Oborni Terez-Erdely fejedelmei

Oborni Teréz

ERDÉLY FEJEDELMEI

KIADÓ

Sorozatszerkesztő SZVÁK GYULA

© Oborni Teréz, 2002 © Pannonica Kiadó, 2002

„Minden író tanúsítja, mi pedig magától a gyakorlat­ tól és természetes észjárásunktól tanuljuk, naponta tapasztaljuk, hogy írni valamit, ami akár az emberek közös hasznára, akár fejedelmek, nemzetek, híres férfiak emlékezetének az utókor előtt való hirdetésé­ re szolgál, minden időben kedves, dicséretes, szoká­ sos, igen-igen hasznos volt... Ha tudniillik az embe­ riség hajdani történelme feledésbe merül, kétségte­ len, hogy tapasztalatunk is tökéletlenebb lesz, meg a jelenben és a jövőben is kevésbé gyönyörködünk, nem tudván, hogy a világon ez is maradandó, és ke­ vesebb ösztönzést kapunk akár a bűnök elkerülésére, akár az erények gyakorlására, ha egyikre sem áll előt­ tünk példa..."

Verancsics Antal: Emlékirat Fráter György életéről (Kulcsár Péter fordítása)

SZAPOLYAI JÁNOS ZSIGMOND Buda, 1 5 4 0 . július 7. - Gyulafehérvár, 1 5 7 1 . m á r c i u s 1 4 .

Szapolyai János Zsigmond elsőként viselte az Erdély fejedelme címet.

Uralkodása alatt formálódott ki véglegesen a M o h á c s utáni évtizedek politikai és katonai összecsapásai n y o m á n az egykori Magyar Király­ ság keleti területeiből az az államalakulat, amelyet 1570 körül m á r „Principatus Transylvaniae", azaz Erdélyi Fejedelemség néven neveztek a kortársak.

Király a bölcsőben

Erdély első fejedelme, Szapolyai János magyar király és Jagelló Izabella lengyel hercegnő gyer­

meke 1 5 4 0 . július 7-én Budán született. János király egy évvel koráb­ ban, 1539. január 31-én vette nőül a lengyel Jagelló Zsigmond és a milá­ nói hercegi családból származó B o n a Sforza leányát. A Szapolyaiak m á r korábban rokonságba kerültek a lengyel királlyal, akinek első felesége János nővére, Szapolyai Borbála volt.

A házasságkötést követően Izabellát március elején Székesfehérváron koronázták Magyarország királynéjává, ezután a királyi pár Budán, M á ­ tyás

király

palotájában

rendezkedett

be.

A következő

év

tavaszán

Balassa Imre és Majláth István erdélyi vajdák fellázadtak János király el­ len, aki Erdélybe vonult, hogy leverje a lázadókat. A szászsebesi katonai táborban értesült arról, hogy fia született. Úgy megörült, hogy n y o m b a n lóra pattant, és maga vitte szét az örömhírt katonái között. A már ko-

rábban is gyengélkedő király azonban már másnap rosszul lett, és né­ hány napos szenvedés után - valószínűleg szívelégtelenségben - július 2 1 - vagy 22-én meghalt anélkül, hogy akár egyszer is láthatta volna gyer­ mekét. Halála előtt azonban még gondoskodott fia jövőjéről, Fráter Györgyre és Petrovics Péterre bízta sorsát. A korabeli híresztelések sze­ rint György barátot megeskette, hogy bármi áron a gyermek érdekeit fogja képviselni. Ha ez valóban így történt, akkor arra eskette föl, hogy tekintse semmisnek a két évvel korábban, 1538-ban éppen az ő áldoza­ tos munkálkodásának köszönhetően létrehozott váradi békét, amely az I. Ferdinánd és Szapolyai János király közötti ellenségeskedést és az or­ szágot megosztó polgárháborút volt hivatott lezárni.

Izabella királyné 21 évesen maradt özvegyen alig kéthetes csecsemőjé­ vel, és ebből az időből maradt fönn az első emlék arról, hogy jelmondatá­ ul a következő szavakat választotta: SFV - sic fata volunt (a sors akarta így). János király holttestét szeptemberben hozták Erdélyből Budára, majd Székesfehérváron helyezték örök nyugalomra. A gyermeket hama­ rosan megkeresztelték, apja után a János, anyai nagyatyja után a Zsig­ m o n d és az első magyar király után az István nevet kapta. Érdekes mó­ don a hazai szokással ellentétben az oszmán Portától érkező levelek mindig István királynak nevezték őt. Keresztszülei Athinai Simon deák országbíró és Márkus Péter királyi tanácsos voltak. A keresztelő után nemsokkal Fráter György összehívta a rendeket Rákos mezejére, ahol ki­ rállyá választották János Zsigmondot, de sem ekkor, sem a későbbiekben n e m koronázták meg, noha a magyar Szent Korona egészen 1551 nyará­ ig Izabella királyné birtokában volt. János

Zsigmond élete utolsó

szakaszáig a választott király (electus rex) címet viselte. Gyámja édesany­ ja lett, aki mellé a királyfi nagykorúságáig egy kormányzótanácsot jelöl­ tek ki. Ennek tagjai Fráter György, T ö r ö k Bálint és Petrovics Péter vol­ tak.

A váradi béke következményei

János

Zsigmond

már

kisgyer­

mekként politikai csatározások és ellenségeskedés kereszttüzébe került. Az 1538-ban egyrészről V. Ká­ roly császár és I. Ferdinánd király, másrészről I. János király k ö z ö t t lét-

rehozott váradi béke ugyanis kimondta, hogy a János király által uralt országrésznek halála után akkor is I. Ferdinánd királyra kell szállnia, ha az előbbinek fiúgyermeke születne. A szerződés értelmében I. Ferdi­ nánd természetesen azonnal át is akarta venni a Szapolyai-országrészek fölötti uralmat, a János-párti magyar urak azonban - élükön az előbb e m l í t e t t személyekkel - elérték, hogy a szultán már 1 5 4 0 végén kijelentette: Magyarország trónját János király fiának adta, és uralmát kész megvédelmezni. Közben M a j l á t h István vajda sem hagyott föl mesterkedéseivel a Portán annak érdekében, hogy Erdélyt saját uralma alá vonja, vajdatársa, Balassa azonban János Zsigmond pártjára állt.

M a j l á t h végül 1541 nyarán az o s z m á n o k fogságába esett, és életét a konstantinápolyi H é t t o r o n y b a n fejezte be.

I. Ferdinánd király n e m nagyon bízott az Izabellával folytatott tár­ gyalásokban, ezért fegyverrel igyekezett érvényt szerezni a váradi béke pontjainak. Hadai Roggendorf generális vezetése alatt megtámadták Buda várát. Izabella Lengyelországba, atyjához akart menekülni, a gyá­ m o k azonban Fráter György vezetésével ezt megakadályozták.

Sőt

György barát állítólag közölte a királynéval, hogy ő ugyan elmehet, de a gyermeket n e m viheti magával. Ugyancsak Fráter György volt az, aki egyes források szerint tudatta a tanácsurakkal: inkább ő is törökké lesz, de Budát n e m engedi át a „németnek", azaz I. Ferdinándnak, hiszen erre esküt t e t t János királynak. Szulejmán szultán eközben félelmetes hadse­ rege élén fenyegetően közeledett Buda felé. A királyi palotában össze­ gyűlt gyámok és a királyné tanácsot ültek, mitévők legyenek. A döntést a királyné beleegyezésével végül György barát hozta meg: segítségül kell hívni a szultánt, János király szövetségesét, mert kérve vagy kéretlenül, úgyis elfoglalja Budát. Ennél jobb ötlettel senki sem tudott előállni a „né­ m e t király" által megtámadott Szapolyai örökös védelmére.

Amikor 1 5 4 1 . augusztus 29-én, a mohácsi csata tizenötödik évfordu­ lóján Szulejmán sátrába kérette a kis királyfit, a gyámok: a Barát, T ö ­ rök Bálint, Petrovics Péter és Werbőczi István kísérték el. A szultán kö­ zölte az urakkal, hogy János király özvegyét, gyermekét és Budát „meg­ védelmezi" Ferdinánd ellenében, ezért a királynénak és gyermekének biztonságosabb lakhelyül Erdélyt adja, Petrovics Péternek pedig a T e ­ mesközt, m i n d k e t t ő t egy-egy szandzsákként. Bizonyos források szerint

a szultán ígéretet tett, hogy amikor a királyfi húszéves lesz, visszaadja neki Budát és a magyar királyságot. A látogatás idején a n y i t o t t várka­ pun az o s z m á n lovas katonák akadály nélkül bejutottak a várba és a vá­ rosba, így harc nélkül került az oszmánok kezére az ország fővárosa.

1 5 4 1 . szeptember 2-án először m o n d t á k a dzsámivá átalakított budai Nagyboldogasszony-templomban a pénteki imádságot, azaz a hutbét Szulejmán szultán nevére, ami az iszlám jog szerint azt jelentette, hogy a város mindörökre a szultán birtokába került.

Izabella királyné és fia szeptember 5-én indult el Budáról János király híveinek kíséretében. Magukkal vitték a magyar S z e n t Koronát is. Szo­ morú volt a lovak hiányában ökör v o n t a t t a szekereken utazó királyi menet, amely az ősi Szapolyai-birtokok egyike, az Erdély határán fekvő Lippa vára felé tartott. M i n t e g y kétheti utazás után érték el úti célju­ kat, Lippa vára azonban a legkevésbé sem volt alkalmas királynéi rezi­ denciának. Vaskos, rideg, szigorú falai k ö z ö t t n y o m a sem volt az udvar Budán megszokott hangulatának.

Az erdélyi rendek még 1541 nyarán, M a j l á t h vajda elfogatása után hűségesküt t e t t e k János Zsigmondnak. 1 5 4 1 . december végén viszont Fráter György erőteljes nyomására a gyalui szerződésben az özvegy ki­ rályné és fia l e m o n d o t t az Erdély fölötti hatalomról Ferdinánd javára, aki cserébe az egyik legfontosabb Szapolyai-birtoknak, Szepes várának visszaadását és évi 12 ezer forint járadék folyósítását ígérte. A Fráter György közreműködésével létrehozott egyezség gyakorlatilag megfosz­ t o t t a volna János Zsigmondot a szultán által neki „ajándékozott" terü­ let fölötti hatalomtól, viszont az ország elszakított részei egyesültek volna I. Ferdinánd uralma alatt. Az olvasóban itt joggal merül föl a kér­ dés: Fráter György talán megfeledkezett János királynak t e t t esküjéről és a gyermek érdekeiről? Úgy tűnik, hogy a Barát ekkor az ország egé­ szének érdekeit részesítette előnyben. Úgy vélte, hogy I. Ferdinánd és bátyja, V. Károly német-római császár elegendő erőt tud felvonultatni az o s z m á n o k ellen, és meg fogja védeni Magyarországot. Az 1542 nya­ rán Pest alá érkező n é m e t birodalmi hadsereg azonban harc nélkül vo­ nult el, r e m é n y sem maradt az oszmánok kiverésére, és így a gyalui szerződés megbukott. 1542 decemberében az erdélyi rendek ismételten kijelentették, hogy a királyné és János Zsigmond alattvalóinak tekintik

magukat, egyúttal elfogadták a szultán főségét, és megszavazták a Por­ tára küldendő első 10 ezer forintos adót. Ezzel János Zsigmond h a t a l m a b i z t o s í t o t t n a k l á t s z o t t Erdélyben.

Fráter György hatalmában

A z erdélyiek ünnepélyes küldöttséget m e n e s z t e t t e k a királynéhoz Lippára,

és a Giovanni Statileo erdélyi püspök halálával megüresedett gyulafe­ hérvári püspöki palotát ajánlották föl neki lakhelyül. A királyné és fia el is foglalták az új rezidenciát, amelyet Izabella igyekezett itáliai módra kárpitokkal, szőnyegekkel, új berendezési tárgyakkal minél kellemeseb­ bé tenni. A szigorú György barát viszont, aki a királyné és fia nevében k o r m á n y z o t t , n e m n é z t e jó szemmel Izabella növekvő igényeit, egyre több összetűzésre került sor köztük, főként pénzügyekben. A királyné már 1543-ban azt panaszolta a rendeknek, hogy György barát meg­ fosztja jogaitól, sőt fiával egyetemben szűkölködnie kell. A rendek erre meghagyták, hogy a teljhatalom a királyné őfelsége és fia kezébe legyen letéve. Időközben Felső-Magyarország keleti vármegyéiben is t ö b b bir­ tokos állt át János Zsigmond pártjára. A Szapolyai utód uralma alatt formálódóban lévő ország akkor t e t t jelentős lépést az önállósulás felé, amikor az 1 5 4 4 . évi tordai országgyűlésen az Erdélyen kívüli, tiszántúli vármegyék küldöttei kijelentették, hogy az o s z m á n o k által t á m o g a t o t t János Zsigmond uralma alá adják magukat, csatlakoznak az erdélyi ren­ dekhez, és e z u t á n m á r ide akarnak tartozni. Ezen az országgyűlésen ru­ h á z t á k föl Fráter Györgyöt meglévő helytartói és kincstartói rangja mellé a főbírói tisztséggel. így a kormányzásban és az igazságszolgálta­ tásban is az ő kezébe került a főhatalom.

Izabella királyné t a r t o t t a a kapcsolatot a lengyel királyi udvarral, szüleivel és testvérével, Zsigmond Ágost lengyel királlyal is, akitől a gyermek János Zsigmond egy díszes h i n t ó t és lószerszámokat is kapott ajándékba. 1544-ben érkezett a királyné udvarába Lengyelországból az itáliai származású orvos, Giorgio Biandrata (Blandrata), aki a Jagelló­ család régi barátja és bizalmasa volt, és akinek majd nagy szerepe lesz Izabella és János Zsigmond életében. A negyvenes évek derekán a ki­ rályné és a nagy h a t a l m ú helytartó k ö z ö t t i ellenszenv egyre fokozó-

dott. György barát együgyűnek, a hatalom gyakorlására alkalmatlan­ nak t a r t o t t a Izabellát, és ezt ahol és ahogyan csak lehetett, éreztette is vele. N e m csoda, ha a királyné haragja egyre n ő t t . Olyannyira, hogy a régi Szapolyai-hívekkel, élükön Petrovics Péterrel, szövetkezett a Barát megbuktatására. Ez azonban n e m vezetett eredményre. Mivel belső erőkkel n e m sikerült csorbítania Fráter György hatalmát, 1547-ben be­ árulta őt a szultánnál. Szulejmántól érkezett is egy parancslevél, amely­ ben a királyné iránti engedelmességre intette a Barátot. Izabella azon­ ban m á r belefáradt a folytonos küzdelembe, és elhatározta, hogy haza­ megy a lengyel királyi udvarba. Amikor a z o n b a n hírül vette, hogy ez esetben a szultán talán Konstantinápolyba vitetné gyermekét, mégis meggondolta magát.

János Zsigmond neveltetéséről igen ellentmondóan nyilatkoznak a források. A korszak megbecsült történetírója, Forgách Ferenc így ír: „...[Izabella] fiát gyalázatosan nevelte... gyerekek, majd hitvány len­ gyel emberek társaságában nevelkedett fel, és élete végéig olyan ma­ radt. Ilyen t a n í t ó k mellett főleg a könnyelműséget, tudatlanságot, részegeskedést szívta magába, annyira, hogy nála borosabb ember aligha akadt... ezt is anyjától örökölte. Így aztán agyát úgy tönkretette, hogy emlékezőtehetsége alig volt, ítélő- és beszédképessége pedig, m i n t ami­ lyen a gyermeké; egyetlen tagja sem volt ép és egészséges. Halála napjá­ ig harmincszor vett rajta erőt a kólika és epilepszia; ...arca szomorú; társalogni csak környezete tagjaival szeretett...

melankolikus alkat

volt, hihetetlenül görcsös... sem testét, sem szellemét n e m gyakorolta; egyetlen kedvtelése a vadászat volt, ha a betegség n e m akadályozta."

K ö z b e n Fráter György tovább folytatta tárgyalásait I. Ferdinánd ki­ rállyal a keleti országrész átadásának feltételeiről. Ferdinánd dolgát megnehezítette, hogy 1547-ben a Habsburgok Drinápolyban békét kö­ t ö t t e k a Portával, s ebben elfogadták, hogy Erdély az o s z m á n befolyási övezethez tartozik. Mégis a Fráter György akaratából 1 5 4 9 őszén meg­ k ö t ö t t nyírbátori egyezményben a királyné és fia ismételten l e m o n d o t t Erdélyről. Cserébe Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket, kellő évjá­ radékot és kárpótlást kaptak. A szerződés értelmében továbbra is Fráter György maradt Erdély helytartója és kincstartója. Az egyezség betartá­ sát n e m kisebb személyiség, m i n t V. Károly német-római császár ga-

rantálta, egyben megígérte, hogy gondoskodni fog János Zsigmondról.

Izabella királyné n e m tudott a szerződés megkötéséről. Amikor tudat­ ták vele a n n a k tartalmát, közölte, hogy n e m fogadja el, n e m kívánja el­ hagyni Erdélyt, és meg akarja tartani a h a t a l m a t fia számára. Fráter Györgyöt ismét beárulta a Portánál, és követelte, hogy a szultán távo­ lítsa el a kormányzatból. Válaszul szigorú parancs érkezett Szulejmántól, amelyben arra i n t e t t e az erdélyieket, hogy legyenek hűek János király fiához, az ország kormányzását pedig Petrovics Péterre bízta.

Fráter György ennek ellenére folytatta a tárgyalásokat I. Ferdinánd­ dal, akitől Magyarország korábbi egységének helyreállítását és az osz­ m á n o k erdélyi befolyásának visszaszorítását remélte. Izabella azonban mindinkább felnőtt az uralkodás feladatához, és a fia iránti felelősség­ től vezéreltetve sem hagyhatta magát. M i k ö z b e n védőőrizet alá helyez­ t e t t e gyermekét, attól tartva, hogy Fráter György el akarja raboltatni, felhatalmazást kért a szultántól, hogy fiát „Erdély királyává" koronáz­ tassa, hiszen a S z e n t Korona még mindig a birtokában volt. A szultán válasza késett, de n e m így Fráter György. Meggyorsította a tárgyaláso­ kat, és magával V. Károly császárral lépett kapcsolatba. Izabella és a helytartó k ö z ö t t végleg elmérgesedett a helyzet, a királyné semmikép­ pen sem akart lemondani a hatalomról. 1551-ben Fráter György kato­ náival körülzárta Gyulafehérvárt, hogy a királynét tárgyalásra kénysze­ rítse.

Amikor

azután

megérkeztek

Erdélybe

Ferdinánd

zsoldosai

Giovanni B a t t i s t a Castaldo itáliai származású császári generális vezeté­ sével, Szapolyai özvegyének esélye sem maradt az ellenállásra. A tár­ gyalások során azt még sikerült elérnie, hogy Ferdinánd király megígér­ je, egyik leányát hajlandó nőül adni a herceghez. Izabella kényszer ha­ tására sírva írta alá 1 5 5 1 . július 19-én Szászsebesen azt a nyilatkozatot, amelyben lemond Erdélyről, a magyar koronáról, és elfogadja a beígért kárpótlást és a sziléziai hercegségeket. Addig is, amíg oda n e m utazhat­ tak, Ferdinánd Kassa városát engedte át számukra.

H á r o m nappal később a királyné Felvincen adta át a S z e n t Koronát és a koronázási ékszereket Castaldo generálisnak. Bernardo Aldana spa­ nyol zsoldosvezér, aki jelen volt a korona átadásánál, így örökítette meg az eseményt: „...és akkor a királyné az említett jelvényekkel a ke­ zében a B a r á t h o z fordult, és elmondta, hogy azért t a r t o t t a magánál

őket, hogy midőn nagykorúvá válik gyermeke, velük az ország királyá­ vá koronázzák, ám m i n t h o g y még gyermek a fiú, ő pedig asszony, egyi­ kük sem tudná épségben megőrizni a jelvényeket, az pedig roppant sú­ lyos következményekkel járhat nemcsak az országra nézve, h a n e m az egész keresztény világra is, hiszen közel a török, aki nagyon is feni a fo­ gát Erdélyországra; s m i n t h o g y n e m kíván senkire ekkora bajt zúdítani, a jelvényeket íme átadja a követeknek... m e r t h o g y azontúl a királyt il­ leti meg az ország - övé lesz a föld minden javadalmával egyetemben, a m i n t védelméről is neki kell gondoskodnia..." - t e t t e még hozzá.

Felvincről Kolozsvárra utaztak, ahol az apátsági t e m p l o m b a n ünne­ pélyesen eljegyezték az akkor tizenegy éves János Zsigmondot I. Ferdi­ nánd J o h a n n a nevű négyesztendős kislányával. A királyné és fia a Meszesi-kapun át indult Kassa felé. Az Aldana visszaemlékezésein ala­ puló t ö r t é n e t i h a g y o m á n y szerint a királyné az ország határán egy tölgyfa alatt megpihenve, annak kérgébe véste a már jól ismert SFV be­ tűket és alá egy Y-t, nevének kezdőbetűjét.

Izabella és gyermeke lemondásával az ország elszakított részei egyesül­ tek I. Ferdinánd uralma alatt, György barát hosszú évek kitartó munkájá­ val elérte célját. A Habsburg-hatalomátvétel lebonyolítására kinevezett ki­ rályi biztosok, Nádasdy T a m á s országbíró és Losonczy István mellett Er­ délybe érkező Castaldo generális 6-7 ezer főnyi seregéről azonban már a kortársak is úgy tartották, hogy ez bizony „hadseregnek kevés, követség­ nek sok" volt. Fráter György megtorlástól tartva azzal hitegette a szul­ tánt, hogy Erdély továbbra is a Porta alattvalója, és igyekezett jó kapcso­ latban maradni az oszmánokkal. Politikája viszont hamar gyanút keltett Ferdinánd udvarában, aki maga jelentette be a Portán az Erdély fölötti uralom átvételét. A gyanakvás szinte rettegéssé fokozódott Bécsben a Ba­ rát hatalmára gyűlölettel tekintő erdélyiek, Castaldo, illetve Ferdinánd más biztosai, köztük Nádasdy T a m á s jelentései nyomán. Végső lépésként I. Ferdinánd király egyértelmű parancsot adott Castaldónak arra vonatko­ zóan, hogy ha a Barát tevékenységét túl veszélyesnek találja, cselekedjen úgy, ahogyan azt a király érdekei megkövetelik. E felhatalmazással élve, 1551. december 17-én hajnalban a generális parancsára Sforza Pallavicini zsoldoskapitány és néhány katona több késszúrással végzett az alvinci kastélyában pihenő Fráter Györggyel.

Lengyelországban lának

A

híre.

királynét Hangosan

már

Kassán és

érte

nyíltan

a

gyűlölt

Barát

örvendezett

haláhal-

latán, Istennek adott hálát, de később azért megsiratta a volt helytartót.

Izabella mellett ezekben a hónapokban tanácsosai, Petrovics Péter és Csáky M i h á l y gyulafehérvári kanonok tartózkodott, akik Lengyelország­ ba is elkísérték. Egy ideig ugyan reménykedett abban, hogy visszatérhet­ nek Erdélybe, de Ferdinánd szigorúan utasította, hogy mielőbb hagyják el Kassát. Itt egy kisebb baleset is érte az ifjú János Zsigmondot, leesett a lóról, és megsérült a fején, csak igen nehezen sikerült meggyógyítani.

1552 januárjában végül útnak indultak Serédy György és kétszáz lovas katona kíséretében, akiket Ferdinánd király rendelt melléjük. A kortárs költő, Tinódi Sebestyén jegyezte föl, hogy a királyfi lovon ülve távozott, m i n t egy igazi uralkodó. Krakkóba, Zsigmond Ágost lengyel király, Iza­ bella testvérbátyja udvarába február 9-én érkeztek meg. N é h á n y napos pihenőt követően a waweli királyi palotában találkoztak a lengyel ki­ rállyal. Zsigmond Ágost kitüntető érdeklődéssel fogadta unokaöccsét.

Annál is inkább, mert neki még nem született gyermeke, s így János Zsigmond személye is szóba jöhetett m i n t lehetséges örökös.

Erdélyt és a T i s z a m e n t é t időközben a szultán megtorló hadjárata pusztította. Elesett Temesvár, Szolnok, Lippa, Lugos és Karánsebes, csak Eger hősei tudták megállítani a győzelmesen előretörő o s z m á n hadsereget.

Izabella királyné tiszttartóját, Lobocky M á t y á s t küldte előre Oppelnbe, hogy megtekintse új birtokaikat. Ezek azonban meglehetősen rossz állapotban voltak.

1552 március-áprilisában a királyné és gyermeke

mégis odautaztak, és látogatást t e t t e k a jegyajándéka kárpótlásaként kapott Münsterberg és Frankenstein városban is. Mivel Oppeln alkal­ m a t l a n n a k bizonyult a tartós berendezkedésre, Izabella és János Zsig­ m o n d Lengyelországban t ö b b városban és lakhelyen is megfordult. Lak­ tak Varsóban B o n a királynénál, majd Sanokban, Piotrkówban és má­ sutt is. A királyné környezetében megforduló lengyel tanácsadók és bizalmasok közül Stanislaw Ligeza és Stanislaw Niezowski személye emelkedik ki. Utóbbi, akit állítólag gyengéd szálak fűztek a királyné­ hoz, 1556-ban követte őket Erdélybe is. A magyarok közül a hűséges Petrovics és Csáky M i h á l y élvezte a királyné feltétlen bizalmát a szám-

űzetésben is. Petrovics 1553-ban visszatért Magyarországra, és meg­ kezdte politikai manővereit János Zsigmond hazahozatala érdekében.

C s á k y a z o n b a n végig velük maradt a lengyelországi években. Az ifjú Já­ nos Zsigmond egyik nevelőjeként igyekezett a jövendő uralkodásra fel­ készíteni a herceget, és állítólag ő volt az, aki m e g t a n í t o t t a magyarul írni. M e l l e t t e Zsigmond Ágost utasítására a híres lengyel humanista, orvos és teológus, Albertus Novicampianus (Wojciech Nowopolski) ok­ t a t t a az ifjú herceget. M é g Erdélybe is elkísérte, és 1558-ig ott tartózko­ dott. Novicampianus elsősorban a római katolikus hitre t a n í t o t t a , s el­ ültette a teológiai elmélkedés iránti érdeklődést az ifjúban. Ennek majd az 1560-as évek hitvitáiban veszi hasznát a leendő fejedelem.

A herceg nevelésének elsődleges célja az volt, hogy tudatosítsák ben­ ne, ő egy trónjától megfosztott, elűzött király, akinek vissza kell nyer­ nie h a t a l m á t , haza kell térnie Erdélybe. A nyiladozó értelmű királyfi t ö b b forrás állítása szerint is olykor anyját vádolta amiatt, hogy oda­ hagyták a virágzó Erdélyt, és az itteni szűkös, küzdelmes életre kény­ szerültek. Közben Ferdinánd király folyamatosan p u h a t o l ó z o t t a Len­ gyelországban élő Szapolyaiak szándékai felől, sőt állítólag az ő utasítá­ sára Varsóban merényletet kíséreltek meg János Zsigmond ellen. M á s források szerint ezt maga Izabella és tanácsadói ötlötték ki. Eközben II. Henrik francia király portai követe útján pénzbeli t á m o g a t á s t ígért János Zsigmondnak a Ferdinánd elleni harchoz, sőt három leánya egyi­ kének kezét is kilátásba helyezte, ha visszatér hazájába, és elfoglalja az uralkodói széket. M i k ö z b e n az ifjú Szapolyai bölényvadászattal vagy udvari mulatságokkal t ö l t ö t t e napjait, Erdélyben egyre n ő t t a zűrzavar.

Szulejmán szultán többször is utasította a rendeket, hogy térjenek vissza János Zsigmond hűségére, ellenkező esetben újabb megtorlással fenyegette meg őket. 1553-ban a Bihar megyei Kerekiben, Ártándy Ke­ lemen birtokán a részországgyűlésre összeült rendek m á r a Szapolyairestauráció lehetőségével foglakoztak.. Az országos helyzetet a követ­ kezőképpen

jellemezték:

„...őfelségének

[Ferdinándnak]

serege

oly

rombolást és rablást vitt véghez, hogy csaknem teljesen elnéptelened­ tek a városok, falvak, helységek." Castaldo generális és hadai 1 5 5 3 tava­ szán távoztak Erdélyből, bizonytalanságot és félelmet hagyva maguk után. E n n e k ellenére a Ferdinánd által Erdély élére állított vajdák, D o b ó

István és Kendy Ferenc még sokáig sikeresen h i t e t t é k el a rendek egy ré­ szével, hogy a bécsi király megsegíti őket a Porta ellenében, és egy ideig még meg tudták őrizni a Habsburg-fennhatóság illúzióját.

A Szapolyai-hívek száma azonban egyre gyarapodott Erdélyben. Vé­ gül 1555-ben az országgyűlés d ö n t ő elhatározásra j u t o t t . Ferdinánd ki­ rályt arra kérték, hogy ha n e m tudja megvédeni, neki t e t t esküjük alól m e n t s e föl őket, és engedje, hogy maguk oltalmazzák meg magukat.

1556-ban fegyveres harc tört ki a maradék Habsburg-hívek és a János Zsigmondot t á m o g a t ó nemesek k ö z ö t t . Utóbbiakat ismét Petrovics Pé­ ter vezette. A tordai országgyűlés már az év elején k i m o n d t a az elsza­ kadást Ferdinándtól, majd 1556. március 8-án az erdélyi rendek Szász­ sebesen a következő nyilatkozatot tették: „A mai napon a mi urunk gyermekét, János király fiát vettük m a g u n k h o z fejedelmül és királyul egyenlő akaratból, kinek az ő méltósága szerént minden hívséggel, m i n t urunknak, leszünk, vagyunk is."

Ferdinánd király június közepén levelében arról értesítette a szul­ tánt, hogy visszaadta az Erdély fölötti h a t a l m a t Izabella királynénak és az i m m á r 16 éves János Zsigmondnak.

Hazatérés

A hazafelé igyekvő Szapolyai család és kíséretük Lembergen és a Vereckei-szoroson keresztül érkezett Magyar­

országra, ahol az erdélyiek ünnepélyes fogadóbizottsága várta őket. A küldöttséget egy fiatal főúr, somlyai Báthory István vezette, ő köszön­ t ö t t e a királyi családot az erdélyi három nemzet nevében. Az utat a moldvai és a havasalföldi vajda hadai biztosították. A szultáni hatalom jelenlétét mintegy kétszáz főnyi oszmán haderő demonstrálta. A menet 1556. október 22-én fényes pompával vonult be Kolozsvárra. A novem­ beri erdélyi országgyűlés ismételten hűséget esküdött János Zsigmond választott királynak, és nagykorúságáig a királynéra bízta a kormány­ zást, valamint a pénzügyek irányítását. A rendek meghagyták, hogy a kiváltság- és adományleveleket mindketten írják alá.

1557 tavaszán

Petrovics és Balassa M e n y h á r t vezetésével sorra foglalták vissza a még Habsburg-hívek kezén lévő várakat. Kendy vajda már korábban átállt, de D o b ó Szamosújvárban 1 5 5 6 őszéig, míg Várad királyi védői 1557 áprili-

sáig tartották magukat. Ebben az évben sorra álltak János Zsigmond mellé a felső-magyarországi főurak is, jelentős területekkel gyarapítva a fennhatósága alatti országrészt.

Izabella királyné haláláig, 1559-ig kormányozta Erdélyt. Segítőtársa és legfőbb tanácsadója a vele hazatérő Csáky Mihály volt. Az ő nevéhez fű­ ződik az erdélyi kancellária megszervezése és ezzel az új állam legfőbb és egyetlen

kormányszervének megteremtése.

Izabella

hároméves

kor­

mányzása alatt igazi királynéi udvartartást alakított ki a gyulafehérvári püspöki palotában, ahová visszaköltözött fiával. Mivel a pénzügyek irá­ nyítása is az ő kezébe került, n e m kellett fukarkodnia a reneszánsz ízlés­ sel kiválogatott velencei tükrök, kárpitok és más berendezési tárgyak vagy ékszerek beszerzésében. A külországi követeket Izabella királyné így már fényes külsőségek közepette fogadta. 1557-ben megpróbálta fel­ újítani a János Zsigmond és egy francia királylány házasságát célzó tár­ gyalásokat. Ezek azonban csak akkor vezethettek volna sikerre, ha ennek feltételeként átadja a hatalmat lassan nagykorúvá váló fiának. 1558-tól folyamatosan és váltakozó sikerrel zajlottak a határ m e n t i csatározások az erdélyiek és Ferdinánd csapatai között. 1558-ban az erdélyi urak láza­ dást szerveztek a királyné ellen, amelynek vezetői Kendy Antal és Fe­ renc, Bebek Ferenc voltak. Céljuk az volt, hogy kiragadják a hatalmat a királyné kezéből, és a körükben nevelkedő János Zsigmondra ruházzák át. Izabella azonban Kolozsvárra csalta a lázadókat, ahol szeptember l-jén éjszaka a felbérelt Balassa Menyhárttal megölette őket, majd ha­ marjában utólagos hűtlenségi pert rendeztetett, hogy így igazolja t e t t é t az erdélyiek előtt. Eletének utolsó évében a királyné késznek mutatko­ z o t t a Ferdinánddal folytatott tárgyalások felújítására, de megint csak azt szabta a béke feltételéül, hogy Ferdinánd egyik leányát adja feleségül a fiához. Terveit n e m sikerült véghezvinnie, 1559. szeptember 15-én, negyvenévesen hunyt el Kolozsváron.

V á l a s z t o t t király

János Zsigmond édesanyja halála után azonnal, minden különösebbb közjogi aktus nélkül v e t t e

át az uralmat Erdély fölött. Uralkodói címe még mindig a születése után megszerzett „választott király" volt. Udvarában o t t maradtak a

királyné bizalmasai, Blandrata doktor és Stanislaw Niezowski. Belső ta­ nácsosai k ö z ö t t találjuk Csáky Mihályt, somlyai B á t h o r y Istvánt és Kristófot, Varkocs Miklóst. Szalánczy János és Gyulay M i h á l y portai követként szolgálták János Zsigmondot. Hadseregének vezetői k ö z ö t t N é m e t h y Ferencet, Ártándy Kelement, Radák Lászlót, Telegdy M i ­ hályt, Hagymássy Kristófot tartjuk számon, mindannyian jelentős sze­ repet t ö l t e n e k majd be a következő évtizedben Erdély történetében. Ek­ koriban t ű n t föl az ifjú uralkodó mellett és férkőzött bizalmába a ro­ m á n származású Bekes Gáspár, aki a későbbiekben a külügyekben tehetséges tanácsosnak és diplomatának bizonyult.

A János Zsigmond uralomra jutása utáni két esztendőben Erdély jelen­ tős felső-magyarországi területeket veszített el, elsősorban Zay Ferenc kassai főkapitány akciói következtében. Sikerült elpártolásra bírnia a kivá­ ló hadvezért, Balassa Menyhártot és más főurakat is, akiknek birtokai ez­ után Ferdinánd országrészét gyarapították. A területekért folyó állandó­ sult küzdelemben János Zsigmond serege Báthory István vezetése alatt 1562-ben vereséget szenvedett Hadadnál, ezt követően azonban több éven át sikerült egy-egy esztendőre fegyverszünetet kötni I. Ferdinánddal.

1562-ben kellett megküzdenie az ifjú uralkodónak a fellázadt széke­ lyekkel is. A lázadás elsősorban a székely társadalomban végbement át­ alakulás és annak következményei m i a t t tört ki. A székely előkelők jog­ talan szolgáltatásokra, tizedfizetésre kényszerítették és különféle mó­ dokon zsarolták a közszékelyeket, akiknek már az sem volt ínyére, hogy a megelőző másfél évtizedben Fráter György pénzbeli adófizetésre próbálta kötelezni őket, holott évszázadok óta adómentességet élvez­ tek. Ezt még inkább megszigorította egy 1557-ben h o z o t t országgyűlési határozat. E n n e k értelmében amiben két rendi n e m z e t megegyezik, az a harmadikra nézve is kötelező. Ez a végzés kifejezetten azzal a céllal született, hogy a székelyeket adófizetésre szoríthassák. A már zúgolódó székelyekkel Balassa M e n y h á r t vette föl a kapcsolatot, és k ö z ö t t ü k Já­ nos Zsigmond elleni lázadást szított. Arra is megpróbálta rávenni őket, hogy igyekezzenek az országot I. Ferdinánd oldalára vinni. Vezérük Nagy

György,

hadnagyai

Gyepesi Ambrus

és

Bán András

voltak,

de János Zsigmond hadai Pekri Gábor és Radák László vezetésével gyor­ san leverték a lázadókat. A megtorlás n e m maradt el, János Zsigmond

1562. június 20-ára országgyűlést hirdetett Segesvárra. A lázadók vezé­ rét és Gyepesit karóba húzták, többeknek orrát-fülét vágták le. A seges­ vári végzések újraszabályozták a székelyek társadalmi rendjét. A főem­ berek ezentúl úgy birtokolhatták a szolgálatukba állott közszékelyeket, m i k é n t a vármegyei nemesek jobbágyaikat. A székely előkelők és lófők élhettek nemesi jogaikkal, tehát adómentesek voltak, a közszékelyeket viszont adófizetésre kötelezték, és ettőlfogva a fejedelem szabad ren­ delkezése alá tartoztak. János Zsigmond ezekkel a végzésekkel a szé­ kelység k ö z ö t t is életbe léptette azt az uralkodói jogot - ami alól mind­ eddig m e n t e s e k voltak -, hogy a hűtlenség vétkébe esők birtokát ezen­ túl a maga javára elkobozhatja.

K ö z b e n tovább folytatódtak az összecsapások a Felvidék északkeleti részén, az I. Miksa király és János Zsigmond fennhatósága alatti terüle­ tek bizonytalan határai m e n t é n . B á t h o r y István meglepetésszerű rajta­ ütéssel 1 5 6 4 szeptemberében visszafoglalta S z a t m á r várát, ahol az el­ pártolt Balassa családja is tartózkodott, majd n e m sokkal később Nagy­ bányát. E z u t á n az erdélyi országgyűlés általános hadfelkelést hirdetett, és 12 ezer főnyi katonaság élén a B á t h o r y győzelmeitől fellelkesült Já­ nos

Zsigmond

is

harcba

vonult.

Sikeresen

visszavette

Hadadot,

Ecsedet, Szinyért, és egészen Kassáig elfoglalta a Felvidék keleti részét.

Kassán Balassa és Z a y várakozott, de a rossz időjárás és a derékig érő sártenger visszavonulásra késztette az erdélyi hadsereget.

1565-ben Lazarus von Schwendi, az új király, I. M i k s a kassai főkapi­ tánya az előző évi sikerekre válaszul erőteljes támadást indított az erdé­ lyi uralom alatt lévő várak ellen. Elfoglalta T o k a j t , Szatmárt, Nagybá­ nyát, Balassa M e n y h á r t pedig Szerencset. A királyi győzelmek u t á n a felek megelégelték az eredménytelen harcot, tárgyalásokat kezdtek, vé­ gül S z a t m á r o n k ö t ö t t e k békét. Az egyezség értelmében János Zsig­ m o n d lemondana a királyi címről, de megtartaná az uralma alatt álló területeket. A kibékülés zálogául pedig igényt t a r t h a t n a M i k s a húga, J o h a n n a kezére. Mindebből azonban semmi sem valósult meg. A béke szövegét az Erdélyben egyre nagyobb tekintélynek örvendő somlyai Bá­ t h o r y István vitte Bécsbe, ám indulása után egy hónappal János Zsig­ m o n d gyorsfutárt m e n e s z t e t t utána, hogy visszavonassa a megegyezés bizonyos pontjait. Ennek oka az volt, hogy időközben megjött a Portá-

tól követe, Bekes Gáspár, és ígéretet hozott, hogy János Zsigmond ka­ tonai t á m o g a t á s t kap Miksa elleni harcához. Báthoryt a feldühödött ki­ rály fogságba vetette, csak két és fél év múlva szabadult. A kimenekíté­ sére küldött Kendy Sándort szintén elfogták.

Ráadásul a szatmári

békekötést M i k s a beárulta a Portán, ugyanúgy, ahogyan korábban aty­ ja a váradi békepontokat.

A s z é p r e m é n y ű ifjú

János Zsigmond itáliai testőrkapitánya, Giovanandrea G r o m o 1564 és 1 5 6 7 k ö z ö t t tar­

t ó z k o d o t t a gyulafehérvári udvarban. N e m csupán testőrkapitányként t ö l t ö t t be itt jelentős funkciót, h a n e m m i n t a V a t i k á n és Velence hír­ szerzője és ágense is. Ilyen minőségében írta meg 1566-ban Erdélyről szóló jelentését, amelyet a firenzei nagyhercegnek, C o s i m o de Medicinek ajánlott. M ű v é b e n n e m c s a k az országról, h a n e m János Zsigmond­ ról is jellemzést adott. Külsejére nézve fehér bőrűnek, kék szeműnek, szőke hajúnak, magas homlokúnak, vékony, nőiesen finom megjelené­ sű nemesúrnak írta le. Kedvenc foglalatosságaiként a vadászatot és a lo­ vaglást jelölte meg, de kedvelte a fejedelem a muzsikát is, amelyet itáli­ ai és lengyel udvari zenészei szolgáltattak. Ő maga is kitűnően j á t s z o t t lanton, sőt S z a m o s k ö z y István történetíró szerint orgonán is. János Zsigmond ragyogó nyelvtehetségnek bizonyult, hiszen a latin mellett jól t u d o t t magyarul, olaszul, lengyelül, németül és r o m á n nyelven, ki­ csit értett görögül és törökül is. T e r m é s z e t é t G r o m o inkább vidámnak mondja, aki kedvelte a borivást, a jó társaságot. Ezenkívül igen jólelkű, engedékeny, értelmes és megfontolt ember, n e m tűri az esztelen ke­ gyetlenkedést, de a harcban hősiesen helytáll, jól ért a lándzsaforgatás­ h o z és a lőfegyverekhez is. G r o m o külön kiemeli, hogy a fejedelem nagy becsben t a r t o t t a az olasz n e m z e t e t , és dicséri rendkívül erényes, erköl­ csös természetét, ami olyannyira közismert volt az országban, hogy so­ kan még ekkoriban is szűznek mondták.

S z a m o s k ö z y emellett megemlíti, hogy János Zsigmond szelíd termé­ szetű ember volt, és ebben atyjához hasonlított. Legtöbbször még az árulóknak is megkegyelmezett, és bőkezűen o s z t o g a t o t t kiváltságokat, rangokat.

Hitvallás és türelem

J á n o s Z s i g m o n d é l e t é n e k egyik u g y a n c s a k kényes

kérdése

vallási

elkötelezettsége.

G r o m o e téren meglehetősen elnéző János Zsigmond felekezetváltásai­ val szemben, amelyeket arra vezet vissza, hogy az uralkodó csak szük­ ségből hagyta el a katolikus hitet, mert követni akarta az országában e téren zajló változásokat. A reformáció forrongó időszaka Erdélyben ép­ pen János Zsigmond uralkodásának bő egy évtizedére esett. Ez idő alatt Erdély m a j d n e m egész népessége felvette a protestáns vallást. A fejede­ lem 1562-ben hagyta el a katolikus hitet. Előbb a lutheránus, majd a kálvinista, végül 1569-ben az antitrinitárius, vagyis unitárius egyház hívévé vált. Ezekben a nagy váltásokban a korszak fejedelmi prédikáto­ rai mellett Dávid Ferenc, a fejedelem udvari papja, majd az igen nagy befolyásra szert tevő Blandrata doktor, az unitarizmus lelkes híve ját­ szott jelentős szerepet. Ők k e t t e n voltak talán a legnagyobb hatással a fejedelem lelki fejlődésére.

G r o m o testőrkapitány a Vatikánba is küldött jelentéseket az erdélyi vallási állapotokról. Giovanni M o r o n e bíborost és Carlo B o r r o m e o pá­ pai államtitkárt arra kérte, hogy ha vissza akarják téríteni az ifjú királyt a katolikus hitre, küldjenek mielőbb egy nunciust vagy képzett teoló­ gust Erdélybe, aki az itt folyó hitvitákba be tudna kapcsolódni, és a minden szépre és jóra fogékony fejedelmet k i m e n t h e t n é az eretnekek karmaiból.

A Novicampianus által a fejedelembe o l t o t t teológiai érdeklődés nyil­ vánult meg abban is, hogy János Zsigmond teret engedett országában a hitvitáknak, sőt olykor maga is részt vett ezeken, és lelkesen olvasta a vitákról készült feljegyzéseket. A már említett Dávid Ferenc mellett föltűntek itt a korszak legjelentősebb reformátorai: Kálmáncsehi S á n t a M á r t o n és Mélius Péter. János Zsigmond 1567-ben „királyi n y o m d á t " is alapított, ahol az új vallási irányzat, az unitarizmus számos vitairata jelent meg, a legtöbb Dávid Ferenc tollából. Szívesen fogadta az Erdély­ be érkező prédikátorokat, de a jezsuiták elől mereven elzárkózott. M i ­ után az erdélyi országgyűlés 1557-ben egyenjogúsította a lutheri irány­ zatot

a

római

katolikus

egyházzal,

1564-ben

a

kálvinizmust

és

1568-ban a tordai országgyűlésen az unitárius (antitrinitárius) felekeze­ t e t is a bevett vallások közé emelték. Egyúttal kimondták, hogy a prédi-

kátorok saját értelmezésüknek megfelelően hirdethetik az evangéliu­ mot, vallásáért senkit üldözni n e m szabad, és mindenki szabadon vá­ laszthat papot magának.

A harc folytatódik

1565 és 1 5 6 7 között állandósult az északkeleti várháború. János Zsigmond a Habsburgokkal

folytatott tárgyalásai miatt nehéz helyzetbe került a Portán, ezért sze­ mélyesen akarta kiengesztelni a szultánt Konstantinápolyban. Szulej­ m á n azonban megüzente, hogy inkább ő maga jön Magyarországra, hogy fogadja alattvalója hódolatát, és egyben megsegítse őt ellenségeivel szemben. Minderre valóban sor került az 1566. évi oszmán hadjárat ide­ jén, amikor János Zsigmond az erdélyi nemzetek mintegy négyszáz fő­ nyi küldöttségével

járult

Szulejmán elé

Nándorfehérvár közelében.

A szultán még ebben az évben ahdnámét, azaz kinevező és megerősítő okiratot adott ki, amelyben formálisan elismerte az erdélyiek fejedelem­ választó jogát. A maga számára csak a megválasztott fejedelem megerő­ sítésének jogát t a r t o t t a fenn. Az erdélyi rendek országgyűlése ezt köve­ tően, 1567-ben törvénybe iktatta szabad fejedelemválasztási jogát.

A hatvanas években az erdélyi urak és maga János Zsigmond is szor­ galmazták, hogy a Habsburg J o h a n n a hercegnővel kilátásba helyezett házasság mielőbb valósuljon meg. Még nagybátyját, a lengyel királyt is megkérte ügye támogatására Bécsben, a frigy azonban n e m j ö t t létre.

János Zsigmond egészsége már 1567-ben erősen megromlott. Ő maga közölte a gyulafehérvári országgyűlésen 1 5 6 7 nyarán összegyűlt ren­ dekkel, hogy határozzanak a halála utáni szabad fejedelemválasztásról, de „kerüljék a meghasonlást, a szakadást, mely romlásukat vonná maga után". Végrendeletet is készített, amelyre megeskette az erdélyi urakat.

T e s t a m e n t u m a végrehajtóiként Csáky Mihály kancellárt, Hagymássy Kristóf váradi kapitányt, Bekes Gáspárt és a nevét időközben m á r ma­ gyarosan író Niezowski Szaniszlót jelölte ki. János Zsigmond egészségi állapota időlegesen javult, és Bekes Gáspár ügyes leveleinek köszönhe­ tően a béketárgyalások is újrakezdődtek I. Miksával. M i n d k é t fél úgy ítélte meg, hogy a határ m e n t i háborúskodásból senkinek sem szárma­ zik haszna, az ország egésze viszont nagy károkat szenved. Az ellensé-

geskedés az o s z m á n o k malmára hajtja a vizet, akik a meggyöngült M a ­ gyarországot vagy Erdélyt hamarosan teljesen bekebelezik.

Időközben a Porta és I. Miksa 1568-ban Drinápolyban nyolc évre szóló békét k ö t ö t t egymással. János Zsigmondot II. Szelim szultán le­ vélben értesítette erről, kijelentve, hogy Erdélyt saját országai közé szá­ mítja, és meg akarja oltalmazni az ellenségtől, ezért bevétette a béke szövegébe. A béke egyúttal megtiltotta a határok m e n t é n az összecsa­ pásokat és új várak építését mindkét fél számára, és kimondta, hogy a határ tényleges megállapításáról egy deftert (jegyzéket) fognak fölvenni, amelyet Szelim szultán közlése szerint az erdélyieknek is meg fognak küldeni. Végezetül a szultán levele megerősítette az erdélyiek szabad fejedelemválasztó jogát is. János Zsigmond kénytelen volt belenyugod­ ni a feje fölött m e g k ö t ö t t békébe, de politikai érdeklődése Bekes Gáspár hatására a felső-magyarországi főurak azon csoportja felé fordult, akik Magyarország és Erdély egyesítését tervezgették az ő jogara alatt. A csoport vezetője D o b ó István és Balassa János volt. A korábban Habs­ burg-párti felvidéki birtokosok közül sokan fordultak M i k s a ellen, mert egyes birtokaikat a fegyver jogán visszaszerezve magáénak nyilvánítot­ ta, és újból eladományozta, vagy legalábbis n e m akarta régi tulajdono­ saiknak visszaadni. Ezenkívül országos elégedetlenséget keltett a ma­ gyar főurak mellőzése az ország irányításában. Így a z t á n nemcsak a Felvidéken, de a D u n á n t ú l o n is többen kerestek maguknak „jobb urat" János

Zsigmond

személyében.

Ekkor

fordult

el

a

Habsburgoktól

Forgách Ferenc váradi püspök, történetíró is, aki rövid itáliai utazása után Erdélybe költözött.

János Zsigmond életének utolsó éveiben ismét fölmerült, hogy meg kellene házasodnia. Az országgyűlések is foglalkoztak e kérdéssel, ismét fölvetették, hogy a francia királyi házból kellene menyasszonyt keresni János Zsigmond számára. Ő maga azonban inkább Habsburg meny­ asszonyt óhajtott volna, ezért Bekes Gáspárt újabb követségbe küldték Miksa királyhoz. A házasság terve kitudódott a Portán is, és a szultán egy csausz által üzente meg János Zsigmondnak, hogy nem vehet felesé­ gül Habsburg-házbeli hercegnőt. Válaszul János Zsigmond így mente­ gette magát a szultánhoz írott levelében: „Én azért jámbor alattam va­ lóknak intéseket, külső atyánkfiainak, sőt a fényes Portán való fő népek-

nek is

ugyanezen dologra való

szorgalmaztatásokat

megtekintvén,

jelesben pedig akarván holtom után is maradékot és örököst hadnok, ki halálom után is Hatalmasságodnak szolgálna... mint az én vén a t y á m is, János királ az urak szorgalmaztatására ugyanezen okból házasodott meg..."

Bekes Gáspár Speyerben folyó tárgyalásai azonban más irányt vet­ tek. Leginkább arra irányultak, hogy rendezzék Erdély és a királyi M a ­ gyarország, illetve a két uralkodó k ö z ö t t i viszonyt. A tárgyalásokon Zsigmond Ágost lengyel király képviseletében közvetítőként Adam Konarski poznani püspök is részt vett, és sokat segített az erdélyi érde­ kek érvényesítésében.

E r d é l y és a R é s z e k fejedelme

A megállapodás végső szövegében már

1570

augusztusában

meg­

egyeztek a tárgyaló felek. A Bekes által hazavitt békepontokkal János Zsigmond nagyon elégedett volt, december elején alá is írta a szerződést.

M á r csak Miksa aláírása hiányzott az okmányról, ezért valakinek vissza kellett vinnie hozzá a szöveget. Közben János Zsigmond egészségi álla­ pota egyre romlott, Bekes nem akart újra útra kelni, mert attól tartott, hogy az uralkodó halála esetén elesik majd a fejedelemségtől. János Zsig­ mond azonban ígéretet t e t t neki, hogy őt jelöli utódjául, ezért mégiscsak elutazott Miksához. A császár a regensburgi birodalmi gyűlésen 1 5 7 1 . március 10-én ratifikálta a szerződést, ami ezzel teljes jogérvényre emel­ kedett. Négy nappal később, március 14-én Gyulafehérváron súlyos be­ tegségben elhunyt Szapolyai János Zsigmond, anélkül hogy értesült vol­ na a szerződés ratifikációjáról. Így mindössze négy napig, élete végén vi­ selhette teljes joggal azt a címet, amit a speyeri szerződés biztosított számára: „Erdély és Magyarország hozzákapcsolt Részeinek fejedelme" (Princeps

Transsilvaniae

et

Partium

Regni

Hungariae

eidem

annexarum).

A speyeri szerződés mintegy betetőzte azt a folyamatot, amely a mohácsi csatát követő kettős királyválasztással vette kezdetét. Erdély le­ vált az anyaországról, és immár minden kétséget kizáróan önálló állam­ alakulattá változott. Uralkodója megkötötte első nemzetközi szerződé­ sét, amelyben egy másik ország királya elismerte őt. A szerződésnek a fe-

jedelemség önálló államisága szempontjából döntő jelentősége volt, vitás közjogi kérdésekben hozott megoldást, rögzítette az új állam határait, oly módon azonban, hogy elviekben megtartotta Magyarország egysé­ gét, és kilátásba helyezte a majdani Habsburg-főség alatti egyesítését is.

A szerződés szerint a Magyar Királyságból négy vármegye: Máramaros, Bihar, Kraszna és Közép-Szolnok közjogilag is az Erdélyi Fejedelemség­ hez tartozott, ezek alkották a „Részek"-et. Emellett azonban a hódoltság és Erdély közé szorult vármegyetöredékek, a Lugos és Karánsebes köz­ pontú kerületek is a fejedelemséghez csatlakoztak.

János Zsigmond végrendeletében a család jelentős vagyonát nagy­ bátyjára, a lengyel királyra hagyományozta. Halálát napokig titkolták a t e s t a m e n t u m o s urak, és temetésére is csak május 23-án került sor, uni­ tárius szertartás szerint. Az egybegyűlteknek felolvasták a fejedelem végrendeletét.

Márványkoporsóját

a

gyulafehérvári

székesegyházban

édesanyjáé mellé helyezték. Bethlen Farkas történetíró szerint a kopor­ sóba t e t t arany halotti lemezen az alábbi felirat volt olvasható: „Felsé­ ges fejedelem II. János úr, Felséges Jánosnak, Magyarország, D a l m á c i a és Horvátország stb. egykori királyának és Zsigmond lengyel királynak és B o n a királynénak leányától, Izabellától született fia, Isten kegyelmé­ ből Magyarországnak, D a l m á c i á n a k Horvátországnak stb. választott királya, aki Istentől meg volt áldva a nyelvtehetség adományával, tiszta élettel, lélekjelenléttel, a hadakozásokban és hadi t u d o m á n y b a n szeren­ csével és mindenféle hősi erényekkel ékesítve, a hazát és az igaz kegyes­ séget szerette, 3 1 . éves korában, március 14-én hajnali 3 órakor, min­ denkinek fájdalmára, övéinek bánatára kólikás fájdalomban s hossza­ san tartó epileptikus betegségtől kínoztatva, fájdalmas halállal kimúlt, akiben a magyar királyok magva, fájdalom, kiveszett, s valóban leesett a fejünk koronája, és a h a t a l o m idegen nemzetiségekre szállott, Krisz­ tus születésének 1 5 7 1 . évében."

BÁTHORY ISTVÁN (SOMLYAI) Szilágysomlyó, 1 5 3 3 . szeptember 2 7 . - Grodno, 1 5 8 6 . december 1 3 .

B á t h o r y István volt Erdélynek az a fejedelme, aki az oszmán-Habsburg kettős

alávetettség

fejedelmek

felismerésével

meghatározó

politikai

kialakította

a

irányvonalát.

későbbi

Nagy

erdélyi

műveltségű,

mindkét országát biztos kézzel irányító, megfontolt és helyesen mérle­ gelő ember volt, uralkodása nyugalmat teremtett, és b i z t o s í t o t t a Erdély önálló államiságát.

A

fejedelem

lentős

tanácsura szerepet

A

Báthoryak a

a

magyar

középkor

óta

játszottak

történelemben.

je­ A

család 1317-ben egy birtokosztály révén szakadt két ágra, és sokáig az ecsedi B á t h o r y a k s z á m í t o t t a k rangosabbaknak, ők viseltek magasabb tisztségeket. M o h á c s után azonban megfordult a szerencse.

A somlyai ág 1351-ben szerzett birtokáról, a Kraszna megyei Szilágy­ somlyóról nyerte elnevezését. B á t h o r y István atyja, ugyancsak István 1529 és 1 5 3 4 k ö z ö t t Szapolyai János király erdélyi vajdája volt. Felesé­ ge, Telegdy Katalin nyolcadik és egyben utolsó gyermekeként szülte meg Istvánt 1 5 3 3 . szeptember 27-én, ami u t á n az apa hamarosan meg is halt. 1547-ben Telegdy Kata is elhunyt, és az árvák sorsa szomorúan alakult volna, ha n e m támad az egész családnak védelmezője Nádasdy T a m á s személyében, aki különösen a legidősebb fiú, András iránt visel­ tetett atyai érzésekkel. A gyermekek nevelése szigorú katolikus légkör-

ben folyt a somlyói várkastélyban. A kis István vallási eltökéltségét to­ vább növelte, hogy hamarosan Nagyszombatba, rokonuk, Várday Pál esztergomi érsek udvarába került. I t t olyannyira kitűnt komolyságával, hogy felvették Ferdinánd király bécsi udvari apródjai közé, 1549-ben pedig tagja volt annak a díszkíséretnek, amely Ferdinánd Katalin nevű leányát vitte leendő férje, a mantovai herceg udvarába.

1550-ben már ismét Somlyón tartózkodott, a h o n n a n Temesvárra m e n t , hogy Losonczy István kapitánysága alatt szolgáljon. A vár eleste után, 1552-ben sikerült Egerbe menekülnie. Az egri o s t r o m o t követően hazatért Somlyóra, és abban az időszakban, amikor Erdély Habs­ burg-fennhatóság alatt állt ( 1 5 5 2 - 5 6 ) , n e m vállalt semmilyen pozíciót, sőt n e m is politizált. Mégis, már ebben az időben is igen nagy megbe­ csülés és tekintély övezhette Erdélyben, mert amikor 1 5 5 6 őszén Iza­ bella királynét és a gyermek János Zsigmondot visszahívták az erdélyi rendek, B á t h o r y István k ö s z ö n t ö t t e latin nyelvű beszéddel Kolozsváron a visszatérő királyi családot. A királyné 1559-ben őt nevezte ki a váradi kapitányi

tisztségbe.

A váradi kapitányság a korabeli Erdély legmagasabb katonai és köz­ jogi méltósága volt. A vár n e m ok nélkül érdemelte ki az „Erdély kapu­ ja" címet, hiszen őrizte az idevezető utakat, irányította a környékbeli kisebb erődítményeket, és felügyelte a kívülről, akár a hódoltságból, akár a királyi Magyarország felől érkezőket. A váradi kapitány paran­ csolt a legnagyobb létszámú várőrségnek, egyúttal az uralkodó kipró­ bált híve kellett legyen. B á t h o r y tisztségéből fakadóan is részt vett az 1560-as évek első felében a határ m e n t é n folyó összecsapásokban. Ha­ dadnál ugyan vereséget szenvedett 1562-ben, de később jelentős győzel­ m e k e t aratott. Ezzel párhuzamosan egyre inkább János Zsigmond bi­ zalmasa lett. M á r 1563-ban tárgyalt Bécsben, majd a háborúskodást le­ zárni h i v a t o t t szatmári béke pontjait is ő vitte a királyi udvarba 1565 tavaszán. A béke pontjaiban maga B á t h o r y egyezett meg Lazarus von Schwendi felső-magyarországi főkapitánnyal, aki évek óta az Erdély el­ len irányuló katonai akciók vezetője volt.

Időközben I. Miksa lett a magyar király ( 1 5 6 4 ) , de B á t h o r y tárgyalá­ sai vele sem vezettek eredményre. Hiába próbálkozott több udvari ha­ talmasság megkeresésével, n e m sikerült érzékeltetnie az o s z m á n ve-

szély nagyságát. Ekkor, 1565 júniusának elején érte utol Bécsben az er­ délyi futár, aki m ó d o s í t ó utasítást h o z o t t János Zsigmondtól arra vonatkozóan, hogy a m á r elkészült megegyezésben B á t h o r y változtas­ son követelésein. Tudniillik János Zsigmond ekkor már egészen a T i ­ száig terjedő területek birtokába akart jutni. Amikor ezt B á t h o r y előad­ ta, M i k s a kétszínűséggel vádolta az erdélyi uralkodót, és követét június 5-én letartóztatta, majd fogságba vetette. Úgy tűnik, hogy szinte túsz­ k é n t t a r t o t t á k fogva, hiszen Miksa meg akarta várni a legújabb fejlemé­ nyeket, a szultán és János Zsigmond találkozásának következményeit.

B á t h o r y fogsága megmagyarázhatatlanul sokáig tartott, csak 1567. júli­ us 2-án szabadult. Erdekében közbenjárt a lengyel király, a velencei kö­ vet, sőt maga a budai pasa is. A hosszú, testileg-lelkileg kimerítő fogság­ tól megszabadulva júliusban haza is tért Erdélybe. Ura, János Zsig­ m o n d a z o n b a n n e m fogadta szívélyesen, m i n t h a n e m is ő idézte volna elő elfogatását. N e m helyezte vissza a váradi kapitányi székbe, ahol ek­ kor már Hagymássy Kristóf ült, és jelenléte sem volt kívánatos a gyula­ fehérvári

udvarban.

B á t h o r y t mélyen érintette a kedvezőtlen fogadtatás.

Hazament

Somlyóra, és minden kapcsolatot megszakított a fejedelemmel, tanács­ úri méltóságát sem t a r t o t t a meg. Pedig ő volt az, aki legtöbb informáci­ óval rendelkezett a bécsi helyzetre vonatkozóan, hiszen fogsága alatt is sikerült n é h á n y fontos emberrel fenntartania a kapcsolatot. A fejede­ lem a z o n b a n n e m t a r t o t t igényt tudására, és valószínűleg politikai irá­ nyultságát tekintve is alapvető ellentétbe került János Zsigmonddal. A fejedelem inkább a Habsburgok felé orientálódott, a m i n t ez bebizo­ nyosodott a speyeri szerződés tárgyalásai során. Ezzel szemben B á t h o ­ ry az o s z m á n o k h a t a l m á t érzékelve fölmérte, hogy Erdély sorsa a Porta kezében van. Politikai visszavonultsága alatt is tudatosan ápolta és épí­ t e t t e kapcsolatait az erdélyi főurak egy részével.

E r d é l y vajdája

János Zsigmond halálát követően az erdélyi rendek súlyos, szinte megoldhatatlannak t ű n ő helyzetbe

kerültek. A speyeri p o n t o k értelmében ugyanis át kellett volna adniuk az Erdély feletti uralmat I. Miksa magyar királynak, de tudták, hogy

ennek kinyilatkoztatása az országon belül nagy ellenállást váltana ki.

Ugyanakkor minden bizonnyal maga után vonna egy o s z m á n megtor­ lást, amelynek súlyos következményei lennének, és még az sem kizárt, hogy Erdélyt közönséges vilajetté tennék. A másik, n e m kevésbé rossz lehetőség az lett volna, hogy az oszmánok, kihasználva a János Zsig­ m o n d halálával előálló helyzetet, tudniillik, hogy ezzel a Szapolyai csa­ lád uralkodásának jogfolytonossága megszakadt, még jobban ránehe­ zednek az országra, és ha vilajetet n e m is h o z n a k létre, de a szomszédos román vajdaságokkal megegyező állapotokat kényszerítenek Erdélyre.

Ez esetben - legalábbis elméletileg - a magyar király részéről várható a jogai érvényesítését célzó fegyveres beavatkozás. A bármelyik oldalon való h a t á r o z o t t elköteleződés, egy oktalan döntés háborús konfliktusba sodorta volna Erdélyt. Bár a Porta a Ciprusért folyó háborúban volt ér­ dekelt ez idő tájt, a támadás veszélye így is legfeljebb csak elodázódhatott, de n e m múlt el véglegesen. Az erdélyi rendek ragaszkodtak az ál­ taluk 1567-ben törvénybe i k t a t o t t szabad fejedelemválasztás jogának érvényesítéséhez, de meglehetősen kétséges volt ennek a lehetősége ak­ kor, amikor egyszerre két nagyhatalom t a r t o t t a fenn a terület iránti igényét. Erdélyben mindenki érezte, hogy válságos helyzet alakult ki, amelyben országuk léte foroghat kockán, de n e m m é r h e t t é k fel a fenye­ gető körülményeket a maguk teljességében, mivel magáról a speyeri szerződésről jószerivel csak a t e s t a m e n t u m o s urak, a Báthoryak és né­ h á n y beavatott tudott. Az országgyűlésen ekkor összejött rendek szá­ mára a legnagyobb veszélyt és megoldandó problémát a várható osz­ m á n beavatkozás, illetve annak mértéke jelentette.

Nagyon is ideillőek a fejedelemválasztó gyűlésről beszámoló Hagymássy Kristóf levelének szavai: „...csend leve, mindeneknek szeme az Báthori uramokra veté magát..." De ne szaladjunk előre az időben, mert bár a vázolt közjogi válsághelyzetet valóban B á t h o r y István poli­ tikai manőverező tehetsége oldotta meg az elkövetkezendő esztendők­ ben, ám a megoldást jócskán megnehezítette az egyelőre Erdély élére vajdaként pályázó Bekes Gáspár.

A speyeri megegyezést János Zsigmond nevében létrehozó, Habs­ burg-hű Bekes 1 5 7 1 . április 10-én azzal a megbízással érkezett Bécsből Gyulafehérvárra, hogy biztosítsa Erdély M i k s a számára t ö r t é n ő átadá-

sát, szervezzen pártot a Habsburgokhoz hajló főurakból, és közölje az erdélyiekkel, hogy a régi szokáshoz híven a magyar király vajdát fog ki­ nevezni Erdély élére az ő személyében. Április végén megérkezett a por­ tai csausz is a szultáni fermánnal, amelyben a szultán B á t h o r y Istvánt jelölte ki Erdély vajdájává. Ebben a levélben minden kétséget kizáróan megfogalmazódtak a szultán igényei: „...miért hogy Erdélyország rég­ től fogva én o l t a l m a m alatt volt, és ollyan országom, m i n t egyéb földe­ im, m o s t is mindenben o l t a l m o m alá akarom venni... azon állapotban, rendben akarom megtartanom, m i n t ez ideig voltanak."

