Kovács s tibor huszárfegyverek a 15 17 században

Kovรกcs S. Tibor

Huszรกrfegyverek a 15-17. szรกzadban

M artin O pitz Kiadรณ Budapest, 2010

Tartalomjegyzék E lő szó .....................................................................................................................................

7 A huszárok e re d e té rő l.......................................................................................................

9 A m agyar hadsereg lovassága az Á rpád-korban .................................................... 11 A m agyar hadsereg lovassága a 14. szá zad b a n ..................................................... 28 N ehézlovasok,'könnyűlovasok és huszárok a 15. században.............................. 40 A huszárok és nehézlovasok a 16. században......................................................... 54 Mi a h u sz á r? ................................................................................................................... 59 T ám adófegyverek................................................................................................................ 61 Szablyák a késő középkori M agyarországon.......................................................... 63 Szablyák a 16-17. században...................................................................................... 87 A hegyestőr, a lóra való pallos és a palloshegyestőr előzm ényeiről................. 113 Egy speciális szúrófegyver, a hegyestőr.......................................................... ......... 128 Pallos a m agyar huszár szolgálatában...................................................................... 149 A buzogány m int fegyver és m éltóságjelvény......................................................... 172 Fokos és a b alta...............................................................................................................200 K opja................................................................................................................................ 205 Pisztoly és karabély....................................................................................................... 212 Védőfegyverzet.................................................................................................................... 219 A huszár félvért ered etérő l.......................................................................................... 221 A huszársisak és a sodronyos vassapka..................................................................... 239 A sod rony ing .................................................................................................................. 248 A huszár tárcsapajzs..................................................................................................... 255 Függelék................................................................................................................................ 265 Rövidítés- és irodalom jegyzék.................................................................................... 265 K épjegyzék..................................................................................................................... 279 List of illu stratio n s....................................................................................................... 282 Szem élynévm utató....................................................................................................... 285

5

Előszó A huszárság H unyadi Mátyás uralkodása alatt vált jó l hasznosítható és elfogadott fegyvernemm é. A m ohácsi csata u tán pedig egyedüli záloga lett M agyarország vé­ delm ének. E nnek a nem zetünk szám ára oly kedves és híres fegyvernem nek a tárgyi em lékanyagát - szinte kizárólagosan - a M agyar Nem zeti M úzeum Fegyvertára őrzi a 18. századdal bezárólag. 1913-ban került a M agyar N em zeti Múzeum H adtörténelm i Gyűjtem ényéhez T óth Zoltán (1888-1958), aki 1934-ben jelen tette m eg a h u ­ szárság eredetéről írott - jelen tő s vitát kiváltó - dolgozatát.1 A huszárság délszláv gyökereiről és az őket érő török hatásról írott sorai a mai napig szinte általánosan el­ fogadottak a m agyar történetírásban. A tárgyi em lékanyag tekintetében a legfonto­ sabb áttekintő m unka K alm ár Ján o s (1899-1977) tollából je le n t m eg 1971-ben.2 K alm ár 1935-ben került a Magyar Nem zeti M úzeum ba és eredeti végzettsége - gé­ pészm érnök - lévén, jó érzékkel dolgozta fel a különféle fegyvereket és számos dol­ gozatot jelen tetett meg, amelyeket 1971-ben kiadott fő m űvében egységesített.

Az 1930-as években zajló, a huszárság eredetéről szóló vita során egyértelm űvé vált, hogy a könnyűlovas fegyvernem soha nem enyészett el M agyarországon, noha - kisebb szám ban ugyan, de - csatadöntő elem egészen M ohácsig a nehézlovasság volt. A huszárság m ellett a 15. század „másik” könnyűlovas fegyvernem e a telekka­ tonaságban és a bandérium okban keresendő. Úgy tűnik, a kopjás, valam int az íjász könnyűlovasság egymás m ellett létezett a 15. század folyamán, ezt D arkó J e n ő jó l bizonyította 1937-ben m egjelent, a huszárságról írott dolgozatában.3 A huszár leg­ fontosabb tám adófegyvere a szablya és a kopja, de m ellettük felbukkant a 16. szá­ zadtól a hegyestőr, a csákányfokos és a buzogány is. A védőfegyverek közül a pajzs, sodronying, valam int a huszár félvért a legism ertebbek. A m ohácsi csata u tán a fegy­ verzet gyors átalakulását jó l tükrözik a tárgyi em lékek m ellett a m agyar nem esi vég­ rendeletek és a főúri kincstárak inventárium ai. Az ingósági jegyzékeken kívül fontos források m ég - a fegyverek kutatása szem pontjából - a m agyar udvartartási és vá­ sárlási könyvek, limitációk, levelezések, naplók, sőt önéletrajzok is, amelyekből fény derül a fegyverek beszerzésének m ódjára, form ájára és vételárára is. A képi ábrázo­ lások közül elsőrangúak a síremlékek, korabeli cím erképek, metszetek, festm ények és lavírozott tusrajzok. A fenti képi források elárulják a fegyverek rögzítésének, vi­ selésének és adott esetben használatának m ódjait.

Jelen könyv összeállítása során számos esetben használtunk fel szemelvényeket is, m ert ezek sodró stílusa, nyelvezete, valam int tartalm a nélkül m unkánk kevésbé lenne életszerű. Az egyes fejezetek nem csupán a különböző fegyverek katalógusjellegű leírását adják, hanem a legújabb eredm ények felhasználásával készült össze­ foglalást is tartalm aznak. Szükséges hangsúlyozni, hogy számos huszárfegyver köztük jó néhány unikálisnak m ondható darab - először ebben a könyvben került publikálásra.

A huszárság m agyarországi térhódítása során néhány új fegyvertípus jelen t meg, amelyeket a könnyűlovas fegyvernem közvetített a m agyar nem ességhez és a gyalo­ gos hajdúkhoz is. Jelen m unkában ezért találkozunk számos főúri és uralkodói fegy­ verrel, m ert ezek is a huszártípusba tartoznak, jó lle h et nem huszárok viselték és használták őket. A főúri fegyvertárak számos családi fegyvert őriztek meg, ez azon­ ban sajnos nem m ondható el végváraink fegyverkam ráira, m ert a b ennük őrzött d a­ rabok véglegesen elkallódtak vagy kohókban végezték sorsukat. A fent leírtak m iatt például a 15-17. századból kizárólag csak főúri nyergek m aradtak fenn, egyszerű, a 1 T ó t h 1934, 1 2 9 -1 9 6 ; K ovács S. 2 002, 348.

2 K alm ár . 1971.

3 D arkó 1937, 1 6 2 -1 6 5 .

7

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

forrásokban is sokat em legetett katona- vagy huszárnyereggel nem is találkozunk.

A könyv m egírása során nagy hangsúlyt fektettünk a pontos kronológiára. Az egyes alfejezeteket m indig a legnagyobb számban fennm aradt fegyvertípussal kezd­ jük, m int például a tám adófegyverek esetében a szablyákkal. Ez a m ódszer term é­ szetesen n em jelö l fontossági sorrendet, de m utat egy bizonyos arányt az azonos fegyvertípusokon belül.

Komoly motivációt adott, hogy azon szerencsés em berek közé tartozom , aki m u n ­ kahelye, szakmája, valam int érdeklődési köre révén T óth Zoltán és Kalm ár János utódjának m ondhatja m agát. Azokat a m űtárgyakat foghattam a kezembe és jó n é ­ hány olyan kötetet forgathattam , amelyeket a m agyar fegyverek egykori jeles kuta­ tói is használtak kitűnő tanulm ányaik megírásakor.

Célom azt volt, hogy a fen n m arad t tárgyi em lékanyagot a m egfelelő történeti környezetbe helyezzem, és ez által a lehető legteljesebb képet nyújtsak a „legmagyarabb fegyvernem ” korai évszázadairól.

A szerző

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

A m agyar hadsereg lovassága az Á rpád-korban A m agyar hadtörténetírásban először 1934-ben T óth Zoltán tollából jelen t m eg olyan dolgozat, amely a középkori M agyarországon jelenlévő nehéz- és könnyűlovasság szerepét, arányait, alkalmazási m ódjait, valam int jelentőségét a forrásokon kívül a fen n m arad t tárgyi em lékanyag bevonásával is vizsgálta. T ó th tanulm ányának első két lapján - igen som m ásan - a következőképpen foglalja össze a fent em lített k ér­ déskörről a véleményét: „ Sokszorosan kifejtett tétel, minő lekicsinylésben részesültek a nem lovagi rendű katonaele­ mek a javaközépkor egész folyamán. Hosszú évszázadokon át egyedül a lovagnak járt ki az ókori harcos gyűjtőneve, a „miles”. A Nyugat keresztény nemzeteinek forrásírói kivétel nélkül őt glorifikálják, gyalogos, könnyű lovas, ha itt-ott, s mindig valamely speciális okból fel is tűnt, illetve szerephez jutott, csak valami csőcselékfélének számított.

Az 1146-iki lajtamenti csatában pedig az osztrák roham, lévén a végrehajtói „quasi gygantes... in equis arduis et optimis”- minden szó jellegzetes itt - tulajdonképpen semmi akadályra sem talál a magyar előhadban, mert a „Bisseni pessimi et Siculi vilissimi, omnes parit.er fugierunt sicut oves a lupis”. Megnyeri ellenben az ütközetet Belus bán lovagi módon küzdő dan­ dára, mely „irruens super agmina teutonicorum percussit eos” s teljessé teszik a győzelmet a közvetlenül a csata előtt karddal övezett, azaz lovaggá avatott, ifjú király válogatott fegyvere­ sei „electi milites regis”. S ami a legnevezetesebb, ez ellen a beállítás ellen nemcsak forrás-, de tárgykritikai szempontból sem tehető semmiféle észrevétel. Nemcsak az ízig-vérig nyugati szerző, Freisingi Ottó erősíti meg a maga módján, de az 1167-iki szerémségi csatában az irányadó byzanci forrás, Kinnamos is egyenesen feltűnően, szinte gyanúsan nyugati fellépésűnek és kül­ sejűnek írja le a magyar sereget. A lajtamenti küzdelemben még legalább elővéd volt, valame­ lyes taktikai tagozódás. Itt egy tömegbe szorított lándzsaerdő az egész magyar hadtest, közepén a Felső-Itáliából átplántált carroccio hordta a hadizászlót, s ugyanő, Kinnamos, kiemelendő­ nek ítélte azt a számára idegen s általa magyarnak vélt szokást is, hogy a legelőkelőbb és leg­ kiválóbb harcosok az élen lovagolnak. A byzanci megfigyelő s éppen ez ad leírásának tökéletes hiteltérdemlőséget, szemmelláthatóan nem tudta miről van szó. A középkori Európa haditörté­ netének ismerői viszont meglepődve kell, hogy konstatálják: íme a Nyugat a Száváig ért. ”4 A középkori N yugat-Európa legjellegzetesebb lovasa a karddal és lándzsával h a r­ coló, testét páncéllal, pajzzsal védő nehézfegyverzetű lovag volt. K álm án király (1096-1115) törvényeinek 40. cikkelye igen fontos adatokat tartalm az, hiszen előírja a várispánok számára, hogy 100 pensánként egy páncélos (loricatus) lovaskatonát kell felszerelniük a birtokukon élő em berekből. 40 pensa jövedelem u tán pedig egy vért (lorica) nélküli harcost kell kiállítani.5 A 12. században a m agyar h aderőben j e ­ lenlévő nehézfegyverzetű lovagok a T óth által is m egem lített 1146-os lajtam enti ü t­ közetben m ozdulatlanul bevárták H enrik osztrák herceg csapatát, m ajd b átor ellentám adásukkal m egsem m isítették az osztrák lovagi sereget.6 Az 1167. július 8-án Zimonynál a m agyarok és a bizánciak között lezajlott ütközetet két bizánci tö rtén et­ író is m egörökítette. A csatáról részletesebben író Kinnamos szerint a Dénes ispán vezette 15.000 főből álló seregben nehézlovasok, íjászok és gyalogosok is részt vet­ tek. A m agyarok a h ad ren d élére a nehézlovasságot tették, m íg a bizánciak a bese­ nyő és szeldzsuk íjász könnyűlovasságot. A bizánci leírásban található „zászlós kocsi”, olasz nevén „caroccio” azért jelentős elem, m ert jó l igazolja, hogy egy nyugat-európai katonai újítás m ár a 12. században m egjelent a m agyar seregben, hiszen a királyi 4 T ó t h 1934, 1 2 9 -1 3 0 .

5 Závodszky 1904, 188; B orosy 1984, 52; V eszprémy 1995, 3.

6 B orosy 1962, 147; B orosy 1984, 53; K r istó 1986, 7 9 -8 0 ; V eszprémy 2 000, 28.

11

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

zászlót a m agyarok szekéren vitték a bizánciak elleni ütközetbe. A m agyarok veresé­ gével záruló csatában a bizánciak m egszerezték a királyi hadizászlót, Dénes ispán lovát teljes fegyverzettel, valam int kétezer páncélt, számos sisakot, pajzsot és kardot zsákmányoltak.7 A fenti adatok szerint a 12. században a királyi seregben m ár jelen voltak a nehézlovasok, akik a nyugat-európaival teljesen m egegyező fegyverzettel rendelkeztek. Természetesen fontos hangsúlyozni, hogy a zimonyi csatában - m inden valószínűség szerint - stájer nehézlovasok is harcoltak, de a m agyar hadseregben gyökeret vert a nehézlovas harcmodor. A zimonyi csata másik fontos tanulsága a harc­ ren d rögzítésében keresendő. Dénes ispán ugyanis az „acies” alapján, azaz tagolatla­ nul állította fel nehézlovasságát és tám adáskor az „ék” form át alkalm azta: „a parancsnoksága alatt lévő sereget nem osztotta jobb és balszárnyakra, nem különítette oszta­ gokra és szakaszokra, hanem egy akkora hadat egyetlen egységbe gyúrva-tömörítve, ahogyan volt és feltornyosítva, mint fekete felhőt, úgy közeledett, durva elhivalkodottsággal eltelten”.

Ezt a nehézlovasságra jellem ző ún. cuneus (ék) harcrendet a lándzsahasználat új ala­ pokra helyezése tette lehetővé.

A 12. század első feléig a nyugat-európai nehézlovasság kb. 2 m éter hosszú lán d ­ zsát használt, am elyet sokszor vetett az ellenfélre, vagy feje felé emelve döfött vele.

A 12. század m ásodik felétől általános lett az ún. „frank” lándzsatartás, azaz a szál­ fegyvert a harcos a hóna alá szorította. Ezzel egyidejűleg jelentősen m egnőtt a lán d ­ zsa hossza és átalakult a lófelszerelés is. A 12. század első felétől jelentek m eg a magas kápájú nyergek, amelyek a 13. századra, mintegy „vályúszerűen” ölelték körül a n e ­ hézlovast. A döfés erejét a ló mozgási energiája okozza, s ezért új, előrenyújtott láb­ tartással és biztosabb nyereggel kellett a lovagnak rendelkeznie, m ert a lándzsa használatakor m eg kellett akadályozni a földre esést. A 13. századi királyi oklevelek között számos olyan akad, amely a birtokadom ányozást lovagi haditettekkel indo­ kolta. 1267-ben például Iván fia András tárnokm ester a Kemény fia Lőrinc elleni ü t­ közetben az elsők között terítette le lándzsájával az ellenfél zászlótartóját és hasonlóképpen cselekedett két másik nehézfegyverzetű lovaggal is. 1293-ban a Bécs vára alatti harcokban Pái comes egy ném et nehézlovast vetett ki lándzsájával harci m énje nyergéből.8 A lándzsaharc eredm ényességét nagyban növelte, hogy a korábbi rom busz alakú hegy kisebb lett, de ezzel párhuzam osan pengéje jelen tő sen m eg­ hosszabbodott. A 13. század végétől a szálfegyver nyelén egy vájatot alakítottak ki a hónaljrésznél, sőt a 14. század elejétől egy kis tárcsát is alkalm aztak a lándzsa nye­ lén.

A m agyarországi lovagi fegyverzet legkorábbi fennm aradt ábrázolása az a vörös­ m árvány sírkőtöredék, amely az 1967 és 1984 között folyt ásatások során került elő az egykori pilisi apátság káptalanterm éből (1. kép). Az 1230-as évekre datálható sír­ em lék egy teljesen felfegyverzett lovagot ábrázol, aki lánccsuklyát visel, m íg testét sodronypáncél fedi. A lovag védőfegyverzetére ráncolt, ujjatlan fegyverköpenyt öltött, m íg jo b b kezében kardot tart, balját pedig dom borodó pajzsának tetején nyugtatja.

Igen érdekes, hogy bal kezével és csuklójával egy lándzsát is tart, am elynek rom busz form ájú csúcsa a síremlék jobb felső sarkában látható. A királyi alapítású pilisi ap át­ ság káptalanterm ében eltem etett világi személyt m indenképpen a kegyúri jo g o t gya­ korló királyi család tagjai között kell keresnünk. Ezzel kapcsolatban - a sírem lék készítési idejét is figyelembe véve - két lehetőség m erült fel. Az egyik hipotézis az, 7 G yóni 1938, 6 6 -6 7 ; R ose 1 9 3 7 -1 9 3 9 , 7 8 -8 1 ; B orosy 1984, 53; M oravcsik 1984, 2 4 2 -2 4 5 , 2 8 8 -2 9 0 ; K r ist ó 1986, 9 0 -9 5 ; V eszprémy 1995, 2 0 9 -2 1 0 ; B. S zabó - S omogyi 1999, 8 8 -9 0 ; B. S zabó 2 001, 8 4 87; B. S zabó 2 007, 7 0 -7 1 .

8 J áhs 1878, 3 9 -4 0 ; B o eh e im 1890, 3 1 0 -3 1 0 ; E llehau ge 1948, 3 1 -3 2 ; B orosy 1985, 5 2 9 -5 3 4 ; K ovács 1986, 2 6 0 -2 6 1 ; V eszprémy 1995, 8 -1 0 ; V eszprémy 2 000, 29, 4 3; B. S zabó 2 007, 7 2 -7 6 .

12

1. Vörösmárvány sírkőtöredék Pilisről, 1230-as évek

J

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

hogy az 1234-ben Halicsban elhunyt András herceg sírjáról van szó. A másik, ennél talán valószínűbb lehetőség szerint II. András király (1205-1235) m ásodik feleségé­ nek, Yolande de C ourtenenay-nak az egyik, m agyar pártfogással a bizánci latin csá­ szári tró n ra em elkedett, m ajd o n n an szám űzött fivérének sírem lékéről lehet szó.

Ennek a sírkő töredéknek azért nagy a jelentősége, m ert a francia m intájú teljes lo­ vagi fegyverzet használatát igazolja M agyarországon a 13. század első felében.9 Ugyanebből a századból származó, nem kevésbé fontos képi ábrázolásunk a Magyarországon honos lovagi fegyverzetről a kígyóspusztai csat (2. kép). Az aranyból készült, niellóval díszített csattestet vésett csatajelenet ékesíti. Két-két teljes fegyverzetű lovag kardokkal tám ad egymásra, testüket fejüktől a lábujjukig sodronypáncél fedi. Fejükre fazéksisakot tettek, m íg kezükben kardot tartanak, amelyek m arkolatgom bja duz­ zadt lencsealakot formáz. A lovagok a páncéljukra bő, övvel leszorított fegyverkö­ penyt öltöttek és magas kápájú nyeregben ülnek. A lovak szájában csikózabla látható, m íg testüket teljes egészében lótakaró fedi, szinte csak a hátasok szeme m arad sza­ badon. Igen jellegzetes, hogy a lovagok a nyakukba három szög alakú, a testet szinte körülölelő, cím erelem ekkel díszített pajzsot akasztottak. A csattest bal szélén lévő, feltehetően a lovagi kísérethez tartozó harcos fejét sodronycsuklya védi, m íg kezében zászlós lándzsát tart. A csatajelenet h átterében két kürtös és egy dobos apród alakja tűnik fel.

A kígyóspusztai csatot és az övhöz tartozó, szentek neveivel ellátott kerek ö w ereteket, valam int egy sodronyingdarabot 1816-ban egy juhász találta m eg a Kiskun­ ságban fekvő Majsa városhoz tartozó Kígyóspusztán. A leletekből számos darabot beolvasztottak, végül 1831-ben kerültek be csak a m űtárgyak a M agyar Nemzeti Mú­ zeum ba.10A kígyóspusztai csatot először részletesen vizsgáló T óth Zoltán a m űtárgyat az 1260 körüli évekre datálta, és a m agyarországi eredet m ellett foglalt állást, sőt a csatajelenetben szereplő lovagok pajzsain a Pécz, az Aba-nem zetség és Moys nádor cím ereit vélte felfedezni.11 Eri István elfogadta T ó th datálását, tisztázta a leletkörül­ ményeket, valam int felhívta a figyelm et arra a fontos tényre, hogy a csat jobb szélé­ ből csaknem 2 cm hiányzik és a szegecsek is ezen az oldalon m ár a képm ezőben vannak. Ugyancsak Eri bizonyította, hogy egy kun előkelő sírjából került elő a fenti m űtárgy.12 H. Koiba Ju d it az aranyból készült csat és övveretek alapján m agyar kirá­ lyi udvari ötvös m unkájának tartja a m űtárgyakat. A kísérő, szentek neveivel ellátott öw ereteket a m agyar érm éken szereplő betűk összevetése alapján a 14. század ele­ jére, Károly Róbert korára teszi.13 Pálóczi-Horváth A ndrás a kun előkelők sírjait vizs­ gálva az övék európai - elsősorban itáliai - lovagi kultúrkörből való szárm aztatását veti fel és nem tartja m egnyugtatónak a m agyarországi eredetet a kígyóspusztai erősen hiányos - övvel kapcsolatban.14 Kovács László m egállapítása szerint a kun elő­ kelők sírjaiban talált övék vereteinek m eglepő m ódon nem keleti elem ei vannak, h anem a lovagi élethez kötődnek. A kígyóspusztai sírlelet övének négy m egm aradt veretén ugyanis Szent B ertalan, Szent István, Szent Jakab és Szent M argit közbenjá­ rását kérő latin nyelvű fohászok olvashatók.15 T ó th Zoltán szerint az övveretek fel­ iratai harcos, patrónus szenteket takarnak.16Véleményem szerint a kígyóspusztai csat 9 J áhs 1878, 41; E llehauge 1948, 3 3 -3 4 ; B occia - C o e l h o 1975, 25, 29; P A N N Ó N IA 1994, 2 5 6 -2 5 7 .

10 É ri 1956, 1 3 8 -1 3 9 .

11 T ó t h 1933, 1 5 -1 8 .

12 É ri 1956, 1 3 7 -1 4 2 , 1 5 1 -1 5 2 .

13 H . K olba 1963, 7 7 -8 4 .

14 P álóczi 1982, 9 5 -1 0 1 ; P álóczi 1989, 7 9 -8 0 ; L an g ó 2 009, 133.

13 K ovács 1986, 270.

16 T ó t h 1934, 15.

14

2. A kígyóspusztai aranycsat, 13. század második fele

a 13. század m ásodik felében készült udvari ötvös által, aki feltehetően illusztrált kéz­ iratos előkép u tán dolgozott rendkívül m agas színvonalon. A csat lerövidítése és az arany övveretek elkészítése a 14. század elején történt, m ajd állt össze egy jellegze­ tes lovagi övvé, amellyel egy magas rangú kun vezetőt öveztek fel, akit halála után p o ­ gány m ódon m agányos sírban tem ettek el övével, fegyvereivel és más mellékletekkel egyetem ben. A kígyóspusztai övcsat a pilisi sírkőtöredékkel együtt a magyarországi nehézlovasság m eglétének és 13. századi fontos szerepének egyik jeles bizonyítéka.

A m agyar középkor legtragikusabb eseménye, az 1241-1242-es tatárjárás ütkö­ zetei részben más m egvilágításba helyezhetők a nehézlovasság szerepének pontos elemzésével. A Pest alatt portyázó tatár előőrsök m egtám adását IV. Béla szigorúan m egtiltotta. E nnek ellenére U grin kalocsai érsek nehézlovasaival elhagyta a tábort, m ert m eg akart ütközni velük. A tatárok a klasszikus nom ád taktika szabályi szerint m enekülőre fogták a dolgot, és az érseket egy ingoványos helyre csalták, aki lovasa­ ival beleszáguldott a m ocsárba. A nehézfegyverzet m iatt a tám adók itt harcképte­ lenné váltak, a tatárok p edig visszafordulva körülvették és m egtám adták a magyarokat, m aga az érsek csak három -négy em berével tudott elm enekülni.17 Ez valószínűlegjó lecke volt, m ert a m agyar haderő későbbi m ozgását a következetes óva­ tosság jellem ezte.

Pest városában eközben elterjedt, hogy a kunok a tatárok kémei. Az itt tartózkodó Köten kun királyt és kíséretét a pesti polgárok, valam int Frigyes herceg katonái m eg­ tám adták, m ajd fejüket vették. Az időközben m egérkező kun csapatok erre a hírre fosztogatni, rabolni kezdtek és dél felé kivonultak az országból, tovább fokozva ezzel az amúgyis nagy zűrzavart. A tatár portyázó csapatok időközben Vác városát is fel­ égették.18 A 13. századi ta tá r tám adással kapcsolatban a legjobb párhuzam ok az Arany H o rd a örököseinek, a krím i tatároknak a 16-17. századi hadjárataiban találhatók meg. M agyarországon 1491-től kezdve találkozunk krím i tatár segédcsapatokkal. J e l­ lemző rájuk, hogy két-három , de n éh a négy-öt vezetéklóval is rendelkezett egy h a r­ cosuk, ez ro p p an t mozgékonyságot kölcsönzött nekik. A tatár sereg fele, kétharm ada m indig együtt m aradt, m íg a többiek folyam atosan portyáztak. A nagyobbik rész al17 R o g er iu s 1987, 154.

18 K ristó 1986, 1 1 9 -1 2 0 ; K ovács S. 2 003, 364.

15

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

kotta a tatár tábort, amely a hadizsákm ány és a foglyok gyűjtőhelye is volt.19 1241ben szintén ez tö rténhetett, hiszen a tatár tábor, azaz a fősereg, Eszakkelet-Magyarországon, a Sajó folyónál táborozott, ahol a m űszaki csapataik, foglyaik, hadm érnökeik, kancelláriájuk volt, illetve hatalm as had táp készletek, m ozgó kovács­ m űhelyek stb. helyezkedtek el.

A kutatás nagyjából tisztázta azt, hogy a tám adó tatár sereg létszám a feltehetően 30-35 ezer főt teh etett ki, és ez állt szem ben M uhinál a Magyar Királyság 20-25 ezer fős hadseregével.20 IV. Béla terve az volt, hogy ezzel a viszonylag jelentős számú, nehézlovasságon alapuló hadseregével m egütközzön a tatár főerőkkel. Furcsa m ódon a tatárok is ezt akarták, de nem Pest m ellett, hanem közel a táborukhoz, azaz a Sajó m entén. Ezért a tatárok szám ára fő feladat volt a m agyar erőket kicsalogatni Pestről a Sajó vidé­ kére. A források alapján valószínű, hogy Pestnél m agyar részről történt egy kísérlet ütközetre, am ikoris a m agyar haderő nehézlovassága hadrendbe állt és kivonult a tatárok ellen.21 Az ellenség azonban nem várta m eg az összecsapást, hanem folya­ m atosan nyilazva sebesen elvágtatott, m ire a m agyar sereg a tatárok nyom ába eredt.

IV. Béla teh át nyílt csatában akart leszám olni az országba betörő ellenséggel. Más kérdés, hogy Pestnél csak a néhány ezres portyázó tatár haderő volt jelen, amelyik nem kívánt harcba bocsátkozni a m agyar hadsereggel. Ezért a táboruk felé vonul­ tak, a m agyarok p ed ig óvatosan, de következetesen követték a visszavonulókat.

IV. Béla és környezete - m inden valószínűség szerint - néhány nap után rájött arra, hogy a tatárok az ország keleti felén kívánnak döntő csatát vívni. így a m agyar h ad ­ vezetésnek nagyobb m ennyiségű élelmiszerről, a lovak számára óriási m ennyiségű ta­ karm ányról kellett gondoskodnia. Ne feledjük, ekkor m ég csak m árcius vége volt, és nem volt nagyobb m ennyiségű legelésre alkalmas fű. Egyetlen m egoldás kínálkozott, a takarm ányt az ország különböző részéről, szekereken kellett a hadsereg után szál­ lítani. Véleményem szerint M uhinál a tábort körülvevő szekérvár létezése megfelel a valóságnak. A sok szállítójárm ű egyértelm űen a fent leírt hipotézist erősíti és nem azt, hogy a m agyar sereg végig abban a hitben volt, hogy fél nap múlva ütközetre kerül sor.22 Egyébként erre utal IV. Béla király sátrainak a tö rtén ete is, am elyek a m uhi csata u tán Batu kán kezére kerültek, aki m ég évekkel később is használta eze­ ket, hiszen ebben fogadta 1245-ben a pápai követeket.23 A folyamatosan hátráló tatár portyázó csapatokat követve a m agyar haderő - m in­ d en valószínűség szerint - április 8-a tájékán érte el a Sajó folyó vidékét. A m agyar felderítők jelen tették, hogy az ellenséges hadsereg a folyón túl táborozik, ezért a ki­ rály elrendelte, hogy a m agyar sereg is így cselekedjen. Az utánpótlást szállító sze­ kereket védelm ül a tábor körül állították fel, sőt ezeket pajzsokkal is m egerősítették, valószínűleg jó l felhasználva a környező m ocsaras terepet egy esetleges tám adás ki­ védésére. IV. Béla - igen bölcsen - m ég azt is elrendelte, hogy a sátrakat a tábor bi­ zonyos részén egy csoportban állítsák fel, azaz ezek ne akadályozzák az esetleges védelm et.24 Pesttől a m agyar haderő a Sajó folyót m inim um egy hét alatt érte el. A zonban a forrásokban sehol nem esik arról szó, hogy a hadsereg tábort vert volna, pedig erre 19 I v a n ic s 1994, 182-197; K o v á c s S. 1997, 179-180.

20 O l c h v á r y 1902, 510; B o r o s y 1985, 45; V e sz p ré m y 1994, 29-30.

21 „A magyar király pedig megparancsolta válogatott vitézeinek, hogy vonuljanak ki ellenük, s akik miután felfegyve­ rezték és kellően hadrendbe állították osztagaikat, megkezdték ellenük a kivonulást. A tatár csapat azonban nem várta be a kézi harcot, szokása szerint nyilakat szórva az ellenségre, sebes nyargalással elvágtatott. ” S p a la tó i 1987, 214.

22 S palatói 1987, 2 1 4 -2 1 5 ; vö. N égyesi 1997, 298.

23 L ig e t i 1940, 90; P l a n o C a r p in i 1987, 324.

24 R o g e r iu s 1987, 1 6 0 -1 6 1 ; S p a la tó i 1987, 214; V e sz pr é m y 1994, 3 1 -3 3 ; N égyesi 1997, 2 9 8 -3 0 1 .

16

A MAGYAR HADSEREG LOVASSÁGA AZ ÁRPÁD KORBAN

többször is sor került. A m egerősített táborveréssel azonban kizárólag itt, a Sajónál találkozunk, és erre egyetlen m agyarázat kínálkozik: a m agyar hadvezetés a folyó túlpartján m agát a tatár fősereget feltételezte. A tábor nyugalm át éjszakánként Rogerius szerint nem kevesebb, m int ezer fegyveres vigyázta.25 A tatárok terve valószí­ n ű leg az lehetett, hogy a m agyarokat akkor tám adják m eg, am ikor a Sajó folyó egyetlen hídján - partváltás közben - kelnek át. Ezt a szándékukat azonban alapve­ tően m egváltoztatta a m agyar haderő táborverése és az, hogy a király - feltehetően szándékosan - 1-3 napig várakozott a tatár tám adás m egindításáig. Itt egy fontos tényt kell leszögeznünk. A Sajó folyó hídját egyik fél sem rom bolta le, azaz m ind a tatároknak, m ind a m agyaroknak szükségük volt az ép hídra.26 A Sajón két hely jö h e t számításba, ahol a kései Á rpád-korban híd állhatott: Sajóhídvégnél, de felm erül az a lehetőség, hogy az átkelő nem itt, hanem Poga (a mai Muhi) és K öröm között h ú ­ zódott.27 Álláspontom szerint egyik lehetőség sem zárható ki, de a m agyar tábor m in­ d en k ép p en a m ostani H ejő csatornától északi'a terült el, Muhi és Ó nod irányában, a Sajó folyótól m integy 4 -6 km távolságra. A m agyar hadvezetés terve az lehetett, hogy a jelen tő sen m egerősített tábor és a híd között vívjon ütközetet a tatárokkal. A H ejő folyó, a mocsaras terület és az Á rpád-kori falvak m integy körülölelték a csatára „kiszemelt” területet. A híd és a tábor közötti néhány kilom éter távolság a m agyar hadsereg had ren d b e állására elegendő volt, de a fennm aradó terület nem tette le­ hetővé a tatárok számára a teljes lovasnom ád taktika alkalmazását. A m egerősített tábor pedig egyértelm űen lezárta a kijelölt csatatér végét és szükség esetén a csapa­ tok szám ára pihenőhelyként, utánpótlási bázisként, végső esetben erődként szolgált.

IV. Béla bízott abban, hogy ham arosan m egütközhet a tatár főerőkkel. Személye­ sen buzdította harcra a katonáit és számos zászlót osztott ki közöttük. Az uralkodó tel­ jes hadrendbe állt hadsereggel, nyílt mezei ütközetben szeretett volna a tatárokkal m egküzdeni, stratégiája nem a szekérvár védelm ében megvívott harcon alapult.28 Az esem ények azonban április 10-én teljesen más fordulatot vettek. A tatároktól egy ru tén szökevény eljutott a királyhoz és elm ondta, hogy az ellenség a hídon ke­ resztül m a éjjel tám adni fog.29 Mivel ezt a h írt a m agyar felderítés is m egerősítette, IV. Béla utasítására a nehézlovas csapatok K álm án herceg és U grin érsek vezetésével kivonultak a táborból és a híd felé indultak. Az átkelőhelyet éjfél körül érték el, és azonnal m egkezdték a m ár átkelt tatár csapatok felmorzsolását. A nehézlovasság m e­ netből az ellenségnek tám adt és b átran harcolva a tatárok jelentős részét m egölte, m íg a m aradékot a Sajó folyóba nyom ta. A tám adó, valószínűleg a hajnali döntő ü t­ közetre készülő tatár sereget ép pen a legkritikusabb helyzetben, azaz partváltáskor tám adták m eg, és ez volt a jelentős győzelem egyik legfőbb oka.30 A m agyarok a h íd ­ 25 R o g e r i u s 1987, 161.

26 S p a l a t ó i 1987, 215; N é g y e s i 1997, 298-300; B. S z a b ó 2001, 90.

27 A m uhi csatának és a forrásokban em lített h íd helyszínének azonosítására először a M agyar T örténelm i T ársulat H a d tö rté n elm i Bizottsága tett kísérletet 1878 augusztusában. A Salam on Ferenc vezette és neves tudósokból álló bizottság több helyen végzett ásatásokat és - számos sikertelen kísérlet u tán m egtalálta az elpusztult M uhi falu tem plom át. A bizottság álláspontja szerint a tatárjárás idején a felté­ telezett híd Ó n o d és Sajóhídvég között állhatott. T h a l l ó c z y 1878, 85-89; vö. N é g y e s i 1997, 300-302.

28 „A király eközben buzdította övéit, hogy férfiasan készüljenek a harcra; és nem kevés zászlót osztott ki saját kezűleg a főemberek között. ” R o g e r i u s 1987, 160.

29 A szökevény inform ációját a m agyar hadvezetés ellenőriztette, hiszen a ru té n fogoly ham is hírekkel való ellátása és a m agyar táborba való átküldése akár tatá r csel is lehetett volna. Mivel a h ír igaznak bi­ zonyult, m egindult a m agyar nehézlovasság ellentám adása. S p a l a t ó i 1987, 215; vö. B. S z a b ó 2001, 91, 64. jegyzet.

30 „Éjféltájban meg is érkeztek a hídhoz, és íme a tatárok egy része már át is kelt rajta. Mikor a magyarok meglátták őket, tüstént rájuk rohantak és velük elég vitézül harcolva, legtöbbjüket megölték, másokat meg a hídhoz szorítva a folyóba fullasztottak." S p a l a t ó i 1987, 215-216; v ö . N é g y e s i 1997, 300-301.

17

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

hoz őrséget állítottak, m ajd visszatértek a táborba. A hidat nem rom bolták le, felte­ hetőleg azért, m ert reggel ezen átkelve szerették volna üldözni a tatár csapatokat. A h íd épen hagyása azonban igen nagy hiba volt, hiszen a tatárok azonnal reagáltak a m agyar ellentám adásra. Szübetej javaslatára erőiket három felé osztották fel: a kö­ zépső tám adó egység Batu kán vezetésével, hét kőhajítógép segítségével felszámolja a hídőrséget és átkel a túlsó partra. A m ásodik seregrész Sejbán irányításával a folyó északi részén próbál gázlót keresni és átkelni. A harm adik egységnek, m agának Szübetejnek a parancsnoksága alatt a Sajó alsó folyásánál kell átjutni és átkarolni a m a­ gyar sereget a teljes bekerítéshez.31 Legelsőként a hídőrség m egtám adására került sor, feltehetőleg a korai hajnali órákban. A másik két seregrész ugyanis csak n a p ­ kelte után in d u lhatott az átkelőhelyek felkutatására. Batu csapatai átkeltek a hídon és m egütköztek a hídőrséggel. Sejbánnak is sikerült gázlót találnia az átkeléshez. M ár világos lehetett, am ikor a részben hátbatám adott hídőrség elm enekült és riadóztatta a m agyar tábort. A m agyar hadvezetés itt követte el a m ásodik jelentős hibát, azaz nem állt teljes hadrendbe, hanem jórészt inkább a táborban m aradt. Csak Kálmán herceg és U grin érsek katonái, valam int a tem plom os lovagok vonultak ism ét a ta­ tárok ellen. Eleinte jelentős sikerrel vették fel a harcot az ellenséggel, de az egyre nagyobb számú tatár csapatok a m agyarok jelentős részét m eghátrálásra kényszerí­ tették, akik visszatértek a táborba.32 U grin érsek itt azonnali tám adásra szólította fel az ottlévőket, nem egyet gyávasággal vádolva. A sereg egy része ism ét kivonult a tá­ borból Kálm án herceg és U grin érsek vezetésével, és óriási hősiességgel vették fel a harcot a tatárokkal szemben.

Időközben Szübetej egységei is m egérkeztek, akik gázlót nem találva kénytele­ nek voltak először hidat verni, és ez okozta jelentős késésüket. Ez a „friss erő ” a m a­ gyar nehézlovasság jó részét ham arosan m egsem m isítette.33 A tem plom os lovagok m ind egy szálig elestek, m aga Kálm án herceg és U grin érsek is súlyosan m egsebe­ sült. A kora délelőtt folyamán a tatár sereg körülvette a m agyar tábort. A pánik elle­ nére a m agyar haderő egy része komoly kézitusára kényszerítette az ellenséget. A néhol lazuló tatár gyűrű m iatt egyre több csapat kísérelte m eg - önhatalm úlag - a ki­ törést. Ez m ind Kálm án hercegnek, m ind IV. Bélának sikerült, akinek számos vitéze áldozatkészen ajánlotta fel lovát a m eneküléshez. A kitörések egy részét a tatárok nem tudták m egakadályozni, és ezért azt a m ódszert alkalm azták, am elyet a nagy törzsi körvadászatokon használtak. Itt a kiszem elt terü let vadállatait bekerítették, m ajd egyik oldalon utat engedve üldözés közben leölték őket. Szübetej javaslatára a m uhi csatában is folyosót nyitottak a m enekülőknek. Em iatt a m agyarok ellenállása végképp m egtört, és lehetőség nyílt üldözésükre és m egsem m isítésükre.34 1995-ben Hejőkeresztúr-Vizekköze lelőhelyen egy Á rpád-kori falu feltárásakor a csatára utaló leletanyagot találtak. Valószínűleg a falu házaiba bem enekült katonák fegyvereit és 31 Részlet Szübetej életrajzából. A jü a n dinasztia története, 120. tekercs. In: TATÁRJARAS 1987, 104105; R o g e riu s 1987, 161; S p a la tÓ i 1987, 216.; A tatárok a Sajó hídján valam ivel éjfél előtt kezdték el az átkelést. K izártnak tartom , hogy a sötétben alkalm as gázló keresését vagy a hídverést m egkísérelték volna. Vö. N ég y esi 1997, 304.

32 S p a la tó i 1987, 216-217; N égyesi 1997, 304-308; V eszprém y 2000, 38-39; B. S zab ó 2001, 91.

33 „Végül is Ugrin olyan hősiességgel vitézkedett az ellenség legsűrűbb csapatai között, mint a mennykőcsapás, nagy lármával kikerülték. Hasonlóan Kálmán herceg is meg a templomos is az ő latin bajtársaival nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek, de a túlerő rohamát nem bírták elviselni. Kálmán és az érsek, súlyos sebektől borítva, alig tudtak az övéikhez kimenekülni. A templomos azonban az egész latin csapattal együtt elesett és a magyarok közül is sokan elhullottak az ütközetben.’’ S p a la tó i 1987, 217.

34 „Mikor pedig a tatárok látták, hogy a magyarok seregefutásnak ered, mintegy kaput nyitottak előttük, megengedve nekik, hogy távozzanak, nem rohamozva, csak úgy lépésben követték őket mindkét oldalon megakadályozva, hogy erre, vagy arra szétszéledjenek. ” S p a la tó i 1987, 218-219.

18

A MAGYAR HADSEREG LOVASSÁGA AZ ÁRPÁD KORBAN

egyéb használati tárgyait lelték meg, amelyek kizárólag 1241. április 11-ről származ­ hatnak. Ez a lelőhely egyébként valószínűleg a megerősített tábor déli határát jelölheti.35 A kínai évkönyvek szerint a m uhi győzelem szinte kizárólag Szübetejnek köszön­ hető. A forrás alapján Batu serege a hídnál az első átkelési kísérletekor óriási vesz­ teséget szenvedett, hiszen m ég a vértes testőrségből is elesett 30 fő és m aga Bakatu vezér. Batu erre a tám adás azonnali felfüggesztését javasolta, a későbbi átkaroló h a d ­ m űveletre Szübetej beszélte rá a kánt, am elyben döntő fontosságú volt, hogy ő m aga késve érkezett friss erőkkel a csatába.36 IV. Béla részéről a csata helyszínének m egválasztása és a tábor m egerősítése ki­ váló ötlet volt, hiszen a viszonylag szűk terület m egakadályozta a tatárokat abban, hogy színlelt visszavonulással m egbontsák és fellazítsák a m agyar csapatokat.37 A n e ­ hézlovasság a tatár főerőket partváltás közben tám adta és részben m egsem m isítette.

A tatárok m ég egy gyors és sikeres hídverést is felvállalva végül bekerítették a m agyar tábort, és kemény kézitusa után, részben utat engedve a kitörőknek, felszám olták az ellenállást. A király és öccse azonban számos előkelővel sikeresen elm enekült. Egy m értékadó forrás szerint 10 000 m agyar harcos pusztult el, ez a sereg 35-50%-a le­ h etett.38 A m uhi csatában azonban a m agyar had erő legfeljebb 50-60%-a vehetett részt. Az esem ények azt igazolták, hogy így is m aradt m ég rendelkezésre álló kato­ naság, de ez szétaprózódott. A m uhi csatában éppen a tatár tám adók leghatékonyabb ellenszere, a nehézlovasság egy jó része sem m isült meg. így nem m aradt lehetőség m ég egy m agyar mezei hadsereg kiállítására.39 A győztes csata u tán a tatár sereg Pest felé indult, m ajd a várost, komoly ellenál­ lást leküzdve, bevette. Időközben a déli és északi tatár seregek is hazánk földjére lép­ tek. A déli szárny Erdély végigpusztítása, m ajd N agyvárad felperzselése u tán Pest felé vette útját. Az északnyugatról betörő tatár csapatok ped ig a D unától északra fekvő területet sanyargatták. A térség várai, Trencsén, Abaújvár, Fülek, Túróc, Nyitra, Pozsony és Komárom sikeresen védekezett és nem került az ellenség kezére. 1242. j a ­ n u ár végén, a D una befagyása u tán m egnyílt az ú t a tatárok szám ára a D unántúl pusztítására. Esztergom városa ugyan elesett, de várát a b áto r Sim on ispán védel­ m ezte sikeresen számszeríjászaival. Visszaverte a tám adást P annonhalm a és a m o­ csarak védelm ében ellenállt Székesfehérvár vára is.

A D unántúlon az egyik legfontosabb feladat K ádán vezér seregének jutott: a m a­ gyar királyt kellett volna kézrekeríteni. IV. Béla azonban családjával Dalm áciába m e­ n ekült és a Trogir (Trau) várával szem ben lévő szigetre húzódott. A jelen tő s sikerekben nem bővelkedő dunántúli hadjárat u tán a tatár csapatok 1242 tavaszán végleg elhagyták M agyarországot.40 35 A feltárás során előkerült fegyverek a párhuzam ok alapján a 13. század első felében készültek és m in ­ de n kétséget kizárólag a m uhi csatához köthetőek. W o l f 1997, 140-142; W o l f 1999, 166-170; L a sz lo v sz k y 2003, 455-456. E zúton is szeretném kifejezni köszönetem et W olf M áriának, a feltárás ve­ zetőjének, hogy a fegyvereket tanulm ányozhattam .

36 Részlet Szübetej életrajzából. A jü a n dinasztia története, 120. tekercs. In: TATÁRJARAS 1987, 104-105.

37 Az 1241-es liegnitz-i (Wahlstatt) csatában a II. H en rik vezette, m integy 6-7 ezer fős lengyel sereg vesz­ tét az okozta, hogy a tatárok színlelt visszavonulással felbom lasztották a keresztény sereg szilárd sorait, m ajd bekerítve m egsem m isítették őket. IV Béla, tehát nem véletlenül próbálta enn ek a sikeres ellen­ séges taktikának az útját állni a csata helyszínének gondos megválasztásával. VeszprÉm y 1994, 34-35; vö. B. S zab ó 2001, 90, 61. jegyzet.

38 A Friesachi évkönyvek (1217-1300) p ontosan m egadják a csata idejét - m isericordia vasárnapja előtt (április 1 1 .)-, valam int az elesett főpapok helyes szám át is. In: TATÁRJARAS 1987, 246-247.

39 IV Béla levele a pápának. 1242. ja n u á r 9. „Minél gyorsabban küldjön Magyarországra olyan harcosokat, akik tudják, akarják és képesek velünk és Istennek hála, még szép számmal lévő mieinkkel magukat falként odavetni, főképpen azért, hogy a tatárok a Duna folyót át ne léphessék.” TATÁRJÁRÁS 2003, 176; B o r o s y 2003, 411.

40 K r i s t ó 1986, 126-130; R o g e r iu s 1987, 179-186; S p a la tó i 1987, 221-225.

19

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

A korábbi történetírás a kivonulás fő okát Ö gödej nagykán halálában jelölte m eg (1241. decem ber l l .) . 41 Ú jabban több szem pontot is szokás m érlegelni.

Az egyik legfontosabb, hogy a tám adókat m eglepte az igen nagy számú m agyar katonaság, elsősorban a soraikban jelentős veszteségeket okozó klasszikus nyugati tí­ pusú nehézlovasság. A m uhi csatában elszenvedett óriási tatár veszteségek is elgon­ dolkodtathatták Batu kánt. 1245-ben Piano C arpini m egem lítette úti jelentésében, hogy külön tem etőjük van azoknak a tatároknak, akiket M agyarországon öltek meg, ugyanis ott sokan lelték halálukat.42 Az ellenállás tehát a vártnál nagyobb lehetett. A vesztes csata u tán IV. Béla elm enekült, és üldözése sikertelen volt. Az utánpótlási n e­ hézségek, a M agyarország megszállásához elégtelen létszám ú haderő, és az a tény, hogy a K árpát-m edence nom adizálásra teljesen alkalm atlan, voltak a végső okai annak, hogy a tatárok letegyenek M agyarország m eghódításáról és kivonuljanak.

A tatárjárás u tán kiadott oklevelekben számos példájával találkozunk az egyéni hősiességnek és a rendkívüli bátorságnak. IV. Béla király, Ákos nem beli Ernye szol­ gagyőri ispánnak szóló oklevele jó l igazolja, hogy a tatárok rendkívül kem ény ellen­ állással találták m agukat szemben. „Mikor a mind növekvő szerencsétlenségben [a muhi csatában] lovaink kidőltek ő [Ernye] életével nem törődve, a mi életünket élete árán is megváltani kívánva, a saját menekülésére szánt lovát személyünk megmentése érdekében átadta nekünk. 0 maga üldözőinkkel harcba bocsájtkozva, több lándzsadöféstől és nyíllövéstől kapott sebbel vitézül ellenállt az ellenség ro­ hamának és Isten segítségével ki tudta szabadítani magát azok gyűrűjéből. Ezenkívül, midőn a tatárok elől a tengermelléki részekre vonultunk vissza, egyedül ment kifürkészni a tatárok szál­ lását és az ott szerzett hírekről hűségesen beszámolt nekünk. ”43 A fenti források is jó l igazolják a nehézlovasság fontos szerepét a 13. századi Ma­ gyarországon. Szükséges megjegyezni, hogy számos, 19. és 20. században író tö rté­ nész szerint a m uhi csatavesztést az okozta, hogy a m agyarok eltértek az ősi keleti harcm odortól.44 II. A ndrás király 1217-1218. évi szentföldi keresztes hadjárata, a hazafelé vezető ú to n tapasztaltak m inden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy a 13. században a korábbi időszakhoz képest is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a p án ­ célos lovagoknak.45 IV Bélának, apja nyom dokain elindulva, szándékában állt a m a­ gyar had erő nehézlovasságának létszám át növelni. Az uralkodó előrelátását dicséri, hogy m ég a tatárjárás előtt igyekezett a városok katonai kontingenseit nehézfegy­ verzetűvé tenni. E nnek ellenére a nagyszám ú könnyűfegyverzetűhöz képest a klaszszikus nyugati típusú nehézlovasság csak a királyi dan d árb an és a főnem esek kisebb létszámú csapataiban vert gyökeret. A m uhi csata elvesztése végső soron abban állt, hogy a magyar hadsereg nem rendelkezett nagy számban kiforrott, nyugati típusú n e­ hézlovassal.46 IV. Béla jó l em lékezhetett a m uhi csata azon pillanatára, am ikor is U grin érsek, Kálm án herceg és a tem plom os lovagok a tatár tám adókat a folyóba nyom ták, vagy a szekérvár védelm ében kemény kézitusára kényszerítették az ellen­ séget, nem is beszélve arról, hogy számos lovag saját lovát ajánlotta fel a m enekülő királynak.47 A tatárjárás utáni reform intézkedések legfontosabb célja volt m inél több

41 S i n o r 2003, 321-322.

42 „A tatárok földjén két temető van, az egyikben hántolják el a kánokat, a vezéreket és az összes nemesurakat, bárhol érje őket a halál, ha lehetőség kínálkozik rá, ide hozzák őket. A másik temetőben azokat helyezik el, akiket Magyarországon öltek meg, ott ugyanis sokan lelték halálukat.” TA TÁ R JÁ R ÁS 1987, 276-277; v ö .B o z ó k y 1911, 347.

43 IV. Béla oklevele Ákos nem beli Ernye főlovászm esternek, 1250. július 7. TATÁRJÁRÁS 1987, 435-436.

44 B o r o s y 1984, 53; B . S z a b ó 2007, 129-130.

45 V e sz p ré m y 1994, 115-116.

46 M á ly u s z 1942, 292-295; B o r o s y 1985, 511; V e sz p ré m y 2000, 36-37.

47 M á ly u s z 1942, 296; B o r o s y 1985, 527; K o v á c s S. 2007, 18-19.

20

A MAGYAR HADSEREG LOVASSÁGA AZ ÁRPÁD KORBAN

nehézfegyverzetű lovas alkalmazása a m agyar hadseregben, valam int m inél több kő­ várat építeni a védelem fokozása miatt. A nehézlovasság lovai a keleti lovakhoz ké­ pest nagyobb testtöm egük révén alkalm asak voltak a nehéz védőfegyverzet hordására. A lónak nem csak lovasa fegyvereit, hanem saját páncélja súlyát is viselnie kellett. Az 1260-as m orvam ezei csatában a források kiemelik, hogy a csehek között 2000 páncélos lovag volt nagy lovakon, akiknek m ég a lovait is sodronypáncél bo rí­ totta. Egy 1308-ban M agyarországon átutazó francia szerzetes m egem lítette, hogy a m agyaroknak apró lovaik vannak, de ezek kecsesek és gyorsak, m íg a nem esek nagy, igen szép lovakon ülnek.48 A M agyar N em zeti M úzeum Fegyvertára az Á rpád-korból kizárólag tám adófegy­ verekkel rendelkezik. Zöm ében kardokat, lándzsákat és elsősorban a korszak vé­ géről, számos keleti típusú buzogányt őrzünk. Nagyobb szám ban m arad tak fenn különféle típusú nyílhegyek is, amelyek a kengyel, zabla és sarkantyú m ellett a gyűj­ tem ény m eghatározó részei. Sajnálatos m ódon egy, a 13. század első feléből szár­ m azó keleti sisakon kívül sem m iféle védőfegyverrel - vagy akár an nak csak a töredékével - nem rendelkezik a fegyvergyűjtemény.

Az Á rpád-kori kardok gazdag em lékanyagát vizsgálva a 13. században számos új típus jelen t meg, gondolunk itt elsősorban a korong-, csónak-, illetve a gerinceit rom ­ busz form ájú m arkolatgom bbal rendelkező példányokra. A kardok töm ege is m eg­ nőtt, a penge hosszabb lett a korábbiakhoz képest, valam int középen széles és mély pengevájat húzódik. Ig en lényeges változás a keresztvas m egnövekedése m ellett, hogy számos kard esetében a m arkolat is kissé m egnyúlt, azaz a súlyos, nehéz kardot sodrony kesztyűs kéz fogta egykoron. Nagy a jelentősége annak, hogy a kardok p e n ­ géje számos esetben hegybefutóvá vált, és így lehetőséget nyújtott szúrásra, nem csak vágásra.49 A fentiek igen jó példák arra, hogy a 13. század folyam án egyre általáno­ sabbá vált a különféle típusú védőfegyverek, páncélok viselése.

1969-ben K unszentm árton-Jaksorérparton egy m agányosan eltem etett kun lovas sírt találtak. A csikózabla, kengyelpár, csat és vaskés m ellett az elhunyt bal com b­ csontja mellől egy kard került napvilágra (3. kép). Ez a fegyver nem más, m int egy, a 13. század m ásodik felétől használatos nehézlovassági kard, am elynek a teljes hossza 120 cm, korong alakú m arkolatgom bja, valam int hosszú, pálca alakú keresztvasa van, m íg pengéje széles és hegybefutó változatban készült. Külön érdekes, hogy a kard pengéjének felső harm adán, a pengevájaton egy rézzel bevert cím er látható, amely nem más, m int az Á rpád-házé. A penge másik oldalán is van egy hasonló techniká­ val készült címerpajzs, am elyen talán rovásjel(P) látható. Az előkelő kun harcos ezt a fegyvert m inden bizonnyal valamelyik Á rpád-házi királyunktól kapta adom ányként, amelyet - m inden valószínűség szerint - a 13. század végén vagy a 14. század elején bekövetkezett halála után rokonai sírjába helyeztek a hordási m ódnak m egfelelően.50 A fenti kard m ellett a nehézlovassági harcm odor fontos bizonyítéka IV László (12721290) egyik denára, m ert az uralkodó pénzének előlapján egy páncélos lovag lát­ ható, aki egyik kezében kardot, m íg a m ásikban pajzsot tart.51 48 K r is tó - M a k k 1988, 81-82; Veszprém y 2005, 802-804; V ö r ö s 2005-2006, 200-202; ARMORED 2005, 9.

49 O a k e s h o t t 1964, 41-51; K a lm á r 1971, 60-61; R u t t k a y 1976, 254-265; G lo s e k 1984, 171-176; K o ­ v á c s 1986, 260-263; O a k e s h o t t 1991, 75, 96-97; K ovács S. 2007, 27-28. Az MNM Fegyvertárában ő r­

zött kardok közül a következők igen jellegzetes példái a nehézlovas harcm ódnak: ltsz.: 53.126, teljes hossza: 108,5 cm, penge szélessége: 5 cm; ltsz.: 53.127, teljes hossza: 111 cm, penge szélessége: 5 cm; ltsz.: 53.128, teljes hossza: 112 cm, penge szélessége: 4,5 cm; ltsz.: 53.129, teljes hossza: 119 cm, penge szélessége: 4,5 cm (lelőhelye: Isztim ér); ltsz.: 53.130, teljes hossza: 110 cm, p e n g e szélessége: 5 cm (le­ lőhelye: Szarvas).

50 S elm eczi 1973, 106-107; K o v ács 1986, 278-279.

51 R é th y 1899, 315; P á ló c z i 1989, 70, 50. rajz.

21

A MAGYAR HADSEREG LOVASSÁGA AZ ÁRPÁD KORBAN

A Szent László-legenda középkori falképei kiemelkedő fontosságúak a 13-14. szá­ zadi m agyar katonai viselet rekonstruálása szem pontjából. A legenda legkorábbi fal­ festm ényei a 13. század végén keletkeztek és a kései Á rpád-kor védő-, valam int tám adófegyvereinek gazdag tárházát nyújtják. A székelyföldi gelencei tem plom erőd freskói - vélem ényem szerint - a 13. század legvégéről valók (4.kép). Szent László és az őt kísérő m agyar harcosok sodronypáncélt viselnek lánccsuklyával, amelyre ala­ csony harangú, a koponya form áját követő sisakot tettek. A lovagok védőfegyverként m ég háromszög formájú, erőteljesen dom borodó testű pajzsokat hordanak, míg egyi­ kük tarajos sarkantyút csatolt a lábára. A katonák oldalára hosszú kardok vannak erősítve, m íg kezükben lobogós, rom busz form ájú csúccsal ellátott lándzsákat tarta­ nak.52 Szent László alakjának érdekessége, hogy övéről tőr lóg le, amely e fegyver m a­ gyarországi használatának egyik első bizonyítéka. E urópában a 13. századtól m egjelent négyzet átm etszetű, időnként gerincéllel rendelkező tőrök a közelharc el­ en g edhetetlen fegyverei voltak. Sok esetben - a páncélok fejlődése következtében az ellenfelet csak védőfegyvere résein lehetett csak leszúrni. Kis m éretük m iatt a tő­ röket kitűnően használták szűk folyosókon és várharcokban is, ugyanakkor könnyen elrejthetőek voltak.53 Á gelencei freskón a kun harcost a király előreszegezett lándzsával tám adja meg, m íg pajzsát m aga elé tartja. A m agyar vitézek a kunokat szintén előreszegezett lán­ dzsával rohamozzák, m ajd a közelharcot kardokkal vívják.

Az ugyancsak Székelyföldön található Bögöz reform átus tem plom ának freskói a 14. század elejére keltezhetők. A gelenceihez nagyban hasonlók az ábrázolt m agyar vitézek. Szent László alakja viszont lényegesen különbözik, m ert bizánci stílusú pik­ kelypáncélt viselt és oldalán nem tőr, hanem hosszú pengéjű lovagkard látható.54 Áz Á rpád-korból számos forrás szól a nehézlovasság m ellett a könnyűlovasság­ ról, a m agyar haderő legnagyobb számú alkotóeleméről. A rendkívül gyorsan mozgó, portyázásra, az ellenfél lakosságának m egfélemlítésére, több esetben kirablására vagy elhurcolására is alkalmas könnyűlovas csapatok m ár a l l . századtól felbukkantak a m agyarországi krónikákban.

A l l . századból számos forrás emlékezik m eg arról, hogy a m agyarok nyilakat használtak. E rre talán legszem léletesebb példa a trónkövetelő P éter három napos harca Zám or falu egyik udvarházában, am ikor is a m agyarok íjaikkal az összes em ­ b erét m egölték.55 A 12. századtól kezdve a könnyűlovas íjászcsapatok a hazai és kül­ földi krónikások szerint is leginkább besenyők és székelyek. II. István (1116-1131) király 1116 tavaszán csatát vívott a cseh-m agyar határnál lévő Olsava folyónál. A cse­ hek, am ikor m eglátták, hogy m egm ozdulnak a m agyarok íjászai, azonnal m egtá­ m adták őket, mire: „A hitvány besenyők és székelyek seb nélkülfutamodtak a (magyar) király táboráig”.56 Mint em lítettük, a 12. században az első nyugati lovagseregen aratott győ­ zelem az 1146-os Lajta folyó m elletti csatához kapcsolható. II. Géza (1141-1162) a csatarendje élére a besenyőkből és székelyekből álló könnyűlovasokat állította. Mö­ göttük két vonalban helyezkedtek el a m agyar csapatok, elől „Belos”egysége, m íg a harm adik had ren d b en a király legválogatottabb vitézei, vagyis a nehézlovasok. A for­ rások kiemelik, hogy csak a könnyűlovas székelyek és besenyők használtak íjat, m íg a többiek lándzsákkal és kardokkal küzdöttek.57 52 K u r u c z 1988, 2 13; L á s z l ó 1993, 5 7 -6 2 ; MNM Fegyvertár, ltsz.: 5 6 .5 9 6 5 , hossza: 3 5 ,6 cm.

53 34 55 56 57

Kovács S. 2 0 0 6 , 8 -1 3 .

M arosi 1987, 23 6 , 239; L ászló 1993, 5 7 -6 2 .

K r istó 1986, 60.

K r istó 1986, 7 3 -7 4 ; P álóczi 1989, 25.

B orosy 1962, 147; B orosy 1984, 53; Kristó 1986, 7 9 -8 1 ; V eszprémy 2000, 2 8 -2 9 ; B. Szabó 2001, 8 3 -8 4 .

3. A hunszentmárton-jaksorérparti kun lovassír leletei, 14. század eleje

23

4. A székelyföldi gelencei templomerőd freskója, 13. század vége

M agyarországra a besenyők több hullám ban költöztek be, ezek közül az első a 11. század m ásodik felére esik. Legnagyobb szám ban m ár a kunok elől m enekülve, II. István uralkodása alatt, a 12. század első felében jö tte k M agyarországra. Elsősor­ ban a királyi birtokon élő besenyők tartoztak katonai szolgálattal - saját vezetőik irá­ nyításával - a m agyar királynak. Ugyan m ég a 14. század elején is vannak adatok „hadviseléssel tartozó” besenyőkről, de a 13. század közepétől szerepüket a kunok vették át.58 A világhódító N agym ongol B irodalom létrejöttével párhuzam osan bi­ zonytalanná vált a kunok helyzete keleti szállásterületeiken. Az 1220-as évektől szo­ rosabbra fűződtek a m agyar-kun kapcsolatok. Az 1237-ben kezdődő nyugati tatár h adjárat következtében Köten kán egész népével m enedéket kért a m agyar királytól és 1239 húsvétján beköltözött az országba.59 A 13. századi M agyarország m ár nom adizált életm ód folytatására teljesen alkalm atlan volt, és ezért a helyi lakosságnak szám talan problém ája akadt a kunokkal. M int korábban m ár em lítettem , ép p en a legkritikusabb helyzetben, a tatár tám adáskor ölték m eg Pesten Köten kánt és kísé­ retét, m ire a kunok - öldökölve és pusztítva - dél felé kivonultak az országból.60 IV. Béla 1246-ban - hadserege m egerősítése céljából - ism ét behívta M agyarországra a kunokat, akiket az ország középső - a tatároktól leginkább elpusztított - részén te­ lepített le.61 A kunokat m ár 1260-ban a Morva folyó m elletti kroissenbrunni ütkö­ zetben is nagy szám ban említik a források a m agyar király oldalán. A cseh O ttokár herceg ellen vívott 1278-as dürnkruti csatában a kunok legelöl helyezkedtek el, és m ár az ütközet elején rátám adtak a cseh-m orva seregre. Kis rajokban folyam atosan nyilazták az ellenfelet, és sikerült is felbom lasztani azok szilárd sorait. A csata sikere nem kis részben a m agyar király kun könnyűlovasainak volt köszönhető.62 A kunok IV. (Kun) László király (1272-1290) alatt élték fénykorukat, de a sorozatos m agyar­ kun összecsapások betetőzéseként 1280(?)-ban alulm aradtak a m agyarokkal szem58 59 60 61 62

G yőrffy 1958, 5 7 6 -5 8 4 ; G yőrffy 1971, 2 8 6 -2 8 8 ; P álóczi 1989, 243.

S zende 2 0 0 7 , 10.

Kovács S. 2 0 0 7 , 1 6 -1 7 .

P álóczi 1989, 4 7 -4 9 .

S o ó s 1890, 4 6 1 -4 6 6 ; K uster n ig 1 9 7 8 -1 9 7 9 , 2 8 6 -2 9 4 ; K ristó 1986, 1 4 4 -1 4 6 ; P álóczi 1989, 6 1 -6 3 .

24

A MAGYAR HADSEREG LOVASSÁGA AZ ÁRPÁD KORBAN

ben a hód-tavi csatában, és sokan közülük családjukkal együtt elhagyták M agyaror­ szág területét.53 így a h ad ra fogható könnyűlovasok száma csökkent ugyan, de ennek ellenére m ár „külföldi” hadakozásra is vállalkoztak. 1298-ban III. A ndrás (12901301) egy kisebb m agyar katonai egységet küldött Habsburg Albert m egsegítésére, akik a göllheim i csatában vettek részt. A ném et Ellenhard krónikája szerint a „ma­ gyarok” hatszázan voltak és íjaikból visszafelé is tudtunk nyilazni, egy részük hosszú haját befonva hordta. Ez utóbbi adat egyértelm űvé teszi, hogy részben kunokról van szó, akik - a keresztény szokásoktól eltérően - fejüket elöl borotválták, m íg hajukat hátul varkocsba fonták.64 A 13. századi kun fegyverzet - a régészeti leletek m ellett - rekonstruálásában ki­ tűnő segítséget nyújtanak a Szent László-legenda középkori falképei.

A 13. század végéről szárm azó gelencei falfreskón a leányrabló kun alakja steppei előkelőt ábrázol.65 A kun főem ber alacsony harangú sisakot visel, ez kísértetiesen hasonlít a 13. század m ásodik felére keltezhető csólyosi és a - közelm últban előkerült - csengelei sírban talált védőfegyverre. A kun testét sodronying védi és sisakja alsó részébe is sodronyszövet van fűzve. Tám adófegyverként szablyát és íjtegezt visel bal oldalán, m íg védőfegyverzetére rövid ujjú kaftánt húzott. Csengelén a szakszerű ása­ tás keretén belül feltárt kun főem ber sírjából is napvilágra került egy pom pás sod­ ronying.66 Az em lékanyagból ism erünk kun lószerszámokat, kengyeleket, zablákat és nyílhegyeket, amelyek legfontosabb harcm ódjuknak, az íjászatnak a legszem lélete­ sebb bizonyítékai. A másik támadófegyver, a szablya a felsőszentkirályi kun sírból ke­ rü lt elő, de ez sajnos a m ásodik világháború során m egsem m isült.67 Tovább vizsgálva a tárgyi em lékanyagot m egállapíthatjuk, hogy az Á rpád-korban a honfoglalás kori típusú szablyát teljesen felváltotta a nyugati típusú kard. Az Á rpád­ korban mégis előforduló kisszámú szablyaleletek besenyő, vagy kun eredetűek, azaz nem a m agyarországi belső fejlődés eredm ényei. T óth Zoltánnak - m int a Magyar N emzeti M úzeum H adtörténeti Gyűjteménye vezetőjének - a fentiekben vázolt m eg­ állapítása teljesen helyénvaló, sőt a mai állapotokat rögzítve kijelenthetem , hogy 1934 óta több tucat Árpád-kori kard került be a gyűjteményébe, de szablya csak egyet­ len példány, amely a 13. századból származik és jó párhuzam ai vannak a Kaukázusból.68 A Magyar Nemzeti M úzeumban őrzött Árpád-kori fegyverek tükrében megállapítható, hogy a kardok használata általános, és gyakori az íjak alkalmazása is. A 13. századtól - kétségkívül kun hatásra - a bronzból öntött buzogányokat is szívesen alkalm azták.69 A bárd- és balta-félék ritkábbak ugyan a tárgyi emlékanyagban, de használatuk széles­ körű lehetett az Á rpád-kor időszakában, akárcsak a különféle típusú lándzsaféléknek.

Az Á rpád-kori csatákban az első harcrendben felállított besenyők és kunok tám a­ dófegyvere az íj és a buzogány volt. Szablyát általában csak az előkelőik használtak, akárcsak sisakot vagy sodronypáncélokat. A nyugati típusú nehézlovas-felszerelés a pilisi sírkőtöredék, valam int a kígyóspusztai csat, a késő Á rpád-kori lovaspecsétek és a székelyföldi falfreskók m ellett a nyugat-európai párhuzam ok segítségével rekonst­ ruálható kiválóan. A 11-13. században leggyakoribb a sodronypáncél, de akár elő­ ford u lh ato tt a bizánci típusú pikkelypáncél is. A 12. századtól a kúpos, orrvassal 63 R r i s t ó 1986, 147-149; P á ló c z i 1989, 69-70.

64 W e r t n e r 1915, 64; K r i s t ó 1986, 153.

66 PÁLÓCZI 1980, 417—419; M a ro s i 1987, 236; L á s z ló 1993, 66-67.

66 P á ló c z i 1969, 115-121; P á ló c z i 1989, 66-67; H o r v á t h 2001, 157, 160-164; H o r v á t h 2003, 3 7 2 373.

67 S zab ó 1938, 74; P á ló c z i 1989, 68, 77-79.

68 T ó t h 1934, 132; P á ló c z i 1989, 16; H o r v á t h 2003, 372-373; M N M Fegyvertár, ltsz: 53.232, hossza; 82,5 cm, penge szélessége: 3,2 cm.

69 K a lm á r 1965, 33-34; K a lm á r 1971, 20-21; K ovács 1971, 169-174; K ovács 1986, 277-279.

25

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

rendelkező n o rm an n sisakok helyébe a koponya form áját jo b b an követő harangú, az alsó részükön sodronyszövettel védett sisakok léptek. A 13. század elejének nagy újí­ tása a fejet és az arcot teljesen betakaró fazéksisak m egjelenése (lásd 2 . kép). A szá­ zad végétől a fazéksisak lapos teteje kúpos form ájú lett, és kialakult az üstsisak. A 13. század elejétől a nagym éretű csepp form ájú norm ann pajzsok helyébe a három ­ szög alakú, kisebb m éretű védőfegyverek léptek. A nehézlovasok tám adófegyvere a lándzsa és a kard, de a 13. század közepétől előfordult a buzogány, sőt az íj alkal­ m azására is vannak adataink.70 A fentiek alapján kiváló képet lehet alkotni - ha elég egyoldalúan is - a könnyűlovas besenyők, székelyek és kunok fegyverzetéről, vala­ m int a királyi udvarban és a főurak csapataiban szolgáló nehézlovasokról.

Az Ái pád-kori források és az em lékanyag fő problém ája, hogy nem szól a legna­ gyobb töm egű haderőnek, a várm egyék különböző jogállású katonáinak fegyverze­ téről. Ennek fő oka, hogy a külföldi források legtöbbször a szám ukra „egzotikus” könnyűlovasság leírását részesítik előnyben. A m agyar oklevelek elsősorban pedig a csatadöntő, kemény harcokat megvívó nehézlovasságot em elik ki, m íg a várjobbá­ gyok és katonáskodó várnépek hadfelszereléséről m it sem tudunk. Az 1278-as diirnkruti csatában résztvevő m agyar lovagok száma 2.000 fő körül m ozgott, kiemelve azt a m egállapítást, hogy nem m indegyik volt nehézlovas a szó nyugat-európai m egfe­ lelőjének tekintetében.71 Ugyancsak a fenti esem ényhez fűzhető egy fontos forrás, amely nagyban hozzásegít a m agyar nehézlovasság értékeléséhez. 1278-ban egy Nyitra megyei nem es, a Ludány nem beli Csitári Vitk lovagként szeretett volna m eg­ jelen n i a d ü rn k ru ti csatában s ezért: „Vásárolt tehát egy páncélt tíz márkáért, három ha­ dimént összesen harminc márkáért, de még tíz márka készpénzre is szüksége volt az illő megjelenésre és költségekre. Ilyen hatalmas összeg nem állt rendelkezésére, ezért öt évre elzálo­ gosította csitári örökbirtokát”.72 A fenti adat rávilágít arra, hogy a nehézlovasság növe­ kedésének egyértelm ű anyagi okai voltak, nevezetesen a páncél és a m egfelelő h adim én vételi összege, amely egy köznemes szám ára csak kivételes esetben volt elő­ terem thető.

A m agyar h adtörténetírásban kizárásos alapon születhetett m eg a sem nehézlo­ vas, sem könnyűlovas fogalma, azaz az „átmeneti típusú lovasság”.73 A klasszikus nom ád könnyűlovas ism ertetője gyors lova, az íjnak a bravúros használata és a színlelt megfutam odás, amely több esetben tám adásba csap át. Ezt a harcm odort a besenyők és a kunok alkalm azták kiválóan az Á rpád-kor folyamán. Azonban nem szabad elfelej­ teni, hogy az avaroknak, a kunoknak és a m ongoloknak is volt „nehézlovassága”, ez m indig a vezető elit tagjaiból és azok kíséretéből, valam int a testőrségből tevődött össze. A keleti lovasnom ád népeknél ugyanúgy komoly összegekbe került a nehéz­ lovas fegyverzet, m int N yugat-Európában.74 Úgy érzem , az „átmeneti típusú lovasság” fogalm a nem helyes, helyette a „m agyar haderő lovassága” kifejezés lenne a m egfe­ lelő. Szigorúan katonai szem pontból csak nehézlovasság és könnyűlovasság létezik, am elynél a harcm odor a döntő és nem a felszerelés. A m ár idézett csataleírások és források alapján néhány kivételtől eltekintve elöl a segédnépek íjászai harcoltak (be­ senyők, székelyek és kunok), m ögöttük a m ásodik h ad ren d b en a legnagyobb lét­ számú csapatok, a „m agyar h ad erő lovassága”, amely változatos fegyverekkel, 70 L aking 1920, Vol. I. 6 6 -8 2 ; K almár 1971, 2 8 2 -2 8 3 ; N ickel - P yhrr - T arassuk 1982, 1 5 -1 8 ; B orosy 1985, 5 30; K ovács 1986, 2 5 7 -2 6 0 ; V eszprémy 2 0 0 0 c, 11-1 7 .

71 K uster n ig 1 9 7 8 -1 9 7 9 , 2 6 4 -2 7 2 ; B orosy 1985, 5 2 6 -5 2 9 ; Pá lóczi 1989, 61; V eszprémy 2 000, 43.

72 K ovács 1986, 2 6 7 -2 6 8 .

73 B orosy 1962, 149; K ovács 1986, 246; V eszprémy 2 0 00, 43.

74 D obdán - S zőllőssy 1 9 9 1 -1 9 9 5 , 2 1 0 -2 1 6 ; P olgár 1995, 97; G utow ski 1997, 2 2 -2 8 ; B. Szabó 2001, 81; B. Szabó 2 0 0 7 , 514; K ovács S. 2007, 19.

26

A MAGYAR HADSEREG LOVASSÁGA AZ ÁRPÁD KORBAN

elsősorban karddal, lándzsával, de buzogánnyal, valam int jórészt íjjal is fel lehetett szerelve. Term észetesen valószínű, hogy bőrpáncélt, azaz„kaba.dion”-t viseltek, vala­ m int a vezetőik akár egyéb más védőfegyvereket is. A 12. századtól jelenlévő klasszi­ kus nyugati típusú lovagok létszám a eleinte néhány száz leh etett csak, amely az Á rpád-kor végére elérhette a 2.000 főt. Itt a ló és a lovas teljes páncélozottsága volt a legfontosabb kritérium , valam int a nehézlovas és a könnyűlovas között a fegyver­ zeten kívül a legfontosabb különbség a m egfelelő lóban keresendő.73 M int láttuk, a nehézlovas fegyverzet m ellett egy hadim én is komoly összegbe került a kései Á rpád­ korban. A IV. Béla által elindított h aderőreform m inél több nehézlovas kiállítását szerette volna elérni. A várjobbágyoknak, a királyi m egye harcosainak a vagyona azonban n em tette lehetővé a klasszikus nehézlovas fegyverzet és az ehhez elenged­ hetetlenül szükséges hadim én m egvásárlását. Ezért a királyi várm egye katonái jó ­ részt a „magyar haderő lovassága” számát gyarapították, míg a nehézlovasok a királyi serviensek soraiban keresendőek.76 A 13. században a kunok m ellett a forrásokban felbukkanó nagyszám ú m agyar íjászcsapatok jelen léte a fenti körülm ényekkel m a­ gyarázható. A 13. század végén a ru n d b erg i évkönyvek az osztrák-m agyar h atár m enti harcokat örökítették m eg N ém etújvári Iván seregének részvételével: „ Harmadnap a magyarok már ezernél több lovassal a német táborra indulhattak. A németek kopja mellett kopja, ló mellett ló, zajongva sorakoztak. A magyarok megjelentek és kiáltottak mint a kunok. Neki vágtattak a németeknek és íjaikkal lőttek. A németek legényeiket, az apródokat küldték ellenük. Az elsők innen is, onnan is összecsaptak, de azután a magyarok hátrál­ tak, széjjelmentek. Németújvári Iván mindjárt látta kivel van dolga. A svábok ott álltak egy tömegben, osztrák, stájer közöttük. Megparancsolta, hogy ezekhez senki se közelítsen, hanem csak vegyék körül őket, lődözzenek messziről embert, lovat, míg ki nem merülnek, meg nem tör­ nek és meg nem adják magukat. ”77 A z Á rpád-korban a m agyar h ad erő csapásm érő erejévé a nehézlovasság vált, amely a 12. század közepére alakult ki. A 13. században létszáma nőtt ugyan, de a segéclnépek könnyűlovas csapatai m ellett a hadsereg legnagyobb számú egysége a vál­ tozatos - de leginkább könnyű - fegyverzettel felszerelt „m agyar haderő lovassága” lett. A 13. század m ásodik felében ez utóbbi jelentősen átalakult, hiszen - vélhetően kun hatásra - kitűnően harcolt íjjal és jó l alkalm azta a színlelt m egfútam odást, m ajd a visszatámadást, valam int az ellenség szilárd hadsorainak íjjal történő felbomlasztását. A 14. század számos változást hozott a fegyverzet és felszerelés tekintetében, va­ lam in t egyértelm űvé vált, hogy a m agyar h ad erő kizárólagosan csak könnyű- és nehézlovasságra tagolódott. Vizsgáljuk meg, hogy mi volt ennek az oka!

75 V eszprém y 1995, 7; N égyesi 1995, 220-221; V eszprém y 2000, 43; N égyesi 2002, 375-378.

76 M á ly u sz 1942, 296-298.

77 VÁLOGATÁS 1986, 46-47.

27

A magyar hadsereg lovassága a 14. században Az A njou-kor fegyvertörténetének legszem léletesebb m egjelenítése az 1360 körül készült Képes K rónika nyitó iniciáléja. A trónon ülő, kezében jo g a rt tartó király jobb oldalán páncélba és előkelő ruhákba öltözött m agyar főurak vehetők szemügyre, akik kezükben lovagkardokat és pajzsokat tartanak (5. kép).

I. (Nagy) Lajos (1342-1382) bal oldalán az első sorban három kaftánba öltözött, fején kúpos sisakot viselő keleti előkelő látható.78 A főem berek rangjuknak m egfelelő - kezükben tarto tt - fegyverei a következőek: íj, nyíl form ájú buzogány és szablya. Itt valószínűleg a kun, a jász és a kipcsak népek vezetőit láthatjuk. A két oldal jó l szem­ lélteti a keleti és a nyugati fegyverzet, valam int katonai viselet különbségeit. Az ini­ ciálé elárulja, hogy a 14. század közepén m ég je le n volt az A njou-királyok hadseregében a keleti lovasnom ád harcm odor.79 A 14. század elejéről ránk m aradt ném et leírás a m agyarok lovas íjász voltát emeli ki, különösen kihangsúlyozva, hogy a m agyar harcos nyilaival lesz igazán veszélyes.80 A 14. század elején, a tartom ányúri kor idején a kun könnyűlovasokat Károly Róbert (1308-1342) oldalán találjuk. Az oligarchák hadseregében szolgáló szerviensekről egy cseh krónika tartalm az fontos leírásokat. Az 1315-ben lefolyt hadjáratot m eg­ örökítő forrás Luxem burgi Ján o s cseh király és Csák M áté hadseregéről nyújt rész­ letes inform ációkat.

A m agyar tartom ányúr katonái szűk, testhez simuló bőrruhát viseltek, gyors lovon ültek és serényen kezelték íjaikat, amelyekkel sok sebet okoztak. N em nyugodtan állva harcoltak, hanem vagy futottak vagy m ásokat űztek és kerülték a sváb m intára tö rtén ő lovagi harcot. Nagy veszélyt hordoztak nyilaik, előre és h átra egyaránt n a­ gyon jó l nyilaztak.81 A kunok - m int em lítettük - a király hadseregében szolgáltak, és ezért a fenti forrás alapján leszögezhető, hogy a főúri m agánhadseregek zöm ében szolgáló katonák jelentős része íjjal és karddal harcoló lovas, akiknek a harcm ódja kí­ sértetiesen em lékeztet a kunokéra. M egállapíthatjuk, hogy a helyzet ugyanaz, m int a 13. században volt, a nehézlovasság számban jelentősen alulm aradt az oligarchák hadseregében is.82 A 12-13. században a klasszikus nyugati típusú nehézlovasság m egtestesítője, va­ lam int m intaképe a francia lovag volt, és a fegyverzetben tö rtén t újítások is Frank­ földről származtak. A 14. században a franciáktól Itália vette át a stafétabotot az új típusú fegyverek m eghonosítása tekintetében. Az Anjou-házi uralkodóknak és kísé­ retüknek fontos szerepük volt a korszerű fegyvertípusok elterjesztésében M agyaror­ szágon.83 A 14. század m ásodik harm adában igen érdekes kardok bukkantak fel a m agyarországi tárgyi em lékanyagban (6. kép). Egy ilyen m űtárgynak a jellegzetes­ sége elsősorban a m érete, hiszen a teljes hossza 1 m éter és 26 centim éter, m íg a penge szélessége 5,4 cm, töm ege: 1,9 kg. A kard fokozatosan keskenyedő, hegybe futó kétélű pengével készült, am elynek a közepéig széles pengevájat fut. A m arkolat az ún. másfélkezes típusba tartozik, m íg a nagym éretű m arkolatgom b lekerekített dob alakú, am elynek m indkét oldalán egy-egy csonkakúp form ájú d u d o r ül.84 A Ma78 KÉPES 1987, II.l.

79 P á ló c z i 1989, 73., 77.

80 VÁLOGATÁS 1986, 48.

81 S z e n t p é t e r y 1937-1938, 489-490; K r i s t ó 1988, 195, 212-213.

82 B. S z a b ó 2001, 94.

83 B o c c ia - C o e l h o 1975, 11-16; E n g lis c h - V o c e lk a 1990, 14-23.

84 MNM Fegyvertár, ltsz: 53.194; vö.: G l o s e k 1984, 75, Kát. No. 467; SPLEND EU R 1999, 5; T i l m a n 2009, 118. A kard olyan jó m inőségű acélból készült, hogy akár m a is lehetne használni!

28

5. A Képes Krónika nyitó iniciáléja, 1360-as évek

gyár Nem zeti M úzeum Fegyvertára m ég számos hasonló kardot őriz a 14. század­ ból.83 T ípusban teljesen megegyező a fenti fegyverekkel Giovanni de Medici kardja, amelyet 1353-ban helyeztek el a firenzei Santa R eparata-tem plom ban lévő sírjában.86 A Képes K rónika m iniatúráin egyébként leggyakrabban a fenti kardtípussal találko­ zunk (7. kép )P A z A njou-kori fegyverzetről, életm ódról és viseletről legteljesebb kép et a Képes K rónika nyújtja. A nehézlovasság nagytestű harci m éneken, igen m agas kápájú nyergeken ül, amelyek szinte körülölelik lovasuk derekát. A lovagok a védőfegyverzet alatt egy könnyű vászonból készült, csaknem térdig érő inget viselnek, amelyre sodronyinget húztak. Legfelül található a rendszerint bőrből vagy steppelt anyagból készült fegyverkabát, amely m indig testre szabott, és igen jellem ző, hogy a vállakat fém korongok védik.88 A ritkán felbukkanó üstsisak m ellett általánosnak te­ kinthető az enyhén kúpos „bascinet” típusú sisak, am elynek a kerületébe a vállra leomló sodronyszövetet fűztek, amelyet időnként bőrszalagokkal a sodronyinghez is erősítettek. Fontos változás a fenti sisaknál, hogy ném elyikük felem elhető arcvérttel van ellátva, ennek használata lehetővé tette a m egfelelő tájékozódást, ez az újítás az, amely ham arosan kiszorította a nehézlovasság fegyverzetéből az üstsisakot.89 A védőfegyverek tekintetében m ég nagyon fontos adatokat szolgáltatnak a G öm ör megyei Karaszkó tem plom ának 14. század közepére keltezhető falképei (8. kép). A le­ gendát m egfestő m ester rem ek rajztudással rendelkezett, s ezért képei fegyvertörténetileg igen jó l kiaknázhatóak. A Szent László körül csoportosuló lovagok közül 85 A teljesség igénye nélkül: MNM Fegyvertár, ltsz. : 53.165, hossza: 116,5 cm (pengéje törött!), penge szé­ lessége: 6,1 cm (lelőhelye: E ndrőd); ltsz.: 53.184, hossza: 131,5 cm, penge szélessége: 5,2 cm (lelőhe­ lye: Soroksár, D unam eder); ltsz.: 53.187, hossza: 124 cm, penge szélessége: 5,8 cm (lelőhelye: Budafok, D unam eder); ltsz.: 53.191, hossza: 126 cm, p e n g e szélessége: 6 cm (lelőhelye: B alaton m edre); ltsz.: 53.195, hossza: 125 cm, penge szélessége: 5,2 cm; vö.: O a k e s h o t t 1991, 152.

86 B o c c i a - C o e l h o 1975, 43-52.

87 KÉPES 1987, II. 40-41, 48, 50, 57, 81, 85, 91, 137.

88 Lásd előző jegyzet, illetve K a lm á r 1971, 282-283; M a r t i n 1975, 105-106.

89 KÉPES 1987, II. 126, 137.

29

A MAGYAR HADSEREG LOVASSÁGA A 14. SZÁZADBAN

többen felhajtható arcvérttel ellátott „bascinet” sisa­ kot ho rd an ak . A védőfegyverzet sodronying, de itt m ár m egjelent a karok részleges vértezése és a p á n ­ célkesztyű viselése is. A lándzsák m ellett a lovagok tüs­ kés buzogányt és bárdot is tartanak a kezükben. Szent László a lovagokhoz teljesen hasonló védőfegyverzet­ ben van, de fején nem visel sisakot. H óna alá hosszú lándzsát szorított, am elyen közvetlenül a keze előtt egy kis fagöm b látható, ez a kéznek a rú d o n való el­ csúszását akadályozta m eg.90 A lovagkirály a lándzsa rúdját négyszögletes form ájú pajzsának jobb oldali ki­ vágásába támasztja be, amelyet vörös kettős kereszt dí­ szít. Itt az új típusú pajzs, a „tárcsa” egyik legelső képi 7. Kard. ábrázolása a Képes Krónikában, ábrázolásával találkozunk.

1360-as évek A kései középkorban oly gyakran felbukkanó „pavese”, vagyis a gyalogsági állópajzs először 1330-ban bukkan fel a forrásokban. Form áját feltehetőleg az antik Róm a nagym éretű, hossz­ négyzet alakú pajzsa ihlette, am elyhez hasonlót először Pávia város katonái használ­ tak. Raguzában ezeket a pavézéket 1361-ig Velencéből hozták be, m ajd hozzákezdtek a gyártásához, amelyet négyféle változatban készítettek. A m ásik itáliai típusú pajzs­ ról, a „targá”-ról, am elyet először 1363-ban írt le a raguzai városi számadáskönyv, m egem lítik, hogy a nem esek védőfegyverei. T ulajdonképpen itt egy olyan négyzet form ájú, kism éretű lovassági pajzsról van szó, am elynek a jo b b felső részén egy b e­ vágás található a lándzsarúd betám asztása végett.91 M agyarországon ez a lovassági pajzs a „tárcsa” nevet kapta itáliai elnevezése után. A 14. század utolsó harm adára keltezhető rim abányai falkép tám adó- és védőfegyverei nagyon hasonlóak a karaszkói freskókhoz, csak itt kevésbé ügyes művész festette m eg őket.92 A bántornyai Szent László-legenda fegyverei is teljesen m egegyezőek a fenti két tem plom ban láthatóval.

Az előbbi freskókat a híres radkersburgi vándorfestő, Aquilai János 1383-ban készí­ tette el.93 A siklósi plébániatem plom 1986-os feltárása alkalmával került napvilágra Garai I. Miklós n á d o r vörösm árvány sírköve, aki 1386-ban egy m erényletben vesztette életét (9. kép). Az első fennm aradt bárói sírem lék a késő Anjou-kori lovagi fegyver­ zetet tálja elénk.94 Garai Miklós kúpos sisakot visel, am elynek az alsó kerületébe sűrű sodronyszövetet szegecseltek, amely a n ád o r vállaira és nyakára terül. Az elhunyt pom pás sodronyinget hord és a kaijai, valam int a lábai külső felületére kovácsolt vér­ teket szíjaztak. Bőrből készült, vastag fegyveringe testre simuló, ujjatlan és egészen a com bjáig ér le, m íg kezén, amelyet im ára kulcsol, lemezes páncélkesztyűt visel. A nádor páncélja a teljes lem ezvértek m egjelenése előtti legfejlettebb védőfegyvertípust képviseli. A fegyverkabát felett ugyanis m ár egy vaslemezből kovácsolt, a m ellet és a rekeszizom felső részét védő „m ellvért” helyezkedik el. Az 1373-ban készült, Kolozs­ vári M árton és György m esterek által készített Szent György-szobron pikkelypáncél­ lal kom binált brigantin látható, am elynek szintén egy darabból kovácsolt mellvasa 90 M a ro s i 1987, 2 3 7 -2 4 0 ; K u r u c z 1988, 313; L á s z ló 1993, 1 4 5 -1 5 0 ; SIGISM UNDUS 2006, 409. A fal­ k é p e n k é t e s e tb e n is lá th a tó tü sk és buzogány. M N M F egyvertár, ltsz.; 57 .6 2 7 3 . A b ro n z b ó l ö n tö tt b u ­ zogányfej érd ek esség e, h o g y g y ű rű k k el tag o lt vas n y é lre v an erősítve. H ossza: 4 9 cm . L ásd 97. képi 91 B o e h e im 1890, 1 7 6 -1 8 0 ; D e n k s t e i n 1964, 1 5 5 -1 5 6 ; K a l m á r 1971, 3 0 8 -3 0 9 ; P e t r o v i c 1976, 269; B o l ­ d o g 2 00 6 , 24 1 , 246.

92 M arosi 1987, 226; L ászló 1993, 1 5 1 -1 5 4 .

93 K urucz 1988, 117; L ászló 1993, 1 7 5 -1 8 1 .

94 PANNÓNIA 1994, 2 7 6 -2 7 8 ; SIGISM UNDUS 2006, 1 1 3 -1 1 4 . K át. No. 1.35.

6. L o va g i kard, a 14. század második feléből.

31

32

A MAGYAR HADSEREG LOVASSÁGA A 14. SZÁZADBAN

szegecsekkel van rögzítve. Ez a páncélféleség a hát közepén sűrű csatsorral nyitható, ugyanis itt kellett belebújni.95 A n ád o r m ellvértjét a háton átvetett bőrszalagok rö g ­ zítették egykoron.96 A 14. századi lovagi viselet külön érdekessége, hogy a tőr és a kard m arkolatára egy-egy biztosítóláncot erősítettek, amelyet a m ellvérten lévő egyegy hordkarikához rögzítettek.97 Garai Miklós tőre, valam int kardja a 14. század m á­ sodik felének jellegzetes példányai, amelyek a pom pás veretes övről lógnak le, és a nád o r kardjának pontos párhuzam a a tárgyi em lékanyagban is m egtalálható.98 Az el­ hunyt bal válla m ellett üstsisakja látható, m íg a páncéllem ezkékből összeállított láb­ vértjére rövid szárú, tarajos sarkantyút csatolt.

A 14. századból a Szent László-freskókon láthattunk példákat arra, hogy a kun tí­ pusú tüskés buzogányokat - időnként - lovagok is használták. Az 1333-1342 között készült és feltehetően András királyfi oktatására szánt Magyar Anjou Legendárium m iniatúráin egyaránt találkozunk a nyugati és keleti fegyverzettel.99 Szent László és a kun küzdelm ét bem utató m iniatúrán a kun tüskés buzogánnyal készül lesújtani a lovagkirályra.100 A fenti buzogánytípus m ár a 14. század közepén kezd továbbfej­ lődni, hiszen m int láttuk, van m ár olyan változat a tárgyi em lékanyagban, amely vas­ nyéllel készült. A fejlődés következő állom ása az ún. „tollas” buzogány m egjelenése a 14. század m ásodik felében. 1922-ben a Magyar Nem zeti M úzeum ban őrzött egyet­ len korai, h at négyszögletes tollal rendelkező vasbuzogányt a m úzeum vezetése a New York-i M etropolitan M úzeum nak ajándékozta.101 Szerencsére M agyarországon előkerült egy hasonló 14. századi buzogány is, am elyet a G rád-gyűjtem ény őriz (10. kép).102 A vasból készült, nyolc hossznégyzet form ájú tollal rendelkező sújtófegyver egyértelm űen nyilat formáz, hiszen különösen a nyílcsúcs jellegzetes. A Képes Kró­ nika nyitó iniciáléjában lévő kaftános keleti főurak egyikének a kezében hajszálra a fenti m űtárggyal megegyező darab van (5. kép). A fentiekből az következik, hogy egy olyan nyílvessző form ájú méltóságjelvénnyel van dolgunk, amelyből sújtófegyver lett, és talán nem véletlen, hogy a buzogányt a m agyar források a nyílvessző kormánytollai u tán „tollas b o t”-nak nevezik.103 Könnyen lehet, hogy ez az új típusú, vasból készült buzogány szintén kun-kipcsak eredetű. Szükséges azonban megjegyezni, hogy Itáli­ ából - ugyan kicsit más form ájú - vasból készült sújtófegyverek m ár a 14. század első feléből ism ertek.104 I. (Nagy) Lajos király 1357-es Velence elleni hadjáratáról fontos itáliai forrás em ­ lékezik meg. A firenzei M atteo Villani Krónika című m unkája sok jó adatot tartalm az a m agyarok hadseregéről: „A magyar igen nagy nemzet és csaknem valamennyien megyék (báróságok) igazgatása alatt állnak. Ezeket a báróságokat nem töltik be örökösen vagy élethossziglan, hanem a király akaratától függ azoknak adományozása vagy elvétele. Régi szokásuk megállapítja, minden főúr és község hány lovast köteles kiállítani, ha a király hadat vezet vagy indít, úgy hogy a lo­ vasok számát és a szolgálat idejét illetőleg mindenki tudja, mi a kötelessége. És ezért az uruk felszólítására rögtön, halogatás és huzavona nélkül, mindjárt meg is indulnak, azért, mert a község vagy a főúr előre készen tartja azokat, kik szolgálni tartoznak. Ezek fel vannak szerelve 95 K a lm á r 1971, 289; SIGISM UNDUS 2006, 445. K át. No. 5.6; vö. O a k e s h o t t 1996, 286-288.

96 F l e i s c h h a u e r 1932-1934, 250-252; P o s t 1940-1942, 226-230.

97 H asonló m egoldást látunk a Képes K rónika néhány m iniatúráján. KÉPES 1987, II. 28-29.

98 MNM Fegyvertár, kard, 14. század m ásodik fele, ltsz.: 53.194; lásd a 6. képetl 99 KÉPES 1 9 8 7 ,1. 90.

100 L á s z ló 1993, 47; lásd a 96. képet!

101 K a lm á r 1961, 35-36; K a lm á r 1971, 21; P a n d u l a 1988, 229, 8. kép.

102 G r á d é. n. 50; hossza: 51 cm, legnagyobb szélessége: 8 cm.

103 K a lm á r 1971, 22-23; vö. P á ló c z i 1989, 73.

101 B o c c i a - C o e l h o 1975, 39-40; hossza: 75 cm, legnagyobb szélessége: 5,5 cm.

33

A MAGYAR HADSEREG LOVASSAGA A 14. SZAZADBAN

két lóval, vagy még többel, könnyű támadó fegyverekkel, azaz íjjal és nyilakkal tegezeikben és egy hosszú karddal személyók védelmére. Álta­ lában kordoványból való vértet viselnek, mely köntösül is szolgál, és ha már be van kenve, fenve, egy mást öltenek föléje, majd ismét egyet és még egy újat, úgy, hogy ily módon az a ruha elég védelmet nyújt. Fe­ jükön ritkán viselnek sisakot, hogy ne veszítsék el a nádazásban való ügyességöket, mert abba helyezik egész reményöket.

