legyőzött ellenség kibékítésének módszere a házasodás. N em akad ugyanis kisebb király, aki hadat akarna viselni egy olyan ország ellen, ahol a lánya az ugyancsak kisebb király felesége. Abban a törek vésében, hogy egyesítse a Keletet a Nyugattal, Sándor perzsa nőtt vett felesé

gül, s egyúttal megrendezte tízezer makedón katona töm eges házasságát is ugyanennyi perzsa nővel. Amikor háborúra került sor, Alekszandrosz a legnagyobb hadvezérek egyi kének bizonyult, akik valaha is éltek a Földön. A kémei által gyűjtött ismeretek birtokában tanulmányozta a hadműveleti területet, hogy hatékonyan tudja fel vonultatni csapatait. Biztosította, hogy katonáit a legkiválóbb fegyverekkel lássák el, amelyeket csak korának technológiája képes volt előállítani. A vas ból készült könnyű pajzs például teljesen használhatatlanná tudta tenni a bronzból készített nehéz kardot. Karizmatikus egyénisége mérhetetlenül fo kozta katonáinak bátorságát, a katona ugyanis csak akkor harcol jól, ha a pa rancsnokába vetett bizalma és a saját morálja magas fokú. Azt mondta katoná inak - miközben biztosította, hogy megkapják a szükséges ételt, italt, felszere lést és minden egyebet - , hogy nem csak Makedónia terjeszkedéséért harcol nak, hanem az emberiség dicső jövőjének megteremtéséért is. Ilyen vezetéssel Nagy Sándor hadseregeinek katonái démonokként harcoltak. Alekszandrosz felismerte, hogy a jó hadvezetés lényege: legkisebb veszte séggel legnagyobb nyereséget elérni. (Az első világháború tábornokait bírálják is azért, hogy a legnagyobb veszteségekkel a legkisebb nyereséget érték el.) Sándornak m egvolt az a képessége, hogy felkeltse embereinek bizalmát azál tal, hogy megoldott és ezáltal egyszerűvé tett bonyolult problémákat. Itt van például a gordiuszi csom ó legendája, amely csom ót senki sem tudta megoldani. Alekszandrosz sem tudta és ezért megdöbbentette a pogány világot azzal, hogy átvágta a kardjával. Ragyogó elméje m ellett anyjától örökölt intuí cióval is rendelkezett, s ennek segítségével rövid idő alatt sikerült olyan győ zelm et aratnia, amelyhez hasonlót előtte nem látott még a világ. Alekszandrosznak eltökélt szándéka volt, hogy mielőtt hozzálátna álmainak megvalósításához, előbb valóra váltja apja, Philipposz terveit. Rendkívül m e rész lépésre határozta el magát: m indössze 30 000 főnyi gyalogsággal és ötezer lovassal partra szállt Trója közelében, hogy megütközzék Dareiosz perzsa ki rállyal. A Granikosz folyónál lezajlott ütközetben maga vezette győzelemre elit lovasságát. Követve azt a m eggyőződését, hogy a gyorsaság és az időzítés létfontosságú tényezők, hadseregével átszáguldott a mai Törökország nagy ki terjedésű területén. Problémát okozott azonban az utánpótlás és a hadtáp. A perzsa hajóhad nagy számbeli fölényben volt a makedónnal szemben és nyílt tengeri csatában bízvást legyőzte volna, aminek az lett volna a következménye, hogy Alekszandrosz sere ge nemcsak el lett volna vágva hazájától, hanem akár éhen is halhatott volna. Sándor ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy elküldte legjobb egységeit a szá razföldön át és elfoglalta, illetve körülzárta a főbb földközi-tengeri kikötőket, amelyek korábban a perzsák kezén voltak. Ezzel megszűnt a perzsák tengeri fö lénye. Miután így az utánpótlási vonalak megnyíltak, Alekszandrosz elhatározta,

hogy megütközik ellenségével, Dareiosz perzsa királlyal Isszosznál i. e. 333ban. Dareiosz a maga 100 000 emberével számbeli fölényben volt vele szem ben - Alekszandrosznak m indössze 65 000 katonája volt. A rettenthetetlen Sándor elfogadta az ütközetet, középen helyezte el falanx alakzatú gyalogságát és a jobb szárnyon az elit lovasságot. A makedón lovasság fergeteges rohammal támadt a perzsák bal szárnyára, de Dareiosz, aki jó hadvezér volt és megbízott katonáiban, felfedezett egy rést Alekszandrosz hadrendjében és a seregében szolgáló görög zsoldosok egy hadosztályát rohamra küldte, hogy beékelje magát az ellenség lovassága és gyalogsága közé. A kialakult válságos helyzetre Sándor azzal reagált, hogy gyalogságát fron tális támadásra indította a perzsák ellen. Katonái igen jó, lelkes és edzett har cosok voltak, akik véres közelharcban átverekedték magukat a perzsa vonala kon. Dareiosz elvesztette az idegeit és kénytelen volt megfutamodni. Ez azon ban nagyon is jól jött Alekszandrosznak, m ivel a görög hadosztály elszánt tá madása zűrzavart okozott lovasságának soraiban. Alekszandrosz azonban mint máskor is - felismerte, hogy a csatatér mely pontján kell a döntést kierő szakolnia és egyenesen a perzsa királyra támadt. Dareiosz harcosai meghátrál tak, amint látták, hogy uralkodójuk is ezt teszi. Ez „az átkozott győzelem ”, ahogyan később Wellington Waterloot nevezte, megnyitotta az utat egész Szíria, Palesztina és Egyiptom előtt Sándor számára. Türosz ostroma hét hónapig eltartott, s a város polgárai elutasították a makedón király békés megállapodásra szólító felhívásait. Türoszban Sándor - talán hozzá méltatlan módon - megengedte, hogy katonái törvénytelenségeket kövessenek el. Türosz elfoglalása problémát jelentett Sándornak. A város sziklatömbön épült fél mérföldre a tengerparttól és 150 láb magas kőfal védte. A makedón ki rály úgy látott hozzá e probléma megoldásához, hogy töltést építtetett a parttól a szigetre. A következő lépése kudarccal végződött, m ivel ostromtomyokat emeltetett ugyan Türosz falainak lerombolására, de a türoszi hajóhad felgyúj totta és m egsemmisítette azokat. A faltörő kosok segítségével folytatott szünte len ostrom - bár súlyos veszteségekkel járt az ostromlókra nézve - végül rést ütött a falon és a résen keresztül a városba özönlő makedón katonák mindenkit megöltek, aki az útjukba került. Ezt követően Egyiptom meghódolt Alekszandrosz előtt, aki addigra elfoglalt minden egyes perzsa haditengerészeti támaszpontot. Dareiosz perzsa király át csoportosította seregeit Arbéla és Guagaméla között, hogy a szárazföldön pró bálja meg legyőzni a makedónokat, i. e. 331-ben. Alekszandrosz, aki a szíriai si vatagon átkelve Mezopotámiába érkezett, eltökélte magát a döntő ütközetre. M egoszlanak a vélem ények arról, hogy milyen erőkkel vettek részt az ütkö zetben a szemben álló felek. Abban általános az egyetértés, hogy Sándor sere ge mintegy 47 000 harcosból állott. Ami pedig Dareioszt illeti, a makedón fel derítésnek foglyoktól szerzett értesülései szerint a perzsa sereg 40 000 főnyi

lovasságból, egym illió gyalogosból, számos harci elefántból és a kerékagyra il lesztett kaszákkal felszerelt kétszáz harci szekérből állott. Ezek, az Ariustól vett adatok nem megbízhatók. Justinianus 400 000 perzsa gyalogos katonáról és százezer lovasról tud. Curtius 45 ezerre teszi a lovasság és kétszázezerre a gya logság számát (talán ez a becslés a legvalószínűbb), ámbár Diodorusz és hason lóképpen Plutarkhosz szerint egym illiónál nem kevesebb perzsa harcos állott szemben Alekszandrosz 47 000 emberével. Bárhogy volt is azonban, senki nem tagadhatja, hogy Sándor hatalmas túlerővel állott szemben. Nyugtalanító tényező volt továbbá Sándor számára a harci szekerek jelenléte a perzsa seregben. Lucretius Carus írja A dolgok természetéről című művében: „A válogatás nélküli mészárlás közepette /a harci szekerek kasszái/ olyan gyorsasággal vágták le az emberi végtagokat, hogy azok remegni látszottak a földön, még m ielőtt a megcsonkított harcos fájdalmat érzett volna. A z egyik észre sem vette, hogy a kerekek és a kaszák a lovak lábai közé sodorták a bal karját; a másik nem látta, hogy miközben harcolva előre tört, a jobb karja levált; egy harmadik megpróbált felállni, miután elvesztette egyik lábát, miközben a le választott végtagja m ég mozgatta ujjait a földön.” Ugyan miként nyerhetné meg Alekszandrosz ezt az ütközetet? Rangidős tá bornoka, Parmenión azt ajánlotta, hogy éjszaka támadjanak. „Nem lopva szer zem meg a győzelm et” - hangzott Sándor elutasító válasza. Ember ember elleni küzdelem esetén azonban a győzelem a legnagyobb mértékben valószínűtlennek tűnt, m ivel az ellenség legkevesebb négy az egyhez arányban felülmúlta a makedónok számbeli erejét. Dareiosz, helyesen, erős, egyenes tartalék arcvona lat állított fel, s előtte három erős hadosztály-csoportosítást, szintén egyenes alakzatban. Ezek előtt, valamint a bal és a jobb szárnyon - ami technikai érte lemben újításnak számított - több, egyenként legalább ezer fős csoportosuláso kat helyezett el egyenes vonalakban. Sík területet választott az ütközet színhe lyéül, m egfosztva ezzel Alekszandroszt attól a szokásától, hogy előnyére hasz nálja ki a földrajzi adottságokat. Nyilvánvalónak tűnt Dareiosz számára, hogy sík terepen már a számok törvényszerűségénél fogva is övé lesz a győzelem. Alekszandrosz ezzel szemben ívekben és szögletesen vonultatta fel seregét. Frontvonala m ögött helyezte el tartalékát, az előtt pedig a hátsó falanxot, kissé szögletesen, hogy m egtévessze a támadó ellenséget. A falanx feladata az volt, hogy elszántan védekezzék, ha szükségessé válna a visszavonulás. E falanx előtt, a jobb szárnyon Sándor szem élyesen vezette legkiválóbb gyalogos és lo vas alakulatait - az előbbieket egyenes vonalban, az utóbbiakat pedig a gyalog ságot támogató ívben felállítva, hogy meghiúsítsák Dareiosz átkaroló hadmoz dulatát. Ezenkívül egy lovas alakulatot állított az egyenes vonalban felsorako zott gyalogság és az ívben felfejlődött lovasság közé, ami azután döntő tényező nek bizonyult az ütközetben. A bal szárnyon Parmenión vezette a görög és a thesszáliai lovasságot, ame lyet gyalogdandárok támogattak. Ezeket azért helyezte el azon a ponton, hogy

megállítson minden átkaroló hadmozdulatot Dareiosz részéről. A harci szeke rek támadásának megállítására is tervet dolgozott ki. Dareiosz pontosan a várt módon, támadással kezdte az ütközetet, s Sándor harcosai dárdák és nyilak záporával fogadták a támadó perzsákat. A harci szekér semmit nem ér harcos nélkül és a támadás kudarcba fulladt. A szekereken helyet foglaló perzsa harcosok elestek, s a lovak azután ártalmatlanul dübörögtek előre. Ezt követően elkeseredett harc bontakozott ki - a perzsa lovasság, amelynek soraiban szkíta és közép-ázsiai kisegítő csapatok is harcoltak, megpróbálta át verekedni magát a makedón jobb szárnyon. Ott azonban a szárny tartalékába ütközött, amely éppen azért állt ott, hogy provokálja az oly könnyen becsapha tó hadvezért, mint amilyen Dareiosz volt. Alekszandrosz jobb szárnyára azon ban m ég így is súlyos teher nehezedett, már csak a perzsák számbeli fölényé nél fogva is. Sándor erre a helyzetre a katonai zseniket jellem ző találékony sággal és helyzetfelism eréssel válaszolt. Látva, hogy a perzsa lovasság had mozdulatai, bármilyen nyomást gyakoroltak is a makedónokra, széthúzták a saját vonalaikat, megragadta ezt a kínálkozó lehetőséget és tökéletes időzítés sel, sebesen és elszántan behatolt a m egnyílt résbe. Az így kettészakadt ellenséges hadseregben zűrzavar támadt. Dareiosz király ezúttal sem bírta idegekkel, és - helyesen - egy harci szekéren elmenekült. A bal szárnyon a megbízható Parmenión tábornoknak nehézségei támadtak a számbeli fölényben lévő perzsák rohamainak kivédésében. M ivel nem volt elég embere, a perzsák és a velük szövetséges indiai lovasság merész áttöréssel fosztogatni kezdte a makedón tábort. Alekszandrosz azonban felkészült erre a lehetőségre is, bevetette az erre a célra visszatartott tartalékát - görögöket és thrákokat, akik alig várták, hogy harcolhassanak. A z indiaiak és a perzsák erre meghátráltak és a rendezett visszavonulást választották. Sándor Arbélánál aratta legnagyobb győzelm ét. A z ütközet minden kétséget kizáróan megmutatta, hogy elméje minden csatatéren képes meglátni a leglé nyegesebb tényezőket. A „jobb horognak” köszönhette győzelm ét, annak, hogy beékelődött az ellenséges vonalban keletkezett résbe, abba, amelynek ki alakulását szándékosan ő maga idézte elő. Arbéla után Dareiosz hatalma megtört, egy évbe sem tellett és saját szatrapái gyilkolták m eg. Nagy Sándor előrenyomulása m ost már feltartóztat hatatlan volt. Babilon, Szusza és Perszepolisz könnyű zsákmány volt a számá ra és egy óriási kiterjedésű ázsiai birodalom ura lett. A z ezután következő hat esztendő alatt Alekszandrosz hadjáratokat folyta tott, hogy kiterjessze birodalma határait. Mindenkor biztosította azonban, hogy az uralma alá került területek lakosai békében és jólétben éljenek. Áthaladva Afganisztánon, amelyet átmenetileg uralma alá hajtott, elhatározta, hogy m eg hódítja Indiát, s megmérkőzött Porosz indiai királlyal egy olyan ütközetben, amelyet Fuller „harcászati értelemben minden másnál ragyogóbbnak” tart. A lényeg az, hogy Sándor átkelt az Indus folyón és el akart jutni a Gangeszhez,

m essze keletre. Porosz megkísérelte, hogy megállítsa őt a Híidaszpész folyónál, s kétszáz harci elefántot is bevetett. Álekszandrosz a rá jellem ző éleselm é jűséggel válaszolt: felismerte, hogy egy harci elefánt nem tud mihez kezdeni, ha a rajta ülő harcost m egölte egy nyílvessző vagy egy dárda. Egy másik lehe tőség: megbénítani az állat mozgását a térdére mért gyors fejszecsapással. A Hüdaszpésznél aratott ragyogó győzelem megnyitotta számára az Indiába vezető utat, hadserege azonban elfáradt. Sándor ezért okosan úgy döntött, hogy átmenetileg visszavonul Perzsiába, mielőtt újabb hadjárattal megszilárdí taná hódításait. A világ balszerencséjére Babilonban i. e. 323-ban láz követ keztében meghalt. Alexandriában temették el, abban a városban, amelyet a ta nulás és a tudományok, a Kelet és a Nyugat kultúráját egyesítő civilizáció köz pontjává szándékozott tenni. Apjával, Philipposszal ellentétben Alekszandrosz nem hagyott utódot az emberiségre, és azzal a fájó tudattal halt meg, hogy nem léteznek már világok, amelyeket m ég meghódíthatna. Minden bizonnyal megérdemelte, hogy legen dává váljék, de valójában ennél többet hagyott örökül. Ámbár nem akadt sen ki, aki meg tudta volna tartani egészben az általa meghódított birodalmat, de m égis négy nagy monarchia jött létre nyomában: az egyiptomi a Ptolemaioszok uralma alatt; a kisázsiai a szeleukidák vezetésével; Makedónia, élén (Sándor hadvezérének) Antigónosznak utódaival; és India, ahol Csandragupta leszármazottai kerültek hatalomra. „Ez utóbbiak - amint W. W. Tam írja Alexander the Great című művében - a védák idejéből fennmaradt el képzelésből levezették annak lehetőségét, hogy erős monarchiát hozzanak lét re Indiában; Alekszandrosz tehát közvetett módon megteremtette Asóka indiai nagybirodalmát és lehetővé tette a buddhizmus elterjedését.” A z alábbi néhány idézet találóan világítja meg a makedón király nagyszerű tetteit: J. F. C. Fuller: „... az emberek közti testvériségen alapuló, az egész világot átfogó egység eszméje soha nem halványult el. A fajok összeolvadása /.../ mindennapos je lenség volt az általa alapított kozmopolita városokban. A legkülönbözőbb fa jok keveredtek egymással és közös kultúra jött létre - a hellenisztikus kultúra. A. J. Reinach: „... /Alexandria/ a világ találkozó helye volt /.../. Kíváncsiság hajtotta az embereket, hogy minden iránt érdeklődjenek és minden felől kérdezősködje nek. Mindent tudni akartak, mindent meg akartak magyarázni. Régi szövegek hez fordultak válaszért /.../. Beutazták a lakott földgolyót. /.../ Nagy buzgóságot tanúsítottak azoknak a tudományoknak elsajátításában, amelyek - mond juk ki - végleg elhatárolódtak a filozófiától. /.../ Mit jelent mindez, ha nem ma gának a tudományos szellemnek az elvét?” Mi több, Nagy Sándor rendkívül nagy befolyást gyakorolt a bankrendszerre, amely képes megnyerni háborúkat és megőrizni a békét, azáltal, hogy m egsze-

re/le magának Perzsia összerabolt kincseit és forgalomba hozott pénzérméket veretett. Fuller írja, hogy ,,/Alekszandrosz/ nemcsak kibocsátott pénzérméket, ha nem egyesítette az egész pénzügyi rendszert is azáltal, hogy egységes szab ványt vezetett be. Halála után a Ptolemaioszok monopolizálták az egész bank ügyletet Egyiptomban.” Ulrich Wilcken: „Alexandriában működő központi bankjukon /keresztül/... pénzügyieteket bonyolítottak le külföldi országokkal. /.../ Nagy Sándor háborúi alatt leom lot tak a Kelet és a Nyugat közti korábbi korlátok, s a következő nemzedék életé ben görög kereskedők és iparosok ezrei lepték el az új világot, hogy megpró báljanak boldogulni az új görög városokban, amelyek gomba módjára nőttek ki a földből. A két, korábban elkülönülve létezett kör ily módon mind jobban egyesült és egyetlen gazdasági kört alkotott; amikor pedig a Földközi-tenger nyugati m edencéje beleolvadt a Keleten végbement nagy forradalom világába, létrejött végre a világkereskedelem, amely felölelte az egész benépesedett vilá got, s kiterjedt Spanyolországtól Indiáig, azon túl pedig Közép-Ázsiától Kíná ig. Ez a fejlődés csak a Római Birodalom alatt lett teljes, de alapját az képezte, hogy Nagy Sándor meghódította Ázsiát.” Tara professzor: „A lighogy lehunyta a szemét, máris legendák szőtték körül félelm etes ne vét. /.../ Szem élye körül m egelevenedett a Kelet egész álomvilága; újra és újra életre kelt az isteni származású világhódítókról szóló történetekben. /.../ telje sen átformálta a civilizált emberiség életvitelét; új korszakot indított el; utána már semmi nem lehetett olyan, mint amilyen azelőtt volt. Nagy Sándor valóban elérte azt, amit minden ember óhajt: valóra váltotta az álmát. Csakhogy ezt nagyobb méretekben tette, mint amilyenről bárki is ál modhatna. Aligha m eglepő, hogy Plutarkhosz így vélekedett róla: „Isten min den ember atyja, de a legkiválóbbakat különösen fiaivá teszi.” A civilizált B i rodalom eszm éjét, élén császárával, mint istenkirállyal, később Augustus ró mai császár vette át, aki megteremtette a Pax Romanát. Még később, a pápaság középkori esztendeiben ez az eszm e lett a Római Szent Birodalom vezérlő csillaga, jóllehet hanyatlásában sem szent nem volt, sem római és még csak nem is birodalom. Bármilyen különös is, de az iszlám birodalom létrejötte csak azáltal vált lehet ségessé, hogy a muzulmánok kapcsolatba kerültek a hellenisztikus kultúrával, amelyet Nagy Sándor teremtett meg Egyiptomban, Szíriában és Kis-Ázsiában. Nagy Sándor háborúval békét teremtett. Háborúval kultúrát, kereskedelmet és civilizációt teremtett. „Háború! Ugyan mire jó? Egyáltalán semmire!” Ez minden bizonnyal nem helytálló erre a hihetetlen emberre, aki olyan fáklyát gyújtott, amely lángra lobbantotta az ókori világot és ezzel megtermékenyítet te az evolúciót.

H a n n ib á l (í. e. 247-183) és SCIPIO AFRICANUS

(i. E.

237-183)

Nagy Sándor nagyobb kiterjedésű birodalmat hódított meg, mint amekkora napjainkban az Amerikai Egyesült Államok. Halála után ez a birodalom fel bomlott, hatalmi űrt hagyva maga után. Két nép volt, amely birodalmi terveket szőtt: Róma és Karthágó. Kezdetben Róma, amely meghódította Itáliát, fölény ben volt a szárazföldön, m íg az Észak-Afrikában fekvő Karthágó földrajzi hely zeténél fogva (a mai Tunézia területén feküdt) uralta a Földközi-tengert. Róma eltökélte, hogy tengeri hatalommá válik és új taktika alkalmazásával megmutat ta fölényét a tengeren, amikor legyőzte a karthágóiakat M ylae-nél i. e. 260-ban. A Heracleanál aratott döntő győzelem - az ütközetben a karthágóiak kilencven négy hajót vesztettek, míg a rómaiak csak huszonnégyet - lehetővé tette Róma számára, hogy uralkodjék a Földközi-tenger középső medencéjén, de az ezt kö vető karthágói győzelm ek és mindkét fél kimerülése bizonytalan békéhez ve zettek. Hamilkar Barkas meghódította Spanyolországot Karthágó számára, de i. e. 229-ben meghalt. Ismét kitört a háború és Hamilkar veje, Hasdrubal folytatta a háborút, amely újabb békeszerződéssel ért véget. Ez az Iberus (Ebro), folyó mentén húzta meg a választóvonalat a karthágói és a római érdekek között Spa nyolországban. Hasdrubalt i. e. 221-ben meggyilkolták és utóda a fővezért tiszt ségben Hamilkar Barkas fia, Hannibál lett. 0 elhatározta, hogy a pun háborúkat (a Karthágó és Róma közötti háborúkat) egyenesen az ellenség területén foly tatja. Hannibál híressé lett azáltal, hogy elefántokkal átkelt az Alpokon, és hogy 216-ban Cannae-nál az egyik legsúlyosabb vereséget mérte a rómaiakra, ame lyet azok valaha is elszenvedtek. Győzelm e olyan nagy mértékben volt a kivá ló hadvezetés érdeme, hogy a németek valósággal lekopírozták 1941-ben Kijevnél, csakhogy elefántok helyett harckocsikat vetettek be. A z ehhez hasonló ütközetekben aratott győzelm ek titkát leginkább a STOMT betűszóval foglal hatjuk össze: speed = gyorsaság; timing = időzítés; organization = szervezés; morálé = harci szellem és technology = technológia. D e ha tény, hogy Hannibál győzött Cannae-nál, m éghozzá ennyire fölénye sen, akkor miért veszítette el m égis a háborút, m éghozzá nála kisebb képzelő erővel rendelkező hadvezérekkel szemben? Ennek a fejezetnek a célja, hogy megpróbáljon választ adni erre a zavarba ejtő kérdésre. Hannibál karizmatikus hadvezető volt, akit odaadóan követtek katonái. Erős

fizikumával maga is osztozott mindazokban a megpróbáltatásokban, am elyek nek katonáit alávetette, ámbár nem volt különösebb robusztus testalkatú. Jól tudott görögül, és gyors észjárásának köszönhetően képes volt gyorsan felmér ni az adott helyzetet. Kitűnt lovaglásban, futásban és vívásban. Magánélete a korhoz képest meglehetősen spártai, figyelem re méltóan tartózkodó volt, ami a bort és a nőket illeti. Római kritikusai, érthetően, bizonyos mértékig ellenségesek voltak iránta. Livius szerint „amellett, hogy nem ismert félelm et veszedelem ben, a legna gyobb mértékben megőrizte hidegvérét /.../ /azonban/ nem volt érzéke az igaz ság iránt, nem tisztelte az esküt, a szentséget, nem félte az isteneket, s nem vol tak vallási skurupulusai”. Polübiosz azt állítja róla, hogy „rendkívül kegyetlen volt. /s/ mohón pénzéhes”. „Ezeknek a bűnöknek - írja Fuller - nagyobb részt nem kell hitelt adnunk. /.../, álnoksága, nem volt nagyobb, mint ellenfeléé, Scipióé, és kegyetlensége semmiképpen sem volt szokatlan a maga korában.” Hannibált az a szándék vezérelte, hogy visszaállítja Karthágó elsőbbségét Rómával szemben. A z akkori köztársasági Róma nehézségek egész sorával volt képtelen megbirkózni. A rómaiak régi ellenségüket, a gallokat visszaszorí tották Itália északi részébe; létrehozták az itáliai államok bizonytalan konföde rációját; haditengerészetük ellenőrizte mind az Adriai-tengert, mind a Földkö zi-tengeren át észak-spanyolországi területeikhez vezető utánpótlási vonala kat. Mi több, képesek voltak arra, hogy szicíliai támaszpontjukról sereget te gyenek partra Karthágónál. Hannibál felismerte a rómaiak különböző gyengéit és eltökélte, hogy ki használja azokat. Stratégiai célja az volt, hogy felbomlasztja az itáliai konföde rációt és a maga oldalára állítja a gallokat, mert - mint mondta - „nem azért jöttem, hogy az itáliaiak ellen, hanem hogy az ő nevükben a rómaiak ellen har coljak”. Ami pedig a taktikát, a harcászatot illeti, még további előnyökkel is rendel kezett. A rómaiak fő erejét a gyalogság képezte, amely az Alekszandrosz által kialakított falanxokból vagy lándzsás négyszögekből állott. A rómaiak arra ké pezték ki katonáikat, hogy gondolkodás nélküli húsdarálók legyenek, akik a mindenkori parancsnak m egfelelően előrenyomulnak, visszavonulnak vagy éppen egy helyben maradnak. A lovasság alkalmazását elhanyagolták. Hannibál tanult az epeiroszi Pürrhosz királynak, N agy Sándor másod-unokatestvérének hadjárataiból, aki elefántokat képzett ki harcra. Eleinte a római ak vereséget szenvedtek az új harcmodor következtében (i. e. 280 -2 7 9 ), ké sőbb azonban egész sor ellencsapást hajtottak végre, elvágva az ellenség után pótlási vonalait, és arra kényszerítették Pürrhoszt, hogy számos győzelm e elle nére súlyos veszteségekkel visszavonuljon. Innen ered, hogy az emberek az olyan megnyert csatákat, amelyekben a győző veszteségei éppen olyan súlyo sak, mint a vesztesé, „pürrhoszi győzelem nek” nevezik. Hannibál elhatározta, hogy leküzdi a Pürrhosz elé tomyosultakhoz hasonló

akadályokat, de ő is harcba vet elefántokat. Ezért 218 tavaszán 90 000 gyalo gos, 12 000 lovas és 37 elefánt élén a Karthágó ellenőrzése alatt álló Dél-Spanyolországból elindult, hogy megtörje Róma hatalmát. Polübiosz szerint har cosai „nagymértékben ütőképesek és kiválóan képzettek voltak”. A hadjárat elején úgy tűnt, hogy a rómaiaknak nincs ellenszerük Hannibál ötletes taktikai húzásaival szemben. Miután átkelt az Iberus folyó (Ebro) ké pezte határvonalon, megingatta a rómaiak uralmát Észak-Spanyolországban, elfoglalta azt, s gyorsan áthaladt Dél-Franciaországon az Alpok felé, miközben mindenütt zűrzavart keltett az ellenség soraiban. Remélte, hogy sikerül fellází tania a helyi lakosságot a rómaiak ellen, és szövetséget kötnie Gallia Cisalpinával (Galliának az Alpok, a Rajna és a Pireneusok által határolt részé vel), s ezáltal növelheti hadra fogható seregének létszámát. Livius szerint Hannibál seregei m indössze tizenöt nap alatt özönlötték el Galliából kiindulva - Itáliának az Alpoktól délre fekvő területeit, s ez igen nagy gyorsaságra utal. A z átkelés azonban súlyos nehézségekkel járt. A z egyik ilyen nehézség az utánpótlási útvonalak megnyúlása volt egy problémáktól nem mentes országban. A másik pedig az volt, hogy Hannibál utóvédjét állan dóan zaklatta a Rómával szövetséges gall törzsek egyike. Hannibál 22 000 em bert hagyott hátra Katalóniában, úgyhogy 50 000 gyalogossal, 9000 lovassal és az elefántokkal kelt át az Alpokon. „Attól kezdve a hegylakók kis csoportokban állandóan rajtuk ütöttek - írja Livius, s így folytatja: - Inkább volt rablótámadás, semmint háború; hol a se reg elején, hol pedig az utóvéden ütöttek rajta, aszerint, ahogyan a terepviszo nyok a legm egfelelőbbnek tűntek; lehetőséget nyújtottak az ilyen rajtaütésekre az alakulatuktól elszakadt vagy éppen fosztogató katonák is. Igaz ugyan, hogy az elefántokat csak súlyos veszteségek árán tudták átvezetni a szakadékokon és a keskeny hegyi ösvényeken, de amerre azok haladtak, ott a hadsereg biz tonságban volt az ellenségtől, m ivel az ilyen állatokhoz nem szokott törzsbeli ek nem mertek a közelükbe se menni.” Hannibál m indössze 20 000 gyalogossal és 600 lovassal érkezett az itáliai síkságra, vagyis 30 000 gyalogost és 3000 lovast vesztett az Alpokon való át kelés közben. Fuller szerint 21 ezren dezertáltak seregéből. D e m ég így is, és az emberéletek szörnyűséges pazarlása ellenére ez a 29 éves, jóképű és roman tikus hős három bámulatos győzelm et aratott. A z első az volt, hogy csellel rávette Semproniust, fogadja el az ütközetet Észak-Itáliában, a Trebia (Trebbia) folyó partján. Polübiosz azt írja művében, hogy Sempronius 36 000 gyalogossal és 4000 lovassal bocsátkozott harcba, s így 14 000 emberrel fölényben volt Hannibállal szemben. A pun hadvezér en nek ellenére fölébe kerekedett a rómaiaknak azáltal, hogy a gyalogsági alak zattal sziklaszilárdan tartotta az arcvonal középső szakaszát, miközben a karthágói lovasság átkaroló hadmozdulattal a rómaiak hátába került és megfuta mította őket.

Második győzelm ét Hannibál 217 áprilisában aratta a Trasimenus-tó északi partján azáltal, hogy gyors m eneteléssel meglepte a rómaiakat és beékelődött Servilius és Flaminius serege közé. Megint csak Polübiosznál olvashatjuk, hogy bár a rómaiak kétezerrel többen voltak, a punok meghátrálásra kénysze rítették őket. A rómaiak 15 000 halottat és ugyanennyi foglyot vesztettek. Hannibál legnagyobb győzelm ének a Dél-Itáliában, az Aufidus (Ofanto) folyónál, a rómaiak utánpótlási központjánál, Cannae-nál vívott ütközetet tekin tik. A csata i. e. 216. augusztus 2-án zajlott le. Hannibál sarló alakzatban állí totta fel seregét - középen a spanyol és a gall szövetségesek, a szárnyakon az afrikai harcosok álltak, s mindkét szárnyat jelentős erejű lovasság támogatta. Vele szemben a rómaiak egyenes arcvonalban sorakoztak fel. Polübiosz szerint a római sereg 80 000 gyalogosból és 9600 lovasból állott, jóllehet a The Camb ridge Ancient History 48 ezerre becsüli létszámát. Hannibál a csata kezdetén megfutamította a római lovasságot, amire a római gyalogság támadásba lendült. Erre elrendelte csapatainak rendezett visszavo nulását, amivel arra kényszerítette a rómaiakat, hogy domború alakzatukat ho morúra változtassák. A karthágóiak ekkor váratlanul rohamra indították két af rikai gyalogoshadosztályukat, mindkettő az arcvonal közepe felé tört előre, s ezzel Hannibál lezárta a zsebet, amelyet szándékosan idézett elő az ellenség arcvonalában. Ezután a pun lovasság hátba támadta a rómaiakat, rávetve magát mindkét szárnyukra. „A római sereget mintha földrengés nyelte volna el” - írja Fuller, Polübiosz szerint a karthágóiak vesztesége 5700 ember, m íg a rómaiak gyalogságának vesztesége 70 000 fő volt halottakban és tízezer foglyokban, s 370 ember kivé telével odaveszett egész lovasságuk is, habár ha a The Cambridge Ancient History adatai pontosak, ez aligha lehetett igaz. Abban azonban senki nem ké telkedhet, hogy Hannibál m egsemm isítő győzelm et aratott. Abban az időben a római seregek harcászata bátorságon, fegyelmezettségen és alapos kiképzésen alapult, ellenben hadászatuk bizonyos mértékben mecha nikus volt. A legtöbb római hadvezér a drill mestere volt, tudott győzelm et arat ni a fegyelem révén barbár csőcselék fölött, de nem tanult semmit Nagy Sándor hadjárataiból. így azután Hannibál, éleselm éjűsége és előrelátása következté ben képes volt kihasználni a római hadvezérek taktikai hibáit és stratégiai tudat lanságát. Ami a harcászatot illeti, Hannibál ragyogó képességű taktikus volt. Igazat kell azonban adnunk Montgomery tábornagynak, aki szerint Hannibálnak „Itá liában alkalmazott stratégiája katasztrofális volt”. Hannibál lovasságának ki váló képességű tábornoka, Maharbal nyomatékosan javasolta a fővezérnek, hogy induljon meg azon nyomban Róma ellen, ő azonban Dél-Itáliában vesz tegelt, azzal érvelve, hogy még nem következett be az itáliai államok felkelése, amire számított. Arra is hivatkozott, hogy nem rendelkezik elég erővel Róma hosszadalmasnak ígérkező és sok veszteséggel járó ostromához. „Való igaz,

hogy az istenek nem áldanak m eg minden képességgel egyetlen embert - tilta kozott sajnálkozva Maharbal, s kijelentette: Azt tudod, Hannibál, hogy miként kell győzelm et aratni, de azt nem, hogy miként kell a győzelm et kihasználni.” Livius azon a vélem ényen volt, hogy Hannibál késlekedése megmentette a Várost és a jövendő Birodalmat. Elveszett a lehetőség, amely nem csak Hannibál kezére adta volna Rómát, hanem meghozta volna Kathágó uralmát Hispania, Szardínia és Szicília fölött is. Róma átcsoportosította erőit és új had vezér, Quintus Fabius Maximus alá rendelte, aki a sors iróniájából rövid időn belül kiérdemelte a „cunctator” - késlekedő - jelzőt, és aki példaképe volt a szürke, de eredményes hadvezérnek. Csalódást okozott Hannibálnak azzal, hogy mindig rendezetten visszavonult, soha nem-bocsátkozott vele nyílt csatá ba, amelyről tudta, hogy elveszítené. Hannibál évről évre eredménytelenül ha dakozott Campaniában. (Nem volt véletlen, hogy a századfordulón angol szo cialisták megalakították a Fabianus Társaságot, és - Sidney Webb szavaival él ve - „a fokozatosság elkerülhetetlenségéről” beszéltek.) Hannibál képtelen volt megkötni az általa oly hőn óhajtott szövetségeket a Római Konföderáción belüli itáliai államokkal. M iközben Fabius többé-kevésbé értelmetlen hadjáratokkal kötötte le Hannibált, azalatt Rómának a tengeren kivívott fölénye biztosította, hogy elvágják a Hannibálnak Karthágóból tenge ri úton Hispániába és onnan Itáliába küldött utánpótlást. Róma pedig új hadve zért állított a Karthágó ellen hadat viselni hivatott sereg élére. Publius Scipio volt ez az ember, aki az Africanus m elléknevet kapta (i. e. 237-183). A 21 éves Scipio jelen volt Hannibálnak Cannae-nál aratott megsemmisítő győzelm énél. N em esi családból származott, mind apja, mind pedig nagybátyja győzelm eket aratott a karthágóiak ellen Spanyolországban, mielőtt súlyos ve reséget szenvedtek volna ugyanott Hannibál fivérétől, Hasdrubaltól. A római szenátus Spanyolországba küldte Scipiót, mialatt Fabius védelmi harcokat v í vott Hannibállal és rendezetten visszavonult, hogy azután ism ét felvegye vele a harcot. Scipio feladata a támadás volt, s ezen a téren Hannibál méltó ellenfe lének bizonyult. A legtalálóbb vélem ényt Scipióról alighanem Theodor Mommsen Róma története című művében olvashatjuk: „Nem volt azon kevesek egyike, akik energiájukkal és vasakaratukkal rá kényszerítik a világot arra, hogy új utakra térjen és évszázadokon át haladjon azokon. /.../ M égis valami különös vonzerő lengi körül ezt a kedves hőst, kö rülveszi a komoly és bizalmat keltő inspiráció légköre, amelyben Scipio min denkor ügyesen mozgott. Elég lelkesedést tudott kelteni ahhoz, hogy m egm e lengesse az emberek szívét; eléggé számító volt ahhoz, hogy minden esetben az ész szavát kövesse; nem hagyta számításon kívül a vulgárist, és nem volt elég naiv ahhoz, hogy hitelt adjon a tömeg isteni ihletbe vetett hitének; és bár nem vetette el azt egyenesen, m égis titokban az volt az elképzelése magáról, hogy az istenek kegyeltje. Más szóval: prófétai alkat volt, aki a nép fölé em el kedett, de ugyanakkor nyitott is volt a nép iránt; olyan ember volt, aki minden

kor megtartotta adott szavát és királyi volt viselkedésében. /.../A nnyira biztos volt a saját nagyságában, hogy sem irigységet, sem gyűlöletet nem ismert, ud variasan elismerte mások érdemeit és őszintén megbocsátotta mások hibáit; ki váló vezér volt és ravasz diplomata, ügyesen ötvözte a hellenisztikus kultúrát a római szellem iséggel. Publius Scipio, ez a kiváló szónok, belopta magát kato nái és az asszonyok szívébe, megszerettette magát honfitársaival s a hispaniaiakkal, a szenátusban helyet foglaló vetélytársaival és sokkal veszé lyesebb karthágói ellenfeleivel is.” Miközben Hannibál támadott és Fabius visszavonult Itáliában, azalatt Scipio háborúra készült Hispániában. Háborúra, m ely a végső leszámolás lesz Hannibállal. Ahelyett, hogy nyílt ütközetbe bocsátkozott volna, gyorsan nyo mult előre Cartagena kikötője felé, sebesen manőverezve a vele szemben álló három karthágói hadsereg között. Amikor a karthágói hadsereg még tíz napi járóföldre volt az ő stratégiai céljától, Scipio a szárazföldről és a tengerről eg y szerre indított támadással bevette Cartagenát. Ezzel létfontosságú kikötő birto kába jutott, amelynek elvesztése megfosztotta a karthágóiakat attól a támasz pontjuktól, amelyen keresztül erősítést és utánpótlást kaphattak Afrikából. Cartagena elfoglalásával Scipio jelentős mennyiségű fegyver birtokába ju tott, kézre kerítette az ezüstbányákat és túszként tartott fogva számos ibériai előkelőséget. 209-208 telét azzal töltötte, hogy megtanította katonáit azokra a módszerekre, amelyeket Hannibáltól tanult. Átvette ellenfelének taktikáját és hozzálátott, hogy továbbfejlessze. Katonáit a legkiválóbb ibériai acélkardokkal szerelte fel, megtanította őket e fegyver használatára és arra buzdította tisztjeit, hogy merjenek kezdeményezni. Korábban a római seregek három egyenes vo nalba felfejlődve bocsátkoztak ütközetbe és ez a képzelőerő nélküli taktika okozta súlyos vereségüket Cannae-nál. Azelőtt a rómaiak győzelm e inkább az erőnek, semmint az értelemnek volt köszönhető, m ivel egységeik nélkülözték az eredményes átkaroló hadművelethez szükséges m ozgékonyságot, még akkor is, ha parancsnokaik esetleg ilyen mozdulatra szánták el magukat. Scipio m eg tanulta a leckét a Cannae-nál elszenvedett vereségből: légióinak szilárd zömét az arcvonal közepén helyezte el, melléjük könnyűgyalogságot állított, amely m ozgékony volt a támadásban, veteránjait és a lovasságát pedig a szárnyakra ál lította. A z idő lassan, de biztosan igazolta Scipio elképzeléseit. 208-ban megnyerte a Baeculánál vívott ütközetet, de nem teljesen. A terveknek m egfelelően a ró maiak derékhada szilárdan tartotta magát, miközben a szárnyak megrohamoz ták Hasdrubal seregét. A pun vezér azonban nem sétált be a Scipio által felállított csapdába és ren dezetten visszavonult. A csata után Hasdrubal sietve visszatért Itáliába, hogy ott fivérét, Hannibált támogassa. Scipio elfoglalt számos ibériai erődöt, ér vényre juttatva a városfalak lerombolásában megmutatkozó fölényes római technikát.

A mai Sevilla közelében, Ilipánál vívott ütközet létfontosságú volt az Ibéri ai-félsziget fölötti uralom m egszerzése szempontjából. Scipio, amikor elfog lalt egy várost, annak kifosztásával keltette fel ellenségeinek rémületét. Azután pedig a legnagyobb előzékenységgel bánt a foglyokkal és szabadon bocsátotta őket. Polübiosz szerint „a lányokat fülbevalóval a fülükben és karperecekkel a karjukon, a fiatal férfiakat pedig tőrrel és karddal az oldalukon”. Ez a magya rázata, hogy miért volt képes Scipio szövetségeseket nyerni a hispániaiak sora iból. Ilipa azonban ennek ellenére nem csekély problémát okozott neki: 40 000 katonájával szemben az ellenség 50 000 harcost állított ki. Nagyon érdekes üt közetnek bizonyult. Scipio középen helyezte el helyi szövetségeseit, s a római légiókat és a lo vasságot a szárnyakon vonultatta fel. Ezzel szemben a karthágóiak a maguk szövetségeseit állították a szárnyakra, s középre a legjobb észak-afrikai harco sok kerültek. Amikor ezt észrevette, Scipio azt parancsolta meg katonáinak, hogy rohanják le a szárnyakat, amit m eg is tettek. Közben hispán szövetsége sei feltartóztatták középen a karthágóiakat. Scipio, aki tanult Hannibáltól, mindkét szárnyon ügyesen leküzdötte a karthágóiakat, arra kényszerítve őket, hogy rendezetlen sorokban meneküljenek. Róma ezzel megszerezte az uralmat az egész félsziget fölött. A győzelem által felbátorítva, Scipio i. e. 204-ben áthajózott Eszak-Afrikába és megtámadta Karthágót. Azzal, hogy Hannibál hazáját fenyegette, remél te, sikerül a karthágói vezért eltávolítania Itáliától, miután ő maga egy római hadsereget képezett ki Szicília szigetén és szövetségre lépett a numidiai Masinissával (Numidia nagyjából a mai Algéria területén feküdt), hogy a ma ga számára biztosítsa annak kitűnő lovasságát. Amint partra szállt, Scipiót kez detben feltartóztatta az erős karthágói védelem , ezért béketárgyalásokat java solt, hogy húzza az időt. Amikor azonban megérkezett Itáliából az erősítés és az utánpótlás, a harcot választotta Bagbradesnél, Utica közelében. Ez alkalom mal Scipio az arcvonal közepén erős gyalogságot helyezett el, a hastatikat, m ö götte sorakoztatta fel a principeseket, azzal a feladattal, hogy tartsák a frontot, ha a hastatik meghátrálnának. Ezek m ögött álltak a triariik, akik tartalékot ké peztek, és az volt a feladatuk, hogy előnyom ulás közben vágják el a csatatéren heverő sebesült ellenséges harcosok torkát, m ivel a halott ellenség nem okoz hat bajt. A szárnyakon Scipio római és numidiai lovasságot helyezett el. Ezek az erők harapófogóba szorították és teljesen felmorzsolták Hasdrubal seregét. Scipio ezzel elérte legfőbb stratégiai célját: Hannibálnak vissza kellett vo nulnia Itáliából, hogy nyílt ütközetben mérje össze erejét vele. A döntő ütköze tet 202-ben vívták Numidiában, Zama mellett. „A világ két leghíresebb hadve zére és a két leghatalmasabb hadserege indult csatába, arra ítéltetve, hogy vagy megkoronázzák, vagy semm issé tegyék a múltban kivívott számos győzelm ü ket” - írja Livius. A z ütközet színhelye az észak-afrikai síkság volt, mintegy ötnapi m enete

lésre Karthágótól délnyugatra. Hannibál serege 45 000 gyalogosból és 3000 lovasból állott. Scipiónak 34 000 gyalogosa és 9000 lovasa volt. A római had vezér az ütközetet m egelőzően sok időt töltött azzal, hogy elfoglaljon kisebb és nagyobb kikötőket, lehetetlenné téve ezzel, hogy Hannibál hadserege után pótlást kapjon a tenger felől. A karthágóiak békét ajánlottak, de Scipio elutasí totta az ajánlatot. Biztos volt a győzelemben, ámbár Hannibálnak nyolcvan harci elefántja is volt. Mint azonban Livius m egjegyezte, a pun vezér katonái alig értették egymás nyelvét, kevés közös szokásuk, kevés azonos fegyverük és egyenruhájuk volt, és hiányzott a közös eszm e, amely lelkesíthette volna őket. Ú gy tűnt, hogy Fabius Cunctator unalmas, de eredményes taktikája elér te Hannibálnál, hogy elhanyagolja azokat a lényeges dolgokat, amelyek tekin tetében egykor annyira kiváló volt: STOMT - speed (gyorsaság), timing (idő zítés), organization (szervezés), moral (harci szellem ) és technology (technoló gia). Hannibál hazárdjátékot űzött - arra alapította tervét, hogy gyors támadással elsöpri ellenfelét. Miután liguriaiakból és gallokból álló könnyűgyalogságát az első vonalban helyezte el, parancsot adott a középen felállított, elefántokkal ki egészített lovasságának, hogy induljon támadásra. Karthágóiakból és más afri kaiakból álló nehézgyalogságának azt a feladatot adta, hogy egy esetleges k ez deti kudarc esetén is tartsanak ki. A calabriaiakból álló harmadik vonal felada tává pedig azt tette, hogy tartsák az arcvonalat, ha átcsoportosításra lenne szükség, vagy morzsolják fel az ellenséget, ha taktikája beválnék. Ezzel szemben Scipio azt a parancsot adta könnyűfegyverzetű gyalogságból álló első vonal harcosainak, hogy engedjék át az elefántokat a római vonalak közötti réseken, egészen a principesek alkotta második vonalig, akik alapos ki képzést kaptak a lándzsavetésben. Megparancsolta továbbá, hogy csapjanak nagy zajt kürtökkel és trombitákkal, fokozva ezzel a kitűnő hallású elefántok riadalmát, különösen miután a hátukon ülő pun harcosokat már eltalálták a ró maiak lándzsái. Ugyanakkor a második vonalban és mindkét szárnyon Scipiónak jó l kikép zett lovasegységei helyezkedtek el - itáliaiak Laelius vezetésével és numidiaiak Masinissa parancsnoksága alatt (ez utóbbiak mint lázadók harcol tak a Hannibál parancsnoksága alatt álló numidiai lovasság ellen). Scipio roha mot rendelt el, s azzal mindkét szárnyon megfutamította az ellenséget. A két fél lovasságának ereje közti különbség (kilencezer római lovassal mindössze háromezer karthágói állott szemben) volt az oka annak, hogy Hannibál az üt közet előtt békét ajánlott. Scipio elutasította az ajánlatot, mert biztos volt győ zelmében. Arra az esetre, ha az első rohamok nem hoznának eredményt, Scipio ké szenlétben tartotta a mariikat, a nehézfegyverzetű gyalogságot, amelyet arra képeztek ki, hogy tartsa a vonalat átcsoportosítás vagy visszavonulás céljára. A karthágói lovasságot megfutamították és felmorzsolták a rómaiak.

Hannibál ezért a gyalogságával próbálta megnyerni az ütközetet. A római légi ók áttörték az első karthágói vonalat, majd átverekedték magukat a másodikon is. Hannibál harcedzett veteránokból álló harmadik vonala azonban szilárdan tartotta magát. Polübiosz leírása szerint, amint a gyalogság túljutott a szerte szét heverő holttesteken, „a szemben álló felek a legnagyobb elszántsággal és dühvei estek egymásnak”. A szigorú fegyelem , amelyre Scipio katonáit nevelte, meghozta az ered ményt, amikor a római hadvezér elrendelte a rendezett visszavonulást. Csapa tait átcsoportosította a harcmező közepén és elszállíttatta a sebesülteket. És ek kor elkezdődött a döntő harc. „M ivel a szemben álló felek csaknem egyenlőek voltak számukat tekintve, egyenlő bátorsággal, harci szellem m el és fegyverek kel küzdöttek, ezért az ütközet hosszú ideig egyenlő esélyekkel folyt, s a kato nák a végsőkig harcoltak, de nem tágítottak” - írja Polübiosz. Scipio valójában arra építette elképzelését, hogy jó l képzett csapatai kitarta nak a középen, m íg az ugyancsak jól képzett lovassága, amely üldözőbe vette az ellenség megfutamított lovasságát, vissza nem fordul. S Masinissa és Laelius lovasai valóban megfordultak és megtámadták a karthágóiak hátsó alakzatait. Ez a front két szárnyán végrehajtott átkaroló hadmozdulat teljesség gel szétzilálta Hannibál seregét - a balról és jobbról a hátsó vonalakat ért táma dás felbomlasztotta a karthágói gyalogság egységeit. Livius szerint Zamánál a rómaiak vesztesége 1500 halott és 4000 sebesült volt. Ezzel szemben a karthágóiak 20 000 embert veszítettek és ugyanennyi katonájuk fogságba esett. Hogy hány harcosuk sebesült meg, arra vonatkozóan nem rendelkezünk megbízható adatokkal. Felismerve, hogy a tekintélyes erődítményekkel rendelkező Karthágó ostro ma nehéz vállalkozás lenne, Scipio a jelentős győzelm et arra akarta felhasznál ni, hogy békét kössön olyan feltételek mellett, amelyek többek közt biztosíta nák annak elismerését, hogy Róma és nem Karthágó a nyugati világ vezető ha talma. Ezek a feltételek a következők voltak: 1. Minden hadihajó és minden elefánt átadása; 2. Karthágó vállalja, hogy a jövőben Róma beleegyezése nélkül semmilyen háborút nem visel; 3. M asinissa visszahelyezése királyi tisztébe; 4. Tízezer talentum ezüst m egfizetése ötven év leforgása alatt. A feltételeket a római szenátus és a nép elfogadta. Hannibal, aki maroknyi lovassal kénytelen volt Hadrumentumba menekül ni, végül is megállapodásra jutott Scipio Africanusszal, minthogy e két hadve zér nagymértékben tisztelte egymást, amint arról Liviusnál olvashatunk: „/.../ amikor Africanus megkérdezte, hogy Hannibál vélem énye szerint ki volt a legnagyobb hadvezér, Hannibál Alekszandroszt, Makedónia királyát ne vezte m eg, m ivel ő kis létszámú hadsereggel megszámlálhatatlan számú ellen séget futamított m eg és minden emberi képzeletet felülmúló nagy távolságot

tett meg. A következő kérdésre, hogy kit tart a második legjobb hadvezérnek, Hannibál Pürrhoszt nevezte m eg, a következő indoklással: senki más nem vá lasztotta m eg olyan körültekintéssel a harcteret, és nem csoportosította olyan éleslátással csapatait; rendelkezett azzal a képességgel, hogy megnyerje az emberek bizalmát, úgy hogy Itália népei előnyben részesítették egy idegen ki rály uralmát a római nép uralmával szemben, amely oly hosszú időn át ura volt annak a földnek. Amikor pedig végül Scipio azt kérdezte, hogy kit tekint a har madik legjobb hadvezérnek, Hannibál habozás nélkül saját magát nevezte meg. Scipio erre nevetni kezdett és megkérdezte: »Mit mondanál akkor, ha le győztél volna engem?« »Akkor - felelte Hannibal - minden kétséget kizáróan mind Alekszandrosz, mind Pürrhosz, de minden más hadvezér elé is helyez ném m agam«.” Scipio azt a taktikát alkalmazta Hannibállal szemben, amelyet ifjúként a karthágóitól tanult Cannae-nál. Mi több, Scipio olyan stratégiai elveket is m eg tanult és alkalmazott, amelyek meghaladták az elbizakodott Hannibál látókörét és ezáltal megfosztották a pun vezért a rugalmasság fegyverétől. A békekötés után Hannibál azon fáradozott, hogy feltámassza Karthágó ha talmát, de 193 után a rómaiak azzal vádolták meg, hogy m egszegte a békefel tételeket, és a körülmények arra kényszerítették Hannibált, hogy Epheszoszba, majd onnan a kis-ázsiai Bithüniába meneküljön. E bátor és ragyogó hadvezér álma Karthágó hegemóniájáról végleg szertefoszlott, és 182-ben öngyilkossá got követett el, megmérgezte magát. Különös, de ellenfele, Scipio is ugyanebben az évben halt meg - természe tes halállal. Zamánál Hannibál fölött aratott győzelm e azonban kihatással volt az akkori világ sorsának alakulására. Mommsen lehetségesnek tartja, hogy „/.../ a két nagy ember, akikre a politikai kérdés eldöntése hárult, azért dol gozott ki és fogadott el olyan békefeltételeket, hogy ésszerű határokat szabjon egyrészt a győztesek dühödt bosszújának, másrészt a legyőzöttek makacsságá nak és oktalanságának. A két nagy ellenfél nem eslelkűsége és államférfiúi nagyság nemkülönben megmutatkozott részint abban, hogy Hannibál m eg nyugvással beletörődött az elkerülhetetlenbe, részint pedig abban, hogy Scipio tartózkodott a győzelem túlzott, a legyőzöttet megalázó kihasználásában.” így ért véget, tisztességes feltételekkel a második pun háború. Livius azon ban felismerte Scipiónak Zamánál Hannibál fölött aratott győzelm e jelentősé gét: „/.../ mielőtt az éjszaka beköszöntene, tudni fogják, hogy vajon Róma vagy Karthágó szab-e törvényt a népeknek. /.../ Ugyanis nem Afrika /.../ vagy Itália, hanem az egész világ lesz a győztes jutalma.” Ugyanígy látta Polübiosz is: „Akarthágóiak a maguk életéért és a Líbia fölötti uralomért küzdöttek; a ró maiak a világ fölötti uralomért.” (Líbiának az akkori része ma Tunézia.) A későbbi években Marcus Portius Cato író és cenzor nem tett tanúbizony ságot a római szenátusban ugyanolyan nagylelkűségről, mint Scipio. Miután harcolt a második pun háborúban, és i. e. 175-ben felkereste Karthágót, m in

den beszédét - bármiről lett légyen is szó, csatornákról vagy kényszerről, hábo rúról vagy békéről - ezekkel a szavakkal fejezte be: „Karthágót el kell pusztí tani!” i. e. 146-ban, a harmadik pun háborúban azután el is pusztították. A föld del tették egyenlővé, és átengedték az alvilág isteneinek. A rómaiak, miután kiterjesztették fennhatóságukat a Földközi-tenger m e dencéjére; egyesítették Itáliát; meghódították az egész Ibériai-félszigetet, Szi cíliát, Szirakuzát és egész sor szigetet, hozzáláttak hatalmuk megszilárdításá hoz. Scipio azzal, hogy legyőzte a rokonszenves hőst, Hannibált, akaratlanul is megnyitotta az utat hadvezér utóda, Julius Caesar előtt.

Ju l iu s C a e s a r (i. e. 100-44)

Kezdetben Julius Caesar nem volt több egy patrícius családból származott po litikusnál, akárcsak évszázadokkal később egy másik nagy hadvezér, az angol Olivér Cromwell. Jóllehet néhány katonai szakértő felrója Julius Caesarnak, hogy voltak taktikai hiányosságai és nem rendelkezett a legnagyobb hadvezé rekre jellem ző újítói készséggel, senki sem tagadhatja, hogy nagyszerű straté giai képességeinek köszönhetően meghódította Galliát, elözönlötte Britanniát, véget vetett a római köztársaságnak és lerakta a római birodalom alapjait. Előtte római hadvezérek, abban az igyekezetükben, hogy növeljék a köztár sasági Róma hatalmát, a földdel tették egyenlővé Korinthoszt és Karthágót, s cselekedték ezt olyan alapossággal, hogy akár fel is lehetett volna szántani a földet, ahol hajdan ezek a városok álltak. Mint John Terraine találóan m egjegy zi: „Ilyen tökéletesen nem törölték el a föld színéről sem Ypemt négy és fél évi ágyúzás, sem pedig Hirosimát az atombomba ledobása után.” Fuller pedig megállapítja: „Városok eltörlése immár a római hatalom ismertetőjele lett.” Igaza van Polübiosznak, amikor azt írja, hogy „elpusztítani azt, amiért háborút indítottak, őrült cselekedetnek tetszik, mégpedig a szó legteljesebb értelmé ben”. Caesar felismerte ezt az igazságot: Hispániában sikert ért el azzal, hogy az erő helyzetéből tisztességes bánásmódot ígért a városok lakosainak, ame lyek harc nélkül megadták magukat - és aztán megtartotta ígéretét. Amint be jelentették, hogy megadják magukat, Julius Caesar, Nagy Sándort utánozva, megtiltotta katonáinak, hogy megöljék a férfiakat, megerőszakolják a nőket, rabszolgának adják el a gyermekeket és felgyújtsák a lakóházakat. I. e. 60-ban, miután diadalmasan visszatért Rómába, és magasztalásokka halmozták el, tagja lett annak a triumvirátusnak, amely a terjeszkedő római köztársaság három legbefolyásosabb emberéből állott: Julius Caesarból, a nemzetközi bankár Marcus Licinius Crassusból, akit később meggyilkoltak, amikor nagyravágyóan meg akarta szerezni a Közép-Keletet Rómának, s végül a másik ünnepelt hadvezérből, Gnaeus Pompeiusból. Tudjuk, hogy az első tri umvirátus eredményesen kormányozta Rómát a köztársaság utolsó éveiben. Pompeius az i. e. 6 7 -61-es években nagyszerű katonai tetteket vitt véghez. M egsemmisítette a földközi-tengeri kalózokat, római uralom alá terelte a zsi dókat, miután váratlanul bevonult Jeruzsálembe, s egészen az Euphrátészig nyomult előre, a szilárd római támaszpontokat állítva fel a Kászpi-tenger part ján. A z első triumvirátus idején Caesar Rómában kénytelen volt átengedni az

elsőbbséget Pompeiusnak, habár ő maga egyre nagyobb befolyásra tett szert az Alpokon túli Galliában (Észak-Itália), Illyricumban (az Adria melléke) és Narbonne-Galliában (Dél-Franciaország) mint „kormányzó”. Julius Caesar mindinkább tanúbizonyságot tett legendás bátorságáról (mint ifjú tréfálkozva kinevette az őt elrabló kalózokat, akik váltságdíjat követeltek érte) és értelméről. Rómában népszerűséget szerzett szónoklataival: elsőrendű szónoknak és demagógnak bizonyult. M ihelyt felismerte, hogy a győzelemhez elengedhetetlen a hadsereg jó harci szellem e, attól fogva ütközetek előtt rend szeresen beszédet intézett katonáihoz, egyik kezében egy üveg borral, a másik ban kenyérrel, obszcén m egjegyzésekkel tarkította szavait, s azon a közönsé ges nyelven szólott katonáihoz, amelyet azok maguk is használtak és megértet tek. Emberei szerették ezért. D e szerették azért is, m ivel nem ontotta feleslege sen a vérüket. Ha úgy látta, nem képes megnyerni egy-egy ütközetet, akkor ahelyett, hogy szem élyes hiúsága oltárán feláldozta volna katonáit, elrendelte a rendezett visszavonulást és szilárd védelem be vonult. A legnagyobb figyelmet fordította továbbá arra, hogy katonái mindig el legyenek látva élelemmel, és a sebesültek a kellő ellátásban részesüljenek. Ami fizikumát illette, Caesar karcsú, de erős testalkatú férfi volt. Semmi okunk kételkedni abban, amit ő maga írt le egyes szám harmadik személyben egy ütközet kritikus pillanatáról: „A helyzet válságos volt, és m ivel tartalék nem állott rendelkezésre, Caesar elvette a hátsó sorok egyik katonájának pajzsát és előre küzdötte magát az első vonalba. Minden egyes centuriót nevén szólított és bátorító szavakat kiáltott oda a katonáknak, megparancsolva nekik, hogy törjenek előre és lazítsák sora ikat, hogy kardjukat jobban tudják használni. M egjelenése lelket és reményt öntött embereibe. A veszély ellenére minden egyes harcos ki akart tenni magá ért parancsnokának szem e előtt.” Nem akad katonai szakértő, aki ne tisztelné Julius Caesart azért a sikeréért, amellyel (i. e. 5 8-51) meghódította a mai Franciaország területét. Plutarkhosz írja: „/Caesar/ rohammal bevett több mint 800 várost, leigázott háromszáz né pet, és közelharcot vívott hárommillió emberrel, akik közül egym illiót kézitu sában ölt meg és ugyanennyit foglyul ejtett.” Julius Caesar a kezdet kezdetén felismerte a technika, különösen a tüzérség jelentőségét. A katapult (catapulta) 450 méter távolságra képes volt gyilkos ha tással kivetni a kőgolyót, m éghozzá nagyobb pontossággal, mint egy kováspuska a lövedéket a 18. században. Egy másik hajítógép, a ballista 25-27 kilo gramm súlyú köveket juttatott célba. Ezek a fegyverek lehetővé tették Caesar számára, hogy távolról rombolhasson le erődöket. Védelm i harcban is gondos kodott embereinek biztonságáról - úttörője volt például a lövészárok-hadviselésnek. Galliában, Alesia ostrománál megparancsolta katonáinak, hogy védel mük biztosítása végett köbméterszámra ássák ki a földet, s ezzel elérte, hogy veszteségei minimálisak voltak.

Stratégia terén utolérhetetlen volt ez a karcsú, de keménykötésű értelmes férfi. Hadseregébe a korábbi szokással ellentétben nemcsak rómaiakat tobor zott, hanem zsoldosokat és külföldieket, sőt bűnözőket is. Felismerte, hogy azokat az embereket, akiket 19 évszázaddal később Wellington herceg „a világ szemetjének” nevezett, hatékonyan fel lehet használni, h a jó i vezetik őket. Tu dott azonban könyörtelen is lenni, kivált akkor, ha a törzsek elutasították rend szerint nagylelkű békeajánlatait. A mai Maastricht közelében egy alkalommal állítólag utasította katonáit, hogy mészároljanak le 430 ezer embert. Galliában Caesar az „oszd m eg és uralkodj” politikáját folytatta az egym ás sal hadakozó törzsek irányában. Legfőbb ellensége a nem es gall törzsfőnök, Vercingetorix volt, aki a római uralom elleni zendülésre szította a keltákat. Kü lönösen a venétek törzse szállt szem be erélyesen a római uralommal, de a L oi re torkolatában, tengeri csatában legyőzték őket, ami megtörte az atlanti-óceá ni kikötők fölötti uralmukat. Caesar ezáltal kézben tartotta Közép-Gallia észa ki és nyugati részét, de észak felől problémát okoztak neki a britekkel kapcso latban álló belgák. Ez volt az oka annak, hogy a rómaiak Caesar vezetésével i. e. 55-ben, majd i. e. 54-ben is elözönlötték Britanniát. Túl sokat foglalkozott az utókor ezekkel az expedíciókkal. Nem hódító hadjáratok voltak, büntető és elrettentő jellegű akciók. A brit törzsek hajlandónak mutatkoztak békekötésre, és arra, hogy nem avatkoznak be többé a gall háborúkba. A rómaiak ezután ki is vonultak Britan niából. Miután biztosította a szárnyakat, Caesar i. e. 52-ben elindult, hogy m egvív ja döntő ütközetét a Gallia közepén fekvő Alesiánál Vercingetorixszal, s ezzel ellenőrzése alá vonja az ország szívét. Sikereit mindig azzal érte el, hogy v il lámgyorsan csapott le az ellenség leggyengébb pontjára. Ezúttal azonban, hogy biztosítsa Galliát, és miután fokozatosan körülzárta ezt az utolsó ellenál lási központot, ellenségének legerősebb pontján kellett támadnia. Nem volt könnyű helyzetben. Vercingetorix visszavetette Caesart Gergovia magaslati erődjénél. Alesiánál, a mai Dijon közelében, egy dombon épült erő dítménnyel rendelkező városnál felkészülten várta a rómaiakat. Ráadásul Cae sarnak m indössze 55 000 embere volt Vercingetorix kilencvenezres seregével szemben. Caesar kivételes hadvezéri képességekről tett tanúbizonyságot e problémák láttán. Mindenekelőtt elvágta a gallok utánpótlási vonalait és tizenöt kilométer hosszúságban védőfallal vette körül a város bevételéhez összevont ostromgé peit. A fal előtt embereivel hat és fél méter mély árkot ásatott, hogy megakadá lyozza Vercingetorix harcosainak kitörését. A z erődítményt így akár egyetlen ember elvesztése nélkül is kiéheztethette. Vercingetorix, aki látta a rómaiak készülődéseit, abban reménykedett, hogy erősítést kap. A z m eg is érkezett - egy gall hadsereg (állítólag 250 000 ember), hogy hátba támadja az ostromlókat. Caesar azonban felkészült erre az eshető-

ségiv, és figyelés, valamint védekezés céljaira fatomyokat építtetett egym ástól 140 méter távolságra az egész ostromgyűrű körül. M i több, m ég egy 23 k ilo méter hosszú, célszerűen tervezett erődrendszert is létesített a gyűrűn kívül, s ¡1/ oda vezető ösvényeket karós árokcsapdákkal tette járhatatlanná. Vercingetorix azt remélte, hogyha a gallok szemből és hátulról egyszerre tá madják meg a rómaiakat, sikert érhetnek el, de számbeli fölénye ellenére k o moly vereséget szenvedett. A rómaiak csapdái és a belső és külső véd elm i gyű rűből a gallokra zúduló kőzápor visszavetette az ismételten támadó gallokat. Julius Caesar valóban lángelmének bizonyult a védekezés terén. Látva, hogy összekuszálódtak a rómaiak hátában a támadást erőltető gallok sorai, Caesar bíborköpenyt öltött magára, és lovasrohamot vezényelt ellenük. Megfutamította őket és ezzel még szorosabbra vonta a város körül az ostrom gyűrűt. Vercingetorix éppen eléggé jó hadvezér volt ahhoz, hogy felism erje a helyzetet. Caesarnak sikerült visszavernie azokat a támadásokat, am elyeket ő szemből és hátulról elrendelt. Alesiában ezután éhhalál várt mindenkire. Ezt Vercingetorix elfogadhatatlannak találta, és ezért kapitulált. „Itt vagyok. Te, ó legerősebb, legyőzted az erőset!” - mondta Caesarnak. Gallia meghódítása után Julius Caesar elhatározta, hogy meghódítja m agát Rómát. A z uralkodó triumvirátusban ugyanis fokozódott az egyenetlen ség. Crassus, akinek hatalma a pénzre alapozódott, összeveszett Pom peiusszal, aki nek hatalmát viszont a katonai erő jelentette. Növekedett a feszültség Pompeius és Julius Caesar között is, aki i. e. 49-ben nem engedelm eskedett a Rómából kapott parancsoknak, és átkelt a Rubiconon, hogy a Város ellen v o nuljon, fittyet hányva a parancsnak, hogy oszlassa fel légióit. Julius Caesar terveit segítette az a tény, hogy a vetélytársaival azonos k ato nai dicsőségre pályázó Crassust i. e. 53-ban a parthus birodalom területén meggyilkolták. Caesar i. e. 49-ben a hispániai Ilerda közelében leg y ő zte Pompeius légióit, hogy ellenőrzése alá vonja a mögöttes területeket. R óm a nyomban felkínálta neki a diktátori hatalmat. Caesar azzal utasította el az aján latot, hogy boldog, ha megválasztják konzulnak. A z ezt követően C aesar és Pompeius közt kirobbant háború nehéz ügynek bizonyult. A zzal, hogy átkelt a Rubiconon, ezen a Gallia-Cisalpinát Itáliától elválasztó folyócskán, Caesar biztosította magának Itáliát. Pompeius összeroppant, és visszavonult Görögországba. Tombolt a polgárháború közte és Caesar között. „Elindultam, hogy harcoljak egy vezér nélküli hadsereg ellen, hogy aztán k é sőbb megküzdjem egy hadsereg nélküli vezérrel” - mondta Caesar. Dacolva Pompeiusnak a tenger fölötti, agyondicsért uralmával, Caesarnak sikerült hét légiót áthajóznia az Adrián, hogy megostromolja vetélytársát a m ai Durresben (Albánia). Kudarcot vallott viszont az a kísérlete, hogy elvágja a tengertől Pompeiust, m ivel annak kétszer annyi katonája volt. Caesar akkor is elég bölcs volt ahhoz, hogy fegyelmezetten visszavonuljon.

I. e. 48. augusztus 9-én Pompeius a thesszáliai Pharszalosznál felkínálta az ütközetet Caesarnak, mert egészen biztos volt győzelm ében. Neki 40 000 kato nája volt Caesar 22 000 harcosával szemben. Lovasságának számbeli fölényét Pompieus arra akarta kihasználni, hogy összezúzza Caesar jobb szárnyát. O azonban, számítva erre, hat cohors lándzsás harcost vonultatott fel lovasainak támogatására, cohorsonként 3 0 0 -6 0 0 embert. Kezdetben úgy látszott, hogy valóban Pompeius fog győzni, m ivel gyalog sága, a számbeli fölényt kihasználva, előrenyomult Caesar arcvonalának kö zéppontja felé, lovassága pedig visszaszorította a konzul lovasait. Ez volt az a kritikus pillanat, amikor Caesar tartaléka, végrehajtva a vezér utasításait, a lán dzsákat szúrófegyverként használta, ahelyett, hogy elhajította volna őket az el lenség felé. A z ellenség lovai száguldva közeledtek, de lovasaikat sorra érték a római dárdák döfései, közben pedig Caesar tartalék gyalogsága rárontott Pompeius bal szárnyára. Amikor aztán a bal szárny soraiban is zűrzavar tá madt, Julius Caesar szem élyesen vezette gyalogságának harmadik arcvonalát rohamra, és szétzúzta a teljesen megzavarodott ellenséget. Jelentős győzelem volt. Caesar vesztesége ezerkétszáz, Pompeiusé hatezer ember volt, nem szólva arról, hogy ennél sokkal több katonája adta m eg magát Caesarnak. Pompeius kénytelen volt Egyiptomba menekülni, átengedve vetélytársának Hellászt. Caesar üldözőbe vette, de mire odaért, valaki, aki a ked vében akart járni, már m eggyilkolta ellenfelét. Azzal vigasztalódott a harc el maradásáért, hogy szerelmi viszonyt kezdett a fiatal és szép Kleopátra király nővel. Kleopátra, akiről a következő fejezetben lesz szó, teherbe esett Caesartól. A konzul könnyedén csatát nyert a királynő nevében, s ezzel megszilárdította ad dig ingatag trónját. Aztán, miután m egszerezte magának Egyiptomot, inkább szex, mint harc révén, hozzálátott, hogy m egsem m isítse a néhai Pompeius hí veit, felhasználva ehhez Pergamon királyával, Mithridatésszel fennálló szövet ségét, és i. e. 47-ben Kis-Ázsiába indult, hogy Zelánál (ma Zile, Észak-Törökországban) legyőzze II. Phamakész pontusi királyt. Ez után az ütközet után mondta állítólag Caesar, hogy „Veni, vidi, vici - Jöttem, láttam, győztem ”. 45-ben Julius Caesar visszatért Rómába, miután legyőzte Eszak-Afrikában Pompeius megmaradt támogatóit, kioltván ezzel a polgárháború utolsó lángja it, hódításokat tett Szíriában, és diplomáciája révén mindenütt kiterjesztette Róma befolyását. Lényegében m eggyőzte más népek vezetőit arról, hogy elő nyük származik a Rómához fűződő szoros szövetségből. Hazatérése után tíz évre diktátorrá nevezték ki, majd a szenátus élete végéig szóló megbízatássá változtatta azt át. Julius Caesar ragyogó szervező volt és semmi sem ingathatta meg a saját lángelméjébe és elhivatottságába vetett hitében. Felismerve kora háborújának jellegét, egyetlen célra összpontosított pénzt, katonaságot, kereskedelmet és politikai törekvéseket. Megértette a propaganda fontosságát. Hadmozdulatai

időnként bámulatosan merészek és meglepően gyorsak voltak, de m égis a leg hidegebb számításon alapultak. Hasonlóan Alekszandroszhoz, Caesar is félre tette belső aggályait, és előretört úgy, hogy ellenségei gyakran saját aggályaik folytán szenvedtek vereséget. Egyedülálló képessége volt továbbá, hogy előre lássa ellenségének szándékait. Március idusán, az i. e. 44. esztendő e hónapjának végzetes 15. napján ez a ké pessége azonban cserben hagyta őt. Nem ismerte fel, hogy milyen mértékben keltett ellenséges érzületet olyan férfiakban, mint Marcus Junius Brutus és Gaius Cassius Longinus, akik Pomepeius hívei voltak, és akik őszinte szándékkal m eg esküdtek arra, hogy megőrzik az erényeket, megőrzik a Római Köztársaság „virtus”-át. Brutus - egyike a kiterjedt összeesküvés résztvevőinek, akik megfogad ták, hogy véget vetnek a diktatúrának és visszaállítják a köztársaságot - ott volt azok között, akik a szenátus épületének lépcsőin meggyilkolták Julius Caesart. Julius Caesar azonban így is - drámai végzete ellenére - véget vetett a római köztársaságnak, és a Római Birodalmat adta a világnak.

M a r c u s A n t o n i u s (í. e. 82-30)

és K l e o p á t r a (í. e. 69-30)

Julius Caesar végrendeletében unokatestvérének fiát, Octavianust (Gaius Julius Caesar Octavianust) nevezte ki örökösévé. Octavianus azonban nem tudta m eg szilárdítani helyzetét Caesar egyik alvezérének, Marcus Antoniusnak a támoga tása nélkül, akinek demagóg szónoklatai - amint azt Shakespeare megörökítette - fellázították a római tömegeket Caesar gyilkosai ellen, s szüksége volt még a bankár Marcus Aem ilius Lepidus támogatására is. Ok hárman megalakították az ún. második triumvirátust. 42-ben a thrákiai Philippinél (Görögország északke leti részében) Octavianus és Marcus Antonius legyőzte Brutust és Cassiust, akik Caesar m eggyilkolása után elmenekültek Itáliából. A z összeesküvés e két veze tője önkezével vetett véget életének. Nem m eglepő - már Nagy Sándor örökségének sorsából ítélve sem - , hogy az i. e. 32-ben Octavianus és Antonius között kitört polgárháború fő színtere Makedónia lett, bár minden vonatkozásában érintette a római uralom alatt állott területeket is. Lepidust kiszorította a hatalomból Octavianus és Marcus Antoni us, akik 33-ig képesek voltak az együttműködésre, miután m egegyeztek, hogy felosztják egymás között a befolyási övezeteket. Octavianus Itália és a Nyugat, m íg Antonius Afrika és Ázsia fölött uralkodott. Ám Antonius Egyiptomban be leszeretett Kleopátra királynőbe, ebbe az elbűvölő varázslónőbe, aki előzőleg kivetette hálóját már Julius Caesarra is, és aki még napjainkban is híres szépsé géről, bátorságáról és értelméről. Antonius 40-ben otthagyta Kleopátrát, hogy feleségül vegye Octavianus nővérét, Octaviát. Amikor azonban 32-ben elvált tő le, miközben nyilvánosan Kleopátra szeretője lett (a királynő három fiút szült neki), kitört a háború közte és Octavianus között. Antonius hadvezért képességeit vizsgálva nyilvánvaló, hogy hajlamos volt a szertelenségre. Miközben Octavianus igyekezett megszilárdítani Róma körül tett hódításait, Antonius a Közép-Kelet ellenőrzésére törekedett. 36-ban megtá madta az ősi parthus birodalmat, a szeleukidák örökségét, amely az Euphrátésztől az Indus folyóig terjedt, és amely abban az időben Róma legfőbb vetélytársa volt Keleten. A parthus lovasság szokása volt, hogy visszavonuljon, aztán hirtelen megfordulva nyílzáport zúdítson üldözőire. Ebből kifolyólag haj lamosak voltak lebecsülni a parthus hadvezetést és technológiát. Publius Annius Florus, afrikai származású, latin történésznél olvashatjuk:

„A parthusok, akik ravaszak voltak és bíztak fegyvereikben, úgy tettek, mintha pánikba estek volna és menekülni kezdtek a síkságon. Antonius azon nal üldözőbe vette őket, abban a hiszemben, hogy már győzelm et aratott fölöt tük, amikor az ellenség váratlanul megfordult, s mint a vihar, úgy vetette rá magát az est beálltával az üldözésben szétszóródott és megfáradt rómaiakra, minden oldalról nyílzáporral árasztva el két légiójukat. Ahhoz fogható kataszt rófa soha nem fenyegette a rómaiakat, mint a rákövetkező napon...” Ez alkalommal Marcus Antonius szerencséjére megértette, hogy rendezet ten vissza kell vonulnia. Egyiptomba, ebbe a nagy gazdagsággal rendelkező országba visszatérve, nagyra törő hatalmi tervet szőtt Kleopátrával, nevezete sen azt, hogy Róma helyett Alexandriát tegyék legfőbb központtá. Antonius „királyok királyának” nyilvánította Kleopátrának Julius Caesartól született fi át, Caesariont, hogy anyjával együtt uralkodjék XIV. Ptolem aiosz néven. K e reskedelmi és stratégiai szempontból Alexandria alkalmasabb hely volt a Nagy Sándor és Julius Caesar által megálmodott birodalom kormányzására. És ezt a birodalmat Octavianus is akarta magának, de azzal, hogy Rómából kormá nyozza. Philippinél a győzelem Antonius m erészségének volt köszönhető, s az a győzelem megpecsételte a római köztársaság sorsát. Octavianus m ost felis merte, hogy egy egész birodalom forog kockán. El kell foglalnia Egyiptomot, mert ellenkező esetben, a Ptolem aioszok kincsei és az egyiptom i gabonaraktá rak nélkül nem képes biztosítani a támogatóinak és katonáinak megígért gaz dagságot. Antonius és Kleopátra kozm opolita világbirodalmat akart felépíteni Nagy Sándor mintájára. Octavianus római birodalmat akart. Kettejük döntő összecsapása i. e. 31-ben következett be az actiumi tengeri csatában, Hellasz nyugati részén, az Amvrakia-öböl bejáratánál. Bármilyen különös is, de William Shakespeare volt az, aki részletesen ele mezte ezt az ütközetet, miután nyilván tanulmányozta klasszikus elődeinek va lamennyi rendelkezésére álló krónikáját. Miközben Antonius Kleopátrával enyelgett, azalatt Octavianus „villámsebesen elvágta a Ioni-tengert” Tarentumtól és Brundisiumtól (Taranto és Brindisi), és bevette Torynét is. „A gyorsaságot senki nem csodálja jobban, mint a hanyag ember” - jegyezte meg epésen Kleopátra. Kleopátra, szerencsétlen módon, ragaszkodott hozzá, hogy a döntő ütköze tet tengeren vívják m eg, és elvetette legjobb hadvezérének, Enobarbusnak ta nácsát. E n o b a r b u s A te h a jó sa id

Öszvérhajcsárok, sebtiben toborzott Parasztok - Caesar tengerészei Gyakran harcoltak már Pompeius ellen; A z fürge flotta, a tiéd nehézkes;

Nem szégyen rád, ha nem a tengeren, de Szárazon állsz ki. A n t o n iu s N em - a tengeren. E n o b a r b u s Nagyúr, elveted szárazon bevált Páratlan hadvezéri híredet; M egosztod a hadat, pedig zöm e Próbált gyalogság; parlagon hagyod Híres tudásodat; letérsz az útról, M ely célt igér, s a biztonság helyett A vakesélyre bízod magadat, A véletlenre. A n t o n iu s Tengeren csatázom. K l e o p á t r a Hatvan hajóm van - de ilyen hajói Caesarnak nincsenek! A n t o n iu s Amennyivel több Hajónk van, felgyújtom. A többire Jut legénység, hogy Actium fokánál Caesart bevárjuk s megverjük. Ha vesztünk Akkor majd szárazföldön. Pontosan úgy történt, ahogy Enobarbus megjósolta: a gyenge harci szellem és a hanyag flottavezetés elbukott Actiumnál Octavianus gyorsaságával és erélyével szemben. E n o b a r b u s Odavan minden! Látni sem birom!

A z Antóniád, az egyiptomi Vezérhajó, s a többi hatvan is fut! Szem em kisül. (Belép Scarus) S c a r u s Istennők, istenek, Olympusi tanács! E n o b a r b u s Miért d ü h ö n g sz ? S c a r u s A félvilág veszett el, butaságból! Elcsókoltuk a birodalmakat. Sokan voltak, akik kárhoztatták Antoniust, hogy inkább Kleopátrával ma radt, semmint hogy emberei élén küzdött volna a csatában. S c a r u s /.../ Ilyen szégyent nem értem így soha

Tapasztalat, becsület, férfiasság Magát m eg nem gyalázta. E n o b a r b u s Jaj nekünk!