B á t h o r y István még n e m ismerhette ezeket a sorokat, de minden bi­ zonnyal sejtette a fermán tartalmát akkor, amikor április 29-én írt leve­ lében azt javasolta Miksának, járuljon hozzá, hogy válasszanak valakit Erdély élére, aki vajdai minőségben az ő királyi jogait elismeri, és alatt­ valójának tekinti magát. B á t h o r y tehát lényegében véve már ebben a le­ velében megtalálta vagy legalábbis néhány körülmény felismerésével megtalálni vélte a megoldást: szerencsés módon ugyanis a „vajda" m i n t tisztség jól hangzik a Portán is, hiszen így nevezik a szomszédos Mold­ va és Havasalföld élére az o s z m á n o k által kijelölt uralkodót. M o s t , hogy János Zsigmond meghalt, teljességgel érthető, hogy a Porta Erdély élére is vajdát akar kinevezni, és ha ezt elfogadják, formailag eleget tesznek a szultán igényeinek. A „vajdával" ugyanakkor M i k s a is meg­ elégedhetne, hiszen e c í m fölvétele egyúttal királyi h a t a l m á n a k elisme­ rését jelentené, és a speyeri szerződés ama pontjának megvalósulását, miszerint Erdély a Magyar Korona része, és elismeri maga fölött álló­ nak a magyar királyt. Ha pedig mindez úgy megy végbe, hogy az erdé­ lyi rendek maguk is „szabadon" választanak - egyelőre n e m tudni, mi­ lyen címet viselő - uralkodót maguknak, akkor e gordiuszi c s o m ó meg­ oldódik.

Miksa végül is beleegyezett, hogy az ország érdekében - a törökök gyanúját n e m fölkeltve, a hozzá, m i n t magyar királyhoz fűződő kap­ csolatot titokban tartva - válasszanak Erdélyben vajdát, és ennek lebo­ nyolítását Báthoryra és tanácsosaira bízta. B á t h o r y még a választás előtt tudatta Hans Rueber felső-magyarországi főkapitánnyal és így közvetve a királlyal is, hogy megkapta ugyan a szultán levelét, és az azt h o z ó csausztól tudja, hogy ez a saját kinevezési okirata, de csakis az or-

szág akaratából és őfelsége felhatalmazásával lesz hajlandó a vajdai tisztséget és az ország kormányzását magára vállalni. A napok óta összegyűlt rendeket május 24-én már n e m lehetett megakadályozni a választásban, bár Miksa hívei, a t e s t a m e n t u m o s urak és akik tudtak a speyeri szerződésről megkísérelték halogatni ennek véghezvitelét. A je­ lenlévők többsége B á t h o r y mellett állt, rangja, korábbi politikai szere­ péből fakadó tekintélye megkérdőjelezhetetlenné t e t t e személyét. Jelen volt h á r o m csausz is, ebből k e t t ő a temesvári és budai pasa képviseleté­ ben, és mindenki tudta, hogy a moldvai határszélen ugrásra kész t a t á r csapatok állnak. A gyűlésen lévő urak zajongva, felforrósodott hangu­ latban taglalták a jövő lehetőségeit, fennen hirdették jogukat a szabad választáshoz. A hirtelen beálló csend, amiről az előbbiekben Miksa egyik fő párthíve beszámolt, akkor szakította meg a gyűlés m e n e t é t , amikor az urak tekintete a terem egyik végében csendesen ülő B á t h o ryakra tévedt, és mindannyian felismerték: a megoldás kétségtelenül rajtuk áll.

B á t h o r y István - mai kifejezéssel élve - politikai korrektségéhez két­ ség sem férhetett. Ezt b i z o n y í t o t t a eddigi pályafutásán t ú l m e n ő e n az is, h o g y még a választás előtt megegyezett Miksa híveivel, a testamen­ t u m o s urakkal, hogy Miksa főhatalmát elismeri, neki kész az esküt le­ tenni, s ebben azok n e m is kételkedtek. A közfelkiáltással lezajlott vá­ lasztás u t á n pedig B á t h o r y m a g á h o z hívatta Miksa híveit, és ahogyan Hagymássy már idézett leveléből megtudjuk, a következőképpen nyi­ l a t k o z o t t : „...tüstént írunk római császár urunk ő felségének, legyenek kegyelmetek csendesen, mert mi bizony soha ellenségei n e m leszünk római császár ő felségének és az kereszténységnek, az mi történt, a n n a k okai n e m vagyunk, látta kegyelmed is, miképp t ö r t é n t e k az dolgok; ez m o s t a n i veszedelemben és az töröknek közel voltában ez hazánkat vér­ be, nyomorúságba n e m vethetjük."

Ezzel a szükségmegoldással tulajdonképpen mindenki elégedett lehe­ t e t t volna. Erdély közjogi helyzete nem tisztázódott, de ez a zavaros helyzet a túléléshez és egy fegyveres összecsapás elkerüléséhez, a pilla­ natnyi megnyugváshoz elegendő volt. Erdélyből nézve legalábbis. A csá­ szári-királyi udvarból nézve azonban nem. Miksa császár és király min­ den kétséget kizáróan tisztázni akarta Erdély és a királyság viszonyát.

Az elkövetkezendő esztendők végül megnyugvás helyett újabb zűr­ zavart hoztak, és ennek a Miksa gyanakvását ügyesen kihasználó, a vajdai rangot magának megszerezni óhajtó Bekes Gáspár mesterkedése volt az oka. Bekes már a választásnál is versenybe akart szállni B á t h o ryval, de akkor ennek semmi esélye n e m volt. Azután azt kérte a király­ tól, hogy m i k é n t az Kendy Ferenc és D o b ó István vajdasága idejében ( 1 5 5 3 - 1 5 5 6 ) is volt, nevezze ki őt B á t h o r y mellé vajdatársnak, egyenlő felhatalmazással. Ezt azonban Miksa nem t e t t e meg. Idő haladtával egyre erősödött, önállósodott, mindinkább „fejedelmivé" vált B á t h o r y István h a t a l m a Erdélyben, és ez nemcsak abban m u t a t k o z o t t meg, hogy önállóan tárgyalt a Portával és a szomszédos román vajdaságok­ kal, és d ö n t ö t t a külügyi kérdésekben, h a n e m abban is, hogy önállóan hívta össze az országgyűléseket. Miksa ezt igen rossz szemmel nézte.

Az első jelentősebb zavar már 1572 kora tavaszán m e g m u t a t k o z o t t , amikor is politikájára, a Portához és a magyar királyhoz fűződő viszo­ nyára nézve B á t h o r y magyarázkodásra kényszerült Liszthy János kan­ cellárhoz írott levelében. Azzal vádolták őt bizonyos személyek - akik ezelőtt azt terjesztették róla, hogy n é m e t t é lett, amidőn fogságban volt Bécsben -, hogy az utóbbi időben törökké lett, és n e m akar M i k s á t ó l függeni, mert egyrészt megtiltotta, hogy a császárnak bárki levelet ír­ jon, sőt azt is, hogy a császár levelét behozzák az országba, aztán mert ajándékokat küldött a Portára, és ez nagy költséget jelent Erdélynek, de legfőképpen, mert fejedelemnek hívatja magát az országban. Ezen vá­ dakra válaszolva B á t h o r y közölte, hogy először is csak azt t i l t o t t á k meg az országgyűlés által h o z o t t törvényben, hogy az ország dolgában senki ne praktikáljon, ne tárgyaljon, és ne levelezzen idegen országokkal, mert abból veszedelem támadhat. A Portára meg azért küldött ajándé­ kokat, hogy elrendezzen bizonyos, az utóbbi idők határ m e n t i villongá­ saiból származó vitás ügyeket, és különben is, az ajándékozás már az elhunyt fejedelem alatt is szokásban volt. Hogy m i t ír a fejedelmi c í m viseléséről, arról saját szavai a legkifejezőbbek: „...Ezt jól tudja őfelsége, hogy csak kevés az, aki az én őfelségéhez való subiectiomat [alávetett­ ségemet] értse, azonkívül az promiscua multitudo [közönséges tömeg] engemet ugyan szabad fejedelemnek vél, és observál [tisztel], h o g y penig az legyen, az T ö r ö k követi és levele által ugyan parancsolja, kik-

nek n e m illik ellene szóllanom, mert ha én azt kijelenteném, hogy n e m én m a g a m nevében bírom és administrálom [igazgatom] ez országot, mi lehetne nekünk hirtelenb veszedelem." Majd megemlítette, hogy a moldvai vajdára m á r azért is hadat b o c s á t o t t a k a Portáról, mert az a lengyelekkel „nyájaskodott", és udvarában t a r t o t t a őket, és Erdély már m o s t is gyanúban forog, csakhogy a tengeri vereség (Lepanto) m i a t t egyelőre n e m j ö t t veszedelem. Ezután így folytatja: „...ha én efféle hív dicsőségnek örültem volna, és fejedelmi nevet k é v á n t a m volna, ki kényszerétett volna engem, hogy én az őfelsége hívségére k ö t e l e z z e m magam: én mellettem volt az T e r e k Császár, én m e l l e t t e m volt az or­ szág: senki sem vitt engem, h a n e m szabad akaratom szerént m e n t e m . . . m a g a m a t őfelségének subiiciáltam [alávetettem]..." Ez a levél tehát a hűségesküt szinte megerősítve ismét azt támasztja alá, hogy Báthory, ha meglehetős önállósággal állt is Erdély élén, h a t a l m á t még mindig a speyeri p o n t o k alapján, a magyar király alattvalójaként gyakorolja, de a nyugalom megőrzése és egy oszmán megtorló hadjárat elkerülése céljá­ ból - amire volt már példa - azt látja helyesnek, ha szabad fejedelem­ nek tartják őt az erdélyiek. Közben, 1572. március közepén megérke­ zett II. Szelim szultán levele is, amelyben kinyilvánította, hogy Erdély­ országot B á t h o r y n a k teljes birodalmával adta, miként azt János király bírta. M i k s á n a k azonban újabb gyanúja támadt 1 5 7 2 novemberében, amikor is B á t h o r y az erdélyi tanácsurak beleegyezésével a Portára küld­ te János Zsigmond ahdnáméjának példányát, hogy azt ugyanúgy az ő nevére állítsák ki. Ez azért volt fontos Erdély számára, hogy ezáltal Bá­ thory írásban is megkapja azokat a felhatalmazásokat, amelyekkel ko­ rábban János Zsigmond rendelkezett, és amelyek egyúttal Erdély sok­ szor h a n g o z t a t o t t „különleges státusát" biztosítják az O s z m á n Birodal­ m o n belül. M i k s á h o z ebből az j u t o t t el, hogy a vajda végleg elkötelezte magát a szultán mellett, hogy örökösei számára is biztosítsa az Erdély fölötti uralmat. B á t h o r y ekkor ismét megfogalmazta, hogy Erdélyt n e m a szultán megbízása alapján, h a n e m saját hite alapján kormányozza, és n e m fog letérni a kijelölt útról, a kereszténység, a Magyar Korona és a király iránti kötelettségeit megtartja.

Bekes Gáspár szervezkedése az erdélyi vajdai pozíció megszerzéséért az 1 5 7 3 - 7 4 . esztendőben folytatódott. Mivel ekkor már úgy érezte, hogy

kizárólag Miksa támogatásával n e m sikerülhet Báthoryt kibillenteni po­ zíciójából, a Portához fordult. 1574 májusában Konstantinápolyba küld­ te Antalfi Imre nevű követét, és általa ajánlotta föl szolgálatait, valamint azt, hogy ha őt helyezik Erdély élére, kétszeres adót is hajlandó fizetni.

Bekes akciója azonban n e m vezetett sikerre. A Porta csupán arra biztat­ ta, hogy saját erejéből üssön be Erdélybe, szervezzen pártot maga mel­ lett, és aztán majd meglátják, hogy támogatják-e őt. Bekes meg is kezdte a párthívek toborzását. Erdélyben jelentős támogatókat szerzett, és a magyarországi urak közül is sokan csatlakoztak hozzá, így Prépostváry Bálint kállói kapitány, Perényi György, Csapi Kristóf, Pongrácz Frigyes, Sulyok István, Fodoróczky György. Eközben Báthory sem tétlenkedett, hanem tapasztalt követét, Kendy Sándort küldte a Portára. A Báthory iránti

nagy

megbecsülést

ékesen

bizonyította,

hogy

1574

végén

Kendynek sikerült kieszközölnie vajdai megerősítését. A Báthory meg­ buktatására irányuló szervezkedést Miksa titokban támogatta, hiszen hatalma nagyobb biztosítékát jelentette volna Erdélyben egy kifejezet­ ten Habsburg-hű vajda, mint a fokozatosan önállósodó, az oszmánokkal is jó viszonyt fenntartó és ezért egyre gyanúsabb Báthory.

A támadás Bekes vezetésével 1575. június végén meg is indult. A M e ­ szesen át, D é s és Szamosújvár érintésével június 28-ára m á r Tordára ér­ tek a lázadók. Bekesnek a székelyeket is sikerült maga mellé állítania a szabadságjogaik visszaadására vonatkozó ígérettel. B á t h o r y mellett sa­ ját hadai, Gyulaffy László és Székely M ó z e s vezetésével, a kék darabon­ t o k és egy kisebb létszámú oszmán segédcsapat is készült a harcra. A döntő összecsapás 1575. július elején zajlott le a M a r o s m e n t i Kerelőszentpálnál, és B á t h o r y döntő győzelmével végződött.

Leszámolása a Bekes vezette ellenzékkel, és az ügyükben m e g h o z o t t ítélet a kegyetlenségig k e m é n y uralkodóként mutatja be Erdély vajdá­ ját. A csatatéren kivégeztetett hat embert, Bekes elmenekült. Ezt köve­ tően 1575. július 25-én ült össze a lázadók fölötti ítélet meghozatalára az erdélyi országgyűlés. Az augusztus 6-án keltezett ítéletlevélben szá­ mos bizonyítékát találjuk annak, hogy Erdély közjogi helyzete és Bá­ thory h a t a l m i pozíciója is változóban van, bár az ítélet meghozatalá­ ban a birodalmi és a magyarországi törvényekre és szokásjogra hivat­ koznak. B e t h l e n Farkas históriájában megrendítően meséli el, hogy az

eljárások lefolytatásában és

a

döntés

megfogalmazásában

tevékeny

részt vállaló idős ítélőmester, Wesselényi Ferenc sírva olvasta fel az or­ szággyűlésen a fej- és jószágvesztésekről szóló ítéletlevelet.

Az ítéleteket augusztus 8-9-én végrehajtották, 9 főurat és 34 szé­ kelyt végeztek ki Kolozsváron, javaikat elkobozták, másik 34 székely­ nek orrát-fülét vágták le Szamosfalván. B á t h o r y állítólag azt m o n d t a , ezt azért kellett megtenni, hogy a szabadságukat megszerezni kívánó utódoknak megmutassák, azt n e m a fejedelmi felség kisebbítésével kell hajhászni, h a n e m a haza iránti kiváló szolgálatokkal kell kiérdemelni.

III. Murádot maga Báthory tudósítja szeptemberi levelében a történ­ tekről, és továbbra is kéri az oltalmát Erdély számára. A fejedelem 1575 szeptemberében Liszthy Jánosnak írt újabb levelében a történtek ko­ m o l y politikai elemzését adta, többször is utalván arra, hogy Bekes mi­ lyen nehéz helyzetet teremtett Erdélyben, n e m tekintette cselekedetei­ nek következményeit és veszélyes voltát. Emlékeztet, hogy Bekes János Zsigmondnak is azt tanácsolta, az egész országot adja a római császár hatalmába, holott Báthory bizonyította, hogy ez lehetetlen, „hozván elő az időt, melyben az első János király Budába, nagy birodalomba, és az töreknek is nagyobb tekintetibe lévén és mindent megkísértvén, semmit n e m efficiált [végzett] volna". Tovább sorolva Bekes hibáit, így folytatja: „...az Portára követet bocsáta: ez országot kévánta és énnekem élete­ met, tisztségemet kereste: ez országnak titkait, gazdagságát publikálta, sőt hamisan magyarázta, az én levelemet, mellyet kezemmel császárnak írtam, Portára küldte, négyszer százezer forint s u m m á t ígért és kétannyi adót,

ha

az

császár

[szultán]

ez

országot

neki

adnája:

kiből

ez

következék, hogy noha császár ez országot neki nem adta, de ez ország adóját feljebb vitték az ő nagy ígéretéhez képest, és út m u t a t t a t é k nekik arra, hogy ez országot is Moldvává és Havaselfeldévé tegyék: sőt az nagy gazdagságért, kit hamisan ő magyarázott felőlünk ugyan elvégre el fog­ lalja, melyben ha nekem avagy őfelsége császárnak vétett nagyobbat, azt kegyelmed ítéletire hagyom." Báthory helyzetelemzése és politikai éles­ látása révén kitűnően értékelte Erdély fennmaradásának lehetőségeit, és képes volt nagyobb összefüggéseiben látni a térség politikai jövőjét. Ez a képessége még inkább kibontakozik majd lengyel királysága alatt.

Ahogyan maga írta egyszer, Erdély a világ két nagy monarchája kö­ zött, azok sarkpontjában helyeztetett el, s éppen ezért az egyik császár felé engedelmességgel, a másik felé ajándékokkal és magunk alávetésével kell kedvezni, hogy minél inkább elkerülve a külső megtámadtatás ve­ szélyét, megmaradhasson az ország épsége. A kettős szorítás kényszer­ helyzetét már Fráter György óta világosan látták az Erdélyben élő politi­ kusok. B á t h o r y Istvánnal olyan nagyformátumú politikus és Erdély sor­ sáért áldozatokat és k e m é n y döntéseket meghozni képes személy került a trónra, aki tudatosan törekedett a kétirányú egyensúly-politika folyta­ tására, Erdély és természetesen a speyeri szerződés óta már közjogilag is idekapcsolódó Partium önálló államiságának erősítésére.

B á t h o r y István t e h á t a hetvenes évek közepére szilárdan megerősí­ t e t t e erdélyi h a t a l m á t , és belenyugvással fogadta, hogy III. Murád szul­ tán 1 5 7 5 . novemberi utasításában 15 ezer forintra emelte föl Erdély adóját. Ez idő tájt m á r más, nagyobb szabású tervek foglalkoztatták, hiszen Lengyelországban két diplomatája, az öreg Blandrata doktor és Berzeviczy M á r t o n a fejedelem lengyel királyságát készítette elő.

Lengyelország királya

A Varsóban összegyűlt lengyel

rendek a

köznemesség tömeges támogatásával kísér­ ve 1 5 7 5 . december 14-én választották királyukká B á t h o r y István erdélyi fejedelmet és mellé királynőül - a házasságot B á t h o r y n a k m i n t e g y fel­ tételül szabva - a Jagelló-ház utolsó sarját, Annát. A m e n y a s s z o n y t ö b b m i n t tíz esztendővel volt idősebb B á t h o r y Istvánnál, és a kortársak sze­ rint meglehetősen csúnya is volt. K e m é n y János édesapjától hallotta Báthoryról: „felesége, mivel igen vén s rút volt, kit az királyságért v ö t t volt el, a h h o z képest n e m is szerette..."

A választásról m á s n a p kiadott diplomát 78 lengyel nemesúr függő­ pecsétje erősítette meg. A rendek még az év decemberében a király elé terjesztették azt a 17 cikkelyből álló feltételrendszert, amelynek betar­ tását

kívánták

tőle,

és

amelynek

kidolgozásában

Blandrata

és

Berzeviczy is részt vett.

A lengyel választás eredménye azonban jó ideig nem volt egyértel­ mű, hiszen a litván nemesurak és a lengyel előkelők egy része is, főként

arisztokrata és főpapi körökből, n é h á n y nappal később II. Miksa csá­ szárt választotta meg, kétségbe vonva a korábbi döntés érvényét. III. Murád szultán azonban üdvözölte Báthoryt új méltóságában, és m á r 1 5 7 5 . december 28-án kelt levelében felajánlotta magyarországi katona­ sága segítségét arra az esetre, ha Miksával fegyveres konfliktusba bo­ nyolódna. Miksa megpróbált egyezkedni Báthoryval, és a lengyel koro­ náért cserébe elvesztett családi birtokait, Nagybányát és S z a t m á r t aján­ lotta föl. A fejedelem azonban gyorsan,

céltudatosan cselekedett,

hiszen pontosan tudta, az erős és gazdag Lengyelország királysága mek­ kora tekintélyt és h a t a l m a t ad majd a kezébe.

Báthory István akkor került a lengyel trónra, amikor fénykorát élte a lengyel-litván nemesi köztársaságnak (Rzeczpospolita) nevezett és a rendi monarchiákon belül egy sajátos hatalmi megosztottságot képviselő államalakulat. A király mellett a főhatalom gyakorlásába a lengyel-lit­ ván nemesség (slachta) gyűlése is igen erősen beleszólhatott, hiszen min­ den jelentősebb kérdésben az országgyűlés megkérdezésével lehetett csak dönteni. Emellett a királyi tanácsosok közül a király mellé rendelt nyolc tanácsosnak is beleszólása volt az országos ügyek intézésébe. A ne­ mességet a királyi hatalommal szemben tovább erősítette gazdasági sú­ lya is, mert ez idő tájt a gabonatemelésből és a kereskedésből jelentős va­ gyonokra tett szert. A lengyel berendezkedés azonban éles ellentétben állt a Báthory által Erdélyben megszokott és kiépített hatalmi gyakorlat­ tal. Emiatt többször szembekerült a lengyel rendekkel, és idővel egyre gyarapodott ellenzéke is. 1585-ben leverte a Zborowski fivérek ellene szervezett lázadását, és a vezetőket kivégeztette. Hatalma belső konszolidása sem m e n t könnyen, hiszen Danzig/Gdansk - korabeli magyar nevén D a n c k a - gazdag városa sokáig nem ismerte el hatalmát. A város ellen folytatott háború ( 1 5 7 6 - 7 7 ) végül békés kiegyezéssel zárult.

B á t h o r y igyekezett minél nagyobb mértékben kivonni magát a len­ gyel országgyűlés korlátozó hatalma alól. Ezt részben azzal sikerült el­ érnie, hogy új fogyasztásiadó-típus bevezetésével a rendektől független jövedelemforrásra t e t t szert, s az ebből befolyó pénzeken zsoldoshadse­ reget t a r t o t t fönn. E hadakra főként a Moszkvai Nagyfejedelemség elle­ ni háborúban volt szüksége.

A külügyek területén B á t h o r y arra törekedett, hogy Lengyelország kelet-európai jelentőségének megfelelően a környező országok mind­ egyikével jó kapcsolatot tartson fenn. A lengyel érdekkörökhöz elsősor­ ban az orosz-porosz és baltikumi területek kapcsolódtak, s ezeket külö­ nösen sértette IV. Iván orosz cár, aki az utóbbi évtizedekben mind nyu­ gatabbra tolta országa határát, és korábban lengyel fennhatóság alatt álló területeket foglalt el. B á t h o r y legnagyobb katonai vállalkozása a IV. ( R e t t e n e t e s ) Iván moszkvai nagyfejedelem ellen 1 5 7 9 és 1581 kö­ z ö t t három ízben vezetett háború volt. E háborúkban jelentős számú, bizonyos források szerint legalább 5 ezer főre t e h e t ő erdélyi magyar és székely zsoldossereg is részt vett a lengyel, litván, n é m e t katonaság mellett. A magyar hadak vezetői k ö z ö t t volt Bekes Gáspár is, akinek időközben a fejedelem megbocsátott, birtokai egy részét visszaadta.

Amikor Bekes 1579-ben, a hadjárat kezdetén betegségben meghalt, a pápai nuncius azt írta, hogy a király igen elbúsult kiváló hadvezére ha­ lálán, és ígéretet tett, hogy a továbbiakban vállalja gyermekei nevelteté­ sét. Ugyancsak harcolt az oroszországi hadjáratban a későbbi tizenöt éves háború kiváló katonái közül Borbély György és Király Albert is.

Az oroszországi hadjáratok célja k ö z t u d o t t a n Kurland és Livland, vagyis a Keleti-tenger partvidékének visszaszerzése volt. Ezeket a terü­ leteket IV. Iván csatolta a Moszkvai Nagyfejedelemséghez a B á t h o r y uralkodását megelőző húsz évben. B á t h o r y tekintélyét rendkívül meg­ erősítette, amikor a lengyel országgyűlésben kijelentette: személyesen vezeti a hadjáratot az oroszok ellen.

1579 júniusában B á t h o r y leszögezte az udvarában lévő Caligari pá­ pai nuncius előtt, és utasította, hogy Rómával is közölje: erre a hadjá­ ratra n e m azért került sor, mert őt mások leigázásának vagy a vérontásnak a vágya vezetné, h a n e m kizárólag az, hogy eleget tegyen a „jó ki­ rály" kötelezettségének, megvédje népét, s hogy visszavegye mindazt, amit a moszkvaiak elfoglaltak tőle. T a l á n a tatárok segítségét is igénybe vehetné, lévén, hogy azok az o s z m á n szultán szövetségesei - és így egy­ ben az övéi is -, de m o s t éppen a perzsa határon vannak lekötve.

A Pápaság az 1 5 7 7 - 1 5 8 1 közötti esztendőkben nem volt pontosan tá­ jékozott a Lengyelország körüli kérdésekben. Remélték ugyan, hogy egy esetleges

oszmánellenes

szervezkedésben Báthory Magyarországot

is

mozgósítani tudná, de a Rudolf császárral fennálló ellentétek m i a t t eb­ ben n e m lehettek biztosak. 1579-ben Caligari nuncius azt írta Rómába, hogy vigyázni kell a liga szervezésével, mert az oszmánok minden kétsé­ get kizáróan igénybe vennék a tatárok és a moszkvaiak segítségét is.

Az első hadjárat sikere után Iván cár azt vetette föl Báthoryhoz írott levelében, hogy jobb volna együttesen az oszmánok ellen fordulni, mint­ sem egymás ellen harcolni. Ez azonban nyilvánvalóan színlelés volt ré­ széről, mert közben hadsereg gyűjtésével volt elfoglalva. Igaz, hogy majd 1584-ben Báthory maga is fölveti ezt a keleti összefogásra vonatkozó gondolatot, de 1581-ben, a háborúzás alatt még nem értett egyet a javas­ lattal. 1 5 8 1 . július 5-én ugyanis azt írta Possevino atyának: nem hiszi, hogy a Moszkvai Nagyfejedelemség teljes erejével együtt is bármit lehet­ ne tenni az oszmánok ellen, mert egyrészt messze vannak, másrészt kö­ z ö t t ü k helyezkednek el a tatárok és más olyan népek, akik inkább az o s z m á n o k h o z húznak, az oroszoknak pedig természetes ellenségeik.

Lengyelország helyzetét ebben az időben b o n y o l í t o t t a a B á t h o r y és Rudolf császár közötti, gyanakvással teli, ellenséges légkör, amelynek oldódására semmi esély nem m u t a t k o z o t t . B á t h o r y tárgyalási feltétele­ ket szabott, amelyeket szintén a nuncius útján szándékozott közölni a császári udvarral: a császár számolja föl a moszkvai nagyfejedelemmel meglévő baráti viszonyát; adja vissza B á t h o r y magyarországi családi birtokait; engedje meg, hogy német területeken katonaságot toboroz­ zon a Moszkva elleni háborúhoz; küldjön biztosokat a Szilézia és Len­ gyelország határai körüli nézeteltérés rendezésére.

Caligaritól azt is megtudjuk, hogy a császár miért volt gyanakvó Báthoryval szemben. Először is attól tartott, hogy a Moszkvai Nagyfejede­ lemség legyőzése után sokkal nehezebb lesz visszaszerezni Erdélyt M a ­ gyarországhoz, amit pedig Magyarország részének tart. Sőt úgy gondolta, hogy a lengyel király nem áll meg ennél a győzelemnél, hanem azután Magyarország királya akar lenni, és még az is lehet, hogy ennél nagyobb hatalom megszerzésére törekszik. Miért segítse akkor ő Báthoryt az oro­ szok ellen? Egyelőre tehát szinte elképzelhetetlennek tűnt egy nagy euró­ pai oszmánellenes összefogás. Báthory egyébként a nuncius igyekezetével szemben folytonos kifogásokat emelt, például kijelentette, hogy Lengyel­ ország száz éve őrzi a békét az oszmánokkal, és ezt ő nem akarja megtör-

ni, ezért nem akar harcba bocsátkozni. Máskor azt vetette föl a javaslat ellen, hogy n e m lehet lekötni a tatárokat, akiket az oszmánok nagyon jól fizetnek, és minden egyéb módon is igyekeznek magukhoz láncolni.

Bár Lengyelország számára az orosz hadjáratok győzelmet hoztak, de k i m e r í t e t t é k az ország erőit, és a lengyel rendek n e m szavaztak meg további összegeket a harc folytatására. Amikor a felek k ö z ö t t közvetítő A n t o n i o Possevino jezsuita atya a pápa békéltető szándékát is kinyilvá­ n í t o t t a , B á t h o r y készséggel m e g k ö t ö t t e a tíz évre szóló fegyverszünetet 1582. január 15-én. Ebben l e m o n d o t t hódításai egy részéről, a Pszkov és Novgorod körüli várakról, IV. Iván cár pedig visszaadta Livóniát és a korábban Litvániához tartozó területek egy részét. A sikeres háború n e m c s a k a király h a t a l m á t és tekintélyét növelte meg az országon be­ lül, h a n e m Lengyelországnak még nagyobb befolyási övezetet biztosí­ t o t t a kelet-európai térségben.

B á t h o r y orosz hadjáratait a történetírás sokszor h o z t a kapcsolatba az oszmánellenes kelet-európai koalíció tervének kialakításával.

Ez

utóbbi valóban hosszú idő óta foglalkoztatta, de egy nagy kelet-európai összefogásra vajmi kevés esély m u t a t k o z o t t . Az o s z m á n hajóhad fölött aratott lepantói győzelmet ( 1 5 7 1 . október 7.), bár D o n J u a n d'Austria nevét örökre beírta a történelembe, n e m követte a meggyengültnek ítélt O s z m á n Birodalom elleni összeurópai támadás. A S z e n t Liga is ha­ marosan szétesett. A Szentszék, amely előbb II. Miksa császár lengyel királyságát fogadta el, annak halála után hamar rendezte viszonyát, és szoros kapcsolatot alakított ki Báthoryval. 1577-ben V i n c e n t i o Laureo nunciust küldték Krakkóba, akinek megbízatása éppen egy oszmánelle­ nes újabb liga megszervezésére szólt, s ennek érdekében B á t h o r y és a Habsburg-ház közötti, még mindig feszült viszonyt is rendezni kellett.

Erre a király hajlandónak is m u t a t k o z o t t . Követváltásra is sor került, de egy oszmánellenes katonai fellépés lehetőségét B á t h o r y egyelőre esély­ telennek ítélte. Sőt kifejezetten t a r t o t t attól, hogy a Portán kitudódik kapcsolatfelvétele Rudolf császárral. A nuncius előtt nyíltan bevallotta, számára Magyarország és Erdély érdekeinek védelme az elsődleges, ezért n e m óhajt konfliktusba bonyolódni a Portával. Emellett természe­ tesen az is tény, hogy a Porta elfogadta B á t h o r y lengyel királyságát, sőt a IV. Iván ellen indított háború elején katonai segítségét is felajánlotta.

Erre végül is n e m került sor. N e m csodálható, ha B á t h o r y lengyel királyként is sok szállal k ö t ő d ö t t a Portához, és látva az O s z m á n Biro­ dalom még mindig hatalmas erejét, a rá jellemző óvatos megfontolt­ ságból újra elutasító választ adott az 1579-ben Krakkóba érkezett Giovanandrea Caligari nunciusnak. Majd csak 1582-ben változtat állás­ pontján, de m i n t azt Bolognetti nunciussal közölte, a csatlakozását egy újabb S z e n t Ligához akkor tartja időszerűnek, ha a legnagyobb nyugati hatalmak, Spanyolország, Velence és a Szentszék már kidolgozták a fel­ tételeket. Erre azonban kevés lehetőség volt, így a lengyel király is más­ féle terveket forgatott a fejében.

B á t h o r y kifejezetten a béke megtartására törekedett az oroszokkal, de Iván cár halála u t á n újabb veszély fenyegette Lengyelországot. Bá­ thory 1584-ben vetette föl Possevino atyának a Moszkvai Nagyfejede­ lemség ellen indítandó újabb háború tervét, amelynek n y o m á n ke­ let-európai összefogással kivitelezhetőnek tartana egy o s z m á n o k elleni k o m o l y támadást. A király ekkor úgy gondolta, hogy az egész orosz bi­ rodalmat meg tudná hódítani h á r o m év alatt, ha kellő t á m o g a t á s t kap­ na. Majd a z u t á n az elfoglalt területek népeinek szövetségében és a per­ zsák támogatásának megszerzésével az o s z m á n o k ellen lehetne fordul­ ni. Ehhez m o s t már ő kérte a Szentszék támogatását. X I I I . Gergely válasza nemleges volt, csak az új pápa V. Sixtus ígért valami csekélyke összeget 1 5 8 6 nyarán, m i u t á n a király R ó m á b a küldte unokaöccsét, Bá­ t h o r y András bíborost, hogy járjon közben ügyében.

B á t h o r y István tehát azoknak a n e m z e t k ö z i feltételeknek a kialakí­ tásán fáradozott, amelyek majd lehetővé tesznek egy oszmánellenes európai összefogást. Ebben Lengyelország hatalmi pozíciójának erősíté­ se - és erre mindenképpen jó volt a cár felett aratott győzelem - Erdély helyzetét is erősítette volna. Élete végén Báthoryban fölmerült az is, hogy a beteges Rudolf császár-király halála esetén a magyarországi ren­ dek szabad királyválasztó jogukkal élve őt választhatnák magyar ki­ rállyá. A M á g ó c h y Gáspár máramarosi főispánnak írt levelében így fo­ galmazott:

„...hogyha

Isten

könyörülne

rajtunk,

és

ez

mostani

császártokat, királytokat, kit én igen beteges embernek értek, ez világ­ ból ki venné, o t t a n megszabadulnátok, és minden zenebona nélkül sza­ bad választástok lenne... hogyha ez török császártul megkérhetnők,

hogy ez maradék nyomorult földet ne üldözné, sőt oltalma alá venné, határt m u t a t n a . " Külön figyelmet érdemel ez utóbbi gondolat, amely­ ben először vetette föl, hogy Magyarország jövője a „török császár" ol­ talma alatt is elképzelhető lenne.

E r d é l y fejedelme

1 5 7 6 januárjában Báthory Nagy M á t é portai kö­ vetnek írt levelét elfogta a császári kémszolgálat,

és az a n n a k tartalmáról készített kivonat szerint Báthory kijelentette: neki n e m volt más ambíciója a lengyel királyi trón megszerzésében, csak az, hogy Erdélyt megsegítse, amely teljesen elveszne, ha a római császár lenne lengyel királlyá.

Báthory István 1576. március 15-én távozott Erdélyből, ám előtte még gondoskodott arról, hogy a fejedelemség élére helytartóként és vaj­ daként bátyját, Báthory Kristófot nevezze ki. A kinevezést az ország­ gyűlés is jóváhagyta. A fejedelem ezután már n e m tért vissza Erdélybe, de Krakkóban élve, lengyel királyként követett politikájában sem tévesz­ tette szem elől a magyarság és Erdély érdekeit. Ebben a helyzetben ter­ mészetesen még papíron sem lehetett többé a magyar király vajdája Er­ délyben, s ettől kezdve az Erdély fejedelme címet viselte. M é g ez év júni­ usában megszervezte Krakkóban az ottani erdélyi kancelláriát, amelynek élére Berzeviczy M á r t o n t , helyetteseiként pedig Kovacsóczy Farkast és Gyulai Pált nevezte ki. A fejedelem gyakorlatilag a krakkói erdélyi kan­ cellária által irányította az Erdélyi Fejedelemség külügyeit, sőt a nagyobb horderejű belügyi kérdésekben is az ő döntését várta az erdélyi rendi gyűlés, a kinevezett vajda és a későbbiekben majd a hármastanács is. A levelezés és követküldés lassúsága azonban meglehetősen nehézkessé tette Erdély Krakkóból történő irányítását, ezért is következett be az a sok kényszerűség h o z t a változtatás a fejedelemség kormányzatában.

B á t h o r y István Erdély igazgatásának élére

Kristóf bátyja

halála

( 1 5 8 1 ) u t á n a n n a k fiát, az ekkor kilencéves B á t h o r y Zsigmondot jelölte ki. Zsigmond mellett kezdetben a t e s t a m e n t u m o s urak testülete állott: Kendy Sándor, Kovacsóczy Farkas, Bocskai István és Csáky Dénes. M ű ­ ködésük azonban a távol lévő fejedelem gyors döntéseinek hiányában, valamint a rendek és a fejedelmi tanács akadékoskodásai m i a t t szinte

ellehetetlenült. B á t h o r y István a helyzeten javítandó, 1 5 8 3 . március 6-án háromfős k o r m á n y z ó t a n á c s o t nevezett ki Zsigmond mellé, amely­ nek tagjai Kendy Sándor, Kovacsóczy Farkas és S o m b o r y László voltak.

Ez a testület sem tudta azonban sikeresen irányítani az országot, és újabb változtatásra volt szükség: 1585. május l-jén a sok vitát kiváltó h á r m a s t a n á c s helyett a fejedelem G h i c z y János váradi kapitányt nevez­ te ki B á t h o r y Zsigmond mellé - annak nagykorúságáig - kormányzóvá.

G h i c z y 1589-ig k e m é n y kézzel látta el feladatát.

B á t h o r y István mindkét erdélyi kancelláriájának vezetői, Forgách Fe­ renc, Berzeviczy M á r t o n , sőt lengyel kancellárja, Jan Z a m o y s k i is a hu­ m a n i s t a műveltségű ún. „padovások" közül került ki, ama diákok kö­ zül, akik mindannyian a híres padovai egyetemen tanultak, és ez bizo­ nyos

fajta

összetartozást,

szellemi

közösséget

jelentett

számukra.

Maga B á t h o r y is h u m a n i s t a szellemű uralkodó volt, bár arra, hogy ő is egyetemre járt volna Padovában,

nincsenek hiteles bizonyítékaink.

Annyi bizonyos, hogy kiválóan beszélt és írt latinul, szónoklatai valósá­ gos m ű r e m e k e k voltak, ahogy a kortársak és az udvarában járt pápai nunciusok is feljegyezték. Ezenkívül jól beszélt németül, és értett len­ gyelül is. A források azt is megörökítették, hogy bécsi fogsága után töb­ bé n e m volt hajlandó n é m e t ü l megszólalni, még az erdélyi szász köve­ tekkel is latinul vagy magyarul beszélt, és lengyel híveivel is latinul tár­ salgott. M á r uralkodása elején udvarába hívta Giovanni M i c h é l e B r u t o velencei történetírót, akit megbízott Magyarország t ö r t é n e t é n e k meg­ írásával. B r u t o Lengyelországban fejezte be művét.

Báthory István személyében katolikus fejedelem került Erdély élére, aki a nagyrészt protestáns országban igyekezett régi megbecsültségére vissza­ hozni a római katolikus vallást. Ez azonban nem ragadtatta túlzásokra, már csak azért sem, mert megesküdött a rendek előtt a vallásszabadság tiszteletben tartására. Toleranciáját mutatja, hogy az unitárius Blandrata doktort megtartotta tanácsosai között. Báthory, akit a katolikus hit osz­ lopaként tartottak számon, fejedelemként végre cselekedhetett is hite ér­ dekében. Behívta a jezsuita rendet Erdélybe. M á r 1571-ben levelet írt a rend bécsi jezsuita kollégiumában székelő provinciálisnak, amelyben se­ gítségét kérte a betelepítés ügyében. Támogatásra talált Rómában, a rend központjában is, és ekkoriban vált a fejedelem őszinte hívévé Antonio

Possevino atya. 1578-ban X I I I . Gergely pápa támogatásával kollégiumot alapított a Kolozsvár melletti kolozsmonostori apátság területén. Rómá­ ból hazahívatta Szántó István atyát, aki korábban a bécsi jezsuita kollégi­ um filozófiaprofesszora volt, és Leleszi János hírneves jezsuita teológus is Erdélybe jött. De Lengyelországból, a vilnai kollégiumból - ahol unoka­ öccse, Báthory András tanult - is küldött haza rendtagokat. Az erdélyi rendekhez írott levele szerint azzal a céllal hozta létre a kollégiumot, hogy az „emberi tudományokban kiképzett ifjak, némelyek az egyházi, mások a világi ügyek intézésére alkalmasabbak legyenek". 1581-re felépült a ko­ lozsvári kollégium épülete, és ott folytatódott a tanítás. Ebben az évben adták ki a fejedelem nevében az alapító okiratot, amelyet lengyelországi erdélyi kancellárja, Berzeviczy M á r t o n fogalmazott Báthory útmutatásai alapján. A kollégium működésének rendjét a fejedelem megbízásából Ko­ lozsváron járt Possevino atya alakította ki. A jezsuiták mind nagyobb be­ folyása igencsak bosszantotta a többségében protestáns erdélyi urakat, de a fejedelem személye védelmet biztosított számukra. Az Erdélyben tevé­ kenykedő jezsuita atyák nagy hatással voltak a gyermekként fejedelmi utódul kijelölt Báthory Zsigmondra is.

B á t h o r y István uralkodása végén családi birtokai ügyében megegye­ zett Rudolf magyar királlyal. 1585-ben S z a t m á r t ugyan nem, Nagybá­ nyát és a szinyéri uradalom egy részét azonban megkapta Rudolftól, de m i n t magyar n e m e s és n e m m i n t erdélyi fejedelem. A teljes megbékélés egyébként n e m következett be, ugyanis Rudolf a speyeri szerződésben foglaltak tényleges megvalósítását szerette volna elérni, B á t h o r y pedig lengyel királyként Erdély közjogi helyzetét illetően semmilyen változ­ tatásra n e m volt hajlandó.

B á t h o r y 1 5 8 6 . december 13-án Grodnóban halt meg, valószínűleg ve­ seelégtelenségben, amit súlyosbított egész életén át húzódó cukorbe­ tegsége is. A kortársak és az utókor évszázadokig élt a z o n b a n a gyanú­ perrel, hogy mérgezés okozta a fejedelem halálát. „Frustra vivit, qui nemini prodest!" - hiábavalóan él, aki senkinek sem használ -, így szólt az az ajánlás, amit István lengyel király és erdélyi fejedelem írt unokaöccsének, B á t h o r y Andrásnak 1579-ben. Ez a mon­ dat m é l t á n válhatott saját jelmondatává, hiszen ő egész életét nemze­ tének szentelte.

BÁTHORY ZSIGMOND (SOMLYAI) Várad, 1 5 7 2 . április - Liabahovice, 1 6 1 3 . m á r c i u s 2 7 .

B á t h o r y Zsigmond Erdély fejedelmei közül az egyik legvitatottabb sze­ mélyiség. Uralkodását leginkább háborús dúlások, zavaros közállapo­ tok, intrikák kibogozhatatlan szövedékeként jellemezhetnénk. Egy csa­ pongó, szélsőségekre hajlamos, bizonytalan, olykor kedélybeteg rene­ szánsz fejedeleméhez hasonlítható élete és uralkodása érdekes m ó d o n párhuzamba állítható a korszak történéseivel. Ezek az évek ugyanis Er­ dély t ö r t é n e t é n e k is egyik legzaklatottabb, véres kegyetlenségekkel és h á n y a t t a t á s o k k a l teli korszakát alkotják.

Gyermekkor

Zsigmond édesapja B á t h o r y Kristóf volt, akit a len­ gyel t r ó n t elfoglaló B á t h o r y István 1576-ban hagyott

Erdély élén vajdaként. A János Zsigmond fejedelemsége idejében Angli­ át és Franciaországot is megjárt nemesurat csöndes, magába forduló, szelíd embernek ismerték a kortársak. Somogyi Ambrus történetíró úgy vélte: „...fiát, Zsigmondot csak nevének, n e m pedig erényeinek örökö­ séül hagyta ránk." Felesége, Bocskai Erzsébet, Bocskai István testvére erős akaratú, k e m é n y asszony hírében állt. Két gyermekük érte meg a felnőttkort, Grizeldisz, aki a lengyel kancellár, J a n Z a m o y s k i felesége lett, és Zsigmond, akinek születését édesanyja n e m sokkal élte túl.

A Zsigmondról szóló monda szerint születésekor kezeit összefonva t a r t o t t a , benne alvadt vért szorongatott, majd amikor a bába meleg

vízbe tette, hallá változott, és farkával ide-oda csapkodott, majd félóra múlva újra emberi alakot öltött. Az „okosabbak" ezt akkoriban úgy ma­ gyarázták, hogy vérengző ember lesz, ha felnő. A hal alak pedig arra m u t a t o t t szerintük, hogy telhetetlen, kóbor és állhatatlan lesz, m i n t a halak, amelyeknek nincs biztos otthonuk, csak a víz sodorja őket egyik helyről a másikra. A kisfiút szigorúan a katolicizmus szellemében ne­ velték az erdélyi jezsuita atyák irányítása alatt. Későbbi jezsuita gyóntatóatyja, a spanyol származású Alfonso Carillo nagy hatást gyakorolt a felnövekvő fejedelemre.

B á t h o r y Zsigmond összetett jellemét máig sem tudta teljesen meg­ fejteni a t ö r t é n e t t u d o m á n y . Érzékenysége különös területeken nyilvá­ nult meg. Szeszélyes és kiszámíthatatlan volt. Neveltetése a felsőbb­ rendűség érzését ültette el benne, így n e m t a r t o t t a magára érvényesnek az emberi viselkedés általános normáit. Az Erdélyben már hagyomá­ nyosan elterjedt itáliai kultúrát és annak képviselőit B á t h o r y Zsigmond is fölöttébb kedvelte. Különleges tehetsége volt a zenéhez és általában a művészetekhez. Maga is ügyesen játszott virginálon és húros hangsze­ reken. 1 5 8 9 után számos észak-itáliai zenészt hívott Erdélybe, többsé­ güket Velencéből, m i n t például Giovanni B a t t i s t a M o s t ó t , A n t o n i o R o m a n i n i t . A korszak kiváló zeneelméleti írója és orgonaművésze, Girolamo Diruta pedig egyenesen B á t h o r y Zsigmondnak ajánlotta 1592-ben Il Transilvano címmel kiadott orgonatankönyvét.

Hatalom

B á t h o r y Zsigmond

1588-ban kezdte

meg uralkodását,

amikor az erdélyi országgyűlés nagykorúsította az ekkor 16 éves ifjút. Fejedelemmé már 1581-ben, atyja halála előtt n é h á n y hó­ nappal megválasztották. A rendek magas árat követeltek a nagykorúsí­ tásért: meg kellett ígérnie, hogy kiűzi a jezsuitákat Erdélyből. Zsig­ m o n d ezt kénytelen-kelletlen ugyan, de meg is tette. Ahogy a mellé állí­ t o t t kormányzó, G h i c z y János mondogatta, amikor a megegyezésre igyekezett rábeszélni a fejedelmet: a rendek könnyebben találnak ma­ guknak új fejedelmet, m i n t ő magának új országot.

Amikor egy nagy európai oszmánellenes összefogás lehetőségeinek kitapogatására

V. Sixtus pápa 1591-ben Erdélybe küldte a jezsuita

Carillo atyát, hogy a fejedelem gyóntatója legyen, az atya csak rangrejt­ ve, k a n o n o k i reverendában j ö h e t e t t az országba. A nagy műveltségű, kiváló diplomata sorsa ettől kezdve összefonódott B á t h o r y Zsigmond és Erdély sorsával. A fejedelmet sikerült megnyernie az oszmánellenes terveknek, felvillantva előtte azt a dicsőséget és hírnevet, amely győzel­ me esetén övezné nevét egész Európában. Persze a politikai és katonai érvek is m e g t e t t é k hatásukat. Emellett nagybátyja, a tekintélyes Bocs­ kai István is a háború megindítását szorgalmazta, mert elérkezettnek látta az időt az o s z m á n o k kiűzésére és a szétdarabolt ország egységé­ nek helyreállítására. Bocskai, aki ez idő tájt a váradi kapitányi tisztséget is b e t ö l t ö t t e , az erdélyi „háborús párt" vezéralakjaként nagy hatást gya­ korolt Zsigmondra, ő volt a fejedelem politikai lépéseinek meghatározó ötletadója és irányítója.

Velük szemben az öreg tanácsurak, a „békepárt" képviselői álltak, akiknek az volt a véleménye, hogy n e m érdemes ujjat húzni az oszmá­ nokkal, mert a katonailag gyenge császárban n e m lehet bízni, n e m sza­ bad a biztos békét k o c k á z t a t n i a bizonytalan kimenetelű háborúért. A „békepártot" a fejedelem unokaöccse, B á t h o r y Boldizsár, Kovacsóczy Farkas és mindkettejük apósa, Kendy Sándor vezette. Kendy egy alka­ l o m m a l kifejtette, hogy amíg Buda vára az o s z m á n o k kezén van, addig n e m tanácsos kikezdeni a szultánnal, mert Drinápoly bizony közelebb van, m i n t Bécs. T e h á t o n n a n hamarabb ideérnek a t á m a d ó hadak, m i n t az erdélyiek megsegítésére igyekvők Bécsből, különösen, ha az utóbbiak n e m is igyekeznek annyira. Mivel ekkor még n e m vált sürgetővé a dön­ tés és a választás a két párt között, Zsigmond teátrális zokogással kibé­ kült unokatestvérével, a törökpárti Boldizsárral, és a „rossz tanácsadó­ kat" okolta nézeteltérésükért. B ű n b a k k é n t két tanácsurat ki is végezte­ t e t t a két Báthory, de megbékélésük csak ideiglenes volt, hamarosan újra szembekerültek egymással. 1593 tavaszán ugyanis Szinán nagyvezír hadaival Magyarország ellen indult, és a Porta megparancsolta va­ zallusának, az erdélyi fejedelemnek, hogy nyújtson segítséget a hadjá­ rathoz. Erdély n e m harcolhat az o s z m á n o k oldalán magyarok ellen, ez mindenki számára világos volt. A békepárt tekintélyes személyiségei ekkor

még

nem

engedték

Zsigmondot

felülkerekedni.

„Hazánk

állapotja üllő és verő k ö z ö t t úgy vagyon, m i n t két ajtósark között, na-

gyon kell vigyázni, nehogy ha lesújt a verő, Erdélyt é r j e " - m o n d t a Kendy Sándor ebben a nehéz helyzetben. Az erdélyiek h ú z t á k az időt, a nagyvezír dühöngött, és bosszúval fenyegetőzött, Zsigmond pedig a megfelelő alkalomra várt, ami 1 5 9 4 tavaszán j ö t t el.

Az erdélyi országgyűlés a fejedelem által felvonultatott katonaság fe­ nyegető nyomására megszavazta ugyan a szembefordulást a Portával, de néhány hét múlva maguk érvénytelenítették ezt a döntést. Ekkor Bátho­ ry Zsigmond, érezvén, hogy uralkodóként ellehetetlenítették, lemondott a fejedelemségről, és Kővár várába menekült. Ez volt első lemondása, amit még három hasonló követett, de bizonytalan, a nehéz helyzetektől megriadó és menekülő, önállótlan személyisége m á r ebben az első eset­ ben m e g m u t a t k o z o t t . Ekkor vette a kezébe az irányítást - nem először és nem utoljára - a fejedelem nagybátyja, Bocskai István.

Bocskai azonnal Kővárba ment, ahol összegyűltek a fejedelem hívei: Geszti Ferenc dévai kapitány, Kornis Gáspár huszti kapitány, rátóti Gyulaffy László, Jósika István kancellár és keresztúri D e á k Kristóf. El­ határozták, hogy akár erővel is visszaültetik a fejedelmet a trónra. Zsig­ m o n d Bocskai váradi hadainak és az említett urak katonaságának segít­ ségével egy hónapi távollét után bevonult Kolozsvárra, ahol az éppen gyűlésező rendek vissza is fogadták. Az országgyűlés az ismételt erő­ szaknak engedve augusztus 27-én kimondta, hogy felbontják a szövet­ séget az o s z m á n Portával, és a római császár mellé állnak. A bölcs Kendy viszont sokak véleményét mondta ki: „...jegyezzétek föl e na­ pot, ma v e s z t e t t ü k el az országot, mi magunkat és n e m z e t ü n k e t . " A fe­ jedelem is tudta, hogy ezzel a döntéssel a tekintélyes főurakból álló „tö­ rökpárt" erejét n e m törték meg véglegesen. Keményebb megoldásra volt

szükség.

A szavazás másnapján istentiszteletre érkeztek a tanácsurak. A ko­ lozsvári bíró ekkor - a neki adott parancsnak megfelelően - bezáratta a városkapukat. Kürtjel adta tudtul a Váradról iderendelt k a t o n á k n a k és a fejedelmi testőrségnek, hogy itt az ideje teljesíteni a fejedelem paran­ csát. A k a t o n á k elfogták és tömlöcbe hurcolták az ellenzék vezetőit, akiket a fejedelem h a t a l m a elleni lázadással vádoltak. A következő na­ pokban a legbefolyásosabb törökpárti urakat: Kendy Sándort, Kendy Gábort, Iffju Jánost, Forró Jánost, Literati Gergelyt tárgyalás és ítélet-

hozatal nélkül fejezték le Kolozsvár főterén. A többieket börtönbe zár­ ták, sokakat halálra ítéltek a fejedelem parancsára. Baranyai Decsi János visszaemlékezése szerint a kivégzéseket követően Zsigmond hosszú be­ szédben m e n t e g e t ő z ö t t , hogy mindezeket n e m kegyetlenségből csele­ kedte, h a n e m a szükségtől kényszeríttetve, mert az urak arra töreked­ tek, hogy őt országától megfosszák, és helyébe mást válasszanak. Bá­ thory

Zsigmond

fejedelmi

hatalma

és

tekintélye

teljes

fényében

tündökölt, és még tovább növekedett, amikor megkezdődtek Rudolf császárral a szövetségi tárgyalások.

Előbb Carillo atya, majd pár hónap múlva Bocskai István u t a z o t t Prágába, hogy előkészítse a szövetség megkötését. B á t h o r y csak bizo­ nyos feltételekkel ígérte meg az o s z m á n o k elleni hadba szállást. Először is kérte a császártól Erdély független fejedelemségként való elismerését, amit ő és utódai örökös és független fejedelemként birtokolhassanak a jövőben is. K i k ö t ö t t e továbbá, hogy amit az erdélyi hadak foglalnak vissza az oszmánoktól, az kerüljön az ő hatalma alá, valamint azt is, hogy ha a háború során menekülni kényszerülne országából, kapja meg a sziléziai Oppeln és Ratibor hercegséget. A szövetség megpecsételésére feleségül kért egy Habsburg-házbeli hercegkisasszonyt is. Az egyez­ m é n y t végül 1595 januárjában k ö t ö t t é k meg Prágában.

1 5 9 5 májusára Báthorynak azt is sikerült elérnie, hogy a két szom­ szédos r o m á n vajdaság élén álló vajdák szövetséget kössenek vele, sőt elismerjék főségét. M i h á l y havasalföldi és Stefan Razvan moldvai vajda fölmondta az o s z m á n alávetettséget, és hűséget esküdött Zsigmond­ nak. A fejedelem hatalma a rendekkel szemben fokról fokra erősödött.

M é g ebben az évben kívánságára visszafogadták az országba az elűzött jezsuitákat, és újra felállították az erdélyi római katolikus püspökséget.

Napragyi D e m e t e r k ö l t ö z h e t e t t be a fél évszázada püspököt n e m l á t o t t gyulafehérvári palotába. Ezzel kezdetét vette Erdély rekatolizálása.

A Prágában k ö t ö t t szövetségnek megfelelően B á t h o r y azonnal táma­ dásokat indított a délnyugati határ mentén. Borbély György lugosi bán visszafoglalta a Maros m e n t i várakat, köztük Lippát és J e n ő t . Az első, nagy reményeket keltő győzelmeket egész Magyarország ünnepelte. A fejedelem ragyogott a büszkeségtől, egyre nagyra törőbb terveket dédel­ getett, és várta a császári hadsereg ígért csatlakozását. H a t a l m a kitelje-

sedett, önálló országa élén független uralkodóként parancsolt n e m c s a k Erdélynek, de a szomszédos román országoknak is. Elérte, amit akart: szövetségese volt a pápa, a spanyol király és a német-római császár.

Boldogan várakozott: a nyugati nagyhatalommal k ö t ö t t szövetséget hamarosan érkező jegyesével kötendő házassága pecsételi majd meg.

Házasság

A Habsburg Károly főherceg leányát, Mária Krisztiernát feleségül kérő követség 1595 tavaszán érkezett Grazba.

Vezetője Bocskai István volt, és tagjai k ö z ö t t találjuk Carillo atyát is, aki ünnepélyes beszédben kérte meg a hercegnő kezét az erdélyi fejede­ lem számára. A házasság csak Rudolf császár engedélyével j ö h e t e t t lét­ re, hiszen m i n t a dinasztia feje, ő d ö n t ö t t az osztrák Habsburg-család tagjainak sorsáról is. A házassági szerződés aláírását követően jelképes házasságkötésre is sor került a grazi nagytemplomban. Az ünnepélyes ceremónián a leendő férjet Bocskai István személyesítette meg. T a l á n innen eredeztethető a hercegnő Bocskaiba vetett bizalma, amelyet ké­ sőbbi erdélyi megpróbáltatásai idején számos alkalommal k i m u t a t o t t .

Mária Krisztierna 1 5 9 5 . június közepén indult el Erdélybe édesanyjá­ val. Fényes kísérete negyven hintóból, fegyveres lovasokból és két püs­ pökből állott. A m e n y a s s z o n y az utazás alatt végig magas lázzal küsz­ ködött, azért többször hosszú pihenőt kellett tartania Bécsújhelyen és Pozsonyban, m í g n e m a Vág völgyén, Lőcsén és Kassán keresztül a kül­ döttség július 25-én Kolozsvárra ért. I t t Alfonso Visconti pápai nuncius fogadta őket a fejedelem nevében, óriási ünneplés közepette.

A jegyesek első találkozására augusztus elsején került sor. A fejede­ lem az érkező küldöttség elé lovagolt, és egy alkalmas tisztáson, a sza­ badban felállított sátorban ismerkedett meg menyasszonyával. Az üd­ vözlő beszédek elhangzása után díszes h i n t ó n vonultak be a fejedelmi fővárosba, Gyulafehérvárra. A pompás külsőségek közepette rendezett esküvőt a pápai nuncius celebrálta augusztus 6-án. A lakodalmi ünnep­ ségek több napon át tartottak. A fejedelem azonban h a m a r magára hagyta újdonsült hitvesét, mert hírül vette, hogy Szinán nagyvezír m e g t á m a d t a Havasalföldet, és bosszúhadjárata Erdélyt fenyegeti.

Háború gi

Miközben

gyülekeztek

önkéntesekkel

kiegészült

az

erdélyi,

császári

moldvai hadak,

és

magyarorszá­

Szinán

nagyve-

zír ellenállhatatlanul n y o m u l t előre Havasalföldön. Elfoglalta és feléget­ te Bukarestet. Az összegyűlt erdélyi sereg alig 10 ezer főt t e t t ki, és a császár e h h e z csak kétszáz főnyi lovast küldött, többet n e m is ígért. Er­ délyben vészhelyzet állt elő. B á t h o r y Zsigmondnak hadseregre volt szüksége, ha szembe akart szállni a fenyegetően Erdély felé n y o m u l ó o s z m á n erőkkel. Ebben a helyzetben ő is a középkori magyar királyok és erdélyi vajdák aranytartalékához, a székelyekhez fordult segítségért.

1595 őszén k i b o c s á t o t t kiváltságlevelében visszaadta ősi szabadságjoga­ ikat, amelyektől még 1562-ben János Zsigmond fejedelem f o s z t o t t a meg őket. A korabeli források szerint 20 ezer székely fogott fegyvert, hogy vérével bizonyítsa, m é l t ó a szabadságra. A Barcaságban gyülekező hadak a Törcsvári-hágón keresztül indultak Havasalföldre Bocskai Ist­ ván fővezérsége alatt. Így kezdődött a híres havasalföldi hadjárat, ame­ lyet a századvégi hosszú háború egyik legdicsőbb fejezeteként tart szá­ m o n az utókor.

A M i h á l y vajda csapataival egyesült erdélyi sereg visszavette az osz­ m á n o k t ó l a fővárost, Tirgovistet, de legnagyobb győzelmét a D u n a m e n t i Gyurgyevónál aratta. A székelyek iszonyú erővel induló r o h a m á t az o s z m á n o k n e m tudták visszaverni, belehátráltak a folyóba, ahol ha­ marosan emberek, tevék és lovak hullái alkottak torlaszokat. Szinán h a z a m e n e k ü l t vert hadaival. B á t h o r y Zsigmond hősiességét és diadalát visszhangozta Magyarország és Európa, az o s z m á n o k legyőzhetetlenségének m í t o s z a megrendülni látszott.

A győztes

fejedelem

hazatérte

után

fontos

katonai-diplomáciai

ügyeire hivatkozva kerülte a feleségével való találkozást. Carillo atyával 1 5 9 6 elején Prágába u t a z o t t Rudolf császárhoz, hogy a hadjárat folyta­ tásának lehetőségeiről tárgyaljanak. A h a t a l m a t Mária Krisztiernára m i n t régensre és Bocskaira hagyta. M i k ö z b e n a fejedelem Prágában tár­ gyalt, a székelyeknél robbanással fenyegetett a feszült elégedetlenség, a hadjárat idejére visszaadott kiváltságaikat ugyanis a fejedelem újból megvonta tőlük, és így akik hazatértek a háborúból, ugyanúgy jobbá­ gyok maradtak, m i n t azelőtt. A közszékelyek csalódottsága n y o m á n kitörtő lázadást Bocskai utasítására példátlan kegyetlenséggel fojtották

vérbe. A „véres f a r s a n g i k é n t emlegetett megtorlásról Borsos T a m á s marosvásárhelyi polgár így írt feljegyzéseiben: „Sokat bennek az javá­ ban felnyársalának, kit akasztanak, kit horogba hányának, kinek orrát, fülét elmetélek, kit piricskolának [véresre vertek]." A szörnyű bosszú kitörölhetetlen n y o m o t hagyott a lelkekben: ekkortól datálódik a szé­ kelyek határtalan Báthory-gyűlölete.

1 5 9 6 . március végén érkezett haza a fejedelem, és rögtön általános hadfölkelést rendelt el. Feleségével alig váltott szót, szinte menekült társaságából. Híre jött, hogy a tatárok betörtek a Körös völgyébe, oda­ indult tehát. Rövid, eredménytelen csatározásokat folytatott a folyó m e n t é n és T e m e s v á r alatt, a h o n n a n egy hamis információ hatására visszavonult, meglehetősen rossz közérzettel, zaklatott idegállapotban.

Eközben Gyulafehérváron és egész Erdélyben terjedt a híre, hogy a fejedelem házasságával valami nincs rendben. T a l á n n e m tetszik neki a sápatag hölgy?- V a g y bájitallal bűvölte meg egykori szerelme, M a j l á t h Margit? V a g y vallási megfontolásból él szűzies életet? V a g y talán in­ kább saját n e m e iránt vonzódik"? Senki sem tudhatta. Carillo atya min­ denesetre azt írta, hogy valamiféle természetbeli fogyatkozás {naturae defectus) lehet az oka annak, hogy a fejedelem kerüli a hitvesi ágyat. Az igazságot vagy legalábbis annak egyik szeletét, Mária Krisztierna anyjá­ h o z írott leveleiből ismerhetjük meg: „Ő ma bejött h o z z á m és így szólt: mondanivalója volna számomra.

N e m tudja, mi történt vele, hogy az Isten bünteti-e, vagy gonosz embe­ rek átka fogott rajta. M e r t azelőtt ő is olyan volt, mint a többi férfi, de m o s t többé nem. (...) Megkérdeztem tőle, hogy már korábban is észlel­ te-e ezt magán, mire azt felelte, hogy nem. Csak a lakodalom előtt há­ rom nappal fogott gyanút, de akkor n e m gondolta a dolgot komolynak, remélte, hogy elmúlik, többször is bement a templomba és könyörgött, hogy múljék el róla. Ha tudta volna, hogy nem múlik el, n e m engedte volna, hogy megeskessenek bennünket" - írta Mária Krisztierna. Később beszámolt arról is anyjának, hogy a fejedelem mindenféle varázslatos gyógymódot kipróbált, de semmi sem használt. Egy alkalommal keser­ vesen sírva panaszolta feleségének, hogy belehal, ha n e m segítenek rajta hamarosan. A titokba beavatott Bocskai hallgatásra intette a fejedelem­ asszonyt, de maga Báthory volt az, aki a súlyos terhet n e m bírta tovább.

1 5 9 6 júliusában T e m e s v á r alól hazatérve bejelentette, hogy válni akar, lemond a trónról, és egyházi rendbe kíván lépni. A főhercegnő n e m akart válni, m i n t ahogyan Erdélyben sem akarta senki a válást, vártak tehát. A fejedelmet azonban a felségével való találkozások felka­ varták, dührohamokat váltottak ki belőle. Betegségéről n e m lehetett vele beszélni, pedig elképzelhető, hogy találtak volna megfelelő gyógy­ módot. Lemondási szándékáról az Erdélybe jó hírekkel visszaérkező Carillo atya sem tudta lebeszélni. A pápa és a spanyol király hadisegélyt küldött, a pápai diplomácia a lengyel királyt is megkereste, hogy segít­ ségét kérje az oszmánellenes harc folytatásához. A fejedelem döntése a z o n b a n véglegesnek látszott. Carillónak azonnal vissza kellett indul­ nia Prágába, hogy megtárgyalja a lemondást és Erdély császári kézre adásának feltételeit.

B á t h o r y Zsigmond feldúlt lelke a harcmezőn keresett vigasztalódást.

Magyarországra indult, Eger alá azonban m á r csak a vár eleste után ér­ kezett meg. C s a t l a k o z o t t Miksa főherceg seregéhez, és vele együtt szállt táborba Mezőkeresztesnél. Itt került sor 1596. október végén arra a háromnapos ütközetre, amely a kezdeti sikerek után súlyos vereséggel végződött. A csatában m i n t e g y 2 ezer erdélyi katona is ottveszett, Zsig­ m o n d keserű szívvel indult haza. Erdélyben az országgyűlés mégis a harc további lehetőségeiről tárgyalt. A fejedelem 1597. január közepén indult Prágába, hogy elindítsa a válási procedúrát, és megegyezzen Ru­ dolffal a fejedelmi trónról való lemondása feltételeiben. Elindulása előt­ ti éjszakán utoljára felkereste feleségét, s hogy milyen szenvedéseken m e h e t e t t keresztül, arról megint csak Krisztierna anyjához írott levelé­ ből értesülünk: „...éjjel fél 11-kor jött, s úgy 3 óra körül m e n t el. Ilyen finoman ked­ ves még sohasem volt hozzám, bár n e m sokat beszélt. Bocskainak jelen­ létemben megparancsolta, hogy az én tudtom nélkül semmilyen intéz­ kedést az országban ne tegyen. M i u t á n Bocskai elment, arról beszélt, hogy a császár, fenséged és én magam is mennyire megtiszteltük őt, amikor elvállaltam, hogy feleségül megyek hozzá ebbe a messzi és veszé­ lyes országba, s amikor őt oly szívből szerettem, amit ő nagyon nagyra értékel. Mivel azonban az Isten őt bünteti, ahogy ezt én is tudom, az irántam való szeretetből és az Ausztriai Ház iránti becsülésből ezt az

ügyet végleg le akarja zárni. (...) Közben mindketten sírtunk. Másnap a nuncius azt mondta, hogy férjem utasította őt, mindent adjanak meg nekem, amit csak kívánok, de ő többé nem akar engem látni."