Háborújok nem abban áll, hogy megállnak csatarendben, hanem ide-oda nyargalnak, megfutnak, egyre nyilazva, aztán ismét visszafor­ dulnak a csatába. Nagyon ügyesek a prédálásban és a kitartó lovag­ lásban és nyilaikkal nagy kárt okoznak az ellenség lovaiban és gyalogosaiban. Ezért nagy hasznukat lehet venni, ha van mellettük erős csatarend, mert a könnyű hadakozásnak és az ellenség nyugtalanításának és zaklatásának mesterei, nem törődnek a halállal és kiteszik ma­ gokat minden veszélynek. Es ha csatát vívnak, a magyarok a magok módja szerint harcolnak. Tízen-tizenöten tartanak együtt jobbra-balra elnyargalnak és kilövik hosszú nyilaikat, azután ismét elmenekülnek száguldó lovaikon, fe l és zászló nélkül, hadi kürt nélkül szoktak járni és tegezeik bizonyos megrázása adja meg a jelt a gyülekezésre, ”105 Az itáliai krónikás szavaiból kicseng, hogy a m agyar hadse­ reg m agját az ún. „h onor” birtok arányában kiállított csapatok alkották. Az uralkodó a jelen tő s számú királyi váruradalm ak közül a báróknak szolgálati birtokot adom ányozott, de csak arra az időre, am íg az a tisztségét viselte. Az erdélyi vajdának, a macsói vagy a szlavón bánnak stb. a n éh a igen jelentős nagyságú várbirtok hadakozó népével, azaz fegyvereseivel kellett a király p arancsára h ad b a vonulni.106 A sereg m agját a bőrpáncéllal, hosszú karddal és íjjal felszerelt könnyűlovasság adta. A királyi udvar csapataiban, valam int a bárók katonai kíséretének sorai­ ban találjuk m eg a nehézfegyverzettel rendelkező lovagokat. A királynak hadbavonulással tartozó segédnépek, nevezetesen a kunok, a jászok és a székelyek alkották a hadsereg nagy mozgékonyságú lovasságát. A Szent László-legenda freskói kitűnően lefestik fegyverzetüket és viseletűket. Fő tám adófegyverük a ké­ szenléti tegezben tartott íjuk, m íg nyíltegezük fedeles, általában középen szétnyitható és itt lehetett behelyezni a heggyel felfelé álló nyilakat. Az ívelt pengéjű szablya használata nagyon gya­ kori és igen jellegzetes a kaftán m ellett egy csúcsos nemezsüveg viselése. A kunokat m indig keleti típusú, alacsony kápájú nyer­ gekben ülve ábrázolják, akik íjaikkal leggyakrabban hátrafelé nyilaznak.107 Az 1380 körül készült zsegrai legendakép nem kis m eglepetést tartogat szám unkra. Itt ugyanis nem csak az üldö­ zött kunok nyilazzák a m agyarokat, hanem az üldöző csapatok soraiból is bőven hull a nyíl a kunokra, ez a m agyarok íjhaszná, , , 0/ J latanak egyik jo bizonyítéka.108

1U. Nyíl tormám „tollas buzogány,

M század riláso(MfeU

105 V i l l a n i 1901, 2 2 8 -2 3 0 .

106 K r ist ó 1988, 2 0 3 -2 0 4 .

107 P á l ó c z i 1989, 7 5 -7 8 ; L á s z l ó 1993, 7 0 -7 1 , 7 4 -7 5 , 8 2 -8 3 , 8 6 -8 7 , 9 4 -9 5 , 1 1 0 -1 1 2 .

108 M a r o s i 1987, 237; K u r u c z 1988, 117; L á s z l ó 1993, 1 1 5 -1 1 9 .

9. Garai I. Miklós nádor vörösmárvány sírköve, 1386

35

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

Az íj és a számszeríj a leghatásosabb távolra ható fegyver volt a középkor folya­ m án. A tárgyi em lékanyagban az íj sajnos nem m aradt fenn az Árpád-, vagy az Anjoukorból, de a források gyakran szólnak az alkalm azásukról M agyarországon.109 A besenyők és a kunok kétségkívül hatással voltak a m agyar katonaság fegyverzetére.

Véleményem szerint a 14. században sok m agyar harcos használt kun készítésű vagy típusú íjat. Ez a fegyverfajta olcsón előállítható, habár készítése hosszú hónapokig el­ tarthat. N agyon lényeges szem pont, hogy csak a kism éretű nyílhegyek elkészítése esetén kell fém et használni. A nehézfegyverzet elterjedését az is akadályozhatta, azért volt olyan drága, m ert csak korlátozott számú vas és acél állt rendelkezésre a közép­ kori M agyarországon.110 A m agyar lovasok sokat gyakorolhatták az íjászatot, és a ku­ noktól a n o m ádoknál oly gyakran alkalm azott hátrafelé nyilazást is gyorsan elsajátíthatták. így nem feltétlenül kell a Villani krónikában leírt lovasokban csak ku­ nokat látni, hiszen a m agyar lovasság soraiban is szép számmal harcoltak íjászok.

I. (Nagy) Lajos itáliai hadjáratai azért is fontosak, m ert a m agyar főurak, de az egyszerű katonák is E urópa legm odernebb tám adó- és védőfegyverzetével ism er­ kedtek m eg.111 A tárcsapajzs, a lovagi páncél vagy akár a m ozgatható arcvérttel ellá­ tott „bascinet” sisak is itáliai átvételnek tekinthető. Az A njou-korban az előző időszakhoz képest jelentősen n ő tt a nehézfegyverzetű - általában ném et - idegen zsoldosok alkalmazása. Az országhatárokon kívül zajló hadjáratok során szükség volt a had erő elit csapatait növelni. Igen érdekes, hogy elsősorban Itáliában, az 1350-es években szép számmal találkozunk m agyar zsoldoscsapatokkal is. Az idegen földön harcoló m agyar zsoldosok közül legism ertebbé - kétségkívül a róla kialakult m onda révén - Toldi Miklós vált.112 Az Anjou-kori lovagi hadviselés számos elem ét őrizték m eg a birtokadom ányozó királyi oklevelek. A sorsdöntő jelentőségű rozgonyi csatá­ b an (1312) számos vitéznek nyílt arra lehetősége, hogy kim utassa királya iránti h ű ­ ségét és sok esetben rendkívüli bátorságát. A harctéren szerzett komoly sebek m ellett gyakran olvashatunk arról, hogy jónéhány lovag a király szeme láttára vitézül h a r­ colva életét vesztette. A nehézlovasok közül többen lándzsájukkal terítették a földre az ellenség lovasát, de számos esetben kardjukkal rontottak a tartom ányurak hadso­ raira. A király vitézei sok esetben zsákmányoltak a győztes összecsapások u tán zász­ lókat, fegyvereket és lovakat, sőt a zászlók m ellett előfordult, hogy a levágott ellenséges fejeket is elküldték uralkodójuknak.113 A várak ostrom ánál a legtöbb sé­ rülést a kőhajító gépek lövedékeitől és a számszeríjaktól szenvedték el a király vité­ zei.114 Az oklevelek azt is elárulják, hogy a bel- és külföldi csatákban az egyházi vagy világi tisztségviselők rokonai és familiárisai közül többen vesztették életüket. Köcski Sándor országbírónak például az egyik összecsapásban nem kevesebb, m int 80 ro ­ kona és szerviense esett el.115 1328-ban Lackfi István vajda hadi népével Ausztria te­ rü letén a n ém etek erős seregét legyőzte, számos ellenséges lovagot elfogott, miközben két lándzsadöféstől és egy nyíllövéstől súlyosan m egsebesült.116 Egy igen érdekes oklevél I. (Nagy) Lajos 1365-ös bulgáriai hadjáratáról szól. A nagy létszámú m agyar seregben ott volt Kont Miklós nádor, rokonainak fegyvereseiből és íjászaiból álló erős csapattal. A hadjárat Vidin várának elfoglalásával ért véget. Az 1365-ös m a­ gyar katonai sikerek hatására V. (Palailogosz) János bizánci császár népes kíséretével 109 K almár 1971, 1 3 3 -1 3 4 ; Pandula 1988, 2 3 2 -2 3 3 ; P á lóczi 1989, 6 3 -6 4 .

110 R u t t k a y 1976, 3 3 7 -3 4 0 .

111 P á ló c z i 1989, 72; B . S zabó 2 001, 82, 9 4 -9 5 .

112 T ó t h 1938, 6 6 -6 7 ; K r ist ó 1988, 2 0 6 -2 1 0 ; K r ist ó 2 000, 5 1 -5 9 .

113 B orosy 2 0 0 4 , 3 7 5 -3 9 0 , 405.

114 B orosy 2 0 0 4 , 399.

115 B orosy 2 0 0 4 , 40 1 .

116 B orosy 2 0 0 4 , 4 2 3 .

36

A MAGYAR HADSEREG LOVASSÁGA A 14. SZÁZADBAN

1366-ban B udára utazott, de a Balkán déli részét m ár uralm uk alatt tartó törökök el­ leni szövetség azonban m eghiúsult.117 Az 1350-es évek elején a későbbi félelmetes Oszm án Birodalom m ég egy je le n ­ téktelen kis török em irátus volt. 1346-ban vezetőjük, Oszm án szövetségre lépett a későbbi VI. (Kantakuzénosz) Ján o s bizánci császárral. így az oszm án-törökök szá­ m ára m egnyílt az ú t Európába, és részt vehettek a trákiai háborúban. 1354. március 2-án egy földrengés következtében leom lottak Gallipoli erődjének a falai, így az oszm án-török csapatok elfoglalták a várat. Ekkortól új időszámítás kezdődött, a törökök m egvetették a lábukat E urópában. M ár 1354 augusztusában m egírta a dózsénak a konstantinápolyi velencei követ, hogy egy igen veszélyes ellenfél jelen t m eg a bizánci főváros közvetlen közelében. Ebben az időben nagyszám ú nom ád törököt telepítet­ tek át Anatóliából Európába és számos török települést létesítettek. 1361-ben az oszm án-törökök elfoglalták D rinápolyt, a mai E dirnét, Trákia fővárosát. A helyi görög lakosság elűzése után viharos gyorsasággal létesítettek újabb és újabb török telepü­ léseket. A gyorsan mozgó török lovasok a Nyugat-Balkán felé fordultak, 1385-ben el­ érték A lbániát, m ajd ham arosan M akedónia és A lbánia urai is elism erték az oszm án-török fennhatóságot. Thesszália 1387-ben, Szaloniki elfoglalásával lett török vazallus terület, két évvel korábban, 1385-ben a törökök behatoltak a M arica völ­ gyébe, elfoglalták Szófiát és Nist is. Term észetesen több helyen kerültek szembe el­ lenállással, de ezeket kisebb h ad járatokban m ind letörték. Szerbia je le n te tte a legfontosabb ellenfelet a muszlim hódítóknak. 1389-ben az I. M urád (1362-1389) ve­ zette török csapatok, valam int a vazallusok hadereje m egsem m isítő vereséget m ért az egyesített szerb és bosnyák hadseregre Rigómezőnél. Ez a győzelem nem csak az u ralm at biztosította az oszm án-töröknek a Balkán felett, hanem egy csapásra a Ma­ gyar Királyság szomszédjává is tette.118 Az oszm án-törökök m ár 1390-ben tám adást intéztek a m agyar területek ellen. Elsősorban a Szerémség, valam int Krassó, Torontál és Temes megye lakossága szenvedett sokat a török portyázók betöréseitől, akik töm egesen hurcolták el az em bereket és hajtották el a háziállatokat. A Magyar Ki­ rályságnak nem volt más választása, m int védekező politikát folytatni. A török tám a­ dásnak kitett terü letek fokozatosan elnéptelenedtek, a m agyar lakosok helyére m enekülő délszláv etnikum ú családok költöztek. 1389 és 1394 között I. Zsigmond ki­ rály (1387-1437) csapatai számos h ad járato t vezetett Szerbiába, többek között ki­ sebb városokat foglalt vissza, de ennek ellenére a török betörések nem hagytak alább.

Igen nagy eredm énynek számított 1395-ben Havasalföld kiszakítása az oszm án-török függőségből és Kisnikápoly várának az elfoglalása.119 Az 1390-es évek elejétől I. Zsigm ond számos birtokot adom ányozott vitézi hős­ tettekért, elsősorban a déli végeken folyó, a „pogányok” elleni harcok során. A bir­ tokadom ányozó oklevelek közül vegyünk szem ügyre két jellegzetes példányt.

1390-ben Sárádi László tem esi ispán fegyvereseivel átkelt a Dunán. Szerbiában a tö­ rökök és szerbek ellen harcolva hatalm as m észárlást vitt végbe közöttük. Az ellenfél öt zászlóját a földre vetette, a győzelem diadalával m egtiporta, és végül a királynak Zólyomba, m íg a királynőnek B udára küldte. 1392-ben birtokadom ányt kapott Perényi Miklós volt Szörényi bán is, m ert am ikor a törökök Rácországba törtek, akkor fegyvereseivel m egtám adta őket, sokakat levágott karddal és m egölt lándzsájával, va­ lam int a zsákmányolt zászlókat elküldte uralkodójának.120 A két királyi oklevélből is 117 B o r o s y 2004, 411; Papp 2004, 42-45. K önnyen elképzelhető, hogy a találkozó nem Budán, h anem

V idinben tö rtén t, a korabeli forrásokban előforduló B udin helynév m iatt.

118 I n a l c i k 1978, 14-16; I n a l c i k 1994, 9-1 5 ; N i c o l l e 1983, 3 -6; O s tr o g o r s k y 2003, 446-457; Papp

2004, 37-48.

119 M á ly u s z 1984, 102-105; S z a k á ly 1986, 18-20.

37

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

jó l kitűnik, hogy a török portyák elsőszámú célterülete Temes megye és a Szörényi bánság volt.

1395-ben I. Zsigm ond követei sorra já rtá k az európai királyi udvarokat és csapa­ tokat gyűjtöttek egy hadjáratra, am elyben kiűzik a törököket a Balkán-félszigetről. A komoly szervezési és diplom áciai m unkának köszönhetően jelentős számú egyesített európai had erő állt rendelkezésre 1396 tavaszán, am elyben a legnagyobb szerep a francia lovagoknak ju to tt.121 A nikápolyi csatát m egelőző napon komoly nézeteltérés tám adt a keresztény vezérek között a hadsereg irányításának tekintetében. I. Zsig­ m ond, errő l értesülve, a franciák táborába m ent és ism ételten azt kérte, hogy a m a­ gyarok kezdjék m eg a tám adást, m ert ők jo b b an ism erik a törökök harcm ódját.122 A franciák m ásnap I. Bajazid szultán (1389-1402) csapatainak közeledtére azonnal csa­ tarendbe álltak és a török seregre tám adtak, akik arcvonaluk előtt hegyes karókból védm űvet építettek. A török könnyűlovasság nyilazva visszavonult, m ajd ezek u tán a franciák lóról leszállva roham ozták m eg a karók m ögött védekező janicsárokat. A kétségbeesetten harcoló török gyalogságot a franciák szinte m ind egy szálig leka­ szabolták. Közvetlenül a gyalogság felszámolása u tán a francia elitcsapatok a török könnyűlovasságot futam ították meg, m ajd felérve a dom b tetejére, döbbenten pil­ lantották m eg m agát a szultánt és a szpáhikat. A törökök az egész tám adó sereget á t­ karolták és a franciák egy részét levágták. Közben a keresztény csapatok ijedten szemlélték a gazdátlanul szaladgáló francia lovak töm egét, amely nagy zűrzavart oko­ zott a szövetségesek soraiban. E nnek ellenére I. Zsigm ond csapataival m egtám adta a török gyalogságot, de ham arosan szembe találták m agukat a szpáhikkal. Ekkor m ég a csata váltakozó szerencsével folyt, de rövidesen m egjelent a törökök szövetsé­ gese, István szerb despota 5000 lovasával, és az ütközet a keresztény csapatok m e­ nekülésével fejeződött be. I. Zsigm ond kíséretével a D unán horgonyzó velencei gályákhoz fűtött, m iközben az üldöző törökök nyilai szinte felhőként követték a m a­ gyar uralkodót. I. Zsigm ond K onstantinápolyba m enekült, m ajd hosszú hónapok után, Dalm ácián keresztüljutott vissza B udára.123 A m agyar király 1397-ben Mocenigo Tamás velencei kapitánynak 1000 arany évdíjat rendelt egyik adom ánylevelé­ ben, m ert a nikápolyi vesztes csata u tá n hajójával D alm áciába vitte. A nikápolyi csatában szerzett vitézi tettekért számos birtokot adom ányozott lovagjainak I. Zsig­ m o n d .124 A 14. század végétől, pontosabban m ár I. (Nagy) Lajos uralkodásának utolsó éve­ itől, az önálló taktikai egységet képviselő jász és kun íjász könnyűlovasok többé nem bukkannak fel a forrásokban. Pálóczi-Horváth András véleménye szerint: „Ennek okát abban látjuk, hogy a kunok és a jászok feudalizálódása, a közrendű szabadok jobbágysorba süllyedése annyira előrehaladt, hogy a hadba vonulók száma rohamosan csökkent. Ugyanezekre az okokra lehet visszavezetni, hogy az állandó gyakorlást, összehangolt csapatműködést és nem utolsósorban : kiváló minőségű harci felszerelést igénylő nomád taktika néhány évtized alatt el­ felejtődött. A 14. század végén, amikor Magyarországnak egy új, minden eddiginél félelmete­ sebb nagyhatalmú, az oszmán-törökök hadseregével kellett szembenéznie, kiderült, hogy a feudális lovagi seregek létszámra sem elegendőek, taktikájuk sem megfelelő, s a magyar könynyűlovasság harci tudása a mélyponton van. A bevonuló újoncok között voltak olyanok, akik nem tudtak az íjjal bánni. ”125 120 B orosy 2 0 0 4 , 4 1 5 , 427.

121 Atiya 1934, 3 3 -4 9 .

122 W er tner 1925, 2 4 2 -2 4 3 ; Atiya 1934, 8 2 -8 7 .

123 W er t n e r 1925, 2 4 5 -2 4 8 ; Atiya 1934, 9 2 -9 7 .

121 B orosy 2 0 0 4 , 4 1 7 -4 1 8 .

125 P álóczi 1989, 7 4 -7 5 .

38

A MAGYAR HADSEREG LOVASSÁGA A 14. SZÁZADBAN

1395-ben B ethlen Gergelyt, az első M agyarországon em lített „hadügyi szakfel­ ügyelőt” I. Zsigm ond arra utasította, hogy ellenőrizze, hogy a csapatoknál, am elye­ ket Havasalföldre küldenek, valóban egy nehézlovasra két íjász jut-e?

A fenti igen fontos forrás viszont arra utal, hogy ekkoriban az íjászok nem külön taktikai egységekben harcoltak, hanem a lovagok kisegítő harcosai csupán.126 T óth Zoltánnak abban teljesen igaza van, hogy M ohácsig csatadöntő szerepe a nehézlo­ vasságnak volt. E m ellett azonban m indvégig je le n volt a legfőképpen íjjal harcoló könnyűlovasság. A királytól függő, kun és jász nom ád könnyűlovasság 14. századvégi eltűnése a legbegyakoríottabb íjászoktól fosztotta m eg a m agyar haderőt. Az 1390es évektől roham osan m egszaporodó török portyákat két m ódon lehetett volna m eg­ akadályozni. 1) Kiűzni a törököket legalább a Balkán-félsziget északi részéről. Ezt a m egoldást a vesztes nikápolyi csata után teljes m értékben el lehetett vetni. 2) Gyor­ san mozgó könnyűlovas csapatokkal kell felvenni a harcot a portyázókkal. A n ehéz­ lovasság egy csata eldöntésére alkalmas ugyan, de teljesen hasznavehetetlen a török portyázókkal szemben. A m agyar lovas íjászok széttagoltan harcolva, sokszor nem kellő harci tapasztalattal és technikai tudással nem igazán voltak alkalm asak a p o r­ tyák m egakadályozására. A m agyar haderő így teh át alapos m egreform álásra szo­ rult, növelni kellett a hadakozók számát és elsősorban - a realitások talaján állva könnyűlovasokat kellett kiállítani. Elérkeztünk az 1397-es évhez, am ikor is a tem es­ vári országgyűlés először ad hírt a portális - ism ertebb nevén - telekkatonaságról, akiket legfontosabb tám adófegyverük, vagyis az íjuk után „tegzesek”-nek neveztek.

126 B o r o s y 1962, 158; M á ly u sz 1984, 109.

39

Nehézlovasok, könnyűlovasok és huszárok a 15. században A törvény latin nyelvű szövege alapján m inden báró és nem es m inden húsz jo b b á­ gya után tartozott egy íjászt kiállítani, és am íg a pogányok elleni háború tart, m agá­ val hadba vinni.127 A törvény szövegének „de viginti jobagionibus” kifejezése következtében nem egé­ szen világos, hogy a jobbágyok közül kellett kiállítani a katonát, vagy a földesúri va­ gyon, azaz a jobbágyok száma határozta m eg a katonák számát. Vélem ényünk szerint m indkét m egoldás elképzelhető, de valószínűbb, hogy a jobbágyok nagyobb szám­ ban szerepeltek a harcosok között.128 A könnyűlovasság szám ának növelése m ellett a nehézlovasság szerepe továbbra is fontos m aradt. Az 1419-ben festett székelyderzsi Szent László-legenda falképei teljes pom pájában m utatják a 15. század elejének n e ­ hézlovasát. A lovagkirály testét sodronying védi, és felette a felső kar kivételével tel­ jes lem ezpáncélt visel, am elynek nagyon jellegzetes a dom ború mellvasa. Itt a Felső-Itáliában a 14. század végén, 15. század elején kifejlesztett lem ezpáncél hazai m egjelenésének lehetünk a tanúi. Szent László hóna alá szorított lándzsájával tá­ m adja a kunt (11. kép).129 Igen jellegzetes, hogy a lovagszent hosszú, kétélű tőrt, azaz „bicellus”-1 visel a jo b b oldalán.130 A másik nagyon fontos em lék a 15. század első fe­ léből nem más, m int Stiborci II. Stibornak (fl4 3 4 ), I. Zsigm ond egyik hadvezérének a vörösmárvány sírköve. Az 1430-as évek elején készült m űalkotás egy „Kastenbrust”típusú teljes lem ezpáncélt viselő lovagot tár elénk (12. kép).131 Stibor kapitány vértje alá sodronyinget öltött, és ez kilátszik acéllem ezből készült csataköténye alól, amely fölött erőteljesen dom borodó m ellvértet visel. A mellvas külön érdekessége, a jobb oldalán, a hónaljlem ez m ellett elhelyezkedő lándzsatartó horog, am elynek szerepe a lándzsa rúd ján ak m egtám asztása volt. A nehézlovasságnál ennek az újításnak a m egjelenése fontos esem énynek tekinthető, ugyanis a tárcsapajzs fokozatos elha­ gyását eredm ényezte. A 14. század m ásodik felében és a 15. század legelején a n e­ hézlovassági lándzsa rúdját a pajzs jo b b oldalán elhelyezkedő vájatba tám asztották.

A lovag teljes páncélozottsága okafogyottá tette a lovassági pajzs alkalmazását, amely­ nek használata a 15. század első negyedében teljesen m egszűnt. A m inden valószí­ nűség szerint Budán készült, a Gerecse-hegységből származó vörösmárvány sírkövön ábrázolt lovagnak m ég több érdekessége van, nevezetesen a támadófegyverei. Igen nagym éretű, hosszú m arkolatú kardjának jellegzetes a m arkolatgom bja, amely ová­ lis dobform át m utat. A kard pontos fegyvertári párhuzam a is m egvan, ennek az é r­ dekessége a rendkívül erőteljesre kovácsolt penge, am elynek a kialakítása szúrásra is alkalmassá tette ezt a fegyvert.132 A másik lényeges fegyver a Stibor kapitány jobb ol127 „quivis Baronum et Nobilium regni nostripossessionatus secundum exigenciam statum etpossibilitatem virium ip-

sorum scilicet de quibusvis viginti jobagionibus unum pharetrarium, more exercituancium promptuare et in ipsum exercitum durante dumtaxat praesenti guerra paganorum secumducere et exercituare facéré teneatur"; K n a u z 1857, 216-217.

128 B o r o s y 1971, 15-16; M á ly u s z 1984, 108.

129 M a r o s i 1987, 237-240; L á s z l ó 1994, 93-100; SIGISM UNDUS 2006, 425-426; D v o ü á k o v á 2007, 6 6 67.

130 Z a r n ó c z k i 1990, 47, 125. jegyzet. Egy, a 15. század elején készült „bicellus”-t őriz a Fegyvertár, ltsz.: 54.1524, hossza: 68,5 cm, penge szélessége: 1,8 cm.

131 K a l m á r 1971, 88; SIGISM UND 2006, 347-348, K á t. No. 4. 51, 450-451. Stibor kapitány páncélját 1420 és 1460 között számos m agyarországi m űalkotáson ábrázolták, pl. az alm akeréki M ária-oltáron.

132 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.168, hossza: 134 cm, penge szélessége: 5,1 cm. Az erőteljesen megkovácsolt hegye lehetővé tette, hogy használója a lem ezvért réseibe tudja szúrni, m ert a teljes lem ezpáncél vi­ selőjét vágással m ár nem lehetett leküzdeni.

40

11. Szent László lovagkirály alakja a székelyderzsi falképen, 1 4 1 9

dalára kötött rendkívüli hosszúságú tőr, am elynek a hüvelyén az evőeszköz szám ára kettős tokot készített a m ester.133 Ez a változat nem más, m int a bicellus, amely m int látni fogjuk, a telekkatonaság felszerelésében is előírt fegyver.

Az oszm án-törökök 1402-ben az angorai (Ankara) csatában m egsem m isítő vere­ séget szenvedtek Tam erlán (Tim ur Lénk) hadseregétől. A vesztes csata m iatt az 1410es évek közepéig viszonylag nyugalom uralkodott a Balkán-félszigeten. Az 1410-es évektől kezdve újból folytatódtak a m agyarországi török betörések, előbb a boszniai területekről, később Bulgária felől. A m agyar erők azonban nem vonultak vissza a h a­ tárok m ögé, sőt jelentős védelm i harcokat folytattak, és m ég várakat is építettek. Az 1428-as galam bóci kudarc u tán a korábbi pozíciói m egrendültek a Magyar Király­ ságnak a Balkán-félszigeten, és bekövetkezett országunk roham os térvesztése, befo­ lyásának csökkenése.134 Feltehetőleg a fenti sajnálatos esem ények és a huszita háborúk tapasztalatai vezettek az 1435. évi dekrétum okhoz, amely egyik legism er­ tebb, telekkatonasággal és honvédelem m el foglalkozó törvényünk. I. Zsigm ond 1435. évi V. dekrétum a 1. és 2. cikkelyének m agyar fordítása a következő:

133 K a l m á r

1971, 87.

134 M á ly u sz 1984, 110-123; S zak ály 1986, 22-30; I n a l c ik 1994, 16-22; P e r jé s 1999, 30-32; V eszprém y

2008, 285-292.

41

NEHÉZLOVASOK, KÖNNYŰLOVASOK ÉS HU SZÁ RO K A 15. SZÁZADBAN

„I. cikkely Hogy a király hada mellett az előkelők is tartoznak fölkelni.

Ha pedig az ellenség akkora haderővel törne be, amely a császári haderőnket meghaladná és valószínűleg látszanék, hogy az ország határaiba való betörését e császári hadunk fel nem tartóztathatja és meg nem. gátolhatja: 1.§. Akkor az e hazarészek védelmére kirendelt főpapok az ő bandériumaikkal és katonáik­ kal az ezekre nézve tett és szokásszerűleg megtartott intézkedésekhez képest, úgyszintén a ha­ sonlóképpen ugyanazon vagy netán háborúval megtámadott más részeknek védelmére rendelt egyes vármegyék ispánjai, a mondott vármegyék báróival, előkelőivel, nemeseivel és hadinépe­ ivel a királyi bandérium, alatt tartoznak közönséges hadviselés módjára, az említett ellenséges támadások visszaverése céljából összetett és egyesített erővel segítségünkre jönni.

2. cikkely Hogy minden harminchárom jobbágy után egy jól felfegyverzett lovast kell hadba küldeni.

Ezenfelül felségünk mondott főpapjainkkal, báróinkkal és országlakóinkkal elhatározta és megállapította, hogy az országszerte hirdetett közönséges hadjárat alkalmával, az egyes bárók, előkelők és birtokos nem,esek maguk személyesen megjelenvén, az ország mindenik közönséges hadjáratára uradalmaik mennyiségéhez képest állítsanak katonákat; tudniillik minden harminchár0711 jobbágy után, kiknek a többi jobbágyok módjára azokban a falukban, ahol laknak, külön telkeik és földjeik vannak és akik a többi jobbágyokkal együtt bért, rovatait, fizetnek, mun­ kát vagy más urasági szolgálatot teljesítenek, egy tegzes lovast; száz után pedig hármat és így következetesen akárhány jobbágyuk van, minden további száz után három-három tegzes lovast,, akiknek tudniillik legalább is íjaik, tegzeik, kardjaik és tőreik vannak, s akik a harcra képesek és alkalmasok. (Ad minus videlicet, arcus pharetras, gladios et bicellos habentes.) l.§ Akiknek pedig harminchárom jobbágynál kevesebbjük van, azoknak saját jobbágyaikat mások jobbágyaival kell egybekötni s összesíteni aképen, hogy mindnyájuknak minden har­ minchárom jobbágyából mindenkor egy, afóntebbi módon felfegyverzett és felszerelt tegzest küld­ jenek a közönséges hadjáratokra. ”135 Az egyértelm űen könnyűlovas kiállításának m egkövetelését előíró törvény nem a jobbágy telkek, hanem a jobbágyok számát vette alapul. A 14. század végétől jónéhány forrás szól arról, hogy a parasztok fegyverei között gyakran előfordult az íj és a bicellus, de n éh a a buzogány, valam int a kard is feltűnt a rájuk vonatkozó oklevelek­ b en .136 A telkek arányában kiállított könnyűlovasok között - m int em lítettük - szép számmal találunkjobbágyokat is. Természetesen a földesúr a legképzettebb, gyakran m ár kipróbált jobbágyait vitte magával a harcba, akik akár saját fegyverrel is re n ­ delkezhettek. A tárgyi em lékanyagban a 15. század elejétől bukkantak fel az ún. p a ­ rasztkések, ezek a paraszti-polgári fegyverzetben használatos eszközök. Némelyikük igen hosszú pengével rendelkezett, sőt ism erünk olyan szablyákat is, am elyeknek a m arkolata egyértelm űen parasztkés form ájú.137 V élem ényünk szerint a fenti tárgyi em lékek is a jobbágyok katonai szolgálatát igazolhatják. A telekkatonaság szerepe az, hogy az előkelők, a bárók és a nem esek m agánvagyonát a honvédelem szolgála­ tába állítsa, valam int növelje a hadakozók számát, jórészt a fegyverforgatásban já ra ­ tos jobbágyok bevonásával. Term észetes, hogy a kiállított „telekkatonák” könnyűlovasok voltak, fő fegyverük a hatékony és egyben olcsón előállítható íj volt.

Az 1430-as évekből szárm azik B ertrandon de la Broquiére francia nem es ú tle­ írása, amelyben említést tett a török lovasságról. A lovag kiemeli, hogy a színlelt meg135 CORPUS 1899, 247-249; VÁLOGATÁS 1986, 65-66.

136 RÁzsó 1962, 197-199; B o r o s y 1971, 40-41, 42-46.

137 RÁzsó 1962, 208-209; K a lm á r 1971, 71, 117-118, 124. kép.

12. Stiborci II. Stibor kapitány vörösmárvány sírköve, 1434

43

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

futam odás m esterei, nyilazással bontják m eg az ellenség hadsorait. A fegyverük leg­ többször íj, nem m indegyiküknek van kardja, em ellett az előkelők buzogányt és kerek pajzsot is viselnek.138 A T örök B irodalom ban 1435 és 1439 között tartózkodó kasztíliai lovag, Pero Tafur a török lovasokat ügyességükben és harci tudásukban egyene­ sen a m ór lovasokhoz hasonlítja.139 A könnyűlovasság nagy töm egei m ellett a török hadsereg m ásik két fő alkotóelem e a szpáhik és a janicsárok voltak. Az előbbiek si­ sakkal, sodronypáncéllal is rendelkeztek, m íg fő tám adófegyverük a lándzsa m ellett a kard, íj és buzogány volt.140 A balkáni török hódítás következtében az ott lakó népek, elsősorban a szerbek, a bosnyákok és az albánok török uralom alá kerültek.

A szerbek görögkeleti vallásuk m ellett gyakorlatilag m indvégig kitartottak, m íg a bosnyákok és albánok fokozatosan áttértek a m uzulm án hitre. Egy 1431-ben készült és Albánia területéről származó összeírás alapján 335 tím árbirtokos közül m ég m in­ dig 60 keresztény.141 A M agyarország déli és keleti határait pusztító, valam int a török hadsereg előtt „száguldó” akindzsik jelentős része m inden bizonnyal a rum éliai tö­ rökök m ellett - elsősorban a 15. század m ásodik felétől - a balkáni alaplakosság so­ raiból került ki. Az 1438-ban török fogságba eső György barát a következőket írta az akindzsikről: „A nagy török király reguláris seregén kívül még egy különleges sereget tart, húsz-harmincezer, nem annyira bátor, mint inkább ravasz emberből, s élére a seregében található legta­ pasztaltabb férfit állítja. Egyetlen évet sem. hagynak ki, évente legalább egyszer kivonulnak zsákmányszerzésre, néha kétszer vagy háromszor is, ha alkalom nyílik rá. Sikerük titka szélse­ bes lovaglásuk. Ezért nagy gonddal, ügyességgel és fegyelemmel úgy készítik fel a feladatokra lovukat és saját magukat, hogy akár egy álló héten át képesek legyenek éjjel-nappal nagy iram­ ban vágtatni. Ki tudja elképzelni, milyen irtózatos rémület és kábulat fogja el azokat, akikre meglepetésszerűen rátörtnek? Bizony elszáll az erejük, még ha szívük vasból vagy acélból van is. M it tegyen, hová forduljon, aki hirtelen és váratlanul halálos ellenségét pillantja meg, amint kivont karddal feléje tart1 Hallani is elég borzalmas, hát még átélni, én pedig mindezt a szörnyűséget tulajdon szememmel láttam. ”142 Az akindzsiket egyébként sorozták, a harcra alkalmas férfiakat összeírták és fel­ m entették az adófizetés kötelezettsége alól. Rum élia falvaiból és városaiból csak a m egfelelő felszereléssel rendelkező akindzsiket írták össze, ügyelve arra, hogy két szárnyat alkossanak. Az összeírás alkalmával - amely igen részletező volt - elm ondták m indenkinek a szandzsákbég em berei, hogy hadba szálláskor turbánnal vagy vörös föveggel, ezen kívül kai ddal és zászlós lándzsával (azaz kopjával) jelenjenek meg.

A 1460-es évektől a szultáni parancsok pontos végrehajtása m iatt a m agyaror­ szági tám adások zöm ét Ali és Iszkender bégek vezették. Ez nem véletlen, hiszen a h a ­ tárvidéki harcm ód m inden elem ét jó l ism erő akindzsi parancsnokok többször töltötték be a vég-szendrői és a bosznaszeráji bég tisztségét. E két helyről szervezték a törökök a M agyar- és H orvátország elleni betöréseket. 1479-ben a kenyérm ezei csatában a Kinizsi Pál által vezetett m agyar csapatok nagy vérveszteségek árán, de óriási győzelmet arattak a törökök felett.

Kemalpasazáde török történetíró több helyen is m egem lékezik a Kenyérm ezőnél harcoló akindzsikről: „Acélos kardjaikkal és lángoló dárdáikkal a hitetlenek országában ki­ oltották a tüzeket és felgyújtották a házakat. Kímélet nélkül elhajtották az állatokat és lángba 138 S z a m o ta 1891, 71-72, 84-86; A tiy a 1934, 79; E n g e l 2000, 59-61.

139 A tiy a 1934, 79.

140 B a sta v 1947, 9-11; P a l li s 1957, 24-30; KIMONDHATATLAN 1976, 40-42; N i c o l l e 1983, 11-14; K á ld y 1986, 168-173, 184-185; N i c o l l e 1995, 5-8; Á g o s to n 2000, 133.

141 I nalcik 1978, 114; V.asic 1987, 109-111.

142 M ih a jlo v ic 1975, 176-180; KIM ONDHATATLAN 1976, 29-33; S z a k á ly - F o d o r 1998, 312-314.

44

NEHÉZLOVASOK, KÖNNYŰLOVASOK ÉS HU SZÁ RO K A 15. SZÁZADBAN

borították a vetéseket.”, valam int: „a harc műhelyében lándzsáikat vetiilék-fonallá, kardjukat pedig láncfonallá tették”. 143 1514 és 1516 között készültek el azok a pom pás fametszetek, amelyek az I. Miksa császár (1493-1519) életét tárgyaló Weisskunig című történeti m unkát illusztrálják. A m etszetek többségét a kor legism ertebb művésze H ans B urgkm air (1473-1531) ké­ szítette. A vázlatrajzokat m aga a császár ellenőrizte személyesen, illetve általában azokhoz rövid megjegyzéseket és utasításokat írt.144 H unyadi Mátyás (1458-1490) halála után I. Miksa m agához hívatta a m agyar király számos huszártisztjét és így ki­ tűnően m egism erkedett a huszárok felszerelésével, valam int harcm ódjával.143 Az ál­ tala m eg ren d elt és ellenőrzött tö rtén eti m unka fam etszetei valószínűleg em iatt ábrázolják oly hitelesen a huszárokat. A Weisskunig szerint a huszár m ódra felszerelt I. Miksa fegyverzete a következő: „und zu ross in dem hussarischn tártschlein mit dem lanzl, mit dem sebei”. Ezért van nagy jelentősége annak a fam etszetnek, amely a „horvát végeken” történő összecsapást ábrázolja a törökök és a huszárok között (13. kép).

M indkét fél fegyverzete hasonló, azaz szablya, kopja és tárcsapajzs. A törököket csak a kaftánszerű felsőruha és turbán viselése különbözteti m eg a huszároktól. Bizonyára nem véletlen, hogy a 16. század végi török fegyverzetet bem utató Codex Vindobonensis a h atár m enti török portyázókat kopjával és tárcsapajzzsal ábrázolja.146 A 14-15. században a balkáni népek különféle vazallus csapatokat küldtek a török hadseregbe. Az 1402-es angorai csatában a törökök oldalán karddal és lándzsával harcoló szerb lovasok teljesítettek szolgálatot. Ez nem számított újdonságnak, hiszen az 1167-es zimonyi ütközetben a bizánciak soraiban is voltak szerb lovasok. A fent em lített csatában a személyesen részt vevő bizánci történetíró, Joannes Kinnam os a következőképpen írt róluk: „Leghátul Andronikos, a fővezér haladt sok más nagynevű fér­ fiúval, továbbá zsoldos itáliaiakkal meg szerbekkel, akik hátul követték őt dárdáikat és hosszú pajzsaikat előrefeszítve. ”147 A fentiekből világos, hogy a bizánciaknak, m ajd a törökök­ nek a hadseregébe a szerb vazallusok karddal, lándzsával és pajzzsal felszerelt lova­ sokat küldtek. A fenti, a későbbiekben könnyített hadfelszerelés - m int láttuk - igen ham ar elterjedhetett a határvidéket tám adó, M agyarországra folyam atosan betörő akindzsiknél. T ó th Zoltán 1934-ben m egjelent m unkájában egy igen terjedelm es lábjegyzetbe sűrítette a huszárság fegyverzetének részletes leírását.

A szerző a jegyzet legelején idézte Ludovicus Tubero történetíró által latinul leírt párviadalt, amely a „rác” (huszár) Jaksity D em eter és a trónkövetelő János Albert herceg szolgálatában álló tatár Cauchates között 1491-ben Kassa m ellett zajlott II. Ulászló király (1490-1516) jele n lé té b e n .148 Azóta m agyar fordítás is született Tubero történeti művéből, am elyet a Szegedi Középkorász Műhely jelen tetett meg.

Ebből idézem a fontos inform ációkat közreadó sorokat: „Cauchates, a tatárok vezére tehát övéi közül senkire sem bízván ezt a harcot, mivel úgy vélte, hogy az a feladat a legtekintélyesebbre tartozik, és kijelentette, hogy szembe fog szállni a kihívóval, népének szokása szerint tüstént fegyverbe öltözött, dicsekvő szavakkal kérkedvén előbb nagy serénységgel szembeszállt a ráccal, íj és nyílvesszők helyett lándzsát ragadván - azo­ kat tudniillik ott nem használták ugyanis a tatárok bár valamennyien lovasok, mégsem lán­ dzsát, hanem csak kardot és íjat használnak a hadban, lévén rabló csapat, nem pedig valódi 143 K á ld y 1986, 189-190; S z a k á ly - F o d o r 1998, 312-314, 340, 342; Papp 2008, 316-318.

144 P e te r m a n n 1956, 72; E n d r ő d i 2000, 215, 49. jeg y zet.

145 B o e h eim 1890, 182; T ó t h 1934, 167.

146 W EISSKUNIG 1888, 100, 285; I n a l c i k 1978, a 131. oldal u tá n i 26. kép; Z a rn ó c z k i 1992, 17; vö.

P e r jé s 1999, 27-28.

147 I n a l c i k 1978, 114-119; N i c o l l e 1983, 15; M o r a v c s i k 1988, 243.

148 T ó t h 1934, 191, 221. je g y z e t.

45

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

harcosok. Olyan elszánt és páratlan küzdelem kezdődött, amilyen ritkán esett meg máskor. M i­ után mindkét sereg összegyűlt a látványosságra a mező közepén, amelyet a két ellenséges sereg mindkét felől egyforma távolságra üresen hagyott egymás között; egymás lovát ingerelték, és a lándzsa szúrását teste otthon tanait mesteri elhajlásával mindkettő kikerülte. Ugyanis a szar­ maták és a velük szomszédos trákok és illírek - minthogy nem takarják testüket páncéllal és meg­ lehetősen kevesen viselnek gyűrűkből való mellvértet - inkább fürgeséggel mint nyílt erővel harcolnak lovon, és nem egyenes testtel fogják fel az ellenséges lándzsaszúrást - ahogyan azt a páncélos lovagok szokták - hanem a szembejövő elől lehajolnak, lándzsával vagy lovas pajzzsal (umbone equestris scuti) verik vissza azt, és nem engedik hogy pajzsukba fegyvert szúrjanak, amely önmagában alig képes felfogni a szúrást könnyű és kemény volta miatt. Ide-oda hajtván tehát a lovakat és lándzsájukat megfontoltan elhajítván kardot rántottak, a rác emelkedett előbb ütésre török kardjával lesújtva sebet ejtvén a tatár fejét és nyakát a melléig átvágta, majd leugorván lováról a földön fekvőt megfosztotta fegyverzetétől.

Nem. tudta ezt elviselni a tatárok közül egy bizonyos kiváló lovas. Részint vezérének halá­ lától, részint pedig a gyalázattól indítva viadalra hívta tehát a rácot és megsarkantyúzott lovát ellenségére ugrasztottá, hogy a szerencsétlen saját halálával is tetézze az ellenség dicsőségét, hi­ szen már az első összecsapáskor, miután tőrszúrás érte a nyakán, nyomban belehalt sebébe. ”149 A „rác” huszár fegyvere török kard (szablya), könnyű pajzs, valamint kopja. A leg­ első kivételével a szerb származású huszár fegyverzete nagyban hasonlít a korábban em lített szerb lovasokéhoz. A fegyverek részletes ism ertetésére a következő fejeze­ tekben kívánok kitérni, de annyit szeretnék előrebocsájtani, hogy a 16. század legele­ jé rő l szárm azó első huszárábrázolásokon is kizárólag kopjával, tárcsapajzzsal és szablyával találkozunk (13. kép).150 Az 1546-1547-ben zajló smalkaldi vallásháború­ b an közel 2000 fős huszárkontingens küzdött a protestáns választófejedelm ek csa­ patai ellen. A spanyol és ném et történetírók figyelmét ham ar felkeltették az egzotikus m egjelenésű m agyar lovasok. Kiemelkedő jelentősége van annak a ténynek, hogy a m ühlbergi csata u tán elm enekülő szász választófejedelm et a m agát büszkén pécsi­ nek valló Luka József huszár érte utol. A fejedelem harcba bocsátkozott a m agyar huszárral, aki erre nyakán és bal arcán sebesítette m eg a választófejedelm et. Végül egy spanyol nem es szólította fel János Frigyest a m egadásra. A fejedelem lova a spa­ nyolé lett, azonban János Frigyes tőre és kardjának vert ezüsthüvelye Luka Józsefet illette, akit V. Károly császár (1519-1558) m ég egy aranylánccal is m egjutalm azott hőstettéért. A fenti történetet mi sem bizonyítja jobban, m int az, hogy a szász válasz­ tófejedelem fegyverei m ind a m ai napig m egvannak a spanyol királyi fegyvertárban, a Reál A rm eriában, de hiányzik közülük a fejedelem tőre és kardjának hüvelye.151 A korabeli spanyol források szerint a huszárok fegyverzete egy hosszú lándzsa, pajzsaik alul szélesek, m íg fölül keskenyek és a testhez hajolnak. Orrvassal ellátott si­ sakkal rendelkeznek, a „görbe k ard ” m ellett ném elyikük három élű buzogányt vagy fokost visel. A harci taktikájuk az, hogy ro p p an t erővel tám adnak először, de nem m aradnak ren d b en egymás m ellett, és ha rájuk tör az ellenség, nem szégyellik a fu­ tást.152 Az eddig felsorolt adatok alapján a huszárok tám adófegyvere a kopja és szab­ lya, m íg a legfontosabb védőfegyverük a pajzs. Az íj és nyíl em lítése nem szerepel a huszárok fegyverei között, ennek használata m ind a m agyaroknál, m ind a törökök149 Z a rn ó c z k i 1990, 49, 147. jegyzet.; K ubinyi 1991, 34-40; T c b f.r o 1994, 164-165; vö. BOLDOG 2008/9.

130, 9. jegyzet.

150 K a lm á r 1971, 12. 3. kép; L u g o si-T e m e s v á ry 1988, Kát. No. 40.; Z a rn ó c z k i 1992, 17, 56-58. Gávai

Lukács 1540-es cím erképén egy sisakos és tárcsapajzsos huszárt láthatunk, aki kopjájával egy török vi­ tézt d ö f le, m íg nyerge jo b b oldalára hegyestőr van erősítve. V ö. K a lm á r 1971, 89, 163. kép.

151 CÁTÁLOGO 1898, 365-366.

152 K á r o ly i 1877, 650, 841-843, 849; K á r o ly i 1930, 50, 58-61, 69.

46

13. Összecsapás huszárok és akindzsik között a „horvát végeken". Fametszet, 16. század eleje

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

nél nom ád örökség volt. Maga a huszár szó Szarvas G ábor 1877-ben m egjelent dol­ gozata alapján egyértelm űen délszláv ered etű .153 A fentiekből következik, hogy a középkori szerb lovasok és a 15. században fel­ bukkanó huszárok között m inden valószínűség szerint egyenlőségjelet lehet tenni. A huszár így egy olyan gyorsan mozgó könnyűlovas, aki lándzsát (kopját), kardot (szablyát) és pajzsot használ tám adásra, illetve védekezésre. T ó th Zoltán dolgozatában számos forrás felhasználásával kitűnően bizonyította, hogy a török terjeszkedés kö­ vetkeztében m ár a 15. század első felében tudom ásunk van „rác” betelepülőkről, akiknek száma H unyadi Mátyás uralkodása alatt n ő ttö n n ő tt.154 T erm észetesen a délszláv etnikum magával hozta könnyűlovas harcm ódját és fegyvereit is, amely ek­ koriban nagyon jó l jö tt a Magyar Királyságnak. Az elűzött, földönfutóvá vált szerbek a m agyar h atár védelm ében találták m eg legfőbb kenyérkereseti forrásukat. A török portyáktól leginkább sújtott, a N ém et Lovagrend gondjaira bízott Szörényi bánság területén 1432-ben m ár szó esik a huszárok alkalmazásáról, akik havi 6 forint zsold ért szolgáltak.155 A 15. században - különösen annak m ásodik felében - M agyaror­ szág déli h atárain többször m egesett, hogy jó részt hasonló etnikum ú és hasonló felszerelésű könnyűlovasok küzdöttek egymással csak a török szolgálatban lévőket akindzsiknek, m íg a m agyar zsoldot húzókat huszároknak nevezték.

M ár az 1280-as évektől, Kézai Sim onnál kim utatható a könnyűlovasok m egne­ vezésére a „cursitare” ige, ami itt leginkább portyázót jelenthet. A besenyők, székelyek és kunokjelzője igen gyakran becsmérlő, nevezetesen rabló, haram ia, hitvány és alá­ való stb. volt. Ebben az időben m ár a nyugati típusú nehézlovas, azaz a lovag volt az etalon, és így nem csoda a könnyűfegyverzetűek lekicsinylő jelzőkkel való illetése.156 Eleinte a huszár kifejezés sem m indig pozitív, amelyet Thallóci Frank kevei főis­ p án 1432-ben kiadott oklevele kitűnően igazol. „Contra huzerones et alias nonullus ma­ lefactores”, azaz huszárok és m ás gonosztevők.157 A könnyűlovasokra alkalm azott portyázó, száguldó, fosztogató kifejezést takaró „cursor”, illetve „cursitare” ige igazol­ tan kései Á rpád-kori m egjelenése m egkönnyíthette a huszár szó m eghonosodását M agyarországon. A 15. század „száguldó” huszárja - amelybe a rablás, fosztogatás, gyújtogatás is bőven beletartozott - létfontosságú vált az állandó török tám adások­ nak kitett M agyarországon. 1939-ben, tehát a T ó th Zoltán által kiváltott, „huszár­ v ita” lezárása u tá n je le n t m eg Moravcsik Gyula kitűnő tanítványának, Gáldi Lászlónak a dolgozata.158 Gáldi szerint a délszláv nyelvben a 13. század óta kim utat­ ható „husar”, nem a lalin „cursanus”-nak, hanem a g ö rö g „khószáriosz”-nak felel meg.

A „cursarius” kifejezés ellenben megegyezik a szerb „gusar” szóval. így tehát két igen hasonló kifejezésről van szó, amely csak a délszláv nyelvben keveredhetett egymás­ sal. A „gusar” leginkább kalózt jelent, m íg a „husar” döntő többségében szárazföldi rablót, zsiványt. Bizáncban a 10-11. században felbukkanó „khószáriosz” kifejezés kémkedő, foglyokat ejtő portyázókat jelöl. Ehhez egyértelm űen hasonló a Mátyás ki­ rály leveleiben olvasható „Ivussarones” kifejezés.159 Gáldi László fenti észrevételei ren d ­ kívül fontosak, m ert rávilágítanak arra, hogy a huszár elnevezés, portyázó könnyűlovas jelentéssel bírt a kései középkorban.

153 S zarvas 1877, 2 4 -2 7 ; T ó th 1934, 1 3 4 -1 4 2 ; V e s z p r é m ' 20 0 0 b , 674.

154 T ó t h 1934, 1 3 7 -1 4 6 , 1 5 1 -1 5 6 .

155 M ályusz 1984, 1 0 9 -1 1 0 .

156 T ó t h 1934, 138, 142, 39. je g y z e t; T ó t h 1939, 2 3 4 -2 3 7 ; D arxó 1937, 1 5 9 -1 6 0 ; V eszprémy 2000b, 6 7 3 -6 7 6 .

157 T ó t h 1934, 137; D arkó 1937,159; V eszprémy 2000b, 6 7 7 -6 7 8 ; B. S zabó 2008, 4 6 0 -4 6 1 .

158 £ rre a csaknem elfeledett tanulm ányra 2000-ben Veszprémy László hívta fel a figyelm et egyik kitűnő dolgozatában. V eszprém y 2000b, 675, 9. jegyzet.

159 G áldi 1939, 1 6 4 -1 6 5 .

48

NEHÉZLOVASOK, KÖNNYŰLOVASOK ÉS H U SZÁ RO K A 15. SZÁZADBAN

A 15. század első évtizedeiben m ár igen gyakran előforduló huszár szó a század közepétől könnyűlovas jelentésben gyökeresedett m eg a m agyar tu d atb an .160 1466ban H unyadi Mátyás Szerdahelyi Nagy Gergelynek és H uszár Péternek nem esi cí­ m ert adom ányozott (14. kép).161 A cím erpajzs érdekes viselet- és fegyvertörténeti emlék, hiszen piros nadrágos sarkantyús lábat, valam int szablyát és sasszárnyat áb­ rázol. A sisakdíszen ugyancsak m egism étlődik az előbbiekben em lített szablya. A tel­ jesen m agyar nevet viselő nem esek a gyanúnk szerint ténylegesen huszárok voltak, am elyet a cím erképen ábrázolt, ekkoriban m ár csak a könnyűlovasságnál viselt rö ­ vidszárú sarkantyú és a legfontosabb huszár támadófegyver, a szablya kétszeri ábrá­ zolása is nagyban m egerősít. Az oklevélben egyébként három szor szerepel a huszár név, m éghozzá „hwzar” form ában.162 A 15. században oly gyakran felbukkanó „rác” szó leginkább könnyűlovast (huszárt) jelent, amelyet az 1480-as évektől szorít csak ki a huszár kifejezés.163 így a fenti nem esi cím er azt bizonyítja, hogy a huszár harcm ód, valam int a fegyverzet is m ár bevettnek szám ított a m agyarok között, és feltehetően „huszár m ódra harcolva” nem ességet vívtak ki m aguknak az előbbiekben m egneve­ zett m agyar könnyűlovasok.164 E fontos adat tükrében az 1459-es szegedi országgyűlés hadügyi cikkelyei teljesen új m egvilágításba kerülhetnek. A 20 jobbágy telek u tán kiállítandó katonák a király zászlaja alatt kötelesek harcolni és ott, ahol az u ral­ kodó akarja, m axim um 3 hónapig. A törvény a következőképpen írja elő a fenti h a r­ cosok fegyverzetét. 1459. Art. V.: „de singulis viginti jobagionibus censum domino suo solventibus cum unó armigero equite bene armato, gladio, clipeo, pharetra et arcú, vei lancea fulcito teneantur”.165 Vagyis a jó l felszerelt lovas fegyverzete kard, pajzs, tegez és íj, vagy kard, pajzs és lándzsa (kopja) legyen. A fentiek értelm ében a telekkatonaság egy része íjász, a másik fele pedig huszár m ódra felszerelt, és így feltehetőleg úgy is harcoló könnyűlovas volt.

Ebben a törvénycikkben egyértelm űen a huszárság felértékelődésének lehetünk a tanúi. Az 1930-as évek m ásodik felében, a huszárság eredetéről zajló vitában m eg­ különböztetett szerepe volt a kor kitűnő tudósának, Darkó Jen ő n e k .166 A neves tö r­ ténész B onfíni eredeti latin szövegét használva m egállapította, hogy H unyadi M átyásnak három féle lovassága volt: nehéz (cataphractus), könnyű (expeditus) és egészen könnyű (expeditissimus equitatus). Az idézett adatok alapján úgy tűnik, hogy az „equitatus” valóban a huszárokat takarja, akik nem álltak be a hadrendbe, hanem különálló csapatokban azon kívül foglaltak helyet. Ezeket a huszárokat a rra hasz­ nálták, hogy a hadsereg előtt járva pusztítsanak, öldököljenek, gyújtogassanak, va­ lam int a lakosságban félelm et keltsenek. H unyadi Mátyás huszárjairól feljegyezték, hogy 1470-ben nem kevesebb, m int harm inc szekeret töltöttek m eg levágott ellen­ séges fejekkel, amelyeket H unyadi Mátyás hajítógépekkel lövetett be ellenfele tábo­ rába. A nagy sikerű ausztriai hadjárat egyik fő oka az volt, hogy a portyázó huszárok elvágták az ellenfél utánpótlási vonalait és iszonyú szenvedést okoztak a környékbeli lakosságnak. A huszárok m ellett a „másik”könnyűlovasság a bandérium okban szolgáló nem esekben és kíséretükben keresendő.167 A kétféle könnyűlovasság létezését erősíti m eg az 1487-es bécsújhelyi hadiszem le, am elyen H unyadi Mátyás: „Aztán hadrendbe 160 1486: 31. törvén y cik k: „ a katonaság közül a huszároknak nevezett könnyűlovasság okozza a lakásoknak a leg­ több kárt és gyötrelmet’’. V eszprém y 20 0 0 b , 678.

161 T ó t h 1934, 147; N y u lá s z in é 1987, 41; HUNYADI 2008, 302, 8.3. katalógusszám on.

162 N y u lá s z in é 1987, 123, XXV. tábla.

163 T ó t h 1934, 1 4 8 -1 5 1 ; Zarnóczki 1990, 46.

164 T ó t h 1934, 148.

165 K o v a c h ic h 1790, 335; B o r o s y 1971, 19-20; Z a rn ó c z k i 1990, 47; B. S zabó 2004, 469.

166 D arkó 1937, 148, 3. je g y z e t; V eszprémy 200 0 b , 674, 8. jeg y zet.

167 D a r k ó 1937, 162-163; Z a rn ó c z k i 1992, 18-19.

49

14. Huszár Péter és Nagy Gergely címere. Diósgyőr, 1466

állította összes csapatait. Két seregbe tömörítette összes nehézlovasságát, de szakaszonként el­ különítve. Közéjük még két lovascsapatot rendelt s ezek között volt a gyalogság. Ennek első so­ rában a nehézfegyverzetűek álltak, mögöttük a lándzsások, az íjjászok, parittyások s a többi könnyűfegyverzetű gyalogos. A harmadik sor volt a tartalék, a zászló védelme. Mindkét szárny elé két könnyű lovascsapatot rendelt, akik olyan rendet tartottak s oly gyorsan száguldoztak, mintha madarakat látna az ember.” A forrás nem kevesebb, m int 20.000 lovast említ, és ez csak akkor képzelhető el, ha a sereg előtt „száguldó" huszárok és a nehézlovasok m ellett a „másik típusú” könnyűlovasság is je le n van.168 T óth Zoltán legfőbb ellenérve 168 D a r k ó 1937, 164-165; B o n f in i 1943, 83; VÁLOGATÁS 1986, 136-138. „Csak négy dandárba osztotta lo­

vasságát, a portyázó és könnyű fegyverzetű lovasokat pedig csak a két szárnyra rendelte. ”

50

NEHÉZLOVASOK, KÖNNYŰLOVASOK ÉS HUSZÁROK A 15, SZÁZADBAN

Darkó Je n ő m egállapításaival szemben H unyadi Mátyás 1481-ben keletkezett azon levele volt, am elyben hadseregéről és apósának, Ferdinánd szicíliai királynak kül­ dött 700 fős segélyhadról írt.169 „A másik rend a könnyű lovasság, kiket huszároknak ne­ vezünk; ezek negyedévenként 10 forintot akarnak minden ló után és másképp nem jönnek ide. ” Itt valóban nem tö rtén ik em lítés a „m ásik” könnyűlovasságról, viszont szükséges megjegyezni, hogy ez a levél a nápolyi követnek íródott, és tüzetesen tanulm ányozva a sorokat kiderül, hogy kizárólag a királyi zsoldosokról esik benne szó.170A másik fon­ tos megjegyzés az, hogy - m int ezt korábban em lítettük - a „rác” kifejezés fegyver­ nem ijelölés és nem etnikum jelző, akárcsak a huszár szó, amely ép p en ekkortól válik gyakorivá. A szép számú délszláv eredetű huszár m ellett m ár ezekben az időkben is számos m agyar szolgált a királyi zsoldosok soraiban, talán elég utalni az egyik p a ­ rancsnokukra, H araszti Ferencre.171 H unyadi Mátyás hadseregének csatadöntő elem e és legjobban fizetett zsoldos ka­ tonája a nehézlovas volt. A 15. század m ásodik felében, főként az 1470-es évektől tűntek fel az ún. gótikus páncélok, amelyek leginkább Dél-N ém etországban, azon belül is főként Augsburgban, N ürnbergben és Landshutban készültek. Ennek a p á n ­ céltípusnak a magyarországi használatáról az 1487-ben elhunyt Szapolyai Im re nádor vörösm árvány sírköve árulkodik (15. kép). A főúr mellvasának közepén sekély gerinc­ éi fut végig, amely a hasi résznél három egymás m ögé csúsztatott lem eztagból tevő­ dik össze. A mellvas felső részére kovácshegesztett vasfülre van felékelve az arc alsó részét védő állvért, amely a nyak és az áll term észetes form áját követi. A n ád o r a fején egy látónyílással is rendelkező, felhajtható arcvértű ún. „saladé” sisakot visel.

Igen jellegzetes a jobb oldali hónaljnál lévő, a lándzsarúd feltám asztására szolgáló horog, am elyet egy rozettaszerű vaslem ezkorong, a hónaljvért véd az ellenséges szú­ rásoktól. A m ellvérthez vaslem ezsávokból összeszegecselt ún. csatakötény járu l, am elynek alsó részéről függenek le a kagyló form ájú combvértek. A hátvas valószí­ nűleg a m ellvashoz hasonlóan készülhetett. A vállakra van szíjazva a felsőkarvért, amely csúcsba futó könyökvérttel csatlakozik az alsó karvértekhez. A n ád o r kúpos csuklóvérttel rendelkező vaskesztyűt visel. A felső és alsó lábszárvért, valam int a térd­ vért csúcsíves perem ű és bordázott díszítésű. Szapolyai Im re lábát a lábfej vonalait kö­ vető, több lemezsávból összeállított vassaru védi. Igen jellegzetes a n ád o r zászlós nehézlovassági lándzsája, valam int szúrásra kialakított, fokozatosan hegybefutó kardja (Bohrschwert), amely az övéről lóg le.172 A lovagi vérten kívül a 15. század közepétől jelen t m eg a nehézlovasságnál a lovak vaslemezből készült páncélokkal való felszerelése. A teljes nehézlovassági páncél ára - m int közism ert - rendkívüli összegekre rúgott. A gótikus vértekkel felszerelt n e ­ hézlovasok kizárólag az udvari csapatokban, valam int a királyi zsoldosok között és a jelentősebb főúri bandérium okban voltak csak fellelhetőek. M ár I. Zsigm ond idejé­ től gyakori volt ném et, cseh és lengyel zsoldosok félfogadása, akik jó l felszerelt profi katonák voltak. Ehhez azonban jelentős pénzösszegekre volt szükség, ennek m indig is a hiányában szenvedett a késő középkori Magyarország. H unyadi Mátyás jelentős számban alkalm azott a nehézlovasságban és a gyalogságban egyaránt idegen zsol­ dosokat, akik egy jelentős része új tartom ányainak városaiból szárm azott.173 A m ár T ó t h 1938, 70-71.

KőSZEGHY 1890, 267; VÁLOGATÁS 1986, 132.

Z a rn ó c z k i 1990, 46.

S z e n d re i 1896, 147-148; T ó t h 1939. A 220. oldal u táni sírkő szintén gótikus páncélt ábrázol; B l a i r 1958, 94—95; MATTHIAS 1982, 683, Kát. No. 836; Z a rn ó c z k i 1992, III. tábla.

173 T ó t h 1925, 3 5 ^ 0 ; T ó t h 1939, 208-211; K a lm á r 1971, 290-292; Z a rn ó c z k i 1990, 34-36; B o o c k m a n n

169 1,0 171 172

1992, 9-18. Egy 1470 körül, a dél-ném etországi L andshutban készült teljes gótikus vért töm ege 22,6 kg, m íg egy 15í 0 körül készült teljes lópáncél súlya 49,4 kg. EISENKLEIDER 1992, 46-47, Abb. 42, 62-64, Abb. 68.

51

i

\ \ y

' i/-\u

V

il í v

i i i\ t .:■) z^ryp r -1 >•_;

infcv^}

NEHÉZLOVASOK, KÖNNYŰLOVASOK ÉS HU SZÁ RO K A 15. SZÁZADBAN

em lített 1481-es levélben H unyadi Mátyás a következőképpen írt róluk: „Ezek közül az első rendet a nehéz lovasok képezik; ezek minden negyed évre 15 aranyat kívánnak minden ló után és máskép nem jönnek ide. A harmadik rendet a gyalogság képezi, és pedig különféle osztályokban megkülönböztetve: Ezek közül ugyanis némelyek könnyű gyalogosok, mások nehéz fegyverzetűek és ismét mások nehéz pajzsosok. A könnyű gyalogság évnegyedenkint egy sze­ mélyre 8 aranyat kíván, a nehéz fegyverzetűek és pajzsosok, mivel apródok és szolgák nélkül a fegyvereket és pajzsokat nem hordozhatják és mivel e gyermekeket használati szükségből meg kell tartaniok, a fegyverekhez és pajzsokhoz mindegyik két személy zsoldjával akarja (megtartani őket). Vannak ezeken kívül puskások, kik tudnak a fegyverekkel bánni, de sem nem oly serények, sem nem oly használhatók a lövöldözésre, mint a gyalogság, hanem azért a pajzsosok után az összecsapás elején mielőtt bírókra kelnének, nem különben a várak ostromára és a védelmére a legjobbak. ”174 A zsoldos udvari csapatok legfontosabb alkotóelem e a zsold nagyságá­ ból is jó l láthatóan a nehézlovas volt. A gyalogság ilyen m értékű sokrétűsége arra m utat, hogy H unyadi Mátyás feltehetően itáliai m intákat követett zsoldos hadsere­ gének megszervezésekor. A főúri bandérium okban is jelen volt a nehézlovasság, de term észetesen csak a jóval nagyobb létszámú, változatos fegyverzettel felszerelt könynyűlovasság m ellett.175 Úgy tűnik, hogy ebben az időben a városi katonaság sorai­ b an teret nyertek a számszeríjjal, később a kézipuskával felszerelt gyalogosok.

Az uralkodó nyugati hadjárataiban seregének m inden csapatnem ét alkalmazta, m íg a déli határok védelm énél elsődlegesen a könnyűlovasság volt a legfontosabb, de nagyobb létszámú, szpáhikkal m egerősített török csapatok esetében a nehézlovas­ ság is bevetésre került.176 H unyadi Mátyás Jajca (1463) és Szabács (1476) elfoglalá­ sával jelen tő sen m egerősítette és kibővítette a m agyar-horvát végvárrendszert, am elynek alapjait kétségkívül I. Zsigm ond rakta le. Az 1479-ben lezajlott kenyér­ m ezei ütközet kiváló példája annak, hogy a m agyar haderő a jelentős számú könynyűlovasság m ellett nehézlovasságot is alkalm azott. K em alpasazade a változatos költészeti elem ekkel és eltúlzott szám adatokkal nem igen takarékoskodva a követke­ zőket írta a Kinizsi Pál vezette nehézlovasokról: „A hegyóriásokként megjelenő csapatok közül az egyik Kinéz Pavli hadoszlopa volt. Ez a gonosz a hitetlenek országának híres hadve­ zére volt, aki bátorsága, vitézsége és merészsége révén nagy hírnévre tett szert Magyarországon.

Ez a haszontalan kártevő tízezernél több démoni, acélba öltözött, rettenetes gazfickót hozott ma­ gával és e bajkeverők mindnyájan acélba burkolták magukat.”111 Az ütközetről m egem lé­ kező, az előző tö rö k tö rtén etíró h o z képest reálisabb létszám adatokat közlő szász szem tanú szerint a csatában 1000 nehézlovas esett el.178 A fenti adatok azt bizonyít­ ják, hogy a királyi zsoldossereg m ellett a bandérium okban is je le n volt a nehézlo­ vasság. K ülönben nehezen lenne m agyarázható, hogy m iként tudta volna legyőzni a szintén Kinizsi Pál vezette m agyar sereg 1492-ben H unyadi Mátyás fizetetlen zsol­ dosseregét, amely állítólag 8000 főt szám lált.179 A nehéz- és könnyűlovasság korabeli jelenlétét is jól szimbolizálja Kinizsi Pál síremléke, amely - sajnálatosan - töredékes formában m aradt az utókorra (16. kép). A híres vitéz teljes gótikus páncélt visel, lábaival oroszlánon és turbános törökön tapos. A hosszú nehéz­ lovassági kardja mellett a bal lábánál, közvetlenül címere alatt egy szablyát láthatunk.180

174 175 176 177 178 179 180

K ő sz e g h y 1890, 267; VÁLOGATÁS 1986, 132-133.

T ó t h 1925, 134-153; T ó t h 1938, 71; T ó t h 1939. 218-230.

K u b in y i 1990, 66-69; S z a k á ly - F o d o r 1998, 346-347; B. S zabó 2004, 455-459.

S z a k á ly - F o d o r 1998, 331, 341, 347.

S z a k á ly - F o d o r 1998, 331.

T ó t h 1925, 324-329; T ó t h 1939, 226; B. S zabó 2004, 459.

G a la v ic s 1986, 12.

15. Szapolyai Imre nádor vörösmárvány sírköve, 1487 (m á so la t)

53

A huszárok és nehézlovasok a 16. században A H unyadi Mátyás halála utáni, honvédelem ről szóló törvények azt bizonyítják, hogy a Jagelló királyok igyekeztek m indent m egtenni azért, hogy ütőképes haderő álljon az ország rendelkezésére. II. Ulászló király 1492. évi dekrétum a két igen válságos esztendő u tán született meg, és talán em iatt is lett a hadügyet m eglehetősen átfo­ góan szabályozni kívánó törvény. A teljes bandérium számát a dekrétum 400 főben határozta m eg, am elynek fele nehézlovasból, fele könnyűlovasból kell, hogy álljon.

A birtokos nem eseknek 20 jobbágytelek után szükséges kiállítani egy lovast, akinek pajzzsal, íjjal vagy lándzsával kell rendelkeznie, és h a lehetséges, sodronyinget is vi­ seljen. A jobbágyokkal nem rendelkező telkes nem eseknek pedig 10 ház u tán kell egy ugyanilyen felszerelésű katonát kiállítaniuk.181 II. Ulászló - sokat idézett - 1498. évi dekrétum a m inden bizonnyal az előző évek tapasztalataiból született meg. Ma­ gyarország déli végein fekvő Arad, Bács, Békés, Csanád, Csongrád, Pozsega, Temes, Torontál, Szerém, Valkó és Z aránd m egyék birtokos nem eseinek 24 jobbágytelkenként egy pajzzsal, lándzsával (kopjával), valam int sodronyinggel és sisakkal felsze­ relt huszárt kell kiállítaniuk. A többi, a török portyáknak kevésbé kitett megyék pedig 36 p o rtán k én t egy (nehéz)lovast kötelesek felszerelni. Az előbb felsorolt délvidéki m egyék kivételével a bandérium oknak kizárólag nehézlovasokból kell állniuk.182 A huszárság védőfegyvereinek, vagyis a sodronyingnek és a sisaknak a m egkövetelése m in d en bizonyára harci tapasztalatból született m eg, a test fokozottabb védelm ét szolgálta. Itt egy fontos ellentm ondásra szeretném felhívni a figyelmet. Szinte biz­ tosra vehető, hogy 36 telkenként lehetetlen volt egy korszerű nehézlovast felszerelni.

Ezért valószínű, hogy nem elégséges védőfegyverzettel rendelkező lovasokat tudtak csak így kiállítani, amely árnyéka lehetett a testét és lovát páncéllal védő korszerű n e ­ hézlovasnak.183 A kenyérm ezei csata (1479) tapasztalatai is azt m utatták, hogy a n e ­ hézlovasság alkalm azása rendkívül fontos, hiszen a törökök képtelenek voltak a roham uk feltartóztatására. K em alpasazade török tö rtén etíró szerint a m agyar n e ­ hézlovasok: „E tűztermészetű gazok tetőtől talpig acélba vannak burkolózva, s ha egyszerre mindnyájan heves támadással bármilyen erős hadosztályra vetik magukat, áttörik éppen úgy, mint rohanó patak felszaggatja a hegy oldalát.” A történetíró szerint erre a legjobb el­ lenszer az, ha a török csatasor u tat nyit a nehézlovasoknak, m ajd oldalba kapja őket.184 A nehézlovasok a felfelé tarto tt lándzsájukat közvetlenül a harc előtt előre szegezték, m ajd tám adtak.185 A 16. század elejének nehézlovasáról kitűnő képet nyújt az 1516-ban elhunyt Máriássy István vörösm árvány sírköve.186 A nehézlovassági kard­ dal és lándzsával ábrázolt lovag páncélja lényegesen más típust képvisel, m int a ko­ rábbi gótikus változat. Elsősorban a csatakötény és a lábvértek kialakítása m ár a 16. században használatos itáliai védőfegyvertípust m utatja. Az 1500-as év kora őszén Bácsra összehívott, külföldi követek előtt tartott seregszem lén a velencei ügyvivő sze­ rin t 4.000 nehézlovas vonult fel.187 A fenti adatok is egyértelm űen azt erősítik meg, hogy a Jagelló királyok alatt is volt néhány ezer korszerűen felszerelt nehézlovas M agyarországon. II. Lajos (1516-1526) 1518. évi dekrétum a m ár 20 jobbágytelek 181 CORPUS 1899, 432, 20. törvénycikk; B o r o s y 1971, 23.

182 CORPUS 1899, 6 0 2 -6 0 5 , 16. törv én y cik k ; B o r o s y 1971, 23.

183 T ó t h 1934, 135; B. Szabó 2004, 468-469.

184 MOHÁCS 1975, 334-335.

185 MOHÁCS 1975, 407-408.

186 C s e r g h e ő 1887, 425-427; MATTHIAS 1982, 685, Kát. No. 839.

187 B. S zab ó 2004, 462; B. S zabó 2006, 90-92.

54

16. Kinizsi Pál síremléktöredéke, 15. század legvége

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

u tán rendelte el, hogy a nem eseknek egy lándzsával (kopjával) és pajzzsal felszerelt lovast kell kiállítaniuk. Rendkívül érdekes a törvény azon kitétele, amely szerint a legalább 50 jobbággyal bíró nem esek a következőképpen kötelesek m agukat felsze­ relni. „Loricam, geleamque et aliudgenus armorum more huszaronum”, azaz huszár m ódra sodronyinggel, sisakkal és más egyéb fegyverekkel szükséges személyüket ellátni. A lőfegyverek fontosságának használatára utal az az utasítás, amely szerint a fejlett vas­ iparral rendelkező Árva, Liptó, Nyitra, Trencsén, T úróc és Zólyom m egyéknek pus­ kás gyalogosokat kell kiállítaniuk.188 A fenti rendelkezések alapján a nehézlovasság csatadöntő szerepének m egőrzése m ellett egyértelm ű a huszárság nagyarányú térnyerése és felértékelődése. A 15. szá­ zad legvégén m egjelenő kism éretű kézipuskák egy jó részét az 1510-es évektől az ú jonnan kifejlesztett keréklakatos elsütőszerkezettel látták el. A fenti találm ány kö­ vetkeztében m egnőtt a lőfegyverek hatékonysága, könnyebbé vált kezelésük, növe­ kedett találati pontosságuk a 15. századi példányokhoz képest. A számszeríj, valamint az íj ettől az időponttól kezdve roham osan veszít a népszerűségéből és ham arosan ki­ szorul a harcterekről.189 A R adák család 1514-ben, B udán kiadott címerlevele kézi­ puskával ellátott m agyar gyalogost ábrázol, aki fegyverével török vitézt lő keresztül.190 A lovasság szám ára a 16. század közepe hozza csak el az áttörést, am ikor is elterjed­ tek a korszerű pisztolyok.191 A török veszély nagym értékű növekedését jó l tükrözi II. Lajos 1523. évi dekrétum a, amely alapján m ár 10 jobbágytelek u tán kellett egy lándzsával (kopjával) és pajzzsal, vagy íjjal és tegezzel rendelkező lovast kiállítani. Úgy érzem, csak az országot fenyegető veszély és az alacsony telekszám m iatt írták elő az íj használatát. Egyébként az öt évvel azelőtti törvényben em lített felvidéki m e­ gyéknek m ost is puskás gyalogosokat kellett felszerelniük.192 A Jagelló királyok alatt - m int em lítettük - jelentős teret nyertek a huszárok. Szá­ m uk m egnövekedett, és m ár nem csak délen, hanem az ország más részein is szép számmal m egtalálhatóak. A nehézlovasok m ellett 1519-ben az esztergomi érsek b an ­ dérium ának is a döntő többségét a huszárok alkották. Tubero elbeszélése alapján a bandérium okban szolgáló lovagoknak legalább három , de néha tizenöt-húsz kísé­ rője is lehetett, m íg a huszár egyedül is harcos. A 16. század elejétől gyakran előfor­ dult, hogy a huszárok hajtották be az adókat, és fontos szállítmányokat védtek. Az 1515-ös bécsi királytalálkozóra m agát II. Ulászlót és Lajos herceget is huszárok kísér­ ték el. Ezek a feladatok nagyban növelték a huszárok népszerűségét és a huszár­ fegyverzet, valam int -viselet gyors terjedésének is fontos oka lehetett m egnövekedett szerepük a királyi u d v arb an .193 A huszárok legkorábbi külföldi harci alkalm azása 1514-ben tö rtén t az orszai csatában, ahol a lengyel szolgálatban álló könnyűlovasok sikeresen harcoltak az oroszok ellen. A csatát m egörökítő, az 1520-as évek elején ké­ szült festm ény kopjával, szablyával és tárcsapajzzsal küzdő huszárokat tár elénk (17. kép). A Konstanty Ostrogoski hetm an vezette lengyel és litván csapatok, oldalukon a b átran küzdő huszárokkal jelentős győzelmet arattak a túlerőben lévő orosz sereg fe­ lett, m ég az ellenséges erők főparancsnokát is foglyul ejtették.194 A m ohácsi csatában m ind a könnyűlovasság, m ind a nehézlovasság derekasan helyt állt. A csatarendben elől lévő könnyűlovasság veszteségei igen jelentősek vol188 CORPUS 1899, 7 4 4 -7 4 6 , 2 -6 . tö rvénycikk; B o r o s y 1971, 23.

189 K o v ács S. 1994, 2 6 7 -2 6 9 .

190 191 192 193 194

56

N y u lá S z in é 1989, 54. L ásd a 33. képet!

K a l m á r 1971, 2 1 9 -2 2 0 .

CORPUS 1899, 8 14, 19. törvénycikk; B o r o s y 1971, 24.

T Ó T H 1934, 1 6 4 -1 6 6 , 174.

N adolski 1974, 30; Wasilkowska 1999, 1 0 -1 2 ; Z ygulski 2 000, 6.

1 7. Huszárok az 1514-es orszai csatában. Táblakép, 1520-as évek

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

tak, de ezek m ellett arányaiban a lovagok szenvedték el a legnagyobb pusztulást.

A nehézlovasság Szulejmán szultán (1520-1566) elleni roham a áttörte ugyan a ja n i­ csárok osztagait, de a török uralkodót nem sikerült m egölni vagy foglyul ejteni. A janicsárok koncentrált puska tüze súlyos veszteséget okozott a nehézlovasságnak.195 A törökök győzelmet arattak II. Lajos hadserege felett, aki m aga is életét vesztette a csatamezőn. A mohácsi ütközetben legnagyobb létszámban a gyalogosok vesztek oda, de nagy volt a vérveszteség a könnyűlovasság soraiban is. Brodarics István szerint a mohácsi csatában mintegy 3000-4000 lovag veszítette az életét.196 Ez utóbbi volt talán a legsúlyosabb csapás a Magyar Királyság számára, hiszen az 1500-as bácsi országgyűlés adataival összevetve ez azt jelenti, hogy szinte teljesen odaveszett a nehézlo­ vasság. T erm észetesen ebből nem az következik, hogy m inden lovag elpusztult 1526-ban, hanem az, hogy a nehézlovasságra alapozott harcm ód végleg m egszűnt M agyarországon. Az 1542. évi pozsonyi országgyűlés is elism eri, hogy a felső-magyarországi m egyékben m ég m egtalálható a nehézlovasság m aradványa.197 A lovagi harcm ódhoz köthető kardok közül számos darab került a mohácsi csatam ezőről Isz­ tam bulba. A legism ertebb példány talán az a fegyver, amely egykor Drágffy János zászlótartóé volt.198 A nehézlovassági kardok a 16. század közepéig azért elő-előfordulnak a tárgyi em lékanyagban, hogy aztán ekkortól kezdve teljesen átadják a h e­ lyüket a szablyáknak.199 A 16. század közepe viszont m ár csak egyetlen típusú lovast ism er hazánkban, és ez nem más, m int a huszár. 1541 u tán a törökök berendezked­ tek M agyarország közepén, és innen bárm ikor portyát indíthattak a nem hódoltsági területekre. A m egfelelő végvárak kiépítése m ellett gyorsan mozgó, valam int jó l fel­ szerelt lovasságra volt szükség. Ezek az okok m agyarázzák hazánkban a huszárság alkalm azásának kizárólagosságát, term észetesen hozzátéve, hogy a végvárak m iatt felértékelődött a puskás gyalogság szerepe is.200 A huszárság esetében m ár gyakran előfordult a 15. század végétől a sodronying és a sisak viselése. Az 1520-as évektől feltehetőleg a nehézlovasság térvesztése m iatt - az előbb em lített védőfegyverek m el­ lett m egjelent a huszártisztek egy részénél a mell- és hátvas. így a huszár m ár a ko­ rábbiakhoz képest is jelentős számú védőfegyverzettel rendelkezett.201 A Szentgyörgyvölgyi Bakács család 1532. június 11-én L ippán kiállított címereslevele m ár ezt az új típusú huszárt tárja elénk.202 Az enyhén kúpos, leereszthető orrvassal rendelkező sisak m ellett jellegzetes a sodronying felett viselt ún. egész rákos, azaz teljes egészé­ ben lemezsávokból összeszegecselt mell- és hátvért (18. kép).

195 P e rjé s 1986, 70-71, B. S zabó 2005, 605-606, 622-624; B. S zabó 2006, 155-158.

196 B. S zab ó 2005, 609; B. S zabó 2006, 161-162.

197 T ó t h 1934, 145; T ó t h 1938, 72.

198 K a lm á r 1971, 64; A lexander 2004, 147, Fig. 13.A. 199 K a lm á r 1938, 25-28; K a lm á r 1971, 66-67; L u g o si-T e m e s v á ry 1988, K át. No. 31; MNM Fegyvertár

ltsz.: 55.3212. Hossza: 125 cm, penge szélességed cm. Jelen darab feltehetően az 1540-es években készült.

200 T ó t h 1934, 72-73; B o r o s y 1971, 63-65.

201 K a lm á r 1971, 297-298.

202 N y u lá s z in é 1987, 71, 130, LV. tábla.

58

Mi a huszár?

Ezen a p o n to n elérkeztünk a huszárság szerepének és létrejöttének pontosabb m eghatározásához, am elyhez lapozzunk vissza előbb a 8., m ajd a 13. képekhez. Az előző ábra, a karaszkói tem plom 14. század közepi fal­ képe páncélos, a lándzsát a tárcsapajzsuk kivágásába tá­ m asztó nehézlovasokat ábrázol. A 16. század elejéről származó Weisskunig fametszete pedig tárcsapajzzsal és kopjával felszerelt huszárokat tár elénk. A fentiekből 18. A Bakács család címerének a sisakdísze, egyenesen következik, hogy m ind a huszárság, m ind a 1532 nehézlovasság fegyverzete hasonló. A nehézlovassági lándzsacsúcs nehezebb és hosszabb, m int a rövid, könnyebb kopjacsúcs. A lándzsa rú d ja vastagabb, más kialakítású, m íg a kopja keskenyebb és általában nem kem ény­ fából, h anem p u h a fenyőfából készült. Ennek az utóbbinak az a jelentősége, hogy használatkor lehetőleg törjön az ellenfél testébe, m ert más esetben az alacsony kápájú nyereg m iatt a huszár könnyen a földre eshetne, és ez végzetes lenne a szá­ m ára .203 A tárcsapajzs, jo b b oldalán a kopja- vagy a lándzsarúd szám ára tö rtén t kivágással is nagyban hasonló m ind a nehéz-, m ind a könnyűlovasságnál. A huszár­ nak és a nehézlovasságnak is legfontosabb tulajdonsága a fergeteges roham , amely az utóbbinál nagyobb töm egben, m íg az előzőnél kis csapatokban a leghatásosabb.

Amikor ennek vége, akkor következik a közelharc, amelyet leginkább lovagkarddal, illetve szablyával vívtak. Az átlagosan 4-4,5 m éter hosszú lándzsa, illetve a kopja is ezek elsődleges használatát predesztinálja, m éghozzá lovasroham nál, m ert ekkor a fegyver hegyében a ló mozgási energiája is koncentrálódik. így a balkáni gyökerű huszárság olyan könnyűlovasság, amely harcm ódjában és tám adó fegyverzetében a klasszikus nyugati típusú nehézlovasság egyfajta „könnyített” altípusa. L étrejöttét talán annak az ötletnek köszönhette, hogy a nehézlovasság lételem ét jelen tő lándzsa­ roham komoly védőfegyverek nélkül, a könnyebb, de a lándzsához hasonló hosszú­ ságú kopjával is végrehajtható. N em lehet egészen véletlen, hogy a szerb lándzsás lovasok olyan gyakran szerepeltek a bizánciak, m ajd a törökök csatasoraiban. A 15. század elejétől ezek a „rácok” m ár huszár néven u tat találtak a m agyar haderőbe, m ert a nehézlovasság alkalm azása m ellett a könnyűlovasságunk, azaz a „tegzesek” akárcsak a korábbi időszakban - kizárólag íjjal és karddal voltak csak felszerelve. A kopjával történő roham sikere tette a huszárokat népszerűvé hazánkban és hatásukra a 15. század közepétől itt is m egjelent az általuk alkalm azott harcm odor a „tegzesek” rovására. A 15. század végétől a sisak és a sodronying viselése terjedt el a huszárok között. A m agyarországi nehézlovasság térvesztésekor a huszárok csaknem vissza­ tértek eredeti gyökerükhöz, de azért oly m ódon, hogy nagy m ozgékonyságuk azért m ég m egm aradt. A kopjás roham a szerb lovasság alapötlete volt, amely a törökök balkáni terjeszkedése után szintén délszláv közvetítéssel az akindzsik soraiban is megjelent.A 15. századi huszárt - T ó th Zoltánnal ellentétben - sem m iképpen nem lehet a szpáhi m ásának tekinteni.204 A huszárság a sikerét a határvédelm i harcok során m utatott m ozgékonyságának köszönhette a kopjaharc bravúros alkalm azása mellett.

203 E l l e h a u g e 1948, 3 3 -3 8 ; K a l m á r 1971, 4 2 -5 3 ; Z a r n ó c z k i 1990, 43, 49; Z a r n ó c z k i 1992, 1 1 -1 3 ; K ol o d z i e j c z y k 1999, 145; K e d v e s 2000, 1 9 2 -1 9 3 .

204 v ö . T ó t h 1934, 193. A szerb k ifejezést - te rm é sz e te s e n - tá g a b b fo rm á b a n kell é rte n i. A h u sz á rsá g so ra ib a n a „ rá c o k ” m e lle tt szám os egyéb b a lk á n i n e m z e tis é g e t is m e g ta lá lu n k .

59

A HUSZÁROK EREDETÉRŐL

Em iatt em elte be H unyadi Mátyás a zöm ében délszláv huszárokat zsoldos serege m á­ sodik rendjébe. Ezzel párhuzam osan a m agyar könnyűlovasok egy része is huszár m ó d ra harcolt és így is volt felszerelve. A 15. század végétől döntő a huszárság tér­ nyerése, népszerűségük nagy lett a királyi udvarban, m ajd ham arosan külföldi szol­ gálatban is m egtaláljuk őket. A m ohácsi csata u tán a nehézlovasság szerepét egyre inkább a huszárság töltötte be, m ajd a 16. század közepétől - im m ár m egnövekedett védőfegyverzettel - egyedüli lovaskatonája lett M agyarországnak.

60

TÁMADÓFEGYVEREK

Szablyák a késő középkori M agyarországon A honfoglalás kori típusú szablyáink a l l . században végleg eltűntek a tárgyi emlékanyagból. Az Árpád- és a kora Ánjou-korhoz köthető szablyák pedig kivétel nélkül b e­ senyő vagy kun eredetűek, azaz nem magyarországi belső fejlődés eredm ényei.205 így teh át a l l . századtól a 14. század közepéig nem ism erünk olyan leletet vagy képi áb­ rázolást, amely biztosan igazolná a m agyarok szablyahasználatát.

I. (Nagy) Lajos király (1342-1382) 1357-es Velence elleni hadjáratáról egy itáliai forrás emlékezik meg. Á firenzei M atteo Villani „Krónika” című m unkája fontos ada­ tokat tartalm az a m agyarországi könnyűlovasságról: „Ezek fel vannak szerelve két lóval, vagy még többel, könnyű támadó fegyverekkel, azaz íjjal és nyilakkal tegezeikben és egy hosszú karddal személyük védelmére. Általában kordovánéból való vértet viselnek, mely köntösül is szolgál, és ha már be van kenve, fenve, egy mást öltenek fóléje, majd ismét egyet és még egy újat, úgy, hogy ily módon az a ruha elég védelmet nyújt. Fe­ jükön ritkán viselnek sisakot, hogy ne veszítsék el a nyilazásban való ügyességüket, mert abba helyezik egész reményüket. ”206 A fentiek alapján igen nagy a valószínűsége annak, hogy a m agyar könnyűlova­ sok nem csak kardot, hanem - elsősorban kun hatásra - szablyát is használtak. Luca di Töm m é sienai festő 1374-ben készült „Szent Pál lefejezése” című táblaképén a h ó h ér kezében egy nagym éretű szablyát láthatunk, amely lehetséges, hogy azonos a fenti forrásban idézett „hosszú karddal”.

Az 1360 körül festett Képes Krónika m iniatúráin - ugyan jórészt keleti ruhában lévő személyek körében vagy oldalán - is szép számmal láthatók szablyák (19. kép).207 Ezekre a fegyverekre az a jellem ző, hogy a korabeli lovagkardokhoz hasonló m arko­ latgom bbal rendelkeznek, m arkolatuk igen hosszú, m íg keresztvasuk viszonylag rövid, pálca formájú. A pengéjük a hegy felé erőteljesen megszélesedik és nagyon je l­ legzetes a pen g e foka alatt húzódó keskeny vájat.

A m agyar nyelvtudom ány szerint a szablya szó 1475-ben bukkant fel először a m agyar forrásokban, amely szerb-horvát eredetű.208 Igen érdekes azonban, hogy a raguzai városi jegyzőkönyvek m ár 1363-ban em lítik a „sabiá”-t, és a szerbiai Lesznovo és Decsani kolostorok 14. század közepére keltezhető freskói kerek m arkolatgom bú, közepükön lencse alakú d u d o rral rendelkező szablyákat ábrázolnak. Az em lékanya­ got közlő Petrovic szerint a szablya szó ural-altáji eredetű.209 A ném et nyelvem lékekben 1428-tól m ár felbukkant a szablya, am elyet a ném et nyelvészek a m agyar „szab” igéből szárm aztatnak.210 A szablyáról és a szablya szóról m ár 1890-ben m egem lékezett Nagy Géza. Véleménye szerint egy olyan m agyar ere­ d etű fegyverről van szó, amely a 15. századtól kezdve nyugaton is elteijed t.211 A Szent László-legenda 14. században készült freskóin a Képes K rónikában áb­ rázoltakhoz hasonló szablyákat láthatunk a kakaslomnici, szepesdm indszenti, rim a­ bányai és gömörrákosi falképeken.212 Kiemelkedő jelentősége van a szepesmindszenti freskónak, ahol is a kun vitézt lefejezni készülő lány két kézre fog egy nagym éretű 205 T ó t h 1934, 132; P álóczi 1989, 16: H orváth 2 003, 3 7 2 -3 7 3 ; L ebedynsky 2 008, 1 7 8 -1 8 3 ; vö. T ereiH ortváth 2007, 1 6 2 -1 6 3 , 13. k é p , 7. ábra.

206 V illa n i 1901, 2 2 8 -2 3 0 .

207 N ag y 1890, 298; M ucsi 1975, 36, K át. 170; KÉPES II. 1987, 1, 4, 26, 129; P a n d u l a 1988, 2 1 8 -2 1 9 .

208 Kovács 1978, 161.

209 P etrovic 1976, 2 13, 25 8; B. Szabó 2 0 0 8 , 1 4 3 -1 4 4 .

210 B a s h ir 2 0 0 8 , 21, 2. jegyzet; B. S zabó 2008, 1 4 2 -1 4 3 , 67. jegyzet.

211 N agy 1890, 300.

212 L ászló 1993, 113, 137, 153, 157.

63

TÁMADÓFEGYVEREK

19.

[

i

i

szablyát, am elynek enyhén „S” alakú, pálca form ájú keresztvasa van. A fenti falfestményt László Gyula a 14. század második felére, m íg a szlovák kutatás a 15. század elejére keltezte.213 A fenti freskón ábrázolt fegyver a tárgyi em lékanyagban is fellelhető, amely a legkorábbi a késő középkorban felbukkanó magyarországi szablyák közül (20. kép).214 A töredékes állapot­ ban előkerült szablya jellegzetessége a négyzet átm etszetű, a végei felé enyhén visszahajló keresztvas és a hegy felé fokozatosan Szablya ábrázolása a Képes szélesedő penge, amelynek a foka alatt - a Képes Krónikában áb­ Krónikában, 1360 körül rázolt példányoknak megfelelően - keskeny vájat fut. A fenti fegy­ ver - vélem ényünk szerint - a 14. század végén készült és keresztvasa, valam int a pengéje m indenképpen a korabeli képi ábrázolásokon látható szablyákra emlékeztet.215 Egy 1424-ben készült tusrajzon I. Zsigm ond király (1387-1437) oldalán egy olyan fegyvert örökítettek m eg, am elynek a keresztvasa jellegzetes „S” alakot form áz.216 T ó th Zoltán a szablya újbóli m egjelenését a 15. századi m agyar fegyverzetben a Balkán-félszigetet m eghódító oszm án-törököknek tulajdonította.217 A 15. század legjel­ legzetesebb m agyar szablyáiból, az „S” keresztvasú típusból az alábbiakban négy példányt m utatunk be.

21. kép 1. Szablya ívelt, erőteljesen kiugró fokéllel rendelkező pengével, a p e n ­ gehát alatt elhelyezkedő vájattal, amely a fokéi közepéig fut. „S” alakban m eghajlí­ tott, lapos és bordázott, széles keresztvassal. A pengéhez képest enyhe szögben m egtörő m arkolattal, am elynek a végén sarkain csonkolt téglatest form ájú m arko­ latgom bot láthatunk, ennek m indkét oldalán egy-egy lencse form ájú d udor ül.218 21. kép 2. Szablya ívelt, erőteljes fokéllel rendelkező pengével, am elyen rézzel be­ vert, kereszt form ájú jegy látható. Közvetlenül a pen g eh át alatt elhelyezkedő vájat­ tal, amely egészen a hegyig fut. A keresztvas „S” alakot formáz, am elyet bordázott, széles vasszalagból hajlítottak. A pengéhez enyhe szögben m egtörve csatlakozik a rövid m arkolat, am elynek végén a sarkain csonkolt téglatest form ájú m arkolatgom b ül és m indkét oldalán egy-egy lencse form ájú d udor figyelhető meg. Jelen szablyát 1958-ban Kecel h atárában találta földm unka során B ognár József. A m űtárgy egy csontváz m ellett feküdt, és innen m ég előkerült három , bronzlem ezből készült szablyahüvelypánt, egy stájer típusú kés, valam int egy rézzel berakott, rövidszárú, hattaréjú sarkantyú is.219 22. kép 1. Szablya ívelt, erőteljesen kiugró fokéllel rendelkező pengével, a p e n ­ gehát alatt elhelyezkedő kettős vájattal, amelyből az egyik egészen a hegyig fut. „S” alakban m eghajlított, lapos és bordázott, széles keresztvassal. A p en géhez képest enyhe szögben m egtörő m arkolattal, am elynek végén a sarkain csonkolt téglatest form ájú m arkolatgom bot láthatunk, ennek m indkét oldalán - a m ár m egszokott egy-egy lencse form ájú d udor ül.220 213 Súpis 1968, 164; L á s z ló 1993, 135. Vö. P a n d u l a 1988, 259, 64. kép.

214 M NM Fegyvertár, Itsz.: 55.326, hossza: 90,5 cm, p e n g e szélessége 3,2 cm, lelőhelye: Vác, révkapi­ tányság.

215 P a n d u l a 1988, 218; P á ló c z i 1989, 68, 48. ábra; H o r v á t h 2003, 372-373, 375-376, 384-385.

216 SIGISM UNDUS 2006, 452-453, Kát. No. 5.19.

217 T ó t h 1930, 20-22; K a lm á r 1938, 5. sí» m n m Fegyvertár, ltsz.: 55.3113, hossza: 106 cm, penge szélessége: 3,5 cm, lelőhelye: Budapest, tö­ m ege: 1,35 kg.