(Belép Canidius) C a n id iu s Szerencsénk fuldoklik a tengeren

S gyászosan süllyed. Lett volna vezérünk Az, aki volt, nem lenne semmi baj: De nekünk vaskos példát a futásban Maga adott Antonius. A valóságban Antonius és Kleopátra m egszegte az ütközet minden fontos szabályát. Haboztak és szerelmeskedtek, miközben Octavianus sietett. Elmu lasztották, hogy kiképezzék és lelkesítsék katonáikat. Hajóik egész egyszerűen nem voltak tengeri ütközetre felszerelve. Nem hallgattak a jó tanácsra. Jóllehet félelmetes koalíciót kovácsoltak össze királyokból a római uralom ellen, az actiumi csata politikai és stratégiai következményeit kérlelhetetlenül összegez te Shakespeare a Canidius király szájába adott tömör mondatokkal: C a n id iu s É n lo v a ssá g o m a t s a lé g ió k a t

Caesarnak átadom, hisz hat király Előzött m eg máris a hódolásban. Shakespeare: Antonius és K leopatra (Vas István fordítása) Amikor Octavianus, akinek hadvezetése józan, száraz és hatékony volt, partra szállt Egyiptomban, Antoniusnak és Kleopátrának már nem sok ütőkár tya maradt a kezében. A csata kimenetele talán más lett volna, ha nem vállalták volna az ütközetet tengeren, hanem szorosan együttműködtek volna szövetsé geseikkel, hogy számbeli fölényükre támaszkodva mérkőzzenek meg Octavianusszal. Mindketten öngyilkosok lettek, nehogy az ellenség kezére ke rüljenek. Octavianus sietve annektálta Egyiptomot, s felvette az ország Ptolemaiosz királyainak isteni címeit is. A római szenátus i. e. 27-ben a félistennek kijáró „Augustus” - a felkent - nevet adományozta neki. Actiumnál aratott győzelm e megteremtette a római birodalmat, amely az Atlanti-óceántól az Euphrátészig, és az Északi-tengertől a Szaharáig terjedt. Augustusnak, ennek a közönyös, de értelmes embernek sikerült megteremtenie a belső békét és biztosítania a biro dalom határait. Képzelőerőt nélkülöző, de okos politikájával m egvalósult a Ró mai Birodalom és a Pax Romana.

B o u d ic c a (? —i. sz. 61)

Életkora ismeretlen, de Cassius D ió görög történész azt írja róla, hogy „értel me nagyobb volt, mint ami általában a nőkre jellem ző”. Cassius D ió így folytatja: „Termetét tekintve igen magas növésű volt, m egjelenése a legnagyobb mér tékben félelm et keltő, tekintete vad, hangja nyers: lenszőke haja a csípőjéig ért; nyakában nagy arany láncot viselt, alakját tarka tunika fedte, fölötte vastag kabátot viselt, amelyet fémből készült tű tartott össze. Mindig így jelent m eg.” Am i életkorát illeti, csak azt tudjuk, hogy Bouddicának két lánya volt abban a korban, amikor a lányok m ég nagyon fiatalon mentek férjhez. Tudjuk továb bá, hogy Boadicea (nevét így is írják, tévesen) mítosz lett az angolok körében, emléke ma is él; Londonban legalábbis, ahol szobra állt a Highbury Fieldsen, és egy másik a Westminster híd északi feljárójánál. M i az igazságtartalma en nek a mítosznak? „Britannia sem azelőtt, sem azután nem volt zavarosabb és veszélyesebb helyzetben” - írja a kiváló római történész, Tacitus. Valószínűleg ő a legm eg bízhatóbb forrásunk ezeket az esem ényeket illetően, m ivel a veje volt Gnaeus Julius Agricolának, aki kiváló római kormányzó (i. sz. 7 7 -8 7 ) volt abban a Britanniában, amelyet Claudius császár i. sz. 43-ban csatolt Rómához, miután a rómaiak elözönlötték és meghódították a tartományt. A rómaiak, Julius Caesar nyomdokain haladva, azon igyekeztek, hogy urai legyenek ennek a nyugtalan szigetnek és értek is el valam elyes eredményt e té ren. Claudius uralkodása alatt elfoglalták az ország legnagyobb részét, egészen a Skóciával határos területekig, és elfogták a nemes Caractacus királyt, a catuvellauni törzs fejét, akit Rómába hurcoltak, és láncra verve Claudius elé vezettek. 0 , elvakítva a császári Róma ragyogásától, megkérdezte a császártól: „Ha ennyire gazdag vagy, akkor miért kívántad meg szegényes kunyhóinkat?” Nero császár uralkodása alatt (37-68) ment végbe a britek leghevesebb felke lése a római gyarmatosítás ellen. Boudicca férje, Praszutagusz, az iceni törzs kirá lya (a törzs a mai Norfolk területén élt) diplomáciai úton békés kapcsolatok kiala kítására törekedett a római betolakodókkal azáltal, hogy halála esetére társörökös sé tette meg Róma császárát azzal a feltétellel, hogy elismeri feleségének, Boudicca királynénak és két lányuknak trónöröklési jogát, s tiszteletben tartja azt. M ihelyt azonban Praszutagusz király természetes halállal elhunyt, a római ak Nero császár uralkodása alatt nyomban felrúgták a megállapodást, és - mint

Kleopátra esetében is tették, kizárva annak lehetőségét, hogy az uralmuk alá tar tozó területen nő uralkodjék - kinyilvánították, hogy kihalt az iceni törzs királyi ága. Gyilkosságok, rablás és nők megerőszakolása követte ezt római részről. Tacitusnál olvashatunk erről: „Háborús zsákmányként kifosztották a királyságot és az emberek otthonait egyaránt. A z egyiket római tisztek, a másikat római rabszolgák. Kezdetnek megkorbácsolták az elhunyt király özvegyét, Boudiccát, és megerőszakolták két lányát. A z iceni törzs vezetőit megfosztották öröklött birtokaiktól, mintha azok az egész országot a rómaiaktól kapták volna. A király rokonaival úgy bántak, mint rabszolgákkal. A megalázott törzs még rosszabbtól félt, most, hogy gyarmati sorba kényszerítették. Fellázadt tehát.” Egy szom szédos törzset, a treverusokat (a mai Essex területén éltek) adók kal sújtották, kényszerrel besorozták őket, és elhajtották rabszolgákként. Mindezt még azzal a sértéssel is tetézték, hogy megkövetelték: járuljanak hoz zá a Camulodunumban (ma Colchester) épülő hatalmas templom költségeihez, amelyet csillagászati összegért az „isteni császár” Claudius emlékére emeltek. Az igazságot megint csak Tacitus látta m eg, jóllehet hazájához hű római volt: „Ok (a treverusok) különösen a kiszolgált római katonákat gyűlölték, akik nemrég települést létesítettek Camulodunumban. A telepesek elűzték otthona ikból a treverusokat, elűzték őket földjeikről, és úgy bántak velük, mint fog lyokkal és rabszolgákkal szokás. /.../ M i több, az isteni Claudius emlékére épí tett templom az idegen uralom otromba jelképe lett, az ott folyó szertartások pedig arra szolgáltak, hogy a bennszülöttek soraiból kinevezett papok ki fosszák az egész országot.” Ráadásul ott volt még a gyűlölt tartományi meghatalmazott (procurator), Decianus Catus, a könyörtelen kapzsiság és katonai vonatkozásban a teljes al kalmatlanság mintaképe. „A háború rendszerint baklövések halmaza” - véle kedett Winston Churchill, és ami a briteket illeti, ez a háború több baklövéssel járt, mint a legtöbb másik. Kezdetben Boudicca fellázította az iceni törzset, szövetségre lépett a treverusokkal és elindult seregével Camulodunum felé, ahol a britek 17 évvel előbb kapituláltak. A rómaiak könnyelműsége minden képzeletet felülmúlt. Elmulasztották, hogy falakat, sáncokat és árkokat építsenek. A kapzsi Decianus Catus mind össze kétszáz embert küldött a város kis létszámú helyőrségének felmentésére, amely a britek megjelenésekor visszahúzódott a templomba. Ráadásul a római katonák hiányos és gyenge fegyverezettel rendelkeztek. A Boudicca vezette dühödt brit hordák földig lerombolták a várost, ostrom alá vették a templomot, és két nap múlva rohammal elfoglalták. Ekkor a 9. légió megindult a város felmentésére. A győztes britek - számbe li fölényüket kihasználva - rávetették magukat a légióra, és lemészárolták a gyalogságot. Anglia keleti része Boudicca kezén volt, de félelm etes római el lenféllel kellett szembenéznie, Suetonius Paulinusszal, az érett és eszes hadve-

/érrel, aki korábban győztes hadjáratokkal lünletle ki magái Afrikában, az At lasz-hegységben, és aki elfoglalta a rendkívül nehéz terepviszonyokkal rendel kező Walest. Valóban ritkaságszámba ment a római történelemben, hogy bar bárok győzelm et arattak volna egy római légió felett, amint azt Boudicca tette, és rendkívül érdekes küzdelem bontakozott ki. „A rettenthetetlen Suetonius ellenséges érzületű területen át vonult Londiniumba /London/” - olvashatjuk Tacitusnál. Ú gy tűnik, hogy Suetonius Paulinus higgadt, számító ember volt. Látta, hogy serege számbelileg alatta ma rad az ellenség seregének, s ezért nem fogadhatja el az ütközetet Boudiccával szemben. Kiürítette tehát Londiniumot, ezt a fejlődő kereskedővárost, és észak felé vonult. Boudicca erői nyomban elfoglalták Londiniumot (amely akkor tá volról sem volt még az a fontos központ, amellyé később lett), lemészárolták annak minden egyes polgárát, és a várost a földdel tették egyenlővé. Suetonius eközben egy sokkal jelentősebb városba vonult vissza, Verulaniumba (ma St. Albans), és katonái a Watling Streeten vonultak, az északra vezető úton, ame lyet a rómaiak építettek. Boudicca a nyomában volt seregével. „Verulanium ugyanazt a sorsot szenvedte el /mint London/” - írja Tacitus. Boudicca ekkor eltökélte, hogy mindörökre kiűzi Britanniából a római beto lakodókat, s ezért erőltetett menetben üldözte Suetoniust. Gerillákat küldött a római utóvéd zaklatására, az utánpótlási vonalak elvágására, nem engedve más lehetőséget a római hadvezérnek, mint hogy vállalja az ütközetet. És Suetoni us Paulinus újabb rossz hírt kapott. Erősítést várt ugyanis az Exeterben pihenő 2. légiótól. Balszerencséjére azonban a légió parancsnoka éppen szabadságon volt, és helyettese, Poenius Postumus, aki inkább közigazgatási tisztviselő volt, mint katonai parancsnok, úgy döntött, hogy a biztonság kedvéért nyuga ton marad a csapatokkal. Suetonius ezért kénytelen volt 12 000 emberével fel venni a harcot Boudicca százezer főt számláló seregével. Miként gondolhatta lehetségesnek a római hadvezér, hogy győzelm et arathat ekkora számbeli fölényben levő ellenséggel szemben? Megszokott higgadtsá gával látott hozzá a feladat megoldásához. Először is gondosan megválasztotta a terepet. A történészek máig vitatkoznak azon, hogy pontosan hol is vívták meg az ütközetet, de úgy feltehetőleg Mancettemél, a mai Atherstone közelében, mintegy tíz mérföldre Coventrytól északra. Snetonius úgy állította fel csapatait egy meredek sziklafal előtt, hogy mögöttük sűrű erdő, előttük pedig széles sík ság legyen. Ahogy a római hadviselésben megszokott volt, a gyalogság szoros, rendezett sorokban vonult fel, a könnyebb fegyverzettel rendelkező segédcsapa tok a szárnyakon helyezkedtek el, a lovasság pedig mind a két szárnyon. M ivel a meredek sziklafal a hátuk mögött volt, nem lehetett őket átkarolni. Boudicca, aki még valószínűleg érezte az igazságtalanul elszenvedett m eg korbácsolás fájdalmait, megmutatta hadvezéri alkalmatlanságát. Stratégiája és taktikája m indössze abból állott, hogy felállott harci szekerében, végigjáratta tekintetét hordáján - amelyben annyi asszony volt kocsikban, akik tanúi akar-

lük lenni a győzelemnek, hogy aligha lehetett hadseregnek nevezni - és elkiállotta magát: „Rohamra!” bálványosán rossz hadvezetési módszer volt. Jóllehet a britek híresek voltak ¡írről, hogy ügyesen alkalmazzák a harci szekereket (és később hírnevet is szeiez lek maguknak római viadalokon), Boudiccának eszébe sem jutott, hogy mint lovasságot alkalmazza őket. Általános iskolás fiúkról mondják, hogy amikor fo ciznak, egyikük elrúgja a labdát, a többi huszonegy pedig rohan utána. így gon dolta Boudicca megnyerhetni a csatát: „Rohamra!” - és ez volt minden. [ízzel szemben Suetonius Paulinus jól kiképzett, fegyelm ezett és kemény harcokban edzett sereggel rendelkezett. Olyan terepet választott, amely kedve zel! a lándzsásoknak, akik harcképtelenné tették a brit harci szekereseket. Ezt követte a közelharc, amelyben a légionáriusok mindig is kiválóak voltak. Suelonius mestere volt a taktikai visszavonulásnak, és jól megválasztotta a terepet. Tacitus így írja le az ütközetet: „Suetonius bizakodva adta meg a jelet az ütközetre. Kezdetben a reguláris csapatok szilárdan megállták a helyüket. Hátukat a hegyfalnak, mint természe tes védelmi vonalnak vetve, jól célozva hajigálták lándzsáikat a következő el lenségre. Aztán ékalakban előretörtek. Ugyanezt tették a segédcsapatok gyalo gosai is. A z előretartott lándzsával rohamra induló lovasság minden ellenállást legyűrt. A m ég megmaradt britek csak nehezen tudtak menekülni, m ivel a kocsiaik alkotta gyűrű eltorlaszolta a kijáratot. A rómaiak a nőket sem kím él ték. A halomra hányt tetemek közt sűrűn voltak szúrófegyverekkel átdöfött te herhordó állatokéi is. D icső győzelem volt, akárcsak a korábbi diadalok.” A brit sereg elmenekült a csatatérről. A Cassius D io által a veszteségekről közölt adat, amely szerint a Boudicca vezette britek - a nem harcosokat nem számítva - 230 000 harcost veszítettek, képtelenség. Különösen, ha figyelem be vesszük, hogy mindössze százezer embert vezetett a csatába. Mint általá ban, ezúttal is Tacitusnál olvashatjuk a legmegbízhatóbb adatokat. Ezek szerint a rómaiak vesztesége 360 fő volt, a briteké pedig 10 000. Hogyan volt képes tizenkétezer ember legyőzni százezret? A kérdés éppen olyan könnyű, mint amennyire a válasz nyilvánvaló. Amint azt korunkban lát hattuk abban a közelmúltbeli összecsapásban, amelynek az volt a célja, hogy megkíméljék Twyford Downt obszcén utcai jelenetektől: húsz kommandós és ejtőernyős - akiket munkanélküli exkatonák soraiból fogadtak fel - képes úgy áthatolni kétezer jó szándékú környezetvédőn, mint „kés a vajon.” Boudicca és lányai öngyilkosságot követtek el, semhogy ismét a rómaiak kezére kerüljenek. Britannia római tartomány lett. Bármennyire nagy volt is a bátorsága, az iceni törzs királynője klasszikus példája annak, hogy mi történik, ha egy hadvezér előbbre helyezi a bátorságát az eszénél. Boudiccának azt is figyelem be kellett volna vennie, hogy Suetonius Paulinusnak gondja volt rá, hogy minden egyes katonájának legyen pajzsa nem úgy, mint a királynő embereinek.

A t t il a , a h u n (406 körül - 453) M i ez a hang a fö ld fele tt Anyai siralm ak zajdulása K i e csuklyás, hatalm as horda Végtelen síkságon, kopasz tájon nyargalva Körös-körül, m eddig ellát a szem? T. S. Eliot: A z Átok Földje (Tabák András fordítása) Ez a „csuklyás, hatalmas horda” a hunok voltak, akik eltökélték, hogy m eg semmisítik a nyugat-európai civilizációt. Attilát úgy írták le, mint aki önmagát a kereszténység ostorának nyilvánította. Sir Edward Creasy írja a Fifteen D ecisive Battles o f the World (A világ tizenöt döntő ütközete) című könyvé ben: „Harcosainak m eggyőződése szerint az istenek kiszem elt kedvence volt és azok fanatikus lelkesedéssel követték; ellenségei úgy tekintettek rá, mint akit az Egek haragja zúdított rájuk; jóllehet nem hittek krédójában, a maguké miatt reszkettek előtte. /.../ A z Orléans alóli visszavonuláskor történt állítólag, hogy egy keresztény remete a hunok királya elé járult, és így szólt hozzá: »Te vagy az Isten ostora, aki a keresztények fenyítésére szolgálsz.« Attila azon nyomban felvette ezt a rémületet keltő, új címet, s attól fogva leginkább így ismerték és rettegték őt.” Attila, aki 445-ben lett a hunok vezére oly módon, hogy megölte fivérét, mást is állított magáról. Harcosai elé lépve régi vaskardot emelt a magasba és kijelentette, hogy az egyenesen az égből szállott alá, s ő az egyetlen, aki képes forgatni azt. Ez a kard - mondta - a Halál Szellem ét szem élyesíti meg, és az a rendeltetése, hogy elpusztítsa az akkori világot. Attila kijelentette, hogy ő „a Nagy Nimród leszármazottja. Engaddiban nevelkedett. Isten kegyelm éből a hunok, a gótok, a dánok és a médek királya.” íg y magát mindenek fejévé nyil vánította, vagyis akkortól fogva egész Európa és K is-Á zsia uralkodójának te kintette magát, vagy mint mondotta, ő az, akitől „az egész világ retteg”. Kik voltak a hunok, és honnan származtak? M eggyőző választ ad erre a kér désre M. Deguignes francia tudós Histoire Générale des Huns, des Turcs, des M ongols, et des Autres Tartares Occidentaux.” (A hunok, a tatárok, a m ongo lok és más nyugati tatárok egyetem es történelme) című írásában (I-IV. kötet, 1756-58), am ivel m egegyezik John Bury VI. Függeléke, amelyet ő szerkesz tett Gibbon Decline and Fali o f the Román Empire (A Római Birodalom ha nyatlása és bukása) című művéhez (I—VII. kötet, 1896-1900). A sinológus francia tudós, Deguignes azon az etim ológiai vélem ényen van, hogy a hun el

nevezés észak-kínai törzsektől, a hiong-nu, vagy a hsziung-nu törzstől ered, amelyek az Altáj vidékén fosztogattak, s hogy nekik volt köszönhető, hogy lluang Te kínai császár i. e. 258-ban hozzákezdett a gigantikus Nagy Fal épí téshez, az emberiség mindmáig egyetlen olyan építményéhez, amelyet az aszt ronauták a világűrből látni képesek. A Nagy Fal arra késztette a portyázó nomádokat, hogy továbbálljanak, ma sukkal vive szekereiket, valamint m ozgó mészárszéknek és tejcsamoknak használt lovaikat. Ezek a nomádok valósággal boldogok voltak, amikor - ha úgy kívánták a körülmények - kis sebet ejtetek lovaik nyakán és felfrissülhet lek azok kiöm lő vérétől. A kínai Nagy Fal akaratlanul elősegítette a már ha nyatlásban levő Római Birodalom bukását. A hunok nyugat felé vándoroltak - a németek ezt Völkerwanderungnak, népvándorlásnak nevezik. Amerre jártak, mint a sáskák, minden élőlényt el pusztítottak. Kiváló lovasok voltak, és gyakorlottan bántak a nyíllal. Kihasz nálva a m ozgékonyság, a gyorsaság és a tömeg (számukat mintegy fél millióra becsülték) nyújtotta előnyöket, minden útjukba eső várost és falut kifosztottak, lemészárolták a férfiakat, megerőszakolták a nőket és rabszolgának adták el a gyermekeket. Ezek az ázsiai hordák rátámadtak a gótokra - erre a feltehetően Skandinávi ából származó germán népre, amely az első évezred után keletre, az ukrajnai s/tyeppékre települt - és rettegésben tartották őket barbarizmusukkal. Említés ié méltó, hogy abban az időben a rómaiak a gótokat tartották a legbarbárabbaknak. Következésképpen a víziótok és az osztrogótok (nyugati és keleti gótok) kezdetben szövetkeztek a hanyatló Római Birodalommal, védelmet kérve és megígérve, hogy együtt harcolnak a rómaiakkal a közös veszedelem , a hunok ellen. A rómaiak kapva kaptak felkínálkozásukon, és szövetséget igyekeztek kölni más támadó törzsekkel is - a vandálokkal, a frankokkal, az angolokkal, a s/ászokkal és jutákkal - , hogy m egőrizhessék gyorsan gyengülő birodalmukat, amely már két részre oszlott, nyugatira és keletire - Rómával és Konstantinápollyal, mint fővárosokkal. A vándorló törzseket, amelyeket nyomon követtek ;i hunok Kelet- és Közép-Európán át (aztán megfordultak, hogy megtámadják a Keletrómai Birodalmat), a gót törzsek koalíciója vezette. Ezek a törzsek 410hen kifosztották magát Rómát is. Attól kezdve a Nyugatrómai Birodalom kényleien volt szövetséget kötni és együttműködni a gotokkal és más törzsekkel. Mit lehet elmondani a hunokról? „Hogy adófizetésre kötelezzenek egy egész oázist, csak hatalmukba kellett keríteniük a főcsatornát; a nomádok gyakran vakon kifosztottak és feldúltak mindent. Egyetlen támadás elég volt ahhoz, hogy oázisok százait kihalt puszta sággá változtassa.” (T. Peisker, The Cambridge Medieval History.) .....a Kaszpi-tengertől az Indus folyóig több száz mérföldes sávban lerombol ni k mindent, ami az emberi munka gyümölcseként keletkezett, leromboltak la

kott településeket, s öt évszázad sem volt elég ahhoz, hogy jóvátegye négy év pusztításait.” (Gibbon, The History o f the Decline and Fali o f the Román Empire.) „Mindnyájan tömzsiek, erős végtagokkal, vastag nyakkal és olyan szörnyű ségesen csúnyák és torzak, hogy az ember két lábon járó vadállatoknak tartaná őket, vagy azt hihetné, hogy hídépítéshez használt cölöpökből faragták ki őket. /.../ Szabadon kóborolnak hegyek és erdők között, s már a bölcsőben megta nulják elviselni a hideget csakúgy mint az éhséget és a szomjúságot. /.../ Egyáltalában nem jók a gyalogos harcban, de mintha lovaik hátára ragasztot ták volna őket. /.../ Békében megbízhatatlanok, hajlamosak megragadni a leg kisebb reménnyel kecsegtető lehetőséget is és mindent feláldoznak a pillanat kínálta őrült késztetésnek. Mint az értelmetlen vadállatok, nem ismerik a kü lönbséget jó és rossz között.” (Ammianus Marcellinus.) „Rettegést keltő megjelenésük révén nagy félelm et ébresztettek azokban, akiket talán nem is múltak felül háborúban. Megfutamították ellenségeiket, mert füstös képük félelm et keltett, és - ha szabad így neveznem - a fejük he lyén formátlan tuskó éktelenkedett, benne szemek helyett parányi lyukakkal. /.../ Jóllehet emberhez hasonló életet élnek, olyan kegyetlenek, akár a vadálla tok.” (Iordanész.) A hunok új vezére, Attila alacsony növésű, sötét bőrű, apró gombszemekkel - írja Iordanész és Priszkosz rétor. Természetét tekintve hiú, babonás, ravasz, kapzsi, fennhéjázó és kegyetlen volt, ámbár egyszerű, igénytelen és takarékos a magánéletében - ami nem akadályozta őt meg abban, hogy feleségül vegye a saját lányát. Terrorjával abszolút uralmat épített ki a hunok fölött, eltörölte a törzsi kötelmeket, s megkövetelte, hogy szem élyesen neki tegyenek feltétlen hűségesküt. Létrehozta a törzsek nagyhatalmú és fenyegető konföderációját. Attila alatt ez a konföderáció forgószélként tört előre nyugat és dél felé. „Düh, m eglepetés, kiismerhetetlenség, ravaszság és m ozgékonyság voltak je l lem ző tulajdonságai, semmint a tervezés, m ódszeresség, szakképzettség és fe gyelem ” - írja Fuller. A hunok legfőbb fegyverei ,a ló és a nyíl voltak, amely utóbbi általában csontból készült, m ivel a sztyeppék, ahonnan származtak, nél külözték a fát. Szélsebesen támadtak, elpusztították a megtámadott országokat, kiirtottak egész népességeket, majd gyorsan visszavonultak, ha náluk nagyobb erők ellentámadást hajtottak végre. Ez a taktikájuk ragyogóan bevált, de a stra tégiájuk hiányos volt. Attila hadat viselt a civilizáció és az emberi természet e l len, de m ivel semmit nem tudott a földművelésről, nem volt több egyszerű fosztogatónál. Taktikája azzal járt, hogy a hunok képtelenek voltak konszoli dálni bármilyen területet, mert gyorsan felélték a tartalékokat. Mi több, nem voltak ostromgépeik, és nem rendelkeztek a fallal körülvett városok és erődít m ények ostromához szükséges felszereléssel sem. Ennek ellenére a 441-es és 447-es évek villámhadjáratainak eredménykép pen Attila olyan birodalommal rendelkezett, amely Kelet- és Közép-Európa legfőbb urává tette, miközben hátországát győzelm ek és a rómaiak által Kis-

Ázsiában fizetett adók biztosították. Attilának sikerült Galliát is hozzáadnia hódításaihoz. Ott azonban szemben találta magát Flavius Aetiusszal, akit „az utolsó rómainak” neveztek. Aetius (kb. 3 90-454) teljességgel ellentéte volt At tilának. Tours-i Gergely prelátus, Tours püspöke, történész írja róla The History o f the Franks (A frankok története) című művében: „Termetére középmagas, jó vágású, férfias megjelenésű, se nem túl töré keny, se nem túl robusztus; gyors felfogású és fürge mozgású, kiváló lovas és ügyes íjász; fáradhatatlan a dárda kezelésében. Született harcos létére a béke m űvészetével szerzett hírnevet; nem ismerte a kapzsiságot, nem hajtották kí vánságok, m ély értelemmel volt megáldva, és nem hallgatott gonosz szándékú felbujtásra. A legnagyobb türelemmel viselte el a bajt, és szerette a munkát. Veszélyben nem ismert félelm et, senki nem múlta őt felül az éhség, a szomjú ság és a virrasztás elviselésében. Ú gy tetszik, hogy kora ifjúságától készült ar ra a szerepre, amelyre a sors őt szem elte ki.” Aetius huszonöt éven át a legfőbb római katonai parancsnok volt NyugatEurópában. Aetiust, aki egy szkita katona és egy római nemes hölgy fia volt, ifjú korában túszként tartották fogva a víziótok, s ez a tapasztalat később ké pessé tette arra, hogy megértse gondolkodásmódjukat. M ihelyt váltságdíj fejé ben szabadon engedték, Aetius rövid idő alatt kedvence lett III. Valentinianus nyugatrómai császárnak és a császár félelm etes anyjának, Palcidiának, s rábíz ták Gallia kormányzását, valamint a vizigótok dél-franciaországi kalandozása inak m egfékezését. 437-ben, amikor a burgundok fenyegették Gallia rajnai ha tárát, Aetius szövetségre lépett az Attila fivére, Bleda (Buda) vezette hunokkal és nagyszabású győzelm et aratott. De a szövetség menten felbomlott, miután Attila 445-ben meggyilkoltatta Bledát. A Nyugat felkészült tehát a harcra a Kelet ellen, mihelyt Attila 451 -ben elözönlötte Eszak-Galliát. Kezdetben mindkét fél kipróbálta a diplomáciai fegyvereket, amint azt a későbbi években Ambrose Bierce találóan leírta, „a hazáért való hazudozás művészeteként”. A gótok kulcsszerephez jutottak ab ban a közelgő összecsapásban, amely eldönteni volt hivatott a Nyugat fölötti uralmat. Mindkét hadvezér igyekezett megnyerni magának I. Theodorik, a leg hatalmasabb gót király támogatását. Jordanes szerint Attila „ravasz ember volt, /aki/ fortélyhoz folyamodott, mielőtt fegyverhez nyúlt volna”. Sürgette Theodorikot, szövetkezzék vele a rómaiak ellen, ugyanakkor Valentinianus császárt felszólította, hogy fogjon össze vele a gótok ellen. Közben hordái, vagy félm illiónyian, szokásuk szerint nők megerőszakolása, gyújtogatás, rab lás és gyilkolás közepette nyomult előre. A földdel lett egyenlővé minden út jukba eső város: Rheims, Metz, Cambrai, Tréves, Arras, Tongres, Toumai, Köln, Amiens, Beauvais, Worms és Strasbourg, majd irányt vettek Orléans-ra. Orléans püspöke, St. Aignan felkereste Aetiust és közölte vele, hogy ez a stratégiailag létfontosságú város nem képes június 14-énél tovább kitartani. Közben azonban Aetius küldötte, a leendő nyugatrómai császár, Avitus szená

tor végül is rávette Theodorik gót királyt, hogy szövetkezzék Rómával. Attila öt héten keresztül ostromolta Örléans-t, elfoglalta a külvárosokat, polgárokat hányatott kardélre és rohamot rohamra indított a városközpont ellen. Amikor már éppen minden elveszettnek látszott, azon a végzetes napon, június 14-én megjelentek Aetius és Theodorik seregei a láthatáron. A külvárosokban elkeseredett harc dúlt. A szűk utcák előnyt jelentettek a rö vid kardokkal felfegyverzett rómaiaknak, és a hunok nem tudták érvényesíteni lovasharcban megmutatkozó fölényüket. Attila megértette, hogy vissza kell vonulnia, és éjszaka vissza is vonult. Aetius serege rávetette magát a hunok utóvédjére, és Jordanes vélem énye szerint ez 15 000 emberébe került Attilá nak, nem számítva az utcai harcokban már elesetteket. 451. június 20-án Attila, miután visszavonult a catalaunumi síkságra (KeletFranciaország, Champagne), elhatározta, hogy elfogadja a csatát a mai Chálon-sur-Mame közelében. Középen helyezte el legjobb csapatait, törzsi szövetségeseit pedig a bal és a jobb szárnyon. Azt tervezte, hogy rátámad a róm ai-gót sereg arcvonalának közepére, és áttöri. Aetius erre azzal válaszolt, hogy leggyengébb csapatait, az alán törzsbelieket helyezte középre, maga a ró mai katonákkal a bal szárnyról vezette az ütközetet, és a Theodorik vezette go tokat a jobb szárnyon helyezte el. Elgondolása az volt, hogy középre csalja a hunokat, és azután két oldalról átkarolja őket. „Kézitusa folyt - írja Iordanész és vad dühvei, zavarodottan, szüntelen folyt a hatalmas küzdelem, mint m ég egyetlen más csatában sem a régi idők ben. Olyan tetteket hajtottak végre, hogy az a bátor ember, aki elmulasztotta ezt a csodálatos látványt, nem remélhette, hogy élete során valaha is láthat még ehhez foghatót.” Theodorikot megölték a harcban, de ez csak feltüzelte a viziótokat. Vad el szántsággal vetették magukat a hunokra, hogy bosszút álljanak királyuk halá láért, és m egöljék Attilát, aki a korábban felállított szekértáborba menekült előlük. A z a nap a rómaiaké és a víziótoké volt. Másnap reggel Attila olyan volt, mint „a vadászok dárdái által megsebzett oroszlán, aki fel-alá járkál bar langjának bejárata előtt, és nem mer ugrani, de ordításával továbbra is rettegés ben tartja szomszédságát” - írja Iordanész. Eközben Aetius megparancsolta íjászainak, hogy szüntelen nyílzáporral zaklassák a hunokat. Aetiusnak, sajnos, figyelem be kellett venni Theodorik halálának politikai következményeit, akit fia, Thorismund követett a trónon. Aetius nem bízott m eg benne, és tartott tőle, hogyha a gótok teljesen legyőzik a hunokat, akkor a gótok felülkerekednek a Nyugatrómai Birodalmon, vagyis azon, ami még megmarad belőle. Számításba véve a várható következményeket, úgy döntött, hogy fenntartja az erőegyensúlyt. Ideiglenesen békét kötött Attilával, s Thorismundnak azt tanácsolta, hogy törődjék a saját birtokaival. Attila vissza vonult a Rajna mögé. Iordanész azt állítja, hogy a két fél együttes vesztesége halottakban 165 000 fő volt, és Idatius háromszázezerre teszi az összes veszte

ségeket. Fuller m egjegyzi, hogy ezek a számok „fantasztikusak”, de nyilván valónak tartja, hogy a veszteségek igen súlyosak voltak. Mindenesetre m eghi úsult Attilának az a terve, hogy elfoglalja Galliát. Attila 452-ben újabb kísérletet tett. Megtámadta Itáliát, és merész hadveze téssel bevett olyan jelentős városokat, mint Aquileia, Padua, Vicenza, Verona, Brescia, Bergamo, Milano és Pavia, kegyetlen vérfürdőt rendezve a lakosság soraiban. Aetius, akit kezdetben m eglepett a hunok támadása, ugyanazzal a taktikával válaszolt, mint amilyent Quintus Fabius Maximus alkalmazott Hannibál ellen - rendezetten visszavonult és ahol csak tudta, elvágta az ellen ség utánpótlási vonalait. D e a hun hordák, már csak számbeli fölényüknél fog va is, fáradhatatlanul nyomultak Róma felé. Szükséges, hogy itt különbséget tegyünk mítosz és tények között. A mítosz az, hogy I. Leó pápa, fegyvertelen volt, m égis legyőzte őt Jézus Krisztus és Szent Péter egyházának erejével. Ez képtelenség. Attilát egyáltalán nem érde kelte a keresztény vallás, és ezért nem is ingathatták m eg annak tanításai. A pá pa csupán hasznos diplomáciai közvetítő volt. Attilát az ésszerű érvelés fordította vissza. Egy másik, ugyancsak Aetius ne vű bátor hadvezér (nem rokona a fővezér Aetiusnak) bátor rajtaütéssel szét szórta a hunokat egy Duna menti létfontosságú táboruknál, elvágva ezzel a szekérutakat, amelyek Attila fő utánpótlási vonalát képezték. Mi több, Attila nagy területen szétszórt csapatait éhség és dögvész tizedelte, amelyet ők ma guk idéztek elő. Attila felismerte, hogy nem kockáztathat további súlyos vesz teségeket, különösen utánpótlás hiányában nem, s ezért bölcsen elrendelte a visszavonulást. Attila 453-ban másik feleséget vett magához, Ildikót, s a lakodalmán annyit ivott, hogy orrában megpattant egy ér, és a vérzés halálát okozta. Birodalmát rövid idő alatt felbomlasztotta a pártütés és az utódlásra törekvő csoportok egymás ellen vívott küzdelme. A hunok által leigázott törzsek fellá zadtak, és három nemzedéken belül már csak marginális jelentősége volt en nek a népnek, amely valamikor rettegésben tartotta a világot. Nem lehet azt állítani, hogy Attila ellenfelének, Aetiusnak és a Nyugatrómai Birodalomnak a sorsa szerencsésebben alakult volna. 454. szeptember 21-én III. Valentinianus császár féltékenységi rohamában leszúrta Aetiust, akinek hí vei viszont egy évre rá bosszúból m eggyilkolták a császárt. A Nyugatrómai B i rodalom, amelyet Aetius megmentett a pusztulástól, immár a teljes m egsem m i sülés felé haladt. Attila és Aetius párviadala azonban jelentős következményekkel járt a nyu gati civilizációra nézve. A valóságban meghiúsították Ázsiának azt a próbálko zását, hogy meghódítsa Európát, de Aetiusnak Valentinianus császár általi m eggyilkolása megkongatta a lélekharangot a Nyugatrómai Birodalom fölött. „A császár a bal kezével levágta a jobb kezét” - mondta egy csodálkozó udva ronc. A Római Birodalom hatalmának összeom lása politikai vákuumot hagyott

maga ulán és ezt az űrt gyorsan kitöltötte a római katolikus egyház, felhasznál va az írástudásban és a hatékony közigazgatásban rejlő erejét, hogy növelje potenciális hatalmát. A z embereknek mindenütt azt mondták, hogy Leó pápa (akit később a „Nagy” jelzővel illettek, és m ég később szentté is avattak) m eg rettentette és Krisztus hatalmával visszafordulásra kényszerítette Attilát, jólle het a valóságban úgy ment a hun fejedelem elé, mint aki egyszerre alázatos ké relmező és ügyes tárgyaló fél is. Találóan írja Thomas Hodgkin: „... nem paradox állítás ezért azt mondani, hogy a hun király, közvetve, ta lán minden más történelmi szem élyiségnél nagyobb mértékben járult hozzá a középkori Itália nagyhatalmú politikai tényezőjének, a római pápa-királyságnak m egteremtéséhez.” Nagy Sándor hódításaival birodalmat teremtett, és arra törekedett, hogy el vigye a civilizációt mindenhová, ahol csak megfordult. Attila, a hun is birodal mat teremtett hódításaival, de ő a barbárságot terjesztette mindazokon a terüle teken, amelyek hódítása ellenére is fennmaradtak. Aetius arra törekedett, hogy m egőrizze azt, ami a civilizációból megmaradt, ám a saját fajtája m égis ledöf te hátulról. A Nyugatnak Attila és Aetius küzdelmében aratott győzelm e megmentette Európát az ázsiai uralomtól. A sors iróniája azonban, hogy ugyanakkor elhozta az egyház zsarnokságát, s ezzel a sötét középkort is.

D z s in g is z k á n (1162-1227)

Dzsingisz kán (ismert Jingiz kán és Csingiz kán néven is), eredeti nevén Temüdzsin, pusztító hatással volt korának világára. „Hozzá képest az a pusztu lás és kegyetlenkedés, amelyet Attila, a hun zúdított a világra, államférfiúi böl csesség értelmes cselekedetének tűnt” - írja Gábriel Rónay. Ez helytálló megállapítás, ha figyelem be vesszük, hogy az általa viselt há borúk m ilyen hatással voltak ellenségeire és az ártatlan polgári lakosságra, de tény, hogy D zsingisz kán sokkal jobb hadvezér volt, mint amilyen hadvezért talentumról Attila valaha is álmodhatott. Temüdzsin mongol nemesi családban született, korán megtanult lovagolni és íjjal bánni, s ifjú korában e téren szerzett ismeretei lehetővé tették a számá ra, hogy a lovas íjászok mindenki mást felülmúló parancsnoka váljék belőle. Mégis, amikor apját ellenségei megmérgezték, törzse nem engedte meg, hogy a kilencéves Temüdzsin lépjen örökébe, mint a törzs feje. Egy krónikás egye nesen azt állítja, hogy rabszolgaként bántak az ifjúval, s nyakán acéllal kivert gallérral kellett járnia. Ha igaz, úgy ez sokat megmagyaráz arról, hogy később ő maga miért tartotta olyan kevéssé tiszteletben az emberi életet és méltóságot. Temüdzsint végül apja egykori szövetségese, Togril kiváltotta, és mivel ve zérnek született, ezért gyorsan híveket szerzett magának a mongolok soraiban. Szövetségre lépett Togrillal s egy másik gyermekkori barátjával, Dzsamukával. Hárman együtt győzelmet arattak egy helyi jelentőségű hadjáratban. Temüdzsint a m ongolok 1194-ben D zsingisz kánnak kiáltották ki, ami „egyete mes vezért” jelent. Bölcs döntés volt ez azok szempontjából, akik támogatták őt. Ennek a m eglepően kegyetlen, de ragyogó képességű férfiúnak bámulatos győzelm eit ellenségei és kritikusai seregei nyomasztó számbeli fölényének tudják be, mintha D zsingisz kán hadvezéri képességei m essze felül nem múl ták volna Attiláét. Minden bizonnyal m egfelel a valóságnak, hogy D zsingisz kán nagy tömegű lovas íjászok gyors hadmozdulataira alapozta stratégiáját, akárcsak Attila tette, de sikereinek ezenkívül számos más oka is volt. Tervezé se és szervezése aprólékosan pontos volt. Hadjáratait azzal kezdte, hogy nagy számú kémet küldött a megtámadni szándékozott országba. Amint aztán Dzsingisz kán gyors lovasok révén megkapta kémeinek jelentését, mindent, ami fontos volt a számára, gyors és m egsem m isítő csapást mért az ellenség leggyengébb pontjára.

1202-ben legyőzte a tatárokat, ezeket a bátor és vad harcosokat, s elfoglalta Nyugat-Mongóliát. A Cambridge M edieval History írja: „Ok /a m ongolok/, akiket a legnagyobb vitézséggel sem lehetett megállítani, képesek voltak elviselni az óriási kiterjedésű sivatagok viszontagságait, nem tartóztatták fel őket hegyek és tengerek, nem állította meg őket az éghajlat mostohasága, sem éhség vagy dögvész. Sem milyen veszélytől nem rettentek vissza, nem akadt erődítmény, amely ellent tudott volna állni nekik, nem hatotta m eg őket semmilyen könyörgés sem. Nincs mit csodálkozni azon, hogy ezt a férfiút a m ongol lovasok „tökéletes harcosnak”, majd 1206-ban (talán találóbban) „emberek nagyhatalmú gyilko sának” nevezték. Ezt az új címet annak a kegyetlen polgárháborúnak kapcsán adták neki, ame lyet hajdani szövetségeseivel, Togrillel és Dzsamukával vívott, s akiket legyő zött, hogy m egszerezhesse a főhatalmat a mongol törzsek fölött. D zsingisz kán könyörtelen férfi volt, de m égis el tudta érni, hogy katonái a legnagyobb hűség gel viseltessenek iránta. Egy alkalommal, amikor egyik ütközetében súlyosan m egsebesült, és ömlött a vér a nyakából, hűséges csatlósa, D zselm e felnyalta a kiöm lő vért és megitatta őt azzal a tejjel, amelyet saját élete kockáztatása árán lopott az ellenség táborából. D zsingisz kán nem akarta, hogy az ellenség tudo mást szerezzen súlyos sebéről, annak ellenére, hogy - mint Arthur Waley írja „vére valóságban patakzott a földre”. „Lenyeltem annyi vért, amennyit csak tudtam, és csak a többit köptem ki. Egészen sokat le tudtam nyelni!” - mondta Dzselm e. „Valamikor régebben... - felelte Dzsingisz kán - megmentetted az életemet, most pedig kiszívtad a vért a nyakamból. Amikor szomjas voltam, az életedet kockáztattad, hogy írót hozz nekem inni, s ezzel eszméletemre térítettél. Ezt a há rom jó cselekedetet, amelyeket értem műveltél, mindörökre a szívembe véstem.” D zsingisz nagylelkű volt hűséges alattvalóihoz, de minden képzeletet felül múlóan kegyetlen tudott lenni ellenségeihez. Fiait erre tanította: „A cselekvés érdeme abban rejlik, hogy véghez vigyük.” Győzelm eire az emberiség főként úgy em lékezik, mint kísérteties koponyahegyekre, amelyeket a m ongolok dia dalaik után emeltek. D zsingisz kán figyelm e Kína, a világ legrégibb civilizációja felé fordult, amely akkor három királyságból állott. M indegyik nagyszámú erőddel rendel kezett, volt tüzérsége és ismerte a lőport. Rá jellem ző módon D zsingisz a há rom közül a leggyengébbikre támadt, Hszia Hszi Tangut királyságára, a Huangho (Sárga-folyó) felső folyásánál. Harcosai 1207-ben leseperték a csataterekről a védekező kínaiakat, de sehogy sem boldogultak Volohai városának erődítmé nyeivel. D zsingisz kán a problémát rá jellem ző módon oldotta meg. Gábriel Rónay írja: „Felajánlotta, hogy elvonul a város alól, ha adóként ezer macskát és ezer fecskét fizetnek neki. A megdöbbent kínaiak eleget tettek a kérésnek. Ahelyett

azonban, hogy elvonult volna, D zsingisz kán meggyújtotta az állatokat és ha talmas tűztengerként rászabadította őket a városra. A kétségbeesett macskák és madarak több száz helyen felgyújtották a várost, s miközben annak helyőrsége a lángokkal küszködött, a m ongolok áttörtek az erődítmények falain.” Az erődítmények leküzdésében segítettek D zsingisz kánnak az általa tobor zott kitaj mérnökök, akiket azután minden hadjáratában alkalmazott. 1212-re meghódította a Tangut királyságot, s különösen örömét lelte abban, hogy rab szolgasorba kényszerítette annak uralkodóját. Következő hadjáratát a Csin birodalom ellen viselte, amelynék fővárosa a falakkal jó l megerősített, Csangtu, a mai Peking volt. Gábriel Rónay szerint „gigantikus méretű csatákat vívtak és a kegyetlenkedés borzalmas volt”. Hosszan tartó, szívós ostrom után D zsingisz 1215-ben végül bevette a fővá rost, s ezzel a második kínai királyság hatalmát is megtörte. Sokat mond a kán hadvezetéséről és harcosainak magatartásáról, hogy egy perzsa krónikás sze rint nem kevesebb mint 60 000 kínai szűzlány követett el öngyilkosságot, hogy elkerülje a megbecstelenítést. Dzsingisz kán, miután bevette a mai Pekinget, kezében tartotta Kína északi részét egészen a Sárga-folyóig és megszilárdította uralmát az ország középső része fölött. Ekkor figyelm ét a harmadik kínai királyság felé fordította. Addigi rendkívüli sikereinek oka természetesen egyszerű és nyilvánvaló: a STOMT, vagyis speed (gyorsaság), timing (időzítés), organization (szervezés), morál (harci szellem ) és technology (technológia). D zsingisz kán mestere volt a fela datok teljesítésére alkalmas emberek kiszemelésének, kitűnő alárendelt vezé reket választott maga mellé, elsősorban Szübötájt, de hasonlóképpen az igen tehetséges fiait, D zsocsit és Csagatájt, ámbár valószínűleg leendő utóda, Ögödej volt valamennyiük közt a legtehetségesebb. Harcosai, csaknem kizáró lag lovasok, mintha oda lettek volna forrasztva lovaikhoz, s állandó mozgás közben nagy szakértelemmel használták rövid nyilaikat. Ezt a könnyűlovassá got nagy erővel támogatta a nehézlovasság, amely bőrpáncélba bújtatott, kar dokkal és lándzsákkal felfegyverzett ugyancsak kiváló lovasokból állott. D zsingisz 1218-ban sietve hozzálátott, hogy elfoglalja Kína nyugati részét s egymást követő merész, pusztító csapásokkal eljutott Közép-Azsiába, és 1220ben Bokhara és Szamarkand elfoglalásával ellenőrzése alá vonta a Kelet és Nyugat közötti legfőbb kereskedelmi útvonalakat. Olyan birodalmat alapított, amely kiterjedésében Nagy Sándorénál is hatalmasabb volt. A büszke m oszk vai nagyfejedelmek is kénytelenek voltak térdet hajtani előtte. Ami a békés időszakokat illeti, politikájában a meglepően józan ész kevere dett gyűlöletes barbarizmussal. Gyakran nagylelkű volt az ellenséggel, miután az megadta magát; a D zsingisz kán által létrehozott helyi vezetés élére helybéliek kerültek, m ivel - helyesen - úgy vélte, hogy ezeket az embereket a helyi lakosság inkább elfogadja. Legigázta a muzulmán törököket és m egbékí tette őket olyan törvényekkel, amelyek biztosították számukra a vallásszabad

ságot és szavatolták a mullahok adómentességét. Ezzel szemben mindazokat a városokat vagy országokat, amelyek ellenálltak D zsingisz kán előretörő sere geinek, tűzzel, vassal elpusztította, válogatás nélkül gyilkoltatott. A férfiakat lemészárolták, az asszonyokat és lányokat megerőszakolták és a gyermekeket eladták rabszolgának - mindezt a legkegyetlenebb körülmények között. Dzsingisz kán 1224-re meghódította Ázsiát, és a keleten Kína, nyugaton pe dig Törökország által határolt óriási szárazföldi birodalom fölött uralkodott. Két kínai királyság azonban fellázadt ellene: a Csin birodalom, a későbbi Pekinggel mint fővárossal, és a tangut birodalma. Ez utóbbira lecsapott 1226ban, amikor már jóval elmúlt hatvanéves. Annak az évnek telén a Sárga-folyónál vívott csatában elszántan küzdött a csikorgó hideg télben. Csellel rávette az ellenséget, hogy megkísérelje az átkelést a befagyott folyó jegén, aztán megpa rancsolta íjászainak, hogy lőjék ki az ellenséges lovasság lovait. Erre nehéz fegyverzetű lovassága m egsem m isítő rohamra indult, dárdákkal és kardokkal közelharcban mészárolva le az ellenséget. Kínát leigázta, és biztosította magának ezt a nem mindennapi birodalmat. Jel lemző módon végrendeletében egyrészt Ögödejt jelölte ki utódjának, másrészt meghagyta, hogy hányják kardélre Ning-hszia (ma Kína egyik autonóm körzete) egész lakosságát. Természetes halállal hunyt el, mielőtt még ezt megtették volna. D zsingisz kán, ez a ragyogó hadvezér nem alapított városokat, inkább le rombolta őket. Mielőtt megérkezett valahová, ahol virágok nyíltak, hordái elvonultával nem maradt többé virág. Jóllehet kiemelkedő sikereket ért el a hadviselés terén, semmivel nem járult hozzá az emberi civilizáció és fejlődés ügyéhez. Talán helyénvaló volt, hogy földi maradványait titkos sírban hántol ták el. N ehéz nem egyetérteni Voltaire-rel, aki összehasonlítja és szembeállítja egymással Nagy Sándort, D zsingisz kánt és az utóbbi leszármazottját, a vad hódítót, Tamerlánt: „Alekszandrosz az, akihez az orientalisták olyan előszeretettel hasonlítják /Tamerlánt/; ő azonban alacsonyabb rendű volt a makedónnál, barbár nép szü lötte, és - akárcsak D zsingisz kán - városok sorát pusztította el anélkül, hogy egyet is építtetett volna; Alekszandrosz ellenben igen rövid élete alatt és gyors hódításai közepette is felépítette Alexandriát és Szkanderunt, újjáépíttette Szamarkandot, amely később Tamerlán birodalmának a székhelye lett; egész sor várost alapított Indiában; számos görög települést alapított az Oxuson túl (Oxus az Amu-Darja folyó régi neve); megküldte a babiloniak csillagászati m egfigyeléseit Görögországba, és teljes mértékben megváltoztatta Ázsia, Eu rópa és Afrika kereskedelmét, megtéve Alexandriát a világmindenség raktárá nak; vélem ényem szerint Alekszandrosz ennyiben múlta felül Tamerlánt, D zsingisz kánt és az összes hódítókat, akik versengtek vele. A Nagy Sándor alapította birodalom m ég így is hamar összeom lott a makedón halála után. Mi volt a hagyatéka D zsingisz kánnak? Csak az emberi koponyákból emelt szörnyűséges tornyokból állott volna? Vajon ennek a kö

nyörtelen embernek a hagyatéka az emberiség számára a közép-ázsiai biroda lom volt-e, amely egy-kettőre m egsemm isül, vagy pedig végső soron Kína civilizálódása D zsingisz kán leszármazottja, Kubilaj kán alatt? Az itáliai Marco Pólónak Kubilaj kánnál tett kínai látogatása volt az az ese mény, amely tartósan helyreállította a Kelet és Nyugat közötti kereskedelmi utakat és információs csatornákat. Marco Polo olyan társadalmat ismert meg, amely sokkal civilizáltabb volt az övénél, ez azonban talán azért lehetett így, mert a m ongol eredetű Kubilaj elég bölcs volt ahhoz, hogy átvegye a kínai szo kásokat. Amint a költő, Sámuel Taylor Coleridge írta: Kubla kán tündérpalotát építtetett Xanaduban, hol roppant barlangokon át örök éjbe veti magát az Alph, a szent folyam. Mérföldnyi jó földet, tizet gyorsan torony s fal övezett... Azt könnyű felmérni, hogy m ilyen közvetlen hatással volt korának emberi ségére D zsingisz kán. Bajosabb azonban felmérni az általános emberi fejlődés re gyakorolt közvetett hatását, hiszen kevés azoknak a száma, akik nálánál na gyobb hatást gyakoroltak volna planétánkra. Idézzük ismét Coleridge sorait: Hármas kört reá elébb, s csukja szemünk szent borzalom mert m ézen élt, mézharmaton, s itta a Menyország tejét!” (Szabó Lőrinc fordítása)

A SZÁZÉVES HÁBORÚ ÉS III. EDWARD (1312-1377)

III. Edward angol király tizenöt éves korában lépett trónra 1327-ben. Rögtön három problémával találta magát szemben: Anglia, Skócia és Franciaország volt ez a három probléma. Angliában az édesanyja, Franciaországi Izabella összeesküvést szőtt szeretőjével, Roger Mortimerrel, hogy az ifjú apját, II. Edwardot lemondásra kényszerítse; a trónjáról letaszított királyt később bor zalmas kegyetlenséggel meggyilkolták: a legenda szerint vörösen izzó piszka vasat nyomtak fel a végbelébe, büntetésképpen homoszexuális kilengéseiért, amint Christopher Marlowe állítja II. Edward című színművében. III. Edward hamarosan m egelégelte anyja gyámkodását, és Mortimer m es terkedéseit. 1330-ban, a főurakkal szövetkezve, száműzte anyját a királyság te rületéről, Mortimert pedig, aki igencsak rászolgált, kivégeztette Tybumban. Miután megszilárdította hatalmát Angliában, északra vonult, hogy m egütköz zék II. Dávid skót királlyal, akinek apja, VIII. Róbert (Róbert the Bruce, 1274-1329) legyőzte II. Edward királyt 1314-ben Bannockbumnál, és m egkö tötte a „régi szövetséget” Franciaországgal. A z 1333-ban Halidon Hillnél, az angolok és a skótok közt lezajlott ütközet ben alkalmazott taktikát, lényegében III. Edward nagyapja, I. Edward elgondo lásai határozták meg, akit úgy ismertek, mint a „skótok kalapácsát”. I. Edward ugyanis a Wales meghódításáért viselt hadjárataiban megismerte a kiváló walesi fegyvert, a nagyíjat (mely földre állítva olyan magas, mint az íjász), és ezt alkalmazta Skóciában, William Wallace ellen vívott győztes csatáiban. Fia, II. Edward elmulasztotta, hogy Bannockbumnál alkalmazza ezt a fegyvert Róbert the Bruce serege ellen, s ez katasztrofális vereségéhez vezetett. III. Edward eltökélte, hogy nem követi el ugyanezt a hibát Dávid király ellen. Halidon Hillnél az ifjú III. Edward több taktikai újítást is alkalmazott. M eg parancsolta lovasainak, hogy szálljanak le lovaikról, és gyalogosan harcolja nak, nehogy a lovak megzavarják az ütközet menetét, és ügyes íjászokat vetett be közelről a skótok ellen. M eglepően könnyű győzelm et aratott. Miután ked vező feltételekkel békét kötött Skóciával, figyelm e Franciaország felé fordult. II. Henrik király, aki 1154-től 1189-ig uralkodott Angliában, Aquitaniai Ele onórával kötött házassága révén angol uralom alá vonta a tartományt (Aquitaniát, Bordeaux térségét Franciaország délnyugati részén), ámbár az to vábbra is francia vazallus maradt. VI. Fülöp francia király m ost azt követelte, hogy Edward tegyen neki hűbéresküt. M ivel akkor Skócia kötötte le figyelm ét

és erejét, Edward beleegyezett ebbe, de valójában csak azért, hogy időt nyerjen. Mihelyt Edward leigázta Skóciát, nyomban hangot változtatott. Esküjét ér vénytelenítette, arra hivatkozva, hogy Fülöp nem törvényes királya Franciaor szágnak. A diplomáciai tevékenység, amelybe XII. Benedek pápa mind jobban belebonyolódott, egyre bonyolultabb lett, különösen azután, hogy Edward be jelentette igényét a francia trónra, s egyúttal azt állította: Aquitania törvényesen az övé, és nem hűbérbirtok. Benedek pápa rábeszélte az angol és a skót uralkodót, hogy kössenek - inga tag - békét, és felkérte Fülöp királyt, átmenetileg tekintsen el attól, hogy élére áll a muzulmánok elleni újabb keresztes hadjáratnak, amelynek az 1187 óta el foglalt Jeruzsálem visszahódítása volt a célja. Fülöp haragjában azzal válaszolt, hogy flottáját, amelyet délen, M arseilles-nél összevont, északra indította, hogy ellenőrzése alá vonja a La Manche csatornát. Bejelentette továbbá, hogy az aquitaniai Guienne városát elzálogosították a francia koronának. Edward ekkor elhatározta, hogy háborút indít. Nem volt könnyű helyzetben. A XIV. században Franciaország, jóllehet frakcióharcok marcangolták, mintegy 20 m illió lakosú nagy és virágzó ország volt, szemben a nagyjából 3,7 m illiós Angliával. Edward diplomáciai lépések kel és 30 000 forintnyi ráfordítással kezdte: szövetséget kötött Bretagne herce gével, III. Jánossal, Reginaid pfalzi gróffal, Lajos bajor uralkodóval és mások kal. így észak és kelet felé tolva el a lehetséges csaták színhelyét, azt remélte, hogy elejét veheti az Aquitania elleni francia támadásnak, hiszen a tartomány délebbre feküdt. Azzal, hogy elűzte a franciákat Cadsand szigetéről, 1337-ben kezdetét vette az a háború, amelyet „százéves háború” néven ismer a történe lem, de amely valójában 116 évig tartott. Edward következő lépése gazdasági jellegű volt: megtiltotta angol gyapjú kivitelét Flandriába. Ez arra késztette a Németalföldön élő flamandokat, hogy Angliával szövetkezzenek. Lajos bajor uralkodó kizsákmányolónak bélyegezte Rilöpöt, Edwardot pedig Franciaország törvényes királyának ismerte el, és ki nevezte őt a Rajnától nyugatra fekvő összes tartományok helytartójává. Eköz ben a franciák ellenőrzésük alá vonták a La Manche csatornát, s oly szilárdan a kezükben tartották azt, hogy - amint Sir Nicholas Harris N icolas A History o f the Royal Navy című könyvében írja - „egyetlen hajó sem hagyhatta el A ngli át anélkül, hogy ki ne fosztották és legénységét le ne gyilkolták vagy foglyul ne ejtették volna”. A z angolok veszteségei közt volt a Christopher és az Edward nevű hajó is, amelyek gyapjúval megrakodva igyekeztek Flandriába, a szövet ségesekhez. A franciák 1337 és 1339 között sorra megtámadták és elpusztítot ták a városokat a Csatorna-szigeteken és Wight szigetén, továbbá az olyan vá rosokat, mint Portsmouth, Portsea, Southampton, Hastings, Dover, Sandwich, Winchelsea és Rye. Edwardot ezek a fejlemények sem térítették el szándékától. Áthajózott az Északi-tengeren Flandriába, és Brüsszelben ütve fel főhadiszállását, 1346-ban

megindította első hadjáratát. Egészében véve ez a hadjárat alapos kudarccal végződött. Nem sikerült csatát kicsikarnia, nem foglalt el területeket, ezzel szemben 30 000 font sterling adósságot csinált. Közben Fülöp hadserege el foglalta Bourgh-t és Blaye-t délen, és előnyomult Bordeaux, Aquitania főváro sa felé. A z egyetlen eredmény, amelyet Edward elért, az volt, hogy a flamandok elismerték őt Franciaország királyának. Ennél jóval többet ért el viszont a Schelde torkolatában (ma: Hollandia) Sluysnél (ma: Sluis) 1340-ben lezajlott tengeri ütközetben. 147 angol hajó ál lott szemben 190 franciával, rajtuk 35 000 harcossal. Ráadásul a franciákat tá mogatta gályáival szövetségesük, a genovai zsoldos Barbanero. A franciák követő katapultákkal és nyílpuskával (szerszámíjjal) felfegyver kezve fogadták az angolokat. Edward íjászainak hosszú nyilaik voltak, jóval pontosabb és nagyobb erejű fegyverek, mint amilyenek a rövid normann nyi lak, s nyílvesszőik képesek voltak két réteg páncélingen is áthatolni. Jó darab ideje folyt már a vita arról, hogy a nyílpuska vagy a nagyíj a hatásosabb fegy ver. Ez utóbbi 1,80 méter magas, tiszafából vagy szálfából készült, és kilenc ven cm hosszú nyílvesszőt repített mintegy 180 méter távolságra. Ezzel szem ben a nyílpuska (szerszámíj) hasonlóan szilárd, gyakran vashegyű nyílvesszőt lőtt ki 270 méterre. Ha hatékonyan alkalmazták, a nyílpuska sokkal pontosabb és halálosabb fegyver volt. Hatékonyságát I. (Oroszlánszívű) Richárd angol ki rály bizonyította be a Szaladin vezette szaracénok ellen viselt harmadik ke resztes hadjáratban, amely 1191-ben indult. Richárd felismerte, hogy a nyíl puskánál a legfőbb gond az újratöltés lassúsága. A rövid normann íjjal vagy a walesi nagy íjjal felszerelt katonák sokkal szaporábban lőhetnek. Richárd úgy oldotta m eg a problémát, hogy egy íjász helyett kettőt állított be, mindkettőt nyílpuskával - egyikük ajzotta, másikuk pedig kilőtte mindkettőt. Ezzel ellen súlyozni tudta a szaracénok íjászainak hatékonyságát. A franciák nem tanultak I. Richárd taktikai újításából. Richárd leszárma zottja, III. Edward király azonban hosszú íjakkal felszerelt harcosok tömör ala kulatait alkalmazta, amelyek félelm etes nyílzáporral sokkhatást keltettek az e l lenség soraiban. Ehhez járult m ég Sluysnél a francia hadvezetés m eglepő tétovasága, jóllehet a francia katonák bátorsága nem vonható kétségbe. A franciák azzal kezdték, hogy vitába keveredtek genovai szövetségesük kel, Barbaneróval, aki azonnal ki akart hajózni a nyílt tengerre, de a két francia admirális, Hűé Quieret és Pierre Béhurchet azt követelte, hogy rendezkedjenek be védelemre a kikötőben. Végül abban egyeztek meg, hogy Barbareno kihajó zik a tengerre, miközben a franciák a kikötő bejáratánál csatasorba állítják ha jóikat. A másik ostobaság volt, hogy a hajók orrát láncokkal és kötélzettel egy máshoz erősítették. Ez eleve lehetetlenné tette, hogy rendezetten visszavonul janak, ha vesztésre állnának harc közben. A z angol hajók támadása gyors volt, a francia hajókra zúduló nyílzápor pe dig pusztító hatású - megtisztította a hajók fedélzetét és lehetővé tette az ango

lók számára, hogy visszafoglalják hajóikat, az Edwardot, a Christophert és a Rose-t. Erre Edward flamand szövetségesei a közeli Burges felől és a környék ről, a szárazföldön hátba támadták a franciákat. Barbanero felismerte, hogy a csata elveszett, s 24 gályájával elmenekült. A z angolok felmásztak a francia hajókra, és közelharcban semmisítették m eg az ellenséget. Quieret admirális elesett a harcban, Béhuchet-t pedig elfogták, és felakasztották egy vitorlarúdra, mert felelős volt Portsmouth felgyújtásáért. A z ütközetben 166 francia hajó semmisült meg. Harcászati értelemben a Sluysnél vívott tengeri ütközet a leg nagyobb győzelm ek egyike volt, amelyeket angol flotta valaha is aratott. A La Manche-csatoma ellenőrzése ismét angol kézbe került. Ha Flandria ellen vonult volna, Edward nagyobb hadászati előnyt húzhatott volna győzelm éből, ő azonban ehelyett hozzálátott Toumai ostromához, hogy kedvébe járjon flamand szövetségeseinek. A két hónapig tartó ostrom újabb kudarcnak bizonyult: fokozta XII. Benedek pápa ellenséges érzületét, Edward pedig, miután tartalékai kimerültek, újból kénytelen volt visszavonulni. A harmadik hadjárat, 1342-43-ban, azért indult, hogy rendezzék Bretagne hercege utódlásának kérdését. Ez ism ét csak költséges fiaskónak bizonyult. A negyedik azonban, amelyet Edward 1346-ban vezetett, végre döntő ered ménnyel járt. Ebben a hadjáratban Edward nagyobb stratégiai és taktikai érzékről tett ta núbizonyságot, mint amennyit a történészek általában javára írnak. Csapatai Cascogne hercegség területén is harcoltak, hogy biztosítsák számára Aquitaniát (Cascogne 1259 és 1453 között angol uralom alatt állott). Ezért je lentős számú francia csapatok, amelyek egyébként északon felvették volna a harcot az angolokkal, délen lekötve maradtak. Edward szándékosan provokált polgárháborút Bretagne-ban, hogy ezzel is m egossza az ellenség erejét. Nem az volt a szándéka, hogy elfoglalja Franciaországot, hiszen az lehetetlen lett volna, tekintettel az ország kiterjedésére és nagyszámú lakosságára, hanem, hogy fosztogasson és pusztítson, s végül - birtokba vegye a francia koronát. Edward 1346-ban partra szállt Cherbourg közelében, és Caen elfoglalásával rövid idő alatt m egszállta Normandiát. Miközben módszeresen pusztította az országot, Fülöp hadserege a sarkában volt. A francia király számbeli fölényben levő hadserege miatt Edward kénytelen volt kelet felé visszahúzódni, a Szajna mentén. Jóllehet a franciák számbeli fölénye mintegy háromszoros volt, Iid ward m égis fölvette a kesztyűt. M ihelyt m egfelelő terepet talált Crécy köze lében, nem m essze Abbeville-től, Eszak-Franciaországban, elfogadta a fölkí nált csatát. Hadserege ugyan csak 8500 emberből állt, de rendkívül ügyesen ál lította őket hadrendbe. A jobb szárnyat fia, a walesi herceg vezette (a későbbi „Fekete Herceg”), a bal szárnyat pedig Northampton Earlje, Anglia Constableja és Arundel Earlje. A király maga a centrum parancsnokságát vette át. A crécy-i ütközet 1346. augusztus 26-án zajlott le. Edward jól választotta meg a csata színhelyét, m ivel a jobb szárnyát folyó védte, bal szárnyát pedig

erdő és az a földsánc, amelyek katonáival építtetett. Miután jóllakatta embere it, abban az alakzatban vonultatta fel őket, amelyet nagyapjától, I. Edwardtól tanult, s amely jól bevált a skótok ellen 1333-ban, Halidon Hillnél. A z alakzat így festett: ANGOL HADSEREG Lovasság (tartalékban) íjászok íjászok íjászok FOLYÓ íjászok íjászok íjászok Harcosok (lovasság) Harcosok (lovasság) Gyalogság (falanx)

ERDŐ

A nehézlovasság azt a parancsot kapta, hogy lóról szállva küzdjön, m ivel Edward úgy gondolta, hogy az ütközet kezdeti szakaszában a lovak csak hát rányt jelentenének. Ennek az A alakú hadrendnek alkalmazásával Edward megtalálta a módját annak, hogy miként vonultassa fel íjászait, lovasságát és gyalogságát úgy, hogy mindhárom fegyvernek előnyét a legjobban kamatoztathassa. Ő maga magaslaton, egy szélmalomban foglalta el harcálláspontját, s lehetővé tette, hogy áttekintse az egész csatateret. Ezzel ellentétben a franciák ezúttal is ostobaságot ostobaságra halmoztak. Voltak ugyan nyílpuskával felszerelt genovaiak közöttük, de értelmetlenül szétszórták őket. Rendelkeztek ütőképes gyalogsági alakulatokkal, de azokat is széttagolták az arcvonal hosszában. A korabeli francia felfogás szerint csak is a csillogó páncélba öltözött nemesek voltak igazán alkalmasak a harcra. Mindenki más csőcseléknek számított. Fogalmuk sem volt arról, hogy miként kell előnyösen felsorakoztatni a csapatokat. Edward maga választotta és jól át gondolt terv szerint állította hadrendbe seregét. Fülöp király ezzel szemben mint „hadvezér” legfeljebb a „ROHAM RA!” kiáltást ismerte. Gyalogsága ro hamra is indult, de addigra a király megváltoztatta a véleményét. Csakhogy már későn. A z ütközetet Crécynél förtelmes körülmények között vívták. A z általában megbízható francia krónikás, Jean Froissart szerint délután hat órakor szörnyű séges vihar zúdult a csatatérre, és teljesen elsötétedett a Nap. Amikor ismét előbujt, az angolok háta m ögül sütött, a franciák szemébe. A genovaiak roham ra indultak, de az angol íjászok félelm etes nyílzápora megakasztotta őket. Megfutamodott a francia gyalogság is, az angolok ellenben szigorúan m eg őrizték hadrendjüket. A francia király ekkor nehézlovasságát vetette be, de a támadás elakadt a visszaözönlő francia gyalogság és a folyamatos angol nyíl zápor miatt. „Öljétek meg ezeket a csavargókat, mert eltorlaszolják előttünk az utat!” ordította Fülöp király, s erre a francia lovasság az ellenség helyett saját gyalog-

síigát kezdte aprítani. Közben az angol íjászok kedvükre lövöldözték le a fran cia lovasokat. Beköszöntött az éjszaka, de a csata változatlanul folytatódott, h'ülöp rohamot roham után rendelt el, de a támadók hullámait mind jobban összekuszálták a visszaözönlő francia katonák. „Csak azt tudhatja elképzelni, vagy a valósághoz híven leírni annak a nap nak zűrzavarát, aki ott volt” - írja Froissart, majd így folytatja: „Abbeville és ( 'récy között valamennyi út zsúfolva volt egyszerű emberekkel, akik, mihelyt a/, ellenség közelébe értek, kardot rántottak és ezt kiáltozták: »Gyilkolni, gyil kolni!...« A franciák kusza hullámokban támadtak, miközben az angolok hig gadtan álltak a helyükön, és lelőtték vagy lekaszabolták őket.” Froissart szerint a walesi egység harcosai, akik hosszú késeket viseltek övükben, „rávetették magukat Earlökre, bárókra és lovagokra, sokakat lemészároltak közülük, ami nagyon elkeserítette az angol királyt”. Edwardnak jó oka volt rá, hogy hara gudjék. A francia lovagok színe-java harcba szállt ugyanis, és ő szerette volna élve elfogni valamennyit, hogy nehéz váltságdíjat követelhessen szabadon en gedésük fejében. Crécy fényes győzelem volt, am ely bebizonyította, hogy gyalogos íjászok nagy tömegű alakulatai képesek fácánvadászattá változtatni a fegyveres lovas ság rohamát. Elesett négyezer francia lovag, köztük 1500 nemes, soraikban Csehország királya is. Ez a vak férfiú megkérte udvaroncait, vigyék őt a csatalérre, hogy forgathassa a kardját. Ezt meg is tették vele, s azon nyomban m eg ölték őt az angol harcosok. A tizenöt kaotikus francia rohamot sorra visszaver te a számbelileg gyengébb, de sokkal fegyelmezettebb angol hadsereg. Edward jól választotta m eg a sáros talajú terepet, amely kétszeresen is megnehezítette az előrenyomuló francia lovasok dolgát. De nem segítette elő a francia lovas ság kaotikus rohamait az sem, hogy az angol király megparancsolta íjászainak, verjenek karókat maguk elé a földbe. Edward a csata után kezében tartotta Franciaország északi részét, és ellenállás nélkül vonult Calais ellen, fellelkesedve attól a ténytől, hogy fia, a „Fekete Her ceg” derekasan megállta a helyét Crécynél. Calais szilárd erődítésű város volt. Kettős fal és vizesárok övezte. Mihelyt a La Manche-csatoma az angolok ellen őrzése alatt állt, s onnan Calais nem remélhetett segítséget, Edward elvágta a vá rosba vezető utánpótlási vonalakat. A jelek szerint VI. Fülöp király teljes ideg összeomlást kapott, és semmit nem tett a város felmentése érdekében. Szövetsé gese, II. Dávid skót király - Fülöp felkérésére - elindult ugyan dél felé Durhamból, hogy megtámadja Angliát, de 1346. október 17-én, a N eville’s Crossnál vívott csatában vereséget szenvedett, ő maga pedig fogságba került. Normandia hercege 1347. július 27-én megközelítette Calais-t, s mérlegelte a vá ros felmentésének lehetőségét, de túlságosan erősnek találta Edward hadállásait ahhoz, hogy támadjon. Jean de Vienne, Calais kormányzója, augusztus 4-én ka pitulált, és elfogadta Edward követelését, hogy vezessék elébe a város hat veze tő emberét, egyszerű ingbe öltözötten, nyakukban kötéllel. Edwardnak szándéka

az volt, hogy felakasztatja őket, de Filippa királyné férje elé térdelve kért kegyel met számukra. A király megkímélte életüket, Calais azonban az angoloké lett. Edward addigi háborúinak legfőbb hadászati nyeresége Calais megszerzése volt, a döntő tényezőnek azonban a franciák alkalmatlansága bizonyult. Ez a ki kötőváros hídfő lett azután minden franciaországi angol kiruccanás számára, másrészt igen fontos kereskedelmi központnak bizonyult. Minthogy tenger véd te és tenger felől lehetett ellátni, ez az idegen földön megszerzett városerőd gya korlatilag bevehetetlen volt. Edward el is rendelte, hogy attól kezdve minden an gol export Calais-n keresztül bonyolódjék le. Mi több, ahogy George Wrottesley vezérőrnagy találóan rámutatott, egészen a gőzhajó feltalálásáig lehetetlen lett volna bármilyen invázió Anglia ellen, amíg Calais angol kézen volt. Amikor 1558. január 8-án Guise herceg végül visszafoglalta Franciaország számára a várost - Mária angol királynő, aki ugyanannak az évnek novem be rében hunyt el, állítólag ezekkel a szavakkal lehelte ki lelkét: „A szívemben fogjátok találni Calais-t” - harminc évre rá a város a spanyol Armada támasz pontja lett. Edward tudatában volt annak, hogy Anglia a harcokban szerzett győzelm ei folytán nagy nemzetközi tekintélyt és tiszteletet vívott ki magának. Crécy? Fuller állapítja meg a franciákról és az angolokról: „A z előbbiek elbódultak, az utóbbiak pedig megrészegedtek ettől.” Egy-egy megnyert ütközet sohasem jelenti a háború megnyerését is, különösen akkor nem, ha az a háború eltart még vagy száz esztendeig. A franciák azzal ütöttek vissza, hogy megtámadták az angol birtokokat Aquitaniában. Erre Edward elküldte fiát, a „Fekete Herce get”, hogy vegye át az ott küzdő angol csapatok parancsnokságát. Apja taktiká ját alkalmazva, a „Fekete Herceg” 1356-ban óriási győzelm et aratott Poitiersnél. Foglyul ejtette II. János francia királyt, aki apját, VI. Fülöpöt követte a tró non annak 1350-ben bekövetkezett halála után. Nem számítva Calais elfoglalását, nehéz megmondani, hogy III. Edward és a „Fekete Herceg” hadjáratai m iféle hasznot hoztak a nemzetnek. Bertrand de Guesclin (1320 körül-1380) spanyolországi hadjáratával helyreállította a fran cia harci szellemet, 1369-ben legyőzte Montiéinál az angolok által támogatott Kegyetlen Pedrót, s csődbejuttatta ezzel az angol monarchiát. 1370-ben V. Ká roly francia király, aki apját, II. Jánost követte 1364-ben a trónon, kihasználta ezeket a sikereket, és Guesclint Franciaország Constable-jává, seregeinek fő vezérévé nevezte ki. Guesclin visszafoglalta Poitiers-t, és meghódítva az angol Aquitania nagy részét, számos várost visszafoglalt Bretagne-ban is. III. Edward erre nyomban erős sereget dobott át Franciaországba. „Nem állítom, hogy nem kell m egvívni az angolokkal, de előnyös helyzet ből kiindulva akarom ezt megtenni. Pontosan ez az, amit az angolok tettek Poitiers-nél és Crécynél” - mondta Guesclin egy párizsi tanácskozáson. Guesclin ugyanazt a taktikát választotta, mint Quintus Fabius Maximus egykor Hannibál ellen, amikor a francia sereg szem beszállt III. Edward fosztogató ha

d.lval. A Franciaországban előrenyomuló angolokkal sehol sem bocsátkoztak ütközetbe, hanem megsemmisítették a beözönlő hadsereg trénjét, elvágva azt minden utánpótlástól. A z állandó zaklatás következtében az angolok képtele nek voltak akár takarmányhoz is hozzájutni, hogy az éhező és kimerült kato nák legalább azt ehessék. Edwardnak végül nem maradt más választása: 1375hcn békét kötött. Bertrand de Guesclint a Saint-Denis székesegyházban temet ték el rokonai m ellé, és a későbbi években a franciák úgy ünnepelték, mint a „Kilenc Kiválóság” bármelyikét. (Józsua, Dávid, Judás Makkabeus, Hektor, Nagy Sándor, Julius Caesar, Arthur király, Nagy Károly és Bouillon Gottfried.) Hízvást jó társaságban volt, hiszen a kiválóságokként tiszteltek között ott talál juk Nagy Sándort, Julius Caesart, Arthur királyt és Nagy Károlyt. Ezzel szemben III. Edwardnak m eg kellett élnie, hogy ragyogó győzelm ei (üstként elillannak, m ivel az európai kontinensen vívott hosszú háború csődbe juttatta az államkincstárt. (Egy idő múlva ez arra késztette unokáját, II. Richárd királyt, hogy kivesse a fejadót a szegényekre, és ezzel kiprovokálja a pa rasztok felkelését.) Edwardnak úgy tűnik, vajmi kevés érzéke volt a stratégiá hoz; egyetlen érdeme, hogy megtartotta Calais városát. Abban az időben söpört végig az európai országokon a fekete halál, a bubópestis egy fajtája (1 347-1350). Elragadta a „Fekete Herceget”, II. Richárd apját, és elpusztította Nyugat-Európa lakosságának legalább egyharmadát. Széles körben terjedt a babona, és a nyugati civilizáció még mélyebbre süllyedt, mint a sötét középkorban. A pápaság mindezt közömbösen figyelte, és mosolygott, arra számítva, hogy a tudatlanság engedelmes eszközévé teszi majd egész Európát. III. Edward hadjáratai abban foglalhatók össze, hogy a király ugyan ragyo gó taktikát alkalmazott - jóval előtte járt ezen a téren francia ellenfeleinek - , de egyetlen nyeresége m égiscsak Calais volt. A kincstár kimerült, a nagyrészt értelmetlen százéves háború azonban ennek ellenére folytatódott.