Prágában a tárgyalások eredménytelenül folytak egy ideig, n e m kis részben a n n a k köszönhetően, hogy a fejedelem szinte mindennap vál­ t o z t a t o t t valamit elképzelésein. Bár a régóta h ő n á h í t o t t Aranygyapjas-rendet megkapta, de lényegében dolgavégezetlenül tért haza Erdély­ be. „Azt mondják, úgy viselkedik, m i n t aki megzavarodott" - írta Zsig­ mondról Krisztierna, aki eközben a rideg fogarasi várban tengette napjait, t i t o k b a n még mindig abban reménykedve, hogy férje magatar­ tása megváltozik irányában. N e m sokkal később Kővárba költözött, de itt is magányosan élt, m á r csak a mielőbbi hazatérést remélve.

Eközben Carillo atya 1597. december 23-án Prágában újabb megálla­ podást k ö t ö t t . Ennek értelmében Báthory Zsigmond l e m o n d o t t az er­ délyi fejedelemségről, és a hatalmat átadta Rudolf császárnak. Cserébe megkapta a sokat emlegetett két sziléziai hercegséget és évi 50 ezer fo­ rint járadékot. A császár megígérte, hogy javasolni fogja a Szentszék­ nek bíborosi kinevezését. Erdély élére Miksa főherceget állította kor­ m á n y z ó n a k . B á t h o r y Zsigmond április 10-én indult el Kassa felé, felesé­ gétől hivatalos levélben köszönt el. Az ország kormányzását Mária Krisztierna vette át addig, amíg a császár által kijelölt főherceg megér­ kezik. Erdély rendjei nagy tisztelettel és szeretettel vették körül szeren­ csétlen sorsú fejedelemasszonyukat, aki a tőle telhető igyekezettel ve­ t e t t e bele magát a közügyek intézésébe. Végül Mária Krisztierna au­ gusztus 18-án indult haza, de még Kolozsváron tartózkodott, amikor titokban, kopottas ruhában megérkezett az Oppelnből csalódottan visszatérő fejedelem.

Bocskai és Kornis Boldizsár, a Szászsebesen gyülekező hadsereg főve­ zére azonnal melléállt. A hatalom visszavétele újra megtörtént. A feje­ delem találkozni kívánt feleségével, és mindenki meglepetésére elhal­ m o z t a szeretete minden jelével.

Szebbnél szebb napokat t ö l t ö t t e k

együtt, visszavitte Gyulafehérvárra, hogy o t t együtt uralkodjanak, és úgy éljenek egymással, m i n t „testvér a testvérrel". A korabeli feljegyzé­ sek szerint igazi boldog pár benyomását keltették ez idő tájt. Augusz­ tus 29-én az erdélyi országgyűlés újra hűséget esküdött a fejedelmi pár-

nak, csak Rudolf császár neheztelt, amiért így becsapták. Zsigmond azonban őt okolta a történtekért, mondván, hogy n e m teljesítette az o s z m á n o k elleni hadjáratban vállalt kötelezettségeit.

1598 nyarán az oszmánok hosszú ostrommal sem tudták Váradot be­ venni, így Erdély egy időre megmenekült, de a fejedelem egyre rosszabb lelkiállapotba került. Kapcsolata feleségével ismét megromlott. Kiábrán­ dult és csalódott lett. T i t o k b a n hazahívta Lengyelországból unokatest­ vérét, Báthory András bíborost, akivel a fejedelmi hatalom átadásáról tárgyalt. Megint el akart válni, és szorgalmazta, hogy András a fejede­ lemséggel együtt felesége kezét is megörökölje. Krisztierna azonban szi­ lárdan ellenállt, és rövidesen elhagyta Erdélyt. Hazatérve Grazba súlyos, magas lázzal járó betegségbe esett. Végül 1599-ben a pápai kúria igen gyorsan kimondta a válást, ugyanis három belső szobalány is egybe­ hangzóan tanúsította, hogy a házasság nem „consummáltatott", azaz n e m hálták el. A főhercegnő hátralévő éveit Grazban, majd a stájerorszá­ gi Hall városka kolostorában töltötte, 1621-ben hunyt el.

Mária Krisztierna és B á t h o r y Zsigmond házasságának t ö r t é n e t é t n e m ok nélkül tártuk ilyen részletesen az olvasó elé. Házasságukhoz ugyanis sok reményt fűzött mind a Német-római Birodalom császára, mind a Báthoryak családja és az erdélyiek is. Egy erős kelet-európai ál­ lamalakulat

kialakulásának lehetősége villant

föl

egy időre,

amely

Moldvát, Havasalföldet, Erdélyt sőt más területeket is egyesítve, szö­ vetségben a császárral, h a t é k o n y a n szállhatott volna szembe az oszmá­ nokkal. A kortársak mindenesetre efféle jövőt képzeltek el az ifjú feje­ delem számára. Magánéletének kudarca azonban n e m c s a k lelkileg rop­ p a n t o t t a őt össze,

de hisztérikus, kiszámíthatatlan cselekedeteivel,

ismétlődő lemondásaival és visszatéréseivel összezavarta országa életét és belső rendjét, szétzilálta szövetségeit. A korszak nagyra becsült tör­ ténetírója, S z a m o s k ö z y István érdekes képet fest Zsigmond udvaráról, az általa oly nagyon szeretett itáliaiak helyéről és szerepéről a fejedelem környezetében: „Legfőképpen pedig az őt már öt éve körülhemzsegő olasz csürhe r o n t o t t a meg lelkét meggondolatlan és aljas csábítóeszközökkel. Ezek Itália utolsó söpredékéből, egyik a másik után ö z ö n l ö t t oda az ő el­ árasztására, s ő nemcsak barbár nyelvüket t e t t e állandó családi nyelvé-

vé, h a n e m szokásaikat is magába szívta... az olaszokat, akiket sem nevelésök, sem valami nemes szolgálatuk n e m ajánlott, befogadta s dé­ delgette, még hagyján, az orvosokat, költőket, szónokokat, m a t e m a t i ­ kusokat, szobrászokat, építészeket, mert ezek tehetségének és szorgal­ m á n a k gyümölcsét még látta ő és az ország (...) többnyire csak saját gyönyörűségére, s n e m országos haszon céljából gyűjtötte össze palotá­ jába és árasztotta el esztelen költekezéssel őket: énekes lantosokat, citerásokat, fuvolásokat, muzsikusokat, papokat, elsősorban a szent éne­ kek éneklésére, s egyéb félszamarakat. Összegyűjtötte a zöldségkerté­ szeket, virágkertészeket, szakácsokat, cukrászokat, hurkatöltőket, s akik a sajtot olasz formára sajtolják, hozzájuk járultak a szemfényvesz­ tők, színészek, mimusok, udvari bolondok, táncosok, szabók, tréfacsinálók, gladiátorok, az öklöző párna forgatói, s más istentelen haszonta­ lanságoknak mesterei..."

Mindezeket, akik hízelgéssel növelték hibáit, és ajándékaiért epeked­ tek, mindenféle címmel, ranggal, megbízatással h a l m o z t a el, folytatta Szamosközy. I s t e n k é n t magasztalták Zsigmondot, gyalázták az erdélyi viszonyokat, a magyarok barbár szokásait, e „silány kuckót", amelynek viszonyai n e m m é l t ó k a fejedelem nagyságának és dicsőségének befoga­ dására. Ezek voltak Erdély elhagyásának s a n é m e t e k uralmába adásá­ nak kezdetei, okai és indítói - zárja az 1 5 9 8 . év történéseinek magyará­ zatát a történetíró. Véleménye, bár valószínűleg túlzás, mindenképpen érdekes adalékot szolgáltat Zsigmond udvarának életéről.

B á t h o r y András, a kivégzett Boldizsár öccse kora ifjúságától Lengyel­ országban élt. H a m a r egyházi pályára lépett, és amikor unokatestvére hazahívta Erdélybe, már bíborosi rangot viselt. Hajlandónak m u t a t k o ­ z o t t a fejedelmi h a t a l o m átvételére, és kibékült Zsigmonddal, akinek pedig Boldizsár kivégeztetése óta halálos ellensége volt. A császári ud­ varban a m i n t megtudták, hogy Erdélyben B á t h o r y András az új fejede­ lem, máris a visszacsapást fontolgatták. Ugyanakkor a havasalföldi M i ­ hály vajda ellenséges akcióival is számolni kellett. A fejedelemnek Er­ délyben

sem

akadt

túl

sok

támogatója.

A székelyek gyűlölték

a

Báthoryakat, a szászok a császárhoz hajlottak, a protestáns erdélyi nagyurak pedig n e m szívelhettek maguk fölött egy katolikus főpapot, aki ráadásul gyakorlatlan volt a mindennapi életben. Különösen a poli-

tikai intrikákban, a h a t a l o m megtartásának művészetében m u t a t o t t tehetségtelenséget. Bocskai István is gyűjtötte ellene a katonákat, a mu­ níciót, és készülődött az összecsapásra.

1 6 0 0 májusában a Lengyelországban tartózkodó Zsigmondot felke­ reste Székely M ó z e s - akkoriban M i h á l y vajda fővezére -, és igyekezett visszahívni. Közben ő is rájött, hogy jobb sorsa lenne Erdélyben, ezért szolgáját, Huszár Istvánt elküldte Bocskaihoz, a n n a k bihari birtokára, hogy kitudakolja, van-e még esélye a visszatérésre. Az ügyből nagy bot­ rány lett. Bocskai ugyanis átadta a szolgát a váradi vár császárpárti ka­ pitányának, Nyáry Pálnak, mert saját jól felfogott érdekében n e m akart barátságtalannak m u t a t k o z n i Rudolf császárral szemben. Bocskai ön­ maga tisztázására föl is u t a z o t t Prágába, de közben Erdélyben súlyos­ bodott a helyzet. A lakosság kimondhatatlan nyomorban tengődött.

M a k k b ó l készült kenyeret ettek, a rettegés az erdőkbe, mocsarakba haj­ t o t t a az embereket, sőt sokan kimenekültek a hegyeken át Moldvába.

A rengeteg szenvedés m i a t t az erdélyiek mind ellenségesebben tekintet­ tek a császári hatalomra, és Báthory Zsigmond korábbi uralma mennyei időszaknak t ű n t föl az utána következőhöz képest. Zsigmond úr im­ m á r hajlandó lett volna ősellenségével, az oszmánokkal is lepaktálni, csak hogy visszatérhessen a fejedelmi trónra.

1 6 0 1 . március végén Moldván át hazatért Erdélybe, majd április 3-án a kolozsvári országgyűlés ismételten fejedelemmé választotta. Ám a Habsburg-kormányzat sem tétlenkedett, megtudván a hírt, azonnal ha­ dat indított B á t h o r y ellen Basta generális és az udvar kegyeiben álló M i ­ hály vajda vezérsége alatt. Az ütközet augusztus 3-án Goroszló mellett zajlott le. Az erdélyi sereget, amely hiába várta a beígért o s z m á n segít­ séget, Székely M ó z e s vezette. B á t h o r y súlyos vereséget szenvedett, ő Moldvába, fővezére o s z m á n területre menekült a csatából. Basta és M i ­ hály vajda úgy h a t á r o z o t t : ezúttal n e m ejtenek foglyokat.

A csata u t á n két héttel, m i n t h o g y Basta generális gyanúsnak találta M i h á l y viselkedését, egyszerűen megölette. Szeptember elején azonban B á t h o r y Zsigmond visszatért Moldvából, és be is vonult Brassóba. Egy hónap múlva ahdnáme, azaz kinevező okirat is érkezett számára a Por­ tától, így ismét ő lett Erdély fejedelme, igaz, i m m á r n e m a császár tá­ mogatásával. Ez volt azonban erdélyi szereplésének utolsó felvonása.

Sikerült egy 30 ezer fős hadsereget fölállítania, amelyet az év őszén megindított Basta ellen, de Kolozsvárt n e m tudta bevenni. 1 6 0 1 . de­ cember 31-én adta ki híres adománylevelét a székelyeknek, amellyel visszadta a közszékelyek szabadságait, így próbálta maga mellé állítani őket. Katonai sikereket mégsem ért el a következő év eleji összecsapá­ sokban. Basta az udvar nevében megint csak Oppeln és Ratibor herceg­ séget, valamint évjáradékot ajánlott fel neki, ha átadja Erdélyt. Zsig­ m o n d belement az egyezségbe. Az erdélyi országgyűlés ismét átállt Ru­ dolf császár hűségére, és miután az utolsó Báthory-párti hadvezér, Székely M ó z e s is vereséget szenvedett Tövisnél, Zsigmond fejedelem 1602. július 26-án végleg távozott Erdélyből.

Az országban pestisjárvány és éhínség szedte áldozatait. A városok kihalt utcáin t e m e t e t l e n holtak hevertek, állítólag előfordult, hogy a Székelyföldön emberhúst ettek. Emberéletben és anyagiakban alig el­ képzelhető veszteségek érték az országot. Az igavonó állatok szinte tel­ jesen elpusztultak,

az emberek magukat fogták az igába,

ahogyan

mondták: a „Basta szekerébe".

1 6 0 3 elején a h a t a l o m az új császári biztosok, J o h a n n Molart és Nikolaus Burghausen kezébe m e n t át, akik azonnal fölfüggesztették az erdélyi a l k o t m á n y t és az országgyűlést. A falvakat és városokat már senki sem védte meg Basta bosszújától. Csak Besztercén 13 ezer ember halt éhen ezen a télen. Pezzen császári titkos tanácsos azt írta, hogy ek­ kora nyomorral, amekkora m o s t Erdélyben van, még a legutolsó bulgá­ riai vagy szerbiai török rabszolgánál sem találkozott. S z a m o s k ö z y így ír erről az időszakról: „A föld népe szorult erdőkebelbe, havasokba, he­ gyekbe, rettenetes nagy hidegségben. N e m találának magoknak rejte­ ket, erdőben is felkeresték őket, nagy kegyetlenséget rajtok tesznek."

1603 tavaszán a nemesség maradék erejével az oszmán támogatással erdélyi földre visszaérkező Székely M ó z e s mögé sorakozott föl. Céljuk Basta kiverése volt, és kezdetben sikereket is értek el, visszaszerezték Lugost és Karánsebest. Május elején az erdélyi országgyűlés a Gyulafe­ hérvárt is elfoglaló Székely M ó z e s t fejedelemmé kiáltotta ki, akinek m á r birtokában volt a szultáni ahdnáme. Ezt követően sorra meghódol­ tak előtte az erdélyi városok, köztük Kolozsvár is. Basta hátrálni kény­ szerült, vissza kellett vonulnia a Partium északi részébe.

Ekkor avatkozott az események menetébe Radu havasalföldi vajda, aki időközben maga mellé állította a székelységet, és rátámadt Székely Mózesre Brassó melletti táborában. A főként erdélyi nemesekből álló hadsereg színe-java elpusztult a csatatéren, maga Székely M ó z e s is meghalt. Basta azonnal visszatért Erdélybe, vallon zsoldosai minden emberi mértéket meghaladó gyilkolást és pusztítást végeztek.

A biztosok szeptember elejére összehívták az országgyűlést Dévára.

B a s t a kijelentette, hogy mindenért, ami történt, az erdélyiek a felelő­ sek, ezért kötelezte a nemességet, hogy büntetésképpen rója le vagyona negyedrészét, akik távol maradtak a gyűlésről, vagy Székely M ó z e s pártján álltak, azoknak vagyonát hűtlenség címén elkobozta. A városok ö n k o r m á n y z a t á t eltörölte, a „hűtlen" városokban csak a katolikus val­ lás gyakorlását engedélyezte. Az elkeseredés és a n y o m o r ekkoriban minden korábbit fölülmúlt.

B á t h o r y Zsigmond eközben Csehországban a császár kegyelemke­ nyerén élt. Rudolf n e m váltotta be azt az ígéretét, hogy papi pályára se­ gíti. Erdély vonatkozásában még egyszer, 1605 februárjában merült föl egy B á t h o r y személyével kapcsolatos ötlet. Ekkor felajánlották neki, h o g y visszakaphatja a fejedelemséget, ha valahogy eltávolítja o n n a n Bocskait. Zsigmond azonban erre már n e m vállalkozott. 1611-ben fel­ ségárulással vádolták meg, és a prágai vár, a Hradzsin börtönébe vetet­ ték, ahol 14 hónapig raboskodott. Magányosan, a világtól elvonultan halt meg egy csehországi kisvárosban.

BOCSKAI ISTVÁN (KISMARJAI) Kolozsvár, 1 5 5 7 . j a n u á r 1.- Kassa, 1 6 0 6 . d e c e m b e r 2 9 .

Bocskai István n e m egészen kétesztendős uralkodása alatt Erdélyt sú­ lyos válsághelyzetből m e n t e t t e ki, és újjáalakította magát az önálló fe­ jedelemséget. Alakja azonban n e m emiatt, h a n e m a nevével jelzett Habsburg-ellenes m o z g a l o m révén vált ismertté a történelmi köztudat­ ban. Pedig n e m kevésbé jelentős az sem, hogy erdélyi fejedelemmé lett, mert ezzel a két országrész k ö z ö t t megingott egyensúlyt állította hely­ re. Végrendeletében megfogalmazott politikai hitvallása a 17. század számos őt követő politikai gondolkodójának m u t a t o t t irányt. Sorsa hosszú évtizedeken át összefonódott unokaöccse, B á t h o r y Zsigmond életútjával, és így n e m c s a k az ő személyére, h a n e m Erdély történetére is meghatározó befolyást gyakorolt.

A z ifjú

Bocskai István édesapja a jómódú Habsburg-hű középne­ mes, Bocskai György volt, aki m i u t á n 1557-ben kiszabadult

Izabella királyné erdélyi fogságából, a bécsi magyar kancellária titkára lett. 1569-ben azonban váratlanul János Zsigmond pártjára állt, aki ta­ nácsosi rangra emelte. A család birtokainak nagy része Bihar vármegyé­ ben terült el, a B e r e t t y ó m e n t é n . Nemesi előnevüket, a kismarjait Nagy- és Kismária nevű falvaikról nyerték. Bocskai György felesége, Su­ lyok Krisztina révén sógora volt D o b ó Istvánnak és Balassa Jánosnak, de a Bocskaiak számos híres korabeli famíliával, így a T ö r ö k ö k k e l és a Czoborokkal is rokonságban álltak.

Bocskai István a házaspár hatodik vagy hetedik gyermekeként szüle­ t e t t Kolozsváron 1557. január l-jén, midőn szülei éppen Izabella fogsá­ gában voltak. Eletének első évtizedét Bécsben és Prágában t ö l t ö t t e , az o t t a n i magyar nemesifjak neveltetésében részesült. M e g t a p a s z t a l t a a birodalmi fővárosok nyüzsgő forgatagát, az udvari élet rejtelmeit. Fé­ nyes ünnepségeken vett részt, és természetes m ó d o n itt szívta magába a Habsburg magyar király iránti állhatatos hűségét meghatározó élmé­ nyeit is. 1 5 7 6 telén hagyta el Prágát, és Erdélybe, a fejedelmi udvarba m e n t . Testvére, Bocskai Erzsébet B á t h o r y Kristóf felesége volt, s így kö­ zeli rokonságba került a fejedelmi családdal. Amikor B á t h o r y István fe­ jedelem 1 5 7 6 tavaszán Lengyelországba távozott, Erdély élére bátyja, Kristóf személyében állított vajdát.

A nagybácsi

Bocskai első kiemelkedő megbízatását Kristóf vajda halála ( 1 5 8 1 ) után kapta, amikor beválasztották a tes¬

tamentumos urak közé a megválasztott, de még kiskorú fejedelem, Bá­ t h o r y Zsigmond nevelőjeként és tanácsosaként. Ez a pozíció azonban n e m járt nagy feladattal, mert lényegében véve távozása u t á n is B á t h o ­ ry István irányította Erdélyt krakkói kancelláriája útján.

1583-ban

Bocskai feleségül v e t t e Hagymássy Katát, aki Varkocs T a m á s özvegye volt, és birtokai szintén Biharban feküdtek. Közben tanácsosként to­ vábbra is a fejedelemség főurai közé számított. Akkor is, amikor 1585ben B á t h o r y István k o r m á n y z ó k é n t G h i c z y Jánost állította az utód­ k é n t kijelölt kis Zsigmond mellé. Bocskai 1586-ban részt vett Varsóban a lengyel király és erdélyi fejedelem temetésén.

1588-ban az országgyűlés nagykorúsította B á t h o r y Zsigmondot, s ezzel megkezdődött a pártoskodás Erdélyben. Bocskai mindvégig uno­ kaöccse mellett állt, azaz politikai és rokoni súlyával is az oszmánelle­ nes keresztény összefogást támogatta, és ennek érdekében a császárral kötendő szövetséget pártolta. Amikor az 1590-es évek elején Alfonso Carillo jezsuita atya Erdélybe érkezett, a fejedelem és Bocskai elgondo­ lása tőle újabb megerősítést kapott.

1 5 9 2 nyarán B á t h o r y Zsigmond váradi kapitánnyá nevezte ki nagy­ bátyját, politikájának legfőbb támogatóját. Várad a fejedelemség leg-

fontosabb végvára volt, a korabeliek nem véletlenül nevezték „Erdély kapujának". I t t vezetett a legfontosabb útvonal az Alföldről Erdély bel­ sejébe, de őrizte a Partiumot, és védte a környékbeli falvakat az oszmá­ noktól, n é m e t e k t ő l egyaránt. Várad kapitánya rendelkezett a legna­ gyobb, legjobban felfegyverzett haderő fölött, katonaságával fejedel­ meket b u k t a t h a t o t t meg, vagy segíthetett a hatalomhoz. B á t h o r y Zsigmond n e m véletlenül helyezte Bocskait ebbe a székbe. A váradi ka­ pitányság megerősítette őt abban a meggyőződésében, hogy elérkezett az idő a gyengülőnek látszó o s z m á n o k kiverésére az országból. Ehhez Magyarország és Erdély ereje ugyan kevésnek tűnt, de úgy vélte, a né­ met-római császár támogatásával sikert ígér a kereszténység összefogá­ sa. Így nyílhatott meg az út az ország egységének helyreállítására is.

Bocskai h a t a l m a és befolyása először akkor nyilvánulhatott meg, amikor B á t h o r y Zsigmond első alkalommal menekült el a fejedelmi trónról. Röviddel e z u t á n nemcsak a fejedelem hívta őt maga mellé Kő­ várba, de Erdély rendjei is hozzá fordultak, m i n t h a tőle várták volna a megoldást a hirtelen ijedelemben, amit a fejedelem távozása o k o z o t t .

Amikor tehát Kővárból visszatértek a Báthoryt t á m o g a t ó urak, k ö z t ü k Bocskai István, hogy rávegyék a rendeket az oszmánokkal való szakí­ tásra, már egyértelműen ő irányított. Ahogyan Hídvégi M i k ó Ferenc székely előkelő fogalmazott emlékiratában: „Bocskai tanácsából farban rúgák az török császárral való szép békességet." Az 1594. évi esemé­ nyekről m á r részletesen szóltunk B á t h o r y Zsigmond életrajzában, itt csak annyit ismétlünk meg, hogy az erdélyiek elszakadtak a Portától, majd Zsigmond fejedelem kivégeztette a törökpárti nagyurakat. Állító­ lag a kegyetlen döntés előtt Bocskai hosszasan sétált a fejedelemmel a gyulafehérvári palota kertjében, és t i t k o n sugdostak maguk k ö z ö t t va­ lamit.

A t ö r t é n e t t u d o m á n y mai megítélése szerint kétségtelenül Bocskai befolyása állt a kivégzések elrendelése mögött. Bocskai, ha n e m is tuda­ tosan, az „államrezon" machiavellista értelemben vett szolgálatába állí­ t o t t a mindenféle érzelmi megingástól mentes teljes politikai arzenálját.

A cél, hogy Erdély és élén unokaöccse, az erdélyi fejedelem vigye győze­ lemre az oszmánellenes harcot, és kiszakadva az oszmán uralom alól, később Erdély Habsburg-fennhatóság alá kerüljön, így az országrészek

egyesüljenek, szentesítette az eszközt. Az ország egészét érintő kérdé­ sekben sem ekkor, sem későbbi döntéseiben n e m hagyta, hogy érzel­ mek befolyásolják, az észérvek meghatározta ú t o n tudatosan haladt előre. Ha bebizonyosodott, hogy hibázott, képes volt fordítani vélemé­ nyén. Egy alkalommal ezt írta magáról a fejedelem: „Az igazmondást mindenkor s z ö m ü n k előtt böcsülletesen viseltük, és ifjúságunktul fog­ va minden emberek, míg csak nemesemberek voltunk, igazmondóknak t a r t o t t a n a k és tapasztaltak bennünket."

A

„szürke

kelhetően

eminenciás" az

Bocskai

István

Erdélyi

fokozatosan,

de

jól

Fejedelemség

érzé­ szürke

eminenciásává lépett elő. Azaz olyan irányító, ötletadó, a döntések meghozását befolyásoló és azokat végrehajtó vagy végrehajtató erővé vált a fejedelem mögött, aki nélkül B á t h o r y Zsigmond egyetlen lépést sem t e t t . Lelkiatyja, az őt mindenben t á m o g a t ó és lelkesítő Alfonso Carillo meghallgatására is csak Bocskai után került sor.

Az 1 5 9 5 januárjában Prágába induló követséget, a m e l y a császárral kötendő szövetségről tárgyalt, Bocskai vezette. Ifjúkori udvari ismere­ teit és tájékozódóképességét jól k a m a t o z t a t h a t t a küldetése során. Az Erdély függetlenségét elismerő szerződés meg is született, sőt még Habsburg-házbeli feleséget is sikerült szereznie a fejedelemnek. Bocskai győztesként t é r h e t e t t haza Erdélybe, ahol fejedelmi unokaöccse min­ den

eddigit

meghaladó

magasságokba

emelte.

Lakodalmán

1595.

augusztus 6-án egyedül ő ülhetett a fejedelmi asztalnál, sőt a jegyespárt saját kastélyában l á t h a t t a vendégül, a kortársak legnagyobb ámulatára.

Visconti, az Erdélyben tartózkodó pápai nuncius egyértelműen kije­ lentette, hogy Bocskai az ország dolgait a maga feje szerint intézi, és ebbe semmiféle beleszólást n e m enged. 1597-ben újból lemondani ké­ szült a fejedelem, és ekkor már Bocskai is t á m o g a t t a tervét. Az újabb prágai megállapodás értelmében Erdélybe császári biztosok érkeztek, hogy lebonyolítsák a hatalomátvételt. Alig h á r o m h ó n a p elteltével a z o n b a n kiderült, hogy a császár n e m segíti meg az erdélyieket az egyre fenyegetőbben mozgolódó és be-beütő o s z m á n o k ellen. A kormányzó­ ként kijelölt M i k s a főherceg n e m érkezett meg, s a császári-királyi

biztosok nevében leginkább visszaélések, garázdálkodások történtek.

Bocskait a biztosok, S z u h a y István egri püspök, Istvánffy Miklós, a tör­ ténetíró és B a r t h o l o m e u s Pezzen tanácsos megfosztották a váradi kapi­ tányságtól, h o l o t t neki k ö s z ö n h e t t e a császár, hogy birtokába j u t o t t Er­ dély. Új főkapitánnyá régi ellenfelét, Kornis Gáspárt nevezték ki. Mind­ ebből

egyértelművé

vált

számára,

hogy

személyének

mellőzésére

törekednek.

Bocskai István feltételezhetően ekkoriban kezdett el „másként gon­ dolkodni". Vagyis ekkor gondolkodhatott el azon, hogy ugyan papíron megvalósult a M o h á c s óta elszakított országrészek hőn óhajtott egyesü­ lése Rudolf magyar király és német-római császár jogara alatt, de mi haszna lett ebből Erdélynek, és mi a magyarság egészének? D ö n t é s e ha­ mar megszületett, és kézbe is vette a dolgok irányítását: visszahívta a tá­ voli Oppelnben csalódottan búsuló unokaöccsét. Eközben maga mellé ál­ lította a Szászsebesen táborozó erdélyi katonaságot, és élükön bevonult Gyulafehérvárra és Kolozsvárra. A fegyveres gyalogsággal és a székelyek­ kel körülfogott Kolozsváron ülésező rendek Bocskai felszólítására „egy akaratból" régi-új fejedelmük alá adták magukat és országukat.

B á t h o r y Zsigmond visszatérését el kellett fogadtatni Rudolf császár­ ral is, és ebben megint csak Bocskaira hárult a főszerep. Levelet írt Prá­ gába, amelyet minden tekintélyesebb főúrral aláíratott és lepecsételte­ tett, s ebben hosszasan magyarázkodott. Eközben az o s z m á n o k megtá­ m a d t á k Váradot, és bár az ostrom sikertelen volt, Bocskai számára nyilvánvalóvá vált, hogy ha már megvédeni n e m tudják magukat, leg­ alább ideiglenesen célszerű lenne kiegyezni a Portával. E gondolat újabb fordulatot h o z o t t eddigi életéhez, politikai elképzeléseihez képest. Hát­ terében valószínűleg a „menteni a m e n t h e t ő t " elve h ú z ó d o t t meg, és az, hogy a maradék Erdélynek ne kelljen elszenvednie még egy o s z m á n megtorló hadjáratot.

M i k ö z b e n Bocskai Prágában tárgyalt, Erdélyben v á l t o z o t t a helyzet.

Zsigmond fejedelem hazahívta Lengyelországból unokatestvérét, Bá­ thory András bíborost, és átadta neki a fejedelmi hatalmat. M i n d e z t Bocskai tudta nélkül. Mivel a bíborost a nagy előd, B á t h o r y István szel­ lemében

nevelték,

Habsburg-ellenességéhez

kétség

sem

férhetett.

A prágai udvarban mindenki megzavarodott a hír hallatán. Bocskai

maga akart tájékozódni, mit is várhat Erdélyben, ezért személyesen ta­ lálkozott B á t h o r y András bíborossal. Megbeszélésük egyértelműen be­ bizonyította, hogy a köztük feszülő ellentét kibékíthetetlen. A bíboros és az erdélyiek Bocskait „németpártinak", a császár kiszolgálójának tar­ tották. B á t h o r y András hűségesküt követelt tőle, de ő, hogy időt nyer­ jen, visszutazott Prágába, ahol nyilvánvalóan csak rá s z á m í t h a t t a k Er­ déllyel kapcsolatos terveik megvalósításában.

Hazatérte után fegyverkezni kezdett a bíboros-fejedelem ellen. Hadat szervezett, fegyvereket hordatott össze bihari birtokaira. Az erdélyi ren­ dek eközben hazaárulásért az országgyűlés elé idézték, de mielőtt megje­ lenhetett volna bírái előtt, Mihály vajda betörése megfordította a világot Erdélyben. A vajda szabadságjogaik visszaállításával kecsegtetve maga mellé állította a székelyeket, a szászokat pedig császárpártiságával áltat­ ta. A Nagyszeben melletti Sellenberknél megfutamította Báthory And­ rás szedett-vedett, sebtében összegyűjtött seregét. A székelyek a csata után két nappal felismerték a havasokban elveszetten kóborló fejedel­ met, és agyonverték. Mihály vajda, megtudván a hírt, győzelmi mámor­ ban vonult be Gyulafehérvárra. Időközben Bocskai is értesült a bíboros haláláról, és hajdúseregével ő is Erdélybe indult Biharból. November ele­ jén Kolozsvárra érve abban a hiszemben üdvözölte M i h á l y vajdát, hogy miután az megtette kötelességét, rövidesen visszatér Havasalföldre, hi­ szen az Erdély fölötti hatalom a császár kezébe került.

M i h á l y vajda azonban csalárd szándékkal j ö t t be Erdélybe. Névlege­ sen ugyan a császár helytartójának címezte magát, de lassan kiderült, hogy saját birodalmaként tekintett Erdélyre, ahol személyes h a t a l m á t igyekszik építgetni. „Hálából" a császár nevében kelt hamis adományle­ velet a d a t o t t a székelyeknek, lefoglalta a B á t h o r y fejedelmek kincseit, és ékszerek tömegét magára aggatva sétálgatott a gyulafehérvári palo­ tában. S e m m i t sem sajnált elpusztítani, ha kedve t á m a d t hozzá. Elűzte Erdélyből a kancellár Napragyi D e m e t e r püspököt, és saját havasalföldi bojárjait vette maga mellé. Bocskai egy ideig türelemmel várta, hogy a vajda megelégszik a zsákmánnyal, és elvonul Erdélyből, de n e m így tör­ tént. Amikor a vajda parancslevelet küldött neki, amelyben felszólítot­ ta, hogy nyújtson segítséget az erdélyi várak elfoglalásához, betelt a po­ hár. Bocskai visszavonult bihari birtokaira. M i h á l y vajda pedig bosszú-

ból hamarosan katonáival dúlatta föl birtokait, mert semmiképpen sem tudta rávenni uralma támogatására. Ettől kezdve halálos ellenségekké váltak. Bocskai a császári udvarba írott leveleiben gyalázatosnak, garázdálkodónak nevezte Mihályt, amit o t t n e m értettek. Hiszen M i h á l y „jót t e t t " : megszabadította a Báthoryaktól Erdélyt, és a császár nevében vette át a hatalmat. Bocskai m i t okvetetlenkedik, miért rágalmaz? T a ­ lán ő akar a vajda helyébe kerülni?

A prágai udvarban h a m a r megváltozott a Bocskairól a l k o t o t t kép. Jó lesz - ü z e n t é k neki -, ha n e m vesz részt a „mostani istentelen prakti­ kákban, amelyek Erdélyben és Erdélyen kívül őfelsége és M i h á l y vajda ellen fonatnak"! A David Ungnad vezetésével Erdélybe érkező császári biztosoknak a z o n b a n hamarosan be kellett látniuk, hogy Bocskai iga­ zat írt. M i h á l y őket és császárukat is semmibe vette, folytatta katonái­ val a kegyetlenkedést, a fosztogatást, a nemesség birtokainak dúlását, és ezt n e m lehetett sokáig tűrni. A Csáky István fővezérlete alatt M i ­ hály ellen fegyvert fogó nemesség segítséget keresett, és mást n e m te­ hetvén,

behívta

az

országba

a

kassai

császári-királyi

főkapitányt,

Giorgio B a s t a generálist. A döntő ütközetre 1600. szeptember 18-án Miriszló mellett került sor. A vajda súlyos vereséget szenvedett, távoz­ nia kellett Gyulafehérvárról.

A bevonuló Basta generális ugyanúgy ellenségnek t a r t o t t a Bocskait, m i n t ahogyan az erdélyi rendek is ellene fordultak. Ugyanezen eszten­ dő novemberében az erdélyi országgyűlés határozatba hozta, hogy el­ kobozzák Bocskai birtokait, és Báthory-pártisága m i a t t száműzik a fe­ jedelemségből. Erdély ura Basta generális lett a császár nevében. Az ud­ varból egyértelmű parancsot kapott: „...ne sokat habozzatok, mutassa­ t o k elrettentő példát, és t á m a s s z a t o k félelmet magatok körül." Basta engedelmes zsoldoshoz m é l t ó n tökéletesen teljesítette feladatát.

Katonái a kegyetlenkedésekben, pusztításokban a havasalföldi hada­ kat is felülmúlták. Az országban megszűnt a törvény, csak Basta fő­ vezér akarata s z á m í t o t t .

Eközben Bocskai visszavonultan megbújt

szentjobbi birtokán, de hiába próbálta visszaszerezni elvett javait, mert a császári udvarban nagy haragot tápláltak ellene. Az erdélyi urak is gyűlölték a korábbi években elért nagy hatalma, „mindenhatósága" mi­ att. A rendek az elmúlt évtized összes szenvedéséért és zavaráért őt

okolták, aki n e m c s a k hogy háborúba t a s z í t o t t a az országot, de a csá­ szár embereit is rájuk hozta, s ím, m o s t m i n d e n t nekik kell elszenved­ niük. A Erdélyben lévő biztosok és Basta ugyancsak Bocskait hibáztat­ ták a velük szemben megnyilvánuló gyűlölet miatt, de egyúttal féltek is tőle. Ú g y gondolták, hogy ha kezébe kerülne a hatalom, megszerezhet­ né Erdélyt. Ezért Bocskait mindenképpen Biharban kell tartani - von­ ták le a következtetést.

Amikor B á t h o r y Zsigmond Bocskaihoz küldte egyik szolgáját, hogy t a p o g a t ó z z o n nála az erdélyi viszonyok felől, és Bocskai átadta B á t h o r y emberét Nyáry Pálnak, mert ki akart maradni mindenféle gyanús szer­ vezkedésből, akarata ellenére nagy b o t r á n y kerekedett. A császári bizto­ sok összeesküvéssel vádolták meg, és vizsgálatot rendeltek el ellene.

1 6 0 1 . január elején megelégelvén a személyét sértő akciókat és rágalma­ kat, önszántából Prágába utazott, hogy tisztázza magát, és megpróbál­ ja elkobzott birtokait visszaszerezni. A császári udvarban a z o n b a n sen­ kinek sem állt érdekében, hogy Bocskai szándékait támogassa. Úgy vol­ tak vele, hogy addig sem szít lázadást Erdélyben, amíg itt van, és ennélfogva megtiltották, hogy elhagyja a várost. Hiába i n s t a n c i á z o t t a császári tanácsosoknál, ügyei n e m mozdultak előre. Eközben Prágába érkezett M i h á l y vajda is, aki magyarázkodni próbált az Erdélyben tör­ t é n t e k m i a t t , és sikerült megint annyira behízelegnie magát az udvar­ nál, hogy újra kinevezték Erdély kormányzójává. Bocskai félreállítását úgy oldották meg, hogy ő lett az erdélyi ügyek tanácsadója. Ez azonban csak arra volt jó ok, hogy továbbra is Prágában tartsák. 1 6 0 2 telén, majd kétévi „tisztességes fogság" után engedték szabadon. Ekkor fáradtan, a fővárosban l á t o t t a k b a n és tapasztaltakban csalódva újra h a z a m e n t szentjobbi birtokára. Felesége nemsokára meghalt, s ő szomorú visszavonultságában értesült a Székely Mózes-féle ellenállási kísérletről és Basta zsoldosainak véres „hőstetteiről".

A lázadók vezére

1 6 0 4 nyarán Rudolf császár és király visszaadat­ ta Bocskai elkobzott erdélyi birtokainak nagy ré­

szét. Bocskai nagyon nehezen t u d o t t érvényt szerezni a császári pa­ rancsnak, az erdélyi biztosok csak megvesztegetésük árán voltak haj-

landók a parancs végrehajtására. Erdélyben csend honolt, a császár h a t a l m a szilárdnak és megdönthetetlennek látszott. A Székely M ó z e s bukása u t á n az o s z m á n o k h o z menekült bujdosó magyarok eközben szervezkedni kezdtek. Engedélyt kaptak a Portától, hogy ha maguk kö­ zül valakit fejedelemnek választanak, és kivetik Erdélyből a németeket, a szultán megerősíti választottjukat a fejedelmi székben. A bujdosók először Nyáry Pált, a váradi vár Habsburg-hű kapitányát keresték meg, de kitudódott az ügy, Nyáryt fogságba vetették.

S z a m o s k ö z y István és n y o m á b a n Bethlen Farkas történetíró mun­ káiból tudhatjuk meg, hogy mi sodorta Bocskai Istvánt a lázadásba.

A kassai főkapitány, G i a c o m o Barbiano, Belgiojoso grófja 20 ezer forin­ t o t kért kölcsön tőle, és m i u t á n Bocskai n e m adott neki pénzt, erőszak­ kal tört bihari birtokaira. Unokaöccsét, Bánffy D é n e s t elfogatta, és csak váltságdíj ellenében engedte szabadon. Bocskai ezt még tűrte, annak el­ lenére, hogy ez idő tájt érkezett meg hozzá a bujdosók nevében B e t h l e n Gábor által írt levél, amelyben arra kérték, hogy n e m z e t é n e k utolsó veszedelmét látva, serkenjen föl, kössön kardot. 1604 őszén Bocskai, ugyan n e m szívesen, de Erdélybe utazott, hogy megnézze o t t a n i birto­ kait. A m i t o t t tapasztalt, döntő elhatározásra j u t t a t t a : Erdély n e m ma­ radhat a császár hűségén, ha fel akar éledni üszkös romjaiból. Eközben egy császári kapitány, Dampierre grófja rajtaütött a bujdosókon, és egyiküknél magtalálta Bethlen levelének másolatát. Íme, megvolt végre a bizonyíték, amivel az udvarnál az árulást Bocskaira lehet bizonyítani!

M i e l ő t t a z o n b a n válasz érkezett volna a császári udvarból a feljelentés­ re, Barbiano megkezdte Bocskai birtokainak elkobzását, rájuk küldte Ciprian C o n c i n i váradi alkapitányt. Bocskai előtt két út állt: vagy elme­ nekül, ahogyan az udvar által 1601-ben perbe fogott Illésházy István tette, vagy ellenáll. A tapasztalt katona, csatákat megjárt vezér és ke­ m é n y férfi n e m menekült.

Fölfogadta a Biharban gazdátlanul kóborló hajdúkat, akik pedig ad­ dig a császár szolgálatában álltak. Hű embere, Kereki várának kapitá­ nya, Örvéndi Pál által győzte meg őket arról, hogy saját n e m z e t ü k olda­ lán kell harcolniuk. M i k ö z b e n a császáriak gyanútlanul m e n e t e l t e k Kereki felé, Bocskai lesből támadó hajdúi szétverték az egyik egységü­ ket. A maradék Barbiano vezetésével rémülten elmenekült, pedig lét-

számfölényben voltak. Bocskai győzelmesen vonult be Debrecenbe, mi­ közben hajdúhadserege egyre szaporodott, mert mind t ö b b e n szöktek át a császár szolgálatából az ő oldalára.

Barbiano feladta Váradot, és Kassa felé vonult vissza, de R a k a m a z n á l utolérték Bocskai hajdúi, és megkergették seregét. Mivel Kassa városa, ahová elért a győzelmek híre, n e m n y i t o t t a meg kapuit Barbiano előtt, Szepes várába kellett visszavonulnia. A felső-magyarországi várak sorra álltak Bocskai mellé, aki 1 6 0 4 . november 11-én ünnepélyesen bevonult Kassára, és kiáltványban szólította fel a magyarságot, h o g y csatlakoz­ zanak m o z g a l m á h o z . A Kassára részgyűlésre összehívott felső-magyar­ országi rendek adót szavaztak meg a Habsburg-ellenes harc folytatásá­ hoz. M a g a Bocskai így fogalmazott: „magunk és az egész magyar nem­ zetségnek,

életének

és

az

mellett

religiójának,

szabadságának

és

javainak megtartása végett" szállt harcba.

N o v e m b e r végén érkezett meg hozzá Bethlen Gábor, akivel a Porta az erdélyi fejedelmet kinevező ahdnámét és a fejedelmi jelvényeket küldte. Megválasztására azonban csak 1605. február 21-én a marosszeredai országgyűlésen került sor. Ezzel a választással állt helyre az Erdé­ lyi Fejedelemség államisága is, és ismét a régi módon, az o s z m á n o k be­ leegyezésével és választással lett fejedelme Erdélynek.

K ö z b e n a harcok tovább folytatódtak a Felvidéken. 1 6 0 4 végén Osgyánnál és Edelénynél Basta katonái ugyan megverték Bocskai haj­ dúit, de 1605 februárjától egyértelműen meghátrálásra kényszerültek.

Bocskai hatalmába kerítette a Felvidéket, melléálltak a legtekintélye­ sebb főurak, k ö z t ü k Rákóczi Zsigmond, H o m o n n a i D r u g e t h Bálint, M á g ó c h y Gáspár. Seregei N é m e t h y Gergely vezetésével Pozsonynál át­ keltek a Dunántúlra. A fölkelt magyar rendek országgyűlése 1 6 0 5 . ápri­ lis 20-án Szerencsen Magyarország fejedelmévé választotta Bocskai Ist­ vánt. A gyűlésen Bocskai magyar nyelvű beszédben tárta ország-világ elé panaszaikat, az elmúlt évek szenvedéseit, a magyar nemesség birto­ kaiban, hite gyakorlásában való fogyatkozását, jogainak eltiprását. A je­ len lévő nemesség teljes lelkesedéssel állt mellé, de Erdélyben n e m ez volt a helyzet. O t t nehezen tudták megérteni a fordulatot, n e m akarták elfogadni az állhatatos császárhű, nagy hatalmú Bocskait, a n n a k ellené­ re, hogy már m e g t e t t é k fejedelmükké. Mindenki gyanakodott, n e m hit-

ték, hogy „ n e m z e t é h e z való szeretetiért levetkezé vala a n é m e t lelket", és - ahogy Borsos T a m á s írta - „annyi nyavajái után eszére j ö t t vala".

A szászok is ellenálltak, de m i u t á n 1605 nyarán Bocskai Erdélybe jött, és Segesvár is meghódolt, szeptemberben a medgyesi országgyűlésen a három n e m z e t ismét egyhangúan megválasztotta és m o s t már be is ik­ t a t t a Bocskait a fejedelmi székbe. Rudolf császár és király m i n d e t t ő l megriadva m á r 1605 nyarán tárgyalásokat kezdeményezett Bocskaival megbízottja, M á t y á s főherceg útján.

Novemberben Lala M e h m e d nagyvezír a szultántól egy ékkövekkel díszített, süveg formájú koronát hozott, és királynak c í m e z t e a fejedel­ met. Bocskai azonban kijelentette, hogy az ajándékot csak m i n t ékszert és n e m m i n t királyi koronát fogadja el. Ezzel kifejezésre j u t t a t t a , hogy Magyarországnak van már koronás királya, akit ő még így is tisztelet­ ben tart.

Az esztendő végén Korponán gyűltek össze a Bocskai oldalán álló magyar rendek, és megkezdték a békefeltételek kidolgozását Illésházy István irányításával. Illésházy nagy tiszteletnek örvendett a magyar ne­ messég körében n e m c s a k meghurcoltatása, de bölcsessége m i a t t is. Ú g y gondolta, hogy a magyarságnak mindkét ellenséggel ki kell egyeznie, de a két országrész egyesítésének reményét föladni nem szabad. G y ö t r ő gondolatainak talán egyik legjobb összefoglalója ez a levélrészlet: „Nincsen-é előttünk, hogy két nagy császár birodalma k ö z ö t t va­ gyunk. Az török természet szerént mind hitünknek s mind magunknak ellensége, szép szót ád-é most, segít is, bizony megveszi idővel az árát.

Az tavalyi segítségnek is megvevé az árát. Oda vagyon Esztergom, sok ezer körösztyén vér és rabok, ártatlan körösztyének. N e m v ö t t ő még ezideig senkinek sem országot, sem várat. Ezután sem veszen, bátor senki a h h o z ne bízzék. Az római császárnak is ha ellenségi leszünk, télbe-nyárba rajtunk leszen, és bizony meg n e m állhatjuk végtére. N e m köllene ezért ez kevés maradékját hazánknak ilyen nyilvánvaló vesze­ delmére hozni."

Az előző években Bocskai saját sorsában végigélte korszaka legsúlyo­ sabb problémáit: a két ellenség közötti lét kiúttalanságát, az elszakított magyarság hol ide, hol oda csapódását, hízelkedését, amire a másik fél súlyos megtorlással felelt. Az oszmánoktól soha n e m várt semmi jót

sem saját, sem n e m z e t e sorsának alakulásában, de természetes szövet­ ségesétől, a magyar királytól igen.

Bár addigi életében szilárd meggyőződése volt, hogy a M o h á c s óta s z é t s z a k í t o t t a n élő magyarságnak Habsburg magyar király alatt kell egyesülnie, mert így találhat az ország védelmet és oltalmat, ekkor a közelmúlt tapasztalatai alapján másféle gondolatai támadtak. Egy erős, független, önálló erdélyi állam képe merült föl benne, mert ez lehet „legerősebb paizsa a mi nemzetségünk megmaradásának... abból vár­ hatjuk a z t á n örökös megtartását egész n e m z e t ü n k n e k " . A megerősö­ déshez pedig minél nagyobbá kell tenni az Erdélyhez t a r t o z ó ország­ részt, és erre kitűnő alkalmat kínáltak a béketárgyalások. Ezzel a véle­ ményével azonban n e m mindenki értett egyet. A nyugati magyarság n e m akarta, hogy nagy területeket csatoljanak Erdélyhez, mert akkor ők érezték volna gyengébbnek magukat. Illésházy sem akarta, hogy „ez megmaradott darab országot kétfelé szakasszuk, két birodalom alá és azzal ennél is erőtlenebbé tegyük". A 17. századi történelem m e n e t e azonban Bocskait, a józan reálpolitikust és n e m az öreg Illésházyt iga­ zolja majd, aki azt hitte, hogy az elszakított részek csupán belső akara­ tukból és erőikkel egyesülhetnek, majd csatlakozhatnak egyik (vagy másik) birodalomhoz, és maradhatnak meg benne békében.

Bocskai hajthatatlan volt. Egy alkalommal meg is üzente M á t y á s fő­ hercegnek, hogy hozzá ne küldjön valami ékesszólásban remeklő köve­ tet, mert őt ugyan n e m érdeklik az efféle mesterkedések: „...az dolgot őt magát nézzük, csak az mi n e m z e t ü n k javát és m a g u n k megmaradá­ sát, azonkívül az szók és rábeszélések minálunk s e m m i t sem fognak".

Igaztalanul vádolták azzal is, hogy saját hasznát keresi. Utódai n e m lé­ vén, m i t s z á m í t o t t már neki a földi dolgok megszerzésének reménye.

M e g a z t á n n e m a végső szakadást készítette ő elő, mert úgy látta, Er­ délynek csak ideiglenes, de annál fontosabb feladata van a n e m z e t sor­ sának alakításában. Addig, amíg „a magyar Korona o t t fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél, a n é m e t n é l lészen", csak addig kell Erdélyben egy önálló, erős magyar fejedelmet fenntartani, mert ez a másik ország­ résznek is oltalmazója lesz. Ezt a gondolatot végrendeletéből idéztük, és később még visszatérünk rá.

A hajdúk jótevője A kóborló, rablásból élő hajdúság a császári zsoldosok

és

a

török-tatár

rablócsapatok

mel­

lett már a t i z e n ö t éves háború alatt is sokszor megkeserítette az erdé­ lyiek és a magyarországiak életét. A lovasokból, gyalogosokból és sze­ dett-vedett „szegénylegényekből" álló hajdúcsapatok csak fegyverükből tudtak megélni. Azaz annak adták el magukat, aki megfizette fegyveres szolgálatukat. Ha n e m volt kitől fizetséget húzni, rátámadtak az éppen útjukba eső falvakra, nemesi udvarházakra, kisebb-nagyobb városokra.

Erdélyben a háború utolsó szakaszában a hajdúcsapatok garázdálkodá­ sa olykor vetekedett Basta katonáinak kegyetlenkedéseivel. A Bocskai vezette felkelés idején a legalább 15-20 ezer főnyi hajdúság o k o z t a a leg­ súlyosabb nézeteltérést a mozgalomban részt vevő nemesség és főurak, valamint Bocskai k ö z ö t t . A hajdúk feldúlták a felvidéki városokat és a várak környékét, n e m irgalmaztak senkinek, gabonát, takarmányt, élel­ met, értéktárgyakat raboltak, ahol csak tudtak. Akik ellenálltak, azokat lemészárolták. M é g fővezérük, H o m o n n a i Drugeth Bálint is hitvány­ nak, szófogadatlannak nevezte, szinte gyűlölte istenkáromló, istentől elrugaszkodott katonáit. K o m o l y veszélyt jelentett, hogy a felvidéki vagy a dunántúli vármegyék nemessége fegyvert fog ellenük, és ezzel megbontja

az oly nehezen összehozott

egységet.

Egy alkalommal

Illésházy így panaszkodott: „Az hajdúknak iszonyatos, utálatos sok go­ noszságok, az szegény népek keserű könnyhullatásuk, szöpögések bi­ z o n y á t a l h a t o t t á k az egeket." Bocskai sokszor arra kényszerült, hogy saját főkapitányaival fegyelmezze hajdúit, némelyeket ki is kellett vé­ geztetnie. A hajdúk ellen gyűlölködő rendeket pedig azzal nyugtatta, hogy ne sajnálják szénájukat, szalmájukat, amikor a m o s t a n i harcok­ ban a haza sorsa dől el, hiszen a harccal együtt jár a pusztítás is: „Ilyen változás közönségesen soha kár nélkül n e m lehet. Ha oly jó szél talál­ k o z o t t volna valahonnan: az ki hírünk nélkül az n é m e t császár erejét kifútta volna Magyarországból, talán úgy kár nélkül helyére tudtuk volna h i t ü n k n e k és n e m z e t ü n k n e k szabadságát állatni."

Bocskai jól látta a gazdátlanul, földönfutók módjára, jobb híján rab­ lásból élő hajdúk sorsának kilátástalanságát. Ám amikor a mindenkitől gyűlölt hajdúsághoz szép szóval közeledett, megkereste és a magyarság n e m z e t i érdekeinek szolgálatába kívánván állítani őket, lelkesedésük

páratlan volt. Nagy gondot oldott meg Bocskai, amikor 1605 végén m e g n e m e s í t e t t és saját szabolcsi és bihari birtokain letelepített több m i n t 9 ezer hajdút, földet adott, és ezzel megélhetésre és a tisztességes életre való lehetőséget t e r e m t e t t számukra. Részben így keletkezett a mai Hajdúság a Kálló, Dorog, Hadház, Vámospércs, Sima és Vid falvak­ ban létesített hajdútelepekből. A hajdúságot örök hálára kötelezte Bocskai, s ők ettől kezdve általában az erdélyi fejedelmekhez k ö t ö t t é k sorsukat. A szolgálatában lévő hajdúkatonákat igyekezett távol tartani a rablástól, fosztogatástól, bár sokszor kapott hírt arról, hogy mégis el­ követtek valamiféle garázdálkodást. 1 6 0 6 januárjában a fejedelem így írt erről: „Nem tagadhatjuk bizon, hogy mind efféle dolgok és szörnyű­ ségek fölötte való bántódásunkra n e m volnának, mert az szegénségnek, kiknek Isten után minden oltalommal tartoznánk, ilyen nagy romlását is szívünk szerint fájlaljuk, sőt annak előtte törökkel, tatárral is csak azért hadakoztunk, hogy azokat efféle romlástul oltalmazzuk."

A h a r c o k lecsendesítője

Az

1605.

évi

korponai

országgyűlésen

Forgách Ferenc nyitrai főispán vezetésé­ vel királyi küldöttség is megjelent. V o l t a k ugyan a rendek k ö z ö t t olya­ nok, akik s e m m i áron n e m akartak békét kötni, őket t á m o g a t t á k a ka­ tonáskodásból élő hajdúk is, de végül a józan ész győzedelmeskedett, no meg Bocskai pénze és fenyegetése. A békepártiak kerekedtek felül.

Ezen az országgyűlésen már igen erőteljesen m e g m u t a t k o z o t t az or­ szág protestáns többségű lakosságának a szabad vallásgyakorlat iránti igénye, valamint az a törekvés, hogy a katolikus főpapokat a hatalom­ ból eltávolítsák. A Korponán kidolgozott békepontokat Illésházy veze­ tésével küldöttség vitte Bécsbe, ahol azonban hallani sem akartak ezek­ ről. Rudolf császár és király jó n é h á n y tanácsosával egyetemben maka­ csul ragaszkodott Erdély feletti hatalma megtartásához s a h h o z is, hogy folytassa az o s z m á n o k elleni háborút. Békekötésről hallani sem akart. Mindenféle ürüggyel húzták az időt, azt remélvén, hogy az ellen­ táborban majdcsak történik valami, vagy elunják a tárgyalgatást. „De fölötte

igen

megcsalatnak

efféle

gondolatjukban"

-

írta

Bocskai

Illésházynak Bécsbe. Közben az udvar az oszmánokkal taktikázott, és a

diplomácia terén akarta hátba támadni a fejedelmet. Az időhúzásnak az

lett

az

eredménye,

hogy

a

hajdúk

föllázadtak,

megvádolták

Illésházyt, h o g y a n é m e t t e l praktikái. Egyre fogyott a megbékülni aka­ rók száma, és mind többen hangoztatták, hogy készek inkább a szultán h a t a l m a alá adni magukat, ha ez így megy tovább.

A helyzetet M á t y á s főherceg, Rudolf öccse oldotta meg azzal, hogy józanul gondolkodva és saját jövőjét szem előtt tartva megegyezett a magyarokkal. Sok huzavona után végül 1 6 0 6 . június 23-án fogadták el a béke végleges szövegét. Bocskai augusztusban a kassai országgyűlésen írta alá a békepontokat. Ezek értelmében a jövőben a Magyarországon élő karok és rendek, azaz a mágnások, szabad királyi városok, a korona birtokában lévő mezővárosok, a végvári magyar katonák szabadon gya­ korolhatták vallásukat, de csak a római katolikus vallás sérelme nélkül; elrendelték, hogy a távol lévő király helyettesítésére a következő or­ szággyűlésen nádort fognak választani, aki a király képviselőjeként telj­ h a t a l o m m a l rendelkezik majd; a pénzügyek irányítására ismét kincstar­ tót kellett kinevezni, és a kamarákat el kellett törölni; kimondták, hogy az országos tisztségekre és a végvárak élére ezentúl csak magyarokat je­ lölnek ki; a koronát pedig visszaszállítják Pozsonyba. A béke elrendelte, hogy a Bocskai által adott adományokat vizsgálják felül, de a nemesíté­ sei maradjanak érvényben. Személyére nézve megkapta Tokaj várát, T a r c a l és Keresztúr mezővárost, valamint élete végéig Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyét. Elismerték Bocskai fejedelmi címét, és ezzel az Erdélyi Fejedelemség önállóságát. Rudolf császár és király a béke meg­ kötése után, októberben külön oklevélben ígért közbocsánatot a felke­ lés résztvevőinek. Azt is kijelentette, hogy Erdély és a Részek önállósá­ gát Bocskai halála után is elfogadja.

Bocskai még ugyanebben az évben hozzásegítette a Habsburgokat, hogy békét tudjanak k ö t n i az oszmánokkal. Erre 1606. november 11-én a Zsitva folyó torkolatában felvert sátrak alatt került sor. Ennél a béke­ kötésnél az o s z m á n o k kifejezetten ragaszkodtak a fejedelem tárgyalá­ sokon való részvételéhez nagy tekintélye és Erdély érdekeinek védelme m i a t t . Ezt természetesen n e m puszta jóakaratból tették, hiszen a feje­ delemség államiságának helyreállításával - ami nagyrészt Bocskainak

volt k ö s z ö n h e t ő - az egyelőre ugyan gyenge, de létező o s z m á n befolyás is helyreállt Erdély fölött.

Bocskai végrendeletében egy egész évszázadra szóló ú t m u t a t á s t adott az Erdély és Magyarország élén politizálóknak, valamint az ország egé­ szének sorsáról gondolkodóknak: „Valameddig pedig a magyar Korona o t t fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél, a németnél lészen, és a M a ­ gyar Királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik is oltalmokra, javokra lészen. Ha pedig Isten azt adná, hogy a magyar Korona Magyar­ országban magyar kézhez kelne, egy koronás királyság alá, úgy az erdé­ lyieket is intjük, nemhogy attól elszakadnának, vagy abban ellent tarta­ nának, de sőt segéljék tehetségek szerént, és egyenlő értelemből azon Korona alá, a régi mód szerint adják magokat, melly dologról, ha valaha hittel való confederatio lehet közöttök, felette igen javalljuk."

N e m sokkal ezután,

1606. december 29-én Kassán a fejedelem

hosszas szenvedés után elhunyt. Környezetéből többen kancellárját, K á t h a y M i h á l y t vádolták meg azzal, hogy megmérgezte. A hajdúkato­ nák erről értesülvén, azonnal összekaszabolták Káthayt. Péchy S i m o n így búcsúzott a fejedelemtől: „Ennyi romlásunk után örökös megmara­ dásunkra egyetlen egy reménységünk maradt. I m m á r az szent Úristen közülünk kivevé."

RÁKÓCZI ZSIGMOND (FELSŐVADÁSZI) Felsővadász, 1 5 5 5 körül - Felsővadász, 1 6 0 8 . december 8.

Rákóczi Zsigmond mindössze egy évig volt Erdély fejedelme. Uralkodá­ sának legnagyobb jelentősége, hogy a Bocskai halála utáni zavaros hely­ zetben rövid fejedelemsége továbbvitte az önálló államiság gondolatát, személyében az erdélyi rendek egyetértése nyilvánult meg. Egyúttal nyugodt, higgadtan mérlegelő, kitűnő politikai és diplomáciai érzékkel rendelkező, céljaiért kitartóan küzdő, de visszavonulni is képes szemé­ lyiségével nagy megbecsülést szerzett magának, és megalapozta egy új fejedelmi dinasztia jövőjét.

A kereskedő katona

R á k ó c z i Zsigmond édesapja, R á k ó c z i J á n o s Zemplén

megyei

köznemesi

család

sarja

volt, a források Z e m p l é n vármegye alispánjaként e m l é k e z n e k meg róla a 16. század közepén. Édesanyja N é m e t h y Sára. A kis Z s i g m o n d születésének p o n t o s d á t u m á t n e m ismerjük, de életútja alapján az 1550-es évek közepére t e h e t ő . R á k ó c z i Z s i g m o n d gyermekkoráról és fiatal éveiről k o n k r é t adatok n e m m a r a d t a k fenn, és bár a későbbi tör­ t é n e t í r ó k saját feltételezéseik alapján színesen ábrázolták ezt az idő­ szakot, itt m o s t ezek i s m e r t e t é s é t ő l eltekintünk. A forrásokban 1 5 7 0 körül b u k k a n fel először Z s i g m o n d m i n t szendrői végvári k a t o n a .

Szendrő ekkoriban az Eger-Kassa útvonalat b i z t o s í t ó végvár volt, de n e m t a r t o z o t t a legnagyobbak közé. R á k ó c z i Zsigmond 1586-ban m á r

m i n t szendrői főkapitány t ű n t föl,

m i u t á n valószínűleg végigjárta

a végvári k a t o n á k n á l szokásos felemelkedés egyes lépcsőfokait. Ekko­ riban alapozta meg jövőjét azzal, hogy szendrői k a t o n a k é n t a környé­ ken fekvő kisebb-nagyobb birtokairól származó borral k o m o l y keres­ kedői tevékenységet f o l y t a t o t t Lengyelország felé, és ebből meglehe­ tős vagyonra t e t t szert. 1 5 7 9 - 8 0 - b a n már jelentős összegeket kölcsön­ z ö t t H a n s Rueber kassai főkapitánynak, sőt a Szepesi K a m a r á n a k is.

Ezért cserébe a később fontos családi b i r t o k k ö z p o n t t á vált Szerencset kapta meg zálogbirtokul.

Valamikor 1 5 8 7 előtt vette feleségül M á g ó c h y András özvegyét, Alaghy Juditot, akivel jelentős Mágóchy-birtokokat is szerzett, k ö z t ü k M u n k á c s és T o r n a várát és uradalmát, a lednicei és a regéci uradalmat, ezenfelül a Hegyalján lévő tállyai és mádi birtokrészeket. Az így igazi nagybirtokossá váló Rákóczi 1588-ban nyerte el az egri vár főkapitányi tisztségét, és Rudolf király még ebben az évben fölemelte a „bárók vagy mágnások" sorába, bár ez még n e m jelentett számára országos bárói rangot. Egerben az 1552. évi ostrom után O t t a v i o Baldigara, majd Christoforo Stella itáliai építőmesterek irányításával jelentős építkezé­ sek zajlottak 1582-ig, és a vár elvitathatatlanul a legrangosabbá vált a felső-magyarországi védelmi vonalban. Kapitányának lenni tehát ma­ gas rangot és megbecsültséget jelentett. Szerteágazó feladatai voltak ez idő tájt a kapitánynak, mert a várhoz hatalmas birtoktestek tartoztak, le egészen Csongrádig, de a hódoltsági peremvidéken amúgy is számta­ lan katonai, igazgatási, bíráskodási, adóbehajtási természetű kötele­ zettséggel kellett megbirkóznia.

A várkapitány Rákóczi hősies cselekedeteként őrizte meg az emléke­ zet a „szikszai harc" történetét. 1588 őszén Szinán budai pasa az adót kelletlenül és hiányosan fizető Szikszó megrendszabályozására küldte ki Kara Ali székesfehérvári szandzsákbéget. A mezővárost már meg­ szállták az o s z m á n hadak, a n é h á n y ott maradt lakos a vártemplomból védekezett, a többiek elmenekültek. Rákóczi vezetésével azonban meg­ érkeztek az egri és szendrői felmentő hadak. Bár kezdetben az oszmá­ nok magukat elsáncolva, négy tarackjuk birtokában majdnem felülke­ rekedtek, de a magyarok egyik kisebb egységének egy oldaltámadással sikerült megszereznie az ágyúkat, és az ellenségre fordítva azokat, vé-

gül győzedelmeskedtek. A harc és a győzelem híre egész Felső-Magyar­ országon végigfutott, és dicsőséget h o z o t t Rákóczinak.

1591-ben távozott az egri főkapitányságból, és még ez évben meghalt felesége is. A következő évben vette nőül az erdélyi birtokoscsaládból származó Gerendy Annát, aki három gyermeket szült, köztük a későbbi fejedelmet, Györgyöt. Anna 1 5 9 6 - 9 7 táján halt meg, így Rákóczi másod­ szor is özvegy maradt. 1597-ben vette el harmadik feleségét, Telegdy Borbálát, Csapi Kristóf özvegyét, akitől gyermeke nem született.

Rákóczi közben ügyesen gyarapította birtokait a Felvidéken elsősor­ ban a borkereskedésből származó jövedelmeiből. Gazdagságát bizonyít­ ja, hogy a 1 6 - 1 7 . század fordulóján két évtized alatt csak zálogbirto­ kokba nagyjából 4 4 0 ezer forintot tudott befektetni. 1599-ben zálogbir­ tokként szerezte meg T a r c a l mezővárost, amely ekkor Sárospatak u t á n a második legnagyobb mezőváros volt a Hegyalján, ezzel Rákóczi újabb bortermő területek birtokába j u t o t t . A 17. század első éveiben szintén nagy zálogbirtokokat szerzett: Ónod, Szádvár, Sáros és a lengyel határ­ szélen fekvő Makovica uradalmát.

Valószínűleg 1595-ben lett királyi tanácsos és ezzel országbáró. A ti­ zenöt éves háború hadakozásaiban alig t ű n t fel, pedig ekkor már is­ mert, hadi tapasztalatokkal rendelkező személyiségként t a r t o t t á k szá­ mon. Csak a háború végén teljesített kisebb-nagyobb országos megbí­ zatásokat az uralkodó vagy az országgyűlés utasítására. Egy ideig a Basta főparancsnoksága alatt álló magyar hadak kapitánya volt. Lojali­ tása a Habsburg-házhoz minden kétségen felül állt.