219 MNM F egyvertár, ltsz.: 58.7501.1, hossza: 100 cm , p e n g e szélessége: 3,5 cm , lelő h ely e: K ecel, tö m eg e: 1,15 kg; L u g o si-T e m e s v á ry 1988, Kát. No. 19; K ovács S. 1995, 214-215; SIGISM UNDUS 2006, 446, Kát. No. 5.8. Vö. H o l l 1994-1995, 169.

220 M NM Fegyvertár, ltsz.: 55.3156, hossza: 109 cm, p en g e szélessége: 4 cm, töm ege: 1 kg.

64

i

20. Enyhén hajló, „S” alakú keresztvassal szerelt szablya, 14. század vége

21. „S" keresztvasú szablyák, 15. század

2.

22. „S” keresztvasú szablyák, 15. század

TÁMADÓFEGYVEREK

22. kép 2. Szablya ívelt, sima, fokéi nélküli pengével, „S” alakot form ázó széles és b o rd ázo tt keresztvassal. A pengéhez képest enyhe szögben m egtörő m arkolattal, am elynek a végén - a m ár ism ert - csonkolt téglatest form ájú m arkolatgom b ül, m indkét oldalán egy-egy lencse form ájú du d o rral.221 A tárgyi em lékanyagban szép számmal felbukkanó „S” keresztvasú szablyák azt bizonyítják, hogy használatuk széles körben elterjedt.222 A fenti típus olyan fegyver, am elynél a szablyapenge a korabeli kard m arkolatával van felszerelve. A lovagkar­ dokon a 14. század végén m egjelenő enyhén hajló „S” keresztvas a 15. század dere­ kán m ár erőteljesebb „S” alakú, amely a század végére fekvő „8”-as form át vett fel.223 Ezek az „S” keresztvasú szablyák zöm ében olyan pengével rendelkeznek, am elynek utolsó harm ad a erőteljes fokélben végződik. Ez a pengetípus jelentősen különbözik attól a változattól, amely az Anjou-kori ábrázolásokon oly gyakran felbukkan. Az „S” keresztvasú szablyák pengéi az oszm án-törökökhöz kapcsolhatók, am elyet II. Mehm ed szultán (1444-1446, 1451-1481) 15. század közepe táján készült szablyáijól bi­ zonyítanak (23. kép).224 Az Anjou-korban m ár ismert, kardm arkolattal készült szablyák egyik újabb változata az „S” keresztvasú típus, am elynél a penge kialakítását a török ellenfél szablyapengéje ihlette.

A késő középkorban a parasztok fegyverviselését semmi sem korlátozta és számos forrás szól arról, hogy a jobbágyok kezében gyakran szerepelt a kard, az íj, sőt a szám­ szeríj, valam int a szablya és a bicellus, ez utóbbi egy kétélű tő r vagy kés lehetett.225 A fentiekből következik, hogy a különböző típusú fegyverekkel rendelkező jobbágyok bevonása a honvédelem be igen logikus lépésnek tekinthető. A Zsigmond-kori Magyarországnak két fő ellenfele volt: az oszmán-törökök és a husziták. A velük vívott harcok alakították ki nem csak a m agyar hadügy új arculatát, hanem az új fegyvereit is, amely leginkább a szablyák esetében érhető tetten.226 Az „S” keresztvasú szablyák az oszmán­ török hatásnak köszönhették létrejöttüket, m íg az alább ism ertetett parasztkés a pol­ gári-paraszti fegyverzet része, és m egjelenésében fontos szerep ju to tt a huszitáknak.

24. kép. Parasztkés egyenes, egyélű pengével, a p engehát alatt futó kettős vájattal.

Igen rövid, egyenes keresztvassal, am elynek közepéből egy kerek bronzgom bban vég­ ződő hárítótüske ágazik ki. A bronzgom b érdekessége, hogy felületébe gótikus „P” m inuscula van vésve, amely feltehetően használójának a m onogram ja. A m arkolat­ nyúlvány a tetején kissé előreugró csúcsban végződik, rajta négy kerek kis nyílás lát­ ható, itt rögzítették egykor a m arkolat faborítását vasszögekkel.227 221 M NM Fegyvertár, ltsz.: 55. 3155, hossza: 108 cm, penge szélessége: 4,1 cm, lelőhelye: Budapest, Dun a m e d er az Eskü térnél, töm ege: 1,05 kg; hasonló, fokéi nélküli párhuzam a: M NM Fegyvertár, Ltsz.: 55.325., hossza: 109 cm, penge szélessége: 3,9 cm.

222 MNM Fegyvertár, ltsz: 54.324. (pengéje törött) hossza: 83,2 cm, penge szélessége: 3,7 cm, lelőhelye: Dom bóvár; ltsz.: 53.325, hossza: 109 cm, p e n g e szélessége: 3,9 cm; ltsz.: 53.327. (pengéje törött), hossza: 81,5 cm, penge szélessége: 3,3 cm; ltsz.: 53.328. (pengéje törött), hossza: 63 cm, penge szé­ lessége: 3,5 cm; ltsz: 53.329. (pengéje törött), hossza: 80 cm, penge szélessége: 3,6 cm; Dér)' M úzeum Debrecen, ltsz: 373/1910, hossza: 103,5 cm, penge szélessége: 3,5 cm; Déry M úzeum D ebrecen, ltsz: 40/1926. (pengéje törött), hossza: 80 cm, penge szélessége: 4,5 cm, lelőhelye: D ebrecen-Apafája.

223 N éhány kard időrendi sorrendben: M NM Fegyvertár, ltsz.: 53.199; ltsz.: 53.311; ltsz.: 53.323.; O ak e s h o t t 1964, 118-119; P e t r o v ic 1976, 211.

224 T opkapi Saray Múzeum. Isztambul. Ltsz.: 1/90, hossza: 126, 5 cm; a szultán másik, az előzőhöz hasonló szablyája: ltsz.: 1/375, hossza: 101 cm; Y ü c e l 2001, 128-129. Az 1444-es várnai csatában használt szablyákról a következőképpen emlékszik m eg egy bizánci forrás: „ A barbár kardok (ilyen a törököké is) nagy súlyúak, az élük az egyik oldalon van, 5 minden ismert kard közül a legmélyebb vágást ejtik.” A BIZÁNCI, 1974, 806.

225 S zab ó 1969, 180-181.

226 T ó t h 1925, 82-83; T re s p 2004, 22-30.

227 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3204, hossza: 95,5 cm, penge szélessége: 3,4 cm, lelőhelye: Dunam eder.

68

23. II. Mehmed szultán szablyája, 15. század közepe

A Magyarországon is ism ert és széles körben elterjedt kések a 14. századtól kezdve jelentős átalakuláson m entek át. Egy részük m egm aradt a korábbi form ában és m é­ retben, de egy másik típusuk fegyverré alakult át. Pengéjük hosszan m egnyúló h á ­ rom szög alakot vett fel, keresztvasuk nem volt, csupán a m arkolatnyúlvány tövéből ágazott ki egy gom bban végződő kis hárítótüske. M arkolatuk m indkét lapját szege­ csekkel felerősített falemez borította. Létrejöttükben fontos szerepe volt annak, hogy m egnőtt az igény a paraszti-polgári társadalom ban a fokozott önvédelem re.228A 15. század első felében a honvédelem be bevont jobbágyoknál és a huszita m ozgalom polgári-paraszti származású gyalogosainál jelentek m eg azok a parasztkések, amelyek hossza vetekedett a korabeli kardokéval, m ár keresztvassal és a kéz fokozottabb vé­ delm ét szolgáló hosszú hárítótüskével is rendelkeztek (Lásd 24. kép). Jo h a n n H artlieb Kriegsbuch című, illusztrált kéziratának jó l ism ert az az ábrája, amely a husziták és kelyhesek összecsapását ábrázolja. A gyalogosok oldalfegyvereként kitűnően m eg­ figyelhetőek a kardhoz hasonló hosszúságú parasztkések. A 15. század közepe táján készült az a 48 lapos kártyasorozat, amelynek m agyar címeres lapjain a szakács és egy 228 K a lm á r 1 9 7 1 , 1 1 7 -1 1 8 ; H o l l 1 9 9 4 -1 9 9 5 , 1 5 9 -1 6 3 . MNM Fegyvertár, nagym éretű kések, ltsz.: 53.207, hossza: 4 6 cm, ltsz: 5 3 .2 5 2 , hossza: 51 cm, lelőhelye: Baja; ltsz.: 5 3 .2 4 7 , hossza: 70 cm, lelőhelye: Fe­

nékpuszta. A m agyarországi kések kísértetiesen em lékeztetnek az egyélű perzsa késekre, am elyek iráni neve kard, azaz m agyarul kés. Vő. K h o r a s a n i 2 0 06, 2 3 0 -2 3 6 .

69

SZABLYÁKAKÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

számszeríjász oldalán láthatunk kard m ódjára viselt parasztkéseket.229 A 15. század­ ban a ném et szolgálatban álló cseh gyalogosok szám ára előírás: „Ainjeder dannoch an seiner guts langs messer oder schwert”.2i0 Ezek u tán vizsgáljunk m eg néhány olyan szablyát, amely parasztkés m arkolatával van felszerelve.

25. kép. Szablya ívelt, fokozatosan szélesedő pengével, közvetlenül a p engehát alatt futó vájattal. Egyenes, középen m egvastagodó keresztvassal, am elyből ívelt h á­ rítótüske ágazik ki. A m arkolaton három áttöréssel, amely a fam arkolat-borítás sze­ gecsei szám ára készült. Igen érdekes, hogy az ívelt végű m arkolat csúcsa előreáll.231 26. kép 1. Szablya ívelt, szúrásra kialakított heggyel, a pengehát alatt futó kettős, majd egyes vájattal. Rövid, pálca alakú keresztvasának közepéből egykor markolattüske ágazott ki. A m arkolat eredeti faborítása m egm aradt, amelyet három vasszögeccsel rögzítettek a markolatnyúlványhoz. A fam arkolat érdekessége, hogy a vége ferdén lecsapott.232 26. kép 2. Szablya ívelt, kiugró fokéles pengével, am elynek közepén a hegyig futó széles pengevájat található. Közepesen hosszú, pálca form ájú keresztvasának köze­ péből egykoron m arkolattüske ágazott ki. ívben levágott m arkolatán hat nyílás lát­ ható a fam arkolat-borítás szegecsei szám ára.233 A fent leírt m űtárgyakat m ind Kalm ár János, m ind Zarnóczki Attila a huszárok­ hoz kapcsolta, ezeket a fegyvereket tartották a legrégibb huszárszablyáknak.234 Ko­ rábban m ár u taltunk ennek a m egállapításnak tarthatatlanságára, amely szerint a fenti változatot a huszárok használták volna. Az „S” keresztvasú szablyák m egfele­ lően kiegyensúlyozott, jó l megkovácsolt pengéi m ellett a parasztkés markolatával ké­ szült változatok - kevés kivétellel - m eglehetősen kezdetlegesnek tűnnek.235 Az 1410-es évektől kezdve újból nagy intenzitással folytatódtak a m agyarországi török betörések, előbb a boszniai területekről, később Bulgária felől. Az 1428-as ga­ lam b o d kudarc u tán a Magyar Királyság korábbi pozíciói m egrendültek a B alkán­ félszigeten. A fenti sajnálatos esem ények és a huszita háborúk tapasztalatai vezettek az 1435. évi dekrétum hoz, amely egyik legism ertebb telekkatonasággal és honvéde­ lem m el foglalkozó törvényünk, í. Zsigm ond 1435. évi V. dekrétum a 1. és 2. cikkelye szerint m in d en harm inchárom jobbágy u tán egy lovaskatonát kell felszerelni, aki­ nek íja, tegeze, kardja és tőre (bicellus) van.236 Az egyértelm űen könnyűlovas kiállításának m egkövetelését előíró törvény nem a jobbágy telkek, hanem a jobbágyok számát vette alapul. Mint ismert, a 14. század végétől jó néhány forrás szól arról, hogy a parasztok fegyverei közül gyakran előfordult az íj és a bicellus, de néha a buzogány és a kard is feltűnt a rájuk vonatkozó oklevelekben.237 229 SIGISM UNDUS 2006, 189, 366; Lecküchner, H.: Kunst des Messerfechtens. N ordbayern, 1482. M ün­ chen, BSB-Cgm 582.

230 T resp 2 0 0 4 , 391.

231 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.334, hossza: 116,5 cm, penge szélessége: 3,7 cm, töm ege: 1,1 kg.

232 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3205, hossza: 123 cm, penge szélessége: 3,6 cm, lelőhelye: Budapest, Dun a m e d e r a déli vasúti összekötő hídnál, töm ege: 0,95 kg; j ó párhuzam a: M NM Fegyvertár, ltsz.: 55.3158, hossza: 109, 5 cm, penge szélessége: 3,5 cm, töm ege: 0,8 kg.

233 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3157, hossza: 107,6 cm, penge szélessége: 3,7 cm, lelőhelye: D una-m eder, töm ege: 1,3 kg.

231 K a l m á r 1971, 70-71; Z a r n ó c z k i 1990, 49; Z a r n ó c z k i 1992, 20-21.

235 K o v ács S. 1995, 214, 8. jegyzet.

236 CORPUS 1899, 247-249; V Á L O G A T Á S 1986, 65-66; S zakály 1986, 22-30; V eszprém y 2008, 285-292.

237 RÁzsó 1962, 197-199; S zabó 1969, 181; B o ro s y 1971, 40^:6; Az MNM Fegyvertárában található a kések között számos olyan három szögform ájú egy, vagy kétélű típus, am elynek a pengéje és a m érete hason­ lít a „bicellus”-ra; ltsz.: 53.245, hossza: 37 cm; ltsz.: 53.208, hossza: 44,5 cm; vö. K o v a c h ic h 1799, 435; K u b inyi 1973, 189-191; K ovács S. 1993, 178. N agyon valószínűnek tartjuk, h o g y a 15. században a bicellum vagy bicellus egyaránt je le n th e te tt tőrt és azzal m egegyező hosszúságú, három szögform ájú p e n ­ gével ellátott kést is.

24. Kard hosszúságú parasztkés, 15. század

71

SZABLYÁK A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

A telkek arányában kiállított könnyűlovasok között - m int em lítettük - szép számmal találunk jobbágyokat is. Term észetesen a földesúr a legképzettebb, gyakran m ár ki­ próbált jobbágyait vitte magával a harcba, akik akár saját fegyverrel is rendelkezhet­ tek. A tárgyi em lékanyagban a 15. század elejétől bukkantak fel az ún. parasztkések, ezek a paraszti-polgári fegyverzetben használatos eszközök. Ném elyikük kardhoszszúságú pengével rendelkezik, sőt m egism ertünk olyan szablyákat is, am elyeknek a m arkolata egyértelm űen parasztkés formájú. V élem ényünk szerint a fenti tárgyi em ­ lékek is a jobbágyok katonai szolgálatát igazolhatják. A telekkatonaság szerepe az, hogy az előkelők, a bárók és a nem esek m agánvagyonát a honvédelem szolgálatába állítsa, valam int növelje a hadakozók számát a fegyverforgatásban járatos jobbágyok bevonásával. Természetes, hogy a kiállított „telekkatonák” könnyűlovasok voltak, fő fegyverük a hatékony és egyben olcsón előállítható íj volt. A fent leírtak alapján va­ lószínűsíthető, hogy a parasztkés markolatával rendelkező szablyák M agyarországon alakultak ki a kései Zsigm ond-korban. A polgári-paraszti fegyverzetben m egjelentek a kardként viselt és használt, igen hosszú pengéjű parasztkések. A szablyahasználat újbóli elterjedésével egyre több példányukat szerelték fel változatos szablyapengékkel, amelyek közül számos akár Anjou-kori örökség (25. kép) vagy oszm án-török hatás is lehetett (2 6 . kép 2.). Ezzel párhuzam osan a huszita harcm odorban is fontos szere­ pet kaptak a parasztkéssel felszerelt gyalogosok. A kései Zsigm ond-kortól, de első­ sorban az 1440-es évektől a M agyarországon nagy szám ban alkalm azott cseh zsoldosok m egism erkedtek a szablyákkal. M ár a 15. század közepétől tetten érhető, hogy számos esetben felcserélték parasztkéseik egyenes pengéit szablyapengékre, amelyet „tesák” néven az egész 15. század folyam án használtak.238 Erre talán a legszem léletesebb p élda az a levél, am elyet az 1450-es években cseh zsoldosok anyanyelvükön írtak Bártfa városához (27. kép).239 A fenyegető levelet raj­ zok is díszítik, és egyikük egy olyan szablyát ábrázol, amely a 26. kép 1. ábráján lát­ ható. Az 1450-es és 1460-as évektől a parasztkés markolatával készült fegyvereknek m ár lengyel területekről is jó párhuzam aik vannak.240 A ném et szolgálatban álló cseh zsoldosoknál is a kard m ellett a parasztkések ké­ pezték a személyi védelem fontos részét. Szükséges m egjegyezni, hogy a korabeli forrásokban a parasztkéseket vagy a parasztkés m arkolatával felszerelt szablyákat egyaránt „messer” néven em lítik.241 1466-ban Pozsony város tanácsa egy 35 főből álló zsoldoscsapatot fogadott szolgálatába, és ezzel egyidejűleg összeírták a katonák fel­ szerelését is. Igen érdekes, hogy a listában nem szerepelnek a kardféleségek. Ennek ellenére nagy a valószínűsége annak, hogy a zsoldosok parasztkés m arkolatával fel­ szerelt szablyákat forgattak, hiszen a városi jegyzőkönyv egy ilyen fegyvert néhány évvel korábban egy soproni gyalogosnál m ár m egem lített. Az, hogy a „messerek” a jegyzékben nem szerepelnek, arra utalhat, hogy m eglétüket teljesen term észetesnek vették. A lajstrom nevei alapján m egállapítható, hogy a zsoldosok két m agyar kivé­ telével m indannyian cseh szárm azásúak voltak.242 A „messer”-nek a népszerűsége a cseh, lengyel és osztrák gyalogosok között a 16. század elején is töretlen, amelyet Al­ brecht D ürer 1512-ben készült „Fechtbuch”-ja igen jó l bizonyít. A művész által készí­ tett vívókönyv számos lapján m egfigyelhetőek ezek a fegyverek, a korábbiakhoz képest csak annyi különbséggel, hogy a m arkolatból kinyúló hárítótüske helyett ová-

238 B o eh eim 1890, 171-174; T ó t h 1925, 54; T re s p 2004, 81.

239 S z á d e c z k y 1882, 202-203.

240 UZBROJENIE 1990, 517, 519; vö. M üller 1979, 57.

241 T re s p 2004, 302, 380, 391-393.

242 N ó g r á d y 2008, 196-200.

25. Parasztkés markolatával szerelt szablya, 15. század

73

27. Cseh nyelvű fenyegető levél Bártfa városának, 15. század közepe

lis gyűrű je le n t m eg (28. kép).243 A Hans Burgkm air által illusztrált „Triumph” (Dia­ dalm enet) 1516 és 1518 között készült el I. Miksa császár (1493-1519) számára. Az egyik fam etszeten öt tárcsapajzzsal és a fentiekben leírt „messer”-re\ felszerelt cseh gyalogos látható. A korabeli képaláírás a következő: „Fünf personnen mit pafessen, die follen habén viesser auch plos”. Ez a felirat is elárulja, hogy ezek a fegyverek valóban a paraszti-polgári fegyverzetben használatos parasztkésből fejlődtek ki.244 1503-ban a krakkói késes m esterek arról panaszkodtak, hogy „a hosszú kések vagy szablyák általánosan használtak, míg a kardok népszerűtlenek”,245 Buda 1541-es ostrom a idején a Csepel-sziget előtt elhelyezkedő Kopaszi-zátonynál egy félnaszádot süllyesztettek el a török védők. 1873-ban a Duna m edrét kim é­ lyítő Vulkán nevű kotrógép a teljes leletanyagot a felszínre hozta. A naszádokon szolgálók olyan katonák voltak, akiknek a gyalogszolgálaton kívül az evezéshez is kellett érteniük. Ezért nem m eglepő, hogy a leletanyagban - egy példány kivételé­ vel - a fent leírt fam etszeteken és rajzokon is többször ábrázolt messerek voltak fel­ lelhetőek.246 A 15. század első felében, a kései Zsigm ond-korban m egjelenő „S” keresztvasú szablyák a török terjeszkedéssel és a könnyűlovasság szerepének m egnövekedésével m u tatn ak szoros kapcsolatot. M ind a régebbi, m ind az újabb szakirodalom ban ol243 D ö r n h ö f f e r 1907, I II -I X , T af 53; B o c c i a - C o e lh o 1975, 134; MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.349, hossza:

83 cm, p e n g e szélessége: 3,7 cm, lelőhelye: Titel.

244 S c h e s ta g 1883, 161, Taf. 38.; T h o m a s 1977, 1589, 43. á b ra; E n d r ő d i 2000, 201-202.

243 N a d o ls k i 1974, 28.; vö. T h o m a s 1977, 1588, 41. áb ra.

246 Kovács S. 1994, 260-264.

26. Parasztkés markolatával szerelt szablyák, 15. század

75

28. Részlet Albrecht Dürer Vívókönyvéből (Fechtbuch), IS 12

vasható az a m egállapítás, amely szerint a fenti szablyatípust nem lovasok, hanem gyalogosok viselték.247 A keceli sírleletből előkerült „S” keresztvasú szablya m ár a réz­ zel berakott könnyűlovassági sarkantyú m iatt is jó l bizonyítja, hogy lovassági fegy­ verről van szó, amely kevéssé köthető gyalogosokhoz (Lásd 21. kép 2). Ezek a szablyák megtévesztő m éretük ellenére m eglepően könnyűek, hiszen átlagos töm egük 1,1 ki­ logram m körül van és hosszabb vagy rövidebb, fával borított m arkolatuk m iatt lóról tö rtén ő vágáskor mély sebet okoztak.

Az „S” keresztvasú szablyák m arkolatának a faborítását - a kardokhoz hasonlóan - sohasem szegecseléssel rögzítették, ez utóbbi kizárólag a parasztkés, valam int a p a­ rasztkés m arkolatával szerelt szablyák jellegzetessége. Ezek a fegyverek „längs mes­ set” néven fényes k arriert futottak be, és ném i m ódosulással alkalmazásuk m ég a 16. század első felében is gyakori volt.

M indkét fegyvertípus 15. század közepi használatát jó l bizonyítja az a ném et nyelvű titkos jelentés, amely a H absburg-párt vezérének, Ciliéi U lrichnak a m eg­ gyilkolását írja le Hunyadi László embexei által az 1456-os évből: „Man hatte dort aus­ geschlossen alle Teutsch oder Pehamer der mit im trug ein wer, swert, messer oder spiess; zu Ulrich kommen dann die knechte mit swertern, szabeln, wauffen zu ym in sein gemah, er begunt ein swert emboren; der Bedrohte, welcher tragt ein joppen, die was gemacht fü r schüss, und sah, wie a u f in die. Ungern mit ihren grossen Sabln trungen, zog aus sein messer und schlueg. Hunadt zukt sein Messer von der Scheidt; Cili greift ritterlich zu seiner wehr und schlug aug fen Hunadt einen geschwinden schlag. Hunadt fangt ihn auf, wird aber in das Haupt gewundt und einen daumen und schlug ihm das Gehülz ab an dem messer und ain gul­ den Ring am daumen, drauf sprangen die Knechte aus der Klammer mit Schwertern und mit Tartschen, schluegen ihn todt. ”248 247 Z a rn ó c z k i 1990, 49; R ü s s e l 2002, 87-92; vö. F o r r e r 1918-1920, 221-231; T ó t h 1925, 100-105.

248 P i c h l e r 1880, 61; K o v ács S. 1094, 214.

76

SZABLYÁK A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

Az előbb idézett forrásban a „messer” szó a parasztkést és a parasztkés m arkolatá­ val szerelt szablyát egyaránt jelentheti, de nagyobb a valószínűsége, hogy az utóbbit takarja. Igen érdekes, hogy a jelentés a ném eteknél és cseheknél a kard, a paraszt­ kés és a szálfegyverek m ellett nem em líti a szablyát. Ezek a „nagy szablyák” kizárólag a m agyarok kezében fordulnak csak elő. A fenti szövegkörnyezet alapján a ném et szablya kifejezés - álláspontunk szerint - az „S” keresztvasú szablyákat takarja.249 A délszláv eredetű huszárság egyik legfontosabb fegyvere szintén a szablya volt, amely nem azonosítható sem az „S” keresztvasú, sem a parasztkés m arkolatával sze­ relt szablyával.

A 15. század m ásodik felében ez utóbbi típus alapvetően gyalogsági fegyvernek tekintendő. Az „S” keresztvasú szablyával ebben az időben a változatos fegyverzetű m agyar könnyűlovasokat szerelhették fel. A délszláv zsoldos huszárság alkalmazása és a huszár harcm ód nagym értékű elterjedése következtében egyre inkább az a szablyatípus kezdett elterjedni a m agyar könnyűlovasságnál is, am elyet a huszárok hasz­ náltak. Vajon m ilyen oldalfegyvert viseltek ezek a könnyűlovasok a 15. század m ásodik felében, hogyha nem alkalm azták a fentiekben em lített két szablyatípust?

A kérdés m egválaszolásához idézzünk fel ism ét Tubero krónikájából néhány sort, amely a.„rác”huszár, Jaksity D em eter és a tatár vezér 1491-es párviadaláról szól: „a rác emelkedett előbb ütésre török kardjával, lesújtva sebet ejtvén a tatár fejét és nyakát a melléig át­ vágta”.™ A fenti m ondatból kiderül, hogy a huszár török szablyát használt. Hogy milyen is volt ez a török fegyver ahhoz vessünk egy pillantást a M agyar N em zeti M ú­ zeum „gótikus szablyá”-]áx?L (29. kép).

A bécsi, egykori udvari és hitbizom ányi gyűjtem ényekből a Magyar Nem zeti M ú­ zeum 1933-ban számos - kiem elkedő kvalitású - m űtárgyat kapott.251 A m úzeum ba bekerült fegyverek között szerepelt az a díszszablya is, amely „gótikus szablya” néven vált ism ertté.252 A műtárgy első, részletes leírása Szendrei János nevéhez fűződik m ég az 1896-os m illennium i ezredéves országos kiállítás alkalm ából. Szendrei 16. szá­ zadban készült m agyar m unkának tartja a szablyát, sőt m ég a töm egét (2,4 kg) is közli, amely az aranyozott ezüst, igen vastag hüvely m iatt van.‘M Nagy Géza két évvel később írt tanulm ányában 16. század elején készült m agyar szablyának tartja.254 „A bécsi gyűjtem ényekből M agyarországnak ju to tt tárgyak” ki­ állítási katalógusában T óth Zoltán teljesen átveszi Szendrei leírását és vélem ényét.255 1938-ban je le n t m eg Kalm ár János tollából „ A m agyar kard m űvészete” című fegy­ vertörténeti m unka. Kalm ár ebben a könyvében jelentős m egállapításokkal gazda­ gítja a m agyar szablya kutatástörténetét, egységes, évszázadonkénti m egosztásban jó l vázolja fel a fejlődéstörténetet.

Kalm ár ebben a m űvében honosítja m eg a fenti műtárgy m egnevezéseként a „gó­ tikus szablya” kifejezést. Rendkívüli jelentősége van annak a ténynek, hogy Kalm ár felismeri és közli, hogy a gótikus szablya m arkolata és keresztvasa csaknem teljesen m egegyezik II. Bajazid szultán (1481-1512) Isztam bulban őrzött pallosával. Véle­ ménye szerint: „A fentebb bemutatott magyar emlékek közül a legkorábbi, a gótikus szablya, 249 Vö. K a lm á r 1971, 71.

240 T ubero 1994, 165.

281 A BÉCSI 1933, 3-19. H asonló szablya látható T iziano 1532 körül készült - m agyar viseletű - férfi­ p o rtréján. MNM MTKcs, ltsz.: 6. (Másolat).

252 A BÉCSI 1933,64—65. 164. szám alatt; M NM Fegyvertár, ltsz.: 55.3239., hossza: 101,5 cm, penge hoszsza: 85 cm, p en g e szélessége: 3 cm.

253 S z e n d r e i 1896, 537-539. 3163. szám alatt. A m ostam m érések alapján a szablya teljes töm ege: 2,35 kg, am elyből csak a hüvely 1,25 kg!

254 N ag y 1898, 231-232.

255 A BÉCSI 1933, 64-65.

77

SZABLYÁK A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

a XVI. század elejének a terméke. A keltezésre az indít bennünket, hogy a keresztvas élei és a hüvely díszítésének egyes elemei még határozott gótikus stüusvonásokat tartalmaznak, még a hü­ velyen található és kétségtelenül egykorú vésett, alakos díszítése a XVI. század előtt nem kelet­ kezhetett. ”256 K alm ár 1971-ben m egjelent fő m űvében, „A régi m agyar fegyverek” című könyv­ ben a fenti m egállapításait ismétli m eg a gótikus szablyáról.257 1988-ban Lugosi J ó ­ zsef és Temesváry Ferenc tollából m egjelent „K ardok” című m unka a gótikus szablyát 16. század elején készült m agyar fegyvernek tartja.258 1995-ben jelen sorok írója egyik dolgozatában a m agyar fegyverekre gyakorolt török hatást vizsgálta és a gótikus szab­ lyáról a következő m egállapítást tette: „A 15. század végéről, esetleg a 16. század elejéről származik a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának gótikus szablyája. A műtárgy aranyo­ zott ezüstből készült szerelésén Adám és Éva. alakja mellett feltűnik az első hiteles huszárábrá­ zolás. Ez a szablya hű mása II. Bajazid szultán kardjának. Mindkét fegyver markolatán egykor csuklózsinór volt átfűzve. A ún. gótikus szablyát a török fegyverek használatának, illetve után­ zásának első konkrét példájának tekintjük”.259 1999-ben és 2002-ben je le n sorok írója m egism ételte fenti vélem ényét, azzal a különbséggel, hogy a szablya készítését a 15. század végére m ódosította.260 A gótikus szablya rövid kutatástörténetét felvázolva egy fontos ellentm ondásra szeretnénk felhívni a figyelmet. N evezetesen arra, hogy a m űtárgy form ája török ugyan, de a rávésett m otívum ok keresztény m agyar szim bólumok, am elyek török szablyán nem fordulhatnak elő. In n e n gondolták a gótikus szablya kutatói, hogy a m űtárgy nem leh et török, hanem inkább oszm án előkép u tá n készített m agyar m unka.

A téves következtetések levonásának fő oka az volt, hogy a szablyát és a rávésett m otívum okat egykorúnak vélték. Isztambuli tanulm ányutunk lehetővé tette, hogy a Topkapi Saray 4s az Askeri M úzeum okban török fegyvereket tanulm ányozzunk. Id ő ­ közben, 2 0 0 1-L ‘n m egjelent Ünsal Yücelnek az iszlám kardokról írott alapm unkája, amelyet m ár hosszú évek óta vártunk.261 A fenti ism eretek késztettek arra, hogy a gó­ tikus szablyát ism ételten kézbe vegyük és új szem pontok alapján tüzetesen tanulm á­ nyozzuk, am ely a szablya technikai vizsgálatát is tartalm azza. A fenti m unka eredm ényeként született m eg a korábbiaknál részletesebb m űtárgyleírás.

Szablya, erőteljesen kiugró fokéllel ellátott sima pengével (Lásd 29. kép). Az ara­ nyozott ezüstből készült m arkolat előrehajló, enyhén lapított hengerform át m utat, mely m akk alakban végződik. M agát a m arkolatgom bot egy erősen kiugró karim a határolja el a tulajdonképpeni m arkolattól. A m arkolat felső részén, a m arkolatgom b karim ája alatt közvetlenül egy kis kitürem kedés látható, amely a m arok határát jelöli.

A m arkolat m indkét oldalán három -három virágszirm ot form ázó vésett szegecsfej tűnik fel. Felettük egy hosszúkás, m ára m ár fekete masszával kitöltött nyílást fedez­ hetünk fel, amely eredetileg a keleti szablyákon szokásos csuklózsinórnak adhatott helyet. Az aranyozott ezüstből készült, egyszerű véséssel ékesített rövid, zömök ke­ resztvas a végei felé kiszélesedik, és tom pa élben végződik. M ind a keresztvason, m ind a m arkolattüskéken hom orúan ívelő él fut végig. A m arkolat és a keresztvas nincs egybeépítve, a m arkolat alsó részén a felső tüskék befogadására szolgáló ket­ tős karim a látható. Az aranyozott ezüstből készült hüvelyen egészen a saruveretig 256 K almár 1938, 8 -1 3 .

257 K a l m á r 1971, 7 2 -7 4 .

258 L ug o si - T emesváry 1988, 40.

259 K o v ács S. 1995, 2 1 4 -2 1 6 .

260 SPLENDEUR 1999, 79. katalógusszám on; K ovács S. 2002, 3 3 8 -3 3 9 .

261 Y ücel 2001.

29. Aranyozott ezüstszerelésű török szablya, 15. század utolsó negyede

79

TÁMADÓFEGYVEREK

csaknem folyamatos - ráforrasztott - ún. végtelen csomó fut végig. Az alsó m arko­ lattüske befogadására egy kidom borodó szegélyt forrasztottak fel a hüvely felső ré ­ szére, am elynek az alját - csak az egyik oldalon - egy ö n tö tt m akkos díszítm ény ékesíti. A hüvely felső részén egy-egy, m íg középen egy erőteljesen dom borodó, szé­ lesedő, forrasztással és szegeccsel rögzített felkötőpánt látható. A hüvely előoldalát vésett díszítés: stilizált sárkány, angyalfőn álló huszár és angyal alakja, fáklyák, vala­ m int Adám és Éva ékesíti. A saruveretet szintén vésett lovas huszár díszíti. Itt igen é r­ dekes, hogy a ló hátsó része indává, m ajd stilizált sárkányalakká formálódik. A hüvely hátsó oldala három párhuzam os vonalköteggel van csak díszítve, kivéve a sarupán­ tot, ahol egy hold vésett alakja látható.

A korábbi kutatás a keresztény szim bólumok és a két helyen feltűnő liliomos gó­ tikus pártadísz alapján feltételezte, hogy a szablya tö rö k fegyvert utánzó m agyar gyártmány, am ely erőteljes török hatás alatt készülhetett, valam ikor a 15. század végén vagy a 16. század elején. A szablyát alaposan tanulm ányozva azonban vilá­ gossá vált, hogy a lovas huszárt ábrázoló teljes saruveret utólagosan van a szablyához forrasztva, és nem csak anyaga, hanem form ája is elüt az eredetitől. A szablyát egy kissé átszerkesztették, m egszüntetve a korábbi folyamatos végtelen csomót. Két h e ­ lyütt gótikus pártadíszt helyeztek a torkolat és saruveret határára, sőt a torkolatve­ retnél látható makkos díszt is utólag forrasztották fel. A szablya átalakítására és az előoldalon lévő em ber- és állatalakok felvésésére a 16. század elején, feltehetően az 1510-es években került sor. Eredetileg a török szablya korábban készült és egyetlen díszítőm otívum a a folyamatos végtelen csomó volt. N em tudni, m ilyen okok vezet­ tek a szablya átalakításához, nagyon fontos viszont, hogy a fent leírt m űtárgy nem egy török előkép után készített m agyar szablya, hanem egy török darab, amelyet részben, de főképp m űvészileg, átalakítottak. A bevésett alakokat egykor fehér zom ánccal hangsúlyozták, de ennek a nyomai m ára csak az igen hitelesen ábrázolt huszárnál lát­ hatóak.262 Az Isztam bulban őrzött török szablyákról és kardokról először H ans Stöcklein írt dolgozatot 1934-ben.263 Kalm ár Jánost a fenti m unka m egjelenése segítette, hogy a török párhuzam ok segítségével határozza m eg a gótikus szablyát. U nsal Yücel - a Topkapi Saray M úzeum Fegyvergyűjteményének egykori vezetője - m ár 1965-ben fontos tanulm ányt írt a török szablyákról.264 Az 1980-as évek elején készítette el az összes 16. század közepe előtt készült kard és szablya katalógusát. Sajnos Yücel p ro ­ fesszor 1986-ban, a kézirat elkészítése u tán rövidesen elhunyt. A m unka m egjelené­ sére 15 évet kellett várni, és az igen ritka k ö tetet csak 2004-ben sikerült m egszereznünk.

Az „Islamic Swords and Swordsm iths” című könyv kard- és szablyaanyaga tette lehetővé, hogy a gótikus szablya datálását pontosíthassuk. II. M ehm ed szultán 1453b an foglalta el K onstantinápolyi és ezt a várost Isztam bul néven tette birodalm a fő­ városává. A sikeres török hadjáratok során számos arab és bizánci kard, m am eluk szablya és más egyéb fegyver került török kézre. A díszfegyverek és a M oham ed p ró ­ fétához vagy a kalifákhoz köthető kardok a szultáni palotába kerültek, m íg az egy­ szerűbb d arabok a Fegyvertárba, a korábbi bizánci Szent Iréné-bazilikába.265 Az em lékanyag alapján m egállapíthatjuk, hogy a 7 -1 1 . századi arab kardokra jellem ző az egyenes és m eglehetősen széles penge. Elm életben szablyákkal a török fegyver­ zetben m ár a 13. századtól találkozunk, de csak a 15. században bukkannak fel a tár­ 262 HABSBURG MÁRIA 2005, 237, VI. 30. katalógusszám on.

263 S t ö c k l e i n 1934, 217.

264 Y ü c e l 1964-1965, 59-99.

265 MILITARY é. n „ 10-11.

80

SZABLYÁK A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

gyi em lékanyagban.266 A legism ertebb m űtárgyegyüttes az a két szablya, am elynek a pen g éin II. M ehm ed szultán neve és címe olvasható (Lásd 23. kép). Jellem ző a p en ­ gékre, hogy enyhén ívelt, széles darabok, amelyeknek nagym éretű - mintegy a penge hosszának egyharm adát kitevő - , erőteljesen hegybe futó fokélük van. A m agyar tá r­ gyi em lékanyagban szép szám m al fellelhető ún. „S” keresztvasú szablyák pengéi, m int azt láttuk, nagyban hasonlítanak arányaikban és m éreteikben a két szultáni fegyverre, am elyeknek a keresztvasa csaknem teljesen m egegyezik a gótikus szablyával. A m arkolat m indkét szultáni darabnál elefántcsonttal van borítva, am elyet három , illetve négy szegeccsel rögzítettek a m arkolattüskére. A m arkolatgom b vi­ szont egyenesen levágott, nem m akk form ájú.267 H asonló típusú m arkolatgom bok m am eluk és török kardokon is előfordulnak a 15. század m ásodik felében.268 A berlini Állami Könyvtár tulajdonát képezik azok a perzsa m iniatúrák, amelyek a 14. század első negyedére keltezhetők, és m ongol előkelőket, valam int harcosokat ábrázolnak (30. kép).269 A szablyák form ája, a keresztvas, a m arkolaton lévő szegecs­ fejek, valam int a csuklózsinór használata azt bizonyítja, hogy a 15. századi török és feltehetően a m am eluk szablya is iráni m ongol örökség. A legkorábbi m am eluk szab­ lya, amely fen n m arad t a tárgyi em lékanyagban a 13. század legvégéről szárm azik.270 Az 1250 és 1517 között fennálló M am eluk Birodalom Anatólia délkeleti csücskén határos volt a perzsiai Ilkánok birodalm ával, itt a szablya steppei hatásra terjedt el, m ert az iszlám hagyom ányban a kard volt az elsődleges.271 A török fegyverzetre gya­ korolt tim urida, valam int tatár hatás igen jelentős, különösen a 15. század folyamán, és ez m agyarázhatja azt a tényt, hogy új típusú, m akk form ájú m arkolatkupak jelen t m eg a török szablyákon.272 II. Bajazid szultán tulajdonából m ár jóval több szablya és pallos m aradt fenn. A szablyák esetében nagy problém a, hogy a m arkolat és a m arkolatgom b vagy hiány­ zik, vagy a későbbiekben - zöm ében a 18. században - átalakították ún. hagym afe­ jes form ára.273 A II. Bajazid szultán tulajdonában lévő szablyapengék közül némelyik datált. Az egyik, 1494-ben készült penge nagyon hasonlít a gótikus szablyánk p e n ­ géjéhez, de annál kicsit íveltebb és a fokéi sem fut olyan erőteljesen hegybe.274 II. Bajazid szultán 1506-ban készült szablyapengéje pedig m ár m ás típus, ugyanis íveltebb és a fokéi is csak m integy negyede a penge teljes hosszának.275 A fentiekből az következik, hogy a gótikus szablya pengéje közelebb áll form ában II. M ehm ed szultán szablyáihoz. A keresztvas és a m arkolatgom b esetében viszont nem kevesebb, m int három pallos m aradt fenn II. Bajazid szultán nevével és címeivel.276 Ezek a m ű ­ tárgyak ún. „lángolt” pengével készültek, és egyikük segítette K alm ár Ján o st a „gó­ tikus szablya” beazonosításában. Nagyon hasonlít a pallosok m arkolata és keresztvasa a gótikus szablyáéhoz azzal a különbséggel, hogy nincsenek rajtuk szegecsfejek és a m arkolat h atárát jelölő kitürem kedés itt tüskeszerű, míg a gótikus szablyánál inkább egy kis dudor. A fenti párhuzam ok alapján a gótikus szablya készítése II. M ehm ed 266 Yücel 2001, 53-62.

267 Y ü c e l 2001, 63-65. Plate No. 87-88.

268 Y ü c e l 2001, Plate No. 49-50; J ä g e r 2010, 9-10.

269 DSCHING IS 2006, 252-253, 255, 258, 260-261, 263; vö. N i c o l l e 2003, 6-7, 9, 12; K h o r a s a n i 2006, 130-133.

270 R o g e rs 2000, 154-156, Kat. No. 96; P e e rs 2006, 158-167.

271 A t i l 1981, 12-18, 76-77, 262-263; L ebedynsky 2008, 189-194.

272 A le x a n d e r 2004, 142, Fig. 7; B a s h ir 2008, 54.

273 Y ü c e l 2001, 100-103, Plate No. 103.

274 Y ü c e l 2001, Plate No. 49. (1494-ben készült penge), Plate No. 100.

275 Y ü c e l 2001, Plate No. 103.

276 Y ü c e l 2001, Plate No. 97-99.

81

30. Mongol harcosok. Perzsa miniatúra, 14. század első negyede

szultán uralkodásának a végére vagy II. Bajazid szultán uralm ának első felére tehető.

G entile Bellini itáliai művész egy janicsártiszt oldalán örökítette m eg az előbbiek­ ben leírt szablyát 1479-1481 közötti isztambuli látogatása alatt (31. kép)P n A 15. szá­ zadi török szablyákra és pallosokra jellem ző, hogy pengéik díszítetlenek, kivéve a szultáni darabokat, am elyek az uralkodó neve és címe m ellett arannyal berakott K orán-idézeteket is tartalm aznak.278 A gótikus szablya aranyozott ezüst hüvelyének előoldalára forrasztott egybefüggő végtelen csom ók igen régi jelképek, és valószínűleg Indiából erednek. A jelkép is­ m ert m ind a hinduizm usban, m ind a buddhizm usban is. Az előbbi esetében Visnu je l­ képe, m íg az utóbbi esetben az újjászületések láncolatát, a végtelen életét jelképezi.

Európában is megvan ez a szimbólum egy kissé módosult formában, „Salamon-csomó” néven.279 A végtelen csomó arab területeken is m egjelent, m ajd a törökök is ham a­ rosan m egism erkedtek ezzel a m otívum m al. Gyakran használták a m iniatúrafestészetben, de ötvöstárgyakon, sőt fegyvereken is feltűnt.280 A bécsi W affensammlung őrzi Szkander bég pallosát, am elynek a keresztvasa és m arkolata II. M ehm ed szultán szablyáihoz nagyon hasonlatos. A fekete nyom ott bőrből készült hüvelyen a végtelen csomó motívuma látható. A pallos felkötőpántjai és azok elrendezése igen hasonlatosak a gótikus szablyáéhoz. A fenti kard az 1470-es években készült török fegyver.281 A gótikus szablya pom pás aranyozott ezüstveretei azt igazolják, hogy - m inden va­ lószínűség szerint - igen m agas rangú török előkelőség m egrendelésére készült az 1470-es évek végén vagy az 1480-as években. A díszítetlen penge ped ig azt jelzi, hogy valószínűleg ajándéknak szánták. Szükséges megjegyezni, hogy a Tiroli II. Ferdin án d főherceg tulajdonából származó, 1514-es évszámmal datált török szablyának és a Kállay János Szörényi bán 1543-ban készült török tőrének pengéi is teljesen dí­ szítetlenek.282 A gótikus szablya m inden valószínűség szerint m ég Hunyadi Mátyás uralkodása alatt kerül m agyar tulajdonba. Mátyás király II. Pál pápának török hadizsákm ányból 277 N ic o l l e 1995, 11; vö. B a s h ir 2008, 177.

278 Y ü c e l 2001, 63-64.

279 280 281 282

82

S a n s o n i 1998, 125-149.

F e h é r 1975, XXXVII, XLV, XLVI, XLVII/A táb lák ; A le x a n d e r 2004, 142, Fig. 7.

S z e n d re i 1896, 262-264, 853. szám a la tt; K a lm á r 1971, 64; T h o m a s -G a m b e r 1976, 61-62.

L u g o si-T e m e s v á ry 1988, 38; NAGY SZULEJMÁN 1994, 78. k ataló g u sszám .

SZABLYÁKAKÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

szárm azó drágakövekkel kirakott, aranyos kardot kül­ dött. így valószínű, hogy a m agyar király számos egyéb török fegyverrel és szablyával is rendelkezett. Hunyadi Mátyás azonban talán legbüszkébb arra a kardra volt, amelyet II. M ehm ed szultán hagyott a m agyar királyra végrendeletileg. Ezt a szablyát egyébként Mátyás király személyesen m utatta m eg Cesare Valentini ferrarai kö­ vetnek.283 H unyadi Mátyás halála után a fenti szablya és más fegyverek is Jagelló II. Ulászló király tulajdonába kerülhettek. A mohácsi csata után II. Lajos király (1516— 1526) felesége, M ária királyné a kincstár jelentős részét hajókon Pozsonyba m enekítette. A pom pás kincsek jó részéből M ária királyné bátyja, a későbbi I. Ferdinánd kilály (1 j2 6 —1564) pénzt vetetett. Az 1527. szeptem31. Janksártiszt. Bellini, Gentile rajza, bér 19-én leltárba vett kincsek között, az ún. B. leltárban 1479-1481 között voltak török harci jelvények, díszkardok, vadászkések, messerek, m agyar kardok és különféle fegyverek is.285 A be nem olvasztott ötvöstár­ gyak és fegyverek Bécsbe kerültek. I. Ferdinánd kisebbik fia, Tiroli II. Ferdinánd fő­ herceg a tiroli A m brasban lévő kastélyában egyedülálló fegyvergyűjteményt hozott létre. Az apjától örökölt kincsek m ellé össze szerette volna gyűjteni a kortárs uralko­ dók és hadvezérek fegyverzetét, önéletrajzát, valam int arcképét. G yűjtem énye amely számos m agyar vonatkozású fegyvert is tartalm azott - 1606-ban vétel útján R udolf császár (1576-1608) tulajdonába került. Az am brasi gyűjtemény 1806-ban j u ­ tott végleges őrzési helyére, a bécsi császári palotába.286 A gótikus szablya innen ke­ rü lt 1933-ban a M agyar Nem zeti Múzeumba.

A szablya leglátványosabb része kétségkívül a saruveret, amelyre egy huszár alakja van vésve, m ajd fehér zománccal hangsúlyozva (Lásd 29. kép). Közvetlenül a saruve­ ret m ellett a hüvely oldallem ezén sérülés látható, amely azt feltételezi, hogy az ere­ deti saruveret m egsérült. H elyette egy teljesen újat forrasztottak fel a hüvelyre, amelyet vésett huszár alakjával díszítettek. A pótlás egy láncreakciót indított el, amely végül a szablya részleges átalakításához vezetett el. A m űtárgyra vésett m otívum ok­ ról kitűnően állapította m eg Szendrei János, hogy hasonlóak H ansen H agennek és B onfininek a 16. század elején kiadott nyom tatott krónikáiban illusztrációként tű n ­ nek fel.287 Em ellett Albrecht D ürer ornam entális rajzait is m egem líti a neves fegy­ vertörténész.288 1514. ja n u á r 18-án állítottak ki B udán a R adák család nevére egy címereslevelet (33. kép). Itt egy puskás m agyar gyalogost láthatunk a cím er jobb ol­ dalán, aki a gótikus szablyához hasonló oldalfegyvert visel, és kalapja, valam int ru ­ házata szinte teljesen m egegyezik a szablyára vésett huszáréval.289 A 16. század 1486. augusztus 17. Jelen tés a ferrarai hercegnek: „...unó giono Sua Maestra n e mastro ima turchescha, quale per testamento gli lasso el gran Turcho passato, patria esser migliore, ma non gia piú ad un gran perro de quelle de Maistro Lucha.” B a lo g h 1966, 454; B a lo g h 1985, 424-425.

284 S ik ló ss y 1919, 67-80.

285 „zwen sabl, mit silber und vergult, doch mit gar durchaus beslagen sonder an baiten und orten und in dér mitte.

Ain reitswert und ain láng messer.” Zim m erm an 1885, LXXIII. 286 S ik ló ss y 1919, 106-110.

287 S z e n d re i 1896, 539.

288 KU NSTBUCH „M agyar had itró fea”/ £ S í : 5 (1887), XXI-XXIV. 1518-ban készült rézm etszet a könynyűlovassági, vagyis huszár, valam int íjász hadfelszereléssel (32. kép).

289 A Radák-cím er m ellett az Enyingi T ö rö k család 1507. augusztus 25-én, B udán kiállított bárói cím ere hasonló szablyát ábrázol. N y u lá s z in é 1987, 50. A m ariacelli W underaltar középső táblája (1512) is m egörökíti a „gótikus szablya” hasonm ásait. G a la v ic s 1986, 155. 1. kép; B. S zabó 2008, 129, 133.

283

83

33. A Radáh család címere. Buda, 1514

elejétől a szablya popularitására utal II. Ulászló m agyar király (1490-1516) ún. guld iner érm éje, am elyen m ár Szent László király is szablyát visel és nem kardot (34. kép).290 I. Miksa császár sírem lékének 1510-es évek végén készült tervrajzán Szent István királyt szintén hasonló szablyával ábrázolták.291 A fentiek alapján a következőket állapíthatjuk m eg a „gótikus szablyával” kapcso­ latban. Az 1470-es évek végén, vagy az 1480-as évek elején készült, valószínűleg aján­ déknak szánt török m unka. Még term észetesen az is elképzelhető - habár konkrétan nem bizonyítható hogy azzal a szablyával van dolgunk, am elyet H ódító II. Mehm ed szultán hagyott végrendeletileg „kedves öccsére”, H unyadi Mátyás királyra.292 A Jagelló-korban a huszárság szerepe döntő m értékben m egnövekedett, és az ál­ tala használt török eredetű szablya a m agyar nem ességnél is kedveltté vált és a kirá­ lyi udvarba is utat talált.293 A 16. század elején a szablyák növekvő népszerűsége m iatt 290 R é t h y 1899, 26 7 , A -B ; H u sz á r 1979, 7 9 3 -7 9 8 .

291 E n d r ő d i 2 0 0 0 , 204, 11. k ép .

292 B alogh 1966, 4 5 4 , 3. jeg y zet.

293 T ó t h 1934, 1 6 4 -1 6 6 , 174.

32. Magyar haditrófea. Albrecht Dürer rézmetszete a könnyűlovassági hadfelszereléssel, 1518

85

TÁMADÓFEGYVEREK

került a gótikus szablya m inden valószínűség szerint uralkodói használatba, és egy sé­ rülés következtében alakították át az 1510-es években. Ekkor forrasztották rá két h e­ lyen a m agyarországi gótikus poharakra és kelyhekre oly jellem ző áttö rt övpántot, amelyet makkok és csipkézett levélszárak ékesítenek.294 A 16. század elejétől a könynyűlovasság és a gyalogság egy része is a gótikus szablyához hasonló fegyverekkel volt felszerelve, hiszen ennek használatát a huszárság terjesztette el M agyarországon. A fenti szablyatípus töm eges m egjelenése az „S” keresztvasú és a parasztkés m arkola­ tával felszerelt szablyák alkalm azásának végét jelen tette hazánkban.

34. II. Ulászló (1490-1516) guldinere, 1506

294 F. Va t t a i 1960, 2 4 3 -2 4 8 . A z ö tv ö s tá rg y a k a t 1 5 2 6 -b an r e j t h e t t é k e l; K ov á c s S. 1995, 216.

86

Szablyák a 16-17. században A Pálóczy testvérek sárospataki síremléke (1519) és a Bakács család L ippán kiadott címeres levele (1532) alapján úgy tűnik, hogy m ár a kései Jagelló-korban létezett olyan kardm arkolat, am elynek ism erete hozzásegíthetett az önálló m agyar szablya kialakulásához. A cím ereslevél sisakdíszén (lásd 18. kép) a huszár félvértet viselő nem es egy speciális m arkolattal ellátott, palloshegyestőrként használt kardtípust tart a kezében, am elynek jó párhuzam át a grazi Landeszeughausban őrzik (ltsz.: 597). A kardon látható m arkolatkengyel és a ferdén lecsapott, lapított m arkolatgom b m ár az 1430-as évektől tetten érhető E urópában.295 Az 1520-as, 1530-as évektől kezdve a török szablyáknál és a M agyarországon is használt változatoknál a keresztvas fokozatosan m egnyúlt és a végei ellaposodtak.296 A szikszói szablyamarkolat m ellett a fentieket kitűnően igazolja a fraknói Esterházygyűjtem ény p o m pás török pengével rendelkező szablyája. Az ezüstből ö n tö tt ke­ resztvas a végei felé elkeskenyedik és nyom ott göm b form ában végződik. Az előrehajló, vésett rácsmintával ékesített m arkolat makk formájú, pikkelymintával éke­ sített kupakban végződik. A m arkolatkupakon lévő kör alakú nyílásba egykor a csuk­ lózsinór (csuklószíj) volt belefűzve. A hüvely teljes felületét aranyozott ezüstlemez borítja. A fenti szablyát m inden valószínűség szerint az 1530-as években egy m agyar m ester készítette. A tárgyi em lékanyag egyik legszem léletesebb példánya egy ara­ nyozott ezüstszerelésű szablya, amely egykor Tiroli II. Ferdinánd főherceg gyűjte­ m ényében volt és feltehetően ajándékozás útján ju to tt Habsburg-kézbe (35. kép).297 A m űtárgy aranyozott ezüstlem ezeinek teljes felületét a török ún. „Kütahyai Abrah ám ”-díszítőstílus ékesíti, amely indás ágakon ülő lótuszbim bókból és virágokból, valam int hosszúkás, elhegyesedő végű levelekből áll. A keresztvas a végein ellaposo­ dik, és igen jellegzetes a m arkolaton lévő, a m arok határát jelölő tüskeszerű kidudorodás. A m arkolatkupak nem az eredeti, hanem ki lett cserélve, amelyet a rávésett keresztény szimbolikájú IH S-m onogram is igazol. A m űtárgy hüvelyére vésett 1514es évszám vélem ényünk szerint nem lehet a készítés éve, m ert a szablya a 16. század közepéről származik.

A török szablyáknál az 1550-es éveben m ár a keresztvasszárak végei göm bben, vagy nyom ott göm bben végződtek. A szigetvári hős, Zrínyi Miklós (1505-1566) ol­ dalfegyvere jó l igazolja a fentieket (36. kép).29S A sima, fokéles török pengével szerelt szablya ezüstveretekkel rendelkezik. A fegyver lapos - ugyancsak ezüstből készült m arkolatkupakjába a Zrínyi-címer m ellett Zrínyi Miklós m onogram ja és az 1562-es évszám van vésve. Nagy jelentősége van annak, hogy m ind a Tiroli Ferdinánd, m ind a Zrínyi-féle szablyáknak lapos a m arkolatkupakja, azaz nem m akk alakú, m int az eredeti török változat. A 16. század m ásodik negyedében ugyanis a török szablya j e ­ lentősen átalakult M agyarországon. A török szablyákon a m arkolatkupak alatt talál­ ható egy kis kidudorodás, amely a m arok h atárát jelzi. A tárgyi em lékanyagban a 16.

295 M a t t h ia s 1982, 681-683, Kat. No. 835; N y u l á s z in é 1987, 71, 130, LV. T ábla. H asonló palloshegyest ő r egy 1608-as erdélyi cím eren is szerepel; Szálkai 2009, 50-51, valam int lásd 75. és 86. képi Vö. N o r ­ m a n 1980, 68, H ilt 5.; J ä g e r 2010, 61; B. S zabó 2010a, 150, 2-3. kép. Lásd a 23. képet!

296 Y ü c e l 2001, 25-26, 40-41; A l e x a n d e r 2003, 250-254; MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3236, hossza: 107

cm, penge szélessége: 4 cm.

297 Iparm űvészeti M úzeum , Esterházy-gyűjtemény, ltsz.:E. 60. 18. 1-2, hossza: 104 c m , p enge sz.: 3,7 c m .

K a l m á r 1971, 78, 138. kép; vö. A BÉCSI 1933, 38, 39. s z á m alatt; K a l m á r 1971, 71-72; L u g o s i - T e mesváry 1988, 38-39; SPLENDEUR 1999, 68; J ä g e r 2010, 25.

298 S a c k e n 1862, 39-40; B o e h e im 273, Fig. 312; S z e n d r e i 1896, 243-245, 818. szám alatt; K a l m á r 1938, 16; K a l m á r 1971, 75, 132. kép; SCHÄTZE 2005, 96.

87

SZABLYÁKA 16-17. SZÁZADBAN

század közepén m ár találunk néhány m agyar főúri szablyát, am e­ lyeknek a m arkolatkupakja olyan, m intha a kidudorodás felett csonkolták volna a török m arkolatkupakot. A rajzon jó l látható, hogy m indkét szablyánál a m arkolat ívelt és előrehajló (37. kép), tehát más típust képvisel, m int a m ár em lített, az 1430-as évektől ism ert, egyenesen álló kardm arkolat, amely a Bakács-cím eren is feltűnik.299 A fent elm ondottakat Bebek György ( f i 567) szablyája jó l szem lélteti (38. kép).300 Itt is az aranyozott ezüst m arkolatku­ pakba van vésve a Bebek-cím er és a G(eorgius) B(ebek) m onog­ ram. A szablya érdekessége a lapos, előreugró csúcsú, felülnézetben p edig csepp form ájú m arkolatgom b, amely a m agyar szablyák je l­ legzetessége. A 16. század közepe így fordulópontnak tekinthető, m ert ezután a m agyar szablya fejlődése elvált a töröktől, amely a 17. században is m egtartotta a m akk form ájú m arkolatkupakot. A Bebek-szablya pengéje pom pás darab, am elyet az egyiptom i M o­ h am ed készített. A hosszú, pálca alakú, egyenesen levágott végű keresztvas is különbözik a göm bben végződő török változattól. A Bebek-féle fegyverhez lehetett hasonló az a szablya, amelyet „ain hungarischer Sabl” néven vettek jegyzékbe Balassa M enyhért 1549ben lefoglalt és Bécsbe vitt javai között. A török szablyapengék m in­ dig simák, legtöbbször dam aszkolással készültek, és m int láttuk, a m agyar főurak is rendkívül kedvelték ezeket. Az isztambuli szeráj 1526-os fizetési jegyzéke szerint csak a dam aszkolt pengéket ké­ szítő kovácsok közül 138-an dolgoztak a szultáni m űhelyekben.301 A földből, vagy vízből előkerült tárgyi em lékanyagban jónéhány olyan szablyával találkozunk, amely a Bebek- vagy a bécsi m űkin­ csek közül származó másik, aranyozott ezüstszereléssel rendelkező m agyar szablya pontos m egfelelője.302 A fegyvereknek sajnos a m arkolata és a hüvelye m egsem m isült, és így csak a penge és a ke­ resztvas m arad t meg. Az egyik jellegzetes példány a 39. képen lát­ ható, en n ek a pengéje a p en g e h át ívéből erőteljesen kiugró fokélben végződik.303 Igen szem betűnő a penge foka alatt futó ket­ tős, egy keskenyebb és szélesebb vájat, amelyek közül a szélesebb a fokélre is kiterjed. A 24,5 centim éter hosszú keresztvas hatszög átm etszetű, a végei felé m egszélesedik és egyenesen lezárt. A sima, teh át török típusú szablyapengék m ár jóval ritkábbak, helyüket - a harci példányok között - átadják a kettős vájattal rendelkező d ara­ boknak.304 A grazi tartom ányi hadszertár számadáskönyvei szerint

36. Zrínyi Miklós szablyája, 16. század közepe

299 K ovács S. 1995, 216-217. Vö. N o r m a n 1980, 68, H ilt 5; B. S za b ó 2010a. 147-148.

300 S z e n d r e i 1896, 246-248, 824. szám alatt; A BÉCSI 1933, 46, 76. szám alatt; K a l m á r 1971, 75-76,

133. kép; MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3348, hossza: 94 cm, penge szélessége: 3,3 cm, töm ege: 1,01 kg; L u g o s i - T em esvá ry 1988, 49.

301 B e ig e l 1890, 462; A t il 1986, 34-36; vö. A l ex a n d e r 2004, 147, Fig. 13B. 302 A BÉCSI 1933, 46, 77. szám alatt; K a l m á r 1971, 75-76, 134. kép; L u g o s i - T em esváry 1988, 48; K o ­ vác s S. 1995, 217, 2. ábra; MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3240, hossza: 109 cm, penge szélességed,5 cm.

303 M NM Fegyvertár, ltsz.: 53.366, hossza: 88 cm, p en g e szélessége: 3,7 cm, fokéi szélessége: 4,7 cm; tö­ m ege: 0,89 kg.

304 H asonló példányok: MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.351, hossza: 91 cm, penge szélessége: 3,4 cm, kereszt­ vas hossza: 24 cm; ltsz.: 53.350, hossza: 84,5 cm, penge szélessége: 3,4 cm, keresztvas hossza: 26 cm; ltsz.: 53.367, hossza: 88 cm, penge szélessége: 3,2 cm, keresztvas hossza: 22 cm; ltsz.: 53.355, hossza: 89 cm, p e n g e szélessége: 4,1 cm, keresztvas hossza: 22,6 cm; ltsz.: 53.369, hossza: 86 cm, p en g e szé­ lessége: 4,1 cm, keresztvas hossza: 24,5 cm.

35. Tiroli II. Ferdinánd főherceg aranyozott ezüstszerelésű szablyája, 16. századközepe

89

37. A magyar szablya kialakulása a török változatból

1579-ben nem kevesebb, m int - az előbbiekben leírt - 327 m agyar szablyát tartottak nyilván. Ugyanebből az évből szárm azik az az adat, amely szerint egy bécsújhelyi és két passaui m ester 200 m agyar szablyát szállított a hadszertárba.305 Az 1560-1570es évektől kezdve a m agyar szablya keresztvasának csökkent a hossza, am elyet Dobó István (f 1572) dobóruszkai és Balassa M enyhért (t 1568) pozsonyszéleskúti sírkövén látható szablyák kitűnően alátám asztanak.306 Az utóbbi főnem es sírjából előkerült szablyát a Magyar Nem zeti M úzeum őrzi és összehasonlítva a síremléken ábrázolttal, m egállapíthatjuk a tökéletes egyezést.307 A penge érdekessége, hogy a fok alatt három keskeny vájat fut, amelyek közül az alsó a fokélre is kiterjed. A másik lényeges dolog a szablyapengén látható genovai pengekovács jegy, amely ennek itáliai eredetét iga­ zolja. Az észak-itáliai és az osztrák, valam int dél-ném et ipari központok jó m inőségű, valam int kedvező árú pengékkel látták el M agyarországot.308 A Balassa M enyhértféle szablyához nagyban hasonló, szintén genovai készítésű pengével rendelkezik az az aranyozott ezüstszerelésű szablya, amely a szász választófejedelem egyik főtisztjéé volt. A m arkolatkupakon lévő cím er azonosítja Fábián von Schönaichot, valam int szerepel az 1569-es évszám is.309 A fenti fegyveren kívül a drezdai T örténeti Múzeum több m agyar szablyát is őriz. Közülük kettő, egy 1583-ra, valam int egy 1591-re kel­ tezett fegyver azt igazolja, hogy a m agyar szablya keresztvasa rövidült, és a hüvely ovális saruverete enyhén íveltté, m ajd a század végén egyenessé vált. A török szablya p edig m indvégig m egtartotta hüvelyének ovális végződését.310 A 15. századtól kezdve a langes m esserek nagy népszerűségnek örvendtek KözépE urópában a gyalogos katonák körében. A 16. század harm incas éveitől m ár előfor­ dult, hogy ezeket a messereket időnként fokéles, a török szablyát utánzó pengével 303 P ic h l e r 1880, 1 0 6 -1 0 7 ; K a l m á r 1971, 78.

306 K a l m á r 1971, 27 7 , 52. kép; G a l a v ic s 1986, 155, 25. kép.

307 MNM Fegyvertár, ltsz.: 5 3 .3 5 9 , hossza: 86 cm, penge szélessége: 3,5 cm, fokéi szélessége: 4 ,3 cm, ke­ resztvas hossza: 15,6 cm.

308 L e n z 1 9 1 2 -1 9 1 4 , 1 8 2 -1 8 3 .

so9 p e x z s q j 1 9 1 2 -1 9 1 4 , 2 1 8 -2 1 9 , Fig. 5; S c h u c k e l t 2 0 10, 53.

310 K a lm á r 1971, 7 6 -7 7 ; A sztv a c a tu r ja n 2 0 02, 8 5 -9 5 .

90

38. Bebek György aranyozott ezüstszerelésű szablyája, 16. század közepe 39. Földből előkerült magyar szablya, 16. századközepe

SZABLYÁKA 16-17. SZÁZADBAN

szerelték fel.311 A 16. század m ásodik felében, elsősorban osztrák (stájer) területen nagy szám ban bukkantak fel a dusák nevű fegyverek, amelyek többnyire sima, fok­ éles szablyapengével és bonyolult, a nyugati (tőr)kardokon ism eretes m arkolatkosárzattal voltak ellátva. A grazi tartom ányi h ad szertárb an az 1581-es évben 262 dusákat írtak össze, am elyből kétszázat Passauban készítettek.312 Delhaes István fes­ tőművész hagyatékából 1902-ben ju to tt a Magyar Nem zeti M úzeumba egy fent leírt típusú fegyver, amely a 40. képen látható.313 A m űtárgy kiugró fokéles pengével sze­ relt, amely a fok alatt futó két széles pengevájattal rendelkezik. L aposra kovácsolt keresztvasa egyik oldalon lefelé, m íg a másikon felfelé hajlik. ívelt m arkolatpánttal, széles, négy szív, és egy kör alakú nyílással áttört m arkolatvédő lemezzel, valamint h ü ­ velykujjvédő gyűrűvel ellátott. A dusák azért is fontos szablyatípus, m ert a 16. század végén, 17. század első felében a m agyar szablyán felbukkanó újítások, m int az ívelt m ark o latp án t (m arkolatkengyel), vagy a hüvelykujj gyűrű ebből a fegyvertípusból szárm aznak.314 A 16. század végén készült Pálffy Miklós szablyája, am elyet a hagyo­ m ány szerint 1598-ban, Győr várának a töröktől való visszavételekor kapott.315 Az aranyozott ezüstszerelésű fegyver aláhajló keresztvasszárai magyar, m íg m arkolat­ kengyele feltehetően nyugati m intákat követ.

A 16. század végére kialakult az az egységes form ájú m agyar szablya, amely a huszárság fő tám adófegyverének számított. Jellegzetessége a rövid, négyzet átm etszetű keresztvas, am elynek közepéből egy-egy oldaltüske ágazik ki alulra és felülre. A fer­ d én levágott, egyenes m arkolaton ülő m arkolatkupak lapos, csúcsba futó és felülnézetben csepp form ájú. A szablyák zöm ében nagy fokéllel ellátott, két vagy három vájattal kovácsolt pengékkel rendelkeznek. A 16. század m ásodik felében néha fel­ bukkanó, a Bebek-szablyán is m egfigyelhető keresztvasláncok a század végén ismét népszerűek lettek. Ezeknél a lovassági szablyáknál a fokéi a penge azon pontján kez­ dődik, ahol leghatékonyabban lehet az ellenfélen sebet ejteni. Vágáskor - az egyenes pengével ellentétben - az ívelt szablyapenge először csak egy kis felületen érintkezik az ellenfél testével, és azt először csak bemetszi, amely a nagyobb sebzést teszi leh e­ tővé. A szablya sikeres használatának titka a ló mozgási energiája által m egnövelt csapás rendkívüli hatékonyságában keresendő. Em ellett a gyors és folyamatos vágá­ sok is komoly sebeket okoztak az ellenfélnek. A szablya fokéle kettős célt szolgál: 1. a fegyver súlypontja a m arkolat közelébe kerül, s így könnyebb csuklóból forgatni.

2. az ívelt pengével végrehajtott szúrás hatékonysága jelentősen m egnő. A szablya alapvetően vágófegyver, de szúrásra is kiválóan alkalmas, tehát nem helytálló az a m egállapítás, hogy a szablya csak vágásra szolgált.316 A 16. század végére kialakult m agyar szablya aranyozott ezüsttel szerelt, m ár a 17. században készült főúri változatát láthatjuk a 41. képen ,317Az egykor Révai Ferenc gyűjtem ényéhez tartozó m űtárgy kettős vájattal ellátott pengével készült, beütött FRINIAjeggyel. E fegyvernél igen jellegzetesek a rövid keresztvas és az oldaltüskék.

Az ezüsthuzallal és sodronnyal átcsavart m arkolat végén csúcsba futó lapos m arko­ latkupak ül, am elynek érdekessége az igen hosszú - véséssel ékesített - gerinclem ez.

311 K ovács S. 1994, 263-264, 8. ábra 2-3.

312 P ic h l e r 1880, 106-107; K r e n n -K a m n ik e r 1973, 139-144.

313 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53. 787, hossza: 90 cm, penge szélessége: 3,5 cm, töm ege: 1,36 kg; vö. L u g o s i T em esvá ry 1988, Kát. No. 65.

314 A m agyar és nyugati kitekintéssel is rendelkező lengyel szablyatipológiát Stanislaw M eyer dolgozta ki m ég a II. világháború előtt. M eyer szerint a szablyán a 17. században m egjelenő hüvelykujj gyűrű a Schiavona-kardtípus hatása. M e y e r 1934, 66-72; K w a sn iew ic z 2002, 30.

315 K a l m á r 1971, 80, 144. kép; L u g o s i - T e m esváry 1988, K á t. No. 52. Vö. S c h u c k e l t 2010, 130.

316 Z akharow - A r e n d t 1935, 58-59; Za b l o c k i 1989, 347-352; N égyesi 1995, 220; S z ő ll ő sy 2001, 275-279.

317 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3477, hossza: 95,2 cm, p e n g e szélessége: 2,8 cm.

40. Dusák, 1580 körül

93

SZABLYÁK A 16-17. SZÁZADBAN

Fekete capa- - azaz kecskebőrrel - bevont hüvelye m akkal és virágokkal ékesített ket­ tős felkötőpántokkal és torkolatverettel, valam int egyenesen levágott saruverettel szerelt. A penge a korábbi, 16. századi darabokhoz képest kevésbé ívelt és nem olyan robosztus felépítésű. Ú jdonság a m arkolatkupakkal egybeépített gerinclem ez m eg­ jelenése is. A korábban n éh a m ég előforduló hárm as felkötőpánt helyett itt m ár elő­ bukkan a 17. századra oly jellem ző kettős változat.318 A 16. század utolsó negyedétől a lengyelek m agyar szablyákat használtak, am e­ lyeket a B áthori István lengyel király (1576-1586) kíséretében lévő m agyar huszárok honosítottak meg. A jelentős számú m agyar katonai kontingensnek nagy szerepe volt abban, hogy III. (Rettegett) Iván orosz cár jelentős területi veszteségeket szenvedett el 1580-ban a lengyel-orosz összecsapások során.319 A 17. század első felében m ind hazánkban, m ind Lengyelországban népszerű lett az egyenesen álló vagy az enyhén ívelt m arkolatpánt (42. kép).320 M inden esetben a m arkolatkengyel és a m arkolatkupak között található néhány centim éter távolság.

Szintén a 17. században, feltehetően annak a m ásodik negyedében bukkant fel n a­ gyobb számban az egyik m arkolattüskére kovácshegesztett hüvelykujj gyűrű, amely ism ert pecsétgyűrű form ájú és egyszerűbb, vékonyabb változatban (43. kép).321 1651ben, Beresteczko m ellett, a Stir folyónál a lengyelek és a kozákok között egy véres ü t­ közetre került sor. 1967-ben, a csata színhelyén folytatott ásatások során közel két tucat kardféleség került napvilágra. A leletanyag többségét a m arkolatkengyeles, va­ lam int hüvelykujj gyűrűvel is felszerelt szablyák és pallosok tették ki. A fenti adat is jó l igazolja, hogy a 16. század közepén kialakult m agyar szablyák egy része a 17. szá­ zad első felében jelentős átalakuláson m ent keresztül.322 A m in d en n ap i használatra szánt, díszítetlen és általában csak egyszerű vasveretekkel ellátott szablyákat az inventárium ok „ p a ra s z tin a k nevezték. A főúri tulaj­ d o n b an lévő egyszerű harci szablyák közül talán a legism ertebb Rákóczi László (1633-1664) oldalfegyvere (44. kép).323 A N agyvárad m egroham ozásánál elesett főúr szablyája igen széles, fokéles pengével készült, amely három keskeny vájattal ellátott.

A pen ge m indkét oldalát m aratással ékesített indák, valam int m itológiai alakok dí­ szítik. A pen g e egyik lapjában a Rákóczi-címer látható, felette Rákóczi László nevé­ nek és cím ének rövidítése, m íg a cím er alatt a főúr jelm ondata: DOM INE DIRIGE VIAS MEAS (Uram , vezess utam on!). A pengetőbe beütött püspökfejes jegy alapján a pen g e Solingenben készült. A fegyver négyzet átm etszetű, oldaltüskés keresztvas­ sal rendelkezik, és igen jellegzetes a csak bőrrel bevont, enyhén előrehajló m arkolat, am elynek a tetején előreugró csúcsú m arkolatkupak ül. A fekete capabőrrel bevont hüvely kettős vas felkötőpánttal, valam int egyszerű vas torkolatverettel és egyenesen levágott végű saruverettel szerelt. A 17. század közepén készült Rákóczi-szablya jó párhuzam a a 45. képen látható.324 A hüvely és a keresztvas szinte teljesen megegyező az előző szablyával, a különbség a m arkolatnál figyelhető meg, amely az utóbbi m ű ­ tárgynál a szokványos 17. századi változat. A penge m aratott és a „ME FECIT SOL IN G EN ” latin nyelvű felirat alapján ugyancsak Solingenben készült.

318 C zuberka 1906, 16.

319 K o n c z 1897, 2 7 7 -2 9 1 , 4 6 7 -4 8 3 .

52° MNM Fegyvertár, ltsz.: 5 3 .1 1 6 7 , hossza: 87,5 cm, p e n g e szélessége: 3,2 cm, töm ege: 0,65 kg.

321 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53. 606, hossza: 94 cm, penge szélessége: 3,7 cm, töm ege: 0,78 kg. K w asniew icz 2 0 0 2 , 18; JA g e r 2 0 10, 3 4 -3 5 .

522 Sw ie s z n ik o w 1992, 8 6 -9 4 ; J á g e r 2 0 10, 3 5 -3 7 .

323 MNM Fegyvertár, ltsz.: 6 6 .8 4 9 0 , hossza: 101 cm, penge szélessége: 4 ,4 cm, töm ege: 0,8 4 kg; S z e n d r e i 1896, 7 9 8 -7 9 9 ; K a lm á r 1938, 40; L u g o s i - T em esváry 1988, 74. H asonló szablya van Zrínyi P éter ke­ zében egy 17. század közepén készült olajfestm ényen: G alavic s 1986, 155, 49. kép.

324 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55 .3 4 7 6 , hossza: 94 cm, penge szélessége: 3,6 cm, töm ege: 0,6 kg.

41. Aranyozott ezüstszerelésű, főúri magyar szablya, 17. század elsőfele

95

Szablya mtirkolatkengyellel és hüvelykujjgyűrűvel szerelve, 17. század második fele

SZABLYÁKA 16-17. SZÁZADBAN

A fenti két „paraszt” fegyver ellentéte Kemény Ján o s erdélyi fejedelem (16611662) szablyája, amely jó példája a 17. századi díszfegyvereknek (46. kép).325 ívelt pengéje fokélben végződik, amely nem ugrik ki a p engehát ívéből. A pengébe a G e­ novában használatos ún. sarlójegy van beütve, eszerint a penge itt vagy esetleg vala­ melyik, a jó m inőségű itáliai pengéket utánzó m űhelyben készült. A pengető egyik lapjába arabeszkeket és sakktáblát formázó m otívum okat tausíroztak ezüsttel és ném i arannyal. Az aranyozott ezüstből készült keresztvas a végei felé megszélesedik, és palm ettás áttöréssel van ellátva, amely m ellett egy-egy tokos foglalású türkiz ül. A ke­ resztvas közepe és a tüskék ezüstsodronnyal keretezettek. A belső felületüket színes rekeszzománc és öt m agas foglalású, stifttel felerősített türkiz ékesíti. Az enyhén előrehajló m arkolat aranyozott ezüsthuzallal van áttekerve, és csepp form ájú, rekeszzo­ m ánccal és türkizekkel ékesített m arkolatkupakban végződik.

A szablya hüvelye fatok, amelyet m ára m ár m egfakult violaszínű bársony és zo­ m ánccal, valam int türkizekkel ékesített aranyozott ezüstveretek díszítenek. Az ezüst­ sodronnyal szegélyezett veretek m andulaform át m utatnak, amelyek színes rekesz­ zománccal és tokos foglalású türkizekkel díszítettek. A veretek hátsó felét apró tűponc alappal kiem elt virágtövek, rozetták és stilizált akantuszlevelek ékesítik.

Kemény János m egem lítette önéletírásában, hogy m int az erdélyi fejedelem kö­ vete, Bécsújhelyen csináltatott m agának szablyapengéket. Az egyikbe neve és „esz­ tendőszám a" m ellett a következő jelm o n d ato t vésette: „HONESTUM PRO PATRIA M ÓRI”.326 A 16-17. században a török, valam int dél-ném et, osztrák és itáliai szablyapengék m ellett számos huszárfegyver hazai készítésű pengével volt felszerelve. A kassai kard­ csiszárok 1549-től töm örültek egy céhbe, és a 17. századi árszabás szerint a szablya m ellett pallost és hegyestőröket is készítettek. Igen érdekes, hogy a fegyvereket csetneki és iglói vasból kovácsolták, amelyek átlagos m inőségben készültek, és a csiszá­ rok egy kötésért, azaz 25 szablyavasért 10 forintot fizettek. Kassán a 17. század első felében egy szablya elkészítéséhez a következőkre volt szükség: szablyavas (penge), ke­ reszt (keresztvas), plé, bőr, deszka, enyv, faggyú, ólom, kovácsszén, három féle szög, kétféle cérna, karika, faolaj és réz. Az elkészült fegyver árát jelentősen befolyásolta, hogy a hüvelyét milyen véretekkel és felkötőpántokkal szerelték fel, amelyek közül a legdrágább a bogiáros változat volt.327 A Felvidék - vashám orai révén - kiem elkedő kardgyártó központ volt m ár a késő középkortól kezdve. M agyarország számos p o n t­ já n m egtalálhatóak voltak a szablyapengéket is szép számmal felhasználó kardcsi­ szár céhek. Pest I. Zsigm ond uralkodása alatt kapta a csiszár céh szabályzatát.

Rimaszom bat (1516), Beszterce (1545), Varasd (1480, illetve 1557), Sárvár (1569), Székesfehérvár (1577), Nagyszom bat (1578), Gyulafehérvár (1607), Marosvásárhely (1610), Pozsony (1637). A fentiek m ellett szablyapengéket gyártottak Rozsnyón, Léván, Kom árom ban, Eperjesen és Tatán is. Erdélyben a legfontosabb kardcsiszár központ, azaz M arosvásárhely m ellett Kolozsváron és Torockón folyt szablyapenge készítés.328 A hazai kovácsmunkák azonosítását nagyban m egnehezíti, hogy nem is­ m erjük a m agyar csiszárjegyeket. A legtöbb esetben jegy nélkül készültek a hazai d a­ rabok, vagy id ő n k én t „FRINGIA” felirattal ellátott pengével.329 A szó egyébként minőségjelző, a jó anyagból készített kardvasakat jelölték így meg, és a hagyatéki lel325 K a la u z 1912, 192-193; K a l m á r 1938, 18-19; K a l m á r 1971, 95-96, 103; L u g o s i - T em esváry 1988,

102 .

326 327 328 329

K ov á c s S. 2004, 5; „Dicsőség a hazáért halni!”

K e m é n y 1900, 276-277; K e m é n y 1901, 80; K e m é n y 1903, 301; K a lm á r 1971, 109.

C z u b e r k a 1906, 37-39; K a l m á r 1938, 59-60; K a l m á r 1971, 109-110.

C z u b e r k a 1906, 15; A l e x a n d e r 1984, 131-134.

44. Rákóczi László szablyája, 1 7. század közepe 45. Egyszerű harci szablya, 1 7. század közepe

99

SZABLYÁKA 16-17. SZÁZADBAN

tárakban a török damaszkuszi, azaz „döm öcki’’ pengék után találjuk őket. Egy 1602ben kelt végrendeletben két aranyos ezüstös szablyát em lítenek, az egyiknek a vasa (pengéje) dömöcki, m íg a másiké „frindgia”. Kassa város 1618-as titkos jegyzőkönyve egyenesen egy C setneken készült fringiáról beszél. A fringia kifejezés feltehetően, a török „frenghi” szóból vagy a latin „frangere” (hasítani, jó l vágni) igéből származhat.

Az előbbi feltételezést valószínűsíti, hogy a 17. század első felében a kassai kardcsi­ szárok a dömöcki, tótországi (szlavóniai) m ellett „török fringia” pengéket is tisztítot­ tak.330 A 16., de különösen a 17. század inventárium ai, árszabásai és hagyatéki leltárai sokszor em lítik a „portai form a szablyákat”.331 A török előkép u tán készített szablyák népszerűségét jó l érzékeltetik Debrecen város számadáskönyvei. 1611-ben a város vásárolt: „Szegedi Olasz Mártontul egy merő aranias portai forma szabhat Principi in Varad f. 5 0 ...”. Makai Ötvös Pál 1612 és 1617 között négy aranyos portai form a szablyát ké­ szített 130 fo rin tért Debrecen szám ára.332 A török előkép u tán készített egyik leg­ szebb.„portai form a szablyát” a M agyar N em zeti M úzeum Fegyvertára őrzi (47. kép).333 A z aranyozott ezüstm arkolat nyolcszögletű és erőteljesen előrehajlik, m íg a m ar­ kolatkupak tizenkét szeletre tagolt göm bszeletet formáz. Az oldalsó lem ezek kivéte­ lével a m arkolaton poncolt alapon dom borított, m ajd utánvésett - a török díszítőművészetből jó l ism ert - sazlevelek és hatayi virágok láthatók. A keresztvas a végei felé erőteljesen m egszélesedik és nyolc egységre tagolt göm bszeletben végző­ dik. A szablya hüvelye zöld bársonnyal bevont, a szerelése aranyozott ezüstből ké­ szült torkolatveretből (felkötőpánttal), egy másik felkötőpántból és saruveretből áll.

Szám unkra különösen a két felkötőpánt érdekes, m ert form ájában és díszítésében teljesen keleti eredetű, azaz egy nefritlapokkal díszített török szablya vagy pallos alapján készült. Szablyánknál a felkötőpántokon, ahol a török párhuzam oknál jádelap vagy türkiz van, poncbeütések találhatók. A török díszfegyvereknél a nefrit- vagy jád elapokban inkruszált aranyszálakat és apró türkizeket vagy rubinokat láthatunk.

A szablya felkötőpántjának közepén lévő rozettából és a körülötte lévő rum i jellegű díszítőelem ekből álló motívum kincs ezeket utánozza. A felső felkötőpánt felett egy félm edaillonban a m ár ism ert rum im otívum ok tűnnek fel, szintén apró tűponc ala­ pon. A felkötőpánt alatt önm agukba visszakanyarodó - pikkelymintával díszített vastagabb és vékonyabb indák láthatók, am elyeknek végei m adárcsőrre em lékeztet­ nek. A saruvereten is hasonló m ódon szerkesztett és díszített m otívum okat láthatunk.

A hüvely vereteinek hátoldalán lévő díszítőelem ek m egegyeznek az előoldallal, azzal a különbséggel, hogy itt csak véséssel alakították ki a m otívum kincset. A torkolatve­ ret és a sarupánt oldalsó lem ezének alsó, illetve felső részén találhatunk egy-egy be­ ütött, az IS betűk kom binációjából álló ötvösjegyet. A szablyán lévő jegy - sajnálatos m ódon - pontosan nem azonosítható. Valószínűleg a nagyszebeni Stin-család vala­ melyik tagja használta a 17. század első felében. G róf Andrássy Manó gyűjtem ényé­ ben volt egy pohár, am elyen a szablyán lévő ötvösjegy hű m ása látható. A po h arat Nagyszigeti M árton részére készítették 1638-ban. így ezt a fegyvert az 1630-1640es évekből származó erdélyi m unkának tarthatjuk.334 A szablya pengéje egyébként 330 K e m é n y 1900, 277; K e m é n y 1903, 3 0 0 -3 0 1 ; K almár 1938, 6 3 -6 4 ; K almár 1971, 107; J ä g e r 2010, 32-3 3 ;

J äger 2010a, 71-7 3 .

331 C zuberka 1906, 7.

332 Z o l t a i 1 937, 13; B. B o br o v szk y 1980, 6 9 -7 1 ; K ovács S. 1995, 227.

333 M N M Fegyvertár, Itsz.: 6 5 .8 4 5 6 , hossza: 9 5 ,7 cm , p e n g e szélessége: 3,4 cm , tö m eg e: 1,13 kg; L u g o s i T em esváry 1988, 91; K ovács S. 1995, 229, 9. á b ra ; K ovács S. 1995a, 1 5 2 -1 5 4 .

334 K ovács S. 1995a, 1 4 8 -1 5 0 ; K ovács S. 1995, 227.

46. Kemény János erdélyi fejedelem szablyája, 1 7. század közepe 47. Aranyozott ezüstszerelésű „ portai form a” szablya, 1630 körül

101

49. Török-balkáni hatású szablyák, 17. század második fele

SZABLYÁKA 16-17. SZÁZADBAN

három széles vájattal készült és FRINGIA felirattal van ellátva. A „portai form a” fegy­ verek egy másik, nem kevésbé művészi példánya a 48. képen látható.335 Pengéje ívelt és fokéles, a p engehát alatt kettős vájat fut, am elyből a felső a fok­ élnél végződik, m íg az alsó körülbelül a fokéi közepéig tart. A pengetőnél látható a 16. század végén és a 17. század elején m űködő solingeni kardcsiszár, Jo hann Wundes „királyfejes” jegye. Mellette az alsó pengevájatba a „KAMUTHI” nevet vésték, amely azt jelzi, hogy a p engét az 1606-ban elhunyt K am uthy Balázs részére készítették. Az aranyozott ezüstből készült keresztvas a végei felé m egszélesedik és egy-egy gerez­ dekre osztott nyom ott göm bben végződik, am elyet türkiz is ékesít. A keresztvas kö­ zepe és az oldaltüskék öt, tokos foglalású türkizzel díszítettek, amelyek m ellett apró tűponc alapon vésett, fogazott szélű levelek láthatók. Az erőteljesen előrehajló markolat három m agas foglalású türkizzel és vésett fogazott szélű levelekkel ékesített, m íg a markolatgombot egy nagyméretű tokos foglalású türkiz záija le. A keresztvas és markolat másik oldala csak apró körponcokkal díszített. A hüvely egy fatok, amelyet m ára m ár megfakult vörös bársonnyal borítottak és aranyozott ezüstből készült véretekkel szerel­ tek fel. A torkolatveretet ún. „Z” díszítősor és magas, tokos foglalású türkizek ékesí­ tik, m íg alsó felét öntött, m ajd vésett, valam int poncolt, a török díszítőművészetben gyakran alkalm azott kínai felhőm otívum ok és félpalm etták. A két külön egységből álló saruveret is a fentiekhez hasonlóan van díszítve, azzal a különbséggel, hogy a koptatónál m ár vésett és stilizált, fogazott szélű levelek is (eltűnnek, akárcsak a hüvely­ veretek hátoldalán. A Kamuthy Balázstól m egörökölt szablyapengét valószínűleg egy felvidéki, talán kassai ötvösmesterrel szereltette fel Dúló G ábor korponai kapitány.

A 17. században számos egyszerű, a m indennapi használatban lévő szablya is fel­ bukkant, amelyek szerelésén török-balkáni hatásokat figyelhetünk meg. A 49. kép bal oldalán látható, a 17. század m ásodik feléből származó szablya rövid, rézből ké­ szült keleti típusú keresztvassal, valam int szaruval borított, előrehajló, szinte pisztoly form ájú m arkolattal rendelkezik. Vésett díszű, kettős, réz felkötőpántokkal szerelt hüvelye ovális form ájú saruveretben végződik. A pengéje fokéles, három vájattal és genovai csiszárjeggyel van ellátva.336 Az előző fegyver jó párhuzam a a 49. kép]obb ol­ dalán látható szablya, amely a csőrszerű, rézből készült, egykor csuklószíjas m arkolat­ gomb kivételével szinte teljesen megegyezik az előző m űtárggyal.337 A 17. században számos olyan szablyát találhatunk az em lékanyagban, am elyen egyértelm űen tetten érhető az (ősi) steppei hatás (50. kép)P &Az előző fegyvertípus jellegzetessége a kes­ keny, ellaposodó keresztvas, a bőrrel bevont ujjtámaszos m arkolat, valam int az, hogy kúpos, rézzel bevont m arkolatkupakját és az egyik keresztvasszárat keskeny lánc köti össze. A 9-10. században a Kaukázus- és Donyec-vidéki sírokból számos olyan szab­ lyát ism erünk, amely ujjtám asztótüskékkel szerelt m arkolattal rendelkezik.339 Igen érdekes, hogy ujjtámaszos, m arkolatszíjas szablya a Karos-Eperjesszög II. honfogla­ lás kori tem etőben is előkerült. Az 1530-as évekből is ism erünk olyan m agyar szab­ lyát, am elynek a m arkolata ujjtám aszos form ára van kiképezve, sőt a tárgyi em lékanyagban a 17. század végén is felbukkant (51. kép).340 Az előző, steppei örök335 K a l m á r 1938, 37; K a l m á r 1971. 81; L u g o s i - T em esváry 1988, 57; K o v á c s S. 1995, 231; SPLENDEUR 1999, 34; JANKO VICH 2002, 2 11-212; K o v á c s S. 2004, 40, K á t. No. 21; M NM F e g y v e rtá r, ltsz .: 55.3351, h o s s z a : 109 c m , penge s z é le ss é g e : 3,7 c m ., tö m e g e : 1,18 k g .

336 M NM Fegyvertár, ltsz.: 56.4216, hossza: 98 cm, p en g e szélessége: 3 cm, töm ege: 0,69 kg.

337 MNM Fegyvertár, ltsz.: 56. 4239, hossza: 95,4 cm, penge szélessége: 3,2 cm, töm ege: 0,65 kg; vö. T e m esváry 1989, 58, Kát. No. 120.

338 m n M Fegyvertár, ltsz.: 53.1168, hossza: 79 cm, penge szélessége: 3 cm, töm ege: 0,62 kg.

339 Z a k h a r o w - A r e n d t 1934, 4 8-59; L ebed ynsky 2006, 172-177.

340 H O N FO G LA LÓ 1996, 86-87; K a l m á r 1971, 78, 140. kép; J ä g e r 2010, 26. M NM Fegyvertár, ltsz.: 56.4220, hossza 92 cm, penge szélessége: 2,9 cm, töm ege: 0,69 kg.

52. Krími tatár hatást mutató szablya, 1 7. század második fele

107

SZABLYÁK A 16-17. SZÁZADBAN

séghez jó l köthető az 52. képen látható egyszerű szablya, am elynek a jellegzetessége a m arkolathoz képest m egtörő, enyhén előreálló, egyenesen levágott hengeres alakú m arkolatkupakja.341 Ez utóbbi egyértelm űen a 16-17. században előforduló kirgiz és krím i tatár szablyák jellegzetessége, amely tatár hatásra Magyar- és Lengyelorszá­ gon is népszerűvé vált, nálunk elsősorban az egyszerűbb köznapi szablyák körében.342 A 17. század m ásodik felében találkozhatunk olyan szablyával is, amely ugyan nagy­ ban hasonlít a korabeli perzsa fegyverekhez, de m égsem ebbe a típusba, hanem vé­ lem ényem szerint az oszm án-törökbe sorolható (53. kép).'m M indenképpen m eg kell em lékeznünk a 17. század m ásodik felében jelentős számban felbukkanó karabela szablyáról, am elynek egy köznapi változatát az 54. képen vehetjük szemügyre.344 A bóbitás m adárfejre em lékeztető, szaruból, csontból vagy fából készült m arkolat igen jellegzetes ennél a szablyatípusnál. 1683 és 1697 között a török alóli felszabadító h á­ borúk során többnyire karabela szablyákat zsákm ányoltak a keresztény csapatok a megszállóktól.

Igen érdekes, hogy a lovassági szablyák egyenes keresztvassal, m íg a gyalogságiak a penge felé aláhajló változatban készültek.345 A valószínűsíthetően perzsa eredetű m arkolattípus a 17. század közepétől a törököknél is népszerűvé vált, m ajd L en­ gyelországban és hazánkban is m egjelent. Magyarországi használatát jó l bizonyítja Kálnoky Sámuel erdélyi alkancellár 1703-ban festett portréja, oldalán csontm arkolatos, csuklószíjas karabellával (55. kép).346 A m agyar szablya a 17. század m ásodik felében is m eg tarto tta azt a form áját, amely a 16. század végére alakult ki. Az 1680-as évektől kezdve azonban - a nyugati kardm arkolat hatására - ism ét népszerű lett a m arkolatkengyel és ezzel párhuzam o­ san felbukkant az egyik tüskére kovácshegesztett hüvelykujjgyűrű.347 A m arkolat­ kengyel vagy más néven a kézvédőpánt nem más, m int a hátsó keresztvasszárnak derékszögben tö rténő m egtörése és m eghosszabbítása csaknem a m arkolatkupakig.

A fenti újítás az osztrák dragonyoskardokon általánosnak tekinthető, és így feltehe­ tően ezek hatására je le n t m eg ism ételten a m agyar szablyákon.348 Igen érdekes, hogy ebben az időben felbukkantak a tárgyi em lékanyagban a dragonyoskard m arkolatá­ val ellátott szablyák. Az egységes fegyverzetre törekvő császári hadvezetés a fenti szablyákkal feltehetően az osztrák szolgálatban álló huszárezredek legénységét szerelte fel.349 341 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.609, hossza: 85,5 cm, penge szélessége: 3,3 cm, töm ege: 0,57 kg; vő. C s il ­ l a g 1971, Kát. No. 62; S c h u c k e l t 2010, 299.

342 Z a k h a r o w - A r e n d t 1934, 60-61; G u t o w sk i 1997, 36-40; K ovács S. 1997, 188-192; K wasnievvicz 2002, 46-47; J ä g e r 2010, 37; vő. L u g o s i - T em esváry 1988, K á t. No. 90. M unkács, 1685. m árcius 19.: „Egy tatár kard, szíj nélkül. ” T h a ly 1873, 217.

343 MNM Fegyvertár, ltsz.: 56.4234, hossza: 98 cm, p e n g e szélessége: 3,1 cm, töm eg: 0,65 kg. K a l m á r 1971, 80-81; K h o r a s a n i 2006, 178-182; vö. K a r l s r u h e r 1991, 186-188.

344 MNM Fegyvertár Ltsz.: 53.893., hossza:93,5 cm, p e n g e sz.: 3 cm, töm ege: 0,75 kg.

345 K a r l s r u h e r 1991, 127-128, 189-193, K w a sn iew ic z 2002, 72; J ä g e r 2010, 22; vö: Z y g u l sk i 1978, 2 5 31; L u g o s i - T em esváry 1988, K á t. No. 105-106; S c h u c k e l t 2010, 266-267.