A SZÁZÉVES HÁBORÚ ÉS JEANNE D ’ARC (1412 körül-1431)

N ehéz eldönteni, miként is vélekedjünk Jeanne d ’Arcról, azaz Szent Johanná ról. Lényegében öt álláspont ismeretes. 1. Boszorkány és varázsló volt, akit kora római katolikus egyházának állás pontja szerint megérdemelten égettek el a máglyán, 1431-ben. 2. Szent volt, akinek valóban voltak látomásai, és aki hallotta az angyalok hangját - vélekedett öt évszázaddal később a római katolikus egyház, amely elevenen elégette őt. 3. Voltaire szerint egyáltalában nem törékeny pásztorleányka volt, hanem egy tagbaszakadt kocsmáros gyermeke, aki „nyereg nélkül ülte m eg a lovat és olyan férfias gyakorlatokat végzett, amilyeneket lányok általában nemigen vé geznek”. (Monstrelet) Voltaire ném ileg cinikus elem zése azt állítja, hogy egy erős, becsületes nőt politikai okokból szentté nyilvánítottak, és egy erős, becsü letes nőt - ugyancsak politikai okokból - bűnösként kivégeztek. 4. Szent Johanna parasztlány volt, őszintén vallásos és - helyesen vagy hely telenül - a francia nacionalizmus odaadó híve, aki jó hadvezérnek bizonyult. 5. Mind a négy előbbi jellem zés szintézise volt. Először is, és mindenekelőtt, a kérdést a maga összefüggéseiben kell m eg vizsgálnunk. A 15. század elején polgárháborúk dúltak mind Angliában, mind pedig Franciaországban. Angliában a Plantagenet házbeli II. Richárdot letaszí totta a trónról IV. Henrik (Henry Bolingbroke), a Lancaster házbeli John o f Gaunt fia. A trónról letett II. Richárd meggyilkolását polgárháborúk sora követ te, amelyeket gyűjtőnéven a „Rózsák háborújának” neveznek. Franciaország ban az orléans-i herceg m eggyilkolása provokált ki polgárháborút az orléans-i ház (Bertrand d ’Armagnac hívei) és a burgundok között. 1412-ben d’Armagnac tábora felajánlotta IV. Henrik angol királynak az egész egykori Aquitaniát cserébe az angol támogatásért. Egy évvel később azonban az angol király meghalt, s János burgundi herceg azonnal m egköm yékezte fiát és utód ját, V. Henriket. Szövetséget kínált neki és arra ösztönözte, hogy újítsa fel III. Edward hajdani igényét a francia trónra. 1415. október 25-én V. Henrik hatezer emberrel átkelt Franciaországba, bevette Harfleurt, s amikor kimerült és éhező seregét vissza akarta vezetni Angliába, szemben találta magát az Armagnactábor seregével Agincourt-nál, a Pas-de-Calais-ban. III. Edward taktikáját alkalmazva, V. Henrik a csata színhelyéül magasabban fekvő terepet választott, és megparancsolta íjászainak, hogy állásaik előtt kihe-

{¡yezett karókat verjenek a földbe. N yilaik át tudták ütni a franciák páncélzatát; az angolok képesek voltak kilőni az ellenséges lovasság lovait és átvágni az ot romba páncélzat terhe alatt roskadozó ellenséges harcosok torkát. A m egsem misítő vereségben Franciaország hadainak fővezére, Constable-ja elesett, vele együtt három herceg és hét gróf is, Orléans hercegét pedig elfogták. Valóságos mészárlás folyt a csatamezőn; a franciák ugyanazokat az elem i hibákat követ lék el, mint annak idején Crécynél. Az igen csekély veszteséggel járó fényes győzelem lehetővé tette Henrik számára, hogy 1419-ben m eghódítsa Normandiát (Mont St. M ichel szigeterőd jének kivételével). Burgundi Jánost, aki elfoglalta Párizst, meggyilkolták, és utóda, Fülöp herceg 1420. május 21-én megkötötte a troyes-i szerződést V. Henrikkel. A szerződés értelmében Henrik megtartotta Normandiát, és m eg osztozott Burgundia hercegével Franciaország kormányzásában, azzal a felté tellel, hogy feleségül veszi VI. Károly francia király lányát, Katalint. Annak rendje és módja szerint meg is kötötték a házasságot a két uralkodóház között, s VI. Károly szerződésileg kitagadta saját fiát, a dauphint. Ezt a Franciaország ban rendkívül népszerűtlen szerződést azonban csakhamar semm issé tette V. Henrik és VI. Károly 1422-ben bekövetkezett halála. A kitagadott dauphin (trónörökös) ekkor VII. Károly néven magának köve telte a francia trónt. Válaszul Bedford hercege - V. Henrik fivére, a kiskorú VI. Henrik nevében régensként kormányzó angol főúr - átvette a Franciaország ban állomásozó angol seregek főparancsnokságát. VII. Károly gyenge és alkal matlan királynak bizonyult, viszont Bedford hercege 1424-ben Cravant-nál és Vemeuilnél aratott győzelm eivel megmutatta, hogy avatott hadvezér. Elkeseredett harcok közepette, súlyos veszteséggel járó hadjárat során, az angolok végül 1428-ban ostrom alá vették Orléans-t. A város eleste azt jelentet te volna, hogy Franciaország elbukik Burgundia és Anglia koalíciójával szem ben. Ez volt az a pillanat, amikor - a legjobbkor - megjelent a színen Johanna. Johanna születésének időpontja és helye nem ismeretes pontosan, de való színű, hogy 1412-ben született Bar hercegségben (Duché-de-Bar), a Loire folyó mentén. Tizenhárom éves korában angyalok hangját hallotta, és több látomása is volt. Amikor is ragyogó fehér felhőbe burkolt angyalok jelentek m eg előtte. 1429-ben, tizenhét évesen, férfiruhát öltött és elérte, hogy fogadja őt a dauphin, aki VII. Károlyként a királyi címet követelte magának. A lány azt állította, hogy isteni küldetése van megmenteni Franciaországot. A kétségbeesett Károly mint egy 3-4 ezer katonát adott neki, és melléje rendelte segítőnek Franciaország marsallját, Gilles de Rais-t (akit a későbbi években gyermekgyilkossággal vá doltak meg és nőkkel erőszakoskodó szörnyetegnek tüntettek fel). Johanna fellelkesítette a katonákat azzal, hogy isteni küldetése van. Ennek ellenére levélben fordult az angolokhoz és békét kért. A kérést otromba sérté sek kíséretében visszautasították. Kezdetben nehézségek támadtak, mert az észak-keleti szél lehetetlenné tette, hogy vitorlát bontsanak. „Várjatok csak

egy kicsit az Isten nevében és be fogunk jutni a városba” - mondta Johanna. M eglepő, de a szél megfordult, és a hajók útnak indulhattak. Ennek a „csodá nak” igen nagy hatása volt katonáinak harci szellemére, és még Fuller is m eg jegyzi: „Johannának, úgy látszik, sajátos m egérzései voltak; oly sok bizonyí tott esetet ismerünk, amikor előre látta és megjósolta a bekövetkező esem énye ket, hogy megérzései aligha lehetek apokrifek.” Orléans belvárosát az angolok tartották kezükben. Johanna bevonult a külvárosokba, ahol nagy szeretettel fogadták. Hozzálá tott a megerődített belváros ostromához, de egyúttal újabb levélben fordult az angolokhoz, elfogadható békét ajánlva nekik. Megint csak sértő válasz érke zett az angoloktól. A döntő rohamot 1429. május 7-én indította el Johanna. Bár nyílvessző ha tolt be tizenöt centiméter m élyen a nyaka és a válla közé, m égis visszatért a csatába, amint bekötözték a sebét. A korabeli krónikákat elem ezve a Journal du S iége d ’Orléans-ban (1896) Paul Charpentier és Charles Guissard arról szá moltak be, hogy Johanna elvetette férfi bajtársainak azt a javaslatát, hogy éj szakára vonuljanak vissza rendezetten. „Isten nevében - kiáltotta - rövidesen beléptek a városba; ne kételkedjetek benne, hiszen az angolok kevésbé erősek, mint ti vagytok.” Hozzátette: „Miért ne pihennétek egy kicsit, hogy egyetek és igyatok!” Mialatt a katonák megfogadták tanácsát, ő visszavonult és imádko zott. Azután visszatért, hogy folytassák az ostromot. A z angol védőket nyilván „rettegés fogta el”. Johanna ment elöl, kezében a zászlóval, és odakiáltotta ka tonáinak, hogy mihelyt a zászló az erőd falához ér, az le fog omlani. „Valóban, hozzáért!” - kiáltották a katonák. „Minden a tiétek! Hatoljatok be!” - kiáltotta oda nekik Johanna. A támadásnak annál is inkább sikerülnie kellett, m ivel a várost észak felől egy másik támadás is érte, amelyet az ismert és bátor lovag, Nicholas de Giresmes de Rhodes vezetett. Ez akkora pánikot keltett az angolok soraiban, hogy az erőd kormányzója és katonái - a m enekülés reményében - a függőhídra tódultak. A híd leszakadt alattuk. Valamennyien odavesztek, mert nehéz páncélzatuk miatt nem voltak képesek kikecmeregni a vizesárokból, ámbár nem volt magas a vízszint. Ezt követően az angolok rendezetten visszavonul tak, és az Orléans-i Szűz diadalmenetben vonult be a városközpontba. N ehéz nem egyetérteni G. B. Shaw-val, aki szerint ez volt az európai nacionalizmus m egszületésének pillanata, amint azt mesterien ábrázolta darabjában, a Szent Johannában. „/.../ Isten akaratából, úgy tetszik, súlyos csapás érte Felséged népét; ez a csapás a Szűz [Pucelle], aki varázslatot és boszorkánypraktikákat alkalmazott” - írta Bedford hercege az ifjú VI. Henrik királynak. E hatalmas győzelem ellenére azonban Károly, aki most már dauphin, ha m ég nem is király volt, semmit sem tett. Még arra sem volt hajlandó, hogy Orléans-ba látogasson. Tours-ban találkozott Johannával, aki közben elfoglalta

Jurgeau-t és Beaugency-t, Patay-nál aratott győzelm e pedig végképp m egszi lárdította helyzetét. N em mondhatnók, hogy Johanna különösebb újításokat al kalmazott volna - a korhoz képest - csatáiban, de amikor a harci szellemről volt szó, úgy tudta fellelkesíteni katonáit, ahogy senki más. Egyik francia vá ros a másik után nyitotta m eg kapuit előtte, m éghozzá örömmel, köztük ( 'hálons-sur-Mame és Rheims is. 1429. július 19-én valóra vált Johanna álma amint azt az angyalok, akiket látott és hallott, állítólag megjósolták neki VII. Károlyt felkenték és megkoronázták Franciaország királyának a rheimsi katedrálisban. Johanna teljes páncélzatban ott állott mellette az oltárnál, ma gasba em elve Franciaország lobogóját. Shaw dióhéjban összegzi a történet lé nyegét drámájában, amikor a francia főurak egyike így szól Johannához: „De kedves gyermekem, a hangok, amelyeket hallasz, csak a képzeletedben létez nek.” „Igen - felelte nyugodtan Johanna - , így szól hozzánk az Isten.” Johanna ezután sürgette, hogy azonnal induljanak Párizs ellen, de Károly mindegyre habozott. A háború folytatódott egyrészről Franciaország, másrész ről Anglia és Burgundia között, bár amint Sir James Ramsay Lancaster and York című könyvében írja: „Mindenki elismerte, hogy a merész, gyors benyo mulás a Somme folyó m edencéjébe azzal járt volna, hogy egész Picardia (régi francia tartomány) népe felkel, és gyorsan lerázza magáról az angol uralmat.” Johanna ugyan megkísérelte a gyors támadást Párizs ellen, de kudarcot vallott, mert nem rendelkezett m egfelelő ostromgépekkel. Addigra Johanna már belefáradt a harcba, és haza akart menni. VII. Károly a/t akarta, hogy maradjon a harctéren és védelmezze, miközben ő azzal pró bálkozott, hogy szövetséget köt egykori ellenségével, Burgundia hercegével az angolok ellen. Közben Szent Katalin és Szent Margit hangja közölte Johanná val, hogy fogságba esik. Ez be is következett egy elővigyázatlan felderítési vállalkozás során Compiégne közelében, miután eltévedt a ködben. Luxem burgi János katonái fogták el, és átadták Burgundia hercegének. Amikor a ravasz Bedford herceg meghallotta a hírt, nyomban megvásárolta Iízezer frankért Johannát Burgundia hercegétől, és bevonta az ügybe a pápasá got. A z volt a célja, hogy lejárassa Johannát mint boszorkányt, kurtizánt és a Sátán küldöttét, érvénytelenítve ezzel VII. Károly megkoronázását, nevetsé gessé téve a francia királyt és - mint Edouard Perroy írja könyvében, a The I lundred Years Warban - bebizonyítva, hogy „múló sikere egy bűnös fattyú és egy arcátlan boszorkány ocsmány kapcsolatának volt köszönhető”. A bűnös fattyú természetesen Franciaország marsallja, Gilles de Rais volt. Bedford készséges és hajlandó szövetségessel rendelkezett, a római katolikus egyház zal, amely visszataszítónak találta a női harcos gondolatát, és készségesen vá dolta m eg Johannát a „szörnyű” bűnnel, hogy történetesen férfiruhát viselt, ami azzal a veszéllyel járt, hogy érdekes és önálló gondolatokat ébreszt más asszonyokban. Johannát egyházi bíróság elé állították, amelynek elnöke Pierre C’auchon, Beauvais püspöke volt.

D e akadt más probléma is, amelyre Shaw rámutat Szent Johannájában. A ró mai katolikus egyház azt tanította, hogy ő az egyetlen s egyedüli közvetítő em ber és Isten között. Ellenben Johanna azt állította, hogy ő közvetlenül kommu nikált az angyalokkal, egyházi közvetítés nélkül. 1431-ben lefolytatott perében őszinte volt, amikor azt állította, hogy Mihály arkangyal, Szent Margit és Szent Katalin testi alakban jelent m eg előtte, m ennyei fényességű felhőben. „Felhők, kerekek és lángok mindennapi jelenségek misztikusoknál és a révület állapotában levő jógiknál” - írja Fuller (aki amellett, hogy katonai szakértő volt, könyveket írt a jógáról és a kabbaláról, továbbá a jelentős költőről és misztikusról, Aleister Crowleyről). Johanna lényegében tehát azt mondta ki, hogy az isteni lény szem élyes megtapasztalása előbbre való a római katolikus egyház utasításai iránti engedelm ességnél. Shaw-nak minden bizonnyal igaza van, amikor azt állítja, hogy ebben rejlik a kezdete annak a valaminek, ami ké sőbb protestáns vallássá lett. Valójában bármit mondott volna is Johanna a bíróság előtt, a bírák eleve e l döntötték, hogy bűnösnek találják. VII. Károly francia király, aki megkoroná zását Johannának köszönhette, szokásos gyávaságával a kisujját sem mozdítot ta, hogy megmentse. A bírósági eljárás kezdettől végig szentségtörés volt az igazság ellen. Annak a kornak a törvényei szerint a bíráknak nem is állt jogá ban, hogy ítélkezzenek felette, m ivel hadifogoly volt. Voltaire-nél olvashatjuk ezeket a sorokat: „Olyasvalaki, mint a »Fekete Herceg« becsülte és tisztelte volna bátorságát, de a régens, Bedford, szükségesnek tartotta, hogy eltekintsen ilyesm itől, mert ezáltal remélte fokozni az angolok csökkenő harci kedvét. Johanna úgy tett, mint aki csodát művelt, Bedford pedig úgy tett, mint aki boszorkánynak tartja őt. /.../ A párizsi egyetem panaszt emelt Johanna ellen, eretnekséggel és bo szorkánysággal vádolva. Ez az egyetem tehát vagy elhitte azt, amit a régens akart, hogy elhiggyen, vagy ha nem hitte el, akkor a legnagyobb aljasságot kö vette el. Ezt a hős leányt, aki m éltó volt ahhoz a csodához, am elyet színlelt, /.../ »a Sátán babonás prófétájának, Isten és szentjei káromlójának, olyasvalakinek nyilvánították, aki számtalan tévedést követett el Krisztus hitével szemben«. Mint ilyent, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, azzal, hogy csak kenyéren s vízen élhet. Johanna olyan választ adott bíráinak, amely vélem ényem szerint méltó arra, hogy örök időkre emlékezetes legyen...” George Bemard Shaw gyönyörűen mutatja ezt be Szent Johannájában. Johanna kivívta magának a ragyogó elméjű, szkeptikus Voltaire tiszteletét is, aki végül is nem volt képes tagadni, hogy látomásai és a hangok, amelyeket hallott, Istentől származtak. Johannát rövidesen borzalmas halálra, máglyaha lálra ítélték, s az ítéletet 1431. május 29-én Rouen piacterén hajtották végre. Néhány évszázaddal később, 1922-ben, szentté avatta ugyanaz az egyház, amelyik máglyára küldte. A z egyház, minden időben növelni akarván hatalmát, Johanna honfitársát és

egykori szövetségesét, Gilles de Rais-t sem kímélte meg. E bátor katona, Fran ciaország marsallja és valószínűleg a királyság leggazdagabb embere régóta szálka volt Róma szemében. A vád elképesztően nevetséges volt: aljas sátáni és alkimista kísérletek céljaira elrabolt, megkínzott és megcsonkított nyolcszáz környékbeli gyermeket, és szexuálisan is visszaélt velük. A per az egyház újabb szörnyűséges diadala lett. Gilles de Rais a kínzások alatt bevallotta amint bárki más is bevallotta volna - a vád tárgyává tett valamennyi bűncse lekményt. Nantes-ban, 1440-ben máglyán elégették, akárcsak Johannát, s alak ja évszázadokon át az aljasság szinonimája volt, tápot adva a Kékszakáll-legendának. A z Encyclopaedia Britannica kétségbe vonja a vádak helytálló ságát, és a bűnvádi eljárást magát is. A Francia Akadémia 1994-ben lefolytatta rá jellem zően alapos vizsgálatainak egyikét, és arra a megállapításra jutott, hogy Gilles de Rais koholt bizonyítékok ártatlan áldozata volt. Meglehet, a ró mai katolikus egyház száz év múlva szentté avatja majd a „Kékszakállt” is. Johanna öröksége túlélte a szörnyűséges véget. Jól megrajzolja a képet John Payne a The Poem s o f Master François Villon o f Paris-hoz írt bevezetőjében: „A hős lotharingiai parasztlány. /.../ megteremtette a francia népet. 0 előtte Franciaországot bretonok, angers-iek, Bourbon várának környékén élők, bur gundiak, Poitiers-beliek, Armagnaciak lakták; végül a tűzkeresztség, amelyen az ország átesett, és az Orléans-i Szűzből áradó hősiesség összeforrasztotta az egymással hadakozó csoportokat, és beléjük plántálta a patriotizmust, amely a nemzet életének alapja.” „Isten Szüze” - így kezdték nevezni Johannát. A III. Calixtus pápa által elrendelt vizsgálat 1456-ban megállapította, hogy Johanna pere szabálytalan volt mind tartalmában, mind eljárásában. Attól kezd ve az emberek egyre gyakrabban nevezték őt „Isten Szűzének” (La Pucelle de Dieu). A z ösztönzés, amelyet hazájának adott, megmutatta, hogy katonai téren mennyire létfontosságú a harci szellem. Amint már megállapítottuk, Johanna nem volt különösképpen újító stratéga, ámbár követte a hadvezetés régi törvé nyét, amennyiben odaadóan törődött katonáival, és természetesen inkább bátor sággal és merész akciókkal foglalta el az ellenség erődítményeit, mint seregé nek számbeli fölénye vagy hosszantartó ostrom révén. Ami a harcászatot illeti, némelykor felismerte, hogy egy adott ellenséges állást két oldalról egyszerre in dított támadással lehet a legkönnyebben bevenni. Felismerte azt is, hogy - mint később Napóleon megállapította - „egy jó katona felér tíz rosszal”, és a harci szellemet, mint kulcsfontosságú tényezőt fokozta, hogy ezzel bátorságot öntsön katonáiba és kitartásra nevelje őket. Ha valaki őszintén hiszi, hogy Istenért har col, s Isten hangja ösztönzi őt egy prófétán keresztül, akkor a végsőkig fog har colni a győzelemért vagy örömest áldozza életét a csatában. Johanna máglyahalála édeskeveset használt Angliának. Még halálában is megmentette Franciaországot attól, hogy Anglia és Burgundia felszabdalja. VI. Henrik angol királynak Johanna halálát követő zűrzavaros hadjáratai vajmi ke

vés eredményt hoztak. 1454-ben kitört az angol polgárháborúknak a Rózsák Harca néven ismert hosszú sorozata, amelyben a Plantagenet-ház örökébe lé pett York- és Lancaster-házak egym ással marakodtak a trónért. Miközben az angol főurak egym ással hadakoztak, a franciák kihasználták az alkalmat, és egyik angol birtokot a másik után foglalták el Franciaországban. Miután a Lancaster- és a Tudor-ház frigyre lépése következtében az 1485ben Bosworth Fieldnél vívott ütközettel eldőlt az angol polgárháború, mind VII. Henrik, mind az ő fia, VIII. Henrik időről időre rátámadt Franciaország északi részére, rendszerint elfogadva, hogy adófizetés ellenében elvonul és bé kében hagyja a franciákat. Addigra azonban az első brit birodalmat gyorsan el mosta a felem elkedő francia nacionalizmus. Tudor Mária uralkodása alatt a franciák megtörték az angol királynő szívét azzal, hogy visszafoglalták Calais-t. Valószínűleg Johanna érdeme, hogy bár az angolok megnyerték a legtöbb nagyobb ütközetet, m égis elvesztették a százéves háborút. Ennél sokkal jobb harci erényeket csillogtattak I. Erzsébet uralkodása alatt a spanyol Armadával szemben.

A spa n y o l A r m a d a és

I. E r z s é b e t k ir á l y n ő (1533-1603) I. Erzsébet minden bizonnyal a legnagyobb mértékben figyelem re méltó iisszony volt, és ugyanez mondható el anyjáról, Boleyn Annáról is. Ez az ud varhölgy, akit később boszorkánysággal vádoltak, felkeltette VIII. Henrik ki rály férfiúi érdeklődését, s erre az uralkodó kérte Aragóniái Katalinnal kötött házasságának felbontását. Ez odavezetett, hogy összeveszett a pápával, VII. Kelemennel, aki akkor a császár, V. Károly foglya volt. Amikor a pápa megta gadta a házasság felbontását, VIII. Henrik elvált Katalintól, és 1533-ban felesé gül vette a szépséges Boleyn Annát. N em ismerte el tovább a pápa tekintélyét, s kimondatta a parlamenttel, hogy ő az anglikán egyház feje. A z Annával kötött házasságból született 1533-ban leánya, Erzsébet. Miután házasságtöréssel gyanúsította - valószínűleg alaptalanul - Boleyn Annát, Henrik 1536-ban vérpadra küldte feleségét. A z igazság az, hogy megun ta az asszonyt. Nem lehet elmondani, hogy gyengéd apa lett volna, s talán ez magyarázza Erzsébet későbbi frigiditását. VIII. Henrik elkobozta és a legtöbbet kínálóknak eladta a római katolikus kolostorok által Angliában birtokolt földek legalább egynegyedét. Közben az 1537-ben elfogadott Act o f Supremacy (a Szupremácia-törvény), a főhatalomról szóló statutum a királyt tette m eg az ál lam és az egyház együttes fejévé. A z államvallás, az Act o f Six Articles (a „Hat cikkely” - „Véres statutum”) értelmében, a katolikus lett, pápa nélkül. A l ó . század történetére vallásháborúk nyomták rá bélyegüket. A z emberek azért az állítólagos bűnért gyilkolták egymást, hogy nem vallják ugyanazt a hilet. VIII. Henrik halála után, 1547-ben, fia, VI. Edward került az angol trónra. Az ifjú király a protestantizmust részesítette előnyben, és következésképpen katolikus templomokat fosztottak ki a régens, Northumberland hercegének meglehetősen vandál uralma alatt. Edward 1553-ban tizenhat éves korában meghalt, és utóda a nővére, Mária, Henriknek első házasságából, Katalintól született lánya lett. Mária elhatározta, hogy visszaállítja a római katolikus val lást Angliában, s ezért máglyára küldött protestánsokat, köztük Ridley és Latimer püspököket, Thomas Cramer canterbury-i érseket, aki 1552-ben elren delte az anglikán egyház első liturgikus könyvének, a szép kivitelű Book of Common Prayemek megreformálását. Mária azzal próbálta m egvédelm ezni az angol népet, hogy 1554-ben feleségül ment II. Fülöp spanyol királyhoz, a világ akkori leghatalmasabb országának uralkodójához, de csak azt érte el, hogy a franciák visszafoglalták Calais-t. Uralkodásának legnagyobb része alatt rossz

tanácsokat adott neki az ármánykodó bíboros, Reginaid Pole, akit a királynő nevezett ki canterbury-i érsekké, Cranmer utódjává, s aki hasztalan próbálta kibékíteni az angol királyságot a római egyházzal. Pole bíboros 1558-ban halt meg, egy napon Mária királynővel. Erzsébet lett Anglia új királynője. „Legyetek m eggyőződve róla, hogy jó ki rálynőtök leszek” - üzente a nemzetnek 1559. januári megkoronázása előtt. A nép elhitte. „Nagyon ragaszkodik a néphez, és erősen bízik benne, hogy egy ember ként mögötte állnak az emberek, s ez valóban így is van” - írta a spanyol követ. Erzsébet előtt egész sereg megoldásra váró, súlyos probléma állott. J. W. Fortescue jól jellem zi a királynőt A History o f the Biritsh Army című könyvé ben (1910): „Gyűlölte a becsületes alkut, egyszerűsége miatt; gyűlölte a m eg győződést, bizonyossága miatt, és mindenekelőtt gyűlölte a háborút, költséges volta miatt.” Abban az időben, amikor nagyapja, VII. Henrik foglalta el a trónt a Tudor család részére, Angliának nem volt állandó hadserege, és gyakorlatilag nem volt haditengerészete sem. VII. Henrik dinasztikus házasság, lánya révén, bé két kötött Skóciával; ugyancsak egy dinasztikus frigy, a fia révén, kibékült Spanyolországgal, Franciaországgal pedig, gyors rajtaütés után, előnyös békét kötött az étaples-i szerződésben. Erzsébet apja, VIII. Henrik 1513-ban a Floddennál vívott ütközetben tönkreverte a skótokat, és 1520-ban az I. Ferenc királlyal Calais közelében megtartott találkozón megszilárdította a békét Fran ciaországgal, miközben fenntartotta a spanyol szövetséget, és létrehozta a brit haditengerészetet. Ez utóbbi egyre fontosabb lett Erzsébet számára, miután az angolok elvesztették Calais-t. Felismerte ugyanis, hogy a király külső védelme a La Manche-csatoma fölötti ellenőrzéstől függ. Trónra lépése után Erzsébet hozzálátott királyságának megszilárdításához. A z államegyház megalapításáról kibocsátott Harminckilenc Cikkellyel (The Thirty-Nine Articles, 1558) megkísérelte kibékíteni a katolikusokat és a pro testánsokat az átfogó egyház gondolatával. Ez az értelmes politika sokaknál bevált, de nem vált be néhány szélsőséges katolikus és protestáns fundamenta listánál. Ott volt aztán Máriának, a skótok királynőjének ügye, akit a protestán sok elűztek Skóciából, és aki Angliában kért menedéket. Erzsébet tisztes kö rülmények között fogságba vetette unokahúgát egy kastélyban, miközben la tolgatta, hogy mit is tegyen. Mária kezdetben szövetségben állott a franciák kal, akiknek növekedett a hatalmuk. Erzsébet eleinte azt találta a legjobbnak, ha fenntartja a spanyol szövetséget. Foglalkozott azzal a gondolattal is, hogy feleségül m egy II. Fülöphöz, néhai nővére, Mária királynő férjéhez, de halogatta a választ annak házassági ajánla tára. Lehetséges, hogy nagybátyjának számára ellenszenves, szexuális próbál kozásai egyszer s mindenkorra frigiddé tették. Anglia és Spanyolország kap csolatai mindenesetre észrevehetően romlottak. A pénzhiánnyal küszködő Er zsébet a megtűrt kalóz, John Hawkins révén rabszolga-kereskedelemmel is

próbálkozott egészen addig, amíg Hawkinst a spanyolok Puerto Rico partjainál meg nem ölték, amiért beleütötte az orrát olyasvalamibe, amit a spanyolok sa ját monopóliumuknak tekintettek Nyugat-Afrikában. Erzsébet támogatta más megtűrt kalózok tengeri útjait is, mind például Sir Richard Grenville és Sir Francis Drake vállalkozásait, akik kifosztották a latin-amerikai gyarmatokról rabolt kincsekkel hazafelé tartó spanyol gályákat. Franciaország szennyes és undorító vallásháborúkba bonyolódott (1562-1598), miközben Anglia és Spanyolország között gyors ütemben rom lottak a kapcsolatok. Fülöp spanyol király támogatta azokat áz összeesküvése ket, melyeknek az volt a céljuk, hogy eltegyék láb alól Erzsébetet, és a skót ki rálynőt, Máriát ültessék az angol trónra. Erzsébet válasza az volt, hogy csapalokat küldött a katolikus Spanyolország ellen fellázadt protestáns hollandok megsegítésére. Fülöp erre elfoglalta Portugáliát, s m egszerezte a portugálok valamennyi latin-amerikai birtokát, beleértve Brazíliát is. Erzsébet, megretten ve a Babington-féle összeesküvéstől, amelyet spanyol ügynökök szítottak (1586), 1587-ben kivégeztette Máriát, s ezzel megszabadult az egyetlen reális trónkövetelőtől. Fülöp király következő lépése az volt, hogy megépítette a nagy hadiflottát, az Armadát, felfegyverzett katonákkal rakta meg hajóit, s azzal dicsekedett, hogy hozzá hasonló flottát m ég nem látott a világ. A történészek mindmáig v i tatkoznak azon, hogy mi lehetett a célja Fülöpnek a hatalmas flotta felállításá val. Többen azt állítják, hogy nem annyira Anglia megtámadása és elözönlése volt a cél, mint inkább az, hogy ráijesszen Erzsébetre, s ezzel arra késztesse, hogy ne avatkozzék be a hollandok és a spanyolok németalföldi harcaiba, és ne akadályozza a spanyoloknak Nyugat-Indiával és Dél-Amerikával folytatott ke reskedelmét se. Ám aligha fogadható el ez az álláspont, ha arra a levélre gon dolunk, amelyet Fülöp király főadmirálisának, Medina Sidonia hercegnek írt: „Amint Ön megkapta a parancsomat, kihajózik az egész Armadával és egyenesen befut a La Manche-csatomába. Ott egészen Margate-ig megy el, felveszi a kapcsolatot a pármai herceggel, és biztosítja számára az átkelést.” (Caesara Femández Duro kapitány: La Armada Invincible, 1884.) Parma hercege a Németalföldön harcoló spanyol hadsereg parancsnoka volt, s őt szemelték ki az Armada hajóin tengerre szállt csapatok parancsnokává. II. Fülöp feltétlenül bízott a győzelemben. Magát Isten eszközének tartotta, a spanyolokat pedig Isten választott népének. Ötvenezer templomban mondtak miséket, a spanyolok rendületlenül hittek legyőzhetetlenségükben és isteni küldetésükben. Számos külföldi, sem leges m egfigyelő vélem énye szerint úgy tűnt, hogy Angliának annyi az esélye a sikerre, mintha napjainkban, mondjuk, akkor lenne, ha az Egyesült Államok rászabadítaná katonai erejét Nagy-Britanniára. És Fülöp nemcsak arról volt m eggyőződve, hogy Isten az ő oldalán áll, hanem azt is szentül hitte, hogy ő áll az Isten oldalán. A spanyol főadmirális, Medina Sidonia hercege nem osztozott a király elbi

zakodottságában. És a szárazföldi erők főparancsnoka, a pármai herceg sem. Egy spanyol parancsnok vélem énye szerint azok, akik azt hitték, hogy az Armada győzni fog, csodában reménykedtek. Fülöp királynak azonban to vábbra is az volt a m eggyőződése, hogy Isten m egteszi ezt a csodát, s a végső cél az, hogy Angliát visszatereljék a római egyház és a pápa fennhatósága alá, m égpedig tűzzel és vassal, a spanyol inkvizíció kínzásaival. Mindenesetre úgy tetszik, hogy isteni kéz nem működött közre a hadjárat előkészítésében, jó lle het Medina Sidonia tapasztaltabb tengerész volt, mint legtöbb kapitánya, s egyúttal értett a szervezéshez is, nem úgy, mint Fülöp király. A z volt a helyzet, hogy az angol haderő ugyan elhanyagolhatóan kicsiny volt, de a spanyol Armada nem vitt magával sem elegendő katonaságot a szigetország elfoglalá sához, sem pedig elég hajót ahhoz, hogy utánpótlást biztosíthasson a pármai herceg hadseregének. A lighogy az Armada 1588-ban kifutott a tengerre, rájöt tek, hogy nincs elegendő lőporuk, a hajókon tárolt hal megromlott, a bor m egsavanyodott, az ivóvíz kissé sós volt, az emberek hullani kezdtek, m ég mielőtt találkoztak volna az ellenséggel. A z Armada 130 hajóból állott, összesen 57 868 tonna vízkiszorítással. A ha jókon 8050 tengerész szolgált és 18 973 katonát, valamit 3470 gályarabot vit tek magukkal. Lőfegyvereik száma 2430 volt. Ezzel szemben az angol hajó had 197 hajóból állt. Tény, hogy a legnagyobb angol hajók éppen olyan nehe zek voltak, mint a legnagyobb spanyol gályák, de mélyebben merültek a vízbe, és könnyebben tudtak manőverezni. A spanyolok 1124 lövegével szemben az angoloknak 1972 ágyújuk volt. Ez a tüzérség, amelynek alkalmazását a lőpor feltalálása és fokozatos alkalmazása tette lehetővé, forradalmasította a hadvi selést, különösen a tengeri hadviselést oly módon, amelyet az angolok sokkal korábban felismertek, mint a spanyolok. Ha a fegyverzetek tényleges fajtáit vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a spanyoloknak háromszor annyi nehéz kaliberű, közepes lőtávolságú lövegűk volt, mint az angoloknak, de az angolok három szor annyi nagy lőtávolságú löveggel rendelkeztek. Annak, hogy Sir Francis Drake felismerte ezt a tényt, felbecsülhetetlen hatása volt a későbbi tengeri üt közetekre. II. Fülöp király akkor egyszer az eszére hallgatott, amikor utasította Medina Sidoniát, hogy kerülje a közelharcot az angol flottával, de főképpen ne vegyen tudomást Sir Francis Drake-ről. Figyelem be véve Drake múltját, ez bölcs dön tés volt. 1577-ben ugyanis Drake, kis flotta élén, hajójával, a Golden Hinddel minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül kifosztotta a spanyol kincs szállító hajókat, amelyek különben maguk is gátlástalanul fosztogatták az Ú j világot. Drake-nek az idegen fosztogatók elleni kalóztámadásai vezettek a Föld rendkívüli, addig példa nélkül álló körülhajózására, s jóllehet a portugál Magelhaes (Magellán) hajója m egelőzte őt, m égis Drake volt az első hajóska pitány, aki élve tért haza és beszámolhatott útjáról; amiért aztán I. Erzsébet ki rálynő - titkos társa a fosztogatásokban - lovagi rangra emelte.

Magasabbrendű haditengerészeti stratégiai elgondolásról téve tanúbizony ságot, Drake 1586-ban megtámadta Cádizt, s elsüllyesztett 33 ott horgonyzó hajót, amelyeknek csatlakozniok kellett volna az Armadához. A spanyol király „szakállának ez az ünnepelt megtépázása” két évvel visszavetette Fülöp előké születeit. Drake ekkor hajókat követelt, hogy újabb gyors, m egelőző rajtaüté seket kíséreljen meg. A z volt a szándéka, hogy kihasználva az angol hajók na gyobb gyorsaságát, az angol ágyúk nagyobb lőtávolságát és az angol hajóska pitányok jobb felkészültségét, bezárja a kikötőjébe az Armadát és ott elpusztít sa a spanyol hajókat. Hogyha ez a terv m egvalósul, a spanyol Armada soha nem futott volna ki a tengerre. Volt azonban egy másik tényező is, amely befolyásolta Erzsébet királynőt. Mindenáron el akarta kerülni a háborút. Ez érthető is, hiszen a fegyveres konf liktus az akkori fogalmak szerint horribilis összegbe, m ásfél m illió forint ster lingbe került volna Angliának. Figyelm en kívül hagyva a Titkos Tanács (Privy Council) ajánlását, a királynő küldötteket menesztett Németalföldre a pármai herceghez, hogy azok a békéről tárgyaljanak vele. A jelek szerint Erzsébetnek nem volt tudomása róla, hogy a pármai herceg ravaszul húzni akarta az időt, amíg az Armadát össze nem vonják, és fel nem készítik az indulásra. Erzsébet megtiltotta Drake merész terveinek kivitelezését, és Lord Howard o f Effinghamet nevezte ki a flotta főparancsnokává. A spanyol Armada hajói 1588. július 19-én megpillantották az angol száraz föld legdélnyugatibb csücskét (The Lizard). Don A lonzo de Levya főkapitány sürgette Medina Sidoniát, hogy támadja m eg Drake hajóit a Plymouth-szorosban. A szoros zárt vizein az angol hajók nem tudták volna kihasználni m ozgé konyságukat, és az Armada elpusztította volna őket. D e a spanyolok balszeren cséjére Medina Sidonia II. Fülöp királytól kapta megfellebbezhetetlen paran csait, az uralkodó viszont, a jelek szerint, Istentől kapta a parancsokat. A z angol flotta június 21-én útnak indult és első ízben került összetűzésbe az Armadával. A régimódi spanyol stratégia abból állott, hogy a spanyol hajók fel zárkóztak az angol hajókhoz, azok oldalának ütköztek, hogy róluk spanyol har cosok szálljanak az angol hajókra. Howard bölcsen egyetértett Drake stratégiai elképzelésével, hogy tartsanak távolságot és bízzanak a fölényben lévő nagy hatótávolságú hajóágyúikban. A San Salvador spanyol hajó, fedélzetén az Armada főhadbiztosával és annak kincsesládájával, felrobbant, s másodpercek alatt lángtengerré vált, majd Drake kezére került. A spanyolok nem tudták fel venni a versenyt az angol hajókkal, az angol tengerészek helytállásával és az angol tüzérséggel. Harci szellemük csökkent, míg az angolokét növelte egy nagyszerű parádé, és Erzsébet királynőnek Tilburyban elmondott lelkesítő be széde. Az Armada hatástalanul elpazarolt nagymennyiségű ágyúgolyót és ezért fogytán volt hajóágyúinak lőszere. Felmerült a gondolat, hogy támaszpontot létesít Wight szigetén a készletek feltöltésére, de Howard és Drake számított

erre. Július 23-án váratlanul feltámadt a szél, lehetővé téve az újabb angol tá madást. „A z ellenség hajói - jelentette ki Medina Sidonia - olyan gyorsak és mozgékonyak voltak, hogy nem lehetett velük mit kezdeni.” Ez az angol táma dás megmentette Wight szigetét, de máskülönben nem hozott döntést. Ugyan így nem hoztak döntést a következő kisebb összecsapások sem, miközben az Armada viszonylag rendezetten visszavonult és hajói horgonyt vetettek Calais és Cap Gris-Nez között, bizonyos mértékig megfordítva ezzel az addigi harcá szati helyzetet. Most Howard állapította meg, hogy flottája szűkében van lő pornak és lövedékeknek, s így nem képes kihasználni a helyzetet a maga javá ra, megállapította tqvábbá, hogy el van vágva utánpótlásától, miközben a spa nyolok arra készültek, hogy a francia szárazföldről töltsék fel készleteiket. Howard és Drake erre felgyújtott nyolc kis hajót és az ellenséges flotta felé indította őket. A lángoló hajók teljes zűrzavart idéztek elő a Calais előtt hor gonyzó spanyol hajók soraiban. „Kimozdítottak bennünket nyolc hajóval, amit százharminccal sem voltak képesek és nem mertek m egtenni” - írta egy spa nyol tiszt. A lángoló angol hajók valójában alig tettek kárt a spanyolokban, de fokoz ták Medina Sidonia amúgy is növekvő tanácstalanságát. Mindenekelőtt arra késztették azonban az Armadát, hogy ism ét kifusson a tengerre. Ráadásul a pármai hercegtől üzenet érkezett, hogy nem képes behajózni, m ivel egy lázadó holland flotta Nassaui Jusztinián parancsnoksága alatt blokád alá vette az egész partvidéket. Erről a létfontosságú tényezőről egyes angol történészek túlságosan gyakran megfeledkeznek. A z angolok ezután megtámadták a megtépázott spanyol Armadát. B ecslé sek szerint a spanyolok ugyan százezer ágyúlövést adtak le, de az angol flotta vesztesége mindössze egy kapitány és húsz-negyven matróz volt, s egyetlen angol hajó sem rongálódott meg súlyosabban. Ezzel szemben a spanyolok vesztesége egyedül ebben az összetűzésben 600 halott és 800 sebesült volt. Spanyol hajó sem süllyedt el. Egy szélroham arra késztette Howardot, hogy megszakítsa az ütközetet. A szél rövidesen viharos erejű lett. A British Museumban látható az a talizmán, amelyet korának legkiválóbb angol mate matikusa és csillagásza, dr. John D ee adományozott Erzsébet királynőnek azért hogy az a királyság megmentésére feltámassza a szelet. Valójában nem volt szükség varázslatra ahhoz, hogy megmagyarázzuk a változékony időjárást, amely napjainkban is jellem ző a La Manche-csatomára. Fuller egyenesen úgy vélekedik, hogy a szél megmentette az Armadát „az el kerülhetetlen pusztulástól”, m ivel a viharos szélben az angol flotta nem volt képes teljesen felmorzsolni a magatehetetlen spanyol hajókat. A szél azonban egyúttal azt is jelentette, hogy Medina Sidonia nem tudott a Csatornán keresztül visszahajózni a Vizcayai-öbölbe. A hollandok által létesí tett blokád pedig lehetetlenné tette az egyesülést a pármai herceg seregével. A z Armada egyetlen reménye, hogy visszatérhessen Spanyolországba, az volt te-

Iiát, hogy az Északi-tengeren áthaladva körülhajózza Skóciát és az Atlanti-óce ánon keresztül tér vissza hazájába. Lehetséges lett volna partra szállni Skóciá ban, s fellázítani a skótokat A nglia ellen, ha az Armada jó állapotban lett volna. De hajói közül sok alkalmatlan volt a tengeri útra, készletei, így a lőszere is, megcsappantak s nyomában volt Drake. Howard okosan lefújta az üldözést au gusztus 3-án, mert az idő nem kedvezett neki. Fuller írja erről: „Abból a 130 vitorlából, amely májusban Lisszabon kikötőjében fehérlett, 63 minden bizonnyal elveszett. Két hajó az ellenség kezére került, három a francia part előtt pusztult el, további kettő a holland partoknál, kettő Gravelines előtt süllyedt el, 19 Skócia vagy Írország partjainál roncsolódott össze, s végül 35-nek sorsa ismeretlen. A z angolok egyetlen hajót sem vesztettek. Amikor a katasztrófa túlélői végül visszaérkeztek Spanyolországba, II. Fülöp király nyugalma egyáltalán nem rendült meg. „M élységes hálával tarto zom a Mindenhatónak, akinek kegyessége révén akkora hatalmam van, hogy ha akarom - újabb flottát küldhetek a tengerre” - mondta. Ezt kétszer is m eg próbálta, de - bármennyire is titokzatosnak tűnik - a heves szél mindkét alka lommal visszakergette az újabb armadák hajóit kikötőikbe. Sir Francis Drake, Fülöp spanyol király végzete, arra használta fel az angol győzelmet, hogy folytassa - királyi engedéllyel - kalózakcióit a spanyol kincs szállító hajók, és általában a spanyol kereskedelem ellen egészen addig, amíg 1596-ban vérhasban meg nem halt. D e m ég mindig szerencsésebb volt, mint akár a spanyolok, akik az Armadánál szolgáltak és akiknek 60 százaléka m eg halt a harcokban, akár az angol tengerészek, akiknek ötven százalékát egy év vel az Armada pusztulása után ragadta el a halál, nyomor, betegség vagy elhagyatottság következtében. Ezért I. Erzsébet királynőnek kell viselnie a felelős séget, m ivel hírhedt zsugorisága miatt figyelm en kívül hagyta Howard nemes szándékú segélykérését azoknak az embereknek érdekében, akiket az uralko dónő olyan szorgalmasan buzdított a harcra. A spanyol Armada veresége, amelyet Garett Mattingly professzor olyan részletesen elem ez könyvében (1959), m esszem enő kihatással volt mind A ng lia és Spanyolország nem zetközi helyzetére, mind pedig a haditengerészeti stratégiára. Mattingly helyesen állapítja meg: Drake eredeti terve, hogy saját kikötőikben támadják m eg a spanyolokat, túlságosan merész és irreális volt, de miközben Drake minden jó oknál fogva tévedett, addig I. Erzsébetnek valószí nűleg minden rossz oknál fogva igaza volt. Ebben a férfiúi értelem és a női megérzés ellentéte mutatkozik meg. A z a stratégia, am elyhez a királynő ra gaszkodott, valóban az ütközet megnyerését eredményezte, de ugyanakkor nem lehet figyelm en kívül hagynia Erzsébet későbbi hitvány viselkedését azokkal az egyszerű katonákkal szemben, akik kivívták a győzelm et, s még ke vésbé lehet azt megbocsátani. A Spanyolországgal folytatott háború csillagá szati összegeket emésztett fel anélkül, hogy akár Anglia, akár Spanyolország egyetlen négyzetkilométernyi területet is szerzett volna. Erzsébet 1603-ban be

következett halála után VI. Jakab skót király - aki I. Jakab néven Erzsébet utó da lett az angol trónon - kénytelen-kelletlen békét kötött Spanyolországgal, és ez egyik félnek sem vált becsületére. Ennek ellenére valóban jelentős következményei lettek az ütközetnek. Spa nyolországnak száz esztendőn át, egészen 1588-ig, jól megalapozott, legyőz hetetlen híre volt. Birodalma, politikai és kereskedelmi téren egyaránt, magá ban foglalta Közép- és Dél-Amerikát, továbbá két birtokot Észak-Amerikában és enklávékat az Indiai-óceán körül. A vereség végleg szétoszlatta a spanyol felsőbbrendűség mítoszát, amelyet semmi esetre sem tett indokolttá az ország gazdagsága, szegényes erőforrása vagy népessége. Magukra a spanyolokra a tekintélyveszteség katasztrofális hatású volt, lerombolta bennük azt az illúziót, hogy ők Isten választott népe, amely oly nagy mértékben táplálta fanatizmusu kat. És miután elvesztették azt a meggyőződésüket, hogy küldetésük fáradha tatlanul terjeszti a birodalmi és vallási elveket mindenütt, ahová csak eljutnak, Spanyolország másodrendű hatalommá süllyedt. A spanyol politika legfőbb hibája az volt, hogy nem fordított elég figyelm et a tengerek fölötti uralom megszerzésére. A spanyol hajókapitányokat inkább kalandvágy és kapzsiság hajtotta, mintsem a tenger megismerése. A z angolok és a hollandok ezzel szemben megmutatták, hogy bár kis nemzetek, m égis kel lő mértékben képesek uralkodni vizeiken ahhoz, hogy elhárítsanak minden fe nyegetést, amely a tenger felől éri őket. Ezt minden kétséget kizáróan m egm u tatták. A z angolok továbbra is zaklatták a spanyol kereskedelmi útvonalakat. Egy évszázad sem kellett, és a tengerek fölötti uralomért folyó versengés há borúkhoz vezetett Anglia és korábbi holland szövetségese között. Csekély erő forrásai és kis létszámú hadserege ellenére mindkét nemzet birodalmat alapí tott tengeri fölényének segítségével. Spanyolország, amely nem rendelkezett a tengerek fölötti uralommal, nem tudta megőrizni hatalmas kiterjedésű száraz földi területeit, amikor azokat komoly fenyegetés érte. A tengerek fölötti uralom természetesen m egfelelő haditengerészeti támasz pontokat igényel, amelyek létfontosságúak az utánpótlás számára. Az, hogy képtelen volt ilyen támaszpontot biztosítani magának, egyike volt a fő okok nak, amelyek miatt a spanyol Armada nemcsak kudarcot vallott, hanem egye nesen képtelen is lett volna sikert elérni. Ezt követően az angol haditengeré szeti gondolkodásmód - legalábbis amennyiben ésszerű volt - lényegében ab ból állt, hogy nem engedi meg támaszpont fenntartását egyetlen ellenségének sem az angol partok közelében, és ahol csak lehetséges, bezárja kikötőibe az ellenség hadihajóit, lehetetlenné téve, hogy azok kifussanak a nyílt tengerre. A tengeri ütközetek tapasztalatai alapján további szükséges módosításokat hajtottak végre a tüzérség felhasználásában. A spanyoloknak valóban elegendő számú ágyújuk volt ahhoz, hogy elpusztítsanak egy ellenséges hajót, de csak közelről tudták ezt megtenni. Hogy azonban közel manőverezzék magukat az ellenséges hajóhoz, arra már nem volt elegendő kapitányaik tudása. A z ango

lók pedig úgy találták, hogy fegyvereik sem eléggé nagy tűzerővel nem rendel keztek, sem kellően pontosak nem voltak ahhoz a nagy távolsághoz viszonyít va, amelyre taktikájuk alapult. V égül is ez vezetett további kutatásokhoz az ágyúk alkalmazása terén. A z Armada legyőzése nagymértékben erősítette azt a mítoszt, amely szerint Anglia isteni elhivatottsággal rendelkezik, s ezt a mítoszt Erzsébet királynő szándékosan terjesztette is, olyan költők támogatásával, mint például Edmund Spenser. Ennek a mítosznak a királynő maga volt a m egszem élyesítője. Azt ál lította, hogy Isten az ő oldalán van. N ém elyek neki tulajdonították ezeket a szavakat: „ 0 feltámasztotta a szelet és a hullámokat, hogy azok szétszórják az összes ellenségeim et.” Sokkal valószínűbb azonban, hogy ezeket a szavakat udvari csillagásza és mágusa, a figyelem re m éltó elm e, John D ee vetette papír ra, akit abban a korban Európa legműveltebb koponyájának tartottak. A z az érem, amely a hollandok főparancsnoka, Móric herceg számára készült - aki nek az Armada elleni harcban olyan döntő szerepe volt - m eglepő hasonlósá got mutat azzal a talizmánnal, am elyet D ee ajándékozott Erzsébetnek, s amely a British Museumban látható. Rajta a latin felirat: „Isten fújt és szétszóródtak.” Dr. D ee volt az, aki hajózásra és felfedezésekre buzdította a királynőt, aki sürgette az általa „A tlantisznak nevezett Amerika gyarmatosítását, amely fo galmat később részletesen kifejtette I. és egyben VI. Jakab király lordkancel lárja, Sir Francis Bacon 1618-ban m egjelent Új Atlantisz című könyvében. V é gül ő volt az, aki nyomtatott szövegben első ízben használta a Brit Birodalom (British Empire) elnevezést. Ekkor született meg a Spanyolországtól elhódított nagy brit birodalom elrendeltetésen alapuló fogalma.

O l iv e r C r o m w e l l

( 1599- 1658)

Olivér Cromwell megjelent, hogy rendet teremtsen az 1642-1648-as évek angol polgárháborúiban. Ha nem lett volna a polgárháború, akkor Cromwell élte volna egy kelet-angliai földesúr békés életét, és Huntingdont képviselte volna a parla mentben, majd később Cambridge-et, ahol tanulmányait végezte. A polgárhábo rúkig nem volt több egy átlagos vidéki földesúmál, szilárd és őszinte m eggyőző désű puritánnal, jelentéktelen parlamenti képviselőnél, aki választókerületének érdekeiért ugyan harcolt, de befolyása aligha volt országos ügyekre. A z angol polgárháborúk lényege az a küzdelem volt, amely egyrészről az I. Károly király vezette letűnő feudális világ (a király az uralkodó isteni jogára hi vatkozva 1629 és 1640 közt parlament nélkül kormányozta az országot), más részről pedig a születő kapitalista és merkantil osztályok közt zajlott, amelyek azt tartották, hogy a parlamentnek nagyobb hatalmat kell kapnia. Mihelyt a pol gárháború 1642-ben kitört, Cromwell nyomban elfoglalta a Cambridge Castle-t. Minden előzetes katonai tapasztalat híján lovascsapatot állított fel, és sokat ta nult az 1642. október 23-án Edgehillnél (Warwickshire grófság) megvívott üt közetből. Ebben a csatában a parlamenti sereg (a „Kerekfejűek”) félelm etes el lenséggel állt szemben: - I. Károly király huszonhárom éves unokaöccsével, Rupert rajnai herceggel, aki kitüntette magát az 1637-1638. évi németalföldi harcokban, s aki Edgehillnél a királypártiak (a „gavallérok”) lovasságának jobb szárnyát irányította. A Rupert herceg és Earl o f Lindsey közötti civakodás jellem ző volt a király pártiak ügyét hátráltató, beteges frakciózásnak. Rupert, helyesen, azt a gyalog sági taktikát akarta alkalmazni, amelyet nagy sikerrel vezetett be Gusztáv A dolf svéd király a harmincéves háborúban (1618-1648), abban a bonyolult európai küzdelemben, amely Franciaország és Spanyolország-Ausztria Habsburg-uralkodói közt folyt. Miután m egszállta azokat az edghilli magaslatokat, amelyeknél a csatát elfogadta, Rupert ragaszkodott hozzá, hogy alkalmazzák a korszerű svéd harcmodort, vagyis egymás mellett sorakoztassák fel a lándzsásokat és a muskétásokat, s a szárnyakon helyezzék el a lovasságot. Lindsey tá bornokból ezredessé fokozta le saját magát, és duzzogni kezdett. (Nem sok hasznára volt ez a magatartás, halálos sebet kapott ugyanis a kibontakozó harc ban.) Rupert tudta azt is, hogy lovassága gyengén kiképzett, és kevés a lőfegy vere. Létfontosságú volt tehát, hogy maximális eredményt érjen el már az első rohammal. A lovasok azt a parancsot kapták, hogy a lehető legszorosabb sorok-

bán haladjanak előre és ne tüzeljenek addig, amíg az ellenség közvetlen köze lébe nem érnek. Csapatai a jobb szárnyon könnyűszerrel visszaverték a parlamenti lovassá got. D e Cromwell csakhamar észrevette, hogy Rupert lovassága túlzott szerte lenséggel üldözi az ellenséget, anélkül, hogy rendezné sorait. Essex Earljének elszántsága azt eredményezte, hogy a centrumban elhelyezkedő parlamenti gyalogság szilárdan kitartott. Ott az egym ással szemben álló gyalogosok kö zötti harc nem hozott döntést, ámbár amikor a királypártiak lovassága végül is megfordult, Essex kénytelen volt meghátrálni. „Mindkét sereg letáborozott a csatatéren, egyik sem akarta megengedni, hogy a másik mondhassa magáénak a terepet” - írja C. V. Wedgwood. Másnap mindkét fél magát nyilvánította győztesnek, de Essex úgy döntött, hogy a parlamentiek seregével visszavonul Warwick felé. Rupert megragadta a kínálkozó lehetőséget, és állandóan zaklatta a vissza vonuló sereg trénjét, arra kényszerítve ezzel Essexet, hogy lövegeket hagyjon hátra, és felrobbantsa négy lőszerszállító szekerét. Essexnek a visszavonulás közben tanúsított hidegvére és kitartása megmentette seregét a katasztrófától. Rupert azonban felismerte, hogy nyitva áll előtte a Londonba vezető út. Ha stratégiai elképzelését Károly király elfogadta volna, akkor lehet, hogy a ki rálypártiak 1642 végére megnyerték volna a háborút. D e Károly bizonytalan kodott, s erre később ráfizetett. Rupert herceg, ez a bátor és elszánt hadvezér 1643-ban megnyerte a Chalgrove Fieldnél (Oxfordshire grófság) vívott ütközetet, s ez lehetővé tette számára, hogy bevegye Bristolt és biztosítsa a királynak az ország nyugati ré szét. Ezt követően északra fordult, felmentette a parlamenti sereg által ostrom lott Yorkot, s arra kényszerítette az ellenséget, hogy a várostól néhány mér földre, Marston M oom ál megütközzék vele. Ezúttal azonban ellenfele, mint a lovasság parancsnoka, Olivér Cromwell volt, aki korántsem tisztelte a Rupert körül kialakult legendát. Mark Bence-Jones írja erről: „Nevének [Rupertének] már a puszta említése is rémületet keltett a puritánok szívében. /.../ Mindenféle legenda lengte körül a személyét. /.../ Sátáni hatalmat tulajdonítottak neki. Azt terjesztették róla, hogy képes volt jósolni, láthatatlanná tudta tenni magát, s több nyelven is beszélt. Cromwell, aki alaposan kiképezte az általa felállított lovassági ezredet, a „Vasbordájúakat”, arra helyezte a hangsúlyt, hogy rendbe szedje lovasait a kezdeti roham után. Arra is megtanította őket, hogy szélsebes vágták helyett gyors ügetéssel támadjanak az ellenségre. V égül - ellentétben Ruppert herceg gel - Cromwell megtiltotta katonáinak a megfutamított ellenség fegyelm ezet len üldözését. E két, egym ással ellentétes taktikát tette próbára az 1644. július 2-ai Marston Moor-i ütközet. Rupert herceg - írja Mark Bence-Jones - „azon a nyirkos júliusi délutánon alig egy óra leforgása alatt /.../ elveszítette mind had

seregét, mind hírnevét. /.../ Valóban, Marston Moor után a szerencse etnagyta Rupertet.” A „Vasbordájúak” jól képzett, jól felszerelt, fegyelm ezett önkéntes kisbirtokosok voltak, jellem es, kiváló harckészséggel és szellem m el rendelke ző, öntudatos férfiak. A z ezred parancsnokaként Cromwell megnyert már ki sebb csatákat azelőtt is, Gainsborough-nál és W incebynél. Marston M oom ál pedig bebizonyította, hogy egy rendezett és fegyelm ezett kisegység le tudja győzni a számbeli fölényben levő, ám gyengén képzett ellenséget, bármilyen merész is annak parancsnoka. E győzelem következményeként Észak-Anglia a parlamentiek ellenőrzése alá került. Rupert hatezer emberrel dél felé vonult vissza, s eközben kinevezték őt va lamennyi királypárti erő parancsnokává. Mindkét fél nagyjából hetvenezer emberrel rendelkezett, és több kisebb összecsapás zajlott le közöttük. Crom w ell, akinek tekintélye a Marston Moor-i győzelem után nagymértékben m eg növekedett, 1644-1645 telén azzal töltötte, hogy felállítsa az új hadsereget (New M odel Army), Anglia első hivatásos hadseregét, és Sir Thomas Fairfax parancsnoksága alá helyezte azt. „Tényleg azt hiszik önök - kérdezte a királypártiaktól Cromwell - , hogy ilyen közönséges, aljas fickók valaha is képesek lesznek megállni a helyüket becsületes, bátor és elszánt urakkal szemben? /.../ Lelkes, emberekre van szük ségük /.../ különben, s ebben bizonyos vagyok, újra legyőzik önöket. „Azt vallotta - írja Fuller - , hogy a vezetés fabatkát sem ér fegyelm ezett ka tonák nélkül, s hogy a fegyelem nemcsak azt követeli meg, hogy a tisztek és a közkatonák tudják, miért harcolnak, hanem azt is, hogy »szeressék azt, amit tudnak«, mert enélkül a fegyelem terméketlen. Ő ezért olyan embereket vá lasztott ki, akik félték az Istent és »lelkiismereti kérdést csináltak abból, amit tesznek«. „Szeretette méltó társaságom van - írta Cromwell 1643 szeptemberben Fairfaxnak - , akik elvárják, hogy mint embereket kezeljék őket.” Ébben a hét szóban (akik elvárják, hogy mint embereket kezeljék őket) rejlik a Cromwell által m egkövetelt fegyelem lényege” - fűzi hozzá Fuller. „Ez a hadsereg - írja John Terraine - , ez a jól szervezett és jól felszerelt, ki válóan kiképzett, vörös kabátos hadsereg (egyenruhája egészen 1914-ig m eg maradt a brit hadsereg szabványegyenruhájának) volt az, amely megnyerte a polgárháborút. A z 1645. június 14-én Naseby-nél (Leicestershire grófság) v í vott ütközetben Cromwell fegyelmezett hadserege szétverte Rupert csőcselékét, miután megengedte ugyan, hogy a királypárti lovasok közül többen átjussanak soraikon, de aztán szervezetlen visszafordulásuk közben lemészárolták őket. Akárcsak Edgehillnél, Rupert itt is elveszítette az ellenőrzést meggondolatlan lovassága fölött. Cromwell ellenben nem vesztette el az ellenőrzést az új hadse reg fölött. Naseby m egsemmisítő és döntő győzelem volt. Röviddel utána, 1645 szeptemberében a parlamenti erők visszafoglalták Bristolt, amelyet Rupert ko rábban bevett, s ezzel Naseby következményeképp kiterjesztették hatalmukat

ii/. ország középső részei után a nyugati területekre is. Rupert sürgette I. Károlyt, hogy kössön békét, de hűségéért, bátorságáért és jó hadvezéri képességéért azzal liitalmazták, hogy elbocsátották parancsnoki tisztségéből. Cromwellt győzelm e a parlamentiek pártjának leghatalmasabb tagjává tette. Miután attól fogva a függetlenekként ismert protestáns felekezet (később a kongregacionalista egyház) vezetőjének tekintették, nem volt többé szüksége skóciai presbiteriánus szövetségeseinek támogatására, és maga tudott dirigálni ii parlamentben. Rupert herceg 1646-ban elhagyni kényszerült az országot, megátkozván tisztjeinek széthúzását és tehetetlenségét, amelyek a vereségét okozták. Később mint tengernagy parancsnoka lett 1649 és 1653 között az emigrációban létesült royalista flottának, amely zaklatta az éppen hogy m eg született A ngol Köztársaság hajózását. II. Károlynak 1660-as trónra kerülése ulán Rupert némi sikerrel vezette az angol flottát az 1665-67-es és az 1672-1674-es németalföldi háborúkban. A z elsők között lett a Royal Society ¡i Királyi Természettudományi Akadémia - tagja, tudós és feltaláló, művész és a Hudson’s Bay Company megalapítóinak egyike volt. Balszerencsésnek kell lurtanunk, amiért alkalmatlan tisztek vezette, laza fegyelm ű hadsereg parancs noka volt, amikor olyan elszánt és rátermett hadvezérrel került szembe, mint amilyen Cromwell volt. I. Károly elhatározta, hogy a skótok kezére adja magát, m ivel királya volt Skóciának is (az ország még önálló parlamenttel rendelkezett), miután az 1603ban trónra lépő I. és egyben VI. Jakab egyesítette mindkét országot a jogara alatt. A skótok nyomban kimutatták iránta való hűségüket - 40 000 font sterling ellenében kiszolgáltatták a parlamentnek. A király ezek után is folytatta intrikáil, felkelésre bírta a skótokat, de Cromwell 1648. augusztus 16-án Prestonnál leverte a lázadást. Felismerve, hogy addig nem lesz nyugalom a királyságban, amíg Károly életben van, Cromwell gondoskodott róla, hogy a királyt bíróság elé állítsák. Károlyt, aki mindvégig arrogáns, de egyben m éltóságteljes magalartást tanúsított, bűnösnek találták abban, hogy „zsarnok, áruló, gyilkos és a nép ellensége”. 1649. január 30-án nyilvánosan lefejezték a Whitehallban. Anglia köztársaság lett, Cromwell állott a hadsereg élén, és fokozatosan kezé be vette a kormányzás gyeplőit is. I. Károly m eggyilkolása sokkolta Európát, akárcsak Cromwell következő lé pései: a „levellers” (egyenlősítők) néven ismert, radikális politikai mozgalom tagjainak brutális elnyomása, a m ég royalista kézen levő Írország szintén brutá lis „pacifikálása”. A z a férfi, akit Lord Macaulay The Battle o f Naseby (A Naseby-i ütközet) című érdekes költeményében „derék O livem ek” nevez, olyan kegyetlenkedéseket követett el, amelyekért az ír nép mindmáig átkozza. 1649. szeptember 17-én Drogheda bevételekor, becslések szerint, a város négy ezer védőjét hányatta kardélre, nem kím élve nőket és gyermekeket sem. „M eg győződésem - írta Olivér Cromwell - , hogy ez Isten igazságos ítélete e nyom o rult barbárok fölött, akik annyi ártatlan ember vérével mocskolták be kezüket, s

hogy ez az ítélet a jövőben megakadályozza majd a további vérontást.” Sem milyen isten sem adhat felmentést népirtásra, s ezt a mészárlást Cromwell a következő évben m egism ételte Wexfordban. Felszámolta a m ég megmaradt lá zadó helyőrségeket, és törvényen kívül helyezte a katolikusok vallásgyakorlá sát. Ezután skót és angol telepeseket költöztetett az elkobzott észak-írországi földbirtokokra. Ezért Cromwell nevét mindörökre átkozni fogják Írországban. Am i pedig a mai Nagy-Britanniát illeti, az akkori betelepítés félelm etes prob lémát okoz napjainkban. D e bármilyen förtelmes volt is Cromwell írországi politikája, az kétségbe vonhatatlan, hogy ragyogó hadvezéri képességeket csillogtatott a második an gol polgárháborúban, amelyet a parlament Károly herceg, a kivégzett I. Károly fia ellen vívott, aki a skótokkal szövetkezett. A z 1650. szeptember 3-án a skó ciai Dunbamál vívott ütközet megmutatta, hogy Cromwell épp oly tehetsége sen vezeti a gyalogságot, mint a lovasságot. Fegyelm ezett, hivatásos hadserege ezúttal is megsemm isítő csapást mért egy kiképzetlen, gyülevész csőcselékre. „Futnak, futnak - esküszöm, hogy futnák! Esküszöm !” - kiáltotta Cromwell. Napra pontosan egy évvel később visszavert egy újabb skót inváziót (koráb ban, 1651-ben már elfoglalta Perth-t) Worcestemél, tudatosan építve katonái nak fegyelmezettségére és értelmességére, mindenekelőtt pedig öntudatukra ügyük igazságossága iránt, m ely olyan kirívóan hiányzott ellenfeleiben. Ká roly hercegnek, a leendő II. Károly királynak egy tölgyfa üregében kellett el rejtőznie, mielőtt Franciaországba tudott volna menekülni, ahol azután kilenc évig élt számkivetésben. Legyőzvén az íreket, a skótokat és a királypárti lázadókat, Cromwell hozzá látott A nglia ráncba szedéséhez. Kezdetben m ég tárgyalni akart ugyan az úgy nevezett Csonka Parlament („Rump Parliament”) különböző frakcióival, ame lyek a csökkentett létszámú alsóházban megmaradtak, miután megtisztították azt a „presbiteriánus” elemektől. Bízott hadserege támogatásában és különbö ző alkotmányos kísérletezésekbe fogott, de egyre inkább kilátástalannak ítéli az alkut a valóban fanatikus szélsőségesekkel. Türelme végül elfogyott, és ka tonai erőhöz nyúlt. A Lordok Házát eltörölték, majd 1653. április 20-án Cromwell az alsóház ellen fordult. „Képzeljék el, uraim, hogy tévedésben lehetnek” - fordult sürge tően a képviselőkhöz, de fanatikusokkal szemben hasztalan az érvelés. B enyo mulva az épületbe, Cromwell kijelentette: „Önök túlságosan soká ültek már itt ahhoz képest, ami kevés jót tettek. Távozzanak és ezzel végeztünk önökkel. Is ten nevében mondom: menjenek!” Rátekintve a jogarra, így szólt a házelnök höz: „Tegye el ezt a bolond kezébe illő játékszert...” Cromwell Lord Protector és katonai diktátor lett. 1654-ben feloszlatta a par lamentet, és éppúgy egyedül uralkodott, mint ahogyan hajdani ellenfele, I. Ká roly király megkísérelte. A nglia fejeként Cromwell tehetségesnek bizonyult, de kezelhetetlen problé

mák még egy ilyen rendkívüli képességekkel rendelkező embert is maguk alá gyűrnek. Vallási ügyekben toleráns volt, mert azt vallotta, hogy a vallás az em ber lelkiismeretére és Istenre együttesen tartozó kérdés. Sajnálkozott a vallási Üldöztetések fölött, s visszavonta a zsidók ellen hozott valamennyi régebbi rendelkezést, ism ét megengedte nekik, hogy letelepedjenek Angliában. Hosszas imádságok közepette gyakran viaskodott önnön lelkiismeretével. 1655-ben 12 tartományra osztotta az országot, s mindegyik élére egy-egy tá bornokot állított. Ezekből a tábornokokból azonban sajnálatosan hiányzott a tolerancia, és fanatikus dogmatizmussal valósították m eg kicsinyes zsarnoksá gukat. Akár tíz shillingre is megbüntettek bárkit, aki vasárnap a szomszéd falu ba ment, hogy ott prédikációt hallgasson. Egy lányt kalodába zárhattak azért a hallatlan bűnért, hogy szombaton foltozta meg a ruháját. 1652-ben eltörölték karácsony napját, s bűncselekménynek nyilvánították, ha valaki feldíszítette a házát, vagy gyümölcstortát, esetleg mazsolás pudingot evett azon a napon. B e tiltották a színházakat, akárcsak az olyan népszokásokat, mint a májusfa körüllííncolása. Aligha m eglepő, hogy amikor Cromwell 1658-ban meghalt, egy író úgy em lékezett m eg a temetéséről, mint „a legvidámabb eseményről, amelyet valaha is láttam”. Cromwell ennek ellenére megadta Angliának a nyugalom időszakát, am ely re olyan nagy szüksége volt. A z 1290-ben száműzött zsidók visszatérhettek és kivehették részüket az ország gazdasági és kulturális életéből. A kvékerek ennek a George Fox alapította felekezetnek tagjai szintén kiléptek az üldözte tésből, miután Cromwell m egengedte nekik, hogy büntetlenül gyakorolhassák vallásukat. Cromwell uralma alatt biztosítva volt a vallás szabad gyakorlása, miközben Anglia kereskedelme felvirágzott. Külpolitikájában Cromwellt a brit birodalmi gondolat vezérelte, amelyet el sőként John D ee doktor fogalmazott meg Erzsébet uralkodása idején. A Lord l’rotector felismerte, hogy ehhez nélkülözhetetlen a tengeri hatalom. Katonai pályafutását lovassági parancsnokként kezdte, dragonyosainak fegyverzete egylövetű tűzfegyverekből és hosszú kardokból állt. Dunbamál nagyszerű ké pességet csillogtatott meg mint gyalogsági parancsnok azzal, hogy ügyesen vonultatta fel páncélzatot viselő lándzsásait és muskétásait. Végül a tengerészettel kísérletezett. A sors iróniája, hogy Cromwell néhai ellenfele, I. Károly király volt az, aki ki akarta építeni a brit flottát. A „hajópénz” néven általa kivetett adó egyike volt azoknak a tényezőknek, amelyek az angol polgárháborúkat kirobbantot ták. Tizenegy éves uralma alatt Cromwell 207 új hajót építtetett. Nagyon sze rencsésnek mondhatta magát, hogy alárendeltje lett Róbert Blake tengernagy, aki az első németalföldi háborúban (1652-54) a flotta parancsnoka volt, abban az időben, amikor a kereskedelmi és birodalmi fölény, valamint a tengeri útvo nalak ellenőrzése forgott kockán. Van Tromp holland admirális félelm etes el lenfélnek bizonyult, és a háború nagyjából azonos eredménnyel ért véget

mindkét fél számára, jóllehet Anglia tekintélye növekedett a tengereken, és az ország valam elyes kereskedelmi előnyökre tett szert. Cromwell második kiilháborúját Franciaországgal szövetségben folytatta, amelynek hatalma meggyarapodott a hanyatló Spanyolországgal szemben. Bár a háború sikeres volt, hiszen Anglia megszerezte Jamaica szigetét, pillanatnyi lag m égis kudarcnak bizonyult. A háború gazdasági hanyatlást zúdított Angliá ra, 2,5 m illió font sterling fölé emelte az államadósságot, megrendítette a lon doni City bankáraiba vetett bizalmat, akik ebben a helyzetben késznek mutat koztak a királyság visszaállítására. Végül még azzal is járt ez a háború, hogy a hollandok visszaszerezték az angolok által korábban megszerzett kereskedel mi előnyöket. Cromwell úgy halt m eg 1658-ban, mint m élységesen csalódott és elkesere dett ember, aki sem kül- és sem belpolitikájában nem tudta valóra váltani el képzeléseit. Utána rövid ideig fia, Richard uralkodott az ország fölött, majd II. Károly királyt 1660-ban, annak rendje s módja szerint, trónra emelték. Még ugyanabban az évben újra megalakult a Lordok Háza és az alsóház is. Crom w ell öröksége mindazonáltal igen jelentősnek mondható. Margaret Jammes így foglalja ezt össze tömören, 1937-ben megjelent European Civilisation, Its Origins and Developm ent (Európai civilizáció, eredete és fejlődése) című könyvében: „Odahaza egy erélyes hit doktrínája szentesítette a növekvő iparosodást. Külföldön elősegítette az imperializmus halvány kezdeteinek szentesítését. Ahogyan kiválasztott egyének azáltal, meg Isten dicsőítésére szemeltettek ki, más honfitársaiknál magasabb tisztségbe kerültek, egy kiválasztott nemzetről is azt tartották, hogy Istent dicsőíti akkor, ha uralkodik szomszédai fölött.” Oliver Cromwell volt az első angol, aki valóban hivatásos brit hadsereget hozott létre. 0 volt az első, aki nyíltan hirdette, hogy Angliának Istentől rendelt fennkölt birodalmi küldetése van. Felismerte, hogy a harci szellem elengedhe tetlen minden háború megnyeréséhez, s azzal a hittel lelkesítette embereit, amely őt magát szilárdan áthatotta. A z általa elképzelt brit birodalom m egvaló sításához azonban egyik utóda, John Churchill nála jóval cinikusabb módon fogott hozzá.

Jo h n C h u r c h il l , M a l b o r o u g h h e r c e g e (1650-1722)

Akár igaza volt, akár nem, Oliver Cromwell őszintén hitte, hogy ő Isten kivá lasztott szolgálója, egy nálánál sokkal erősebb Isteni Akarat eszköze. John ( 'hurchill semmi másban nem hitt, mint a maga akaratában, és csakis a maga hasznát nézte. Következésképp korának bírálói élesen elítélték őt, halála után pedig a történészek tépázták m eg hírnevét. Nem akad azonban hadtörténész, aki tagadhatná, hogy hadvezérként John Churchill lángész volt. Vádolták fukarsággal, korrupcióval, árulással, opportunizmussal és cselszö véssel. Mindezekben a vádakban sok az igazság, ámbár őt is korának erkölcsi mércéje szerint kell megítélnünk. Ha nem lett volna elég tehetsége az intrikák hoz, akkor kétséges, hogy képes-e Anglia legnagyobb szárazföldi győzelm ét kivívni Agincourt óta? John Churchill, egy királypárti földesúr fia, kezdetben nővérének, Arabellának - II. Károly öccse, York herceg (a későbbi II. Jakab király) szere lőjének - befolyása révén a Stuart-udvarhoz állott közel, majd később ingatag helyzetét azzal szilárdította meg, hogy szerelmi kapcsolatot létesített Barbara Villiers-szel, Lady Castlemaine-nal, II. Károly király szilaj szeretőjével. A há lószoba a csatatérre vezetett. Churchill kitüntette magát 1688-ban Tangernél (II. Károly azzal szerezte meg, hogy feleségül vette a Braganza-házbeli Kata lint); York herceg és Turenne francia marsall szolgálatában szárazföldön és ten deren a hollandok ellen 1672-74-ben; Monmouth hercegnek II. Jakab király el leni lázadása leverésében 1685-ben, s végül az írországi felkelők ellen 1690ben. Eközben feleségül vette Sarah Jenningst, egy udvarhölgyet, a leendő Anna királynő közeli barátnőjét. Amikor patrónusa, II. Jakab a politikájával - különösen azzal, hogy vissza akarta állítani a katolicizmust mint államvallást - nemcsak ellenségeit, hanem barátait is maga ellen fordította az 1 6 85-1688-as években, John Churchill áru ló lett, és - mint Anglia egyetlen valamit is érő hadseregének vezére - Orániai Vilmos oldalára állott, támogatva annak, és feleségének, Jakab lányának, Mári ának igényét a trónra. A z 1688. évi D icsőséges Forradalom (Glorious Revolution) következményeként II. Jakab külföldre menekült, s onnan soha löbbé nem tért vissza Angliába. Mindez nem gátolta meg Churchillt abban, hogy - miután 1689-ben Marlbo rough Earlje lett - az elmenekült Jakab híveivel intrikáljon, és tervet dolgozzon ki arra, hogy a trónról letett király az ő protektorátusa alatt hazatérjen. Vilmos

király ügynökei azonban megkaparintották leveleit, melyekben a tervről írt, s ezért 1692-ben a londoni Towerba zárták. D e a büntetést csak figyelm eztetés nek szánták. III. (Orániai) Vilmos király 1701-ben megbocsátott neki, s őt ki nevezte az angol fegyveres erők főparancsnokává. B ölcs döntés volt. Mint The D ecisive Battles o f the Western World (A nyugati világ döntő ütközetei) című könyvében Fuller találóan megállapítja: „Bármilyen lett légyen is emberi gyarlósága mint hadvezér és mint állam férfi, Marlborough m essze kortársai fölé emelkedett. Udvarias és türelmes volt, továbbá rendelkezett azzal a tulajdonsággal, am ellyel a zsenik közül oly kevesen rendelkeznek - szívesen eltűrte a bolondokat. Jóllehet bátorsága pá ratlan volt, élénk képzelőerővel rendelkezett és józan ész jellem ezte. Legkivá lóbb tulajdonsága m égis az önuralma volt. Semmi sem hozhatta ki a sodrából, sem szövetségeseinek ostobasága, sem a politikusok kétkulacsossága, sem pe dig ellenségeinek tehetsége. Hadvezérként pedig azzal a ritka adottsággal ren delkezett, hogy a háborút mint egészet tekintette, s képes volt a tengeri hatal mat a szárazföldi hatalommal, a stratégiát a politikával összekapcsolni. Semmi sem kerülte el a figyelm ét, a legapróbb - akár taktikai, akár adminisztratív részlet sem lehetett elég kicsiny ahhoz, hogy figyelm en kívül hagyja. Mestere volt a hadicseleknek, következetesen megtévesztette ellenségeit. Egy-egy had járata eltervezésére végtelenül sok energiát fordított, végrehajtásakor pedig végtelenül sok fáradtságot vállalt. Abban a korban, amely úgy vélte, hogy a vé delem a hadviselés erősebb oldala, ő minden esetben ütközetre igyekezett kényszeríteni az ellenséget, és m eggyőzően bizonyította be, hogy az átgondolt, nagy erejű támadás rendszerint a legjobb védelem. 1694-ben elhunyt II. Mária királynő, s 1702-ben követte őt a sírba férje, III. Vilm os király. M ivel házasságuk gyermektelen volt, a korona Anna, II. Jakab második lányának fejére került. Annának tizenhét gyermeke született férjétől, György dán hercegtől, de egy kivételével valamennyi már csecsemőkorban meghalt, s az az egy is csak 11 évet élt meg. Anna ezeket a tragédiákat apja, II. Jakab egy állítólagos hűtlenségének tulajdonította, de valószínűbb, hogy azo kat a kor egészségügyi viszonyai, a gyakori betegségek és fertőzések okozták. Anna királynőt gyakran jellem zik unalmas, jelentéktelen, minden értelmet nél külöző asszonyként. A halállal végződött tizenhét szülés minden bizonnyal rá nyomta bélyegét egész lelki alkatára. Bírálói azonban gyakran m egfeledkez nek róla, hogy a királynőnek uralma alatt Angliában m ilyen hihetetlen mérték ben fellendült a kultúra - hogy csak az írók közül Dániel Defoe, Jonathan Swift, Joseph Addison, Richard Steele és Alexander Popé nevét említsük - , s milyen jelentősen fejlődött a kereskedelem. És arról is megfeledkeznek, hogy Marlborough-nak köszönhetően (akit 1702 decemberében hercegi rangra emeltek) katonai téren Anglia kontinentális hatalomra tett szert. A z építészet is ritkán virágzott úgy, mint Anna idején. A királynő mindenesetre elég értelmes volt ahhoz, hogy felismerje saját korlátait, és kiváló tanácsadókat válasszon

maga mellé. Ezek egyike volt Sarah, Marlborough herceg felesége. Sarah a ki rálynő hosszú ideig tartó szolgálatában m eggyőzte Annát arról, hogy amit fér je, Marlborough tesz, az hosszú távlatokban Anglia érdekeit szolgálja. Mi több, Anna királynő volt az, aki uralkodói hozzájárulását adta 1707-ben az (Anglia és Skócia unióját, s ezzel Nagy-Britannia létrejöttét kimondó) Act of l Jnionhoz. Abban a vonatkozásban, hogy uralma milyen hatással volt hazánk ra, Anna talán a leginkább alábecsült uralkodónk. Holott rövid uralkodása ta hin a legszerencsésebb, amelyben Angliának valaha is része volt. De ha Anglia kereskedelmi és kulturális téren felvirágzott is Anna korában, külpolitikailag súlyos problémákkal szembesült. Marlborough követte Cromwellt abban is, hogy máig is érvényes stratégiát dolgozott ki. Az angol külpoli tika alapja a kereskedelmi verseny és az erőegyensúly fenntartása a kontinen tális Európában. Háborúhoz csak abban az esetben folyamodik, ha e két ténye ző valamelyike veszélybe kerül. És 1701-ben veszélybe került. XIV. Lajos francia király terjeszkedő politikába kezdett, hogy hazáját hegemonikus hatalommá tegye Európában. El akarta venni a hollandoktól Ném et alföld hét északi tartományát (amelyek ma Belgium területét képezik), össze akarta zúzni Ausztria hatalmát, szövetségesét, Miksa bajor választófejedelmet pedig a Római Birodalom trónjára akarta ültetni, ami által a német területek a Habsburgok kezéből a franciák bábjai, a Wittelsbachok kezébe csúsztak volna át, s végül unokáját, Fülöpöt a spanyol trónra szándékozott ültetni, megkaparílandó a hanyatló spanyol birodalom mérhetetlen területeit. így kezdődött a kü lönös spanyol örökösödési háború. Egykori ellenségek összefogtak egymással. Franciaország és Spanyolország - amelyek a harmincéves háborúban egymás ellen küzdöttek a szárazföldi ura lom megszerzéséért - most szilárd szövetségre léptek. Velük szemben állt két csoportosulás ún. Nagy Szövetsége. A z első csoportosuláshoz tartozott Auszt ria, ahol I. Lipót német-római császár szövetségesre talált Badeni Lajos őrgróf ban, akinek csapatai elzárták a Franciaországból Ausztriába vezető utak egyi két. Ausztria azonban m ég így is három oldalról volt támadható. Keleten, Ma gyarországon felkelés fenyegetett. Délen a spanyoloknak birtokai voltak Itália északi részén, ami lehetővé tette, hogy francia szövetségeseik behatoljanak a Pó folyó völgyébe, és onnan nyomuljanak előre Ausztria felé. Nyugaton Bajor ország, amely egy ideig sem leges volt, csatlakozni akart a spanyol-francia szövetséghez, hogy m egszerezze Ausztriától a mai Németország területét. Északon, a második csoportosuláshoz Anglia és Franciaország, a két egyko ri ellenség tartozott, szövetségre lépve egymással. Marlborough célja az volt, hogy gátat vessen a francia terjeszkedésnek és biztosítsa az angol kereskedel mi útvonalakat és kikötőket. E célok elérésére a szárazföldi és tengeri hatalom mal megtámogatott nemzetközi diplomáciát használta eszközként. Keresztül akarta húzni a Németalfölddel kapcsolatos francia számításokat, megtörni az Ausztriát fenyegető francia-spanyol erőt, és kiterjeszteni az angol tengeri ha-

iáim at, s en n e k érd ek éb en R o o k e ten gern agyot n m v .i r ki a Holta é lé re . O ku san v á la sz to tt, a h o g y k é ső b b kiderült.