A század első éveiben Magyarországon megkezdődtek a főurak, gaz­ dagabb birtokosok ellen indított vagyonelkobzási perek, amelyekből az igencsak meggazdagodott Rákóczi Zsigmond sem maradt ki. Eddigi bé­ kés, nyugodt életét megzavarta, hogy ő, illetve unokatestvére, Rákóczi Lajos is belekerült azok körébe, akiknek birtokaira szemet vetett a kincstári igazgatás. Két birtokügyben is megkísérelték mondvacsinált ürüggyel perbe fogni, mivel azonban ezekben n e m sikerült megzsarolni az idős urat, csak azt érte el a bécsi kormányzat, hogy Rákóczi még in­ kább elfordult a politikától, teljesen visszavonult. Legalábbis köszvényére hivatkozva k i m e n t e t t e magát a királyi tanácsban való részvétel alól, szintén súlyos, őt ágyba kényszerítő betegségére hivatkozva az or-

szággyűlésre sem m e n t el, és semmilyen megbízatást n e m vállalt. Ám a m i n t majd kiderül a későbbiekben - nemsokára olyan lelkes aktivitás­ sal veti bele magát a közéletbe, hogy az n e m h o g y egy köszvényes öreg­ embernek, de egy ifjú vitéznek is becsületére v á l h a t o t t volna.

Kormányzó

Rákóczi Zsigmond valószínűleg 1 6 0 4 novemberében találkozott Bocskaival és Csáky Istvánnal, ekkoriban

t ö r t é n h e t e t t meg szövetségkötésük is. Ezt követően u t a z t a k Bocskaival Erdélybe. Rákóczi tekintélyét mutatja, hogy 1605. szeptember közepén a medgyesi országgyűlésen az erdélyi rendek Bocskai fejedelmi beikta­ tása mellett kormányzóvá választották. K o r m á n y z ó k é n t , Bocskai olda­ lán, újult erővel vetette bele magát az erdélyi közélet irányításába. Ha­ tározott, önálló döntések meghozatalára képes k o r m á n y z ó n a k bizo­ nyult, aki a fejedelemmel is kitűnően együtt tudott működni. S z á m o s alkalommal saját hatáskörében h o z o t t rendelkezéseket, utasításokat, például harciasan fellépett a császári kézen lévő Déva várának ostroma­ kor, 1605-ben. Időskora ellenére nagyon aktívan tevékenykedett, paran­ csokat o s z t o t t , ellenőrizte és szervezte a határvédelmet, a hadak moz­ gósítását, bíráskodott, országgyűlést hívott össze a fejedelem nevében, és intézkedett birtokügyekben is. Megfigyelhető, hogy a k o r m á n y z ó és Bocskai fejedelem jogköre n e m határolódott el mereven, olykor átfedte egymást, de Bocskai kizárólag az erdélyi belügyekben engedte át kor­ m á n y z ó j á n a k az intézkedési jogkört, a Magyarországgal vagy más, kül­ ügyekkel kapcsolatos teendőket maga végezte.

Másfél éves kormányzósága alatt a határozott, k o m o l y és megbízha­ tó, m á s o k a t tisztelő öreg Rákóczi számos barátot, hívet gyűjtött magá­ nak Erdélyben, k ö z t ü k Petky Jánost, a székelyek generálisát. Arról azonban

valószínűleg

nem

tudott,

hogy

Bocskai

végrendeletében

H o m o n n a i Drugeth Bálintot jelölte utódjának, és a Porta beleegyezését is megszerezte számára.

Bocskai halála után valóságos harc kezdődött Erdélyben a fejedelmi trón megszerzéséért, amelyben Rákóczi Zsigmondnak n e m c s a k Homonnaival, de B á t h o r y Gáborral is meg kellett mérkőznie. H o m o n n a i egyébként Rákóczi Zsigmond leányát, Erzsébetet vette feleségül, aki

a z o n b a n 1605-ben meghalt, tehát a volt após és vő került szembe egy­ mással. A leendő fejedelem személyének eldöntése m o s t n e m csupán az o s z m á n o k h a t a l m á t ó l és befolyásától függött. Az erdélyi rendek soha ezelőtt n e m hangoztatták oly fennen a szabad fejedelemválasztáshoz, a „libera electió"-hoz való jogukat, m i n t éppen akkoriban. De lényegében véve eleddig n e m is volt még olyan helyzet, hogy erdélyi fejedelem tisz­ tán szabad választással került volna a trónra. A rendek ezt a féltve őr­ z ö t t jogukat jelen esetben leginkább úgy tudták bizonyítani, hogy n e m választották meg a Bocskai által kijelölt utódot, sem pedig a B á t h o r y dinasztia sarját, mert úgy érezték, az is jogaik csorbulását j e l e n t e t t e volna. M a r a d t tehát egyetlen esélyesként a tekintélyes, nagy tisztelet­ ben álló k o r m á n y z ó .

H o m o n n a i Bálint m á r 1 6 0 7 januárjában megszerezte a portai t á m o ­ gatást oly módon, hogy az ez idő tájt Nándorfehérváron tartózkodó nagyvezírtől kapott ahdnámét. H o m o n n a i azonban végzetes hibát kö­ v e t e t t el, amikor késlekedett az Erdélybe való bevonulással, és még feb­ ruár elején is Kassán időzött, várva Bocskai temetési szertartásának kezdetét. Eközben ugyanis Erdélyben Rákóczi Zsigmond ügyes szer­ vezkedéssel megelőzte H o m o n n a i t és B á t h o r y Gábor gyenge, támoga­ t ó k a t kereső kísérletét is. Januárban országgyűlést hívatott össze, ahol ismét kormányzóvá választották; új megbízatása a fejedelemválasztá­ sig tartson - h a t á r o z t a k a rendek. Belső ellenzékével egy h ó n a p alatt ügyes taktikai húzásokkal kiegyezett, egyúttal diplomáciai kapcsolat­ építésbe is kezdett, követeket küldött a Portára és a két r o m á n vajda­ ságba.

Fejedelem

Az erdélyi rendek kolozsvári gyűlésükön, 1607. február 12-én Rákóczi Zsigmondot fejedelemmé választották.

Az új fejedelem rögtön t á j é k o z t a t t a Rudolf császárt megválasztásáról, igaz, kicsit szépítve a körülményeken azt állította, hogy az o s z m á n o k is őt t á m o g a t t á k . M a g a b i z t o s a n kérte Rudolf császárt és királyt, hogy olyan kassai főkapitányt nevezzen ki, akivel ő majd együtt tud működ­ ni a későbbiekben. A nagyvezírtől érkező, H o m o n n a i nevére kiállított a h d n á m é t pedig - ma már népmeseinek t ű n ő fordulattal - ú t k ö z b e n

egyszerűen meghamisíttatták: lefizették az írnokot, H o m o n n a i nevét ki­ vakartatva beíratták az új erdélyi fejedelem nevét a kinevezési okiratba.

A R á k ó c z i t megválasztó erdélyi rendek azonnal ki is használták ki­ alakult helyzeti előnyüket. Ez először is abban m u t a t k o z o t t meg, hogy a fejedelmi h a t a l m a t a mellé rendelt tanácsosok jogkörének megerősíté­ sével korlátok közé szorították, másrészt az országgyűléseken számos olyan törvényt hoztak, amelyek saját rendi jogaik körülbástyázását szolgálták. M á r 1 6 0 7 februárjában megerősíttették harmincadvám alóli mentességüket, és az adóhátralékok elengedésére kényszerítették a feje­ delmet. A júniusi országgyűlésen pedig még tovább m e n t e k : a nemesek vagyonjogainak védelmét, birtokjogainak érvényesítését szolgáló tör­ vénycikkek olyan sorozatát h o z t á k meg, amelyek egyértelműen a feje­ delmi kincstár jogait, tehát közvetve a fejedelmi hatalom érdekérvénye­ sítési lehetőségeit szorították háttérbe. Emellett különleges rendi jogo­ kat biztosító törvénycikkeket is hoztak, amelyek a városok jogainak visszaszorítását, a székely nemesek jogainak és általában véve a nemes­ ség jobbágyok fölötti h a t a l m á n a k erős biztosítékát eredményezték. Rá­ adásul újra kitiltották Erdélyből a jezsuitákat.

A fejedelem eközben birtokadományozások révén próbálta megtar­ tani, sőt tovább építeni híveinek táborát. Jelentős adományokat jutta­ t o t t az erdélyi Habsburg-párti uraknak, Sennyey Pongrácnak, K a m u t h y Farkasnak, a Kornisoknak. Kancellárja, régi híve, Petky János sem ma­ radt ki a m e g a d o m á n y o z o t t a k sorából. Az őt t á m o g a t ó székelység köré­ ben igen nagy arányban a d o m á n y o z o t t lófői rangot, a hajdúsággal pe­ dig meglévő falvaik védelmével, új hajdútelepek létesítésével, illetve ki­ sebb adományokkal sikerült elfogadtatnia uralmát.

Bár a fejedelemnek belső ellenzéke gyakorlatilag n e m volt, megvá­ lasztásakor és azt követően a rendek jogainak olyan mértékű megerősö­ dése következett be Erdélyben, amire már n e m is lesz példa a 17. szá­ zadban. Erre azonban n e m a fejedelem személye, h a n e m a történelmi körülmények adtak lehetőséget.

R á k ó c z i fejedelemnek külső t á m a d á s o k t ó l továbbra is tartania kel­ lett. H o m o n n a i Bálint ugyanis n e m adta föl a harcot, elfoglalta Kővár várát, és n y í l t a n m e g ü z e n t e Rákóczinak, hogy ő fölesküdött Bocskai végrendeletére, t e h á t n e m m o n d le fejedelmi igényéről. A m i k o r azon-

ban Felső-Magyarországon kitudódott, hogy o s z m á n k ö v e t e k v a n n a k ú t b a n H o m o n n a i h o z , akik olyasféle

ígéretekkel kecsegtetik,

hogy

magyar királlyá teszik, az őt t á m o g a t ó urak m e g r e t t e n t e k . T h u r z ó György és Forgách Zsigmond is békességre i n t e t t é k H o m o n n a i t , és m e g ü z e n t é k neki, hogy mivel R á k ó c z i m á r úgyis öreg, beteges ember, haláláig j o b b lesz meghagyni tisztében, meg a z t á n az Erdélybe való betöréssel az o s z m á n - H a b s b u r g békekötést is kockára t e n n é , amire m o s t nincs s e m m i szükség. A Habsburg-kormánykörök e k ö z b e n gya­ nús oszmánpártisága m i a t t egyértelműen el is fordultak H o m o n n a i tól, aki végül 1 6 0 7 májusában személyesen is t a l á l k o z o t t volt apósá­ val, és m e g h á n y t á k - v e t e t t é k a dolgokat. Megbeszélésükről részletek n e m tudódtak ki, de annyi bizonyos, hogy ezt k ö v e t ő e n H o m o n n a i t ö b b é n e m lépett föl trónigénnyel.

B á t h o r y Gábor azonban veszélyesebb ellenfélnek tűnt. Az udvarban fő támogatója az esztergomi érsek és főkancellár Forgách Ferenc volt, akinek megígérte, hogy fejedelemségre kerülése esetén segítséget fog nyújtani az erdélyi katolicizmus újjáélesztéséhez. A magyar tanács is erőteljesen t á m o g a t t a a prágai császári udvarnál B á t h o r y Gábort, aki mellett oly m ó d o n foglaltak állást, hogy a magyar király által kijelölt k o r m á n y z ó k é n t kell őt Erdély élére állítani. Eközben a töretlenül Habs­ burg-párti erdélyi főúr, Sennyey Pongrác is megérkezett Prágába Rákó­ czi Zsigmond követeként, és próbálta kieszközölni a császár beleegye­ zését ura fejedelemségébe. Hosszan várakoztatták, de egyértelmű vá­ laszt n e m kapott. Szeptemberi levelében azt írta haza Petky Jánosnak: „Én úgy veszem eszemben, Erdélyt úgy tartják itt, m i n t sajátjokat, mitül legyen, azt n e m tudom."

Eközben B á t h o r y Gábor, akinek már Bocskai kassai udvarában is ko­ m o l y t á m o g a t ó i voltak, Erdélyben is híveket csoportosított maga köré, Kendy Istvánt, Kornis Boldizsárt, Imreffy Jánost. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Habsburg-kormányzat őt támogatná egy esetleges, a feje­ delmi trónért kirobbanó konfliktusban.

Rákóczi nehéz helyzetét súlyosbította, hogy a Porta többszöri kö­ vetjárás ellenére sem volt hajlandó elfogadni hűségnyilatkozatát, és fe­ jedelemségét is visszautasította. Egyértelművé vált, hogy Rákóczi patt­ helyzetbe került: a két szomszédos nagyhatalom n e m őt támogatja. Ek-

kor szabályosan üzeletet k ö t ö t t B á t h o r y Gáborral. A lemondásért cserébe a zálogban lévő Szádvár és Sáros uradalmainak kiváltását kérte, a m i t az meg is ígért. Megegyezésük végrehajtását azonban egy kis időre késleltette az ország keleti részében kitörő hajdúfelkelés, ami által a hajdúk is beavatkoztak a fejedelem kilétét eldöntő vitába.

V i s s z a v o n u l ó főúr

Az Erdély és Magyarország határán letelepített hajdúk sorsa Bocskai adománylevelével és ren­

delkezésével valójában n e m oldódott meg. A m e g a d o m á n y o z o t t a k o n kívül ugyanis még legalább 14-15 ezer főnyi hajdúság volt fegyverben, senkihez sem tartozva, lakatlan falvakban kóborolva, de a letelepítettek is sorra szenvedték el a jogtalanságokat Bocskai halála óta. Bocskai in­ tézkedéseit ugyanis Magyarországon n e m t a r t o t t á k törvényesnek, a hajdúkat kiűzték birtokaikról, sőt a magyar országgyűlés kiirtásukról h o z o t t törvényt.

Az elégedetlenkedők nevében Nagy András hajdúgenerális szövetsé­ get k ö t ö t t a budai pasával, megígérve neki, hogy támogatásáért cserébe új fejedelmet segítenek trónra Erdélyben. Háborgásuk okaként elsősor­ ban azt jelölték meg, hogy az udvar n e m teljesítette a bécsi béke pont­ jait, k ö z t ü k az abban biztosított szabad vallásgyakorlatukat akadályoz­ ta,

a

német

Homonnai

várőrségeket

Bálint

pedig

megtartotta.

fejedelemjelöltet

A

biztosították

hajdúk

egyúttal

támogatásukról.

M i n d e z e k e t maga Nagy András így fogalmazta meg: „ T á m a t t u n k fel az igaz hit mellett országunkért és az megromlott, elfogyott magyar nem­ z e t n e k megmaradásáért, kiért mondhasson jót még a maradékunk is utánunk." A felkelő hajdúk tábora egyre n ő t t , számuk 1 6 0 7 - 1 6 0 8 telén m i n t e g y 14 ezerre emelkedett. A Debrecen felől Felső-Magyarországra áthömpölygő felkeléssel szemben tehetetlenek voltak a vármegyék ne­ mesi felkelőiből lassanként összesereglett hadak, de n e m is igen akarták fölvenni a harcot a fegyverforgatásban mesterként ismert hajdúkkal.

B á t h o r y Gábor a harcok közben egyezett meg a felkelt hajdúcsapatok vezéreivel, és megígérte, hogy ha beviszik őt az erdélyi fejedelmi trónra, szabadságaikat megtartja, telepeiket megvédelmezi.

Ilyen katonai támogatással a háttérben B á t h o r y Gábor m o s t m á r nyíltan felszólíthatta Rákóczi Zsigmondot, hogy megállapodásuk értel­ m é b e n m o n d j o n le a trónról. Rákóczi 1608. március 5-én jelentette be az erdélyi rendeknek lemondását, és két nap múlva családjával együtt t á v o z o t t rövid életű fejedelemsége színteréről.

A lemondásra kényszerített fejedelem már nem sokáig élt, élete hát­ ralévő része viszont kapkodással, zavarodottan telt el. Felső-magyaror­ szági

főkapitány

szeretett volna

lenni,

a

tisztséget

azonban

már

H o m o n n a i Bálint kapta meg. M é g néhány levelet váltott régi politikai bajtársaival, majd 1 6 0 8 . december 8-án meghalt a Rákóczi családot ne­ vezetessé tévő első fejedelem.

Síremléke Szerencsen,

a református

t e m p l o m b a n található, ahol Gerendy Anna mellett nyugszik.

BÁTHORY GÁBOR (SOMLYAI) Várad, 1 5 8 9 . augusztus 1 5 . - Várad, 1 6 1 3 . o k t ó b e r 2 7 .

Fejedelmi beiktatásakor a Báthoryak nevének ragyogása várakozások­ kal t ö l t ö t t e el az erdélyi rendeket. Jókívánságuk így h a n g z o t t : „Érje föl nagy tettekkel Istvánt, kegyességgel Kristófot, hazaszeretettel Endrét."

A külsőleg megnyerő, daliás B á t h o r y vakmerő, szenvedélyes, lovagias ifjú volt, aki k ö n n y e n megszerettette magát bőkezű adományaival, ele­ gáns viselkedésével. Sokat k ö s z ö n h e t e t t Bethlen Gábor támogatásának, aki sokat is várt tőle, és azt remélte, hogy jellemének szélsőségeit, kicsa­ p o n g á s a i enyhíteni tudja majd tanácsaival, jó szóval, bölcsességgel. Ám n e m így történt. B á t h o r y Gábor négyesztendős uralma Erdélyt bi­ zonytalanságba taszította, komolytalan, a fejedelemségre m é l t a t l a n személyisége az országon belül is zűrzavart idézett elő, és az ország külső viszonyaiban alighogy helyreállt egyensúlyt is megbillentette.

A ragyogó kezdet

B á t h o r y Gábor apja B á t h o r y István, a hasonne­ vű erdélyi fejedelem unokaöccse, anyja pelsőczi

Bebek Zsuzsanna volt. A kis Gábor Váradon született 1 5 8 9 . augusztus 15-én, amikor édesapja éppen a váradi kapitányi tisztséget viselte. A há­ zaspárnak Gáboron kívül még egy gyermeke, A n n a érte meg a felnőtt­ kort. Édesanyjuk valószínűleg már 1595-ben elhunyt, majd 1601-ben meghalt az apa is, és az árvákat távoli rokonuk, ecsedi B á t h o r y István országbíró vette magához. Ekkor a somlyói várkastélyból átkerültek

Ecsedre, a katolikus édesapa keze alól a református nagybácsi szigorú felügyelete alá. Az ifjú „Gábris vitéz" - édesapja nevezte így - tanítója Ecseden Czeglédi János h u m a n i s t a műveltségű, külországi egyetemeket járt református prédikátor volt, aki ekkoriban még nem sejtette, hogy nehéz feladat vár majd rá: neki kell halotti búcsúbeszédet mondania tragikusan elhunyt egykori tanítványa sírjánál.

A fiatalember 1 6 0 4 - 1 6 0 5 - b e n Bocskai István kassai udvarában t ű n t fel, ahol a későbbi évtizedek fontos politikai szereplőivel, Bethlennel, R á k ó c z i Györggyel, a fejedelmi titkárokkal, Péchy Simonnal, R i m a y Já­ nossal, a prédikátor Alvinczy Péterrel vagy legfőbb pártfogójával, a kan­ cellár K á t h a y Mihállyal ismerkedhetett meg. 1 6 0 6 nyarán meghalt ecsedi B á t h o r y István, aki jelentős vagyont hagyott Gáborra és húgára, Annára. B á t h o r y Gábor ez idő tájt már kitűnő testi adottságokkal ren­ delkező, híresen nagy erejű, szép arcú, megnyerő ifjú volt. Valószínűleg 1607-ben

kötött

házasságot

Horváth

Annával,

aki

felvidéki

nagybirtokoscsaládból származott. Házasságuk azonban politikai ér­ dekházasság volt, B á t h o r y gyámatyja utasítására egyezett bele, és n e m maradt fönn az utókor számára olyan adat, amely szerint szerelem fűz­ te volna össze a házastársakat.

Bocskai fejedelem feltehetően nagyrabecsüléssel és nagy várakozások­ kal tekintett Báthory Gáborra, annak ellenére, hogy a fejedelmi trónt vé­ gül H o m o n n a i Drugeth Bálintra hagyományozta, ám neki is figyelmébe ajánlotta Báthoryt m i n t a magyarországi főurak egyik kiválóságát. N e m zárható ki az sem, hogy már ekkoriban, Bocskai udvarában kialakulóban volt egy olyan csoportosulás, amelynek tagjai az ifjú Báthoryt látták vol­ na szívesen Erdély fejedelmi trónján. Közéjük tartozott Báthory lelkes híve, Bethlen Gábor, K á t h a y Mihály, Rhédey Ferenc, Imreffy János és más, az udvarban forgolódó főurak, akik egyúttal a korábbi önálló erdé­ lyi állam fenntartását támogatták, még ha további oszmán függés is en­ nek a feltétele. Velük szemben a nagy tekintélyű Illésházy István képvi­ selte az ellenpólust, a Habsburg-hűséget, és elképzelhető, hogy az ő párt­ hívei érték el, hogy a nagy becsben tartott ifjú Báthory helyett a haldokló Bocskai H o m o n n a i nevét írja be végrendeletébe.

A Bocskai halála utáni pártoskodásokból egy harmadik személy, a nagy tiszteletnek örvendő kormányzó, Rákóczi Zsigmond került ki

győztesen, ezzel B á t h o r y Gábort egy rövid esztendőre e l ü t ö t t e a feje­ delmi széktől. Bár 1 6 0 7 őszén még úgy látszott, hogy B á t h o r y trónra jutási esélyei lassan elenyésznek, azonban hamarosan kirobbant a ma­ gyarországi második hajdúfelkelés, amelynek hullámait meglovagolva újra r e m é n y t keltő lehetőségek b o n t a k o z t a k ki számára.

Erdély trónján

B á t h o r y Gábor az idős Rákóczi Zsigmond lemondá­ sa után igen nagy ambíciókkal ült a fejedelmi szék­

be. Mivel mindenképpen trónra akart kerülni, még az általa korábban lenézett hajdúsággal is hajlandó volt szövetséget kötni. Báthory, mi­ k ö z b e n az udvarnál és Erdélyben is folytak a politikai csatározások, 1 6 0 8 . február 5-én Debrecenben megegyezett Nagy András hajdúgene­ rálissal. Egyezségük lényege az volt, hogy a hajdúk beviszik őt a fejedel­ mi trónra, cserébe megígéri, hogy maga Nagy András a fejedelem u t á n a második ember lesz Erdélyben, „nagyságos" c í m e t kap, és hozzá megfe­ lelő birtokokat. Elek János hajdúgenerális és egyben a váradi kapitány lesz, ő is váruradalmat kap majd. A leendő fejedelem megígérte, hogy a Váradtól Ecsedig húzódó részeken letelepíti a hajdúkat, a közhajdúk fi­ zetséget is kapnak, megtarthatják református hitüket, és engedélyezi számukra a szabad vallásgyakorlatot. B á t h o r y a szövetséglevélben arra is kötelezte magát, hogy a katolikus és unitárius vallást n e m tűri meg az udvarában, sőt igyekszik eltávolítani az ilyen vallásúakat a környe­ zetéből. Megígértették vele a hajdúk, hogy megszerzi fejedelemségéhez a Porta beleegyezését, és azt is, hogy Magyarország ellen semmilyen praktikálásban és pártütésben n e m vesz részt, vagy legalábbis n e m a hajdúk vezetőinek tudta nélkül.

Az új fejedelem legrangosabb tanácsadója, B e t h l e n Gábor u t a z o t t 1608-ban Konstantinápolyba, és a Portától o t t a n i összeköttetéseinek k ö s z ö n h e t ő e n sikerült is megszereznie B á t h o r y Gábor részére a szultáni ahdnámét. Erdélyben szintén Bethlenre és Imreffy Jánosra számítha­ t o t t az ifjú fejedelem, akik lelkesen t o b o r o z t á k mellé a híveket. B á t h o r y trónra kerülését Rudolf császár és király is támogatta, természetesen n e m az önálló fejedelemség közjogi alapelvének elfogadásával, ugyanis még 1 6 0 7 őszén Erdély kormányzójává nevezte ki B á t h o r y t abban a

biztos tudatban, hogy Erdély m i n t a Magyar Korona része még mindig az ő fennhatósága alá tartozik.

Erdély rendjei 1608. március 7-én fejedelemmé választották az ecsedi birtokáról Erdélybe bejövő B á t h o r y Gábort. Megválasztása u t á n a feje­ delem majdnem újabb háborúba sodorta a tizenöt éves háború és Basta generális zsoldosaitól oly sokat szenvedett Erdélyt a román vajdaságok ellen. A támadás ötletét azonban a fejedelmi tanács n e m támogatta, de B á t h o r y elérte, hogy Moldva új vajdája, K o n s t a n t i n és a havasalföldi Radu Serban is hűségesküt t e t t személyére.

B á t h o r y Gábor ígéretének megfelelően új hajdútelepeket h o z o t t létre saját, Ecsedhez t a r t o z ó birtokain. A hajdúknak azonban még mindig jócskán maradt lekötetlen erejük, és sokan voltak olyanok is közöttük, akik továbbra sem földművelésből, h a n e m saját „foglalkozásukból", a fegyverforgatásból akartak megélni. A Báthory szolgálatába szegődötteken kívüli hajdúk katonai erejét a magyar trónra pályázó M á t y á s fő­ herceg igényelte éppen ez idő tájt. A főherceg, aki bátyja, Rudolf csá­ szár és magyar király lemondatásához készülődött, 6 ezer hajdút foga­ dott szolgálatába.

1 6 0 8 tavaszán az Erdély körüli külső körülmények kedvezőtlen ala­ kulásával párhuzamosan éleződtek ki a belső politikai ellentétek. M i ­ u t á n Rudolf harc nélkül l e m o n d o t t a magyar koronáról, M á t y á s főher­ ceg és B á t h o r y Gábor k ö z ö t t tárgyalások kezdődtek a két ország viszo­ nyáról. A megegyezés 1 6 0 8 augusztusában Kassán született meg, mely szerint B á t h o r y megígérte, hogy Erdélyt és a hozzá kapcsolt Részeket továbbra is a Magyar Korona részének ismeri el, valamint kötelezte ma­ gát a bécsi béke pontjainak betartására. Mindezek mellett idegen orszá­ gok ellenében kölcsönös segítségnyújtást ígértek egymásnak a felek, azzal a kitétellel, hogy ez Erdély részéről n e m irányulhat az o s z m á n o k ellen. E z t a megegyezést n e m ratifikálták, és amikor meghalt a létreho­ zásában közreműködő Illésházy István, az új nádor, T h u r z ó György sem helyeselte már a megállapodást. A Habsburg-udvari k o r m á n y z a t és vele a magyar főurak egy része továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy Erdély a Magyar Királyság része, ahogyan mindig is volt, és a feje­ delem a magyar király vajdájaként bírja Erdélyt, eszerint tehát köteles adót fizetni és katonai segítséggel is szolgálni a koronát. B á t h o r y n e m

fogadta el ezt az álláspontot, ragaszkodott a fejedelemség önállóságá­ hoz, különösképpen, mivel megkapta a Porta kinevező okiratát is. Ú g y látszik tehát, hogy sokan voltak, akik sem Erdélyben, sem Magyaror­ szágon egyelőre n e m fogadták meg Bocskainak a fejedelemség fenntar­ tására v o n a t k o z ó intelmeit. Erdélyben azok a főurak, akik az előző há­ borúban kialakították a maguk magyarországi kapcsolatait, n e t á n a prágai udvarban is jártak, széles körű diplomáciai tájékozottsággal ren­ delkeztek, és mindezeken t ú l m e n ő e n még katolikusok is voltak, inkább közelítettek a h h o z a rendi szövetséghez, amelynek szálai éppen ez idő tájt szövődtek a Habsburgok országai között. Idetartoztak a Kornisok, a Kendyek és S e n n y e y Pongrác. A másik csoport Bethlen és Imreffy Já­ nos vezetésével inkább t a r t o t t a volna az országot az o s z m á n o k függése alatt, és szép csendben, ügyes diplomáciai sakkhúzásokkal előbb a szomszédos r o m á n országok fölötti uralom, majd végső vágyálomként a lengyel trón megszerzésével akarta Erdélyt megerősíteni.

E z u t á n kezdődtek a belső bajok, nehézségek. A fejedelem körül meg­ indult a tanácsadók, kegyencek harca: a régebbi és az újonnan feltörek­ vő családok tagjai versengtek kegyeiért. B á t h o r y pedig kénye-kedve sze­ rint osztogatta a birtokokat, javadalmakat, állandó gyanakvást és ellen­ téteket szítva ezzel hívei között.

Szembekerült a szász városokkal is, amikor sorra járva őket, mulato­ zó udvartartása ellátására kényszerítette és a hosszú háború utáni mara­ dék pénzétől is megfosztotta a polgárságot. Brassóban, Szebenben, Ko­ lozsváron gúnyversek keringtek a

naplopó,

élvhajhász fejedelemről.

1609-ben mondvacsinált ürüggyel ismét Moldva elleni háborút akart ki­ provokálni, ezt azonban Michael Weiss brassói főbíró megakadályozta.

K ü z d e l e m az életért

1610 tavaszán sikertelen merényletet szőtt B á t h o r y ellen n é h á n y katolikus erdélyi főne­

mes. Március 20-án éjszaka a Szamosújvár melletti Széken Kendy Ist­ ván és Kornis Zsigmond vezetésével kísérelték meg a gyilkosságot, de a fejedelem szállására előreküldött lovászlegény, T ö r ö k János leleplező­ dött, és elárulta az urakat. A tervezett merénylet indítékai részben val­ lási, részben személyes tényezőkből tevődtek össze. T r ó n r a jutásakor

ugyanis B á t h o r y ígéretet tett a katolikus vallás pártolására, az egyházi javak visszaadására, és ezt joggal várhatták tőle, aki katolikus család­ ban született, bár később nevelőapja, B á t h o r y István országbíró hatásá­ ra reformátussá vált. Az ígéretekből a fejedelem semmit sem teljesített, ezért m á r 1609-ben szembekerült az őt korábban támogató, m o s t egyre csalódottabb

katolikus

urakkal.

Az összeesküvők közül

a vezetők,

S e n n y e y Pongrác, Sarmasághy Zsigmond, Keresztúri György és Szilvási Péter Magyarországra, II. M á t y á s oltalma alá menekültek. Az elfogott Kornis Boldizsárt a fejedelem lefejeztette, legfőbb tanácsadójává és kancellárjává Imreffy Jánost, az udvari hadak főkapitányává Bethlen Gábort t e t t e meg. B e t h l e n azonban hamarosan háttérbe szorult a gát­ lástalan hízelkedő Imreffy mellett, aki Báthoryt egyenesen „Nagy Sán­ dor"-nak nevezte. Rajta kívül is hemzsegtek a fejedelem körül a birto­ kokra áhítozó udvaroncok.

1610-ben országos felháborodást v á l t o t t ki, amikor december elején a fejedelem csellel elfoglalta a szászok fővárosát, Szebent, s elvéve an­ n a k kulcsait, fejedelmi székvárossá t e t t e meg. Ahogyan a B á t h o r y t n e m kedvelő B o j t i Veres Gáspár írta, Szeben „eléggé m e g e r ő s í t e t t ah­ hoz, hogy megvethesse a lábát a b á r h o n n a n t á m a d ó ellenséggel szem­ ben és undok dőzsölésben élhessen". Hajdúkkal prédáltatta fel a vá­ rost, adóját fölemelte, sőt országgyűlési h a t á r o z a t t a l kincstári birtok­ ká

nyilváníttatta.

Innen rohanta

le

Havasalföldet,

és

kikiáltatta

m a g á t o t t is fejedelemnek. A Porta a z o n b a n n e m hagyta szó nélkül ezt a kavarodást, m i n d e n e k e l ő t t k i u t a s í t o t t a B á t h o r y t Havasalföldről, és új vajdaként Radu M i h n e á t i k t a t t a be. Radu Serban elűzött vajda ekkor Béccsel lépett kapcsolatba. Rövidesen visszatért Erdélybe, és m e g t á m a d t a a fejedelmet Brassó mellett, sőt h a m a r o s a n m e g é r k e z t e k a császári-királyi c s a p a t o k is Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány vezetésével a vajda támogatására. A fejedelem 1 6 1 1 . július 8-án vereséget szenvedett, és m i n d e n h a t ó első tanácsosa, Imreffy Já­ nos is halálát lelte a Brassó melletti csatában. Forgách Z s i g m o n d bevo­ nult Kolozsvárra, sőt Gyulafehérvárt is elfoglalta, és egész Erdélyt fel­ szította, hogy c s a t l a k o z z a n a k a B á t h o r y elleni m e g m o z d u l á s h o z . A fejedelem a z o n b a n ismét megszerezte a hajdúk t á m o g a t á s á t , segítsé­ gére s i e t e t t O m e r boszniai pasa és Zülfikár temesvári h e l y t a r t ó is, így

sikerült Forgách hadait kiszorítani Erdélyből Havasalföld irányába.

A magyarországi hadak csak M o l d v á n keresztül t u d t a k Kassára haza­ m e n e k ü l n i az esztendő novemberében.

A fejedelem ellenzékének központja Brassó városa lett, amelynek fő­ bírája, M i c h a e l Weiss már régóta n e m állhatta Báthoryt. A Brassó és Szeben k ö z ö t t i hadakozás zűrzavarában Bethlen Gábor cselekedni kényszerült. Behívta a temesvári pasát, hogy rendet csináljanak. Az így kibővült hadak azután kiszorították Erdélyből Forgách seregét.

Időközben B á t h o r y Gábor kicsapongó életvitelével mind több ellen­ séget szerzett magának az erdélyi urak között. A féktelen ivászatok, m u l a t o z á s o k során a fejedelem legközelebbi tanácsosainak feleségeit, leányait egymás után csábította el, az ellentmondók pedig életükkel játszottak, hiszen B á t h o r y Gábor n e m rettent meg a kegyetlenkedéstől, gyilkosságoktól sem. Hídvégi M i k ó Ferenc visszaemlékezései szerint Bethlen, m i u t á n m á r újból a Portára menekült, a következőket írta er­ ről: „...fő és alacsony rendű embereknek feleségeiket személyválogatás nélkül megparáznítá, leányaikot elragadoztatá, azokkal gonoszul éle, sőt maga testvérhúgának sem kedveze." Az is lehetséges azonban, hogy Bethlen, aki ekkor m á r minden eszközt megragadott a fejedelem befeketítésére, némileg túlzott ebben a jellemzésben.

Napirenden voltak a jogtalan birtokelvételek, letartóztatások, a feje­ delem nevében végrehajtott fosztogatások. 1612-ben negyven főembert és n e m e s t ítéltek fej- és jószágvesztésre. A fejedelem állítólag örömét lelte a kegyetlenkedésben is, lovászmesterét például saját lovával tapos­ tatta

szét,

de

azt

is

feljegyezték a

történetírók,

hogy m i u t á n a

Feketehalomnál elfogott n é m e t zsoldosokat a toronyból való kiugrásra ítélte, halálugrásukat végig is nézte.

A Portán 1612-ben G h i c z y András követ önjelölt fejedelemként lép­ t e t t e föl magát, arra hivatkozva, hogy B á t h o r y a Habsburgokhoz köze­ líti Erdélyt. Ez nem volt valótlanság, mert B á t h o r y ebben az évben fel­ v e t e t t e az országgyűlésen a Habsburgokhoz való csatlakozás gondola­ tát, sőt követeket küldött II. M á t y á s királyhoz. 1612 legvégén titkos megegyezést k ö t ö t t II. Mátyással, ami lényegében véve kölcsönös vé­ delmi megegyezés volt.

A dicstelen vég

B e t h l e n helytelenítette ezt a lépést, és i m m á r so­ kadszorra, összeütközésbe került a fejedelemmel.

Kapcsolatuk ekkoriban r o m l o t t meg véglegesen. Bethlen Gábor a rá váró halál elől menekült el újból az oszmán fennhatóság alatti részekre.

Fejedelméről ez idő tájt a következőket írta T h u r z ó György nádornak: „vérszopó, kegyetlen, parázna életű, részeges, országpusztító, nyugha­ tatlan elméjű, újabb-újabb veszedelmekben gyönyörködő, békességben n e m élő". B e t h l e n t távollétében fej- és jószágvesztésre ítélték, sőt a Por­ tára is követet küldött Báthory, hogy kiadatását kérje, de o t t már tud­ tak a II. M á t y á s s a l k ö t ö t t megállapodásról, és n e m voltak erre hajlan­ dók. Ez a megállapodás 1 6 1 3 . április 11-én kelt, és benne II. M á t y á s ki­ rály elismerte B á t h o r y erdélyi fejedelemségét és Erdély szabad fejede­ lemválasztó jogát, aki cserébe kötelezte magát, hogy szükség esetén beengedi a magyar király hadait Erdélybe, sőt megsegíti az o s z m á n o k ellenében is.

Az időközben Konstantinápolyba érkezett Bethlen azonnal m e g t e t t e a megfelelő lépéseket B á t h o r y elbocsátására. I. Ahmed szultán m á r 1613 májusában úgy döntött, hogy leteszi trónjáról Báthoryt, és helyé­ be B e t h l e n Gábort nevezi ki. Az esztendő nyarán hatalmas t ö r ö k - t a t á r és havasalföldi haderő indult Erdélybe a fejedelemváltás lebonyolításá­ ra. Szkender pasa szerdár utasítására októberben összeült az országgyű­ lés, ahol B e t h l e n Gábort választották fejedelemmé, B á t h o r y t pedig el­ b o c s á t o t t á k Erdély éléről. Az idős, nagy tiszteletben álló nemesúr, Mikola János B e t h l e n t k ö s z ö n t ő beszédében ekképpen jellemezte Bá­ t h o r y Gábor erdélyi regnálását: „...ha kedves és jó akaratjából engedte volt-é az Úristen k ö z t ü n k való birodalmát, avagy csak ideig való próbá­ ért, nyughatatlan elméjének jargalásra való mezőt, és bűnének sokasításáért, gyalázatosb esetiért emelte volt ez méltóságra... az hajdúsággal való conjurátiója [összeesküvése], progressusa [fellépése] mindjárt tör­ vénytelenség, kivel sok jószágoknak, váraknak, faluknak igaz possessorit deturbálván [tulajdonosait megfosztván], idegeneknek osztotta, na­ gyobb elémenetelt mód nélkül keresvén magának, avval csak nagy zűr­ zavart

szerze

sok

országokban,

negédességével

nagy

fejedelmeket

gyaláza, értéke felett való maga állítással és arra való tékozlással, min­ dent szüntelen exhauriála

[kimerített],

az országnak oly része és

szegeleti alig volt, kit mód nélkül való táborozásával el n e m pusztí­ t o t t . . . az dicséretes emlékű Bocskai István fejedelmet teljes életében gyalázá, jó actáit rescindálá [érvénytelenítette], és akkor Isten áldásából szerzett békességet, ki alatt csak máris szegény nyomorult hazánk respirálván

[fellélegezvén], kedvesen kezdett vala az sok romlásból

épülni és vérszemet venni, ki mihelt B á t h o r y kezében akada, nagy hir­ telen maga és országa romlásával fenekével felfordítá." Végül bölcsen a következőket t e t t e hozzá: „Qui amat periculum, in illo feribit." (Aki a ve­ szedelmet szereti, abban vész el.)

1613. október 27-én felbérelt hajdúk ölték meg Váradon a Báthoryak utolsó erdélyi fejedelmét, aki nyugalom helyett zavarodott, forrongó bel­ ső viszonyokat, ellenségeskedést, rendezetlen külkapcsolatokat hagyott maga után. Holtteste tizenöt évig feküdt temetetlenül Nyírbátorban.

BETHLEN GÁBOR (IKTÁRI) Marosillye, 1580. november 15. - Gyulafehérvár, 1629. november 15.

Bethlen Gábor neve elválaszthatatlanul összefonódik Erdély „aranykorá­ val". Személyében rendkívül tehetséges, sokoldalú, céltudatos reálpoliti­ kus került a fejedelmi trónra, aki kortársaiban egyaránt keltett csodála­ t o t és gyűlöletet. Erőt és nyugalmat sugárzó egyénisége volt, aki békét és jólétet t e r e m t e t t országában. Külpolitikai vállalkozásai, ha n e m is jártak nagy nyereséggel, jelentősen emelték Erdély nemzetközi tekintélyét.

Az é l e t p á l y a k e z d e t é n

Bethlen Gábor Marosillyén, az atyai kúriá­ ban született 1580. november 15-én. Apja

Bethlen Farkas, édesanyja a gyergyószárhegyi Lázár Druzsiána volt. Édesapja születése után n e m sokkal meghalt, majd alig tízévesen édes­ anyját is elveszítette. Ekkor került székely nagybátyjához, Lázár And­ ráshoz öccsével, Istvánnal együtt. Lázár András, a kemény, keveset be­ szélő, szigorú székely ember Csík-Gyergyó-Kászon szék alkirálybírája volt ebben az időben. „Mogorva és vad nagybátyjuk, Lázár András főember nevelte őket fel, a székelyek szigorú fegyelmében, de kevéssé oktatva tudományok­ ra" - írta a fejedelem gyermekkoráról udvari történetírója, B o j t i Veres Gáspár. Testvére, az inkább békés, visszahúzódó természetű István majd csak akkor lép a nagypolitika színterére, amikor bátyja távozik az élők sorából. „Gábor viszont kora ifjúságától kezdve magasabbra né-

zett, ékesszóló, merész, magabiztos, s e m m i t lehetetlennek n e m tartó ifjú volt" - írja ugyancsak Bojti Veres. Az ifjú Bethlen teljesen a kato­ náskodásnak szentelte életét, és szolgálatkészségével,

szerénységével

igen h a m a r k i t ü n t e t t e magát B á t h o r y Zsigmond udvarában, ahová 13 éves korában került apródként. Az első katonai próbát a tizenöt éves háború csatáiban állta ki. O t t volt Gyurgyevónál, Kornis Gáspár és Ki­ rály Albert kiváló k a t o n á k mellett, és harcolt Borbély Györggyel a M a ­ ros m e n t i várak visszavételénél. A háború végén B á t h o r y András bíbo­ ros-fejedelem mellé állt, részt vett a goroszlói ütközetben. Ekkoriban keveredett katonabarátságba Székely Mózessel, akinek hűséges fegy­ vertársa volt, vele távozott emigrációba az O s z m á n Birodalomba, majd vele együtt tért vissza 1603-ban, hogy tiszavirág-életű fejedelemségét támogassa.

A következő esztendőben már Bocskai környezetében találjuk Beth­ lent. Állítólag ő volt az, aki az o s z m á n o k h o z emigrált erdélyi nemesek nevében levélben kérte föl Bocskait, hogy álljon a mozgalom élére. Ezt a levelet fogta el Barbiano kassai főkapitány, és így robbant ki a Bocskai vezette Habsburg-ellenes mozgalom. E levél meglétére nincs bizonyí­ ték, csak a történetírók emlékezete örökítette meg számunkra ezt az epizódot. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy Bethlen komolyan tá­ m o g a t t a Bocskai fejedelemségét. Az o s z m á n birodalombeli jó kapcsola­ tait kihasználva ő járta ki a fejedelmi ahdnámét Bocskainak, akitől hasznos szolgálatai viszonzásaképpen megkapta Vajdahunyad várát.

B e t h l e n 1605-ben vette feleségül Károlyi Zsuzsannát, a szatmári bir­ tokos Károlyi László leányát. A menyasszony rokona volt Bocskai Ist­ vánnak, akinek állítólag köze is volt a fiatalok megismerkedéséhez. M i ­ közben a felkelés eseményei m i a t t Erdély forrongott, Bethlen, aki poli­ tikai-katonai ügyekben is érintett volt, n e m tudott a kijelölt időpont­ ban esküvőjére menni, ezért csak a másodszorra megbeszélt időben, au­ gusztus végén házasodtak össze Kolozsváron. A m e n y e g z ő n Bocskai is részt vett. B e t h l e n jelentős partiumi javakat szerzett meg Zsuzsanna kezével, s így birtokosként is növekedett a tekintélye. A feljegyzések szerint két gyermekük született, István és Kata, akik azonban nagyon hamar meghaltak.

Károlyi Zsuzsanna szigorú kálvinista hitelvek szerint nevelkedett és eszerint élő, puritán asszony volt. Fennmaradt leveleik azonban arról ta­ núskodnak, hogy Bethlennel k ö t ö t t házassága szerelmi házasság volt.

Bethlen még másfél évtized múltán is „Édes Susá"-nak, „szerelmes szívem"-nek szólította. Zsuzsanna gyöngéd, gondoskodó természetű és mindvégig megbízható társa volt a fejedelemnek, aki távollétében a feje­ delmi udvar gazdálkodásának szervezését, a kisebb-nagyobb uradalmak ügyeinek intézését, olykor a kincstár elintézendő feladatait is rá tudta bízni. A fejedelemasszony puritán életvitele, egyre merevebb és szoron­ gásra, mélabúra hajlamos személyisége azonban nem minden tekintet­ ben illett a fejedelemhez, akiről az a hír járta, hogy szerette a muzsikát, a vendégséget, a táncmulatságokat és a jó bort is, de nem élt vele mérték­ telenül. Azt is feljegyezték a források, hogy Bethlen nagyon kedvelte az ékszereket, a díszes, sokszínű öltözetet, és előszeretettel viselt ilyen ru­ hákat. Kortársai arról is beszéltek, hogy az emigrációban gyengéd szálak fűzték egy nándorfehérvári gazdag, olasz származású özvegyasszony­ hoz, sőt a korban varázslatos szépségűnek m o n d o t t Báthory A n n á h o z is.

Házassága kezdetén rögtön elszólította őt hitvese mellől a kötelesség, ugyanis Bocskai 1606-ban Jeremia Movilá moldvai vajda kérésére 6 ezer főnyi katonával Moldvába küldte az ottani parasztfelkelés lecsillapításá­ ra, majd a Vaskapuhoz rendelte az ott betört tatárok visszaverésére.

B e t h l e n Rákóczi Zsigmond trónra jutásakor ellenfelét, B á t h o r y Gá­ bort t á m o g a t t a , ezért egy rövid időre börtönbe is került. Rákóczi ugyanis elfogta azokkal a titkos levelekkel a birtokában, amelyeket Bá­ t h o r y küldött az erdélyi főurak részére. M i u t á n Rákóczi megenyhülve szabadon bocsátotta, 1607-ben egy ideig Ecseden élt B á t h o r y Gábor szolgálatában. Amikor az erdélyi trónra segítette, még n e m gondolta, hogy Erdélyt súlyos helyzetbe sodorja a Báthoryak dicső nevét viselő Gábor fejedelem. B á t h o r y mellett ő maga is gyorsan nagy magasságok­ ba j u t o t t : tanácsos, az udvari hadak főkapitánya, Hunyad vármegye fő­ ispánja, Csík-Gyergyó-Kászon szék főkapitánya lett. K i t ű n ő o s z m á n birodalmi kapcsolatai m i a t t leginkább diplomáciai szolgálataira t a r t o t t igényt a fejedelem. Ő volt az, aki a Portán megszerezte B á t h o r y Gábor számára a kinevezési okiratot, és 1609-ben a pozsonyi országgyűlésen is ő képviselte a fejedelmet.

Kettejük viszonya azonban az évek során egyre jobban megromlott.

M á r 1611-ben ellentétbe kerültek, amikor a fejedelem B e t h l e n intése el­ lenére kiprovokálta Forgách Zsigmond Erdély elleni támadását, vagy amikor Moldva és Havasalföld meghódítását határozta el. A Brassó melletti csata után Bethlen a következő sorokat írta Rhédey Ferenc váradi kapitányhoz: „...ne veszessük el, uram, az hazát, mert ha elve­ szítjük, mi mást nehezen, avagy n e m is találunk. T ö r ő d ö t t és sokat búdosott emberek vagyunk, én Törökországra soha többször n e m me­ gyek, inkább akarok meghalni hazámban." De reményei n e m váltak va­ lóra. Bethlennek 1612 szeptemberében ismét az O s z m á n Birodalomba kellett menekülnie. Ennek közvetlen előzménye az volt, hogy B á t h o r y II. Mátyással tervezett titkos szerződését, illetve magát a kapcsolatfel­ vételt B e t h l e n megírta a temesvári pasának. A levelet elfogták, s a feje­ delemhez vitték. Bethlen élete ezt követően folyamatosan, veszélyben forgott, ugyanis B á t h o r y részegen többször megfenyegette, sőt attól le­ h e t e t t tartani, hogy mulatozása alkalmával felindulásában saját kezével végez vele. Bethlen úgy érezte, elég volt a személyét ért sértésekből, m i n t ahogy abból is, hogy B á t h o r y egész Erdélyt veszélybe sodorja.

B e t h l e n ugyanis a hagyományos „törökpárti" politikát követte, mert belátta, amit Erdély addigi története is példázott, hogy egyedül n e m szabadulhatnak meg a szultán fennhatóságától. Lehet ugyan a Portával szembehelyezkedni, de annak általában súlyos következményei van­ nak.

1612 novemberében B á t h o r y fejedelem az országgyűlésen hűtlenségi perben fej- és jószágvesztésre ítéltette Bethlent, aki a z o n b a n ekkor már messze járt, és nagy terveket forgatott a fejében. Temesvárt, Budát, Drinápolyt útba ejtve Konstantinápolyba m e n t . Jól ismerte az O s z m á n Birodalom működési mechanizmusát, és tudta, hogy egy-egy terület kérdéseiben a helyi hatalmasságok véleménye d ö n t ő lehet a Portán, te­ hát először a közeli o s z m á n urakat kell megnyernie. T e m e s v á r o n Zülfikár pasával tárgyalt, akinek különösen nagy befolyása volt az erdé­ lyi ügyekben, Kanizsán pedig megbarátkozott Szkender pasával, aki a későbbiekben sok alkalommal fogja támogatni Bethlent. Majd a budai pasa jóindulatának megnyerését követően Nándorfehérváron is járt, míg végül Drinápoly u t á n a fővárosba érkezett. I t t az őt t á m o g a t ó pa-

sák közbenjárásának köszönhetően az új nagyvezírt is megnyerte ügyé­ nek, és hamarosan a szultán elé kerülhetett kihallgatásra. Fennmaradt az a történet is Bethlenről, hogy állítólag amikor a szultán a városban lovagolt, igen bátran elkapta lovának kantárszárát, és így megállítva a menetet, o t t helyben előadta kérését. Ez a történet ugyan kevéssé hihe­ tő, de mindenesetre h a m a r elérte, hogy a Porta a régi fejedelem, B á t h o ­ ry Gábor lemondatását rendelje el, és helyébe őt jelölje ki. B á t h o r y Gá­ bor későn érkező követe már n e m tudott mit tenni ura érdekében, a szultáni döntés végleges volt.

Bethlen portai fellépése, bár talán furcsának tűnhet mai szemmel megítélve, Erdély története szempontjából nagyon is üdvösnek mondha­ tó. Ugyanis a folyamatos belső zűrzavar, Báthory Gábor Habsburgokhoz közeledő politikája a kortársak megítélése szerint azzal a veszéllyel fe­ nyegetett, hogy válaszul Erdélyt teljes egészében beolvasztják az Osz­ m á n Birodalomba, így megszűnik az önálló fejedelemség. A Báthory által üldözött szászok között pedig sérelmeik miatt fölmerült az az elképze­ lés, hogy Erdélyt nemzetek szerint felosztva, külön-külön vajdaságokat hozzanak létre, és így éljenek tovább. Ez a gondolat is az államiság el­ vesztéséhez és a szomszédos román vajdaságokhoz hasonló állapot ki­ alakulásához vezethetett volna. Báthory uralkodása tehát sok szem­ pontból a szétesés felé ható erőket mozgósította, és Bethlen önjelöltként való fellépése ilyen értelemben a fejedelemséget mint önálló államalaku­ latot m e n t e t t e meg. Bethlen ekkor is határozott és céltudatos volt, mel­ lékes szempontok n e m zavarták, megvolt az egészséges önbizalma is, és úgy gondolta, jobb fejedelme lesz Erdélynek, m i n t Báthory Gábor. Ő volt az, aki támogatta a fejedelemség megszerzésében Székely Mózest, Bocskai Istvánt, Báthoryt, most azonban elérkezett az idő, hogy tapasz­ talatait Erdély javára hasznosítsa, és ő megragadta a pillanatot.

1 6 1 3 májusában kapta meg I. Ahmed szultántól a fejedelmi felhatal­ mazást és mellé az a n n a k n y o m a t é k o t adó oszmán hadakat, hogy tá­ mogatásukkal vonuljon be Erdélybe. Bethlen Gábor 1613 őszén tért haza, és vele Szkender pasa szerdár, Sahin Giráj tatár kán és Magyaroglu Ali szilisztrai pasa irányítása alatt közel 80 ezer főnyi o s z m á n - t a ­ tár haderő érkezett, kiegészülve moldvai és havasalföldi csapatokkal.

A hadak T o r d a környékén táboroztak le, és Szkender pasa összehívta a

fejedelemválasztó országgyűlést Kolozsvárra. Csak azt kérte, hogy Bá­ thory fejedelmet tegyék le, egyebekben megengedte a rendeknek a sza­ bad

fejedelemválasztást.

M é g mielőtt erre sor került volna, Bethlen nagyvonalú gesztust gya­ korolt az összeparancsolt rendek felé: arra kérte őket, hogy oldják föl a fejére 1612-ben k i m o n d o t t proskripciót, azaz fej- és jószágvesztési íté­ letet, majd kivonult a teremből, ezzel is jelezve, hogy tiszteletben tartja a törvényt, és tudja, a feloldozás előtt nincs joga jelen lenni. M i u t á n ezt megkapta, visszatért. A rendek - igaz, n e m sok eséllyel - másik jelöltet is állítottak Szilvásy Boldizsár személyében, de október 23-án - ahogy a kortárs Nagy Szabó Ferenc leírásából tudjuk - „féltekben libere eligálták", azaz féltükben szabadon megválasztották az új fejedelmet.

Tagadhatatlan, hogy Bethlen megválasztásában nagy szerepet játszot­ tak az Erdélyben lévő oszmán hadak, valamint az is, hogy kitartó, cél­ tudatos diplomáciai munkával, módszeresen készítette elő fejedelemsé­ gét. Egész eddigi politikai és katonai pályafutása, kiérlelt, bölcs szemé­ lyisége azonban azt vetítette előre a kortársak nagy részének szemében is, hogy nagyszerű államférfi válik belőle, aki hazájának hasznára cse­ lekszik majd. Az o s z m á n hadakat amilyen gyorsan csak tudta, haza­ küldte, t á m o g a t ó jelenlétükért n e m m e n t e g e t ő z ö t t sem ekkor, sem ké­ sőbb. T u d t a ő is, de Erdélyben már mindenki: az oszmánokkal szembe­ fordulni (egyelőre) lehetetlenség, az országot megtartani kötelesség.

A fejedelem m e g t e r e m t i h a t a l m á t

Sokan

ünnepelték

Bethlen

trónra jutását, és nagyra érté­ kelték, hogy az országot megszabadította B á t h o r y Gábor zsarnoki ha­ talmától, sokan viszont t a r t o t t a k tőle. Erdélyben az évtizedek óta tartó „romlás, pusztulás, kegyetlenség és törvénytelenség után... jó napokat és csendes békességet" vártak és reméltek. Ennek ellenére a fejedelem kezdetben n e m örvendett egyöntetű népszerűségnek az erdélyiek kö­ zött. Ez abban is m e g m u t a t k o z o t t , hogy minden eddiginél szigorúbb conditiókkal (feltételekkel) határozták meg fejedelmi h a t a l m á n a k kere­ teit. E conditiók lényegesebb pontjai szerint a fejedelem a fejedelmi ta­ nács és a rendek jóváhagyása nélkül nem idegeníthetett el földet az or-

szág területéből, idegen államokkal n e m léphetett kapcsolatba, és hoz­ zátették, hogy ha n e m teljesítene minden feltételt, a rendeknek joguk van ellenállni. A későbbiekben majd látni fogjuk, hogy a szigorú meg­ kötéseknek B e t h l e n n e m t e t t eleget, és lépésről lépésre haladva elérte, hogy uralkodásának végére az államélet minden területén az ő kezében összpontosult a főhatalom. M i n d e z t olyan tehetséggel, kiváló egyensúlyozóképességgel és intelligenciával t e r e m t e t t e meg, amellyel csak szü­ letni lehet, de azt megtanulni nem.

Uralomra jutásakor a szászok szembenállása volt leginkább kézzel­ fogható, akik a fejedelmi h a t a l o m t ó l eddig elszenvedett méltánytalan­ ságok u t á n tőle sem vártak túl sokat. Megtagadták az adófizetést, hi­ szen az udvari hadak még mindig elfoglalva t a r t o t t á k fővárosukat, Nagyszebent, és a fejedelmi udvar is itt rendezkedett be téli szállásra.

A székelyek gyanakodva várták, m i t tesz az új fejedelem, a hajdúk egy része meg egyenesen elpártolt tőle, és a bécsi udvar szolgálatába állt.

Ahogy udvari történetírója, Bojti Veres Gáspár írta, Bethlen trónra ke­ rülése u t á n úgy gondolta, három dolgot kell feltétlenül megtennie: mindenekelőtt a „...győzhetetlen török császár tetszését köteles hálá­ val megnyerni. A z u t á n M á t y á s császárnál, a keresztény világ uralkodó­ jánál, akinek udvarában maró rágalmakkal h a l m o z t á k el, tettéről és fe­ jedelemségéről s z á m o t adni. Végül országa népének lelkét a békére és egyetértésre való törekvésével s a régebbi jogtalanságok teljes elfeledtetésével meggyőzve... megnyerni magának." Valóban így is történt.

M i k ö z b e n azonnal követeket küldött a Portára régi, jó kapcsolatai ápolására, ugyanúgy Bécsbe és T h u r z ó György nádorhoz, sőt Forgách Zsigmond kassai főkapitányhoz is, és tudatta velük kérését: az Erdély­ hez tartozó Részeket ne háborgassák. Az 1 6 1 4 . évi linzi egyetemes gyű­ lésen, tehát a magyar-osztrák-cseh-morva rendek együttes gyűlésén egyértelműen kiderült, hogy a bécsi udvar B e t h l e n fejedelemségét n e m fogadja el, ellene lázít, sőt Melchior Khlesl, II. M á t y á s király mindenha­ tó bíboros-minisztere egyenesen háború indítását javasolta a fejedelem eltávolítására. M i u t á n azonban a jelenlévők ezt elutasították, kénytele­ nek voltak megbékélni B e t h l e n hatalomra kerülésével. 1615-ben Nagy­ s z o m b a t b a n titkos megállapodást k ö t ö t t e k a fejedelemmel, amelyben elismerték hatalmát, visszaadták H u s z t o t és Kővárt, viszonzásképpen

B e t h l e n is elismerte, hogy Erdélyt a Habsburgok beleegyezésével birto­ kolja, és megfogadta, hogy az o s z m á n o k o n kívül minden más külső el­ lenséggel szemben t á m o g a t n i fogja Bécset. Ezt a megegyezést azonban a bécsi udvar egyáltalán n e m akarta betartani. M i k ö z b e n a hajdúkat Bethlen ellen buzdították, egy ellenjelöltet is állítottak H o m o n n a i Drugeth György személyében, akit a Portánál is beajánlottak.

B e t h l e n t azonban n e m lehetett ilyen egyszerű csellel kijátszani, hi­ szen ő portai kapcsolatai fehasználásával, ha n e m is könnyedén, de ru­ tinos manőverezőkészséggel számolt le ellenfelével. Amikor H o m o n n a i fegyveresen tört ellene, már a budai pasa segédcsapatai is B e t h l e n ren­ delkezésére álltak a győzelemhez. A Habsburg-udvar azonban tovább i n t r i k á k a Portán, beárulták a nagyszombati szerződést, h á t h a e m i a t t büntetésből leteszik őt a fejedelemségről. Annyit sikerült elérniük, hogy a Porta a H o m o n n a i által - egyebek mellett - felajánlott két fon­ tos határ m e n t i várat, Lippát és J e n ő t m o s t B e t h l e n t ő l is követelni kezdte. Bethlennek ugyan hihetetlenül ügyes lépésekkel egy ideig még sikerült húzni az időt, de végül is az oszmán fenyegetés nyomására 1 6 1 6 . június 12-én szabályos ostrommal kellett saját katonáitól - élü­ k ö n Keresztesi Pál kapitánnyal - megvívni és o s z m á n fennhatóság alá adni Lippa várát. Lippa átadása n e m volt könnyű döntés sem a fejede­ lem, sem az országgyűlés részéről, hiszen fontos átkelőhely és stratégiai pont volt, a hozzá tartozó öt kastéllyal és számtalan faluval. A rendek így indokolták határozatukat: „Az egy Lippa odaadásával hazánkat egé­ szen utolsó

veszedelemből,

magunkat,

feleségünket,

gyermekünket

meg kellett váltanunk."

Ha B e t h l e n m o s t meghal - írta életének nagyszerű ismerője, Péter Katalin - t ö r t é n e l m ü n k legsötétebb alakjai k ö z ö t t t a r t a n á n k számon.

De szerencsére n e m így történt, még közel másfél évtized a d a t o t t neki az uralkodásra. Ezzel a cselekedetével viszont sok vitára adott alkalmat m á r saját korában is. A Habsburg-udvarban és Magyarországon áruló­ nak, az o s z m á n o k szolgájának bélyegezték, de az erdélyiek k ö z ö t t is so­ kan csak „mohamedán Gábor"-ként emlegették. Úgy tűnik, Bécsben megfeledkeztek arról, hogy H o m o n n a i személyében az udvar éppen azt a

fejedelemjelöltet

támogatta,

aki

Lippán

kívül

Jenő,

Lugos

és

Karánsebes átadását és sokkal nagyobb éves adóösszeg megfizetését

ígérte a szultánnak. Bethlen a vár átadásával nemcsak saját fejedelem­ ségét őrizte meg, h a n e m egy támadás és egy ebből kirobbanó hosszabb hadakozás veszélyét is elhárította.

Ezt követően határozottan, de nem esztelen kegyetlenséggel számolt le belső ellenfeleivel, és a Habsburg-kormányzatnak hamar be kellett lát­ nia, hogy egyre szilárduló hatalmával szemben nem tudnak mit tenni.

1617-ben kényszeredetten felújították a nagyszombati szerződést.

Eközben a fejedelem azonnal megkezdte h a t a l m á n a k belső konszoli­ dálását, a rendekkel való megbékülést. A szigort és a kedvezést olyan k i t ű n ő arányérzékkel kombinálta, az engedményeket olyan kiváló dip­ lomáciai érzékkel adta, hogy azok egyúttal h a t a l m á n a k erősödését is szolgálták. Hosszas tárgyalások u t á n visszaadta Szeben városát a szá­ szoknak, kivonult o n n a n udvarával, de azoknak előbb hűségesküt kel­ lett tenniük. Igaz, a fejedelem ezt követően sem volt igazán felhőtlen viszonyban a szászokkal, de mivel alapvető privilégiumaikat n e m bán­ t o t t a , így ha olykor lázadoztak is, n e m j e l e n t e t t e k k o m o l y gondot.

A székelység nehéz helyzetét már hosszú idő óta ismerhette a fejede­ lem. Egyrészt édesanyja családja révén maga is félig székely származású volt, másrészt a gyurgyevói csatát követő „véres farsangnak" és a széke­ lyek tizenöt éves háborúbeli részvételének, Báthory Zsigmond alatti há­ nyattatásaiknak is tanúja volt. Az elmúlt évtizedekben a székelyek kö­ z ö t t mindinkább az j ö t t szokásba, hogy a katonáskodás kötelezettsége alól mentesíteni akarván magukat, a szabad közszékelyek közül egyre többen váltak jobbággyá, azaz egy gazdagabb székely nemes vagy vár­ megyebeli nemes szolgálatába szegődtek. Ennek oka az volt, hogy külö­ nösen a 17. század első felében igen súlyos mértéket öltött a székelység elszegényedése, ezért sokan n e m tudták beszerezni a fegyverzetet és fel­ szerelést, ami a katonáskodó szabad jogállás alapfeltétele lett volna. A jobbágyszolgálatba szegődöttek viszont sem katonáskodásra n e m voltak kötelezve, sem pedig adót nem fizettek az államnak, n e m úgy, ahogyan a jobbágyok általában. Mivel egyre csökkent a hadra fogható székely ka­ tonanépesség, Bethlennek - ha biztosítani akarta a maga számára a szé­ kely haderőt - meg kellett állítania ezt a folyamatot. Élve fejedelmi jogával, 1614-ben a székelyek k ö z ö t t katonai mustrát (szemlét) rendelt el, az itt elkészült lustrum (személyenkénti adatfelvé-

teli lista) 3 8 6 község lakosait sorolja föl. Ez a legrészletesebb adatfelvé­ tel, amely a 17. századból megmaradt, ugyanis nemcsak a hadra fogha­ tó lakosságot, h a n e m a székely jobbágyokat is összeírták benne. Mind­ ez a fejedelem tájékoztatását szolgálta, hogy tisztán lássa, m e n n y i katonára s z á m í t h a t szükség esetén. Ezt követően még 1614-ben megál­ lapodást k ö t ö t t a székelységgel, visszaadta régi szabadságjogaik egy ré­ szét, egyúttal szigorúan meghagyta, hogy a hadviselésre kötelezett sza­ bad székelyek közül senki ne kösse le magát jobbágynak, és azt a ne­ mest, aki székely jobbágyot fogad szolgálatába, sújtsák négyszáz forint büntetéssel, birtokait pedig dúlják föl. Mivel ennek ellenére sem szűnt meg a jobbágyosodási folyamat, Bethlen újabb rendelkezésében 1616ban a székely jobbágyok megadóztatását rendelte el, ugyanúgy, aho­ gyan az országbeli többi jobbágy adózott. Ennek a rendelkezésnek sem sikerült maradéktalanul érvényt szerezni, hiszen legtöbbször maguk a székelyföldi nemesek titkolták el jobbágyaikat. A fejedelem uralkodása hátralévő részében is h a t á r o z o t t a n és kitartóan küzdött a szabad széke­ lyek megmaradásáért és azáltal a minél nagyobb székely haderő megőr­ zéséért és fegyverben tartásáért.

T e t t e ezt abban az időben, amikor a székelység könnyűlovas harc­ modora m á r elavultnak volt mondható, hiszen Európa hadszínterein a nehézfegyverzetű, lőfegyverekkel is felszerelt zsoldos k a t o n á k aratták a győzelmeket. De Bethlen mellett hadjárataiban általában 5 ezer főnyi székely vörös darabont és lófő is szolgált. Haditaktikája és -stratégiája ugyanis mindig úgy használta föl a gyors székely lovasságot, hogy azok állandóan fárasztották, „csipkedték" az ellenséget, utánpótlását vágták el, vagy ügyes és ravasz cseleket alkalmazva segítették a fejedelem hadi vállalkozásait.

M i n d e z e k mellett uralkodása kezdetén B e t h l e n n e k k o m o l y gondot o k o z t a k a hajdúk. D ó c z y András szatmári hajdúkapitány megkísérelte a trónkövetelő H o m o n n a i pártjára állítani a hajdúkat, vagy valamikép­ pen Habsburg-oldalra vinni őket. B e t h l e n n e k azonnal cselekednie kel­ lett ez ügyben is. M é g 1614-ben meghagyta Rhédey Ferenc váradi kapi­ tánynak, hogy írassa össze a környékbeli hajdúkat, és hűségükért cseré­ be ígérjen meg nekik mindent, de leginkább pénzt és birtokot, valamint tudassa velük, hogy ha a magyar király szolgálatába állnának, akkor

sem szabad vallásgyakorlatuk, sem pedig Bocskaitól kapott szabadsá­ guk n e m maradhatna meg. 1616-ban a számukra kiadott oklevélben n y u g t a t t a meg őket a fejedelem, hogy „szép szabadságaikat" és lakóhe­ lyeiket megtartja. A hajdúk cserébe igaz hűségükről biztosították t ö b b alkalommal is az 1620-as években.