346 SPLEND EU R 1999, 67, Kát. No. 48.; K h o r a s a n i 2006, 188-189. A karabela szablyáéhoz hasonlító m arkolat m ár a 15. században felbukkant hazánkban (lásd 25. kép), de a későbbiekben is használtak ter­ m észetes, nem stilizált m adárfejet form ázó m arkolatgom bbal szerelt szablyákat. Vö. FŐ ÚRI 1988, Kát.

No. C.27.

347 M NM Fegyvertár, ltsz.: 53.604, hossza: 88,5 cm, penge (sima, fokéles példány) szélessége: 3,5 cm. Az előző szablya jó párhuzam a a széles vájattal, valam int nap, h old és csillag képével díszített pengével re n ­ delkező oldalfegyver: MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.606, hossza: 94 cm, penge szélessége: 3,7 cm, töm ege: 0,78 kg.

348 D olleczek 1896, 2 -3 .

349 K alm ár 1971, 83; MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.791, hossza: 93 cm, penge szélessége: 3,1 cm; ltsz.: 53.794,

hossza: 95,5 cm, penge szélessége: 3,2 cm, töm ege: 0,81 kg.

53. Török típusú szablya, 17. század második fele 54. Karabela-szablya, 1 7. század vége

109

SZABLYÁKA 16-17. SZÁZADBAN

A szablyánál és a pallosoknál a 17. század utolsó harm adában ism ét felbukkant a tárgyi em lékanyagban és a hagyatéki leltárak leírásaiban a keresztvas egyik végét a m arkolatkupakkal összekötő lánc alkalm azása.350 A 17. század végén a kézvédőpánt m ár csaknem a m arkolatkupakig ért. A 18. század legelejére a m arkolatkengyel köz­ vetlenül a m arkolatkupak alatt m egszélesedett és egy kis tüskében végződött, am e­ lyet a m arkolatkupak végén lévő kis nyílásba rögzítettek (56. kép).351 A 18. század elejére kialakult egy olyan m arkolattípus, amely kizárólagosan a m agyar szably a je l­ legzetessége. A kezet az ellenféltől jo b b an védő változat a Rákóczi-szabadságharc bu­ kása u tán - a huszárság térhódítása m iatt - szerte E urópában m egjelent a könnyű­ lovasságnál.352 Szükséges m egem líteni, hogy az önálló lengyel huszárszablya a 17. század utolsó negyedében alakult ki. Egy lengyel huszártiszt feliratos, címeres szablyája az 57. képen látható, am elyet 1696-ban készítettek.353 A 16-17. században a szablya hordásának kétféle m ódja volt, vagy a derékra csa­ tolt övről, vagy a jobb vállra vetett szíjról függött le. Az ún. kardhordó szíjat, vagy se­ lyem zsinórt a hüvely felkötőpántjainak karikáihoz erősítették, és ez csatlakozott a kardövhöz. Ez utóbbit a m ente fölött viselt széles zsinórövre vették fel. A díszszablyák esetében előfordult, hogy a felkötőszíjak indulási helyén egy-egy - a 16. században nagyobb, m íg a 17. században kisebb - boglárt iktattak be.354 Selyemzsinórból ké­ szült, övre erősített kardöv látható Kemény János képm ásán.355 A nyakba vetett h o r­ dási m ód jó l m egfigyelhető a Kálnoky Sám uelt ábrázoló olajfestm ényen (55. kép), illetve Esterházy Antal 1691-ben festett p o rtréján .356 A 17. század m ásodik felében vált gyakorivá a szablyatarsoly használata, am elyet legtöbbször a kard szíjára füg­ gesztve közvetlenül a térd felett viseltek, valam int sokféle, rendszerint gondosan ki­ varrott anyagokból készítettek. Bónis Ferenc 1665-ben kelt leltára elárulja, hogy a nem es, keskeny vasú kardja m ellé kék selyemből szőtt felkötőn hordott, gazdagon kihím zett rózsaszín tarsolyt viselt.357 A huszártisztek egyébként a tarsolyt nem pusz­ tán dísznek tartották, hanem leveleket, sőt kisebb form átum ú könyveket tároltak b en n e.358 A szablya a huszárság legm eghatározóbb fegyvere volt, amely ugyan m ár a 14. században felbukkant, de a lovasságnál mégis török hatásra terjedt el nagyobb szám­ ban, amelyet a huszárság közvetített a m agyar katonákhoz. A m agyar szablya töm ege fokozatosan csökkent, a 16. század közepi 1 kg-ról a 17. század első felében 0,8 kgra, m íg a század végén 0,6-0,7 kg lett a szablyák átlagos súlya. A 16. század közepe táján alakult ki a jellegzetes m agyar huszárszablya, amely form áját - kisebb változ­ tatásokkal - egészen a 18. század elejéig m egőrizte.

350 C z u b e r k a 1906, 18; T em esváry 1989, 58, K á t. No. 123; K ovács S.1995, 232.

351 Az itt bem utatott szablya a Rákóczi-szabadságharc egyik alapdarabja. A m űtárgy ezüstszerelékkel re n ­ delkezik, amely vésett és poncolt indákkal és virágokkal díszített. Acélból készült sima, fokéles pengéje m aratással díszített. MNM Fegyvertár, ltsz.: 54.1478, hossza; 109,5 cm, penge szélessége: 3,5 cm; K a l ­ m á r 1938, 47; T em esvá ry 1989, 97, K á t. No. 402; K ovács S. 2008, 38.

352 K a l m á r 1971, 83.

353 MNM Fegyvertár, ltsz.: 56. 4410, hossza: 90 cm, penge szélessége: 3,1 cm, töm ege: 0,81 kg; vö.: L a n d 1999, 219; K w a sn iew ic z 2002, 58-62; IMAGINES 2007, 282. Kassa, 1684. április 18.: „Egy aranyas, sima, lengyel kard. ” T h a ly 1873, 213.

354 C z u b e r k a 1906, 23-24; K a l m á r 1971, 87.

356 FŐ Ú R I 1988, 100, C. 55.

366 FŐ Ú RI 1988, 89, C. 27.

357 C z u b e r k a 1906, 24-26; K a l m á r 1971, 99.

358 T haly 1888, 791.

55. Kálnoky Sámuel erdélyi alkancellár. Olaj, vászon, 1 703

111

A hegyestőr, a lóra való pallos és a palloshegyestőr előzményeiről Közel három évtizede, hogy Kubinyi András egy középkori fegyvertípus azonosítását végezte el egyik tanulm ányában.359 A fent em lített dolgozatban olvashatjuk a pesti kardcsiszároknak a 15. század közepén, vélhetőleg az 1460-as években írott céhle­ velét.360 M agyarországon a szúrásra kiképzett, viszonylag rövid pengéjű döfőfegy­ vert, a tő rt feltehetően a 13. század óta használták.361 A 14. században a kétélű, m ár hosszabb pengével, és speciális m arkolatgom bbal készült tőr neve a bicellus a Képes K rónika leírása, valam int m iniatúrái szerint. E fegyverfajtát szaruval, vagy bőrrel be­ vont m arkolattal egyaránt gyártották és tisztították a pesti kardcsiszárok.362 Az előbbi céhlevélben egy igen érdekes m ondattal találkozunk: „... gladios tamen non purgatos qui Hungarice hyzwktwr vocantur ubique paratos secundum consuetudinem nostrae civitatis antiquam libere, vendere, emere decrevimus permittendo.” Vagyis: „Engedélyezzük váro­ sunk ősi szokása szerint a csiszolatlan kardok - m elyeknek neve m agyarul hosszútőr (hyzwktwr) - szabad eladását és vételét, bárhol készültek is azok.”363 Az 1460-as évek­ ben a mai értelem ben vett kard (gladius) m agyar neve a tőr volt a fenti m ondat é r­ telm ében. Feltehetően Budán, 1418-1422 között keletkezett az egykori nikolsburgi diák, R otenburgi János m agyar nyelvmestere, amelyet 1923-b?.nJakubovich Emil fe­ dezett fel.364 A fenti szójegyzék szerint a gladius = theor, azaz m ai kiejtéssel tőr.365 Az előző nyelvemlék nagyban m egerősíti, hogy a 15. században a kard nevű fegyvert tőrnek hívták. Ezek után talán nem túl merész következtetés, hogy a korai Zsigmondkorban lejegyzett Besztercei Szószedetben előforduló fixolaris - heges theur - hegyes tőr; spalta - zes theur - széles tőr és bipennis - két eleu theur - két élű tőr nem tőröket, hanem a m ai értelem ben vett kardokat jelö lt.366 Ebben a becses szójegyzékben re n d ­ kívüli részletességgel írták le a korabeli fegyvereket, így, m int a fentiekben láttuk az akkoriban tő r kifejezéssel illetett kardokat.

Az előbbi, igen m eglepő nyelvészeti adatok késztettek arra, hogy a Magyar N em ­ zeti M úzeum fegyvergyűjtem ényének kardjait a Zsigm ond-kortól a Jagelló-kor vé­ géig tüzetesen átnézzem , term észetesen azzal az időszakkal kezdve am ikor is a Besztercei Szószedet íródott. A 14. század utolsó évtizedeiben m egjelent hazánkban az a páncéltípus, am elynél a m ellvértet m ár egy lemezből kovácsolták, és ez a válto­ zat a teljes lem ezvértek m egjelenése előtti legfejlettebb védőfegyvert képviselte. Egy ilyen páncél látható a siklósi plébániatem plom 1986-os feltárása alkalmával napvi­ lágra került vörösmárvány sírkövön, amely az 1386-ban egy m erényletben életét vesz­ tett Garai I. Miklós n ád o rt ábrázolja.367 A fenti páncéltípus elterjedése m iatt a 14. század utolsó évtizedeiben jelentek m eg a lapított rombusz átm etszetű, merev p e n ­ géjű kardok, amelyek keskeny, erőteljesen hegybefutó pengével készültek. E kardtí­ pussal lehetőség nyílt arra, hogy behatoljanak a páncél által fedetlenül hagyott keskeny résekbe.368 A 14. század végén, vagy a 15. század elején készítették az 58.

359 K u b in y i 1973, 189-192.

360 K ovács S. 1993, 178.

361 Kovács S. 2 0 0 6 , 8 -1 0 .

362 K u b in y i 1973, 189-191; K ovács S. 1993, 178. Az 1419-ben festett Szent László legenda székelyderzsi falképén a lovagkirály oldalán szintén a bicellus látható. L á sz l ó 1994, 93-100.

363 K u b in y i 1973,192.

364 D ő r y 1924, 84-85.

363 M olnár - S im o n 1980, 65.

366 F in á ly 1892, 15; K ovács S. 1993, 197, 20. jegyzet; B. S z abó 2010, 129.

367 PANNÓNIA 1994, 276-278; SIGISM UNDUS 2006, 445, Kát. No. 1.35.; Lásd a 9. képet'.

368 K a l m á r 1971, 87; GAMBER 1998, 40-44.

56. Ezüstveretes magyar szabija, 18. század legeleje 57. Feliratos lengyel huszártiszti szabija, 1696

113

TÁMADÓFEGYVEREK

képen látható, a fenti típusba tartozó kardot, amely lekerekített téglatest form ájú m ar­ kolatgom bbal rendelkezik, és 1861-ben Zalaegerszegen találták.369 Az előző kard igen jó párhuzam a 1864-ben, a G öm ör megyei Pohorkán került elő, amely a keresztvas és a m arkolatgom b típusa alapján a 15. század első negyedéből származik (59. kép).310 A yorki városházán őrzött kard négyzet átm etszetű, erőteljesen hegybe futó p en g é­ vel készült, am elyet I. Zsigm ond király (1387-1437) adom ányozott V H enrik angol királynak.371 A tárgyi em lékanyagban szép számm al vannak olyan kardok is, am elyeknek ru ­ galmas, valam int hajlékony pengéik nagyon enyhén futnak hegybe, s ez utóbbi igen jellegtelen és kism éretű. A 60. képen látható, 14. század végén kovácsolt kard ilyen tí­ pust képvisel és dobform ájú m arkolatgom bbal rendelkezik, am elynek m indkét ol­ dalán egy-egy csonkagúla ül.372 A fentiekhez nagyban hasonlít a 61. képen látható fegyver, amely csonkakúp szerűen kiugró, dob alakú m arkolatgom bbal rendelkezik és a 15. század első évtizedeiben készült.373 A 60. és 61. képeken látható kardok és szá­ mos párhuzam uk speciálisan kiképzett, valam int szélesre kovácsolt, igen feltűnő két éllel rendelkeznek. Ez utóbbi tulajdonságuk alapján leginkább csak a vágásra alkal­ mas kardokat jelölheti a Besztercei Szószedet bipennis - két élű tőr, vagyis kétélű kard néven. Az 58. és 59. képeken látható kardok - vélem ényem szerint - szinte biztosan azonosíthatóak a fenti szószedet fixolaris-hegyes tőr, azaz hegyes kard kifejezésével.

Talán legnagyobb a bizonytalanság a spalta-zes theur-széles tőr, azaz széles kard elne­ vezéssel. Valószínűleg egy viszonylag rövid, de széles pengéjű kardtípust jelölt, amely­ hez hasonlóak - bizonyára nem m eglepő m ódon - a Zsigm ond-kori kardok között is m egtalálhatóak. (62. kép).374 Az 1444-es várnai csatáról m egem lékező bizánci forrás

369 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3134, hossza: 124,8 cm, penge sz.: 4,2 cm, töm ege: 1,66 kg: L u g o s i - T e mesváry 1988, Kát. No. 13, párhuzam a: ltsz.: 53.176, hossza: 115,5 cm, penge sz.: 4,8 cm, töm ege: 1,58 kg, L u g o s i - T em esvá ry 1988, K á t. No. 11. Párhuzam a a kései Zsigm ond-korból, ltsz.: 53.168, hossza: 134 cm, penge sz.: 5,1 cm, töm ege: 1,81 kg. Ez utóbbi kard csaknem azonos azzal a fegyver­ rel, amely az 1434-ben m eghalt Stiborci II. Stibor kapitány sírkövén, a lovag bal oldalán található. Az elhunyt jo b b oldalára egy hosszú p engéjű bicellus van kötve, a hüvelyén látható késtartó tok m iatt el­ képzelhető, hogy egy olyan fegyverről van szó, am elyet vadászat alkalmával használtak. K a l m á r 1971.

88.; SIGISM UNDUS 2006, 347-348. Kát. No. 4. 51.; O a k e s h o t t 1964, 102; SCH N EID ER 1980, 39; ALEXANDER 1985, 106-109; O a k e s h o t t 1991, 160. A jándék és hadizsákm ány form ájában számos európai készítésű kard ju to tt a központi m am eluk fegyvertárba, A lexandriába. A bekerült fegyverek nagy részébe az akkoriban uralkodó szultán nevét és cím eit is belevésték, s így a kardok néhány éven belül jó l datálhatok. C o m b e - C o s s o n 1937, 225-242.

370 MNM Fegyvertár, ltsz.:53.150, hossza:125 cm, penge sz.: 4,2 cm, töm ege: 1,54 kg; O a k e s h o t t 1964, 103; G l o s e k 1984, 173, Kat.No. 437; L u g o s i - T em esváry 1988, Kát. No. 14; O a k e s h o t t 1991, 188.

371 K a l m á r 1971, 63, 107. kép; SIGISM UNDUS 2006, 340-342, K á t. No. 4.51.

372 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.152, hossza: 129,3 cm, penge sz.: 5,8 cm, tömege: 2,23 kg, G l o se k 1984,175, Kát. No. 467; T em esváry 1989, 45, Kát. No.7; SPLENDEUR 1999, 111. Kát. No. 5; BAYERN 2001, 154—155, Kát. No. 3.19. A fenti kard párhuzam a: ltsz.: 53.194, hossza: 126 cm, penge sz.: 5 cm, tömege: 1,87 kg, ltsz.: 53.18., hossza: 117,5 cm, penge sz.: 5,4 cm, töm ege: 1,71 kg.

373 M NM Fegyvertár, ltsz.: 53.195, hossza: 124 cm, penge sz.: 5 cm, töm ege: 1,98 kg; párhuzam a: ltsz.: 67.8509, hossza: 125 cm, penge sz.: 6,5 cm, töm ege: 1,68 kg, lelőhelye: Tahi, D unam eder.

374 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.196, hossza: 91,5 cm, penge sz.: 5,2 cm; ltsz.: 53.373, hossza: 70 cm, penge sz.: 5,1 cm; G l o s e k 1984, 175, Kat.No. 470. Csaknem azonos, két rövid és széles p engéjű k ard látható az 1397-ben elhunyt Brandolini, T iberto (Bognacavallo) sírem lékén. (62. kép); B o c c ia - C o e l h o 1975, 334, Kát. No. 80-82; vö. M a n n 1962, 242-243, Kát. No. 460, 462. Igen érdekes, hogy az 1350-1450 között használatos európai kardok esetében kim utatható h árom olyan típus O akeshott felosztása sze­ rint, amely m egfelelhet a Besztercei Szószedetben leírtaknak. Hegyes tőr - XV-XV a, XVII (O a k e s h o t t 1964, 56-60, 65-67); széles tő r - XVI, XVIII (O a k e s h o t t 1964, 61-63, 67-69); kétélű tő r - XVI a, XVIII a (O a k e s h o t t 1964, 63-65, 69-70); O a k e s h o t t 1991, V III-IX .; O a k e s h o t t 2001, 100-102.

116

60. Kitűnő állapotban fennmaradt kard. 14. századvége

62. Rövid, széles pengéjű kard 15. század eleji észak-itáliai síremlékről

szerint: ”A germán és a magyar kard hosszú, vájatos, négyélű, élesre köszörült, igen éles hegy­ ben végződik; lóhátról lándzsaként döfnek vele és olyan sebet ejt, mint a lándzsa. ”375 A fenti kitűnő forrás egyértelm űen a fixolaris-hegyes tőr nevű kardtípust írja le, am elyek a n ém et tárgyi em lékanyagban is kim utathatók, m éghozzá „Bohrschwert” (fúrókard) néven.376 A lengyel és cseh m úzeum okban számos, az egykori ném et területeken ta­ lált, a M agyarországihoz igen hasonló kardot őriznek.377 A legutóbbi évek szenzáci­ ója volt a lengyelországi Racibróz dom inikánus kolostorának 4. sírjában feltárt, 127,5 cm hosszú kard, amely a 15. század első felében készült. A merev, erőteljesen hegybe futó keskeny pen g e érdekessége, hogy egy lágy m agra kovácsolták rá a külső kem é­ nyebb acélréteget, s ezáltal egy szívós, nehezen törhető pengéhez jutottak. így nem csoda, hogy a kitűnő m inőségű p engét m ég a 15. század m ásodik felében is hasz­ nálták, átszerelt m arkolattal és m arkolatgom bbal.378 Visszatérve a hazánkban őrzött kardokhoz m egállapíthatjuk, hogy a H unyadi­ korban is m egtalálhatók a m erev és keskeny, négyzet átm etszetű pengéjű, erőteljesen 375 A BIZÁNCI 1974, 805-806; B. S zabó 2010, 129-130.

3,6 K a lm á r 1971, 87; K ovács S. 1993, 178; G am b er 1 9 9 8,41-45, 55-56; T ilm a n 2009, 120-122, 128-135,

150, 154.

377 G lo s e k 1984, 138-169, Kát. No. 14, 36, 48, 62, 269, 352, 388, 393.

378 B ib o rs k i-S te p in s k i-Z a b in s k i 2004, 192-196, 201-203.

61. Kard a 15. század első évtizedeiből

119

TAMADOFEGYVEREK

hegybe futó kardok.379 A fentiek m ellett a rugalm as és széles, kétélű pengéjű, alig hegybe futó kardok is szép számmal ism ertek a tárgyi em lékanyagban.380 A H unyadi­ korban jelen tek ugyan meg, de a Jagelló-korban lettek jellegzetesek azok a kardok, amelyeket pallos néven ism erünk. Ezeknek a fegyvereknek az ism ertetőjegye az „S”alakú keresztvas, a négyszögletes, gerincéles, vagy dudoros m arkolatgom b, valam int az, hogy széles, felső részén apró vájatokkal rendelkező pengéjük teljesen párhuza­ mos és tom pa, lekerekített végződésű (63. kép).3sl Az isztambuli Topkapi M úzeum ban a fentiekhez nagyban hasonlító kardokat őriznek, amelyeket m agyarnak tartanak és a Jagelló-dinasztiához kötnek.382 A 64. képen látható pallos m ár a 16. század elejének a jegyeit viseli m agán. A pengéje tu lajdonképpen a 63. képen lévő kard jó p á rh u ­ zama, m íg keresztvasa m ár „8”-as form ájú, m arkolatgom bja csonkolt téglatestet m utat, am elynek m indkét oldalán egy-egy lencse alakú d u d o r ül.383 Az előző pallos aranyozott ezüstszerelésű, nagyobb „testvére” a 65. képen vehető szemügyre, amely m in d en valószínűség szerint a 16. század m ásodik negyedében készült.384 A Jagellókorban m int azt az előző példák is jó l bizonyítják, igen nagy m értékben elterjedtek a pallosok. A fenti fegyvertípus m ellett a széles, enyhén hegybefutó pengéjű kardok is népszerűek voltak, am elyet a m ohácsi csatában (1526) elesett Drágffy Ján o s zász­ lótartó oldalfegyvere és egy Báthori-cím eres kard is kitűnően igazol, am elyeket j e ­ lenleg az isztambuli Topkapi Szeráj M úzeum ban őriznek.385 A 15. század végén, vagy a 16. század elején készült a 66. képen látható, igen különleges kard. A keskeny, merev és gerincéles pen g e erőteljes hegybe fut.386 A hosszú és egyenes keresztvasszára egyik oldalon derékszögben m egtörve oldalra áll, m íg m arkolatának végén gerezdek körte form ájú m arkolatgom b ül. Az előző szúrófegyver, m ár biztosan a 16. század elején ké­ szült, igen jó párhuzam a a 67. képen vehető szemügyre.387 Ennél a kardnál is a merev, 3,9 K ronológiai sorrendben: M NM Fegyvertár, ltsz.: 53.376, hossza: 72,5 cm (pengéje törött), p e n g e szé­ lessége: 3,4 cm, lelőhelye: T örökbálint; ltsz.: 53.374, hossza: 106,3 cm, p e n g e szélessége: 4,3 cm, tö­ m ege: 1,58 kg, lelőhelye: Budapest, Rákospatak; ltsz.: 53.200, hossza: 131 cm (m arkolatgom bja letört, pengéje erősen korrodált), p e n g e szélessége: 3,9 cm, töm ege: 0,94 kg. Ez utóbbi fegyver a „Bohrschw ert”, vö. T ilm a n 2009, 150, Kát. No. 6. Az 1487-ben elhunyt Szapolyai Im re sírem lékén egy ilyen tí­ pusú fegyvert láthatunk. HUNYADI 2008, 276-277, Kát. No. 6.4; vö. T h o m a s - F r t tz 1978, 6-7, 10-14.

380 M NM F egyvertár, ltsz.: 55.3584, hossza: 108 cm , p e n g e szélessége: 5,3 cm , tö m e g e : 1,19 kg, le lő h e ­ lye: Vác; ltsz.: 53.197, hossza: 114,8 cm , p e n g e szélessége: 5,6 cm , tö m e g e : 1,29 kg; Z a rn ó c z k i 1990, 43^5.

381 N ag y 1890, 300-301; N a g y 1897, 59; N a g y 1898, 228-230; M N M Fegyvertár, ltsz.: 55.3116, hossza: 125,5 cm, p en g e szélessége: 5,5 cm, töm ege: 1,52 kg, lelőhelye:Pusztaújfalu; párhuzam a: ltsz.: 53.311, hossza: 120,3 cm, p e n g e szélessége: 4,3 cm; ltsz.: 55.3133, hossza: 119,2 cm, p e n g e szélessége: 4,8 cm, töm ege: 1,38 kg, lelőhelye: S o ly m ár; G lo s e k 1984, 173, Kát. N o . 439; L u g o s i-T e m e s v á ry 1988, Kát.

N o. 18; Z a rn ó c z k i 1992, 10. A kutatók többsége, köztük O akeshott is az „ S”-alakú keresztvasat itáliai (Velence) e red e tű n e k gondolja. A fenti szakem ber e n n ek a típ u sn ak a leírását a következő m on d attal zárja: „Many o f these „Venetian” hilts have been found in H ungary.” O a k e s h o t t 1964, 118; vö B S zab ó 2010, 129-130, 18. jegyzet; N O R M A N N 1980, 64-66, 240-241.

382 ALEXANDER 1987, 22-23, 39.

383 M NM Fegyvertár, ltsz.: 53.323, hossza: 101 cm, p e n g e szélessége: 4,1 cm, töm ege: 1,12 kg; L u g o s iT e m e sv á ry 1988, Kát. No. 15; MARIA 1993, 84, Kat. No. 69; HABSBURG 2005, 238, K at.N o. V I-31.

384 M NM F egyvertár, ltsz.: 55.3212, ho ssza: 115 cm , p e n g e szélessége: 5 cm , tö m e g e : 1,57 k g (hüvely n é l­ kül); A BECSI 1933, 44, Kát. No. 70; K a lm á r 1971, 66—67, 1 15. b. k é p . A f e n ti k ard sz in té n a ra n y o ­ z o tt e z ü s t b o r ítá s ú , a 16. sz á z a d k ö z e p e tá já n k é s z ü lt v á lto z a ta : K a lm á r 1971, 6 6 -6 7 , 115. a. k é p ; L u g o s i-T e m e s v á ry 1988, K át. No. 51; SPLEN D EU R 1999, 112, K át. No. 8.

385 K a lm á r 1971, 64, 108. kép; ALEXAN DER 1987, 3 7 -3 8 , 47; ALEXAN DER 2004, 147-149. A két utóbbi tanulm ány szerint a D rágffy-kard m ég jó v al a m ohácsi csata (1526) előtt került K onstantinápolyba, feltehetően a 16. század legelején. V ö. K o v ács S. 2009, 597, Kat. No. 116.

386 MNM Fegyvertár, ltsz.: 5 3 .3 7 7 , hossza: 112 cm, p en g e szélessége: 2,5 cm, töm ege: 1,23 kg, lelőhelye: Budapest, D unam eder; T em esvÁ ry 1989, 4 6 , Kát. No. 18.

387 M NM Fegyvertár, ltsz.: 53.383, hossza: 104 cm , p e n g e szélessége: 3,3 cm; L u g o s i-T e m e s v á ry 1988, Kat. N o.21.; J ä g e r 2010, 13.

122

65. Kard, pontosabban aranyozott ezüstszerelésű lovagi pallos a 16. sz. második negyedéből

A HEGYESTŐR, A LÓRA VALÓ PALLOS ÉS A PALLOSHEGYESTŐR ELŐZM ÉNYEIRŐL

keskeny és gerincéles penge hegybe fut, m íg keresztvasa fekvő „8”-ast formáz, m ar­ kolatgom bja pedig harántgerezdelt körte alakot m utat. Am int azt láttuk a Zsigmondkortól folyamatosan megfigyelhető, hogy - néhány átm eneti kardféleséget leszámítva - két fő kardtípus létezett M agyarországon. Az egyik fegyverváltozat szinte kizáróla­ gosan csak szúrásra, m íg a másik csak vágásra volt alkalmas. A Jagelló-korban m eg­ figyelhető, hogy a szúrásra kialakított p en g e fokozatosan elkeskenyedett, m íg a tom pa végződésű pallosoknál a legkisebb kétség sem m erülhet fel a tekintetben, hogy csak vágásra voltak alkalmasak. Az isztambuli Topkapi Szeráj M úzeum fegy­ vergyűjtem ényében van egy különleges kard, amely egyértelm űen a 16. századi m a­ gyar hegy estőrök előzm ényének tekinthető. A 124,5 cm hosszú m űtárgynak a pengeszélessége m eglepően kicsi, m indössze 1,4 cm. A bronzból készült m arkolat és a nyújtott körte form ájú m arkolatgom b különlegessége a latin nyelvű gótikus fel­ irat:” PROPATRIA X PROPATRIA MISERERE MEI X AVE MARIA MÁT... PROPARTIA X PROPATRIA”.388 A feltételezések szerint a fenti kard bizonyosan az egykori m agyar királyi fegyvertárból származik. A mohácsi csata (1526) után M ária királyné a budai kincstár egy részével, köztük számos fegyverrel Pozsonyba m ene­ kült. Az 1527. szeptem ber 19-én ném et nyelven felvett ún. B -leltárban a következő fegyverleírásra bukkanunk: ”Ain rapier mit ainer rőten samatein shaid, das ortpánde weisz silbrin.”389 A fenti jegyzéknek 1528. április 22-én született egy latin nyelvű átirata, am elyben a pontos megnevezés végett m ár jó néhány m agyar szó is szerepel. M in­ den bizonnyal ezen jegyzék „unum gladium hegyes simplex” m ondata m egfelel a ném et nyelven írott leltár „rapier’’-ének.390 M indkét kifejezés egy olyan keskeny pengéjű, szúrásra kifejlesztett fegyvert takar, am elyet m agyarul hegyes kardnak (hegyestőr­ nek), m íg ném etül tőrkardnak neveztek. Vélem ényem szerint a „gladium hegyes simp­ lex” m ár valóban a mai értelem ben vett hosszú tőrpengével rendelkezett, és típusában feltehetően azonosítható az Isztam bulban őrzött feliratos darabbal, illetve a 66. és valószínűleg a 67. képeken látható karddal, ez utóbbi egyértelm űen a 16. század első évtizedeiben m egjelenő hegyestőr előképének tekinthető. A 15. században felbuk­ kanó, keskeny pengéjű, szúrásra kifejlesztett kardok a m am elukok és az oszmán-törökök előtt sem voltak ism eretlenek. Az isztam buli T opkapi Szeráj M úzeum ban őriznek m ind a M ameluk, m ind az O szm án-török Birodalom ból származó egy-egy szúrófegyvert, amely m inden bizonnyal a 15. században európai hatásra je le n t m eg náluk.391 Feltehetően ennek is lehet a következménye, hogy a törökök olyan ham ar átvet­ ték a hegyestőrt, am elyet használtak m ind a m am elukoktól átvett,392 m ind a m agyar típusú keresztvassal és m arkolattal.393 A 16. század elejétől az a török szablya lett a népszerű hazánkban, amelyet a huszárság közvetített a királyi udvarba és a m agyar nem ességhez.394 Feltehetően m ár a kései Jagelló-korban m egindult az a folyamat, am ikor is elsősorban a változatos fegy­ verzetű és felszerelésű könnyűlovasságnál a bal oldalon viselt szablya m iatt a keskeny, 388 ALEXANDER 1987, 24, 35, 99. szám alatt, 48; vö. T il m a n 2009, 128-130.

389 Z im e rm a n n -R re y c z i 1885, LXXIII. Balassa M enyhért lefoglalt és Bécsbe vitt ingóságainak 1549-es leltárában olvashatjuk: „Zway alté Rapier”-, B e ig e l 1900, 461.

390 B a ra b á s 1890, 367; K a lm á r 1971, 87; K ovács S. 1993, 197, 21. jegyzet; vö. T ilm a n 2009, 134-135.

391 Y ü c e l 2001, 120, Pl. No. 79, 131, Pl. No. 90. Ez utóbbi a „m ec” nevű kardtípus, amely csonttal b orí­ to tt m arkolattal és hosszú, hegybe fató keskeny pengével készült és II. M ehm ed szultán (1444-1446, 1451-1481) fegyverei közül való. K o v ács S. 2006a, 310; vö. B. S zabó 2010, 129, 16. jegyzet.

392 L u g o s i-T e m e s v á ry 1988, K át. No. 62, K ovács S. 1993, 181,187; SCHÁTZE 2005, 74-75.; I á g e r 2010, 14-15.

393 L u g o si-T e m e s v á ry 1988, K át. No. 61; K o v ács S. 1993, 189; ONE HU N D RED 2002, 168-169.

394 Lásd a 29. képet\

66. Kard, pontosabban tőrhard (rapier) a 15. század végéről, 16. század elejéről

125

TÁMADÓFEGYVEREK

szúrásra való, vagy a széles pengéjű, csak vágásra alkalmas kardok ki­ egészítő fegyverként a nyeregre lettek kötve. Ludovicus Tubero tö rté­ n etíró, „K ortörténeti feljegyzések” cím ű m űvében leírt egy Kassa melletti párviadalt, amely a „rác” (huszár) Jaksity D em eter és egy krími tatár vezér között 1491-ben zajlott le II. Ulászló király (1490-1516) jelenlétében. M iután a vitéz huszár sikeresen legyőzte ellenfelét, a tör­ ténetíró így folytatja: „Nem tudta ezt elviselni a tatárok közül egy bizonyos kiváló lovas. Részint vezérének halálától, részint pedig a gyalázattól indítva vi­ adalra hívta tehát a rácot és megsarkantyúzott lovát ellenségére ugrasztottá, hogy szerencsétlen saját halálával is tetézze az ellenség dicsőségét, hiszen már az első összecsapáskor, miután tőrszúrás érte a nyakán, nyomban belehalt se­ bébe.”395 N agyon valószínűnek tartom , hogy itt je le n esetben nem (hegyes) tő rről van szó, hanem a kopjaszúrás, vagyis a tőrszerű kopjacsúcs által okozott halálos sérülés lett egy kissé félreértelmezve. E nnek ellenére nyilvánvaló, hogy egy gyors és nagyerejű döfés okozta a tatár ellenfél végzetét. A kopja és a hegyestőr közös vonása, hogy olyan (szúró)fegyverek, amelyek egy kis pontot tám adnak az ellenfél testén, s így nehéz ezt elhárítani, m íg a szablya vágása ellen valamivel könnyebb véde­ kezni egy gyakorlott harcosnak.

1553-ban írta T inódi Lantos Sebestyén az „Enyingi Terek János vitézsége”című verset, am elyben fontos inform ációkat olvashatunk a h e­ gyestőr sikeres használatáról a szablyával szemben: „Közel juta Terek János, hogy látá, Az terekhöz siete, szömben álla, Hegyös tőrrel őtet gyakdosá vala, És őreá sebeket ejtött vala.

Ott az hegyös tőrrel igen gyakdosá, Szablyával az terek ám felvága, Vitéznek szép kengyelvasát találá, Az rézkengyel félig el-bészakada.

Szakada csizmája és ő kapcája, Azért meg nem sebesüle ő lába, Hegyös tőrrel úrfi hozzátaszíta, Szablyás karját ő a földhöz nyássolá. ”396 A hegyestőrt a fent leírtak szerint m ég szablyával szem ben is sike­ resen alkalmazták, csakúgy m int sodronying ellen.

Kassán, a felső-magyarországi főkapitányok székhelyén 1600 óta egy céhben dolgoztak a páncélgyártók és a fegyverderék-készítők. A két m esterség közti lényeges különbségre utal az 1633. évi árszabás, amely szerint a páncél lehet aprószemű (ekkor drágább), vagy öregszemű, azaz a páncél kifejezés m egfelelt ebben az időben a sodronyingnek. A fegyverderék a páncéllal ellentétben pedig acéllemezekből, kovácso­ lással készült, fényesre csiszolt vagy feketített változatban. Az előbb vá395 T u b e r o 1994, 165; vö. T ó t h 1934, 191, 221. jegyzet 396 T in ó d i 1984, 319, 323-324.

67. Kard, pontosabban hegyestőr (panzerstecher) a 16. sz. elejéről

A HEGYESTŐR, A LÓRA VALÓ PALLOS ÉS A PALLOS HEGYESTŐR ELŐZM ÉNYEIRŐL

zolt különbség igen szem betűnő Pankaly Péter fegyverderék-készítő és D em ut Váltén páncélgyártó 1619-ben készült pecsétjén. Az előbbi m esternél sisak, míg az utóbbi­ nál sodronying van a tipárium ba vésve.397 A Bohrschwert m ég a 16. század első felé­ b en is előfordult, de ekkor m ár leginkább P anzerstecher néven em lítik a ném et nyelvű források.398 így nem m eglepő, hogy apanzer szó sodronyinget, m íg a rüstung lem ezpáncélt je le n te tt a 16-17. században.399 A hegyestőr ném et neve egyébként szintén Panzerstecher, azaz „sodronyingátszúró” és nem „páncélszúró”, m int aho­ gyan igen helytelenül a legtöbben fordították. Ez a téves értelm ezés vezette félre Kal­ m ár Ján o st is, am ikor a következő sorokat írta: „A hegyestőrök a XV. század végén jönnek általánosan divatba, amikor is a sodronyinget felváltja a vaslemezekből készült vértezet.”400 Végezetül szükséges m egem lékezni a huszárság „harm adik” kiegészítő kardjáról, am elyet palloshegyestőrnek neveznek a 17. századi források. Az előbbi fegyvertípus többnyire markolatkengyellel, ferdén levágott m arkolatkupakkal, valam int egyélű vájatos - pengével rendelkezik, és különlegessége a hosszú fokéi, amely szúrásra is alkalmassá tette ezt a kardféleséget. Igen érdekes, hogy a tárgyi em lékanyagban az előbbi huszárfegyver előzm énye m ár a 15. század m ásodik felében A ngliában és Itá­ liában egyaránt m egtalálható volt. A fenti, - szúrásra és vágásra kiválóan alkalmas kardtípus m agyarországi ism erete biztosra vehető, hiszen ilyen fegyvert tart a kezé­ ben a Bakács család 1532-ben kiállított cím eres levelének a huszárja (Lásd 18. és 128. kép), valam int ezt a változatot képviseli Kemény Ján o s erdélyi fejedelem pom ­ pás huszárfegyvere is (Lásd 86. kép).

A z angol szakirodalom ban „hanger”-ként m egnevezett fegyvertípust a huszárság a kései Jagelló-kortói kezdve használhatta kiegészítő fegyverként. H azánkban a fenti kardféleség neve palloshegyestőr lett, am elynek jellegzetes, egyenesen álló m arko­ latkengyele a későbbiek során a m agyar pallosoknál és szablyáknál is felbukkant.

A m agyar fegyverzetben a Zsigm ond-kor óta je le n voltak a csak szúrásra való, merev, valam int a csak vágásra alkalm as rugalm as pengéjű kardok. A 15. század utolsó évtizedeiben m egfigyelhető a szúrásra való penge elkeskenyedése, valam int a klasszikus pallos m egjelenése, sőt ism ert olyan kardtípus is, amely vágásra és szú­ rásra egyaránt alkalm as volt. M int azt korábban m ár em lítettem , ezek a kardok a kései Jagelló-korban kezdtek - feltehetően elsősorban a könnyűlovasságnál - kiegé­ szítő fegyverré válni.401 A m ohácsi csatavesztés (1526) utáni időszakban a szablyaviselet általánossá válása m iatt kerültek ném i átalakítással hegyestőr, lóra való pallos, illetve palloshegyestőr néven széleskörű használatba. Az előbbi fegyverek elsősorban a huszárság révén, a török elleni harcok tapasztalatai m iatt váltak a „legm agyarabb” fegyvernem m eghatározó hadfelszerelési tárgyaivá.

397 398 399 400 401

K em ény 1901, 78.

T ilm a n 2009, 120-122, 150, 154.

T hom as - G amber - S chedelm a nn 1963, 20.

K a lm á r 1971, 87.

B. S zab ó 2010a, 146, 150, 2-3. kép; vö. K a lm á r 1971, 91, 166.b. kép, 98, 178. kép; Z y g u ls k i 2000,

117. A sárospataki róm ai katolikus tem plom ban lévő, Pálóczy Mihály és A ntal 1519-es évszám mal el­ látott síremléke nem kis fejtörést okoz a m agyar fegyverek kutatóinak. Az igen különleges páncélban ábrázolt lovag bal keze feltehetően egy „B ohrschw ert” típusú kardon nyugszik, m íg a jo b b oldalára egy palloshegyestőr van felkötve. A m ennyiben a fenti sírkőnek hin n i lehet, ez azt jele n ti, hogy a főúri nehézlovas a szúrásra való kardja m ellé felkötötte az oldalára ezt az igen korán felbukkanó kiegészítő fegyvert. SCHALLABURG 1982, 681-683, K át. No. 835; v ö .T h o m a s - F r itz 1978, 12-14.

127

Egy speciális szúrófegyver, a hegyestőr H azánkban a 15. század huszas éveiben m egjelent a teljes lem ezvért, m elynek vise­ lőjét csak a páncél hézagain keresztül lehetett leküzdeni. így nem m eglepő, hogy a 15. század második felében a „Bohrschwert” (fúrókard) a reneszánszát élte. Ez a fegy­ ver merev, igen hosszú, gerincéllel ellátott pengével készült, m íg m arkolata a m ás­ félkezes típusba sorolható. Keresztvasa fekvő „S” alakot formáz, de van egyenes és lehajló változat is. Sokféle m arkolatgom bbal készítették őket, gyakoriak a spirálisan csavart körte form ájú darabok.402 A Bohrschw ertet a lovag a bal oldalán övre kötve viselte, de néha használták ezeket a fegyvereket gyalogharcban is.403 Figyelemre m éltó a m adridi Reál A rm eria-ban őrzött, János Frigyes szász válasz­ tófejedelem „fúrókardja” a körte alakú m arkolatgom bbal, egyenes keresztvassal és négyélű pengével.404 Az uralkodónak a 16. század első feléből szárm azó festm ényen m egörökített fegyverzete teljesen m egegyezik a M adridban őrzöttel. A képen a Bohrschwertet a fejedelem a bal oldalán viseli.405 A szakirodalom ban m a is tartja m agát az a nézet, mely a hegyestőrt egyszerű nyu­ gati átvételnek gondolja.406 Jelen sorok írója viszont úgy véli, hogy a hegyestőrt a helyi, török elleni harcok igényei, tapasztalatai hívták életre, a korábban kizárólag szúrásra használt, m erev pengéjű kardokból.

Ez a fegyver döfésére szolgált, a nyereg jobb oldalára erősítve viselték, m arkolata p edig „egykezes” kivitelben készült. M int látjuk, a hegyestőr és a Bohrschwert lé­ nyeges közös vonása, hogy szúrásra való!A két fegyver összehasonlításakor szembe­ tűnő, hogy sok hegyestőr készült a fúrókardokhoz hasonlóan négyélű, középen gerincéllel ellátott pengével. Ennek legfontosabb oka, hogy a nagy kereslet kielégí­ tését a helyi ip ar nem tudta biztosítani, ezért főként délném et m űhelyekben készül­ tek a hegyestőrök pengéi. Ezeket az ottani hagyom ányoknak megfelelő Bohrschwert form ájú, de könnyebb pengéket azután töm egesen exportálták M agyarországra.

1560-ban Szele Jakab kanizsai tiszttartó egyik levelében m egem lítette, hogy m a­ gyar kereskedőket fogtak el, akik egyéb fegyverek m ellett kilenc hegyestőrt szándé­ koztak eladni egy eszéki töröknek. A fegyverek délném et m űhelyekből, esetleg Észak-Itáliából kerültek a szlovéniai Pettauba (Ptuj), ahonnan m agyarok vitték a h ó ­ doltsági területre azokat.407 Stíriában számos esetben készítettek a helyi m űhelyek genovai jeggyel ellátott szablya- és hegyestőr pengéket.408 A hegyestőrök között azonban van igen keskeny, négyzet átm etszetű penge is. Ezt a változatot a korábban vázolt és igen széles körben használt tőrök pengéjének m eg­ hosszabbításából vezetjük le. Ez a ritkán előforduló típus képviseli a hegyestőr ki­ alakulásának másik útját.

16. század m ásodik negyedében használatban lévő hegyestőr típus legkorábbi képi ábrázolása Gávai Lukács 1540-ben adom ányozott cím erképében tűnik fel. (Lásd címlapképi)409 E fegyver tömeges alkalmazása a 16. század első évtizedeiben kezdődött, am elynek egyik legfontosabb oka a török terjeszkedés volt. Ezekre a harci fegyve402 Dem m in 1891, 713, 759; M ü l l e r - K ö l l i n g 1981, 109, 195, Abb. 111.

403 A l b r e c h t 1971, 260, Abb. 502-503.

404 CÁTÁLOGO 1898, 365-366.

405 406 407 408

C ripps -D ay 1 9 3 5 -1 9 3 6 , 1-4.

K almár 1971, 8 7 -8 8 ; L ug osi- T emesváry 1988, 19; Zarnóczki 1990, 45.

S z a la y 1861, 380-382.

K am n ik e r 1979, 74-76.

409 K a lm á r 1971, 89, 163. kép.

128

68. Korai hegyestőr, 16. század elsőfele

TÁMADÓFEGYVEREK

69. Hasszán bég hegyestőre, 1530 körül

rekre jellem ző a turbán, vagy körte form ájú m ar­ kolatgom b, keresztvasuk fekvő „S” vagy „8”-as alakú, m elynek végén gyakran kis göm b ül. A penge egy m éter körüli hosszúságú, négyzet átmetszetű, de gyakoribb a Bohrschwerthez hasonló gerincéles példány (68. kép).410 A törökök igen ham ar átvették ennek a speciá­ lis huszárfegyvernek a használatát, amelyet a Bécsnél 1532-ben elesett H asszán bég hegyestőre kitűnően igazol (69. kép).4U Az aranyozott ezüst bo­ rítású hegyestőr pengéje és szerelése az aláhajló, sárkányt form ázó - m am eluk stílusú - keresztvasszárak kivételével teljesen m egfelel a 16. század eleji m agyar változatnak. Arifi 1558-as keltezésű Süleym annam e című illusztrált történeti m unkája számos esetben örökíti m eg a m agyar és török lo­ vasok nyergére felkötött hegyestőröket.412 A szúró­ fegyver fejlődésnek következő állom ása a keresztvas alatt elhelyezkedő hárítólem ez m egjele­ nése a 16. század közepe táján. Ilyen hegyestőrt ábrázol a Keledy család Bécsben, 1561. m árcius 18-án kiállított címeres levele, valam int ezt az újí­ tást írja le Varkocs Miklós 1584-ből való hagyatéki leltára is. „Egy mereő aranias hegyesteőr talnyeros hor­ gas módon a kerezti. ”41s Ettől az időtől kezdve válik gyakorivá a keresztvasszáraknak a penge felé való hajlása. A 16. század közepe tájától m ind gyakrab­ ban találunk a tárgyi em lékanyagban hegyestőrö­ ket díszfegyver kivitelben. A M agyar N em zeti Múzeum kiemelkedő hegyestőre az a darab, amely egykor Tiroli II. Ferdinánd főherceg am brasi gyűj­ tem ényébe tartozott (70. kép).414 A fegyver m arkolatgom bja nagym éretű, nyo­ m ottgöm bös testű. A kör alakú hárítólem ez két részből van összeforrasztva. Keresztvasa a p en g e­ védő tokból indul ki, s aláhajló, göm böt tartó sár­ kányfejekben végződik. A hegyestőr aranyozott ezüst hüvelye ö n tö tt technikával készült, m íg a penge négyélű, középen gerincéles. A lehajló sár­ kányfejek és a hüvely kartusai i'eneszánsz jellegűek, de a m edaillonok és a bennük lévő arabeszk form ájú díszítések török hatásra utalnak.415 A be-

410 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.641, hossza: 89 cm (penge törött), penge szélessége: 2,4 cm, lelőhely: Buda­ pest D unam eder; K a l m á r 1971, 89, 162. kép; K ovács S. 1993, 180. 1. kép; vö. R adocsay 1963, 25. kép.

411 G a m b e r - B e a u f o r t 1990, 238, C. 162; SCHÄTZE 2005, 75.

412 F e h é r 1976, XI., XII/A., XVIII., XIV/A: táblák.

413 S zab ó 1877, 561; N y u lá s z in é 1987, 78.

414 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3326, hossza: 123,5 cm, penge szélessége: 2,7 cm, tömege: 1,09 kg; A BÉCSI 1933, 51, K át. No. 96; K a lm á r 1971, 90, 164. kép; K o v ács S. 1993, 181, 2. kép; SPLENDEUR 1999, 69.

416 P a l o t a y 1940, 10, 28-29.

130

70. Tirolt II. Ferdinánd osztrák főherceg hegyestőre, 16. század közepe

TÁMADÓFEGYVEREK

mélyített felületeket fehér zománccal díszítették. Véleményem szerint a fegyver a 16. század közepe táján készült.416 A következő m agyar díszhegyestőrök igen nagy számban képviseltetik m agukat az európai gyűjteményekben. Jellem ző rájuk, hogy aranyozott ezüstből készültek öntött technikával. M arkolatgom bjuk gerezdekre osztott körte alakot formáz, m arkolatuk középen kiszélesedik, m íg hárítólem ezük nyolcszögletű. A keresztvasuk széles, a penge felé visszakanyarodva három karéjos levélm otívum ban végződik. Ez a típus a 16. század közepe táián jelent meer. A Masryar Nem zeti M úzeum két ilyen fegyvert őriz (71. és 72. kép).411 A hegyestőrökre jellem ző, hogy az alapdíszítés a cápabőr utánzása öntött form á­ ban. A m edaillonok török hatást m utatnak, középpontjukban kőberakást formázó reneszánsz előképekből táplálkozó díszítés látható. Az álkőberakást apró m argaréták veszik körül, m elyeknek közepén kis gömb van. A középpontból alulra és felülre egyegy indaszál ágazik ki. A kettő csigával záródó szálból stilizált szőlőfürttel hasított tu­ lipán nő ki. Az indavégződések rendkívüli hasonlóságot m utatnak a török „rum i” díszítőmotívumok formakincsével. A török előképek általában a m edaillonokban tü r­ kizeket és rubinokat alkalm aznak hasonló kom pozícióban. Olykor ném elyik d a ra ­ bon szintén ékkőberakás található, de m ég így sem tarthatók ezek a fegyverek török m unkának.418 A lefelé hajló keresztvas távoli hasonm ása a török pallosok, hegyestő­ rök aláhajló, nyitott szájú sárkányfejeinek. A Magyar N em zeti M úzeum Fegyvertára őriz az előbbi hegyestőrökhöz hasonló form ájú és díszítésű pallost.419 A hüvely hátsó részén nyom okban m egőrződött a zöld és piros zománcozás. Valószínű, hogy a többi hasonló típusú fegyvert is díszíthették ezzel a technikával. (Lásd 83. képi) Egy D rezdában őrzött hegyestőrön ötvösjegy található. A hárítólem ez alsó részén Nicolaus Grófi bécsi ötvösm esternek és Bécs városának jegye van. Ez a m űtárgy a fel­ jegyzések alapján 1587-ben készült.420 Valószínűnek tartjuk, hogy számos ilyen h e ­ gyestőrt gyártottak osztrák és délném et m űhelyekben. A fent tárgyalt hegyestőr típus nagy része vélem ényünk szerint M agyarországon és Erdélyben készült, de néhány darab esetén nem kizárt a lengyelországi készítési hely sem.

A 71. és 72. képen látható hegyestőrök pengéje nem gerincéles, hanem más típust képvisel, azaz rom busz átm etszetű. A 71. képen lévő m űtárgy pengéjébe a 16. század m ásodik felére jellem ző genovai sarlójegy van bevésve.421 Ennek a hegyestőr típus­ nak az az érdekessége, hogy ism ert olyan változat is, ahol a vereteket nem öntötték, h anem trébelték és ékkőberakást alkalm aztak.422 Az előbbi, a 16. század m ásodik fe­ lében készült hegyestőrök m otívum kincse a 17. század első felében is előfordult a m agyar fegyvereken. A M agyar N em zeti M úzeum Fegyvertára őriz egy olyan h e ­ gyestőr hüvelyt, am elyen a fenti fegyvereken ábrázolt díszítőelem látható, de itt va416 A M N M Fegyvertárának 55 .3 2 1 2 . leltári számú kardja hasonló díszítésű, de itt m ég a m edaillonok kö­ zepén kőberakást alkalmaztak. Az öntö tt díszek is kiforrottabbak és gondosan készítettek. A kard és h ü ­ velye a 16. század első felében készült. L u g o s i - T em esváry 1988, 4 9; A Bebek-szablya hasonló díszítésű hüvelyén a legkorábbi kassai ötvösjegy van. K ő s z e g h y 1936, 140, 808. jegyzet; Palotay 1940, 10. A fent tárgyalt arabeszk jelleg ű m otívum kincset E tienne D elaune (1 5 1 8 -1 5 8 3 ) francia ötvös ékszereken és fegyvereken gyakran alkalmazta: H a c k e n b r o c h 1979, 82, 1 8 9 -1 9 9 . ábra.

417 71. hép\ M N M Fegyvertár, ltsz: 5 5 .3 3 2 9 . H ossza; 130,5 cm , p e n g e szélessége: 2,8 cm , tö m eg e: 1,12 kg; 72. kép: ltsz.; 5 5 .3 3 2 8 . H ossza: 116,3 cm , p e n g e szélessége: 2,5 cm , tö m eg e: 1,11 kg; A BECSI 1933, 50. K át. N o . 9 4 -9 5 ; K a lm á r 1971, 90, 164. k ép ; K ovács S. 1993, 183, 3. k é p , 185, 4. k ép .

418 V E m b e r 1981, 2 9 -3 4 ; T u l ip s 1982, 6 - 9 ., 2 4 -2 5 . Vö. J á g e r 2 010, 6 0 -6 1 .

419 M NM Fegyvertárl ltsz: 55 .3 2 4 8 . Hossza: 104 cm, penge szélessége: 4 ,4 cm; L u g o s i - T em esváry 1988, 50, SPLENDEUR 1999, 35, K ovács S. 2 005, 123.

420 R o s e n b e r g 1928, 4 3 8 , 7 926. szám alatt. S c h u c k e l t 2010, 87, 1 2 4 -1 2 5 , 132.

421 E h r e n t h a l 1 9 0 0 -1 9 0 2 , 2 5 -2 8 .

422 N a d o l s k i 1976, 105. ábra; A moszkvai Krem l Állami Fegyvertára, ltsz.: 5890.; SCHÁTZE 2005. 78.

132

71. Aranyozott ezüstszerelésű magyar hegyestőr, 16. század második fele

EGY SPECIÁLIS SZÚRÓFEGYVER, A HEGYESTŐR

lamivel durvább kivitelben.A három élű penge befogadására szolgáló hüvely és a m ar­ kolattüske szám ára kihagyott hely is jó l igazolja ennek a m űtárgynak a 17. századi eredetét.423 Az előbb leírt hegyestőrökhöz sok tekintetben kapcsolható a 73. képen lát­ ható, a 16. század utolsó harm adában készült fegyver.424 Négyélű, fokozatosan keskenyedő és négyzet átm etszetű, erőteljesen hegybe futó pengével rendelkezik. A penge felé hajló aranyozott ezüstből készült keresztvas nyitott szájú, poncolt testű sárkány­ fejekben végződik, amelyeket két-két tokos foglalású türkiz díszít. A keresztvas kö­ zépső részét apró tűponc alapon vésett, valam int cizellált virágtövek ékesítik, olyan form ában, hogy a virágtövek egy középen elhelyezkedő nagyobb türkizből indulnak ki és a virág egy-egy tokos foglalású kisebb türkiz, am elynek a szélein karéjos levél­ m otívum látható. A középen m egszélesedő, gyűrűvel tagolt m arkolat is hasonlóan van díszítve. A türkizekkel kirakott keresztvasszárak felett elhelyezkedő karéjos h árí­ tólem ez sajátosan van ékesítve. A tűponc alapon váltakozva kisebb, illetve nagyobb virágtövek indulnak ki a m arkolatból és m aguk a virágok m agas foglalású, virág­ szirm ot form ázó foglalatú türkizek, am elyeket egy-egy karéjos levélm otívum fog közre. Az osztott körte alakot form ázó m arkolatgom b gerezdjei fogazott szélű leve­ lekkel, lótuszvirágokkal és türkizekkel díszítettek. A torkolatvereten apró tűponc ala­ po n vésett és cizellált m edaillon tűnik fel, amelyek közepén egy-egy nagyobb tokos foglalású türkiz ül. Ezekből indulnak ki a virágtövek, amelyek m indegyike egy-egy türkizben végződik, és stilizált gránátalm át formáz. A m edaillonok között vésett ló­ tuszvirágok és fogazott szélű levelek figyelhetők meg. A középen elhelyezkedő h ü ­ velyveret és az igen hosszú saruveret is hasonlóan van díszítve, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi akantuszlevélben, valam int egy nyom ottgöm b form ájú gerezdes koptatóban végződik. A hüvelyveretek hátsó oldala díszítetlen aranyozott ezüstlemez.

A fenti m űtárgyon látható gránátalm ák az 71. és 72. képen szemügyre vehető h e ­ gyestőrökön is felbukkannak, persze ott öntött form ában. A fegyver díszítése és ki­ dolgozása alapján m inden valószínűség szerint egy erős török hatást m utató, Erdélyben készült hegyestőrrel állunk szemben.425 A karéjos hárítólem ezek m egjelenése a 16. század m ásodik felére datálható. A század vége felé a hegyestőrökön is m egtalálható az egyik oldalon aláhajló, míg a m á­ sikon a m arkolattal párhuzam osan futó keresztvas.426 A grazi hadszertár egyik h e­ gyestőre több érdekességet m utat, pontosabban palloshegyestőr, vagy pallosform a hegyestőr, hiszen pengéje lapos és egyélű. A penge szélessége 25 m m , hossza 1055 mm, m arkolata a korabeli szablya hű mása, azzal a különbséggel, hogy itt a kereszt­ vas egyik vége lefelé,m íg a m ásik fölfelé ágazik.427 A leglényegesebb változásnak va­ gyunk tanúi, ugyanis a hegyestőrök a 16. század végétől kezdve egyre inkább a korabeli m agyar szablya m arkolatával készültek.428 1550-ben a szandai H ubiár aga egy foglyot akart kiváltani Kapitány Györgytől, de hitszegő m ódon viselkedett, s ezért párviadalra került sor a két vitéz között Buják m ellett augusztus 10-én. Tinódi Sebestyén a „Kapitány György bajviadala” című vers­ ben örökítette m eg a párviadalt. A m agyar vitéz két hegyestőrt is felkötött lovának a nyergére.429 Az 1550-ben íródott vers szerint a viadalt kopjával kezdték, m ajd h e ­ gyestőrrel és buzogánnyal folytatták: 423 M N M Fegyvertár, ltsz: 63.8356, hossza: 74,5 cm (a hüvely törött); K ovács S. 1993, 186, 5. kép.

424 M NM Fegyvertár, ltsz.; 55.3333, hossza: 125,5 cm, penge szélessége: 2,8 cm, töm ege: 1,02 kg; K a la u z 1912, 190; K a lm á r 1938, 33; K a lm á r 1971, 90, 161. kép, L u g o si -T e m e s v á ry 1988, 62, K o v ács S. 1993, 187, 6. kép; SPLENDEUR 1999, 9; K ovács S. 2004, 37-38. Kát. No. 18.

426 C z u b e rk a 1906, 30.

426 K a lm á r 1971, 89, 161. c. kép; L u g o si - T em esv áry 1988, 52; vö. J ä g e r 2010, 60-61.

427 P i c h l e r 1880, 73-74; C z u b e rk a 1906, 32; K a lm á r 1971, 91; J ä g e r 2010, 61. L ásd W . kép\ 428 S á n d o r 1910, 92. K alm ár}' P éter cím eres levele, Bécs, 1626. m ájus 15.

429 T in ó d i 1984, 496.

72. Aranyozott ezüstszerelésű magyar hegyestőr, 16. század második fele

135

TÁMADÓFEGYVEREK

„György az vízön szépen általnyomtata, Hubiár es eleibe nyomtata, Az kép kopja ott szépön öszvehajla, György kopjája ló nyakába elromla.

Elvégezve vala, ló ne sértetnék, De ez csak az szerencsétől történék, Hubiár kopjája el nem törhetnék, Kapitánnak fején végre eltörék.

Viadalt ők hegyös tőrrel kezdének, Nagy erős viadalt ők ott tevének, György köszönheti az vakszerencsének, Egy seb esék ott jobb keze fejének.

Rajta vitéznek nem vala öröme, Mert az markát elfolyá piros vére, O kezéből kiesék hegyös tőre, Meg az másik hegyös tőrt el-kivevé. ” A hegyestőrt nem csak védőfegyver - azaz sodronying hanem szablya ellené­ ben is sikeresen alkalmazták. A korai hegyestőrök m arkolatának és m arkolatgom b­ já n a k a kialakítása olyan m ódon történt, hogy jó l tenyérbe lehetett tám asztani, ami fokozta a döfés hatékonyságát. A legendás bajvívó, Thúry György 1571. április 23-án kelt hagyatéki leltárában egy aranyos, egy ezüstös és öt „paraszt” hegyestőrt, valam int egy hegyestőr p engét írtak össze.430 M int em lítettük, a törökök igen korán átvették a hegyestőrt és a 16. századtól kezdve, legalábbis a hódoltsági lovasok felszerelésé­ hez elengedhetetlenül hozzátartozott. A 15. századi török fegyverzetben is van nyoma tőrszerű pengével ellátott szúrófegyvernek. II. M ehm ed szultán fegyverei között ta­ láljuk m eg a „meg” nevű kardféleséget, amely csonttal borított m arkolattal és hosszú, hegybe futó pengével készült.431 Ez a m űtárgy az egyetlen ism ert korai darab. A ké­ sőbbiekben a törökök a m agyar hegyestőrt vették át, de term észetesen a díszfegyve­ reknél saját m otívum aikat alkalm azták, am elyre jó p élda az 74. képen látható fegyver.432 Erőteljesen hegybe fotó négyélű pengével szerelt. Az aranyozott ezüstből készült „8”-ast form ázó keresztvas stilizált sárkányfejekben végződik. A keresztvas fe­ lett elhelyezkedő hárítólem ez virágfoglalatú türkizekkel ékesített, csakúgy, m int a harántcsíkozású, türkizekkel kirakott keresztvas és a nyom ottgöm b form ájú m arkolat­ gomb. A keresztvas és a m arkolat alapfelületét vésett, valam int trébelt lótuszok és sáslevelek díszítik. A hüvely m agas foglalású kör, téglalap és levél form ájú nefritla­ pokkal, valam int türkizekkel kirakott. Az aranyozott ezüst alapfelületet vésett és tré ­ belt sáslevelek, valam int lótuszvirágok díszítik. A nefritlapok leveles virágot formázó aranylem ezekkel és türkizekkel inkrusztáltak. A hüvely hátoldalát vésett, lótuszok­ kal és sáslevelekkel ékesített egész- és félm edaillonok díszítik, m íg a fennm aradó fe­ lületet pontozott sakktáblam otívum ok ékesítik.

430 E ő r- D a r m a y 1870, 723-726.

431 Y ü ceI 2001, 131, Plate No. 90; B a s h ir 2008, 81; JA g e r 2010, 14-15.

432 L u g o si-T e m e s v á ry 1988, 61; K ovács S. 1993, 189, 8. k é p ; K ovács S. 2004, 48, K át. N o . 35.; M N M Fegyvertár, ltsz: 55.3327, hossza; 115 cm, p e n g e szélessége: 2,3 cm.

136

73. Erdélyben készült díszhegyestőr, 16. század utolsó harmada

EGY SPECIÁLIS SZÚRÓFEGYVER, A HEGYESTŐR

H a visszalapozunk az 68. képhez, könnyen szem betűnik, hogy ez a 16. század végén készült darab a korai m agyar hegyestőr pontos mása. Ez a típus m ár a 16. szá­ zad m ásodik felében m egvan a török fegyverzetben, de az igazi korszaka a 17. szá­ zad. E kkorra a m agyar hegyestőr fejlődése m ár más úto n haladt, de a török m egőrizte archaikus, magyaros form áját. A M agyar Nem zeti M úzeum ban lévő fegy­ verhez nagyon hasonlít az Iparm űvészeti M úzeum ban őrzött Esterházy-hegyestőr, am ibe IV M urád szultán (1623-1640) öt tugrája van beütve.433 A különbség annyi, hogy az Esterházy-hegyestőr m arkolatgom bja nagyobb és nyom ottgöm bös testű, tehát ez is azt jelzi, hogy a 17. században készült. A 17. század közepe táján a török hegyestőrök m arkolatgom bja elég nagym éretű. Később a m arkolatgom b szintén h a­ sonló nagyságú, a fekvő „8”-as alakú keresztvas eltűnik, a hárítólem ez m egm arad, de kör alakúvá, vagy sokszögűvé válik. A fenti típusú fegyverekből viszonylag sokat őriz­ nek az európai m úzeum ok.434 A 16. század végén festett Bécsi Kódex (Codex Vindobonensis) igen gazdag tá r­ háza a török fegyverzetnek. A török-m agyar határvidéken szolgálatot teljesítő török lovas katonának a nyergére egy a fentiekben tárgyalt hegyestőr van felkötve.435 Iktári B ethlen Ferenc hegyestőre erőteljesen hegybe hitó, három élű sima p en g é­ vel szerelt (75. kép).41,6 A z aranyozott ezüstből készült keresztvas a penge felé hajlik, amely kettős gerezdek kúpban végződik. A keresztvasat öt tokos foglalású nagym é­ retű türkiz díszíti. A m arkolat egyik oldalán lévő, hatszög átm etszetű m arkolatken­ gyel kifelé hajlik és ugyancsak kettős gerezdek kúpban végződik. Egyenesen álló markolata aranyozott ezüstsodronnyal díszített. A csepp formájú markolatkupak közepét egy nagy türkiz díszíti, körülötte a FRANCISCUS BETHLEN felirat olvasható. A h ü ­ vely középső része violaszínű bársonnyal borított, míg a torkolat- és saruveret ara­ nyozott ezüstből készük és három , függőlegesen lefutó igen nagym éretű türkizsorral ékesített. A torkolatveret alsó, m íg a saruveret felső részén egy-egy felkötőpántot lát­ hatunk, amelyek a B ethlen család cím erállatát, egy-egy sárkánykígyót form áznak. A hüvely hátoldalán vésett akantuszlevél-m otívum fut függőlegesen végig. A hegyestőr az 1649-ben elhunyt B ethlen Ferenc fehér megyei főispán tulajdonában volt.

Az 76. képen látható hegyestőr egyenes, rom busz átm etszetű spanyol tő rk a rd pengével van felszerelve.437 A pengető közepén, a penge m indkét oldalán keskeny és mély vájat fut, am elyben a FRANCISCO RUIZ EN TO LED O felirat olvasható. A penge felé hajló aranyozott ezüstből készült keresztvas stilizált sárkányfejekben vég­ ződik. A keresztvas középső részét vésett, fogazott szélű levelek, lótuszvirágok és p ü n ­ kösdirózsa díszíti. Az aranyozott ezüstből készült m arkolat erőteljesen előrehajlik és egy gerezd ek félgöm bben végződik, am elynek a közepén kis rozetta ül. A nyolc­ szögletű m arkolat h at sávját lótuszvirágok és fogazott szélű levelek ékesítik, míg a felső, valam int az alsó sávokat három -három rozetta és sáslevelek díszítik. A hüvely két részből álló fatok, am elyet aranyozott ezüstveretek és vörös bársony borít. A to r­ kolatveret felső részén az ún. „végtelen csom ó” buddhista m otívum látható, amely az újjászületések láncolatára utal és m ár a 15. századi török szablyák díszítőelem eként 433 Ltsz.: E. 60.28. Hossza: 116,5 cm, penge szélessége: 2,8 cm. A fraknói kincstár 1725-ös leltára így írja le a szóban forgó m űtárgyat: „Egy igen szépen turkisekkel, s más kövekkel, merő tiszta ezüst, aranyos hövelü Török hegyes tőr. melynek a végén a hövele törvö találtatott”. K a to n a 1980, 144. Nro. 9.

434 L en z 1897, 76; ARMOURY 2002, 168-169; B a s h ir 2008, 67.

435 C odex V indobonensis. Ö sterreichischen N ationalbibliotek, 8626. A „G ranitzer” feliratú m iniatúra.

436 K a lm á r 1938, 33; K a lm á r 1971, 91; T em esv áry 1982, 50. XVII. kép.; L u g o si-T e m e sv á ry 1988, 63; K o­ v á c s S. 1993, 188. 7. kép; SPLEND EU R 1999, 11.; K o v ács S. 2004, 38. K át. No. 19.; MNM Fegyver­ tár, ltsz: 55.3349. Hossza: 123,2 cm, penge szélessége: 1,7 cm.

437 K a lm á r 1971, 90; K o v ács S. 1993, 190; MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3330. Hossza: 120 cm, penge szé­ lessége: 2,5 cm, töm ege: 0,92 kg.

74. Aranyozott ezüstszerelésű török hegyestőr, 16. század vége

139

TÁMADÓFEGYVEREK

is felbukkant. Alatta fogazott szélű leveleket láthatunk, amelyeket apró tűponcalap emel ki. Az igen hosszú saruveret a fentiekhez h a­ sonlóan díszített, azzal a különbséggel, hogy a m otívum ok fokozatosan kisebbek lesznek.

A koptató gerezdek, nagym éretű nyom ott­ göm b form át m utat, m íg a hüvelyveretek elő- és hátoldala m egegyezik, azaz tü k ö r­ szimmetrikus. A fenti műtárgy, amely a Te­ leki családtól szárm azik a „portai fo rm a” hegyestőrök szép példája, am ikor is az ötvös a török m otívum kincset és a fegyver form á­ ját is utánozta.

A fenti típusú hegyestőröknek a magyarországi népszerűségét jó l igazolja a kassai fegyvergyártó céh 1690-ben m egújított céh­ levele: ”Minek előtte pedig az böcsületes céhben annectáltatnak, tartozik az ő mesterségit nyilván megmutatni és három remeket csinálni, elsőt egy tisztességes hegyestőrt portai formára... ”438 A grazi hadszertárban őrzött hegyestő­ rök, valam int B ethlen Ferenc huszárfegy­ vere is azt bizonyítja, hogy a 16. század végétől m egindult az a változás, amely során 75. Bethlen Ferenc hegyestőre. Erdély, 1630 a hegyestőr a korabeli m agyar szablya m ar­ kolatával és keresztvasával készük. A 17. szá­ zad első felében m ár ritkán találunk olyan hegyestőrt, amely ne a fent elm ondottakat követné. Az új markolattípussal rendelkező fegyvernél a penge három élűvé vált, am e­ lyet a korabeli források sásélűnek, vagy három völgyűnek neveztek. A kassai kardcsi­ szárok a 17. század első felében „négyszögű török hegyestőr és sásélű hegyestőr vasak”-at szereztek be, amelyek a szablya pengéknél sokkal m unkásabbak voltak.439 A 17. század m ásodik felének jellegzetes hegyestőre a 77. képen vehető szem ­ ügyre.440 Az aranyozott ezüstből készük keresztvas a végei felé fokozatosan keskenyedik, az oldaltüskék m eglehetősen hosszúak. A m arkolat bőrrel bevont, a kupak felé fokozatosan keskenyedő, m íg a m arkolatkupak egybeépült a csipkés szélű ge­ rinclemezzel. A m űtárgy fekete capabőrrel bevont hüvelye kettős aranyozott ezüst felkötőpántokkal és élpántokkal szerek. A három élű, m ara to tt nappal, holddal, oroszlánnal s virágos ágakkal ékesített penge latin nyelvű felirattal és évszámmal van ellátva: „OMNES Sí PONDAS FAMAM, SERVIRE M EM ENTO Sí DEUS PRO NOBIS QUIS CONTRA NOS, CONSTANTI IUVAT. ANNO 1689.”, azaz „M inde­ neket h a mérlegelsz, am i a jó híredet szolgálja, h a Isten velünk, ki ellenünk, állandó szerencsével segít”.

A fenti jelm o n d at egy része van vésve annak a gyerm ek hegyestőrnek a p en g é­ jébe, amely a 78. képen látható.441 438 K o v ács S. 1995a, 150.

439 T o p p e ltin o 1667, 128-129. 1684. 07. 04.: „Ezüsttelmerőn borított hivelyű, három völgyű hegyestőr.”T h a ly 1873, 198; K em ény 1900, 277; C z u b e rk a 1906, 32; K a lm á r 1971, 92.

440 L u g o si-T e m e s v á ry 1988, 92; M NM Fegyvertár, ltsz.: 55.3471, hossza: 133,5 cm, p e n g e szélessége: 2

cm, töm ege: 0,71 kg.

441 K o v ács S. 2004, 42. Kát. No. 23.; M NM Fegyvertár, ltsz.: 53.444, hossza: 88,2 cm, p e n g e szélessége:

1,7 cm.

140

76. „Portai forma” hegyestőr, 1 7. század elsőfele

EGY SPECIÁLIS SZÚRÓFEGYVER, A HEGYESTŐR

Fokozatosan hegybe futó pengéjének felső lapjában m aratott akantuszlevelekkel szegélyezett Sí DEUS PRO NOBIS QUIS CONTRA NOS (ha Isten velünk ki elle­ nünk) felirat olvasható. A penge szélein két vájat fut, a felirattól h arán t bordázott sávval. A pen g e másik lapját m aratott akantuszlevelek díszítik, m ajd négyesvájat lát­ ható. Vékony, aranyozott ezüstből készült keresztvasán és az oldaltüskéken rovátkolt gerincélek futnak, amelyek közepét rozetta ékesíti. A szintén aranyozott ezüstből ké­ szült m arkolat vízszintes vájatokkal ékesített, m arkolatkupakja kicsi, díszítetlen. Zöld bársonnyal b o rított hüvelyét aranyozott ezüstveretek ékesítik, amelyeket zománcos nefelejcsek és levelek díszítenek. A m inden bizonnyal erdélyi főúr gyermeke számára készített hegyestőr is azt jelzi, hogy a „gyerm ekkardok” fejedelmi, főúri kisfiúk szá­ m ára készültek. Az volt a cél, akárcsak a gyerm ekpáncéloknál, hogy m ár kicsi korban m egszokják használatát, illetve viselését.

A 17. században három élűvé váló hegyestőr penge könnyebbé vált, s így hossza fokozatosan növekedett. A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertára őriz egy évszámmal is ellátott hegyestőrt, amely a 77. képen bem utatott műtárgy jó párhuzam ának számít.

A hegyestőr m arkolatkupakjába az 1695-ös évszámot és G. B. D. L. (Georgius Bánffy de Losonc) m onogram ot vésték. A m űtárgy pengéje három élű, a lapokban a nap, hold és egy csillag m aratott, m ajd aranyozott képe látható. A hüvely felkötőpántjai kettős tagozódásúak, rajtuk öt- és hatszirm ú kis virágok vannak, m íg a saruveret három taggal lezárt.442 A hegyestőrök hossza a 17. század végére elérte az 1,3 m étert, de ez a folyamat a 18. század elejére csúcsosodott ki, am ikor m ár nem ritkák az 1,6-1,7 m éter hosszú példányok sem .443 A l7. század m ásodik felének írott forrásaiban ism ét nagy szám ban találkozunk a fentiekben tárgyalt hegyestőrökkel. 1686-ban O ttlik György a következőképpen számolt be egy összecsapásról, amely B uda ostrom a közben történt. „Én is akkor ebéden lévén GrófErdődi György uramnál, kivel sok jó lévai katona gyütt volt, kimentünk együtt Gróf Czobor urammal egynéhányon jó paripások; mindjárt nekiesvén a tö­ röknek, az egész ellenkező törököt megindítottuk, mellettem levő Ungvári nevű katonával és ket­ tővel Botthiány uram hadábúl, közepire bementünk; elaszakasztván balszárnyárúl egynéhány törököt, azokban kettővel magam egyedül jól megpuskáztam, és egyet meghegyestőröztem: melylyébe szegezvén finum fringia-hegyestőrömet, - lapocka-csontjába akadott, kinek keziben volt egy török lobogó, öszvetűrte, azt lenem verhetvén, övem megé tevém hegyestőrt, pisztolyt fogtam, és azon lobogó-koplával rajtam fordulván a török, mellybe lőttem, úgy, hogy kiesett mindjárt kéziből a lobogó. Elütöttem volna fejét: de rajtamgyütt négy török, elkapták a sebest; úgy én is felvétetvén a földrül lobogót, kezembe vettem és elterjesztém, sok vitéz embernek álmélkodására. ”444 A 17. század m ásodik felében előfordult olyan hegyestőr is, am elyen m egtalál­ ható a főleg lengyel területen gyakori hüvelykujj gyűrű, és m egvan a keresztvas egyik végét a m arkolatkupakkal összekötő lánc is. Míg a 16. századi inventárium ok és h a­ gyatéki leltárak csak a hegyestőrök számát, díszítését em elik ki, addig a 17. századi források ennek a fegyvernek m ár több változatát említik. Sokszor találkozunk magyar és török hegyestőrrel, amely m ellett olykor előfordul a ném et változat is. Gyakran em lítik a dokum entum ok a koszperd, stillét, valam int a spádé form ájú hegyestőrt.445

442 K ovács S. 1993, 191. 10. kép; M NM Fegyvertár, ltsz.: 53.1154, hossza: 132 cm, penge szélessége: 2 cm.

443 K r o p f 1910, 436.; K a lm á r 1971, 92-93. Hegyestőr, 18. század eleje, MNM Fegyvertár, ltsz: 53.630,

hossza: 169 cm, penge szélessége: 2,1 cm.

444 O t t l i k 1875, 47.

445 C z u b e rk a 1906, 33; K a lm á r 1971, 93, 169. kép.

77. Aranyozott ezüstszerelésű magyar hegyestőr, 1689

143

TÁMADÓFEGYVEREK

Petróczy N agym ihali Ádám 1671-ben kelt záloglevelében és a m unkácsi vár 1684-es inventárium ában fordul elő a ném et változat.446 Ilyen fegyver lehet a Magyar N em ­ zeti M úzeum Fegyvertárában őrzött egyik darab is. A m űtárgy három élű pengével készült, m arkolatgom bja m adárfej alakú, m arkolata agancsból készült, m íg a b o ­ nyolult m arkolatvédő kosárzat és keresztvas a nyugati tőrkardokra emlékeztet. A fegy­ ver ered etét egyébként m egerősíti a m arkolat alatt elhelyezkedő kis pajzs ném et felirata is.447 N yugat-Európában a 16. század óta készítettek egyre bonyolultabbá váló m arkolatkosárzattal tőrkardokat, amelyek pengéje keskeny, de igen hajlékony is egyben. A fenti fegyver célja az, hogy a lem ezvért hézagjaiba lehessen ezzel a rugalm as p en g é­ vel szúrni. A 17. század elején m ár felbukkantak, de igazán csak a tőrkardok vissza­ szorulása u tán jelen tek m eg nagy számban a spádék, amelyek rövid, merev, szúrásra alkalmas pengével készültek és hatékony, de kevésbé bonyolult m arkolatvédő kosárzattal voltak ellátva. N yugat-Európában tehát léteztek olyan fegyverek a 16-17. szá­ zadban, amelyek szintén szúrásra voltak kifejlesztve, csakúgy, m int a hegyestőr.448 II. Rákóczi Ferenc ingóságainak 1708-ban író d o tt leltárában számos érdekes szúró­ fegyvert találunk. „Hegyes tőrök.

1.

Egészen aranyos, ezüst hüvelyű, törkissel rakott; kocperd forma markolatú; 8 törkis híja; testszín selyem, arany fonál zsinór rajta.

2.

Veres bársonyos, aranyos, ezüst, 7 bogiáros, törkis és rubinttal rakott; markolatja is egészen ezüst, kővel rakott az is. 14 kő híja, és benne el is töredezve van; veres selyem zsinór rajta.

3.

Veres bársonyos, ezüst aranyos, markolatja is veres bársony; veres selyem zsinór rajta.

4.

Zöld bársonyos, aranyas-ezüstös, markolatja is bársonyos; zöld selyem majc, két ezüst csatt és szíj véggel, 3 pikelylyel.

5.

Capával borított, ezüstös aranyas, az cápáján is keskeny ezüst drót-tekerés; markolatja tekert, kocperd-forma; veres-selyem zsinór rajta.

6.

Capával, aranyas ezüsttel borított, markolatja is egészen ezüsttel borított, aranyos; 4 gránát, a törkis benne, veres-bagaria szíj rajta.

7.

Capával borított, rezes, aranyas, vasmarkolatú, az oldalán két kis puskacsű, kocperd forma.

8.

Egy kis, capával borított, fejér csontmarkolatú stillét. ”449 A „kocperd” form ájú hegyestőrök között figyelem re m éltó a 7. számú, hiszen kom binált fegyvernek számít, m ert duplacsövű pisztolyt építettek be a m arkolatába.

Egy 1604-ben íródott levélben a következő sorokat olvashatjuk: „Az m iném ű kosperdet, avagy spádát a Rain gróf énnekem adott ajándékba.”450 A fentiek értelm ében a koszperd teljes biztonsággal azonosítható a spádéval. A karlsruhei Badisches Landesm useum egyik fegyvere nem más, m int a kocperd, vagy spádé form ájú hegyestőr (79. kép). A nap, hold és csillag alakjával díszített három élű pengével szerelt fegyvert így írja le a korabeli, 17. század végi leltár: „Panzer-Stecher 3-ecket das ganze Gefes von Eisen, Zwinge und Ohrband von Messing”.451 A Rákóczi-féle inventárium ban előforduló „stillét” form ára egy Bécsben őrzött párhuzam ad pontos eligazítást. Az utóbbi fegy446 447 448 449 450

K ovács S. 1993, 193.

M N M Fegyvertár, ltsz: 5 3 .6 2 4 , hossza: 156 cm, penge szélessége: 2,7 cm.

N orman 1980, 19, 28, 1 6 9 -1 7 3 .

T haly 1879, 1 7 7 -1 7 8 .

M agyar 1970, 589.

451 K a r l s r u h e r 1991, 418-419, Kát. No. 350.

144

78. Erdélyi „gyermek" hegyestőr, 1 7. század elsőfele

TÁMADÓFEGYVEREK

ver nyom ott gömb form ájú m arkolattal re n ­ delkezik, és m arkolata hengeres alakú. A ke­ resztvas ennél a m űtárgynál enyhén lefelé hajlik és a m éternél valam ivel rövidebb penge pedig négyélű.452 A hegyestőr a lófelszerelés kiegészítő része volt és általában nem a fegyver hanem a nyeregkam rában tárolták a lószer­ szám okkal együtt. A hegyestőrnek a díszí­ tése m indig ahhoz a lófelszereléshez igazodott, amelyhez tartozott. Thököly Im re 1694-ben M ehm ed pasának nem csak egy aranyozott ezüst lószerszám ot, h anem egy aranyozott ezüst hegyestőrt is adom ányo­ zott. 1684-ben Thököly számos lófelszere­ léssel rendelkezett, közülük idézek egy jellegzetes példát: „Ugocsai fekete lóra való szerszám. Fejér capával borított és aranyos sze­ gekkel kivert a nyerge; kengyele ezüst; kantárja szügyelűje és farmatringja ezüst apró boglárok­ kal rakott. Hegyestere capával burított, aranyos. ” Áttekintve a hegyestőr több m int két év­ százados fejlődését, szólnunk kell arról is, hogy, hogyan viselték és használták ezt a fegyvert.

A hegyestőrt, néhány kivételtől elte­ kintve, m indig a nyereghez rögzítették. A jobbára 17. századi nyergeken a jobb- és bal­ oldali nyeregdeszka m indkét szélén találunk egy-egy, körülbelül 15-20 m m átm érőjű fém karikát. Ezek arra is szolgáltak, hogy a hegyestőrt, vagy a lóra való pallost bagaria­ szíjjal, selyem zsinórral, selyem m ajccal a nyereg jo b b vagy bal oldalára erősítsék.453 A Rácz testvérek 1658-as keltezésű cím eres le­ velének lovasán jó l látható, hogy a hegyes­ tőrt a fenti m ódon rögzítették.454 A fegyver így a ló oldala és a lovas com bja között, a ló oldalával párhuzam osan helyezkedett el. A 16. században m ég könnyebb volt a lovas helyzete, m ert a nem túl hosszú hegyestőrt viszonylag egyszerű volt kivonni: a harcos 79. „Kocperd”-forma hegyestőr, combjával a ló oldalához szorította a fegyver 1 7. század második fele hüvelyét, hogy a m űveletet biztonságosan végrehajthassa. Egy 1721-es címerké] ) arról tájékoztat, hogy a fegyver m arkolatát a m utató és a középső ujj közé fogták, s a m arkolatkupakot a tenyérbe tám asztották.455 452 453 454 465

B o eh e im 1894, 20, 5. szám alatt.

C zuberka 1906, 3 4 -3 6 .

S zendrei 1892, 138.

K almár 1971, 93, 170. kép.

146

EGY SPECIÁLIS SZÚRÓFEGYVER, A HEGYESTŐR

Ezt a fogást a 17. század elejétől alkalm azhatták, m íg a hosszú hegyestőrök kihúzása m ár gondot okozott. Ilyenkor úgy kellett „kiaraszolni” a penge m entén a fegyvert, és bonyolult volt a m arkolat kézbe vétele is. A lovas sokszor a gyeplőszárat tartó bal ke­ zével vette át a m ár kivont fegyvert, azért, hogy biztosabban ragadhassa m eg a h e ­ gyestőrt jobbjával. A huszárok döféskor gyakran rádőltek a ló nyakára és térdükhöz szorították a hegyestőrt.456 H arc közben, m ikor más fegyverhez kellett nyúlni, nem volt idő arra, hogy a fegyvert a hüvelybe visszahelyezzék. 1686-ben például Ottlik György kényszerhelyzetben az övé m ögé dugta hegyestőrét, hogy pisztolyához nyúl­ hasson!457 A hegyestőrök történ etén ek utolsó nagy korszaka a Rákóczi-szabadságharc idejére esik, ebben az időszakban a kuruc vitézek töm egesen alkalmazták ezeket.

B erthóti Ferenc kassai vicegenerális 1710-ben leltárba vett hagyatékában három egy­ szerű és egy aranyos-ezüstös hegyestőr szerepelt.458 Ezek a fegyverek, a korábbi vé­ lem ényekkel ellentétben nem haltak ki a 18. század elején. Jóllehet, fontos katonai szerepüket elvesztették, de m ég a század m ásodik felében is felbukkantak. A 18. szá­ zadban a kézvédőpánt nélküli, egyenes keresztvasú típus is tovább élt. Egy ilyen fegy­ ver hüvelyén Győr városának ötvösjegye m ellett Letovics István m esterjegye is látható, aki 1715 és 1745 között m űködött.459 A 18. század eleji pengék m ég gyak­ ran három élűek, de ism ertek a négyzet és lapos rom busz átm etszetű példányok is.460 A hegyestőrök továbbélésének fontos bizonyítéka az az ünnepség, amely 1734b en a Károlyi-huszárezred zászlószentelésekor volt. Itt az ezredtulajdonos a tisztjeit, több más tárgy m ellett, egy-egy hegyestőrrel ajándékozta m eg.461 Egy 1741-es forrás arról értesít, hogy az Esterházy-huszárok sodronyinget viseltek. M int láttuk, a h e ­ gyestőr többek között a sodronying átdöfésére szolgált, tehát nem m eglepő, hogy ekkor m ég létezett ez a fegyver. Ugyanebből az évből való az a dokum entum , amely m egem líti, hogy a Bécsben felvonult öt lovas század rác tisztjei hegyestőrt viseltek.462 Ezek az alakulatok a határőrvidéken teljesítettek szolgálatot. A 18. század folyamán m ég igen erős volt a török veszélytől való félelem. így nem véletlen, hogy a határőrvidéken szolgálatot teljesítő egységeket a török lovasságnak sok veszteséget okozó fegyverrel szerelték fel.

A M agyar Nem zeti M úzeum Fegyvertárában van olyan példány is, amelyiknél a három élű pengét az 1765/80 m intájú „ordinári” gyalogsági szablya markolatával sze­ relték fel úgy, hogy az alsó oldaltüskét lefűrészelték. E nnek a tárgynak egyszerűsége is azt hangsúlyozza, hogy használati fegyver volt.463 A 16. század első évtizedeiben m egjelent a sodronying leküzdését szolgáló, de szablya ellenében is jó l használható kiegészítő szúrófegyver, a hegyestőr. Ezt a 16. század m ásodik negyedétől általánosan használt fegyvert ham arosan átvette a török lovasság is. N em sokkal később lengyel és orosz területen is m egjelent.464 A 16. szá­ zad során eredeti form áját kisebb változtatásokkal m egtartotta. A 17. században nagy számban m egjelenő hegyestőrök a század elejétől az ép p en divatos szablya m arko­ latával és keresztvasával készültek. A fegyver ekkorra m ár több változatban létezett, 456 K almár 1971, 93.

457 O t t l ik 1875, 4 7 -4 8 .

458 T haly 1876, 158.

459 C IM ELIO TH EC A 1825, 80. 6. tárgy; J a n k ó 1934, 22; K a lm á r 1971, 93. 170. kép; MNM Fegyvertár, ltsz.: 5 3 .1 1 5 5 , hossza: 136 cm, penge szélessége: 2 cm, töm ege: 0 ,8 2 kg.

460 MNM Fegyvertár, ltsz: 53 .6 2 5 , hossza: 149,2 cm, penge szélessége: 1,4 cm; K a lm á r 1971, 93.

461 B arczy 1991, 23.

462 F a c h l ic h e 1 8 9 7 -1 8 9 9 , 134.

463 M NM Fegyvertár, ltsz: 53 .6 3 1 , hossza: 158 cm, penge szélessége: 2,2 cm; C s il l a g 1971, 127. kép.

464 E urópában a hegyestőr ott terjedt el, ahol a szablyát használó könnyűlovasság a test védelm ére sod­ ronyinget használt.

147

TÁMADÓFEGYVEREK

hiszen ism erünk magyar, török és ném et hegyestőröket is. E fegyvertípus utolsó nagy korszaka a török kiűzetésének idején következett el. A 17. századvégén eltűnt hazánk területéről a hasonló felszerelésű és harcm odorú ellenfél. A Rákóczi-szabadságharcban nagy m ennyiségben használtak m ég hegyestőröket, de ekkorra m ár elavultnak szám ítottak a korszerűen felszerelt osztiák lovassággal szemben. A 18. század első felében m ég feltűntek, de szerepük jelentéktelen volt. V élem ényünk szerint ebben az időben a hegyestőröket m ár csak a huszártisztek egy szűk rétege viselte. Ennek a fegyverfajtának a jelentőségét nem csak az adja, hogy zseniálisan kihasználta a sod­ ronying és a szablya hiányosságait, hanem az is, hogy pályafutása a 18. század elejéig elválaszthatatlanul összefonódott a m éltán híres huszárság történetével.

148

Pallos a m agyar huszár szolgálatában A nyugat-európai fegyverzetben m ár a 13. század folyamán m egjelent egy új kardtí­ pus, am elyet pallosnak nevezünk. Jellegzetessége a m egvastagodott, igen széles és egyélű penge. M agyarországon az A njou-korban bukkantak fel a széles, nehéz p e n ­ gével rendelkező ún. másfélkezes típusba tartozó kardok, amelyek a pallosok előfu­ tárainak tekinthetők.465 A magyarországi tárgyi em lékanyagban a 15. század második felében jelen tek m eg nagyobb számban a pallosok, amelyek ebben az időben tom pa hegyű, széles, egy, vagy kétélű pengével rendelkező kardok voltak.466 A 16. század elejének jellegzetes pallosánál a rövid m arkolat tetején, sarkain csonkolt téglatest form ájú m arkolatgom b ül, am elynek m indkét oldalán egy-egy lencse form ájú dudor látható.467 A keresztvas „8”-as form ájú és kör átm etszetű vashuzalból készült. A penge kétélű, tom pa hegyű és jellegzetessége a felső részén futó keskeny, függőleges vájatok. A fenti pallos szintén a 16. századból származó, aranyozott ezüsttel díszített vál­ tozata a 80. képen tekinthető m eg.468 A széles, jellegtelen hegyben végződő penge felső részén keskeny pengevájat húzódik. Nyolcszögletű m arkolatgom bjának m ind­ két oldalán egy-egy lencse alakú d u d o r ül. Az egyiken S.R. m onogram látható. A m arkolat ezüstdróttal áttekert, m íg a széles, aranyozott ezüstlem ezből készült ke­ resztvas „S”-alakot formáz. A hüvely torkolatveretén az „Alázatosság” öntött, allego­ rikus reliefje található, m íg felette egy kis táblán a M. H. Z. G. (M einer H offnung zu Gott) betűk követik egymást. A saruvereten hasonló kidolgozású, kardot és ország­ alm át tartó, tró n o n ülő „sisakos király” alakja figyelhető meg. A torkolatveret hátsó részén bevésett, 1423-as évszám látható, amelyet a későbbiek folyam án 1523-ra j a ­ vítottak. Az évszámok nem felelnek m eg a valóságnak, m ert a m űtárgy - m anierista stílusú- m otívum kincse alapján a 16. század közepe előtt nem készülhetett. A fenti fegyver ném ileg m ódosított változata ugyancsak a bécsi m űkincsekből került 1933ban a M agyar N em zeti M úzeum ba.469 Az aranyozott ezüstszerelésű kard m arkolat­ gombja sarkain csonkolt téglatest formájú, amelynek m indkét oldalán egy-egy lencse form ájú d u d o r ül, m elyekre egy-egy róm ai ezüstdénárt forrasztottak. A m arkolat ezüst dróttal van áttekerve, a kör átm etszetű, „S”-form ájú keresztvas végei m akkot form áznak. A bőrrel bevont hüvely veretei arabeszkekkel díszítettek és nagyban h a­ sonlítanak a Bebek György-féle szablyán lévőkhöz.Véleményem szerint - a műtárgy m otívum kincsét figyelembe véve - je le n kard az 1540-es években készülhetett.

1933-ban a bécsi egykori császári gyűjtem ényekből a Magyar Nem zeti M úzeum számos jelentős történeti személyhez fűződő m űtárgyat kapott.470 A m úzeum ba b e­ került fegyverek között szerepelt az a pallos is, amelyet a következőképpen írt le T óth Zoltán „A bécsi gyűjtem ényekből M agyarországnak ju to tt tárgyak” kiállítási kataló­ gusában:

465 R xjttkay 1976, 294; P a n d u l a 1988, 218; T em esv áry 1989, 45, Kát. No. 7. Lásd a 6. képeü

466 A M NM egyik korai darabja jellegzetes - bordázott vasszalagból hajlított - „S”-keresztvasú példány.

Ltsz: 55.3133. Hossza: 119,3 cm, penge szélessége: 5 cm, lelőhely: Solymár.

467 M NM Fegyvertár, ltsz.: 53.323. H ossza: 101 cm, p e n g e szélessége: 4,2 cm; L u g o si - T em esv áry 1988, 15; SPLENDEUR 1999, 30, K át. No. 6. L ásd a 64. képet!

468 MNM Fegyvertár, ltsz: 55.3246. Hossza: 113,2 cm, penge szélessége: 4,9 cm; A BÉCSI 1933, 43-44.

K át. No. 69.; K a lm á r 1971, 67. 115. a. kép; L u g o si - T em esv áry 1988, 51; SPLENDEUR 1999, 31, Kát.

No. 8.

469 M NM Fegyvertár, ltsz: 55.3212. Hossza: 115 cm, penge szélessége: 5 cm; A B É C SI 1933, 4, K át. No. 70; K a lm á r 1938, 28; K a lm á r 1971, 67, 115. b. kép. Lásd a 65. képeü 470 A B É C SI 1933, 3-19.

149

TÁMADÓFEGYVEREK

„Kard, széles keled pengével, m agyar szablyam arkolattal (81. kép). A penge felső részének m indkét felét aranyozott beétetett arabeszkek ékesítik, közéjük foglalva négyzetes keretben a fegyverko­ vács neve olvasható: Amel-i M oham m ed el anszari (a m edinai M oham m ed készít­ ménye) arab betűkkel a 48. (a győzelmi) szura bekezdése. „Valóban mi nyilvános di­ adalra segítettünk téged, hogy lásd miként az Isten megbocsátja bűneidet, kegyelmet gyako­ rol veled s az igazak útján vezet. ”A kard veretei, a tojásdad kupak, a végén gombbal s középen rövid tüskével ellátott kereszt­ vas, az összesen négy szíjtartó fület hordó hüvelyfoglalatok s a külső oldalán virágos arabeszkkel díszített saru a ra ­ nyozott ezüstből valók. A hüvely b arn a­ piros bársonyborítása erősen megviselt.

XVI. század. A kard a m agyar végek nagynevű hőséé, T húry Györgyé, az 1571-ben elesett kanizsai kapitányé volt.”471 80. Magyar kard, 16. század közepe A híres végvári vitéz szem élyének fontosságát kiválóan igazolja az a „m a­ gyarázkodó” levél, amelyet Szokollovics M ehm ed (1505-1579) nagyvezér írt II. Mik­ sának (1564-1576) közvetlenül T húry halála után. „Különösen pedig az mondatott, hogy Szigetvár, Pécs és Koppán szandsákok bégjei seregesen Tury György ellen mentek. Ámde ez a dolog nem úgy van, amint királyi Felségednek elő­ terjesztették. Ez a Tury György nem maradt nyugton, hanem az egész világ tudja, hogy mindig gonoszságban járt és szokása volt valamelyik úton lesbe állva, minden szandsákbéget, ki azon vidékre ment, megtámadni. Mikor mostanában a szigetvári bég változott és oda utazott, az em­ lített Tury György gonoszát forralt ellene. Az említett bég csak a gonoszság elhárítása végett cse­ lekedett, ő pedig szokása szerint a béget megtámadta, ezért jött fejére a baj. Erről az oldalról a bégek nem mentek oda és a túlsó oldal határain belül nem voltak, ez olyan világos, mint a nap. Királyi Felségednek, kik ilyeneket jelentenek, nem mondanak igazat és csak a két fél kö­ zött az egyenetlenséget kezdeményezik. ”472 Tíz évvel a kanizsai kapitány halála után III. M urád szultán (1574-1595) a Babocsa várában szolgálatot teljesítő Hasszánnak egy 6000 akcse jövedelm ű tím árt ado­ m ányozott, m ert a T húry György elleni összecsapásban vitézül küzdött.473 A fenti adat is azt bizonyítja, hogy a híres végvári vitéz személye rendkívül fontos volt a tö­ rökök számára. A drégelyi és sági huszárfőlegényből vitézsége révén ham arosan lévai kapitány lett, aki 1552-ben a palásti csatában tüntette ki m agát az itáliai segédcsa­ patok m egm entésében. A későbbiek során 1566-ban, m int palotai kapitány Arszlán budai pasa serege ellen védte m eg a gondjaira bízott végvárat.