Lehet, hogy Rooke az angol haditengerészet története legkevésbé becsült parancsnokainak egyike, annyi azonban m égiscsak kétségtelen, hogy első tá madása, a Cadiz bevételére 1702 augusztusában tett kísérlete merőben kataszt rófa volt. Ezt nagyon is jóvá tette viszont a Vigo ellen intézett októberi tárna dással, amelyben 15 nagyobb francia hajót kerített kézre vagy semmisített meg, csakúgy, mint a spanyol flottát. Ez a merész támadás azzal a következ m énnyel járt, hogy Portugália átállott a Marlborough vezette Nagy Szövetség hez. (II. Péter portugál király hajlandó volt angol szövetet importálni és olcsó portói bort exportálni, átmenetileg kiszorítva ezzel a kulturált angolok kedvenc italát, a vörösbort. Ezután Rooke - Marlborough utasítására - a német-római császár fiát, Károly osztrák főherceget 1704-ben Lisszabonba kísérte, és ott Spanyolország királyává nyilvánította, szemben a Bourbon trónkövetelővel, Fülöppel, XIV. Lajos bábjával. A Habsburg és a Bourbon király rivalizálása nyolc évig tartó háborút robbantott ki az Ibériai-félszigeten. Rooke tengernagy elfoglalta a rosszul védett Gibraltárt, s visszaverte a felmentésére érkezett. Toulouse tengernagy vezette francia flottát, biztosítva ezzel az angol ellenőr zést a Földközi-tenger felett. Sajnálatos, hogy nem tisztelik Rooke emlékét, m ivel az admirális tengeri sikerei döntően hozzájárultak Marlborough száraz földön aratott győzelm eihez, amint azt a herceg készségesen elismerte. Amikor Marlborough hozzáfogott a XIV. Lajos elleni harc előkészítéséhez, nem hagyta figyelm en kívül a hadviselésben végbement változásokat. A rövid csövű kováspuskát (amelynél a kioldó megnyomásakor lassan égő kanóc gyúj totta m eg a lőport) felváltotta a sokkal hatásosabb hosszú csövű kováspuska (ennél az acélra csapódó kovakőből kipattanó szikra gyújtotta meg a lőport), lehetővé téve a gyorsabb tüzelést és a biztonságosabb gyújtást. A nehézkes pikát a csőtorkolathoz erősített szurony váltotta fel. Marlborough így eggyé for rasztott össze két halálos fegyvert és azzal szerelte fel katonáit. A herceg apró lékos gondot fordított a katonák ellátására is: ivóvíz, m egfelelő étel, alkalmas ruházat, kellő felszerelés, ha pedig m egsebesülnek, kellő egészségügyi gon doskodás. Mindez jelentősen emelte az immár hivatásos hadsereg harci szelle mét. Enyhítette a szigorú fegyelm et is, mérsékelte például a megkorbácsolást, előnyben részesítette az ösztönzést a büntetéssel szemben, ámbár ez nem m in dig érte el a célját. Egy, a franciák által ostromolt Gibraltárban szolgáló angol katona (neve nem maradt fenn) írta 1727-ben: „Április 12. Ötödször korbá csoltak m eg egy regrutát, aki nem volt hajlandó dolgozni, fegyvert viselni, en ni vagy inni. Amikor ezután a tisztje megkérdezte, azt felelte, hogy most már hajlandó ellátni a kötelességét.” Ez szelíd történet ahhoz képest, amiről Trevelyan számol be: 1712-ben a Gárda egyik sorkatonáját nem kevesebb mint 12 600 korbácsütésre ítélték, és már az első 1800 után kis híján meghalt. Malrborough rájött, hogy az efféle

Iilliili'li's ostobaság, meri értelmetlen s éppen az ellenkező hatást éri el. Ezért liven büntetések kiszabása helyett arra volt gondja, hogy katonái jól el legye nek Iáivá. Katonái szerették ezért, és a »Johnny káplár« becenevet kapta tőlük. Arra, hogy egy tábornokot a katonái szeretettel és tisztelettel »káplárnak« szó lítsanak, őutána nem volt példa egészen Napóleonig. Marlborough kiváló és t'ss/críí politikája nagyszerű gyümölcsöket termett.” Azonkívül, hogy ebben a korban szokatlanul törődött katonáival, Marlbouiugh stratégiája és taktikája forradalminak nevezhető, mert első volt, aki felhus/.nálta a modem hadviselés fejlettebb technológiája nyújtotta lehetőségeket. Korábban azt gondolták, hogy a védekezés végül mindig meghozza a győzel met, ha elég erős védelemmel és m egfelelő utánpótlással rendelkezünk, A 17. s/ázadban ez gyakran ostromhadviseléshez és tényleges ütközet nélküli, bonyo lult manőverezésekhez vezetett, amelynek egyetlen célja az erőfitogtatás volt. Sok ütközetet gyakran inkább a politika, mint a hadviselés döntött el, vagy di nasztikus házasság hozott megoldást a válságban. Marlborough ellenben el volt lükéivé, hogy katonai erőt alkalmaz, és a harctéren veri meg az ellenséget. Az egyesült angol-holland hadsereg élén megtámadta a mai Belgium terű idét, amely a francia-spanyol szövetség ellenőrzése alatt állt, majd támadó hadviseléssel francia erődítményeket foglalt el M euse folyó mentén, biztosítva ezzel, hogy a hollandok kereskedelmi útvonalként használhassák a folyót. Ek kor emelték hercegi rangra az addigi Earlt. Sajnos, rá kellett jönnie, hogy hol land szövetségeseivel csaknem lehetetlen az együttműködés, s m eg is írta ezt Anthony Heinsiusnak, Hollandia főmegbízottjának. „Attól tartok, hogy a nézetkülönbségek felbátorítják majd az ellenséget, m i vel egész biztosan tudja, hogy mi m egy végbe náluk; ezért, ha milliókat adná nak nekem, hogy még egy évet szolgáljak és arra kényszerítenének, hogy csak egyhangú beleegyezéssel tegyek bármit is, akkor sokkal inkább meghalnék...” Szerencsére, Marlborough-nak potenciális szövetségese támadt Szavojai Je nő herceg személyében. Ez a francia férfi dinasztikus okokból szembekerült XIV. Lajossal, és ezért I. Lipót német-római császár csapatainak főparancsnoka lett. Jenő herceg, akit később Napóleon az addig élt hét legnagyobb hadvezér közé sorolt, az 1684—1688-as hadjárat során felszabadította Magyarországot a lörök uralom alól, majd 1697-ben Zentánál aratott győzelm ével véget vetett az oszmán birodalom minden további aspirációjának a Balkánon innen. A spanyol örökösödési háború alatt Jenő, akinek seregét számbelileg jelentősen felülmúlta az ellenség, váltakozó sikerrel harcolt a francia-spanyol seregek ellen Itáliában, amíg a császár sürgősen vissza nem rendelte Bécs védelmére. A franciák és a bajorok ugyanis gyors menetelésben a főváros felé tartottak, hogy elfoglalva, kikapcsolják Ausztriát mint ellenfelet. Ha Bécs elesik, vége a háborúnak. Marlborough ekkor megszegte a hadviselés minden előírt szabályát azzal, hogy tudatosan óriási kockázatot vállalt. Ú gy akarta m egvédeni Bécset, hogy seregeivel Európán keresztül menetelve eljut a Dunához, és egyesül szövetsé

geseivel, az osztrák sereg vezérével, Jenő herceggel, valamint Badeni Lajos őr gróffal, aki stratégiai fontosságú állásokat tartott a Rajnánál. Példátlan és bámu latba ejtő merészséggel vállalta, hogy délnémet területeken vonul keresztül, ki téve csapatait vagy a Németalföldön állomásozó François Villeroi marsall vagy Tallard marsall támadásának. A z utóbbi úgy helyezkedett el seregével, hogy le hetetlenné tegyen bármilyen lépést a badeni őrgróf részéről. Addig az időig ez volt a leggyorsabb menetelés, amellyel hadvezér valaha is kísérletezett. A m enetelés olyan gyors ütemű volt, a Marlborough pedig annyira titoktar tó, hogy m ég holland szövetségesei sem tudták biztosan, hogy Marlborough vajon a Rajna déli szakasza felé tart-e, vagy a M oselle-t, esetleg a Dunát akar ja-e elérni. Sem szövetségesei, sem ellenségei nem tudták kitalálni, mi a szán déka, s nem akadt senki, aki elhitte volna, hogy egy hadsereg képes ilyen nagy és gyors menetelésre. Minden bizonnyal Robert Parker jellem ezte ezt a legjob ban Memoirs o f the Most Remarkable Military Transactions from 1638-1718 (Az 1638 és 1718 közötti leginkább figyelem re m éltó katonai műveletek em lé ke) című könyvében: „Soha azelőtt nem hajtottak m ég végre ehhez hasonló m enetelést rendezettebb és szervezettebb körülmények között, a lehető legcse kélyebb fáradságot okozva embernek és lónak egyaránt.” M egtévesztve az ellenséget szándékosan dezinformálással és szüntelen irányváltoztatással, Marlborough délkelet felé nyomult előre a Rajnához, és májusban bevette Coblenzet, ahol serege ötezer szövetséges porosz katonával egészült ki. Június 10-én Mondelsheimnél egyesült vele Szavojai Jenő és Bádeni Lajos hadereje. 1704. július 2-án mintaszerűen vezetett ostrommal be vette a Schellenberg erődöt a Duna menti Donauwörthnél, miután a legerősebb pontján, nyugat felől támadta meg, ahol a legkevésbé várták a támadást. Ez a 250 mérföldes szenzációs menetelés megnyitotta az utat Bajorország felé, amelyet Marlborough ki akart kapcsolni a háborúból. Miután elfoglalta a létfontosságú hidakat, 1704. augusztus 13-án Blindheimnél - ismertebb nevén Blenheimnél - megütközött a Tallard marsall vezette francia és a Miksa vá lasztófejedelem parancsnoksága alatt álló bajor sereggel. Azzal, hogy hidakat foglalt el, Marlborough vereség esetére biztosította ma gának a visszavonulás útvonalait. A vereség ugyanis korántsem volt elképzel hetetlen, hiszen az ellenség - amint később Winston Churchill írta - 60 000 ka tonát vonultatott fel John Churchill, Marlborough hercege 52 ezres serege el len. Mi több, az egyesült francia-bajor sereg élvezte a magaslati terep, az er dők és a folyó nyújtotta előnyöket is. Marlborough a meglepetésre építette ter vét. Hajnali két órakor támadott, kellő zűrzavart okozva ezzel a gyanútlan és a harcra m ég fel nem készült ellenség soraiban. Ez azonban nem akadályozta meg Tallard marsallt, a világ minden bizonnyal egyik legrosszabb hadvezérét abban, hogy reggel hétkor asztalhoz üljön, és levelet írjon XIV. Lajos király nak arról, hogy az ő (Tallard) kiváló katonai felkészültsége visszavonulásra késztette a Nagy Szövetséget.

A francia-bajor hadseregnek kilencven ágyúja volt az angolok hatvanhat lövegével szemben. Marlborough éles szem e azonban hibát fedezett fel a véde lemben, s ez később végzetessé vált az ellenség számára. A francia és a bajor sereg ugyanis egymás mellett vonult fel, s a lovasság mindegyiknek a két szár nyán helyezkedett el, a gyalogság pedig középen. Vagyis a centrumban, ahol a két sereg szom szédos volt, két lovassági szárny állott, mintegy zsanérként két gyalogsági egység között. Ezt a két lovasságból álló zsanért akarta Malborough céljára felhasználni. Első lépésként szem ből megtámadta a tőle jobbra fekvő Blenheim falut, a legerősebben védelmezett bástyát, amelynek megtámadására a franciák ál mukban sem gondoltak volna. Jóllehet Blenheim ellenállt két támadásnak is, Tallard m égis arra kényszerült, hogy 18 zászlóaljjal erősítse m eg a helyőrsé get, m eggyengítve a centrumot. Néhány nehéz óra után, Jenő herceg értékes tá mogatásával, Malborough-nak sikerült m ég több ellenséges katonát kelepcébe csalnia a Blenheimtől két kilométerre nyugatra fekvő Oberglauban. Miután így uz ellenséges sereg zöm e, két helyőrségbe kényszerítve, katlanban találta ma gát Marlborough jobb szárnyán, Jenő herceg előnyomulhatott az Oberglautól egy mérföldre nyugatra lévő Lützingen felé. Ezzel megakadályozta, hogy bár miféle erősítés érkezzék a m eggyengült ellenséges centrumhoz, amely egyre kritikusabb helyzetbe került. Délután ötkor Marlborough nagy erejű támadást indított a centrum ellen, és a szövetségesek lövészei meghátrálásra kényszerítették a francia lovasságot. Ekkor Jenő herceg az egész délután tartó, heves állóharc után, támadásba len dült. A francia-bajor sereg megfutamodott, a még ellenálló keveseket lem észá rolták a szövetségesek. Blenheim helyőrsége megadta magát. A szövetségesek vesztesége 4500 fő volt halottakban és 7500 sebesültekben (ezen belül kétezer angol). A francia-bajor sereg vesztesége 38 609 fő volt, akik harcban estek el, menekülés közben vízbe fulladtak, m egsebesültek vagy fogságba estek. Ide sorolhatók a dezertáltak is. Feleségének, akit „legdrágább lelkem ”-nek nevezett, másnap írt levelében Malborough Blenheimet „minden idők legnagyobb győzelm ének” nevezte. Mindenesetre hatalmas győzelem volt. „Megváltoztatta a világ politikai tenge lyét” - írta Marlborough kései leszármazottja, Winston Churchill. A blenheimi ütközet teljességgel szétzúzta XIV. Lajos nagyszabású tervét, hogy Európát a kontinentális francia birodalom részévé tegye. Ha Marlbo rough elvesztette volna a játszmát, akkor Ausztriát kiszorították volna a politi kai képből és a bajor főváros, München lett volna Bécs helyett a Szent Római Birodalom fővárosa, ellenőrizte volna a német államot és megmaradt volna a francia király járomszalagján. Ráadásul Blenheim keresztülhúzta a francia „Napkirály” ama számítását is, hogy Stuart királyt ültessen mind Anglia, mind pedig Skócia trónjára, Franciaország bábjaként. Végül pedig szertefoszlott a francia hadsereg legyőzhetetlenségéről szívósan terjesztett legenda.

Marlborough és rátermett szövetségese, Szavojai Jenő herceg között barát ság szövődött, s Marlborough m eghívta a herceget, hogy szem lélje m eg lovas kíséretét. „Lordom - mondta Jenő - , soha életemben nem láttam jobb lovakat, szebb egyenruhát, finomabb derékszíjakat és felszerelést, de pénzért, aminek önök nincsenek híján Angliában, lehet csinos egyenruhákat és kitűnő lovakat vásá rolni, de nem lehet megvásárolni azt a lelkesedést, amelyet ezeknek a katonák ban a szemében látok.” „Uram - felelte előzékenyen Marlborough - , ez a közös ügy iránti lelkese désnek, valamint annak a különös örömnek és m egelégedettségnek tulajdonít ható, amelyet amiatt éreznek, hogy láthatják Fenségedet.” A z angol hadvezér simulékony diplomataként is tudott viselkedni. Például a legnagyobb udvarias sággal és figyelm ességgel bánt a legyőzött Tallard marsallal, aki a blenheimi ütközet végén esett fogságba. „Rendkívül sajnálom, hogy ilyen kegyetlen balszerencse ért egy katonát, aki iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem ” - bókolt Marlborough. „Én pedig gratulálok önnek - mondta Tallard - , amiért legyőzte a világ leg jobb katonáit.” „Gondolom, uram, azok kivételével, akiknek volt szerencséjük megverni őket” - vágott vissza szárazon Marlborough. XIV. Lajos ezek után szeretett volna békét kötni, de makacsul elutasította, hogy hátrányos feltételek mellett tegye le a fegyvert. Hazájának lakossága még jóval a halála után is fizette (még 1789-ben is!) az értelmetlenül elhúzódó háború költsé geit, és az adók is hozzájárultak a nagy francia forradalom kitöréséhez. Marlborough a tőle megszokott eréllyel és gyorsasággal válaszolt a „Napki rály” kihívására. A flandriai Ramillies-nél 1706. május 23-án jobb szárnyát ar ra használta fel, hogy kimozdítsa helyéről a francia bal szárnyat, majd lovassá ga, a Cromwell által kedvelt lassú ügetéssel, átverekedte magát a francia cent rumon, nyomában a gyalogsággal, amely aztán megfutamította az ellenséget. Ez a győzelem Anglia kezére juttatta Antwerpent és Dunkerque-et. Oudenarde-nál, szintén Flandriában, 1708 júliusában a francia sereg pa rancsnoka, Vendőme marsall, arra számított, hogy Marlborough megismétli korábban többször is alkalmazott taktikáját, s ezért ő az angol hadvezér gyen ge jobb szárnyát támadta meg. A Vendőme-nak alárendelt parancsnokok egyet nem értése azonban elfuserálta a tervet, a franciák időzavarba kerültek, s m eg érkezett Jenő herceg, félelm etesen megerősítve csapataival a valóban gyenge jobb szárnyat. Másrészt Vendőme arra számított, hogy Marlborough a cent rumban fog támadni, amelyet viszont ő erősített meg. D e az angol hadvezér ismét csak bizonyítva bámulatos hadművészeti tehetségét, amellyel rögtönöz ni képes a csatatéren - a centrumra rábízta, hogy megvédje magát, és mindkét oldalról átkarolta a francia sereget. M egsemm isítő győzelm et aratott. A z ango lok és szövetségeseik vesztesége 7000 fő volt, a franciáké ellenben 18 000.

Ezután hosszabb civódás kezdődött a Nagy Szövetség tagjai között és Marl borough arra kényszerült, hogy nem csekély energiáit a hadügy helyett a poli tikára fordítsa. A hollandok nem voltak hajlandók több pénzt adni további had iáratokhoz, s ezzel meghiúsították Marlborough nagyszabású tervét, hogy Szavojai Jenővel együtt megtámadja Franciaországot. A hollandok minden va lószínűség szerint az angolok kártyáját játszották ki, azaz: a hatalmi egyensúly fenntartására törekedtek, s nem óhajtottak hozzájárulni ahhoz, hogy Anglia uralkodó szerephez jusson Európában. Ennek ellenére Marlborough 1708-ban elfoglalta Lille-t, az iparvárost, majd ostrom alá vette Mons-t. 1709. szeptember 11-én Villars herceg, marsall, aki Boufflers herceggel a írancia sereget vezette, csatát kínált fel Malplaquet-nál, mintegy 10 mérföldre Mons-tól délre, miközben a várost Marlborough angol-holland-osztrák sere ge ostromolta. Marlborough a Blenheimnél alkalmazott taktikát választotta. ( gyalogságát a szárnyakon helyezte el, hogy ezzel elvonja a francia főerőt a maga centrumától, s azután támadást indított a 30 000 fős szövetséges lovas sággal. Villars számított erre, s amikor a franciák a centrumban meginogtak, nyomban erősítést küldött a helyszínre. Marlborough válasza az volt, hogy be vetette utolsó tartalékait, s csapatainak jobb harci szellem e és jobb kiképzése végül is a francia centrum összeom lását idézte elő, de Villars-nak sikerült ren dezetten visszavonulnia. Mons október 26-án kapitulált a szövetségesek előtt. A szövetségesek azonban 22 ezer embert veszítettek Malplaquet-nál, míg a franciák vesztesége csak 12 ezer fő volt. A súlyos veszteség miatt a szövetsé gesek kénytelenek voltak lemondani arról, hogy Párizs ellen vonuljanak, Marl borough otthoni politikai ellenfelei pedig arra használták fel a veszteségeket, hogy lejárassák őt. Malplaquet volt Marlborough utolsó nagy csatája. Az elkövetkező évek nehéznek bizonyultak e ragyogó hadvezér számára. Anna királynő a konzervatívokkal rokonszenvezett, Sarah, Marlborough hercegné ellenben a polgári párttal, a W higgel (a liberálisok elődjével). Sarah-t ezért Abigail, Lady Masham váltotta fel a királynő bizalmának birtoklásában. 1711-ben a konzervatívok, a toryk átvették a hatalmat a whigektől, és a külügyek terén meghirdették az ún. „m élyvízi politikát” (Blue Water Policy). En nek a politikának az volt a lényege, hogy az angolok tengeri fölénye - amelyet Kooke tengernagy Marlborough-val együtt vívott ki - elegendő a királyság megvédéséhez, és nincs szükség további külháborúkra. Marlborough-t ugyan abban az évben közpénzek hűtlen kezelésével vádoltak meg. Le kellett monda nia főparancsnoki és minden egyéb tisztségéről. Kegyvesztetten külföldre tá vozott. Ott mindenféle intrikákba bonyolódott, és Anna királynő 1714-ben be következett halála után szerepe volt abban, hogy Anglia és Skócia trónjára a fajankó György, a hannoveri választófejedelem került. Amint I. Györgyként megkoronázták, nyomban rehabilitálta Marlborough-t. 1713. április és 1714. szeptember között az egymással versengő európai ha talmak egész sor szerződést írtak alá (gyűjtőnéven utrechti szerződéseknek ne

vezzük ezeket) s ezzel véget vetettek a spanyol örökösödési háborúnak. Ezek a szerződések ugyan nem tartalmazták mindazt, amire Marlborough törekedett, m égis sokkal kedvezőbbek voltak A nglia számára, mint amit a háború kitöré sekor bárki is remélhetett volna, s ez az ő győzelm einek volt köszönhető, ame lyek alapvetően megváltoztatták az erőegyensúlyt a nyugati világban. A spanyol örökösödési háborúnak az utrechti szerződésekből fakadó hat alapvető következm énye volt: 1. XIV. Lajos elismerte a protestáns trónutódlást Angliában. 2. Anglia és Franciaország elismerte XIV. Lajos unokáját, Anjou Fülöpöt V. Fülöp királyként, Spanyolország és az Újvilágban levő spanyol birtokok ural kodójának, azzal a feltétellel, hogy a francia és a spanyol korona soha nem egyesülhet. Ez valójában francia siker volt, m ivel a spanyolországi Habsburg ja im a t Bourbon-uralom váltotta fel. 3. Ellenszolgáltatásul a Habsburg-Ausztria megkapta a spanyoloktól N é metalföldet (Belgium ), amelyet aztán egy ideig Osztrák-Németalföldként is mertek, továbbá Nápoly és M ilánó városát Itáliában. 4. Elismerték a holland Egyesült Tartományokat, csakúgy, mint a különböző határerődítményeket. 5. Anglia megkapta N ova Scotiát (Új Skóciát), Új-Foundlandot és a Hudson-öböl környékét, elragadta Québecet a franciáktól, valamint Gibraltárt és Minorcát Spanyolországtól, megszilárdítva ezzel a Földközi-tenger nyugati medencéje fölötti uralmát. 6. Anglia kizárólagos jogot kapott arra, hogy harminc éven át fekete rab szolgákat telepítsen le Spanyol-Amerikában. A szerződéseknek ez a pontja rendkívül kedvezőnek bizonyult az angol kereskedelemre nézve. N em csak ezek voltak azonban a spanyol örökösödési háború következm é nyei. A nemzetközi bankrendszer hatalma megnőtt. III. Vilmos király 30 millió font sterlinget költött II. Jakab elűzésére. Anna királynő uralkodása alatt 12 éven át tartó spanyol örökösödési háború kereken 50 m illióba került. A z össze sen 80 m illió felét adókból teremtették elő. A többit államadósságból fedezték, amelyet soha nem fizettek vissza maradéktalanul. A jelen szegénységet ily m ó don a jövő jólétének reményével indokolták. Ez lehetővé tette a bankárok szá mára, hogy növeljék befolyásukat, míg a földbirtokosok befolyása csökkent. Rövid időn belül a bankárok fiai feudális birtokokat vásároltak, és szorult helyzetbe került földbirtokosok lányait vették feleségül. „Aki semmit nem kockáztat, semmit nem nyer” (Qui risque rien, n ’attrape rien) - mondta egy évszázaddal később Napóleon, és Marlborough ragyogó példája annak a m erészségnek, amelyre a francia császár utalt. Politikai, straté giai és taktikai éleslátásában szövetségesei, sajnos, nem osztoztak, de katonái elismerték, s egy népszerű dalban (Lord Marlborough) fejezték ki:

„Minden emberem szeretett, Királyok s hercegek úgyszintén.” Marlborough szakított a fárasztó manőverezések és ostromok bevett gya korlatával, és mindig ütközetre kényszerítette az ellenséget, aminek, m ivel odafigyelt a legkisebb részletekre is, mestere volt. Nagyon is helyénvaló, hogy nekiajándékozták a Blenheim Palotát, és hogy leszármazottja, Winston Chur chill több mint kétszáz évvel később felsorakoztatta maga m ögé az egész angol népet a második világháborúban. Sajnálatos, hogy stratégiáját —m ely abból ál lott, hogy legerősebb pontján támadta m eg az ellenséget - utódai nem tudták alkalmazni az első világháborúban. Gyanítható, hogy Marlborough akkor is megtalálta volna az arcvonal áttörésének módszerét.

N a g y F r ig y e s (1713-1786)

II. (Nagy) Frigyes porosz királyt igen sokan nevezték kora legnagyobb hadve zérének, köztük az a férfi, Bonaparte Napóleon is, aki a maga korában szintén igényt formált erre a minősítésre. Alighanem m eglepő elismerés ez egy olyan uralkodó számára, aki ezt írta barátjának, Voltaire-nak, a korszak egyik legna gyobb írójának: „Elfelejtette Ön, hogy a háború istencsapása, amely /.../ min den lehetséges bűnre készteti őket [a katonákat]?” Nem könnyű megérteni ezt a férfit, aki nemcsak Voltaire-nak írt leveleiben ítélte el a háborút, hanem más írásaiban is, például a Katonai utasításokban: „Ilyen katonákkal akár az egész világot is le lehetne igázni, ha a hódítások nem lennének éppen olyan végzetesek a győzők, mint amilyenek a legyőzöttek szá mára. /.../ Nem gúnyolnunk kell a háborút, hanem meg kell szabadulnunk tőle, mint ahogyan az orvos megszabadítja betegét a láztól.” Számos versének egyi kében Bellonát, a háború istennőjét a római mitológiában „szerencsétlen, vad asszonynak, az ókor Káosz kedveltjének” nevezi és úgy jellem zi az ütközetet, mint „arcátlan szörnyet, a Háború Démonát, aki szomjúhozza a vért és a pusz tulást”. D e bármennyire m egvetette is a háborút, Frigyes korának legagresszívabb hadvezére volt. Ennek a végtelenül ellentmondásos embernek a magatartását talán megérthet jük abból, ahogyan apjához, I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz, ehhez az erősza kos, brutális, faragatlan és nagy energiájú, abszolút uralkodóhoz viszonyult. Ez a vadember rendszeresen beleköpött fia ételébe, nehogy az túl sokat egyék. Egy al kalommal, miután halálra ítélte az ifjú Frigyest, miniszterei rávették őt elhatáro zásának megmásítására, s ezért arra kényszerítette fiát, hogy nézze végig, amint agyonlövi barátját, Kattét azért a „bűnért”, hogy közbenjárt a fiúért. Egy más al kalommal függönyzsinórral próbálta megfojtani fiát. A porosz királyi háznak ez a dísze 1704-ben hunyt el úgy, hogy az ég egy világon senki nem gyászolta meg. De az örökség, melyet fiára, Frigyesre hagyott, jelentős volt. Apja közmondásos fösvénységének köszönhetőleg Frigyes államkincstára jelentős többlettel rendelkezett. Másrészt Frigyes Vilmos fanatikusa volt a ka tonai kiképzésnek, úgyannyira, hogy a porosz katonák a háborút is jobban sze rették a kaszámyai élettel szemben. II. Frigyes nyolcvanezer fős hadsereget örökölt, Európa legjobban kiképzett hadseregét. Erről a rá jellem ző cinizmus sal így vélekedett: „Ha katonáim gondolkodni kezdenének, egyetlen egy sem maradna m eg a soraikban.”

Trónra lépése után első cselekedete az volt, hogy apja királyságát m egszi lárdította. Szakított apja minden rendelkezésével. Megtűrt minden vallási irányzatot, m ivel „mindenkinek a maga módján kell a m ennybejutnia”. Ciniz musa jól kiviláglik katonáinak adott utasításaiból: „Ha protestáns országban vagyunk, a lutheri vallás védelmezőjének maszkját öltjük magunkra, és igyekszünk fanatikussá tenni az alsóbb néprétegeket, ame lyeknek együgyűsége nem állja meg a helyét a mi ügyességünkkel szemben. Ka tolikus országban toleranciát és mérsékletet hirdetünk, s szüntelenül a papokat hibáztatjuk a különböző vallások között fennálló ellenségeskedésekért...” Megvalósította a sajtószabadságot és támogatta a m űvészeteket (ide sorol ható figyelemreméltó és hosszan tartó barátsága Voltaire-rel), megalapozta a tudományos kutatást, eltörölte a kínzásokat, ingyenes élelm ezést biztosított a szegényeknek és elhelyezést idős özvegyeknek - hogyha hajlandók voltak egyenruhákat varrni Poroszország katonáinak. Találóan állapítja meg róla Fuller: „Mintha csak keveréke lett volna Pucknak és Machiavellinek, mintha csak Vulcan üllőjén Thor kalapácsával ötvözték volna össze.” „Én és a népem jól megértjük egymást. Ők azt mondják, amit akarnak, én meg azt teszem, amit én akarok” - jelentette ki Frigyes. Ez azután odavezetett, hogy csakhamar fülig belekeveredett az osztrák örökösödési háborúba. Frigyes hajlandó volt elismerni Mária Teréziát, III. Károly leányát, a Habsburg-birodalom élén, feltéve, hogy az akkor Ausztriához tartozó tartományt, Sziléziát át engedi Poroszországnak. Amikor Mária Terézia - tudva, hogy számíthat Szászország támogatására - elutasította a követelést, Frigyes háborút indított. „Csapatainak minden ereje a támadásban rejlik, és ostobán járunk el, ha kel lő indok nélkül lemondunk róla” - vallotta Frigyes, és rávetette magát ellensé geire, oly gyorsasággal, hogy azok m ég gondolni tudtak volna a védekezésre. Támadása kezdetben sikerrel járt. 1741. április 10-én azonban Mollwitznál, ahol csapatait Schwerin tábornagy vezette, a porosz lovasságot megfutamítot ták, és Frigyes csakis kitűnően kiképzett gyalogságának köszönhette a nehezen kicsikart győzelm et. Minthogy mindenkor kész volt tanulni hibáiból, Frigyes átszervezte lovasságát, és miután győzött Chotusitznál 1742. május 17-én, el foglalta A lsó-Sziléziát, amelyet Ausztria a boroszlói (Wroclav) békében még abban az évben átengedett Poroszországnak. E siker kivívása után Poroszor szág befejezte a hadjáratot, jóllehet csak rövid időre. Mikor egy alkalommal Voltaire-rel az örök béke lehetőségéről beszélgetett, Frigyes szokásos cinizmusával megjegyezte: „A dolog a legnagyobb mérték ben reális, m ivel megvalósulásához nem hiányzik egyéb, mint egész Európa beleegyezése és néhány más hasonló apróság.” 1744-ben, látva, hogy Ausztria azt tervezi, hogy alkalmas időben visszaszerzi Sziléziát, Frigyes azonnal csele kedett és megindította második hadjáratát. „Frigyes legkiválóbb tulajdonsága nem az ügyes manőverezés volt, hanem a merészség. Olyan dolgokat hajtott végre, amilyeneket én soha nem mertem

volna. Otthagyta például az arcvonalat és gyakran úgy tett, mintha egyáltalán nem értene a háború m űvészetéhez” - írta Napóleon. Harcászati értelemben ez a második hadjárat vegyes eredményt hozott. Bár Frigyes serege, villámgyors menetelés után, 1744. szeptember 2-án bevette Prágát, az utánpótlási vonalak túlságosan meghosszabbodtak, és vissza kellett vonulnia. A Lotaringiai Károly herceg vezetésével üldözésére indult osztrák csapatokat 1745. június 4-én a sziléziai Hohenfriedburgnál fényesen megverte. A Csehország ellen intézett második támadását az osztrákok visszaverték, de Frigyes 1745. szeptember 30-án Soom ál 8000 főnyi veszteséget okozott az el lenségnek. M ivel a belső utánpótlási és közlekedési útvonalak a poroszok ke zén voltak, Frigyes gyors és sikeres támadást intézhetett az osztrákok és a szá szok ellen november 23-án Hennersdorfnál, majd december 15-én Kesselsdorfnál. Mária Terézia ekkor felismerte, hogy m egsem m isítő vereség fenyegeti, ezért m egegyezést keresett Poroszországgal. A december végén megkötött drezdai szerződés meghagyta Sziléziát Poroszország birtokában, sőt 16 000 négyzetmérfölddel, valamint egym illió lakossal m ég gyarapította is Frigyes királyságát. Frigyes nem kedvelte a hosszú háborúkat költséges voltuk miatt. D e azért sem, m ivel elkerülhetetlenül rontotta katonáinak harci szellemét. „Minden hadsereg a gyomrával m enetel” - mondta később Napóleon. Frigyes azonban m egelőzve őt, azt írta a Katonai utasításokban, hogy „/.../ ütközetek határoz zák m eg a nemzetek sorsát. /.../ egy hadsereg felállításánál az első cél az le gyen, hogy gondoskodjunk a hasról, mert ez az alapja minden hadművelet nek.” Hadseregeket a terepen élelm ezni azonban nehéz és egyúttal költséges volt (és ma is az). Frigyes ezért minden bizonnyal elkeseredést érezhetett a hét éves háború (1756-1763) közben hirtelen bekövetkezett „diplomáciai forrada lom ” (le boulversement des alliances, a szövetségesek felbomlása) miatt. Mária Terézia kancellárja, Kaunitz herceg felismerte, hogy Frigyes belefá radt a háborúba. S a porosz király valóban kijelentette: „Ezután egy macskát sem támadnék meg, csak ha védekeznem kellene.” Kaunitz ezért azt javasolta, hogy szüntessék meg az ellenségeskedést Ausztria és Franciaország között, s hozzanak létre közös szövetséget Poroszország ellen. Vonják be ebbe a szövet ségbe Erzsébet orosz cámőt, akinek amúgy is fájt a foga Kelet-Poroszországra; továbbá Svédországot, amely Pomerániára vetett szemet, és Szászországot, amely Magdeburgra áhítozott. Ez 70 m illiós összlakosságú szövetséget jelen tett a m indössze négy és fél m illiós Poroszországgal szemben. Ám Frigyes, amint neszét vette ennek, azonnal szövetségre lépett Angliával. Remek lépés volt egyrészt Hannover m egvédése szempontjából a franciák tá madásával szemben, másrészt pedig azért, mert el lehetett szakítani Franciaor szág kanadai és indiai gyarmati területeit. A porosz király a tőle megszokott alapossággal készült fel a háborúra, miközben a brit miniszterelnök, az idő sebb Pitt kijelentette a parlamentben: „Kanadát az Elba partjainál fogjuk m eg

100

szerezni.” A fogatolt tüzérség, a gyorsan tüzelőállásba hozható, illetve a ve szély esetén ugyanolyan gyorsan elvontatható könnyűlöveg egyike volt Fri gyes újításainak. Kiváló lövészei háromszor olyan gyorsan tudták fegyvereiket megtölteni, mint az ellenség. Maximálisan pusztító hatással alkalmazta Fri gyes korának legnagyobb lőtávolságú lövegét, a mozsárágyút, s azzal lövette az ellenség a harctér mögött felvonultatott tartalékait. Különös, de Frigyes so ha nem vetett súlyt könnyűgyalogság alkalmazására. Legyőzte ugyan az oszt rákokat 1756 októberben Lobositznál és Károly herceget 1757 májusban Prá gánál, de júniusban csatát veszített Kolínnál, mert az osztrákok horvát könnyű gyalogságot vetettek be ellene. Ekkor Poroszország, a tengeri kijáró nélküli kontinentális ország, minden oldalról ellenségekkel volt körülvéve. Ném elyek azt tartják, hogy a legjobb támadás a védelem , de Frigyes és szo rongatott királysága számára a védelem legjobb formájának a támadás bizo nyult. Hadvezetésének lényege az egyszerűség, fő ütőkártyája pedig a rendkí vüli gyorsaság és a m ozgékonyság volt. Gyakran színlelte, hogy az ellenség legerősebb pontját készül megtámadni, de aztán villámgyors átcsoportosítással ellenségének leggyengébb pontjára csapott le. Ezt, a „Ferde hadrendű” (Oblique Order) néven ismertté vált hadmozdulatot Frigyes így írja le: „Az egyik szárnyon megállítja az ember az ellenséget és közben megerősíti a másik szárnyat, am ellyel majd támadni fog. Ez utóbbival a legnagyobb erő vel rátör az ellenség egyik szárnyára, oldalba kapva azt. Egy százezer fős had sereget, ha oldalba kapják, 30 ezer ember is legyőzheti. /.../ Ez a taktika a kö vetkező előnyökkel jár: kis sereggel is képes vagy harcba bocsátkozni náladnál sokkal erősebbel; döntő fontosságú szakaszon támadhatod az ellenséget; ha le győznek, csupán sereged egy részét győzik le, s rendelkezésedre áll m ég a had sereg háromnegyede, amely érintetlen és képes visszavonulásodat fedezni.” „Alaptörvénye a háborúnak, hogy biztosítsuk szárnyainkat és az arcvonal mögöttes területeit, miközben szívósan arra törekszünk, hogy mindent a feje tetejére állítsunk az ellenség soraiban” - írta. „/.../ soha ne képzeljük, hogy mindent megtettünk, amíg akad még valami, amit nem tettünk meg. /.../ Azok a legjobb ütközetek, amelyekben rákényszerítjük az ellenséget /.../ hogy olyasmit tegyen, ami egyáltalán nem áll szándékában, s mivel az ő érdekei és a tieid homlokegyenest ellenkeznek, ezért nem tételezhe tő fel, hogy ketten ugyanannak az eseménynek bekövetkeztét óhajtanátok.” „A Frigyes féle Oblique Order - írja Napóleon - , csak olyan ellenséggel szemben lehetett sikeres, amely nem tud manőverezni.” A porosz király ellen felei valóban híján a manőverezés művészetének, jóllehet Frigyes kényes és veszélyes helyzetben volt: a harctéren legalább háromszoros túlerővel került szembe. Északon a svédek - miután összevonták erőiket Stralsundnál - 200 ki lométerre álltak a porosz fővárostól, Berlintől. Délen az osztrák-szász csapa tok 70 kilométerre, nyugaton pedig Halle elfoglalásával a franciák 160 kilom é terre közelítették meg Berlint.

101

Frigyes gyors támadásokat intézett a különböző frontszakaszok ellen, és gyakran m egvesztegetéshez folyamodott, hogy átmenetileg sem legesítse egyik vagy másik ellenfelét. 1757. november 5-én Lipcsétől 40 kilométerre nyugatra Rossbachnál szenzációs győzelm et aratott az egyesült francia-osztrák sereg el len, kihasználva mindazokat az előnyöket, amelyeket a belső közlekedési útvo nalak, valamint saját „Ferde Hadrendje” (Oblique Order) nyújtottak, mely utóbbit az ellenség hasztalan próbálta utánozni. A poroszok vesztesége 165 ha lott és 376 sebesült volt, ezzel szemben az ellenség vesztesége 3000 főt tett ki halottakban és sebesültekben. A poroszok ötezer foglyot ejtettek (köztük nyolc tábornokot és háromszáz tisztet), 67 ágyút és nagy mennyiségű utánpótlást zsákmányoltak. Ez a taktikai győzelem rendkívül jelentős stratégiai következ ményekkel járt. A francia hadsereg, amelynek legyőzhetetlen hírnevét Marlborough már ko rábban megtépázta, most köznevetség tárgya lett. Anglia, amely 1757-ben még vonakodva szavazott meg Frigyesnek 164 000 font sterlinget, ekkor már szíves örömest adott neki 1,2 m illiót Hannover m egvédésére és más hadműveletekre, amelyekkel elterelték a franciák figyelmét, miközben az angol expedíciós csa patok elhódították a kanadai és az indiai francia gyarmati birtokokat. A franci ák a rossbachi kudarc után felhagytak a német területek megszállására tett pró bálkozásaikkal. Frigyes ezután kelet felé, Leuthen, a Breslau (Wroclaw) közelében lévő vá ros irányába fordult hadseregével. Rossbachnál 22 ezer emberrel győzött le 41 ezer főnyi ellenséget. Ezúttal Lipcséből november 13-án indult el és m eglepő en rövid idő alatt, mindössze 15 nap alatt 170 kilométert tett meg. 35 ezer em bere és 167 ágyúja volt a 65 ezer fős, 210 ágyúval rendelkező osztrák sereggel szemben. Hatékony katonai gépezetre támaszkodott, a robotokként kezelt po rosz katonákra, akiket arra neveltek, hogy „Engedelmeskedjenek! Gyilkolja nak! Meghaljanak!”. Bízott továbbá tisztjei egyéni kezdem ényezőkészségében, amelyet mindig is szorgalmazott. A helyzet nem tűnt kecsegtetőnek, ráadásul nemrégiben legyőztek egy po rosz sereget Breslaunál. Ennek ellenére Frigyes december 5-én sietve megtá madta a Leuthentől három mérföldre északnyugatra fekvő B om e falut és elfog lalta azt. A csatában halálos sebet kapott osztrák tábornokot, Nostizt, 800 em berével együtt elfogták. D e ami ennél is fontosabb volt, a porosz király a győz tes csata után olyan helyzetbe került, hogy ellenőrizni tudta az osztrákok keleti irányba történő felvonulását. Ami ezután következett, remekbe szabott hadművészeti bravúr volt. Frigyes jól ismerte a terepet, mivel azelőtt gyakran rendezett ott hadgyakorlatokat. Kivá ló érzékkel elindította előretolt csapattestét az osztrák jobb szárny felé, megpa rancsolva, hogy maradjanak lőtávon kívül. Lucchessi gróf, ennek az osztrák szárnynak a parancsnoka elhamarkodva úgy vélte, hogy ez a porosz támadás fő

102

iránya, és sietve erősítést kért főparancsnokától, Daun marsalltól. Daun nyom ban odaküldte tartalék lovasságát, sőt balszámy-lovasságának egy részét is. Frigyes - látva, hogy sikerült rászednie Daunt - serege főerejét jobbra fordí totta, és Bom e-tól délre támadta meg a meggyengült osztrák bal szárnyat. Daun kezdetben elégedett volt. „A poroszok elvonulnak, ne zavarjuk őket” - mondta elégedetten. Valójában a poroszok átszakították az osztrák arcvonalat és elrej tőztek a Frigyes által oly jól ismert erdős dombok között. Röviddel déli egy óra titán pedig rárontottak a mit sem sejtő osztrák bal szárnyra, és felmorzsolták. Frigyes két párhuzamos oszlopban sorakoztatta fel seregét, s mindegyik oszlop négy csoportosulásból állt. Nem egyszerre, hanem egymás után támad lak az ellenségre, vagyis pihent katonái egym ást követő hullámokban roha mozták meg az ellenséget. A z osztrák lovasság elkeseredett rohamát visszaver ték, Daun kezdetben rendezett oszlopai pedig felbomlottak, s csapatai visszaözönlöttek Leuthenbe, ahol harcérték nélküli csoportokra bomlottak fel. D él után fél négykor Frigyes elrendelte a falu heves ágyúzását, s ezt követte a gya logság rohama. Sokak szerint a győzelem a tüzérség érdeme volt. D e bármi le gyen is az igazság, a poroszok alig fél óra alatt elfoglalták Leuthent. Nem akarván beletörődni a vereségbe, ekkor az osztrákok nyitottak ágyútü/et, és Lucchessi támadásra indította lovasságát Frigyes m eggyengültnek vélt bal szárnya ellen. Nem számolt azonban a porosz sereg mozgékonyságával, sem a porosz bal szárny parancsnokának, von Driesen tábornok kezdem énye zőkészségével. Driesen negyven lovasszázada délnyugat felől hirtelen ráron tott Lucchessire, s miközben a porosz könnyűlovasság középen támadott, a bayreuthi nehézlovasság a szárnyat rohamozta, a Puttkammer-huszárok pedig hátba támadták az osztrákokat. Lucchessi elesett, katonái megfutamodtak. A győztes porosz lovasság rávetette magát az ellenséges gyalogság maradványa ira, és szétszórták, mint fűmagot a szél. A z éjszaka beálltával az ellenség visszavonulása futássá változott, és Frigyes legfényesebb győzelm ét aratta. Az ütközetben a poroszok mintegy 6400 embert veszítettek. A z osztrákok vesztesége 10 ezer fő volt halottakban és sebesültekben. A poroszok 21 000 foglyot ejtettek, 116 ágyút és 4000 fogatot zsákmányoltak. Frigyes gyorsan be vette a Leuthentől három mérföldre keletre fekvő kisvárost, Lissát, ahol egész seregnyi menekültet talált, köztük sok osztrák tisztet. „Jó estét, uraim - kö szöntötte őket merem mondani, hogy nem számítottak megjelenésemre. Kaphatnék itt önökkel együtt éjszakai szállást?” Frigyes magatartása ez esetben lovagias volt, de gyakran nehéz magyaráza tot találni könyörtelenségére. „Katonáink vérét feleslegesen ontani annyit tesz, mint embertelenül vágóhídra küldeni őket. /.../ figyelmünknek elsősorban saját sebesültjeinkre kell irányulnia, de nem szabad megfeledkeznünk az ellenség gel szembeni kötelességünkről sem.” Gyönyörű szavak! Csakhogy még az el ső sziléziai háború során történt, hogy amikor Frigyes az arcvonalon halálbün tetés terhe mellett megparancsolta minden fény kioltását, észrevette, hogy

103

Zietem százados gyertyafénynél levelet ír imádott feleségének. „Üljön le, és írjon még néhány sort a levélhez, amelyeket most tollba mondok önnek” szólt hozzá. A tiszt engedelmeskedett, és a király diktálására ezzel egészítette ki a levelet: „Holnap a vérpadon lehelem ki lelkem .” Másnap ki is végezték a századost. Frigyes ugyanilyen könyörtelenséggel nyomult előre Leuthen után is. D e cember 19-én visszafoglalta a korábbi porosz vereség helyszínét, Breslaut. Itt 81 ágyút zsákmányolt, és az osztrákok, akik korábban hadseregük csaknem egyharmadát már elveszítették, további 17 000 fős veszteséget szenvedtek a csatában. „A hadmozdulatok, a manőverek és az elszántság mesterműve” - jelentette ki Frigyesnek Leuthennél alkalmazott stratégiájáról és taktikájáról Napóleon. Ezután az ütközet után egészen Napóleonig nem akadt többé olyan erő, amely veszélyeztette volna Poroszország létét. Rossbachnál Frigyes ellenfelei elvesz tették a csatát, mert felül akarták múlni harcászatát, de ehelyett csupán tehetet lenségükről tettek tanúbizonyságot. Leuthennél Frigyes bebizonyította, hogy méltán sorolják a legnagyobb hadvezérek közé. Minden kétséget kizáróan megmutatta, hogy egy kis hadsereg, ha rátermett hadvezér irányítja, legyőzhe ti egy nálánál jóval nagyobbat. Fuller világosan kimondja: „Leuthennél Fri gyes mozgott, koncentrált, m eglepte ellenfelét és lecsapott rá.” És hozzáteszi: „De mindenekelőtt az hozta m eg a győzelm et Frigyesnek, hogy katonái bíztak benne mint hadvezérükben.” A hétéves háború e ragyogó győzelm ek ellenére is folytatódott. „Háborúban némelykor éppen úgy szükséges rókának a bőrébe bújni, mint oroszlánéba, mert a ravaszság eredményes lehet ott, ahol az erő kudarcot vall” - írta Fri gyes. Ravaszságra szüksége is volt. 1758. augusztus 25-én legyőzte az oroszo kat Zomdorfnál, de már csak 37 000 nagyon elfáradt katonát tudott kiállítani a 90 000 fős egyesült francia-orosz-osztrák hadsereggel szemben Hochkirchennél, ahol 1758. október 14-én vereséget szenvedett. De veresége ellenére is összeszedte magát és kiszorította az ellenséget nemcsak Sziléziából, hanem Szászországból is. Ám 1759. augusztus 12-én Kunersdomál bekövetkezett a katasztrófa. A po rosz hadsereg 20 000 embert vesztett, és a győztes oroszok az ütközet után be vonultak Berlinbe. Frigyes nem volt hajlandó beletörődni, hogy a háború elve szett, és sikerült is .távoltartania a franciákat. Hadseregét talpra állította, és újra felszerelte. A z osztrákok ellen Liegnitznél 1760. augusztus 15-én és Torgaunál 1760. november 3-án aratott győzelm ei révén időt nyert, miközben az orosz anyag- és élelmiszer-utánpótlás összeomlott. Poroszország szerencséjére 1762-ben meghalt Erzsébet orosz cám ő, és Frigyes sietett békét kötni utódjá val, III. Péterrel, aki a porosz király csodálója volt. Frigyesnek így módjában állott, hogy visszafoglalja Berlint. Svédország eközben úgy döntött, hogy ki válik a szövetségből, és békét köt Poroszországgal, Frigyes fáradhatatlan és

104

rettenthetetlen maradt, az sem ingatta m eg, hogy a szövetséges Anglia - szinlén 1762-ben - magára hagyta. (Ez súlyos tévedésnek bizonyult Anglia részé iül, mivel európai szövetséges nélkül maradt, amikor tizenhárom évvel később kitört az észak-amerikai függetlenségi háború.) Frigyes ugyan mindig előny!>cn részesítette a támadó stratégiát, de m ost m égis a védekezésre fordította a figyelmét. Jelentős erődítményeket emelt, amelyeket „egy uralkodó tartomá nyait összetartó óriási szegeknek” nevezett. Hatalmas bázistáborokat létesített, s ezzel képes volt gyors csapásokat mérni déli és nyugati irányba. Csatát nyert Hurkersdorfnál 1762. július 21-én és Freiburgnál október 29-én, s e győzelm ek segítségével kedvező feltételeket biztosított országa számára az 1763-ban alá írt párizsi szerződésben. Poroszország ezzel megszilárdult mint nagy kontinentális hatalom, annak ellenére, hogy jókora számbeli fölényben levő ellenségei a puszta létét is leheIctlenné akarták tenni. Azon túl, hogy vereséget szenvedett Hochkirchennél, ahol 37 ezres seregével szemben 90 ezer ellenséges katona állott, Frigyes győ zött Zomdorfnál 36 ezer emberrel 52 ezer ellen; vereséget szenvedett Kunersdomál 26 000 emberével 70 000-rel szemben; diadalt aratott l.iegnitznél 30 ezer emberrel 90 ezer fölött, s győzött Torgaunál, ahol 44 ezres serege 65 ezer főnyi ellenséget győzött le. Mint hadvezető, soha nem volt haj landó beismerni a vereséget, ameddig a leghalványabb remény is volt a siker re, még akkor sem, amikor bármely pártatlan szem lélő abszolút reménytelen nek ítélte volna m eg helyzetét. Frigyesnek a királyságáért 1756 és 1762 közt folytatott elkeseredett védelmi harcait talán m ég nagyobb hadvezéri teljesítménynek minősíthetjük, mint Rossbachnál és Leuthennél támadó háborúban elért ragyogó győzelm eit. A hétéves háború után még 23 évig békében uralkodott és „felvilágosult despotának” nevezték, aki gyakran töltötte idejét versírással és filozófiai vitákkal. Honfitársai a „N agy” jelzőt adták neki, és nem férhet kétség hozzá, hogy a né met nacionalizmus az ő uralmának alapjaira épült, különösen katonai sikereire. Abban az időben és az ő győzelm ei következtében német területen a politikai gravitáció központja az osztrák Bécsből a porosz Berlinbe tevődött át, s ami kor Németország végül egyesült, a porosz militarizmus ösztönözte a német tö rekvéseket. A Frigyes által a világ legnagyszerűbb hadseregévé fejlesztett porosz hadse reg katonái rajongtak királyukért. Ez a rajongás akkora volt, hogy később sem voltak hajlandók változtatni az általa beléjük sulykolt taktikán, s ezt Napóleon 1806-ban alaposan kis is használta. M égis, Napóleon - aki előszeretettel be szélt a „hajnali két órai bátorságról” - írta ezeket a sorokat Frigyesről: „Min denekelőtt a legválságosabb pillanatokban volt nagy. Ez a legnagyobb dicsé ret, amit róla el lehet mondani. És nem a porosz hadsereg volt az, amelyik hét éven át védelmezte Poroszországot Európa három leghatalmasabb nem zetével szemben, hanem Nagy Frigyes.”

105

B onaparte N apó leo n (1769-1821)

Keveseknek adatott meg, hogy olyan nagy hatással legyenek korunkra és a v i lágra, mint a Korzikán született Bonaparte Napóleon. Köteteket írtak szem élyi ségéről, hadjáratairól, stratégiájáról és taktikájáról. Ebben a könyvben csak arra nyílik lehetőség, hogy tömören ismertessük élete legfontosabb mozzanatait. A szerény kis tüzérhadnagyból (a tüzérséget különben később igen hatéko nyan alkalmazta), aki a francia forradalmi hadseregben szolgált, egy időre a kontinentális Európa ura lett, és Nagy Sándor óta a legnagyobb hadvezérként dicsősítették. Vajon m ilyen mértékben indokolható vagy indokolhatatlan az ől körülvevő legenda? A legtöbb hadtörténész egyetért abban, hogy bár mesteri újítója volt a hadá szatnak, taktikája valójában N agy Frigyes harcászatán alapult. Csakhogy alig hanem néhány hiba csúszott ebbe az elemzésbe. Frigyes úgy belesulykolta a katonáiba a vasfegyelm et, hogy azok jószerével automatákként harcoltak. Na póleon viszont megkövetelte katonáitól az egyéni kezdeményezést. Frigyes ugyanúgy gondot fordított katonáinak szükségleteire, mint Napóleon, de a po rosz király utánpótlási vonalakra és raktárakra támaszkodott. Napóleon tudta ugyan, hogy „egy hadsereg a gyomrával menetel”, de arra biztatta katonáit, hogy szükségleteiket abban az országban szerezzék be, amelyen átvonulnak, s ezzel feleslegessé tette raktárak létesítését, és szabadon hagyta az utánpótlási vonalakat fegyver, lőszer és hadfelszerelés szállítására. Napóleonnak nem volt türelme kora ifjúságának szokásaihoz, amikor gyalogság harcolt gyalogság, lo vasság lovasság ellen, és a két ellenfél tüzérsége is egym ással mérkőzött meg. 0 bármikor kész volt rá, hogy tüzérségével lovasságot vagy gyalogságot löves sen. A z angolok ostromolta Toulonban 1793-ban olyan mesterien alkalmazta tüzérségét, hogy az ostrom abbahagyására késztette az ellenséget, amiért is tá bornokká nevezték ki. Magasabb parancsnokként kiemelkedően kiváló volt. A propaganda iránti kiváló érzéke és az a m eggyőződése, hogy elhivatottsággal rendelkezik, lelke sítette katonáit. Ráadásul a francia forradalmi hadsereg pompás anyag volt a kezében. Lazare Carnot (1753-1823), a matematikus és hadmérnök, a forradal m i Konvent tagja, majd 1800-tól hadügyminiszter, példátlan módon m ozgósí totta az egész nemzetet. Carnot szavai szerint „a fiatal férfiak harcolni fognak, /.../a nős férfiak készítsenek fegyvereket, és szállítsák az utánpótlást; a férje zett asszonyok készítsenek sátrakat, varrjanak ruhákat és segítsenek a kórhá-

106

/.akban; a gyermekek készítsenek tépést a sebek bekötözésére; az öregek vites sék magukat a városok tereire és lelkesítsék, bátorítsák a harcosokat.” Ez a forradalmi m ozgósítás azt eredményezte, hogy egym illió ember állott fegyverben, akik hittek Franciaország igazában, hittek a „Szabadság! Egyen lőség! Testvériség!” forradalmi jelszavában, és nem kereseti lehetőségnek te kintették a katonáskodást. Ezzel a hadsereggel - amelynek harci szellem e kivételesen magas színvona lú volt, és amelyet egy ugyancsak lelkes nép támogatott - Napóleon bebizo nyította, hogy a történelem legnagyobb hadvezérei között a helye. Akárcsak Nagy Frigyesé, az ő harctéri stratégiája is sallangtalanul egyszerű volt. Úgy mozgatta hadosztályait, hogy az ellenséges arcvonal egy adott kulcsfontosságú pontján fölénybe kerüljenek, és aztán teljes erejével lecsapott arra a pontra. IJgy vélte, hogy az ütközet célja nem elsősorban területek meghódítása, hanem az ellenséges hadsereg m egsemm isítése. Ha ez sikerül, akkor a területszerzés a győztesnek kedvező békeszerződéssel már könnyűszerrel megoldható. Napóleon győzelm einek lényege a gyorsaság és a meglepetés volt. Valami rejtélyes képességgel rendelkezett, hogy kitalálja ellenfele szándékát, és előre lássa, hogy az mire készül. Beosztott parancsnokait rendre meglepte azzal, hogy tökéletesen ismer bármely terepet. D e bámulatba ejtette őket munkabírá sával is, valamint azzal, hogy egyetlen részlet sem kerüli el a figyelmét. Pa rancsnoki kara elősegítette felem elkedését éppen úgy, mint ahogyan a végén hozzájárult bukásához. Katonáinak amúgy is kiváló harci szellem ét csak megsokszorozta Napóle onnak az a m eggyőződése, hogy „minden közkatona a tarsolyában hordja a marsallbotot”. A z előléptetéseket nem összeköttetés, vagyon vagy családi kap csolatok szerint osztogatta, hanem a katonák érdeme szerint. 1799-ben létre hozta a vegyes fegyverzetű hadtesteket - gyalogsággal, lovassággal, tüzérség gel, műszakiakkal, trénnel és egészségügyi szolgálattal rendelkező önálló egy ségeket amelyeknek mindezek m ellett önálló gazdasági és hadbiztosi részle gük is volt. Ezeket a hadtesteket előnyomulás közben különböző tengelyek mentén lehetett bevetni, miközben kisebb alakulatok állandóan zaklatták az el lenség hagyományos szervezettségű, s ezért merev oszlopait és vonalait. A do log lényegét megmagyarázza néhány idézet magától Napóleontól: „A háború művészetében, akárcsak a mechanikában, az idő meghatározó elem a súly és az erő között. /.../ Soha ne próbáljuk találgatni, hogy mire képes az ellenség. /.../A stratégia axiómája, hogy aki a lövészárokban marad, azt le győzik. Tapasztalat és elmélet m egegyezik ebben. /.../ Röviden: akárcsak Fri gyes, én is úgy gondolom, hogy mindig nekünk kell elsőknek lennünk a táma dásban. /.../ Egy hadvezérnek hajnali két órai bátorságra van szüksége. /.../ Egyedül az igazság az, ami m egsebez. /.../ Egy ütközet kimenetele egyetlen pillanat alatt dől el, egyetlen gondolaton múlik. /.../ Elérkezik a döntő pillanat, a lelkesedés lángja fellobban, és a legkisebb tartalék is megoldja a dolgot...

107

Adódik egy pillanat a harcban, amikor az utolsó manőver a döntő, az hozza meg a győzelm et. Ez az a bizonyos egy csepp víz, amelytől a folyadék kicsor dul az edényből.” Napóleon 1795-ben „kartácszáporral” sietett a Franciaországot kormányzó Direktórium segítségére - egyetlen ágyúval megfutamította a királypárti cső cseléket. A Direktórium ezután kinevezte az Itáliában harcoló hadsereg pa rancsnokává. Napóleon sietve átkelt az Alpokon és 1796-ban Lodinál, majd 1797-ben Rivolinál legyőzte a piemontiakat és az osztrákokat, biztosítva ezzel Franciaország helyzetét Észak-Itáliában. A Bécs irányába mért merész csapás arra kényszerítette az osztrákokat, hogy a franciáknak kedvező békét kössenek. Napóleon már ez idő tájt felismerte, hogy végső, nagyszabású tervének útjá ban álló legnagyobb ellensége Anglia, amelynek céljai homlokegyenest ellen keztek Franciaországéival. H elyesen látta Fuller: „Ahhoz, hogy virágzó és ha talmas maradhasson, Angliának készárukat kell exportálnia, s gazdagnak és hatalmasnak kell lennie. Franciaországnak ellenben védelm eznie kell gyer mekcipőben járó iparát.” Napóleon foglalkozni kezdett a gondolattal, hogy partra száll Angliában, de addig is, amíg az invázió lehetségessé válik, lecsap a brit keleti kereskedelmére. Ezért 1798 júliusában hadseregével átkelt Egyip tomba, és a piramisoknál legyőzte az egyiptomi hadsereget. D e amint a követ kező fejezetben olvashatják majd, N elson admirális keresztülhúzta ezt a vak merő számítását, m ivel hasonló m erészséggel megtámadta és megsemmisítette a francia flottát az Abukiri-öbölben, az alexandriai kikötő közelében. Anélkül, hogy célját elérte volna, Napóleon visszatért Franciaországba, ahol a forradalmi kormányt megdöntő 1799. november 9-i államcsínyt követően el ső konzul lett. A z osztrákok ismét hadat üzentek, de Napóleon a kétszeres túl erőben levő ellenséget kemény csatában Marengónál 1800. június 14-én le győzte. Ennek a győzelemnek ingatag béke lett a következménye a franciaelle nes koalícióval 1802-ben. Napóleon a békét arra használta fel, hogy megszilár dítsa hatalmát Franciaországban és szövetségesei fölött. 1804. december 2-án önmagát és feleségét, Josephine-t a franciák császárává és császárnéjává koro názta. Császárként alkotta meg a Code Napoléont, amely mindmáig a modem francia igazságügyi rendszer alapja, megreformálta a közigazgatást, hatalmi központtá téve Párizst, és konkordátumot kötött a pápával, megnyerve ezzel magának katolikus alattvalóit, és propagandájának szolgálatába állított minden templomi szószéket Franciaországban és az uralma alatt álló területeken. Napóleon bámulatosan szerette a kemény munkát, a legapróbb részletek is érdekelték, akár civil, akár katonai kérdésről volt is szó. Katonái csalhatatlan lángésznek tartották, akárcsak ő saját magát. M ivel az európai államok egyre inkább féltek befolyásának növekedésétől, Franciaország ellen létrehozták a harmadik koalíciót: Anglia, Ausztria, Poroszország és Oroszország szövetségét. Napóleon elhatározta, hogy megtámadja Angliát, de Nelson keresztülhúzta szá mításait, 1805. október 21 -én m egsemmisítő győzelm et aratott az egyesült fran-

108

(.¡a—spanyol flotta felett Trafalgámál. Anglia megtartotta uralmát a tengerek fö lött. Napóleon azzal válaszolt, hogy a kontinens leigázására törekedett. „Lehetetlen túl sok katonával rendelkezni a csatatéren” - vélekedett Napó leon, de amikor benyomult Morvaországba, hogy megütközzék az osztrák és az orosz hadsereggel, az ellenség számbeli fölényben volt. Mack, az osztrák főparancsnok azonban elfecsérelte ezt az előnyt. Ahelyett, hogy megvárta v ol na a Kutuzov vezette orosz sereget, elhamarkodottan ütközetbe bocsátkozott, abból a téves feltételezésből kiindulva, hogy Napóleon fényes győzelm et ara tott 1805. november 20-án Ulmnál, s megadásra kényszerítette Mackót. Napóleon ezután Kutuzov és az osztrák parancsnok, Weyrother seregei ellen fordult. Kutuzov, helyesen manőverezve visszavonult, s ezzel utánpótlási vona lait lerövidítette, míg Napóleon utánpótlási vonalai alaposan megnyúltak. Weyrother ekkor úgy döntött, hogy elérkezett az ütközet ideje és 1805. decem ber 2-án elkezdődött az austerlitzi (Slavkov u Bma) csata. A z egyesült oszt rák-orosz sereg 85 ezer emberével és 278 ágyújával 73 ezer francia katona és 139 ágyú állott szemben. A szövetségesek terve az volt, hogy megtámadják Na póleon jobb szárnyát, és észak felé felgöngyölítik azt. Napóleon éppen ezt akar ta. Azzal ugyanis, hogy az ellenség a Litava folyón átkelve az ő jobb szárnyát támadja meg, lehetővé válik számára, hogy az arcvonal egy másik szakaszán in dítson ellentámadást. A franciák szilárdan kitartottak a jobb szárnyon, és arra kényszerítették a szövetségeseket, hogy erősítést dobjanak át a centrumból pontosan úgy, ahogyan Napóleon remélte. Amikor ez megtörtént, a franciák azonnal heves rohamot intéztek az osztrák-orosz centrum ellen, és elkeseredett kézitusában kulcsfontosságú állásokat foglaltak el a pratzeni magaslatokon. Napóleon ekkor a bal szárnyával tört előre, és elkeseredett lovassági harc bontakozott ki. A franciák lassan, nagyon lassan nyomultak előre, s ez sehogy sem illett Napóleon eredeti elképzeléséhez. Ekkor is bebizonyította ragyogó rögtönzőképességét. A pratzeni magaslat, ahová a franciák befészkelték magu kat, nem esett m essze a Litava folyótól, ahol Napóleon jobb szárnya igen erős nyomás alatt állt. Ezért a magaslatokat mintegy „forgócsapnak” használva, a francia centrumot a támadó ellenség háta m ögé vezényelte, miközben az addig védelemben levő jobb szárnya hirtelen támadásba lendült. Ezzel a szövetsége sek harapófogóba kerültek. Ellenállásuk megtört, és már csak a zilált visszavo nulás, a halál vagy a kapitulálás között választhattak. Amikor a nap véget ért, az osztrák-orosz sereg 27 000 embert veszített, a francia m indössze 8300-at. Ausztria néhány nappal később fegyverszünetet kért, amit m eg is kapott, de olyan feltételek mellett, amelyek - ha csak átmenetileg is - jelentősen csök kentették befolyását. „Hajtsa össze a térképet, elnök úr, az elkövetkező tíz év ben nem lesz rá szükség” - szólt siránkozva a londoni alsóházban ifjabb Pitt, a miniszterelnök. Ezt a nagyszerű győzelm et hadjárat követte Poroszország ellen. Napóleon mozgékonysága elképesztő volt. Míg a porosz seregek - értékes, de megfakult

109

tükörképei N agy Frigyes egykori seregeinek - naponta átlagosan 20 kilométert meneteltek, addig Napóleon hadtestei 40-nél is többet tettek meg 24 óra alatt. D e bármennyire nélkülözte is a képzelőerőt a porosz hadsereg, m égiscsak két százezer embert számlált, s ennek a zömét Jena és Auerstadt körül vonták össze. Abból a téves feltételezésből kiindulva, hogy a porosz főerő Jénánál áll, Napóleon 1806. október 14-én ott indította támadását, és a túlerőben levő el lenséggel szemben m egsem m isítő győzelm et aratott. Eközben pedig Davout marsallt Auerstadthoz küldte, ahol Davout 26 ezer embere és 44 ágyúja a poro szok 60 000 katonájával és 230 ágyújával találta magát szemben. Bármennyire hihetetlennek hangozzék is, de Davout - kihasználva a kicsinyes civakodás miatt cselekvésképtelen porosz főparancsnokság tehetetlenségét - ragyogó győzelm et aratott, jóllehet soha nem kapta m eg érte a m éltó elismerést. N apó leon talán úgy érezte, hogy Davout csak az ő kinyújtott karja volt. A francia császár ragyogó csapások sorozatával megszilárdította ezeknek a győzelm eknek a hatását, s kihasználva a poroszok általános demoralizálódását, leküzdött minden ellenállást, egyik várost s erődöt a másik után vette be, és október 27-én elfoglalta magát Berlint. M indössze 24 nap alatt m egsem m isí tette Poroszországot és Szászországot mint katonai hatalmakat - 25 000 főnyi veszteséget okozva nekik halottakban és sebesültekben. Ráadásul százezer foglyot ejtett, és csak Berlinben 4000 ágyút, 20 000 lovat és 10 000 puskát zsákmányolt. Poroszország legyőzése után Napóleon méltán számított arra, hogy Anglia hajlandó egyezségre lépni vele. Ebben tévedett. Anglia nem engedhette meg neki, hogy kolosszusként rátelepedjék az európai kontinensre, de még kevésbé engedhette meg, hogy veszélyeztesse az angol exportot. Napóleon ezért a kon tinentális zárlat elrendelésével - amelyet 1806. november 21-én hirdetett meg Berlinben - bejelentette, hogy „az angol szigetek blokád alá vétetnek”. (I. cik kely) Ezt Franciaország valamennyi szövetségének el kellett fogadnia. A m e lyik nem fogadta el, az Franciaország ellenségének számított. Anglia erre köte lező erejű rendeletekkel válaszolt (Orders in Council), amelyeknek értelmében elkoboztak minden hajót és azok rakományát, amelyek kereskedelmet bonyo lítottak le francia ellenőrzés alatt álló kikötőkkel, Anglia a pénzt hatalmát is felhasználta, hogy támogassa és biztassa utolsó jelentős szárazföldi szövetsé gesét, Oroszországot, melynek uralkodója, I. Sándor cár folytatni óhajtotta a kölcsönösen előnyös kereskedelmet az angolokkal. Vad és kegyetlen téli hadjárat után Napóleonnak 1807. február 8-án a kelet poroszországi (ma: Litvánia) Eylaunál sikerült végre harcra kényszerítenie az oroszokat. A tomboló hóvihar nem segítette sem a katonákat, sem a francia császár számításait, és az oroszok véres, bár döntést nem hozó harc után, ren dezetten visszavonultak, a télre bízva a többit. Először fordult elő, hogy Napó leon nem győztesként hagyta el a csatateret. De ez mit sem zavarta abban, hogy ostrom alá vegye Danzig (Gdansk) balti-tengeri kikötőt, tüzérségének

110

hathatós támogatásával elfoglalja. Ekkor az orosz hadsereg parancsnoka, Henningsen elkövette azt a végzetes hibát, hogy támadásra szánta el magát. Napóleon ugyanis közben feltöltötte hadseregét. 1807. június 14-én, l;riedlandnál az oroszok katasztrofális vereséget szenvedtek. A cár sem tehetett egyebet: fegyverszünetet, majd szövetséget kötött Franciaországgal. A Tilsitben 1807. július 27-én Franciaország és Oroszország között, majd július 9-én Franciaország és Poroszország között megkötött szerződés megadla a lehetőséget Napóleonnak, hogy valóra váltsa álmát, és Európa ura legyen. Miután legyőzte Ausztriát, Poroszországot és Oroszországot, szíve vágya sze rint alakíthatta ki a kontinens arculatát. Létre akarta hozni, francia uralom alatt, az Európai Egyesült Államokat - vagyis azt, amit a mai politikusok akarnak megvalósítani, politikai és gazdasági eszközökkel. Ügy tetszett, Napóleon legyőzhetetlen a szárazföldön. Poroszországot arra kényszerítette, hogy lemondjon az Elbától nyugatra fekvő tartományairól, és a királyság területét a múlthoz képest a felére csökkentette. Lengyelországból, ebből a gyenge királyságból - amelyet 1772 és 1795 között Poroszország, Oroszország és Ausztria egymás között felosztott - a francia-orosz szövetség által igazgatott Varsói Nagyhercegség lett. Miután korábban már megszüntette a Római Szent Birodalmat, Napóleon létrehozta a Rajnai Szövetséget, uralma alá vonta a nyugatnémet területeket, valamint Itália északi és déli részét. A pá pával kötött konkordátum révén, és szövetségben az egyházfővel, biztosította befolyását a közép-itáliai állam fölött is. Végül az oroszok hozzájárultak ah hoz, hogy lezárják az angol hajók előtt a Balti-tengert. Akárcsak saját maga, lassacskán ők is csalhatatlannak tartották Napóleont. Ez a csalhatatlanságába vetett hite idézte elő majdani bukását. M eggyőző désévé vált, hogy mindaz, amit tesz, helyes. És pusztán azért helyes, mert ő te szi. M egszigorítva a kontinentális zárlatot, utasította Dániát, hogy ne bocsás son be angol hajókat kikötőibe. Amikor Dánia ezt teljesítette, a brit hadiflotta hadüzenet nélkül - 1807. szeptember 2-án ágyútűz alá vette Koppenhágát, s egyúttal lefoglalt hetven hadihajót (a dán flottát Nelson már 1801. április 2-án döntően megverte). M ivel Dánia haladéktalanul hadat üzent Angliának, Napó leon stratégiáját ügyesnek mondhatnánk. 1804. december 12-én Spanyolor szág is hadat üzent Angliának. D e Portugália, Anglia legrégibb szövetségese, nem akarta, hogy flottája ugyanarra a sorsra jusson, mint a dánoké, s ezért a portugál kikötők nyitva maradtak az angol hajózás előtt. Napóleon ekkor nagyot tévedett. Hadseregeket küldött az Ibériai-félszigetre. Részint azért, hogy trónra ültesse fivérét, Józsefet; részint pedig azért, lei gázza Portugáliát. A z 1 807-1808-ban a m egszálló francia csapatok a spanyol gerillák és a portugálok elkeseredett ellenállásába ütköztek, ráadásul az ango lok expedíciós hadsereget dobtak át Portugáliába. Hat évig tartott a háború a félszigeten, és végül már félm illió francia katonát kötött le, akiket másutt job ban fel lehetett volna használni.

111

A z angol pénz hatalma töretlen maradt. Ausztria váratlanul talpra állt, és új ból megtámadta Franciaországot. Napóleon válaszul legyőzött egy osztrák hadsereget 1809. április 22-én Eckmühlnél, 40 000 főnyi veszteséget okozva az osztrákoknak. Május 13-án az osztrákokkal A spem -E sselingnél vívott v é res ütközetet. Napóleon ekkor csak egy hajszállal kerülte el a vereséget. Nem hiába kérdezte egyszer, amikor azon morfondírozott, hogy ezredesből tábor nokká léptessen-e elő valakit: „Vajon szerencsés-e?” A z osztrákok remélték, hogy kivonul Bécsből, amelyet május 13-án szállt m eg, de Napóleon váratla nul átkelt a Dunán, és június 5-6-án harcba bocsátkozott Wagramnál. Napóle on ebben az ütközetben a valaha is tapasztalt leghevesebb ágyútüzet zúdította az ellenségre, s jóllehet mindkét fél igen súlyos veszteségeket szenvedett, a Károly főherceg vezette Habsburg-sereget a franciák szétszórták. A Wagramot követő schönbrunni békeszerződésben Ausztria kénytelen volt területeket át engedni Franciaországnak, Oroszországnak, Bajorországnak és Szászország nak, továbbá 75 m illió frank kártérítést fizetett. Brit szempontból Wagram és minden következménye abszolút katasztrófá nak bizonyult. Napóleon megszilárdította helyzetét azzal, hogy elvált Josephine-től, és feleségül vette Mária Lujza főhercegnőt, I. Ferenc osztrák császár leányát (II. Ferenc német-római császár, látva a birodalom közelgő v é gét, 1800-ban Ausztria császárának nyilvánította magát; az osztrák, majd k é sőbb az osztrák-magyar birodalom ettől az időponttól datálódott). Ez a dinasz tikus szövetség kedvére volt Oroszországnak. Franciaország és Svédország szerződést kötött egymással, és a svéd parlament 1810 augusztusában elismer te Napóleon marsalljának, Jean-Baptiste Bemadotte-nek trónöröklési jogát, és hadat üzent Angliának. Hollandiát Napóleon 1809. július 9-én annektálta, s ez zel különösen súlyos csapást mért az angol kereskedelemre. Reális veszéllyé vált a brit államháztartás csődje. Anglia ezért mindent elkövetett, hogy a lehe tő legnagyobb pénzügyi nyomást gyakorolja Sándor cárra, aki végül is csök kentette a Napóleon által elrendelt kontinentális zárlatnak nyújtott támogatá sát, és 1810-ben megnyitotta az orosz kikötőket az angol áruk előtt. Ez feszült séget keltett Napóleon és Oroszország között. „A háború ellenemre fog kitöm i és Sándor cár ellenére, Franciaország és Oroszország érdekei ellenére /.../ az egész olyan, mint egy díszlet, és a zsinóro kat az angolok rángatják” - sóhajtott fel Napóleon, m ivel tartós békét óhajtott Oroszországgal, amelynek kezében a kontinentális zárlat sikerének kulcsa volt. Később hozzátette: „Oroszország volt Anglia utolsó erőforrása. A z egész világ békéje Oroszország kezében volt. Sajnos, az angol arany erősebbnek bi zonyult az én terveimnél!” N apóleon felállította a világ valaha is látott legnagyobb hadseregét435 000 embert és 165 000 főnyi tartalékot. A z időjárási viszonyok - előbb a perzselő napsütés, amelyet a talajt sártengerré változtató heves esőzések vál tottak fel, miután a Grande Armée 1812. június 24-én átkelt a Nyeman folyón

112

szánalmas vergődéssé változtatták az inváziót. Három hónapba telt, hogy megtegyen 900 kilométert. A z oroszok mindegyre visszavonultak, felperzselt földet hagyva maguk után, miközben partizánjaik szüntelenül támadták a fran ciák utánpótlási vonalait. Járvány tizedelte a Grande Armée sorait, és több ál dozatot szedett, mint maga a harc. Napóleon azonban nem ingott meg ama m eggyőződésében, hogy ő az Isten küldötte. Elérte Szm olenszket, és egyes lörténészek ellenkező állításával szemben, akkor sem tudott volna javítani hadserege helyzetén, ha ott áttelel, m ivel nem állt módjában, hogy kellően el lássa hadseregét. Két lehetősége maradt: vagy visszafordul, és ezzel átengedi a stratégiai győzelm et Angliának, vagy tovább nyomul előre, hogy bevegye Moszkvát, és m egegyezésre kényszerítse a cárt. Azt is tekintetbe kellett ven nie, hogy ha a cár veszít is, még mindig cár marad, de Napóleonnak mint csá szárnak a helyzete győzelm eitől függött. Napóleon vállalta a kockázatot, de a Grande Armée már csupán 120 000 embert tudott kiállítani Borogyinónál a nagyjából ugyanennyi, Kutuzov pa rancsnoksága alatt álló orosszal szemben. A z 1812. szeptember 7-ei borogyinói ütközet tizenöt óra hosszat tartott, elkeseredett és kegyetlen csata volt, de nem hozott döntést. A franciák 28 000 embert veszítettek, az oroszok vesztesé ge 40 000 fő volt. A z oroszok ism ét visszavonultak, de korántsem rendezetle nül, és a következő hónapban rendezni tudták soraikat. Napóleon erőltette az előnyomulást, és szeptember 14-én ellenállás nélkül m egszállta Moszkvát. A z oroszok kiürítették a várost, a lakosság 80 százaléka elmenekült, csak koldu sok és a börtönökből kiengedett bűnözők maradtak vissza. Ismeretlen okból lűzvész tört ki, amire az oroszok felkészültek - eltávolítottak minden tömlőt és szivattyút. M oszkva háromnegyede öt nap alatt a földdel vált egyenlővé. M i közben lángoltak a romok, a cár azt üzente, hogy semmilyen áron nem köt bé két. Napóleon október 19-én - felismerve, hogy lehetetlen lenne az orosz tél ben tartani a füstölgő romokat és egyidejűleg ellátni és megerősíteni csapatait - elrendelte a visszavonulást, valamint azt is, hogy fosszák ki teljesen a várost. Zsákmányoltak, egyebek mellett, 150 000 lovat és 40 000 szekeret, de a Grande Armée fegyelmezettnek indult visszavonulása rövid idő alatt rendezet len meneküléssé fajult. Az oroszországi előrenyomulás során létesített raktárak közül azokat, ame lyeket m ég védelmezni tudtak, időközben kiürítették, mert szükség volt az ott tárolt utánpótlásra az előrenyomulás közben. A francia előőrsök november 9én elérték Szm olenszket - amelyet nem egészen három hónappal korábban ők maguk égettek fel - , és három nap alatt elfogyasztották a legalább két hétre szánt tartalékot. Semmi se maradt az utánuk jövőknek. November 4-én havaz ni kezdett, és 14-én mínusz 16 fokos hideg volt. A katonák összebújtak, hogy melegítsék egymást, de ezzel csak a tetveket terjesztették, és tífuszjárvány tört ki soraikban. November 28-29-én az oroszok rettenetes erejű ellencsapást mértek a félig már bénult Grande Armée-ra, miközben az megpróbált átkelni a

113

Berezina folyón. A franciák ekkor további 25 000 embert veszítettek. D ecem ber 14-re a Grande Armée m indössze tízezer harcképes emberre olvadt, és a Franciaország felé vánszorgó soraikból haldokolva dőltek ki az éhező, kim e rült és beteg katonák. December 18-án a császár hintaja áthaladt a párizsi Dia dalív alatt - ez volt uralkodása alatt az első eset, hogy nem diadalmasan vonult be Párizsba. A katasztrófa nem tartotta vissza Napóleont attól, hogy felállítson m ég egy újabb negyedm illiós hadsereget. Ekkora erőre szüksége volt a túléléshez, m i vel Anglia és Oroszország arra készült, hogy hasznot húzzon vereségéből, és az azt követő válságból. Poroszországot szokatlan nemzeti lelkesedés hatotta át, s vezetői újabb szövetségre léptek Angliával, Ausztria pedig óvatosan köze ledett ehhez a koalícióhoz. N eves katonai történészek érvelése szerint Napóleon ezután olyan zseniális védekező hadműveleteket folytatott, hogy azok felülmúlták m ég támadó had járatainak nagyszerűségét is, az Austerlitznél, Jéna-Auerstadtnál, Friedlandnál és Wagramnál kivívott győzelm eket. Minden bizonnyal lelkesíteni tudta kato náit azzal, hogy meg akarta semmisíteni ellenségeit, és el akarta törölni a feu dalizmus utolsó nyomait is, hogy helyébe állítsa a pán-európai meritokráciát, az érdemekre épülő érvényesülést. Stratégiai céljait azonban veszélybe sodor ta Wellington, aki az Ibériai-félszigeten számos győzelm et aratott. A z angolok e győzelm ei egyre inkább fenyegetni kezdték Dél-Franciaországot, s megaka dályozták, hogy Napóleon onnan katonaságot vonhasson el. A z 1813-as hadjárat cseppet sem volt könnyű Napóleon számára. A francia csapatok idegen területeken harcoltak, ami nehézzé tette a folyamatos utánpót lás biztosítását, valamint azt, hogy pontos értesüléseket szerezzenek az ellen ségről. Fézensac írja Souvenirs Militaires de 1804 á 1814 (Katonai visszaem lékezések 1904 és 1814 között) című könyvében: „Parancsait mindenáron tel jesíteni kellett. A z a szokás, hogy mindenbe elégtelen eszközökkel fogtak bele, és a sikerbe vetett végtelen hit, ami a kezdetben diadalmaink oka volt, a végén végzetessé vált ránk nézve.” Napóleon egymaga volt a hadsereg főparancsnoka és vezérkari főnöke, na pi huszonnégy órát dolgozott a két feladatkörben, amit sokan lehetetlenségnek tartanak. Ez a szó, hogy „lehetetlen” azonban nem létezett Napóleon szótárá ban. „A z átváltás védelemről támadásra egyike a legkényesebb hadműveletek nek” - állította, és ebben a hadjáratban megfordította a sorrendet. Újonnan be sorozott, fiatal katonái pedig éppen olyan lelkesen harcoltak császárukért, mint ahogy apáik tették. A jogi és társadalmi reformok, a tudományok, a m űvésze tek és az ipar császári támogatása - mindez a forradalom átfogó reformjai n yo mában - jo b b és igazságosabb társadalmat hoztak létre Franciaországban. Kö vetkezésképpen a francia katonák készek voltak bárhová követni Napóleont. Napóleon egész sor ragyogó győzelm e, különösen az, amelyet Bautzennél aratott, s amely szabaddá tette előtte a Berlinbe vezető utat, arra késztette a

114

cárt, hogy fegyverszünetet kérjen. Napóleon elfogadta a kérést. Számos törté nész égbekiáltó hibának tartja ezt, m ivel győzelm eivel már-már kétségbeejtő helyzetbe hozta a szövetségeseket, s egy döntő diadal azt eredményezhette volna, hogy győzelem m el fejezi be a háborút. Talán tényleg így állt a dolog, de Napóleon nem volt abban a helyzetben, hogy döntő diadalt arasson. A csaták ban elszenvedett veszteségei 25 000 fővel meghaladták az ellenség vesztesége it 90 000 katonája járványos betegségben szenvedett, közlekedési útvonalait rendre elvágták a kozákok és a szövetségesek gerillái. 1813. május 30-án pél dául egy egész francia tüzérségi konvojt ejtettek foglyul Halberstadt közelében. Lovassága túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy döntést tudjon kicsikarni; továbbá csak egyetlen napi ütközetre volt elegendő lőszere, és a gyors m enetelés következtében seregének trénje nem volt képes biztosítani, hogy megadja az ellenségnek a kegyelem döfést. Anglia azonnal kihasználta Napóleon átmeneti gyengeségét. Kétmillió font sterlinget fizetett Oroszországnak és Poroszországnak a háború folytatásáért, és félm illiót kínált fel Ausztriának, ha belép a háborúba. Közben Svédországot is a szövetségesek oldalára állították. Ausztria ekkor szerződést ajánlott fel Franciaországnak azzal a feltétellel, hogy Poroszország visszakapja 1805 óta elvesztett összes területeit, s megszüntetik a Napóleon által felállított Varsói Nagyhercegséget és Rajnai Szövetséget. Ez nyilvánvalóan a kontinentális zárlat végét jelentette volna, amelyet Napóleon Európa számára létrehozott. A francia császár elutasította a feltételeket, a fegyverszünet felbomlott, és a ■142 000 főnyi hadsereggel rendelkező Franciaországot megtámadta Anglia, Poroszország, Oroszország, Ausztria és Svédország koalíciója. 184 000 orosz, 162 000 porosz, 127 000 osztrák, 39 000 svéd és 9000 „angol-ném et” összesen 521 000 katona vonult fel Napóleon ellen, nem számítva a lartalékban hagyott 143 000 katonát, és azt a 112 000 katonát, akik a porosz- és a csehországi erődök védelmét látták el. A „Népek Csatája” néven ismert lipcsei ütközetben 1813. október 18-án és 19-én Napóleonra döntő vereséget mértek. Visszavonult, de a katasztrofális vereség ellenére rendkívül ügyes hadmozdulatot végzett Franciaország keleti részének megvédelmezésére. Ezek a hadmozdulatok végül talán sikert is hoztak volna, ha közben az Ibériai-félszigeten W ellesley át nem törte volna a francia védelmet, ami azzal járt, hogy 1814. április 10-én elfoglalta a dél franciaországi Toulouse-t. A z orosz, porosz, osztrák, svéd és angol invázió láttán Napóleonnak nem maradt más választása, lemondott. 1814. április 11-én száműzetésbe vonult az Itália nyugati partjaitól néhány kilométerre fekvő Elba szigetére. A szövetségesek egymás közötti civódásai azonban egy lehetőséget adtak neki. 1815. februárban m egszökött Elbáról, és partra szállt Déll'ianciaországban. Grenoble közelében egy francia ezredbe ütközött, amelyet az. elfogására vezényeltek oda. A katonák szuronyai elé lépve szélesre tárta

115

szürke katonaköpenyét, kigombolta ingét a mellén, és felszólította őket, hogy „lőjenek császárukra!”. M i bizonyíthatná jobban Napóleon karizmatikus szem élyiségét annál, ami történt. A katonák eldobták puskáikat, és csatlakoztak hozzá. Másnap egy újabb ezredet állított a maga oldalára, és elindult Párizs felé azzal a szándékkal, hogy visszahódítja Európát. „Grenoble előtt csak kalandor voltam, Grenoble után herceg” - tréfálkozott később. A szövetségesek, akiket valósággal sokkolt ellenségük visszatérése a hatalomba, amint felocsúdtak döbbenetükből, szembeszálltak a fenyegetéssel, m ivel - mint kiderült - Napóleon „száznapos uralmának” kezdetén ismét maga mögött sorakoztatta fel Franciaországot. A végső fejlem ény a waterloo-i ütközet volt, az angol Wellington (akit az Ibériai-félszigeten aratott győzelm e után hercegi rangra emeltek) és a porosz Gebhard von Blücher marsall ellen. A waterloo-i ütközetet Napóleon a Wellingtonról szóló fejezetben taglalandó okok miatt elveszítette. A francia császárt ezután az Atlanti-óceán déli részén lévő magányos szigetre, Szent Ilonára száműzték, ahol 1821-ben meghalt. Azóta gyakran hangzottak el olyan állítások, hogy az ételébe folyamatosan kevert arzénadagokkal az angolok megmérgezték, és a császár hajfürtjeinek tudományos elem zése ezeket az állításokat bizonyos mértékig megerősítették. A z angolok bizonyára örültek, amikor „Boney” meghalt, de nehéz lenne megmondani, hogy miért nyugtalanította őket a jelenléte Szent Ilona szigetén, amely túlságosan m essze volt a szárazföldtől ahhoz, semhogy esélye lett volna a szökésre. Meglehet persze, hogy m ivel Napóleon a számkivetésben az őt körülvevő mítoszok és legendák felelevenítésén fáradozott, megtoldva és szépítve azokat, angol fogvatartói olyasfajta fenyegetést láttak, mint a 20. században Sztálin látott a száműzetésbe kényszerített Trockijban. Ma már bajos kideríteni az igazságot. Napóleon katonai és adminisztratív lángelméjét soha nem vitatták. Almának, a francia vezetés alatt megalakuló Európai Egyesült Államoknak létrejöttét - igaz, hogy már nem katonai, hanem politikai és gazdasági vonatkozásokban - mind a mai napig szorgalmazzák. Paradox módon ez a politika, amelynek az lett volna a rendeltetése, hogy korlátok közé szorítsa Anglia növekvő hatalmát, valójában éppen az ellenkezőjét érte el. Napóleon azonban, bukása ellenére, mindmáig honfitársai tiszteletének tárgya, s a napóleoni mítosz, amelyet részben ő maga gerjesztett, két további forradalmat táplált Franciaországban, 1830-ban és 1848-ban. A z utóbbi eltompult „eredményeként” unokaöccse, Charles Louis Napóleon Bonaparte előbb Franciaország első köztársasági elnöke, majd 1852-ben, III. Napóleon néven, császára lett. A kaland az 1870-es francia-porosz háborúban elszenvedett vereséggel végződött. Franciaországnak és a neki alávetett vagy általa meghódított országoknak és területeknek polgárai általában a valóságban jobban éltek, mint azelőtt a francia királyok az elnyom ó és népnyúzó uralma alatt. Napóleon csak ritkán

116

lépett fel kegyetlen zsarnokként, úgy mint Haiti szigetén, ahol brutálisan törte le fekete rabszolgák mozgalmát. Katonái is követtek el atrocitásokat Spanyolországban a gerillák és bárki más ellen, aki azokat támogatta. Mégis, Napóleon em léke ma is lelkesíti nemcsak a francia népet, hanem a katonai stratégák nem zedékeit is. Amint ő maga mondotta - és ezeket a szavakat megszívlelhette volna a végső soron bukásához vezető, kudarcba fulladt oroszországi invázió során „csak az igazság az, ami m egsebez”.