Vallási tolerancia

Bethlen

Gábor

valláspolitikáját

az

„recepta

religió"-k, azaz a bevett vallásfelekezetek jogai­ nak tiszteletben tartása jellemezte. Az 1615. évi országgyűlés megkezd­ te a vallási kérdések rendezését is, amennyiben meghagyta, hogy „a hol melyik fél t ö b b e n vagyon, az olyané legyen az templum". T e h á t ahol a római katolikusok voltak többségben, m i n t például Szilágysomlyón vagy Udvarhelyen, azoké legyen a temlom, ahol azonban t ö b b temp­ lom is volt, o t t a kisebb létszámú felekezet kapta meg az egyiket.

Padovából jezsuita atyákat is hívott Erdélybe, hogy megfelelő irányítás­ ban részesüljenek az országában élő katolikusok. T á m o g a t t a a román lakosság református hitre térítését, ennek érdekében a Biblia román nyelvre fordítását, de ebben kényszert n e m alkalmazott. Az erdélyi zsidózókkal vagy más néven szombatosokkal azonban n e m volt elnéző, mivel ezt szektának és n e m vallásfelekezetnek tartotta. Az 1 6 1 8 . évi or­ szággyűlésen a rendek betiltották a szombatosságot, bár azok élén a nagy tekintélyű, művelt kancellár, Péchy S i m o n állt.

A tehetséges uralkodó

Bethlen élvezettel és nagy „szakértelem­ mel" gyakorolta a fejedelmi h a t a l m a t . Bár

uralkodása elején meghajolt a rendek szigorú feltételei előtt, később meglepő ravaszsággal és ügyes politikával fordította a maga javára az erőviszonyokat. A számára előírt kondíciókat leginkább az országgyű­ lésnek állt volna módjában betartatni. Bethlen azonban kis lépésekben, de következetesen tolta félre az országgyűlést, hogy végül szinte telje­ sen kiszorítsa a hatalomból. 1622-ben rávette a rendeket, hogy a koráb­ bi gyakorlattól eltérően ezentúl csak évi egy alkalommal gyűljenek össze. Az erdélyi országgyűlés működési m e n e t e lehetőséget adott a fe-

jedelemnek, hogy ő határozza meg a megtárgyalandó kérdések nagy ré­ szét. B e t h l e n fokról fokra mind jelentéktelenebb ügyeket vitt a rendek elé. Ráadásul maga a fejedelem szabta meg az országgyűlés összetételét és létszámát. Az általa kinevezett fő tisztségviselőkön, a fejedelmi tábla tagjain, valamint a székely, szász és magyar törvényhatóságok képvise­ lőin kívül nagy számban vettek részt az országgyűléseken az úgyneve­ zett „regalisták", vagyis azok az előkelő nemesurak, akiket a fejedelem személyre szóló meghívólevéllel hívott a gyűlésbe. Ezek után érthető, hogy a fejedelem ellenzéke általában csekély mértékben tudta képvisel­ t e t n i magát. Bethlen egyébként idővel a regalisták számát is jelentősen csökkentette.

A fejedelmi tanács úgyszintén Bethlen hatalmát szolgálta. N e m na­ gyon t e h e t e t t mást, hiszen a tanácsosi kinevezéseket is a fejedelem ado­ m á n y o z t a . A régi arisztokraták mellett sok újonnan felemelkedett elő­ kelőt találunk környezetében, így Péchy Simon és Kovacsóczy István kancellárt, Rhédey Ferenc váradi főkapitányt, Petneházy István hajdúgenerálist vagy a két székely generálist, K a m u t h y Farkast és Béldi Kele­ ment. A fejedelem hozzájuk fordult, ha tanácsra volt szüksége, míg a régi családok tagjai háttérbe szorultak. A fejedelmi tanácsnak egyébként n e m volt sem döntési, sem kormányzati joga. Kizárólag a fejedelem jó­ akaratától és igényeitől függött, hogy meghallgatta-e a tanácsosait. Úgyszintén a fejedelem irányította az ország egyetlen kormány­ szervét, a kancelláriát. Tisztségviselői ugyan a rendek közül kerültek ki, munkájuk során azonban kizárólag a fejedelemtől függtek, neki tartoz­ tak felelősséggel. A kancellária hatásköre a belügyek minden ágára ki­ terjedt: a közigazgatás kisebb-nagyobb kérdéseinek megoldására, a feje­ delmi udvar ügyeinek intézésére, a kincstári uradalmak igazgatására, hadszervezeti és hadellátási ügyekre, ezzel kapcsolatosan a végvárak és a hírszerzés ügyeire, a postaszolgálat és a kereskedés felügyeletére, de ugyanígy a bíráskodás területére is. Mindezekben a k o r m á n y z a t i ágak­ ban a kancellária elsődleges célja a fejedelmi utasítások és parancsok, a fejedelmi akarat végrehajtása volt. Különösen első kancellárja, Péchy Si­ m o n t ö l t ö t t be fontos szerepet a fejedelemség életében. Igaz, hogy ami­ kor 1621-ben a Prága melletti csatára készülődve Péchy elárulta a feje­ delmet, hazajövetele után Bethlen börtönbe záratta, 1624-ben a z o n b a n

m e g b o c s á t o t t neki, és szabadon engedte. A kancellárián kívül az adó­ igazgatásban és a kincstári igazgatásban tevékenykedő tisztségviselők, valamint az ország generálisai és az udvari kapitányok is fejedelmi em­ berek voltak. A kincstár irányítását a fejedelem szigorúan felügyelte kincstartója, K a m u t h y Balázs és az egyes jövedelmi ágak irányítására személyesen általa kinevezett tisztségviselők útján.

Az o r s z á g v i r á g z á s n a k indul

Bethlen Gábort senki sem t a n í t o t t a a gazdálkodás tudományára, ural­

kodása alatt mégis egész Erdély virágzott és gazdagodott. Bethlennek, ahogyan a jó gazdának, ösztönös tehetsége volt azoknak a módszerek­ nek a megtalálásához, amelyekkel m e g t ö l t ö t t e a fejedelmi tárházat, és szilárdan kezében t a r t o t t a a gazdaságirányítást. Fáradhatatlanul dolgo­ zott, rendelkezett és utasított. Tudatosan, átgondoltan szervezte meg az ország gazdaságát oly módon, hogy abból minél nagyobb jövedelmet h ú z z o n a fejedelmi kincstár. Haszna azonban nemcsak a kincstárnak volt, mert az egész ország gyarapodásnak indult, megélénkült a pénz­ forgalom, „árus emberek" jöttek-mentek szerte a fejedelemségben.

Az erdélyi

fejedelmek hatalmának alapját

óriási magánvagyonuk

mellett - amivel Bethlen uralma kezdetén n e m rendelkezett - a fejedel­ mi kincstár (fiscus) birtokai adták. Ebbe természetesen beletartoztak a még 1557-ben szekularizált katolikus egyházi javak is. Mivel azonban a Bethlen előtti fejedelmek, de különösképpen B á t h o r y Gábor sok kincs­ tári birtokot a d o m á n y o z o t t el, először azokat kellett visszavenni. M á r az 1615. évi országgyűlésen keresztülvitte a fejedelem, hogy vizsgálják felül az 1588 óta történt birtokadományozások jogszerűségét, és rendel­ jék el az érdemtelenül j u t t a t o t t birtokok visszavételét. Ugyan hosszú lesz a lista, de érdemes végigtekinteni, hogy a fejedelem miféle javakat szerzett vissza és birtokolt Erdélyben mint fiskális birtokokat, k ö z t ü k a legnagyobb váruradalmakat: Huszt, Kővár, Szamosújvár, Várad, Gyalu, Déva, Gyulafehérvár, Kolozsmonostor, Fogaras, Görgény, Karánsebes, Lugos. A kisebb várak, városok közül megszerezte Ecsedet, Sólyomkőt, Vécset, Zalatnát, Jenőt, Tasnádot, Debrecent, Munkácsot, T o k a j t .

Ezekhez a várakhoz a sok száz falu mellett bányák és harmincadhelyek tartoztak, a kincstári bevételek nagy része is ezekből származott.

B e t h l e n megszigorította a harmincadvám beszedésének módját, és maga felügyelte a fejedelemségben a pénzverést. Az aranybeváltás joga fejedelmi m o n o p ó l i u m volt. Elrendelte, hogy minden kitermelt nemes­ fémet Kolozsvárra kell szállítani, ahová Nagyszebenből áthelyezte a pénzverő kamarát. Ezzel kivette a szászok felügyelete alól a jól jövedel­ m e z ő pénzverést, amit azok n e m is vettek jó néven. Kolozsvár mellett még Gyulafehérváron is pénzverő kamarát állíttatott fel, amelyet szin­ tén maga ellenőrzött.

B e t h l e n kincstára legnagyobb jövedelemre a kereskedelmi monopóli­ umokból t e t t szert. Így m o n o p ó l i u m o t vetett ki a legjobban eladható erdélyi árucikkekre: a méz, viasz, élő szarvasmarha és ló, marhabőr, ga­ bona, higany és egyéb bányakincsek árusítására. A kincstári, valamint a magánföldesúri birtokokról felvásárolt termékeket jó pénzért adatta el a szomszédos román vajdaságokban és az O s z m á n Birodalomban. A Portán sikerült vámmentességet kieszközölnie az erdélyi árucikkeknek.

A lengyel piacokat akkor tudta leginkább kihasználni, amikor a nikolsburgi békében megszerzett hét felső-magyarországi vármegye bor­ termését irányította hozzájuk. A dalmát városok és Velence is részesül­ h e t e t t az erdélyi árucikkekből. Erdély fontos külkereskedelmi kincse volt a higany, korabeli elnevezéssel kéneső, amit különösen jól el lehe­ t e t t adni a konstantinápolyi piacon. A belső piaci forgalmat áriimitá­ ciókkai szabályozta, ezzel megállította az országon belüli pénzromlást.

A fejedelem t á m o g a t t a és szívesen fogadta az Erdélybe érkező „gö­ rög" kereskedőket, aki valójában nemcsak görögök voltak, h a n e m a Bal­ kán sokféle n e m z e t é b ő l kerültek ki: rácok, bosnyákok, albánok, általá­ ban o s z m á n alattvalók voltak. B e t h l e n szívesen befogadta az Erdélybe jövő, országát gazdagító vendégeket. K ö z t ü k a n é m e t földről hívására érkező bányászokat, pénzverő mestereket vagy a morvaországi anabap­ tistákat, m á s k é n t habánokat, akik híresen szép kerámiatárgyaikkal szí­ nesítették az erdélyi vásárokat. 1623-ban a fejedelem arra u t a s í t o t t a portai követét, Tholdalagi Mihályt, hogy ha Konstantinápolyból zsidó kereskedők akarnának Erdélybe jönni, adjon számukra biztonságukat szavatoló levelet. Egyben nyugtassa meg őket, hogy ha nekik is megfe-

lelnek az erdélyi körülmények, és itt akarnak maradni, a fejedelem maga fog gondoskodni jólétükről, és bízhatnak abban, hogy akár drága áruikat is lesz, aki megveszi. Egy másik alkalommal zsidó orvost híva­ t o t t Erdélybe, akinek útiköltségét is fedezte, és kérte, hogy h o z z o n ma­ gával újabb „ m e d i c a m e n t u m o k a t " , azaz gyógyszereket a fejedelmi „pa­ tikaláda" számára. Akik pedig már bejöttek az országba, azokat n e m kötelezte m e g k ü l ö n b ö z t e t ő öltözet viselésére, sőt megengedte nekik, hogy a keresztények ruházatába öltözhessenek, „nehogy sérelmekkel il­ lettessenek vagy bármiféle illetlen megjelöléssel". T e r m é s z e t e s e n itteni tevékenységüket tisztességgel megadóztatta. Összességében

a

fejedelmi

kincstár

becsléseink

szerint

évente

6 0 0 - 7 2 0 ezer forint k ö z ö t t i bevétellel rendelkezett. Ebből m i n t e g y tíz százalékot t e t t ki az erdélyi rendek által felajánlott állami egyenes adó.

Ez azt mutatja, hogy a kincstárba befolyó jövedelem t ú l n y o m ó része n e m a rendektől függött. A fejedelem tehát anyagi értelemben sem vált a rendek kiszolgáltatottjává. Az ország kormányzása mellett Bethlen valóságos gazdasági szakemberré képezte magát, tudatosan ügyelve a nagyobb h a s z n o t h o z ó módszerek bevezetésére. Felismerte, hogy az or­ szág akkor gazdagodik, ha a kereskedelem élénkül, tehát erre törekedve igyekezett növelni a kincstár hasznát.

A fejedelmi kincstárt a mezei hadsereg, az erdélyi udvari hadak és a k o r m á n y z a t i személyzet fenntartásának költségei terhelték meg legin­ kább. B e t h l e n közismert volt pompakedveléséről, uralkodása második felében

rengeteg

luxuscikket

vásároltatott

külországi

piacokon,

elsősorban Konstantinápolyban, Velencében, de Pozsonyban és Nagy­ szombatban is. Fennmaradt vásárlási jegyzékei és elszámolásai tanús­ kodnak erről. Udvartartása különösen fényűzővé vált Brandenburgi Ka­ talin megérkezése után. 1621-ben például a következő árucikkeket sze­ rezték be a fejedelem számára ékszerekből: gyémántos násfákat, fülben való gyémántos rózsát, gyémántos bokrétát, gyémántos, rubintos függőcskét, 5 5 7 darab gyöngyszemet, gyémántos rakott gyűrűt, gyémán­ tos aranyövecskét; továbbá finom textíliákat a legváltozatosabb színek­ ben: selymeket, bársonyt, prémeket, flandriai kárpitokat, velencei ara­ nyos

bőrkárpitot;

fűszerekfélékből:

borsot,

sáfrányt,

szegfűszeget,

szerecsendió-virágot, gyömbért, fahéjat; különleges gyümölcsöket: cit-

romot, szárított citromot, narancsot, gránátalmát, mazsolaszőlőt, man­ dulát; ételféleségekből: gesztenyét, nádmézet, nádmézes gyümölcsöt, festett édességeket, olívaolajat, csigát, osztrigát, különleges halféléket, spanyol bort; végül az illatszerek legkülönfélébb fajtáit: pézsmát, bécsi szappant és egyéb finomságokat.

A h a d a k o z ó fejedelem

„Ez nagyemlékezetű Bethlen Gábor igen martialis [hadakozást kedvelő] ember va-

la" - írta a fejedelemről híve, K e m é n y János, majd így folytatta: „...egyébiránt az hadviselést, abban való minden molestiákkal [nehéz­ ségekkel] örömest felvenné, és soha h o n n y á b a n is lakni békességben n e m kévánna, h a n e m hadakozásban töltené egész életét. Nagy gyönyö­ rűsége volt hadainak mustrálásiban, rendelésiben, az jó vitézlő embe­ rekben; sok szép lövőszerszámokat ö n t e t e t t , erősségeket é p í t t e t e t t . . . " B e t h l e n hadvezetési és politikai-diplomáciai manőverezőképessége akkor b o n t a k o z h a t o t t ki a maga teljességében, amikor a fejedelem be­ kapcsolódott a harmincéves háborúba. H a t á r o z o t t céljai voltak a hada­ kozás kezdetén, azonban kiváló reálpolitikusként a változó körülmé­ nyek, a hadiszerencse forgandósága közepette az adott helyzetnek megfelelően v á l t o z t a t n i t u d o t t elképzelésein. Képes volt a végsőkig har­ colni, de csak az ésszerűség határain belül. Olyan szövetségeket k ö t ö t t a nyugati protestáns országokkal, amelyekre még két évtized múltával is s z á m í t h a t t a k az erdélyi fejedelmek. Hadjáratai jelentősen emelték Er­ dély rangját és tekintélyét az európai országok k ö z ö t t .

B e t h l e n hadseregének nagyságával kapcsolatban még mindig nincse­ nek m i n d e n kétséget kizáróan elfogadható számadataink. Korábbi becs­ lések szerint Bethlen hadserege általában 20 ezer főből állt, ezt a létszá­ m o t azonban szükség esetén növelhette. M á s adatok szerint csupán 10 ezer főt t u d o t t fegyverben tartani évente n é h á n y h ó n a p o n keresztül.

Hadserege részben zsoldosokból, részben a hadba hívható erdélyi had­ erőből állott. 1621-ben a szászoktól hadkötelezettségük megváltása fe­ jében pénzt kért 6 0 0 gyalogos fenntartására, és a szállításhoz 60 darab erős, vasalt szekeret. Az erdélyi szász ipar alaposan kivette a részét B e t h l e n háborúinak terheiből. Elsősorban harci eszközök előállítása,

k ö z t ü k ágyúk öntése, kardok, lándzsák, fejszék készítése volt a felada­ tuk, de ruházat- és élelemszolgáltatással is tartoztak. A hadianyag szál­ lítását a szász papságnak kellett megoldania, ők fizették az erre alkal­ mas szekerek előállítását. A szászok közül kikerülő katonaság elsősor­ ban tüzérként szolgált Bethlen háborúiban.

Amikor a magyar rendek - n e m kis részben P á z m á n y Péter érsek és Esterházy Miklós meghatározó szerepének köszönhetően - 1618. má­ jus 18-án megválasztották a Habsburg-dinasztiában is szigorú protestánsellenességéről nevezetes II. Ferdinándot királyuknak, a nagy rész­ ben még mindig protestáns magyar arisztokrácia az 1614. évi közös gyűlésen m á r jól bevált osztrák-cseh-morva rendi szövetség és egyúttal Erdély irányába kezdett fordulni. Erdélybe 1618 júliusában érkezett a hír a cseh rendek felkeléséről és Khlesl bíboros bukásáról.

A cseh felkelés egy héttel a királyválasztás után tört ki Prágában, és gyökeresen új politikai helyzetet t e r e m t e t t . Vallási jelszavakba burkol­ tan kitört az első összeurópai háború, amely valójában egy bonyolult érdekellentétek okozta válsághelyzetet próbált megoldani, és Európa középső

részén

minden

addigit

fölülmúló

népességpusztulással

és

anyagi veszteségekkel járt. A háború kirobbanását egyrészt a Német-ró­ mai Birodalom belső krízishelyzete okozta. Fennállt a n n a k a veszélye, hogy a h a t a l m a s államkomplexum darabjaira esik szét egyes tartomá­ nyok rendiségének előretörése, valamint a kis fejedelemségek k ö z ö t t fe­ szülő - főként vallási eredetű - érdekellentétek m i a t t . A császári hata­ l o m végleges eljelentéktelenedésének veszélye is gerjesztette a feszült­ séget. A Habsburgok osztrák és spanyol ága k ö z ö t t azonban teljes volt az elvi egyetértés a h a t a l o m megtartása és a katolicizmus helyzetének megerősítése tekintetében. A n é m e t válsághoz adódtak hozzá az euró­ pai hegemóniára törekvő Habsburgok és a környező országok, Francia­ ország, Spanyolország, a németalföldi és a skandináv államok k ö z ö t t i érdekellentétek. A háborúba Lengyelország is belesodródott a Baltiku­ mért folyó lengyel-svéd és lengyel-orosz ellentétek m i a t t .

B e t h l e n Gábor n e m akart és n e m is tudott semleges maradni ebben a konfliktushelyzetben. A Porta engedélyének megszerzése után felvette a kapcsolatot a nyugati országfél magyar arisztokráciájával, amelynek hangulata 1619-ben már érezhetően Habsburg-ellenessé vált. T h u r z ó

Szaniszló vezetésével egy főúri csoport kapcsolatba lépett a cseh-morva-osztrák-sziléziai rendekkel, akiknek vezére M a t h i a s T h u r n gróf volt. B e t h l e n Gábor végül magyarországi hívei, T h u r z ó Szaniszló és Imre, Rák óczi György, Széchy György és Illésházy Gáspár hívására in­ dult ki Erdélyből 1 6 1 9 augusztusában. Alvinczi Péter prédikátor által megfogalmazott, Magyarország panasza című kiáltványában t e t t e köz­ zé, hogy a hazaszeretet, a protestantizmus védelme, a bécsi béke meg­ őrzése m i a t t avatkozik a konfliktusba, ám szinte mindenki tisztában volt azzal, hogy valójában II. Ferdinánd és a Habsburg-ház h a t a l m a el­ len irányul a támadás. Bár a csehek időközben V. Pfalzi Frigyest válasz­ t o t t á k királyuknak, és Bethlen, akit korábban szintén a királyválasztás­ sal hitegettek, így m o s t kissé csalódott volt, megkezdte előrenyomulá­ sát a Felvidéken.

Szeptember 20-án bevonult Kassára, és az o t t

összegyűlt magyar rendek „elöljárójuknak és fő gondviselőjüknek" vá­ lasztották. Innen két hadoszlopban n y o m u l t nyugat felé, szinte ellenál­ lás nélkül. A 20 ezer főnyi sereg északi hadoszlopát maga Bethlen ve­ zette, a délit Széchy György és Rhédey Ferenc. Az Alsó-Magyarország felé vezető ú t o n a várak, városok sorra kapituláltak. Közben B e t h l e n arra kérte T h u r z ó Imrét, hogy sürgesse a környékbeli vármegyék neme­ seinek felkelését és csatlakozását, hiszen lehetséges, hogy Morvaország felé kell fordulnia, és akkor elkel a segítség. Ekkoriban kapja a hírt, hogy a csehek a birodalombeli Protestáns U n i ó vezérét, Pfalzi Frigyest válasz­ t o t t á k királyuknak, és hogy II. Ferdinánd is római király lett. Nagy­ s z o m b a t bevétele után értesült arról is, hogy a morvaországi harctérről Buquoi és Dampierre császári tábornokok Bécs felé vonulnak vissza, hogy csapataikat egyesítsék. Ebből úgy gondolta, hogy Pozsony védel­ mére indultak, és Szentmiklósról 1619. október 14-én T h u r z ó Imrének írott levelében ismét sürgeti a vármegyei felkelést. Először panaszkodik arról, hogy a lakosság nem segíti eléggé lovakkal, igavonó barmokkal, „mintha mi ellenségek volnánk, úgy néznek bennünket, kin bizony ke­ sereg a szívem". T ú r ó c és T r e n c s é n vármegyétől a fárasztó hegyek előtt 3 0 0 lovat kért, hiszen ha már Erdélyből idáig v o n t a t t a a „lövőszerszá­ mait", n e m akarja itthagyni őket, annál is kevésbé, mert mindenképpen meg akar ütközni Dampierre tábornokkal. Ú g y véli, „mert valameddig m e z ő n való harc által dolgunk el n e m válik, heában való dolog várak

alatt való tekergésünk". Pozsonyt végül október 14-én vette be a fejede­ lem, ahol Forgách Zsigmond nádor egyúttal átadta neki a magyar kirá­ lyi koronát is.

Közben rossz hírek érkeztek Morvaországból. A B e t h l e n n e k ígért pénzsegélyt n e m tudják megfizetni, sőt saját zsoldosaik ellátására sem képesek,

így azok fosztogatásba kezdtek. Bethlen gyorsan elindítja

Rhédey parancsnoksága alatt 10 ezer katonáját a cseh területek felé, T h u r n tábornok kisegítésére. A császáriak részéről Buquoi és Dampierre egyesített serege Bécs védelmére sorakozott föl. Bethlen nehéz helyzet­ be került: a felvidéki vármegyéktől ígéretük ellenére n e m k a p o t t kato­ nai segítséget, így erdélyi hadain kívül nem tudott mire támaszkodni.

M é g új kassai generálisa, Rákóczi György sem küldött segélyhadakat, mert a lengyel földre menekült H o m o n n a i György támadásától tartva, a B e t h l e n u t á n indított csapatokat is visszarendelte. A fejedelem ennek ellenére jelentős győzelmeket aratott a morva területeken, a mellé csat­ lakozott cseh-morva hadakról ezt írja: „...én bizony szebb és erősebb hadat sok esztendeje, hogy n e m láttam, mindenestől velek együtt va­ gyunk harminckétezren; de itt és ez óráig egy vármegye énmellém n e m j ö t t . . . " Kéri Rákóczit, hogy a hatalma alá tartozó felső-magyarországi vármegyéktől kétportánként egy lovast és egy gyalogost állíttasson ki, majd így folytatja R á k ó c z i n a k írott levelét: „...töröktől hogy félni kell­ jen, azt meg sem kell kegyelmeteknek gondolni; moldovai vajda, hogy hadban készülne, azt se higyje kegyelmed, mert é n n e k e m oda vigyázásom vagyon."

Az erdélyi-cseh-morva szövetségesek Bécs ostromát tervezték, de amikorra a felvonuláshoz szükséges pozsonyi Duna-híd elkészült, Beth­ len hírt kapott, hogy északon H o m o n n a i betört lengyel zsoldosaival, és november 21-én megverte Rákóczi György seregét. Bethlen ekkor még nem

tudhatta,

hogy

a

felső-magyarországi vármegyék n e m

tértek

vissza II. Ferdinánd pártjára, és n e m támogatják H o m o n n a i t , ezért az gyorsan ki is fog vonulni az országból, így hadserege egy részét S z é c h y György vezetésével sietve Kassa felé indította, ő pedig november 30-án kénytelen volt visszavonulni Pozsonyba. Hamarosan a cseh-morva csa­ patok is elvonultak Bécs alól, az ostrom elmaradt. A fejedelem Bécs aló­ li elvonulása hatalmas vihart kavart Európában, hiszen mindenki tudta,

hogy ha két hétig csak táboroznak a város körül, és kiéheztetik a bennrekedteket, már azzal is megszerezhették volna a császárvárost. Ráadá­ sul B e t h l e n csehországi szövetségeseit is cserbenhagyta. A döntés okát máig sem tudjuk pontosan, a fejedelem a felső-magyarországi támadás­ sal indokolta visszavonulását.

Az mindenesetre tény, hogy Bethlen magyarországi politikai sikerei­ nek legmagasabb fokára j u t o t t ezen a télen. Attól ugyan lehetett tarta­ ni, hogy megtámadják a császáriak Pozsonyban, ahol már ülésezett a magyar országgyűlés, Győr, M o s o n és Veszprém vármegye kivételé­ vel, de ez n e m akadályozta a rendeket abban, hogy 1 6 2 0 . január 8-án B e t h l e n t Magyarország fejedelmévé válasszák. M á r ekkor felajánlották neki a királyságot, amit ő n e m fogadott el. D ö n t é s e m ö g ö t t k o m o l y megfontolások lehettek: Olyan feltételekkel kívánták őt a magyar kirá­ lyi trónra ültetni a rendek, ami egy utópisztikus, elképzelt monarchia képét v e t í t e t t e előre. A királynak ugyanis a törvények változtatás nél­ küli szentesítésén kívül semmi joga n e m lett volna, n e m h í v h a t o t t össze országgyűlést sem, a kül- és belügyeket különböző rendi testüle­ tek vagy tisztségviselők irányították volna. Ilyen hitlevelet B e t h l e n n e m í r h a t o t t alá.

B e t h l e n hamarosan örök szövetségre lépett az osztrák-cseh-morva-sziléziai-lausitzi rendekkel, majd szeptemberig tartó fegyverszüneti megegyezést kötve II. Ferdinánddal, visszavonult Kassára. Az ország nyugati felében az Érsekújvár székhellyel alsó-magyarországi főkapi­ t á n n y á kinevezett T h u r z ó Szaniszlót hagyta.

Időközben a Portával is összekülönbözött a fejedelem, ugyanis az o s z m á n o k V á c átadását követelték, amit Bethlen semmiképpen n e m akart teljesíteni. T h u r z ó Szaniszlót ezért arra utasította, hogy a törö­ köknek m i n t „természet szerént való ellenségnek" minden erejével áll­ j o n ellent. Amikor azonban kiderült, hogy a csehek nyugati támogatás­ ban n e m reménykedhetnek a Habsburgok ellenében, B e t h l e n mégis az o s z m á n segítségben kezdett gondolkodni. Erre a Porta csak akkor volt hajlandó, ha Magyarország nyíltan elszakad a Habsburgoktól. Az 1 6 2 0 . június 20-i országgyűlést Bethlen és II. Ferdinánd együtt hirdette meg Besztercebányára. I t t botrányos eseményekre került sor, amelyek egy­ ben rávilágítanak a Bethlen és magyarországi támogatói k ö z ö t t i elhide-

gülés egyik összetevőjére is. Ez a problematikus kérdés pedig Magyaror­ szág, a n n a k leendő királya és az O s z m á n Birodalom k ö z ö t t i viszony rendezetlensége, illetve alakulása volt.

Az országgyűlésen a meghívottak k ö z ö t t jelen voltak, sőt szót is kaptak II. O s z m á n követei. Felolvasták a szultán levelét, amelyben arra u t a s í t o t t a az összegyűlt magyar rendeket, hogy „ha pedig m a g a t o k n a k királyt akartok választani, válasszatok olyat, ki tinéktek igazsággal és az mi fényes Portánkhoz jóakarattal legyen, és mi azzal a szent békes­ séget megtartjuk, s Magyarországot az ő királyságával együtt erős be­ csületben tartjuk". Ez a megnyilatkozás kétséget kizáróan jelezte a részvevőknek, hogy B e t h l e n királyságával együtt az o s z m á n fennható­ ság valamilyen formája is várható, sőt elkerülhetetlen lesz. M i n d e h h e z járult még Péchy S i m o n kancellár meggyőzőnek szánt beszéde arról, hogy milyen megbízható és jó „kezekbe" kerül Magyarország a szultán védőszárnyai alatt. E z u t á n n e m csoda, hogy a Habsburg király küldöt­ tei azonnal távoztak, az országgyűlés azonban augusztus 25-én így is királlyá választotta Bethlent, aki trónus formájú székén ülve fogadta az őt „Éljen Gábor király!" felkiáltásokkal üdvözlő hódolókat. Ekkor már aláírta a n é h á n y hónappal ezelőtt még visszautasított feltételeket.

Bethlen a várakozással ellentétben a háború folytatását n y i l a t k o z t a t t a ki, és személyes szövetséget k ö t ö t t a királyi országrész leghatalmasabb uraival: T h u r z ó Imrével, Széchy Györggyel, Illésházy Gáspárral és Rákóczi Györggyel.

A fejedelem ezzel sikerei csúcspontjára j u t o t t , elérte célját, a függet­ len, uralma alatt egyesülő Magyarországot. H a t a l m a azonban n e m tel­ jesedhetett ki, mert az Erdély és Magyarország viszonyát m i n t e g y ke­ retben összetartó Európa politikai szövevényéből és az ezt erőteljes n y o m á s alatt tartó o s z m á n hatalmi törekvésekből n e m adódhatott meg annak a lehetősége, hogy Bethlen tényleges magyar királyként uralja az egész országot. B e t h l e n soha n e m k o r o n á z t a t t a meg magát, s hogy mi­ ért, azt sokáig n e m értették meg hívei a saját korában és a későbbi év­ századokban sem. Ő így írt erről: „Ha én m a g a m a t m e g k o r o n á z t a t t a m volna, soha énnálam bolondabb, de nyomorultabb fejedelem n e m lött volna, mert [a Porta] mindjárt az országnak végházait é n t ő l e m meg­ adatni kívánta volna, melyet ha n e m cselekedném, azontúl avval fenye-

getne, hogy ellenem támad a n é m e t mellé." Ezek a sorok tökéletesen il­ leszkednek meggondolt és a magyarság érdekeit szem előtt tartó politi­ kai elképzeléseinek és lépéseinek sorába. C s á b í t o t t a ugyan az á h í t o t t cél, de időközben belátta, milyen következményekkel járna az országra, ha tényleges, teljes jogú magyar király lenne. Egy olyan újabb összecsa­ pást provokálna az oszmánok és Magyarország között, amibe minden bizonnyal a Habsburgok is beavatkoznának, és ennek az ország látná kárát. Sőt Borsos T a m á s követe révén már azt is tudhatta, hogy a Porta követének felszólalása és a szultán levele áltatás volt, mert sohasem en­ gednék, hogy ő egyszerre bírja Erdélyt és Magyarországot.

A Porta szigorúan tartotta magát a korábbi megegyezéshez: a fegy­ veres segítséget V á c átadásához k ö t ö t t e . Bethlen ekkor kénytelen volt diplomáciai manőverekbe bonyolódni, Sir T h o m a s Roe angol és Cornelius Haga holland követ segítségét kérte a portai tárgyalásokban.

Eközben a nyugati hadszíntéren súlyos események történtek. T i l l y tábornok Miksa bajor herceg segítségével leverte az alsó- és felső-auszt­ riai rendek támadását, és behatolt Csehországba. Bethlen ekkor mind­ össze 8 ezer emberével kelt át a Dunántúlra, mert 5 ezer lovasát m á r a csehek segítségére küldte. A Bécset őrző Dampierre tábornok szeptem­ ber 30-án Lakompaknál legyőzte az erdélyi seregnek Horváth István ge­ nerális - az elhunyt Rhédey utóda - által vezetett szárnyát, majd Po­ zsony megszerzésével próbálkozott, amit azonban Horváth sikeresen visszavert. Maga a tábornok is itt vesztette életét. Bethlen hiába várta a beígért o s z m á n segítséget, mert a budai pasa V á c ellen vonult, és no­ vember 4-én bevette a várost. Hamarosan megérkezett a csehek fehér­ hegyi vereségének ( 1 6 2 0 . november 8.) híre, aminek következtében szinte pánik tört ki Magyarországon. A magyar urak megrettenve lát­ ták, mi lett a lázadó csehek jutalma: vagyonelkobzások, kivégzések, a protestánsok kivándorlásra kényszerítése, a protestáns vallás betiltása.

Gyakorlatilag az egész cseh arisztokráciát lecserélték, vagyonukat elko­ bozták, és helyükbe császárhű n é m e t urakat helyeztek. A Nagyszom­ batba 1 6 2 1 . január elejére összehívott országgyűlésen m á r érezhetően megcsappant a B e t h l e n t támogató magyar urak száma. M i n d e n szá­ m o t t e v ő politikai erő a békekötést sürgette, erre próbálták rávenni a fe­ jedelmet is.

M i k ö z b e n a Német-római Császárságban feloszlott a Protestáns Unió, a csehek és királyuk elmenekült országukból, a teljes császári haderő B e t h l e n ellen fordult, aki azonban még mindig eltökélten tartot­ ta magát. N a g y s z o m b a t b a n rendezte be főhadiszállását, fogadta a hoz­ zá érkező menekülteket, új terveket dolgozott ki. Ebben a fogyatkozott állapotban B e t h l e n maga is meglepődött, amikor II. Ferdinánd hajlan­ dónak m u t a t k o z o t t a béketárgyalások megkezdésére. M á r 1621 febru­ árjában megindultak a tárgyalások, de a morvaországi Nikolsburgban csak az esztendő utolsó napján készült el a megegyezés szövege. Az időt B e t h l e n is húzta, m i k ö z b e n portai követeinek, R i m a y Jánosnak, majd Tholdalagi M i h á l y n a k azt az utasítást adta, hogy próbálják az o s z m á n o k a t rávenni a fegyveres beavatkozásra. Az o s z m á n segítség ké­ sett, de n e m úgy a császári támadás. Buquoi generális betört a Felvidék­ re, B e t h l e n feladta Pozsonyt, és Kassára vonult vissza, magával vitte a koronát. A generális 20 ezres serege Érsekújvárt kezdte ostromolni, amelyet T h u r z ó Szaniszló védett alig 3 ezer emberrel. M i n d e n jel arra m u t a t o t t , hogy súlyos vereség várható. A fejedelmet leghívebb magyar­ országi emberei is elhagyták, még T h u r z ó Imre is ingadozni látszott, csupán Illésházy Gáspár és B a t t h y á n y Ferenc t a r t o t t ki mellette.

T h u r z ó Szaniszló elpártolását az érsekújvári várban maradt erdélyi őr­ ség akadályozta meg. Bethlen erejét és anyagi eszközeit n e m kímélve új sereget t o b o r z o t t Kassa vidékén, és a m i n t tudott, Érsekújvár alá indult.

Hat hétig tartó o s t r o m u t á n a segélyhadak megérkeztével Horváth Ist­ ván kapitány végül 1 6 2 1 . július 10-én szétverte Buquoi seregét, maga a tábornok is itt esett el. A fejedelem megkísérelte főseregével visszaven­ ni Pozsonyt, majd ennek sikertelensége után Morvaország felé fordult, az o t t a n i felkelés újabb kirobbantásában bízva. A harcok n e m vezettek eredményre, és amikor a németországi hadszíntereken kiújultak a protestánsokkal való összecsapások, a bécsi vezetésnek békét kellett kötnie a magyarokkal.

Az 1622. január 6-án a morvaországi Nikolsburgban aláírt békeszer­ ződésben B e t h l e n l e m o n d o t t a magyar koronáról, ehelyett n é m e t biro­ dalmi hercegi címet kapott, a szokásos Oppeln és Ratibor hercegségek­ kel, l e m o n d o t t továbbá alsó-magyarországi hódításairól is. Megtartha­ t o t t a z o n b a n élete időtartamára hét felső-magyarországi vármegyét

(Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Zemplén) és M u n ­ kács, T o k a j , Ecsed uradalmait m i n t magánbirtokait. A békekötés u t á n kiadott királyi diplomák amnesztiát adtak a Bethlen mellett harcolók­ nak, továbbra is érvényesítették a bécsi béke pontjait. II. Ferdinánd eb­ ben a békében hallgatólagosan ugyan, de elismerte Erdély állami szuve­ renitását.

N e m sokkal a békekötés után meghalt Forgách Zsigmond nádor, és az új nádor, a protestáns T h u r z ó Szaniszló csak úgy nyerhette el a kirá­ lyi hozzájárulást, ha végképp megtagadja a fejedelmet. A magyar arisz­ tokrácia vezető politikusai, Esterházy Miklós országbíró, alsó-magyaror­ szági főkapitány és P á z m á n y Péter esztergomi érsek leveleikben, politi­ kai-publicisztikai írásaikban éles hangú támadásokat i n t é z t e k a fejede­ lem ellen. B e t h l e n gyakorlatilag elveszítette minden magyarországi tá­ mogatottságát, és amikor 1623 őszén ismét elindult a Felvidékre, már csak nyugati protestáns szövetségeseiben bízhatott. Hadserege ekkor 13 ezer főnyi volt, többségében székelyekből és hajdúkból állt. Nagy­ szombatig ellenállás nélkül j u t o t t el, ott csatlakozott h o z z á 10 ezer fő­ nyi török segélycsapat. Közben Tilly generális már győzelmet aratott Pfalzi Frigyes seregein, így kiderült, hogy Bethlen hiába vonult ide. Ek­ kor azonban már n e m fordult vissza,

t o v á b b m e n t a morvaországi

Hodoninig, ahol körülzárta a várat, de összecsapásra n e m került sor.

M i n d k é t fél egyre türelmetlenebbül várta az akció végét a pénzhiány, élelemhiány, az egyre hidegebbre forduló időjárás m i a t t is. Az egykori híve, T h u r z ó Szaniszló által közvetített béketárgyalások n y o m á n 1 6 2 4 májusában született meg a második bécsi béke. Ebben a fejedelem le­ m o n d o t t Oppeln és Ratibor hercegségről, egyebekben érvényben ma­ radtak a nikolsburgi pontok. Bethlen n e m tudott k ö n n y e n kiszállni a már megkezdett európai játszmából, hiszen protestáns szövetségesei számára az eddigiekből kiderült, hogy szükség esetén milyen jól hasz­ nálható a Habsburgok ellenében a keleti hadműveleti területeken.

A harmincéves háború történetében azonban fordulat következett be. A Habsburgok Wallenstein császári hadvezér irányításával sikereket értek el az észak-németországi területeken, és ez azzal fenyegetett, hogy európai h a t a l m u k a t növelve érdekeltségeket szereznek a Baltikum térségében, sőt Franciaország bekerítésével a németalföldi és angol flot-

ta uralta tengeri kereskedelem területén is. Richelieu bíboros azonban nem

maradt

tétlen,

francia-angol-holland

szövetséget

szervezett,

amelyhez György Vilmos brandenburgi választó is csatlakozott. N e m véletlen, hogy 1625-ben éppen az ő hugát, Katalint vette feleségül Beth­ len. M i k ö z b e n a nyugati szövetségesek Dániával kiegészülve sem tud­ tak jelentős fölénybe kerülni Wallenstein és Tilly ellenében, ismét föl­ vették a kapcsolatot Erdéllyel portai követségük útján. B e t h l e n hajlan­ dó volt a segítségre, de n e m csupán abban a szerepben, hogy magára vonja Wallenstein figyelmét egy újabb támadással, és ezáltal mentesít­ se a birodalmi hadszínteret. Ennél nagyobb tervei voltak, és ezeket kö­ zölte is Sir T h o m a s Roe angol és Cornelius Haga holland portai követ­ tel. Egy olyan nagyszabású szövetségrendszert képzelt el, amely körbe­ véve a Habsburgokat, minden oldalról indítandó, egységes támadással töri meg a Habsburg-ház hatalmát, és teljesen átrendezi Európa térké­ pét. Ebben a szövetségben Erdély k o m o l y erőket v o n u l t a t o t t volna föl, de B e t h l e n kérte a szövetségesektől Mansfeld tábornok seregét és 40 ezer forint támogatást. Egyéves alkudozás és újabb vereségek után, 1 6 2 6 nyarán k ö t ö t t é k meg végül W e s t m i n s t e r b e n a szövetséget a pro­ testáns hatalmak, amelybe Erdély is bekerült. Bethlen hadat gyűjtött, hogy Sziléziában egyesüljön az észak felől érkező Mansfeld tábornok­ kal, akinek seregét Wallenstein üldözte, így n e m tudott megállni és Szi­ léziában letáborozva bevárni Bethlent, h a n e m továbbvonult Magyaror­ szág felé. A fejedelmet t á m o g a t ó o s z m á n sereg M u r t e z a budai pasa ve­ zetésével csak nagy sokára csatlakozott a Drégelypalánknál megálló erdélyi hadakhoz. Velük szemben a Wallenstein vezette m i n t e g y 30 ez­ res császári haderő, k ö z t ü k az Esterházy Miklós által t o b o r z o t t magyar katonaság. B e t h l e n azonban n e m vállalta a nyílt ütközetet, mert M a n s ­ feld gyalogsága még n e m érkezett meg, és szeptember 30-án az éj leple alatt visszavonult Szécsénybe. Wallenstein másnap ugyanígy cseleke­ dett, Érsekújvárba vonult vissza, a csata tehát elmaradt. A császáriak fegyverszüneti ajánlatát P á z m á n y érsek közvetítette. 1 6 2 6 . december 26-án k ö t ö t t é k meg ennek n y o m á n a pozsonyi békét, amely megismé­ telte a nikolsburgi békében foglaltakat. Ez az utolsó hadjárat az összeu­ rópai háború állásában jelentős eredményt h o z o t t azzal, hogy elvonta Wallenstein erejét a nyugati hadszíntérről. A pozsonyi békével azonban

lényegében véve elveszett az esély arra, hogy Magyarország a harminc­ éves háború lehetőségeit kihasználva egyesüljön. Világosan kiderült ugyanis, hogy a magyar rendiség alkotmányos jogai megvédelmezése érdekében szembeszáll a Habsburg-abszolutizmussal és egy esetleges n e m z e t i király hasonlóan keménykezű uralkodásával is. B e t h l e n azon­ ban m e g m u t a t t a , hogy Erdélyből kiindulva, hátában az O s z m á n Biro­ dalom fenyegetésével is meg tudta valósítani saját elképzeléseit, termé­ szetesen csak addig a határig, amíg és amennyiben az rajta múlott.

B e t h l e n n e k ez volt az utolsó hadjárata a harmincéves háborúban, de Habsburg-ellenes

diplomáciai

manőverei

tovább

folytak

a

Portán,

egyetértésben Franciaországgal és a protestáns államok o t t a n i követsé­ geivel. Hamarosan azonban egészsége meggyengült, és egyre inkább le­ foglalták az Erdély belügyeivel kapcsolatos kérdések.

E r d é l y és a P o r t a

Bethlen Gábort, ahogyan már említettük, kor­ társai közül sokan nevezték gúnyosan „moha­

medán Gábornak". Ezzel arra utaltak, hogy b i z o n y a Porta támogatásá­ nak k ö s z ö n h e t t e hatalmát, és cserébe mindvégig a szultán kiszolgálója volt. Erdély és a Porta viszonyát döntően meghatározta, hogy az osz­ m á n politikai vezetés mindvégig sajátjának, vazallusának t e k i n t e t t e az erdélyi államot, még akkor is, ha sűrűn h a n g o z t a t t á k Erdély „különle­ ges státusát". 1 6 2 0 januárjában, midőn hírül vették B e t h l e n esetleges magyar királlyá választását, a következőképpen nyilatkoztak: „Bethlen Gábor, ha Isten adja, legyen magyarországi koronás király bátor, de Er­ délyt mi Magyarországhoz soha n e m engedjük, hogy bírja, mert Erdély szultán Szulimán találmánya és sajátja az hatalmas császárnak." E h h e z az „alapelvhez" a fejedelemség fennállása alatt mindvégig t a r t o t t á k is magukat az O s z m á n Birodalom irányítói.

A magyarországi politikusok közül is sokan látták, hogy Erdély egy­ előre n e m tud szabadulni az oszmán befolyás és fennhatóság alól, ezért elfogadták és értékelték Bethlen fejedelemségét. Legjobban a Bethlennel egyébként sok vonatkozásban vitában álló P á z m á n y Péter fogalmazta meg a királyságbeliek álláspontját. K e m é n y János így emlékezett vissza P á z m á n y szavaira: „Átkozott ember volna, ki titeket arra kísztetne,

hogy töröktől elszakadjatok, ellene rugoldozzatok, míg Isten az keresz­ ténységen m á s k é n t n e m könyörül; mert ti azoknak torkokban laktok: oda annakokáért adjátok meg, az mivel tartoztok; ide tartsatok csak jó correspondentiát, mert itt keresztény fejedelemmel van dolgotok, tud­ niillik római császárral, a d o m á n y t o k n e m kell; az törököt töltsétek ado­ mánytokkal; mert n o h a . . . nékünk elégséges hitelünk, t e k é n t e t ü n k van m o s t a n az mi kegyelmes keresztény császárunk előtt, de csak addig durál [tart] az az n é m e t n e m z e t előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni, azontúl mindjárt c o n t e m p t u s b a n [megvetésbe] jut­ ván, gallérink alá pökik az német, akár pap, barát vagy akárki légyen."

Sok nevezetes követ segítette a fejedelem ügyes-bajos dolgainak ren­ dezését a Portán. Első követe Gerendy M á r t o n volt, majd Balassi Fe­ renc, Hídvégi M i k ó Ferenc és Tholdalagi M i h á l y szolgálta a fejedelmet a szultáni udvarban. U t ó b b i k e t t ő írásban is megörökítette portai tevé­ kenysége t ö r t é n e t é t .

Hogy B e t h l e n mennyire volt az o s z m á n o k „szolgája", vagyis milyen kapcsolatban állt a Portával, arra nézve érdemes kissé hosszabban idéz­ n ü n k Keserűi Dajka Jánosnak, a fejedelem udvari papjának elbeszélésé­ ből, mert B e t h l e n ez irányú politikájának lényegét fogalmazza meg: „Hogy pedig mi a törökkel a békét keressük, azt nagy és elkerülhetet­ len szükség kényszeríti ránk, mióta II. Lajos M o h á c s n á l a Szulimánnal vívott csatában a legjobbakkal elesett, s Szapolyai János akkori erdélyi vajdát emelték a királyi méltóságba... de Ferdinánd császár n é h á n y át­ szökött pártoskodó főúr ösztönzésére háborúval támadt rá, s mikor ve­ reséget szenvedett, végső szükségben kénytelen volt török segítségért könyörögni, s életét háborúk tüzében élve le, fia és utódai az alá az iga alá kerültek, ami m o s t ránk vár.

Megkísérelte ugyan néhányszor a mi n e m z e t ü n k s főleg Erdély ezt az igát a nyakáról lerázni, bízva a keresztyén világban, leginkább pedig a n é m e t birodalomban, de hogy milyen szerencsétlenül, azt ma is nagy sóhajtással érezzük. A n é m e t császártól nagyon messze vagyunk, való­ ban az oroszlán torkában, s az oroszlán könnyen darabokra téphet és szétmarcangolhat minket, míg ő szent császári felsége tanácskozik fe­ lettünk; ha a töröktől oly távol fekvő országok, vidékek, királyok és fe­ jedelmek nagy pénzen igyekeznek megszerezni a töröktől a békét, mi

csodálnivaló van abban, ha mi oly sok háborútól összetörve és teljesen elgyengítve ugyanezt tenni kényszerülünk? Mégis n e m vagyunk törö­ kök, akiknek azt kívánjuk, hogy bárcsak mindjárt pusztulnának és tűn­ nének el, akármit is hazudoznak rólunk az emberek, a kegyes és méltó­ ságos uralkodási m ó d tanúsítja, hogy a mi dicsőséges fejedelmünk igazi keresztyén."

A m ű v é s z e t e k és a t u d o m á n y b a r á t j a

A fejedelem nagyon kat

és

élvezettel

so­

olva­

sott. Bár n e m végzett komolyabb tanulmányokat, tudta, hogy iskolák­ ra, a t u d o m á n y művelésére minden országnak nagy szüksége van. Er­ délyben soha azelőtt nem volt felső szintű oktatási i n t é z m é n y , míg B e t h l e n meg n e m t e r e m t e t t e a gyulafehérvári akadémiát 1622-ben.

Könyvtárat és n y o m d á t is felállított mellé a nyugat-európai iskolavá­ rosok mintájára. Az iskolaalapítást azzal indokolta, hogy a tudós embe­ rek „igen elfogyatkozának közülünk, ki miatt, ha gondviselés reá n e m lészen, rövid üdön országunk és maradékink is veszedelmesebb állapot­ ra juthatnak, n e m lévén támaszok, kik az gondviselésben mindnyá­ j u n k n a k succedáljanak [helyébe lépjenek]." Az akadémia székhelyét ha­ marosan á t t e t t é k Kolozsvárra. Bethlen igyekezett rangos tudósokat meghívni Erdélybe. Így került ide a híres n é m e t költő, M a r t i n Opitz, igaz, csupán egy esztendőt tartózkodott Kolozsváron. 1629-ben a feje­ delem udvari történetíróját, Bojti Veres Gáspárt küldte nyugatra, hogy elsősorban n é m e t egyetemekről hívjon professzorokat. M é g abban az évben meg is érkezett J o h a n n Heinrich Alsted Herbornból, J o h a n n Heinrich Bisterfeld és Ludwig Philip Piscator Heidelbergből. M e l l e t t ü k tevékenykedtek

a

külföldi

egyetemekről

hazatért

diákok,

Csulay

György, Geleji K a t o n a István, Keresztúri Bíró Pál és mások. Eletének utolsó évében Bethlen jelentős adományt t e t t az akadémia javára, töb­ bek k ö z ö t t Nagyenyeden, ahol az iskola 1662-től folytatja majd tovább életét.

A fejedelem az akadémia mellett a kisebb iskolákra is gondot fordí­ t o t t . Kifejezetten t á m o g a t t a az erdélyi diákok peregrinációját, azaz kül­ földi egyetemjárását, sokakat ő finanszírozott. Szalárdi János króniká-

jában így ír erről: „...minden tehetsége szerint nagy szorgalmatossággal igyekezett az hazában... scholákat építtetni, azokban a deák széptudo­ m á n y o k a t t a n í t t a t n i , az belgiumi, angliai académiákban tudós ifjakat nagy költséggel szakadatlanul feljártatni és taníttatni, a hazát reformá­ tus tudós keresztyén tanítókkal, tudós professzorokkal ékesíteni fő gondja volt." T á m o g a t á s á v a l készítette el Káldy György 1626-ban az első teljes katolikus bibliafordítást, adták ki Szenczi M o l n á r Albert la­ t i n - m a g y a r szótárát, de segítette korának legnevesebb tudósait is, köz­ tük a m á r e m l í t e t t e k e n kívül Bocatius Jánost, Alvinczi Pétert, M i l o t a i Nyilas Istvánt, R i m a y Jánost, Háportoni Forró Pált. M i n d e z egy átgon­ dolt, tudatos politika része volt, mert Bethlen már 1614-ben így fogal­ m a z o t t : „Manapság ritkán és kevés számmal találunk olyan fejedelme­ ket, akik a nemes és hasznos t u d o m á n y o k tanulmányozása és azoknak hirdetői iránt n é m i szeretettel viseltetnének, mert a legtöbben - a m i n t látjuk - a tudósokat lenézik, megvetik és olykor gyűlölni szokták... pe­ dig a régiek másképpen cselekedtek... tőlük kértek tanácsot, a legfonto­ sabb ügyekben reájok hallgattak, megbecsülték és tisztelték ő k e t . . . Ha tehát a hatalmas uralkodók saját életüknek és erkölcsi magatartásuk­ nak tudós irányítóit akkora becsben tartották, mennyivel inkább illik, hogy m i . . . a régiek példája szerint róluk ne feledkezzünk meg s őket ne mellőzzük."

A j ö v ő b e t e k i n t ő fejedelem

Bethlen 1625-ben nyerte el György Vilmos brandenburgi választó húgá­

nak kezét. Házassága egyértelműen politikai célokat szolgált, a protes­ táns országokkal való szövetségét erősítette. Katalin díszes kísérettel, 2 5 5 emberrel és 39 kocsival indult útnak Berlinből. Az esküvőt Kassán 1626. március 2-án tartották, ahol a császár és a szultán mellett képvi­ seltette magát a svéd, a dán, a spanyol és a lengyel király, valamint a bajor herceg és a szomszédos r o m á n vajdák. Az egy hétig tartó ünnep­ ségek alatt B e t h l e n politikai tárgyalásokat is folytatott a brandenburgi kíséret tagjaival, majd Erdélybe is meginvitálta őket. Az erdélyi rendek még ez év nyarán a fejedelem utódává választották Brandenburgi Kata­ lint. Mellé ugyan a fejedelem kormányzóul öccsét, Istvánt rendelte, de

még így sem tudta megakadályozni, hogy halála után a rendek Katalin ellen forduljanak.

A hadakozásairól híres fejedelem életének utolsó három esztendejét békességben élte le. Ismét az építésre koncentrálta erejét. T ö b b e k kö­ z ö t t az uralkodása elején megkezdett gyulafehérvári építkezéseket kí­ vánta folytatni, 1627-ben erre hívta föl a rendeket. A közeli hegyekből vízvezetéket

építtetett

a

városba.

Mindezekhez

itáliai

építő-

és

fundálómestereket hívatott, de a fejedelmi építkezések sok székelyföldi és szász mesterembernek is m u n k á t adtak Erdély-szerte. Fogarason, Vá­ radon és Vajdahunyadon is építtetett, de Radnót, Alvinc és Balázsfalva kastélyait is megszépítette. Bástyákat, tornyokat, védműveket emelte­ tett, ahol csak tehette. Példáját követték az erdélyi főurak, akik saját kúriáik, kastélyaik építésében jeleskedtek. T e h e t t é k is, hiszen Bethlen ugyan háborúzott, de saját országa területét megkímélte a hadakozás­ tól, így a békés fejlődés, a gazdasági virágzás n y o m á n fellendülhetett az építési kedv. A fejedelem uralkodása alatt végig különös gondot fordí­ t o t t az ország védelme szempontjából rendkívül fontos Várad folyama­ tos megerősítésére. Az olasz mesterek mellett jelentős számú jobbágyot is kirendelt a vár körüli munkákra.

1 6 2 9 elején B e t h l e n már betegeskedett, fulladásai, rohamai voltak, és vesebajjal küszködött. Hamarosan belátta, hogy gyógyulására nincs re­ mény. K e m é n y János visszaemlékezései szerint m á r halála előtt fél év­ vel azon igyekezett, hogy az országot, egyházát, feleségét, atyjafiait, j á m b o r szolgáit minél jobb állapotban hagyja hátra, és végrendeletében gondoskodjék róluk. Utódául feleségét, Katalint jelöltette ki, és a portai jóváhagyást is megszerezte számára. Utolsó erejével megpróbálta elér­ ni, hogy az 1622-ben megszerzett hét magyarországi vármegyét halála u t á n ne kelljen visszabocsátani a magyar király fennhatósága alá. Ez ügyben R á k ó c z i György segítségét kérte.

B e t h l e n Gábor 1 6 2 9 . november 15-én Gyulafehérváron h u n y t el.

A nagy fejedelem emlékét a gyönyörű magyar nyelven író K e m é n y Já­ nos így örökítette meg: „Talán t y u k m o n y sültni idő alatt meghala ez nagy fejedelem, kihez hasonló magyar M á t y á s királytól fogva és István királyon [Báthory Ist­ ván] kívül n e m hallatott, n e m is reménlhetni; úgymint ki eszes, vitéz,

igen magaviselő, kegyelmes, liberális, oeconómus, m u n k á b a n fáradha­ tatlan, haszontalan dolgokban idejét n e m töltő, külsőképpen tekintetiben oroszlán, conversátióban [beszélgetésben] nyájas, józan életű, könyörgésében és az isteni szolgálatban n e m külsőképpen t e t t e t ő , de buz­ gó, szegényeken és könyörgőkön könyörülő, egyházi rendeket tisztelet­ ben tartó, tápláló, ekklésiákat építő, segítő, fundáló, tudós emberek conversátiójokban,

disputátiók

[viták]

hallgatásiban

gyönyörködő,

minden rendeket promoveáló [támogató], az haza fiaiknak atyjok, az vitézlő rendeknek mind jó tanítójok s mind tükörök, de édesatyjok is; megharagudni tudó, de azt megmértéklő; haragot n e m tartó; n e m ke­ gyetlen és vért szomjúhozó, h a m a r megengesztelődő; kinn az közönsé­ ges helyen magát nagy authoritással [tekintéllyel], benn pedig házában belső szolgái közt nyájas szelídséggel magát viselő; fő lovakban, friss öl­ tözetekben,

musikákban,

építésekben,

fejedelmi vendégségekben

a

néha t á n c o k b a n is, de n e m részegséggel, mértékletesen gyönyörködő: az boritalt feje fájása is n e m szenvedhette. Katonaszerszámokban gyö­ nyörködő ember vala, és egyéb sok szép virtusokkal felékesített ember vala; noha mindazáltal emberi gyarlóságtól ő is üres n e m lehetett, ez vi­ lágra elterjedett emlékezetű ember vala; mindkét hatalmas császárokat in aequilibro [egyensúlyban] tartja vala m a g á h o z és hazájához, egyebek rettegik vala; az magyar n e m z e t e t elhíresítette vala. Ó, vajha reménlhető volna valaha más! Ó, vajha, avagy ne született, avagy örökké élt volna!"

BRANDENBURGI KATALIN Brandenburg, 1 6 0 4 . május 2 8 . - Pomeránia, 1 6 4 9 . a u g u s z t u s 2 7 .

Brandenburgi Katalin n e m egészen egy évig viselte Erdély élén a fejedel­ mi címet. Közel egyesztendős országlása Erdély egyik súlyos politikai válságát eredményezte. A kortársak Katalint léhának, erkölcstelennek, gonosznak tartották, aki romlásba vitte volna a ráhagyott országot, ha n e m akadályozzák meg ebben. Bethlen halála után az özvegy valójában a h a t a l m u k a t visszanyerő vagy legalábbis ebben reménykedő erdélyi rendek érdekellentéteinek, hatalmi harcának kereszttüzébe került. Eb­ ből idegen származása, neveltetése és n e m utolsósorban női mivolta m i a t t sem t u d o t t m á s k é n t kikerülni, csak azzal, ha l e m o n d o t t a fejede­ lemségről.

A brandenburgi hercegnő

Katalin

édesapja

Hohenzollern

Zsig­

m o n d János brandenburgi választófeje­ delem, anyja Anna porosz hercegnő volt. A hercegkisasszony kilencéve­ sen elveszítette édesanyját, és valószínűleg Gusztáv Adolf svéd király udvarában t ö l t ö t t e gyermekkorának egy részét. Bátyja, György Vilmos herceg jelentős szerepet j á t s z o t t a harmincéves háborúban. Két nővére IV. Keresztély dán, illetve Gusztáv Adolf svéd királyhoz m e n t nőül.

B e t h l e n Gábor a háborúzása során létesített diplomáciai kapcsolatot az északi országokkal, és Katalinnal k ö t ö t t házassága még jobban meg­ erősítette ezeket a szálakat. M i u t á n Bethlen számára nyilvánvalóvá

vált, hogy Habsburg Cecília Renáta főhercegnő kezét n e m fogja elnyer­ ni, és egyúttal maga is belátta, hogy n e m házasodhat a Habsburg-ház­ ból, követei, Kovacsóczy István és M i k ó Ferenc útján Berlinben tárgya­ lásokat kezdeményezett a brandenburgi hercegnő kezének elnyerésére.

A megegyezés 1625 nyarán született meg, és az év végére a portai bele­ egyezés is megérkezett. A házasság egyértelműen diplomáciai érdeke­ ket szolgált. K e m é n y János emlékezete szerint a házasságkötésre az vit­ te a fejedelmet, hogy szerette volna méltóságát, hírnevét egy uralkodó­ házból származó feleséggel emelni, de különösképpen igyekezett a svéd királlyal rokonságba kerülni.

A Katalinért u t a z ó küldöttséget Rákóczi György vezette. A követség tagjai k ö z ö t t volt K e m é n y János is, aki Brandenburgba érkezésükről a következőket írta: „Itt l á t t u n k mi magyarok elsőben olyan asszonyem­ beri öltözetet, hogy mellyek mezítelen, kinyitva legyenek, mellyekre it­ tas is és egyébiránt is igen venereus [szerelemre áhítozó] ember, az sze­ gény M i k ó Ferenc sokat ácsorga, de csak száraz korcsomája lőn."

Az esküvőre 1626. március 2-án Kassán került sor, fényes külsőségek közepette. Katalin egy nappal az esküvő előtt találkozott először a fejede­ lemmel, aki ekkor 46 éves volt, és a sok háborúskodás, valamint az uralko­ dás gondjai már meglátszottak rajta. A 24 éves Katalin hercegnőt szép­ nek, csinos külsejűnek írták le kortársai. A díszesen felöltözött 6 ezer lo­ vas,

ezerötszáz kék egyenruhás hajdúvitéz,

ötszáz muskétás

között

lováról leszálló fejedelem és a hintajából kilépő hercegnő itt először „fogá­ nak kezet és adának csókot egymásnak". A lakodalmi ünnepségek egy hé­ tig is eltartottak, lovagi tornával, tűzijátékkal, népünnepéllyel egybekötve.

Nagy korkülönbség volt tehát a házasfelek között, ezenfelül kettejük kapcsolatát megnehezíthette, hogy nem beszéltek közös nyelvet. Beth­ len csak kevéssé tudott németül, de ez is csupán feltételezés, Katalin pe­ dig a n é m e t e n kívül csak franciául beszélt. Arról sem tudunk, hogy leve­ leztek volna egymással, éppen az említettek miatt. Nehéz tehát elkép­ zelni, hogy igazán komoly, házastársakhoz illő érzelmi kapcsolat alakult volna ki közöttük, de az valószínűsíthető, hogy tisztelet és megbecsülés mindenképpen. Egyes kutatók feltételezik, hogy az öregedő fejedelem idővel beleszeretett a vidám, játékos kedvű, nevetős hercegnőbe, de sze­ relme n e m talált viszonzásra. Az a vehemens gyűlölködés, amivel az

erdélyi kortársak viszonyultak Katalinhoz, mindenesetre megdöbbentő.

Ennek n y o m á t leginkább K e m é n y János emlékiratában fedezhetjük fel.

Különösen érdekes „rémtörténetet" ad elő Katalinról - megtörténtére egyébként nincs bizonyíték -, ami Bethlen halála után esett volna meg: „De, hogy derék dologra térítsem írásomat, láss egy csudás dolgot, még asszonyi állatban, s még feleségben, s még olyan méltóságos férjének tes­ te felett. Maga hagyásából, mely nap meghala, o t t a n testét felbonták, beleit és szívét s egyéb belső szerveit kivevén, melyben az doctorok for­ golódván s az borbély, és mi valahányan, belső szolgák, Catharina, az fe­ jedelemasszony nemcsak nem irtózá nézni, sőt egyiránt fogdosni, tapo­ gatni az felmetélt testnek szívét, felhasított hasát, s egyéb tagjait: de semmi szomorúságot nem tettete, sőt egy csepp könnyet nem ejte az is­ tentelen, gonosz szívű, elvetemedett asszonyi állat."

D o n Diego de Estrada, a fejedelmi udvarban tartózkodó spanyol lo­ vag Katalint a hazai forrásokkal ellentétben fölöttébb kedves, vidám, szórakoztató teremtésnek állítja be, aki szerette a mulatságokat, jól ülte meg a lovat, és élvezte a neki adatott jólétet, de hát m i t is l e h e t e t t volna kívánni az ő helyzetében lévő fiatal nőtől, aki ráadásul más szoká­ sokat, életformát, más udvari stílust h o z o t t magával.

K e m é n y szerint Katalinnak több szeretője is volt a gyulafehérvári ud­ varban, köztük előbb egy Zierotin nevű morva származású nemesúr, aki főlovászmesterként szolgált. Később lett kegyence Csáky István, aki a visszaemlékezések szerint kora legszebb férfija volt. Csáky igazi lovagként sürgölődött a fejedelemasszony körül. Művelt volt, latinul és németül is jól beszélt. Bizonyos források szerint Katalin még Bethlen életében vi­ szonyt kezdett vele, más források ezt tagadják. Csáky feltehetőleg nem viszonozta a fejedelemasszony őszinte érzelmeit, inkább azt kihasználva, minél több pozíciót, pénzt és birtokot akart megszerezni, ezért is támo­ gatta olyan erősen Katalin fejedelemségét Bethlen halála után.

E r d é l y i „fejedelem"

Bethlen Gábor végrendeletében a t r ó n t felesé­ gére, Katalinra hagyta, hogy biztosítsa jövő­

jét. Halála előtt fél évvel, 1626. május 24-én utódjává választatta az er­ délyi országgyűléssel. K e m é n y szerint u t ó b b ezt Bethlen megbánta, de

erre más bizonyítékunk nincs. T r ó n r a juttatásával Erdély további sorsá­ ra gondolt a fejedelem, így érezte ugyanis biztosítottnak, hogy országa a protestáns országok szövetségi rendszeréhez kapcsolódva halála u t á n is védelmet élvezzen.

Katalin választási feltételei igen szigorúan írták körül majdani hatal­ m á t . K o r m á n y z ó t rendeltek mellé Bethlen István, a fejedelem testvér­ öccse személyében, akivel együtt kellett működnie döntéseinek megho­ zatalában. M e g s z a b t á k azt is, hogy csak a fejedelmi tanács beleegyezé­ sével h o z h a t rendelkezéseket. A tanácsba n e m nevezhetett ki idegen származású személyeket, és n e m állíthatott ilyeneket a várak élére sem.