Az 1567-es év fontos esem ényt hozott T húry életében, hiszen az uralkodó a ka­ nizsai kapitányságot ajánlotta fel számára. 1568-tól sikeres portyákat vezetett sze471 A BÉCSI 1933, 65, 166. katalógusszám on.

472 Karácson 1914, 98.

473 K a r á c so n 1914, 111, 116.

150

81. Thúry György kanizsai kapitány pallosa, 16. század közepe

TÁMADÓFEGYVEREK

mélyesen és alaposan m egkeserítette vitézeivel a környező török végvárak bégjeinek az életét. T húry rendkívüli katonai sikerei következtében a törökök állandóan p a ­ naszt em eltek ellene az Udvari H aditanácsnál, ahol a portai követ számos esetben kezdem ényezte felm entését.474 A kanizsai kapitány az ország legjobb bajvívója volt és híre külföldön is elterjedt, m ert m inden kihívója felett diadalm askodott.475 A bátor vitéznek, az aranylánccal kétszer kitüntetett lovagnak legem lékezetesebb bajvívása II. Miksa m agyar királlyá koronázásakor a köpcsényi m ezőn történt, am ikor is m in­ d en nem zet viadorait legyőzte. T húry népszerűségét m utatja, hogy az uralkodó egy olyan m etszetet készíttetett, am elyen II. Miksa és Schwendi Lázár fővezér m ellett a kanizsai kapitány is látható (82. kép).476 T húry katonai és bajvívói sikerei egyre nagyobb elégedetlenséget keltettek a tö­ rökökben, akik elhatározták, hogy végleg leszám olnak vele. 1571. április 2-án a ki­ váló végvári kapitányt a környező török várak csapatai tőrbe csalták. Thúry portyázó katonáival Orosztony falunál török csapatokra bukkant és elszánt harc kezdődött a két fél között. Am ekkor az erdőből előretörtek az eddig rejtőzködő török katonák is.

Egy iszapos földsávon a kanizsai kapitány lova elcsúszott, m ajd im m ár a gyalogos T h ú ry t a török túlerő körbevette. Az ellenfél élve akarta elfogni a híres m agyar baj­ vívót, de ő a m egadásra való felszólítás ellenére vitézül küzdött, m íg egy Memi nevű török szablyájával m egölte. Teljesen kifosztott, fej nélküli testét Miklós fia és Zrínyi György nagy tisztességgel tem ettették el Kanizsán.477 Carolus Rym konstantinápolyi császári követ 1571. június 19-i jelentésében a Portán hallott hírek alapján a követ­ kezőket írta II. Miksának. T húry április 2-án közel 500 katonájával a környező fal­ vakba indult, abból a célból, hogy a törökök adószedését m egakadályozza és foglyokat ejtsen. Ekkor csalta kelepcébe a kanizsai kapitányt az ellenfél, m iután a gyalogosait m aga m ögött hagyta. T húry a nagyszám ú túlerő ellenére hősiesen küz­ dött, számos ellenséget levágott, de végül m egölték. Az összecsapás során török kézre került foglyokat és fegyvereket, valam int a kanizsai kapitány fejét egyenesen a Por­ tára küldték, amelyről a következőképpen számolt be Carolus Rym: „Jelen hónapi0-én őfelsége boldog emlékezetű kanizsai kapitányának, Thúry György úrnak a fejét sok csapások­ tól megcsonkítva, majd összevarrva a közös díván elé hozták 9 másik fejjel együtt, valamint 14 fogollyal, 3 zászlóval és 2 kézidobbal. A pasa Thúry fejét kézbe vette, gondosan megtekintette, szakállát megsimogatta, majd meghagyta, hogy vigyék ki és tisztességgel temessék el. ”478 Pontosan három héttel a „m agyar C id” halála u tán vették fel az elesett T húry György javait tartalm azó eredeti leltárt. A hagyatéki jegyzékből kiderül, hogy a híres végvári vitéz vagyonát zöm ében pom pás fegyverek, vitézi öltözetek, lófelszerelések, a táborozáshoz való sátrak és egyéb eszközök képezték. Igen érdekes, hogy nem ke­ vesebb, m int 22 török rab m aradt a kanizsai kapitány után, akik közül csak Arszlán aga váltságdíját 3000 forintra taksálták. A leltár végén egy különleges bejegyzéssel ta­ lálkozunk, m éghozzá azoknál az ingóságoknál, amelyek T húry B enedeknél vannak: „Egy ezwstös pallos, kith Chazarnak koldenek. ”479 Ebben az időben köztudott volt, hogy II. Miksa szívesen veszi a m agyar földről származó pom pás hadizsákm ányt és egyéb ajándékokat. Ezt a hagyatéki leltár összeírói is pontosan tudták és T húry György ked­ venc pallosát elküldték az uralkodónak. II. Miksa öccsét, Tiroli II. Ferdinánd főher474 M ü l l e r 1973, 70-77; H u s z á r 1974, 19-22; V M o l n á r 1987, 53-57.

473 E ő r-D a rm a y 1870, 721-722; S z e n d re i 1896, 260-261; T a k á ts 1963, 260-261; V M o l n á r 1987, 5 8 -

59.

476 477 4,8 479

C e n n e r n é 1962, 97; NAGY KÉPES 2000, 110.

I s t v á n f f y 1961, 363-365; V. M o l n á r 1987, 61-64.

M ü l l e r 1973, 78-84.

E ő r-D a rm a y 1870, 722, 726.

152

:at^#íácSöW ríifaf»ir^nmf!!.i!iibts'ítnícrn^inni|cfcnKiii)fcríi76(3mpffi:!iKtj<!cfKh'(nS)ví<fcrff(l>(n^(!&(n/ncmlíc6 fccc<S<ílr<n0c<3<rt£»'J^Ui)ronSrbu'crifr.vrnöfrarb<n're2sitrcrrnö<MrrCurjŰ$<$:0g<nAnt>t/Jtl jc<rKu|iunfl/ (i> f k w i b w ben ¿£rbfctnt> bcnCürcf ett Rct>Mud)cn.

82. Schwendi Lázár fővezér, Thúry György és II. Miksa császár. Fametszet, 1560-as évek

ceget (1529-1595) leginkább a fegyverek érdekelték, hiszen össze akarta gyűjteni a híres uralkodók és hadvezérek fegyvereit, valam int arcképét és önéletrajzát is.480 A fő­ herceg gyűjtési m ódszereit jó l jellem ezte az a levél, amelyet 1590. június 17-én Nádasdy Tamás fiához írt. Tiroli Ferdinánd részletesen ecseteli az örökös szám ára atyja komoly hadi érdem eit, m ajd arra kéri, hogy küldje el gyűjtem ényébe apja fegyvereit, amelyet az utókor dicsőségére hadszertárában fog közszemlére tenni.481 A fenti m ód­ szerrel a főherceg számos híres személy fegyerzetéhez ju to tt hozzá, amelyeket egé­ szen 1806-ig az am brasi várkastélyban őriztek, m ajd a napóleoni háborúk m iatt Bécsbe szállítottak. T örökverő T húry György pallosa végül is nem a császárhoz, hanem a főhercegi gyűjtem énybe került, am elynek első részletes katalógusát 1855ben jelen tette m eg E duard Sacken.482 A kiváló szakem ber a következőképpen em lé­ kezett m eg a szóban forgó fegyverről: „Georg Thuri: Breites Schwert, in rothsammetner 480 S ik ló ssy 1919, 106-107, 111-113.

481 H u g y e c z 1894, 124-125; T em esv áry 1982, 8.

482 S ik ló ss y 1919, 108.

153

PALLOS A MAGYAR HUSZÁR SZOLGÁLATÁBAN

Scheide; die gerade ParirStange und Beschläge sind Fürwahr, wir haben Dir einen offenbaren Sieg verliehen, damit Dir Gott Deine früheren und Sünden verzeihe (der Anfang der Sura XLVIII. der Sura des Sieges). Und: gemacht späteren aus vergoldetem Silber. A u f der zwe­ ischneidigen Klinge Laubranken in aufgeschlagener Tauschierarbeit und die Aufschrift: von Muhamm.ed Al Anssari. ”483 A fenti m on d ato k teljesen m egegyeznek azokkal, amelyeket T ó th Zoltán írt le 1933-ben a T húry pallosról.484 így jó l bizonyítottá vált - a leírások alapján - hogy 1933-ban valóban azt a kardot kaptuk meg, amely egykor a kanizsai kapitányé volt és „ezüstös pallos” néven szerepelt 1571. április 23-án felvett hagyatéki leltárában.

Term észetesen a képi egyezés is nagyon fontos s ezért van nagy jelentősége Wendelin B oeheim 1894-ben m egjelent egyik m unkájának, amely im m ár fényképpel il­ lusztrálja a Thúry-féle pallost.485 A 81. képen látható m űtárgy - a piros bársonyborítás kivételével - teljesen azonos a fenti m unkában látható képpel. B udapesten az ezred­ éves országos kiállításon is bem utatták a kanizsai kapitány fegyverét és az alapos le­ írás m ellett szintén közöltek fényképet róla.486 A m ár többször idézett 1933-as kiállítási katalógusban is láthatunk illusztrációt a Thúry-pallosról.487 Ez utóbbi fény­ képen az előző fotókon látottakkal ellentétben a pallos hüvelyének piros bársony­ borítása m ár rendkívül rossz állapotban volt. Az 1950-es évek elején ezért eltávolították s jelen leg m ár csak a hüvely eredeti capabőr borítása látható.

A Thúry pallos számos érdekességet tartogat, amelyek közül elsőként a kiváló m e­ dinai fegyverkovács pengéjét kell m egem líteni. Az arabok körében a legfontosabb tám adófegyver a széles pengéjű kard volt. M ongol hatásra ugyan a 13. századtól az ívelt pengéjű szablyák is m egjelentek a m am eluk fegyverzetben, de ennek ellenére a pallos m egőrizte korábbi fontos szerepét.488 Az oszm án-törökök m indig is csodá­ lattal adóztak a m am eluk fegyvereknek és a 15. század folyam án hadfelszerelésük között felbukkantak a pallosok is. Az 1517-es egyiptom i győztes hadjárat u tán zsák­ mányolt fegyverek m ellett a törökök igen sok arab fegyverkovácsot hurcoltak el az isz­ tam buli szerájban m űködő központi m űhelybe.489 A Thúry-pallos széles, kétélű pengéjének a felső részén ezüsttel tausírozott, m ajd aranyozott leveles indák látha­ tók, am elyeken az ism étlődő szabályos spirálok koncentrikus köröket alkotnak. I. Szulejmán szultán (1520-1566) uralkodásának időszakából származó kinevezési ok­ m ányok tu g ráit a fenti kardon lévő m otívum okkal m egegyezően díszítették.490 A T húry féle pallos m ásik érdekessége, hogy hosszú keresztvasának végei nyom ott­ göm bben végződnek, amely típus az 1550-es években készült török szablyák jelleg ­ zetessége.491 A kanizsai kapitány kardjának h arm adik érdekessége, hogy a pallos m arkolata és m arkolatgom bja nem az eredeti török változat, hanem egy magyar szablyáé. A 16. század m ásodik negyedében kezdett felbukkanni ez a típus, am elynek a jellegzetessége a lapos, előreugró csúcsú, felülnézetben pedig csepp form ájú m arko­ latkupak.492 Véleményünk szerint a T húry pallos a 16. század közepén készült és aján483 S a c k e n 1855, 152. X. katalógusszám on.

484 A BÉCSI 1933, 65; K a lm á r 1938, 32-33; K a lm á r 1971, 68; T em esv áry 1982, 55. 21. katalógusszá­ m on; L u g o si-T e m e s v á ry 1988, 47. katalógusszám on.

485 B o eh eim 1894,15. X V III/ 1. k ép 486 S z e n d re i 1896, 259.

487 A BÉCSI 1933, 21. ábra 488 E sin 1981, 12-18, 76-77, 262-263; R o g e rs 2000, 154-156; Y ü c e l 2001, 54-60; B a s h ir 2008, 23-26; L eb ed y n sk y 2008, 189-194.

489 S z e n d re i 1896, 262-264; K a lm á r 1971, 64; T h o m a s-G a m b e r 1976, 61-62; Y ü c e l 2001, 9-11.

490 T h e S plendour o f T urkish Civilization. O ttom an Treasures o f the T opkapi Palace. Tokyo, 1988, 30-33; G e re ly e s 1994, 8.

491 ALEXANDER 2003, 217.

492 Kovács S .1995, 2 1 6 -2 1 7 .

83. Magyarlóra való pallos, 16. század második fele

155

PALLOS A MAGYAR HUSZÁR SZOLGÁLATÁBAN

dék, vagy hadizsákm ány form ájában került a híres végvári vitézhez, aki m arkolatát átszereltette, m ajd használatba vette. A T húryt ábrázoló m etszeten a kanizsai kapi­ tány egy olyan szablyát visel, am ely a kettős felkötőpántok és a széles, nyom ott­ göm bben végződő keresztvas m iatt nagyban hasonlít erre a pallosra (Lásd 82. kép).

M int láttuk, a magyarországi tárgyi em lékanyagban a 15. század m ásodik felében jelen tek m eg nagyobb szám ban a pallosok, amelyek ebben az időben tom pa hegyű, széles, kétélű pengével rendelkező kardok voltak.493 A 16. század első felében a szablyák növekvő népszerűsége m ellett a m agyar kardok m ég használatban voltak, am e­ lyek szívósan őrizték a 15. század végén kialakult form ájukat. Az 1550-es, 1560-as évek után viszont m ár nem találkozunk a tárgyi emlékanyagban többé velük, m ert h e­ lyüket átadták a m agyar szablya, vagy hegyestőr m arkolatával szerelt pallosoknak.

Az 1580-as évekből, a grazi tartom ányi hadszertárból ism erünk olyan „magyar p al­ losokat”, am elyeknél a keresztvas a penge felé hajlik, vagy más esetben az egyik ol­ d alon aláhajlik, m íg a m ásikon a m arkolat felé, s így m arkolatkengyelt képez.494 T ulajdonképpen elm ondható az, hogy hazánkban ebben az időben a legfontosabb fegyver a szablya volt és a m ég m eglévő kardjaink ezért kerültek eredeti m arkolattal, vagy átszerelve „lóra való pallos” néven a nyeregre és váltak kiegészítő fegyverré a h e­ gyestőrrel párhuzam osan. A korábban használt m agyar kard, im m ár pallos néven szerepelt „lóra való”, vagy ritkábban „nyakbavető” változatban. Ez utóbbi esetben a viszonylag rövid, széles pengéjű fegyvert az övre, vagy gyakrabban a jo b b vállon át­ vetett kardfelkötőre erősítették és szablya helyett viselték. A kanizsai kapitány fegy­ vere ennek az új palloshasználatnak az egyik legszem léletesebb példája.

A közelm últban vetődött fel az a gondolat, amely párhuzam ot vont a Thúry-féle pallos és a 10. század utolsó negyedében felbukkanó ún. szablyakardok között.495 Ezek olyan fegyverek voltak, am elyeknél kardcsiszárjaink eltávolították a nyugati tí­ pusú kardok m arkolatgom bját, oldalra hajlították m arkolatvasát és szablya kereszt­ vasat húztak rá, m ajd felszegecselték a m arkolatborítást.496 Ebből a típusból mintegy egy tucat került ezidáig elő.497 Az ism ert darabokat tanulm ányozva az a véleményem, hogy a hibát ott követték el őseink, hogy túlságosan m eghajlították a markolatvasat, s így egy valóban nehezen kezelhető fegyverhez ju to ttak .498 A 15. századból számos hasonló átalakítás ism ert, am ikor is a korábbi arab pallospengéket m am eluk, vagy török szablyam arkolattal látták el. Ez utóbbi esetben a m arkolatvasat csak enyhén hajlítottak m eg és ívelt, kézhez álló m arkolattal látták el.499 A Thúry-féle pallos is a fenti m ódon készült és így valóban m egnövekedett a csapás hatékonysága, sőt akár a szúrás is erőteljesebb lehetett.500 493 Lásd A hegyestőr, a pallos és a palloshegyestőr előzményeiről szóló fejezetet!

494 A 16. század m á s o d ik fe lé b e n v álto zato s, le g in k á b b k ö rte fo rm á jú m a rk o la tg o m b b a l szerelt - m a g y a r­ k é n t le írt a p e n g e felé h ajló keresztvassal re n d e lk e z ő p a llo so k a t és h e g y e stő rö k e t m e g ta lá lju k a g razi ta rto m á n y i h a d s z e rtá rb a n . P i c h l e r 1880, 72-73; K r e n n 1997, 28-29; K ovács S. 2004, 40-41. K át.

N o . 22; J ä g e r 2010, 60-61.

495 T o l l 2008a, 21-22; B. Szabó Ján o s szíves szóbeli közlése; vö. B. Szabó 2010, 108 -109.

496 B akay 1965, 19-20, 34-35; B akay 1967, 172; K ovács 1975, 521-522; K ovács 1986, 250; H O N F O G ­

LALÓ 1996, 119.

497 K o v ács 1990, 40-42; K ovács S. 1995, 147.

498 B á l i n t 1963, 93-95; A M agyar N em zeti M úzeum honfoglalás kori gyűjtem ényében őrzött, Szentbé-

kállán (ltsz.: 11/1905) előkerült szablyakard esetében vált világossá, hogy egy nyugati típusú kardot alakítottak át, m éghozzá úgy, hogy a m arkolatvas m eghajlítása u tán a p engetőre egy betétlem ezt te t­ tek, amely jó l stabilizálta azt a szablyakeresztvasat, am elyet a szélesebb, eredeti helyett húztak rá erre a speciális fegyverre. Vö. Bakay 1965, 34-35. E zúton is szeretném m egköszönni Révész Lászlónak, hogy a fenti m űtárgyat tanulm ányozhattam .

499 Y ü c e l 2001, 19-29, 68-73; ALEXANDER 2003, 250-253.

600 K o v ács 1986, 232; S z ő llő s y 2001, 275-279; T o l l 2008a., 21.

84. „ Nyakbavető”pallos. Kassa, 16. század vége

157

TÁMADÓFEGYVEREK

A híres végvári vitéz és bajvívó pallosa a legkiválóbb arab és török fegyverkészítő hagyom ányokat m egtestesítő kard, am elyet az új típusú m agyar szablya m arkolatá­ val szereltek át. A fenti fegyver jelentősége azért is nagy, m ert története T húry halá­ lától 1933-ig, a M agyar N em zeti M úzeum ba való bekerüléséig hitelesen és jó l nyom on követhető.

M int azt korábban em lítettem , a török és m agyar fegyverzet a 16. században h a ­ sonló kihívással találta m agát szemben. A szablya viselése m indkét helyen általános volt ekkoriban, s ezért a pallosokat m ár nem lehetett az övre felkötni. E m iatt kezd­ ték ezt a fegyvert a nyereghez rögzíteni, de időnként azért előfordult, hogy a pallost a szablya helyett kötötték fel.501 A 16. század utolsó évtizedeiből származik az a m agyar hegyestőr m arkolattal sze­ relt különleges pallos, amelyik a 83. képen látható.502 Kétélű, széles, fokozatosan hegybe futó pengével, am elynek a tövénél m indkét lapjában három -három kereszt alakú csiszárjegy látható. Az öntött technikával ké­ szült keresztvas a penge felé hajlik, és három karéjos levélmotívumban végződik. A ke­ resztvas, valam int a hárítólem ez közepét szintén ö n tö tt technikájú m edaillonok díszítik, amelyek közepén álkőberakás látható és apró m argaréták veszik körül őket.

A m edaillonok m ellett egy-egy nagyobb m éretű m argaréta található, amelyekből ket­ tős csigával záródó indák nőnek ki és ezek nagy hasonlóságot m utatnak a török arabeszkes díszítőm otívum m al. A m arkolat majc form ára készített ezüstsodrony, am elynek a közepén aranyozott álkőberakás ül. A m arkolatgom b gerezdekre osztott körte alakot formáz. A hüvely egy fatok, am elyet kecskebőrrel borítottak és öntött technikájú aranyozott, m ajd m ára m ár csak nyom okban látható zöld és piros zo­ m ánccal díszített véretekkel szereltek fel. A torkolatveret előoldalát öntött m edaillo­ nok díszítik, am elyet ap ró m argaréták vesznek körül cápázást utánzó alapon. Az álkőberakásból indák ágaznak ki alulra, valam int felülre, és ezekből stilizált szőlő­ fürttel hasított tulipán nő ki. A csúcsovális, gyöngykörrel és lam brequinnel díszített hüvelyveretek száma öt, ezeket álkőberakás, valam int apró m argaréták és belőlük ki­ növő arabeszkek ékesítik. A saruveret díszítése a torkolatveretével csaknem azonos.

A torkolat- és saruveret m ásik oldala igen igényesen vésett gránátalm avirágokkal ékesített. A torkolatveretbe - sajnos egyelőre azonosítatlan - egyesített BK ötvösje­ gyet ütöttek.

A fent leírt pallos tulajdonképpen egy korabeli m agyar díszhegyestőr form áját követi. A 16. század végéről szárm azik az a „nyakbavető” pallos, amelyik a 84. képen vehető szemügyre.508 Kétélű, három vájattal rendelkező pengéje enyhe hegyben vég­ ződik. Csúcsba futó, ferdén levágott m arkolatkupakjához kism éretű, akantuszlevelekkel díszített gerinclem ez csatlakozik. E züstdróttal és -sodronnyal áttekert m arkolata igen széles. Az aranyozott ezüstből készült keresztvasa aláhajlik, és egyegy m akkban végződik. A ranyozott ezüstveretes, vörös bársonnyal bevont hüvelyén kettős felkötőpánt található, am inek m indkét végén egy-egy hordkarika látható, amely jó l igazolja, hogy ezt a kism éretű pallost a jobb vállon átvetett kardkötőn vi­ selték. Az akantuszlevelekkel ékesített saruveretének az oldalsó lem ezébe van beütve Kassa város 16. század végén használt liliomot form ázó próbajegye és Válaszúti Veres Mihály ötvös m ester - m űködött 1596-1622 között - jegye.504 501 C z u b e r k a 1906, 27.

502 A BÉCSI 1933, 50; K a l m á r 1938, 29; K a l m á r 1971, 67; L u g o s i - T e m esváry 1988, 50; SPLENDEUR 1999, 10; K ovács S. 2004, 40-41. K á t. No. 22; MNM Fegyvertár, ltsz: 55.3248.1-2. Hossza: 104 cm, penge szélessége: 4,5 cm. Vö. J ä g e r 2010, 60; S c h u c k e l t 2010, 121.

603 A BECSI 1933, 65; K a l m á r 1938, 33; K a l m á r 1971, 68. 117. b . kép; L u g o s i - T em esvá ry 1988, 55; MNM Fegyvertár, ltsz: 55.3347. Hossza: 92,6 cm, penge szélessége: 3,5 cm.

604 K ő Sz e g h y 1936, 811, illetve 865. jegy.

158

¡L

T .-V '

A 17. század első felének jellegze­ tes lóra való pallosa a fóti Károlyi csa­ lád elhagyott javaiból került a Magyar N em zeti M úzeum ba (85. kép).505 A műtárgy egyélű, két széles vájattal ren­ delkező pengével szerelt, am elyet a pen g e zöm ökén m ara to tt leveles vi­ rágokkal ékesítettek. A rövid, aranyo­ zott ezüst keresztvasat h ét tokos foglalású türkiz ékesíti. A piros b ár­ sonnyal bevont, enyhén előrehajló m arkolat tetején ferdén levágott, csúcsba futó m arkolatkupak ül, amely­ hez a m arkolatra hosszan lenyúló ge­ rinclem ez csatlakozik. Az aranyozott 85. Lóra való pallos. Nagyszombat, 1 7. század közepe ezüstveretekkel szerelt hüvely vörös bársonnyal van borítva. M ind a h ü ­ vely-, m ind a felkötőpántok kettős tagozódásúak. Jellegzetességük az akantuszlevél és a m akk ornam entika, valam int az, hogy tokos foglalású türkizek ékesítik a felüle­ tüket. A sarupánt, valam int annak igen hosszú merevítőlem ezei vésett, rácsozott m o­ tívumm al vannak ékesítve. A pallos torkolatveretének oldallem ezébe Nagyszom bat városának próbajegye és B enedek ötvös m ester - m űködött 1641 és 1656 között jegye van beütve.

A 17. század első felében a pallosoknál m ár felbukkant a m arkolatkengyel, vala­ m int a hüvelykujj gyűrű is.506 1934-ben a M agyar N em zeti M úzeum két lóra való pallost is vásárolt az egykori Teleki Sámuel-féle gyűjteményből. A vörös bársonnyal bevont hüvelyű példány ara­ nyozott ezüsttel díszített, akantuszleveleket form ázó, kettős hüvely- és felkötőpán­ tokkal szerelt.507 A másik, zöld bársonnyal b o ríto tt pallos szintén kettős, apró virágokkal ékesített és aranyozott ezüstből készült felkötőpántokkal rendelkezik.508 M indkét, a Teleki-gyűjtem ényből származó lóra való pallos form ájában és arányai­ ban is a Károlyi-pallos kitűnő párhuzam a, amely a 17. század közepén készült. A Te­ leki-pallosokat m in d K alm ár Ján o s, m ind Temesváry Ferenc a 16. század végére datálta. A fentiekben vázolt m egállapítások m iatt m indkét Teleki-féle pallos készítési ideje a 17. század első felére valószínűsíthető.

A pallosok bársony borításának színe m indig m egegyezett azzal a lovasfelszere­ léssel, amelyre felkötötték. Thököly Im re lószerszám ainak jegyzékét 1684. április 10én készítették el, am elynek 1. számú példányát a következőképpen írták le:

I

505 T em esvá ry 1980, 55-57; SPLENDEUR 1999, 37; MNM Fegyvertár, ltsz: 71.9513.1-2. Hossza: 108,5

cm, penge szélessége: 3,7 cm.

506 KŐSZEGHY 1936, 1491, illetve 1509. jegy; vö. K a l m á r 1971, 98, 177. kép. Pontos párhuzam a az előző

ötvösjeggyel: M NM Fegyvertár, ltsz.: 53.619. Hossza: 101 cm, penge szélessége: 3,5 cm. E nnek a p a l­ losnak a hüvelye zöld bársonnyal borított.; K a l m á r 1971, 96, 174. kép; J á g e r 2010, 35-36.

507 K a l m á r 1971, 95, 172. a. kép; L u g o s i - T em esváry 1988, 54; MNM Fegyvertár, ltsz: 55.3352. Hossza: 112 cm, penge szélessége: 4,3 cm.

508 K a l m á r 1971, 95, 172. b. kép; L u g o s i - T em esváry 1988, 53; M NM Fegyvertár, ltsz.: 55.3353. Hossza: 115 cm, penge szélessége: 3,5 cm.

159

TÁMADÓFEGYVEREK

„Fővezér, török szürke lóra való szerszám: Veres-bársony, arany- és ezüstskófiummal varrott nyerge; cafrang és veres-bársony, skófiummal varrott, fékje és szügyelője portai, ezüst-aranyos, orrozója hasonlóképpen. Pallosa veres-bársonnyal borított, aranyos, bozgánja aranyos; portai rézkengyel. ”509 A 16. században bukkantak fel azok a kardok, amelyeket palloshegyestőrnek n e ­ veztek a korabeli források. Jellegzetességük a pallosform a penge, de hegyük elkes­ kenyedik és szúrásra is kiválóan alkalmas. A Jankovich Miklós-féle gyűjtem ényből származik Kemény János erdélyi fejedelem (1661-1662) azon fegyvere, amely a fent leírtaknak felel m eg. Díszítésében a fenti m űtárgy jó párhuzam a a Máday-gyűjtem énynek, a Telekiek marosvécsi kastélyából származó pallosa (86-87. kép).510 Egyélű, erőteljesen hegybe futó pengével szerelt a Kemény pallos, amely a p e n ­ gehát alatt futó kettős vájattal rendelkezik. A penge sajátos kialakítása m iatt n em ­ csak vágásra, h anem szúrásra is alkalmas. Egyesíti a hegyestőr és a lóra való pallos tulajdonságait s ezért nevezik ezt a típust a 17. században íródott hagyatéki leltárak palloshegyestőrnek. A pengető és a p engehát ezüsttel tausírozott indákkal van dí­ szítve. Itt egyébként GENOVA felirat, valam int koronás „pi” ( J I ) beütött csiszárjegy látható, amely azt valószínűsíti, hogy a penge nem észak-itáliai m unka, hanem ko­ rabeli ausztriai (stíriai) utánzat. 1626-ban Kemény János, B ethlen G ábor bécsi kö­ vetségének a tagja volt. Em lékirataiban olvashatjuk a következőket. „Az fennemlített (Bécs) Újhelyben szoktak csinálni igen jó szablya és hegyestőrvasakat. Én is csináltattam né­ hányat, többi között egy kardvasat foka felől darabig arannyal megverettem vala, nevemet, esz­ tendőszámomat és ez szentenciát (jelmondatot) verettem vala reá: HONESTUM PRO PATRIA M Ó R I (Hűségből a hazáért halni)”.511 Aranyozott ezüstből készült keresztvasa a penge felé hajlik és egy-egy tokos foglalású türkizzel ékesített. Az ezüstsodronnyal kerete­ zett keresztvas közepe és a két oldaltüske rekeszzománccal van díszítve, am elynek a szélein egy-egy tokos foglalású türkiz ül, amelyekből m ára m ár csak egy m aradt fenn.

Az egyik keresztvasszárból kézvédő p án t ágazik felfelé, amely erőteljesen kifelé haj­ lik. Az aranyozott ezüsthuzallal áttekert m arkolat egy csepp alakú, rekeszzománccal és tokos foglalású türkizekkel ékesített m arkolatkupakban végződik. A hüvely m agja egy fatok, am elyet lila bársonnyal borítottak és aranyozott ezüstveretekkel szereltek fel. Az ezüstsodronnyal keretezett veretek jellegzetes díszei csúcsovális form át m u­ tatnak, amelyek színes rekeszzománccal, valam int tokos foglalású türkizekkel díszí­ tettek, és stifttel vannak az alaplem ezhez rögzítve. A torkolatveret, saruveret és a felkötőpánt hátsó része trébelt, valam int cizellált virágtövekkel és rozettákkal ékesí­ tett, melyeket apró tűponcalap em el ki a sima aranyozott ezüstlemez felületéből.

A 88. képen látható pallosok a 17. század m ásodik felének jellegzetes darabjai: a bal oldalon lévő ún. „nyakbavető” pallos három pengevájattal ellátott, egyélű geno­ vai pengével szerelt. Az aranyozott ezüstből készült lapos, előreugró csúcsú m arko­ latkupak tetején egy tokos foglalású türkiz ül. Igen jellegzetes a m arkolatkupak végét az egyik keresztvasszárral összekötő lánc töredéke. A fekete capabőrrel bevont hüvely türkizekkel díszített aranyozott ezüstlemezekkel van szerelve. A kettős felkötőpánt m indkét végén látható egy-egy hordkarika, ami azt bizonyítja, hogy ezt a pallost egy509 T h a l y 1886, 184, III; C z u b e rk a 1906, 28; K a lm á r 1971, 96.

510 P. S z a tm á ry 1881, 771; KALAUZ 1912, 192; K a lm á r 1938, 28; K a lm á r 1971, 96, 103; L u g o s i-T e m esváry 1988, 101; K ovács S. 2004, 32-33, K át. N o. 11; M N M Fegyvertár, ltsz: 55.3345. H ossza: 108,5 cm , p e n g e szélessége: 2,8 cm ; M á day-gyűjtem ény, hossza: 97 cm , p e n g e szélessége: 3,7 cm 511 K em ény 1986, 49.

160

86. Kemény János erdélyi fejedelem palloshegyestőre, 17. század közepe

PALLOS A MAGYAR HUSZÁR SZOLGÁLATÁBAN

kor a jobb vállon átvetett, bagariabőrből, selyemzsinórból stb. készült kardfelkötőn hordták.512 A 88. kép jobb oldalán lévő lóra való pallos egyenes, két keskeny és egy széles vájattal kovácsolt, egyélű pengével szerelt. Érdekessége m arkolatának és h ü ­ velyének aranyozott ezüstszerelése. Jelen darab egy 17. század m ásodik felében ké­ szült török pallos m agyar ötvös által készített utánzata.513 A török vagy portai pallosok kizárólag csak a legelőkelőbb m agyar főurak inventárium aiban fordultak elő. T h ö ­ köly Im re 1684. április 22-én, M unkácson összeírt lószerszámai között a következő fegyverre bukkanhatunk: „Portai pallos nro 1.

Hüvelye alól veres-bársonyos, feljül virágos, aranyos ezüstbogláros: markolatja is virágos, aranyos ezüsttel burított; markolatja vége sárkányfejes, veres bagaria szíjjal.”514 A Magyar Nem zeti M úzeum Fegyvertárában őrzött egyik török lóra való pallos nagyban hasonlít az előbb leírtakhoz (89. kép).515 Széles, kétélű és fokozatosan hegybe futó pengével szerelt, am elynek a közepén alig észrevehető gerincél húzódik. A penge érdekessége, hogy közvetlenül a keresztvas alatt, kizárólag csak az egyik lap­ ban arannyal berakott indák között - ezüsttel és arannyal tausírozott - lángot fújó sárkány és egy szim urg küzdelm e látható. Az aranyozott ezüstből készült, sásleve­ lekkel, s lótuszvirágokkal ékesített keresztvas a penge felé hajlik, és stilizált sárkány­ fejekben végződik. A keresztvasat virágszirom formájú, magas foglaltban ülő türkizek díszítik. Az erőteljesen előrehajló m arkolat függőlegesen levágott és a keresztvassal teljesen megegyező m ódon ékesített. A piros bársonnyal bevont hüvely m agas foglalású türkizekkel és vésett sáslevelekkel, illetve lótuszvirágokkal díszített torkolat- és saruverettel szerelt. A hüvelyveretek félholdakból felépülő rozettákkal és pillangók­ kal ékesítettek, amelyeket türkizek, valamint lótuszvirágok díszítenek. A hüvelyveretek hátsó oldalát m edaillonban - a széleken negyedelt m edaillonokban - elhelyezkedő dom borított, vésett, m ajd poncolt sáslevelek és lótuszvirágok ékítik. A fennm aradó részt sakktáblam otívum díszíti, am elyben egy-egy függőleges, vagy vízszintes vonal látható. A hagyom ány szerint a fenti pallost 1601-ben Sennyei Pongrác erdélyi ta­ nácsos k apta ajándékba egy török főúrtól, m ert eltévedt leányát apjához kísérte.

A penge érdekessége a sárkány és szimurg harca, am elyet legszem léletesebben I. Szulejmán szultán díszjatagánjának a pengéje fest le.516 Az Ahm ed Tekelü ötvös által készített pom pás fegyver I. Szulejmán szultánt dicsőítő kifejezések m ellett a készítés évét, azaz a 933-as évszámot is tartalm azza. Ez az évszám a keresztény időszámítás szerint m egfelel an nak az évnek, amelyik 1526. október 8-án kezdődött és 1527.

512 C z u b e rk a 1906, 30; K a lm á r 1938, 32; T e m e sv á ry 1989, 58, Kát. No. 123; M NM Fegyvertár, ltsz:

53.1234, hossza: 89,9 cm, penge szélessége: 3,3 cm.

513 T em esv áry 1989, 58, Kát. No. 122; MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.620, hossza: 101 cm , penge szélessége: 3,6 cm . Vö. A s z tv a c a tu r ja n 2002, 94; ARMOTJRY 2002, 164-165, K ovács S. 1995, 234, 100. jegyzet; MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3526, hossza: 100,5 cm , penge szélessége: 4 cm .

514 T haly 1873, 174; C z u b e r k a 1906, 28.

515 C IM ELIO TH EC A 1825, 83: „Alius Sinensis, trés digitos latus, ferro proisus damasceno, in quo Draco, aurotinctus, natales fabricae Chinensis indicat. Vagina bysso rubra pelliculata est, et dacem laminis argenteis latis, auro illinitis, splendet, quibus qurator annuli ex eodem metallo agglutinati sunt. Capulo perinde argenteo, eoque inaurato ornatur. Non modo manubnum, séd etiam lamelle argenteae in vagina centum sexaginta elegantibus eranis gaudent. Pretiosus iste gladius pertinet ad xénia, quibus PONCRATIUM SE N N YE I a Bassa Décsiensi.’’; K a lm á r 1938, 30; L u g o si-T e m e sv á ry 1988, 44; K ovács S. 2004, 49, Kát. No. 36; MNM Fegyvertár, ltsz: 55.3334, hossza: 101,5 cm, penge szélessége: 4,4 cm.

516 NAGY SZULEJMÁN 1994, 79.

87. Aranyozott ezüstszerelésű lóra való pallos, 1660 körül. Máday-gyűjtemény

163

Török lóra való pallos, 16. század vége

TÁMADÓFEGYVEREK

szeptem ber 26-án ért véget.317 A legújabb feltételezések szerint a fenti, a m ohácsi csatára utaló jatag ánon, ezen az allegorikusán m egrajzolt beszélő képen I. Szulejm án szultán szimurg képében ábrázolva győzi le a keresztényeket (II. Lajost) szim­ bolizáló sárkányt. A fenti m otívum okkal díszített pallos pengék a 16. század közepétől a szeráj m űhelyeiből kerültek ki.518 A portai pallosok közül olyan is ism ert, am elyeknek az egész hüvelye ékkövekkel kirakott nem esfém m el van borítva (90. kép).519 Széles, kétélű, hegybe futó pengével szerelt, am elyen ezüsttel tausírozott „Ne légy társa a nálad hatalmasabbnak” török nyelvű felirat olvasható. Az aranyozott ezüstből ké­ szült keresztvas a penge felé hajlik és sárkányfejeket formáz. A m arkolat erőteljesen előrehajlik és egyenesen levágott, rajta három függőleges sorban virág form ájú fog­ lalatban lévő türkizek ülnek. A keresztvas és a m arkolat felületét vésett, dom borított lótuszvirágok és sáslevelek ékesítik. A hüvely teljes hossza aranyozott ezüstlemezzel borított, am elyet m agas foglalású zöldesszürke nefritlapok és virágfoglalatú türkizek díszítenek. A nefritlem ezekben arannyal berakott leveles virágok és apró türkizek láthatók, m íg a hüvely alapfelülete sáslevelekkel és lótuszvirágokkal ékesített. A h á t­ oldal vésett m edaillonokból és félm edaillonokból áll, amelyet lótuszok, valam int sás­ levelek díszítenek, m íg a fennm aradó részt pontozott sakktábla m otívum ékesíti. A hagyom ány szerint a költő és hadvezér Zrínyi Miklós Csáktornyái fegyvertárából szár­ mazik ez a pallos.

Az előbbi török pallosok egykor pom pás lovasfelszereléshez tartoztak, amelyek csak portai vásárlás, ajándékozás, esetleg hadizsákm ány révén kerültek m agyar főúri családok tulajdonába. Ezt a különleges pallostípust szívesen utánozták a m agyar öt­ vösök. 1902-ben Delhaes István ajándékaként került a Magyar Nem zeti M úzeumba a 91. képen látható lóra való pallos.520 A ranyozott ezüstből készült m arkolata és két aláhajló keresztvasa stilizált sárkányfejekben végződik. A hüvely ugyancsak aranyo­ zott ezüstből készült szerelékét vésett saz levelek és hatayi virágok ékesítik. A m edaillon form ájú két felkötőpánt, valam int a két hüvelyveret préselt és igénytelenül utánavésett, m indegyiken öt m agas foglalású türkiz található. Az itt látható díszítő­ elem ek a török művészetből jó l ism ert rum i m otívum okat utánozzák. A pallos hüvelyvereteinek h átoldalán az előoldal tükörképe látható, de itt a m edaillonokban önm agukba visszakanyarodó, vékony, kettős indák találhatóak. A középpontban és a széleken a fenti indák szív alakot formáznak. A fegyver form ája és díszítőm otívum a­ inak jó része török ugyan, de a fent vázolt néhány - török fegyvereken soha elő nem forduló - díszítőelem azt sugallja, hogy a pallost egy m agyar ötvös készítette el.

1934-ben a fenti m űtárggyal csaknem megegyező lóra való pallos került a Teleki Sámuel-féle gyűjtem ényből a Magyar Nem zeti M úzeum ba.521 A fegyver vörös b ár­ sonnyal bevont hüvelyének aranyozott ezüstből készült szerelését saz levelek és h a ­ tayi virágok ékesítik, amelyek viszonylag kism éretű m edaillonokban helyezkednek el. A hüvely háto ldalán lévő m otívum kincs a fentiekben leírt, a Delhaes-gyűjteményből származó pallossal egyezik meg, de itt kisebbek a m edaillonok. A Teleki­ féle pallos két felkötőpántja, valam int két hüvelyverete igen durva öntéssel készült és erősen stilizált rum i m otívum okat utánoz. A két lóra való pallos annyira hasonlít egymáshoz, hogy az is könnyen elképzelhető, hogy egy m űhelyben készülhettek Er­ délyben, vagy a Felvidéken a 17. század első felében.

517 R e y c h m a n - Z aja czk o w sk i 1968, 208.

518 VÍGH 2004, 736-737; v ö . B a s h ir 2008,56-57.

519 K a lm á r 1938, 30-31; T em esv áry 1982, 47, III; L u g o si-T e m e s v á ry 1988, 45; K ovács S. 2004, 35.

520 K a lm á r 1938, 29-30; K a lm á r 1971, 67, 116. kép; L u g o si-T e m e s v á ry 1988, 42.

521 K a lm á r 1938, 29-30; K a lm á r 1971, 67, 116. kép; L u g o si-T e m e s v á ry 1988, 43; K ovács S. 1995, 235, 12. á b ra . Vö. S c h u c k e l t 2010, 138-139.

166

90. A költő és hadvezér, Zríny i Miklós török pallosa, 1 7. század eleje

TÁMADÓFEGYVEREK

A török és m agyar form akincs ötvöződé­ sét jó l m utatja Rákóczi László pallosa, am e­ lyet jelen leg az Iparm űvészeti M úzeum őriz.522 A fegyver klasszikus m agyar m arko­ lattal és m arkolatkupakkal van szerelve, de az aláhajló és sárkányfejet form ázó keresztvasszárak egyértelm ű török hatást m u tat­ nak. A vörös bársonnyal bevont hüvelyt aranyozott ezüstveretekkel szerelték fel, am elyek előoldala igen durván ö n tö tt - a török m űvészetből ism ert - rum i és hatayi m otívum okkal és erősen stilizált sáslevelek­ kel van díszítve. A hüvelyveretek hátoldala viszont igényesen vésett, barokk jellegű le­ velekkel és virágokkal ékesített. A saruvereten Kassa város próbajegye m ellett Gönczy István (m űködött 1642-1692 között) m es­ terjegye is látható.523 Rákóczi László 1664-es halálát figyelembe véve, a pallos a 17. szá­ zad közepe táján készülhetett.

91. „Portai forma" lóra való pallos, A török, vagy a p o rtai form a pallosok 17. század elsőfele m ellett a m agyar szablya markolatával és ke­ resztvasával szerelt fegyverek is szép szám­ m al készültek M agyarországon. A 92. képen a 17. század végének jellegzetes m agyar pallosa vehető szemügyre.524 A m űtárgy különlegessége az egyélű, egyvájatos penge, amelybe „C”, fordított „C” és „X” bélyegsorok vannak beütve, az utóbbiaknak a kö­ zepénél a penge át van törve. Az írott és a tárgyi em lékanyagban csak igen ritkán bukkantak fel az „általtördelt” pengék.525 Az aranyozott ezüstből készült, vékony és rövid keresztvasnak igen hosszú oldaltüskéi vannak. A bőrrel bevont m arkolat tete­ jé n csúcsba futó m arkolatkupak ül, am elynek igen hosszú gerinclem eze vésett virág­ tővel van ékesítve. A fekete capabőrrel bevont hüvely ugyancsak aranyozott ezüstből készült hüvely- és felkötőpántokkal szerelt. Az utóbbinak érdekessége, hogy medaillont form áznak, amelyek középpontjában egy-egy rozetta látható.

A 18. század elején készült az az altiszti lovassági pallos, amely a 93. képen lát­ ható.526 Széles, egyélű, két keskeny és egy szélesvájatú pengével szerelt, amely nap, hold, csillag, íj, nyilak és török harcos alakja, valam int görög betűsor m aratott ké­ peivel díszített. M arkolata erőteljesen előrehajlik és bőrrel van bevonva, a ferdén le­ vágott m arkolatkupak széles és bordázott gerinclem eze egészen a keresztvasig fut le.

A végei felé m egszélesedő m arkolatkengyel fecskefarok form ában végződik. A m ar­ kolat felső részén, közvetlenül a m arkolatkupak alatt egy kör alakú áttörés látható, amely azt jelzi, hogy itt egykor m arkolatszíjat fűztek át. A 17. század végétől igen gyakran m eg találhatjuk ezt a kiegészítő zsinórzatot a pallosokon és szablyákon.

Am ennyiben más fegyverhez kellett nyúlni, vagy ha használója kezéből kiesett a vá­ gófegyvere harc, esetleg lovaglás közben, az nem esett le a földre, m ert a m arkolat522 Iparm űvészeti M úzeum , ltsz.: E.60. 17.1-3; K ovács S. 1995, 233, 11. ábra 1.

523 K ő sz e g h y 1936, 815, illetve 876. jegy.

524 K a lm á r 1971, 98, 179. kép; MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3469. Hossza: 110 cm, p e n g e szélessége: 3 cm.

525 T h a l y 1879, 177. II. Rákóczi Ferenc fegyvereinek lajstrom a 1708-ból: „Kardok. 16. Capával bontott, ezüstös, aranyos, markolatja is capás, vasa végéig lyukasos. ” 526 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3423. Hossza: 109 cm, penge szélessége: 4 cm.

168

92. Aranyozott ezüstszerelésű pallos, 1 7. század vége

PALLOS A MAGYAR HUSZÁR SZOLGÁLATÁBAN

szíj ezt m egakadályozta. A 18. század folyamán ez utóbbiból alakult ki a tiszti és al­ tiszti m éltóság jelvénye, a kardbojt. A 16. és 17. században előforduló m arkolatlánc nem védelmi célt szolgált, szerepe - szükség esetén - a szablya vagy pallos m egtar­ tása volt a csukló segítségével!527A bőrrel bevont hüvely sima vas élpántokkal és rozettás díszű felkötőpántokkal szerelt. Igen jellegzetes az altiszti ra n g o t m utató, a sarupánttól a torkolatpántig futó, vasból kovácsolt kígyó.

Az írott forrásokban em lített magyar, török, vagy portai és a „portai form a” pal­ losok jó l azonosíthatóak a tárgyi em lékanyaggal. Egy kései, 1671-es adat em líti a nagy ritkán előforduló „ném et form a” pallost.528Az em lékanyagban lévő egyik pal­ lossal sem azonosítható a fenti típus, feltehetően dragonyoskard markolatával szerelt fegyvert je le n th e te tt.

A 17. században írt inventárium okban n éha előfordulnak 16. századi fegyverek is, valószínűleg erre utal Szirmay Péter 1656-os végrendeletében olvasható feljegyzés: „Egy fekete cápás régi formájú aranyos kard. ”529 A pallosok a 16-17. században a koráb­ b an használt kardok egyeneságú leszárm azottai, eleinte hegyestőr, m ajd szablya for­ m ájú m arkolattal és keresztvassal szerelve. A tárgyi em lékanyagban és az írott forrásokban lévő pallosok száma valam ivel alatta m ara d t a hegyestőrökéhez ké­ pest.530A lóra való pallosok a hegyestőrökhöz hasonlóan ugyancsak kiegészítő fegy­ verek, de a „nyakbavető” pallosok m ár nem azok, hiszen ezt a szablya helyett, a jobb vállon átvetett kardfelkötőn viselték. M ind a 16., m ind a 17. században felbukkantak a nyakbavető pallosok, de viselésük a 17. század m ásodik felében volt a legnépsze­ rűbb M agyarországon. A kizárólagosan csak az erdélyi és a m agyarországi elitnél fel­ lelhető török, vagy portai pallosok fontos szerepét m utatja, hogy gyakran fejedelm i ajándéknak számítottak. B ethlen G ábor erdélyi fejedelem (1613-1629) végrendele­ tében a következőképpen leírt lóra való török pallost hagyom ányozta III. Ferdinánd m egkoronázott m agyar királynak (1625-1657): „Egy rubinttal, smaragddal rakott, jaspisos, szederjes bársonyos tiszta aranyhüvelyű pallost.”531 A pallosok a Rákóczi-szabadságharc bukása után teljesen kiszorultak a m agyar fegyverzetből, a későbbiekben hasonló típusú kardok az osztrák nehézlovasságnál bukkantak fel. Ezek a nehézlovassági pal­ losok viszont nem a nyeregre, hanem tulajdonosuk oldalára voltak felkötve.532

527 L u g o si-T e m e s v á ry 1988, 45-47.

528 SzerÉm i 1897, 259. „Merő ezüstben foglalt német forma pallos.”

529 K e m é n y 1902, 150.

330 T hököly Im re 1684-ben M unkácson összeírt 15 pom pás lószerszám a közül h árom hoz tartozott pallos, m íg a többihez hegyestőr! T h a l y 1873, 202-205.

531 D e á k 1878, 470-471. A „jaspisos” kifejezést ebben az időben a nefritlapokra alkalmazták.

532 C s i l l a g 1971, 60-61

93. Altiszti pallos, 18. század eleje

171

TÁMADÓFEGYVEREK

A buzogány m int fegyver és méltóságjelvény Az em beriség egyik legelső fegyvere egy egyszerű legallyazott fadorong volt, amelyet tám adásra és védelem re kiválóan lehetett használni. M ár a rézkor folyam án m egje­ lentek a kőből csiszolt, göm b form ájú buzogányfejek, amelyek m egnövelték az ütés hatékonyságát és így nagyobb zúzóerőt is képviseltek. A történelem során különféle alakú bronz, m ajd vas fejjel készült buzogányok jelen tek meg. M iután a buzogányok kiszorultak a harci használatból, hazánkban és keleten, m int m éltóságjelvények m ég igen hosszú pályát futottak be.533 A buzogány legelső európai ábrázolásával az 1070-es években készült bayeux-i kárpiton találkozhatunk, ahol szemügyre vehetjük az egyszerű fabuzogányokat és a fémből készült fejjel ellátott példányokat is. Valószínű, hogy ezek a rozettafejű bu­ zogányok tu lajd o n k ép p en csillag alakú bronzöntvények.534 A buzogány eredete Belső-Ázsiában keresendő, ahonnan nom ád és bizánci közvetítéssel ju to ttak el Eu­ rópába a l l . század folyam án.535 Kovács László a Magyar Nem zeti M úzeum Fegy­ v ertárán ak 11-14. századi buzogányait oroszországi párhuzam ok segítségével határozta m eg és sorolta öt csoportba: I. Négytüskés buzogányok II. Levágott sarkú kocka alakú buzogányok III. Négy tüskés dudoros buzogányok IV. Tizenkéttüskés buzogányok és változataik V. Gömb, vagy hordó alakú buzogányok.536 A m agyarországi igen bőséges leletanyag etnikum hoz kötését m egnehezíti, hogy szinte m indegyik szórványlelet, sajnos csak egyetlen példány származik tem etkezés­ ből. A buzogány használata hazánkban bizánci közvetítéssel terjedhetett el, de tö­ m eges alkalm azása csak a kunok 13. századi beköltözése u tá n következett be. Az egykor besenyők által lakott területek földrajzi neveiben előbukkanó „csomak” szó a besenyőkhöz köthető, m égpedig bot, harci bot jelentésben. A m agyarok is jellegze­ tesnek tarto tták e nom ád nép buzogányhasználatát, s ezt legjobban a korabeli „bot­ tal ütő besenyő” kifejezés tanúsítja. A „csom ak” szó m agyarországi m egléte azt valószínűsíti, hogy a honfoglalás után, de a kunok bejövetele előtt M agyarországon biztosan m egjelent a buzogány, m éghozzá besenyő közvetítéssel, am elynek egyik vál­ tozatát a 94. képen vehetjük szemügyre. Nyolc oldalú, csonkagúla alakú vasból öntött fejjel, am elynek a teteje rongált, m íg alul szintén nyolc oldalú köpűnyúlvány látható.

Igen hasonló, zöm ében bronzból öntött buzogányfejek a 12. században Iránban buk­ kantak fel, de ilyen típusok a 11-13. század között a M am eluk Birodalom ban is elő­ fordultak. 2001-ben, Muhi mezőváros feltárása során Pusztai Tamás vezető régész egy hevenyészetten eltem etett, nom ád rítusú m agányos sírt talált. A temetkezés m el­ lékleteként kerültek elő a következő tárgyak: zabla, 2 db nyílhegy, vas késtokmerevítő, övcsat, valam int egy tarsoly, am elyben vascsiholó, tűzkő, 8 db IV. Béla kori ezüst d én ár és egy kb. 18-20 karikából álló sodronypáncéltöredék volt. A tem etkezés fegyvertörténeti szem pontból - legjelentősebb lelete mégis az a vas buzogányfej volt, amely a 94. képen látható m űtárgy pontos párhuzam a. 1241-ben, a m uhi csatában 533 K a lm á r 1971, 19.

534 F owke 1875, LVII., LXXIX. 535 K o v ács 1971a, 168.

536 K o v ács 1971a, 168-180; K o v ács 1986, 277-279; T e r e i- ^ H o r v á th 2007, 162-163, 13. kép 6. ábra.

172

94. Vas buzogányfej, 12. század vége, 13. század eleje

95. Csillag formájú buzogányfej, 14. század eleje

elesett nom ád harcost legfontosabb fegyverével, azaz buzogányával együtt tem ették el.537 A buzogány először a Gutkeled nem beli Opoj szlavóniai bán 1239. évi lovas p e ­ csétjén bukkant fel, am i jó l igazolja ennek az ütőfegyvernek a használatát a lova­ goknál.538 A buzogány hatékonysága abban rejlik, hogy könnyen kezelhető, m ásrészt a védőfegyveren keresztül is kifejti a hatását, hiszen például a sisakra ütve könnyen okozhat akár halált is. A kunok a gúla alakú tüskével ellátott buzogányokat kedvel­ ték leginkább. A 14. század első felére jellem zőek az előző típus m éretben és súlyban m egnövekedett változatai, az ún. csillag form ájú buzogányok (95. kép).539 Az 1333537 T a t á r 2004, 170-172. Vö. K a lm á r 1971, 20-21; K ovács 1986, 277; M NM Fegyvertár, ltsz.: 54.2182, m agassága: 9,2 cm, szélessége: 4,3 cm, lelőhelye: Egri Vár.; Atil 1981, 74—77; B a s h ir 2008, 236, 2 4 6 -

247. Az előző buzogányok közeli párhuzam a szintén bronzból: MNM Fegyvertár, ltsz.: 55,3210, m a­ gassága: 10 cm, szélessége: 3,7 cm. A feltárásról közölt inform ációkat Pusztai T am ásnak köszönöm.

558 H e w i t t 1967, 153-154; K ovács 1986, 279.

339 K a lm á r 1971, 21, 5. kép; P a n d u la 1988, 228; M NM Fegyvertár, ltsz.: 57.6298, anyaga: öntö tt bronz, m agassága: 9,6 cm, átm érője: 7,7 cm.

174

1342 között készült, és m inden valószínűség szerint a királyfiak oktatására szánt M agyar Anjou L egendárium Szent László és a kun harcát bem utató m iniatúráján a nom ád h ar­ cos csillag alakú buzogánnyal készül lesúj­ tani a lovagkirályra (96. kép).540 A karaszkói evangélikus tem plom hajó­ já n a k északi falán lévő freskó a 14. század közepére keltezhető és a Szent László le­ gendát tárja elénk. (Lásd 8. kép'.) A falképen egy lovag és egy ifjú kezében is találunk csil­ lagfejű buzogányt, am ely csaknem m eg­ egyező a 97. képen látható m űtárggyal. A buzogány érdekessége, hogy feje bronzból ö n tö tt ugyan, de felül négyszögletes, m íg alul hengeres vas nyélre van erősítve. A bronzból öntö tt csillag alakú buzogánytípus legfejlettebb és egyben utolsó példányával van dolgunk. A 14. század m ásodik felében m egjelentek az ún. „tollas” buzogányok. A M agyar Nem zeti M úzeum egyetlen, bizto­ san Anjou-kori, hat négyszögletes tollal re n ­ delkező vasbuzogánya — m int korábban 96. Szent László és a kun harca. Miniatúra, 14. század első fele em lítettük - 1922-ben ajándékként a New York-i M etropolitan M úzeum ba került.541 H azánkban G rád A ndrás m agángyűjte­ m énye őriz egy nyílvesszőt formázó, nyolc hossznégyzet alakú tollal rendelkező vas­ buzogányt.542 A Képes Krónika nyitó iniciáléjában, a király bal oldalán álló kaftános keleti főurak egyikének a kezében a fenti, nyíl form ájú buzogány van. A régi m agyar nyelvben a buzogányt „tollas bot”-nak m ondták, am i azt is jelentheti, hogy a 14. szá­ zad m ásodik felének új típusú buzogánya talán szintén kun-kipcsak eredetű lehet.543 A 98. képen egy 14. század első feléből származó itáliai sírkő, m iniatúra és egy é r­ dekes típusú sújtófegyver látható.544 Az 1341-ben elhunyt B ettino da B ologna sír­ em léke egy nehézfegyverzetű lovagot ábrázol, aki a kezében egy olyan buzogányt tart, amely négyszögletes, keskeny toliakkal készült fejjel van felszerelve. H asonló korú és form ájú m űtárgyat a Magyar Nemzeti M úzeum fegyvertára is őriz.545 Az egyik lovag kezében és a tárgyi em lékanyagban lévő sújtófegyver különleges típust képvi­ sel, hiszen ez a fegyver tulajdonképpen egy vasbot, am elynek négy igen hosszú tolla van.546 Ez a M editerráneum ban használatos buzogánytípus ism ert olyan változatban is, am ikor hosszú, hengeres vasnyél végén találhatók a tollak.547 A vasból készült tol­ las buzogányok m egjelenése a védőfegyverek fokozatos fejlődésével van kapcsolat-

540 L ászló 1993, 47.

541 P a n d u l a 1988, 229; L á s z ló 1993, 1 4 5 -1 5 0 ; M NM Fegyvertár, ltsz.: 5 7 .6 2 7 3 , hossza: 4 9 ,6 cm, átm é­ rője: 5,5 cm; K a lm á r 1 9 6 1 -1 9 6 2 , 3 5 -3 6 ; K a lm á r 1971, 22; P a n d u l a 1988, 229, 8. kép.

542 G r á d é.n. 50; Lásd a 10. képet] 543 K a lm á r 1971, 2 2 -2 3 ; vö. P á ló c z i 1989, 73; Lásd az 5. képet!

644 B occla - C o e l h o 1975, 3 5 -3 7 .

545 Ltsz.: 5 5 .3 2 1 0 , m agassága: 10 cm, átm érője: 4 ,4 cm. A m űtárgy öt nagyobb és öt kisebb ö n tö tt bronz

tollal rendelkezik.

546 B o c c ia - C o e l h o 1975, 39^40. Hossza: 75 cm, átm érője: 5,5 cm, anyaga: kovácsoltvas.

647 P e t r o v ic 1976, 219, 2 6 2 -2 6 3 .

175

bán. A 14. századtól E urópában a védőfegy­ verek kifejlesztésében egyértelm űen Itáliáé a vezető szerep. I. (Nagy) Lajos itáliai h ad ­ járatain ak a fontossága leginkább abban rej­ lik, hogy a m agyarok a legm odernebb tám adó- és védőfegyverzettel, valam int lo­ vagi taktikával ism erkedtek meg. A magyarországi tollas buzogányok - könnyen lehet - hogy itáliai hatásra alakultak ki a 14. szá­ zad harm ad ik negyedében. Az A njou-kor végéről, esetleg a Zsigm ond-kor elejéről szárm azhat a M agyar N em zeti M úzeum m indezidáig publikálatlan - vasból öntött, hosszú köpűvel rendelkező, hét tollú buzo­ gánya (99. kép).5is A védőfegyverek további fejlődése, vagyis a teljes lem ezpáncélok m egjelenése újabb buzogánytípust eredm é­ nyezett a 15. század első felében. A ferrarai Pinacoteca m egőrizte egy teljes páncélt vi­ selő lovag alakját 1412-ből, aki a kezében három szög form ájú toliakkal rendelkező b u ­ zogányt tart.549A M agyar Nem zeti M úzeum egyik m űtárgya nagyban hasonlít a fent leírt fegyverre. A hosszú köpűvel szerelt buzo­ gány h at tüske form ájú tollal rendelkezik, am elyeket egyenként, vörösrézzel forrasz­ tottak fel a vas köpűre.550 A buzogányok fejlődésének következő ál­ lom ása az ún. „gótikus” buzogányok m egje­ lenése a 15. század első felében. A teljesen vasból készült buzogányok 4-6, kovácsolás­ sal készített, négyszögletes, előreugró csú­ csú tüskével rendelkeznek, amelyek alatt és felett egv-egy kis íémnyúlvány látható ( 1 0 0 .

I f l H i j S H 98. Bettino de Bologna 551 A szintén vasból készült nyél ezeknél H H sírköve és egy mmiatúm, a fegyvereknél kör, vagy négyzet átm etszetű, 14. század közepe de akár lehet csavart is. A hazai tárgyi em ­ lékanyagban ezek a buzogányok szép számmal képviseltetik m agukat.552 A buzogá­ nyok fontosságát a m agyar fegyverzetben jó l érzékelteti, hogy Filippo Scolari (Ozorai Pipo) 1426-ban O zorán ezüstös buzogányt ajándékozott a firenzei követnek. H u ­ nyadi Mátyás p edig az 1487-es bécsújhelyi hadiszem lén személyesen adott át válo­ g ato tt vitézeinek buzogányokat.553 A 15. század vége felé a gótikus buzogányok orrszerűen előreugró tüskéje egyre inkább három szög form ájúvá vált és a nyél irá­ nyában jelen tő sen m eghosszabbodott. A 15. század végére kialakult jellegzetes bu548 Ltsz.: 57.6308. Magassága: 14,7 cm, átm érője: 4,7 cm.

549 B o c c ia - C o e lh o 1975, 93.

550 Ltsz.: 66.8460. Magassága: 14 cm, szélessége: 7 cm.

551 K a l m á r 1971, 21-22. 8. kép; MNM Fegyvertár, ltsz.: 54.1898, hossza: 55 cm.

552 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3094, hossza: 58,5 cm: ltsz.: 55.3125, hossza: 56,8 cm; ltsz.: 55.3128. hossza: 59,2 cm, lelőhelye: Nagykanizsa.

663 B a l o g h 1966/1, 462-464; B a l o g h 1985, 426-427.

97. Bronz buzogányfej vas nyélen, 14. század elsőfele

177

A BUZOGÁNY M IN T FEGYVER ÉS MÉLTÓSÁGJELVÉNY

zogánytípust a Weisskunig egy m etszete kiválóan szemlélteti (101. kép).564 Itt az I. Miksa császárhoz vezetett álarcos urak oldalukon szablyával, m íg kezükben, vagy vállukra vetve buzogánnyal jelen n ek m eg. A tollas buzogánynak 16. század eleji n é p ­ szerűségét a Márkusfalvi M áriássi család 1504. február 29-én, B udán kiállított címeres levele is jó l igazolja.555 Feltehetően egyfajta tollas buzogány lehetett az a fegy­ vertípus, amelyet 1522-ben írt le Estei H ippolit hagyatéki leltára: „Una mazza de ferro alhungarescha”, azaz m agyar buzogány vasból.556 A tárgyi em lékanyagban is előfor­ dulnak a fent em lített buzogányok.557 A tollas buzogányok a török fegyverzetben sem ism eretlenek, de azért jellem zőbbek a gömb, vagy körte form ájú fejjel készült p él­ dányok.558 I. Miksa császár 1516-1518 között készült „D iadalm enetének” egyik m et­ szete gyalogsági állópajzzsal (pavese) és buzogányokkal felszerelt m agyar urakat ábrázol (102. kép).559 Balról a m ásodik főúr jellegzetes tollas buzogányt tart a kezé­ ben, míg a többiek gerezdes buzogányokat viselnek. Ez az új típusú sújtófegyver a ke­ leti göm bfejű buzogány és a tollas buzogány „kereszteződéséből” alakult ki és vált jellegzetesen m agyar fegyverré a 16. század első felében. A lengyel szolgálatban álló, az 1514-es orszai csatában derekasan helyt álló huszárokat egy 1520-as években ke­ letkezett festmény - m int láttuk - igen hitelesen ábrázolja. Rendkívül érdekes, hogy a főparancsnok Konstanty Ostrogoski göm bfejű buzogányt tart a kezében, m íg a h u ­ szároknál egyaránt előfordul a gerezdes és a tollas változat is.5601520-ban H ans Weiditz elkészítette azt a fam etszetet, amely a m agyarok és a ném etek csatáját örökíti m eg a Lech-m ezőn. Je le n m etszeten a m agyarokat huszárok képében ábrázolja a mester, akik szablyát, tárcsapajzsot és gerezdes buzogányt viselnek.561 A tárgyi em lékanyagban is szép számmal m aradtak fenn gerezdes és a három szög alakú-toliakkal ellátott buzogányok. Jellegzetességük, hogy kivétel nélkül vasból ké­ szültek és igen nagym éretű harci fegyverek, amelyek kialakítása nagyban m egnö­ velte a buzogány zúzóhatását, s ezért kitűnően lehetett alkalmazni a sodronyinget viselő ellenféllel szemben is.562 A buzogányok magyarországi szerepét jó l érzékelteti, hogy a neves itáliai művész, Tiziano, 1532-ben tollas buzogánnyal a kezében festette le Estei H ippolitot, akinek - m int láttuk - a hagyatéki leltárában is m egtalálhatóak voltak a m agyar buzogányok.563 Az 1546-1547-ben zajló schm alkaldi háborúban ] 900 huszár kiválóan harcolt a császár oldalán. A korabeli történetírók m egörökí­ tették a szám ukra rendkívül egzotikus fegyvereiket. Avila m egem líti, hogy sokuknál van „három élű buzogány”, amely m inden valószínűség szerint a három szög alakú toliakkal rendelkező sújtófegyvert takarja.564 A huszárok a buzogányokat a párvia­ dalokban is használták s ezt örökítette m eg T inódi Sebestyén 1550-ben: 554 W EISSKUNIG 1888, 147. b.; K a lm á r 1971, 23. 12. kép.

555 N y u l á s z in é 1987, 49, 125. XXXIII. A heraldikailag hiányos cím er igen pontosan örökíti m eg a góti­ kus páncélt és a buzogányt.

556 B a lo g h 1966./I. 464; B a lo g h 1985, 427.

557 MNM Fegyvertár, ltsz.: 54.1899. H attollú buzogány, hossza: 52 cm, lelőhelye: Tótvázsony-Bögei puszta; MNM Fegyvertár, ltsz.: 54.1903. H attollú buzogány, hossza: 51,5 cm.

558 K a lm á r 1971, 21; N i c o l l e 1983, 16.; A s z tv a c a tu r ja n 2002, 185-187.

559 S c h e s ta g 1883, 161. Holz. 39.: „Funfperrsonnen mitpavessen, die follen habén unngarisch koller.”A főurak kezében lévő buzogány p ontos párhuzam a MNM Fegyvertár, ltsz: 54.1997, h é t gerezdes fejjel, hossza: 43 cm.

560 Z y g u ls k i 1964, 248-249.

561 TÖRTÉN ELEM -KÉP 2000, 284-286. IV-5. szám alatt.

362 MNM Fegyvertár, ltsz.: 54.1989. Buzogányfej 9 gerezddel, hossza: 13,6 cm; ltsz.: 54.1990. Buzogány hosszú köpűvel és 12 gerezddel, hossza: 44 cm; ltsz.: 55.3222. Buzogány hosszú vasköpűvel és 10 tol­ lal, hossza: 70 cm; Ltsz: 55.3223. Buzogány hosszú vasköpűvel és 9 tollal, hossza: 67 cm.

563 MNM M agyar T örténelm i Képcsarnok, MTKCS 6. leltári szám alatt (másolat).

564 K árolyi 1877, 841.

99. Hét tollú vasbuzogány, 14. század vége

179

101. Buzogányok a 15. század végéről. Fametszet, 16. század eleje

100. Gótikus vasbuzogány, 15. század elsőfele

181

102. Magyar bajvívók pajzzsal és buzogánnyal. Fametszet, 16. század eleje

„Gyorsan ászt es ű kezéből elejté, Meg az buzgánt ragadd, elővévé, Azzal sokáig véré, megszédíté, Végre ászt es ő kezéből elejté. ”565 A m ár em lített Weisskunig egyik m etszetén, az álarcos urak által viselt buzogány Kalm ár Jánossal ellentétben - nem tartható m agyar típusnak. Ez a buzogány ugyanis számos esetben bukkan fel osztrák és ném et sírköveken, klasszikus gótikus páncélt vi­ selő lovagok kezében, sőt egy tollrajzon I. Miksa császár ilyen fegyverrel vív gyalog­ to rn át.566 A fenti buzogányok és különféle altípusaik nyugaton a 16. század második felében szorultak csak ki a használatból. A 16. századra kialakult az a három buzo­ gánytípus, amely a következő században is jellem ző lesz M agyarországon: I. Tollas buzogány, amely m inden esetben szögletes, három , négy, vagy ötszög for­ m ájú, szárnyszerű toliakkal van felszerelve.

II. Gerezdes buzogány, am elynél a buzogány szárnyai szorosan egymás m ellett h e­ lyezkednek el és együttesen gömb, vagy körte alakot form áznak.

III. Buzogányok, amelyek töm ör gömb, nyom ott gömb, vagy körte form ájú fejjel ké­ szültek.

Az I. buzogány típus a gótikus buzogányból fejlődött ki, míg a II. a tollas buzogány és a keleti (török) buzogány kereszteződéséből kialakult változat, a III. a keleti (török) típust képviseli.

A 16. század m ásodik felében a tollas buzogányok egyre inkább veszítettek n é p ­ szerűségükből és átadták teljesen a helyüket a gerezdes változatnak. A század utolsó évtizedeiben p ed ig a buzogány nem harci fegyver többé, h anem méltóságjelvény.

565 T in ó d i 1984, 49 7 .

566 R o s e 1 9 0 0 -1 9 0 2 , 3 5 9 -3 6 4 ; Lásd: 78. kép; vö. K a lm á r 1971, 23, 12. kép.

182

A BUZOGÁNY M IN T FEGYVER ÉS MÉLTÓSÁGJELVÉNY

1613-ban a koronaőr Révay Péternek a jo g arró l a magyaros gombos (gömbös) b u ­ zo g án y ju to tt eszébe, amelyet csak a m agyarok vezérei szoktak viselni.367 A nyugat­ magyarországi sírkövek és falfülkés, álló szoboralakos síremlékek a 16. század végén, 17. század elején k itűnően ábrázolják a m agyar hadi viseletet. Tapolcsányi Ján o s (11598) és Illésházy István ( f i 608) sírkövei olyan harcosokat m utatnak, akik teljes hu­ szárvértet viselnek szablyával az oldalukon és kezükben gömb fejű buzogányt tarta­ nak. A nem ességnél a korábbi, 16. század eleji későgótikus páncélt viselő lovag szerepét a huszár vette át és ez tükröződik a fenti sírem lékeken.568 A buzogány m él­ tóságjelvénnyé válását az a tény is segítette, hogy kis m érete m iatt akár állandóan kézben lehetett tartani és ezzel a fegyverrel a huszártisztek adhattak jeleket, vala­ m int parancsokat beosztottjaiknak. Az erdélyi fejedelm ek kinevezési gyakorlata volt a másik fontos ok, am i a buzogány m éltóságjelvénnyé válásához vezetett. A török bi­ rodalom vazallusává lett országban a fejedelm eket a rendek választották ugyan, de csak akkor váltak legitim m é, ha ezt török részről a szerződéslevél (adhnám e) és kü­ lönfélejelvények, buzogány (bot), felszerszámozott ló, zászló, kard, tollas föveg, stb. küldésével m egerősítették.369 I. A hm ed szultán (1603-1617) 1604-ben írt szeiződéslevelének szövege Bocskai Istvánhoz szól: „Téged erdélyország fejedelmévé s a magyar nemzet királyává teszünk, hogy őseink s elő­ deinknek az erdélyi fejedelmek iránt tanúsított kegyelmes szokásához képest mi is elküldtük szá­ modra a zászlót, két derék lovat, botot (buzogányt), egy hódító kardot s díszköntöst. Fogadd tehát e zászlót és kegyelmünknek egyéb megnevezett s ezzel együtt érkező jelvényeit a legna­ gyobb tisztelettel és hódolattal. A zászlót hordozván, a süveget fóltevén, a kardot felövezvén, győzelmes császári udvarom iránt tartozó hűségedben erős és állhatatos légy. ”570 Pontosan nyolcvan évvel később, 1684-ben Hídvégi Nemes János, m int szemtanú a következőképpen emlékezik m eg II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem (1690-1696) beiktatásáról: „Annakutána szekérre ültetvén ifjú urunkat, magunk lovakra ülvén, nagy pompával vit­ tük ki a mezőre, holott sátort készítvén, idein ő ngát bevittük a sátorba. Ott várta ő nga a török követet. A török követ elérkezvén, ifjú urunk kiment a sátorból és követ leszállván a szekérről, odajőve, a császártól küldött kardot derekára köté ifjú urunknak, a botot kezébe adá, a süve­ get fejében tévé és a zászlót is megmutatá, praesentálá. Azután szekérben ülvén a követtel együtt, mely szekérben ült Haller Pál uram s Naláczi István uram is, úgy mentünk vissza Fe­ jérvárra. A hintó előtt vivén a császár küldte kardot Kálnoki Farkas uram, a botot jobb felöl a zászló mellett, Kemény János uram, balfelől a süveget Mikes Mihály öcsém. Bemenvén Fejér­ várra, mindjárást mentünk fel mind ifjú urunkkal őngával, mind a követtel urunkhoz ó'ngához, holott megkaftánozván, elsőbben a követ urunkat ő ngát, azután ifjú urunkat, azután renddel az urakat s megadván urunk ő ngának a császár levelét. ”571 A fejedelm i beiktatáskor használt jelvények közül a legfontosabb a zászló és a b u ­ zogány volt. Ezekről a következőképpen emlékezik m eg Cserei Mihály történetíró: „Az erdélyi fejedelemség confirmatiojának eleitől fogva jelei s címerei. ”572 Az a buzogány, amelyet II. Apafi Mihály IV. M ehm ed szultántól (1648-1687) kapott, jelenleg a bécsi 565 KORONA 1979, 347.

568 G a la v ic s 1986, 31. és 38. kép; B. S zabó 1995, 37-38. A síremlékeken látható buzogányok pontos, rész­ ben aranyozott ezüstből készült változata: M NM Fegyvertár, ltsz: 54.1957, hossza: 74,5 cm.

569 B. S z a b ó ' 1995, 59-63; Papp 1999, 78-79. (Vö. SCHÁTZE 2005, 110-111.); Papp 2003, 11-25; Papp 2008a, 823-824.

570 S z ilá d y —S z ilág y i 1865, 4 6-47; vö. Papp 2003, 261-263.

571 H íd v é g i 1 9 0 3 ,9 0 -9 1 .

572 B. S zab ó 1995, 66. 1643-ban a budai pasa „confim iatio”-jára küldött buzogányról, szablyáról és kaf­ tánról em lékezik m eg az erdélyi p o rtai követ: R á k ó c z y 1888, 654.

183

TÁMADÓFEGYVEREK

Kunsthistorisches M useum ban található (103. kép). Az előbbi fegyvert a fejedelem 1701-ben I. Lipót császár lába elé helyezte, am ikor le­ m ondott az erdélyi fejedelm i m éltóságáról.573 A buzogány jelentősége és szerepe világossá vált a fenti adatok tükrében. A szultánok - te r­ m észetesen - török m űhelyekben készült jelvényeket adom ányoztak vazallusaiknak. B áthori Zsigm ond erdélyi fejedelem (1588-1598, 1600-1602) buzogánya a Jankovich Miklós-féle gyűjtem ényből került a Magyar N em zeti M úzeum ba (104. kép).514 A körte form ájú buzogányfejet trébelt, m ajd vésett, stilizált lótusz­ virágok ékesítik, am elyre virágszirm ot form ázó foglalatban ülő türki­ zeket helyeztek. A fej tetején egy m agas foglalású, kör alakú nefritlap látható, amelyben arannyal inkrusztált leveles virágok ülnek, úgy, hogy m aga a virág feje türkizzel, vagy rubinnal van berakva. A vésett gyűrű alatt helyezkedik el a fából készült nyél, amelyet stilizált lótuszokkal és levelekkel díszített aranyozott ezüstlemez borít. A 16. századvégén készült pom pás török buzogány elvileg lehetett az a példány, amelyet kinevezésekor kapott a fejedelem , de ez sajnos konkrétan nem bizo­ nyítható.

III. M ehm ed szultán (1595-1603) diadalm as isztambuli bevonulá­ sát örökíti m eg a „Sehnáme”, amely „egri győzelmi irat”-ként is nevez­ tetik. A török előkelőségek kezében a leggyakrabban gömb, vagy körte form ájú fejjel készült buzogányok láthatók. 1664-ben a szentgotthárdi csatában a francia segédcsapatok egyik kadétja a nagyvezér testvérét ejtette foglyul, aki azonnal felajánlotta aranyozott buzogányát az Espagny-ezredben szolgáló katonának és kegyelm et kért tőle.575 A 16. század utolsó évtizedeiben je le n t m eg M agyarországon az a buzo­ gánytípus, amelyik form ája török ugyan, de m otívum ai jellegzetesen m agyarok. Ezt a buzogánytípust legkitűnőbben szintén a Jankovics Miklós-féle gyűjteményből származó Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem fegyvere képviseli.376 Az öntéssel készített buzo­ gányfejen, szalagokkal határolt és kartusokká alakított m ezők közép­ p ontjában egy-egy tokos foglalású nagym éretű türkiz ül, amelyeket apró m argaréták vesznek körül. A buzogány fejének tetejébe egy makk form ájú díszítményt erősítettek, am elyet apró türkizek kereteznek. A buzogányfej alsó részén szintén kisebb türkizeket láthatunk, alattuk helyezkedik el az a széles gyűrű, amely a nyelet határolja. A nyél fa bo­ rítását öntött technikájú köpűk díszítik, amelyek arabeszkekkel és tü r­ kizekkel ékesítettek. A nyél középső részét „majc forma” ezüstsodrony ékesíti, amelyet öntött arabeszkes hüvelypánt és áttört művű pillangó form ájú gyűrűk díszítenek.

573 SCHÁTZE 2005, 140. A b u zo g án y n y e lé n egy ezüstlem ez ta lá lh a tó , am elybe a k ö ­ vetkező szöveget vésték: „Dieser Puskán ist von dem Türkch Kayser d m J u n g e n Michaele Apaffym signum Principális Transylvania gegeben: von Ihme Apaffy aber zu Fuessen lhro Rom. Kay. Max eum piena resigntione aller auffgedachten Fürstentums Siebenbürgen etwa habenden Praetensionen A: 1701 gegeben worden. ” 574 K a lm á r1 9 7 1 , 2 5 -2 6 ; K o v ács S. 2 0 0 4 , 34. K át. No. 15.; M NM F egyvertár, Itsz.: 55 .3 3 7 2 , hossza: 70 cm .

575 R r o p f 1915, 343; F e h é r 1978, 2 1 -2 2 . L. tábla. A tárgyi e m lé k a n y a g b a n is jó l r e p r e ­ ze n tá lta k ezek a b u zo g án y o k : NAGY SZULEJMÁN 1994, 80; WAR 1999, 1 7 4 -1 7 5 ; ARMOURY 2002, 57; MNM Fegyvertár, ltsz.: 55 .3 3 7 2 , hossza: 62 cm .

576 K a lm á r 1971, 25; K ovács S. 1995, 222-223; K ovács S. 2004. 34. K át. No. 14. MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3373, hossza: 72,4 cm. Vö. K a r l s r u h e r 1991, 209-210.

103. 11. Apafi Mihály török buzogánya, 1680 körül ] ^4

104. Báthori Zsigmond erdélyifejedelem török buzogánya, 16. század vége

TÁMADÓFEGYVEREK

Ez a buzogánytípus vált követendő p él­ dává Erdélyben, sőt a királyi M agyarorszá­ gon is. A 17. században is nagyon kedvelt volt, am elynek egyik jellegzetes darabja a 105. képen látható.577 Az öntött technikájú, cápázott alapfelü­ letet utánzó buzogányfejen szalagokkal h a­ tárolt és kartusokká alakított m ezők közepén egy-egy tokos foglalású, nagym é­ retű türkiz ül, am elyet m argaréták fognak közre. A buzogány fejének tetején egy nagy­ m éretű türkiz található, am elyet hat kisebb kő vesz körül. A fejet egy széles, tagolt gyűrű választja el a nyéltől, am elyet alul és felül egy-egy ezüstből öntött köpű határol. A fe­ lületet cápázást utánzó alapon arabeszkek és álkőberakások ékesítik. A nyél középső b o ­ rítása cápázott ezüstlemez, am elynek a kö. j, • j ; zepét eey álkőberakással díszített m edaillon 105. Aranyozott ezüst diszbuzoeany, 1 7. szazad eteie r l lorm aju, áttört gyuru ekesiti.

Az Iparm űvészeti M úzeum Esterházygyűjtem énye is őriz a fenti m űtárgyhoz hasonló buzogányt, de ennél a példánynál a nyél felső részén m ár török saz levelek és hatayi virágok utánzatai is láthatók.578 A bécsi Kunsthistorisches M useum ban lévő, a B áthori István-féle buzogánnyal csak­ nem megegyező m űtárgyba az 1560-1580 között m űködő kolozsvári ötvös, Hunyadi András m esterjegye van ütve.579 Ez az Erdélyben kialakult méltóság]elvény Báthori István királysága idején Lengyelországban is elterjedt, hiszen a hetm ani buzogányok között sok hasonlót találunk, sőt Bécs felm entőjének, III. Sobieski János lengyel ki­ rálynak (1674-1696) a fegyverei között is van egy ilyen darab.580 Bizonyára nem a vé­ letlen műve, hogy I. Rákóczi György erdélyi fejedelm et (1630-1648) igen hitelesen ábrázoló olajfestményen az uralkodó, a fentiekben leírt buzogányt tartja a kezében.581 A 17. század utolsó harm adában készült az a kép, amely báró Kornis G áspárt ábrá­ zolja. A főúr jo b b kezében a B áthori István-féle buzogány egyik altípusát tartja, ami jó l igazolja, hogy az erdélyi arisztokrácia is kedvelte ennek a változatnak a használa­ tát.582 B ethlen G ábor erdélyi fejedelem (1613-1629) gyulafehérvári palotájában 1629ben 19 buzogányt írtak össze a leltározók. A göm b fejű buzogányok m ellett számos hét- és kilenctollú típust is leltárba vettek, am elyek körülbelül a buzogányok felét képviselték.583 A későbbi fejedelem , Kemény János írta B ethlen G ábor 1626-1627es had járata alkalm ából: „Az fejedelemnek fegyver hordozója Rosályi Kun István lévén, annak kezéből vévé az fejedelem tollas botját, s azzal méné el seregeket rendezni. ”5S4 Az erdé­ lyi fejedelm ek és a m agyar főurak számos buzogánnyal rendelkeztek, hiszen Thurzó 577 T em esv áry 1989, 47; SPLEND EU R 1999, 54.; K ovács S. 2004, 37. K át. No. 17.; MNM Fegyvertár,

ltsz.: 54.1470, hossza: 76 cm.

578 Ltsz: E.60.4.1.

579 G a m b e r - B e a u f o r t 1990, 221, Abb. 144; vö. W a silk o w sk a 1998, 78. 59. kép.

580 Z y g u ls k i 1964, 255, 258-263.

581 MNM T ö rtén elm i K épcsarnok, ltsz.: 565.

582 FŐ Ú RI 1988, 101. C. 57., 84. kép.

583 B a ra n y a i 1959-1960, 247-248.

584 K em ény 1985, 64.

186

106. Thurzó Imre képmása. Olaj, vászon, 1611

TÁMADÓFEGYVEREK

Györgynek a kincstárában 1612-ben pontosan 13 sújtófegyvert írtak össze.586 A szá­ m os buzogány között lehettek kedvenc darabok is, am elyet a későbbi fejedelem , B ethlen István 1616-os végrendelete jó l bizonyít, am elyben a következőket olvas­ hatjuk: „Egy aranyos bot, ki asztalomon állott gyakrabban.”586 A 16. század végén, 17. század elején a gerezdes buzogányok népszerűsége is tö­ retlen, hiszen ilyen fegyverrel ábrázolták Thurzó Im rét 1611-ben készült festm ényén (106. kép).587 Az asztalon a főúr m ellett egy aranyozott ezüstből készült kilencgerezdes buzogány és egy m agyar szablya látható. A 17. század első felében igen népsze­ rűek voltak az előbbi főúri buzogányok, amelyek egyik jellegzetes példánya a 107. képen tekinthető m eg.588 Kilenc aranyozott bronz gerezddel készült, am elyeknek alul és felül található egy-egy, a gerezdek felé visszakanyarodó kis tüskéje. A m űtárgy igen hosszan lenyúló köpűje pikkelyezetten vésett és poncolt díszű. A nyél fekete bőrrel bevont középső részére egy aranyozott pikkelyes gyűrű, valam int két, leveles indával áttö rt ezüstgyűrű van húzva. A nyél végére erősített ugyancsak pikkelyekkel ékesített hüvely végén, egy nagym éretű karikán, egy piros-ezüst zsinóron kettős bojt található.

1667-ben Szigethi Vas M árton végrendeletében a következőket olvashatjuk: „Karacél tollas buzogány ”589 A karacél ebben az időben a lengyel eredetű pikkelypáncélt je le n ­ tette s így feltételezhető, hogy egyben ez a kifejezés a fentiekben leírt buzogányt j e ­ löli.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a 17. századi inventárium ok nem tesznek különbséget a tollas és a gerezdes buzogányok között és ez utóbbi vál­ tozatot is tollasként írják le! A fent em lített buzogánynak két jó párhuzam a is van a M agyar Nem zeti M úzeum ban, m indkettő kilencgerezdes, amelyek stilizált virágszi­ rom m al és csillagokkal áttörtek és a 17. század közepe táján készültek.590 B ethlen G ábor erdélyi fejedelem végrendeletében négy külföldi uralkodóra, n e ­ vezetesen II. Ferdinánd császárra (1619-1637) és m agyar királyra (1618-1637), III. F erdinánd m egkoronázott m agyar királyra, a b randenburgi választófejedelem re és a svéd királyra hagy pom pás lószerszámokat és fegyvereket.591 A skandináv uralkodóra hagyom ányozott m űtárgy együttesről a következőket írta B ethlen Mihály, am ikor 1693-ban Stockholm ban tartózkodott. „Egy kamrában vannak sok szép cafrangok, var­ rottak és szép nyergek, kik között Bethlen Gáboré szép kővel rakott, hozzá tartozó szügyelőjével együtt, farmatringjával kengyelivel, kard és buzogánnyal, melyek igen szépek. ”592 Szerencsére a fenti m űtárgy együttes m ind a m ai napig m egtalálható a Svéd Ki­ rályi Fegyvertárban, Stockholmban.

A 108. képen az a török buzogány látható, am elyet a következőképpen írt le B eth­ len G ábor gyulafehérvári palotájának leltára 1629-ből: „Egy hat tollú jáspisosfejű rubinos b o t . m H attollú buzogány, am elynek a tetején rubinokkal kirakott rekeszzománcos gom b helyezkedik el. Az ötszögalakú, nefritlem ezből készült tollak közül kettő hiányzik. A tollakat arannyal berakott leveles virágok és rubinok díszítik, m íg az éleket inkrusztált aranylevélkék ékesítik. A tollak közeit leveles vésésű arany­ lem ez fedi. A buzogányfejet egy aranyleveles rubinokkal díszített nefritgyűrű vá685 B. Szabó 1995, 35.

586 R ad v án szk y 1879, 290.

587 FŐ Ú R I 1988, 117. C. 101. Cím lap; SPLENDEUR 1999, 44.

588 SPLEND EU R 1999, 56.; MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3371, hossza: 77 cm.

589 K árolyi 1901, 460.

590 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3375, hossza: 73,5 cm, egykor Kapi S ándor nagykállói kapitány tulajdoná­ ban volt; ltsz.: 55.3409, hossza: 65 cm.

591 D eá k 1878, 4 7 0 -4 7 1 .

592 B et h le n 1981, 6 7 -6 8 .

593 O s s b a h r 1897, 11. PL. XXII.; G a v o r 2 0 0 1 , 136. Kát. No. 26.; B aranyai 1 9 5 9 -1 9 6 0 , 247.

188

lasztja el a nyéltől. A kör alakú fából készült nyelet trébelt és vésett aranylem ez borítja, amelyet spirálisan futó sáslevelek és stilizált Ak lótuszvirágok díszítenek. A buzogányt B eth­ len G ábor erdélyi fejedelem 1629-ben végren d eletileg hagyta sógorára, II. Gusztáv A dolf svéd királyra (1611-1632).

Az erdélyi fejedelmi követ, a kapithia kö­ telességei között fontos szerepet töltött be a konstantinápolyi bevásárlás a gyulafehérvári udvar szám ára. K ülönösen B ethlen G ábor és I. Rákóczi György alatt kerültek be pom ­ pás török fegyverek és egyéb luxustárgyak Erdélybe.594 16 18-ban egy díszes buzogány­ ról tudósítja B ethlen G ábort Borsos Tamás portai követ: „A buzogány ilyen - azkit Tóth Mihály uram is tud Nagyságodnak referálni az tollai rubi­ nokkal rakott, az nyele arannyal borított, zománcos; vagyon kő benne 440, kinek öté smaragd, azmint magam is valami rosszul ismertem hoz­ zája. Okulár által is valóban meglátogatóm a kö­ veket, de Úgy ismerem, hogy az köveknek fele is 107. Kilencgerezdes főúri buzogány ,17. század elsőfele közel hirvadt; azmely törökök látták, 50 ezer oszporára böcsülték, fejlebb nem. Az ára után látám az embernek obstinatióját, ingyen sem emlí­ tem az kénesőt, hanem azzal kezdem kínálni, hogy adja oda az botot és én jó kezest adok, hogy Nagyságod megküldi az árát éppen. Mihelt ezt hallá, csak felszökék, és rnondá, hogy „én tiszta sárga aranyat adtam érte, bizony nem adom sem kezességen, sem papiroson. ”Az Bezeszten tihája valóban nagy emberséggel volt mellettem, és eléggé hívatá vissza a törököt, de soha csak vissza sem hívathatúk. ”595 A fenti vásárlás m eghiúsult ugyan, de jó l igazolja azt, hogy a fejedelem kénesőt, azaz higanyt vitetett ki Isztambulba, adatta el, m ajd luxustárgyakat vetetett rajta.

Az erdélyi buzogányhasználat fontosságát jó l szemlélteti az erdélyi fejedelm ek pénzverési gyakorlata. B áthori Zsigm ond tallérjain tollas buzogány látható, m íg Rá­ kóczi Zsigm ond erdélyi fejedelem (1602-1608) gerezdes buzogányt tart a kezében.

B áthori G ábor fejedelem (1608-1613) veretein a tollas és göm bfejű buzogány tűnik fel, m íg B ethlen G ábornál a gerezdes változat m ellett m egjelenik a jo g a r és a ké­ sőbbi fejedelm ek pénzein kizárólag ez látható.596 1816-ban a Magyar Nemzeti Múzeum felügyelője, József n ád o r Bécsben harm inc d u k átért m egvásárolta II. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1648-1660) buzogá­ nyát az intézm ény részére (109. kép).597 A m űtárgy körte form ájú feje tíz függőleges gerezdre osztott, amelynek a közepén öntött technikájú lótuszvirágokkal és fogazott szélű levelekkel díszített m edaillon lát­ ható. A gerezdeket m ég félm edaillon is ékesíti és igen jellegzetes a fej alsó részének lezárására szolgáló „Z” m otívum sor is, m íg a buzogány fejének tetején egy kis göm b 594 B ír ó 1921, 8 8 -9 0 ; K ovács S. 2 004, 23, 30, K á t. No. 7.

595 B orsos 1972, 168.

596 B. S za b ó - T ó th 1999, 21 5; v ö . H u sz á r 1995, 7 8 -7 9 .

597 C IM ELIO TH EC A 1825, 88.1; K a l m á r 1971, 2 5 -2 6 ; K ovács S. 1995, 2 2 6 -2 2 8 ; K ovács S. 2 004, 3 6 -

37, Kát. No. 16.

189

A BUZOGÁNY M IN T FEGYVER ÉS MÉLTÓSÁGJELVÉNY

ül. A gyűrű alatt egy rövid, m íg alul hosszú aranyozott ezüst köpű borítja a fából ké­ szült nyelet. Az öntött köpűk és a veretek arabeszkekkel és álkőberakásokkal díszí­ tettek. A nyél középső részén a zöld selyem borítás m ellett áttö rt m űvű pillangós gyűrűket is m egfigyelhetünk. A nyél végén valószínűleg nem korabeli ezüst kupak ül, amelybe a Rákóczi-címert és az 1658-as évszámot vésték. A buzogány fején egy ko­ rabeli - szintén vésett technikájú - egyesített MZ m onogram ot figyelhetünk m eg.598 A fent leírt buzogánytípus első m agyarországi képviselője Báthori István lengyel ki­ rály tulajdonából származik. Ennél a m űtárgynál a körte form ájú fejet széles szala­ gok rom busz alakú m ezőkre osztják, am elyek középpontjában tokos foglalású türkizek ülnek.

A II. Rákóczi Györgynek tulajdonított buzogány feje körte form ájú és jellegzete­ sen nem rom buszok, hanem függőlegesen futó m ezők tagolják, m int Pawel Tetra hetm an (1663-1665) buzogányát. A Rákóczi-buzogány legjobb párhuzam a az Andrássy-gyűjteményben volt, ahol szintén tíz részre osztott a m űtárgy feje.599 A p árh u ­ zamok alapján a II. Rákóczi Györgynek tulajdonított buzogány készítésének ideje a 17. század közepe tájára tehető. E buzogánytípus a Báthori István-féle buzogányok egyik variációjának tekinthető, ahol a török motívum kincs m ár a buzogány fején is - b ár után zatk én t és ö n tö tt form ában - m egjelenik. A M agyar N em zeti M úzeum Fegyvertárában őrzött, 17. század első felében készült török pallos hüvelyének ara­ nyozott ezüst veretem lévő díszítőelem ek utánzatai tűnnek fel a Rákóczi-buzogányon.600 Az előbbiek alapján m egállapíthatjuk, hogy a királyi, fejedelmi, hadvezéri buzo­ gányok altípusába sorolható a Rákóczi-buzogány, amely azt jelezheti, hogy nem fe­ jed elm ijelv én y rő l van szó. Valószínű, hogy ezt a buzogányt a fejedelem m ég apja, I. Rákóczi György életében kaphatta. A II. Rákóczi Györgynek tulajdonított buzogány készítési idejét és a m űtárgy hierarchiában betöltött szerepét m érlegelve tartozha­ tott a fejedelem egykori fegyverei közé.