H o r a t io N e l s o n (1758-1805)

Bár Horatio N elson alkalmasint minden idők legnagyobb flottaparancsnoka volt, kétségtelenül felvethető a kérdés, valójában hogyan is kerül egy szárazföl di hadvezérekkel foglalkozó könyv lapjaira. Fontosnak tartjuk, hogy szerepel tessük - hacsak röviden is mert nélküle nem születhetett volna meg a napó leoni háborúk számos angol győzelm e, mint ahogy az angol haditengerészei hegemóniája s a Franciaország és szövetségesei fölött aratott végső diadal sem. N elson könyörtelen és vakmerő volt a szerelemben és a háborúban egyaránt. Hideg értelem és érzékeny intuíció jellem ezte minden tettében. Kitűnően elsa játította a tengerész- és a tüzérmesterséget, egyáltalában mindent, ami korának tengeri hadviselésével összefüggött. Szem élyes bátorsága bámulatba ejtette m ég a legbátrabbakat is. Ü gyessége a gyakorlati dolgok vonatkozásában rette gésben tartotta ellenségeit. Hasonló karizmával lelkesítette matrózait, mint Na póleon a katonáit, és abban is hasonlított a franciák császárához, hogy aláren deltjeit érdemük szerint léptette elő, s ezzel elérte, hogy kapitányai egy közös ség részének érezzék magukat, odaadó hívei legyenek egy fennkölt eszmének. Minden bizonnyal - és ebben is hasonló volt Napóleonhoz - Nelsonnak megvoltak a hibái. Tudott hiú lenni, hetvenkedő, túlságosan ambiciózus, önző és időnként nagyobb hibákat is elkövetett, de amint felismerte, hogy hibázott, minden esetben kijavításukra törekedett. Lord Byron, aki később a görögorszá gi szabadságharcban áldozta életét, ezt írta: „Egy férfinak két arca van: egy, hogy megmutassa azt a világnak, és egy másik, hogy megmutassa a szereteti nőnek.” Nelsonnak talán három (vagy m ég több) arca is volt, ha abból indulunk ki, amit Wellington herceg - akkor még Sir Arthur W ellesley tábornok - egy Nelsonnal 1805-ben folytatott beszélgetéséről feljegyzett: „Csakis magáról be szélt. /.../ olyan hiú és ostoba módon, ami meglepett, és kis híján undorított.” Amikor a beszélgetés során W ellesley (Wellington) felfedte kilétét, Nelson v i selkedése gyökeresen megváltozott. „Soha azelőtt nem láttam ennél hirtelenebb és teljesebb metamorfózist. /.../ Nem tudom, hogy beszélgetés vala ha is érdekelt volna ennél jobban. /.../ minden más emberhez hasonlóan olyan benyomásnak kellett volna bennem kialakulnia, hogy jelentéktelen emberrel ál lok szemben, de szerencsére, eleget láttam ahhoz, hogy megállapíthassam: na gyón is felsőbbrendű ember társaságában vagyok.” W ellington elismerte, hogy Nelson erényei jóval felülmúlták hibáit. Erényei közé tartozott a tengeri hadviselés stratégiájának és taktikájának mesteri ism e

118

rete, amely gyorsaságán és azon az eltökéltségén alapult, hogy ne csak legyőz ze, de m egsemm isítse a vele szemben álló ellenséges flottát; továbbá az intuilív képzelőerő, amely képessé tette arra, hogy ütközet közben váratlanul takti kát változtasson, teljesen megzavarva ezzel az ellenséget. Nelson gyorsan haladt előre rangban a brit haditengerészetnél. M ég 21 eszlendős sem volt, amikor 1779-ben másodkapitánnyá léptették elő, miután szol gált az Északi Jeges-tengeren és Nyugat-Indiában. 1793-ban kapitánnyá léptet lek elő, és megtették a Földközi-tenger vizein operáló Agamemnon hadihajó parancsnokává. Korzika 1774-es elfoglalásakor elveszítette fél szemét. 1796han sorhajókapitánnyá léptették elő, és kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy Sir John Jervis tengernagy 1797. február 14-én legyőzze a franciákat a Saint Vincent-foknál. „A z egyéni kezdem ényezés példája /.../ a legbátrabb tett, amelyhez hasonlót nem ismer a haditengerészet története” - írta róla Grenfell kapitány Nelson, a tengerész című könyvében. Azt követően, hogy ellentengernaggyá léptették elő, és nemesi rangra emellék, Sir Horatio Nelson, 1797 júliusában, elvesztette jobb karját a Tenerife el foglalására tett sikertelen kísérlet során. Félelm et nem ismerve, elszánta ma gát, hogy biztosítja a brit érdekeket a Földközi-tenger térségében és meghiúsít ja Napóleonnak azt a kísérletét, hogy elfoglalja Egyiptomot (és reményei sze rint Szíriát is), elvágva ezzel a brit kereskedelmi útvonalakat. Napóleon flottá ja, miután kifutott Toulonból, biztonságban átvitt egy francia hadsereget Egyiptomba. Ám Nelson a nyomában volt, és az Abukiri-öbölben, néhány ki lométerre északkeletre Alexandria kikötőjétől, 1798. augusztus 1-jén lecsapott a franciákra. Vállalta a kockázatot, hogy hajóit tűz alá veszik a parton elhelyezett lövegek, és tizenhárom hadihajóját úgy sorakoztatta fel, hogy elzárta az utat a francia flotta előtt a biztonságot nyújtó alexandriai kikötő elől. A csatában elsüllyesz tett, illetve elfogott tizenegyet a vele szemben álló tizenhárom francia hajó kö zül. A z Abukiri-öbölben elszenvedett vereség (nílusi csataként is említik) ka tasztrófa volt Napóleon számára; kénytelen volt felhagyni közel-keleti hadjára tával. Anglia ezzel a győzelm ével kétségtelenné tette uralmát a Földközi-tengeren. Nelsont talán kárpótolta az ütközetben szerzett fejsebéért, hogy a „Nílus bá rója” címmel tüntették ki. A nápolyi király a „Bronte” címet adományozta ne ki az általa nyújtott segítségért (Nápoly, amely abban az időben önálló király ság volt, szövetségre lépett Ausztriával Franciaország ellen), és ott történt, hogy nagy feltűnést keltő szerelmi viszonyt kezdett a szépségével Emmával, Lady Hamiltonnal, a nápolyi udvarnál akkreditált brit követ feleségével, aki nek elnéző férje, Sir William Hamilton mintegy harminc évvel volt idősebb fe leségénél. Nelsont 1801-ben reaktiválták, és előléptették altengemaggyá. Viselkedése az első koppenhágai ütközetben, 1801 április 1-jén, amelynek célja a dán flot

119

ta sem legesítése volt, legendássá vált. Amikor felettese, Sir Hyde Parker ten gernagy a szívós dán ellenállás láttán megparancsolta, hogy hagyjon fel a tá madással, N elson vak szemére illesztette teleszkópját és azt állítva, hogy nem látja a zászlóshajó jelzéseit, folytatta a támadást és m egsemm isítő vereséget mért a dánokra. Kezdem ényezőkészségéért és fényes diadaláért a vicomte cí met adományozták neki. Halhatatlansága immár biztosítva volt: a „to tűm a blind eye” (úgy tesz, mintha nem venne észre semmit) szólás gyökeret vert az angol nyelvben. A legnagyobb kihívással 1805-ben találta magát szemben. Miután 1803-ban a földközi-tengeri brit flotta főparancsnoka lett, hatékony blokádot kellett szer veznie a dél-franciaországi kikötőknél. Napóleon invázióra készült Anglia el len, s azt tervezte, hogy seregeit lapos fenekű bárkákon szállítja át Boulogneból Angliába. A délkelet-angliai terep - az a vidék, amely a legközelebb fek szik a francia partokhoz - alkalmatlan egy inváziós hadsereg elleni védelmi harcokra. A britek ezért elsősorban a La Manche-csatomát védelm ező flottá jukra támaszkodtak. A francia flotta elrettentésére a Csatorna nyugati bejáratá nál, Ushant előtt erős egységet (a Csatorna flottát) vonultattak fel, William C omwallis parancsnoksága alatt. Napóleon tudta, ha ezt a védelmet leküzdi, akkor seregével eláraszthatja Angliát. Mindkét fél sajátos manőverek sorozatába kezdett. Kezdetben az Admiralitásnak volt igaza, és N elson tévedett. A z Admiralitás ugyanis felismerte, hogy az egyesült firancia-spanyol-holland flotta erőteljes támadással a La Manchecsatoma fölötti ellenőrzés megszerzésére tör, lehetővé téve ezzel Napóleon át kelését a Csatornán. N elson ezzel szemben azt állította, hogy a francia haditen gerészet főcsapása a Földközi-tenger ellen irányul, s ezért oda is hajózott. A z ezt követő zűrzavaros üzenetváltások azt bizonyítják, hogy egyik fél sem tudhatta pontosan, mit is tesz, nem beszélve arról, hogy m elyek lehetnek az el lenség szándékai. Nelson üldözte a Pierre de Villeneuve vezette francia-spanyol-holland flottát, amely Nyugat-India felé tartott. Napóleon pontosan ezt óhajtotta. Remélte, hogy Villeneuve gyorsabb lesz Nelsonnál, eljut Brestbe és ott elég erős szövetséges flottát toboroz ahhoz, hogy számbeli fölényben megtá madhassa a C omwallis vezette brit flottát a Csatorna nyugati részében. Napóleon balszerencséjére Villeneuve - aki kiválóan m egfelelt volna vezér kari főnökének - nem volt alkalmas arra, hogy sorsdöntő pillanatokban a fran cia flottát irányítsa. Egyáltalán nem bízott Napóleon partraszállási tervének si kerében, és megrettent attól, hogy közelharcban megütközzék Nelsonnal, amit a brit admirális annyira óhajtott. Villeneuve ezért visszavonult az Atlanti-óceá non keresztül, egészen Cádizig. N elson elkerülte őt Nyugat-Indiában, és nem tudta beérni a visszaúton, kelet felé sem. Ez volt Villeneuve egyetlen szeren cséje. A neki alárendelt francia és szövetséges parancsnokok szüntelenül civa kodtak, és ezt tették a matrózok is. A császár méltatlankodva megparancsolta, hogy törjön ki: „A z a szándékunk, hogy bárhol találkozzék is Ön kisebb létszá-

120

inú ellenséggel, habozás nélkül támadja m eg és arasson döntő győzelmet. Nyilván nem kerülte el az Ön figyelmét, hogy egy ilyen hadművelet sikere lé nyegében attól függ, hogy Ön milyen gyorsan képes elhagyni Cádizt” - írta Napóleon. Engedelmeskedve a parancsnak, Villeneuve - ha vonakodva is - kifutott Ilonájával a tengerre, és pontosan ez volt az, amit Nelson akart. Nelson minden ütközetében az ellenség teljes m egsemmisítésére törekedett. Most is ez volt a szándéka, jóllehet 27 hajójával a szövetséges flotta 33 hajója állott szemben. M ég az is hátrányt jelentett a számára, hogy Villeneuve figye lemre m éltó pontossággal megjósolta ellenségének taktikáját. „A brit flotta nem fog a miénkkel párhuzamos vonalban felfejlődni. /N elson/ megkísérli, hogy áttörje az Egyesült Flottát, a hátunk m ögé kerüljön, és körbefogva minket annyi hajónkat győzze le, amennyit csak elszigetelni képes a többitől.” Való ban ez volt N elson terve - és sem Villeneuve, sem kapitányai nem tudtak fel nőni ahhoz, hogy tervét meghiúsítsák. V égül nagy nehézségek árán - amelye ket a szinte teljes szélcsend idézett elő -1 8 0 5 . október 19-én az Egyesült Flot ta több arcvonalban felfejlődött a Trafalgar-fok előtt. Ezzel szemben Nelson a legteljesebb bizalommal szólott tengernagyaihoz, sorhajókapitányaihoz és kapitányaihoz. Terve reá jellem zően egyszerű volt. Szakított a tengeri hadviselésnek azzal a bevett szokásával, hogy az egy vonalban felvonultatott hajók ágyúinak sortüzével próbálja megtörni az ellensé get, hiszen a korabeli hajóágyúk csak néhány száz méteren belül jelentettek tényleges veszélyt. Flottáját két részre osztotta, és azt tervezte, hogy oszlopban közelíti m eg az ellenséget ahelyett, hogy mellette vitorlázna, amint azt a hagyo mányok megkívánták volna. Elgondolása szerint, a rátermett Collingwood ten gernagy a jobb oldali oszloppal hátba kapja a francia-spanyol flottát, miközben 6 - ismét csak két részre osztva a maga oszlopát - „halhoroggal” és „jobbhoroggal” megtámadja és felbomlasztja az ellenség előretolt centrumát. Nelson mindig is erőszakolta a közelharcot. A brit királyi haditengerészet tüzé reit hosszas, fárasztó, gyötrelmes kiképzésben megtanították arra, hogy tűzgyorsaságunk legalább kétszeresen felülmúlja bármelyik ellenségükét. Ez gya korlatilag minden angol hadihajónak kétszeres tűzerőt biztosított az ellenséggel szemben, m ég akkor is, ha lövegeik száma azonos volt. Nelson másik sakkhú zása az volt, hogy flottájának két oszlopa tetszés szerinti alakzatokat vehetett fel, amitől méltán remélte, hogy teljes zűrzavart kelt a szövetségesek között. Ez volt az az eset, amikor kapitányai tapsoltak a „nelsoni fogásnak”. N elson zászlóshajójáról felröppent a jelzés: „Anglia mindenkitől elvárja, hogy m egtegye kötelességét!” Emberei tudták, hogy parancsnokuk, jóllehet a múltban többször is megsebesült - csak fél karja és fél szem e van - , mindig el ső a csatában. N elson azzal is sokkolni akarta ellenfeleit, hogy szakítva min den addigi szabállyal és hagyománnyal, fregattokat vetett be a csatában. A hagyományos hadrend valóban összezavarodott, mihelyt Collingwood

121

hátba támadta az ellenséget. A z ellenséges hajók jól vezetett ágyútüze ronccsá lőtte ugyan Collingwood zászlóshajóját, a Royal Sovereign-t, de ugyanerre a sorsra jutott az óriás spanyol zászlóshajó, a Santa Anna is, amely megadta ma gát. Collingwood, miután hajóját az Euryalus vontatókötélre vette, hajót hajó után küldött, hogy össztűzzel támadják meg az ellenséget. Ekkor Nelson len dült támadásba. Zászlóshajója, a Victory a bal oldali oszlop élén haladt. A z üt közet kimenetelét az angol tüzérek nagyobb hatékonyságú és az angol tengeré szek jobb kiképzése döntötte el. A szövetséges flotta vonala kettétört, s az így támadt rést többé nem tudták eltorlaszolni a bátran küzdő francia és spanyol tengerészek. S mihelyt hajóik az angol ágyúk lőtávolába kerültek, a csata ki menetele máris eldőlt, amint azt Nelson megjósolta. Anglia balszerencséjére N elson ragaszkodott hozzá, hogy teljes tengemagyi díszben, kitüntetéseit feltűzve járkáljon hajójának legfelső fedélzetén és onnan biztassa embereit. Egy ilyen csillogó és fontos célpont nem kerülhette el hosszú ideig a figyelmet, és Nelsont puskagolyó találta el, amint a tatfedélze ten Hardy kapitánnyal sétált. A golyó, amelyet a francia zászlóshajó, a Rédoutable egyik árbocára felkapaszkodott m esterlövész lőtt ki, Nelson m ellé be hatolt, és a gerincénél kötött ki. Délután fél kettő volt. „Most aztán elkap tak, Hardy... Átlőtték a gerincemet!” - sóhajtott fel Nelson. Levitték a fedélzet ről, és fél öt körül meghalt. Addigra azonban tudta már, hogy a francia Cumanoir által indított ellentámadás kudarcba fulladt, és a trafalgári ütközetei az angolok megnyerték. „Trafalgár valóban a döntő ütközet volt a napóleoni háborúban” - írja H. W. Wilson a The Cambridge M odem History-ban. A győzelem egy évszázadig biztosította Nagy-Britanniának a tengeri fölényt, amely lehetővé téve, hogy m egvalósítsa a legendás Pax Romanával azonos hatékonyságú Pax Britannicát. A kereskedelem előnyére vált Nagy-Britanniának, a béke pedig előnyös volt a kereskedelemnek. Vagyis békére volt szükség a tengereken. S ezt végül Napóleonnak 1815 júniusában Wellingtontól elszenvedett veresége biztosította visszavonhatatlanul. Ám ha Nelson nem győzött volna Trafalgámál, nem kerülhetett volna sor Wellington hadjáratára az Ibériai-félszigeten, s aligha született volna m eg a waterloo-i diadal. Trafalgamál Villeneuve 33 hajójából 18-at vesztett és 14 000 embere lelte halálát az ütközetben. A britek vesztesége ezzel szemben 1500 fő volt, és egyetlen hajót sem veszítettek, bár számos hajójuk súlyosan megrongálódott. Lehet, hogy sokan megfeledkeznek Nelson bámulatra m éltó győzelmeinek pontos részleteiről, de akárki tesz is sétát Londonban, soha nem fogja elfelejte ni a Trafalgarteret és a Nelson-em lékoszlop dicsőséget felidéző látványát.

122

A r t h u r W e l l e s l e y , W e l l in g t o n H e r c e g (1769-1852)

Iladtörténészek még ma is vitatkoznak azon, hogy ki volt minden idők legna gyobb brit hadvezére: Marlborough-e, vagy Wellington? Annak, hogy az utób bi Etonban végezte tanulmányait, nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, holott maga Wellington állítólag ezt mondta egy alkalommal: „A Waterlooi győzelem az etoni sportpályán született.” (Hogy ezt a stratégiára, a taktikára, avagy a brutalitásra értette-e, nem tudni.) A z a brit szokás, hogy a tisztek megvásárolhatják előléptetésüket, mindeneset re lehetővé tette a számára, hogy 1794-ben, huszonöt évesen már alezredes le gyen. Amikor 1794-ben a katasztrofális walchereni hadjáratban a 33. gárda gya logezredet vezette a holland és a francia forradalmi seregek ellen, megjegyezte: „(Ez) megtanított rá, hogy mit nem szabad tenni, és már ez is valami.” Ezt követően azzal hívta fel magára a figyelm et, hogy Indiában legyőzte a franciákkal szövetségben álló Tippu Szahib csapatait 1799-ben Szeringapatamnál, majd a maharadzsák szövetségét 1803-ban Asszájnál. Miután lovagi címet kapott, vezérőrnaggyá léptették elő, bőséges tapasztalatokat szerzett mint pa rancsnok, és növelte topográfiai ismereteit. 1807-ben expedíciós hadsereg élén Dániába küldték, és augusztusban győzelm et aratott Kiögénél. 1808-ban altábomaggyá léptették elő, és akkor Portugáliába rendelték, hogy támogassa az országot a francia invázió elleni harcában. Annak az évnek augusztusában Wel lington értékes taktikai győzelm et aratott a franciák ellen Rolicánál és Viemeirónál. D e tehetségtelen tanácsadóira hallgatva dicstelen fegyverszünetet kötött az ellenséggel. A z egyezm ény lehetővé tette a franciáknak, hogy kapitu láció helyett elvonulhassanak, s ezt a megállapodást követte az ugyancsak dicsleien cintrai konvenció, amelynek értelmében angol hajókon szállították vissza hazájukba Portugáliából a legyőzött francia csapatokat. W ellesleyt leváltották és hazarendelték, ahol azonban a hadbíróság felmentette őt. Napóleon nyom ban kihasználta az angolok ostobaságát és - amint W ellesley tábornok m egjó solta - újabb kísérletet tett az Ibériai-félsziget meghódítására. W ellesley utódja Sir Harry Burrard altábornagy lett, akit viszont m ég ugyan ebben az évben, 1808-ban, Sir John Moore altábornagy váltott fel. Moore a saj nálatosan csekély erőforrások és az ellenség számbeli fölénye ellenére kiváló munkát végzett az ellenség utánpótlási vonalainak s összeköttetésének zaklatá sával és elvágásával, és felállított egy könnyűfegyverzetű, gyorsreagálású gya logsági hadtestet, amely nagyszerű eredményeket ért el. Decemberben azon-

123

ban, spanyolországi hadjárata közben megtudta, hogy Nicolas Soult marsall és maga Napóleon is m eg akarják semmisíteni hadtestét. Értesülve róla, hogy Na póleon már el is foglalta Madridot, és elvágta a Portugáliába vezető visszavo nulási útvonalat, Moore merész vállalkozásra szánta el magát. Átverekedte ma gát az észak-spanyolországi hegyeken, és visszavezette seregét La Coruna ki kötőjébe. Ott szembefordult a szertelenül előretörő francia csapatokkal, s 1809 január 16-án legyőzte Soult marsallt, de ő maga sajnos elesett az ütközetben. A La Couruna-i győzelem megmentette a brit expedíciós hadtestet, amely bizton ságban visszahajózhatott Angliába. Moore egyúttal felszította a spanyol ellen állás lángját is, és eltérítette Napóleont attól, hogy Dél-Spanyolországot vészé lyeztesse. „Úgy gondolom, hogy nélküle nem győztünk volna”- jegyezte meg később Moore altábomagyról W ellesley, akit 1809-ben ism ét kineveztek a Por tugáliában harcoló brit csapatok parancsnokává. Minden bizonnyal kitűnőre vizsgázott hadvezetésből az Ibériai-félszigeten lezajlott hadjáratában az 1809-ben hercegi rangra em elt W ellesley/Wellington. Igaz, hogy ő inkább engedelm ességet, semmint egyéni kezdem ényezést köve telt m eg katonáitól, de cserében a legaprólékosabb gondot fordította az élelm e zésre, egészségügyi ellátásra és az utánpótlásra. Napóleonhoz hasonlóan, Wel lington egy személyben volt főparancsnok és vezérkari főnök, bár a francia császárénál sokkal kisebb hadsereg tartozott a parancsnoksága alá. Napóleon nal ellentétben ugyanakkor W ellington előnyben részesítette a józan észt és ér telmet az intuícióval és a fantáziával szemben. Wellington észjárásából Napóle on azt a következtetést vonta le, hogy a herceg óvatos és józan eszű, védekezés re beállított hadvezér. Napóleon ebben súlyosan tévedett. W ellington ragyogó taktikus volt. Számításait az angol katona kemény és szívós helytállására építette, felismerve, hogy a francia katonák - bármennyire bátrak, sőt vakmerők is máskülönben - nélkülözik ezt a tulajdonságot. Felis merte azt is, hogy a puska nagyon fontos a távolból, de halálos fegyver lehel közelharcban. (A John Moore által felállított könnyűgyalogságot a sokkal pon tosabb, de lassabban tölthető Baker-puskával szerelték fel.) Wellington ezéri két vonalban sorakoztatta fel gyalogságát, lehetővé téve ezzel, hogy az egyik vonalban állók tüzeljenek, m íg a másik sor újra tölti puskáját. Tudva, hogy erő forrásai csekélyek, W ellington takarékoskodott katonáinak életével, amiért cse rében azok lelkesedtek érte. Hadserege - mondotta - „a világ szemetjéből áll”: sokan m egfeledkeznek azonban róla, hogy hozzátette: „ ...és valóban csodála tos, hogy ilyen nagyszerű fickókat faragtunk belőlük”. Tábornokairól más volt a véleménye: „Reszketek, amikor e hadsereg ném ely tábornokainak jellemére és elért eredményeire gondolok”, és amint Lord Chesterfield megállapította ko ra tábornokairól: „csak remélhetem, hogy amikor az ellenség elolvassa névso rukat, remegés fogja el, ahogy engem ”. W ellington 48 órára csökkentette azt az eltávozást, amelyet tisztjeinek a front mögött engedélyezett, m ivel vélem énye szerint ez elég idő arra, hogy bár

124

ki eleget töltsön ágyban egy nővel. Végül katonái és ellenségei is eljutottak oda, hogy tiszteljék - az előbbiek m ég nagyra is becsüljék - a „Vasherceget”, aki sohasem volt hajlandó szabad idejében együtt inni és kártyázni tisztjeivel, hanem inkább a diszkrét nőügyeket és a katonai győzelm eket választotta. Mint taktikus - Napóleonhoz hasonlóan - Wellington tanulmányozta és fel használta egy-egy adott terület topográfiáját. A természeti adottságokat is fegy vernek tekintette, hogy m eglepje és zavarba hozza az ellenséget. Korántsem véletlen, hogy Busacónál, Salamancánál, sőt Waterloonál is az ellenfél összeté vesztette seregének centrumát a jobb szárnnyal. Kedvelt szokása szerint kiváló an választotta meg serege helyét a harcmezőn, és azután arra késztette az ellen séget, hogy támadjon. Ilyenkor a védelemben szinte leküzdhetetlenül szívós angolok szinte kétségbeesve kergették a hasztalanul rohamozó ellenséget. Amint soraikban felütötte fejét a zavar vagy a csüggedés, Wellington azonnal s/.uronyrohamra indította vöröskabátosait, a közelharcban kiváló lövészeit. M i vel azonban az Ibériai-félszigeten rendszerint sokszoros túlerővel állt szemben, ott csak ritkán alkalmazhatta ezt a fogását. Wellington 1809-ben ismét legyőzte Soult marsallt a portugáliai Portónál, majd a spanyol felkelőkkel együttműködve átlépett Spanyolországba. Sajnos, a spanyol felkelők csekély harcértéket képviseltek, de ennek ellenére győzni tu dott Talaveránál július 28-án, utána azonban ismét vissza kellett húzódnia Por tugáliába. Átszervezte a tehetséges William Beresford vezérőrnagynak aláren delt portugál hadsereget (a portugál hadsereg marsalli rangban át is vette őt), s a portugál hadosztályokat „harci kakasokká” képezte ki. Wellingtonnak 1809ben a vicomte címet adományozták szolgálataiért. A franciák 1810-ben M ichel N ey és André Masséna marsaitok vezetésével újból megtámadták Portugáliát. Wellington, aki korábban bebizonyította, hogy kiváló hadvezér a támadásban, most lángelmének bizonyult a védekezésben. Csapatait hármas lövészárok-vonalban nagy m élységben helyezte el Torres Vadrasnál, a félsziget derekán, amelynek délkeleti végződésénél fekszik Lisszabon. A félsziget keskeny volta megfosztotta a franciákat a számbeli fölé nyük adta előnytől, miközben a Torres Vedrasnál létesített védelmi vonal min den szárazföldi támadás ellen szilárdan oltalmazta a portugál fővárost. 1810ben Busacónál az angol-portugál seregek váratlanul kitörtek erődítményeik mögül, és ellencsapásukat az egész arcvonalra kifejlesztve meghátrálásra kény szerítették a francia hadoszlopokat. Wellington ezután felégette a terepet maga előtt és maga mögött, majd a Torres Vedrasnál ism ét védelem be vonult. M ivel a brit haditengerészet bőségesen ellátta seregét utánpótlással, nyugodt szívvel engedhette, hogy a franciák ott szerezzenek maguknak élelm et, ahol tudnak. Ez nem volt könnyű dolog, mert spanyol gerillák szünet nélkül zaklatták őket. A harchelyzet úgy alakult, hogy Wellington tulajdonképpen nem veszíthet. Ha ugyanis áttörnék Torres Verdasnál az első védelmi vonalat, akkor ő elrendelné a visszavonulást a másodikba, s ha a másodikat is bevennék, akkor visszavo

125

nulna a harmadikba. D e ha bekövetkeznék a legrosszabb, a harmadik vonal le küzdése, akkor a tengert ellenőrző brit hadiflotta jóvoltából elvitorlázhatna, s egy kedvező pillanatban bármikor ism ét partra szállhatna. A franciák nem boldogultak Wellington védelmi stratégiájával. Iparkodtak megerősíteni hadseregeiket, amelyeket éhínség és járvány tizedelt. Wellington ekkor megmutatta nagyságát a támadásban is. Torres Verdas-i védelméből északkelet felé előretörve 1811 májusában kemény harcban legyőzte az ellen séget Fuentes de Onorónál, a határ spanyol oldalán, s ezzel végleg felszámolta a Portugáliára nehezedő francia fenyegetést, és kiűzte a franciákat az ország ból. Ezután hozzálátott, hogy felszámolja Spanyolország fenyegetettségét. 1812-ben, amikor a Grand Armée elindult oroszországi kalandorhadjáratára, merészségükben páratlan villámcsapásokat mért „a Spanyolországba nyíló, kulcsfontosságú kapukra”, Ciudad Rodrigo és Badajoz határ menti erődökre, amelyeket el is foglalt, majd 1812. július 22-én megszilárdította győzelm ét a Salamancánál aratott fölényes győzelem m el. Serege augusztus 12-én bevonult Madridba. M ég ugyanebben az évben megkapta az Earl, majd márki címet. Miután rákényszerítette a franciákat, hogy kivonuljanak Spanyolország déli részéből, Wellington téli szállásra Portugáliába vonult vissza. 1813-ban újból támadott és júniusban ragyogó győzelm et aratott a Vitoria mellett vívott ütkö zetben. Ezután - már mint tábornagy - szorította a francia csapatokat a Pirene usokba, majd áttört a hegyes terepen, és 1814-ben Franciaország földjére lé pett. Legyőzte Soultot Ortheznál és Toulouse-nál április 10-én, s elfoglalta az ország déli területeinek egy részét. Am i ezután történt, azt jól írja le Elizabeth Longford: „Egy órával azután, hogy serege bevonult Toulouse-ba és Wellington éppen átöltözött arra a vacsorára, amelyet a prefektúrán adott, lóhalálában megérke zett Frederick Ponsonby ezredes a királypárti Bordeaux-ból. »Rendkívüli hírem van az ön számára!« »Oh, gondoltam (mondta Wellington), tudtam, hogy béke lesz, már régen számítottam rá.« »Nem! Napóleon lemondott!« »Hogyhogy lemondott? Oh, ezúttal valóban?« Hirtelen leesett a húszfilléres. »Becsületemre, valóban ezt mondja? Hurrá!« - És a főparancsnok, még mindig ingujjban, megpördült saját tengelye körül, s közben ujjaival pattintott, mint egy iskolás.” Wellingtont hercegi rangra emelték, és egész Európában úgy ünnepelték, mint „a hódító meghódítóját”. 1814. augusztusban brit követ lett Párizsban, 1815. februárban pedig a Bécsi Kongresszuson képviselte Nagy-Britanniát. A kongresszust Metternich herceg, az osztrák külügyminiszter hívta össze azzal a céllal, hogy megteremtse az „egységes Európát”. A kongresszus, amelyen a négy győztes hatalom - Anglia, Ausztria, Oroszország és Poroszország - kép

126

viselői mellett részt vettek Franciaország és a Pápaság küldöttei is, 1814 szep temberétől 1815 júniusáig ülésezett. Bizonyos mértékig túlhaladta azonban az idő, amikor Napóleon 1815 februárjában m egszökött száműzetéséből, Elba szi getéről, és hozzálátott erőinek átcsoportosításához, azt remélve, hogy Franciaország belsejéből kiindulva képes lesz m egosztani és legyőzni a szövetségese ket. I. Sándor cár így szólt W ellingtonhoz, az újdonsült herceghez: „Az Ön dol ga, hogy ismét megmentse a világot.” W ellington április folyamán Brüsszelben átvette a szövetséges erők főparancsnokságát. A kor két legkiválóbb hadvezére ¡innak a küszöbén állt, hogy végre megmérkőzzék egymással. Érdekes, hogy mindketten ugyanazt a helyszínt választották, a Brüsszelbe vezető út mentén, Charleroitól északra fekvő Waterloot. Napóleon stratégiai terve az volt, hogy szétválasztja egym ástól s külön-külön legyőzi Wellington angol-holland és Blücher porosz seregét. Ez ugyanis lehetővé tenné számára, hogy elfoglalja Brüsszelt, és a maga oldalára állítsa Flandriát (Belgiumot). Úgy tetszett, hogy elgondolását siker koronázza, amikor 1815. június 16-án erőlte tett menetben áthaladt Wellington és Blücher seregei között, és Lignynél le győzte - bár nem semmisítette meg a poroszokat. Ráadásul eközben Ney visszavonulásra kényszerítette Wellingtont a Quatre Bras közelében eldöntetle nül végződött összecsapáskor. „A háború főként a baklövések halmaza” - írja Sir Winston Churchill. Való igaz, hogy ekkor mind Wellington, mind Napóleon súlyos hibákat követett el. A francia császár úgy döntött, hogy folytatja az 1813—1814-es évek bevált stra tégiáját, azaz a belső utánpótlási és közlekedési vonalakra támaszkodik, de első nagy tévedését a neki közvetlenül alárendelt tábornokok kinevezésével követte el. Louis Berthier marsall tehetséges vezérkari főnök és Napóleon legközelibb munkatársa volt, de amikor június elsején tragikusan elhunyt, Napóleon Soult marsallt nevezte ki a helyére. Soult tipikus harctéri parancsnok volt, annak nem is rossz, de sem tehetsége, sem tapasztalta nem volt a vezérkari munkához, s al kalmatlansága csakhamar ki is derült, de már későn. Utóbb Napóleon is elis merte, hogy Soult nem jól látta el a feladatát. A jobb szárnyon elhelyezett lo vasság élére Emmanuel Grouchy marsallt nevezte ki Joachim Murát marsall helyett. Később ezt is meg kellett bánnia, m ivel azelőtt Grouchy még soha nem irányított hadtestet. Száműzetésében, tSzent Ilona szigetén Napóleon az mondta Emmanuel Las Cases történésznek, hogy győzött volna, ha Murát marsallt ál lítja a lovasság élére, de azon is sajnálkozott, hogy N eyt választotta a bal szárny lilére. „Nagy hiba volt N ey kinevezése”- vallotta be. D e a döntő hibát azzal kö vette el, hogy nem vette igénybe Davout marsall kiváló képességeit, aki 1806han Auerstedtnél - minden kedvezőtlen előjel ellenére - elsöprő győzelm et aratott a poroszokon. Ehelyett Napóleon Párizs kormányzójává nevezte ki. „De, felség - tiltakozott kinevezése ellen Davout - , ha ön győz , Párizs az öné lesz, ha azonban legyőzik önt, akkor egyikünké sem .” Napóleon külügyminisz tere, Caulaincourt márki írja Emlékirataiban: „Teljességgel kiszámíthatatlan el

127

lenszenvvel viseltetett minden olyan gondolat vagy ötlet iránt, amely nem voll a kedvére való.” D e Wellington is elkövette a maga baklövéseit. A parancsnoksága alatt álló angol-holland hadsereg létszáma valamivel elmaradt ibériai hadserege létszá mától: 49 000 gyalogos, 12 500 lovas tartozott hozzá és 7000 főnyi tüzérség (246 ágyú) felett rendelkezett. Napóleonnak ugyanekkora gyalogosága voll, 16 000 főnyi lovassága, valamint 7250 főnyi tüzérsége, hajszálra azonos számú. 246 ágyúval. A francia sereg tehát mintegy négyezer fővel múlta felül Wellingtonét. Wellington számított Blücher marsall 89 000 poroszára, de a porosz sereg éppen visszavonulóban volt Lignytől, nyomában az üldöző Grouchy marsallal. Ráadásul Blücher inkább bátorságáról és elszántságáról volt híres, semmin! eszéről. így aztán Wellington Frigyes, németalföldi herceg vezetésével 17 000 embert és 30 ágyút rendelt ki a M ons-Brüsszel országút védelmére, ami teljesen felesleges lépés volt, minthogy seregének egynegyedét - amelyre ugyancsak szükség lett volna Waterloonál - értelmetlen semmittevésre kárhoztatta. Waterloo hadművészeti varázsa nemcsak a cselekvésben rejlik, hanem a két, egymással szemben álló hadvezér rátermettségében is. A hadvezetés lényege nemcsak a számítás - bármennyire lényeges is az. A hadvezetés lényegében akarat és ötlet kérdése. Amint később Wellington mondta, Waterloo „átkozottul hajszálon múlott - jobban, mint azt bárki bármikor is tapasztalhatta volna”. Earl o f Uxbridge tábornoknak, a brit lovasság és fogatolt tüzérség parancsno kának beszámolójából világos, hogy az Európa sorsát eldönteni hivatott ütkö zet előestéjén Wellingtonnak nem volt egyéb konkrét terve, csak az, hogy to pográfiai ismereteit felhasználva csapatait a lehető legelőnyösebb védelm i állá sokba helyezi el. Uxbridge, aki rangban második volt Wellington után, június 17-én felkereste a főparancsnokot, hogy érdeklődjék hadi tervei felől. „Ki fog holnap elsőnek támadni, én vagy Bonaparte?”- kérdezte Wellington. „Bonaparte.” „Rendben van - válaszolta a Vasherceg. - Bonaparte semmit sem árult el ne kem tervei felől, és m ivel az én terveim az övéitől függnek, miként várhatja cl tőlem, hogy megmondjam önnek, m elyek a terveim?”- Napóleon, mint min dig, magához akarta ragadni a kezdem ényezést. Wellington pedig az ellencsa pást tartotta fenn magának. Wellington keskeny arcvonalon vonultatta fel erőit Mont St. Jean falutól dél re: csapatainak zöm e egy alacsony gerincen helyezkedett el, s az arcvonal nagy jából a Hougoumont kastélytól északkeletre húzódott, a centrum La Haye Sainte gazdasági épülete előtt állott, mintegy két kilométernyi hosszúságban. W elling ton a centrumban vonta össze fő erőit ezen a rövid arcvonalon, amelynek m axi mális kiterjedése is csak hat kilométer volt. Napóleon, az összpontosítás m este re, igen egyszerű tervet választott. Össze akarta zúzni ezt a centrumot. 1815. június 18-án délelőtt 11 órakor Napóleon kezdte m eg az ütközetet, ép pen úgy, ahogyan Wellington megjósolta. De a tüzérségi előkészítés csekély

128

kárt tett a gondosan elhelyezett szövetséges csapatokban. Napóleon ekkor fi gyelemelterelő mozdulattal próbálkozott az ellenség bal szárnyán, Hougoumontnál. A rohamot fivére, Jerőme vezette azzal a céllal, hogy erőket vonjon el a brit centrumból. Valójában azonban neki lett szüksége további fran cia erőkre. A kastély helyőrsége kitartott, és Jerőme kénytelen volt további két hadosztályt bevetni - eredménytelenül. Ezt a két hadosztályt a franciák jobban felhasználhatták volna másutt az ütközetben. Taktikai baklövést elkövetve, a franciák egymás utáni hullámokban indították rohamra a gyalogságot, s azzal próbálkoztak, hogy gyalogsági tűzzel döntsék el a harc kimenetelét, ahelyett, hogy tüzérségükkel pusztították volna el az épületeket. Volt egy pillanat, ami kor a franciák különösen merész rohammal betörtek az udvarra. Elizabeth Longford így írja le ezt: „Fejetlenség tört ki. A védők kétségbeesetten ellenálltak, és véres kézitusa bontakozott ki. A legfontosabb az volt, hogy megakadályozzák az ellenség be nyomulását az udvarba. Öt tagbaszakadt Coldstream - gárdista / .../a vállával támasztotta m eg a nagy kaput és lassan-lassan a helyére nyomta a kívülről rá nehezedő nyomással szemben. /.../A m ikor ez sikerült nekik, a már behatoltakra fordították figyelmüket.” „A Waterlooi ütközet sorsa azon múlott, hogy sikerül-e bezárni Hougoumont kapuit” - mondta Wellington. Amint a Hougoumont kastély elleni ism ételt támadások meghiúsultak és fel morzsolódtak a támadó franciák sorai, Napóleon a centrumban rendelt el roha mot. A z volt a szándéka, hogy tüzérségi tűzzel rákényszeríti az ellenséget, hogy maradjon m eg állásaiban. De az ágyútűz ezúttal nem volt elég hatékony. A kö vetkező fázis az lett volna, hogy az előrenyomuló lovasság négyszög alakzatba kényszeríti az ellenséges gyalogságot, amelyet abban a korban a legbiztosabb alakzatnak tartottak támadó lovassággal szemben. A négyszögek viszont sebez hetők az ágyútűzzel, és m ivel mindegyik fél a tűzerejének csak egynegyedét veti be, ezért sebezhetők az előrenyomuló gyalogsággal szemben is. Napóleon ezzel a taktikával zűrzavart akart előidézni a szövetségesek soraiban, hogy az után a gyalogság szuronyrohammal áttörjön, miközben lovassága lekaszabolja a visszavonulókat. Wellington átlátott a szitán, s embereinek zömét továbbra is a hegygerinc mögött hagyta, ahol viszonylag biztonságban voltak az ellenséges ágyútűzzel szemben. Amikor pedig az ellenséges gyalogság lőtávolon belülre került, a bri tek váratlan és heves sortüzet zúdítottak a franciákra. A francia roham megtor pant. A brit lovasság csapása pedig meghátráltatta ezt a támadó hullámot. De közben Wellington bal szárnyán elsöprő erejű francia támadás zúdult La Haye Sainte-re. Sajnálatos módon, Somerset és Ponsonby kezdetben sikeresen roha mozó lovassága nem vette figyelem be Uxbridge-nek azt a parancsát, hogy hajt son végre átcsoportosítást, és vonuljon vissza. Ekkor a franciák ellencsapása végül megfutamította a brit lovasságot, amely igen súlyos veszteséget szenve

129

dett. A harcban Ponsonby is elesett. A nehézlovasságnak ez a helytelen beveté se azt eredményezte, hogy Wellingtonnak nem maradt több hatékony lovasala kulata. Délután három órára aggodalom fogta el mind Napóleont, mind pedig Wellingtont. A brit fővezér 2500 lovast vesztett ebben a katasztrófával végződött tá madásban, Blücher pedig a hírek szerint csak csigalassúsággal közeledett. N a póleon viszont kétségbeesetten erőltette a győzelem kicsikarását, még mielőtt a poroszok megérkezhetnének. Ezért N ey marsall kétszeres erővel támadta La Haye Sainte-t, abban a reményben, hogy elfoglalhatja, és azután kiindulópont nak használhatja a majort további francia rohamokhoz. N eyt felbátorította, ami kor észrevette, hogy brit szekerek tömegesen hagyják el a csatateret. Ebből ugyanis azt a téves következtetést vonta le, hogy az angolok az általános vissza vonulásuk előkészítésére elszállítják a sebesülteket. Saját elhatározásból N ey er re bevetette a lovasságát, de nem Wellington bal szárnyán, La Haye Sainte-nél, ahogy Napóleon megparancsolta, hanem a centrumban. A támadás eleve ku darcra volt ítélve, hiszen a gyalogság és a tüzérség támadása nélkül hajtották végre. A z angolok keményen és eredményesen védekeztek. N ey ahelyett, hogy belátta volna tévedését, egymás után küldte rohamra lovasságának oszlopait a szilárd brit négyszögek ellen, miközben az angol lövészek irtózatos pusztítást végeztek a támadó franciák soraiban. Wellington mindig ott tűnt fel lóháton, ahol a leghevesebb volt a küzdelem, és elszántan bátorította katonáit. „Amíg ő ott volt, nem mehettek rosszul a dolgok”- mondta egy vezérkari tiszt. „Keményen küzdeni, keményen, uraim! Próbálják meg a legnagyobb erővel. Tartsanak ki! Nem szabad, hogy legyőzzenek bennünket - mit mondanának ak kor Angliában?” - mondta tisztjeinek a herceg. Egyik vezérkari tisztje figyel meztette Wellingtont, hogy a távolban jól látható maga Napóleon, s a szom szé dos üteg lövegeinek tüze elérheti őt. „Nem! Nem! Megtiltom! Parancsnokoknak nem az a dolguk, hogy lövöldözzenek egymásra!”- kiáltott oda a herceg. A francia lovasság negyed öt és fél öt között ismét nagy erejű támadásba len dült a centrumban, La Haye Sainte és Hougoumont között. „Vive l’ Empereur! Éljen a császár!”- kiáltással rohamozták m eg és törték át a franciai lovasok a brit tüzérség előretolt állásait. Ekkor N ey a katonai rátermettségének megdöb bentő fogyatékosságáról tett tanúbizonyságot. Nem gondolt rá, hogy tartalék lo vakról gondoskodjék az ágyúk elvontatására, sem arra, hogy használhatatlanná tegye - ahogy akkoriban mondták: beszegezze a kiiktatottnak hitt ágyúkat. Az angol ágyúk pedig kartáccsal hátba kapták az előnyomuló francia lovasságot, pánikot keltve közöttük. Elmondhatjuk, hogy néhány szeg és kalapács miatt a franciák számára elveszett az ütközetnek ez a szakasza. Ha N ey elfoglalta, vagy használhatatlanná tette volna az előretolt angol ágyúkat, lovasrohamával elfog lalhatta volna La Haye Sainte-et, s ezzel döntő sikert érhetett volna el az ütközet kimenetelét illetően. A helyzet akkor úgy festett, hogy „döntetlenre” áll az ütkö zet. Napóleon, átcsoportosítva erőit, megparancsolta N ey marsallnak, hogy -

130

kerül amibe kerül - foglalja el La Haye Sainte-et. Ez a lovasság és gyalogság közös erőfeszítése árán sikerült is a franciáknak, s ha korábban történik meg, döntő tényezőnek bizonyulhatott volna. Este fél hét óra tájában egyre baljósabbnak tűntek W ellington kilátásai. Centruma gyenge volt és Napóleon viszonylag közelről lőtte azt tüzérségével. „Az éjszaka, vagy Blücher. A z éjszaka, vagy Blücher” - ismételte m indegy be a herceg. N ey sürgette, hogy a centrumban támadjanak, és ebben az ütközet ben először és utoljára igaza volt. Valószínű ugyanis, hogy abban a helyzetben a franciák rohammal elfoglalhatták volna a meggyengült ellenséges állásokat. Napóleon azonban tőle szokatlan módon habozott, nem mert a tartalékhoz nyúlni, m ivel a poroszok m egérkezésétől tartott. A császár végül este hétkor mégis bevetette elit alakulatát, a Gárdát. Csaknem fél órával elkésett. A z angol erőket ugyanis időközben átcsoportosították, hogy felkészülten fogadják a tá madást. A szövetségeseket azonban így is lassan, szinte lépésről lépésre szorí tották vissza a franciák. Wellington ekkor kiadta a parancsot Maitland tartalék ban lévő gárdadandárjának az ellentámadásra: „Rajta, Maitland, most jött el az ön órája!” Az angol gárdisták helyükből felem elkedve pusztító tüzet nyitottak, és a francia Gárda - részint a hatékony tüzeléstől, részint a m eglepetéstől - hirtelen megtorpant. Ebben a pillantban Sir John Colbom e 52. könnyű gyalogdandárja szuronyrohammal oldalba kapta őket. Napóleon félelm etes hírű Gárdája első és utolsó alkalommal felbomlott és megfutamodott. Ekkor tűntek fel vágtatva Blücher porosz lovasai, és kaszabolni kezdték a menekülő franciákat. A poroszok által elfoglalt Mont St. Jeannál köszöntötte egymást a lóháton odaérkező Blücher és Wellington, azon a Brüsszelbe vezető úton, amelyet a francia császár akart elfoglalni. „Mein lieber Kamerad!” (Kedves Bajtársam) - kiáltotta vidáman a porosz tábornok, és lován előre hajolva hevesen megcsókolta Wellingtont. „Quelle affaire!” (M icsoda dolog!) - hördült fel erre Wellington, aki valószínűleg csu pán ennyit tudott franciául. Aligha m eglepő, hogy ennek a nagy ütközetnek ebben a döntő pillanatában Wellington felemelkedett lovának kengyelében és háromszor meglóbálta ka lapját. A győzelem megsemm isítő volt. Wellington serege 15 000, Napóleoné 25 000 és Blücheré 7000 embert veszített. „Soha nem láttam a franciákat m él tatlanul viselkedni, kivéve a Waterlooi ütközet utolsó szakaszát. Egész zászló aljak futamodtak meg, hátrahagyva fegyvereiket” - írta később Wellington. Napóleon kapitulált. Ezúttal a távoli Szent Ilona szigetére száműzték, ahol a britek őrizték őt. Bourbon XVIII. Lajos visszatért a francia trónra. Wellington és az eszes külügyminiszter, Róbert Castlereagh vicom te ism ét együtt képvisel ték Nagy-Britanniát a folytatódó B écsi Kongresszuson. „Soha m ég nem vívtam ilyen ütközetet, és remélem, a jövőben sem fogok - mondta W ellington Water looról. - Soha életemben nem aggódtam ennyire, mert be kell ismernem, hogy

131

még soha nem álltam ilyen közel a vereséghez” - mondta a Waterlooi győző. A béke - az 1815 novemberében aláírt, második párizsi szerződés - , amelyet a Bécsi Kongresszus megerősített, azt eredményezte, hogy 99 éven át nem volt jelentősebb konfliktus Európában. A szerződésben foglalt területrendezés kö vetkeztében létrejött európai államok változatlan formában maradtak fenn az első világháború végéig. Napóleonnak 1813-ban Lipcsénél elszenvedett veresége véget vetett Fran ciaország európai hegemóniájának, és felébresztette a nacionalizmus erőit a kontinensen. Napóleon legyőzése Waterloonál Anglia diadala volt. Trafalgar biztosította számára a tengeri uralmat, Waterloo pedig a világpiacok feletti el lenőrzését. A z ipari forradalomban kivívott vezetői pozíciója révén Anglia a világ műhelye és bankára lett egyben. Szerződése révén m egszerezte a létfon tosságú katonai és kereskedelmi támaszpontokat Ceylon szigetén, Mauritiusban m egszerezte a Jóreménység-fokot és Máltát. Paradoxon, de az a hatalom, amelynek elpusztítására Napóleon törekedett, megkettőzte, majd Napóleon lé pései következtében megháromszorozta erejét. Anglia létrehozta és fenntartot ta a legszilárdabb és legvirágzóbb békét, amelyet a világ a 2. századi római bi rodalom óta egyáltalán ismert. Lehet, hogy akadnak, akik nem tisztelik Wellington herceg emlékét, de hogy Chesteron szavaival éljünk: „Ezeket nyomban el kell távolítani, ha szük séges, erőszakkal is.” Egy beképzelt fiatalember, aki egy fogadáson meg akar ta sérteni a herceget, így köszöntötte őt: „Jó n ap ot... Mr. Smith, h ajói tudom.” Ezt a választ kapta Wellingtontól: „Ha ezt hiszi, akkor ön mindent elhisz.” Egy kiadónak pedig, aki azzal akarta megzsarolni a herceget, hogy nyilvánosságra hozza Harriette W ilson bizalmas és a valóságnak m eg nem felelő memoárjait, ezt válaszolta Wellington: „Hozza csak nyilvánosságra és legyen átkozott!” A z 1820-as években az időközben miniszterré lett Vasherceg egyre népsze rűtlenebbé vált, m ivel megrögzött konzervativizmusa eltökélten szembefordí totta mind a katolikus emancipációval, mint pedig a parlamenti reformmal. Az akkori tory (konzervatív) kormányzat ingatag kompromisszumra törekedett a liberális Lord Goderichcsel. A z azonban, amikor problémákkal találta szem ben magát, könnyekre fakadt. Wellington végül - bár vonakodva - 1830-ban elfogadta a miniszterelnöki kinevezést, s ebben a tisztségben hazája érdekeit előbbre helyezte, mint a maga véleményét. Abban a m eggyőződésében, hogy Angliában forradalom törhet ki, rávette a Lordok Házának - az akkori parla ment mértékadó testületének - tagjait, hogy fogadják el az emancipációt és a parlamenti reformot bevezető törvényeket. „Uram, önnek nagyon kell örülnie, hogy a törvényeket megszavazták”- je gyezte meg az új parlament egyik tagja, az 1832-es Great Reform Act nyomán összeült, első reformparlament ülésén. „Nem, uram. M ég soha életemben nem láttam ennyi semmirekellő embert” - felelte bosszúsan Wellington. Azon nyomban lemondott a miniszterelnök

132

ségről. A későbbi években nemzeti példakép lett, és egész Nagy-Britannia - va lamint Európa nagy része gyászolta 1852-ben bekövetkezett halálát. Halála talán találóan - az 1851-es világkiállítást követően következett be. Ez a kiállí tás ugyanis igyekezett bemutatni a 19. század első felének technikai vívmánya it, és az angol „felsőbbrendűségnek” azokat a magaslatait, amelyeknek elérésé ért ő olyan szívósan küzdött. Jellemének és tisztjei, katonái iránta tanúsított hű ségének legtalálóbb magyarázatát valószínűleg Dávid Howarh adja m eg a N ew Run Thing című írásban: „Waterlooi főhadiszállásán az asztalt megterítették az egész vezérkarnak. Ő leült egyedül az asztalhoz, és az emberek m egfigyelték, hogy valahányszor csak nyílt az ajtó, érdeklődéssel fordult oda, mintha remélné, hogy viszontlát hatja néhány barátját, akik ott reggeliztek, de akik azóta távoztak már az élők soraiból. Amikor befejezte az evést, lefeküdt egy priccsre aludni, mert az ágyán egy tisztje haldoklott.

IDEJE MÁR MEGISMERNI A VILÁG LEGROSSZABB HADVEZÉRÉT: Lord F itzroy Somerset, Lord R a g l a n (1788-1855) „A krími háború egyike a történelem rossz tréfáinak” - írja Philip Guedalla The Two Marshals (A két marsall) című, 1943-ban m egjelent könyvében. Félelm e tes igazság rejlik ebben a megállapításban. A krími háborúnak soha nem kelleti volna kitörnie, ha létezett volna abban a korban valamennyire is értelmes diplo mácia, ámbár okai az orosz terjeszkedéstől való jogos brit félelem ben kérésén dők. I. M iklós cár 1853-ban kijelentette Sir George Seymour szentpétervári brit követnek: „Van a szomszédunkban egy beteg ember, egy nagyon beteg em ber.” A törökök hanyatló oszmán birodalmára célzott. A cár ezután a kereszté nyek számára Szent Helyek védelmezőjének nyilvánította magát. A Szent He lyek pedig akkor oszmán uralom alatt álltak. Ez haragra gerjesztette a török szultánt, m ivel Jeruzsálemben voltak a mu zulmánok számára is szent helyek, s ő azok védelmezőjének tekintette magát. D e dühítette III. Napóleont, a néhai és jelesebb I. Napóleon unokaöccsét is, aki - abban a törekvésben, hogy visszaállítsa Franciaország nemzetközi tekintélyéi - kijelentette, hogy ő a jeruzsálemi Szent Helyek római katolikus védelmezője. Angliában abban az időben ingatag koalíció volt hatalmon Lord Aberdeen kor mányzásával, akiről azt tartották, hogy „azzal érvelve halogatja a háborút, hogy hangoztatta, indokolatlanul borzad tőle”. 1853-ban Lord Stratford de Redcliffe, konstantinápolyi brit követ, aki erősen oroszellenes volt, m essze túllépte hatás körét. Azt tanácsolta a szultánnak, hogy utasítsa el a cárnak az ortodox egyház fölötti protektorátusra támasztott igényét, és közölte vele, hogy Nagy-Britannia támogatni fogja, ha háborúra kerülne sor Oroszország és Törökország között. Ennek a biztosítéknak birtokában a szultán megtagadott minden kompro misszumot Oroszországgal (mindenesetre ismeretes, hogy a cár javasolta Tö rökország felosztását). Erre az oroszok azzal válaszoltak, hogy a Balkánon el foglalták M oldva és Havasalföld oszmán gyámság alatt álló, román tartomá nyokat. Törökország szeptember 23-án hadat üzent, amire az oroszok novem ber 30-án a Fekete-tengeren elsüllyesztettek egy török flottillát Szinopénál. Hogy m egőrizzék tekintélyüket a világ szemében és a szájuk íze szerint oldják m eg Oroszországgal fennálló nézeteltéréseiket, Nagy-Britannia és Franciaor szág 1854 márciusában hadat üzent Oroszországnak. A felek mindegyike azon törte a fejét, hogy m i is legyen a következő lépése. N em tudjuk, vajon kinek támadt az az ötlete, hogy indítsanak közös angol francia és török büntető expedíciót a Krím félszigeti Szevasztopol erődjének

134

cl foglalására. A Krím félsziget Ukrajna déli részén fekszik, délen és nyugaton a l'ekete-tenger, keleten pedig az A zovi-tenger határolja. A z ötletből valóban kö zös expedíció lett. Lord Fitzory Somerset tábornokot Lord Raglanná léptették elő, és kinevezték a Krímre küldendő brit haderő parancsnokává. A 66 éves I ,ord Raglan egyik karját elvesztette Waterloonál, és csak nehezen tudta megülni a lovát. A z Ibériai-félszigeten viselt háború alatt Wellington egyik számysegédje volt, és részt vett minden jelentősebb ütközetben. Ott - amint azt a XVIII. Lajost körülvevő udvaroncokról mondták - „semmit nem felejtett és semmit nem tanult”. 1852-ben az utánpótlásért felelős és Wellington által éle sen bírált hadbiztosság élére nevezték ki, főhadbiztosnak. A királynő unoka(kxse, Cambridge herceg kivételével, aki egy hadosztály parancsnoka lett, az cxpedíciós hadsereg valamennyi magasabb beosztású parancsnoka hatvan és hetven év közötti volt. A legöregebb, 72 éves Sir John Burgoyne, a sereg fő mérnöke volt. Valamennyien úgy gondolták, hogy a krími háború hasonló lesz az Ibériai-félszigeten viselt diadalmas hadjárathoz. Az, úgy látszik, eszébe sem (utott Lord Raglannek, hogy az Ibériai-félszigeten Wellington m indvégig ked vező helyzetben hadakozott, spanyol és portugál szövetségesek támogatásával, s utánpótlását a brit flotta biztosította, melynek hajói néhány nap alatt megtet ték az utat Angliába és onnan vissza. Mindez azonban nagyon is különbözött egy olyan hadművelettől, amelyet éghajlatát és lakosságát tekintve ellenséges országban kellett végrehajtani, s amelynek színtere m essze esik Angliától és ezért nehéz a tengeren át történő utánpótlás biztosítása. Raglan vállrándítással intézte el a nehézségeket, s kijelentette, hogy a háborút játszva megnyerik kará csonyig, és nem készült fel arra, hogy az esetleg m égsem egészen így lesz. A szövetségesek 1854. szeptember 14-én partra szálltak a Krím-félszigeten. Pihent és lelkes katonáik hat nappal később az Alma folyónál visszavertek egy orosz támadást. Raglan azonban nem használta ki az oroszok visszavonulását, nem utolsósorban azért, mert a neki alárendelt semmirekellő parancsnokok kö zül többen, mint például az undorító Earl o f Cardigan tábornok, a könnyűlovas ság parancsnoka, a hét öt napját magánjachtokon töltötték, és kivitorláztak a l;ekete-tengerre. (Cardigan egy alkalommal bezáratta tisztjeinek egyikét azért a szörnyű bűnért, hogy a tiszt az étkezdében vacsora közben pezsgő helyett in kább m oselle-i bort ivott.) Azzal, hogy Raglan elmulasztotta az előrenyomu lást, a kitűnő orosz hadmérnök, Edward Todleben tábornok értékes időt nyert, és eredeti és hatékony „repülő lövészárok” módszerét alkalmazva - sietve megerősítette Szevasztopol erődítményeit. Miközben Cardigan és más parancsnokok egyre többet ittak, és egyre keve sebbet dolgoztak, s többé-kevésbé elszigetelődtek katonáiktól, a főparancsnok, Raglan önelégülten lustálkodott. A rossz időtől, hiányos felszereléstől és tehet ségtelen parancsnokoktól már amúgy is szenvedő katonák szenvedéseit még csak fokozta a hadbiztosság, az a polgári szem élyekből álló intézmény, am ely nek kötelessége lett volna ellátásukról gondoskodni. Jól ábrázolja a helyzetet

135

Geoffrey Regan Someone Had Blundered (Valaki baklövést követett el) című írásában: „Egy hadsereg nyersanyaga a katona: a hadvezér, aki erről megfeledkezik, nemcsak az emberei ellen vétkezik, hanem saját szakmai kódexe ellen is. Had járatban a hadtápnak (logisztikának), amely nagyszámú katona, nagy mennyi ségű készlet, lőszer, ágyúk és állatok mozgatásával jár az adott helyzet függvé nyében, végső célja az, hogy a katona a lehető legkedvezőbb helyzetbe kerül jön. Legyen jól felfegyverkezve, jól felszerelve, legyen jól táplált és szükség esetén - jó lóval ellátott, hogy megtámadhassa az ellenséget. A parancsnok fel adata, hogy biztosítsa: emberei, amennyire csak lehetséges, ne legyenek kitéve az időjárás viszontagságainak, ne nélkülözzenek ételt és italt, ne fenyegessék őket szükségtelenül járványok, és kerülje el őket a harci szellem et aláásó una lom, tétlenség. Ha a hadvezér mindezt elmulasztja, vagy ha úgy véli, hogy mindezekre nincs szüksége a közkatonának, akkor saját maga járul hozzá buká sához. A z ilyesfajta kudarcok olyan nagymértékben voltak mindennaposak a krími háború alatt, hogy lehetetlen nevesíteni a felelősséget, de a hadbiztosság szem élyes kudarca példaként szolgálhat az olyan nagyfokú alkalmatlanságra, amely ritkaságszámba m egy m ég a brit katonai történelemben is.” Ezen a téren a főbűnösök egyike William Filder, akiről William McMurdo ez redes, a szárazföldi szállításokat végző hadtest tisztje úgy nyilatkozott, hogy „egész életemben nem találkoztam hozzá hasonló undorító piperkőccel, a gya korlati élettől ennyire elrugaszkodott tisztviselővel, mint amilyen ez a kis vipera volt”. A főbűnösök sorába tartozott Sir Charles Trevelyan pénzügyminiszter is, aki kinevezte Fildert. Hihetetlen volt Filder alkalmatlansága, mint amennyire meglepő volt Raglan hanyag nemtörődömsége is, de a legnagyobb felelősség m égis Trevelyant terheli. A méltán rosszindulatúnak tartott Filder például 1854. szeptember 13-án kétezer tonna szénát igényelt Londontól, de a szállítást csak nyolc hónap múlva teljesítették, mire a lovak legnagyobb része már kimúlt. Raglan egykedvűen figyelm en kívül hagyott minden problémát. A jelek sze rint egyáltalán nem zavarta őt alárendeltjeinek céltalan civakodása, mint pél dául Cardigan és elöljárója, Earl o f Lucán vezérőrnagy, a könnyű- és a nehéz dandárból összevont lovashadosztály parancsnokának torzsalkodásai, amelyek során m egesett, hogy válságos pillanatokban - pusztán irigykedésből vagy sze m élyes ellenszenvből - megtagadták egym ástól a segítséget. D e nem zavarta őket az a gyászos tény sem, hogy 16 422 katonája pusztult el kolerában, tífusz bán, vérhasban vagy a kimerültségtől. A z oroszok 1854. október 25-én m eg próbálták elűzni az idegen betolakodókat, és megtámadták a balaklavai brit tá maszpontot. A csata újból megmutatta a brit katonák hihetetlen bátorságát, de egyúttal parancsnokaik elképesztő alkalmatlanságát is. Lehetetlenség nem ün nepelni a katonák harci szellemét, amint J. B. Priestley 1974-ben megjeleni könyvében, a Victoria’s Heyday-ben írja: „Két dolog mentette meg a küszöbönálló vereségtől és a teljes megsemmisü

136

léstől ezt a kicsiny, különös és m eglehetősen abszurd brit hadsereget, amely ha zájától olyan távol szállt szembe egy hatalmas birodalommal. Először is az, hogy az oroszok, jóllehet számbeli fölényben voltak és óriási potenciális tarta lékokkal rendelkeztek, még nagyobb kontárok voltak, mint ellenségeik, és a je lek szerint fogalmuk sem volt róla, hogy m ilyennek is kell lennie valójában egy ütközetnek. Másodszor pedig az, hogy - ez nem először és nem utoljára fordult elő - a briték szinte mindent bátorságuknak, a gyalogos közkatona kitartásának és csodálatos fegyelm ezettségének köszönhettek.” Florence Nightingale, aki 1854. november 5-én egy csoport ápolónővel együtt önkéntesként a Krímre érkezett, ezt írta 1856-ban nővérének ugyanerről n brit gyalogságról: „Tegyétek lehetővé számukra, hogy gyorsan és biztonságosan pénzt küldliessenek haza, és meg fogják tenni. Adjatok nekik iskolákat és könyveket, és tanulni fognak. Tegyétek lehetővé a számukra, hogy játékokkal és szórakozás sal múlathassák az időt, és leszoknak az italozásról. Adjatok nekik munkát, és dolgozni fognak.” Vagy ahogyan Winston Churchill máskor és más vonatkozásban megállapí totta: „A bátrak legbátrabbjai ők, akiket jelenleg a hitványak leghitványabbjai vezetnek.” „Üdv, ti rettenthetetlen hősök, üdv! Minden vezéretek ellenére győzedelm eskedtek.” Walter Savaga Landor The Crimean Heores (A krími hősök, 1856) című írá sának fűzfapoétára emlékeztető sorai azonban inkább elfedik a rémítő valósá got. Idézzük fel a könnyűlovasság rohamát a balaklavai ütközetben. Ezzel a ro lnimmal akarták megakadályozni a visszavonuló oroszokat abban, hogy elvons/oljanak néhány brit gyártmányú ágyút, amelyeket a törököktől zsákmányol lak az ütközet során. A parancs, am elyet Raglan nevében Sir Richard Airey, a Krím főszállásmestere küldött Lord Lucannak, nem volt világos: „Lord Raglan óhaja, hogy a lovasság gyorsan nyomuljon előre, üldözze az ellenséget és aka dályozza meg, hogy elszállítsa az ágyúkat.” M ilyen ágyúkat? Az arcvonal mögötti harcálláspontjáról, egy dombtetőről Raglan láthatta, hogy a zsákmányolt ágyúkkal visszavonuló oroszok sebezhetőek, de a völgy ben elhelyezkedő Lucán ezt nem láthatta. Ráadásul elmulasztotta, hogy tájéko zódjék, mi történik a csatatéren. Összezavarta őt továbbá Louis Nolan száza dos, Airey segédtisztje. „A hadseregnek nem volt Nolan kapitánynál bátrabb lisztje”- írta W. H. Russel, a The Times ünnepelt haditudósítója. D e bármekko ra is lett légyen Nolan bátorsága, a könnyűdandár tisztjeinek egyike nem osz lottá Russelnak iránta érzett csodálatát. E. A. Cook hadnagy ezt írta haza édes apjának: „A parancsot, hogy induljunk rohamra, egy félőrült, Nolan százados adta ki: ezt a parancsot igen nehezen lehetett értelmezni.” Amikor Nolan k özöl te Lucannal: azt a parancsot hozta, hogy haladéktalanul indítson támadást, I.ucan érthetően megkérdezte, hogy m ilyen irányba kell támadnia? És milyen

137

ágyúkra utalt Raglan? Nolan, aki a vezérkari tisztekkel együtt volt a dombon és tudta, hogy az oroszok merre vontatják a zsákmányolt ágyúkat, lelkesen rámu tatott néhány távolban látható ágyúra, m essze attól a helytől, ahol Raglan tar tózkodott, és ráordított Lucanra: „Ott az ellensége! Ott vannak az ágyúi!”A könnyű lovasdandár, élén Cardigannel, nyomban tette kötelességét. Megroha mozta az orosz ágyúk főállását. Elfoglalta ugyan azokat és m egölte a tüzéreket, de előbb az orosz ágyútűz szörnyű mészárlást végzett lovasai között. Amikor Pierre Bosqet francia tábornok látta, hogy a könnyűlovasság pusztulásába ro han, megjegyezte: „C ’est magnifique, mais ce n ’est pás la guerre.” (Csodála tos, de ez nem háború.) Balaklavánál szorult helyzetükből a nehézdandár és a Highland gyalogdandár mentette m eg a briteket. A z előbbi, James Scarlett dandártábor nok parancsnoksága alatt, hegynek felfelé rohamozott, és oldalba kapva egy nála jóval nagyobb létszámú orosz lovassági alakulatot, megfutamította azt. A Highland gyalogdandár 93. ezredének - melynek parancsnoka Sir Colin Campbell vezérőrnagy volt - nem volt már ideje, hogy négyszöget alkosson, amikor az ellenséges lovasság megrohanta és ezért két, egym ás m ögötti vonal ban fejlődött fel. A The Reason Why (A z ok, amiért) című írásában Cecil Woodham-Smith megállapítja: „A rohamozó orosz lovasság úgy vélte, hogy a dombtető üres, ekkor azon ban, mintha csak a földből kelne ki, felugrott a highlanderek két vörös egyenru hás vonala - ez a két vonal úgy került be a brit történelembe, mint „a vékony vörös vonal”. A két vonal minden egyes katonája arra számított, hogy elesik és - elszántan szem beszállva az ellenséggel - eltökélte magát, hogy a lehető leg drágábban adja az életét. A z orosz rohamot visszaverte a highlanderek gyors és pontos sortüze, s azt a rendezetlenül visszavonuló oroszok elleni gyilkos szuronyroham követte. M in den bizonnyal ez a két vakmerő akció mentette meg a szövetségesek balaklavai támaszpontját, jóllehet az oroszok vesztesége csekélyebb volt, mint a szövetsé geseké. A z oroszok azonban visszavonultak Szevasztopolba, és - amint szoká suk volt - a háború következő szakaszát Tél Tábornokra bízták. Raglan a rá jellem ző tehetetlenséggel reagált a történtekre. A lig tartott kap csolatot francia szövetségesével, s így valószínűleg elkerülte a figyelmét a sváj ci hadtörténész, Henri Jomini találó megjegyzése, aki 1854-ben ezeket mondta a francia főparancsnoknak, Certain Canrobert tábornoknak: „Az orosz hadsereg olyan fal, amelyet bármilyen messzire vonuljon is vissza, mindig ott fog találni maga előtt.” Értelmes dolog lett volna elszállásolni az embereket Balaklava ki kötőjében, biztosítva ezzel, hogy legyen tető a fejük fölött, s a tenger felől el le hessen látni őket utánpótlással és élelemmel. Raglan ezzel szemben Szevasztopol téli ostromát határozta el és katonái a nyílt terepen táboroztak. Raglan, a hadbiztosság és a szervezésben megnyilvánuló általános káosz (amely, hogy őszinték legyünk, éppen úgy sújtotta az oroszokat is) együttvéve

138

lübb brit katona halálát okozták a krími háborúban, mint az ellenség. Találóan lila apjának Cook hadnagy: „/.../ és ez a két bolond, aki a parancsnokunk, Lucán és C. (Cardigan) volt olyan szíves, hogy m essze az utánpótlásuktól helyezett el bennünket, jóllehet ¡íz utak sártengerré változtak; képtelenség élelm ezni a dandár szerencsétlen ki csiny maradékát, aminek az a következm énye, hogy naponta nyolc-tíz embe rünk hal meg. Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámítsuk, ez nem tarthat örökké, s m ellesleg a lovak annyira legyengültek, hogy szerintem egyikük sem tudna egyetlen mérföldre sem elvánszorogni.” Filder, a hadbiztos mániákusa volt a szabályoknak és a rendelkezéseknek. Fontosabb voltak szemében, mint a háború megnyerése vagy akár honfitársai életének a m egmentése. Raglan pedig túlságosan gerinctelen és nemtörődöm volt ahhoz, hogy szembeszálljon vele. A szabályok nem tették kifejezetten le hetővé, hogy kenyeret süssenek vagy friss zöldséget, és citromlevet (ez fontos volt a skorbut és más betegségek ellen) osszanak szét a katonák között, ezért ezt nem lehetett megtenni. Amikor egy Balaklavában kikötött hajó orvosa sür gősen kályhákat kért, mert betegei sorra halnak m eg a nagy hidegben, kurtán ludatára adták, hogy lehetetlenség, amíg hivatalos csatornákon keresztül nem továbbították a kérelmet. A tisztviselők hajthatatlanok maradtak. Természete sen, mire a kérvényeket kitöltötték és továbbították, és a kályhák végre megér keztek, addigra a betegek mind meghaltak. Egy tiszt elment Balaklavába, hogy zöldséget vételezzen ezrede számára, de ott közölték vele, hogy két tonnánál kisebb mennyiség nem vételezhető. Chirostopher Hibbert The Destruction o f Lord Raglan (Lord Raglan pusztítása) című könyvében olvashatjuk, hogy Foley de St. Georges őrnagynak néhány szögre lett volna szüksége, de közölték velük, hogy szöget csak tonnaszámra árulnak - a gavallér őrnagy a saját zsebéből fizette ki az összeget. A lovak nap jában hármasával pusztultak el. 1855-ben a hadbiztosság és a Krímben harcoló csapatok szervezettsége ügyében megejtett vizsgálat, amelyet Sir John M cNeill és Alexander Tulloch ezredes irányított, megállapította, hogy „ez a roppant nagyarányú elhalálozás nem tulajdonítható a kedvezőtlen időjárásnak, hanem túlhajszoltságnak, a nedves és hideg időnek, az elégtelen élelm ezésnek, a tél egy részében viselt m eg nem felelő öltözéknek, valamint annak, hogy az embe rek nem találhattak védelmet alkalmas szálláson a könyörtelen időjárással szemben” „ A hadsereg a gyomrával menetel ”- mondta Napóleon. A Szevasztopol előtti táborban a katonák gyakran csak fél adagot kaptak, és 1854. karácsony napján Bell ezredes ezrede egyáltalán semmilyen ellátásban nem részesült. Ráadásul, a kizárólag sózott marhahúsból és kétszersültből álló élelm ezés tönkretette a katonák em észtését és további m egbetegedéshez veze tett. Hihetetlen, de Fildemek 8000 szarvasmarha állott rendelkezésére - (lett volna tehát friss hús) - , de ő azt állította, hogy a húst nem lehet hajón

139

Balaklavába szállítani. Tulloch ezredes ellenben megállapította, hogy rendel kezésre álltak a brit szállítóhajók, és a kikötő nyitva volt. Megdöbbentő tudni, hogy m íg a korabeli skót börtönök lakói naponta 700 gramm élelm et kaptak - húst, tejet, halat, kenyeret és zöldséget - addig a gyalogos krími angol katonának be kellett érnie 570 dkg silány sózott marha hússal és kétszer sülttel. Novem ber 4-én megérkezett a Harbinger szállítóhajó 150 tonna zöldséggel. Miután azonban bizonyos okmányokat nem találtak rendben (legalábbis a hadbiztosság állítása szerint), a rakomány megromlott és végül a tengerbe szórták, m iközben a katonák zöldség címén havi két burgo nyát és egy hagymát kaptak. Raglan, amikor Moldvában járt (az egyszer), böl csen elrendelte, hogy fejenként 60 gramm rizst osszanak szét az emberek kö zött, de azután megfeledkezett az egészről. Raktáraiban volt rizs, de a szabály zat megtiltotta, hogy szétosszák. Filder azt is elmulasztotta, hogy tájékoztassa Raglant az ellátás helyzetéről, Raglan pedig nem tartotta szükségesnek, hogy ellenőrizze. Fildem ek bőséges készletei voltak burgonyából, borsóból és skót árpából is, de megrohadtak a raktárban, mert nem osztották ki a katonáknak, természetesen a rendelkezések miatt. Christopher Hibbert lesújtó képet fest a balaklavai kikötőről a The Destruction o f Lord Raglan című könyvében: „Napokon, heteken át horgonyoztak hajók Balaklava előtt, várva, hogy ki köthessenek és kirakhassák rakományukat. Amikor aztán befutottak a kikötő be, matrózaik, jóllehet már megedződtek keleti kikötőkben, megdöbbentek a látványtól. A kísérteties halványzöld víz vihar után mozdulatlan em észtőgö dörhöz volt hasonló, amelybe minden elképzelhető hulladékot beledobáltak. Hullák sápadt és puffadt arca, döglött tevék, kimúlt lovak, öszvérek, ökör- és macskatetemek, oszlásnak indult kutyák. Egy hadsereg és kórházai minden szemetje ott úszkált: gerendák, ládák, szénabálák, kétszersült, feltört gyógy szeres ládák és orvosi eszközök felbomlott belsőségek és szétdarabolt birkate temek társaságában - ahogyan a hajókról a vízbe dobták a szakácsok. Az Esk nevű szállítóhajó 1854. december 10-én érkezett Balaklava kikötő jébe, fedélzeten 20 000 font citromlevél, a skorbut és más betegségek elleni gyógyszerként. A hajó február első hetéig ott vesztegelt kirakatlanul. Filder nem tartotta szükségesnek, hogy tájékoztassa Raglant a szállítmány érkezésé ről - m ivel ezt nem követelte m eg a szabályzat - , Raglan pedig „rangján aluli nak” tartotta, hogy érdeklődjék felőle. A franciák pékségeket létesítettek és friss kenyeret adtak a katonáiknak, soha nem jutott a brit főparancsnokságnak ez az eszébe. Amikor a franciák 1855 januárban testvériesen felajánlották, hogy átengednek készleteikből, Filder ridegen visszautasította : „Nem szenve dünk semmiben hiányt, és a múltban sem szenvedtünk.” Aztán pedig a bűnnel csaknem felérő ostobaság betetőzéséül ragaszkodott hozzá, hogy zöld, pörköleten kávét osszanak szét a legénység között. A z ezred parancsnoka undorral jegyezte meg:

140

„Nyers, zöld kávészemeket tálaltak fel, ami gúnyként hatott ekkora nyomo rúság közepette. Nem rendelkezhettünk semmivel, amivel megpörkölhettük volna, nem tudtunk tüzet rakni, nem volt cukrunk, és ha csak nem arra szánták, hogy megegyük, ahogy a lovak az árpát m egeszik, nem tudom, hogy az em be rek mi hasznát vehették volna, kivéve azt, amit tettek, hogy történetesen a sár ba taposták!” Filder arról is elfelejtette tájékoztatni Raglant, hogy 2705 tonna tea hever a laktáraiban. A katonák megfagytak a csikorgó hidegben. Miután a tábor környékén talál ható fákat már eltüzelték, s arra kényszerültek, hogy távolabb nedves gyökere ket ássanak ki a hóból, és beszerzőútjaikról négy hüvelyknyi hosszú jégcsa pokkal a bajuszokon tértek vissza. A tinta megfagyott az üvegben, s ezért lehe letlen volt írásos parancsokat kiadni. Filder kitartott amellett, hogy ellenkezik a rendelkezésekkel, ha tüzelőt bocsátanak a szabadban táborozó katonaság rendelkezésére. Raglan csak 1854. december 29-re tudta álláspontjának m eg változtatására bírni, amikor már nagy számban szedte áldozatait ez az áldatlan helyzet. Nem volt elég ló a szállításokhoz, de a szükséges m ennyiségű zab híján még azok is megdöglöttek. Helyettük katonáknak kellett a szállító munkát el végezni - gyakran napi tizenkét órát cipekedtek metsző hidegben, hátukon ne héz teherrel. A katonák nélkülözték a hátizsákokat, a tartalék szerelvényzsákot, nem volt pokrócuk és nagykabátjuk. 1854. november végére ugyan 12 000 nagykabát gyűlt össze a raktárban, de csak háromezret osztottak szét, mert az előírások szerint egy katona csak háromévente kaphatott nagykabátot. 1855 januárjában 25 000 pokróccal voltak m egtömve a raktárak, de csak nyolcszázat osztottak szét a katonák között. Bőven volt bakancs is, de csak ballábasak, vagy túl ki csinyek, olykor pedig olyan silányak, hogy a talpuk a hóban egy nap után le vált. A balaklavai kikötőben horgonyzó Jason rakományában rengeteg abrakos tarisznya volt lovaknak, de azt sem osztották ki, aminek az lett a következm é nye, hogy az abrak fele minden etetésnél veszendőbe ment. A katonák egész ségügyi ellátása még ennél is rosszabb volt. Szkutari kórházában a helyisége ket elöntötte a szennyvíz. 1854. novemberre a halálozási arány szinte ötven százalékos volt a kórházban. Abban a hónapban érkezett meg Florence Nightingale 38 angol ápolónővel, és első dolga az volt, hogy ragaszkodjék a padlók megtisztításához, a tiszta ágyneműhöz és a tápláló étkezésekhez. A hadbiztosság ellenszegült minden ésszerű javaslatának, és Raglantól semm i lyen tényleges támogatást nem kapott. Nightingale szívós eltökéltséggel végül elérte, hogy sok mindent megkapott abból, amit követelt, és a halálozási arány hat hónapon belül 2,2 százalékra csökkent.