A külügyekben csakis a tanács hozzájárulásával intézkedhetett, és csu­ pán addig viselhette a fejedelmi címet, amíg Bethlen nevét is viseli, te­ hát amíg n e m köt új házasságot. N e m véletlenül hangsúlyozzuk a feje­ delmi címet. Ugyanis Katalin az egyetlen olyan erdélyi „principissa", azaz fejedelemasszony, fejedelemné, aki a reá ruházott h a t a l m a t m i n t „princeps", azaz fejedelem gyakorolta. Ez a sajátos helyzet indokolja, hogy helyett kell kapnia az erdélyi fejedelmek k ö z ö t t .

B e t h l e n halála után hatalmi válság b o n t a k o z o t t ki Erdélyben. Az er­ délyi rendek n e m állhatták Katalint, a „német asszonyt", akinek élet­ módja sokakban megütközést keltett. T á n c m u l a t s á g o k a t , álarcosbálo­ kat rendezett, vadászott, lovagolt, fényűző holmikkal vette körül ma­ gát,

s

ez

nem

nagyon

egyezett

az

erdélyiek

fejedelemasszonyról

alkotott elképzelésével. Különösképpen Bethlen első felesége, a buzgó kálvinista Károlyi Zsuzsanna után. Igyekeztek tehát m i n d e n t megten­ ni, hogy a végrendelet ellenére eltávolítsák a fejedelmi trónról. Az ellen­ zék B e t h l e n István köré csoportosult, Csáky István körül pedig a Kata­ lint t á m o g a t ó k sorakoztak föl, k ö z t ü k Szunyogh Gáspár kővári kapi­ tány, Liszthy Ferenc szamosújvári kapitány és néhány katolikus főúr.

Ismeretes, hogy ez idő tájt a magyarországi főurak fejében is megfor­ dult: a katolicizmus felé hajló Katalin által irányított Erdélyt n e m le­ hetne-e így valahogy egyesíteni az ország nyugati felével. Ez azonban az ábrándok világába t a r t o z ó elképzelés volt.

A politikai intrikák és harcok közepébe csöppent Katalin egyáltalán n e m tudott eligazodni, de hogyan is tudott volna? Politikai-kormány­ zati gyakorlata n e m lévén, a választási feltételek által korlátozottan,

C s á k y h o z fűződő érzelmeinek kiszolgáltatva valójában önálló dönté­ seket n e m h o z o t t . N e m volt képes arra, hogy a Bethlen által kijelölt irányba vezesse tovább az országot.

B e t h l e n halála után az erdélyi rendek úgy kaptak erőre, ahogy egy t e t s z h a l o t t támad föl. A szigorú bethleni fejedelmi h a t a l o m minden rendelkezését megsemmisíttették, kezdve azzal, hogy Katalin egyesz­ tendős uralma alatt hat alkalommal t a r t o t t a k országgyűlést. Ezeken a gyűléseken módszeresen szétverték a fejedelem által kiépített hatalmi rendszert: eltöröltették a fejedelmi monopóliumokat, és bevezették a szabad kereskedelmet, törvények sorát hozták, amelyekkel az egyes rendek, a székelyek, a szászok és a magyar nemesség jogait erősítették meg. Kimondatták, hogy fiskális birtokokat ezután örökjogon is el le­ het adományozni. Katalin rendelkezéseit csak a tanács beleegyezésével engedték érvényesülni. A kincstári jövedelmeket és magánjövedelmei kezelését is a kincstartó kezébe helyezték, ettől is megfosztva a fejede­ lemasszonyt. Gyakorlatilag teljesen gúzsba k ö t ö t t é k . Önálló mozgáste­ re n e m volt, ennélfogva a főhatalom szinte teljes egészében a fejedelmi tanács és a k o r m á n y z ó kezébe került.

1 6 3 0 nyarán tovább rosszabbodott a helyzet. A fejedelemasszony és a k o r m á n y z ó hívei k ö z ö t t majdnem verekedés tört ki a medgyesi or­ szággyűlésen, de végül kompromisszum született. A parázs helyzet előzménye az volt, hogy Katalin birtokokat akart Csákynak adomá­ nyozni, k ö z t ü k T o k a j t és M u n k á c s o t , de csak az előbbit sikerült. Az or­ szággyűlés ismételten megerősítette a fejedelmi h a t a l m a t korlátozó törvénycikkeket, egyúttal biztosította Katalin személyes szabadságát.

A h a t a l m o n lévő fejedelmi tanács azonban hamarosan „Csáky-ellenes" rendelkezéseket h o z o t t , amelyek i m m á r súlyosan beavatkoztak a feje­ delemasszony magánéletébe, szabadságát is korlátozták: ezután ugyan­ is Katalin csak mások jelenlétében találkozhatott Csákyval, aki Erdély­ be is csak a fejedelmi tanács engedélyével j ö h e t e t t be, egymásnak írt le­ veleiket pedig előbb a k o r m á n y z ó olvasta el. Így aztán n e m csodálható, hogy

Katalin

hamarosan

engesztelhetetlenül

meggyűlölte

sógorát,

B e t h l e n Istvánt. Esterházy Miklós nádor megjegyzése szerint Katalin inkább rabságban volt Erdélyben, m i n t s e m hogy uralkodott volna.

M i n d e n n e k ellenére a kapcsolat n e m szűnt meg Csáky és a fejede­ lemasszony k ö z ö t t . Csáky katonákat toborzott, és a helyzet odáig fa­ jult, hogy támadásra készült a k o r m á n y z ó és pártja ellen. Bethlen Ist­ ván akkor elhatározta, hogy megkísérli Katalint lemondatni és R á k ó c z i Györgyöt fejedelemmé választatni. Követeket küldött hozzá, akik Katalin bátyjához írt levele szerint - megfenyegették, hogy akár erő­ szakkal is eltávolítják. Amikor Katalin megkérdezte, ugyan mi rosszat t e t t ő, amiért az egész ország így meggyűlölte, M i k ó Ferenc azt vála­ szolta, hogy semmit. Az a baj, hogy asszony, és ezért alkalmatlan a kormányzásra, mert Erdélynek férfira van szüksége, aki képes megóvni a külső veszélytől.

A k o m o l y a n megfélemlített fejedelemasszony végül 1630. szeptem­ ber 28-án „önként és szabad akaratából" l e m o n d o t t a fejedelemségről. A rendek több súlyos vádat is fölhoztak ellene, amelyek alól ki kellett m e n t e n i e magát. Először is felrótták neki, hogy híveinek mértéktelenül a d o m á n y o z o t t , valamint azt, hogy Fogaras, M u n k á c s és Tokaj jövedel­ meit eltékozolta. Ez ellen azzal védekezett, hogy a k o r m á n y z ó kény­ szerítette arra, hogy a Bethlen-híveknek a d o m á n y o z z o n minél több bir­ tokot. Ezt látszanak alátámasztani egyébként a források is, amelyek szerint tényleg jelentős adományokat tett a k o r m á n y z ó és hívei javára az 1 6 3 0 . esztendőben. Azzal is megvádolták, hogy az o s z m á n o k t ó l való elszakadás érdekében praktikáit, és hogy az országot a Habsburgok ke­ zére akarta játszani. Ez nevetséges és egyben lehetetlen vád volt, hiszen amilyen szoros őrizetben t a r t o t t á k őt Erdélyben, n e m sok önálló cselek­ vésre nyílott lehetősége. Súlyos vád volt az is, miszerint B e t h l e n halála u t á n megpróbált áttérni a katolikus hitre. Ez a megingása feltehetőleg a környezetében lévő katolikus urak hatására következett be, mivel ő n e m volt túlságosan állhatatos vallási kérdésekben. M i u t á n t á v o z o t t Erdélyből, a római katolikus hitre tért, majd második házassága m i a t t ismét protestáns lett.

Katalin rendszeresen tájékoztatta bátyját, sőt a svéd királyi udvart is az Erdélyben kialakult helyzetről, és panaszkodott körülményeinek tarthatatlansága m i a t t . Sokszor kérte, hogy küldjenek mellé egy kor­ m á n y z á s h o z értő szakembert, de kérését a brandenburgi választó n e m teljesítette.

A személyével kapcsolatos csatározások lemondása u t á n sem szűn­ tek meg. Arra kérte a rendeket, hogy adják át neki a Bethlen Gábor által ráhagyott örökségét, 15 ezer tallért, de ennek csak egy részét kapta meg. A C s á k y Istvánnak kölcsönadott pénzeit sem tudta visszaszerez­ ni, ezért pereskedésre kényszerült. Csáky egyébként az asszony lemon­ dása u t á n még egy darabig hitegette Katalint, hogy közös életüket ter­ vezgeti, ám ezzel csak még meglévő pénzét és ékszereit csalta ki tőle, valamint egy végrendeletet, amelyben őt t e t t e meg örökösévé. A peres­ kedés 1634-ben kezdődött köztük, amikor Katalin rájött a csalásra. Es­ terházy nádor, sőt a magyar király is közbelépett, és u t a s í t o t t a Csákyt, hogy szolgáltassa vissza a nála lévő ékszereket és értéktárgyakat jogos tulajdonosuknak, de erre csak 1641-ben került sor.

C s á k y mellett Katalinnak Rákóczi Györggyel is voltak összetűzései.

R á k ó c z i m i n t Bethlen István ellenfele hamar jó kapcsolatba került a fejedelemasszonnyal, és minden támogatást megkapott tőle, hogy trónra kerüljön.

1630

decemberében

az

országgyűlésen

Katalin

elsőként

leadott szavazata meghatározó jelentőségű volt, és az is, hogy a Portá­ ról érkezett két ahdnáme közül a Rákóczi nevére kiállított okiratot ol­ vastatta föl. U t ó b b azonban Rákóczi is birtokokat próbált szerezni a befolyásolható asszonytól, és kötelezvényeket íratott alá vele. Majd amikor Katalin megkísérelt kibújni ígéretei alól, Rákóczi ellene fordult, és kizárta M u n k á c s várából. M é g saját személyes holmiját sem adta át neki. Vele is k e m é n y küzdelmek árán sikerült egyezségre jutnia és így valamit is visszaszereznie javaiból.

K ö z b e n Katalin 1639-ben házasságot k ö t ö t t Ferenc Károly szászlauenburgi herceggel, akivel a bécsi császári udvarban ismerkedett meg, és később Pomerániába költözött. Mivel a herceg szegény ember volt, és Katalin vagyona sem t a r t o t t örökké, életének utolsó évei meglehető­ sen szűkös körülmények k ö z ö t t teltek.

I. RÁKÓCZI GYÖRGY (FELSŐVADÁSZI) S z e r e n c s , 1 5 9 3 . j ú n i u s 8. - Gyulafehérvár, 1 6 4 8 . n o v e m b e r 1 1 .

I. Rákóczi György tekintélyes felső-magyarországi nagybirtokosként az erdélyi rendek hívására foglalta el a fejedelmi trónt. Kortársai egymásnak ellentmondóan vélekedtek személyéről és uralmáról. A királyi országrész meghatározó politikusa, Esterházy Miklós nádor ellenséges érzülettel vi­ seltetett iránta. Szerinte Rákóczi csak saját érdekeivel törődő, saját hasz­ nát kereső, magának harácsoló ember volt, s ezzel mindenkit megbot­ ránkoztatott. V o l t a k azonban más vélemények is: Szalárdi János, a gyu­ lafehérvári fejedelmi levéltár őre Siralmas magyar krónika című művében azt írta, hogy a fejedelem ugyan szigorúan ügyelt a fiscus hasznára, de uralkodása idején gazdagodott, épült-szépült az ország, mert a jövedel­ mekből sokat áldozott a művelődésre, építkezésekre, és n e m feledkezett meg a fejedelemség megvédelmezéséről sem. Józan, mértékletes életű ember volt, életét szigorú mérce, a kálvinista hitelvek szerint élte, és ezekhez mérte a többi embert is. „Úgy igazgatta vala dolgait, hordozta vala hadait, hogy az ország népét derekas romlástul megoltalmazván, az országot idejében semmi olly nevezetes kár n e m találá."

Ifjúkor

R á k ó c z i György 1593-ban született, édesanyja, Gerendy A n n a második felesége volt atyjának, R á k ó c z i Zsigmond­

nak. Az ifjú G y ö r g y valószínűleg Szerencsen, a családi b i r t o k o n töl­ t ö t t e gyermekéveit, m í g n e m 1605-ben Bocskai István kassai udvarába

került apródnak. B o c s k a i halála után, 1 6 0 7 elején k ö l t ö z ö t t Erdélybe, Gyulafehérvárra a család. Akkortájt, a m i k o r az erdélyi rendek atyját, R á k ó c z i Z s i g m o n d o t fejedelmükké választották. Atyja a z o n b a n alig egy e s z t e n d ő elteltével l e m o n d o t t a trónról, és a család visszaköltö­ z ö t t magyarországi birtokára. R á k ó c z i Z s i g m o n d még 1608-ban meg­ halt, gyermekeire e z u t á n a rokonság örökösödési és birtokperek soka­ ságát z ú d í t o t t a , hiszen a R á k ó c z i a k m á r ekkor is Felső-Magyarország legnagyobb birtokosai közé t a r t o z t a k , és szerteágazó családi kapcsola­ tokkal rendelkeztek.

A felnőttkorba lépő fiatalember jó kapcsolatot igyekezett fenntarta­ ni az erdélyi és a magyarországi főurakkal egyaránt. 1615-ben megkap­ ta Borsod vármegye főispáni címét, majd az ónodi vár kapitányságát.

1616. április 18-án vette feleségül az akkor 14 esztendős Lorántffy Zsu­ zsannát, akivel élete végéig együtt élt. Felesége buzgó kálvinista, puri­ tán, szigorú, de kedves asszony hírében állott. Esküvőjük u t á n Sárospa­ takra költöztek. Mivel Zsuzsannának fiútestvére n e m volt, az atyafiak perbe fogták öröklött birtokai m i a t t . A pereskedés 13 évig tartott, de végül megegyezéssel zárult. Rákóczi megszerezte C s e t n e k e t és Lednicét. Gyakori levélváltásukban a fejedelem sokszor nevezte gazda­ asszonynak feleségét, aki valóban gondosan ügyelt n e m c s a k a fejedelmi udvartartásra, de a kiterjedt fiskális és családi uradalmak gazdálkodásá­ ra is. Házasságuk nagy szeretetben telt, Rákóczi egy alkalommal ezt írta munkácsi tiszttartójának: „Az gazdaasszony ha miből parancsol, azt magunkénál is inkább igyekezd teljesíteni, b i z o n y k ö n n y e b b e n szenvedem, ha az mi parancsolatunk múlik el, m i n t h a az övé."

A fejedelemasszony mindenben megbízható társa volt Rákóczinak.

A m i k o r háborúba indult, s z á m í t h a t o t t Zsuzsannára. Ha kellett, csapa­ tokat szereltetett fel és küldetett utána, lőszerrel l á t o t t el várakat, ágyúkat ö n t e t e t t , lovakat vásárolt, gondoskodott a Portára küldendő ajándékokról, vezette az egész gazdaságot. Szervezte és ellenőrizte az aratás vagy a szüret lebonyolítását, számadásokat n é z e t t át, s közben hallal, vaddal kedveskedett férjének a gyakorta járó postával. A fejedel­ mi udvar személyzete neki engedelmeskedett, de bizonyos uradalmakat is ő k o r m á n y z o t t . Sokszor adott férjének tanácsot országos ügyekben is, kérte például, hogy a fejedelem fizesse rendesen a katonákat, nehogy

azok „gyalázatba essenek" ennek elmulasztása miatt. Egymás iránti szeretetük m e g m u t a t k o z i k leveleikben, amelyekhez gyakran apró aján­ dékok is társultak. Rákóczi György 1 6 3 6 októberében így írt feleségé­ nek: „...az kis keszkenőt is, édesem, meghozta [a futár] melyet kedve­ sen v ö t t ü n k . Ím mi is édesem, egy övet küldünk, kit az Portáról küldtenek volt az budai vezérnek, de Isten ő felsége másuvá rendelte volt. Adja az Úr isten egészséggel viselned, édesem: Az te szerelmes urad." Ezen az őszön Zsuzsanna betegeskedett, a fejedelem gránátal­ mát, citromot, egyéb finomságokat küldött neki: „...az c z i t r o m o t meg­ hozták, kegyelmednek megszolgálom; én is édes uram oda ki való bort küldök, adja isten jó egészséggel elkölteni...", írta köszönetképpen.

M é g kifejezőbb az alábbi kis levélrészlet, amelyet 1637-ben írt Rákóczi a feleségének, Segesváron: „Feltóti, édesem, tegnap estve felé adá meg leveledet, kit b i z o n y elég szívem dobogásával vártam, mert ma volt szinte tized napja, hogy n e m írtál..."

R á k ó c z i Györgynek már ifjúkorában sikerült jó kapcsolatot kialakí­ tania a tiszántúli és felső-magyarországi részeken élő hajdúkkal, akik a végvári katonaság mellett a legjelentékenyebb katonai erőt képviselték a korabeli Magyarországon. Így aztán amikor 1619-ben R á k ó c z i a Felvi­ déken a B e t h l e n Gábor mellett kibontakozó felkelés t á m o g a t ó j a k é n t lé­ pett fel, elsősorban a hajdúk erejére támaszkodva sikerült D ó c z y And­ rás felső-magyarországi főkapitány ellenében bevennie Kassa városát.

I t t járultak elé Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kisszeben követei, akik csatla­ kozásukról és támogatásukról biztosították a Bethlen által ö s z t ö n z ö t t mozgalmat.

R á k ó c z i n a k tehát vitathatatlan érdemei voltak abban,

hogy a Felvidéken 1619 szeptemberében végigvonuló B e t h l e n előtt nyitva állt az út nyugat felé. Szolgálatai elismeréseképpen a fejedelem felső-magyarországi főkapitánnyá nevezte ki,

1622-ben viszont m á r

csak m i n t fejedelmi tanácsosként és borsodi főispánként említik, tehát időközben elveszítette a főkapitányi rangot. Rákóczi György mindvé­ gig kitartott B e t h l e n mellett, mert főként a protestantizmus támogató­ ját látta benne, de n e m szállt harcba azért, hogy a nikolsburgi békében Erdélyhez csatolt vármegyék Bethlen halála után maradjanak a fejede­ lemség részei. 1 6 2 9 végén m i n t királyságbeli nagybirtokost II. Ferdi-

nánd királyi tanácsossá nevezte ki, bár ennek a címnek m á r n e m sok je­ lentősége volt ebben az időben.

A B e t h l e n halálát követő hatalmi válságot csak egy esztendőre odáz­ ta el Brandenburgi Katalin fejedelemsége. Az erdélyi rendek h a m a r megelégelték az idegen hercegnő uralmát. Ifjabb Bethlen István, az el­ h u n y t fejedelem unokaöccse 1630 szeptemberében indult el Sárospa­ takra atyja megbízásából Zólyomi Dáviddal, a székelyek főkapitányá­ val, hogy R á k ó c z i t meghívják a fejedelmi trónra. Előbb azonban fölvet­ ték a kapcsolatot a határszélen mozgolódó hajdúkkal. B e t h l e n halála után ugyanis a hét vármegye visszacsatolása Magyarországhoz ismét veszélybe sodorta a hajdúkat, akik leginkább az erdélyi fejedelem fenn­ hatósága alatt érezték biztonságban kiváltságaikat, és t a r t o t t a k a ma­ gyar király uralmától. Márpedig falvaik egy része visszakerült a király­ sághoz. Rákócziról azt gondolták a hajdúk, ahogyan mások is, hogy föl­ lép majd a visszacsatolás ellen, ő azonban kivárt.

R á k ó c z i György hosszú kéretés után végül elfogadta a meghívást a fejedelmi trónra, és hajdúcsapatai élén már ú t o n volt Gyulafehérvár felé, amikor megtudta, hogy idősebbik Bethlen Istvánt az erdélyiek idő­ közben fejedelmükké választották. De mit is t e h e t t e k volna m á s t ? Ka­ talin viselt dolgai arra ö s z t ö n ö z t é k a rendeket, hogy kiadják az útját.

Lemondatása után pedig a kormányzó Bethlen Istvánt választották meg, akinek jó kapcsolatai voltak a Portával. Rákóczi ekkor már n e m v á l t o z t a t o t t döntésén, nem fordult vissza. M i n t e g y 7 ezer főnyi kato­ naságával Váradon táborozott le.

R á k ó c z i pozícióját erősítette az az általánosan elterjedt vélemény is, amelyet Szalárdi János így fogalmazott meg krónikájában: „...Erdély­ nek ollyan értékes és magában is tehetős fejedelmének kellene lenni, ki magában is l á t t a t n é k az magyarországi zűrzavart szerző emberek előtt m i n t e g y tartóztatásokra lenni." Ilyen tekintélyes magyarországi nagy­ birtokos és főúr volt Rákóczi, akinek alkalmasságát valószínűleg maga B e t h l e n István is belátta. Október 23-án személyesen is találkoztak, és megegyeztek abban, hogy elkerülik a fegyveres összecsapást. Legyen in­ kább új választás Erdélyben, és eredményének m i n d k e t t e n alávetik ma­ gukat. E z u t á n mindkét vezér elbocsátotta hadait.

Erdély trónján

I. Rákóczi Györgyöt 1630. december elsején válasz­ t o t t a meg az erdélyi országgyűlés fejedelemmé. Az

új uralkodó karácsony táján vonult be Gyulafehérvárra. Az erdélyiek szeretettel fogadták, mert Rákóczi Zsigmond fejedelemségére emlékez­ vén, n e m t a r t o t t á k idegennek, hiszen gyermekkorában maga is közöt­ tük élt. Atyja jó emléket hagyott maga után, bölcs, magaviselését és döntéseit a körülményekhez igazító ember volt, aki országa érdekeiért, a békéért még a fejedelemségről is képes volt lemondani. Az ifjú Rákó­ czi makacs, keményfejű, döntéseihez némelykor csökönyösen ragasz­ kodó ember hírében állott, és trónra kerülésének története is ezt lát­ szott alátámasztani. Az is kétségtelen, hogy sikerében Bethlen özvegyé­ nek, Brandenburgi Katalinnak is volt némi érdeme, akinek nevében az országgyűlésen szavazó K e m é n y János első igenje, illetve, hogy a Portá­ ról küldött két ahdnáme közül a Rákóczi nevére kiállítottat olvastatta föl, jelentősen hozzájárult győzelméhez. A másik ahdnáme a fejedelem­ asszony által gyűlölt sógorát, idősebb Bethlen Istvánt nevezte meg feje­ delemként.

Amennyire leveleiből tudhatjuk, Rákóczi egész életében erősen ra­ gaszkodott fejedelmi tisztéhez, amelyről úgy vélte, hogy Istentől szár­ mazik, azért ő el n e m hagyhatja. 1635-ben így írt erről portai követé­ nek: „Nem kell, Sebesi uram, bizony senkinek arról gondolkodni, hogy elhagyjuk vagy letegyük az erdélyi fejedelemséget, mert azt bizony, lel­ künkre írjuk Kegyelmednek, soha vér, halál nélkül le n e m tesszük, el n e m hagyjuk." Hogy ő maga hogyan vélekedett a fejedelemhez m é l t ó és az uralkodáshoz szükséges erényekről, az a fia számára 1637-ben írt intelmeiből derül ki. Ebben legelőbb is az Úristen félelmét, tiszteletét, dicséretét és az isteni szolgálat gyakorlását jelölte ki követendő útként, majd a hit védelmezésére, az alattvalókkal szembeni emberséges bánás­ módra, a jó tanácsok megfogadására, a S z e n t Biblia forgatására, és min­ denben becsületes és tisztességes életvitel folytatására b i z t a t t a gyerme­ két, mert csak így válhat a leendő fejedelem Istennek dicséretére, „anya­ szentegyházának épületére, nevelésére, az én édes n e m z e t e m n e k s h a z á m n a k hűséges szolgálatjára, javára".

R á k ó c z i n a k trónra lépése után szembe kellett szállnia a fejedelemmé választását nagy ellenszenvvel fogadó Esterházy Miklós nádorral, aki

azonnal lépéseket t e t t megbuktatására. A nádor már 1 6 3 0 szeptembere óta csapatokat gyűjtött, és a T i s z a mentén, R a k a m a z mellett v o n t a össze azokat. Rákóczi azonban megelőzte a királyságbeliek akcióját.

Z ó l y o m i Dávid és ifjabb Bethlen István vezetésével a székely csapatok­ kal megerősített hajdúkat támadásra parancsolta, s katonái fényes győ­ zelmet arattak. Rákóczi azonban n e m akarta folytatni a harcot, uralma békés megerősítésére törekedett. Így 1 6 3 1 . április 3-án olyan egyez­ m é n y t k ö t ö t t II. Ferdinánddal, amely leginkább egy kölcsönös meg­ nemtámadási szerződésnek illett be. A hajdúknak b i z t o s í t o t t á k korábbi szabadságaikat, R á k ó c z i pedig fejedelemsége elismerésének ellentétele­ zéseként beleegyezett, hogy Ó n o d várába császári őrséget helyezzenek el addig is, amíg egyik gyermeke n e m teszi át ide állandó lakhelyét. A Sajó torkolatában fekvő Ónodról az egész Borsodtól Gömörig terjedő felvidéki területet ellenőrizni lehetett, ahol egyébként jelentős Rákóczi­ birtokok is elhelyezkedtek.

Az Ónodra befogadott császáriak bizonytalanná t e t t é k a környékbe­ li lakosság életét. Ez r o b b a n t o t t a ki a Császár Péter vezette elkeseredett parasztlázadást a Felvidéken. A parasztvármegyék képviselői G ö n c me­ zővárosban gyűltek össze, és előbb Zólyomi Dáviddal, majd magával a fejedelemmel vették fel a kapcsolatot 1632-ben. Rákóczi nehéz helyzet­ be került, mert magyarországi földesúri és erdélyi fejedelmi érdekei üt­ k ö z t e k össze, amikor Gyulafehérváron fogadta a parasztvezért, és bün­ tetlenséget ígért a felkelőknek, ha beszüntetik akciójukat. Nyilvánvaló volt pedig, hogy felvidéki családi birtokai is kárt szenvedtek a lázadás miatt. Az érintett vármegyék kassai gyűlése a békés megegyezés mel­ lett szállt síkra, és halálbüntetés terhe alatt rendelte el a paraszthadak feloszlatását. Egyben megígérte nekik, hogy felterjesztett sérelmeiket orvosolni fogja. Amikor a lázadók egy része tovább folytatva a harcot Ecsed várát vette célba, Z ó l y o m i Dávid és ifjabb B e t h l e n István az erdé­ lyi hajdúk élén visszaverte támadásukat. Ám a győztes vezérek hiába vártak köszönetet. Bethlen még abban az évben meghalt, Z ó l y o m i t pe­ dig felségárulás és a császáriakkal való paktálás vádjával fogatta perbe a fejedelem. Akárcsak ifjabb Székely Mózest, aki ez idő tájt a Portán kísé­ relte meg a maga számára kijárni a fejedelemséget. R á k ó c z i k e m é n y kézzel számolt le még csak kialakulóban lévő ellenzékével.

1 6 3 5 u t á n a fejedelem a szombatosok szektája ellen fordult. A szom­ batosok élén legjelesebb képviselőjük, a börtönéből 1624-ben szabadult Péchy Simon, B e t h l e n Gábor volt kancellárja állt. Mivel t á m o g a t t á k Székely M ó z e s trónigényét, az erdélyi szombatosok már ezért is ellen­ zékinek s z á m í t o t t a k a fejedelem szemében. Rákóczi Györgyöt buzgó vallásossága és a szombatosokkal szembeni ellenérzései indították arra, hogy a korábbi szigorító intézkedések után, 1638-tól mindenkit bíróság elé citáltasson, aki n e m a négy bevett vallás valamelyikét gyakorolja.

Ennek n y o m á n s z o m b a t o s o k százai kerültek börtönbe, akik hitüket semmiképpen n e m akarták elhagyni.

K e m é n y J á n o s úgy vélekedett, hogy Rákóczi György uralkodása alatt mindvégig félelemben t a r t o t t a az erdélyi urakat a hűtlenségi, úgyneve­ zett nota-perek fenyegetésével. M i n t h o g y pedig az ilyen perekben az ítélet általában fej- és jószágvesztés volt, kiváló alkalmat kínáltak ki­ sebb-nagyobb birtoktestek megszerzésére s ezáltal magánbirtokai növe­ lésére. M e g kell jegyeznünk azonban, hogy ezzel az eszközzel más feje­ delmek is éltek, ám míg Bethlen Gábor a fiskális kezelésben lévő, azaz kincstári birtokokat növelte ezen a módon, addig Rákóczi a magánvagyonát d u z z a s z t o t t a hatalmasra. Félelemmel és nagy ellenszenvvel fi­ gyelték hát Erdély nemesurai, özvegyasszonyai a fejedelem kortársai ál­ tal féktelennek ítélt birtokszerzési igyekezetét. Az mindenesetre tény, hogy a család birtokai többszörösére n ő t t e k uralkodása alatt. T r ó n r a léptekor tíz nagyobb uradalom volt a birtokában, halálakor már har­ minckettővel rendelkezett. Birtokai tekintélyes része a királyi ország­ részben helyezkedett el, ahol a legnagyobb birtokosok k ö z ö t t t a r t o t t á k számon, de Erdélyben is kiemelkedett a többi birtokos nemes közül: 1648 körül m i n t e g y 56 mezővárost birtokolt, ebből 21 volt Erdélyben; az összesen 27 ezer jobbágyháztartásból 12 ezer t a r t o z o t t 15 fejedelemségbeli uradalomhoz. Rákóczi György fejedelmi h a t a l m á n a k alapját el­ sősorban a kezén lévő hatalmas földbirtok biztosította. Ez valamelyest visszalépést j e l e n t e t t a bethleni időkhöz képest, amikor a fejedelmi ha­ talmi politika anyagi hátterét nagy részben a kereskedelemből szárma­ zó pénzjövedelmek adták. A majorsági gazdálkodásban élen járó ma­ gyarországi uradalmaiban a fejedelem folytatta a Rákóczi Zsigmond óta jól jövedelmező, Lengyelországba irányuló borkereskedést, amiből

ugyancsak nagy haszonra t e t t szert. Különösképpen segítette ebben, hogy a lengyel határszélen a makovicai és lednicei uradalom is a birto­ kában volt.

Az erdélyi gazdaság megszervezésében Rákóczi kezdetben vissza­ nyúlt a bethleni módszerekhez, ismét kereskedelmi m o n o p ó l i u m o k a t v e z e t e t t be a leginkább eladható erdélyi árucikkekre, a mézre, viaszra, szarvasmarhára, higanyra, vasra és sóra. Bécsben, Konstantinápolyban és Velencében külön ágensei voltak, akik a kereskedést intézték.

Jelentős jövedelmet h o z o t t a kincstárnak a helybeni sóeladás is, amit a fejedelem emberei a M a r o s o n lévő portuson, (sókikötőben) bonyolítot­ tak, „az hol a portusi perceptor [számtartó] mind csak adton adja vala a M a r o s o n kikelettől fogva egész nyaratszaka szüntelenül jövő m e n ő ha­ jókra". Később azonban a birtokain élő lakosság számára egyre több­ ször engedélyezte a szabad kereskedelmet. Bár bizonyos vélekedések szerint Rák ócz i n e m rendelkezett olyan gazdaságirányítási koncepció­ val, m i n t elődje, azt azért el kell ismernünk, hogy a kincstár bevételei stabilak voltak, és fedezték a nagy építkezések költségeit, valamint a fe­ jedelmi udvar és katonaság eltartását. Végső soron R á k ó c z i n a k is sike­ rült függetlenítenie magát az ország pénzügyi irányítása terén a rendi befolyástól, ám ezt részben más eszközökkel érte el, m i n t Bethlen.

Uralkodása alatt a kisebb mozgolódások ellenére nyugalom és gazda­ godás jellemezte Erdélyt. „Az ország népének szép csendessége lévén", a fejedelem maga is igyekezett a Bethlen által megkezdett építkezések, várerődítések folytatására. Szalárdi így emlékezik erről: „Az várak, vég­ házak építtetését Velenczéből, s hol más külső országokból hozatván fő fundáló [várépítő] és kőmíves, s egyébféle jó mesterembereket, olly szorgalmatossággal continuáltatja [egybegyűjti], s minden dolgaiban, oeconomiájában,

bányák,

aknák

coláltatásiban

[műveltetésében],

majorkodtatásban, tárháza jövedelme öregbítésében, lövőszerszámok, szép harangok öntésiben, váraknak mindenféle eszközökkel, porral, ón­ nal, golyóbisokkal, salétrommal, tüzes szerszámokkal, mindenféle vas eszközökkel való muniálásában [ellátásában] olly szorgalmatos gondvi­ selő vala, kinek mássát akárki is, még közönséges emberek k ö z ö t t is alig láthatta, s praefektust vagy udvarbírót is senkinek szorgalmatosabbat kívánni n e m lehetne."

„ T á m a d á s a c s á s z á r ellen"

Rákóczi György kortársai szerint meg­ fontolt ember volt, t a r t ó z k o d o t t az

elhamarkodott politikai, katonai akcióktól. Ez n e m is csodálható, ha belegondolunk abba, hogy végigélte Bethlen hadjáratait, l á t h a t t a a sike­ reket, de a visszavonulásokat, a hadakozás nehézségeit, a félsikereket is.

Elméjében n e m forgatott nagyravágyó terveket, hiányzott belőle a kez­ deményezőkészség, a kockázatos politikai, diplomáciai lépésekre való hajlam, inkább óvatosnak m o n d h a t n á n k . Amikor azonban a szükség úgy hozta, h a t á r o z o t t a n és bátran cselekedett. Háborúba keveredni n e m akart, s hogy mégis rákényszerült, azt a külső körülmények alakí­ t o t t á k így.

Az első ilyen kihívást egy ellene szervezett puccskísérlet jelentette. A magyarországi

török

méltóságok

Naszuh

pasa

nagyvezír

fiával,

az

1635-ben Budára kinevezett Naszuh Huszein pasával az élen Rákóczi leváltását és helyette idősebb Bethlen István fejedelmi trónra emelését akarták elérni. A fejedelem, bár ez n e m egyezett eredeti szándékaival, mégis kénytelen volt harcba bocsátkozni az oszmánokkal. A Porta sza­ bad döntési lehetőséget b i z t o s í t o t t a helyi o s z m á n tisztségviselőknek, n e m adott h a t á r o z o t t utasítást ebben az ügyben. Rákóczi azonban 1636-ban ügyes csellel győzelmet aratott az o s z m á n hadak fölött. Egyik törökül is jól beszélő emberét, Győri Jakabot beküldte az ellenséges tá­ borba. A k é m visszatérte után azt a tanácsot adta az erdélyieknek, hogy oszoljanak kétfelé, és csapjanak jó nagy zajt, lövöldözzenek, kiáltozza­ nak, m i n t h a h a t a l m a s had jönne az o s z m á n o k ellen. Az ötlet bevált. Az o s z m á n sereg a „túlerőtől" megrémülve szerteszét futott.

Rákóczi György uralkodása idején tovább folytatódott a század leg­ pusztítóbb nyugat-európai katonai konfliktusa, a harmincéves háború.

Európa n e m felejtette el Bethlen hadjáratait, és a protestáns államok még s z á m o n t a r t o t t á k Erdélyt m i n t a Habsburgok hátbatámadására ki­ válóan alkalmas szövetségest a kontinens keleti felén. R á k ó c z i azonban passzivitásba

vonult,

és

hiába

környékezte

meg követek

sokasága,

hosszú ideig n e m volt hajlandó belépni a háborúba. Szalárdi ezt így ma­ gyarázza: „...az haza szép csendességére nézve is n e m örömest akarja vala magát olly bajos nehéz dologban egyvelíteni, mellynek kimenetele

igen bizonytalan és nagy szerencsén forgana, féltvén szép békességes országát, fejedelmi házát és szép gazdagságát kockáztatni."

Ezt az passzivitást azonban óvatosságnak is magyarázhatjuk. Rákóczi várta a megfelelő nemzetközi körülményeket. A protestáns országokkal portai követsége útján tartotta a kapcsolatot, különösen Cornelius Haga holland követ volt aktív az erdélyi vonatkozású ügyekben.

1643-ban

azonban, miután úgy tűnt, hogy állama számára megfelelő biztosítékokat kapott, a fejedelem úgy döntött, hogy szövetségben Svédországgal, Fran­ ciaországgal és Hollandiával, Magyarországra vonult. Deklarált célja a protestáns vallásszabadság védelme volt, de a nemzeti királyság már ko­ rábban dédelgetett eszméje sem volt idegen tőle.

Hadba lépésének okaiként Szalárdi a Bocskai és Bethlen idejében kö­ t ö t t békék semmibevételét, a „helvetica és augustana confessiók" azaz a református és evangélikus hitvallások üldöztetését említi: „Majd kétszáz templomok, ha nem többek foglaltattak vala el az evangelicusoktól: az keresztyén azoknak

predicatorok hallgatói

erős

parochiajokból büntetések,

erőszakkal

kihányatnának,

nyomorgatások,

záloglások,

bírságlások, tömlöczölések alatt szokatlan pápistai ceremóniákra és val­ lásra kényszeríttetnének." Mindezek mellett a fejedelem családját is sok támadás érte, főképpen Esterházy nádor és H o m o n n a i János kassai főka­ pitány részéről. Az idős fejedelemasszonyról közreadtak egy „mocskos pasquillust", amelyben annak „kegyes életű és istenfélő" személye oly „nagy rútul és mocskosan marczongaltatván" jelent meg, hogy a fejede­ lem igyekezett eltitkolni előle.

A protestánsok védelmének jelszava azonban ekkoriban már aligha volt indokolható. B e t h l e n ideje óta ugyanis a magyar főrendek és a ne­ messég jelentős része is rekatolizált. Igaz, a szegényebb nemesek, a me­ zővárosokban, falvakban élő jobbágyok és a városok lakossága is még nagy arányban volt protestáns. Az ő vallási sérelmeiket viszont már az újdonsült katolikus főrendek okozták.

R á k ó c z i 1 6 4 4 . február 2-án indult el Gyulafehérvárról hadaival, és a hónap végén Kállóból intézett kiáltványt a felső-magyarországi rendek­ hez. Ebben felsorolta III. Ferdinánd király alkotmányellenes csekkedeit, és egyúttal felszólította őket, hogy csatlakozzanak hozzá, és állítsák vissza a n e m z e t i királyságot Magyarországon. A Rákóczit t á m o g a t ó

svéd fővezér, Leonard T o r s t e n s s o n azonban n e m tudta bevárni Morva­ országban a fejedelmi sereget, mert országát dán támadás érte, és vissza kellett vonulnia. Rákóczi márciusban bevonult Kassára, majd szinte el­ lenállás nélkül j u t o t t el egészen a Vág völgyéig. O t t azonban beleütkö­ z ö t t a Morvaországban felszabadult császári csapatokba, és április 9-én Galgócnál vereséget szenvedett. Május 7-én a Rákócziak ősi családi fészkét, Szerencset dúlták föl a császáriak. Az egészen Kassáig visszavo­ nuló fejedelemnek sikerült támogatást kapnia a környékbeli parasztvár­ megyéktől, és így vissza tudta szorítani a császáriakat. Közben ta­ vasszal és nyáron több alkalommal folytatott tárgyalást a megegyezés­ ről Esterházy Miklóssal, de a megbeszélések eredmény nélkül zárultak.

E z t követően 1 6 4 4 szeptemberében ellentámadásba lendültek a császá­ riak a Felvidék keleti részén J o h a n n G ö t z marsall vezetésével, de na­ gyobb csatára n e m került sor. Rákóczi lovasai szüntelen rajtaütésekkel, lassú fárasztással apasztották az ellenséget. A fejedelem nemesi felke­ lést hirdetett Erdélyben, és székely hadakat rendelt a Felső-Tisza vidé­ kére. V é l e m é n y é t az ekkori hadakozásról jól megvilágítja egy a hadi tá­ borból feleségének írt levele: „Bizony dolog, mi is nyugodalmasabb éle­ tet kívánnánk, de írásod szerént édesem, az isten tisztességéért, h a z á m szabadságáért és valamit el bírok viselni és elégséges vagyok rá, minden­ re kész vagyok." N e h e z í t e t t e helyzetét, hogy időközben megérkezett a Porta parancslevele is, amelyben megtiltották, hogy a Német-római Bi­ rodalom területén háborúzzon. Csupán a védekezéshez járultak hozzá.

1 6 4 4 . október végén N a g y s z o m b a t b a n kezdődtek meg a béketárgyalá­ sok III. Ferdinánd képviseletében Esterházy Miklós, Rákóczi fejedelem részéről Lónyay Zsigmond között, ám sikertelenül félbeszakadtak, sőt a király hamarosan le is váltotta a Rákóczit személyében is gyűlölő Esterh á z y t tárgyalóküldöttsége éléről.

1645 elején, m i u t á n X I V . Lajos francia királytól jelentős pénzbeli tá­ mogatásra kapott ígéretet, az erdélyi fejedelem újból megindult nyugat felé. R i m a s z o m b a t n á l azonban ismét utolérte a Portától érkező pa­ rancs, amelyben a hadjárat befejezésére utasították. Ennek ellenére ren­ dületlenül

kitartott

célja

mellett,

és

Morvaországban

egyesült

a

T o r s t e n s s o n vezette svéd sereggel. Bécset mégsem vették o s t r o m alá.

Rákóczi e z u t á n m á r n e m sokáig m ű k ö d ö t t együtt szövetségeseivel. T a -

lán

megunta,

megelégelte

a harcot,

talán a

Portától vagy éppen

Puchaim császári generális felvidéki ellentámadásától r e t t e n t meg. M i n ­ denesetre

céljait

megvalósulni

látván,

augusztus

végén

hazaindult.

A harcok résztvevője, K e m é n y János szerint „oly halálban sietett hazá­ jában, az békességbeli életre a feleségéhez, hogy ha n e m is megbékélve, h a n e m megverve futottunk volna is, soha inkább n e m kellett volna si­ etni". A béketárgyalások Losoncon folytatódtak 1645 júniusától T ö r ö k János és K e m é n y János biztosok vezetésével. Végül a fejedelem képvise­ lői december 16-án Linzben cserélték ki a b é k e o k m á n y o k a t III. Ferdi­ nánddal. A békepontok k ö z ö t t a legjelentősebb kétségkívül az volt, amely szabaddá t e t t e a protestáns vallások gyakorlását a parasztság számára is. Rákóczi megkapta ugyanazt a hét felső-magyarországi vár­ megyét, amelyet a nikolsburgi béke Bethlennek j u t t a t o t t , azzal a több­ lettel, hogy Szabolcsot és S z a t m á r t fiaira is örökíthette. Örökjogon kapták meg a Rákócziak Tokaj várát, T a r c a l mezővárost, Ecsedet, Nagybányát, Felsőbányát és a regéci uradalmat.

Kétségtelen tehát, hogy a fejedelem, miközben jelentős érdemeket szerzett a protestantizmus védelmében, ismét óriási birtoktestekkel nö­ velte saját vagyonát is. III. Ferdinánd viszont a linzi békével sikeresen tá­ volította el Erdélyt a nyugati, Habsburg-ellenes szövetségtől. Rákóczit ezután n e m érdekelte a háború menete, bár nagy diplomáciai erőfeszíté­ sek árán azt még sikerült elérnie, hogy Erdély bekerüljön a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békét (1648) aláíró országok közé.

Alig zárult le a linzi békével Rákóczi hadjárata, Európa keleti felén egy újabb, oszmánellenes szövetségbe akarták bevonni a fejedelmet. A kitört velencei-oszmán háború jó ürügyet szolgáltatott IV.

(Vasa)

Ulászló lengyel királynak arra, hogy saját belső h a t a l m á t megerősíten­ dő, egy sikeresnek ígérkező háborút robbantson ki az o s z m á n o k ellen.

J a n u s z Radziwill litván herceget családi okra hivatkozva előbb Moldvá­ ba küldte apósához, Vasile Lupu vajdához, hogy benne szövetségest ke­ ressen. Erdéllyel n e m volt nehéz a kapcsolatfelvétel, hiszen Rákóczi György is éppen azt tervezte, hogy Zsigmond fiának a moldvai vajda másik leányát kéreti meg. A herceg ennélfogva Erdélybe is beutazott, és M u n k á c s o n találkozott a fejedelemmel, aki örömmel fogadta a szövet­ ség gondolatát. Hogy mennyire komolyan gondolta, azt az is bizonyít-

ja, hogy a részletek megbeszélésére Varsóba küldött követének utasítá­ sában m á r szabályosan kidolgozott tervezetet t e t t tárgyalópartnere elé, amelyben saját és az erdélyiek tapasztalatait összegezte, és ennek alap­ ján próbálta megtervezni a háború lehetséges lépéseit, körülményeit.

Szigorú feltételekhez k ö t ö t t e csatlakozását, jelentős katonai segítséget, sikertelenség esetén Erdély védelmére garanciákat, győzelem esetén a Havasalföld fölötti uralmat kérte. Rákóczi kívánalmai jócskán megha­ ladták a teljesíthetőség határát. IV. Ulászló halála és a tervek irrealitása is megakadályozta annak véghezvitelét.

A lengyel kapcsolat azonban a fejedelem érdeklődésének homlokteré­ ből ezután sem t ű n t el teljesen. Eletének utolsó két esztendejében Rákó­ czi Györgyöt is komolyan foglalkoztatta - ahogyan fejedelem elődeit is vissza-visszatérően - a lengyel királyság megszerzésének terve. M á r 1646-ban tárgyalt erről Janusz Radziwill herceggel, aki hazájában a „Rá­ kóczi-párt" vezéralakja volt. Lengyelországban IV. Ulászló halálát köve­ tően kiújultak a trónharcok, és várható volt, hogy ebbe igen erőteljesen bele fognak szólni a zaporozsjei kozákok, akik éppen ez idő tájt lázadtak föl. Bogdan Hmelnyickij h e t m a n vezetésével régi szabadságaikat akar­ ták visszaszerezni. Mivel pedig azokat - a kozákok vélekedése szerint csakis egy király tudja garantálni, mielőbb választani kellett valakit. A szóba jöhető három jelölt közül kettő, János Kázmér és Károly Ferdi­ nánd az elhunyt király féltestvére volt, de rajtuk kívül I. Rákóczi György neve is fölmerült. A fejedelem most határozott volt, érdekeinek képviseletére Bethlen Ferencet és Klobusiczky Andrást küldte Varsóba.

Egyúttal titokban követet küldött a kozákokhoz is, hogy kitudakolja, azok készek lennének-e támogatni családi terveit. Az öreg Rákóczi való­ színűleg kisebbik fiát, Zsigmondot ajánlotta a kozákok figyelmébe.

1648-ban halála előtt még egyszer kapcsolatba lépett Hmelnyickij hetmannal, aki azonban szinte túszként tartotta magánál az erdélyi köve­ teket, és azzal zsarolta a királyválasztó lengyel rendeket, hogy ha n e m János Kázmért választják meg, akkor ő viszont Rákóczival szövetkezve rájuk küldi a kozákságot. Rákóczi személye tehát ebben az ügyben ek­ kor már csak m i n t a zsarolás hátterében álló tényező volt fontos. Bár a fejedelem éppen a lengyel királyválasztás időszakában halt meg, valószí­ nű, hogy akkor sem lett volna esélye a trónra, ha életben van.

Békés Erdély

Rákóczi György számára az országa érdekeiért feje­ delemként folytatott tevékenység szorosan összekap­

csolódott a kálvinizmus védelmezésével. Olyannyira, hogy viszolyogva u t a s í t o t t a el a katolicizmus minden képviselőjét, és bár P á z m á n y Pétert tisztelte, levelezésben is állott vele, nagy ellenérzésekkel viseltetett a pápisták iránt. Gondterhelten vette tudomásul fia eljegyzését is a kato­ likus B á t h o r y Zsófiával. Gondolhatnánk, hogy mindent m e g t e t t a frigy megakadályozására, de n e m így történt. A házasság végül létrejött, ez­ zel kapcsolatos atyai érzéseiről így írt egyik levelében: „...ennek az mi fiúnknak bolond és rendfelett való szeretetit n a p o n k é n t inkább vesszük eszünkben mátkájához." Életvitelében puritán, a világi hívságoktól ma­ gát távol tartó, étellel, itallal mértékletesen élő ember volt. Ez persze n e m jelentette azt, hogy az egyébként szigorú szabályok szerint élő er­ délyi fejedelmi udvar nélkülözte volna a fejedelmi p o m p á h o z szükséges berendezési és dísztárgyakat vagy a szükséges személyzetet.

Rákó cz i kiemelkedő művészetpártoló, mecénási tevékenységében odaadó társa volt Lorántffy Zsuzsanna, aki maga is írt egy teológiai tár­ gyú kis könyvecskét Moses és az Propheták címmel, ámbár ezzel n e m aratott nagy sikert. A fejedelemasszony nevéhez fűződik egy r o m á n nyelvű iskola megalapítása 1657-ben a fogarasi uradalomban „Isten di­ csőségére és az oláh n e m z e t n e k épületekre". A fejedelem t á m o g a t t a 1640-ben a váradi nyomda létrehozását, amelyre Szenczi Kertész Ábra­ h á m vállalkozott. Emellett pártfogolta R i m a y János költőt s általában a művészet és a t u d o m á n y Erdélyben alkotó képviselőit. Nevéhez jelen­ tős építkezések is fűződnek Gyulafehérváron és Kolozsváron. Külföldi építőmestereket hívott az országba, és régi templomokat, házakat állít­ t a t o t t helyre T o r d á n és Désen. Váradon egész városrészt é p í t t e t e t t újjá.

A nagy építkezések hatására az erdélyi késő reneszánsz a kastélyok és kúriák mellett megérintette a falusi építőmesterek világát is.

Jelentős könyvtárát külországokba küldött kereskedelmi ügynökei vagy erdélyi ösztöndíjasai vásárolták össze a fejedelem rendelkezései alapján. Rákóczi igyekezett összegyűjteni a legújabb teológiai, politikai tárgyú könyveken kívül más tudományágak, a csillagászat, orvostudo­ mány, földrajztudomány irodalmát is, sőt egy ízben azzal a kéréssel fordult a szultánhoz, hogy j u t t a t n á vissza Erdélybe M á t y á s király híres

Corvináinak n é h á n y darabját, amelyekből okulhatnának az erdélyi if­ jak. Kérése n e m talált meghallgatásra. Ő sem tudott ugyan felsőoktatá­ si i n t é z m é n y t létrehozni a fejedelemségben, de t á m o g a t t a a külföldi egyetemeken tanulni vágyó fiatalokat, várta és szívesen fogadta a haza­ térőket. G o n d o t fordított az erdélyi iskoláztatásra is. Szorgalmazta re­ formátus szertartási könyvek, énekeskönyvek kiadatását, sőt 1644-ben egyik levelében arra kérte feleségét, jutalmazza meg Stefan Simion lugosi román papot, aki az Újtestamentumot saját nyelvére fordította.

1648-ban pedig a román vladika köszönte meg hálálkodó levélben a fe­ jedelemnek, hogy az Újtestamentumot k i n y o m t a t t a egyháza számára.

Végezetül öreg Rákóczi György politikai hitvallását és uralkodói ké­ pességeit vizsgálva, ismét csak igen bőséges számban ránk maradtleveleihez nyúlhatunk vissza. Az bizonyos, hogy miként Erdély korábbi feje­ delmeinek, neki is szembe kellett néznie a ténnyel: Erdély önmagában n e m képes megszabadulni az oszmán fennhatóságtól. Fel kellett ismer­ nie azt is, hogy Erdély és a királyi Magyarország egymásra vannak utalva a fennmaradásért folytatott küzdelemben. M á r uralkodásának kezdetén, 1632-ben a n e m z e t megóvásának fontosságáról szólva ilyen gondolato­ kat fogalmazott meg Esterházy Miklós nádor bizalmi emberének, Kéry Jánosnak írott levelében: „Segíthetnénk is ebben egymásnak, mi a hatal­ mas császár [szultán] fényes tekinteti előtt, ő kegyelme [Esterházy Mik­ lós nádor] az felséges római császár előtt, magunk között egyesek lévén, tökéletesen confidentiát [bizalmat] viselvén egymáshoz", s így a szegény megmaradt maroknyi magyar nemzetnek őrállói lehetnének. Bár Rákó­ czi kijelentette, hogy a fényes Portától soha el n e m akarna szakadni, hi­ szen „észbe vette" azokat a fejedelmeket, akik őelőtte amiatt vesztek el, mert ujjat húztak a törökökkel, de azt biztosan tudja - folytatta előbb említett levelében -, „hogy hazánknak is úgy szolgálhatnánk hasznosab­ ban, ha egyikünk az másiknak hátához vethetné hátát".

1648-ban egészségi állapota ugyan már megromlott, köszvénnyel küszködött, de n e m m u t a t o t t gyengeséget. „Lovaglott, nyargalódott, gyaloglott

s testét eléggé meggyakorlotta vala" - írta krónikájában

Szalárdi. Fiával kapcsolatos lengyelországi tervein munkálkodott, ami­ kor 1 6 4 8 . november 11-én hosszú gyengélkedés után csendesen távo­ z o t t az élők sorából.

II. RÁKÓCZI GYÖRGY (FELSŐVADÁSZI) Sárospatak, 1 6 2 1 . j a n u á r 3 0 . - Várad, 1 6 6 0 . j ú n i u s 7.

II. R á k ó c z i Györgyre m i n t Erdély elvesztőjére, az „aranykort" lezáró nagy háború okozójára szokás emlékezni. A kortárs segesvári történet­ író, Georg Kraus vélekedése szerint „Erdély nagy szerencsétlenségére és romlására" választották meg fejedelemmé. A nagyravágyó és a maga módján egy dinasztikus monarchia kiépítésére törekvő fejedelmet a sa­ ját, valamint Erdély helyzetének rossz megítélése sodorta egy súlyos következményekkel járó háborúba.

Fejedelemfi

Atyja, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és édesany­ ja, Lorántffy Zsuzsanna elsőszülött gyermekeként a sá­

rospataki családi rezidencián 1 6 2 1 . január 30-án született meg a kis György. Gyermekéveit a sárospataki kastélyban t ö l t ö t t e , ahol Prónai M á t y á s volt a nevelője. Édesapja fejedelemmé választásával Erdélybe költöztek, és Gyulafehérvár lett az o t t h o n a Györgynek és nála másfél évvel fiatalabb öccsének, Zsigmondnak. Öreg Rákóczi György udvari is­ kolát állított föl a városban gyermekei részére, ahol Keresztúri Pál pré­ dikátor gondjaira bízta őket, de feltűnt mellettük t a n í t ó k é n t a m á r B e t h l e n idejében is itt működő Bisterfeld is.

Szüleik mélyen vallásos életvitele a szigorú kálvinista erkölcsök be­ tartására t a n í t o t t a a gyermekeket. Kettőjük közül a fiatalabb, Zsig­ m o n d volt a csillogóbb tehetség, a kedvesebb és elragadóbb személyi-

ség, aki gyorsan megnyerte magának tanárait és az idegeneket egy­ aránt. A visszaemlékezések és a

szülők levelei alapján úgy tűnik,

m i n t h a ő lett volna a család kedvence. Ennek következtében György­ ben kialakulhatott valamiféle dac és bizalmatlanság szüleivel, különö­ sen édesanyjával szemben. Ennek K e m é n y János visszaemlékezéseiben is nyomára bukkanhatunk, de később, a már fejedelem Rákóczi és anyja levelezésében is észrevehetők jelei. M i u t á n kilépett az udvari iskolából, felnőttsége küszöbén, 1637-ben atyjától egy az uralkodásról szóló intel­ met, parainézist kapott, aki ebben a jövendő államférfit és fejedelmet látta el az uralkodás helyes és erkölcsös módjára v o n a t k o z ó tanácsok­ kal, útmutatással. Külön figyelmébe ajánlotta fiának, hogy ne hirtelen­ ségből cselekedjen, h a n e m megfontoltan, mások, elsősorban az idősebb tanácsosok véleményét is figyelembe véve h o z z o n döntéseket, olvasson jó könyveket, k ö z t ü k a Bibliát, tartson tiszteletben másokat, de a neki m i n t uralkodónak járó tiszteletet is követelje meg.

1 6 4 0 nyarán apja váradi kapitánnyá nevezte ki az ifjú Rákóczit, ez­ zel a fejedelemség első katonai méltóságába helyezte. Ekkoriban ismer­ kedett meg S o m l y ó n a B á t h o r y család egyik utolsó sarjával, a 13 éves Zsófiával. A k i b o n t a k o z ó érzelmi kapcsolat kezdetben a család nagy el­ lenkezésével találkozott, mert a lány katolikus volt, és ugyan előkelő származású, de mégsem uralkodói családból való, ahogyan az illett vol­ na. Végül, mivel B á t h o r y Zsófia a frigy érdekében ígéretet t e t t arra, hogy áttér a református hitre, az eljegyzés 1641-ben m e g t ö r t é n h e t e t t .

1642-ben a portai beleegyezés megszerzése után, február 19-én az or­ szággyűlés megválasztotta fejedelemmé és apja utódjának jelölte az ifjú Györgyöt. A n n y i t azonban kikötöttek, hogy atyja életében n e m szól­ hat bele a kormányzásba. M i u t á n az ahdnáme is megérkezett a Portá­ tól, megkezdődhettek a lakodalmi előkészületek. 1 6 4 3 . február 3-án tar­ t o t t á k a fényes esküvőt, amelyen jelen volt a lengyel király és a r o m á n vajdák követei, a magyar királyt Wesselényi Ferenc képviselte. Az ifjú feleség áttérése csak ezt követően t ö r t é n t meg, méghozzá igen nehe­ zen, mert a kislány - nyugodtan nevezhetjük így, lévén alig 15 éves ek­ kor - erős katolikus hitben nevelkedett, és m o s t is csak férje családjá­ nak szűnni n e m akaró nyomására t e t t e meg ezt a lépést. Ú g y tűnik, a

későbbiekben meg is bánta döntését, és egész életében nagyon nehez­ telt a R á k ó c z i családra.

A m i k o r az idősebb fejedelem 1644-ben hadba lépett, és elindult Fel­ ső-Magyarországra, Györgyöt helytartóként Gyulafehérváron hagyta, feladatait és hatáskörét azonban szigorúan körülhatárolta. Zsigmon­ dot, aki ekkoriban a székelyek generálisának tisztségét viselte, magával vitte a hadjáratra. K ö z b e n 1645 februárjában megszületett György és Zsófia Ferenc nevű kisfia.

E r d é l y fejedelme

1 6 4 8 őszén meghalt öreg Rákóczi György, és fia lépett a trónra. A székfoglalásról Serédi István

követ útján értesítették a Portát, ahol éppen abból támadt n é m i Er­ dély-ellenes felindulás, hogy már évek óta hiába követelték az öreg feje­ delemtől a linzi békében megszerzett vármegyék után - szerintük járó adótöbbletet. Az ifjú fejedelem, mivel n e m akarta, hogy ez meggá­ tolja portai elismerését, hajlandó volt a fizetésre. A n e m csekély, 30 ezer forintra rúgó összeget eléggé udvariatlan hangú levélben kérte, sőt kö­ vetelte édesanyjától, arra hivatkozva, hogy elhunyt apja csinálta ezt az adósságot.

Közben a felső-magyarországi vármegyék - Szabolcs és

S z a t m á r vármegye kivételével - még október folyamán visszatértek a királysághoz. A két vármegyével együtt olyan jelentős várak és uradal­ m a k maradtak a fejedelem kezén, m i n t például Szatmár, Kálló, Nagy­ bánya, Regéc, T o k a j és a lednicei uradalom.

H a t a l o m r a kerülése után Rákóczi igyekezett biztosítani a rendek jó­ indulatát azzal, hogy jó n é h á n y folyamatban lévő hűtlenségi pert meg­ s z ü n t e t e t t . A későbbiekben is tartózkodott a fiskális perektől, és n e m követte atyja birtokszerző politikájának ezt az útját. Általában véve a keményfejű öreg fejedelemnél szelídebbnek, engedékenyebbnek, megb o c s á t ó b b n a k t a r t o t t á k a kortársak. Ez a vélemény talán helytálló is mindaddig, amíg a fejedelem be n e m kapcsolódott a lengyel koronáért folyó háborúba, amelynek során eddig n e m ismert tulajdonságai törtek elő. Makacsul, szinte mániákusan ragaszkodott céljaihoz. Ez a eltökélt­ sége és konoksága csak fokozódott, amikor o n n a n hazatérve a fejedelmi hatalomért folytatott ádáz küzdelmet.

A fejedelem még 1649-ben összeíratta a fiskális tulajdonban lévő bir­ tokokat, de ezt n e m visszaperlési szándékból tette, h a n e m éppen azért, hogy mindenki maradjon meg javainak békés birtoklásában, és egyúttal minden uradalom, kisebb-nagyobb bányahely vagy város tulajdonjoga tisztázódjék. Ez az összeírás még a 18. században is irányadó dokumen­ t u m volt az egyes birtokok hovatartozása tekintetében.

Az özvegy fejedelemasszony, Lorántffy Zsuzsanna férje halála után Patakon, saját családi birtokán rendezkedett be. 1650 októberében meg­ hívására Sárospatakra érkezett Jan Amos Komensky, a morvaországi tu­ dós, aki ezen az őszön le is telepedett itt, és a pataki kollégiumban kez­ dett el tanítani. Comenius azonban nem maradt sokáig, 1654 nyarán visszaköltözött Morvaországba. Lorántffy Zsuzsanna életének közép­ pontjába a teológiai kérdések kerültek, olyannyira, hogy maga is megpró­ bálkozott vallási tárgyú elmélkedések írásával. Zsigmond fiával együtt nyomdát alapított Patakon, ahol teológiai tárgyú írások sorát jelentette meg. Édesanyjával együtt ugyanis Rákóczi Zsigmond is Sárospatakra költözött, és hamarosan fölvette a kapcsolatot a magyarországi vezető politikai körökkel, köztük az 1649-ben nádorrá választott Pálffy Pállal. Úgy tűnt, Zsigmond személyében olyan politikai tehetségre akadtak a királyságbeliek,

akinek vezetésével akár még az uralkodóházzal való

szembefordulást is megfontolásra érdemesnek találták. Pálffy, aki átvette a korábban Esterházy Miklós köré csoportosult politikai kör vezetőjének szerepét, nagy bizalommal viseltetett Zsigmond iránt. Együttműködésü­ ket az ifjabbik Rákóczi korai halála akadályozta meg. Az ekkoriban szín­ re lépő Zrínyi Miklós természetes módon vitte át a magyar nemzet egy­ ségének megteremtőjébe vetett hitet öccséről II. Rákóczi György erdélyi fejedelemre. Előbb csak jelképesen utalt rá írásaiban, hogy Erdélyből vol­ na várható a nemzeti sorskérdések megoldása: „Az Isten engedje, hogy erdélyi fejedelem által virradjon fel szegény magyarra." U t ó b b már konk­ rét terveket szőtt Rákóczi György magyar királyságára vonatkozóan.

Ezeket a terveket nemcsak az akadályozta meg, hogy Zrínyinek nem si­ került a nádori méltóságot megszereznie az 1655. évi magyar országgyű­ lésen, hanem a fejedelem elhibázott lengyelországi akciója is.

A családot az 1650-es évek elején több tragédia is érte. Zsigmond, alig­ hogy 1650 júniusában elvette feleségül Pfalzi Henriettát, a volt cseh ki-

rály,

Frigyes

leányát,

Henrietta

szeptemberben himlőben meghalt.

A sors kiszámíthatatlan akarata folytán 1652. február 4-én a sok ma­ gyarországi politikusban szép reményeket keltő Rákóczi Zsigmondot is himlő vitte el. Az 1652. esztendőben II. Rákóczi György és egész családja is megbetegedett himlőben, és a fejedelem állapota olyan súlyosra for­ dult, hogy a tanácstagok javaslatára az összegyűlt rendek február végén egyhangúlag megválasztották fiát, a kis Ferencet fejedelmi utódnak. A következő évben meg is érkezett az erre vonatkozó portai jóváhagyás.

A fejedelem és a s z á s z o k

A szász jogrend gyakorlatilag a közép­ kor óta érintetlenül érvényben volt. Az

erdélyi fejedelmek n e m törekedtek arra, hogy megfosszák a szászokat privilégiumaiktól, csupán a gazdagságukból igyekeztek minél nagyobb mértékben részesülni. 1651-ben azonban az országgyűlésen súlyos csa­ pás érte a szászok jól körülbástyázott jogrendjét, mivel kimondták, hogy ezentúl megidézhetők a fejedelmi táblára. Ezzel a döntéssel a feje­ delem közvetlen hatalma nyert megerősítést. Majd amikor 1653-ban az országgyűlés úgy határozott, hogy városaikban bárki idegen is vehet házat, ezzel a szász a u t o n ó m i á n és társadalmuk zártságán ü t ö t t e k újabb rést. Így aztán n e m csodálható, hogy a szászok voltak azok, akik a lengyelországi hadjárat utáni belső hatalmi harcokban minden esz­ közt megragadtak, és Rákóczi minden ellenfelét segítették.

1653-ban a fejedelem Approbatae Constitutiones c í m m e l erdélyi tör­ vénygyűjteményt készíttetett, ami gyakorlatilag a fejedelemség akkori jogrendjének kodifikációja volt. A jelentős kortörténeti d o k u m e n t u m o t a Váradon már közel másfél évtizede működő Szenczi Kertész Ábra­ hám-féle nyomda n y o m t a t t a ki.

Hatalmi törekvések

II. Rákóczi György h a t a l m a kiterjesztését a szomszédos

román

vajdaságok

irányában

kezdte meg. 1653-ban Basarab havasalföldi vajdával szövetségben indí­ t o t t a meg hadait Vasile Lupu moldvai vajda ellen, és őt elűzve saját em­ berét, Stefan Gheorghét helyezte a vajdai méltóságba, aki azonnal hű-

ségesküt is t e t t neki. 1655-ben pedig a szintén Rákóczi segítségével ura­ lomra kerülő új havasalföldi vajda, K o n s t a n t i n Serban ismerte el magát a fejedelem alattvalójának. M i n d k é t vajda szövetségére s z á m í t h a t o t t tehát Lengyelország elleni akciója során. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy a r o m á n vajdaságok fölötti befolyása révén a fejedelem az Erdélyt is magában foglaló kelet-európai térség egyik meghatározó szereplőjévé vált. R á k ó c z i György már 1654-ben megkezdte a diplomáciai tapogató­ zást Erdély régi protestáns szövetségeseinél egy esetleges Habsburg-el­ lenes összefogás lehetőségeit illetően. Svédországgal, Dániával, Hollan­ diával és Angliával követei útján lépett kapcsolatba. M á r ekkor érzékel­ h e t ő volt azonban, hogy a közeljövőben Lengyelország lesz az északi, északkeleti országok k ö z ö t t i érdekellentétek kitörési pontja.

1 6 5 5 - 5 6 - b a n II. Rákóczi György előtt fölcsillant a lehetőség, hogy beavatkozzék a lengyel-svéd háború menetébe. A lengyelek m á r régeb­ ben megkeresték, és azzal kecsegtették, hogy fiának, Ferencnek ajánlot­ ták föl a lengyel trónt. Bár ehhez azt kívánták, hogy a gyermek költöz­ zön Lengyelországba, és k ö z ö t t ü k felnőve sajátítsa el a lengyel nyelvet és szokásokat. Ez a feltétel pedig n e m nyerte el a fejedelem tetszését.