Most p edig vegyük szemügyre a buzogány fejének alsó részébe vésett, egyesített MZ m onogram ot. Ez a két betű m inden valószínűség szerint Szegedi M árton debre­ ceni ötvös m esterjele. Némi zavart okoz, hogy a 17. század első felében két Szegedi M árton nevű ötvös m ester is élt a parasztvárosban.601 Az egyiket - m egkülönbözte­ tésül - Szegedi Olasz M ártonnak hívták, aki 1598 és 1627 között m űködött, Kőszeghy Elem ér 1600-1645 között tartja számon. A másik m ester 1611-től szerepel az írott forrásokban, utolsó ism ert m unkáján az 1651-es évszám látható, B. Bobrovszky Ida szerint 1668 körül hunyt el.602 A II. Rákóczi György-féle buzogányon lévő jegy szinte azonosnak tekinthető a tiszalúci egyház verejtékes poharán lévő vésett ötvösjeggyel.503 így a fentiek alapján a buzogányt Szegedi Olasz M árton készítette 1598 és 1627 kö­ zött. Szegedi M árton m ester három fennm aradt m unkája közül kettőn beütött öt­ vösjegy látható, az egyik egyesített, a másik nem . így viszont az sem elképzelhetetlen, hogy a fejedelm i buzogányon lévő vésett jegy - mivel az M betűn „talpak” vannak 598 C IM ELIO TH EC A 1825. 88.1.: „Claua Principis Transsilvaniae GEORG 11. RAKÓCZY, quam nodus ómat argenteus, tinctus auro, vti manubrium, quod viridi serico vestitum, deaurata lamina ex argento contegit, inciso in extremitate Scuto gentilito, et anno 1658. Hanc Viennae repertam Sereniss, Archidux Iosephus Palatínus pro Museo triginta auresis an. 1816. redemit.”

S z e n d r e i 1896, 708, 3634. tételszám alatt, m íg k é p e a 452. oldalon látható, illetve 482, 3033. tétel alatt leírva.

600 MNM Fegyvertár, ltsz.: 56.4381. A m űtárgy saruveretébe egy - elm osódott - szultáni tu g ra van ütve.

Hossza: 94 cm, 17. század első fele.

601 B. B o br o v szk y 1980, 69-71, 135, 64. k é p .

602 Z o l ta i 1937, 5 3 -5 4 ; B. B o br ovszk y 1980, 135, 158, 2 2 -2 3 . je g y ; T akács 1988, 1 6 -1 8 .

603 B. B o b ro v sz k y 1980, 70, 64. kép, 24. jegy.

108. Török díszbuzogány, 1 7. század eleje

191

TÁMADÓFEGYVEREK

m égsem Szegedi Olasz M ártont, hanem Szegedi M ártont idézi az 1631 -ben készült, „Zólyomi k an n a” ötvösjegye alapján.604 Az utóbbi ötvös - m int céhm ester is - korá­ nak egyik sokat foglalkoztatott és elism ert m estere volt. Az 1611-es számadáskönyv szerint m indkét Szegedi M árton készített fegyvereket a város m egrendelésére: „Sze­ gedi Mártontul egy mereő aranais portai forma szablia Principi in Várad F 50. ”„Eötvös Mártontul égj aranais cápázott pallost meghattuk pinzben az árát F 27. ”605 A jegyzőkönyv fontos bizonyítéka annak, hogy a debreceni ötvösök számos fegyvert készítettek a főbíró m egrendelése alapján. Ennek legfontosabb oka a város ajándékozási kötelezettsége­ inek tu d h ató be. Az erdélyi fejedelm eken kívül a váradi kapitány, hajdúkapitány és a királyi M agyarország tisztviselői, m int például a n ád o r m ellett török és tatár fő­ tisztek is kaptak ajándékokat.606 161 1.: „Ad Várad. Égj ezüstös aranias botot attak Beth­ len Gábornak”. 1618. „A fejedelemnek vittek aranias bot. Egy aranias 2 % giras kupatt.”607 Az Erdélybe küldött két buzogány jó l bizonyítja, hogy Debrecen a politikai és vallási szálak m ellett milyen szoros kapcsolatokat ápolt a fejedelem séggel, különösen B eth­ len G ábor és I. Rákóczi György uralkodása alatt. A török hódítókkal és tatár kato­ nákkal a városi polgárok, valam int ötvösök gyakran találkoztak, így m ódjuk nyílt viseletűkkel és fegyverzetükkel is m egism erkedni. Érthető, hogy a m egrendelt fegy­ verek közül sokat készítettek „portai form ára” az ötvösök, amely azt jelenti, hogy a török fegyverek formáját, sőt a m otívum kincsét is utánozták.

II. Rákóczi György a tanulm ány során m egism ert buzogányt - a típus alapján valószínűleg m ég apja, I. Rákóczi György életében kaphatta. Könnyen elképzelhető, hogy akkor adom ányozták a fejedelem jelöltnek, am ikor egy m agas m éltóságba b e­ iktatták. Erre legm egfelelőbbnek az 1640-es év tűnik, am ikor az ifjú fejedelm et, 19 éves korában, váradi kapitánnyá nevezték ki. A buzogányt a következő szavak kísé­ retében adták át: „A fejedelem azért adja e buzogányt, hogy barátainak barátja, ellensége­ inek ellensége legyen, ezeket hűsége alá hajtsa, s ha nem akarnának, vagy útját állanák ezzel fenyitse őket7 608 A fenti sorok alapján válik egyértelm űvé, hogy a katonai m éltóságba való kinevezés legfontosabb tárgya a buzogány a 17. századi Erdélyben, de a királyi M agyarországon is.609 1620. május 15-én Egerburgban kelt az a szerződéslevél, am elyben H orváth Ist­ ván ötszáz kopjásan felfegyverzett huszárjával a cseh-m orva reform átus rendek szol­ gálatába lépett. Keresztély anhalti herceg által aláírt dokum entum 7. pontja arról rendelkezik, hogy a huszárok parancsnoka egy ezüst buzogányt is kap a zsoldon felül!610 A Jankovich-gyűjtem ényből került a M agyar Nem zeti M úzeum ba Kemény János erdélyi fejedelem (1661-1662) tatár buzogánya (110. kép).61' A buzogány nyom ott göm b form ájú fejét fából készítették, amelyet szarvasm ar­ hatülökkel vontak be. A buzogány fejének tetején csipkés szélű aranyozott ezüstlemez található, am elyen tizenhárom - virágszirm ot formázó - m agas foglalatban csiszo­ 604 B. B obrovszky 1980, 135, 22. jegy.

605 R ó m e r 1877, 8 0 4 -8 0 7 ; Z o l t a i 1937, 13; B. B o br o v szk y 1980, 6 9 -7 1 .

606 Z o l t a i 1937, 4 9 -5 8 .

607 B. B o br o v szk y 1980, 1 1 4 -1 1 5 ; v ö . S c h u c k e l t 2 0 10, 1 0 2 -1 0 3 , 1 2 2 -1 2 3 .

608 S zilágyi 1891, 12-1 5.

609 K em ény 1986, 70.

610 S z e n d r e i 1889, 1 5 8 -1 5 9 .

611 A Jankovich-gyűjtem ény leltárkönyve. MNM Régészeti Adattára: „Cambuca vetustissima in nodum comeum pellucidum, lapidibus argento inaurato insitis exornatum desinens, manubrio partim corneo partim argento inaurato. Opus singularis et m in taboris. Videtur esse partium Asiae superioris. Ex antiquissima collectione Cimitum Kemény ex Transsylvania Obtentum, et a Principe Joanne Kemény, in captivitate quondam Tartarica existente, adlatum .”; MNM Fegyvertár, ltsz.: 5 4 .1 9 5 2 , hossza: 4 9 ,5 cm.

192

A BUZOGÁNY M IN T FEGYVER ÉS MÉLTÓSÁGJELVÉNY

latlan rubinokat láthatunk. A felső lemez alapdíszítését a vésett, egymáshoz indaszálakkal kapcsolódó stilizált virágok adják. A bu­ zogány szaruból készült nyele fokozatosan keskenyedik, amelynek az alsó részét aranyozott ezüstlemez borítja. A lemez közepén medaillonok, m íg a széleken félm edaillonok találhatók, amelyek kö­ zepén - véséssel kialakított - virágtöveket figyelhetünk meg. A virágtövek h átterét erőteljesen vésett függőleges vonalak adják.

A buzogányt form ája és az a sajátossága, hogy részben szaruból készült, sorolja a tatár készítésű fegyverek közé. A díszbuzogány nem esfém szerelését - m inden valószínűség szerint - egy tatár szolgálatban álló török ötvös készíthette. A m űtárgy fején talál­ ható virágszirm ot formázó foglalatok, valam int az alapdíszítés sti­ lizált lótuszvirágai a fogazott szélű levelekkel a török díszítőművészet ún. saz-hatayi stílusát követik. A buzogány nyelé­ nek aranyozott ezüstlem ezét díszítő m otívum ok, a felső rész „z” keretezése a 17. századi török fegyverek nem esfém vereteivel hoz­ ható kapcsolatba.612 Kemény Ján o s m int a lengyelországi erdélyi hadsereg főpa­ rancsnoka 1657. július végén esett krím i tatár fogságba Trimbolnánál (ma Terebowlja, U krajna).613 A török felhatalm azás nélkül indított lengyelországi hadjárat m iatt a Porta m egfosztotta tró n ­ já tó l II. Rákóczi Györgyöt. IV. M ehm ed Giráj tatár kán (16541666) m in d en befolyását latba vetette, hogy a törökök Kemény Ján o s fejedelem m é választását tám ogassák. A fentiekben leírt tatár díszbuzogányt 1658 első felében készíthették el a kán utasí­ tására. Ebben az időben vált ugyanis Kemény János első számú fejedelemjelöltté. A kán az erdélyi fejedelm ekhez hasonlóan török vazallus volt, aki a Portától kinevezésekor - több más tárggyal egyetem ben - díszbuzogányt is kapott, amely hatalm ának legfőbb forrása lett. A tatárok így pontosan ism erték a buzogány je le n tő ­ ségét az erdélyi társadalom ban. Ezért kapott tehát Kemény János tatár buzogányt, am elyet m inden bizonnyal magával vitt Tirgovistyébe. A fejedelem végül is Barcsai lett, de Kemény János j e ­ lentőségét m utatja, hogy csak erőteljes török fenyegetés győzte m eg Barcsai Ákost, hogy ne m ondjon le a fejedelem ségről Ke­ m ényjavára. Kemény János rokonsága 1659 augusztusában kifi­ zette a 116 000 tallér váltságdíjat, amelyből 100 000 a tatár kánt illette, a m aradék összeg pedig az egyéb költségeket fedezte.614 Kemény János korábbi tisztségeit és kapcsolatait felhasználva - II. Rákóczi György halála után - félreállította Barcsai Ákost és er­ délyi fejedelem m é választották 1661. ja n u á r 1-én. A fejedelem ­ választó szászrégeni országgyűlésen elm ondott beszédében Erdély pusztulásának okozójaként a pogányokat, tehát a törököket és a tatárokat jelölte meg. Rövid uralkodása idején a H absburgokra tám aszkodva p ró b álta Erdélyt kivonni a p o rtai függőségből. A török csapatok ellen küzdve a nagyszőlősi csatában lelte halálát 612 K a l m á r 1971, 25; K ovács S. 1997, 179-181; G u t o w s k i 1997, 60; K ovács S.

2004, 34-35, Kát. No. 13 613 G ebei 1992, 5 0 -5 5 .

614 S zilágyi 1874, 5 88; S za lá r d i 1980, 638.

109. II. Rákóczi György erdélyifejedelem buzogánya, 1 7. század közepe

TÁMADÓFEGYVEREK

1662. ja n u á r 23-án.615 A hagyatéki leltár felvételére Aranyosm edgyesen került sor 1662. decem ber 2-án Kemény János fi­ ának, S im onnak a jelen létéb en . A lószerszám ok között a következő bejegyzésre bukkanhatunk: „Egy hebenumfa (ébenfa) pálca, ezüstös aranyas, tetejében termés rubint”.616 Első látásra szak­ szerűtlennek és furcsának tű n h et a tatár buzogány leírása és ez - valószínűleg - nem csak a leltározók hozzá nem értéséből fa­ kadt. A tatárok egykori foglya, a segítségükkel fejedelem ségre törő, m ajd fejedelem ként a törökökkel és a tatárokkal szem­ beforduló Kemény János igyekezett m eg nem történtté tenni azt, hogy egykor a tatárok jelöltjeként szerepelt. A fia, Kemény Simon, aki szintén részt vett apja szervezkedésében, pontosan ism erte a tatár buzogány szerepét és jelentőségét, így valószí­ nűleg ezért szerepel a lószerszám ok között „elrejtve”, pálca­ k ént leírva. A tatár díszbuzogány szaruborítása könnyen összetéveszthető az ébenfával, de az aranyozott ezüstlemezek, különösen a „pálca” fején lévő term és, azaz csiszolatlan ru b i­ nok teszik egyértelm űvé, hogy a leltár a tatár buzogányt írja le.

A fenti m űtárgyat - a fejedelem több más fegyverével egye­ tem ben - Jankovich Miklós vásárolta m eg a 19. század elején a Kemény családtól. Az 1832-36-os országgyűlés határozata alapján a Jankovich-gyűjtemény a Magyar Nemzeti Múzeumba került. A fegyverek között szerepelt az előzőekben tárgyalt b u ­ zogány is, am i a nagyon ritka krím i tatár fegyverek világvi­ szonylatban is párját ritkító darabja.617 A 17. század m ásodik felében a M agyarországon használa­ tos gerezdes buzogányok fejei egyre kisebbek lettek, viszont m egnőtt a gerezdek száma is a korábbi 7-9-ről tizenkettőre.

Ennek az időszaknak a jellegzetes buzogányát a 111. képen lát­ hatjuk.618 T izenkét gerezdes vas fejjel rendelkező buzogány, amelynél a gerezdek nyaka profilált díszítésű. A m űtárgy fején egy rozetta található, am elyen kis göm b ül. Gyűrűkkel tagolt, kör és sokszög átm etszetű vas nyelének a végére pikkelyes dí­ szítésű aranyozott ezüst köpüt húztak, am elynek a fenéklem e­ zébe a következő évszám és felirat van vésve: D IO NISIUS BANFI A.D. 1674. A m űtárgy így m inden valószínűség szerint a tragikus sorsú erdélyi főúr, Bánfi Dénes tulajdonában volt. A fenti buzogány kiváló példája a 17. század m ásodik felében m egjelenő ún. hadnagyi buzogánynak. Ezek a darabok a csa­ patok tisztjeinek a méltóságjelvényei voltak, és harci célokra egyáltalán nem használták őket.619 A 17. század végére a gerezdek száma nő és elérheti a 1416-ot. Jellem zőek a vasból készült buzogányok, de néha elő615 S za lá r d i 1980, 6 5 9 -6 7 1 ; D o m in iq u e 1984, 8 8 - 9 2 , 9 9 -1 0 4 .

516 P. S z a th m á r y 1881, 772, 776.

617 G utow siü 1 9 9 7 ,4 5 - 5 9 .

M NM Fegyvertár, ltsz. ; 5 4 .1 9 2 4 , hossza: 53,5 cm; SPLENDEUR 1999, 56.

Flasonló m űtárgy láth ató II. Rákóczi Ferenc gyerm ekkori p o rtréján : FŐ Ú R I 1988, 112. C. 88.

619 K a l m á r 1971, 25.

618

110. Kemény János erdélyi fejedelem tatár buzogánya, 1 7. század közepe

A BUZOGÁNY M IN T FEGYVER ÉS MÉLTÓSÁGJELVÉNY

fordulnak nem esfém m el, vagy faragott csonttal díszített példányok is.620 A 17. század végi Erdélyben a nem esség öl­ tözékének a kiegészítő darabja volt a buzogány. A tehetősek nemesfém m el borított buzogányt viseltek, míg a szegényebb nem esek egyszerű vasbuzogányt hordtak.621 A buzogányo­ kat ritkán a széles zsinórövbe tűzték ugyan, de leginkább a nyeregkápára rögzített buzogánytartó hurokba akasztották, vagy ugyancsak a nyeregre erősített kem ényített bőrtokba dugták. A buzogány így, ha nem tulajdonosa kezében volt, tulajdonképpen a nyereghez tartozott. A fent leírtak m iatt válik világossá O ttlik György huszártiszt alábbiakban idézett m egállapítása: „Az ellenség ezalatt nem késvén, kitanulván szá­ mosán való létemet, az én két paripámat, kardomat és egy szép ezüstbotomat elnyerték. Ezen actusért Tököli fejedelem engem M un­ kács várában egy úri aranyos-ezüstes karddal, ezüstes fokos bottal megajándékozott. ”622 A 17. század utolsó évtizedeiben - m int em lítettük - a gerezdes buzogányokat ugyanúgy „tollas bot”nak írták le a források, m int korábban, de egy lényeges vál­ tozásra u tal T hököly Im re Regéc várában található ingóságainak a leltára. Ebben az inventárium ban olvashat­ ju k a következő sort: „Egy aranyos, gerézdes tollas bot”, vagyis egyértelm űen m egjelent a gerezdes kifejezés a buzogányok esetében.623 Ugyancsak az 1684-es leltárban találkozhatunk a rendkívül ritkán felbukkanó zománcos buzogánnyal.624 A Magyar Nem zeti M úzeum is őriz egy pom pás, körte alakú fejjel készült erdélyi zom áncos buzogányt a Teleki-gyűjte­ m ényből.625 A debreceni ötvös céh 1600-ból származó sza­ bályzata szerint, az ötvösök m unkabére kardokért és más huszárféle fegyverekért, valam int ezüstös lószerszám okért 3 forint egy m árka ezüst után, m íg zománcos tárgyak eseté­ b en ez 10 és 16 forint között váltakozott.626 A 103. képen látható - az általunk m ár em lített - buzo­ gány, amelyet II. Apafi Mihály 1684-ben kapott a portai kö­ vettől erdélyi fejedelem m é tö rtén t beiktatásakor.627A nyolc aranyozott ezüst gerezddel rendelkező műtárgy diófából ké­ szült nyelének két vége aranyozott ezüstlem ezzel van bo­ rítva. A nyél nem esfém lemezei ferdén vésett négyszögekkel 620 MNM Fegyvertár, ltsz.: 54.1471, hossza: 62,5 cm. 14 gerezdes h a d n a ­ gyi buzogány aranyozott ezüst hüvellyel; ltsz.: 54.1928, hossza: 55 cm.

11 gerezdes hadnagyi buzogány faragott csontborítású nyéllel.

621 A p o r 1982, 46.

622 O t t l ik 1875, 31.; S z e n d r e i 1896, 492, 3055. szám alatt; K a l m á r 1971, 24, 15. kép.; MNM Fegyvertár, ltsz.: 57.6396, hossza: 53 cm; vö. K a r l s r u h e r 1991, 212.

623 T haly 1873, 166, 217.: „Egy tollas, gerézdes bot, a nyele ezüstös.’’

624 T haly 1873, 208.: „Három buzogány, melynek ketteje türkisses, az harmadika penig zománcos, türkisses és smaragdkövekkel rakott. ” 625 MNM Fegyvertár, ltsz.: 77.9843, hossza: 69 cm, súlya: 0,8 kg; S zf.n d r e i 1896, 762-763, 6385. szám alatt.

626 R ó m e r 1877, 806-807.

627 S z e n d r e i 1893, 380; S z e n d r e i 1896, 770-772, 6523. té te ls z á m a la tt; K ovács S. 1994-1995, 188, 2. k é p 1; SCHÁTZE 2005, 140.

111. Bánfi Dénes buzogánya, 1674

TÁMADÓFEGYVEREK

díszítettek, am elyekben poncolt alapon kis vi­ rágok láthatók. A nem esfém veretekbe IV. Mehm ed szultán egy-egy tugrája van ütve, amely jó l igazolja a m űtárgy török eredetét. Igen hasonló buzogánya van K ara M usztafa nagyvezérnek, am elyet 1683-ban Bécs ostrom akor zsákmányol­ tak a felm entő csapatok. A hét aranyozott ezüst gerezddel rendelkező buzogány jávorfából készült nyelének elejét és végét aranyozott ezüstlemez bo­ rítja, am elyet m ég niellóval ékesített virágok is dí­ szítenek.628 II. Apafi M ihályné, B ethlen Kata 1725-ös hagyatéki leltára számos, a fentiekhez h a­ sonló török buzogányt ír le: „5 török, 5 magyar sceptrum. Az első török sceptrum a fejéből hét ezüst levéllel emelkedik ki, alább nyele aranyozott ezüst, egy másik ha­ sonlónak nyelét tiszta ezüst virágok díszítik. ”629 A Ma­ gyar N em zeti M úzeum is őriz kettő, a fent leírt m űtárgyakhoz hasonló buzogányt, amelyek közül az egyik a 112. képen láth ató .630 Az aranyozott ezüsttel borított buzogány hét hullám os perem ű gerezddel rendelkezik, amelyeket egyenként for­ rasztottak fel. Az öntött technikával készült gerez­ deket egy központi rozettából kiinduló virágok ékesítik, amelyek között poncbeütésekkel határolt pikkelym inta húzódik. A nyél első és utolsó ötödé részben aranyozott ezüstlemezzel, m íg a fennm a­ radó rész bőrrel bevont. A lem ezek közepén - niellódíszes indamotívummal díszített - medaillonok, a széleken félm edaillonok láthatók. Az ezüstsze­ relésen m ég poncolt alapon trébelt, m ajd utánvé­ sett stilizált tulipánokat, nefelejcseket és árvácskákat figyelhetünk m eg egy-egy virágtőből kiindulva.631 1971-ben az egykori Károlyi-gyűjtem ényből egy nyolcgerezdes török buzogány került a M a­ gyar N em zeti M úzeumba. Az aranyozott ezüstből készült, leveles virágokkal áttört, hullám os p e ­ rem ű gerezdeket egyenként forrasztották fel a nyél - szintén aranyozott ezüst - felső tagjára. A gerezdek öntött technikával készültek, a buzogány nyelének alsó és felső része díszítetlen, m íg a kö­ zépső egység vörös bársonnyal bevont. A m űtárgy alsó és felső köpűjébe III. A hm ed török szultán 628 S a c k e n 1862, 42.; K ov á c s S. 1994-1995, 188. 2. kép.

629 J akab 1883, 790.

630 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3440, hossza: 60 cm. A Jan k o vich-gyűjtem ény szerint jele n darab Vörös Balázs cseszneki kapitányé volt. Ltsz.: 54.1946, hossza: 65 cm; K ov á c s S. 1994-1995. 189, 3. ábra 1-2. kép.

631 C IM ELIO TH EC A 1825, 90, 12; SPLEND EU R 1999, 56.

112.

Török gerezdes buzogány,

17. század utolsó negyede

113. VayAdám buzogánya, 17. század vége

TÁMADÓFEGYVEREK

(1703-1730) egy-egy tugrája van beütve.632 1. Szelim szultán (1512-1520) rendelete alapján az ötvöstárgyak ezüstjének m egfelelő m inőségét szigorúan ellenőrizték.633 A kellő finom ságú tárgyba hitelesítő jegyként az akkor uralkodó szultán tugráját, azaz kalligrafikus névjegyét ütötték be, amely gyakorlat m inden valószínűség szerint csak Isztam bulra korlátozódott.634 Ezek a hét-vagy nyolcgerezdes török buzogányok m a­ gyar főúri használatban is felbukkantak a 17. század m ásodik felében és a 18. század elején.

A 17. század végén az ékkővel kirakott, nem esfém m el borított buzogányok mit sem veszítettek népszerűségükből. 1694-ben H aller M ária férjének, Pető G áspárnak egy aranyozott ezüsttel „m erőn borított” türkizes buzogányt ajándékozott.635 A buzogánynak, m int m éltóságjelvénynek igen nagy szerepe volt a Rákóczi-szabadságharcban is.

A göm böt, vagy nyom ott göm böt form ázó fejű buzogányok a 15. században tű n ­ tek fel, amelyeket függőlegesen futó bordák ékesítenek. A 16. század első évtizede­ ire kialakult a nagym éretű göm bform ájú, de gerezdekkel rendelkező tipikus m agyar buzogány, am elyekhez hasonlóak - igaz kisebb fejjel - a Rákóczi-szabadságharc alatt is felbukkantak. A kuruc hadseregben a buzogányt a századok parancsnokainak, vagy ennél m agasabb csapatparancsnokoknak volt szabad viselniük. Ezek az úgynevezett hadnagyi buzogányok rendszerint göm b alakúak és 12-16 gerezdből állnak, amelyek perem ét poncolt, vagy vésett rézlem ez borítja. A buzogány nyele fából készült, am e­ lyet sokszor díszít faragott csontborítás. A hadnagyi buzogány nem csak tiszti m éltó­ ságjelvény volt, h anem parancsközlő és fenyítőeszköz is egyben.636 1706. október 17-én Zisterdorf városát egy jelentős, m integy 10 ezer főnyi kuruc sereg tám adta m eg Forgách Simon tábornok vezetésével. A város feldúlása után a kolostor apátja a fogoly városiak életéért könyörgött Forgáchnál, m ire a tábornok intett buzogányával és a foglyok életét m egkímélték. A fenti adat jól igazolja, hogy a buzogánnyal adott je l p a­ rancsnak számított, s ez a m ódszer a harcm ezőn tett igen jó szolgálatot a kurucoknak.637 A hadnagyi buzogányokkal ellentétben a főtisztek, tábornokok és más udvari m él­ tóságok jelvényeit nem csak rézzel, hanem nem esfém m el és sokszor ékkövekkel is dí­ szítették. E rre a típusra legszem léletesebb példa Vay A dám nak (1656-1719), II. Rákóczi Ferenc udvari m arsalljának, Munkács várkapitányának a buzogánya. A fenti méltóságjelvényt 1810-ben a vajai várkastély u ra ajándékozta a Magyar Nemzeti M ú­ zeum nak (113. kép). A buzogány kilenc aranyozott ezüst gerezddel készült, amelyet vésett és cizellált virágm otívum ok ékesítenek. A m űtárgy fején lévő tokos foglalatból m a m ár hiányzik a nagym éretű ékkő. A buzogány nyele fából készült, am elynek a két végét aranyozott ezüstből készült köpű borítja, m íg középen feketére cserzett kecskebőr látható. A köpűket niellóval ékesített, vésett és cizellált aranyozott ezüst virágm otívum ok díszítik. A felhasznált nem esfém jó l jelzi, hogy itt m agas ran g ú ka632 T em esváry 1980, 55; K ovács S. 1994-1995, 187, 1. kép.

633 L e vey 1975, 112-114; T u l ip s 1982, 32-33; T ü r k o g l u 1992, 23.

634 1638-ban készült el a „K onstantinápoly összeírása” cím ű átfogó m unka, am elyben a következő sorokat olvashatjuk: „A bélyegzőmesterek. A bélyegzőhivatal egy nagy épület az ötvösök műhelyéhez közel, kertje és fü r­ dője is van, hetven alkalmazott dolgozik ott. Ok ütik rá a tugrát minden Konstantinápolyban készült ezüstmun­ kára, amely azonban különbözik a pénzekre ütött tugrától annyiban, hogy ezeken az örökké győzedelmes szavak is szerepelnek. A bélyegzőhivatal vezetője egyúttal minden ötvös felügyelője is, mert az ezüst hitelesítése után ő pecsé­ teli le a munkáikat. Minden I. Szelim szultán kánunjának megfelelően történik, aki maga is ötvös, bélyegzőkészítő és pecsétvésnök is volt.” L ew is 1981, 140-141.

635 T haly 1895, 19.

63fi K almár 1971, 25.

637 G ö m ö r y 1890, 113.: „Forgách erre intett a buzogánnyal s a kérelem teljesítve lön.”

198

A BUZOGÁNY M IN T FEGYVER ÉS MÉLTÓSÁGJELVÉNY

tonai vezető buzogányáról van szó.638 Ennek a jellegzetes méltóság] elvénynek a fon­ tos szerepére utal II. Rákóczi Ferenc udvartartási szabályzatának 5. pontja is: „Quinto. A pompák alkalmatosságával azt observálják, hogy távulkán irántunk két felől a fő-fegyverhordozónk buzogányunkat. a vice periig lovon mentünkben kardunkot hordozzák, és azt hintóbán való illésünkkor is az hátúlsó kocsis-lovak irányában hasonló móddal elkövessék; a holott penig az útnak keskenysége miatt szorulás történik, immediate hintánk, lovunk vagy személyünk után jöjjenek. A vadászatokban penig az eddig szokott rendhez alkalmaztassák ma­ gokat,"”639 A méltóságjelvény és parancsközlő szerep m ellett elsősorban a hadnagyi változat esetében találkozhatunk a buzogánnyal, m int fenyítőeszközzel is: „A roha­ mok alkalmával (a tisztek) ne menjenek legelöl, hanem inkább a rendtartásra vigyázván a visszafütamodóknak kíméletlenül verjék a hátukhoz a rézbuzogányt”. Esterházy Antal kuruc tábornok hadiutasítása jó l igazolja, hogy a buzogányt a legénység megfegyelmezése is felhasználták.640 A Rákóczi-szabadságharc bukása u tán a buzogány végleg kim ent a katonai hasz­ nálatból, de a 18. század első felében m ég id őnként bírói és polgári elöljárói je l­ vényként szerepelt.641

638 C IM ELIO TH EC A 1825, 88. 2; Ka l m á r 1971, 26; M NM Fegyvertár, ltsz: 5 5 .3 4 0 8 , hossza: 58 cm.

639 T h a ly 1881, 543.

640 Kalmár 1971, 2 6 -2 7 .

641 K a l m á r 1 971, 27.

199

Fokos és a balta A harci csákányok a 14. század közepétől jelen tek m eg a lovagok kezében, céljuk az egyre fejlettebb sisakok és páncélok leküzdése volt. A csákány jellegzetessége a rövid, négyélű csőr volt, amelyből e fegyver francia neve is szárm azott (Bee de corbin - var­ júcsőr). E fegyvertípus szögletes, kiszélesedő és rendszerint négyzetes foka lehetővé tette az ütésen kívül a zúzást is, valam int a nagym éretű fok egyúttal a csapás erejét is m egnövelte.642 A fokos csak fából készült nyelét a 15. század folyamán sokszor teljes egészében vaslemezzel vonták be. A 15. században a csákányfokosoknak az a válto­ zata terjed t el M agyarországon, amely Itáliában volt használatban.643 A 15. század végén készült az a csákány, amelyik a 114. képen látható.644 A műtárgy rövid, négyzetes fokkal és négyélű, rövid, töm ör csőrrel készült. Fanyele felül teljesen vaslemezzel bo­ rított, m íg az alsó fele csak részlegesen. A 16. század elejére a csákányok foka kissé m egnőtt és jellegzetes lett a vaspálcából készült nyél, valam int az akasztóhorgos, vas­ sodronnyal áttekert védőtárcsás fogantyú.645 H erberstein Zsigm ond utazásairól szóló illusztrált könyv 1557-ben Bécsben je le n t meg. A történeti m unka egyik fametszete a 16. század közepének huszárját tárja elénk (115. kép).64:6 Elöl két kopjás, sisakos és tárcsapajzsos huszár halad, míg hátul két huszártiszt, kezükben egy-egy csákányfo­ kossal. A viszonylag rövid csőrű csákányfokosok nyele - m inden valószínűség szerint - ezüstsodronnyal van átcsavarva. A 16. század m ásodik felében jelentősen m egnyúlt a csőr és ezzel párhuzam osan a nyak is, amely sokszor gyűrűkkel tagolt.647 A „m erőn” aranyozott ezüsttel borított főúri csákányokon a díszhegyestőrökön m egszokott m o­ tívumok tűntek fel. A 16. század második felének jellegzetes csákánya a 116. képen lát­ h ató .648 A fegyver karcsú nyakon ülő, kiszélesedő talpú, nyolcoldalú fokkal rendelkezik és hosszú, ívben lefelé hajló, hatoldalú, csőr alakú tüskével. Fából ké­ szült, m ajd bőrrel bevont nyelének alsó harm adát ezüst köpű díszíti, am elyet vésett és poncolt pikkelyek, valam int m edaillonokbnan lévő arabeszkek ékesítenek. A nyél felső, mintegy kétharm adnyi része ezüstdróttal sűrűn átcsavart díszű. Az 1546-1547es schmalkaldi vallásháborúban a huszárok kezében a buzogány m ellett a csákány is feltűnt.649 A 16. század m ásodik felére a csákányok egy része m ár inkább csak dísz a főurak kezében, különösen igaz ez a hosszú csőrű példányokra, amelyek nem rendelkeztek oldalnyúlványokkal. Ezeknél a fegyvereknél ugyanis erőteljes ütés esetében a kör alakú köpű egyszerűen lefordulhatott a nyélről. Ennek a m eggátolására vált szüksé­ gessé, hogy oldalnyúlványok ágazzanak ki a köpűből, amelyek a 17. századra igen hosszúvá váltak. Ezzel párhuzam osan a 16. század végétől, 17. század elejétől a csőr ism ét kezdett zömökké válni.650 A hosszú nyelű és hosszú csőrű csákányok egyik je l­ legzetes képviselője egykor Kemény János erdélyi fejedelem tulajdonában volt, aki 642 B o e h e im 1890, 363-367; v ö . B o r o sy 2004, 437.

643 B o c c ia - C o e l h o 1975, 97.

644 MNM Fegyvertár, ltsz.: 54.2135 (Arm. Jan k . 65.), hossza: 61 cm, fej hossza: 14 cm.

645 MNM Fegyvertár, ltsz.: 54.2135, hossza: 52,5 cm, fej hossza: 18,5 cm; ltsz.: 54.2139. Hossza: 52 cm, fej hossza: 20,3 cm.

646 K a l m á r 1971, 35, 47. kép, illetve 37. jegyzet.

647 SCHÄTZE 2005, 79.

648 A BÉCSI 1933, 45, 73. tárgy; S p l e n d e u r 1999, 38. MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3224, hossza: 85,5 cm, fej hossza: 17 cm. Vö. S c h u c k e l t 2010, 81-82.

649 K á r o ly i 1877, 841-842.

650 K a lm á r 1971, 35. MNM Fegyvertár, ltsz.: 54.1879, hossza: 21,5 cm; ltsz.: 54.1880, hossza: 21 cm; ltsz.: 54.1881, hossza: 19 cm; ltsz.: 54.1882, hossza: 22 cm, lelőhelye: Sarkad. Zy g u l s k i 2000, 19-23.

200

FOKOS ÉS A BALTA

vélhetően örökség útján ju to tt hozzá, hiszen a 17. század elején készült. Kidolgozása, form ája és m é­ rete alapján nem harci fegyver volt, hanem egy olyan darab, am elyet akár kézi b otként is lehetett hasz­ nálni, gyalogosan akár rá is lehetett tám aszkodni.651 Igen érdekes, hogy A por P éter leírása szerint a 17. század végi erdélyi társadalom ban a díszes csákány a baltával együtt a buzogány u tán állt, m int rangjelző tárgy.652 A 17. századi csákányok csőre - m int em lítettük - ism ét rövidebbé és erőteljesebbé vált, ennek leg­ fontosabb oka, hogy alkalm asabb legyen a sisakok és lem ezvértek átütésére. Ebben az időben a m agyar huszárok ellenfele legtöbbször nem csak a török, hanem sok esetben az osztrák és a ném et lovas volt, akik sokszor m ég páncélt viseltek. A M agyar N em ­ zeti M úzeum Fegyvertárának egyik 17. században ké­ szült hátvasát egy csákánnyal ü tö tté k át, am ely jó l m utatja ennek a fegyvernek a hatékonyságát.653 T h ö ­ köly Im re 1683-1685 között felvett ingóságai között szerepelt kettő ezüstös-aranyos csákány is.654 Thököly Im re egyetlen ism ert olajképén a fejedelem a kezé­ ben egy csákányt tart.655 A 17. század végére, a 18. század elejére vált jellegzetessé a csőr erős ívben tö r­ ténő aláhajlása, m ajd enyhe visszakunkorodása.

Ebben a form ában lett a csákány jellegzetes paraszti­ polgári fegyverré a 18-19. század folyam án.656 A csákányokat legtöbbször az első nyeregkápára szíjazott bagariabőr, illetve selyemmajc hurokba h e­ lyezték, vagy ritkán az övön lévő rézkarikába d u g ­ ták. A 17. század végén készült Bezerédi Im rének, a későbbi kuruc dan d ártábornoknak a csákánya (117. kép).651 A fegyver négyzet alakú kiszélesedő fokkal és csatornázott, aláhajló csőr alakú tüskével készült. A fából készült nyél közepét kecskebőr borítja, m íg a

651 K a l m á r 1971, 36. 51. kép; D ik e 1982, 222-225.; MNM Fegy­

vertár, Itsz.: 55.3225 (Arm. Ja n k . 60.), hossza: 109,5 cm, fej hossza: 32,5 cm.

652 C z u b e r k a 1906, 111.

653 MNM Fegyvertár, ltsz.: 57.7231, m agassága: 35,5 cm.

664 T h a ly 1873, 138., 213; O t t l ik 1875, 31.

655 19. századi másolat, MNM T örténelm i Képcsarnok, ltsz.: 2211.

656 S z e n d r e i 1896, 808-809; K a l m á r 1971, 36-37; M NM Fegy­ vertár, ltsz.: 54.2122, hossza: 63,2 cm, fej hossza: 14,6 cm, le­ lőhelye: Szarvas; ltsz.: 54.2123, hossza: 69,7 cm, fej hossza: 18,5 cm; ltsz.: 68.8939, hossza: 105,6 cm, fej hossza: 18 cm.

667 S z e n d r e i 1896, 789-790, 6681. tételszám alatt; C z u b e r k a 1906, 111-112; K a l m á r 1971, 37, 52. a. kép; SPLEND EU R 1999, 39; M NM Fegyvertár, ltsz.: 55.3445, hossza: 74 cm, fej hossza: 17 cm; H asonló csákány: S z e n d r e i 1896, 351, 2694. szám alatt; vö. K a r l s r u h e r 1991, 212.

114. Harci csákány, 15. század vége

fennm aradó részt ezüstből készült, vésett díszítésű köpűk fedik, amelyeken egy-egy m edaillon van, m íg a széleken félm edaillonok láthatók. A m edaillonokban - poncolt alapon - tulipánokat és nefelejcseket találhatunk. A csákányfokos csőre felett lévő rövid köpű zárókupakján horgonyon álló zászlót láthatunk, m íg a nyél másik vé­ gének kupakján EB m onogram található. Ez a fegyvertípus a császári lovasság si­ sakjának bezúzására, valam int a hátvért átütésére igen alkalm as volt. 1707-ben Bezerédi Im re d andártábornok párbajt vívott Orssich Kristóf károlyvárosi horvát h a­ tárő r ezredessel. Amikor Bezerédi szablyája eltörött - a hagyom ány szerint - a nyeregkápájára akasztott csákányát vette elő, s ezzel győzte le ellenfelét.658 A Rákóczi-szabadságharc bukása u tán m ind a buzogány, m ind a csákány elveszí­ tette katonai jelentőségét. M indkét fegyver a lovagi fegyverzetből került át a huszá­ rok kezébe, ahol jelentős átalakuláson estek át, m ajd váltak m éltóságjelvényekké.

A különböző baltatípusok csak ritkán bukkantak fel a huszárok kezében. Ezeket a paraszti jelleg ű fegyvereket sok esetben szerszám ként használták, de nem kizárt a harci alkalm azásuk sem. A huszárok kezében felbukkanó baltafélék m indenképpen a szerszámok kicsinyített és ném iképp átalakított változatai voltak. A balta egyébként a hajdúk általánosan elterjedt fegyvere volt, akik az övükön lévő rézkarikába dugták kedvencüket.659 A lapos fokú, előreugró és ívelt élű balta vágásra rendkívül alkalmas volt. A 16. század m ásodik felének jellegzetes m agyar baltáját láthatjuk a 118. képen.660 A Kunsthistorisches M useum ban őrzött m űtárgy három szög alakú pengével készült, és foka profilált, négyzet alakú, m íg oldalnyúlványait kis ívecskékkel tagolt 658 T hajly 1889, 155-156.

659 B o e h e im 1890, 367, 379; C z u b e r k a 1906, 110-111; K a l m á r 1971, 27-31.

660 K a l m á r 1971, 30, 34. d. kép; SCHÄTZE 2005, 35.

202

FOKOS ÉS A BALTA

116.

díszítésű ezüstkeret veszi körül. A fából készült nyél alsó részére arabeszkekkel ékesített és türkizekkel díszített aranyozott ezüstköpűt húztak, m íg a fennm aradó részt ezüstsodronnyal tekerték át.

1593-ban Geszty Ferenc a végren­ deletében az erdélyi fejedelem re egy lovat hagy díszes lószerszám ­ m al együtt, valam int egy ezüstös buzogányt, vagy baltát. A „balta” szó feltehetően török eredetű és m aga a fegyver is igen kedvelt volt a törököknél.661 A M agyar N em ­ zeti M úzeum Fegyvertára m ind a 16., m ind a 17. századból őriz török baltákat, m éghozzá dísz­ fegyver kivitelben.662 A 17. század lengyel baltája hazánkban is n é p ­ szerű lett, s egy ilyen példányt írtak le 1684-ben a leltározók T hököly Im re ingóságai között M unkácson.663 fj A buzogány m ellett a roham ok vezetésére és vezénylésére a tá ­ Ezüstszerelésű bornokok is használták időnként csákányfokos, ezt a fegyvert, am ire legjobb 16. század második fele példa „Bottyán baltája”. A Rákóczi-szabadságharc egyik legism ertebb - az ellenfél által is m agasztalt - hadvezére Bottyán János volt, aki aranyozott ezüst díszítésű baltával vezette az ütköze­ teit. 1708-ban Bercsényi Miklós Bottyánt a D unántúl­ ról a V ág-vidékére vezényelte át azért, hogy a laza fegyelmű tiszteket megrendszabályozza. Egyik levelé­ b en errő l tudósítja a fejedelm et, megjegyezve, hogy Bottyán bárcsak: „megbaltázna egy párt a magahitt brigadérosokban”. A kuruc tábornok 1713-as hagyatéki lel­ tára szerint híres ezüstös-aranyos baltája Károlyi Sándor tulajdonba került.664 Ez a paraszti eredetű, el-

661 R advánszky 1879, 145. 1629-ben B ethlen G ábor erdélyi fejede­ lem fegyverei között bukkan fel: „Mátyás király baltája”. B aranyai

1959-1960, 248.

662 M NM Fegyvertár, ltsz.: 55.3760, hossza: 18 cm; ltsz.: 54.2140.

Aranyozott ezüst szereléssel, türkizekkel kirakva. Hossza: 72 cm, fej hossza: 17 cm; SCHÄTZE 2005, 150.

663 x h a l y 1873, 145.: „Egy lengyel balta, az nyele merő ezüst, aranyos.”

Az M NM Fegyvertára őriz egy rézborítású baltát a 17. század végéről. Ltsz.: 54.2142, hossza: 73,8 cm, fej hossza: 15,2 cm, le­ lőhelye: Kisvárda. S c h u c k e l t 2010, 83, 103.

664 T h a ly 1889, 155-156. Lásd a 82. képet!

117. Bezerédi Imre ezüstszerelésű csákányfokosa, 17. század vége

TAMADOFEGYVEREK

sősorban m unkára, m ajd önvédelem re kifejlesztett szerszám, il­ letve fegyver a m agyar huszárok és hajdúk kezében félelmetes hírnévre tett szert.

A kései középkor folyamán tűnt fel a gyalogosok oldalán egy rövid nyelű, hegyes tüskékből álló fegyver, a hajítóbárd, amelyet az ellenfélre dobtak.665 Igen érdekes, hogy a Weisskunig I. Miksa császár huszárfegyverei között m egem líti a hajítóbárdot és annak egyszerűsített változatát a hajítótüskét is.666 1. Miksa gya­ logtornái alkalm ával használt ugyan hajítótüskét, de vélem é­ nyem szerint az előbbi fegyver nem volt a huszároknál rendszeresítve, az csak a császár egyéni fegyverei m iatt került be oda.667 Más esetben sem a képi ábrázolásokon, sem az írott forrásokban nem találkozunk hajítóbárddal vagy hajítótüskével a huszároknál.

A fokosnak jóval kisebb szerepe volt a huszároknál, m int a buzogánynak, a balta pedig csak elvétve bukkant fel a fegyve­ reik között.

118. Aranyozott ezüstszerelésű fokosbalta, 16. század második fele

665 K a l m á r 1971, 3 1 -3 2 .

666 S c h u l t z 1888, 100; K a l m á r 1971, 32; Z a r n ó c z k i 1990, 50.

667 Kalmár 1971, 33, 42. kép.

204

Kopj a A huszárság legjellegzetesebb szálfegyvere a kopja volt, m aga a szó talán a szláv nyelvből származik és feltehetően a délszláv eredetű „rác” könnyűlovasság révén ke­ rü lt át m agyar használatba. A 15. század végére datálható egyik forrásban a követ­ kezőképpen szerepel: „unam lanceam wlgo copia”.668 A Weisskunig fametszetein, illetve a gótikus szablyára vésett, m ajd fehér zománccal hangsúlyozott huszár kezében a 16. század legelejének kopjáit vehetjük szemügyre. (Lásd 13. és 29. képi) A m integy négy m éter hosszú nyél a csúcsa felé fokozatosan keskenyedik és az elején megnyúlt köpűjű kopjacsúcs ül, am elynek a pengéje vékony, rom boidszerű, valam int a közepén egy keskeny gerincél húzódik. A 16. század végén készülhetett az a kopja, am elyet 1896b an Nagyszeben városa m utatott be az ezredéves országos kiállításon. A 3,45 m éter hosszú, fenyőfából faragott rú d fehérre van festve, am elyet azután barna, zöld és fe­ kete gyűrűkkel, valam int könnycsepp form ájú fekete foltokkal díszítettek. A rú d alsó részére nyom ott göm b van húzva, am elyet szintén a fenti m ódon festettek. A rú d csúcsán 16 cm hosszú, gerincéllel rendelkező kopjacsúcs van, amelyet a kúpos köpű oldalán lévő két szeggel rögzítettek. A durva vászonból készült, két három szög alakú, piros és zöld színű lobogó közvetlenül a kopjacsúcs alatt kezdődően van a rúdhoz szegecselve.669A Magyar Nem zeti M úzeum Fegyvertára büszkélkedhet hazánk egyet­ len épségben fennm aradt, a 17. század első feléből származó kopjájával (119. kép).610 A fenyőfából készült szálfegyver legnagyobb átm érője 3,5 cm, m íg teljes hossza 405 cm. A nyél végétől 90 centim éterre található a nyom ottgöm b form ájú fagolyó, amely a kéz m egtartását szolgálta és nem a rú d anyagából van kifaragva, hanem arra van felhúzva. A kopjarúd teljes felülete gyűrűsen piros és zöld színnel, valam int apró lángnyelvekkel festett. A rú d végén 16,5 cm hosszú, kecses, négyzet átm etszetű dö­ főpengével rendelkező kopjacsúcs ül, am elynél a köpű hossza 8,5 cm. A köpű előtt közvetlenül kezdődik a két három szög alakú, összevarrt vászonszárnyból álló piros­ zöld színű lobogó, amely a rú d ra van szegecselve. A fegyver rendkívül könnyű, kü­ lönösen felfelé tartva, de vízszintes helyzetben m ár nem olyan egyszerű bánni vele.

A 16. század közepétől kezdve a kopjacsúcsok pengéi jelentősen átalakultak, hi­ szen a korábbi rom boidszerű lapok hosszú, fokozatosan keskenyedő négyzetes tüs­ kévé váltak. Ezzel párhuzam osan a köpű m egrövidült és erőteljesen m egkúposodott.

A M agyar Nem zeti M úzeum Fegyvertára számos ilyen típusú kopjacsúcsot őriz (120. kép).611 A 16. század közepén használatos kopjákat T inódi Sebestyén is m egörökítette 1553-ban íródott, „Enyingi Terek János vitézsége” című versében. „Míg jó lovát úrfi megtörölgeté, Addég Kardos Józsa fáját felv été, A terekben ő kopjáját eltöré, Vasát vállábái az terek kivevé.

668 K ovács 1971, 82.

669 S z e n d r e i 1896, 142-143; E l l e h a u g e 1948, 91, 147. á b ra .

670 Ltsz.: 55.3546. A m űtárgy erdélyi eredetű.; K a l m á r 1971, 43, 63. kép. Vö. Zy g u l s k i 2000, 105-108.

671 MNM Fegyvertár, ltsz.: 56.5877. Hossza: 18,6 cm, lelőhelye: Csákberény. Párhuzam ok: ltsz.: 56.5872, hossza: 16,3 cm, lelőhelye: Regöly; ltsz.: 56.5874, hossza: 13,1 cm, lelőhelye: Föveny; ltsz.: 56.5876, hossza: 13,7 cm, lelőhelye: Csákberény; ltsz.: 56.5878, hossza: 19,1 cm, lelőhelye: Ászár; ltsz.: 56.5880, hossza: 16,5 cm, lelőhelye: Baja.

205

Juta meg egy huszár, öklelni akará, Félön szököllék, kopja héban jára, Egyet terek szabijával hozzácsapa, Az ló farán fél singit vágott vala. ”672 A kism éretű, a rú d ra egy vagy két ap ró szöggel felerősített kopjacsúcs gyakran az ellenfél testében m aradt, am it a fenti verssor is jó l igazol. Más esetben a kopja is eltört, hiszen a könnyű fenyőfából készült rú d legna­ gyobb átm érője legfeljebb 4 cm volt!

Felépítésénél és felszerelésénél fogva a kopja egyszer használatos fegyver, am elyet a huszárok a harc kezdetén alkalmaztak, m éghozzá fergeteges ro­ ham ban. A 16. századvégének kiváló hadvezére és katonai szakírója, Giorgo Basta tábornok így vélekedett a kopját használó huszárokról Szamosközy Ist­ ván szerint: „Az magyar kopjás felől ilyen ítélete volt Bastának. Az kopjás hadat igen dicsérte, de azt mondta, hogy nem tud az ?nagyar véle élni és hogyha módját tudnája, nagy dolgokon mehetne által. Elme­ gyen, úgymond, az magyar, három vagy négy seregben is rendeli kopjását. Neki vá­ logatja az elöljáróját, az arcul az ellen119. Festéssel ékesített kopja, 1 7. század első fele ségre rontja kopjáját, azután mindjárt nagyobb kopjás had érkezik, az is azt cselekszi; harmadszor ezeknek inokban vagyon az dandár, az is hasonlóképen oda rontja kopjá­ ját. Lehetetlen dolog, hogy meg ne verettessenek, csak erős ellenségek legyen. Olyan dolog ez, mint a zápor eső, ki az míg tart, sebesen es, de hamar elmúlik. Kopjáját tized része sem töri el.

Mert egyik az szorosságban az másiktul hozzá sem fér.

Az ki penig okosan és hasznosan kívánja az kopjás haddal élni, annak csak ez volna az ynódja: Meg kellene az ilyen hadat szakgatni és sok csoportot kellene belőle csinálni, minden

6,2 T inódi 1984, 323.

206

120. Kopjacsúcsok a 16. századból

121. Rézből készült, kengyelre szíjazott kopjarúd tartó, 1 7. század

csoportban elég volna száz lovas. Ezekkel az ellenségre nem egyfelől az mint az magyarok szok­ tak, kellene menni, hanem egynéhány felől kellene reájok bocsájtani, körülvenni az ellenséget az mennyire lehetne és egyszersmind az egész hadnak egy roppanással közikbe öklelni mindenik csoportnak. így lehetetlen, hogy az ellenség az ti kopjátokat megállhassa. ”67s A fentiek szerint a huszárok esetében a kopjás roham elkülönített, széles, de mély­ ségben nem tagolt csoportokban volt csak kivitelezhető. T ám adásnál kizárólag az első sorok tudták m egfelelően használni szálfegyverüket, míg a m ögöttük lévők m ár nem . A közelharc során ezeknek el kellett dobniuk kopjájukat, hiszen ez a speciális fegyver csak roham esetén volt hatásos.

A törékeny, egyszer használatos kopja pótlásában kiem elkedő szerepe volt a kirá­ lyi h adszertáraknak. A felső-m agyarországi főkapitányság székhelyén, Kassán az 1560-as évekre szervezte m eg az Udvari H aditanács azt a hadszertárat, amely re n d ­ szernek az alapjait I. Miksa császár rakta le a 16. század elején. Kassa a 16. század m á­ sodik felétől ellátta a környező végvárakat fegyverrel és hadianyaggal, valam int gondoskodott a m egrongált fegyverek javításáról is.674 A kopját, m int fogyóeszközt egyrészt töm egesen raktározták a végvárakban, m ásrészt hadjáratok esetén szekér­ számra szállították a hadsereg után.

Kassán a 16. század elején feltűnő pajzsgyártók készítették a kopjákat a huszárok szám ára. Schwendi Lázár felső-m agyarországi főkapitány (1565-1568) 1565-ben Szatmár, m íg 1566-ban U ngvár vára szám ára rendelt a kassai m esterektől kopjákat és pajzsokat. A kopja és a huszár tárcsapajzs anyaga egyaránt a fenyőfa volt, valószí673 VÁLOGATÁS 1986, 170-171.

674 D o m o k o s 1997, 6 6 7 -6 7 2 ; P á lf f y 2 0 0 2 , 6 7 -7 3 .

208

122. Huszár kopjával és tárcsapajzzsal. 16. század vége.

TÁMADÓFEGYVEREK

nűleg ez is oka lehetett annak, hogy a kopjákat a pajzsgyártó céh készítette el.675 1575-ben Kassa városa 100 kopját küldött Tokajba, 1589-ben ugyanebbe a végvárba Bornem issza Im re kapitány ugyancsak 100 kopját rendelt a várostól 28 forint 88 d é­ n árért. 1613-ban Forgách Zsigm ond felső-magyarországi főkapitány 168 kopját vá­ sárolt a kassai Pajzsgyártó Ján o stó l 55 forint 40 d én árért, m íg Lakatgyártó O láh Tam ástól 44 kopját 7 forint 92 d én á rért.676 A kopjákat nem csak M agyarországon, hanem külföldön is szép számmal készí­ tették. 1551. október 8-án a bécsi császári udvar számadáskönyve az itáliai M ilánó­ ban készült kopjákról em lékezett meg: „A di den 8. dito hab icli maister Franciscn und maister Babtista, so die Hungerischen gopi gemacht habén, bezallt nemblich 100 mitsamht dem mailen, eisen und aller notturf, von jedem 1 V2 cronen, tkuet 150 cronen; mer von dér andern 1 8 gopi one eisen, vonjeder 1 cronen.”611 A kopja használata és népszerűsége a 17. században is töretlen, hiszen Bethlen G ábor 1620-ban a Portához írt levelében m egem lítette, hogy áprilisra 8000 kopjása és hatezer gyalogos katonája lesz. A 17. század elején a kopjás kifejezés a m agyar lovas katona szinonim ája volt. 1621 augusztusában Batthyány Ferenc m egegyezett a berzencei törökökkel, hogy tőlük 300 kopját vásárol 60 denáros darabárért, azaz 180 forintért. A m agyar főúr erre azért kényszerült, m ert Batthyány Boldizsárné M ura­ szombaton készíttetett 200 kopjáját Zrínyi György lefoglalta és elvitte. A szóban forgó 300 kopját a törökök Pozsegáról hozatták és elszállításukhoz szekereket kértek a m a­ gyaroktól.678 A 17. század első felének várinventárium aiban szép számmal találkozunk a kü­ lönböző típusú kopjákkal. A rendkívül jó l felszerelt sárospataki várban 1642-ben 42 „aranyos” kopját és 862 „rimaszombati” kopját őriztek. Az előbbiek feltehetően a díszes felvonulások alkalmával voltak használatosak, m íg az utóbbiak eredete homályos, nevük talán a készítési helyükre utal. U gyanebben a várban m ég raktároztak 518 kopjavasat, azaz kopjacsúcsot, amelyek közül 326 ónozott volt az időjárás viszontag­ ságai ellen.679 Kassa város fegyvertárának 1650-es összeírásában is találkozunk számos kopjával, köztük 1100 kopjavassal.680 M óré István 1648-ban kelt végrendeletében számos kopját hagyott a szendrői végvár katonáira. „Valami kópiám vagyon, azokat lobogóstól hagyom az itt való praesidiarius katonáknak. ”681 A 17. század közepe táján a kopják harci alkalm azásában erőteljes visszafejlődést figyelhetünk meg. A költő és hadvezér ZrínyiMiklósszerint: „kopja az lovas kezében semmirekellő. ”682 A 17. század m ásodik felében a hosszú pengéjű hegyestőr a kopja szerepét vette át, nem is beszélve a lőfegyverek szám ának m egnövekedéséről. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kopja ism ét feltűnt a lovasság kezében, hiszen 1703-ban Rozsnyón készítettek a kurucok szám ára kopjavasat. A kopja használta a Rákócziszabadságharc folyamán végig kitartott. 1710-ben Bercsényi Miklós azt írta a feje­ delem nek, hogy m ár ezernél több kopját csináltatott.683 1904, 275; S u g á r 1975, 108-109.

1901, 79; K e m é n y 1904, 275.

677 V o l t e l i n i 1890, LIX. 678 VÁLOGATÁS 1986, 231-232; M Ó L P 1314 Batthyány család levéltára Missiles. No. 51282-51283. Az inform ációt Szvitek R óbertnek köszönöm .

679 T h a l l ó CZY 1879, 165, 170. 1666-ban I. L ipót császár m átkáját Bécsbe olyan m agyar huszárok kísér­ ték, akik igen díszes lobogós kopjákkal voltak felszerelve. Ném elyik szálfegyver rúdja, sőt m ég a lo­ bogója is m eg v o lt aranyozva: C z u b e r k a 1906, 113.

675 K e m é n y

676 K e m é n y

680 K árffy 1902, 45 8 .

681 R a d v á n s z r y 1879, 313.

682

C zuberka

1906, 112.

683 C zuberka 1906, 113.

210

KOPJA

A huszár a jobb kengyelvasra csatolt, kisméretű, vasból, esetleg rézből készült kopjatartó b a helyezte a kopjarúd végét (121. kép),ím vagy a nyeregkápára és a szügyelőre csatolt kopjatartó tokba (122. kép).mb Ilyenkor term észetesen jo b b kézzel állandóan tartani kellett a szálfegyvert, s így nem csoda, hogy a huszárroham alkalmával először a kopját kellett felhasználni A Rákóczi-szabadságharc után a kopja teljesen kim ent a használatból és a huszárok a későbbi évszázadokban sem alkalmazták. Ez a fegyver a nehézlovassági lándzsa könnyített változata volt, amely a több oldalról, kis csopor­ tokban végrehajtott huszárroham alkalmával volt igazán hatásos és halálos fegyver.

E nnek az egyszer használatos szálfegyvernek a kialakítása olyan volt, hogy az ellen­ félbe, vagy an nak pajzsába fúródva a puhafából készült nyél eltört és a kopjacsúcs az em beri testben, vagy a védőfegyverben m aradt. Az előbbiek m iatt ugyanis a huszár nem eshetett ki alacsony kápájú nyergéből, amely könnyen végzetes lehetett volna számára.

684 1948-ban a Teleki családtól vétel ú tján ju to tt a M agyar N em zeti M úzeum ba egy teljes, 18. századi, kék szíjazatból álló lószerszám. Az ezüstből készült, gyöngysorszegéllyel díszített jobb oldali kengyelre, ket­ tős szíjazattal, egy 17. századi, rézből készült kopjarúd tartó van erősítve - m agassága: 9,5 cm, átm é­ rője: 4 cm - M NM Fegyvertár, ltsz.: 57.6684.

685 K a lm á r 1971, 91, 165. kép; Z y g u ls k i 2 000, 9, 13-14. A 119. képen látható kopja rúd ján ak a végéről a festék teljesen le van kopva, amely azt valószínűsíti, hogy egykor fém ből készült kopjatartóban volt el­ helyezve.

211

Pisztoly és karabély A 15. század közepe táján m egjelenő kanócos lakat volt a kézi lőfegyverek első elsü­ tőszerkezete, amely a pontosabb célzást és a fegyver m egbízhatóbb kezelését tette le­ hetővé. A kanócos lakat nagy hátránya, hogy a kakas pofái között a kanócot állandóan izzó állapotban kellett tartani, m ert csak így volt tűzkész a fegyver. Id ő n ­ ként a kanócot ki kellett venni az elsütőszerkezetből és a levegőben m eg kellett p ö r­ getni, m ert csak így volt biztosítva a folyamatos izzás. Az esős idő és a sötétedés igen csak csökkentette ennek az elsütőszerkezetnek a biztos, illetve a m eglepetésszem al­ kalmazását. A fegyver töltése közben a lövésznek ügyelnie kellett arra, hogy a kézben tartott kanóc fel ne robbantsa a lőport. Egy óra alatt mintegy félméternyi kanóc is elé­ gett, s ezért ez a lakatszerkezet nem igazán volt gazdaságosnak m ondható.686 A 15. század végén je le n t m eg az előzőnél bonyolultabb elsütőszerkezet, a keréklakat. Szá­ mos ad at igazolja, hogy a keréklakatos elsütőszerkezet a 16. század elején Dél-Ném etországban, Eszak-Itáliában és ezzel párhuzam osan M agyarországon is ism ert volt (123. kép).m1 Az új típusú elsütőszerkezet legfontosabb része egy kis tengelyre felékelt, finom an barázdált acélkerék. Az általában három szemből álló lánc egyik vége a lap­ rugóhoz, m íg a másik a kerék négyzet átm etszetű tengelyéhez volt rögzítve. A kere­ ket a tengelynél lehet puskakulccsal felhúzni, azaz elforgatni, am ikor is az előbb em lített lánc feltekeredett a tengelyre és ezzel párhuzam osan m egfeszítette a rugót.

Az elsütőbillentyű hátrahúzásakor kiakadt az a kis vaspöcök, ami a kereket rögzítette s így a laprugó a láncnál fogva m egforgatta a kereket. Mivel a kakas, pofái között a pirittel a kerékre volt hajtva, így szikra keletkezett, ami m eggyújtotta a serpenyőben lévő lőport, és ez begyújtotta a csőben lévő töltetet, eldördült a lövés.688 Igen érde­ kes, hogy a korai keréklakatos elsütőszerkezetet m ár Estei H ippolit egri érsek szám­ adáskönyve is említi 1503-ból.689 1873-ban a Csepel-sziget északi része előtt a Vulkán nevű kotrógép számos fegyvert hozott fel a felszínre. Buda 1541-es ostrom a során a császári hadsereghez tartozó félnaszád szinte teljes katonai felszerelése a napvilágra került. A leletanyagban számos olyan könnyű kézipuska volt, amelyek a 16. század elején kezdtek elterjedni a gyalogságnál. A lőfegyverek csöve átlagosan kb. 70 cen­ tim éter hosszú volt, m íg űrm értékűk 1 cm és a cső falvastagsága m egdöbbentően nagy, m ert elérte a 6,5 m illim étert.690 A fenti puskacsövek a legkorszerűbb kerékla­ katos elsütőszerkezettel voltak felszerelve. Hasonló, korai keréklakatos elsütőszerke­ zethez tartozó kism éretű acélkerekek a füleki vár feltárásakor is előkerültek.691 Az előbbi adatok is jó l igazolják, hogy az új típusú elsütőszerkezettel felszerelt kézi lő­ fegyverek m ár a 16. század első felében je le n voltak M agyarországon.

A keréklakatos elsütőszerkezet tette lehetővé a lovasság tűzfegyverekkel történő felszerelését, hiszen ez a szerkezet a kanócossal szemben szinte korlátlan ideig tűz­ kész állapotban tartható és a nedvességre sem volt olyan érzékeny. A 16. század kö­ zepén a keréklakatos pisztoly a császári lovasságnál igen gyorsan elterjedt. Ezek a „Pufferek” általában N ürnbergben, vagy A ugsburgban készültek, űrm éretük 1,4 cm volt, m íg súlyuk 1,6-2 kg között váltakozott.692 M agyarországon a pisztolyok haszná1971, 194-195; K e l e n i k 1991a, 88-89.

S.1994, 271, 12. á b r a .

K a l m á r 1971, 198; K e l e n i k 1991a, 90; K o v á c s S. 1994, 272.

E s t e i 1992, 192. „1503. 23.julii: Itemfecitfacéré rotas decernpropissidibus castri, deditfl. duos.”

686 K a l m á r 687 K o v á c s 688 689

690 K a l m á r

1971, 198;

691 K a l m á r

1971, 198.

1991a, 90, 119.

692 K e l e n i k

K ovács

S. 1994, 2 5 1 -2 5 2 , 2 6 5 -2 6 7 ; K r u c z e k 2 0 0 1 , 17.

123. Keréklakatos elsütőszerkezet, 16. század elsőfele

latáról az első írott adattal Székesfehérvár 1548-ban tö rtén t elfoglalásakor találko­ zunk, am ikor is a törökök a ném et lovasoktól csak a keréklakatos pisztolyaikat vet­ ték el.693 Az 1570-es, vagy 1580-as években készülhetett a M agyar Nem zeti Múzeum Fegyvertárának duplacsövű, két keréklakatos elsütőszerkezettel felszerelt, valam int csonttal és gyöngyházzal berakott „Puffer” pisztolya.694 A pisztoly rövid csövű fegy­ ver volt, ezért lőtávolsága és találati pontossága messze elm aradt a nagy űrm éretű, támasztóvilla használatát igénylő m uskéta m ellett. A 16. század végére fejlődtek ki a karabélyok, amelyek hossza 1-1,2 m éter volt. Ű rm éretűk és lőtávolságuk, valamint ta­ lálati pontosságuk m eghaladta a pisztolyokét, de mégis a lovas - m éreténél fogva kitűnően tudta használni. A huszárok m indvégig pisztolyt, vagy karabélyt viseltek, más típusú lőfegyver nem bukkant fel fegyvereik között.690 A l6. század közepétől a lőfegyverek száma döntő m értékben m egnövekedett, am i a tizenötéves háború alatt érte el a csúcspontját. A lőfegyverek a 16. század m ásodik felében n éh a m ár huszár­ tisztek kezében is felbukkantak. 1578-ban a horvát végeken a huszártisztek részére ki­ adott előírás a konvencionális fegyverek m ellett, m int a kopja, szablya és hegyestőr, a puskát is m egkövetelte, m int a felszerelés részét.696 A császári hadvezetés 1577-től igen tudatosan törekedett a lovas puskások szám ának növelésére és ebbe, m int lát­ tuk m egpróbálták a huszárokat is bevonni. Am ennyiben a huszár kopja helyett lő­ fegyvert használt, akkor felszerelése teljes m értékben m egfelelt a 16. század közepén feltűnő ném et lovasság fegyverzeti előírásainak.697 W ilhelm Dillich 1600-ban m egje­ lent M agyar Krónikája a következőképpen írja le a huszárok fegyverzetét: „A h.uszá693 K a l m á r 1971, 2 1 9 -2 2 0 .

694 K a lm á r 1971, 221, 169. kép; SPLENDEUR 1999, 60; MNM Fegyvertár, ltsz.: 5 5 .3 2 4 4 , hossza: 54 cm, űrm érete: 1,4 cm.

695 K a l m á r 1971, 2 2 1 -2 2 3 ; K e l e n i k 1991a, 1 1 8 -1 2 0 .

696 B. S zabó 1995, 36.

697 K elen ik 1991, 37.

213

124. Festéssel ékesített, keréklakatos elsütőszerkezetű pisztolypár, 17. század elsőfele

rok nyitott sisakot és derékig érő páncélt viselnek. Bal oldalukon szablyát, míg a jobb combjuk alatt hegyestőrt hordanak. Kezükben kopja van, míg hátul a nyergük mögött egy tokban pisz­ tolyt tartanak.”696 1603-ban a császári hadvezetés szám ára 1000 huszárt kellett kiállí­ tani, akik kopja helyett két kézi lőfegyverrel is fel voltak szerelve. A tizenötéves háború idején a lőfegyverek a kedvező harci tapasztalatok hatására a huszárság so­ raiban is m egjelentek.699A 17. század elejéig a karabélyokat m ég nem vállszíjon hord­ ták, hanem a nyeregkápára akasztották, vagy a pisztolyokhoz igen hasonló bőrtokban tarto tták .700 A 17. század első évtizedeitől kezdték a karabélyokat széles vállszíjon, azaz p antalléron hordani. 1633-ban W allhausen tollából je le n t m eg a korszerű lo­ vasságot bem utató katonai szakkönyv, am elyben a pantalléron hord o tt karabély is feltűnt.701 Ez az újítás nagyban m egkönnyítette ennek a speciális lovassági fegyver­ nek a használatát. A bal vállon átvetett pantallér eleinte keskeny, a későbbiek folya­ m án akár tenyérnyi széles, csattal összefogott bőrszíj volt. A csatnak azért volt lényeges szerepe, m ert ezzel a p antallér hosszát lehetett szabályozni, hiszen a vállszíj végén lévő pantallérvasnak - m ai elnevezéssel karabinernek - a jo b b csípő m agas­ ságába kellett esnie. Az előbb em lített horoghoz kapcsolódott az a derékszögben kissé m eghajlított vaspálca, amely a karabély belső oldalára volt erősítve. Ez a rendszer a fegyver kiváló alkalmazását, könnyű tölthetőségét segítette elő.702 A 124. képen a 17. század első felének jellegzetes lovassági pisztolypárja látható.703 A keréklakatos elsütőszerkezettel rendelkező fegyver sima furatú, nyolcszögletű cső­ vel készült. A torkolat alatt kezdődő, diófából faragott, m ajd feketére pácolt ágyaza­ tát piros, szabálytalan vonalak díszítik. Az ellaposodó m arkolatának a gom bját haditrófeával ékesített rézlem ez zárja le. A fegyver vésett díszítésű rézből készült sá698 D i l l i c h 1600, 26; K a l m á r 1971, 91, 165. k ép .

699 K elen ik 1991, 39.

700 K f.t.f.n t k 1991a., 119.

701 W allhausen 1633, 2 -3 . o ld al k ö z ö tti áb rák .

702 C z u b e r k a 1906, 91; S á g v á r i 2 002, 203. L á sd 125. kép\ 703 M NM Fegyvertár, ltsz.: 5 6 .3 9 1 4 .1 -2 , hossza: 62,5 c m , ű r m

214

é re te :

1,4

c m ; L u g o s i- T e m e s v á r y

1989, 31.

125. Keréklakatos elsütőszerkezetű lovassági karabély, 1 7. század közepe

torvasát tulipánok és stilizált akantuszlevelek borítják, m íg az ágyazat alatt fából ké­ szült töltővessző helyezkedik el. A fenti, hosszú csövű pisztolypárt, amelyet akár egy huszártiszt is viselhetett m indig a nyereg első kápájára, illetve a szügyelőre erősített egy-egy pisztolytokban hordták.704 A 17. század közepének egyik jellegzetes lovas­ sági karabélyát a 125. képe?i vehetjük szemügyre.705 A keréklakatos elsütőszerkezettel szerelt lőfegyver sima furatú, nyolcszögletes csővel rendelkezik. A b arn ára pácolt, hársfából készült ágyazat egyszerű vas véretekkel szerelt, m íg tusája ellaposodó és faragással díszített. Közvetlenül a cső alatt, az ágyazatban kialakított nyílásban egy fa töltővessző helyezkedik el. A lakatszerkezet túlsó oldalán található a derékszögben m eghajlított vaspálca, am elyhez egykor a pantallérvas csatlakozott.

1616-ban, a későbbi erdélyi fejedelem , B ethlen István két új és egy régi k ara­ bélyról, valam int egy p ár pisztolyról végrendelkezett. 1648-ban M óré István egy p ár karabélyt hagyott közeli rokonára.706 Az 1620-as, 1630-as években jelen t m eg a legm egbízhatóbbnak tartott franciakovás elsütőszerkezet, am elynek sikerét hosszú pályafutása is jó l bizonyítja, hiszen a 19. század közepéig használták.707 A gyalogsági lőfegyvereken a 17. században leginkább a kanócos, m íg a lovassági fegyvereknél a keréklakatos elsütőszerkezet volt a leggyakoribb. A 17. század m áso­ dik felében, elsősorban a huszártiszteknél, valam int a főúri fegyvertárakban jelentek m eg a franciakovás elsütőszerkezettel szerelt pisztolyok és karabélyok. 1684-ben 704 W a l l h a u s e n 1633, 16-17. o ld a l k ö zö tti ábrák.

705 M N M Fegyvertár, Itsz.: 56 .5 3 2 0 , hossza: 93 cm , ű r m é re te : 1,5 cm . H a so n ló karab ély : ltsz.: 56 .5 3 2 2 , h ossza: 9 4 ,6 cm , ű rm é re te : 1,6 cm , sz árm azási hely e: É rsekújvár.

706 R advánszky 1879, 29 0 , 293, 313.

707 C s i l l a g 1965, 2 5 -2 6 ; B a l á z s - P o n g ó 1977, 2 1 -2 3 .

708 T haly 1873, 206.

215

126. Bresciában készült, franciakovás elsütőszerkezetű pisztolypár, 17. század második fele

M unkácson, Thököly Im re díszes lószerszámai között négy p á r kerekes és hat p ár vágós pisztolyt, valam int a hozzájuk való pisztoly tokokat is összeírtak.708 Ebben az időben a kerekes, a keréklakatos, m íg a vágós a franciakovás elsütőszerkezettel sze­ relt lőfegyvert jelentette. A főúri pisztolyok és karabélyok ágyazatát csonttal, gyöngy­ házzal, sőt ezüsttel és arannyal is gyakran ékesítették. Term észetesen a katonai lőfegyverek sokkal egyszerűbbek és olcsóbbak voltak, hiszen a Szepes vármegyei la­ katosok 1706-os árszabása szerint egy karabélyágyazat 90 dénárba, míg egy p ár pisz­ toly 1 forint 20 krajcárba került.709 A m agyar főurak között igen nagy népszerűségnek örvendtek az itáliai Bresciá­ ban készült, franciakovás elsütőszerkezettel szerelt lőfegyverek. A Zrínyiek, Nádasdyak és a Rákócziak fegyvertáraiban is m egtalálhatók voltak a fent em lített darabok.710 A 126. kép egy 17. század m ásodik felében, Bresciában készült francia­ kovás pisztolypárt tár elénk.711 A sima furatú, hengeres és bordázott gyűrűkkel ta­ golt csövön a LAZARINO COMINAZZO m esternév olvasható. A vésett sárkánnyal díszített lakatlem ezen a PO N SIN O BORGOGNE BRESCIA m ester- és helynév lát­ ható. A pisztoly vasból készült vereteit igen gazdag vésés ékesíti, amely leveleket, va­ lam int állatokat és m eztelen em bert ábrázol. Külön érdekes, hogy a töltővessző végét 709 C zuberka 1906, 94.

710 C zuberka 1906, 95-96.

711 M N M Fegyvertár, ltsz.: 5 8 .7 6 8 6 .1 -2 , hossza: 48,5 cm , ű rm é re te : 1,2 cm ; C a r p e g n a 1997, 211.

216

L u g o s i- T em esv á r y

1989, 28.;

PISZTOLY ÉS KARABÉLY

virágszirm ot tartó m ajom alakja záija le. A fegyver' lakatszerkezetét és vereteit Borgogne m ester készítette, m íg a pisztolypár csöveit az 1650-1696 között m űködő, rendkívül híres Lazarino Com inazzo. A Rákóczi-család 1683-ban, Regécen felvett leltárában egy p ár pisztoly csövén szintén a LAZARINO név volt olvasható.712 A 17. században, a lovasság lőfegyvereit legtöbbször a nyeregkam rában, a lószer­ számok között tárolták. Kecer Sándor 1697-ben készült végrendelete szerint: „Lóra való két ezüst szerszám, ketteje veresen festett, egyik kéken, három fölépített nyergekkel, piszto­ lyaival és réz kengyel vasaival, a lovász nyergeken kerekes pisztolyok, a többin csak pajzán nyergek. ”118 A 17. század végén a lovassági karabélyoknál m egjelent az ún. trom bon, vagy trom blon változat, amelynél a cső vége tölcsérszerűen megszélesedett. A későbbi tö r­ ténetírónak, Cserei M ihálynak az 1690-es zernyesti csatában olyan tölcséres karabé­ lya volt, amelybe akár három golyó és egy m arék sörét is belem ent.714 A 16. században és a 17. század első felében m inden lőfegyverhez egy lőportartót és egy ún. felpor­ zót kellett használni. Az előbbiben a csőbe kerülő lőport tartották, m íg az utóbbi a tűzfegyver serpenyőjébe kerülő finom abb lő p crt tartalm azta. A 17. század m ásodik felétől jelen tek m eg a töltéstartók. A bőrből készült, enyhén ívelt fabetéttel ellátott töltéstartóba általában 12-14 furatot fúrtak, amelybe hasonló számú, papírosba b u r­ kolt, a pon to san kim ért lőport és golyót tartalm azó töltést tették. Ennek a szíjára m ég m indig fel kellett erősíteni a felporzót, de így a fegyver töltése gyorsabbá és m egbízhatóbbá vált. A töltés ném et neve a „L adung” és ebből származik a lóding szavunk, amely nem csak a töltést, hanem a töltéstartót is jelö lte .715 Számos esetben nagy m ennyiségben hozattak be a magyar, vagy erdélyi rendek lő­ fegyvereket külföldről. Ez utóbbiak 1640-ben nem kevesebb, m int 3000 m uskétát vá­ sároltak Danzigból a hozzájuk való eszközökkel, 6 forint 76 clénáros d a ra b á ro n .'16 1704 tavaszán II. Rákóczi Ferenc a következőképpen számolt be a kuruc hadsereg ka­ tonáiról: „A legjobban felszerelt lovasnak két láb hosszúságú karabélya volt, nyílása olyan széles, mint egy ágyúcsőé, kardja elég rossz acélból, zablája szétrágott, nyerge rosszul felszerelt, de egy ezrednek legalább a fele nem volt ilyen jól ellátva.”111 A hadsereg felszerelésének megjavítása m iatt 1704. április 26-án utasította Rákóczi fejedelem Eónyai Ferenc főcommissariust, hogy M ecenzéfre elm enjen és két ezer p ár pisztolyt és - nem tölcsé­ res - karabélyt csináltasson.718 A 17. században a lőfegyvereket M ecenzéfen, Rozsnyón, Csetneken, Korom pán, Késmárkon, Besztercén, Selmec- és Gölnicbányán, valam int Kassán, Miskolcon és D ebrecenben készítették.719 A reform intézkedések h a­ tására a kuruc hadseregben - ha nem túl nagy számban is - m egjelentek az olyan karabélyos lovasok, akik m ég párpisztollyal is rendelkeztek. E perjesen a 18. század elején egy kerekes pisztolyért 5 forintot, m íg a korszerűbb „vágósért” 5 forint 40 d é­ n árt kértek.720 B erthóti Ferenc kassai vicegenerális 1710-ben készült hagyatéki leltá­ ráb an két p á r keréklakatos és m egdöbbentően nagyszám ú, azaz huszonkét p ár franciakovás elsütőszerkezetű pisztolyt írtak össze a leltározók.721 712

C zuberka

1906, 96. 1688.: „Carabina ex Breshiano. ” T haly 1873, 387.

713 R advánszky 1879, 360.

1906, 89; K e m é n y 1910, 256.

715 MNM Fegyvertár, ltsz.: 54.1687, hossza: 26,6 cm, szélessége: 9,6 cm; C z u b e r k a 1906, 99-100.; 1971, 235-236; K o v á c s S . 2006a, 313, 13. kép; S c h u c k e l t 2010, 199, K á t . No. 177.

714 C z u b e r k a

K a lm ár

716 E rdélyi 1884, 2 6 3 -2 6 4 .

717 R ákóczi 1979, 264.

7,8 T h a l y 1896, 150; H e c k e n a s t 1959, 63.

719 C z u b e r k a 1906, 94-95; H e c k e n a s t 1959, 64-68; 720 S á g v á r i 2002, 203.

721 T h a l y 1896, 150.

K alm ár

1971, 225-227.

217

TÁMADÓFEGYVEREK

A 16. század végétől a huszárok is elkezdtek lőfegyvereket - először pisztolyokat, m ajd később karabélyt - használni. A 17. század első feléig a keréklakatos elsütő­ szerkezettel ellátott lőfegyver volt használatban. A 17. század m ásodik felében m ár feltűntek a korszerű, franciakovás tűzfegyverek. A 18. század elején - m int láttuk nagyjából fele-fele arányban volt képviselve a két típusú elsütőszerkezet a lovasság tűzfegyvereinél. E nnek ellenére a huszárság legjellem zőbb harci tulajdonsága, a fer­ geteges roham m indvégig m egm aradt, am ikor is a kopja, m ajd ennek elhagyása után a szablya használata volt a kizárólagos. Ezt kitűnően bizonyítja Nagy Frigyes porosz király (1740-1786) utasítása, aki a lőfegyver használatát egyenesen m egtiltotta h u ­ szárjainak, m ert egyetlen cél az alakzatban végrehajtott roham volt: „mit dem Säbel in der Faust. ”722

722 T óth 1934, 192.

VÉDŐFEGYVERZET

A huszár félvért eredetéről 1934-ben a M agyar N em zeti M úzeum egy m üncheni régiségkereskedőtől a 16. szá­ zad utolsó negyedében készült huszár félvértet vásárolt (127. kép).723 A m agas, félgöm b form ájú, harántbordákkal díszített h aran g ú sisak széles, az arcot is takaró fülvértekkel készült. A mell- és hátvért egyaránt 9-9 - a szélein kettő­ kettő, m íg középen egy „csúszó” szegeccsel rö g z íte tt- vaslemezsávból van összeál­ lítva. A lemezsávok perem e felcsiszolt, míg a többi rész feketített, azaz lenolajfirnisszel kezelt, amelyet tűz fölött hevítettek. Ez a m eglehetősen egyszerű és nem túl drága technológia az időjárás viszontagságai ellen védte a félvértet.

A Szentgyörgyvölgyi Bakács család 1532-ben, L ippán kiállított címeres levele - a fenti m űtárgyhoz hasonlóan - egész „rákos”, azaz teljes egészében lem ezsávokból összeszegecselt félvértet viselő huszárokat tár elénk (128. kép).724 Az 1520-as évektől divatba jö tt huszár félvért használójának a derekáig ért és ké­ szítési technikája m iatt —mivel a lemezsávok m ozgathatóan voltak összeszegecselve - viselőjét kevéssé gátolta a lovaglásban és a harcban. A félvért alá m ég legtöbbször sodronyinget is öltöttek, de az igen széles hónaljkivágás m iatt a szablya használata­ kor is lehetőség nyílt a széles vágóm ozdulatok biztos és könnyed végrehajtására.

Időnként előfordult, hogy a mell-és hátvértnek a felső része egész lemezből volt kovácsolva, és csak az alsó fele állt három m ozgathatóan összeszegecselt vaslemez­ sávból. Ebben az esetben nem egész „rákos”, hanem csak „félrákos” vértezetről be­ szélünk.725 A viszonylag könnyű, nagy m ozgékonyságot biztosító, szegecselt vaslemezsávokból álló huszárvértek a m agyar könnyűlovasság részére jö tte k létre és készítési technikájuk révén „sorozatgyártásuk” is lehetséges volt. A fenti védőfegyver külföldön is ism ert, hiszen különösen Eszak-Itáliában kedvelték, és az 1530-as évek végétől számos teljes páncélt készítettek egész „rákos”, vagy „félrákos” mell-és h át­ vérttel. A közelm últban Zygulski (Jun.) Zdzislav ugyan éles szemmel, de véleményem szerint helytelen m egközelítéssel a huszár félvért ókori eredetét vetette fel a róm ai „lorica segm entata” páncéltípus és a légionárius sisak (galea) alapján.726 Az 1560-as évek végén, vagy az 1570-es évek elején készíthették Báthori István e r­ délyi fejedelem nek (1571-1586), m ajd későbbi lengyel királynak (1576-1586) a fél­ rákos huszár félvértjét (129. kép).12’1 A m ellvért alsó része három lemezsávból van összeállítva, m íg a karkivágásokat m ozgathatóan összeillesztett betétlem ez keretezi. A mell- és hátvért teljes felülete kékített technikájú. A m ellvért középen a keresztre feszített Jézus alakja tűnik fel, míg a h áttérb en egy vár látható. A m űtárgy felületét m aratott, m ajd aranyozott szalagos indák díszítik, amelyhez hasonlókat szívesen alkalmaztak az augsburgi, nürnbergi, sőt m üncheni páncélverők a 16. század m ásodik felében. Egyes feltételezések szerint ez a félvért Erdélyben, m ások szerint Prágában készült. Véleményem szerint a Báthori István-féle huszár félvért valamelyik nagy dél-ném etországi páncélkészítő m űhely 723 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3569, m agassága: 92 cm, szélessége: 46 cm; K a l m á r 1971, 276, 51. kép, 299, 82-83. kép; T e m e s v á r y 1982, 23; SPLENDEUR 1999, 84.

724 N y u l á s z in é 1987, 71, 130, LV. tábla.

725 K a l m á r 1971, 297: „1520 körül tűnik fel a magyar huszárokon az ún.„rákos”és „félrákos” vértezet.”

726 A r m e r i a 1898, 56, C.31; K a l m á r 1971, 297; T h o m a s 1977, 771, 1629, 1638, 1658; M a t t h i a s 1982, 681-685; G a m b e r - B e a u f o r t 1990, 35-36, 111-113; P y h r r - G o d o y 1998, 260-263, 267-270, 2 9 2 295; Z y g u l s k i 2000, 86-102, 168.

727 S z e n d r e i 1896, 770-771; K a l m á r 1971, 297; G a m b e r - B e a u f o r t 1990, 213-214; DRACULA 2008, 118-119.

A HUSZÁR FÉLVÉRT EREDETÉRŐL

term éke.728 A Báthori-féle félpáncél m ár kiegészült hat lemezsávból álló com bvért­ tel is, am elyhez hasonló a T húry Györgyöt ábrázoló m etszeten is feltűnik. Itt a híres bajvívó és végvári kapitány egész rákos huszárvértet, valam int kúpos, sűrűn bordá­ zott sisakot visel.729 A fejedelm ek, főurak és huszártisztek is szívesen használták a h u ­ szár félvérteket, amely náluk a közhuszárokkal ellentétben com bvérttel is kiegészült, és számos esetben a páncél felületét m aratás, kékítés, valam int aranyozás díszítette.

A felső-magyarországi főkapitányság székhelyén, Kassán jelentős hadszertár m ű­ ködött. Az előbb em lített intézmény, valam int m agánszem élyek részére is készítettek a város vashám oraiban gyártott acéllem ezekből különféle páncélokat. 1586-ban a kassai fegyverderék-készítők szabályzata a m esterrem ekről a következőképpen re n ­ delkezik: „ Zum sechsten begeren wir meister des Handvergs dér Platner, welcher sich neben uns will niederlassen, da er Meisterstück mache, nemlich ein sauber hungrisch Harnisch mit schmalen Folien in dér Brust Fünfzehen, im Rückhen auch fünfzehen und ein hungrisch Hauben von Stahel álles woll gehertnet, zu solchem wirt ihm ein viertel Ja.hr zeit vorgünt werdwn zu machen. ”730 A fentiek alapján egy „egész rákos” huszár félvértet kellett a hozzá tartozó sisak­ kal a m esterjelöltnek elkészítenie. Ebben az időben a m agyar vért, vagy a m agyar m ell egyértelm űen a huszár félvért szinonim ája volt. Kassa m ellett m ég Besztercén, Lőcsén és Eperjesen készítettek vérteket a 16. század folyam án.731 A grazi tartom ányi hadszertár inventárium aiban is számos esetben találkozunk huszár félvértekkel. A magyar, azaz huszár páncélok először 1573-ban bukkantak fel a hadszertár számadáskönyveiben. A grazi, vagy néha a bécsújhelyi páncélverők által készített huszár félvértek váltakozva hol „hungarische”, hol „hussarische” néven szere­ pelnek az inventárium okban. Az 1590. évi leltár szerint a grazi hadszertárban 303 huszár félvért van, a 17. század elején készült huszárpáncélok töm ege átlagosan 710 kilogram m volt.732 A huszár félvért alatt a legtöbb esetben hosszú ujjú sodronyinget is viseltek, am e­ lyet Tapolcsányi János 1598-ban készült sírköve is kitűnően szemléltet.733 Itt a magyar nem es com bközépig érő inge fölé hosszú ujjú sodronyinget húzott, amelyre felvette egészrákos, com bvértek nélküli huszár félvértjét. Tapolcsányi fején tollbokrétával dí­ szített huszársisak van, m íg páncélkesztyűs jobb kezével buzogányt tart és bal olda­ lára szablya van felkötve. A fenti sírkövön ábrázolt nem es a 16. század m ásodik felének teljes védőfegyverzettel ellátott huszártisztjét tárja elénk.

A m agyar huszár félvért jelentőségét jó l m utatja, hogy igen m egbecsült ajándék­ nak számított a Portán. 1547 és 1606 között az osztrák császári udvar számos esetben rendelt m eg Augsburgból különféle ajándéktárgyakat, amelyeket Isztam bulba a szul­ tánnak, a nagyvezérnek és m ásoknak küldetett el. Az ajándékok között több esetben voltak fegyverek, nevezetesen kékített, aranyozással és boglárokkal ékesített huszár félvértek. 1590-ben II. R udolf császár (1576-1612) m egrendelésére egy, a fentiekben leírt „félrákos” huszár félvért terveinek rajzai m aradtak fenn, amelyet a nagyvezér­ nek, Szinán pasának szántak. A színezett, igen gazdagon díszített tusrajzokhoz m el­ lékelt levél szerint a félvért 200 tallérba fog kerülni a kékítés és elsősorban a gazdag 728 K a l m á r

1971, 297-298; 1905, 273; Vö.

730 K e m é n y

1977, 839-841, 862-863.

KÉPES 2000, 110. Lásd a 82. képet!

2002, 70-76. A 16-17. században a m agyar nyelvben az acéllem ezből

T homas

729 K a lm á r 1971, 301, 87. k é p ;

NAGY

P álffy

kovácsolt te stp á n c é lt fegyverderékn ak , m íg a so d ro n y in g et páncélnak nevezték! K a lm á r 1971, 3 0 0 -3 0 1 .

731 K a l m á r

1971, 301.

732 P i c h l e r 1880, 98-103; K a lm á r 1971, 299-300.

733 G a l a v i c s

1986, 31. kép.

129. Báthori István erdélyifejedelem (1571-1586), lengyel király (1576-1586) huszár félvértje, 1570-es évek

225

VÉDŐFEGYVERZET

aranyozás m iatt.734 Hasonló, a 16. század végén Augsburgban készült, aranyozással és boglárokkal ékesített „félrákos” félvértet őriz a bécsi Kunsthistorisches Museum, valam int sisakot a m üncheni Bayerisches Landesm useum .735 Kassán az 1635. évi árszabás szerint m ég készültek feketített félvértek, sőt karva­ sak is. Az előbbinek az ára 9, m íg az utóbbié 2 forint volt. Kassán a 16. m ásodik fe­ lében számos N ürnbergből érkezett páncélverő m ester telepedett le, talán elég csak utalni M atthias Bayerre, aki 1594-ban nyert polgárjogot.736 A harm incéves háború után a huszárok m ár ritkábban alkalm aztak védőfegyvert, főként a főnem eseknél, valam int magas rangú csapatparancsnokoknál m utatható ki a mellvért, vagy sodrony­ ing viselése. A fent elm ondottakat jó l szemlélteti, hogy 1652-ban Páncélgyártó János m ár csak egym aga van a kassai fegyverderék, azaz páncélkészítő céhben!737 A huszár félvért m integy 100 éven keresztül volt használatban. II. Ulászló (14901516) 1498. évi dekrétum a intézkedik először arról, hogy a huszároknak sisak m el­ lett sodronyinggel is rendelkezniük kell.738 Igen érdekes azonban, hogy a 16. század elejéről szárm azó számos huszárábrázolás kizárólag tárcsapajzzsal, kopjával, vala­ m int szablyával felszerelt könnyűlovasokat tár elénk.739 II. Lajos (1516-1526) 1518. évi dekrétum ának különösen figyelem rem éltó azon kitétele, mely szerint a legalább 50 jobbággyal bíró nem eseknek huszár m ódra sodronyinggel, sisakkal és más egyéb fegyverekkel szükségesek személyüket ellátni.740 Vélem ényem szerint 1526 előtt a huszárok nem túl jelentős része viselt sisakot és sodronyinget, ezért is szorgalmazta ezek használatát a fenti törvénycikkely. A m ohácsi csatában a nehézlovasság jó része elesett és ezzel párhuzam osan m egszűnt az erre a fegyvernem re alapozott harcm ód is.741 A nehézlovasság helyére a m egnövekedett védőfegyverzettel ellátott huszárság lépett. Az 1520-as évek végétől a legjellegzetesebb védőfegyver a sodronying, sisak és a tárcsapajzs m ellett a huszár félvért lett, de az utóbbit eleinte csak a m agas rangú huszártisztek egy szűk rétege viselte.742 A huszár félvért eredetét - tudom ásom sze­ rin t - komoly vizsgálatnak m ég nem vetették alá. Kalm ár Ján o s szerint a huszárok a kúpos, keleti típusú sisakokat a szpáhiktól vették át.743 A fenti m egállapítás tükrében vizsgáljuk meg, hogy m ilyen védőfegyverekkel rendelkeztek az oszm án-török harco­ sok a 15-16. század folyamán.

A 15. század török testpáncélját a 130. képen vehetjük szemügyre. Ez a lem ezek­ kel m egerősített sodronying 1895-ben a m üncheni Kuppelm ayr-gyűjtem ényből vétel útján ju to tt a Nem zeti M úzeum ba.744 A sodronypáncél egy centim éter átm érőjű sze­ gecseit vasgyűrűkből van összeállítva és - az alkarvért használata m iatt - rövid uj­ jakkal készült. A védőfegyver elől szétnyitható, és itt, valam int oldalt arabeszkekkel ékesített 17 nagyobb m éretű, a széleiken a sodronykarikákhoz erősített vaslem ezek­ kel rendelkezik. A sodronying hátába öt, függőleges sorban futó 50 kisebb vaslemezt 734 SCHÄTZE 2005, 10-11.

735 TULPOMANIE 2004, 132-133; SHÄTZE 2005, 8-9. Vö. Szalay 1861, 380-382.

736 K e m é n y 1905, 274.

737 K e m é n y 1901, 78.

738 CORPUS 1899, 492; B o r o s y 1971, 23.

739 K a l m á r 1971,12, 3. kép; L u g o s i - T e m e s v á r y 1988, Kát. No. 40; Z a r n ó c z k i 1992, 17, 56-58; IM PE­ RIAL 2000, 37; B. S z a b ó 2008,133; K o v á c s S . 2009, 591.

740 „Loricam, geleamque et aliud genus armorum more husmronum.”: CORPUS 1899, 744-746, 2-6. törvény­ cikk; B o r o s y 1971, 23; K o v á c s S. 2009, 588-589.

741 T ó t h 1934,145; T ó t h 1938, 72; B. S z a b ó 2005, 609; B. S z a b ó 2006, 161-162.

742 K o v á c s S. 2009, 590; v ö . K a r o l y i 1930, 59.

743 K a l m á r 1971, 2 7 0 -2 7 1 .

744 MNM Fegyvertár, ltsz.: 59.7852.2, hossza; 78 cm, szélessége: 47 cm; WAFFEN-SAMMLUNG 1895, 9, No. 56, (Tafel XVII.); K o v á c s S. 2009, 596, K á t. No. 111; S c h u c k e l t 2010, 43.

226

130. Lemezes sodronying. Észak-Kaukázus, 15. század vége (hátulnézet)

A HUSZÁR FÉLVÉRT EREDETÉRŐL

rögzítettek a fent m egism ert m ódszerrel. A fellelhető párhuzam ok alapján valószí­ nűsíthető, hogy a szóban forgó lemezes sodronying a 15. században az Észak-Kaukázusban készülhetett.745 A korabeli oszm án-török fegyverjegyzékekben számos esetben találkozunk a „derbendi”, azaz D erbend-ből való kifejezéssel. A Kaukázus­ ban, ajelen k o ri D agesztánban található D erbend és Kubacsi, ahol a 15. század utolsó évtizedeitől kezdve számos sisakot és pom pás sodronyinget gyártottak oszm án-török és perzsa m egrendelésre. II. Bajazid szultán (1481-1512) 1500-ban engedélyezte egy Haci Yar Ali nevű kereskedő számára, hogy a Kaukázusból im portált sodronyingeit bárhol korlátozás nélkül árulja.746 A lemezes sodronyingek legkorábbi fennm aradt példánya T im ur Lénk (Tamerlán) unokájának, Shiraz kormányzójának, Ibrahim szul­ tánnak a tulajdonában volt.747 A sodronying szemei közé erősített vaslemezek K orán­ idézetekkel és virágm otívum okkal ékesítettek, am elyek 1420 és 1433 között készültek. A 14. század m ásodik feléből számos olyan közép-keleti m iniatúrát ism e­ rünk, am elyen a harcosok a sodronying felett egy speciális félvértet viselnek. A mell és h át fokozottabb védelm ét szolgáló páncélféleség perzsa neve a „char ayne”, vagyis a „tükrös” félvért.748 Ez a védőfegyvertípus tulajdonképpen egy-egy nagyobb m éretű korong alakú, a h áton és m ellen viselt vaslemezből, egy-egy kisebb vállvértből áll, am elyet sodronykarikák, valam int kisebb vaslemezek kötnek össze. Egy 1396-ra d a­ tált T im u rid a m iniatúra egy olyan előkelőt tár elénk, aki m ár egy lemezes sodrony­ inget visel. A 14. század végén születhetett m eg ez a védőfegyvertípus, amely m inden bizonnyal T im urida eredetű.749 A 15. század folyamán jelen páncéltípus igen n é p ­ szerű lett a perzsák m ellett az oszm án-török előkelőknél és a katonai elitnél. A le­ m ezes sodronying m ellett a teljes testpáncél része volt m ég a sodronyos-lem ezes felső, valam int az alsó lábszárvért is, ez utóbbit egy lemezből kovácsolták és hűen kö­ vette ezen testrész pontos anatóm iai form áját.750 A lábak védelm ét rendszerint egy olyan csizmával oldották meg, am elynek a külső felületét sodronyos vaslemez óvta.