141

Nemhiába írta Róbert Portai, 1854 októberében, az édesanyjának: „Amióta csak partra szálltunk, Raglan egy csipetnyi jelét sem adta a katonai hozzáértésének. /.../A zt szeretném, ha új főparancsnokot kapnánk, s ezt a m os tanit asszonyruhában hazaküldenék.” A dolgok azonban Raglan ellenére is ja vultak valam elyest, amikor 1855 márciusában megérkezett A lexis Soyer, a londoni Reform Club ismert főszakácsa, és olyan káprázatos csodákat műveli az élelmiszeradagokkal, hogy a katonák megéljenezték, bárhol pillantották is meg. C ecil Woodham-Smith szerint azonban egy probléma továbbra is m egol datlan maradt: „ Akárcsak Miss. Nightingale, ő (Soyer) is hevesen ellenezte, hogy a húst az addigi metódus szerint osszák szét. M ivel az elosztás egyetlen kritériuma a súly volt, megeshetett, hogy volt katona, aki csak csontot kapott. Miért ne le hetne kicsontozni a húst és minden katonának csont nélkül húst adni, a csontol pedig m egfőzni levesnek? Dr. Cumming válasza az volt, hogy a hús kicsontozására új eljárási szabályzatra lenne szükség.” 1855 tavaszán, miután az egész telet elfecsérelte, a már beteg Raglan né hány következetlen és hiábavaló támadását intézett Szevasztopol védelmi rendszere ellen. Június 28-án úgy halt meg, hogy végül már fogalma sem volt a dolgok állásáról, amint Christopher Hibbertnél erről olvashatunk: „Tudomány és technika, amelyek már kezdték átalakítani az életet Európá ban, mit sem jelentettek számára. D e ugyanígy a festészet vagy a zene sem. A könyvek sem. Terjedelmes levelezésében csak egyetlen könyvet említ, amelyel olvasott. A Monté Cristo grófját. »Már amennyire egyáltalán elmerültem ben ne, unalmasnak, s nagyon károsnak találtam« - vallotta be.” A szerencsétlen krími háború végül azzal ért véget, hogy szeptember 9-én a franciák heves tüzérségi előkészülés után rohammal bevették Szevasztopolt. A cár (az 1855-ben elhunyt I. M iklós utóda, II. Sándor) fegyverszünetet kért, amelyet az összes érdekelt felek boldog-készégesen elfogadtak. III. Napóleon elnökletével 1856. februárban és márciusban ülésezett a Párizsi Kongresszus, amely ism ét a diplomácia központjává tette a francia fővárost. A békefeltételek nem voltak súlyosak, amellett teljes világossá vált, hogy ennél értelmetlenebb öldöklésre ritkán került sor a háborúk történetében. M égis, Nagy-Britannia számára valami tartós jó is származott a krími háborúból. Jelentősen megjavult a kórházi ápolás és a szorgos Florence Nightingale váltotta fel azt az ápolónő típust, amelyet Charles Dickens Martin Chuzzlewit című regényében a része ges Gamp asszony alakjában ábrázolt. A haditudósító W illiam Russelnak a The Timesben m egjelent leleplező tudósításai nyomán elodázhatatlanná vált a had sereg megreformálása, bár ez csak akkor következett be, amikor Edward Cardwell lett a hadügyminiszter Gladstone első kormányában (1868-1874). A sors fintora talán, hogy Lord Fitzroy James Henry Somerset tábornagy,

142

Raglan első bárója vérhasban halt m eg Szevasztopol előtt 1855. június 28-án, miután a város elleni újabb támadás nyomorúságosán kudarcot vallott. Katonái nem gyászolták m eg halálát. A hadjáratban részt vett minden ezer szövetséges katona közül ugyanis harmincöt esett el a csatatéren, vagy halt be le később sebesülésébe - százkilencven ellenben betegség áldozata lett.

POLGÁRHÁBORÚ AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN ULYSSES S. GRANT (1822-1885) R ó b e r t E. L e e (1807-1870) ellen Az amerikai polgárháború (186 2 -6 5 ) az első olyan, nagy tömegek mozgatása val járó háború volt, amelyben már teljes egészében felhasználták az ipari fór radalom műszaki vívmányait. Ez ném ileg magyarázza a veszteségek rendkívii li nagy arányait. A háború kezdetén még a legjobb parancsnokok is, bármi leli légyen is érdemük, stratégiai és taktikai elképzeléseiket legnagyobb részt még a hatvan évvel azelőtti viszonyokra alapozták, amikor az elöltöltő puskák jelen tették a szabványt. D e a háborúban hamarosan megjelent az elöltöltő gyutacsos puska, amelyben a töltetet önálló gyutacs indította be, s amelynek hatékony lő távolsága kb. 400 méter volt, szemben a korábbi huzagolatlan, kovás puskák maximálisan száz méteres lőtávolságával. Ez azt jelentette, hogy a gyutacsos puskát négyszer olyan gyorsan lehetett újratölteni, miközben a gyutacs sokkal megbízhatóbb gyújtást biztosított, különösen párás időben. Ez a fegyver első sorban a védelemnek kedvezett, támadásban viszont a m ozgékonyságot szol gálta, m ivel az újratöltés gyorsasága igen eredményessé tette a szuronyroha mok visszaverését. A fegyverek és a lőszer tökéletesítése mellett ott voltak a vasutak, amelyek lehetővé tették a csapatok gyors szállítását. Ott volt továbbá a távíró, amely az információk gyors továbbítását biztosította. A gyors műszaki fejlődés más vonatkozásokban is egész sor területen biztosította a haladási, kezdve a tüzérségi lövegektől és gránátoktól egészen az élelmiszerekig és a gyógyszerekig. A háború kirobbanásához elsősorban a fejlettebb iparral rendelkező északi és a főleg mezőgazdasági déli államok közt a rabszolgaság kérdésében támadi vita járult hozzá. Délen úgy gondolták, hogy a fekete rabszolgák alkalmazása főleg a gyapotültetvényeken elengedhetetlen gazdaságuk és jólétük szempont jából. A z északi államok gyárainak nem volt szükségük erre a visszataszító in tézményre, jóllehet az is igaz, hogy a fekete munkások sorsa egy déli gyapol farmon valójában jobb volt, mint bármelyik északi gyárban, ahol életkörülmé nyeik a rabszolgaság más formájának feleltek meg. A D él azonban nem voli hajlandó követni az északi divatot (a valóságban éles verseny folyt Észak és D él között). Bízvást elmondható, ha a Délnek lett volna annyi józan esze, hogy eltörölje a rabszolgaságot mint politikai intézményt, akkor korábbi rabszolgái! szerződéses alapon dolgoztathatta volna farmjain, mert azok ugyan hol másul! is találhattak volna munkát? A józan ész azonban még legcinikusabb formája bán sem kerekedett felül, de a rasszizmus igen. A D él kilépett az Unióból, s ti

144

/.enegy állama (Alabama, Arkansas, Florida, Georgia, Louisiana, Mississippi, liszak- és Dél-Karolina, Tennessee, Texas és Virginia) megalakította az ún. Amerikai Konföderált Államokat. 1861 februárjában Alabamában ideiglenes kormányt állítottak fel, Jefferson Davist választották elnökükké. A rabszolga ság kérdése ekkor már gyakorlatilag lényegtelenné vált. A kirobbant konfliktus mindkét fél részéről „keresztes háború” jellegét öltötte. A Konföderáció számára létfontosságú volt, hogy minden államnak joga le gyen kiválni az Unióból. A z Unió számára viszont az volt létfontosságú, hogy a Konföderáció ebben kudarcot valljon. A Konföderációnak vissza kellett vernie az inváziót, az Uniónak meg kellett llódítania Délt. A Konföderáció reménykedett benne, hogy kimeríti az Uniót, lámogatást szerez magának Európából és az erő helyzetéből tárgyalva, fegyver szünetet köt. Ha az ember tanulmányozza az amerikai polgárháború történetét, egy m eglepő kérdés nyomban felvetődik: miképpen lehetett, hogy a háború olyan soká húzódott, hiszen a fejletlen iparú Konföderációnak 9 m illió lakosa volt, ebből 3,5 millió (többségében nem harcoló) fekete rabszolga, ipara cse kély volt, s vele szemben állott a 22,5 m illió lakosú Unió ipari hatalma, 15 és 40 év közötti fiatal férfiainak száma 4 010 000 volt (szemben a D él hasonló életkorú 1 140 000 -rés férfilakosságával). A válasz korántsem abban rejlik, hogy a déliek egyes katonáinak felsőbbren dűségét bizonygatjuk, ámbár léteztek e téren különbségek déliek és északiak kö zött. A Konföderáció katonája félig-meddig gerilla, a terepet jól ismerő vidéki ember volt, akitől eleve elvárták az egyéni kezdeményezőkészséget. De az Unió (főleg) városlakó katonái, akik inkább csak „gyorstalpaló” kiképzésben része sültek, szintén bátrak voltak, s kitartóak és fegyelmezettek. Nem rejlik a válasz a magasrangú tisztek minőségében sem, m ivel mindkét fél parancsnokai közül sokan a West Point-i katonai akadémiáról kerültek ki. Három kiemelkedő képes ségű férfi közel járt ahhoz, hogy olyan fegyverszünetet kényszeresen ki, amely katonai eszközökkel megteremtette volna a független Konföderációt. A z első közülük Josiah Gorgas tábornok, a déliek főhadbiztosa volt, aki cso dát művelt a lőszergyártó ipar megteremtésével. Megszervezte az utánpótlást és az ellenfél nyomasztó tengeri fölénye ellenére is áttörte az Unió által létesí tett blokádot. Nélküle nem lett volna lehetséges a fronton tartani a Konföderá ció hadseregét. A második férfi a figyelemre m éltó déli úriember, Róbert E. Lee tábornok volt, akinek - bármilyen paradoxon is - Abraham Lincoln elnök kezdetben az Unió fegyveres erőinek parancsnokságát kínálta fel. O azonban elutasította az ajánlatot, a D élhez csatlakozott és ott megtették az észak-virginiai hadsereg pa rancsnokává. „Az ő Virginiája jelentette számára a világot. /.../ A z elülső tera szon állott, a lángokkal küszködve, miközben a konyha és a ház égett s biztos volt, hogy végül minden a lángok martaléka lesz”- mondta róla északi ellenfe le, William T. Sherman tábornok.

145

Benjámin H. Hill szerint Lee tábornok „gyűlöletet nem ismerő ellenség volt”: „Barát, aki nem lett áruló; katona, aki nem volt kegyetlen, és áldozat zúgoló dás nélkül. A közt szolgálta vétek nélkül, magánemberként nem volt igaztalan, mint szomszéd nem ismerte a képmutatást, és bűn nélkül való ember volt. Cae sar volt annak nagyravágyása nélkül, (Nagy) Frigyes, aki nem volt zsarnok, ön zetlen Napóleon és Washington, aki sohasem kapott ellenszolgáltatást.” Lee felismerte azt a nyilvánvaló tényt, hogy a szemben álló feleket egym ás tól elválasztó arcvonal 3000 mérföld hosszú és csak lazán függ össze. Magát Virginia államot hegy vonulatok osztották keleti és nyugati hadműveleti terület re. Ha az Unió erői elfoglalnák m essze lent délen a M ississippi vidékét, akkor az ettől a nagy vízi útvonaltól délre fekvő konföderációs államok el lennének vágva Virginiától. Richmond (Virginia állam), a Konföderáció fővárosa és a déli államok iparának központja m indössze 100 mérföldre volt az Unió főváro sától, Washingtontól. Lee ezért a védelem helyett a kezdeményezést és a táma dást választotta. 1862. áprilisban kitört a háború, és m ihelyt júniusban m egkez dődtek a hadműveletek, Lee Washington ellen vonult, arra kényszerítve az el lenséget, hogy összevonja erőit a támadás elhárítására. Egyetlen döntő, m eg semmisítő győzelem m el akarta megnyerni a háborút. „Lee az egyetlen ember, akiről tudom, hogy vakon követném”- mondta Thomas J. „Stonewall” /K őfal/ Jackson, Lee nagyszerű és vakmerő lovassági parancsnoka. - „Hozzá hasonló beosztott tisztet a Föld nem hordott még a há tán. Csak meg kell mutatnom neki a tervemet, s tudom, hogy ha megvalósítha tó, akkor m eg is fog valósulni”- vélekedett Lee Jacksonról. Kevés parancsnok tudta úgy lelkesíteni az embert, mint Jackson. A z első ütközetben, Bull Runnál, 1861. július 21-én Bemard B ee dandártábornok odakiáltotta katonáinak: „Ott áll Jackson, mint egy kőfal! Fogadjuk meg, hogyha kell, itt halunk meg, és ak kor győzni fogunk!” Amikor az Unió hadereje Richmondot fenyegette, Jackson négyszeres túlerővel állt szemben, m égis kitartott Fremontnál; ügyes cselt al kalmazva nyugat felől nyomult előre mindössze 8000 emberével, hasznosította mozgékonyságukat, és legyőzte Bankst, észak felől támadva. Ezután folytatta az előrenyomulást és az északiakat a Potomac folyó m ögé szorította vissza. A Konföderáció hadserege tehát magát Washingtont fenyegette. Abraham Lincoln védekezésre kényszerült. Talán ez lehetett volna a déliek remélt döntő győzelm e, m ivel Lee a Bull Runnál vívott második ütközetben 1862. augusztus 29-30-án legyőzte Popé tábornokot, és továbbmenetelt észak felé. 1862. szeptember 17-én Lee megütközött George McLellan tábornokkal Antietam Creeknél (Maryland állam) az elkeseredett polgárháború legvére sebb, egész napon át tartó csatájában. Taktikai értelemben a számbeli fölény ben lévő északiakkal szemben Lee győzött. A z északiak vesztesége 17 000 fő volt, a délieké 12 000. Az Unió hadserege hosszú ideig nem is volt képes újabb támadó hadműveletre Richmond ellen. D e stratégiai értelemben Antietam mégis az Unió sikerét eredményezte. Lee

146

ugyanis győzelm e ellenére kénytelen volt rendezetten visszavonulni és kiüríteni II/, elfoglalt északi területeket - tekintettel krónikus emberhiányára. Győzelme lehát nem volt több egyszerű csatanyerésnél, és távolról sem volt oly mértékben döntő, ahogy remélte. Lincoln 1863. január elsején kibocsátotta a rabszolgasá got eltörlő kiáltványát - az Emancipation Proclamationt - , jóllehet a rabszolgák Iciszabadítása még két évig nem történt meg. A kiáltvány mindenesetre politikai mesterhúzás volt. III. Napóleon francia császár azt javasolta Nagy-Britanniának, hogy a két európai nagyhatalom sürgesse a fegyverszünetet, de Anglia, amely már 1808-ban megszüntette a rabszolgakereskedelmet és 1833-ban felszabadílotta m ég megmaradt rabszolgáit, nem akart a rabszolgaság támogatásának gya nújába keveredni: azonkívül kereskedői, bankárai és iparosai túlnyomó többsé gükben az Uniót támogatták. A manchesteri szövőgyárosok valójában úgy véllék, hogy a munkabérek a rabszolgaság intézménye nélkül alacsonyabbak lenné nek, vagyis a gyapot olcsóbb. Következésképpen az amerikaiak egymás közti konfliktusának rendezését az amerikaiakra hagyták és szertefoszlott a Konföde rációnak az európai beavatkozásba vetett reménye. Lee továbbra is optimista maradt és bízott a végső győzelemben. 1862 de cemberében legyőzte a Bum side vezette északi hadsereget, majd 1863 májusá ban megütközött a Joseph „Fighting Joe” /Harcias Joe/ Hooker tábornok vezetle uniós sereggel a Virginia állambeli Chancellorsville-nél. Hooker haditerve elméletileg jó terv volt, azonkívül 143 000 emberével szemben Lee csak 60 000 katonával rendelkezett. Terve a következő volt: 40 000 emberrel színlelt támadás Lee főhadiszállása ellen Fredericksburgnál; nyugat felől Lee bal szár nyának átkarolása 70 000 emberrel; délen ezalatt készen áll a lovasság a felté telezett visszavonulási útvonal elvágására; közben pedig az arcvonal keleti sza kaszán magukat beásott északiak szilárd védelemre rendezkednek be. De Hooker balszerencséjére, Lee kiváló felderítő tisztje, J. B. E. Stuart ezredes olyan pontossággal és akkora éleslátással kémlelte ki a szövetségesek csapat mozdulatait, hogy Lee megelőzhette ellenfele minden egyes lépését. Azonnal támadást rendelt el Hooker jobb szárnya ellen, s ezzel egész éjszakára sakkban tartotta az északiak hadvezérét. Másnap Lee lövészárkainál és drótakadályainál feltartóztatta az északiakat ebben különösen nagy mester volt. A gyalogsági tűzerő a védőknek kedvezett, ámbár csak 17 000-en voltak. Eközben „Kőfal” Jackson huszonhatezer em be rével keresztülvágott a „vadonon”, az áthatolhatatlannak tartott aljanövényzeten, és május 2-án megrohamozta Hooker jobb szárnyát, pánik szerű meghátrálásra kényszerítve azt. Lee azzal fokozta az ellenség soraiban tá madt zűrzavart, hogy ismételten lecsapott az ellenséges arcvonal leggyengébb pontjaira. Hooker kénytelen volt dicstelenül meghátrálni. Vesztessége 16 792 fő volt, szemben a déliek 12 754 fős veszteségével. Lee és a D él bánatára azon ban az elesettek közt volt „ Kőfal ” Jackson is, akit tévedésből saját katonája lőtt le, amikor felderítésről tért vissza.

147

Ez súlyos szem élyi csapás volt a Konföderációra, de Hooker rendezetlen visszavonulása lehetővé tette Lee számára, hogy újabb hadjárattal kísérletez zék északon. 75 000 főre növelt seregével megpróbált döntő csapást mérni az ellenségre 1863. július elsején, Gettysburgnál (Pennsylvania állam). Chansellorsville taktikai mestermű volt Lee részéről, de Gettysburg - nem. Meade északi tábornok - aki Hooker után került a hadsereg élére - m agas lati terepen foglalt el védelmet, és Lee-nek állásai ellen intézett támadásai nem voltak jól összehangolva. Stuart, aki szabad kezet kapott Lee-től, ahelyett, hogy védte volna a déliek szárnyait, kockázatos felderítő vállalkozásokba kez dett, aminek egyébként mestere volt. Csakhogy vállalkozása azt jelentette, hogy seregteste nem volt jelen Gettysburgnál, amikor pedig a legnagyobb szükség lett volna rá. Július 3-án, miután az északiak állásai ellen ismételt tá madások legfeljebb csak azok sorait ritkították, Lee összpontosított támadást indított Cemetery Ridge ellen, de Longstreet tábornok, akinek konföderációs csapatai korábban fegyelmezetten harcoltak, ezúttal nem volt hajlandó végre hajtani az általa öngyilkosságnak ítélt vállalkozást. A híres szuronyrohamra (Pickett’s Charge) ugyan sor került, s bármennyire lelkesítő volt is, Hancook tábornok jól védekező, szívós északi gyalogosai visszaverték. Másnap véget ért a harc. Lee elvesztette katonáinak egyharmadát és visszavonult Virgina ál lamba. Attól fogva az a sors jutott neki, hogy gyötrelmes védelmi harcokat vív jon, sorozatban. 1863. július 4-én U lysess S. Grant, az Unió tábornoka elfoglalta a Mississippi-parti létfontosságú erődöt, Vicksburgot, és 31 000 foglyot ejtett. Életében addig minden vállalkozása kudarccal végződött. Alkoholista volt és mániákus depresszióban szenvedett. A Gettysburgnál és Vicksburgnál aratott északi győzelm ek után már csak idő kérdése volt a Konföderáció veresége - de vajon mennyi ideig kellett még a háborúnak eltartania? Kérdés volt továbbá, hogy a kiváló hadvezér, Lee, aki ráadásul most már hazai földön harcolt, te remthet-e valamiféle patthelyzetet, amely azután fegyverszünethez vezet. .Lincoln elnök 1864. március 3-án főparancsnokká nevezte ki Grantot. A Grantról alkotott vélemények annyira eltérőek, hogy nehéz pontos képet alkot ni róla mint emberről és mint hadvezérről egyaránt. „Ismertem őt mint tiszti is kolást West Point-ból, mint hadnagyot a 4. gyalogezrednél, mint St. Luis pol gárát és mint hírnévre szert tett hadvezért a véres polgárháborúban. M égis rej tély számomra, és azt hiszem, hogy rejtély önmaga számára is”- mondta róla a kiváló északi hadvezér. „Grant 175 cm magas, kissé görnyedt tartású férfi volt. Hideg kék szeme volt, nagy álla és bozontos világosbarna szakálla, amely jól illett a rendetlen egyenruhához”- jellem ezte Herbert Agár. „Miként lehetséges - kérdezte Lincolnt méltatlankodva Mulrat Halstead - , hogy Grant, aki elkésett Ford Henrynél, részeg volt Donelsonnál, kelepcébe

került Shiloh-nál és meghátrálásra kényszerült Oxfordnál (Missouri állam), még mindig parancsnok?” „Mondják csak m eg nekem, hogy milyen whiskyt iszik Grant, és elküldenék belőle egy hordóval a tábornokaimnak”- mondta Lincoln elnök. Később pedig kijelentette: „Ha Grant egyszer elfoglal egy helyet, úgy tartja azt, mintha örö költe volna.” „Tudós vandál, Alarikhoz hasonlít, aki elpusztítja a vidéket, amelyen átha lad, és éhségre kárhoztatja a lakosságot. Nem temeti el halottait, hanem hagyja, hogy ott rohadjanak el a csatamezőn”- panaszkodott rá John Tyler. Grant tiszttársai, ellenségei és ő maga is elmondták véleményüket. „Grant mellettem állott, amikor bolond voltam, én mellette álltam, amikor ő részeg volt, m ost pedig egymás mellett állunk” - mondta Sherman tábornok. „Mi mindnyájan azt gondoltuk, hogy a nagyszerű erődítményeink és hadse regünk veteránjai által védelmezett Richmond bevehetetlen. Grant m égis a fő városunk felé fordult és nem tágított addig, amíg le nem tettük a fegyvert. Gon dosan áttanulmányoztam a régi és a m odem idők katonai feljegyzéseit, és nem találtam hadvezért, aki felülmúlta volna Grantot”- vélekedett nagy ellenfele, Róbert E. Lee tábornok. Ez valóban nagy dicséret, de Grantnak önmagáról al kotott vélem énye ném ileg eltért ettől: „Az igazság az, hogy inkább gazdálkodó vagyok, mint katona. A katonai kérdések alig, vagy egyáltalán nem érdekelnek, és jóllehet harmincöt évvel ezelőtt beléptem a hadseregbe és megjártam két háborút /.../ egyetlen alkalom mal sem vonultam be sajnálkozás nélkül, és örömömre szolgált, valahányszor leszerelhettem”- vallotta meg Grant Ottó von Bismarcknak. Grantnak a rohamosan fejlődő technika viszonyai között kellett hadat visel nie, amikor új fegyverek jelentek meg, mint például a hátultöltő puska, a gép puska, a lövészárok elé vont drótakadályok, a gránátok és mozsárágyúk, a rej tett aknák, a rakéták, sőt, még a gyalogsági aknák és lángszórók is. Mindezek ellenére a fő feladata az volt, hogy legyőzze az ellenséget és elfoglalja Délt. Úgy döntött, hogy széles átkaroló hadművelettel kényszeríti térdre a Konföde rációt. Vicksburgnál aratott győzelm e - amelyet nyomon követett 1863 novem berében Chattanooga (Tenessee állam) elfoglalása Sherman által - biztosította számára a Mississippi-vidék ellenőrzését, kettévágva azzal a déliek erőit, és el foglalva egész Tenessee államot. Noha Lee továbbra is ügyes és rendkívül m e rész utóvédharcokat folytatott, Grant számbeli fölényben levő haderejével kon centrált támadásokkal tört előre Richmond irányába, ami lehetetlenné tette, hogy Lee manőverezhessen. Sherman tábornoknak nélkülözhetetlen szerep jutott Grant stratégiájában. Shermannak jutott az a feladat, hogy a nyugati hadszíntéren törjön előre, m i közben Grant szilárdan kézben tartotta a keletit. A cél az volt, hogy m essze dé len elfoglalják a kulcsfontosságú Atlanta (Georgia állam) városát, s azután megszállják a tengermelléket, elzárva minden tengeri utánpótlást a D él számá

149

ra. Ha a stratégia beválik, okoskodott Grant, akkor a Konföderációt kiéheztet hetik és kapitulációra kényszeríthetik. A tudatos, felőrlő anyagháború hozzátar tozott a tervhez, sőt a lényegéhez tartozott, mivel sem Grant, sem pedig Sherman nem volt igazán jó taktikus. A z Unió megengedhette magának, hogy elveszítsen ötezer embert egy adott cél érdekében, a Konföderáció viszont semmi esetre sem engedhet meg ennyi vesztességet. „A háború ... maga a po kol” - mondta Sherman. „Kielégítetlen démoni bosszúvágytól vezéreltetve, számumhoz (ehhez a foj togató, homokvihart előidéző, forró szélhez) hasonlóan száguld végig az orszá gon, képzeletben pusztulást hagyva maga után”, írta Shermanról a Macon Telegraph. Heves frontális támadásai némelykor teljesen eredménytelenek ma radtak, különösen a Kenesaw-hegységben, ahol az óvatos Joseph tábornok, ki térve a nyílt ütközet elől (akárcsak a Hannibállal hadakozó Quintus Fabius Maximus tette valaha), visszaverte Sherman támadását, és háromezer főnyi veszteséget okozott neki. Sherman válasza az volt, hogy nemcsak az ellenséges katonák ellen viselt háborút, hanem a polgári lakosság ellen is stratégiai fegy verként alkalmazva a terrort. Százezer főnyi hadserege fosztogatva és mindent felégetve vonult végig a Délen, de m ég előtte állott az Atlantát védő arcvonal, amelyet át kellett törnie. Ekkor a Konföderáció végzetes hibát követett el. Felmentette a parancsnokság alól Johnstont, és helyére a heves vérű Hoodot nevezte ki. Hood a jelek szerint úgy vélte, hogy egyedül a harci szellem képes felülkerekedni az óriási számbeli fölényben lévő ellenségen, csakhogy pontosan a nyílt ütközet, az ember ember elleni harc volt az, amit Sherman óhajtott. „Sherman nyomában az éhség jár”— mondták, amikor hadserege elsöpörte Hoodét, 1864. szeptember elsején elfoglal ta Atlantát, majd mindent felperzselve nyomult előre délkelet, Savannah (Geor gia állam) felé, ellenőrzése alá vonva a déli államok tengerpartját. Liddel Hart Sherman: Soldier, Reálist, American (Sherman: Katona, Realis ta, Amerikai) című, 1959-ben m egjelent könyvében írja Sherman ellentmondá sos jelleméről: „Az impulzív ember szenvedélytelensége, a nyughatatlan ember higgadtsága, a türelmetlen ember türelmessége és a könyörtelen ember könyörületessége jellem ezte.” U lsses S. Grant őszinte elism eréssel állapította meg Sheramanról: „Ön a legnagyszerűbb feladatot oldotta meg, amelyet egy tábornoknak ebben a háborúban meg kellett oldania, m éghozzá olyan ügyes séggel és rátermettséggel, amelyről a történelem egykor elismeri majd, hogy példátlan volt, ha ugyan nem felülmúlhatatlan.” Lehet, hogy ez igaz, de Shermannak a déli polgári lakossággal szembeni kegyetlenkedései miatt tá madt gyűlölet lángja nemzedékeken át nem aludt ki. Grant szívós kitartása az arcvonal keleti szárnyán és Sherman atlantai sikere a nyugati szárnyon meghozta Abraham Lincolnak az a politikai győzelm ét, amelyre az 1864. évi elnökválasztáson olyan nagy szüksége volt. Miután újra megválasztották, immár minden lehetséges támogatást megadott Grantnak,

150

akinek helyzetét megerősítette ragyogó képességű tábornokának, Philip H. Sheridannek számos győzelm e is. A Shenandoah-völgyben 1864-65-ben vívott Sheridan-győzelmek nyomán nyitva állt az Unió újabb támadásának lehetősége. Miután Grant 1865. április 9-én, túlnyomó számbeli fölényben levő seregé vel, kemény ostrom után elfoglalta a Virginia állambeli Richmondot, Róbert E. Lee a Konföderáció fővárosától mintegy hetven mérföldre, Appomattoxnál le tette a fegyvert. Végre befejeződött az amerikai polgárháború, s az amerikai ál lamok - mintegy húszmilliárd dollár árán - ismét egyesültek. Marx Károly rá mutatott, hogy az amerikai államadósság ilyen óriási arányú növekedése nagy mértékben növelte a bankárok, az iparosok, a bányák és a vasutak spekulánsai nak hatalmát. Ez tökéletesen igaz. A z Amerikai Egyesült Államok gazdasági teljesítménye 1865 és 1925 között példátlan az emberiség történetében. A régi Dél és annak Konföderációja, s maga a konföderációs eszm e gyors hanyatlás nak indult, majd elhalt. A z Egyesült Államok azonban kijutott a Csendes-óce án partjára. 1898-ban legyőzte a spanyolokat Kubában, s ezzel félelmetesen megerősödött az Atlanti-óceánon. Elmondhatjuk, hogy már 1914-re a világ leg hatalmasabb országa lett. Katonai téren számos tanulságot vonhatunk le az amerikai polgárháborúból. Az iparosodott Észak bebizonyította, hogy nélkülözhetetlen a vasút és a távíró képviselte hatalom. Aknák, szögesdrót és lövészárok, hátultöltő, töltényes pus ka, sőt tölténytáras puska, kifejlesztés stádiumában lévő géppuska és nagy ere jű tüzérség - mindez megmutatta, hogy az erő a védelem javára tolódott el, hogy elavulttá vált a lovasroham vagy a gyalogság szuronyrohama. Csak saj nálhatjuk, hogy az első világháború tábornokai nem tanultak ebből. 1865. április 14-én, a diadal órájában lelőtték Lincoln elnököt, aki másnap belehalt sérülésébe. És mi lett a tábornokokkal? Sherman az Egyesült Államok hadseregének vezérkari főnöke lett 1869-től 1883-ig. 1884-ben sürgették, hogy induljon az elnökválasztáson. „Nem fogadom el, ha jelölnek, és nem lépek hi vatalba, ha megválasztanak” - válaszolta táviratában. Róbert E. Lee, a nagyszerű stratéga és taktikus 1870. október 12-én szívro ham következtében hunyt el. A legszebb méltatása talán Gamaliel Bradford szájából hangzott el: „Egy férfi, aki méltósággal vallott kudarcot, egy férfi, aki szerint az emberi erény nem maradhat el az emberi balsors mögött, és aki bebizonyította, hogy ez lehetséges, s ezzel - magamutogatás és önteltség nélkül - példát mutatott, ame lyet az eljövendő amerikai nemzedékek bízvást követhetnek, amíg csak fennáll Amerika.” Am i pedig U lysses S. Grantot, ezt a jó stratégát, de az alig-alig m egfelelő taktikust illeti, őt két ízben (1 8 6 9 -7 3 ,1 8 7 3 —77) elnökké választották, de máso dik mandátumának lejárta után (el kell mondanunk, hogy hivatali ideje alatt mérhetetlen nagyméretű volt a korrupció a kormányzatban) csődbe jutott. Ez azonban nem akadályozta őt meg abban, hogy - már halálos rákbetegen - befe

151

jezze háborús emlékiratait, s a halála után megjelent memoárkötet sikere m eg óvta családját attól, hogy szegényházba kelljen vonulnia. A nagy amerikai köl tő, Walt Whitman, aki egy ideig az északi hadseregben szolgált a polgárháború ban, ezekkel a sorokkal adózott emlékének: „Azok a régi görögök mennyire örültek volna neki! Egy egyszerű ember semmi m űvészet, semmi költőiség, csupán józan gyakorlatias érzék, képesség arra, hogy m egtegye a legjobb tudása szerint, amit a sors kirótt rá. Egyszerű ke reskedő, pénzkereső, tímár, illinois-i farmer, a köztársaság tábornoka, öldöklő harcban önmagával a megkísérelt lázadás háborújában, aztán elnök (magánál a háborúnál is nehezebb békebeli feladat), semmi hősi póz, amely a hivatallal együtt jár - és m égis a legnagyobb hős. Ú gy tetszik, hogy az istenek kegyeltje, a Sors küldötte volt.” Minden bizonnyal sokan vallották, hogy Grant - Lincoln elnöksége alatt egyesítette az Amerikai Egyesült Államokat a dicső és végül birodalmi ranghoz vezető úton.

H e l m u t h v o n M o ltk e G r ó f (1800-1891)

Ritka a történelemben az olyan gyors átcsapás gyengeségből erőbe, mint ami lyet Poroszország a 19. század közepén produkált. Amikor 1861. január 2-án I. Vilmos porosz király trónra lépett, Poroszország az Ausztria által irányított N é met Szövetség egyik tagja volt a 39 közül. Poroszország gazdasági erejét a N é met Vámuniónak (Zollverein) köszönhette, annak a szabad kereskedelmi öve zetnek, amely porosz vezetéssel Németország északi területein létrejött. I. Vil mos király nemcsak a nemzet gazdasági hatalmának erősítésén fáradozott, ha nem katonai erejét is növelni akarta. Első trónbeszédében kijelentette: „A po rosz hadsereg a jövőben a fegyvert fogott porosz nemzet is lesz.” Világos, hogy az új király Nagy Frigyes törvényes utódjának tekintette magát. Ennek érdekében Vilmos három rendkívül bölcs kinevezést határozott el, il letve támogatott: 1862-ben Ottó von Bismarck gróf lett a miniszterelnök; Alb recht von Roon grófot meghagyta hadügyminiszteri tisztségében, amelyet akkor már három éve betöltött; Helmuth von Moltke grófot pedig megerősítette mint vezérkari főnököt, amely tisztet már 1857 óta a legkiválóbban ellátott. Hármuk együttműködése a politikai, gazdasági, diplomáciai és katonai stratégia s taktika hathatós összefonódását eredményezte. Mindez hozzájárult a II. Birodalom né ven is ismert (visszamenőleg a Római Szent Birodalmat nevezték I. Birodalom nak) Német Birodalom, s ezáltal a modem német állam létrejöttéhez. Roon tábornok kérlelhetetlen következetességgel készült fel az eljövendő háborúkra, különösen lőszergyárak létesítésével és a vasúti hálózat bővítésének szorgalmazásával, amely a vámunió miatt amúgy is Berlin-, vagyis fővárosköz pontú volt. Moltke tábornok átszervezte a porosz hadsereget oly módon, hogy a porosz hadiakadémia elit végzőseire alapozott vezérkari testületet hozott létre. A vezérkari tiszteknek az volt a feladata, hogy elem ezzék az előálló katonai helyzetet, és ajánlásokat tegyenek a frontparancsnokoknak. Moltke áttanulmá nyozta az amerikai polgárháborúról rendelkezésre álló összes leírásokat, hogy megtanulja, miként lehet a leghatékonyabban felhasználni a vasúthálózatot és a távírót. Bismarck - akinek végső célja Németország egyesítése volt porosz ura lom alatt - a diplomácia eszközeivel fáradozott azon, hogy a Hazát (Vaterland) Európa leghatalmasabb országává tegye. Az alkalom 1864-ben kínálkozott. Egy évvel korábban, VII. Frigyes halálát követően, IX. Keresztély került a dán trónra, és mint herceg, követelte a fenn hatóságot Schlesw ig és Holstein déli hercegségek fölött. A z előbbi részben, az

153

utóbbi csaknem teljesen német volt. Egyik sem fogadta el a Keresztély trónigé nyét a hercegségekre, amelyek a száli frank törvények hatálya alatt állottak, s nem ismerték el a női ágon való trónigénylést. Szászország és Hannover eluta sította a követelést és csapatokat küldött Holsteinba, arra hivatkozva, hogy a törvényes uralkodó Augustenburg herceg. Bismarck - felismerve, hogy Orosz ország még nem heverte ki teljesen a krími háború következményeit, Franciaországot pedig leköti az a kudarcra kárhoztatott kísérlet, hogy Miksa osztrák főherceget a m exikói katolikus birodalom trónjára segítse - támogatta a német államokat. Béketeremtőnek tüntetve fel magát szövetségre lépett Ausztriával és elküldte Poroszország nagy létszámú, sorkatonákból álló hadseregét Dániába, ahol Moltke hadosztályai, a Roon által biztosított lőszerutánpótlásra támasz kodva, gyors győzelm et arattak. „Célzott lövések többet érnek a célzott beszé deknél -jelen tette ki Bismarck, s az 1864. évi bécsi szerződés a német államok közé sorolta a két hercegséget, meghagyva IX. Keresztélynek a dán trónt. 1865-ben Schleswig a gasteini szerződés értelmében porosz, Holstein pedig osztrák igazgatás alá került. Bismarck ezután azon mesterkedett, hogy Ausztri át háborúra provokálja, mert biztos volt az osztrákok vereségében. Moltke, a vezérkar főnöke tanulmányozta Kari von Clausewitz vezérőrnagynak - halála után, 18 32-3 7 -b en megjelent - A háborúról című hadtudományi művét, talán a legnagyobb hatást gyakorló hadtudományi írást, amely valaha is napvilágot lá tott. Egy amerikai katonai kiadvány m ég 1951-ben is erre tanította a tiszteket: „Clausewitz befolyása nem szűnt meg. A háborúról című mű filozófiája B is marck vér és vas politikájának filozófiája, a Mein Kampf filozófiája.” Clausewitz hadügyi filozófiája a következőkben foglalható össze: 1. „A háború nem egyéb, mint a politika folytatása más eszközökkel.” 2. „Minden harc valódi célja az ellenség katonai erejének m egsemm isítése.” 3. „Háborúban az egyetlen tevékenység a harc.” 4. „Háborút /.../ a nemzet erejének teljes súlyával kell viselni.” 5. „A legfontosabb tényező a parancsnok tehetsége, a hadsereg katonai eré nye és nemzeti érzése.” 6. „A védekező hadviselés önmagában erősebb a támadónál /.../ a támadás a pozitív szándék, a védelem a negatív /.../ csak nagyszabású és átfogó ütközetek hozhatnak nagy eredményeket.” 7. „A háború előkészületre és cselekvésre oszlik. A háború nem a m űvésze tek és a tudományok, hanem a társadalom életének kategóriájába tartozik.” Clausewitz a napóleoni hadvezetés részletes elemzésére alapozta megállapí tásait. Moltke arra törekedett, hogy A háborúról elveit a maga korára és körül ményeire alkalmazza. Belátta azokat a hibákat, amelyeket a gyors győzelem e l lenére, a dániai hadjáratban elkövetett, és ennek eredményeképpen módosította a porosz tüzérség alkalmazásának elveit. M ivel kellően tanulmányozta a kor tö kéletesített fegyvereit, például a hátultöltő, töltényes puskát, felismerte, hogy a

154

gyalogság és a lovasság tömeges frontális támadása immár nem kívánatos. A jövőben előnyben részesíti majd a szárnyakon indított támadásokat és az átka roló hadmozdulatokat - támadást a centrumban és egyidejű átkarolást a két szárnyon - e támadások váltogatásával, azzal a céllal, hogy az ellenséget m eg tévessze szándékait illetően. M íg Napóleon mindig sebezhető pontot keresett, és arra összpontosította erőit az ütközet megkezdése előtt, addig Moltke m egté vesztően sok irányból vonultatta fel hadseregeit, ami lehetővé tette a számára, hogy az ütközet alatt összpontosítsa azokat egyetlen gyenge pontra. 1866-ban, miután a porosz hadsereg Moltke reformjait követően bevetésre készen állott, Bismarck háborút provokált Ausztriával, annak holsteini politiká ja címén, azt állítva, hogy poroszellenes izgatás folyik a hercegség területén. Itália 1861-ben egységes királyságban egyesült, s igényt tartott még Venetia tartományra és Velencére, amely osztrák kézben volt. Bismarck odaígérte Ve lencét és Venetiát az olaszoknak, feltéve, hogy a poroszok oldalán belépnek a háborúba. Ez a szövetség arra kényszerítette az osztrákokat, hogy az Itália felől fenyegető veszély elhárítására csapatokat irányítsanak át a déli szárnyra. Fran ciaország sem legesítésére Bismarck szabad kezet kínált III. Napóleonnak B el giumban. Oroszországot pedig rábeszélte, hogy maradjon semleges. A döntő ütközet 1866. július 2-án zajlott le a Königgrátz (Hradec Králové) melletti Sadowánál (Sadová). Moltke offenzívájának egyik kulcsa a gyors mozgósítás volt. Ausztriát m eg lepte az a gyorsaság, amellyel az észak-dél irányú létfontosságú, Königgrátzhez vezető vasútvonalat felhasználta, már csak azért is, m ivel az osztrák vasu tak nagy része kelet-nyugati irányban épült ki. Moltke képes volt két hadsere get kiállítani, névleg Vilmos király parancsnoksága alatt, összesen 250 000 em bert. A z osztrák seregek létszáma húszezerrel kisebb volt. Poroszország alig hat hét alatt legyőzte Ausztriát, amelynek csapatai mind számbelileg, mind pe dig m inőségileg elmafadtak a poroszok mögött. A z osztrákok vesztesége mint egy 45 000 fő volt halottakban, sebesültekben, illetve foglyokban, de 150 000es seregük rendezetten vonult vissza, m ivel a porosz seregek képtelenek voltak arra, hogy eredményesen üldözzék az ellenséget. Ez cseppet sem volt Bismarck ellenére, hiszen ő politikai okokból nem akarta megalázni Ausztriát. Örömest elfogadta hát az osztrákok fegyverszüneti kérelmét. Nagy-Britannia legkivá lóbb katonai szakértőinek egyike, B. H. Liddel Hart Strategy: The Indirect Approach (Stratégia: A közvetett m egközelítés) című könyvében így foglalja össze Bismarck akkori politikáját: „A háború célja a kedvezőbb béke megteremtése. Ezért fontos úgy hadat v i selni, hogy állandóan szem előtt tartjuk az óhajtott békét. A győzelem a tulaj donképpeni értelemben azt jelenti, hogy a béke és a győztes ország lakosságá nak állapota a háború után jobb, mint amilyen előtte volt. Ebben az értelemben győzelem csak akkor lehetséges, ha gyors eredményt hoz, vagy ha a hosszan e l nyúló erőfeszítés gazdaságilag összhangba hozható a nemzeti erőforrásokkal.

155

A célt az eszközökhöz kell szabni.” Bismarck, aki 1867-ben Poroszország kancellárja lett, biztosította ezt az Ausztriával kötött békében. A Ném et Vámunióra támaszkodva Poroszország vezetésével létrejött az Észak-Német Szövetség. Németország déli részében az osztrák befolyási övezetet Bajorországra, Württenbergre és Badenra korlátoz ták, de ezektől az államoktól elvárták, hogy sem legesek maradjanak minden jö vőbeni európai konfliktusban. Ez a konfliktus 1870-ben ki is robbant, amikor Poroszország megmérkőzött Franciaországgal a szárazföldi Európa fölötti he gemóniáért. Viszonylag könnyű volt Bismarcknak, hogy háborúba sodorja Franciaorszá got. A porosz trónon 1701 óta a Hohenzollem-dinasztia tagjai ültek. Spanyol politikusok egy csoportja 1870-ben Hohenzollem hercegecskét javasolta a spa nyol trónra, amit Franciaország, amely amúgy is tartott Poroszország hatalmá tól, hevesen ellenzett. 1870. július 13-án a berlini francia követ, Benedetti Ems fürdőhelyen m egbeszélést folytatott I. Vilmossal, hogy biztosítékot próbáljon szerezni a poroszoktól: soha nem támogatnak Hohenzollem-jelöltet a spanyol trónra. A király kérését elutasította, jóllehet már korábban hozzájárult ahhoz, hogy lebeszéli rokonát a jelölés elfogadásáról. A beszélgetésről jelentést küld tek Berlinbe Bismarcknak. A kancellár meghamisította a jelentés szövegét, az „emsi táviratot” és úgy bocsátotta a sajtó rendelkezésére. Alighanem ez volt az első eset, amikor „fekete” propagandát - félretájékoztatást - alkalmaztak fegy verrel azonos hatással. Ámbár a császár és a francia követ beszélgetése udvari as hangnemben folyt, mind a francia, mind a német nagy példányszámú lapok olvasói a megváltoztatott szövegből arra a következtetésre jutottak, hogy köl csönösen sértegették egymást. Párizsban és Berlinben magasra csaptak a szen vedélyek, és általános lett a háború követelése. Franciaország július 19-én ha dat üzent. Nagy-Britannia a sem legességet választotta. A z angolok m ég nem feledkez tek meg Lord Palmertson baklövéséről, amikor a miniszterelnök az 1864. évi dániai háború idején azzal fenyegetőzött, hogy beavatkozik a dánok oldalán. („Ha a brit hadsereg partra száll Schleswig-Holsteinben, akkor kivezénylem a rendőrséget a letartóztatására”-je len tette ki a hír hallatán Bismarck.) William Ewart Gladstone miniszterelnök mindenesetre határozottan ellenezte, hogy Nagy-Britannia belekeveredjék egy európai háborúba. Mi több, Bismarck to vábbra is jó kapcsolatokat ápolt Oroszországgal, hogy sem legesítse mint Fran ciaország potenciális szövetségesét. Minden lehetséges beavatkozást a franciák oldalán csírájában fojtott el Bismarcknak az az ügyes húzása, hogy a The Times-ban közölt levélben leleplezte III. Napóleon 1866-os tervét Belgium és Luxemburg bekebelezésére, amelyet a porosz kancellár különben eredetileg tá mogatott. Á németeknek jó okuk volt, hogy haragudjanak a franciákra. Franciaország 1675 és 1813 között tizennégy alkalommal támadott meg német területeket

156

mintegy tízévenként. A kérkedő III. Napóleon akkor már döntések meghozata lára képtelen, beteg ember volt. Császár, akinél inkább a külsőségek számítot tak és nem a lényeg, és akit a szépséges, de nem túlságosan értelmes felesége, Eugénia befolyásolt. III. Napóleon meg volt győződve arról, hogy képes lesz egyesíteni mindjobban kiábrándult nemzetét azzal, hogy a „Gloire” (Dicsőség) nevében megveri a németeket. Annak ellenére ez volt a m eggyőződése, hogy Ausztria és Dánia kinyilvánította sem legességét, akárcsak Olaszország, amely nek Bismarck Rómát ígérte oda. Rómát akkor a Vatikán óhajára francia helyőr ség tartotta m egszállva a katolikusokat lelkesen pártoló Eugéaia császám ő tá mogatásával. Végül Bismarcknak arra is gondja volt, hogy az 1866-os osztrák porosz háború befejeztével Olaszország annak rendje és módja szerint megkap ja Ausztriától Velencét. Amikor az ember az 1870-es francia-porosz háborút tanulmányozza, első pillantásra nehéz eldönteni, hogy azt a poroszok nyerték-e m eg, vagy a franci ák veszítették el. Való igaz, hogy Moltke alig három hét alatt fel tudott vonul tatni 500 000 jól képzett és jól felszerelt porosz és velük szövetséges, más né met katonát, amit a rendkívül hatékony vezérkari tiszti hálózatnak köszön hetett. Amikor Bismarck a háború valószínű kimenetele felől érdeklődött Moltéknál, a „nagy némánál”, a tábornok azt felelte, hogy az estélyek nyolcvan százalékban a poroszok mellett szólnak. Ami a franciákat illeti, teljesen felkészületlenek voltak. Feltehetőleg úgy vélték, hogy az élan (lendület) és a harci szellem elég lesz a matériel (az anyag) leküzdésére. A németek 380 000 embert vetettek be a fronton - 224 000 franci ával szemben, a többit tartalékban hagyták. III. Napóleon francia császár nagy szabású és merész terve az volt, hogy átkel a Rajnán és gyorsan tör előre Berlin felé. Ehhez pontos előkészítés és gondos időzítés lett volna szükséges, de ehe lyett a legnagyobb szakszerűtlenség jellem ezte a franciákat. Hiányoztak a sát rak, a vasúti menetrendek,' és gyakran a szállítás, az ágyúk, a lőszer, az orvosi ellátás, sőt még az erődítmények számára nélkülözhetetlen utánpótlás is. Ezzel szemben a porosz katonai gépezet óramű-pontossággal működött. Két nagy francia hadsereg vonult fel, az egyik Achille Bazaine marsall, a másik gróf Patrice Mac-Mahon marsall parancsnoksága alatt. Moltke először is elválasztotta egymástól a két francia hadsereget. Miután Metz ostromával hely hez kötötte Bazaine-t, kereste a kedvező alkalmat, hogy megsemmisítse MacMahon hadseregét a sédani erődnél, és ott 1870. szeptember 1-jén kierőszakol ta az ütközetet. A francia centrum erős, a jobb szárny elfogadhatóan szilárd, de a bal szárny gyenge volt. A poroszok a francia sereg bekerítésére törekedtek. A francia arcvonallal szemben erős centrumot vonultattak fel, a gyenge bal szárnyat pedig hátba tá madta két erős német alakulat; az egyik oszlopban, a másik vonalban vonult fel. A francia centrum hátában két háromszög alakzatú harccsoport jelent meg,

157

jobbról és balról támadva a franciákat. Végül a francia jobb szárnyat hátában fenyegette egy „L” alakban felvonultatott erős porosz csoportulás. „Éjjeli edényben vagyunk, és a fejünkre fognak szarni”- mondta az ütközet előestéjén Auguste Docrot francia tábornok, néhány órával mielőtt leváltották volna parancsnokságáról, és kinevezték utódjává a tehetségtelen Félix de Wimpffen báró tábornokot. Wimffen azzal kezdte, hogy - a poroszok legna gyobb m egelégedésére - visszavonta Ducrot valamennyi parancsát. Moltke egy vélem ényen volt Ducrot-val, habár kevésbé vaskosan fejezte ki magát: „Egérfogóban vannak.” „Fölényünk olyan nagy volt, hogy egyáltalán nem szenvedtünk veszteségeket. Ütegeink mintha csak lőgyakorlatot tartottak v ol na”- írta Kraft zu Hohenlohe-Ingelfingen herceg „Letters on Artillery” ( Leve lek a tüzérségről) című, 1888-ban angolra fordított művében. A poroszok - né met szövetségeseikkel együttes - vesztesége mintegy 46 0 tiszt és 8500 közka tona volt halottakban és sebesültekben. A franciák vesztessége: 3000 halott, 14 000 sebesült és 21 000 fogoly. Amikor két nappal később III. Napóleon, aki tanúja volt hadserege sédan-i vereségének, a chalőns-i hadsereggel együtt megadta magát, a poroszok további 83 000 foglyot ejtettek, zsákmányoltak 419 tábori löveget, 139 erődítmény-ágyút, 1072 szekeret és 6000 lovat. Szeptember 4-én Párizs tömegei megrohamozták a nemzetgyűlést és - anélkül, hogy ellen állásra találtak volna - kikiáltották a Harmadik Köztársaságot. Ez a második Francia Császárság és a Bonaparte-dinasztia végét jelentette. III Napóleon 1871. márciusig fogságban volt Németországban, majd csatlakozott az angliai számkivetésben élő császám éhez, és Kent grófságban, Chislehurstben telepe dett le. Ott is halt meg 1873-ban. Eugénia, akinek vakbuzgósága a poroszok el leni háborúért oly nagymértékben járult hozzá a katasztrófához, ugyancsak száműzetésben, 1920-ban hunyt el Madridban, 94 éves korában. A Sédannál aratott győzelem után, hogy Metz is kapitulált, Párizs - miután négy hónapon át visszavert minden ostromot - 1 8 7 1 . január 29-én szintén m eg adta magát. Ezután minden porosz iskola tantermeiben kifüggesztették Moltke arcképét, aki tovább tökéletesítette a vasút katonai felhasználását, s egyetlen parancs kiadásával a német csapatok bámulatos gyorsasággal felvonultathatok voltak. A sédani ütközet kimenetele valóságos kataklizma volt, nemcsak Fran ciaország, hanem végső soron egész Európa számára is. 1871. január 18-án - még Párizs kapitulációja előtt (amit akkor már kész ténynek vettek) I. Vilmos porosz király német császárrá (Kaiser) kiáltották ki a versailles-i palota tükörtermében. Bajorország, Wüttenberg és Baden úgy dön tött, hogy része lesz az új birodalomnak, Ausztria pedig - amelyet nyugtalaní tott a poroszok hatalmának növekedése - nem mert ellenszegülni. Párizs helyé re Berlin lépett mint Európa diplomáciai központja, s ezt mi sem bizonyította jobban az ún. 1878. évi berlini kongresszusnál. A kongresszust, amelyen B is marck elnökölt, a nagyhatalmak részvételével tartották, azért, hogy elhárítsák az Oroszország és Törökország közt fenyegető háborút, miután Nagy-Britannia

158

azzal fenyegetőzött, hogy a háború kitörése esetén beavatkozik Törökország oldalán. Háborúra nem került sor, Bismarck „tisztességes közvetítőként” lépett fel (tőle magától származik a kifejezés), és a kongresszusról hazatérő Benjámin Disraeli brit miniszterelnök találóan nevezte az eredményt „tisztességes béké nek”. A következő 36 éven át fennmaradt az ingatag, de mégiscsak egyetemes európai béke, bár a Ném et Birodalom megszilárdult, s a kontinentális Európa vezető hatalma lett. Moltke győzelm eiből katonai tanulságok is levonhatók. Miként korábban a gyalogság váltotta fel a lovasságot a csataterek meghatározó erejeként, most a tüzérség lépett a gyalogság helyébe mint döntő tényező. A védekezéshez kap csolódó előnyöket növelte az immár hátultöltő, gyorstüzelő ágyúkkal ellátott tüzérség, amely nagy távolságra is hatékonyan operált, s továbbfejlődött a vas útnak a frontra szállítás és front ellátására való felhasználása. Végül a modem üzleti mendzsermenethez hasonlítható jól képzett vezérkari tiszti hálózat nyúj totta előnyök ellenállhatatlan hatással mutatkoztak meg. A Ném et Birodalom ekkor már megelőzte Nagy-Britanniát ipari termelé kenységben, különösen a szénbányászat és acélgyártás terén. Bismarck, aki azon fáradozott, hogy a német hatalom növelése érdekében megőrizze a békét, 1881-ben tárgyalások útján szövetséget hozott létre Németország, AusztriaMagyarország és Oroszország között; 1882-ben a két előbbi és Olaszország kö zött, 1887-ben pedig az orosz birodalommal. Szerencsétlen volt a Második B i rodalom jövőjére nézve, hogy amikor 1890-ben II. Vilmos császár lépett apja örökébe, „kihajította a kormányost”- elbocsátotta Bismarckot és felmondta az 1887-ben Oroszországgal kötött ún. „viszontbiztosítási szerződést”. Ez végül elvezetett az egyik legvéresebb háborújához, valamint ahhoz, hogy a németek 1919-ben kénytelenek voltak a palota különtermében aláírni a megalázó versailles-i szerződést.

A Z ELSŐ VILÁGHÁBORÚ (1914—1918)

A z első világháború kataklizma volt, amely visszavonhatatlanul megváltoztat ta a régi világrendet. Egyúttal olyan színtér is, amelyen döbbenetes katonai m elléfogások játszódtak le. Lehetséges azonban, hogy a politikusok m ég a ka tonáknál is alkalmatlanabbak voltak, hiszen nem sokat tettek a háború ellen. Kitörése rémséges események (szerencsétlenségek, diplomáciai kudarcok, ame lyeket ostoba hajthatatlanság súlyosbított) láncolatának következménye volt. A sors iróniája, hogy a nagyhatalmak egyike sem igazán akart nagy háborút. Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse fe leségével a boszniai Szarajevóba érkezett, hogy ott csapatszemlét tartson. Boszniát - ahol nagy számban éltek szerbek, akik már évek óta szorgalmazták a Szerbiával való egyesülést, 1908-ban annektálta az Osztrák-Magyar Monar chia. Ez Ausztria-Magyarországot a független szerb állam ellenségévé tette, amely 1903 óta a Monarchia területén élő összes szerbek felszabadítására töre kedett. A Fekete Kéz titkos nacionalista társaság terveket dolgozott ki a főher ceg meggyilkolására, és fiatal boszniai szerbeket terroristáknak képzett ki. Többszöri eredménytelen kísérlet után Ferenc Ferdinándot és feleségét agyon lőtte Gavrilo Princip, az ifjú szerb diák, egy titkos boszniai felszabadítási m oz galom tagja. A merényletnél használt fegyvert a Fekete Kéz szállította. A főher ceg és felesége életét kioltó lövések siettették az első világháború kitörését. Ausztria-Magyarországnak, amely úton-útfélen bizonyítani akarta, hogy változatlanul nagyhatalom, kiváló alkalom nyílt arra, hogy megsemmisítse a vetélytárs Szerbiát, jóllehet a szerb kormány valójában nem volt belekeveredve a gyilkos merényletbe, sőt szemben állott a Fekete Kézzel. Ausztria harcias kö veteléseit buzgón támogatta II. Vilmos, a kardcsörtető német császár. A császár magatartása azonban semmi esetre sem volt része valami sötét kapitalista összesküvésnek: a német bankárok, kereskedők és iparosok nagyon is világo san látták, hogy a német gazdaság igen rövid idő alatt Európa legerősebb gaz dasága lesz, és hogy szinte az egyetlen dolog, ami ennek útját állhatja, egy hosszú és bizonytalan kimenetelű európai háború. A német kapitalisták abban a hiszemben támogatták a császár kardcsörtető politikáját, hogy az csak lokali zált balkáni konfliktushoz fog vezetni. Jóllehet a szerbek eleget tettek az osztrák-magyar követelések túlnyomó részének és továbbra is békülékeny maga tartást tanúsítottak, a Monarchia 1914. július 23-án ultimátumot intézett Szer

160

Iiiához, és amikor azt - a jegyzék m egszövegezőinek szándéka szerint - a szerl>ek elutasították, július 28-án hadat üzent Szerbiának. A háború természetesen mindig a legjobb módja az elégedetlen lakosság egyesítésének. Oroszország a gyengekezű II. Miklós cár, aki rendkívül népsze rűtlen volt aláttvalóinak körében, hagyományosan a szerbek és a többi szláv népek védelmezője volt. Oroszországnak, akárcsak Ausztria-Magyarországnak is, tervei voltak a Balkánon. A z orosz birodalom 1914. július 29-én elrendelte az általános mozgósítást, nemcsak azért, hogy elriassza a támadástól Ausztria-Magyarországot, hanem azért is, hogy annak jóval hatalmasabb szövetsé gese, a Ném et Birodalom részéről elejét vegye egy esetleges lépésnek. Ném et ország, amely fenyegetést látott az orosz mozgósításban, ultimátumban köve telte annak leállítását, s ugyanakkor Franciaországhoz intézett jegyzékében biztosítékot követelt Párizs sem legességére. Amikor egyik ország sem tett ele get a felszólításnak, Németország hadat üzent augusztus 1-jén Oroszországnak, 3-án pedig Franciaországnak. Ezzel hatályba lépett az a német terv, amelyet a néhai Alfréd von Schlieffen gróf, tábornagy - 1891 és 1906 közt a német vezérkar főnöke - készített azzal a céllal, hogy ellensúlyozza az 1891-ben megkötött francia-orosz szövetséget. Schlieffen úgy gondolta, hogy a kétfrontos háború lehetőségének elkerülése végett, továbbá abból a feltevésből kiindulva, hogy az orosz birodalomnak több hétre lesz szüksége a m ozgósításhoz, a Ném et Birodalom keleten csak az orosz támadás feltartóztatására törekszik, miközben villámgyors, m egelőző csapást mér a Harmadik Francia Köztársaságra, átgázol Belgiumon, beveszi Párizst és hat hét alatt térdre kényszeríti Franciaországot. Ezután fordul majd teljes erejé vel Oroszország ellen. Miután Franciaország elutasította a német ultimátumot, augusztus 4-én több mint egym illió német katona hatolt be a sem leges Belgium területére. Nagy-Britannia nem engedhette m eg sem az általa szavatolt belga sem leges ség megsértését, sem pedig azt, hogy Németország uralkodjék Európa fölött. Azon a napon tehát, amelyen Németország lerohanta Belgiumot, Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak és Ausztria-Magyarországnak. A felek minde gyike azt gondolta, hogy a háború karácsonyra véget ér, és a nagy m enetelése ket és elsöprő győzelm eket hamarosan tárgyalásos béke követi. Eddig még tel jesen fel nem derített okoknál fogva, amelyeknek vizsgálata meghaladná e könyv terjedelmét, a háborúban részt vevő nagyhatalmak népei kezdetben örömmel fogadták a háború kitörését, és ellenségük vérét követelték. Később aztán annyi vér folyt, hogy az bárki gyomrát megfeküdhette.

161

1914 A Franciaországot hat hét alatt térdre kényszeríteni hivatott Schlieffen-terv sikere attól függött, amit a terv készítője halálos ágyán mondott: „Csak a jobb szárny legyen erős.” Helmuth von Moltke vezérezredes, a német vezérkar fő nöke (ebben a beosztásban Schlieffen utóda), a legendás „nagy néma” unoka öccse, akinek gondolatait az azóta eltelt idő ellenére az ifjabb Moltke szolgai módon átvette, 68 éves volt, elkötelezettje a merev német vezérkari szellem nek. Általában fogalma sem volt a háború gyakorlati oldaláról, s aligha volt az az ember, aki alkalmas lett volna a feladat elvégzésére. A döntések meghozata la előtt mindenkor habozó, jóllehet a vasúti szállításokat mesterien ismerő Moltke kezdetben kontár módjára módosította a Schlieffen-tervet: gyengítette a jobb szárnyat, amely pedig egyedül lett volna alkalmas a siker biztosítására. Hadosztályokat vont el a jobb szárnyról, hogy megerősítse velük Lotaringia v é delmét, amely ellen francia csapásra számított. A támadásra valóban sor került, de az erősítésekre nem lett volna szükség. A franciák Joseph Joffre tábornokot nevezték ki északi és északkeleti hadse regeik parancsnokává, azt az embert, aki még soha azelőtt nem állott hadra kelt hadsereg élén, és akinek fogalma sem volt a vezérkari munkáról. Soha nem írt és nem olvasott emlékiratokat. Jóllehet higgadtan és bátran viselkedett válsághelyzetekben, nem volt más elképzelése, mint a vezérkarok elmélete arról, hogy háborúkat a „tömegre és gyorsaságra” alapozott offenziával kell meg nyerni, s hogy a harci szellem metafizikai fogalma legyőzi a puskagolyók és tü zérségi lövedékek valóságát. Következésképpen Joffre általános támadást ren delt el augusztus 14-ére Elzász-Lotaringia ellen, s meg volt győződve róla akárcsak a francia vezérkar tisztjei is - , hogy az intuíció sokkal fontosabb az ér telemnél. Joffre egész biztosan nem tanulmányozta az amerikai polgárháború történetét, amely azt bizonyította be, hogy ütközetekben a védelem helyzete előnyösebb, hogyha biztosan tartható állásai vannak. Miközben arra buzdította a francia hadseregeket, hogy foglalják vissza Elzász-Lotaringiát, a németek ál tal az 1870—71-es porosz-francia háborúban elfoglalt határ menti tartományt, Joffre a jelek szerint nem vett tudomást a drótakadályokról, a taktikai elrejtő zésről, a géppuskákról, a nehéztüzérség nélkülözhetetlenségéről - amely sok kal nagyobb m ennyiségben állott a németek, mint a franciák rendelkezésére -, a csapatok és a tüzérség irányítására alkalmazott légi felderítésről, s főleg arról az egyszerű tényről, hogy a németek célja éppen az volt, hogy a franciák besé táljanak ebbe a keleti csapdába, miközben ők a fő csapást nyugaton akarták mérni. Ez az ütközet a németek számára olyan volt, mint a pulykavadászat könnyű volt célba venniük a rohamozó vörös-kék egyenruhás francia katoná kát. Á francia lovasság lándzsái és kardjai, valamint a gyalogság szuronyai meg sem közelítették az ellenséges vonalakat, könyörtelenül lekaszabolták őket a

162

géppuskák és az ágyúk. A francia hadsereg színe-java elhullott Lotaringiában vesztességeit 100 000 és 500 000 közé teszik. Ezalatt a jobb szárnyon a német hadseregek, Belgiumon át előrenyomulva, augusztus 16-án elfoglalták Liège kulcsfontosságú erődjét, augusztus 23-24-én pedig Mons-nál visszaszorították Sir John French tábornagy sokkal kisebb lét számú brit expedíciós hadtestét, amely ugyan kezdetben makacsul és bátran el lenállt a túlerőnek. Moltke ennek ellenére olyan ideges volt, amilyen a nagy bátyja soha nem lett volna, és szüntelenül azt kérdezte, „hol vannak a hadifog lyok, hol vannak a zsákmányolt ágyúk?”. Ráadásul keleten az oroszok sokkal gyorsabban nyomultak előre, mint ahogyan bárki is várhatta volna, és már Kelet-Poroszországot fenyegették. Moltke erre tovább gyengítette jobb szárnyát, amely Eszak-Franciaországra akart csapást mérni, és hadosztályokat dobott át a keleti frontra. Egyúttal kinevezte a keleti front parancsnokává Paul von Hindenburg tábornokot, vezérkari főnökévé pedig a liège-i győzőt, a tehetséges lirich Ludendorff tábornokot. A z orosz hadseregekről - amelyeket Rennenkampf és Szamszonov tábor nokok vezettek, akik akárcsak Lucán és Cardigan a krími háborúban, úgy gyű lölték egymást, hogy válsághelyzetben sem voltak hajlandók együttműködésre kiderült, hogy felszerelésük siralmas. Egyes hadosztályaikban csak minden harmadik katonának volt puskája, másutt viszont puska akadt bőven, de a lő szer hiányzott, és megfordítva. Ahol voltak iránytűk, ott nem voltak térképek, másutt viszont a térképekhez hiányoztak az iránytűk. A legtöbb orosz hadosz tálynak nem volt rádiója, vagy ha volt is, akkor olyan alkalmazhatatlanul bo nyolult kódokat m ellékeltek hozzájuk, hogy az üzeneteket rejtjelezés nélkül, orosz nyelven továbbították - a német elhárítás legnagyobb örömére. A z orosz tábornokok többnyire előkelő származásuknak köszönhették rangjukat és elő menetelüket. Jóllehet mindmáig a nyugdíjból reaktivált Hindenburg tábornok érdemének tudják be, de Ludendorff mesteri hadvezetésének volt köszönhető, hogy 1914. augusztus 27-30-án a németek a Mazuri-tavaknál és Tannenbergnél megsemmisítő vereséget mértek a behatolt orosz seregekre, és a háború hátra lévő éveire megtisztították Németország földjét az orosz csapatoktól. A ném e tek 30 000 sebesült és további 95 000 nem sebesült orosz foglyot ejtettek. A német offenzíva augusztus 24-re nagy erővel haladt előre Észak-Franciaországban. Azonban, hogy Moltke csapatokat irányított át Elzász-Lotaringia és Kelet-Poroszország védelmére, nagymértékben meggyengítette a jobb szár nyat, azt, amelyet Schlieffen kulcsfontosságúnak tartott terveinek sikeréhez. Nem segítette elő a terv sikerét az sem, hogy Moltke főhadiszállása háromszáz kilométerre az arcvonal m ögött volt. Miután elmulasztotta kihasználni a rende zetlen francia és brit visszavonulás kínálta előnyöket, Moltke megengedte a jobb szárny parancsnokának, Alexander von Kluck vezérezredesnek, hogy a saját kezdeményezésére járjon el. Kluck úgy vélte, hogy nincs már elegendő ereje Párizs körülzárására, amint az eredetileg tervezte, s ehelyett a város előtt

163

elfordult délkelet felé, hogy megtámadja a visszavonuló francia hadseregek fe dezetlen szárnyát. Ekkor a franciák és az angolok, utolsó elkeseredett kísérle tűkkel, hogy megmentsék Párizst, ellentámadást indítottak, s miután Joffre biz tosította magának Sir John French együttműködését, szeptember 5-én megkez dődött az ütközet a M ame folyónál. Alistair Hom e írja The Price o f Glory (A dicsőség ára) című, 1962-ben meg jelent könyvében: „Joffre-ról összefoglalóan elmondható, hogy vele csaknem elveszett a háború, de nélküle szinte biztosan elveszett volna.” Sorra következtek a német vonalak elleni elkeseredett támadások, s ez to vább növelte Moltke aggályait és zavarát. A z ellenség makacsságától megzava rodva, egy vezérkari tisztet, Hentsch ezredest küldte a frontra, s teljhatalommal ruházta őt fel. Hentsch, az ott tapasztalt zűrzavar és súlyos német veszteségek láttán, továbbá a szövetségesek folytatódó támadásaira való tekintettel elren delte, hogy átmenetileg vonuljanak vissza a M ame-tól az A isne-folyóhoz, s olt csoportosítsák át erőiket. Ez volt annak az évnek végzetes német tévedése, amely a szeptember 11-én véget ért mame-i csatát a világtörténelem egyik leg döntőbb ütközetévé avatta. A német előrenyomulást feltartóztatták, Párizs meg menekült. A francia és a brit csapatok időt nyertek, hogy rendezzék soraikat. Ekkor a felek mindegyike afféle versenyfutásba kezdett, hogy átkarolja ;i másikat, és nyugaton, a tengerparton patthelyzet következett be. Erre mind ;i németek, mind a szövetségesek beásták magukat. A lövészárkok a La Manchc csatornától egészen Svájcig húzódtak. Bármelyik fél kísérelte is meg, hogy megtörje ezt a patthelyzetet, azt az ágyúk és géppuskák tüzérsége megállította. A Schlieffen-terv kudarcot vallott, részben Moltke habozása, részben pedig olyan körülmények összejátszása következtében, amelyeket senki sem látott előre. A Schlieffen-terv kudarca nyilvánvalóvá vált a keleti fronton is. Németor szágnak ugyan nem kellett többé félnie Oroszországtól, de Ausztria-Magyaror szágnak annál inkább, mert hadseregeit a cári csapatok legyőzték Galíciában. A németekre m ost az a feladat hárult, hogy m egsegítsék szövetségesüket; vagyis bekövetkezett a kétfrontos háború, amelytől pedig Berlinben rettegtek. M ég a valóságtól legjobban elrugaszkodott optimisták is belátták, hogy karácsonyra nem lesz vége a háborúnak. Talán Lundendorff ismerte fel legvilágosabban a/ előttük álló háború jellegét. „Egy tábornoknak - írja első világháborús emlék irataiban - sokat el kell viselnie és erős idegzettel kell rendelkeznie. (Moltke, akit bűnbaknak tettek meg, hogy nem sikerült Párizst elfoglalni és hogy a né metek vereséget szenvedtek a Mame-nál, idegösszeom lást kapott. Szeptember 14-én Erich von Falkehayn tábornokot nevezték ki vezérkari főnökké helyette.) A civil ember túlságosan is hajlamos arra, hogy elhiggye: a háború nem egyéb, mint egy matematikai probléma megoldása, adott számokkal. Minden más azonban, csak éppen ez nem. Mindkét fél részére birkózás hatalmas, egymással összefüggő fizikai és lélektani erőkkel, s ezt a küzdelmet a számbeli hátrány

164

csak még nehezebbé teszi. Azt jelenti, hogy különböző karakterű emberekkel és azok nézeteivel kell dolgozni. A z egyetlen tulajdonság, amely ismert és ál landó, az a vezető akarata.” Ez'jellemezte a hadvezetést a következő négy évben.

1915 Az 1915-ös esztendő eseményeinek leírása lehangoló olvasmány. Ugyan ilyen mértékben zavarba ejtő a lövészárokba zsúfolt katonák példás hősiessége és legtöbb parancsnokuk monumentális ostobasága is. Joffre főparancsnoksága alatt a franciák kullancsként ragaszkodtak ahhoz a dogmához, amely szerint a háborút csak a nyugati fronton végrehajtott nagy erejű támadásokkal lehet m eg nyerni. Pontosan úgy, hogy ahogyan arról A. J. P. Taylor 1963-ban írta The First World War (Az első világháború) című vitriolos, de tanulság könyvében. „Különös módon a franciák, akik kevéssé hittek Joffre-ban, megtartották főparancsnoknak, mert úgy gondolták, hogy az tetszeni fog a szövetségeseknek; és a szövetségesek, akik szintén nem nagyon hittek Joffre-ban, eleget tettek kí vánságainak, mert azt hitték, hogy ez tetszem fog a franciáknak.” French, a brit főparancsnok, mint a lovasság parancsnoka, kitüntette magát a húr háborúban a századfordulón azzal, hogy 1990-ban felmentette az ostrom lott Kimberleyt, noha közben kis híján megsemmisült az egész lovashadosztá lya. Sajnos úgy vélekedett, hogy a lovasság bevetésénél bevált taktika a lövészárok-hadviselésben is alkalmazható, s ennek következtében nagyarányú vesz teségeket szenvedett. Minden gondolkodó ember számára világosnak kellett volna lennie, hogy amikor jól megerősített lövészárkokat akarnak áttörni, ak kor létfontosságú a felderítői jelentések (és a légi felderítésé, ha van ilyen) felhasználása, hogy feltárják az ellenség leggyengébb pontját, és azután m eglepe tésszerű, gyors támadást intézzenek ellene. Ez azonban nem jutott eszébe Franchnek. Egyetértésben alárendeltjével, Sir Douglas Haig altábornaggyal, a brit expedíciós hadsereg T. hadtestjének parancsnokával, abban a matefizikai doktrínában hitt, amely szerint „meg kell töm i az ellenség akaratát” azáltal, hogy a legerősebb pontját támadják meg. A rendszerint alkalmazott francia-angol stratégia tehát abban rejlett, hogy legalább huszonnégy órás tüzérségi előkészítés után rohamot indítottak a né met arcvonal legerősebb pontjai ellen. A tüzérségi előkészítés azonban ráéb resztette a németeket arra, hogy küszöbön áll az ellenséges támadás, és egyút tal olyan sártengerré dagasztotta a talajt a két arcvonal között, hogy gyakorlati lag lehetetlenné vált a gyalogság eredményes előnyomulása az ágyú- és géppuskatűzzel védet drótakadályok felé. A németek ugyanakkor a maguk részéről ahhoz ragaszkodtak, hogy minden egyes elvesztett lövészárkukat bármi áron vissza kell foglalniuk, ami véres és hiábavaló veszteségeket okozott, a nyere ség meg csupán néhány méternyi sár volt.