1655-ben azonban elérkezett a várva várt lehetőség. X. Károly svéd király m i n t e g y 50 ezer főnyi hadseregével indította meg a támadást Lengyelország ellen. A lengyel nemesség egy része úgy fogadta a svéd királyt, m i n t aki majd megvédelmezi őket az országukat m e g t á m a d ó oroszoktól és tatároktól. A svédek így szinte ellenállás nélkül haladtak előre, és el is foglalták Nagy-Lengyelországot, Mazóviát, a Porosz Her­ cegséget. X. Károly azonban n e m tudta királlyá választatni magát, mert a lengyel nemesség János Kázmért t á m o g a t ó része megakadályoz­ ta ebben. A lengyelek hamarosan megbizonyosodtak a svéd király hódí­ tó szándékairól, és k i b o n t a k o z o t t egy népi felkelés a svédek ellen. A ne­ messég mind nagyobb része tért vissza királyuk, János K á z m é r hűségé­ re. A télen is az országban maradt svéd hadakat kisebb rajtaütésekkel, afféle gerillaháborúval gyötörték a lengyelek. Mivel a svéd királynak se­ gítségre volt szüksége, követeket m e n e s z t e t t II. Rákóczi Györgyhöz, akinek a támogatás fejében először részben Magyarországból, részben Lengyelországból kihasított területeket ígért. M i u t á n ez n e m h a t o t t , a követek a lengyel királyi t r ó n t ajánlották föl a fejedelemnek, akinek ne-

vében K e m é n y János tárgyalt Kolozsváron. Rákóczi úgy érezte, itt az idő, hogy az erdélyi fejedelmek B á t h o r y István óta dédelgetett álmát végre megvalósítsa. A tervet azonban egyeztetni kellett a térségben ér­ dekelt zaporozsjei kozáksággal is, akik IV. Ulászló lengyel király halála u t á n Oroszország fennhatósága alá adták magukat. Vezetőjük, Bogdan Hmelnyickij h e t m a n hadsereget, szövetséget ígérve h a t á r o z o t t a n t á m o ­ gatta és kívánta, hogy Rákóczi bekapcsolódjon a háborúba.

A fejedelem anyja, Lorántffy Zsuzsanna, akinek fiával korábban val­ lási természetű összeütközései és személyes ellentétei is voltak, határo­ z o t t a n ellenezte a háborút, de végül Isten akaratára bízta a döntést.

Közben a fejedelem portai követétől, Harsányi Jakabtól is olyan híreket kapott, hogy a birodalom meggyengült, n e m igazán várható, hogy bele­ szóljanak a messzi északon zajló eseményekbe. Bár a Porta m e g t i l t o t t a a fejedelemnek, hogy hadba szálljon, ő ekkor már semmiképpen n e m akart visszalépni, hiszen győzelemre és dicsőségre vágyott, és fejedelmi nagyságát a lengyel trón megszerzésével kívánta tovább növelni. 1657. január 18-án Viskről indultak ki a fejedelmi hadak a Máramarosi-havasokon keresztül Lengyelország felé. A hadsereg 15 ezer főnyi erdélyi ka­ tonaságból és

6 ezer főnyi moldvai,

havasalföldi segédhadból állt.

Petrityvity-Horváth K o z m a így emlékezett az indulásra: „...kevés volt az haza fiai közül, aki jó kedvvel m e n t volna arra az országra hadakoz­ ni, de kénytelenség elvitte." A leghidegebb télben elinduló fejedelem ha­ dai csak emberfeletti nehézséggel tudtak átkelni a hegyeken Galíciába, a derékig érő hóban az igavonó marhák elgémberedtek, emberek és álla­ tok mozdulni is alig tudtak.

R á k ó c z i h o z hamarosan csatlakozott a kozákok 20 ezer főnyi hadere­ je, és így a fejedelmi hadak áprilisban gyors sikereket arattak. Bevonul­ tak Krakkóba, ahol egy baljós eset történt: „Bemenvén R á k ó c z i fejede­ lem Krakkóban, nagy solemnitással excipáltatott [ünnepélyességgel fo­ g a d t a t o t t ] , és midőn a krakkói várban az király házainak piacán le akart a lováról szállani, az egész krakkói tanács láttára h a n y a t t á esett a m i n t hallottam, mert m a g a m akkor o t t n e m voltam. Süvegében lévő aranytoll k e t t é törött. Nagy jel volt a jövendő szerencsétlenségre" - írta a már idézett Petrityvity.

E z u t á n elfoglalták Brzest várát, majd a svédekkel egyesülve június­ ban bevonultak Varsóba. A tavasz folyamán Rákóczi egyesült serege súlyos károkat o k o z o t t Galíciában és Krakkó környékén, katonái ke­ gyetlenül kifosztották a lakosságot és a katolikus templomokat, rend­ házakat is. I t t érte utol a fejedelmet a magyar király követsége és békítő üzenete, amelyben n e m csekély területi nyereséget és János K á z m é r ha­ lála után fiának a lengyel t r ó n t ajánlotta föl, ha azonnal visszavonul.

R á k ó c z i a z o n b a n biztos volt a sikerében, és ennél többet akart.

A Porta a hadjárat megindítását követően szinte azonnal értesült a történtekről a moldvai követtől, és dühödten reagált az eseményekre, hiszen a fejedelem szultáni engedély nélkül indított háborút, ráadásul o s z m á n érdekkörökbe avatkozott. Követeket küldtek Erdélybe a kor­ m á n y z ó k é n t o t t hagyott Barcsay Ákoshoz, és Rákóczi azonnali hazajö­ vetelét követelték. Közben u t a s í t o t t á k M e h m e d Giráj tatár kánt, hogy készüljön fel egy Erdély és a román vajdaságok elleni támadásra. Eköz­ ben 1 6 5 7 júniusában Lubomirski marsall vezetésével lengyel katonai el­ lentámadás zúdult a Felvidékre a Vereckei-szoroson keresztül. A len­ gyelek felégették M u n k á c s o t , Beregszászt, Szatmárt, és feldúlták a kör­ nyező vidéket. Barcsay Ákos katonai felkelést hirdetett az országra törő lengyelek ellen, és a m i n t azt Georg Kraus megörökítette, az idős fejede­ lemasszony, Lorántffy Zsuzsanna is Erdély és fia segítségére sietett az­ zal, hogy Bihar és Kraszna vármegyét fegyverbe szólította. A lengyelek, a m i n t a készülődő ellentámadásról hírt kaptak, óriási zsákmánnyal a birtokukban kivonultak az országból.

A katonai-diplomáciai helyzet azonban hirtelen megváltozott: János K á z m é r lengyel király szövetséget k ö t ö t t III. Ferdinánddal, így Rákóczi a Habsburgokkal is ellenséges viszonyba került. Ennél is nagyobb ve­ szélyt j e l e n t e t t azonban, hogy a fejedelmet svéd szövetségese cserben­ hagyta. Svédországot ugyanis támadás érte az új dán király, II. Frigyes részéről, így hadseregük május-június folyamán visszavonult. A feje­ delmet kozákjai is elhagyták, mert h e t m a n j u k meghalt, és ők a további­ akban inkább az oroszok pártfogásában bíztak. Rákóczi diplomáciai ú t o n próbálta megkeresni János Kázmér királyt, hogy kiegyezzen vele, de az kijelentette, hogy a magyar király nélkül n e m bocsátkozik tárgya­ lásokba. A visszavonuló erdélyi hadakat a lengyelek azzal a tudatosan

terjesztett álhírrel állították meg, hogy a tatárok elállták a Moldva felé vezető átkelőhelyeket. Így Rákóczi serege megtorpant, és teljesen ki­ szolgáltatottan július 22-én súlyos terhekkel járó békét kényszerült k ö t n i Czarny-Ostrowban. A békében Rákóczi a lengyelellenes szövet­ ség azonnali felbontására, 1,2 millió forint hadisarc fizetésére t e t t ígére­ tet, és megfogadta, hogy a hadserege számára kijelölt útvonalon vonul vissza.

Miközben

a

fejedelem háromszáz főnyi kíséretével

már

a

Máramarosi-havasokban volt, maradék seregét a lengyel biztos a tatá­ rok karjaiba vezette. Július 31-én Kamieniecnél a K e m é n y János vezette sereg csatára kényszerült. A háromnapos súlyos ü t k ö z e t b e n K e m é n y serege hősiesen t a r t o t t a magát, és k o m o l y veszteségeket o k o z o t t a tatá­ roknak. M e h m e d Giráj kán ekkor békét ajánlott föl, majd amikor Ke­ m é n y ebbe belement, a tatárok a táborra rontottak, a katonákat elfog­ ták, majd hadifogolyként a Krímbe hurcolták.

A segesvári történetíró, Georg Kraus így írta le az eseményeket: „A sereg m i t sem t u d o t t a fejedelem távozásáról, mivel K e m é n y János és a többi előkelő úr jelen volt. Két-három óra sem telt el ezután, a sereg egy jó része pedig, az utolsók, még át sem keltek a szoroson meg a mo­ csáron, amikor a tatárok m á r meg is érkeztek és hozzáfogtak a kato­ n á k lemészárlásához. K e m é n y J á n o s ezt látván, visszafordíttatott va­ l a m e n n y i m e z e i k a t o n á t meg dragonyosokat, akiket a sietségben össze t u d o t t szedni, hogy mindaddig védekezzenek a tatárok ellen, amíg a sereg t ö b b i részét kellő csatarendbe n e m állítja. De semmire sem men­ tek, m e r t m i n d a n n y i u k a t levágták(...) A z o n kevés n e m e s e m b e r e n kí­ vül, akik Rákóczival hazajöttek, az egész erdélyi tábor, m i n t e g y 28 0 0 0 lélek fogságba esett, és Tatárországba hurcolták őket." K ö z t ü k voltak az erdélyi nemesek kiválóságai: Apafi M i h á l y és öccse, Boldizsár, Béldi Pál, Földvári Ferenc, Huszár Péter, Mikola Zsigmond, Kornis Ferenc.

Később Kraus p o n t o s í t o t t a az adatokat, tudomása szerint csak 6 ezer hadra fogható férfi volt m á r az erdélyi seregben, a többi része csőcse­ lékből állott. Legyengült, éhező, elfáradt k a t o n á k voltak azok is, fegy­ vereik alig voltak, csak négy tarackjuk maradt a 85 magukkal vitt öreg ágyúból.

Az erdélyi nemesség színe-java krími fogságban t e n g ő d ö t t , a m i k o r S z a m o s ú j v á r o n összegyülekeztek Erdély rendjei, h o g y megtárgyalják

a t ö r t é n t e k e t . Az itt lezajlott eseményeket Georg Kraus ö r ö k í t e t t e meg az u t ó k o r számára. Az országgyűlés a k ö v e t k e z ő k megtárgyalását t ű z t e napirendjére. Először: ki o k o z t a a lengyel háborút, és jóváhagy­ ta-e ezt legalább a fejedelmi tanács, mert a rendek s e m m i t sem t u d t a k róla. M á s o d s z o r : h o g y a n lehetne a Portát kiengesztelni? Harmadszor: hogyan l e h e t n e a foglyul e j t e t t embereket mielőbb kiváltani? R á k ó c z i ezekre a neki feltett kérdésekre egyszerűen n e m volt hajlandó vála­ szolni, sőt közölte, hogy az országgyűlésnek n e m is áll jogában őt kér­ dőre vonni. A rendek egyhangúlag őt okolták a háborúért, és a m i k o r a fejedelem érezte, hogy valamit mindenképpen m o n d a n i a kell, a követ­ kezőket n y i l a t k o z t a : apja még 1644-ben T o r s t e n s s o n svéd hadvezér­ nek t e t t ígéretet, a m i k o r Morvaországból, B r ü n n alól hazatért, hogy szükség esetén megsegíti a svédeket. Azt is állította még, hogy a feje­ delmi t a n á c s t u d o t t a háborúra való előkészületekről, de a t a n á c s t a ­ gok eskü a l a t t azt m o n d t á k , hogy a hadjárat céljáról és értelméről s e m m i t sem m o n d o t t a fejedelem, csak a m á r m e g k e z d e t t hadjáratból írt nekik leveleket, amelyekben csatlakozásra s z ó l í t o t t a föl őket. Ek­ kor az országgyűlés egész haragja K e m é n y J á n o s ellen fordult, akit fiai m e n t e t t e k ki azzal, hogy nincs i t t h o n , t e h á t n e m tud védekezni, így elítélni sem lehet. Végezetül a gyűlés k i m o n d t a , hogy mivel a fejede­ lem a pusztulás és a nemesség rabságba kerülésének egyedüli okozója, m e r t saját szerencséjét és boldogulását kereste, ezért köteles a rabság­ ban lévőket kiváltani. Javasolták, hogy ne húzza-halassza a dolgot, m e r t amíg ez meg n e m lesz, az országgyűlés semmiről n e m hajlandó tárgyalni. R á k ó c z i ekkor r e t t e n e t e s haragra gerjedt, azzal védekezett, hogy a hadjáratok, a m o s t a n i és a korábbiak is m i n d e n pénzét föl­ e m é s z t e t t é k , ő n e m tud fizetni. A rendek ekkor követelni kezdték raj­ ta az ország kincseit és a B e t h l e n által az országra h a g y o t t 60 ezer fo­ rintot. A kérdések, válaszok és viszontválaszok csak az időt húzták, és elodázták a rabok kiváltását. Az mindenesetre tény, hogy R á k ó c z i sem a saját, sem a fejedelmi kincstár vagyonából n e m h o z a t t a h a z a a foglyokat, t ö b b s é g ü k e t saját családjuk v á l t o t t a ki hosszú hónapok, évek m ú l t á n .

Rákóczi fejedelem talán maga sem volt tisztában azzal, mekkora ka­ tasztrófát idézett elő. A Portán ugyanis az újonnan hatalomra került

Köprülü M e h m e d nagyvezír vazallusa megrendszabályozására készült.

Az 1 6 5 8 és 1662 k ö z ö t t a fejedelemséget elözönlő o s z m á n hadak, kiegé­ szülve a legpusztítóbb irreguláris alakulatokkal, a tatárokkal, n e m csu­ pán h a t a l m a s anyagi és területi veszteségeket okoztak, de Erdély önálló államisága is veszélybe került. N e m lehetett tudni, vajon mi az o s z m á n vezetés szándéka, az új váradi vilajet szervezése után vagy amellett n e m válik-e maga Erdély is különálló vilajetté, és ezzel elveszíti „külön­ leges státusát", viszonylagos függetlenségét.

A rendek érezve a közelgő veszélyt, és látva, hogy a fejedelem „fös­ vénységből és fukarságból n e m fog hozzájárulni a rabok kiváltásához", elhatározták, hogy követet küldenek a Portára, de ezt ö n k é n t senki sem vállalta. Végül Sebessi Ferencet azzal az utasítással küldték el, hogy bé­ kítse meg a Portát, ha tudja. A t a t á r o k h o z Balogh M á t é t küldték, hogy ha lehet, h o z z o n létre valamiféle megegyezést a rabok kiváltásáról, de úgy, hogy egyetlen összeggel válthassák ki az összes rabot, egyúttal kérje, h o g y a kán Erdély érdekében járjon közbe a Portánál. A kán ezt megígérte, de m á s k é n t cselekedett: a következő évben haddal j ö t t az or­ szágra, és n e m h o g y a rabokat n e m adta ki, de még újabbakat szedett, és emellett városokat, több száz mezővárost és falut fölégetett - így emlé­ kezett a rettenetes két esztendő kezdetére Georg Kraus.

B o s s z ú h a d j á r a t E r d é l y ellen

1657. október végén megérkezett a portai parancs, amely arra u t a s í t o t t a

a fejedelmet, hogy mondjon le. A rendek tanácskoztak, és úgy döntöt­ tek, n e m akarnak kardot rántani az o s z m á n o k ellen, a m ú g y is legyen­ gült az ország, így hát arra kérték a fejedelmet, hogy teljesítse a szultán parancsát. Ugyanakkor b i z t o s í t o t t á k arról, hogy ha időközben Rákóczi valahogyan kiegyezik a Portával, akkor a másik, az új fejedelem vissza fogja adni kezébe a h a t a l m a t . Rákóczi ezzel a feltétellel belement a le­ mondásba. A rendek még azzal is t e t é z t é k kedvezésüket, hogy egy hit­ levélben személyes szükségletei kielégítésére birtokokat j u t t a t t a k neki és családjának. 1657. november 2-án a két szóba jöhető, az oszmánok­ nak is megfelelő jelölt, Rhédey Ferenc és Barcsay Ákos közül - Kraus krónikája szerint állítólag kockavetéssel - az előbbit választották feje-

delemmé. Rhédey mindössze két és fél hónapig viselhette tisztségét, mert a következő év január 14-én a rendek ismét Rákóczi mellett t e t t e k hitet. R á k ó c z i ugyan k i m e n t Erdélyből Somlyóra, családi birtokára, de minden eseményről pontosan tudósították erdélyi hívei. Eközben sorra érkeztek a felszólítások, különböző üzenetek a Portától, hogy szabadul­ janak meg i m m á r véglegesen Rákóczitól. Ez azonban a folyamatos or­ szággyűlési ülések ellenére sem történt meg, pedig már Erdély felé köze­ ledett Köprülü M e h m e d nagyvezír vezetésével az o s z m á n hadsereg. Ú t ­ közben Havasalföld éléről elzavarták a még Rákóczi által odahelyezett K o n s t a n t i n Serban vajdát, aki Erdélybe menekült.

M e g j ö t t Sebessi Ferenc portai követ jelentése is, miszerint a nagy­ vezír azt ü z e n t e : ha n e m választanak más fejedelmet, pusztulni fog egész Erdély. Állítólag azt m o n d t a Sebessinek: ha R á k ó c z i egy sík me­ z ő n egy földbe szúrt kopját annyi arannyal borítana be, hogy a kopja hegye sem l á t s z ó d n é k ki, még akkor sem tudná megvásárolni a fejede­ lemségét.

A bosszúhadjárat 1 6 5 8 júniusában indult, szeptember elejére a nagy­ vezír m á r bevette J e n ő várát, és szeptember 14-én kinevezte fejedelem­ mé Barcsay Ákost. Barcsay m e n t e n i akarván a még m e n t h e t ő t , ö n k é n t átadta Lugost és Karánsebest, és ígéretet t e t t 5 0 0 ezer tallér hadisarc és a továbbiakban évi 40 ezer arany adó megfizetésére. Közben már au­ gusztusban Erdélybe törtek a tatárok és a kozákok a moldvai és havas­ alföldi vajda hadainak segítségével, és fölégették, végigrabolták előbb a Barcaságot, majd Háromszéket, Fogarasföldet. Nagyszeben városa vált­ ságdíj fizetése árán m e n t e t t e meg magát. A z t á n a legnagyobb erdélyi városokat, Marosvásárhelyt, Nagyenyedet, T o r d á t pusztították. Ko­ lozsvár úgy menekült meg, hogy 60 ezer tallérnyi értékben pénzt, ruha­ neműt, selymeket adott a tatároknak. A gyulafehérvári pusztításról így emlékezik Kraus: „...az egész várost tövéig lerombolták. Felgyújtották a fejedelmi várat, a pompás palotákat, amelyeket Bethlen Gábor nagy költségen é p í t t e t e t t és a gyönyörű templomokat meg tornyokat. Benn­ égett sok lakos és 53 diák, akik a templomban kerestek menedéket. A többi lakost levágták, 569-et pedig elfogtak. Az összes fejedelmi és ki­ rálysírt feltörték és kirabolták. A csontokat pedig a fejedelmi könyvtár­ ral, az egész levéltárral és az összes értékes okmánnyal együtt elégették.

Úgyhogy a kárt, amely ezt a várost érte, sem fölmérni, sem fölbecsülni n e m lehet."

R á k ó c z i György csak 1659. március 30-án m o n d o t t le a fejedelem­ ségről, de ekkor sem véglegesen, mert az általa szeptemberre meghirde­ t e t t országgyűlésen összesereglett erdélyi rendek szeptember 27-én is­ m é t őt fogadták el fejedelemként. Helyesebben szólva, a magyar ne­ messég és a székelyek d ö n t ö t t e k így, és a szászoknak,

akik n e m

szívelték igazán a fejedelmet, bele kellett egyezniük a döntésbe.

A nagyvezírnek eközben hirtelen haza kellett vonulnia, mert hírt ka­ pott arról, hogy Abaza Haszán pasa, az aleppói beglerbég ismét fellá­ zadt. Erdély kissé fellélegezhetett, de n e m véglegesen.

1659-ben Erdély és főként R á k ó c z i fejedelem ha ügyesebben alakít­ ja sorsát, talán elkerülhette volna az újabb o s z m á n támadást, és meg­ m e n t h e t t e volna magát és országát a további pusztulástól, ám n e m így t ö r t é n t . Polgárháború robbant ki a fejedelmi trónért B a r c s a y és az újból visszatért R á k ó c z i k ö z ö t t , aki körömszakadtáig ragaszkodott h a t a l m á h o z , és semmilyen áldozattól n e m riadt vissza a n n a k megőr­ zése érdekében. A konspirációba a szomszédos r o m á n vajdaságokat is bevonták. R á k ó c z i ugyanis szövetséget k ö t ö t t M i h n e a havasalföldi vajdával, és Moldvára támadva, egy rövid időre i s m é t visszahelyezte emberét, K o n s t a n t i n Serbant, az o s z m á n o k által kinevezett Gheorghe G h i c á t pedig elűzte. A z t á n sorra folytak a kisebb-nagyobb összecsapá­ sok a Barcsay-hívekkel, az ellenálló szász városokkal. B a r c s a y teljesen elbizonytalanodva

a

lemondását

fontolgatta,

miközben

segítséget

kért a Portától. A megsegítésére érkező Szejdi A h m e d budai pasa az év második felében

t ö b b s z ö r megverte

Rákóczi támogatóit.

Barcsay

a z o n b a n még így sem boldogult, n e m tudta saját uralmát biztosítani, Nagyszebenbe vonult vissza. A Rákóczi-párt még mindig erős volt.

R á k ó c z i 1660 első napjaiban Barcsay ellen vonult Nagyszeben alá, azonban a m i n t megtudta, hogy Szejdi Ahmed pasa Bihar vármegyében pusztít, D e b r e c e n t és a hajdúvárosokat sarcoltatja, azonnal elindult a pasa megállítására. A döntő csatára

1660. május 22-én került sor

Szászfenesnél, ahol Rákóczi vereséget szenvedett Szejdi Ahmed hadai­ tól, és ő maga is megsebesült. A fejedelem egyébként elszántan és vité­ zül harcolt a csatában. Megsebesülésének történetét Kraus krónikája

így ismerteti: a fejedelem éppen egy Kovács Gergely nevű öreg katonája megmentésére n y o m u l t mélyen az o s z m á n o k közé, az gondolván, hogy a személyes őrzésére rendelt ónodi katonák is utánarohannak. Ám azok egy helyben maradtak, sőt kicsivel később megfutamodtak, és így Rá­ kóczi a nagy vagdalkozásban egyedül maradva négy sebet is kapott, k e t t ő t a fején, k e t t ő t a testén. Valahogy azért kimenekült, de nagy szenvedéseket élt át, miközben szolgái Váradra vitték. O t t félholtan is csak akkor szűnt meg az o s z m á n o k elleni újabb támadást tervezgetni, amikor megtudta, hogy nincs m á r katonája, mind odavesztek a fenesi csatában.

A fejedelem Váradon halt meg a csata után két héttel, június 7-én.

Utójáték

Az Ali pasa szerdár által vezetett újabb o s z m á n hadjárat során 1660. augusztus 17-én, közel 45 napos ádáz küzde­

lem után Várad védői, akik m i n t e g y 4 ezren lehettek, Balogh M á t é alkapitány vezetésével feladták a várat. A várral együtt elveszett szinte az egész Partium. Szalárdi krónikájában úgy vélekedett, hogy a vár eles­ tének oka a magyar n e m z e t régtől való „egyenetlenkedése, egymással való gyűlölködése, s hol a religio, vallás dolga miatt, hol egy, hol m á s dolgok m i a t t való szakadozások". Az o s z m á n o k így aztán k ö n n y e n ju­ t o t t a k óriási nyereséghez:

„Az m i n t im csak ez m o s t a n i siralmas

ujvonyások alatt Váradhoz, Jenőhöz, Lugoshoz, Karánsebeshez, Desznihez, Zsidóvárhoz, Belényeshez, Papmezőhöz, Telegdhez, Sólyomkő­ höz, Sz. Jóbhoz, Adorjánhoz, Pocsajhoz, Bajonhoz, Sákához, Sarkad­ hoz, Szalontához, Belihez, Petrelyenhez, Halmágyhoz, Károlyhoz, Pa­ lotához

Zörin,

Zaránd

és

Bihar

vármegyékkel,

annyi

sok

szép

hajduvárasokkal, annyi darab földdel, im melly k ö n n y e n jutának, szán­ ja meg az Ú r i s t e n ! " A nagyvezír a z o n b a n szabad elvonulásról adott hitlevelet a védők­ nek, amelynek tartalmáról Szalárdi János tollából értesülhetünk: „...s valaki közülük m e n n i akarna,

passák,

bégek rendeltetvén melléjek,

minden javokkal, kár és bántás nélkül elkésértetnének. Az oskolához, szent egyházhoz tartozó minden dolgok, könyvek, minden eszközök mellyeken

typographia

[a

nyomda]

s

a

végződésben

lévő

bibliai

exemplárok [példányok], a h h o z tartozó sok tallért érő papiros, haran­ gok, oskolához tartozó jószág, m a l o m s káptalanbéli minden könyvek s levelek értetenek vala, az első p u n c t u m o k k ö z ö t t azok lévén kívánsá­ gok

között

felvétetve

- kezekhez

adatván

szabadoson

bírassanak."

Eközben a svéd-lengyel háborúskodást lezáró olivai békét 1 6 6 0 májusá­ ban k ö t ö t t é k meg a felek. A Pápaság, Velence és a Rajnai Szövetség ko­ m o l y segítséget ígért I. Lipót császárnak, ha beavatkozik az erdélyiek oldalán az o s z m á n o k ellen. A császári segédcsapatok azonban Louis de Souches és M o n t e c u c c o l i tábornagy vezetésével későn érkeztek, és n e m b o c s á t k o z t a k harcokba. Az erdélyiek belharca azonban folytatódott, de m o s t a krími fogságból hazatért K e m é n y János lépett föl új fejedelemje­ löltként.

KEMÉNY JÁNOS Magyarbükkös, 1 6 0 7 . december 14. - Nagyszőlős, 1 6 6 2 . január 2 3 .

K e m é n y János, mielőtt maga is fejedelem lett volna, három elődje szol­ gálatában, magas tisztségekben élte át a fejedelemség t ö r t é n e t é n e k „aranykorát". Így a z t á n n e m csoda, hogy amikor a körülmények úgy hozták, m i n d e n eszközt megragadott saját uralma megteremtésére.

Kortársai közül sokan úgy vélték, hogy mindenkinél j o b b a n „vadászta" a fejedelmi c í m e t . Egyúttal azonban javára írandó, hogy cselekedetei­ nek magasabb

rendű

célja

is

volt,

hiszen

hite

szerint

az önálló

fejedelemséget próbálta m e g m e n t e n i a megsemmisüléstől azzal, hogy Erdélyt elfordította a Portától, és I. Lipót császár védelme alá helyezte.

Hogy n e m sikerült a fejedelemség kormányrúdját szilárdan kezében tartania és azt tartósan a magyar király irányába fordítania, az elsősor­ ban az Erdély sorsát mindig is meghatározó két nagyhatalom k ö z ö t t i viszony alakulásának lett a következménye.

Fejedelmek szolgálatában

Kemény

Boldizsár

és

Tornyi

Zsófia

gyermekeként Magyarbükkösön, 1607. december 14-én született meg K e m é n y János. A szülői házban előbb egy székely deáktól, Albisi M á r t o n t ó l kezdett el tanulni, majd Gyulafe­ hérvárra kerül iskolába, ahol Geleji Katona István is t a n í t o t t a . M i u t á n abbahagyta az iskolát, Bethlen Gábor fejedelem udvarába szegődött ap­ ródnak, a fejedelem személyes szolgálatában már gyermekkorában sok

mindenről értesülhetett, a belső udvari embereket, viszonyokat, magát a fejedelmet is jól megismerhette. Részt vett Bethlen második magyar­ országi hadjáratában is. K e m é n y János 1624-ben Károlyi Zsuzsanna, Bethlen első felesége temetésén m o n d o t t ünnepi beszédével lépett elő­ ször a nyilvánosság elé.

1625-ben tagja volt annak a leánykérő követségnek, amely Branden­ burgi Katalinért u t a z o t t n é m e t földre. Ezt követően katonai pályára lé­ pett, és a fejedelemség szinte minden hadi vállalkozásában jelen volt.

T e h e t s é g é t és képzettségét emellett a diplomáciában is k a m a t o z t a t t a .

Bethlen követekén megjárta a magyarországi főurak udvarát, Lengyel­ országot és a Portát is.

1629-ben Bethlen haláláról ő vitte meg a hírt Bécsbe II. Ferdinánd­ nak. Névlegesen ekkor Katalin szolgálatában állt, de m i n t h o g y nagy el­ lenszenvvel viseltetett iránta, mégis Bethlen István trónigénye mellett szállt síkra. 1630-ban fogarasi főkapitány és Fehér vármegye ispánja lett, majd 1632-ben házasságot k ö t ö t t Kállay Zsuzsannával. Egy év múlva megszületett Simon nevű fiuk.

I. Rákóczi György fejedelemsége alatt K e m é n y főkamarási rangot kapott. R é s z t vett a Moldva elleni, majd az 1644. évi magyarországi hadjáratban. Ennek során jelentős katonai sikereket ért el, és innentől kezdve hadvezéri karrierje is töretlenül haladt előre.

II. Rákóczi György alatt még magasabb tisztségekbe került, ugyanis a fejedelem egyik legfőbb tanácsosa, az udvari hadak főkapitánya, a mezei hadak generálisa lett. A fejedelem mellett gyakorlatilag minden jelentősebb döntésben szerepe volt, és n e m véletlen az sem, hogy ami­ kor 1652-ben az erdélyi országgyűlés megválasztotta a gyermek Rákó­ czi Ferencet Erdély fejedelmévé, arra az esetre, ha húszéves kora előtt kellene trónra kerülnie, Keményt jelölték ki k o r m á n y z ó k é n t .

1653-ban ismét ő lett a Lupu moldvai vajda elleni sikeres hadjárat fő­ vezére. Személye akkor került a középpontba, amikor 1 6 5 7 januárjában megindult a Lengyelország elleni hadjárat, amelyben a fejedelem után a fővezéri posztot kapta meg. A hadjárat utolsó, július 31-én lefolyt csa­ tája után K e m é n y tatár fogságba esett, és kétéves fogságában ekkor írta meg Önéletírását Bahcsiszerájban. Műve a 17. századi magyar nyelven fennmaradt emlékiratok egyik legszebbike és egyben Bethlen Gábor,

valamint a két Rákóczi fejedelemségének nagyon fontos történeti forrá­ sa. Színesen, élvezetesen elbeszélt történetei, magyarázatai a hétközna­ pi élet és a nagypolitika eseményeit is közelebb hozzák a mai olvasó­ hoz. Fogságából számos levelet is írt hozzátartozóinak és az erdélyi fő­ uraknak.

Mivel

a

hadjárat

kimenetelének

sikertelenségéért

őt

is

vádolták, ekkor írta meg saját szerepének magyarázatára a Ruina exercitus Transsylvaniae (Az erdélyi hadsereg romlása) című röpiratát.

1 6 5 9 augusztusában családjának sikerült kifizetnie a 1 1 6 ezer tallérnyi váltságdíjat, és így hazatérhetett Erdélybe. Rögtön a Barcsay Ákos által meghirdetett országgyűlésre ment, Keresztesmezőre, és ekkor még Rákóczi oldalán állva, közreműködött abban, hogy az év szeptemberé­ ben Rákóczi visszanyerje fejedelemségét. Időközben azonban - talán m á r a tatár rabságban, de visszatérte után mindenképpen - megfordult a fejében saját fejedelemségének gondolata is. Georg Kraus krónikája szerint titokban hadtoborzásba kezdett Magyarországon, bár Rákóczi felé még mindig barátságot m u t a t o t t . Rákóczi valahogyan tudomást szerzett K e m é n y terveiről, aki várható haragja elől kimenekült Erdély­ ből. Aranyosmeggyesre m e n t új menyasszonyához, Lónyay Annához, akit a z t á n az év októberében feleségül is vett. Rákóczi halálát követően decemberig n e m is mert bejönni az országba, és Kraus, aki soha n e m állt Rákóczi pártján, a következőket jegyezte meg róla krónikájában: „Ekkor erővel meg pénzzel betört a fejedelemségbe, és véghezvitte a m a tervét, a m e l y e t . . . még a tatár rabságban Rákóczi idején szövögetett.

M i n d e n n e k azonban szomorú vége lett... nagyobb szerencsétlenséget okozott, m i n t Rákóczi bármikor annakelőtte."

Amikor 1660-ban a szászfenesi csata után Rákóczi György meghalt, K e m é n y életében felgyorsultak az események. M i n d a m a tapasztalatok birtokában, amelyeket az elmúlt három évtizedben szerzett, elérkezett­ nek látta az időt, hogy színre lépjen. Rangjából, tisztségeiből fakadóan ugyanis mindent megfigyelhetett, sőt tevékeny résztvevőként átélhe­ tett, ami Erdélyben történt. Az év novemberében kiáltványt i n t é z e t t Erdély rendjeihez, amelyben közölte, hogy ő csak a viszálykodás lecsil­ lapítására kapcsolódott a politikai csatározásokba. Barcsay Ákos és ta­ nácsosai, Haller Gábor, Bethlen János, Lázár György azonban annyira megrémültek K e m é n y és hadai megjelenésétől, hogy különböző várak-

ba vették be magukat. Előbb-utóbb azonban elkerülhetetlen volt, hogy m i n t a legelőkelőbb tanácsosok találkozzanak Keménnyel, aki arra kényszerítette őket, hogy írásban garantálják magánbirtokai tulajdon­ jogát az akkori zavarok utáni békésebb időkre is.

1 6 6 0 decemberének végén Szászrégenben gyűltek össze az erdélyi rendek. I t t egyelőre csak a székelyek álltak K e m é n y fejedelemségének pártján, az ország rendjei pedig meglepve hallgatták, hogy Barcsay föl­ m e n t i őket esküjük alól. M á r n e m először tapasztalták meg Barcsay fe­ jedelem ingatagságát és döntésképtelenségét, egyúttal látván K e m é n y elhatározottságát, és „hogy ne fröcsköljék be egyiküket vagy másikukat vérrel", végül beleegyeztek K e m é n y János fejedelemmé választásába. A választás 1 6 6 1 . január elsején t ö r t é n t meg.

F e j e d e l e m az o s z m á n o k ellen

Az új fejedelem n e m kis lelkese­ déssel kezdett

politikai

manőve­

rekbe egy oszmánellenes összefogás és egy újonnan indítandó háború reményében. Várad eleste után ugyanis az a félelem lett úrrá rajta - és ezzel n e m volt egyedül az erdélyi főurak k ö z ö t t -, hogy az o s z m á n o k n e m állnak meg itt, h a n e m egész Erdélyt be fogják kebelezni. 1 6 6 0 szeptemberében így írt Bethlen Farkasnak szóló levelében: „...kimonda­ t o t t az sententia [ í t é l e t ] . . . hogy Várad megvétele után Erdélyben pasá­ kat és bégeket ültessenek és többé fejedelemség benne ne legyen." Ez azt j e l e n t e t t e volna, hogy Erdély o s z m á n vilajetté válhat, és megszűnik az önálló fejedelemség. K e m é n y úgy érezte, hogy ez ellen minden lehe­ tőséget kihasználva, utolsó csepp véréig küzdenie kell. Az összecsapás elkerülhetetlenné vált. Terveit kezdetben I. Lipót császár és király is tá­ mogatta, de jó hírek érkeztek Wesselényi Ferenc nádortól is egy alaku­ lóban lévő n e m z e t k ö z i oszmánellenes szövetségről. 1661 februárjában K e m é n y megtudta, hogy az o s z m á n o k újabb hadjáratra készülődnek Erdély ellen, és ekkor országgyűlést hívott össze Besztercére. I t t több, súlyos következménnyel járó döntést h o z t a k a rendek. Először is felha­ t a l m a z t á k a fejedelmet, hogy Barcsay intrikái ellen úgy járjon el, ahogy j ó n a k látja, másodszor: „...mivel látják, hogy az o t t o m á n Portától n e m remélhetnek kegyelmet, az ország egybegyűjtött pénzét használják fel

[a Porta] ellen, és toborozzanak sereget e célra; azután pedig tegyék kockára javaikat és vérüket, mert jobb becsületesen, vitézül meghalni, m i n t örök romlásban élni... Az országgyűlés teljesen elpártolt tehát a Portától, és a római császárhoz csatlakozott" - foglalta össze a történte­ ket Georg Kraus. Erdély rendjei abban a hiszemben m o n d t á k fel a Por­ tával k ö t ö t t szövetséget, hogy k o m o l y segítség várható Lipót császár és királytól. N e m sokkal ezután Ali pasa követei megérkeztek Kemény­ hez, hogy rávegyék, m e n j e n Nándorfehérvárra a fejedelmi megerősítése végett. K e m é n y azonban ezt n e m tehette meg, hiszen ő beszélte rá az országgyűlést az o s z m á n o k t ó l való elpártolásra, ezért semleges választ adott a követeknek, majd elbocsátotta őket. Az elszakadás hírét Teleki M i h á l y kővári kapitány és Kászoni M á r t o n vitte meg Bécsbe, de m á r el­ késtek.

Amikor ez év tavaszán Ali pasa a Vaskapun át Erdélybe készült be­ törni, és előhadként már be is küldte a budai pasa seregét, K e m é n y siet­ ve kért segítséget I. Lipót királytól. A bécsi udvarban n e m nagyon vet­ ték komolyan a támadás hírét, hiszen megegyeztek a szultánnal, hogy Erdélyt békén hagyja. De a hírek igaznak bizonyultak, és júniusban Ali pasa b e n y o m u l t Erdélybe. K e m é n y súlyos döntést hozott, megölette Barcsay Ákost, a Porta által korábban állított fejedelmet. Ali pasa azon­ ban m á r benn volt Erdélyben, és a vele együtt érkező tatárok az eszten­ dő nyarán még egyszer lerombolták Gyulafehérvár városát, vagyis azt, ami még maradt belőle az előző pusztítás után. K e m é n y János arra kényszerült, hogy Magyarország felé hátráljon. A fejedelem számára bi­ zakodásra adott okot, hogy serege augusztus 30-án egyesült az időköz­ ben I. Lipót által megsegítésére küldött Raimondo M o n t e c u c c o l i tábor­ nok seregével.

Ali pasa a z o n b a n n e m hagyott kétséget afelől, hogy ki parancsol Er­ délyben. Szigorú utasítására 1 6 6 1 . szeptember 14-én az erdélyi ország­ gyűlés fejedelemmé választotta Apafi Mihályt. A választást követően szeptember közepén K e m é n y és M o n t e c u c c o l i hadai Kolozsvárra vo­ nultak, és K e m é n y innen szólította föl Erdély rendjeit, hogy tartsanak ki mellette. Ali, a m i n t megtudta, hogy K e m é n y és a császáriak Kolozs­ vár mellett táboroznak, azonnal hadat bocsátott rájuk. Kraus elbeszé­ léséből úgy tudjuk, hogy ekkor már mind K e m é n y hadai, mind pedig a

császáriak igen rossz állapotban voltak, és az éhezéstől a k a t o n á k közül sokan meghaltak, de a fejedelem mégis megkísérelte volna az összecsa­ pást. „Időközben azonban M o n t e c u c c o l i generális is tanácsot t a r t o t t tisztjeivel, [úgy határoztak] hogy a császári felség hadserege, amelynek jó helyzetétől csaknem az egész kereszténység jóléte függ, ne kerüljön k ö n n y e l m ű m ó d o n veszedelembe, méghozzá egy ismeretlen, idegen or­ szágban, h a n e m minél hamarabb térjen vissza, K e m é n y fejedelem pe­ dig maradjon ott, ahol akar." Amikor a fejedelem megtudta M o n t e ­ cuccoli döntését, állítólag zokogásban tört ki, hogy dühében vagy elke­ seredésében, n e m tudhatjuk.

A t ö r t é n e t t u d o m á n y mai állása szerint M o n t e c u c c o l i m á r kifejezet­ ten azzal az utasítással érkezett Erdélybe, hogy ha csak lehet, ne bo­ nyolódjon fegyveres összecsapásba az oszmánokkal. Az is közrejátsz­ h a t o t t ebben, hogy a tábornok és valószínűleg még korábban a bécsi k o r m á n y z a t biztosan tudta, hogy a Porta n e m akarja megszállni és vila­ j e t t é alakítani Erdélyt, h a n e m a fejedelemséget kívánja visszaállítani, azaz minden maradhat a régiben, nem kell háborút folytatni. M o n ­ tecuccoli ezért ütközet nélkül vonult ki Erdélyből. Ezzel egybevágó Kraus elbeszélése: „Mondják, hogy M o n t e c u c c o l i generális azért indult útnak Kolozsvárról és azért n e m vonult be mélyebben az országba, m e r t . . . levelet kapott a császártól. Ebben őfelsége azt írta a generális­ nak, hogy azért n y ú j t o t t K e m é n y fejedelemnek segítséget, mert az ha­ misan úgy tájékoztatta, hogy Ali pasa a Porta parancsára egy pasát akar a fejedelemségbe helyezni, akit maga fog az országba beiktatni; mint­ hogy a z o n b a n megtudta, hogy keresztény fejedelmet helyeznek a trón­ ra, egy ember m i a t t n e m akar rossz viszonyba kerülni a Portával."

M o n t e c u c c o l i tábornok távozása előtt katonáiból kiállított őrséget ha­ gyott a fejedelemség jelentősebb váraiban és városaiban, Kőváron, Ko­ lozsváron, Szamosújvárban, Betlenben, Görgényben, D é v á n és Székelyhídon.

K e m é n y fejedelem, miután ütközetre n e m került sor, kimenekült Er­ délyből Magyarországra, a tanácsurak közül Bethlen János és Farkas, Haller János, Bánffy Dénes is vele ment. K e m é n y n e m adta föl a küzdel­ met, katonákat gyűjtött, és 1662 januárjában támadást intézett Erdély és annak o s z m á n o k által kijelölt fejedelme ellen. Apafi ajánlatát, hogy

mondjon le önként a fejedelemségről, és cserébe megtarthatja erdélyi bir­ tokait, n e m fogadta el. K e m é n y n e m tudhatta és még ekkor sem gondol­ ta, hogy félrevezették az oszmánok ellen készülődő támadás tervével kapcsolatban. Időközben a Porta és I. Lipót ugyanis titkos egyezséget kö­ t ö t t . Eszerint a császár elismeri az oszmánok új hódításait, birtokukban hagyja Váradot, n e m támogatja tovább Kemény fejedelmet, cserébe vi­ szont ők is felhagynak a magyarországi területek támadásával.

A nagyszőlősi csata

Az Apafi segítségére érkező Kücsük M e h m e d jenői-temesvári pasa, valamint K e m é n y ha­

dainak megütközésére 1662. január 23-án került sor Nagyszőlős mel­ lett. A harcban - ahogyan Kraus írta - „a nagy dulakodásban K e m é n y fejedelem leesett a lováról... és saját emberei taposták össze". Cserei M i h á l y n e m c s a k a fejedelem halálát írta le, de K e m é n y jelleméről is vé­ leményt m o n d o t t a nagyszőlősi csatára emlékezve: „Ezen a harcon vesze el K e m é n y J á n o s . . . de testét soha fel nem találhatták, hogy elte­ messék, noha maga Apafi M i h á l y fejedelem eleget kerestette. V a g y azért, h o g y még a harchelyen lovastól elesvén, a seregektől egybentapodtatott, vagy pedig a törökök az elesett testeknek fejeket elszedvén, fő nélkül való teste meg n e m ismertetett. És így n e m engedte az igaz ítéletű Isten, h o g y koporsóba tétessék teste, mert teljes életében go­ nosz, ambiciózus, kegyetlen, vérszomjuhozó ember volt, és akire in­ kább haragudt,

s akit meg akart öletni,

simogatva beszéllett neki.

Visszaadá Isten neki Barcsai Ákos fejedelem ártatlan halálát... t ö b b sok istentelen gonoszságival együtt fejére tére a gyalázatos veszedelem, a sok telhetetlen ambiciójának, fejedelemség keresésinek az lőn jutalma: mert még eddig Erdélyben valaki a fejedelemséget úgy vadászta magá­ nak, n e m sokáig örült neki, h a n e m maga életével együtt elvesztette uraságát."

Kraus azt jegyezte még föl, hogy a csata befejeztével az o s z m á n o k az elesettek fejéről lenyúzták a bőrt, a fejbőröket gyapottal kitömték, hogy a szultánhoz szállítsák. A Portán az erdélyi követek az egyik fejen felismerték a fejedelem vonásait. Később szablyáját és egyéb személyes dolgait is megtalálták egy janicsárnál.

APAFI MIHÁLY (ALMAKERÉKI ÉS APANAGYFALVI) Ebesfalva, 1 6 3 2 . n o v e m b e r 3. - Fogaras, 1 6 9 0 . április 1 5 .

Apafi M i h á l y közel h á r o m évtizedes uralkodása az önálló Erdély utolsó évtizedeire esett. A trónra lépése körüli súlyos válságból valósággal új életre keltette a fejedelemséget. Apafi tehetségéhez és erejéhez m é r t e n kitartóan próbálta Erdélyt az európai államok érdekközösségéhez kap­ csolva megőrizni, majd uralkodása végén á t m e n t e n i az o s z m á n o k ki­ űzését követő időkre. Bár uralkodói személyisége n e m volt elődei nagy­ szerűségéhez fogható, mégsem rajta múlott, hogy igyekezetét n e m ko­ ronázta siker.

Fiatal évek

Az Apafiak ősi eredetű család Erdélyben. Tagjai közül többen viselték a 1 6 - 1 7 . században Küküllő vármegye

főispáni tisztségét. M i h á l y apja, Apafi György, aki 1635-ben halt meg, I. Rákóczi György fejedelem idején tanácsúr volt, sőt egy alkalommal fejedelemjelöltként is fölmerült a neve. Anyja, Petki Borbála szintén er­ délyi főnemesi családból származott. Apafi M i h á l y 1632. november 3-án született a család ősi birtokán, Ebesfalván.

Iskoláit 1642-ig Ebesfalván, majd Kolozsváron, Gyulafehérváron, Lő­ csén és Bártfán végezte. Ezt követően 1650-ben II. Rákóczi György ud­ varába került, ahol 1653-ig szolgált. Ebben az esztendőben, június 10-én vette feleségül Bornemissza Annát, aki élete végéig hűséges segí­ tőtársa maradt. Részt vett az ötvenes évek moldvai és havasalföldi had-

járataiban és Rákóczi lengyelországi hadjáratában is. I t t őt is utolérte az erdélyi nemesek végzete: a krími tatárok fogságába került. Közel négy esztendőt raboskodott, mire családja össze tudta szedni váltságdí­ ját. A fogságból 1 6 6 0 . november 8-án érkezett haza, és n e m csodálhat­ juk, hogy birtokaira visszavonulva igyekezett kimaradni a zűrzavaros idők pártoskodásaiból. 1 6 6 1 . szeptember 10-én Ebesfalván érte az Er­ délyre t á m a d ó Ali pasa szerdár parancslevele, miszerint el kell foglalnia a fejedelmi trónt. Ő maga a következőket jegyezte föl erről naplójában: „ H i v a t t a t t a m Istentül, török császár szultán M e h e m e t k á m t ú l és vezér Ali pasátúl ez bajos erdélyi fejedelemségre."

A korábban a történelmi köztudatban Apafiról élő kép elsősorban a kortárs Cserei M i h á l y történetíró Erdély históriája című művére vezet­ h e t ő vissza, aki engesztelhetetlenül gyűlölte Apafit, mert apját egy ide­ ig fogságban t a r t o t t a . Ennélfogva színes korrajzának Apafiról szóló ré­ szeit némi kétkedéssel kell fogadnunk, de ezzel együtt sok érdekességet t u d h a t u n k meg belőle a fejedelemről és az egész sorsdöntő korszakról.

Apafi M i h á l y n e m politikusnak született. J o b b a n kedvelte a visszavonultságot, a nyugalmat, amikor kedvenc óraszerkezeteivel és könyvei­ vel foglalatoskodhatott. Mégis, amikor a sors úgy hozta, hogy Erdély élére került, igyekezett minden erejével megfelelni a fejedelemmel szembeni elvárásoknak.

A fejedelemasszony:

Egész életében „egészségtelen, száraz asszony

Bornemissza Anna

vala" - írták róla a források. Valóban, élete utolsó évtizedében többféle betegségtől szen­

vedett. Hagymáz, hideglelés kínozta, de leginkább valamilyen elmebe­ tegséghez hasonló lelki baj hatalmasodott el rajta. A házaspárnak leg­ alább 10-12 gyermeke született, és még a korszak gyermekhalandósági m u t a t ó i t ismerve is meglepő, hogy egy kivételével mind meghalt.

A felnőttkort egyetlen fiuk, M i h á l y érte meg, aki 1676. október 13-án született. Cserei M i h á l y erőszakosnak, férjén uralkodó, hatalmaskodó asszonynak állította be Bornemissza Annát, aki a fejedelem helyett k o r m á n y z o t t Teleki M i h á l y segítségével. Az kétségtelen tény, hogy Bornemissza A n n a segítette férjét a kormányzás bizonyos ágaiban. Erre

a segítségre nagy szükség is volt, hiszen Apafi uralkodásának évtizedei­ ben Erdély t ö r t é n e t é n e k egyik legmozgalmasabb, politikai zűrzavarral és bizonytalanságokkal teli, háborúkkal tarkított korszakát élte. A feje­ delemnek éppen elég gondot o k o z o t t a diplomácia és a politika alakítá­ sa, így a belső igazgatást és a gazdaság felügyeletét feleségére hagyta.

A fejedelemasszony a fennmaradt gazdálkodási naplók tanúsága sze­ rint, amelyek többségét maga vezette, kezében t a r t o t t a a gazdaságirá­ nyítást, és ellenőrizte az elszámolásokat. Pontos könyvelést v e z e t e t t a bányákról, a fiskális javakról, uradalmakról, de k i m u t a t á s o k a t készített a fejedelmi udvartartás legapróbb kiadásairól is. Személyesen i n t é z t e az egyes uradalmak, birtokok udvarbíróinak, gazdatisztjeinek eligazítását, maga d ö n t ö t t alkalmazásukról vagy elbocsátásukról. Nagyon érdekes kortörténeti forrás Bornemissza Anna szakácskönyve, amelyből meg­ tudhatjuk, miféle étkek kerültek a fejedelmi asztalra.

Az o r s z á g i s m é t m a g á r a talál

Apafi trónra lépésével lezárult

Er­

dély második válságidőszaka ( 1 6 5 7 6 2 ) , amelynek során a fejedelemség túlélése volt a tét. Annyi minden­ képpen világossá vált a kor politikusai számára, hogy Erdély felszabadí­ tása Európa közös érdeke, de az oszmánok elleni harcban a főszerepet a Habsburg Birodalomnak kell magához ragadnia. Az európai támogatás legföljebb segíthet, de nem helyettesítheti a Habsburgok elszántságát.

Az európai pozícióit lassanként feladni kényszerülő O s z m á n Birodalom még n e m veszítette el teljesen az erejét, a „Köprülü-reneszánsz" újabb katonai sikereket, újabb hódításokat eredményezett. Az 1661-es, a Porta és a császár k ö z ö t t i titkos megállapodás, majd a vasvári béke még min­ dig egy olyan egyensúlyi állapotot rögzített, amely nyilvánvalóvá tette, hogy különböző gazdasági-társadalmi és n e m kis részben katonai okok m i a t t az Európa közepén több m i n t száz éve egymással küzdő két nagy­ hatalom k ö z ö t t a végső leszámolás ideje még n e m j ö t t el. Egyelőre egyik sem t u d o t t a másik fölébe kerekedni. Megmaradt tehát az az erőegyen­ súly - ha jócskán átalakulva és újabb, bonyolult összefüggésekbe ágyaz­ va is -, amely annak idején az Erdélyi Fejedelemség kialakulásához veze­ tett. Erdély tehát tovább őrizhette önálló állami létét, és sok tekintetben

meg is erősödött a fejedelemség utolsó három évtizede alatt. A politikai viszonyok azonban zűrzavarosan alakultak. Az oszmánok által állított fejedelem a vele szemben t á m a s z t o t t várakozásokat fölülmúlva, mégis képesnek bizonyult politikai, diplomáciai és katonai esélyeit maximáli­ san kihasználva küzdeni országa fennmaradásáért.

A fejedelem trónra kerülése u t á n megkezdte a gazdaság helyreállítá­ sát. Erre azért is nagy szükség volt, mert az ország adóját évi 40 ezer fo­ rintra emelte a Porta, és adóhátralékként, illetve hadisarcként összesen újabb 3 0 0 0 0 0 tallért kellett kifizetni. Ennek érdekében Apafi megtiltot­ ta a nemesfém kivitelét, és szigorúan ellenőriztette a pénzverést, bün­ t e t t e a hamis pénzt verőket és forgalmazókat, kitiltotta az idegen apró­ pénzeket Erdélyből. A fejedelemnek ismét az Erdélyben bőségesen fel­ lelhető bányakincsekhez, a sóhoz, nemesfémekhez, higanyhoz kellett nyúlnia, hogy feltöltse az államkincstárt. Ezek ugyanis még mindig ke­ resett árucikkek voltak a szomszédos országokban és a távolabbi piaco­ kon is. Apafi uralomra kerülésétől kezdve t á m o g a t t a az Erdélyben m á r működő görög kereskedőtársaságokat, amelyek az 1660-as évek első fe­ létől mozgásba h o z t á k az erdélyi gazdaságot és pénzforgalmat, és ame­ lyektől Apafi kölcsönökhöz is j u t h a t o t t . 1663-ban új adófajtát vetett ki a szabad kereskedelemre, az egyénekre és a kereskedőtársaságokra egy­ aránt. Az államra háruló megnövekedett fizetési kötelezettségek m i a t t megadóztatta a kisnemeseket, a kézműveseket, a hivatalnokokat, sőt vészhelyzet esetén a főurakat is. M i n d e z azt mutatja, hogy a rajta kívül álló erők által trónra emelt fejedelem nagyon h a t á r o z o t t a n tudta, mi m ó d o n indíthatja újra az életet országában. 1671-ben például n e m a jobbágyságot, h a n e m a földesurakat terhelte meg újabb rendkívüli adó­ val, és mivel azonnal szüksége volt a pénzre, annak beszedéséig a 25 legtehetősebb főrend adta össze az összeget.

A külpolitikai sakktáblán is éleslátás szükségeltetett a helyes lépések felismeréséhez. A nagyszőlősi csata után Apafi egyedüli fejedelemként maradt - szinte m á r csodaszámba m e n ő e n - Erdély politikai porondján.

Neki kellett t e h á t vállalnia azt a nehéz feladatot, hogy rendezi a több­ éves küzdelemben szétzilálódott ország külső kapcsolatait is. Az ország jelentősebb váraiban ugyan még o t t állomásoztak a császár katonái, de az o s z m á n hadak beavatkozása után afelől senkinek sem lehetett kétsé-

ge, hogy Erdély a szultáné. A két nagyhatalom között, szűk ösvényen haladva, ellenséges közegben kellett tehát a fejedelemnek konszolidál­ nia h a t a l m á t és egyúttal helyreállítania magát az államot. A háborúban jelentős területi veszteségek érték Erdélyt. A Partium m a j d n e m teljes egészében elveszett, ráadásul a rendek nagy része súlyos ellenérzésekkel viseltetett a Porta által rájuk erőltetett fejedelem személyével szemben.

A székelyek fegyverben állva várakoztak, a szászok „csak" csendes gyű­ lölettel. K e m é n y János halála n e m jelentette egyszersmind a Ke­ mény-párt végét.

Hívei fiát,

S i m o n t próbálták felléptetni Apafival

szemben. O l y a n jelentős személyiségek tartoztak közéjük, m i n t Bánffy Dénes, B e t h l e n Gergely, Kornis Gáspár vagy Teleki Mihály, és t i t k o n őket t á m o g a t t a I. Lipót császár is, aki k o m o l y katonai segítséget ígért.

1 6 6 2 márciusában az új nagyvezír, Köprülü Ahmed támogatásáról b i z t o s í t o t t a Apafit, és kilátásba helyezte a császári őrségek fegyveres el­ távolítását. Apafi ekkor ügyes akcióba kezdett. Híve, Haller János által levelekben tájékoztatta a magyarországi politikusokat a várható táma­ dásról. A magyar rendek hamarosan nyílt levelet i n t é z t e k Wesselényi Ferenc nádorhoz, amelyben megfogalmazták, hogy egy újabb o s z m á n támadás és Erdély főbb várainak oszmán kézre kerülése előbb Erdély, majd Magyarország elvesztéséhez vezet, valamit tehát cselekedni kell.

Ebben a helyzetben a királyi Magyarország legkitűnőbb politikai elmé­ je, Zrínyi Miklós szintén megnyilatkozott. Súlyos kritikával illette az Erdélyből kivonuló M o n t e c u c c o l i t és közvetve az egész Habsburg-kor­ m á n y z a t o t , amely halogató taktikájával s e m m i t sem ért el az oszmá­ nok ellen.

Wesselényi nádor intenzív kapcsolatba került Apafival, aki levelezé­ süknek k ö s z ö n h e t ő e n megbékült a Kemény-hívekkel. Kővár kapitánya, Teleki M i h á l y és a szintén tekintélyes főúr, Bánffy D é n e s is Apafi mellé állt. A fejedelem tehát megkezdte saját pártja kialakítását, és a politikai levelezés meggyőző erején túlmenően, ehhez olyan h a g y o m á n y o s esz­ közöket is felhasznált, m i n t a különböző jószágok és tisztségek adomá­ nyozása.

A Magyarország ellen 1662-ben indított o s z m á n támadás idején föl­ röppent az a híresztelés, hogy a szultán Apafit készül a magyar királyi trónra ültetni, ha sikeres lesz a hadjárat. A nagyvezír felszólította Er-

dély fejedelmét, hogy csapataival csatlakozzon a seregéhez. Apafi azon­ ban h ú z t a az időt, és közben állandó kapcsolatban maradt a magyaror­ szági politikusokkal. Az időközben Érsekújvár alá érkező nagyvezír tü­ relmetlenül követelte a fejedelem megjelenését a táborban, és utasítot­ ta, hogy vegye át a királyi méltóságot. Apafi n e m t e h e t e t t mást, m e n n i e kellett. Egy háromtagú helytartói testületet hagyott odahaza távolléte idejére, tagjai Petki István, Béldi Pál és Fleischer András voltak. 1 6 6 3 októberében ért Érsekújvárhoz, ahol nagy ceremóniával fo­ gadták, majd aláírattak vele egy minden bizonnyal már előre megszöve­ gezett manifesztumot, amelyet azután szétküldtek nevében a magyar vármegyéknek és városoknak. Ebben Apafi szabadságot, családja és va­ gyona biztonságát ígérte mindenkinek, aki az oszmán h a t a l o m alá adja magát. Válaszul a magyar rendek nevében Wesselényi fogalmazott ki­ áltványt, amelyből kiderült, hogy a fenyegető o s z m á n győzelem, Érsek­ újvár eleste ellenére sem adják meg magukat, sőt arra szólítják föl a fe­ jedelmet, hogy Erdélyt is szabadítsa meg a hódítóktól.

Erdély új fejedelme megerősítette kapcsolatait a r o m á n vajdákkal, és megkezdte nyugat-európai diplomáciai tapogatózásait is. Fölvette a kapcsolatot az angol és a francia uralkodóval. M i k ö z b e n I. Lipót ki­ rállyal is érintkezésben kellett maradnia a készülődőben lévő európai oszmánellenes összefogás reményében, alázatosságot és hűséget kellett m u t a t n i a a Porta felé. Erdély fejedelmei közül n e m Apafi az első, aki ilyen „kettős játékra" kényszerült. Meglepő m ó d o n a „hozzá n e m értő", „gyengekezű" fejedelem jól állta a próbát. Figyelemmel kísérte a bécsi és a magyarországi híreket, a Zrínyi vezette mozgalmat, és reménykedve gondolhatta: aki időt nyer, életet nyer, és ő ekkor erre j á t s z o t t .

A D u n á n t ú l o n 1664 telén meginduló hadjárat fényes sikereit, az eszé­ ki híd felégetését követő országos lelkesedés Erdélyben is érezhető volt.

A fejedelem hadsereget szervezett, és várta a megfelelő alkalmat a táma­ dásra. Lipót császár levele azt sugallta, hogy a pillanat elérkezett. A levél arról tájékoztatta a fejedelmet, hogy immár megszerveződött egy nem­ zetközi szövetség, amelyben Erdély részvételére is számítanak. Apafi lel­ kesen várakozott, amíg meg nem tudta, hogy mindez félrevezetés volt, mert a császár titokban már tárgyalásokat folytatott a Portával a meg-

egyezésről, méghozzá úgy, hogy őt teljesen kirekesztették ebből, de a ki­ rályságbeli politikusok sem biztos, hogy tudtak az egyezkedésről.

Ebben a helyzetben, amikor úgy tűnhet, hogy Erdély kevéssé lénye­ ges szereplő a két nagy birodalom összeütközésében és a tárgyalások menetében, Zrínyi Miklós egyértelművé tette, hogy ennek épp az ellen­ kezője igaz. Erdély arkhimédészi pont, birtoklásán és hovatartozásán áll vagy bukik az oszmánellenes harc kimenetele: „...ha Váradot vissza n e m vesszük, ha Erdélt elvesztjük, ne is hadakozzunk..." - írta.

Ez persze n e m azt jelenti, hogy Erdélytől óriási katonai erőt várhat­ tak volna egy támadás esetén a királyságbeli szövetségesek. Inkább arra a támaszra volt szükségük, amit Erdély a puszta létével j e l e n t e t t a hó­ doltság hátában. Ha egyszerűen csak védekezik, és lefogja az o s z m á n o k erejének egy részét, ha hátba támadja őket, ha morális ellenállással és aknamunkával bomlasztja az O s z m á n Birodalom önmaga m i n d e n h a t ó ­ ságába vetett hitét, azzal máris irányt m u t a t , és biztatást nyújt.

A n e m z e t k ö z i szövetség első támadása 1 6 6 4 . május végén Váradot vette célba, a vár visszaszerzése azonban n e m sikerült, sőt a dunántúli harcok is az o s z m á n o k fölényét m u t a t t á k . Zrínyit mellőzte az uralko­ dó, M o n t e c u c c o l i generális lett a fővezér. Ugyan a szentgotthárdi csatá­ ban a keresztény hadak győztek, a Vasváron k ö t ö t t béke mégsem reali­ zálta ezt a győzelmet. A két nagyhatalom a szerződésben Erdélyről is d ö n t ö t t , méghozzá fejedelmének megkérdezése nélkül. A megállapodás szerint az 1 6 5 7 óta megszerzett területek és erősségek, k ö z t ü k Várad, o s z m á n kézen maradnak, cserébe Lipót megkapja Szabolcs és S z a t m á r vármegyét. Abban is megegyeztek a felek, hogy Székelyhíd várát lerom­ bolják, és hogy az újonnan fellépő esetleges fejedelemjelölteket és egy­ más ellenségeit n e m támogatják. Erdély érdekei szóba sem kerültek a tárgyalásokon. Mindenesetre a békekötéssel elúszott az európai osz­ mánellenes összefogás lehetősége és reménye. Apafi M i h á l y azonban az első kétségbeesés u t á n megpróbált alkalmazkodni a helyzethez. Ekkor ö t l ö t t fel benne először a gondolat, hogy fordíthat egyet Erdély szeke­ rén: fölvette a kapcsolatot X I V . Lajos francia királlyal, aki meg is ígérte, hogy portai követe útján megpróbál Erdélynek kedvezően m ó d o s í t t a t n i a vasvári békepontokon. Apafi számára egyre világosabbá vált, hogy megfogyatkozott és megcsalatott országának új utakat kell keresnie.

Új k o r s z a k E r d é l y t ö r t é n e t é b e n

A várható újabb háborúra, össze­ csapásokra készülve,

a fejede­

lem megfelelő, gyorsan mozgósítható hadsereget igyekezett kialakítani.

T u d a t o s a n növelte a katonáskodásra kötelezett, bármikor hadba hívha­ tó szabad paraszti réteget. Olykor egész falvakat n e m e s í t e t t meg, vagy a román vajdaságokból menekült jobbágyoknak adott szabadságot ka­ tonai szolgálat fejében, és telepítette le őket a kincstári birtokokon. A z t is célul t ű z t e ki, hogy visszafordítja a székelyek közti jobbágyosodás fo­ lyamatát. Sokakat lófői vagy nemesi rangra emelt, hogy ismét kiterjed­ j e n rájuk a hadkötelezettség. Az egyre gyarapodó katonanépek, a pus­ kások, darabontok és különböző rendű, rangú és feladatú katonáskodó rétegek, k ö z t ü k a zsoldosok is, a legváltozatosabb szolgálatokat teljesí­ t e t t é k a fejedelmi h a t a l o m és az állam érdekének védelmében. A fejede­ lem tudatos társadalompolitikájának másik bizonyítéka, hogy megbe­ csülte a hivatalnok- és értelmiségi réteget, illetve t á m o g a t t a rangbéli emelkedését.

A vasvári béke u t á n a bécsi udvar utasításával érkező J o h a n n R o t t a l császári biztos arra akarta rávenni a fejedelmet, hogy fogadja el a béke­ pontokat, ne akadályozza meg végrehajtásukat, ezenfelül fogadjon hű­ séget a Habsburgoknak, és szakítsa meg eddigi kapcsolatait a magyaror­ szági politika meghatározó személyiségeivel. Tárgyalásaikra S z a t m á r o n került sor. Apafinak n e m voltak ínyére az említett feltételek. A gyenge­ kezűnek m o n d o t t fejedelem meglehetősen erélyesen fordult szembe a bécsi udvarral, amikor azt kérte, hogy a vasvári békét csak akkor ratifi­ kálják, ha Erdély számára kedvezőbben fogalmazzák meg. Hajlandó ugyan Székelyhíd várát leromboltatni, de csak azzal a feltétellel, ha cse­ rébe Erdély határait az ország számára kedvezően igazítják ki, és ezt u t ó b b a Habsburgok garantálják. Apafi kitűnő követre talált a művelt főúr, B e t h l e n Miklós személyében, aki gyakran képviselte őt Franciaor­ szágban. Ekkor is általa üzente meg a fejedelem elképzeléseit a francia királynak. Erre azért is kerülhetett sor, mert még 1664-ben X I V . Lajos részéről Grémonville bécsi francia követ és Bethlen Miklós útján olyan üzenet érkezett Apafihoz, amely szerint a francia uralkodó t á m o g a t n a egy Habsburg-ellenes kelet-európai szövetséget, és ebben k o m o l y szere­ pet szánna Erdélynek. Megegyezés n e m született tehát a szatmári tár-

gyaláson, de Apafi a tekintélyes főurat, Bánffy D é n e s t küldte követként Bécsbe, hogy o t t folytassák az egyezkedést.