M int em lítettük, a rövid ujjal készült lemezes sodronyinghez m inden esetben alkarvért-párt, azaz „bazuband”-ot viseltek.751 Az oszm án-török sodronyingek egy részénél igen kis m éretű vaslem ezbetéteket alkalmaztak. Ez utóbbi típust jól szemlélteti az isz­ tambuli H adtörténeti M úzeumban (Askeri Müzesi) őrzött egyik védőfegyver, amely a mohácsi csatában is részt vett B ehram pasa tulajdonából származik, aki egyben Rumélia kormányzója volt és 1532-ben hunyt el.752 745 ARMERIA 1898, 27; L e n z 1908, Pl. I.; R o g e r s 2000, 142-143; MILITARY é.n., 96; 2002, 68-74; R o b i n s o n 2002, 60-62; B a s h i r 2008, 291-292, 298-299.

A s z t v a c a t u r ja n

746 R ogers 2 0 0 0 , 141.

747 B a s h ir 2008, 300-301.

2002, 31-38; ALEXANDER 2002, 229-231; A s z t v a c a t u r j a n 2002, 71-73; K h o r a s a n i 2006, 281-282. Hazánkban az egyetlen, 16. századból származó komplett „tükrös páncél” a debreceni Déri Frigyes M úzeum ban található, amely a Déri Frigyes-gyűjtem ény „Szpáhi vértezet”-ének a része, ltsz.: DF. 2/155, a hozzá tartozó sisak leltári száma: DF. 1/155. A M agyar N em zeti M úzeum fegyvergyűjtem ényében e páncéltípus névadójául szolgáló egy-egy korong található: ltsz. 59.7836, 59.7837. M ind a debreceni, m ind a budapesti védőfegyverekbe egyaránt belevésték a K A Y I SILAH tanigát. Vő. R o g e r s 2000, 148-149.

749 N i c o l l e 1990, 37-40; P y h r r - G o d o y 1998, 124, 3. jegyzet; B a s h ir 2008, 300.

750 R o b in s o n 2002, 36-37; B a s h ir 2008, 302-307; MILITARY é.n., 100-103.

751 R o b i n s o n 2002, 34-35; K h o r a s a n i 2006, 283-284; B a s h i r 2008, 308.

752 MILITARY é.n., 98-99. Szükséges m eg jeg y ezn i, hogy orosz földön egészen a 17.századig használtak keleti eredetű páncéltípusokat, am elyeket részint a Kaukázusból, részint a nom ádoktól vettek át. Ezt jó l bizonyítja, hogy a nagy lem ezekkel m egerősített sodronying orosz neve a „yushman”, m íg a „ tükrös” páncél elnevezése a „zertsalo" szó. L en z 1897, 19-34; O N E H U NDRED 2002, 98-109. A 16. század ele­ jé tő l tű n t fel az oroszoknál a sűrű, apró lem ezekkel m egerősített sodronying, m elynek neve „behter”.

Ilyen páncélokat töm egesen viseltek az 1514-es orszai csatát m egörökítő, 1520 körül festett táblaké­ p e n az orosz harcosok (131. kép). B o c h e n s k i 1971, 4; ONE HU N D RED 2002, 94—97; W asilk o w sk a

748 R o b i n s o n

131. Orosz-lengyel összecsapás az orszai csatában. Táblakép, 1520 körül

229

132. Turbán sisak. Észak-Kaukázus, 15. század vége

133. Oszmán-török minta után készített magyar huszársisak, 16. század elsőfele

VÉDŐFEGYVERZET

Az oszm án-törökök a fej védelm ére többnyire sodronnyal kom binált, csúcsos haran g ú sisakot alkalmaztak. A 15. század közepétől bukkantak fel nagyobb számban az úgynevezett „turbán” - sisakok.753 Az előbbi típusból egy pom pás darabot a N em ­ zeti M úzeum is őriz, amely Delhaes István festőművész hagyatékából 1902-ben ke­ rült az intézm énybe (132. kép).754 S űrűn bordázott haranggal és magas, karcsú csúccsal készült, am elynek a tetején csonkolt, kism éretű téglatest ül. A m űtárgy alsó kerületébe a sodronyszövet egykori befűzésére szolgáló, áttört, kis négyzetform ájú füleket erősítettek. Ugyancsak itt két szemöldök alakú kivágást figyelhetünk meg, de ennek a közepéről hiányzik az egy­ kor itt elhelyezkedő orrvas. A középső rész kivételével a sisak teljes felületét arabeszkek és vésett, arab írásos feliratok díszítik, am elyekhez hasonlót a kaukázusi Dagesztán vidékén használtak a 15. század folyamán. A m űtárgy középső részén lát­ ható az egykori konstantinápolyi szultáni fegyvertár vésett pecsétje a KAYI SILAH DAMGASI. A „turbán” sisakok a 15. század m ásodik felében zöm ében a Kaukázus­ ban és Anatóliában készültek az oszm án-török és perzsa piacra, sőt ajándék form á­ jáb an m ég a Mameluk Birodalom ba is eljutottak. A turbán sisakok igen nagy számban m aradtak fenn, hiszen a m ár em lített isztambuli H adtörténeti Múzeum jóval több m int száz - sajnos publikálatlan - darabot őriz csak ebből a típusból.755 II. M oham ed szultán (1444-1446, 1451-1481) a korábbi bizánci Szent Iréné bazilikában alakít­ tatta ki az isztambuli központi fegyvertárat, amelyből az udvari zsoldos csapatok fegy­ verzetét egészítették ki a hadjáratok alkalmával.756 Az itt őrzött fegyverek m indegyikébe belevésték a KAYI SILAH tam gát. Az eu ró ­ pai és észak-amerikai nagy m úzeum ok m indegyikében őriznek néhány turbán sisa­ kot és lem ezes sodronyinget, am elyek szinte kivétel nélkül a központi szultáni fegyvertár vésett jegyét viselik. Ezeknek a védőfegyvereknek egy kisebb része 1828ban, vagy 1829-ben az erzurum -i fegyvertár elfoglalásakor került az orosz cári csa­ patok kezébe. A zömük azonban abból az együttesből származik, am elyet 1839-ben A bdülm edzsid szultán (1839-1861) adatott el európai m űkereskedőknek. J. M. Rogers turkológus professzor a fenti esem ényt nem kis iróniával a szultáni fegyvertár „tavaszi nagytakarításának” nevezte.757 A keleti kúpos sisakok között érdekes típust képviselnek azok a m am eluk sisakok, am elyeken az 1420-as, 1430-as évektől m egje­ lentek a széles szemellenzők, leereszthető orrvasak és felszegecselt tarkóvértek.758 A 15. század végétől az oszm án-törököknél a turbán sisakok jelentős átalakuláson m entek át, am elyet II. Bajazid szultán Párizsban őrzött feliratos sisakja szemléltet a legjobban. A m űtárgy érdekessége, hogy harangja egy harántbordázott turbán sisa­ kot m utat, am elyen nincs szem kivágás, de van helyette széles szemellenző, leereszt­ hető orrvas és pántokkal felerősített tarkóvért.759 A 16. század elejétől a sisakharang

1998,10-11. Az 1530-as évekből szárm aznak a fenti páncéltípus ¡Itáliai m ásolatai: B o e h e i m 1894, 9; 1958, 37; G a m b e r - B e a u f o r t 1990, 37-38; P y h r r - G o d o y 1998, 116-124. A „behter” kialakulá­ sának és használatának m áig legkiválóbb feldolgozása: B o c h e n s k i 1971, 5-47; vő. L e n z 1897-1899, 110; P y h r r - L a r o c c a - O g a w a 2002, 41. A behter 17.századi, igen különleges változatával a franknói Esterházy-gyűjtem ény is rendelkezik: S z e n d r e i 1896, 459-460; ESTERHÁZY 2006-2007, 81-82.

753 R o c e r s 2000, 145-146; R o b i n s o n 2002, 58-59, Pl. XII; MILITARY é.n., 88-91; A s z t v a c a t u r j a n 2002, 64; B a s h i r 2008, 322-325. A tu rb án sisak m ongol előképe: L a r o c c a 2008, 27-29.

754 MNM F e g y v e r t á r , l t s z . : 55.3487, m a g a s s á g a : 30 c m , á t m é r ő j e : 23,5 c m ; K o v á c s S. 2009, 596, K á t . 112.

755 ALEXANDER 1984, 97-104; B a s h i r 2008, 323, 2. jegyzet.

756 MILITARY é . n . , 10-12; E m e c e n 2006, 428; Á g o s t o n 2008, 37-39; v ö . T e m e s v á r y 1982, 8 .

757 ALEXANDER 1984, 98, 8. jegyzet; R o g e r s 2000, 144.

758 A t i l 1981,112-113; B a s h i r 2008, 317. Lásd a 139. képet!

759 LE MUSÉE 1917, 79, Pl. X X X I./l.; N i c o l l e 1983,16; ALEXANDER 1984, 103. Lásd 140. hép\ B la ir

232

134. Orosz minta után készített díszsisak. Dél-Németország, 16. század elsőfele

,vVV; /

V

.i^.V íV|»|4'llf >

'

' ■* ‘ >.m

‘V'^V.S

$'**VVYÍ

l tÄ

W»W

*:>îîii«i:Vi\^ilu MX

Ï.'V

^

/7>j V

/¿tft*

136. Oszmán-török lemezes sodronying és sodronykesztyű pár V. Károly császár (1519-1558) illusztrált fegyverleltárkönyvébóí (Inventario Iluminado). Madrid, 1540-es évek

is jelen tő sen átalakult, azaz m agasabbá vált és m egjelentek a fülvértek is. A 16. szá­ zad közepe tájától fennm aradt m agyar huszársisakok egyértelm űen az előzőekben leírt oszm án-török védőfegyverekből szárm aztathatóak.760 K orábban m ár em lítet­ tem , hogy az 1498. és 1518.évi dekrétum ok m egkövetelték a huszárok, illetve a h u ­ szár m ódra felszerelt nem esek szám ára a sisakok viselését. A tárgyi em lékanyag igen érdekes darabja az a védőfegyver, amely a 133. képen látható.761 A m űtárgy kúpos, nyolc gerezdre osztott haranggal készült, am elynek az alsó felében kidom borodó h á­ rom szögek és félkörívek láthatók. Az egykor rászegecselt szemellenzője letört és o rr­ vasa is hiányzik, csakúgy m int fülvértje. A sisak hátulján lévő - ugyancsak rászegecselt - nyakvértje szintén letört. A m űtárgy hátsó részébe egy cím er van beütve, am elyben két keresztbetett kard és „W” betű látható. Az előző cím erszerűjegy feltehetően a si760 R o b in s o n 2002, 80-82; A s z t v c a t u r j a n 2002, 61-63; B a s h ir 2008, 318-319, vö. S z e n d re i 1896, 212—

214.

751 MNM Fegyvertár, ltsz.: 56.512*7, magassága: 21,5 cm, átm érője: 21,7 cm. H asonló sisakot 1909-ben M esterszálláson is találtak. MNM Fegyvertár, ltsz.: 56.5126, m agassága: 24 cm. K a lm á r 1971, 276, 50. kép; vö. S z e n d re i 1896, 237, 812. szám alatt.

135. Oszmán-török sisak, 16. század eleje

235

VÉDŐFEGYVERZET

sakot készítő kovács bélyege, amely jól bizonyítja, hogy nem török m unkáról van szó.

Jelen védőfegyver egyértelm űen egy török sisak után készített m agyar darab, am e­ lyet egykor biztosan huszár, vagy huszár m ódra felszerelt nem es viselt.762 E helyen szükséges m egem líteni a Nem zeti M úzeum hosszú csúcsba futó, a 16. század első évtizedeiből származó díszsisakját, amely a bécsi műkincsekből szárm a­ zik (134. kép).16* Erőteljesen kúposra kovácsolt h arangját nyolc gerincél gerezdekre osztja, m íg felületét m aratott, m ajd aranyozott indák, valam int szarvas, sas és unikornis alakja díszíti. A m űtárgy egy tipikus orosz darab, am elynek csaknem tökéle­ tes párh u zam a IV. Iván cárnak az 1530-as években készült feliratos sisakja.764 A fentiek ellenére ez a m űtárgy feltehetően valamelyik jelentős dél-ném etországi ko­ vácsm űhelyben készült.

A török védőfegyverzetben a 16. század első évtizedeiben a kúpos harangú sisa­ kok m ellett m egjelent egy olyan sisaktípus is, amely alacsonyabb, a koponya form á­ já t jobban követő haranggal készült.765 Ennek a típusnak egy köznapi változata a 135. képen látható, amely 1899-ban Neszmély és Almás között egy hom okzátonyon került elő.766 A m edaillonos bordákkal díszített harang tetejét gombos végű, kúpos lemez zárja le. A sisakharang teljes alsó kerületébe szegecselt vasgyűrűkből álló sodronyta­ k arót erősítettek, amely nem csak a nyakat, h anem a hom lokot is védte egykor. A sisak elején bújtatóban mozgó, csavarral rögzített orrvédő p án t van, amely m indkét végén m andula form ájúra van kiképezve. A 127. képen látható egész rákos huszár félvérthez tartozó sisak harangjának a korabeli példányokhoz képest kiugró csúcsa eltűnt, s így m agas félgöm bform át öltött, am elyet harántirányban sűrű bordák tagolnak. A korábbi lánctagon függő nyakvértek helyébe a felszegecselt, 4-5 vízszintes vaslemez­ sávból összeállított változat lépett.767 A 15 éves háború időszakában a m agyar huszárság ilyen sisakokkal volt töm egesen felszerelve. A grazi tartom ányi hadszertár inventárium aiban 1582-től bukkantak fel a fent ism ertetett sisakok, „hungarische haube” néven. 1601-ben M athes M etitsch grazi páncélverő m ester 20 darab huszár­ sisakot (,, hungarische stürbenhauben”) készített el 35 forintért a hadszertár szám ára.768 A huszár félvért sisakjának oszm án-török eredete - vélem ényem szerint - jó l bi­ zonyítható. Az előző páncéltípus rákos mell- és hátvértjének az alapötlete m inden va­ lószínűség szerint szintén - a m ár ism ert - török védőfegyvertípushoz köthető. A 752. jegyzetben részletesen beszám oltam az orosz behter elnevezésű lemezes sodronyin­ gek észak-itáliai m ásolatairól. A 134. képen látható sisak szintén egy orosz védőfegy­ ver dél-ném etországi kópiája lehet. Az oszm án-török testpáncélok nyugat- európai ism eretét és használatát legjobban az „Inventario Iluminado”, azaz V. Károly császár (1519-1558) színezett rajzokkal illusztrált fegyverleltárkönyve igazolja. Az 1540-es években készült rajzos inventárium egyik darabja egy oszm án-török teljes lemezes sodronypáncélt m utat a hozzá tartozó lem ezes alkarvérttel együtt (136. kép).769 A 137. képen a New York-i M etropolitan M useum o f Art - sokat idézett - kom plett oszm án-török lemezes sodronypáncélja látható, amelyet 15. századi készítésűnek tarta762 S z e n d re i 1896, 249-250, 827. s z á m alatt; R o g e r s 2000, 144-145; vö. K a lm á r 1971, 89,163. kép.

763 A BÉCSI 1933, 43; K a lm á r 1971, 276, 49. kép; SPLENDEUR 1999, 76; B. Szabó 2008, 123; MNM

Fegyvertár, Itsz.: 55.3346, m agassága: 31,5 cm, átm érője: 24 cm.

764 DÉR KREML 2004,112. Az 1514-es orszai csatát ábrázoló táblaképen az orosz harcosok a fentiekben ism ertetett sisaktípust viselik. Lásd 131. kép\ K irp ic h n ik o v 1976, 33-35.

765 T h o m a s-G a m b e r 1976, 246-247; R o b in s o n 2002, 58-59, Pl.V III-IX .

766 MNM Fegyvertár, ltsz.: 70.9378, magassága: 37,3 cm, átm érője: 20 cm. T em esváry 1989, 50, Kát. 51.

767 Kalmár 1971, 2 7 6 -2 7 7 , 51. k é p

768 P ic h l e r 1880, 100-101; IMPERIAL 2000, 16-18, 55.

769 CATÁLOGO 1898, IX -X ., 392, N.18; P y h r r - G o d o y 1998, 123-124, 51. ábra, illetve 6. jegyzet.

236

A HUSZÁR FÉLVÉRT EREDETÉRŐL

n ak .770 Ö sszehasonlítva az előző védő­ fegyvert a 127. képen látható huszár fél­ vérttel rö g tö n szem betűnik a hasonlóság. A m agyar huszár félvért a török elit harcosok lemezes sodronyin­ gének jelen tő sen továbbfejlesztett m á­ solata, amely feltehetően M agyaror­ szágon jö tt létre. A török védőfegyver­ nél a lem ezeket m inden esetben a sod­ ronying karikái közé erősítették, m íg a huszár félvértet többnyire hosszú ujjú sodronying felett hordták. Az oszm án törökök elit lovasságánál a lemezes sod­ ronying m ellett az egész 16. század fo­ lyam án nagy jelentősége volt a „tükrös páncélnak”. A huszár félvért a 16. szá­ zad közepétől, - m int láttuk - igen m eg­ becsült ajándék volt a Portán. Bizonyára nem a véletlen műve, hogy az 1590 körül festett Codex Vindobonensis szpáhikat ábrázoló akvarelljén az egyik u d ­ vari lovas tükrös páncélt, m íg a másik félvértet visel.771 A 16. század elejétől a keleti, azaz oszm án - török és orosz védőfegyverek Velencén, valam int a Magyar és a Len­ gyel Királyságon keresztül ju to tta k el Nyugat-Európába. Eszak-Itália legkivá­ lóbb fegyverkovácsai utánozták az orosz és a török páncélokat, elsősorban a helyi és a H absburg elit számára. A fentiek el­ lenére, elsősorban a 128. képen látható erdélyi, 1532-ben festett, egész rákos huszár félvértet ábrázoló cím er alapján úgy vélem, hogy e páncéltípus Magyarországon az 1520-as években születhe­ tett m eg. A cél az lehetett, hogy a nehézlovasság helyére lépő huszárság a

Oszmán-török lemezes sodronypáncél, 15. sz.

Metropolitan Museum o f Art (New York)

770 M etropolitan Museum, New York, ltsz.: 36.25.59.; B o c h e n sk i 1971, 29; N i c o l l e 1995, 21, C. ábra; Gor e l i k 1979, 50; A s z tv a c a tu r ja n 2002, 70; R o b in s o n 2002, 58-59, Pl. VI.A-B. M ichael Gorelik szerint jele n páncél kom plett egészet alkot, annak ellenére, hogy számos későbbi pótlás és javítás látható rajta.

A kutató vélem énye szerint ez a védőfegyver H é rá t vidékén készülhetett a 15. század m ásodik negye­ dében. A M etropolitan M úzeum jelen leg i vezető kurátorának, Stuart W. Pyhrr-nek a közlése szerint a fenti páncél nem tekinthető hom ogén, teljesen összetartozó védőfegyvernek. Je le n m űtárgyat a kons­ tantinápolyi szultáni fegyvertár 1839-ben eladott védőfegyvereiből feltehetően m űkereskedők állítot­ ták össze és a d tá k el u tá n a a New York-i m úzeum nak. Az előző info rm áció ért T oll Lászlónak (H adtörténeti M úzeum) tartozom köszönettel.

771 DIE OSMANEN 1985, 64-65, 6. ábra; I n a l c ik 1994, 132-133, 25. ábra; vö. B o l d o g 2008/09, 129, 6. jegyzet.

237

VÉDŐFEGYVERZET

török elitlovasság m éltó párja legyen.772 Ennek legfontosabb elem e a huszár félvért volt, am elynek készítési technikája több m int 100 éve ism ert volt az európai páncé­ lok váll-és com bvértjeinél, valam int csatakötényeinél.773 E páncéltípusnál az alsó lemezsávok középső szegecsei csak díszítenek és nem rögzítenek. Ennek következtében a lem ezek a fent elm ondottak és a csúszó szegecsek alkalmazása m iatt ném ileg el­ m ozdulnak. A huszár félvért használata következtében a m agyar huszárság részben a szpáhi másává vált, de ezt úgy tette, hogy annak testpáncélját jelentősen tovább­ fejlesztette. E páncéltípus eleinte csak tisztek egy részénél jelen t csak meg, m íg tö­ m eges használata feltehetően az 1570-es évektől terjedt el a huszároknál, amely a csúcspontját kétség kívül a 15 éves háború alatt érte el.

772 B l a i r 1958, 37-38; B o c h e n s k i 1971, 55; R o b in s o n 2002, 60-66; B o l d o g 2007, 67-69; vö. B. S zabó

2008, 144, 73. jegyzet.

773 W EHRHAFTE 1986, 12-16; IMPERIAL 2000, 24-35; T o l l 2008, 102-107, 117-120.

A huszársisak és a sodronyos vassapka A kúpos harangú, szegecselt, vagy kovácshegesztéssel, esetleg forrasztással külön fel­ erősített sisakcsúccsal ellátott védőfegyverek a 8. századtól tűntek fel elsősorban Per­ zsiábán és Turkesztánban. A 9-10. században nem csak a fenti, hanem a nom ádok által uralt területeken is népszerűvé vált ez a sisaktípus. A 10-11. század folyamán a Kijevi Rusz területén fegyverzetváltásnak lehetünk a tanúi. A szomszédos nom ádok hatására kard helyett egyre inkább szablyát és a korábbi, viking típusú sisakok m el­ lett keleti kúpos sisakot kezdtek használni.

A fenti típusba tartozik a 10-11. századra keltezett Pécs-Domb utcai, valam int a csernyigovi és makrajevi sisak. A 11-13. században használt északi sisakfajta m ind az orosz, m ind a nom ád környezetből ism ert. Jellem zője az alacsony, a koponya fo r­ m áját követő harang, amely lehet sima vagy függőleges gerincélekkel gerezdekre osztott. A sisakra igen gyakran úgynevezett fél arcvértet, azaz szem- és orrvértet erő ­ sítettek szegecseléssel, amelybe néha sodronyszövetet fűztek. így a fenti típusból csak a szemnyílás volt szabadon hagyva.

Ez a változat a 13. században is népszerű volt, erre legjobb példa a likowoi sisak rászegecselt sisakcsúccsal és a szemöldököt, valam int orrot kihangsúlyozó - ugyan­ csak szegeseit - úgynevezett fél arcvérttel. Az ezüsttel, Mihály arkangyal alakjával dí­ szített sisakot 1216-ra keltezi és Jaroszláv nagyherceghez köti Kirpicsnikov, a neves orosz fegyvertörténész.774 A 12. század folyamán orosz területen alakult ki, de nom ád földön is népszerű lett egy újabb sisaktípus, am elynek jellem zője, hogy a korábbi 1 0 -1 1. századi kúpos sisak harangja m egnyúlt és ráerősített, sokszor 15-20 cm hosszú karcsú sisakcsúcsban vég­ ződött. Két esetben találtak olyan darabot, amelyre a szem öldököt és orrot kihang­ súlyozó félm aszkot szegecseltek. Más esetekben - valószínűleg a nom ádoknál - a fenti sisakhoz teljes arcvérteket erősítettek, amelyek részletesen vagy elnagyoltabban ábrázolják az em beri arcot.

Délnyugat-M oldáviában - Vatra Moldovitei (Hurgisca) - találták azt a depólele­ tet, am elyben két sisak is volt a 13. század első feléből.775 Az egyikük igen jó párhuzam a annak a sisaknak, amely a 138. képen látható.776 A kúpos h aran g ú védőfegyver érdekessége a sisak testéből kialakított szemellenző. Az egykor aranyozással és ezüstözéssel, valam int gazdag véséssel ékesített sisak a 13. század első felében készült. 1877-ben m ederkotrás alkalmával találták a déli vasúti összekötő híd pesti oldalán. M inden valószínűség szerint ez a Perzsiábán, vagy Nyugat-Turkesztánban kovácsolt védőfegyver egy m agas rangú kun előkelő tulajdonában lehetett és 1241-ben kerülhetett a D unába.777 H azánk területén Csólyoson és legutóbb C sengelén látott napvilágot 13. századra keltezhető kun sisak. Ezek a védőfegyverek csaknem félgöm b alakúak, harangjuk enyhén csúcsosodó, alsó részükre széles lem ezpántot erősítettek, amely keskeny szem­ ellenzővel és stilizált, em beri arcot m utató dom borítással készült.778 A kun előkelők m ég a 14. század folyamán is használták a fenti típusú sisakot, am elyet a gelencei Szent László falfreskó jó l bizonyít.779 774 K ir pich n ik o v 1986, 1 0 2 -1 0 3 .

775 K ovács S. 2 0 0 3 , 3 6 1 -3 6 2 .

776 M N M F egyvertár, ltsz.: 5 2 .36, m ag asság a: 18,2 cm , á tm é rő je : 23 cm ; B o n cz 1885, 3 7 3 -3 7 8 ; K almár

1971, 264; K o v á c s S. 2003, 361-367.

777 K o v á c s S. 2003, 361, 364. ?7S P á l ó c z i 1969, 108; H o r v á t h 2001, 153-160.

779 L ászló 1993, 68.

239

m

138. Véséssel ékesített sisak, 13. század elsőfele

240

Ezek a keleti, kúpos sisakok nem csak a kunoknál, hanem az oszm án-törököknél is elter­ je d te k a 14. században, am e­ lyet O rh an „szultán” (13241360) ezüstözött sisakja is jó l igazol.780 E nnek a védőfegy­ vernek a jellegzetessége a h a ­ rán tbordákkal ékesített kúpos harang, amely erőteljesen fel­ nyúló sisakcsúcsban végződik.

A fenti típusú, h arán t-, vagy függőleges bordákkal ellátott sisakok m in d A natóliában, m ind N yugat-Turkesztánban szép szám m al készültek a 15. század folyam án is, amelyeket az isztambuli Askeri M úzeum ­ ban őrzött T im urida uralk o ­ dók sisakjai is kiválóan szem léltetnek.781 Az oszm án­ török szultánok m indig is cso­ dálattal adóztak a m am eluk fegyvereknek és a győztes egyiptom i h ad járat u tá n szá­ mos m am eluk hadfelszerelés került K onstantinápolyba.

M int korábban em lítettük, 1839-ben A bdülm edzsid szul­ tán (1 8 3 9 -1 8 6 1 )tró n ra lépése idején számos sisakot „kiselejtezte te tt” az egykori Szent Irén é bazilikában elhelyezett fegyvertárból. A védőfegyverek jó része élelmes török kereske­ dők révén eu ró p ai gyűjtem é^ Mamduk ^ ^ 143Q nyekbe, köztük a párizsi Musee de Louvre-ba került. Ez utóbbi m úzeum egyik kiem elkedő m űtárgya a 139. képen látható pom pás m am eluk sisak.

Az erőteljesen kúposodó haranggal készült védőfegyver érdekessége, hogy felszege­ cselt széles szemellenzővel, leereszthető orvassal és ugyancsak felszegecselt tarkó­ vérttel rendelkezik. Az arannyal tausírozott feliratok szerint ez a sisak Barsbay m am eluk szultán (1422-1438) tulajdonában volt egykoron.782 M int em lítettem , II. Bajazid szultán 15. század végén, vagy a 16. század elején ké­ szült feliratos sisakját a párizsi Musée de LArmée őrzi (140. kép).783 A m űtárgy érde­ 780 A le x a n d e r 1984, 98. 1. kép; MILITARY é. n. 89.

781 MILITARY é. n. 88.

782 A t i l 1981, 112-113. H asonló, de m ár fiilvértekkel is rendelkező m am eluk sisakot őriz a Furusiyyagyűjtem ény a 15. század első feléből: B a s h ir 2008, 317.

783 N i c o l l e 1983, 16; A l e x a n d e r 1984, 103, 10. kép.

241

VÉDŐFEGYVERZET

kessége, hogy harangja egy harántbordázott tu rb án sisakot m utat, am elyen nincs szemkivágás, de van helyette szé­ les szemellenző, leereszthető orrvas és pántokkal felerősített tarkóvért. M ár a 15. század első feléből ism erünk olyan m am eluk sisakot, amely fülvértekkel is rendelkezik.784 Vélem ényem szerint a kúpos oszm án-török sisakokon a 15. század végétől je le n t m eg a szem el­ lenző, orrvas és tarkóvért, amelyhez a 16. század elejétől a fülvért is csatlako­ zott. A 15. század folyam án, Magyarországon számos sisaktípus ism ert, de egyik sem olyan form ájú, am elyből a későbbi huszársisak szárm aztatható.785 A 16. század közepén teljes pom pájá­ ban feltűnő m agyar huszársisak egyér­ telm űen oszm án-török eredetű, amely a turbán sisakból fejlődött ki erőteljes m am eluk hatásra a 16. század első év­ tizedeiben.

A 16. század közepének legjelleg­ zetesebb huszársisakja egykor a sziget­ vári hős, Zrínyi Miklós tulajdonában volt (141. kép).796 M agasan felnyúló, kúpos, tizenkét szeletre osztott h a ­ rangjának a csúcsát a turbán sisakokra 140. II. Bajazid szultán sisakja, 15. század vége em lékeztető gomb díszíti. Igen jelleg­ zetes, hogy a szeletek - különösen a m űtárgy alsó részén - nagyon kidom ­ borodnak. A sisak hátsó részén a tarkótól erőteljesen elhajló, egy vaslemezből ková­ csolt nyakvért található, am ely három csuklón já ró kapcsos lánccal csatlakozik a m űtárgy alsó részéhez. Az igen széles, az arcot is jó l védő fülvértek közepén szív for­ m ájú kidudorodás látható. A sisak harangjának a hom lok felé eső alsó részére van szegecselve az erőteljesen előreugró csúcsú szemellenző, am elynek a középső felére vágott, négyzet alakú nyílásán halad át a 25 centim éter hosszú orrvas, más néven arcélvédő pánt. Az ellenző bal oldalán egy kékített, 13 centim éter hosszúságú tollbokréta-tartó helyezkedik el, amelyik valószínűleg az egykori korabelit pótolja, m ert nem 16. századi m unka. A m űtárgy részben aranyozott, részben hideg arannyal festett fe­ lületét pontozott h átterű araheszkek díszítik. A fenti sisaknak m ind a form ája, m ind a díszítőm otívum ai törökök ugyan, de egyszerűségük m iatt ez a védőfegyver mégis egy erőteljes török hatás alatt készült m agyar m unka lehet. A klasszikus, a Zrínyi si­ sakkal egykorú török védőfegyver legkiválóbb képviselője az a díszsisak, amely egy­ kor Szokollovics M ehm ed (fl5 7 9 ) nagyvezér tu lajd o n át képezte, és az előző 784 R o b in s o n 2002, 82; vö. T h o m a s -G a m b e r 1976, 246-247; A s z tv a c a tu r ja n 2002, 61-62; B a s h ir 2008,

317.

785 N agy 1910, 409-411; v ö . K alm ár 1971, 267-271.

786 S a c k e n 1862, 39; S z e n d r e i 1896, 2 4 2-243, 817. szám a la tt; G a m b e r - B e a u f o r t 1990, 210-211; K a lm á r 1971, 271, 41. kép; SCHÄTZE 2005, 97; vö. B a s h ir 2008, 318-319.

242

m űtárggyal együtt a bécsi Kunsthistorisches M useum őrzi.787 Ugyancsak a fenti m úzeum ban található Tiroli II. F erdinánd fő­ herceg két huszársisakja is.788 M indkét m űtárgyra jellemző, hogy m agas, hosszan csúcsba futó h a ­ ranggal készültek, amelyek felüle­ tét h arán t futó gerezdek tagolják.

Ezeknél a sisakoknál a szem el­ lenző m ár lekerekített és a fülvértek három összeszegecselt lem ezből állnak, amelyekről egy lemeznyelv függ le, melyhez egykor az álladzószalagot erősítették. Az egyik sisak nyakvértje m ár rákozott kialakí­ tású. Ez a két sisak az 1560-as, 1570-es években dél-ném et, vagy osztrák m űhelyekben készülhe­ tett.

1548 és 1560 között Tiroli II. F erdinánd főherceg innsbrucki, prágai és pilseni udvaraiban re n d ­ szeresen ren d eztek h u szárto rn á­ kat, amelyeket kopjával, szablyával, valam int buzogánnyal vívták. Igen érdekes, hogy a fen nm aradt kora­ beli dokum entum ok szerint a fel­ használt fegyverek és lószerszámok egyértelm űen a m agyar huszárság hadfelszerelését utánozták ugyan, de a to rn át vívók nem m agyarok voltak 789 Ezeknek a huszártól'-

141. Zrínyi Miklós, a sngetvánhős sisakja, 16. századközepe

náknak a legjellegzetesebb fegy­ verei a huszár tornasisakok voltak, melyek közül az egyik díszes példány a 142. képen látható.790 Magas, nyolc gerezdre osztott, csúcsba fútó haranggal készült, amelyet piros, fehér és zöld festésű virágokkal, valam int fonatos dísszel ékesítettek. Felszegecselt, ovális ívű szemellenzője, valam int egy darabból kovácsolt, lemeznyelvvel ellátott fülvértjei vannak, ez utóbbiak egykor az álladzó szalaghoz csatlakoztak. Két tagból álló nyakvértje a harang alsó részéhez szegecselt, m íg a h aran g jo b b oldalára tollbokréta tartó tok van erősítve. A fenti si­ sakok érdekessége, hogy hozzájuk török, vagy m ór ábrázatot utánzó arcvértet hasz­ náltak.791

787 S a c k e n 1862, 42; G a m b e r - B e a u f o r t 1990, 209-210; A s z tv a c a tu r ja n 2002, 63; SC H Ä T Z E 2005, 32.

788 K a lm á r 1971, 272-273, 42-43. kép; G a m b e r - B e a u f o r t 1990, 153-155; DRACULA 2008, 102.

789 Kalmár 1971, 53, 2 7 2 -2 7 3 .

790 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3540, m agassága: 31 cm, átm érője: 24,5 cm, hasonló példányok: K a lm á r

1971, 274Á275, 47. kép; SCHÄTZE 2005, 94-95.

791 K a lm á r 1971, 274, 45. kép; G a m b e r - B e a u f o r t 1990, 162-163; SCHÄTZE 2005, 92-93.

243

VÉDŐFEGYVERZET

Az 1560-as években készült Tiroli II. F erdinánd főherceg aranyozott ezüstlem ezekkel bo ríto tt huszársisakja, amely 1933-ban, m int a bécsi m űkin­ csek egyik m űtárgya került a M agyar N em zeti M úzeum ba (143. kép).n2 Alacsony, enyhén csúcsba futó haranggal készült, am elyet függőlegesen futó bordák ékesítenek. A m űtárgy csúcsa alatt és alsó perem én, valam int az orrvason vésett arabeszkeket láthatunk. A sisak nyakvértje egyetlen lem ezből készült, am elyet lánctagok kapcsolnak a sisakharanghoz.

Igen szim m etrikus, szív alakú kidudorodással ellátott fülvért­ jének alsó részén az eredeti, zöld és sárga színű álladzó sza­ lag látható. Lapos, enyhén csú­ csosodó form ájú szemellenzője felett, a sisakharang bal olda­ lán, egy tollbokrétatartó tok van felerősítve.

Az 1560-as évektől kezdve a korábbi, m agas, csúcsos harangú huszársisakok egyre in­ kább alacsonyabbá váltak.

E bben az időben elsősorban Augsburgban, valam int N ürn142. Festéssel ékesített huszántoma sisak, 16. század közepe bergben készítettek ilyen sisa­ kokat, am elyekre a fentieken kívül a h aran g függőleges bordázottsága és arabeszk jellegű, m aratott díszek alkal­ mazása a legjellem zőbb.793 Ebben az időben a török m űhelyekben is hasonló form ájú sisakok készültek s erre igen személetes példa Báthori István aranyozott arabeszkekkel és lótuszokkal ékesített keleti sisakja, am elyet először az am brasi gyűjtem ény 1593-as inventárium a em lít.794 Az 1580-as évekre a huszársisakok harangjának kiugró csúcsa eltűnt, s így legin­ kább m agas félgömb alakot öltött, amelyet hossz- vagy harántirányban sűrű bordák tagoltak. A korábbi, lánctagon függő nyakvértek helyébe a felszegecselt, 4-5 vízszin­ tes vaslemezsávból összeállított változat lépett. A fülvértek ennél a védőfegyvernél egy lem ezből vannak kovácsolva, igen szélesek, valam int jellegzetes rajtuk a szemnél 792 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3316, magassága: 33,5 cm, átm érője: 21,5 cm; A BÉCSI 1933, 49-50, 92. tárgy; S a c k e n 1862, 43; K a lm á r 1958, 193; K a lm á r 1971, 272-273, 44. kép; T em esv áry 1982, 49, X; K o v ács S. 1995, 219; S P L E N D E U R 1999, 70. Vő. S c h i j c k e l t 2010, 74.

793 M N M Fegyvertár, ltsz.: 56.5129, magassága: 21,5 cm, átmérője: 19,5 cm; M a n n 1962, 109-110; B o c h en sk i 1965, 105-110.

794 S z e n d re i 1896, 142; G a m b e r - B e a u f o r t 1990, 215-216; Z y g u ls k i 2000, 93; DRACULA 2008, 1 IS­ I I 9. Lásd a 129. képetl

244

lévő kivágás, valam int a nagy, szív form ájú kidudorodás.795 A fent leírt sisaktípust nevezzük rákfarkasnak, amely a h ason­ lóan kialakított mell- és h á t­ vérttel alkotta a 16. század m ásodik felének jellegzetes huszár félvértjét (Lásd 127. kép).796 A tizenötéves háború időszakában a m agyar huszárság ilyen félvértekkel volt fel­ szerelve, am elyeket zöm ében A usztriában és D él-N ém etországban készítettek. A grazi tartom ányi hadszertár inventárium aiban 1582-től bukkantak fel a m agyar huszársisakok, „hungarische haube” néven.797 A magas, félgöm b alakú h a ran g ­ gal készült sisakok m ég a 17. század elején is használatban voltak.798 A 17. század első év­ tizedeiben fontos változás, hogy h aran g o k egyre alacso­ nyabbá váltak és m egszűnt a h arán tb o rd a alkalm azása. A másik fontos különbség, hogy a fülvértek alakja - fokozato­ san - ívelt oldalú három szög form át vett fel és elm aradt ló lu k a szív alakú kidudoro243. Tiroli II. Ferdinánd főherceg huszársisakja, 1560 körül dás.799 A m ár előbb em lített grazi hadszertárban a m agyar huszársisakok utolsó em lítése 1631-ből való, am elynek az az oka, hogy ebben az idő­ ben a huszárok felhagytak használatukkal. A m agyar huszársisak az 1580-as évektől kezdve igen népszerűvé vált lengyel és orosz területen is. A m agyar sisak szó a n é­ m eten kívül a szláv nyelvekben is gyökeret vert, ami m agának a huszársisaknak a kül­ földiek által történő használatát igazolja.800 Az 1640-1650-es évektől kezdve a magyar sisakok az osztrák „küraszír” lovasság védőfegyverévé váltak s ezek révén E urópa szá­ mos országában elterjedtek.801

795 K a lm á r 1971, 276-277; SCHÄTZE 2005, 9-11.

796 M NM Fegyvertár, ltsz.: 55.3569, m ag asság a: 32 cm , á tm é rő je : 46 cm ; K a lm á r 1971, 176; T em esv áry 1982, 23; SPLENDEUR 1999, 84 797 P ic h l e r 1880, 100-101.

798 K a lm á r 1958, 194; G a la v ic s 1986, 34, 38-39. k é p ; M NM Fegyvertár, ltsz.: 56.5136, a h a r a n g á tm é ­ rő je: 19,5 cm .

799 MNM Fegyvertár, ltsz.: 56.5131, a h a r a n g átm é rő je : 20,5 cm , ltsz.: 56.5133, a h a r a n g á tm é rő je : 20,5 cm , ltsz.: 59.8079, a h a r a n g átm é rő je : 22 cm ; Z y g u ls k i 2000, 22-23, 27.

800 N a g y 1910, 411-413; K a lm á r 1971, 278; ARMOURY 2002, 46-49.

801 K a lm á r 1971, 278.

245

VÉDŐFEGYVERZET

144. Aranyozással ékesített török sodronyos vassapka, 17. század második fele

A 16. század végén, vagy a következő század elején a török lovasság a sisak helyett egy más vé­ dőfegyvertípust, az ún. sodronyos vassapkát kezdte viselni, amely gömbszelet formájú, a fejtető alakját követő dom ború vaslem ezből készült és en nek a kerületébe sodronyszövetet fűztek. Ennek a védő­ fegyvernek az előzménye a 8. századi Iránban m ár ism ert, de hasonló példány Egyiptom, vagy Szíria területén is feltűnt a 13. század folyamán. A sod­ ronyos vassapkát azonban legszívesebben a krím i tatár katonai elit használta. H azánkban 1490-1492 között - H unyadi Mátyás halálát követő zűrzava­ ros időszakban - a trónkövetelő János Albert h er­ ceg szolgálatában tatár segédcsapatok is feltűntek.

A fentiek m iatt - könnyen elképzelhető, hogy - Ki­ nizsi Pálnak, a nagyvázsonyi sírjában talált sodro­ nyos vassapkája krím i tatár eredetű lehet.802 A 17. században a legkiválóbb sodronyos vassapkákat a Kaukázusban készítették elsősorban a tatárok és a törökök m egrendelésére.803 A 17. század jellegze­ tes sodronyos fejtakaróját a 144. képen vehetjük szemügyre, am elyet m inden valószínűség szerint török m űhelyben készítettek.804 A vasból készült koponyalem ez tetejét véséssel ékesített aranyozott ezüstlem ez borítja, am elynek a közepében tollbokrétatartó tok helyezkedik el. A tetőlem ez kerü­ letébe aranyozással ékesített sodronyszövet van erősítve, am elynek a vége csipkézetten van kiala­ kítva. 1667-ben a Zólyom várm egyébe betörő ta­ tárokat a korponai Bory kapitány vezetésével a megyei önvédelm i csapatok elűzték és tőlük több más fegyverrel egyetem ben egy sodronyos vassap­ kát is zsákmányoltak, amely a 19. század elején a Magyar Nem zeti M úzeum ba került.805 1634-ben I. Rákóczi György utasította portai követét, Réthy Ist­ vánt, hogy részére tatár sisakokat vásároljon.806Vé­ lem ényem szerint a „tatár sisak” kifejezés egyértelm űen sodronyos vassapkát takar. A h u ­ szársisak elhagyása u tán a m agyar könnyűlovas­ ságnál felbukkantak a sodronyos fejtakarók.807 A Magyar N em zeti Múzeum számos sodronyos vassapkája közül az egyik, vésett lángnyelvekkel éke-

802 K a lm á r 1971, 256-257, 5. kép; T u b e r o 1994, 160-167; vö. K ubinyi 1991, 39-44; A s z tv a c a tu r ja n 2002, 65-67, B a s h ir 2008, 292, 314-316; K o v ács S. 2009, 596, K át. No. 111.

803 G u to w s k i 1997, 51-54; S c h u c k e l t 2010, 115-116, Kát. No. 84.

804 MNM Fegyvertár, ltsz.: 57.6440, m agassága: 54 cm, koponyalem ez átm érője: 15 cm; SPLENDEUR 1999, 105.'

805 m n m Fegyvertár, ltsz.: 57.6442, magassága: 48,5 cm, koponyalem ez átm érője: 15 cm; K ovács S. 1997, 185-187.

806 R á k ó c zy 1 8 8 8 , 9 9 .

807 K almár 1971, 14, 7. kép.

246

145. Sodronyos vassapka koponyalemeze, 1641

sített darabon az 1641-es évszám is olvasható (145. kép).908 A 17. század folyamán az erdélyi, sőt a királyi m agyarországi arisztokráciánál és a huszártiszteknél is népszerű volt az ún. „m erő” páncél viselése. Szalárdi János leírása alapján 1660-ban II. Rákóczi György sodronyos fejtakarót - „páncélbúi sok részből tődzött sapkát” - viselt a gyalui csa­ tában. A „m erő páncél” sodronyingből, sodronyos kesztyűből és fejtakaróból állt. A 17. század m ásodik felében a hagyatéki leltárakban jegyzékbe vett „sisakok” m inden esetben sodronyos fejtakarók voltak.809 1704-ben Esterházy Ferenc győri vicekapi­ tány fegyverei között hat sodronyos vassapkát is találunk, melyek közül a legjelleg­ zetesebb leírását az alábbiakban idézem: „Egy dupla páncérú hosszú vassisak, az alja csipkésen sárga páncérbúl kicsinált, körbe-körbe csipkésen, úgy az emberfejénél is, ábrázata fe­ lett, az tétéin az vas hat darabban hosszasan megaranyozva szépen, mintha új volna. ”810 A huszársisak a törököktől került m agyar használatba, m ajd a 16. század m ásodik felétől „sisak” néven K elet-Európában is felbukkant. Az 1630-as évektől, m iután a huszárságnál kim ent a fenti védőfegyver a divatból, a küraszírok révén látványos kar­ riert csinált E urópában. A sodronyos vassapka viselése az egész 17. század folyamán előfordult a huszároknál, de igazából a m agyar arisztokrácia kedvelt védőfegyverévé vált, am elyet a pom pák és ünnepségek idején viseltek előszeretettel.

808 MNM Fegyvertár, ltsz.: 57.6446, m agassága: 55 cm, a koponyalem ez átm érője: 16,2 cm.

809 T h a ly 1873, 685. „Egypáncél-sisak, kin ezüstből vert csillag, s hold vagyon rajta.”-, S zalárdi 1980, 553.

810 E szterházy 1869, 42Ó.

247

A sodronying H azánkban először II. Ulászló 1498. évi dekrétum a szól arról, hogy a huszároknak sisak m ellett sodronyinggel is rendelkezniük kell.811 A 16-17. században készült sodronyingek átlagosan 0,7-1 cm átm érőjű gyűrűkből szegecseléssel és kovácshegesz­ téssel vannak összeállítva. Az 1,5-2 m m vastagságú gyűrűknél előfordul, hogy az egyik sor lapos, m íg a másik göm bölyű huzalból készült. A sodronyingek gallérja rendszerint kisebb és sűrűbb „szövésű” gyűrűkből áll, de néha az is előfordul, hogy bőrszalagokkal van m egerősítve, hogy a vágások ellen m egfelelő védelm et nyújtson.

A 16. század jellegzetes sodronyingét a 146. képen vehetjük szemügyre.812 A 0,7 cm átm érőjű, szegecselt gyűrűkből összeállított sodronying igen apró szemű gyűrűkből „szőtt” gallérral készült. A közepes hosszúságú ujjakkal rendelkező védőfegyver é r­ dekessége, hogy a galléron, m ellen, ujjakon és az alsó részen körbefütóan réz rozettákkal van díszítve. A sodronyinget - m int láttuk - legtöbbször nem önállóan viselték, hanem a huszár félvért alá öltötték fel. A kassai páncélgyártók 1586. évi szabályzata a következőképpen rendelkezik a m esterrem ekről: „Zumfünften. Was aber das pantzermacher meisterstück betreffen thut, soll es nach Nürnberger oder Augspurger gewonheit gemacht und gehalten werdwn. Erstlechen soll er zwo Boszenn ein Negell und Oberbosz feylen und soll als dann ein Mantel oder Roller mit einem gewentem Kragen achen, soll er einen Rentpantzer machen, darzu soll er ein halbes Jahrfrist habén und alles soll gestampft sein. ”813 A 17. században m ég szintén nagy népszerűségnek örvendtek a sodronyingek, am it a kassai 1636. évi árszabás jó l bizonyít. E szerint a város páncélkészítő céhe az öregszem ű páncéling m ellett aprószem ű, rézgyűrűkkel szegélyezett sodronyingeket, valam int sodronykesztyűket és sodronyos fejtakarókat állított elő.814 Hasonló védőfegyverek a költő és hadvezér Zrínyi Miklós (f 1664) Csáktornyái vá­ rában is voltak egykoron.815 M ár a 17. század első felében kezdtek felbukkanni a sárgarézből készült sodrony­ ingek, amelyek m ár nem harci védőfegyverek voltak. A 17. század közepén, elsősor­ ban Erdélyben készítettek pom pás, ezüstözött rézkarikákból összeállított díszsodronyingeket, am elyek közül legjellegzetesebb az a példány, am ely egykor II. Rákóczi György erdélyi fejedelem é volt (147. kép).iK A m integy 0,4 cm széles, ezüstözött karikák szegecseléssel és hegesztéssel zárul­ nak, m íg alul farkasfogas lezárással, váltakozva beszőtt sárgarézkarikákkal. A sodrony­ ing alsó részén a sárgarézkarikák egybekapcsolódó szíveket form áznak. A nyakánál két üvegpasztával ékesített kapocspár, m íg a m ellrészen aranyozott és üveggel díszí­ tett nyaklánc látható. A vállrészről egy kettős „V”-alakú csillagsor fut le a sodronying aljáig. A sodronyingen öntött, aranyozott, m ajd rubinokkal berakott napok és hold is látható. Az ujjak szegélyén lánccal összekötött boglársor fut, am elyet m indkét ol­ dalról csillagsor keretez. A sodronyingen m ég elszórtan csillagok és üveggel b era­ kott boglárok láthatóak. A m űtárgy hátrésze „V” alakú kettős csillasorral dísztett. Ez a sodronying - m int m ár em lítettük - a hozzá hasonló m ódon ékesített vassapkával 811 CORPUS 1899, 4 9 2 ; B o r o sy 1971, 23; K a l m á r 1971, 2 5 5 -2 5 8 .

812 M NM Fegyvertár, ltsz. : 59 .7 8 5 4 , m agassága: 68 cm, gyűrű átm érője: 0,7 cm; SPLENDEUR 1999, 77.

813 K e m é n y 1905, 274.

814 K em ény 1901, 78; vö. K almár 1971, 2 5 8 -2 6 1 .

815 M a jl á t h 1891, 1 3 1 -1 3 2 ; K a l m á r 1971, 2 5 6 -2 5 7 , 4. k ép , 260, 11. kép.

816 MNM F egyvertár, ltsz .: 55 .3 5 3 9 , m ag asság a: 77 cm , g y ű rű k átm é rő je : 0,4—0,5 cm ; K \ l m á r 1971, 2 5 9 260, 10. kép; T em esváry 1982, 50; K ovács S. 2004, 51-52, K á t. No. 39.

248

A SODRONYING

és kesztyűvel együtt alkotta a „m erő páncélt”. Az előbbi m űtárgyhoz igen hasonló díszsodronying került 1976ban, az egykori Károlyi­ gyűjtem ényből a M agyar Nem zeti M úzeum ba (148. kép). 1704-ben, Esterházy Ferenc győri várkapitány­ helyettes, korábbi cseszneki kapitány a következőkép­ p en írta le egyik sodronyin­ gét: „ Egy vaspáncér, kinek is az nyaka vagyis gallérja veres bársony, kívül rajta nyolc dom­ ború szalamia - ezüst boglár, az teteiben-mindeniknek egy kis rózsácska, az kötője zöld, alkal­ mas vastag selyemzsinór, circiter három, réffbűl álló, és az mellyén hosszas szalamia-, cif­ rára kiöntött három pár ka­ pocs, és három sima, vékony boglár, az elein egy-akkora, mint egy tallér, az hátulján is vagyon ollyan boglár kettő; az hátulján, az kivel az öv helyett által kell kötni, zsinór, veres se­ lyemből, ollyan vastag, m intáz ^46. Réz rozettákkal ékesített sodronying, 16. század elein, három, réjfbül álló, és az két végén kis skófium - gombocska kettő; ugyan az elein való zsinóron is, és az teteiben kis veres Máris mindenik gombocskának.”817 A török sodronyingek a 17. században általában csak gyűrűkből voltak összeál­ lítva, a korábban alkalm azott fém lem ezek m ár nem erősítik ezeket. A 17. század m á­ sodik felében a török főtisztek sodronyingeit 3-5 nagyobb m éretű, aranyozott ezüst, niellóval díszített korong és nem esfém kapcsok ékesítik. Ennek az időszaknak a leg­ ism ertebb sodronyinge 1682-ben készült M usztafa janicsáraga részére.818 A török sodronyingek jellegzetessége, hogy általában rövid ujjal készültek, m ert általános volt az alkarvért viselése. Rendkívül érdekes, hogy a török típusú alkarvértet (Bazuband) a m agyar huszárok is alkalmazták. Az 1664-es szentgotthárdi csatában részt vevő francia segédcsapatok egyik vezetőjének, de Brissac hercegnek a házi káplánja szerint a m agyarok a bal kézen viselt karvérttel a nyakra m ért szablyavágásokat fog­ ták fel.819 A késő reneszánsz kőfaragóm űvészet remeke - a Magyar Nem zeti M úze­ um b an kiállított - Apafi György Küküllő m egyei főispán sírem léke. Az 1635-ben készült m űalkotáson a főúr egészalakos, lem ezpáncélos szobra látható, amelyen Apafi 817 MNM Fegyvertár, ltsz.: 76.9790, m agassága: 90 cm, gyűrű átm érője: 0,5 cm; T em esvá ry 1982, 27; SPLENDEUR 1999, 89; vő. ESZTERHÁZY 1869, 419. A leltárban idézett „szalamia -e zü st”, megegyezik a niellóval!

818 K a r l s r u h e r 1991, 85-87.

819 R r o p f 1915, 347; vö. S c h u c k e l t 2010, 44.

249

147. II. Rรกkรณczi Gyรถrgy sodronyinge, 17. szรกzad kรถzepe

SB-'A v ía : ■K

ifit

■

...

■ m lÊÉL

HIP*

148. Díszsodronying a Károlyi-gyűjteményből, 1 7. század közepe

A SO DRON YING

török alkarvértet visel.820 A karlsruhei Badisches Landesm useum számos olyan török fegyvert őriz, amelyet a 17. század végén M agyarországon zsákmányoltak. Az egyik török alkarvért-párról a következőket írja az 1691-ben felvett leltár: „1 Ungarische Arm. Harnisch”.821 1704-ben g ró f Esterházy Ferenc a fegyverei között hét pom pás sod­ ronyinget, sodronyos vassapkát és ugyanennyi alkarvértet írt össze, ez utóbbiak közül igen jellegzetes a leltár 2. számú védőfegyvere: „Egy szép vas-karvas, az belsője veres kordovánnyal béllett, és rézkapcsok s rézkarikák rajta, és az szíjjacskára rézboglárocska négy, és két réz szíjjvégecske egyik-egyik félkarvason; az karvas vasa szépen ezüsttel kifodorított vi­ rágokra kicsinálva és közte-közte hosszára szépen megaranyozva finum aranynyal ennéhány helyen. ”822 A bécsi Kunsthistorisches M useum őrzi II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem (1690-1696) sodronyingét és sodronyos vassapkáját (149. kép).S2S A sodronying la­ posra kalapált és szegecselt sárgarézgyűrűkből van összeállítva, m íg gallérja igen apró gyűrűkből készült. A m ellen és a háton elszórtan aranyozott rézből gyártott csil­ lagok láthatók, valam int négy niellós díszű, aranyozott ezüstkorong, amelyen a ké­ szítő tö rö k m ester neve, a M oham ed név olvasható. A sodronyinghez tartozó sodronyos fejtakaró koponyalem eze aranyozott ezüsttel és niellóval van díszítve, am elynek a kerületébe vállig érő sodronyszövet van fűzve.

A 17. század m ásodik felében a főnemesség, valam int a huszártisztek egy része szí­ vesen viselte a sodronyinget, a vassapkát és az alkarvért-párt is. Gyöngyösi István: Porábúl m egéledett P hoenix,... című, 1670 körül írt m unkájában a következőképpen em lékezett m eg a m agyar katonai elit védőfegyvereiről: „ A páncéljoknak is csillag módjára, Készíttetett s mívelt igen szép formára, Vagyon sok ai'annyal tündöklő bogiára, Kik a napot híják fényekkel csatára.

Derekakon páncél, kezeken karvasok, Süvegeken rárók, kerecsenek, sasok, Hátokon párducok, tigrisek, farkasok, Lovakon párpuskák, hegyestőr s pallosok. ”824 A lengyel huszárok a 17. században igen gyakran viselték a néha igen gazdagon ékesített pikkely páncélt, az ún. karacélt (karazzin). Ez a védőfegyvertípus halpik­ kelyhez hasonló igen vastag, kism éretű vaslem ezekből álló mell- és hátvértből, al­ karvértből, valam int sisakból állt. A M agyar N em zeti M úzeum is őriz egy ilyen lengyel páncélt.825 B ethlen Miklós önéletírásában m egem líti, hogy 1664-ben Kassán vásárolt egy „karacélt” sisakkal és karvasakkal együtt, amelyet címere és egyéb díszek is ékesítettek. Az igen nehéz páncélt nem vitte át a golyó s ezért Bethlen nem sajnálta érte - az igen komoly összegnek számító - 135 m agyar forintot.826 820 H. K o lb a 1996, 69.

821 K a r l s r u h e r

1991, 9 1 -9 2 .

822 ESZTERHÁZY 1869, 4 1 6 -4 2 0 . Az idézett darab: 418. 2 tárgy.

823 S zendret 1896, 7 6 5 -7 6 6 ; C z u b e r k a 1906, 127; K a l m á r 1971, 261, 14. kép; SCHÄTZE 2 0 0 5 , 1 4 0 141, S c h u c k e l t 2 0 1 0 , 3 0 7 -3 0 8 , K a t. N o . 305.

824 Gyöngyösi István idézett m űve először nyom tatásban 1693-ban Lőcsén je le n t m eg. H arm adik könyv, harm ad ik rész, 81. és 96. versszak.

825 MNM Fegyvertár, Itsz.: 54. 2264, m agassága: 60 cm, szélessége: 58,5 cm; Z y g u l s k i 2000, 39^49. 1683ba n Bécsnél a lengyel felm entő sereg m integy 3 0 0 0 „nehézlovas” huszárból és 8 8 7 4 „panzerm ” lo­ vasból állt, ez utóbbiak sodronyinget, vassapkát, a lkarvért-párt és kerek pajzsot használtak! Vö.

S c h u c k e l t 2 0 1 0 , 3 0 7 -3 0 8 , Kát. No. 305.

826 C zuberka 1906, 127.

149. II. Apafi Mihály sodronyinge és vassapkája, 1 7. század utolsó negyede

253

VÉDŐFEGYVERZET

A 16-17. században a m a­ gyar huszárok számos védő­ fegyvertípust viseltek. Leg­ gyakrabban a sodronyinggel kom binált rákos, vagy felrákos félvérteket. A harm incéves h á­ ború után a sodronying és vas­ sapka m ellett (150. kép) gyakran használták az alkar­ vérteket ,827 A főnemesek, ural­ kodók és a huszártisztek a 17. század m ásodik felében is gyakran viseltek „m erő p á n ­ célt”, igen ritkán m ég félvérte­ ket is. Bottyán János tábornok életét 1705-ben Pápa ostrom á­ nál mellvértje m entette m eg a ráütődött kartácsdaraboktól. A Rákóczi-szabadságharc bukása után, a 18. század első felében m ég szórványosan előfordult a sodronying használata a h u ­ szártiszteknél.828

r=offcec/ier.

150. „Egy magyar sodronying átszúró". Papír, rézmetszet, 1703. Máday-gyűjtemény

827 „Ein H ungarischer Pantzer = Stecher.” M áday-gyűjtemény. Papír, rézm etszet. M egjelent: Neu-eröffnete W elt-Galleria. N ü m berg, 1703.

828 K a l m á r 1971, 261-262; K o v á c s S. 1993, 201-202; vö. C z u b e r k a 1906, 122.

254

A huszár tárcsapajzs A huszár védőfegyverzet egyik legkarakterisztikusabb elem e a tárcsapajzs volt. Az el­ lenfél kardvágásaitól is jó l védett és a jobb felső sarkában lévő kivágásba a kopja rúdjá t lehetett betám asztani, am i ennek a szálfegyvernek a használatát könnyítette meg.

A 15. század végén használatos huszár védőfegyver a „gótikus szabija” saruveretén és a Weisskunig fam etszetein számos esetben látható.829 1933-ban a bécsi m űkincsek egyik m űtárgyaként került a Magyar Nem zeti M úzeumba a 151. képen látható tárcsa­ pajzs.830 Nyírfából készült, erőteljesen dom borodó, négyzet form ájú pajzs, am elynek a felső része enyhén ívelt és a tetején a kopjarúd betám asztására szolgáló kivágás ta­ lálható. A m űtárgy külső felületét aranyozott gipszréteg borítja, am elyen makkos tölgyfaágak és gránátalm ák, valam int akantuszlevél sor látható. Az 1,2 cm vastag tárcsapajzs külső felületén, hat nagyobb m éretű szegecsfej található, amely egyko­ ron a belső, vastag pergam ennel bevont részen lévő bőrszíjakat tartotta. Ez utóbbi­ aknak a szerepe a pajzs kézben való m egtartása volt, de a kettős szíjazat lehetővé tette a védőfegyver nyakba akasztását, vagy akár a h átra való vételét is. A fenti vé­ dőfegyverrel, valam int a bécsi Kunsthistorisches M useum ban őrzött, a karján a kis J é ­ zust tartó M adonnával, és egy vadászjelenettel ékesített pajzzsal egykor I. Miksa császár huszár m ódon harcoló m agyar (testőr)gárdáját szerelték fel.831 A fenti típusú tárcsapajzs az, amely az ifjú I. Miksa huszárfegyverei között szerepel a Weisskunigban „hussarischn tartschlein” néven.832 1491-ben a Kassa m ellett lezajlott - m ár több­ ször em lített - p árv iadalban a II. Ulászló szolgálatában álló „rác” huszár, Jaksity D em eter „lovas pajzsával” védekezett a tatár vezér kopjaszúrásai ellen.833 A 14. századból a Képes Krónika m iniatúráin és a hasonló korú karaszkói Szent László falfreskón láthatunk a nehézlovasságnál négyzetes form ájú tárcsapajzsokat, am elyeknél a jobb felső részben kivágás található a lándzsarúd szám ára.834 A szent­ pétervári Ermitázs egy olyan tárcsapajzsot őriz, amely pontos párhuzam a a karasz­ kói freskón Szent László kezében láth ató .835 A 15. század elején a nehézlovasság felszerelése között m ár egyre ritkábban bukkant fel a tárcsapajzs. A 15. század m á­ sodik negyedében kialakultak a teljes lem ezpáncélok, amelyek m ellvértjén, a jobb hónaljnál m indig m egtalálható volt a lándzsatartó horog. Ez a szellemes újítás a lánd­ zsarúd m egtám asztását szolgálta a nehézlovasságnál. A teljesen páncélozott lovag szám ára a pajzs használta teljesen feleslegessé vált ekkortól a harcban, kizárólag csak a lovagi tornákon találkozunk a későbbiekben ezzel a védőfegyverrel.836 A 15. szá­ zadban a nagym éretű gyalogsági álló pajzsok, a pavézék m ellett M agyarországon számos esetben bukkantak fel az ún. „litván” típusú, kism éretű pajzsok. Ez utóbbiak, m int lovassági pajzsok északi-szláv környezetben, Lengyelországban és Litvániában voltak használatban a 14. század m ásodik felében.837 Jellegzetességük kis m éretük mellett, sarkain lekerekített téglatest formájuk és az, hogy közepükön kiugró, enyhén ívelt gerincél húzódik. Magyarországi képi ábrázoláson elsőként Kolozsvári Tamás 829 L á sd 13. és 29. képi K a l m á r 1971, 311. 1 0 1 -1 0 2 . kép. »só M NM F egyvertár, ltsz . : 5 5 .3 2 2 7 , m a g a ssá g a : 65 cm , szélessége: 4 4 cm ; B o e h e im 1894, 7, X. tábla; K alm ár 1 971, 309, 99. k é p ; T em esváry 1982, 12; SPLENDEUR 1999, 78.

831 B o e h e im 1890, 1 8 2 -1 8 3 ; S z e n d r e i 1896, 1 7 8 -1 8 0 ; T h o m a s - G a m b e r 1976, 8 8 -8 9 ; T h o m a s 1984, 58.

832 S c h u l t z 1888, 100.

833 T u bero 1994, 1 6 4 -1 6 5 .

834 K a l m á r 1971, 309, 98. k é p ; L á s z l ó 1993, 1 4 8 -1 5 0 . L á s d 8. kép'.

835 L enz 1900-1902, 226-227, Fig. 4.

836 837

K alm ár

1971, 29 6 , 77. k ép .

1964, 1 8 9 -1 9 3 .

D e n k s t e in

255

A HUSZÁR TÁRCSAPAJZS

1427-ben festett oltárképén látható ez a változat, de felbukkant Berekszói Péter 1448ban, valam int a Bodfalvi Bőd család 1460-ban adom ányozott címeres levelén is.838 A tárgyi em lékanyagban a fenti pajzstípust legkiválóbban H unyadi Mátyás tem etési pajzsa szem lélteti.839 A 15. században - m int em lítettük - a nehézlovassági tárcsapajzs veszített n é p ­ szerűségéből és a század első negyedétől a lovagok nem alkalm aztak m ár pajzsokat.

A m agyarországi képi ábrázolásokon felbukkanó „litván típusú” pajzsok kivétel nél­ kül gyalogosoknál fordulnak elő. Vélem ényem szerint e pajzstípust a nehézlovasság nem használta, hanem a gyalogság személyi oltalm át szolgáló védőfegyvere volt, és nem valószínű, hogy a (könnyű)lovasság kezében gyakran felbukkant a 15. század folyam án. A fentiekben vázolt m egállapítások azt tám asztják alá, hogy a huszár tárcsapajzs nem szárm aztatható a M agyarországon használatos pajzsféleségekből. A 15. század elején a klasszikus nehézlovassági tárcsa, a jobb felső részén a lándzsarúd betám asztására szolgáló kivágással M agyarországon kim ent a használatból. A huszárság délszláv gyökerei m iatt vizsgáljuk meg, hogy kialakulhatott-e a huszár tárcsa­ pajzs a Balkán-félszigeten, az itáliai nehézlovassági pajzsból!

A D élnyugat-Balkánon, Zagora vidékén számos 15. századi sírem lék található, am elyeken különböző típusú pajzsokat ábrázolnak. Vannak köztük olyan négyzet alakú tárcsapajzsok, amelyek felső részén kivágás van a lándzsa, vagy kopjarúd betámasztása végett.840 Az egyik, 1460-ra datált síremlék egy négyszögletes, lekerekített szélű, ló alakjával díszített tárcsapajzsot ábrázol, amelynek a felső szélén m egtalálható a lándzsarúd feltám asztására szolgáló bevágás.841 Ez a sírkő azt bizonyítja, hogy a n e­ hézlovassági tárcsapajzs könnyített form ában, feltehetően a kopját, azaz a nehézlo­ vassági lándzsa „könnyebb” változatát használó helyi lovasságnál m ár a 15. század közepén használatban volt. A másik, nem kevésbé fontos képi ábrázolás egy 15. szá­ zadi bizánci ikon, amely Szent D em eter m ártírom ságát m utatja. A m űalkotáson k ar­ dokkal és sisakokkal, valam int egyéb védőfegyverekkel felszerelt bizánci katonák láthatók, egyikük olyan pajzsot visel, amely a huszár tárcsapajzsra hasonlít, csak a felső részén nincs bevágás.842 A fenti igen lényeges képi ábrázolások azt valószínűsí­ tik, hogy a huszár tárcsapajzs a Nyugat-Balkán térségében jö tt létre a 15. század fo­ lyamán, m ajd a délszláv eredetű huszársággal került M agyarországra.

Iván Pereszvetov az orosz cárnak írott folyamodványában m egem lítette, hogy Szapolyai Ján o s király (1526-1540) udvarában járva m egism erkedett a huszár tárcsa­ pajzzsal. Pereszvetov ez utóbbit igen jó védőfegyvernek ta rto tta és javasolta rendszeresítését a cár hadseregében. Az orosz utazó felajánlotta, hogy el tudja készí­ teni a huszár tárcsát, valam int m egem lítette, hogy ez a védőfegyver azonos a m ake­ dón pajzzsal.843 A bécsi császári gyűjtemény 1621-es inventárium a szerint az ott lévő huszár tárcsapajzsnak: ,,....so dér Wallach hat hergeschickth".844 A fenti két fontos adat is a huszár pajzsnak a balkáni eredetét erősíti meg.

A tárgyi em lékanyagban a huszár tárcsa a 15. század végén m ár felbukkant, de képi ábrázolásokon csak a 16. század elejétől je le n t m eg. Ugyancsak a bécsi m űkin833 D e n k s t e in 1964, 27. k é p ; K a l m á r 1971, 324, 124. k é p ; N y u l á sz in é 1987, 39; Z a r n ó c z k i 199 0 ,46; vö .

HUNYADI 2008, 363, 9.22.q. Az 1480-körül készült, H unyadi cím eres kályha csem péje szablyás, p aj­ zsos ifjút ábrázol.

839 K a l m á r 1971, 324, 123. kép.

840 Kuzic 2007, 26-28. Vö. Nicolle 2000, 27.

811 Ruzic 2007, 38-39, Abb. 11.

842 N ic o l l e - T u r n b u l l - H a ld a 2007, 61; vö. WAFFEN-SAMMLUNG 1895, 13, Kát. No. 116; MNM Fegy­ vertár, ltsz.: 57.6456, m agassága: 53 cm, szélessége: 45 cm.

843 H o n f i 1968, 97-98.

844 SCHÁTZE 2005, 82-83.

151. Huszár tárcsapajzs, 15. század, vége

257

A HUSZÁR TÁRCSAPAJZS

esek közül származik a M agyar N em zeti M úzeum vasból kovácsolt, aranyozással éke­ sített pajzsa (152. kép).Mi A m űtárgy jo b b felső csúcsa az előző században használt tí­ pushoz képest jelen tő sen m egnyúlt, de m ég m indig m egtaláljuk rajta a kopjarúd feltám asztását szolgáló bevágást. Középen négy virágszirom szerűen összeállított csú­ csos levelet figyelhetünk meg, am elyekben Szent György és Szent Kristóf vésett, m ajd gazdagon aranyozott alakja látható. A pajzsot széles, vésett, m ajd ugyancsak ara­ nyozott akantuszlevelekből, sárkányból és egyéb m itológiai alakokból álló sáv kere­ tezi. A védőfegyver külső felületén elszórtan hat, aranyozott szegecsfejet láthatunk, amelyek egykor a pajzs belső felén lévő kettős szíjazatot tartották. A bécsi Kunsthistorisches M useum egy hasonló, vasból készült tárcsapajzsot őriz, am elyen a sugárzó napkorong alatt egy lovon a nyilazó halál látható, m int a pestis allegóriája. Thom as, B runo neves osztrák fegyvertörténész kutatásai szerint m indkét pajzsot - Dürer 1498as rajzai alapján - H ans L auberm ann innsbrucki m ester készítette 1515-ben I. Miksa császár m egrendelésére. Ezeknek a huszár tárcsapajzsoknak komoly m agyar vonat­ kozása is van, m ert Lajos királyfi és M ária osztrák főhercegnő eljegyzésére készül­ tek.846 Az 1510-es évek végétől, 1520-as évek elejétől a huszár tárcsákról m ár elm aradt a kopjarúd feltám asztására szolgáló bevágás. A Magyar Nemzeti M úzeum 1852-ben Győr városától k apott ajándékba kettő, az előbbi típusba tartozó pajzsot. A védő­ fegyverek külső felületét vörös alapon festett rózsák és leveles indák díszítik.847 A fenti két pajzsnak m ind a m agassága, de legfőképpen a szélessége növekedett meg, feltehetően az 1520-as években készítették őket. Az előző m űtárgyakhoz hasonló korú lehet a debreceni Déri-gyűjtem ény tárcsapajzsa.848 Az erőteljesen hajlított, jobb csúcsán felugró pajzsot két sasszárnyból és egy darutoliból álló cím erszerű kom po­ zíció díszíti. Ennek a m űtárgynak a restaurálásakor kiderült, hogy anyaga erdei fenyő és ívesen hajlított, ragasztott lécekből van összeállítva. A fenyődeszkákra keresztben, vagyis a fa szálirányára m erőlegesen enyw el kenderrostokat ragasztottak, m ajd ezt - kívül és belül is - pergam ennel vonták be, amelyet krétáztak, m ajd festettek.849 Az 1530-as években készült a nagyszebeni B ruckenthal M úzeum azon huszártár­ csája, amelynek a jo b b csúcsa erőteljesen fölfelé ágazik és külső felét aranyozott szár­ nyú sárkány alakja díszíti. E nnek a m űtárgynak az az érdekessége, hogy jo b b oldali csúcsa alatt két vasgyűrű látható, amely egykor az ide tűzött tollbokrétát tartotta.850 Az 1540-es években a tárcsapajzsok m érete m egnőtt és jo b b oldali csúcsuk változat­ lanul felugrik (153. kép).s51 A M oró-gyűjtem ény m ellett a Magyar Nem zeti M úzeum kilenc, igen hasonló tárcsapajzsot őriz, amelyek Erdélyből származnak. Jellegzetes­ ségük a vékony keretezés, valam int az hogy váltakozóan piros-fehér sávozásúak.852 A fenti pajzsokhoz hasonló látható Gávai Lukács 1540-ben festett cím erképén, és ilyen védőfegyvereket viseltek a schmalkaldi háborúban harcoló huszárok 1546-1547-ben.

(Lásd címlapképi) A spanyol Avila a következőképpen emlékezik m eg a fent em lített 845 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3226, m agassága: 72 cm, szélessége: 39,2 cm; B o e h e im 1894, 6. VIII. tábla; K a lm ár 1971, 312, 103. kép; T e m e sv á r t 1982, 14; SPLENDEUR 1999, 82.

846 K a l m á r 1971, 311-312; T h o m a s - G a m b e r 1976, 209-210; v ö . S z e n d r e i 1896, 204.

845 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3553, m agassága: 88 cm, szélessége: 62 cm; ltsz.: 55.3554, magassága: 87 cm, szélessége: 59 cm; K a l m á r 1971, 312-313, 105. kép; vö. S z e n d r e i 1896, 185.

848 D ebreczeni D éri M úzeum , ltsz.: D.F.C. 2/116, m agassága: 90 cm, szélessége: 46 cm; K a l m á r 1971, 314, 107. kép.

849 B o l d o g 2005, 244-247.

850 K a l m á r 1971, 313, 106. k é p .

851 SCHÁTZE 2005, 82-83.

852 Jellegzetes darabok: MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3543, m agassága: 109 cm, szélessége: 58 cm; ltsz.: 55.3545, m agassága: 113 cm, szélessége: 58 cm, származási helye: Brassó; ltsz.: 55.3551, magassága: 108 cm, szélessége: 60,5 cm.

152. Vasból kovácsolt, aranyozással ékesített huszár tárcsapajzs, 1515

259

A HUSZÁR TÁRCSAPAJZS

huszárok védőfegyvereiről: „ .. .pajzsaik alól szélesek, fölül keskenyek, s csúcsuk fejük fölé nyúlik s hosszúságuk szerint a testhez hajolnak. E pajzsok, kinek-kinek a maga színével van­ nak befestve, ami igen szép a szemnek. ”853 Az 1540-es évektől a huszártárcsák tartószíjainak korábban alkalm azott kör for­ m ájú szegecsfejei három szög idom úvá váltak. A 15. század végi pajzsok m agassága M agyarországon átlagosan 60 cm volt, amely a 16. század közepére csaknem elérte a 120 centim étert. A huszárpajzsok 1550-es, 1560-as években kialakult legfejlettebb - s egyben utolsó - típusa a 154. képen tekinthető m eg.854 A fenyőlécekből összeállí­ tott m űtárgyat kívül és belül pergam en borítja. Külső felületére - vörös alapon - k ar­ m aikban tollbokrétát tartó kettős sasszárnyakat festettek. Belül a pajzs barnára festett, am elyet egy szív form ából kinövő kettős talapzatra állított, szegekkel kivert fehér ke­ reszt, valam int „S” alakú díszek sora ékesít. A pajzs csúcsánál lévő sérülés kopjaszúrás következménye, míg a másik, középtájon lévő nagyobb lyuk feltehetően csákány­ vagy baltacsapásból ered. A fent leírt pajzs jellegzetessége, hogy alsó része erőtelje­ sen lekerekített és a jobb fele igen nagy ívben felfelé nyúlik, amely így viselőjének a fejét is takarta. Ugyan Zrínyi György m ár az 1570-es években javaslatot tett a tárcsa­ pajzs elhagyására, de ennek ellenére a 17. század elejéig m ég használatban m aradt.855 Ezt a balkáni gyökerű védőfegyvert a törökök is átvették, am elyet a Weisskunig m ár közölt m etszete is jó l igazol.856 Az 1551-1552-es magyarországi török hadjáratot leíró török krónika, a „Fütühat-i Dzsámila” m iniatúrái 1558-ban készültek el. Ezeken számos esetben láthatunk török „deli” lovasokat, akiknek a kezében sasszárnnyal díszített tárcsapajzs látható.857 Az 1596-ban keletkezett „Egri győzelmi irat” a mezőkeresztesi csatát ábrázolja, ahol a bal szárnyon, a rum éliai csapatoknál tárcsapajzsot figyelhetünk m eg.858 Ezek u tán talán nem m eglepő, hogy a 16. század végi török fegyverzetet bem u­ tató C odex V indobonensis egyik m iniatúráján a török h atár m enti portyázóknál piros-fehér sávozású tárcsapajzsok láthatók.859 Nagy biztonsággal állítható, hogy török használatban voltak azok a tárcsapajzsok, am elyekre a kettős pengéjű kard, a „Dzulfikar” van festve.860 A tárcsapajzsot a török lovasok a m agyar huszárokkal nagy­ jáb ó l egy időben, azaz a 17. század elejétől hagyták csak el.

A huszár tárcsapajzsokat Kassán a pajzsgyártó céh készítette, am elynek az 1532es szabályzata szerint a m esterjelölt: „laboré debebit suispropriis manibus unam hasiam, cavatam more huzarorum. ”861 A pajzsgyártó céh sok esetben kopjákat is készített, ennek az oka - m int korábban utaltunk rá - az lehetett, hogy m indkét fegyverfajta fenyőfából készült.862 A pajzsok felső csúcsának tollal tö rtén ő díszítéséről szintén egy kassai forrás szól, am ely az 1599-es évből m egem líti, hogy G om bkötő Zakariásnál egy pajzsba való gém bokortoll van zálogban.863 853 K á r o ly i 1877, 841; K a l m á r 1971, 3 1 4 -3 1 5 , 108. k ép .

854 MNM Fegyvertár, ltsz.; 7 6 .9 7 9 0 , m agassága: 142 cm, szélessége: 5 9 cm; T e m esváry 1982, 27; SPLENDEUR 1999, 86. A Fegyvertár hasonló, csak egyszerű vörös festésű példánya: ltsz.: 55 .3 5 4 8 , magassága: 143 cm, szélessége: 71 cm.

855 K a l m á r 1971, 317; B o l d o g 2 005, 247.

856 Lásd a 13. képetl 857 858 859 860 861 862 863

F e h é r 1975, X X X III-X X X V . táblák; A szt v a c a tu r ja n 2002, 27.

F e h é r 1975, IL. tábla; B o l d o g 2005, 246.

I nalcik 1994, 26. k ép .

T h o m a s -G a m b e r 1976, 216; N ic k e l 1991, 55.

K e m é n y 1901, 79.

K e m é n y 1904, 27 5 ; K e m é n y 1906, 189.

K e m é n y 1904, 27 5 ; K a lm á r 1971, 315.

153. Piros-fehér sávozású huszár tárcsapajzs, 16. század közepe. Moró-gyűjtemény

261

A HUSZÁR TÁRCSAPAJZS

A korábban m ár em lített, Tiroli II. Ferdinánd által szervezett huszártornákon a résztvevők változatos díszítésű tárcsapajzsokkal voltak felszerelve és jellem ző volt, hogy felugró csúcsukat tollbokrétával, de n éh a virágcsokorral, sőt kis zászlóval is dí­ szítették.864 Ez a balkáni gyökerű, a korábbi nehézlovassági tárcsából kialakult pajzstípus a 16. századi M agyarországon jelentősen továbbfejlődött. Elsősorban m érete nőtt m eg s így a harcos testét, sőt fejét is jó l védte, valam int elm aradt róla a kopjarúd feltá­ m asztását szolgáló bevágás. A 16. század végére ez a lovassági védőfegyver je le n tő ­ sen h áttérbe szorult a lőfegyverek elterjedése, valam int a huszár félvért „töm eges” használata következtében és a 17. század elején végképp eltűnt a huszárság hadfel­ szereléséből.

864 K a l m á r 1971, 315.

154. Sasszámnyal díszített huszár tárcsapajzs, 16. század második fele

263

FÜGGELÉK Rövidítés- és irodalomjegyzék AH AHA AR Arch Ért BF BHH Búd Rég Bul Rác DMÉ EMÉ ÉNYK Föl Arch Föl Hist HK JKSK JL N KK LTSZ MDKÉ MÉ M FM É-SA MOSZ MHH MMJ MNM MNY MÓL M TT MW Nyelv Közi NYJAMÉ SA SÍM SNMP SZMMÉ TED TSZ TT VT WMMÉ WUK ZHWK

A rcheológia H ungarica (Budapest) Acta H istóriáé A rtium (Budapest) Alba Regia (Székesfehérvár) Archeológiái Értesítő (Budapest) B urgenlandische Forschungen (Eisenstadt) Bibliotheca H um anitatis H istórica (Budapest) B udapest Régiségei (Budapest) Bulletin o f the Roval Archaeological Society (Alexandria) A Debreceni Déri M úzeum Évkönyve (Debrecen) Az Egri M úzeum Évkönyve (Eger) Értekezés a Nyelv és Széptudom ányok Köréből (Budapest) Folia A rcheologica (Budapest) Folia H istórica (Budapest) H ad tö rtén elm i Közlem ények (Budapest) Jahrbuch d é r K unsthistorischen Sam m lungen des A llerhöchsten Kaiserhauses (Wien) Ja h rb u ch fúr L andeskunde von N iederösterreich (W iener N eustadt) Keletkutatás (Budapest) L eltári szám M űvészettörténeti D okum entációs K özpont Évkönyve (Budapest) M űvészettörténeti É rtesítő (Budapest) A M óra Ferenc M úzeum Évkönyve-Studia Archeologica (Szeged) M agyar G azdaságtörténeti Szemle (Budapest) M onum enta H ungáriáé H istórica (Budapest) M etropolitan M useum Jo u rn a l (New York) M agyar Nem zeti M úzeum , Budapest M agvar Nyelv (Budapest) M agyar Országos Levéltár, B udapest Magyar T örténelm i T á r (Budapest) M uzalnictvo Wojskowe (Warszawa) N yelvtudom ányi Közlem ények (Budapest) A N yíregyházi Jósa A ndrás M úzeum Évkönyve (Nyíregyháza) Slovenská Archeológia (Bratislava) Studia i M aterialy do Dziejów Dawnego U zbrojenia i U biom Woiskowego (Kraków) Sborník N árodního Muzea v Praze (Praha) A Szolnok Megyei M úzeum ok Évkönyve (Szolnok) T ü rk Etnografva Dergisi (Ankara) T örténelm i Szemle (Budapest) T örténelm i T á r (Budapest) Varia Turcica(Istanbul) Wosinszky M ór M úzeum Évkönyve (Szekszárd) Waffen u n d K ostüm kunde (M ünchen-B erlin) Zeitschrift für H istorische Waffen u n d K ostüm kunde (Berlin)

265

A bécsi gyűjteményekből Magyarországnak jutott tárgyak kiállítása a Magyar Nemzeti M ú­ zeumban. B udapest.

A bizánci irodalom kistükre. B udapest.

A BIZÁNCI 1974: Ágoston G.: T ö rö k sikerek és taktika a 15-16. században. In: Rácz Á. (szerk.): Á g o s to n 2000: Nagy képes millenniumi hadtörténet. B udapest. 133-134. Ágoston, G. : Guns for the Sultan. Military Power and Weapons Industry in the Ottoman Á g o s to n 2008: Empire. C am bridge.

Albrecht Dürer 1471-1971. M ünchen.

A L B R E C H T 1971: Alexander, D. G.: Two Aspects o f Islamic Arms and Armour. M M J 18. 97-109.

A lexander 1984: Alexander, D. G.: T h e sword o f Damascus. W UK 26 131-138.

A lexander 1984a: Alexander, D. G .:E uropean Swords in the Collections o f Istanbul. Part I. Swords A lexander 1985: from the A rsenal o f Alexandria. W UK 27. 81-118.

Alexander, D. G.: E uropean Swords in the Collections o f Istanbul. Part II. WUK A lexander 1987: 29. 21-48.

Alexander, D.: J ih a d a n d Islamic A rms a n d Armour. Gladius 22. 201-234.

A l e x a n d e r 2002: A l e x a n d e r 2003: Alexander, D.: T h e silver D ragon a n d the golden Fish. Gladius 23. 211-268.

Alexander, D.: Pisanello’s H at. T h e C ostum e a n d W eapons d epicted in PisanelA le x a n d e r 2004: lo’s M edal for J o h n VIII Palaeologue. A discussion o f the Sabre a n d related w ea­ pons. Gladius. 24.135-186.

A por P. : Metamorphosis Transylvaniae. B udapest.

A p o r 1982: Armeria Antica e Moderna di S. M. II Re D ’ltalia in Torino. Serie Prim a. Torino.

ARMERIA 1898: The Armored Horse in Europe 1480-1620. T he Metropolitan Museum of Art. New York.

ARMORED 2005: Armoury Chamber o f the Russian Tsars. One hundred items from the Collection o f the Rus­ ARMOURY 2002: sian Emperors. St. Petersburg.

A s z tv a c a tu r ja n 2002: Asztvacaturjan, E. G.: Tureckoje Oruzsije. Szanktpetyerburg.

Atil, E.: Renaissance o f Islam. Art o f the Mamluks. W ashington.

A t i l 1981: Atil, E. : Sideymanname. The Illustrated History o f Suleyman the Magnifkant. Washington.

A t i l 1986: Atiya, S. A.: The Crusade ofNicopolis. London.

A tiy a 1934: B. B o b ro v sz k y 1980: B. Bobrovszky I.: A XVII. századi mezővárosok iparművészete. B udapest.

Bakay K.: Régészeti tanulm ányok a m agyar állam alapítás kérdéséhez. Dunántúli B akay 1965: Dolgozatok 1.

Bakay K.: Archäologische Studien zur frage der U ngarischen Staatsgründung.

B akay 1967: Acta Archaeologica 19. 105-173.

Balázs J. - Pongó J.: Pisztolyok, revolverek. Budapest.

B a lá z s - P o n g ó 1977: Bálint A.: K iskundorozsm a - V öröshom ok dűlői leletek. M FM E 91-100.

B á l i n t 1963: B aloghJ.: A művészet Mátyás király udvarában. I. k ötet (Adattár) Budapest.

B a lo g h 1966: Balogh J.: Mátyás király és a művészet. Budapest.

B a lo g h 1985: Barabás S.: II. Lajos király kincseinek összeírása. 1528. ápr. 22. T T 367-369.

B a ra b á s 1890: B a ra n y a i 1959-1960: Baranyai B.: B ethlen G ábor gyulafehérvári palotájának összeírása 1629. augusz­ tus 16-án. MDKÉ 229-258.

Barczy Z. : Évszázadok egyenruhái. B udapest.

B arczy 1991: Bashir, M.: The Arts o f the Mulism Knight. The Furusiyya Art Foundation Collection.

B a s h ir 2008: Milano.

Bastav, S.: Ordo Portae. Description Grecque ele La Porte et de L Armée du Sultan MehB a sta v 1947: med II. B udapest.

Bayern-Ungarn Tausend Jahre. Bajorország és Magyarország 1000 éve. K atalog zur BAYERN 2001: Bayerischen L andesausstellung 2001 O berhausm useum , Passau. Augsburg.

Beigel I.: Balassa M enyhért lefoglalt ingóságainak leltári kivonata 1549. T T (Új B e ig e l 1900: Folyam) 457-463.

Bethlen Mihály útinaplója (1691-1695). Budapest.

BETH LEN 1981: A BÉCSI 1933:

B ib o r s k i - S t e p in s k i Z a b in s k i 2004:

Biborski, M. - Stepinski, J . - Zabinski, G.: A Renaissance Sword from Racibróz.

Gladius 24. 187-208.

Bíró V.: Erdély követei a Portán. Cluj-Kolozsvár.

Bíró 1921: Blair, C.: European Armour ca. 1066 - ca. 1700. London.

B l a i r 1958: B o c c i a - C o e l h o 1975: Boccia, G. I,. - Coelho, T. E Armi Bianche Italiane. Milano.

Bochenski, Z.: U n groupe de casques hongrois d ’ores du XVI-e siècle. In: ArmiAnB o c h e n s k i 1965: tiche. Torino. 103-139.

266

B o c h e n s k i 197 J : B o o c k m a n n J992:

B o eh e im 1894: B o l d o g 2005: B o l d o g 2 007: B o l d o g 2008/09: B o n c z 1885: B o n f in i 1943: B o ro s y 2003:

B orosy 1962: B orosy 1971: B o r o sy 1984:

B o r o sy 1985: B o r o sy 2004: B o r s o s T. 1972 B o z ó k y 1911: B. S zabó 1994 B . S za b ó 1995 B . S za b ó 2004

B.

Szabó

2005:

B. S za b ó 2006 B. S z a b ó 2007 B. S zabó 2008

B. S za b ó 2008a: B. S zabó 2010:

B. S zabó 2010a: B. S zabó - T ó t h 1999:

Carpegna 1997: CATÁLOGO 1898: C ennerné 1962: C IM E U O T H E C A 1825: C o m b e - C o s s o n 1937:

Bochenski, Z.: B echter z Roku 1580 i Je g o Pochodzenie na tle Tvpologiczno porównawczym. SÍM 5. 5-56.

Boockm ann, H.: Die R itter u n d Ihre H arnische. In: Baustenie Deutsches Historisches Museum. Teil 7. Eisenkleider. M ünchen. 9-24.

Boeheim , W : Album hervorragender gegenstande aus dér Waffensammlung des Allerhöchsten Kaiserhauses. Wien.

B oldog Z.: XV-XVI. századi pajzsok a Déri-gyűjtem ényből. DM É 239-249.

Boldog Z.: T ö rö k lófejvért a Déri-gyűjtem ényből. Páncélos csatalovak az ókor­ ban és az iszlám világban. DM É 61-73.

B oldog Z.: T ö rö k fonott pajzs a Déri-gyűjtem ényből. DM É 125-135.

Boncz O.: Egy 14. századbeli keleti sisak a N em zeti M úzeum R égiségtárában.

ArchÉrt 5 .3 7 3 -3 7 8 .

Bonfini, A.: Mátyás király. Fordította: G eréb L. Budapest.

Borosy A.: T ö rté n etíró k a tatárjárásról. In: Nagy B. (szerk.): Tatárjárás. Nemzet és emlékezet. Budapest. 406-421.

Borosy A.: A X I-XIV. századi m agyar lovasságról. H K 9. 119-174.

Borosy A.: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben.

Budapest.

Borosy A.: A lovagi haditechnika és a lovagság M agyarországon az A rpád-korban. In: H. Balázs É. - Fiigedi E. - Maksay F. (szerk.): Mályusz Elemér emlékkönyv.

B udapest. 47-57.

Borosy A.: H adi érdem ek M agyarországon a XIII. században. H K 32. 507-540.

Borosy A.: H adi érdem ek M agyarországon a XIV. században. H K 117. 379-442.

Borsos T : Vásárhelytől a Fényes Portáig. (Emlékiratok, levelek). Budapest.

Bozóky, D.: Két év Keletázsiában. Úti rajzok. Első kötet: Kína és Korea. Budapest.

B. Szabó J.: Az erdélyi fejedelm i jelvények. KK 59-69.

B. SzabóJ.: A m agvar nem esi viselet díszbuzogányának eredete. Turul 68. 35-40.

B. SzabóJ.: A m ohácsi csata és a „hadügyi fo rrad alo m ”. I. rész. A m agyar király­ ság hadserege 1526-ban. H K 117. 443-480.

B. Szabó J.: A m ohácsi csata és a „hadügyi fo rrad alo m ”. II. rész. A m agyar h a d ­ sereg a m ohácsi csatában. H K 118. 573-631.

B. Szabó J.: A mohácsi csata. Budapest B. Szabó J.: A tatárjárás. A mongol hódítás és Magyarország. B udapest.

B. Szabó J.: A huszárság m egjelenése M agyarországon. In: Veszprémy L. (szerk.): Rex Invictissimus. Hadsereg és hadszervezet a Mátyás kori Magyarországon. Budapest.

121-152.

B. SzabóJ.: L ehet-e helye rablónak a m agyar nem zeti m itológiában. Megjegyzé­ sek az egykori huszár vita m argójára. H K 121. 453-461.

B. S z a b ó J.: A honfoglalóktól a huszárokig. A középkori magyar könnyűlovasságról.

(A H ad tö rtén eti Intézet és M úzeum Könyvtára) Sorozatszerkesztő: Veszprémy L. Budapest.

B S zabóJ.: „ Bizony, ha volna erős, korm os k é z ...”, vajon akkor m it fogna? HK (Ü nnepi kíilönszám, 2010. m ájus 14.) 145-154.

B. Szabó J .-T ó th Cs.: Insignum ok a m agyar és erdélyi pénzeken. In: U lrich A. (szerk.): Numizmatika és társtudományok III. Nyíregyháza. 2 1 3 -2 1 9 .

C arpegna di, N.: üreseim Firearms. Romé.

Valencia De, D. J. (ed.): Catálogo Historico - Descriptivo de la RealArmeria de Madrid.

M adrid.

C en n ern é W. G.: Magyarország történetének képeskönyve. 896-1849. Budapest.

Cimeliotheca Musei Nationalis Hungarici, sive Catalogus Historico-Criticus... Budae.

Combe, E. - Cosson, A. F. C.: E uropean Swords with Arabic Inscriptions from the Arm oury of A lexandria. Bui Rac 31. 225-246.

C r ip p s -D ay 1935-1936: Cripps-Day, F. H.: Ein H arn isch u n d Bildnis des K urfürsten Jo h a n n Friedrich des G rossm ütigen von Sachen. ZH W K 14. 1-4.

CORPUS 1899: Corpus Juris Hungarici. 1000-1526. évi törvénycikkek. B udapest.

C z u b e r k a 1906: C zuberka A .: Kuruckori fegyverek. B udapest.

C sf.r g h e ö 1887: C sergheő Cs.: Máriássy István sírköve. Arch Ért 7. 425-427.

267

Csillag F.: A kézi lőfegyverek és a hadművészet. Budapest.

Csillag F.: Kardok történelmünkben. B udapest.

Darkó J.: A m agyar huszárság eredete. H K 38. 148-183.

D eák F.: Bethlen G ábor erdélyi fejedelem végrendelete. Századok 12. 465-474.

D enkstein, V.: Pavises o f the B ohem ian type. II. T h e O rigin a n d D evelopm ent of Pavises in pre-H ussite E urope. SN M P 18. 149-194.

DÉR KREML 2004: Der Kreml. Gottesruhm und Zarenpracht. Bonn.

DIE O S M A N E N 1985: Schreiner, S. (ed.): Die Osmanen in Europa. Erinnerungen und Berichte türkischer Ge­ schichtsschreiber. L eipzig u n d Weimar.

Dike, C.: Les Cannes a Systéme un Monde fabuleux et. méconnu. Paris.

D ike 1982: D il l ic h 1600: Dillich, W.: Ungarische Chronica. Cassel.

C sillag 1965: C s il l a g 1971: D arkó 1937: D eá k 1878: D enkstein 1964:

D o b d á n - S z ő ll ő sy

1 9 9 2 -1 9 9 5 :

D obdán G. -Szőllősy G.: M iért általános a n o m ád nép ek között a hátrafelé nyilazás? Savaria. 22/3. 207-218.

D o l l e c z e k 1896: Dolleczek, A.: Monographie der K.U.K. Öster.-Ung. Blanken- und Handfeuer-Waffen.

Wien.

D o m in iq u e 1984: D om inique Reverend: Bethlen Miklós emlékiratai. Budapest.

D o m o k o s 1997: Dom okos Gy.: A kassai királyi h ad szertár fegyverzete és felszerelése a 16-17. szá­ zadi inventárium ok tükrében. H K 110. 667-747.

D ö r n h ö f f e r 1907: D örnhöffer, F.: A lbrecht D ürers Fechtbuch. JK SK 27. I-LX X X I. D ő r y 1924: Dőry F.: N yelvtörténeti adatok. MNy 20. 84-85.

DRACULA 2008: Seipel, W. (ed.): Dracula. Woiwode und Vampir. Schloss Ambras.