165

A szövetségesek támadásai (két alkalommal) Champagne területén Soissons, Neuve-Chapelle, Festubert, Artois és Loos térségében semmire nem vezettek, csak értelmetlen vérontásba. Kirívó példa erre a Loosnál vívott ütkö zet, am elyhez Haig, a nyugati front szektorának parancsnoka ragaszkodott. Mi után szeptember 25-én a fő támadás kudarccal végződött, Haig ragaszkodón hozzá, hogy a következő napon megismételjék a támadást, s ezért további tíz ezer embert vetett be. The Donkeys (A szamarak) című, 1961-ben megjeleni írásában Alán Clark egy német beszámolót idéz az ütközetről: „Világosan fel lehetett ismerni tíz megnyúlt hadoszlopot, amelyek mindegyi két ezernél több emberre becsültük, akik azelőtt soha nem látott, lehetségesnek sem hitt célpontot nyújtottak. A géppuskásoknak még soha nem volt ennyire könnyű dolguk, és még soha nem végezték a dolgukat ennyire eredményesen. /... / M ivel a géppuskák által belőtt egész területet megtöltötte a gyalogság, a géppus katűz hatása pusztító volt, és látni lehetett, amint az angolok százával esnek el.” Valóban hihetetlennek tetszik, de a IX. hadtest aznap harcba vetett tízezer emberéből 385 tiszt és 7861 közkatona odaveszett. De m ég hihetetlenebb, hogy a németek egyáltalán nem szenvedtek veszteséget. D e ami a leginkább hihetet len: még ma is akadnak olyanok, akik szerint Haig jó parancsnok volt. Minden nek a teteje azonban, hogy 1915 decemberében a brit kormány (bizonyára an nak a befolyásnak engedve, amelyet Haig V. György királyra gyakorolt) a nyil vánvalóan alkalmatlan French helyére Haiget nevezte ki. Véletlen-e, hogy idé zett könyvében Alán Clark az 1914-es és 1915-ös évek brit parancsnokait „ sza maraknak” nevezte? A német offenzíva 1915. áprilisban a belgiumi Ypres-nél (Flandria) újabb szörnyűséggel ismertette meg a katonákat: a mérges gázzal. A támadás ugyan kezdetben sikeres volt, de a szél közben megfordult, és visszafújta a gázt a né metek felé. A támadást meg kellett szakítaniuk. Jóllehet nyilvánvaló tény, hogy a nyugati arcvonalon alkalmazott stratégia éppen annyira korlátolt és fantáziát lan, mint amennyire gyilkos volt, a katonák továbbra is ezrével hullottak, a tá bornokok pedig továbbra is a lövészárkokra meresztették a szemüket, és a fel eszűek megszállottságával újabb és újabb rohamokat parancsoltak. 1915-ben a központi hatalmak nagyobb sikereket értek el. Szerbiát kis híján tönkreverték, és offenzívát indítottak Oroszország ellen, névlegesen Hinden burg, de valójában Ludendorff parancsnoksága alatt. Ez a jól eltervezett offen zíva meghódította a mai Lengyelország területét, és Oroszországot abban az évben csak hatalmas kiterjedése és emberanyagtartaléka mentette meg. A tömé gek közt népszerűtlen II. M iklós cár főparancsnoknak nevezte ki saját magát, és őt terhelte a felelősség a katasztrófáért. Közben pedig lépésről lépésre közeledett a forradalom. A háború újabb területekre terjedt ki. A németek ügyes mesterkedéseinek köszönhetően Törökország 1914 decemberében a központi hatalmak oldalán belépett a háborúba, és téli hadjáratában katasztrofális vereséget szenvedett a

166

Kaukázusban az oroszoktól. 1915. január 23-ra a 66 ezres török hadsereg lét száma 12 400 kiéhezett és félig m egfagyott katonára csökkent. 1915. májusban Olaszország is belépett a háborúba. M ivel nem rendelkezett szénnel, ezért sakál-diplomáciára kényszerült. 1882. májusban csatlakozott a Ilármasszövetséghez. A z első világháború kitörésekor kilépett a szövetségből és a sem legességet választotta. Először felajánlotta, hogy a központi hatalmak oldalára áll, később azonban engedett az angol és a francia zsarolásnak, s belél>ctt a háborúba a szövetségesek oldalán - miután azok területi nyereségeket ígértek neki. (Az ígéretek nagy részét később megszegték.) A z olaszok kezdet ben egész sor hiábavaló és nagy veszteségekkel járó támadást intéztek az Ausztria-Magyarországgal határos hegyvidéken. Nagy-Britanniában az Admiralitás első lordja, Winston Churchill olyan ja vaslattal állott elő, amellyel úgy tűnt, hogy Anglia megnyerheti a háborút. A lerv, amelyet 1915. január 15-én elfogadtak, előirányozta, hogy egy an gol-francia tengeri expedíció - „kizárólag hajókkal” - kényszerítse ki az átke lést a Dardanellákon, ezen a Konstantinápolytól (Isztambul) mintegy 200 kilo méterre levő stratégiai vízi úton, amely része a Földközi-tengert a Fekete-ten gerrel összekötő csatornának. A hadművelet végső célja a török főváros elfog lalása volt. Ha sikerül, akkor Törökország kénytelen kilépni a háborúból és egyúttal a nyugati front is kimozdul a holtpontról, m ivel Németországnak legalábbis kezdetben - Törökország támogatására kell sietni. A hadművelet az zal kezdődött, hogy az angol és a francia hadihajók február 19-én és 26-án tűz alá vették a török állásokat, és március 18-án a flotta megpróbált áthajózni a szoroson. A nap folyamán azonban a szövetségesek visszavonultak, m ivel szá mos hajójuk - köztük a nagyobb hajók egyharmada - elsüllyedt, illetve súlyo san megrongálódott részint a víziaknáktól, részint a partvédő török ütegek ágyútüzétől. A kísérlet - jóllehet stratégiai értelemben volt benne fantázia - ku darcba fulladt, m ivel gyatrán készítették elő és rosszul koordinálták, és mert az előzetes tűzcsapás kedvéért a szövetségesek lemondtak a meglepetésről. Elejtették tehát a flottatámadás tervét, és helyette szárazföldi erőket tettek partra a Gallipoli-félszigeten, a Dardanellák északi partszakaszán, hogy elfog lalják az ottani török erődítményeket, ellenőrzésük alá vonják a tengerszorost és megnyissák az utat Konstantinápoly felé. A z első partraszállás április 25-én történt, és bár mindkét fél igen nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, a főbb tö rök állásokat nem sikerült elfoglalni. A szövetségesek augusztusban további csapatokat tettek partra, s már közel jártak a sikerhez, de a hadművelet végül is véres lövészárok-háborúba fulladt. 1916. január 1-jén azután a szövetségesek kiürítették a félszigetet - amelynek során egyetlen embert sem veszítettek. Churchill, aki vállalta a felelősséget a fiaskóért, lemondott, és a nyugati frontra ment egy zászlóalj parancsnokaként. Sir lan Hamilton tábornokot, aki október ben történt leváltásáig a Gallipolira küldött csapatok parancsnoka volt, nem minden ok nélkül hibáztatták bizonytalan hadműveleti vezetéséért, és a háború

167

folyamán többé nem is került parancsnoki beosztásba. A kudarc oka azonban arra is visszavezethető, hogy ném ely magas rangú szövetséges parancsnokok, abban a meggyőződésükben, hogy a háborút csak a nyugati fronton lehet meg nyerni, helytelenítették a csapatok, a fegyverzet és az utánpótlás eljuttatását ;i Földközi-tenger keleti medencéjébe. Gallipolinál a szövetségesek vesztesége 214 000 fő volt - ezek csaknem fele különböző betegségek áldozata lett. A tö rökök mintegy húszezerrel kevesebb embert veszítettek. Októberben angol-francia haderőt küldtek Szalonikibe, a semleges Görög országba, hogy támogassa a szerbeket a bolgárok ellen, akik abban a hónapban a központi hatalmak oldalán beléptek a háborúba. A szaloniki vállalkozást so kan m ellékesnek tartották, azzal érvelve, hogy az oda küldött csapatokat és hadfelszerelést jobban lehetett volna a nyugati fronton hasznosítani. A z expedí ciós hadsereg maximális létszáma 600 000 fő volt. Ezek 80 százaléka megbete gedett, főleg maláriában. A z expedíció sikertelen maradt. A z osztrák-magyar, bolgár és német erők 1916-ban lerohanták Szerbiát. Ami a többi hadszínteret illeti, brit és birodalmi csapatok, Egyiptomból kiin dúlva, meghódították Palesztinát és Szíriát. Egy másik hadjárat Mezopotámia bán (Irak) biztosította az angol háborús erőfeszítésekhez nélkülözhetetlen Per zsa-öbölbeli olajkincset. Ennek a hadjáratnak során végül is elfoglalták az egész országot, és bevették Bagdadot. Ez a két hadjárat, amelynek során a mai Szaúd Arábia területén angolok által támogatott arab felkelők harcoltak a törökök el len, megsemmisítette a hanyatló oszmán birodalmat. Ezek a hadjáratok - Szalo niki expedíciójával együtt a brit birodalomnak 174 000 emberébe kerültek. A z 1915-ös esztendő azonban nem csak az európai tábornokok és az európai országok uralkodó osztályainak alkalmatlanságát mutatta meg. Mert nem csak emberek pusztultak el abban az évben, hanem emberi értékek is. Mindent felál doztak, ami nem volt összeegyeztethető a háborúval: szabadságot, mérsékletei, igazságot, toleranciát, humanizmust és értelmet. Miközben a katonák hiába ál dozták életüket, a civilek veszett dühvei fordultak mindenki ellen, aki nem mu tatott teljes és feltétlen odaadást a háborús erőfeszítések iránt. Szenvedélyükci táplálta az elvakult nacionalizmus és a nyílt propagandát folytató sajtó - köl csönös hazugságáradata és a gyűlölet végtelen áradata hallgattatott el minden értelmes vitát a háború befejezéséről.

1916 „Anyagháború”- ez a bűvös szó tartotta hatalmában a tábornokok gondolko dását az 1916-os esztendőben. E fogalom úgy határozható meg, hogy az egyik fél több ellenséges katonát pusztít el, mint amennyi saját katona halálát az el lenség előidézi; egymáshoz mérhető ellenfelek esetében végül is az győz, aki nek nagyobb az emberanyaga. Aligha értelmes stratégia ez, hiszen egy nemzei generációinak, különösen ifjúságnak elfecsérlését jelenti.

168

Falkenhayn, a német vezérkar főnöke - és gyakorlatilag a hadsereg főpa rancsnoka - m égis az anyagháború stratégiáját folytatta azzal a céllal, hogy „kivéreztesse Franciaországot”. Azzal érvelt, hogy az oroszokat viszonylag csekély erővel fel lehet tartóztatni, s hogy egy nagyszabású ütközettel Franciaország térdre kényszeríthető, s azzal a brit hadsereg elveszítené hadműveleti bázisát a nyugati hadszíntéren. A német támadás célpontjául Verdunt választotla, ezt a M euse-folyó két partján elterülő, erődített várost, ahol a francia arcvo nal észak és kelet felé kitüremlett. (Kiszögellés keletkezet az arcvonalon, amely három oldalról is támadható volt.) Verdunnak valójában egyáltalában nem volt stratégiai fontossága a franciák számára. Értelmes lett volna, ha visszavonulnak és átcsoportosítják erőiket, hogy m egszüntessék a kiszögellést és kiegyenesítsék az arcvonalukat. Joffre azonban hallani sem akart erről. A né metek 1916. február 21-én kezdték m eg a támadást, és amikor a verduni ütkö zet december 16-án véget ért, addigra 1400 ágyújuk mintegy kétmillió lövedé ket lőtt ki a mintegy tizenkét kilométeres vonalon. A franciák példás bátorság gal és rendíthetetlen elszántsággal védekeztek. Ez a gyűlöletes ütközet, amely új értelmet adott a pokol fogalmának, decemberig tartott, és addigra a franciák végül visszaszerezték a németek által elfoglalt terület nagy részét. Verdun ugyan csaknem a földdel lett egyenlővé a harcokban, de francia kézen maradt. A németek vesztesége körülbelül 337 000, a franciáké 377 000 fő volt. Mindkét hadsereg „kivérzett”, és a háború végéig már egyik sem tudott teljesen talpra állni. Május 31-én a brit haditengerészet összevont nagy flottája, Sir John Jellicoe tengernagy és helyettese, Sir Dávid Beatty altengemagy, a csatacirkáló-hajóraj parancsnokának vezetésével ütközetre kényszerítette a német hajóhadat az Északi-tengeren, Dánia nyugati partjánál, Jütlandnál. Bár a döntetlenül végző dött ütközetben a németek több angol hajót süllyesztettek el, mint amennyit ők maguk vesztettek, az időközben m egérkező angol erősítés láttán visszahajóztak biztonságot nyújtó kikötőjükbe. A német császári flotta a továbbiakban már nem számított tényezőnek a háborúban. Jütland ezért stratégiai győzelem volt Nagy-Britannia számára, amely azután tengeri blokáddal igyekezett kiéheztet ni és ezáltal megadásra bírni Németországot. Június 4-én AlekszejBruszilovtábom ok váratlan támadást indított a Pripjetymocsarak és a Kárpátok vonulata között, főleg az osztrák-magyar seregek el len. A z oroszok összeszedték magukat a Pripjet-mocsaraktól északra lezajlott korábbi ütközet után, amelyben 150 000 embert vesztettek a németek ötvenezres veszteségével szemben. Bruszilov, aki lemondott a nagyszabású tüzérségi előkészítésről, valamint más parancsnokok hasonló dogmáiról, a háború addigi leglátványosabb előrenyomulását érte el: egy hónap leforgása alatt háromszáz ötven kilométer széles és kilencven kilométer mély folyosót vágott az ellensé ges arcvonalon. Félmillió foglyot ejtett és megnyomorította az osztrák-magyar katonai erőt a keleti fronton. Ha ezt a sikert elmélyítették volna, alighanem el

169

dől a keleti front sorsa, de augusztus közepére az orosz előnyomulás kifulladt, mert akadozni kezdett az utánpótlás, s mert Bruszilov orosz parancsnoktársai annyira irigyelték ezt a sikert, hogy - hihetetlen, de igaz! - szántszándékkal késleltették létfontosságú szállítmányok eljuttatását a frontra. A németek sike res ellentámadást indítottak, és augusztus 17-re gyakorlatilag visszaszorították az oroszokat oda, ahonnan támadásuk kiindult. Ez a végül egymilliónál na gyobb emberáldozatokat hozó orosz kudarc még közelebb taszította az orszá got a forradalomhoz. Februártól nőtt a Verdunre nehezedő német nyomás. A franciák nyomatéko san kérték az angolokat: indítsanak nagyszabású támadást a front egy másik szakaszán, hogy a németek kénytelenek legyenek emberanyagot és matérielt (hadianyagot) elvonni a verduni harcokból. Haig végül hozzájárult a kérésük teljesítéséhez, s szeptemberre tűzte ki a támadás időpontját, hogy addig felké szíthesse csaknem teljesen kiképzetlen gyalogságát. Ez utóbbi főként 1914 óta felállított önkéntes zászlóaljakból állott, miután Lord Kitchener marsall, had ügyi államtitkár egym illió önkéntest kért a nemzettől. A franciák hatására Haig előrehozta a támadás időpontját, és július 1-jén a Somme folyónál 25 kilométer széles arcvonalon rázúdította önkéntesekből álló hatalmas hadseregét a német védelemre. Egyidejűleg Haig jobb szárnyán a franciák is támadásba lendültek a brit frontszakasztól délre. Hét napon át tartó tüzérségi előkészítés után - amely vajmi kevés kárt tett a német állásokban - megindult az angol támadás, de mindenütt elakadt, óriási veszteségekkel. „A Somme menti ütközet első napja valószínűleg a brit hadtörténet legsötétebb napja volt, m ivel Kitchener »Uj Hadseregének« mintegy 57 000 embere veszett oda. /.../ Ez a megdöbbentő szám legkevésbé sem tartotta vissza Haiget attól, hogy egészen november 18-ig folytassa az ütközetet. A Somme menti ütközetben az angol és a brit birodalmi veszteségek csaknem 420 000 főt tettek ki, a franciák veszteségei pedig megha ladták a 204 ezret. Becslések szerint a németek vesztessége 450 000 és 680 000 között lehetett. A szövetségesek öt hónap alatt hét mérföldet nyomultak előre a sártengerben.” Ez az 1916-os esztendő lehangoló története. Nincs sok hozzátennivalónk. A z olaszok támadásai továbbra is rendre kudarcot vallottak a súlyos veszteségek ellenére is, de az osztrák-magyar hadsereg sem tudott felülkerekedni az olaszo kon. Bruszilov sikerein felbátorodva, Románia a szövetségesek oldalán belé pett a háborúba, de alig négy hónap leforgása alatt összeomlott. 1917. januárra az ország legnagyobb részét német és oszrák-magyar csapatok szállták meg. Lassanként a hadviselő hatalmak kormányai is kezdtek belefáradni a vérontás ba, és mind a szövetségesek, mind a központi hatalmak keresték a békekötés le hetőségét. Ez azonban a nehéznél is nehezebbnek bizonyult, mert a hadviselő felek egyike sem akart elfogadni olyan rendezést, amely kifejezetten értelmet lenné tette volna a hatalmas hozott áldozatokat. Európa népei - amelyek addigra éppen úgy belefáradtak a vérontásba, mint

170

ahogy korábban lelkesedtek érte - azért fohászkodtak, hogy bárcsak új embe rek új helyzetet teremtenének. Decemberben Nagy-Britanniában Dávid Lloyd George váltotta fel H. H. Asquith miniszterelnököt a kormány élén, s mivel azelőtt mindig is a háború m ég nagyobb erővel való folytatását sürgette, most nem követelhette annál nagyobb erővel a békekötést. Lloyd George azon ban nem volt egy vélem ényen Haiggel, akiről azt tartotta, hogy kézzelfogható eredmény nélkül pazarolta az emberéletet. Franciaországban leváltották Joffrel, s helyére a vakmerő és jóképű Róbert N ivelle tábornokot nevezték ki főpa rancsnokká, azt az embert, aki azt állította, hogy egyedül ő van birtokában a „győzelem titkának”. Németországban Falkenhaynt - miután leverte a románo kat - Romániába helyezték át, és utódjává Hindenburgot nevezték ki a vezérka ri főnökké, s m elléje Ludendorffot főhadbiztossá. Ludendorf ezzel a kinevezés sel óriási hatalomhoz jutott Németországban, s Hindenburg, aki ugyan névleg az elöjárója volt, meghátrált az akarata előtt. Ludendorf félig-m eddig diktátor lett, s ellentmondást nem tűrő befolyást gyakorolt a politika, a gazdasági élet és a katonapolitika szinte minden területére. Egyebek mellett kijátszotta lappangó antiszemitizmus kártyáját, megrágalmazta a zsidókat, hogy lógósok és harácsolók, s ezzel egy jövőbeni és még veszedelmesebb m ítosz magvait vetette el. Úgy tűnt, hogy senki semmit nem tehet ennek a borzalmas háborúnak a m eg szüntetésére. A z 1917-es év kétségtelenül új helyzetet teremtett, de az semmilyen vonatkozásban nem hasonlított ahhoz, amit 1916-ban bárki is elképzelt volna.

1917 1917 volt az az év, amelyben a nemzetközi hatalmi egyensúly alapvetően megváltozott, mert ebben a sorsdöntő évben megszületett - Szovjet-Oroszország; ez az év meghozta az Amerikai Egyesült Államok totális háborús m ozgó sítását, s tanúja volt Amerika első lépéseinek a szuperhatalmi státushoz vezető úton. Február 25-én (március 8-án) kitört a forradalom Oroszországban, és hama rosan kénytelen volt lemondani II. M iklós cár. Később őt is, egész családját is meggyilkolták. A cárizmus megdöntése után ideiglenes kormány alakult Alekszandr Kerenszkij vezetésével, amely liberális reformok mellett a háború folytatását ígérte. A hadszíntéren azonban egyik katasztrófa a másikat követte. Az orosz katonák tömegesen dezertáltak, gyakran agyonlőtték tisztjeiket, és hazatértek otthonaikba. Á németek a zűrzavart kihasználva hozzájárultak, hogy Petrográdba (addig: Szentpétervár) utazhasson - lepecsételt vasúti kocsiban Vlagyimir Iljics Uljanov, ismertebb nevén Lenin, a marxista forradalmár, aki addig svájci száműzetésben élt. Lenin, a bolsevikok, az orosz szociáldemokra ták baloldali szárnyának egyik vezetője nemcsak az oroszországi szocialista forradalom m ellett kötelezte el magát, hanem a háborúból való kilépés mellett is, m ivel a háborút a kapitalizmus elkerülhetetlen kataklizmájának tekintette. A

171

júliusi kezdeti kudarc után november 7-én Lenin és legközelebbi munkatársa, Trockij (eredetileg: Bronstein) magához ragadta a hatalmat és kommunista dik tatúrát vezetett be. A z új rezsim négy hónappal később aláírta a központi hatal makkal a breszt-litovszki békeszerződést, amellyel Oroszország kilépett a há borúból, jelentős területveszteség árán. A szövetségesek azzal találták szemben magukat, hogy a keleti arcvonalon felszabadult német hadosztályok m egjelen nek Franciaország és Flandria csataterein. Ludendorff ekkor úgy döntött, hogy Nagy-Britanniát kiéhezteti korlátlan tengeralattjáró-háborúval. Ez azt jelentette, hogy a németek elsüllyesztenek minden hajót, amely kereskedelmi forgalmat bonyolít le Nagy-Britanniával, s egyúttal áttörik a német polgári lakosság számára súlyos terheket jelentő angol blokádot is. A z elgondolás kis híján sikerrel járt. Minden négy angol hajóból egyet elsüllyesztettek; a sem leges országok nem akartak kereskedni Nagy-Bri tanniával, és volt egy időszak, amikor úgy látszott, hogy legfeljebb tíz hét vá lasztja el az angolokat az éhhaláltól. Bármilyen m eglepő is, de januárban a brit Admiralitás elvetette az a javaslatot, hogy konvojokkal biztosítják a kereske delmi hajózást, s ha Lloyd George miniszterelnök nem avatkozott volna be sze mélyesen a konvojrendszer bevezetése érdekében, akkor meglehet, NagyBritannia kénytelen lett volna kilépni a háborúból, és a német tengeralattjárók uralkodtak volna a tengereken. Szerencsére, az új fegyverekkel, így a mélyten geri aknákkal felszerelt hadihajók által kísért konvojoknak köszönhetően a veszteségek jelentősen csökkentek - az addigi minden negyedik hajó helyett csak minden százhuszadikat tudták már elsüllyeszteni a német tengeralattjárók. Nagy-Britannia megőrizte tengeri fölényét és megszigorította a Németország ellen életbe léptetett tengeri blokádot. Más kudarc is érte Németországot. A propaganda kezdett hatékony fegyver ré lenni a háborúban. A német propaganda célja az volt, hogy rábírja Amerikát, maradjon semleges. A z angol propaganda viszont azt akarta elérni, hogy Am e rika avatkozzék be a háborúba a szövetségesek oldalán. A német propaganda zavarba ejtően ügyetlen volt: egy alkalommal azt állította például, hogy az állí tólagos német kegyetlenkedésekért „a belgák vérszomjas viselkedése” a fele lős. A brit propagandisták árnyaltabban és ügyesebben dolgoztak. M ég segítet ték is őket azok az incidensek, amikor német hajók veszélyeztettek vagy m eg támadtak amerikai hajókat, vagy olyanokat, amelyeken amerikai állampolgá rok utaztak. A legsúlyosabb incidens 1915. május 7-én történt, amikor a New Yorkból kifutó Lusitania brit utasszállító gőzöst előzetes figyelmeztetés nélkül megtorpedózták és elsüllyesztették Írország déli partjánál. 1153 utas lelte halá lát a hullámokban, köztük 128 amerikai. Segítségére volt továbbá az angolok nak a költő és hegymászó, Aleister Crowley, akinek sikerült beszivárognia a németek N ew York-i propagandaközpontjába és szerkesztője lett a The Fatherland (A haza) című kiadványnak, amelyben azután ellenkező hatást elérő anyagokat helyezett el folyamatosan. Amikor 1917. április 6-án Woodrow Wil-

172

són elnök, aki az 1916-os választásokat azzal a jelszóval nyerte meg, hogy „Ő tartott távol bennünket a háborútól”, hadat üzent Németországnak és szövetsé geseinek, az amerikaiak már hangos helyesléssel sorakoztak fel mögötte. Tekintettel Oroszország összeomlására és az Egyesült Államok óriási kato nai, gazdasági és ipari erőforrásaira, nyilvánvaló, hogy a szövetségesek straté giájának az emberanyag kímélésére és arra kellett volna irányulnia, hogy mind addig védekeznek, amíg érezhetővé nem válik Amerika jelenléte a háborúban. Ez azonban korántsem volt nyilvánvaló N ivelle tábornok számára, aki be akar ta bizonyítani, hogy valóban birtokában van a győzelem titkának. D e nem volt nyilvánvaló Luigi Cadoma olasz tábornok számára sem, aki hazája katonai presztízsét óhajtotta fitogtatni, vagy a derék angol Sir Douglas Haig (immár tá bornagy) számára sem, aki mindenáron m eg akarta nyerni a háborút még az amerikaiak m egérkezése előtt. Miközben a szövetségesek új nyári offenzívákra készültek, a németek könnyebben védhető, rendkívüli módon megerősített vonalra, a Siegfried-vonalra (vagy Hindenburg-vonalra, ahogyan a szövetségesek nevezték) vonultak vissza. Ez azonban mit sem zavarta N ivelle tábornokot. Április 16-án a franci ák másodszor is támadást kezdeményeztek az Aisne-folyónál (az első offenzíva, amelyet 1914. szeptemberben, a m ame-i csata után indítottak az angolok és a franciák, eldöntetlenül végződött). A francia offenzívát azonban feleslegessé tette a németek visszavonulása. Ráadásul a francia haditerv a németek kezébe került. M indössze négy nap leforgása alatt 187 000 embert vesztettek a franci ák, míg a németek vesztessége 163 000 fő volt. N eville ennek ellenére május ban is erőszakolta a támadásokat. Ez végül is megtörte a francia hadsereg támadó szellemét. Lázadások törtek ki a csapatoknál. A katonák helyenként dezertáltak. A legtöbb frontszakaszon szívósan tartották ugyan állásaikat, de egészen egyszerűen nem voltak hajlan dók támadni. Május 15-én leváltották Neville-t, és az új főparancsnoknak, Philippe Pétain tábornoknak, a védekezés kiváló szakértőjének - aki ezzel szer zett hírnevet magának Verdunnél - nem volt könnyű dolga a rend helyreállítá sában. Hadbírósági ítéletekkel és néhány kivégzéssel azonban úgy-ahogy sike rült, de a francia hadsereg már nem volt ugyanaz, mint Verdun előtt. Egy héttel korábban, április 9-én Haig 20 kilométer széles arcvonalon táma dást indított Arras-nál, a brit szektortól északra, a Som m e-folyó mentén, hogy támogassa N eville offenzíváját és német csapatokat vonjon el a francia támadás szektorából. Haig arcvonalának északi szakaszán a kanadai hadtest megostro molta a környék fölött uralkodó Vimy-gerincet, elfoglalta és - 1 1 000 ember el vesztése árán - megfutamította a németeket. Vimy volt az egész háború legki válóbb vállalkozása a nyugati fronton. A z, hogy sikerült elfoglalni és tartósan megtartani annak a frontszakasznak egyik kulcsfontosságú pontját, nagyban se gítette Arras és Amiens védelmét az 1918. márciusi német offenzíva idején. A kanadai szektortól délre, Arras körül brit és ausztrál hadosztályok szintén tért

173

nyertek, és jelentős számú német foglyot ejtettek. Elfoglalták a Hindenburgvonal egyes előretolt állásait, továbbá megerősített, kulcsfontosságú falvakat, de nem tudták kihasználni az első öt nap eredményeit, és újra patthelyzet ala kult ki. Haig ekkor leállíthatta volna előnyomulását, de m ivel elkötelezte ma gát, hogy továbbra is támogatja N eville immár kudarcba fulladt offenzíváját, május 5-ig erőltette az értelmét vesztett támadást. A z Arras-nál vívott ütközet ben az angolok és birodalmi egységeik 150 000 embert vesztettek, a németek vesztesége százezer fő volt. Újabb példája ez az élőerővel való felelőtlen garáz dálkodásának. Haiget azzal mentegetik, hogy a franciák megmentésére sietett. Ha így volt, akkor ez az állítólagos „megmentés” példa nélkül áll a hadtörténetében. Nincs ugyanis senki, akit nagyobb felelősség terhelne katonáinak értelmetlen lemészároltatásáért, mint Haige. Jóllehet saját szem ével látta, hogy a német géppus kák 1915-ben Loosnál valósággal lekaszálják rohamozó katonáit, m égis érték telen fegyvernek tekintette a géppuskát, s azt állította, hogy zászlóaljanként két géppuska untig elegendő, szem behelyezkedve ebben a kérdésben Lloyd George-zsal, aki 64-re akarta emelni a zászlóaljaként rendszeresített géppus kák számát. (Ez végül meg is történt, Haig akarata ellenére.) Haig konokul azt hitte, hogy a gyalogság szuronyrohamaival áttörhető a német védelem, jóllehet a tapasztalatok újra meg újra az ellenkezőjét bizonyították. D e miként törjék m eg a patthelyzetet, a lövészárkokban vívott anyaghábo rút? Hogyan juttassák érvényre újból a mozgékonyságot? A problémát világo san megértette az akkor alezredesként szolgáló J. F. C. Fuller, aki 1916-tól az újonnan létesített harckocsizóhadtest tisztje volt, a páncélos hadviselés egyik szószólója. Fuller felismerte, hogy a katona ugyan nem képes golyóálló páncél zatot viselni, de lehet őt golyóálló járművön szállítani, amely kerekek helyett hemyótalpakon kel át a sártengeren. Haig az 1916. szeptember 15-én a Somme-folyónál indított támadásban v e tett be először harckocsikat (összesen negyvenkilencet), de tankjai még túlsá gosan kezdetlegesek és megbízhatatlanok voltak ahhoz, hogy beválthassák a hozzájuk fűzött reményeket. M égis, megjelenésük valósággal sokkolta a ném e teket, és a szövetségesek jelentős térnyerésre tettek szert azon a napon. (Haig ennek ellenére az 1920-as évek végéig egyre azt hajtogatta, hogy akárcsak a géppuska - a harckocsi erősen túlbecsült fegyver.) M egfelelő harckocsi támogatás és értelmes taktika híján a brit gyalogság tovább szenvedett. Akad tak katonák, akik inkább a saját lábukba lőttek, vagy más módon sebesítették meg magukat, semhogy értelmetlenül kockáztassák az életüket ilyen m egrög zött és minden képzeleterőt nélkülöző ostoba parancsnok alatt. A dolgok még ennél is rosszabbra fordultak, amikor július 18-án m egkezdő dött a flandriai Ypres-nél a harmadik ütközet. Mielőtt ismertetnénk ezt a brit és birodalmi csapatok által vívott lidércnyomásos ütközetet, nem érdektelen idéz ni egyném ely megállapítást Haigről:

174

„Képtelen volt magát érthetően és összefüggően kifejezni - mondta róla Dávid Lloyd George, hozzátéve, hogy - a csizmája azonban mindig tükörfé nyes volt. ” „Háborús naplója önleleplező okmány - őszinte, igaz, egoista, öntelt és rosszindulatú. Nem akadt hozzá hasonló”- írja Mén o f Power (Hatalommal rendelkező férfiak) című könyvében Lord Beaverbrook. „Haig nem vette talán észre, hogy halott katona nem képes előrenyomulni, és hogy egy halott helyére másik embert állítani nem egyéb, mint újabb holt testről gondoskodni”- írja E. K. G. Smith vezérőrnagy British Generalship in (he Twentieth Century (Brit hadvezetés a 20. században) című könyvében. „Az első világháborúban Douglas Haig lemészároltatta a brit fiatalság színejavát a Somme-nál és Flandriában, anélkül, hogy egyetlen győzelm et aratott volna”- vélekedik William Manchester American Ceaser ( Amerikai Ceasar ) című, 1979-ben megjelent könyvében. „Terv, amely inkább hiedelmen, semmint a józan észen alapult; mind a terv, mind a hiedelem elmerült Flandria sártengerében”- írta Liddell Hart a harma dik ypres-i ütközetről. Ezt a harmadik ypres-i ütközetet (ismertebb nevén Passchendaele) Haig offenzívák sorozatából álló terve első lépcsőjének szánta. Célja az volt, hogy kiűzze a németeket Belgiumból, felszabadítsa a belga kikö tőket, megrövidítve ezzel a brit expedíciós hadsereg tengeri utánpótlási vona lát, miközben a birodalom határáig visszaszorított német északi arcvonal gyen gévé és sebezhetővé vált volna. Az ütközet nagy sikert hozott: június 7-én Sir Herbert Plumer tábornok 2. hadserege elfoglalta a kulcsfontosságú M essineshegyvonulatot, és a következő néhány napban m eg is szilárdította helyzetét, miközben 25 ezer embert vesztett a németek 23 ezres veszteségével szemben. „Akárcsak Arras-nál, a britek ezúttal is elmulasztották, hogy kihasználják győ zelmüket. A németeknek megint lélegzetvételnyi szünetet engedtek, miközben a britek elszalasztottak egy nagyszerű alkalmat ”- írja Peter Simkins World War 1, 1914-1918; The Western Front (Az első világháború 1914-1918; A nyugati arcvonal) című, 1991-ben m egjelent könyvében. Maga a harmadik ypres-i csata július 31-én kezdődött, és megint csak nagy veszteségekkel járó támadások után, amelyek csaknem mindegyike elakadt a kedvezőtlen időjárási viszonyok és a sártenger miatt - november 9-én ért véget, amikor kanadai csa patok végre elfoglaltak egy kráterek által felszántott, törmelékkel beborított né hány acre nagyságú területet: ez volt valamikor Passchendeale falu. A z arcvo nal e szakaszán nyomultak előre a legmélyebben az angolok. Ez csaknem 250 000 katonájuk életébe került - s megérte-e? Az előrenyomulás következté ben ugyanis 8 kilométer mély, veszélyes kiszögellés keletkezett a brit arcvona lon, s ezért néhány hónappal később, az 1918. márciusi Ludendorff-offenzíva során nagy árat kellett fizetnie. Passchendeale-nél Haig könnyelműen m ellőzte a meteorológia szolgálat előrejelzését, m ely szerint csak két hét kedvező időre számíthat hadműveletei

175

ben. A harckocsizó-hadtest parancsnokságának a főparancsnokság részére ké szített memoranduma pedig felhívta a figyelm et arra, hogy a Haig által elői rányzott tüzérségi előkészítés el fogja pusztítani a környék bonyolult csatorna hálózatát, s áthatolhatatlan mocsárrá változtatja meg az amúgy is alacsony fek vésű és csapadékos éghajlatú vidéket. M ég a kisebb hibák közé sorolható az a bosszantó dolog, hogy az angol csapatok drótvágó ollói a gyakorlatban hasz nálhatatlannak bizonyultak. Haig egyszerűen fütyült a tényekre, amikor arról fantáziáit, hogy az angolok rohamok sorozatával áttörik a német arcvonalat Flandriában, és elfoglalják a belga kikötőket. Ahogy Liddel Hart megállapítot ta, az offenzíva eleve kudarcra volt kárhoztatva. Nem lehet semmi mentséget találni arra, hogy Haig akkor is konokul erőltette a tömegtámadást, amikor már rég világossá vált, hogy nem is annyira a német védelem, mint inkább a rendkí vül rossz időjárási viszonyok miatt képtelenség bármilyen sikert is elérni. Ezt a harcászatilag képtelen csatát hatalmas vizenyős sárkatlanban vívták, ahol a se besültek megfulladtak, s ahol a mocsár gyakran gyengítette a felrobbant ágyú lövedékek hatását, olykor értelmetlenné téve az egész tüzérségi tüzet. A harma dik ypres-i ütközet végül a legcsekélyebb eredmény nélkül kifulladt, mérhetet len veszteséget okozva a brit élőerőben. Kétségbeesésében Haig végül m egengedte Fullér ezredesnek, a harckocsizó hadtest vezérkari főnökének, hogy olyan offenzívát indítson, amilyet tervezett és ismételten szorgalmazott: tömegesen vethette be a harckocsikat. A Cambrainál november 20.-án aratott győzelem a legnagyobb brit előrenyomulást ered m ényezte a nyugati arcvonalon 1914 óta. Jóllehet az angolok tízezer foglyot ejtettek, a gyalogság hozzá nem értő vezetése elszalasztotta az áttörés kiakná zását, s erre az egymást követő német ellencsapások végül oda vezettek, hogy az ellenség visszafoglalta az összes korábban feladni készült területeket. Nem ezek voltak azonban a szövetségeseket sújtó egyedüli katasztrófák. Október 4-én osztrák-magyar és német hadseregek támadást indítottak az olasz állások ellen Caporettónál, az Isonzo-folyó partján fekvő kisvárosnál, ott, ameddig az előző több mint két év alatt az olaszok tizenegy offenzíva során el jutottak. November 4-re az olaszokat visszavetették a Piave-folyóig. A z ola szok vesztessége 40 000 halott vagy sebesült volt, 293 000 katonájuk fogságba esett, további 400 000 pedig dezertált. A Bülow tábornok parancsnoksága alatt álló 14. német hadsereg tüzérsége gáztöltetű gránátokkal az olasz arcvonal összeomlását idézte elő, majd kihasználva annak gyenge pontjait, kemény összpontosított támadásokat intézett ellenük. November első hetének végére azonban az angol és a francia csapatok szívós ellenállásainak köszönhetően megszilárdult az arcvonal a Piavénái. Ezeket az angol és francia egységeket ugyan nehezen tudták nélkülözni a nyugati arcvonalon, de m égis Piavéhoz irá nyították őket nagyszerű parancsnokuk, Plumer vezényletével, aki a szó szoros értelmében páratlan módon törődött katonáival. 1917 végére valószínűnek látszott a központi hatalmak győzelm e, hacsak

176

még idejében nem sikerült felvonultatni az amerikaiak emberanyagát és techni káját. Haig hadvezéri képességeit a legtalálóbban annak az angol alezredesnek szavaival lehet jellem ezni, akit a Somme-nál vívott ütközetben Viktória Ke reszttel tüntettek ki, és akit kiküldtek, hogy m egszem lélje az arcvonalat Passchendaelénél. Ez a derék tiszt könnyekre fakadt attól, amit látott. „Ó Istenem, hát meghalni küldtünk el embereket?”- kiáltotta fel zokogva.

1918 Március 21-én, tizennyolc nappal azután, hogy a németek BresztLitovszkban aláírták a békeszerződést Szovjet-Oroszországgal, Ludendorff Németország egész erejével rávetette magát a szövetségesekre, hogy végső kí sérletet tegyen a győzelem kivívására. „Az angol katonák oroszlánként harcol nak”- jelentette ki Ludendorff. Mire segédtisztje, Hoffman ezt válaszolta: „Igaz. D e vajon nem tudjuk-e, hogy ezeket az oroszlánokat szamarak vezetik?” A németek tüzérségi előkészítés nélkül támadtak és merőben új taktikát al kalmaztak - rohamcsapataik elhaladtak a védett állások mellett, s azok felszá molását a nyomukban érkező egységekre bízták, hogy ezzel fenntarthassák az előnyomulás lendületét. Céljuk az volt, hogy keresztülgázoljanak az angol-francia erőkön, amelyeket készületlenül ért offenzívájuk. Ludendorff offenzívájának első tíz napja alatt a Somme-nál megsemmisült az 5. brit hadsereg, s az angolok vesztesége nagyobb volt annál, mint amekkorát a második világháborúban 1944-45-ben elszenvedtek. Bár semmi jót nem lehetett elmondani Haig addigi tevékenységéről, annyi bizonyos, hogy ezúttal jól szervezte meg a védelmet. N evezetes április 11-ei napiparancsát akkor adta ki, amikor a németek megnyitották a negyedik ypres-i ütközetet, a Ludendorff-offenzíva második szakaszát. „Nincs más lehe tőség a számunkra, mint hogy végigharcoljuk. Minden egyes állást az utolsó emberig tartani kell, szó sem lehet visszavonulásról. Hátunkat a falnak vetve, m eggyőződve ügyünk igazáról, mindnyájunknak a végsőkig kell harcolnunk”hangzott a napiparancs. Szavakkal persze nem lehet golyókat megállítani, de a brit arcvonal bár megrendült, kitartott. Jelentős területeket kellett azonban feladniuk, egyebek közt a harcászatilag fontos M essines-hegy vonulatot, miután északon a brit, dé len és keleten pedig a francia csapatok visszavonultak a hullámokban támadó németek elől. Május 27-én és június 9-én a németek újabb, két nagy erejű táma dást indítottak, az egyiket Rheimstől közvetlenül nyugatra, a másikat pedig tá volabb, szintén nyugat felé, Montdidier és Noyon között. Július elején még egy német támadás bontakozott ki Rheimstől keletre, Châlons-sur-Marne közelé ben, Kelet-Franciaországban, amelyet Ludendorff sebezhető vidéknek tartott.

177

A május 27-i támadással megkezdődött a második marae-i csata, s a néme tek ism ét Párizs látótávolságába jutottak. Augusztus másodikáig a felek minde gyike nagyjából egym illiós veszteséget könyvelhetett el, csakhogy ezzel Ludendorff játszmája véget is ért, noha veszélyesen közel került a sikerhez. A németek ugyanis nem tudták pótolni veszteségeiket, a szövetségesek ellenállá sát viszont megszilárdították a nagy számban érkező amerikai katonák, akik kezdték elfoglalni helyüket a védelmi vonalakban. Pétain tábornok, aki az 1917. évi zendülések után helyreállította a fegyelmei a francia hadseregben, azzal az ígéretével, hogy nem kerül sor újabb véres of fenzívára, higgadtan folytatta a védekezést. A válság idején, amikor a németek márciusban áttörtek, és áprilisban előrenyomultak, a szövetségesek végre felis merték, hogy szükségük van egységes parancsnokságra. Ferdinand Foch tábornokot nevezték ki szövetséges főparancsnokká. Foch az első m am e-i csatában a 9. francia hadsereg parancsnoka volt, 1916-ban pe dig a Somm e-folyónál végrehajtott francia hadmozdulatokat irányította. Főpa rancsnoki posztján alája tartozott Haig brit expedíciós hadereje, a Pétain vezet te francia hadsereg (kinevezéséig Foch mint vezérkari főnök szolgált Pétain mellett), valamint a társult amerikai expedíciós haderő, John „Black Jack” Preshing tábornok parancsnoksága alatt, a nyugati fronton harcoló összes más csapatok, például a portugálok is. A tapasztalatlan amerikai katonák rendkívül vakmerőeknek bizonyultak, s ennek következtében súlyos veszteségeket szen vedtek. Foch arról volt híres, hogy mindennél többre értékelte az offenzívát. 1914ben az első m ame-i csata alatt a következő üzenetet küldte Joffre-nak: „ Erősen szorongatják a jobb szárnyamat. A centrumom meghátrál. Lehetetlenség manő verezni. A helyzet ragyogó. Támadok.” „L’audace!” (Merészség) - ez volt a jelszava. „Et toujours l ’audace et encore 1’ audace!” (Mindig merészség, és új ra merészség!) Merész hadvezetése a háború első éveiben valójában alig hozott eredményt, annál nagyobb veszteségekkel járt. 1919-ben megjelent Principles o f War (A háború elvei) című könyvében m égis ezt írja: „A háborút irányító té nyező az ismeretlen.” 1918-ban, valószínűleg életében először, Foch felismerte az ismételt, jól szervezett visszavonulásokban rejlő előnyöket - hadseregeinek ügyes átcso portosításával kiszögellésekbe kényszerítette a támadó németeket és ezáltal se bezhetővé tette az ellenséget a jobbról, balról és középről indított ellenlökések kel szemben. Augusztustól kezdve a szövetségesek egész sor támadást indítot tak és meghátrálásra kényszerítették a németeket. A z állóharcokat hosszú idő után ism ét mozgóháború váltotta fel. Foch „olyan karmesternek” nevezte ma gát, aki „jó ütemben vezényli az operát”. Bárhol támadtak is a szövetségesek, mindig bevetették harckocsijukat is. Gyakran harckocsik haladtak a támadó ékek élén és tényleges teljesítményeket meghaladó pszichikai hatásukkal egyre gyakrabban demoralizálták a kimerült német katonákat. Augusztus 8-án nagy

178

szabású ütközet kezdődött Amiens-nél, amelyet Ludendorff „a német hadsereg fekete napjának” és az általa valaha is átélt „legrosszabb eseménynek” neve zett. A nagyszámú harckocsival támadó szövetségesek sorozatos meghátrálá sokra kényszerítették a németeket, egymás után nyolc győzelm es csatát vívtak, mígnem szeptemberben megrohanták a Hindenburg-vonalat. A franciák és az amerikaiak délen és keleten is maguk előtt hajtották a németeket. Közben a brit haditengerészeti blokád is kezdett gyümölcsöket teremni. A német polgári la kosság az éhezés küszöbére jutott, de a katonaság helyzete sem volt sokkal rózsásabb. Németországban éhségzendülések törtek ki. A Kielbe beszorított né met császári flotta tengerészei fellázadtak, s példájukat más katonai és haditen gerészeti egységek is követték. A z idegösszeom lás szélén álló, kétségbeesett Ludendorff augusztus 9-én azt tanácsolta II. Vilmosnak, hogy kérjen fegyverszünetet. Ő maga a sem leges Svédországba menekült, álszakállal és festett szem üveggel álcázva magát. Ludendorff a háború legjobb parancsnoka volt, 1918 márciusi nagy offenzívája során például tízszer nagyobb területet foglalt el, mint a szövetségesek 1917. évi összes támadásaikkal együttvéve. A sors iróniája, hogy éppen ő, a rangidős német parancsnok volt az, aki elismerte, hogy vége a háborúnak. 1918 november 7-ről 8-ra virradó éjszaka fehér zászlót vivő német küldöttség jelent meg a szövetségesek arcvonalán, hogy fegyverszüneti tárgyalást kezdjen Fochsal. Németország, amely beleunt a régi rendbe, a parancsuralomba és a militarizmusba, amely 1,8 millió fiatal férfi halálát és további 4,2 m illió sebesülését szenvedte el, amely éhínségbe és nyomorba zuhant, a forradalom felé kezdett sodródni. Városokban és kikötőkben, laktanyákban és hadihajókon, haditenge részeti támaszpontokon és városházák homlokzatain vörös zászlók jelentek meg - ami elképzelhetetlen lett volna az 1914-es Németországban. November 9-én lemondott a császár és a sem leges Hollandiába menekült, ahol 1941-ben bekövetkezett haláláig száműzetésben élt ( addigra Hollandiát egy másik, új és még az övénél is sötétebb Németország foglalta e l ). November 11-én a német és a szövetséges haderők képviselői aláírták a fegyverszünetet, és még azon a napon, délelőtt 11 órakor megszűntek a harccselekmények. 1919. januártól 1920. januárig ülésezett a párizsi békekonferencia, amelynek eredményeként 1919. június 28-án aláírták a versailles-i szerződést, a győztes szövetségesek által Németországra kényszerített feltételeket. Ezek a feltételek azonban annyi ra súlyosak voltak, hogy a németek csak tiltakozásuk kifejezése mellett írták alá, az amerikai kongresszus pedig megtagadta a szerződés ratifikálását. M íg a napóleoni háborúkat lezáró 1815. évi bécsi szerződés 99 évig megaka dályozta egy összeurópai kitörését, addig a versailles-i szerződés húsz év múl va újabb világháborút idézett elő. A német, az osztrák-magyar, a török és az orosz birodalom megszűnt létezni. Új határokat vontak meg, új országokat hoz tak létre. Németország gazdasági és társadalmi káoszba süllyedt, hadseregét a

179

védelemhez szükséges minimumra korlátozták mind élőerő, mind technika te kintetében. Megtiltották, hogy hadserege harckocsikkal, nehéz hadihajókkal és repülőgépekkel rendelkezzék. Nagy összegű, büntető jellegű jóvátételt kellett fizetnie, iparát korlátozták, területének egyes részeit egykori ellenségeinek kel lett átengednie, s arra kényszerült, hogy szembesüljön a „háborús bűnösség” fogalmával, amiért része volt a konfliktus kirobbantásában. N em sok évvel ké sőbb a hiperinfláció és a megrendült nemzeti büszkeség romjain gyanús politi kusok tűntek fel, hogy „ új rendet ” hozzanak létre annak a mítosznak alapján, mely szerint a német hadsereget nem győzték le a nagy háborúban, hanem ma gában Németországban döfték hátba felforgató erők - a kommunisták és főleg a zsidók. A győztesek közül Franciaországot nyomorították meg leginkább a háborús emberveszteségek és gazdasági bajok, miközben a német militarizmus újjáéle désétől való állandó félelem arra késztette, hogy igyekezzék meggyengíteni, korlátozni és porig alázni ellenségét. Nagy-Britannia, nemrégiben még a világ bankára, szintén megrendült. M ég e gazdag országot is kimerítette a háború gazdasági és pénzügyi sarca. Ezért aztán a harmincas években addig-addig szorgalmazta a megbékélést (appeasement), amíg csaknem ráfizetett. Japán el lenben csekély szerepet játszott a szövetségesek oldalán - jelentős hatalomként került ki a háborúból. A z Amerikai Egyesült Államok pedig a világ leghatalma sabb nemzete lett. A békekonferencia után úgy döntött, hogy nem vállalja nem zetközi kötelezettségeit és nem volt hajlandó csatlakozni a versailles-i szerző dés értelmében létrehozott nemzetközi szövetséghez (Népszövetség), igaz, hogy nem is ratifikálta ezt a szerződést. Nyugat-Európa kultúrája és civilizáci ója, addig ismert formájában, elpusztult. Fochnak, aki időközben Franciaor szág marsalljává emelkedett, ezek voltak a versailles-i szerződéshez fűzött utolsó szavai: „Ez nem békeszerződés, ez húsz évre szóló fegyverszünet.”

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (1939-1945)

Adolf Hitlerről azt mondta egyszer talpnyaló propagandaminisztere, Joseph ( ¡oebbels, hogy minden idők legnagyobb hadvezére. Katonai szakértők bírál ták mint műkedvelőt, aki inkább megérzésekre támaszkodott, semmint a józan észre. Két tény bizonyos. A z első az, hogy Hitler rövid idő alatt az Északi Je ges-tengertől Észak-Afrikáig, a Vizcayai-öböltől a Kaszpi-tengerig és Moszkva elővárosaiig terjedő birodalmat szerzett Németországnak. A másik tény pedig az, hogy ezt a birodalmat, a Harmadik Birodalmat, „az ezeréves birodalmat” ugyanilyen rövid idő alatt el is vesztette, miközben saját hazáját és másokét is romhalmazzá változtatta, és 50-52 m illió ember pusztulását okozta. Winston Churchill szerint Hitler a német világuralmi terveket valójában vi lágosan kifejtette unalmas, kellem etlen és pocsékul megírt önéletrajzában, a Mein Kampfban (amelyet 1923-24-es börtönévei alatt írt). Miután 1933-ban előbb kancellár, majd elnök, s végül 1934-ben „Führer”, a német nép vezére lett, azzal lépett fel, hogy m eg akarta bosszulni a versailles-i szerződés okozta megaláztatást. Egyetlen gigászi hadigépezetté formálta hazáját, hasonlóan az egykori Poroszországhoz, s arra törekedett, hogy uralma alá hajtsa Nyugat-Európát és egészen az Uraiig m eghódítsa Kelet-Európát. Azt mondta, Lebensraumot (életteret) akar biztosítani a német nép számára. A Harmadik Birodalomban ki akarta irtani a zsidókat, a cigányokat, a született fogyatékoso kat, az elmebetegeket, s természetesen minden másként gondolkodót, hogy az után a megmaradó „fajilag tiszta árjákból” kitenyéssze a „felsőbbrendű em bert” nemcsak Németország, hanem az egész világ számára is. A sors küldeté sének nevezték ezt. Mert abban az időben meglepően sokan gondolták úgy, hogy Hitler céljai dicséretesek. Mások viszont azt hitték, hogy azok George Orwell 1984 című regényének lidércnyomásos víziójához vezetnek. „Az em be ri arcon örök időkig taposó csizm a.” (Erről a kérdésről bővebben olvashatunk Gerald Suster „Hitler: Black Magician /Hitler: A Gonosz varázsló/ című, 1995ben m egjelent könyvében.) 1933-tól A dolf Hitler - aki egykor éhenkórász festőként bolyongott a bécsi utcákon, mint őrvezető részt vett az első világháborúban, ott gáztámadást szen vedett és megkapta a Vaskereszt első osztályát - fokozatosan maga alá gyűrte Németország minden intézményét. Azzal, hogy áttért a hadigazdálkodásra, megvalósíthatta, a weimari köztársaság katasztrofális méretű munkanélkülisé gével szemben, a teljes foglalkoztatottságot. Minden férfit, nőt és gyermeket a háborús felkészülés szolgálatába állított. Kezdeti győzelm ei m ég diplomáciai

181

győzelm ek voltak, és ezek elérésében - amint azt A. J. P. Taylor kimutatta 1936 és 1939 között cinkos módjára támogatta őt Nagy-Britannia és Franciaor szág megbékítési politikája. 1936 márciusában Hitler, a versailles-i szerződés kihívó megsértésével, elrendelte a Rajna-vidék katonai megszállását, jóllehet a szerződés rendelkezése szerint a területet állandó jelleggel demilitarizálták, és 1926-ban az angol, 1930-ban pedig a francia csapatokat ki is vonták onnan. 1938 márciusában Hitler bekebelezte Ausztriát, méghozzá Benito Mussolininak, Olaszország fasiszta diktátorának beleegyezésével, aki két évvel korábban még szembeszállt vele, s hadosztályokat irányított az osztrák-olasz határra, hogy elrettentsen bármilyen német lépést. Ugyanannak az évnek szep temberében a müncheni konferencián, hogy elkerüljék - úgymond - az újabb európai háborút, Nagy-Britannia és Franciaország hozzájárult ahhoz, hogy a német birodalom (amelyet támogatott a konferencia negyedik résztvevője, Olaszország) elszakítsa Csehszlovákiától az erősen iparosított határvidéket, Szudéta-földet és annak erődítményeit. Csehszlovákia a versailles-i szerződés következtében jött létre. 1939. márciusban Hitler felrúgta még a müncheni egyezm ényt is, és m egszállta Cseh- és Morvaországot. Ezután Lengyelország következett, mialatt egész Közép-Kelet-Európa német gazdasági uralom alá került. Nagy-Britannia mindezen szemet hunyó, önfejű és tehetségtelen m i niszterelnöke, N eville Chamberlain fél szívvel ugyan kísérletet tett arra, hogy szövetséget hozzon létre a Joszif Sztálin vezette Oroszországgal, de próbálko zása komolytalansága miatt kudarcba fulladt. Erre augusztus 29-én Hitler siet ve megkötötte a náci-szovjet paktumot (M olotov-Ribbentrop paktum néven is ismert két aláírójáról, Vjacseszlav M olotov szovjet ésJoachim von Ribbentropp német külügyminiszterről). A ném et-szovjet szerződés lényegében megnemtá madási szerződés volt, de tartalmazott titkos cikkelyeket is Lengyelország, to vábbá Litvánia, Lettország, Észtország, Finnország és Besszarábia (a mai Moldova) felosztásáról a két szerződő fél között. Hitler a Lengyelországnak adott angol és francia garancia ellenére sem hitte, hogy a szövetségesek beavat koznának náci támadás esetén, ami 1939. szeptember 1-jén bekövetkezett. Szovjet-Oroszország nem sokkal később m egszállta Lengyelország keleti ré szét. Ám Hitler ezúttal tévedett. Nagy-Britannia és Franciaország szeptember 3-án hadat üzent. „Ha elveszítjük ezt a háborút, Isten legyen irgalmas hozzánk” - jegyezte m eg a Luftwaffe, a német légierő főparancsnoka, Hermann Göring birodalmi marsall. Hitler félelm etes katonai gépezet birtokában volt. A z ő és tábornokainak ter vei jelentős mértékben két nagy angol hadtörténész és stratéga, Basil Liddell Hait vezérkari százados és az 1933-ban nyugállományba vonult J. F. C. Fuller vezérőrnagy elgondolásain alapultak. A brit főparancsnokság, ostoba módon, elvetette elméletük túlnyomó részét, amelyet viszont sietve bevezetett a német főparancsnokság, és tanulmányozott a megújult német hadvezetés. Fuller, a harckocsizok által 1917-ben Cambrai-nál aratott győzelem kovácsa, nagyszá-

182

inú harckocsi egyszerre történő bevetését szorgalmazta, erős légi támogatással, miközben ejtőernyősök és kollaboránsok, „az ötödik hadoszlop” félelm et és fe jetlenséget kelt az ellenség hátországában. Ez az elgondolás később Blitzkrieg (villámháború) néven vált ismertté. Annak mintegy bizonyítékaként, hogy sen ki sem próféta a saját hazájában - Fullert meghívták a Führer 50. születésnap jának ünnepségeire. Miközben a németek és az oroszok felosztották maguk között Lengyelorszá got, azalatt a szövetségesek Sitzkrieghez (ülőháború) folyamodtak, és az állító lag bevehetetlen Maginot-vonal m ögött maradtak Franciaország keleti határa in. Jóllehet könnyűszerrel megsemmisíthették volna a Németország nyugati ha tárát védelm ező csekély náci haderőt, m égsem tették meg. Fuller „Franciaor szág sírkövének” nevezte a Maginot-vonalat. Charles de Gaulle, aki az első v i lágháborúban megsebesült és fogságba került Verdunnél, ugyanígy vélekedett. A J. P. Taylor egyik írásának - a francia főparancsnokról - ezt a címet adta: Gamelin tábornok, avagy hogyan veszítsünk. Amikor Lengyelország leverése után Hitler, 1940 májusában, nyugat felé fordult, beteljesedett Göring hencegé se („ágyúkat vaj helyett”): a német hadseregek megkerültek a Maginot-vonalat, és Belgiumon végigszáguldva, annak keleti végződésénél, Sedannál törtek át. A La Manche-csatoma partjára visszaszorított brit expedíciós hadsereget beha józták Dunquerque-nél, de hátrahagyta felszerelésének legnagyobb részét. Franciaország összeom lott és kapitulált. Végül 200 000 angol katonát és 140 000 franciát szállítottak át Nagy-Britanniába. Hitler addigi hódításai példátlanok voltak a történelemben. Lengyelországot huszonhét, Dániát egyetlenegy, Norvégiát huszonhárom, Hollandiát öt, Belgiu mot tizennyolc és Eszak-Franciaországot harminckilenc nap alatt rohanta le. 1941. június végéig elfoglalta m ég Jugoszláviát tizenkét, Görögországot hu szonegy és Krétát tizenegy nap alatt. Eközben pedig - felhasználva a német po litikai és gazdasági hatalmat - csatlósává tette Magyarországot és Bulgáriát. A Nagy-Britanniára 1940. május-júniusban mért rettenetes csapást követően Hitler békeajánlatot tett Londonnak. Minden okunk m egvan feltételezni, hogy az ajánlat őszinte volt, hiszen azon alapult, amit Hitler a Mein Kampfban kifej tett. Németország szabad kezet kapott volna a kontinentális Európa ellenőrzé sére; Nagy-Britannia, amely nem avatkozott volna be az európai ügyekbe, cse rében megtarthatta volna birodalmát és tengeri fölényét; az Egyesült Államok szabad kezet kapott volna az észak-amerikai kontinensen, bár Ánglia - cserébe azért, hogy nem avatkozik az európai és az ázsiai ügyekbe - fenntartotta volna kapcsolatát Kanadával; Japán pedig, amely 1940. szeptemberben csatlakozott Németországhoz és Olaszországhoz a Háromhatalmi Egyezményben (a három ország vállalta, hogy kölcsönösen segíti egymást, ha bármelyiküket támadás érné, uralná a Csendes-óceánt és annak peremvidékét. Alán Clark történész v é leménye szerint Nagy-Britanniának el kellett volna fogadnia ezeket a javaslato kat, hiszen megtarthatta volna a birodalmat és nagyhatalmi státusát. Ez valóban

183

ésszerű is lett volna, ha Nagy-Britannia nem A dolf Hitlerrel állt volna szemben. Lássunk csak a Führer kijelentéseiből néhány kiragadott részletet: „Az, aki a nemzeti szocializmusban nem lát egyebet, mint politikai mozgal mát, nem sokat tud róla. /.../ Gyakran vetik a szemünkre, hogy ellenségei va gyunk az értelemnek és a szellemnek. Nos, azok vagyunk, de sokkal mélyebb értelemben, mint azt a polgári tudomány és annak idióta büszkesége valaha is el tudná képzelni. /.../ Ú gy tekinteni a háborúkra, mint a létet meghatározó kér dések megoldásának legnyersebb eszközére, nevetséges dolog. Minden háború vérbe kerül és a vér szaga felébreszti az emberben mindazokat az ösztönökéi, amelyek a világ kezdete óta szunnyadnak benne: az erőszakot és a gyilkolás vá gyát. Minden egyéb csak üres fecsegés. /.../ (A nem zetiszocializmus) több még egy vallásnál is. Arra irányuló akarat, hogy újrateremtsük az emberiséget.” Winston Churchill, aki Chamberlain lemondása után 1940. május 10-én brit miniszterelnök lett, bármilyen hibái voltak is, felismerte, hogy Hitler humánum és szeretet nélkül meg akarja változtatni az emberiség jellegét. Ezért Churchill számára nem csupán egy újabb angol háborúról volt szó annak megakadályo zására, hogy bármely nemzet uralma alá hajtsa a kontinentális Európát, hanem Kulturkampfról - két kultúrának a civilizációért vívott harcáról volt szó. Mind azok, akik a fasizmust az emberi fejlődés legnagyobb veszélyének tekintik, méltán lehetnek hálásak Churchillnek, aki nyilvánosan ezt vallotta: „Annak ellenére, hogy Európa nagy területei és régi, nagy múltú nemzetek a Gestapo és a gyűlöletes náci rendszer karmai közé kerültek, vagy kerülnek még ezután, nem fogunk meghátrálni és nem fogunk kudarcot vallani. V égigm e gyünk az úton. Harcolni fogunk Franciaországban, harcolni fogunk a tengere ken és az óceánokon, növekvő bizalommal és növekvő erővel harcolni fogunk a levegőben; védelmezni fogjuk szigetünket, bármibe kerüljön is. Harcolni fo gunk a partokon, harcolni fogunk azokon a helyeken, ahol az ellenség partra szállt, harcolni fogunk a mezőkön és a városok utcáin, harcolni fogunk a he gyekben; soha nem fogunk kapitulálni.” Nagy-Britannia szembeszállt Hitlerrel és békejavaslataival. Bármilyen sok ba került is az Európában elszenvedett vereség, m ég tekintélyes erővel rendel kezett a Földközi-tengeren, a Közel- és Távol-Keleten. Ott voltak még a dominiumok és a birodalom emberi és anyagi erőforrásai; haditengerészete m ég mindig úr volt a tengereken, légiereje és szárazföldi hadseregének java ré sze Franciaországból visszatelepült Nagy-Britanniába. Hitler ezért kidolgozta a Seelöw e (Oroszlánfóka) fedőnevű haditervet, amely a következőket irányozta elő: dél felől elözönleni Angliát, elfoglalni Londont, visszahelyezni az angol trónra a nácikkal rokonszenvező windsori herceget (aki 1936-ban mint VIII. Edward rövid ideig uralkodott, mielőtt lemondott volna, hogy feleségül vegyen egy elvált amerikai asszonyt), s kollaboráns kormányt beiktatni, hasonlót ah hoz, amilyen a legyőzött Franciaországban volt. Nagy-Britannia még mindig rendelkezett akkora tengeri fölénnyel, amely lehetetlenné tette német csapatok

184

tömeges áthajózását Angliába, de a legtöbb katonai szakértő egyetért abban, hogyha egyszer a Wehrmacht partra szállt volna Angliában, akkor elfoglalta volna Londont és fegyverszünetet kényszerített volna Angliára. A műszaki fej lettség oly fokot ért el, am ellyel a légi fölény hatástalaníthatta volna a tengeri fölényt. Ha Göring Luftwafféjának sikerült volna legyűrnie a brit légierőt, a RAF-ot, akkor könnyű lett volna megsemmisíteni a brit haditengerészetet, a Royal Navyt is, vagyis a Wehrmacht végrehajthatta volna a tömeges partraszál lását. D e a brit légierő csodálatos bátorsága és nagyszerű harctudása megmentette , a szigetországot. Ahogy azonban Wellington mondhatta volna: „átkozottul pa raszthajszálon múlott”. 1940 júliusának elején Jugh Dowding légi hadosztályparancsnoknak, a D él- és Délkelet-Angliát védelm ező 11. vadászrepülő-ezred parancsnokának mindössze 640 vadászgépe volt a Luftwaffe 2800 vadászgépé vel, vadászbombázójával és bombázójával szemben. A britek azonban két tech nikai jellegű előnnyel rendelkeztek. A z egyik a radar volt, amely lehetővé tette, hogy felfedezzék a közeledő ellenséges gépeket és rájuk irányítsák az angol va dászokat, aminek következtében a RAF gépeit gyorsan és pontosan lehetett a harcászati követelményeknek m egfelelően felfejleszteni, miközben még üzem anyagot is megtakaríthattak. A másik pedig a Spitfire vadászrepülőgép, amely nagyjából ugyanazt a teljesítményt nyújtotta, mint a német Messerschmitt B fl09-es, de manőverezőképessége jobb volt. A másik brit vadászgép, a Hawker Hurricane, jóllehet lassabb volt a Spitfire-nél, egyúttal masszívabb is volt és nagyobb tűzerővel rendelkezett. A z Angliáért vívott légi csatában m eg semmisített német gépek mintegy kétharmadát Hurricane-ok lőtték le. Minde zek az előnyök lehetővé tették az angolok számára, hogy minden egyes elvesz tett gépük fejében két német repülőgépet lőjenek le, de Dowding m égis kétség be volt esve: az elvesztett repülőgépeket pótolni lehetett (ámbár kezdetben csak módjával), de a pilóták pótlása gondokat okozott. Ú gy látta, ha a légi háború olyan ütemben folytatódik, ahogyan július és szeptember között folyt, az ango loknak végül kevés gépük és pilótájuk marad, és a németek kicsikarják a totális légi fölényt. Nagy-Britannia szerencséjére a RAF helytállása és halálmegvető bátorsága olyan súlyos veszteségeket okozott a Luftwaffénak, hogy Göring - akit Hitler „Vas Hermannak” nevezett - összeomlott. Jóllehet bevált a németeknek az a taktikája, hogy bombázzák a brit repülőtereket és m egsemmisítik az angol va dászgépeket fel- és leszálláskor, amikor azok üzemanyag- vagy lőszerhiány m i att visszatértek támaszpontjukra, de a Luftwaffe súlyos veszteségei - különö sen a szeptember 15-én elszenvedett veszteségek - szeptember közepére arra késztették Göringet, hogy állítsa le az angol repülőterek támadását, és - NagyBritannia számára kritikus időpontban - inkább a nagyvárosok, különösen London bombázásával próbálja térdre kényszeríteni az angolokat. Elhalasztot ták az angliai partraszállást. Nagy-Britannia folytatta a harcot. Ismeretesek

185

Churchill elismerő szavai, amelyeket a brit légierőhöz intézett az angliai csata bán tanúsított helytállásáért: „Emberi konfliktusokban még soha nem tartoztak ennyire sokan ennyire sokkal ennyire keveseknek.” Érdemes visszaemlékezni, hogy mit mondott Churchill Franciaország elbukásának napjaiban: „Hitler úi azt ígérte, hogy kitekeri Anglia nyakát, mint egy csirkéét. N ém ely csirkéét! Né m ely nyakat!” Hitler üres kérkedésnek nevezte Churchill szavait, nem utolsósorban azéri, mert abban az időben Nagy-Britannia nem volt képes hadsereget partra tenni ;i kontinensen. A Führer ezért a figyelm ét tulajdonképpeni céljára fordított;!, amely nem volt más, mint Oroszország gyarmatosítása egészen az Uraiig, 1941. június 22-én hadüzenet nélkül megkezdődött a Barbarossa-hadművelet. amellyel Hitler könnyelműen széttépte a náci-szovjet paktumot. Jellemző ci nizmusára, hogy a hadműveleti tervet 1940 decemberében (!) írta alá. Nem kel lett hozzá sok idő, és a két zsarnokság a történelem legvéresebb háborúját vív ta egym ással a Balti-tengertől egészen a Fekete-tengerig terjedő arcvonalon. A kezdeti német sikerek ezúttal is rendkívüliek voltak, és elism eréssel kell adózni a kiváló hadvezérnek, a 2. páncéloshadsereg parancsnokának, Heinz Guderian altábomagynak, aki már kitüntette magát az 1940-es franciaországi villámháborúban is, amikor a harckocsijai áttörtek Sedannál, és villámgyorsan kiértek a La Manche-csatoma partjára. Hitler stratégiája olyan világos volt, mint az ábécé. A z „A ”-hadseregcsoport észak felé tör előre és elfoglalja Leningrádot, m egszerezve az ellenőrzést a Balti-tenger fölött; a „B ’’-hadseregcso port elfoglalja Moszkvát, és megtöri az ellenálláshoz szükséges politikai akara tót; végül a „C”-hadseregcsoport birtokba veszi Ukrajnát, a nagy gabonarak tárat. A z „A”-hadseregcsoport szeptember elején bekerítette Leningrádot, de a vá ros a szörnyű nélkülözések ellenére sem kapitulált. A „C”-hadseregcsoport, ;i tehetséges Gerd von Rundstedt tábornagy parancsnoksága alatt, és a Guderiannak alárendelt bámulatosan hatékony páncéloshadosztályok segítsé gével, 1941. augusztus és október között szenzációs győzelm et aratott Kijevnél, ugyanazt a taktikát alkalmazva, mint Hannibál Cannaenál: harapófogóba kényszerítette az orosz védelmet és 650 000 foglyot ejtett. „Oroszországot gya korlatilag legyőztük” - jelentette ki a Führer. Kijev azonban inkább taktikai, semmint stratégiai győzelem volt. A „B”-hadseregcsoport moszkvai előrenyo mulását Moszkva felé átmenetileg le kellett állítani, hogy erősítéseket küldje nek a „C”-hadseregcsoportnak a Kijevért vívott ütközet megnyeréséhez. A „B ’’-hadseregcsoport valóban eljutott Moszkva elővárosaiig, és helytálló lehet az az érvelés, hogy teljes erejének birtokában elfoglalta volna Moszkvát, de a szovjet katonák és civilek hihetetlen hősiessége, a gyárakból az utcákra siető, kalapáccsal harcoló munkások meghátrálásra kényszerítették a németeket. Kezdett világos válni, hogy az Oroszország elleni hadjáratban Hitlerék egész sor hibát követtek el.

186

1. A Jugoszlávia elleni hadjárat, bármennyire sikeres volt is, 28 nappal kés leltette a Barbarossa-hadművelet megindítását. 2. A késlekedés azt jelentette, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok kiha tással voltak a német hadjáratra. 1941 őszén korán beköszöntött az esős idő szak, és sártengerré változtatta a talajt, ami megnehezítette az előrenyomulást. Október elején leesett az első hó, november elejére pedig fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. A kenőolaj m egfagyott, ez korlátozta a német lövegek teljesít ményét. A német szintetikus üzemanyag két komponensére bomlott. Hitlert, aki rendes körülmények között m esszem enően törődött katonáinak szükségletei vel, ezúttal valamilyen okkult ostobaság és saját megalomániája m eggyőzték arról, hogy hatalmában áll befolyásolni az időjárást. A Wehrmacht katonái, könnyű nyári egyenruhában, nélkülözve a m eleg fejfedőt, téli csizmát, védőru hát és a hóvakság elleni védőszem üveget, ezrével hullottak el a fagytól és a ki merültségtől. Decemberben a hőmérséklet mínusz 40 Celsius fokra süllyedt, és Sztálin, Tél Tábornok támogatásával, általános támadást rendelt el az „A ”, a „B” és a „C” német hadseregcsoportok ellen a Balti-tengertől a Fekete-tenge rig terjedő hatalmas front teljes hosszában. Hitler arra tette kártyáit, hogy még a tél beállta előtt győzelm et arat, s hogy a tél enyhe lesz. Amit azonban senki nem jósolhatott m eg előre: 1941^42 tele Oroszországban 250 év óta a leghide gebb volt, és a legkorábban beköszöntött. 3. Az oroszok a „felperzselt föld” taktikáját alkalmazták visszavonulásuk közben (amint azt már Napóleon ellen is tették), s szakadatlanul támadták a né met utánpótlási vonalakat; céljuk az volt, hogy sem élelmiszer, sem más egyéb ne maradjon hátra azokon a területeken, melyeket feladtak. 4. Amikor Sztálin 1941-ben marsalli rangban kinevezte magát az Állami Honvédelmi Bizottság élére, elég okos volt ahhoz, hogy ugyanakkor Georgij Zsukov marsallt tegye meg a helyettesévé és vezérkari főnökké nevezze ki. Kettőjük kapcsolatát jól jellem zi James Lucas könyve, a „Command” (Pa rancsnokság): „A kapcsolat nem volt könnyű. Sztálin diktátor volt, aki milliókat gyilkolt meg a múltban és további milliókat fog m eggyilkolni a jövőben. Minden ellen állást letört kínzással és kivégző osztaggal. Zsukov nyers, szókimondó paraszt volt, aki könyörtelen, bosszúálló és rosszindulatú ember hírében állott. Egy al kalommal Sztálin m egjegyezte, hogy Zsukov egyik javaslata szamárság. Zsu kov erre dühösen ezt válaszolta: »Ha ön úgy gondolja, hogy a vezérkari főnöke csak szamárságot mondhat, akkor fokozzon le közkatonává és engedje, hogy puskával és szuronnyal a kezemben védelm ezzem hazámat«.” (Vö. G. K. Zsu kov: Emlékek, gondolatok. Bp., 1970 - A szerk.) Zsukov a második világháború legeredményesebb hadvezére volt, aki pa rancsnokként megjárta mind az északi, mind a középső és a déli frontszakaszt. Mihelyt megérkezett az új vagy a veszteségeket pótolni hivatott hadfelszerelés az éjjel nappal megfeszített ütemben dolgozó orosz gyárakból vagy a nyugati

187

szövetségesektől, Zsukov villámháborút indított a németek ellen. Mi több: a/ orosz katonákat arra képezték ki, hogy ott biztosítsák megélhetésüket, ahol ép pen harcolnak, és hozzászoktak a kem ény télhez. A németek ellenben nem. 5. Mint Fuller rámutat, Hitler legnagyobb hibája az volt, hogy nem tudta megnyerni magának Ukrajna és a balti államok lakosságát, mely utóbbiak kez detben úgy fogadták a németeket, mint a sztálini zsarnokság alóli felszabadító ikat - asszonyaik és gyermekeik virágcsokrokkal üdvözölték a bevonuló ném e teket. Jól mutatja a nácizmus ostobaságát és elvakultságát, hogy a Führer ra gaszkodott hozzá: kegyetlenül igázzák le azokat a népeket, amelyek különben készséges szövetségesei lehettek volna. 6. A német támadás lehetővé tette Sztálin számára, hogy hangzatos felhívás sal forduljon a Szovjetunió népeihez, és céljainak szolgálatába állítva a propa gandát, sürgesse az egységet - nem a kommunizmusra, hanem „Oroszország Anyácskára” és az orosz hazafiasságra alapozva. Magasra emelte a Vörös Zászlót, amely alatt a Szovjetunió valamennyi népe egyesülhet. A Zsukov ve zette téli hadjárat visszavetette a németeket M oszkva alól. Megpróbáltatásaik nak - bár ők m ég nem tudták - ez csak a kezdete volt. 1941. december 7-én, egy vasárnapi napon, a Németországgal szövetségben álló Japán előzetes figyelm eztetés nélkül bombázta a Pearl Harbor (Hawaii) ki kötőjében horgonyzó amerikai csendes-óceáni flottát. A támadásnak az volt a célja, hogy megtörje az Egyesült Államok haditengerészeti erejét és olyan bé két kényszeresen Washingtonra, amelynek következtében Japán ráteheti kezét D élkelet-Á zsia gazdasági központjaira: Malájföldre, Szingapúrra, Burmára, Holland Kelet-Indiára, a Fülöp-szigetekre, Hongkongra és Kína nagy részére (amelyet Japán 1937-ben egyébként megtámadott). 1941 decemberétől kezdve Japán sorra meghódította valamennyit, Kína kivételével, továbbá még FranciaIndokínát (a mai Kambodzsát, Laoszt és Vietnamot) is. Jamamoto tengernagy ragyogó taktikai sikert ért el Pearl Harbomál. Anyahajókról felszálló repülőgé pei két óra leforgása alatt elsüllyesztettek, illetve súlyosan megrongáltak 5 csa tahajót és 14 kisebb hajót, megsemmisítettek 120 repülőgépet, megöltek 2000 amerikai katonát és 400 polgári személyt. Saját veszteségük 29 repülőgép volt a támadásban részt vett 353 közül. Stratégiai értelemben azonban a támadás v e reséggel ért fel Japán számára. A támadást végrehajtó japán csoportosítás ugyanis nem süllyesztett el három amerikai anyahajót, amelyek akkor a nyílt tengeren tartózkodtak (a megrongált csatahajók közül hármat kijavítottak, és azok részt is vettek a későbbi hadműveletekben), és a haragra gerjedt Egyesült Államok belépett a háborúba, kezdetben m ég csupán a csendes-óceáni térség ben. „Attól tartok, hogy felébresztettük az alvó óriást, és válasza szörnyűséges lesz” - vélekedett Jamamoto. Churchill azonnal hadat üzent Japánnak, és remélte, hogy sikerül bevonnia Amerikát az európai háborúba. Feladatát megkönnyítette, hogy Hitler 1941. december 10-én könnyelműen hadat üzent az Egyesült Államoknak (Olaszor

188

szág is csatlakozott hozzá). Ez a lehető legnagyobb ostobaság volt, hiszen a Szovjetunió, az Egyesült Államok és a brit birodalom együttvéve a világ termé szeti erőforrásainak 75 százalékával rendelkezett. Hitler ezzel el is vesztette a háborút, amelynek megnyeréséhez pedig már közel volt, mégpedig azáltal, hogy képtelen volt megérteni: ha nem tud győzni az első és egyetlen csapással, ahogy 1939—1940-ben Lengyelországban, Dániában, Norvégiában, Hollandiá ban és Belgiumban, majd Franciaországban - , akkor idővel leküzdhetetlen aka dályokba ütközik. A Luftwaffe angol városok ellen intézett, főleg éjszaka végrehajtott villám csapásszerű bombatámadásai - amelyek 1940. szeptember 7-től 1941. május 10-ig tartottak - nem rendítették meg a britek elszántságát. A z Atlanti-óceánon a tengeralattjáró-háború, amelyben német felszíni hadihajók is részt vettek, mint például a Schamhorst csatacirkáló és a Bismarck „zsebcsatahajó”, azt a célt szolgálta, hogy ellehetetlenítse az angol kereskedelmi hajózást, és - akár csak Ludendorff napjaiban - kiéheztesse Nagy-Britanniát. A z angolok tovább ra is konvojokat szerveztek, és egyre inkább nagy hatósugarú repülőgépeikkel és tengeralattjáró-ellenes fegyverekkel, például a radarral védelmezték azokat. Az Atlanti-óceán fölötti uralomért vívott küzdelem azonban még így sem kez dődött jól az angolok számára. A német tengeralattjáró-flotta, Kari Dönitz ten gernagy parancsnoksága alatt, aki 1936 és 1939 között jelentős szerepet játszott a német tengeralattjáró-flotta kiépítésében, 1941-ben 496 szövetséges kereske delmi hajót süllyesztett el, összesen 2,42 m illió bruttóregisztertonna vízkiszorí tással. 1942-ben német tengeralattjárók és német hadihajók már 1006 hajót süllyesztettek el, 5,47 m illió bruttóregisztertonna vízkiszorítással, az Atlanti óceánon. A z angol megtorlás a légierő bevetésén alapult. 1943-ban 463 hajóra (2,59 m illió bruttóregisztertonna) csökkentették a veszteségeket, majd 1944ben 132 hajóra (0,77 millió bruttóregisztertonna). A német tengeralattjárók veszteségei egyre növekedtek. 1943 májusa és augusztusa között például 98 tengeralattjárót állítottak szolgálatba, de 123-at vesztettek. Jóllehet a szövetsé gesek összesen 12 m illió bruttóregisztertonna hajtóteret vesztettek, m égis el mondható, hogy az Atlanti-óceánon a létfontosságú utánpótlásért és hadfelsze relésért vívott ütközetben a második világháború legjelentősebb tengeri győ zelmét aratták. Ami Észak-Afrikát illeti, Hitler remélte, hogy Mussolini olasz hadosztályai (Olaszország 1940-ben belépett a háborúba, amikor Franciaország összeomlott és a nácik győzelm e biztosnak látszott) lerohanják a sem leges Egyiptomban ál lomásozó viszonylag kis létszámú brit haderőt, amelynek az volt a feladata, hogy védelm ezze a Szuezi-csatomát, a közép-keleti olajmezők és a Dél-Afriká ba, Indiába és a Távol-Keletre vezető utánpótlási vonalak feletti angol ellenőr zés pillérét. A z olaszok siker helyett katasztrofális helyzetbe kerültek Líbiában, és erre Hitler segítséget küldött, az Afrika Korpst, a ragyogó képességű Erwin Rommel tábornok parancsnoksága alatt, akit az angolok „Sivatagi Rókának”

189

neveztek. Rommel nagyszerű hadjáratot folytatott, miközben szüntelenül újabb csapatokat és utánpótlást kért Hitlertől, mert tudta, ha sikerül elfoglalnia Szu ezt, akkor megkaparinthatja az olajmezőket és a brit birodalom háborús erőfe szítéseihez elengedhetetlenül szükséges egyéb nyersanyagokat, s ezzel békére kényszeríthetik a m ég m indig elszántan ellenálló Nagy-Britanniát. Tekintettel arra, hogy a Földközi-tengeren a brit haditengerészet volt (bár, is merjük be, nem korlátlanul) az úr, Hitler azzal próbálta megerősíteni Rommel helyzetét, hogy igyekezett bevonni a háborúba a sem leges Spanyolországot. Ezzel a céllal találkozott 1940. október 23-án Francisco Franco generalisszimusszal, Spanyolország fasiszta diktátorával egy vasúti kocsiban a spanyol-francia határon, Hendaye-nál. Ha Franco belépett volna a háborúba, akkor a kegyetlen spanyol polgárháborúban (1936-1939) megedződött csapa tai biztosíthatták volna a tengelyhatalmak győzelm ét Észak-Afrikában, és vég ső soron az angolok kiválását a háborúból. Franco azonban a Sitzfleischt vá lasztotta, ami a németben azt jelenti, hogy valaki órákig egy helyen ül, tesz ugyan egészséges, de teljesen értelmetlen mozdulatokat, amíg ellenfele unal mában el nem követ egy baklövést. Franco hazáját megosztotta, és kis híján el pusztította a polgárháború, s a generalisszimusz remélte, hogy a spanyol sem le gesség fenntartása fejében gazdasági segítséget és mindenekelőtt pénzt kap az amerikaiaktól. (Ezt később, sajnos, m eg is kapta.) Hitler em lékeztette Francót arra, hogy a polgárháború alatt a németek katonai segítségben részesítették a spanyol „nemzetieket” - a Condor Légió repülőgépei, egyebek mellett, 1937ben bombázták és elpusztították Guemicát. Franco erre csak bólintott. A talál kozó után Hitler azt mondta, hogy inkább kihúzatná egy fogát, semmint hogy újból tárgyaljon a generalisszimusszal. Hitler nem először és nem utoljára szá mításon kívül hagyta az amerikai pénz hatalmát. 1941 végére Hitlert annyira lefoglalta a keleti front, hogy nem küldte el Rommelnak az általa kért csapatokat és utánpótlást, az oroszok ellen tartogatta erőit. A máltai brit támaszpont, bár számtalan légitámadást kellett elszenved nie, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a tengelyhatalmak hajóinak 75 százalé kát elsüllyesztették a Földközi-tengeren. 1942. június 25-én Sir Claude Auchinleck tábornok győzelm et aratott az első El Alam ein-i csatában, m egállí totta a tengelyhatalmak Egyiptomba betört csapatait, és megakadályozta, hogy a Közép-Kelet német ellenőrzés alá kerüljön. Churchill nem értékelte kellőkép pen ennek a sikernek a jelentőségét, és a Közép-Keleten harcoló birodalmi erők főparancsnokává Sir Harold Alexander tábornokot nevezte ki Auchinleck he lyébe, a 8. brit hadsereg parancsnokává pedig Sir Bemard Montgomery tábor nokot. Auchinleck maga vezette a 8. hadsereget El Alameinnél, miután leváltotta annak parancsnokát. Montgomery türelmes, kínosan pedáns, a védelm i harco kat nagy képzelőerővel irányító parancsnoknak bizonyult, amellett kiválóan ér tette katonái nyelvét és példásan törődött velük. Augusztusban legyőzte

190

Rommelt Álam Halfánál. Ezután bevárta az erősítéseket, majd döntő csapást mért az ellenségre a második El Alam ein-i csatában, amely - a rá jellem ző ap rólékos előkészítés után - 1942. október 23-án kezdődött. A 8. brit hadsereg számbeli fölényének és kiváló vezetésének köszönhetően elsöprő győzelm et aratott, és Montgomery négy hónap leforgása alatt Tunéziába kergette vissza az Afrika Korpsot és a németek olasz szövetségeseit. Ebben segítségére volt az észak-afrikai angol-amerikai partraszállás, amelyet Dwight D. Eisenhower amerikai tábornok irányított, és amelyben - akárcsak a sivatagi harcokban - a Szabad Franciaország egységei is részt vettek. A vichy-i kollaboráns francia kormány Algériában állom ásozó, Jean-Louis Darlan tengernagy parancsnoksá ga alatt álló csapatai utasítást kaptak, hogy ne lőjenek a szövetségesekre, ami nek következtében azután a nácik megszállták Franciaország többi részét is. 1943. május 12-én megadták magukat az Észak-Afrikában harcoló tengelycsapatok. Romm el addigra már visszatért Németországba. A jelek szerint az afrikai vereséget Hitler csekélyebb jelentőségű esem ény ként könyvelte ezt el, mert minden figyelm ét az oroszokra fordította. „Ami a hideget illeti, majd gondom lesz rá. Támadjon!” - mondta Guderian tábornok nak. D e bármit gondolt, bármit óhajtott is Hitler, hadseregei egyszerűen képte lenek voltak tartani az arcvonalat az oroszokkal szemben 1941-42 kegyetlen telén, és M oszkva alatt elszenvedték első vereségüket a háborúban. 1942 tava szára a németek vesztesége 1 168 000 ember volt, a megbetegedetteket nem is számítva. A Harmadik Birodalom addig legyőzhetetlen hadseregének veszteségei fő leg Hitler számlájára írhatók, aki „megérzéseire” hagyatkozott, és nem volt hajlandó tekintetbe venni az orosz tartalékokat és az orosz hadvezetés rugal masságát. Másrészről viszont övé az érdem azért, hogy a moszkvai vereség nem vált fejvesztett m eneküléssé. M ivel ezúttal is a sors rendelésébe vetett hite vezérelte, a Führer felülbírálta főparancsnokságát, és a hadtudomány minden kipróbált elvével szem behelyezkedve megtiltott minden taktikai visszavonu lást. M egkövetelte, hogy katonái maradjanak ott, ahol harcolnak, és egyetlen talpalatnyi földet se engedjenek át az ellenségnek. Bármilyen sokba került is ez a stratégia, m égis megakadályozta, hogy hadseregei darabokra hulljanak a fa gyos orosz pusztaságokon, m egkímélte őket a napóleoni Grande Armée keserű sorsától. Hadseregének balszerencséjére azonban Hitler ahhoz is ragaszkodott, hogy a továbbiakban se változzék ez a stratégia, s ennek következtében az, ami eredetileg megakadályozta a katasztrófa bekövetkezését, végül is totális vere séghez vezetett. Egyelőre azonban, 1942-ben, a keleti arcvonalon elhárult a vereség veszé lye, és Hitler m ég mindig m eg volt győződve róla, hogy övé lesz a győzelem. Ez volt az az időszak, amikor teljes mértékben kifejlődtek jellem ének azok a vonásai, amelyek aztán végleg lehetetlenné tették a német győzelm et. Hitler: A Study in Tyranny (Hitler: tanulmány a zsarnokságról) című, 1960-ban m egje

191

lent könyvében Alán Bullock kifejti azt a vitathatatlanul helytálló elméletet, amely szerint Hitler maradéktalanul hitt saját tévedhetetlenségében. 1942-ig a Führer döntései, jóllehet intuíciók hatására születtek, számításokra is alapozód tak, és bizonyos mértékig figyelem be vették a magasabb katonai parancsnokok tanácsait. Ám attól fogva arra az álláspontra helyezkedett, hogy bármit tesz is, helyes, egyszerűen azért, mert ő teszi. Csak néhány parancsnok, köztük Guderian, merészelte őt bírálni, vagy akár csak kétségbe is vonni makacsul hangoztatott mindentudását. Azelőtt - bár nem hagyományos módon - tények re visszavezethető elméletekre alapozta döntéseit. Később már nem volt hajlan dó elfogadni a neki nem tetsző tények létezését. Szem élyes varázsa ennek elle nére olyan erős maradt, hogy katonai parancsnokok, akik azzal az eltökélt elha tározással érkeztek a vezéri főhadiszállásra, hogy megismertetik őt a katonai helyzet valódi tényeivel, rendszerint azzal a m eggyőződéssel távoztak onnan, hogy a Führer valahogyan m égiscsak jobban tudja. M i több, minden kétség szertefoszlott, amikor 1942 tavaszán az Oroszország ellen felújított német offenzíva m eglepő sikereket hozott. A „C”-hadseregcsoport látványos győzelm ek után elérte a Volga déli szaka szát, és készen állott, hogy elfoglalja a batumi és a bakui olajmezőket, s ellen őrzése alá vonja a Kaszpi-tenger vidékét. így következett el a sztálingrádi csa ta, a második világháború vitathatatlanul legdöntőbb szárazföldi összecsapása. A sztálingrádi csata, amely 1942 szeptemberétől 1943 februárjáig tartott, élőerőt és hadianyagot felőrlő ütközetnek indult. A fordulópont valószínűleg akkor következett be, amikor az orosz védelem irányítását Zsukov vette át. 0 hamar felismerte, hogy jóllehet Friedrich von Paulus tábornok 6. hadseregének elit alakulatai feltartóztathatatlanul nyomulnak előre a város központja felé, két szárnyukat csak gyengén felfegyverzett román csapatok védelmezik. Nem úgy, mint az 1941-es év sötét napjaiban, a Sztálin által az Ural mögött létesített gyá rak m ost már ontották a technikát és a hadianyagot a front számára, az amerikai konvojokkal pedig angol élelm iszer és technika érkezett Oroszországba. Ennek köszönhetően Zsukov november harmadik hetében képes volt pusztító ellen csapásokra, főleg a gyenge német szárnyak ellen. A z ostromlókból ostromlottak lettek, és - amint azt Paulus felismerte - a hősies német ellenállás dacára, csak a rendezett visszavonulás menthette volna meg a helyzetet. Hitler azonban m ég csak fontolóra sem volt hajlandó venni ezt a lehetőséget. A következmény: 1943. február 2-án a német 6. hadsereg kapitulált. Háromszázezer katonájából 35 000 volt olyan szerencsés, hogy légi úton elszállították. 175 000 német kato na elpusztult és további 90 000 fogságba esett. Ezek közül csak ötezren tértek vissza hazájukba. A z oroszok megpróbálták kihasználni a német katasztrófát, de a német arc vonal megszilárdult attól, hogy Erich von Manstein tábornok gépesített erővel védelmi célokat szolgáló nagyszerű ellentámadást hajtott végre Harkovnál. Ez késleltette, de korántsem tette lehetetlenné a tervezett szovjet előrenyomulást.