Bánffy azonban elkésett, mert mire megérkezett, m á r ratifikálták a vasvári békét. Erdély érdekeit n e m h o g y n e m vették tekintetbe, de a bé­ csi udvar még azt is javasolta a Portának, hogy Apafit tegyék le a feje­ delmi trónról, és helyébe a katolikus Rákóczi Ferencet ültessék, akit egyébként is, még apja életében fejedelemmé választottak az erdélyiek.

Ez a javaslat súlyosan veszélyeztette a fejedelem helyzetét, annál in­ kább, mert addigra bebizonyosodott, hogy n e m a Porta bábjaként irá­ n y í t o t t a országát. Továbbra is szövetségesi kapcsolatokat t a r t o t t fenn a szomszédos r o m á n vajdaságokkal, emellett Zrínyi Miklós halála és a vasvári béke után is tovább ápolta kapcsolatait a királyságbeli főurak­ kal, Wesselényivel, T h ö k ö l y Istvánnal és másokkal, mivel érdekeik kö­ zelítettek egymáshoz.

A két országfél vezető politikusai 1 6 6 6 júliusának végén M u r á n y b a n titkos tervezetet állítottak össze, amelyben megfogalmazták, hogy mi­ vel a két haza érdekei közösek, nemcsak örökös békességben és barát­ ságban óhajtanak élni ezután, h a n e m szövetséget is kötnek, sőt „sza­ badságokba álljon, ha egy corpussá [testté] akarnak lenni". De ha mégis a k e t t é o s z t o t t s á g mellett döntenének, akkor az o s z m á n o k alóli majdani felszabadulás után a T i s z a vonala lehetne a határ. Rákóczi Ferenc erdé­ lyi trónigényét a szövetkezett nemesek n e m t á m o g a t t á k . Mivel a m o z ­ galom a császár és király ellen szerveződött, szükség lett volna a Porta támogatásának megszerzésére is. Apafi M i h á l y szerepének jelentősége ekkoriban n ő t t meg a királyságbeli politikusok szemében, hiszen jól tudták, hogy az oszmánokkal csak az ő közreműködésével tudnak majd tárgyalni. Erdély portai követe útján ajánlottak tehát szövetséget az oszmánoknak, de n e m sok sikerrel. A nagyvezír ugyanis n e m akarta fel­ rúgni a Habsburgokkal k ö t ö t t békét.

A szultáni udvarban egy Panajoti nevű tolmács árulása folytán I. Li­ pót császár követe tudomást szerzett a szervezkedésről, és ez súlyos következményekkel járt. A mozgalom tagjait leleplezték. (Wesselényi nádor 1667-ben időközben elhunyt.) Apafi fejedelemsége is k o m o l y ve­ szélybe került, egyrészt a Habsburg-udvar ellentámadása, másrészt a Zrínyi Péter horvát bán támogatásával Rákóczi Ferenc m ö g ö t t felsora-

kozó

dunántúli

és

felső-magyarországi

erők

miatt.

1669-ben

és

1670-ben Apafi ismét kétirányú politikát kényszerült folytatni az egy­ mással egyre szövevényesebb kapcsolatokba bonyolódó két nagyhata­ l o m között, amelynek egyetlen célja a fejedelemség önállóságának meg­ tartása volt. Saját hívei közül kevesen voltak képesek e politika szálait követni.

A Wesselényi-mozgalom leverése után a magyarországi ellenzék meghatározó személyiségeit kivégezték, félreállították vagy üldözték.

Az érintettek számára a menekülés egyetlen lehetőségét Erdély kínálta.

T o v á b b i o r s z á g m e n t ő terveik középpontjába is Erdély fejedelmét állí­ tották. A köznemesi vezérkar, Szepessy Pál, Petrőczy István, Ispán Fe­ renc, V a y M i h á l y mellett ide menekült a Habsburg-megtorlás elől többezernyi elbocsátott végvári katona, kisnemes, kishivatalnok, prédi­ kátor és jobbágy is, akiket összefoglaló néven bujdosóknak neveztek.

Apafi diplomáciai manőverezőkészsége újabb sikert h o z o t t számára, még ha ez a siker csupán arra korlátozódott is, hogy Erdély ismét meg­ menekült a mindkét irányból fenyegető támadástól. A Portát ajándé­ kok özönével árasztotta el, és n é h á n y J e n ő várához közeli falut is át­ adott a törököknek. A Habsburgok gyanakvását titkos kapcsolatfelvé­ tellel és az oszmánokról megtudott kisebb-nagyobb hírek csepegtetésével sikerült elaltatnia.

A fejedelem ingatag alapokon nyugvó egyensúly-politikája egyelőre sikeresnek bizonyult, bár 1672-ben újabb megpróbáltatást j e l e n t e t t szá­ mára, amikor a Porta utasította, hogy a Lengyelország és Moldva elleni hadjárathoz 6 0 0 szekérnyi élelmiszerrel járuljon hozzá. Ezzel egy idő­ ben az Erdélyben megtelepedett bujdosók Teleki Mihályt, Kővár kapi­ tányát választották főgenerálisukká, és megindultak a felső-magyaror­ szági császári-királyi hadak ellen. Gyors győzelmüket gyors összeomlás követte. Apafit ekkor látjuk először tétovázónak. Maga sem tudta, m i t is tegyen. T á m o g a s s a a bujdosók mozgalmát, vagy éppenséggel a bécsi udvart próbálja föltüzelni egy oszmánellenes támadásra?

Az mindenesetre még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy Erdély sorsa és a királyságbeli események elválaszthatatlanok egymástól. Magyaror­ szágon ekkor érte el t e t ő p o n t j á t a lázadók elleni megtorlás. A magyar a l k o t m á n y t az udvar felfüggesztette, a protestánsüldözés a hivatalos

politika rangjára emelkedett. M i n d e z n e m m a r a d h a t o t t hatás nélkül Er­ délyben sem. A fejedelemtől mindenki mást akart: a tanácsosok, a ren­ dek, a bujdosók. Az utóbbiak időközben Wesselényi Pált választották vezérükké, és így kapcsolatba kerültek apósával, Béldi Pállal, aki a szé­ kelyek generálisa és m i n t ilyen, tekintélyes, h a t a l o m m a l bíró személy volt Erdélyben. A nagy zűrzavarban az egyik első tanácsúr, Bánffy Mik­ lós életével fizetett a tanácsban támadt nézeteltérés m i a t t .

Elkerülhetetlenné vált, hogy az erdélyi politika új irányba forduljon.

Egyre

inkább

érzékelhető volt

ugyanis,

hogy a

Habsburg-oszmán

egyensúlyra alapított taktika tartalékai kimerültek, ez kibontakozási le­ hetőséget többé n e m nyújtott. A folytonos árulások és áruitatások ör­ dögi körében való vergődés beszűkítette a fejedelem és országa mozgás­ terét. A hurok pedig mindkét irányból egyre jobban szorult Erdély kö­ rül. Ebből a helyzetből ígért kitörési lehetőséget, amikor a fejedelem újra fölvette a kapcsolatot a francia udvarral és a frissen trónra került Sobieski János lengyel királlyal. Apafi tekintélyét még ebben a helyzet­ ben is egyértelműen jelezte, hogy a lengyel király őt kérte fel közvetí­ tésre a k ö z t e és a Porta k ö z ö t t folyó tárgyalásokon.

A két fél követei először Fogarasban tárgyaltak 1 6 7 5 . április 28-án egy lehetséges szövetség esélyeiről. A tárgyalás azonban kitudódott a Portán, és a bécsi kémhálózat is tudomást szerzett róla. Erdélyt tehát mindkét irányból támadás fenyegette. Időközben a bujdosók mind markánsabb és önállóbb politikai tényezőként léptek föl az ekkor 17 éves T h ö k ö l y Imre vezetésével.

Apafi fejedelem alól kicsúszni látszott a talaj. A politikai zűrzavar hatalmasra n ő t t országában. M i n d e n jelentősebb tanácsosa mást akart, m á s t erőltetett. A francia támogatás késett, a fejedelem úgy érezte, ma­ gára maradt, így a külpolitikai nehézségek arénájából egy időre a belpo­ litikába menekült. Perekkel foglalkozott, és megkísérelte külön utakon járó tanácsosait ellenőrizni, de n e m sok sikerrel. M a g a körül pedig ki­ alakított egy bizalmi kört, amely elsősorban B e t h l e n János kancellárból, Székely Lászlóból, Naláczy Istvánból és N e m e s Jánosból állt.

A francia kapcsolat azonban továbbra is foglalkoztatta Apafit. T ö b b követet fogadott, m í g n e m 1677: május 27-én Varsóban az o t t a n i fran­ cia követnek, B é t h u n e márkinak k ö s z ö n h e t ő e n létrejött a megállapodás

Lengyelország, Franciaország és az erdélyi fejedelmet képviselő Absolon Dániel k ö z ö t t . Apafi kötelezte magát, hogy támogatja a bujdosók Habsburg-ellenes harcát, a francia uralkodó pedig ígéretet tett, hogy megvédi Erdély érdekeit mind a Portával, mind pedig a császári udvarral szemben, sőt pénzbeli támogatást nyújt a Habsburg-ellenes harchoz.

Apafi p o n t o s a n tudta, hogy kockázatos vállalkozásba kezdett, mégis lelkesítő kiáltványt b o c s á t o t t ki, amelyben harcra szólította föl a buj­ dosókat az „odakivaló Magyar n e m z e t n e k és Hazának segítésére és fel­ szabadítására". A bujdosók élére fővezérnek ekkor még Apafi nevezte ki T h ö k ö l y Imrét a leváltott Wesselényi Pál helyére, a hadjárat vezetését pedig Teleki Mihályra bízta. 1 6 7 7 őszén, bár a Porta n e m javasolta a tá­ madást, az időközben megérkezett lengyel és francia segédcsapatok mi­ att n e m lehetett tovább várni. Apafinak döntenie kellett, s ő vállalta a háború

megindítását.

T e l e k i M i h á l y és Apafi

1 6 7 7 - 7 8 - b a n a fejedelemnek k o m o l y el­ lenzéke

támadt

Béldi

Pál

vezetésével.

Béldi maga lépett föl a Portánál fejedelemjelöltként. A körülötte csopor­ tosuló főurak elsősorban a fejedelem vagy még inkább a fejedelem­ asszony kegyencét, az egyre nagyobb h a t a l o m m a l és befolyással rendel­ kező T e l e k i M i h á l y t illették kritikával. Cserei M i h á l y egyenesen T e l e k i „egyeduralmáról" szól históriájában, és leírja, hogy Béldi elfogatása u t á n Teleki szándéka győzedelmeskedett, mert a fejedelem megnótáztatta, azaz hűtlenségi perben elítéltette az erdélyi arisztokrácia szí­ ne-javát: Haller Jánost, Kapi Györgyöt, Dániel Istvánt, Lázár Istvánt.

Az öreg, nagy tiszteletben álló Bethlen János kancellár is majdnem erre a sorsra j u t o t t . Csak Kornis Gáspár maradt ki valahogyan a perbe fogás­ ból, pedig nagy ellensége volt Telekinek, ám n e m hagyta megfélemlíte­ ni magát. Cserei szerint a fejedelem teljesen Teleki h a t a l m á b a került, aki ellen, mivel felesége rokona volt, n e m mert semmit sem tenni: „Te­ leki M i h á l y pedig, midőn már a nagy erdélyi igaz urakot eltette volna láb alól, oly kegyetlen tyrannussággal kezde az erdélyi directióhoz, hogy miolta Erdélyt ember lakja, soha sem a vajdák, sem a fejedelmek közül senki úgy Erdélyt meg n e m hódoltatta, senkitől úgy az emberek

Erdélyben n e m féltenek, mint Telekitől. N e m is mer vala senki keze alá szóllani, mert mindjárt a fejedelmet haragította ellene s megfogattat­ ta. .. ha kinek mi dolga volt a fejedelem előtt, hiában supplicált, ha első­ ben Telekinek meg n e m kente tenyerét."

Apafi h a r c b a száll

A fejedelem 1678. április 5-én egész Magyaror­ szágnak szóló kiáltványt bocsátott ki, amelyben

ismételten a magyar nemzet szabadságának kivívására hirdetett háborút a „Pro Deo et pro Patria" (Istenért és a hazáért) jelmondat jegyében. Egy­ ben arra is utalt, hogy az ország további megmaradását a szultán oltal­ ma biztosíthatja. Ezt valószínűleg nem gondolta komolyan, inkább csak óvatosságból vette be a szövegbe. A célzásokból, levelei burkolt megfo­ galmazásából ugyanis mind világosabban kiderült, hogy amikor a „ma­ gyar n e m z e t testi-lelki szabadságáért" indítandó harcra buzdított, való­ jában az oszmánok alóli felszabadulás lebegett a szeme előtt.

A fejedelem nagy ívű céljainak azonban Erdélyben kicsinyes ellenzői támadtak. K ö z t ü k Béldi Pál, aki abban reménykedett, hogy a portai en­ gedély nélkül hadba vonuló Apafit hamarosan leváltják, és akkor eljön az ő ideje. Béldi tehát felajánlkozott Sztambulban, de ott Apafi pozíció­ ja egyelőre szilárdnak bizonyult. Az intrikáló Béldi így hirtelen a H é t t o ­ ronyban találta magát.

1 6 7 8 júniusában Teleki M i h á l y fővezérletével megindult a támadás, de a nagyobb sikerek T h ö k ö l y Imre nevéhez fűződtek. Vezetésével a bujdosókból szervezett hadak elfoglalták a felvidéki bányavárosokat. A sikerek ellenére h a m a r elapadt a francia háttértámogatás. X I V . Lajos 1679. január 4-én Nijmegenben békét k ö t ö t t a Habsburgokkal, így már szükségtelennek ítélte a keleti elterelő hadmozdulatokat. A szerződésbe Erdélyt m i n t Franciaország szövetségesét is belefoglalták, de védelmére semmilyen garanciát n e m adtak.

M i k ö z b e n Apafi fejedelem tovább szőtte a diplomácia szálait, követe­ ket küldve a Portára, a császárhoz és új szövetségeseihez, hogy Erdély sorsát egy távolabbi, de már felderengő jövőre, azaz az oszmánok kiűzé­ se utánra biztosítsa, egy új üstökös tűnt föl a magyar politikai élet egén.

T a l m i csillogása egy időre elvakította azokat, akik a közelébe kerültek.

T h ö k ö l y és Apafi

T h ö k ö l y Imre n e m csupán m i n t nagyszerű had­ vezér, h a n e m m i n t politikus is látványos sikere­

ket ért el a bujdosók élén, bár céljai meglehetősen zavarosak voltak. Ép­ pen ezért bárki, aki valamiféle h a t a l o m m a l kecsegtette az ambiciózus fiatalembert, szövetségesre lelt benne. Az Apafitól kapott hadvezetési lehetőséget, hátországot és szövetségeseket felhasználva aratta első si­ kereit, amelyek azután számos olyan t á m o g a t ó t szereztek neki a királyi Magyarországon is, akik benne látták a magyar n e m z e t m e g m e n t ő j é t .

A lengyel király, Sobieski János is vele akart tárgyalni, ahogyan a ma­ gyarországi főurak vagy éppen a portai hatalmasságok. T h ö k ö l y pedig fokozatosan elszakadt Erdély fejedelmétől. N e m viselte többé el, hogy valaki irányítsa. Saját hatalma és saját országa megteremtésére töreke­ dett. Ezt el is érte 1682-ben, amikor a felső-magyarországi vármegyék­ ből o s z m á n támogatással létrehozott egy új államot „Orta Macar", azaz Közép-Magyarország elnevezéssel. Igaz, hogy ezzel még messze volt azoktól a céloktól, amelyeket az Apafi szövetségeseinek támogatá­ sával és az erdélyi fejedelem felelősségére induló m o z g a l o m t ű z ö t t zászlajára, de a nagy szavaknak n e m volt híján T h ö k ö l y akkor sem, amikor saját érdekeit kellett védenie. Mindenkit hitegetett, Erdélyt és Magyarországot, Bécset és Konstantinápolyt egyaránt.

1681-ben a Porta Apafi fejedelemnek küldött újabb ahdnámét, annak ellenére, hogy abban az évben T h ö k ö l y volt az, aki saját sikerein fölbuz­ dulva egész Magyarországot és Erdélyt a Porta oltalmába ajánlotta. Apa­ fi fejedelmi megerősítésének áraként azonban az oszmánok azt kíván­ ták, hogy a Habsburgok ellen készülődő támadáshoz Erdély teljes erejé­ vel csatlakozzon. A fejedelem megint óvatosan mérlegelt, és igyekezett maradék erőit összeszedni. Nyíltan nem m o n d o t t ellent, inkább próbálta országa egységét megerősíteni. Ezt a célt szolgálta többek k ö z ö t t az is, hogy ismételten kimondatta az országgyűléssel a három n e m z e t unióját, és fejedelemmé választatta kisfiát, az ekkor ötéves Mihályt.

1681 májusában T h ö k ö l y és Apafi k ö z ö t t nyílt szakításra került sor.

Apafi erős kritikával illette T h ö k ö l y egyeduralomra irányuló törekvése­ it, valamint azt, hogy n e m átallja ennek érdekében kockára tenni Er­ dély és az ország egészének érdekeit. Elítélte praktikáit a váradi pasával, hódítási vágyát és katonái féktelenségét. T h ö k ö l y viszont n e m volt haj-

landó sem Apafi fejedelemségét, sem fia utódlását elismerni. A nagyvezír, Kara M u s z t a f a ebben a konfliktusban T h ö k ö l y mellé állt, és megpa­ rancsolta Erdély fejedelmének, hogy késlekedés nélkül indítsa el segély­ hadait az o s z m á n táborba. Apafi nehéz helyzetében súlyos adóterheket rótt ki az országra, ami óriásira növelte rendi ellenzékét. Olyannyira, hogy az országgyűlés elszámolásra utasította a fejedelmet, amire még n e m volt példa Erdély történetében.

M í g az erdélyi hadak leginkább csak tétlenkedtek a nagyvezír kato­ nái mellett, T h ö k ö l y Fülek ostrománál jeleskedett, majd büszkén átvet­ te az ahdnámét, amelyben a szultán Magyarország királyává nevezte ki. Apafi előtt felrémlett annak az esélye, hogy ha továbbra is ilyen si­ keres lesz az o s z m á n hadjárat, és elfoglalják Bécset, minden bizonnyal T h ö k ö l y lesz Erdély új fejedelme.

Az u t o l s ó é v e k

1683-ban Apafi fejedelemnek sikerült elérnie - bi­ zonyos

portai

tisztségviselők

megvesztegetése

árán -, h o g y szerény erőivel csak ősszel csatlakozzon a Bécs ellen indu­ ló o s z m á n hadakhoz. Győrnél kellett letáboroznia és a Rába, valamint a Rábca folyók átkelőit felügyelnie. Ügyesen elkerülte, hogy harcba bo­ nyolódjék, és m i u t á n az oszmán hadsereg sikertelenül vonult el Bécs alól, októberben ő is h a z a t é r h e t e t t Erdélybe elgyötört hadaival. Időköz­ ben T h ö k ö l y kegyvesztett lett a Portán, a h o n n a n mégis csak megküld­ ték a kis Apafi M i h á l y t beiktató ahdnámét.

A fejedelem még mindig azzal próbálkozott, hogy Erdély külső stabi­ litását valahogy megteremtse, és m o s t is a régi módszerrel: mindkét nagyhatalom udvarába követeket küldött, sőt közvetítőnek ajánlko­ z o t t konfliktusuk rendezésére. 1684-ben, a S z e n t Liga megalakulásával a z o n b a n ennek a közvetítő szerepnek többé n e m volt realitása, Erdély­ nek nyíltan egyik vagy másik oldalra kellett állnia. M á s irányba is nyíl­ h a t o t t a z o n b a n kibontakozási lehetőség. A francia-lengyel támogatás kínált n é m i reményt arra, hogy az európai Habsburg-túlhatalomtól tar­ tó két ország esetleg garantálhatja az önálló Erdély fennmaradását. So­ bieski János lengyel király, aki nagy tisztelője volt Apafinak, súlyt is fektetett erre a lehetőségre, s ezzel tisztában voltak a bécsi udvarban is.

Apafi abban is reménykedhetett, hogy a protestáns h a t a l m a k a háború u t á n - a régi kapcsolatokra hivatkozva - segítik majd Magyarország és Erdély egyesülését.

M i n d e z e k következtében Erdély fölértékelődött Bécs számára. Na­ gyobb

fontosságot

tulajdonítottak

megszerzésének,

mint

korábban

gondolni lehetett. A császári hadvezetés abban is reménykedett, hogy a régóta békében élő ország elegendő élelmet és szállást nyújthat katonái­ nak. Apafi esetleg megvédhette volna Erdélyt, ha ekkor elfogadja T h ö ­ köly ajánlatát, aki még mindig jelentős katonai erőnek parancsolt. A fe­ jedelem a z o n b a n n e m paktált le elárulójával. Sőt az erdélyi országgyű­ lés fej- és jószágvesztésre ítélte T h ö k ö l y t . Ő azonban visszakerült a Porta kegyébe, és o s z m á n katonasággal megerősítve próbált Erdélyre tá­ madni. A fejedelem közben az Erdély felé n y o m u l ó császári hadakat se­ hogyan sem tudta feltartóztatni, így kénytelen volt téli szállást adni nekik Kővár vidékén, Máramarosban és Biharban.

Apafi ismét szigorú intézkedések bevezetésére kényszerült.

Súlyos

adókat vetett ki szinte minden társadalmi rétegre, a főrendeket is bele­ értve, és a pénzen igyekezett hadakat toborozni. Közben követét, Haller Jánost Bécsbe küldte, hogy Erdély további sorsáról tárgyaljon. Apafi dip­ lomáciája még ekkor is rendületlenül dolgozott. A fejedelem régi, Beth­ len ideje óta fennálló kapcsolatokra hivatkozva megkerestette a svéd, a dán és az angol királyt, Hollandiát, valamint a brandenburgi választót, hogy nemzetközi garanciákat próbáljon szerezni Erdélynek azokra a fel­ tételekre, amelyeknek teljesítését a Habsburg-kormányzattól kérte.

1 6 8 6 . június 28-án Bécsben írták alá a császár és király és Erdély megegyezését, a létrehozójáról Haller-diplomának nevezett okiratot.

Mivel az egyezményből semmi n e m valósult meg később, legyen elég annyit kiemelni belőle, hogy I. Lipót elismerte Apafi fejedelemségét és fia utódlását, Erdély szabad fejedelemválasztó jogát, ígéretet t e t t a jog­ rend és az a l k o t m á n y megtartására, és kijelentette, hogy ő veszi át Er­ dély védelmét. A szerződés titkos volt, mert csak Buda visszavívása u t á n akarták nyilvánosságra hozni a fejedelemség csatlakozását a S z e n t Ligához. M i h e l y t azonban a Habsburgok számára kedvezőbben alakul­ tak a harctéri erőviszonyok a visszafoglaló háború során, a megállapo­ dásról megfeledkeztek, és a későbbi tárgyalások új alapokról indultak.

1 6 8 6 - 8 7 telén vészhelyzet alakult ki Erdélyben. M i k ö z b e n a fejede­ lem megfeszített erővel tárgyaltatott a lengyel és a francia udvarban, és próbálta elérni, hogy a nijmegeni szerződés alapján országát lengyel fennhatóság alá helyezzék, megérkezett I. Lipót parancslevele, amely­ ben arra u t a s í t o t t a a fejedelmet, hogy fogadja be téli szállásra a Buda megvívásából

érkező

hadseregét.

Veterani

ezredes

már

megszállta

Máramarost, és Caraffa generálist csak hatalmas összeg lefizetésével le­ h e t e t t távol tartani Erdélytől. Apafi és felesége 1 6 8 7 októberében Fogarasra vonult vissza, és rettegve várták, mi fog történni. V o l t is mi­ től félni. Caraffa például korábbi ígéretét gátlástalanul semmibe véve élelmet és t a k a r m á n y t követelt hadai ellátására.

1 6 8 7 őszén Lotharingiai Károly herceg a nagyharsányi győztes csata után a császári fősereg élén bevonult Erdélybe. Elfoglalta Kolozsvárt, Nagyszebent, Szamosújvárt. Túlereje ellenére korrekt és tisztességes megállapodást k ö t ö t t a fejedelemmel, olyat, amely az úgynevezett Haller-diplomában foglaltakat vette alapul. Ebben a balázsfalvi szerző­ désben Erdély vállalta a császári hadsereg ellátását és 7 0 0 ezer rajnai fo­ rint kifizetését. Így óriási anyagi áldozat árán sikerült elérni, hogy Ká­ roly herceg személyesen szavatolta a fejedelemség önállóságának és k o r m á n y z a t i rendjének megőrzését.

Bécsben azonban a dinasztia érdekeinek bajnokai semmisnek nyilvá­ n í t o t t á k ezt a szerződést is. Új hadparancsnokként Caraffa generális vonult be a nagyszebeni főhadiszállásra. M a g á h o z rendelte az erdélyi urakat, és külön-külön tárgyalt velük, illetve félemlítette meg őket.

Egész Erdély ki volt szolgáltatva katonáinak. A rendek ezt követően 1 6 8 8 . május 9-én ellenvetés nélkül írták alá a fogarasi nyilatkozatot, amelyben kijelentették, hogy Erdély elszakad a Portától, és I. Lipót csá­ szár és király uralma alá helyezi magát.

1688-ra Apafi fejedelem idegzete mind kevésbé bírta a megpróbálta­ tásokat. T e k i n t e t t e l az előző évtizedek zűrzavaraira és számtalan két­ ségbeesett kísérletére, hogy Erdély érdekeit szem előtt tartva találjon kiutat a válságokból, ezen n e m is csodálkozhatunk. Feleségével együtt rettegett Caraffától, mert valahogy az a hír kelt szárnyra, hogy Bécsbe akarják őket vinni.

1688.

augusztus

8-án meghalt a

fejedelemasszony, Bornemissza

Anna. Ezt követően Apafi végképp összeomlott. Inczédi Pál visszaemlé­ kezései szerint hitvese halála miatt, de az ország sorsa m i a t t i aggoda­ lomtól is gyötörve, keserves állapotra j u t o t t a fejedelem: „Az országnak állapotja miben fog lenni, elméjében forgatván, ez is az egészségében megbontakozik, magának kedvezni n e m tudván, gyakran maga halálá­ ra igyekezett, hol rettenetes félelemben volt, m á r elméjében is megbó­ dulván, sem enni, sem innya nem kért, keservesen sóhajtozott és sírt is, szűntelen való hallgatásban t ö l t ö t t e az időt, amikor is szót b o c s á t o t t ki, az is értelem nélküli volt, a fogait is vicsorgatta, szintúgy recsegett, a fogaival m i n d e n t egyberágott, o t t a n némelykor k o m o r [volt] és né­ melykor nevetett is." Az orvosi kezelésnek k ö s z ö n h e t ő e n lassan-lassan mégis jobban lett. Újra eljárt vadászni, társaságot is megtűrt maga kö­ rül, olykor muzsikásokat is. Időnként eszébe j u t o t t , ha meglátott egy szemrevaló menyecskét, hogy újra meg kellene nősülnie - jegyezték föl róla a kortársak. 1690-ben Fogarasban, az országgyűlés kezdetén ki­ m e n t egy vadászatra, ahol meghűlt, ágynak esett, és április 15-én rövid betegség u t á n elhunyt.

Cserei M i h á l y valószínűleg túlzásokba esett a következő sorok írása­ kor, de annyi bizonyos, hogy n e m állt egyedül a véleményével: „Így hala meg a j á m b o r Apaffi Mihály, aki inkább papnak lett volna alkalmatosabb, m i n t fejedelemnek; n e m volt neki s e m m i gondja az ország dolgaira, ha valami dolgot occurált [cselekedett] is, csak azt m o n d t a : Lássák az urak ő kegyelmek, a m i n t Teleki uramnak teczik. A vadásza­ t o t szerette s gyakorlotta ifjúságában, gyönyörködött igen az órákban, melyek sokféle formára csináltatván, renddel állanak vala a házában; mindenkor azok körül pepecselt, egyébkor vagy olvasott, vagy könyve­ ket fordított, lovakra, fegyverekre, köntösökre, oeconomiára, m i n t férfi embernek n e m volt s e m m i inclinatiója [hajlama]. M i n d asztalára, ud­ varára a míg éle, a felesége visele gondot; ha még sokáig él vala felesége holta után, bizony még az sem marad vala m i t egyék, mert ha valaki csak ebédre h í t t a is, tíz-tizenkét ház jobbágyot kicsalt a kezéből. Az urak valamire akarták rá vették, n e m is mene soha egy fejedelem alatt is annyi sok istentelenség véghez Erdélyben, m i n t az ő idejében, s ám el is veszték az országot az ő lágysága miatt."

A szintén kortárs W a s s György azonban másként emlékezett meg a fejedelemről, amikor halálát követően „boldog és nagy, de igen felette jó emlékezetű, örökre megsiratható, kegyes és jó lelkiismeretű fejedel­ münk, Apafi M i h á l y urunk és édes atyánk"-nak nevezte.

Epilógus

Apafi M i h á l y halála után a háború alakulása is sürgetővé t e t t e Erdély közjogi helyzetének rendezését. A rendek

azonnal kérték I. Lipóttól, hogy erősítse meg a fejedelem fiát, II. Apafi M i h á l y t az erdélyi fejedelemségben. A császári udvarral folytatott tár­ gyalások során az erdélyi követek, Bánffy György, Bethlen Miklós és Apor István arra törekedtek, hogy á t m e n t s é k a fejedelemség önállósá­ gát a háborút követő időszakra, és uralkodóként megtartsák az ifjú Apafit. I. Lipót azonban még 1690-ben k o r m á n y z ó t a n á c s o t rendelt mellé, amelynek elnöke Bánffy György lett.

Ekkor lépett ismét színre T h ö k ö l y Imre, aki 1690 júniusában kapta meg az ahdnámét II. Szulejmán szultántól az erdélyi fejedelmi trónra. A szultán ezenfelül mellérendelte a tatárokat és a havasalföldi vajda hada­ it, hogy segítsék birtokba venni Erdélyt. T h ö k ö l y 1690 augusztusában Zernyestnél tört be az országba, és megverte az ekkor a Déli-Kárpátokat őrző Heisler generális és a császárhű erdélyieket vezető Teleki M i h á l y hadait. U t ó b b i elesett az ütközetben. A csatát követően az erdélyiek ke­ resztényszigeti országgyűlése szeptember 22-én fejedelemmé választotta T h ö k ö l y Imrét. A császári fősereg azonban Badeni Lajos vezetésével ok­ tóber végére kiszorította Erdélyből Thökölyt, majd bevonult Nagysze­ benbe - és ezzel Erdély vitán felül Habsburg-fennhatóság alá került. M i ­ vel a császári haderő győzelmesen nyomult előre Magyarország és Erdély területén, a bécsi kormányzat a győztes pozíciójából, a „jus armorum" (fegyverjog) alapján tárgyalt az erdélyiekkel a fejedelemség további sor­ sáról, és figyelmen kívül hagyott minden korábbi megállapodást. Így született meg az Erdély közjogi helyzetét egészen 1848-ig szinte alkot­ m á n y k é n t meghatározó okirat, a Diploma Leopoldinum.

A D i p l o m a első változatát 1 6 9 0 . október 16-án adta ki az uralkodó.

Ennek értelmében I. Lipót Erdélyt n e m Magyarországhoz, h a n e m a bi­ rodalom különálló t a r t o m á n y a k é n t a bécsi kormányzati k ö z p o n t h o z

csatolta. T o v á b b á érvényben t a r t o t t a az Erdélyben fennálló jogrendet, törvényeket és a négy bevett vallást. A t a r t o m á n y élére Gubernium (Kormányzóság)

elnevezéssel új

központi kormányszervet állított,

Nagyszeben székhellyel. A fejedelem személyének kérdésében elnapolta a döntést.

Mivel az erdélyi rendek elégedetlenül fogadták a Diplomát, újabb tárgyalások kezdődtek, amelyek eredményeképpen 1691 decemberében egy másik v á l t o z a t o t adtak ki I. Lipót nevében. Ez az előbbinél szigo­ rúbb és kedvezőtlenebb feltételeket tartalmazott.

A Gubernium 1691-ben kezdte meg működését. Első, a király által kinevezett tisztségviselői Bánffy György gubernátor, B e t h l e n Miklós kancellár, B e t h l e n Gergely főgenerális és Haller János főkincstárnok vol­ tak. A Diplomával kapcsolatos viták azonban még n e m zárultak le. Al­ vinczi Péter ítélőmester vezetésével újabb delegáció érkezett Bécsbe a vallásügyi

kérdések

rendezésére.

A

tárgyalások

nyomán

Bécsben

1693-ban kiadott Alvincziana Resolutio részletesen szabályozta az egyes felekezetek jogait, különösen ügyelve a katolikusok érdekeinek védel­ mére.

Az ifjú Apafi M i h á l y 1696-ban Bánffy nyomására feleségül v e t t e Bethlen Gergely leányát, Katát. I. Lipót császár, mivel n e m kérték ki en­ gedélyét a házasságkötéshez, ezt az eseményt használta föl arra, hogy Apafit eltávolítsa Erdélyből, és feleségével együtt Bécsbe vitesse. Megél­ hetésükre évjáradékot u t a l t a t o t t ki, majd 1701-ben birodalmi hercegi c í m e t a d o m á n y o z o t t Apafinak a fejedelmi címről való lemondásért cse­ rébe.

Ifjabb Apafi M i h á l y 1 7 1 3 . február l-jén halt meg. Felesége

1725-ben bekövetkezett halála után mindkettőjük földi maradványait hazaszállították Erdélybe, és Almakeréken, az Apafiak ősi birtokán he­ lyezték örök nyugalomra.

UTÓSZÓ

A k ö t e t b e n olvasható hosszabb-rövidebb életrajzok azoknak az erdélyi fejedelmeknek a sorsát igyekeztek végigkísérni, akiknek életében a feje­ delemség meghatározó, sorsdöntő szerepet játszott, vagy éppen fordít­ va, akiknek élete és cselekedetei meghatározó jelentőségűek voltak a fejedelemség

történetében.

A

kötet

„szereplőinek"

kiválogatásakor

ugyanilyen kritériumként vettük számításba azt is, hogy ténylegesen uralkodó fejedelmekről legyen szó, ne pedig olyan személyekről, akiket csupán egy közjogilag vagy politikailag zűrzavaros, n e t á n háborús vál­ sághelyzetben valamiféle „ellenfejedelemként" választottak meg, hogy azután n é h á n y hónapnyi „regnálást" követően eltűnjenek a politikai porondról. Jó néhányan voltak ilyenek is. T e r m é s z e t e s e n az ő élettörté­ netük, m i n t megannyi emberi sors, szintén tanulságokkal teli és érde­ kes, ám e k ö t e t csak az Erdély történetét valóban befolyásoló fejedel­ m e k portréját kívánja bemutatni.

Az erdélyi fejedelmi hatalom jellege lényegében Izabella királyné rö­ vid uralkodása ( 1 5 5 6 - 1 5 5 9 ) idején kezdett kiformálódni. Mivel ő maga n e m viselt fejedelmi címet, fia, János Zsigmond életében azonban ki­ emelkedő szerepet játszott, ezért személyét n e m kellett és n e m is lehe­ t e t t mellőzni. Róla fia életrajzában emlékeztünk meg. Izabella volt az, aki Lengyelországból visszatérve magához ragadta a k o r m á n y z a t irá­ nyítását, még a pénzügyeket sem engedte ki a kezéből, ami pedig nagy szakértelmet kívánt. János Zsigmond minden különösebb közjogi bo-

nyodalom nélkül vette át anyjától a főhatalmat, és amikor m á r nyil­ vánvalóvá vált, hogy utód nélkül távozik az élők sorából, a rendek meg­ állapodtak, hogy „egyenlő akaratból, n e m pártból", azaz n e m pártoskodásból választanak fejedelmet maguknak. Halála után Erdély mégis közjogi válságba került, ami részben a speyeri szerződésből, részben a Szapolyai család kihalása m i a t t a Portához fűződő viszony bizonyta­ lanságából fakadt. A nehéz helyzeten végül B á t h o r y István fejedelem­ mé választásával sikerült úrrá lenni. Újabb bizonytalanság akkor adó­ dott, amikor B á t h o r y elfoglalta a lengyel trónt, és távozott Erdélyből.

Maga helyett - aki ekkortól kezdte használni a „princeps" c í m e t - vaj­ dát hagyott hátra bátyja, B á t h o r y Kristóf személyében. Bár az erdélyiek maguk k ö z ö t t Kristófot is fejedelemnek tekintették, az Erdély fölötti tényleges főhatalmat B á t h o r y István mégsem adta ki soha a kezéből.

Meglehetősen zavaros korszak a fejedelmi hatalom történetében Bá­ thory Zsigmond uralkodása. Többszöri távozása során egy alkalommal unokatestvére, B á t h o r y Boldizsár javára m o n d o t t le, akinek azonban csak n é h á n y hétre adta át a kormányzást, tehát uralkodását n e m te­ kinthetjük igazi fejedelemségnek. Ahogyan másik unokatestvére, Bá­ thory András bíboros rövid uralmát sem. Egyik lemondása u t á n ideigle­ nesen Habsburg Mária Krisztierna kormányozta az országot régensi felhatalmazással. Ezt a tisztet azonban eleve csak átmenetileg bízták rá, addig, amíg a Rudolf császár által Erdély élére k o r m á n y z ó k é n t kije­ lölt M i k s a főherceg meg n e m érkezik. A főherceg ugyan soha n e m ju­ t o t t el Erdélybe, B á t h o r y Zsigmond viszont rövid időre újra visszatért, és ekkoriban feleségével együttesen viselte a fejedelmi címet, magukat „Erdély fejedelmeidnek („Transylvaniae Principes") nevezve. Az azon­ ban még n e m tisztázott, hogy a fejedelem felesége ténylegesen mennyi­ ben gyakorolt és gyakorolhatott fejedelmi jogokat. A B á t h o r y Zsig­ m o n d végleges távozását követő hatalmi harcok során szerezte meg a fejedelmi c í m e t egy rövid időre az o s z m á n emigrációból visszatérő buj­ dosók vezéreként Székely M ó z e s . Őt az erdélyi rendek tábori ország­ gyűlésén k i á l t o t t á k ki fejedelemmé 1603. május elején, amikor már ke­ zében volt a Portáról korábban megszerzett kinevezési ahdnáme. Ha­ talma a z o n b a n csak az 1 6 0 3 . július 17-én Brassó mellett sorra került

csatáig tartott, amelyben Radu havasalföldi vajda a székelyek támoga­ tásával szétverte seregét.

Az erdélyi fejedelmek közül Báthory Gábor volt az, akit még életé­ ben azzal az indoklással távolítottak el a fejedelmi trónról, hogy n e m teljesítette a fejedelmi conditiókat, bár jól tudjuk, hogy az 1613. évi fejedelemváltásnak n e m ez volt a valódi oka. B e t h l e n Gábor halála u t á n végrendelete értelmében második felesége, Brandenburgi Katalin foglal­ ta el a fejedelmi trónt. Igaz, hogy az ő uralkodói jogait a mellé állított k o r m á n y z ó és a fejedelmi tanács jelentősen korlátozta.

II. R á k ó c z i György uralkodásának végén, a sikertelen lengyelországi hadjáratot követően alakult ki újabb k o m o l y hatalmi válság Erdélyben.

A hadjárat után a Porta arra utasította az erdélyi rendek gyűlését amelyről egyébként a partiumi követek távol maradtak -, hogy tegyék le Rákóczit, és helyébe Rhédey Ferencet válasszák meg. A választás 1657. november 2-án t ö r t é n t meg, de rövid két hónap elteltével, 1 6 5 8 . január 14-én a medgyesi országgyűlés újból Rákóczi fejedelemségét is­ merte el. A Porta azonban továbbra is türelmetlenül követelte az erdé­ lyiektől a kegyvesztett Rákóczi végleges eltávolítását. Az országgyűlé­ sek ugyan két alkalommal is tárgyaltak erről 1658-ban, mégsem szüle­ t e t t döntés. Végül az Erdélybe o s z m á n - t a t á r hadak élén b e n y o m u l ó Köprülü M e h m e d nagyvezír Barcsay Ákost nevezte ki fejedelemmé 1658. szeptember 14-én. Rákóczi azonban továbbra is magát t a r t o t t a fejedelemnek, és kettejük hívei k ö z ö t t k o m o l y vira robbant ki az or­ szággyűlésen november elején a törvényes fejedelem kilétét illetően.

1 6 5 9 . március 29-én Rákóczi György ugyan l e m o n d o t t a fejedelemség­ ről, de folytatta a fegyveres harcot Barcsay ellen. Ráadásul továbbra is gyakorolta a fejedelmi jogokat azzal, hogy az esztendő szeptemberének végére újabb országgyűlést hívott össze Marosvásárhelyre. Az össze­ gyűlt rendek szeptember 27-én ismét visszahelyezték őt a fejedelmi trónra. Az összecsapások folytatódtak a két fejedelem k ö z ö t t . Barcsay segítséget kapott Szejdi Ahmed budai pasától, aki m á r 1 6 5 9 novembe­ rében többször is megverte Rákóczi hadait. A végső összecsapásra 1 6 6 0 . május 22-én Szászfenesnél került sor. Rákóczi György az itt szerzett sérüléseibe halt bele június 7-én.

Ezt követően Barcsay ténylegesen is gyakorolhatta volna a fejedelmi hatalmat, de Ali pasa, az 1660. évi hadjárat szerdára június végén fog­ ságba vetette, Erdély adóhátralékát és hadisarcot követelve tőle. Csak augusztus végén szabadult, ám alig telt el néhány hónap, amikor no­ vember végén K e m é n y János az egykori Rákóczi-párti urakat maga mellé állítva fegyveres támadást indított ellene. Az esztendő végén si­ került is az egyébként tehetetlen bábként m o z g a t o t t Barcsayt lemon­ datnia és 1 6 6 1 . január elsején magát választatnia fejedelemmé.

M i n d e z t azért kellett részletesebben tárgyalnunk, hogy érzékelhető legyen az a politikai-hatalmi zűrzavar, ami ezekben az években két „el­ lenfejedelem", Rhédey és Barcsay rövid és bizonytalan hatalomra kerü­ lését eredményezte. A korszakot azonban minden kétséget kizáróan még Rákóczi György személye határozta meg. K e m é n y János rövid, m á r a kibontakozás felé m u t a t ó fejedelemségét az életrajzok k ö z ö t t m u t a t j u k be.

Az önálló Erdélyi Fejedelemség történetének utolsó felvonása Apafi M i h á l y fejedelem halála u t á n következett be. Ekkor nemcsak a fejede­ lem személye, h a n e m egyáltalán a fejedelemség megmaradása volt a válsághelyzet tétje. Apafi egyetlen fiát II. Apafi M i h á l y néven válasz­ t o t t a fejedelemmé az erdélyi országgyűlés még 1681-ben. Amikor azon­ ban apja 1690-ben meghalt, az akkor 14 éves fiút I. Lipót császár Bécsbe vitette. Bár az önálló erdélyi állam a D i p l o m a Leopoldinum októberi ki­ adásával gyakorlatilag abban az esztendőben megszűnt, az ezt megelő­ ző hónapokban T h ö k ö l y Imre próbálta még végső elkeseredésében megszerezni a fejedelemséget. II. Szulejmán szultántól június 8-án kap­ ta meg a kinevező okiratot, majd havasalföldi és o s z m á n csapatokkal tört be Erdély területére. Szeptember 22-én Keresztényszigeten az erdé­ lyi rendek fejedelemmé választották annak ellenére, hogy a nemesség egy része, Teleki Mihállyal az élen, fegyveresen is fölvette ellene a har­ cot. M i n t e g y egy hónapig tartó, kétes értékű fejedelemség u t á n T h ö ­ kölyt a császári hadak űzték ki Erdélyből október 25-én.

Az erdélyi fejedelmeket 1567-ben törvénybe i k t a t o t t joguknak meg­ felelően 1571-től az erdélyi rendek választották. Az erdélyi rendek sza­ bad fejedelemválasztó jogukhoz, legalábbis annak formális megőrzésé­ h e z a fejedelemség fennállása alatt mindvégig szilárdan ragaszkodtak.

A fejedelem személyének kijelölésében a Portával előzetes egyeztetés történt, de az is előfordult, hogy kifejezetten portai utasításra o s z m á n katonai erők h o z t a k be fejedelmet az erdélyi trónra, m i n t Bethlen Gá­ bor vagy éppen Apafi M i h á l y esetében. A választás során a rendek a le­ endő fejedelem elé tárták a választási conditiókat, azaz feltételeket, amelyeket el kellett fogadnia. A megválasztás után külön ünnepi alka­ l o m m a l t ö r t é n t a beiktatás {inauguratio), amelynek részét képezte a fe­ jedelemnek a conditiókra t e t t esküje. A beiktatás általában egyházi szertartás keretében zajlott le.

Az erdélyi rendek választását minden esetben szultáni a h d n á m é n a k kellett megerősítenie. Csak ezzel az okirattal foglalhatta el trónját vég­ legesen és törvényesen az új fejedelem. A Porta legtöbbször n e m elége­ dett meg a puszta megerősítés jogával. Előzetes értesítést követelt a le­ endő fejedelem kilétéről. A választás utáni beiktatási szertartás jelké­ pei, a ceremónia maga is a szultán Erdély fölötti h a t a l m á t volt hivatva kifejezni. Az ahdnáméval együtt a fejedelem számára érkező felékesí­ t e t t ló, uralkodói pálca, süveg, kard, zászló és kaftán közül az utóbbi k e t t ő a szultánnak fogadott hűséget szimbolizálta.

Az új fejedelem személyére az erdélyi rendeknek hűségesküt (homagiális esküt) kellett tenniük. A rendek a választás után aláíratták az új fejedelemmel a választási conditiókat, amelyekben a fejedelem hatal­ m á t korlátozó rendi jogokat fogalmaztak meg, és amelyeket m i n t e g y alaptörvénynek tekintettek. Ezek k ö z ö t t szerepelt legelőször is a ren­ dek választójogának további megtartása, a négy bevett vallás gyakorlá­ sának biztosítása, az ország törvényeinek és a nemesi szabadságoknak a megőrzése, a szabad véleménynyilvánítás elfogadása az országgyűlése­ ken. A választási conditiók pontjai fokozatosan bővültek a 17. század folyamán, mind több és több pontban fogalmazták meg a rendek a feje­ delmi tanács összetételére és hatáskörére v o n a t k o z ó elvárásaikat.

A fejedelmi h a t a l o m alapját elsősorban a fejedelmek hatalmas ma­ gánvagyona biztosította. Ezek a nagy birtoktestek a Báthoryak és

Rákócziak esetében Erdélyen kívül, magyarországi és partiumi területe­ ken helyezkedtek el. B e t h l e n Gábor ugyan n e m rendelkezett óriási bir­ tokokkal, de igen h a m a r biztosította magának a legnagyobb birtokosi rangot azzal, hogy uralkodása kezdetén ( 1 6 1 5 ) fölülvizsgáltatta a kincs­ tártól 1 5 8 8 óta e l a d o m á n y o z o t t birtokokat, és visszaszerezte azokat az arra érdemtelenektől.

A fejedelem kezében összpontosult a katonai főhatalom is, azaz ő rendelkezett a hadsereg felett, d ö n t ö t t háború és béke kérdésében, kül­ ügyi-diplomáciai ügyekben. A n e m kevésbé fontos kincstári és pénz­ ügyeket szintén a fejedelmi döntések irányították. A fejedelem nevezte ki a k o r m á n y z a t élén álló, neki felelős tisztségviselőket, és ő képviselte a bíráskodás felső szintjét is.

A fejedelmek kivétel nélkül arra törekedtek, hogy családjukon belül örökítsék tovább az erdélyi fejedelmi rangot, és ezért m i n d e n t meg is tettek. Ennek ellenére a történelmi körülmények, vagy egyéni sorsuk alakulása n e m t e t t e lehetővé a dinasztiák létrehozását. Legtovább, kö­ zel négy évtizedig a Báthoryaknak sikerült a fejedelemséget megtarta­ niuk, és bár ez n e m kizárólag a családi összetartás eredménye, de tény, hogy a családtagok a cél érdekében az ellentéteket és viszálykodást is gyorsan félre tudták tenni. I. Rákóczi György és Apafi esetében is szin­ te már teljesen természetes volt, hogy a fejedelem leszármazottja el­ sőbbséget élvez a fejedelmi trón betöltésénél, sőt mindkét atya már éle­ tében fejedelemmé választatta fiát, hogy ezzel is biztosítsa a zökkenő­ m e n t e s utódlást. Ezt a jogszokást elfogadta a Porta is, hiszen az ahdnámék szövegének folyamatos változásából az vehető ki, hogy egy­ re nagyobb súlyt fektettek a családi eredetre, az ősök szerepére, sőt Bethlen után a kormányzásban szerzett gyakorlat fontosságára m i n t elvárásra is utalnak az okiratok.

A fejedelem és a rendek hatalmi viszonyában voltak rövid, á t m e n e t i időszakok, amikor a rendi érdekeknek sikerült előretörniük. Ez rendsze­ rint fejedelemváltáskor következett be. A Bethlen halála vagy a II. Rá­ kóczi György uralkodása utáni hatalmi válság idején alkalom nyílott a rendek számára, hogy jogaikat törvényekkel is biztosítsák, és szigorúbb conditiókat fogadtassanak el az új fejedelemmel. Ezek azonban h a m a r érvényüket vesztették, s a fejedelem hatalmi túlsúlya rövid időn belül

helyreállt. A fejedelmek elviekben ugyan elfogadták és elismerték a ren­ dek jogait, a gyakorlatban azonban minden eszközzel saját h a t a l m u k a t erősítették.

A 17. században, a tizenöt éves háború lezárultát követően nyilván­ valóvá vált - s tegyük hozzá, n e m először - az erdélyiek előtt, h o g y a Habsburgokhoz való csatlakozás n e m jelent számukra megoldást, n e m hozza meg az országegyesítést, mert a császár birodalma n e m elég erős az o s z m á n o k legyőzéséhez. Erdély tehát mindkét n a g y h a t a l o m m a l ál­ landó küzdelemben állt, hogy fennmaradhasson. A folyamatos k a t o n a i veszélyeztetettség, illetve békeidőben egyszerűen az állam fenntartásá­ ért folytatott küzdelem kényszerű hatalmi és k o r m á n y z a t i centralizá­ ciót v o n t maga után. Sokkal erősebbet, m i n t ami az ország gazdasági­ társadalmi struktúrájának fejlettségéből következett volna. M i n d e z az erdélyi rendiség sajátos fejlődéséből fakadó jellegzetességekkel együtte­ sen hatva hozzájárult ahhoz, hogy az Erdélyi Fejedelemségben a feje­ delmi h a t a l o m rendkívüli túlsúlya jöjjön létre.

FÜGGELÉK

Erdély fejedelmei uralkodói, kormányzói és helytartói 1541-1690, 1704-1711

Megválasztása / uralmának kezdete

Beiktatása

Uralmának vége

1 5 4 1 . aug. 3 1 . (szultáni kinevezéssel)

1 5 5 1 . július 19. (lemond)

1556. nov. 25.

1559. szept. 15. (meghal)

1542.január 2 6 .

1 5 5 1 . dec. 17. (megölik)

I. (Habsburg) Ferdinánd

1 5 5 1 . július 26.

1556. nov. 25.

Az erdélyi országgyűlés visszatér a Szapolyai-család hűségére.

II. ( S z a p o l y a i ) J á n o s Zsigmond választott király

1540. szept 13. / 1559. szept. 15.

fejedelem

1 5 7 1 . márc. 10.

Izabella királyné, I. (Szapolyai) János király özvegye

Fráter György (Utyeszenovics, Martinuzzi) helytartó

1 5 7 1 . márc. 14. (meghal)

* A táblázatban a kötetben szereplő fejedelmeken kívül (akik nevét vastagon ki­ emeltük), a teljesség kedvéért szerepelnek azok a személyek is, akik más címen birtokolták a hatalmat Erdélyben, továbbá azok, akiknek fejedelmi rangja kétes volt, vagy csupán egy zaklatott konfliktushelyzetben, átmenetileg kerültek az ország élére. Ha a fejedelmek vagy uralkodók megválasztásának időpontja nem azonos uralmuk kezdetének időpontjával, azt / jellel jelöltük. Rajtuk kívül a fő­ hatalmat kormányzói vagy helytartói minőségben gyakorló személyeket is föl­ tüntettük. Ha a beiktatás időpontja nincs jelezve, akkor általában a megválasz­ tással azonos időben történt. A portai jóváhagyást biztosító ahdnámék megszer­ zésének időpontját a táblázatban nem jelöltük. Ezt legtöbbször a megválasztás után, de némelykor már a választás lebonyolítása előtt kapták meg a fejedelmek.

Megválasztása / uralmának kezdete

Beiktatása

Uralmának vége

Báthory István vajda

1 5 7 1 . máj. 25.

fejedelem

1 5 7 6 eleje

Báthory

Zsigmond

1 5 7 1 . aug. 18.

1586. dec. 13. (meghal)

1588. dec. 8.

1588. dec. 23.

1 5 9 4 . júl. vége (lemond)

1594. aug. 8.

1598. aug. 28.

1598. márc. 2 3 . (lemond)

1598. aug. 22.

1599. márc. 2 1 . (lemond)

1 6 0 1 . ápr. 3.

1602. jún. 2 9 . (lemond)

Báthory Boldizsár fejedelem

1594. júl. vége

1594. aug. 8. (távozik)

Habsburg Mária Krisztierna Báthory Zsigmond helytartója

1 5 9 6 . jan. vége

1596. márc. 4.

1597. jan. vége

1597. márc. eleje

1598. ápr. 18.

1598. máj. 1.

Habsburg Mária Krisztierna I. (Habsburg) Rudolf helytartója Habsburg Miksa főherceg kormányzó Báthory András fejedelem Vitéz Mihály havasalföldi vajda, I. (Habsburg) Rudolf helytartója

1598. máj. 1.

1599. márc. 29.

1599. nov. 3. (meghal)

1599. nov. 20.

1600. okt. 5. (távozik)

I. Rudolf kormányzó biztosai

1603. jan. 15.

I. Rudolf polgári kormányzótanácsa

1604. jan. 20.

1605. febr. 2 1 .

1605. szept. 14.

kormányzó

1605. szept. 14.

1607. febr. 22.

fejedelem

1607. febr. 11.

Báthory Gábor

1607. márc. 7.

Bocskai István

1606. dec. 2 9 . (meghal)

Rákóczi Zsigmond 1608. márc. 5. (lemond) 1608. aug. 15.

1613. okt. 22. (lemondatják)

Megválasztása / uralmának kezdete Bethlen

Gábor

Brandenburgi

Beiktatása

1 6 1 3 . okt. 2 3 .

Katalin

1 6 2 9 . nov. 15.

Uralmának

vége

1629. nov. 15. (meghal) 1630. jan. 2 5 .

1630. szept. 2 1 . (lemondatják)

Bethlen István kormányzó

1 6 3 0 . jan. 2 5 .

fejedelem

1630. szept. 2 8 .

1 6 3 0 . nov. 2 6 . (lemond)

I. Rákóczi György

1630. dec. 1.

1 6 3 0 . dec. 2 2 .

II. R á k ó c z i G y ö r g y

1642. febr. 19. /

1642. márc. 4.

I. Rákóczi Ferenc

1648. okt. 1 1 . (meghal)

1 6 4 8 . okt. 11.

1657. okt. 2 5 . (lemond)

1658. jan. 14.

1659. márc. 30. (lemond)

1659. szept. 24.

1 6 6 0 . jún. 7. (meghal)

1652. febr. 24.

n e m kerül sor

Rhédey Ferenc kormányzó

1657. jan. 14.

1657. aug. eleje

fejedelem

1657. nov. 2.

1 6 5 8 . jan. 9. (lemond)

kormányzó

1657. jan. 14.

1657. aug. eleje

fejedelem

1658. okt. 7.

Barcsay Ákos 1660. dec. 3 1 . (lemond) Serédy István 1657. jan. 14.

1657. aug. eleje

Kemény János

1660. jan. 1.

1662. jan. 2 2 . (meghal)

I. Apafi M i h á l y

1 6 6 1 . szept. 14.

1690. ápr. 15. (meghal)

kormányzó

II. Apafi M i h á l y

1 6 8 1 . jún. 10.

nem kerül sor

T h ö k ö l y Imre

1690. szept. 22.

n e m kerül sor

II. Rákóczi Ferenc

1 7 0 4 . július 8.

1 6 9 0 . okt. 2 5 . (elmenekül) 1 7 1 1 . nov. 14.

Az erdélyi országgyűlés Habsburg­ hűségre tér.

Ajánlott szakirodalom Elbeszélő források Bethlen Farkas: Erdély története. I. A mohácsi csatától a váradi békekötésig (1526-1538) I—II. könyv. Ford.: Bodor András. Jegyz. és mutatók: Pálffy Géza. Szerk. és utószó: Jankovics József. Bp.-Kolozsvár, 2000.

Bethlen János: Erdély története, 1629-1673. Ford.: P. Vásárhelyi Judit. Utószó és jegyz.: Jankovics József. Bp., 1993.

Bethlen Miklós levelei. Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, bev. és jegyz.: Jankovics József. A latin nyelvű részeket fordította: Kulcsár Péter. Jegyz.: Nényei Gáborné. Bp., 1987.

Bethlen Miklós önéletírása. Sajtó alá rendezte: V. Windisch Éva. Bp., 1955.

Cserei Mihály: Erdély históriája [1661-1711]. Sajtó alá rendezte, bev. és jegyz.: Bánkúti Imre. Bp., 1983.

Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók Erdélyről. I-VI. köt. Bp., [1942.] Új kiadás: Bp., 1993.

Gyöngyösi István: Porábúl megéledett Főnix avagy Kemény János emlékezete.

Bp., 1999.

Kemény János önéletírása és válogatott levelei. Kiadta: V. Windisch Éva Bp., 1986.

Szalárdi János Siralmas magyar krónikája. Sajtó alá rendezte, bev. és jegyz.: Szakák/ Ferenc. Bp., 1980.

Szamosközy István: Erdély története, 1598-1599, 1603. Fordította: Borzsák István. Válogatta, bev. és jegyz.: Sinkovics István. Bp., 1963.

Szerémi György: Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgoz­ ta: Juhász László. Bev. és jegyz.: Székely György. Bp., 1961

Izabella királyné és János Zsigmond kora Barta Gábor: Vajon kié az országi Bp., 1988.

Jakab Elek: János Zsigmond választott magyar király és erdélyi fejedelem élete és uralkodása. Keresztény Magvető II. köt. Szerk: Kriza János-Nagy Iván.

Kolozsvár-Cluj. 1863.

Szádeczky Lajos: Izabella és János Zsigmond Lengyelországban, 1552-155É Bp., 1888.

Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza Székelykeresztúr, 1934.

Veress Endre: Izabella királyné, 1519-1559. Magyar Történeti Életrajzok Szerk.: Schönherr Gyula Bp., 1901.

Báthoryak kora Angyal Dávid: Báthory Gábor uralkodása. Századok X X X . (1896) 23-46. o.

Báthory István levelezése. I—II. köt. Kiadta: Veress Endre, Kolozsvár, 1944.

Báthory István emlékezete. Szerk.: Nagy László. Bp., 1994.

Benda Kálmán: Erdély végzetes asszonya. Báthory Zsigmondné Habsburg Má ria Krisztierna. Bp., 1986.

Besala, Jerzy: Stefan Batory. Warszawa, 1992.

Buday Kálmán: Báthory István erdélyi fejedelemsége. Kolozsvári-szegedi érte kezesek a magyar művelődéstörténelem köréből 20. Szeged, 1933.

Demény Lajos: A székelyek és Mihály vajda. Bukarest, 1977.

Horn Ildikó: Báthory András. Bp., 2002.

Lukinich Imre: Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király emlékezete Bp., 1933.

Nagy László: Tündérkert fejedelme. Báthory Gábor. Bp., 1988.

Olejnik, Karol: Stefan Batory, 1533-1586. Warszawa, 1988.

Szilágyi Sándor. Báthory Gábor fejedelem története. Pest, 1867.

Vass Miklós: Székely Mózes erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza. Kolozsvái 1897.

Veress Endre: A történetíró Báthory István király. Erdélyi Tudományos Füze tek 60. Cluj-Kolozsvár, 1935.

Veress Endre: Báthory István király. Bp., 1937.

Bocskai István Bocskai István: Levelek. Válogatta: Benda Kálmán. Bp., 1992.

Benda Kálmán: Bocskai István. Bp., 1942. Új kiadás: Bp., 1993.

Nagy László: A Bocskai-szabadságharc katonai története. Bp., 1961.

Nagy László: Bocskai István a hadak élén. Bp., 1981.

Bethlen Gábor Barcza József: Bethlen Gábor, a református fejedelem. Bp., 1987.

Bethlen Gábor állama és kora. Szerk.: Kovács Kálmán. Bp., 1980.

Bethlen Gábor emlékezete. Szerk. és bev.: Makkai László. Bp., 1980.

Csetri Elek: Bethlen Gábor életútja. Bukarest, 1992.

Demény Lajos: Bethlen Gábor és kora. Bucuresti, 1982.

Kiss István, Rugonfalvi: Iktári Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. Bp., 1923.

Kiss István, Rugonfalvi: Az átértékelt Bethlen Gábor. Válaszul Szekfű Gyulá­ nak. Debrecen, [1929.]

Nagy László: Bethlen Gábor a független Magyarországért. Bp., 1969.

Szekfű Gyula: Bethlen Gábor. Bp., 1929.

Tarnóc Márton: Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György ko­ rában. Bp., 1978.

Rákócziak kora Erdélyi Alajos: Barcsay Ákos fejedelemsége. Bp., 1906.

Hangay Zoltán: Erdély választott fejedelme. Rákóczi Zsigmond. Korok és em­ berek. Bp., 1987.

Kósa János: II. Rákóczi György. Bp., 1942.

Lőcsey Mária: Báthory Zsófia, 1628-1680. Életrajzi vázlat. Történeti Értekezé­ sek 8. Bp., 1914 Nagy László: A „bibliás őrálló" fejedelem. Bp., 1984.

Szabó Magdolna: II. Rákóczy György erdélyi fejedelemsége (1648-1660). Ko­ lozsvári-szegedi értekezések a magyar művelődéstörténelem köréből 30.

Szeged, 1935.

Szilágyi Sándor: Felsővadászi Rákóczy Zsigmond, 1622-1652. Bp., 1886.

Szilágyi Sándor: II. Rákóczi György. Magyar Történeti Életrajzok, Szerk.: Schönherr Gyula. Bp., 1891.

Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György, 1593-1648. Magyar Történeti Életrajzok, Szerk.: Schönherr Gyula. Bp., 1893.

Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (egy dinasztia születése). A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1978. (1979.)

Apafiak kora Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre, 1657-1705.I—II. köt. Bp., 1888-1889.

I. és II. Apafi Mihály fejedelmek naplója az 1634-1694. évekről. Kiadta: Tóth Ernő. Kolozsvár, 1900.

Halmai István: I. Apafy Mihály fejedelemsége (1661-1690). Kolozsvári-szege­ di értekezések a magyar művelődéstörténelem köréből 24. Szeged, 1934.

Jakab Elek: Az utolsó Apafi. Magyar Történelmi Tár 21. Bp., 1875.

R. Várkonyi Ágnes: Erdélyi változások. Bp., 1984.

Szádeczky Béla: I. Apafi Mihály fejedelem udvartartásából. Kolozsvár, 1913.

Tavaszy Sándor: A két Apafi fejedelem. Kolozsvár, 1943.

Sebestyén Mihály: Erdélyi fejedelmek. Marosvásárhely, 1994.

TARTALOM

SZAPOLYAI JÁNOS ZSIGMOND Király a bölcsőben 7 A váradi béke következményei. . . 8 Fráter György hatalmában . . . . 11 Lengyelországban 15 Hazatérés 17 Választott király 18 A szépreményű ifjú 21 Hitvallás és türelem 22 A harc folytatódik 23 Erdély és a Részek fejedelme . . . 25

27 29 37 43

BÁTHORY ZSIGMOND (SOMLYAI) Gyermekkor Hatalom Házasság Háború

46 47 51 52

BOCSKAI ISTVÁN (KISMARJAI) Az ifjú A nagybácsi A „szürke eminenciás" A lázadók vezére A hajdúk jótevője A harcok lecsendesítője

61 62 64 68 73 74

RÁKÓCZI ZSIGMOND (FELSŐVADÁSZI) A kereskedő katona

80

Fejedelem

81

Visszavonuló főúr

84

BÁTHORY GÁBOR (SOMLYAI) A ragyogó kezdet

86

Erdély trónján

88

Küzdelem az életért

90

A dicstelen vég

93

BETHLEN GÁBOR (IKTÁRI) Az életpálya kezdetén

BÁTHORY ISTVÁN (SOMLYAI) A fejedelem tanácsura Erdély vajdája Lengyelország királya Erdély fejedelme

Kormányzó

95

A fejedelem megteremti hatalmát

100

Vallási tolerancia

105

A tehetséges uralkodó

105

Az ország virágzásnak indul. . . 107 A hadakozó fejedelem

110

Erdély és a Porta

120

A művészetek és a tudomány barátja 122 A jövőbe tekintő fejedelem . . . 123 BRANDENBURGI KATALIN A brandenburgi hercegnő . . . . 126 Erdélyi „fejedelem"

128

I. RÁKÓCZI GYÖRGY (FELSŐVADÁSZI) Ifjúkor

133

Erdély trónján

137

„Támadás a császár ellen" . . . . 141 77

Békés Erdély

146

II. RÁKÓCZI GYÖRGY (FELSŐVADÁSZI) Fejedelemfi 148 Erdély fejedelme 150 A fejedelem és a szászok 152 Hatalmi törekvések 152 Bosszúhadjárat Erdély ellen . . . 158 Utójáték 161 KEMÉNY JÁNOS Fejedelmek szolgálatában . . . . 163 Fejedelem az oszmánok ellen . . 166 A nagyszőlősi csata 169 APAFI MIHÁLY (ALMAKERÉKI ÉS APANAGYFALVI) Fiatal évek

170

A fejedelemasszony: Bornemissza Anna Az ország ismét magára talál . . Új korszak Erdély történetében.

Teleki Mihály és Apafi Apafi harcba száll Thököly és Apafi Az utolsó évek Epilógus UTÓSZÓ

171 172 177 181 182 183 184 188 190

FÜGGELÉK Erdély fejedelmei uralkodói, kormányzói és helytartói . . . . 199 Ajánlott szakirodalom 201

A borító Varsányi Erika munkája

Bethlen Gábor borítón látható portréja a beauregard-i kastély (Franciaország) arcképgyűjteményében található. A képet Madame Alain du Pavillon grófnő, a kastély tulajdonosa szíves engedélyével közöljük.

ISBN 963 8469 96 X (összkiadás) ISBN 963 9252 54 9

Felelős kiadó a Pannonica Kiadó igazgatója Felelős szerkesztő: Hegybíró Éva Tipográfia, tördelés: Scriptor Bt. Nyomdai kivitelezés: Szekszárdi Nyomda Kft. Felelős vezető: Vadász József