DSCHING IS 2006: Dschingis khan und seine Erben. Das Weltreich der Mongolen. Schallaburg.

D voéá k o v á 2007: D v o íá k o v á , D .: Kőn a clovek v stredoveku. K spoluzitiu cloveka a kona v Uhorskom KráXovstve. Bratislava.

EISENKLEIDER 1992: Eisenkleider. Baustenie Deutsches Historisches Museum. Teil 7. M ünchen.

E l l e h a u g e 1948: E llehauge, M.: The Spear traced through itspost-Roman development. C oppenhagen.

E m e c e n 2006: Em ecen, F.: A csata, amely m egnyitotta a „Nagy tö rö k ” előtt a m agyar Alföldet Mohács, 1526. In: B. Szabó J. (szerk.): Mohács. B udapest. 4 2 2 ^:3 5 .

E n d r ö d i 2000: E n d rő d i G.: Szent István I. Miksa császár sírem lékén. In: Mikó Á. - Sinkó K. (szerk.): Történelem-Kép. Szemelvények a múlt és művészet kapcsolatából Magyarorszá­ gon. B udapest. 196-220.

E n g e l 2000: Engel P.: Magyarország és a török veszély a Zsigmond-korban. In: RáczÁ. (szerk.): Nagy képes millenniumi hadtörténet. Budapest. 59-66.

E n g l is c h - V o c e l k a

1990: E ő r -D arm ay 1870: ERDÉLYI 1884: ÉRI 1956: ESTEI 1992: E sz t e r h á z y 1869:

ESTERHÁZY 2006-2007: F. Va t t a i 1960: FÁ CHLICHE 1897-1899: F e h é r 1975: F in á ly 1892:

Englisch, E. - Vocelka, K.: Das E uropäische R ittertum des H och - u n d Spätm it­ telalters. BF Sonderband 8. 13-30.

Eőr-Darm ay Zs.: T örökverő T hury György ingóságai. Századok 4. 721-727.

Szilágyi S. (szerk.): Erdélyi országgyűlési emlékek. X. kötet. B udapest. Éri I.: A datok a kígyóspusztai csat értelm ezéséhez. FolArch 8. 137-152.

Kovács B. (szerk.): Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei 1500-1508. Eger.

Eszterházy J.: G ró f Eszterházy Ferenc fegyverzetének leltára. Századok 3. 4 1 6 420.

Szilágyi A. (szerk.): Esterházy kincsek. Ö t évszázad m űalkotásai a hercegi gyűjte­ m ényekből. Budapest.

F. Vattai E.: A kölesdi ezüstkincs. FolArch 12. 243-251.

Fachliche Notizien. ZH W K 1 .3 1 2 -3 1 6 .

Fehér G.: Török miniatúrák a magyarországi hódoltság korából. B udapest.

Finály H.: A Besztercei Szószedet. (Értékelés a nyelv- és széptudom ányok köréből.

16.) B udapest.

F l e is c h h a u e r 1932-1934: Fleischhauer, W.: S p a ngenham ischfund a u f Burg H elfenstein. ZH W K 13. 2 5 0 252.

F o r r e r 1918-1920: Forrer, R.: Ein K alendar für König M atthias Corvinus m it D arstellungen gotischer Büchsenschützen. ZF H W 8. 221-240.

268

F o w k e 1875:

FŐ Ú R I 1988: G alavics 1986: G áldi 1939: G amber - B eaufort

1990: G am b er 1998: G avor

2001:

G ebei 1992: G e re ly e s é. n.: G e s s l e r 1932-1934: G lo s e k 1984: G o r e l i k 1979:

G ö m ö r y 1890:

G rád é. n .: G u t o w s k i 1997:

G y ó n i 1938: G yórffy 1958: G y ő r ffy 1965:

H . K o lb a 1963:

H. K o lb a 1996:

Fowke, F. R.: The Bayeux Tapestery. London.

Főúri ősgalériák, családi arcképek. A Magyar Történelmi Képcsarnokból. Budapest.

Galavics G.: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és a képzőművészet. B uda­ pest.

G áldi L.: H uszár szavunk bizánci kapcsolatai. M Á T 35. 160-166.

Gam ber, O. - Beaufort, C.: Katalog dér Leibrüstkammer. II. Teil. D ér Zeitraum von 1530-1560. Wien.

Gam ber, O.: Geschichte d é r m ittelalterlichen Bewaffnung. Teil 6. WUK 40. 3 3 62.

G avor Fran Ö sterland. Stockholm .

G ebei S.: II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata 1657. H K 105. 30-64.

G erelyes I.: T ö rö k ékszerek. In: G aram É. (szerk.): Évezredek, évszázadok kincsei.

VII. B udapest.

Gessler, E. A.: Ein N achtrag zum „Schweizersabel” ZH W K 13. 271-275.

Glosek, M.: Miecze srodkowoeuropejskie z X-XV. w. Warszawa.

Gorelik, M.: O rientál A rm our o f the N e ar a n d M iddle East írom the eight to the fifteenth centuries as shown in works o f Art. In: Elgood, R. (ed.): IslamicArms and Armour. L ondon. 28-63.

Göm öry G.: Z isterdorf bevétele a kuruc hadak által 1706. október 17-én. H K 3.

111-114.

G rád A.: Míves fegyverek a gödöllői királyi kastélyban. Gödöllő.

Gutowski, J.: Bron i Uzbrojenie Tatarów. Katalog zabytków Tatarskich. Tóm I. W ar­ szawa.

Gyóni M.: Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében. Budapest.

Győrffy Gv.: A m agyar nem zetségtől a várm egyéig, a törzstől az országig. II. Szá­ zadok 92. 565-615.

Győrffy, Gy.: Napkelet felfedezése. Julianus, Piano Carpini és Rubruk útijelentése. Bu­ dapest.

H. Kolba J.: E pigráfiai adatok a kígyóspusztai öv korm eghatározásához. FolArch 15. 77-85.

H. Kolba J.: Erdély és a királyi M agyarország. In: H. Kolba J. (szerk.): A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője. 2. B udapest. 65-82.

HABSBURG MÁRIA 2005:

Réthelyi O. - F. Rom hányi B. - S pekner E. - V égh A. (szerk): Habsburg Mária, Mohács özvegye. A királyné és udvara 1521-1531. Kiállítási katalógus. Budapest.

H ackenbroch, I.: RenaissanceJewellery. M ünchen.

H a c k k n b r o c h 1979: H e c k e n a s t 1959: H eckenast G.: Fegyver- és lőszergyártás a Rákóczi-szabadságharcban. Értekezések a tö rténeti tudom ányok köréből 13. Budapest.

H ew it t 1967: Hewitt, [.: Ancient Armour and Weapons in Europe. Graz.

H ÍD V É G I 1903: H ídvégi id. N em es Ján o s naplója. 1651-1686. T T Új folyam 4. 83-98.

H o l i 1994-1995: Holi I.: A középkori késes m esterség. Régészeti adatok az ausztriai és nürnbergi kések elterjedéséhez. Arch Ért 121-122. 159-188.

H o l u b 1909: H olub J.: Istvánffy Miklós Históriája, hadtörténeti szempontból. Szekszárd.

H o n f i 1968: H onfi J.: A huszárság kialakulása az orosz hadseregben. H K 15. 95-129.

H O N FO G LA LÓ 1996: Fodor I. (szerk.): A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Budapest.

H o r v á t h 2001: H orváth F.: A csengelei kunok ura és népe. B udapest.

H orváth F.: Ú jabb kun vezéri sír leletei a Kiskunságból: Kiskunm ajsa-KuklisH o r v á t h 2003: tanya. MFMÉ-SA 9. 369-386.

HUNYADI MÁTYÁS Farbaky P. - S pekner E. - Szende K. - V égh A. (szerk.): Hunyadi Mátyás, a király.

2008: Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458-1490. Kiállítási Katalógus. B uda­ pest.

H u g y e c z 1894: Hugyecz A.: Ferdinánd főherceg N ádasdy Tam ás fiát fölkéri. H K 7. 124-125.

H uszár P.: Thúry György szerepe a dunántúli végvári harcokban. 1554-1566. V árpa­ H u s z á r 1974: lota.

H uszár L.: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute. B udapest-M ünchen.

H u s z á r 1979: H u s z á r 1995: H uszár L.: Az erdélyi fejedelemség pénzverése. B udapest.

269

T rupinda, J. M. (ed.): Imagines Potestatis. Insygnia i Znaki Wladzy w Królestwie Pols­ kim i Zakonie Niemieckim. Malbork.

IMPERIAL 2000: Im perial A ustria. Steirische Kunst- u n d W affenshätze aus vier Ja h rh u n d e rte n .

Austellungskatalog. Graz.

I n a l c i k 1978: Inalcik, H.: The Ottoman Empire. Conquest, Organization and Economy. Collected Studies. London.

I n a l c i k 1994: Inalcik, H.: The Ottoman Empire. The CalssicalAge 1300-1600. L ondon.

I s t v á n f f y 1961: Istvánffy M.: A magyarok történetéből. B udapest.

Ivanics M.: A Krími Kánság a tizenöt éves háborúban. Budapest.

Iv a n ic s 1994: J äger 2 0 10: Jäger, F.: Ungarischer Säbel und Husaren- Pallasch. Ein Beitrag zur Geschichte der leichten Reiterei. Gnas.

Jäger, F.: F R IN G IA u n d FRANGIA. Rätsel ein e r K lingeninschrift. W U K 52. 7 1 J äger 2010a: 84.

Jähs, M.: Atlas zur Geschichte des Kriegswesens. Berlin.

J ähs 1878: J akab 1883: Jak ab E.: II. Apafi M ihályné, Bethlen Kata hagyatéka II. Századok 17. 786-802.

Ja n k ó L.: Győri ötvösök a 16-19. században. Győr.

J a n k ó 1934: JANKOVICH 2002: Mikó A. (szerk.): Jankovich Miklós (1772-1846) gyűjteménye. B udapest.

KALAUZ 1912: Kalauz a régiségtárban. Budapest.

Käldy-N agy 1986: Káldy-Nagy Gy.: A török állam hadseregének kialakulása I. Szulejm án korára. In: Rúzsás L.-Szakály F. (szerk.): Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Budapest. 163-194.

K a lm á r 1938: K alm ár J.: A magyar kard művészete. B udapest.

K a lm á r 1958: K alm ár J.: A T ö rté n eti M úzeum fegyvertárának középkori sisakjai. Arch Ért 85.

191-195.

K alm ár J.: A buzogány. NYJAMÉ 4 -5 . 31-43.

K a lm á r 1961-1962: K a lm á r 1971: K alm ár J.: Régi magyar fegyverek. Budapest.

K a m n ik e r 1979: Kamniker, K.: Das gekränte Pi als K lingenm arke im G razer Zeughaus. WUK 21.

74-76.

Kárfíy O.: Kassa város fegyvertárának összeírása. 1650. T T 453-461.

K á r f f y 1902: K a r á c s o n 1914: Karácson I.: Török-magyar oklevéltár 1533-1789. B udapest.

KARLSRUHER 1991: Die Karlsruher Türkenbeute. Die „Türkische Kammer" des Markgrafen Ludwig Wilhelm von Baden-Baden. M ünchen.

K á r o ly i 1877: Károlyi A.: M agyar huszárok a schm alkaldi háborúban. Századok 11. 642-665; 841-854.

Károlyi A.: Szigethi Vas M ártonnak, a Szepesi K am ara tanácsosának a végrende­ K árolyi 1901: lete. T T 455-464.

Károlyi A.: Néhány történelmi tanulmány. B udapest.

K á r o ly i 1930: K atona I.: A fra k n ó i kincstár 1725-ös leltára. M É 29. 131-147.

K a t o n a 1980: Kedves Gy.: A m agyar huszárság. In: Rácz Á. (szerk.): Nagy képes millenniumi had­ K edves 2000: történet. Budapest. 192-195.

Kelenik f.: A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásá­ K e le n ik 1991: ban. A m agyar egységek fegyverzete a tizenötéves háború időszakában. H K 104.

3-52.

Kelenik J.: A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásá­ K el en ik 1991a: ban. A császári-királyi hadsereg fegyverzetének a jelleg e M agyarországon a ti­ zenötéves háb o rú éveiben. H K 104. 80-122.

K em ény 1900: Kemény L.: A kassai csiszárok árszabásai. M G SZ 8. 276-279.

K em ény 1901: Kemény L.: Kassai fegyvergyártó céhről. Arch Ért 21. 78-81.

K em ény 1902: Kem ény L.: Két végrendelet. T T 144—157.

K em ény 1903: Kemény L.: Hegyestőr, fringia, tótországi szablya. Arch Ért 23. 300-301.

K em ény 1904: Kemény L.: M űtörténeti adatok Kassa m últjából. Arch Ért 24. 271-277.

K em ény 1905: Kemény L.: Kassai fegyvergyártókról. Arch Ért 25. 270-274.

K em ény 1906: Kem ény L.: Ü veggyártás és fegyvergyártás a 16. században. Arch Ért 26. 188-189.

K em ény 1910: Kemény L.: Kuruc fegyverek összeírása Kassán 1685. H K 11. 256-257.

K em ény 1986: Kemény János önéletírása 1657-1658. B udapest.

Képes Krónika. Ford. Bellus I. I. kötet. H asonm ás kiadás. II. kötet. Budapest.

K ÉPES 1987: K h o r a s a n i 2006: Khorasani, M. M.: Arms and Armourfrom Iran. The Bronze Age to the End ofthe Qajar Period. T übingen.

IMAGINES 2007:

270

KIMONDHATATLAN 1976:

Kimondhatatlan nyomorúság. Két emlékirat a 15-16. századi oszmán fogságból. Fordí­ totta: Fügedi F.. Budapest.

K ir pich n ik o v 1976: Kirpichnikov, A. N.: Russische K örper - Schutzwaffen des 9.-16. Ja h rh u n d erts.

W UK 1 8 .2 2 -3 7 .

K ir pichnik ov 1986: Kirpichnikov, A. N.: Russische Waffen des 9-15. Ja h rh u n d e rt. WUK 29. 85-129.

K nauz 1857: K nauz N.: Az 1397-i országgyűlés végeredm énye. M T T 3. 216-218.

K o ío d ziejc z y k 1999: Koíodziejczyk, D.: Az oszm án „katonai lem aradás” problém ája és a kelet-európai hadszíntér. Aetas 142-147.

K o n cz 1987: Koncz J.: B áthory István h ad járata az oroszok ellen 1580-ban. H K 10. 277-291, 467-483.

K O R O N A 1979: K atona T. (szerk.): A korona kilenc évszázada. Budapest.

K ovachich 1790: Kovachich M. Gy.: Comitiorum apud Hungaros. Budae.

K ovachich 1799: Kovachich M. Gy.: Formuláé Solennes Styli. Pest.

K ovács 1971: Kovács L : A honfoglaló m agyarok lándzsái és lándzsástem etkezésük. A R 11. 81— 108.

K ovács 1971a: Kovács L.: A M agyar N em zeti M úzeum fegyvertárának XI XIV. századi csillag alakú buzogányai. Föl. Arch 22. 165-181.

K ovács 1975: Kovács L .: A m agyar honfoglaláskori fegyvertörténeti kutatások állásáról. H K 22.

515-529.

K ovács 1978: Kovács L.: Régészeti jegyzet szablya szavunk eredetéhez. Nyelv Közi 80. 161-165.

K ovács 1986: Kovács L.: Viselet, fegyverek. In: Kristó Gyula: A z Arpád-kor háborúi. B udapest.

216-281.

K ovács 1990: Kovács L.: Szablya-kard fegyverváltás. Arch Ért 117. 39-49.

Kovács S. 1993: Kovács S. T.: A hegyestőr (Egy speciális szúrófegyver története). Föl Hist 18. 177— 203.

K o v ács S. 1994: Kovács S. T.: A kopaszi-zátonyi fegyverek. Föl Arch 43. 251-278.

K o v ács S. 1 9 9 4 -1 9 9 5 : Kovács S. T : T örök díszbuzogány a Károlyi gyűjtem ényből. (A 17. század m áso­ dik felének méltóságjelvénye az Oszm án-török birodalomban). Föl Hist 19. 187-196.

Kovács S. 1995: Kovács S. T.: T ö rö k hatás a m agyar fegyvereken a 15-17. században. Föl Arch 44.

213-242.

K o v ács S. 1995a: Kovács S. T.: Egy „portai form a” szablva a M agyar N em zeti M úzeum fegyvertá­ rában. KK 147-154.

K ovács S. 1997.: Kovács S. T.: Kemény Já n o s erdélyi fejedelem tatá r buzogánya. (Krími tatá r fegy­ verek a M agyar Nem zeti M úzeum ban). Föl Arch 46. 179-194.

K o v ács S. 2002: Kovács S. T.: A Fegyvertár. In: Pintér J. (szerk.): A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. B udapest. 333-351.

K o v ács S. 2003: Kovács S. T.: Egy keleti díszsisak a tatárjárás korából. MFME-SA 9. 361-367.

K o v ács S. 2004: Kovács S. T.: „Fényes kantár, míves nyereg.’’ Fejedelmi fegyverek, főúri lófelszerelés Erdélyből és a királyi Magyarországról. Budapest.

Kovács S. 2005: Kovács S. T.: O ttom an-Turkish Influences on H u n g árián W eapons. In: Gerelyes I. (ed.): Turkish Flowers. Studies on Ottoman art in Hungary. B udapest. 115-130.

K o v ács S. 2006: Kovács S. T.: N éhány gondolat a tőrökről. In.: M oró Cs. (szerk.): Tőrök. Válogatás magyar magángyűjteményekből. Budapest. 8-23.

K ovács S. 2006a: Kovács S. T.: A B atthyány-Strattm an gyűjtem ény oszm án-török fegyverei. In: Nagy Z. (szerk.):/! Batthyányak évszázadai. Tudományos konferencia Körmenden. 2005. október 27-29. K örm end-Szom bathely. 307-316.

K o v ács S. 2007: Kovács S. T.: T ám adás és védekezés. In: Ritoók Á -G a ra m É. (szerk.): A tatárjárás 1241-1242. B udapest. 16-21.

K o v ács S. 2008: Kovács S. T.: A m agyar szablya 100 éve. In: Ihász I. (szerk.): A szépség óhajtása. Öltözködés-kultúra az 1700-1815 közötti Magyarországon. B udapest. 37-43.

K o v ács S. 2009: Kovács S. T .: Nehézlovasok és huszárok a késő középkori M agyarországon. In.: Búzás G. - Orosz K. - Vasáros Zs. (szerk): Reneszánsz Látványtár. Virtuális utazás a múltba. Kiállítási katalógus és tanulmánykötet. Budapest. 579-603.

KŐSZEGHY1890: Kőszeghy S.: H ad történelm i Okm ánytár. H K 3. 265-271.

K őszeghy 1936: Kőszeghy E.: Magyarországi ötvösjegyek. Budapest.

K ren n - K am niker 1973 :K renn, P. - Kamniker, K : Die D usággen des L andeszeughauses in Graz. WUK 15. 139-145.

271

R ren n 1997: K r ist ó 1986: K r i s t ó 1988: K r i s t ó - M a k k 1988: K r o p f 1910: K r o pf 1915: K r u c z e k 2001: K ubinyi 1973: K ubinyi 1990:

K renn, P.: Schwert u n d Spiess. Graz.

K ristó Gy.: Az Arpád-kor háborúi. B udapest.

Kristó Gy.: Az Anjou-kor háborúi. Budapest.

K ristó Gy. - M akk F.: Károly Róbert emlékezete. B udapest.

K ropf L.: M agyar ered etű francia huszárezredek. H K 10. 4 3 4 -4 4 2 .

K ropf L.: Francia adatok az 1664. évi szentgotthárdi csatához. M ásodik közle­ mény. H K 16. 3 3 4 -3 5 3 .

Kruczek, J.: Rusznikarstwo Szkoly Cieszynskiej. Pszczyna.

Kubinyi A.: Bicellus. A datok egy középkori fegyverfajta m eghatározásához. Búd R égi?,. 1 8 9 -1 9 1 .

Kubinyi A.: M ozgósítási és hadseregellátási problém ák Mátyás alatt. H K 103. 6 6 73.

Kubinyi A.: Két sorsdöntő esztendő (1 4 9 0 -1 4 9 1 ). TSZ 33. 1-54.

KUNSTBUCH 1887: K unstbuch A lbrechtén D ürers von N ürnberg./X SÍT 5. X X I-X X IV Kurucz Á.: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. B udapest.

K u r u c z 1988: K u s te r n i g 1978-1979: Kusternig, A.: Problem e um die K am pfe zwischen R udolf u n d O ttokar u n d die Schlacht bei D ürnkrut u n d jed e n sp e ig e n am 2 6 august 1278. J L N 4 4—45. 2 2 6 K u b inyi 1991:

311.

Kuzic 2007: Kwasniewicz 2002: L aking 1920:

LAND 1999: L a n g ó 2 009:

L arocca 2008: L á s z ló 1993: L eb ed y n sk y 2 008: LE MUSÉE 1917: L enz 1897: L enz 1 8 9 7 -1 8 9 9 :

Kuzic, K.: Die Form en d e r spätm ittelalterlichen Schilde a u f d e n G rabstein aus Zagora. WUK 49. 2 5 -1 4 .

Kwasniewicz, W.: Dzije Szabii w Polsche. Warszawa.

Laking, F. G.: A Record o f European Armour and Arms through seven Centuries. Vol. I. London.

Sweeney, J. (ed.): Land o f the Winged Horsemen. Art in Poland 1572-1764. A lexand­ ria.

L angó, P : M egjegyzések a D um barton O aks Bizánci G yűjtem ényének 4 0 .1 0 . lel­ tári szám ú lelet együttese kapcsán. In.: Posta Sz. (szerk.): „Kun-kép”. A magyaror­ szági kunok hagyatéka. Tanulmányok Horváth Ferenc 60. születésnapja tiszteletére.

Kiskunfélegyháza. 1 1 3 -1 4 5 .

Larocca, D. J.: R ecent Acquisitions o f T ibetan a n d M ongolian Arms a n d A rm or in the M etropolitan M useum of Art. W UK 57. 1 9 -3 0 .

László Gy.: A S u n t László legenda középkori falképei. Budapest.

Lebedynsky, I.: De LÉpée Scythe au Sabre Mongol. Paris.

Le Musée de LArmes, Armures, Anciennes et Souvenirs Historiques. Les Plus Précieux.

Tom e Premier. Paris.

Lenz E.: Die Waffensammlung des grafen S.D. Scheremetew in St. Petersburg. Leipzig.

Lenz, E.: R ussland u n d d e r O rient in d e r Geschichte des Waffenwesens. ZH W K 1. 1 0 9 -1 1 2 .

L enz 1 9 0 0 -1 9 0 2 : L enz 1908: L enz 1 9 1 2 -1 9 1 4 : L evey 1975: L ewis 1981: L iebe 1899: L ig e ti 1940: LUGOSI-TEMESVÁRY 1988: LUGOSI-T EMESVÁRI 1989: MAGYAR 1970.

Lenz, E.: Pavesen u n d T artschen aus dem 15. Ja h rh u n d e rt. Z H W K 2. 2 2 4 -2 3 1 .

Lenz, E.: Collection D ’Armes de EErmitage Impérial. St.Petersburg.

Lenz, E.: E ine Säbelstudie. ZH W K 6. 1 8 0 -1 9 0 .

Levey, M.: The World o f Ottoman Art. L ondon.

Lewis, B.: Isztambul és az oszmán civilizáció. Budapest.

Liebe, G.: Der Soldat. Leipzig.

L igeti L.: A z ismeretlen Belsä-Azsia. Budapest.

Lugosi J. - Temesváry F.: Kardok. B udapest.

L ugosiJ. - Tem esvári F.: Pisztolyok. B udapest.

A m agyar nyelv tö rténeti etim ológiai szótára. II. kötet. Budapest.

MAGYARORSZÁG 1984.

M ajlá th 1891.

M ályusz 1942: M ályusz 1984: M ann 1962:

MARIA 1993:

272

Magyarország hadtörténete I. kötet. Főszerkesztő: L iptai E. Budapest.

M ajláth B.: A N em zeti M úzeum sodronyos páncéljai. Arch Ért 11. 1 2 5 -1 3 5 .

Mályusz E.: A m agyar köznem esség kialakulása. Századok 57. 2 7 2 -3 0 5 .

Mályusz E.: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. B udapest.

M ann, J.: Wallace Collection Catalogues. E uropean A rms a n d Armour. Text with Historical notes a n d illustrations. Volume II. Arms. L ondon M aria Van H ongarije 1 5 0 5 -1 5 5 8 . Rijksm useum H ét C atharijneconvent. U trecht.

Marosi E.: D er H eilige Ladislaus als U ngarischer N ationalheiliger B em erkun­ gen zu seiner ikonographie in 14-15. J h . AHA 33. 211-256.

M artin 1975: M artin, P: Wehr-, Waffen-, u n d H arnischpflicht d e r Strassburger Zünfte. WUK 17.

102-108.

MATTHIAS 1982: Schallaburg’82. Matthias Coruinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. Kata­ log N iederösterreichischen L andesm useum s. N eue Folge Nr. 118. Wien.

M e y e r 1934: Meyer, S.: Typy szabel Polskich. Br&n i Brawa 4. 66-72.

M ih a jlo v ic 1975: Mihajlovic, K .: Memoirs o f a Janissary. Ann Arbor.

M 1LITARY é. n.: Tekeli, S. (ed.): Military Museum Collections. Istanbul.

M O H Á C S 1975: K atona T. (szerk.): Mohács emlékezete. Budapest.

M o ln á r - S im o n 1980: M olnár J. -S im o n Gy.: M agyar nyelvemlékek. B udapest M o ra v c s ik 1988: Moravcsik Gy.: Az Arpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest.

M u c si 1975: Mucsi A .: Az esztergomi Keresztény Múzeum Régi Képtárának katalógusa. Budapest.

M ü l l e r 1973: M üller V.: Thury György kanizsai kapitánysága. Zalaegerszeg.

Müller, H.: Gewehre. Pistolen. Revolver. Hand- und Faustfeuerwaffen vom 14. bis 19.

M ü l l e r 1979: Jahrhundert. Leipzig.

N a d o ls k i 1974: Nadolski, A.: Polish Arms-Side Arms. Warszawa.

Nagy G.: A m agyar középkori fegyverzetről. Arch Ért 11. 287-301.

N agy 1890: Nagy G.: H ad tö rtén elm i em lékek az ezredéves kiállításon. Arch Ért. 17. 53-61.

N agy 1897: N agy 1898: Nagy G.: M agyar kardok. Arch Ért. 18. 226-245.

N agy G.: A m agyar középkori fegyverzetről. M ásodik közlemény. Arch Ért 10.

Nagy 1910: 403-416.

NAGY KÉPES 2000: Rácz Á. (szerk.): Nagy Képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. B uda­ pest.

NAGY SZULEJMAN 1994: Gerelyes I. (szerk.): Nagy Szulejmán szultán és kora. Kiállítási katalógus. B udapest.

N ég y esi 1995: Négyesi L.: H aderőreform a 10-11. században. Savaria 22/3. 219-223.

N ég y esi 1997 Négyesi L.: A m u h i csata, 1241. április 11. H K 110. 296-310.

Négyesi L.: G ondolatok a lovasság csapatnem eiről. (A könnyű- és nehézlovasság N ég y esi 2000 problem atikája). In: B ende L. - Lőrinczy G. - Szalontai Cs. (szerk.): Hadak útján.

A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája. Szeged. 2000. 375-378.

N i c k e l - P y h r r - T a r a s s u k 1982: Nickel, H .-P y h rr, S-W.-Tarassuk, L.: T h e A rt o f Chivalry. E uropean arm s and a rm o r from the M etropolitan M useum of Art. New York.

Nickel, H.: Arms and Armour from the permanent Collection. New York.

N ic k e l 1991: N i c o l l e 1983 Nicolle, D.: Armies o f the Ottoman Turks 1300-1774. L ondon (Osprey).

N i c o l l e 1995 Nicolle, D.: The Janissaries. L ondon (Osprey).

N i c o l l e 2000 Nicolle, D.: Italian Medieval Armies 1300-1500. L ondon (Osprey).

N i c o l l e 2003 Nicolle, D.: The Age o f Tamerlane. L ondon (Osprey).

M arosi 1 9 8 7 -1 9 8 8 :

N ic o lle -T u rn b u llH a l d a 2007: N ó g r á d y 2008:

N o r m a n 1980: N y u lá s z in é 1987 O a k e s h o t t 1964 O a k e s h o t t 1991 O a k e s h o t t 1996 O a k e s h o t t 2001 O l c h v á r y 1902:

O N E HU N D RED 2002 : O s s b a h r 1897: OSTROGORSKY 2003: O t t l ik 1875:

Nicolle, D. - Turnbull, S. - H alda, J.: The Fall o f Constantinople. The Ottoman Con­ quest o f Byzantium. L ondon.

N ógrády Á.: Pozsonyi gyalogosok Mátyás seregében. Egy zsoldoscsapat fegyver­ zetének jegyzéke 1466-ból. In: Veszprémy L. (szerk.): Rex invictissimus. Hadsereg és hadszervezet a Mátyás kori Magyarországon. B udapest. 193-200.

N orm an, A. V. B.: The Rapier and Small-Sword, 1460-1820. London.

Nyulásziné S. É.: Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltárban. Budapest.

O akeshott, E.: The Sword in the Age o f Chivalry. L ondon.

O akeshott, E.: Records o f the Medieval Sword. W oodbridge.

O akeshott, E.: The Archeology o f Weapons. New York.

O akeshott, E.: Sword in Hand. A History of the Medieval Sword. M inneapolis.

Olchváry Ö.: A m uhi csata. Századok 36. 309-325, 412-427, 505-527.

One hundred items from the Collection o f the Russian Emperors. Armoury Chamber o f the Russian Tsars. St. Petersburg.

Ossbahr, C.: Kongl. Livrust kammaren och Dermend Förenade Samlinger. Stockholm.

Ostrogorsky, G .: A bizánci állam története. B udapest.

Ottlik György önéletírása. 1663-1711. (M H H XXVII. Scriptores.) Budapest.

273

P. S zathmáry 1881: P álffy 2002:

P ä l l i s 1951: P á ló c z i 1982: PÁLÓCZI 1989: P a l o t a y 1940: P a n d u l a 1988:

PANNÓNIA 1994: Papp 1999: Papp 2003:

Papp 2004:

Papp 2008a: Papp 2008: P e e rs 2006: P e r jé s 1986:

P e r jé s 1999: P e te r m a n n 1956: P e t r o v ic 1976: P e tz s c h 1912-1914: PICHLER 1880: P l a n o C a rp in i 1987: P o l g á r 1995:

P o s t 1940-1942: P y h r r - G o d o y 1998: P y h rr-L a ro c c a O gaw a 2002: R a d o c sa y 1963: R ad v án szk y 1879:

RÁKÓCZY 1888: R á k ó c z i 1979:

RÁzsó 1962: R é th y 1899: R eychm anZ ajaczk o w sk j 1968:

274

P. Szathm áry K.: Egy m agyar fejedelm i kincstár. T T 763-781.

Pálffy G.: A H absburg Birodalom hadigazdasági kapcsolatai a m agyarországi vég­ várrendszerrel a 16. század m ásodik felében. A kassai királyi h adszertár példáján.

In: M észáros K. (szerk.): írott és tárgyi emlékeink kutatója. Emlékkönyv Bánkúti Imre 75. születésnapjára. B udapest. 61-78.

Pallis, A.: In the days oftheJanissaries. L ondon.

Pálóczi-H orváth A.: Régészeti adatok a kunok viseletéhez. Arch Ért 109. 89-107.

Pálóczi-H orváth A.: Besenyők, jászok, kunok. B udapest.

Palotay G.: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. (BHH VI. kötet.) Budapest.

Pandula A.: Viseletek, fegyverek. In: Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Budapest.

216-258.

Mikó Á. -Takács I. (szerk.): Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541.

Budapest.

Papp S.: Székely Mózes erdélyi fejedelem hatalo m ra kerülésének diplom áciai ta­ nulságai és egy nagyvezíri előterjesztés (telhls) keletkezése. Aetas 71-88.

Papp S.: Die Verleihungs-, Bekráftigungs- und Vertragsurkunden dér Osmanenfür Ungarn und Siebenbürgen. Eine quellenkritische Untersuchung. (Schriften d é r BalkanKomission 42.) Wien.

Papp S.: Magyarország és az Oszm án Birodalom (a kezdetektől 1540-ig). In: Zombori István (szerk.): Közép-Európa harca a törökök ellen a l ó . század, elsőfelében. Bu­ dapest. 37-91.

Papp S.: H om onnai D rugeth Bálint, Rákóczi Z sigm ond és B áthory G ábor küz­ delm e az Erdély feletti h atalo m értl6 0 7 -b en . Századok 142. 807-848.

Papp S.: Stefan Cél M aré, Mátyás király és az O szm án Birodalom . H K 121. 3 0 3 325.

Peers, C. J.: Soldiers o f the D ragon. L ondon.

Perjés G.: A m ohácsi csata. (1526. augusztus 29.). In: Rúzsás L. - Szakály E (szerk.): Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Budapest.

195-239.

Perjés G.: Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest.

Peterm ann, E.: Die Form schnitte d é r Weisskunig. In: Weisskunig. Stuttgart. 72-78.

Petrovic, D.: Dubrovacko oruije u X IV veku. Beograd.

Petzsch, G.: N och ein Wort ü b e r die „Genuesischen Klingen”. ZH W K 6. 217-220.

Pichler, F.: Das Landes-Zeughaus in Graz. Leipzig.

Piano, C. D. J.: Az általuk tatároknak nevezett m ongolok históriája. In: K atona T. (szerk.): Tatárjárás emlékezete. Pro memória. B udapest. 265-348.

Polgár Sz.: Kora középkori (9-12. század) a kelet-európai fegyverkereskedelem re utaló feljegyzések az írott forrásokban. In: Zimonyi I. (szerk.): Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. (M agyar Ő störténeti Könyvtár 21.) B udapest. 92-100.

Post, P: Ein Panzerfragm ent aus d é r Frühzeit d é r B rigantine. ZH W K 16. 2 25239.

Pyhrr, S.W. - Godoy, I. - A.: Heroic Armor o f the Italian Renaissance. Filippo Negroli and his contemporaries. New York.

Pyhrr, S.W. - Larocca, D.J. -O g aw a, M.'.Arms and Armor. Notable Acquisitions 19912002. T h e M etropolitan M useum o f Art. New York.

Radocsay D.: Gótikus festmények Magyarországon. Budapest.

Radvánszky B.: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. III. kötet.

Budapest.

Beke A .-Barabás S. (szerk.): I. Rákóczy György és a Porta. Levelek és okiratok. Bu­ dapest, 1888.

Rákóczi F.: Vallomások. Emlékiratok. Budapest.

Rázsó Gy.: A zsoldosság gazdasági és társadalm i előfeltételei és típusai Magyarországon aX IV -X V században. H K Új Folyam 1. 160-218.

Réthy L.: Corpus Nummorum Hungáriáé. Magyar Egyetemes Éremtár. 1. Árpádházi ki­ rályok kora. B udapest.

Reychman, J .-Zajaczkowski, A.: Handbook o f Ottoman-Turkish diplomatics. New York.

R o b in so n 2 0 0 2 : R ogeriu s 1987: R ogers 2 0 00: R om er 1877: R ose 1 9 0 0 -1 9 0 2 : R o se 1937-1939: R osenberg 1928: R ussel 2002:

R u t t k a y 1976: S a c k e n 1855: S a c k e n 1862: S á g v á ri 2002: S á n d o r 1910: S a n s o n i 1998:

Robinson, H.R.: Oriental Armour. New York.

Rogerius m ester siralm as éneke. In: K atona T (szerk.): Tatárjárás emlékezete. Pro memória. Budapest. 137-191.

Rogers, J . M.: Empire ofthe Sultans. Ottoman Artfrom Khalili Collection. L ondon.

R öm er F.: A hazai ötvös-céhek szabályai. Századok 11. 795-815.

Rose, W.: Die B edeutung des gotishen Streitkolbens als Waffe u n d als W ürde­ zeichen. Z H W K 2 . 359-366.

Rose, W.: D er m ittelalterliche Fahnenw agen (Coraccio) d e r Italienischen u n d D eutschen Städte. ZH W K 15. 78-81.

Rosenberg, M.: Der Goldschmiede Merkzeichen. IV Band. Berlin.

Rüssel, M.: Recontrusting Medieval and Renaissances H ungárián sabre techniques.

In: H a n d , S. (ed.): Spada, an Anthology o f Swordmanship o f Memory o f Ewart Oakeshott. U nion City. 87-98.

Ruttkay, A.: Waffen u n d R eiterausrüstung des 9. bis zur ersten H älfte des 14.

J a h rh u n d e rts in d e r Slowakei. SA 1.

Sacken, E.: Die K. K. Ambraser-Sam.rn.lung. I. T heil. Wien.

Sacken, E.: Die Vorzüglichsten Rüstungen und Waffen der K. K. Ambraser-Sammlung.

II. Wien.

Ságvári Gy.: Kuruc regularizálás (1704-1706). In: Czigány I. (szerk.): Az államiság megőrzése. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharcról. Budapest. 189-228.

S ándor I.: Címerlevelek (1551-1629). Kolozsvár.

Sansoni, U.: II nodo di Salamoné. Símbolo e Archetipo d ’ alleanza. Milano.

SCHALLABURG 1982:

Schallaburg’82. Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. K ata­ log des N iederösterreichischen L andesm useum s, N eue Folge Nr. 118. Wien.

SCHÄTZE 2005: Grewenig, M.M. (ed.): Schätze aus 1001 Nacht. Faszination Morgenland. V ölklinger H ütte.

SCHESTAG 1883: Schestag, F.: K aiser M axim ilian I. Trium ph./Ä'SÄ' 1. 154-181.

S c h n e id e r 1980: Schneider, H.: Waffen im Schweizerischen L andesm useum . Griffwaffen I. Zürich.

S c h u c k e l t 2010: Schuckelt, H.: Die Türckische Camm er. Sam m lung orientalischer Kunst in der kurfürstlich-sächsischen R üstkam m er D resden. D resden.

S elm eczi 1973: Selmeczi L.: A datok és szem pontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok m e­ gyében. SZM M É 105-115.

SIGISM UNDUS 2006. Takács I, (szerk.). Sigismundus Rex et Imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387-1437. Budapest.

S ik ló ss y 1919: Siklóssy L.: Műkincseink vándorútja Bécsbe. Budapest.

S in o r 2003: Sinor D.: A m ongolok nyugaton. In.: N agy B. (szerk.): Tatárjárás. Nemzet és emlé­ kezet. Budapest. 311-338.

Soós 1890: Soós E.: Az 1278. évi m orvam ezei csata. H K 3. 459-477.

S p a la tó i 1987: Spalatói T.: A salonai és spalatói főpapok története. In: K atona Tamás (szerk.): Ta­ tárjárás emlékezete. Pro memoria. Budapest. 211-239.

SPLENDEUR 1999: Splendeur de /■ Amurene Hongroise. Bruxelles.

Stöcklein 1934: Stöcklein, H.: Die W affenshcätze in Topkapi Sarayi Müzesi zu Istam bul. Ars Islamica 1. 200-218.

S u g á r 1975: Sugár I.: Az egri vár kém ei és fegyverei a várszám adások és leltárak tükrében (1549-1562). I. EM É 13. 101-121.

SÚPIS 1968: Súpis Pamiatek na Slovensku. I. Bratislava.

Szw iesznikow 1992: Szwiesznikow, I.: Bitwa pod Beresteczkiem w swietle zródel historycznych i archaeologicznych. M uzealnictwo Wojskowe. Tom 5. 66-98.

Szab ó 1877: Szabó K.: Ezüstm űvek és drágaságok összeírása a XVI. századból. Századok 11.

546-563.

Szab ó 1938: Szabó K .: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. B udapest.

Szab ó 1969: Szabó l.:A középkori magyar falu. B udapest.

Szád eczk y 1882: Szádeczky L.: A XV sz. cseh rablók két levele B ártfa városához. T T 202-203.

S z a k á ly 1986: Szakály F.: A török-m agyar küzdelem szakaszai a m ohácsi csata előtt (1365-1526).

In: Rúzsás L. —Szakály F. (szerk.): Mohács. Tanulmányok a Mohácsi csata 450. év­ fordulója alkalmából. B udapest, 11-57.

S z a k á ly - F o d o r 1998: Szakály F. - Fodor E: A kenyérm ezei csata. (1476. október 13.) H K 111. 309-350.

275

SZALÁRDI 1980: Szalay 1861: Szálkai 2009: S zamota 1891: S zarvas 1877: S zende 2 007: S zendrei 1889: S zendrei 1892: S zendrei 1893: S zendrei 1896: S zendrei 1905: S zerém i 1897: Szilády- S zilágyi Szilágyi 1874: S zilágyi 1891.: S zőllősy 2 001: SZENTPÉTERY 1 9 3 7 -1 9 3 8 : T akács 1988: T akáts 1963: T atár 2004:

Szalárdi János siralmas magyar krónikája. Sajtó alá rendezte: Szakály F. Budapest.

Szalay Á.: Négyszáz magyar levél a l ó . századból. Pest.

Szálkai, T.: Arm ales Transylvanorum . V álogatás az erdélyi fejedelm ek cím erado­ m ányaiból. M áriabesnyő-G ödöllő.

Szam ota I.: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. 1054-1717. Bu­ dapest.

Szarvas G.: Huszár. Magyar Nyelvőr 6. 24—27.

Szende L.: M agyarország a tatárjárás idején. In: R itoók Á .-G aram E. (szerk.): A tatárjárás 1241-42. B udapest. 9-15.

Szendrei J.: Egy XVII. századbeli m agyar huszár-ezredes szerződtetése. H K 2.

158-159.

Szendrei J.: M agyar viseletképek cím eres leveleinken. Arch Ért 12. 129-150.

Szendrei J.: M agyar h adtörténelm i em lékek a külföldi m úzeum okban. H arm adik közlemény. H K 6. 377-393.

Szendrei J.: Magyar hadtörténelmi emlékek. A z ezredéves országos kiállátáson. Budapest.

Szendrei J.: A magyar viselet történeti fejlődése. B udapest.

Szerémi: M onum enta, em lékek a M ajthényi, Kessellekőkei és Berencsi M ajthényi bárók és u ra k családi levéltárából. 1451-1728. T T 1-338.

1865: Szilády Á.-Szilágyi S.: Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. Törökmagyarkori történelmi emlékek. III. kötet. Pest.

Szilágyi S.: O km ánytár II. Rákóczi György diplom áciai összeköttetéseihez. M H H 23. Budapest.

Szilágyi S.: II. Rákóczi György 1621-1660. B udapest.

Szőllősy G.: Mi célt szolgált a szablya fokéle? WM MÉ 23. 275-293.

Szentpétery E.: Scriptores rerum Hungaricorum. l-II. B udapestini.

Takács B.: Ötvösművek a Debreceni Református Kollégium Múzeumában. Budapest.

Takáts S.: Bajvívó magyarok. Budapest.

T atár M. M.: A harci bot kronológiájához. A Csornák, a Csomasz és a Csokm ány etim ológiája. In: Zimonyi I. (szerk.): Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. (Magyar őstörténet. Könyvtár 21.) B udapest. 164-174.

TATÁRJÁRÁS 1987: K atona T. (szerk.): Tatárjárás emlékezete. Pro memória. Budapest.

T em esv áry 1980: Temesváry F.: Díszfegyverek a Károlyi gyűjtem ényből. Föl. Hist 8. 55-65.

T em esv áry 1982: Tem esváry F.: Fegyverkincsek. Díszfegyverek. B udapest.

T em esv áry 1989: Temesváry F.: Vas, ezüst és arany. Nemzeti történelmünk fegyverei. Keszthely.

T e r e i - H o r v á t h 2007. Terei Gy. - H orváth A.: Az Á rpád-kori Kána falu vasleletei II. Búd Rég 41. 153— 192.

T h a l l ó c z y 1878: Thallóczy L.: A M agyar T ö rténelm i T ársulat H a d tö rtén eti B izottságának je le n ­ tése. Századok 1. III. m elléklet. 85-89.

T h a l l ó c z y 1879: Thallóczy L .: A sárospataki Czeikházban és bástyákon levő öreg ágyúk, tarackok és egyéb hadakozó szerszám oknak s ahhoz való eszközöknek inventárium a. A nno 1642. Die 26. Novem bris. T T 154-171.

T haly K.: Késm árki T hököly Im re naplói, leveleskönyvei és egyéb emlékezetes T h a l y K . 1873: írásai. M H H 24. B udapest.

T h a l y 1879: T haly K.: A Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc féle ingóságok jegyzéke. T T 171 — 179.'

T h a l y 1881: T haly K.: II. Rákóczi Ferenc fejedelem udvartartási szabályzata. M ásodik közle­ mény. T T 158-173.

T h a l y 1886: T haly K : G ró f Esterházy Ján o s győri vice-generálisnak és fiának Ferencnek fegy­ verei, hadi fölszerelései s ládabeli egyéb portékái: (1700-1704). T T 181-195.

T h a l y 1888: T haly K.: M űvelődéstörténeti adalékok a Rákóczi-korból. T T 789-797.

T h a l y 1889: T haly K.: Ő sm agyar fegyverek és hadi szokások m aradványai a kuruc világban.

H K 2. 155-158.

T h a l y 1895: T haly K.: A g ró f Klobusiczkyak zétényi levéltára. T T 1-31.

T h a l y 1896: T haly K.: Egy kuruc tábornok hagyatéka. 1710. H K 9. 141-160.

T h o m a s 1977: T hom as, B.: Gesammelte Schrifien zűr Historischen Waffenkunde. I—II. Bánd. Graz.

T h o m a s 1984: T hom as, B.: N eues aus d é r B u d ap ester W affensam m lung. Eine A nküdigung.

W UK 27. 53-63.

276

T h o m a s -G a m b e r 1976: T hom as, B. - Gam ber, O.: Katalog der Leibrüstkammer. Wien.

T h o m a s -G a m b e rS c h e d e lm a n 1963: T hom as, B .- Gamber, O. - Schedelm an, H.: Die schönsten Waffen und Rüstungen T h o m a s - F r i t z 1978: T ilman 2009:

T in ó d i 1984: T o ppe lt in o 1667: T ó t h 1925: T ó t h 1930: T ó t h 1933: T ó t h 1934: T ó t h 1938: T ó t h 1939: T o l l 2008:

T o l l 20 0 8 a:

TÖRTÉNELEM -KÉP 2000 : T re s p 2004: T u bero 1994:

TU LIPS 1982: T U LPO M A N IE 2004: T ürkoglu 1992:

UZBROJENIE 1990: V. E m ber 1982: V M o l n á r 1987: VÁLOGATÁS 1986: V asic 1987: V eszprémy 1994: V eszprémy 1995: V eszprém y 1995a: V eszprémy 2 000: V eszprémy 20 0 0 a: V eszprémy 200 0 b :

V eszprémy 2 0 0 0 c : V eszprémy 2005:

aus europäischen und amerikanischen Sammlungen. M ünchen.

T hom as, B.-Fritz, J.M .: U nbekannte Werke spätm ittelalterlicher W affenschmie­ dekunst in K arlsruhe. W UK 20. 1 -1 8.

T ilm an, W.: A nderhalbhänder-Z w eihänder-L anges Schwert. Klassifikation, N u t­ zung u n d B ezeichnung d e r grossen Schwerter des Spätm ittelalters u n d d e r frü­ h e n N euzeit. WUK 5 1 . 1 13-180.

T inódi S.: Krónika. Budapest.

T oppeltino, L.: Origines et occasus Transsylvanorum. L ugduni.

T ó th Z.: Mátyás király idegen zsoldosserege. A fekete sereg. Budapest.

T ó th Z.: Attila ’s Schwert.. B udapest.

T ó th Z.: A kígyóspusztai csat jelentősége. Tund 47. 11-18.

T ó th Z.: A huszárok eredetéről. H K 35. 129-196.

T ó th Z.: A huszárság eredethagyom ánya 1937-ben. H K 39. 59-76.

T ó th Z.: A hadviselés átalakulása. In: Domanovszky S. (szerk.): Magyar Művelő­ déstörténet. II. kötet.B udapest, é. n. (1939). 201-239.

T öli L.: Az acél építészete. Páncélok a H unyadiak korában. In: Veszprém y L. (szerk.): Rex Invictissimus. Hadsereg és hadszervezet a Mátyás kori Magyarországon.

B udapest. 97-120.

T öll L.: Élet és halál u rai a csatatereken - elődeink fegyverei. In: Veszprémy L.: Az Árpád- és Anjou-kor csatái, hadjáratai. B udapest. 17-56.

M ikó Á. - Sinkó K. (szerk.): Történelem-Kép. Szemelvények a múlt és művészet kapcso­ latából Magyarországon. Budapest.

Tresp, U .: Söldner aus Böhmen. Im Dienst deutscher Fürsten. Kriegsgeschäft und Heeres­ organisation im 15Jahrhundert. Paderborn.

T ubero, L.: Kortörténeti feljegyzések (Magyarország). Közreadja: Blazovich L. - Sz. G alántai E. (Szegedi K özépkori Könyvtár 4.) Sorozatszerkesztő: Kistó Gy. Szeged.

Petsopoulos J. (ed.): Tulips, Arabesques and Turbans. London.

Goes, A. (ed.): Tulpomanie. Die Tulpe in der Kunst des 16. und 17. Jahrhunderts. Dres­ den.

T ürkoglu, S.: M etalwork a n d Jewellery. In: Özei, M. (ed.): Trad.itional TurkishArt. Istanbul.

N adolski A. (red.): Uzbrojenie w Polsce Sredniowiecnej. 1350-1450. Lodz.

V. E m ber M.: Úrihímzés. Budapest.

V M olnár L.: Kanizsa vára. B udapest.

Kocsis B. (szerk.): Válogatás a magyar hadügy írásaiból. B udapest.

Vasic, M .: Die T ürkische K onskriptionsbücher als quellen für die G eschichte Bos­ niens u n d d e r Herzegow ina im 15. u n d 16. Ja h rh u n d e rt. VT (1987) 105-114.

Veszprémy L.: A ndrás m agyar király keresztes h adjárata, 1217-1218. H K 107.

1 1 3 -1 1 6 .'

Veszprémy L.: Páncél és páncélosok em lítése a krónikákban és oklevelekben. H K 108. 3-10.

Veszprémy L.: Az 1167-es zászlóskocsitól (caroccio) a székesfehérvári zászlóbon­ tásig. A m agyar katonai zászló használat kezdetei. T SZ 37. 209-216.

Veszprémy L.: Korai had tö rtén etü n k . In: Rácz Á. (szerk.): Nagy képes millenniumi hadtörténet. B udapest, 23-30.

Veszprémy L.: A késő Á rpád-kor hadi eseményei. In: Rácz Á. (szerk.): Nagy képes millenniumi hadtörténet. Budapest. 2000. 36—43.

Veszprémy L.: „Latrunculi, cursatores, hussarones” M egjegyzések Kézai latinságához. In: Piti F. (szerk.): „Magyaroknak eleiről”. Ünnepi tanulmányok a hatvan esz­ tendős M akk Ferenc tiszteletére. Szeged. 673-680.

Veszprémy L.: Lovaspecsétek M agyarországon. In: H egedűs A. (szerk.): Megpe­ csételt történelem. Középkori pecsétek Esztergomból. Esztergom. 11-18.

Veszprémy L.: C satam ének, paripák. A középkori hadilovakról. In: H ausner G. (szerk.): Az értelem bátorsága. Perjés Géza emlékkönyv. Budapest. 793-806.

277

V es z p r é m - 2008a: V eszprémy 2008: V íg h 2004: V il l a n i 1901: V o lt el in i 1890: V ö r ö s 2 0 0 5 -2 0 0 6 :

Veszprémy L.: Az Arpád-és Anjou-kor csatái, hadjáratai. B udapest.

Veszprémy L.: Z sigm ond G alam bócnál 1428-ban. H K 121. 283-302.

Vígh I.: Szulejm án szultán jata g án ja és a m ohácsi csata H K 117. 730-738.

Villani, M.: C hroniche. In: Marczali fi.: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Bu­ dapest. 228-230.

Voltelini, H.: U rk u n d en u n d Regesten aus dem K.u.K. Haus-, Hof- u n d StaatsArchiv in W ien .JK SK 11. I-LXXXIV. Vörös I.: Ló az Á rpád-kori M agyarországon. Fol.Arch 52. 163-208.

WAFFEN-SAMMLUNG 1895:

WAR 1999: W a llh a u s e n 1633: W a silk o w sk a 1998:

W EHRHAFTE 1986: W EISSKUNIG 1888: W er t ne r 1915: W er t ne r 1925: W o l f 1997:

W o l f 1999:

Y ü c e l 1964-1965: Y O cel 2001: Z a b lo c k i 1989:

Wajfen-Sammhmg Kuppelmayr. M ünchen.

Kangal, S. (ed.): War and Peace. Ottoman-Pölish Relations in the IS th -l9 th Centuries.

Istanbul.

W allhausen, J.-J.: Kriegs-Kunst zu Pferd. F rankfurt am Main.

Wasilkowska, A.: Husaria. The winged horsemen. Warszawa.

Wehrhafte Stadt. Das Wiener Bürgerliche Zeughaus im 15. und 16. Jahrhudert. H isto­ risches M useum d e r Stadt Wien. 101. Sonderausstellung. Wien.

Schultz, A. (ed.): D er W eisskunig nach d e n dictaten u n d eig enhändigen Kaiser M aximilians l.J K S K 6.

W ertner M.: M agyar segítőcsapat a göllheim i csatában. H K 16. 59-84.

W ertner M.: A nikápolyi hadjárat 1396-ban. H K 26. 31-62, 213-253.

Wolf M.: Hejőkeresztúr-V izekköze. Á rpád-kori település a X I-X III.századból. In: Raczky P. - Kovács T. - A nders A. (szerk.): Utak a múltba. Az M3-as autópálya régé­ szeti leletmentései. Budapest. 140-142.

Wolf M.: Á r p á d - kori település H ejőkeresztúr határában. In: S. Perém iÁ . (szerk.): A népvándorláskor fiatal kutatói 8. találkozójának előadása. Veszprém. 166—178.

Yücel, Ü.: T ü rk kilic ustalari. TED 7-8. 59-99.

Yücel, Ü.: Islamic Swords and Swordsmiths. Istanbul.

Zablocki, Wojciech: Ciecia prawdziwa szabla. (Wydawnictwo sport i Turistyka). War-

Z akharov -A rf.n d t

1935: Z a r n ó c z k i 1990: Z a r n ó c z k i 1992: Z ávodszky 1904:

Zakharov, A. - A rendt, V: Studia Levedica. Régészeti adatok a m agyarság IX. szá­ zadi történetéhez. A H 16.

Zarnóczki A .: Fegyverzet, katonai felszerelés, hadsereg M agyarországon H unyadi Mátyás korában. H K 37. 31-66.

Zarnóczki A.: Mátyás király katonái. B udapest.

Závodszky L .: A Szent István, László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határoza­ tok. Budapest.

Z im e r m a n n - K reyczi

1885: Z o lt a i 1936: Z o lt a i 1937: Z y g u ls k i 1964: Z y g u ls k i 1978: Z y g u ls k i 2000:

278

Z im ernrann, H .- Kreyczi, F.: U rk u n d en u n d R egesten aus dem K.u.K. Reichs-Finanz-Archiv. /AVA 3. I.-LXXXII. Zoltai L.: Ismeretlen vészietek Debrecen múltjából. (Debrecen élete a XVII. századi főbírói számadások tükrében). Debrecen.

Zoltai L,: Ötvösök és ötvösművek Debrecenben. Debrecen.

Zygulski, Z.: G eneza i typologia bulaw hetm anskich M W 1. 244-269.

Zygulski, Z.: Karabela i szabla orla w Polsche. Studia i materialy do dziejów dawnego uzbrojenia ubioru wojskowego. VIII. Kraków.

Zygulski (Jun.), Z.: Husaria Polska. (The Polish Hussaria.) Warszawa.

Képjegyzék Ahol nem tü n te ttü n k fel őrzési helyet, ott a M agyar N em zeti M úzeum gyűjtem ényeiben található m ű ­ tárgyról van szó.

1. V örösm árvány sírkőtöredék Pilisről. 1230-as évek.

2. A kígyóspusztai aranycsat. 13. század m ásodik fele.

3. A K unszentm árton-jaksorérparti kun lovassír leletei. 14. század eleje.(D am janich Ján o s M úzeum, Szolnok).

4. A székelyföldi gelencei tem p lo m erő d freskója. 13. század legvége.

5. A Képes K rónika nyitó iniciáléja. 1360-as évek. (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest).

6 . Lovagi kard a 14. század m ásodik feléből.

7. K ard ábrázolása a Képes K rónikában. 1360-as évek. (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest).

8 . Szent László király lovagok körében a karaszkói falfreskón. 14. század közepe.

9. G arai I. Miklós n á d o r vörösm árvány sírköve. 1386. ( Plébániatem plom , Siklós).

10. Nyíl form ájú „tollas” buzogány. 14. század m ásodik fele. (Grád-gyűjtemény, Budapest).

11. Szent László lovagkirály alakja a székelyderzsi falképen. 1419.

12. Stiborci II. Stibor kapitány vörösm árvány sírköve. 1434. (Budapesti T ö rté n eti Múzeum).

13. Összecsapás huszárok és akindzsik között a „horvát végeken”. Fametszet, 16. század eleje.

14. H uszár P éter és Nagy Gergely cím ere. Diósgyőr, 1466.(M agyar Országos Levéltár, Budapest).

15. Szapolyai Im re n á d o r vörösm árvány sírköve. 1487.(B udapesti T ö rtén eti M úzeum , másolat).

16. Kinizsi Pál sírem léktöredéke. 15. század legvége. (Nagyvázsonyi vár).

17. H uszárok az 1514-es orszai csatában. T áblakép, 1520-as évek.(Nem zeti M úzeum , Varsó).

18. A Bakács család cím erének a sisakdísze. 1532.( M agyar O rszágos Levéltár, Budapest).

19. Szablya ábrázolása a Képes K rónikában. 1360 körül. (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest).

20. E nyhén hajló „S” alakú keresztvassal szerelt szablya. 14. század vége.

21. „S”-keresztvasú szablyák. 15. század.

22. „S”-keresztvasú szablyák. 15. század.

23. II. M ehm ed szultán szablyája. 15. század közepe. (Topkapi Saray M úzeum , Isztambul).

24. K ard hosszúságú parasztkés. 15. század.

25. Parasztkés m arkolatával szerelt szablya. 15. század.

26. Parasztkés m arkolatával szerelt szablyák. 15. század.

27. Cseh nyelvű fenyegető levél Bártfa városának. 15. század közepe.

28. Részlet A lbrecht D ürer Vívókönyvéből (Fechtbuch). 1512. (Albertina, Bécs).

29. A ranyozott ezüstszerelésű török szablya. 15. század utolsó negyede.

30. M ongol harcosok. Perzsa m iniatúra. 14. század első negyede. (Állami Könyvtár, Berlin).

31. Bellim, Gentile: Janicsártiszt. Konstantinápoly, 1479-1481 között. Tollrajz. (British M useum , L on­ don).

32. Dürer, Albrecht: „Magyar trófeum ”.Rézm etszet, 1518. (Albertina, Bécs).

33. A R adák család cím ere. Buda, 1514.

(M agyar Országos Levéltár, Budapest).

34. II. Ulászló (1490-1516) guldinere, 1506.

35. T iroli II. Ferdinánd főherceg aranyozott ezüstszerelésű szablyája. 16.század közepe.

36. Zrínyi Miklós szablyája. 16. század közepe. (K unsthistoriches M useum , Bécs).

37. A m agyar szablya kialakulása a török változatból.

38. Bebek György aranyozott ezüstszerelésű szablyája. 16. század közepe.

39. Földből előkerült m agyar szablya. 16. század közepe.

40. Dusák. 1580 körül.

41. A ranyozott ezüstszerelésű, főúri m agyar szablya. 17. század első fele.

42. M arkolatkengyellel szerelt szablya. 17. század közepe.

43. Szablya m arkolatkengyellel és hüvelykujjgyűrűvel szerelve. 17. század m ásodik fele.

44. Rákóczi László szablyája. 17. század közepe.

45. Egyszerű harci szablya. 17. század közepe.

46. Kemény Já n o s erdélyi fejedelem szablyája. 17. század közepe.

47. A ranyozott ezüstszerelésű „ p o rtai fo rm a ” szablya. 1630 körül.

48. A ranyozott ezüstszerelésű „portai form a” szablya. 17. század m ásodik harm ada.

49. T örök-balkáni hatású szablyák. 17. század m ásodik fele.

279

50. Ujjtám aszos m arkolattal és lánccal szerelt szablya. 17. század m ásodik fele.

51. Ujjtám aszos m arkolattal szerelt szablya. 17. századvége.

52. Krími ta tá r hatást m utató szablya. 17. század m ásodik fele.

53. T örök típusú szablya. 17. század m ásodik fele.

54. K arabela szablya. 17. századvége.

55. Kálnoky Sám uel erdélyi alkancellár. Olaj, vászon 1703.

56. Ezüstveretes m agyar szablya. 18. század legeleje.

57. Feliratos lengyel huszártiszti szablya. 1696.

58. Kard, Zalaegerszegről. 14. századvége, 15. század eleje.

59. K ard a G öm ör m egyei Pohorkáról. 15. század eleje.

60. K itűnő állapotban fen n m arad t kard. 14. századvége.

61. K ard a 15. század első évtizedeiből.

62. Rövid, széles pengéjű kard. 15. század eleji észak-itáliai sírem lékről. (Bognacavallo, Olaszország).

63. Kard, pontosabban lovagi pallos a 15. század utolsó évtizedeiből.

64. Gyalogsági kard, pontosabban pallos a 16. század elejéről.

65. Kard, pontosabban aranyozott ezüstszerelésű lovagi pallos a 16. század m ásodik negyedéből.

6 6 . Kard, pontosabban tőrkard (rapier) a 15. század végéről, 16. század elejéről.

67. Kard, pontosabban hegyestőr (panzerstecher) a 16. század elejéről.

68 . Korai hegyestőr. 16. század első fele.

69. Hasszán bég hegyestőre. 1530 körül. (K unsthistorisches M useum , Bécs).

70. T iroli II. Ferdinánd osztrák főherceg hegyestőre. 16. század közepe.

71. A ranyozott ezüstszerelésű m agyar hegyestőr. 16. század m ásodik fele.

72. Aranyozott ezüstszerelésű m agyar hegyestőr. 16. század m ásodik fele.

73. Erdélyben készült díszhegyestőr. 16. század utolsó harm ada.

74. Aranyozott ezüstszerelésű török hegyestőr. 16. századvége.

75. B ethlen Ferenc hegyestőre. Erdély, 1630 körül.

76. „Portai form a” hegyestőr. 17. század első fele.

77. Aranyozott ezüstszerelésű m agyar hegyestőr. 1689.

78. Erdélyi „gyerm ek” hegyestőr. 17. század első fele.

79. „Kocperd”-form a hegyestőr. 17. század m ásodik fele.( Badisches L andesm useum , K arlsruhe).

80. M agyar kard. 16. század közepe.

81. T húry György kanizsai kapitány pallosa. 16. század közepe.

82. Schwendi L ázár fővezér, T húry György és II. Miksa császár. Fametszet, 1560-as évek vége. (Orszá­ gos Széchényi Könyvtár, Budapest).

83. M agyar lóra való pallos. 16. század m ásodik fele.

84. „Nyakbavető” pallos. Kassa, 16. századvége.

85. Lóra való pallos. Nagyszom bat, 17. század közepe.

8 6 . Kem ény Já n o s erdélyi fejedelem palloshegyestőre. 17. századközepe.

87. A ranyozott ezüstszerelésű pallos. 1660 körül. (Máday-gyűjtemény, Kecskemét). _ 88 . M agyar és „portai form a” pallosok a 17. század m ásodik feléből.

89. T ö rö k lóra való pallos. 16. század vége.

90. A költő és hadvezér, Zrínyi Miklós török pallosa. 17. század eleje.

91. „Portai form a” lóra való pallos. 17. század első fele.

92. A ranyozott ezüstszerelésű pallos. 17. századvége.

93. Altiszti pallos. 18. század eleje.

94. Vas buzogányfej. 12. század vége, 13. század eleje.

95. Csillag form ájú bronz buzogányfej. 14. század eleje.

96. Szent László király és a kun harca. M iniatúra, 14. század első fele.(Vatikáni Könyvtár, Róma).

97. Bronz buzogányfej vas nyélen. 14. század első fele.

98. B ettino, de Bologna sírköve. 14. század közepe. (Im ola, Olaszország).

99. H ét tollú vasbuzogány. 14. századvége.

100. Gótikus vasbuzogány. 15. század első fele.

101. Buzogányok a 15. századvégéről. Fametszet, 16. század eleje.

102. „Magyar bajvívók” pajzzsal és buzogánnyal. Fametszet, 16. század eleje.

103. II. Apafi Mihály török buzogánya. 1680 körül. (K unsthistorisches M useum , Bécs).

104. B áthori Zsigm ond erdélyi fejedelem török buzogánya. 16. századvége.

105. A ranyozott ezüst díszbuzogány. 17. század eleje.

280

106.

107.

108.

109.

110.

111.

112.

113.

114.

115.

116.

117.

118.

119.

120.

121.

122.

123.

124.

125'.

126.

127.

128.

129.

130.

131.

132.

133.

134.

135.

136.

137.

138.

139.

140.

141.

142.

143.

144.

145.

146.

147.

148.

149.

150.

151.

152.

153.

154.

T hurzó Im re képm ása. Olaj, vászon. 1611.

Kilencgerezdes főúri buzogány. 17. század első fele.

T ö rö k díszbuzogány. 17. század eleje. (Svéd Királyi Fegyvertár, Stockholm).

II. Rákóczi György erdélyi fejedelem buzogánya. 17. század közepe.

Kem ény Já n o s erdélyi fejedelem tatá r buzogánya. 17. század közepe.

Bánfi D énes buzogánya. 1674.

T ö rö k gerezdes buzogány. 17. század utolsó negyede.

Vay A dám buzogánya. 17. századvége.

H arci csákány. 15. századvége.

H uszárok és huszártisztek. Fametszet, 1557.

Ezüst szerelésit csákányfokos. 16. század m ásodik fele.

Bezerédi Im re ezüstszerelésű csákányfokosa. 17. század vége.

A ranyozott ezüstszerelésű fokosbalta. 16. század m ásodik fele. (K unsthistorisches M useum , Bécs).

Festéssel ékesített kopja. 17. század első fele.

Kopjacsúcsok a 16. századból.

Rézből készült, kengyelre szíjazott kopjarúd tartó. 17. század.

H uszár kopjával és tárcsapajzzsal. Rézm etszet. 16. századvége.

Keréklakatos elsütőszerkezet. 16. század első fele.

Festéssel ékesített, keréklakatos elsütőszerkezetű pisztolypár. 17. század első fele.

Keréklakatos elsütőszerkezetű lovassági karabély. 17. század közepe.

Bresciában készült, franciakovás elsütőszerkezetű pisztolypár. 17. század m ásodik fele.

H uszár félvért. 16. század utolsó negyede A Szentgyörgyvölgyi Bakács család címere. L ippa, 1532.

B áthori István erdélyi fejedelem (1571-1586), lengyel király (1576-1586) huszár félvértje. 1570-es évek. (K unsthistorisches M useum , Bécs).

Lem ezes sodronying. Eszak-Kaukázus, 15. századvége (H átulnézet).

O rosz-lengyel összecsapás az 1514-es orszai csatában. T áblakép, 1520 körül. (Nem zeti M úzeum, Varsó).

T urbán sisak. Eszak-Kaukázus, 15. századvége.

O szm án-török m inta u tán készített m agyar huszársisak. 16. század első fele.

Orosz m inta u tán készített sisak. D él-N ém etország, 16. század első fele.

O szm án-török sisak. 16. század eleje.

O szm án-török lem ezes sodronying és sodronykesztyű p á r V. Károly császár (1519-1558) illusztrált fegyverleltárkönyvéből (Inventario Ilum inado). M adrid, 1540-es évek. (Reál A rm eria, M adrid).

O szm án-török lem ezes sodronypáncél. 15. század. (M etropolitan M useum o f Art, New York).

Véséssel ékesített sisak. 13. század első fele.

M am eluk sisak. E gyiptom vagy Szíria. 1430 körül. ( M usée de Louvre, Párizs).

II. Bajazid szultán sisakja. 15. századvége. (Musée de L’A rm ée, Párizs).

Zrínyi Miklós, a szigetvári hős sisakja. 16. század közepe. (Kunsthistorisches M useum , Bécs).

Festéssel ékesített huszárto rn a sisak. 16. század közepe.

T iroli II. Ferdinánd főherceg huszársisakja. 1560. körül.

Aranyozással ékesített török sodronyos vassapka. 17. század m ásodik fele.

Sodronyos vassapka koponyalem eze. 1641.

Réz rozettákkal ékesített sodronying. 16. század.

II. Rákóczi György erdélyi fejedelem sodronyinge. 17. század közepe.

Díszsodronying a Károlyi-gyűjtem ényből. 17. század közepe.

II. Apafi Mihály sodronyinge és vassapkája. 17. század utolsó negyede. (K unsthistorisches M useum , Bécs). „Egy m agyar sodronying átszúró”. Papír, rézm etszet, 1703. (Máday-gyűjtemény, Kecskemét).

H uszár tárcsapajzs. 15. század vége.

Vasból kovácsolt, aranyozással ékesített huszár tárcsapajzs. 1515.

Piros-fehér sávozású huszár tárcsapajzs. 16. század közepe. (M oró-gyűjtemény, Budapest).

Sasszárnnyal díszített huszár tárcsapajzs. 16. század m ásodik fele.

281

List of illustrations T h e objects are in the Collections o f the H u n g arian N ational M useum , unless otherw ise stated.

1. Fragm ent o f re d m arble tom b effigy from Pilis. Ca. 1230.

2. Gold buckle from Kígyóspuszta. Second h alf o f the 13th Century.

3. C um an grave goods from K unszentm árton-Jaksorérpart. Early 14th Century. (János D am janich M u­ seum, Szolnok).

4. M ural pain tin g from Gelence. Late 13th Century.

5. First p age o f the C hronica Picta. Ca. 1360. (N ational Széchényi Library, B udapest).

6 . K night’s sword. Second h a lf o f the 14th Century.

7. A K night’s sword from C hronica Picta. Ca. 1360. (N ational Széchényi Library, B udapest).

8 . King Saint Ladislaus am ong knights on the m ural painting from Karaszkó. M iddle of the 14th Century.

9. Red m arble tom b effigy of Palatine Miklós I G arai from Siklós. Ca. 1386.

10. Arrow shaped m ace. Second h alf of the 14lh Century. (G rád Collection, Budapest).

11. King Saint Ladislaus on m ural pain tin g from Székelyderzs.1419.

12. Red m arble tom b effigy o f Stibor II Stiborci. Ca. 1434. (B udapest History M useum).

13. Clash beetw een H ussars and O ttom an light cavalry (Akinjis) on the C roatian border. W oodcut print.

Early 16tKCentury.

14. C oat-of-arm s o f P éter H uszár a n d Gergely Nagy. Diósgyőr, 1466.(N ational Archives, Budapest).

15. Red m arble tom b effigy of Palatine Im re Szapolyai. 1487. (Copy, B udapest H istory M useum).

16. Fragm ent o f tom b effigy of Pál Kinizsi from Nagyvázsony. L ate 15lh Century.

17. H ussars in the battle o f Orsza. Oil on wood. Ca. 1520. (N ational M useum , Warsaw).

18. Crest o f the Bakács family’s coat-of-arm s. 1532. (N ational Archives, Budapest).

19. A sabre from th e C hronica Picta. Ca. 1360. (N ational Széchényi Library, B udapest).

20. Sabre with ,,S”-shaped quillons. Late 14th Century.

21. Sabres with ,,S”-shaped quillons. 15th Century.

22. Sabres with ,,S”-shaped quillons. 15th Century.

23. Sabre o f O ttom an Sultan M ehm ed II. M iddle of the 15th Century. (Topkapi Saray M useum , Istanbul).

24. Long messer. 15th Century.

25. Sabre with m esser type grip. 15th Century.

26. Sabres with m esser type grips. 15th Century.

27. T h rea te n in g letter, w ritten in Czech, to the town o f Bártfa. M iddle o f the 15th Century.

28. Detail from A lbrecht D ürer’s fencing book. 1512.(Albertina, G raphische Sam m lung, Vienna).

29. O ttom an silver gilt sabre. Last q u arter o f the 15th Century.

30. M ongolian w arriors. Persian m iniature. First q u arter o f the 14th Century.(N ational Library, Berlin).

31. Janissary officer by Gentile Bellini. Constantinopel, 1479—1481. Pen drawing. (British Museum, London).

32. „H ungarian T rophy” by Albrecht Dürer. Engraving. 1518. (Albertina, G raphische Sam m lung, Vienna).

33. C oat-of-arm s o f the R adak family. 1514. (N ational Archives, Budapest).

34. Silver coin (G uldiner) o f King W ladislaw II. (1490-1516). 1506.

35. Silver gilt sabre o f Ferdinand II o f Tirol. M iddle of the 16th Century.

36. Sabre o f count Miklós Zrínyi. M iddle o f the 16th Century. (Kunsthistorisches M useum , Vienna).

37. D evelopm ent o f H u n g arian sabre from O ttom an type.

38. Silver gilt sabre o f György Bebek. M iddle of the 16Ih Century.

39. H ungarian sabre com e to light from the earth. M iddle o f the 16th Century.

40. Dusagge. Ca. 1580.

41. H u n g a rian silver gilt sabre. First h a lf o f the 17th Century.

42. Sabre with knuckle guard. M iddle o f the 17th Century.

43. Sabre with knuckle guard a n d thum b ring. Second h alf o f the 17th Century.

44. Sabre o f count László Rákóczi. M iddle o f the 17lh Century.

45. H ungarian sabre. M iddle o f the 17th Century.

46. Sabre of Prince Já n o s Kemény o f Transylvania. M iddle o f the 17th Century.

47. Silver gilt sabre after O ttom an type („Porte form ”). Ca. 1630.

48. Silver gilt sabre after O ttom an type („Porte form ”). Second th ird o f the 17th Century.

49. T urkish-Balkan sabres. 17th century.

50. Sabre with finger-stall grip. Second h alf of the 17th Centry.

282

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66 .

67.

68 .

69.

70.

71.

72.

73.

74.

75.

76.

77.

78.

79.

Sabre with finger-stall grip. L ate 17th Century.

C rim ean T artar type sabre. Second h a lf o f the 17th Century.

T urkish type sabre. Second h a lf o f the 17th Century.

K arabela sabre. Late 17th Century.

Transylvanian V ice-Chancellor Sám uel Kálnoky. Oil on canvas. 1703.

H u n g a rian silver sabre. Early 18th Century.

Polish H ussar sabre. 1696.

Sword from Zalaegerszeg. Early 15th Century.

Sword from Pohorka. Early 15th Century.

Sword, preserved in an excellent condition. Late 14th Century.

Sword from first decades of the 15* Century.

S h o rt sword with b road blade from a N orth-Italian tom b. (Bognacavallo, Italy).

Sword, properly broadsw ord. Late 15th Century.

Sword, properly broadsw ord. Early 16th Century.

Silver gilt k n ig h t’s sword. Second q u a rte r o f the 16th Century.

Sword, properly ra p ie r from the late 15th o r early 16th Centuries.

Sword, properly thrusting sword. Early 16th Century.

T h ru stin g sword. First h a lf o f the 16* Century.

O ttom an th rusting sword o f Beg H assan. Ca. 1530. (Kunsthistorisches M useum , Vienna).

Silver gilt thru stin g sword o f Archduke Ferdinand II o f Tirol. M iddle o f the 16* Century.

H u n g arian silver gilt thru stin g sword. Second h a lf o f the 16th Century.

H u n g arian silver gilt thru stin g sword. Second h a lf o f the 16th Century.

Richly decorated th rusting sword m ade in Transylvania. Last th ird of the 16th Century.

O ttom an silver gilt th ru stin g sword. Late 16* Century.

T h ru stin g sword o f Ferenc Bethlen. Transylvania, ca. 1630.

T h ru stin g sword after O ttom an type („Porte fo rm ”). First h a lf o f the 17th Century.

H u n g arian silver gilt thru stin g sword. 1689.

Transylvanian „child” th ru stin g sword. First h a lf o f the 17th Century.

T h ru stin g sword with small-sword hilt. Second h alf o f the 17th Century. ( Badisches L andesm useum , K arlsruhe).

80. H u n g arian sword. Ca. 1540.

81. Broadsword o f György Thúry, C aptain of Kanizsa. M iddle o f the 16* Century.

82. C om m ander-in-chief Lazarus Schwendi, C aptain György T húry a n d E m peror M axim ilian II on a w oodcut print. Ca. 1560. (N ational Széchenyi Library, Budapest).

83. H u n g arian broadsw ord. Second h a lf of the 16th Century.

84. H u n g arian „short” broadsw ord. Kassa, late 16th Century.

85. H u n g arian broadsword. Nagyszom bat, M iddle o f the 17th Century.

86 . So called „broad-thrusting sword”o f Prince János Kemény of Transylvania. M iddle o f the 17th Century.

87. Transylvanian silver gilt broadsw ord. Ca. 1660. (Máday Collection, Kecskemét).

88 . H u n g arian a n d „Port fo rm ” broadswords. Second h a lf o f the 17th Century.

89. O ttom an broadsw ord. Late 16th Century.

90. O ttom an broadsw ord o f count Miklós II Zrínyi. Early 17th Century.

91. Broadsword after O ttom an type („Porte form ”). First h alf o f the 17th Century.

92. Silver gilt broadsword. Late 17th Century.

93. Broadsword for a non-com issioned officer. Early 18th Century.

94. Iro n m ace head. Late 12th, early 13th Century.

95. Star shaped m ace head. Early 14th Century.

96. Clash beetw een King Saint Ladislaus a n d a C um an warrior. M iniature. First h a lf of the 14th Century.

(Vatican Library, Rome).

97. Bronze m ace h e ad on iron stick. First h a lf o f the 14th Century.

98. Tom b effigy o f Bettino de Bologna. M iddle o f the 14th Century. (Im ola, Italy).

99. Iron m ace o f seven flanges. L ate 14th Century.

100. „G othic” iron m ace. First h a lf o f the 15th Century.

101. Maces from the late 15th Century. W oodcut prin t. Early 16th Century.

102. „H ungarian W arriors” with shields a n d maces. W oodcut prin t. Early 16th Century.

103. T urkish m ace o f Prince Mihály II Apafi of Transylvania. Ca. 1680. ( K unsthistorisches M useum , Vi­ enna).

283

104. O ttom an m ace of Prince Z sigm ond B áthori o f Transylvania. Late 16th Century.

105. Silver gilt m ace. Early 17th Century.

106. C ount Im re T hurzó. Oil on canvas. 1611.

107. H u n g arian m ace o f nine flanges. First h a lf o f the 17th Century.

108. T urkish m ace. Early 17th Century. (Royal Armoury, Stockholm).

109. Mace o f Prince György II Rákóczi o f Transylvania. M iddle o f 17th Century.

110. T artar m ace o f P rin c e já n o s Kem ény o f Transylvania. M iddle of the 17th Century.

111. Mace o f Dénes Bánfi. 1674.

112. T urkish m ace o f seven flanges. Last q u a rte r o f the 17th Century.

113. Mace o f Á dám Vay. Late 17th Century.

114. War ham m er. L ate 15th Century.

115. H ussars a n d H ussar-officers o n a w oodcut prin t. 1557.

116. Silver w ar ham m er. Second h a lf o f the 16th Century.

117. Silver w ar h a m m e r o f Im re Bezerédi. Late 17,h Century.

118. Silver gilt w ar axe. Second h a lf o f the 16th Century. (K unsthistorisches M useum , Vienna).

119. Painted light lance (kopja). First h a lf o f the 17th Century.

120. Light lance (kopja) heads. 16th Century.

121. Silver stirru p w ith light lance shaft holder. 17th Century.

122. H ussar with shield a n d light lance (kopja). Engraving. Late 16th Century.

123. W heel-lock w ith external w heel a n d m ainsping. First h a lf o f the 16th Century.

124. Pair o f wheel-lock pistols with p a in te d stocks. First h a lf o f the 17th Century.

125. W heel-lock short gun. M iddle o f the 17th Century.

126. Brescian p air o f flint-lock pistols. Second h alf of the 17th Century.

127. H u n g arian H ussar half-arm our. Last q u a rte r o f the 16th Century.

128. C oat-of-arm s o f family Bakács. 1532.

129. H alf-arm our o f Transylvanian Prince a n d Polish King István Báthori. Ca. 1570. (Kunsthistorisches M useum , Vienna).

130. Mail a n d plate arm our. N o rth e rn Caucasus. Late 15th Century.

131. T h e battle o f Orsza. Oil on wood. Ca. 1520. (N ational M useum , Warsaw).

132. „Turban” helm et. N o rth e rn Caucasus. Late 15th Century.

133. H u n g arian H ussar h elm et after O ttom an type. First h a lf o f the 16th Century.

134. Gilt helm et after Russian type. S outhern Germany. First h a lf o f the 16th Century.

135. O ttom an helm et. Early 16lh Century.

136. O ttom an m ail shirt a n d arm guards from illustrated w eapon inventory-book of E m peror Charles V. Ca. 1540. (Real A rm eria, M adrid).

137. C om plete O tto m an arm our. 15th Century. (M etropolitan M useum o f Art, New York).

138. H elm et. First h a lf o f the 13th Century.

139. M am luk helm et. Ca. 1430. (Musée de Louvre, Paris).

140. H elm et o f O ttom an Sultan Bayazid II. Late 15th Century. (Musée de L’A rm ée, Paris).

141. H elm et o f count Miklós Zrínyi. M iddle o f the 16th Century. (Kunsthistorisches M useum , Vienna).

142. Painted H ussar-tournam ent helm et. M iddle o f the 16th Century.

143. H elm et o f Archduke Ferdinand II o f Tirol. M iddle o f the 16* Century.

144. Gilt T urkish m ail-cap. Second h a lf o f the 17* Century.

145. Detail o f a m ail-cap. 1641.

146. D ecorated m ail shirt. 16th Century.

147. Mail shirt o f Prince György II Rákóczi o f Transylvania. M iddle o f the 17thCenturv.

148. Mail shirt from th e Károlyi Collection. M iddle o f the 17* Century.

149. Mail shirt a n d m ail cap o f Prince Mihály II Apafi o f Transylvania. Last q u a rte r o f the 17* Century.

(K unsthistorisches M useum , Vienna).

150. „H ungarian th rusting sword”. Engraving. 1703. (Máday Collection, Kecskemét) 151. H u n g arian H ussar shield. Late 15th Century.

152. Gilt iron H ussar shield. 1515.

153. Painted H ussar shield. M iddle o f the 16th Century.(M oró Collection, Budapest).

154. Painted H ussar shield. Second h a lf o f the 16* Century.

284

Személynévmutató (a főszöveghez) A bdülm edzsid szultán 232, 241 I. A hm ed szultán 183 III. A hm ed szultán 196 A hm ed Tekelü török ötvös 163 Ákos nem beli Ernye 20 Ali török bég 44 II. A ndrás király 14, 20 III. A ndrás király 25 A ndrás herceg 14, 33 Andrássy M anó g ró f 101 Apafi György Küküllő m egyei főispán 249 II. Apafi M ihály erdélyi fejedelem 183, 195, 253 II. Apafi M ihályné, B ethlen Kata 196 A por P éter 201 Arifi török tö rtén etíró 130 Arszlán budai pasa 150 Avila spanyol tö rtén etíró 179 B. Bobrovszky Ida 191 I. Bajazid szultán 38 II. Bajazid szultán 77, 81, 82, 229, 232, 241 Bakács család 87 B akatu tatá r vezér 19 Balassa M enyhért 89, 90 Bánfi D énes 194 Barcsai Ákos erdélyi fejedelem 193 IV. Béla király 15, 16, 17, 18 19, 20, 24, 27, 172 Barsbay m am eluk szultán 2 4 1 Basta, Giorgo 206 B áthori G ábor erdélyi fejedelem 189 B áthori István erdélyi fejedelem 95, 186, 191, 221, 244 B áthori István lengyel király 184 B áthori Zsigm ond erdélyi fejedelem 184, 189 Batthyány B oldizsárné 210 Batthyány Ferenc 210 B atu tatá r kán 16, 18, 19, 20 Bayer, M atthias 226 Bebek György 89 B ehram török pasa 229 Bellini, G entile 82 Belos b á n 11, 23 B enedek nagyszom bati ötvös m ester 159 Bercsényi Miklós 203, 210 Berekszói P éter 257 B erthóti Ferenc kassai vicegenerális 147, 217 B ethlen Ferenc 140 B ethlen G ábor erdélyi fejedelem 160, 171, 186, 188, 189, 192, 210 B ethlen Gergely 39 B ethlen István erdélyi fejedelem 188, 215 B ethlen Mihály 188 B ethlen Miklós 253 Bezerédi Im re d a n d ártáb o rn o k 201, 202

Bocskai István erdélyi fejedelem 183 Bodfalvi B őd család 257 Boeheim , W endelin 155 B ognár J ózsef 64 da Bologna, B ettino 175 Bonfm i, A ntonio 49, 83 Bónis Ferenc 111 Bornem issza Im re 210 Borsos Tam ás 189 Bory kapitány 246 B o tty á n já n o s 203, 254 de Brissac herceg 249 Brodarics István 58 de la Broquiére, B ertran d o n 43 Burgkmair, H ans 45, 75 C arpini, Piano 20 C auchates krím i ta tá r vezér 45 Ciliéi U lrich 76 Com inazzo, Lazarino 217 de C ourtenenay, Yolande 14 C zobor A ntal g ró f 143 Csák M áté 28 Cserei Mihály 183, 217 Csitári Vitk 26 D a rk ó je n ő 7, 49, 51 Delhaes István 93, 166, 232 D em ut Váltén páncélgyártó 127 D énes ispán 11, 12 Dillich, W ilhelm 213 Dobó István 90 Drágffy Já n o s zászlótartó 58, 122 Dúló G ábor korponai kapitány 107 Dürer, Albrecht 73, 83, 259 E llenhard ném et krónikás 25 Enyingi T erek Já n o s 126, 205 E rdődi György g ró f 143 Eri István 14 Esterházy Antal kuruc tábornok 111, 199 Esterházy Ferenc győri vicekapitány 247, 249, 253 Ferdinánd szicíliai király 5 1 I. F erdinánd király 83 II. Ferdinánd császár 188 III. Ferdinánd király 171, 188 Forgách Sim on tábornok 198 Forgách Zsigm ond 210 Freisingi O ttó 11 Frigyes osztrák herceg 15 Gáldi László 48

285

G arai I. Miklós n á d o r 31, 33, 113 Gávai Lukács 128, 259 Geszty Ferenc 203 II. Géza király 23 G om bkötő Zakariás 261 Gönczy István 168 G rád A ndrás 175 Grófi, Nicolaus bécsi ötvös m ester 132 II. Gusztáv A dolf svéd király 188, 189 G utkeled nem beli O poj szlavóniai bán 174 Gyöngyösi István 253 György b a rát (Magyarországi) 44 H. Kolba Ju d it 14 H absburg A lbert osztrák herceg 25 H aci Yar Ali török kereskedő 229 H agen, H an sen 83 H aller Pál 183 H araszti Ferenc 51 H artlieb, Jo h a n n 69 H asszán török k atona 150 H asszán török b ég 130 H en rik osztrák herceg 11 V. H e n rik angol király 116 H erb erstein Z sigm ond 200 H ídvégi N em es Já n o s 183 H ippolit, Estei 179, 212 H orváth István 192 H unyadi A ndrás 186 H unyadi László 76 H unyadi M átyás király 45, 48, 49, 51, 53, 54, 60, 82, 83, 85, 177, 246, 257 H uszár P éter 49 Ibrahim szultán, Shiraz korm ányzója 229 Iktári B ethlen Ferenc 139 Illésházy István 183 István szerb despota 38 II. István király 23, 24 Iszkender török bég 44 IV Iván cár 236 III. (Rettegett) Iván cár 95 Iván fia A ndrás tárnokm ester 12 Jaksity D em eter 45, 77, 126, 255 Jakubovich Emil 113 Jankovich Miklós 194 VI. (Kantakuzénosz) Já n o s bizánci császár 37 V (Palailogosz) Já n o s bizánci császár 36 Já n o s A lbert lengyel herceg 45 Já n o s Frigyes szász választófejedelem 46, 128 Jaroszláv orosz nagyherceg 239 Jó zsef n á d o r 189 K ádán tatár vezér 19 Kállay Ján o s Szörényi b á n 82

286

K álm án herceg 17, 18, 20 K álm án király 11 K alm ár János 7, 8, 71, 77, 79, 80, 81, 127, 159, 182, 226 Kálnoki Farkas 183 Kálnoky Sám uel erdélyi alkancellár 109, 111 K am uthy Balázs 107 K apitány György 135 K ara M usztafa nagyvezér 196 V. Károly császár 46, 236 Károly R óbert király 14, 28 Károlyi S ándor 203 Kecer S ándor 217 Keledy család 130 K em alpasazade török történetíró 44, 53, 54 Kemény fia L őrinc 12 Kemény Ján o s erdélyi fejedelem 99, 111, 160, 183, 186, 192, 193, 194, 200 Kemény Sim on 194 Kézai Sim on 48 Kinizsi Pál 44, 53, 246 Kinnam os, Jo a n n e s 11, 45 Kolozsvári M árton és György 31 Kolozsvári Tamás 255 Kont Miklós n á d o r 36 Kornis Gáspár, báró 186 Kovács László 14 Kőszeghy E lem ér 191 K öten kán 15, 24 Kubinyi A ndrás 113 Lackfi István vajda 36 I. (Nagy) Lajos király 28, 33, 36, 38, 63, 177 II. Lajos király 54, 56, 58, 83, 166, 226, 259 Lakatgyártó O láh Tam ás 210 L auberm ann, H ans 259 r e (Kun) László király 21, 24 László Gyula 64 I. L ipót császár 184 Lónyai Ferenc 217 Lugosi Jó zsef 79 Luka Jó zsef pécsi huszár 46 Luxem burgi Ján o s cseh király 28 Makai Ötvös Pál 101 M ária királyné 83, 125 M ária osztrák főhercegnő 259 Máriássy István 54 Márkusfalvi Máriássi család 179 de Medici, Giovanni 29 M etitsch, M athes grazi páncélverő 236 M oham m ed (M edinai) kardkovács 150 M ehm ed török pasa 146 II. M ehm ed (Hódító) szultán 68, 80, 81, 82, 83, 85, 136, 232 III. M ehm ed szultán 184 IV M ehm ed Giráj tatá r kán 193

IV M ehm ed szultán 183, 196 Merni török katona 152 Mikes M ihály 183 I. Miksa császár 45, 75, 85, 179, 182, 204, 208, 255, 259 II. Miksa király 150, 152 M ocenigo Tamás velencei kapitány 38 Moravcsik Gyula 48 M óré István 210, 215 Moys n á d o r 14 I. M urád szultán 37 III. M urád szultán 150 IV M urád szultán 139 Musztafa jan icsáraga 249 N ádasdy Tam ás 153 Nagy Frigyes porosz király 218 Nagy Géza 63, 77 Nagyszigeti M árton 101 Naláczi István 183 N ém etújvári Iván 27 O rhan „szultán” 241 Orssich K ristóf 202 O strogoski, Konstanty h etm an 56, 179 O ttlik György huszártiszt 143, 147, 195 O ttokár cseh herceg 24 Ö gödej m ongol nagykán 20 Pajzsgyártó Já n o s 210 Pál comes 12 II. Pál p áp a 82 Pállíy Miklós 93 Pálóczi-H orváth A ndrás 14, 38 Pálóczy testvérek 87 Páncélgyártó Já n o s 226 Pankaly P éter 127 Perényi Miklós Szörényi bán 37 Pereszvetov, Iván 257 P éter m agyar király 23 Pető G áspár 198 Petróczy N agym ihali A dám 144 Petrovic, D urdica 63 Rácz testvérek 146 R adák család 83 Rain osztrák g ró f 144 II. Rákóczi Ferenc 144, 198, 199, 217 I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 186, 189, 191, 192, 246 II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 189, 191, 192, 193, 247, 248 Rákóczi László 95, 168 Rákóczi Z sigm ond erdélyi fejedelem 189 Réthy István 246 Révai Ferenc 93 Révay Péter 183

Rogers, J. M. turkológus 232 Rosályi Kun István 186 R otenburgi Ján o s 113 R udolf császár 83 II. R udolf császár 225 Rym, Carolus 152 Sacken, E duard 153 Sárádi László tem esi ispán 37 von Schönaich, Fábián 90 Schwendi Lázár 152, 208 Scolari, Filippo 177 Sejbán tatá r vezér 18 Sennyei Pongrác erdélyi tanácsos 163 Sim on ispán 194 III. Sobieski Ján o s lengyel király 186 Stiborci II. Stibor 40 Stin család 101 Stöklein, H ans 80 Szamosközy István 206 Szapolyai Im re n á d o r 51 Szapolyai Já n o s király 257 Szarvas G ábor 48 Szegedi M árton debreceni ötvös m ester 191, 192 Szegedi Olasz M árton 101, 191, 192 Szele Jak ab kanizsai tiszttartó 128 I. Szelim szultán 198 Szendrei Já n o s 77, 83 Szent B ertalan 14 Szent D em eter 257 Szent István 14 Szent István király 85 S z en tJak ab 14 Szent László 23, 31, 33, 40, 85, 175, 255 Szent M argit 14 Szentgyörgyvölgyi Bakács család 58, 221 Szerdahelyi Nagy Gergely 49 Szigethi Vas M árton 188 Szinán pasa 225 Szirmay P éter 171 Szkander bég 82 Szokollovics M ehm ed 150, 242 I. Szulejm án szultán 58, 155, 163, 166 Szübetej tatá r vezér 18, 19 Tafur, Pero 44 Tapolcsányi Ján o s 183, 225 Teleki Sám uel 159, 166 Tem esváry Ferenc 79, 159 T etra, Pawel lengyel h etm an 191 Thallóci Frank kevei főispán 48 T hom as, B runo 259 T hököly Im re 146, 159, 163, 195, 201, 203, 216 T húry B enedek 152 T húry György 136, 150, 152, 153, 157, 225 T húry Miklós 152

287

T hurzó György 186 T hurzó Im re 188 T im ur L énk (Tam erlán) 41, 229 T inódi L antos Sebestyén 126, 135, 179, 205 T iroli II. Ferdinánd főherceg 82, 83, 87, 130, 152, 153, 243, 244, 263 Tiziano, Vecellio 179 di Töm m é, Luca 63 Toldi Miklós 36 T ó th M ihály 189 T ó th Zoltán 7, 8, 11, 14, 25, 39, 45, 48, 50, 59, 64, 77, 149, 155 Tubero, Ludovicus 45, 56, 77, 126 U grin kalocsai érsek 15, 17, 18, 20 II. Ulászló király 45, 54, 56, 83, 85, 126, 226, 248, 255 Yücel, Ü nsal 79, 80

288

V álaszúti Veres Mihály kassai ötvös 158 Valentini, Cesare ferra ra i követ 83 Varkocs Miklós 130 Vay Á dám 198 Villani, M atteo 33, 36, 63 W allhausen, Johann-Jacob katonai szakíró 214 W eiditz, H ans 179 W undes, Jo h a n n 107 Zarnóczki Attila 71 Zrínyi György 152, 210, 261 Zrínyi Miklós 87, 242 Zrínyi Miklós költő és hadvezér 166, 210, 248 Zygulski (Jun.), Zdzislav 221 I. (Luxemburgi) Zsigm ond király 37, 38, 39, 40, 41, 5 1 ,5 3 ,6 4 ,7 1 ,9 9 ,1 1 6

A huszárság Hunyadi Mátyás uralkodása alatt vált jól hasznosítható és elfogadott fegyvernemmé, a mohácsi csata (1526) után pedig egyedüli záloga lett Magyarország védelmének. Fegyverzete különö­ sen alkalmassá tette arra a gyors, mozgékony harc­ modorra, amellyel helytállhatott a törökkel szem­ beni, békeidőben sem csituló állandó és kemény küzdelemben. Kovács S. Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának vezetője a huszárság korai évszázadainak támadó- és védőfegyverze­ tét tárja elénk számos forrás, képi ábrázolás és műtárgy bemutatásával. Az egyes fejezetek nem csupán a különböző fegyverek katalógus jellegű leírását adják, hanem a legújabb kutatási ered­ mények felhasználásával készült összefoglalást J is tartalmaznak. Számos korszak huszárfegy­ vere - köztük jó néhány unikálisnak nevez­ hető darab - először ebben a könyvben kea rült publikálásra.

A szerző célja az volt, hogy a fennmaradt tárgyi emlékanyagot a megfelelő történeti környezetbe helyezze, és ez által a lehető legteljesebb képet nyújtsa a „legmagyarabb fegyvernem” korai évszá­ zadairól.

W