192

1943 júliusában a németek nagy erejű támadást intéztek Kurszknál a látszólag sebezhető orosz kiszögellés ellen. Két páncélos hadseregük (kétezer harckocsi) próbálta m eg átkaroló hadmozdulattal felmorzsolni a szovjet védelmet. Zsukov hatezer harckocsival, ugyanannyi harckocsielhárító-ágyúval és sűrű aknazárral (mérföldenként ötezer akna) fogadta őket. Ez a hatalmas tűzerő leválasztotta a német gyalogságot a páncéloskötelékekről. Ekkor Zsukov ellentámadásba ment át, hatalmas erőket vetett be az ellenséges védelemben észlelt rések ellen, s azokat kiszélesítve megsemmisített 900 német harckocsit, és augusztus 23-án visszafoglalta Harkovot. A Vörös Hadsereg végleg átvette a kezdem ényezést a Wehrmachttól, amely attól fogva arra kényszerült, hogy hosszú, elkeseredett és véres harcokat vívjon az előrenyomuló oroszokkal, és mindinkább hátrálni kényszerült Németország felé. A Csendes-óceánon, Midwaynél 1942. június 2-án az amerikai flotta - a repülőgép-anyahajók döntő bevetésével - legyőzte a japán flottát, és ezzel visszaszerezte a tengeri fölényt. Attól kezdve a japánok egyre véresebb és elke seredettebb védelmi harcokat vívtak, s eleve kudarcra ítélt ellentámadásokkal kísérleteztek. Nyugaton a szövetségesek 1943 és 1944 között három merész kétlaki had műveletet hajtottak végre. 1943-ban elfoglalták Szicília szigetét, és azt hídfő nek felhasználva, szeptemberben partra szálltak Olaszországban. Ez Mussolini bukásához vezetett, ámbár őt később Hitler kiszabadította és megtette az észak olaszországi bábállam, az ún. Salói Köztársaság vezetőjévé. Albert Kesselring marsall vezetésével a németek makacs ellenállást tanúsítottak és sikeres védel mi harcokat vívtak. Ezzel egy időre megállították a szövetségesek előrenyomu lását Olaszországban. A harmadik és legnagyobb mértékben létfontosságú had művelet (a D-nap) 1944. június 6-án kezdődött. A második front megnyitására részben azért került sor, hogy hadosztályok elvonására késztesse a németeket a keleti frontról, enyhítve ezzel az Oroszországra nehezedő nyomást, részben pe dig azért, hogy m egvalósítsa Európa felszabadítását. A németek által megszállt Normandia ellen összesen 39 hadosztály támadott (14 brit, 20 amerikai, 3 kana dai, egy szabad francia és egy lengyel). Ezeket az inváziós erőket hatezer hajó szállította és - miután a szövetségesek addigra m egszerezték a teljes légi fö lényt - 1 1 000 repülőgép támogatta a partraszállást. A szárazföldi hadművelete ket kezdetben az Eisenhower tábornok főparancsnoknak alárendelt Montgomery tábornok irányította, miközben - neki alárendelve - az amerikai csapatok parancsnoka Omar N. Bradley tábornok volt. A szövetségesek tervei már 1943 elején elkészültek, s azokat Eisenhower és Montgomery, valamint vezérkaruk többször is módosította. Nem kétséges, hogy jól terveztek. A z invá ziós csapatokat sikeresen partra tették öt partszakaszon - a makacs német ellen állás, heves harcok és egyes szakaszokon a szövetségesek súlyos veszteségei ellenére is.

193

Jóllehet Montgomeryt - aki a brit, a kanadai, a francia és a lengyel egységek parancsnoka volt - a front keleti szakaszán egy ideig feltartóztatta a szívós né met ellenállás Caennál, nyugaton a George S. Patton tábornok vezette 3. ameri kai hadsereg gyorsan nyomult előre előbb délnek, majd keletnek, és nekiszorí totta a németeket Montgomery üllő alakban felfejlődött hadseregeinek. Au gusztus 25-én a szövetségesek bevonultak Párizsba. A z Eisenhower által irá nyított „Overlord” hadművelet katasztrófát jelentett a Wehrmacht- és SS-csapatoknak, amelyek kelet felé hátráltak Belgiumon, Hollandián vagy Franciaor szág északkeleti tartományain keresztül. A Normandia védelmére bevetett öt ven német hadosztály közül csak tíz őrizte meg harcértékét. Három hónap le forgása alatt a német hadsereg kétszer akkora veszteséget szenvedett a nyugati fronton, mint annak idején Sztálingrádnál. Ú gy látszott, a szövetségesek kará csonyra Berlinben lesznek. Az, hogy részt vegyen Berlin elfoglalásában, lényeges volt Nagy-Britannia számára, ha m eg akart maradni a nagyhatalmak sorában, mert csak így biztosít hatott magának előkelő helyet a jövő Európájának sorsát eldönteni hivatott tár gyalások asztalánál. Alán Clark a Daily Telepraphban ismertette Carlo D ’Este 1996-ban m egjelent A Genius fór War: A Life o f General S. Patton (Egy hábo rús zseni: S. Patton tábornok élete) című könyvét és egyúttal összefoglalta, hogy miért nem tudták Németországot 1944-ben legyőzni: „A hadseregcsoportok parancsnokai közül Bradley a normandiai Flaise irá nyába akart »rövid hurkot«; Montgomery előbb hosszú előretörést óhajtott a Szajnán túl, majd megváltoztatta vélem ényét, és azzal a taktikailag őrült terv vel rukkolt ki, hogy Amhemnél »ugorjanak át« a Rajnán. Eisenhower politikai formulát részesített előnyben: csak semmi kockázat, őrizzük meg a látszatot, és senki ne kerüljön túlságosan rivaldafénybe. D e a legfontosabb, hogy Lee ame rikai tábornok, a hadtáp főparancsnoka ki nem állhatta Pattont, és lépten-nyomon keresztbe tett neki. Ha felülbírálták volna Lee-t, ha minden gallon üzem anyagot, minden lőszeres ládát a 3. hadsereg kapott volna augusztus elején, ak kor m eggyőződésem szerint Patton elintézte volna az egészet. Semmi nem ál lott vele szemben, csupán a régi Siegfried-vonal elavult, német katonákkal gyé ren teletűzdelt bunkerei. És még így is kis híján elérte célját.” Clarknak Pattonról alkotott vélem énye kiegyensúlyozott: „M ilyen elképesz tően szörnyű emberi lény! Valóságos patológiai eset. /.../ D e Patton volt az egyetlen ember, aki egyetlen délután m eg tudta volna nyerni a háborút. Lega lábbis 1944 augusztusának utolsó tíz napjában.” Bármit gondoljuk is Patton tábornokról, aki beképzelt volt, nyers és csak a maga hadseregével törődött, aki merész volt és némelykor meggondolatlan is, nem lehet kétséges, hogy Lee tábornoknak minden idők legrosszabb parancs nokai közt a helye. Miközben Patton, Montgomery és Bradley utánpótlásért könyörgött, hogy kihasználhassa és megszilárdíthassa azt az előnyt, amely a Franciaországon át történt villámgyors előrenyomulásból adódott, Lee hanyag

194

volt az utánpótlás biztosításában, és figyelm ét olyan dolgokra fordította, ame lyeket ő sokkal fontosabbnak tartott: emlékiratokat szerkesztett arról, hogy Pá rizsban a szövetséges katonák fegyelm ezetlenül tisztelegnek és egyenruhájuk elhanyagolt. A fronton harcoló katonák hadianyaggal való gyors ellátása szük ségszerűségének felismerése helyett megszállottan foglalkozott olyan dolgok kal, mint a tisztelgés, a csizma kifényesítése, a „brasso and blanco” (fehérítő eljárással khaki színt előállítani), amely utóbbi kifejezésről elmondható, hogy katonai nyelven Lee elmeállapotát fejezi ki. Montgomery 1944. szeptember 17-én hazárdjátékos módjára kockáztatott Amhemnél. Miért tette ezt? A „Market Garden” fedőnevű hadműveletet m ege lőzően Montgomeryt óvatos hadvezérnek tartották, aki csak akkor támadott, ha számára előnyös volt a terep, és élőerő, tüzérség, páncélosok, légi támogatás és lőszer tekintetében fölényben volt az ellenséggel szemben. Egyik ok az ego izmus. Nagyratörésből, valamint Bradley és Patton amerikai tábornokok iránti féltékenységből az volt a m eggyőződése, hogy minden erőforrást a parancs noksága alatt álló 21. hadseregcsoporthoz kell irányítani, s hogy az egymaga törjön előre Berlin felé, ami után majd őt nevezik ki főparancsnokká Eisen hower helyére. A másik ok politikai kényszerűség volt. Montgomery kétségte lenül felismerte, hogy Nagy-Britannia, a maga megcsappant és csaknem végső kig kimerített erőforrásaival csak akkor maradhat nagyhatalom, ha 1944 végé re megnyerik a háborút. Hogy minél előbb megnyerje a háborút a brit birodalom számára, továbbá az élesedő vetélkedés Bradley és Patton tábornokokkal, és az a megszállottsága, hogy ő érkezzék elsőnek Berlinbe, arra késztették Montgomeryt, hogy légi úton szállított csapatokkal ejtőernyős „szőnyeget” fektessen le, s így elfoglalja - délről észak felé haladva - Hollandia északi részében a kulcsfontosságú hida kat a Maab és a Waal-folyónál, továbbá Amhem nél, a Rajna alsó folyásánál. Ez megnyitotta volna az utat egy páncélos áttörés előtt a Rajnán keresztül és a Ruhr-vidékre. Vakmerő hadművelet volt. Ráadásul hibásan tervezték meg, az tán sietve öntöttek végleges formába, anélkül, hogy figyelem be vették volna a titkosszolgálati jelentéseket. Súlyos kudarcnak bizonyult, amely m egsem m isí tette az 1. légi úton szállított hadosztályt, elherdálta a SHAEF (a szövetséges főhadiszállás) stratégiai tartalékát, miután a tervek a németek birtokába jutot tak. Ez volt Montgomery legsúlyosabb veresége. Vereségéhez az is hozzájárult, hogy balszerencséjére rendkívül rosszak voltak az időjárási viszonyok, nem volt elég gyors a XXX. hadtest előnyomulása az egyetlen útvonalon, amely összekötötte egymással az amerikai és a brit légi úton szállított hadosztályokat, s jóformán nem voltak értesülései a németek félelm etesen erős védelmi állása iról, sem a német páncéloshadosztályok jelenlétéről. Végül hozzájárult a vere séghez a túlságosan óvatos tervezés, aminek következtében a Rajna alsó folyá sánál a legészakabbra fekvő hidak biztosítására Amheimnél ledobott 1. brit lé

195

giszállítású hadosztály túlságosan m essze ért földet a kitűzött céljától. Kezdet ben ennek ellenére minden kitűzött célt elértek, hihetetlen bátorsággal küzdöt tek, de a németek fergeteges ellentámadást indítottak, és az 1. brit légiszállítású hadosztály, hősies védekező harcok után, kénytelen volt súlyos veszteségekkel visszavonulni. Montgomery e katasztrofális vereség ellenére továbbra is azt állította, hogy a „Markét Garden” hadművelet „90 százalékban sikeres volt” - hogy miért ál lította ezt, azt ő tudja. Mindazonáltal az amerikaiak szemére vetették, hogy nem foglalta el idejében Antwerpent. Ő ugyanis előrenyomulás közben elhaladt a város mellett, lehetővé téve ezzel a németeknek a visszavonulást, s ezeknek a német alakulatoknak egyes részei azután átcsoportosítást hajtottak végre Amhemnél m ég idejében ahhoz, hogy közreműködhessenek az 1. brit légiszál lítású hadosztály felmorzsolásában. Montgomery jellem ébe betekintést nyerhetünk egy arról szóló anekdotából, amikor a tábornagy együtt ebédelt a Buckingham Palotában Winston Churchill miniszterelnökkel és VI. György királlyal. A társalgás során Montgomery vitte a szót, s kiselőadást tartott arról, hogy miként kellene kormányozni Nagy-Britanniát béke idején, majd elnézést kért és kis időre kiment a teremből. „Azt hiszem, az én posztomra pályázik” - dörmögte Churchill. „ 0 , hála az égnek - felelte a király - , már azt hittem, hogy az én helyemre akar ülni.” Ennek ellenére való igaz, hogy Montgomery a továbbiakban jó hadvezérnek mutatkozott, s hogy törődött katonáival, ami elmondható Pattonról is. Utóbbi lélegzetelállító gyorsasággal tört előre a M euse-folyóhoz és az offenzíva csak azért akadt el, mert a felelőtlen Lee tábornok nem gondoskodott a szükséges üzemanyag-utánpótlásról. Ezért a németek ellentámadást indíthattak az Ardennekben 1944 decemberében, s a „Battle o f the Bulge” néven ismertté vált ütkö zetben m ély rést vágtak Bradley 12. hadseregcsoportjában. A válság óráiban Montgomery a „rés” északi, Bradley pedig a déli szárnyán vette át a parancs nokságot, és megszilárdították a m egviselt amerikai egységek helyzetét. Patton eközben hallatlan gyorsasággal tört előre, órák alatt tett m eg akkora utat, amelyre becslések szerint napokra lett volna szüksége. Kelet felé előrenyomu ló hadseregét északnak fordította, hogy ellentámadást bontakoztasson ki, és megállítsa a németek előrenyomulását. „Egyetlen átkozott fattyú sem nyert m ég háborút azzal, hogy meghalt a hazájáért” - mondta Patton, hozzátéve, hogy „azzal nyert m eg háborút, hogy a másik szegény átkozott fattyút késztet te meghalni az ő hazájáért”. Katonái „véreskezű hentesnek” nevezték, s ciniku san m egjegyezték, hogy a „a mi vérünk öm lik”, de „a belsőségek neki jutnak”. Patton, akárcsak az amerikai polgárháború tábornoka, Sherman, a földig lerom bolt minden falut és várost, amely akár csak a legcsekélyebb ellenállást is tanú sította hadseregével szemben. Valószínűleg el tudta volna foglalni Berlint az oroszok előtt, de Eisenhower megállította őt, annak a megállapodásnak követ

196

keztében. amely februárban Jaltán Franklin R oosevelt amerikai elnök, Sztálin és Churchill között létrejött, s amely meghatározta Európa háború utáni felosz tását. A németek elszántan harcoltak, hogy megvethessék lábukat a Rajna nyu gati partján és így távoltartsák az ellenséget hazájuk földjétől. Egy ideig ki is tartottak, de azután február elején az amerikaiak sértetlenül elfoglalták a remageni Rajna-hidat és nagy tömegben átkeltek rajta. Ettől északra, a Weselfolyónál márciusban Montgomery deszant és légi szállítású egységekkel átkelt a Rajnán és a parancsnoksága alatt álló 21. hadseregcsoport is megkezdte a beözönlést német földre, előrenyomulva az ország belseje felé. A változatlanul el keseredetten küzdő, fiatal fiúkat, öregeket és rokkantakat is a frontra vezénylő németek lépésről lépésről hátráltak. A keleti hadszíntéren Zsukov marsall 1944 júniusában szétzúzta a német „B’’-hadseregcsoportot, és az oroszok megállás nélkül nyomultak előre Ném et ország felé. Győzelm eit elősegítette, hogy orosz partizánok elvágták a németek utánpótlási vonalait, valamint az is, hogy a Sztálin által szított orosz patriotiz mus hullámai magasba csaptak. Zsukovnak ugyanakkor tehetsége volt hozzá, hogy megválassza a legkiválóbb alárendelt parancsnokokat, s kiérdemelje ka tonáinak szeretetét és tiszteletét. Rajta kívül nem akadt mást parancsnok a má sodik világháborúban, aki képes lett volna hatékonyan vezetni ilyen hatalmas alakulatokat ekkora kiterjedésű csatatéren. Leningrádot, amelynek ostroma 1941 augusztusában kezdődött, 1944 januárjában végül felmentették, és ezután a Vörös Hadsereg, a németek elkeseredett ellenállását leküzdve, elfoglalta a balti államokat, Észtországot, Lettországot és Litvániát. Zsukov ezután a Vörös Hadsereg két frontjának (hadseregcsoportjának) élén keresztültört Lengyelor szágon, és május 2-án elfoglalta Berlint, miközben erőinek egy részét sietve nyugatra irányította, az Elbához, biztosítva ezzel, hogy a nyugati szövetségesek később gyengébb tárgyalási pozícióban legyenek, hiszen Németországnak több mint a fele szovjet kézen volt. Bradley 12. hadseregcsoportjának egységei 1945. április 25-én az Elbánál találkoztak az oroszokkal. 1945. április 30-án Hitler öngyilkosságot követett el. Utódja, Dönitz tenger nagy 1945. május 7-én elrendelte a még harcoló összes német csapatok feltétel nélküli megadását. A Távol-Keleten a japánokat lassanként kiűzték az általuk korábban elfog lalt összes területekről. William Halsey tengernagynak 1944. október 17-20-án a Leyte-öbölnél aratott győzelm e megszilárdította az Egyesült Államok tengeri fölényét, s egyben bebizonyította, hogy a légierő elavulttá tette a csatahajót. Azóta a tengeri hadviselés repülőgép-hordozókon, rombolókon, rakétacirkáló kon, tengeralattjárókon és fregattokon alapul. 1945. júliusra az amerikaiak visszafoglalták a Fülöp-szigeteket, és merész deszant hadműveletekkel újra birtokba vették a csendes-óceáni szigeteket, miközben tengeralattjáróik és légi erejük - többek közt japán városok elleni stratégiai bombatámadásokkal - szét zilálták a japán gazdaságot. A z amerikaiak veszteségei azonban súlyosak v o l

197

tak, m ivel a japánok szívósan ellenálltak. 1945. július 25-én, az egyik legkem é nyebb, legvéresebb, bár legkevésbé méltatott hadjáratban Sir William Síim 14. hadseregének brit és indiai egységei (burmai gerillák, továbbá amerikai és kí nai egységek támogatásával) befejezték Burma felszabadítását, azt a két és fél évig tartó hadjáratot, amelynek során az indiai határtól átverekedték magukat egészen Rangunig. Ebben az időben Washingtonban döntés született: azzal fe jezik be a háborút, hogy ledobják az atombombát Hirosimára és Nagaszakira. Ez 1945. augusztus 6-án, illetve 9-ikén m eg is történt. Augusztus 14-én Japán feltétel nélkül kapitulált. A második világháború nagyjából 50 m illió emberéletet követelt, s közülük becslések szerint 13 millió (ebből mintegy 5,7 m illió zsidó) koncentrációs tá borokban halt meg. A második világháború ráadásul több pénzbe került, mint a történelem összes addigi háborúja együttvéve. És ha ez m ég mindig nem lett volna elég, a háború szembeállította egym ással az új szuperhatalmakat, amint azt Hitler 1945. április 2-án megjósolta: „A Birodalom vereségével /.../ csak két nagyhatalom marad a világon, ame lyek képesek egymással konfrontálni - az Egyesült Államok és a Szovjetunió. A történelem és a földrajz törvényei arra kényszerítik majd ezt a két hatalmat, hogy összemérjék erejüket. /.../ Ugyanazok a törvények elkerülhetetlenné te szik, hogy mindkét hatalom Európa ellenségévé váljék.” A sors iróniája, és egyúttal jellem ző is, hogy Hitler nem volt hajlandó fele lősséget vállalni az általa előidézett katasztrófáért. „Hitler nemcsak Németországot pusztította el - írja Joachim C. Fest The Face o f the Third Reich (A Harmadik Birodalom arculata) című, 1972-ben megjelent könyvében - , hanem véget vetett a régi Európának, annak meddő ve télkedéseivel, szűk látókörű szem léletével, önző patriotizmusával és csalóka törvényeivel együtt. D e véget vetett Európa ragyogásának, nagyszerűségének és az európai douceur de vivre-nek, az élet élvezetének is. Ez az Európa már a múlté, és soha nem fogjuk viszontlátni. Annak az embernek köszönhetően, akit maga segített hatalomra, a fények valóban és végleg kialudtak Európában. (Edward Grey akkori angol külügyminiszter az első világháború kitörésekor, 1914. augusztus 3-án kijelentette: „Ebben a pillanatban egész Európában kia lusznak a fények. A mi nemzedékünk már nem fogja megélni, hogy újra kigyul ladjanak.” - A szerk.)

Az É s z a k - V ie t n a m e l l e n i A m e r ik a i h á b o r ú (1965-1975)

Az 1919-ben Versailles-ban ülésező békekonferencián (a párizsi békekonferen cián) egy fiatalember síkraszállt a nemzeti önrendelkezésért, amint azt Woodrow Wilson amerikai elnök meghirdette, de a győztes nyugati szövetsé gesek nem vettek róla tudomást. Ez az ember Ho Si Minh volt, aki önrendelke zést akart hazájának, amelyet később Vietnamnak neveztek el, és amely akkor része volt Francia-Indokínának (Annammal, Kambodzsával, Kokin-Kínával, Laosszal és Tonkinnal együtt). A második világháború alatt Ho Si Minh m eg szervezte az ellenállást a japánokkal szemben, akik 1941-ben elözönlötték az országot, s 1945-ben kikiáltotta az Annám, Kokin-Kína és Tonkin egyesülésé vel létrejött Vietnami Köztársaságot. A franciák azonban visszatértek 1945ben, és Ho Si Minh ezúttal a francia gyarmatosítással szállt szembe. Kiváló főparancsnokot nevezett ki Vo Nguyen Giap személyében, aki szintén kommu nista volt, és részt vett a japánok elleni harcokban. 1954 márciusban a franciák döntő vereséget szenvedtek, amikor legfőbb erődjüket, a laoszi határon fekvő Dien Bien Phut lerohanta a Giap tábornok vezetésével támadó, 40 000 fős Vietminh (a Vietnami Felszabadító Hadsereg). A Chris Bishop és lan C. Drury szerkesztésében m egjelenő Battles o f the Twentieth Century (A XX. század csatái) - írja erről: „Giap serege a klasszikus ostrom taktikáját alkalmazta; árkokat ástak és a futóárkok mindig közelebb kerültek a soron következő célhoz, aztán egyik nap, késő este, pusztító tüzérségi előkészítés után megindult a túlnyomó számbeli fölényben levő gyalogság támadása; egymást követő hullámokban érkeztek a lelkesen rohamozó lövészek. /.../ Május 7-én elkövetkezett a vég. Giap bevetett néhány szovjet gyártmányú sorozatvevőt (katyusát) a május 6-i esti tüzérségi tűz okozta pusztítás fokozására. A tűzcsapás egész éjszaka tartott, és reggelre már csak néhány száz négyzetmérföldnyi terület volt francia kézen a repülőtér déli peremén. A franciák kivonultak Indokínából, és az 1954. évi genfi konferencián létre jött Észak- és Dél-Vietnam. Az előbbi a kommunisták uralma alatt, az utóbbi pedig az Egyesült Államok által támogatott kapitalista állam formájában. Ho Si Minh, aki hajlíthatatlan kommunista forradalmár volt, a nemzeti érzésre apel lálva sürgette az egységes Vietnam megteremtését. Célja elérésére felhasználta mind a Giap vezette észak-vietnami reguláris hadsereget, mind az északról és délről származó kommunista gerillákat, a Vietkongot; ezek a gerillák - amel

199

lett, hogy az egységes Vietnam létrehozása volt a célúk - a dél-vietnami rend szert plutokrata fasizmusnak tartották, amely Amerika támogatását élvezi. A z Egyesült Államok 1961-től kezdve támogatta Dél-Vietnamot - egyre inkább katonai „tanácsadók” révén - azzal a céllal, hogy az országot támaszponttá építse ki a kommunizmus délkelet-ázsiai terjeszkedésével szemben. 1964 dere kára világos lett, hogy ez a politika nem válik be, s 1965-ben megindult a köz vetlen amerikai katonai beavatkozás. Amerika fokozatosan belesodródott a v i etnami háborúba, hogy védelm ezze gazdasági és politikai érdekeit, jóllehet az amerikai kongresszus hivatalosan soha nem üzent hadat, s így, nemzetközi jo gi értelemben, Amerika eltért attól az állásponttól, amelynek fenntartását a gen fi konferencián megígérte. 1969 elejére már 359 800 amerikai katona - s rajtuk kívül 144 100 főnyi kisegítő szem élyzet - került bevetésre a kommunistaelle nes erők oldalán Vietnamban, ami a kezdeti, 1959. évi amerikai beavatkozás hoz képest jelentős katonai erő volt. Vietnamban az amerikaiakat téves feltételezések és dogmák vakították el. A „vörös veszedelem ” hiedelme, vagyis az az elképzelés, hogy a kommunizmus uralomra jutása egy nagyon szegény országban veszélyeztetheti az amerikai életmódot. Aztán a „dominó elm élet”, az a feltevés, hogy ha Dél-Vietnam kom munista uralom alá kerül, akkor ugyanerre a sorsra jut egész D élkelet-Á zsia és később India is. A harmadik téves feltevés pedig az volt, hogy az amerikai erő és technológiai fölény gyors győzelem hez vezethet. Vietnam topográfiai adottságai eleve kizárták a háború gyors megnyerését hagyományos katonai eszközökkel. N em létezett arcvonal, nem voltak világo san meghatározott állások, amelyeket szétbombázni, megrohamozni és elfog lalni lehetett volna. M i több, az amerikaiak teljességgel kudarcot vallottak ab ban a törekvésükben, hogy „megnyerjék a vietnami nép szívét és lelkét”. Rá adásul a saját népük szívét és lelkét sem voltak képesek megnyerni ehhez a há borúhoz. A súlyos veszteségekhez vezető amerikai magatartás jól jellem ezhető több idézettel, kezdve Lyndon B. Johnson megállapításaival, aki 1963 és 1969 közt az Egyesült Államok elnöke volt: „/Ha veszítenék Vietnamban/ ott lenne Róbert Kennedy, s élen járna az elle nem szított harcban. /.../ Azt hangoztatná, hogy engedtem egy demokráciát el bukni a kommunistákkal szemben. Hogy gyáva vagyok. Hogy nem vagyok fér fi. Hogy gerinctelen vagyok. Ó, látom, hogy ez következnék be. Minden éjjel azt álmodnám, hogy egy nagy, nyílt területeken a földhöz vagyok láncolva. Tá volról ezrek hangját hallanám. Valamennyien felém rohannának és ezt kiálta nák: »Gyáva! Áruló! Anyámasszony katonája«!” (Idézet Stanley Kamow: Viet nam: A History /Vietnam: egy történet/ című, 1983-ban m egjelent könyvéből.) N ehéz elhinni, hogy a félrevezetett mazochizmus ennél is tovább tud menni, de ez történt William Westmoreland tábornok alatt, aki 1964 és 1968 között a Vietnamban harcoló amerikai csapatok parancsnoka volt, és akinek nem volt ellenvetése, amikor amerikai apácák arra tanították a gondjaikra bízott gyerme

200

keket, hogy „öljenek m eg egy fajankót Istennek”. Westmoreland, a m egnöve kedett amerikai beavatkozás agresszív képviselője Vietnamban, a felőrlő straté gia híve volt,- m eggyőződéssel vallotta, hogy helikopterek tömeges bevetésé vel, észak-vietnami célpontok töm eges bombázásával, és olyan fegyverek be vetésével, mint amilyen például a napalm - ez a kocsonyás töltet, amely akko ra hőt képes fejleszteni, hogy m egolvad az ember koponyája - elvezetnek a könnyű győzelem hez, amelyet állandóan beígért, m ég m ielőtt elérte volna. Stratégiája összhangban állott azzal, amit az amerikai légierő tábornoka, Curtis Le May (aki az 1945 augusztusban Japánra két atombombát ledobó amerikai légiköteléket vezette) hangoztatott: „Én úgy oldanám m eg a problémát, hogy közölném /a Vietkonggal/, hátrább az agarakkal, és szüntessék be az agressziót, mert ellenkező esetben visszabombázzuk őket a kőkorszakba.” D e az Egyesült Államokban ezzel ellentétes hangok is hallatszottak. „A Nagy Társadalmat lelőtték a vietnami csatatereken” - jelentette ki dr. Martin Luther King, félreérthetetlen utalással arra a tényre, hogy a fekete kato nák szenvedték a legnagyobb veszteségeket az amerikai hadseregben. „Nekem nincs vitám a Vietkonggal” - mondta a nehézsúlyú ökölvívó bajnok, Muhammad A li, akit 1967-ben jogtalanul megfosztottak bajnoki címétől, ami ért nem volt hajlandó bevonulni az amerikai hadseregbe. Hozzátette: „A Vietkong soraiból m ég soha senki nem nevezett engem niggernek.” - „Ahhoz, hogy győzhessünk Vietnamban, ki kell irtanunk egy nemzetet” - siránkozott dr. Benjámin Spock, a híres gyerm ekgyógyász. „Rossz oldalon állunk, rossz há borúban harcolunk” - hangoztatta Mike Mansfield szenátor, a kormányon levő Demokrata Párt tagja, az amerikai szenátus elnöke. A z ilyen, és ehhez hasonló sok ezernyi bírálat azonban hidegen hagyta Westmoreland tábornokot és utódait. „Westmoreland tábornok felőrlő stratégiája jelentős hatással volt magatartá sunkra” - írja Philip Caputo „A Rumour o f War” című, 1977-ben megjelent könyvében. „A küldetésünk nem az volt, hogy területet vagy állásokat foglaljunk el, ha nem egyszerűen az, hogy gyilkoljunk: kommunistákat gyilkoljunk, és olyan so kat, amennyit csak lehetséges. Halomba rakni őket, mint az ölfát. A győzelem nagyszámú holttest megszámlálását jelentette; a vereség azt jelezte, hogy keve set öltünk meg; a háború aritmetika dolga volt. A z egységek parancsnokai m eg követelték embereiktől, hogy m inél több ellenséges holttestet »mutassunk fel«. Ez azután oda vezetett, hogy a polgári személyeket Vietkong-harcosokként könyvelték el. »Ha halott és vietnami, akkor Vietkong« - ez volt a hozzávetőle ges számítás a bozótban. Nem m eglepő tehát, hogy a katonák közül megvetet ték az emberéletet és előszeretettel oltották azt ki egyesek.” A z amerikai katonák morálja megdöbbentően alacsony volt. Magasabb pa rancsnokaik képtelenek voltak megoldani azt a problémát, hogy miként győz zenek le egy fejletlen, technológiai téren elmaradt társadalomból verbuvált el

201

lenséget, amely eddig m ég soha nem tapasztalt módon vívta háborúját - vala hogy így: „Állj lesben! Vonulj vissza! Vesd magad rájuk!” A z amerikai katoná kat nem képezték ki erre a hadviselésre, és brutális magatartásuk, amelyet az ellenséget emberszámba sem vevő amerikai propaganda szított, sok esetben ép pen az ellenkező hatást érte el, s nem tudta elnyerni a helyi lakosság rokonszenvét. Ráadásul heves ellenállás bontakozott ki a háborúval szemben odahaza, az Egyesült Államokban is. Számos sikeres ázsiai hadvezérhez hasonlóan, Giap a jelek szerint tanulmá nyozta a IV. századi kínai író, Szun Cu The Art o f War (A háború művészete) című művét, és alkalmazta az abban foglalt tanítást, főleg ezt a vonatkozását: „Törd meg az ellenség harckészségét, és eléred a háború valódi célját. Tedd ne vetségessé az ellenség hagyományait. Lázítsd fel a fiatalokat az öregek ellen. A legfőbb dolog az, hogy legyőzd ellenségeid seregeit, még mielőtt harcolnod kellett volna velük.” Ez rendkívül fontos, m ivel az amerikai hadsereget, amelyet az egym illiós dél-vietnami haderő is támogatott, annak rendje s módja szerint nem győzték le csatatéren. A laoszi határ közelében létesült Khe Sanh amerikai tengerészgya logos támaszpontot, amely az amerikai utánpótlási vonalakat védte, 1968. ápri listól sikeresen megtartották a heves ostrom ellenére, jóllehet az ellenség ötszö rös számbeli fölényben volt. Ugyanennek az évnek januárjában és februárjában az észak-vietnami hadsereg és a Vietkong Tet-offenzívája Saigon, Hűé, továb bá 90 más város és ötven falu ellen kezdetben sikeres volt ugyan, de azután visszaverték, és a kommunisták súlyos veszteségeket szenvedtek. Hatásuk azonban - paradox módon - m égis az volt, hogy m eggyőzte az amerikai közvé leményt róla, reménytelen dolog nagyszabású hadműveleteket, folytatni Viet namban. Elmondható, hogy Észak-Vietnam legnagyobb szövetségese a nyuga ti média volt. A z amerikaiak tévéképernyőiken nap nap után láthattak egy látszólag véget nem érő háborút, amely végzetesen megosztotta a nemzetet. Á z a tény, hogy a sajtóban lelepleződtek a parancsnokok hazugságai, nagy kárt okozott a háborús erőfeszítésnek. D e ugyanígy hatottak az ártatlan polgári szem élyekkel szemben elkövetett és igaznak bizonyult atrocitásokról szóló hírek is. 1972 decemberé ben Richard N ixon elnök elrendelte Észak-Vietnam töm eges bombázását, hogy ezáltal siettesse a béketárgyalások haladását. Ezek a bombázások rengetet viet namit megöltek és megcsonkítottak, de a stratégiai célokat illetően vajmi keve set értek. A z amerikaiak az 1973. januári tűzszüneti egyezm ény aláírása után kivonultak - hivatalosan is - Vietnamból, ámbár jelképes jelenlétüket fenntar tották. A katonai hozzá nem értés és a negatív propaganda zátonyra futtatta az amerikai törekvéseket; a nemzetnek csaknem fele követelte, hogy vessenek v é get ennek a szerencsétlen és értelmetlen háborúnak, amely - úgy tűnt - senki másnak nem használt, mint a pénzembereknek, az olajiparnak és a fegyvergyá rosoknak.

202

Az észak-vietnamiak 1975 márciusában fergeteges támadást indítottak, és júniusban elfoglalták Saigont, Dél-Vietnam fővárosát. Bár Dél-Vietnam légie reje a negyedik legerősebb volt a világon, a dél-vietnami haderő összeomlott. A z amerikai katonákhoz hasonlóan a dél-vietnamiak nem tudták, hogy miért harcolnak - nem számítva a korrupt és kegyetlen bábkormányt, amelyet ameri kai multinacionális cégek támogattak azzal a céllal, hogy kihasználják az olcsó munkaerőt, és piacot biztosítsanak az amerikai termékeknek. Amint 1919-ben Versailles-ban Ho Si Minh óhajtotta, Vietnamot végül egyesítették. Százezrek áldozták életüket alig valamivel többért, mint a kommunista hatalomátvételért. Winston Churchill szavait nem szó szerint idézve s alkalmazva: az emberi konfliktusok terén még soha nem áldoztak fel lelkesen sokan sokakat, oly ke vesek hasznára.

A F a l k l a n d - sz ig e t e k i h á b o r ú (1982)

A Falkland-szigeteki háborúnak Nagy-Britannia és Argentína között nem kellett volna kitörnie, és a háborút mindkét fél főleg politikai, nem pedig gaz dasági vagy stratégiai okokból vívta. A konfliktus gyökerei 1833-ra nyúltak vissza, amikor a britek elhódították a szigeteket Argentínától. A szigetek nevét Falkland-szigetekre változtatták és telepeseket költöztettek Angliából a szige tekre. Argentína, jóllehet csapatai önként hagyták el a szigeteket, továbbra is magának követelte a szuverenitást az Atlanti-óceán déli részén fekvő kopár, szél tarolta szigetek fölött, amelyek Dél-Amerikában M alvin-szigetek néven voltak ismertek. (A Malvínas elnevezés a francia Les Malouines-ből szárma zik, és a szigeteket elsőnek benépesítő, St. Malö-ból érkezett tengerészek nevét őrzi.) A diplomáciai tárgyalások vontatottan folytak egészen 1965-ig, amikor is ENSZ-határozat szólította fel a feleket, hogy gyorsítsák meg a tárgyalásokat és jussanak megállapodásra. A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. Argentínában 1981. decemberben Leopoldo Galtieri altábornagy puccsal ra gadta magához a hatalmat a katonai junta fejeként, és kegyetlenül elnyomta letartóztatta, megkínozta és m egölte - mindazokat az argentinokat, akik szem beszegültek rendszerével vagy ellenvélem ényt hangoztattak. A juntáról hóna pokon belül kiderült, hogy alkalmatlan az ország vezetésére, ami katasztrofális inflációhoz és a legszükségesebb javak növekvő hiányához vezetett. Galtieri ekkor a kudarcot vallott és népszerűtlen politikusok klasszikus lépéséhez folya modott: kardcsörtetéssel igyekezett megteremteni az egységet egy népszerű kérdésben, hogy egyesítse a népet egy másik ellenséggel szemben. 1982 áprili sában elfoglalta a Falkland-szigeteket és a velük szomszédos Dél-Georgia szi getet. A z Egyesült Királyság akkori miniszterelnöke, Margaret Thatcher a legnép szerűtlenebb brit vezető volt azóta, hogy a közvélemény-kutatások során 1936ban kezdtek ilyen adatokat gyűjteni. 0 is lehetőséget látott a falklandi válság ban arra, hogy egyesítse maga mögött az országot, bár nehéz megállapítani az ezután következő események konkrét igazságtartalmát. Aligha valószínű, hogy a brit titkosszolgálat ne tudott volna Galtieri készülő inváziójáról, vagy hogy az argentin titkosszolgálat ne adózott volna elism eréssel a „Vaslady” elszántságá nak. Ismerve azonban Galtieri szenvedélyes italozását, könnyebb azt feltételez ni, hogy az argentin diktátor ostoba, Thatcher pedig ravasz volt. Galtieri 1982. április 2-án hajnalban elindította a „Rosario” fedőnevű had

204

műveletet. R eggel fél kilencre 1400 főnyi argentin katonaság szállt partra a Falkland-szigeteken, és megtámadta a 67 brit tengerészgyalogosból álló hely őrséget. Rex Hunt, a szigetek brit kormányzója bölcsen elrendelte a megadást, de nem azelőtt, hogy az angolok tüzet nyitottak és egy argentin katonát m egöl tek. Másnap az argentinok elfoglalták Dél-Georgiát, a Falkland-szigetektől mintegy 800 mérföldre délre, ahol bálnafigyelő állomás működött. Margaret Thatcher és a brit kormány válasza a „Corporate” hadművelet volt - április 5én útnak indították a különböző fegyvernemekből és a kereskedelmi tengeré szet egységeiből álló expedíciót azzal a feladattal, hogy foglalja vissza a szige teket. A z expedíciós erők parancsnoka John „Sandy” Woodward ellentenger nagy volt, és a csoportosításhoz cirkálók, rombolók, fregattok, kisegítő hajók, tovább tengeralattjárók, valamint Sea Harrier és Sea King repülőgépek, továb bá más típusú helikopterek tartoztak. A Gibraltárról indult 18 brit hadihajó a brit birtokot képező Ascension-szigeten csatlakozott a csoportosításhoz, nyo mukban pedig szállítóhajókon megérkezett a deszant hadművelet folytatására alkalmas tengerészgyalogos egység, a 3. Kommandós Dandár, Julián Thompson dandártábornok parancsnoksága alatt. (Hozzájuk csatlakozott ké sőbb az 5. Gyalogosdandár, valamint a szárazföldi erők Woodwardnak aláren delt parancsnoka, Jeremy Moore tengerészgyalogos vezérőrnagy.) A külföldi m egfigyelők közül sokan úgy vélték, hogy ez nem egyéb erőfitogtatásnál. Az Egyesült Államok, amelyet aggasztott dél-amerikai „im age”-ének megromlá sa, a béke megőrzésén fáradozott, akárcsak az ENSZ. Nagy-Britannia április 12-én kétszáz mérföldes zárt övezetet létesített a Falkland-szigetek körül, s be jelentette, hogy a térségbe behatoló bármilyen ellenséges hajót és repülőgépet haladéktalanul megtámadnak. Két sikertelen partraszállási kísérlet után - mindkét kudarc oka a viharos időjárás volt - az angolok április 25-én visszafoglalták Dél-Georgia szigetét. Amerika azt javasolta, hogy Argentína ürítse ki a Falkland-szigeteket, helyez zék azokat közös argentin-brit-amerikai igazgatás alá, majd azt követően tár gyaljanak a szigetek fölötti szuverenitás kérdésének végleges rendezéséről. A z elgondolást Belaunde Terry perui elnök terjesztette elő béketervében. Mindkét fél hajthatatlan maradt azonban. A z angolok azzal érveltek, hogy a Falklandszigetek lakosságának biztosítani kell az önrendelkezési jogot, s ők valóban an gol és nem argentin uralom alatt akartak élni. Végül az amerikaiak április 30-án a britek oldalára álltak, vállalták, hogy utánpótlást szállítanak nekik, és gazda sági blokádot léptettek életbe Argentína ellen. A z a „különleges kapcsolat”, amelyet Thatcher asszony Ronald Reagan amerikai elnökkel kiépített, hozzájá rult az amerikai döntés meghozatalához. A z Egyesült Nem zetek Szervezete to vábbra is bizonytalan maradt a vitában. A - jóllehet feltételhez kötött - washingtoni jóváhagyás és az angol nép nagyarányú támogatásának birtokában Thatcher asszony elrendelte, hogy má jus elsején kezdődjenek meg a brit hadműveletek, s a Királyi Légierő egy

205

Vulcan típusú bombázója 21 ezerfontos bombát dobott le Port Stanley repülő terére, de azok nem okoztak jelentős károkat. Másnap a Conqueror brit tenger alattjáró elsüllyesztette a General Belgrano argentin cirkálót, bár az mintegy 35 mérfölddel kívül volt a zárt területen, és Argentína felé tartott. 368 argentin állampolgár lelte halálát a hullámokban. Nagy-Britannia erre sietve felajánlot ta, hogy elfogadja az ésszerű perui békejavaslatokat. A Belgrano elsüllyesztése után azonban Galtieri már nem fogadhatta el azokat. A Falkland-szigetek Ar gentína általi elfoglalása valószínűvé tette a háborút, a Belgrano angolok által történt elsüllyesztése bizonyossá tette azt. N em volt azonban biztos, hogy az angolok szükségképpen győzni fognak. A brit csoportosulás nem rendelkezett m egfelelő légi biztosítással, sebezhető volt tengeralattjáróktól, repülőgépektől és rakétáktól egyaránt, s igen-igen hosszú utánpótlási és kommunikációs vonalra volt utalva. Argentína rendelkezett hajó ról vagy repülőgépről kilőhető, hajók ellen bevethető Exocat típusú rakétákkal (amint az m eg is történt, szárazföldről is ki lehetett őket lőni). Ezek a rakéták igen nagy sebességgel siklanak a víz felszínén, s így elkerülik, hogy célpontjuk radarja felfedezze őket. Egy ilyen rakéta május 4-én elsüllyesztette a Sheffield brit hadihajót. Május 21-én egy másikat az Ardentet bombák küldték a tenger fenékre, s május 24-én hasonló módon pusztult el az Antelope hadihajó. Végül május 25-én ugyancsak Exocet típusú rakétával süllyesztették el az argentinok az utánpótlást szállító Atlantic Conveyort. Elmondhatjuk, hogy további két Exocet rakéta keresztülhúzhatta volna a brit stratégiai számításokat, és m egszé gyenítő vereséghez vezethetett volna. A brit hajók mozdulatlan célpontnak bi zonyultak támadó repülőgépek számára; a Glamorgant szárazföldről kilőtt Exocet találta el és rongálta meg. Szerencsére, Galtieri roppant hanyag volt a San Carlos előtti - a Falklandszigetek keleti és nyugati végződése közötti - vizek elaknásításában. Ezen a helyen szállt partra május 20-án a 3. Kommandós Dandár. Május 31 -tői kezdve csatlakozott hozzá az 5. Gyalogosdandár. Ha az argentinok repülőgépei az utánpótlást és csapatokat szállító hajókat támadták volna a San Carlos előtti vi zeken, ahelyett, hogy a partraszállást fedező fregattokat és rombolókat bom bázzák, az angolok veszteségei hajókban, emberekben és hadianyagban jóval nagyobbak lettek volna. Sőt, ezek a veszteségek könnyen az invázió kudarcát okozhatták volna. Nagy-Britannia nem győzött a hadjáratnak ebben a szakaszá ban - azt Argentína veszítette el. A legtöbb katonai szakértőnek az volt a vélem énye, hogy mihelyt a kiválóan kiképzett, hivatásos angol katonák partra szállnak a Falkland-szigetek keleti végében, lehetőségük nyílik, hogy megsemmisítsék a rosszul kiképzett, gyen gén ellátott sorkatonákból álló argentin hadsereget. A z angolok balszerencséjé re azonban nem valamennyien voltak sorkatonák - soraikban nagyon is ráter mett argentin tengerészgyalogosok is harcoltak. Ráadásul felszerelésük nagy része kiváló amerikai fegyverekből és FN típusú belga puskákból (a félig auto

206

mata angol SLR teljesen önműködő változata) állott. A z argentinok eleinte meglepően kemény ellenállást tanúsítottak. A harcok kezdeti terhét az ejtőer nyős ezred 2. zászlóalja viselte, am ely a vártnál nagyobb veszteségeket szenve dett, amikor május 28-án megtámadta a Darwinnál és G oose Greennél jól kié pített állásokat, de amely - a számbeli fölényben levő ellenséggel szemben - a szárazföldi felderítésre, tüzérségi, légi és tengeri támogatásra alapozódó fölé nyes taktika és harckészség segítségével biztosította a létfontosságú győzelmet. Eredetileg azt tervezték, hogy a két rotorral rendelkező, Chinook típusú óri ás helikopterek szállítják majd a katonákat a kitűzött cél, a Kelet-Falklandon levő főváros, Port Stanley elfoglalására. A csoportosításhoz vezényelt négy óri ás helikopter közül három azonban odaveszett az Atlantic Conveyor elsüllye désekor, ami azt jelentette, hogy a katonák többségének a mostoha időjárási v i szonyok közepette, súlyos teherrel és az argentin repülőgépek támadásának ki téve, kellett gyalogmenetben a célhoz eljutniok. A z angol csapatok azonban, amelyek ezúttal pontos titkosszolgálati jelentéseket kaptak az argentin védelem gyenge pontjairól, klasszikus gyalogsági támadások sorozatával Stanleytől mintegy tíz mérföldre nyugatra megrohamozták Mount Langdont, a Two Sisterst és a Mount Harrietet, s június 12-én hajnalra elfoglalták a kikötő fölött emelkedő dombokat. A június 12-i éjszakai támadás, majd a másnapi rohamok eredményeként az angolok kezére került a Wireless Ridge, majd 14-én hajnal ban a Mount Tumbledownnál kiépített argentin védővonal. A hajóágyúk tüze és a könnyű harckocsik fokozták a Port Stanley-re nehezedő angol nyomást, és a város június 14-én 16.00 órakor megadta magát. Galtieri június 17-én lemon dott. 1983-ban hadbíróság elé állították, amely felmentette őt az emberi jogok megsértésének vádja alól, de 12 évi börtönbüntetésre ítélte „hanyag magatartá sáért”, amely a Falkland-szigeteki háború kirobbanásához és elvesztéséhez ve zetett. Amikor 1983 októberében Argentínában demokratikus hatalom jött létre Raúl Alfonsin elnök vezetésével, az angolok azzal dicsekedhettek, hogy eltávo lítottak a hatalomból egy fasiszta katonai diktátort. Galtierit 1989-ben kienged ték a börtönből és nyugdíjazták. A Falkland-szigeteki háború egész sora érdekes dologra világított rá. Elő ször: a brit királyi haditengerészet nem teljes mértékben ismerte fel, hogy ilyen armada-jellegű hadművelet nem lehetséges tömeges légi támogatás nélkül, ha csak az ellenség nem nagymértékben ostoba, amilyenek az argentinok bizo nyos vonatkozásokban voltak; a brit haditengerészet nem kellő rátermettsége katasztrófához vezetett volna, ha az argentin főparancsnokság nem követ el hi bákat. Másodszor: sürgősen szükség volt a katonai hardware megjavítására kezdve a katonacsizmáktól az elektronikus rendszerek tűzvédelméig; időnként a hadjárat igen közel volt ahhoz, hogy vesztésre álljon. Harmadszor: egy táma dó gyalogsági erő, amely jól kiképzett hivatásos katonákból áll, képes legyőzni a sorkatonákból álló védekező ellenséget, ha m egfelelő a felderítés, jó a hadtáp, elégséges a tűzerő, kiváló a légvédelem és m egfelelő a légi támogatás. N egyed

207

szer: a nemzetközi ügyeket illető ügyes diplomácia létfontosságú egy háború m egnyeréséhez. Margaret Thatcher miniszterelnöknek sikerült m eggyőznie Ronald Reagan elnököt, hogy Galtieri bukása az amerikai érdeket szolgálná, s abban a pillanatban, amint Amerika - bár feltételekkel - beleegyezését adta, Nagy-Britannia megindította a háborút. Ott volt végül a média. Thatcher asszony tanult az amerikaiak Vietnamban elkövetett hibáiból, s propaganda-hadjáratot indított, hogy a brit nemzeti érzé seket kihasználva megnyerje az angol nép támogatását, ami egyúttal hozzájá rult kezdetben valószínűtlennek tűnő újraválasztásához is. Széles körben fele levenítették Bouddica, Drake és Churchill mítoszát. Konfliktus támadt a kor mányzati propaganda legfőbb témái között, mint amilyen a döntő fontosságú katonai akciók titokban tartásának nyilvánvaló szükségessége, valamint a köz vélem énynek az a joga, hogy értesülhessen kormányának cselekedeteiről. „M eg kellett, hogy mondják önöknek: nem közölhetnek rossz híreket...” figyelmeztette a védelmi minisztérium egy tisztviselője azt a 29 riportert, tech nikus és kameramant, akik - a haditengerészet ellenkezése dacára - végül is engedélyt kaptak, hogy elhajózzanak a csoportosítással. „Azt varjuk el önöktől, hogy az 1940 évihez hasonló propagandát fejtsenek ki” - tette hozzá. „A BBC m élységesen aggódik - tiltakozott a BBC - , hogy a védelmi minisztérium na gyon közel jár a hírek »vezérléséhez«, vagy »manipulálásához«, ami ellentétes egy szabad társadalom tájékoztatási koncepciójával.” „Árulók vannak soraink ban” - reagált a Sun a BBC tiltakozására, és a háború alatt olyan elképesztő szalagcímekkel tűnt ki, mint „Forduljatok szembe a juntátokkal!”, vagy a Belgrano elsüllyesztésekor: „POM PÁS!” „Napjainkban a Sunnak annyi köze van az újságíráshoz, mint amennyi dr. Joseph Goebbelsnek volt az igazsághoz” - kommentálta a Sun tudósítását a Daily Mirror. Mindazonáltal Margaret Thatcher megnyerte a háborút és egy időre felsora koztatta maga mögött az angol nép zömét, ügyesen alkalmazva a leglényege sebb fegyvert, a propagandát. A hadjárat mindkét oldalon ezer ember életébe került, az angol adófizetőknek pedig 2,6 milliárd font sterlingjébe. A háború végén helyreállt az a helyzet, amely az argentin inváziót m egelőzően fennál lott; a Falkland-szigetek (vagy a M alvin-szigetek) jövőjéről folyó angol-argen tin tárgyalások 1996-ban is csigalassúsággal folytak. 1983 júniusban másodszor is a diadalmas Thatchert asszonyt választották Nagy-Britannia miniszterelnökévé.

A Z ÖBÖL-HÁBORÚ (1991 január-február)

A z Öböl-háborút az amerikai médiumok számára találták ki. Azelőtt soha nem folyt m ég háború, amelyet egy szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Á lla mok a jelek szerint ennyire könnyen megnyerhetett, kivéve azt a két összetű zést, amikor az U SA 1983-ban a csöppnyi Grenadát, 1989-ben pedig Panamát rohanta le. George Bush elnök megtanulta a létfontosságú leckét a vietnami há borúból és Thatcher asszony Falkland-szigeteki aratott sikeréből: Ha fel akarod sorakoztatni országodat magad m ögött és lemaradtál a közvélemény-kutatá sokban, akkor indíts háborút egy népszerűtlen külső ellenség ellen, apróléko san tervezd el a hadjáratot, és amennyire csak lehetséges, tartsd vasmarokkal kézben a médiát. Bush, akinek politikája elsősorban, sőt kizárólag újraválasztását célozta, szerencsés volt abban a vonatkozásban, hogy elődjének, Ronald Reagannak politikája a 80-as évek végén hozzájárult a sziklaszilárdnak tartott Szovjetunió felbomlásához és a kommunizmusnak mint nemzetközi erőnek az összeom lá sához. Azt tartja a mondás, hogy egy államférfi a következő nemzedékben gondol kodik, egy politikus pedig a soron következő választásokban. M égis, és annak ellenére, hogy az újraválasztás volt mindenkor Ronald Reagan legelső célja, Reagan szem élyében józanul politizáló elnöke volt az Egyesült Államoknak, aki ráadásul arra használta fel az U SA fölényben levő gazdasági erőforrásait, hogy a fegyverkezési hajszában „túlköltekeztesse”, s ezzel a szó szoros értel mében csődbe juttassa a Szovjetuniót. Ezt követően Reagan egész sor béke megállapodást kötött Mihail Gorbacsov szovjet elnökkel. A gazdaságilag m eg rendült Szovjetunió egymással civódó, ingatag államok csoportjára hullott szét, amelyek sem bölcs kormányzattal, sem pedig m egfelelő gazdasági alappal nem rendelkeznek. így azután az Egyesült Államok lett az egyetlen és egyedüli szu perhatalom, miközben lehullott a berlini fal, a kelet-európai országok m egsza badultak a szovjet uralomtól, és a kapitalizmus útjára tértek - különböző siker rel. Ami pedig megmaradt a Szovjetunióból - miközben azonnal amerikai gaz dasági segítséget kért - , az képtelen volt bármelyik oldalon is lényeges szerepet játszani az elkövetkező Öböl-háborúban. Az 1980-tól 1988-ig tartó hosszú iráni-iraki háborúban, amely sokakat az első világháború felőrlő jellegére emlékeztetett, mind Amerika, mind pedig Nyugat-Európa bizonyos fokig cinikus politikát folytatott. Fegyvereket szállí

209

tott mindkét félnek, némelykor titokban és a hatályos kormányzati rendelkezé sek, netán törvények kijátszásával. Amikor ez a gyűlöletes háború 1988. au gusztus 20-án végül befejeződött (miután a felek mindegyike kereken egym il lió embert veszített említésre m éltó eredmény elérése nélkül), Szaddám Húszéin, Irak brutális diktátora, a hatalmon lévő Baath Párt elnöke, rájött, hogy országának 70 milliárd font sterling adóssága van, s ennek felével az Öböl menti országoknak tartozik, amelyek közül Kuvait a legjelentősebb hitelezője. Irak tehát megvádolta az olajtermelő Kuvaitot azzal, hogy a két ország közötti semleges övezetből 1,3 m illió font sterling értékű olajat lop el. 1990. július 24én Irak 30 000 embert vonultatott fel a kuvaiti határon. Ezen a ponton diplomá ciai rejtély az ügy. Amerika arra biztatta Kuvaitot, hogy „maradjon kemény” a tárgyalásokon. Ezzel egyidejűleg elhitették az irakiakkal, hogy az Egyesült Á l lamok nem fog beavatkozni. A z Egyesült Államok bagdadi nagykövete, April Glaspie úgy tájékoztatta Szaddám Huszeint, hogy Washington „nem foglal ál lást az arabok közti konfliktusokban, mint amilyen az önök határvitája Kuvaittal”. Glaspie nagykövet két nappal azelőtt hagyta el állomáshelyét, hogy Szaddám Húszéin megtámadta volna Kuvaitot, s ugyanazon a napon távozott Bagdadból a szovjet nagykövet is. A bagdadi brit nagykövet szabadságon volt, az izraeli titkosszolgálat vezetője pedig éppen Tel-Avivban időzött. 1990. augusztus 2-án Irak lerohanta és elfoglalta Kuvaitot, miközben fenye gető csapatmozdulatokat végzett Szaúd-Arábia felé, de abban az irányban nem támadott. Mint Jean Edward Smith George Bush’s War (George Bush háború ja) című könyvében (1992) írja, Bush elnök a következőkkel tanácskozott: Colin Pow ell tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke; Snowcroft és Richard Cheney vezető tanácsadók; John Sununu, a Fehér Ház törzsének főnöke; William Webster, a C1A igazgatója, valamint a Nem zetbiztonsági Tanács más tagjai. Az egybegyűltek vélem énye valahogyan eb ben volt összefoglalható: „Nos, nem valami szép dolog, ami Kuvaittal történt, de végtére is csak egy töltőállomás, és ugyan ki törődnék azzal, hogy a cégér Sinclair-e, vagy Exxon?” Bármennyire különös is, de az amerikai főparancsnokság, amely korábban soha nem készített terveket iraki fenyegetés esetére, most hirtelen kezdett fel készülni minden eshetőségre, alig néhány hónappal annak bekövetkezte előtt. A z Egyesült Államok biztosította az ENSZ és Szaúd-Arábia együttműködését, huszonnyolc tagból álló koalíciót hozott létre egyebek közt Nagy-Britannia, Franciaország, Egyiptom és Szíria részvételével, és 1991. január 16-án - miu tán lejárt az ENSZ által az iraki csapatok Kuvaitból történő kivonására m egsza bott határidő - elindította saját és szövetségeseinek katonai erőit Irak ellen, nagy erejű légitámadások formájában. Nehéz lenne az amerikai hadműveletek történetében - és szövetségesei hadműveleteinek történetében is - gondosab ban előkészített és végrehajtott akciót találni, kivéve az Eisenhower vezette 1944. június 6-i normandiai partraszállást.

210

A „Sivatagi Vihar” (Desert Storm) hadműveletet három nagyszerű parancs nok irányította. Colin Luther Pow ell, a vezérkari főnökök egyesített bizottságá nak elnöke - aki a legfőbb összekötő volt Bush elnök és a hadra kelt amerikai csapatok között - hidegvérű, és m egfontolt embernek bizonyult. A z a véletlen tény, hogy fekete volt, sokat használt a hazai amerikai propagandának. Norman Schwarzkopf tábornok, a Közel-Keleten állom ásozó ENSZ-csapatok főpa rancsnoka, általános vélem ény szerint a sivatagi hadviselés szakértője volt. Is mereteit ezen a téren a ragyogó izraeli parancsnoktól, M ose Dajan tábornoktól szerezte, aki 1967-ben a hatnapos arab-izraeli háborúban egész sor m egelőző légicsapással legyőzte Egyiptom, Szíria és Jordánia nagy számbeli fölényben levő erőit, elpusztított kétszáz egyiptom i repülőgépet, miközben az izraeliek csak 19-et vesztettek, s azután a gépesített tüzérség és a gyalogság által támo gatott harckocsik gyors támadásával megfutamította az ellenség szárazföldi erőit. Schwarzkopf, aki természetesen nem volt számbeli hátrányban, m egsze rezte a légi fölényt. A szárazföldön Schwarzkopfot segítette a kiváló Sir Peter de la Billiére altábornagy, az egyik legtöbb kitüntetéssel rendelkező brit tiszt, aki szolgálati idejének nagy részét a SAS (Különleges Légi Szolgálat, a brit hadsereg kommandós alakulata) létrehozásával töltötte azóta, hogy a második világháborúban, Észak-Afrika sivatagaiban felmerült ennek a titkosszolgálat nak a szükségessége. D e la Billiére volt az angol egységek parancsnoka, mint hogy az Egyesült Államokat nem számítva, Nagy-Britannia adta a legtöbb ka tonát a „Sivatagi Vihar”-hoz. Ami az amerikai médiát illeti, ez a hármas - függetlenül tagjainak kétségte len kiváló képességeitől - tökéletes szereposztást jelentett a számára. A z Egye sült Államoknak szüksége volt sikeres háborúra egy népszerűtlen ellenséggel szemben, hogy feledtesse azt a megaláztatást, amelyet a vietnami háborúban elszenvedett. Ezúttal az amerikai kormányzat figyelemre méltó ügyességgel „menedzselte” a híreket. A z amerikai nagyközönség számára az Öböl-háború egyszerre volt erkölcsileg igazságos ügy és esténként szenzációs drámai műsor a televízió képernyőin. De la Billiére találóan jósolta meg a szárazföldi hadmű veletek m egkezdése előtt, hogy a hadjárat gyorsan véget ér és a szövetségesek veszteségei csekélyek lesznek. A z amerikaiak egyszerre örülhettek annak, hogy egy kis és állítólag elnyomott nemzetet, Kuvaitot védelmeznek; egy go nosz zsarnok, Szaddám Húszéin ellen harcolnak, akit Bush elnök - valamikor az iraki vezető szövetségese - most Hitlerhez hasonlított; s végül olajkutakat foglalnak vissza, ami nélkül az egekbe szökne az üzemanyag ára. Az amerikaiak el voltak ragadtatva az amerikai hipertechnológiától, attól, hogy egy F -117A „lopakodó” bombázó állítólag képes olyan pontosan eltalál ni a célt, hogy akár Szaddám Húszéin házának kéményén is ledobható a bom ba. Legalábbis ezt mondták és ezt hitték el széles körben. Meglehetősen külö nös, de az Interfax szovjet hírügynökség jelentése szerint a szövetségesek légi erejének 10 000 bevetése során a ledobott bombák kilencven százaléka célt té

211

vesztett. Nem kellene m égsem azt gondolnunk, hogy az Interfax pontosabb a közölt adatok terén, mint az amerikai kormányzat. A z igazság az, hogy mind az amerikai, mind pedig a szovjet állítások „pontatlanok” voltak. A z Egyesült Á l lamok a rossz időjárást hibáztatta, jóllehet a Nap mindvégig sütött a hadműve leti területen. Ú gy tűnik, hogy a szövetségeseket - bár természetesen akaratlanul - segítet ték Szaddám Húszéin intézkedései, aki soha nem részesült katonai kiképzés ben. Tanulmányozva ezt a háborút, az ember azt a következtetést vonhatja le, hogy három lehetőség egyike lehetett találó Szaddám Huszeinre: 1.) őrült; 2.) valaha élt legostobább katonai vezető; 3.) létezett valam iféle titkos forgatókönyv az amerikai-iraki szembenállásban. N ehéz belátni, hogy Szaddám Húszéin miért várt s miért nem támadta m eg az amerikai haderőt, amikor az Öböl-térségébe érkezett és a legsebezhetőbb volt. A z sem világos, hogy miért keltett olyan benyomást, mintha beásta volna magát védelemre, miközben az egész Köztársasági Gárdát biztonságba helyez te m essze a frontvonal mögött, és légierejét - száz repülőgépét - a semleges Iránba telepítette át. Figyelemre m éltó továbbá, hogy az első vonalba küldött iraki csapatok főleg olyan katonákból kerültek ki, akik szemben álltak az ural mon levő Baath párthoz tartozó szunitákkal: 70 százalékuk síita, 20 százalékuk pedig kurd volt. A z amerikai technika természetesen m essze fölötte állt bárminek, amit Irak képes lett volna felvonultatni. Amikor Norman Schwarzkopf tábornok február 24-én támadásra indította szárazföldi erőit, Hannibál Cannae-nál elért győzel m ével vetélkedett - bekerítette a fronton elhelyezett egész iraki hadsereget és gyors, fölényes győzelm et aratott. Ezt a győzelm et elősegítette az a tény is, hogy seregnek létszáma 683 000 fő volt (saját állítása szerint, amely ellent mondott a Pentagon által megadott 540 ezres létszámnak), s vele szemben 300 000 iraki állott. Üres retorikának bizonyultak Szaddám Huszeinnek azok a fenyegetései, hogy terroristákat küld nyugati polgári célpontok ellen, biológiai és vegyi fegyvereket vet be a szövetséges csapatok ellen. Televíziós szereplései rendkívüliek voltak: elnyerték számára az arab világ nagy részének rokonszenvét, sőt tiszteletét, s egyidejűleg a m egfelelő szörny képét szállították a nyuga ti közvélem énynek. A Scud rakétákkal Izrael ellen intézett eredménytelen iraki támadások m ég csak tovább dramatizálták a róla alkotott démoni képet. Ameri ka óriási politikai tőkét kovácsolt magának abból, hogy dicsőítette szemmel láthatólag sérthetetlen Tomahawk típusú cirkáló rakétáit és Patriot típusú lég védelmi rakétáit, jóllehet azok katonai hatása elhanyagolható volt. Kuvaitot a szövetségesek rendkívül csekély vesztesége árán 1991. február 28-án felszaba dították az iraki ellenőrzés alól, és Irak hivatalosan elfogadta az ENSZ békeja vaslatait. Bush elnök erre azonnal leállította a szövetségesek előrenyomulását, ame lyet pedig azzal harangoztak be, hogy célja Bagdad elfoglalása és a „közel-ke

212

leti Hitler” kitaszítása a nemzetek közösségéből. A z amerikai kormány bátorí totta délen a síiták, északon pedig a kurdok felkelését Szaddám Húszéin ellen, s elhitette velük, hogy segítségben fogja részesíteni őket. Ez azonban nem kö vetkezett be, s ezt a felkelők a saját bőrükön tapasztalták. Norman Schwarzkopf megengedte Szaddám Huszeinnek, hogy helikoptereket vessen be, és éppen annyi fegyveres erőt hagyott m eg neki, hogy elnyomhassa vele mind a síita, mind pedig a kurd felkelést. Érdekes lenne tudni, hogy miért. A „Sivatagi Vihar” hadművelet igencsak kapóra jött a médiának. Lehetővé tett drámai televíziós közvetítéseket, a hír- és egyéb műsorok szüntelenül on tották az értesüléseket iraki kegyetlenkedésekről, a szövetségesek fegyverzeté ről, Szaddám Húszéin gonoszságáról, a szövetséges csapatok kimagasló telje sítményéről, a szövetséges parancsnokok ragyogó képességeiről, arról, hogy m ilyen nagy dicsőség győzni az igaz ügyért - arról a győzelemről, amely, m el lesleg megakadályozza, hogy az árak magasba szökjenek a töltőállomásoknál. A szövetségesek veszteségei figyelem re méltóan csekélyek voltak, m íg Nyuga ton vajmi kevés embert érdekelt, hogy mintegy százezerre tették az irakiak veszteségét, jóllehet a későbbi becslések szerint ez a veszteség mindössze nyolcezer lehetett. És az eredmények? Kuvaitot visszafoglalták, és az ország attól fogva még jobban eladósodott az Egyesült Államokkal szemben, mint valaha. Veresége el lenére Szaddám Húszéin hős maradt sokak szemében az arab világban, és szo rosabban markában tartotta Irakot, mint azelőtt bármikor. A z Egyesült Államok megmutatta, hogy katonai téren az egyetlen és egyedüli szuperhatalom, amely most már - technológiájából kifolyólag - képes bármely nemzetet legyőzni bárhol a világon: Bush elnök büszkén meghirdette az „Új Rend” eljövetelét. Való igaz, hogy az Egyesült Államok - első ízben a történelemben - m eggyőz te szövetségeseit, hogy fizessék m eg a katonai kiadásokat. Magában Ameriká ban a közvélem ény figyelm ét kétségtelenül elterelték kom oly és súlyosan elha nyagolt hazai problémákról. A tárgyilagos m egfigyelő újra és újra kénytelen m egjegyezni, hogy ezt a háborút a televízió számára rendezték. Találóan álla pítja meg Stephen R. Graubard Mr. Bush’s War: Adventure in the Politics o f Illusion (Bush úr háborúja: Kalandok az illúzió politikájában) című könyvé ben: „A háború azzal kezdődött, hogy képek sorát mutatták be Bagdad bombá zásáról, s azzal ért véget, hogy egy amerikai fekete katona megnyugtat egy ira ki hadifoglyot: biztonságban van és érezze jól magát. Ez a háború elejétől v é géig előre gyártott m ese volt.” Kétségtelenül rémisztő arra gondolni, hogy a háborút médiaeseményként rendezték meg az elnök újraválasztása érdekében. Ha valóban így történt, ak kor ez igazolja Marxnak azt a megállapítását, hogy a történelem m egism étli ön magát - először tragédia, aztán másodszor komédia. A z Öböl-háborúból bizonyos előnyök is származtak a Nyugat számára. Ku vaitot visszavették Szaddám Huszeintől, és az övénél kevésbé rossz rendszer

213

került hatalomra az országban. A nyugati technológia segítségével eloltották az égő olajkutakat. Irak embrionális állapotban levő nukleáris iparát egy időre megsemmisítették. A z Egyesült Nem zetek Szervezete bebizonyította, hogy ki tudja alakítani keresztény és muzulmán arab erők szövetségét egy másik mu zulmán erővel szemben. M ásfelől Szaddám Húszéin szilárdabban tartja kezé ben a hatalmat Irakban, mint azelőtt valaha is, és változatlanul felszámolja a másként gondolkodókat. Ez volt az első eset, amikor a háborút médiaeseményként tálalták és manipu lálták, hogy izgalmassá tegyék azok számára, akik megszállottan csüngnek a képernyőn. Volt azonban valami előre el nem tervezett és oda nem illő ebben a mesében. A republikánus George Busht nem választották újra az Egyesült Á lla mok elnökévé 1994-ben, a szavazatok többségét a demokrata B ili Clinton kap ta. Bushnak talán el kellett volna gondolkodnia nála jelesebb elődjének, Abraham Lincolnnak szavain: „Be lehet csapni minden embert egy bizonyos ideig; be lehet csapni az em berek egy részét egész idő alatt, de nem lehet minden embert mindvégig be csapni.”

E p il ó g u s

A z emberiség fejlődésének jelenlegi szakaszában - tetszik, vagy sem - a hábo rú jelentős szerepet játszik a világ dolgaiban, idézze elő akár politikai presztízs, mint az Öböl-háború esetében, akár elkeseredett nem zetiségi, törzsi, faji, vagy vallási szembenállás, mint Boszniában. Egy Internet-felmérés a következő ké pet adta a jelenleg (1997-ben) folyamatban lévő helyi háborúkról: Vallási háború Afganisztánban, Gerilla- és polgárháború Angolában, Gerillaháború Bangladesben, Kábítószerháború Bolíviában, Gerillaháború Burmában, Közép-Amerika, Háború Csádban, Konfliktus Chilében, Gerillaháború Kolumbiában, Ellenállási háború Kelet-Timoron, Ecuador, Polgárháború El Salvadorban, Etóp-eritreai háború, Gerillaháború Guatemalában, Szent háború ( D zsih á d ), Indiai-pakisztán háború, India: háború szikek és hinduk között, Iráni-iraki háború, Kambodzsa-Vietnam háborúja a Pol Pot-isták ellen, A kurdok függetlenségi háborúja, Libanoni polgárháború, Polgárháború Libériában, A Marokkói kormány és a Polisario Front háborúja, Gerillaháború Mozambikban, Háború a nicaraguai kormány és a kontrák között, Észak-írországi terroristák háborúja egymással, A „Fényes ösvény” háborúja Peruban, „Kommunista háború” a Fülöp-szigeteken, Polgárháború Szudánban,

215

Polgárháború Srí Lankán, Togo, Háború a zuluk és az Afrikai Nem zeti Kongresszus ( A N C ) között M indezekhez hozzátehetjük m ég a következőket: pán-arab terrorizmus Izra elben; libanoni menekülttáborok izraeli bombázása; szélsőjobboldali kormányellenes terrorizmus az Egyesült Államokban; „drogmaffia”- háborúk Olaszor szágban; görög-török konfliktus Cipruson és a kurdok harca Törökország ellen az önrendelkezés kivívásáért, az algériai fundamentalisták háborúja. Oroszor szág több nyílt vagy titkolt háborút folytat a különböző nemzeti kisebbségek leigázására. Ezeknek a háborúknak a többsége ostoba és értelmetlen, de folytatódni fog egoista, disznófejű diktátorok fanatikus nacionalizmusa miatt. „A háború pokol”- állapította m eg Sherman tábornok, de ném ely háború, így legfőképpen a második világháború, m égis bizonyos vonatkozásban elő mozdította az emberiség fejlődését. A legkiválóbb hadvezérek mindig tudatá ban voltak: a hadviselés lényege elérni, hogy az erő helyzetéből tárgyalhassa nak a békéről a jövendő érdekében. A legrosszabb hadvezéreket ellenben mindig a hatalom, a tekintély és a m é szárlás bűvölete igézte meg. Egy rossz hadvezér semmi másra nem tud gondolni. A jó hadvezér mindig stratégiai keretek közt alkalmazza taktikáját, egyidejű leg alkalmazza a politika, a gazdaság, a diplomácia, a technológia és a propa ganda fegyverét. Jóllehet háborúban a felek mindegyikének erejét politikai, gazdasági és társadalmi tényezők határozzák meg, m égis gyakran az egyes hadvezérek lángelméje az, ami eldönti az ütközet kimenetelét. Egy ilyen ütkö zet kihathat a történelem menetére; megnyeréséhez pedig a terep ismeretén, a rendelkezésre álló erőforrásokon, a csapatokon és azok harci szellem én alapuló taktika alkalmazása szükséges, amelyet az Akarat és a Terv inspirál. A z Akarat a győzelemre irányul. A Terv a győzelem hogyanja.

Az angol történész 24 fejezetre osztott könyve a történelem legnagyobb és leg rosszabb hadvezéreinek portréit rajzolja meg Makedóniai Nagy Sándortól, Hannibáltól Attilán, Dzsingisz kánon, a középkor és az újkor hadvezérein át Napóleonig, Wellingtonig, Moltkéig s az első és második,világháború jeles és kétbalkezes tábornokaiig. A hadvezér zsenikkel szemben felvonultatja egyegy korszak melléfogásairól, baklövése iről, rendkívüli vereségeiről elhíresült katonai vezetőit is (az ókori perzsa Dareiosztól a spanyol Medina Sidonián át a brit Lord Raglanig és az amerikai Westmorelandig. Ez a csaknem három évezredet felölelő munka nemcsak rop pant élvezetes, és - a fanyar angol hu mornak köszönhetően - mulatságos ol vasmány, hanem remek kis hadtörténet is egyben, hiszen az egyes hadvezérek portréit úgy rajzolja meg, hogy koruk hadtudományi, hadművészeti és haditechnikai körülményeit is bemutatja.

Ara: 1138 Ft ISBN 963 327 307 2

7 8 9 6 3 3 2730 74